Jotunheim

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 22 Feb. 2011, 14:42

Az eredeti topic

Asgard kilenc világának egyike.A vihar- és fagyóriások otthona. A mitológia szerint a világ Midgard körül található, mintegy külső gyűrűként. Leginkább hegyekkel tarkított hely, ahol a fent említett két óriás faj tökéletesen élhet. Szinte állandóan hideg van ezen a helyen, és hó és köd fedi az egész világot, hogy az itt élő óriásoknak tökéletes élőhelyet biztosítson. A jégóriások jelenlegi királya Utgard-Loki, aki ismeretlen tárgyakon és erőkön keresztül képes manipulálni Jotunheim környezetét, hogy egy utazót visszatereljen a kiindulópontjához, anélkül, hogy ez feltűnt volna neki. Így a hivatlan behatolók szinte soha sem tudnak galibát okozni ezeken a tájakon. Jotuheim területén áll Mímir kútja, melyből mézsör, vagy valami ahhoz hasonló folyik. Akki ebből iszik az igen bölcs lesz. Egyes történetek szerint Odin a fél szemét adta, hogy ihasson belőle.



Az eredeti topic

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:48

#2 2009-11-20 21:20:03

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

//Előzmény: Loki kastélya//

Amora teleportált el mindkettőnket annak a helynek a közelébe, ahol állítólag a nagyanyám még mindig élt. Egy uralkodó felesége volt, így rajta keresztül még mindig könnyebben juthattunk el Utgard-Loki-hoz, mintha csak úgy a semmiből jelentünk volna meg a jégóriások közelében, hogy beszélni akarunk velük. Összehúztam magamon a fehér bundámat és a kapucni részét a fejemre húztam, hideg volt. Asgardra, lehetséges, hogy jégóriás vagyok félig, de mégis tűzistennő? Igaz már atyámmal is ez volt a helyzet, szerintem ő maga is örült, hogy kivitték innen. Végignéztem a havas tájon régen is ilyen volt, ez a hely mindig ilyen. Különben elolvadnak… az ég most is be volt borulva, talán esett is a hó, nem figyeltem rá. Léptem egyet a hóban, valamerre el kell indulnunk. Körbenéztem a tájon, hogy hátha kiszúrom azt a helyet, falut, ki tudja, hogy mit, ahova tartanunk kell. Legközelebb majd a viharistent küldjük a havas tájakra, én maradok Muspelheim-nél. Összedörgöltem a kesztyűs kezeimet, így sem volt jobb idő, de azt sem engedhettem meg magamnak, hogy ezt megengedhessem magamnak. Ha meglátják arra sem lesz esélyem, hogy kimondjam, hogy miért jöttem és végeznek velem. Hol voltam a hat-tíz méter magas jégóriásokhoz? És ha emlékeim nem csaltak, akkor Utgard-Loki közel húsz méter volt, vagyis valahol tizenöt és húsz között. Asgardiak közül még Skurge is kilógott a magasságával, hiszen ő is félig jégóriás volt, de ezek között kicsik leszünk. Csökevények, akik Asgardi alakkal születtek és nem pedig óriás alakban. De a vér, attól még vér és kész voltam karddal és mágiával is megküzdeni azért, ami nekem járt… Még egyszer körbenéztem, majd és felpillantottam a kísérőmre és testőrömre.
< - Van valamilyen ötleted, hogy merre kellene mennünk? – kérdeztem Skurge-t. >
Ha nem volt ötlete, akkor elindultam az egyik irányba a hóban nyomokat a távolban épületre, füstre vagy bármilyen életre utaló nyomokat keresve.

Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#3 2009-11-23 20:53:27

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A jeges szélben a hótól szinte semmit látni és a fagy lassan az erekbe ér. Ám hirtelen a semmiből csapódik be valami Skurge előtt hátrálásra kényszerítve a duót, aminek hála Thorhalla egy óriás mögé lép, aki kardot fog a torkához míg egy más buzogánnyal emelkedik ki a becsapódásból fegyverét Skurge felé tartva.
< - Állj kívülálló.
Morogják fagyos szél fújta süvítő hangon.
< - Idegenek nem szívesen látott vendégek a jegek földén! Dönts vissza fordulsz vagy forró véred fogja havunkat olvasztani, míg a fagy örökké nem teszi porhüvelyed!
A penge érezhetően megérinti Halla nyakét éreztetve a jeges fém érintését.
< - Hogy döntötök tűzvérűek?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#4 2009-11-23 21:20:20

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Egyelőre semmi, próbáltam távolabb elnézni, de a szél túlságosan erős volt és fagyos. Lehet, hogy a végén még mágiával melegítek magamon, hogy ne fagyjak meg már azelőtt, hogy megtalálnák az óriásokat. Azt hiszen, hogy Muspel-t tényleg jobban kedvelném, mint ezt a helyet. Egy jégóriás, aki megfagy… Utgard-Loki rajtam fog nevetni évszázadok múlva is, de legalább vigasztal a tudat, hogy atyám sem bírta túlságosan sokáig ebben a hidegben. Legközelebb a „drága” apósomat fogom ebbe az időbe kirakni, hogy nyugodtan maradjon ezen a helyen és nem fogadom el tőle azt, hogy fázik, itt marad, amíg nekem is maradnom kell ezen a helyen. Időnként Skurge-re pillantottam, biztosra vettem, hogy most átkoz el magában, amiért nem maradhat Amora mellett. Akkor én mégis kit átkozzak el, Thor-t még jobban, amiért nem mehettem Muspelbe, vagy pedig a bátyámhoz? Az üvöltő széltől nem igazán lehetett semmit sem hallani, így még azt sem vennénk észre, ha egy városba ütköznénk, mert mindent elnyom ez a zaj. A következő pillanatban pedig valami becsapódott Skurge elé, ösztönösen léptem hátra kettőt és már nyúltam volna a kardomért, amikor valamit láttam megcsillanni magam előtt, most már láttam a mozgást is a hátam mögött és másodpercekkel később pedig egy kard szorult a torkomnak. Azt hiszem, hogy az ilyen esetre gondoltak, hogy hívnom kéne Einar-t. Mintha nem tudnám, hogy nem látjátok szívesen az Asgardiakat ezen a földön főleg, hogy kis híján kiirtottunk, vagyis kiirtottak titeket. Tűzvérű? Nem is tudod drágám, hogy lehetséges, hogy ráhibáztál a származásomra, de most nem. Most mind a ketten jégóriásként voltunk ezen a helyen. Nem mozdultam egyelőre és nem is szóltam, hagytam, hogy végigmondja amit akart. Igyekeztem elfojtani a remegésemet, ami nem a félelem miatt volt, hanem a hidegtől és ezen az sem segített, hogy a hideg acél a nyakamhoz ért. Vajon lenne időm elteleportálni és hátba szúrni mielőtt átvágná a torkomat?
< - Tisztában vagyunk vele, hogy nem látjátok szívesen a betolakodókat – mondtam határozottan. – Azonban a vérünkkel kapcsolatban tévedsz, mind a ketten jeges vérűek vagyunk, akárcsak ti. Pusztán az élet kegyetlen játéka az, hogy nem születhettünk olyan erős és hatalmas testbe, mint a tietek, hanem belekényszerültünk ebbe az esendő Asgardi valónkba, de ettől még ugyanazon lények vagyunk, mint ti. Roppant sajnálatos módon azonban nem távozhatunk, ugyanis fontos ügyben érkeztünk. Úgy értesültem, hogy Farbauti ezen a környéken él, őt keressük, hogy beszélhessünk egykori uralkodótok Laufey asszonyával. >
Még mindig nem akartam egyből Utgard-Loki elé cipeltetni magunkat, így láttam biztonságosabbnak a saját érdekükben is. Most már csak abban kell reménykedni, hogy nem fognak páros lábbal kihajítani minket innen, mert akkor tűzzel leszek kénytelen utat vágni magunknak egészen az uralkodójukig…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#5 2009-11-24 21:51:32

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriás kardja távolabbra megy és a támadó másik jeges is lejjebb engedi a fegyvert.
< - Csak páran csavarják ilyen kurtán a szavakat.
A jégóriás Thorhallával szemben áll és kardja pengéjével felemeli annak az állánál fogva az arcát, hogy a szemeibe nézzen.
< - A Csaló szemei. Csak nem egy fattya kéri jussát?
Kérdi vicsorogva az óriás mire a társa oldalba böki.
< - Hagyd csak. Ha olyan, mint az őse akkor majd magát öleti meg a palotában.
Keze emeli a buzogányt a messzeségbe mutatva, amit az örök havas szél fehérsége nyelt el.
< - Arra lelitek, amit kerestek.
Mire a két félvér vissza fordul a merénylők el is tűntek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#6 2009-11-24 22:14:25

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Vártam az óriás reakcióját, hogy akkor most mit is fognak lépni. Ha nem lett volna fontos az egész ügy, hogy mindenképp kellett volna a segítségük, akkor már régen átvágtam volna magamat rajtuk. Úgyis kíváncsi voltam mindig is, hogy miként néz ki, ha a jégóriások elolvadnak, mert ugyebár tudtak. Emiatt talán még szerencsésnek is mondhattam magam, hogy nem abba a testbe születtem, amiben ők voltak. Tény, hogy öröklés és utódlás szempontjából nem, de minden más egyebet nézve talán. Ó, szóval felismertetek? Gúnyosan mosolyodtam el a csuklyám rejtekében, akkor most jön az a rész, hogy vagy továbbengednek a véremnek megfelelően, vagy pedig ugyanezen oknál fogva fognak kivéreztetni. Időnként kellemetlen tud lenni, ha a szavajárásod alapján felsorolják a családfádat, de talán előny is, mert tudni fogják, hogy nem érdemes velem kötekedni. De ezeket nem ismertem annyira, igazából nem is nagyon törődtem a fajtájukkal mindaddig amíg meg nem tudtam, hogy én is az vagyok. Bár a kis Ragnarök ideje alatt inkább választottam volna az ő társaságukat, mint Sathad, Amora és a halandókét. Lehet, hogy jobban jártam volna már akkor is. A kard pengéjét megéreztem az államnál, nem tiltakoztam, amikor feljebb emelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen a velem szembenálló. A csuklya alatt megvillantak a zöld szemeim, ami talán a második legárulkodóbb volt rajtam, abból kiindulva, hogy karizma tekintetében jócskán atyám felett voltam, bár a külső vonások és hasonlók is árulkodóak, de a szemem pontosan ugyanaz. A „Csaló fattya”, végül is, vajon hányadik lehettem, aki jött a jussáért? Bár atyámat ismerve nem reklámozza a fattyainál, hogy ő az apjuk, hiszen retteg tőlünk, hogy túlnőjük és megöljük. Hoppá, talán mindkettő megtörtént. Továbbra is a velem szembenálló jégórást figyeltem, de még mindig nem tettem semmilyen ellenséges lépést irányukba, felmordultam, amikor arról beszélt, hogy majd csak megöltetem magam. Nem vagyok olyan ostoba, mint az ősöm. Tanultam a hibáiból, vagyis szeretném hinni, hogy tanultam, de ez majd kiderül, ha találkoztam Utagard-Loki-val. Követtem a buzogányos kezének irányát, amikor mutatta, hogy merre kell mennünk. Elnéztem arra, de semmit sem láttam a havon és a havon kívül. Milyen változatos egy táj… mire visszanéztem, hogy rákérdezzek mégis milyen messze a két jeges eltűnt.
< - Menjünk – mondtam Skurge-nek. >
Ezzel el is indultam a megadott irányba, remélve, hogy most már csak akkor kell majd megállni, amikor tényleg odafogunk érni a jegesekhez. Nem akartam mágiát használni, mert még ezek is fenyegetésnek fognák fel, szóval marad a gyaloglás, amíg meg nem fagyunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#7 2009-11-24 23:25:25

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A két vándor átfagyva érkezik meg lassan követve a kiadott utat, ami során jégbe fagyott csontokkal ölelt útra lelnek ezzel válik egyértelművé, hogy jó helyen járnak. A szél enyhül a jég árnyékában és lassan láthatóvá válik az égbe emelkedő palota és annak hatalmas kapui, amin bárki átférne, akár Thor serege is egyszerre. Őrök sehol, se a kapun kilincs vagy kopogtató.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#8 2009-11-24 23:45:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Lassanként kezdtem úgy érezni, hogy egyetlen bunda kevés volt ahhoz, hogy ezen a helyen meglegyünk hosszabb ideig. Korábban, amikor itt voltam az nem volt ilyen elviselhetetlen a fagy marka és a tél lehelete, talán, mert soha sem jártam ennyire benn Jotunheim szívében, csak a külső régiókban közel a rendes hőmérsékletű területekhez. Csontok, fagyott csontok mindenfelé. Úgy tűnt, hogy a jegesek tényleg jó irányba vezéreltek minket, noha lehet, hogy ezek a barmok a menekülők voltak, akik túlságosan későn ébredtek rá arra a tényre, hogy bizony csapdába küldték őket. Ha így is lenne, akkor bizakodtam abban, hogy van még remény és sikerül mágia használattal elmenekülni. A csuklyámat visszahúztam a fejemre, egyedül a tiarám szarvai miatt volt túl magasan és engedte be a hideg szeleket, ami miatt a fejem kissé fázott. Szótlanul baktattam Skurge mellett, nem akartam a beszéddel is jobban kihűteni magamat. Hamarosan végül az úton haladva elhalóban volt a szél és végre hatalmas jégoszlopok, jégfalak takarásában haladhattunk. Előre nézve a távolban pedig feltűnt egy hatalmas palota. Itt már viszonylag könnyebb volt haladni, hiszen lépteinket sem gátolta a csontig hatoló jeges szél. Lassan elértük a hatalmas kapukat, gigászi méretekkel rendelkezett, ezen az Asgardiak könnyedén tudtak volna bejutni, ha akarnak. A kapu előtt megálltam, sehol őrök, sehol egy kopogtató az ajtón. Amilyen apró termetűek voltunk mi ketten, ha kopogtatnánk azt sem hallanák meg valószínűleg. Felmordultam, igazából vágathatnék az ajtón egy bejáratot, de akkor egyetlen egy lépésünk sem lenne ezen kapuk mögött, mert vérünket ontanák támadás miatt. Odaléptem a kapuhoz és előhúztam a kezemet a bundám rejtekéből, nem szándékoztam a kesztyűmet levenni, reméltem, hogy nem lesz rá szükségem. Kinyújtottam a kezemet és megérintettem először néhány ujjal a hatalmas kaput, majd teljes tenyeremet helyeztem rá. Elsuttogtam néhány varázsszót, remélve, hogy hatásos lesznek elmondván, hogy ki vagyok és miért jöttem és bebocsátást kérek, hogy beszélhessek az uralkodóval. Ha ez nem használ, akkor pusztán arra kérem az ajtót, hogy nyíljon ki. A többi esetre pedig egyelőre még nem gondolok.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#9 2009-11-25 20:53:26

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A kapun a jég megreped lassan majd hangos morajlással törik darabokra és jég esőként zuhan a két félvér nyakába. Aztán a kapuk lassan megmozdulnak szörnyű nyikordulásokkal. Mögöttük egy oszlopokkal teli nagy asztalos terem van, minek a végén egy hatalmas trónusba van befagyva Utgard-Loki szinte mozdulatlanul. Az oszlopok mellett pedig az óriások állnak bizalmatlanul figyelve a duót és mind készen állnak az azonnali támadásra. Egyértelmű, hogy ez egy halálos csapda ha rosszul mozdulnak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#10 2009-11-25 21:12:02

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az ajtó végül szépen lassan nyílni kezdett, a következő pillanatban pedig végigrepedt rajta a jég és a nyakunkba zúdult az egész törmelék. Dühösen, izzó szemekkel néztem fel és sodortam ki a nyakamból a jeget és havat, ami belezuhant. Unottan néztem az ajtót, ami végül kinyílt úgy, hogy be tudtunk menni az ajtón. Figyeltem a hatalmas csarnokot, ami odabenn várt minket, hatalmas oszlopok és egy hatalmas asztal. Utgard-Loki már innen is látszott, ahogyan az egész helység végén ott trónol a székén. Hatalmas volt, ekkora óriást még nem is láttam soha sem, akkor mégis igazak voltak az értesüléseim, hogy közel tizenhat méter magas. Intettem Skurge-nek, hogy kövessen, ahogyan beljebb léptem megláttam az óriásokat is az oszlopok takarásában. Nos, azt hiszem, ha itt valami balul sül el, akkor arra sem lesz időm, hogy Amora-t értesítsem, nemhogy arra, hogy bevárjam Einar-t és az embereit, amíg ideérnek segítségnek. Ehhez a teremhez már egy kisebb hadsereg kellett volna, hogy győzhessünk, nem néhány ember. Miközben haladtunk befele óvatosan nyúltam fel a csuklyámhoz és hajtottam le a fejemről, hogy megmutathassam az arcomat is az uralkodónak. Amikor odaértünk az asztalhoz intettem Skurge-nek, hogy álljon meg és maradjon itt, én pedig lassú léptekkel indultam el, hogy megkerüljem. Lassan léptem, nem tettem semmilyen ellenséges lépést, amivel kivívhattam volna a minket figyelő óriások ellenszenvét, vagy indokot adhassak arra, hogy megtámadjanak. Ha elértem az asztal másik végére, akkor megállok a trónus előtt és fél térdre ereszkedem. Egyelőre nem a trónomért jöttem, de még annak is eljön az ideje, egyelőre még itt is csak hercegnőnek számítok és az átokba, de szükségünk volt ezekre, így minden tiszteletet megkap, ez alkalommal! Lehajtottam a fejemet is néhány pillanatra, majd felpillantottam a hatalmas uralkodóra.
< - Üdvözöllek királyom – mondtam tiszteletteljes hangon. – Thorhalla Lokidottir vagyok, Laufey vérvonalából. A jóváhagyásodat kérem Utgard-Loki, hogy elmondhassam, hogy mily célból érkeztem színed elé. >
Mindvégig a szemébe néztem beszéd közben, de egyelőre nem mozdultam a térdeplésből, majd ha engedélyt ad, nem kockáztathattam semmit ebben a pillanatban, nem a haláltól tartottam, még mindig nem, de a világomat nem fogom hagyni pusztulni a nővérem által. Ha pedig az uralkodó belemegy, hogy elmondhassam, hogy miért jöttem úgysem fog örülni annak, ha meghalja a mondandómat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#11 2009-11-25 21:33:17

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriás szótlanul figyel majd a szavak után lassan megszólal az öblös mély mégis rekedt hangján, mintha évszázadok vagy ezredek óta nem beszélt volna.
< - Lokidottir...
Kóstolgatja a sót mire a harcosok fegyvert emelnek és a terem hűvösebb lesz.
< - Atyád Asgardot ígérte nekünk, de csak más világokból jöttek újabb tűzvérűek. - köhög egy kicsit, hisz rég mondott ennyi mindent - De a véredet el kell ismernem. - erre a harcosok hátrébb lépnek - Beszélj.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#12 2009-11-25 21:50:24

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az uralkodót figyeltem, aki végül megszólalt, jeges és hideg hangon, mintha nagyon régen nem beszélt volna. Amennyire hideg van itt, mit is vártam volna? Kellemes és lágy hangot egy ekkora óriástól? Megborzongtam a hangja után, mintha sokkal hidegebb lett volna, mint korábban. A szemem sarkából láttam, hogy az óriások megmozdulnak, egyetlen név, ami miatt a fejemmel fizethetek. A fegyverüket emelték, már pusztán emiatt támadhattam volna, hiszen ez nyílt fenyegetés az életemmel szemben, de nem tettem semmit, csak vártam, hogy folytassa. Ó! Csak szeretnéd drágám, azt soha sem fogod megkapni. Atyám lehet, hogy átadta volna neked, felégetve, kiirtva, de én nem ő voltam. Az a birodalom az enyém és nem fogom hagyni, hogy a jégóriások elfoglalják. Hacsak nem úgy, hogy nekem engedelmeskednek és kiütöttem Odin vérvonalát az uralkodói székből. Igen, hozzájuk nekem is volt szerencsém, szóval ezen ügyben járt atyám erre utoljára. De végül csak megadta a szót, amit kértem.
< - Köszönöm királyom! – mondtam. – Mindenki szenvedett atyám ostobasága miatt, ha megnyugtat királyom, immáron Helheim-ben van a lelke, ugyanis a végzet utolérte őt Midgard földjén, ő többé nem fog kellemetlenséget okozni neked és a népednek. Jelen helyzetben nem azért érkeztem, ami igazából várható lenne születésem jogán. Botorság lenne részemről és nem kívánom véremmel szennyezni csarnokod padlóját. Mégis talán merész a kérés… diplomáciai kérdésben fordulok hozzád királyom. Azért érkeztem, hogy szövetséget ajánljak neked, és hadba szólítsam az összes jégórást a nővérem, Hela és seregei ellen. >
Jégóriásokat a jégóriás ellen… most pedig következni fog az, hogy egyből kivégeztet az arcátlanságomért, hogy ilyet mertem neki mondani. Körbepillantottam, amennyire meg tudtam tenni térdelésből és latolgattam, hogyha támadnak mennyi esélyünk lenne arra, hogy meneküljünk erről a helyről…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#13 2009-11-25 22:31:30

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriás szótlanul figyeli a nőt és utána a testőrére néz, de az arcán semmifajta érzelem nem látszik csak a közöny majd a mondatok végén nagy levegőt vesz, de utána sem szólal meg. Majd lassan mordul egyet, de nem tudni mit jelenthetett aztán köhögni kezd fuldokolva mire az őrök is felé fordulnak. A köhögésből lassan öblös és mély nevetés lesz, mint egy alkoholista bor okozta mámorában hangzó kacaj.
< - Azt mondod félvér... háborúzzak a Halállal, mert jogod van a trónusra?
Kérdi kacagva és egyik kezével eltörli az eljegesedő könnycseppeket az arcáról, amik a szeméből folydogálnak ki.
< - És én még azt hittem atyád volt bolond.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#14 2009-11-25 22:57:43

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Figyeltem a reakcióját, ami egyelőre a megszokott, Midgardiak által nevezett „pókerarc” volt. Türelmetlenül vártam a válaszát, hogy mégis mit fog tenni, nagy levegőt vesz. Igazából már ez elég lenne ahhoz, hogy engem elfújjon ki a kastélyból. Megfeszítettem az izmaimat, hogyha szükséges lesz, akkor félreugorhassak. Vettem egy mély levegőt, hogy most mit is készül mondani, kivégeztet, elzavar, vagy pedig kinevet. Más reakcióra nem nagyon számítottam tőle. Pillanatokkal később felmordult, majd köhögni kezdett, ami végül nevetésbe csapott át. Talán ez volt a legjobb reakció, amit kaphattam tőle, ennek ellenére dühösen szorítottam ökölbe a kezemet. Végül is, ezzel a kéréssel hogyan várhattam volna, hogy komolyan vegyenek? Már az is csoda, hogy idáig eljutottam idáig és a folyamatos politikai játszmák között még nem vesztettem el a türelmemet, aminek már igazán kezdtem a végére érni. Csak hallgattam, hogyan nevet kacagva azon, amit mondott. Dühösen néztem fel rá, egyelőre még mindig meg kell tartanom, hogy nyugodt maradok. Az átokba az egésszel!
< - Nem királyom, a jogomat a trónra egy későbbi beszélgetésünk alkalmával fogom csak benyújtani – mondtam, még nyugodt hangon. – Feltéve, ha túléljük eme háborút, egyelőre fontosabb dolgunk is van, mint egy trónon és címeken marakodni Utgard-Loki! – vágtam hozzá dühösen. – Ez a háború arról szól, hogy utána még legyen min marakodnia a Kilenc Világ uralkodóina! >
Vettem néhány mély levegőt és a földre pillantottam, majd vissza az uralkodóra.
< - A Kilenc Világ mindegyik népe számít a segítségetekre – mondtam immár nyugodtabban. – Ez az életünkről szól, nem csak az Asgardokéról, hanem a jégóriásokéról is, mindenkiéről. A Halálnak olyan serege van, hogy egyedül nem boldogultok ellene és el fog söpörni titeket. A nővérem megőrült, immáron csak a hatalom hajtja, ő nem szép szavakkal fog eljönni ide, nem fog alázatot mutatni és nem fogja segítségetek sem kérni, mint én tettem, hanem lemészárolja a népedet, hogy a holtak utána az ő seregét gyarapítsák tovább. Nem arról szól ez a háború, hogy koronákért küzdjünk, hanem azért a jogunkért, hogy éljünk és láthassátok a következő évi friss havat lehullani, és láthassátok gyermekeiteket felnőni. Lehet, hogy nem Jotunheim lesz az első célpontja, de miután Asgard elesett biztosra vehetitek, hogy ti lesztek a következők, hacsak nem tesztek ellene valamit. Thor Odinson maga is belátta, hogy a segítségetekre van szüksége, és nektek is a többi népére. Még mindig bolondnak tartasz uralkodó? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#15 2009-11-25 23:09:31

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Utgard-loki abbahagyja a nevetést és hátra dőlve a trónba kicsit komolyabb lesz,d e amikor a nő bejezi a monológot az óriás csak megrázza a fejét.
< - Ti megtámadjátok Helát, hát tegyétek. örömebédet tartok majd halálotok napján, de nem vagyok bolond gyermekleány. Nem harcolok esélytelen háborút. Nem vonulok hadba a Halállal csak, mert te és a szőke kis kölyök rávettétek a többi tudatlant. Hela soha nem lépett a jég földjére miért tenné most?
Kérdi komoran a jégóriás előre hajolva az érdeklődéstől.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#16 2009-11-25 23:36:52

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Úgy tűnt, hogy végre kezd komolyabban venni, mint pillanatokkal korábban. Megvetően mordultam fel arra, amit mondott. már régen nem voltam gyermek, még akkor sem, ha hozzá képest lehetséges, hogy az voltam. Ő vajon közvetlenül Ymir-től származott, vagy volt köztük egy generáció? Ez most nem számított. Szóval azt hiszi, hogy mi támadunk, ennyire még minket sem tekinthet idiótának. A „szőke kiskölyök” megjegyzésen kénytelen voltam elmosolyodni, de csak egy pillanatra, utána újra a semleges maszkot öltöttem fel arcomon. Érdeklődve dőlt végül előre, hogy folytassam a beszédet.
< - Akkor had mutassak valamit uralkodó – mondtam. >
Felkeltem a térdelésből és odaléptem az asztalhoz, elsuttogtam néhány szót, mire az asztalon illúzió jelent meg…

…A képeken a renegátok erődje jelent meg, a nem sokkal korábbi történések elevenedtek meg, az egyik oldalon a nagyobb társaság, velük szemben Hela állt, mellette Einar-t térdelt. Thor szólalt meg először.
< - Asgard sorsa eldöntetett már. Itt az ideje, hogy ezt itt is kinyilatkoztassuk. >
Hela csak felkacagott annak hallatán, amit Thor mondott neki.
< - Nem viharisten – mondta a nő. – A fiad az enyém és nem áll szándékomban az emberemet visszaadni neked, hiszen attól kezdve megölted húgocskám ő az enyém. És ingyen semmiről sem mondok el, az ő ára pedig magas, annyira, hogy nem hiszem, hogy bármelyikőtök is ki tudná fizetni azt. >
< - Ahogyan látod drága nővérem itt ennek az egésznek vége van – mondta Thorhalla és gúnyosan mosolyodott el. – Megszegted a törvényeket, beavatkoztál, immáron semmihez sincsen jogod, nemhogy Asgard hercegét magadnál tartsd. Ugye a renegátok pedig tudják, hogy te magad okozta az atyánk Loki halálát… - nézett rájuk kérdőn. – Nem, de már igen… >
< - Einar már nem holt így nincs jogod parancsolni neki és ez nem a te birodalmad hanem Thorhalla Hercegnőé! Te sem akarsz szerződést szegni ugye úrnő? - kérdi komoran mégis kicsit pimaszul Thor - Akkor tovább szép estét kívánok úrnő. >
Búcsúzik Helától és ismerve a nőt elvárja, hogy az távozzon is.
Hela arcán látható volt a düh Thor szavai után, majd megszólalt ismét.
< - Ami a fiadat illeti viharisten – nézett vissza Thor-ra. – Mindene, amilye van, az én mágiám eredménye. Én adtam neki új testet, amibe a lelke visszaköltözhetett, hiszen az eredetiből semmi sem maradt, se nyaktól lefele, se felfele. Ám legyen, nem kívánom megszegni a szerződést, amit veletek kötöttem – ezzel a húgára nézett. – Hercegnő? Nos húgocskám emlékezz arra, amit mondtam… >
< - Hogyan is feledhetném azt és a másikat is, hogy nekem ígérted a harmadik legelőkelőbb helyet az alvilágban, atyánk és Odin lelkei mellett – mondtam gúnyosan. >
< - Ezzel még nincs vége viharisten, sem a te részedről nővérkém! – mondta a holtak úrnője. – Még úgyis találkozunk, mindenkivel. Addig is további szép életet! >

Végül csettintetem egyet és az illúzió eltűnt, visszafordultam Utgard-Loki felé és ismét a szemébe néztem. Gyávák voltak, hogy harcoljanak, csak remélhették, hogy nem fog beavatkozni, és nem fog idejönni, de tudtam, hogy ez hiú ábránd, minden kell neki, hiszen én és atyánk is így tettünk volna.
< - Mint láthatod nem mi kezdtük a háborút – mondtam. – Azóta is a támadást készíti elő a nővérem. Nem mi támadjuk meg őt, félreértés ne essék uralkodó, ő fog támadni. És lehet, hogy korábban nem lépett ezen földekre, de miért állna meg most, amikor egy világot leigázott, ha mind a lábainál heverhet? Megszegte a törvényeket, beavatkozott, ettől kezdve nincs semmi, ami visszatartsa. Ugyanolyan, mint Loki volt, talán még rosszabb, mert a hatalma végtelen… lehetséges, hogy esélytelen a harc, de inkább harc közben veszítsünk el mindent, mint várva, hogy egyedül kelljen vele szembenézni. Van esélyünk győzni királyom, de ehhez ti is kelletek. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#17 2009-11-26 21:38:46

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Utgard-Loki szótlanul figyel és minden után se beszél igazán. lassan már mindenhol jégóriások lépnek elő és figyelik a királyukat, akinek a vállán most a döntés nehéz súlya van. A király megfagy akár egy szobor még azt se lehetne megmondani lélegzik e, de egyszer csak kezét emeli és mire a páros észbe kaphatna abban egy jégből álló buzogány fagy össze a nedves levegőből, majd Thorhalla és Skurge felé csap vele, ha hárítanak időben vagy csak elugranak még akkor is a csapás ereje akkora, hogy a szele és a jégszilánkok megtépázzák a kabátokat és egyéb ruhákat.
< - A Halál közülünk való és mi magunk is megküzdöttünk vele! Köztünk jár... mi vagyunk a halál. Miért féljünk egy éretlen szukát, aki haragszik a királyotokra? >
Hangja öblös és olyan mély, hogy minden szava vagy tízszer visszhangzik végig az oszlopos csarnokban.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#18 2009-11-26 22:09:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Nem szólalt meg miután befejeztem, a mondandómat, azonban még több óriás került elő, ahogyan az uralkodójukat figyelték. Az csak ült egy helyben nem is mozdult meg, türelmetlenül figyeltem, és ez mentett csak meg attól, hogy meglássam, amikor a semmiből a levegőből egy hatalmas buzogány készült lecsapni az irányunkba. A szemem sarkából láttam, hogy Skurge vetődött és mivel erre esélyem sem volt, hogy kivédjem ezt. Vetődtem oldalra és egy gurulás után fél térden támaszkodtam meg. A karomat emeltem az arcom elé, de még így is éreztem a jeges fuvallatott és a jégkristályokat, ahogyan a bundámat tépték meg és még nekem is okoztak néhány kisebb karcolást. Dühösen néztem fel Utgard-Loki irányába. Értetlen ostoba barom! Nem csoda, hogy atyám is csak kihasználta őket, ha volt is valamennyi agyuk, akkor az már réges-régen elfagyott. Megvetően mordultam fel a szavaira, elbántatok vele, igen. Ahogyan azt álmodban elképzeled uralkodó, semmilyen más esetben sem. Közületek való? Nem, ő megtagadta a származását és nem ismeri el azt, ami. A Halálnak tekinti magát és semmi másnak.
< - Mert őt aztán érdekelni fogja, hogy közületek való, mikoron megtagadta a származását – vicsorogtam. – Mire észbe kaptok a seregei a küszöbötökön toporognak. Az asgardiak királya – vontam meg a vállamat. – Jelenleg, mint jégóriás érkeztem színed elé, még ha csak félvér vagyok, akkor is. Figyelmeztetni érkeztem téged királyom, hogy hatalmas veszélyben vagytok, de ha a szavaim üres fülekre találtak, akkor azt hiszem, hogy nincs több dolgom itt már, távozok is, hátha mások meghallják szavaim igazát. Nem fogok könyörögni, hogy a népünket mentsd, de ne is átkozd a nevem, ha tényleg megérkezik a nővérem és a háborút hozza magával. Én a békejobbot nyújtottam feléd és egy szövetséget, amivel túlélhetitek a válságos időket. Ha neked nem jelent ez semmit, azzal nem tudok mit kezdeni. De ha a népünkből rajtam kívül bárkit érdekel is a túlélés és az, hogy élhessen és a világa megmeneküljön – végignéztem a többi jégóriásokon. – annak a támogatását szívesen fogadom. Fogadja mindenki. Hogy miért féljétek? Nincs vesztenivalója, nem ölheted meg a Halált. Mert minden egyes elhullott lélek a seregét erősíti tovább, hát ezért! Mi lesz a sorsotok, ha mindenki kihalt uralkodó? A halál, az elől nem futhattok el… remélem még lesz lehetőségünk arra uralkodó, hogy beszéljünk egymással… >
Elfordultam tőle és elindultam Skurge irányába, aki az asztal másik végén várt rám. Egy pillanatra lehunytam a szemem és koncentráltam, ha menekülni kell a szavaim után, akkor időben ki tudjam teleportálni mindkettőnket a csarnokból.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#19 2009-11-26 22:40:46

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A király figyelte a hátráló párost és az asztalt egyszerűen félre söpörte, ami darabokra törve csapódott az oszlopoknak miközben a többi óriás elhátrált a sötétbe.
< - Túl kevés szó és kevés tett! >
Jelenti be a király és neki támad a párosnak mire Halla rájön, hogy nem képes kiteleportálni az erődből. Azt hasonló varázslatok védelmezik, mint Thor palotáját. Így Utgard-Loki vadként ugrik nekik két kézre fogva a fegyverét, hogy lecsapja a két ellenfelét kihasználva mindent elsöprő erejét.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#20 2009-11-26 23:00:51

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Tudtam, hogy vérig sértettem azzal hogy elfordultam tőle és elindultam kifelé. A szemem sarkából láttam, hogy az óriások eltűnnek az árnyakban, majd fordultam vissza az uralkodó felé, amikor az asztalt elsöpörte az útból és darabokra tört az oszlopokon. Hallottam a szavait is, akkor ezek szerint addig nem fog nekem igazat adni és elfogadni a szavaimat, amíg nem bizonyítok. Lehetséges, hogy nem terhesen kellett volna eljönnöm, még jó, hogy ez ilyen rövid idővel a történtek után nem akadályoz. Teleportáltam volna ki magunkat a helységből, de nem történt semmi. Dühösen néztem az uralkodóra, azt hiszem, hogy az ilyen esetekre gondolt Thor, hogy értesítsem Amora-t. Egyenesen belesétáltunk a csapdába, milyen boldogok lesznek odahaza, ha a holttestemet kapják vissza… és már ugrott is nekünk Utgard-Loki, a gyorsaságra lehet csak alapozni, hiszen ehhez az alakhoz még Skurge is gyenge, hogy megállítsa a támadását. Ha pedig eltalál minket, akkor nekünk abban a pillanatban végünk van. Igyekeztem a lehető legtávolabb kitérni az útjából, ha szükséges, akkor talán még az oszlopok védelmét is igénybe veszem, hogy ne találjon el. Az indulás pillanatában nekiálltam annak, hogy varázsoljak, nézzük meg, hogy a jegesek mennyire kedvelik és preferálják a hőséget a csarnokaikban, ha szerencsém van még azt is megnézhetjük, hogy elolvadnak. Skurge az ellentétes irányba igyekezett, mint én, majd most meglátjuk, hogy ki felé fog fordulni az uralkodó, bár volt egy rossz érzésem, hogy felém. Miközben távolodtam tovább suttogtam a varázsszavakat. Ha sikerült kellően távol érni Utgard-Loki-tól akkor arra a pillanatra vártam, hogy megtorpanjon egy pillanatra és ekkor engedtem szabadjára a varázslatomat egy hatalmas tűzoszlop és tűzkitörés azon a helyen, ahol megállt a talajból, és ennek reményeim szerint teljesen lángba kellett borítania hatalmas jégóriást ez a varázslatom. És ha maradt még időm, akkor illúzióvarázslatot suttogtam el, hogy ennek a hatása eltakarjon engem és Skurge-t az uralkodó szemei elől, remélve, hogy nem lát át a varázslaton.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#21 2009-11-28 14:18:39

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriás most Skurge felé fordult és már készen állt lecsapni a férfit. A lángok akkor csapódtak be amikor az illúziótól az egyik ezer éves oszlopot darabokra zúzta Skurge mögött az óriás buzogánya. A lángok ekkor lobbantak be tűzbe borítva. Az óriás hatalmasat oreított és azzal szétszórta a lángokat, mintha csak egy gyertyát fújna el.
< - A halállal akarsz háborúzni asszony! Ez még ellenem is kevés! Mitől félsz? Ha meghalok tiéd a trónom is nem? Vagy Odin fattyai ennyire meggyengítették már a lelked? Apád kacag rajtad... >
Mondja lenézően hihetetlenül mély hangján az óriás Thorhalla felé fordulva Skurgenek hátat fordítva és új fegyvert teremtve mivel az előző éppen most folyik szét a tűztől.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#22 2009-11-28 14:52:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Skurge felé fordult, így még tudtam varázsolni viszonylag nyugodtan, felüvöltött a lény, amikor a tűzvarázslatom telibe találta, azonban könnyedén foszlatta mindazt szét. Skurge megmaradt, legalább ennyi előnyünk származott ebből. Ezzel azonban a jégóriások uralkodója felém fordult. Dühösen hallgattam a szavait, amiket mondott, az első részét még csak sértésnek sem vettem volna, legkevesebb hússzor volt olyan idős, mint én, így nem csoda, ha elsőre nem érek ellene semmit sem. Azonban a folytatáson megdermedtem, dühösen szorítottam ökölbe a kezemet és hagytam, hogy a hatalmam szabadon áramoljon, nem állt szándékomban visszafogni, lángok kezdték körbevenni az ökleimet. Ha már így állunk, akkor a trón nélkül sem megyek el, pedig hagytam volna még egy kicsit, hogy pöffeszkedjen rajta, de így már nem. Elvicsorodtam, amikor arról beszélt, hogy túlságosan is elgyengültem, hazugság volt az egész. Megremegtem dühömben és izzó tekintettel figyeltem, hogy egy újabb jégfegyver állt össze az uralkodó kezében.
< - Skurge takarodj ki innen! – adtam parancsba ellentmondást nem tűrő hangon. >
Suttogva kezdtem varázsolni, a zöld szemeimben mostanra csak a lángok látszottak, ha belenézett az uralkodó. Két lépést tettem felé, ahogyan kijöttem az oszlop mögül, ahova bemenekültem Utgard-Loki elől. Koncentráltam és a gyűlöletemet, haragomat is beleadtam a varázslásba a mágiámon kívül. Suttogni kezdtem mire tűzvörös rúnák izzottak fel körülöttem, a mágiámnak hála a levegőnek lassanként forrósodnia kezdett, ahogyan a tűztől forró levegő kavargott körülöttem. Tűzvirágok futottak a hajam közé, ami a lobogott az engem körülölelő forró levegőben, egyszerűen bújtam ki a bundámból és hajítottam félre, immáron túl meleg volt hozzá, gyűlölettel pillantottam fel az uralkodóra.
< - Odin szánalmas leszármazottjai nem tudják az új káosz istennőt megszelídíteni – vicsorogtam. >
Elsuttogtam néhány újabb szót, amivel a forró levegőnek szét kellett terjednie robbanásszerűen a helységben, majd megidéztem a lángokat, amik engem is teljesen beborítottak. Tovább varázsoltam ezúttal az uralkodó fegyverét szándékoztam felolvasztani, majd lendültem az irányába, az engem körülölelőt tűz még mindig ott lobogott, ahogyan lendültem felé a levegőbe többméteres tűzlándzsákat igyekeztem varázsolni és felé küldeni, hogy azok felnyársalhassák őt. Végül a kezembe is egye hasonlót varázsoltam, amit pedig saját magam szándékoztam belevágni az uralkodóba ott, ahol elérem őt.

Fegyver: Skymningen
Mágia: 50 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#23 2009-11-28 22:40:53

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Utgard-Loki mosolyogva fogadta a hőt, amitől pár pillanat alatt hatalmas gőz lett a csarnokban. Thorhhal dárdája a férfibe állt, de a másodikat ugrás közben akarta beleszúrni és mire átlátott a sűrű gőzön addigra már csak a kezével pokoli jégvihar minden erejét felé árasztó óriás kezét láthatta miközben az Óriás mellkasában a lándzsa lángolt és ő csak kacagott.
< - Ez nem harc! Ez mutatvány! A nővéred sírna a kacagástól ah látná mit művelsz! Háborúzni akarsz vele vagy megnevettetni? Azt hittem hercegnő vagy és nem udvari bolond! >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#24 2009-11-28 23:01:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Gőz lett a helységben, ahogyan a fagy és a forróság találkozott egymással, az első dárda még beleállt, majd amikor lendültem már gőzfelhő állta az utamat és mire átjutottam rajta Utgard-Loki kezét láttam meg és éreztem a fagyot, ami felém áramlott. Tüzet küldtem felé, hogy valamelyest felmelegítse azt, hogy legalább ne fagyjak meg, ha eltalál és ugyanígy igyekeztem is kitérni az útjából, hogy ne sodorhasson el. Ha ez sikerült, akkor oldalról igyekszem az óriás karjára felugrani, ha az kellően alacsonyan van. láttam a mellkasában lángoló lándzsát de nem különösebben hatotta meg. dühösen hallgattam, amiket mondott, nyomorult féreg, mire végzünk egy tócsaként fogsz a lábam előtt feküdni és abban fogom a kardomról a vért és a cipőm talpáról a sarat lemosatni. Ilyen sértést senkitől sem tűrtem el és tőle sem fogom megtenni. Rávicsorogtam, majd néhány szóval a mellkasában levő lándzsát tűzbogarakká változtattam, amik egyből az óriás mellkasára vetették magukat, hogy elkezdjék magukat berágni, beégetni magukat a testébe. Ha sikerült korábban felugranom a karjára, akkor azon indultam el futva a válla felé, közben kardot rántottam, hogy majd ezzel igyekezzek később az arcán megsebezni őt, és így folytattam a varázslást, amíg kacag és beszél a szájába igyekeztem egy nagyobb tűzlabdát varázsolni és felrobbantani azt, remélve, hogy ott már valamivel sérülékenyebb, mint a felszínen. Ha nem sikerült korábban a karjára ugrani, a varázslást akkor is megejtem, akárcsak a kard elővételt, csak a földön miközben igyekszem a háta mögé kerülni a lábai mellett.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#25 2009-11-30 19:05:10

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A tűz hatalmas erővel robbant a szájában miközben a dárda bogarakká vált. Ettől az óriás dőlni kezdett neki az oszlopoknak és azokat döntötte ki, pedig talán maga Skurge ereje sem lenne erre elég. Nem hallatszik fájdalmas üvöltés csak beteges kacaj.
< - Miért fogod vissza magad? >
Kérdezi a megvadult óriás és jobb ökle megindul Thorhalla felé, aki feltehetőleg most a félig elfeküdt óriásra ugrik éppen, ha kimozdul akkor láthatja, hogy a másik kéz i megindul. A hideg már pokoli és Skurge csak attól szinte haldoklik, Hallát saját fagyos aurája védi,d e az is úgy gőzölög el mintha tűz füstje lenne az istennő egy ember helyett.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:49

#26 2009-11-30 19:33:46

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Láttam a robbanást és a dárda is bogarakká változott, mire az uralkodó dőlni kezdett. Továbbra is haladtam felé, nem érdekelt, hogy mi lesz vele, meg fogom életben hagyni, ha az életem utolsó tette is lesz, hogy megölöm, akkor az lesz a sorsa, és együtt megyünk a drága nővérem átkozott színe elé. Ahogyan dőlt el ugrottam fel egyből rá, hogy úgy induljak el felfele rajta, amikor a karja közeledett, félreugorottam előle, de a másikkal is felém csapott. Igyekeztem ezt is kikerülni, akár úgy, hogy kénytelen vagyok leugrani róla, akkor majd később visszaugrom rá. Láttam Skurge-t és ismét fellángolt bennem a düh és a harag, azt a nyomorult félóriást kizavartam az egész elején! Ha megöleti magát, akkor mégis hogyan akar később megvédeni, vagy pedig Amorat? Néhány újabb elsuttogott szóval Skurge körű tűzpajzsot idéztem, hogy legalább ez védje meg valamennyire. De haladtam tovább előre fele. Újabb elsuttogott varázs szavak után a bogaraknak fel kellett robbanniuk a férfi felsőtestében, ahova elvileg befele ásták magukat, reméltem, hogy kellően nagy pusztítást fognak ezek végezni így és a körülöttem levő tüzet is tovább igyekeztem erősíteni, hogy ne aludjon ki a mágikus fagytól és ne fagyjak halálra. Ha sikerült korábban kikerülnöm a másik kezét is, akkor össze-visszaugrásokkal igyekszem a nyaka és arca felé haladni, hogy nehezebben tudjon eltalálni. Ha ezt nem tudom megtenni, akkor mellkas magasságában, bal oldalára ugrom az óriásnak, és mellette igyekeztem földet érni, hogy a bordái közé, ahol a szívének kell lennie oda döfhessem a kardomat, reménykedve, hogy az ereklye képes arra tűzmágáival rajta, hogy megsebezze a bőrét, hogy utána a szívéig szúrhassak majd vele.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#27 2009-11-30 23:29:59

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Skurge bent ragadt, mert az ajtók zárva vannak, de Thorhalla felerősíti az aurát ezzel megtörve a fagyást. Az öklöket elkerülve leszúrja az óriást, aki kacagni kezd.
< - Végre... >
Ekkor a két kéz tapsolásként csapja össze a nőt, aki azonnal eszméletét veszti és vérző fejjel zuhan le az óriásról. A lángjai még élnek így Skurge és ő maga még védve van, de a jégóriás ekkor Skurge felé fordul.
< - Egy asszonynak kell helyetted harcolnia? Hasztalan, gyenge féreg. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#28 2009-11-30 23:52:09

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

A fagy végül eltűnt körülöttem és ismét nem éreztem a hideget, sikerült megtennem, amit akartam és megszúrni az uralkodót. Megtorpantam, amikor elhagyta a száját, hogy „végre”. Értetlenül néztem az alakra egy pillanatra, így túlságosan későn vettem észre a két kezét, ami közeledett felém és nem tudtam kitérni előle. Még éreztem, ahogyan eltaláltak és fájdalom járta át a testemet, majd mindent átvett a sötétség…

Az ajtót zárva találta, de a tűzpajzs visszakerült rá, így legalább a fagyhalál nem fenyegette pillanatnyilag. Csak a parancsot teljesítette, amikor elindult kifelé, nem akart útban lenni, hogy esetleg még őt is hamuvá égeti az úrnője, miközben nem figyel arra, hogy ki is van útban. Akkor fordult hátra, amikor meghallotta a tapsolás hangját és meglátta, hogy az úrnője a földre zuhan. Fogalma sem volt, hogy él-e még, vagy belehalt a támadásba, de már Utgard-Loki szavai előtt döntött, hogy a parancsot megszegi. Egyelőre csak a bal kezébe fogta fejszét, és a jobba a gépfegyverét és azt emelte a jégóriásra. A látható sérüléseket célozta meg rajta, amik feltehetőleg a mellkasán vannak és oda szándékozta az egész tárat beleereszteni a jégóriások uralkodójába. Amint ezzel végzett a gépfegyvert eldobta és anélkül, hogy reagált volna az uralkodó megjegyzésére támadóállást vett fel a fejszéjét maga elé helyezve.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#29 2009-12-01 19:10:15

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A jégóriás hagyja, hogy Skurge támadjon és ekkor megragadja a férfit és egy lendületes dobással átdobja az egyik oszlopon teljes erejéből. Skurge vértje darabokban van, vért köp és fáj mindene. A véres fegyvere koppan mellé és kacagva közeledik Utgard-loki.
< - Tévedtem. Eddig harcoltam a férfival, most küzdök egy asszonnyal. >
Ezzel kezét emeli, hogy a földön lévő férfit megtámadja egy hatalmas ökölcsapással.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#30 2009-12-01 19:51:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Miután beleeresztette az egész tárat Udgard-Loki-ba a hatalmas óriás könnyedén kapta fel a harcost, majd az a következő pillanatban már repült is át a termen, érezte a fájdalmat, amikor az oszlop összetört a becsapódástól és ő pedig mögötte terült el a földön. Majd a fegyvere is mellette landolt. Annak ellenére, hogy mindene sajogott a fájdalomtól letépte magáról a sérült vértet és a földre köpte a vért a szájából. Oldalra pillantott, ahol az úrnője feküdt a földön, majd felkapta a csatafejszét. Régen kapott ilyen sértést bárkitől is, megfeszítette az izmait és ugrásra készen várta a kacagva közeledő uralkodót. Amikor az lecsapni készült ár a kezével a félóriás, akkor lendült előre, hogy a lecsapni készülő kéz alatt át tudjon még időben futni és mögötte rugaszkodott el a talajtól ugorva az uralkodó felé remélve, hogy a becsapódás ereje kellően erős lesz mögötte ahhoz, hogy az ugrásra rásegítsen, emelte a csatafejszét és ott, ahol becsapódott teljes erejével igyekezett vágást ejteni az uralkodón. Ha nem sikerült így közel kerülni hozzá, akkor a kezet kikerülve az uralkodó lábára csap le teljes erejével.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#31 2009-12-05 13:13:16

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az asgardi mellkasát vágta végig Skurge mire az a másik kezével félre csapta, amitől az állkapcsa azonnal eltört és a bordái megrepedtek. A fal felé száguldott, de az ellenfele már azonnal formázta a buzogányát a kezébe. Minden sérülés ellenére a jégóriás hihetetlen örömmel harcolt.

Halla lassan kezd magához térni. Még nem hallja, de homályosan látja már a csatateret és a pokoli harcot.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#32 2009-12-05 14:40:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Sikerült Skurge-nek felugrania az uralkodó mellkasáig és végighasítani azt, de mivel a levegőben volt, így nem tudta kikerülni Utgard-Loki lecsapni készülő kezét. Felordított, amikor az uralkodó eltalálta, érezte a reccsenést az arcán és tudta, hogy az állkapcsa eltörött és az oldalába is fájdalom hasított. Nem tudta magát megállítani, így egy egyik falon nyekkent újra. Látta, hogy az uralkodó most már jócskán tele van sérülésekkel, ennek ellenére még mindig csak kacagott és máris újra egy fegyver állt össze a kezébe. Skurge megszorította a fegyvere markolatát, kiköpte a vért a szájából, összpontosított, hogy a gondolatait elterelje a fájdalomról, majd amikor az uralkodó lecsapni készült igyekezett kikerülni a lecsapni készülő fegyvert és közelebb kerülni a jégóriáshoz ügyelve, hogy most annak a másik karja, vagy a lábai ne találhassák el őt.

Valami hidegen feküdtem, ahogyan megmozdultam az egész testembe fájdalom hasított. Legszívesebben felsikoltottam volna a fájdalomtól, de csak felnyögnöm sikerült. Az arcomon meleg valamit éreztem, valami nem stimmelt. Lassan nyitottam ki a szememet, a fejem körül piros volt a hó, ahol feküdtem. Ez nem Helheim, akkor már a nővérem idegesítő kacaját kellene hallgatnom és az alvilágban melegebb van, mint itt… lassanként eszembe jutott, hogy hol vagyok és mit keresek itt. Ez Jotunheim volt és Utgard-Loki palotájában voltam… a fejem sajogott és hányinger is kínzott, szinte minden forgott velem, a távolba nem láttam el, minden homályos volt és néma csöndes. Csak elmosódott foltokat láttam a távolban két alak harcát, nem láttam, hogy kik voltak, bár a magasságok alapján halványan volt elképzelésem, hogy Skurge és Utgard-Loki lehetett az. Miért nem tűnt még mindig el innen? A kezemmel a kardomat kerestem anélkül, hogy körbenéztem volna, hogy merre lehet, majd pedig annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy milyen súlyosak a sérüléseim megpróbáltam minden erőmet összeszedni és legalább a felüléssel megpróbálkozni, hogy ne a hóban és fagyban feküdjek tovább.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#33 2009-12-05 15:21:36

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Skurge sikeresen elugrott a támadás elől, de annak az ütésnek az ereje kőzáport zúdított rá, amik apró vágásokkal nyírták fel a ruhát, páncélt és bőrt.
< - Mégis jégóriás vagy? >
Kérdezi Utgard-Loki Skurgetől.

Halla már képes felállni, de nem tiszta a feje és mindent duplán lát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#34 2009-12-05 16:19:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Sikerült félreugrania a támadás elől és ezért megúszta, hogy a jég fegyver ne lapítsa ki, de a hátát végigsebezték a felpattanó kis apró kövek, a vértet és a ruhát, ami még a hátán volt szinte teljesen leszaggatták. Továbbra is figyelte, hogy merre készül lecsapni az uralkodó, hogy ne tudja eltalálni az, mert valószínűleg az utolsó találat lenne, ha még egy komolyabb sérülést szerezne, vagy pedig képes lenne az uralkodó teljesen eltalálni úgy, mint az úrnőjét nem sokkal korábban. Miközben feltette a kérdését Utgard-Loki egy pillanatra sem hagyta abba a figyelést, mert az az életébe is kerülhetett volna.
< - Igen az! – vicsorogta Skurge. >
Nem várta meg, amíg az uralkodó támad újra, ő lendült ismételten előre, hogy támadást indíthasson a jégóriás ellen, de ha szükség volt rá, akkor azonnal váltott át védekezésbe és kitért a riposztok elől.

Nagy nehezen sikerült talpra küzdenem magamat, még mindig rémesen lassan ment minden, nem csak a mozgás, de a gondolkodás is. De végül sikerült megállnom a saját lábamat, noha még mindig küzdenem kellett a talpon maradás miatt, szédültem a fejem sajogott. Felnyúltam a homlokomhoz és a kezem is véres lett. Lehunytam a szemem, amikor megláttam, hogy még mindig két darabot látok belőle és minden másból is. szívesen megkapaszkodtam volna valamiben, vagy megtámaszkodtam volna, de nem volt erre időm. Kinyitottam a szememet, két Utgard-Loki küzdött két Skurge-el. Megráztam a fejemet, de ettől újra csak fájdalom hasított bele. A kardomat megszorítottam a kezemben, majd elindultam botorkálva a négyes… páros felé. Utgard-Loki is elkövette azt a hibát, amibe ketten már belehaltak, sérülten hagynak hátra, az egyik saját magam voltam a másik világban, a másik pedig az atyám, most te jössz drága királyom. Megköszörültem a torkomat…
< - Azt hiszem, hogy mi még nem végeztünk drágám! – kiáltottam az uralkodóra, vagyis azt hiszem, hogy sikerült ezt megtennem… >
Tovább botorkáltam feléjük, remélve, hogy el tudok majd oda jutni és addigra valamelyest nem leszek ilyen lassú gondolkodásban és kitisztul a fejem is egy kicsit…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#35 2009-12-05 20:16:26

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A két harcoló meg se hallotta a nőt, aki lassan össze szedte magát bár még mindig szédült és nem volt jól, de már tisztult a feje. Skurge új támadásával nem csak megvágta a megannyi sebből vérző királyt, de fel is öklelte azt, aki hátrálni volt kénytelen Skurgetől ezzel pont a két félvér közé érkezett.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#36 2009-12-05 20:45:42

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Skurge támadása elérte az uralkodót, ami talán még a félvért is meglepte, hogy nem támadott vissza a másik. Már nem nevetett, csak újabb sérüléseket szerzett be és sikerült meglöknie úgy a támadással, hogy Utgard-Loki hátrálni is kényszerült. Skurge nem állt le a sérülései ellenére sem, most így, hogy kissé odébb kerültek meglátta a szeme sarkából a mostanra már talpon levő úrnőjét, így legalább az ő élete miatt nem kellett pillanatnyilag aggódni. Tovább támadott olyan erős csapásokkal amennyire csak képes volt ebben az állapotban, és nem is szándékozta a támadásokat abbahagyni mindaddig, amíg az uralkodó el nem terül a földön a sérülései miatt.

Jó néhány másodpercig csak néztem a harcolókat, illetve azt, ahogyan Skurge ismét nekitámadott Utgard-Lokinak. Egyik sem fordult felém, még csak a legkisebb jelét sem adták annak, hogy meghallottak volna… akkor nem sikerült kiáltanom. Megtántorodtam ismét, de sikerült az egyensúlyomat megtartanom. Láttam, hogy kénytelen volt behátrálni kettőnk közé az uralkodó, de elsőre fel sem fogtam, hogy megtette, csak láttam, hogy itt van már és tudtam, hogy miként, de egyszerűen olyan lassan jutott el a tudatomig, hogy mire rájöttem, hogy miért is kényszerölt kettőnk közé a jégóriás Skurge már ismét támadást indított ellene. Valamit tennem kellene… tele volt már sérüléssel az uralkodó. Leolvasztani? Vajon mit szólna hozzá, ha egyszerűen tűzzé válna a vére? Belehalna, vagy csak elolvadna és később újra összeállna? Be kellett csuknom a szemem, mert annyira szédültem, a gondolataim lassanként kezdtek gyorsabbak lenni, de még mindig rémesen éreztem magam. Lepillantottam a kardomra és megpróbáltam gondolataimmal tüzet varázsolni a pengémre, nagyon bíztam benne, hogy ebben az állapotban képes leszek erre. Ha nem sikerül legyőzni, akkor meghalunk, ha legyőzzük, akkor a többi jégóriás fog minket megölni, mert megöltük az uralkodójukat. Ha sikerült a pengémre tüzet varázsolni, akkor minden erőmet összeszedem és megpróbálok varázsolni, már elég sok seb van rajta a vérét szándékozom tűzzé változtatni, vagy legalább is felizzítani, ha a másik nem megy, hogy végre elterüljön a földön ettől, most jelenleg az sem érdekelt, ha újra elveszítem a koncentrálás és a varázslás miatt az eszméletemet, de le akartam győzni Utgard-Loki-t.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#37 2009-12-05 20:55:34

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A varázslat elindult miközben Skurge újra támadott, de a következő pillanatokban mindent elborított a tömör és fojtogató gőz. Skurge már csak Utgard-Loki erős ütéseit és rúgásait érezte. A támadásokat mindketten kapták, pokolian fájdalmasak voltak.

Skurge már csak a hőség okozta szédültséget érzi és a ruhája cafatokban lóg rajta. Teste sebek és foltok seregével van takarva. Mire a levegő kitisztul az király holtan fekszik előtte lángoló sebekkel és vállánál az eszméletét vesztett Thorhalla van. A terem romos és minden néma csendben van.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#38 2009-12-05 21:17:55

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Sikerült, éreztem, hogy a forróság mindent kezd újra betölteni, túlságosan későn láttam meg, hogy Skurge is odaugrott az uralkodóhoz, így már nem tudtam megakadályozni, hogy őt ne találja el a varázslatom, füst és forróság volt az utolsó dolog, amire emlékszem mielőtt szabadjára engedtem volna a varázslatot olyan erősségben, amennyire ebben az állapotban képes voltam, majd ismét mindent körbevett a sötétség…

Abban a pillanatban, amikor nekiugrott Utgard-Loki-nak már érezte, hogy hiba volt, forróságot érzett, és a felszabaduló gőzfelhőtől nem látott semmit és a levegővétel is fájdalmas lett a forróságtól, így védekezni is igen nehéz volt az uralkodóval szemben, érezte az óriás ütéseit és rúgásait, miközben védekezni akart és igyekezett bármit is meglátni a gőzfelhőben. Minden egyes ütés és rúgás után megroggyant a lába, majd egy idő után semmit sem érzett és nem kapott újabb támadást. Védekező állásban állt és mire eltűnt a párafelhő előle meglátta a lábainál heverő Utgard-Loki-t, akinek a korábban kapott sérülései még mindig izzottak és lángoltak. Mindene fájt neki is, a vértje és ruhája cafatokban és megállni is nehéz volt számára. Megtámaszkodott a fejszéjén és végre észrevette az újfent eszméletlen úrnőjét az uralkodó vállánál. Körbenézett a helységben, üres volt és teljesen romokban, most addig kellett volna eltűnni innen, amíg a többi óriás meg nem érkezik és nem próbálnak velük végezni. Odabotorkált az uralkodó vállához és igyekezett felemelni Thorhalla-t a földről, majd keresni egy olyan részt itt belül, ahova le tudta úgy tenni, hogy ne a hideg padlóra kelljen letennie a nőt. A fején levő sebre, tett egy kis vizes kötést, a megolvadt jégtől remélhetőleg talált vizet is itt benn, majd megpróbálta felébreszteni a nőt, mert nélküle soha sem fognak Jotunheim-ből kijutni…

... kinyitottam a szemem és a rémes állapotban levő Skurge-t pillantottam meg. Még mindig éltem, óvatosan fordítottam a fejemet oldalra és megláttam a halott Utgard-Loki-t. Helyenként még mindig lángolt, ebből most lesznek gondjaink! Lassan ültem fel, de rémesen voltam, szédültem és teljesen kimerültem, nem hittem volna, hogy ilyen varázslásra képes leszek főleg, hogy először mint egy szellő fújta el, amivel megtámadtam. Nem álltam fel egyelőre, nem hittem volna, hogy képes lennék megtenni. Meghalt a király, éljen a királynő? Sehol sem láttam senkit továbbra sem, most kéne Amora, hogy hazavigyen minket, de nem, valaki még mindig kellett, hogy tudják, hogy harcolniuk kell. Vajon a többi jégóriás hova lett, akik itt voltak korábban?
< - Követelem, hogy, akik itt voltak az érkezésünkkor jöjjenek vissza a trónterembe! - igyekeztem kellően hangosan és határozottan mondani mindezt, reméltem, hogy még itt vannak a közelben és meghalják a szavamat. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#39 2009-12-05 21:41:54

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A két félvér békés nevetést hall maga mögül és Utgard-Lokit látják a trónusán pihenni. Ha vissza fordulnak a király teteme már nincsen ott. Az öblös nevetésű király csak boldogan és büszkén, de leginkább halkan nevet a két félvér felé.
< - Tényleg képesek lennétek a halállal is megküzdeni. Jégóriások vagytok. >
Mondja komoly hangon a király és mire körbe néznek a teremben minden egyben van, az óriások pedig ott állnak sorban. Az uralkodó fel áll és földrengető léptekkel indul meg a páros felé. Pár méterre tőlük kezében újra elkezd a fagy és a hó összeállni egy hatalmas buzogánnyá. A következő pillanatban óriási robajjal csapódik be a fegyver Hallaáék elé és mire felnéznek Utgard-Loki féltérdre ereszkedett.
< - Hercegnő... >
Szavaira minden óriás térdre borul és fejet hajt előttük.
< - Jotunheim seregei követnek téged a háborúba, büszkén harcolunk oldalatokon. >
Mondja mély és őszinte tisztelettel a király.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#40 2009-12-05 22:11:06

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Nevetést hallottam a hangom után a hátam mögül, arra kaptam a fejemet és ismét fájdalom hasított bele és megszédültem. Nyomorult féreg! Tudom kellett volna, hogy ennyire „egyszerűen” nem lehet vége az egésznek. Hiszen ki tudja, hogy mennyire idős már és a hatalmas… a trónján láttam ülni az uralkodót, visszanéztem oda, ahol az előbb a holtteste volt, de már nem volt ott. Még mindig csak nevetett büszkén és boldog volt. Felkeltem a földről és igyekeztem megállni a saját lábamon egyenesen, de kissé nehezemre esett megtenni ezt. Végül megszólalt, csodás, hogy végre elismertél jégóriásnak, akkor legközelebb innen kezdjük majd a tárgyalásokat. Furcsálltam, hogy annak ennyire örült, hogy mind a kettőnket annak tarthat, igaz atyám után valahogyan nem volt olyan túlságosan meglepő. Főleg, hogy a nagyapám uralkodó volt, atyám pedig egy gyáva féreg, itt volt az ideje, hogy valaki visszaszerezze a család becsületét is, amire azt hiszem, hogy most sikerült egy jó pontot szereznem. Lassan néztem körbe ismét és minden a helyén volt a trónteremben, mintha mi sem történt volna, csak mi voltunk olyan ramaty állapotban, hogy megállni nem tudtunk a lábunkon. Végül Utgard-Loki felállt a helyéről és felénk indult, idegesen néztem arra, majd megláttam, ahogyan a kezében ismét egy jégfegyver kezdett összeállni. Az átokba! A nyomorult féreg! Így egyetlen csapást sem élnénk túl, kitérésre nem nagyon maradt erőnk, sem energiánk. A kezemet emeltem, hogy védőpajzsot varázsoljak magunk köré, amikor a fegyver már lecsapott, azonban most semmilyen olyan hatása nem volt, mint korábban, nem taszított el méterekre a becsapódás ereje, nem kaptunk havat és jeget a nyakunkba és kövek sem sértették fel a bőrünket. Zavartan pillantottam fel, amikor realizáltam, hogy még mindig élünk és semmi sem történt, az uralkodóra fél térdre ereszkedett előttem. Ezt azt akarta jelenteni, hogy sikerült. Elégedetten eresztettem meg egy halvány fáradt mosolyt, majd pedig újra az uralkodó szólalt meg, szóval királyi vérnek is elismersz Utgard-Loki, nagyon helyes. Oldalra pillantottam mindkét irányba a fejem mozgatása nélkül, nem akartam újabb fájdalmat megkockáztatni, sem azt, hogy rosszabbul legyek a hirtelen fejmozgatástól. A többi jégóriás is fejet hajtott előttem és az uralkodó folytatta a beszédet. Jönnek, megkönnyebbülten vettem egy mély levegőt, amitől a testemet járta át a fájdalom.
< - Köszönöm a segítséget királyom – mondtam fáradtan. – Ha elérkezik az idő a háborúra, személyesen fogok eljönni, hogy hadba vezessem veled a népünket. >
Lehunytam a szemem és megremegtem egy pillanatra, fogalmam sem volt, hogy meddig leszek képes még talpon maradni ilyen állapotban, pihennem kellett volna. Nem voltam abban sem biztos, hogy ebben az állapotban kapcsolatba tudok-e lépni Amora-val, hogy hazavigyen minket.
< - Örülök, hogy sikerrel zárultak a tárgyalások és annak is, hogy elismertél mindkettőnket jégóriásnak, Azt hiszem, hogy így számunkra már nincs több feladat ezen a helyen nagyuram, engedelmeddel királyom, mi távoznánk – mondtam. – Meg tudnád számunkra könnyíteni a haza utat Asgard városba, ha ezzel nem kérek túl sokat tőled? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#41 2009-12-05 22:32:24

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Utgard-Loki büszkén biccent.
< - Asgard jege kísérjen titeket két nép gyermekei. >
Ezzel a kezével int és a párost fehér havas szél kezdi körbe táncolni majd lassan elnyelni.
< - Óvakodj hercegnő, a korona súlya bárkit összetörhet. >
Figyelmezteti kedvesen Thorhallát a férfi mire a páros ismét Asgard városában vannak, sebeik gyógyultak és Halla már jobban van. A gyerekek teljesen egészségesek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#42 2009-12-06 11:32:51

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

< - A tieteket is királyom – mondtam. >
Két világ gyermekei… vajon mit fogsz szólni drága uralkodóm, ha kiderül, hogy az a két világ nem Asgard és Jotunheim, hanem nem vagyok más, mint Jotunheim és Muspelheim gyermeke? Igazán érdekelt volna ez a változat is, bár akkor lehetséges, hogy tényleg nem kerültem volna el a halált, sem az ő részükről, sem pedig a másikéról. Valamikor kénytelen leszek a közeljövőben utána nézni annak, hogy miként is viszonyul egymáshoz a három óriás fajta. Egy pillanatra eszembe ötlött, hogy a gyermekeim, akiket a szívem alatt hordok lehetséges, hogy mindhárom óriás fajtába tartoznak majd a vérük alapján érdekes… az uralkodóra pillantottam, amikor havas szél kezdett körbevenni minket, még volt egy utolsó mondata, amit nekem intézett, elhúztam az ajkaimat, mintha nem tudtam volna ezt, de én nem voltam az apám, hogy ostobaságot kövessek el. Tökéletes tanár volt, és még arra is az volt, hogy a hibáiból tanulni lehessen, ezért volt Hela és én is talán veszélyesebb ellenfél, mint a drága atyánk. Bólintottam a szavaira, hogy megértettem őket, majd a következő pillanatban egy villanás után Asgard város főterén voltunk, hidegből a kellemes hőmérsékletbe. Egy kicsit még mindig szédültem és nem voltam tökéletesen, de éreztem, hogy sokkal jobban vagyok, mint korábban. Skurge-re pillantottam, egyetlen sebe sem volt.
< - Menj vissza a palotába, nekem még dolgom van itt – mondtam. >
Egy utolsó pillantást vetettem rá, majd amint elindult a megfelelő térkapu felé én Thor palotája felé vettem az irányt.

//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#43 2010-04-09 22:25:53

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

<-Hogyan vágod azt a fát? Hát nem megmondtam? Ék alakban nyesd a fejével a törzsét, ne csak úgy nyiszatoljad, mint valami ostoba fenyőt! Hányszor mutassam még meg? Alulról lendít, felülről vág, aztán fordítva. Gyerünk, a vacsorának sülnie kell. >
Így korholom a fiatalokat, akik késlekednek a tüzifával, mikor a vadhús, már kész a sütésre pucolva és felnyársazva. Na nem mintha ebben a hidegben megrohadna, ha van valami előnye az itteni időjárásnak, akkor az az, hogy minden tovább áll el. Ennek ellenére, ha egyszer megéhezem, nem szívesen várakozok. A férfit nem arra teremtették, hogy behódoljon, ő a, aki igába hajtja a világot, ha éhes, azonnal ételt parancsol magának, és nem várakozik, míg a sors is úgy hozza, hogy szájába másszon egy döglődő szarvas. Úgy is van! Végre meghozzák a fát, és már gyújtják is a tüzet, felteszik a nyársakat, a hús hamarosan elkészül. Ideje most már elővenni egy papirost, a tintás palackomat és egy tollat, hogy felírjam, hol a búbánatban vagyok.
"Kedves én! Fölutaztál a Rókarittyentőre, a hegy lankásabbik oldalán táboroztál le egy csapat sihederrel, akik még nem jártak erre. Neked kéne megmutatnod nekik, hogy hol lehet megtalálni az állatok csapásait, hol vannak a források, és melyik barlangba ne menjenek. Jobb lenne, ha egyik barlangba se mennének. A szakáll nélküli szószátyárra oda kell figyelni, ha sokat beszél, pofon jár. Sántít is a bal lábára, mert tegnap arra húztál rá a sok beszéd miatt, figyelj, le ne maradjon, mer' akkor ott marad. Vidd őket a csúcs felé, majd ők tudják, meddig szabad menniük. Szép napot!"
<-Na most már aztán eleget sült, oda ne égessed fiam, mer' téged teszünk a helyibe! Adjatok egy pár combot, hadd kóstolom, mit főztünk! >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#44 2010-04-09 23:25:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif viszonylag gyorsan haladt a hóban, igaz már eléggé unta, hogy órák óta ebben a hidegben és még számára is jócskán derékig érő hóban rohangásszon Amora parancsára. Állítólag volt itt valami ostoba viharóriás, akit össze kellett szedni valakinek a parancsára és kit küldjünk el, hát nem a kémet, aki Asgard minden nyelvét beszéli? Dehogynem. Pedig lett volna a férfinak jobb dolga is, mintsem ezt tenni. Még világos volt, amikor a távolban füstöt látott meg a fák között a hegy lábánál, így arra vette az irányt. Hamarosan el is érkezett oda, egy csapat viharóriást látott meg, ahogyan éppen vadakat sütöttek tábortűz közelében. A meleg neki sem esett volna mostanra rosszul, mert kezdett átfagyni egy kicsit. Kilépett a fák takarásából és elindult az óriások felé.
< - Üdvözlet a viharok népének – szólt oda a társaságnak. – Leif Manderakson vagyok, Laufey vérvonalának szolgálatában. Úgy értesültem, hogy Hroar Grundison ebben a táborban található, hozzá érkeztem és vele kívánok szót váltani. Békében érkeztem, nem kívánok fegyvert emelni egyikőtökre sem. >
A férfi felemelte a kezeit, hogy mutassa nincsen a kezeiben fegyver. Néhány lépés után megállt és ott várakozott a társaság reakciójára.



Kilépett

Jelentés |
Idézet

#45 2010-04-10 11:56:44

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

<-Ezt nevezem vacsorának! Na most aztán egyetek már ti is, mert holnap se megyünk kevesebbet, de végre igazán elérjük a hegyet.>
Besüpped a hó, két holló repül el a fa alacsonyabb ágáról, és idegen szagot hoz a szél. Lassan feltápászkodok a földről, lesöprök az ölemből néhány mócsingot és csontot, aztán az erdő felé fordulok.
<-Nyughassatok! -> Intek hátra a töbieknek, míg én előrébb lépek párat, és Rengetőre támaszkodok, mintha csak egy darab fa lenne. Beszélni kezd a kicsi férfi, aki Leifnek nevezi magát, Laufey dinasztiájából. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy felemelje kezét, és arról biztosít minket, nem akar bántani, kitör belőlem a nevetés.
<-Hööööhöhöhö, hóóóóhohohohohóó! Leif Manderkson, megnevettettél! Méghogy te ártanál nekünk?!>
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy azért nem ártana, mert a Laufeyek vezezőtje Utgard-Loki szövetségese, vagy mert olyan apró, hogy ki sem látszik a hóból.
<-Én vagyok Hroar "Tankspridd" Grundison, barátom. Ha beszélni akarsz, hát gyere, ülj le a táboromba, megvendégellek tüzemnél, van még hús számodra is.>
Megint nem mondom, hogy amennyit egy ekkora jószág eszik, az nekem egy falás, annyit meg tudok nélkülözni. Visszamegyek a tűzhöz újdonsült barátommal, leülök, és egy darabot az egyik szarvas oldalából átnyújtok neki.
<-Egyél, melegedj, és mondd el, miért jöttél! De el kell még mondanom előtte, hogy nem fogok mindenre emlékezni, amit most elmesélsz, szóval időt takaríthatsz meg magadnak, ha már egyből csak a fontos részeket mondod el.>

Utoljára szerkesztette Tao (2010-04-10 19:19:24)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#46 2010-04-12 09:31:18

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

A férfi ráncolta a homlokát a viharóriás szavai után. Nem csoda, hogy győzelmet szoktak aratni az óriások felett, ha ilyen a hozzáállás, hogy úgysem lenne esélyük ellenük a magasságuk miatt. Végül azonban kénytelen volt elvigyorodni, saját maga bízott a képességeiben, de nem verte azokat nagydobra, annyira volt visszafogott. Így csak vigyorogva tárta szét a karjait és vonta meg a vállát, hogy bizony ő mondta.
< - Köszönöm a fogadtatást Hroar – mondta a férfi. >
A férfi biccentett és odament a táborhelyhez. Láthatóan egyáltalán nem zavarta, hogy óriások között kell lennie. Teljesen nyugodtan ült le egy farönkre, ami ott volt. A hátáról egy egyszerű botot vett le és tette le maga mellé, ami olyan másfél méteres lehetett. A kezeit kinyújtotta a tűz felé, hogy egy kicsit átmelegedjen. Az oldalán két számára egykezes kardot lehetett látni, de mindezek Hroar számára fogpiszkálónak tűnhettek. A férfi elfogadta a felkínált húst, majd felnézett az óriásra.
< - Ez igazán jól fog esni tekintve, hogy napok óta téged kereslek – mondta. – Hallottam róla, hogy időnként problémáid vannak bizonyos dolgokra való visszaemlékezéssel. Ezért lehetséges, hogy nem is kell nekem szót szólnom hozzád, mert mást küldtek velem. A közelgő háborúról van benne szó. >
Ezzel a férfi a köpenyéből egy összetekert pergament vesz elő. Egy igen nagy darabot, akkorát, hogy Hroar is kényelmesen el tudja olvasni. Ezt nyújtotta az óriás felé.



Kilépett

Jelentés |
Idézet

#47 2010-04-12 21:37:43

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif leül a tűzhöz, a többi óriás nem nagyon foglalkozik vele, kicsit méregetik, de jobban el vannak foglalva a hasuk megtömésével. Sihederek, alig mentünk valamit ma, és a fát is dög lassan vágták, a vadat meg én fogtam, hát miben fáradtak el annyira, hogy most így habzsoljanak? Áh, hát csak egyenek, addig se jár a szájuk. Leif megköszöni a húst, és napokat említ. Különös, reggel hagytuk el a legközelebbi települést. Bár ha azzal számolunk, hogy egy ekkora lénye harmad vagy negyed akkorákat lép, mint én, akkor háromszor, négyszer annyi idő, míg onnan elér idáig. Meg aztán ami nekem egy szikla, amin gyorsan felkapaszkodok, az számára meredek orom lehet, amit meg kell kerülnie. Akárhogy is, azt mondja, hallott a feledékenységemről, így legalább nem kell magyarázkodnom. Sőt, ahogy elnézem, fel is készül, mert rögtön leírva hozta a mondandóját.
<-Derék dolog, figyelmes vagy, barátom - finoman hátbaveregetem, aztán elveszem a papírt, ami ráadásul akkora betűkkel van teleírva, hogy kényelmesen el tudom olvasni. - Igazán figyelmes. - Aztán olvasni kezdem a pergament.>

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#48 2010-04-12 23:17:54

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

< - Most kerestelek meg egy éven belül hatodszor Hroar – mondta Leif. – Az úrnőmet illeti ez a jelző, én csak a kézbesítő vagyok. >
Ahogyan Hroar belenézett az üzenetbe az eleje megszokott rúnák voltak, semmilyen furcsaság, így normálisan tudta azokat olvasni, szép gondosan vésett rúnák.
< „Hroar Grudinson,
Az elmúlt egy év során ez a hatodik üzenet, amit részedre küldtünk, minden bizonnyal a korábbi leveleket elhagytad valahol. az emlékezetvesztéseid tűrhetetlenek a továbbiakban, így muszáj volt ezen tényen javítanunk, készülj, mert amit most olvasol soha sem fogod elfeledni már...” >
Az ezek után következő rúnák azonban mások voltak, mint az eddigiek. Ahogyan a viharórás erre a részre ért, azok beteges zöld színben izzottak fel és ugyanilyen színnel egy fénycsóva csapott bele Hroar homlokába. Az óriás nem érzett fájdalmat, csak egy pillanatra elvakította a fény, a lapra visszanézve a rúnák kialudtak és rendes kék tintával voltak csak a papíron, azonban az óriás tökéletesen emlékezett a szavakra, amik a fejében is vízhangzottak.
< ”... Mint bizonyára te magad is tudod a Kilenc Világ háborúba készül a Holtak úrnőjével, Hela-val. Jotunheim uralkodója Utagard-Loki a viharóriásokat is hadba szólította, így köztük téged és a nemzettségedet is. A Kilenc világ minden népe, legyenek azok a jegesek, a viharok népe, asgardok, vánok, sötét, avagy világos elfek, trollok, a farkasok népe vagy törpök mind egy oldalon állnak a holtak seregeivel szemben. Így te magad is ezen az oldalon fogsz hamarosan hadba szállni, amint királyod vagy hercegnőd, azaz én hadba szólítalak. Sötét idők következnek a Kilenc világon és ezt csak együtt élhetjük túl, remélem ezzel az üzenettel már tisztában vagy az eljövendők súlyosságát nézve. Ha kérdésed van a megbízható emberemhez Leif-hez bármikor bátran fordulhatsz, hamarosan valószínűleg személyesen is találkozunk viharóriás...
Thorhalla Lokidottir, Asgard és Jotunheim hercegnője” >
Egy kisebb fejfájása van csupán Hroarnak ezek után, de ezt leszámítva tökéletesen érzi magát. Leif kérdőn nézett fel rá.
< - Minden rendben van? – érdeklődött a férfi. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#49 2010-04-13 11:27:39

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Magamban elmosolyodom a hatszori találkozáson. Így legalább könnyű új barátokat szerezni. Vajon az előző öt alkalommal is erről beszéltünk? A levél szerint háború van. Na, ez nem meglepő, mindig háború van. Továbbá Hela ellen háborúzik mindenki, de Thorhalla aztán kivételesen. Családi perpatvar. És persze Utgard-Loki szövetségese, így mi is Hela ellen harcolunk. Nem mindegy, hogy miért? Ha háborúba megyünk, csak állítsanak irányba, és imádkozzanak, hogy el ne feledjem, ki ellenség, és ki barát. A zöldes fények és az előtte lévő sokatmondó szöveg alapján azt hiszem, ezt tényleg nem fogom elfelejteni. Mágia. Ha közelebbről kéne megnéznem, talán mentálmágia.
< -A legnagyobb rendben, barátom. Megértem én, hogy fontos dolog ez a háború, de az már nem fér a fejembe, hogy miért ilyen fontos az úrnődnek, hogy éppen én emlékezzek erre. Azt írja, személyesen is találkozni akar velem. Mi dolga van velem? >
Talán a hús miatt, talán a fejfájás miatt, de eléggé megszomjaztam, előveszem hát butykosom, és nagyot kortyolok belőle.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#50 2010-04-13 13:18:50

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif békésen falatozott abból a húsból, amit kapott a viharóriásból, mikor a kérdés felhangzott, ő megvakarta a tarkóját. Igazán jó kérdés volt, hogy mit akarhatott ettől a felejtős óriástól, bár az úrnőjét ismerve volt egy-két ötlete, hogy mire is tudná felhasználni. Bár valahogyan érezte, hogy most nem erről van szó, a háború elsődleges volt, hiszen ezt mindannyian túl akarták élni, így minden egyéb másodlagos volt. Személyesen találkozni? Úgy tudta, hogy Thorhalla maga fog eljönni személyesen hadba hívni a viharok népét és a jegeseket, hiszen valahogyan így állapodtak meg Utgard-Loki-val, de nem volt benne teljesen biztos.
< - A nemzettségedet kell majd hadba vinned barátom – mondta Leif. – Így fontos, hogy emlékezz arra, hogy miért teszed. Mindenkire szükség van a közelgő háborúban, hogy ne bukjunk el a Holtak seregével szemben. A személyes találkozás, a legjobb tudomásom szerint személyesen érkezik majd az úrnőm Utgard-Loki-hoz, hogy hadba szólítsa majd a háború megkezdésekor Jotunheim minden lakóját. >
Néhány pillanatig csöndben volt, majd újra megszólalt.
< - Utoljára nem tudtál válaszolni a kérdésemre, remélem most majd igen – kezdte a férfi. – Hányan maradtatok a nemzettségetekből, akik harcra képesek? >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:50

#51 2010-04-13 22:09:21

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Ahogy hallgatom Leifet, egyre inkább kezdek összezavarodni, valahogy sehogy sem áll össze ez a levél, meg a háború dolog.
<-Barátom, hogyan gondolod te azt, hogy hadba viszem a népem? Nem vagyok sem király, sem királyom fővezére, de még csak a Grundison klán előljárója sem. Szólhatok ugyan néhány szót, talán hallgatnak is rám, de nem lett volna mégiscsak okosabb dolog a klán legidősebb tagját és egyben vezetőjét, az apámat felkeresni? Áh, én is jótól kérdezem, biztos csak a Laufey lány tudja, hogy mit miért csinál.>
Kortyolok még a butykosomból, és végre alábbhagy a fejfájás. Tudom én, hogy mi kell az ilyen gondokra, nem ma kezdtem én sem.
<-Na viszont a kérdésed, hogy hányan vagyunk - na az aztán fogós kérdés. Az úgy kezdődik még amire emlékszem, hogy egyszer Gromus, kétszer Demir, háromszor a vasfogú Kortas, négyszer... ...huszonötször Brom-Bron...>
<-Brom-Bron meghalt, már vagy száznegyven téllel ezelőtt, az apám volt - szól közbe az egyik siheder.>
<-Jól van akkor. Szegény Brom-Bron. Mennyi sört tudott meginni, emlékszem egyszer versenyeztünk is, délben leültünk a... Na de hol is tartottam? Ja igen, akkor huszonötször Tartum, huszonhatszor Maleki a háromujjú... ...és harmincötször az apám, a klán vezére, maga Ymir fattya, Grundi. Na már most ezek a nagyjából 1300 évnél idősebb Grundisonok, de mondjátok meg nekem, kik vannak még azóta?>
<-Apám, Vornug, mesélt sokat, megtanultam a nemzettséget - kezdi az egyik fiú. - Kihagytad még harminchatodszor Gerontart, harminchetedszer Lopit... ...és még körünkben van negyvenkilencedszer Bumtong, valamint jómagam ötvenedszer Zugit-Zahim.>
<-Jó, az jó. Sokan vagyunk. És ó, hát ilyen lyukas nekem az agyam! Ötvenegyedszer meg itt vagyok még én, Grundi elsőszülött fia, Hroar. Meglennénk hát, nem is volt sok idő, bár a tűz már kezd kialudni, Zugit-Zahim, már megint túl sokat beszéltél, tegyél még fát inkább a tűzre, aztán egy hangot ne halljak. Ötvenegy tagja van hát nemzettségünknek, szépen gyarapodunk időval. Hogy ezekből hány képes a harcra, az csak attól függ, mennyire nagy a baj. Ha tényleg akkora, mint amekkorának tűnik - márpedig Hela nem szokott kis bajt jelenteni -, akkor azt mondanám, ötven Grundisonból és az egy Grundiból, ötvenegyen ragadnának fegyvert, hogy megvédjék Ymir becsületét, és bizonyítsák vérvonalának erejét.>

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#52 2010-04-14 10:09:01

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif kissé értetlenkedve nézett Hroar-ra, amikor az igen furcsa kérdést tett fel neki. Ő maga úgy tudta, hogy a klánjuk vezetőjének elsőszülötte a viharóriás, így igazából még meg is tehette volna, hogy hadba hívja őket. De egyelőre nem szólalt meg, hagyta, hogy a viharok népének tagjai végigmondják, hogy hányan is vannak. Csak éppen Leif arra nem számított, hogy név szerint akarják majd felsorolni az egészet, és mégis így lett. Csöndben hallgatta végig, amíg sorolták a nemzettséget, közben az ifjak időnként javították az idősebbet, aki az emlékei hiányában néhány halottat nem vett bele a felsorolásba, illetve azokat, akik itt voltak, mert Hroar őket sem tette bele a sorba. Szóval ötvenegyen voltak ők, nem is olyan rossz arány főleg, hogy a viharóriás saját felsorolása is a legjobb esetben ezer éves lehetett, és azóta nem nagyon fogytak. Igen, látszott azért, hogy az Asgardiak leginkább csak a jegesekkel háborúztak, ott nem lett volna ennyire jó az arány ennyi esztendő multával.
< - Hogy miért kérdeztem Hroar? – tette fel a kérdést Leif. – Nemzettséged leendő vezetője vagy, legalább is így derült ki számomra azok alapján, hogy atyád elsőszülöttje vagy, így te öröklöd a címet a halála után. Így bizonyára a hadi ügyekbe is van beleszólásod és szólíthatod a nemzettséget a háborúba. Javíts ki, ha tévedek. Ha nem, akkor majd ezt atyáddal értekezd meg, bár ő lehetséges, hogy kapcsolatban áll Utgard-Loki-val. Egyvalamire azonban figyelmeztetnélek mindannyiótokat – nézett végig az ifjakon és Hroar-on. – Lehetséges, hogy olyan ellenfél is szembe fog jönni veletek a háború során, akivel annak idején, amíg élt jóban voltatok. Ne feledjétek, most nem éreznek és nem fognak felismerni titeket, így nem fogja őket érdekelni, hogy kik és mik vagytok, egyetlen céljuk lesz, elpusztítani titeket. Loki idősebbik lányától ez az alantas módszer kitelik, hogy így tegyen előnyre szert velünk szemben. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#53 2010-04-14 12:34:20

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Nos annyi már igaz, hogy tudnék apámmal beszélni ezügyben, nyilván hallgatna rám, ha azt mondanám neki, háború készülődik, pláne hogy biztos forrásból tudom.
<-Jól van hát, beszélek apámmal, de azért korai még az ő halálával számolni. Nem olyan fából faragták Ymir fattyait, hogy a holtak úrnője megijessze őket.>
Némileg gondterheltebb ábrázattal bámulok a tűzbe egy ideig, és felidézem az emlékeket apámról, a nagy Grundiról. Bizony, nagy minden értelemben, nálam is magasabb egy jó méterrel, ha nem többel, és belül is nagy. Nincs még egy akkora élő harcos viharóriások és mások földjén, mint ő, ha kell, tengernyi túlerővel száll szembe, és a habjait puszta öklével töri meg.
Leif még megemlíti, hogy a Hela ellenünk küldi majd elesett fivéreinket is, ezt el is várom, ha már a holtak királynőjével háborúzom. Bizony kemény ellenfelekkel kerülhetünk szembe, de azt hiszem, holtukban nem lesznek olyan jók, mint éltükben, hiányozni fog belőlük az a cél, ami minket éltet. Ők parancsra gyilkolnak, mi Ymir becsületét védjük.
<-Aztán ha jól gondolom, elég sürgős lenne ez a dolog, igaz-e? Mert ha már mágiával próbálják a fejembe verni, hogy háború lesz, akkor igazán közel lehet a vész. Gondolod, hogy nyomban apámhoz kéne indulnom, hogy megvitassam vele a tennivalókat, barátom?>
<-

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#54 2010-04-14 15:22:06

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

< - Félreértettél barátom – mondta Leif. – Nem atyád halálát kívánom, az ősi istenek a megmondhatói. Csak mifelénk nem egyszer fordul elő, hogy a gyermekek is beleszólnak atyjuk ügyeibe, hogy segítsék. Akárcsak Thor esetében, ugyanis ő Asgard királya és a két gyermeke, Thena hercegnő is segíti a harctéren, illetve a fia Einar herceg a jelenlegi vihar és hadisten, Asgard trónörököse maga is az Asgardi hadsereg főparancsnok helyettese. És Thor fivére Balder a bátor a hadsereg főparancsnoka. Így remélem megérted barátom, hogy a kérdésem milyen is volt valójában. >
Ő maga is szerette volna azt hinni, hogy nem lesz túl könnyű dolga Hela-nak és a seregeinek, de akkor is nyugtalanító volt, hogy a Midgardon leölt Loki lelke is Helheim-be szállt és ha a holtak úrnője azokat is beveti, akkor Asgardnak és a Kilenc Világnak még annyi esélye sem lenne, mint általában lenne. Leif keserűen nézett a viharóriásra, amikor az ismét kérdezett. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy a Hela által szabott egy éves határidő lejárt és már bármelyik percben támadhatnak. És az egyik unokaöccse még mindig abban a seregben volt, míg a másik Midgardon, ahova újfent száműzték.
< - Valóban sürgős – bólintott. – Hela egy éves határidőt adott, egy éves fegyverszünetet. És ez már lejárt. A háború bármelyik percben kezdődhet, a holtak bármikor támadhatnak. Milyen messze van ide a nemzettségetek területe? – kérdezte és az itt lévő „suhancokat” is, hátha ők jobban tudják, mint Hroar. >

//Hroar-nak még Odin fog rémleni uralkodónak, hiszen Thor csak úgy 500 éve uralkodó//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#55 2010-04-14 21:19:15

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Homlokomat ráncolom a felsorolás miatt.
<-Ymir bajszára, tényleg sok minden történik a világban. Szóval Odin továbbállt, és most a fia, meg az egész família vezeti háborúba a kilenc világot. Höh, azért korában is szólhattak volna... Mármint úgy, hogy ne felejtsem el. A teringettét, itt ülök a Rókarittyentő lábánál, és most kell megtudnom, hogy a klánom, a népem és az egész világom nem csak háborúba készül, de már benne is van. Nincs ez így jól, nincs ez rendben, nagyon nincs. A nemzettségem a legközelebbi településtől két napi járásra van óriás léptekkel, feszített tempóban innen is elérhetjük két nap alatt. Remélem még nem lesz túl késő.>
Ahhoz azért még nem vagyok lyukas agyú, hogy elfelejtsem, hol élünk, és hol vagyok most, még szerencse, hogy feledékenységem előtt is jól ismertem már ezeket a földeket és hegyeket.
<-Ehhez viszont holnap korán kell indulnunk. Nagyon korán. Olyan korán, hogy szinte lefeküdni sincs értelme. Na jó, azért egy szemhunyásnyit pihennünk kell, de a pirkadatot nem várhatjuk meg. Te meg én majd váltva tápláljuk a tüzet, ebből viszünk holnap fáklyát magunkkal, kelleni fog, mert sötétben indulunk. A suhancoknak aludniuk kell, már így is túl fáradtak, de bírniuk kell az utat, mi több, a harcban is szükség lehet rájuk. Jól van, no, jól hát. Kicsit hirtelen jött, de azt hiszem, meg tudjuk csinálni. Meg hát. Hogy ne tudnánk. Na akkor én eldőlök a sihederekkel, ha leég az a nagy rönk, kelts fel, és leváltlak az őrségben, aztán majd keltek mindenkit, ha indulnunk kell. Így jó lesz. Jó hát.>
A papirosomra felfirkantom még, hogy hazamegyünk a háború miatt, a háborúra emlékezni fogok, ha minden igaz. Na meg persze azt is odaírom, hogy Leif, aki felébreszt, a barátom, és nem kell megölnöm. Ez talán elég is lesz, aztán ha neki sincs kifogása, akkor álomra hajtom a fejem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#56 2010-04-15 09:36:59

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel, azért igen régen volt, hogy Odin-t hitték utoljára uralkodónak. Már jócskán eltelt több, mint félezer év azóta, hogy ez történt. Igen, ennyi ideje volt, hogy az „All-father” elhunyt és Leif nem a fia, hanem a mostohafiának, Loki-nak az oldalára állt. Nem bánta meg, igazából az ő ígéretei szebbek és jobbak voltak, illetve jobban ki tudta élni magát ezen az oldalon. Még úgy is, hogy soha sem volt elvetemült, sem pedig gonosz, mint az itt levők nagy része. Csak enm értett egyet Thor-ék idealista hozzáállásával, ennyi volt a különbség.
< - Több mint fél ezer év, hogy Odin Valhalla-ba távozott – mondta Leif. – Nem akarlak megsérteni, de szerintem néhányszor már halhattad, igaz számotokra nem túl lényeges dolog mindez, így nem csoda, ha nem érezted fontosnak, hogy feljegyezd. >
A suhancokra nézett, valószínűleg ők sem kölykök már, igaz Hroar-hoz és Leifhez minden bizonnyal azok, de a férfi biztosra vette, hogy bírnák a menetelést. Lassan kelt fel a tűztől és kapta fel a hátizsákját. Körbenézett, volt fa, így volt hely is, ahol pihenhetett az éjszaka folyamán, majd ha rájut a sor, hogy pihenjen.
< - Rendben van, majd felkeltelek – bólintott. – Addig is kellemes éjszakát >
Kivette a zsákból az egyik takarót, majd azzal ölelte körbe magát és így ült a tűznél, amikor leégett a nagy farönk a biztonság kedvéért az egyik sihedert keltette fel, hogy az ébressze fel Hroar-t, hiszen nem biztos, hogy még megismerné Leif-et és a férfi nem akarta, hogy az óriás agyonüsse első megmozdulásaként.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#57 2010-04-15 13:12:36

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Még Leif elmondja, hogy már fél évzerede elment Odin, akkor valószínűleg tényleg hallottam már párszor. No de mindegy is, mostmár ideje aludni.
Egy siheder ébresztget, viharóriás ő is, nem kell félnem tőle, azt hiszem. Egy idegen asgardi felé mutat. Éjszaka van még, kicsit fáradt is vagyok, kezembe veszem a papírost, amit lefekvéskor íhattam, és néha gyankvóan pillantok a férfire a tűznél.
<-Aha. Aaaaaha. Ühüm. Jó. Jól van. Hm, ez különös. Te lennél akkor minden bizonnyal Leif. És... Háború közeleg. Erre emlékszem. Meglepő, de emlékszem. A Laufey lány mágiája. Hm, no jól van. Jól hát. Melyikünk kezdte az őrködést?>
<-Leif volt az első - válaszolja a fiatal, aki felébresztett.>
<-Vagy úgy, szóval ő kezdte. No jól van, akkor menj most aludni barátom, és te is feküdj vissza. Hm. Höhö, hohó, okos húzás, barátom, okos, felkelteni valakit, aki emlékszik rád. Okos, höööhöhö, hohó, hm, hm, hm.>
Emígyen hümmögök, és dünnyögök, ahogy felkelek, és új rönköt rakok a tűzre, aztán tovább nyammogok, valami régi dal jár a fejemben, de nem emlékszem pontosan, nagyon régen hallottam már. Még csak a dallama van meg, az is csak részletekben, de hogy is volt a szöveg? Áh, ezen fogom törni a fejem egész éjszaka, a teringettét. Csak nem jut eszembe, valami a hegyekkel, és a folyókkal, meg az aranyhajú... De kivel is?
Leég az újabb rönk is, és csak nem jutott szembe még, hogy miként is szól pontosan a dal, már kezd zavarni. Na de most fontosabb dolog is van.
<-ÉÉÉÉÉBRESZTŐ!>
Na jó, talán én sem örülnék, ha így keltenének fel, de semmi kedvem mindenkit egyenként felzargatni.
<-Öt perc múlva indulunk, addig mindenki elvégezheti a dolgát, és összepakolhat, aztán ragadjatok fáklyákat, és nyomás!>
Én is elkezdem összecsomagolni a bundát, amin aludtam, és egy kevés húst, ami estéről maradt, jól jön az még út közben.
<-No eleget aludtál? Mert neked különösen nehéz lesz majd tartani a lépést ekkora lábakkal.>
Nem kéne megsértenem azzal, hogy felajánlom, hogy vállamra veszem. Azt hiszem. Igen, ez egész biztos.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#58 2010-04-15 14:33:23

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

A férfi terve bevált, a viharóriást, akit felkeltett Hroar megismerte és így nem bántotta. Még dicsérettel is illette Leifet ezért a húzásért. Az asgardi elnyomott egy ásítást, végre mehetett aludni ő maga is egy kicsit. Így amíg Hroar felvette a helyét az őrposzton a férfi felmászott az egyik közeli fára és annak az egyik ágára telepedett le úgy, hogy a hátát a törzsnek döntötte. Az íja most is a keze ügyében volt és így nyomta el az álom végül. Hatalmas „ébresztő” üvöltésre riadt fel, a hangtól még a fa is megremegett, amelyiken ült. Így meg kellett kapaszkodnia, hogy ne essen le róla. Végül leugrott és visszaballagott Hroar-hoz, felnézett a viharóriásra és bólintott a kérdésre.
< - Eleget – mondta. – Nem lesz nehéz, hozzá vagyok szokva az erőltetett menethez. Csak ha lehet mindenki előttem haladjon, hogy a letaposott hóban legalább nekem ne keljen utat törnöm magamnak, a nyomaitokban haladva tudom tartani a sebességeteket. >
Ezzel ő maga is kikapott egy kisebb fáklyának megfelelő fadarabot a tűzből és megvárta, hogy az óriások elinduljanak ő pedig futva indult a nyomukban utánuk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#59 2010-04-15 21:13:27

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif kérésére előtte haladok a többi sihederrel, hogy letapossuk a havat, így neki már könnyebb lesz haladni, de azért időnként hátrapillantok, nehogy elveszítsük. Hosszú az út, és nem lassíthatunk, hogy időben odaérjünk - és talán ez az "időben" is túl késő lesz már. Leif szerint a háború bármikor kitörhet, Hela akár épp most is indíthatja seregeit a kilenc világ ellen... De az istennek se jut eszembe, hogy volt az a dal.
Két nappal később van, legalábbis azt írtam a papíromra, hogy már egy napja haladunk a klán táborához. Tábor? Jobban mondva talán egy kisebb falu. Valahol a kettő közt. Ahogy az utolsó lankán ereszkedünk lefelé, hátramegyek Leifhez, és hagyom, hogy a fiatalok vezessenek, innen már nem fognak eltévedni.
<-No, barátom, innen már látszik a tábor. Látod ott azokat a viharfelhőket, amik közelednek? Minden bizonnyal apám, a nagy Grundi dühödött fel, talán korábban kapta meg a hírt, mint ideértünk volna. De persze az is lehet, hogy csak a vacsorája lett túlsózva. Ha odaérünk, hagyd, hogy én beszéljek, az öreg nem szereti az idegeneket. És még valami, ha mégis személyesen akarna veled beszélni, ne bámuld a szemét! No, haladjunk!>
Innen már alig húszperces út az első sátor, hipp-hopp hazaérünk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#60 2010-04-16 10:12:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Néhány órát kellett csak a társaságnak haladnia, amikor kiértek egy kevéssé erdős részre, itt Leif néhány perc türelmet kért és hangosan belefütyült a kihalt tájba. Percekkel később a levegőben egy szárnyas fekete ló tűnt fel és a férfihoz ment. Most igazán örült Leif, hogy a pegazust is magával hozta, így nem lesz nehéz az óriásokkal tartani úgy, hogy ne maradjon le. És valóban így is lett.
Két nappal később még mindig úton voltak és a férfi már igazán kezdte unni a hideg havas tájakat, ment volna legszívesebben már haza Asgardra, ott legalább az idő elviselhető. Lassan a távolban is feltűnt egy hely, így letette a lovat a földre és az óriások nyomában lovagolt tovább. Hroar maga is hátrajött hozzá, hogy tájékoztassa. Valóban látta a viharfelhőket, de hozzá volt szokva, Thor, majd Thena és Einar, nem volt újdonság számára, hogy viharban harcoljon vagy abban éljen. Asgardon túl sok volt a viharmágus, viharisten és istennő, amióta Bestla, Odin anyja a viharóriás feleségül ment Bor-hoz. Azóta a vérvonal őrizte a viharmágiát. Csak arra nem jött rá, hogy Laufey vérvonala a tüzet honnan örökölte... Lokitól, de hogy ő? Ez örök rejtély marad.
< - Köszönöm a figyelmeztetést barátom – biccentett. – Mit gondolsz ezen – asgardi alap – a nyelven szólítsam meg atyádat, vagy a viharóriások sajátján? Nem szeretném megsérteni az ősi istenek a tanúim erre. >
Hroar mellett lovagolt miközben lassanként megközelítették a települést is.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#61 2010-04-19 22:10:59

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

< - Legjobb lesz, ha sehogy se beszélsz, csak fejet hajtasz, és nem nézel rá, amíg ő nem szólít. De ha kérdez, válaszolhatsz a mi nyelvünkön, kellően jól beszéled, hogy ne bosszantsd föl vele. Nincs is annál rosszabb, mint amikor valaki azzal sérti meg őt, hogy kutyavonyításszerű akcentusával próbálja bemocskolni a nyelvünket. >
Na most már aztán igazán elértük a falut, a szélén már köszöntenek is minket, a sihederek futnak is a saját házukhoz, barlangjukhoz, sátrukhoz, ki-ki a sajátjaihoz, én meg bólintgatok a sok integető assznyságnak és barátnak, rokonnak, akik mind megimsernek engem, én viszont csak a felüket tudnám megnevezni. Végül már csak ketten, Leif és én tartunk a legnagyobb sátorhoz.
< - Az ottan az apám, Grundi sátra, sárkányszárnyat használt pányvának, a fogait használta éknek, a gerincét tartórúdnak. Hallottam olyan mesét, hogy ez a sárkány még az okosabbik fajtából volt, de én sokat hallottam apám történetei közül, és ha valóban értelmes lett volna ez a lény, ő maga mesélte volna a legyőzését. Érted, ugye? - Kérdezem mosolyogva, miközben odaérünk a sátorhoz, előtte nagy tömeg van már, nyolc-tíz óriás áll ott körbe, középen tűz lobog. A kör szétnyílik, ahogy megérkezünk, és velünk szemmbe feltűnik a nagy Grundi, apám, amint hevesen gesztikulálva magyaráz valamit. Ahogy észrevesz, elhalgat, és kihúzva magát, fenséges tartásban néz rám. Féltérdre ereszkedem, és remélem Leif is így tesz. >
< - Apám, Ymir négyszázkilencvenhetedik gyermeke, nagy Grundi, eléd járulok én, elsőszülött fiad, Hroar. >
< - SZÓÓÓLJ FIAM! - Az ég is belerendül, ahogy megszólal, tudja, hogy nem egy tál levesért jöttem, ha így járulok elé, és ahogy elnézem, amúgy is fölpaprikázta valami. Mivel szólított, immáron felnézek rá, de féltérden maradok, így kívánja a tisztelet. >
< -Háború. Háború hírét hozta Leif Manderakson a Laufey lánytól, Thorhalla Lokidottirtól. A másik Laufey lány, Hela megtámadja a kilenc világot a holtak seregével. Nincs vesztegetni való idő, bármikor támadhatnak. A segítségünket kérik mihamarabb. >
< - EEEEZ LENNE AZ A LEIF? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#62 2010-04-20 13:00:48

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif továbbra is Hroar mellett léptetett a lován, majd felkacagott, amikor az óriás az akcentusról beszélt. Nem hiába volt az asgardi igen jó kém, hiszen ezen világok minden nyelvét úgy beszélte, mintha a sajátja lett volna.
< - Nincs akcentusom – mosolyodott el gúnyosan a férfi. >
Mindezek ellenére esze ágában sem volt a vezért megsérteni, így inkább ráhagyja majd Hroar-ra, hogy bemutassa és engedjék, hogy megszólaljon. Miközben mentek körbenézett a falun, ahol haladtak. Felkapta a fejét, amikor a viharóriás értelmes sárkányokról kezdett el beszélni. Vutha... de legalább ott van, ahova való. Helheim-ben. Az utolsó ott lett látogatás után már nem érzett szánalmat sem a félvér démon iránt. Oda került, ahova való, bár Leif szíve szerint Nifelheimig üldözte volna, de nem lehetett válogatni. Tagadott mindent, a többiekre, Björnulf-ra és Leif unokaöccsére kente volna azt, amit tett. Együtt tettek, de a másik kettő legalább vállalta, hogy tettüket. Míg az áruló nem. csak egyvalamit bánt, hogy nem élte meg, hogy Thorhalla beszéljen vele, akkor nem úszta volna meg olyan könnyedén, mint Björnulf kezei között.
< - Muspellheim mocska – vicsorodott el Leif. – Ismertem nem egyet közülük, Loki hozta át őket a mi földjeinkre, de mára halottak, mindannyian... az utolsó még úrnőmet szolgálta, de egy éve az ő lelke is Hela-hoz távozott. Áruló férgek... >
Beértek a sátorba, az illemnek megfelelően letérdelt és lehajtotta a fejét a sátorban. Nem nézett fel a hatalmas óriásra, az alig két méteres magasságával pedig elveszett az óriások között. A vezető hangja végig dübörgött a sátorban, de egyelőre nem szólalt meg, végighallgatta a beszélgetést atya és fia között, amikor rá terelődött a szó, még mindig nem szólt, Hroar feladata volt, hogy bemutassa őt a vezetőnek. Majd ha engedélyt kap, csak akkor fog szólni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#63 2010-04-20 17:33:14

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Apám kérdésére Leif felé pillantok, szerencséjére nem néz fel, csak azért, mert a nagy Grundi kimondta a nevét.
< - Ő az. Ő hozta a hírt, aztán velem tartott egészen a Rókarittyentőtől. A háború okáról és részleteiről talán ő mesélhetne neked. >
< - Ugyan, Hela a kilenc világ ellen? Ennyire nem lehet ostoba! - Az egyik óriás a körben közbeszól, nem ismerem az arcát, fiatal lehet, nem is tudom, mit kereshet itt, de ezek után biztos, hogy nem itt a helye. >
< - CSEEEEEEEEEEND LEGYEN, TE EGYÜGYÜ, BALGA, OSTOBA, FELFUVALKODOTT, TEJFELESSZÁJÚ, SEMMIREKELLŐ SIHEDER! ELSŐSZÜLÖTT FIAM AZT MONDJA, HÁBORÚ LESZ, ÉS HA Ő ÍGY EMLÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉKSZIK A HÍRRE, AKKOR NINCS AKI MEGKÉRDŐJELEZHESSE. >
Mielőtt befejzné, az óriás már vagy tízlépést hátrált, és térden állva hunyászkodik, nem csoda, hisz az ég csaknem leszakad, ahogy a nagy Grundi szavai rengenek.
< - BESZÉLJ, LEIF MANDERAKSON! >


Kilépett

Jelentés |
Idézet

#64 2010-04-20 18:48:41

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

A megszokott közjátékok és hatalmi harcnak tűnő játékok itt is jelen voltak. Hiába akarta bármelyik nép letagadni, hogy hova is tartozott, nem tudták volna megtenni. Nem nézett fel, amikor valaki kétségbe vonta, hogy Hela támadni készülne, sajnos ők nem voltak annyira derűlátóak, hogy ezt így gondolják. Minden halott lélek ott volt Hela-nák, és ha a nő nagyon messzire megy, akkor tele volt még Loki lelkekkel, amiket Thorhalla és a többiek öltek le az elmúlt két évben. Az ég mennydörgött felettük, ahogyan a férfi beszélt, nem sandított továbbra sem a fiatal felé, csak akkor nézett fel, amikor Hroar apja megszólította.
< - Köszönöm a szót, nagyvezér – mondta a férfi. – Valóban a közeledő háború miatt kerestem fel fiadat, téged és nemzettségedet. Jotunheim urának, Utgard-Loki-nak a parancsát hozom, miszerint fel kell készülnötök a háborúra, ami hamarosan kitörik. Hogy készen legyetek a csatára, ha uratok hívja nemzettségedet Hela ellen. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#65 2010-04-22 10:13:54

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leif nem sokat beszél mellé szerencséjére, apám nem szereti a felesleges fecsegést.
< -ÚÚÚÚGY VAN HÁT. HA UTGARD-LOKI HÁBORÚBA SZÓLÍTJA FIAIMAT, ÚGY MINDEN FATTYAM EGYESÜL KEZEM ALATT, ELTIPORJUK AZ ELLENSÉGET, VAGY DICSŐN HALUNK. ANNYIT MONDJ MÉG CSAK, HOVÁ MENJÜNK, MERRE KÜLD MINKET VEZÉRÜNK, HOL ÜTKÖZÜNK MEG VELÜK? >
A kérdés jogosnak mondható, bár kétlem, hogy Leif tudná rá a választ, de azt hiszem, Utgard-Loki összehívja majd a csapatokat, hogy aztán egy központi helyrőlküldhesse őket a frontokra. Mégis hallgatok, hátha Leif már konkrét utasítással érkezett, és különben sem engem kérdezett apám. A mennydörgés pár másodperc múlva alább is hagy, így már nem csak a nag Grundi szavai hallatszanak, hanem Leif válaszát is ki lehet venni. Közben apám arcát fürkészem, vajon ő melyik kimenetelt látja valószínűbbnek, a dicső halált, vagy Hela eltiprását. Bizony nagy problémát jelent, hogy minden halottunk visszatér az ellenség oldalán, és újból meg kell ölni. Nem lesz egy könnyű háború, és akkor még szó sem volt arról, mit fog összeármánykodni a két Laufey lány. Möh, ez a baj a mai háborúkkal.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#66 2010-04-22 16:13:02

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

A férfi türelmesen várt, amíg a viharóriások helyi vezére mérlegeli és megemészti a helyzetet és eldönti magában, hogy mit is fog mondani. Egy pillanatra nézett csak fel, amikor Grundi belekezdett a beszédébe. Már csak egy igen kellemes kérdés maradt hátra, ha ő ezt tudta volna. Nem volt küldönc különösebben, így ezt sem kötötték az orrára. Vagy attól igazából jobban tartott, hogy még senki sem tudta erre a kérdésre a választ. Hiszen egyelőre senki sem tudta, hogy Hela merre szándékozik támadni, ki lesz az első célpontja? Könnyen legyőzhető helyek, vagy pedig egyből Asgard? A mennydörgés még hangos volt, így a férfi is hallgatott, amíg az elül a vezető szavai után, mert amilyen hangos volt az a szavait minden bizonnyal elnyomná. Így ahogyan a mennydörgés elcsendesedett szólalt meg a férfi újra.
< - Egyelőre nincsenek konkrét parancsai Utgard-Lokinak nagyuram – mondta kimérten. – Még nem tudni, hogy merre fogunk összecsapni Hela seregeivel. Csupán annyi parancs érkezett, hogy minden törzsnek, akit el tudtok érni, hogy készüljenek a háborúra, mert hamarosan kitör. Senkit se érjen váratlanul és fel tudjatok készülni erre. Minden erőnkre és összefogásra szükség lesz a holtak ellen. Ennyi az üzenet nagyuram. Esetleg kívánsz még valamit tudni? >
Ismét lehajtotta a fejét és a földre nézte, várta, hogy mit is mond neki mindezek után még Grundi.

//A 4000. reagom.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#67 2010-04-23 13:07:32

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Ahogy gondoltam, Leif sem tudja, hol lesz az első csata, szóval egyelőre csak készültségbe kell állnunk. Mi sem egyszerűbb. Grundi egy ideig még töpreng, aztán hátat fordít a körnek, és távozik sátrába. Várok egy ideig még, akárcsak a kör töbi tagja, aztán fordulok csak Leifhez.
< -A nagy Grundi azt mondja, Utgard-Loki parancsát átvette, és megértette, nincs több kérdése, és hogy maradhatsz, amíg jónak látod. >
Ami azt illeti nem mondta ezt, de nem szegült ellen a parancsnak, nem tett fel több kérdést, és nem búcsúzott el Leiftől, ezek afféle gesztusok apámnál.
<-Az én sátram tágas, elférsz benne te is éjszakára. Azt ajánlom, ma este ne indulj el, pláne ne a szárnyas lovadon, olyan vihar fog itt tombolni, amilyet ritkán lát Jotunheim égboltja. Meg is ünnepeljük a háborút az este lakomával, aztán holnap fegyverbe állunk, az őrszemeinket a közeli hegycsúcsokra küldjük, és a jelzőtűzhöz is váltást küldünk. Ragor - fordulok az egyik óriáshoz a körben -, vidd szét a hírt! Gyere, barátom - mondom Leifnek -, az este előtt még kipihenhetjük az utazás fáradalmait. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#68 2010-04-23 15:09:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Grundi már nem szólt hozzá semmit, csak megfordult és otthagyta őket, elindult a saját sátra felé. Leif még nem mozdult, és nem kelt fel mindaddig, amíg Grundi be nem ért a szálláshelyére és a bőr vissza nem libbent a helyére. Ekkor tápászkodott csak fel és nézett az akkor megszólaló Hroar-ra. A férfi megcsóválta a fejét, tudta, hogy nem mondott semmi ilyesmit, sőt valószínűleg még a sodrából is kihozta a viharóriást. De azt nem hitte, hogy nemet mer majd mondani Utgard-Loki-nak. Bár lehet, hogy úgy gondolta, ahogyan Hroar mondta, nem ismerte az „uralkodót”
< - Köszönöm a felajánlást – válaszolta. – És élnék is vele. Nem ártana egy kicsit kinyújtóztatni a végtagjaimat mielőtt visszaindulok Asgardra. >
A férfi felnevetett, a viharóriások ünnepséget tartanak és soha sem látott vihar lesz Jotunheim-ben. Nem tudott csodálkozni ezen. Azonban aggódott, hogy ennek lehet, hogy nem lesz jó vége így. De tényleg maradnia kellett, a pegazusnak is pihennie kellett, hiszen nem valószínű, hogy igen sokat repült a közelmúltban. Odalépett a lóhoz és a kantárnál fogva vezette abba az irányba, amerre Hroar ment.
< - Nem korai ünnepelni még? – érdeklődött. – Ha kérhetem hajnalban, ha felébredsz és nem ismersz meg, azért agyon ne sújts. Ez remélem nem túl nagy kérés – vigyorodott el. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#69 2010-04-23 15:58:38

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Meg is indulok a sátram felé, különféle nagytermetű állatok csontjaiból és bőréből van felhúzva, nem olyan tekintélyt parancsoló, mint Grundié, de nem is szeretem a felhajtást, és legalább tágas, elfér benne a tábortűz, két alvó óriás, és a holmim.
< - Grundi fattyai minden háború előtt ünnepet ülnek, hogy Ymirnek ajánlhassák halálukat és vérüket, ha elesnének a csatában, és dicsőségüket, ha megnyerik azt. Apám ilyenkor a sátrában szokott maradni, és siratja az elmúlt csatákban elhullott fiait. Ha Hela valóban az elesett óriásokat hozza csatába, gyűlöletesebb lesz ez a harc minden korábbinál, és az a nagy Grundi is tudja. Gyásza miatt könnyezni fog Jotunheim égboltja, a vihar éjszakája lesz a mai. Ősi hagyomány ez már, ezer és ezer éve mindig így történt. >
Ahogy belemerülve a mesélésbe megérkezünk a sátorhoz, észre sem vettem, hogy odabenntről füst száll fel, és látom, az egyik fiam már tüzet rakott, hogy megmelegedhessünk. Mikor ő is észrevesz minket, intek fejemmel, hogy jöjjön ki.
< - A lovat bízd csak rá, kap ételt és meleg fekhelyet az is, barátom - ha Leif nem ellenkezik, a gyerek elviszi a lovat, mi pedig beljebb megyünk a sátorba. >
< - Ááááh, látod, milyen jó meleg van itt, rakok még a tűzre. Mézsörrel kínálhatlak, ha adsz egy kulacsot, amit megtöltök, mert a mi butykosainkban és kupáinkban még fürödhetnél is. Foglalj helyet! >
A sátorban minden úgy van, ahogy hagytam, a hordó, a ládám, a meleg bundaágyam, szép rend van, ezt szeretem. Lerakom Rengetőt, aztán rakok még a tűzre, és kiszolgálom vendégemet.
< - Ó és egy cseppet se aggódj, aki a sátramban ébred, az csak a barátom lehet, nem fog bajod esni reggel - mondom jót rötyögve a reggeli csetepaté gondolatán. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#70 2010-04-23 17:31:56

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Lehet, hogy nem háborúztak olyan sokat, mint ők, mert akkor szinte folyamatosan ünnepelhették volna az elkövetkező harcokat. Igaz, amióta Leif az eszét tudta egyik háború érte a másikat, éppen ezért nem értette meg, hogy a fivére miért is nem tanította meg a két fiának a háború művészetét. Azt soha sem látta kifogásnak, hogy túl fiatalok, már mind a ketten nagykorúnak minősültek. Míg ők, alig kezdtek járni, de már íjat és kardot kaptak a kezükbe. Az egyik száműzve van, a másik száműzetésben halt meg és Hela csatlósa lett. Meg tudta végül is érteni a viharok népét, ha távozni kell, akkor legalább egyszer előtte töltse úgy az óriás az idejét, ahogyan ő akarja.
< - Tudom, hogy az lesz – mondta a férfi keserűen. – És szeretném azt hinni, hogy az elmúlt egy esztendő alatt mindent megtettünk, hogy az embereink ne roppanjanak össze annak a súlya alatt, ami most következik. >
Mikor megérkeztek a sátorhoz átadta a lovat a fiatal viharóriásnak, hogy az gondoskodjon róla, csak előtte még levette róla a saját csomagját, némi szárított élelem, kulacs, melegebb takarók. Ahogyan beért megkönnyebbült, hogy meleg volt, lehet, hogy elviselte a hideget, de nem örült neki különösebben. Mikor Hroar mézsörrel kínálta átadta a kulacsát, hogy azt meg tudja tölteni a férfi, közben lepakolta a felszerelését és ő maga is leült.
< - A mézsört megköszönöm, jól fog esni. Ezt mondod annak is, aki esetlegesen megpróbálja átmetszeni a torkodat miközben éjszaka alszol? – kérdezte a férfi kissé gunyorosan. – Családod van? Nem a rokonokra értem, hanem asszonyra, esetleg asszonyokra, utódokra...>

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#71 2010-04-24 09:52:17

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A tűz sokáig fog égni, és jó meleget ad, a mézsör pedig felfrissít, én is egy kupába töltök, és nagyot kortyolok belőle, aztán leheveredek a tűz mellé. Ezt a torokelmetszős dolgot nem teljesen értem, de nem vetem a szemére, inkább csak jót mosolygok rajta. Aztán a családomról kérdez.
< - Mi nem szoktunk olyasmi családokban élni, mint ti, asgardiak, mifelénk az asszony addig a miénk, míg a gyerekünket várja, aztán szabad óriás, úgy él, a hogy szeretne, azzal hál, akivel szeretne. Mivel egy közösségben élünk, a gyerekeket is közösen gondozzuk, mindenki arra tanítja meg, amiben ő a legjobb. Persze a gyerek a szüleikkel töltik a legtöbb idejüket. Nekem ki tudja, hány asszonyom volt már, nehéz számon tartani, hisz az utóbbi tizenhárom évszázadra nem nagyon emlékszem. Korábbról van pár suhancom, de ők már egész idősek, a saját sátrukban, a saját sarjaikkal élnek. Akit az előbb láttál, az egyik fiatal fiam. Nem emlékszem rá, nem tudom a nevét sem, de jól látszik rajta. Minden gyerekemet egyből felismerem, jó szemem van hozzá, mindegyikben van valami, ami miatt tudom, hogy hasonlít rám. Na és neked? Van kiért harcolnod? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#72 2010-04-24 10:42:55

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Miközben hallgatta a viharóriás mesélését kényelmesen elhelyezkedett. Törökülésben ült le és a hátizsákjának dőlt. Végül is kiderült, hogy ők jobban egy családban élnek, mint a többi nép. Igaz nem feltétlenül van meg a megszokott szülő-gyermek kapcsolat, hiszen a teljes törzs él együtt, így az egész egy nagy család. Míg odahaza Asgardon a gyermekek legalább száz éves korukig otthon élnek, hiszen csak ezen túl számítanak nagykorúnak a társadalom szemében. Ők az Asgardok igen sokáig tartanak csak szeretőket házasság nélkül és, társadalmi különbségek. Vett egy mély levegőt, amikor Hroar az ő családjára kérdezett rá. A fivére, annak a két asszonya, és a saját felesége... az unokaöccsök kiestek a korábban említett okokból és ott volt még... Thorhalla. Ennyi. Mást nem tudott felsorolni, hacsak a még meg nem született gyermeke, akivel Mylene várandós volt.
< - Nincsenek sokan – mondta. – A királynőm, az asszonyom, fivérem és az ő két asszonya, vagyis az egyik csak néhai, a másik a felesége. Volt... van még két unokaöcsém... mindkettőt száműzték Midgardra. Az egyik a száműzetés alatt meghalt, most ő Hela egyik embere... a másik pedig még mindig odalent van. Hiába támogatja Asgard trónörököse. De ezekkel nem szabad foglalkozni, ebben a háborúban főleg nem. Nem a családunkért harcolunk most, nem a szeretteinkért, hanem mindenkiért, hogy újra láthassa a Kilenc világ a napfelkeltét. Bízom benne, hogy a gyermekem egy boldogabb jelenbe születik meg és mindkét világ megmarad, ahonnan származik, mind Asgard, mint Alfheim... Alfheim... az elfek szenvedték a legnagyobb veszteségeket egy éve, az ál-Thor szinte teljesen szétverte a hadseregüket. Ők nem kifejezetten harcos nép és ők vannak Svartalfheim-mel a legközelebb Helheim-hez és Nilfheimhez. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#73 2010-04-26 21:22:52

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Leifnek nincs akkora törzse, mint nekünk, jobban mondva nem törzsben, hanem afféle szűk családban él, ahogy az asgardok általában, de a születendő gyerek tudom mekkora felelősség náluk, egy apa ott többet jelent, mint nálunk, és pont ilyen vészterhes időkben. Érdekes érzés, hogy egyetlen dologra fogok emlékezni ezekből az évszázadokból, hogy a Laufey lány hadba hívott, és ádáz háborút kellett vívnom. Majd meg kell kérnem a háború végén, hogy vagy tötlje ezt ki, vagy égesse a fejembe azt is, hoy a háború véget ért. Höh, én naív, már előre iszom a medve bőrére, hogy a háború végén még élni fogok.
< - Ne aggódj a gyereked miatt, jó apja leszel, és ebben a világban fog felnőni. nem hagyjuk, hogy a kilenc világ elpuszutljon, előbb kel fel Jörmungand, és falja fel Helát, minthogy az elfoglalhassa a földünket. >
Erről az Ál-Thoros dologról nem hallottam még, vagy legalábbis nem emlékszem rá, de nem is nagyon firtatom, holnapra úgysem emlékeznék rá.
< - Pihenjünk most egy kicsit, nem sokára kezdődik az ünnep, aztán holnap megkezdődik a fegyverkezés, és követeket küldünk a közeli klánokhoz. Össze kell gyűlnünk majd, azt hiszem, hogy kiötöljük a védelmet, bár nem hiszem, hogy erre a feladatra engem választanának ki. Mindenesetre sok lesz a munka itt a faluban is. Hunyj nyugodtan egyet, felkeltelek, ha itt az ideje. >
Én ezzel előveszem a papírosomat, és felfirkantom rá, hogy a törzsnél vagyok, a háborút megbeszéltem apámmal, megültük az ünnepet, a sátramban lévő asgard pedig Leif Manderakson, a barátom. Aztán a papírost a ládára teszem, én pedig leheveredek a bundával terítetett földre, időnként kortyolgatom a sört, és pihenek, hogy az esti ünnepre ne legyek túl fáradt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#74 2010-04-27 08:35:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

A férfi halványan mosolyodott el a bíztatás után, ő maga is bízott abban, hogy ez tényleg így lesz és nem lesz semmilyen gondjuk. Csak a háborút kell túlélni.. nem ezúttal még az is kérdéses volt, hogy utána milyen világ lesz. Döbbenten nézett Leif a viharóriásra és kis híján az italát is félrenyelte, amit ebben a pillanatban nyelt le. Köhögve nézett fel, ez a mondat igazán nem volt kellemes. Úgy tűnt, hogy Hroar arra sem emlékezett, hogy a Világkígyó nem is olyan régen ébren volt. Sőt Leif ellene esett el akkoriban.
< - Alig két éve ébren volt, ezt ne emlegessük, miatta haltam meg a kis Ragnarök idején – mondta. – És, hogy felfalja-e a húgát? Van Loki lelke a nőnek ahhoz, hogy parancsolhasson a legidősebb fivérének... >
Igen, már korábban is felmerült mind benne, mind pedig a királynőjében, hogy mi van, ha Hela ehhez folyamodik. De bíztak benne Amora-val és Skurge-l, hogy nem fog sor kerülni rá. biccentett arra, hogy pihenjenek, ráfért ez. Aztán majd hamarosan haza is kellett, hogy ők maguk is folytathassák a felkészülést a háborúban. Megigazított a táskáját és arra hajtotta le a fejét, némi bundát terített magára takaró gyanánt. Az íja most is a keze ügyében volt, és amíg Hroar az írással volt elfoglalva a férfit lassan elnyomta az álom, hosszú napok után először nem a szabad ég alatt, hanem rendes körülmények között.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#75 2010-06-29 23:23:02

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A fagyos szél északra, Asgard felé fúj. A hómezőn két oldal sorakoznak a seregek. Csak a süvítő szél hangja hallatszik. A hóba lépve bokáig süllyed az ember lába mielőtt az alatta megfagyott hóig érne. A szélben kósza fehér pelyhek cikáznak át a seregeken. Hel serege új területen készül háborúzni.

"Hó és fagy, itt semmi sem él meg. Itt csak Halál van."

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:51

#76 2010-06-30 15:49:31

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

A óriások izgatottan és dühösen várják Hela seregeit a vár előtt, hogy porrá zúzzák őket. Egyenlőre azonban csak a várakozás maradt. A jégsárkány néha-néha elüvölti magát, de egyenlőre ő is csak a vár mögött fekszik, páncélban, harcra készen. Többen is a távolba merednek, figyelve mikor bukkan fel a várt sereg.

1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#77 2010-07-01 03:17:11

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Egy győztes csata után, egy újabb következik, bár most kérdéses, hogy az ellenség erői nehezítik e jobban a győzelemhez vezető utat, vagy az időjárás. Havas táj, melyen jobb lépésben közlekedni, s ráadásul még a mancsom is eléggé elsüllyed eme hóban, ahogy a társamé is. A könnyebb haladás érdekében a hátamon hozom az íjászt, míg a társam a holtidézőt, s mikor megérkezünk, akkor a holtidéző, máris neki áll, hogy egy pár csontvázat idézzen, míg az íjász kényelmesen ücsörög rajtam, s vár. Nem is tehetünk mást, hiszen, most más taktika kell, mert az ellenség nem bújik el, s minden bizonnyal hamar támadásba is lendülnek. Hamarosan kiderül, hogy kinek kedvez eme terep, de most jobb lenne, összehangoltabban harcolni.
Az ellenség táborában is hallható, hogy van sárkány, s itt is talán elegen leszünk, hogy az ellenség sorai gyorsan megfogyatkozzanak.

Sárkány (jobb szemére megvakult) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként) - hátasra való vért
Íjász
Holtidéző

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#78 2010-07-01 15:13:49

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

A csapat ismét felsorakozott egy kis bővülés után. De a helyszín és az ellenfél változott. Most óriások ellen harcolunk és valószínű ez nehezebb csata lesz, mint a törékeny elfek elleni. A két lovag között a sárkány ált fel a hómező egyik felén. A sárkányon ül a holtidéző akár egy hadvezér és egy íjász. A többi íjász és a csont katonák a lovagok mögött állnak fele-fele arányban mind a kettő mögött. A másik csapat idézőjével párhuzamosan ezen a sárkányon ülő is lekeni a szokásos kézmozdulatokat, hogy újabb katonákat hozzon az élő világba, amit most a halottak készülnek uralmuk alá hajtani.

7 íjász
Sárkány
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
4 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#79 2010-07-01 18:18:09

Svarog
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2008-08-20
Üzenetek: 342
E-mail PM

Re: Jotunheim

A fekete köpenybe burkolt holtidéző rosszkedvüen néz az őt védő négy harcosra. A csapat vezetője megtörli a kardját, amelyet hamarosan óriások vére fog majd bepiszkolni. Köpött egyet, a nyálcsómó szinte jéggé fagyva ért földet a hóba.
< - Átkos Óriások. Átkos Jötunok, visszaküldjük őt az átkos urukhoz! - ordította. >
A holtidéző mellé lép, és csak ennyit mond.
< - Remélem vajákos érted a dolgod! >
A holtidéző megteszi a mozdulatokat, mire három csontkatona lép meg eléjük, majd csatlakozik a többi hasonló katonához.
< - Többet is idézek, csak tartsatok ki - sziszegi a holtidéző. A lándzsások előre lépnek, majd előre hegyezik a fegyverüket, hogy visszatartsák a jötünokat. A két kardos pedig a holtidéző oldalára lép, hogy megvédjék. >
<- Remélem a sárkány, mint a pokolra küldik ezeket az ÁLLATOKAT! - ordítja az óriások felé a katonák vezére. >

4 harcos /2 kardos, két lándzsás/ 4 kredit
Holtidéző 4 kredit
3 csontváz harcos


Szerk: Asgardi beszédnél kéretik a < > nem lehagyni a beszédről, mert különben angol lenne, és az igen furcsa, köszi Smile Nefi

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#80 2010-07-01 18:43:22

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A két sereg felsorakozott.

Vutha:
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz
Svarog:
+ 3 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#81 2010-07-01 18:55:41

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az egyik jégóriás hirtelen eget rengetően elordítja magát, ahogy megpillantja a közeledő sereget.
<-Itt vannak a mocskos kutyák! Szaggassuk darabokra őket!-
Üvölti, mire többen is csatlakoznak hozzá. A katapulthoz lép, és elkezdi előkészíteni, hogy azonnal tüzelhessen, ha az élőholtak közelebb jönnek.

Katapult, a váron+robbanószer 6+3 kr
Jégóriás+dobbantás4+2 kr

//Rem. vár az áll, attól hogy Tao most még nem tud írni, mert elég röhejesen nézne ki a levegőben lebegő katapult Very Happy//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#82 2010-07-02 07:04:16

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

Geitla és Ornir, az óriás testvérpár harsogva, szitkozódva csatlakozik be az üvöltésbe, amitől Jotunheim levegője megremeg. A két óriás a hatalmas jégfal két különböző pontján áll, egyenlő távolságra a kaputól. Mindkettejük mellett ott pihen egy-egy nagy rakás kőhalom, tele katapultba való szikladarabokkal. Ornir megszívja orrát, és a kötést a bal szeméről a jobbra csúsztatja, demonstrálva, hogy ő is pont annyira vak, mint amennyire elf. Dárdáját leveszi a válláról, és beleállítja maga mellé a jégbe. Rápillant a katapultra, majd tekintetével nővéréjét keresi, aki láthatóan ugyanannyira nem érti mit keres egy ilyen baromi bonyolult szerkezet a vár falán, amikor ott van a két erős kezük, amivel meg lehet fogni és jó messzire el lehet hajítani a sziklákat.
Miután Geitla összenézett öccsével, a tenyerébe köpött, és lehajolt egy kőért. Örült annak a fa tákolmánynak. Legalább nem neki kell azzal a midgardi robbanó szutykokkal foglalkozni. Majd belehal valaki más. Bár a vörös hajú asszony nem volt Asgard legszebbje, és az istenivadékok között leginkább az „Ősi Istenek lábára, mekkora!” és az „elmegy” kategória közé esett, fajtájában egészen szépnek számított. Bár senki nem mondta, hogy az óriásoknak van szépérzékük.
Most már mind a két óriás kezében ott figyel a szikla, és szemükkel egy parancsnokot keresnek tanácstalanul, és reménykednek, hogy minél több csont lehet ma az asztalukon. És míg az óriások készülődnek vala, én elmenék dolgozni vala, és hétvégén nem levék.

Óriás
Óriás + dárda

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#83 2010-07-02 16:13:01

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriások közül többen is csatlakoznak az ordításhoz, ahogy megpillantják az élőholt sereget, de egyenlőre nem támadnak. A sárkányt csendre intik, akinek ez nem tetszik túlságosan de, teljesíti a parancsot. Ha majd eljön az ő ideje, akkor fog támadni. A óriások elhelyezkednek a várfalakon, előkészítve a fegyvereiket és a mágiájukat a harcra.

1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#84 2010-07-02 20:35:51

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Jotunheim

Eirik épp egy nagyobb hó buckamellet állt éppen kezében a mágikus íjával. A Hel seregei előtt nem sokkal, nem messze attól a helytől, ahol valószínűleg először, összefog csapni a két fél, várta, hogy elkezdődjön a csata, és mikor eljön az alkalmas pillanat, akkor ő is beszálljon segíteni az orjások ellen vagy, hogy belopóddzon a várba, bár ez elégé nehéz feladatnak tűnt. A felszerelésének hála, bele olvad a környezetébe, így míg nem támad addig az ellenség se fogja látni őt. Legalábbis remélhetőleg.

Egy lopakodó elf + mágikus fegyver: 6 kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#85 2010-07-03 17:30:35

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Egyik sereg sem mozdul még és nem is teljesek soraink, így az idéző csak újra praktikáihoz nyúl és újabb nyolc katonát idéz a sárkánya köré. Ami már dühösen fújtat a hómező túl oldalán lévő vár felé, amire az idéző megsimogatja a nyakát nyugtatólag, felhúzott orral kémleli közben ő is az ellenfelét. Az íjászok ujjaikkal már az enyhén feszített húron játszanak, míg a lovagok egységes ütemet ütnek fegyvereikkel a jeges földön. A csontkatonák meg csak izegnek-mozognak, alig bírnak egyhelyben rostokolni, várják már a kezdetet jelző parancsot.

7 íjász
Sárkány
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
12 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#86 2010-07-04 02:29:44

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Végig nézek Hel seregén, majd az ellenséges erők azon részét, amit láthatunk, s mély levegőt veszek. Szám szóra nyílik, de élők számára hallható hang nem hagy el, csak olyan, amit a holtak hallanak.
|- Senkinek se kegyelmezzetek... nem ejtünk foglyokat, s ne kíméljétek őket... ők se fognak minket -| ezután a másik sárkányokra nézek, majd a holtidézőkre, akik növelik seregünk méretét. A társam hátán ülő is újabb idézésbe kezd, amint az előzővel végzett, s két csontváz áll köztem, s a másik sárkány közt.
< - Az ő idejük fogytán van... - > a hátamra pillantok a megszólaló íjászra, majd csak bólintok, s egy mély levegővétel után hangos, vérfagyasztó üvöltés tőr fel belőlem, melyhez a társam is csatlakozik, s remélhetően, majd a másik sárkány is ugyan így fog tenni. Nem tudom, hogy lesz e eredménye, de majd kiderül. Veszteni nem vesztünk semmit, s még lőtávolban se vagyunk.

Sárkány (jobb szemére megvakult) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként) - hátasra való vért
Íjász
Holtidéző
Csontváz 2

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#87 2010-07-05 15:46:04

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A két sereg felsorakozik.

/a kastély áll és a nem írók serege is itt van Smile/

Vutha:
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#88 2010-07-05 16:41:01

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Azt mondják vesztettünk, mondjuk nem emlékszem. De különben is, ha még élek, nem lehetett olyan nagy az a vereség. Talán inkább taktikai visszavonulás. Nem tudom, hogyan lehetett, de az biztos, hogy most erre jönnek tovább. Ideje odacsapni. Kastélyom a sziklás hegyoldalba épült, a felfelé vezető út nem asgardinak való vidék. Sárkány, óriások, mind felsorakoznak, és készülnek a csatára. Mogorván, karba tett kézzel állok a roppant várfalon, mellettem viharóriások, a Grundison klán nem is oly ifjú tagjai, barátaim és testvéreim egyben.
<-Üdvözöljük őket Jotunheimben!>
A barátom óriási jeges hóvihar előidézésébe kezd, hurrikán és jégeső, hómezőket szaggató zivatar, holt legyen a talpán, aki állja a havat, mely hamarosan mindenkit beborít majd. Másik oldalamra pillantok, mikor sárkányüvöltés hangzik fel, biccentek, és pillanatokon belül az üvöltést mennydörgés követi - de mind jól tudjuk, hogy a mennydörgés előtt villám is van, mely most egyenesen a sárkány felé csap. Ezek ott azt hiszik, Helatól kell félniük, hogy a túlvilág a vég. Jotunheim lesz az ő pokluk.

Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver
Rengető 50

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#89 2010-07-06 02:42:22

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Az idő kezd rosszabbra fordulni, de ismerős alakot látok meg a várfalon a távolban, s üvöltésem abbamard, mikor kicsit hátrálok, hogy készüljek megfordulni a seregen végig nézni, s ahol voltam villám csap. Üvöltésem hangos vad röhögés váltja fel, mely pokolibb hála a mennydörgésnek, s miután elül az a zaj, teli torokból hangosan üvöltöm a szavaim.
< - Nézzétek a nagy óriást, ki büszkélkedhet azzal, hogy legyőzött, egy gyáva férget, ki csatában egyszer se harcolt, csak a vaksága volt, mert elhitte, hogy valaki! Nézzétek, ahogy erősnek hiszi magát, az ki gyáván elmenekült, míg társai a vérüket és életüket adták hősiesen Svartalfheim kastélyánál! Lássuk, hogy honát, s a földet, ahonnét származik, olyan könnyen adja e fel, mint ahogy feladta mások szülőföldjét! Holtak serege! Készüljetek! - > Szavaim közben a kastély felé visszafordulok, s kihúzom magam. Miközben újabb csontvázakkal nő a seregünk, s a holtidéző még újabbakat idéz. A vihar nehézség, főleg az ilyen hóvihar, ha épp repülni akarunk, de egyenlőre szó sincs ilyesmiről.
< - Néhány csontváz előre... lássuk, hogy mire képesek - > mondom csendesen, mire két csontváz megindul előre a kastély felé. Az érdekel, hogy mikor támadnak rájuk.

Sárkány (jobb szemére megvakult) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként) - hátasra való vért
Íjász
Holtidéző
Csontváz 4

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#90 2010-07-06 13:29:03

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az ellenség megérkezett, az óriás a katapult mellett pedig serényen munkához lát. sokan kiröhögték és gúnyolódtak rajta amiért katapultot kezelte, többen ugyanis úgy vélték semmi szükség rá. Nos miután kicsit beverte az arcukat, csendben maradtak. Most pedig előkészíti a katapultot, megpakolja robbanószerrel és szikla darabokkal, amiket a robbanás majd szét vet, felforrósít és így szaggatja majd szét a rothadó hullákat. Egyenlőre azonban kivár, a vihar csak eltérítené a lövedéket és a közeledő csontvázakra nem pazarolja el a robbanószert.

Katapult, a váron+robbanószer 6+3 kr
Jégóriás+dobbantás4+2 kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#91 2010-07-06 14:41:22

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

A jégsárkány továbbra is csendben várakozik, most ebben a viharban amúgy is képtelen lenne felszállni. Izgatottan kaparja maga alatt a jeget és a havat. Az egyik viharóriás csatlakozik az első támadáshoz, és egy villámot idéz, megpróbálja eltalálni az egyik holtidézőt, míg a többi az előre bekészített, köveket markolják fel, megfeszítik az izmaikat és a csontvázakat célozzák meg. Mivel azok közelednek, így a vihar szélére kerülnek, a köveket valószínű nem fogja eltéríteni a fagyos szél.

1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#92 2010-07-07 13:28:18

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

A mi seregünk gyarapodik csak és egy ideig azt hiheti az idéző, hogy ez a csata se fog elkezdődni egyhamar vagy esetleg, hogy az óriások végelgyengülésben hullanak el. De aztán az óriások lendülnek bele a támadásba, bár ők azért harciasak mint az elfek. Valahogy most nem is olyan biztosnak a győzelem. Nagy hatalommal bírnak az itt felsorakozott óriások. Az idéző azért a harc kezdete ellenére ismét megidézi a szokásos csapatot a holtak birodalmából, amíg azok másznak Vuthára tekint.
< - Mien hadi tervet követünk nagyuram? - > Egyenlőre nem válik ki az idéző alatti csapat a seregből, itt nem lennne olyan könnyű dolga, mint az előző harc alatt. Még ha bővült is a serege.


7 íjász
Sárkány
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
20 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#93 2010-07-07 15:57:55

Svarog
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2008-08-20
Üzenetek: 342
E-mail PM

Re: Jotunheim

<Na mi van, megvárjuk, hogy ezek az állatok maguktól megdogoljenek?> - ordítja a csapat vezére.
Ekkor az óriások támadásba lendülnek. Köveket dobálnak. A kis csapat előre látóan hátrahúzodik. A halott idéző még 3 csontvázat idéz meg.
<Jó terv> morogja, majd előre lép. Úgy tervezi, hogy amíg az óriások a csontvázakkal vannak elfoglalva, addig ők négyen belopakodnak a kastélyba, és kinyitják a kaput a támadóseregnek.
Hella úrnő hihetlen jutalomba fogja őket részesíteni, ha győznek...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#94 2010-07-08 18:16:16

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Jotunheim

Bár a vihar elégé kellemetlen és egy kicsit lassítja is Eirik-t, mégis tökéletes álca ez számára. Az orjások megindították az első támadásukat az által, hogy köveket kezdtek el hajingálni az ellenfelek felé. Szerencsére Eirik sokkal közelebb volt a kastélyhoz mint Hel csapatai, és nem is volt a közvetlenül tűzvonalban, plusz a vihar és az ruházata is tökéletes álcát tudott neki adni, így elég kicsi volt az esélye, hogy egy kósza szikla eltalálja. Ettől függetlenül folyamatosan kémlelte az eget, hogy ha netán még is lebukna valahogy, ne hogy eltalálja valami. Elindult hát, hogy keressen egy őrizetlen bejáratott a kastélyon, hogy aztán bent minél nagyobb kárt tehessen odabent.

Lopakodó elf + mágikus fegyver 6kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#95 2010-07-09 13:34:51

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriások vihart idéznek és az tombolni kezd, de mind a holtak mind az óriások jól állják azt. A villám becsap, de már késő és Vutha az égbe emelkedett. Parancsára két csontváz indul meg, akiket Tyler óriásai szikladarabokkal söpörnek el. Svarog csapata /Svarog pontosabb leírást! Kardos vagy lándzsás vezeti a 3 csontvázat? Mindig legyen meg alul a felsorolás az egységeidről!/ félútig jutnak a mező szélén a vihar jól elfedte őket és az óriások inkább Vuthával és seregével törődtek. Steven lopakodója támadásig láthatatlan szóval könnyedén jutott el lő távig a palotához.

Vutha:
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz
Svarog:
+ 3 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#96 2010-07-09 15:17:36

Svarog
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2008-08-20
Üzenetek: 342
E-mail PM

Re: Jotunheim

A vezér akinek az oldalán kard van tovább vezeti a három katonából álló csapatát a Jotunok kastélya felé. A vihar jótékonyan elfedi őket a Jötünok elől.
Tovább folytatják odáig az utjukat, és ha sikerül, akkor felmásznak az oldalán.

4 harcos /2 kardos, két lándzsás/ 4 kredit
Holtidéző 4 kredit
6 csontváz harcos

Utoljára szerkesztette Svarog (2010-07-09 15:18:39)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#97 2010-07-10 12:28:16

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriások még mindig köveket hajigálnak a közeledőkre, de most már a felszálló sárkányokat is célba veszik. A hírükkel ellentétben nem annyira hülyék, mint az hiszik egyesek. A dobásokkal próbálják a katapult elé, vagy legalább annak a lőtávolságába kergetni. Míg az egyik jégóriás, egy villám csapással próbálja meg eltalálni Vuthát, de csak akkor lő ha nagy az esélye annak, hogy nem tudja a csapást kikerülni. Legalább részleges sebet próbál ejteni rajta a villámával.



1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#98 2010-07-10 22:42:57

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Nocsak, milyen sietős lett nekik hirtelen.
<-Hátszelet, segítsd a kőhajítőkat és a katapultokat, lassítsd a holtakat! -> Adom ki a parancsot az egyik óriásnak, aki továbbra s a vihar előidézésével foglalatoskodik. A másiknak parancsot sem kell adnom, tudja mi a dolga, az egyik sárkány felröppent, a másik a földön maradt, és ő azonnal a türelmesebbikre támad. //tehát egy villám megy Vutha félvak sárkányára//
Az óriások jól végzik a dolgukat, hatalmas hóvihar hamarosan el kell, hogy lepje a csontvázakat és azok teremtőit, ki sem látnak majd a fagyból, míg mi itt a vár fokán nevetünk rajtuk.
<-Nincs oly hatalom, mely előtt Ymir népe meghajolna, Utgard-Loki hadba hívott, és mi az ellenség halálsikolyával válaszolunk majd neki! Így tovább, testvéreim!>

Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver
Rengető 50

Utoljára szerkesztette Tao (2010-07-10 22:43:25)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#99 2010-07-11 16:33:31

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Vutha nem igazán válaszol és az idéző nem akar elhamarkodott döntést hozni, így marad a csapata csak a harcmező holt felén, ahol is kötelesség tudóan ismét idézni kezd, ahogy megvan hozzá a kellő ereje. A mozdulatok végeztével az épp kimászó teremtményeire tekint, majd Vuthára, hátha jön tőle valami parancs. Bár az íjászok hidegvérrel állnak a hóban, vagy épp ülnek a sárkányon, a lovagok és a csont katonák már kezdenek türelmetlenkedni, ha ennek még nem is adnak hangot. Maximum a csontik ahogy a páncél alatt izegnek-mozognak. Illetve némelyik a fogukkal kopognak a rozsdás bökőiken.

7 íjász
Sárkány
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
28 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#100 2010-07-12 13:00:37

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Jotunheim

A katapultnál álló, az azt kezelő óriás, olajozott mozdulatokkal előkészíti az első lövéshez a szerkezetet. Telepakolja robbanószerrel és éles, kisebb nagyobb kődarabokkal. A vihartól nem zavartatja magát, határozott mozdulatokkal beállítja és várakozik a megfelelő időpontra, hogy eltalálhassa a sárkányt. Ha megfelelőnek találja a helyzetet azonnal lő, a robbanószerrel kevert kövek elég komoly sebeket tudnak okozni.

Katapult, a váron+robbanószer 6+3 kr
Jégóriás+dobbantás4+2 kr

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:51

#101 2010-07-12 14:52:19

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriások vihara lassan mindent eltakar és a hó már kezdi befedni a holtakat. Egy villám csapja meg a félszemű sárkányt nem hal bele, de súlyosan eltalálják hátra zuhan füstölve.
Az óriások észre veszik a három csontvázat és a kardost. Kővel támadnak rájuk és a csontvázakat el is söprik. A harcos egyedül indul meg a falon,d e ezt már az óriások nem látják, de ők lassan semmit sem látnak, mert a hó befedi a holtakat, de ezzel nem tesznek előnyre szert mivel, nincs szükségük levegőre vagy ételre így könnyedén teszik a dolgukat a fehérség takarásában.

Vutha:
- Félszemű sárkány súlyosan sérült
Tobi:
+ 8 csontváz
Svarog:
- 3 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#102 2010-07-12 17:06:12

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A vihar csak tombol és tombol, a holtakat nem a hideg zavarja majd, nem is az, hogy befedi őket a hó, és nem kapnak levegőt, de a vastag hótakaróban nem nagyon tudnak majd mozogni úgy, ahogy azt eltevezik, és a kastélyba sem lesz olyan könnyű bejutni, a jeges falak csúsznak, és kemények. Az óriások tovább végzik dolgukat, a vihar nem csillapodik, és újabb villámcsapás dördül az égbolton, mely áthasít a viharos szélben mindenen, hogy újabb sárkányt vegyen célba, ezúttal a másik hátrébb maradt sárkány a cél, aki roppant békésen üldögél. Hát rosszul teszi. Nagyon rosszul. //egy villám Tobi sárkányának//
<-Sült sárkány szagát viszi messzire a szél -> jegyzem meg halkan dörmögve, Rengetőre támaszkodva, és figyelem közben a levegőbe emelkedett másik sárkányt, amelyiket már a többi óriás célozza. Legközelebb kétszer is meggondolják, visszajöjjenek-e a halálból. Még egy halálért nem érdemes.

Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver
Rengető 50

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#103 2010-07-12 20:31:33

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Jotunheim

Eirik türelmesen vár a várhoz közeli helyen. A vihar miatt egy kicsit nehézkes célozni mert a szél, elégé rendesen el tudja téríteni a nyilat, de hát kiképezték erre, így remélhetőleg jól fogja kiszámolni a nyíl röppályáját. Az egyik robbanó szerrel megpakolt katapult a célpont. Bár elég kevés rá az esély még is azért lehetséges, hogy azáltal ha meglövi a robbanószert, akkor berobban és ez megér annyi kockázatot, hogy felfedje magát, legalább addig is, eltereli a figyelmüket a falon épp felmászó harcosról. Miután kilőtte a nyilat a vihar és a hóbuckák segítségével próbál elrejtőzni. Ha észreveszi, hogy felfedezték, akkor rohanni kezd cikcakkban, hogy nehezebb lehessen eltalálni és megpróbálja megint meglőni ugyan azt a robbanó szerrel pakolt katapultot, bár így már sokkal kevesebb az esélye, hogy célba talál, hiszen nincs ideje célozni.

Lopakodó elf + mágikus fegyver 6kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#104 2010-07-12 22:26:40

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Veszek egy mély levegőt, s miután nem nagyon történik semmi az előre vonuló csontvázakkal azon kívül, hogy betemeti őket a hó a másik még földön lévő sárkányra nézek, akit megrázó meglepetés ér. Még nem múlt ki, de kitudja mennyire lesz képes még a harcra. Ezután a holtidézőre nézek, aki feltett egy kérdést, de még nem válaszoltam neki.
< - A csontvázak fele előre... nem nézik őket fenyegetésnek, hát akkor menjenek. Idézők azonban hátra, s folytassák ott az idézést. Csontvázak védjék őket, a sárkányok szétszóródni és több irányból csapjatok le a kastélyra. A cél, hogy az ellenséget összezavarjuk, így mindenki vigyen magával csontvázakat minimum és ejtsétek be őket az ellenség várába, had vonják el a figyelmüket! A többiek pedig a hó alatt ássatok lyukat a vár felé, hogy a saját varázslatukat fordítsuk így ellenük!- > Adom ki a parancsokat, s felkapok 2 csontvázat. A holtidézőm közben újabb csontvázakat áll neki idézni, miközben én a seregünk felett teszünk egy kört, hogy végig nézzek hogy állunk, majd ha minden sárkány megindul, akkor én is. Jó kérdés, hogy mennyire nehezíti a dolgunkat az időjárás, amit befolyásolnak, de ha minden jól megy, talán sikerül a vihar fölé emelkedni, s onnan lecsapni. Közben a maradék két csontvázam ásni kezd a hóban és remélem, hogy kapnak segítséget. Ha a félszemű képes itt segíteni némi tűzzel, akkor segít, ha nem, akkor csak szenved, mert nincs nagyon ki segítsen szerencsétlenen. Ha túléli, akkor erősebb lesz, ha nem, akkor számára vége eme harcnak...

Sárkány (jobb szemére megvakult) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként) - hátasra való vért
Íjász
Holtidéző
Csontváz 4

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#105 2010-07-13 00:53:14

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az idéző bólint a sárkány vezér utasításaira, majd jelez a lenti egységeinek és ő maga leugrik. Helyette még egy íjász pattan fel a sárkány hátára és így már kettő lesz rajta, így kezd lassan felemelkedni a sárkány, aminek két hátsó lábára még felkapaszkodik két csontváz az emelkedés közben. A csontvázak fele megindul a vár felé rejtőzés nélkül, a maradékból hat marad az idéző mellett, míg a többi tíz és egy lovag a havat kezdi túrni. Közben ismét nyolc katona kezd kiemelkedni az idéző segedelmével. A többi egység egyenlőre várakozik. Ha megindulnak a sárkányok akkor a csapat sárkánya egy nagyobb ívet kerül, hogy kikerüljön a képből a vihar által és úgy támad oldalról a várra és a sárkány a robbanószeres katapultot célozza meg pár tűzgolyóval, de lehetőleg nagyobb sebességben suhan át a vár felett, miközben leugranak róla a csontik ha elég alacsonyan vannak ahhoz, hogy lehessen még bent hasznuk, közben az íjászok próbálják a sárkányt fedezni.

7 íjász
Sárkány
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
36 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#106 2010-07-15 11:37:03

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

A három óriás továbbra is a követket dobálja, de egyre kevésbé látják a célpontjaikat.
<-Elég lesz a viharból!->
Bömböli az egyik dühösen hisz alig látja már a célpontjait a hótól, ennek ellenére tovább folytatja a támadást. Próbálnak azokra koncentrálni akik közelebb jutnak a kastélyhoz. Míg az egyik vihar óriás Vuthát próbálja meg eltalálni egy villámmal. A jégsárkány akcióba lendül ha a sárkány a vár közelébe kerül (Tobi sárkánya), erőteljesen el lendül a földről és megpróbál végzetes sebet ejteni a sárkány hasán.

1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#107 2010-07-15 12:50:31

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az óriás ahogy kilövi a lövedéket máris készíti a következő adagot. Újabb sziklákat és robbanószert tesz a katapultba, most a legnagyobb távolságra készül lőni. Nem biztos, ugyan benne de a távolságot ami a kastély és a sereg közt van át kell hogy szelje, főleg úgy hogy a társai segítik a lövedéket a mágiájukkal. Ahogy kész van becélozza a élőholt sereg közepét és azonnal tüzel.

Katapult, a váron+robbanószer 6+3 kr
Jégóriás+dobbantás4+2 kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#108 2010-07-15 23:05:16

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

És a csata fellángol a jeges földön, mahgával ragadva élőt és holtat egyaránt. A jeges falon óriások dobálnak hatalmas köveket, de kettő egészen mással van már elfoglalva percek óta. Ámulva nézik ahogy egyik társuk eléjük dob, egy tökéletesen törpe-szerű törpét, aki vörös tarajával, kétkezes fejszéjével és egy furcsa üveggel a kezében üde színfoltot képez a hóviharban. Ami bizony rettentő unalmas, és kifejezetten káros lenne a holtak egészségére, ha volna nekik olyanjuk. Így csak szimplán irritáló.
<-No hát ittën mi a sánkéros goblinöle van?! – kérdezi ámulva a jövevény. – Hinnye hogy vërné këresztbe a hideg pelcsáját annak a rothadó lotyónak ott az alvégen egy méretes démon, hogy lukadna ki a fëje attól a töskés faroktól amit bëlemártogatnak.>
Az óriás testvérpár hangosan felröhög, majd egy-egy követ a még látható ellenfelekre hajítanak, míg Björnulf (hisz’ ki más lehetne a törpe) meghúzza a színtelen folyadékkal teli üveget, és a mellvédre felkapaszkodva kémleli a fal tövét, hátha lesz valami, ami kibukkan a hóból és eléggé felismerhető a feje, hogy levágják.

Utoljára szerkesztette Björnulf (2010-07-15 23:05:37)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#109 2010-07-16 16:53:09

Svarog
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2008-08-20
Üzenetek: 342
E-mail PM

Re: Jotunheim

<Igenis is nagyúr>
A holtidéző visszavonul, majd újra idéz a társaival együtt.
Három csontváz materializálodik. Ebből egy azonal neki lát az ásáshoz.
<A Rossebb> suttogja a harcos, majd megpróbál továbbmenni, hogy az óriások ne vegyék észre. Az a terve, hogy elrejtőzik a kapunál, és amikor a társai a közelbe vannak, akkor kinyitja azt, hogy Hél serege beözönlessen.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#110 2010-07-18 20:54:23

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Tobi holtsárkánya az égbe repül kikerülve a villámokat és tűzet köp a katapultra. Tyler jégsárkánya ekkor neki repül és megsebzi a lény hasát. Pár kő is eltalálja hála az óriás testvéreknek. A lángjai berobbantják a katapult robbanószerét és a vártető azon része azonnal robbanva szakad darabokra végezve a gépezetet működtető óriással. Így Steven nyíla nem ér el sokat. A sárkányok sikeresen bedobják a csontvázakat. Tobi sárkányának a hátáról még az íjászok is a tetőre zuhannak és a sérült szörny forogva csapódik be a palota mögött a hóba. Tobi egyik csontváza földet sem ér és már Björnulf darabokra töri. Vutha még képes vissza fordulni, de a vértjét a kövek bezúzták.
Az óriásoknak nem csak a közéjük zuhant ellenséggel, de a feléjük induló csontváz sereg és az égen repülő Vuthával is szembe kell kerülniük.

Vutha:
- Hátasvért
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz
- 1 csontváz
- Sérült sárkány
Svarog:
+ 3 csontváz
Henry:
- Katapult
- Óriás

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#111 2010-07-19 17:17:36

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Ahogy gondolod, barátom, ahogy gondolod. Az egyik hajigáló óriás már sokallja a vihart, nincs ez hozzászokva az efféle viszonyokhoz? Honnan jött ez? Biccentek a testvéremnek, hogy hagyjon alább egy időre az ítéletidő, és foglalkozzon inkább a csontvázíjászokkal, akik betörtek. Na jó, hát nem egy biccentés az egész, még mutatnom is kell a fattyakra, hogy megértse, mit akarok. Az égen még mindig repül egy srákány. Elég lesz ezekből mára.
-Testvérem, hozd le azt nekem! - Mutatok az utolsóra, és hamarosan egy villám indul meg felé is. //egy villám Vuthára//
-Ne fogd vissza magad! - Nézek a másik óriásra, aki kezében ősi mágikus fegyvert tart, csak már arra nem emlékszem, honnan is szerezte... Mindegy is, csak támadja meg a sárkányt, amíg a földön van. Magasról vetődik rá, hogy egyetlen csapással bezúzza a lény koponyáját, mielőtt feltápászkodhatna a hóból.
A vár egy része megsérült a robbanástól, fene se akarja, hogy ott jöjjenek be ezek a kriptaszökevények. Nem tudják ezek hogyan kell háborúzni, előre küldték a sárkányokat, és csak most, utóbb hozzák a golyófogókat. A sérült falhoz sietek, és nekikezdek a közeledő csontvázak szétszórásához. Rengető jó szolgálatot tesz majd, csak úgy hullani fognak a fejek.


Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver
Rengető 50

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#112 2010-07-20 11:27:05

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

A katapult, az azt működtető óriással együtt egy robbanásban megsemmisül, a várfal egy jókora darabjával együtt. Közben csontvázak jutnak be a várba, az egyik sárkány hátáról. De nem sokáig, mivel rövid úton darabokra esnek szét. A jégsárkány üvöltve veti rá magát Vuthára, miután a villám talált vagy kikerülte, a lényeg az hogy váratlanul érje a támadás. Megpróbál fölé kerülni és először jeges lángokkal beborítani majd lecsapva rá, a nyakába harapni, hogy egy csapással végezzen vele.
A négy óriás követi a többit a beomlott várfalhoz. Nem messze egymástól helyezkednek el egymástól. Az egyik viharóriás megereszt egy villámot Vutha felé, úgy időzítve, hogy az a jégsárkánnyal legyen elfoglalva. A másik három pedig felkészül a harcra.

1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#113 2010-07-20 23:35:31

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Két újabb csontváz jelenik meg és az idéző nem hagyja abba az idézési sort, miközben ez a kettő csontváz is megy segíteni ásni a fal felé a többieknek és a sárkánynak.
Fen az égen nem alakul olyan jól a helyzet, főleg, mikor még a vértemet is elvesztem egy szikla találat miatt, de annyi baj legyen, még élek, s az íjász is a hátamon. Gyors zuhanásba kezdek, hogy sebességek nyerjek folyamatosan gyorsítva, s nem egyenesen repülve, minél nehezebb célpontot nyújtva. Azonban hamar kiderül,hogy nem csak sziklákra kell itt figyelnem, hanem egy sárkányra is, aki szeretné rám vetni magát... szívás. Az íjász amint meglátja már lőni is kezdi felé a nyilakat egymás után. Ha szerencsém van van olyan ostoba, hogy tátott szájjal repüljön és kövessen is. Ha követ, akkor a sereg többi íjásza is tüzet nyit rá, s neki vége, ha rám veti magát, akkor a hátamon ülőnek nyújt tiszta célpontot és sebzi meg úgy, hogy felhagyjon a támadással. Ha kell hirtelen irány váltásokkal térek ki a másik elől, hogy ezzel is nehezítsem a dolgát. Engem akar, így lényegében oda követ, ahova én akarom, azaz a halálába, minden jól alakul és most ő a legfőbb problémám, mert se a szikla, se a villám, se a repülő óriás nem tud a levegőben irányt váltani, de eme sárkány igen, így amíg mozgásban vagyok, addig csak ő jelent rám veszélyt, amíg egy íjász le nem szedi.

Sárkány (jobb szemére megvakult és lesérült alaposan) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként)
Íjász
Holtidéző
Csontváz 6

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#114 2010-07-21 01:45:45

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

A csontvázak leugrottak a sárkány hátáról meg lábairól, és szerencsétlenségükre sikerült pont kartávolságon belül kerülni egy részeg törpének (ami azért nem túl nagy valljuk be). Az első csontváz elég rútul járt, mert ő tényleg túl közel került, szét is hullott atomjaira, mire a törpe vegyesen kezdett üvöltözni Midgardi és Asgardi nyelven, de senki nem bántotta érte, hiszen azt az egy szót, amit állandóan ismételgetett, szinte senki nem a jelentésével kapcsolta össze, hanem azzal, amit az az egy csodás kis szavacska takart. A szó jelentése: vizecske. Hangalakja:
- VODKA – üvöltötte a tarajos törpe, és meg is húzta az üveget demonstrálásképpen. És már indult is meg a következő csontváz felé, hogy szétcsaphasson közte, és folytathassa útját a maradék kettő felé.
Mindeközben a testvérpár serényen dobálja a havas tájat, ahol bármiféle mozgást vélnek felfedezni. Legyen az egy lándzsavég, vagy egy zöld villanás.

Óriás
Óriás+dárda

Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 50 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#115 2010-07-21 13:47:24

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

A sárkányról leesett íjászok a tetőre érkezés után egyből kinézik maguknak a viharóriásokat és azokat veszik célba, először a közelebbit mind a ketten. A törpe elé érkezett csontvázak tudják már, hogy nincs nagy esélyük párbajban, így a támadó törpére egyszerűen rávetik magukat azt hátráltatva és a rozsdás bökőjüket ott próbálják bele vágni ahol érik. A sárkánya hóban felkelve megpróbál hátrálni, ahogy látja a közeledő óriást, a páncélja nem fogott fel túl sok mindent, sőt csak maga a szörny sérült, de még él és az óriés fejére megpróbál tűzgolyókat köpni, ha közel megy hozzá akkor még farok csapásokkal is nehezíti a dolgát, főleg arra koncentrál, hogy kisöpörje vele a lábát. Közben hátulról tovább jönnek az egységek és az idéző továbbra is végzi a dolgát, hogy tovább jöhessenek Hela seregei.

7 íjász
Sárkány -sérült-
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
43 csont katona (+Cool

Utoljára szerkesztette Tobi (2010-07-21 13:48:35)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#116 2010-07-22 16:06:11

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A csontvázak Björnulfra ugranak, bár a vágásaik nem nagyon sebzik a törpöt.
Vutha elmozdul az első villám elől, de a sárkány miatt a másodikba belerepül. Füstölve csapódik a sárkánynak. Az íjász lezuhan és meghal. A két sárkány a hómezőn gurul végig majd egymástól méterekre kellnek fel a palota mögött.
A vihar enyhül és egy óriás mágikus fegyverével ugrik Tobi sárkánya felé. A lángokat elkerüli, de a farok csapás a kastély falába üti őt. Az óriás megsérült, de ez messze nem tartja vissza a harctól.
A rengetőt hordó óriás a falhoz ér és Björnulf társaival együtt figyeli a hóban a mozgást. Pár dobásukkal sikerül pár holtat megsemmisíteniük, de ezt csak a kezdett...


Vutha:
- 1 Íjász
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz
- 2 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#117 2010-07-23 17:05:22

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A fivérem, aki a sárkánnyal viaskodik kapott egy pofont, dehát kapott ennél már keményebbet is. A fal mellett felpattan hamar, mielőtt a sárkány tűzgolyóival próbálkozhatna, és megint elindul a sárkány felé, ezúttal már sokal inkább defenzív módon, elsősorban kitér a tűzgolyók elől, és próbálja kerülgetni a farkat, akár a fegyverével rácsapni, hogy ne csak hárítson, de fájdalmat is okozzon. Igyekszik kihaználni, hogy a sárkány nehezbben mozog a sérülései miatt, kerülgeti, próbál a hátába kerülni, és ha végre elég közel jut, a sérült szárnyakra és hátára ugorva támad is.
A villámokkal sujtó barátom és egy másik óriás együtt egy jégsárkánnyal végre a földre viszik a böhöm jószágot, de a palota mögé zuhannak, így nem látni, hova kéne támadni. A csontvázak azonban egyre kellemetlenebb mennyiségekben kerülnek elő, a fertelmes varázslóik jól végzik munkájukat, és ez testvéremnek is feltűnik. Mindenféle előjel nélkül indul a villám a halott felé. //egy villám Tobi holtidézőjébe//
Mivel viharra már nincs szükség, az utolsó társam a várfalról leugorva besegít a sárkány ellen, ketten, két irányból támdják, még jobban megnehezítik a védekezést a sérült bestiának.
Én magam pedig a várfal tövében pusztítom lassacskán a csontvázakat, de hát em tempó ez, különben sem érek rá egész éjszaka. A mellettem álló óriásokra nézek, akik harcra készen állnak. //Tyler óriásai a várfalnál//
< -Ymir fiai, utánam! - Ezzel megindulok remélhetőleg velük együtt, hogy közelebb kerüljünk azokhoz, akik ezt a temérdek csontvázat hozzák. Na meg nem árt némileg messzebb menni a kastélytól, ha ott alakul ki a csata, már nyugodt szívves használhatom rengetőt is. Elindulok tehát egyelőre az íjaiknak lőtávolságán kívül maradva, sétálva haladok csak, és ami szembe jön, halott és ronda, biza én porrá zúzom! >

Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver - könnyebb sérülés
Rengető 50

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#118 2010-07-23 18:40:58

Svarog
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2008-08-20
Üzenetek: 342
E-mail PM

Re: Jotunheim

Holtidéző tovább figyeli a kialakuló ütközetet. Majd újabb túlvilági szavak hagyják el az ajkait. Újabb három csontváz idéződik meg, és várja, hogy egy sárkány felszedje, és az óriások kastélyába jutassa őket.
Közben a magányos harcos tovább figyeli, ahogy a falat védő óriásokat védik a várat, és a sárkányok újabb csontvázakat jutatnak a falak mögé.
És egy törpe több csontvázzal is végzett. A harcos elkeseredett tettre szánja el magát. Nem tudja kinyitni a kaput.
De azért még zavart kelthet. Jobb harcos a csontvázaknál. És ő is besepri a mai áldozatát.
Elkezd lopakodni a törpe felé, hátba akarja szúrni.

4 harcos /2 kardos, két lándzsás/ 4 kredit
Holtidéző 4 kredit
6 csontváz harcos

Utoljára szerkesztette Svarog (2010-07-23 18:41:28)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#119 2010-07-26 10:52:08

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

Vuthát eltalálja a villám és a jégsárkánynak csapódva, lezuhannak a palota mögé. A sárkány megpróbálja gyorsan összeszedni magát, a farkával legyint egyet Vutha felé, felkavarva a havat és a jeget. Ezzel próbálja meg elvakítani, aztán jeges lángokat fúj felé. Ha Vutha támadna gyorsan felemelkedik és felülről próbálja meg eltalálni a fagyos lángokkal, tartva a távolságot és a manőverezési lehetőségét fenntartva.
A várfal mellet sorakozó óriások bömbölve követik Hroart, a viharóriás is kilő egy újabb villámot az egyik Holtidéző ellen//Svarogé//, míg a másik három felzárkózik Hroar mellé. A két jégóriás közös akcióba kezd, az egyik fagyteremtésbe kezd, míg a másik összeüti a tenyerét, egy lökéshullámot hoz létre ami megnöveli a fagy hatósugarát, és remélhetőleg megfagyasztja a közelítő csontvázakat, hogy aztán könnyedén darabokra szaggassák a fagyott csontdarabjaikat.

1 db jégsárkány: 6kr
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr
2 db vihar óriás: 8kr+villámok uralása(körönként egyszer) 3kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#120 2010-07-26 16:49:08

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Egy villám elkap, bár nem az első, hanem egy másik, s de a lényegen nem sokat változtat, mert a hóba kényszerít, de viszem magammal a másik sárkányt is. A sebességünknek hála a becsapódás után gurulunk egy ideig, majd méterekre egymástól tápászkodunk fel, de ennyi még nem elég egy sárkánynak, hogy megadja magát. A két hátsó mancsomra nehezedve felállok, s szárnyaimmal több erős csapással próbálom a havat az ellenfelem szemébe fújni, hogy aztán kicsit meglephessem. Már ha az íjászom teteme a közelben van, mert akkor egyenesen a nem látó vagy csak igen keveset látó másik sárkányhoz vágom,hogy a mozgás miatt arra figyeljen, majd neki is rontok. A célom a nyak alsó része. Ő is sárkány, s ugyan úgy sebezhetőek vagyunk. Egyikünk bőrét a fagy a másikunkét a hő erősítette, de ez mellékes, mert alul mindig vékonyabb, sebezhetőbb. A célom, hogy minden erőmet beleadva a talajon tartsam a másik sárkányt, s hamar végezzek vele, vagy ha felkel, akkor felszökkenve után kapjak utána, hogy a karmaim bele mélyesztve rántsam vissza. Elég volt a hajszából.

A társam eközben csak segít ásni, mire újabb két csontváz csatlakozik az ásókhoz és haladnak a kastély felé a hó rejtekében. A holtidéző is befejezi az idézést, hogy a kiásott hó takarásába vonulva ne legyen szem előtt. Célozni csak arra tudnak, amit látni, amit nem, arra nagyon nehéz. Amint védettebb helyre ér újra neki áll csontvázakat idézni, hogy egyre többen ássanak, s egyre gyorsabban érjék el a várfalát, ahol aztán kezdhetik az igazi támadást...

Sárkány (jobb szemére megvakult és lesérült alaposan) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként)
Holtidéző
Csontváz 8

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#121 2010-07-26 22:04:40

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

A csontvázakat lenyomván Björnulf diadalittas örömmel rohan a két élőhalott íjász felé, artikulálatlanul üvöltve, mintha most azonnal próbálná őket kettéhasítani. És lőn. Értelemszerűen először a hozzá közelebbinek rohan neki, és egy kezében forgatva fejszéjét csap le 30°-os dőlésszöggel, hogy azután a lendület továbbvihesse és a másik íjászt egy félköríves, kissé felfelé irányuló csapással szabadíthassa meg a fejétől… Feltéve, ha egymástól kissé távolabb állnak. Ha egymás mellet… akkor felkúrja mindkettőt, oszt’ jó’ van. Még egy kicsit csépeli is őket, hogy lent is maradjanak.

A két óriás halkan káromkodva figyelik a havat, hátha látnak bármit, amit villámgyorsan meghajigálhatnának (és ha látnak természetesen így is tesznek), miközben Ornir nyugtalanul pillantgat arrafelé, amerre a sárkányok lezuhantak, hátha kell segítség.



Óriás
Óriás+dárda

Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 50 egység

Utoljára szerkesztette Björnulf (2010-07-27 00:00:46)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#122 2010-07-27 08:54:13

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

A sérült sárkány még mindig bizonytalanul hátrál, nem mer időt szakítani ara, hogy maga mögé nézzen csak okádja a kékes tüzet maga elé, remélve, hogy a pára és a lángnyelvek eltakarják a támadó óriás elől a kilátást. De amint az közel ér a sárkány balra próbál kitérni, ezzel plusz lendületet adva a jobbról érkező farkának, hogy az ahogy van páncélostul csaphasson az ellenfele bordáira, ezzel megszakítva támadását, majd a manővert a másik oldalról is megpróbálja megjátszani ezúttal fejre mérve a csapást.

Az idéző tovább küldi a holtak seregét az óriások ellen és ismét idéz. Ha esetleg látja a másik idézőt elhunyni egy villámtól akkor ő is indokoltnak látja, majd a távozást a hó rejtekébe. De addig folytatja a munkáját.

Eközben a hó alatt el-el tünedeznek a csontvázak egy-egy kő alatt és ez hátrány. Tíz csonti más felé is veszi az utat egy kicsit, hogy pár méter ásás után kitörjenek a hó alól kicsit megtévesztve az ellenfelet és onnan az óriásoknak rohannak, először az egyik kő dobálónak, hogy arra vessék magukat és addig szurkálják, míg követ tud emelni. A lent maradtak meg tovább ásnak a várfal irányáában.

7 íjász
Sárkány -sérült-
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
49 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#123 2010-08-01 15:55:31

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Tao óriása megvadulva rohan a Tobi sárkánya ellen. Átugrik minden tűzön, de azok zavarásnak gyulladnak ki. Amikor az óriás közel kerül a sárkány elugrik ás a farkával támad. Az óriás felkészült erre és a pörölyével hárítja az ütést, ami még így is olyan erős, hogy méterekre elcsapja. Az óriás alig áll fel a sárkány újra eltalálja, a fejénél fogva csapja el, de az óriás még él, a hó felfogja a zuhanását. Már mindkét fél ugyanannyira sérült, de ekkor egy másik óriás is érkezik.

Vutha a szél ellen feleslegesen a szárnyaival csap, de az íjász bevetése sikeres. A jégsárkány nem képes felemelkedni és mire újra megpróbálná a kavargó porhóból Vutha ráveti magát. A két sárkány még messzebb gurul harcuk közben. Mikor végre megállnak Vutha van a másik sárkány felett, de mindketten ropogásokat hallanak...

Björnulf könnyedén elintézi az íjászokat, de Svarog kardosa ekkor végig vágja a hátát.

Svarog holtidézőjébe villám csap, amint meghal nem csak a csontvázai hullanak szét, de Tobi holtidézője bújik el a hóba, így őt nem sikerül legyőzni.

A hó felszínét megfagyasztva az óriások könnyedén gyűrik le a felszínen lévő pár csontvázat, de a többi már a hó alatt van egy sárkánnyal együtt. Saját járatuk van ahol Vutha és Tobi könnyedén képesek küldeni a csontvázaikat. Pontosan a kastély kapuja elé...

Vutha:
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz
- 2 íjász
- 7 csontváz
Svarog:
- 1 holtidéző
- 6 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#124 2010-08-02 14:46:17

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

A törpe felüvölt a fájdalomtól, ahogy a csupasz acél a hátába mar, és reflexből fordul fejszéjével vízszintesen csapva. Az élő és faragott szájból egyaránt csatakiáltás harsan fel: Gormarstrid ezer és ezer lélek hangján szólal meg, felbuzdítva a szövetségeseit, és félelmet csempészve ellenfelei szívébe. A földöntúli hang iszonyatos erővel harsan fel, tisztán hallható a jégvár teljes vidékén.

Ornir nem bírja tovább felkapja a dárdáját, és a fal azon részére rohan, ahol rálátása van a két küzdő sárkányra. Hallja a roppanást, és felkészül, hogy ha Vutha felszáll, rögtön egy óriás méretekre tervezett dárdával üdvözölhesse. Az oldalába kíván köszönni. Geitla figyeli bátyját, de ő mindvégig a hómezőt kémleli, nem törődve azzal, hogy melyik óriás hova rohangál.



Óriás
Óriás+dárda

Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Gormarstrid – Ezer Csata Szelleme: A csontig hatoló kiáltás félelmet költöztet az ellenség és bátorságát gyújt a szövetségesek szívében.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#125 2010-08-02 18:27:23

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Némileg jól haladunk, a többi óriással együtt sikerült a havon közeledő holtakat elsöpörnünk, odabent pedig már rendesen megfogyatkoztak a bedobott csontvázak, talán most egyelőre elfogyott idekinn a fenyegetés.
<-Tartsátok szemmel a határt, figyeljétek a falakat és az eget, védjétek a kastélyt, mint a becsületeteket! -> Ezek az óriások jól végzik a munkájukat, megállítják majd a további csontvázakat, de odabent a sárkány fejtörést okoz a testvéreimnek, már pedig egy sárkány sosem fog ki egy Grundisonon.
<-A hó alá bújt, nem tudtam végezni vele! -> Szól a testvérem, aki a villámokkal a holtak teremtőjét próbálta megölni, de úgy tűnik, ezek ravaszabbak, mint hittem.
<-Ha a hó alá bújnak, majd megtapasztalják a hó erejét.> - Befelé mutatok a benti sárkány, mert én kénytelen vagyok magukra hagyni a két testvéremet odabenn, míg a holtidéző irányába közelítek. Nem tudom, pontosan hol lehet, ahogy azt sem haladt-e a hó alatt már, de szerencsére nem iskell pontosan meghatároznom ezt, bőven elég, ha kellően messze megyek a kastély falától, hogy a rengés ne okozzon nekünk kárt. Ha ez megtörtént, akkor Rengetőt meglendítem, magasra emelem, és hatalmas erővel és mágiával elsöprök mindent magam körül. A föld megroggyan, itt alattunk bőven vastag a jég, hiszen kastélyt nem építünk más helyre, csak a túloldalon van befagyott tenger. Ha beszakad minden, akkor a rengeteg hó lavinaként zúdul majd a holtak idézőjének nyakába, azt megemlegetik majd.
A villámidéző testvérem, akinek jeleztem, hogy a bentiekkel foglalkozzon, két fivére segítségére siet, és míg azok egymást fedezik és védik, fárasztják ellenségüket, kerülgetik a sérült sárkányt, ki vadul csapkod farkával, és tüzed okád, újabb villám sujt le rá. Remélhetőleg ez már elég lesz, hogy kiszenvedjen.


Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver - sérült
Rengető 35

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:52

#126 2010-08-04 21:46:45

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

A harc kezd elhúzódni, de ennek ellenére egyre jobban és jobban élvezem, ahogy a szemeimben azaz állatias vadság kezd csillogni, mint ellenfelemnek. A harc közben egyre messzebb és messzebb gurulunk a hóban, mire végül megállunk pár pillanatra, s ellenfelem felett vagyok, s látszólag enyém az előny, s a harc befejezésének lehetősége. Azonban a ropogás jól jelzi, hogy sikerült jégre tévednünk, mégpedig aránylag vékonyabb részhez, ami nem fogja sokáig elbírni a harcunkat, így próbálok hamar az áldozatom nyakába harapni minél közelebb a fejéhez, hogy ne tudjon visszaharapni, s lent tartani, anélkül, hogy többet mozognék a kelleténél, bár fogaim egyre mélyebbre mélyesztem, hogy lent maradjon, s a testsúlyommal is próbálok rá nehezedni, hogy ne ugorjon fel olyan könnyedén. Nagyon nincs kedvem úszni, így jobb lesz a környezetemet is figyelnem, vagy pórul járok. Bár a karmaira is oda kell figyelnem, s azért mellsó mancsaimmal próbálkozok a nyakának támaszkodni, hogy aztán a fejem felrántva tépjek ki a nyakából egy darabot, vagy legalábbis súlyos sérülést okozzak neki.

A csontvázak elérik a kaput, s a két újabb csontváz társaságában a holtidéző is rohan utánuk, ahogy a sárkány is szedi a lábait, amennyire csak tudja, hogy a csontváz mögött maradjon, s amint kiérnek máris a sárkány hátára és mancsaira mászik a 10 csontváz és közben a holtidéző újabb csontvázakat kezd el idézni. A sárkány felszáll, s berepül a kastélyba a rakományával, ahol a csontvázak leugrálnak róla, miközben amit csak ér próbál tűzbe borítani, miközben a csontvázak rátámadnak az óriásokra.

Sárkány (jobb szemére megvakult és lesérült alaposan) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként)
Holtidéző
Csontváz 10

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#127 2010-08-04 21:55:03

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Bár az első csapás nem teljes siker a sárkány mégis erőt meríthet abból, hogy a sorozat beváltotta a hozzá fűzött reményt. De még egy óriás érkezik, így már esélytelen az ellenük folytatott csata. A földön legalábbis nincs, így esélye maximum egyikőjükkel végezne, mielőtt a másik óriás is bele lendül. Szóval mindenképp fel akar szállni, ha tud egyenlőre csak az emelkedésre koncentrál és ha esetleg valami kinézné magának, akkor annak a támadásnak az elkerülése.

A csapat nagy része már együtt van, mivel a kintiek mind halottak, már úgy igazán halottan. De mivel kisebb sereggé nőtte ki magát az idézővel indult banda, így talán indulhatnak is ki a hóból a vár ostromára. Az idéző ismét bele kezd a praktikáiba és ő marad is, majd a hó alatt egyenlőre. A sort, majd a lovagok vezetik kitörve a hó alól, ha tehetik nem hagynak időt az óriásoknak a reakcióra egyből lecsapnak az első ellenfélre akit érnek, hogy azt szét zúzzák fegyvereikkel. Mögöttük közvetlen a csontik áramlanak ki két húszas csapatra oszolva kétfelé indulnak meg a következő legközelebbi ellenfelekre néhányan rávetik magukat a többiek meg megpróbálják azokat kifilézni. Az íjászok fedezik a sereget az esetleges támadások megszakítását próbálják meg. A maradék tíz csonti az idéző mellet marad, amíg az idéz, majd ha végzett ők is két felé válva indulnak a többiek példáját követve.

5 íjász
Sárkány -sérült-
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
50 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#128 2010-08-09 17:43:37

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Tobi sárkánya az égbe emelkedik ekkor az óriások egyike villámot csap belé és az élve ég el. Már holtan zuhan vissza.
Björnulf ketté vágja a kardost. Ornir lándzsával rohan Vuthának, aki fajtársa vérét ízleli a ropogó jégtáblán, a sárkánynak csak pillanatai vannak hátra. Vutha már győzött. Ám mikor erre rájön az óriás egy dárdával az oldalába ugrik.
A rengető feltöri a földet és a férfi mögött a félszemű sárkány száguld ki. Fel a palotára lángba borítva azt és végezve így Tyler két viharóriásával. Böjörnulf és az óriás barátja éppen túlélik a lángokat, de mire felnéznek tíz csontváz landol a lángoló palotán. A lángoló daraboke gyike Steven holt lopakodójára zuhan azonnal meghal.
Tyler két jégóriása és Hroar bezuhannak a hóba, ahol Tobi serege várja őket. Rögtön kemény csapásokat és vágásokat kapnak. A sereg túl nagy nem bírják látni se, hogy hányan vannak.

Kezdetét veszi a végjáték.

Vutha:
+ 2 csontváz
Tobi:
+ 8 csontváz
- 1 sárkány
Svarog:
- 1 kardos
Tyler:
- 1 jégsárkány (haldoklik)
- 2 Viharóriás
Steven:
- 1 Lopakodó

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#129 2010-08-12 20:25:47

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Egy újabb sárkány, ki az én karmaim, s fogaim közt leli a halálát... Nem fajtámbeli... még csak nem is tűz szülötte, de akkor is egy sárkány. Érzem, ahogy az élet lassan kezdi elhagyni, de a végső döfést nem adhatom meg neki, mert zajt hallok. Valaki megzavarja a harcunkat... valaki, akinek ez lesz az utolsó cselekedete. Tekintetem a hang irányába fordul, majd az ellenkező irányba lököm magam, le az áldozatomról, s így fogaimmal is elengedem. Az érkező lándzsával támadna, ha szerencsém van, akkor az áldozatomba sikerül így döfnie helyettem. Minden esetre teszek egy gyors fordulatot, úgy, hogy a farkam ívbe hajoljon, s az izmok megfeszüljenek, hogy amint lefékezek, akkor keményen odacsapjon a támadómnak a kiegyenesedő farkam. A lendületet és az erőmet is beleviszem a csapásba, természetesen úgy számolva, hogy lehetőleg akkor kapjam telibe, mikor oda ér. Ha kitér akkor védekezek, s próbálom mellső mancsaimmal, vagy épp fogaimmal elkapni a lándzsát, s vagy eltörni, vagy kitépni a kezéből. Azonban ha az ütésem betalál a farkammal, és megtántorodik, akkor rárontok, hogy a földre lökjem. Lehetőleg karmaim a lándzsát tartó kezébe mélyesztve, hogy a közelharcra amúgy se a legjobb fegyverrel még jobban ne tudjon támadni. Közben a fejemen lévő előre álló szarvakkal próbálom megsebezni, hogy így lefoglaljam, s esetleg utána karmaimmal a törzsét marcangolhassam, míg ő a fejem próbálja távol tartani.

A csontvázak rárontanak azon óriásokra, akik lent a sárkányt támadták, míg a félvak sárkány amit csak tud felgyújt, s azon óriást is megpróbálja megkínálni némi tűzzel, aki még a falon van. A holtidéző is keres egy olyan pontot, ahol tud nyugodtan iézni újabb csontvázakat, míg a frissen felbukkant kettő mellette állnak, hogy védjék, ha szükséges, akár a testükkel is.

//remélem, hogy jól számoltam, hogy 3 óriás van bent, ha nem akkor így jártam//

Sárkány (jobb szemére megvakult és lesérült alaposan) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként)
Holtidéző
Csontváz 12

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#130 2010-08-13 13:12:17

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

A jégsárkány érzi, hogy már nem bírja sokáig. Alulmaradt az átkozott démonnal szemben, a teste egyre gyengül, már nincs ereje védekezni. Várja az utolsó csapást, de az elmarad, ahogy egy óriás megtámadja Vuthát. Talán még egy utolsó támadásra van ereje, a düh, a tehetetlenség és a halál közelsége talán elég erőt ad arra, hogy egy utolsó halálosnak szánt fagylángokkal borítsa be az átkozottat aki végül legyőzte őt.

A két óriás pillanatok alatt elég, míg a másik kettő leesnek egy gödörbe és azonnal csontvázak rohanják le őket. Az egyik óriás bömbölve csapja össze a tenyerét, egy erős lökéshullámot indítva a csontvázak felé, hogy szanaszét lökje őket. Míg a másik újra fagyot teremt, majd a megfagyott hullákat töri széjjel. Nem igazán távolodnak el egymástól, és a tekintetükkel a csontvázteremtőket keresik. Tudják ha nem intézik el őket, a lények hamarosan túl sokan lesznek, hogy győzzék őket.


1 db jégsárkány: 6kr-haldoklik
1d hátasra vért, a sárkányra: 1kr
2 db jégóriás: 6krd+fagyteremtés 2kr+ taps 2kr

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#131 2010-08-13 14:36:59

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A támadással bezakad a hóförgeteg, és feltűnik, hogy nem egy holtidéző, hanem egy kész hadsereg vár rám és két társamra odalenn. Csontvázak csapata, melyet akét jégóráis mellettem módszeresen kezd el aprítani, lökéshullám és fagyasztás felhasználásával. Én nem cifrázom ennyire a dolgot, ők padlóra küldik a nagyját ezekkel a kis trükkökkel, én pedig egyszerűen távoltartom tőlük, és magamtól a maradékot, miközben keresem, hogy hol lehet a hotlidéző. Addig is viszont Rengetővel kell rendet raknom, úgyhogy széles, erőteljes csapásokkal söpröm el a csontvázakat, melyeknek nem kell sok, hogy porrá zúzzam őket.

A benti órások közben újabb nehézségekkel néznek szembe, egy sárkány támadja meg a kastélyt, és újabb csontvázakat hajigál be. A viharkeltő óriás és a társa, akik eddig a sárkánnyal voltak elfoglalva, most már ráérnek, hogy új célpontokat keressenek maguknak, épp ezeket a csontvázakat, akik most itt lábatlankodnak. Továbbra is összedolgozva, egymás hátát tartva harclnak, és szedik le a kriptaszökevényeket.

A villámhozó fivéremet megtáamdja a sárkány a várfalon, mire ő kénytelen elhagyni posztját. A várfalról a vár egy belsőbb részébe ugrik, mielőtt a lángok elérnék legalábbis így próbálja, és ha sikerül, rögtön ellentámadást indít egy villám képében a félszemű fenevadra, méghozzá abból az irányból, amlyik oldalra nem igazán lát a dög.


Kastély
Viharóriás + villámok irányítása
Viharóriás + viharok irányítása
Óriás + spec. fegyver - sérült
Rengető 35

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#132 2010-08-14 13:44:59

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Miután nagyon nyílttá válik a terep az idéző megpróbál a csontik egyik csapata közepén mászkálni, hátha nem szúrják ki az ellen oldaláról és ha van lehetősége folytatja az idézést. Közben a sereg ahogy volt ketté válva folytatja az eddigi tervet. Megpróbálják a túlerő segítségévek konkrétan felmorzsolni az óriások maradékát. A lovagok nekifutásból támadnak és csapnak le a hozzájuk legközelebbi óriáshoz, ha tehetik akkor a célpontjaik olyan óriások akik varázslatokkal nehezítik a vendég csapatot. De a lovagokat mindig egy pár előre futó csonti előzi meg lehetőleg még a lovaghoz tartózó holtak takarják is azokat, így amint elvonják a figyelmüket a lovagok lecsaphatnak, hogy így végezzenek egyenként minden óriással aki az utukba kerül. Az íjászok is közben az időjárással babráló óriásokat nézik ki maguknak és céloznak gyorsan a fejükre, hogy azok ne játszhassanak kedvükre. Bár nem sokat adnak a rejtőzködésre, most a meglepetésben bíznak.

5 íjász
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
58 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#133 2010-08-17 20:43:46

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Vutha nem számított a sárkányra, akinek a fagylehelete szétmarta az arcát így az óriás az oldalába csapódott először a lándzsájával majd a testével is. A lándzsa félméterre hatolt a testbe. A jég újabb roppanással adta meg magát és, ahogy a fagysárkány meghalt úgy szakad be alattuk a jég, hogy a fagyos víz elkezdje elnyelni őket.

Hroar rengetője ismét csap a jeges földön megtörik minden,de a repedés nem áll meg. Elérve a közeli kastélyt egyszerűen elkezdi az alapzatot megrengetni majd a kapu körül a köve repedeznek.

A kastély dőlni kezd.

Minden támadás sikertelen, hisz a csontvázakra zuhannak a jégóriások és a kastélyuk. Mivel az alapzat megtört és a robbantások, meg a lángok meggyengítették az épületet. A kastély kapuval előre dől el, becsapódása után a hó az égbe kerül. A porhó lassan oszlik szét. A csontvázak és óriások nagy része belehalt.

Vutha:
- Holtidéző
- 12 Csontváz
Tobi:
- 2 íjász
- 24 csontváz
Tao: /Ha két körön belül nem jutt ki a romok alól Hroar, akkor meghal/
- Kastély
- Viharóriás + viharok irányítása
- Óriás + spec. fegyver - sérült
Björnulf: /A tető romjai alatt vannak a lába megsérült, pár gerenda alatt van/
- 1 óriás
Tyler:
- 1 jégsárkány
- 1 hátasra vért
- 1 jégóriás +fagyteremtés + taps
Svarog: /Svarog kiesett/
- 4 harcos /2 kardos, két lándzsás/ 4 kredit

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#134 2010-08-18 13:46:20

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

Björnulf iszonyatos káromkodások közepette próbálja kihámozni magát a gerendák alól, először a lábát szabadítva ki. Jégrudat jégrúd után tol le magáról, majd a halom tetején sántítva néz körbe, kezében a Gormarstriddel. Kiútat és lekaszabolandó ellent keres.

Ornir, ahogy beleszalad Vuthába, úgy tolja tovább a lándzsát, hátha kijön a korcs másik oldalán. Amikor szakadozik a jég befele, a jégtáblába kapaszkodik, és a lehetőségekhez mérten megpróbál felmászni, ha nem megy, hát ősi szokás szerint addig töri le a darabokat, amíg egy sziládrdabb részhez jut, és ott próbálkozik mégegyszer. Geitla eközben szörnyet hal.


Óriás+dárda

Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#135 2010-08-20 16:00:06

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Jotunheim

Iszonyatos tempóban irtják a holtakat, így már csak arra figyelnek fel, hogy a kastély és a körülötte lévő föld rázkódni kezd. Majd lassan rájuk dől. A z egyik óriás már képtelen kijutni, ott hal szörnyet a romok alatt. A másik viszont rövid ugrásokkal és vetődésekkel kikerüli a fejére omló óriási tömböket. Lihegve fújja ki a levegőt, s néz körbe. A sereg javát, mindkettőt elvitte az omlás de még mindig maradtak elegen. Vadul néz körbe tekintetével a megmaradt Holtidézőt kutatja /Tobiét/, és ha megtalálta üvöltve ront rá, s ha elég közel ért akkor a képességével próbálja meg elsöpörni.

//Kérdés? Egy óriásomnak egy képessége volt, és csak egy halt meg, de te két veszteséget írtál, Zack. Akkor most melyik képesség maradt meg?//

1 db jégóriás: 6krd+?krd

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#136 2010-08-21 19:47:53

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

A vár maga alá temeti a seregek egy részét, a csontkatonák egy részének sikerül csak kikerülni, de azok egy lélegzet vételnyi szünet után összeállnak, hogy folytassák a mészárlást. Ekkor tájt indul meg egy óriás az idéző felé, akit először az íjászok kezdenek el lőni, majd hirtelen neki rontanak a csontik is és főleg deréktól lefelé vágják ahogy érik. A két lovag meg összehangolt támadásba kezd a vár leomlása után. Egyszerre rohanják le a megmaradt viharóriást és a nekifutás után egyszerre csapják szét a lábát a fegyvereikkel. Közben az idéző próbál nem meghalni az óriással szemben, az-az hátrál és ha a csontik meg az íjászok akciója sikeres akkor újból idézésbe kezd.

3 íjász
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
34 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#137 2010-08-22 18:27:45

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Az oldalamba érkezik az óriás egy lándzsával, majd még próbál rajta tolni, hogy beljebb menjen. A jég azonban megadja magát, s ez menekülésre kényszeríti az óriást, már ha nem akar megfulladni, vagy előtte kicsit átfagyni. A menekülni próbáló óriás felé fordulok, hogy a karmaim a hátába mélyesszem, miközben mászni akar, s magam felé húzom. Próbálok a hátsó mancsaimon lévő karmokkal stabilan állni a jégen, amennyire csak lehet, hogy ha mást nem is, akkor annyit megpróbáljak elérni, hogy elrugaszkodhassak, s néhány erős, ugyan akkor nagy eséllyel fájdalmas szárnycsapással a beszakadó jégtől eltávolodjak, miközben ha sikerült az óriás hátába mélyesztenem a karmaimat, akkor most kitépem onnan remélhetőleg elég súlyos sebet okozva, hogy ne tudjon elmenekülni az óriás. Ha valami csoda folytán sikerül és stabilabb jégrétegre is sikerül kerülnöm, akkor a dárdával foglalkozok egy kicsit. Kitépni nem lenne a legjobb ötlet, de bent se maradhat sokáig... Egyenlőre azonban a lényeg, hogy a környezetemben lévő óriást is figyeljem, ha megúszná a fürdőzést.

A kastély összedől a társam alatt, aki még időben felreppen onnan, így nem kerül a romok alá, nem úgy, mint a csontvázak és a Holtidéző, akiknek esélyük sincs menekülni. A sárkány felméri a terepet, majd még egy kis tűzzel ajándékozza meg azokat, akik esetleg a romok alatt rekedtek, aztán magasabbra repül, s ha meglát, akkor oda repül hozzám, hogy engem védjen, ha még szükséges.

Sárkány (jobb szemére megvakult és lesérült alaposan) - hátasra való vért
Vuthán(Sárkányként)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#138 2010-08-24 17:03:41

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Úgy tűnik, az első csapásnál elszámíthattam magam, és a repedés a kastély túloldaláról is felmorajlik, ahogy a jég beszakad, végül hatalmas robajt hallok, ahogy az építmény talapzata megroggyan és elkezd beomlani. Fivéreim talán odavesztek, de utolsó csepp vérükig harcoltak, ebben egészen biztos vagyok. Az omlástól jócskán kaptam én is a nyakamba havat és lefogadom, hogy a hó felett a várfal egy-egy darabja is nyugszik, mert a súly alatt egy pillanat alatt összerogytam. Valami muszáj tennem, különben ez a hatalmas súly agyonnyom, vagy belefulladoka a hóba. Egyik kezemben rengetőt szorítom, és rátámaszkodva próbálok némi helyet nyerni magamnak. Ha még ennyi mozgásra sincs lehetőségem, akkor megpróbálom előbb a lábaimat és a kezeimet kiszabadítani, ficánkolok, hogy némi helyet teremtsek, egy kis mozgásteret, hogy aztán legalábbis megfordulhassak, négykézlábra erőltethessem magamat. Minden izmom megfeszül, hogy kitörjek a jeges halál szorításából, és felküzdhessem magam. Onnan már sokkal jobb eséllyel tudok majd felállni, és kikászálódni a romokból, tudvalevőleg a láb és a hát erősebb, mintha karból próbálnék itt kotorászni magam felett.

Eközben tőlem nem is olyan messze, tudtomon kívül egyik testvérem szerencsésen megúszta az omlást, és most remek rálátása nyílik a sárkányra, aki a romok közül kiemelkedve, tűzzel szeretné azt megtámadni. Természetesen ezt nem is hagyja szó nélkül, vagy legalábbis az ég szörnyű haragjának morgása nélkül - de ez csak azután juthat el bárki fülébe, hogy egy villám agyonsújtja célpontját. //egy villám Vutha félszemű, sérült sárkányába//


Viharóriás + villámok irányítása
Rengető 35

Utoljára szerkesztette Tao (2010-08-24 17:04:51)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#139 2010-08-25 15:13:10

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Björnulf kiszabadul mire a lángok lecsapnak a romokra. Hroar kiássa magát a fák alul, de azok felett már szilard kőfalak vannak. Érzi a hőt felettük.
A félszemű sárkány Vutha felé indul, amikor a viharóriás egy villámcsapással kivégzi. Az óriást pedig Tobi két lovagja rohanja le, azok a lábait vágják el így az óriás a földre és két ellensége elé zuhan.
Tyler /Bocs félre olvastam, tapsra képes óriásod maradt meg/ óriása neki ront az idézőnek, de ezért több nyilat is kap majd a csontvázak támadnak neki. A tapsával elsöpri a csontokat, de a addigra belehal a sebeibe.
Vutha Ornir hátába karmol és a jég körülöttük végig elreped amikor a sárkány ráakar támaszkodni. A víz azonnal elnyeli a jégsárkány tetemét és az egyetlen ok, amiért az óriás és a sárkány nem zuhannak be azok a fájdalmas szárnycsapások, amikkel még valamennyire kilóg a sárkány a vízből.

Vutha:
- Sárkány
Tobi/Max:
- 10 csontváz
Tao: /Még egy köre van kijutni/
- Viharóriás + villámok irányítása (nincsenek lábai)
Tyler: /kiesett/
- Óriás

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#140 2010-08-25 16:21:13

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A sziklák makacsak, a kövek nehezek, a hó rideg, és a fa kemény, de egyik sem állhatja az utamat, ki kell törnöm, különben a romok közt lelem a síromat, ez pedig nem lenne méltó halál. Mi több, a mai csatát egyáltalában nem lenne méltó hallálal befejezni, győznünk kell, és fogunk is! Akárhányan is élünk még, ha kell, egymagam pusztítom el az utolsó csontos rothadó szennyet erről a földről, de akkor is, győznünk kell!
<-YMIRÉÉÉÉÉRT!> - A sziklák, kövek, hó és fa, egyik sem állhat Rengető útjába, mikor mágikus erejével a felettem tornyosuló romhalmazba vágom azt. Ezúttal kicsit másképp történnek a dolgok, mivel nem a földet érinti a fegyverem, nem kráter és földrengés lesz majd, hanem a felettem lévő sziklák repülnek mérföldes távolságokra, fel az égbe, talán Midgardig sem állnak meg, attól mindenesetre nem kell félni, hogy a fejemre potyognak vissza. Akkor aztán végre kikecmereghetek a romok közül, és hozzáláthatok a csata folytatásához.

Eközben odakint fivérem elbánik az utolsó sárkánnyal, ám közben a lovagok elérik, és lábát támadva, szinte cafatokra marcangolják őt. Láb nélkül tudvalevőleg nem szokott túl jól harcolni a legügyesebb viharóriás sem, ám még a legfiatalabbat sem riasztja vissza némi végtagveszteség a szép halál megszerzésétől. Márpedig mi is lehet szebb halál, mint magunkkal vinni azt, aki megöl minket?! Míg az egyik lovagot villám segítségével próbálja átküldeni a túlvilágra, a másikat csak testi fölényével igyekszik legyőzni. Megragadni, és széttépni, vagy hatalmas termétével - még így láb nélkül is - agyonnyomni, maga alá gyűrni, szétlapítani.


Viharóriás + villámok irányítása - lábak nélkül, mit neki két végtag, maradt még kettő
Rengető 20

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#141 2010-08-25 18:31:59

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az idéző már szokásból kezd el újra idézni, miután sikerült elkerülni az óriás rohamát. Bár már a győzelem karnyújtásnyira van biztosra fog menni és ismét diadal fogja koronázni a csatát. A csontik a romok alól kászálódó törpét nézik ki maguknak és egyszerűen megrohanják mind, hogy lemészárolhassák, kis szünet után az íjászok is őt veszik célba tartva tőle a távolságot.

Közben a lovagok nem hagynak egy pillanatnyi szünetet se, amint földön van az óriás egy fordulás után mind a két zúzó fegyver a mellkasában landol, hogy szétmorzsolja azt és véget vessen az óriás pálya futásának.

3 íjász
2 lovag
Hátasra vért
Holtidéző
24 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#142 2010-08-30 20:36:26

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Vutha és az óriás a vízbe süllyednek. Egy körük van kijutni valahogy.

Hroar sikeresen kitör a romok alól.

Az óriás lába nélkül harcol tovább, de csak egy lovagot visz magával a halálba. A másik lovag pár sérüléssel kell fel győztesen.

Björnulfot megrohanják a csontvázak tucatjai. Vágásokat és ütéseket kap azonnal és látja, ahogy az íjászok rá lőnek.

Vutha:
- Víz alatt
Björnulf:
- Sérült, vágások, sántít
- Az óriása víz alatt
Tao:
- Viharóriás + villámok irányítása
Max:
- Lovag

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#143 2010-08-31 17:55:37

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Rengető megteszi a magáét, és végre kiszabaduloka kőbörtönömből. A szemem láttára hal meg fivérem, de egyet még magával visz utolsó erejével. Dicső halát hozott neki a mai nap... Én. A sárkány egy óriással zuhannal a vízbe, remélem, hogy az óriás jobban bírja majd, ideje lenne, hogy elfoggyanak a hullák.
A másik irányba tekintve meglátom utolsó társamat, az egyetlen élőlényt ezen a csatamezőn magamon kívül - egy törpöt. A fenébe is, nem lehetek válogatós ilyen ínséges időkben!
<-Kapd össze magad törpuram, vár ránk egy csata, amit meg kell nyernünk!->
Hatalmas ugrással érkezem nem messze tőle, és a közeledő csontvázakat Rengető hatalmas, sodró csapásával próbálom távoltartani újdonsült társamtól //félreértések elkerülése végett, most sem használom Rengető képességét, csak simán harcolok vele//. A nyílvesszők ellen remélem kitalál valamit, különben gondjai lesznek.


Rengető 20

Utoljára szerkesztette Tao (2010-08-31 17:58:49)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#144 2010-09-01 00:05:52

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Sikerül az óriásba mélyesztenem a karmaimat, de nem sikerül sokáig a víz felett maradnom, de ennyivel még nem adom fel a harcot. Közelebb húzom magamhoz, s a hátsó mancsaim karmait mélyesztem bele, hogy a víz alatt próbáljam tartani, míg én próbálok feljebb jutni a vízbe, a mellső mancsaim, s a szárnyaim segítségével. Ha sikerül elérnem a jég szélét, akkor belekapaszkodva nyomom ki a fejem a vízből levegőért, s ha már nem kapálózik az óriás, akkor kimászok a hideg vízből, mielőtt gondokat nem okot a fagy. Nincs kedvem még jégszoborrá válni, s így kimúlni. Harc közben akarok elpusztulni, s nem vízbe fulladva, fagyva. Próbálok a jégben megkapaszkodni a karmaim segítségével, ha letörök a darab, akkor újra kapaszkodást keresek, hogy aztán megpróbáljak kimászni.

Vuthán(Sárkányként)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#145 2010-09-02 21:37:30

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

A sérült, örjöngő törpe épp egy vízszintes vágást intéz az őt vagdaló csontvázak felé, amikor betoppan a képbe Hroar, és lehetségekhez mérten eltünteti a törpe mellől a mozgó csonthalmokat. Björnulf észreveszi a felé célzó íjászokat, és káromkodva elgurul az útból.
<- Hogy törnétëk pozdorjává, nyűvës rohadékok! - gurulás közben felkapja az egyik útjába eső koponyát, és felkeltében azt vágja hozzá az egyik íjásznak. - Hogy dëglëtt volna mëg anyád vëmhësség alatt! - veti oda az óriásnak, miközben nekiront a lövöldözőknek. Az elébe kerülő csontvázakon nem egyszerűséggel átgázol. Az íjászokat természetesen a Gormarstriddel kínálja meg.>

Ornir ezalatt kényelmetlen helyzetbe került. A sárkány karmai a hátában, ő meg a víz alatt. Hát nem i kell neki több, megpróbálja kitépni a karmokat a hátából, fájdalmas üvöltéssel, és egy marék buborékkal fúszerezve a dolgot. Ha sikerül neki, kissé sietősen megragadja Vutha oldalában meredező lándzsát, lerántja és ő próbál a felszínre nyomakodni, természetesen kézzel-lábbal lent tartva a sárkányt.

Utoljára szerkesztette Björnulf (2010-09-02 21:37:54)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#146 2010-09-03 15:46:53

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az íjászok a távoli támadás elől megpróbálnak kitérni, ha az úgy tűnik célt találna másképpen. De amúgy tovább támadják a törpét, hogy azt hátráltassák. Amíg az esetleges életben maradt katonák kicsinálják, amiknek a gyártását az idéző még mindig nem hagyta abba.

A lovag a győzelme után rögtön újra két kézbe kapja a zúzó fegyverét és futva indul az utolsó óriásnak a harcmezőn (Hroar) és annak is lábát célozza meg orvul hátulról teljes erejét és lendületét beleviszi a támadásba, hogy leterítse a társait tizedelő ellenfelét.
3 íjász
Lovag
Holtidéző
24 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#147 2010-09-03 16:50:28

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A törpe elugrik a nyilak elöl majd a koponyát dobja. A duó sikeresen végez nyolc csontvázzal, de azok a holtidéző körül azonnal pótolva lettek. Az íjászok elmozdulnak a koponya elől egy nem tud emiatt lőni a másik kettő viszont nyilat állít a törpébe, Egy a combjába megy, amitől le lassul, a másik a mellkasába, amitől elkezd akadozni a levegő vétele. Hroar nem látja a hátulról érkező lovagot, aki a térde mögött vágja meg a lábát ezzel azonnal a földre kényszerítve az óriást, a lábát nem veszti el, de a legkisebb mozgás is pokoli fájdalmakat okoz.

Vutha a szárny lökéseivel a víz felszínére kerül és karmai a jégbe marnak. Ornir ekkor kiszabadul és a lándzsáját megragadva kezdi el azt forgatni a szörnyetegben. Vutha kezei össze szorulnak a fájdalomtól, ahogy a vele egy magas óriás lassan fölé kerül. A karmai szét repesztik a jeget és az sz ezer apró darabra tőr. Már egyiknek sincs mibe kapaszkodnia. Vutha a víz alá kerül és fölötte Ornir áll, aki a lándzsát forgatja benne.

Max:
- 8 csontváz
+ 8 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#148 2010-09-04 10:51:51

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A törp igencsak különös tájszólással köszöni meg a segítséget, dehát a hálálkodással ráérünk a csata végéig, addig is van egy sokkal fontosabb dolgunk, kezdetnek ezt a szemtelen halottat kell itt magam mögött megtanítanom a jómodorra. Hátulról megtámadni valakit? Hát mi jöhet még ezek után? Lehet még ljjebb süllyedni? Ó hogyaza... A lábamba éles fájdalom vág, és térdre rogyok, de csak egy pillantra, muszáj felállnom, a súlypontomat a még ép lábamra helyezem, és a legnagyobb erősségemre támaszkodom a hullával szemben - a méretemre. Mivel már a fegyverem is csaknem akkora mint az egész ellenségem, először felésuhintok egyet, ezzel vagy eltalálva, vagy megteremtve egy akkora távolágot, hogy nem tud hirtelen támadni rám, hiszen elébb még ide is kell érnie. Ha közelíteni próbál, lecsapom Rengetővel, ha nem próbál... Nos, akkor felcsapom Rengetővel. Nem sok esélyt látok a pöttöm katona győzelmére, bár a lábam sérült, azért egy kis fájdalmat még kibírok, legfeljebb kiadom a fáradt gőzt, amikor megindítom felé hatalmas erővel, és villám gyorsasággal a támadásomat.
<-OOOAAAÁÁRRRGH!>


Rengető 20

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#149 2010-09-05 16:16:22

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Jotunheim

Két átkozott nyílvessző áll bele Björnulfba, ráadásul két kifejezetten fájó ponton. Lába enyhén megbicsaklik, légvétele nehezebb lesz, ezért abba is hagyja a káromkodást, és hagyja, hogy helyette a Gormarstrid üvöltözzön. Így próbálja megrohamozni (amennyire azt lehet sántán és sérülten, de balta által felvillanyozva) az íjászokat, és a legközelebbit derékban kettévágni.

Ornir a legegyszerűbb mozdulattal lándzsástul lefele kezdi lökni a sárkányt, hogy az alkalmasint a lehető legmélyebbre kerüljön és elvesszen a végtelen mélységekben. Ő meg megpróbál a legközelebbi jégtáblához tempózni, és felmászni rá, mielőtt halálra fagy.



Óriás+lándzsa (sérült)

Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 40 egység

Gormarstrid – Ezer Csata Szelleme: A csontig hatoló kiáltás félelmet költöztet az ellenség és bátorságát gyújt a szövetségesek szívében.

Utoljára szerkesztette Björnulf (2010-09-05 16:18:05)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#150 2010-09-06 18:43:10

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

A lovag a lábat ért ütés után fordulásból indít egy söprés szer mozdulatot a megfeneklett óriás bordáit megcélozva, arra az oldalra ahol gyorsabban tud, nagyobb erőt kifejteni és ezzel hátráltatni, majd az óriást a támadásban.
Az íjászok a rohamozó törpét támadják, de mielőtt lesújtana próbálnak kitérni, ha túl közel ér hozzájuk a törpe akkor a kitérés idejére kezükben maradt nyilat vágják bele a legközelebbi részébe.
Közben azért a csontik is gyártódnak a csata hátterében (mivel az idéző nem lazsál), miközben a már talpon levők fele a törpét fele az óriást próbálja leteríteni.

3 íjász
Lovag
Holtidéző
24 csont katona (+Cool

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:52

#151 2010-09-06 22:48:34

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Felérek a felszínre és veszek egy mély levegőt, majd fel is vonyítok,, miközben a jég be mélyesztem még jobban a karmaim a fájdalomtól amit az óriás okoz, s még egy levegő vétel, mielőtt maga alá sikerülne gyűrnie, azonban nem hagyom ennyiben a dolgot, hogy a jég széttört, így mindegyik mancsomon lévő karmom próbálom az óriásba mélyeszteni, s marcangolni annyira, hogy végre vége legyen, s lehetőleg úgy, ha kell a fejemen lévő szarvaim is használva, hogy ne érje el a lándzsáját. Ha már nem tud további fájdalmat okozni, akkor lehet esélyem végre olyan sebet okozni neki, a testén, kezein, lábain, azaz ahol csak érem, hogy végre vége legyen, s megpróbáljak kikerülni a vízből. Minden erőm beleadom a harcba, hogy én kerüljek ki győztesen. Az „élni” akarás talán elég erőt ad, ha nem, akkor...

Vuthán(Sárkányként)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#152 2010-09-06 23:53:11

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

Ornir a lándzsát a sárkányba állítja az süllyedni kezd. Az óriás úszva indul meg a jég fel, de Vutha karmai a lábába marnak és magukkal húzzák. Az óriás mire szabadulna a sárkány felkarmolja a testét és ezzel holtan merül el. Az óriás vérzése túl súlyos már. Ő is meghal.

Az óriás a földre zuhan és a lovag az oldalát vágja meg, ekkor a törpe fegyvere erőt ad a társának, aki szinte agyonnyomja egyetlen ütéssel a lovagot. Ekkor érkeznek meg a csontvázak, amik azonnal rárontanak.
Björnulf egy íjászt meg vág a kettő másik oldalra lép és a nyilakat test közelből döfik a sebektől teli törpébe. A fegyver a holt lelkeket nem bírja rémületre kényszeríteni csak társának ad újabb erőt. A törpe látja a rohamozó csontvázakat és tudhatja ha az íjászokat le is gyűri... a holtak serege elsöpri még őt is.

Björnulf:
- Óriás
Max:
- Lovag
- Íjász
Vutha: Kiesett

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#153 2010-09-07 12:01:05

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A lovag még utoljára belémhasít kardjával, dehát ennél azért többet kell kitalálnia, hogy Rengető ne lapítsa szét. Végre elfogytak a tisztek, maradtak a gyalogok, abból viszont jó sok van. A sebeim kezdenek kellemetlenek lenni, ám valahonnan mégis sikerül erőt merítenem, érzem, ahogy újra feltámd bennem a harci düh, és összeszedve maradék lélekjelenlétemet, ismét talpra erőltetem magam. Szerény huszonöt láb feletti magasságommal az öt-hat láb magasságban hadonászó csontkupacok a térdemig érnek föl legfeljebb, ami egyrészt jó hír, másrészt viszont a lábam már így is sérült, úgyhogy oda kell figyelnem. Hányan lehetnek még, két tucatnyian? A törp most néhány méterrel odébb futkározott, hogy az íjászokkal végezzen, nekem meg itthagyta a csontok felét. Jól van, egy gyors felmérés, úgy nézem, elég közel van minden ellenségem, hogy egyetlen végső csapással széttiporjam őket. Az egyetlen gond az, hogy a törp is nagyon közel van, így ő is megsérülhet, ha nem ügyeskedik. Az egyetlen megoldás talán az lenne, ha hónom alá kapnám a csöppséget, és úgy használnám Rengetőt, de ahhoz először oda kell hozzá érnem. Legalább egy helyen lesz az összes csontváz is.
Ahogy felémtámad az a tíz-tizenkét csontváz, egy méretes ugrással kerülök ki a gyűrűjükből, szinte engem is meglep, de valami különös erő tölt el, ami miatt lábam sérülése ellennére is el tudok rugaszkodni. Persze nem is kell túl nagyot ugranom, a mitugrász csontvázakat akár át is léphetném. Az ugrás végén ismét a törp mellett kötök ki.
<-Kell neked állandóan elrohangálnod!>
Velős megjegyzésem közben méreteset sóhajtok is, és a fogomat szívom, a sérüléseim azért sokat kivesznek belőlem. Most, ha minden igaz, már minden csontváz egy helyre fog gyűlni, kellemes lesz. Ha sikerült minden, akkor különösebb kérdezősködés nélkül balkezemmel elcsípem a törpöt, míg jobbomban Rengetőt vágom ma még egyszer utoljára a földhöz úgy, hogy a hatalmas hómező rettentő erővel robbanjon az égbe, és zúzza porrá a csontvázakat az idézővel együtt.


Rengető 5

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#154 2010-09-07 18:44:05

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Az idéző egy szökkenéssel indítja a hátrálást, majd pár hátra fele intézett lépéssel kezd ismét idézésbe, hiszen már egyre csak kevesebb csonti vágja el az utolsó két harcostól. Közben az íjászok folytatják amit eddig, de célt változtatnak mikor megindul az óriás és már az egész sereg láthatta mire képes a fegyver. Ha tehetik leszedik mielőtt használja a fegyvert, de először a már meglévő sérülését célozzák a lábán. A csontik továbbra is két részre szakadva rohamozzák a célokat. A törpét egyszerűen maguk alá akarják temetni és halálra szúrkálják a rozsdás bökőkkel, amiket az óriásban a többiek ott mélyesztik ahol érig a bőrét.

2 íjász
Holtidéző
32 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#155 2010-09-09 16:40:08

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A törpét a döfések lassan kivégzik. A két íjász pedig rálő az elugró óriásra, akit váratlanul ér a fájdalmas támadás így zuhanva gurul egyet a földön landoláskor. A fegyverét emelné, de az íjászok a kezébe lőnek így alig képes megtartani a rengetőt nem hogy használni azt. A fegyver varázsa bekapcsolva zuhan ki a görcsbe szorult ökölből és ezzel hatalmas szórást okozva végez egy tucat csontvázzal, de a többi csontváz már bátran indul meg felé.

Björnulf: Kiesett
Max:
- 15 csontváz
+ 8 csontváz

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#156 2010-09-09 17:34:04

Max Evans
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-08-07
Üzenetek: 981
E-mail PM

Re: Jotunheim

Rengeteg csontváz posztul el, több mint egy tucat. De a holtak serege eddig sem siratta az elbukottakat, ahogy azon sem gondolkoznak ez dicső halállal szolgál-e neki. Csak törnek előre, csak a győzelem a céljuk. Mintha mi se történt volna rohamoznak tovább a csontvázak, hogy maguk alá temessék az óriást, miután egyszerre vetik magukat rá. Ahogy az idéző még a csata végén sem felejti el, hogy lehet, még olyan a helyzet, hogy szükség lesz a katonáira, így ő is folytatja munkáját és hátrálás után ismét idéz. Az íjászok, most karokat céloznak, különös tekintettel arra amelyikkel magát próbálná menteni az óriás a sereg maradékától.

2 íjász
Holtidéző
25 csont katona (+Cool

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#157 2010-09-09 21:45:39

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

Némiképp máshogy alakultak tetteim, mint azt elterveztem.
<-AAAAAAAARRRRRRGH!>
Meglehetősen fáj, ahogy a nyílvesszők a lábamba hasítanak, látom közben, a törp már elesett.
<-PUSZTULJATOK, FÉRRRRRGEEEEEEEEK!>
Már a kezem is fáj, alig bírom tartani Rengetőt, tulajdonképpen csak ráejtem a földre, de azért megteszi a hatását és a közeli csontvázak belehalnak.
<-YMIR BOSSSSSZÚÚÚÚÚT ÁÁÁÁÁLLLLL!>
Érzem ahogy újabbak rontanak rám, kezemet és lábamat vágják, nem számolnak mindennel. Egyet kettéharapok.
<-HALÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁL>
Csak azután tudom artikuláltan üvölteni, hogy már kiköptem a csontokat. A fájdalom múlandó, holnap már úgysem emlékszem rá. Tulajdonképpen meg sem érem a holnapot. Akkor vehetjük úgy, hogy nem felejtem el a mait, nem?
<-HALÁÁÁÁÁRGHH...>
Utálom, ha belép fojtják a szót. Dicső halál, Ymir büszke lesz rám, és a Valhallában ébredek majd. Vajon ott majd emlékszem erre?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#158 2010-09-10 18:58:14

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Jotunheim

A csontvázat ketté harapja az óriás, de a vágások folytatódnak. A nyilak bénítják a karjait és lassan nem képes mozgatni. A szúrásokból pár sikertelen, mert a bőre túl erős, de sok súlyos és fájdalmas sebeket okoz. A csontvázak megteremnek és lassan felül kerekednek a harcos ellen.
Az idéző újabb csontvázai lassan beterítik az óriást,aki üvöltve küzd és a hangjával együtt lassan a mozgása is megáll. A harc végett ért. A holtak győztek.

Hel győzedelmeskedett!

Max:
- 1 csontváz
+ 8 csontváz
Tao: Kiesett

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#159 2010-09-10 19:31:50

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

~ Vutha ~
Vutha teteme elsüllyedt a jegyes tóban az óriással együtt, így a lelke pedig a tó partján várakozott arra, hogy a lelke visszakerüljön úrnőjéhez és az újra abban a kegyben részesítse, hogy visszaküldi harcolni a csatamezőre. A víz lassan újra megfagyott és vékony hártya jelent meg azon a részen, ahol a harcosok menekülni próbáltak és korábban még nyílt vízfelület volt. Az egykori démonsárkány herceg a fekete füstöt látta meg elsőként és utána az abból kilépő Hela-t, akinek az arcán, amint észrevette a lelket méla undor jelent meg. Gúnyosan mosolyodott el és közelebb lépett a lélekhez.
< - Már megint – jegyezte meg megvetően. – Talán nem kéne számolnom hányszor okozol te és a rokonaid csalódást és hagytok szégyenben. De ez volt az utolsó, többé nincs rád szükségem, ugyanúgy végzed, ahogyan az apád. Mond... – Hela felnevetett, majd a hangja beteges kacajba fordult és a nőből a szemed láttára lett régi urad. – milyen érzés volt, még halálod után is engem szolgálni? – kacarászott tovább Loki. >

~ Hroar és Björnulf ~
Mind a ketten elhaláloztak, dicső halállal, úgy, ahogyan minden Asgardi kívánná. A lelküknek Vlahalla-ba kellett volna kerülnie, de nem történt semmi. Nem jöttek a valkűrök, hogy oda vigyék a csatában elesett lelket, így a törp és az óriás egymás mellett ácsorogtak, vagyis a lelkeik a tetemük felett. Sehol a beígért lakomák, végtelen ital, csak még mindig Jotunheim. Pillanatokkal később női kacajt hallottak mind a ketten és Hela emelkedett ki előttük fekete füstből. Végignézett a két harcoson.
< - Björnulf és Hroar – kezdte. – Mindketten dicsőn harcoltatok és halálotok is ilyen volt. alkut ajánlok nektek, szolgáljatok engem a harcok során és mindent megkaptok cserébe. Kezdve azzal, hogy visszakapjátok az életeteket, megmenthetitek a családotokat, a nemzettségedet Hroar, te pedig a legjobban szeretett gyermekedet Björnulf, Arda-t – néhány másodpercnyi gondolkodási időt hagyott a párosnak, majd újra szólt. – Nos? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#160 2010-09-10 20:43:38

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Jotunheim

Magammal húztam az óriást, ő sem menekült, ahogy én se. Egymás gyilkosai lettünk, s a jeges víz lett mindkettőnk sírja. Lélekként ülök a parton, s nézem a helyet, ahol elmerültünk, majd ahogy az kezd befagyni, úgy vándorol a tekintetem a távoli horizont felé. Vége a küzdelemnek... legalábbis egyenlőre vége. Türelmesen várakozok, hogy sorsomról megkapjam a döntést, s talán nem kell sokáig várnom erre. Miben reménykedek? Semmiben. Elértem amit akart, s egy győztes csata, meg egy másik, amit talán megnyertünk. Elértem talán annyit, hogy valaki emlékezni fog a nevemre... talán...
Fekete füstöt pillantok meg, s megjelenik Hela. Fejet hajtok felé, majd figyelem, amit mond. Arcom meg se rezdül, még akkor se, mikor Hela helyén már Loki áll.
< - Remélem Loki, hogy egyszer valaki hasonlóan jót fog szórakozni a te végső halálodon is. Bár engem nem érdekel, hogy utolsó kis időm társaságban töltöm, vagy egyedül. Elértem amit akartam, s amire te nem leszel képes soha... Az életem adtam harcban, a győzelemért, a csatatéren. Te túl gyáva vagy kiállni és harcolni Loki... - > pofámon a nyugalom ül, ahogy várom, hogy jöjjenek értem... Már nincs más, hisz menekülni késő, elmélkedni, hogy mi lett volna ha valamit is másképp cselekszek, meg már fölösleges... Ha lesz választásom, akkor harc közben vesztem el a lelkem, ha nem lesz, akkor is elveszik. Teljesen mindegy... a vége ugyan az... De Asgardon halok meg teljesen... Én nyertem!

Vutha (Sárkányként) - Elhunyt

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#161 2010-09-10 20:54:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Jotunheim

Javítsd a reagodat, fogalmad sincs a Dísir létezéséről. Így nem tudom, hogy milyen végső halált mond egy halhatatlan lelkű személy. Illetve, hogy kinek kéne érte jönnie...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#162 2010-09-11 16:10:36

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Jotunheim

A csontvázak végül bevégzik azt, ami elkerülhetetlennek tűnik. Már szinte hallom a valkűrök szavát, és már tartok is Valhallába, hogy örök dicsőség... Na várjunk csak, ez nem a valkűrök szava. Ez valami más. Valami... Idegesítő. Ymir szakállára, ez Hela! Hela, a holtak úrnője... Nem, az nem lehet, dicső halált haltam, ahogy az itt ácsogró törp is, most a Valhallába kéne kerülnünk, nem pedig hozzá. Azt mondja, ha őt szolgálom, visszakapok mindent, beleértve az életemet, és a klánt is. Miről beszél ez? Épp most rohanta le a világot, amiben a nemzettségem él, épp most öletett meg a hulláival, és most azt akarja, hogy legyek én is ilyen?
<-Bolond vagy te, vénleány, ha azt hiszed, életért és barátokért a dicsőséget áldoznám. Hisz épp ezt veszteném el, minden harc, és a halálom is feleslegessé válna, ha most igent mondanék, ráadásul fivéreim lehetőségét is elvenném egy dicsőséges csatától, ha most behódolnék. De nem is értheted, számodra a dicső halál értelmetlen fogalom, ahogy maga a halál is. Az hiszed, az életünkért küzdöttünk, de tévedsz. Még azzal sem találod el teljesen, ha azt mondod, Asgard szabadságáért küzdöttünk. Elárulom neked, te bolond vénleány, mi a te halálodért küzdöttünk az utolsó csepp vérünkig, és ezt úgysem adhatod meg nekünk. Takarodj hát vissza rothadó hulláktól roskadozó trónodhoz, és szövögesd a terveidet a következő világ meghódítására, sokáig már úgysem teheted, bolond vénleány!>

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 13:53

Istenek háborúja: Jotunheim epilógus:

~ Björulf és Hroar ~
Hela arca fintorba rándult, amikor mind az óriás, mind pedig a törp közölte vele, hogy nem érdekli őket az ajánlata. Megvetően fordult el és nézett végig a tájon, mintha keresett volna valamit. Végül gúnyosan mosolyodott el.

< - Legyen hát – mondta. – De Valhalla-t soha sem éritek el. Az csak hiú ábránd volt számotokra, „hősök”. >
Ezzel fekete füst vette őt körbe és eltűnt. A távolban egy másik sereg tűnt fel, megint holtak, tovább nem látta a két halott ezt, mert aranysárga fény ölelte körbe őket. Két gyönyörű nő, két valkűr kísérte őket egy világos folyosón a távolba, ahol egy kastély magasodott, Valhalla. Arról már kacagás, ünneplés zaja hallatszott. De ahogyan a képek feltűntek úgy tűntek el ezek is. a fény eltűnt, a valkűrök eltűntek mellőlük és sötétben voltak. Semmit sem láttak egymáson kívül. Mély zengő hang fogadta őket, de ez nem Odin volt, valami teljesen más. Az Ősi istenek.
< - Nem kell még ott lennetek – mondta. – Még nem jött el az idő halálotokra dicső hősök. A körforgás megtört, nektek élnetek kell, Asgardnak szüksége van rátok. Éljetek dicső hősök! Éljetek és küzdjetek tovább! Ha eljön az idő Valhalla vár titeket, de ez még odébb van! >
A sötétség eltűnt és fény maradt csak helyette. A két hős pedig Asgard város főterén tért magához teljes harci díszben, a fegyverükkel, egyetlen sérülés nélkül.


//Feri azt mondta msn-en, hogy ő is nemet mond Hela-nak, így úgy vettem, hogy megtette.//

~ Vutha ~
//A dísir részt és a végső halált meg hasonlókat még mindig nem tudod, így azokat a részeket egyszerűen skippeltem, mert nincs róla tudomásod.//

Loki unottan nézett az oldalára, ahol Vutha egy kardot látott, egy fegyvert, amit nem olyan régen használt az isten. A penge véres volt még mindig, leakasztotta és Vutha felé sújtott hihetetlen gyorsan, nem sűrűn látta senki sem a Cselszövőt ilyen fegyvert forgatni, ráadásul úgy, hogy bárkinek a becsületére vált volna. Könnyedén vágta végig a sárkány oldalát, aki ha még élt volna, ebbe az egyetlen vágásba halt volna bele. de még így holtan is olyan szintű fájdalmat okozott, hogy a korábbi kínzások is leányálomnak tűntek mindehhez. A férfi kacagott tovább.
< - Gyáva harcolni? Megtettem, és már én vagyok a HALÁL! Kettőnk közül te akartál meghalni, nem én. Te könyörögtél az ostoba mostohabátyámnak… Vagy tán nem emlékszel? – elgondolkodott, majd felkacagott. – Had emlékeztesselek…>

Szó szót követ, ahogy a sárkány könyörög Thornak a halálért.
< - Nem öllek meg azért, amit tettél... Bűneidért kijárna, de jobb lecke, hogy élned kell bűnöd súlyával és következményeivel. Megbocsátom, amit tettél, mert nem a te hibád, megtévesztettek és megvezettek fiatal harcos. - >
< - Ezt nem teheted! Kinek hiszed magad Thor, hogy egy HARCOS felett merj íj módon ítélkezni?! - >
< - Thor Odinson vagyok, Asgard királya, ki legyőzött, és aki ad egy esélyt arra, hogy mindent újra kezdhess anélkül, hogy mások befolyásoljanak! - >
< - Gyűlöllek Thor! Gyűlöllek![i]ÖLJ MEG! ÖLJ MEG!
- >
Sokáig visszhangoznak a szavak, a halálhörgések közt. A teljes démon sereg ott pusztult. S láncra verve vezetik el a sárkányt.
< - Thor... - hangzik egy női hang, majd fémes koppanás, ahogy egy markolatba csúsztatott kard landol a Viharisten lábánál - …Miért? - >

< - A törvények szerint járok el – mondta. – Nem fogom megölni, lehet, hogy rászolgált, de nem vagyok olyan, mint a fivérem. A száműzetéssel gondolkodhat, hogy mit tett és rájöhet, hogy hol hibázott. >
Vutha már emlékszik, a beszélgetés minden szavát hallotta.
< - Nem akarom, hogy tudja, hogy milyen szolgálatokat tettünk Loki-nak – mondta Tanya keserűen és a nővére holttestére nézett. – Ne emlékezzen arra, hogy a gyermek, akit oly nagyon várt, nem a sajátja. Hogy a nővérem nem a saját gyermeküket várta, hanem Loki-ét. Hogy ne tudja, hogy a nő, akiről azt hitte, hogy szereti... csak azért volt vele, hogy ne bárki használhassa őt, csak két személy, amíg rabszolga... Hogy önként ment a halálba szándékosan szégyenében... >
Vutha üvölt fájdalmában a szavak után átkozza Loki-t, halálért könyörgött és esküdött, hogy a felmentő sereget, akik itt voltak megöli mind egy szálig, ha kiszabadul. Próbál szabadulni, ahogyan Sofy testét elvitték. Thor komoran hallgatta Tanya-t és figyelte az átkozódó Vutha-t, majd arra a helyre nézett, hol nem sokkal korábban Thorhalla és emberei voltak, akik nem avatkoztak be.

< - Rendben van – bólintott. >
Vutha most foghatja fel, hogy csak az unokahúgát védte ezzel, Vutha sorsa nem biztos, hogy érdekelte.
< - Köszönöm – mondta a lány. >

Tanya a kardját Thor felé nyújtja, de a viharisten nem fogadta el, csak a fejét rázta meg, majd Tanya a lába elé ejti, s megindul lassan. Látszik a gondterheltség Thor arcán, ahogy néz a lány után, akit az emberei vezettek el láncba verve az egyik börtönbe.
< - ÖLJ MEG! ÖLJ MEG! – hallatszott még tovább Vutha üvöltése, amíg most már tényleg elvitték a börtönig. >

< - A nyomorult szajha… - vicsorogta Loki. – Két hónapot kellett volna várnia, hogy annak a fattyúnak életet adjon – dühöngött. – De majd Sif, hátha most… >
Mintha Vutha ott sem lett volna, csak magának mondta volna. Végül beteg vigyorral nézett fel a sárkányra.
< - Azóta azt kapta, amit megérdemelt, ami elől korábban elmenekült. Elhoztam Niflheim-ből…>

Újra az a csata, amikor Sofy meghalt. Vutha külső szemlélőként látja az ütközetet. Thorhalla és csapata helyéről. A legtöbben csak kockáztak, szórakoztak és örültek, hogy Muspelheim mocska végre eltakarodik és mindannyian oda kerülnek, ahova valók. Thorhalla közönyös arccal figyelte a mészárlást kezei ökölben, itt még jó volt, nem volt meg Loki agymosása. Ő beavatkozott volna, Leif ölelte át és húzta vissza, hogy ne tudja megtenni. Bár nem Vutha miatt ment volna le, abban a csatában Einar is részt vett. A démonok fogyni kezdtek, Vutha számított a segítségre, tudta, hogy ott vannak, de mégsem jöttek le, hogy segítség őket. A csapatot egyértelműen csapdába küldték. És megérkezett az időpont, amikor Sofy berohant a csatatérre. Vutha hallotta a lány kiabálását, ahogyan zokogva próbálja magát kitépni Tanya kezéből, aki úgyszintén sírva próbálja a nővérét visszafogni. De nem sikerült Sofy kitépte magát a lány kezéből és nekiugrott karddal a legelső Thor pártinak, szúrt, de az utolsó pillanatban abbahagyta azt és félretáncolt. Elég volt, hogy a harcos figyelmét magára vonja. A férfi arra a helyre szúrt vissza, ahol korábban a lány volt, az eldobta a kardot és a férfi vállát érintette hátulról. Az nem nézett semmit, csak pördült a pajzsával végigvágta a már fegyvertelen ellenfelének mellkasát és a kardjával felnyársalta a terhes lányt, aki halálos sérüléseket szenvedett így és percekkel később ő és a gyermeke kilehelte a lelkét, ami Niflheim-be került.

Újra a jelenben volt Vutha, Loki nyűgösen támaszkodott a z egyik jégfalnak, de mégis beteges öröm, káröröm volt az arcán, ahogyan a szenvedő sárkányt nézte, még mindig voltak a vágás miatt „fizikai” fájdalmai és most a régi lelki sebek is marták a lelkét.

< - Szórakoztatóak voltak, mindketten – jegyezte meg kaján vigyorral. – Gondoltad volna, hogy mindenkinek ugyanúgy nyögdécseltek, mint alattad? Mindenkivel olyan odaadók voltak, mint veled? Ők játszottak veled korcs, nem te velük – kacagott fel ismét. – Én kaptam meg mindazt, amit te akartál… szerinted mi történt, amikor a leányom után vágyakoztál és próbáltad ágyadba csalni? >

”Egyik este különös dolog történt. Egy keverék démon lány jelent meg egy Asgardi nőtársaságában Vutha előtt. A Thorpárti nő kérése egyszerű volt. Érte cserébe Vutha hagyja elmenekülni családját a harcok alatt. Vuthának ekkor több szolga ágyasa is volt, de valahogy ez a lány túl tett minden. A végére mind két lány könyörögni kezdett, s akkor derült ki Vutha számára, hogy Tanya, miért is segít annyira az Asgardi lánynak. Testvérek, bár csak anyjuk közös, de akkor is azok. Belement a sárkány az üzletbe, s másnap a harcok alatt engedte, hogy a család elmeneküljön. Teljesítette azt amit ígért, s ő elengedte, őket, ezért a lány, az övé lett. Az más lapra tartozott, hogy már más nem volt ennyire elnéző, s a lányok tudta nélkül a családot megölték. Sofy és Tanya lettek Vutha kis rabszolgái, bár az életük inkább volt harcos, vagy inkább magasabb ragban lévőkhöz hasonlatos, hiszen őket nem bánthatta senki, s ételt is kaptak rendesen. Láncok se tartották őket rabságban, míg a többi lány láncok közt szenvedett. Sofynak esélye lett volna megszökni sokszor, de nem tette meg, hiszen akkor húga súlyos árat fizetett volna érte.”
Már amennyi igaz volt belőle, igaz könyörögtek, de azért, mert tudták, hogy Vutha szíve meg fog esni a két csinos nőn, és a tervük be is vált, mentsvár volt, hogyha már rabszolgák, akkor ne mindenki használhassa őket, hanem csak egyvalaki. Vutha pedig bedőlt nekik és mind a ketten hamar igen magas pozíciót értek el. Nem voltak rabláncon, ételt kaptak, harcolhattak. Mindenki röhögött a szerelmes sárkány háta mögött, míg a két nő a szabadulást tervezgette mielőtt nem lenne késő és el tudnak lógni. Vutha-nak persze azt mutatták, hogy odaadó szeretők, de igazából mindkét lány örült, ha a démon éppen a fekete hajú nő után fut, aki mindig betörte az orrát. Nem bánthatta őket senki, amit pici Vutha nem tud attól a feje sem fáj. A lányok félelmükben, tettetett jóindulattal elégítették ki a férfi minden vágyát, amit csak akart, látták el a sebeit, gondozták, szórakoztak vele. Itt legalább biztonságban voltak, szerintük. Egészen addig az estéig…
Az teljesen köztudott volt, hogy Loki mindig is szerette a gyengébbik nem társaságát, mikor hogyan az már teljesen az ő gusztusa volt. Akármelyik rabszolgára igényt tarthatott, de általában csak azelőtt használta őket és hajította el rongyként őket, mielőtt valamelyik harcosa ki nem sajátította azokat. Sofy és Tanya nevetgélve haladtak el a könyvtára előtt és ekkor tűntek fel a testvérek neki. Követte őket és így igen hamar kiderült számára, hogy kik is azok ketten. A két lány eltűnt az egyik csarnokban a férfi pedig utánuk ment. azok már csacsogva nevetgetve nyúltak a boroskancsó után. Tudta, hogy Vutha úgysem fog előkerülni, mert megint a leánya után csorgatja a nyálát. Becsapta maga mögött az ajtót, mire a testvérpár felkapta a fejét és amit Loki arcán és szemében láttak mind a ketten rémülten léptek hátrébb.

< - Vutha magánszajhái – felelte. – Akik miatt a feladatát sem végzi rendesen. Rongyok, amikkel a hatalmát fitogtatná, de lejáratja magát, hogy mostohatestvérem oldalán álló szajhát és démon korcs nővérét engedi a kastélyom falai között járni szabadon. Akik mindent megadnak neki, mert a szívük az övé… >
< - Félreérted nagyuram – szabadkozott Tanya. >
< - Csak a saját biztonságunk érdekében vagyunk vele. Nem szeretjük – mondta Sofy. >
Nem pirult el, nem jött zavarba, nem hazudott. A nővére dühösen nézett rá, Loki pedig lustán mérte fel a nővéreket. Intett az idősebbnek, hogy lépjen oda hozzá, Sofy reszketve tette meg. Az isten a hajánál ragadta meg, mikor kellően közelért és csókolta meg mohón. A lány ellökte magát tőle és lekevert egy pofont a férfinak felháborodva. Loki fel sem nézett úgy pofozta fel a lányt, aki felhasadt ajakkal került a földre, ahol arcon is rúgta az isten utána. Zokogva került méterekkel odébb a lány és Tanya megpróbálta megvédeni. Hiba volt. Az isten a nyakánál ragadta meg. A harcos lány próbálta a férfi karját lefejteni magáról, de az erősebb volt, majd egy percig szorongatta Tanya nyakát, amikor a lány feje vörösödni kezdett és a kezei lehanyatlottak, mint egy rongyot hajította Loki neki a falnak, amin a fejét beverve és rongycsomóként omlott a földre.
Sofy felsikoltott, mikor a húga nem mozdult, próbált volna odamászni, de Loki a hajánál rántotta hátra a lány fejét, mert már ott térdelt mellette. Mikor felnézett Sofy, csak őrületet látott, beteges vágyat a férfi arcán és szemeiben. Próbált esztelenül menekülni, de csak magának okozott fájdalmat, mert nem tudott szabadulni. Loki lekevert neki még egy pofont, hogy hallgasson, majd a hajánál fogva emelte fel. Sofy visított, ahogyan a száján kifért, a haja csomókban maradt a férfi kezében, aki végül kacarászva becibálta a szobába és az ágyra hajította. A lány zokogott, még próbált védekezni, karmolni, de Loki csak kacagott és a lánnyal ellentétben ő élvezte, hogy megalázhatja és kiélheti magát a megtört lányon. Mire végzett Sofy a maradt szakadt ruháját próbálta magán összefogni zokogás közben, hogy takarja magát és megőrizze mostanra nem létező méltóságát.
< - Átkozott féreg! – mondta Tanya, amikor betámolygott és meglátta a nővérét. >

< - Már kezdtem aggódni, hogy a fiatalabbik nem szedi össze magát mire végzek – kacagott tovább.>
Egyszerűen lerúgta a megvert és megerőszakolt vérzőtestű Sofy-t az ágyból a földre, és Tanya-ra nézett. A nőben még megfordult a menekülés lehetősége, de már elkésett. Nem sokkal később ő sem volt jobb állapotban, mint a nővére. Loki pedig még megvetően, szinte undorral nézett a két zokogó megtört nőre, miközben a ruháját igazgatta.
< - Ezt később még gyakoroljuk… >
Ezzel faképnél hagyta a két lányt, akik tudták, hogy mit kell tenniük, nem szóltak Vutha-nak, titkolták mind a ketten ettől a perctől kezdve.

Loki tovább kacarászott Vutha előtt Jotunheim-ben láthatóan ő remekül érezte magát a régi „szép” emlékek miatt. Vutha „teste” még mindig ugyanannyira fájt, mint korábban, ezen semmi sem változtatott. Ahogyan a kacarászás csillapodott Loki ismét felnézett az egykori játékára és őrülten vigyorgott tovább rá.

< - Lesz ez még jobb is… - biztosította a Cselszövő Vutha-t. >

Ezek után igazából már semmilyen érdemleges nem történt, csak Vutha végignézte, ahogyan ez az eset még egyszer-kétszer megtörtént, mire a két lány végül is megadta magát és már önként tették, amit. Önként adták oda magukat Loki-nak, aki igaz továbbra sem volt túlságosan kedves velük. Így is álcázniuk kellett a véres foltokat, amiket az isten verése okozott nekik. Időnként, amikor Dante és Kain is megjelentek Loki-nál, mint dicső vendégek Loki oly kegyes volt, hogy mind a két lányt Vutha öccse számára is felajánlotta, aki először igaz vissza akarta utasítani őket, hogy neki egyik sem kell főleg nem Loki után. Azonban amikor a démon megtudta, hogy alapvetően kinek az ágyasa Sofy és kinek a kis kivételezettje Tanya ő maga is örömmel élte ki magát rajtuk. Vutha láthatta, hogy a kis kedvenc Asgardija ugyanolyan odaadással elégíti ki Loki minden vágyát, ahogyan az övét is tette, amire a féldémon mindig is azt hitte, hogy szerelemből tette. Így most már teljesen biztos, hogy semmi őszinte nem volt abban, amikor vele foglalkozott, hanem csak tényleg az volt, amivel korábban menteni akarta magát Loki szemében is.
Az idő nem sokkal volt Vutha száműzetése után. Sofy kelt ki Loki ágyából és kezdte magára szedni a ruháját. Laufeyson nyűgösen nézett a nő után, mintha nem lett volna teljesen jó az, amit kapott, vagy éppen túl kevés lett volna. A lány arca vörös volt a szégyentől és arcát könny áztatta. Ahogyan magára kapta a szakadt és tépett ruháit zavartan fordult a fekvő isten felé. az felvont szemöldökkel nézett még oda lustán végül, arcán a „te még mindig itt vagy?” kérdéssel.
< - N... nagyuram van még valami – mondta zavartan. – Terhes vagyok. >
Loki a lehető leggyorsabban ugrott ki az ágyból, Sofy-nak ideje sem volt kitérnie, a férfi megragadta a torkát és azt szorítva nyomta a falnak, amin a lány feje koppant és fel is szakadt a bőr rajta.

< - Megmondtam, hogy nem eshetsz teherbe, te szajha! – vicsorogta a férfi. – Azé a korcsé vagy az enyém? >
A lány felnyögött félelmében, még Loki kezéhez sem mert felnyúlni, hogy leszedje a torkáról.
< - A tied nagyuram – mondta. – Ő akkor nem volt itthon... >

< - Ha megtudja, hogy kié a fattyad garantálom, hogy mind a hárman a lehető legkegyetlenebbül haljatok meg – mondta. – Azt mondod, hogy az övé! >
< - Nem érdekel, hogy mit teszel velem a gyermekkel, vagy Vutha-val – mondta. >
Loki betegesen kacagott fel és arcon ütötte a lányt azzal a kezével, amivel eddig a nyakát fogta. Sofy a földre került és megint felszakadt az ajka. >

< - Ki említette azt a korcsot kedvesem? – kérdezte. – Tanya a harmadik. >
< - Nem teheted – nézett fel Sofy megrökönyödve. – Neki ehhez semmi köze! >
< - Dehogynem! – vigyorgott. – És most, takarodj! >
Még belerúgott a lányba, aki ettől szinte a folyosóig gurult, Loki rácsapta az ajtót Sofy pedig sírva és megalázva tért vissza a szobájába. Ez csak egyetlen eset volt, ahhoz, hogy végül odajusson, hogy alig fél év múlva az ominózus csatában belefusson az ellenfele kardjába...

< - Ugye milyen szomorú? – kacarászott tovább. – Megszakadt a szíved, ugye? Várjunk csak, egy lélek vagy, már nincs ilyened... segítek, hogy érezhesd. >
Gyorsan mozdult és szúrt a karddal pontosan oda, ahol Vutha szíve lett volna, ha még élt volna. Üvöltenie kellett a démonnak a fájdalomtól, amit a szúrás okozott, Loki pedig kacagott tovább, míg végül abbahagyta és körbenézett.
< - Ez a végső búcsú – mondta. – Kár érted, az utolsó voltál fajtádból, nem csoda, hogy kihaltatok – a hangja alapján nem sajnálta. – Kár, hogy nem tudunk tovább játszani, de a hölgyek éhesek és itt vannak... >
Egy villanással vette vissza Hela alakját, majd fekete füst ölelte körbe és eltűnt erről a helyről. Vutha ekkor láthatta meg, hogy mit is említett hölgyek címszó alatt.



Egy hadsereg érkezett a hátrahagyott lelkekért. Vutha már halhatta a lelkek fájdalmas halálsikolyát, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Ő még mindig nem tudott mozdulni, Loki vágása és utolsó szúrása túl fájdalmasak voltak. A nők percekkel a felbukkanásuk után értek oda a féldémonhoz. Hosszú és fájdalmas halál volt, amíg ízekre tépték és elevenen falták fel a démonsárkányok utolsó képviselőjét, ez minden volt csak dicső végső halál nem...

Jotunheim elesett, a háború második részének vége.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Jotunheim

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.