Valhalla

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Valhalla

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 22 Feb. 2011, 14:33

Egy hatalmas, gyönyörű várkastély Asgard közepén. A szikla, amelyre épült, már a vár részévé is vált. Csodálatos termek díszítik bent, és persze a vár falain belül egy falu is található, ahol az asgardi istenek laknak. A fellegvár különböző pontjain nagyszerű kilátás nyúlik Asgard földjeire. Itt, a várkastély mélyén található az átjáró a túlvilágra, Odin csarnokaiba, ahol a csatában elesett, büszke asgardi harcosok duhajkodhatnak örökkön-örökké. A Valhallából nyíló túlvilág nem keverendő össze az alvilággal, ahol a halál istennője, Hela az úrnő.



Az eredeti topic

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Valhalla

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 13:53

#2 2009-02-15 23:24:04
Vérontó
Az utazás hasonlatos a teleportáláshoz, teljesen fájdalommentes, és csak néhány pillanatig tart. Amikor a kis társaság tagjai körülnéznek az új helyszínen, egy pár gyertyával alig-alig megvilágított, sötét kastélytermet láthatnak. A levegő nyirkos, fény csak a pár gyertyából jön, és csak néhány patkány motoszkálását lehet hallani a sötétben.

Landraf szólal meg először, miközben finoman lerakja az eszméletlen Petert.

- Miféle… hely ez? Thorhalla… Te tudod, hol vagyunk?

Thorhallának nem lehet ismerős a hely, hiszen ez egy titkos alagút a Valhalla alatt. Míg nézelődnek, a kis csapat lábaihoz fut két kis patkány… amelyek egy villanással asgardi istenekké változnak. Egyikük egy komor ábrázatú férfivá…



… míg a másik egy elképesztően gyönyörű nővé, akinek a vonzereje máris kihat minden férfira. Még Taóra is, aki az illata, a hangja és az egész kisugárzása alapján is máris vonzalmat érez az istennő iránt.



Thorhalla felismerheti bennük a Thor-párti Sathadot, az istenek hírnökét, valamint a mindig más oldalon álló, köpönyegforgató Amorát, Asgard egyik legnagyobb hatalommal bíró mágiahasználóját, akinek a varázsereje már-már Lokiéval vetekszik. Előbb Sathad szólal meg asgardi nyelven.

<- Legyetek üdvözölve e zord időben…>

Majd Amora, aki se szó, se beszéd, egyből Landraf nyakába ugrik, átöleli, majd megcsókolja.

<- FANDRAL!!! Tudtam, hogy visszatérsz közénk! Annyira hiányoztál, egyetlenem… De kik ezek? A szolgálóid?>

Ekkor ismeri fel Sathad és Amora Thorhallát, és szinte egyszerre szólalnak meg.

<- TE?!>


#3 2009-02-16 00:14:28
Halloween
- Hát ez valami csodálatos! Az előbb még mindenhol fekete csillámköd vett körbe, utána meg dinnyesötét volt... Itt persze meg ti nem láttok jól. Végre egy normális hely! - könnyebbülök meg, némi gúnyos hangnemben kommentálva az új helyzetet. A helyi fényviszonyok miatt a napszemüvegemet is elpakolhatom végre, egy nem túl könnyen törő, fém tokba. Na igen, akinek bizonyos esetekben az élete múlhat egy ilyen vacaktól, az megtanul vigyázni rá. Ekkor jön be két kisegér... Nana, ezek nagyobbak annál, akkor tehát patkány... Izé, mégsem, mert ezek egyre nőnek! Hiszen ezek emberek, akarom mondani, asgardiak! HŰHA!!! Az egyik kevésbé hasonlított patkányra, amíg nem vette fel a valódi alakját, legalábbis arcra, de a másik, na az a HŰHA!
~ Ide figyelj, te megátalkodott, lógó nyelvű, gölüszemü, agyatlan idióta! Fordítsd a képes feledet azonnal, de sürgősen, már-el-is-késtél-vele, rögtön, és mostmindjárt a bal oldaladra! ~ Csendül a fejemben egy hang, amire a dobhártyaszakasztó jó szó lenne, ha ezt a hangerőt a levegőben terjedő hullámok közvetítették volna. Bele is szédülök, pedig inkább szédülnék a...
~ Figyelsz TE RÁM, Te ZOKNIAGYÚ, MIHASZNA, ELFUSERÁLT HOLDKÓROS???!!! ~ Erre már kénytelen vagyok reagálni valamit, ami cselekedeteimben azzal egyezik meg, mintha valaki valódi ordibálna velem a közelben, tehát befogni a fülem, félrekapni a fejem, és a többiektől hátratántorodva felkiáltok.
- Elég már, hogy ülne a szádra egy elefánt, te hibbant liba! - Még jó, hogy angolul mondtam, bár ezek valószínű, hogy értik, mit hadoválok. Na meg a fura viselkedésem is érdeklődést kelthet az új "baráti köreink"-ben. Már pedig amikor pillantásom elszakad Amoráról, beúszik a képbe Yuki arca is, és a fejem leüvöltésével a helyéről ez elegendőnek bizonyul, hogy ne tegyek semmi egyéb baromságot, a már eddig elvégzettekkem kívül. Eközben mellékesen térdre esem, mikor elég messzire kerülök a többiektől. Még jó, hogy az a nő Landraf-t tünteti ki figyelmével, könnyebb csitítani lelkem hárpiáját.
~ Kit nevezel te hárpiának?! ~
~ Dugulj már el, te hisztérika! A végén még nekünk is fejfájást okozol, pedig abból hiánycikk van nálunk! ~ Hála minden isteneknek, erre végre abbahagyta. A baj csak az, hogy úgy érzem, még nem fejezte be.
- Végre, csend.... - sóhajtok egy mélyet. Számomra most akkor is csend van, az előbbi kiabáláshoz képest, ha mindenki rekedtre ordítja magát a pofámba. Pár másodperc szünettel esik ám csak le, hogy rossz szokásomnak híven, most is hangosan beszéltem vissza... És a "női" kísérőm előtt pont Amora szólalt meg - még jó, hogy nem Yuki, vagy Scarlett... Remélem ki tudnak magyarázni a többiek, mert per pillanat fizikai állapotom a teljes kimerültség okozta érzéketlenség, és a hirtelen megterhelés okozta égető izomláz között leledzik, elmémet meg eme belső roham döntötte a porba. Most szükségem van pár perc pihenőre! És ezek ellen még az AIM csoda-drogja sem tud hatékony segítséget nyújtani. És mostantól minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne próbáljon rám hatni az Asgradi nő, kezdetnek elkerülöm nem csak a pillantását, de még a kezén lévő kisujjának a körmére se tekintek rá, ha nem muszály, és meg tudom oldani. Lehet akármilyen gyönyörű, az életemet nem adnám érte, az biztos! Rágondolni meg csak pillanatokra tudok legfeljebb, hisz azonnal újrakezdené önjelölt lelkiismeretem, és akkor még magamra sem tudok figyelni, nem hogy másra!


#4 2009-02-16 00:19:31
Shadow
//előzmény: Asgard földjei//

A teleportlás után nem a helyet mérem fel elsőre, hanem azt, hogy Thorhalla, Scarlett és James itt vannak e. Miután megbizonyosodtam, hogy mind él és mozog nézek csak körbe jobban ezen a helyen, ahova kerültünk.
- Pofás egy hely, ha majd egyszer csendes békés helyet akarok, valami hasonló „csúcstechnikás” helyet akarok majd – számat félre húzom. Szándékosan nem is figyeltem oda Landrafra, azonban a feltett kérdését nem tudtam teljesen figyelmen kívül hagyni. Azonban ekkor megjelenik két patkányból két istenféle, akik idegen nyelven bájolognak főleg Landraffal.
~ Na ezek se azok, akik Thorhallanak lennének haverjai ~ majd a gondolatomat bizonyítja, ahogy egyszerre néznek és szólalnak meg asgard társunkra nézve. Persze úgy, hogy mi ne is értsük. Egyszerűen belépek Thorhalla és a két másik közé.
- Udvariasság látom nem divat erre, bár már kezdem megszokni, hogy ők ketten... – mutatok egyszerűen Hallara és Landrafra - ...se képesek számunkra érthető nyelven beszélni. - A főnököt ölelgető lányra nézek.
- Kicsit óvatosan csajszi, Landraf csúnyán megnézett nem rég egy bunkót, lehet nem a legjobb ötlet így megterhelni. Bár ha össze is rogy, már mélyebbre nem süllyed a szememben, mint most van a „főnököm”, - mutatom az idéző jeleket a kezemmel a főnök szónál – bár lehet bennem a hiba, de úgy vettem ki korábbi beszélgetésekből, hogy véletlen nem szokás magunkfajtákat ide hozni eme Isteni helyre. - hangom kegyetlen, s érzéketlen, de nincs kedvem kicsit se itt jó pofizni. - Azonban ha úgy vesszük, hogy valóban Istenek, s igaz az a halandó feltevés, hogy a saját képükre formáltak, akkor had gratuláljak, mert a kinti mészárlást elnézve, valóban tökéletes műremek lett az emberiség. Már ha igaz ez a feltevés. - Tekintetem a másik kettőjébe vésem felváltva, majd megszólalok, de nem feléjük intézem a szavaimat.
- Scarlett, egy ideig kérlek pihenj és ne használd a képességed, Halloween, kérlek mérd fel hány sérültünk van és milyen az állapotuk. - nem pillantok azokra, akikhez szóltam, s nem mozdulok meg, míg odébb nem pakol valaki valamilyen módon, vagy nem próbál meg megtámadni. Azonban, ha Thorhalla kér, vagy adja parancsban, akkor úgy teszek. Addig is folyamatosan figyelem a két frissen érkezett Asgardot és Landrafot. Tuti nem fognak nagyon kedvelni, de nem nagyon érdekel. A kinti mészárlás elég jól mutatta, hogy nincs akkora különbség köztünk, mint hiszik. Ugyan úgy a harc mozgatja „népeink”.


#5 2009-02-16 06:55:08
Paladin
A csatatérről egy másik helyre kerülünk. Nem is tudom... nekem a csatatér jobban tetszett. Komor falak, pislákoló gyertyák és nyálkás levegő, ami bántja az orromat és a torkomon keresztűl egészen a tüdőmig hatol, amint levegőt lélegzek be. Kellemetlen érzés.

-Hol vagyunk?-fordulok oda a két asgardihoz, hisz ők itt a helyiek. Ha az egyik nem akkor a másik biztos tudja. Gondolom én.

Majd 2 rágcsáló áll meg lábunk elött, kik alakot öltve egy férfi és egy nő jelenik meg elöttünk. A férfi öltözete és komor, már-már szigorú kiállása rendkívűl szimpatikus. Csak ne támadjon meg, mert akkor csöbőrből vödörbe kerültünk.
A nő viszont egy igazi szépség. Várjunk, nem is szép, hanem van benne számomra egy belső kisugárzás, ami kihat a teljes kiállására és elcsábít. Az a kardos nő nem is tudom hova tünt, de ez a talán Asgardi nő mégszebb.

Ezután fura nyelven kezdenek beszélni, ismét. Fogalmam sincs mit magyaráznak, de a hangsúlyból nem rosszra gondolok. Inkább egyfajta üdvözlés. Talán.
Ekkor rohan a nő Landraf nyakába. De az elején FANDRAL néven kiált és néz a bennünk ovva vigyázó Asgardira. Mot akkor FANDRAL vagy Landraf?

Majd a két ujjonnan érkezett, szerintem Asgardi emberek a velünk tartó nőre néznek vádlóan. Thorhallára.
Majd elejtenek egy mondatot. Nem értem mit, de nem lehetett jó.
Félre állok a nő közeléből, ha bármi nekirohanás, vagy támadás érné akkor engem ne sértsen.
Egy pislákoló gyertyához veszem az irányt, hogy megnézzem a bennünk körűlvevő falakat.

Magyarázatot nem tudok adni mért, de valami csalogató szavakat érzek agyamban, hogy egyenesen az általam nem ismert sötétbe vegyem az irányt. Lehet csak a kíváncsiság hajt... lehet.


#6 2009-02-16 10:52:10
Scarlett
Borulás helyet egy még lucskosabb, maszatosabb tér fogadja öket, jól nevezhető kriptának vagy várbőrtönnek. Tömlöcök úgyan nem sorakoznak, ám kivehető a földalatti elhagyatotságnak felsejlő sajátoságai. Otthonos ki katakomba rendszer, csak a lakberendezőt elfelejtették felvenni hozzá. Smile
Fuvarosa nem a legjobb formában érkezet meg, alatta zihál, küszködik. Vajon csodálkozik ezen? Még mindig vállán van a potyautas, akit útközben csipet fel s most is nyomja vállát annak terhe. Belső harcot vív a bentlakókkal a férfi, Scar már zsong a kiváncsiságtól, hogy belekukancson, megveszik akár egyetlen percért is, hogy lássa vagy megismerkedjen Halloween barátaival.
Azonban a veszély elévült és elfojtja magában a tudatát, nem olvassa már a körülötte lévők eszmefutatásait s a titkok halma Halloween-ra marad. Kutakodig majd töle szóban ha alkalom nyilik ré. Most azonban az a fő, hogy mi elöbb földre kerüljön a kis sózsák.
- Kitartó állókézetséged becsülöm s tisztelem, nekem elhiheted. De figyú, sziveden is könnyitesz ha engem földhöz illesztesz. Fontold meg... - cirogatja meg a fickó fejét, mint egy gyerkenek, aki nem érti miért fáj a keze ha a kutya szájába dugja.
Aztán az időmúlásával roskadozni kezd, ha nem is önszándékából, de a lányt földre teszi. Ekkor szembesül Scarlett az embertelen arccal, a kifuladással meg a közelgő légszomj okozta ájulással. Minden terror jól olvasható James arcán. Meg még valami. Amora, bűvöletével ujja köré csalja a férfi állományt. Scar, elsőre csak értetlenül áll a dolog előtt, nem tudva miféle bodulat hódit körülötte. Csak azt látja megint, hogy minden férfi majdnem könnybelábadt szemekkel csodálja a nőt.
- Pasik! - gondolja hangosan, megcsoválva fejét.
Mindazon által nincs ellenére a dolog, mint Árnyéknak. Sokalta jobb a bűvölet rabságában kéjelegni, mint fegyverkezés közepedte elvegyülni. Ez egy természetes szenvedély, ami gyönyört fakaszt az emberekben. A korábban látottakhoz képest ez kész nosztalgia.
Megindul aztán a locsi a külföldi népség közt s csak ő mint kiválságos, képes valamiként belefolyni a dolgok sodrásába, mint agyturkász.
Ezen tehetségéről mindössze hárman tudnak eddig: Landraf, Árnyék és James.
Alig kezdi meg a fejben vájkálást, hamar rájönn, hogy úgyanazon érzések vannak jelen minden bugris ürgében. Beszéltek már varázslatról, náluk odahazut a mutáció a trendi, tehát a nő mégsem egészen az aminek látszik. Mesterségesen túrbozta fel magát ódáig, hogy csodálóit ígymódon megörjitse. Azonban még ezt sem találja kifogásolhatónak, mert a Földön nők előlről hátulról szerelik fel magukat a legkülönfélébb implantátumokkal, ami még mindig merészebb neki. Mi több Scar sem kivétel, ő is gyakaran búja a divatmagazinokat és szenved néha órákat, hogy valami hasonló hatást érjen el.
Shadow toppant közbe, kifogásolva a helyi közjátékot, ingerülten lessve mindenkire, aki érthetetlenül szólt. Egyre rosszabb hatással van rá ez a hely, Halloween most épp kivan, nem lehet segitségére.
- Csupán istenhoztáztam mink, Árnyék. - feleli némi vonakodással, ő sem értet mindent - Kedvünkben járó küldötségnek vélem öket, de téveszti mindet Landraf külleme. Bár vélem gondolni, tán ő Ladnraf a való Fandral.
Fogja rövidre s végér meg is ejti a lényeget. A fickó emlékezet fogyatékos, itt pedig eltünt egy hozzá illő alak. Mindenki emlékszik rá, ismeri, csak más nével illeti. Már biztosra veszi, hogy az emlitett féfiak egy és úgyan az.
- Nem, Árnyék nem úgy van az. Azon írás más istenségről címezik, ekeről szót nem ejt. A "hasonlatoságos" fejezet, pedig a szabadakaratról prédikál.
Helyesbiti ki társnőjét, aki sokat töltött elzárva a valóvilágtól, s bár az ő maga ismeretei is a nullával egyenlők az ezidei germán kultúráról, az nyilvánvaló, hogy köze nincs az emlitett íráshoz. Csak késöbb találkoztak.
Monden figyelem Thorhalla felé szegezödik s nem baráti szándékkal. Lehet mindjár elszabadul a levina, akkor pedig magával temeti szegény nőt. Még ha a sötétség felé is terelgeti Árnyékot, mégiscsak velük jött idáig...
- Ő bajnokolt a mátkájáért, Nagyság. Kisérönk s óltalmazonk volt, nem pedig tékozolt. Megmentette vezetőnk, ekép mindünk, így most adósai volnánk. - szólt Amora-hoz a manó mielött Thorhalla megkapná az első megrovást, mert rossz földet taposot. Megejt egy mosolyt Thorhalla felé, ki talán ezzel meg is úsza a dolgot, ha nem áll elő a erős önérzetével és bűszke szellemiséggével, mert akkor bizton csihi-puhi lesz neki. Very Happy


#7 2009-02-16 11:52:06
Thorhalla
//Előzmény: Asgard földjei//

Veled ellentétben „kedves” Landraf nem tetszik az a hang…Csak figyeltem, ahogyan végül leugrott és indult a halandók felé. Ostoba marha! Most komolyan fel akarja esetlegesen áldozni az életét az egyszerű emberekért? Reménytelenebbnek tűnik, mint hittem egészen eddig. Nem tűnik fel, hogy minden egyes ilyen lépése egyre közelebb és közelebb sodorja ahhoz, hogy ne fogjam vissza magam és megöljem, nem is érdekel, hogy kiféle, miféle. Ha az emberei testében érzi magát jobban, akkor itt nincs is miről beszélgetni vele kapcsolatban. Elfordultam tőle, bár addig nem értem a holttesthez, amíg vissza nem ért, csak utána, majd megtörtént, amin meg sem lepődtem, éles villanás és már nem odakint voltunk a jégóriásokkal, hanem egy teljesen másik helyen.
Körbepillantottam a helységen, gyertyafény pislákolt csak csupán, nem a lehető legjobb hely volt ez, a távolban patkányok hangja hallatszott, ahogyan az apró lábaikon összes-vissza szaladgáltak a sötétségben. Hol voltunk? Nem ismertem meg a helyet, nos nem a börtön, azt már ismertem, hála a Valhallában lakó istenségeknek, de ez nem tűnt annak, sötétségbe futott minden irányban, szóval valami folyosó. Akkor lehet, hogy ideje lenne eltűnni innen mielőtt a kedves vendéglátók megérkeznének. Landraf-ra pillantottam, miközben a halandót tette le a földre, majd pedig megszólalt, még mindig angol. Reménytelen… sóhajtottam fel, majd, hogy ne kelljen még egyszer „élménybeszámolót” tartani az emberek miatt én is angolul szólaltam meg, akármennyire is nem örültem ennek a ténynek.
- Nem a börtön annyi biztos – mosolyodtam el. – De, hogy hol lehetünk fogalmam sincsen…
Lepillantottam a padlóra, amikor két patkány futott felénk, majd pedig újabb villanás és nocsak Sathad és Amora álltak nem is olyan messze tőlünk. Gonoszul mosolyodtam el, majd hervadt le egy pillanat alatt. Igazam volt, hogy el kellett volna tűnni innen a vendéglátók érkezte előtt. Ez aztán pech, miért pont ezek? Léptem egyet hátra és ismét megszorítottam a kardomat, átkozott Thor pártiak, ezek ellen egyesével sem volt esélyem, nemhogy kettejük ellen. Sathad jobb vívó, mint én sokkal, míg Amora jobb mágus. Kellemetlen találkozás. Lesújtóan pillantottam a társaság férfi tagjaira, amikor Amora felé szinte nyálcsorgatva fordultak, ennek mindig túlságosan is könnyen ment ez az egész.
Fandral már megint, micsoda kellemetlen szituáció kedvesem, de akit csókolgatsz nem a szeretőd, legalább is nem emlékszik rá. Szolgálók? Felmordultam erre a szóra, ekkor fordultak mind a ketten felém, kár pedig kezdtem örülni, hogy egyelőre kihagytak a szórakozásból. A „TE” megjegyzés hatására, voltak, akik egyből elhúzódtak a közelemből, míg a leány beállt kettőnk közé. Nem nagyon figyeltem a halandók beszédére ezek után, csak a „felháborodást”, hogy már megint nem angolul kezdtünk el a saját otthonunkban társalogni. Komolyan küldje már őket valaki haza. Shadow-t félre toltam előlem, nem fogom meghunyászkodni ezek előtt, még akkor sem, ha erősebbek, mint én.
< - Igen én, meglepődtetek? – kérdeztem gúnyosan. – A napom egészen jól kezdett alakulni, amíg két patkányt nem láttam errefelé… ja, hogy azok ti voltatok? Bocsánat, de a véleményem nem változott meg ezzel kapcsolatban. Talán nem szabad hazajönnöm látogatóba? Nézzük, lehet, hogy nem lett volna, de Landrafnak köszönhetően megtörtént. Sathad… hiába köszöntöd őket asgardiul nem fogják megérteni, és te Amora kedvesem… hiába ölelgeted a szépfiút, ő nem az, akinek hiszed – kacagtam fel. – Legalább is fogalma sincs, hogy ki az a Fandral, akinek mindig hívni akarjátok… És lenne egy kérésem, tudjátok nem szívesen szívom ugyanazt levegőt, mint a halandók, és a patkányok… így igazán hálás lennék, ha visszaküldenétek a jégóriások közé, inkább ők, mint ti, Thor és az újabb száműzetés…>
- Igen köszöntöttek titeket – mondtam angolul. – Amora és Sathad… őket nem mutatom be nektek, ugyanis nem igazán érdekel, hogy mik és kik is a halandók Thor patkányai…
Mostanra totálisan sikerült magam alatt minden fát kivágni, nem támadtam, csak nyugodtan álltam, nem mutattam feléjük félelmet, igazából csak azért voltam ennyire kötekedő, mert beletörődtem, hogy innen én könnyedén nem fogok kijutni-
- Nem kérek a segítségetekből halandó! – csattantam Scarlett felé. – Nem kell, hogy ezek előtt tisztára moss, az állítólagos bűneimet ismerik, a hozzáállásom változatlan, mint amikor utoljára találkoztunk és a hűségem is megingathatatlan uram, Loki felé. Van bennem annyi gerinc és tartás, hogy nem fogom az ellenkezőjét ennek a kettőnek, vagy háromnak állítani. Ha meg akarnak ölni, hajrá, nem fogom olcsón adni a bőrömet és meghunyászkodni sem fogok előttük.
Továbbra is ugyanazzal a gyűlölettel néztem rájuk, mint az első illanttól kezdve, és ez a halandó komolyan mit hitt, hogy szükségem van a segítségére? Hogy lealacsonyodom addig, hogy egy midgardi halandó segítségét kérjem patkányokkal szemben? Ostobák, soha sem fogom feladni és megadni magam. Nem fognak többé száműzni engem innen.


#8 2009-02-16 18:04:20
Tao
*Tao kissé túl hamar ivott a medve bőrére, mikor azt hitte, hogy az emlékei teljesen rendbe kerültek egy pillanat alatt, úgy tűnik, hogy még némi időre van szüksége elméjének, hogy rendszerezzen mindent. Emiatt Tao számára mondhatni felgyorsulnak az események, amikor feleszmél, már egy másik helyen találja magát, ezt nem csak a vérszag, a zajok és a jégóriás gyilkos csapásának hiánya támasztja alá, de a hullám is, mely szerint egy elég szűk helyen vannak - legalábbis az eddigihez képest. Lassan felfogja, mi is történt, valami világító testről beszéltek, most pedig újabb idegenek érkeznek. Shadow elég zabos lehet, Scarlett reménytelenül hajkurássza a békét, Halloween elkezdett valamit magyarázni nanobotokról, és kényszerről, ami miatt az AIM tagjai lettek. Nagy dolog, mintha azért lenne valaki hálás Hitlernek, mert a gázkamra helyett beosztották a sonderkommandoba. Az idegenek nem angolul beszélnek, Thorhalla azonban fordít, kiderül, hogy ezek itt nem barátságosak, legalábbis nem Thorallával, a hangnem is megmutatja. És van itt egy nő... Tao úgy érzi, mintha pezsegne a vére, az illat, ami áthatja a termet, teljesen elvarázsolja, szavait nem érti ugyan, de angyali hangja megbabonázza. Nem érti, mitől érez így a nő iránt, pláne, hogy épp Landraffal vagy Fandrallal csókolózik.*
-Nos azt hiszem, talán mégsem szükséges sietni azzal a hazaúttal. *Mondja andalogva, miközben teljesen megfeledkezik a fájdalomról, mely időnként fel-felerősödik hátában. Legalább a golyó már nincs a sebben, és el is kötve, így egy ideig nem kell félnie. Néhány lépést tesz csak Amora felé, amolyan jelezve, hogy bizony ő is itt van, kissé kihúzza magát, bár a kapucnis pulcsiban, farmerban, és vérben ázó cipőben nem lehet úgysem valami szívdöglesztő.*


#9 2009-02-16 18:37:00
Saviour
Jaj istenem, ez a faszkalap miért terelt ahhoz a fénylő bigyóhoz? Én még akartam a jégóriásokkal harcolni! Hát ez nem lát a szemétől? Olyan vigyorral harcoltam, mint még soha senki... elképesztő. Azt a jó büdös pofátlan mindenségit neki, ezeknek a kibaszott rohadék tetves asgardiaknak! Máris utálom az összeset. Ráadásul a rémálom folytatódik, mertha egy nem is volt elég, lett kettő... és most megint duplázunk? Undorító. Patkányokból alakultak emberré... és még ezek nevezik magukat isteneknek? Ráadásul a csávó erotikus hangon beszél, annak a nőnek meg szimplán önmagától van erotikus kisugárzása. Ránézek, és máris... váá, hagyjuk. Kamu az egész, Illúzió. Nekem van feleségem, és mégha csak az arcára is emlékszek, nekem ő sokkal gyönyörűbb, mint bárki más itt, ezen a földön, vagy akármelyiken. Izé, ezen az Asgardon... á, kezdek belezavarodni. De akkor sem hagyhatom, hogy ezek itt szórakozzanak az érzelmeimmel... ráadásul most ő is belekezd ebbe az erotikus hanglejtésbe, nem is tudom, ez most akkor latin? Vagy mi van? Fogalmam sincs, de zavaró...

- Na idefigyelj, bögyöske. - Kezdek bele a kedves, megértő, női egyenjogúságot teljesen tiszteletben tartó mondandómba. - Nekem van feleségem, úgyhogy ezt most kibaszottul gyorsan abbahagyod. Tudom, nektek, ősi asgardi isteneknek mindent szabad... várjunk csak, ősi? Azt hiszem, már tudom, hogy kitől ered a legősibb mesterség... és te, te... kardos faszkalap... ti lennétek az istenek? Ti is csak háborúztok, harcoltok, meg vért ontotok, ugyanolyanok vagytok, mint az emberek, csak több hatalommal. Sőt, még rosszabbak, mert a több hatalmatokat is egymás lezúzására használjátok fel... undorító. Olyanok vagytok... mint a patkányok. Azt hiszem, egyet kell értenem a démoncsajjal, vagy legyen ő is akárki, az se érdekel. És kikérem magamnak, addig nem megyek haza, amíg nem öltem meg legalább húsz jégóriást, úgyhogy most azonnal visszavisztek arra a csatamezőre, vagy nem állok jót magamért!

Basszus, ez így nem lesz jó. Akármennyire is egy büdös prostituált a bögyös, akkor is nőnemű, szóval ez így nem lesz jó. Talán a régi taktikához kéne folyamodnom... az mindig beválik.

- Nem riadok vissza semmilyen fegyver használatától, így a szaros klón heréjével fogom egyenletesen bekenni a padlót... - mutatok Fandralra, vagy Landrafra, vagy akárkire... - Ha itt bárki is fölöslegesen akar ugatni. Nem vagytok ti istenek, pusztán többet kaptatok a mágiának nevezett hülyeségből. Most pedig a jégóriásaimat akarom!


#10 2009-02-16 20:35:49
Vérontó
Amora nem is foglalkozik a halandókkal, sőt: egy legyintéssel olyan mágiát bocsát mindegyikükre, amely hatására teljesen megnémulnak, egy hang sem jön ki a torkukon.

<- Zavart már ez a midgardi ricsaj…>

Majd Thorhalla felé fordul.

<- Már megint csak a bajt akarod keverni, igaz, Thorhalla? Ezer halandó alak közül is megismerem Fandral emberi kinézetét. De ha ennyire visszavágysz te és ezek a jelentéktelen midgardiak a jégóriások közé, hát csak egy intésembe kerül…>

Ekkor Amora varázslatra készen emeli fel a kezét… de hirtelen Sathad a torkához szorítja egyik kardját.

<- Elég legyen! Nincs időnk az efféle jelenetekre! Elfelejtetted tán, milyen szorongatott helyzetben vagyunk? Ha ezek itt midgardiak… még akkor is szükségünk lehet rájuk! Erős és tapasztalt harcosoknak tűnnek… legalábbis a legtöbbjük. És Thorhalla ugyanúgy asgardi, mint mi! Ez az ő csatája is!>

Amora pár másodpercnyi gondolkodás után egy fintor kíséretében leereszti a kezét, és a némító mágiát is megszünteti mindenkin.

<- Legyen hát… Asgardért.>

Ekkor Sathad mosollyal az arcán néz mindenkire, és átvált földi angolra.

- Így már… értetek, ugye? Elnézést, láthattam volna már a legelején, hogy midgardiak… illetve földiek vagytok. Megértem a dühötöket, a félelmeteket, a zavarodottságotokat… Halandó még itt nem járt azelőtt. Hadd mutatkozzam be illendően: Sathad vagyok, az istenek hírnöke… ez a nő pedig Amora. Veszélyes mágiák használója… de jelenleg a társam.

Amora biccent a halandóknak, majd Sathad folytatja.

- Amikor elküldtem a Fényesség Szablyáját a Földön élő asgardi társunknak, Fandralnak, nem gondoltam volna, hogy földieket is fog magával hozni… de bizonyára jó oka volt rá, hogy így tett. Feltételezem, azzal azért tisztában vagytok, hogy miután átkeltetek a Bifroston, a Szivárványhídon, a ti világotokból, Midgardból átkerültetek az istenek világába, Asgardba. Itt élünk mi, az asgardi istenek és istennők, valamint pár alacsonyabb rendű, de roppant veszélyes és agresszív faj… mint a jégóriások is, amelyekkel nemrég találkoztatok. Életünk örökké tart, amennyiben nem ölnek meg minket, hatalmunk a halandók világához képest óriási, erőnk számotokra ismeretlen eredetű mágiából táplálkozik… Asgard és Midgard világai párhuzamosan, egymást nem zavarva léteztek évezredeken át, de nemrég több asgardi is átjutott Midgardba, és arra is volt már példa, hogy midgardi halandó érkezett ide. A határvonalakat a világok között egyre gyakrabban lépik át, pedig a midgardi tudomány és az asgardi mágia nem keveredhetnének… Félek, a jelenlegi helyzetünk is ennek folyománya. Tudjátok, Asgard világának hatalmas és igazságos ura, a mi királyunk és védelmezőnk, Thor eltűnt. Az ő ereje nélkül csapataink összeomlottak, megzavarodtak, és mostanra szinte teljesen felőrölték őket ellenségeink, a gyilkos jégóriások seregei. Trollokkal, sárkányokkal és egyéb szörnyetegekkel szövetkeztek, és egy jól megtervezett, erős támadással az asgardi harcosok nagy részét megölték… Nyilvánvaló, hogy valaki irányítja őket… és első gondolatunk Thor ősellensége, a cselszövés és káosz alávaló istene, Loki volt. Ám hamarosan kiderült, hogy ugyan valamilyen szerepet ő is játszott az eseményekben, de most már nem ura a jégóriásoknak és a többi rémnek. Egyelőre nem tudjuk, mi történt vele, de hogy nem ő vezeti a seregeket, az biztos. Loki már jó ideje tervez valamit Midgardban, és attól tartunk, egy nagy hatalmú midgardi a felelős mindezen borzalmakért… Ha pedig így van, ti, midgardi halandók valóban a segítségünkre lehettek a tapasztalataitokkal. Jelenleg Asgard központjában, a Valhalla kastélyának titkos föld alatti folyosóin vagyunk, mivel… a jégóriások már magát a várat is elfoglalták. Egyelőre erre a helyre nem jutottak be, de csak idő kérdése, hogy felfedezzék. Nagy szerencse, hogy időben megtaláltátok az Amora varázslatával átitatott asgardi tetemet a csatatéren odakint, amelyet megérintve egyből idekerültetek, hozzánk. Nos, halandók… Hajlandók vagytok segíteni nekünk?

Ekkor szólal meg végre a továbbra is teljesen összezavarodott Landraf.

- Ez… NEKEM TÚL SOK!!! A NEGYEDÉT SEM ÉRTEM ANNAK, AMIRŐL TI, ASGARDI TESTVÉREIM BESZÉLTEK!!! Pedig kellene… Ez az… otthonom, de mégis… annyira ismeretlen és idegen ez az egész. Mintha még sosem jártam volna itt! Ezeket a halandókat sem szánt szándékkal hoztam ide, véletlen volt! Csak legyintettem ezzel a Szablyával, és máris azon a hídon voltunk!

Amora válaszol.

- Nyilván túl nagy erővel emelted fel a Szablyát, kedvesem. Rég használtad, Fandral, elfelejtetted, mennyire érzékeny fegyver is ez. Nagy kár, hogy visszafelé nem működik, pedig akkor hazaküldhetnéd ezeket a midgardiakat…

- ÉS NEM VAGYOK FANDRAL!!! Miért kevertek össze vele? Az én nevem LANDRAF!!! Fandral a Földön volt, ezt tudom, hallottam róla, tagja volt egy igen híres csapatnak, a Bosszú Angyalainak, de sosem találkoztam vele! MIÉRT SZÓLÍTOTOK A NEVÉN???

Amora nem érti Landraf kérdéseit.

- Hogy… érted, kedvesem? A Szablya rád, Fandralra volt hangolva, téged keresett, és megtalált. És én is felismerem az emberi alakodat, hiszen együtt alkottuk meg annak idején… Ne légy nevetséges. Még hogy Landraf… Túl sok időt töltöttél a halandók között. Persze, mert mindig vakon követed Thor parancsait…

- DE ÉN NEM VAGYOK FANDRAL!!! A NEVEM…

Ekkor Landraf egy nagyobb villanás keretében felveszi asgardi alakját.

- … LANDRAF!!!




#11 2009-02-16 21:20:09
Thorhalla
Amora meglepett, hasonlóan foglalkozott a halandókkal, mint én. Bár US mondata érdekes volt, a klón… egy másolat? Nem is érdekelte őket, csak felemelte a kezét, amire mindegyik elhallgatott. Végre egy kis csend, hát ezt is megértem, hogy végre nem kell egyiknek sem a siránkozásait hallgatni. Micsoda megkönnyebbülés, már csak az rontott a helyzeten, hogy még mindig itt állt a két patkány előttem. Akikről pedig szívesen lemondtam volna. Elmosolyodtam a megjegyzésén, ennyit még ő is érdemelt ezért, vettem egy mély levegőt. Akkor most mi lesz? Végül visszafordult felém, álltam a tekintetét és végig a szemébe néztem, nem hiheti, hogy félek tőle. Még ha sokkal erősebb is nálam, de akkor sem fogok meghunyászkodni, főleg nem a halandók jelenlétében. Én bajt keverni? Komolyan ennyire nem emlékszik?
< - Köszönöm – mondtam. – Az elmúlt évek során amúgy is unalmassá vált a karattyolásuk – vontam meg a vállamat. – Én bajt keverni? Még nem vettem hozzá elég leckét tőled Amora, neked sokkal jobban megy az, amit bajkeverésnek hívsz. Én csupán kiállok az elveimért és addig nem is hagyom őket feledésbe merülni, amíg azok meg nem halnak, akiknek köszönhetően ott vagyok, ahol. És azt hiszem, hogy mindannyian tudjuk, hogy kiről, kikről van szó… >
Köpönyegforgató, és még ő mer nekem beszélni. Már intett volna, elmosolyodtam, majd felkacagtam, amikor Amora torkának egy kard feszült. Nocsak, nocsak még sincsen olyan nagy közös hangsúly egymás között, mint ahogyan azt korábban hitték. Talán mégiscsak sikerül valamilyen kisebb háborút már ezek között is kirobbantani. És akkor Amora-nak lehet, hogy igaza is lesz abban, hogy csak bajt keverni jöttem. Ha már Loki úgyis ennek az istene, akárcsak a tűzé, akkor hasonlítsunk már a bajkeverésben is hozzá.
< - Pedig alig kezdtünk el szórakozni – mondtam tetettet szomorúsággal. – Ezek sem egy oldalon állnak Sathad. Össze akarsz engedni egy rakás ellenséget egymással, hogy egymás helyett közösen egy harmadik ellen harcoljanak? Ostobább vagy, mint eddig hittem. És köszönöm, hogy legalább engem nem akarsz kihagyni a harcból, még ha másik oldalon állunk, akkor sem. De lassan érdekelne, hogy mi is az egész tárgya…>
Valami nem stimmelt és nem is tetszett, Amora leengedte a kezét, a halandók is képesek immáron újra beszélni. És az istenek hírnöke is megszólalt újra, immáron angolul, micsoda kellemetlen dolog, hogy ennyire benézte őket. Kezdtem roppantul szórakozni azon, hogy mennyire kínos szituációba került a halandók előtt. Egyelőre én magam is jól jöttem ki az egészből, még semmi börtön, semmi Thor elé vivés, sőt még a harcba is bevonnak, csak az oldaltól féltem.
- Hogy jó oka? – kérdeztem angolul. – Hát ennyire nem tűnik fel, hogy szerencsétlen srácnak semmi sem esik le? Hogy értetlenebb, mint a halandók?! – csattantam fel Landrafot védve. – Hóhó! – kacagtam fel hangosan a mondata felénél. – Ez az a legjobb vicc, amit az elmúlt ötszázötven év alatt hallottam, Thor eltűnt, mégiscsak remekül alakul ez a nap, persze számotokra ez kellemetlen tud lenni, de végre van igazság.
A kegyetlen vigyor lehervadt az arcomról, nem Loki felügyeli a jégóriásokat és a szörnyeket?! Akkor mégis mi? Ez az egész zavaros volt, túlságosan is gyorsan történt minden, túl sok információ. Semmi sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, bár az első része még mindig nagyon vicces volt, de a többi már nem. Loki a jégórásoktól származott részben, ha ő nem parancsol nekik, akkor kinek van hozzá hatalma?
<– Mégis mi a fészkes fene folyik itt, Sathad, Amora válaszokat szeretnék! Mi történt azóta, hogy nem voltam itt, hogy Thor száműzött Midgardra? Ez az egész egyáltalán hogyan lehetséges?! – kérdeztem döbbenten és ugyanígy meredtem rájuk. – Ennek nem lett volna szabad megtörténnie… Két ilyen hatalmas isten nem tűnhet el csak így a semmiben… >
- Azt hiszem, hogy a jégóriásokhoz való kimenetelemet halasztom későbbre… - morogtam, lassan lehajtottam a fejemet, majd Sathad-ra pillantottam. – A segítségemre számíthatsz, egy ideig újra egy oldalon leszünk…
Landrafra pillantottam, neki túl sok és nem ért semmit. Nem csak te vagy vele így szépfiú, más sem ért, még én sem! Egy kis közjáték a „szerelmesek” között, vettem egy mély levegőt legalább ne úgy tennétek, hogy mindenki érti, elég lenne, ha csak négy ember előtt alázzátok meg magatokat ilyen szinten. Megcsóváltam a fejemet, és még az emberekre mondják, hogy idióták. Ezek is azok! Ismét egy kegyetlen mosoly, amikor Amora Thor-t kritizálta.
- Lám, lám, nem csak én nem vagyok oda a drága Thorunkért – mondtam gúnyosan - Landraf-nak fogalma sem volt, hogy miként hozta őket ide! – feleltem. – Ha Fandral lenne, tudta volna, hogy nem térhetek haza… abban lesz a megoldás, amit a halandó mondott – mutattam US-re.
Odaléptem Landraf elé, amint átváltozott és ismét az asgardi alakjában volt, felnéztem a páncélos alakra, igen, legalább négyen leszünk, akiknek valamilyen hasznát is vehetjük. A férfit néztem, majd hátrapillantottam a két Thor pártira, majd vissza a férfira.
- Nyugodj meg egy percre kérlek Landraf, lehet, hogy tudom a megoldást! – mondtam. – Azt mondod Fandral Bosszú Angyalainak egyik tagja volt, Landraf, ugyanazok a betűk a neveitek. Amit a halandó mondott, hogy klón vagy… egy másolat. Ez lesz a megoldás… ugye még senki sem látott emlékezetvesztésben szenvedő Asgardit? Én nem, évekig nem emlékztem igazi valómra, de már igen… ő nem emlékszik, Asgardi alakban van és nem tudta, hogy miként kell hazajönnie! Ha egy másolat Landraf, akkor nem csoda, hogy nem emlékszik semmire, a külső ezen okból ugyanaz emberként, mert egy másolat. Amora, ez Fandral igazi alakja Asgardiként? Én nem tudom, soha sem láttam őt… ha nem, akkor ez a megoldás, hogy csak egy másolat. Sajnálom ezen esetben Landraf, de nincs mire emlékezned, mert egy teremtett dolog vagy és nem anya szült… Halandók, valahogyan így kell ennek lennie, nem? Ti vagytok AIM-osok, nektek kell tudnotok…
Reméltem, hogy helyesek a következtetéseim, mert addig ez nem fog harcolni, amíg ki nem derül és utána lehet, hogy a tények miatt nem.


#12 2009-02-17 01:01:53
Shadow
Scarlett javítgatja a mondandómat, bár ez most úgy hatott, mintha egy vödör benzint locsolt volna a tűzre, azonban veszek egy mély levegőt, s „lenyelem” a mondandómat, azonban ezután még Thorhalla is félre tol maga elől, mikor épp védeni akarom. A hab a tortán a „kis katona” nagy harcolhatnékja, melyet már nem tudok szó nélkül hagyni, s bele kezdek.
- … - na igen... kis csajszi ekkor int egyet, s megszólalni nem bírok. „Kellemes”, „ártatlan”, „angyali” tekintettel nézek rá, s kívánom pokolba Amorat. Igen csak kezd paprikás lenni a hangulatom, mikor ráadásul a két Asgard nő látványos párbeszédet is folytat, de Sathad közbe vág, szinte szó szerint Amora nyakához téve kardját, minek hatására újra tudunk beszélni, amit ki is használok.
- Szuper, a nevem Shadow, s így valóban értünk is. - hangomból jól hallható még a morgásom. Majd belekezd a nagy monológjába, aminek az elején már üvölthetnékem támad, de helyette mást eszelek ki. Egyszerűen mikor végre vége a nagy beszámolónak,s vitának megszólalok, de már Sathad alakját felvéve állok, s az ő hangján szólalok meg leutánozva a beszéd közben használt mozdulatait.
- Mint amit korábban említettem – mutatok a valódi Sathadra – az nem állja meg a valóságot. Mint ahogy Thorhalla is nem rég oly szépen a tudtunkra adta a földieket Landraf, Fandral, vagy ki ide hozta. Hogy melyik név a helyes, arra később kitérnék – gyilkos tekintettel nézek Landrafra – Főleg mert még néhány hasonló üvöltés és tuti valaki felfigyel rá. - Ott tartottam, hogy puszta véletlenül hozta ide, sőt saját magát is. Hogy hol vagyunk, azt megtudtuk, hogy harcosok is vannak köztünk azt tudjuk, mert pofás kis csata szakadt félbe, emiatt, s ezzel van aki tuti egyet ért velem – Ivanra pillantok, majd Sathadra és Amorara, persze még mindig Sathad alakjában pompázva, s azért burkoltan gúnyolva is ezzel. - Azonban, ha már itt vagyunk és nincs Thor, nincs Loki, és ha jól értettem, de javíts ki kérlek... - Sathadra nézek egyenesen - … egy Földi halandó akit lenéztetek ver laposra benneteket? - utolsó szavaimat egy kicsit erősebben megnyomom. - És most talán a mi segítségünk kell, hogy leverjük azt, aki onnét jött, ahonnét mi? És ezt egy ilyen csapattal, amire Thorhalla szintén rávilágított, hogy egymást előbb nyírjuk ki, mint az ellenségeteket? Szánalmasak vagytok, ezzel, hogy magatokat isteni szintre emelitek. - jól hallható, hogy igen dühös vagyok. Scarlettre, Jamesre, Thorhallara, majd végül a többiekre nézek – Fenébe! Hol vannak a fegyverek és hol egy értelmes egyén, aki nem isteni magasságokban hordja az orrát, s halvány lila köd dereng előtte, hogy ki a fene áll a túloldalon főnöki posztban? Bár amit eddig elmondtatok az alapján nekünk kéne ezt is kideríteni. - vissza veszem saját alakomat, majd keresztbe rakom a karjaimat.
- Thorhalla... szüleim tuti tudnának erre válaszolni, ők teremtett lények voltak, ha úgy vesszük én mint leszármazottjuk már nem annyira, de a génjeimben van a harc, amit csak csiszolni kellett. Hogy egy klón mit kap és mit nem, az nagy kérdés, de szerintem attól is függ, aki épp klónozza. De ez a legkisebb bajunk most. - Amorara, majd Sathadra nézek.
- Kéne egy kép arról akire nem támadnak a kinti dögök, e mellett a magassága, körülbelüli test tömege, hogy ha kell az alakját feltudjam venni. Bármikor jól jöhet. - majd Jamesre nézek.
- Halloween, kérlek pihenj te is. Szükségem lesz a képességedre. - majd körbe nézek.
- Valaki megtudja mondani hány óra múlva lesz itt éjszaka, ha van itt egyáltalán olyan? - pillantok az asgardiakra Landraf kivételével.


#13 2009-02-17 03:21:37
Halloween
Scarlett szavaira feleszmélek, és ha már amúgy is térden vagyok, nem is nehéz annyira letenni a leányzót. Amora ekkor int ezzel gyönyörűen elhalgattatva a külső zajokat, de bent még mindig megmaradt a zsongás, de szerencsére ezt már az én hallásküszöböm határán végzik, így könnyen figyelmen kívül tudom tartani. Egy új alak siklik be a falon át, minden bizonnyal ama szabálynak a hódolója, ami imígyen hangzik: "Ha Rómában jársz, csináld azt, amit a rómaiak!" Lópofájú, maskarába bújt alak, a többiek viszont még csak nem is bagóznak rá, mit akit nem látnak...
http://www.marvel.com/universe3zx/images/thumb/3/3b/Beta_ray_bill.jpg/442px-Beta_ray_bill.jpg
A férfi elémlép - kezében egy marhanagy kalapács -, de szerencsére csak elkezd hadoválni amiből viszont egy kukkot nem értek. Valaki más esetleg igen, de én semmit. Thorhalla meg a többiek veszekednek egy sort, közben átváltanak érthető nyelvre, de a lóképű férfi csak ír tovább rendületlen. Shadow is bekapcsolódik, majd átalakul a patkányképű asgardivá, Sathaddá, és rákezdi ő is. A fura alak befejezi a beszédett, és felémfordul. Ez azt hitte, értem, hogy mit mondott? Amikor, bár tisztán hallottam, kiejteni sem tudok belőle egy szót sem? Na neee... A többiekhez fordulok, mily meglepő, Landraf újra rátalált asgardi énjére, de engem most más érdekel, hogyhogy csak én látom ezt az alakot? Lehet, hogy megint az elmém szórakozik velem, de... De... Lesesik, hiszen asgardiul karattyolt az előbb, felismerem, bár jó tízperces késéssel. Most játszhatnám a magnó szerepét, és visszajátszanám, hogy mit akart közölni velünk, milyen kár, hogy elfelejtettem minden szavát. Na jó, majdnem mindet, amire emlékszem arra meg rákérdezek.
- Elnézést, lehet egy kérdésem? Mi is pontosan az a "Ragnarok"? - kérdem némi töprengés után Sathadtól. Hogy honnan ismerem a szót, azt viszont nem mondom meg, nem kell több embernek tudnia a problémámról.


#14 2009-02-17 07:34:12
Paladin
A falakat nézve és érintve érdekes érzés fog el. Pizsergek a teljes testemben és mintha elöttem építenék az egész alagútrendszert. Asgardiak kik a köveket hordják és készítik a titkos úgymond "csatorna rendszert".
Ujabb villanások... Asgardiak, kik ezen az útvonalon menekűlnek a kastélyból.
Ahogy végig tapintom a falakat, érzem a munkát és kitartást, izzattságot, amit az Asgardi nép beleágyazott a falakba.

Heves vitára, inkább szó csazára leszek figyelmes amit az Asgardi nők vivnak meg. Úgyan nem értem szavaikat, de biztos, hogy nem öröm köszöntést folytatnak.
Mikor épp kérdeznék, hang nem jön torkomon, de amint észreveszem más embernek , vagyis mutánsnak sem. Torkomhoz kapok és ismét próbálkozok beszéddel, mikor látom a varázsló nő kezének mozdulatát és a hangszálaim ismét működnek.

Mikor az Asgardi férfi kardot ránt a varázsló nőre kissé megtorpanok, hogy mire is számítsak.
Sathad bemutatkozik nekünk és elmondja hogy, mi, ki, mért és mit kéne tenni. Rendkívűl szimpatikus a férfi. Tisztelettel bánik velünk (halandókkal).
A beszéde elmondása után úgy gondolom, ideje lenne bemutatkoznom, majd a nekem legszimpatikusabbhoz és egyben talán legközelebbi nőhöz lépek (Scarlett-hez). Nem mondok magamról túl sok információt, csupán nevem árulom el. Bemutatkozásom után füléhez "bújok" és suttogva mondom bele szavaim.
-Melletem állsz ha harcra kerűlne a sor? Fedeznél? -kérdem reménykedve, hátha megfelelő választ ad.


-Midgardiak, Midgardiak, Midgardiak!!! Csak ezt hallom, mióta ide kerűltem. Hogy jöttek ide a Midgardiak? Folyton csak a Midgardi és az Asgardi megkülönböztetés!! Lehet, hogy nem vagyunk istenek, de a tisztelet ugyan úgy kijár nekünk halandóknak és még talán több is. Hisz nincsen isteni erőnk, de jól boldogulunk a nélkűl is!! Ne legyen ez a megkülönböztetés!! Igaz ti Istenek vagytok, ezért példamutatóan kéne viselkednetek velünk és tisztelettel, nem pedig szemmel ölni, hogy mit keresünk itt és földbe tiporni csak azért, mert az általatok nevezett Midgardiak vagyunk!!! Segítenetek kellene az embereket hisz ahogy mondjátok felttetünk álltok, bár kezdek kételkedni benn!! Nem vagyunk jók semmire?? Nem is önszántunkból jöttünk ide, elhihetitek!!! De ha már itt vagyunk, akkor legalább kihozzuk a lehető legjobbat a helyzetből és segítünk nektek a harcban, ha megkapjuk a tiszteletet tőletek!!! - lázadást szító szövegem ordítása közben a varázslónőre és Thorhallára nézek, hisz ők vannak leginkább a halandók ellen. Közben egy-egy bizalom növelő tekintettel Scarlett felé fordulok.

-Ha itt vagyunk harcolunk és segítünk az isteneknek, mivel ahogy elnéztem rajtunk kívűl nem igazán maradtt túlélő Asgardi. -befejezéskor a többi "hivatlan vendégre" nézek. -Velem vagytok?! segítünk az Asgardiaknak??! Talán akkor kiérdemeljük minden Asgardi tiszteletét!!! -remélem legalább egy valaki mellém áll és nem hiba téptem a számat.


#15 2009-02-17 16:59:21
Saviour
Hát nem tudom, de azt hiszem, utálom a némító varázst, mert egy rohadt nagy kibaszás. Vörösödik a fejem az idegességtől, hogy ilyen megalázó módon megfosztanak a jogaimtól... jogom van üvöltözni, jogom van káromkodni, jogom van a véleményemet akármelyik istennek csúfolt szarláda arcába ordítani, és jogom van érteni, hogy mi történik körülöttem! Körülbelül semennyire nem vagyok attól, hogy Amorának nekiessek pajzsostul-mindenestül, hogy kinyírjam, ugyanis egy ilyen jogfosztást általában tettleg torlok meg. Mindenesetre marad az, hogy nemzetközi és remélhetőleg dimenzióközi kézmozdulatokkal adom a boszorkány tudtára hogy egyrészt kapja be az összes pélóm, másrészt hogy mégegy ilyen, és megölöm. Remélem kinevet, vagy valami, mert akkor tuti nekiesek, nem érdekel, hogy milyen kurvaszép, vagy vonzó, akkor is szemétség amit művel. Mindenesetre látom, hogy a lángoló csaj sem bírja őt. De azt hiszem, lassan egyre több hülyével vagyok körülvéve, ugyanis valaki nekiállt isteni féle rasszizmus ellenes kampányt folytatni, ami még nem is lenne rossz, de a vége... nyugodtan ráteszem a fickó vállára a kezemet (Reflexx), és elmondom neki a véleményemet.

- Na idefigyelj öcsi... senkinek a tiszteletét sem kell kiérdemelned. Ugyanis az nem minősít, hogy a mágikus patkányok - (hohó, megvan a végső jelző a kamuistenekre!) mit gondolnak rólad. Láttam, hogy aránylag jól helytálltál, és ha a k-rva meg a kapucnis faszkalap beugat, vagy parancsolgatni mert, akkor tépd le a fejüket, nem kell baszakodni ezzel. Ugyanis jogaid vannak, amit még az oly hatalmas spanyolviaszszaró asgardiaknak is el kell ismerni. És nem midgardi. EMBER!

Azt hiszem, ez megteszi. Odamegyek Landrafhoz, Fandralhoz, vagy kihez... mittudomén, az AIMos mágikus patkányhoz, és a másik háromnak mondom a következő szépen összeszedett, irodalmi igényességű kérdésemet:

- Kinyírjam most azonnal, csak hogy egyszerűsítsem a helyzetet?


#16 2009-02-17 21:08:37
Scarlett
Talán csak rosszúl hallott? Thorhalla úgy utasitotta el segitségét, mint aki sivatagban önti el egyetlen palacknyi vizét. Velejéig romlott, valahogy a közelében sem bir meglenni oly mértéktelen gyűlőlet árad belőle. Ritka az ilyen aljasság s még a halált is magára vonná makacsságában, hogy azok kik önzetlenül támogatnák közelébe ne érhessenek, mert sértönek véli. Scarlett vet eg szánakozó pillantást az amazonra, tudomásul véve ő neki már nem segithet. Thorhalla, döntött már életéről, félévezredes szolgálata meghozta gyümölcsét, ami felörölte lelkében a maradék emberséget is.
Bár megalázó volt amint hiába igyekezet védeni, palástolni a másik bűneit, most mégis Scarlett-nek kellett a megrovó tekintetek középpontjába kerülnie. Mert Thorhalla megvalotta bűneit, sőt bűszkén is állt ki mellettük. Igaz, ez csak a Thoristák szemében bűn, ellenségük bűszkesége.
Nem mérges rá, csak csalódott. Ha itélik ő már móssa kezeit, hisz tett már hasonlót korábban is. Azt gondolta Thorhalla veszte kárt okozna a társaságnak s most kéntelen belátni, hogy tévedet. A nő meghalna elveiért mégha azok fénévnyi távlatban is vannak tőle.
Sathad, beszédbe kezd, az egyetlen aki a helyzet magaslatára képes állni, mert partnere nem szivleli az idegenből tévedteket. Vezető lehetne, aki bújdosó patkányá kényszerült, hogy túléljen. Ha több eféle magasztos lélek hona ez, minő veszteség, minő gyalázat az ilyenek ritkitása? Szörnyüség belegondolni. Bár nem érti Anora feszélyezet magaviseletét, biztosra tartja, hogy ő is megélt már száznyi próbát hosszadalmas élete során, mire végül ide fajult. Anora sem Sathad, sem Thoralla tükre nem lehetne. Korai kliséket képeznie, de eddig nem volt még szerencséje több fenségességhez.
Nemulás. Jobb is igy. Mert sajgó fejének kell is a megnyugvás. Aztán ellentét foggan a két vendéglátóközt. Tényleg megtenné, megölné pártfogolját ily órákon? Szörnyé teszi mindenkit a háború véget kéne vetni, s nem látják be. Scarlett, oldalra tekint, elfordulva az örülettöl és a rideg falakon pihenteti tekintetét. Hamár tenni nem tudot, legalábbis hasztalan volt, az értelmetlen vérontás pedig esetleges lehet, ő kivonja magát. Nem háborgat egy lelket se, rá nem legyen dühe senkinek. Sajnos itt bármi megeset.
Aztán mégis döbbenten mered megint Thorhalla felé aki együttműködésre val. Mi? Épp most regélte, hogy velük semmi kép. Azokkal akiket mind fölöt gyülöl s megtagad, a csatlosainak valja. Új ellenfél virradt, kétségtelen. Scarlett lassan kezdi átlátni a helyzetet, amit Árnyék elég szépen összegez is. Hogy azonban Landraf klón lenne, Thorhalla szerint? Nem tudja honnan jött ez neki, de bizton tudja ez már nem az ő hatásköre.
Végre mégicsak eljútnak odáig, hogy egyesitsék erőiket.
- Minő újkilátás. Vagy nem e megmondtam ez a bekövetkező? - szól közibük - Rejtek ellenfél, ki mind túl tesz a hajdaniakon, ő a kulcs. Két hatalmasság, káosz és rend évek századain át megnem törte egymást. Egyensúly honolt idejük kórán. Azonban az új jövevények érkezése megbolygatta a rendnek mérlegét és túlnőt mindön. Tán e szükség teszi majd hogy e két párt egységgé váljék végre. Legyözendő az ismeretlen ellenfél s a nem remélt béke megszültehet, Thor és Loki népei közt vagy pusztúl mind az erősebbtől.
Nagy szavak ez a legifibbtől, de ő sem az a törpepalánta akinek látszik, aki ismeri tudja. Gyermeki vonásai szigorúan mered a többiekre, végig hajtogatta kis ripacs módjára a magáét. Mégis mire végre kiderült mi a baj valahogy mind úgyan oda lukadtak ki: Összefogás.

Elfordulva azt tapasztalja, hogy Peter is itt van, de senki gondot nem keritet rá. Keze törve, arca falfehér és teljesen elhagyatott. Landraf mióta lerakta senki sem figyelt rá. Már megsem lepi. Ahol csak acsarkodnak nem sok babér terem a tehetetlenek számára. Szaporán ott terem mellette és a fickó pulóverét kezdi letépni. Az ujját leszagatva, készit egy tartót, amit a férfi nyakába akaszthat. Mindezt a jégyhideg, kietlen padlón. Nyirkos a levegő, bűdös van. Nem épp kórházi steril körülmények közt vannak. Még rosszabb hogy fogalma sincs hogyan kell tenni az ilyent. Sosem csinálta, nem nővér sőt, jóformán semmit nem tud a beteggondozásról. De ő az egyetlen aki akar is tenni valamit ezeért a szerencsétlenért.
Kész. Stabil? Birni fogja? Nem túl laza? Kényelmes-e egyáltalán? És ha az is az jó? Kérdések amiről fogalma sincs, jónak tünik, de ez csak az ő és nem egy orvos véleménye.
Távolabb Tao fejében érez megint kavargást, olyan mintha megint az emlékek kavarnák benne a kátyút. Odatér hozzá is, pár pillanatik csak figyeli. Legyutobb nem akarta, hogy lássa öt a férfi, nem akart közel kerülni hozzá. Ez azonban badarság, megmutatta neki igazi énjét s ettől kezdve jobban ismeri öt mint bárki más itt.
- Hadd tegyek még egy keveset... - szólitja meg Tao-t és már nem először férközik közel hozzá mentálisan. Két ujját homlokára illesztve, probálja megint elüzni a kétejeket és helyre igazitani a felbomlót emlékek sorát. Ha nem ellenkezik Tao úgy egyszerübb. Nem érdekli, hogy milyen ellen érzéseket szül ez megint másokban, tt össze kell tartani. Minden áron.

Árnyék nagyon is kiállt magáért. Úgyfest mint aki vezetőt keres magának, elvégre ehhez szokot. Scar, mondta neki, hogy megkéne találnia a saját számitását, de még mindig valakire támaszkodni akar. A baj az hogy pont Thorhalla-ra hallgat. Ennek ellenére mégis szembeszál mindenkivel és ez jó. Saját erős véleményt formál, ezen cselekedete pedig jó túkrözi, hogy márcsak hagyományból van szüksége vezetőre, mint katonának, de már több. Halloween és az ő hatása meglátszik rajta, önálló személyiséggé vált. Hogy innentől mivé alakitja magát, az már egyedül rajta áll s ezt sem Thorhalla, sem Scarlett nem befolyásolja. Ő választ, ez minden amit a lány valaha is akart. Bármikor ellentmondhat, tud dönteni és szabad.
Amint ezen gondolatok valamilyen formában felvillannak benne, Árnyékra forditja fejét, megszemlélve azt a dühöd, megviselt arcot amit rársa visel. Szomorú látvány, de mindezt tudva már érzi nem kell sajnálnia. Csupán időkérdése, hogy minderre rájöjjön.
Ekkor toppan mellé egy ismerös alak, aki végig velük volt, de edig nem vett róla különösebben tudomást. Tao elöt kissé zavarónak érzi mindezt, hisz a férfi meglehetősen jól hall. Aztán hamar rájönn, hogy nincs is igazán mit titkolnia. Reflexx felé fordul.
- Téves az érzés, mint vétkes az érvelés is - szólal meg szeliden s gyermeki arc felemelkedik - Harcunkkat nem vivni jöttünk. Kérdi védeném e pártját, de Ön ki pártfog? Elvakulna, hogy tisztes legyen mások szemében s hadsorba állna puszta elösmerés véget? Ezér ontaná vérét? Nem Uram, ezér nem fogom szamarát. Szólja hogy kell a segitő kéz, hangoztassa merre van a szükség, én arra követem Önt is. Hol pedig vér locsong, halál örjöng kardot vinni s békét szülni? Képtelenség. Dics, rang vagy tisztesség az életet meg nem váltja. Scarlett Blake, örvendek. Very Happy


#17 2009-02-17 22:25:04
Tao
*Tao megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy Scarlett még mindig segítségére van, és talán ez az, ami megzavarja őt Amora iránti csodálatában. Hogy elnémították, észre sem veszi, nem állt szándékában bármit is mondani ez idő alatt. Végighallgatja Sathad beszédét, ahogy mindenki másét is.*
-Tényleg azt hiszed, hogy ha ordítasz, akkor eltörölheted a diszkriminációt? A mutánsokat talán kevésbé utálják az emberek, ha kiabálnak? *Reflexx szavaira reagált, majd Ivan beszédét .kétségek közt hallgatja.*
-Kétlem, hogy bármi esélyünk is lenne az asgardiak ellen. Még ha egymással is viaskodnak... Ez nem a mi harcunk, Thor és Loki seregei megölhetik egymást, a mi problémáinkat ez nem oldja meg. Ennek ellenére csak ti tudjátok, hogy juthatunk vissza, ezért hajlandó vagyok segíteni, ha ez segít a hazatérésben. Jut eszembe, ha már olyan isteniek vagytok, a gyógyításhoz nem értetek? A puskás hölgy az imént meglőtt. Ugyanennek a hölgynek: a jégóriásokat nyilván nem a külsejével irányítja, ha ezek valóban primitív lények, akkor nyilván valamiféle mágikus vagy mutáns képesség segítségével befolyásolja. Az alakváltás kétlem, hogy hosszútávon konstruktív lenne. Ó, és szólítsatok Taonak.
*Ezzel Tao úgy érzi elmondott mindent, aminek hasznát vehetik a többiek, fejében végre már nem uralkodik akkora káosz, mint eddig, és imádkozik azért, hogy élve hazajusson. Hátában a fájdalom némileg enyhülni kezd hála a korábban bevett gyógyszernek, így már egész jól érzi magát, bár tudja, hogy a sebe elfertőzödhet - mégha a golyó hamar elhagyta a sebet, és rögtön be is kötözték, ez nem mondható steril ellátásnak.*


#18 2009-02-17 22:45:06
Vérontó
Amora és Sathad gyorsan Landraf mellé ugranak, és csitítgatni kezdik.

- Elég! Jó, jó, értjük… de csendesebben!

Landraf ezzel visszafogja magát, majd visszaváltozik emberi alakjába. Amora Thorhallára néz.

- Még alkalomadtán kibeszéljük, ki is kettőnk közül az igazi bajkeverő… Én legalább nem buktam le, és nem száműztek Midgardra. Ha! De ha akarod, erővel is lerendezhetjük majd a kis vitánkat, aranyom…

Sathad próbálja nyugtatni Amorát és Thorhallát.

- Kérlek benneteket… A kettőtök közti viszály csak az ellenségeink malmára hajtja a vizet! Amora, csillapodj, Thorhalla, te pedig hamarosan minden kérdésedre választ kaphatsz… és kérlek, te is használd a halandók nyelvét. Amióta elmentél, minden ugyanúgy zajlott, mint addig… Loki és Thor állandó háborúban álltak egymással, de nemrég… ahogy említettem, mindketten eltűntek. Ennyit tudunk.

Amora végül megembereli magát, és nem szól többet Thorhallához. Inkább Landrafhoz fordul.

- Az asgardi, valódi alakod… egyáltalán nem olyan, mint Fandralé. Igazat mondanak ezek a halandók meg Thorhalla? Te nem… Fandral vagy, csak valami hasonmás? Ha ilyesmire is képesek már a midgardiak a tudományukkal… akkor az megmagyarázza, miért hozzád ment a Szablya. Nem számoltunk azzal Sathaddal, hogy a halandók… le tudnak másolni isteneket! Ez lehetetlen! Ilyen tudása… nem lehet a midgardiaknak!!!

Sathad szomorúan folytatja.

- Pedig, úgy tűnik, mégis lehet… Fandralt nem találtuk meg, de Landraf… ha igazán asgardi vér csörgedezik benned, segítesz nekünk.

Landraf azonban most még inkább össze van zavarodva.

- Fandral… másolata lennék? De akkor én… sosem jártam itt azelőtt…? Nem is vagyok igazi… asgardi? Akkor minden emlékem… hazugság? Ezért nem emlékeztem semmire olyan élesen… Az AIM végig… kihasznált… Klónoztak… Nem vagyok több, csak egy kísérleti alany…

Ezzel Landraf térdre rogy, és könnyezni kezd…

Időközben Amora sóhajt egy nagyot, és nagy kegyesen egy élethű, méretileg is megegyező illúziót teremt a terem közepén Shadow-nak egy jégóriásról.

- Íme. Itt van a képed a „kinti dögökről”, hogy a te szavajárásodat használjam… Shadow. Egymásra nem támadnak. Az éjszaka pedig még messze van, de odakint állandó félhomály van a csata által felkavart por és a baljóslatú, fekete fellegek miatt… Közeleg a Ragnarök, én mondom…

Sathad rászól.

- ELÉG! Nem lesz Ragnarök! Amíg élünk, remélünk, Amora! Te, halandó…

Ezzel Halloweenre mutat.

- … te is említetted az imént ezt a szót. A Ragnarök a mi világunk vége, amikor minden elpusztul, és a szörnyek veszik át az uralmat Asgard felett. A legenda szerint ez az esemény egyszer be fog következni… de mi hisszük, hogy elkerülhetjük.

Majd Sathad minden halandóhoz egyszerre szól, de előtte letérdel előttük.

- Ahogy Shadow nevű társatok mondja… Igen, egy földi lényt sejtünk az ármánykodások mögött, és igen, már csak ennyien vagyunk, ezért segítenetek kell. Thor urunk mindig is tisztelt benneteket, midgardi emberek és mutánsok, figyeltünk is titeket, és titokban segítettünk, ha kellett. Most tisztelettel, alázattal és könyörgéssel kérlek benneteket… segítsetek rajtunk, hogy megtaláljuk a mi urunkat, és hogy a jégóriások seregei ne kelhessenek át a Bifroston a ti világotokba… Bocsássatok meg társam, Amora tiszteletlen viselkedéséért… Kérlek…

Reflexxnek is válaszol.

- Ígérem, nem lesz többé fennhéjázó megkülönböztetés köztünk és köztetek… Egy felsőbb hatalom hozott éppen titeket ide, ebben hiszek… Kérlek…

Majd Ivanhoz szól, aki Landrafhoz lépett, aki még mindig csak könnyeivel küszködve bámul maga elé.

- Kérlek, ne bántsd őt! Ha összeszedi magát, segíthet nekünk… Mi mind egyazon ügyért harcolunk itt, össze kell tartanunk!

Végül Scarlettre néz.

- Jól mondod… Talán megszülethet a nem remélt béke, ha legyőzzük a közös ellenséget.

Amora megadóan sóhajt egyet, majd legyint a kezével, mire mindenkinek az összes sérülése egyből begyógyul, és mindenki ereje teljesen visszatér.

- Igen, igen… Fogjunk össze, ha ez kell… Tessék, kedves Tao, megkaptátok a gyógyítást. Asgard az én otthonom is, nem akarom, hogy ezek az alantas jégóriások mindent elpusztítsanak… De így nem mozoghattok, halandók… Kaptok egy kis asgardi erőt, de ahhoz asgardi kinézet is jár…

Újabb mágikus legyintések, mire minden halandó kinézete megváltozik…

Shadow:



Halloween:



Reflexx:



Ivan S. Pretyakov:



Scarlett:



Tao:



És a még mindig eszméletlen Peter Castle:



Az új testben mindenki legalább 180-190 cm magas, emberfeletti módon izmos és ellenálló, sőt Tao immár lát is, ahogy Peter mindkét szeme is ép már. Miután végzett, Amora elmosolyodik.

- Nos, ha megszoktátok az új alakotokat, beszélhetünk az új varázserőtökről és a fegyvereitekről…


#19 2009-02-18 07:21:09
Paladin
Talán igazuk van. Nem nekünk kéne segíteni ezeknek. Nem a mi dolgunk lenne. Fordulok a férfihez (Ivan) és egyetértek szavaival. Kissé érdes és mogorva, de a lényegben igaza van. De a másik férfivel nem igazán (Tao) mivel nem értünk el semmit hallgatásunkal, csupán a lekezelést. Drasztikus fellépéssel viszont és megfélemlítéssel bármit el lehet érni. A tábornokok és főleg a diktátoroknak ezért nem mertek ellentmondani. Legfeljebb hátba döfték őket, de nem mertek szemtől szembe rájuk rontani.
Majd felszólalok az isteneknek (??), Sathad szövege után amit felém intézett.

-Mától egyikünk sem Midgardi!! Hanem ember, vagy mutáns!! Még jobb lenne ha nevünkön szólítanátok. Engem Reflexx-nek hívnak. (majd várom az esetleges többi nevet)

Remélhetőleg ahogyan Sathad és Ivan is mondta egyenranguak vagyunk. Nincs megkülönböztetés.
Majd hallgatom, ahogyan a varázsló nő beletörődve "békésen" magyarázkodik.

- Nem akarod, hogy elpusztúljon Asgard? - intézem a varázslónő felé szavaim. -Pedig ahogy mondtátok, most mi is a segítségre kell, hogy legyünk.
Ha nem tanusítasz kellő tiszteletet, és nem szólítasz nevemen, tőlem el is búcsuzhatsz. Nem fogom hallgati egy bekébzelt kis liba szövegét, aki azt hiszi, mint már említették ő szarta a spanyolviaszt. Remélem érthető voltam!

Majd kinézetem megváltozik. Asgardi erőt és kiállást kapok. Majd hirtelen magamra nézek, és rémülten szólalok fel, amint kezeimre ránézek.
- FEHÉR???! Fehér ember lettem ???? Mi folyik itt??? Fehér europid lettem??? De.... és.... ööhh.... F.E.H.É.R.???? -egy kis ideig eltart míg feldolgozom, hogy egy néger férfiből fehér nyálgépet csináltak, aki inkább selyemfiúra hasonlít, mint egy jókiállásu Afro-Amerikai srácra.

A varázslónő felé fordulok - Asgardon nincsennek négerek???
Lassan belenyugodok új külsőmbe. Majd figyelmesen tekintem végig izmaimat és rugozó

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Valhalla

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 13:53

#20 2009-02-18 09:23:37
Thorhalla
Shadow alakításán muszáj volt nevetnem, amikor Sathad képében jelent meg és kezdte kioktatni a népet, úgy tűnt, hogy mégiscsak van humora a leánynak. Azt szinte biztosra vettem, hogy annak a másik kettőnek nem nagyon tetszhetett. A halandók azon nem akadtak fenn, hogy eltűnt mindkét isten, pedig ez roppantul aggassztó volt, inkább azon próbálkoztak, hogy békíteni akarjanak engem és Amora-t. mintha kérnénk belőle, hogy valaki békíteni próbáljon minket, bah! Én ezzel soha sem fogok békét kötni, még ha egy oldalon állunk akkor sem fogom megtenni. Megcsóváltam a fejemet, amikor Landraf visszaváltozott emberi alakba, majd pedig kényszeredetten sóhajtottam, ennek soha sem lesz vége? Így soha sem fogunk előrébb jutni… A halandók még mindig siránkoztak, hogy nekik mennyire rossz, hogy nem vehetik fel a harcot az istenekkel, akkor ideje lenne, hogy távozzanak, bőven elegek leszünk mi is ahhoz, hogy megnyerjük a csatát.
- Ezer közül is felismered mi? – kérdeztem Amora-tól gúnyosan. – Lehet, hogy eddig nem, de a „MÉG” még mindig ott lebeg a levegőben Amora! A kihívást pedig elfogadom későbbre, amint ennek az egésznek vége van kedvesem…
Végül elfordultam tőle és Sathad-ra figyeltem, szóval semmi érdemleges nem történt, ha Ragnarök-öt nem számoltuk annak a hírét pedig csak hallottam és az Loki vereségével végződött. Akkor utána semmi érdemleges, a francba! Valaminek pedig kellett volna arra utalnia, hogy ez fog történni, hogy Loki eltűnik, meg Thor. Mégis kicsoda és micsoda képes erre, hacsak nem estek egymás torkának és mentek el erről a világról, akkor fogalmam sincs, hogy mi történt. Midgardon semmi sem utalt a jelenlétükre, így nem tudom… a jégóriások világa? Az alvilág? Meghaltak volna? Hela-val kellene beszélni ez ügyben, vagy bárkivel, aki a halottak lelkét elviszi, Valkűröket is előszedhetnénk! Tudni akarom, hogy mi történt az urammal!
- Rendben van ezt fogom használni – morogtam. – Egyáltalán életben vannak még? – tettem fel a kérdést. – Ezt könnyedén ki lehet deríteni… bár felteszem, ha eltűntként utaltál rájuk Sathad, akkor még élnek mind a ketten… A midgardiak tudása félelmetesen nagy, sajnos elég időt töltöttem közöttük, hogy ezzel tisztában legyek Amora, képesek efféle tettre is véleményem szerint… Thor hagyta, hogy túlságosan sokáig menjenek el, ekkora hatalmat nem lett volna szabad a kezükbe adni.
Most kivételesen nem gyűlölettel mondtam az utolsó mondatot, talán kétségbeesés és bánat, hogy idáig eljutottak, hogy maguk is hamarosan isteni magasságukba emelkednek. Landraf térdre rogyott és… idióta pancser! És még én öntsek lelket belé? Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam, a legszívesebben felképeltem volna ő ostobaságát, hogy végre észhez térjen. Végül csak odamentem elé és lenéztem rá.
- Akkor most jól figyelj rám! – csattantam fel. – Örülnék, ha végre befejeznéd az önsajnáltatást! Nézd a jó oldalát Landri az egésznek. Asgardi vagy, isten ugyanúgy, mint mi! A véred ugyanaz, mint a mienk ezen nem változtat semmi, a jó oldala az egésznek, hogy téged semmi sem kötelez, veled szemben nincsenek a mieinknek előítéletei. Egy óriási ajándék hullott a kezedbe, hogy megtaláltak, megtaláltunk téged. Az lehetsz, aki akarsz lenni! Az AIM létrehozott egy remek harcost, egy remek istenet! Szóval térj már észhez és vedd a kezedbe a saját sorsodat Lanrdi! Légy az, aki lenni akarsz és ebbe az AIM nem szólhat bele, most már szabad vagy, nem kötnek téged, te Asgardi vagy, szóval kezdj végre ahhoz méltóan viselkedni! Itt az ideje, hogy elkezdj élni és valódi emlékeket szerezz magadnak! Odakint csata dúl, ami lehet, hogy a világunk végét jelenti, ahogyan Amora is mondta, segíts abban, hogy ne történhessen meg, foglald el a helyedet az istenek sorában, alakítsd te ki a saját sorsodat végre! – mondtam a lehető legkeményebben és mégis próbáltam bizalom gerjesztően, hogy végre felfogja, lefelé nyújtottam a kezemet az irányába, hogy felsegítsem a földről. – Akkor jössz, hogy megvédhessük a világunkat? Igen, mert ez a tied is még akkor is, ha nem itt születtél, te is közülünk való vagy és már megmásíthatatlanul ide tartozol Landraf…
Igen egyet kellett értenem Amora-val, hogy ez erősen a mi Raganarök-ünkre hasonlított, amit pedig, ha Loki idézett volna elő szíves örömest fogadtam volna, de így semmiképp sem hagyhattam. A szülőföldem volt és, ha bárki azt hitte, hogy a hazámért nem szállok harcba, akkor ostobák voltak. Ezen a világon nőttem fel és fél évezredet leéltem, szerettem Asgardot, ezt nem vehette el tőlem senki sem.
- Sathad, sajnos egyet kell értenem Amora-val, de szerintem is igaza van… - mondtam dühösen. – Meddig akarunk még itt állni és hagyni, hogy a szörnyek leromboljanak mindent, amit szeretünk és amit védtünk évezredeken át?
Végül Amora is feladta, Sathad, már megint csak a száját jártatja, bár ha a jégóriásokat is így fogja lekötni, akkor mindenki más könnyedén megölheti őket. Ennek is van előnye, de nem most van itt a helye és az ideje. Egy újabb legyintés és minden midgardi immáron Asgardi külsővel pompázott… fegyverek ó igen.
- Ha már a fegyvereknél tartunk, akkor igényt tartanék a családom mágikus fegyverére, amit úgyszintén elvettetek tőlem, amikor száműztetek, oly sok minden mással, de ezeket nem fogom most felróni nektek – mondtam, majd Sathad és Amora felé fordultam. – Csak a csata idejére legalább! Vagy bármilyen másik fegyvert, mert ezt kétlem, hogy sokáig bírná a mágikus tüzet…
Emeltem fel kissé azt a kardot a kezemben, amit a csatatéren vettem fel. Végignéztem a többieken, hát ez csodálatos, akkor most tényleg ezekkel kéne szeretett otthonomat megvédeni? Oké Loki, hogy a bajkeverés istene vagy, de ez még nekem is sok volt jelen pillanatban…

//Folytatás: Asgard földjei//


#21 2009-02-18 14:27:42
Halloween
Tao mindent egyetlen rövid monológgal a helyes irányba terel, míg Landraf összeroskad mikor rádöbben, mekkora tetű is az AIM. Így hát elsősorban hozzá megyek, és próbálom "megnyugtatni".
- Az AIM egy igencsak fejlett cég, a legjobb tudósok dolgoznk nekik, bár egyáltalán nem mind jószántából... A klónozást már régebben is ismerték, a problémát legfeljebb az asgardiak mágikus tulajdonságai akadályozták, de a mutánsok elterjedésével és azok vizsgálatával egyfajta középső láncszem jött létre, aminek a vizsgálatával, és az így nyert adatok segítségével már képessé váltak erre. A cég feje mindig is képes volt a megfelelő személyeket a megfelelő eszközökkel irányítás alá vonni... Téged megetetett azzal a mesével, hogy az asgardiak általánosan elfogadott vezére küldött téged ide... Bár úgy sejtem, némi telepatikus agymosást is végrehajtottak rajtad, hogy jobban működjön. Az adatbankban találtak Asgardról minimálisak, ezért nem voltak emlékeid erről a helyről, de ez azt is jelenti, hogy most se tudnak arról, hogy mi folyik itt, így valamivel nyugodtabban beszélhetünk. Mondjuk úgy, hogy amint rávettek a személyenként változó módszereikkel a csatlakozásra, abban a pillanatban el is árultak minket, mely árulásról csak nemrég szereztünk tudomást. Ha tudnák, hogy tudjuk, nem sokáig maradnánk életben szerintem. Még jó, hogy a legtöbbünk rendelkezik némi ellenállással a gondolatolvasás ellen. Scarlet telepata, képes egyfajta pajzsot vonni az elméje köré, az én fejembe már alapból se túl kelemes belenézni, Shadow-t pedig a változó génszerkezete védi valamelyest, mert ő alakváltó. De maradtunk az AIM-nál... Elvégre az AIM olyan, mint egy gép. Sokkal könnyebb eltörni egy fogaskereket, ha előtte nem kell áthatolni a külső burkon, nemdebár? - fejezem be egy szadista vigyorával, miközben egy új ötlet fogalmazódik meg bennem. A mondandómat Landrafnak szántam, nem is volt túl hangos, de aki ránkfigyelt, azért az is érthette, hogy mit beszélek. Sathad közben megválaszolja, amit kérdeztem. Ezután letérdel. Még ez is!
- Na idefigyelj! - kezdem, mikor már nem mindenkihez szól, csak ahhoz a fura alakhoz (Reflexx), akit csak úgy fűt valami belső erő.
- Azt mondod, hogy egyenrangúként kezelsz minket, de folyton túlzásokba esel. - azzal odalépek hozzá, és a kezem nyújtom, hogy felsegítsem.
- Hagyd ezt a baromságot! Ha mind itt döglünk, biztos nem kerülünk haza, tehát saját önérdekünk is ugyanezt diktálja. Ha Thor és Loki is eltűnt, valószínűleg egy helyen lesznek, csak, hogy még rosszabb legyen nekik a fogság, elvégre rühellik egymást. Azt is mondtátok, hogy egy harmadik személy jön akkor közbe, mégpedig a Földről. Nos, ez vagy maga Ghost lesz, vagy valaki más, ebben az esetben pedig számíthatunk arra, hogy az egész AIM-ot mozgósítja, hogy visszapofozza a bajkeverőket, akik az ő posztjára törekednek. Az előbbi esetben viszont biztos, hogy Landraf lett volna az ütőkártyája, ráadásul neki van ideje, mint a szemét, miért kapkodna hát? Tehát én az utóbbira tippelnék. - Ekkor lát neki Thorhalla is Landraf helyretételéhez.
- Egyet kell értsek veled, Thorhalla. Landraf is asgardi, mégha sosem látta ezelőtt... Az AIM hozta létre, de csak egy fegyvert láttak benne, az itteniek viszont látják a személyt is. Lásd, hiába erősebbek nálunk, mégis könyörögni akart hozzánk eme nemes harcos. - mutatok közbe Sathadra.
- Az már egy külön dolog, hogy ez túlzás volt a részéről. - mosolyodom el.
- De visszatérve neki is ez a valódi otthona. Bármi történt eddig, nem az ő hibája volt. egy földi kifejezéssel élve, "tiszta lappal indulhat" eme helyen. Végeredményben neki is érdeke, hogy megmaradjon ez a hely. - fejezem be a nagymonológomat. Közben Amora mindenkit helyrepofoz.
- Köszönöm, ennek már ideje volt... - hálálkodnék röviden a tőnek, de egy másik trükkel Shadowból szobalányt, Scarlettből dominát, Taoból valami mágus-fazonnak látszó fickót, Reflexxből egy középkori harcost, Ivanból egy fejvadászt, az ájult Peterből mumust, míg belőlem egy nyálgombóc ficsúrt csinált! És még tetkót sem kaptam! Ennyit a hálálkodásról... De legalább a fegyverem olyan fajta, amivel tudok bánni, egy Reflexx-féle karddal, vagy a fejvadász spéci baltáival nem tudom, mit kezdenék, de ilyen hosszú tőrt már forgattam ezelőtt is.
- Új varázserő? És a fegyverek is spécik? Ez érdekesen hangzik... Jut eszembe, szólítsatok Halloweennek. Lehet egy kérdésem? A mutáns erőink működnek ebben az alakban is? - ez pedig egy fontos kérdés, Scarlett elég hatásos bemutatót tartot nemrég az óriás ellenében. És egy kis mázlival a főgonosz a filmekben szokásos sötét helyén kuksol, ahol nekem is lehet némi szerepem. Bár, ha valóban jó erőket kaptunk, nem lesz rájuk szükség...


#22 2009-02-18 19:23:54
Tao
*Tao örül, hogy lecsitultak a kedélyek, végre mindenki békésen beszélet, és senki sem követelődző, leszámítva persze Reflexxet, akiről egyre inkább valószínű, hogy a kisebbségi komplexusának pszichiáterek ezrei járhatnak csodára. Egy szempillantás alatt Tao hátán beforr a lőtt sebhely, mely kellemes érzés, kissé bizsereg is a helye. Hátranyúl, hogy kitapintsa a sebhelyet, de nem érez semmit.*
-Azt hiszem, erre már nem lesz szükség. *Jegyzi meg halkan Scarlettnek címezve mondandóját, bár fogalma sincs, hogy épp figyelt-e rá a nő, miközben elkezdi letekerni a kötszert magáról.*
-Isteneknek nevezitek magatokat, felsőbbrendűként bántok velünk, de amint a segítségünk kell, rögtön könyörögni kezdetek, és esdekelni. Nincs bennetek semmi tartás, semmi büszkeség? Különös nép az asgardi, egyszer szívesen elbeszélgetnék eggyel egy kanna forró tea mellett.
*Ezt a mondandóját már valamivel hangosabban tette közzé, Stahadnak címezte, majd végül áthajlott némi önmagával való elmélkedésbe. Ezután újabb különös változás, Tao új testben találja magát, melyre rá sem ismer... Ha viszont rá sem ismer, az azt jelenti, hogy látja magát! Vagy legalábbis ezt a valakit. Kezdi úgy érezni, hogy többet köszönhet az AIM-nek, mint azt valaha gondolta volna, heteken belül már sokadszorra nyeri vissza látását, és mindig elengedhetetlen szerepe volt benne a vállalatnak.*
-Nem a legjobb bemutatkozás után alakot váltani, szóval a biztonság kedvéért, Tao vagyok. Mivel nálam nincs fegyver, gondolom csak a varázserőmre számíthatok, hogyan is működik?
~Zöld haj, tetoválások, tépett ruha, mintha az árnyékaim külön mozognának tőlem, vagy ezt a hallucinációt csak az újonnan visszanyert látásom okozza? Egy nyakék, semmi különös. Az arcom rendben, megvan minden, egy száj, két fül, egy orr, három szem... HÁROM SZEM? Na jó, azt hiszem Scarlett túladagolta a fájdalomcsillapítót. Halloween kérdése jogos, vajon működnek a képességeink?~
*Tao kérdezgetés helyett, inkább megpróbálja használni erejét, egy hullámot próbál leadni, egész gyengét, a teszt kedvéért.*


#23 2009-02-18 20:16:38
Saviour
Jaj istenem, ez a vita sohase ér már véget? Mindenki marja a másikat, mágikus patkány a mágikus patkányt, ember az embert, ember a mágikus patkányt, mágikus patkány az embert, meg úgy mindenki mindenkit. A két eltűnt asgardi is egymást marta, amíg volt rá lehetősége, most nincs, így a két tábor nekiesett egymást marni, erre jött egy harmadik tábor és seggbebántott mindenkit, ez van. De akkor is, nem bírjátok befogni? Azt hiszem, közbe kell lépnem. Meg most szegény Landrafot sajnálja mindenki, azt hiszem, egy könnycseppet én is kimorzsolok a szememből érte... soha! Dögöljön meg, ahol van. Akkor is, szarok az egészre. Engem nem érdekel az egész, csak fölöslegesen terheljük magunkat annyi infóval, hát öregem, ennyi.

- KUSSSSS LEGYEEEEEEEN MÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRR!

Hoppá, ez én voltam? Mily meglepő. Tényleg egyre kevésbé bírom az idegi strapát... de nem rohadt mindegy, hogy Landraf, Fandral, vagyis ez a magát istennek merni nevező bőgőmasina kihez tartozik? Meg a sok mágikusan felturbózott fehérnép itt baszogatja egymást, nem mindegy? Egy oldalon állunk a rohadt életbe, ezt már letárgyaltuk. Ki kell menni, és le kell csapni amit le kell, meg kell keresni a két elveszett testvért, férjet, nagybáttyat, keresztanyut, vagy mi a halált, aztán továbblépni a dolgon... nem kell szórakozni, és...

...és villanás, és mindannyiunk átváltozik. Valamivé. Végignézek a többieken, és hát... ha nem ilyen helyzetben lennénk, akkor még röhögnék is, de azt hozzá kell tenni, hogy ez váratlan volt. És undorító. A csajokból szűzkurvák lettek, a hímneműekből meg hímringyók egészen pontosan. Buzikurvák, vagy erre én már nem is tudok megfelelő káromkodást kitalálni, kifogytam az ötletekből. De tényleg. Még én is kezdek kétségbeesni a helyzet súlyosságán, de erre nincs magyarázat.

- Ezt... hogy az isten pélóába képzelitek?! Elnézést, de én ember vagyok, és nem buzikurva! Nekem pajzsom volt, és nem két ilyen... ilyen... mi ez egyáltalán? Análintrúder? Most komolyan... és a szaros mágiátokból sem kérek, köszönöm, én nagyon jól megvoltam az emberek által készített fegyvereimmel, az emberi evolúció és tudomány kifejlesztette képességeimmel, és az emberi tudásommal. Bocsi, de ezt nem kérem. Menjetek a picsába!

Hát igen, máris jobban érzem magam... hopp, közben valaki bemutatkozni akar. Kezet fogok vele, de igazából a nem saját kezemmel fogom meg a nem ő kezét, és azt rázom meg... olyan hülyeség az egész.

- Üdv... US Agent, vagy már fogalmam sincs, hogy kicsoda. Szerintem nyírjuk ki őket az egyszerűség kedvéért, csak itt basszák össze a dolgokat...


#24 2009-02-18 20:49:03
Peter Castle
Hirtelen felébredek.
-Tán aludtam? Úristen mi történt?
Körülnézek és látom, hogy harcosok vesznek körül és jómagam is az vagyok. Persze nincs itt egy tükör se amiben megnézhetném magamat, de tény ,hogy más ruhában vagyok és ahogyan a kezemet végigsimítom az arcomon érzem ,hogy másmilyen a bőröm. Ez akkor elvileg Asgard. A többieket ilyen új kinézetben már nem ismerem fel talán csak annyi biztos, hogy aki fiú az fiú maradt aki lány az meg lány.
Egy hosszú hajú szőke csajt látok kissé hiányos öltözetben. Bombázó, de nem tudom valódi életben ki ő. Hát Asgardiként jól fest annyi biztos.
Oda is megyek hozzá mert úgyérzem tőle kaphatok kellő információt:

-Hello, Peter vagyok csak annyira emlékszem ,hogy leütöttek most meg hip-hop varázsalt történt egy igazi harcos vált belőlem . Nem tudom mi történt és mit kell tennem. Ja és te a valós életben ki vagy, ismerlek?

Nagyon rossz volt ez az emlékkiesés csak arra emlékszem ,hogy leütöttek és most meg mintha varázslat történt volna.


#25 2009-02-18 21:01:55
Shadow
Hát a helyzet egyre „szebb” ami épp kialakulóban van itt, s az eseményeket az tetézi, hogy Landraf bőgni is kezd. Itt ezen a ponton telik be a pohár, de már tényleg. Thorhalla miközben felsegítené, egyszerűen elkapom a férfi grabancát, majd magamhoz húzom, de először egyenesen Hallara nézek.
- Ebbe most ne szólj bele – majd tekintetem Landrafra siklik, s mélyen a szemébe nézek.
- Egy szánalmas féreg vagy, ha így gondolsz magadra, még szánalmasabb, mint aminek mutatod magad! - hangom igen kemény és nyers. - Azt hiszed, hogy ez érdekel valakit, hogy ki fia borja vagy? Téged klónoztak, nekem elődeim is egy új kísérlet részei voltak, hogy harcost teremtsenek! Nem könnyű a tudat az tény, annak aki ezzel akarja ostorozni magát, de inkább arra gondolj ez helyett, hogy élsz, s létezel! Ők még bíznak némileg abban a csodában, hogy képes vagy segíteni, ha végre nem viselkedsz úgy, mint egy kisgyerek! Szedd össze magad és mutasd meg, hogy képes vagy úgy is viselkedni, mint egy férfi! - ezzel elengedem és arrébb tolom. Remélem hatott a szövegem, mert szükség lesz rá is. Ezután az illúziót méregetem.
- Ha helyzet úgy kívánja, akkor egy ideig képes vagyok ilyen alakot felvenni, s magamra vonni a figyelmüket – mondom ezt már sokkal nyugodtabb hangon, majd a háttérbe vonulok, s leguggolok a fal mellé. Lehunyom a szemeimet, s magamban kicsit felkészülök. Csak fel füllel hallgatom mi folyik itt, azonban egy idő után valami érzem igen csak megváltozik körülöttem.
Kinyitom lélektükreimet, s meglátom a többieket.
- Azt a jóóó. Mi van itt? Talán valami felvonulásra készültök?! Szörnyen néztek ki! - nevetek fel hangosan, s hasamat fogva előre görnyedek. Ekkor tűnik fel, hogy az én külsőm se olyan, mint kéne. Mikor felegyenesedek, enyhén szólva totál vörös lesz a fejem. Meglepődöttségem és zavarom leírhatatlan, ahogy az is, hogy vált át kissé dühbe.
- Ilyen ruhát akkor se vennék fel, ha fegyvert szegeznének a tarkomnak! - morgom, majd alaposan végig nézem magam. - A kard ellen nincs kifogásom, de kérek terep ruhát ez az öltözet helyett! Eme viselet megalázó! Harcos vagyok, nem sarki lányka! - keresztbe rakom a karjaimat magam előtt, s úgy várok, miköben a vállamról lúg lefelé a kardocska továbbra is.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Valhalla

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 13:55

#26 2009-02-18 21:54:46
Vérontó
Sathad feláll, és immár némileg előkelőbb arccal néz a halandókra.

- Emberek és mutánsok. Nem midgardiak. Legyen, ahogy kívánod, Reflexx. Tisztelettel bánunk veletek, ha ti is megadjátok nekünk a kellő udvariasságot és tiszteletet…

Amora is intéz pár szót Reflexxhez.

- És tudd, hogy már sokkal kevesebbért is moszattá változtattam azokat, akik becsmérlő gúnynevekkel illettek… Még hogy én, „liba”?

Sathad egyelőre még le tudja nyugtatni Amorát.

- Igen, ez valóban… sértő volt, de kérlek, nyugodj meg. És Reflexx, fogadd el egyelőre ezt a kinézetet. Asgardi külső kellett nektek, Amora pedig nemsokára elmond mindent, amit tudnotok kell. Thorhalla, a családod fegyveréhez most nem tudunk hozzáférni, de kapsz valamit, ne aggódj… és ha eljön az ideje, majd szeretném, ha mesélnél még nekünk a Midgardban szerzett pontos tapasztalataidról, és az ott megismert tudományokról. Te pedig, Halloween… Nem tudjuk, ki ez a „Ghost”, akiről beszélsz, de ha igazad van, és tényleg ő áll minden mögött, akkor még nagyobb szükségünk lehet rátok, mint gondoltuk, hiszen ti legalább tudjátok, ki ő. Hogy Thor és Loki valóban egy helyen vannak-e, azt azonban nem tudhatjuk… Te, ki korábban vak voltál, Tao… Meg kell hagyni, ebben a szorongatott helyzetben bármit megtennék, hogy összekovácsoljam kicsiny és érdekes szövetségünket… de azért titeket, halandó embereket és mutánsokat sem könnyű kiismerni és megszokni. Én sutba dobom a büszkeségemet bármikor, ha Asgard jövője a tét, bennetek pedig – legalábbis a legtöbbetekben – érthetetlen erejű düh forr, kiabáltok, vitatkoztok, és akárhogy próbáljuk megoldani a helyzetet, csak szítjátok a feszültséget. Megjegyzem, kedves Amora, ebben eléggé hasonlítasz hozzájuk…

Amora csak fintorog, majd Sathad folytatja.

- De félre most minden ellentéttel. Te, U.S. Agent, te vagy a legingerültebb, de kérlek, egyelőre fogadd el a helyzetet, és próbálj halkabban beszélni… Továbbá ne becsmérelj minket elfogadhatatlan szavakkal és kifejezésekkel, mert ez már azért sok.

Majd Amora veszi át a szót.

- Na jól van. Ha mindenki kitombolta magát, akkor akár folytathatnánk is… Hmpf. Asgardi bajtársaink alakját és képességeit kaptátok meg, olyanokét, akik nemrég hullottak el a jégóriások elleni csatákban… A holttestük még ki sem hűlt, ezért követelem, hogy tisztelettel beszéljetek ezekről a testekről, még ha a ti „ízléseteknek” nem is felelnek meg! Odakint, Asgard földjein sok asgardi testvérünk van még életben, rejtőzködnek vagy visszavágásra készülnek, ebben biztosak vagyunk… Utatok során bizonyára találkoztok majd párral közülük, de nem kell tovább bonyolítani a helyzetet, mint amilyen, ezért kaptátok az asgardi alakot. Asgardinak fognak nézni titeket, és hagyjátok is meg őket ezen hitükben. A beszéddel sem lesz probléma…

Ekkor Amora átvált asgardi nyelvre, és minden halandó meglepetten tapasztalhatja, hogy értik, amit mond.

<- … mert immár az asgardi nyelv ismeretét is megkaptátok tőlem. Tudtok asgardiul beszélni, írni és olvasni. Csak gondoljatok a nyelvünkre, és magától fognak jönni a szavak.>

Ezzel visszavált angolra.

- Hatalmas ajándék ez egy midg… vagyis embernek, illetve mutánsnak, szóval becsüljétek meg. Nos… Kérdeztétek a képességeitek meglétét… Ahogy érezhetitek: igen, megvannak még. Arra figyeljetek, hogy ha más asgardiak előtt használjátok őket, könnyen lelepleződhettek, hiszen ilyen erők a népünkben nincsenek, mint bennetek. Ezért kaptatok új, asgardi képességeket is. Ami az erőtöket illeti, immár körülbelül… hm, a ti mértékegységeitek hogy is vannak…? Á, igen, 1 tonnát tudtok felemelni mind. Persze aki eddig többre volt képes, az eztán is képes ugyanannyira. Egyszerűbb kések és tőrök nem sebzik a bőrötöket, ahogy a gyengébb mérgeknek is ellenálltok. A könnyebb sérülésekből szinte azonnal felgyógyultok, de a súlyosabb törések, vágások gyógyulása már napokig is eltarthat. Elvesztett végtagot nem tudtok visszanöveszteni – hacsak nem voltatok persze eddig képesek ilyesmire. Eddig tudtok követni? Helyes, akkor nézzük a fegyvereiteket és erőiteket egyenként… Hogy ti is megértsétek gyorsan, ezért egységekkel fogom elmagyarázni az új varázserőtök működését. Úgy tudom, nálatok az ilyesmi szokás… Ezek a fegyverek mind az alakjaitok eredeti tulajdonosaié voltak, és szerencsére még azelőtt megszereztük őket, mielőtt a jégóriások mindet elpusztították volna.

- Halloween… Vanir, a Szelek Urának alakjában. A kardod neve Szélvész, és képes gyilkos erejű szélvihart kavarni. Akár 4-5 jégóriást is elfújhatsz vele, de a vízben nem működik. A mágikus erőd 50 egységnyi, és egy csapás a Szélvésszel 10 egységet emészt fel. Jól jegyezd meg.

Halloween
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység


- Reflexx… Hermod, a Sziklák Urának alakjában. A kardod neve Rengető, és képes gyilkos erejű földrengést előidézni. Egy kisebb seregnyi jégóriást is ledönthet a lábáról, de repülő ellenfeleknél nem működik. A mágikus erőd 50 egységnyi, és egy rengetés a Rengetővel 15 egységet emészt fel. Jól jegyezd meg.

Reflexx
Fegyver: Rengető
Mágia: 50 egység


- U.S. Agent… Hoder, a Villámok Urának alakjában. Két kézibaltád a Cikázók, melyek gyilkos erejű villámokat lövellnek magukból pár… mi is az a midgardi mértékegység?... Igen, méteres körzetben, ha eldobod őket. Támadás után visszatérnek a kezedbe, de mint mondtam, a hatótávolságuk kicsi. A mágikus erőd 50 egységnyi, és egy villámszóró hajítás a Cikázók bármelyikével 5 egységet emészt fel. Jól jegyezd meg.

Ivan S. Pretyakov
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység


- Scarlett… Karnilla, a Nap Úrnőjének alakjában. Pengéd neve Napfény, amely vakító fénysugarat bocsát ki magából. Elég időre megvakíthatod az ellenfeleket, hogy addig támadást mérjetek rájuk, és ha elhajítod a pengéd, az visszatér hozzád. Közvetlen közel kell lennie az ellenfélnek a pengéhez, hogy a hatás tökéletes legyen. Teljes sötétségben sajnos nem működik, szüksége van a Napra, még ha csak pár fénysugárra is belőle. A mágikus erőd 50 egységnyi, és egy vakító csapás 5 egységet emészt fel. Jól jegyezd meg.

Scarlett
Fegyver: Napfény
Mágia: 50 egység


- Tao… Skurg, az Árnyak Urának alakjában. Neked nincs fegyvered, viszont van egy harmadik szem a homlokodon… Te, aki eddig vak voltál, bizonyára értékeled ezt. A harmadik szemeddel, az Árnyszemmel már biztosan látod a tested körüli mozgó árnyakat. Se társaid, se ellenségeid nem látják őket, és a segítségükkel szinte bármit megtehetsz. Megfoghatsz tárgyakat, megüthetsz, megrúghatsz bárkit velük, vagy előreküldheted őket felderíteni, mert te is látod azt, ahol az árnyaid vannak. Csak annyit képesek felemelni, amennyit te magad is, és 10 méternél távolabb nem használhatod őket. A mágikus erőd 50 egységnyi, és az árnyak minden egyes használatánál 5 egységet veszítesz. Jól jegyezd meg.

Tao
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 50 egység


- Shadow… Friya, az Állatok Úrnőjének alakjában. Kardod, az Idéző segítségével bármilyen általad ismert állatot megidézhetsz: csak gondolj az adott lényre, hasíts a levegőbe a karddal, mire egy villanással megjelenik a kívánt állat, amely minden parancsodat követni fogja gondolati úton. A megidézett állatok épp annyira lesznek erősek és ellenállóak, amilyenek a valóságban a tulajdonságaik. A mágikus erőd 50 egységnyi, és minden egyes idézéssel 5 egységet veszítesz. Jól jegyezd meg.

Shadow
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység


- És végül te, aki végre magadhoz tértél… Peter. A nevem Amora, a többit majd a társaid elmondják. Immár Idunn, a Vizek Urának alakjában vagy. Új fegyvered a Hullámhozó, melynek kör alakú végéből gyilkos erejű vízsugarak csapnak ki. Egy ilyen sugár még egy jégóriást is ledönthet a lábáról, ha ügyesen célzol. Továbbá képes vagy immár víz alatt is lélegezni. A mágikus erőd 50 egységnyi, és minden egyes hullámmal 5 egységet veszítesz. A lélegzés a víz alatt a ti időszámításotok szerint percenként 3 egységet von le. Jól jegyezd meg.

Peter Castle
Fegyver: Hullámhozó
Mágia: 50 egység


- És akkor te, Thorhalla… Landraf drága, megengeded…?

Landraf engedélyével Amora átadja Thorhallának a Fényesség Szablyáját.

- Ezt a fegyvert még sosem használtad, igaz? Azonkívül, hogy üzeneteket továbbít bárkinek bárhová, utazásra is használható. Midgardra ugyan vissza nem visz, de itt, Asgard területén jó szolgálatot fog tenni. Miután idehozott titeket, kissé lemerült az ereje, de olyan 100 méteres körzetben még mindig remekül használható egy ideig. Csak suhintasz vele, és ott leszel a kívánt helyen te és akit magaddal kívánsz vinni. Úgy érzem, a te mágikus erőd is 50 egység körül lehet, és egy ilyen suhintás 10 egységet emészt fel… De talán neked nem kell egységekkel meg méterekkel magyaráznom, igaz?

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység


Ezután Sathad folytatja.

- Tudom, a mágia használatát nem lehet ennyi idő alatt könnyen megtanulni, de igyekezzetek, kérlek… És legyetek nagyon óvatosak, hogy a fegyverek használata közben nehogy társaitoknak is ártsatok velük! Csak együtt győzhettek… Tessék, itt ez a térkép…

Ezzel Sathad egy pergament ad át Thorhallának.

- Thorhalla, jól tudom, hogy ismered Asgardot, de hátha szétváltok, akkor szükség lehet rá. Arra kérnénk benneteket, hogy haladjatok végig ezen a föld alatti folyosón Thorhalla vezetésével, majd a végén másszatok ki egy kis nyíláson… Asgard földjein találjátok majd magatokat, nem messze innen, de távol a csatamezőtől. Talán ott nem lesznek épp akkor jégóriások… Thorhalla, ismerős vidékre kell vezetned társaidat: Loki kastélyába. Ott talán találtok bármilyen jelet vagy nyomot, hogy mi történt, mert legjobb tudomásunk szerint a jégóriások onnan indultak meg a Valhalla felé. Mi addig azt tesszük Amorával, amit te is javasoltál… Elmegyünk az Alvilágba, Helához, de reméljük, nem ott lelünk majd rá Thor urunkra… Túl veszélyes lenne az nektek, ezért mi ketten megyünk oda…

- Hárman.

Landraf ekkor végre feláll, kihúzza magát, majd egy villanással felveszi asgardi alakját.

- Thorhalla… Halandó társaim… Alig ismertek, és mégis erőt öntöttek belém a szavaitok. Nem tudom, képes leszek-e egyszerű másolatként élni… de látva az elszántságotokat, döntöttem. Megteszem én is, amit tudok, mert… valamennyire igenis asgardi vagyok! Aztán… elszámolok majd magammal, az AIM-mel… az eddigi életemmel. De most nem siránkozhatok! Erősnek kell lennem… lennünk. Nem számít most az AIM, a Föld, Fandral, a korábbi ellentétek, semmi! Sathad, Amora… Vigyetek magatokkal!

Amora és Sathad összenéznek, majd bólintanak.

- Legyen hát. Számítunk rád, Landraf. Nektek pedig sok szerencsét, Thorhalla… Amora gondolati úton üzen nektek, ha bármi történne.

Ezzel Amora megnyit egy átjárót a varázslatával, amin először Sathad lép át, majd Amora, végül Landraf.

- Thorhalla… Vigyázz rájuk. Vigyázzatok mind… egymásra. ASGARDÉRT ÉS MIDGARDÉRT!

Ezzel az átjáró bezárul, a kis csapat pedig a folyosón keresztül visszaindulhat Asgard földjeire…


#27 2009-02-18 23:06:06
Halloween
Amora rendesen besértődik, bár Sathad mindent megtesz a béke érdekében. Az imént úgy tűnik, telibe találtam, és valóban szélsőséges alak. Az időt kihasználva, míg fülelek a többiek felé, kicsit hátrébb vonulok a többiektől, és megpróbálom "kiismerni" a fegyveremet, úgy mint, milyen a fogása, a súlyelosztása, hasonlók. Egy rövid, "nyolclépéses" gyakorlatot használok fel a célre, mert úgy hiszem, elkél a gyakorlás. Elég jól megy, sima mozdulatok, emlékszem az egymást követő lépésekre is, már csak az kellene, hogy élesben is működjön a dolog. A varázslónő időközben erőteljesen ránkpirít, hogy tiszteljük meg a kapott alakokat, mert hősi halottak voltak, akik előttünk hordták őket. Szóval ez most olyan "szalmabábu-taktika", amit régen az Eurázsiában tomboló mongolok alkalmaztak, akik a halottakat rákötötték a lovaikra, és ha nem volt elég emberük, akkor szalmabábukat is, hogy az ellenség többnek higgyje őket. Nem különösebben baj, csak az zavaró, hogy aki hasonlóra volt képes, mint most én, már fűbe harapott. Azt jelenti, hogy mégse volt minden tökéletes... Persze, nekünk van pár meglepetés trükkünk, amiről még nem tudnak. Különben is, nekem az alakommal nincs semmi bajom, csak az ízlésével. Ahogy végignézek magamon, csak egy kérdés foglalkoztat.
~ Miért pont LILA? Vagy ez RÓZSASZÍN??? ~ meredek a kabát alatt lapuló ingre. Nem könnyű felismerni, ez amolyan átmenetnek tűnik a kettő között.
<- Csak még egy kérdésre válaszolj, kérlek! -> tartóztatom fel egy pillanatra Amorát a mága-ismertető után, mielőtt elindulnának.
<- Van arra mód, hogy ezt a varázserőt újratöltsük, vagy valamennyit egy társunknak átadjunk belőle? Mert pédául neki... -> itt rámutatok Reflexxre.
<- ...Azt mondtad, hogy ötven egységnyi ereje van, és egy földrengető csapás tizenötöt emészt fel ebből. Ebben az esetben három csapás után marad neki összesen öt, amivel nem tud mit kezdeni. Ha lehet tölteni jó, ha nem, akkor meg átadhatná másnak, vagy éppen más adhatna neki, attól függően, kinek az ereje lenne épp hasznosabb az adott pillanatban. -> teszek fel egy égetően fontos kérdést - próbaképpen asgard nyelven. Talán értékelik. Hisz addig rendben van, hogy erő, meg minden, de azért némi használati útmutató is kéne hozzá.


#28 2009-02-18 23:21:13
Vérontó
Mielőtt távozna, Amora még válaszol Halloween kérdésére.

- Egy asgardi varázsereje feltöltődhet idővel, de a tiétek nem. Jól kell beosztanotok az erőtöket, és úgy használni őket. Varázserőt nem adhattok át egymásnak, de a fegyvereket igen, így kisebb mágiát igénylő fegyvert még használhattok, ha kevesebb varázserőtök van már csak. Okosan, és akkor nem lesz baj…

Ezzel ténylegesen eltűnik Amora is két társával.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Valhalla

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.