Asgard földjei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 22 Feb. 2011, 14:38

Asgard végtelen mezői, hegyei, folyói... Gyönyörű, a halandók kártékony kezeitől mentes világ ez, melyben az egekig magasodnak a hegyek, a fű lágyan leng az esti fuvallatban, és az eget éjjelente emberi szem által sosem látott csillagok és bolygók borítják. Valóban isteni hely, méltó hely Asgard harcos isteneinek.



Az eredeti topic


A hozzászólást Thorhalla összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 05 Aug. 2011, 13:04-kor.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:08

#2 2009-02-12 21:14:10
Vérontó
Asgard földjein, amikor a kis csapat megérkezik, most nyoma sincs a szokásos kellemes időnek, a békének és a harmóniának. Helyettük csak dögletes bűz mindenütt, páncélos holttestek darabokban, lándzsákra tűzve, szerencsétlen hátasok hasonló sorssal, vér patakokban… Igazi mészárszék történt itt, és még nem is olyan régen. Thorhalla a halottak között nem egy asgardi fajtársát ismerheti fel, akik Thort szolgálták.



Landraf elborzad a látványtól.

- Mi… ez? Ez lenne… a szülőföldem? Hiszen itt semmi sincs, csak halál és pusztulás! Hogyan lehetne ez--

Mielőtt befejezhetné a mondatot, szinte a semmiből ugrik eléjük a méretét meghazudtoló fürgeséggel egy gigantikus, legalább 10 méteres lény. Teste nagy részét jég borítja, szemeiben düh és vérszomj.

- GRRRROOOOÁÁÁÁRRR!!!



Egyetlen csapással üti Landrafot jó pár méternyi távolságra a jégóriás a kezében lévő hatalmas bunkóval, majd egy ugyanilyen erős csapással találomra rácsap a kardos nőre, akinek a testében eddig Scarlett elméje bújt meg. A csapás után a nőből csak egy vértócsa és néhány összetört csont marad. Scarlett elméje kénytelen visszaszállni saját testébe, miközben a jégóriás a többiek felé indul ádáz tekintettel…


#3 2009-02-12 21:59:11
Tao
*Tao, most hogy elméje már teljesen rendben van, visszanyeri lélekjelenlétét, és feltápászkodik a földről.*
-A golyó már kinn van, nem kell kiszedni. *Mondja, mikor Scarlett megemlíti a töltény eltávolítását kötözés közben. A szorítókötés elég jól sikerült, tart, ha nem kezd el nagyon ugrálni. A fájdalom is némileg alábbhagy a gyógyszertől, és remélhetőleg később még jobb lesz. Lassan, oldalát fogva indul a többiek után, és próbálja feldolgozni a látottakat, mindenki külsejéről pontos információt kapott, ami igencsak meglepő számára.*
-Köszönök mindent. Igaz, hogy csak az AIM, és minden ügynöke ellen általánosan negatív a megítélésem, de lásd be, elegendő okot adtak rá, hogy meglegyen róluk a védelmem. Diktatórikus módszerekkel kényszerítik a mutánsokat saját céljaikra, veszélyes kísérleteket folytatnak, terroristának neveznek mindenkit, aki nem hódol be nekik, és korruptáltál az egész városvezetést. Arról nem is beszélve, hogy amikor a Föld valóban veszélyben volt, nem csak a mutánsok, vagy csak az emberek, hanem az egész bolygó, az AIM egyszerűen összeszedte a legfontosabb embereit, és szó nélkül elhagyta a süllyedő hajót. Ezek után teljesen érthető, hogy a mutánsok nem bíznak bennük. Statáriális ítélkezések, önbíráskodás, ez az amit hírdetnek, hogy mindenki szálljon szembe azokkal, akik mások. Az utcán vérengzések, időnként hadseregek és őrszemek jelennek meg az utcákon, akik rombolást hagynak maguk után és hullákat. Ez nem demokrácia, nem ez az amerikai álom, nem ez az, amiért az emberek New Yorkban akarnak élni.
*Ahogy átlépnek Asgard földjére, Tao semmi különös változást nem észlel a vérgőzös levegő undorító szagán kívül. Landraf haza akar küldeni mindenkit, ez jó hír, szívesen menne, de előtte Thorhoz kell beugrani. De az utat megzavarja egy jókora óriás, az első hullám alapján vagy két-három emelet magas lehet. Tao érzi, hogy még nem elég erős fizikailag, hogy harcba szálljon vele, de ha elérhetne valami kontaktust, akkor megállíthatná. Úgy dönt, hogy egyelőre nem támad, túl veszélyes lenne, de fogalma sincs, hogy hova kéne menekülnie, meg aztán a tíz méteres férfi nyilván gyorsabb is. Marad tehát egyhelyben.*
-Hogy a fenébe mondod asgardiul, hogy béke?*Kiáltja Thorhallának címezve a kérdést, bár nem néz felé, az óriással szemben áll.*


#4 2009-02-12 22:06:21
Thorhalla
//Előzmény: Bifrost – A szivárványhíd//

Végül meglepődtem, hogy velem tartanak egyesek, főleg Landraf. Először neki válaszoltam, és nem az embernek. Most komolyan elhitte azt a maszlagot amit mond? Aki a kardot hozta neki, nem tévedhetett, tudnia kellett, hogy kicsoda ő. A Landraf pedig ugyanazon betűkből áll, mint a Fandral. Csak épp keverve, ezt sem vette észre, dühösen pillantottam rá, hogy azt a patkány Thor-t védi még mindig minden szavával. Hogyan képes isteníteni azt a… bah! És nekem pedig még mindig a nevét kell viselnem, miért is nem változtattam meg simán Halla-ra a nevemet, az előrésze nem kellett volna. Hátrapillantottam, minden ember jött már, csodálatos, Thor drága, Thor édes örülhet, hogy megkapja őket, hacsak nem Loki lesz odaát, mert akkor nektek gyermekek jóéjszakát van.
< - Igen őket, elküldte az embereit és megölték őket – morogtam. – Ez lenne hát oly nagy becsület és igazságosság? Nem, csak annak mutatja magát, egy hitvány, hazudozó! Hogy a halandók? Hajrá, mond meg nekik, hogy fordulás és irány Midgardra.>
Haladtam tovább, hallottam, ahogyan az embereknek beszél, így most már nem fogom magaban tartani az egészet, hanem angolul is véleményt nyilvánítok. Szánalmas, hazámban, őseim földjén kénytelen leszek a halandók nyelvét használni. De legalább felfogják, hogy ők itt senkik, és mi vagyunk az istenek. Dühös pillantást vetettem a katonára, amikor azt merte mondani, hogy ronda Asgard. Egyelőre nem tehettem semmit, majd odaát attól függ, hogy az álcámat mikor dobom el, hogy kik várnak minket. Hogy az enyémek, vagy az ellenség közül azok, akik felismernek.
- Lényegtelen halandó – mondtam halkan, hogy csak Shadow hallja. – Egyelőre még tőle függ, hogy miként viszonyulok hozzá, jelenleg magának keresi a bajt. Nem csak a Midgardon, Földön vannak háborúk, hanem az istenek világában is… két pártra szakadtunk egy testvérpár miatt, Thor és Loki. Ha iskolába jártál valami hamis mitológiát tanultál ezzel kapcsolatban, a valóság él, ők ketten nem szívlelik egymást. Az istenek kettejük pártját fogják és évszázadok óta háborúban állnak. Amióta az eszemet tudom harcolok, több, mint fél évezrede. És akkor, hogy ne legyen szép az élet – vigyorodtam el. – Egyelőre nagyon úgy fest, hogy az ellenséges oldalon állunk – felnevettem. – Ha azt hiszi, hogy annak a hitvány Thor-nak, aki ártatlan embereket öl lesz esélye urammal szemben, hát téved. De erről neki egyelőre egy szót sem – majd hangosabban kezdtem beszélni, hogy a többiek is hallják. – Ó persze a jóságát… azt, ami nincs elég nehéz, nem gondolod Landraf? Rosszul emlékszel rá, ő nem az, akinek hiszed. De mindegy…
Meglepődtem, amikor az oldalamra lépett és így ketten haladtunk elől a többieket vezetve. A többi halandó nem érdekelt, a lány az segített és velem tartott az első pillanattól kezdve, vele talán lehet valamit is kezdeni. Haladtunk, minden egyes lépéssel jobban forrt a vérem, hogy végre szülőföldemet taposhassam, hogy a Thor pártiak vérét onthassam. Kiléptünk a hídról egyenesen Asgard földjeire, nem az fogadott, amit vártam, valami egészen más. Holttestek, asgardi harcosok halottak. Végignéztem rajtuk, Thor pártiak közöttük. Felnevettem, a nevetésembe már-már őrület is párosult. Igen! Így kell fogadni egy harcost, ahogyan hazaért, az ellenségei vérbefagyott holttestével. Elégedetten néztem körül és ajkaimra kegyetlen mosoly húzódott. Ezzel fordultam Landraf felé.
< - Hogy mi? Kikaptatok és az uram győzedelmeskedett! – mondtam, és ismét felnevettem.>
Nem mozdultam, amikor valami feltűnt nem messze tőlük, egy jégóriás. Azaz az enyémek itt vannak a közelben, egyetlen mozdulat volt Landraf neki, majd a kardos nő is, de az bele is halt a találatba. Megint nevettem, halálos nyugalommal sétáltam oda a holttestekhez és vettem el az első egykezes kardot valamelyiktől. Felpillantottam a jégóriásra teljes nyugalommal, majd szólaltam meg, a jégóriásnak intézve szavaimat..
< - A te oldaladon vagyok, Loki urad az én uram is, mindig is az volt. – mondtam.>
- Már megtörtént halandó! - kiáltottam Tao-nak vissza a "béke" javaslatára.
Persze kicsi az esélye, hogy vérszomjjal felfogja, hogy mit is akarok tőle. Egyelőre nem támadok, nem fogok saját uram szolgálója ellen támadni. Ha én is sorra kerülök, akkor csak félreugrom előre, mást nem szándékozom tenni. Hol vagy már, hol vagy már? Legalább a hangodat halljam, amire oly régóta vágytam, hogy a parancsaidat teljesíthessem azért, hogy azok ott elhulljanak. Végül nem bírtam ki, minden önkontrollomat elvesztve kiáltottam fel.
< - LOKI!!! – kiáltottam. – HOL VAGY URAM?! VÁROM A PARANCSAIDAT!!!!>
Mennyire szép lenne, ha most jelenne meg, amíg ez leköt mindenkit és megölné a Thor pártiak utolsó reményét.
- Ha élni akarsz maradj az oldalamon! – mondtam a lánynak.
Egyelőre hátrapillantottam Landraf felé, nem, egyelőre még nem halhat meg, még szükség van rá. Odaugrottam elé, hogy őt is fedezzem, tiszta idióta vagyok, mennyivel egyszerűbb lenne, ha most meghalna, de az pedig mégiscsak szebb lenne, ha sikerülne Loki pártjára állítani, így amíg valaki tőlünk ide nem ér életben fogom tartani.
< - Lehet, hogy nem kéne idegesíteni azt ott – mondtam hátra a férfinak. – Ha nyugton maradsz életben tartalak, lehet, hogy nem látszik, de roppantul érdekel, hogy mégis mi a fészkes fene van veled…>
< ~ Gyerünk érjen valaki ide, mielőtt még két frontra szorulnék és tényleg nem akarok a kedves háziállatkáddal mágikus tüzet etetni uram! És erre itt mögöttem, még neked is szükséged lehet… ~ gondoltam.>
Védekező állásban vártam a továbbiakat a fajtársamat védve, a halandók, halandók, hát itt az ideje, hogy tegyenek valamit a nevükért is, azonban, ha Landraf rám támadna, akkor felhagyok a védelmével, a fegyverem köré tűz gyűlik és vele szembe fordulva veszem fel a harcot.


#5 2009-02-12 23:20:05
Halloween
Miután elindultunk, a túléléshez szükséges kényszerszövetség-félét érzek kibontakozni. Az jó, legalább később hagyjuk ott a fogunkat - személy szerint én nem örülnék, ha itt kellene őket hagynom. Ezt a fegyverszünetet meg kéne beszélni az AIM-ellenesekkel is, de mivel a katonában még nem bízom, inkább Tao-t keresem fel.
- Üdv, Tao. Szólíts nyugodtan Halloween-nak. - kezdek hozzá egy gyors bemutatkozással, mikor odaérek mellé.
- Per pillanat ha élve el akarunk jutni haza, akkor jó lenne, ha legalább addig nem ölénk egymást. Arra kérnélek tehát, hogy azt az ütődött haverodat vakard le rólam. Az előbb is úgy vigyorgott a küzdelem említésére, mintha még Vérontónál is jobban kedvelné azt... - tudom, hogy nem lát, és talán kissé érzékenyen érinti az ezzel kapcsolatos, mégoly kis mértékű utalások is, minthogy nem láthatta társának arcát, de így talán nem túl tolakodó, és nem idegesítem fel vele. Itt veti közbe kb. Scarlettnek az AIM-ról alkotott véleményét.
- Beszélhetnék veled kettesben? - érdeklődöm, de közben már óvatosan húzom is arrébb a többiektől (már ha hagyja magát, ellenkező esetben halkabban suttogok, és közelebb hajolok a füléhez), nem túl távolra, de úgy, hogyha suttogok, azt ők már ne értsék. Tapintatból nem úgy mondtam, hogy "négyszemközt", de a vaksága most még annyiban jobb is, hogy nem kell annyira hangosan beszélnem, hogy ő is tisztán értse, amit mondani akarok. Az egyetlen, aki tudhatja még, hogy mit mondok, az a gondolatolvasó Scarlett, de ő előle úgysem titkolnám el, mert részben őt is érinti.
- Részben megértem, amit az AIM-ról tartasz... Tudnod kell, hogy nem teljesen jószántunkból tartunk velük, legalábbis nem mindenki. Nemrég megtudtuk páran, hogy a regisztráció együtt jár nanobotok vérbe történő befecskendezésével, ezáltal ismerik fel őket az Őrszemek. És ezek miatt nem is tudnánk elrejtőzni az AIM elől. Én eleinte hálából csatlakoztam. Segítettek rajtam, de nem tudtam, hogy csak azért, mert a képességem által ideális katona-alany voltam a szemükben. A többiek is hasonló cipőben járnak, legalábbis akiket jobban ismerek. Szóval ezek a nanorobotok biztonságot nyújtanak az Őrszemek elől, de könnyű célponttá tesznek az AIM-mal szemben. Ezért nem hagyhatjuk ott őket. - itt megejtek egy fanyar mosolyt, bár tudom, nem láthatja.
- És különben is... Ugyanannyit értek élve, mint holtan, annyi különbséggel, hogy amit eddig tudok rólatok, az alapján ha élve viszünk be, biztosan megszöktök. De a pénz az jár, hisz nem hagytunk titeket meglógni... - Ezzel visszaorolok, ha kell Taonak a segítségem, és elfogadja, akkor őt kísérve, a többiekhez.
Ezidőtájt érkezünk meg a csatamezőre. És ekkor átkozom el magamban századszor azt, hogy ezen a helyen mindig világos van. És meghallom Tao kérdését is.
- Ennek sehogy, ez egy jégóriás! - idézem fel, amit erről a világról tudok, mindenkinek, aki hallja. Nem baj, ha a többieknek is van némi fogalma az itteni viszonyokról. És bár az AIM-nak több forrása volt az itteniek biológiai felépítéséről, a Bosszú Angyalainak a fennmaradt feljegyzéseiben maradt pár dolog az itteni viszonyokról is, mégha a dolgok többségéhez nem is fértem hozzá. Csak egy jó hacker kell hozzá. A hiányzó részt pedig több forrásból merített mitológiai leírásokból szedtem össze, azokat célbavéve, ahol a legtöbb forrás egyetért az adott dolgokban.
- Mindenkit gyűlölnek, akik nem közéjük tartozik, kivéve talán a trollokat! Na meg Lokit, aki félvér ugyan, de maga Ymir volt az apja, amíg ki nem csontozták az öreget! Bár Odin örökbe fogadta, nem sikerült megváltoztatnia, Nem véletlen lett a trükkök és a csalárdság istene. És azóta is rühellik egymást Thorral, aki a jelenlegi uralkodó... - Ebben a pillanatban kezd el kacagni Thorhalla. Leesett a tantsz. Ez a nő nem Thor pártján van. Azonnal megindulok Yuki felé, és távolabb viszem Thorhallától.
- Egy gyors, taktikai megbeszélést szeretnék veled tartani, négyszemközt, ha lehet! - igyekszem úgy tenni, mintha csak a helyzet miatt pánikolnék, de Shadow-nak ez biztosan gyanús lesz, ő már ismer annyira, hogy egy rendellenesség miatt én pont ettől lennék nyugodt, míg egy kellemes, izgalommentes délután szinte őrjöngenék. Na igen, a szervezetem sokmindent másképp csinál, mint ahogy kéne. Ezért kerültem régebben a diliházba.
- Landraf, vigyázz, az aasgardi nő ellenség! A jégóriások és Loki pártján van! Egy lázadó, elárulta Thort, és a többi asgardit! Miattuk küldött Thor védelmezőket a halandók világába, mert oda menekültek a haragja elől! - kiáltok a jelenlegi helyzetben elérhető AIM-rangidősnek, amint biztonságos távolságba húzódtam Yukival Thorhallától. Remélem eléggé feldühíti az átverés ténye, hogy visszavegye az erősebb alakját. Azt nem értem, amit a hölgyike asgardiul mondd, de érzem, hogy gyakorlott köpönyegforgató lehet.


#6 2009-02-12 23:50:20
Shadow
Landrafra pillantok, majd az égre emelem a tekintetemet. A vállamra akasztom a gitár tokot, amiben a cuccaim pihennek.
- Landraf uram! - kezdek bele – Hogy milyen keresni valónk van itt, vagy milyen nincs az most a lehető legmellékesebb dolog. - nem épp jó pont a szemembe, hogy a főnökömnek fingja sincs, hogy mit is csinál.
- Halloween, Scarlett, hallottátak a főnököt, most nincs AIM, s mindenkire lehet szükség lesz. Akinek sérülése van, azt Scarlett lásd el kérlek, Halloween, pihenj kérlek, mert ha itt is van sötét, akkor amint besötétedik nagy szükségem lesz a képességedre – egy halvány mosolyt intézek James felé.
~ Csak éljük túl, bezárkózok vele egy szobába, s ki nem engedem onnét ~ gondolom magamban, majd Scarlettre pillantok.
- Scarlett! Itt... -ezzel a fejemre mutatok jelezve neki - … minden rendben a férfinál is? - remélem megérti, hogy megint nézzen bele a fejembe egy kicsit.
~ Scarlett, tudom, hogy figyelsz, de ha lehet egy szót se Jamesnek a gondolataimról, nem lenne most jó, ha a lila ködön át szemlélődne, mert a végére baja esik, nálam meg már csak egy személynek elég AIM gyógyszer van. És ha lehet nagyon figyelj rá. Nála van fegyver, de tudod milyen. Aggódok érte, akárhogy is nem mutatom ki, ahogy érted is. ~ ezzel befejezem a neki szánt gondolatot. Majd ismét Landrafra nézek.
- Engem nem érdekel Thor jósága! De ha visszatértünk, akkor a vezetőség jósága jobban jönne pár pihenő nappal. - az asgard nő mellé zárkózok fel.
Tao szavait nem igazán hallom meg, de nem is érdekel most, mert nem rá figyelek.
- Nem jártam iskolába sohase. Szüleimet egy kísérletben állították elő, majd eme szörnyűséget a természet tökéletesített fegyverré, azaz megszülettem. Rabláncok közt éltem le az életem, s harcosnak neveltek. Hivatalosan sohase születtem meg, s ezért is tehettek velem amit akartak. Ezért se ráz meg annyira, hogy ennyire lenéztek minket, s ezért nem érdekel engem se, hogy ki a célpont. Megkapom a parancsot, s kivégzem. Harc az életem. Ha béke lenne belepusztulnék az unalomba. A nevem Shadow különben. - mondom csendesen elég tárgyilagos hangon. Közben lassan haladok, s tekintetem előre téved a véres mezőkre, amint oda érünk.
- Hm... ez csúnya lehetett... - húzom félre a számat. Majd megjelenik egy hatalmas dög, ami szó szerint szárnyakat ad a nagyfőnöknek, majd szétkeni a csajt akiben Scarlett volt. Az égre emelem a tekintetem.
- Nem tudom hogy tudsz ezen kacagni, de eme szánalmas jelenettől én inkább bőgni tudnék. - hangomból is jól hallható, hogy egyik „csapás se rázott meg nagyon. A halottak hoz sétálok az asgard nő mellett, s egy könnyebb vágófegyvert felkapok, s megnézem magamnak az „áldozat” külső vonásait. Majd James oda jön mellém, s próbál elhúzni.
- Megbocsájtanál egy pillanatra? Kicsit rendbe szedem a bandát, hogy ne ugráljanak... - ezzel megindulok Jamessel, majd pedig végig hallgatom azt amit mond.
- Mindenki itt marad! - pillantok körbe, majd elkapom Jamest – Te velem jössz! - Ezzel félre húzom erővel, s rá pillantok, egy kacsintás kíséretében, majd kirúgom a lábát nem messze és látszólag keményen laffan a talajon, de ő érezheti, hogy elég puhán tettem le, majd térdelek rá a mellkasára, hogy lent tartsam, de ebből is érezheti, hogy szinte rá se nehezedek.
- Nem érdekel kinek a pártján áll – súgom oda. - Landraf tehetetlen a nő az egyetlen esélyünk, s ha ehhez Loki, vagy ki a fene kell, hogy túléljük, akkor legyen. Most menj és vigyázz Scarlettre, szükségünk lesz rá. Én addig a nővel leszek. - majd hangosabban folytatom - Akit tudsz a mutánsok közül azokat szedd össze, a gyengékkel azt teszel amit akarsz, nem érdekel, de nem akarom őket is szétkenve meglátni! Az erősebbek élve kellenek, s a cél, hogy védjétek egymást... - Majd csendesen hozzá teszem, hogy csak ő hallja, bár sejtem, hogy Tao és Scarlett hallhatja – Kérlek James, ne haragítsad magadra, nem akarlak elveszteni. - ezzel elengedem, s megindulok a lehető leggyorsabban vissza Thorhallo mellé, aki közben oda jött védeni Landraf mellé. Ahogy korábban ajánlotta az oldalán maradok a kardot markolva, amit szereztem.
- Amint lehet körbenézek jobban az elesettek közt, bár már most is jobban megnéztem egy nőt. Ha jönnek többen lehet előnyösebb lesz, egy kisebb asgard lány, mint jelen alakom, bár kitudja. - hangom csendesen cseng csupán.


#7 2009-02-13 06:15:51
Paladin
Kezdem magam haszontalannak érezni a társaságban. Nem is tudom kikről beszélnek, vagy mikről. Nevek, szervezetek akikhez nekem semmi közöm és semmi beleszólásom nincs.
Igaz, hallom amit beszélnek, de nem is érdekel már. Inkább maradtam volna otthon.

Vér, alhottak vér és megint halottak, ameddig a szem ellát. Ez lenne a férfi szülőhelye? Ehhez képest az én szülőhelyem, Compton a bandákkal teli és dihlerekkel hemzsegő negyed, egy álom környék. Most szívesebben lennék ott mint itt.
Megcsap az a rothadó, hús és dög szag, amitől majd kifordúl a belem is.
Túl hátúl vagyok ahhoz, hogy halljam a szavakat, amit a két Asgardi beszél, de ahhoz elég közel, hogy érezzem valmi nem tetszik... nagyon nem.

Egy igen méretes és szép száll kiállású teremtmény ugrik elénk. Az Asgardi férfit és azt a gyönyörű nőt, kinek még mindig nincs meg a száma eléggé meghátráltatta. Akkormost én jövök, lépek előre a teremtmény elé.
Szememmel végig mérem, a lába hegyétől, végig a feje tetejéig.

-Nem mondom nagyra nődtél öcsém!!!
-Milyen oda fent a levegő, te retkes mamut??!!!
-ÉRTED AMIT BESZÉLEK??!!!

Na végre. Nem csak itt kullogok, hanem lehetőségem van egy jót harcolni. Majd megtördelem kezem és nyakam. Ismét az óriásra nézek.

- Szép a szakállad te kis törpe!!!
- Anyád is biztos szép, ha ilyen gyönyörű gyermeket hozott a világra!!!
- Mitől vagy ilyen sápatt?!!!
Miután eléggé kijátszottam magam a sértegetéseimmel egyenesen a szemébe nézek és elkezdek rohanni felé, megpróbálva átcsúszni lábi alatt, hogy eltereljem a figyelmét a többiekről, ezentúl csak velem foglalkozzon.

Utoljára szerkesztette Steve Francis (2009-02-13 06:18:01)


#8 2009-02-13 12:51:03
Scarlett
Landraf válasza koránsem volt a vártaknak megfelelő. Thorhalla viselkedése és érzési árulkodtak arról, hogy elárulni készül öket. A férfi elmondta, hogy csak Thor képes hazaküldeni a nőt, meg a többieket, így az egyeség érvényét vesztette. Figyelmeztetni akarta Thorhalla szándékairól, de mindez már a múlté.
A kocka el lett vetve.
Haladtak felfelé a szívárványhídon, ami káprázatosan győnyörű, ezerszinben pompázó csoda önmagában. Egyre csak fürödtek a káprázatos látványban, az andalitó ragyogásban s köztük is egyre inkább megértés burjánzott. Halloween beszédbe elegyedet Tao-val, kihangsúlyozva, hogy jelenkörülmények közt az ellenségeskedésnek nincs helye. Épp ahogy Scarlett meghagyta. Azonban Tao is elvetette a komor igazságot ami az AIM-et övezte. Ezt válasznélkül hagyta, Halloween szavait azonban korántsem.
- Semmi nemű hállát nem rótam a vállat oltárán. Önnön szándékom vezérelt e szolgálatra, hogy tegyem hasznom másoknak. - rebegte a kardos nő, Halloween titkolt szavaira. Bár a férfi bújtatta igazságát, Scar-nak nem volt semmi szégyelni valója. Ő ugyanúgy tekint főnökeire mint eddig, tudta, mi a cég, tudta jól mindazt mit Tao most kifejtett. S még e napig sem változott semmi azóta, nem bánta meg. Éppen ő, ki gyülőli az erőszakot.
Léptei haladtával folyik tovább a lepzselés, meg a locsogás, eközben Árnyék szavaira lesz figyelmes. A betegek ellátására kéri fel, amit megtisztelőnek vesz. Imponáló kötelezetség ennyi lüke fegyveres közt. Mind szolgálták volna a vérengzést szó nélkül, ha megnem tartoztatják magukat Landraf felkiáltására. Végre rend lett a csoport tanyáján, lehet vetni s aratni hát veteményesben. Az összetartás gyümölcsöt fakaszt végre.
Társnője, még kedves gondolatokat ápól kedveséről, bár mind ez tennék. Majd gyorsan fejébe invitálja a kis lélekbúvárt egy kis fecsegésre. Ott agódalmának ad hangot, valamint, hogy nem kéne Halloween tudtára adni, mennire oda van érte. Remek, megint úgy érzi a kisasszony, hogy ő itt a titok láda amibe mindenki vigan hajitja a szenyesét. Bolint a nő szavaira, jelezve nem árulja be senkinek. Mintha érdekelné mit akar kezdeni a pasijával egy zárt szóbában. Smile
Fgolalkozik majd a sajátjával, ha lesz vére valaki....
Felérnek végre a bércre s ott szerte nézve láttja az örökös leszakadt pompát. Letört zászlok s nyíl hegyek, forba dölt rengetegek és dárda rengetegek, kavalkát és füstölgös dögszag fogadja a vándor csordát. Mindenfelé meg mindenüt az a látváy köszön vissza mit már láthatott a néhai Shield-ben, egykor a Japánnegyedben.
A gyászt tetézi Thorhalla szónoklata, az árulást beteljesülését megjelenitve. Átállásra készteti Landraf vezetőt. Scarlett csak a birtoklott szájához tapasztja a kezet, rémülten pillantva körbe s várva, hogy az úr itéletet mondhasék a késöbbiekről. Kinek a pártjára vonul a csapat?
Válasz elött remeg fel a föld, megjelenitve egy golemet, az ősidők egy rémét. Hatalmas marka bunkót markol, rusnya tekintete tajtékot hordoz. Majd lezeng a dorong s az fejbe suhong. Egyetlen pillantás, egyetlen vész kiálltás.
-ÁÁÁÁÁÁáááááá!!! - rikolt fel egy kétségbe esett, majd nagy csattanás - ...aú! Very Happy
Csontjai szillánkosá roppanását is elnyomja a menydörgő sűvitésnek zaja, ahogy a föld megremeg a bunkos bot alant. Vége volt....

....gondolhatnák a tudatlanok, de a híd tövében egy kis ember megremeg. Imbolyog, ahogy magához eszmél, himbálozik a kinok közt. Álomból lassan felszenderedik. Első mély lélegzete jelzi, visszatért. Felocsudik, szem lebben s mikor már láthatna tenérrel a földre hull. A szétzuzot emlékek, fájdalom, minden görcsösen járja át.
Sötétség honnol még tekintetén, didereg a hideg fagyos marcangolásában, ami egyre átjárja. Ez más volt mint az előző haláleset. Most nem egy vékony fém szelte keresztbe, egész testnyi borzongás zudult rá. És még csak meg sem menthette.
Keresi helyét a homályos körletben, elveszetnek tünik a teljes kuszaságban.
~...Itt hagytak......... itt hagytak!~
Döbben rá, magában hebegve. Minden mozdulat kész gyötrelem, elötte száznyi lépés, lemaradva a többitől. Míg ök pusztulnak, életharcuk vivják ő tétlen hebeg. Érzi, tenyerén már a véraláfutás gyűrűzik a puszta talajra vetetségtől is.
Ha maradna is haza nem térhet. Ha Thor-hoz elérnek az csak együtt lehetséges. Fel kell táplázkodnia, nehezen előrébb botorkál. Nem érzi a épést, mintha ezer darabra tört porcelán baba lenne. Nem rég még hallotta a sok gondolatott, tele volt körülötte minden élettel, a többiektől. Most csönd van. Átkozott csönd.
Egyedül érzi magát s a híd oly végeláthatatlanul hosszú. Lassan baktat végig rajta, újra. Percekeig is eltarthat, hogy óda érjen. Csak el ne késsen.


#9 2009-02-13 22:24:56
Vérontó
Landrafot teljesen váratlanul érte a támadás, és a jégóriás csapásától eszméletét vesztette. Ám ha bárki is megpróbálná elvenni tőle a Szablyát vagy a Halálpengét, nem sikerülne – mindkét mágikus fegyver kötődik jelenlegi gazdájához, és nem hajlandók elhagyni.

A gigantikus rém épp készülne lecsapni valakire, amikor megáll egy pillanatra, ahogy Thorhalla megszólítja. Pár másodpercig értetlenül nézi… majd váratlan dolog történik.

- Loki…? LOKI???

A jégóriás a név hallatán még dühösebbé válik, és Thorhalla felé csap a bunkójával, teljes erejével. Az asgardi nő még elugorhat, de az ütés szele így is eléri, és jó pár méterrel taszajtja hátrébb.

Őrülten kezd csapkodni a jégóriás, és aki nem menekül arrébb, azt könnyen elérheti a vég. És ami a legrosszabb… egy messzi dombon a kis társaság újabb jégóriásokat vehet észre, amint közelednek.

Páran észrevehetik, hogy a csata közben a harcmezőn, nem is olyan messze a társaságtól az egyik asgardi holttest teljes egészében fényleni kezd…


#10 2009-02-14 09:16:43
Thorhalla
- Hogy Midgardra menekültünk volna? – csattantam fel dühösen. – Ostoba vagy halandó! – vágtam oda Halloween felé. – Egyszer mondom el! Jegyezd meg, mert a következő ilyen sértésnél a jégóriások elé vetlek. Mi soha, de soha sem menekülünk el azok elől, a Thor pártiak elől! Főleg nem a Midgardra, soha sem tennénk be a lábunkat a mocskos halandók földjére és nem öltenénk fel azt a külsőt, amit ti hordtok, lealacsonyító és megalázó, csak Thor kegyencei teszik meg önként és örömest! Ő kérdezés nélkül alacsonyít le minket oda, hogy menekülni…
Pár pillanatra elhallgattam ezek után és csak utána szólaltam meg.
- Hallgass már! Ezek nem értik, amit mondasz nekik, az Asgardit sem éppen, nemhogy az újekeletű angolt, amit itt csoda, ha azokon kívül beszélni bárki is, akik Midgardon jártak! – morogtam Francis-nak.
Landraf nem fog a kérdésemre válaszolni, ugyanis kiütötte az óriás. A Thor pártiak utolsó reményét kiütötte egy jégóriás, ez aztán a nap vicce, de komolyan. Őt figyeltem, annyira egyszerű lenne odalépni és a karddal, amit szereztem egyszerűen levágni a fejét, hogy többé ne okozzon semmilyen gondot számomra és uram seregeinek. A jégóriás legalább megállt itt, kár, hogy amikor az egyik haladót akarta lecsapni, pedig vicces lett volna. Megállt, amikor ura nevét mondtam neki. Felém fordult, pár pillanatra és értetlenül nézett rám. Végül megszólalt, igen őt mondtam, te nagyrakás szerencsétlenség. Azonban ez az egész nem úgy sült el, ahogyan akartam, miért is tette volna, nyomorult idióták. Most komolyan emésszelek fel tűzzel?
Nem ismert fel, túl sokáig voltam távol, pedig harcoltam ezeknek a közelében, nem is egyszer. Ez hihetetlen. Rám csapott, félre ugrottam az útjából, de még így is az erejének hála méterekkel odébb értem csak földet. Mozgolódósát láttam a hegyen, na ne! Már csak ez hiányzott, hogy még több jöjjön. Próbáltam a lehető legkevésbé felhívni magamra a jégóriás figyelmét, jó kis tréning, a hazaért harcos miként próbálja túlélni a saját „embereivel” való találkozást. Mindig is imádtam a humorodat Loki! A halandók nem számítottam, hagy csapdossa őket, igazán remekül lefoglalhatja őket a jégóriás és fordítva, nyugtalanító volt, hogy a távolban újabbak közeledtek. Szemem sarkában feltűnt, hogy egy test világít. Ez meg?
< - LOKI! – egy kétségbeesett kiáltás.>
Muszáj lealacsonyodni idáig, egy magam nem maradhatok túlságosan sokáig életben ezek között. Landraf! Odaugrottam a férfihoz, majd pedig ha az ellenfelünk éppen nem rám figyelt, könnyedén kaptam fel a vállamra, főleg, hogy emberi alakban volt majd pedig odébb vittem a csatatérről és ott tettem le a földre, távolabb, hogy legalább ez megússza a mészárlást. Kissé távolabb vittem a világító testtől, azzal egyelőre nem volt időm foglalkozni, de az is itt volt a közelben. Koncentráltam, egész testem körül lángok csaptak fel, mintegy pajzs gyanánt öleltek körbe. Engem nem fog sebezni, mágikus tűz, azonban bármihez érnek is hozzá a lángok, az ki fog gyulladni. Kardos kezemet kissé távolabb tartottam magamtól, nem tudtam, hogy a penge kibírná-e ezt, asgardi mágikus fegyver megtenné, de ez… Reménykedtem, hogy ez legalább kellően elrettentő legyen, hogy a jégóriás ne rám akarjon támadni, hanem a halandókkal foglalkozzon.
Reméltem, hogy sikerült így kissé távolabb verekednem magam dühöngő kissé jeges házi kedvenctől. Ha igen, akkor fél szemmel a csatát figyeltem, a másik felével pedig a fénylő testet. Ezek az emberek lehet, hogy azt remélték, hogy megvédem őket, de az, hogy saját uram szörnyei ellen emeljek fegyvert számomra nem volt járható út. Így amíg nem muszáj, addig kimaradok a csatából, hűségem jeleként, hogy továbbra sem felejtettem el, hogy ki is az uram. Mondjuk valami asgardi hadnagynak örülnék, esetleg uramnak, ha feltűnne a színen, vagy értelemmel rendelkező bárkinek. A domb felé pillantottam, és azok még mindig csak közeledtek. Remélhetőleg a halandók kellően strapabírók ahhoz, hogy lefoglalják ezeket és esetlegesen megszökhessem innen és megkereshessem a mieink táborát.


#11 2009-02-14 10:32:42
Halloween
A "Loki" még asgardiul is "Loki", így hamar leesik, hogy a jégóriás valamiért nem komálja a trükkös istent. Talán őket is elárulta? Érdekes fordulat lenne, mert akor ezt a fazont senkivel nem tudjuk megállítani. Ellenben már itt vagyunk Asgardon, aminek minden pontja Thor felügyelete alatt van, tehát már csak valami "jeladó" kéne, amivel üzenetet tudnánk neki küldeni - a kard tökéletes lenne, csak nem lehet kiszedni Landraf kezéből. Emlékeim szerint a toronynál azt "mondta", hogy bármely asgardi tudja használni - de erre inkább nem hívnám fel Thorhalla figyelmét, felesleges is lenne, hisz amíg Landraf nem engedi el, nem tudja ő sem használni, amire meg csak ébren képes, de akkor meg már használja ő. Miután Thorhalla arrébbpakolja, odarohanok - közben felcsípek egy jobb állapotban leledző asgardi fegyvert is, talán hatékonyabb lesz, mint a másik kard, ami nálam van, per pillanat tiszta fegyverraktárnak érzem magam a "sok" cucc miatt -, és próbálom felébreszteni.
- Van egy tervem, remélem működik, csak tartsatok ki! - szólok oda futás közben a többieknek. Mined ismert módszerrel próbálom "visszahozni" - fekve tartom, hogy az agya kapjon elég vért, lemosom az arcát, ha kell - vagyis ha látok rajta bárminemű sebet, vagy a pulzusa elnyomható, ami belső vérzésre utal -, a magammal hozott két gyógyszerinjekcióból is beadok neki egyet. Csak térjen magához!
- Uram, erősítés érkezett a jégóriásnak! De van még esélyünk, a fény kardjával, uram! Azzal idehívhatja Thort, vagy legalábbis szólhat neki, hogy némi segítség kell! De ehhez az asgardi énjére van szükségünk, mert csak az képes a kardot irányítani! - teszek helyzetjelentést és javaslatot, ha felébred. Ha nem, az baj. Akkor próbálom védeni a jégóriásoktól, még jó, hogy messze vannak, mert semmit nem érnék ellenük, ezért eme segítség annyiból áll, hogy valami biztonságosan stabil menedék mögé húzom az ájult testet. Közben buzgón imádkozom az összes asgardihoz, akinek a nevét ismerem (kivéve Lokit), hogy jöjjön egy kis segítség, de nem az ellenségnek, és a többieknek se essen baja.


#12 2009-02-14 10:55:02
Paladin
Az AIM Kora: Krónikák 4. - Landraf
Reflexx cselekedetei

A jégóriás dühöngeni kezd és csapkod mint egy vakegér.
Azt sebzi ki közál áll hozzá nem távol, és el ér.
-Talán két pofont kérsz? -kérdem én, hátha fél.
Az esetleges utés elől Reflexx elegánsan kitér.

Megpróbálom lenyugtatni a dühöngő óriást.
Közben szemeimmel keresem a kórházt.
Hátrébb rohanog mielött ütést kapok,
Magam mögé pillantok, és a közönségnek, kacsintást adok.

-Nyugalom mutánsok, nem lesz itt gond,
Ha észszerűen mindannyian összefogunk!
Ekkor veszem észre a fekvő Landraf-ot
Remélem elhunyt és a nagyerejű fegyvereit megkapom.

Persze jobb ha még életben marad,
Hisz nélküle Thor esetleg nem hisz a szavamnak.
Reménykedve rohanok az Asgardihoz,
Figyelmen kívűl hagyva az óriási sz@rzsákot. (azaz a jégóriást)

Ébredj, ébredj isteni férfi,
Reflexx esdekelve kéri.
Nemtörődik senkivel,
Csak a félholtan fekvő férfivel.

Felálok mellőle, majd hangosan ordítom
Uram, segíts a szerencsétlen Landraf-on!
Remélem fohászom meghallja valaki
És valóra vállnak kimondott szavaim.

Felfigyelek egy fénylő testre,
Ami a társaságtól nincs is oly messze.
Talán imám őt kelti életre?
De mi lesz, az itt fekvő sértetel?

Tanácstalanúl állok az esemény elött,
Hogyan tovább a két test között?
Itthagyam a véttelen Landraf-ot,
És nézzem meg a fénylő harmatot?

Civódok a két kérdésem között,
Mi lenne a helyes választás.
Reménykedek, hogy Landraf-ra figyelnek a többiek
Oda is szólok Peter-nek.

Figyeld kérlek a segítőkész Asgardi férfit,
Ki talán kijuttatna minket erről a helyről. Ezt most Reflexx kéri.
Remélem bizhatok benned,
Hisz a bilincset csuklódról leszedttem.

A válasz remélem kedvező számora,
És Peter Castle nem lesz mogorva.
Ha a felelet elnyeri tetszésem,
Indulok is nyugott szívvel.

Rohanok a sugárzó eddig azt hitt, halotthoz,
Messziről elkerűlve a dühöngő kopasztól.
A szerencse remélem megsegítve,
kikerülöm a jégszörny pillantásait.


#13 2009-02-14 17:47:18
Saviour
Sétálok a többiekkel együtt, és kezd egyre jobban tetszeni a táj, eléggé pozitív változások álltak be a rózsaszín-szivárványos ambrózia szagú tökély után. Így már jobban tetszik az egész, valahogy bebizonyítja ezekről az állítólagos "istenekről", hogy ők is emberek. Vér mindenütt, halottak, hullák, és egy kikúrt nagy jégóriás. Olyan büdös, mintha most ugrott volna elő egy szarral teli veremből, istenem... a többiek kommunikálni próbálnak vele, hát hajrá, én addig gyönyörködöm a tájban.

- Látjátok, minden a színezésen múlik! Így sokkal szívmelengetőbb az egész...

Mondom, és közben örömmel látom, hogy még az "isten"nő, is kudarcot vallott az óriással való kommunikációban. Helyes-helyes, pörög a buli. Hát igen, korábban is eszetekbe juthatott volna, hogy nem tud angolul egy a véglény... de közben nem az óriást figyelem, hanem az istennőt. Dühös, és kiborult arra a faszfejre, akit hozzá akartam vágni Landrafhoz... nem is értem, hogy miért. De nem ez a lényeg. Gyorsabban szedi a levegőt, az arca kipirul, hangja indulatosabbá válik, mozdulatai feszesebbek... a nők dühösen a legszebbek. Ilyenkor önmagukat adják. Ha egy nő dühös, akkor kiderül róla, hogy milyen erős is valójában. Egy igazi dühöt nem lehet mesterkélni, és én mérföldekről felismerem az igazi dühöz. Gyönyörű, ebben a nőben tényleg akkora erő van, mint állítja. És képes lángolni, és tök erős, mert elbírja Landrafot egyedül... imádom. A jég és a tűz csatája... gyönyörű az egész, csak nekem is be kéne avatkoznom, hiszen csata van! És ha már elkezdődött, akkor engem hagynának ki? Engem? Ezek meghülyültek, az tuti.

- Bébi, én ismerek egy nyelvet, amit tuti értenek ezek!

Üvöltöm, és ahogy sokan sok plusz kettő felé szaladnak, és ennyi módon akarnak támadni, addig én is bevetem az én támadásomat. Nem szarozok. Mesterlövész vagyok. Tökéletes célbalövő. Atléta. Amit akartok, az olimpia összes számát képes lennék megnyerni, meg egy csomó ilyen reklámfaszsággal etették a népet a kapitánnyal kapcsolatban, hát most kapitány bizonyít. Ez csak egy jégóriás, minek kéne félni? Szóval akkor támadási tervem a következő: lecsatolom magamról a pajzsomat, és úgy fogom meg, mintha valami olimpiai gerejhajító lennék. Hátrébbmegyek, pár méter nekifutás, és elhajítom úgy, hogy a hegyesebbik vége az óriás nyakát érje. Le akarom vágni a fejét így, konkrétan.


#14 2009-02-14 20:37:35
Shadow
Figyelem az asgard nőt, s a férfit kit szeretek. Valahol mélyen legbelül érzem, hogy egyszer eljön az idő, hogy döntenem kell, s nem lesz más út, mint két rossz. De azt meg kell még élni, hogy dönthessek akkor. A jégóriáshoz rohan az egyik mutáns provokálva. Hibbant egy ürge, de nem is érdekel igazán. Inkább az, hogy a szörnyeteg Thorhallara támad, s így nekem is menekülnöm kell előle. Csak annyira távolodok el, hogy ne érjen el egyenlőre, s figyelem az eseményeket. Landraffot előbb az asgard nő, majd James vonszolja távolabb, míg a távolban további dögök érkeznek, majd a tekintetem megakad valami fénylő dolgon, amerre megindul Thorhalla is. Halloween felé hajítom a gitár tokot, amiben a cuccom van.
- Halloween! Vigyázz rá! - kiáltok oda és mutatok a táska felé, majd neki iramodok a világító test felé, egy erőteljes mozdulattal előre hajítva a szerzett fegyvert. Pillanatokkal később, már ugrok előre, s már mint fehér tigris érek talajt. Nem állok meg, hanem rohanok, ahogy csak a lábaim bírják. Amint a fegyver talajt ér ráharapok a markolatra, s próbálok rohanni vele, ha túl nehéz, akkor hagyom a fenébe, s majd keresek másikat. Most az a lényeg, hogy időben oda érjek a fénylő testhez, s biztos távból megnézhessem magamnak, hogy mi a fene fénylik nála. Amint megközelítem úgy két-három méterre visszaveszem eredeti alakom, s végig mérem a testet, s környékét. Egyenlőre nem nyúlok semmihez, csak remélem, hogy Thorhalla is odajön, s egy kicsit legalább védi a hátamat. A többiekkel nem nagyon foglalkozok, hiszen Scarlett tuti nem áll ki a lény ellen, James meg csak sejti, hogy nem nézném jó szemmel az ilyen öngyilkos mutatványát. A többiek meg hát ha elvesznek, az kisebb veszteség, mely nem fog megrázni. Kétlem, hogy őket is megrázná az eset, ha kinyírna valaki.


#15 2009-02-14 22:11:22
Scarlett
Eltiporták a nagy Landraf-ot, semmivé tették reményteli napjukat ezzel. S mindössze az első ki útba került hozt magával e idegen világ veszedelmét. Különös vidékre tévedtek, oly hatalmasságok éldegélnek itt, kikhez fogható otthoni talajon nem terem. A jégóriások méltók nevükhöz, miként e világ irtozatos isteneivel birkoznak.
Minden lépés újabb botladozást jelent, kinn a reszketeg tagoknak. Újra megjárja a már megtett útat, csak nehezebb s hosszabnak is tetszik. Már épp egymagaságba kerül a kijárattal, bepillantást nyerve a korábban ázot szemekkel nézet harcmezőre, az istenek földje. Fogalma sincs melyik kulturába való ez a fegyverzet vértezetéhez. Oly nevek mint Loki vagy Thor nem derengenek neki. Pedig mégis ő lenne az aki iskolában okulja az eféléket. Nem is akármilyenben, még az egyenrúhát is megköveteleik. De ezért? Mégcsak nem is tudod ilyeneknek a létéről. Ennyit a középiskolás tananyagról. Tán csak a helyi ily vérszegény.
Arról nem is beszélve, hogy holnap ismét bekéne találnia a suliba. Vajon Loki az esélyesebb, hogy irásos igazolást adna neki vagy Thor? Utóbbi tartják a helyi Mátyásnak, talán nála kéne bekopogtatni ezügyben. Ahogy kinéz akár fel is menthetné magát gyógytorna alól is erre a félévre. Lényeg, nem kéne túlzottan megjátszani a járóbeteget. Még egy szélütés és úgyis megfekszik.
Hasogat a feje a legutóbbi megszálástól, túlságosan iparkodott az új testbe. Kikéne fújni magát, ám ekkor pillantja meg szemben a csordára támadó farkast. A hatalmasság, ami végzett a nővel, kit olyannyira menteni igyekezet. Mind hiába, elveszet. Szép kéreleme sem segitet sorsán és már a vándorlás is elveszetnek tűnik.
Árnyék sebesen kerül távolabb tölük, mintha hullócsillagot követne. Egyre távolabb, majd áttünve tigris nyilal a fénylő rengeteg felé.
Alig lehet kivenni mi lehet az a távolban, mi barátnéja szemét megcsillogtatta. Scarlett fdöbbenten fordul az előre törő Ivan után. Támadása baljósan fest, mert távolabb már féltucat goliát is araszol. Egyenest feléjük.
Tehetetlenül szemlélve zsugorodik a földre, kilátástalanul bambulva a sors szomorú ajándékát, hogy itt kell lennie. Oly képtelen, oly szomorú ez az egész. Inkabb lenne odahazut, apával meg anyával. De a mester elme nem lankad még igy sem.
- Szemed elül ki ne tévedjek, Peter, mert segedelmedre szoritkozom! Jöve mellém s légy oldalamon, kérlelek. Míg magam tehetetlenül el hagyúm, kell ki vigaszom s pártfogom!
Harsan föl végkony hangja, a még közel lévő ismeröshöz. Régről ismeri és meg is bizik benne, és most kell is valaki aki segithet. Nehéz döntés ez mindenkinek, de tenni kell ami csak lehet. Ha Thorhalla vagy csak Ivan S. Pretyakov támadása sikeres, akkor esélyük vészesen megfogyatkozik. Vészesen közeleg az idő, mikor a túl cseperedet fagyihegyek elérik őket.
Egy választása maradt hát, megkisérli még egyszer az ellenség becserkészését. Szemfedelei lassan elzárodnak, légvétele is egyre inkább nyugóvóra tér, békésen keresi a lelki egyensúlyt. Könyörtelen idők vészes tette ez. Végre elérkezet az alaklom a célzásra, egyenesen az óriásnak homloka mögé. Egylő lővés s már belé is hatol, ha a helybeli lények is foghatók e praktikára. Homlokára illeszti két ujját, mint mindig ilyenkor. Összpontositva tehetségét, hogy elvégzeté válhasson akarata. Szugerálja egy ponton, majd mint vécéöblitésnél alkalmatos könnyedséggel súlyt le az öslakos eszmére. Esze szakadtán az óriás hirtelen kerülhet mélyre a sülyesztőben, mig a lány illedelmesen berendezkedik a méretes főben.
Hogy mensen ismét egy életet septében hökköl oldalra, mielött az pajzspenge érzékenyen bökné, szelné.
-Visszafogja magát, úram. - szólja a monstrum, majd vigan szalutál - Megtért az egeknek büszke lénye, alásan szolgál mostan minket kedvünkre.
Zavaros beszéd a mondtrum nyelvének, mi még hozzá nem edzödött az angolnak lejtéséhez. Végezetül szemügyre veszi saját már igen csak apró teste helyét. Míg biztosan van egyhelyben baj hozzá nem érhet. Az ellenség küldötte most viszont az ő követük lett.
- Fecsérlésre időnkből ki nem jút. Ragadják a lila hajút, messzire kerüljenek vele s nyomotokba idegenek ne keveredjenek. Lóhalálába eredjenek, míg magam tartoztatom a vészregimentjit.
Mondtja a hústoronnyal azzal hátat forditva vonul az érkezők fel. Nem is késlekedik fut a szörnyek felé s csak reméli, hogy most nem hadja hátra öt senki.


#16 2009-02-14 23:12:39
Vérontó
Landrafot sikerül arrébb vonszolnia Thorhallának, majd Halloweennek. Az asgardi nő hiába is kiabálja Loki nevét, nem kap semmilyen jelet vagy választ.

Landraf közben lassan ébredezik, hála a Halloweentől kapott kezelésnek.

- Mi a…? Mi… Miféle szörnyeteg ez… ami ránk támadt…?

Még kell neki néhány perc, hogy fel tudjon állni…

Eközben a harcolók egész szépen helytállnak a jégóriás ellen: ugyan az egy csapással kis híján megölte Peter Castle-t, aki most eszméletlenül fekszik, törött bal karral, de Ivan elhajított pajzsa és Scarlett telepatikus trükkje együttes erővel beválnak. Míg az utóbbitól az óriás megdermed, és nem érti, mi történik (Scarlett azért érzi, hogy jóval nehezebb megszállni ezt a lényt, mint gondolta), addig az előbbitől hatalmas vágás lesz a nyakán. Elképesztően erős a lény, így az egész fej nem esik le, de szinte ömlik a vér a nyaki részből. Az óriás már ennyivel bőven harcképtelen lett.

De sajnos a többi rém már elég közel van…

Ekkor ér oda Reflexx és Shadow a fénylő testhez… és amint pár méterre megközelítették, hirtelen a kis társaság minden tagja észreveheti, hogy a világ körülöttük megállt. Ők ugyanúgy mozognak, mint eddig, de minden más ledermedt: az óriás nyakából ömlő vércseppek megálltak a levegőben, a többi feléjük rohanó szörnyeteg szintén mozdulatlan lett, még a szél által kavart fűszálak is úgy maradtak.

Ekkor szólal meg egy Thorhalla számára valahonnan igencsak ismerős női hang angol nyelven.

- Gyorsan! Nincs sok időnk! Érintsétek meg mind a fénylő testet, ha élni akartok!


#17 2009-02-15 00:31:17
Thorhalla
Idióta halandó! Nem mondom ki hangosan, amikor odébb vonszolja Landraf-ot. Komolyan, ha azt akarod, hogy ne halljon meg a főnököd, akkor talán itt kellene tartanod a hátam mögött. Ha akartam volna már halott lenne, könnyedén meg lehetett volna eszméletlen alakban. Mit is érdekel, hogy meghalnak, nem érdekel, saját hibája, de az én prédámat legalább hagyja ki a saját öngyilkos bulijából. Sőt ahogyan az a leány nézett rá, vessem oda szórakozásból a jégóriásnak? Annyira jó lett volna, élveztem volna a látványát, ahogyan egyszerűen kettétépi és esetlegesen megeszi. Legalább eggyel kevesebb idegesítő alak maradt volna ezen a helyen. A többieket fél szemmel figyeltem, ahogyan próbálnak, mint a legyek félre és félre ugrálni, vicces volt nézni, hogy kis híján agyoncsapják őket. a legkisebb késztetést sem éreztem azért, hogy beavatkozzam a harcba.
Csak álltam a tűzpajzsom védelmében és figyeltem. Sehol semmi sem történt, hiába kiáltottam uram után, az meg sem hallott, az még mindig meglepő, hogy a jégóriás miért is reagált úgy a névre, ahogyan. Valami nem stimmelt ezzel, Landraf felé fordítottam a tekintetemet, amikor meghallottam a nevét, nocsak, nocsak újra magához tért, de még mindig emberi alakban van, számomra ez a legideálisabb egyelőre. Bár igazán, ez az ő harca volt, egyelőre nem csinált mást, mint megalázta magát a halandók előtt azzal, hogy megbukott vezetőként. És komolyan erre számítanak a Thor pártiak utolsó reményként. Ő is megmondta, hogy összetévesztették valakivel, Fandral-lal, hát lehetséges, hogy tényleg így volt és ez történt csupán.
< - Jégóriás! – mondtam. – Loki szörnyei közül egy. És, hogy a világ szebb legyen még több közeledik…>
Figyeltem, még mindig nem volt képes arra, hogy felkeljen, vettem egy mély levegőt és a közeledők felé tekintettem. Még mindig nem mozdultam, még mindig nem fogok ezek ellent fegyvert ragadni, nem tudom, hogy mit vártak, hogy a saját embereim ellen forduljak? Még ha azok nem is ismernek fel, akkor sem. Egyelőre hűséges vagyok és még ilyesfajta árulást sem fogok elkövetni. Csak elmosolyodtam a katona megjegyzésén, amit rám mondott, meg az egészre. Mindenki azt támadta, lehet, hogy nekem meg hátba kellett volna őket, hogy még szebb legyen a dolog, de nem, ez a valami képes volt arra, hogy halandókat intézzen el és ne ők azok. Bár nem így alakultak a dolgok.
Egyelőre nem mentem Shadow és a másik után, akik a test felé mentek, végül is kellően közel voltam hozzá, ha bármi történne. Ekkor történt valami, az idő lelassult a vér szinte megállt a levegőben. Egy ismerős női hangot hallottam, most nem ugrott be, hogy kié is lehetett, de a testből jött. Ez most melyik oldal? Ha élni akarunk, nekem a Thor oldala halál lenne, vagy egy újabb száműzetés, de most ezzel nem volt időm foglalkozni. Dühösen szorítottam össze a kezemet és egyetlen gondolattal szüntettem meg a tűzvértemet magam körül. Odaugrottam Landrafhoz és egyszerűen felkaptam a földről.
< - Ha kérhetem ne döfj hátba, amíg a bőrödet mentem – morogtam. – És, ha a miértet kérdezed nem tudok rá válaszolni! >
Igazából a vállamra dobtam, nem volt nehéz így emberi alakban, így futottam vissza vele a fénylő holttestig, A kardomat megszorítottam a kezemben, ha szükséges, akkor védjem magamat az ellentétes oldalon, akár azzal is, hogy megzsarolom őket, ha nem juthatok Loki-hoz megölöm az utolsó reményüket, nem lett volna nagy áldozat azért, hogy uram győzhessen, megtettem volna. A halandók nem számítottak a jelen helyzetben, eddig sem érdekeltek, ezután sem fognak, hogy miként élnek, vagy halnak. Ha már egyszer halandók, akkor legyenek méltók a nevükhöz és haljanak. Életem vagy a legjobb, vagy a legostobább döntése volt, mert ha a Thoristákhoz kerülünk, akkor engem újra száműznek és annál még a jégóriások általi halál is sokkalta jobb volt a számomra.
- Csináld! – mondtam Shadownak!
Lenyúltam a fénylő testhez és megérintetem.

//Folytatás: Valhalla//


#18 2009-02-15 00:57:35
Shadow
Hallom ahogy az óriás hangja megváltozik, de elsőre nem is törődök vele, majd mikor az idő lassulni látszik, akkor képemet tenyerembe temetem. Thorhalla rohan mellém, s a másik odaérkező mellé, s egyértelmű parancsot ad nekem, hogy hallgassak a hangra, mely korábban megszólalt. Azonban előbb az óriás felé fordulok.
- SCARLETT! AZONNAL HAGYD EL AZT A TESTET! HALLOWEEN CIPELD IDE SCARLETT-ET! FIGYELEM MINDENKI! FUTÁS IDE! - üvöltöm a többiek felé, majd a mellettem lévőre nézek.
- Szívesen engednélek magam elé hogy te kapd az esetleges pofont, ha nem fogadnak minket annyira barátságosan, de valahogy úgy érzem, hogy az udvariassági dolgok miatt úgy is előre engedsz – ezzel Thorhalla után megérintem a testet. Fegyver nincs nálam, s kétlem, hogy James hozná a cuccomat, de nem is kell. Ha baj van az mind kacat, melyekkel itt nem érek semmit, max hátráltat. Asgard nőbe vetem a bizalmam teljesen, s remélem nem bánom nagyon meg, hogy így döntöttem és két társamat nem várom be. Ha csapda, akkor nem csak bele sprintelek, hanem a végén dobbantok és úgy ugrok bele. Eredeti alakomban, s remélem, hogy Thorhalla mellett leszek.


#19 2009-02-15 10:57:49
Paladin
Az AIM Kora: Krónikák 4. - Landraf
Reflexx cselekedetei 2

-Gyorsan! Nincs sok időnk! Érintsétek meg mind a fénylő testet, ha élni akartok!

Hallom a női hangot, ki érintésre motivál
Vajon csabdába csábítja Thorhallát?
Shadow és az Asgardi nővel együtt érintem meg
S az idő megáll és jó páran merevek.

Hatalmas oriások közelednek, ez biza kár.
Vajon rosszat jelent, az idő továbra is áll.
De mi mozgunk, s tetem vár.
Érintsétek meg! csendűl bennem már a szó,
Az idő még mindig mozdulatlan, nem halad a kor.

Karom nyújtom és a fényre helyezem,
Remélem kezem, jó helyre teszem.
Talán csabda, de már nem félek,
Hisz nem sokára a hősök közt élek.

Nevemre mindenki emlékezni fog,
Reflexx, ki Asgardi életet látott.
Remélhetőleg minnél több mutáns jön,
Sokan menetelve nem folyik a könny.

Ha esetleg harcba csöppenünk vagy csabdába
A sok mutáns egyért küzd és nem sülyed a kamrába.
Egy a célunk és egy az ok
Nyerni, majd kijutni és PONT.

Talán csak Thorhallában nem bízok
Mert pillantása erősen kínoz.
Mintha ő mást akarna, mint a többi.
Az összetartást, mutánsok között feldönteni.

Vajon hol folytatjuk kalandunk?
Esetleg teljesen más irányt vesz utunk.
Landraf is két lábra áll,
Hála egy sötét mutánsnak, ki most a jó oldalon jár.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:08

#20 2009-02-15 17:38:46
Halloween
Amint meghallom Yukit, azonnal eldobom a kezeimben tartott kardokat (az asgardi fegyvert, és amit Scarlett hozott magával az anyagtlan nő testébe bújva) - elsősorban nem akarom megvágni velük Scarlett testét, másodszor így gyorsabban tudok futni, és végül, de nem utolsósorban, itt még mindig tudok elegendőt összeszedni, ha mégis szükség lenne rá. Meg amúgy is van két tőr nálam, bár azokat macerásabb lenne elővenni. Mivel Landraf már magához tért, ezért azonnal odarohanok Scarlett testéhez, arra azért ügyelve, hogy a tüdőm még ki ne köpjem a nagy erőfeszítéstől. Hiába az eufórikus öröm, hogy hazaért, a fejbevágás attól a jégóriástól, és attól, hogy még mindig emberi alakban van, nem felejtkeztem el arról, hogy Landraf mindezen apróságok ellenére egy tökéletesen képzett elit harcosa az AIM-nek, és tagja a Halál Angyalainak. Csak nem egy öngyilkos-típusú, zokniagyú, tökkelütött, ostoba, idióta, kérődző marharépa! Még így is tudnia kell magára vigyázni! Arra a bizonyos szuflára, amit Scarlett testéhez tartva "megspóroltam", a "fény" felé van szükségem! Miközben sietek, ahogy csak bírok, még arra is van gondolatom - már ha más nem teszi -, hogy Tao-nak odaszólok. Peterért sajnos már nem tehetek semmit, csak remélem, hogy valakinek lesz rá gondja, mert én már ettől az oda-vissza szaladgálástól ki fogok készülni, már érzem.
- Tao, kövesd a hangomat, ha élni akarsz! - Nem teszek hozzá külön magyarázatot, minden bizonnyal hallotta már Yuki kiáltását is, de ha engem követ, az biztosabb, legalábbis egy darabig, és a beszéd amúgy is fárasztó hosszú távon, mégha ilyen kis súlyról is van szó. Tao minden bizonnyal már pusztán a lépteimnek és az előbb-utóbb bekövetkező zihálásomnak a hangja alapján is utánam tud jönni. Egy idő után azonban kevésnek érzem a napszemüvegem nyújtotta védelmet, így a szemem elé fokozatosan sötétség borul, ahogy közeledem, erre rámegy a megterhelés, nem csoda hát, hogy az utolsó lépéseknél ránézésre már úgy tántoroghatok, mint egy kezdő vak. Mint egy sötét barlangban, annyit érzékelek csak. Szerencsére ekkorra már egy-két lépés, és ott vagyok - aminek eredményeképp Scarlett testét cipelve fejelem le a fénylő bigyót, ha valaki nem állít meg előtte.


#21 2009-02-15 20:44:19
Scarlett
Nyeregben tudhatja magát ismét, mikor kiturja az óriás eszét a helyéről. Mindez azonban nem a megszokot mederben történik, e folyam jóval rázosabb számára. Akkár falnak is ütközhetet a szokatlan teremtés burájában, csupán azért mert másvilági lény. Választ nem tud rá. Sosem ütközött még akadályba ezügyben, minden tiszta munka szokot lenni. Eddig csak más telepatákról feltételezte, hogy esetleg képesek lehetnek az ellenállásra. Mivel ilyenekkel sem találkozt még, képessége előtt a nehézségek eddid ismeretlenek voltak.
Több mentális erőt igényelt úgyan, de ismét sikerrel járt, azonban már a harmadik alkalom ma, hogy ezt teszi s igen nehézkes lett. Alig fordulna el a mondstum, hogy szembe kerüljék a rokonsággal - üdvözölné is öket, ahogy ök tennék -, mikor keresztülhúzzák számításait. Fájdalom mar nyakába, az az ismerős tűzes örjitő érzés, amit nem rég tapasztalt, még a földön. Éle, mint az acél, ahogy a fejsze nyessi a tözeget. Felocsudna a hatalmas, hangjába zengne az egész világ, de megnyiló torkába vész minden kinn. Nyakát érte a vágat.
Hübörgő fortyogás halatszik belőle s mintha Árnyék szavára, mely visszaédesgeti saját birtokára a sors is vissza űzi. Már harmadszora veti ki a végzet egy testből e napon. Megterhelések egész sora zúhan rá, mit alig hogy kiheverni képes. Legyüri a fájdalom újabb hullámát s szenedéssel telt szemek pillanatanak fel egy közelgő férfira, Halloween.
Látja, hogy nagyon zihál, szinte falja a levegőt. Szóval más is megviselt a gyorsiram.
A folytonos gyötrelem véget már kezdi úgyérezni elhagyja minden tartaléka. Tán még egy ostromot bitrna, ilyen lények ellen, ám ez igy is több volt mint valaha is kiállt. Az iskolában nem fenyegete halálosvész, ott kedvére hülyéskedhetett praktikájával ha verekedés készülödött. Itt a valódi csatamezőn, éles dorongok és szabják közt, kinokkal telve hamarabb kifárad.
Felemeli társa, mire méginkább magához tér az álom szerű émejgésből. Kapaszkodni probál, de a rohanás ide-oda dobálja, amitől már haja is az égnek áll. Aztán megpillantja a távolban Peter-t. Ismeri öt is, nem hagyhatják hátra. mégis mit tehetne ő? Ivan S. Pretyakov, különös egyén, meglehetősen negatív, Shadow, sincs ott és Tao, a világtalant is vezetni kéne. Thorhalla, meg rossz hatással van nem csak Árnyékra, de az egész kis csipet-csapatra. Ki kell ötölni valamit mégpedig iziben.
- Landraf, társunk hátra ne hagyjuk! Ott terül Peter, mindjárt hátul! - kiállt oda az éppen feleszmélő férfire.
Bár hazai talajon tapos, szemlátomást nem egy talpra eset egyén. Izlelnie kéne még egy kicsit a hazai izeket, míg rájönn a Föld a biztosabb körlet számára. Szaladnak a szélnél is gyorsabban, keresi a kényelmesebb fogást, hogy ne hátráltassa James-et. Egyre aggódobban forgolodik hára-hátra felé, tartva az eséstől. Túl magas volna ez neki. Hirtelen még egy probléma nyilal fejébe.
Visszpördül feje egyenesen Tao-t keresve szemeivel, már távol van, jócskán tizméteren kivül, ahol még könnyű lenne a gondolati húllámhoszon való beszéd. Így halántékához tapasztja egy-egy ujját s Tao-ra összopntosit.
~Közel esedékes egy eleset zsoldos. Fény burjánz rajta s útunk hozzá esedékes. Kövesé szavam, míg elvezetem önt amarra, hol társim menedékük lelték.~
Üzeni neki mentálisan, majd lépésről lépésre adja az intrukciókat, merre haladjon, mire ügyeljen. Egyre zavarobb a sok holton való patogás, de figyelmét egyer inkább csak a vakra összegzi, kinek most még nagyobb baja van mint neki. Egészen....
Halloween megtántorodik közelérve a sziporkázó tetemhez. Imbolyog a lány körül minden, ahogy átfordul s látja, hogy könnyen esedékes lehet egy földet érés.
- Megállj! Tunya összvér ereszé, kérlek... - mondja gyorsan James-nek s igyekszik tölle szabadulni. Mert lehet, hogy a hulla még puhitana az esésen, de ha Halloween felette és ő kerül a szendvicsbe közéjük annak súlyos vérzés lehet a vége. Saját botlásaitol is ockodik, nehogy egy fejel magasabbról való padlófogástól. Ha Halloween rázuhan, Scar, bőrét viszi a vásárra és bizony száz helyen sérül meg.


#22 2009-02-15 23:23:01
Vérontó
A kis társaság tagjai – Thorhalla, Shadow, Reflexx, Scarlett és Halloween – könnyedén eljutnak a fénylő alakhoz. Thorhallának nem kell Landrafot cipelnie, ugyanis az végre teljesen magához tér, és felugrik.

- Nem értek semmit… SEMMIT, de ebben a hangban valamiért megbízom. Menjetek a fénylő testhez!

Ezzel Landraf Peter Castle felé fut, majd felkapja, utána pedig Taót is megfogja, és a fénylő hulla felé vezeti. Ivant is a fénylő test felé irányítja.

- Nem hagyunk hátra… senkit! Miattam kerültetek ide, de hazajuttatlak titeket, ígérem! Thor nevére!

Amikor pedig végre mindenki odaér a testhez, és mindenki megérinti… hatalmas villanás borítja be a területet, majd a kis csapat a következő pillanatban a Valhalla kastélyának egyik termében találja magát.


#23 2009-02-18 21:55:53
Vérontó
Miután végigmentek a föld alatti folyosón, és kiléptek a szabad ég alá, egy nyugodtabb területre érkezik a kis csapat. Itt vérontásnak semmi nyoma, se jégóriásnak, asgardinak, vagy bármi másnak. A szellő lágyan fújdogál, napsugarak hatolnak át a felhőkön az égen… Minden békés. Most megnézheti mindenki a térképet, és eldönthetik, hogy indulnak meg Loki kastélya felé, ami körülbelül egy napi járásra van Thorhalla emlékei szerint. Amennyiben kisebb csapatokra oszlik a társaság, úgy mostantól pontosan írja meg mindenki, ki kivel megy, merre haladnak a térkép szerint, valamint a mágiapontokat is mindenki vezesse becsületesen, pontosan!

Kezdődjék az Út…




#24 2009-02-19 07:14:29
Paladin
Kiérkezve körűl nézek, majd az idéglenes vezetőnk felé fordulok és felé intézem szavaimat.

- Thorhalla. A barlangrendszerbe téged neveztek ki idéglenes vezetőnek, de úgy gondolom, külön válva kéne mennünk, hisz ki tudja mik várnak a kastélyhoz vezető úton. Ha esetleg az egyik csapat bármilyen körűlmények között elvesznek, akkor a másiknak még mindig van esélye a tovább haladásra.
Legalább két csapatot kéne alkotnunk és ha szerény személyem megválaszthatja társait, az biztos, hogy én Peter-t választanám, mivel a vizek erejét birtokolja és a jólfésűl uriembert. Kérem ne vegye magára de elfelejtettem nevét. Ki a levegő erőket kapta. Így hárman a legjobb csapatot alkotnánk. Föld, Víz, Levegő.
Persze ha valaki még velünk tartana, azt nem bánom. De ez a hármas nagyon ütőképes lenne én úgy vélem.
Elgogadja javaslatomat? - kérdezem Thorhallát, miközben a kettő másik férfi felé is intéztem kérdésemet (Peter és Halloween), hisz az ő beleegyezésük is kell, akarnak-e egyáltalán velem jönni.

Ha elfogadja javaslatomat, akkor kérek valakítől egy íróeszközt, és valami papír félét, hogy nagyvonalakban le tudjam másolni a térképet. Amennyiben nincs, úgy a földben, kardom segítségével mutatom meg a szerintem legmegfelelőb utat, amin a ketté vált csapat mehetne.

Majd teszem fel ismét a javaslatomat, ha az előzőt elfogatták.
Szeerintem az egyik csapatnak szemből kéne mennie, míg a másiknak egy kisebb kitérővel a folyók és patakok mentén, majd a kastély oldalához érve, míg a másik csapat egyenesen, haladna a Loki vára felé. -majd mutatom a kerülő utat elsősorban Thorhallának és a többieknek is.
http://kepfeltoltes.hu/090219/httpimg413.imageshack.usimg4131617nvtelen1iv3.png_www.kepfeltoltes.hu_.png

-Azért lenne előnyös az egyik csapatnak ez az út, mert a folyók mentén egyrészt meg van az ivóvíz, másrész, esetleg egy kisebb tutajal vagy 1-2 kivágott farönkben megkapaszkodva gyorsabban leérnénk a folyó folyásának segítségével. Talán elég mély is. Szerintem meg van az legalább 1,5 - 2,5 méter. Te vagy erre felé ismerős Thorhalla. Milyen mély kb. a víz?

Ha nem fogadják el javaslatom, várom az érveket és a további másoktól származó ötletet.


#25 2009-02-19 10:03:33
Thorhalla
//Előzmény: Valhalla//

Kellő tisztelet és udvariasság Sathad? Miközben egyszerűen lenéznek minket és semmibe vesznek? Dühös pillantást küldtem felé, hívjuk őket földieknek, embereknek miközben lenéznek minket és semmibe vesznek? Ez nem így megy, de legalább a mondatának második felével egyet értettem, hogy igen, ha ők, akkor mi is. nem akartam ezeknek én megadni, egyáltalán az zavart, hogy szülőföldemen járnak és mindent csak becsmérelnek. Örüljenek annak, hogy az istenek földjén járhatnak, nem nekik ezzel is gondjaik vannak. Valaki túlságosan is hagyta, hogy elkanászodjanak, szánalom.
- Amora kedvesem, támogatom a moszattá változtatást – mondtam és szélesen mosolyodtam el. – Remekül passzolna hozzájuk… Sathad, ha a beszélgetést nem egy börtöncellában óhajtod megejteni, akkor amint ennek vége állok a szolgálatodra a tapasztalataim elmesélésével.
Az egy dolog, hogy mi ketten marjuk egymást, hiszen ellentétes oldalon álltunk, de hogy egy halandó… komolyan támogatni fogok egy Midgardi irtogatást, ha ennek az egésznek vége lesz. megérdemelnének egy újabb ostromot, de ezúttal a mi győzelmünkkel zárulna az egész. Csak egy biccentéssel vettem tudomásul, hogy nem tudják visszaszerezni nekem apám fegyverét. Mit is reméltem? Bah! Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy tényleg sikerülhetne, de nem. Akkor majd valamilyen másik fegyverrel kell boldogulnom és nem azzal, ami közel egy évszádig volt az enyém. Amelyiket ismertem, szinte már-már a lelkét is, ha mondhattuk, hogy egy kardnak van ilyen. Elmosolyodtam, amikor most Sathad „sértése” találta telibe Amora-t. igaza volt. jogos kérdés volt, hogy ez az ellentétszítás kitől is származott, tőlünk, vagy az emberektől?
Egyet kellett értenem Amora-val, immáron sokadjára, ami szegény kis lelkemnek kezdett túlságosan is sok lenni, hogy tisztelettel bánjanak azokkal a testekkel és így is gondoljanak rájuk. Lehetséges, hogy Thor pártiak voltak, ennek ellenére remek harcosok voltak, akik valójában is tiszteletet érdemeltek, mind egy másik istentől, mind egy szánalmas halandótól. Óriási tiszteletnek kellett volna vennie a halandóknak ezt, hogy ilyen remek harcosok testét kapták meg, nem, nekik még az is feljebb áll, hogy miként néznek ki. Komolyan nem etethetem meg őket egy kis tűzzel? Rostonsült mutáns rendel öt perccel ezelőttre…
- Hogy micsoda?! – kérdeztem élesen. – Hogy egy tonna?! Ez nem fair Amora, ilyen kitolás velem, miközben én pontosan a felét vagyok csak képes és erre a halandók pedig jobb asgardiak lesznek, mint én… - fordultam el tőle kissé sértődötten.
Úgysem az erőmre támaszkodtam soha sem, hanem a mágiámra egészen pontosan, a fél tonna is bőven elégnek bizonyult eddigi életem során, de ez, akkor is hátrányos megkülönböztetés a halandókkal szemben. Hallgattam, hogy ki kinek az alakját kapta meg, felismertem őket lényegében mindet, lehet, hogy nem beszélgettem velük soha sem, de akkor is a neveket, a külsőket felismertem és egy-kettőnek még a jellemét is ismertem. Hatalmas megtiszteltetés, amit meg sem érdemeltek volna, hogy ilyen kegyben részesüljenek. Sőt még a mágikus fegyvereiket is megkapták, ennyire elkeseredettek voltak. Türelmetlenül pillantottam végig mindenkin, hogy megkapják a fegyvereiket és képességek elmondását. Indultam volna már a legszívesebben.
Amora végül hozzám lépett és a Landraf kezéből elvett A Fényesség Szablyáját adta a kezembe. Elfintorodtam, ha azt reméli, hogy a lelkem sötétsége ettől fényesebb lesz, akkor csalódnia kellett. A saját kardomnak jobban örültem volna, az számtalanszor mentett már meg és óvta meg az életemet, de nem volt választási lehetőségem, ennek kellett örülnöm.
- Nem, valóban – bólintottam. – Értem, hogy miként működik, és tudod, hogy volt már dolgom mágikus fegyverrel…
Remélhetőleg senki sem fog semmit sem elrontani, mert annak nagyon rossz vége lenne. Én még talán tudom kezelni ezeket, hiszen több, mint ötszáz éve tanulok mágia használatot én tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy milyen nehéz ez. Csak reménykedni tudtam, hogy az ostoba halandók nem fognak katasztrófát okozni odakint. Még ha együtt is kényszerültem dolgozni ezekkel, akkor sem fogom nagyon törni magamat, hogy… csak együtt győzhettek, a szokásos ostoba klisé. Ezt reméltem, hogy Sathad sem gondolta komolyan. Kinyúltam, amikor egy térképet nyújtott át nekem. Na nem! ez azt akarja, hogy én bébicsőszködjem a halandók felett? Ennek elment minden maradék józan esze? Kizárt dolog, hogy vigyázzak rájuk, addig nem alacsonyodom le.
- Loki kastélyában lehet, hogy nem örülnek majd a Thor párti hősöknek – böktem a társaságra. – De ha ez az egyetlen módja, akkor… Adjátok át üdvözletemet uram lányának Hela-nak. Remélem még sokáig nem kell találkoznom vele olyan szempontból, hogy eljön a lelkemért…
Ketten, nem mégsem… hárman. Landri végre kezdte összeszedni magát és igazi férfiként viselkedni, jobban állt neki, mint a siránkozó kisfiú, annyi szent. Egyedül kellett volna mennem Loki kastélyában, már jártam arra, odatalálok, nem kellettek a halandók. Miért pont én? Ennél még a száműzetés is sokkal jobb volt, mintsem együtt dolgozni ezekkel, sőt vigyázni rá.
- Rendben, ha bármi gond van a kardon keresztül üzenek én is – mondtam. – Sok szerencsét! – már indultam volna, amikor Landraf még visszaszólt. – Asgardért! – mondtam mosolyogva.
Midgard engem nem érdekelt, így nem is tettem hozzá. Halloween még feltett egy kérdést, amire választ is kapott, majd mind a három másik eltűnt. Nos, akkor indulás. Vezessem őket, vettem egy mély levegőt, ezért még valaki nagyon, de nagyon meg fog fizetni, hogy erre kárhoztattak engem. A társaság felé fordultam, majd pedig megszólaltam asgardi nyelven.
< - Két parancs! – mondtam. – Akarom mondani tanács… azt akarom… szeretném, hogy mostantól az álca fenntartása miatt mindenki Asgardi nyelven beszéljen, illetve a Földet, ne Földként, hanem Midgardként emlegessétek, akármennyire is nem tetszik, az életetek múlhat ilyen apróságokon. >
Ezzel megfordultam és elindultam a folyosón, lassan mentem, hogy mindenki követni tudjon felemeltem az egyik kezemet és tűzgömb gyúlt felette, lámpásként szolgálva. Amint kiértünk, akkor szüntettem meg a kezemben ezt, majd, amikor Reflexx megszólat, akkor vettem ismét magamhoz a szót.
< - Engem nem érdekel, hogy ki merre akar menni, ha együtt maradunk van a legnagyobb esélyünk, mert csak én ismerem a helyi szokásokat és jellemzően mindkét asgardi oldal képviselőit, ha beszélni kéne velük valami miatt, mert beléjük botlunk – vontam meg a vállamat. – Én egyenesen arra fogok menni, a lehető leggyorsabb úton, nincs időnk ahhoz, hogy kerüljünk… legalább is nekem nincs, az én világom ez, a szülőföldem, mindent megteszek azért, hogy ne pusztuljon el, a segítségetekkel vagy anélkül is. Én ezen fogok menni – mutattam meg az utat a térképen. – Aki ezen akar, akkor az szóljon, aki velük, akkor itt a térkép. A vízen szerintem tud tutaj is menni, de az túlságosan is feltűnő bárki számára, ezenfelül szörnyek is lehetnek a vízben, akiknek immáron nem Loki parancsol, hanem más, és nem akarnék velük találkozni… Én továbbra is arra megyek, amit mondtam.>
Átnyújtottam a térképet Reflexxnek, majd pedig megfordultam és elindultam abba az irányba, amelyiket mutattam a térképen. Nem volt időm, reméltem, hogy a lehető legkevesebben jönnek velem, mert még csak feltartanának a feladatomban…

//folytatás: Skornhelm//

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 50 egység

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:21

#26 2009-02-19 15:41:25
Halloween
Vicces dolog... Nincs meg a napszemüvegem. A mutáns erőm viszont megvan. Ennek a hátrányára addig nem döbbentem rá, míg ki nem értünk a szabad ég alá, most viszont eléggé erősen jelentkeznek a hátulütői. Mint például az, hogy átvettem Tao eddigi szerepét, úgymint most én vagyok az, aki nem lát semmit. Na jó, ez így túlzás, ha a kezemmel "leárnyékolom" a szememet, akkor látok. Nem sokat, de látok. Lehet, hogy elkelne egy kötés a szememre? De akkor meg az miatt nem tudnám használni a szememet... Mindenesetre ebben a - szerintem nem kicsit megalázó, a többiek szemszögéből esetleg vicces - pózban megtekintem a térképet és Reflexx utitervét.
<- Szerintem a folyó azon részén kellene mennünk, ami közelebb van hozzánk. Igaz, hogy ha nem akarunk eltérni nagyon az úttól, akkor csak a táv egynegyedét tehetnénk meg rajta, de azalatt elegendő ivóvizet tudnánk elrakni, hiszen a táv csak egynapi, és ha valóban érintetlen Loki kastélya, akkor ott is kell lennie valami ehetőnek és ihatónak. A másik út legalább az út hosszának egyötödével, ha nem a negyedével lenne hosszabb, mert hiába haladnánk gyorsabban egy tutajjal, ahhoz előbb még össze kellene eszkábálni egyet, és azzal is csak fárasztanánk magunkat, nem beszélve arról, hogy amíg azon dolgozunk, hogy fát szerezzünk hozzá, addig könnyű célpontok vagyunk. -> mutatok rá a Reflexx által javasolt út hibáira, miután alaposan átnéztem a térképet. A már említett helyzet miatt ez némi időt vett igénybe.
<- Ha jól látom, annál a sarokrésznél is kisebbek a hegyek, azzal még inkább rövidítenénk az utat, ha meg mégsem teljesen olyan, mint kellene lennie, legfeljebb alkalmazzuk, pontosabban Thorhalla alkalmazza, elvégre most az övé, a fény szablyájának a teleportáló-erejét, hogy átjussunk rajta. Igaz, hogy az utunk során így nagyrészt nyílt terepen leszünk, de a másik úton csak annyival több ideig lennénk biztonságban, amennyivel nagyobb távot kellene megtennünk, tehát gyakorlatilag ez a kevésbé veszélyes. Ráadásul a sík terepen ama előny is megvan, hogy, bár a jégóriások messzebről észre tudnának venni, hisz nincs ami takarjon, mi jóval kisebbek vagyunk náluk, így hamarabb vehetjük észre őket, és el is kerülhetjük még időben. Elvégre ahol mi nem tudunk elbújni, ott ők még kevésbé. És véleményem szerint nem kellene külön válnunk, mert különböző erőket kaptunk, így kiegészíthetjük egymásét, amire ha más-más irányba megyünk, nem lennénk képesek. -> fejtem ki az én ötletemet. Nem sokkal jobb, mint a másik, de jobb, és per pillanat ez nekem elég. Ugyan Thorhalla is muatatott egy utat légvonalban, de azt meg túl kiszámíthatónak ítélem, ezért mutatok a többeknek egyfajta amalgám megoldást. Remélem másnak időközben támad egy még ennél is pofásabb terve, mert nincs túl sok kedvem ily módon kísérteni a szerencsénket. Mert ha mégse vennénk észre időben azokat a dögöket, akkor az én hibám lesz, ha valakinek baja esik. Persze, ha Thorhalla nem fogadja el még ezeket az apró kitérőket sem, akkor követem őt, de veszekedni nem fogok leállni emiatt. Utána Tao-hoz lépek.
<- Ha csatára kerülne a sor, kellene a segítséged, nem várt problémám akadt. Túl sok itt a fény... -> mondom neki halkan, míg körbemutatok a tájon.
<- Az én látásom felcserélődött a mutáns erőm által, napszemüveg nélkül nem látok, azt meg elvesztettem az átalakulás során. -> ecsetelem a problémát.



#27 2009-02-19 16:56:00
Scarlett
Istáplása hamarabb válik mihasznává mint remélte, Amora egyetlen intésével oldja fel Tao minden kinnját, megcsupaszitva testét a rontáskotól. Acsarkodásaiknak sorra egyre csak dagad a tisztelet és a kegy erényét el nem ismerve. Hol Ivan S. Pretyakov felől érkezik, hol pedig Thorhalla-tól megy komolyabb szitkozodás, egyre csak ragájozva az ellenszenvet köreikben.
Jól látja az istenség, Sathad, a földiek jól értenek a vivódáshoz, többségük lételeme. Scarlett csak némán gyászolja a megértetséget. Mindenki kap a szó markolata útán, hol igazság, hol tagadás nevére, mind hiába. Végül mégis csak a Hírnőknek kell térdre roggyanva példát statuálnia vendégei mellett. Mire kibontakozik a megszerzet tudás mellé némi tolerancia.
Esdekel segitségért, a lány azonbn szavába nem vágva, mégsem teregeti fel neki kérdést. Mert hát hogy lehet az: hogy előszőr aztmondja ennyien maradtunk, majd kiderül akadnak még asgardiak evidéken. Nehéz szivvel szól a férfi s méginkább kavarják az aggájokat az idegenség. Mindehez persze elvárják, hogy egyként bánjanak velük, teljesmegértés.
Jóakarói kivánságából magasra szökik a manó, elhagyva kórábbi állagát s súdáran szenderül a magosba. S lám, majd egy főnyi magaslatból szelve a levegőt, a vágyot angyságot is túlhaladva elképedve mered magára. Egész termete, fazona olyan alakot öltött amit a mesék sem emelegetnek. Persze, melyik mese szól szűk, mindenhol feszülős bőrrucis csajszikról? Smile
Enyhén szellős, méginkább hűvös érzést kelt, nem csak a megszokot tájékon. Biztos ez a tradiciónális viselet? Scar, már kételkedik. Tán túl sok időt töltött Amora külföldön s összekevert valamit. A földet csutakolja haja, mi mellesleg szőke, jobban meglátszik benne a pór. Olyannyira elekad szava, hogy csak némán bámúl magára, az olyan szerkóban mit soha fel nem venne. Túlajdonképpen senki sem tenné, ha csak nem pénzért és szerény erkölcsel rendelkező az illető. Máris hiányolja a régi törpe voltát, jobbvolt neki ott, csak akkor még nem tudta. Most mindenki a nyálcsorgató fajtából az ő feszülős felein bámészkodhat. Vagy nem ő volt a legjobban felháborodva? Most meg is kapta. Wink
Van is egy fegyvere, finom kézimegmunkálás és csinos darab. Ám mégis csak a vér szerszáma s csak gonyosan nézzi, egészen távolról. Viselni kéntelen mert visszaszál a gazdihoz. Remek. Haja pedig még mindig a földnek mered, kosza és görönygyős lobonc. Hátráltatja a mozgást, mindig ott sündörög, hol nem illene. Pedig kedveli ha hosszú, de ez már túlzás! Fogja a pengét és fürészel is belőle. Egészen félbe, ideálra szabva a felesleget.
ekkor hallja, hogy holtak alakját öltötték fel, ami kissé kelemetlen, mi több illedelmesen kéne velük bánni. A fene, ezzel elkéset, Sathad. Scarlett már befejezi amit elekedet. Ekkor téved oda Peter, hogy útbaigazitást kérjen töle.

- Régi oldalodon álló feled volnák, Peter. Scarlett, miként egykor ismertél. Valhalla fallain belül vertük most fel tanyánk, várva s keresve mit töévök légyünk, hogy késöbb útra kélve tegyünk a tehetött. Maradj vélem.
Mondja, majd megfogja a srác kezét. Baljában addig felgöbölygeti a szalmás aranyló gabancot. Egyszeriben gyüri össze, mint az újságot szokás.
- Óhajtod mint szuvenirt? - kérdi kedvesen Peter-től és a kezébe nyomja a szöke hajzatott. Very Happy Neki így is mard elegendő még.
Hamar hallja aztán, hogy Karnilla, a Nap Úrnőjének bőrébe bújt. Már tudja kivolt életében ez a gyenge elméjü. harcbav vonulni egyszál áhitatban, nem is csoda, hogy elpatkolt a drága. Szerencsére a félbe szelt feje még egyben került Scarlett-hez, szépen is festene cipzáros főbel. Szellős könnyeben lehetne kiengedni fejgőzt, bár nem lenne túl praktikus.
Fény penge, és világithat a félhomájban? Nem is rossz. Megnézzve megint a vágóeszközt és beleborzong, hogy ezzel ölnie is kellhet.
- Mint új gazda s parancsoló keresztelem át Napsugárrá. - mondja vetve is egy mosoly, ami vidáman tükrözik az éles pengén, mint ami egyetért.
Sokba sem telik s már nyilik az átjáró, lelép a harom istenség. Ök pedig útra kellnek, hogy mielöbb Loki rezidenciájához érjenek. Nem hiszi, találhatnak arra bármi kutyafülét is, de jobb ötlete nincs. Idegen kalauzuk a helybéli Thorhalla, láthatolag nyugszik az a tűzokádó kedélye, amit úgy nem szimpatizál. Követi maga útán rángatva Peter-t, sajnos lemadarhat amilyen elveszet lélek.

Hamar ki is érnek, ahol mindjárt nyalakodás indul, hogy kinek nagyobb a szája a tervekben. A nap csodásan siklik fenn a magasba, fényt vetve új csupaszos, de méginkább szabad mivoltára. Mégy levegő, újabb üditő friss értés s a világ körülötte megpihen egy szende pillanatban.
Lehunyja szemeit, elképzeli, miként festene e külem úgy ahogy az ő saját teste igazi voltában. Még fiatalon, ahogy megálmodja az öregesnek tünő már tapasztalt leleke.
http://i40.tinypic.com/n5lij8.jpg
Nem vitás egész más lenne, ha azgardinak születik, itt cseperedik, isteni fatyként. Oly csódák közt amit az otthoniak csak álmaikban ringatnak. Bársonyos fuvalatok mámoritó kápráztatásban érzi e ősföld lüktetsét. Milyen lehet az élet? Kiváncsian fut képzelete szerte a réteken, helyi szólások idézte elandalitó völgyeken s tüneményes hegyeken, mik még mit búvnak meg. Könnyed szárnakon lebegve súhan keresztül lélekszemlélete a távolban elétáruló, még megismerésre váró országban. A káprázatok földjén.
Fel sem meról a többiben, mit is járnak, csak a halál s dögszak kinozza s emészti mind mardalékává lelkük. De ő még látni akar, úgy mint rég.
- Én kisérem a szakadárok - teszi hozzá, s áll Reflexx mellé támogatva ötletét. Itt nincs mese egyik oldal sem lehet gyenge. Kérdő szeme Peter-re potyan, érdeklődve ő vajon miként ittél....

Szerszám: "Napsugár"
Bűbáj: 50 mana


#28 2009-02-19 21:17:28
Peter Castle
Figyelmesen követem amit a lány mond. Scarlett...tényleg már ismerős is valahonnan egyszer-kétszer már találkoztam vele. Hiába kicsi a világ ...pillanatok alatt minden eszembe jut Scarlettről és így tudom benne megbízhatok így vele tartok.

-Rendben veled maradok...Scarlett. Majd hozzáközeledvén hirtelen észreveszek mást is. Reflexxre nézek ,Scarlett meg énrám.

-Rendben van akkor mi hárman leszünk egy csapatban. Scarlett, Reflexx és én. Maradjunk szorosan együtt!

Szószerint csak futkároztam Scarlett után mert még mindig nehezen tudom felfogni a történteket ez az eszméletvesztés mély sevbet hagyott bennem, de szerencsére azt azért még tudom ,hogy ki vagyok és mit keresek itt. És szerencsém is van mert rátaláltam egy régi jó ismerősre Scarlettre. Harcos lettem ,hát harcosként is kell most viselkednem.

-Jómagam nem vagyok jó kapitány, se főnök, vezető stb. Scarlett én rádbízom a főbb döntéseket.

Fegyver:Hullámhozó
Mágia:50 egység


#29 2009-02-19 21:45:43
Tao
*Tao lassan megbarátkozik új külsejével, mint kiderül a szemnek is megvan a maga oka, nem is olyan rossz. A zöld haj kissé szokatlan, de végülis csak átmeneti.*
<-Skurg. *Ízlelgette a nevet, igyekezett ráállni, hogyha a nevén szólítják, egyből felkapja a fejét.
<-Mindenben egyet értek Vanirral, legfőképp abban, hogy együtt kell maradnunk. Sathad külön kiemelte, hogy csak együtt lehet esélyünk, és Lokit nem kell meglepnünk, felesleges két ldalról megközelíteni a várát. Ha valaki mégis lenne ott, az nyilván már rég tud arról, hogy itt vagyunk hála a jégóriásoknak. Felesleges az időt húzni, irány egyenesen a várba, ahogy Thorhalla is mondta. Mostantól ne használjátok az erdeti neveteket sem, lebuktathat, ahogy a fegyverek átnevezése is, mégha olyan "cuki" is.
*Ezután Halloween lép hozzá, hogy segítséget kérjen.*
<-Nos, gondolom a napszemüveg feltűnő lenne... Nos, ha harcra kerül a sor, megpróbálhatok árnyékot idézni a szemeid elé, ha ez segít, addigis megpróbálok valami szemellenző szerűséget összedobni neked, ezek a kalászok megfelelőek lesznek.
*Szerencsére Tao megtanulta anyjától, hogyan kell szalmakalapot fonni, menet közben sem tarthat tovább egy óránál, és a célra megfelelő. Talán nem lesz tökéletes, ahogy trendi sem, de nem is ez a lényeg. El is kezdi a közelben lévő néhány szállal a munkát.*



#30 2009-02-19 22:38:12
Shadow
Nagyot sóhajtok. Hát hősök ide vagy oda, egy kicsit más a ruházkodásuk, mint amihez szoktam, de valahogyan most csak sikerül megszoknom egy ideig ezt. Amora elregéli, hogy milyen képességeink lettek az új alakkal, meg, hogy mire is képes az új fegyver, ami nálunk van éppen.
- Oké, ez a mágikus húkusz-pókusz elsőre elég keménynek tűnik, de majd valahogy csak beletanulunk hamar – pillantok végig a többiekre, majd tekintetem Thorhallara, téved, végül át Landrafra aki végre kicsit magára talál.
- Éljen Asgard és Midgard! - mondom számat félre húzva, s amint eltűnnek megindulok Halla után.
- nézd...ááá – kicsit összeszedem a gondolataimat
< - Nézd, őszintén ez az egész helyzet valahol vicces, valahol szánalmas, s ráadásul még őrültség is. Nem tudom hogy Amora és Sathed mire gondoltak, de ebből a bandából nem lesz egységes csapat, ami nélkül itt gondok lesznek. Sok infót kaptunk, de lényegében azokat amik fontosak lennének, ott a konkrét dolgok helyén puszta sejtések vannak, amik nem érnek sokat. Ha Midgardi az ipse aki áll az egész mögött, akkor lehet valamivel könnyebb lesz a szitu, de valahogy még ez is olyan bizonytalan. - > mondom a véleményemet, majd kiérve a járatból elhallgatok. Reflexx veszi át a szót, majd érvek, ellenérvek kezdenek el száguldozni a levegőben, s a végére a kis „csapatom” is ketté szakad. Reflexxhez lépek egy kedves mosollyal az arcomon, majd „megigazítom” a gallérját.
< - Jól figyelj most rám, mert csak egyszer mondom el, amit akarok. Scarlett önszántából megy veletek, de ha egy hajszála is meggörbül, akkor ne kerülj a szemem elé egyik világba se! - > ezzel elengedem, majd Scarlettre nézek.
< - Kérlek nagyon vigyázz magadra, s ha lehet ügyelj a veletek tartókra is. Kell most mindenkinek a segítsége. - > ezután biccentek egyet feléjük, s megindulok Thorhalla után, gyorsan felzárkózva. Nem nézek vissza a többiekre, csak azt nézem meg kikkel tartok, s végül Hallahoz szólok.
< -Kérlek mesélj néhány helyi szokást és köszönést, mert az is gyanús lehet, ha csak némán ácsorgunk melletted, míg te beszélsz - > hangom csendes, de minek kiabálnék, mikor ott áll mellettem, miközben tartom a tempóját a nőnek.


#31 2009-02-19 23:52:51
Vérontó
Peter Castle, Reflexx és Scarlett tehát kisebb kerülővel indulnak meg a kastély felé. Számukra az első a helyszín a Lidércláp.

Thorhalla, Tao, Shadow, Ivan és Halloween egyenesen előre indulnak, kitérő nélkül. Ők először Skornhelm városába érkeznek meg.


#32 2009-03-19 18:59:46
Vérontó
A csuklyás „önrobbantása”, mint kiderül, egy mindent beborító teleportáló varázslat is volt egyben, így a kis társaság tagjai most újra Asgard földjein találják magukat… de ez a hely sem jobb most, mint az Alvilág, sőt. Épp egy csata kellős közepén találják magukat. A megmaradt, maroknyi asgardi isten és istennő, valamint a valkűrök épp egy utolsó, elkeseredett összecsapásban küzdenek a jégóriások, tursasok, démonok, vérfarkasok, trollok seregeivel. Már jóval kisebb az összhang a szörnyek között, néha egymásnak is esnek, és az erejük is kisebb, mintha az eddig őket irányító ismeretlen erő már nem tartaná őket kordában. Ettől függetlenül a számuk még mindig túlságosan nagy, ráadásul… immár egy gigantikus kígyó is mészárolja az asgardiakat, akik ellen esélyük sincs.



Thorhalla egyből felismerheti a legendás szörnyeteget: Jörmungand, Loki szolgálója, aki a vízben, a tengerekben él és a legenda szerint testével körbeveszi az egész világot, úgy, hogy mikor körbeér, szája a farkába harap. Azt mondják, az asgardi Ragnarök idején ő is az asgardi istenek ellen vonul majd Loki seregeivel, csakúgy, mint a többi szörny, jégóriás, és egyéb rémek… Tehát végül megtörtént. Ez a Ragnarök. Asgard vége.

De hogy hogy lehetséges ez, mikor Jörmungandot csak Loki irányíthatja, ráadásul ő sem merte sosem használni, félve az erejétől, az rejtély. Landraf, Hela és a két lélek egyelőre sehol, és a hatalmas kígyó lecsapni készül, éppen a kis csapat tagjaira…

Egyetlen esélyük van, és csak akkor győzhetnek, ha most gyorsan, okosan cselekednek, és mindent beleadva, félretéve minden nézeteltérést, összefognak…

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 20 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 45 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 30 egység

Tao / Skurg
Fegyver: Árnyszem
Mágia: 30 egység

Ivan S. Pretyakov / Hoder
Fegyverek: Cikázók
Mágia: 30 egység

Peter Castle / Idunn
Fegyver: Hullámhozó
Mágia: 41 egység

Reflexx / Hermod
Fegyver: Rengető
Mágia: 35 egység

Scarlett / Karnilla
Fegyver: Napfény
Mágia: 40 egység


#33 2009-03-19 20:10:21
Thorhalla
//Előzmény: Alvilág//

Amikor magamhoz tértem nem volt nehéz kitalálnom, hogy hol is voltam újra, Asgard földjei, a távolban nem is olyan messze tőlünk csata folyt, a sajátjaim harcoltak. Pontosabban melyik sajátjaim? Istenek, istennők és valkűrök egykor voltak a társaim, de ugyanúgy harcoltam már a jégóriásokkal és trollokkal együtt a listámban a tursasok, démonok, vérfarkasok, hordáival még nem hozott össze a sors, az élet furcsa és kegyetlen fordulatokat hoz, és ez is ilyen volt. muszáj volt tennünk valamit, de valami más volt. Feltűnt, hogy nem harcolnak annyira közösen, mint korábban láttuk volna akár Skornhelm romjai között. Majd pedig feltűnt, hogy még votl ott valaki, vagyis valami, ösztönösen léptem hátra kettőt. Ahogyan a távolt néztem a korábbi harag és gyűlölet eltűnt az arcomról helyette halványan félelem, döbbenet és kétségbeesés tűnt fel. Egyszerűen nem akartam hinni, amit látok. Nekem azon az oldalon kellett volna lennem, ahol a szörnyek is vannak, hiszen Loki serege volt, de most mégsem, nem ő irányította
< - Ezt nem hiszem el – nyögtem fel kétségbeesetten. – Először a nővér, most pedig a báty. Jörmungand, uram egyik fia… ez itt a Ragnarök… A világomnak vége, Asgardnak vége. Nem… ez nem lehet… nem történhet meg. Meg kell akadályozni. >
Minden erőmre szükség volt, hogy ne menjek oda Ivánhoz és mártsam bele a kardomat a gyomrába, majd ha sikerült legyőzni az ellenséget utána. Igen, utána meg fog fizetni érte, de most nem volt rá lehetőségem, sajnos viszonylag jó harcos volt, így muszáj volt, dühösen szorítottam össze a kezemet nem hittem el, hogy ehhez kell folyamodnom. Most valaki igen nagyot fog röhögni Thorhalla Hyrrokkin-en, ha meghalja azt, amit készülök mondani. Nyeltem egy nagyot, majd pedig végül megszólaltam.
< - Könyörgöm segítsetek, tudom, hogy nem a világotok és nem érdeketek, de kérlek… – fordultam a halandók felé félre téve minden büszkeségemet, egy pillanatra olyan voltam, mint régen mielőtt Loki-val találkoztam volna. – Segítsetek, hogy ne legyen vége az otthonomnak! >
Végül visszafordítottam a tekintetemet és csatára meredtem, vártam a halandók válaszát, bár nem voltam képes túlságosan sokáig nézni. Loki-nak kellett volna azt a sereget vezetnie, de ő pedig halott volt, ő nem hagyta volna ezt talán, de ki tudja, ha parancsba adta volna, akkor most én is ott lennék, de most ő nem volt itt és Thor sem, nekünk kellett megállítani ezeket a szörnyeket, mert nem volt ki parancsoljon nekik. Nem akartam a világom pusztulását, akármennyire is gyűlöltem a Thor pártján állókat és a villámok urát, akkor sem akartam, hogy minden sivár és romos legyen. Itt győznünk kellett, hogy utána visszaszerezhessük a lelkeket, hogy újra itt legyen mind a ketten, hogy rendet teremtsenek. Egyszerűen nem értettem, hogy miként került ide Jörmungand, hogyan került ide az óceánok legmélyéről? Loki biztosan nem hozta elő, hiszen nem hiszem, hogy használni akarta Thor ellen a saját fiát. Ráadásul minket vett célba.
Kérés nélkül tettem a mágiámat a fegyverekre, azokról, amelyeken nem volt már rajta, majd pedig védekező állást vettem fel. Volt egy ötletem, de kockázatosnak minősült, felteleportálni és kiszúrni a két szemét. Angolt kell használni, fogalmam sem volt, hogy megérti-e az asgardit, de nem mertem kockáztatni, angolul biztosan nem tud.
- A szemeit, vakítsuk meg! – mondtam angolul. – Fogalmam sincs, hogy mi a gyengéje, de a szeme elsőre szerintem jó ötlet, aztán a nyelve, majd ha kellően eltereltük a figyelmét kettőbe vágjuk…
< - Loki bocsáss meg azért, amit a fiaddal készülünk tenni – mondtam halkan. – De nem vagy itt, hogy megfékezd…>
Majd pedig, ha megvan az önként jelentkező, aki csatlakozik hozzám ezen úton, akkor el is indultam, hogy támadjak, egyelőre kard használata nélkül hátha sikerül a közelébe jutni, felugrani hozzá, vagy a hátára és azon felmászni a kellő távon, nem maradt sok mágia a szablyájában nem akartam ennyire elsietni még azt, hogy azt használom.

Fegyver: Fényesség szablyája
Mágia: 20 egység


#34 2009-03-19 20:53:00
Peter Castle
Azonnal felfigyeltem amikor a csuklyás alak megszólalt és a következő pillanatban már ismét teleportálódtunk, méghozzá egy háború kellős közebébe. Ismerős a helyszín, itt már jártunk is ez Asgard egy pusztasága. A legtöbbünknek már nagyban elfogytak a mágiái ,nekem most viszonylag még mindig sok van. Mindenki küzd mindenkivel. 8-an vagyunk és ki kell találnunk valami jó stratégiát. Talán ma elpusztul a híres Asgard a jégóriások, hószörnyetegek és istenek hazája. Háborúznak és sokan vannak. A Ragnarök eljött...
41 egységem van. Ezt azonnal bevetem, ha kell, ha nem.

(holnap nem írok...és tudom ez is ratyi lett)


#35 2009-03-19 21:20:08
Saviour
Tudtam, úgy tudtam! Ebben a rohadt Asgardban mindent áthatolhatatlan erőtér véd? Az a hülye picsa Hela is csinálhatna egymillió jó és mégjobb dolgot ahelyett, hogy két szaros lelket véd. Elégettem volna a két lelket, és pápá, nem lett volna az egész... ehelyett mi történik? Megjelenik a csuklyás, és szórakozik... na várjunk. Ghost? Mi a halált keres itt... ó-ó... már értem. Ghost akarja Thort és Lokit... de nem kapja meg. Hela se lehet ott mindenhol, hiába vannak nála a lelkek, én meg... mindenhol ott vagyok. Gonosz vagyok, bosszúálló, és egyedül körbeveszlek. De most más dolog van, mert Ghost feladja... teleportál, és eltűnik. Mi meg itt vagyunk. Egy csatában.

A csatában. A Ragnarökben... Thor... a mi világunk Thorja, nameg Zack is mesélt erről, de sose hittem, hogy létezhet ilyen gyönyörű dolog...

Ragnarök. Minden itt van, hogy elpusztítsa Asgardot. Itt, ahol Loki, akit Asgard gyermekeként neveltek, de semmi köze nincs Asgardhoz, az végre bosszút álljon az egészen, kiírtsa egész Asgardot. Hogy megszabadítsa a világot ezektől az isteneknek csúfolt férgektől a saját férgeivel. Ahol olyan erők csapnak össze, amihez az átlagos embereknek közük sincsen. Ahol egyszerre van vég, kezdet, születés, és halál... ilyen gyönyörűségről eddig csak álmodni tudtam. Pörög fel az adrenalinom... istenem, megint azt érzem, hogy itt vér fog folyni, és a helyzet egyre csak gyönörűbb.: Thorhalla... könyörög. Könyörög. Nekünk, kis szaros utolsó halandóknak könyörög, és azt várja el tőlünk, hogy segítsünk neki. Eddig csak mosolyogtam. Most már vigyorgok. Vicsorgok. Egy istennő nekem könyörög, hogy mentsem meg a világát... hát lehet ennél szebb valami? Kötve hiszem. De engem továbbra sem érdekel az egész, de egy ilyen csatát nem fogok kihagyni. Fogalmam sincs igazából, hogy hány résztvevője van a csatának, és hány érdek ütközik itt, de én leszek az N+1-edik fél: aki mindenki ellen van.

Lassú léptekkel megindulok a csata felé. Majdnem tyúklépésben. Nem szabad elsietni a dolgot. A bige (igen, Nefi, én minden karakterednek adok becenevet) már rögtön az óriáskígyónak esne neki... nem is tudom, hogy melyikük a nagyobb kígyó, akár rokonok is lehetnének. Itt áskálódik, és lenéz minket, aztán meg könyörög... hát, az én segítségemet megkapja a harcban. De nem fogom visszafogni magam. Kicsit nagyobbra veszem a lépteimet, de még mindig elég messze vagyok az egész csata helyszínétől... de gyorsítok. Hosszú lépések... nem, nem az alkohol, hanem most hosszúak a lépéseim, aztán már rohanok. Asgardi lábakkal... ez elképesztő sebességet jelent. Lendületem egyre hatalmasabb, fegyvereimet az arcom elé emelem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz az első cucc, aminek nekirohanok, de két ponton, fejmagasságban, és gyomormagasságban szúrom belé a fegyvereimet. Lehet vérfarkas, tursas, asgardi... nekem egyre megy.

A belészúrt dolgokkal (ha sikerült persze) felemelem, és nekihajítom egy másik dolognak. Bizonyára észre fognak venni, és nekem fognak támadni, de nem hiába vagyok a saját realitásom legjobb közelharcosa (by Z). A hozzám legközelebb álló izének, ha velem van, ha nem, ha támad ha nem, elkapom a karját. Ha támad, akkor a támadó karját kapom el... és kitöröm, majd ezt élő pajzsként használva robogok be a többi közé. Aztán már tényleg nem fogom vissza magam. Kissebb ugrásokkal közlekedek, hogy ne legyek sokat a földön, sebezhetően. Oldalazva térek ki az engem ért támadások elől, és a támadónak azt a végtagját, amivel meg akart támadni, legyen az kar, láb, kar, amiben fegyver van, egyszerűen levágom, aztán keresek magamnak újabb ellenséget... egy elvesztett végtaggal nem tart sokáig elvérezni még egy mágikus lénynek sem. A kígyó felé próbálok utat törni, akár a többieknek, akár magamnak... fogalmam sincs. Csak megyek, és kivégzem azt, ami az utamba kerül... mert nekem ezek az életek nem fontosak. Senki élete nem fontos nekem.

Még a sajátom sem.


#36 2009-03-19 21:55:51
Tao
*Hiába minden próbálkozás, és erőlködés, a támadásokat csak úgy tudja feltartani a csuklyás, hogy maradék erejét is feláldozza, így búcsút inthetnek a békés megoldásnak... Villanás, filmszakadás, álom, távoli ország, repülés a tömegek felett, odalenn csak rabszolgák, a magasban isten vagy, de magányos, a pórok legalább az élet mindennapi örömein vígadhatnak, saját szárnyadat téped ki, és zuhansz közéjük, de fejjel a sárban, fulladozva az átlagos napoktól érzed, hogy repülni akarsz, de már nincs mivel, ugrálsz csak, mint mindenki más, hogy magasabbra érjen, ahol még firss a levegő, de a lehetetlenség erősen csak arccul, hogy félreérthetetlenül szemedbe köpje, nem győzhetsz. Ébredés, éles fény, Tao szemét törli a portól, lassan kibontakozik előtte a csata látképe, mely közelebb van, mint kéne. A szokásos küzdő felek közt egy új lény is megjelenik, amolyan kígyó féle, első benyomás a lényről Taoban: túl nagy. Túl nagy ahhoz, hogy sokáig feltartsa, ha nem mágikus, akkor képességével némi időre lebéníthatja, de méretei miatt nyilván akkora erőt képes kifejteni a lény, mely meghaladja Tao kapacitásait, és az energiakitörés túl nagy kockázatot jelent, ájulás egy csatatéren egyenlő a halállal. Tehát más terv kell. Először is a kígyó támad, menekülni kell, de gyorsabb, Thorhallánál kard van, de nem menekülhetünk vele örökké. És eddigiek során először nem csak emberien viselkedik, de egy használható tervvel is áll elő, olyan jóval, hogy érdemes továbbfejleszteni. Tao megértő pillantást vet felé, majd mellé lép, és elindul vele együtt a lény felé.*
-Ha cinkes a helyzet, teleportálj engem a fejére, mágiával megvakíthatom.*Rohanni kezd a lény felé, felkészül, hogy a támadása végrehajtásakor kitérjen egy ugrással, majd megpróbáljon felszökkenni a - támadás miatt alacsonyra kerülő - fejére. Ha nem sikerül a terv, akkor Thorhallára számít csak.*
~Van még értelme egyáltalán ennek a harcnak, most, hogy Loki és Thor teste is ismeretlen helyen van, lelkük Helánál aki meg akar minket ölni, mi pedig a semmi közepén egy hatalmas csatában? Mindegy, Thorhalla emberien viselkedik, ha azt akarom, hogy megtartsa ezt a jó szokását, jutalmaznom kell érte.~


#37 2009-03-20 00:25:27
Shadow
Káosz. Ez az egy szó, mely leírja a jelenlegi helyzetet teljesen. Csupán egyetlen szó, s milyen találó, milyen beszédes. James szavai, a körülöttem lévő csata, a saját cselekedeteim, Hela őrültsége. Véletlenek teljes láncolata, s nem logikusan egymás után fűzhető események sorozata. Legalábbis, egy résztvevő számára nem az, de lehet egy külső szemlélő látja a logikát. Én csupán sikertelen támadásokat, majd egy nagy robbanást...
Ezek után egy harcmező, s egy olyan helyzet, mely már döntés elé állít tényleg.
- Halloween... - lassan a fiúra nézek - ...A Földön nem vár más... - a „Földön” szót nagyon kihangsúlyozom, éreztetve, hogy mire is gondolok. Ő itt van, s rajta kívül, más nem köt a Földhöz születésemen kívül. - ...és most elsőre itt van dolgunk. - hangomból kiveszik az érzelem. Hűvös nyugalommal nézek végig a csatamezőn, majd Hallara nézek, mikor könyörögni kezd. Megindulok felé, s amint mellé érek lefékezek.
- Szedd össze magad! - hangomban nincs együtt érzés se, ahogy más sincs. - Egy nap tuti elpusztul Asgard, de az a nap nem ma, s nem holnap lesz! - ujjaim jobban rászorulnak a kard markolatára, s két suhintás. Két azonos lényt idézek: Vörös tűz sárkányokat.
- Na álljunk neki söpörjük ki innét ezt a csőcseléket – Felpillantok a kígyóra. - magamra vonom a figyelmét a kígyónak. Remélem, hogy elég időtök lesz, hogy cselekedjetek! - Ezzel felugrok az egyik sárkány hátára, s azonnal felszállok vele. A másik is követ fel egyenesen az ég felé a kígyóval egy magasságba, vagy inkább még feljebb, ha lehet. A másik sárkány folyamatosan tűzzel támadja, a testét, hogy magára vonja a nagyra nőtt giliszta figyelmét. Ha kimúlna, akkor újat idézek, míg az a sárkány, mely hátán én vagyok tartja a lénytől a távolságot, de szem előtt maradok azért a számára. Remélem sikerül annyit elérnem, hogy a kígyó csak rám figyeljen, s a többiekre ne.


#38 2009-03-20 06:25:17
Paladin
Elkövetkezett az Asgardi háború. Már engem nem érdekel... csupán annyi, hogy életben maradjak és vissza jussak a földre. Nem érdekel, hogy mi lesz ennek a világnak a sorsa. Ahogy észre vettem őket sem érdekli mi lesz az én világom sorsa. Ezt nevezik kölcsönös tiszteletnek. Ami ha az egyik félnél meg van akkor a másiknál nincs, és most egyikünknél sincs meg.
A csatatéren egy pillanatig nem mozdulok, mert megpillantom A.Z.T. Óriási nagy kícsószerű lény. Nem mondom... de Asgard sorsa leálldozott, ha a lényt nem csapják ki.

-Nocsak-nocsak. Ez a pillanat is elérkezett? Thorhalla, aki minden és mindenki felett áll, segítséget kér? Én nem felejtettem el mit mondtam magamnak. Egyszer úgy is bajban leszel és könyörögni fogsz a gyenge Midgardiakért. Tudod mit? Nem emelkedek felűl rajtad. Inkább ugyan olyan leszek mint te. -majd ökölbe szorítom a kezemet, és középső ujjamat felmutatom. - Ennyit a segítségkérésedre. A kígyót meg intézzétek el! Én csak 2személyre fogok figyelni. Sckarlett-re, és arra aki a leghűségesebb személyiségéhez és nem hódol be nektek. Ivánnak. -majd Sckarlettre és Ivánra nézek és bizalom gerjesztő arcot veszek fel, és Ivannak egy kézfogásra nyújtom kezemet. - Ha ők bajba kerűlnek, akkor segítek nekik. De a többieknek, akik most izomból nyalják az Asgardiak és főképpen Thorhalla seggét, azoknak nem!

Ezzel elindulok a csatamezőre. Azért a SOK SZERENCSÉT! megérdemlik és vissza is nézek, hogy megmondjam nekik.

Elkezdek sétálni, igen sétálni a harcosok között, és próbálom kivédeni, lecsapni azokt kik közelebb jönnek hozzám. Ekkor veszem észre, hogy kardomra varázslatot tettek. -Thorhalla! Legalább erre jó vagy... -közben bámulatos reflexeimmel kaszabolnám az ellenséget, akik viszont túl erősnek tünnek, békében hagyom. Nem megyek olyan messze, hogy ne lássam Sckarlett-et és Ivan-t. Látókörömben tartom, ha bármi baj lenne, ami remélem nem lesz.

//Reflexx-nek a töke tele lett a vége felé Smile //


#39 2009-03-20 18:44:42
Vérontó
Egyetlen esélyük van, és csak akkor győzhetnek, ha most gyorsan, okosan cselekednek, és mindent beleadva, félretéve minden nézeteltérést, összefognak…

Ám ez nem történt meg. Thorhalla ugyan megindult Jörmungand felé, Peter pedig minden mágiáját bevetve óriási vízhullámot idézett fegyveréből, amely elmosta a démonok seregének szinte felét, és még az óriási kígyót is visszatartotta pár másodpercre, de ennyi nem volt elég. Ivan ezalatt minden útjába kerülő szörnyet lekaszabolt, de Jörmungand ellen kellett volna egyből indulnia, és Tao is inkább a mágiáját kellett volna, hogy használja, mert a gigantikus szörny elölről, majd Peter hulláma hátulról már sok neki. Shadow is ügyesen idézte meg a sárkányokat, és kombinálva erejüket a többiek mágiájával erős támadást hozhatott volna ki belőlük, de így hamar elsöpri őket Jörmungand ereje. Reflexx, Scarlett és Halloween pedig semmit sem tettek a szörnyeteg ellen.

Mágikus üvöltés hagyja el ekkor Jörmungand száját, és különös fények törnek elő belőle, melyek beborítják a kis társaságot… pár másodperccel később pedig mind elvesztik asgardi alakjukat és fegyvereiket, valamint az asgardi nyelvtudást. Még Thorhalla is visszaváltozik emberi alakjába (de ő az asgardi nyelvtudást nyilván nem felejti el), és egyelőre képtelen visszaváltozni asgardi testébe. Most mindenki legyengülve, fegyverek nélkül áll a szörnyeteg előtt…

Csak a szemük sarkából érzékelik a két villanást. Az első után egy nagydarab, szakállas alak jelenik meg egy vakító fénykörben, kezében hatalmas pöröllyel. Léptei alatt szinte remeg a föld, ahogy egy „Asgardért! Odinért!” csatakiáltással a démonok és jégóriások seregei közé veti magát. Egyetlen suhintásával tucatnyi ellenféllel végez, miközben villámok csapkodnak körülötte minden szörnyetegbe. Percek alatt végez a még megmaradt ellenséges sereggel. Ő a Hatalmas Thor, Asgard Ura.



A második villanás után sötétség borítja be pár pillanatra a tájat… majd a sötétség mélyéből kiemelkedik egy zöldes aurában világító, hatalmas szarvakat viselő asgardi. Magabiztosan, arcán gúnyos mosollyal lépdel Jörmungand felé, aki láttára ledermed. Majd a szarvas alak pár szót suttog a kígyónak ismeretlen nyelven… és az utána percek alatt összehúzza magát, és visszakúszik a tenger mélyére folytatni örök álmát. Az egyetlen, aki irányítani tudja Jörmungandot, Loki, a Cselszövő visszatért.



Ezután még Thor és Loki elintéznek pár fel-alá járkáló jégóriást, démont vagy trollt, és bizony furcsa látvány őket egyazon oldalon harcolva látni, különösen az asgardiaknak és Thorhallának. A végső győzelem így persze nem marad el.

És amikor már minden jóra fordulni látszik… a vértől áztatott csatamező felett köd jelenik meg, melyből egy óriási, női fej rajzolódik ki… Hela maga jelent meg Asgard földjei felett, amelyre már nagyon rég nem volt példa. Mágikus módon szólít meg mindenkit, így mindenki a saját nyelvén érti a Halál Úrnőjének szavait.

- Mi még nem végeztünk. Elengedtem két lelket… de kérek valakit cserébe.


_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:21

#40 2009-03-20 19:05:28
Paladin
Thor és Loki vissza tértek. Gratula hozzá. Egy tapsot megérdemelnek. De ennyi elég is volt. Még talán sok is. Bár Thor ereje lenyügöző. Pillanatokkal késöbb ismét régi formámban állok.
-Végre... saját jól meg szokott kis fekete bőröm. -mondja és széles mosoly látható arcán.

Az események nem különösebben zavarják. Akár eltünt az óriási kígyó akár nem. Akár megváltozott a felállás akár nem. Még ez az átváltozásos dolog sem igazán döbbentette meg, csupán örűl, hogy régi néger külsejét visszakapta, és nem egy tejföl mögött kell rejtőzködnie. Nem kell sok idő és gomolygó füstből, ami az égen gyűlik össze, kirajzolódik Hela arca. Majd lelkeket és életet követel. Kettő másik személyét. Elgondolkozok rajta. De nem is tudom. Valami a szívem mélyén megszólalt ami egy időre elhallgatott. A lelki ismeretem. De most nem törhet elő. Nem akarok még meghalni. De ha van valami plusz, ami miatt érdemes lenne, akkor talán. Áhh.... ilyen ostoba dolgok ne is jussanak eszembe.

Fejemet elfordítom és kerűlöm az istenség tekintetét. Én nem fogok meghalni. Főleg nem egy olyan helyen, ami még nem is az otthonom, sőt nem is az a bolygó ahol születtem. Inkább maradnék az élők között. Bár úgy érzem, ha én kellek neki, nem lesz sok beleszólásom.
Azért próbálok láthatatlan lenni...


#41 2009-03-20 20:46:33
Halloween
Amióta asgardi formában vagyok, valamiért rászoktam arra, hogy előbb gondolkozzam, és csak utána próbáljak cselekedni. Hihetetlenül jó érzés volt, mikor épp egyik gondolat-gombolyagom göngyölítése közben, a visszaváltozás pillanata. Mint amikor egy teljes csendben eltöltött nap után mintha hirtelen egy zajjal, élettel teli dolog zúdul feléd, úgy tértek vissza a már megszokott hangok és képek némileg zavart elmém kiüresedett falai közé.
~ Otthon, édes otthon! ~
~ Fogadjátok üdvözletem vala! ~ hallok egy biztosan új, mégis ismerős hangot.
~ Hiányoztunk? Mondd, hogy hiányoztunk! ~
~ ..-laki, hogy ez meg mi volt? Szent gatyamadzag! "Újra együtt, úgymint rég...!" Aú! ~
~ Hagyd abba a kornyikálást, helyzet van! ~ Egyszerre, és egymás után özönlenek a szavak a fejembe, meg a különböző színek... A kígyó hátán a semmiből egy nyúl jelenik meg, pontosabban nyúlcsalád, végig a gerince mentén, egy viharfelhőktől elsötétült hurrikán érkezik, villámokat szórva, és egy zöld bika aranyszarvakkal... Végre visszaállt a megszokott REND! Félszeg mosollyal nyúlok a fejemről leesett szalmakalap után, bár már nincs rá szükségem, hisz újra a helyén van a nepszemüvegem is, a pisztolyok is, és minden más is, ami eltűnt Amora bűbája után. Mindenesetre azért megkedveltem a tökfödőt. Különben is, ajándék! Ebbe a számomra idilli állapotba rondít bele Hela hangja.
[color=midnightblue] ~ Kér valakit cserébe? A bátyja pont jó lett volna, de a bika elküldte a fenébe... Ehh, nem szívesen gondolok erre, de ha már úgyis belezógott Landrafba, vigye szíve választottját, és akkor örökre együtt lehetnek, még a Ragnarok után is, hisz a világvége után úgyis odakerülne... ~ némileg szégyenkezve értek egyet a "legfőbb" szószólóval, hisz akkor valóban szíve választottjával lehet, ameddig csak akar, és még tovább is, de nem hiszem, hogy Landraf ezt érdemelné, hacsak nem önszántából hajtja nyakát abba a "nyaktiló" alá. Az AIM-et szolgálók közül még ő volt a legnormálisabb, hiába próbálták tönkrevágni az agyát, hiába csak klón, akkor is jó fej maradt, már amennyire meg tudtam ítélni ezidő alatt. És ráadásul csak MOST lenne igazán lehetősége, hogy megismerje a valódi otthonát... Nem hiszem, hogy megérdemelne ily sorsot, de senki más nem jut az eszembe, akinek oka lehetne arra, hogy Helával menjen. Ráadásul ő az egyetlen, aki - legalábbis úgy hiszem - valamennyivel kevesebb szenvedést lenne kénytelen elviselni, hisz aki meglágyítja a Halál istennőjének szívét, azt csak nem lenne képes komolyabban bántani! De hiába jutok minden esetben erre a következtetésre, nem akarnak számra jönni a szavak - még mindig nem tudom elhinni, hogy ez az egyetlen kézenfekvő megoldás. Nem, és nem! Ha más meg nem fogalmazza azt, ami a fejemben lejátszódik, biztos, hogy én nem vetem fel ezt a lehetőséget...


#42 2009-03-20 21:58:50
Tao
*Tao hiába próbálta a csapatmunkát forszírozni, nem mindenki gondolkodott hasonlóképp, és ő sem volt elég eredményes, szörny, hullám, villanások, fogalma sincs, hogy hol lehet, teljesen elveszti térérzékét, pár pillanattal később tér csak magához a földön fekve, ruhája a régi, bár eléggé megtépázva, haja csapzott, cipői valahol eltűntek, a pulóvere farmere még a helyén, és újra vak. Mérhetetlen dühét ezúttal nem képes visszafojtani, és egy hatalmas ordításban adja le azt, öklével a földre súlyt, majd dühngve kel fel.*
~Ha ilyen életképtelen az egész földi világ, ha az előítéletek legnagyobb elítlője sem képes a megbocsájtásra, új esély megadására, ha a legnagyobb harcos sem képes csatát nyerni, és a földiek nem képesek összefogni, hogy megvédjenek egy világot, vagy akár önmagukat, van egyáltalán értelme visszamenni? Magneto persze ott van, egy élhető világot próbál létrehozni, dehát ezek mind mutánsok, az egyik azt hiszi, hogy a 2010-es években még érdekel bárkit is, hogy fekete, istenem, ha zöld lenne, akkor se figyelnének rá. A másikat nem is érdekli senki sorsa, csak öldököl, azt hiszi, ez az élet. Három a saját faja ellen fordul, és rabigába hajtja fajtársait. Az utolsó... életképtelen. Ha Magneto ezekből akar új világot építeni, akkor azt a világot nem akarom látni. Az asgardiakban talán sok a büszkeség, és pökhendiek, de az egyetlen ok, amiért ezt feladják, az az otthonuk. Ahogy most látom, az asgardiak alvilágában élni nagyobb kiváltság, mint a Földön. A többiek amúgysem hallottak még soha önfeláldozásról, vagy legalábbis a mostani csapatért biztos nem tennének ilyet, és valakinek végül mennie kell. Az egy mindenkiért, mindenki egyért most valószínűleg nem működne, Hela szívesen elvinne minket, Landraf felbukkanásában pedig felesleges reménykedni, hogy ő majd kihúz minket a csávából, azok után, amit Ivan tenni próbált a lelkekkel.~
*Tao az ég felé fordítja tekintetét, nem mintha látná Helát, de hangját onnan hallotta.*
-Mit szólnál hozzám?
*Tao nem beszél eddigi okfejtéseiről, nem akar magyarázkodni, hozott egy döntést, talán egyszer megbánja, talán elér valamit a tettével, ez már nem rajta múlik.*


#43 2009-03-20 23:57:48
Thorhalla
Amikor Reflexx megmutatta a véleményét, arcom egyből visszavette a megszokott gőgős és lenéző olya megszokott állapotát és felnevettem gúnyosan, idióta szánalmas halandók. Nem csoda, hogy megvetettem és gyűlöltem őket, ismét bebizonyították, hogy semmire sem jók.
< - A két ostoba patkány! – kiáltottam gúnyosan utánuk. – Tapsoljuk meg a két remek halandót, akik most pusztították el Midgartdot! Bravó nekik! Lehet, hogy Asgard sorsa nem érdekel titeket, de most pecsételtétek meg Midgardot is! Szerintetek, ha ezek győznek, ki fogja megállítani őket, hogy elmeneteljenek Bifrost-ig és onnan pedig le egyenesen a világotokba? Ó, talán senki?! Gyönyörűen közrejátszottatok, hogy Fájdalom a győzelme koronájaként könyvelhesse el, hogy megszerezte és leigázta Asgardot és Midgardot egyaránt, köszönjük mocskos rohadékok! Majd Helheim-ből jót nevetek, miközben Midgard is a pusztulás szélére került! – majd a többieknek mondtam halkabban. – Nektek pedig köszönöm az önfeláldozást és a segítséget, ha szükséges én is megteszem ezt értetek, ha rászorultok a későbbiekben. >
Ketten nem csináltak semmit, mégis mi a fészkes fenét vártam azoktól? De így is teljesen felesleges volt az egész, hiába támadtunk egy sugár talált el minket, felkiáltottam, ahogyan a kard eltűnt a kezemből és az elém hulló haj feketéből szőkévé változott. Azonnal elkezdtem a verset mondani, ami feloldja az átkomat, de semmi sikere nem volt, emberi testben ragadtam.
< - NEEEEM! – kiáltottam fel, azonban a megszokott felsőbbrendű asgardi hangom helyett egy lágy női hang szólalt meg, Stephany Smith-é. >
Iszonyodva néztem végig mindenen, nem tudtam mit tenni, el fog veszni a világom és én pedig a nyamvadt halandó testemben vagyok bezárva, nem lehet igaz. Arrafelé kaptam a fejemet, amerre a két villanást láttam. Gyűlölve pillantottam az első férfi felé, noha egészen eddig azért küzdöttem, hogy feltámadjon, gyűlöltem, gyűlöltem, a gyűlöletem egy pillanatra sem tudott alábbhagyni, ahogyan Thor Odinson-t néztem. Hiába most menti meg a világunkat, akkor is, azért soha sem fog megbocsátást kapni tőlem, amit tett. Éreztem, hogy a körmeim a tenyerembe vájnak, a kardmarkolatot keresték, ami nem volt a kezemben. Majd pedig már indult is az ellenséges hordák felé. Figyeltem, ahogyan könnyedén intéz el mindent, nekem is segítenem kellett volna, de így képtelen voltam.
A következő villanás után szélesen elvigyorodtam, tudtam, hogy ki az, öröm gyúlt a szívemben, ahogyan ismét láthattam őt talpon élve. Hány hosszú évet vártam, hogy újra csatlakozhassam hozzá, hogy ismét az oldalán harcolhassam. Jörmungand azonnal megállt, ahogyan meglátta atyját, aki mosolyogva indult el felé, majd pedig néhány szó, amit még én sem hallottam soha sem és a kígyó megfordult, egyszerűen elhagyta a csatamezőt. Még szerencse, hogy nem sikerült benne kárt okoznunk. Furcsa volt nézni, ahogyan egymás oldalán harcolnak, de a mai napon már nem tudtam semmin sem meglepődni. Végül pedig teljes győzelem, a Ragnarök elmarad, Asgard megmarad. Ekkor azonban még nem volt vége az egésznek, Hela jelent meg és egy lelket követelt magának, ami pedig nem is volt kétséges, hogy kié lesz… már tudtam, hogy mit kell tennem, hogy Asgard megmeneküljön végleg és uram is életben maradhasson.
Amint a Holtak úrnője elmondta, amit akart, kihúzva magam teljes büszkeséggel indultam el Thor és Loki felé, már amennyire a halandó testemtől kitelt, amint odaértem még egy gyűlölködő pillantást vetettem a nagy viharistenre, majd pedig pár méterre uramtól nemes egyszerűséggel fél térdre ereszkedtem és lehajtottam a fejemet. Néhány másodpercig maradtam csak így, majd pedig megszólaltam.
< - Uram, Loki! – mondtam még mindig lehajtott fejjel, majd pedig felemeltem azt és a zöld szemeibe néztem. – Örülök, hogy ismét életben látlak, sajnálom, hogy a fiadnak kellett támadnom, de nem volt más lehetőségem… és amennyiben kiengesztelhetlek ezért és azért, hogy hagytam magam elfogatni korábban a Thor pártiakkal, vállalom, hogy engem adj át leányodnak Hela-nak azért, hogy te életben maradhass. És sajnálom mélységesen, hogy ebben a szánalmas emberi alakban kell előtted fejet hajtanom, de nem vagyok jelenleg képes felvenni a saját alakomat, hogy abban tiszteleghessem feltámadásod előtt. >
Teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Érte és a világomért bármikor vállaltam volna a halált, és ezt tudnia kellett. Egyelőre nem álltam fel, hanem továbbra is úgy maradtam a földön Loki előtt fél térden, csak akkor fogok felállni, ha majd engedi. Végül ismét lehajtottam a fejemet mintegy, nem vereséggel, hiszen elértem, hogy újra itt legyen, visszatért a halálból, ahogyan megesküdtem a holttestnél a kastélyában, megtettem, amit más nem volt képes. Lehajtott fejjel gúnyosan elmosolyodtam, már megvoltak a jövőre a terveim, Amora-nak hála remek kilátásaim nyíltak a jövőre nézve, ha nem adja a lelkemet oda a lányának, lehetséges lenne, hogy ezért érdemelte ki a másik Thorhalla, hogy úrnője rá bízza Asgardot? Lehet, de nem biztos, majd úgyis nemsokára kiderül, hogy ez a Loki, az uram miként is határoz a felajánlásommal kapcsolatban, az életemmel kapcsolatban.


#44 2009-03-21 09:49:06
Peter Castle
Mindent bevetettem amellyel még sosem látott hullámokat tudtam előidézni. Persze sokakat elmosott, de ne mindenkit. Nem volt igazi csapatmunka mindenki a saját feje után megy. Már kezdem azthinni ,hogy az orbitális nagyságú kígyó letudtam állítani, de nem, nem mert ez csak rövid időre volt hatásos. Mintha egy gázpisztollyal hadonásznék. Használ, de nem a legjobb. Ráadásul minden mágiám erre megy el.

-Mi mi ez?

Magamra és másokra nézek...újra átlagos civil ruhában vagyunk, de miért? Nekem ismét csak egy szemem van és a többiek is ugyanúgy néznek ki ahogy régen. Végülis, nem is volt olyan rossz Asgardi harcosnak lenni. De ez jelenthet valamit...mindjárt visszatérhetünk otthonunkba. Thort azonnal felismerjük, igen Asgard igazi igazságos hatalmas ura a nagy Thor. Az ellenséggel azonnal végzett. Ő az az Asgardi akire érdemes felnézni.
Újabb villanás és sötétség megjelenik egy bohóc. A skandináv mitológia leírása alapján ez csakis Loki lehet. Igen valóban ő az...
Hela megjelenik...és ő még nem fejezte be a csatát...
Jópáran várjuk
Most mi következik. Kit kérhet Hela?



#45 2009-03-21 11:21:43
Saviour
Leszakítok egy kezet, és azzal kalapálom agyon a másik ellenfelemet. Nekem ugrik a harmadik, de kigáncsolom, egy egészfordulat a bal lábam körül, és a jobb lábbal máris álcsúcson rúgom, egy törött nyakkal több. Aztán szúrok, és harcolok, és mindent csinálok... órákig tudnék mesélni egy csatáról. Minden egyes másodperc egy oldal, és többheti gyakorlás eredménye minden mozdulat, amit egy-egy ilyen másodperc alatt elsüt az ember. Tökéletesen ki kell használni minden egyes ilyen lehetőséget, különben meghal az illető egy ilyen csatában... széttépik, mielőtt teleszívná tüdejét levegővel, hogy legyen miből kiadnia a halálsikolyát.

Ám ekkor megtörténik maga a csoda... a kígyó szájából kitör Thor. Az a Thor. A kalapácsos viharisten, a hosszúhajú rocker, aki rendet tesz, oda csap, ahova kell, és minden ilyesmi. És persze előbújik Loki is, hogy teljes legyen a kép... de az igazi csoda ezután történik, visszaalakulok emberi alakba. Végre... végre megint saját magam lehetek, végre megint Ivan Pretyakov, US Agent, Amerika kapitány vagyok, és nem valami buzikurva két análintrúderrel. Hanem zászlómintás pajzzsal. Loki és Thor együtt harcolnak... furcsa. Ráadásul ahogy a csalás istene mosolyog, ez olyan furcsa...

- Halla, ő a rokonod, vagy mi? Ennyire gonosz mosolyt magamon kívül csak nálad láttam meg annál a fazonnál...

És magam vagyok, és kiszabadultak az istenek, akiket meg akartak ölni. Akiket én is meg akartam ölni. És úgy tűnik, itt van Hela is, hála a jó... mindegy. És kér valamit. Két lélek elment tőle, nyílván kér két lelket... vagy csak egyvalakit? Helyes. Eljött az én időm, de úgy tűnik már két jelentkező is van...

- Hela, alvilág korlátlan hatalmú úrnője. - szólítom meg, és térdelek le az arckép előtt, ami... oroszul beszél? Akkor én is oroszul folytatom. Nagyon kellemes végre az anya... khm, apanyelvemet hallani... - Эlfoгaдод а lэlкэмэт эnгэsztэlésül? - kérdezem tőle, és közben szugerálom a válasz. "igen..."


#46 2009-03-21 13:36:19
Shadow
A harc kicsit se úgy alakul, ahogy kéne, mivel nem igazán harcolunk együtt elég sokan, s akik igen, azok se tökéletesen. A többiekre pillantok, majd meglátom Steve-et, hogy mit is csinál, s elönt a düh. Markom a kard markolatára szorul, s készülök, egy újabb lény idézésére, de ekkor a hatalmas kígyó támad, s fényáradat után egy rövid zuhanás következik, de még időben sikerül annyit kifacsaranom magamból, hogy egy alakváltás után puhán fogjak talajt. Újra saját külsőm fogad, s ennek valahol nagyon örülök. Lihegve rogyok térdre, s figyelem a nagy dögöt, majd azt, hogy megjelenik a két nagy „Isten” akik felveszik a harcot a megmaradó ellenfelekkel. Ez elég időt ad, egy kis erő gyűjtésre, s felkelek újra. Kezem hallom a többiek hangját, s látom őket. Első utam Taohoz vezet, s megfogom a jobb kezét.
- Ha a későbbiekben bajba kerülsz, akkor, ha tudok segítek. - hangom csendes, majd egyszerűen ott hagyom, s tovább indulok.
- Scarlett, Halloween, jól vagytok? - kérdem a két érintetre nézve. Ezután közeleb megyek Scarletthez, s a szemébe nézek.
- Kérlek egy-két gondolat erejéig – mutatok lassan a homlokomra, majd gondolatban folytatom.
~ Kérlek vigyázz Jamesre, s ne hagyd, hogy őrültséget csináljon. Szabad akaratomból döntök, úgy, ahogy. Örültem, hogy megismerhettelek, s remélem, még lesz rá alkalmunk, hogy találkozunk Scarlett. ~ ezzel lehunyom a szemem, majd elfordulok Scarlettől, s Reflexx felé indulok, s mikor oda érek hírtelen mosok be neki egy hatalmasat váratlanul.
- Kotródj a szemem elől féreg, még mielőtt meggondolom magam, s az élők közül távozól – hangomban jól érezhető a düh. - És jól jegyezd meg amit mondok: Ha Thor és Loki nem éled fel, akkor egyike lennél azoknak akik tettek azért, hogy elpusztuljon a Föld. Ahogy Halla úgy én is leszarom mi lesz a Föld sorsa, s nem azért mert Hallat követem, még mielőtt a mini agyadban megfogalmazódna ez a gondolat. - ezután megindulok Halla után, ha esetleg Reflexx neki áll ellenkezni, akkor már nem leszek ennyire kedves se. Karmaimmal sebesítem meg, s nem érdekel, hogy belehal, vagy sem. Csak egy újabb áldozatom lesz, semmi több. Ha viszont nem, akkor tovább megyke, s felnézek Lokira, majd Hallara. Pár lépésre megállok Halla mögött.
- Kísérteties a hasonlóság. - jegyzem meg jól hallhatóan, majd fejet hajtok Loki felé, s még néhány lépést teszek, majd nem sokkal Halla mellett, de kicsit mögötte letérdelek én is.
- Loki! Cselszövés Istene hallgasd meg egy Midgárdi kérését kérlek. - Hallara pillantok, majd lehajtom a fejem. - Világotokban szeretnék maradni, s téged szolgálni minden erőmmel, akár az életem árán is! - csak magam elé nézek, de tudom, hogy James milyen képet vághat a dolgohoz. Reménykedtem abban, hogy Scarlett visszatartja, nagyon reménykedtem benne. Nem akartam veszélbe sodorni, s tudtam, hogy Halla mellett veszélyben lenne, mert nem bírna csendben maradni, s olyat mondana, amit nem kéne.


#47 2009-03-21 14:53:46
Vérontó
Thor dühösen kiált a kis társaság tagjaihoz, angol nyelven, melyet ő természetesen már régóta jól beszél. Nem egyszer járt Midgardon, vigyázva, ha tudott, az ottani halandókra.

- ELÉG! Ti… már rengeteget tettetek egy világért, mely nem is a tiétek, midgardi barátaim… Nem is, testvéreim. Ilyen áldozatot nem kérhetek tőletek.

Közben a még életben lévő asgardiak és valkűrök Thor köré sereglenek, és fejet hajtanak előtte.

<- Asgard Hatalmas Ura! Engedd, hogy mi vállaljuk magunkra az áldozat szerepét! Kérünk!>

<- Testvéreim… Nem kérhetlek titeket sem ilyenre… Ezt az áldozatot magamra kell vállalnom…>

Hela ekkor felnevet.

- HAHAHAHAHAHAHAHAHA!!! Ostoba! Épp most engedtelek el, majd visszaszereztem a testedet is, hogy rendet rakj Asgardban, mert a zűrzavar az én birodalmamban is káoszt okozott! Nem képzeled, hogy ezek után visszaveszlek téged? Fogjatok össze Lokival, és tegyétek a dolgotokat idefent. Szánalmas, midgardi halandók lelkei pedig nekem nem kellenek, legyenek bármekkora harcosok…

Loki lép elő, gúnyos mosollyal az arcán. Úgy dönt, ő is angolul szólal meg.

- Heh, ezt megértem, leányom, de…

- HELA. Neked HELA. Nincs hozzád közöm már régóta, féreg.

- Igen… Hela. De két lelket is elengedtél, nem igaz? Akkor miért nem kettőt kérsz cserébe? Ez nem vall rád…

Hela elmosolyodik, majd teljes alakjában megjelenik a társaság előtt. Egyet csettint, mire egy halott asgardi leány alakja rajzolódik ki előtte… Thena az. Thor felkiált.



- THENA!!!

- Halott. Igen. Enyém a leányod lelke, Asgard Ura, és enyém is marad. Ott kóborolt a birodalmamban, miután véletlenül a csuklyás idegen és a tűzvarázsló mágiája odarepítette. Magamhoz vettem őt… cserébe elengedtelek téged. Így már halott a kedvesed és a gyermeked is.

- A… kedvesem…? SIF? NÁLAD VAN SIF IS?

- Hm? Ó, igen, Sif is… bár én az imént a leány igazi anyjára gondoltam, a mágusra.

Ekkor Loki is összehúzza a szemöldökét.

- Amora? Hm, tehát ő is meghalt… Nos, „kedves” mostohatestvérem, úgy tűnik, csak mi maradtunk egymásnak, heh…

Thor teljesen összetört, és térdre rogy. A többi asgardi és a valkűrök vigasztalni próbálják, míg Loki az előtte térdelő Thorhallára tekint.

- … Ó. Persze. Még te is itt vagy. Figyelemreméltó, hogy vissza tudtál jönni Asgardra, Halla. És ezek a midgardiak… Jörmunganddal ne törődj, most hosszú ideig fog szunnyadni a tengerek mélyén. Tréfás… Végül mégis igaznak bizonyult a jóslat a Ragnarökről… csak éppen a kedvenc részem nem történt meg. Asgard nem pusztult el, és épp én segítettem helyreállítani a rendet, én, a Káosz Istene… Nos. Kelj fel, Halla. Most, hogy Amora eltávozott, te maradtál az egyetlen igaz hívem, így nyilvánvalóan nem engedem, hogy Helával menj. Tessék…

Loki csettint egyet, mire mágikus energiák járják át Thorhallát.

- … most már felveheted eredeti alakodat. Ami pedig titeket illet, halandók… Lássuk csak… Árnyék, Mr. Hawking és Ms. Black, az AIM oszlopos tagjai. Bizony, ismerem magukat… és amíg az AIM-nek dolgoznak, nekem dolgoznak. Szóval tegyék csak tovább a dolgukat New Yorkban, jó? Itt, Asgardon most nincs szükségem halandókra. Heh…

- Nos?

Hela hangja visszhangzik az egész tájon, és pár asgardi és valkűr már épp készül felajánlani magát, amikor egy újabb alak jelenik meg a véres, holttestektől tarkított csatatéren.



- ÁLLJ! Hela, mit szólnál egy mindegyiknél értékesebb lélekhez… az alternatív Lokiéhoz?

Hela az alak felé tekint, és egyből felismeri benne Landraf asgardi alakját.

- Az alternatív Loki…? Ő eltűnt Midgardon. Te is tudod. És mondtam, hogy maradj otthon, amíg visszatérek hozzád! Egyáltalán hogy tudtál feljutni ide a mágiám nélkül?

- Valaki segített.

Újra köd borítja be a tájat, és ismét egy asgardi alakja rajzolódik ki belőle lassan… Egy nő, zöldes-feketés öltözetben, és nagyon ismerős arcvonásokkal és hanggal…

- Üdvözlet, ezen Asgard lakói. A nevem Hela.




#48 2009-03-21 19:01:59
Paladin
Thorhalla szavai hidegen hagynak. Nem érdekelnek szavai, csak úgy, mint személye. Nem fogok rászorúlni a segítségére. Közben megjelenik Loki alterntatívája? Illetve Hela alteregója is? Kezdenek egyre nagyobb 360fokos forgásokon végbemenni a történések. Nem is tudom mit csináljak. Nem szólok bele. Nem az én dolgom Asgard sorsa. Őszintén szólva, nagyívben leszarom.
Nem tudok mit hozzáfűzni még. Talán annyit, hogy hangot adok véleményemnek pár mondatban.

-Thorhalla! Ha nem ismertelek volna meg, akkor sokat vesztettem volna. Te tanítottál meg arra, hogy ne törődjek másokkal. Semmivel és senkivel, csak is kizárólag magammal. Viszont undorító, hogy könyörögtél a hazádért. Elástad magad elöttem és onnan sose jösz ki. Thorhalla megvetlek!!! Halloween és Shadow! Kis nyáladzó kutyák, kik sorban nyaljátok egymás seggét. Halloween a szerelmes mozdulataival koslat Shadow után, míg ő tövig nyalja Halla seggét. Undorítak vagytok. Tao! Te olyan vagy amilyen, nem kell változnod, bár a senkiháziakkal mint halloween, Shadow, Thorhalla, nem kéne törődnöd. Peter! Csalódtam személyedben. Ezt nem részle6tezném. Ivan! Melleted állok a lázadások között. Felnyitottad a szememet. De végére hagynám, azt, ki számomra a legmélyebb benyomást tette és a szívembe zártam. Kit sose fogok elfeledni. Az nem más mint az angyali Sckarlett! Emlékeimben örökké élni fogsz és szavaidat nemfelejtem el, csak úgy mint csodálatos és megfogó szeméiségedet. - közli a körülötte állókkal, miközben néha megvető szemmel néz végig azokon, kiknek nyiltan szemükbe mondta véleményét.

- Thor! Megszólítanálak! Nem kérek az elismerésedből. A vége felé nem érted és Asgardért küzdöttem. Sőt. Megvetem ezt a helyet,... GYŰLÖLÖM!

Majd beszédje után nyiltan tuttára hozza mindenkinek, hogy rá ne számítsanak, csak küldjék haza. Ha rajta múlna ezt a helyet örökre elfeledné. Hátrébb megy jó pár lépést, és követi az eseményeket, de nem avatkozik bele, csak ha Sckarlett vagy Ivan bajba kerűlne.


#49 2009-03-21 19:54:46
Thorhalla
Nocsak, nocsak elég sokan jelentkeztek önként, hogy maradnának itt ezen a helyen. Thorra pillantottam, amikor mindenkit nyugtatgatni akart, hogy nem kérheti őket erre, hogy a barátai, testvérei ezek. Amint ezt kimondta hangosan és gúnyosan nevettem fel, amennyire kitelt ettől a szánalmas testtől.
< - Úgy véled Thor, hogy a barátaid? Szerintem igazán át kéne értékelned a kapcsolatodat a féreg halandókkal – mondtam, majd Ivánra mutattam. – Az ott, nyakon szúrta, majd tucatnyi alkalommal szúrta le, végül levágta a kezeit és lefejezte a szeretett feleségedet Sif-et! Csak mert a csuklyás visszahozta az élők sorába, hogy egy halott ne legyen újra élő. Mond, ó nagy viharisten ezek után is úgy gondolod, hogy a testvéreid és szeretettre méltóak a halandók? >
Szánalmas, visszenéztem a földre, nem akartam megsérteni uramat azzal, hogy nem adok kellő tiszteletet neki. Döbbenten kaptam mégis hátra a fejemet, amikor Ivan hangját halottam meg. Megdöbbentem, amikor a mondatot meghallottam, hogy én rokona Loki-nak? Mégis hogyan lenne lehetséges? A gúnyos mosoly, szerintem minden gúnyos mosoly teljesen egyforma, noha értékelendő a bók, amit mondott, hogy a Káosz istenével hasonlítanak össze. Gúnyosan mosolyodtam el végül, majd pedig megszólaltam.
- Köszi a bókot halandó! – mondtam.
Ezzel vissza is fordultam abba az irányba, ahol addig voltam, de amikor Shadow is ugyanazt a mondatot mondta el. Döbbenten néztem rá is, majd pedig a tekintetemet uramra szegeztem, zöld szem, zöld szem, és fekete haj, fekete haj, ennyi. Még mindig Loki-t néztem, próbáltam ismerős vonásokat felfedezni rajta, majd amikor rájöttem, hogy mit is teszek és mennyi ideje, hosszú másodpercek után leszegtem a tekintetemet. Ilyenre még csak gondolni sem mertem volna soha sem, most pedig ketten hozzák ezt fel, fél percen belül, főleg, hogy nekem százheten év alatt fel sem merült bennem ilyesmi. Bár jobban megnézve… nem kizárt dolog volt. Tudtam, hogy ki az anyám és az apám, ennyi, mindig is ők voltak velem, a nagyszüleim, mindenki, ismertem a családomat.
- Mégis honnan veszi mindenki ezt az ostobaságot, hogy hasonlítok Loki-ra?! – kérdeztem hangosan és élesen, talán túlságosan is, hogy mindenki halhatta.
Végül Hela-ra és Loki-ra figyeltem, ahogyan a családi csetepatét folytatták, látszik arra sincsen minden rendben. Féreg? Aucs, ez nem volt kicsit túlságosan is erős? Én legalább is annak éreztem. Megremegtem és elsápadtam pár pillanatra, amikor megláttam, hogy ki is jelent meg Hela előtt. Thena?! Nem lehet! Hiszen élt, hiszen élt, amikor a csuklyást megtámadtam, hogy őt védhessem. Nekem kellett volna megvédenem és vigyáznom rá. Shadow! Megölted, te átkozott liba! Thor zokogva térde rogyott, micsoda igazság.
< - Csak tettem a kötelességemet uram, hogy visszajussak hozzád és téged segíthesselek – mondtam, amikor megdicsért. – Ismerem Amora valódi kilétét Loki, sajnálom, de láttam az emlékgömbjét a tróntermedben… És köszönöm. >
Ezzel halkan az orrom alatt elkezdtem a verset ismét mondani…
A sötétség elszabadult, láncait tépte szét
Mely tett kioltotta az ártatlanok vérét
Ő az egyetlen, aki a jó ellen győzhet
S tettei mellett eltörpül minden hős tett...

Reszkess Thor, mert a bukás és a vég hamar elér
Uram Loki, harcolj, ne is adj nekik reményt...
Ó, ki mindenkit kényszerít, benned Thor, ki hisz még?
Loki, hatalmas és dicső, vágtass és vedd mi jogosan tiéd...

Egy fehér villanás és ismét Asgardi alakomban álltam ott, ahol pillanatokkal ezelőtt még Stephany állt. Hogy micsoda?! Neki dolgoznak?? Loki-nak mi köze van az AIM-oz? Egyelőre ez nem számított, itt volt a kezemben a Fényesség szablyája is, ahogyan annak lennie kellett. Gúnyos mosollyal néztem végig az itt levőkön, Loki nem fog átadni Hela-nak, egyedül maradtam, aki hűségesen szolgálja, szóval akkor lehet, hogy ezért érdemlem ki, amit. Végül pedig tettem két lépést Thor felé, és gúnyosan nevettem fel, majd szólaltam meg.
- Fáj ugye? – kérdeztem dühösen. – Ugye Thor?! Most már legalább tudod, hogy mit éreztem akkor, amikor megöletted az atyámat és az anyámat! Legalább te is szenvedni fogsz, nem csak én!
Ezzel elfordultam tőle és elindultam dühösen Shadow irányába, nem állt tőlem messze, amikor odaértem elé, egyszerűen ütöttem, ököllel minden erőmet beleadva. Nem érdekelt, ha csont tört, esetleg bele is hal ebbe, jelenleg nem számított, csak a bosszú, amire oly régóta vágytam és hála ennek a csapatnak megkaptam, elpattant a húr.
- Megölted! – mondtam. – Pedig pontosan tudtad, hogy Sif rám bízta, hogy vigyázzak rá!
Akkor pedig nem volt más hátra, mint Iván, akit már korábban is meg akartam ölni, vagy sebezni, hogy fájjon neki. Reflexx közben elkezdett kiosztani, gúnyosan mosolyogtam, nevettem, csak nevettem azon, amit mondott.
- Tudod kedvesem – mondtam mosolyogva. – Köszönettel tartozom nektek, végre elértétek, amit azt, amit eddig senkinek sem sikerült. Elértétek, hogy végre öljek férgeket, halandókat! Pusztán szórakozás lesz, de legalább káosz lesz Midgardon. Megvetsz? Mit tudsz te erről az érzésről – nevettem fel. – Csak egy egyszerű kis barom vagy, aki utánozni próbál minket, te szidod őket, miközben te pontosan azt teszed, mint Iván? Ugyan már, szánalmas vagy, jobban, mint a többi.
Ezzel elfordultam tőle és többé nem érdekelt, a következő ilyennél halott lesz, és nem fogom megsiratni. Lassan haladtam mosolyogva még mindig Iván felé a kezemben a karddal, amin közben megjelentek a megszokott lángok. Amikor odaértem elé, akkor szúrtam egyenesen a gyomrába teljes erővel, hogy a hátán jöjjön ki a kard.
- Egy! – mondtam élvezettel. – Tudom, hogy nem fogsz beledögleni, de élvezni fogom! Ezt azért, mert meg merted támadni Loki és Thor lelkét!
Megfordítottam a kardot a gyomrában, majd pedig kirántottam belőle, ami után vér záporozott a kardra és a földre is. Még mielőtt beforrhattak volna a sérülések újra szúrtam, nem messze az előző sebtől.
- Kettő édesem! – néztem a szemébe. – Ezt azért, mert módszeresen kivégezted Sif-et!
Ismét a hátán jött ki a kardom hegye, majd pedig megint kirántottam belőle, gúnyosan mosolyogtam továbbra is, még akkor is, amikor harmadszor belévágtam a kardot.
- Három! – nevettem fel. – Ezt pusztán azért, mert tisztaszívemből megvetem és gyűlölöm a halandókat és Midgardot!
Most már nem húztam ki belőle a kardot, hanem csak mellkason rúgtam, hogy saját maga essen le a kardomról. Végül odaléptem hozzá és a ruhájában töröltem le a vért a pengéről és közben a lángokat is eltűntettem róla. Majd lassan és nyugodtan, mintha mi sem történt volna visszasétáltam Loki mellé. Alighogy odaértem egy ismerős hangot hallottam meg, és arra kaptam a fejemet, Landraf!
- Női Lokit? – kérdeztem, majd felnevettem. – Szóval halott, az ő Amora-juk is halott, ez ezt jelenti, hogy odaát az ő világukban Asgard jelenlegi úrnője Thorhalla Hyrrokkin, az ottani. Uram, ott megejthetnénk egy Ragnarököt és ezúttal tényleg te győzhetnél…
Ám ekkor megjelent még egy valaki, már kezdett gáz lenni, hogy folyton parancsolgat és dominát játszik Hela, még egy belőle? Ez a nap egyre furcsább és furcsább lesz, de lassan nem lepődöm meg semmin. Először Amora Thena anyja, majd Amora és én… hasonlítok ezek szerint Loki-ra, Loki a lánya szerint patkány, zokogó Thor… majd még egy Hela. De legalább halandók nem kellenek Asgardra és végre hazaküldik őket, oda ahol a helyük van.
< - Úrnőm, te mit keresel itt a másik világról? – kérdeztem a frissen érkezett nőt. – Landraf? – végül pillantottam a férfira. >


#50 2009-03-21 21:33:39
Saviour
Tényleg furcsa, csak egy lelket kért Hela... ez annyira furcsa volt nekem, de most már értem miért. Igazából most üvöltve káromkodnék, csak még mindig nem jutott el teljes egészében az információ az agyamig, ráadásul folyamatosan kapom az egyre újabb és újabb agypukkasztó tényeket. Alternatív Loki? Melyik világból? Nem... tuti nem az enyém. Én már megöltem a saját Lokimat, de ez most nem érdekel... sokkal jobban foglalkoztat az, hogy Thor teljesen ki van. Én okoztam, részben. Ökölbe szorítom a kezem, és rázom a levegőben... gyerekek, ezt most komolyan nem bírom ki. Igazából nem akartam, de csak ki akar csúszni, és én nem bírom visszatartani, bárhogy is szeretném...

- Tusé!

Foglalkoznék a többi eseménnyel is, de nemcsak én vagyok az, aki Sif-el foglalkozik. Közben sokan megérkeznek, meg mindenfélét csinálnak, de én mással vagyok elfoglalva. Thorhalla feltételezhetően emberi alakjával... igen, ilyen is volt nálunk. Emberi alakban asgardiak. És mit csinált az emberi alak? Beköpött Thornak... Thor normális esetben kibelezne. Talán most is, de nem hiszem, hogy könnyen adnám magamat. De nem is ez a lényeg... Thorhalla emberi alakját bámulom, aki gyorsan visszaváltozik asgardivá. Megigézve bámulom az újra dicsőült alakban pompázó istennőt. A feldúlt istennőt, aki mindenekelőtt bosszút áll. Ez az, a rohadékok megérdemlik... itt lényegében mindenki megérdemelne egy jó nagy tockost, még Thorhalla, Hela, Loki, és Thor is... lényegében Hela, és Thor megkapta a saját tockosát, Lokinak adhatunk, ő csak röhög... Thorhalla meg most osztogatja őket. Valahogy mindig is jobban szerettem a dühös nőket... ezt a filozofálást már előadtam egyszer? Lehet. Sebaj, hamarosan én kerülök sorra, már szinte mazochista módon várom. Mazochista lennék? Annyi fájdalom ért mostanában, hogy már egész hozzászoktam... jól kiosztja a többieket. És én jövök sorra. Egy széles mosollyal üdvözlöm Thorhallát, aki lángoló karddal közelít felém... azért azt nem fogom hagyni, hogy megöljön, de szúrásra készül, azzal sokat nem fog ártani nekem. Stabilan állok, és egy szép, véres-borostás mosollyal köszöntöm az érkező feldúlt, gyönyörű, szinte "avantgárd"-nak mondható jelenséget.

A lángoló kard jön... szép, egyenes szúrás, egyenesen a gyomromba. Már nem is vagyok éhes, mert nincs gyomrom... meleg vér folyik ki a testemből, egészen lepatakzik a lábamig, és kis tócsában gyűlik össze. Egyre nagyobb méretű kis tócsában. A fájdalom szétsugárzik a testemen, és a szám csak egyre szélesebb vigyorra nyílik... Bébi, pont erre volt szükségem! Fáj... minden fáj, a testem, és a lelkem. A lelkem ezerszer jobban fáj, de végre eltereli róla a figyelmet, ez a valóban istennő... az én különbejáratú fájdalomistennőm. A vér ízét érzem a számban... azt hiszem, a gyomromból jön föl... vagy az a májam? Mindegy, nem érdekel... gyógyítom magam, de a vérzést megtartom, mert kellemes. A fájdalom is megmarad, mert imádom. És én is megmaradok, és nem vérzek el, nem halok meg, pont most, amikor eljött életem csúcspontja... a vérem gyakorlatilag egymerő folyékony adrenalin. Adrenalinnal a fájdalmat is másképp érzi az ember. Nem gonosz, elterelő, kínzó... hanem felbujtó, lángoló fájdalom, ami csak arra késztet, hogy menj tovább! A szám szélén némi vér csurog le... ő élvezi, hogy leszúrhat, én is élvezem, hogy leszúr... ráadásul azzal kezdte, hogy "egy!". Tehát még nincs vége... Én csak szótlanul mosolygok és várom a következő szúrást. Meg is csavarja bennem a kardot... valamiféle kéjes nyögés hagyja el vérző ajkaimat. Miután a kard távozik a testemből, már nem is csurog a vér, egész patakban folyik. Zöldes fény világít valahol a gyomromon belül, egy kis energia, ami a halálomat akadályozza meg, és lényegében generálja a vért, ami folyik körülöttem, belőlem. Már kifolyt belőlem simán annyi, amennyi egy átlagos emberben van...

- Köszönöm... Halla...

Nyögöm ki gyorsan neki, és már kapom is a második szúrást. Mert módszeresen kivégeztem Sifet... hát igen, ez önző cselekedet volt, pedig tudtam, hogy ő akarta kivégezni... na most légy okos Ivan, hogy miért csináltad ezt! Valami frappáns kell, amit akár bóknak is fel lehet fogni... ő itt földöntúli gyönyörűséggel áraszt el, én meg ilyen bunkó voltam vele... ma nem fogok jól aludni, az egyszer biztos.

- Nem... nhem helyetted... érted...

Nyögöm ki valahogy. Azért egy pohárnyi vérrel az ember szájában már elég nehéz úgy beszélni, hogy ne köpjem le a beszélgetőtársamat, azért megoldottam. Lenyeltem a vért, ami rögtön ki is folyt a gyomromból, de a többi között már szinte fel sem tűnt. Már a lábujjhegyemben is érzem a fájdalmat, meg a fejem búbjában is. Ütőereim összehúzódtak, zsibbad mindenem. Pulzusom kétszáz környékén, és emelkedik... már szinte fröcsög belőlem a vér. Láttál már Quentin Tarantino filmet? Amatőr. Már negyven liternél tartunk, és még közel sincs a vége. Remegnek a végtagjaim, a fájdalomtól, a gyönyörtől... ugyanaz. Most kéne egy cigi, egy marihuána, vagy az az ütős szer a csaj Enigmától, nem tudom... igazából nem tudom, hogy hogyan lehetne fokozni ezt az érzést. Úgy érzem, hogy minden más rontana rajta. Kicsit homályosabban látok, de még mindig próbálok a szemébe nézni, bár most kicsit imbolygok. És termelődik újra a vérem. És csak folyik ki belőlem. És hamarosan jön a kegyelemdöfés. A harmadik... a legerősebb, és most olyat mond, amit nem hagyhatok szó nélkül, bár beszédre kell bírnom őt, ehhez viszont idő kell nekem... de hogy szerezzek időt? Le akar rúgni a kardról, na azt már nem! Nem érhet itt véget! Nem lehet vége ennyivel! Nem foglak elereszteni, nem most! Nem hagyhatsz itt ennyivel! Arrgh!

Hirtelen aktivizálom magam... a folyamatos gyógyításomat egy picit erősebbre veszem, igaz, így csökkennek az élvezetek, de szükséges áldozat. Elkapom a lábát az egyik karommal, a másikkal a kard markolatát fogom, de elszámoltam magam... ennyit még én sem bírok, és lassan elesek, de karddal a hasamban, hála istennek. A kard beleszúródik a földbe, én meg még beljebb is nyomom kicsit... a kardját szó szerint csak rajtam keresztül szerezheti vissza. Az a csinos lábát természetesen eleresztem, pedig azt sem szeretném elereszteni... de most beszélgetnünk kell, legalábbis meg kell hallgatnia... csak ér annyit neki a kardja...

- Jó így látni, Halla? Köhh... hát persze, hogy jó. Az ellenséget megalázni, és kegyetlenkedni vele mindig jó, én pontosan tudom, ezért kapta Sif azt, amit... de amit csinálsz, az egy vicc, Halla. Egy nagy vicc... de tudodmit? Én szeretem a humorodat... de hadd mondjak én is pár dolgot. Elsőként légyszíves nézz magadra, és nézz rám, vagy akármelyik halandóra... najó, a sok elcseszett korcs mutánsra, inkább ne. Ugyanúgy nézünk ki... ti, asgardiak alakváltók vagytok. Bármilyen alakot felvehetnétek... nézhetnétek ki órási, felhőkarcoló méretű, ezerkarú lényeknek, lehetnétek madarak, hüllők, bármi... de ti a mi alakunkat vettétek fel. A szánalmas halandók, a midgardiak alakját vettétek fel... sokan köztünk éltek, a vezérasgardi parancsára, még ha nem is szívleled őt... ez egy vicc. És tudod, hogy mi vicc még? Ez nem az én világom... nemcsak asgard... ez a midgard sem az én világom. Én egy alternatív realitásból jöttem, ahogy ott az a Hela, a másik Loki, meg fájdalom... mondjuk az én világom egy teljesen másik. Száműztek onnan. Feleségem van, és két gyerekem, és nem találkozhatok velük többé, mert száműztek a saját világomból. Nem furcsa, Halla? Sorstársak vagyunk... ez egy vicc. És még mindig vannak vicceim. Engem ez az egész világ nem érdekel... én nem öltem meg Sifet, az én világom Sifje ép, és egészséges, ha azóta nem történt vele valami... egy másik univerzumban vagyok. Nekem az itteni életek nem jelentenek semmit... én otthon egy papucsférj vagyok, és tisztelek mindent, és mindenkit. De ez a világ nekem egy interaktív TV műsor... van emberi éned, tudod, hogy mi az a TV... nekem ez itt csak egy szórakozás. Amit itt teszek, nem a saját világommal teszem... itt nekem senki nem jelent semmit. Kivéve te, Halla... és tudod miért? Fájdalmat akartál nekem okozni. Háromszor is leszúrtál, és már egy focicsapatra elég vért vesztettem, de még mindig itt vagyok, és beszélek hozzád... nincs kedvem élni. Igazából meg akarok halni. De tudod, hogy miért nem teszem? Nekem fáj a lelkem. Tövestül csonkítottak meg. Fáj az, amim nincs... nincs családom, barátaim, a kedvenc zenekarom is csak tíz év múlva alakul meg... őrjöngeni volna kedvem, és megölni mindenkit, a pokolra és még mélyebbre juttatni mindenkit, aki ezt tette velem.... fáj a lelkem, és nagyobb szenvedés ez nekem bárminél. De neked ugye nem kell ezt magyaráznom? Ugyanazt érzed, mint én... egy vicc az egész... de miért kaptad meg ezt a kitüntetett szerepet? Mert leszúrtál háromszor... most ezt a fájdalmat érzem. Nem érzem a lelki fájdalmamat... enyhülést hoztál nekem, Halla. Ezt senki és semmi nem tudta megtenni eddig... te valóban istennő vagy. Mosolyogj rám, kérlek. Had érintsem meg az arcodat, Halla. Mondd, mit tehetek érted? Soha... soha nem könnyebbültem meg még ennyire, bár ekkora terhem sohasem volt még. Az adósod vagyok... kérj bármit...

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:27

#51 2009-03-21 21:39:59
Shadow
Az eseméyen elég nyugodt mederben haladtak, bár volt egy-két érdekes rész. Thor megtudja, hogy Sif halott, amdj azt, hogy Thena is meghalt, aztán... MI?!?
Hírtelen kapom oda a fejem, s igen csak hülyén pislogok. Még élt, mikor lecsaptam és elkezdtem menekülni vele, azaz nem volt semmi baja. Lokira nézek, Thorra, Thenara, majd Halla felé kapom a fejem, amikot felém közeledik. Hirtelen pattanok fel, azaz próbálok, mikor látom, hogy mire készül, de már késő. Kézzel próbálom védeni, s félretolni a hirtelen felém száguldó kezet. Jól tudom, hogy esélyem sincs megállítani, de lényegében védeni se. Reccsenés, s éles fájdalom, amit érzek, majd sötétség. Keményen talált el, s méterekkel arrébb értem földet, majd gurultam, majd kiterültem mozdulatlanul. Rég ájult voltam, s a képem eléggé vérzett is. Zúzodások is jól láthatók lettek. A becsapódásnál is sikerült pár sérülést összeszednem.


#52 2009-03-22 15:32:36
Vérontó

Thorhalla nem fogja vissza magát, és őrült mészárlásba kezd az eddigi társai között: először Shadow kap egy nagy ütést, amitől a nő jó pár métert zuhan hátra, és több csontja is megreped, az arca pedig csúnyán felszakad. Nem halálos egyetlen sérülése sem, de komolyak.

Ezután Ivanon a sor, akit még kevésbé kímél Thorhalla, és súlyos sérüléseket okoz neki a kardjával. Bárki más belehalt volna, de Ivan kibírta, viszont még neki is el fog tartani egy ideig a gyógyulás. Harcra most biztos nem lesz képes egyelőre, viszont Thorhalla kardját valóban eléggé magába szúrta ahhoz, hogy kihúzni ne legyen könnyű.

Ekkor Thor végre összeszedi magát, és szigorú arccal csap le Thorhalla elé a Mjölnirrel, melyből villámok szóródnak mindenfelé – de ügyel arra, hogy csak figyelmeztetés legyen, és senki ne sérüljön meg általuk.

- Thorhalla… Nem tudom, hogy jutottál vissza ide, de ez idáig neked is hálás voltam a segítségedért, mert ebben a csatában… oldalra való tekintet nélkül minden asgardi együtt kellett, hogy harcoljon. De benned… a sebek túl mélyek, a sérelmek túl komolyak… és ezért nem kis mértékben én vagyok a hibás. DE AZT NEM TŰRÖM, hogy mások, különösen HALANDÓK vérét ontsd Asgardban! Olyan halandókét, akik VISSZAÁLLÍTOTTÁK a rendet a birodalmunkban! Nem érdekel, miket követtek el Midgardban, itt és most hősök…

Majd Thor szánakozó arccal Ivanra néz, és ha hagyja, felsegíti és kihúzza belőle a kardot.

- … még ő is. Ha a kedvesem már halott volt egyszer, mikor megölte… akkor nem lehetek rá dühös, mert nem ő végzett vele. Továbbá ha Hela nem önszántából engedte el a lelkét, előbb-utóbb visszatért volna érte… az pedig nem igazi élet. Ettől függetlenül, amennyiben igaz, hogy ilyen durva módon oltottad ki Sif életét, halandó… úgy távozásra kell kérnem téged és társaidat. Az agressziótok és a kiismerhetetlenségetek veszélyt jelent Asgard amúgy is kényes egyensúlyára.

Ezután Reflexxhez szól a viharisten.

- Ha ennyire megveted birodalmunkat, akkor bizonyára örömmel térsz majd haza te is, halandó. De még egyszer nem ideillő szavakkal NE MERD pocskondiázni otthonunkat!

Közben Loki Thorhalla mögé lép, és halkan a fülébe súg.

- Bámulatos az erőd, akárcsak régen, Halla… de jól tudod, hogy nekem nincs ínyemre ez a… közvetlen módszer. Jobban kedvelem cselszövés és káosz útján kijátszani egymás ellen a feleket… szóval egyelőre fogd vissza magad, rendben? Akárhogy is, el kell ismernem, hogy idegen világokból érkezett hódítóknak én sem engedném át Asgardot, ezért most egy ideig össze kell fognunk a mostohatestvéremmel és talpnyalóival… Türelem, Halla. A másik Asgard ügye pedig végképp várhat. Ha valóban a te másod uralkodik ott, úgy nem lesz nehéz dolgunk annak megszerzése. Majd ha eljön az idő.

Majd Thor Loki és Thorhalla felé fordul, és a kezét nyújtja Loki felé.

- Esküdj. Esküdj isteni esküvel, hogy közösen, szövetségben segítesz Asgard minden szegletében helyreállítani a rendet.

Loki egy ideig tétovázik, majd széles mosollyal kezet ráz Thorral.

- Legyen hát. Megesküszöm, hogy a rend helyreállításának idején nem fogok semmilyen csellel ellenetek fordulni itt, Asgardon. Megfelel?

- Rendben. Az isteni eskü még téged is köt, ne feledd.

- Jól tudom, Thor, és ezúttal a színtiszta igazat mondtam. Asgard biztonságban van tőlem.

Thor komoly arccal néz ezután Thorhallára.

- Az Alvilágban volt időm gondolkodni… A hibák, melyeket ellened és családod ellen vétettem, valóban megbocsáthatatlanok. Nem is kérhetem a bocsánatodat, de engedd meg, hogy ezennel feloldjam legalább a száműzetésedet és visszaszolgáltassam családi fegyveredet. Ezennel szabadon járhatsz-kelhetsz Asgard és Midgard között, Thorhalla Hyrrokkin. Ha Loki mellett maradsz, úgy előbb-utóbb újra ellenségek leszünk, ezt viszont fogadd el. Engem gyűlölhetsz, de a megoldás nem az ő szövetsége, ezt hidd el. Előbb-utóbb ki fog használni, majd félredob… Komolyan mondom. Oka van annak, számodra egyelőre ismeretlen oka, hogy miért nem akartam, hogy a közelében legyél. És ha Asgardon helyreállt a rend, bármikor bosszút állhatsz rajtam a tettemért, de kérlek, elfojtott dühödet ne másokon éld ki. Sif, Thena… Ártatlanok voltak mindketten. Ne mások szenvedjenek ezentúl az én hibáimért…

Thor arcán egy könnycsepp gördül végig, míg Loki magában nevet, Thorhalla pedig Thortól visszakapja családi fegyverét, melyet az egyik alattvaló asgardi szállít oda a beszélgetés alatt.

De most már ideje a Helákra és Landrafra is odafigyelni. Landraf éppen a két Hela között áll, és felveszi újra emberi alakját. Mostanra már bizonyára mindenkinek egyértelművé vált, hogy asgardihoz szokatlan módon ő ezt az alakot kedveli inkább.

- ÁLLJ! Előbb tudni akarom, PONTOSAN mi történt itt, mielőtt átadjuk a másik Loki lelkét! És úgy magyarázd meg, Hela, hogy a halandók is értsék!

Az alternatív Hela válaszol Landraf kérdésére.

- Egy ideje figyeltem már az én Asgardom eseményeit, de mivel nem szóltak bele az ügyeimbe, én sem szóltam bele az övéikbe. Egy nagyhatalmú, midgardi ember… Nem, nem is ember az már, hatalma az istenekével vetekszik… Ő vette fel a kapcsolatot a mi Asgardunkkal. A neve Fájdalom. Megannyi más világban járt már, harcosokat toborzott, és igencsak örült, hogy végre az egyik világ Asgardjával is kapcsolatot tudott teremteni. Szövetségre lépett a mi Lokinkkal, aki egyesítette mágiáját Fájdalommal és Amorával, hogy átjárót nyissanak erre az Asgardra. A terv azonban nem sikerülhetett volna itteni segítség nélkül Asgard erős mágikus védővonalai miatt, ezért Fájdalom a ti Lokitokkal is szövetséget kötött.

Loki elmosolyodik.

- Nos igen… Még én is hibázhatok néha, és megbízni Fájdalomban nagy hiba volt.

Thor dühösen néz Lokira.

- Tehát MÉGIS te állsz az egész mögött, te álnok kígyó!

- Thor, Thor, nyugalom… Az invázió nem volt a tervem része, én csak egy kis segítséget akartam Fájdalomtól, nem Asgard teljes pusztulását! Higgy nekem, hiszen épp ezért öltek meg!

Thor egyelőre nem tesz semmit, Hela pedig folytatja.

- Úgy van. Figyeltem az eseményeket, mint már mondtam, és megtudtam, hogy az én világom Lokija és Amorája az itteni Loki, Amora és a többi asgardi halálát kívánták, hogy övék lehessen teljes Asgard itt. Fájdalom beleegyezett ebbe, és az átjárón keresztül az itteni Asgard jégóriásait, trolljait, démonjait és egyéb lényeit hatalmas erővel, mágiával és még több agresszióval ruházta fel, majd az asgardiak ellen küldte őket, akiknek esélye sem volt Thor és Loki nélkül. Őket ugyanis csellel még korábban megmérgezték Fájdalom emberei olyan szerrel, amely még az asgardiakra is hatásos. A többit pedig már tudjátok. Miután elhunyt az én világom Lokija és Amorája, már senki nem tudta nyitva tartani az átjárót, Fájdalom varázslata megszűnt a szörnyetegek felett, és Thorral és Lokival már győzhettetek.

Thor lesújtóan hallgatja a történteket.

- Már értem… Megmérgeztek… Milyen aljas, harcoshoz méltatlan tett! De Loki… ne hidd, hogy ennyiben hagyom, hogy ilyen személyekkel szövetkeztél.

- Igen, bizonyára szörnyű lesz majd haragod, hogyne, hogyne… De arra azért még kíváncsi lennék, hogy ki volt ez a csuklyás alak, akiről annyian beszéltek, és hogy tudta felébreszteni Jörmungandot, amire csak én vagyok képes?

Az alternatív Hela erre is válaszol.

- Csak a testét tudtam beazonosítani… Miután az én világom Lokija elhunyt az itteni Midgardban, a lelke hozzám került még világokon át is, de a testét sehol sem találtam. Ez zavart. Nem kedvelem, ha bármi is zavar engem. Utánajártam a dolognak, és ideutaztam, ahol végre rátaláltam a testre. Az a csuklyás idegen… az én világom Lokijának testében ténykedett. Alakváltoztató képességét használva levedlette az eredeti, női testet, de még így is felismertem. Innen volt elképesztő varázsereje. Loki hatalmát használta, méghozzá játszi könnyedséggel, és persze Lokiként még a Jörmungandotokat is fel tudta ébreszteni. Az az ostoba kígyó nem tudta megkülönböztetni a ti Lokitoktól. De hogy a lélek ki volt benne… azt nem tudom, de nem az én Asgardomról jött, az biztos. A test elsorvadása után a lélek eltűnt belőle.

Erre már az itteni Hela is felkapja a fejét.

- De nem halt meg a lélek… akkor hozzám került volna. Nem értem. Test nélkül hogyan maradhatott életben egy lélek? Ez megint valami midgardi csel lesz, amiből én nem kérek… Térjünk rá a cserére. Hajlandó vagy valóban nekem adni a te Lokid lelkét, Hela?

- Úgy van. Nekem ő nem kell. Sosem kedveltem, de ellenségek sem voltunk, így nincs vele személyes problémám… de te bizonyára kiélveznéd az idődet vele. Parancsolj.

Ezzel egy alaktalan lélek röpül át az egyik Helától a másikig, mire az elmosolyodik.

- Kiváló. A csere megköttetett. Lokiért és Thenáért megkaptátok Thort és Lokit.

A másik Hela mosolyogva távozik.

- Helyes. Én pedig Lokiért megkapom, amit ígértél, Landraf… és most távozom.

Ezzel az alternatív Hela köddé válik, Landraf pedig szigorúan néz az ő Helájára.

- Elvetted… Thena életét.

- A birodalmamban kóborolt. Jogom volt hozzá.

- Nem… Te… semmit sem változtál. Menj. Kérlek. Megkaptad, amit akartál.

Hela egy ideig szótlanul néz Landrafra, majd egy fintor kíséretében ő is köddé válik. Landraf Thorhoz szól.

- Ígérem… visszaszerzem neked a leányodat. Valahogyan… visszaszerzem majd őt.

- Köszönöm… de én sem nyugszom, amíg újra a kezeim között nem tarthatom. Ő Asgard örököse… nem halhat meg így. Nem engedem. De mondd… ki vagy te? Hasonlítasz kicsit régi bajtársamra, Fandralra, de--

Loki ekkor felnyög.

- Jaaaajj, ezt már tényleg halasszuk máskorra, rendben? Majd én beavatlak mindenbe Landraffal kapcsolatban, Thor, de most már menjünk mind a dolgunkra.

- Nos… úgy legyen. Halandók, még egyszer köszönöm… és ha megengedtek még egy tanácsot: ne marakodjatok ennyit. Látjátok, hogy a széthúzás hová vezetett még köztünk, istenek között is. Ha ez a Fájdalom a ti világotokra is rá akarja tenni a kezét, akkor csakis együttes erővel győzhettek. Nagy az erőtök, de még tapasztalatlanok vagytok sokan, és az érzelmeitek olykor túl hevesek. Amíg mi Asgardot rakjuk rendbe, félek, én nem segíthetek nektek… meg a leányomért is még vár rám egy csata… de figyelem Midgardot. Mindig is figyeltem, és amennyire erőmből telik, vigyázok majd rátok. De ehhez a ti segítségetek is kell, hogy együtt, közösen szálljatok szembe ellenségeitekkel.

Loki felnevet.

- Hehehehe… Bizony. Nehéz idők várnak rátok, halandók…

Majd egy csettintés… és a kis társaság tagjai újra Landraf tornya előtt találják magukat. Thorhalla, amennyiben akarja, maradhat Asgardon.


#53 2009-03-22 21:23:40
Halloween
Engem lassan már csak az érdekel, hogy miképp jutunk haza. A csuklyás alak (lévén még nem volt alkalmam találkozni a fő-főnökkel, se hangját hallani) azt mondta, hogy bajban a Föld, és én tenni szeretnék ez ellen. Épp ezen próbálok eltöprengeni, az ujjongó és éljenző hangok mellett a fejemben, de az egészet félbeszakítja Thorhalla támadása - amit sajnos már nem áll módomban megakadályozni.
~ Ezért még kapni fogsz! ~ villan a szemem felé, de csak egy pillanatra gondolok erre, mert egyből fonosabb dolgom akad: mivel visszaalakultunk, visszakaptam ama gyógyító-injekciót is, amit magammal hoztam, de még nem használtam fel. És én most ezt használom Yukin, hogy hamarabb rendbejöjjön. De csinált pár dolgot ő is, amiért neheztelek rá, így most vígasztaló szavak, sőt, ami azt illeti bármiféle hang nélkül végzem el a műveletet.
- Tudod, Thorhalla, egy idegbeteg, egomániás, arrogáns, beképzelt, szadista és ostoba liba vagy, de ezt kár mondanom, már mindenki számára nyilvánvalóvá tetted a viselkedéseddel... - sóhajtok lemondóan Thorhalla felé. Ez nem sértegetés, pusztán ténymegállaptíás.
- De nincs kedvem veled veszekedni, úgyse nyerne vele egyikőnk se. Maradjunk meg egy fegyverszünetben. - teszek egy ajánlatot. A hangomból pedig kitűnhet, hogy ezt nem a félelem mondatja velem, csak az, hogy már meguntam ezt a patthelyzetet, mert sem ő, sem én nem engedünk az álláspontunkból, és akkor legalább nem húzzuk fel egymást.
- Mellesleg majdnem mind igaz rád is. - nézek Reflexx-re is ferdén. Ha eszembe idézem, amúgy is a rendőrség kezei közt volt, tehát ha hazajutunk, akár be is vihetjük. A másik kettő ugyan megtámadott minket, pontosabban csak a katona, a másikkal egész jól kijöttem. Viszont együtt voltak, tehát ők elmehetnek... Az utolsó meg Scarlett barátja, ha jól értettem, tehát értelemszerűen szabad. Nem lenne jó Gabriel-hez azzal visszatérni, hogy igen, valóban metámadták Landraf-t, de elsikáltuk, viszoint nincs semmink, amivel ezt igazolhatnánk. Ráadásul Landraf is itt szeretne maradni, és legyen meg az akarata, főleg, hogy nemcsak megérdemli, de egyet is értek a döntésével.
~ Ehh, vigye-fene, majd csak kidumáljuk magunkat, de ezt a nagypofájú barmot képtelen lennék elviselni addig, amíg leadjuk... ~ döntök végül az ő sorsa felől is a hazajutás után. Időközben többiek is megtárgyalják a dolgokat, amiket akarnak - na ja, nem könnyű úgy gondolkodni, hogy mindenféle dolgot hallasz a fejedben, aminek semmi köze sincs ahhoz, amin épp töprengesz.
- Nektek is minden jót! - kívánom még az ittmaradóknak, és egy csettintés kíséretében elhagyjuk a helyszínt.

//Folytatás: Landraf Tornya//


#54 2009-03-22 21:26:44
Thorhalla
Shadow métereket repült azok után, hogy megütöttem, szándékosan nem akartam megölni, mert tudtam, hogy nem teljesen az ő hibája az egész, de valakin le kellett vezetnem a feszültséget és sajnos Thor-hoz nem mehettem oda, hogy neki verjek be egy hatalmasat, pedig ő érdemelte volna meg a legjobban. Ivan, az a férfi teljesen más kérdés volt, mintha még élvezte is volna, azt amit tettem. Ha ő ezt élvezi, akkor szívesen kapott volna még néhány szúrást is, esetleg a fejét is levettem volna, de erre nem jutott lehetőségem, a lábamat és a kardot akarta megfogni, de hasra esett benne a karddal. Nem hajoltam le, hogy egy rúgással megfordítsam és kiszedjem belőle a kardot, hanem csak álltam felette és megvetően néztem rá még mindig. Végül gúnyosan mosolyogva szólaltam meg még mindig őt nézve.
- Nem igazán érdekel a véleményed – vontam meg a vállamat. – És hidd el, előbb venném fel egy jégóriás alakját, mint egy midgardiét, de sajnos nem volt ekkora szerencsém, amikor száműztek innen. És igen, jó így látni, lehet, hogy vicc, de akkor is. Nem vagyunk sorstársak, veled ellentétben én fogok velük találkozni Hela birodalmában a halálom után, meg te, te visszatérhetsz abba a világba, ha akarsz, nekem. Lehetséges, hogy nem érdekel, de engem a saját világom igen, mint láthatod. De kegyes voltam és nem öltelek meg titeket, téged és Shadow-t sem. Megértem, amit érzel, ebben ugyanolyanok vagyunk szinte biztosra veszem, mindkettőnk fájdalma hatalmas és szenvedtünk, de te alig pár évet… míg én? Évszázadokig el fog kísérni ez, vagy évezredekig, ha megélem, neked hamar vége lesz. nem foglak megölni, ha akarod akkor sem, szenvedj csak! – majd pedig elmosolyodtam, kivételesen nem gúnyosan, hanem szívből jövő mosoly, amiért azt mondta amit. – Tudom, hogy az vagyok, mindig is az voltam.
Ezzel lehajoltam hozzá és csókot leheltem az ajkaira, csupán két-három pillanatig tartott, de neki már ez is súlyos égési sérüléseket okozott, alighogy hozzá értem az izzó ajkaimmal, igazi mestermunka mire ezt megoldottam annak idején és igaz halandón még soha sem használtam, de akkor is élveztem, hogy fájdalmat okozhatok neki, még akkor is, ha ez az elmebeteg ezt élvezi is. ahogyan felkeltem a mágiát, ami ezt okozta magamon megszüntettem és mosolyogva néztem le rá.
- A másik kéréseddel kapcsolatban, ha fel tudsz kelni megteheted – mondtam. – És, hogy mit tehetsz értem? Majd később behajtom, nem itt Asgardon, majd valamikor, ha újra találkozunk, addig tartogasd az ígéretedet.
Gyorsan ugrottam hátra egyet, amikor a Mjölnir előttem vágódott a földre. Hogy tudtam, hogy viharisten nem fogja hagyni, hogy szegény hitvány halandóit bántani merjem. Dühösen pillantottam rá. Eddig hálás?! Bah! Tudtommal nekem köszönheted az életedet nyomorult Thor! Dühösen szorítottam ökölbe a kezemet, ahogyan rá néztem, nem volt nálam a fegyverem sem, ott maradt a halandóban, így még fegyvertelenül kellett szembenéznem vele. Miért? Miért véded ennyire a halandókat? Tudom, hogy te vagy a jó oldal, de ami sok, azért mégiscsak sok volt. Szeretője gyilkosát védte tőlem; talán meg kellene osztanom velük, hogy Landrafnak hála kerültem vissza Asgardra. Hogy Iván is segített visszaállítani a békét? Nos, ebben merőben kételkedtem, ugyanis drága Thor még téged is meg akart ölni, a lelkedet elpusztítani, így neked kellene felnyitnod a szemed végre. Hősök? Majdnem kiköptem oldalra, de azért megacéloztam magam és nem tettem meg, hogy leköpöm, az a halálos ítéletem lett volna.
Ekkor léptem jó pár lépést hátrébb és figyeltem, hogy felsegíti Ivant a földről, de arra már nem tudtam figyelni, hogy mit is mond, mert éreztem, hogy valaki mögém lép, már fordultam volna reflexből hátra, hogy megtámadjam az illetőt, amikor Loki hangját hallottam meg a fülemtől nem messze.
- Tudod, hogy én is a Te módszereidet szoktam használni – fordultam kissé hátra és mondtam suttogva. – Bocsáss meg uram, csak így is túl sokat kellett elviselnem tőlük Asgardért… és az elmúlt időszak száműzetésben. Visszafogom magam és azt teszem, amit mondasz.
Elfintorodtam egy pillanatra, hogy könnyű lesz. Azért én ennyire nem becsülném le magamat, bár ha hasonlít rám, akkor ki lehet találni a gondolatait és úgy tényleg nem lesz annyira nehéz, mindegy, most kedves arcot kell vágni ezeknek a patkányoknak, mennyire szomorú. Magamban mosolyogva figyeltem a jelenetet, hogy Loki és Thor kezet fognak, vajon mikor fogja megint átvágni? A színtiszta igazat? Ezt még én sem voltam képes elhinni neki, na jó igyekezzünk elhinni, hogy most legalább addig betartja a szavát, amíg tényleg helyre áll a béke itt. Kellett nekünk béke egyáltalán? Nem, a káosz sokkal jobb volt az egésznél, de úgy tűnt, hogy muszáj lesz a békét egy ideig megtűrni. Végül pedig Thor ismét rám nézett, most itt Loki mellett nagyobb biztonságban éreztem magam, de még mindig tartottam tőle, hogy megöl, ha bármit is rosszul teszek.
Megdöbbentem, ezt muszáj volt beismernem, azon nem, hogy feloldja a száműzetésemet és visszaenged Asgardra, ez jogos volt azok után, amit tettem. A bocsánatkérése lepett meg
- Tudom, hogy azok leszünk – mondtam. – Úgy tűnik, hogy ennek így kell lennie, tudod, hogy a teljes családom mindig is atyádat Odin-t és téged szolgáltak, a barátaid voltak a szüleim, bármikor készek lettek volna érted meghalni, valamilyen módon ez tényleg meg is történt, de nem úgy, ahogyan bárki is gondolta volna. Nem hiszem uram, hogy valaha is meg tudom bocsátani neked ezt – lehajtottam egy pillanatra a fejemet. – A feleséged és Thena… nem volt közöm a halálukhoz, bár felesleges tagadnom, hogy szívesen közrejátszottam volna benne, de ezt te magad is tudod. Sőt a lányod az én védelmem alatt állt, amikor meghalt, megígértem Sif-nek, hogy vigyázok rá, de nem tudtam megtenni Hela birodalmában… És mégis milyen általam nem ismert ok?
Erre úgysem remélhettem választ, így teljesen feleslege is volt kérdeznem. Magamban mosolyogtam, amikor megláttam a könnycseppet az arcán. Milyen megható! Azért még illedelmesen meghajoltam felé, amikor átvettem a kardot tőle, a Szürkület. Az ujjaim a markolat köré fonódtak, ahogyan újra a kezembe vehettem a fegyvert, hogy mennyire hiányzott már, hogy a kezemben tarthassam. Végül pedig a két Hela felé fordultam és Landraf irányába, aki ismét emberi alakjában tündökölt, reménytelen. Vagyis ilyen szempontból, hogy azt szereti sokkal jobban, mint az asgardit. Csak elmosolyodtam ezen, nem lepődtem meg, hogy a mienk is lepaktált Fájdalommal, főleg azok után nem, hogy tudtam, hogy a másik énje is megtette, Amora kedvesen elmesélte az egészet. Kis híján felnevettem, a ”Higgy nekem, hiszen épp ezért öltek meg!” felkiáltású mondaton.
Közben végig figyeltem, amit beszélgettek még, furcsa. Nem hittem volna, hogy ez is megtörténhet, de lássuk be női Loki-t nem irigyeltem azért, amilyen sors vár rá Hela birodalmában. És Thor, egy ideig féltem, hogy ő maga fogja megszegni azt, amit urammal tetettet le, hogy segítenek egymásnak. De végül is megmenekült Asgard, noha nem akarta, tudni, hogy milyen állapotban van és mennyien élték túl. Közben Hela is eltűnt a másik, majd Landraf és a mi Helank folytatta a veszekedést, szóval élt még Thena, amikor odakerült, átkozott liba! És láthattunk egy gyönyörű szakítást is, megérdemelték. Valami azonban nem stimmelt, erre felkaptam a fejemet és kérdőn pillantottam a hármasra, Thor rákérdezett a klónozásra és Loki nagyon el akar valamit hallgatni, tudta?! Az egy dolog, hogy én igen és én mondtam el Landrafnak, de ez…
- A fegyverszünet esetleg megfelel – vontam még meg a vállamat.
Már megint őket védte, vettem egy mély levegőt, majd igyekeztem nem túlságosan látványosan ásítani egyet. Mondta ezt pont ő, a hatalmas Thor. Ugyanazokat a hibákat halmozta mind a két faj egymás után sorozatosan. Mindegy. De legalább végre eltűnnek innen, nem fogom egyiket sem visszasiratni, és én pedig maradhatok, micsoda megkönnyebbülés. Egyetlen villanás és minden halandó eltűnt, akárcsak utána Loki is. nekem is meg kellene tanulnom végre teleportálni, hogy könnyedén eljuthassak egyik helyről a másikra. Akkor irány ténylegesen „haza”. Loki kastélyába vissza. Még egy utolsó pillantást vetettem az itt maradt asgardiakra, majd pedig megfordultam és elindultam a kastély felé.

//Folytatás: Loki kastélya//


#55 2009-07-01 17:32:10
Thorhalla
A kék villanás végén mind a ketten egy erdő közelében találtátok magatokat. Ez azonban közel sem emlékeztetett titeket arra, amit régen megszoktatok, vagy amire emlékeztetek. Máskor állatok zajait lehetett egy ilyen hallani, madarak csicseregést, de most minden csöndes volt. Túlságosan is csöndes és ennek nem az volt az oka, hogy megjelentetek a helyen. Kora délelőtt lehetett a nap magasan járt, ezt láttátok a fővárosban is, azonban itt, minden olyan nyomasztó volt, nem volt megnyugvás a természet közelségében sem. Az erdő annyira nem sűrű, így tudjátok, hogy korábban a nap fénye vígan lejutott az alsó szintekre is, most azonban ez is hiányzott. Mindent köd borított, nyirkos volt és hideg, az erdő felé tekintve ott még sűrűbb volt az egész. Ha valaki megnézi a talajt, akkor semmilyen nyomot nem vesz észre, pedig mind a ketten igen sokat voltatok a természetben, hogy tudjátok, hogy ez nem természetes, hogy nincsenek állatnyomok. És a köd sem volt az. A helyet, amúgy mind a ketten felismeritek, nem egyszer járatok erre, így a tájékozódással nem lesznek gondok a későbbiekben sem.

Az erdő látképe:



#56 2009-07-01 17:58:34
Thordin
*A kardot elfogadja Thordin, és a derekára teszi. Majd Aesa elkezdi a varázslatát mormolni, és a kékes fény ölelésében, egy új helyre kerülünk.
Megérkezünk egy erdős kellős közepére. Thordin kardjához kapott egyből, és kirántani készült, de nem tette. Felkészült, ha esetleg bármi fura dolgot észlelne, mikor megérkeznek. De semmi. Egy falevél zördülése sem. Csönd volt. Túl nagy csönd. Mintha egy teljesen üres hallban állt volna. A nap fénye se szakította át a lombokat, pedig nem sűrű volt az. Köd, és nyirkos hideg kerülgette a két férfit, ami Thordin ínyére nagyon nem volt. Ismerős a környék az asgardi-nak. De valami nem. Ez a szokatlan és különös légkör. Nyomok hiánya, állatok zaja, és a nap sütötte föld sem volt észlelhető. Kísérteterdő. Ekkor Thordin remegve néz körbe. Bevillan neki, a gyermekkori félelme, mit sikerült legyőznie, de lám most ismét vissza tért. Nagy tartással vesz mély levegőt, aztán megszólal.*
<-Akkor vágjunk bele!… Csak utánad!
*Mondja, és kardján tartja kezét.*


#57 2009-07-01 18:17:57
Henry White
Érzem ahogy Aesa mágiája körül ölel, majd elteleportál gyerek korom helyszínére. Meg kell hagyni nem sok jó emlék fűzz ide, most mégis itt vagyok. És mintha a régi énem elevenedve meg az erdő fái között.
Köd, nyirkos légkör, sötétség, észrevehetően eltorzult növényzet, mindenre kiterjedő csend. Ironikus azt meg kell hagyni.
<-Úgy tűnik hamar elsajátította a mágia alapjait.>
Intek az erdő felé, utalva a megváltozott körülményekre. Átveszem a vezetést, belépek a nyomaszó fák közé. Felidézem az emlékeim az erdőről. Kiválasztok egy csak általam ismert ösvényt, a lehető legbiztonságosabbat amit ismerek.
<-Meg próbáltam a legjobban védett utat kiválasztani, de botorság lenne azt hinni hogy nem érzékeli a jelenlétünket. Képes lehet irányítani az erdőt, s azok lényeit. S meg kell hagyni van néhány kreatúra amivel nem szívesen találkoznék.>
Közvetítem a gondolataimat Thordinnak, aki szorosa a nyomomban halad. Ahogy elérjük a sűrűbb részeket egyre lassabban haladunk. Nem figyelmeztetem Thordinnt hogy tartsa nyitva a szemét, látszik hogy éberen figyeli az erdő minden rezdülését, és úgylátszik az enyémet is....


#58 2009-07-01 21:22:29
Thorhalla
Laak-nak kissé nehézkesen megy az, hogy sikerüljön megtalálni az ösvényt, körübelül úgy egy órányi időt vesz számára időbe, hogy egyet találjon. Az erdő valahogyan annyira más, mint emlékezett, nem voltak meg a megszokott illatok, a szél suhogása a fák között más volt, mint egyébként. A csönd nyomasztó most ezen a helyen, csak Thordin páncéljának a csörgését lehet hallani, ami egyébként is lenne olyan hangos, hogy a közelben levő állatokat, madarakat elriassza, de most nem volt mit. Az erdő kihalt, mintha kísértetek járták volna és a páncél csörgése messzire szállt a kihalt rengetegben. Laak már tudta erről a helyről, hogy a saját házukba miként lehet eljutni innen. Ahogyan haladtok az úton még az is feltűnt nektek, hogy semmi sem járt erre a közelmúltban, máskor a csapáson állatok tömkelege szokott járni, mindig vannak rajta friss vadcsapások, de most? Semmi, mintha évek óta nem járt volna még csak a közelben sem senki.
Haladtok szépen lassan, amikor a távolból kopogást hallotok, majd pedig a ködben az árnyak között mozgást láttok, több árny is mozog. Ha megálltok és füleltek, akkor a kopogás ezektől jött és felismerhetitek, karom kopogás, amikor a kemény talajhoz ütközik. Pillanatokkal később csaholás is hallható lesz és így már mind a ketten rájöhettek, hogy farkasokkal van dolgotok. Ahogyan közelednek köröznek körülöttetek és amikor elég közel élnek felvillanni láttok vörös szemeket a farkasok pofájából. Nyolcan vannak, nagyobbak, mint a megszokott állatok, bár Fenrir fattyainak nagyságát közelről sem érik el. Soványnak tűnnek és vicsorogva köröznek körülöttetek és méregetnek, ahogyan az éhes ragadozó szokta a zsákmányával.


#59 2009-07-02 11:18:14
Henry White
Annak ellenére hogy itt nőttem fel, sok minden változott. Nem biztos hogy mind Harek okozta, de beletelik egy jó bő órába mire megtalálom a jónak tűnő ösvényt és rátérek. Furcsa hogy eltűntek az állatok, lehet elmenekültek vagy ami rosszabb valaki uralkodik rajtuk. Mindenesetre ezért ez elég aggasztó. Miközben töröm az utam, még mindig azon rágódok hogy hogy tudjuk vissza adni anyám hatalmát. A legjobb ha kényszerítjük hogy mondjon le róla, és adja vissza..talán ez a legjobb megoldás. Annyira elmerülök a gondolataimba hogy már csak a farkasok vörös szemeire figyelek fel.
Fenébe, lassan vicsorítva körbevesznek minket. Óvatosan közelebb lépek Thordinhez, szorosan fogom a fegyverem. Elég soványnak tűnnek, lehet hogy az állatok eltűnésével nem volt mit enniük. Vagy Harek uszította ránk őket. Mindegy is, elég elszántnak tűnnek, nem hiszem hogy eltudnánk őket ijeszteni. Megvárom míg támadnak, ha csak a társam rájuk nem veti magát.


#60 2009-07-02 12:34:35
Thordin
*Az út eléggé nyomasztó. A körülmények nem épp a megszokottak, közel sem. Csipán páncélja kelt némi zajt Thordin-nak, míg végre a meglelt ösvényen halad Laak-el. Idejét sem tudja már az Asgardi, vajon mikor járt erre. De nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi kinézete, mi akkoriban erős megrászkottatásokat hozott fel benn, semmi nem volt a mostanihoz képest. A csönd, rémisztőbb mint bármi. Nem lehet tudni mire számítson ilyenkor a kalandor. Majd az idő múlik, és farkasok jelennek meg. Thordin felméri a helyzetet, és a 8 vadállatra, csak összeráncolt szemöldökkel tekint. Kardjához nyúl, mit Sathad intézett neki, ám még nem rántja ki. Látja, hogy a lények soványak, és éhesek.*
<-Nincs rosszabb, egy éhes falkánál!
*Mondja társának elszánt hangnemben. Tudja, hogy a korgó gyomor, csak még vadállatiasabbá teszi az ellenfelet. Főleg, a őket nézi tápláléknak. A Thor párti pár lépést tesz előre, mi eléggé magabiztos. Fák lombjaira néz, és mikor a farkasokra tekint vissza, egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcán, és hirtelen kardját rántja.*

<-Asgard!!!
*Ordítva rohan neki a harci hévvel ellenséges lényeknek, és páncélzata, mintha megcsillanna.. Nem törődik azzal, hogy Laaksonen mit tesz, de az biztos, hogy egyedül nem biztos, hogy elbánik a farkasokkal. Hiába elszántsága, és vértje.*


#61 2009-07-02 16:03:18
Thorhalla
A farkasok furcsa módon nem rettenek vissza akkor, amikor Thordin üvöltve veti rájuk magát. Helyette igen taktikusan azonnal megpróbálják kissé távolabb csalni a férfit azzal, hogy kissé hátrálnak. Így is abban a pillanatban, amikor elugrott Laak-tól azonnal szorosabbra vonják a félkört körülötte és próbálnak bemenni arra a helyre, ahol korábban Thordin állt, hogy külön-külön tudjanak majd leszámolni a két férfival. Ahogyan a páncélos közéjük rontott a közelében álló négy darab jószág azonnal rávetett magát, az egyik próbált a kardot tartó kézbe harapni, de a páncél megállította és abba harapott bele. Másik kettő a lábait próbálta harapni és végül egy szemből egyenesen a férfi felé ugrott, hogy a földre dönthesse a lendületével.
Laak mindezt láthatta, noha ő szerencsésebb volt ilyen szempontból, mert egyelőre csak köröztek körülötte. Amint az első farkas rávetette magát a társára, akkor zárták őt is körbe, de még mindig nem támadtak. Egyelőre csak oda-oda kaptak pofával, vagy pedig manccsal, hogy lássák miként reagál a botos férfi a támadásukra. A vörös szemeik éhesen és vadállatiasan csillogtak a félhomályban, majd pedig egy kis idő múlva megunták és egyelőre csak az egyik lapult le és készülődött arra, hogy rávesse magát a fiatal férfira.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 50 egység


#62 2009-07-02 16:24:51
Henry White
Ne! Akarok rá kiáltani Thordinra, de már rá is vette magát a farkasokra az észlény. Pár pillanat múlva már közre is fogtak minket külön-külön. Thordint azonnal lerohanják, de sikeresen visszaveri őket. Együtt könnyebben védekezhetünk volna, de most már mindegy. Felém-felém kapnak, de mindig időben reagálok és félre csapom a karmokat és a nyáltól csorgó pofákat. Úgy látszik csak kóstolgatnak.
Az egyik lekushad, és vicsorog rám. Felkészülök a támadásra, magam elé emelem a botom. Annyiban irigylem a harcosokat, hogy nekik van páncéljuk. De viszont fürgébb vagyok a testalkatomból kifolyólag. Ha elrugaszkodik a farkas, felhasználom Fagyharag képességét, és egy kék lángot kilőve megfagyasztom. Egy gyors ugrással kikerülöm, a fagyott támadóm és egy vastag fának vetem a hátam, hogy ne tudjanak körbe venni, persze ha minden összejön.
Most, a farkas elrugaszkodik...


#63 2009-07-03 08:50:12
Thordin
*Thordin a négy farkas ellen viaskodik. Eddig csak páncélja védte meg a komoly sérülésektől. De már nem hajlandó tovább védekezni, hiába támadásként indult, gyorsan váltani kényszerült. Nem törődik Laak-el, egyrészt mert a harci hév nem engedi, más részt pedig még mindig neheztel a Loki párti történések miatt. Nem hajlandó elfogadni, de meghalni nem fogja hagyni. Amint sikeresen legázolja a vadállatokat, neki is megy segíteni. De egyenlőre, most magával kell törődnie. A farkasok minden oldalról támadják, és rajta lógnak.
Az Asgardi összeszedi erejét, és elszántságát, nem mellékesen Thor-ba vetett hitét, majd minden lehetőséget ebbe az akciójába önt. Fizikai erejével próbálja lerángatni őket. Egy kitörés, amivel talán elengedik, ha nem is mind. Majd a még rajta maradtakat nyakuknál fogja meg, vaskos és erős markával, majd úgy próbálja hozzá vágni őket, a Laak-re támadtaknak. Ezzel ha sikeres, kis dominanciát mutathatna a falkának, hogy ki is az erősebb.*


#64 2009-07-04 12:06:49
Thorhalla
Laak terve sikerrel járt, mert az ellenfele megfagyott ugrás közben, majd amikor a földre érkezett darabokra törve szóródott szét a talajon. A fiatal férfinak sikerült egy fához érnie és így a három megmaradt támadója már csak félkör alakban tudta őt körbevenni, valamilyen szinte így nyert is ezzel, de nehezebb lesz a háta mögött levő fa miatt kitérni, ha azok rávetik magukat. Azok egyelőre továbbra is ott mozgolódnak a férfi körül, nem érdekelte őket a halott társuk egy pillanatig sem. Vicsorognak és egyre közelebb és közelebb mennek Laak-hoz, de addig nem közelítik meg, hogy a botja elérhesse őket, tanulékonynak tűntek. Ha a férfi szökni próbálna, akkor úgy mozdulnak, hogy megakadályozzák abban, egyelőre úgy tűnik, hogy patthelyzet alakul ki.
Thordin is hadakozik a saját farkasaival, akik szépen lassan, de biztosan kezdik megtalálni az illesztékeket a vérten és ott támadni a férfit, ahol esély is van arra, hogy megsebezhessék, a páncél hajlataiban, a térde hátsó része, könyöknél. A kitöréskor a dögök leesnek róla, de a következő pillanatban ismét a férfin vannak, azt tudja egyelőre csak megragadni a férfi, amelyik a karját próbálja marcangolni. Le tudja tépni a karjáról és elvágni abba az irányba, amerre Laak és a saját farkasai vannak, eltalálta az egyiket és így mind a két farkas vonyítva terült el a földön, azonban nem fognak sokáig ott maradni. A farkasok még mindig vicsorogtak és az egyiknek sikerült a férfi hátán megkapaszkodnia és onnan próbálta most a nyakát megharapni hátulról.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 40 egység


#65 2009-07-04 13:44:06
Thordin
-Thor-ra! Ezek az átkozott dögök, elszántak!
*Kiált fel, kis fájdalommal a hangjában, az itt-ott feltűnő hajlati sebek miatt. A hátán markoló farkas igen nagy aggodalmat okoz a férfinek. Ekkor elkezd hátrafelé rohanni, eléggé gyorsan, szinte már egyensúlyát veszi, míg nem egy fához nem sikerül csapódnia. Ezzel reményei szerint, a lény gerince eltörik, és harcképtelenül hull alá. Akár sikerűl, akár nem, ez a kis ellenroham, a kard markolatára fog Thordin, és szeme, lángolni kezd, akár mint egy megvadult bikáé. Fegyverét oldalra tartva rohan Laak farkasai felé, magáéval mit sem törődve.*
-Együtt játszunk!
*Kiált a férfi felé, és némileg megbánó, ám még mindig büszke hangban mondja. Össze kell dolgozniuk, félre téve ellentétjeiket, a győzelem érdekében. Neki támad egy kitartott oldalvágással, a talán rá nem számított lényeknek, ezzel remélhetőleg halálukat lelik, és a mögötte loholó dögöket, pedig Laak, intézi el, ezzel fedezve Thordin-t. Az Asgardi hitével küzd. Tudja jól, hogy ha igaz a hite, nyerni fog. Kardja markolatát végig úgy szorítja, mintha élete függne tőle. A sebek miket a vadállatok okozta, talán nem gátolják őt ebben az ütközetben.*


#66 2009-07-04 15:07:23
Henry White
A megfagyott farkas egy erőteljes csattanás kíséretében szét törik a földön. A fagyszilánkok szanaszét pattognak. A vastag fatörzsnek vettem a hátam. Tervemmel ellentétben nem ijednek meg, széttört társuk láttán. Mennyivel könnyebb lenne a helyzet. Patt helyzet alakul ki, én nem tudok kitörni, ők nem kockáztatják meg hogy úgy járjanak mint a társuk. Fagyharaggal távol tudom tartani őket, de ez nem fog sokáig így tartani.
Fenébe ezek kibontják a páncéljából Thordint, de szerencsére ki tör és elindul felém. Szemében vadság tombol.
Itt a lehetőség, a farkasok egy pillanatra nem rám koncentrálnak. Felemelem a botom és teljes erőmből lesújtok az egyik oldalsó farkas fejére. Kivetődök oldalra, remélhetőleg eléggé el kábult hogy nyerjek pár percet. Széles ívben meglendítem Fagyharagot, egy nagyobb háló röppen ki belőle a Thordin nyomában lihegő farkasok felé. Remélhetőleg a jégből álló háló elég nagy ahhoz hogy beterítse és halálra fagyassza őket.


#67 2009-07-04 17:09:21
Thorhalla
Ahogyan Thordin az egyik fának érkezik háttal halhatta a farkas fájdalmas nyüszítését és egy reccsenést is, majd pedig a farkas csöndben marad és ha a férfi elmozdul, akkor a jószág tehetetlenül zuhan majd alá a földre és nem mozdul többé. Amikor Laak fejbe verte a farkasát az megrázta a fejét, azonban úgy tűnt, hogy ez az egész kellően elbizonytalanította abban, hogy újra a férfira támadjon, így volt ideje félre vetődni és arra is, hogy a botjával egy jéghálót terítsen az ott maradt dögökre. Azok, amint csapádba kerültek eltűntek a föld színéről, mintha ott sem lettek volna korábban. Ez összesen három jószág mínusz volt, mert benne volt a fejbevágott és még kettő, azok, amik még az előző körben a földre kerültek és egy negyediknek pedig még sikerült az oldalát felhasítani, amiből azonban nem vér látszódott, hanem olyan szürke valami jött ki belőle, mint a köd volt és elillant egyszerűen a farkas.
Amelyik jéggé változott és darabokra tört füstté változik és beleolvadt a ködbe, akárcsak az amelyiket megölte a fán Thordin. Így most már csak két másik farkassal kellett szembe néznetek. Ti egymás mellé értetek és a két farkas is ugyanezt tette, egyelőre nem támadtak, csak megálltak egymással szemben, majd pedig egymásnak ugrottak, a köd jobban összesűrűsödött körülöttük és pillanatokkal később egy hatalmas állatot láttatok meg a köd mögött. A két farkas egyé vált és egy asgardi póniló nagyságú //szóval addig ér az asgardiknak, mint egy földi póni egy átlagos embernek// most már fehér színű farkassal kellett szembe néznetek. Egyelőre azonban nem mozdult csak felvonyított és mintha a köd is megsűrűsödött volna ezen a helyen ennek eredménye képen.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység


#68 2009-07-04 17:27:39
Thordin
*Thordin mámortól borítva látja, hogy a farkasok elhullanak. Majd Laak-hez érve, figyeli azon dögöket, kik kidőltek. De nem tetszik neki a látvány. Ködként tűnnek el, és ez egyértelmű mágia. Kardjára ismét rászorít, és kis terpeszben ereszti meg térdeit. Ezzel felkészülve az előtte lévő két lény rohamára. De a nem várt események, még inkább felpezsdülnek, és a két lényből egy lesz. Egy darab, nagyobb hófehér vadállat, ami nagyobb, és még eltökéltebbnek tűnik. Nem tetszik ez Thordin-nek. Laak-re pillant, majd egy harcra kész bólintással jelzi, hogy ő már készen áll. Csak halkan súg oda neki.*
<-Háromra támadjunk neki. Ne hagyjuk, hogy ő lépjen előbb!
*Közli, és nem érdekli a Nem leges válasz, ez talán le is olvasható róla. Rászorít a férfi, ismét kardjára, de már a bőr markolat nyikorogni kezd, és Thordin alig hallhatóan számol.*
<-1…2…3…ROHAM!!!!!
*Hatalmas ordítással támad, és nem számít ki, vagy kik kelnek fel a szavaira. Tudják meg, hogy két Asgardi jár erre, és ne jöjjenek elő az árnyék és sötétség lényei. A megsűrűsödött ködön átrohanva, a kardot megcsillantva ütközik meg ellenfeleivel.
Reményeit egyetlen támadásba önti. Amint közel ér a lényhez, lábait próbálja megvágni, majd ha felugorna, vagy védekezne, azonnal egy függőlege alulról, felfelé metszést tenne. Ezzel Laaksonen-nek esélyt adva arra, hogy támadjon, hisz a felugrik meg agyaszthatja, ha meg nem, úgy pedig felülről rohanhatna neki. *


#69 2009-07-05 13:56:05
Henry White
Füst? Az elintézett farkasok, ha azok egyáltalán, eltűnnek beleolvadnak az erdőt ellepő ködbe. Már csak kettő marad, vagyis egy. Egyé válnak egy hófehér hatalmas farkassá.
Túl sokat használtam a fegyverem, és még csak Harek közelébe sem jutottam. Halványan elmosolyodok mikor a társam neki ront a vadnak. Igaza van, jobb ha mi kezdeményezünk. Thordin előlről ront rá, én a takarásában maradok, majd oldalról támadok. Nincs szándékomban több energiát pazarolni, ha csak nem szükséges. Próbálok lecsapni a lágyabb sebezhetőbb részekre.
Ha valamelyikünk kilátástalan helyzetbe kerül, akkor jéggé fagyasztom a hófehér ellenfelünk, de csak ha tényleg szükség lesz rá.


#70 2009-07-06 11:06:56
Thorhalla
A farkas abban a pillanatban vicsorodik el, ahogyan Thordin rátámad, egyelőre nem mozdult, csak akkor csapott a férfi felé, amikor az egészen közel ért hozzá. Azonban, amikor a férfi lesújt a kardjával az állat is megdermed és nem vitte végig a támadást, mintha félt volna attól, hogy az lecsaphatja a mancsát. Mintha értelmes lény lenne, mert ilyet egy mezei farkastól még egyikőtök sem látott. Azonban már ez is túlságosan későn érkezett a fehér farkastól, mert sikerült az oldalát megvágni, azonban vér nem jött ki belőle így sem, csak a köd. Felordított a farkas és két lábra emelkedett, hogy lecsaphasson az őt megsebző férfira. Ekkor támadott Laak és sikerült egy lágyabb részt eltalálni, hiszen az egész hasa így sebezhető felület lett ellenfelüknek. Amint a támadás elérte a jószágot, az ismételten felvonyított, nem tudta megtartani az egyensúlyát és eldől oldalra. Láthatólag a két sérülés, a vágás és az ütés fájdalmasan érte, ugyanis meg-megroggyantak a lábai, ahogyan talpra próbált állni, és a vicsorgásán is látszott, hogy súlyosabb sérüléseket sikerült okozni rajta.
Egyelőre még a földön van és küzd azért, hogy fel tudjon állni, nem tudnátok megtippelni, hogy ehhez mennyi időre van szüksége, csak annyi a biztos, hogy jelenleg helyzeti előnyben vagytok a farkashoz képest.


#71 2009-07-06 12:21:42
Thordin
*Elégedetten hördül fel Thordin, látva, hogy a farkas eléggé komoly sérüléseket szerzett. Védtelenül próbál fel állni, a földről, és némi időhöz jutott a két férfi. Az asgardi-nak nem is kell több. Kardját a magasba emeli, és mint egy giotin, úgy próbálja lecsapni a dög fejét. Reméli nem kési le a lehetőséget, és sikeresen zárja a viadalt.*
~Ez az átkozott lény… biztos, hogy mágikusan felerősített vadállat. Ehhez hasonlót még nem láttam. Az a Herak… Nem tudom miféle áruló, de az biztos, hogy ha csak egyszer meglátom, végzek vele. Apám életével senki nem játszhat. Senki! Nem engedem, hogy még egyszer meghalljon. Hála a jó égnek, visszatért. Még egyszer nem engedem el.
*Ekkor le csap a férfi…*


#72 2009-07-06 16:51:51
Henry White
Kihasználom hogy Thordin szemből támad, mikor felágaskodik a bestia lecsapok ahogy csak bírok a hasi részre. Úgy látszik ez elég, a földön köt ki. Nem tud felállni. Thordin ejtette sebekből az előbb már láthatott köd "folyik". Nem ismerem pontosan anyám erejét. Annak idején eléggé lenéztem az e-fajta mágiát, így nem igazán tudom hogy pontosan hogy működik, vagy az ilyen köd farkasok létrehozása mennyi energiába kerül.
Harek téved ha azt hiszi hogy ilyen szintű ellenfelekkel meg tud állítani. Miközben Thordin lecsapni készül, én is megcélzom a fekvő farkas bordáit, fagyharag hegyesebb végével.
Szinte majdnem egyszerre csapunk le...


#73 2009-07-06 19:05:38
Thorhalla
A két férfi teljesen egyszerre csapott le a farkasra, azonban már nem tudták megsebezni vagy pedig megölni, mert az egyszerűen abban a pillanatban, ahogyan eltalálták volna beleolvadt a ködbe és semmivé vált. A távolból, és mégis mintha egészen itt lett volna a közelben férfi nevetést halhattatok. Néhány másodperc múlva kivehető, hogy igazából a köd az, amiből jött a hang és a nevetés. A ködből egy alak emelkedik ki nem messze tőletek, ezt láthattátok, hogy nem valós, hiszen átlátszó volt a férfi, a lábainál és körülötte is a köd kígyózott. Csak állt ott a szarvas sisakjában, kezében egy lándzsát tartott, a sisak alól csak a vörösen izzó szemeket láthattátok és az egész testét egy csuha szerűség fedte. Fejét kissé oldalra döntve méregetett titeket, majd pedig felnevetett ismét, ezúttal már láttátok, hogy megremegett a teste a nevetéstől. Abban semennyi józanság nem volt, csak őrület csupán, végül pedig felemelte a fejét és rátok nézett.
< - Ügyes, roppant ügyes – halhattátok a hangot. – De azt hiszitek, hogy ez elég lesz ellenem? Hát akkor nagyot tévedtek gyerekek… >
Ezzel a köd teljesen körbevette őt és végül még egy utolsó nevetést halhattatok majd pedig a teljesen sűrű köd mintha kissé megritkult volna és némi fény már elért ide. Még mindig néma csend volt, vagyis újra, csak a szél hangját lehetett hallani, ahogyan a fák leveleit zörgette.

Harek:


Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-07-06 19:06:32)


#74 2009-07-07 08:42:17
Thordin
*A farkas meglepetésre, nem hal meg, hanem mint a korábbiak, köddé válik. Thordin hamar húzza száját örömre, pedig nem kellene. Hisz olyan látvány tárul elé, amire nem számított. A köd sűrűsödik, és megjelenik előttük maga, Harek, bár nem teljes valójában. Láthatóan, valami mágia testesíti meg, amire Thordin csak morog, és kardját teste mellé húzza, majd egyenesen a megformálódott személy felé néz. Majd egy fellengzős szöveg után, az asgardi felhördül.*
<-Mutasd magad te féreg! Ne a sötétbe burkolózz! GYÁVA!
*Tör ki, mint egy vulkán, és hadonászik a köd felé kardjával. Pillanatok múlva, már volt, s nincs a férfi. Thordin az eltűnés után, hüvelyébe helyezi vissza a fegyverét, és Laak-re néz. Szeme tükrözi minden érzelmét, szót sem kell szólnia. Megveti Harek személyét, majd megindul pár lépést.*
<-Mutasd az utat, fiú! Míg nem késő!
*Mondja, néhány nagy levegővétellel, és egy intéssel kísérve. Reméli, már nincs messze a cél, bár tudja jól, hogy amint oda érnek nem lesz egy teadélután, de most csak családja épségét akarja látni, ennyi év után.*


#75 2009-07-07 13:51:00
Henry White
Csupán a földet találjuk el, göröngyök röppennek a levegőbe. Ahogy meghallom a nevetést megvetően hullik ki belőlem.
<-Harek!>
Nem sokkal később meg is jelenik egy illúzió formájában. A szokásos fenyegetéseket hallom a szájából amiket egy vesztét érző mond.
<-Azt majd meglátjuk!->
Kiáltom a ködbe, de már szertefoszlott a jelenés. Thordin felé fordulok szinte szét vett a harag.
<-A nevem Laaksonen, jegyezd meg! És ne légy olyan öntelt, nem csak te aggódsz a családodért->
Kiabálom dühösen felé. Eddig senki nem tudott így felidegesíteni ahogy ő teszi. Választ sem várva sarkon fordulok, és folytatom az utat. Nem figyelve hogy követ-e.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:32

#76 2009-07-07 17:53:10
Thorhalla
A kiáltások messze elszállnak az erdőben és csak a visszhangok azok, amiket újra hallotok. Harek, ha tudta is még, hogy mi volt ezen a helyen nem válaszolt többé. Az út hátralevő része azonban nyugalmasan telik, senki sem zavarta meg az utatokat, igaz már esteledni kezdett, mire Laak olyan helyre ért, amit már ténylegesen is ismert és meg tudta mondani, hogy az otthonához igen közel eső terület. Itt, amit meghallotok egy vízesés zaja volt az, ami egy közeli patakocskából egy tóba zúdult alá. Ezenfelül még mindig minden csöndes és a köd is megvolt errefelé még mindig. Ha haladtok tovább, akkor egészen besötétedett, mire elértek egy tisztásra. Már az erdőből is látszottak a fények a tisztás másik végéből és, ahogyan közelebb értetek teljesen kivehető lett, hogy nagyobb faház volt az, amiből a fények áradtak. Laak felismerheti, hogy ez bizony a saját családi otthona, ahol nevelkedett. Odabenn mozgást láttak mind a ketten, két felnőtt alakot lehetett kivenni a sűrű ködben. Azonban, ami elsőre nem tűnt fel, de ha egy kicsit itt maradtok, akkor fel fog, hogy morgást hallotok, farkasok vannak a ház előtt és körül. Ugyanolyanok, mint amit az erdőben is láttatok és, amivel megküzdöttetek. A levegőbe szaglásznak, szerencsétek van, pont felétek fúj a szél, így a szagotokat biztosan nem tudták még kiszagolni. De ez persze csak idő kérdése, hogy mikor fog nekik sikerülni.


#77 2009-07-07 18:58:17
Thordin
A köd alak eltűnése, felfokozta a viszályt. Thordin, és Laak között egyre feszültebb a hangulat. Mind ennek talán Thordin a fő ludasa, hisz eléggé lenézően, és parancsolóan szólt a férfihez. A kisebb szóváltást követően, követi a társát. Az úton, ő nem szól egy szót sem, nem kíván társalogni. Nyugalmasabb már a kalandozásuk. Nincsenek veszélyt jelentő ellenfelek. Hamarosan egy vízesés hangját hallja meg az asgardi. Fülel, és kideríti, hogy egy tó is van a közelben. Kezdett besötétedni, és a köd nem kezdett oszlásnak indulni. Nem állt meg, talán makacssága, talán küzdeni akarása miatt. De menetelt előre, Laak-el továbbra is, mit sem törődve. Elérkezett, egy tisztásra, ahol egy faház mutatkozott meg előtte. Fények áradtak belőle. Ám mozgásban sem volt hiány. Két alakot látott Thordin, hiába a köd. A helyzet kezdett jobban alakulni, és a kalandor már meg is indult volna a viskó felé, majd szaglások hangját, és morgásokra lett figyelmes.

~Farkasok. Ezek sose fogynak el? Miféle talpnyalók ezek? Harek szolgái…

Dühöng magában, és úgy dönt, ideje megtörni a csendet, és a társához fordult.

<-Tessék, legyen neked egy jó napod… Laaksonen

Fanyarogva vette szájára a nevet, mivel megint a „fiú” kívánkozott ki belőle, ám moderálta magát, hisz azért ennyi tiszteletet megérdemel.

<-Dönts belátásod szerint! Hogyan tovább? Ha engem kérdezel, támadjunk. Bármilyen is kettőnk között a dolog, jó csapatot alkottunk, az előző dögöknél is. Nos?

Kérdezi, majd pedig a válaszra várva, meglapul, hogy nehogy kiszúrják.


#78 2009-07-07 20:13:34
Henry White
Ahogy meghallom a vízesés hangját, már tudom hogy közel járunk. Gyorsítok a tempón, mögöttem Thordin csörtet tartva az általam diktált tempót. A tisztás szélén megtorpanok, nem tudom kivenni ettől a ködtől hogy vajon kik azok akiknek a sziluettje látható. Rögtön utána észreveszem a farkasokat de nem tudom megállapítani hányan lehetnek.
Le kuporodok Thordin mellé fedezékbe, de ez mit sem fog érni ha megváltozik a szélirány. Rápillantok a társamra de inkább nem szólok semmit, nem állok le vitatkozni egy ilyen fafejjel.
<-Kivételesen egyetértek...támadjunk. Nem túl erősek ezek a bestiák, még ha egyé válnak is.>
Kinézek a fedezék mögül, de nem változtak meg a látási viszonyok.
<-Csak utánad Asgard hőse...>
Intek Thordin-nak. Úgy látszik csak nem tudtam megállni hogy vissza ne vágjak neki.
Ha Thordin támadásba lendül, követem és alkalmozkodom a mozgásához.


#79 2009-07-07 23:10:47
Thorhalla
Ahogyan kirontotok a fedezékekből a farkasok is azonnal észreveszik a jelenéteteket azonban furcsa módon nem támadtak, csak felvonítottak egyszerre kissé szaggatott hangon. Odabenn az alakok mozgása megakadt és mozdulatlanok lettek. A farkasok még mindig nem támadtak, majd amikor egészen közel értetek a ház ajtaja egyszerűen kivágódott és bentről egy kiáltást halhattatok, ami után mindketten egy láthatatlan falnak ütköztök. Laak felismerheti ezt a varázslatot, hiszen láthatta korábban, hogy Loki is használt ilyen varázslatot, ami képes elég sok mindent visszatartani attól, amit az alkalmazó nem akar. Igaz ez nem lehet annyira erős, hiszen ez elég sok energiát fogyasztott a használójától. Az egy dolog, hogy Loki védőmezője képes volt a Mjölnir csapásait is kivédeni és felfogni, de ez a közelébe sem kerül. Ha háromszor-négyszer nekimentek nagy erővel, akkor már érezhetitek, hogy megremeg az egész és nem fog túlságosan sokáig kitartani. Amíg a pajzzsal küszködtök az ajtón kilép a korábban is látott Harek előtte pedig Thordin apja megkötözve és a torkához pedig egy tőrt szorított a sisakos asgardi.
< - Ajánlom, hogy hagyjátok abba gyerekek – nevetett fel. – Hacsak nem akarjátok, hogy ez a férfi holtan végezze és a farkasok falják fel a húsát. Van egy érzésem, hogy miért jöttetek ide, de mit hisztek, hogy sikerül megállítanotok? Az anyáitok nem tudtak, annak a szajhának az emberei nem tudnak, aki most vette át uram helyét a trónján… mégis mit akartok itt? >
A lábával intett a farkasok felé, akik nyüszítve kezdtek el hátrálni és mentek el úgy tíz méterre az alaktól és a háztól, majd pedig ott álltak csak meg és figyeltek titeket. Ezek amúgy valódinak tűntek, mert a szemük sem volt vörös, hanem a megszokott fekete.


#80 2009-07-08 07:40:45
Thordin
Laaksonen megjegyzése, Thordin-t hidegen hagyja. Nem törődik a megjegyzéssel, helyette cselekszik. Kiront a fedezékből, mit sem törődve jön-e a társa, avagy sem, bár magában bevallja, hogy jó lenne. De ezt szóvá is tette, hiába az ellentét, most a csapatmunka előrébb van.

~Még higgadtan kedves Laak. Majd ha eljön az idő… diadalmat arattunk, akkor nézz szembe velem!

A farkasok nem támadnak, az árnyékok megdermedtek. Érdekes fordulat, de Thordin így legalább könnyebben nyer magának előnyt. Már kardját rántja, és teste mellett tartja, úgy támad, rohanva a házhoz. Mikor egy sikoltást hall, nagyot dobban szíve, de nem torpan meg. Rámarkol a kardjára, még erősebben, de nem várt láthatatlan falnak csapódik neki. Kissé zavarodott, de neki áll ereje teljéből ráverni jó néhány suhintást a fegyverével. Közben pedig olykor ezt egy vállal neki rontott támadás erősíti. Egészen addig, míg nem Thordin olyat lát, mire nem számított.
Apja, megkötözve, Harek markában. A tőr nagyon nem tetszik az asgardi-nak, és még csap egyet a falra, mielőtt ellenfele szólna.

<-GYÁVA KUTYA!! Gyere ki, és méltó harcosként szállj szembe velem! NE a mocskos mágiáit mögé rejtőzz, és az alattomos cselszövéseid burkába! Lépj ki a menedékedből!

Dühöngve ordított, nem figyelve senkire, csak apja életét féltette.

<-Ne aggódj apám! Már nem tart soká!

~Több mint 60 éve nem láttam a családom. 10 éve nem jártam hazámban, és ilyen körülmények között kell látnom mind ezt? Hát NEM! ELÉG!

<-ELÉG!

Fojtatja örjöngését, és már nem számít saját élete, sem másé, csak apjáé. Nem gondolta volna, hogy ennyire felzaklatja a látvány. A kardja markolatát szorítja, már lassan fáj is neki, olyan szorosan tartja. Suhintásai a láthatatlan falra nem fejeződik be. Nem számít most a farkasok jelenléte, csak Harek-é, és apjáé. A kardjával le csap… majd újra… és újra…és újra…és ÚJRA.


#81 2009-07-08 09:39:14
Henry White
Pompás Thordin önmagát nem meghazudtolva ordítva rohamozik, hogy lekaszaboljon mindenkit aki eléje kerül. De nem hibáztatom érte, már én is alig tudom visszafogni magam. A nyomában rohanok, de megtorpanok mikor a farkasok visszavonulnak. Óvatosabban követem Thordint aki láthatóan teljesen megvadult.

Valami mégis ragadt rá a mágiából. Láttam már ilyen védő pajzsot Loki előszeretettel használta. Bár ez korántsem olyan erős, Thordin már erősen meggyengítette. Néhány csapás és megszűnik az akadály. Ekkor lép ki Harek a házból, egy számomra ismeretlen férfival. Nyilván a megvadult partnerem apja. Nyakához tőrt szorítanak.
Kicsit messzebb állok meg a megvadult férfitól, és végig mérem Hareket.
<-Meglepően erős védő pajzsot hoztál létre, annak ellenére hogy negyedét uralod csak anyám mágikus hatalmának. A farkasaid viszont szánalmasak->
Beszéd közben viszaszorítom az előtörő dühöm, egy terv van kialakulóban. Remélem Thordin nem fog ellenem fordulni.
<-Egyedül nem fogsz semmire sem menni, egy kezdő aki soha nem tanult mágiát, nem képes uralni az erdők hatalmát teljesen....viszont én megtaníthatnálak hogyan használd anyám erejét. Hatalmasabb lehetsz mint valaha...>
Loki követői egytől egyig hatalom éhesek. Én is az voltam.
Erre építek remélem be kapja a csalit, a hatalom csábításának nehéz ellen állni.
<-Loki varázslója voltam, ha valaki akkor én megtudlak tanítani hogyan használd a mágiát...cserébe enged el a férfit...és oszd meg velem a hatalmad egy csekély részét.>
Thordinra nézzek aki szinte már áttörte a védőburkot.
<-Mit gondolsz Harek? Akarsz hatalmasabb lenni mint valaha?>


#82 2009-07-08 12:03:40
Thorhalla
< - Meneküljetek balga ifjak – mondta Thordin apja. >
< - Mi lenne, ha hallgatnátok az idősebbekre gyerekek? – kérdezte Harek is. >
Közben Thordin próbálja a pajzsot áttörni, ami már már alig tart és nemsokára pedig át is fog törni, ha nem hagyja abba a férfi. Harek közben Laak-ot figyeli, miközben a fogságban levő férfi szánalommal és bánatosan figyelte a jelenleg csapdában levő két férfit, de többet már nem szólt és tett, jelen helyzetben többre nem volt képes. Herek szemében azonban megcsillant valami, Laak ismerhette tökéletesen, a vad mohóság, amikor a fiatal férfi a nagyobb hatalmat említette neki. Igen, nem volt kétséges, hogy ezzel meg lehetett fogni ezt az alakot is.
< - Nem, ennyi nem elég. Áruló vagy, valaki, aki elárulta urunkat és ellene fordult, nem fogsz ilyen trükkökkel átverni kölyök – mondta. – Azonban, azonban… megvehetitek ennek az alaknak a szabadságát és az erdőt is elhagyom, ha megtesztek nekem valamit. Loki trónja engem illett, én voltam mindig is a leghűségesebb híve, engem illet. Öljétek meg a trónbitorló szajhát, és ha elhozzátok nekem a fejét… nem is, élve kell… kell a hatalma… Amora-t viszont öljétek meg ő túlságosan veszélyes, és utána… utána megkapjátok a férfit.
Ekkor sikerült áttörnie a védőpajzsot Thordin-nak és immáron szabaddá vált az út a két férfihoz. A farkasok felvonyítottak ismételten, de még mindig nem mozdultak. Ahogyan Harek rájuk pillantott azon nyomban elhallgattak és visszalapultak a földre.
< - Vissza fiam! – mondta határozottan a férfi apja. – Ne ölesd meg magad feleslegesen! >


#83 2009-07-08 13:18:11
Thordin
Thordin apja, végre megszólal, mi a fiát, arra bíztatja, hogy tovább tegye amit elkezdett, bár szavai nem. Hiába tűnik úgy, hogy jól van, azt kéri menjenek el. Ezt egyáltalán nem érti, a dühtől forró asgardi. Elküldi őt?

<-Apám! Ne aggódj, mindjárt kiszabadulsz!!!

Mond ellent a kérésnek, és folytatja a már megkezdett tervét, és érzi, hogy a mágikus fal kezd gyengülni, és nem sokára áttöri. Nem úgy mint a bősz férfi, ki most vadabb mint eddig bármikor. Nem lehet megfékezni holmi fallal, látva apját, aki csapdába van ejtve. Az agyát szinte már teljesen a harag tölti be, alig-alig hallja Laak szavait, csak egy-egy szót kap el, de nem nyeri belőlük az értelmét. Pedig ha értené miről is van szó… nem kizárt, hogy még társának is neki ugrana. De most szerencsére nem így történik.
Harek szavait sem hallja elsőre, de mit a második monológja kezdetét veszi, néhány dolgot meg ért, Thordin.

<-Miféle alku ez?!!!

Ordítva torkolja le Lakk-et, de nem fordul felé. Az ebből nyert dühöt, kardjába helyezi, és meghozza gyümölcsét. A fal áttörik. Thordin egy vad csatakiáltást tesz, majd terpeszbe áll, és ellenfelére tartja kardja hegyét.

<-Még, hogy alku?! Ostoba vagy!! Miféle asgardinak nézel te engem?! Nem leszek egy magadfajta bérgyilkosa!! Ez nem alku tárgya! Megöllek téged, majd pedig amint lehetőségem nyílik, és a béke foszlik, végzek a többi Loki poronttyal!!

Mérgelődve és alábecsülve beszél Harek felé nézve, majd hirtelen Laak felé mordul.

<-Tudtam, hogy nem bízhatok benned! Sathad, és Aesa bizakodó szavai felém szétfoszlottak! Ne akard, hogy veled is végezzek kolonc!

Még mindig az eltökéltség és a méregben fürödve förmed fel. Nem látja át a tervet, talán figyelmetlensége miatt, esetleg az elborul vad elméje miatt. Akár mind a kettő összejátszva.
Jelen pillanatban mindenki ellenség számára, egyedül apja nem. Ám ő hiába kéri meg fiát ismét a távozásra, ügyet sem vet rá. Nem is igazán érti. Talán nem bízik benne?

<-Apám!! Mondtam, minden rendben lesz! Higgy nekem!

Most még bizakodóbban mondja szülejének, és a kardot továbbra is az elrabló, és hatalomszerző Harek felé irányítja. Tekintete Thordin-nek, már-már félelmetes. Az egyértelmű, hogy nem fél.

<-Itt nem lesz szövetség kettőnk között!!!

Kiáltja el magát, és egyenesen ellensége felé támad, egy kardcsapás kíséretében, a farkasokkal mit sem törődve.


#84 2009-07-08 13:56:34
Henry White
<-Ugyan! Te is jól tudod hogy belehaltam volna a szertartásba, és akármilyen hűséges voltam Lokihoz nem meghalni akartam. Ahogy te sem áldoztad volna fel magad...>

Nem tudom folytatni Thordin őrjöngése csak fokozódik, dühödt hangja betölti az egész tisztást. Ez a tulok elrontja az egészet, hogy lehet valaki ennyire makacs, önfejű lény. Nem lát tovább az orránál. Láttam Harek szemében hogy fontolóra vette az ajánlatom.
Megölni Loki örökösét. Teljesen ledöbbenek, nem lehet ilyen őrült. Hogy tudnánk elfogni, sőt ellopni a hatalmát. Ez eszetlenség, még ha a hatalmam teljes lenne, úgysem próbálnám meg.
Jobban szemügyre veszem a két férfit. Thordin egyre dühösebb lesz, ha ez lehetséges egyáltalán, ahogy az apja egyre csak azt hajtogatja hogy menjen el.
Itt valami nem stimmel, Thordin is érzi hogy valami nincs rendben az apjával. Illúzió lenne?
Ezt már nem tudom kideríteni, a pajzs áttörik és máris vad támadásba lendül. Már nincs elég időm megakadályozni ebben. Megpróbálom megakadályozni hogy Harek életveszélyesen megsérüljön.
Túl sok a furcsaság körülötte, hasznos lenne ki faggatni...


#85 2009-07-08 16:14:44
Thorhalla
Harek csak állt és nevetett azon, hogy mennyire felhúzta magát Thordin ezen az egészen. Akkor sem mozdult, amikor Thordin áttörte a pajzsot és a fegyverét rá és a saját apjára fogta. Csak a vörösen izzó szemek látszottak ki a sisakból továbbra is, semmi más nem látszott az arcából, a hangja azonban őrült volt, mint ahogyan beszélt is, ez is erre utalt. A hatalom megszállottja lett és úgy tűnt, hogy semmi más nem is érdekelte ezen kívül.
< - Még ostoba is vagy gyermek – nevetett Thordin-on. – Ugye tudod, hogy mi jár a királyi vér megöléséért? Ugye tudod? Ó, hát persze, hogy tudod, hogy örökös száműzetés Asgardról – nevetett. – És Thor elismerte annak és trónörökösi rangba helyezte, csak én tudok segíteni abban, hogy el tedd útból azt a szajhát. Mind a ketten jól járnánk azzal, ha elhoznád őt ide. És még apucid is szabad lenne – majd Laak felé fordult. – Nagyon sokan lettünk volna, akik életünket adtuk volna urunkért, de te… nem te túl gyenge voltál és Thor mézesmázos szavai a szívedbe férkőztek áruló, ahogyan mind azok, akik annak esküdtek most hűséget, a legtöbb régi bajtársam… mind árulókká lettek! >
Laak lassabb volt, mint Thordin, de úgy tűnt, hogy Harek számított arra, hogy valamelyikőjük támadni fog, mert ahogyan a fiatal harcos lesújtott a kardjával az Thordin apját rántottam maga elé élőpajzsként továbbra is az utolsó pillanatban. A kardot már nem lehetett visszafogni, és amikor elérte a férfit az fájdalmasan ordított fel, ahogyan a kard végigvágta az egész felső testét mélyen. Vér fröcskölt a fiára és Harek nevetve ugrott hátra a csapás után, és hátrálni kezdett. A farkasok ekkor indultak oda körétek, de egyik sem támadott, hanem körbevették a gazdájukat, majd láttátok, hogy egy villanás után immáron Harek is egy volt a farkasokkal, vagyis nem lehetett megkülönböztetni, hogy melyik volt ő a többi közül. Alakváltás. A teljes falka az erdő felé rohant vonítva.
< - Tényleg te vagy az fiam? – kérdezte rekedten a földön fekvő vérző férfi. – És te, ki vagy? – nézett Laak-ra.


#86 2009-07-08 17:45:16
Thordin
Thordin haragja lesújt, de nem úgy ahogy azt tervezte. Olyannyira rosszul sült el a dolog, amennyire csak lehetett. Harek, élő pajzsként használja apját, aki súlyos sérülést szenved. Thordin azonnal elengedi kardját, majd apjáért nyúl, ki a vérző sebével a legrövidebbet húzta. Fia, teljesen elkeseredik, és már nem is törődik azzal, hogy ellenfele alakot váltva menekül a farkasokkal. Páncélját, vértjeit lehajítva a földre, rá borul apjára.

<-A-a…apám sajnálom. Sajnálom…

Bűnbánóan és remegő hangon mondja, és közben láthatóan pislog néhányszor. Talán könnyeit akarja vissza tartani. Nem akarja megmutatni, hogy a vadsága mögött, érző szív van.

<-Igen! Én vagyok az… Thordin… sajnálom, amit tettem. Mit tegyek érted?

Kérdezi még mindig fájó hangnemben, majd egy nagy levegő után kezd lassan megnyugodni. Kezével, a vérző sebet próbálja visszatartani. Reméli a gyógyulása mi hamarabb végbe megy. Bár a sebet nem tudja a lenyugodott asgardi mennyire mély. Laak felé fordul, és kissé feldúltan szól hozzá.

<-Látod? Ez a te barátod… akivel hatalmi alkut akarsz kötni. Milyen alak vagy te? KI VAGY TE?

Kérdi, és továbbra is küszködik Wornung sebeivel. Nem tudja ellátni. Talán jegelni kéne, és most erőt vesz makacsságán, és kéréssel fordul Laak felé.

<-Most bizonyíthatsz. Kérlek jegeld le apám sérülését! A fegyvered képes rá, úgy láttam.

Kéri, bár a szokásos jelleme még mindig benne van hangjában. Reméli, hogy segít a férfi. Thordin megfogadja magában, ha így lesz, ad neki egy utolsó esélyt. Megpróbál túl lépni a múlton, ha sikerül a családját biztonságba tudni. Mindenki megérdemel egy második lehetőséget. Főleg, ha bizonyít.


#87 2009-07-09 10:54:11
Henry White
Képtelen vagyok megakadályozni hogy Thordin lerohanja Hareket. A férfi véresen zuhan a földre, Harek pedig alakot vált. Nem tudom megállapítani hogy vajon melyik farkas lehet ő. Megpróbálhatnám elkapni egy jeges hálóval, de már túl messze vannak. Nem is biztos hogy ő is benne lenne.
Lemondok az üldözésről, inkább a vérző alak felé fordulok. A sebe nagyon mélynek tűnik, a vérzés erős.
Majd szétrobbanok a dühtől. Milyen okból von engem felelősségre Thordin. Ő volt az aki mindent elrontott az őrjöngésével.

<-Alkut? Akart a pokol alkut kötni azzal az őrülttel. Megpróbáltam kiszedni belőle hogy hol van az anyám és mellesleg a tied is, hogy volt képes ellopni a mágiát. És miért akarja Loki örökösét holtan. Sokkal több van itt mint egy őrült magán akciója. De téged annyira lekötött az őrjöngésed hogy mindent elrontottál. Képtelen vagy az orrodnál távolabb látni. Csak a kardod számít és hogy kit tudsz kettészelni vele. Képtelen vagy uralkodni magadon.->

A végén már szinte az egész tisztás zeng a hangomtól. Az összes elfojtott dühömet rá zúdítom a jelenlévőkre.

<-Persze most hasznos vagyok a számodra?>

Motyogom az orrom alatt, enyhültebb hangnemben. Végül is az apja csak belekeveredett ebbe az egészbe. Felemelem a fegyverem, a végén kékes láng jelenik meg, végighúzom a seb fölött. Ahol a láng éri a seb elkékül néhol helyen apró jégkristályok képződnek rajta. Remélhetőleg ennyi elég lesz ahhoz hogy megszüntesse a vérzést.

<-Nem mertem erősebb fagyot alkalmazni csak nagyobb kárt tettem volna benne. És most mihez kezdjünk?>

Legszívesebben kifaggattam volna Thordin apját mindenről amit tudott, de nincs túl jó bőrben.
Mielőtt válaszolhatna belépek a házba, átkutatom. Hátha találok valami használhatót Harekról vagy mást ami a sebesültnek lenne hasznos.


#88 2009-07-09 13:07:36
Thorhalla
A férfi hallgatta, ahogyan a két férfi vitatkozott egymással, csak a fejét csóválta erre az egészre. Amikor a végül Thordin hozzá kezdett el beszélni a férfi vett egy reszketeg levegőt, majd pedig halkan szólalt meg.
< - Ugyanolyan forrófejű vagy fiam, mint én voltam annyi idősen, mint te vagy most – mosolyodott el fájdalmasan a férfi. – Nem tartozol bocsánatkéréssel, nem akartam, hogy bajotok essen, azért akartam, hogy menjetek el, már majdnem sikerült kiszednem belőle, hogy hol vannak a szülőanyáitok. >
Amikor Laak próbálja lefagyasztani a sebet a férfi eltolja magától a mágikus botot és ismét megrázta a fejét. És a súlyos sérülése ellenére megtámaszkodott a kezén és feljebb küzdötte magát, ekkor láthattátok, hogy már alig vérzett a sérülés és a seb szélein, ahol kicsik voltak a vágások, már kezdett összehúzódni.
< - Nem lesz rá szükség – mondta immár erősebb hangon. – De köszönöm a kedvességed Laaksonen, derék fiú vagy, anyád mesélt rólad. Azt hiszem, hogy néhány kérdésedre én magam is választ tudok adni. >
A férfi arcán némi bűntudat látszódott, ahogyan felnézett az égre és láthatóan kerülte a két fiatallal a szemkontaktust, majd pedig vett egy mély levegőt és a tekintetét végül a talajra szegezte és a véres füvet nézte, ahogyan megszólalt.
< - Be kell valjam ügyes próbálkozás volt Laaksonen, hogy így próbáltál információt kicsalni belőle – mondta Worung – Arra sajnos nem tudok válaszolni, hogy Lathi és a feleségem hol vannak, és arra sem, hogy miként lopta el a mágiáját, mert nem értek hozzá. De arra igen, hogy miért akarja Thorhalla Hyrrokkin-t, vagyis most már Lokidottir-t holtan látni. Valóban nem egyszemélyes akció az, ami itt megy. Asgard három részre szakadt, erről bizonyára értesültetek, de Loki egykori hívei közül nem mindenki fogadott hűséget az új úrnőnek, sokan úgy vélték, hogy nincs elég hatalma, hogy az atyja trónján üljön, másokat zavart, hogy Thor is őt támogatta és elismerte trónörökösnek. Azt a lányt… senki sem hitte volna, hogy az, aki. Loki túl sokat tartotta a maga közelében, a legtöbben azt hitték, hittük, hogy a szeretője, senki sem gondolt arra, hogy a lánya lehet, mert tudjuk, hogy Loki mennyit törődött a gyermekeivel, semmit. Ő más volt, valamiért – vett egy mély levegőt. – Voltam Loki udvarában eleget ahhoz, hogy ezt tudjam, azért, hogy az anyádnak Thordin, neked, Lathinak és Laaksonen-nek ne legyen semmi baja. Sajnálom, hogy ezt most kell megtudnod… nem tartott sokáig, de amikor megmondtam, hogy otthagyom őket és nem érdekel tovább az egész, akkor kapták el Laaksonen-t és nem tudtam mit tenni, pedig megígértem Lathi-nak, hogy vigyázok rá. De erre később még visszatérek. Szóval az örökös… ő az utolsó vérszerinti gyermeke Loki-nak, akiről bárki tud Asgadon, a halála után nem lenne, ki egybe tartsa Loki egykori embereit. Asgard rengeteg részre szakadna, Harek azt hiszi, hogy képes lenne egybetartani őket a saját vezetése alatt, de erre képtelen lenne, mert nem csak ő akarja azt a trónt, hanem többen. Több hadvezér szövetkezett, hogy megölik a lányt és elveszik tőle, amit örökölt, mert nem ismerik el annak, aki. Egész Asgard veszélyben van… és nem tudtam megakadályozni… >


#89 2009-07-09 14:00:08
Thordin
Thordin kissé megmosolyogja, amikor apja gyógyulásnak ered. Lakk szavaival, pedig mit sem törődik. Most figyelmen kívül hagyja a haragját, és csak apjával törődik a harcos. Mikor felkel, segít neki, és Figyeli őt. Valami nem tetszik neki. Látja szemében, hogy most aztán érkezik a bűnbánó beszéd.
Úgy is lett. Thordin figyelmesen hallgatta őt, közben. Talán ennyire nyugott még nem is volt mióta elindultak Lakk-el. Amint apja befejezte, nyugodt hangon szólt hozzá.

<-Neked nem kell mentegetőznöd, apám! Megtetted, amit tudtál. Ennél többre nincs is szükség. Harek, pedig Hela kezeibe fog jutni, amint a kezembe kaparintom, azt a mocskot!

Mondja, és közben kardját leteszi a földre, a magáról lehámozott vértje mellé. Apjja mellé lép, és segíti őt abban, hogy megtartsa magát, ha igényli. Aztán Laak felé néz, majd oda szól neki.

<-Anyáink maradtak már csak! Minden rendben lesz, Lakksonen!

Nem vártan nyugodtabb hangnemben mondja. Apja szabadulása, láthatóan jó hatással van rá, és már nem is annyira ingerült, mint korábban. Talán még egy-egy mosolygó szemkontaktussal is lehet találkozni. Wornung mellett állva, viszont fel merül, néhány kérdés apja irányába, az elmondottak miatt.

<-Apám, lenne néhány kérdésem, ha nem megterhelő számodra.

Mondja elővigyázatosan, és bele kezd.

<-Ha nem érzed magad jól, nem kell válaszolni. Thorhalla trónra lépése és Asgard törései, most egyenlőre mellékes! A lényeg, hogy hol rejtőzhet Harek, és az anyáink. Minden más, csak azután, hogy ti biztonságban vagytok! Nem tudod, Harek búvóhelyének pontos hollétét?

Kérdi, és közben támogató szemekkel figyel rá. Elképesztő, hogy a korábban vad, és örjöngő harcos, most mint egy kis kutya, úgy áll. Varázsütéssel jellemet cserél, amint apja kiszabadult. De vajon ez meddig marad így? Anyja még nincs biztonságba, és ki tudja mikor tör elő ismét Thordin bika szerű énje.


#90 2009-07-09 15:17:39
Henry White
Felemelem Fagyharagot, ha úgy gondolja hogy nincs szüksége rá akkor nem erőltettem. És tényleg nincs a seb szélei máris összehúzódnak, hamarosan a vérzés is el áll.
Némán hallgatom a magyarázkodását. Igazam volt hogy itt nem csak Harek hatalom vágyáról van szó. Nem csodálkozok azon hogy a Thor által is elismert örökös ellen fordultak, nem először fordul elő hogy nem fogadtak el egy örököst az alattvalók.
Csak horkantok egyet azon hogy "derék fiúnak" hív. Eddigi életem során minden voltam csak derék nem, na de nem áll szándékomban egy újabb ingerült helyzetet kiváltani.

<-Ez mind érdekes, de ha nem haragszotok engem csak az anyám érdekel, felőlem felkoncolhatják ezt a Thorhalla-t. Nem érdekel míg az anyám biztonságban nincs.->

Thordin kérdésére a válasz engem is érdekel, bár nem hiszem hogy bármit is tudna azon kívül amit eddig elmondott.


#91 2009-07-09 16:03:49
Thorhalla
< - Türelmetlenek vagytok mind a ketten – mondta a férfi. – És nem gondolkodtok fiatalok… >
A férfi fáradtan sóhajtott fel megint, majd pedig Thordin segítségét igénybe veszi és felkel a földről, a sebe szépen gyógyul mostanra már teljesen elállt a vérzés, noha még mindig látszik a húsa a hasán. A farkasok egyelőre még mindig nem tértek vissza, pedig a vér szaga általában igen csábító tud lenni. Nagy nehezen feltápászkodott, a levegőt kissé szaggatottan vette és a mozgásán is fájdalmai vannak, de igyekszik nem nagyon kimutatni.
< - Mikor volt olyan Asgardon, ami nem függött össze mindennel? – nézett rátok. – Soha sem, itt elég egy fűszálat letépni és azon eljuthatsz akár Bor-ig is. Gyertek! >
Intett a kezével és elindult befelé az épületbe. Benn minden a megszokott állapotban van, ahogyan Laak már megszokhatta, csak néhány varázskönyv, füvek és üvegek azok, amiket nem látott korábban itt benn furcsa főzetek benne és ezeknek a szaga eléggé gyomorforgató. Egy régi gyógyfüves polcon most üvegek állnak benne pedig mindenféle állat és belsőség tartósítva. Nem egy kellemes látvány. A férfi benn leült a legelső székre, ami szembejött vele és onnan nézett fáradtan rátok.
< - Eléggé berendezkedett itt az utóbbi időben – fintorgott Worung. – A búvóhelyről sincs fogalmam, előttem soha sem beszélt ilyenekről, egyik rejtekhelyéről sem, a szavaiból csak azt vettem ki, hogy több is van neki… azt tudom, hogy a jelenlegi Loki pártiak között még vannak egykori „barátai”, már amennyire azon csoporton belül lehet ilyennek nevezni valakiket is. >
Megcsóválta a fejét és valami olyan arckifejezést vett fel, mintha olyat készülne mondani, ami még neki sem tetszik.
< - Ennek nem fogtok örülni, de el kell mennetek Loki kastélyába – mondta. – Elmennék én, de engem megölnének ott, titeket nem fognak… nem akarnak bajt ők sem. Ott biztosan találtok valakit, akik el tudnak kalauzolni titeket, és hátha lesz olyan, aki tudja, hogy hol vannak ők. >


#92 2009-07-09 17:28:42
Thordin
A lehiggadt harcos, követi apját, és csak némán veszi tudomásul szavait, mik kissé talán megrovónak tűnnek. A házba beérve, Thordin szemügyre veszi a helységet, közben hallgatja apját. Belsőségek, állatok, növények. Olyan mint egy boszorkány tanya. A férfi, nem igazán részesíti előnyben a mágiát, és nem is igazán kedveli. Szerinte az a gyávák menedéke, kik nem mernek szemtől szemben harcolni, ám néha egy kis segítség jól jöhet, de nem a folytonos használat.
Mikor épp már jámbor szelíd báránykává lépett volna elő Thordin, egy nem várt mondatot hallott. Úgy érezte, mintha a világ meg állt volna körülötte. Szemét fájdalmasan hunyja le, és hatalmas levegőt vesz. Vihar előtti csend. Apja régről ismerheti ezt a mondhatni alvó vulkán állapotot.

<-Apám…

Halkan, és nyugodt hangon kezdi, és csak remélni lehet, hogy így is folytatja.

<-LOKI kastélyába? Nem akarok tiszteletlen lenni, de ez egy őrültség! Miféle ostoba menne oda! Bocsáss meg szavaim miatt, de ez egy szörnyen meggondolatlan döntés!

Tör ki, és szintről szintre emelkedik a hangneme, ám próbálja vissza tartani, hisz még is csak apjával beszél. Nem akar tiszteletlen lenni, de 70 év sok idő. Nagyon sok, és már egyszerre jönne ki belőle minden. A szülei nélkül töltött idő és a sok keserűség. Ön megtartóztatni akarja magát, de nehezen megy neki. Zihálva kezd levegőt venni, és lenyugtatja magát a pillanatnyi felhördülése miatt.

<-Bocsánat, apám! Belátom tiszteletlenségem, és sajnálom. …Biztos nincs más megoldás?

Kérdi, de már a választ előre tudja. Laak felé néz, és úgy tűnik kezd megint a megismert Thordin lenni. Kissé kekeckedően, és hergelően szól neki.

<-Most örülhetsz…

Ezzel apjára néz, és kisétál. A kint hagyott felszereléseit felölt, vértje, kardja, és pár perc leforgása alatt, készen áll. Visszamegy a házba.

<-Veled mi lesz, apám?


#93 2009-07-10 08:41:38
Henry White
Belépek a házba, meglepő módon elérzékenyülök egy kicsit. Bárhol is jártam és tettem ezt a házat mindig is az otthonomnak vallottam. Zavarba jövök a feltoluló érzésektől, így inkább hátat fordítva a másik kettőnek a polcokat kezdem el átnézni. De persze nem találok semmi érdemlegeset.

<-Ellenségem ellensége a barátom->

Ezzel a mondattal bele is egyezek az öreg tervébe. Ami elsőre ugyan légből kapottnak tűnik, mégis van némi alapja. Elég meleg lesz a helyzet ha meg látnak Loki kastélyában. Azonban aggódni ráérek később is emiatt.
Thordin magára kapja a felszerelését, máris indulásra kész. Míg ketten beszélnek addig gyorsan átkutatom a házat, hátha találok valami hasznos dolgot. Esetleg valami mágikusat, sejtésem szerint azonban Harek már mindent eltulajdonított ami értékes lehetett.


#94 2009-07-10 12:19:30
Thorhalla
Miközben Laak keresgél a házban közben beszélgetett Thordin is az apja, noha hallotta minden egyes szavukat. A fiatal férfi talál néhány könyvet, amiről egészen biztosan tudja, hogy az anyja könyvei voltak, az írás és a rúnák egyértelműen női kezekből származtak, noha ezeknek nagyon sok lapja hiányzik, mintha valaki szándékosan tépkedte volna ki őket. És a jelen helyzetben pedig nem volt kétséges, hogy ki volt az a személy, aki megtette. Amúgy némi élelmen, friss vízen kívül a fiatal férfi semmit sem talál ezen a helyen.
< - Köszönöm Laakson – válaszolta a Worung. >
Majd pedig ettől kezdve a saját fiára figyelt, elgondolkodott azon, amit ő mondott. Hallgatott elég sokáig, úgy tűnt, hogy tényleg nem örül annak, hogy oda kellett küldenie a fiút, de nem volt más lehetősége. Arcán gondterheltség futott át, amikor Thordin Loki kastélyát kérte számon tőle, de csak megcsóválta a fejét.
< - Hidd el fiam, ha lenne más lehetőségem, akkor nem kérném ezt tőletek – mondta. – Ha lenne elég erőm, akkor saját magam mennék el oda, és nem titeket küldenélek. Nem látok más lehetőséget, máshogy semmiképp sem tudjátok majd meg, hogy hol van. nem tudok senkit, akivel beszélni lehetne ebben az ügyben. >
Amikor kisiet a férfi Worung Laakson-ra pillant.
< - Kérlek vigyázz rá – mondta. – Meggondolatlan és önfejű… ne hagyd, hogy ostobaságot tegyen. >
Amint visszatért végül a másik férfi Worung a fiára tekintett.
< - Hogy velem? – kérdezett vissza. – Amint jól leszek rendbe hozom ezt a házat, majd pedig hazatérek és azt is. Itt van ez a térkép – átnyújt nektek egy-egy papírt. – Ezen rajta van a legrövidebb út Loki kastélyához. Vigyázzatok magatokra, amíg odaértek! És remélem megtudjátok majd, hogy hol vannak ők…>


#95 2009-07-10 13:36:09
Thordin
Thordin láthatólag némileg bele törődött a helyzetbe. Bár nem örül, de tudja, hogy valóban nincs jobb megoldás Loki kastélyánál. Apja szavait megérti, majd pedig a térképet átveszi. Azután, elé térdel, megcsókolja apja homlokát.

<-Ez már 70 éve jár…

Mondja, kissé szomorú hangon, majd pedig feltápászkodva elteszi a térképet. Reménykedő szemekkel néz apjára, és fél, ismét ez lesz az utolsó találkozása vele, jó hosszú ideig. Ezért próbálja magát áhítatba ringatni, és szavakkal megnyugtatni mint magát, és Wornung-ot.

<-Amint vissza térünk, lakomát csapunk!

Próbálja mosolyogva mondani, ám lerí arcáról, hogy nem hiszi, hogy valóban így lenne. Ám a hite, talán ezen is átsegíti. Thordin, bár nem vallja be, még magának sem, de szíve legmélyén örül annak, hogy Laak vele van. Kardját hüvelyébe teszi, és egy futó pillantást vet társára. Apjára kicsit keserűen néz, majd elindul. Az ajtóból visszaszól apjának.

<-Még találkozunk!

Ezzel elindult a térkép segítségét igénybe véve, a sűrűbe.


#96 2009-07-11 12:04:45
Henry White
Semminél többet találok de egyik dolog sincs hasznomra. Anyám könyveiből kitépkedték a lapokat. Nem tudom megállapítani hogy melyek azok a részek.
Harek-nek sok mindenért kell felelnie. Meglepődök a férfi kérésén, nem is tudok mit kinyögni csak biccentek egyet. Én vigyázzak Thordinra, nehogy elveszítse a fejét. Ha nem komolyan gondolta volna elnevettem volna magam az ötleten. Láttam milyen ha dühös, nem tudom mi lenne képes arra hogy lenyugtassa.
Átveszem a térképet, bár magamtól is eltalálnék a kastélyig.
Gyorsan összeszedek egy kis élelmet ami elég elég arra hogy elverje kettőnk éhét, és egy kis vizet. Belepakolom egy megviselt szűtyőbe és elindulok kifelé. Az ajtóból még visszafordulok.

<-Köszönök mindent->

Majd Thordin után sietek.


#97 2009-07-11 12:39:02
Thorhalla
Végül még búcsút int a férfi nektek és ti pedig elindultok kifele az épületből az erdő felé. A következő másfél napotok nyugalmasan telt és semmibe sem botlottatok, majd pedig utatok végén végül elértetek Loki kastélyának közvetlen közelébe.


#98 2009-07-16 15:49:49
Thordin
//Előzmény: Loki kastélya//

Kiérve a kastélyból, Skurge-val találta magát szemben Thordin, aki egyfajta szidást kapott tőle, a hidat őrző testőrök miatt. Bár nem igazán érdekelte mind az a férfit. Mással volt elfoglalva. Várta Laak-et, majd pedig néhány szót szólt hozzá, amiben most nem volt érzelem felfedezhető.

<-Igazad volt, neked is…

Közli, és mély levegőt véve hajtja le a fejét.

<-Hevességem, és dühöm nem fog többé eluralkodni rajtam, ígérem. Legalábbis megpróbálom türtőztetni magam, amennyire tudom. Ezt most komolyan is gondolom.

…mintha a világ fordúlt volna meg a férfiban, hisz az eddig ellenségeskedő jelleme változott Laak-el szemben. Csak úgy mint valamilyen szinten Halla ellen is. Úgy tűnt, hogy az ellenségei lettek a barátai, és a barátai az ellenségei. Noha túlzás barátnak nevezni akárkit is az említettekből. De az már bizonyos, hogy egy világ omlott össze a harcosban, és most az ujjá épül. Eddig érdekes módon.

<-Tied, az irányítás, társam!

Jelenti ki Laaksonen irányába, hiszen egy részt nem tudja az utat, mivel nem figyelt Amora szavaira, mást rész meg bizonyítani akarja mind azon szavait, mit előbb mondott.


#99 2009-07-16 16:17:30
Henry White
Kifelé menet figyelemre sem méltatom a szitkokat köpködő őröket és Skurge-t. Most a legkevésbé érdekelnek.
Kicsit meglepődök Thordin hevenyészett bocsánatkérésén.

<-Hidd el ez egy csöppet sem tölt el örömmel...->

Felemel a kezem, miközben lehajtott fejel áll, meg áll a levegőben. Gyerünk nem lehet olyan nehéz kimutatni hogy együtt érzel vele. Sóhajtok egyet majd megszorítom a vállát.

<-A változás nem könnyű elhiheted nekem, de ha van valaki aki bízik benne hogy képes vagy rá akkor semmi sem lehetetlen.->

Ennél csöpögősebb nem is lehettem volna.

<-Gyerünk induljunk! Szerintem az a leggyorsabb ha visszatérünk Asgardra és onnan indulunk tovább. Jobb ha sietünk, biztos tartogat még meglepetéseket nekünk.->

Direkt nem mondom ki a nevét, de ő is pontosan tudja kire gondoltam. Átveszem a vezetést és a lehető legrövidebb úton amit ismerek Asgard felé veszem az irányt.

/Folyt:Asgard városa/


#100 2009-10-29 10:15:26
Thorhalla
Kora este volt azon a helyen, ahol a füstből ki tudtál lépni. A szokásos gyomorfelforduláson, illetve enyhe szédülésen kívül semmi sem utalt arra, hogy az a személy, aki ideküldött téged az most használt ilyet életében először. A hely is tökéletesre sikerült, nem kell napokat, sem órákat gyalogolnod, hogy beérj a házba. Az égen villámok cikáztak át és a levegőben is eső szag volt, kellemesen nagy esőre volt kilátás, ez az évnek ezen szakában felétek teljesen megszokott. Odabenn mint láttad fáklyák fénye égett és mozgások alapján is több személyt fedezhettél fel, legalább ötöt. A környéken amúgy semmi sem utalt arra, hogy behatolók lennének itt. a korábbi farkasok okozta lábnyomok már eltűntek és nem látszottak, akárcsak atyátok vére sem a ház előtt. Ha közelebb mentél bentről nevetgélést hallottál és beszédet. Felismerhetted a hangok között az anyád és atyád hangját, Leif-ét, Mylene-t és egy másik nőét is, feltehetőleg ő Thordin édesanyja. Pillanatokkal később bent néma csönd lett, lehetséges, hogy meghallották a közeledtét majd az ajtó kivágódott és az anyád jött ki rajta. mielőtt bármit tehettél volna sírva ölelt magához.
< - Édes egyetlen kis fiam, úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod! – mondta miközben még mindig ölelt téged. >

A látkép:

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:39

#101 2009-10-29 18:33:41
Henry White
//Előzmény:Thor palotája//

Kilépek a zöldes füstből. Ismerős a hely, Halla jó helyre teleportált. Nem kötöttem ki Asgard másik végén, és csak pár métert kell megtennem míg haza érek. Pár pillanatig csak a házat bámulom, az ablakból fény szűrődik be, és vagy öt alakot látok a házban mozogni.
Lassan sétálva közeledek a házhoz. Az időjárás alapján alapos zivatar várható, bár ez normális itt. Át villan a gondolat, mióta nem láttam anyámat?
Ahogy egyre közelebb érek már a benn tartózkodok hangját is tudom azonosítani. Leif, Mylene, anyám, apám és valószínűleg a bátyám anyja.
A beszéd zaja hirtelen elhalkul, majd az ajtó kicsapódik és anyám sírva ölel át.

<-Ugyan anyám, tudod hogy tudok vigyázni magamra...>

Méltatlankodok, de viszonozom az ölelést, úgy ahogy talán csak gyerek koromban tettem mielőtt Loki szolgájává váltam. Kibontakozok az ölelésből.

<-Menjünk be, sajnos vannak rossz híreim is...>

Ha elindulunk a házba egy pillanatra megtorpanok majd egy kicsit mélyebb levegőt véve belépek a nyitott ajtón.


#102 2009-10-29 19:47:54
Thorhalla
Anyád nagy valószínűséggel tudta, hogy valóban meg tudod magadat védeni, ennek ellenére az anyai féltés ott csillogott a szemében, amikor elengedett téged. Ahogyan bementél a házba valóban azok voltak benn, akiket a hangok alapján felfedezni véltél. Most láthatod hosszabb ideig egymás mellett az anyádat és a nagynénédet, így valóban szembeötlő, hogy hasonlítanak egymásra, és az amit Leif mesélt, hogy testvérek ténylegesen beigazolódni látszik. Ahogyan beértetek anyád egyből leültet az egyik székre, nagybátyád és a felesége csak egy-egy biccentéssel üdvözölnek, hiszen tőlük nem olyan régen váltál csak el. A nagybátyádtól konkrétan Thor palotájában percekkel azelőtt, hogy te magad ide jöttél volna, így valószínűleg ők maguk is térmágia segítségével érkeztek. Odabenn amúgy minden rendben van, úgy tűnt, hogy rendet tettek azóta, hogy utoljára itt jártatok, amikor még Harek lakott ezen a helyen. Az arcokon a korábbi nevetgélés ellenére is látod a gondterheltséget.
< - A fiam nem jött veled? – nézett rád Thordin anyja. >
< - Nem mondtam nekik egyelőre semmit – mondta Leif megadóan. – Biztosra vettem, hogy te is jössz majd és lehet, hogy a te szádból jobban fogadják, mint tőlem… >
< - Thor nevére! – sápadt el a nő. – Ugye nem halt meg?!


#103 2009-10-31 11:12:47
Henry White
Belépek a házba, anyám rögtön le ültet az egyik székre. Mielőtt válaszolnék, elmondanám mit történt Thordinnal, szemügyre veszem anyámat és testvérét. Beigazolódni látszanak a tények amiket megtudtunk. Felsóhajtok.

<-Nem nem halt meg, mikor utoljára láttam volt ugyan egy-két sérülése de egyik sem volt komoly....Más történt vele. Nem tudok jobb szót rá mintha meghasadt volna az elméje, rátámadt Thorra, Thorhallára, Einarra...megpróbált megölni engem is. Megpróbált bárkibe belekötni megalázni, azt hajtogatta hogy az asgardiak nem méltók a hatalmukra, és hogy saját kezűleg öl meg mindenkit, hogy aztán méltó új asgardot hozzon létre.>

Egy pillanatra elhallgatok hogy megemésszék a hallottakat majd folytatom.

<-A renegátok erődjében megpróbálta megtámadni Thort...nem sok eredménnyel. Mindenki próbálta meggyőzni vagy hatni rá valahogy, de senkire nem hallgatott. Ott marad a Loki hívő tábornokokkal. Hogy azóta hol van vagy mi történt vele...nem tudom.->

Elhallgatok, sok mindent nem mondtam el, kezdve az álomvilágtól Amora emlék törléséig. A lényeget elmondtam, ha van valami kérdésük arra úgyis válaszolok. A nagynénémre pillantok.

<-Sajnálom nem tudtam semmit sem tenni, hiába próbáltam nem hallgatot senkire...>


#104 2009-11-01 13:46:30
Thorhalla
Láthattad a nő és a férfi arcán a megkönnyebbülést, amikor azt mondtad, hogy nem halt meg a fiúk, noha a folytatás sem volt éppen túlságosan kellemes senki számára. Te és Leif már tudtatok erről, de a család többi tagjának eddig elképzelése sem volt arról, hogy mit is fogsz mondani. Láttad a kétségbeesést és az éretlenséget az arcokon, hogy nem igazán akarják elhinni, amit mondasz, ezért még Leif is bólogatott, hogy valóban úgy történtek a dolgok, ahogyan te magad elmesélted.
< - Einar? – kérdezte tétován a nagynénéd. >
< - Einar Fonnson… akarom mondani, ahogyan tűnt Thorson – vonta meg a vállát Leif. >
< - Fonn és Aesa fiát? – kapta a kezét a szája elé a nő. – De hiszen őt huszonöt évvel ezelőtt kivégezték… >
< - Hela feltámasztotta, de mindez lényegtelen, háromszorosan támadott királyi vérre, ugyanis Einar Thorhalla férje és így annak a királyságnak az uralkodója amelyikbe tartozom és Thor szavai alapján Asgard leendő királya is – széttárta a karját. – Ne nézzetek rám, fogalmam sincs, hogy mi történt vele, hogy mitől lett ilyen… >
< - De mégis micsoda, mi történt vele, hogy ilyen lett? – kérdezte Thordin anyja. – Korábban soha sem volt ilyen, egy áldott jó gyermek volt, egy kedves és segítőkész személy, noha talán a lelke volt mindig is túl érzékeny, úgy tűnik, hogy jó okkal tartottuk távol a háborúktól… >
Percekig néma csend burkolózott a helységre, nem szólt senki, csak kínos csend uralkodott, majd az apád szólalt meg.
< - Nem a te hibád fiam – mondta. – Ne hibáztasd magadat a tetteiért, hiszen nem vagy felelős értük. Amit tett megtörtént, remélhetőleg egyszer észhez tér és találkozunk vele, hogy mi magunk is megpróbáljunk rá hatni. De inkább most magadról beszélj, te jól vagy, veled mi történt? >


#105 2009-11-01 14:25:39
Henry White
Elégé hitetlenkedve néznek rám, de végül is elég nehéz elhinni amit mondok. Megerősítésként Leif is szaporán bólogat, igazolva hogy nem a levegőbe beszélek.

<-Igen, mint kiderült Thor és Amora fia, így Thena testvére....->

Talán túlságosan is érzékeny és naiv, ezért is történhetett az ami végül kitört rajta.

<-Mondjuk úgy hogy Thorhalla sárba tiport bennünket és ezt Thordint jobban megviselte mint engem....és láthatott valamit Thorral kapcsolatban...ne kérdezzétek mit, mert nem tudom, de utána kezdett ilyen furcsán viselkedni, amin ha nem változtat...->

Elhalkulok, nem akarom kimondani a nyilvánvalót. Ha továbbra is ezt a viselkedést folytatja akkor előbb utóbb megnézheti magát...amit szeretnék megakadályozni...csak azt nem tudom hogy hogyan egyenlőre.
Az apám, fiam kijelentésére kicsit gúnyosan elhúzom a számat de inkább nem teszem szóvá.

<-Jól vagyok, egy két apró sérüléstől eltekintve. A hadvezérek serege megfutamodott. És ami nagyon érdekes és nyugtalanító hogy Hela megjelent az erődben. Nagyon úgy tűnik hogy összejátszottak....és Einar felkért hogy legyek a tanácsadója, ha átveszi Thor helyét, aki lassan egyé válik Asgardal mint annak idején Odin tette.->


#106 2009-11-01 16:40:04
Thorhalla

Mindenki elkerekedett szemmel hallgatta, amit mondtál, ez alól most még Leif sem volt kivétel, hiszen ő a hátteret nem ismerte, csak azt tudta, amit hallott a palotában, illetve, amit tapasztalt a Renegátok erődjében. Amint befejezted a mondanivalót és a legutolsó részre térhettél volna Leif szólalt meg ismételten.
< - Ez nem kifogás – morgott Leif. – Ha minden egyes személy, akiken Loki, Thorhalla és Hela átgázoltak mind ugyanígy viselkedtek volna, ahogyan Thordin, akkor nem lenne olyan személy Asgardon, aki… mindegy. Komolyan nem tudom megérteni, hogy az Asgardiak mikor tanulják meg, hogy Loki-val és a gyermekeivel nem érdemes ujjat húzni. Persze nem titeket hibáztatlak, hiszen fiatalok vagytok… de neked legalább lehetett volna annyi eszed, hogy nem mentek oda hozzá semmivel sem, hiszen mindkettejüket ismered. Mivel kerestétek fel egyáltalán? >
< - Leif, de legalább él és Laaksonen itt van velünk, ennek is örülhetnél… - vitatkozott Thordin anyja. >
< - Nem, ti nem ismeritek őt… - sóhajtott. – Ő nem Loki. Loki soha sem ölt saját kezűleg mindig másra hagyta a munkát… Halla… nos, belőle lényegében Loki csinált gyilkost, élvezi a kihívásokat, nem egyszer fordult elő, hogy levadászott valakit pusztán élvezetből. Ha veszélyben érzi Einar-t, vagy a legapróbb dolog merül fel, hogy az életükre törne… a sajátja nem érdekli, de a férfié… levadászná Thordin-t. és akkor nagyon sokáig szenvedne mielőtt megölné. >
Ekkor térhettél csak rá a legutolsó részre, ami a rád vonatkozó dolgokat tartalmazta, illetve azokat, hogy Hela is beavatkozott. A gondterheltséget még inkább láttad mindenki arcán, ez valójában egy olyan lépés volt, amire talán senki sem számított és igazából, hogy ilyenné válik a Holtak úrnője.
< - Ez igazán nem vall rá – mondta az anyád. – Nem kellene ilyennek lennie Hela-nak, valaminek történnie kellett vele… >
Majd mintha ezek után jutott volna el a tudatáig, hogy mit is mondtál saját magaddal kapcsolatban.
< - Hogy a leendő uralkodó tanácsadója legyél? – nézett rád döbbenten, mintha nem is akarná elhinni, hogy tényleg jól hall. – Thor nevére! Micsoda megtiszteltetetés, mit válaszoltál neki? – néhány másodpercre elhallgatott majd mielőtt válaszolhattál volna folytatta. – Olyan lesz, mint Odin? Ez teljesen biztos? >


#107 2009-11-01 17:03:48
Henry White
Leifre pillantok, felvonom a szemöldököm majd az apámra.

<-Valaki ezt tanácsolta, mellesleg Thor nem volt elérhető valamiért. És Thorhalla azért csak jobban ismerte az apja embereit...nem volt a legjobb ötlet bevallom, és talán elhamarkodtuk de a szüleink élete forgott kockán...>

Kicsit dühös vagyok, nem elég hogy Halla és Amora úgy ugráltattak minket mint a gyerekek még Leif is rákezd. Rendben nem vagyok 500 éves, és annyi tapasztalatom sincs mint mondjuk Einarnak de azért kicsit bízhatnának a döntéseimben.

<-Azt hogy még átgondolom elég...váratlanul ért a felkérése. Elég valószínű, többen is megerősítették, és Thor-on is látszik hogy előbb utóbb megtörténik.->

A kezemben szorongatott Fagyharangot letámasztom a szék mellé, és kinyújtózkodok, eléggé elgémberedtek a tagjaim.

<-Kaphatnék valamit enni? Mióta visszatértam Asgardra alig ettem valamit.->


#108 2009-11-01 17:54:47
Thorhalla
< - Odin szakállára Wornug! – csattant fel Leif. – Azt hittem, hogy legalább neked benőtt a fejed lágya, de úgy látom, hogy még mindig nem! Hozzám kellett volna küldened őket, hogy utána én beszéljek vele, nem pedig odavetni mindkettejüket a „farkasnak”! >
< - Nem gondoltam bele, hogy bármit is fog tenni velük, hiszen Laaksonen is Loki egyik embere volt korábban… - próbált védekezni az apád, de Leif szigorú tekintete és a te nézésed után megadta magát. – Hibáztam belátom… de féltettem mind a kettejük életét, hogy esetlegesen megölik őket…
Így mostanra rájöhettél, hogy Leif nem is rád dühös igazából, hanem az öccsére, hiszen végül is ő hibázott és nem ti. anyád bólint arra, hogy még átgondolod az egész helyzetet, majd amikor ételt kérsz kisiet a helységből a konyhátok felé, majd percekkel később tér csak vissza egy nagyobb tálcával. Rajta lepény, sült hús. A szemed sarkából mintha láttál volna valamit mozogni a konyhaajtó környékéről, hogy valami kijött a konyhából mielőtt édesanyád be tudta volna csukni. Valami fehér foltot láttál összesen, anyád letette eléd az étket, természetesen kés, villa és kanál nincsen, hiszen az errefelé nem megszokott. Ahogyan pedig nekilátnál annak, hogy falatozz, az tűnik fel, hogy valami a lábadba kapott és a csizmádat kezdte el rágcsálni. Ha lenézel egy hófehér kölyök farkas volt az, néhány kék csíkkal a bundájában és a pofáján //lásd a kép, csak éppen piciben//. Anyád nyúlt a kölyökért és húzta el tőled, mire az morogni és prüszkölni.
< - Leif szerezte – mosolyodott el. – Mivel nem tudtuk egyelőre elhelyezni, így addig itt marad. Folyton éhes, így is alig tudtam neked kimenteni azt a szarvashúst. Gondolkodtál azon, hogy most, hogy újra itthon vagy mihez fogsz kezdeni? >


#109 2009-11-01 18:29:35
Henry White
Tehát Leif nem is rám volt dühös hanem apámra amiért Hallához küldött minket. Bocsánat kérően nézek rá, én nem haragszok amiért ezt tanácsolta nekünk. Csak jót akart vele, az tette amit helyesnek gondolt.
Persze ez nem jelenti azt hogy minden rendben lenne a személyével. Jobb ha ezt későbbre hagyom...
Anyám elmegy az előbb említett ételért, közben Einar ajánlatán gondolkodok a hirtelen támadt csendben. Még mindig furcsállom hogy olyan hirtelen felajánlotta ezt a pozíciót. És azért mert olyan jól ki tudja ismerni az embert rövid idő alatt is. Vajon hogy fogadna a palota és Thor többi embere, egy volt mágust Loki mágusát. Bár lehet hogy ezen csak én nem tudok tovább lépni.
A szótlan merengésemből egy fehér villanás zökkent ki, amit a konyha felől érzékelek ahogy anyám behozza a sült húst és lepényt.
Biztos csak képzelődtem.

<-Köszönöm...->

A kezembe veszem a húst és épp harapnék bele egyet, mikor valami elkezdi ráncigálni és rágcsálni a csizmámat. Ahogy lepillantok egy apró fehér farkast pillantok meg, anyám próbálja elhúzni mire vadul el kezd vicsorogni és prüszkölni.

<-Látom nem sokat változott itt az élet, emlékszem mindig teli volt a ház és környéke árva állatokkal.>

Elvigyorodok a farkas vicsorgásán és vadságán, intek anyámnak hogy engedje el. Ketté tépem a húst és az egyik felét a kölyök felé nyújtom.

<-Azt hiszem maradok egy kicsit itt pihenni. Aztán mindenképpen visszatérek Asgard városába. Választ kell adnom Einar kérdésére. És Harek sem került elő, most sikerült ugyan visszaverni a sereget de biztos hogy felbukkannak még. Személyesen akarok ott lenni mikor Harek veszít...remélhetőleg a fejét->

Lenyelem a fél falatnyi húst majd folytatom.

<-Főleg azok után amiket veletek tettek. Köszönöm hogy vissza akartál hozni Asgardra de akkor sem kellett volna hinned annak az alaknak. Nagy veszélynek tetted ki magad.->


#110 2009-11-02 09:24:42
Thorhalla
Miközben merengesz rá kell ébredned, hogy nem valószínű, hogy bárkinek lenne rossz megjegyzése, hiszen te magad azóta nyíltan megtagadtad azt, hogy Loki híve lennél és lassanként, de biztosan sodródsz Thor oldala felé, még ha nem is akarod magadnak bevallani. Míg lássuk be az nagyobb pletyka lesz, hogy Thor fia Loki lányát vette feleségül, hiszen ez olyan szinten okoz paradoxot, hogy hihetetlen. Ezenfelül mint magad is gondoltad más vagy, mint annak idején. Valakinek használ a száműzetés, valakinek azonban nem, neked használt. Anyád csak elmosolyodik a megjegyzésen, majd leteszi a földre a kölyköt. Az picit bizonytalanul közelít feléd, majd amint meglátja, hogy mit nyújtasz felé szinte szó szerint veti rá magát a húsra, amit odaadtál neki és hangos csámcsogás mellett kezdte felfalni.
< - Ma már így is olyan sokat evett – mosolygott anyád. – Nem kellett volna neki még adni, mert a végén elhízik. >
Mikor említed, hogy milyen veszélynek tették ki magukat mind a két nő csak bólint és mosolyogva csóválták a fejüket. Ebből rájöhettél, hogy nem ez volt a legnagyobb gondjuk, amibe belekeveredtek, legalább is szerintük.
< - Köszönöm az aggódásodat fiam – szólalt meg az anyád – De igazán szükségtelen, nem ez volt a legnagyobb galiba, amibe belekeveredtünk a húgommal. Noha utoljára még Odin idejében fordult elő… a tűzóriások és démonok elleni háborúban – majd vett egy mély levegőt. – Loki-t akarják visszahozni az életbe. Nem tudom, hogy mit hisznek, hogy Hela odaadja nekik vagy mi lesz. Úgy tűnik, hogy néhány személynek megártott, hogy mindannyian halottak voltunk egy időre… >
< - Nos igen, ha egy éve valaki azt mondja, hogy egy csoport halandónak és Loki lányának köszönhetjük, hogy Asgard-on nem lett Ragnarök, akkor azt hiszem, hogy mindenki kinevette volna – bólogatott Thordin anyja is. – Anyádat nem kell félteni, tökéletesen bánik a lándzsával és meg tudja védeni magát, noha az erejéről lemondani nem kellett volna neki. >
< - Előbb vagy utóbb visszaszerzem – mondta a másik nő. – Szóval belőled is harcos lesz? remélem tudod, hogy már így is büszke vagyok rád… >


#111 2009-11-03 19:23:16
Henry White
Míg a kölyök a tőlem kapott hússal birkózik, elhatározásra jutok. Elfogadom Einar ajánlatát, már nem az vagyok aki. Végérvényesen megváltoztam és azt hiszem a jó irányba, Thor irányába. Egy midgardi mondással élve benőtt a fejem lágya. És hogy mit gondolnak rólam...az már régen sem érdekelt különösebben. Az már nagyobb felháborodást fog kiváltani hogy Thor örököse Loki lányát vette el feleségül.

<-Mi a neve?->

Érdeklődök a farkas felől. Közben elfogyasztom a maradék ételt. Jobb lesz hogyha hozzászokok a gondolathoz hogy anyám több harcot látott már eddig mint én és Thordin együttvéve, és hogy tud vigyázni magára.
Anyám kijelentésére megvonom a vállam.

<-Kétlem hogy Hela feltámasztaná Lokit pár hadvezér kedvéért. Inkább csak hitegeti őket hogy kihasználhassa az erejüket...>

Befejezem az étkezést és még egy apró lepény darabot nyújtok a farkas felé.

<-Köszönöm az ételt. Én mint harcos? Már gyerekkoromban sem bántam túl jól a karddal, nem hiszem hogy azóta változott volna a helyzet de....azt hiszem kénytelen leszek legalább egy fegyvernemben némi jártasságra szert tenni, ha Einar tanácsadója leszek.>

A mondat végén felállok és még egyszer átölelem anyámat. Azt hiszem jobban ki tudom fejezni a hálámat neki, amiért büszke rám, mintha csak megköszöntem volna.->


#112 2009-11-03 23:08:33
Thorhalla
A farkas hamarosan befejezte a csámcsogást és visszament hozzád, két lábra állt és a mellső kettőt a lábadnak, olyan térdmagasságban támasztotta neked és a térdedet bökdöste az orrával miközben nagy szemekkel nézett, hogy adjál még neki valamit enni.
< - Nincs még neve, de ha gondolod elnevezheted – bíztatott az anyád továbbra is. – Csak ne adj neki többet enni, mert még tényleg kipukkan. >
Leif felmordult, amikor ismét Loki lett említve. Ő ugyanis mindvégig hű maradt az egykori urához és a vérvonalához mind a mai napig, noha az okot nem tudni, hogy miért is teszi. Halla-hoz hála Vutha-nak már hallottad, hogy a szeretője volt egy ideig, de igazából ez Loki-t nem magyarázza és azt sem, hogy miért van ott manapság.
< - Persze, hogy nem fogja feltámasztani – csóválta meg a Leif. – De Halla is megmondta, hogy egészen biztosan nem ezt ígérte nekik… sőt tudom, hogy valóban nem. Földet ígért, Loki egykori birodalmát, de a renegátok bíznak abban, hogy előbb utóbb elérik, hogy feltámasztja Loki-t. De erre igazából reális esély nincsen…>
Miután megölelted anyádat még egy puszit nyom az arcodra és elenged végül. Annak ellenére, hogy még mindig úgy bánt veled mint egy gyerekkel szeretett nagyon téged. Végül is ide is érvényes az a mondás, ami a midgardiak között él, hogy egy szülőnek a gyermeke mindig is a gyermeke marad bármilyen idős is lesz vagy tesz.
< - Szerintem, ha őt megkéred biztosan tanít neked valamit – mosolygott az anyád. – Ugyanis remek vívó. >
Ekkor mindenki lassan szedelőzködni kezd és még Thordin anyja fordul feléd.
< - Örültem, hogy megismertelek – mondta. – De most nekünk mennünk kell, még haza kell érünk és Mylene-re meg Leif-re hosszú út vár mire Loki kastélyába érnek… >


#113 2009-11-04 19:04:03
Henry White
Megsimogatom a farkas fejét, ha engedi közben mosolyogva pillantok anyámra.

<-Rendben, nem hizlalom tovább...lehetne a neve mondjuk....Thorhalla...na jó nem bár tényleg vicces lenne.->

Igazán kíváncsi lennék a Halla reakciójára mikor a tudomására jutna.

<-Most nem igazán jut eszembe egy név ami illik hozzá...majd alszom rá egyet.>

Leif kijelentésére megvonom a vállam. Neki is igaza lehet és talán kicsit közelebb jár az igazsághoz mint én.

<-Mindegy is hogy miért álltak mellé. A lényeg hogy elég nagy veszélyt is tudnak jelenteni ha Hela a szövetségesük...>

Thordin anyja felé fordulok, vagyis a nagynéném felé. Jobb ha hozzászokok ezekhez a megnevezésekhez.

<-Én is örültem, és biztos hogy találkozunk még...végül is egy család vagyunk most már.->

Bököm ki nagy nehezen a mondatot, majd elköszönök tőlük ha indulnak.


#114 2009-11-05 10:24:49
Thorhalla
Ahogyan említetted, hogy Thorhalla-nak akarod elnevezni a farkast Mylene felkacagott, de Leif olyan képet vágott és úgy nézett rád, hogyha tekintettel ölni lehetett volna, akkor te ebben a pillanatban kerültél volna Hela színe elé. És ez csak egy néhai szeretője volt, nos a kalandmester tudja, hogy nem, nem akarnád tudni, hogy miként végeznéd, ha Thorhalla fülébe jutna ez. Moszatként az egyik befőttes üvegben, jobbik esetben. Nagyon jobbik esetben. Közben mind a négyen felpakoltak és most már tényleg mindenki elbúcsúzott tőled, mosolyt, kézfogást, a nőktől pedig egy-egy puszit is kaptál az arcodra mielőtt kiléptek volna a házatok ajtaján. A két pár két különböző irányban indult el, még egyszer hátrafordultak és integettek felétek, majd pedig haladtak a megfelelő irányokba. A távolban hatalmasat villámlott és dörgött. Mintha pontosan a házatok mellett csapott volna be a földbe. A farkas kölyök nyüszögve menekült be az asztal alá. Anyád nem zavartatja magát, a vacsorád maradékát, ha befejezted akkor összeszedi és kiviszi a konyhába, majd pedig hoz egy kancsó vizet és mézsört is neked és leteszi eléd. Saját magának csak vizet tölt egy fakupába és abba kortyol bele. Leült ő maga is az asztalhoz, arcán láttad a fáradtságot, noha azt, hogy megtört volna, vagy túlságosan is megviselték volna a közelmúltban történt dolgok annak a jelét nem látod. Rá kellett most jönnöd, hogy az anyád igazán erős asszony, hogy még ezt is képes elrejteni. Még egyszer kinézett az ablakon, majd néhány másodperc múlva szólalt meg újra.
< - Meddig szándékozol itthon lenni édesanyáddal? – kérdezte mosolyogva az anyád, miután a többiek eltűntek a látóhatáron. >


#115 2009-11-05 17:39:53
Henry White
Talán jobb lett volna ezt a Hallás megjegyzést olyan körben elmondani ahol értékelték volna, bár Mylene igazán viccesnek találta. Leif viszont a pillantásából leszűrve nos...olyan helyre kívánt ahol nem szívesen időztem volna el. A búcsúzkodás után, visszaülök az asztal mellé, de előtte megpróbálom kicsalogatni a farkas kölyköt az asztal alól.
Belekortyolok a mézsörbe. Közben anyámat nézem, aki sokkal de sokkal erősebb mint azt én valaha is képzeltem volna. Azok után ami vele történt, amit Harek művelt vele, még mindig kitartott. Pedig látszik rajta hogy fáradt. A kérdésére elmosolyodok.

<-Egy talán két hétig. Einarnak is biztos rengeteg dolga van most, úgy hogy ráérek visszatérni.>

Felhajtom a maradék sört majd felállok és odalépek hozzá. Homlokon csókolom.

<-Most viszont menj pihenj le. Nincs elentmondást rád fér egy kis alvás.>


#116 2009-11-05 18:33:06
Thorhalla
Miután mondtad, hogy meddig szándékozol maradni, anyád elmosolyodott és kiitta a kupájából a vizet, majd letette az asztalra. Felkelt és előszedett néhány mécsest, az egyik fáklyának a tüzéből meggyújtotta ezeket is, majd visszaült az asztalhoz. Fáradtan figyelt téged, ahogyan végül befejezted az italodat és odamentél hozzá. Lehunyta a szemeit, amikor homlokon csókoltad, majd pedig felpillantott rád.
< - Valóban rám fér – mosolygott még mindig. – A szobádban mindent úgy hagytam, ahogyan volt, csak a port tüntettem el. Jó éjszakát! >
Ezzel felkelt, egy mécsessel a kezében indult a saját szobája felé, majd miután becsukta maga mögött az ajtót egyedül hagyva téged a farkaskölyökkel. Odakinn újra villámlott egyet, majd hallottad, hogy az ég is leszakadt ebben a pillanatban. Ezen felül odakinn már jócskán besötétedett, nem csak a vihar miatt volt ennyire sötét most odakinn. Mind két társaság távol, akik elmentek innen, anyád lefeküdt aludni, már csak te és a farkas volt ébren. Ha elmész a szobádhoz, ott tényleg minden ugyanúgy van, ahogyan hagytad, ha az ágyadat nem vetetted be, még azt is úgy hagyta édesanyád, mintha minden egyes nap csakis arra várt volna, hogy majd hazajössz és úgy folytatod az életedet, ahogyan korábban a száműzetésed előtt tetted.

//Aztán, ha gondolod ugorhatjuk a 1,5 hetet, amíg itthon pihensz, mert úgyis RL idő szerint halad minden másfelé az idő, ergo akkora érsz vissza, amikorra tervezted.//


#117 2009-11-06 18:50:39
Henry White
Anyám meggyújt néhány mécsest, majd elköszön és elmegy lefeküdni. Fáradtan felsóhajtok, megragadom Fagyharangot majd elindulok a szobám felé. A villámlásra megtorpanok majd visszafordulok az asztal felé.
Letérdelek és az asztal alá nézek.

<-Na gyere már ki onnan hallod. Az hiányzik hogy egész este itt vonyíts nekem..->

Megpróbálom kicsalogatni vagy lecsitítani valamelyest a kölyköt. Ha sikerül, elfújom a mécseseket majd elindulok lefeküdni. A szobám pontosan ugyan olyan mint mint amikor elment hogy Lokit szolgáljam. Úgy tűnik anyám soha nem mondott le rólam. Azt hiszem ő sokkalta erősebb nálam.
Ahogy leteszem a fejem a régi ágyamra szinte azonnal el alszok.

/Rendben nyugodtan áturgorhatjuk azt a másfél hetet. Smile/


#118 2009-11-06 20:41:16
Thorhalla
A következő egy-másfél hétben teljesen ki tudtad magadat pihenni. Anyád rendesen kihasználta, hogy itthon voltál és rendesen megdolgoztatott a házimunkával és a házkörüli teendőkkel. Mindezek ellenére tényleg tudtál pihenni, a kis farkas, akit most már remélhetőleg neve is lesz szinte mindvégig veled maradt és nem tudtad magad mellől elzavarni, ha megtetted visszament, minden éjjel veled aludt és a maga módján még „segített” is neked a munkában. Nagyobb kárt okozva, mint amennyi haszna volt. Nagyon gyorsan telt el az egy heted, a bátyád szinte az eszedbe sem jutott, sem pedig azok a felelősségek, amik rád várnak majd, ha végre egyszer visszatérsz a fővárosba, vagy oda, ahol Einar tartózkodik. Mivel elég messze esett a családotok háza mindentől, így még vendégetek sem volt a következő időszakban. A hely lassanként kezdte hála anyád és a te szorgos munkádnak köszönhetően kiheverni, hogy Harek egy ideig itt tanyázott, az állatok is lassanként visszamerészkedtek erre a helyre, amik régen is itt laktak. Másfél hét után pedig lassanként érezted, hogy indulnod kellene vissza, hogy újra részt vegyél a városban zajló dolgokban, hiszen háború készült és ezt te is tudtad. Anyád féltve engedett el végül és sok szerencsét kívánt az útra, mind pedig a leendő feladatod ellátására, te pedig útnak indultál a megfelelő irányba. Az utad teljesen békésen és nyugodtan telt, maximum a farkasod volt az, aki kisebb-nagyobb gondot okozott, hogy mindent meg akart kergetni, ami élt és mozgott, ami meg nem azt meg rágcsálni, egy igazi kölyök. Két nap gyaloglás után pedig megérkeztél végre valahára Asgard városba.

//Akkor mostantól, mintha egy rendes 3 pontos njk-d lenne, nyugodtan úgy irányíthatod a farkasodat is. Meg írd majd fel adatlapra.//


#119 2009-11-07 12:27:01
Henry White
A röpke másfél két hét hamar elröppent, főleg anyám irányítása alatt. Szinte minden nap a ház körül csináltam valamit. Hol a tetőt foltoztam hogy a ház környékét tettem rendbe. Lassan minden visszatért a régi kerékvágásba, mint Harek előtt volt, az állatok is visszatértek, mint annak előtte.
Egész pihentető volt, csak a kölyök volt állandóan útban. Állandóan láb alatt volt, és csak kárt okozott. Ráadásul nem tudtam leszoktatni arról hogy ne velem aludjon. Igazán bosszantó volt.
Amint eltelt a körülbelül két hét, ideje volt visszatérnem Asgard városába. Anyám nehezen de el engedett, és a farkas is a nyomomban volt. Semmi pénzért nem tudtam ott hagyni anyámnál. Úgy tűnik szert tettem egy farkasra.
De csak a haladásomat lassította mindent megkergetett vagy meg akart rágcsálni. Épp egy mókust kergetett mikor kifogytam a béketűrésből.

<-Atla, ha nem fejezed be itt hagylak az erdő közepén!.>

Akaratlanul is kicsúszott a név a számon ám úgy tűnt hallgat rá, és visszaszaladt mellém bűnbánó szemeket meresztgetve rám. Intelligensebb mint egy sima mezei farkas, legalábbis úgy tűnik.

//Folytatás:Asgard városa//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Asgard földjei

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.