Bifrost - A Szivárványhíd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Bifrost - A Szivárványhíd

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 22 Feb. 2011, 14:38

A legendás szivárványhíd amely a 7 világba vezeti az embereket örzője Heimdall.



Az eredeti topic


A hozzászólást Thorhalla összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 05 Aug. 2011, 13:04-kor.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Bifrost - A Szivárványhíd

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:43

#2 2007-06-01 20:40:57
Miyako Okami
*Hirtelenjében a lány teljes péncélzatban enyhén lehajtott fejjel jelenik meg. Nem hitte volnba hogy sikerül, de sikerült. Kezében a villámokat szóró Mjölnir, bizonyítja majd kilétét. De valami megváltozott a lányon. Hófehér haja. Hosszú, csak elől maradt rövid, hátul leér szinte combja közepéig. Asgard hatalma átjárja egész testét. Az enyhe szél borzolja már tiszta fehér szoknyáját és hószín haját melyet ha néha úgy kap fel a szél, angyalra emlékeztet*


#3 2007-06-01 20:44:59
Morsus
A híd üresnek látszik és valahol távolban egy alak közeledik mig Yukiten melől egy holló és farkas lép el. A farkas halkan morogva szólal meg.
- Mondtam, hogy elhozzuk. Nem kellenek a Valkürök.
- Kár! Igazad lett. Kár!
Feleli a szárnyas majd eltávolódnak a nőtől és a távoli alak formája már látszik kezével a rád mutat és az szikrákat hány.
- Te lennél Miyako Yukitan Okami?
Kérdi az asszony vad modorral.



#4 2007-06-01 20:49:27
Miyako Okami
*A lány nem felel szóban de határozottan bólint, majd a Mjölnir kisebb villámokat szór miközben a lány égbeemeli a nagy fegyvert, majd leereszti, és féltérdre ereszkedik a valkűr előtt, ezzel tiszteletet adva neki és a két lénynek kik elvezették ide*


#5 2007-06-01 20:54:50
Morsus
A páncélos nő komoran figyeli a lányt. Ezt igenek veszi így egetrengető hangon szólal fel újra.
- Állj fel! Bár bizonyítottad, hogy te vagykit a mojlnir választott, de ez még kevés!
Ha a lány fel állt a nő kezeiből hatalmas villámok csapnak ki rá a nőre igaz ha időben védekezik akkor ezek egyáltalán nem ártanak neki.


#6 2007-06-01 21:07:00
Miyako Okami
*Feláll a lány majd meglepetten ugrik hátra egy kicsit a villámoktól, és előretartja a Mjölnirt mely ha minden igaz uralja a villámokat és kisebb akarattal visszaküldi szórójára.*
~Kedves fogadtatás....~
*Gondolja a lány, majd nem teketóriázik, amint a villámok elaludtak, ő már támadásba is lendül egyik kezében a Mjölnirral, másikban egy most idézett jég karddal, mely újabb vér áldozatot kívánt tőle, mely lassan előbukkan a fehér ruhán. A lány a fájdalmat már egész jól bírja közben*


#7 2007-06-01 21:13:07
Morsus
A nő meg se érzi a villámokat majd keze a végtelen orkánok erejével csap le az ellenfelére és közben vadul kiabálja szavait.
- Leány az, hogy hordod a pörölyt nem jelenti, hogy megvan benned Asgard ereje!
Mikor közelebb jutt Yukiten akkor veheti észre, hogy a lány se éppen idős... sőt taalán még nála is fiatalabb csak vislkedése és hangja teszi felnöttesé.


#8 2007-06-01 21:16:06
Miyako Okami
*Már rég használta a tanultakat gyermekkorából, a ninjutsut, és a kardvívást. A Mjölnir erejét használja az erők felfogására miket a valkűr gerjeszt és közben ha kell támad jeges kardjával, de közben egy szót sem szól a hozzá intézett szavakra inkább bölcsen hallgat. A lány úgy tűnik felnőtt. Komolysága sokat változtatott rajta, és most itt az ideje hogy küzdjön azért amit szeret, így teljes szívvel harcol méltóságáért, és azért hogy elfogadják*


#9 2007-06-01 21:22:07
Morsus
A nőt meglepi a lány határozotsága és a gyors alkalmazkodósága. Kezét megsebzi kicsit a penge így elrántja és a másikból mindent elsöprő viharok, földrengések és záporok csapnak Yukiten elé miközben próbál hátrálni, hogy a lány ne érje újra el a kardjával. persze hatalmas lökésével valójábban most a hídról akarja letaszítani a lányt.


#10 2007-06-01 21:26:37
Miyako Okami
*A lány figyelmetlen, és hátraesik, és hosszan csúszva szisszen fel. Rosszul esett és oldala is sajog, és kardját is elvesztette mely lehullt a szivárványról, majd hópihékként robban szét az irányítatlan jég. A páncél súlya megfogta így épp nem esik le a szivárványról, viszont fájdalmasan piheg. Vérzik. Félig oldalán fegve próbálja magát feltolni a talajtól majd felállni. Tartása szétesett feje lehanyatlott karjai lógnak de egyikben ott a Mjölnir és ujjai erősen ráfonódva tartják azt. Másik keze hirtelen megfeszül ujjai kinyílnak és jég formálódik újra karddá. Fájdalmasan. Fogai összeszorulnak. Fejét hirtelen megemeli, lila szemeiből nem hunyt ki a határozottság. Újabb rohammal indul de most másképpen mint eddig. Rohan, majd mielőtt a valkűrhöz érne a Mjölnirt használva ugrik a levegőbe, és ahogy a valkűr mögé ér vág a karddal*


#11 2007-06-01 21:37:24
Morsus
A valkür már felkészült, hogy utolsó csapással elseperje ellenségét ám az akkor fel kellt és újra rohamozni kezdett. Az utolsó pillanatban átvetette magát felette ettől ő megzavarodott. A hátát átlósan hasítja fel a kard és a nő a földre essik. Nagyot sikolt fájdalmában majd könnyek közt kezd feltápászkodni. Tetstét kékes szikrák már meg is fordulna, hogy újra lecsapjon, amivel talán minkét harcos halálát okozná ám ekkor két kellemes női hang csendül fel.
- Elég volt! A párbajnak vége. Tokyoi Miyako! Bizonyítottad méltóságod a mojlnire!
Ekkor az ellenfél dühödten csap a hídra majd fel áll és elsétál. Direkt a vállával meglökve az egyik valkürt, aki megállította őt.
- Nézd el Thena viselkedését.


#12 2007-06-01 21:40:03
Miyako Okami

*Miyako ránéz a valkűrökre pillantása kimerült. Nem mosolyog arcán talán némi meglepetés és nyugodtság keveréke látszik, majd térdreesik. Kiejti a kardot, mely elolvad rögtön, s eltűnik a kalapács is. A japán lány csak zihál és négykézláb támaszkodik. Sikerült. Örül. Elnyerte Asgard megbecsülését, de fáradt is*


#13 2007-06-01 21:47:27
Morsus
Az egyik valkür térdel a lányhoz és keze érintésével szinte pillanatok alatt gyógyítja be a lány sebeit. A másik békésen áll tovább.
- Sajnálom a kellemetlenséget, de tudnunk kellet, hogy elég erős vagy arra, hogy majd megtedd, amit kell. A mojlnirt nem véletlen küldtük midgardra. A fegyvert azért küldtük, hogy a legerősebb megtalálja. Ez egy próba volt, mert egyesítve is csak annyi erőnk volt, hogy Asgard szent ereklyéjét küldjük el.
Meséli a nő.


#14 2007-06-01 22:02:17
Miyako Okami
*Lassan felnézve a nőre áll fel a lány majd meghajol*
-Köszönöm a gyógyítást.
*Köszöni meg kedvesen ahogy illik, és figyelemmel hallgatja a történetet, majd felsóhajt*
~Remélem képes leszek arra, amit elvárnak tőlem...~
*Gondolja kicsit gondterhelten majd elhesegeti gondolatait*


#15 2007-06-01 22:09:21
Morsus
A nő sóhajtva folytatja a mondandóját.
- Asgard haldoklik... már évszázadok óta nem tudunk szólni midgard népéhez, de... Loki utat talált... valahogy... valakinek a segítségével erőt kapott, hogy újra tudjon halványan megjeleni. - Ismét szomorúan sóhajt egyet. - Mióta Asgard össze omlott semmi sem ugyanaz. Thena egyike azoknak, aki ellenezte, hogy apja fegyverét a földre küldjük.


#16 2007-06-02 13:30:33
Miyako Okami
-Loki elpusztul...
*Szólal meg a lány dühvel a hangjában és kihúzza magát*
-El akarja pusztítani Midgardot, ez nem maradhat így... Meg kell akadályoznunk, és Asgard újra a régi lesz!
*Határozott mosollyal tekint a japán lány az aggodalmas valkűrre*
-És megpróbálok az apja fegyveréheéltón viselkedni!


#17 2007-06-02 13:56:56
Morsus
- Loki uralkodni akar, de ha légiói elég erősek lesznek, hogy midgárdot járjá akkor mi is ott leszünk, hogy segítsünk. Ezért hívtunk ide, hogy tud mikor a a ragnarok a csúcsra tőr mi melletted állunk, de csaka te erőd szólíthatja seegeinket.
Mondja a valkür majd a már eltávozott Thena után néz.
- Ne félj Thena csak heves mint ifjan atyja volt.


#18 2007-06-02 13:59:43
Miyako Okami
*A lány fejet hajt a valkűr előtt*
-Köszönöm a segítségeteket, attól féelk, szükségem lesz rá..Félek hogy véreteket vesztítek Loki ellen, de tudom, egyedül nem bírok vele..
*Hajtja le a fejét a lány majd leveszi a sisakot, és kicsit megrázza a haját, így már kényelmesebb a számára. A sisakot hóna alá veszi majd a fiatal lány után néz*
-Nehéz lehet neki apja ereklyéjét nálam látni..
*Mondja keserűen*


#19 2007-06-02 14:12:44
Morsus
A valkür megérinti a lány vállát.
- Mi erre születünk és készültünk. Harcoljunk Asgardért és Midgardért, de Asgard már hanyatlik és Midgárdhoz te vagy a kulcs. Ne félj ha eljőn a háború ideje Thena is elfogadja a sorsát.
Mondja a nő nyugattólag miközben társnője mellé áll.


#20 2007-06-02 14:37:25
Miyako Okami
*Miyako szomorúan lehajtja a fejét. Nem tud áldozatok nélkül kijönni ebből a háborúból*
-Kell lennie egy útnak..Mely csak az én életemet kívánja meg Lokijét másét nem...Ebben a háborúban...
*Szól elkeseredetten, nem szeretne mások áldozatával adózni a háborúnak.*


#21 2007-06-02 14:47:04
Morsus
A valkür a lányra mosolyog.
- Ezt te nem érthetted,de mi erre születünk. Ez minden vágyunk. Valhala büszke bajnokai legyünk mikor elbukunk az ellenségel. Ez nekünk nem szomorú mi ezért élünk!
Mondja a nő hatalmas örömmel. Majd karjára száll a holló.
- A neve Zormu. Mostantól követ téged, hogy a szemed legyen és mi lássunk rajta keresztül. Jóbarátod lesz, de midgardon hangja néma sajnos. Igaz ő így is mindig eltudja majd mondani, amit akar.


#22 2007-06-02 14:50:24
Miyako Okami
*A lány még így is szomorú marad hiába a nő kedves mosolya. Lassan elindul a szivárvány hídon, és a sisakja eltűnik úgy ahogy a Mjölnir nem is olyan rég teremtette. Hosszú fehér haja szabadon leng a szélben miközben ő terheiről és a háborúról gondolkodik, és a reményekről melyeket szerelme akaraterejéhez fűz.*
-Mindenesetre hamarosan el kell kezdenünk az előkészületeket...Felkészültebbeknek kell lennünk mint Loki lesz..Félek...Hatalmas háború előtt áll az istenek és az emberiség birodalmai
*Mondja az istennő gondterhelten, egyre nő felelősség érzete*


#23 2007-06-02 15:18:03
Morsus
A holló károgva ül a vállán Yukitennek majd felharsan.
- halandó. Kár! Sokat nem tudsz földünkről. Kár! Itt semmi sem ugyanaz mint aminek gondolod. Kár! Más világból származol a harcosaink ha vesztenek a mennybe kerülnek ha győznek akkor pedig örök büszkeség vár rájuk. Kár!
Majd szavai elcsendesednek ahogy a Bifrost lassan elmossa az alakokat és a lány érezhetően eltávozik Asgardtól, de testét még mindig átjárja az északi erő.


#24 2007-06-02 15:24:06
Miyako Okami
*Kicsit furán érzi magát, hiszen az előbb még valkűrök vették körül, most meg eltűnik lassan a mesés világ, de a lánynak nem változik vissza külseje a régivé. Felsóhajt*
-Tudom.. De a fájdalmat...Ők is érzik..Az alól nincs kivétel...
*Mondja halkan a hollónak, aki baljóslatúan károg minden mondata után. A lány pedig vacilál magában mi lesz majd*


#25 2007-06-02 15:29:28
Morsus
A világ szétfolyik és lassan újra helyre áll ez is mutatja, hogy Asgard népe milyen gyenge még. Mikor újra kinyitja a szemét a pröly hordozó Bronxban van a mutáns városban. Minden csendes és autó dudálások váltják a háttérben bugó nőktől hallható dalokat.A békés madár úgy áll melletted a világot kémlelve mint egy ezeréves barát egy sok éven át idomított vad.

/Folyt Mutáns Város/

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Bifrost - A Szivárványhíd

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:50

#26 2009-02-11 20:38:31
Vérontó
A Bifrost, a Szivárványhíd. A mágikus átjáró két világ, Midgard és Asgard között. Az istenek egyike, Balder mindig hűségesen őrzi a hidat mindenkitől, aki Minden Istenek Ura, Thor engedélye nélkül jönne vagy menne rajta. Ám most se Baldernek, se egyetlen asgardinak nyoma sincs a hídon…



Egy villanás, és megérkezik két asgardi és pár midgardi potyautas a híd közepére. Itt van Landraf, kezében a Szablyával, itt van Thorhalla, Ivan S. Pretyakov, Shadow, Halloween, Tao, Peter Castle, Reflexx, valamint Scarlett teste és elméje a kardos nőben. Akiken volt teleport-karperec, meglepődve tapasztalhatják, hogy mind felmondta a szolgálatot, se kép, se hang. És ami még meglepőbb, hogy minden lőfegyver is ilyen sorsa jutott: egyik sem működik, pedig látszatra semmi bajuk.

Landraf levegőt venni is alig tud, ahogy a távolban, a híd végén egy halványan ismerős tájat vesz észre…

- Ez… Asgard. Igen, ez… ASGARD! A SZÜLŐFÖLDEM! Thorhalla, látod ezt? Nem értem, miért mondtál annyi rosszat Thorra, hiszen végre hazahozott engem!


#27 2009-02-11 20:58:21
Peter Castle
Nagy fényt lát még a tapaszos vak szemem is. Az előbb még az erőtérben voltunk amit néha meg-meg fogtam vajon mi történik, de mostmár tudom, hogy kár volt ,megrázott...
A nagy villanás után is csak szivárványszíneket látok, ez is nagyon fénylik. Ha továbbra is itt maradunk szerintem páran hóvakságot kapunk én pedig a meglévő egy szememre is megvakulok egy rövid időre. Nagyon sokan érkeztünk. Fura egy hely ez talán az időben utaztunk? Ez lenne a jövő? Merülnek fel bennem ezen kérdések. De az is lehet, hogy csak egyszerűen teleportáltunk valami természetfeletti helyre. Hamar meg is kapom a választ.
Ez az Asgard...mondja Landraf. Aha, szóval innen fúj a szél. Mi azért kellettünk neki ,hogy segítsünk? Vagy talán csak rabszolgának visz minket ebbe az Asgardba vagy mibe.
A szülőföldje? Á örülök neki na most akkor mi elhúzhatnánk? Persze nem mondom ki a gondolataimat csak várom, hogy elmondja mi teendőnk van nekünk itt.
Rengeteg itt a hegy ,talán ez az Asgard a világ másik felén van. Valahol Európában lehet a Tátra és Erdély körül bár a neve inkább skandinávi.


#28 2009-02-11 21:19:43
Thorhalla
//Előzmény: Landraf tornya//

Mosolyogva pillantottam körbe, sehol senki, se Balder, se mások. Felnevettem, nem is tudom, hogy mióta vártam erre a pillanatra, hogy itt lehessek. Egy hely, ahova nem engedtek volna be más módon, egy hely, ami a száműzöttek számára elérhetetlen. És mégis itt voltam, most már semmi sem akadályozott meg abban, hogy végre hazaérjek. Csata van, a legjobb hely a számomra, mostanra reményeim szerint ha a lány beadta a gyógyszert a seb is begyógyult. Az emberek itt semmire sem mennek semmivel, ez a mi otthonunk, az isteneké. A távolban már látszott az otthonunk, nem is várattam sokára ezzel a kérdéssel, és elindultam arrafelé. Landraf hangjára fordultam meg, méla undorral néztem rajta végig, ahogyan azokat a szavakat kimondta.
< - Igen, ez Asgard – vontam meg a vállamat. – Hogy miért mondtam? – üvöltöttem rá. – Megölette a szüleimet! Az ártatlan szüleimet, akik semmit sem tettek, akik semmiről sem tudtak! Megtagadtam, hogy Midgardra megyek, ezért száműzött innen! Hazahozott, miért, hogy egy újabb csatát vívj, hogy meghalj a nevében, mint olyan sokan mások?! Neked nem ő az urad! Fandralnak igen, de te nem ő vagy, ugye? Te más valaki vagy! Ki vagy te egyáltalán?! Tán felismerted, aki a szablyát hozta neked? Tán a fegyver mond neked valamit? Emlékeznek kéne mindenre! De te semmire sem emlékeztél odalent, tán ezt akarta az urad? Ezt tette veled, valaki pedig igen, és mi van, ha ő?! Senkivel sem teszik ezt, mindössze emberi alakban küldik őket Midgard-ra… Igen hazahozott, te pedig megtetted azt a szívességet neki, hogy halandókat engedsz az istenek földjére, nézz körbe mind itt vannak. Te döntöd el melyik oldalra állsz, csak jöjj rá előbb, hogy ki vagy és találd meg az emlékeidet Landraf, vagy engedd, hogy megmutassam milyen is idehaza az élet! Gyere, menjünk…>
Nem kell ellenséges oldalon állunk, de nem ám, főleg, ha befolyásolható. Fandral, miért mondták ezt a nevet? Ugyanaz, a Landraf csak más betűkkel, fogalmam sem volt, hogy mi folyik itt. Talán Loki tudja, csak előbb a sajátjaimmal kellene találkozni és nem a Thoristákkal, mert azok fel fognak bizony ismerni, hogy engem száműztek és, hogy az ellenséges oldalon állok. Kezdtem ideges lenni Landraf miatt is, kis híján annyira kihozott a béketűrésemből, hogy megtámadtam és az nem lett volna a legnyerőbb ötlet ebben a pillanatban. Ismét elindultam a híd vége felé a szülőhazám felé, Landraffal vagy nélküle, nem számított most már, azért még ügyeltem, hogy ne támadjon hátba, nem akartam halált ennyire az egész tortúra végétől…
< - Uram, Loki… hazatértem végre – suttogtam szinte némán az orrom alatt.>
Háború van odaát, két fronton is, elmosolyodtam, lehet, hogy pont a legjobbkor jött az egész, hogy hazatérek és máris bizonyíthatok neked uram, a hűségemről és elkötelezettségemről, és reményeim szerint a jutalmam az lesz, hogy végre nem kellene többé Midgard-ra mennem. A lépteim egyre határozottabbak, ahogyan haladok a híd vége felé. Haza…

//Folytatás: Asgard földjei//


#29 2009-02-11 22:30:49
Tao
*Tao megértő személyre talált végre, aki nem kezd el lőni rá, még csak bántani se akarj.*
-Elfogadom a segítséget, azt hiszem a sérülés nem túl súlyos, de a vérzést el kéne állítani valahogy. A fejem... Nos, nem mintha tehetnék ellene bármit, de azt hiszem, jól jön ott is egy kis segítség.
~Ácsi, te épp egy AIM ügynökben bízol meg? Ácsi, nem tök mindegy, amikor hátba lőttek, és akármit tehetnek veled? Nincs jobb ötletem, a nő nem tűnik elvetemültnek, talán tényleg csak segíteni akar.~
*Tao fejében újra elkezdenek feltörni az emlékek, ezúttal elég kaotikus módon, de Scarlett segítségével az emlékek rendszereződni kezdenek, olyan érzés, mintha Tao ismét átélné az emlékeit, csak ezúttal egymás után következnek, időrendben. Lassan minden a helyére kerül, a legtöbb dologról már meséltek a szülei, ismerősei, de kerülnek elő olyan emlékek, melyekről fogalma sem volt. Elméjének elég megterhelő a dolog, nem fárad, inkább csak összezavarodik, nehezen tudja feldolgozni az idő ilyen mértékű felgyorsulását. Hatalmas lelki békére van szüksége Taonak, hogy eszméleténél tudjon maradni. Amikor Scarlett végez, még minden emlék élénken él benne, mégis úgy emlékszik csak rájuk, mintha valóban évekkel ezelőtt történtek volna. Kissé kábán, de nagyjából ép tudattal eszmél fel.*
-Scarlett... Köszönöm... *Nehezére esik még kimondani a szavakat, miközben arcán önkéntlenül olyan mosoly terül szét, melyből csak a őszinte hála sugárzik. Itt nincs szó AIM-ről, nincs szó mutánsokról és emberekről, csak arról, hogy a nő visszaadta Taonak azt, amit Bárd elvett tőle. Visszakapta az életét.*
-A sebre... Van valami kötszer?*Kérdi még elég halkan, miközben próbálja nem erőltetni a sérült izmokat, hogy ne kelljen több vért pumpálni oda, így kevésbé vérezzen. Aztán hatalmas fényesség, tör elő, melyből Tao még csak derengést se nagyon érzékel, a beszélgetéseket azonban hallja.*
-Ez itt Asgard? Akkor nem lehetne, hogy az itteniek itt maradnak, minket pedig haza küldenek? Mindenki jól jár, nálunk egyel kevesebb angyal, náluk egyel több katona. *Szavait elvileg Landrafnak címzi, de mivel kissé halk, lehet, hogy nem jut el hozzá a kérdés, és ez is csak Scarlettnek marad.*



#30 2009-02-12 01:10:27
Scarlett
Kezeibe fogva a férfi fejét óvatosan kezd foglalkozni véle. Sérültként pihenést, odafigyelést igényel, akármennyire is tagadná mint az asgardi amazon. Árnyék, nem sokkal késöbb idézi felé szavait, mire a testben lapuló tünemény csak bollintással felel. Merre is jár jelenleg ő? Töve saját berkében, míg lelkiszemei s éne egy tronbitorló testében boklászik. Két boritást érez maga körül, leírhatatlan élmény.
Felvirad a nyugvó asgardi harcos, felriadó vadként terem közibük, majd idegen prédiákálsba kezd a misztikus szerszám.
Hangját halva, de szavát nem értve fürkészi a jelentéseket. S választ csak a két külvilági fejében lel, kik értik a túlvilági beszédet. Nem jönn át csak töredéke, ennyit is megelégel, hisz a többi még ennyit sem remélhet. Végeztével folytatja Tao istápolását, sok még a rendezni való annak főjében.
~ Ne akkoron zúgolodjék bizalom felöl, mikor érintettet ereszt gondolatai közibe. Valót állitott azontúl, AIM-be vetettem szolgaságom, ám vérrontó eszközt gyakorta nem vetettem élőre soha. Minő a kétség akkor? Mit gyülöletre fog, puszta megnevezés AIM, nem egyéb. Kik e tábor mögött honnol ösmeretlen. Mégis kit okol? Pártállás avagy hovatartozás pálcát nem tör senki felett, míg lelkünk egyként igazat szól, békéért kiált. Egybeköt s összefont a közérdek, mert egyek volnánk mind. ~
Remeg fel egy már hallott női hang, ami azonban eltér a birtokolt testétól. Ez a sajátja.
A férfi ekkor köszönetet nyilatkozik, mire csak halvány víg mosoly felel. Légfuvalatából kicseng az együttérzés minden szikrája, azonban a vér még pereg. Meg is említi s már sor is kerül az eredetijének felkutatására. Átfordulva rá is talál önmagára. Egyhelyben szenderegve ücsörög a földön a rózsa fejű manó, oldalán egy kis tatyó. Gyorsban ott terem, ki keriti belőle a szükséges kötszert meg némi gyógyszert. Aztán vissza koborol Tao-hoz.
- Hiján volnánk ellátmányban s hátábn a fúródmányt ki nem távolitható. Fenobarbitállal * s inzulinnal egyengetem kinját, csak bevenni tessék - csicsergi kedvesen, majd ellentmondást nem türve lenyomja a torkán. Very Happy
- Lelebbentem énem boritását, hadd látja mivé vogyok - súgja még hallkan, miközben felhúzza a pasas felsőjét, hogy elérje a sebet. A korábban probált nyomókötést igyekszik gyakorólni rajta. Reményei szerint több sikerrel, mint az elöző páciensnél. Smile
Kellően egyberázudott a két fél a tudatalatti feltárásokban meg áskálodában. Scar, valami újat tesz, mit még csupán egyetlen emberrel tett. Öcse volt a szerencsés, akit elrőmitett ezen mutatványával a lány. Megjeleniti Tao számára valódi legbensőbb tudatát. Egy meglehetősen korosodó elme kerül elé, oly hatalmas, mindent betöltő jelenlét, melynek jelenléte is sugárzik azok számára, akik csak egy pillantra belelátnak a lány fejébe. Az ifjú lány egy roppant élménygazdag szellemmel rendelkezik, akár egy idps aggastyán. Öregasszony lehetne már ennyi bölcsességgel s tapasztalattal. Ironikus, hogy mégis egy gyermeki testben kell tengetnie mindennapjait. Dehát a mutáció mindenki számára más ajátndékot adott.
Következő pillanatban befejezi a kötést, megszoritja s vissza húzza a fickó öltözetét.
~ Adakoznék még valamivel~
Üzeni a férfinek telepatikusan, ekkor kezét annak fejére illeszti és egyszerüen elkezdi végigmérni a jelenlévőket. Megnézi U.S Agent-et, rápillant Peter-re s szép szorban mindenkire. Scarlett nem képes úgyan képeket közvetiteni és fogadni, de remekül tud tartalmi dolgokat adni-venni. Mintha könyvből olvasná a férfi a részleteket s saját képzelőereje által láthatja a jelenlévő alakokat. Hajhosz, fülcimpa alkata és az egész nagy tér, a híd, az új világ kapúja. Mindent látat neki ezúton, kivéve sajátmagát, a kis térdepelő testet, meg a megszált "kardos lotyot". Smile

Ezt követően elereszti a férfit minden szónélkül, dolga hivja s indulni kell. Egyenesen Landraf szine elé, ott megáll. Tudva, hogy elözőleg nem igen vette figyelembe, így most komolyabb feltünést tanusit.
- Asgard-nak dicső harcosa és nemeslelkü embere az AIM-nek!! - kezdi meg kellő tisztelettet adva, aztán meg is hajol - Mr. Blake ként vagyok köztudot s szolgálatára. Landraf uram, kisértem önt e messzi térbe, távol otthonomtól, mi oly érdesbecsű nékem, mint önnek sajátja. Fogadja, hogy tovább kisérem e gyönyört fakaszó helyre, csatába, pokol vermébe. Bánom is én. Ösmeretes miben van hasznom önnek, tán csekélynek tart, mint haladó lélek, ám higye ha mondom hasznom leli. Életét óvhatom, óhajának engedek, csak kérem eresze a nőt. E most fohászkodó gyenge testet, küldje a Földre vissza, eregese családjához, hogy élje mit e út töle kivet. Ez nem bánná ömagasága, ahogy sas tekintetem lesset s vészt talált. Feltárom önnek ama titkot, de előbb kérem zavarja a gyámoltalant, hova maga már vissza nem térne.

* Fenobarbitál - hatékony görcsoldó és fájdalomcsillapitó

#31 2009-02-12 01:57:11
Shadow
A nőre pillantok, s zsebembe nyúlok, de ekkor tekintetem Scarlettre téved, s morgok egy sort.
- Ápolja az ellenséget, ilyen a világon nincs. Ha valamelyik vezető fülébe jut mindez, hát nem lennék a helyében, na de mindegy. Szükségem van rá, jobban, mint hinné. - egy ideig figyelek csak, s próbálok kivenni valamit az idegen beszédből, de nem nagyon megy most se. A gitártokhoz futok, kézbe kapom, majd megyek vissza az asgard nőhöz Na de mindegy. Főleg, hogy parancsot kapok arra, hogy fejezzem be a harcot.
~ Rajtam nem múlik, azokon múlik, kik nem tartoznak a sorainkba. ~ gondolom magamban a számat félre húzva, s ekkor jön egy fényesség.

Mire véget ér, már nem ott vagyunk, ahol kellett volna lennünk.
- Nagyon örülök, hogy haza talált Főnök, de lenne egy költői kérdésem, persze csak akkor, ha nem sértem meg vele: Mi a fenét keresünk mi itt, ha ön jött haza Asgardba, vagy hova? - bőr a válasz valóban költői volt, mert nem nagyon érdekel. Végig nézek a társaságon. Mindenki itt volt. Felfelé fordítom a puska csövét, hogy levegőbe lőve, kicsit magamra hívjam a figyelmet, de a fegyver csütörtököt mondott.
~ hát ez szuper... ~ Körbenézek, majd az Asgard nő felé indulok, de megállok, s hátra nézek.
- Halloween, maradj a főnökkel és Scarlett-tel. Figyelj mindkettőjükre kérlek. - ezután odasétálok az asgardi nőhöz, s előveszek egy injekciós tűt, s felszívom az egyik fiola tartalmából a ráírt mennyiséget.
- Hamar hat ez a vacak, de fájdalom lehet ezután is, amíg a test emlékszik a sérülésre. - teszem hozzá miközben beadom. Ezután leveszem a kabátot, s egy kicsit neki vetkőzök. Fegyvereim lepakolom, ahogy a hámot is, majd le a topp, s nadrág, s alakot váltok. Valómban mutatkozok, miközben a cuccaimat beszórom a gitártokba.
- Scarlett, térj vissza a testedbe kérlek, de előtte add át kérlek a kardot Halloweennak. Te úgyse használnád. - mindenki hallhatja a szavaimat, majd Thorhallara nézek.
- Ha már ennyire nem akarja, hogy értsük miről van szó, akkor legalább ne úgy tegye, hogy a szeme, s a hangja elárulja nem épp baráti érzéseit a főnök iránt. Bár, hogy mi a baja vele, az nem érdekel. Ha ránk is tartozik, akkor csak közli az egyikük, hogy mégis mi a fene folyik itt. - ezzel megindulok, de pillanatok múlva megszólalok ismét, mikor az út végére nézek.
- Remélem ez az Asgard jobb hely, mint a Föld, mert nagyon unom, hogy emberi alakba kell lennem mindig, hogy ne zavarjon mást, hogy minek születtem. - félrehúzom as zám, s lassan ballagva megindulok tovább (Már ha Thorhalla engedi).


#32 2009-02-12 06:21:00
Paladin
Kissé megszédűlve érkezek meg egy érdekes, helyre. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, de az biztos, nem New York-ban vagyunk.
Itt van az a két Asgardi és a férfi szavaiból az öröm hangját veszem ki, míg a nő nem különösen van meglepődve.
Körűlnézve a többi mutánst is látom. CSak most eszmélek fel, hogy ez egy Isteni hely. Ilyen alakalmam biztos nem lesz több. Mindent szeműgyre kell vennem. Kár, hogy nem hoztam magammal egy fényképezőgépet.

Megérzéseim szerint én, a többiekről nem tudom, de én biztos véletlenűl kerűltem ide. Ügyetse vetnek rám. Ennek örülök is, hisz nem szívesen kerűlnék összetűzésbe nem tudom én, hány mutánsal és 2 istennel.
Reménykedő szemekkel fordulok, ahhoz kinek arca ismerős, a férfihez, kinek a bilincst leszedtem csuklójáról (Peter-hez).
-Tudod mit keresünk itt? -kérdezem tőle reménykedve.
- Amúgy én Reflexx vagyok?

Majd szépen hátra húzodok a csapat végére, nem akarok pofátlankodni az első sorban.
Már meg se lepődök annyira ezen az egészen. Istenek, Asgard, Óriás Robotok, Fura szablya és mutánsok kisebb csoportja. Szerintem ez még közel sem a vége. Csak most kezdődik az egész. Egy biztos, hogy nem akarok kimaradni, ha valami akció lesz. Remélem az Asgardi, nem fog hazaküldeni.
Meghúzom magam a sor végén és várom, hogy elindúljunk.


#33 2009-02-12 09:34:28
Halloween
~ Béna kard... Nem ismeri fel, hogy nem teljesen azzal beszél, akivel kéne... Talán a mágiát is meglehet zavarni? Elvégre Landraf és Fandral nem ugyanaz, mégha hasonlít is a nevük... Vagy valahol lemaradtam volna? ~ gondolkodom magamban, amikor a buborék hirtelen eltűnik - és vele együtt az előbbi helyszín is. A rándulástól, ami az érkezés utáni talajfogás okoz, féltérdre esem, a szemüvegem meg le rólam. A pisztolyokat készenlétbe helyezném, de még előtte meghallok egy hangot.
~ It úgy se működnEE-eek, itt úgyse működ-nEE-eek! ~ kornyikálja idegesítő, és kárörvendő hangon - és ismerem annyira, hogyha bunkó is, attól még nem hazudik. Ráadásul itt minden ragyogó fényt bocsát ki - azaz én mindenhol csak sötét füstpamacsokat láthatok... Tehát itt vagyunk, megérkeztünk a Pokolba! Ekkor hallom meg Shadow hangját, bár őt alig látom ebben a "kulimász"-ban. Most ér el a tudatomig, hogy lepottyant a napszemüveg - anélkül naná, hogy minden ilyen sötét! Gyors tapogatózással visszaszerzem, így ismét láthatóvá válik a környezetem, de még így is árnyékosnak tűnik minden - figyelmemet elsősorban a katona kapja, nem akarok még egy csúnya meglepetést ettől az önjellt Rambo-tól. De így már tudom teljesíteni Yuki kérését.
- Nesze neked Szivárványhíd! - morgom az orrom alatt. A kardot közben átveszem Scarlettől - az, hogy közben Tao-t ápolja, nem zavar, ugyanannyit ér élve is, mint holtan, ha nem többet, mert így még ki is lehet kérdezni. Ha akarja, ha nem, elvégre vannak telepatáink. A kard nem rossz darab, de vajon honnan szerezte a terrorista-hölgyemény? Ezzel azonban nem foglalkozhatok, hisz Yuki megindul. Én is indulnék, de még megvárom, amíg a "főnök" is megindul - csak magamban jegyzem meg, hogy ő tőlem legfeljebb kérhet, ne parancsolgasson! Nem neki tartozom - még ha most jóformán ő az egyetlen, akivel hazajuthatunk. Vagyis vigyázni kell rá, mégha erősebb is, mint a teljes kísérete együtt, leszámítva az asgardi nőt.
~ Ettől függetlenül figyelek Shadowra is, és ha megtámadnák, használni fogom a kardot, amit az imént kaptam. ~ jutok kompromisszumra a fontossági sorrendemet illetően.


#34 2009-02-12 16:43:04
Saviour
Semmi válasz Enigmától, kezdem úgy hinni, hogy nem is figyel rám... talán tényleg? Az is lehet, hogy figyel, de nem válaszol. Közben persze a félállatok továbbra is ki akarnak törni innen, még a szexi szarvas csaj is a kiutat keresi hatalmas lángokkal, meg mindennel... hű de beindult itt mindenki, csak én gondolom úgy, hogy teljesen felesleges bármivel is próbálkozni? Hát, ennyit a hatalmas emberekről, mutánsokról, meg mindenről... ennyit érnek. Nos, teljesen mindegy, felőlem olyan mélyre süllyedhetnek, amilyen mélyre akarnak, én csendben várom a fejleményeket, és nem is kell várni sokat, mert rohadt gyorsan dimenziót váltunk. Kezdem unni... de most itt vagyunk Asgardban. Vagy hol a picsában, nemtom... de tényleg ez lenne Asgard? Szivárványhíd, gyönyörű ég, látni a csillagokat, ambróziaillat áradozik, és mennyei fanfárok szólnak, meg amit akartok...

-Ez... ez lenne Asgard? Hihetetlen... - Gondolkodok hangosan erről az isteni helyről hangosan... - Ez sokkal undorítóbb, mint hittem. - Vonom le végülis a konklúziót. Igazából most nem tudom mire vélni az egészet, ugyanis egyvalami hiányzik a képből, mégpedig a fogadóbizottság. Most kéne idejönnie valami kangörcsös viking pofának, hogy húzzunk el innen elbaszottgyorsan, de hát ez nem történik meg, úgyhogy én máris látom mi lesz itt... csata! Lelkem kezdem felkészíteni erre a gyönyörű eseményre... lesz itt adrenalin, zúzódások, folyni fog a vér, és persze csini asgardi cicababák fogják kényeztetni a győztest, ahogy az a germán kultúrában illik... vagy nem tudom. A harc a lényeg. Hiszen a győzelem az élet, nem? Mindenesetre ez akkoris egy giccstömeg, nem is értem, hogy hogy bírják elviselni az ittlakók... lassan megindulnak a többiek, úgyhogy felzárkózom az asgardi nőhöz, kicsit lemaradva tőle... hát mittudomén, hogy ki mit akar majd. Vagy egyáltalán mi lesz... lelkileg meg ráhangolódtam a csatára. Hajh, ha itt istenekkel kell majd verekedni... akkor... akkor én kikúrt boldog leszek, ugyanis mióta akartam már verekedni egy istennel... arcomon vadállatias mosoly jelenik meg, ahogy közeledek a híd másik vége felé...


#35 2009-02-12 21:12:36
Vérontó
Landraf teljesen belefeledkezik a látványba, és csak néhány percnyi késéssel fogja fel a mások által hozzá intézett szavakat. Először Thorhallának válaszol asgardi nyelven.

<- A… szüleidet? Miért tett volna ilyet? Thor a legnemesebb, legbecsületesebb asgardi, aki valaha is élt! Azt… hiszem… De igenis Ő az én uram! Nem tudom, miért kevertek össze Fandrallal, még vele nem is találkoztam soha. Sok mindent… nem értek. Ezt a szablyát sem igazán… és… Thor nevére, tényleg! Halandókat hoztam ide! Én… tettem volna? Thorhalla, el kell őket távolítanunk innen!>

Majd körbenéz, és a többiekhez szól, immár angolul.

- Nem érdekel, ki ellenség, ki barát, ki miért jött a tornyomhoz! Ez már nem az AIM-ről szól! Fogalmam sincs, hogyan… de valahogy idehoztalak benneteket, az istenek világába, ahol nektek nincs helyetek, halandók! De ne aggódjatok… Uram, a hatalmas Thor szereti a midgardiakat, vagyis titeket, nem esik bántódásotok. Gyertek most velünk az ő otthonába! Ellátja a sebeiteket, majd mindenkit hazaküld! Megismerhetitek az ő jóságát!

Majd az őt megszólító Scarletthez szól a kardos nő testében.

- Köszönöm a segítségeteket a toronynál. Ez a test, amiben vagy… Egyelőre vigyázz rá. Visszaküldöm, mindenkivel együtt, amint lehet. De magam sem értem… hogy működik ez az utazás a világok között. Te és a társaid gondoskodjatok arról, hogy minden halandó veletek együtt biztonságban kövessen minket. Erőszakra most itt nincs szükség.

Ezzel Landraf és Thorhalla vezetésével a kis csapat megindul Asgard földjei felé…


#36 2009-06-13 22:27:08
Thorhalla
//Előzmény: Central Park//

Haladtam lassan, végre magam mögött hagyhattam azt a porfészket. Egyedül, többé nem függtem attól a féregtől, akit atyámnak kellett nevezni. Előnyöm is származik, ha annak tartom magam, a számtalan ellenséget nem számítva. Mindegy, most már a saját lábamon kellett megállnom, furcsa lesz, de előbb vagy utóbb bele kell majd szoknom. Csak éljek addig, amíg ezt megszokom és sikerül valamelyest megszilárdítanom a hatalmamat. A jelenleg még nem létező hatalmamat. Először is elmegyek Thor-hoz, ugyanis vele kell beszélnem, a trónörökösi címemet is szerettem volna, ha már egyszer kijárt, hála annak, aki voltam. Vajon hazatért már Midgardról? Hiszen ott volt, ezt még atyám is megerősítette, de nem… nem láttam megidézni mástól a hidat, és nem láttam a villámokat sem, amik arra utaltak volna, hogy a Mjölnirt használta.
Dühösen szorítottam ökölbe kezemet, még mindig vízhangoztak a füleimben atyám szavai. Egyszerűen hogy volt bátorsága és képe ezt mondani rám! Könnyedén megölhettem volna, ha Landraf nem fog le, megölhettem volna ugyanúgy, ahogyan ő ölette meg velem Einar-t. nem, annak a nyomorultnak át kellett engednie a stafétát Ghost-nak. És még amit mondott utána, védjem meg a halandókat, mert joguk van élni. Bah! Micsoda gondolat ez? Egy Thor pártié csupán, nem voltam hajlandó megtenni. Csak végignéztem, sajnálatos módon sikerült leállítaniuk, de még így is hányan haltak meg amiatt, amit tettem? Oh bocsánat atyám tett, mint ahogyan Thor-nak is mondottam. Pedig olyan kíváncsi lettem volna az arcára, amikor atyám elmondta volna neki, hogy mire is készült. Vagy mit akart tenni, pedig, elképzelni is nehéz volt. bár ha szerencsém van így is fogom látni, de abból nekem hasznom nem lesz és nem fogok jól járni.
A hidat néztem, csak akkor torpantam meg, amikor megéreztem egy fajtársam jelenlétét. Máris fogadóbizottságot küldenek elém vagy pedig Thor tér most haza? Hátrafordultam, de semmit sem láttam, így maradt az előre. A távolban már láttam a várost és a megszokott látványt, de valami nem stimmelt. Valaki állt ott, ahol korábban is kellett volna valakinek állnia. Ilyen sokan maradtak volna a helyreállítás után, hogy lett volna valaki, akit erre a feladatra kiosztottak? Micsoda értelmetlen pazarlás, így is alig maradtunk hála atyámnak és Fájdalomnak, no meg az alternatív világból jött társaságnak. Nem álltam meg, hanem mentem tovább és amikor kellően közelértem akkor álltam csak meg és egyszerűen nem akartam elhinni, amit látok, ugyanis tökéletesen felismertem az illetőt, aki a Hidat őrizte, ahogyan az a feladata volt. Asgardra! Ez lehetetlen volt! A gúnyos mosoly egy pillanat alatt fagyott le az arcomról ahogyan őt néztem.
< - B… Ba… Balder?! – néztem döbbenten a férfira. – Te halott vagy hercegem…. Mióta kell őrizni Hela birodalmát? – érdeklődtem és elnéztem a válla felett a háttérben tornyosuló városra és megráztam a fejemet. – És azt hiszem, hogy világot tévesztettem, nem Helheim-be akartam menni, hanem haza… >
Gyanúsan méregettem a férfit, itt valami nagyon nem stimmelt, mert láttam holtan feküdni, amikor hónapokkal ezelőtt visszaszöktem Asgardra Landraffal és a halandókkal. Akkor senki sem őrizte a hidat az volt a gyanús. Most nem vártam senkit sem, erre a szöszi féltestvérét kapom. Fogalmam sem volt, hogy ez hogyan történhetett, tényleg halott volt Balder… és mindenki más is. Alig maradtak túlélők, most pedig itt áll előttem teljes életnagyságban. És, ha halott volt, amikor utoljára láttam és most itt van… az azt jelenti, ha pechem van, hogy a következő lépése az lesz, hogy megpróbál visszahajítani Midgardra, mert fogalma sincs, hogy a bátyus feloldotta a száműzetésemet. Atyám tudta volna? Nem, akkor bizonyára mondta volna, hogy ez a helyzet. Mi történt itt?

Fegyver: Skymningen
Mágia: 30 egység


#37 2009-06-15 00:14:43
Morsus
Balder arca szigorú volt és kegyetlenül nézte a nőt.
< - Neked nincs hazád száműzött. >
Mondja és két kezét a kardja markolatára tette.
< - Elárultad ezt a földet és mérgezted a levegőnket. Ám a hídon nem engedhetlek át és ha mégis közeledni próbálnál... fegyverem által veszel. Rossz urat követtél egy háborúban... szenved meg tetteid bűnét asszony és hátrálj! >
Parancsolja az egyre dühödtebb harcos.


#38 2009-06-15 01:11:41
Thorhalla
ettem egy mély levegőt és a férfira néztem, álltam a tekintetét. Már pedig akkor sem fogok innen vesztesként távozni. Asgardra! Csak tudnám, hogy mégis miért áll itt előttem, amikor olyan jót nevettem a holtteste felett. Azok voltak a szép idők, amikor sehol egy Thor párti a Bifroston és könnyedén juthattam haza. Előtte élve hol is láttam a herceget utoljára? Ó, igen. Tudtam már, a „tárgyalásomon”. Amikor száműztek, de az egy másik kor volt, akkor Loki még élt, most pedig én vagyok csak helyette. De ehhez oda kellet volna jutnom, haza végre. Csak megcsóváltam a fejemet Balder szavai után. Nem volt boldog, hogy látott, nos valljuk be, én sem rajongtam érte, hogy Thor öccsénél kelljen a napom nagy részét eltöltenem azért, hogy végre hazaengedjenek. Mindössze egy olyan aprócska gondom volt, hogy ez itt előttem halott volt, amikor feloldották a száműzetésemet. És, ha nem jutok el Thor-hoz még bizonyítani sem nagyon tudom… de Skymningen, elvették ezt is tőlem, amikor száműzték. És akkor kaptam csak vissza. Mellesleg mágiával is talán megoldható lenne a dolog, de akkor pedig egyből kerülnék vissza Midgardra.
< - Száműzött? – kérdeztem vissza gúnyosan. – Drága jó Balderem, hercegnőnek fogsz szólítani mielőtt a nap lenyugszik szeretett világunk felett. És, hogy nincs otthonom ezt is nagyban kétlem. >
Nem mozdultam, amikor a kardja markolatára tévedt mind a két keze. Még mindig a szemébe néztem. Nem fog rám kezet emelni, vagyis nagyon reméltem, hogy nem fogja megtenni. Ennyire nem nézhetett ostobának, hogy megpróbálok hazaszökni a száműzetésből? Bár megtettem egyszer Landraf felhasználásával, vagyis úgy akartam, az nem számít, hogy nem volt rá szükség. Elárultam és mérgeztem? A saját emlékeimet nézve, nélkülem Asgard sem lenne, mert ugyebár én mentettem meg. Helyes arc, üres fej, Odin családfájában úgy látszik, hogy ez teljesen mindennapos. Kezdtem örülni, hogy nem hozzájuk tartoztam vér szerint, valahogyan megérthető, ha atyám meg akart az ostoba társaságtól szabadulni.
< - Legalább szorult a szép pofid mögé valami értelem is? – kérdeztem lemondóan. – Hogy rossz urat követtem-e pedig teljes mértékben nézőpont kérdése jó uram. A szemedben az enyém a rossz, az enyémben a tied. És lám, mégsem különbözünk oly sokban, mindketten valamilyen módon a saját rokonunkat követjük és szolgáljuk. Tán bűnnek véled drága jó Balder, hogyha egy leány a saját atyját követi a háborúban? >
Mosolyogva néztem rá, ezzel még csak tetéztem a gondjaimat, de már alig vártam, hogy az ő szájából is a rangomnak méltó megnevezést, bár ez legalább nem hasonlított a halandókhoz. Ez volt a szerencséje.
< - Jó uram, úgy látszik, hogy roppant nagy félreértésnek vagyunk tanúi, ami személyemet érinti – mondtam. – Beszélni óhajtok a bátyáddal, hogy rendezzük eme félreértést. A dicső Thor ugyanis hónapokkal ezelőtt visszavonta a száműzetésemet, csak roppant sajnálatos módon te akkor halott voltál. Tudom, láttam a holttestedet a Biforst végén, akárcsak mindenki másét. Én voltam az, aki feltámasztotta atyámat… Loki Laufeyson-t és Thor Odinson-t, miután mindketten halottak voltak, hogy megakadályozzák a Ragnarököt, amit mint tudjuk a te halálod idéz elő, majd a feltámadásoddal egy új virágzó korszak köszönt Asgardra. Eme tettemmel érdemeltem ki bátyádtól azt hercegem, hogy visszavonta a száműzetésemet… - vettem egy mély levegőt és széttártam a karjaimat. – Bizonyára nem hiszel nekem, így megmutatom szavaim igazát… >
Szenvedjem meg? Úgy tudtam, hogy az már kellően nagy szenvedés számomra, hogy megtudtam, hogy az a féreg Loki az atyám. Vagyis ez a része még nem, az már inkább, hogy mit is kellett eltűrnöm tőle, amióta csak éltem. Lassan fordultam meg végig mutatva a szabad kezeimet, hogy lássa nem fogok ellenségesen fellépni vele szemben. Amikor háttal voltam neki álltam csak meg, hogy megnézhesse a kardot, ami a hátamon volt. Hátrapillantottam a vállam felett gúnyosan mosolyogva rá.
< - Gondolom felismered a Hyrrokkin pengét – mondtam. – Tökéletesen tisztában vagy vele hercegem, hogy elvették tőlem, amikor száműztek. Thor vette el, mégis hogyan lenne nálam, ha nem tőle kaptam vissza, amikor feloldott a száműzetést? Így roppantul hálás lennék, ha tovább engednél, vagy pedig értesítenéd, ha visszatért Midgardról, hogy beszélni akarok vele. Az okok egyik felét tudja, már üzentem neki, a másik fele pedig, hogy drága jó atyám, az ő mostohafivére Loki, halálát lelte a halandókkal folytatott küzdelmei során Midgardon… >

Fegyver: Skymningen
Mágia: 30 egység


#39 2009-06-17 22:44:37
Morsus
Balder türelme egyre fogy, de türelmesen hallgatja a nő szavait. A végén türelmetlenül csattan fel.
< - Átkozott boszorka! Asgard hadak istenéhez szólsz! Nincs fegyver, mely félelmet keltene a lelkemben! Nem tűröm a viselkedésed... >
Kardjáért nyúl a dühös mindenható, de akkor mennydörgések dübörögnek mögüle. A férfi emgfordul és Thena áll ott, akinek a kezeiből kék villámok szikráznak mindenfelé.
< - Enged őt át Balder nagyúr. Atyám kívánsága ez. >
Mondja a lány nagyon is határozott és nőies viselkedéssel, mire Balder fejet hajt és arrább lépve elveszi a kezét a kardjáról.
< - Ne merd becsmérelni őt asszony. Bár atyám kérése az, hogy vissza engedjünk Asgardra, de ő most nincs itt és ha rosszul mersz szólni nem fogom megakadályozni a nagyurat, hogy végezzen veled. Most jöjj! Tárgyalnunk kell. >
Inti maga után a lány Hallát.


#40 2009-06-17 23:23:46
Thorhalla
Ó, mintha nem tudtam volna, hogy kihez szólok, valóban a szép pofi mögött nincsen sok. Miért volt ez igaz Odin összes leszármazottjára? És ezek vannak Asgard trónján? Szomorú, valamilyen szinten azonban tényleg érthető, hogy atyám meg akart tőlük szabadulni. Élveztem, hogy ennyire ki tudtam máris hozni a sodrából Balder-t, noha valóban nem sok esélyem lett volna ellene. De ott volt a kezemben, hogy Thor engedte, hogy járjak a világok között és ez nekem volt előny. Legszívesebben a képébe kacagtam volna, de ennyire még vissza tudtam fogni magamat, hogy ne küldjem egyből lelkemet Hela-hoz az első pár száz méteren. Végül visszafordultam szembe a hadistennel és csak megcsóváltam a fejemet. Már megint boszorka? Miért nem tudnak leszokni, erről a nevetséges jelzőről. De hamarosan, ha minden úgy megy, ahogyan szeretném, akkor azon a címen fognak nevezni, mint atyámat. Már csak azért is, mert vér szerint én örököltem a címet…
< - Jó uram – mondtam. – Nem állt szándékomban fenyegetni téged, ez balgaság lenne részemről, hiszen tökéletesen tudom, hogy ki is vagy. Csupán bizonyítékot szolgáltattam arra, hogy már nem vagyok száműzetésben. >
Elpillantottam a válla felett, villámlás és mennydörgés? Végre elém dugja a képét a szöszi? Nem, csalódnom kellett, egy másik roppant kellemes társaság érkezett meg. Thena… az arcára néztem, hogy lássam-e még ott van-e a kezem nyoma, amikor felképeltem atyám kastélyában. De vele sem volt rendben valami, neki is halottnak kellett lennie, láttam őt holtan, ő volt az egyik lélek atyámért és Thorért. Milyen furcsa, amikor a börtönöknél két lány állt szemben Ghost-tal, két holttestet nézve, ketten aggódtak egy-egy testért. A sors fintora, hogy mind a ketten a saját atyjukat akarták megmenteni. Noha, akkor még fogalmam sem volt erről a tényről, de így visszagondolva, eléggé mókás volt. Győztem mosolyra húztam ajkaimat, amikor Baldernek mondta, hogy engedjen át. Erről ennyit, kénytelen vagy az unokahúgod előtt fejet hajtani, de vajon szívesen teszed-e ezt?
< - Thena kedvesem, mond fáj még az arcod? – kérdeztem gúnyosan mosolyogva. – A fejfájásodat pedig a halandókon kérd számon, ugyanis akkor is épp azzal voltam elfoglalva, hogy a te életedet mentsem… >
Figyeltem a hadistent, ahogyan levette a kezét a kardjáról és odébb lépett. Fél győzelem, legalább Asgadra el fogok jutni. Szóval Thor nem volt Asgardon, akkor még mindig a halandókat próbálja menteni? Nem unta még ezt az egészet, komolyan? Mi értelme volt azokat megmenteni? Rémes… még szerencse, hogy nem adta át a birodalmunkat azoknak, hogy jöjjenek és lakjanak itt, ha már egyszer Midgard romokban van. Még egyszer végignéztem a férfin, majd pedig elindultam, amikor Thena intett, hogy kövessem.
< - Köszönöm hercegem! – mondtam még a férfinak, ahogyan elléptem mellette.
Ez a szeretet, főleg, hogy nekem köszönhetik… ezen már nem fogok fenn akadni. Várható volt, hogy leszek közkedvelt alak idehaza, főleg a „bűneim” után. De valami akkor is zavart, két Thor párti… ez azt jelentené, hogy Loki párti asgardiak is életben vannak? Vagy Thor csak feltámasztatta a kedves családját? Reméltem, hogy hamarosan választ kapok erre a kérdésre is. Haladtam a lány mellett, tárgyalni. Legalább megkapom, ami nekem jár, bár az a féreg nem fog neki örülni, de had tomboljon csak az alvilágban miközben drága nővérem kínozza. Onnan úgysem okozhat nekem túlságosan nagy gondot a közeljövőben.
< - Remélem te tudsz nekem válaszolni Thena kedvesem – néztem a lányra. – Hogyan vagytok életben? Láttam a holttestedet miután feltámadt az atyád és az enyém is. És Baldert is jóval korábban, amikor Asgardra értem… Mivel fizetettek Hela-nak ezért? Tárgyalni? – kérdeztem ábrándozva. – Az nagyszerű, mert lényegében én is azért jöttem most vissza… Atyád még mindig Midgardon van és próbálja a halandókat megmenteni? >
Kérdeztem még végül. Még mindig érdekelt, hogy atyám halála után békében hagyják-e az AIM ügyet, vagy pedig az én nyakamba akarják-e varrni, még a mocskos halandók miatt is én kerülnék bajba…

Fegyver: Skymningen
Mágia: 30 egység


#41 2009-06-18 00:37:52
Morsus
Thena indul előre és a tájat figyeli.
< - Alku? Apokalipszis volt és az, hogy sokan Helát képviselik mától. Sok bajtársunk atyáink oldaláról mától a halál hírnökei. Bár még nem értjük miért kell a nővérednek saját oldalt alapítania, de ezért lesznek béketárgyalások. >
Megérkezve egy hintó előtt áll meg és előre engedi a nőt mikor az fellépett rá négy bak kezdi el húzni és így emelkedik a levegőbe. A lány nem szólal meg nem engedi, hogy a nő szavai megsértsék.
< - Asgard három részre szakadt, de félő, hogy még többre fog így atyám ajánlani akar neked valamit, de ne feled innen kezdve trónörökösök szavait és a tetteit követed. Minden tetted és szavad változtatni fog a történelmen. Jól válogasd meg őket. >
Figyelmezteti a lány és Halla már megismerte annyira, hogy tudja ez a figyelmeztetés nem sértés hanem segítség. Ezzel megérkeznek a palotába és ott is a régi Odin toronyhoz.


#42 2009-06-18 09:20:02
Thorhalla
Azt figyelmen kívül hagyta, amit mondtam neki, úgy tűnt, hogy ma elég jól tartja magát ilyen kérdésben, igaz ma nem is kellett értesülnie arról, hogy az apja és a nevelőanyja meghaltak. Sőt mennyire csúnyán hála Pretyakovnak. Azok nagyon más idők voltak, noha nemrég történtek meg. Kis híján bekövetkezett egy Ragnarök és most mégis úgy tűnik, hogy alig telt el valami idő és Asgard mégis virágzik. Nekik lehetséges, hogy annyira nem volt furcsa, de velem ellentétben a túlélőknek hónapjaik teltek el, míg nekem? Két nap? Nem, talán mostanra már megvolt az három is, hogy ismét Asgard földjére léptem Landri társaságában. Zsúfolt három nap volt és még csak pihenni sem volt lehetőségem. Nemhogy bármi egyebet, sérüléseim csak azért nem voltak javarészt, mert háromszor is kaptam ezen idő alatt olyan kezelést, amivel azonnal elmúlnak a sérülések. Először az oldalam, hála annak a halandónak, aki Landrafot akarta megölni, de az én oldalamat sebesítette fel súlyosan, majd Thorhalla, amikor villámokkal óhajtott megsütni, végül New York-ban kétszer is, először hála atyámnak leszúrt, végül pedig Morsus és a térdem. Ironikus, hogy megölni ketten óhajtottak az elmúlt két napban, de mindkettő nem sokkal később holtan végezte. Ezt a tendenciát másokkal is tarthatnánk a jövőben.
< - Hogy mi?! – kérdeztem vissza. – Asgardra… >
Megtorpantam egy pillanatra a lány szavaira. Nem, nem és nem! Ennyire még Thor sem lehetett ostoba! Ennyire nem kellhetett neki Asgard és a családja! De úgy tűnt, hogy mégis, átkozott nyomorult! Egy új oldal Asgardon? De hiszen Hela-nak ott volt a teljes alvilág, nem szólhat bele Asgard ügyeibe! De persze érthető, hogy ezt akarja, hiszen a nővérem volt, ha egy kicsit is olyan, mint én, márpedig az Alvilágban láttuk, hogy nos igen, van egy-két közös tulajdonságunk és akkor pedig hatalom kell neki. De akkor is, több hatalma van, mint bármelyikünknek. Ennek így nagyon nem lesz jó vége, Hela-t képviselni, a halál hírnökei? Ilyen súlyos árat nem lett volna szabad fizetnie senkinek sem. De nem! Az az ostoba Thor már megint az érzelmeire hagyatkozott, óriási hiba volt és odadobta Asgard egy részét a nővéremnek. Lehet, hogy gyűlöli, de akkor is Loki egyik lányáról beszélünk!
< - Mégis minek Thena? – kérdeztem vissza. – Hatalom, nem szól másról az egész. >
Béketárgyalások?! Bah! Nevetséges, idióták! Behódolás lesz az, nem pedig béketárgyalás. Ennyi erővel talán még az is jobb lett volna, ha Asgardon maradok, legalább nem kellene választanom, hogy Thor-nak vagy pedig Hela-nak akarok behódolni. Azt hiszem, hogy máris vissza fogom sírni, hogy az a nyomorult féreg meghalt. Vele legalább egyben állt Asgard és megvolt minden, ahogyan lennie kellett és nem pedig Hela, hogy bele akar szólni a világunk ügyei. Meddig is volt ennek a világnak a lakója, mielőtt Odin kidobta Helheim-ben? Nem sokat, ha az emlékeim nem csalnak, lehetséges, hogy pontosan ez volt a hiba. Ez egy olyan fordulat volt, amit nem vártam, és nem is számítottam rá semennyire. Valahogyan meg kell majd oldani, lehetséges, hogy roppant sajnálatos módon közösen.
Hamarosan megérkeztünk és egy hintó állt meg előttünk. Thor fogata? Ez ám a királyi fogadtatás mit ne mondjak. Persze, mert nekem volt olyan pechem, hogy még mindig nem ismertem a térmágiát, így nem tudtam annyira könnyedén utazni, mint mindenki más. Ezt komolyan meg kell majd tanulnom végre valamikor. Csak biccentettem neki, amikor előre engedett, majd amikor ő is csatlakozott hozzám együtt a bakok a levegőbe emelkedtek. Körbenéztem, tehát már ő is tudta, hogy ki vagyok. Persze, ha legutóbb tisztában lett volna ezzel a ténnyel, akkor nem mert volna olyan hangon velem beszélni. Vajon mennyien támadtak fel? Meddig visszamenőleg? Bizonyára csak azok, akik atyám és Fájdalom emberei, a másik Asgardi csoport miatt vesztették életüket. Megráztam a fejemet, nem számított, ez nem. Inkább az, hogy mihamarabb fény derüljön arra, hogy drága nővérem miért is akar beleszólni Asgard ügyeibe, bár tartottam tőle, hogy amiatt, amit tippeltem, hogy hatalomról volt csak szó csupán…

Fegyver: Skymningen
Mágia: 30 egység

//Folytatás: Thor palotája//


#43 2009-06-30 16:19:39
Thorhalla
Kékes villanás jelent meg a Bifroston, és a két fiatal férfi a nő társaságában megjelent a hídon, velük szemben egy mindenki számára ismerős férfi állt. Sathad, az istenek hírnöke, egy úgyszintén Thor párti személy. A távolban már látszott Asgard városa, azonban ti jelenleg nem a Midgardi végén voltatok a hídnak, hanem jóval beljebb, úgy fél távon. Térmágiával hoztak ide titeket. A nő ellépett mellőletek és fejet hajtott a férfinak, aki viszonozta ezt. Az istennő Sathad mellé lépett és a férfi még először ránézett és végül megszólalt.
< - Aesa! – mondta. – Örülök, hogy ilyen gyorsan megtaláltad mindkettejüket. >
< - Nem volt nehéz dolgom, és tudod, hogy szükség van a segítségükre. >
< - Igen, valóban – biccentett Sathad. – Thordin Wornugson és Laaksonen, Lathi fia örvendek, hogy újra láthatlak titeket, azonban azért nem, hogy egy ilyen sötét órán történik mindez. Mind a ketten távol voltatok, amikor kis híján a Ragnarök bekövetkezett világunkon, mindkettőtök szülei akkor életüket vesztették, noha Hela kegyelmének mára ismételten az élők sorában vannak. Akárcsak Asgard lakosságának jelentős része, de ez ráér később. Az ok, ami miatt visszahívtunk titeket szeretett világunkba, hogy Wornug-ot elrabolta Lathi jelenlegi szeretője, Loki egykori csatlósa. Mindkettőtök szülőanyja útnak indult, hogy Harek-kel leszámoljanak és kiszabadítsák Wornug-ot, azonban elbuktak, Lathi elvesztette az erejét és a férfit sem sikerült kiszabadítani. Így reménykednek a fiaikban, hogy segítenek megtisztítani az erdőt az ármánytól és kiszabadítani a férfit, akárcsak visszaszerezni az erdők úrnőjének az erejét is. Akik tudták felajánlották a segítségüket nekik, azonban ők hajthatatlanok voltak és titeket akartak. Ezért is kerestünk meg titeket. Remélem, számíthatunk a segítségetekre ez ügyben. >

Sathad:


//És megkérnélek titeket, hogyha Asgardul beszéltek, akkor < > ilyennel kezdjétek a párbeszédes részeket, mert Landraf kaland óta, ez az úgynevezett hivatalos jelölése Asgardi nyelvnek a félreértések elkerülése végett. Köszi.//


#44 2009-06-30 16:59:23
Thordin
*James reagálás hiányában jelent meg a híres Bifrost-on. Ám nem volt egyedül, a nővel. Egy másik illető is feltűnt, nem mellesleg a mindenki által ismert Sathad. James-nek ideje sem volt arra, hogy felvegye Asgardi alakját, csak úgy mint sok más elintézni valójára sem. Az események gyorsan peregtek, megszólalni sem volt ideje, még továbbra sem. Mikor az istennő Sathad mellé lépett, James ki akarta használni az alkalmat, de nem sikerül. Más élt a szavak használatával előtte.*
~Szóval Aesa. Persze. Már emlékszem az Isten-nőre. Vajon mivel érdemeltem ki, hogy elém jöjjön? Biztos Parlamenti elhelyezkedésemmel. Gyorsan terjed a hír…
*Ítélkezik elhamarkodottan James, és tévesen. Sathad üdvözlésére épp csak ki tudott bökni egy köszöntést, ami nem csak neki szólt, hanem a másik két társaságban lévő illetőnek is. A mellette álló férfit nem ismeri, hiába is szeretné. De most figyeli tovább a feléjük irányuló szavakat. James értetlenül néz, mikor véget érnek. Temérdek kérdése lenne, és nem tudja melyikkel kezdje. Hiába a közgazdasági végzettsége emberi alakjában, most csak hebeg, habog össze-vissza. Nem talál szavakat, a sok új információra. 10 év alatt Asgard ennyire kifordult volna? Nem akarja elhinni. Mi az, hogy meghaltak a szülei? Apját elrabolták, és a férfi, ki mellette áll, ezek szerint a testvére. Noha nem teljes ízig. Még mindig nem tud megszólalni, csak néz értetlenül Sathad-ra, kin látja komolyan mondja, amit mondott. Laaksonen-re tekint, és végig néz rajta. Nem rosszindulatúan, csupán döbbenten, és értetlenül. Kicsit nehezen hiszi el, hogy nevelője félre lépett. Majd végre abba hagyja a zavart halandzsázást, és értelmesen szólal fel, Midgardi alakjában.*
-Elnézést, e…gy pil…lanat…!
*Mondja, majd egy versike elmondását követően, valódi alakjában áll.*
<- Számomra hihetetlen amit közölt velem! Nem csak a ragnarök, és a szüleim, sőt Asgard népességének halála, de hogy van egy testvérem, amiről nem is tudtam. E-e-e… ez…
*Zavartan nyeli el a szavai végét. Majd ismét rátekint Laaksonen-re, és látni Thordin-en, hogy nehezen emészti meg. Nem mintha nem örülne, de túl sok ez most így hirtelen neki. De össze kell szednie magát. A szülei… a szüleik veszélyben vannak, és most nincs idő a habozásra. *
<- Laaksonen! Öröm a szívemnek, hogy megismerhetlek! Nem hittem, hogy valaha is lesz testvérem. Főleg nem, hogy bocsáss meg kérlek, de úgy hogy félrelépés következményében. Mond kérlek testvér? Mennyi idős vagy?
*Érdeklődik látszólag őszintén Thordin, és kicsit érzékenyen, de miután választ kap, a két másik személy felé fordúl.*
<-Köszönöm! Hálás vagyok, hogy mind ezt megosztottátok velem… akarom mondani, velünk.
*Zavartan mosolyog, de még mindig nagy teher ez neki, így hirtelen. Majd folytatja.*
<-Remélem egyértelmű, hogy segítek szüleinken, és Asgard-on. Ehhez kétség sem fér!
*Ezzel Laaksonen felé néz, és kérdően figyel, vajon ő is így vélekedik. Majd Thordin szeme előtt már látható a nem messze lévő ASGARD kapuja. 10 év után, végre ismét haza térhet. Haza, bár nem úgy ahogy akart. Gondterhes idők ezek most neki, de megoldja. Majd kezdeti zavarodottságán felül emelkedik, és büszkén húzza ki magát. Pillanatokig néma, és látni rajta, hogy mélyen mereng az új információhegyekben, amikre később részletesebben is választ szeretne kapni. Mért? Mikor? Ki? Hogyan? … na és a hasonló kérdések árán. Viszont most első célja az, amiért felkeresték, és ezért mélyen hálás.*


#45 2009-06-30 17:28:38
Henry White
-Bitfrost...!-
Kiálltok fel meglepetten, és még jobban meglepődök mikor az istenek hírnökét is megpillantom. Viszont megállapítom hogy sokkal jobban örülök hogy ismét Asgardon vagyok mint azt képzeltem volna.
Úgy látszik nem egyedül jöttem. Érdeklődve végig vizslatom a tőlem nem messze álló harcost. Szóval Thordin mi?
Az ezek után következő dolgokat döbbenten hallgatom. Anyám hatalmát elorozták? Hogy lehetséges ez, és miért rabolta el ennek a Thordinak az apját. Ez csak valami maszlag lehet...ilyen nincs.
Miután Thordin visszaváltozik önmagává, sületlenségeket kezd beszélni. Még hogy testvérek...ennél ostobább dolgot még nem hallottam eddig.
Elmormogom a verset és már teljes valómban állok, ahogy illik Asgard földjén.
<-Miről beszélsz? Még ha lenne alapja is ennek, azt a saját anyámtól szeretném hallani....nem tőled...>
Hűtöm le a lelkesedését, talán túlságosan is arrogánsan. Talán igaza lehet, hisz az apját elrabolták....talán mégis testvérek vagyunk...nem ez nem lehet. Veszek egy mély lélegzetet, és megnyugszom.
<-Csak annyit mondok ne hamarkodjunk el semmit ami nem biztos...160>
Nem szükséges olyan hűvösnek lennem...hisz az apja veszélyben van, mint ahogy az anyám is. A mondat végén elárulom a korom, hisz ez csak egy ártatlan adat, semmi több.
<-Mit lehet tudni Harek-ről?>
Kérdezem az istenek hírnökét, mert bár Lokit szolgáltam nem ismertem minden egyes követőjét.
Nem teszek hangzatos kijelentéseket, hisz egyértelmű hogy nem hagyom sorsára anyámat, bár kicsit tartok a találkozástól.

Az egész esemény alatt szinte csak akkor vágott meglepett arcot mikor megérkeztek, utána szinte közönyösen viselkedett és beszélt. Noha egy jó megfigyelő azért észrevehette az apró jeleket az arcán.


#46 2009-06-30 21:14:37
Thorhalla
A férfi és a nő döbbenten néz össze, amikor Thordin a testvéréről kezd beszélni. Ennek ellenére nem szólaltak meg, amíg a két fiatal be nem fejezte egymás között a párbeszédet. Megtartották a kellő illemet, hogy nem szakítják őket félbe.
< - Nem értem, hogy miről beszélnek uraim – szólt közbe Aesa végül. – Mindkettejüknek az édesanyja kérte, hogy jöjjenek. Thordint, hiszen az atyja tűnt el, míg Laaksonen-t pedig bizonyára azért, mert az édesanyja az úrnője annak az erdőnek.
Mind a ketten megfordulnak és lassú léptekkel indulnak el Asgard felé a Bifroston és intenek a két fiatalnak, hogy kövessék őket. Mikor haladtok Sathad int, hogy mellettük menjetek, és ne maradjatok mögöttük. Amikor ennek a kérésnek eleget tesztek, csak akkor szólal meg újra, ezúttal Laaksonen kérdésére próbál választ adni.
< - Harek-ről amit tudunk, hogy már Fájdalom seregeinek támadása előtt is édesanyáddal volt együtt, amennyire tudjuk Loki parancsára akkor még, talán így akart bosszút állni azért, mert elárultad őt – nézett a fiúra. – De ebben ugyebár már nem lehetünk biztosak, hiszen Loki halott. Egy gyenge mágiahasználó, akinek Lathi erejére és birtokaira fájt a foga és ehhez nem félt cselt és ármányt sem használni, hogy megszerezze. Hogy most kinek a pártján van a férfi fogalmunk sincs. Nagy valószínűséggel nem hajtott fejet Loki örökösének Thorhalla Hyrrokkin… Lokidottir-nak. Bocsáss meg Aesa, de tudniuk kell, hogy mi zajlik Asgardon. Hiszen van földje és hatalma most már. Így lehet, hogy teljesen egyedül van. Még nem sikerült semmi konkrétat kideríteni róla, hiszen senki sem látta azóta, hogy megszerezte Lathi erejét, ami pedig nem történt olyan régen. >
< - Így nem tudjuk, hogy mekkora lehet jelenleg az ereje, de bízunk benne, hogy még nem nagy, hiszen a mágiát megtanulni kontrollálni nem néhány napos, vagy hetes feladat – mondta még Aesa. – Így reménykedjünk, hogy nem lesz túl nehéz dolgotok. >
Közben a távolban feltűnik a távolban egy alak nem messze Asgard város bejáratától, nem lándzsát tart a kezében ez messziről is látszik, így már innen rá lehet jönni, hogy Balder van ma a hídon és nem pedig Heimdall.


#47 2009-06-30 23:07:58
Henry White
Önelégülten elmosolyodok Thordin felé mikor meglátom Aesa és a hírnök arckifejezését. Igazam volt, és csak hadovált össze-vissza. Bár mindenesetre még mindig kérdéses hogy miért rabolták el az apját...lehet hogy felbosszantotta ezt a Harek-et.
<-Loki szolgái már csak ilyenek...Loki képes akár a halálból is bárki után nyúlni...ki tudja hány fondorlatos terve indult útjára a halála után>
Úgy látszik igaznak bizonyult a sejtésem hogy történt valami a régi urrammal....nos legalább már tőle nem kell tartanom. Kíváncsi lennék erre az örökösre, de most nem ez a legfontosabb.
Megpörgetem Fagyharagot a kezemben, majd felzárkózok Aesa mellé.
<-Anyám csak egy kisebb isten, ugyanakkor nem érdemes lebecsülni a hatalmát, főleg nem a saját területén. Feltételezem Harek oda vette be magát...ez lenne a logikus lépés. Viszont kíváncsi lennék hogy tudta megszerezni a hatalmát...talán egy ereklyével...>
Elgondolkozok egy pillanatra, de nem tudok rájönni hogy mit alkalmazott. Ezt viszont fontos lenne tudni, ha vissza akarom fordítani a hatást.

Menet közben látszik hogy feszülten gondolkozik a megoldáson és a lehetőségeken. Mintha Thordin kijelentését már el is felejtette volna.


#48 2009-06-30 23:47:09
Thordin
*Laaksonen, kissé hűvös természetű, de meglehet, hogy csak Thordin-t jutalmazza ezzel a jellemmel. Bár az Asgardi lelkesedését nem egyszerű letörni. No persze. A lelkesedés… azért nem abból van több. Rengeteg benne a zavart kép. Sok minden kimaradt neki. Az utóbbi 10 év vegyes volt, Asgard kapott hideget, meleget, szülei halála, és feltámadása viszont eléggé komoly, nehezen feldolgozható információ. Bár ahogy Sathad elmondta, több volt a negatívum otthonában, mint a pozitívum. Többnyire, inkább csak a folytonos csapások azok, mik kitöltötték Asgard korábbi idejét. Ragnarök, halál, Fájdalom. Fájdalom… Midgard-ot is megpróbálta megtámadni, és meg is tette. Szerencsére elfoglalni nem sikerült neki. De ára volt. Sokan adták életüket a győzelemért. Thordin sajnálja, hogy nem korábban eszmélt fel mindenre, és segített. De most már testileg, lelkileg itt van, és védelmezni fogja a földet. De előtte még meg kell mentenie apját, és segíteni akar Laaksonen-en is. Akár mennyire is az első benyomása nem éppen a legjobb irányában. Bár bizonyára őt is megviselik a történtek. 160 éves a férfi. Ezek szerint, fiatalabb nála, bár nem sokkal. Egy jó tíz év. Thordin elhalkul, mikor nem ért egyet a testvéri felfedezésével. Megingott. Pedig James-ként meg volt győződve róla, hogy elképzelése helyes. Minden passzolt, ahogy belegondolt, és a dolgok mélyére nézett. Hisz emlékezett, hogy sokszor volt mikor szüleje egy-egy napra távozott. Még gyermek volt. Sose mondta el, merre járt.
De így lenne értelme, és világossá válna a kimaradás apja részéről. Bár nem említette Thordin senkinek, de atyja meséi és történetei alapján kiderült, hogy nagyon szerette a nőket. Nem egyet csábított el, így a férfit nem lepné meg, így mélyen belegondolva, ha lenne még 5 másik fél testvére. Nem szeretne azzal dicsekedni, hogy apja félre lépett, de őszinte az Asgardi, így ha rákérdeznek nem fog hazudni. Mindentől eltekintve szereti őt, csak úgy mint anyját. Feltételek nélkül. Látni szeretné őket, főleg úgy, hogy egyszer már életüket vesztették.

Elhangzik egy kérdés Laaksonen részéről; Harek-ról kérdez. Bizony valóban fontos kérdés, és a választ Thordin is hallani szeretné. Nagy az űr benne, ezért mindent a lehető leggyorsabban szeretne tisztázni, de semmit nem figyelmen kívül hagyni.
Aesa és Sathad rendkívül tisztelettudóak a körülményeket tekintve. Pedig nem sértődne meg Thordin, ha siettetnék őket. Bár mindenki érteke most a siker. Kaland, ami most nem tetszik a lelkiismeretes harcosnak. Veszélyeztet másokat, amit nem szeret. Nagyon nem, főleg ha a hozzátartozója van bajban. Mikor a két begyűjtött harcos elhalkul, csak akkor szólal fel az istennő. Kétségbe vonja Thordin szavait. Jobban mondva inkább nem tud róla, hogy valóban helyt állna az állítása, miszerint egy testvérre lelt. Így az elhamarkodottan felbuzdult férfi gyorsan le is ereszt. Tévesen ítélkezet, úgy néz ki. Aztán a két istenség a főváros felé veszi az irányt a hídon. Így tesz a sok-sok kérdéssel vívó kalandor is, aki Sathad mellett kutyagol.
A hírnök próbál kimerítő választ adni Laaksonen-nek, ami nem hagyja hidegen Wornug fiát sem. Aesa is besegít a magyarázkodásba. Vannak, mik már nem ismeretlen adatok Thordin-nek. Főleg a Thorhalla-s rész, hisz az Új Parlament ideje alatt már tudott róla.
Majd a távolban, a híd végénél már látható az egyik őrző, Balder. Ő ma a szolgálatban lévő őr. Egy ideig néma a férfi, majd Laaksonen beszédbeelegyedésnek végével ő is kérezne valamit, de már megfontoltan.*
<-Mért pont az én apámat rabolták el? Ezt nem értem. Mi köze van neki az egészhez? Vagy ez csak úgy találomra ment? Ezt kétlem. Nem értem? Ha tényleg nem vagyunk rokonok, és mindegyikőtök így vélekedik, akkor mi köze van apámnak, és anyámnak az egészhez?
*Úgy véli, most egy jogos kérdést tett fel. Hangja valamelyest számon kérő, de nem akar tiszteletlen lenni a hírnökkel, így hamar korrigál a hangnemén. Szeretne még a fővárosba érés előtt választ kapni a kérdésére.*


#49 2009-07-01 10:10:38
Thorhalla
Lassan odaértek Balder-hez, a férfi máskor általában derűs arca most nem egészen az, még látszik rajta, hogy kissé ideges valamiért. Nem szól a társasághoz, csak fejet biccentve áll félre a híd közepéről, hogy ti tovább mehessetek és a kísérőitek azonnal mennek is tovább. Csak ezek után álltak neki újra, hogy válaszoljanak a fiatalok kérdésének.
< - Lehetséges, hogy valóban képes volt erre is Loki – mondja Sathad. – Azonban az is biztos, hogy nem fog bekövetkezni. Had magyarázzam meg, mint tudjátok Hela az alvilág és a holtak úrnője Loki idősebbik leánya és már régen elhidegült atyjától. Sőt, megveti és gyűlöli őt. Mindenki tudja, hogy milyen sors vár Loki-ra az alvilágban most, hogy oda került. A leánya kínozni fogja a lelkét, hiszen gyűlölik egymást, és nem fogja hagyni, hogy bármit is tehessen onnan. Így most már az ő ármánykodásától nem kell többé tartani, ebben teljesen biztosak lehettek. Azonban az nyugtalanító, hogy a harmadik oldal becsatlakozásával Asgard három részre szakadt, és ebből kettő felett Loki leányai uralkodnak. Így bizonyára lesznek még gondok ebből, de egyelőre béke van. >
Laak második kérdésére azonban nem a hírnök felel, hanem a nő ragadja magához a szót.
< - Nem édesanyádat becsülöm le – mosolyodott el. – Ismerem, és nagyszerű asszony és remek varázslónő is. De jómagam is varázsló vagyok, és pontosan tudom, hogy nem lehet pillanatok alatt megtanulni a mágia használatot, hanem idő kell hozzá és remek oktatás. Kevés olyan személyt ismerek, akik ösztönösen kezdték el a mágiát használni és Harek nem mágiahasználó, ezért bízom benne, hogy még nem képes édesanyád teljes erejét használni. Jól gondolod valóban a saját birodalmából túrta ki a férfi, így otthoni környezet lesz mindkettőtök számára. Ereklye? Nem, Lathi szavaiból úgy vettem ki, hogy saját maga mondott le a hatalmáról, mert a férfi kicsalta tőle azt. Sajnálom. >
Sathad Thordin kérdésein láthatólag elgondolkodott, homlokát ráncolta miközben haladtok és jó fél percig Aesa beszédének vége után nem szólt semmit sem. Végül csak vett egy mély levegőt és válaszolni kezdett a kérdésekre.
< - Ezekben az időkben nem lehetünk biztosak abban, hogy ki kinek a leszármazottja – védekezett Sathad. – Túl sok furcsaság történt az utóbbi túlságosan is kevés időben. Hogy miért pont atyádat? Rossz helyen volt, rossz időben amennyire tudjuk. A családotok birtoka Lathi erdejének szomszédságában van és ő pedig az erdőben tartózkodott valamilyen oknál kifolyólag, ezt nem tudjuk. Lehet, hogy fát szerezni, hogy mi köze van hozzá? Ugyanazon a területen fekszik a családi házatok, birtokotok, amire Harek kivetette a fogát, így a szüleidtől is meg kellett szabadulnia, akárcsak Lathi-tól.
Végül odaértek a Szivárványhíd végére és a hatalmas kapu kitárul, így mindannyian beléphettek Asgard város főterére.


#50 2009-10-29 21:52:57
Thorhalla
//Előzmény: Loki kastélya//

Egy pillanatra megint megszédültem, lehetséges, hogy nem ártott volna ennem vagy innom az előtt, hogy ilyen távolságba próbálok teleportálni. Igazat megvallva a Bifrost szépsége minden egyes alkalommal lenyűgöz, igaz nem használtam túl sokat. Bár roppant szomorú, hogy kevesebbet használtam a hidat, mintsem ahányszor Midgardon jártam, és ez bizony nem azért volt így, mert olyan gyakran közeledtem a két világ között mágiával, hanem ilyen gyakran száműztek, vagy éppen loptak ki Asgardról. Morsus… lehet, hogy nem ártana megkeresnem őt és majd Miller-t sem, hogy róla levegyem Hela átkát. Nem mintha a halandó énemnek akarnák túlságosan jót vele, de legalább Hela-nak legyen még jobban keresztbe téve, főleg, hogy a férjemmel szórakozott így is valamilyen formában. Előre pillantottam, ma vajon kit fogok a hídon látni? Az egyik nagybátyámat, vagy pedig a lehetséges nagybátyámat? Nem, Balder-t a napokban látták csatázni a jégóriásokkal, akkor pedig nem fog más maradni, mint a drága jó Sif testvére, Heimdall. Roppantul kíváncsi voltam, hogy mit is fognak szólni, ha kiderül, hogyha tényleg Sif az anyám, akkor azok ketten mit fognak reagálni rá. Vajon az a tehén gyanította, hogy az lehetek, aki? Igazat megvallva korban stimmeltem tökéletesen arra a személyre, akit ő szült, és Thor is mindig védett, így lehetséges, hogy gyanít valamit, bár nem, hiszem, hogy biztosan tudná. Akkor már réges-régen kiborult volna, amennyire oda van értem. Bár ha ténylegesen kiderül, hogy ő az anyám, akkor lesz hozzá egy-két igen keresetlen szavam. Életemben először sétálok le úgy a hídon, hogy van is rá engedélyem, felfelé már megtörtént egyszer, de most nem szándékoztam néhány óránál tovább távol maradni az otthonomtól, ami jogosan is az enyém és végre valahára kiharcoltam, hogy itthon lehessek.
< - Jó reggelt, nagyuram! – köszöntettem Heimdall-t egy biccentéssel. >
< - Úrnőm! – viszonozta. – Kellemes utat! >
Olyan késztetést éreztem, hogy visszaszóljak és kötekedni kezdjek, hogy milyen unalmas lehet munkája a hídon, helyette csak egy biccentést kapott mosolyogva, majd haladtam is tovább. Undorodtam a gondolatától is, hogy ismét arra a földre tegyem a lábamat, de nem volt más választásom. Néha le kellett alacsonyodni a hal

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Bifrost - A Szivárványhíd

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 12:53

#51 2009-10-31 06:31:27
Thorhalla
//Előzmény: Az Új Parlament épülete (Trenton)//

Végre valahára magam mögött tudtam azt a porfészket. Akkor most irány Thor és boldogítsuk a jelenlétünkkel. Vajon drága Sif mit szólna, ha úgy köszönnék neki, hogy anyu? Valószínűleg az a tehén menekülne Asgard városból a lehető legtávolabb. Talán még a nővéremig is vissza. Bár furcsa… Thena-t azzal kínozta Hela, hogy az Amora az anyja, vajon akkor Sif-et miért nem? Mindegy, igazából nem fogok ezen gondolkodni, egyáltalán nem fogok ezen a kérdésen egy ideig. Noha nem ártott volna tudnom, hogy ki is vagyok, hogy az éjszaka után ki tudja, hogy milyen lények fogantak meg a méhemben. Ha minden óriásnak a vére van bennük, amire volt esély és mágiával fogantak, akkor lehetséges, hogy ugyanolyan szörnyetegeket sikerült létrehoznom akaratlanul is, mint Jörmungand, Fenrir vagy pedig maga Hela. Megborzongtam, ebbe belegondolni is rossz volt, noha volt rá igen nagy reális esély a családfámat végignézve. A két legerősebb mágiahasználó család Asgardon, és talán az egész kilenc világon. Lehetséges, hogy neki kellett volna állnom gondolkodni mielőtt meggondolatlanul cselekedtem. Nyeltem egy nagyot, nagyon bíztam benne, hogy semmilyen hátulütője nem lesz ennek az egésznek, vagy pedig az én gyermekeim is úgy járnak, ahogyan én és a testvéreim. Nem mintha olyan nagyon szándékomban állt volna gyermeket nevelni, majd Einar-ra bízom, vagy pedig Thorék megteszik helyettem, majd csak a legfontosabb pontokon szólok bele ebbe. Úgyis csak a kötelességemet tettem, többre pedig nem volt szükség. Lassan haladtam és végül előttem a távolban már feltűnt Heimdall is. Mikor odaértem csak egy biccentéssel köszöntöttem, amit hasonlóan viszonzott. Nem állított meg, hogy haza kívánok térni, nos legutóbb Balder nem volt ilyen kedves velem és unokatestvérem segítsége kellett, hogy hazajussak. Mintha az is évekkel ezelőtt lett volna. Elhaladtam Heimdall mellett, majd átléptem a kapun, és odahaza voltam végre valahára. Körbenéztem majd határozott léptekkel indultam nagybátyám kastélya felé…

//Folytatás: Thor palotája//


#52 2009-11-05 22:02:05
Thorhalla
//Előzmény: Az Új Parlament épülete (Trenton)//

A férfi után én is felléptem a Bifrost-ra, majd pedig elindultam mellette. Érdeklődve figyeltem, amit mondott. Nos, azt hiszem, hogy teljesen meggyőződhettünk abban, hogy mégiscsak a saját gyermekeitől félt a legjobban. Szóval tudta, hogy ki vagyok és milyen testben rejtőzöm, erről ennyit, hogy soha sem érdekelte, hogy mi van velem. Dehogynem, igaz csak azért, hogy felkészülhessen ellenem, ha meg akarnám támadni, de akkor is tudta. Azonban tudnia kellett, hogy az oldalán álltam… egyszer remélem, hogy megejthetünk egy tényleges családi beszélgetést, aminek a végén úgyis egymás torkának esünk és megpróbáljuk a másikat megölni.
- Köszönöm, hogy megosztotta velem ezeket az információkat – mondtam. – Csak furcsa… ugyanis nem sokkal a Landraf toronynál történt incidens előtt ébredtem fel én magam. Így ha már azelőtt figyeltetett, hogy… nem fontos. Csak soha sem említette.
Nem mintha mást említett volna, de mindez igazán mellékes. Nem kaptam több figyelmet, mint a többi igazán veszélyes személy. Most csalódott vagyok, nem számított arra, hogy Ismét felvontam a szemöldökömet, amikor igazán
- Értem – mondtam. – Az ilyesmit Asgardon ne nagyon hangoztassa, ha kérhetem a saját biztonsága érdekében.

Ahogyan haladt a páros lassan maguk mögött hagyták a Földet is és a szivárvány az űrben haladt. Mindenfelé a csillagok, a Hold, egyéb bolygók, meteorok, üstökösök látszottak, míg nem a távolban végül feltűnt az úti céljuk Asgard maga, ahogyan a teljes világ ott függött az űr végetlenjében felhők között igazán lenyűgöző látványt nyújtott. A hídon előrenézve feltűnik a páros előtt egy szarvas sisakban levő alak, a kezében lándzsával, oldalán kard és egy kürt. A Bifrost és Asgard őrzője volt az, Heimdall.

- Ő Heimdall – néztem a Felton-ra. – A mitológiából bizonyára ismeri, ha nem kérem szóljon és mesélek. Ő az, aki felügyeli többek között, hogy kik lépnek Asgard-ra, és akinek nem szabad áthaladnia a hídon visszafordítja. Asgardon értelemszerűen a saját anyanyelvünkön folyik a társalgás, fordítani fogok magának minden fontos dolgot, ami érintheti a feladatát.
Hamarosan végre odaértünk lehetséges nagybátyám elé
< - A nagybátyám már tudja, hogy érkezni fogunk – mondtam Heimdall-nak. – Remélem téged is értesített nagyúr. >
< - Igen, nyugodtan haladjatok tovább úrnő – hajtott a férfi fejet előszőr a nőnek, majd utána Felton felé is. >
- Mindjárt ott vagyunk – mondtam a férfinak.
Megborzongtam, már most viszolyogtam attól, hogy angolul kelljen beszélnem Asgardon. Ez olyan lealacsonyító és fúj…

Mikor a páros tovább ment a híd végén a falnál levő dupla ajtós faajtó kinyílt és így már beléphettek Asgard város főterére.

//Folytatás: Asgard város//


#53 2009-11-05 22:15:45
Ultimate Guru
Felton lassan lépdel Thorhalla mellett, nyugodtan, hátratett kézzel.

- Nézze, nem tudom, mi járhatott az apja fejében, de amennyire tájékoztattak őt illetően, senki sem tudhatta. Túl sok vasat tartott egyszerre a tűzben, és ez a vesztét okozta. Még egy ilyen Loki-féle alak sem tud minden tényezővel előre számolni. Lehetséges, hogy csak azután figyeltette magát, miután… „felébredt”, ahogy mondta. Majd kérdezze meg az adatelemzőinket, ha ennyire érdekli a dolog.

Amikor az űrbe érkeznek, Felton egy pillanatra megtorpan, majd lassan, óvatosan lépeget tovább. Idegesen nézelődik körbe-körbe, de persze próbálja leplezni félelmét, amennyire csak tudja. Amikor pedig megpillantja Asgardot, több másodpercre megáll. A látvány magával ragadja, de ennek sem ad hangot, és amennyire képes rá, folytatja sétáját Thorhalla mellett.

Heimdall megjelenésére biccent a sisakos férfinak, majd Thorhallához szól.

- A mitológia tanulmányozása sosem tartozott kedvenc időtöltéseim közé, felség. Hamarosan látni fogja, hogy meglehetősen realisztikus, földhözragadt természet vagyok, és a saját világom dolgai jobban foglalkoztatnak, mint a mesék. Persze… most, hogy tudom, Asgard valóban létezik, nyilván át kell majd értékelnem magamban ezeket a dolgokat. Felesleges mesélnie, majd ha kérdésem lesz, felteszem. Heimdall, a Bifrost őre. Értem. A tolmácsolást pedig előre is köszönöm.

Felton egy kis jegyzetfüzetet és tollat vesz elő, majd leír bele pár sort.

- Hm… Rég használtam ilyesmit… Általában elektronikus tárolókra jegyzem le az információkat, de nem tudtam, működne-e itt az olyasmi…

Az asgardi nyelven való társalgás alatt csak áll Felton, majd ismét biccent Heimdallnak, és halad tovább.

- Mondja, volt már rá példa, hogy ezt a… Heimdallt legyőzte egy betolakodó, és átjutott rajta?


#54 2009-11-16 18:21:59
Ultimate Guru
Felton bólint, majd némán követi Thorhallát egészen a Szivárványhídig. Amikor már a Föld felé haladnak vissza, még egyszer megszólítja az asgardit.

- Meg kell mondjam, lenyűgözött a maguk világa. Mindenképp ráállítom majd pár kutatócsoportunkat erre a… világok közötti átjáróra, a Bifrostra, és hogy hogy létezhet egyáltalán egy ilyen hely. A mágia mellett kell legyen valami ésszerű, tudományos magyarázat is… mint az alternatív realitások esetében. Biztosíthatom, hogy felettébb pozitív hangvételű beszámolót fogok írni a birodalmukról. Alig várom, hogy nyersanyagok, mágia, hadászati eszközök vagy egyebek terén kereskedés kezdődjön meg országaink között. Nem fognak rosszul járni egy olyan szövetségessel, mint az Amerikai Szövetséges Államok, ezt elhiheti, felség.


#55 2009-11-16 18:56:42
Thorhalla
//Előzmény: Thor palotája//

Felton-ra pillantottam, amikor megszólalt ismételten. Én párhuzamos realitásnak, dimenziónak gondoltam az eddigi ismereteim alapján. De ha tényleg az volt, akkor modernebb teleport technológiával képesek lehetnek arra, hogy idetudjanak teleportálni. Ami viszont nem volt a legjobb számunkra. Vajon tudunk térmágia és hasonló dolgok ellen védőmágiát húzni a hídra? Amint elhallgatott a férfi rápillantottam.
- Tökéletesen biztos vagyok benne Mr. Felton, hogy valóban egy kecsegetető jövő elé nézünk – mondtam.
Csupa pozitív, nos a követelőzéseidnek hála halandó itthon nem hiszem, hogy így fogadnák a szerződést, ahogyan Spencer elnök is akarja. Túlságosan sokat akartok egyszerre, lehet, hogy középkori szinten élünk, de nem vagyunk ostobák. Vagyis a nagybátyámnak szerencséje, hogy itt vagyok én neki, nehogy valami ostobaságot elfogadjon. Amint odaértünk a híd végéhez megálltam és ismét a férfira néztem. Én innen nem voltam hajlandó tovább menni. Egy nap egyszer bőven elég azon a mocskos Midgardon járni.
- Akkor további szép napot Mr. Felton – feleltem és elmosolyodtam. – Remélem a lehető leghamarabb látjuk egymást! Ha lelép a hídról a Parlament épülete előtt lesz.
Megvártam, amíg lelépett a hídról, majd néhány gondolattal „elemeltem” Midgardtól, hogy ne legyen közvetlen kapcsolata vele. Így már a nyomorult halandót sem láttam már. Végre megszabadultam tőle. Visszanéztem Asgard irányába, nem fogom még egyszer legyalogolni, így csettintettem egyet, a zöldes fény körbevett és a következő pillanatban Heimdall mellett jelentem meg, és innen már csak pár métert kellett megtennem, hogy végre visszaérjek a városba. Amint beléptem a saját dimenziónkba, újra csettintettem és ismét Thor palotájában jelentem meg, keressük meg a nagybátyámat…

//Folytatás: Thor palotája//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Bifrost - A Szivárványhíd

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.