Vörös Lovag 1.rész A kezdet

Go down

Vörös Lovag 1.rész A kezdet Empty Vörös Lovag 1.rész A kezdet

Témanyitás by Vipra Phertelmer on Csüt. 09 Feb. 2012, 21:59

Az égen teljes pompájában ragyogott a fenséges nap. A virágok illatoztak a madarak énekeltek. Mintha csak az édenkert elevenedett volna meg. Ugyanezt érezte James ahogy végigsétált a kisváros utcáján. Sehol nem rontotta azt összképet falfirkák vagy néhány eldobott csikk. Minden úgy ragyogott a tisztaságtól mintha csak egy láthatatlan erő állná útját a kosznak. Kissé furcsállta, hogy az egyetlen embert sem lát az utcákon erre lavinaként lepték el az utcákat. A hatalmas tömegnek nemvolt se eleje se vége. Úgy érezte magát mintha egy hömpölygő folyóba került volna. Akárhova ment nem talált olyan mellékutcát sikátort ahol nem mászkáltak volna legalább egy tucatnyian. A gyönyörű napot rémálommá változtatta a szűnni nem akaró ember áradat vagyis ezt képzelte. Bánatában felnézett az égre amin valami furcsát vett észre. A ragyogó kék ég lassan ketté nyílt és a nyílásból kísérteties vörös fény áradt ki. James Megpróbált felkiáltani de valamiért egyetlen hang sem hagyta el a száját. Ettől csak még jobban megrémült és elkezdett vadul a nyílás felé mutogatni azonban senki nem figyelt rá. Úgy viselkedtek mintha ott sem lett volna. A nyílás egyre csak szélesedet és szélesedett míg majdnem beterítette az egész égbolttót. Ekkor furcsa átlátszó lények tucatja lebegtek ki a nyíláson. Az arcuk akár egy emberé kivéve a kecske szarvukat. A kezükön pedig új helyet hatalmas körmök foglaltak helyet. A fiú még mindig nem tudott megszólalni és a lények egyre csak közeledtek. Mikor elég közel értek az emberekhez mindegyikük beleszállt egy egy ember testébe. Először nem történt semmi majd a megszállt emberek elkezdték a mellettük állókat ütni pusztakézzel táskával vagy éppen ami a kezükben van. A többiek sorsa nem érdekelte csak az volt számára fontos, hogy épségben túlélje ezt a szörnyű kalandot. Megpróbált elmenekülni ebből a káoszból de amint befordult a sarkon egy pisztoly csövével nézett farkas szemet. Annyi ideje maradt mindössze, hogy belenézett a pisztolytartó férfi vérfagyasztó tekintetébe és ezután egy hatalmas villanást látott.
Mikor magához tért az ágyában találta magát és még mindig borzalmasan vert a szíve az ijedségtől. Pár pillanat alatt ráeszmélt csak egy rémálom volt. Néhány percig lustán heverészett az ágyban míg teljesen lenyugodott ezután kitakarta magát és fölült az ágya szélére. Kinyújtóztatta a végtagjait majd ásított egy hatalmasat amit az egész házban lehetett hallani. Reggelente így szokta közölni a családdal, hogy felébredt. Furcsa szokásai ellenére átlagos húszas éveit taposó srác volt. A szeme zöld volt a haja barna magassága egy nyolcvan körüli átlagos testsúlyú. Megvakarta a kócos barna haját majd ledobta magáról a narancssárga pizsamáját és az ágy mellett hagyta. Mikor alsónadrágra vetkőzött kinyitotta a ruhásszekrényt és elővett egy sárga pólót majd egy kissé kopott farmernadrágot. Miután végzett kiment a szobából majd egyenesen a konyhába sietett. Odalépett a hűtőszekrényhez és kivet egy doboz tejet. Egy laza mozdulattal letépte a doboz csücskét majd a szájához vette és hatalmas kortyokban elkezdte inni a tartalmát. Édesanyja eközben a háta mögé került és két oldalról elkapta a csípőjét.
James úgy megijedt, hogy félrenyelte a tejet és hangosan köhögni kezdett miközben édesanyja elmosolyodott. Mikor elmúlt a köhögő roham megfordult és értettlenül édesanyja szemébe nézett.
Édesanyja egy fejjel alacsonyabb volt rövid fekete hajjal és gömbölyded arccal. Az arca mosolyról átváltott erőltetett mogorvává amiről a fiú egyből tudta miért kapta ezt az apró tréfát. Most a fiú mosolyodott el majd visszatette a dobozt a hűtőbbe.
-Tudom, hogy hol van a pohár de nem akartam, hogy még többet keljen mosogatnod.-
-Arra nem gondoltál, hogy néha elmosogathatnál magad után?-
-Hát tegnap kivittem a szemetet az nem elég?-
-És nem fáradtál ki ettől a hatalmas nagy erőfeszítéstől?-
Mindketten elkezdtek mosolyogni. Az édesanyja megkérte James-et, hogy menjen be a városba és vásároljon be. Fölkapta a fekete kabátját majd kiment a buszhoz mert az édesapja már korra reggel elment otthonról így kénytelen volt busszal elmenni. Buszozás közben a hangszórókból aggasztó híreket halott. Közeli városokban emberek tűntek és utánuk mindössze pár véres húscafat maradt. Nem nagyon érdekeltelelő őt az ilyesmi. Mindig is úgy gondolta mindenki törődjön a saját dolgával. Figyelmét inkább az kötötte le, hogy a megfelelőhelyen szálljon le mert egyáltalán nem volt kedve fölöslegesen sétálni. Nemsokára közeledett az ő megálója ezért le is szállt. A rémálmával ellentéve ez a város igenis is koszos volt. A szemetesek körbe voltak dobálva szeméttel, a villanyoszlopokról le lettek repegetve a plakátok és a falakat óriási graffitik tarkították. Szerencsére azon a környéken a balhésabb emberek csak éjszaka szoktak előjönni nappal nyugodtnak lehetett nevezni. Megszokott ABC-ben megvette a hozzávalókat a vacsorához majd elbandukolt a legközelebbi buszmegállóhoz és várt. Amíg várakozott figyelte ahogy az autók elhúznak az orra előtt. Majd hirtelen minden vörös árnyalatot vett fel és egy autó sem mozdult. Körbenézett és egy nő fiatal szőke hajú lány állt mögötte. Kezét a fülére szorította és a szája hatalmasra volt kinyitva a szemei mintha villámokat szórt volna. Bizonyára kiabált a mobiljába mikor valaki vagy valami mintha megfagyasztotta az időt. Amint ez végigszaladt az agyán egy mély hang szólalt meg a bal oldalánál.
-Bingó. Végre leesett.-
Oldalra nézett és először nem látott semmit majd lassacskán elkezdett fodrozódni a levegő és egy napszemüveges férfi bontakozott ki belőle. A fickó hatalmas volt és széles vállán feszült a méregdrága lila színű öltöny. Kezében egy ezüstszínű sétapálca volt amivel minden lépésnél koppantott egyet Hosszú fekete haja volt és nagy kecske szakálla. A hangja mélyen zengő volt és nyájas.
-Örülök, hogy végre találkozhatunk. Már jó ideje beszélni akartam veled ezért küldtem azt a kis meglepetést.-
A fiú még mindig le volt taglózva a semmiből megjelenő fickótól ezért képtelen volt elsőre rendesen megszólalni de végül megemberelte magát.
-Mi mi. Mégis milyen ajándékról beszélt és ki maga?- a férfi arcán egy széles mosoly terült szét és tengerkék szemével szinte belefúrta magát a fiú tekintetébe.
-Hát arra a kis álmocskára. Sok néven szoktatok emlegetni mind Ördög vagy Sátán. Más nem is lenne képes egy ilyen bravúros mutatványra. Azért jöttem mert fontos megbeszélni valóm van veled.-
A fiú kissé összeszedte magát. De a hangja még mindig meg-megremegett.
-Mii féle megbeszélni valója van velem? -
-Sajnos emberi mivoltod miatt jobban megérted ha beszéd helyett inkább megmutatóm miről van szó.- majd előrenyújtotta a tenyerét amiben egy kép bontakozott ki. Egy vöröses színű sivatag melyben lassan csoszogó emberek céltalanul bóklásztak.-
A pokol nemmás mint egy börtön ahol a legszörnyűbb lelkek kerülnek bezárásra. Különféle szörnyek démonok és gonosztevők a lakói eme exkluzív börtönnek. Azonban nemrégiben sajnálatos módon szökés történt. Szükségem van valakire aki megkeresi és visszaküldi a rabjaimat.-
Amint sikerült felfognia mire is célozz a vén patás rögtön lehullott a félelem a srácról.
-Micsoda azt karja mondani, hogy én kapjak el néhány pokolszökevényt?! Ha olyan nagy arc miért nem teszi meg maga!?-
-Azért te tudatlan tacskó mert én nem léphetek át az élők világába. Ez a test amit magad előtt látsz egy kivetülés és csak azért nézek így ki mert a csak a látványtól szörnyet halnál.-
-De de miért nekem kell?-
-Én csak a börtönőr vagyok. A ti feladatotok világotok védelme. Bizonyára hallottál azokról a szörnyű történetekről. És ez még csak a kezdet ha nem állítod meg őket.-
-Mit tehetnék én hisz még egyszerű ember vagyok.-
-Erre van itt ez- csettintett egyet a jobb kezével és megjelent a csuklója felett egy kard. A kétélű kard csodálatosan nézett ki.-Ezzel képes lehetsz legyőzni és visszaküldeni őket hozzám ahonnan soha többé nem szökhetnek meg.
A fiú ideges lett mert ilyen veszélyes dolgot vár el tőle a sötétség fejedelme.
-Még mit nem?! Én ilyet nem fogok csinálni. Mindenki vigyázón magára ahogy tud. Megvan a bajom a saját családommal. Nekem őrájuk kell vigyáznom.-
Az ördög erre sunyin kezdett mosolyogni és még behízelgőbben kezdett beszélni.
-Mit gondolsz a szökevényekkel el tudnál bánni e nélkül. Ráadásul ez egy rendkívül erős fegyver. Én csak azt kérem, hogy az utadba kerülő szökevényeket küld vissza. Ezen kívül azt tehetsz a kardal amit akarsz. Megválthatod a világot vagy elkezdhetsz embereket mészárolni engem nem érdekel. Csak csapd le az utadba kerülő démonokat.-
A fiú erre keményen gondolkodóba esett. Ez nagyon veszélyesnek tűnik de ha nem tesz valamit akkor bármikor kinyírhatja egy ilyen pokolbéli szökevény. Pár percnyi várakozás meghozta a döntését.
-Elfogadom az ajánlatodat. Én leszek a fejvadászod és közben megvédem azt ami az enyém.-
Az ördög elkezdett hangosan nevetni majd egycsapásra minden újra mozgásba került. A színek és a hangok visszatértek és újra normálisak lettek. Pár pillanatig csodálkozott a történteken majd észrevette a kardot ami ezúttal a kezében virult. Gyorsan berejtette a kabátja alá és gyorsan elindult haza. Mikor megérkezett a konyhába lepakolta a vásárolt holmikat és besietett a szobájába újdonsült szerzeményével. Még igazán föl sem fogta igazán mibe is keveredett.

Tudom nem lett elsőrangú de én annak is örülök, hogy erre rá tudtam magam venni annyi húzódozás után. De azért remélem nem lett olyan szörnyű.
A kard:
Vörös Lovag 1.rész A kezdet 448646-tokijin_large
Vipra Phertelmer
Vipra Phertelmer
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 152
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2012. Jan. 26.
Age : 31

Karakteradatok
Főkarakter: Vipra Phertelmer
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.