Asgard földjei - Skornhelm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Asgard földjei - Skornhelm

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 22 Feb. 2011, 14:34

Skornhelm egykor büszke városa mára csak árnyéka régi önmagának. Ez a helyőrség a Valhalla és Loki kastélya között a jégóriások seregeit volt hívatott fenntartani, mielőtt azok elérhették volna a Valhallát. Javarészt az asgardi harcos nők, a valkűrök lakták, és folyamatosan szemmel tartottak minden gyanús mozgást Loki kastélya felől. Most viszont nem több egy romhalmaznál, melyet elborított a víz. A várfalak leomlottak, a házak nagy része felégett, és az utcákra betört térdig érő víz felszínén itt-ott valkűrök holttestei lebegnek.



Az eredeti topic helye

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei - Skornhelm

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 14:15

#2 2009-02-19 23:55:27
Vérontó
Thorhalla, Tao, Shadow, Ivan és Halloween megérkeznek a városba, amely egyelőre teljesen kihaltnak tűnik. A térdig érő víz kissé lassítja a társaságot, nem is beszélve a víz felszínén lebegő hullákról. Thorhalla emlékezhet ennek a helyőrségnek a büszke napjaira, amikor még a jégóriások seregei ezt a helyet sem merték megközelíteni, nemhogy a Valhallát. A valkűrök seregei erős és félelmetes harcosok voltak.

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 50 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység




#3 2009-02-20 13:17:52
Thorhalla
//Előzmény: Asgard földjei//

< - Ha kérhetem, akkor csak egyszerűen Halla legyen, ahogyan hívtok – mondtam. – Valahogyan nem rajongom a nevem elején szereplő „Thor” jelzőért, köszönöm! A fegyverek átnevezéséért pedig én magam ölöm meg az illetőt. Tisztelje azt a holtat az illető, akinek az alakját viseli. Azok a fegyverek, lehet, hogy évezredek óta viselik ugyanazt a nevet, a tulajdonosukhoz kötődött, az átnevezésével a halott lelkét gyalázzátok! >
Idióta szőke liba! Rá sokkal jobban illik ez az elnevezés, a szerencséje, hogy Amora és Sathad nem hallották a mert „cuki”, majd ha a beleid lógnak a gyomrodból, az lesz a cuki és éppen a lángok között égsz az is cuki! Kevesebb halandó, csodálatos, azok legalább meghaltak és kevesebb időt kell rájuk szánnom, még csak Asgardul sem beszélnek bemocskolják a testet és annak az elesett harcosnak a lelkét, akinek a külsejét viselik. Ezért még súlyos árat fognak fizetni, ha nem más, akkor majd én ölöm meg őket ezért a tettükért Loki kastélyában. Vanir felé fordultam, vagyis nem Vanir, de az ő alakjában lévő férfira. Lehetséges, de arra sem számít senki, hogy valaki a toronyiránt legkézenfekvőbb utat választaná.
< - Előny szerintem, hogy nem számítanak arra, hogy valaki úgy meg, ahogyan én mondtam – feleltem. – Más esetben lehet, hogy én sem ezt mondtam volna. >
De ezt most egy ilyen eset volt és nem érdekeltek a halandók. Meglepett, hogy annak ellenére, hogy miként vélekedem róluk és a gyűlöletem irányukba színtiszta mégiscsak velem jönnek. Szóval féltették a drágalátós életüket és abban bíztak, hogy majd én kihúzom őket a csávából? Pech, majd átadom őket az egész legvégén a Loki pártiaknak szórakozni, én nem fogom a kezemet továbbra sem az ő vérükkel bemocskolni. Azon az úton indultam el, amit számtalanszor használtam már, amikor el kellett jutnom a kastélyba, hogy az újabb adag információt vigyem el nekik. A családom védelmében! Oldalra fordultam, amikor Shadow, Friya mellém lépett. Meséljek? Elmosolyodtam.
< - Nos, semmiben sem különbözik a megszokottol… tiszteletet megadni a másiknak alap dolog errefelé. Üdvözöllek, xy vagyok ennek és ennek a gyermeke… és hasonlók a megszokott formulák – magyaráztam. – Ha bárkivel találkozunk, majd én mondom, hogy melyik oldal tagja, ha én tisztelettel beszélek valakivel, ott nektek nem feltétlenül kell, mert nem Thor párti, mint ti. és fordítva, a Thor pártiakat szeretem lenézni patkányként… nem feltétlenül gyanús, kellemetlen lenne, ha olyasmit mondanátok, ami nem a legjobb helyzetet idézi elő. Szokásos ismertetőjelem amúgy – kacagtam fel halkan. – Hogy remekül sütöm a Thor pártiakat a páncéljukban ropogósra. Az ismerőseim ebből tudják, hogy tényleg én vagyok, az ilyen álcák elkerülése végett. >
Egy enyhe utalás arra, hogy mikor is lettem végül Loki párti és csatlakoztam a seregihez, amikor a családomat megölő két teljes vértes alak visszajött, hogy lefogjanak, és uruk elé vigyenek. Nem hagyták el a helyet élve, és ezt látták, akik értem jöttek, így tudták és párszor vissza is hallottam. Majdnem olyan, mintha rákot főzne az ember midgardon, csak éppen jobb, mert hallani a jajveszékelést és a halálsikolyokat. Zene a füleimnek… Hamarosan feltűnt egy város előttünk, tökéletesen tudtam, hogy hova is érkezünk, csak azzal nem számoltam, hogy miként is fogom viszontlátni Skornhelm-et. Elborzadva néztem a várost már messziről is.
< - Skornhelm – magyaráztam a többieknek. – Egy igen erős város, ahol a Valkűrök laktak jellemzően, figyelmemmel tartva uram kastélyát és a jégóriásokat. Soha sme mertek a közelbe jönni… harcoltam itt, mind Thor harcosaként, mind Loki oldalán… soha, soha sem hittem volna, hogy képesek lesznek elpusztítani ezt a helyet – hangomban a keserűség és a düh tisztán kivehető volt. >
Gázoltam a vízben, a szemeimben gyilkos lángok táncoltak, a fegyveremet a kezembe vettem és harcra készen indultam előre. Kissé nehézkes volt, hogy a víz akadályozott, de mentem előre. Végignéztem a holttesteken, Valkűrök… miért nem érkezett segítség? Mégis ki volt az, aki képes volt arra, hogy ilyen pusztítást véghez vigyen? Loki, mi történt veled, és hol vagy, hogy nem vagy képes a jégóriásoknak parancsolni? Más esetben nem zavart volna, hogy Thor pártiak holttestei között gázolok, de most jelen helyzetben nem voltak oldalak, csak maga a fajunk volt, ami szenvedett és nekik kellett kiút és a vezéreik. Átkozott halandók, akik e mögött vannak, ha igaz, amit mondtak korábban. Dühösen pillantottam körbe az egész helyen, halott minden.
< - Óvatosan – figyelmeztettem a többieket. – Lehet, hogy nem vagyunk egyedül. Próbáljunk a lehető leggyorsabban átjutni a városon, remélem nem lesz ellenkezés…>
Legszívesebben megadtam volna a kellő végtisztességet minden elesett harcostársamnak, de erre sem volt idő, és félő volt, hogy az égő holttestek túlságosan is nagy füstöt keltenének, amik még idevonzanának valamit. Reméltem, hogy a többiek beleegyeznek, így arra vettem az irányt, amerre a leggyorsabban magunk mögött tudnánk Skornhelm-et hagyni.

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység


#4 2009-02-20 21:48:45
Halloween
<- Rendben, Halla, ahogy óhajtod. És szerinted senkinek nem lesz gyanús, hogy a két párt tagjai közösen sétálgatnak? -> érdeklődöm tőle. Mert azt még csak-csak megjátsszhatnánk, hogy mi négyen elkaptuk őt, de fordítva? Főleg, hogy a Loki pártiak közül úgy tűnik, páran elpártoltak tőle. Az út hosszú, unalmas, mondhatni békés... Azaz szépen megy bennem fel a pumpa. Egy apró probléma, részben emiatt is voltam Midgardon az elmegyógyintézet benntlakója. Már épp ott tartok, hogy a magam lenyugtatására veszekszem egy kiadósat valakivel, Thorhalla hajlana is rá, ahogy megismertem ezen rövid időn belül, úgyis lenéz minket, bár per pillanat épp Shadow-t, azaz mostani alakjában Friya-t, mikor megérkezünk egy romvárosba. Halla Skornhelmnek nevezi, fene tudja, talán jelent is valamit, most nem igazán érdekel, de mikor azt is hozzáteszi, hogy itt lehet, hogy meglephetnek minket, egyből érzem, ahogy szétárad bennem egy hűs hullám formájában a nyugalom érzése. Vagyis a vita elnapolva. Megigazítom a fejemen a Tao-tól kapott fejfedőt - meglepően jól helyettesíti a napszemüveget, azt hiszem, megtartom -, és körbenézek a helyen. Nem valami felemelő látvány.
<- Gondolom ennek korábban örültél volna, mikor még ti küzdöttetek ellenük... -> jegyzem meg halkan, de nem gúnyosan, látom, hogy komolyan érintette. Lehet, hogy csak az ellenség ereje döbbentette meg, de akkor is tisztelte őket a harci tudásuk miatt.


#5 2009-02-20 22:19:17
Shadow
< - Rendben van Halla, ahogy akarod. Emellett a fegyver átnevezésért, ne akard megölni Scarlett-et. Várható volt, hogy valaki megteszi, ha már Amora csak úgy kérdezés nélkül harcosaitok bőrébe bújtatott minket. Engem nem zavar, s talán nem is kell magyaráznom, hogy miért - > hangom feltűnően csendes, s nem érezhető a korábbi morgolódásom. Elég nyugodtan lépkedek, s figyelek Hallara, miközben jegyzem azt amit mond.
< - Azt hiszem ezzel nem lesz gond, csak azt kéne megtudnom, hogy kinek a szülötte vagyok jelenleg, bár ha nem muszáj, akkor nem beszélnék túl sokat. Talán jobb lesz a hallgatás jelen esetekben. - > válaszolom csendesen, majd a város romjai közé érve nagyot sóhajtok, s végig nézek a sok holttesten.
< - Később, majd megemlékezünk róluk – közben előhúzom a kardomat – szerinted mekkora haderő pusztíthatott itt? Vagy esetleg néhány Midgardi? Olyan hasonlók, mint a csapat - > kérdezem, mert egy ekkora pusztítás azért váratlan és szokatlan támadásra is utalhat. Elég alaposan körbe nézek, s figyelek, majd Hallora pillantok, majd Taora és Ivanra, s kezemmel jelzek nekik, hogy húzódjanak közelebb és ki melyik oldalt is figyelje jobban. Tao bal, James jobb oldalt figyelje, míg Ivan hátul maradjon. Nem bízok másban, mint Halloweenban és Hallaban, de kénytelen vagyok a másik kettőben is. Közben elől maradok Halla mellett, s oda súgom neki.
< - Ha eljutunk Urad kastélyjához, akkor alakot váltok. Nem akarok eme alakban elé kerülni - > pillantok rá, majd tekintetem újra a tájat pásztázza.


#6 2009-02-21 13:20:48
Vérontó
Ahogy halad a kis csapat, egyszer csak különös hangokra lehetnek figyelmesek a víz alól… majd gyorsan suhanó árnyakat is megláthatnak itt-ott a térdig érő vízben. Aztán mielőtt felocsúdhatnának, páran már érezhetik is, hogy körülvették őket… és valóban. Egy szempillantás alatt bivalyerős hínár fonja be minden kalandozó lábát, sőt Ivannak az egész testét. Nem közönséges hínár, ezt mindenki érezheti, még asgardi erővel sem lehet szétszakítani, és egyre erősebben szorít mindenkit. Ivan akár meg is fulladhat hamarosan a teljes testét befonó növényzettől, ha valahogy nem szedik le róla…

Majd ezután a csapat tagjai körül négy különös vízilény bukkan fel a vízből… Mozgásuk elképesztően gyors, kinézetük ijesztő.



Thorhalla az egyetlen, aki tudhatja, mik ezek, de ő is csak régi történetekből, legendákból, élőben először látja őket: tursasok.

A tursasok Asgard földjeitől messze, az óceánok mélyén honos intelligens vízilények, amelyek még minimális szintű, vízzel kapcsolatos mágiára is képesek. Alapvetően békés természetűek: ha nem háborgatják őket a szárazföldek lakói, akkor nem foglalkoznak velük. Hosszú évezredek óta nem volt semmilyen összetűzés az asgardiak és a tursasok között, ezért ezeknek a lényeknek a kiléte már csak legendákban maradt fenn Asgard földjein. Hébe-hóba lehetett hallani pár esetről, hogy látni vélték őket a tengerpartok közelében, de ennyi.

Az, hogy most ilyen agresszívek, és hogy egyáltalán a szárazföld kellős közepére merészkedtek, egy asgardiak által lakott városba, teljesen elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan Thorhalla számára.

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 50 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység


#7 2009-02-21 13:27:56
Tao
*Tao csendes az út során, amúgy sem egy szószátyár típus, pláne most, hogy csupa idegen veszi körül. Az ittlévők közül elvileg társának mondhatja Ivant, akivel együtt indult a búvóhelyről, de nem érzi magához elég közel, pláne azután nem, ahogy itt viselkedett - mint egy ötéves, aki videójátéknak hiszi az életet. Thorhalla, vagy Halla szóba sem jöhet, mikor a megbízható személyekről beszélünk, Shadow pedig túlságosan vakon hisz az AIM erejében, tehetetlen ólomkatona, aki parancsra végez midnent. Ha megváltozik az alapszituáció... Beláthatatlan következményekkel járna. Marad Halloween, az egyetlen aki valamilyen szinten értelmesnek és kompromisszumkésznek tűnik, ráadásul kommunikálni is képes, ahelyett hogy ordibálva követelődzne. Úgy tűnik, ő tényleg csak kényszerből van az AIM-nél, és talán megoldható lenne, hogy elhagyja a szervezetet.*
<-Remélem megfelel a kalap, Vanir. *Mondja, mikor átnyújtja neki a nem túl szép, de hasznos darabot.*
*Az út során elérnek egy városba, Skornhelm, romhalmaz, hullák, fertő. A vízben kell haladniuk, ami jócskán lassítja őket.*
<-Talán időt nyertünk volna, ha megkerüljük a várost. Kerülő, de kevesebb a veszély, és a haladás itt elég problémás.
*A mozgó árnyékokat igyekszik megszokni, próbál azonosulni velük, hogy reflexserűen használhassa majd képességét, ha harcra kerül a sor. Elvielg úgy mozgatja őket, mint külön végtagokat, támadhat velük, és ugyan olyan erősek, mint ő. Egy tonna, aki ekkora erőt emelhet fe, annak egy ütése rombadönt egy házat. És erre már az árnyékok is képesek. Elfoglalja helyét, ahová Shadow vezényli, így most Vanirral gyakorlatilag egymás hátát védik, a lehető legjobb felállás, ha valakinek mögötte kell lennie, akkor az ő legyen. Shadow próbál vezető posztot elérni, ez kicsit zavaró lehet, mert Halla egyértelműen felsőbbrendűnek gondolja magát továbbra is.*

//az eddigi az előbő körbe ment volna, de egyszerre írtunk Maniac-kel. Tehát kiegészíteés erre a körre://

*A víz alatt külön erők mozognak, valami megérinti Tao lábát, és egyre erősebben szorítja... Taonak koncentrálnia sem kell rá, hogy elszívja a hínárok energiáit - márha ez lehetséges. A kibukkanó lények //akikről azthiszem kép is van, de a gépem nem jeleníti meg// nyilván ijesztően néznek ki, de biztos nem undorítóbbak, mint a Scarlett Widow álmában lévő ocsmányságok.*
*Amennyiben sikerül elszívni a hínárok energiáit, úgy Tao megveti a lábát, harci állást vesz fel, majd két lépés nekifutás után egy ugrórúgással próbálkozik az egyik lény fejére. Az ugrást nehezítené a víz, ezért az elszívott erőt felhasználja, hogy kilökhesse magát.*
*Amennyiben nem sikerül elszívni az energiát, úgy erőlködni kezd, de mivel asgardi ereje sem elegendő, úgy dönt, ideje konzultálni.*
<-Valaki le tudja szedni a hínárt?
*Mágiával úgy érzi nem sokra menne, az árnyékok ugyanakkora erőt fejthetnek ki, mint ő, tehát nem tudnák letépni a hínárokat. Más megoldás hirtelen nem jut eszébe, ezért felkészül a helyhezkötött harcra. Ha a lények közelednek, támadni próbálnak, akkor egylőre egyszerű közelharchoz folyamodik. Ha azonban messzebbről, valami távoltámadó eszközzel támadnak, akkor árnyékokhoz folyamodik. Megpróbálja kifigyelni a lények anatómiailag lágyabb pontjait, és ezeken a helyeken támadja meg az árnyakkal a veszélyt jelentő egyedeket. Egy egyszerű szúróeszközt formázna az árnyakkal, melyek maximális pontossággal igyekeznének a gyengepontok felé.*


#8 2009-02-21 16:48:17
Saviour
Halott? Egy halott bőrében vagyok? Nem, az azért kitolás lenne. De... de ez egy halott. A halottakat tisztelni kell, akárkik, akárhonnan jöttek, és akármit csináltak. Egy halott. Nem tudom, lebuzikurváztam egy halottat... ez gyalázat. Rám nézve. Élőt bármikor leugatok, bármikor felpofozok, megsértek, megölök, de egy halott? A végső tisztelet és nyugalom mindenkinek jár, még akkor is, ha egy másik realitás másik dimenziójának mágikus lakója. Akkor is, és akkor különösen, hiszen nem is ismertem, nem tudom, hogy hogy élt, milyen em... asgardi volt, de akkor is... beadni egy halott testébe engem? Ezt az Amorát egyszer még nagyon ki fogom nyírni. Meggyaláz egy adag halottat... miért ne mehetnénk itt emberi alakban? Ha Asgardnak valóban szüksége van ránk, akkor nem mindegy, hogy ember vagy asgardi? Nem értem ezt a logikát... ez nekem diszkriminációnak tűnik, súlyos diszkriminációnak... azt hiszem, utálom az asgardiakat. De nincs mit tenni, menni kell, mert követeli az akárki. Sokkal jobb volt az egész, amíg a Földön kellett agyonverni az AIM-os hülyéket. Egyszerűbb volt az egész. Most meg... Asgardiak eltűntek, ráadásul a két oldal fővezére... halomra gyilkolt gyöngyörű valkűrök egy városban, civakodó istenek, és semmit sem értő kötekedő halandók... azt hiszem, a saját helyzetemet könnyítem meg, ha nem lázadok minden ellen. Úgyis kilátásban van egy kis harc, mi kell még? Szuperhősnek tartom magam, viselkedjek is úgy... de nem tudom, hogy miért harcolok pontosan. Utálom az asgardiakat. De ez lenne a helyes? A stabilitás a helyes mindig...

Mást nem tudok csinálni, követem a parancsokat. Most jelenleg úgy tűnik, hogy Thorhalla a vezetőnk, vagy Halla... Thort nem szereti ezek szerint. Én se szeretem. Szóval követem a nőt, aki ugyan kikéri magának, hogy isten, de úgy néz ki mint egy ember, még emberi nyelven is tud beszélni, viszont a fejébe szállt a származása. Mindig az a kibaszott származás, miért olyan jó ezen csépelődni állandóan? Na mindegy, követem, mert megígértem, hogy kussban maradok. Nincs is kedvem megszólalni ebben a halott testben... legszívesebben maradtam volna önmagam. Én Ivan Sakura Pretyakov vagyok, bárki bármit állít... nem vagyok halott Asgardi isten. Rohadtul gáz ez az egész helyzet...

De hála istennek, nincs sok időm gondolkodni, mert máris kapom az első ellenséget, ráadásul olyan váratlanul, hogy az csak na... egy valami azonnal behúz a víz alá, én meg éppenhogy tudtam egy utolsó levegőt venni a rántásnál, ez így baszottul nem lesz jó. Kezd körbefonni ez az izé, és nekem most azonnal ki kéne találnom valami haditervet... de hogy tudnék gondolkodni, amikor mindjárt megfulladok? Azt csinálom, amit ilyenkor illik... rángatózok, illetve a két éles asgardi fegyverrel próbálom szétszakítani a hínárokat... ha puszta erőből kiszabadulni nem is megy, de elvágni csak eltudom... és visszafojtom az üvöltésem, ami majdnem előtört belőlem, kell nekem még az a levegő ott a tüdőmben.


#9 2009-02-21 18:34:52
Thorhalla
< - De lehet, hogy gyanús lehet, lesz, az… - mondtam. – De majd improvizálunk, ha rákérdeznek. Amora-nak abban igaza volt, hogy még egyvalamiben remekül járatos vagyok, köpönyegforgatás, bajkeverés. Szóval megoldom, nem kell ettől tartani…>
Nyugalom Vanir, avagy fogalmam sincs, hogy miként is hívnak és nem is hat meg, hogy ki is voltál. Éreztem, hogy meg-meg remeg a kard a kezeim között, amikor végignéztem a területet. Pusztítás, lehajtottam a fejemet, majd izzó tekintettel néztem körbe. Komolyan csak egyszer kerüljön a kezeim közé az a nyomorult féreg, aki ezt tette.
< - Soha sem örültem volna – dörrentem Vanir-ra. – Az egy dolog, hogy ellentétes oldalunk állunk, de tisztelem az ellenfeleimet, ha az ugyanúgy Asgard, mint én, ezt belém nevelték és ezt soha sem felejtem el. Az más kérdés, hogy megvetem, mert másban hisz, de a tudását, azt, amit elért tisztelem, mert egy egész élet van mögötte. Loki uralni akarja Asgardot, nem pedig elpusztítani azt. soha sem pusztította volna ezt a helyet, hanem maga mellé állította volna az itt élő Valkűröket.>
Vagy legalább is én akartam ezt hinni, hogy ő maga is így gondolja, nem akartam volna semmi esetre sem hazám pusztulását, csak annyit, hogy a Thor pártiak, pontosabban Thor szenvedjen eleget a bukása előtt, hogy lásson mindent széthullani maga körül pontosan úgy, ahogyan velem is történt. Hogy veszítsen el mindent, ami fontos volt számára, amit szeretett és soha se szerezhesse vissza, hogy végig kelljen a lánya és Sif halálát néznie. Soha, de soha sem fogok megbocsátani neki, ezt ezek nem érthették. Ezek csak halandók voltak, akik felett az élet egy szempillanat alatt szállt el, míg mi… Méla undorral pillantottam Shadow-ra, amikor azt ecsetelte, hogy midgardiak lehettek, akik ezt a pusztítást elérték.
< - Kizárt – mondtam. – A halandók nem tudtak volna ekkora pusztítást végezni. Ti nem láttátok, hogy Loki kiknek parancsolt, miféle szörnyeknek. Ti nem láttátok Jörmungand-ot, Midgard kígyója így is hívják a ti mitológiátokban az óriáskígyót, aki a teljes világot körbeveszi, nem ámítás, létezik. A jégóriások, Fenrir gyermekei, és a többiek. Ha Loki tényleg elvesztette az irányítást felettük, amikor eltűnt senki sem tudja kordában tartani őket és tényleg egy új Ragnarökről beszélünk. Nem, ezt a helyet a szörnyek serege pusztította el és nem halandók.>
Ebben biztos voltam, teljesen biztos. A többiekre pillantottam, lehet, hogy nyertünk volna vele időt, de lehet, hogy nem. Kintről nem láthattuk, hogy az egész víz alatt van, nem lett volna szabad víz alatt lennie, nem erre emlékeztem, erre meg… hagyjuk még mielőtt elpattanna a húr és megölném őket. komolyan ezért még Amora is megfizet, hogy nekem kell ezeket terelgetnem, mintha egy rakás birka lennének. A vízre kaptam a tekintetemet, mozgás. Már csak ez hiányzott nekünk. Árnyak úsztak körülöttünk és valami a lábamat kapta el és rátekeredett, megpróbáltam kirántani, nem sikerült, csodálatos, US-t pedig teljesen befonta.
< - Hogy az a…! Tursasok? – mondtam hangosan. – Ezeknek nem kellene itt lenniük sem ellenségesen viselkedni. Mindenki figyeljen rám, amint kiszabadultatok futás a szárazföldre azonnal! A tűz nektek nem fog ártani! >
Itt valami nagyon nem stimmelt, ezeknek komolyan nem kellett volna itt lenniük, ezek tengeri lények, a kontinens kellők közepén vagyunk. Nem pánikoltam ennek ellenére, még a Fényesség szablyáját sem akartam használni, nem volt itt az ideje. Koncentráltam és varázsolni kezdtem, tűz jelent meg körülöttem, mágikus tűz, mindent pusztít, vizet, moszatot, a tursasokat is, ha eléri őket, csak asgardiakat nem, ennyi volt a kikötésem az idézésénél, teremtésénél. A vízben körülöttünk is felcsaptak a mágikus lángok, tíz méteres körzetben, mindent remélhetőleg elégetve, amihez csak hozzáértek minket kivéve. A lábainknál levő moszatnak is meg kellett gyulladnia szabaddá téve minket, akárcsak Ivan egész testét. Amint ez megtörtént azonnal a part felé veszem az irányt, a tűz körülöttem még mindig tombol, lángol, egyelőre nem szűntetem meg, még szükség lehet rá, ha a tursasok nem lettek ettől az egésztől bizonytalanabbak.
< - Óvatosan – mondtam, ha kijutott mindenki a partra. – Ezek is képesek mágiát használni… nem olyan erősek, mint én, de attól még tudnak…>
Jobb ha tudják, vagy csak emlékezeteztem magamat, hogy ezeket se becsüljem le semmi esetre sem…
< - Mit akartok itt? – kérdeztem a víz felé, hátha maradt még életben valamelyik és válaszol. – Mit kerestek ezen a területen, ahol nem lenne szabad lennetek, ki hívott titeket?! >

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység


#10 2009-02-22 15:13:31
Vérontó
Thorhalla tűzmágiája bizonyul a leghatásosabbnak a hínárok ellen: pár pillanat alatt sikerül kiszabadítania Ivant és a többiek lábait. Ám a hínárok nyilvánvalóan szintén mágikus erővel bírnak, hiszen abban a pillanatban, hogy elégtek, rögtön újak tekeredtek a kalandozók lábaira. Az elégetésük után csak pár pillanat telik el, mire újra körbefonják mindenki lábait, ennyi idő alatt még egy lépést sem tudott tenni senki. Elképesztően gyorsak, de legalább a tűzvarázslat abban meggátolta őket, hogy a társaság teljes testét belepjék. Magukat a tursasokat pedig el sem éri a tűz: valamiféle láthatatlan, víz elemű védőfal visszaveri a tűztámadást, így mindenki kénytelen a lények körgyűrűjében maradni.

Tao a hínárok különös, mágikus energiáit nem tudja elszívni, az árnyékai viszont hatásosnak bizonyulnak: egy tursast megtámad velük, és mivel az nem is látja a támadó árnyakat, így könnyen átszúrja Tao mágiája a lény gyengébb pontjait. A víz elemű védőfal nem működött az árnytámadás ellen. Zöldeskék vér folyik ki a megtámadott tursasból, majd holtan esik össze… és ekkor teljesen eltűnnek a Taót támadó hínárok. A többieké továbbra is megmaradnak.

Ám a megmaradt három tursas sem rest: azonnal rávetik magukat a hínárokkal mozgásképtelenné tett hősökre. Egy Shadow-t támadja, és tüskés farkával súlyos sérüléseket okoz annak hátán. Egy másik Halloweenra veti magát, és fogait annak bal vállába mélyeszti, szinte teljesen lebénítva azt valamiféle méreggel. Ha nem lenne az asgardi ellenállóbb testük, már mindketten halottak lennének. Mostanra nyilvánvaló lehet mindenkinek, hogy ha ezek a lények képesek mágiát használni, sőt még megsebezni és megmérgezni is az asgardiakat, akkor nem szabad őket félvállról venni.

A harmadik megmaradt tursas a víz alá bukik, eltűnve a kalandozók szemei elől… Thorhalla kérdésére egyikük sem válaszolt, talán nem is értik őt.

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 45 egység

Shadow / Friya (súlyosan sérült)
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir (megmérgezett)
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység


#11 2009-02-22 16:28:24
Tao
*Tao terveinek egyike sikeresen bevállt legalább, így bár mágikus ereje csökkent, legalább a hínárok elengedték, és a lény is meghalt. Nyilvánvalóan a lények halálával a többiek bilincsei is elengednek majd. A tűz nem használt ellenük, nem is túl meglepő, valószínűleg a tursasok mágiája erősebb, mint Thorhalláé, annak ellenére, hogy ő az ellenkezőjét állította. Az árnyak viszont bejöttek, és talán a fizikai támadások is sikeresek lehetnek. Három ellenség van még, az egyik azonban eltűnt, Tao arra következtet, hogy talán őt próbálja marasztalni, ha már a hínárok elengedték, de mindenesetre nem akar sokáig a vízben maradni. Végre megszabadulva a hínároktól, azonnal a Halloweent támadó lény felé mozdul. Mivel annak le kellett hajolnia, hogy beleharapjon a férfi vállába, Tao könnyen, ugyanakkor halálpontosan tudja likvidálni a lényt. Kiugrik a vízből, majd pároslábbal taposva érkezik a tursas hátára - nem pont középre, a tüskék miatt. Ha sikeres a támadás, akkor minden bizonnyal kettéroppan a lény gerince egy tonnás erősségű rúgástól. Ha esetleg túléli a szörny, akkor Tao nem áll le az offenzívával, és megpróbálja eltörni tursas nyakát, a hatalmas erejével ez talán nem jelent majd gondot - a gyors anatómiai felmérés alapján ez valószínűleg halálos rájuk nézve. Valamint az első kontaktus után, Tao megkísérli elszívni a lény által kifejtett mozgási energiákat, így a harapásba fektetett görcsös szorítás erejét is, melynek hatására talán könnyen lefejthetővé válik az állkapocs. Mindeközben - hacsak a tursas nem nagyon ficánkol az erőelszívás ellenére is - Tao megpróbál a szörny hátán maradni, így messzebb maradva a víztől, újabb hínároktól és a minden bizonnyal hamarosan támadó víz alatti tursastól.*
<-Menj ki a vízből Vanir! *Ha minden igaz, a hínárok most már nem tartják fogva őt sem, tehát van esélye a biztonságos terepre való menekülésre.*


#12 2009-02-22 17:28:56
Halloween
Bóklászunk a festői látképben, mikor hirtelen pár darab valami bukkan elő. Úgy néznek ki, mintha egy mélytengeri ragadozóhalnak és Arielnek a kis hableányból lennének a közös porontyai. Egyből némi hínárkötést rögtönöznek nem létező sebeinkre, amiktől kissé meglepődöm, de "Thor-nélküli" Hallát ez is idegesíti, úgyhogy megpróbálja barátibb hőfokra melegíteni az, amúgy igencsak fagyos viszonyunkat eme lényekkel. Nem túl sok sikerrel. Skurg-Tao ellenben valami hatékonyabbat alkothatott, mert ő szabad. Amint körbefon a második hullám hínár, eszembe jut, hogy egy romváros kitűnő lehetőségekkel képes szolgálni, ha árnyékokra van szükségem. Egy megfelelő méretűt találok is, bár a víz alatt van, ez részben előny, hisz maga a víz megtöri a fényt, s hamarabb juthatok tőle távol. Erre pedig még így, megkötözve is képes vagyok, egyfajta féregmozgással, maga a folyékony közeg az, mely az akadályaimat csökkenti. Mivel ehhez az kell, hogy eldőljek, egy nagyobb lélegzetvétel után ezt meg is teszem, amikor a vállamba harap a fölémhajoló nyavalyatörés. Erre még ráesik Skurg is. Összességében ez azzal jár, hogy majd kettéharapom a nyelvem, annyira összeszorítom a számat, fogaimat, mindenem ilyenemet, hogy ne üvöltsek fel, mert annak víznyelés lenne a vége. De a lendület, a gravitáció, és a fölöttem tornyusuló, rögtönzött "kicsi-a-rakás" sikeresen eljuttat a kiszemelt pontig, ahol átolvadok az árnyakba, s mivel így fizikai szinten nincs testem, a hínár egyszerűen leúszik rólam - még jó, mert itt fulladtam volna meg, alig bírtam mozdulni. Majd előveszem a kardot, amit kaptam - mégha nem használom a varázserőm, akkor is mágikus. Csak lehet vele vágni is! De ha visszaváltozom, akkor újra fuldoklani fogok! Ez így nem jó... De legalább már velem nem kell külön foglalkozni, ebben az alakban minden fizikai állapotom mintegy "megfagy", amíg vissza nem alakulok. Talán még a víz is kimosott a szervezetemből némi mérget. Egyelőre kispadra kerültem...


#13 2009-02-22 20:11:20
Shadow
< - Ahogy gondolod Halla, nem fogok veled vitázni erről, hiszen te ismered jobban, hogy mégis mekkora erő kell, egy ekkora pusztításhoz - > felelem Hallanak, majd ezután következik be a támadás, aminek a hatása kicsit érzékenyebben érint. Először is némi gaz kap el, majd hamar megtudom vezérünktől, hogy mik is ezek, s kapunk egy kis tüzes bemutatót, aminek sajnos nem lesz meg a kívánt hatása. Ráadásul, mikor épp megindulnék kifelé újra elkap a hínár, s már csak szeme sarkából látom a támadót, de képtel vagyok jelenleg bármit is tenni is ellene, s kicsit keményebben hátba „vereget”. Nyüszítek egyet, ezt képtelen vagyok elfojtani jelenleg jobban, de ez is jobb, mint az üvöltés. Megtántorodok, de próbálok talpon maradni, egyszerűen nem eshetek össze. Itt és most legalábbis nem, mert a sok hulla miatt, minden bizonnyal rondán elfertőződne utána a sebem, ami után nem állnék talpra egyhamar. Azonban ezzel se fogok nagyon ugrálni. Markom rászorul a kard markolatára. Egy alakváltással menekülhetnék, de kockázatos jelen sérüléssel, s ráadásul nincs nálam AIM-es injekció se. Érzem ahogy hátamon folyik végig a vérem, s jól tudom, hogy minden bizonnyal hosszabb harc csak is vereséggel járna. Ráadásul látom, ahogy Jamest is támadás érte eközben.
< - JAMES! - > Kiáltok fel, majd Hallara nézek, azonban nem szólok hozzá, csak tekintetem végig siklik a vízen, s keresem a maradék dögöket, hogy az esetleges következő támadást ha más nem sikerüljön elkerülnöm.
< - Halla, mi a fenére érzékenyek eme lények? Milyen lény a legjobb ellenük? – > teszem fel a nagykérdést, majd felem a kardot csapásra készen. Elsődlegesen, mint fegyver akarom használni, s ha azon múlik, akkor nem vagyok rest nagy fájdalom árán megölni egy dögök, s ha más nem akkor abban reménykedek, hogy lesz valaki, aki kicipel innét.


#14 2009-02-23 08:29:39
Thorhalla
A lángok felcsaptak, de mire a társaság léphetett volna egyet azok már ismét ott voltak. Vettem egy mély levegőt, amit kissé görcsösen fújtam ki, kezdtem ideges lenni a tursasokra, kis mitugrászok, mégis mi a fenét képzelnek? Legalább tőlem okos ötlet volt, hogy nem tűntettem el magam körül a tűzpajzsomat, így igaz lassan, de legalább én magam tudtam haladni a vízben, minden egyes lépés után hínárok akartak a lábamra tekeredni, de a tűz nem engedte. Megengedtem magamnak egy gúnyos mosolyt, most olyan szép és könnyű lenne egyszerűen kisétálni a vízből és a halandókat pedig hagyni hadakozni a tursasokkal és hagyni, hogy esetlegesen vízbe is fojtsák őket. Most már tudtam, hogy miként intézték el a vízben lebegő holttesteket. Nos édes vízi lényeim, mi nem fogunk ugyanarra a sorsra jutni akármennyire is szerettétek volna ezt. Hmm, annak nem örültem, hogy őket nem sebezte a tűz, valamilyen pajzs. Oké, azt tudtam róluk, hogy képesek mágiát használni, de soha sem találkoztam még ezekkel… ennek ellenére egészen eddig úgy képzeltem, hogy még a mágikus vízben is sebez a mágikus tűz, de lényegesen kisebbet, mint eredetileg tette volna.
Elindultam a vízben végtelenül lassan a társaim felé, nem érdekelt, hogy melyik a legelső, vagy milyen sorrendben vannak, egyszerűen megragadtam az elsőt, mivel közel értem hozzá a hínárnak fel kellett gyulladnia körülötte, így elengedve őt, felemeltem, ha a hínár víz felé is követte, akkor tűzzel elégettem azt, majd pedig az illetőt egyszerűen a legközelebbi part felé hajítottam, hogy legalább már ne legyen vízben. Reméltem, hogy a hínár oda már nem fogja követni, vagy ha igen, akkor tudni fognak a parton kellően menni, hogy ne tehesse meg. Így haladtam a többiek felé, mindenkit megragadtam, és kidobtam a partra egyelőre Skurg kivételével, ha képes voltam rá, Hoder és Freya volt a sorrend először, ha tiltakozott valaki, akkor értelemszerűen a vízben köt ki újra, mert ugyebár kedves Amora neked hála, ezek mind kétszer erősebbek nálam, így fizikai erővel nem vehettem fel a versenyt velük szemben. Ezért még számolunk a későbbiekben, mint megígértem már. Freya-ra pillantottam, de megragadtam a sérült lányt is, amikor odaértem és dobtam a partra.
< - Tűzzel tartsd a többiektől a hínárt távol! – kiáltottam rá. – Amúgy nem tudom, víznek parancsolnak, talán föld, ami hatásos ellenük, hogy a pajzsot átvigye, mágikus föld! Villámmal ne próbálkozz, amíg bárki is a vízben van, utána már mehet! >
Amint Vanirhoz értem, keserűen kellett konstatálnom, hogy nem tudom megragadni őt, ugyanis nem volt fizikai teste. Erről ennyit, ne használd a halandó képességed, vagy bármi mást, nem, ez megtette, a fenébe, hogy nekem kell ezekre vigyázni! Tursasok esetleg nem akartok egy kis mutáns husit eszegetni?
< - Vanir, engedd, hogy meg tudjalak fogni, utána kiviszlek innen ígérem – mondtam a férfinak. – Változz vissza igazi alakodba, amíg mellettem vagy nem fognak tudni rád tekeredni a hínárok és kijutsz a vízből. Skurg, ne szórakozz velük a többiekre kellene vigyázni, szerintem ha sikerül kicsalni őket a partra nagyobb az esélyünk, mert ezek vízi lények. >
Reméltem, hogy meg fogja érteni az egészet és abban is, hogy Vanir visszaváltozik. Amíg ez nem történt meg, addig ott álltam mellette, a saját tűzpajzsomat, ami körbevett tetőtől talpig nem engedtem le, a kezembe vettem a Fényesség Szablyáját, még mindig nem akartam használni, még nem volt rá szükség, a penge köré és tűznyelvek fonódtak és a kard is lángolni kezdett. Ha bármelyik tursas támadni készült, akkor tűzlabda, kardcsapás lesz az, ami fogadja majd a kis átokfajzatokat. Nem fogom olyan könnyedén adni magamat, mint hiszik, nekem egyelőre annyi előnyöm volt, hogy mozdulni tudtam, mert a lángok miatt nem érhettek el a hínárok. Bíztam benne, hogy a mostanra parton levő, vagy levők tudják tartani magukat és mindannyian mehetünk oda, ha ez a másik kettő nyomorult nem akar tovább harcolni és végre ők is kijutnak a partra.
Tényleg reméltem, hogy odakint már nagyobb az esélyünk, egy pillanat alatt ott lehetnénk, a fenébe! Akkor sem fogom a szablyát használni, túlságosan is felesleges lett volna, de ha valamelyik bent maradott személy miatt én magam is megsérülök, azt itt hagyom, ha nem saját magam ölöm meg. Rájuk pillantottam a szemem sarkából, mi lesz? Nem áll szándékotokban végre megmozdulni halandók? Hogy én mennyire utálom ezeket… Eltelt pár pillanat, rendben eluntam, nem fogom a hátsómat ezek miatt kicsinálni. A víz felett látható tursasokra pillantottam, oké, ha kívülről nem sebzem őket, akkor nézzük csak, hogy miként fogják szeretni, ha a védőpajzson belülre kapják a tüzecskét. Csetinttem egyet a szabad kezemmel, a lángoknak fel kellett csapnai a mágikus pajzson belül, mert oda szándékoztam megteremteni őket, majd a tekintetemet másikra emeltem és újabb csettintés, hogy a tűz neki is megjelenjen a pajzsán belül. Ezenfelül, ha a harmadik is végre ismét megjelenik, nála is ugyanezt fogom eljátszani.

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység


#15 2009-02-23 16:54:27
Saviour
Ezaz, ismét csatában vagyunk! Jégóriások? Azok nem ellenfelek, sok szar... eeeezek, ezek ellenfelek! Király! Most megint nő bennem az adrenalin, ahogy hirtelen halálközelbe kerülök, hogy aztán kiszabaduljak, és kezdődjék az egész elölről! Boldog vagyok, erre volt szükségem! Akkor kezdjünk neki a csatának... szarul állunk, nagyon szarul. És mindjárt meghalunk. Nekem majdnem sikerült is, egyedül Hallának köszönhetem, hogy nem haltam meg... akkor Enigma után már Halla a másik nő, akinek tulajdonképp az életemmel lógok? Édes istenem... na mindegy. Azért Halla is isten létére elég mindenhatótalan, de erre talán van egy egyszerű megoldásom... ugyanis Halla tűzmágiát használ. Itt pedig víz van... több négyzetkilóméternyi víz... így semmi esélye. Ezek a szaros fosgyíkok egyetlen ereje az, hogy sokan vannak úgymond hazai pályán, és itt azért megnézném azt a tűzmágust, aki bármit is tudna csinálni... és akkor ezen egyáltalán nem biztos, hogy valós információk birtokában jöhet némi cselekvés... mozásképtelen vagyok, a hínár kezdi újra benőni a lábamat. Karjaimat a fegyvereimmel a magasba tartom, és megvárom, amíg a mellkasomig elér a hínár, és jöhet az Ivan féle akció. Nem Hoder, mert Hoder egy utolsó görény csicska, gyáva, faszkalap, ez Ivan féle akció.

A két fegyverrel egyszerűen végigszántok a testemen, hínárostul, mindenestül. Körülbelül egy centiméter mély sebet okozok magamon, ami a hínárok eltűnésével együtt egy másik nagy előnnyel jár... ömlik belőlem a vér. Nem gyógyítom be a sebeimet, egy darabig nem, had ömöljön belőlem a piros nedű... csak a vért gyógyítom vissza magamban. Nem akarok elvérezni, de ez a fájdalom... isteni. Mindenemet elvesztettem, amit csak el lehetett, és úgy érzem nem fáj eléggé... hát most pótolom. Dühöt érzek, fájdalmat, és kétségbeesést, mert úgy érzem, hogy ahhoz képest, amit elvesztettem nem vagyok sem elég dühös, és nem fáj eléggé... most pótolok. Mindent bepótolok. És csak öntöm a véremet a vízbe... mert vízzel varázsolhat az a tursas, de vérrel nem. És belőlem csak ömlik az egész... sőt! Utána is megyek, a víz alá. Ha szerencsém van, még bele is fullad a vérembe... tuti, hogy a vízből vesz levegőt. Hát a vérből nem fog, mert ott abszolút kötött állapotban van a víz... a véremet akarta, hát most megkapta! Egy liter... két liter... három liter... egy nagy levegő, és víz alatt vagyok. És az ereimben csorgó, vörös, az én életemet biztosító folyadék csak árad szét, árad a vízbe, hogy a tursasok mágiáját elrontsa, hogy a tursasok kopoltyúját megfertőzze...

És úszok, követem a tursast, amennyire lehet. Emberként is simán kibírom 3-4 percig a víz alatt, asgardiként meg ki tudja? Asgardi érzékszervekkel meg gyerekjáték az egész... egy hatalmas gyíkalakú gyíkot kell keresnem, a már csak jobbára víznek mondható valamiben. Mágikus pajzs védi a testét, mint láthattuk... talán meggyengült eléggé, talán nem... utálom a mágiát. Megbízhatatlan. A két öklöm megbízható, az öngyógyításom megbízható, a harci tudásom megbízható... de a mágia? Az egy kalap fos. Épp ezért mágiát használok mágia ellen... konkrétan nem a villámmágiát, hülye leszek víz alatt ellőni a képességemet, egyáltalán nem szándékozom használni, mert gyűlölöm. Annál sokkal egyszerűbb az én ötletem... pont egy asgardi, akármilyen szuper izék által kovácsolt uru vagy akármicsoda fegyver ne vinné át egy szaros tursas gyengus, talán még tovább gyengített pajzsát? Egyszerűen odaúszok hozzá, asgardi izmaimmal ez félelmetesen gyorsan történik. És ha hínárokkal akar lassítani? Akkor levágom a lábam, és újranövesztem, annál több vér kerül a vízbe... egyszerűen a fájdalmat leszarva, hínárokat leszarva, minden akadály leszarva odaúszok hozzá, és belevágom a torkába a fegyveremet. Kis szerencsével az egész fejét leszedem, hogy szaporítsam... a vért!!!


#16 2009-02-23 20:52:31
Vérontó
Tao támadása hatásosnak bizonyul a Halloweent támadó tursas ellen, a gerincére mért csapás teljesen meglepi az inkább mágiához szokott szörnyet. Kettétört gerinccel, holtan esik össze, míg Halloween a víz alá kerül, de Tao vagy Thorhalla kihúzhatja, ha már képesek megérinteni. Addig is a méreg ugyan nem öli meg Halloweent, de teljesen lezsibbasztja őt, mozgásképtelenné téve. Hála az asgardi erejének, szerencsére a hatása nem fog sokáig tartani.

Thorhalla sikeresen a partra dobja Shadow-t, akinek az asgardi ereje kezd működésbe lépni: a hátán lévő szörnyű seb lassacskán begyógyul, de a fájdalom még mindig érezhető. Közben a még megmaradt, víz felett álló tursast is sikeresen támadja meg a pajzson belül létrehozott tűzmágiával – ám a lény a tűz okozta sebeket szinte azonnal be tudja gyógyítani ismeretlen vízmágiájával.

Közben Ivan véres akciója is megzavarja a tursast, és amikor a víz vérré válik (a vér nem válik vízzé, de úgy tűnik, fordítva igaz), már nem tudja tovább ugyanolyan hatásosan gyógyítani magát, mint addig, és Thorhalla tüze is nagyobb sebeket okoz rajta. A hínárok felett is elveszti az uralmát, így Ivan meg tudja közelíteni, és a támadásával végez vele.

Egyetlen tursas sem maradt látható közelben. Halloween meg van mérgezve, Shadow lesérült, de gyógyul, Ivan pedig most egy ideig vissza kell fogja magát, mert a rengeteg vérveszteség pótlása beletelik egy kis időbe.

Ekkor méterekkel arrébb előbukik a vízből az utolsó tursas… és fülsiketítő sikolyt hallat. Visszhangzik tőle egész Skornhelm, és a kalandozók ereiben megfagy a vér, amikor több hasonló sikoly a válasz…

Majd hirtelen megjön a Hullám… A semmiből bukkan fel, de hatalmas, és irdatlan sebességgel közelít…



Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 45 egység

Shadow / Friya (súlyosan sérült)
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir (megmérgezett)
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység


#17 2009-02-23 21:46:42
Tao
*Tao támadása sikeres volt, a tursas meghalt, egy másik közben eléggé megég, mondhatni szénné. Végül csak egy marad, aki távolabb ugrik ki a vízből, és igencsak hangosan kezd sikoltozni, ezzel megakadályozva Taot, hogy mihamarabb elhallgattassa egy árnnyal. Tartott attól, hogy társait idehívja, azonban társak helyett egy hullám érkezik - talán vele együtt a tursasok.*
~Első lehetőség: cövektaktika - itt maradok, keresek egy szilárd támaszt, megvetem a lábam, és megállítom a hullám rám eső részét. A gond csak az, hogy lehetnek a vízben tursasok, akik mágiával támadnak, amit nem lehet elszívni. Második lehetőség: menekülés - egy tonna felemelése, vajon ekkora erővel milyen magasra, messzire lehet ugrani? Azt gondolom, gond nélkül átugorhatnám a hullámot. Ahogy elnézem, Vanir nincs jó állapotban, de Halla és én is elég meggyőzőek lehettünk, mikor a partra küldtük, talán hallgat ránk. Shadow már kinn van, Ivan... Öngyilkos akciót hajt végre, hagyjuk. Na jó, terv kell, legyen egy kicsi abból, egy kicsi ebből, elvégre ez csak víz.~
*Tao felemeli a vízbe hullott kalapot, mely Halloween fejéről esett le, amikor árnyékká változott (ha nem esett le, hanem árnyékká vált, akkor eznem történik meg), majd asgardi erejével egy alacsonyabb háztetőre szökken. Onnan aztán tovább és tovább, keresi a hamar elérhető legmagasabb pontot, ameddig eljuthat a hullám megérkezéséig. Mikor már látja, hogy nincs ideje több tetőre, minden erejét összeszedi, kivárja, amíg a hullám már olyan közelségbe kerül, hogy ha elég magasra ugrana, akkor talán elmenne alatta, és csak ekkor rugaszkodik el a tetőről. Mivel a hullám mágia által lett keltve valószínűleg, Tao számít arra, hogy mégis eléri a víz - vagy akár nem tud elég magasra ugrani. Így a levegőben - bár képessége passzívan is működésben van - koncentrál, hogy elszívja a víz által rá gyakorolt toló energiát. Az erőt nem csak kiereszti, magasabbra löki magát, próbál minél magasabbra kerülni, minél több ideig fenn maradni - hiszen ott kevesebb a víz, kisebb a tolóerő.*
~Na jó, ez most elég önző megoldás, nem igazán segítem a többieket, de az előbb már így is besegítettem Vanirnak, a többiek pedig talán megoldják maguk is, asgardiak, mutánsok, mágusok egyszerre, feltalálják magukat.~


#18 2009-02-24 00:57:37
Halloween
Tűz. Egyenesen a pofám elé. Ugyan nem sebez, Halla nem engedte meg neki -vajon értelmes ez a tűz? -, de mint minden tűz, fényes így egyből visszaalakulok, amint mellém lép. Utána röpülök egy hatalmasat, pedig azt nem mondta Amora, hogy a Szél Ura azt is tud. De lám, valóban nem tud, konstantálom, amikor egy hatalmasat tanyálok Shadow mellett. Akkor Halla dobott ki. Baromi erős lehet - és még ő tartja magát gyengének! Nem akarok olyannal találkozni, akit erősnek tart!
~ Mi ez az éles hang? ~ gondolom csak magamban, eljutottam abba az állapotba, hogy amikor már a számat is használni akarom, akkor legfeljebb hadoválni tudok, mert már az sem igazán azt teszi, amit én szeretnék.
~ Hidd el, nem akarod tudni... Mellesleg egy XXL-es ruhásszekrény-méretű árhullám tart felénk. Úgy tűnik, a hang okozta. ~
<- Hogy Loki használna vilámhárítónak, mikor Thor épp mérges rá! -> morgom csak úgy, magamnak, amikor feleszmélek - a szám már rendben van! Próbálok mozdulni, lassan megy is, hála az asgardi gyógyerőnek, de egy lajhár még mindig megelőzne száz méteren, még egy ebédszünetet is beiktathat félúton, akkor is. Basszus, a kalapom merre van? Ja, itt mellettem, bizonyára akkor esett le, mikor Halla diszkosznak nézett. Vagy gerelynek...?
<- Friya, kellene egy baromi nagy bálna a hullám elé, nem gondolod? Az én erőm vízben nem működik... -> vetek fel egy ötletet. Bár per pillanat nem vagyok vízben, ki tudja, mint reagál a szélviar, mit keltenék, ha a hullámmal találkozik. Megszűnik, eltaszítja azt, vagy a kettő, ellentétes irányú mágia találkozásából irányíthatatlan víztölcsér születik? És amúgy sem vagyok még a topppon, felállni képtelen vagyok segítség nélkül. Talán azzal se. De a beszédkészség visszatérése egyet jelenthet csupán, legalábbis úgy hiszem. Azt, hogy már javulok...


#19 2009-02-24 10:11:28
Thorhalla
Akkor amint odaértem végre ez az alak is átalakult vissza úgy, hogy képes voltam megragadni és repült is a szeretője mellé ki a partra. Döbbenten meredtem a férfira, amikor elkezdte felvágni magát és, de úgy tűnt, hogy használt. Egészen eddig hiába is próbáltam a dögöt belülről sebezni, de úgy tűnt, hogy nem hatotta meg, mert folyamatosan begyógyította magát. És még azt tartják a legendák, hogy gyenge mágiahasználók, akkor ezt most kéretik az asgardi tankönyvek lapjairól kihúzni, mert hazugság volt. Hacsak nem mágia segítségével erősítette fel őket valaki eddig, arra pedig szerintem csak Loki és Amora lettek volna képesek, másokat nem ismertem. Akkor meg fogalmam sincs továbbra sem. A vér megzavarta, nem tudott tovább koncentrálni és a roston sült tursas rendelve készen is volt.
< ~ Ebből az alakból, akár még hős is lehetne… ~ állapítottam meg magamban. >
Szóvá nem tettem neki igaz, annyira még nem nyűgözött le ezzel a mutatvánnyal. Vagyis lényegében igen, de akkor is csak egy átkozott halandó volt, még akkor is, ha hősiesen hajtotta végre, azt amit. A hínárok eltűntek, körülöttem eltűnt a tűz, már nem volt rá szükségem, majd csak akkor lesz, ha az utolsó előkerül. És milyen kár volt ez megemlítenem, mert nem messze tőlünk fel is bukkant a vízből, már támadni akartam, amikor felvisított. Már csak ez hiányzott. Abban a pillanatban döntöttem, amikor meghallottam a tursas hangját, egy pillanat volt csupán, mert minden időre szükség volt, hogy megússzam az egészet. Követtem Tao-t és én is felugrottam a lehető legközelebbi ház tetejére, majd ha volt még egy a közelben és magasabb annál, ahol voltam, akkor oda is. Ezt, de régen csináltam a fenébe! Hallottam a többit is felvisítani odakint, szóval egy teljes kolónia volt itt, kellemetlen számunkra… Túl régen volt és akkor sem volt még ilyen égető szükségem rá, csak tanultam, most pedig az életem múlt az egészen. Felugrottam a levegőbe, majd amikor a lehető legmagasabban voltam, akkor magamat alakítottam át, egy egyszerű átformálással, a tűz meg amúgy is a lételemem, szinte fizikai valóm is eltűnt és csak tűz alakban lebegtem tovább azon a helyen, ahova felugrottam, majd pedig lebegve elindultam felfele, de csak olyan magasságig, amíg a víz már nem fog elérni, ott megálltam és koncentráltam, hogy ezt az alakot fenntartsam. Volt hátránya is ennek, csúnyán fogok sebződni, amennyiben a víz az elér és, ha pechem van és mágikus fegyverrel dob meg valaki, akkor is, mert az még mindig képes volt sebet ejteni rajtam. Ezt az alakot csupán percekig voltam képes fenntartani és utána egy ideig még úgyis kimerült leszek, sőt ebben az alakban még varázsolni sem lehet.
De legalább ha szerencsém lesz, akkor megúszom az egészet. Addig lebegtem fel, ahol Skurg/Tao is volt, ez most már csak elég lesz, ha mégsem, akkor még feljebb hiszen nem akartam ebbe belehalni. És inkább percekre, vagy negyed órára merítem ki magamat ezzel a trükkel, mintsem örökre búcsút mondjak az életemnek mielőtt a bosszúmat beteljesíthetném.
A halandók pedig oldják meg, ahogyan akarják, rám nem tartozott az életük, már az előbb is megmentettem őket, most pedig már elég volt, tovább nem vagyok hajlandó hőst játszani, nem is voltam hős kezdjük ezzel. Fent lebegtem és koncentráltam, időnként letekintettem a koncentrálás közepette, hogy a másik hárommal mi is van, igyekeztem ezt az alakot fenntartsam, egyelőre ez volt a legfontosabb, hogy azokkal odalent mi lesz, kit érdekel? Úgy tűnt, hogy Skurg-ot sem érdekelte a többi, egy jó pont nekem és neki is, hogy hagyjuk meghalni azokat. Ekkor jutott eszembe, hogy ennél egyszerűbben is megoldhattam volna az egészet, de nem fogok egy Thor párti fegyveréhez nyúlni mágia használat terén, ha nem muszáj. Bár egyetlen legyintés lett volna és mindannyian átteleportálódtunk volna a hullám másik oldalára. Pech, rossz asgardi kapta a fegyvert.
Csak akkor fogok leereszkedni majd és ledobni ezt az alakot, ha a hullám elhaladt alattam, alattunk és megszűnt létezni, nem akartam azt sem kockáztatni, hogy vissza is küldjék. És ha az eltűnt, akkor is csak a társaság darabjaihoz legközelebbi legmagasabb épület tetejére ereszkedem majd le, nem a talajra, a magasság jelenleg biztonságot is jelentett egyelőre. Hogy a többiekkel mi lesz? Már ha mi ketten túléljük is nekem a legjobb, még kevesebb energia kell majd arra, hogy elintézzem, ha egyszer ellene fordulok…

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

//A varázslatom megegyezik lényegében a magus – boszorkánymesteri mágia – tűzalak varázslatával.//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei - Skornhelm

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 14:16

#20 2009-02-24 13:19:53
Shadow
Halla egy erős mozdulattal röpít ki a partra, majd mellettem landol Hallo is. A hátamon gyógyul a seb, s ha pihennék hamar rendbe jönne, de ez most nem a pihenés ideje, főleg, hogy egy sikítás, majd egy rakat hasonlóan kellemetlen hang után meglátom azt, amit nem kellett volna meglátnom. Tao felfelé tart a háztetőkön, s Halla is hasonlóan cselekszik. James megjegyzésére félre húzom a számat.
< - Nincs arra idő, bíz bennem! - > ezzel felkelek, s a földbe szúrom a kardot Felmérem a távolságot, s az időt, melyből nincs túl sok. Fáj a hátam veszettül, de most nincs választásom. Koncentrálni kezdek. Érzem előre, hogy utána örülhetek, ha eszméletemnél maradok a fájdalomtól, de most elsőre éljük ezt túl, aztán jöhet a többi.
Szemeim lehunyom, s összpontosítok, hogy mindent egy lapra tehessek fel. Ismerem a súlyom nagyjából, s hogy mire vagyok képes ennyivel, ahogyan azt is, hogy mire van szükségünk Jamessel. Lélektükreim hirtelen válnak ismét láthatóvá, de már nem az Asgard lány szemei köszönnek vissza, sőt még csak a közelében sincsenek. Egy pár függőleges pupilla, vörösen csillogó szemekben ékeskedik. Testem gyorsan nyúlni, s nőni kezd, de megtartja a mázsás súlyt, csak eloszlásban változik a meglévő súly. Nyakam megnyúlik, ahogy fejem is. Vörössé válik a bőröm, melyen jól látszik a sötét mintázat, hajam szürkés-fekete sörénnyé válik, s fejem szarvak, s csontkinövések ékesítik. Ezalatt újabb pár végtag is nő, mint hatalmas szárnyak, s még hosszú farkam is megjelenik újra. Egy igazi vörös bestia áll az Asgard alakba bújtatott alakváltó helyén, melynek végét egy erőteljes üvöltéssel jelzek. A fájdalom mentes művelet, most hatalmas kínokat okozott hála a sérülésnek, de nincs időm a sebeim nyalogatni. Bal mellső mancsommal megragadom az asgard fegyvert, míg jobb mellsővel Jameset fogom meg. Elviekben képes vagyok felemelni és ott tartani a kérdés csak az, hogy ilyen állapotban meddig is. Gyorsan ágaskodok fel, s szárnyaim kitárva török fel az ég felé, miközben felszabadult két hátsó mancsommal is óvatosan tartom Jamest. Nem akarom, hogy a mancsaimon lévő karmoktól megsérüljön. Egyetlen célom olyan magasra emelkedni, hogy egyikünket se érje el a hullám, bár jóval magasabbra szállok, hogy aztán kitárt szárnyakkal vitorlázhassak egy ideig. De nem csak a hullámmal és az idővel küzdök, hanem a hatalmas fájdalommal is: Érzem, hogy a sebeim véreznek, de vízbe se akarok fulladni, ahogy azt se akarom, hogy James vízbe fulljon.



Utoljára szerkesztette Shadow (2009-02-24 13:21:45)


#21 2009-02-24 15:56:30
Saviour
Azt hiszem, eljutottam a kedvenc pontomig... ugyanis rohadtul fáj mindenem! Belelovaltam magam a csatába, ahogy szoktam... eljutottam odáig, ahol nincs megállás. Remegek, részben a fájdalomtól, részben az izgalomtól, és egyik sem érdekel, mert mit akarok? Többet... többet mindenből... hisz a győzelem az élet, és győzelem nélkül én halott vagyok. És nem akarok halott lenni, így nem tudok mást csinálni, csak megyek tovább előre... össze vérezem a vizet, és egy laza mozdulattal megölöm a tursasomat, és... ennyi? Ennyi lett volna a pajzzsal védett, mágiahasználó tursas, ami blokkolta az asgardi csaj mágiáját? Ennyi?! A rohadt életbe! Nem lehet, hogy itt vége van a csatának! Nem fogyhat el ennyitől! A jó mocskos rohadt életbe! Nem is érdekel... megfogom a tursas halott testét, és felúszok vele a felszínre... és onnan kiugrom a szárazföldre vele. És elkezdem vagdalni a holttestet a fegyveremmel, és üvöltözni angolul... igen, angolul. Nem fogok asgardiul beszélni... csak gyilkolom a hullát, vagdosom, hogy fogyjon el hamarabb...

- Nem fogyhatsz el ennyinél, te szaros gyík! Ennyi lettél volna?! Nem adhatod fel ilyen hamar, a csatának folytatódnia kell! Ááááárrrgggghhhh!

Már vagy húsz seb van rajta, de csak nem akar feltámadni... nem jó ez így. Kivel fogok én akkor harcolni? Hát ez lenne a híres-nevezetes asgard? Ez lenne Valhalla világa? A reklámban "örök élet, ingyen sör, és az idők végezetéig lezúzhatsz mindent, ami mozog" felirat volt, és nem ez! Hát, akkor nem is éri meg az egész... be is gyógyítgatom a sebeimet. Nem éri meg már vérezni ezek után. És már minden reményem elszáll, de egyszercsak egy gyíkcsatakiáltás a hátam mögül, és megindul az, aminek meg kell indulnia. Sok-sok csatakiáltás visszhangzik mindenhonnan... hát, igaz lenne? Mégsincs vége a csatának? Ezaz! Akkor most indulhat a buli, na gyerünk, mutassatok valamit...

- Ez már döfi! Gyíkhalak, így máris jobb az egész!

Üvöltöm, szintén angolul. Nem érdekel az egész. az egész asgardos dolog... csak a gyíkok. Sokan vannak, és számomra nem élőlények, nem tárgyak, nem hüllők, nem beszélő-varázsló dolgok... kihívások. Csak és kizárólag legyőzendő kihívások, és ha szembe jön egy szökőár, akkor szembe jön, és le kell győzni. És már van egy módszer a vízmágiájuk ellen... a vér. Nagyon sok kéne belőle ahhoz, hogy meg tudjam állítani a szökőárt... na és? Kezdjünk el játszani. A megcsonkolt, megmaradt tursast, amiből ömlik a szükséges anyag, egyszerűen jó távolról hozzávágom a szökőárhoz. Négy liter. Kevés. Tele van halottakkal a helyszín... pompás forrás. Egy tonnát megemelő izomzatok... ezekkel aztán jó gyorsan lehet futni, főleg, ha az ember nem tud fáradni... odarohanok a legközelebbi hullához... és levágom a fejét. Meg sem állok, csak lenyesem a fejét... és már rohanok is a következőhöz. Aztán mégegyhez, és mégegyhez, és mégegyhez... és csak ömlik a vér, és a teljes testemet beborítja a piros nedű... talán így immunisabb leszek a mágiájukra? Elválik. Amíg nem ér ide a hullám, addig csak szaporítom az útjában a vért, ugyanis az jól oldódik a vízben... talán lényegesen többet is meg tud gyengíteni, mint amúgy. Egyébként meg leszarom... csak egy szökőár, mi bajom lehetne? Egy tonnát nyomó lábakkal, és ilyen girhes egytüdejű buzikurva alkattal átugrom. Persze csak ha a vér nem jön be, vagy nem eléggé...


#22 2009-02-24 23:10:19
Vérontó
Az árhullám megérkezéséig csak másodpercek vannak hátra…

Tao és Thorhalla sikeresen feljutnak elég magasra ahhoz, hogy a Hullám fölé kerüljenek. Shadow sárkányként szintén fel tud jutni a Hullám fölé Halloweennel. Ivan viszont telibe kapja az iszonytató erejű Hullámot, amelyet vérrel egyszerűen megállítani már nem lehet. A férfit megtartja ugyan egy ideig ereje, de még így is valamennyire hátrébb lökődik a mágikus erejű víztől, egyenesen egy épület falának.

Ivan teste mostanra teljesen kikészült: a hihetetlen vérveszteség és az árhullám együtt teljesen legyengítik. Még asgardi erővel is kell most neki jó néhány perc a gyógyulásra. Addig nem tud harcolni, és jelenleg nyakig borítja a víz a férfit.

Shadow az átváltozással súlyosbította a már gyógyuló sebét, és nem sokkal a Hullám elvonulása után visszaváltozva zuhan alá a vízbe, legyengülve, vele együtt Halloween is. Most sem Shadow, sem Halloween nem tudnak harcolni a nyakig érő vízben egy ideig, amíg gyógyulnak.

Tao és Thorhalla is visszazuhannak a vízbe, és Thorhalla az átváltozás után szintén eléggé legyengült. Pedig nagy szükség lenne most mindenki erejére…

Hatalmas csobbanással bukik ki a vízből egy gigantikus szörnyeteg… egy vízsárkány. Az egész testét víz alkotja, és minden hullámot szabadon irányít maga körül. Ilyesfajta lényt még maga Thorhalla sem láthatott korábban, legfeljebb egy-két ködös, régi asgardi legendában szerepelnek ezek a szörnyetegek…

A vízsárkány szinte azonnal gyilkos erejű vízsugarakat köp magából mindenki felé…

http://img527.imageshack.us/img527/3357/waterg.jpg

Thorhalla (legyengült)
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 45 egység

Shadow / Friya (harcképtelen)
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder (harcképtelen)
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir (harcképtelen)
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység


#23 2009-02-25 09:07:15
Thorhalla
Figyeltem, ahogyan végül is mindenki egy kivételével feljutott a magasba. Sárkány alak? Alig leszünk ám feltűnőek, idióta leány! A férfi, meg oké, hogy egy ideig elmegy a hősködés, de ez már őrültség, és mégis hogyan merészeli az a nyomorult?! Ha tudtam volna ebben az alakban varázsolni, akkor mostanra megetettem volna egy tűzlabdával, esetleg a testén belül idézek meg egy kellemes tűzoszlopot. Mégis hogyan meri meggyalázni azokat a holttesteket? Nem érdekel, hogy így akarja túlélni az egészet, ez lesz a halála. Mit vétettek azok a nők, valkűrök, hogy ezt meri tenni velük? Dühösen szorítottam össze a kezemet, ezért nagyon-nagyon csúnyán meg fogsz fizetni, csak egyszer jussak el oda, hogy szépen lassan és alaposan megkínozhassalak. Utána pedig könyörögni fogsz azért, hogy megölhesselek, de nem leszek ennyire kegyes hozzád ezért a tettedért átkozott!
A víz dübörgött alattunk a lenti férfit a falnak vágta, csodálatos, kár, hogy nem halt bele ebbe, mellettem Freya és Vanir zuhantak alá a vízbe, mínusz két harcképtelen ember és tudtam magamról, hogy én sem leszek teljesen fullosan pár percig még. Csak addig ne történjen semmi, amíg össze nem szedem magam. Elkezdtem ereszkedni a víz felé, majd éreztem, hogy a varázslatom megszakad és rendes fizikai valóban zuhantam bele a vízbe, mellettem Skurg is. Kissé szaggatottan vettem a levegőt, csak egy-két perc pihenésre van szükségem és rendben leszek, nem fog sokáig tartani. Elindultam a part felé, hogy leülhessek egy kicsit, szükségét éreztem az erőgyűjtésnek. Muszáj volt pihennem, ha nem teszem meg, akkor oké, hogy tudok mágiát használni továbbra is, de add egy gyengébb lesz, add kettő tovább fáradok, amíg nem tudom ezt kiheverni, add három fizikailag is meglátszik, hogy fáradt vagyok.
Senki sem mondta, hogy mágusnak lenni könnyű, főleg egy olyan varázslatnál, ami a teljes lényedet és valódat változtatja át légneművé és tűzzé. Tudtam én, hogy tovább kellett volna ezt gyakorolnom annak idején, hogy ne legyenek ezzel ilyen gondjaim. Akkor a fickót most intézem el, így inkább Hoder/Ivan felé vettem az irányt, azonban egy-két lépés után megtorpantam. A hátam mögött hatalmas csobbanás, döbbenten fordultam hátra, majd pedig felnyögtem. Oké, ilyennel még nem találkoztam, talán hallottam róla, de ebben sem voltam egészen biztos, hogy hallottam. Egy vízisárkány? Oké, oké, hogy jelen pillanatban éppen egy Ragnarököt élünk meg, de ez akkor is sok. Egy ilyennek nem lenne szabad itt lennie, vagy igen és én nem figyeltem atyám és anyám történeteire annak idején? Hát azt hiszem, hogy kevés asgardi egyike leszek, aki elmondhatja magáról, hogy mit is látott a halála előtt utoljára? Tursasokat és egy vízisárkányt!
Nos, de legalább miattam akkor hamarosan kivonulnak és a lelkemet vihetik oda, ahova való lenne… nem, ennyire könnyen nem fogom magamat adni, abban nem is reménykedhet. A vizek ott hullámoztak körülötte, még a vak is rájöhetett, hogy mire képes. Vizet köpött felém, pontosabban mindenki felé, hátra ugrottam annak az útjából és végül kénytelen, kelletlen a tűzpajzsomat újra visszavarázsoltam magam köré. Legalább gyengítse le azt az átkozott vizet, ha az egyszer eltalál engem. Ennek a fenntartása úgyis minimális erőmbe került, hiszen szinte ez volt az első dolog, amit megtanultam, hogy miként. Víz, víz, víz… tudtam én, hogy vízmágiát és fagymágiát kellett volna tanulnom, pontosabban tudtam én, hogy a családom jégpengéét kellett volna elhozni erre az útra. Igen, egyetlen hátránya kedvenc fegyveremnek, hogy össze vissza kell a mágiámmal szórakozni, hogy működjön. Nem lehet a pengén tűz, ha azt akarom használni és hasonlók.
< - Vanir mi lenne, ha megpróbálnád Szélvésszel lefagyasztani, hideg szelek és a többi? És utána összetörhetnénk, ha sikerülne, ha nem, még akkor is elfújhatod melegebb éghajlatra. – kérdeztem a férfit. >
Egyelőre, csak ugrálgattam fel s alá, ha engem célzott, vissza akartam gyűjteni minden erőmet, amit a tűzalakom fenntartására használtam, tűzzel meg nem hittem, hogy túlságosan is sokra megyek ellene, hacsak nem megpróbálom felforralni és megsemmisíteni ezáltal. Éreztem, hogy ehhez gyenge lennék és vízben van, így kizárt dolog, hogy tudnánk rá hatni. A vér talán itt is működne, de féltem, hogy ez sokkal erősebb annál, hogy egy kis mágikus vér megzavarja. Ennek ellenére, ha minden erőm visszajött, akkor megpróbálkozom azzal, hogy a lény belső részén a fejénél a vízben teremtek tüzet, aminek úgy egy méteres körben kellene majd pillanatok alatt szétterjednie és égnie, ha kell és úgy látom, hogy sikeres lehet a fejének felforralása, akkor akár a saját erőmből is áldozok arra, hogy ez tovább terjedjen, vagy pedig gyorsabban párologtassa el a sárkány fejének belső részét.


#24 2009-02-25 11:22:05
Halloween
Tény, hogy megharapott egy mérgező nyálú sellő-démon kereszteződés. Az is az, hogy engem az utóbbi időben kihajítottak a vízből, és erőset puffantam érkezéskor, de ez semmiség egy asgardi testnek. Még az is igaz, hogy felrepültek velem, majd csak úgy becsapódtunk, de ezúttal legalább vízbe, kevés vigasz, de mégis csak jobb, intha a földre esünk. De mindezek ellenére a harapás óta eltelt idő zömét mégis pihenéssel és gyógyulással töltöttem, hisz eme cselekedeteknek szenvedő alanya voltam, nem pedig elvégzője. Ennélfogva némileg jobban vagyok. Egy kicsit még pihegek, majd mikor fura hangot hallok, megerőltetem magam, és felemelem a fejem - pont időben, hogy lássam az óriásgyík előbukkanását. Összeszorított fogakkal csúszom arrébb, nem sokat, csak annyira, hogyha felénk támad, akkor ne az amúgy teljesen kimerült Shadow legyen az áldozata, hanem felfogjam egy részét. "Szerencsére" "csak" vízsugarakat köpköd, és nem harapva támad, így könnyebb pajzsot játszanom, a levegőben már nehéz lenne úgy irányítania őket, hogy kikerüljön engem, és Yukit meg eltalálja velük, meg hát nem is célja, hogy kikerüljön. De a testem fizikailag nem sérült, ugyanolyan szívós, mint eddig, csak mozdulni nem tudok rendesen - már a vállamon is begyógyult a seb, bár még érzékeny.
<- Mondtam, hogy a bálna jobb lett volna... Mellesleg még most sem lenne késő a fejére ejteni egyet. Skurg! Vedd el attól a baromtól a cikázókat!, a villám biztos hat rajta! -> morgolódom Yukinak, majd kiáltok Tao felé, s ez utóbbinak nem teszem hozzá, hogy Ivan is, meg Shadow és én is vízben vagyunk. Jobb a három áldozat, mint az öt.


#25 2009-02-25 14:52:10
Saviour
Nem tudom megállítani a szökőárt... de nem is kell. Egyszerűen elcsap, átmegy rajtam... ez az, ragadj el, ölj meg, törd szilánkosra az összes csontomat... okozz a legbensőbb testemig ható kibírhatatlan fájdalmat, törj szét, törj meg, tépj ketté... hass rám minden erőddel, pusztíts el, amennyire csak tudsz, ó, te tomboló vihar! Te hatalmas szökőár! Mert én úgy is felállok, és olyan mészárlást fogok köztetek rendezni, gyíklények... hogy olyat ti még nem láttatok! Olyan népirtás lesz itt... de most még nem. Most még össze vannak törve a csontjaim, és csodálkozom, hogy eszméletemnél vagyok még... de kezdem magam gyógyítani. Igazából nem szeretem az öngyógyító képességemet használni, de kénytelen vagyok... hiába, nem én fogok előbb elfogyni. Ugyan a nyakamig ér a víz, és eléggé fulladáshatáron vagyok, de nem adom fel, mert miért is tenném? A halál nem feltétlenül rossz, vagy erőszakos... az is lehet, hogy a legjobb dolog az életben, honnan tudhatnánk? A halálba tekintve csak az ismeretlentől fél az ember, semmi mástól. És ez ostobaság, és gyávaság.

És közben töltöm magam újra élettel. Zöldesen ragyogok, csak hogy ne legyek feltűnő, és ereim ismét megtelnek vérrel. Megszakadt, túlhajszolt izmaim ismét használhatóvá válnak, az egyetlen dolog, ami miatt aggódnom kell, az a... hoppá. Igazából teljesen lényegtelen, ugyanis megjelent egy vízisárkány, vagy mi a szösz. Egy sárkány... na ezt nevezem kihívásnak! A szökőár után egész kreatív... de hogy honnan az anyámból szoptak ezek egy sárkányt ide hirtelen? Nem mindegy? Kihívás. Se több, se kevesebb... csak egy kihívás. Egy nagyon de nagyon nagy kihívás... viszont vízből van. Én meg villámokkal tudok operálni... ez akár még jó is lehetne, de sajnos én is a vízben állok, meg még rajtam kívül jópáran... úgy tűnik, az egyik kollégának (Halloween) hasonló gondolatmenet ment át az agyán, de most vagy hülye, vagy feláldozhatónak tart három embert, ergo hülye. na abból nem eszel édesöcsém, akárki jön ide, hogy elvegye a fegyverem... az megkaphatja a seggébe, és most nem viccelek. Idejön hozzám valaki, hogy elvegye a fegyveremet, annyi erőm még nyílván van, hogy belevágjam mindkét fegyveremet, és ott nem fogok spórolni a mágiával, úgysincs szükségem rá... és ha kell akkor inkább megdöglök, de oda nem adom a fegyveremet. De most mással kell foglalkozni, mert a sárkány akcióba lendült. Én gyorsan lebukok a víz alá, és onnan várom meg, hogy a támadása abba maradjon, ugyanis vizet önthet vízre, nem fog zavarni. És vérrel nem lehet megtörni a cuccot... akkor marad az erőgyűjtés, erre valami közös cuccot kell kitalálni a többiekkel. Nah igen, itt a baj... a többiek. Velük kéne kooperálni, mikor a fegyveremet akarják lenyúlni, szép... Na mindegy, egyenlőre várom, hogy a többiek is harcképessé váljanak, és akkor utána úgyis lesz valami.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei - Skornhelm

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 14:22

#26 2009-02-25 16:40:41
Tao
*Tao terve ismét sikeres, a hullám elzúg alatta, és csak ezután indul zuhanásnak a háztető felé, ahonnan indult. Körülötte minden társa igencsak rossz állapotban ér vizet, leginkább Vanir és Freya lehet bajban, Ivan... Valószínűleg őrült. Halla úgyis túl büszke lenne, hogy engedjen segíteni magán. Tehát irány a sárkány... Sárkány? Ja igen, Tao csak most fogta fel, hogy az előbb Shadow sárkánnyá alakult, nem is rossz képesség. Mindegy, újra ember, vagy mutáns, vagy asgardi, vagy ami lenni akar. Amint Tao leérkezik a tetőre, rögtön felhasználja a zuhanásból elszívott energiát, és kilövi magát Halloween és Shadow felé, így elég gyorsan fog odaérni. "Repülés" közben látom, ahogy kibukkan egy sárkány a vízből, amolyan istenverte nagy, és rögtön támadásba is lendül. A vízsugár nehezen találja el őt, mivel mozgócélpont, de ahogy eléri Vanirt, rögtön szembe kell néznie vele, mivel mindenki felé hasonló támadás irányul. Tao érkezéskor elszívja a becsapódás energiáját, és azzal próbálja visszalökni a vízsugarat eleinte. Amennyiben még így is eléri őket a víz, megpróbál úgy állni, hogy nagyjából takarja Halloweent és Shadowt, majd az vízsugár erejét elszívja, és vissza is löki egyből. Elvileg működnie kéne, bár a víznek adott energia mágikus forrásokból származhat, maga az erő kinetikus, tehát Tao tud vele operálni.*
<-A villám talán árt neki, de nektek is. *Jegyzi meg, ha épp nem csapja el a vízsugár.*
~Kezd gondterhes lenni a társaim inkompetenssége. Oké, egy dolog, hogy Ivan zakkant, Halla, pedig rossz környezetben van, de azért jobb tervet vártam egy AIM ügynöktől, és Halloween sem alaktott eddig túl nagyot. Azzal nem jutunk előbbre, ha folyton a többieket kell kihúzni a csávából, ameddig egy is van velünk, aki gyenge, az egész csapat gyenge lesz. A lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme, meg ilyenek, remek taktika volt a tursasoktól néhányunk megsebesítése, így lelassulunk.~


#27 2009-02-25 20:56:25
Vérontó
A vízsárkány támadásai sokkal erősebbek, mint azt bárki gondolta volna. A vízsugarak többször szétválnak, irányt változtatnak, vagy magából a csapat alatti vízből is többször kicsapnak váratlanul erősebb vízhullámok. Part sincs már sehol, ahová bárki kimehetne, legfeljebb egy-két épület teteje látszódik még ki.

Mindenki kap jó pár vízsugarat elölről, hátulról, oldalról, felülről vagy alulról, és az erejük akár egy betonfalé. Az asgardi test sem bírja sokáig, és a minden oldalról érkező víz lassan beteríti a teljes társaságot. Ráadásul a sárkány látszólag minden támadásnak ellenáll: amikor bárki megpróbál bármit ellene, vagy egyszerűen keresztülmegy a támadás a vízből álló testén, vagy a tűzmágia esetében a tűz egyszerűen kialszik, ilyen erejű vízmágia ellen semmi esélye. Bár Tao a sugarak energiáit legalább el tudja szívni.

Közben a vízsárkány a már megölt tursasok testét is teljesen vízzé alakítja, és magába szívja őket – kivéve azt, amelyiket Tao árnytámadása ölt meg. Ezt, amikor megpróbálja vízzé alakítani, nem jár sikerrel, és a lény felszisszen, mintha fájdalmat okozott volna neki az árnymágia…

Egyébiránt ha nem találják meg a megfelelő támadást, a kis csapat tagjai szépen elkezdenek megfulladni a minden irányból őket befedő vízben, hiába gyógyultak fel a korábbi támadásokból…

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 45 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 50 egység


#28 2009-02-25 21:55:53
Tao
*Tao képes feltatani a hullámokat, amik ellene irányulnak, de a terv mégsem sikeres, mert a védendő személyeket más irányokból is támadják, amik ellen tehetetlen. Ráadásul a hullámok miatt társai messze kerülhettek tőle, nem is látja őket pontosan a csapkodó vízsugaraktól. Úgy dönt, mégiscsak jobb lesz, ha távolabb marad a víztől, így egy ideig - és a sugarak hatalmas ereje miatt ez elég rövid idő - az elszívott energiát nem löki vissza, hanem azzal ugrik fel valamelyik háztetőre. Innen jól látja, ahogy a sárkány vízzé formálja a tursasokat, kivéve azt, amelyiket pont ő ölt meg. A sárkány felszisszen - ilyenre is képes? -, mintha az a tursas ártott volna neki. Taonak nem kell sok idő, hogy felfogja, az árnymágia egyszer már bejött, bejöhet mégegyszer. A hatalmas sárkány, mégha félig át is ereszti a fényt, azért szép ki árnyékot vet, de tíz méteren belül működik csak Tao képessége, tehát először közel kell kerülni hozzá.*
~Nekifutás, elrugaszkodás, rá kell segítenem a képességemmel, repülök, biztos, hogy meg fog próbáln megállítani, de a vízsugarak nem okoznak akadályt, hacsak nem mással próbálkozik, oda fogok érni - és remélem nem tudja, hogy én iránytom az árnyakat. Elérem a tíz méteres távolságot, az árnyakból egyetlen hatalmas pengét formálok, elvesztek 5 egységet az erőmből, és mielőtt reagálhatna a sárkány, levágom a fejét a pengével. Elég árnyék vetül a sárkányból, hogy sikerülhessen, a környezet adott, csak rajtam múlik... És én jobb vagyok, mint valaha: erőm teljében vagyok, egy sérülésem sincs, és élesebben látok, mint valaha. Akció indul!~
*Nekifut, elrugaszkodik, koncentrál, irányítja az árnyakat, és kettémetszi a sárkányt - ha minden jól megy.*


#29 2009-02-25 22:56:12
Halloween
Egy darabig tehetetlen vagyok a vízzel szemben, csak védelmezőn próbálom átölelni Yukit, majd, mikor kissé csökken a hullámok árja, a vízfelszínhez úszom vele, egy, még szárazulatnak mondható háztetőre, mely most inkább felelne meg a part elnevezésnek, mint az, ami eredetileg szolgált eme névre. Majd én is kikászálódom, bár minden porcikám fáj, észreveszem, hogy sikerült kijutnunk, tehát minden bizonnyal elmúlt a méreg hatása. Ekkor pillantom meg, hogy a vízisárkány támadása nem véletlen szűnt meg, csak "újra kell töltenie".
~Azt már nem!~ gondolom magamban, majd előhúzom a kardomat. A vízben ugyan nem tudom használni, és a hullám ellen sem értem volna vele sokat, ráadásul eddig jóformán béna is voltam, bár még nem vagyok tökéletes, de percről percre jobban tudok mozogni, még akkor is, ha úgy érzem magam közben, mint aki ezer darabra szakad. Skurg is a látóterembe kerül - tényleg, mintha ő is a közelben lett volna, amikor a sárkány rákezdte -, épp az egyik háztetőn hátrál, mint aki nekifutni készül. Jó lenne megelőzni az ő támadását, ezért egyből lendítem Szélvészt a támadónk irányába, és minden erőmmel azon vagyok, hogy irányításom alatt a szél csak a sárkány felé menjen. Amora azt mondta, hogy öt-hat jégóriást is elfújhatok vele, he egy pontba sűrítem a támadás erejét akkor az bizonyára jóval erősebb, és ekkora erejű szél még ennek a dögnek is szétszórhatja a testét, de legalábbis megzavarja, amíg az Árnyékok Ura odaér hozzá. Nekem már az is elég, ha ezután már csak rám figyel...
<- Friya, hát nem lett volna egyszerűbb egy rohadt nagy bálna ennek a pofájába? -> sóhajtom még halkan. Az a vizet is megfogta volna, meg hiába van varázslatos vízpajzsa, azt a száz-százötven tonnás súlyt csak nem bírná el!


#30 2009-02-26 09:51:44
Thorhalla
Felvontam a szemöldökömet, a francba, hogy nem akar ezen semmi sem hatni! Villámot neki, amíg vízben vagyunk? Ez az idióta hogyan van még mindig életben, de komolyan? Nem, nem akarom tudni, hogy miként lehetséges ez. De majd őt sütjük bele villámmal a vízbe, amint ennek az egésznek vége van. mostanra már kezdtem magam emberien érezni a mágikus kifáradás is javult, szerencse, hogy regenerálódni képes vagyok különben nem lenne az egész ennyire könnyű. A tűz semmilyen hatással nem volt rá, kialudt, pedig reménykedtem, hogy sikerül megfőzni a roppant nagyra nőtt valamit. Etessük meg a halandókat vele, utána hátha elrontja a gyomrát és beledöglik. Kialudt, ezen még mindig fenn voltam akadva, nem sűrűn találkoztam olyan lénnyel, aminek a mágiám ennyi volt, hogy kialszik… egy erősebb tűzmágus, Amora, Loki, stb… könnyedén kiolthatták, ha értettek a tűzmágiához, de hogy ez… ez. Megölöm, saját magát fogom megitatni és megetetni vele. Küzdenem kellett a hullámokkal, amikkel engem támadott.
A kardommal is védekeztem ellene, de még így is egyszerűen hasztalan volt minden. Előröl, hátulról, oldalról és alulról érkeztek, éreztem, amikor a testemnek csapódtak, időnként volt, hogy csillagokat láttam tőle, mintha kardlappal csapott volna az oldalamba valaki. Nem fogja még a testünk sem bírni ezt sokáig. Bár mi lesz előbb? Megfulladunk, vagy agyoncsapnak? A körülöttem levő tűzpajzs is egyszerűen kialudt, felesleges lett volna újrateremteni ezt is, mert csak a saját energiáimat fogyasztottam volna. Ahogyan telt az idő feltűnt, hogy a tursasokat saját magába kezdte olvasztani, hát ez hihetetlen, az ő mágiájuk idézte meg, ez eléggé valószínű, de akkor miért? Talán erősíteni akarja saját magát? Ami viszont nekünk roppantul kellemetlen lenne.
Döbbenten pillantottam rá, amikor felszisszent, érez fájdalmat? A tursasra pillantottam, amelyiket magába akart olvasztani. Skurg azt ölte meg az árny mágiájával. Nem bírja az árnyakat? Erre nem számítottam, nem hittem volna, hogy pont az árnyak okoz neki fájdalmat, a fagyra és a tűzre tippeltem volna, de eszerint nem. Lefoglalni egészen addig, amíg nem sikerül Skurgnak oda jutnia. De a férfi már el is indult, csodálatos, legalább bevárhatna minket még azelőtt, hogy megöletné magát. Amíg hátul álltam megidéztem egy főnixet, tűzmadarat, mert ha ez eltalálja nem fog feltámadni saját kihűlt hamvaiból, majd pedig indultam is Skurg irányába, hogy valamelyest elé kerüljek, hogy engem találjon el korábban, vagy én foglaljam le, amíg a férfi elintézi az árnyakkal.
< - Maradj mögöttem, fedezlek! – szóltam oda Skurg-nak, majd a kezemmel intettem a madárnak – A szemére támadj! >
Csak zavarásnak kellett, másra úgysem volt jó, de arra remélhetőleg tökéletes. Megfeszítettem az izmaimat, majd pedig a karddal a kezemben a sárkány felé ugrottam, ha szerencsém van és elérem, akkor megtámadom egy vágással, ha nem, akkor csak a figyelmét próbálom magamra és a madárra vonni, hogy Tao megcsinálhassa, amit akart.


#31 2009-02-26 20:07:11
Saviour
A helyzet nem áll túl jól. Sőt! Kifejezetten annyira rosszul áll, hogy erre ugyan lenne egy megfelelő szavam, de már így is annyit káromkodtam, hogy úgyse bírnám magam felülmúlni... de inkább térjünk vissza a lényegre: hihetetlen jól érzem magam! Fulladáshatár, gyilkos erejű vízsugarak mindenhonnan, egy bazi nagy sárkány, mint ellenség... kellhet ennél több? Kinek kellenek a tursasok, azok úgyis belehalnak az első vágásba, ide egy sárkány kell ellenségnek. Mit is mondtak a kínaiak a sárkányokról? Fogalmam sincs, nem emlékszem, biztos részeg voltam, amikor mondták. De azt hiszem, valami olyasmit, hogy elpusztíthatatlanok... no majd meglátjuk. De mit lehetne tenni egy sárkány ellen? Használjak mágiát? Fogalmam sincs, hogy hogy kell, és még mindig túl sok a víz... fölöslegesen, sőt, kifejezetten rossz hatású erőpocsékolás lenne... de ettől függetlenül a sárkányt még sebzi a mágia, és a fegyver önmagában mágikusnak számít, talán nem lenne erőpazarlás szimplán megvágni. Egyszer már áthatolt a tursasok vízmágiáján a fegyver, bizonyára sikerül másodjára is.

Nagyon egyszerű mozdulatsort akarok végrehajtani. Az ember el sem tudná gondolni, hogy milyen lehetőségek rejtőznek abban, hogy az ember csak száz kiló, de a karjaival akár egy tonnát is meg bír emelni. Egyszerűen hirtelen rántom fel a kezeimet, és mivel hatalmas erőt fejtek ki a relatív kis súlyomhoz képest, a karjaim lendülete fel fog rántani az égbe. Konkrétan ugrok, amire a lábaim elrugaszkodásán kívül a karjaim lendületét is használom, így gyorsítva magam, illetve legyőzve a nyílvánvalóan engem akadályozni igyekvő víz munkáját. Aztán ha sikerül felugranom, akkor vagy valamiről elrugaszkodva, vagy a nem éppen szárazföldérés után egy újabb ugrással immár a sárkány felé veszem az irányt, hogy a két fegyver közül valamelyikkel, vagy akár mindkettővel ejtsek rajta egy minél nagyobb vágást.


#32 2009-02-26 21:34:45
Shadow
Az események nagyon nem úgy alakultak, ahogy akartam, sőt egy nagyon kínos visszaváltozás, s vízbecsapódással zárult minden. A saját szervezetem lázadt fel ellenem. Ilyen sérülten nem szabadott volna ilyen terhelésnek kitennem. Nagyot hibáztam, mely könnyen lehetett volna végzetes is akár. Egy ideig nem is tudtam magamról túl sokat, csak annyi, hogy James vigyáz rám, ahogy csak bír. Azonban az erők, melyek ellenünk voltak, azok jóval erősebbek, s kiszámíthatatlanabbak, mint amire számíthatott. Bárhogy, is óvni próbált, azért több csapást is kaptam különböző irányokból. A hangját is hallom, de nem akartam erőltetni a szavakat. Szégyelltem magam, hogy bár megmenteni akartam, mégis én hoztam rá a legnagyobb veszélyt eme zuhanással is. Felelőtlen alakváltás volt, de akkor jó ötletnek tűnt. Majd kicsit később újra meghallom a hangját, s azt amit mond, mire csak csendesen válaszolok.
< - Vanir, lehet igazad van, de tudod, hogy nem az vagyok, akivé most tettek, eme időre. - > ránézek, majd elfordítom a fejemet. < - A saját erőmre támaszkodok elsődlegesen, s ez így is marad szerintem. - > Lassan feltápászkodok, s megmarkolom a kard markolatát újra. < - Azonban ideje lesz összeszednem magamat. - > teszem még hozzá, s megforgatom a kardot. A tető ami alattam volt nem tudtam, hogy meddig is tart ki, de reméltem, hogy a többiek akcióját még itt fent megfigyelhetem, s ha szükséges, akkor lény idézéssel indítva támadok én is a nagy vízi sárkányra. Egyenlőre, azonban látnom kell, hogy mire is reagál a nagy dög a lehető legrosszabbul.


#33 2009-02-27 16:32:44
Vérontó
A csapatmunka beválik: először Halloween tereli el a vízsárkány figyelmét egy széltámadással, ami ugyan nem árt neki, de eléggé megzavarja, majd Thorhalla is támadást indít a főnixével. Amíg a sárkány a tűzmadárral van elfoglalva, valamint a szintén felé ugró Ivannal, Tao megindítja a lény számára végzetes mágiát. Az árnypenge keresztülhatol a sárkányon, amely felordít fájdalmában… Illetve ekkor már mindenki láthatja, ahogy darabokra esik, hogy mindvégig tursasokból állt, azok ordítanak az árnytámadástól.

A tursasok széthullanak, legtöbbjük holtan, míg a többi levágott végtagokkal vagy egyéb súlyos sérüléssel. A kis csapat egyelőre megmenekült, és lassacskán mindannyiuk ereje visszatér.

Most már csak a mindent beborító vízzel kéne valamit kezdeni… illetve hamarosan azzal sem. Egy lágy fuvallat halad végig a tájon, mire a vízszint hirtelen csökkenni kezd. Először nyakig ér, aztán derékig, végül bokáig, amíg teljesen meg nem tisztul a város. Egy hasonló fuvallat után a még életben maradt tursasok is kilehelik a lelküket. Amennyiben a társaság tagjai követik szemükkel a fuvallat irányát… úgy néhány méternyire egy igen különös alakot pillanthatnak meg.

Fejét csuklya fedi, a ruházata (bőrdzseki, farmer, póló) egyszerű földi viseletnek tűnik. Egyik kezében modern, földi tudománnyal készült lézerkardra emlékeztető valami, még egy ugyanilyen a hátán, a másik kezében pedig asgardi, mágikus energiák gyülekeznek, ahogy a hősök felé lépked…



Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység


#34 2009-02-27 17:14:35
Tao
*Tao terve siekres, hála a sok segítségnek, amit Ivantól, Hallától és Vanirtól kapott. A támadás befejezése után még mindig hátra van a landolás. A közelben sajnos nincs háztető, így Tao egy házfalnak csapódik, itt pedig a becsapódás erejét elszívva érkezik a zuhanva a vízbe, melynek szintje rohamosan csökkenni kezd. Pillanatok alatt eltűnnek a tursasok és a víz is, csak a valkűrok holttestei maradnak szana-szét az utcán. Tao némileg lerázza magáról a vízet, képességével kisebb taszítóerőt fejt ki a vízcseppek ellen, mintha hajszárítót használna - belülről.*
<-Mindenki megvan? *Kérdi nemes egyszerűséggel, ahelyett, hogy egyenként aggódna mindenkiért. Ekkor veszi csak észre az újonnan feltűnő férfit csuklyában, lézerkardokkal és valamiféle mágikus derengéssel a kezében.*
<-Ki hívta a fickót a Star Warsból? *Teszi fel igencsak meglepett arccal Tao a kérdést, miközben a legrosszabbra készül. A férfi energiát gyűjt, kivont fegyverekkel közeledik, nem kell zseninek lenni, hogy kitaláljuk: ez nem barát. Egyelőre még messze van, mind fizikai, mind mágikus támadást indítani korai még, de Tao alaposan felkészül, hogy itt bizony további harc következhet. Arra számít, hogy a kezében gyűjtött energiával valamiféle távoltámadó fegyverként szolgáló mágiát fog teremteni, ezért készen áll a kitérésre, már előre eltervezi az ellentámadást.*
<~Egy perc nyugtunk sincs ezen az istenverte helyen...~>


#35 2009-02-27 17:53:13
Thorhalla
Úgy tűnt, hogy mindenki teszi a dolgát és végre a sárkányka is elfoglalta magát, először Vanir kardja terelte el a figyelmét, majd a főnix, vagyis a tűzmadár felé kezdett figyelni és utána-utána kapott, ez kellően elég idő volt, hogy Skurg az árnyakkal megtámadja. Elégedetten mosolyodtam el, kegyetlen mosollyal, amikor meghallottam a hangokat, hogy visítoznak a tursasok a támadástól. A zene füleimnek a haláluk, a sárkány kezdett szétesni és látszott, hogy az egész tursasokból állt össze. Ennyit arról az átkozott elméletről, hogy a mágiájuk gyenge, azt hiszem, hogy az Asgardi lények bestiáriumát valakivel újra kell íratni, ráadásul egy Thor párti vérével úgy legyen szép az egész. Néztem a vízbe eső halott, haldokló és csúnyán megcsonkított holtesteket, ahogyan a vízbe estek. Most komolyan mégis mi okozta ezeket? nem lett volna szabad ennyire erősnek lenniük, legalább is nem tudtam róla. Most vagy az én tanulmányaim voltak hiányosak, vagy pedig valami nagyon nem volt itt rendjén.
Nem tudtam rájönni, hogy miként voltak képesek ennyire erőssé válni, ha kint a nyílt tengeren teszik, az egy dolog, de még mindig messze voltunk attól a helytől. Pörögtem a gondolataim, amíg a vízben evickéltem és a fejemet kint tartottam belőle lábujjhegyen állva. Nevetséges, hogy 190 magasan alacsony voltam a vízhez, hogy normálisan meg tudjak állni benne. A fenébe, hogy nem rendeződik a helyzet, legyőztük a sárkányt, most már jöhetne a vidám része a dolognak, hogy a halandók belefulladnak a vízbe én meg elérek Loki kastélyához. Bár ott tartottam volna már… de egyelőre még a víz volt a legfőbb gondom.
Már csak meg kellett volna szabadulni a nyakig érő víztől, hogy ezekkel a túlélőkkel is kezdeni lehessen valamit. Visszarendeltem egyetlen gondolattal magam mellé a madaramat, már néhány napig is a társam maradhatott volna, ha akarom. Egyelőre, ha már megidéztem marad, majd ha nem kell akkor megszűntetem. Addig fényforrásnak is tökéletes és még harcolni is képes. Valami történt, fuvallat? Oldalra kaptam a fejemet és egyből keresni kezdtem a forrását, főleg akkor, amikor a vízszint csökkeni kezdett. Egy nagy erejű mágiahasználó jobb esetben. Most már csak azt kellene tudni, hogy mégis mi fia borja lehetsz.
Amikor a víz teljesen eltűnt a mágiámmal szárítottam meg magamat teljesen, máris sokkal jobban éreztem magamat, mint pillanatokkal korábban. A tursasokra pillantottam, akik kilehelték a lelküket egy újabb fuvallat után, most már tényleg érdekelt ez a valaki. Arra fordultam amerről jött a szél és most már feltűnt a fickó nos ilyet nem láttam még sehol sem, csak a Star Wars filmekben, ahogyan Skurg is mondja. Ajkaimra széles mosoly húzódott, volt egy tippem, hogy ki is lehetett a férfi. A kardomat leengedtem és visszatettem a hüvelyébe, majd még mindig a férfit nézve szólaltam meg.
< - Egyelőre senki sem csinál semmit, ez parancs! – mondtam. >
Figyeltem a férfit, mintha fénykardok lettek volna, illuzió mágia feltehetőleg, emberi felszerelés, kit érdekel, láthatóan asgardi volt, a mágia is. Loki? Nos az roppant kellemetlen lenne, magyarázd ki uradnak, hogy miért is vagy mocskos Thor pártiakkal, vagy egyszerű szánalmas halandókkal. A madarat a hátam mögé intettem és leengedtem a kezeimet magam mellé. Nem állt szándékomban támadni, az alak, ha Loki volt, ha nem, akkor is megmentett minket. Bármi és bárki lehetett volna, bár nem úgy tűnt, hogy éppen a legbarátságosabb, de ezekkel szemben én sem lettem volna az. Tettem felé pár tétova lépést, továbbra sem támadólag, csak tétován. Ha nem ő, akkor megölethetem magamat, ha pedig, akkor egyenesen eltérdelek elé.
< - Tényleg te vagy az uram? – kérdeztem. >
Igazából mást nem nagyon tudtam volna elképzelni, hiszen Loki-ról mindenki tudta, hogy időnként meglátogatta Midgardot, hogy miért örök rejtély, de bizonyára szeretőkhöz járt, végül is ki voltam, hogy elítéljem ezért, hiszen nekem is volt egy emberként még. Még az emléktől is megborzongtam. Visszatérve az alakra, könnyedén lehetett volna ő, hiszen tudtam, hogy mire képes, hogy miket is tud. De akkor is valami nem stimmelt, mit keresett volna itt? Miért mentett volna meg Thor pártiakat? Annyi kérdésem volt, amikre nem tudtam a választ, csak reménykedniu tudtam abban, hogy végre a legnagyobb vágyam teljesül, hogy újra csatlakozhatom hozzá és nem pedig egy hatalmas baklövés, hogy egy vadidegen embert próbáltam Loki-nak titulálni.


#36 2009-02-27 21:25:43
Shadow
Az akció úgy néz ki, hogy sikerrel zárul, bár teljesen csak néző voltam ebben. Eme kis pihenés is segített abban, hogy némileg jobban összeszedjem magamat, s képes legyek újra a némi fájdalom ellenére uralni a képességemet. Még érzem, hogy kelhet. A tetőről amin voltam nemes egyszerűséggel a vízbe ugrok mély levegőt véve, s úgy kezdek el úszni egy kicsit távolabb az épülettől, de közelebb a többiekhez. Nem lenne jó, ha ennyire szétszóródva lennénk a következő támadásnál. Bár jobban örültem volna neki, ha ez után nem lenne több. A tursasok csak nem akartak újabb támadást indítani, ezek után, de kitudja, hogy csak eme lények voltak e itt eme vízben, vagy esetleg mások is.
Egy kis szellő kezd fújdogálni, amit érzek, amint a felszínre emelkedek, s lebegek aránylag egy helyben, majd még egy, s a víznek már nyoma sincs, ahogy az élő ellenfelek is csupán múltidőben léteznek már. Tao, majd Halla hangjára leszek figyelmes, s arra nézek én is, amerre ők néztek. Egy eléggé furcsa állt ott, ahol voltak, s lassan megindultam arra Halla takarásában, azonban mikor kiléptem mögüle, már elraktam a fegyverem. Ha az asgard nő letérdel, akkor tőle kicsit jobbra, s egy lépésre lemaradva féltérdre ereszkedek fejem lehajtva. Ha Loki az valóban, akkor jól jön, egy kis tisztelet mutatás. Csendesen szólalok csak meg.
< - Ha tévedsz Halla és nem ő az, akkor lehet visszasírjuk az előbbi vízi sárkányt - > tekintetem nem emelem fel egyenlőre, s mindkét kezemet térdeimen pihentetem. Kardom mellettem a sáros talajon pihen a tokjában, de ha a helyzet úgy kívánja egy gyors alakváltással menekülök félre a támadás elől a fegyverem hátra hagyva. Azonban remélem, hogy nem jön most újabb harc. Míg nem szól hozzám valaki, addig én se kezdeményezek ezután túlzottan beszélgetést.


#37 2009-02-27 22:33:53
Halloween
Sikerült a terv, nem figyelt fel a valódi veszélyre, így darabokban végezte... Úgy tűnik viszont, hogy eredetileg is darabokból állt össze. A támadás óta mindenesetre más lett a darabok mennyiségének és méretének a feloszlása, mivel a tursasok külön-külön esnek alá némely, néhai testrészeikkel egyetemben. Egyszerűen leszökkellek a háztetőről, egy, ekkorra valamivel szárazabb pontra, közben gyengéd szellő simít végig a tájon, eltakarítva a maradék akadályt is. Nem én voltam, pedig jól jönne ez a trükk máskor is. Valami isten-fazon jön elénk újból, hogy ellenség-e, vagy barát, arról fogalmam nincs, Skurg mintha tartana tőle, Halla azonban ismerősnek véli, bár ki tudja ezt a jelen helyzetben, így gondolta a jégóriásokról is. Ha térdelősdit játszanak, odalépek Shadow mellé, és lehetőleg finoman, de ha kell, némi erő alkalmazásával akadályozom meg a térdre ereszkedésben. Én is megszólítom az érkezőt, közvetlenül Hlla után.
<- Ha személyed barát vala, jöhettél volna előbb is, ha pediglen ellenség, miért vártál eddig? Ha valóban az leendsz, kit társunk sejt, fedd fel magad előttünk is, hogy méltóképp köszöntsünk, de hódolatot ne várj - nekünk te Urunk nem vagy, s nem is leendsz soha. Ha pediglen tévednénk, eme félreértést kellene megszüntetni. Bármályik lehetőség bizonyul vala igaznak, a jelenlegi helyzetben örömmel fogadnám el segítő karod erejét. -> a szavak maguktól kezdenek ily kurtán-furcsán jönni ajkaimra, biza lehet, hogy megártott nekem eme hely szelleme... Kardomat nem teszem el, de nem tartom támadásra készen sem, jelezve, hogy bár nem áll szándékomban megtámadni, de megbízni sem tudok benne.


#38 2009-02-28 15:14:12
Vérontó
A sötét alak még csak rá se néz a kis társaságra, sem azokra, akik letérdeltek előtte, sem másokra. Szó nélkül sétál el mindenki mellett, és a valkűrök és asgardi harcosok holttesteihez lép. A kardjával elkezdi vagdalni őket, dobálja őket ide-oda, és mindegyiknek megnézi a fejét. Mintha keresne valakit köztük… Ekkor már egyértelmű lehet mindenki számára, hogy az alak egyáltalán nem akarta megmenteni őket: csupán azért tüntette el a vizet és a tursasokat, hogy gond nélkül keresgélhessen.

Végül egy asgardi nő holttesténél megáll. Felemeli, vizsgálgatja, majd lerakja a földre, finoman, és kezeiből mágiát irányít a nő felé. A test megremeg, majd a sápadt, halott nő hirtelen megtelik élettel, és felkiált. Thorhalla felismerheti benne Thor kedvesét, Sifet.

<- THOR NEVÉRE!!! Ez… Huh, huh, mi…? Hol…? Skorn… helm? Az imént az elhullott harcosokkal voltam… A lelkem az örök harcmezők felé lebegett, és… Hela is ott volt, el akart vinni… de most élek. Hogy…? Miféle fekete mágia ez?>

Majd a nő felugrik, és felkapja a mellette heverő kardot. A csuklyás alakra irányítja.



<- Te… Gonosz erőket érzek benned! Ki vagy te? Te hoztál vissza az életbe?>

De hirtelen a nő ledermed, a kard kiesik a kezéből, a csuklyás alak pedig közel hajolva a fülébe suttog valamit. Az asgardi nő dühösen válaszol.

<- Te… Vedd le rólam… ezt a bénító mágiát… és akkor válaszolok a kérdésedre… Elmondom, hol van… a kedvesem, Thor teste…>

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység


#39 2009-02-28 17:21:15
Tao
*Tao felvont szemöldökkel figyeli, ahogy a csuklyás elsétál mellettük, Halla az urának hiszi - azaz Loki lenne? Nem úgy tűnik, az idegen nem válaszol, még csak felé sem néz. Aztán a hullákkal kezd játszani, hajigálja őket, ami Taonak nem igazán jön be, mondhatni dühíti, hogy valaki így bánik nemes harcosok testével, mégha nem is ismerte őket. Elindul sötét idegen felé, és oda is ér, mikor az egyik tetem felemelkedik, majd néhány látványos mellékhatás után feltámad.*
<~Nekromancia? Nem tudom, ki lehet, de nem tűnik jó fiúnak, még csak Thor-pártinak sem.~
*Ekkor a feléledt nő hebegni kezd, a túlvilágról beszél, a többi halottról, és végül fekete mágiáról. Tehát Tao jól gondolta, még szegényes földi alapismereti is elegendőnek bizonyultak hozzá, hogy rájöjjön: holtak feltámasztása nem tartozik a jók feladata közé. Felháborodik a dolog ellen az asgardi nő is, érthető, biztos jobb volt neki azokon a bizonyos örök harcmezőkön. Ám ekkor a nő megdermed, és bénító mágiáról beszél. Thor teste? Ezek szerint a nő Thor felesége, és a fickó épp Thor feleségét bénította le. Jó, előtte fel is támasztotta, de ezt nem akarta a nő, és különben is csak az információk miatt tette. Tao - lévén már odasétált a férfihoz - az asgardi nő utolsó szavai után egy hátulról egy jobb egyenest indít a csuklyás alak felé, méghozzá igencsak gyorsan - mikre nem képes egy ember, aki felemelhet egy tonnát. Cél a csuklyás alak feje, pontosabban nem igazán lehet behatárolni a pontot a fejfedő miatt.*
<~Most már tudom ki ez!~
<-Azt hiszem ő a rosszfiú. *Jegyzi meg Tao a remélhetőleg földön fekvő férfi felé fordulva.*


#40 2009-03-01 06:43:04
Thorhalla
Tovább figyeltem a férfit, ahogyan a holttestek között mászkál, nos, akkor lehetséges, hogy mégsem Loki az. Hanem akkor? Egyelőre rólunk nem vett tudomást, bár lehet, hogy fordított helyzetben én sem vettem volna magunkról, vagy egy másik kis csoportról. Bár én annál jóval hevesebb vérmérsékletű voltam, mintsem ez megtörtént volna, de jelenleg nem volt kit kezdeni. Oké, nem minket akart megmenteni, mindegy megtette és az volt a lényeg. A holttestek most már szabadon feküdtek szanaszét és az alak pedig közöttük keresgélt. Nocsak, csaknem valamelyik szerette halt meg odakint? Körbepillantottam, most már, hogy víz sem volt erre mindenhol holttestek látszódtak. Vajon hány ismerősöm halt meg ezen a helyen? Nem akartam belegondolni, talán jobb is, ha ezt a számot soha sem fogom megismerni. Még mindig csináltam semmit csak figyeltem, ahogyan mászkált, ahogyan keresett valamit, vagy valakit.
Egy idő után úgy tűnt, hogy megtalálta, mert felkapott valakit a földről, majd pedig a kezét felé fordítva életet lehelt belé. Tessék? Elég sok mindent láttam korábbi életemben, de ilyet, hogy valakit feltámasszanak holtából még soha sem. Kicsoda ez az alak és mit akar? Hallottam a női sikolyt a nőtől, akit felélesztett. Túlságosan ismerős volt a számomra, dühösen kiáltottam fel, amikor megláttam, hogy kit is keltett életre. Átkozott! Hogyan volt képes erre, hogy pont azt az átkozott némbert? Nem volt nehéz a nőt felismerni Sif volt az, Thor szajhája. Végre, végre meghalt, erre pedig visszahozta az életbe, nem volt igazság, az én szüleimet miért nem hozta senki vissza az életbe?! Miért?! miért pont ezt a némbert kellett?!
< - Ezt nem hiszem el! Átkozott nyomorult… - morogtam dühösen és gyűlölettel teli hangon. – Erre nem volt joga, hogy azt a nőt feltámassza! Tévedsz Skurg, a nő tartozik a rosszfiúk oldalára…>
Egyelőre nem mozdultam, bár a gyűlölet lángolt bennem, legnagyobb ellenségem párja itt van előttem, eddig halott volt, most pedig újra az élők között van. Amikor felugrott a kardomat azonnal a kezembe kaptam és rávicsorogtam a nőre. Gonosz erők, akkor lehet, hogy mégis? Nem, fogalmam sem volt már arról, hogy ki lehet mi lehet. csak vegyen már engem is észre, tudtam, hogy nem sok esélyem lenne a nő ellen, mondjuk melyik másik nőnek lenne Sif ellen? Egyiknek sem, ennek ellenére meg fogom ölni itt ezen a helyen, másodszor fogja a vére Skornhelm földjét mosni és ezúttal végérvényesen Helheim-be kerül és Hela mellett marad az idők végezetéig, gondoskodni fogok erről, de még mennyire.
Tovább néztem a jelenetet, Sif kiejtette a kezéből a kardot, majd pedig nem mozdult tovább. Eljött az én időm, már lendültem volna előre, amikor meghallottam az utolsó szavait, amitől megdermedtem, majd pedig hangosan felkacagtam. Szóval Thor is halott volt, ennél nagyobb hírt nem is kaphattam volna. Végtelenül örültem ennek a hírnek a hallatán, akkor kedvesem, Sif gondoskodom róla, hogy te magad is mellé kerülj ezúttal örökre. Igaz legnagyobb ellenségemet nem én öltem meg, de az anyját igen, lassan Thena drága, ha még élsz egyáltalán ugyanúgy érezheted magadat, mint ahogyan én is éreztem magamat, miután a nagy Thor nem állította le az embereit és ártatlanokkal végzet.
< - Minek mondanád meg Sif?! – kiáltottam a nőre. – Halott, maradjon is csak az az örökkévalóságig végre! És ne aggódj, követni fogod őt, de ezúttal örökre! >
Az ő ideje lejárt, soha többé nem fog idejönni és te is halott leszel. A bal kezemben fellángolt a tűz, meg fogsz halni Sif… nem volt más lehetőség, micsoda dicsőség lesz ez, hogy én ölhetem meg. Nem érdekelt, hogy éppen mozdulni sem tud, kit érdekel? Tisztán a végeredmény számított, nem pedig a többi rész. Csak arra fognak emlékezni, hogy én öltem meg immáron véglegesen, nem pedig arra, hogy miként. Csalással és ármánnyal tökéletesen passzol a módszer Loki valamelyik hívéhez, a halandók ettől a ponttól végleg nem érdekeltek. Előbb Sif, utána akár ők is jöhetnek, ha megpróbálnak megakadályozni a tervemben. Lepillantottam a kezemben levő fegyverre és elvigyorodtam. Ha a férfi még akart tőle valamit, vagy pedig a blokkoló mágia kialszik nekem fog fájni az égész, de nem volt más lehetőségem, ennél jobb helyzetem soha sem lesz az következő ezer évben.
Lendítettem a kardon egyet, pontosan Sif elé akartam kerülni olyan távolságra, hogy a férfi egyből ne érhessen el egy esetleges támadással, csak úgy hogy mozdulnia is kelljen hozzá, azonban én egyből lesújthassak a nőre. Koncentráltam, majd pedig a karddal megtetettem, amit kellett és abban a pillanatban, ahogyan megérkeztem Sif elé egyenesen a nyaka felé csaptam a karddal, hogy a fejét leválaszthassam a testétől, ez remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy ne tudják visszahozni, utána esetleg még hamvasztás is rendel.
< - Meghalsz most utoljára Sif! – kiáltottam a csapás közben a nőre. >

Fegyver: Fényesség Szablyája
Mágia: 40


#41 2009-03-01 12:54:11
Saviour
Győzelem! Szeretem a győzelmet, hiszen a győzelem az élet. A győzelem édes, megnyugtató, és ismét bizonyosságot nyerek arról, hogy volt értelme annak a másfél liter adrenalinnak, ami a vérembe került. De akkor is, van egy kis üröm az örömben... hogy nem feltétlenül mienk az érdem abban, hogy elpusztítottunk egy sárkányt. Elvégre a sárkányok halhatatlan isteni lények, mágiával, meg mindennel... azért végülis megöltük, és a sárkánnyal együtt elment a vízszint. Na várjunk csak... nagy víz akkor is volt, amikor a sárkány még seholse volt. Akkor most hogy is van ez? Fogalmam sincs. Megöltük... ahha, ott jön a barátunk aki ezt az egészet csinálta. Nagy, és egy fénykard van nála, az egyik keze meg lángol... hoppá, konkurencia Thorhallának? Ejnye, nem lesz ez így jó.

Viszont egyenlőre annyi helyzeti előnyünk, vagy épp hátrányunk... mindegy, egyenlőre most az a stájsz, hogy a csávót nem érdekli a jelenlétünk, hanem a halottak között keresgél, és hamarosan meg is találja amit keresett... egy gyönyörű nőt. Fúj, értem én, hogy aki olyan ronda, hogy tetőtől talpig bebugyolálja magát, annak elég nehéz nőhöz jutnia... de ez?! És akkor a nő megmozdul... így mindjárt más. Bár hülye vagyok a biológiához, de amennyi ideig a nő víz alatt volt, annak simán halálosnak kellett volna lennie még asgardi ellenállósággal is. Még a nő is gonoszságról, meg feketemágiáról beszél... és a többi balfasz rögtön nekiugrik a bebugyolált csávónak, illetve Sifnek. Most úgy őszintén... bárkinek lehet bármilyen esélye egy olyan bebugyolált nekrofil feketemágus ellen, mint ez itt előttünk? Ráadásul tűzmágiát is használ, ami duplán ront a helyzeten. És fénykardja van, ami talán az asgardi fegyvereket is átviszi...

És megint csavarodik egyet a helyzet, ugyanis Thorhalla nem a nekrofil mágust támadja, hanem Sif-et. Okos kislány... ami nem él, az köpni sem tud, nagyon remélem legalábbis. Valahogy segíteni kéne Thorhallának, de olyan gyorsan történik minden... azt hiszem, én is bevetek végre egy kis mágiát. De legyünk okosak, rafkósak... és egyszerűek. Hogy hogy leszek ez a sok dolog egyszerre, arról fogalmam sincs, de akkor most alkossunk valami szépet. Felugrok a magasba, és a Cikázóim közül elhajítom az egyiket, ami mint valami bumeráng repül el az egész bagázs mögött nagy ívben, de egyszer hátulról megközelíti a csuklyás férfit, így adva esélyt Thorhallának a sikeres gyilkolásra. Talán a mindenféle villámokkal a csávó fénykardját is szétkapom. Földet érek, ha sikerült a támadásom, ha nem, és remélhetőleg a fegyverem is visszaért a kezembe, úgyhogy alkossunk valami bulit! Teljes sebességgel rohanok a csuklyás nekrofil és Thorhalla közé, mert nem hiszem, hogy a csajnak közelharcban bármi esélye is lenne, még így karddal se. Szóval ez a helyzet.

Cikázók: 45 egység


#42 2009-03-01 15:46:02
Vérontó
Amikor Sif meglátja, hogy mások is vannak itt, és támadni készülnek, felkiált.

<- NE!!!>

De már későn. Tao a csuklyás alakot próbálja kiütni, míg Thorhalla a Fényesség Szablyájával kerül Sif mellé, és úgy indít támadást felé. Ivan is elhajítja a csuklyás felé az egyik Cikázót.

Ám mindhárman kellemetlen meglepetésben részesülnek. Tao ökle egyszerűen áthalad a titokzatos férfin, és a lendülettől nekimegy Thorhallának, akinek a kardja szintén átsuhant Sifen. A Cikázókból előtörő villámok sem sikeresebbek, hiszen mindegyik átsiklik a csuklyás alakon, és egyenesen belecsapódnak Thorhallába és Taóba, akik hátralökődnek a testüket megrázó támadástól. Sif összevont szemöldökkel néz a még mindig őt tartó csuklyásra.

<- Thor nevére… Éreztem, hogy anyagtalanító mágiát is használtál, de nem tudtam, miért… Sejtetted, hogy a testvéreim nem hagyják, hogy felhasználj, igaz?>

Ekkor a csuklyás megint Sifhez hajol, és a fülébe suttog valamit.

<- Mi…? HAZUDSZ!!! Még hogy nem a testvéreim…? Azt gondolod tán, hogy nem ismerem fel a saját asgardi társaimat? Nem fogsz megtéveszteni, akárki is légy, démon! És tudd, hogy sosem akartam elárulni neked a kedvesem testének rejtekhelyét!!! INKÁBB ÚJBÓL MEGHALOK!!!>

A csuklyás alak pár másodpercig figyel, majd legyint egyet a szabad kezével…

Hirtelen a kis társaság tagjai, Thorhalla, Tao, Shadow, Ivan, Halloween, mindannyian fuldokolni kezdenek. Mintha egy iszonyatos erős alak szorítaná a torkukat. Nem kapnak levegőt, nyelni is alig bírnak… Sif felkiált.

<- SKURG! FRIYA! HODER! VANIR! NE! Rendben, rendben… Megteszem értük, csak hagyd őket! És… az áruló Thorhallát is… A tó alatt… A Borgholm-tó alatt rejtettük őt el a leányommal… egy légmágiával megtöltött védőburokban…>

Ebben a pillanatban a csuklyás elhajítja Sifet és a társaság tagjainál is véget ér a fuldoklás. Mire felocsúdnak, a csuklyásnak már nyoma sincs…

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 45 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység


#43 2009-03-01 18:15:43
Tao
*Épp itt volt az ideje, hogy Tao ne járjon sikerrel, az eddigi használható tervek miatt a végén még túl nagy lett volna az egója. A csuklyás alakon átsuhan a keze, eközben Halla is támad, ő azonban a nőre, aki szintén anyagtalan, végül Ivan érkezik, ha nem is személyesen. A villámcsapás igencsak megrázza Taot, égési sérülést okoz, de a fizikai következményeket - hátralöködés - sikerül némileg tompítani. A seb szerencsére hamar beforr majd, hála az asgardi öngyógyító képességnek. Majd kisvártatva egy rövid beszéletés után az egész társaság nyaka köré valamilyen szorító erő kerül, melyet Tao nem képes semlegesíteni - nyilván a mágiára ezúttal sem terjed ki képessége. Szerencsére Sif - legalábbis Halla így szólította - gyorsan dönt, és inkább társait és az árulót menti, mint férjét és fiát - vagy azok tisztességét, ha már esetleg meghaltak. Borgholm-tó, ez az utolsó információ, mielőtt a csuklyás alak eltűnik, Tao pedig ismét szabaddá válik, és a földre rogy. Nehézkesen újra talpra küzdi magát, a villám nem tett nagy kárt ruhájában, így is csupa rongy volt, az égési seb, pedig lassan gyógyulni kezd. Nyakát végigsimítva - mntha megnézné, hogy újra a régi-e - emeli tekintetét Sifre. Kicsit különös érzés még ez neki, hogy mndig arra néz, akihez beszél, korábban erre nem volt sok szükség, és értelme sem igazán.*
<~Most jön az a rész, hogy kiadjuk magunkat Sif barátainak, vagy inkább elmondjuk, hogy semmi közünk a dologhoz, de segíteni szeretnénk? Én az utóbbit tartanám előnyösnek, kevesebb titok, kevesebb baj. De dönthetek-e én az egész csapat sorsáról azzal, hogy felfedem magunkat? Jobb lenne ezt másra bízni. Halla sajnos meg akarja ölni a nőt, ez látszik, nem hagyhatjuk, hogy csak úgy nekimehessen. Ivan céljai kétségesek, mint ahogy elméjének épsége is. Shadow és Halloween... Nehéz kérdés, Shadow nagyon ragaszkodik Hallához, gazdát akar, aki megmondja mit tegyen, önállóan képtelen dönteni. Halloween viszont úgy tűnik, hogy képes jól dönteni, az egyetlen gond, hogy zöldfülű még, időnként tanácsokra szorul. Ő az egyetlen, akivel érdemes lehet innen beszélni hosszabb távú célokról, de ahogy elnézem, Shadow követné őt. Elkalandoztam... Egyelőre talán ne fedjük fel magunkat, vagy legalábbis ne én hozzam meg ezt a döntést. De Hallát távol kell tartani Siftől... Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lenne képes teleportálni.~
*Tao a nő felé indul, egyelőre szótlanul, ha Halla bármilyen támadással próbálkozna, Tao egyetlen célja Halla megbénítása lenne, méghozzá azonnal! Mágiához nem akar fordulni egyelőre, már így is kétszer kellett használnia, pedig még el se érték Loki kastélyát. Egyáltalán el fogják? Vagy inkább irány a Borgholm-tó, hogy megvédjék Thort? Képesek lennének rá? Szüksége lehet Thornak efféle segítséggel? Thor haza tudná őket juttatni? Van egyáltalán kérdés, amire tudjuk a választ?*


#44 2009-03-01 19:32:12
Thorhalla
Sif kiáltását hallottam, kit érdekel? Sikolts csak, mert ez lesz az utolsó hang, amit kiadsz magadból. Skurg a csuklyás férfit támadta egyenesen, köszönöm az elterelést halandó! Senki sem akadályozott meg, milyen csodálatos, még hallottam, hogy Hoder is támadni kezd, majd pedig már ott voltam a kis társaság előtt. Eljött a vég Sif! Csaptam, ám a legnagyobb meglepetésemre a penge átsiklott a nőn. Skurgnak sem sikerült a támadás és egyszerűen átbukott a férfin a támadás. Micsoda ez az alak?! Ez nem Loki most már teljesen biztos voltam benne. Éreztem, hogy Hoder fegyverének támadása is megcsap, felnyögtem tőle, de azonnal fordultam is vissza Sif és a csuklyás felé. Hallottam Sif hangját, olyan szívesen a képébe nevettem volna, hogy igen a férfinak igaza van, ezek nem ők. Inkább meghal még egyszer, szívesen segítettem volna neki ebben a kérdésben, de úgy tűnt, hogy nem tehettem meg.
Intett a férfi a kezével és mintha láthatatlan kezek szorultak volna a torkomra, éreztem, hogy nem kapok levegőt, rohadék, amikor már végezhettem volna Thor feleségével, akkor itt pár méterre tőle fogok egy átkozott nyavalyás vadidegen mágus kezeitől meghalni. Idióta liba! És még meg is akar minket menteni, én inkább halnék meg, mintsem kiadjam Loki helyét, erre ez meg megmondja. Döbbenten meredtem rá, miközben térdre rogytam a fuldoklástól, az én életemet is megmenti? Ennek komolyan elment minden esze, tehát mégiscsak számít neki valamit, hogy közel 500 éven át őket szolgáltam és értük hullattam a véremet? Hiba volt, mert az életeddel fogsz érte egyszer fizetni.
És megmondta, hát én az agyamat eldobom, idióta! Most ez a barom fel fogja támasztani Thor-t is, de ha elpusztítja akkor örülni fogok, de ezt azt hiszem, hogy nem ma fogom megtudni, hogy sikerült-e neki vagy sem. Láttam még, hogy elhajította Sif-et, majd pedig köhögni kezdtem, amikor ismét levegő jutott a tüdőmbe, körbepillantottam a férfi eltűnt, milyen meglepő. Gyilkos tekintettel pillantottam Sif irányába, ostoba, ostoba, ostoba! De sajnos ebben a pillanatban, hogy ő is képes mozogni, már esélyem sem volt ellene és a nyavalyás halandók pedig őt fogják védeni. Ezzel… nincs… vége. Ennek az ügynek, ezt még később lerendezzük. Felkeltem a földről és felvettem a kardomat.
< - Mégcsak fel sem ismered őket Sif drága?! – nevettem a nőre gúnyos hangon. – Hol maradt a tudásod, csaknem Hela felé félúton elhagytad? Nézd már meg őket! Amora mágiája… ezek mind egyszerű halandók, akikért te és urad annyira odavagytok, egyszerű midgardiak – mondtam gyűlölettel, majd gúnyosan elmosolyodtam. – A testvéreid halottak, mind elestek Bifrost bejáratánál, Idunn, Karnilla és Hermod is halottak, ha véletlenül összefut velük valaki, ők is csak egyszerű halandókkal találkoznak eme hősök bőrébe bújva. Mikor süllyedtetek le annyira, hogy egyszerű halandók segítsége kell nektek a győzelemhez?! >
Elfordultam tőle, majd pedig elindultam az ellentétes irányba a társaságtól, pár méter után megálltam és hátrafordultam.
< - Ha köszönetet vársz nem fogod megkapni, most ezek miatt – néztem a többiekre. – még egy csatától is eltekintek, mert úgyis téged védenének és hála Amora-nak bizonyos tekintetben jobbak nálam… egyetlen kérdés és eltűnök innen, nem kívánok veled egy helyen lenni Sif. Hol van Loki? Szeretném tudni a választ erre a kérdésre – erőltettem meg magam, hogy nem akarom lett, hanem szeretném a mondat eleje. >
Ha tudja sem fogja megmondani ebben biztos voltam. Nem tudtam volna kicsikarni a választ belőle. Le kellett volna fejeznem, életem legjobb lehetőségét a csuklyás miatt kellett elszalasztanom. Ökölbe szorítottam a kezemet és éreztem, hogy a körmeim a tenyerembe vájnak. Végig Sif-et néztem a többiek most már végképp nem érdekeltek, ha szerencsém van csupán egyetlen szó választ el attól, hogy uramat megtaláljam végre. Letámasztottam a földre a kardot és annak támasztottam, a tűzmadár végig szállt a helyen onnan, ahol volt egyenesen mellém, ahol folytatta a lebegést. Türelmetlen voltam, a választ akartam tudni végre, éveket vártam erre, hogy újra lássam uramat és lehet, hogy pillanatok választottak el ettől a tudástól.

Fegyver: Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység


#45 2009-03-02 01:03:05
Shadow
James nem engedi, hogy letérdeljek Halla mellé, egy kézmozdulata is elég ehhez. Kihasználja, hogy nem akarom őt bántani, talán jobban is, mint kéne, de mit tehetnék ellene. Ezután az események felpörögnek, s figyelem, ahogy a csapat jó része támadásba lendül. Meg se próbálom megállítani Hallat, pedig pár idézet lény biztosan lelassítaná, de nem. Ebben nem akarok beleszólni. Csak nézem őket, miközben James kezét leveszem a vállamról, s elengedem. Nem nézek rá, miközben megindulok társaink felé, csak halkan szólok hátra.
< - Bízz bennem, tudom, mit csinálok. - > csak néhány lépésig jutok, s ezalatt végignézhetem, ahogy egymást sebzik meg a többiek, de szerencsére nem súlyosan. A Kiabáló nőre pillantok, azaz Sif-re, de még nem szólalok meg. Nem is tudnék, mert pillanatok alatt olyan érzés fog el, mintha valaki fojtogatna. Térdre rogyok fuldokolva, s úgy figyelem az eseményeket, már amennyire tudom. Thor nyughelyére volt kíváncsi az alak, s velünk zsarolta, senkikkel lényegében, hiszen csupán csak illúziók voltuk ilyen téren. De ez is elég volt. A csuklyás megtudta amit akart, majd távozott, s köhögve keltem fel lassan, majd Halla első megjegyzései után lassan Sif felé sétáltam, de nem szólaltam meg, amíg Halla nem végzett.
< - Igazat mondott a csuklyás is, s Halla is. Nem azok vagyunk, akiknek látsz minket. A többiek külsejét nem mutatom meg, csak a sajátomat, de remélem ez is elég lesz arra, hogy elhidd azt ami a valóság: Midgardiak, Halandok, emberek, mutánsok, s még lehetne pontosítani, hogy mik is vagyunk, de nem Asgardiak. A nevem Shadow... - pillanatok alatt igazi alakomban állok előtte némileg lehajtott fejjel, de nem tiszteletből, hisz bánat olvasható a tekintetembe. - Egyikünknek se öröm elhunytak bőrében lenni, de mi is harcosok vagyunk, más-más területről igaz, s más oldalról is, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy oldalról, de jelenleg egy cél vezérel mindannyiunkat, amiért nem esünk egymás torkának. Elkerülni a világunk pusztulását. - > ezzel hátat fordítok a nőnek, s Jamesre pillantok.
< - Én tudom, hogy most merre megyek tovább, kérlek dönts. S tudd, hogy bárhogy döntesz én elfogadom. - > ezután megindulok Halla felé végig nézve a többieken, de nem szólalok meg. A kardom tokjában hagyom, s pár méterre Hallatól megállok.
< - Ha megengeded, akkor veled tartanék továbbra is - > amennyiben bólint, akkor mellé sétálok, s csak remélem, hogy a csapat nem szakad nagyon több felé, bár erre most minden esély megvan.
~ James...dönts bárhogy, nem fogok rád haragudni. Ígérem. ~ Tekintetem nem fordítom vissza a többiek felé, csak a messzeséget nézem, ahogy várok.


#46 2009-03-02 06:20:06
Paladin
//Előzmény Lidércláp//

Skornhelm felé vettük az irányt, ami nincs olyan messze a térkép szerint és remélhetőleg a csapat másik fele is ott lesz, mivel talán fontos információkkal gazdagíthatjuk őket.
Messziről már láthatjuk a városát, ami megdöbbenésünkre vagy nem megdöbbenésünkre a jelenlegi káosz miatt romokban áll.
Már látó távolságban van a romos város, és nemsokára oda érünk.
<- Nem tudom Kar... lehet, hogy most csöbörből vödőrbe estünk, bár Idunn megint előnyben van. -> mosgolygok Peterre, kinek mindegy merre megy mindig előnyben van Smile . Romok és hullák a vízben kicsit feszélyez a környék. Remélhetőleg azok, kik ezt okozták már nincsennek itt.

Hermod
Fegyver: Rengető
Mágia: 50 egység
Használt: 0 egység
Jelenleg: 50 egység


#47 2009-03-02 15:15:13
Halloween
Nem tudom, ki volt eme alak, de gyorsan elintézett mindnyájónkat - egyszerűen, mintha torkon ragadott volna némi telekinetikus erővel. Mást nem tudtam tenni, csak mintha víz alatt lennék, lassan, időszakosan, egyszerre csak kevés mennyiséget kiengedve fújom a levegőt kifelé, így kevésbé szorítja a tüdőmet a fulladás érzése. Meglepő, de néha a kevesebb levegővel tovább bírja az ember. A Sifnek nevezet nő uyan elmondja a "kért" információt, de így is egy mély lélegzettel kell kezdenem, mielőtt meg tudnék szólalni.
<- Bár hálás vagyok tettedért, amivel megmentettél minket, de sajnos közölnöm kel, hogy eme tetted tévedésen alapult. Mi valóban nem azok vagyunk, kiknek látszunk. Amora adta mágiájával nekünk eme külsőt és a hozzájuk tartozó erő egy szilánkját, a megkérdezésünk nélkül, hogy több eséllyel legyünk képesek segíteni neki, és Sathadnak. Ők ketten, és Landraf, aki az eredeti Fandral egy AIM nevezetű, midgardi csoport különleges módszerekkel léterhozott másolata elindultak Hela birodalmába utánajárni Thor és Loki lelkének, ha esetleg ő is ott lenne. Mivel nem ő irányítja most már a jégóriásokat és egyéb szörnyeket, még akár vele is szövetséget könének, ha ezzel megmenthetik Asgardot eme helyzetből, ami, bár nem olyan, mint amilyennek megjósolták, de mégis a Ragnarokhoz hasonlít. Márpedig Loki segítsége sajnos tényleg jól jönne, mert mint a cselszövés istene, talán átlát ezen a káoszon, amin más, nála kevésbé tapasztalt személy nem tud. Mert ellenfelünk Midgardról származik, és mégis erősebb az isteneknél is! Valószínűleg az előbbi személy is őt szolgálta, úgyhogy nagyon remélem, az említett hely messze van, és azt is, hogy hazudtál neki... Vagy szinte biztos, sosem látod többé Thort élve. Ugyanis bárki is volt az, de amilyen erős, mindenkit képes lenne könnyedén elsöpörni, aki most, vagy akár csak valaha "élt" Asgardon. És valamiért van egy olyan kellemetlen érzésem, hogy még ő is egy nálánál erősebb személyt szolgál... -> szavaim érzés nélküliek, a tényeket közlöm, melyek nem túl szívderítőek. Miután Yuki végigmondja, amit akart, én is odaállok mellé.
<- Nem szívesen mondom ezt, de mivel az előbbi "úriember" valószínűleg Thor felé tart, és mi együtt sem vagyunk neki ellenfél, azt hiszem tényleg Loki jelenti a reményt számunkra. -> jelentem ki a többiek felé fordulva. Kellemetlen helyzet, de csak részben ez az oka, hogy én is Hallával tartok, a másik ok az, hogy nem tudom, mi minden jöhet közbe, és úgy vettem Yuki nem szívesen használja a kapott erejét, tehát külön vigyáznom kel rá, ami kifejezetten nehéz, ha nem vagyok vele. A harmadik, végső ok pedig az, hogy nem igazán nyerte el Halla a bizalmamat. Bár szívem szerint Thort kellene megmentenünk, de elmém azt súgja, ez még akkor is lehetetlen volna, ha nem indulnánk időhátránnyal a csuklyáshoz képest.
<- És még valami! Azt hiszem jó lenne gyorsan döntenünk, vagy már nem lesz miről... -> teszem még hozzá, némi sürgetés gyanánt. Remélem ez nem válik a döntések hátrányára.


#48 2009-03-02 19:17:56
Saviour
Bonyolódik a helyzet, és szokásomhoz híven megint az van, hogy hiába vagyok erős, úgyis valami sokkal erősebb jött ide azért, hogy valamit elérjen... természetesen rajtunk keresztül. Miért mindig én vagyok mindenki ellensége? Nem is értem... meg az egész helyzetet. Valaki Thort keresi. Legalábbis a testét... esetleg le akarja nyúlni az isteni erőket? Vagy Thorhalla féle bosszúállás? Nem is érdekel igazából... egy valami izgat: utálom az élőhalottakat. Mindenki lelép, meg Sif-et kérdezgeti... és én utálom az élőholtakat. Meg az isteneket is. Meg az istentolvajokat is. Az egész mágiát. Az egész világot. És még három négy világot, amit idefelé útban néztem ki magamnak, azokat is utálom.

Mindenesetre megvárom, míg Sif válaszol. Míg mindenki úgy érzi, hogy végre ideje lelépnie, és le is lép. Elmegy. Vége. Mindenki Thorhallát akarja követni persze, és én is azt tenném... de nekem más terveim vannak. Merőben más terveim. Utálom az élőhalottakat... hallgatom, ahogy minden barom felfedi, hogy mi földiek vagyunk, egy tökidegen nő előtt, aki most írta alá a Föld halálos ítéletét... de sebaj, én szeretem a kicsinyes bosszúkat, nekem nem derogál az ilyesmi. Szóval miután mindenki lelépett, odalépek a nő mellé... és hagyom, hogy még a vérrel és halállal fertőzött területen maradt kevéske gyönyörűség eljusson hozzám. Hagyom, hogy a szél lobogtassa a hajam, a Földön sose látott növények mézes, édes-andalító illata eljusson hozzám, és hogy az egész táj félig groteszk gyönyörűsége az agyam legmélyéig hatoljon, és már kész a tervem. Lágy, búgó hangon szólítom meg a nőt. A tenyerem izzadni kezd, ahogy felkészülök cselekdetemre.

<- Hát nem gyönyörű ez az egész? Tudom, elveszítjük azokat, akiket szeretünk, és háborúban állunk, de akkor is... nem tetszik neked? Csak egy Ragnarök, és újra együtt lehet mindenki. Amíg egyikünk is életben marad, mindannyiunk életben marad. Istenek vagyunk... és nézd a tájat. Vérel szennyezett. Háborúval. De hát nem ezért vagyunk mi? Háborúzunk... és győzünk. Kitartunk. Túlélünk. Megvédjük a saját, a családunk, és társaink becsületét. Egyszerűen tesszük a dolgunkat, mintha valaki előírta volna nekünk, és mégis... igazából mi írtuk elő magunknak az egészet. Harcolunk, nem is egy szebb jövőért, ez olyan midgardi megközelítés... harcolunk a pillanatért, a harcért. Nyerünk, veszítünk... egykutya. Előbb-utóbb úgyis együtt leszünk. Békességben, boldogságban. Nem gyönyörű a háború? A természet leghatalmasabb erői mérik össze magukat ezen próba erejében... mágia a midgardiak tudományával, erő a fegyverrel, fegyver a tudománnyal, tudomány az erővel, midgardiak az asgardiakkal, és mindenki egymással, minden segítségében. Gyönyörű-e a táj? Már előttünk itt volt, és utánunk is itt lesz... de mi, istenek, újra, és újra visszatérünk. Harcolni. Győzni. Ne aggódj Sif, minden rendben lesz... egy más korban, egy gyönyörűbb korban. Nem gyönyörű-e így a jövőbe tekinteni?>

A tenyerem mostmár végképp izzad. Úgy kell visszafognom magam, hogy ne remegjen a hangom. Meg az egész testem... de a lelkem remeg. Ismét pusztítok. Negatív alkotok. Ismét szétárad az adrenalin, vagy valami más a nem emberi vérereimben, és úra ugyanazt érzem... hogy helyesen cselekszem, hogy erre születtem. Mert erre születtem, hogy harcos legyek... miért? Nem mindegy? Nekem aztán teljesen mindegy, hogy miért. Ezért alkottak, és kész. Ezért vagyok itt... fenntartani az egyensúlyt. És ha ehhez az kell, hogy seggberúgok egy pár szimbiótát, jégóriást, és még ki tudja mi... akkor megteszem. Nem is késlekedem... andalító beszédem után átváltok az igazi valómba. A tenyerem izzad, majdnem ki is csúszik a fegyverem belőle... de mint minden gyilkos, én is a megfelelő pillanatban csak egy gép vagyok... egy tökéletesen működő gép. A ragadozók szépsége árad belőlem, de tanúim nem lesznek rá... harcos vagyok. Gyilkos. Egyensúlyfenntartó... és megteszem, amit tennem kell. Csak egy pillanat az egész... egy töredékmásodperc, egy gyönyörű, izgalmas pillanat. Az izmaim megfeszülnek, és ha fogalmazhatok így, akkor az idegeim is. Erre vártam, erre születtem. Egy pillanat az egész...

Sif torkába csapom az egyik fegyverem, és hagyom, hogy had kezdjen el vérezni. Majd levágom a kézfejét, amiben a kardot tartja. Majd csak vágom... újra, és újra, és újra... nem pusztán megölöm. Szétroncsolom. Ezt a testet többé ne támassza fel senki... ezt az áruló, utolsó, mihaszna asgardi istennőt, aki pár semmiért eladta a világunkat... gyalázat. Egyre több rajta a seb, és én egyre vadabbul mosolygok. A hajamat még mindig fújja a szél, de én már rég nem az asgardi táj szépségének örülök... csak a háborúnak, a harcnak, és a halálnak. A jogos gyilkosság kéjes öröme tüzeli a remegő lelkemet. Nem is remeg, vibrál. Azt hiszem, szerelmes vagyok abba, amit csinálok...

<- ...és nem gyönyörű a vér? Ami a nyakadból spriccel, te utolsó élőhalott szuka? Nem gyönyörű a halál? A megválaszolatlan kérdések, és a halállal megválaszolt életek? Nem gyönyörű, hogy kaptál extra két percet élni, hogy rombadöntsd a világunkat, hogy aztán a társadnak hitt egyén szúrjon torkon a társad fegyverével? Mert én kibaszottul élvezem. Jogosan ölök, tudod? Elárultad a világomat, tudod? Hát, most bosszút állok. Kicsinyes bosszút. A nevem Ivan Sakura Pretyakov. Majd találkozunk egy másik korban, valahányszáz év múlva. Gyalázd meg a sírom, és a leszármazottaimat, nem érdekel... az anyámat amúgy Hjuchia-nak hívják...>


#49 2009-03-02 20:23:21
Vérontó
Taónak nem kell Thorhallát visszafognia, szerencsére az asgardi nő végül mégsem támad Sifre. Dühös és fáradt tekintettel néz Thorhallára, miközben feltápászkodik.

<- Thorhalla… Fogalmam sincs, hogy jutottál vissza Asgardba, de az elmúlt napok után… már nem lepődök meg semmin. A szavaidból azt veszem ki, Amora még életben van, ami jó… Én küldtem a Valhalla felé, hogy a még életben maradt testvéreinket gyűjtse össze, ha kell, Midgardból is hozzon erősítést, majd induljanak meg Thor… és Loki testének és lelkének felkutatására. Igen, Thorhalla… Valószínűleg Loki is halott, de mi… most érte is harcolunk. Amióta a jégóriások és a többi démon megkezdte a támadást a népünk ellen, már nincsenek Thor- vagy Loki-pártiak… és ezt neked is meg kell értened. Asgardért harcolunk mind. Uram, Thor és a te urad, Loki… csakis együtt tudják legyőzni a szörnyetegek iszonytató seregét. Meg kell találnunk a testüket, hogy aztán egyesíthessük őket a lelkükkel, és akkor visszatérnek az életbe… Nem tudom, ki volt ez a csuklyás alak, de az biztos, hogy még az ő fekete mágiája sem tudja egyszerűen feléleszteni őket, mert az ő lelkük… Helánál van. Megszerezte mindkettőt, ebben biztos vagyok, hiszen nagyon vágyott már rájuk. Thor teste… Thorhalla, meg kell védenetek ettől a csuklyás férfitól! Nem árultam el neki, hogy a Borgholm-tó teljesen befagyott, és jégóriások veszik körbe, valamint hogy védőmágia is körülveszi a testet… így nyertetek egy kis időt.>

Majd Sif ámulva nézi Shadow átalakulását, majd hallgatja Halloween szavait.

<- Ez… Amora mágiája, igaz? Én… nem is tudom, mit mondhatnék… Az, hogy már idáig eljöttetek midgardi létetekre… olyan alázattal és hálával tölti el asgardi szívemet, amit szavakban ki sem lehet fejezni. Köszönöm nektek. Uram, Thor mindig is tudta, hogy a ti halandó népetek bátorságban és erőben is lassan felülmúlhat majd minket… és lám, igaza volt. Nagy szerencse, hogy épp testvérem, Skurg alakját és erejét is megkapta egyikőtök. Ezek a tursasok és a vízmágiájuk valamiért nem bírja az árnymágiát. Bár hallgattunk volna annak idején Skurgra, aki arra ösztönzött minket, hogy tanuljunk több árnymágiát… Persze ki sejthette, hogy az amúgy békés és a tudomásunk szerint ennél jóval gyengébb tursasok bemerészkednek a szárazföldre, és vízsárkányokat idéznek a testükből…? Félelmetes erő áll a háttérben, aki irányítja nemcsak őket, de minden jégóriást, trollt, sárkányt és egyéb szörnyeteget… És Thorhalla, ilyen nemes midgardi harcosok segítségét kérni… és az, hogy ők meg is adták… csodálatos és nemes tett. Nem lesüllyedtünk általuk… hanem felemelkedtünk. De elég a vitából. Jól figyeljetek: uram, Thor teste tehát a Borgholm-tó alján van, Lokié pedig valószínűleg, bár ezt biztosan nem tudom, valahol a kastélyában. Ha megvannak a testek, el kell mennetek a lelkükért… Hela birodalmába, az Alvilágba. Csakis Amora és Loki voltak képesek oda átjárót nyitni, és persze az uram, Thor a Mjölnirrel… bár állítólag Loki kastélyában is van valahol egy folyamatosan nyitva lévő kapu a holtak birodalmába. Leányom, Thena is már dolgozik egy átjáró megtalálásán, biztosra veszem. Thorhalla… Ha találkozol vele, kérlek… vigyázz rá. Könyörgök… Ismered őt, fiatal, forrófejű, de uram, Thor döntéséhez, hogy kiűzzön innen téged, semmi köze. És tudd: Thor maga is sokáig gyűlölte magát azért, amiért száműzött, és tervezte, hogy megbocsát neked, és visszaenged. Szívében nem volt harag… csak c

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei - Skornhelm

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 28 Júl. 2011, 14:24

#51 2009-03-02 21:02:13
Peter Castle
A lidérclápból kijőve csodálom meg, Skornhelmet ami sokkal érdekesebbb, van benne egy kis élet is. Reflexx nem tudom mi a csodát vigyorog rám folyton, mindenesetre én nem mosolygok vissza, mert itt most nem lesz helye poénkodás, kedveskedésnek, komoly munka vár ránk.
Ámde most se érkeztünk még meg teljesen. Még mindig több út áll előttünk. A tó felé is mehetünk, ugyanakkor Loki kastélya is csábító.
Újra gyűlést kezdeményezek és a kupaktanáccsal megbeszélem miként döntsünk.

-Loki kastélyához könnyen eljuthatunk, de a tó is megfelel nekem. A tó szerintem sokkal több kalandot tartogat nekünk. Nem szabad szétesnünk egyben kell tartani a csapatunkat tehát a ,,többség" döntsön és úgy lesz.

Utoljára szerkesztette Peter Castle (2009-03-02 21:05:12)


#52 2009-03-02 21:46:50
Tao
*Úgy tűnik, nincs szükség Tao vallomására, mindenki más egyenként megteszi, kivéve talán Ivant, aki öldöklésbe kezd - megint. Taoban eléggé felmegy a pumpa, legszívesebben azonnl megölné a férfit, de be kell látnia, az se hozná vissza Sifet, akivel nagy hatalmú társat vesztettek el. A kérdés csak az, hogy többet segíthet-e Ivan a jövőben, mint árthat.*
-Ivan, csak hogy egyértelművé tegyem, a csapat számára hasznos vagy, jól harcolsz, erősek a képességeid, de ennyit érsz számunkra. Még néhány ilyen lépés, és könnyen lehet, hogy mégse éri meg a csapatnak, hogy vele tarts. Próbáld kontrollálni magad, kérlek. *Tao hangja nem fenyegető, nem akar összetűzést a férfival - nem az esetleges végkimenetel miatt, hanem mert egység kell, összetartás, nem pedig széthúzás.*
-A csapatnak újra ketté kell szakadnia, épp mikor megjönnek a többiek is. *Ezzel az érkezők felé pillant.*
-Néhányunknak Loki testéért kell indulni, a többieknek Thoréért, ha minden jól megy, onnan egy-egy kapun eljutunk majd a túlvilágra, és a többi. Ahogy én látom, a csapatunknak van egy gyenge pontja, Shadow és Halloween nem tudnak összpontosítani, egymásra figyelnek csak, nekik külön kéne továbbindulniuk. Ezt leszámítva életképesek vagyunk. Veletek mi történt, mit láttatok? *Fordul Peter felé, feltéve a kérdést, bár várhatóan Reflexx válaszol majdő tűnt leginkább vezetőnek korábban.*
~Remélem, hogy Ivan, Shadow és Halloween sem sértésnek veszi, amit mondtam, hanem tanácsnak. Amúgy meg túl egyértelmű ez a terv, infót kapunk, véletlenül pont itt a csuklyás, elmegyünk a testekért, mindkét helyen van kapu... Mintha meg lenne írva, mintha pont úgy cselekednénk, ahogy ők várják.~


#53 2009-03-02 22:12:47
Shadow
Csendben hallgatom Sif szavait, amiket Hallanak mond, majd amit nekünk. Néhol kis híján felröhögök, de azért még türtőztetem magamat. Aztán olyanokról kezd beszélni, ami valóban fontos lehetett, csak hogy a végső információnál Ivan közbelépett és megöli. Szánalmas, gyáva, s kegyetlen húzással tette mindezt.
< - Látom a nagy bátor harcosunk hőstette hajtott végre. Csak ringasd eme hitbe magad. Szánalmas tettedre nincs megfelelő szó. - > sziszegem. < - Tégy nekünk egy szívességet és vágd el a saját torkodat is. Vagy ha erre képtelen vagy, legalább annyit tegyél meg, hogy nem kerülsz a közelembe! - > Ezután Hallora nézek. < - Menjünk - > Ha akar valamit Ivan mondani, ha nem, nem adom meg az esélyt, hogy válaszoljon, vagy cselekedjen. Gyors léptekkel indulok meg Halla után, majd pár szökkenés, s a kardom előre dobom, de már mind nagy macska(fehér tigris) sprintelek utána, majd fogaimmal kapom el a fegyvert, s irány Loki kastélya. Csak annyira ügyelek, hogy a macska külső hasonló súlyú legyen, mint amekkora a jelenlegi alakom, hogy minél hosszabb ideig tudjam tartani.

//Folytatás: Loki kastélya//


#54 2009-03-03 06:34:10
Paladin
Megérkezve nem találom, vagy csak nem látom a teljes csapatot. Tao-t, Ivan-t látom, illetve a távolban elhaladó Thorhallát és Shadow-ot kit Halloween követ.
Tao, teszi fel a kérdést mire válaszolok is.
<-Mikor elváltunk, egy LidércLáp nevü helyre keveredtünk, hol találkoztunk Thor lányával, Tehénával és elmondta, hogy őjárt Loki kastélyában és nem talált ott semmit. Ekkor elindúlt Amora és Sathad után az alvilágban. Lényegében és összefoglalva ennyi. A kisebb bonyodalmakat inkább nem említeném-> válaszol Tao-nak és kissé elszégyelve fejezi be mondatát.

<- Én úgy vélem, mivel Loki engem nem érdekel nagy vonalakban, mert csak Thor tud visszajuttatni Midgardra, ezért a mellett szavazok, hogy Thort keressük. Nem tudom ki van így vele, de én a Tóhoz indulnék legszívesebben. Illetve az is közre játszik, hogy nem akarok őasszonyságával caklatni, mert nem tetszik se a modora, se a hozzáállása. Aki nem tudná Thorhallára gondolok. Jómagam a tó felé indulnék és Idunn szavaiból is úgy veszem ki, hogy szíve a tóhoz huzza. A vízhez Smile .-> mondom el monológomat.

<- Továbbá még kíváncsi lennék, veletek mi történt, és ha velünk tartanátok,-> közben Taora, és Ivanra nézek, majd folytatom. <- elmesélhetnétek és közben Thor testét is megtalálhatnánl, ha valóban annál a bizonyos Tónál van->

Nem tudom ki tart velem, ha senki, akkor is elindulok a Tó felé, mert úgy vélem Thor nagyobb hasznunkra lenne mint Loki és mivel lánya már elment lelkéért, ezért még vele is összefuthatnánk és akár már ott fel is támadhatna. Én a tónak veszem az irányt.
.

// Folytatás: Asgard földjei - Borgholm-tó //

Hermod
Fegyver: Rengető
Mágia: 50 egység
Használt: 0 egység
Jelenleg: 50 egység


#55 2009-03-03 13:39:08
Halloween
<- Üdvözöllek benneteket! -> köszöntöm újra velünk lévő társainkat, mután Hoder szétkaszabolta a nőt. Ezt majd később lerendezem vele. Miután Thorhalla és Shadow megindult, a többiek felé fordulok.
<- Loki kastélyában ismeretlen a veszély szintje, valóban ostobaság Thorhallától, hogy egyedül induljon oda, de amilyen heves vérmrsékletű, valóban rátámadhat Friya-ra, és akkor elkél neki is némi segítség... Én velük tartok. DE! Mindenki más induljon AZONNAL Thor testéhez! Lehet, hogy az a csuklyás alak, aki minket elintézett, a szövetségese a jégóriásoknak és egyebeknek, lehet, hogy nem. Ha ellenfelek, akkor több esély van arra, hogy megelőzzétek, ha nem, akkor pedig iszonyatos harcnak néztek elébe, melyhez minden erőtökre szükségetek lehet. Tudom, hogy gyávaságnak tűnhet, hogy én inkább a többieket követem, de ha valóban van abban a kastélyban egy állandó átjáró a halottakhoz, úgy vélem, hogy az is védve lesz... Most pedig kifejezetten hozzád szólok, Hermod! Azt még megértem úgy-ahogy, hogy ellenállhatatlan kényszert érzel másokat kínozni és megölni, olyannal már találkoztam nem egyszer, de erre lesz bőven alkalmad, hisz a Borghelm tónál elég vért onthatsz ki ahhoz, hogy egy éven keresztül nem csak fürödhess, de akár búvárkodhass is benne, de ha még egy szövetségesünknek kárt okozol, akkor ha kell, személyesen foglak felaprítani cápaeledelnek! Ne felejtsd el, hogy a többiek némiképp ragaszkodnánk még az életükhöz, többen is vagyunk, és per pillanat a mágiához is értünk még, tehát fogd vissza magad, legalább addig, amíg megmentjük a világot! Ha másképp nem megy, vedd úgy, hogyha most kivégzed azokat, akik megmenthetnék a Földet, akkor később több millió emberrel kevesebbet ölhetsz meg! Skurg, neked meg csak annyit, hogy lehet, hogy egymásra jobban figyelünk, de még mindig jobb, mintha folyton a másikért aggódnánk, mert nem tudunk rá vigyázni... A viszont-nem-látásra! -> mondom határozott, csak enyhén parancsoló hangsúllyal. hisz az ellen a sereg ellen valóban elkelne mind a három távozó ereje is, lehet még úgy is kevés lenne, de vannak személyek, akikkel nem igazán tudok együtt dolgozni. Tehát ezennel lelépek, gyorsan Yuki és a hibbant asgardi nő után indulva, de azért figyelek a hátam mögé is, ha netán felhúztam volna ezzel a társaimat, hogyha meg próbálnának támadni - főleg Hermod -, ki tudjak térni a támadás elől.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei - Skornhelm

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.