Niflheim

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 22 Feb. 2011, 14:49

Niflheim (Niflheimr vagy Niflheim), a hideg, a jég és köd birodalma. A dicstelen lelke lakhelye. Ebbe az alvilágba azok kerülnek, akiket megöltek dicstelen módon, vagy pedig gyilkosok voltak életükben és nem harcban, hanem aljas módon tették mindezt. Közeli a kapcsolata Hel/Helheim-mel, ugyanis ennek a dimenziónak is Hela az uralkodója. A két ősi világ egyike volt, Muspelheim, a tűz birodalma mellett. Eme két forró és hideg világ közt kezdődött a teremtés.




Az eredeti topic

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:11

#2 2009-11-11 12:55:34

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

//Előzmény: Asgard » Nidavellir//


…furcsa alakok járnak fel alá… alaktalanok, nem lehet megmondani micsodák, Thordin soha nem látott ilyeneket korábban, és elképzelése sincs micsodák ezek. Halandó énje által csak szellemekként tudja behatárolni őket, de akkor is… nem igazán érti mik, vagy kik ezek. Zavartan nézi őket, miközben társalognak. …és igen, ők susogtak korábban is. Bár nyelvezetüket semmihez sem tudja hasonlítani a zavarodott harcos. Tanácstalan. De szerencsére semelyik sem figyelt fel a férfire, aki pillanatok után eszmélt csak fel, és nézett alaposan körbe. Rengeteg ilyen „szellem” ténfergett minden felé, és a hideg… rettentő hideg volt. Korábban már érezte a fagyos levegőt… legalábbis a fáklya ami kivilágította neki a folyosót amin jött, már nem melegített annyira. Nem csoda, hisz jóval hidegebb levegő vette körbe a várost. Hirtelen kapott magához, és kezdte dörzsölni mellkasát, ami talán kicsit felmelegíti. Fogalma sem volt hol van, de legalább kijutott(?)

Lassan megindult, bár hogy merre, fogalma sem volt. Toki, és annak feladata már messze járt gondolataiban, már talán el is felejtette. Kíváncsian, de mind a mellett mérhetetlen aggodalommal állt neki nézelődni, és felmérni hol is van pontosan. Majd pedig az egyik „szellem” alakhoz ment, és megpróbálta megérinteni, és megszólítani.

-Megbocsásson…

<-…ööö… útba igazítana, kérem?

Kérdi, miközben meg akarja érinteni. Reméli, hogy nem ellenségesek, vagy… igazából nem is tudja mire számítson tőlük. De megteszi az első lépést, hátha megtud valamit.

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-11-11 15:27:21)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#3 2009-11-11 14:50:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Közelebb haladtál a városkához, még mindig lehetséges, hogy a föld alatt voltál, bár ki tudja, hogy tényleg így volt-e, ugyanis az egész helynek a teteje jócskán a ködbe veszett a magasban. Félhomályos állapot, a szellemek ahogyan közelebb léptél, még mindig olyan jellegtelen alakjuk volt, bár néhol sikerült humanoid alakot kinézni belőlük, ezek alapján pedig határozottan Asgardinak mondtad volna őket. most már észrevett néhány darab belőlük, de nem különösebben foglalkoztak veled, továbbra is azon a fura nyelven társalogtál egymással. Néhánynál arcot is láttál, amin elgyötörtség és fájdalom látszott, mintha túlságosan elkínzott és elnyúzott valamik lettek volna ezek. Amikor megérinted az egyiket a kezed egyszerűen átsiklott benne és át tudtál nyúlni rajta, mintha ott sem lenne. Mindössze jéghidegséget éreztél a karodban, amivel belenyúltál, illetve egy kép villant a fejedbe, ahogyan valaki hátulról átvágta a torkodat és fájdalom hasított a nyakadba. A hirtelenjött fájdalomtól térdre rogysz és melegséget érzel a nyakadon és a mellkasodon, mintha vér folyt volna rajta végig, de ha odanyúlsz nincs ott semmi. Az a valami meg anélkül, hogy bármi mást okozott volna neked egyszerűen tovább lebegett. Pillanatokkal később lépést hallasz meg a városka felől és egy fehér ruhákba öltözött botos alakot, egy iszonyúan idős valakit, ősz hajú, ősz szakállú személyt látsz meg magad felé tartani. Az arcára, amikor észreveszi, hogy élsz döbbenet ült ki.
< - Te élsz! – állapította meg. – Hogyan kerülsz ide kölyök? Nem lenne szabad itt lenned… ez nem a te birodalmad… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#4 2009-11-11 15:40:00

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Amint megérintette a valamit Thordin, keze áthatolt rajta. Rémülten húzta vissza azt, és lépett hátrébb egyet. Nem értette mi folyik itt. Vagy csak nem akarta. A hideg levegő pedig egyre rémisztőbb volt, mikor a „Szellembe” nyúlt bele a férfi. Pillanatok múltán kép villant be a fiatal asgardi fejébe, amint elvágják nyakát, és lassan elvérzik. A fájdalom élethű volt, túlságosan is. Akarva, akaratlanul térde esett, és nem volt képes felfogni a történteket. Ez most igaz? Amikor a forró mellkasához kapott, érezte, hogy nem véres. De még is… túl valódi. Ahogy jobban elkezdte nézni a „szellemeket”, látta egy kettőnek, a fájdalmat arcán, és a kínt. Mivel volt, amelyiknek az arca is kirajzolódott. Emberi vonásokkal rendelkezett, de az biztos, hogy nem az.

Vagy most már nem az. Többen észre vették Thordint, és felfigyeltek rá, de nem nagyon törődtek vele. A férfi térdepelve várakozott valamire… az ég felé nézett, de nem látta azt. A barlang, vagy már abba se biztos, hogy ott van, ködbe veszett. Nem látta se a napot, se a holdat. Nem tudta hol van, és mennyi ideje került el a napvilágtól. Réműlt arccal kémlelte a magast, míg nem lépteket hallott. Azonnal oda szegte pillantását, és meglátott egy valódi asgardit, legalábbis annak tűnt. Eléggé idős volt, az ősz szakálla, és haja, na meg ráncai árulkodtak róla. Thordin rámereszti szemét, és az megszólal. Hangja, és arca a döbbenettől „hangos”.

<-Élek…-néz végig magán, mintha pillanatra kételkedne benne. <-…igen, élek… N-n-n nem tudom… én nem akartam ide kerűlni… beomlott alattam a talaj.. vagy nem is tudom… Birodalom? Hol vagyok, kinek a birodalma ez? Én csak Nidavellirbe akarok vissza jutni. -Eléggé megszeppenten mondja, majd halkan teszi hozzá. <–Ki maga?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#5 2009-11-11 17:19:09

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

< - Persze, hogy élsz! – mondta az öreg. – Mert ne lélekként vagy itt. Nem lenne szabad itt lenned! Ez Hela birodalma… Nidavellir? Barlang? Odin szakállára! Akkor megint volt egy mágiakitörés azon a helyen… - elgondolkodott. – Asgardra! Milyen gondolataid voltak neked, hogy ide kerültél?! Ez Niflheim, azt pedig gondolom szüleid történeteiből tudod, hogy mit takar…. Gyere! >
Int és elindul a város felé, a lelkek továbbra is ott lebegnek össze vissza, de közeletekbe nem mennek. A férfi, ha vele tartasz a falhoz vezet téged és egy oldalsó járaton bevezet a falba, ott lépcsőkön keresztül totyog valamerre, felfele haladtok ebben teljesen biztos vagy, majd végül megérkezik egy folyosóra, annak a végén egy ajtó volt, oda tartott, kinyitotta, majd betessékelt téged oda. Fáklya és egy kályha is égett odabenn, itt már sokkal kellemesebb idő volt, mint odakinn. Egy hatalmas könyvtárszerűség volt a hely. Mindenfelé polcok és könyvek rajta, egy létrával, amit ide-oda lehetett tologatni.
< - Hogy én? Lényegtelen – vonta meg a vállát az öreg. – Egy krónikás, aki ugyanott került egy mágikus robbanásba, ahol te, mindennek már ezernyolcszáz éve. Hela úrnő megkegyelmezett és így én írom össze a lelkek történeteit. Semmire sem jó, de így legalább élek, noha lehet, hogy jobb lenne meghalni. Heidly a nevem amúgy. És benned kit tisztelhetek? Mesélj bármit, úgyis itt ragadtál, amióta itt vagyok, nem találtam kiutat innen. Csak az úrnő kegyéből lehet innen távozni. Mesélj, milyen gondotok juttattak ide téged? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#6 2009-11-11 17:59:36

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Az öreg ember válaszokkal kezd el szolgálni. Thordin fel kel, és figyelmesen hallgatja a férfit, bár olykor még mindig a kovájgó lelkekre ugrik a szeme. Kiderűl, hogy ezek a „szellemek” valójában halottak. Hela birodalmában jár Thordin, ami eléggé nagy súllyal bír. Szemei elkerekednek, és a döbbenet szinte tapintható. Nem halt meg… akkor meg mit keres itt. Mágiatörés? Az meg mi? Hogyan történt, és mért pont vele? Némán hallgat, bár érzelmeit teste tökéletesen tükrözi. Most nincs kedve, sem ideje elrejteni azokat. Az idős férfi azt mondta, hogy gondolatok miatt került ide Thordin. Az asgardi közelebb lép, és meredten nézi az alakot. Annyi különböző érzelem kavarog benne, hogy azt sem tudja melyiket mutassa. Mikor az ismeretlen int, Thordin lábai megindulnak, és követik őt. Nem szól semmit, el kel egy kis idő, míg feldolgozza a dolgokat. Még a lelkeken sem tette túl magát, és a bevillanó emléken, ami teljes mértékben valóságos volt. Egy falba vezet az öreg, ami után lépcsők vezetnek felfelé. Egészen addig, míg nem egy folyosóra nem kerülnek. Majd annak a végére tartott, ahol egy ajtót nyitott, és betessékelte a férfit.

Thordin óvatosan lépett be, és kíváncsian nézett körbe. Az idő kellemesebb volt mint kint, egy kályha, és egy fáklya is melegítette a helységet, ami csordultig könyvekkel volt megtelve. Majd hogy nem mást nem is látott a harcos, csak azokat, meg egy létrát, amit jobbra-balra lehetett gurítani. Egy afféle tipikus krónikás lak. Amikor ismételten megszólal az öreg, ez ki is derül, mint sok más, még inkább sokkoló dolog a fiatal férfi számára. Teljes mértékben ledöbbenten figyelte a szavakat, mik elhangoztak. Hosszú másodpercekig nem tud megszólalni. Kinyitja kicsit a száját, majd elhallgat, és ezt párszor el is játssza. Nehezen tudja feldolgozni az elhangzottakat, és a történteket. Egy székre, vagy ha az nincs, akkor a földre omlik, és fejét tenyerébe temeti. Aztán hossza csönd után megszólal, bár eléggé halkan, de azért nem suttogva.

<-E… ezernyolcszáz éve? Hela… ez itt Hela birodalma? Valóban… Niflheimben lennék? De nem… nekem nem kéne itt lenni… nem… egyáltalán nem… nincs mit keresnem itt… -szakad meg többször szava. <-Mágiatörés? Én nem tettem semmit… mi az, hogy mikre gondoltam? Korábban azt említetted? Miről beszélsz? –hirtelen felpattan a földről/székről, és mérgesen folytatja. <-Kiút? Nem fogok itt ragadni! Rengeteg mindent kell még elrendeznem! RENGETEGET! Nincs időm itt tétovázni, ameddig az az áruló a trónon ül a korcs apjával! NINCS IDŐM, sem kedvem, egy magadfajta bolonddal beszélni! Biztos hazudsz!!! Biztos Thorhalla egyik talpnyalója vagy! Átkozott, eressz ki innen!!!

A vége felé már tombolva ordít, és a magázással már korábban sem törődött, de eddigre már végképp. Teljesen elvesztette a fejét, és robbanásig feszült idegei már majd hogy nem szét feszítik. Erősen lépdel a könyvek felé, és feldúltan kezd rombolni, ha nem állítja meg semmi. A létrát a földre rúgja, és a szekrényeket felborítja. Nem törődik semmivel, hogy netán kárt tesz.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#7 2009-11-12 05:32:14

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Az idős férfi nem gátol meg abban, hogy kiabálj, sem pedig, hogy törj és zúzz, ha jónak látod. Csak az együttérzés csillogott a szemében, noha valamilyen szinten még halkan kuncogott is azon, hogy ezt teszed. Amint minden feldöntöttél, felrúgtál és kiélted magad abban, hogy a pusztítás közben levezesd a feszültséget a férfi csak összecsapta a két tenyerét, mire minden lassan a helyére került. A könyvespolcok felálltak a könyvek visszarepültek oda, ahol korábban voltak, a létre is újra felállt, és még a por is eltűnt, ami korábban a könyvek közül szállt ki. Az egész könyvtár olyan lett, mintha teljesen új lenne és nem csak rendet tettek volna benne.
< - Köszönöm – kuncogott. – Erre évszázadok óta nem tudtam magam rávenni. Lehet, hogy nem tettél semmit, de egy kitörés volt azon a helyen, ahol voltál. Nos, ezért hagyták el a törpök azt a csarnokot. Árulás történt azon falak között, valakit meggyilkoltak, miközben mágiával vésték a csarnokokat. Azóta időnként előfordul. Senki sem tud róla, csak aki odakerül, amikor ez történt. Ó, de! Ez a dicstelen lelkek lakhelye, én magam is azért kerültem ide, mert nem sokkal a történések előtt valakinek a megölését tervezgettem, mert… nos a feleségem megcsalt vele. Áruló az apjával? – kérdezte. – Odin feltámadt volna?! nem, arról tudnék azért, Thor ül a trónon a legjobb tudomásom szerint, annak meg úgy tudom van egy lánya… legalább is a lelkek ezt mesélték. Utoljára volt egy majdnem Ragnarök… akkor igazából sok lélek nem került ide, csak egy-kettő, azóta még annyi sem. Így igazán tájékozatlan vagyok. Thorhalla? – gondolkodott el. – Nem mond semmit sem ez a név, kellene? Mint mondtam nincs kiút. Ha az úrnő valamikor lenéz ide, akkor talán van esélyed kijutni, de addig nem nagyon… inkább mesélj, még azelőtt, hogy szembenéznél azzal, amit készülni tettél, és nem hallod őket, hihi – nevetett egér hangon. – Utána úgysem leszel teljesen normális. >
Ebben a pillanatban odakintről halálsikolyok, fájdalmas kiáltások, üvöltések hangzottak fel több száz, ha nem több ezer lélek felől, szinte elviselhetetlen volt, hiszen te magad is érezted azt a bőrödön, amit ők. Szenvedés az elkövetett bűnökért…

Az idős alak


Kilépett

Jelentés |
Idézet

#8 2009-11-12 07:31:00

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Vége… és az öreg nem hadakozott kézzel, lábbal, hogy Thordin ne romboljon. Amiikor levezeti érzelmeit, meg áll, és a levegőt hangosan kezdi el magába szívni. Ekkor az öreg össze csapja tenyerét, és minden a régi lesz. Talán még szebb is, mint volt korábban. Thordin megcsóválja a fejét, és valamivel sokkalta nyugodtabb arckifejezéssel nézi a társaságát. Jót tett neki ez a kis tombolás. Heidly ismét beszélni kezd, úgy tűnik őt nem viselte meg a vendége kirohanása. Talán mintha még kicsit örült volna neki, szavai legalábbis erre utaltak. Nagyon úgy tűnt, hogy az alak nem tud semmit. Bár nem nagy meglepetés, ha jobban bele gondolunk, hisz bő ezer éve nincs igazából kapcsolata Asgarddal. Amint elhalkul a mondandója, Thordin higgadtan, de válaszokat kezdene szolgáltatni. Ám valami félbe szakítja. Fájdalom, és kín. Nem érti mért történik vele, de nyöszörgésbe, majd ordításba csap át hangja. Nem csak az övé, hanem hallhatóan mindenki másé is. A lelkeké, akik oda kint bolyongnak, egyszerre adnak hangot fájdalmuknak. A szenvedés elveszi idő érzékét, és a másodpercek óráknak tűnnek a fiatal számára. De mikor véget ér, megviselten kel fel a földről, ahová összeomlott.

<-NEM… nekem nincs itt keresni valóm. Én csak Asgardot akartam megvédeni… akartam? AKAROM megvédeni az álnok hazug kígyó fattyaktól. De… várjunk… akkor Toki csapdába csalt. Az az áruló! Ezért meglakol… mindenki elárult… mindannyijukat a halálba taszítom, csak jussak ki innen. –ekkor Heidly felé néz. <-IGEN, mert kijutok innen!

Ekkor elhalkul, és hosszasan hallgat, majd kedvesen próbál rá nézni az öregre.

<-Bocsáss meg a kirohanásom miatt… tudod… eléggé… áh… hagyjuk. Szóval… Thor és annak fia… velük akarok leszámolni, ha eljön az időm. Ugyanis varázsütésre lett fia annak az álnok királynak. Amora és Thor közös gyereke. Mintha nem lett volna elég baja nélküle… Loki fattya is köztünk jár, Thorhalla… csak úg elő tűnnek a romlott gyümölcsök… hehe… amúgy szerintem lehet, még ismered is Thor fiát. Hela egyik kedvese, és embere volt… Einar. Mond valamit ez a név? Mert én legszívesebben elfelejteném a többi kígyóéval együtt. –körbe néz a teremben, majd folytatja. <–Szóval azt mondod nincs kiút? Hát akkor nem ismersz engem! Nem érdekel mi módon, de kijutok innen. Van egy-két elszámolni valóm párakkal. Kezdve azzal az aljas törppel. Tudod, én nem akartam semmi egyebet, csak egy jó kardot, és egy mester, aki tanít. De most tessék… itt vagyok… az én lelkem nem becstelen! AZ ENYÉM NEM!!! Nem nekem kéne itt lennem, hanem azoknak a szánalmas férgeknek, akiket elkerül a halál, valami csodás módon!!! BESZÉLNI AKAROK HELAVAL!!! MOST!!! Hol találom?!

Egyre indulatosabb megint, bár most nem tör-zúz semmit, csupán hangját emeli fel.

~Nekem nem itt a helyem… de… mihamarabb kijutok… az a szenvedés… az a kín, amit éreztem. Nem kérek többet belőle. Ez nem nekem jár. Ez a vén meg elmeháborodott ahogy elnézem. Bár szép évszámot megélt ide lent, így megértem. De remélem hasznomra lesz. Ki kell jutnom innen, és úgy látom, csak Hela keze által lehet. Beszélnem kell vele, mihamarabb.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#9 2009-11-12 11:25:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

< - Mondtam én, hogy csapdába csalt? – kérdezte. – Nem, kizártnak hiszem, ha tudnának a törpök erről a helyről, akkor már régen nem lennének itt, hanem elmenekültek volna. Beomlasztották volna a hegyet a csarnokra, vagy hívtak volna valami erős mágiahasználót, aki megszüntette volna a jelenséget. Hozzá kell szoknod, hihi, ez még csak a kezdet, lesz ennél rosszabb is. Nézzük, Hela nem nagyon szokott ide járni, ötszáz évente egyszer látogat meg hihi, bizony – mondta az öreg. – Úgy számolom… a kis Ragnarök idején volt itt. szóval van ötszáz éved mire újra eljönne ide. Ó igen, emlékszem rá, szép szál legényke volt, akárcsak a másik lovas, de egyik sem szólt egy szót sem… és kezdődik, jó szórakozást gyerkőc hihi, hihi… - kacarászott. – Rájössz, hogy miért is vagy itt… hihi, hihi… >
A következő pillanatban pedig még hallod a férfi őrült kacarászását, de a hely már teljesen más, mint ahol voltál korábban. A folyosókat felismered, hiszen jártál már rajtuk legalább kétszer is korábban, mindenfelé fekete falak, ahogyan a folyosón voltál egy-két fáklya világított csak, odakint sötét volt, egy villám szelte át az eget és a közelben csapódhatott be, hiszen iszonyatos volt a dörgés is. A következő pillanatban fájdalmas női sikolyt hallottál az egyik irányból, majd pillanatokkal később egy újabb követte. Egy újabb villámlás, így kint már felismerhetted a helyet, Asgard-on voltál Loki kastélyában, a sikolyok tulajdonosa pedig nem volt más, mint Thorhalla. A folyosók kihaltak voltak, ha elindultál a hangok irányába, akkor hamarosan egy elágazáshoz értél, ha kinéztél rajta, akkor jobbra tovább tartott a folyosó, veled szemben fal volt, jobbra azonban a folyosónak csak egy kis rövidebb szakasza volt, egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt pedig idegesen ott toporgott Einar, Thor pedig ekkor lépett be a szobába és csukta be maga mögött az ajtót. A következő pillanatban női társalgást hallottál magad mögül és feltűnt Amora és Thena is, akik feléd igyekeztek. Amora mielőtt tehettél volna bármit is észrevett és dühösen nézett rád.
< - Az őrséged négy folyosóval odébb van! – mondta. – Mi lenne, ha visszamennél végre ahelyett, hogy hallgatózol drágám? Úgyis megfogjátok tudni, ha a gyermekek megszülettek! >
Ezzel tovább is haladtak, hogy csatlakozzanak a másik férfihoz. Ha lenézel magadra, akkor Loki párti ruhában voltál, a szőke hajad helyett vörös omlott a vállaidra, oldaladon egy kard volt, és bőrvértben voltál, és bőröd színe is jóval fehérebb volt, mint a megszokott, ha végigfogdosod az arcodat az is teljesen más, a testfelépítésed is. egyszóval nem a saját testedben voltál. Noha tükröt még nem láttál, hogy megnézhesd magadat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#10 2009-11-12 17:21:29

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

~Ez még csak a kezdet? Hát nem… ez már itt a vég, mert engem nem fognak össze zárni egy dilinyóssal, a kárhozott lelkek között. Ez nem ismer engem… kijutok innen… ha kell magam hívom ide Helat. Megsürgetem azt az 500 évet egy picit. Kezdődik? Mi kezdődik? …az évek megbolondították ezt az öreget… szerencsétlen, vén bolond… nem tudja miről be…

Ekkor egyik pillanatról a másikra máshol találja magát Thordin. Nem a könyvek veszik körbe, de még Heidly sincs mellette. Csak kacagását hallja még egy pillanatig. Utána egy ismerős folyosón kap észbe. Fekete faléak, és csak néhol fáklyák azok, mik az utat mutatják. Meg olykor a fel-felvillanó fény, amit a villámlások okoznak az erős dörgéssel. Az elsőnél, meg is rezzen Thordin a hangra, ám utána már nem. A villámlást, és dörgést egy női sikoly váltotta fel, majd ismét. Az asgardi szemei elkerekedtek, és sietni kezdett. Úgy tűnt, mintha valaki bajban lenne, de még sem. Nem olyan sikoltás volt. Nem az a réműlt, „mentsenek meg” típusú. Más…Aztán ismét fény töltötte meg a helyet, ami a villámlásnak volt köszönhető, és elegendő volt ahhoz, hogy kiderítse Thordin számára, hogy hol is van. Döbbenten állt meg, és habozva nézett körbe. Nem értette, hogyan került ide.

~Asgard? …Asgardon vagyok? Méghozzá Loki kastélyában? Ez… ugye most csak valami vicc. Nem lehetek itt… vagy… vagy csak álmodok… ugye álmodok? Nem lehetek itt… nem akarok itt lenni. Ki kell jutnom innen… vagy… nem. Itt a lehetőség, hogy megtegyem amit tervezek.

A hangok irányába folytatta menetelését a kihalt folyosón. Az elágazásnál fordult, és a kétajtós terem irányába ment. De hirtelen megtorpant. Dühösen, és ingerülten nézte végig az ott tartózkodókat. Thor és Einar… az előbbi akkor lépett be. Thordin lángokkal szemében indult meg, míg nem női társalgást hallott, amit bár figyelmen kívül hagyott, de ekkor megvilágosodott, és megint csak megállt. Amora, és Thena volt a hangok tulajdonosa, és Amora dühösen szólította meg Thordint. Aki viszont a szavak hallatán teljesen össze zavarodott. Nem tudott mit válaszolni az elhangzottakra.

-Thorhalla?

<-A nő szül? Most? De…-Makogta el orra alatt <-Őrség? –folytatta, majd elhalkult.

Majd pedig csatlakozott a páros Einarhoz. Thordin figyelemmel követte a nők lépéseit, és láthatóan értetlenül bámészkodott. Nem tudta mit mondjon, vagy tegyen, magán kívül volt, így hátrálni kezdett. Majd pedig lenézett a földre, és furcsálva vette észre cipőjét. Aztán az egész szerelését. Lokihoz hű viselet volt rajta. Kezeire tekintett, és azokat fel, le forgatta. Fehér volt, sokkalta fehérebb, mint szokott. Haját is döbbenettel nézte, hogy vörös színben pihent vállán. Arcához kapott, és teljesen más volt… mintha nem is az övé lenne. Tovább hátrált párat, és szóhoz nem tudott jutni.

~Ez…ez… ez… ez nem lehet… ez nem én vagyok… Mi történt velem? Ki vagyok? Thorhalla… most szül? nem értem… de hisz nem telhetett el annyi idő… nem… vagy még is? … nem, ezt csak álmodom, vagy képzelem… az a bolond öreg tette ezt velem. ~Lábai remegni kezdtek ~Nem érdekel… itt az alkalom, hogy véget vessek az egésznek. MOST!!!

Thordin rohanni kezd, miközben elő veszi kardját, amit magasba tart, és aztán pár lépés után teste mellé húzza. Eltökélten indul a terem felé, ahová korábban Thor ment be, de előtte Amora Thena, és Einar áll előtte. De ez sem tántorítja el a férfit. Pedig talán jobb lenne Ám nem. Először Amora ellen támad. Semmi taktika, stratégia, egyszerű Thordin módszer, csak rá ront. A siker csekély, elenyésző, sőt… lehetetlen kíséretet tesz, hisz valószínűtlen a siker. Viszont nem érdekli Thordint. A varázslónő gyomrába akarja szúrni kardját.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#11 2009-11-12 21:45:16

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Szerencséd volt, ugyanis nem halotta meg a két nő, amit az orrod alatt motyogtál és úgy tűnt, hogy semmire sem gyanakodtak. Még csak nem is nézett feléd a trió miután a két nő odaért Einar-hoz. Még, miközben vizsgálgattad magad halhattad, hogy lassan második napja tart a vajúdás és remélik, hogy lassan végre megszületnek a kicsik, mert az egész szülés emiatt nagyon sokat kivett már a nőből és nagyon gyenge. Thena próbálta a fivérét nyugtatni, hogy az apjuk kezei között minden rendben lesz vele, hiszen Thor halandó énje orvos és így tényleg a lehető legjobb kezekben lesz. Odabentről ismét egy fájdalmas sikolyt halhattál, de ezt már elnyomta a lábadnak a zaja. Futás közben rájöhettél, hogy meglepően halkan futottál, nem azzal a megszokott robosztus mozgással, mint általában, hanem szinte teljesen hangtalanul. Az egyik kinti villámlás közben láthattad meg az árnyékodban, hogy hegyes a füled, egy elf testében vagy. Ezért a halk mozgás is, illetve az, hogy a trió nem folyosót nézi, hanem aggódva tekint a csukott ajtókra figyeltek és arra, ami bent történhetett. Néhány szökkenés után meg is érkeztél a trióhoz, akiknek csak ekkor tűnt fel a jelenléted, már senkinek sem volt ideje arra, hogy cselekedjen, így a kardodat bele tudtad szúrni Amora hasába, aki döbbenten nézett rád, majd megroggyantak a lábai. Azt láttad korábban, hogy most kivételesen se Einar-nál se Thena-nal nem volt fegyver, így a férfi az öklével támadott feléd, míg Thena villámokat szórt az irányodba, talán szerencsédre, hogy Amora nem tudott mit tenni, így egyelőre még legalább moszat nem lett belőled.
< -ŐRSÉG! – kiáltott Einar. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#12 2009-11-13 10:06:37

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

~A lépések… a fülem… hö… egy elf?

Fut át a gondolat még Thordinen, mielőtt leszúrta a varázslónőt. Pillanatig el sem hiszi, hogy sikerült neki, de még nem jár öröm táncot. Bár már ünnepelne, hisz ekkor látja meg, hogy se Einar, se Thena birtokában nincs fegyver. Ahogy kirántja Amora gyomrából a kardot, a következő célpont Thena. Hisz a villámaival könnyedén kiütheti a férfit, ezért mihamarabb el kell távolítania a vihat isten lányát. Nem tudja Thordin mennyire erősek a rá irányított villámok, de megpróbálja kardjával hárítani, felfogni, és fordulásokkal kitérni. Ha valóban egy elf testében van, és minden jel erre mutat, akkor a mozgása is meg van. A kecses, és fürge mozgása. Így ezt használva kerüli ki, próbálja a felé irányuló támadást, majd pedig ha sikerül, Thena oldalába akarja bele méjeszteni a pengét, amit azonnal tovább lendít, és így Einar irányába tart, akinek szintén oldalát próbálja megvágni. Ezzel egy félkört suhintva fegyverével. Talán két legyet üt egy csapásra. Az „Őrség!” kiáltás hallatán, Thordin nem rebben meg. Neki már nem számít, hogy meghal-e vagy sem, ha legalább ezt a három alakot kivégezheti. Thor megtör a keserűségtől, Thorhallaval együtt. A lelki fájdalom súlyosabb sebeket hagy, mint a testi. …és hát Thor hoz gyerekei, és hajdani feleségének halála a legjobb út, Thorhallahoz, pedig szeretett Einarja.

A támadása során magabiztos, és rendíthetetlen, pedig még biztos nincs vége. Eléggé valószínűtlen, hogy nem szenved el sérülést, még ha fegyvertelenek is ellenfelei.

~Azt hittétek, hogy a semmibevevésetek után csak annyiba marad az egész? Ha álom is, ez nem rémálom. Pont az ellentétje. Ez valami csodás érzés… a bosszú… remek… az koronázná meg az egészet, ha láthatnám a két főkolompos arcát, mikor meglátják szeretteiket vérbe fagyva. Az csodás lenne… utána már talán nem is érdekelne semmi. Örömmel mennék ha kell vissza Niflheimbe… tudva, hogy ezek az áruló kutyák megkapták jutalmukat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#13 2009-11-13 14:30:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A legnagyobb megdöbbenésre sikerült a tovább az, amit elkezdtél. Ebben a testben jóval fürgébb és gyorsabb voltál, mint általában. Thena első néhány villámát még felfogta körülötted valamilyen védőpajzs, azonban néhány így is eltalált és iszonyú fájdalommal járt, illetve még Einar is igyekezett lefogni téged és eközben azt is észrevehetted, hogy az erőd jócskán kisebb ellenben, mint korábban. Az őrséget egyelőre sehol sem lehetett hallani a kiáltás után, hogy jöjjenek, de amit te láttál itt korábban biztos lehetsz benne, hogy fel fognak tűnni, hiszen kellően magas létszámú személyzet, katonák és mindenféle hasonló szerzet tartózkodott ezen a helyen. A vágásod azonban mégis sikerült és Thena oldalát mélyen fel tudtad vágni, és egy gyors mozdulat után, ahogyan a másik irányba csaptál még Einar-t is sikerült megsebezned, és őt is egy mély vágással, mind a ketten hátratántorodtak tőled, de biztos lehettél abban, hogy egyik sem fogja feladni a harcot mindaddig, amíg képesek arra, hogy lábra álljanak. Bentről egy újabb sikoly hallatszott, majd utána egy gyermek bömbölése, amikor először kapnak levegőt és életükben először adnak hangot annak, hogy ezen a világon járnak. Einar felnyúlt maga mellé és lekapta az egyik fáklyát a falról és azzal vett fel védekező állást és valamilyen szinten nővére elé, hogy őt is védje. Thena megint villámokkal támadott feléd és ezzel egy időben Einar is lendült az égő fáklyával szúrt feléd mellkas irányában.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#14 2009-11-13 15:24:38

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Thordin sikerrel jár. El sem hiszi. Ebben a testben sokkalta ügyesebb, mint gondolta volna. Bár az erőnek híján van, de nem is annyira hiányzik neki, mint gondolta volna. A fürgesége bőven kárpótolja. Einar, és Thena is sérül a kardnak hála. A most elf szerepben lévő férfi megvetően néz mind a kettejükre, mikor azok össze szedve magukat szembe néznek vele. Einar kezében fáklya, Thena meg még mindig villámokkal van felszerelve. Thordin forgat egyet kardján, miközben meghallja a gyerekek felsírását. Annak hallatán tudatába kerül annak, hogy most, hogy vége a szülésnek minden bizonnyal Thor kijön mutogatni unokáit. A katonák is biztos nem sokára befutnak, így nincs ideje húzni-halasztani a testvérpár megölését. Nem mintha eddig azt tette volna, de most még inkább felgyorsítja a dolgot. A villámok által kapott sérülését amennyire tudja, figyelmen kívül hagyja, és csak a párosra próbál összpontosítani. A kard forgatását követően Einar megindul, és Thena is csatlakozik.

~Sikerült… el sem hiszem… ha ez egy álom, nem akarok felébredni. Ha kell leélem az életemet ebben a testben. Remekül érzem magam így is. …he… még hogy erő… a fürgeség tökéletesen megteszi, és az ügyesség. Na, fejezzem be most már a harcot, mielőtt őfelsége tiszteletét teszi ide kint.

A közeledő fáklya ellen cselekszik elsőként Thordin. A mellkasa felé irányul, és megpróbál kitérni előle. Bízik gyorsaságában, és akkor fordul ki Einar támadása elől, mikor már egészen közel van, és a lendülete miatt talán nem tud megállni. A teheti, az utolsó pillanatig húzza a kitérést, és amint kifordul a támadás elől, vissza kézből a karddal gerincére próbál rá vágni, majd azonnal Thena felé indul. Felszökken a magasba, és a kardot beforgatván, pengéjét lefelé állítja, és úgy próbálkozik a nőbe szúrni hegyét. A tőle irányuló villámokat pedig sebes mozgásával akarja elkerülni, míg pedig Einar támadása elől tár ki, kardjával próbálja felfogni. Miközben a tervét próbálja megvalósítani a teste nyújtotta adottságira is figyel, hogy nagyjából ki tudja tapasztalni. Bár nem biztos, hogy lesz alkalma még megmutatnia magát, mert a testvérek nem adják fel egy könnyen, ez biztos, és nem is a tapasztalatlanságukról híresek, így minden bizonnyal nem könnyű harc zajlik le. Talán az a hatalmas előnye most Thordinnek, hogy egyiküknél sincs kard, vagy más tényleges fegyver, esetleg komoly harci öltözet.

~csak ezt a kettőt… Thorhalla túl gyenge lesz, hogy bármit is tegyen. Amorat pedig leszúrom végleg, amint lesz rá egy cseppnyi lehetőségem is. Az őrök és katonák, na meg Thor… ők pedig már lényegtelenek. Hisz a nagy vihar isten mihez kezd két unokával, ha a valódi vérvonala megszakadt. A bánatával fog ücsörögni az az idióta…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#15 2009-11-13 19:41:07

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Lehet, hogy nagyon gyors vagy ebben a testben, ellenben Einar igazán tapasztalt harcos, így még sikerült téged mellkason találnia a fáklyával olyan erővel, amitől érezted, hogy a mellkasodban roppant valami és fájdalom járta végig a felsőtested. Azonban mindezek ellenére ki tudtál térni a férfi elől és az oldalába kerülni, noha ebből a szögből nem a hátát tudtad eltalálni, hanem a hasát és az oldalát hasítottad végig igen mélyen és hosszan. Einar felüvöltött fájdalmában, majd pedig a földre zuhant, ahogyan a lendülete vitte tovább, ezt most már biztosan mások is meghallották, ha az eddigi csatazajt nem. Thena dühösen kiáltott fel, majd nem tudtál kitérni a villámok elől, azok eltaláltak további égési sérüléseket okozván rajtad. De a felugrás sikeres volt és a megérkezés is, sikerült mellkason szúrnod a nőt. Thena még döbbenten nézett rád, majd pedig hangtalanul rogyott le a földre. Ebben a pillanatban hallottál meg egy újabb gyereksírást a bentről és az őrséget is, ahogyan közeledtek. Az ajtó bentről kicsapódott és egy halandó ember férfi emelkedett fel a benti ágytól és nézett rád, Thorhalla ott feküdt rajta, elgyötörten és iszonyúan gyengén. Az istennő egyelőre nem látott rá a kinti részekre, hiszen takarásban volt, de próbálta magát úgy küzdeni, hogy kilásson, hiszen Einar hangját ő maga is hallotta. A halandó férfi kezében ott volt egy újszülött, de gyorsan egy bent levő istennő kezébe adta és rád nézett, majd le a földre és ekkor látta meg a földön fekvő testvérpárt és az anyjukat. A katonák ekkor értek a folyosóra és az élükön két további ismerőst pillanthattál meg Sif-et és Skurge-t.
– Mit tettél idióta?! – kérdezte dühösen a halandó férfi. – Mit tettél?!
Ekkor úgy érezted, mintha valaki hátba vert volna, Amora egyik átka talált telibe, aminek következtében visszakaptad az eredeti testedet és alakodat. A férfi bent gyűlölettel nézett rád és az ágynak támasztott egyszerű fadarab felé nyúlt…

A férfi:


Kilépett

Jelentés |
Idézet

#16 2009-11-14 00:30:45

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Az égési sérülések jócskán megpirították, de még így is sikerült neki. Az biztos, hogy nem várta, hogy egy nap, három nagy szeretett ellenfelével le tud számolni. De valahogy összejött neki. Nem tudni minek tudható be, talán a test miatt, vagy hogy ez az egész lehet nem a valóság, de annyi biztos, hogy Thordin élvezettel harcolt eddig. A férfi hosszasan nézte Thenat, akiből lassan kihúzta a kardját, és még egy mosolyt is eresztett a nőre, míg az összeesett a földre. De a csodás pillanatot, egy gyermek felsírása szakítja meg. Thordin nem gondolja, hogy ketten vannak, bár a külön sírás eléggé iránymutató ez ügyben. Viszont nincs sok ideje ezen elmélkedni, mert lépteket hall, és biztos nem pártolói jönnek. Minden bizonnyal az őrség az, és nem kevesen, hisz biztos adnak a védelemre most, hogy itt a királyi család. A nagy ajtó kicsapódik, ahová Thordin is be akart menni, és egy halandó férfit pillant meg, na meg a vajúdást befejező Thorhallat. A halandó meggyötört, és fáradt volt, láthatóan kimerült, és a csodás pillanatot tetőzte, hogy az új testben jeleskedő asgardi láthatta az arcát Thornak, habár csak sejti, hogy ő lenne az. Az őrség befutott, és Thordin egy pillantást vet feléjük.

~Hm… nagyszerű… Sif, és Skurge… velük nincs gondom… De nem lenne lelki ismeretfurdalásom, ha ők is vérbe fagynának… legalább kevesebb Thorhoz és Hallahoz hű féreg maradna.

Fut át gondolatában, majd pedig tekintete a halandóra irányul vissza, aki kezd dühbe gurulni. De nem tud válaszolni a férfi, mert valami, vagy valaki neki csapódik a hátának, és egy pillanatra megszakítja őt terveiben. Furcsálva veszi észre, hogy ennyi volt a szép új testnek, mert megint önmaga. De nem keseredik el, nem szitkozódik, egyszerűen elmosolyodik, és kacagni kezd, és figyelemmel kíséri, ahogy a halandó én a bot felé nyúl. De nem várja meg, hogy az megragadja, inkább folytatja amit elkezdett.

~Einar az aki Thort és Thorhallat is össze köti. Nah… a kis csemeték most apa nélkül maradnak… mennyire szomorú… csak nehogy meghatódjak. Eggyel kevesebb féreg.

És a kardot ami kezében van, már legyinti is, és Einar fejét akarja levágni. Tudja, hogy az ő halála mind a két uralkodót megviselné, míg Amora, vagy Thena csak az egyiküket. A kard élével lesújtani készül, és a lehető leggyorsabban cselekszik. Bár számít arra, hogy nem hagyja annyiba sem a teremben lévő csapat, sem az őrség, és talán még a két sérült nő sem, viszont mind ezek ellenére megteszi. Veszteni valója nincs, hisz a cselekedetei, mit eddig tett bőven elég akár arra is, hogy halállal lakoljon. Minden bizonnyal a száműzetés, és a börtönbe küldés álmába sem jöhetne elő.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#17 2009-11-14 11:25:31

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Láttad a két gyermeket, hogy tényleg ketten vannak, miközben cselekedtél volna a halandó eléri a botot és az elgyötört Thorhalla is fájdalmas arccal kelt fel az ágyból, hogy lássa mi zajlik ott. Az őrség és a másik két személy megtorpant a folyosón és egyelőre nem mozdultak tovább. Lépnél Einar felé, hogy a fejét vedd mintegy biztosításként, amikor is a halandó elérte a faágat, majd a kinti villámlások és dörgések, mintha idebenn történtek volna Thor állt odabenn veled szemben és Einar zöldes villanással tűnt el mellőled, hogy az ágyon Thorhalla mellett jelenjen meg erősen vérezve, de láthatóan még mindig életben volt. Zkkor azonban, ha arra gondoltál, hogy menekülnél, vagy pedig belehalj abba, ami itt történt, hiszen ezen tetteid minimum örökös száműzetéssel értek fel, ha nem többel, egy belső késztetést kezdtél érezni, hogy nem, nem teheted. Még ha bele is halsz abba, amiért itt vagy, akkor is meg kell tenned, hiszen ezért vagy itt, hogy senkit, de senkit se hagyj életben. Hiszen ha csak azokat ölöd, akiket Thor és Thorhalla még mindig trónon fognak ülni, így muszáj a gyermekeket is megölni, hogy legalább ez az egész vérvonal kihaljon. Noha, akkor még mindig ott lesz Balder, Vidar, Hermod és Tyr Odinson, illetve unokatestvérük Hoder is, aki örökölheti Asgard trónját, de mégsem Thor, vagy a gyermekei, vagy Loki fattya az. Érezted, hogy menned kell és ölnöd, nem volt más lehetőséged, miközben a kintiek nem jöttek közelebb valamiért még mindig, illetve Thor védekező állást vett fel menye, fia és unokái előtt és még mindig választ várván a kérdésére néz rád.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#18 2009-11-14 13:40:42

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

A gyerekeket meglátta, és valóban ketten voltak. Közben a halandó megragadja a botot, de az őrség nem mozdult. Érdekes volt, de Thordin valahogy nem akarta kideríteni ennek az okát. Folytatta amit elkezdett, és Einar fejét akarta szegni. De a férfi eltűnt zöldes ködben, csak úgy mint a halandó, akinek hejére Thor kerűl egy villámlás során, amit a harcos nem tudott eldönteni gazán, hogy bentről, vagy kintről jött. Ám nem is elmélkedett ezen sokáig, inkább az őrségre pillantott, majd pedig megvetően a földön fekvő két nőre, és végűl a vérző Einarra, aki Thorhalla mellé került az ágyba. Megvető pillantások következtek, aztán a kardját nézte végig, és lehajtotta fejét. Nem… ennyivel nem tudja befejezni. Nem képes a megadásra, sem talán arra, hogy végezzen magával. Valami nem engedi. Felnéz és szőke haja mögül lángoló tekintettel figyeli Thort. Gúnyosan mosolyodik el, és vicsorogva szólal meg.

-Hogy mit tettem? Amit már valakinek rég meg kellett volna. Megtisztítom Asgardot a kártékony, és szennyező vérvonaltól. Loki, és a te dinasztiád már leáldozott… az ÉN KEZEM ÁLTAL!

Kiáltja el magát majd a kardot maga mellé húzza, és rohanni kezd a gyerekek felé. Nem hagyhat életben senkit, ezt érzi, és lüktet benne a tettrekészség, nem is habozik. Nem fél attól, és cseppnyi bűntudata sincs, mert megöl két ártatlan újszülöttet. Rohamozása közben dühösen ordítja a csatakiáltását, és emelni kezdi a kardját, hogy először az istennő fejét vegye, aki a gyerekeket fogyja, majd pedig az ikrekét. Nem igazán taktikázik már, nyílt rohamot indít, és bosszúvágytól fűtve támad. Az sem tántorítja el, hogy a célját Thor őrzi, egyszerűen kitérni akar előre, és végezni amit eltervezett.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#19 2009-11-14 19:13:56

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Abban a pillanatban, ahogyan mozdulnál előre a háttérben csatazaj kezdett kialakulni, csontvázak és egyéb élőholt teremtmények támadták meg a folyosón állókat, akik ezzel így végérvényesen el lettek vágva az utadból. Közben láthatod, hogy Einar próbálja magát felküzdeni, de túlságosan súlyos a sérülése ahhoz, hogy mindez sikerüljön neki és még Thorhalla is könnyedén tudja a férjét visszahúzni, hogy ne okozzon magában még több kárt. Thor egyelőre nem támadott, csak lesajnálóan nézett rád, de a szemében a gyűlöletet és a haragot is láttad megcsillanni. Emelte magasba a pörölyt, ami köré kintről gyűlni kezdtek a villámok. Elindultál és Thor ekkor készült lesújtani rád, feléd hajította a Mjölnir-t, de az nem ért el téged, egy fekete villám térítette ki az útjából, aminek következében a pöröly a szoba másik végében az ágyhoz közel ért földet, Thor döbbenten nézett az ajtó irányába, ahonnan a fekete villám érkezett, de a következő pontosan őt találta telibe, aminek köszönhetően a falig repült és eszméletlenül terült el a földön. Thorhalla-t láttad mozdulni a szemed sarkából, ahogyan kikelt az ágyból, éppen elérted volna az istennőt a két gyermekkel, akit most már felismertél ilyen közelből, Aesa volt az, Einar nevelőanyja. A nő már emelte a kezét, de ekkor ért oda Thorhalla közétek, a kezében egy pillanat alatt jelent meg a fekete pengéjű Hyrrokkin-penge és állította meg a támadásodat. Izzó tekintettel nézett rád, a szeméből csak sütött a gyűlölet, és érezted, ahol téged nézett, jelen pillanatban a fegyvert tartó kezedet és érezted, hogy izzani kezdett és sajogott a karod ott, ahol nézte. Láthattad, hogy valóban gyenge, mert nehezen tudta megfékezni a támadásod, reszketett, alig állt a lábán és a lábai is meg-megroggyantak. Nem ismerted annyira még a nőt te magad, de az elszánt tekintetén láthattad, hogy addig nem fogja feladni, amíg még képes mozogni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#20 2009-11-15 02:08:48

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Épp, hogy mozdul Thordin, és csatazajra lesz figyelmes. Csak szeme sarkában néz hátra, és megpillantja az élőhalott, és csontváz sereget. Gondjuk van az őrségre, így velük nem kell foglalkoznia a férfinak, csak is kizárólag azokkal, akikkel ő akar. Ez megnyugtatja. Különösebben nem érdekli a semmiből előkerülő halottak serege, egyedül a vérvonal kiirtásával van elfoglalva. Einar küszködik magában, ami Thordint igen nagy elégedettséggel tölti el. De nem habozik tovább, megindul, és úgy tesz, ahogyan tervezte. Thor tekintetét viszonozza még egy undorodó nézéssel, és már támadásba is lendül. A villámok gyűlni kezdtek, de a fiatalt ez koránt sem állította meg. Ugyan olyan vakul rontott előre. Thena villámait túl élte, akkor azt hiszi ezeket is. Pedig minden bizonnyal Thor villámai erősebbek. Ez biztos. A Mjölnir elszabadul egyik pillanatról a másikra, és a támadó felé tart, de valami véget vet Thor és fegyvere akciójának. Egy másik villám, ami fekete. A tulajdonosát nem keresi Thordin, csak fél mosollyal nyugtázza, hogy az istenség kómába került. Lesz rá gondja, de most még gyorsan a két kisgyereket végzi ki. Bár egy másodpercre megtorpan, mikor felismeri az istennőt, kinek kezében a gyerekek vannak. Aesa az. Ő nem ártott Thordinnak, de a férfi valami miatt ezt kiveri egy villanásnyi idő alatt fejéből, és habozás nélkül folytatja.

-Ribanc…

Morzsolja a szavakat, mikor Thorhalla megállítja a kardját. Majd pedig morgásba kezd, ahogyan érzi, hogy bőre perzselődni kezd ott, ahol a nő nézi. Minden bizonnyal varázslatot használ. Nem fogja feladni, így pedig Thordin nem is kéri meg rá, ennyire már ismeri a nőt. Keze egyre inkább sajgott, és tudta, ha nem tesz valamit igen hamar, akkor vége az egésznek. A férfi próbált magán erőt venni, és kibírni a fájdalmat, míg a másik kezével egy a lehető legerősebben arcon ütni Thorhallat. Reméli, hogy túl mélyen koncentrál a nő ahhoz, hogy észre vegye az érkező öklöt. Ha sikerül, akkor előre tör a megvadult harcos, és ha kell Aesa fejét szedi, hogy eljusson az ikrekhez, és azoknak koponyáját puszta kezével verje be. Amennyiben nem jár sikerrel, és Thorhalla nem engedi tovább, úgy hátrálni kezd jó pár lépést, hogy keze kiszabaduljon a szó szerint egyre forrósodó helyzetből.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#21 2009-11-15 13:08:21

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

< - El sem hiszed, hogy hányszor hívtak már így édesem – vicsorgott a nő. >
Látta az öklöt, még próbált is kitérni előle, de túlságosan is ki volt fáradva és merülve. Abban a pillanatban, ahogyan az öklöd a nő arcán csattant a fegyvertartó kezeden a ruhád ujja is lángra kapott. Halla anélkül, hogy az arcához kapott volna tántorodott néhány lépést hátra tőletek, így lett néhány szabad másodperced ahhoz, hogy támadhass. Aesa későn emelte a karját, nem lett volna korábban túl jó, ha a fagymágus szól bele a tűzmágus dolgába varázslás terén. A kardod így lecsapott és az istennő fejét tudtad szegni. Hangtalanul omlott a földre a két csecsemővel, noha még mindig nem ejtette ki a karjából őket, így legalább nem zuhantak le a földre.
< - ANYÁM! – kiáltott Einar. >
Fájdalmas arccal, vérző oldallal állt fel az ágyról és a kezébe kapta a nem messze tőle levő Mjölnir-t. Halla még mindig ott állt néhány lépésnyire tőled, de ő néhány pillanatig csak nézte a földre kerülő Aesa-t, mintha nem hitte volna el, hogy mit látott, a gyerekek sírása volt az, illetve Einar hangja volt, ami visszazökkentette a valóságba és szedte össze magát. Einar-nál láttad, hogy még nem fog tudni néhány pillanaton belül ideérni, így egyelőre csak egy ellenféllel kell majd foglalkoznod előtte, de Halla támadása miatt a két gyermekhez megint nem tudtál odaférni. A az oldaladra készült lecsapni, ezt könnyedén védhetted, majd emelte a fegyvert, hogy a másik oldaladnál megtehesse mindezt, figyelt téged, és abban a pillanatban, ahogyan arra húztad a fegyveredet, hogy védhesd ismétlőcselt alkalmazott és visszarántva a pengéjét sújtott le arra a részre, ami mostanra feltehetőleg védtelen maradt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#22 2009-11-15 16:59:57

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Az ököl kisebb sikerrel, de elkapja Thorhallat. Igaz, már kicsit késő, mert a férfi ruhája lángra kap. Thordin kicsit eltorzult arccal mutatja fájdalmát, de kardjának lapját elkezdi forgatni az égő részen, ezzel elnyomva a tüzet, igaz, magát is sebesíti, de próbálja túl tenni magát rajta. Erején felül próbál teljesíteni, és úgy néz ki sikeres, mert még bírja. Olyan szinten, hogy Aesa feje a padlón végzi, kezében az ikrekkel. Einar fájó kiáltása büszkeséggel, és erővel tölti el Thordint, aki megvetéssel néz rá a két védtelennek tűnő gyerekre. Viszont szeme sarkában látja, hogy az apjuk talpra áll, és kezébe veszi a Mjölnirt. Thorhlla is észbe kap, és az szülők kétségtelenül nem fejezték be, és nem hagyják ennyiben a dolgot. A kölykök, ordítva sírtak fel, de mind ezek a fájó hangok csak zene volt, a behatoló fülei számára. Einar előtt még volt pár sornyi szenvedés, mielőtt bármit is tehetne, de Thorhalla előtt nem. Kardjával eléggé átlátszóan csapott, amit Thordin könnyen védett. Ezt még ő is könnyen kivédte, majd készült a következő csapást is védeni, de nem sikerült. Váratlan csavart vitt bele a nő, aminek hatására a férfi oldalába vágta kardját. A már szintén több helyen sérült alak egy pillanatig nem tudta felmérni, mennyire súlyos lehet a sebesülése, és egy ezred másodpercig nem is érzett semmit, így nem törődött az újabb vérző felülettel, inkább a nő lábát akarta gyorsan levágni, egy egyszerű, trükköktől mentes támadás során, majd pedig azt a földre rúgni. Legalábbis így tervezte el, de ki tudja, milyen súlyos sérülést szerzett. Lehet, hogy idő előtt saját tervébe dől bele amiatt, mert nem kíméli a fájó pontjait és nem áll meg gondolkodni, hogy felmérje a helyzetet, csak eszét vesztetten támad. Igaz, eddig bevált, de ki tudja meddig sikeres…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#23 2009-11-15 20:09:30

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A sérülésed komolyabb volt, mint hitted, lesújtottál a veled szemben álló nőre, noha jócskán gyengébben, mint szeretted volna, de még így is érezted, hogy a kardod megvágja a húst, azonban a nő combcsontjában elakadt, igen ő félig jégóriás, így a csontjai valamivel keményebbek, mint a sima asgardinak, vagy csak az ütésed gyengesége okozta mindezt. Ennek ellenére a nő felsikoltott fájdalmában és igazából segítség sem kellett hozzá, hogy elterüljön melletted a földön, a kardot épphogy még ki tudtad szedni a lábából, nehogy benne maradjon és fegyvertelenül kelljen szembenézed a következő ellenféllel. Ahogyan Thorhalla a földre került villámokat láttál magaddal szemben és láthattad, hogy Einar már csupán két-három lépésnyi távolságra van tőled. Thorhalla melletted a gyermekei felé igyekezett fordulni, arcán fájdalmat láthattál a megszokott felsőbbrendűségi arckifejezés mellett. A kardján, ahogyan fájdalmasan és remegő kézzel emelte fel maga elé tűz jelent meg rajta és igyekezett a térdedbe szúrni a fegyvert, miközben Einar felemelte a pörölyt, hogy amint megérkezett hozzád lesújthasson vele.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#24 2009-11-16 10:36:43

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Thordin érzi magán, hogy már túl sok sérülést szerzett, és így nem képes tökéletesen teljesíteni, úgy, ahogy azt elvárná magától. Úgy, ahogy az elején tette. De még így is sikerül sérteni Loki lányát, aki összehull, és szerencsére ezzel egy ideig kivonja a forgalomból. Bár nem sokáig, mert a közeledő Einar mellett, már megint támadni készül a nő. Nincs sok ideje Thordinnek, gyorsan ki kell találnia, mit tesz, különben ezek lesznek utolsó tettei. Abban bízik, hogy ellenségei sérülései súlyosabbak, mint az övé. A magasba emelt Mjölnirre koncentrál elsőként a férfi. Amikor azt megemeli Einar, rögtön megpróbálja összefog az alak kezét, ott ahol markolja a pörölyt. Közben a kardját is tartva kezében Thordin. Aztán lábával megpróbál bele rúgni Thorhalla kezébe, amelyikkel a kardot fogja. Az utóbbi csak időnyerés szempontja és csak egy terv része, hisz ha ez megtörtént, Einart úgy szeretné ráborítani a feleségére, hogy annak kardja átszúrja szerelmét. Ezért tartani próbálja a kalapácsot, és úgy forogni a férfival, hogy az háttal legyen nejének, majd amint alkalma van, vállal borítani fel. Elméletben remekül összeállt a terv, már csak ki kell viteleznie… Most sem számolt túlzottan saját maga sérüléseivel, csak azzal, hogy kivitelezze elképzelését. Így pedig megint megannyi hibalehetősége van.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#25 2009-11-16 14:28:27

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Sikerült úgy mozdulnod, hogy megtudd ragadni Einar kezét mielőtt le tudott volna sújtani, de a férfi jócskán erősebb nálad, nagyon még így sérülten is. Arra már nem maradt azonban időd, hogy Thorhalla kezébe belerúgj Einar támadásának kivédése miatt, azonban szerencséd volt. még időben tudtad elengedni a téged támadó férfit, aki így talán a sérülése miatt, de nem tudta az egyensúlyát megtartani és ő maga is elterült a földön közted és Thorhalla között. Így a nőnek nem volt lehetősége arra, hogy meg tudjon szúrni téged ott ahol akart. Einar kezéből közben kirepült a pöröly esés közben és méterekkel odébb érkezett meg a talajra. Fekete füstöt láttál magad mögött, ha hátranézel, akkor a párnak esélyt adsz a következő támadásra, azonban látod akkor, hogy mi történik mögötted, hogy Hela őrülten kacagva lép az eszméletlen Thor-hoz és szakítja ki a testéből a lelkét a körülötte lebegő másik háromhoz. Amennyiben nem néztél hátra, akkor csak a kacagását hallottad értelemszerűen.
< - Az enyémek vagytok mind – kacagott a nő. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:11

#26 2009-11-16 15:22:57

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Nem pont úgy, ahogy elképzelte, de Thordinnek sikerült megvédenie magát. Egy pillanatig azonban kételkedett, mikor érezte, hogy Einar milyen erővel bír még így is, hogy megtörve harcol. Lehet a bosszú az, ami erőt adott neki. Bár alig ha harcolna azzal, egy olyan harcos, mint ő. A pár együtt fekszik a földön. Megvető érzései mellett, a harcos teljesen kezd eltelni magától. Lassan úgy érzi, legyőzi azokat, akik az egyetlen akadályt jelentették számára. Ahogy ott elterülve „pihennek” a földön, Thordin elégedett… A Mjölnir távolra került, és a férfi ekkor lett csak figyelmes egy fekete füstre. Tudja, hogy nem kellene elfordulnia a győzelme előtt, de még is megteszi. Einar, és Thorhalla így pedig lehetőséget kap. Thordin viszont az idő alatt, a megjelenő Helat követi szemével. Elmosolyodik, mert tudja, ez mit jelent. Nyert… legalábbis ezt gondolja. Thor lelke elvész két kacagás közt, mit a holtak úrnője enged meg magának. Thor és Aesa halott… a másik két lélek, pedig lehet, reménykedik benne, hogy Thena, és Amora tulajdona.

-A tieid, mind…

Kezdett nevetni Thordin is, mikor Hela mondta szavait, aztán a férfi vissza fordult, és habozás nélkül szúrta bele kardját Einar nyakába. Vagy is tett egy próbát, hátha sikerül, hisz addig, ameddig a férfi Helara irányította figyelmét, lehet, hogy túl késő a kivégzésre, mert mind a ketten kiötlöttek valamit. De fejében ez fordul meg, hogy a pengét Einar torkán döfi át, és nem is teketóriázott sokat. Reménykedni tudott csak abban, hogy nem hagyott túl sok időt a szerelmes párnak valami váratlan fordulatra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#27 2009-11-16 15:48:20

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Hela nem nézett rá, amikor ránéztél, mire visszafordultál Einar felküzdötte magát térdelő állásba úgy, hogy a tenyerén támaszkodott, míg a másikkal kinyúlt a Mjölnir felé, hogy magához szólítsa a kalapácsot. Talán ez volt a szerencséd, hogy útban volt a férfi, így még Thorhalla sem tudott leszúrni téged a kardjával. Ami talán az ő esetében furcsa, hogy megtehette volna azt, hogy kiteleportáljon mindenkit innen, hogy mindenkit megmentsen, vagy legalább is a férjét, de még ezt sem tette meg. Noha nem értettél a mágiához, de ez igazából olyan feltűnő volt, hogy akaratodon kívül is feltűnt számodra. Aztán pedig lesújtottál Einar-ra. Abban a pillanatban, ahogyan a kard elérte átszúrtad a torkát és Thorhalla fájdalmasan sikoltott fel. Ez nem olyan sikoly volt, mint amilyen, amikor megvágtad a lábát, vagy, amit a szülés közben lehetett hallani tőle. Ez pontosan ugyanaz volt, mint amikor az álomvilágban Thanos megölte a férfit. Noha akkor már halott voltál, de az utólag megkapott emlékekből láthattad, hogy miként viselkedett akkor. Gyűlölettel nézett fel rád, arcán könnyek folytak végig, akármilyen gyenge volt és súlyos volt a lábsérülése, de felküzdötte magát talpra, időnként meg-megroggyant és remegett, a levegő kezdett forró lenni körülöttetek, a nő zöld szemeibe belenézve pedig nem a zöld szempárt láttad immár, hanem csak egy a lángoktól vörösen izzó szempárt. A kardját végül maga előtt tartva ugrott neked, mintha az fel sem tűnt volna neki, hogy a nővére is ott van a helységben.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#28 2009-11-16 16:10:08

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Nehézkesen, de Einar felküzdötte magát. Thordint viszont már nem hatotta meg, és kegyelmet sem érzett iránta. Könnyeden szúrta át a férfit. Ekkor pedig megtöltötte egy leírhatatlan érzés. Meghallotta Thorhalla sikoltását, ami nem a fájdalmat tükrözte. Nem a testi fájdalmat, hanem sokkalta inkább a lelkit. Thordin már szinte hallotta, hogy a nő szíve össze tört. Zene volt füleinek. A kardját megforgatta még egyszer Einar ban, majd kihúzta, és a vértől már jócskán megszínezett kardot teste mellett lógatta. Farkas szemet próbált nézni a Loki lányával, aki szemében izzó lángokat vélt felfedezni. Tekintete félelmetes volt, és Thordin pedig mosolyogva nézett bele mind ezek ellenére. A levegő forrósodni kezdett, míg nem Thordin megszólalt.

-Özvegy… hö… szerelmed gyümölcseinek nem lesz melege?

Kérdezte, és amint elhagyta a szavai száját, a nő neki ugrott. Thordin próbált védekezni, és minden támadást hárítani. Kétségtelen, hogy a nő nagy harci tapasztalata ellensúlyozza valamennyire a sebeit. De egy valami pedig érthetetlen volt a védekezni kényszerülő asgardinak. Szeretett ellensége mágiahasználó, és nem egyszer tanúsította, hogy nem utolsó benne. Mért nem használta, és használja nagyobb méretekben. Teleportálhatott volna, vagy megsüthette volna Thordint. Nem tudta ezt hova tenni, és nem talált rá megoldást, csak arra tudott gondolni, lehet, hogy a szülés az oka. Kifárasztotta… bár nem volt ebben koránt sem biztos. Sandított a dolog… Nagyon nem passzolt bele a képbe, mint az sem, hogy Amora is megtehetett volna hasonló mágiákat. Nem sérült meg annyira, hogy ne tegye meg. Vagy még is? Thordin tekintetében látszott a zavarodottság, de nem volt ideje nagyon elmélyülni a kérdéseiben, mert Thorhalla támadásainak hárításával volt elfoglalva. Próbált helyzetet teremteni magának, és néha ő is támadni, de nem sok esélyt kap rá… de ha csak kicsi reményt is lát, akkor megpróbálja vállal a földre teperni a nőt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#29 2009-11-16 16:54:03

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Thorhalla nem válaszolt arra a részre, amikor próbáltad még jobban feldühíteni, nem volt rá szükség. Nem tűnt úgy, mintha érdekelte volna az, hogy mi lesz a gyermekeivel, csak az számított számára, hogy bosszút állhasson azért, amit tettél. A támadásai erőtlenek és gyengék voltak, nem azért, mert nem tudott támadni, hanem mert tényleg alig ált a lábán, vérnyomokat hagyott arra, amerre lépett, a lába is vérzett és a szülés közben, illetve attól is, hogy nem pihent, hanem hajtotta magát is sok vért veszített. Egy-két esetben ismételten ügyesnek kellett lenned, mert fizikai erővel és most már gyorsasággal sem versenyezhetett ellened, így cseleket használt, amik pedig igen veszélyesek voltak még ebben az állapotában is. Végül sikerült közel lépned hozzá és vállal kizökkentened az egyensúlyából. Ahol hozzáértél súlyos égési sérüléseket szereztél, ugyanis a levegő még mindig forró volt körülötte és ő maga is az volt iszonyúan. Zokogva és zihálva került ismét a földre a lökésed után, immáron jó méterekre eltávolodva Aesa és Einar testétől, így a két kicsitől is. Thorhalla próbált felkelni a földről, hogy ismét támadhasson, de minduntan vissza-visszarogyott oda.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#30 2009-11-17 15:46:30

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Thordin égései még inkább gyarapodnak, de úgy néz ki, még mindig bírja a megpróbáltatást. Thorhalla bármennyire is próbálkozott nem sikerült neki, túl fáradt volt, és talán a bosszúvágya is közre játszott, ami lehet elvakította. De mind ezek ellenére is remekül bírta mind eddig. Jó pár méterrel arrébb fog talajt a nő, és Thordin pedig mosolyogva nézi, ahogy az meg-megrogy, mikor talpra próbál állni.

De nem bámészkodik, csak egy pillanatig. Az ikrekhez megy, és ha senki nem gátolja meg, azokat torkuknál fogva megemeli, és elégedett mosollyal minden erejéből egymásnak csapja azoknak fejét. Úgy, hogy azt Loki lánya is jól láthassa. Ha sikerül neki, boldogan nevet, és méri végig Hallat.

-Remélem élvezted az előadást, aranybogár…

Majd lassú léptekkel közeledik a nőhöz, miközben kardját egyszer-kétszer megforgatja.

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-11-17 15:46:53)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#31 2009-11-17 17:20:58

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Amit szerettél volna könnyedén meg tudtad tenni, Thorhalla a gyermekei halálától nem esett annyira kétségbe, mint ahogyan Einar-étól tette, vagy pedig már képtelen volt jobban kétségbeesni, vagy nagyobb fájdalmat érezni azok után, hogy a teljes családja halt meg itt pár perc leforgása alatt. Amikor felé fordultál újra és a kardodat megforgattad érezted, hogy a markolat kegyetlen forró és ekkor tűnt fel az is, hogy izzadsz. Nem egyszerűen a csatától melegedtél ki, hanem a levegő volt forró. A talaj égette a lábadat és a helységben is egyszerre lobbant lángra minden ekkor. A nő nem mozdult, noha mostanra már sikerült talpra állnia, körülötte forró levegő terjengett, a haja most nem fekete volt, hanem lángnyalábok úsztak közé és vált az egész haja szépen lassan egyetlen égő koronává. A szemei is vörösen izzottak a lángoktól, a karja vége is ilyenné váltak, mintha magma folyam lett volna, akárcsak a lábai térdtől lefelé, mintha egy tűzelementállá változott volna, vagy éppen tűzóriássá. Őt pedig nem égette, a ruhája nem kapott lángokra, csak a tied gyulladt meg lassan minden mással együtt.

< - Találkozunk a pokolban édesem! – vicsorogta a nő. >
Egyetlen robbanásszerűséget láttál, ahogyan Thorhalla felől kör alakban robbantak ki a tűzgyűrűk egyre nagyobb és egyre erősebb verzióban. Közelebb nem tudtál menni, hiszen arra még forróbb volt minden, távolabb pedig már enm volt időd. A tűzgyűrűk mindegyike elért téged és lassan, érezted, ahogyan a mágikus tűz a csontjaidig ér, ahogyan a tűz élve emészt el, a bőröd és a húsod leégett rólad, és a csontjaid szilánkosra törtek a kiszáradástól miközben még éltél. Hosszú percek, vagy talán órák alatt ért el végül az enyhítő sötétség, ami a halálod volt…

A következő pillanatban azt érezted, hogy ideg láncok tekeredtek a nyakadra, bokáidra és a csuklóidra, valaki a hátadra helyezte a lábát és kényelmesen tartotta rajta. Magadon végignézve egy szál ágyékkötőben voltál egy trónszék előtt feküdtél, mint egy kutya és Hela nyugtatta rajtad a lábát…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#32 2009-11-18 12:08:51

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

A gyerekek halottak… mindenki halott, már csak Thorhalla maradt. Thordin elégedetten nézi a helyzetet, míg nem izzadni kezd. Érzi, hogy ez nem a harc miatt van. Ez más… melege kezd lenni, egyre inkább. A kard markolata szinte éget, a talaj szintén, és az egész légkör. Thordin zavartan kapkodta a fejét, ahogy érezte, hogy a bőre minden apró része perzselődni kezd, és ruhája lassan lángra kap. Ellenfelére nézett, és tudta, hogy ez az ő műve. Már első pillanattól fogva. Kimerültsége ellenére még mindig talpon van. Keményfából faragták, ez kétségtelen, és a fiatal asgardi is elismeri a nőt most már. Aztán elhangzik egy mondat, ami után miden megváltozik. Lángokba borul a nő, leírni is nehéz lenne, ami Thordin előtt zajlódik, és az idő elveszti jelentőségét. A másodpercek óráknak tűnnek a kínzó fájdalom miatt, mait érez. A lángok már csontjait égetik, és szörnyű kínokat él át, ahogy közel sem szokásos módon szenesedik el. …és talán enyhülésnek érezte a maga mellé ragadó sötétséget. Mikor észbe kapott, már teljesen máshol volt.

Lánra verve valaki lábait érezte hátán. Azzal, hogy csupán egy ágyékkötő volt rajta, nem foglalkozott. Sokkalta inkább, hogy mi történik vele, és hol van… valóban meghalt volna? De legalább egy valami nyugtatja, ami pedig elviselhetővé teszi a helyzetet. Megölte azokat, akiket akart. Pillanatokig csak mosolyogva mered előre, majd megfordúl amennyire tud. A láb tulajdonosa, pedig nem más mint Hela. Most már egész biztos, hogy meghalt a férfi. A mosoly pedig ennek ellenére nem tűnik el arcáról. Az alvilág úrnőjét figyeli, majd kinyögi szavait.

-Sikerült… megöltem őket… most pedig már egy valaki maradt a sorban… TE!!!

Ezzel próbál felállni a tőle telhető legnagyobb lendülettel, és a láncoktól megszabadulni. Ordítva áll neki a dolognak. Izmai megfeszülve próbálják kitépni a helyzetéből, és kegyetlen tekintete közben Helara mered.

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-11-18 12:09:11)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#33 2009-11-18 12:54:24

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Hela arcán ugyanazt a megvető arckifejezést lehetett látni, amit Thorhalla, vagy akár Loki arcán is láthatott bárki. Le sem tagadhatták volna, hogy egy családba tartoznak, azonban mégis gúnyosan és fölényesen mosolygott, mintha minden az övé lett volna. Egy csarnokszerűségben voltatok, öt darab kristály állt nem messze Hela trónjától. Öt kristály mindegyikbe egy darab lélek belezárva. Nem telik bele sok időbe, hogy rá gyere melyik az az öt lélek, azonban három sokkoló ebből. Három darab Loki lélek volt azon a helyen, a negyedik kristályba maga Odin lelke volt bezárva, az ötödik pedig Thorhalla. Ahogy megpróbáltad lerázni magadról a láncokat azok még jobban rád szorultak olyannyira, hogy nem tudtál mozdulni tőlük, nemhogy rárontani a Holtak úrnőjére.
– Ugye nem gondoltad, hogy a HALÁLT megölheti egy hozzád hasonló féreg? – kérdezte a nő kacagva ugyanúgy angolul ahogyan te tetted. – Én a HALÁL vagyok, engem nem ölhet meg senki sem. Mit tanítottak a szüleid? – kérdezte lenézéssel. – Szerinted miért rettegnek engem drágám? Mert nem halhatok meg. Ellenben vagyok olyan kegyes, hogy mielőtt végleg Nilfheimbe kerülnél végignézd, hogy mit tettél a szeretett világoddal azzal, hogy megölted nekem azokat, akik megakadályozhatták volna, hogy mindent elpusztítsak.
Ezzel felemeli a kezét és a hátad mögé mutat, ahol lassanként azt látod, hogy miként bukik el a Kilenc világ mindegyike azáltal, hogy nincs ki egybetartsa a seregeket és az embereket immár, miközben Hela élőholt seregei könnyedén zúznak szét minden ellenállást és minden egyes elesett lélek az ő oldalukon folytatja tovább a háborút.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#34 2009-11-18 13:48:29

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

~Nem… bírok… mozdúlni…

Az izmai egyre inkább megfeszülnek, de mind hiába. Hela nem engedi, és Thordin pár perc múlva feladja a szándékát. Legalábbis egy időre. Körbe néz, hogy hol is van pontosan, de nem igen tudta megmondani. Csarnok szerű helység, és öt kristály. A kristályokra meredt, amiben felfedezni vélte Thorhalla, és Odin lelkét. Nem igazán lepődött meg ezen, de a másik hármon annál inkább. Azt mutatta, hogy Loki van mind a háromban. Nem értette Thordin, fel sem bírta fogni. Értetlenül nézte, majd pedig Hela szavaira eszmélt fel. A fiatal dühösen mordult fel, mikor befejezte a nő, és látta a világok bukását.

-Ha… Azt hiszed? Sokan mondták, hogy nem vagyok jó… nem fogom tudni legyőzni az átokfajzatokat. De megtettem. Thorhalla, Thor, Einar, Amora, Thena… és az a két korcs gyerek. Mind meghalt, az én kezem által. Pedig nem hitték el. Te is meg fogsz halni. Nem tudom hogyan, és miként, de megteszem, ezt megígérem. Nem érdekel mi történik Asgarddal, mert a végén te már nem leszel, és én veszem át az uralmat. Enyém lesz ez a koszfészek, és rendet teszek egyszer, s mindenkorra. Nekem nincs ki határt szab, mert én vagyok maga a határ!

Dühösen, és erősen gesztikulálva közli, majd pedig megvetően kérdi.

-Mit tervezel velem? Hisz megöltem a te kis ölebedet is… azt a mocskos Einart… nem tarthatsz fogságba, mert engem nem lehet. Gondolj csak bele, milyen dolog egy vadállatot ketrecben tartani, és még ingerelni is? Csak egyszer nyílik ki a kalitka, de akkor…

Szakítja félbe mondandóját, és a kristálygömbökre mered megint. Thorhalla lelkét figyelmen kívül hagyja, de Odinét nem. Egy darabig gondolkozik azon, hogy ő vajon mit keres ide lent. Nem tud róla, hogy ide került volna Asgard egykori királya. Pár pillanatig ez jár fejében, majd pedig a 3 Loki lélektől nem tud szabadulni. Hogy lehet belőle három? Mi módon? Sok ostoba kérdés, és feltevés jut eszébe, de néhány valamivel logikusabb… már ha van erre olyan. Vicsorogva vissza fordul Hela felé, majd pedig rá mered, és még ránt párat a láncon, de esélytelen a szabadulása. …még…

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-11-18 13:50:55)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#35 2009-11-18 14:05:50

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

– Győztél, mert én akartam így – mosolygott önelégülten. – A húgocskám csak azért maradt a végére, hogy lássam szenvedni. Amora-n nem jutottál volna túl, ha a kellő pillanatban nem lett volna blokkolva a mágikus képessége, akárcsak Thena-nak. Ha a testvérpárt nem sokkolja egy kép a fejükben. Ha nem ütöm ki Thor-t, ha Thorhalla nem lett volna olyan gyenge, mint ami, ha Aesa-t nem sokkolja a neveltfia állapota és halála. Ha Sif-et és Skurge-t nem foglalja le a seregem megérkezte, akkor a folyosón sem lett volna időd kifordulni. Te fogsz uralkodni drágám? – kérdezte kacagva. – Hiszen halott vagy, egy lélek pedig nem tud uralkodni. Az ölebemről beszéltél?
Csettintett egyet, mire Einar lépett be a helységbe, teljes harci díszben, ahogyan korábban is láttad. Arca kifejezéstelen maradt, a nyakán semmilyen sebet nem láttál, mintha hozzá sem értél volna. Egészen a trónszékig ment, ahol megállt Hela mellett és a nő ismét pajkosan túrt bele a férfi hajába. Nem ismert meg téged, a szemében semennyi felismerés sem csillant. Ugyanolyan állapotban volt, mint amikor először találkoztál vele. Azonban most más valami volt vele, noha a megszokott pajzsa nem volt nála, a Mjölnir azonban ott volt az oldalán, akárcsak a másik fegyvere a Fagymarok. Hela felkacagott és tucatnyi fegyver esett le melletted a földre, kalapács, fejsze, tőrök, kardok, lándzsa, íj és minden más, amit használni lehet.
– Három próbád van mielőtt kezdődik a mutatványosság – elgondolkodott. – Igen, azt hiszem, hogy az anyádékkal fogom kezdeni, és miért? Mert megtehetem, engem nem állíthat meg senki sem! De siess, ugyanis igen sok dolgom lesz a lelkek begyűjtésével…
Ezzel intett egyet és rólad lekerültek a láncok, a nő kitette a kezét Einar elé, hogy jelezze nem kell beavatkoznia és kérdőn nézett rád, hogy mikor akarsz végre kezdeni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#36 2009-11-19 09:51:29

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

-Illúzió volt? Csak egy rohadt illúzió? Akkor nem is volt valóság? MÉRT? Mért tetted? Nem hiszem el! Megtettem, és mindet eltiportam! A szánalmas férgeket, ELTAPOSTAM!

Elhalkul, és figyeli, ahogy Einar belép a terembe. Zavarta, és nem érti, hogy most ha előbb megölte vagy mégsem, akkor most… teljesen meg van zavarodva. Ráadásul a férfi fel sem ismeri Thordint, ez még inkább tetézi a helyzetet. Egy sérülést sem lát a férfin, teljesen épnek tűnik. De ami még inkább megdöbbenti, hogy a Mjölnir nyugszik kezében. Utána pedig Hela kacagását követően temérdek fegyver hullott alá. Thordin fel sem fogta a helyzetet. Amint ismét megszólalt a nő, a fiatl csak hallgatta türelmesen, tekintetében mérhetetlen zavartsággal. Majd pedig amint befejezte a nő, a láncok, mintha nem is lettek volna lehullottak Thordinról. A férfi fel ált, kicsit megmozgatta nyakát, és kezeit, aztán dermedten vert gyökeret.

-A családommal? M-m-mért velük? Mit ártottak? Mert megteheted? Ez nem indok! Lelkek begyűjtésével? Miről beszélsz? Mi közöm van nekem az egészhez? Az ocsmány játékaidból engem hagyjál ki. A szüleimet is…

Rándul ökölbe marka, és fogai összeszorulva, már dühös szemekkel nézi Helat.

-Engedj ki erről a helyről! Nekem nincs időm itt szórakozni! Nem is kéne itt lennem! Engedj vissza, mert ha valóban csak illúzió volt az egész, akkor Einar is az. –mutat a férfira. -…ami pedig azt jelenti, hogy szánalmas vagy, hogy ilyenekkel mulattatod magad, és nem teszel semmit, hogy megvalósítsd. A lelkek is hamisak, bár, hogy minek 3 Loki, azt nem értem, de biztos, hogy csak unatkozol, és a tettek helyett gyávaságba menekülsz! Gusztustalan nő vagy!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#37 2009-11-19 10:32:59

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

– Mondtam, hogy illúzió? – kacagott tovább. – Csupán annyit mondtam, hogy a segítségem nélkül nem győzhettél volna. Kellett valaki, aki megteszi, amit akartam, csak egy báb vagy ennyi, semmi több. Hiszen ugyebár engem kötnek a szabályok, amiket nem szeghettem meg. Hogy ő? – nézett Einar-ra. – Mivel az előző testét olyan csúnyán elintézted kénytelen voltam egy újat készíteni neki mágiával, mint a legutolsó alkalommal…
A fegyverek valódiak voltak, a csörömpölésük is valódinak hatott és minden, ahogyan leértek. Nem lehetett illúzió, hiszen ennyit még magad is tudtál, hogy a mágiával lehetséges dolgokat teremteni.
– Hogy a szüleid? – kérdezte unottan. – Élők és ezáltal útban vannak, tudod drágám gyűlölöm az élőket, annyira unalmasak. A testük túl hamar törik a kínzásba, a lélek elpusztíthatatlan ilyen szempontból, az örökidőkig kínozható. Ennyire nem érted, hogy mit tettél? – mosolyodott el gúnyosan. – Aláírtad a Kilenc világ végét, mire végzek minden úgy néz ki, mint Helheim és Nilfheim. Minden halott lesz, felperzselve vagy megfagyva, sehol sem lesz egy élő személy, csak holtak – kacagott. – És ők mind az enyémek!
Felkelt a trónszékből és lassan, nyugodtan lépett oda hozzád, majd megsimogatta az arcodat, a tekintetében azt láthattad, hogy mulattatja a helyzet, hogy egyszerűen nem akarod felfogni a valóságot, hogy halott vagy. Beletúrt a hajadba, ahogyan közeledett a keze hozzád megmerevedtél és nem tudtál ellene semmit sem tenni, hogy megtegye.
– Elengedni? Te is az enyém vagy – mosolygott. – Nem emlékszel? A húgocskám megölt téged. Hogy nem teszek semmit? Ó, sokkal többet tettem, mint hinnéd. De nézzük, ha nem mágián keresztül akarod végignézni a világod halálát, a családod halálát, akkor nézzük meg személyesen! – ajánlotta gyermeki lelkesedéssel.
Csettintett egyet, feketés füst burkolt titeket körbe és a következő pillanatban egy ismerős tájon voltál, a családi házatok közelében. Néhány harcost láttatok a házatok közelébe menni, hogy életek-e vagy sem, nem tudtad eldönteni, volt, akinek még rendes teste volt, de voltak, akik csak csontvázak voltak. Itt tűnhetett fel neked is, hogy nincs fizikai tested, csak egy szellem voltál, pontosan olyan, mint amiket korábban is láttál Loki kastélyában, amiket Hela begyűjtött. Nem hazudott… halott voltál.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#38 2009-11-19 17:14:05

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

~Csakegy báb vagyok? Én mindenki kezében csak egy báb vagyok? …várjunk… nem illúzió? Megtörtént? Tényleg? Megöltem őket? Akkor ez az Einar, az igazi… a fegyverek is, a lelkek is, és a háború is. Akkor… NEM!

Nem tud megszólalni, képtelen bármit is mondani a harcos a hallatán, amit Hela mondott. Szemei szinte remegnek, és sírásra hajlanak, ám ne történik meg. Thordin nem azért sírna, mert vége Asgardnak, hanem a szülei miatt. Hiába minden, őket még így is szereti. Az, hogy otthona elpusztul, részletkérdés. Hisz ha letakarítják a földeket, akkor új világot teremthet Thordin. Nah, megint itt tart… csak úgy, mint korábban, csak most úgy látszik, nincs ki elvegye emlékeit, vagy nincs aki el akarná. Talán a holtak úrnőjének pont egy ilyen alakra van szüksége. Nem tudni, de a férfi egyre zavartabb. Nem tud az ellen tenni, hogy a nő hozzá érjen, pedig szívesen kikerülné, ha tehetné. A mozdulatok, és a gesztusok, nagyon hasonlítanak Thorhallaére. Le sem lehetne tagadni rokoni kapcsolatukat.

~Tényleg… halott vagyok? Höh… ugyan már. Visszatértem már a halálból, és most sem lesz másképpen. De előtte… előtte le kéne számolni ezzel az átkozott nővel. De azt mondja nem illúzió volt az egész… és tényleg nem annak tűnt… akkor viszont… nem értek semmit!

Amikor Hela befejezi végleg a mondókáját, Thordin nagyot nyel, mikor eltűnik, és más helyen jelenik meg. Ismerős a helyszín, túlzottan is. A ház, amit lát, a családjáé. Ahol felnőtt. Viszont amit körülötte lát nem tetszik neki. Élők, és holtak, vagy csak az útóbbi –nem tudja megmondani. –egyaránt közelednek a házhoz. Épp indulna, de ekkor kerűl tudatába, hogy csak egy test nélküli „szellem”. Nem tehet semmit. Itt tudatosult benne, hogy tényleg meghalt. Loki lányára meredt, és hevesen szólalt meg, de a keserűség bőven megtalálható volt hangjában.

-Mit csinálsz? A szüleim… ugye nem? Jó-jó… úgy lesz minden, ahogy szeretnéd, csak őket hagyd békén. Hívd vissza azokat ott… Mond, milyen játékot akarsz játszani?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#39 2009-11-19 17:35:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

– Lehet, hogy meghaltál és visszatértél – kacagott tovább. – De az csak egy álomvilág volt! Ez a valóság! – a szavai keményen csattantak. – Itt csak én parancsolok a lelkeknek más nem! Miután elpusztult újraépíteni – kacagott. – Téged nem tanított meg senki, hogy ti istenek halandókká váltok, ha minden halandó meghal Midgardon? Nem marad senki, aki megakadályozhatná a pusztulást… Igen, minden egyes gondolatodat hallom… én nem egy gyermek vagyok vágyálmokkal, akit Túlontúlinak hívtok, én maga vagyok a Halál és a Mindenség úrnője is!
Közben rendes mezei Asgardi harcosok is felsorakoztak a többi mellett, ezek gyorsabban haladtak, mint az élőholtak, mindannyian fekete ruhákat viseltek és Hela-t dicsőítették. Néhányan égő fáklyákat dobtak a szalmatetővel ellátott házra, aminek a teteje ettől lángolni kezdett. Csak a rendes katonák közeledtek a házhoz a többi sereg, pedig csak körbevette és ott várakoztak. Ahogyan Hela elindult mozdult a lelked is vele akaratlanul, az élőholtak elhúzódtak előle az emberei és húzódtak utánatok össze. Akkor állt meg, amikor a belső körbe értetek. A házatok teteje ekkora kapott lángra és a szüleid fegyverrel a kezükben rohannak ki a házból. Nem mintha lenne bármennyi esélyük arra, hogy meneküljenek. Abban a pillanatban ahogyan kiléptek a házból, anyád haladt elől egy előrerántott kasza fa lábában bukott orra és esett fölre, míg atyádra egy nagyobb hálót dobtak rá. A kiéhezett férfiak röhögve fogták le az anyádat és kezdték róla letépni a ruháját és a felette álló férfi már a nadrágját kezdte kikötni. A nő próbált sikítozni és szabadulni, de túl sokan tartották, apád a segítségére akart sietni, de őt is többen tartották a földön, rúgták és verték, amíg azért küzdött, hogy a hálóból kiszabadulhasson. Hela unottan fordult feléd.
– Játék? – villant meg a vörös szeme és húzta feljebb a szemöldökét. – Ez nem játék. Amit látsz nem csak itt történik, hanem a Kilenc világ szerte mindenhol. Balder, Vidar, Hermod és Tyr Odinson képtelenek voltak összefogni a seregeket, a húgocskám seregei nem hajtottak fejet neki, a szövetségek felbomlottak – kacagott. – Már végig játszottad a részedet abban a pillanatban, amikor megakartad ölni a nagybátyámat miután először beszéltél a húgocskámmal. Azóta minden lépésed az volt, amit én akartam. Most nem maradt más csak, hogy végignézd, mit tettél – mondta elégedetten, szinte dorombolva az örömtől. – A szeretteiddel, barátaiddal, azokkal, akik még kiálltak volna érted…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#40 2009-11-20 12:10:52

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Hela szavai, hatalmas felismeréseket ad át Thordinnak, és meg sem tud szólalni. Szemeiben csillogni kezd valami, már ha lehetséges a szellem alakja miatt. Nem válaszol a nőnek, csak megtörten, és keserűen nézi az előtte zajló eseményeket. Tudja, nem tehet semmit. Képtelen a szülei segítségére sietni, és a megvédeni őket. Ahogy apjából lassan kihuny az élet, és amit anyjával művelnek… itt hullik le hosszú idő után első könnycsepp, majd a következő, és a következő. Hang nem jön ki száján, csupán a könnyek folynak megállíthatatlanul. A ház ahol felnőtt lángok martalékává válik, és elvész számára minden, ami fontos volt. Megálmodott tervei pedig messzire szállnak. Fel sem tudja dolgozni, hogy mind ez az ő hibája lenne. Azért halnak meg szülei, mert egy jobb Asgardot szeretett volna. A képek láttán be kell ismernie, hogy az uralkodók halála értelmetlen volt. Semmi sem úgy történt, ahogy kellett volna. Hela ismételt szavaira végleg elakad a lélegzete. Leginkább, hogy ahogy mondta, már a kezdetek óta az ő kezére játszott. Hosszú hallgatás következik részéről, míg szíve megszakad az előtte lezajló látvány során. Nem tud mit mondani. Már csak számára a lehetetlenbe reménykedik, hogy fel kel, és mind ez csak álom.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#41 2009-11-20 15:35:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Apád nem tud anyád segítségére sietni a harcosok gyomron döfik a kardjukkal újra és újra, mígnem belehal a sérülésekbe. Édesanyád sikolyai kísérik át a túlvilágra, anyáddal azonban nem ennyire „jólelkűek” és kíméletesek, mint apáddal voltak. Hela pedig végignézeti veled az egészet, órákig tart a haláltusája, amíg a férfiak kiélik rajta a vágyukat a második után már nem is küzdött tovább, ahogyan atyád a halálát lelte, ő teljesen feladta. Hela egy pillanatra sem engedte, hogy másfelé nézz, végig kellett nézned azt, amit okoztál, a lelkednek ez volt a büntetése azért, amit tettél. Amikor anyád is véget ért, Hela lépett oda unottan és emelte ki a két lelket a testéből. Ők csak ekkor láttak meg téged, arcukon döbbenet és fájdalom, amikor észrevettek téged. Egyetlen kérdést lehetett leolvasni róluk „Mit tettél?” a holtak úrnője nem figyelt rájuk tovább, csak egyetlen csettintéssel intézte a dolgokat és a két lélek eltűnt a közeletekből. Néhány szót mormolt és a meggyalázott testek felkeltek a földről, majd a többi harcossal együtt továbbindultak. A helyszín változott, Asgard város ostrománál voltatok, közös egybevont egységek próbáltak védekezni Hela seregei ellen, de esélyük sem volt. Barátaidat, társaidat láttad a sorokban, akik közül egyik sem végezte jobban, mint a szüleid. Ahogyan Asgard város elesett a seregeket immáron semmi sem választotta el attól, hogy a Bifrostra vezető kapukat áttörjék. Heimdall a végsőkig küzdött, de ő maga is elesett, semmi sem állíthatta meg most már a hadakat, hogy elérjék a szeretett Midgardodat és néhány nap leforgása alatt minden élőt ki ne irtsanak rajta. A légkör és minden a helyek lassan váltak olyanná, mint Helheim és Nilfheim. Lassan minden Hela birodalmába tartozott. Nem volt igazából semmi sem, ami megakadályozhatta volna, néhány hét kellett csupán és a Kilenc világ mindegyike az övé volt és az egész egyetlen egy hatalmas Pokol lett. A lelkek halálsikolyai, anyád sikolya és minden ott vízhangzott a füledben, a képeket újra és újra láttad, ahogyan meghalnak, ahogyan minden meghal és a remény utolsó szikrája is kiveszik azáltal, amit tettél. De Hela még itt sem állt le, nem volt elég neki a Kilenc világ… a világűrbe is seregeket küldött…
Évek teltek el, mindennapjaidat a trónszékéhez láncolva töltötted, mint egy kutya, miközben azt nézette veled újra és újra végig, hogy mit tettél, amivel a mindenség úrnője lett, a szüleid lelkét kínozta és te azt is kénytelen voltál nézni. Többször érezted, hogy vége és meghalnál, de innen nem volt tovább hova halni már az voltál. Évtizedek, évszázadok, évezredek szálltak el, a helyed még mindig ott volt, ahol a képek, a hangok, az őrült nevetések, sikolyok, a gyalázkodások, ahogyan mindenki téged átkozott azért amit tettél megmaradtak, nem halványultak, ezerszer és ezerszer őrültél bele abba, ami történt a hangokba és mindenbe, amit okoztál. Az elején még hihetted, hogy jobb lesz, könnyebb lesz, de nem lett jobb, csak napról napra rosszabb… Hela szánalommal tekintett le rád, de az arckifejezését eddigre ismerted, még valamit kitalált a számodra.
< - Akkor nézzük – gondolkodott el. – Azt hiszem, hogy ezt még nem próbáltuk – mosolyodott el gonoszul.
A kezeiben fekete villámok jelentek meg, a következő pillanatban pedig a könyvtárban találtad magad a földön fekve izzadtan és zihálva. Heidly ott állt feletted és lenézett rád.
< - Komolyan ezt akarod?! – kérdezte, de nem férfi, hanem női hangon. >
Valami azonban történt ekkor, az idős férfi teljesen más alakot öltött, még mindig idős volt, de egy nő arca nézett vissza rád. Nem láttad életedben még spha, de felisemrted, persze, hogy fel, hiszen mindenki hallott róla…

Volla volt az a Jósnő, aki Helheim és Nilfheim közelében lakik, a Jósnő, akinek a jóslatai mindig megtörténnek. Hozzá jött el Frigga kérésére Odin is, hogy Balder-ről jósoltasson. Akkor jósolta meg Volla Balder halálát és azt, hogy ez a cselekedet fogja a Ragnarököt elhozni Asgardra.
< - Mindent eldobnál azért, mert valaki megsértette a nyomorult önérzetedet?! – ebben már düh is volt. – Amit láttál a jövő volt… remélem már érted, hogy miért pont idekerültél és változtatsz ezen, hogy ne így végezze mindenki. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#42 2009-11-20 16:43:11

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Thordin tehetetlen, és még elfordulni sem tud. Nem tudja nem látni azt, ahogyan anyját meggyalázzák, és végül bele hal. Fájdalmas, rettentő érzés nehezedik rá, és még nincs vége. Reméli, hogy igen, de nem akar befejeződni. Amikor lelküket Hela kiemeli az arcukon megjelenő döbbenet olyan érzést ad át Thordinnak, mintha a szívébe szúrtak volna egy tőrt. Ennyire rosszul még soha nem érezte magát, és képtelen elhinni, hogy mind ez igaz. Könnyei nem múlnak el, és még órák múltán is csak potyognak. A csapások egymás után érik a férfit, ahogy szeme láttára felkelnek az élettelen testek, és csatlakoznak a seregbe, ami Hela hatalma alá tartozik. Újabb helyszín, ahol Thordin jó néhány ismerős arcot felfedez. Ismerősök, és barátok, akik esélytelenül harcolnak Asgardért mind hiába. Megállíthatatlan volt a sereg, és senki nem bírta őket feltartóztatni. Többször el akart fordulni a fiatal asgardi, de nem bírt. Hela nem engedte. Az ostromok sorra követték egymást, Heimdall elesett, és így Midgard szintén. Pár nap alatt minden élet a halálba esett, egyenesen az úrnő kezébe. Nem volt ki gátat szabjon neki, és a látottak után Thordin teljesen összetört. Azért történt mind ez, mert egy szebb világot akart, de csak lerombolta azt. Minden olyanná vált, mint Hela maga, és annak birodalma. Minden.

A lelkek sikolya elviselhetetlen volt Thordin fülébe, amint állandóan hallott. De leginkább egy valakié, akié mindegyiknél fájóbb volt. Anya sikolya mindig kitépett egy darabot a szívéből. Legalábbis úgy érezte. A képek, pedig amiket újra és újra látott tettei miatt, csak még inkább szenvedtették. Remélte hogy vége. Remélte, hogy csak egy szörnyű rémálom, de nem az volt. Kegyetlen és keserves volt minden pillanat, és nem tehetett ellene semmit. Lassan a világűrbe is terjedt az alvilági uralkodónő hatalma… Az évek peregtek, majd a századok, és az ezredek. A napok végtelenségnek tűntek, az idő elvesztette értelmét teljesen, és a remény utolsó szikrája is kihunyt Thordinból. A remény hal meg utoljára, de neki már az sem volt. Kénytelen volt a szenvedésbe bele törődnie. Megláncolva, mint egy kutya, és a hibáját lejátszva minden áldott nap és annak következményeit is. Sokszor üvöltött, és ordított, hogy legyen már vége, de nem… nem akart… Majd pedig meggyötörten nézett fel egy nap Helara. Szemében teljes alárendeltség, és kiszolgáltatottság. Aztán eltűnt… máshol találta magát. Izzadt volt, mint még soha, és hevesen zihált. Szíve csak kalimpált megállíthatatlanul. Egy hang ütötte meg fülét. Nem ismerte fel, de a tulajdonosa ismerős volt.Évezredek teltek el mióta látta. Legalábbis azt hitte. Heidly volt az, de női hangon szólt. A hanghoz viszont hamarosan párosult a kinézet is, ami teljesen ledöbbentette Thordint. Már ha még ennél jobban lehet.

-Volla?

Remegő hangon kérdezte, és meggyötört szemekkel. Szavai ostorként csapódnak. Remegő lábbal kel fel, bár néhányszor megrogynak térdei, de végül felküzdi magát. A nőre néz, és hosszú ideig csak bámulja azt. Hálásan tekint rá, hisz tudja, hogy ezek szerint álom volt. Egy rossz álom. Egy szörnyű álom, ami nem következhet be. A nő előtt térdre esik, és elismeréssel néz rá. Bár a valósághű álmok még mindig kihatással vannak arcára. Halkan szólal meg.

<-Nem… ez nem történik meg. Nem érdekel mit kell lenyelnem… nem érdekel mi felett kell átnéznem, vagy kit kell megszeretnem, és elfogadnom. Ez nem fog megtörténi. Legalábbis nem miattam. Jósnő… … … köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. De… … ugye ez tényleg csak álom volt… csak egy illúzió… nem volt valóság. Ugye te igazi vagy?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#43 2009-11-20 19:08:47

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Az idős jósnő csak bólintott, amikor a nevét ejtetted ki, angolul pontosan ugyanúgy hangzott, mintha a saját nyelveteken mondták volna ki, és feltehetőleg amúgy is sejthette, hogy mit kérdezel, mivel igen valószínű, hogy látta, hogy ez fog történni. Csak megvonta a vállát a szavaid után és elfordult, odalépett a tűzhöz, ami égett a helységben és nekilátott a kavargatni a rajta levő kondért. Motyogott valamit az orra alatt, amit nem értettél, hogy mit mondott. Lassanként sikerül majd lenyugodnod is azok után, amit láttál és átéltél. Végül visszafordult feléd és egy faedényt tart feléd, amiben valami sárga színű folyadék van, néhány darab zöldséggel, hússal, és az illata lássuk be bizalomgerjesztőbb, mint a kinézete. Valamilyen húsleves szerűségnek tűnt neked.
< - Edd meg, jót fog tenni – mondta. – Nem tettem semmit, csak egy látomásomat mutattam meg. Egyelőre vízió, de nagyon könnyen valóság is válhat belőle. Bonyolultabb, mint egy álom… én mindig így látok. Látom, ahogyan változik a döntések és a tettek sorában. Van, ami már most úgy van, ahogyan láttad a képekben. Hela tényleg készülődik, hogy lerohanja a Kilenc világot. >
Ezzel még visszafordult szöszmötölni valamit a tekercsek között és egy-két faágat tett rá a tűzre, hogy az jobban égjen.
< - Tudod már, hogy miként mész vissza? – érdeklődött és rád pillantott. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#44 2009-11-21 18:05:21

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

Thordin lassan lenyugodott, és az idő alatt Volla alakját fürkészte, míg nem a ropogó tűzbe veszett a tekintete. Néma volt, mint akinek kivágták a nyelvét, el kellett telnie egy kis időnek, míg megbizonyosodott arról, hogy ez már tényleg a valóság. Vagy amit annak hisz, de a lényeg, hogy az a rengeteg szörnyűség még nem következett be. Vett egy hatalmas levegőt, és mire magához tért teljesen arra lett figyelmes, hogy előtte egy leves van. Bár nem igazán hasonlított arra, bár illata még egész jó volt. Bizonytalanúl, de végűl neki látott kanalazni, és pillanatok alatt eltüntette az adagot. Közben hallgatta a jós szavait. Majd lassan válaszolt annak.

<-Te tudod a jövőt… ez szörnyű nyomás lehet… álmaid… vagy is látomásaid jelentőséggel bírnak. Ehhez kétség sem fér. Szörnyű lehet neked átélni azokat.

Ezzel elhalkul, és sajnálkozva nézi a jósnőt. Majd halkan kibök egy „köszönöm!”-öt ahogy eltolja magától a leveses tányért. Az, hogy Hela már készülődik, nem lepi meg, elvégre a renegátoknál is jelen volt, és biztos nem véletlenül keveredett oda. Terve van, és a renegátokkal együtt akarja végre hajtani. Bár hogy pontosan hogyan tervezi a világok lerohanását, még azt nem tudja a férfi, de Volla szavai nem csak üres, hangzatos szöveg. Majd egy kérdés irányul Thordin felé, aki picit kétségbeesetten néz vissza a nőre, és tanácstalanul csóválja meg a fejét.

<-Nem… mért? Kéne tudnom? Ki akarok jutni innen. Nem engedhetem meg, hogy a látottak megtörténjenek… vagy… igen, nem… épp ezért… talán jobb lenne, ha itt maradnék. Ha elvesznék… ha többé nem lépnék a nagyvilágra… ha inkább halottnak hinnének, mint sem találkozzam olyanokkal, kiknek láttán talán elragadna az indulat… mond Volla… … nem lakhatnék itt? Segítenék neked, amiben megkérsz… amit csak akarsz.

Talán meglepő ajánlatot mond… vagy még sem, elvégre lehet, hogy ezt már látta is a nő. Közben pedig Thordin mintha el is felejtette a magának tett esküjét, mi szerint asgardi nyelvet nem használ. Egyik pillanatról a másikra elillant. Az elhangzott szavait valóban őszintén gondolta, és reméli, hogy Volla segít rajta.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#45 2009-11-21 20:06:12

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Volla ismét csak megvonta a vállát, amikor említetted, hogy szörnyű lehet így élni. Bár ez relatív, hiszen, aki csak így élt, annak fogalma sem lehet, hogy milyen rendes életet élni, és fordítva. Elvette tőled a tányért, amikor befejezted annak elfogyasztását, majd visszatért a kondérhoz és tovább kavargatta azt, ami abban volt, miközben végig az orra alatt motyogott valamit. Amikor végül nekiálltál beszélni akkor fordult, de még most is, mintha nem is téged nézett volna, hanem valami egészen mást látott volna, lehetséges, hogy most is a jövőt nézte. Vagy pedig egyszerre volt mind a két helyen. Végül megrázkódott és ismét morgott valamit az orra alatt és ezúttal már tényleg rád, vagyis a szemedbe nézett.
< - Mint mondtam, ez Hela birodalma – vonta meg a vállát. – Én amúgy is lassan továbbmegyek vissza Helheim felé. Ha megtalál akkor szerinted mi lesz? Megteszed, amit láttál. Hela valamilyen szinten ismeri a jövőt, hiszen minden időben egyszerre él és létezik, hogy bárhonnan begyűjthesse a lelkeket. Nem maradhatsz sem Nilfheim, sem pedig Helheim közelében. Visszaküldelek… Nem mondom, hogy könnyű utad és jövőd lesz, mert nem. Ne felejtsd, amit láttál, egyetlen kis hiba, egy rossz mozdulat és ezt okozhatod. >
Mielőtt még bármit mondhattál volna Volla összecsapta a tenyerét és egy villanást láttál csak, a következő pillanatban egy újabbat és ismét a barlangban voltál. A villanásban egy szempárt láttál megvillanni a fényben, majd mindent beborított a tűz.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#46 2009-11-22 13:13:14

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Niflheim

A nő morgott, és motyogott. Nem az a társalgó típus, de ez érthető, még Thordin számára is. Hisz Volla egy teljesen más életet él, ami biztos hatalmas teher. Mikor a jósnő felvilágosítja a vendégét, hogy hogyan tovább, az nehezen, de rábólint. Igaza van, nem maradhat Hela közelében, és már azt is tudja a férfi, hogy a halál mindenütt ott van. Hisz több alternatívában mozog, bár ez így kicsit nehéz fogalom Thordinnak, és eléggé nehézkesen fogja fel, de valamilyen formában érti a nőt. Fel áll, és hálával néz az öreg tekintetébe, és tisztán kivehető, hogy boldog amit tett érte Volla. Bár ez a boldogság most eléggé furcsa, hisz amit látott cseppet sem teheti boldoggá, de valamilyen formában még is. Hisz tudja mi történik, ha ezt az utat folytatja, és nem akarja. Bár mennyire is az uralkodók ellen van, nem teheti meg amit akar. Vagy is amit akart. Úgy tűnik a harmónia érdekében kell lennie jónak, és gonosznak egyaránt, különben káosz tör ki. Szívesen búcsúzott volna a nőtől, és mondott volna neki ismét köszönetet, de már nem tudott, mert körbe lepte a férfit valami féle villanás, és eltűnt a helységből…


//Folytatás: Nidavellir//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#47 2010-09-08 10:11:49

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Csak heten voltatok meg, Rey, Sarah/Jane, Tao, Deadpool, Sakura és az ikrek. A fegyveres kíséretet senki sem látta, hogy merre is lehetnek. Nappal volt, legalább is fények erre utaltak még úgy is, hogy a hó esett, hideg volt, nagyon ezt mindenki tisztán érezte, a hóba legalább derékig elsüllyedt a társaság. A hegy oldalában egy barlangot felfedezhetett bárki, az még tisztán látszott.
A másik legfeltűnőbb dolog, amit mindenki igen hamar megtapasztalt, Tao már nem először... semmilyen műszaki dolog nem működik. A telefonok kikapcsoltak, az órák megálltak. A zseblámpák, bármi ami elemmel működött nem volt üzemképes. Ez tényleg a Kilenc Világ valamelyik világa volt, noha nem biztos, hogy Helheim, mert Tao nem így emlékszik erre. Egyetlen modern felszerelés volt, ami működött ezen a helyen. Tao kommunikátora, amit az Illuminati is használt...



//A helyszín változtatásért elnézést... de így egyszerűbb volt, mert Z nekem mesél Helheimben és ne 2 csapat játszon ugyanazon a helyen.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#48 2010-09-08 11:43:13

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Mielőtt választ kapnék a kérdésemre, csak egy meglepett tekintetet látok, az éppen nálam is van, pláne mikor Slade az imádkozás közben világítani kezd, a mellkasán a tetoválásból fény árad, aztán valami örvény képződik, és mintha... Ez hó? Honnan jön ez a hideg szél? A következő pillanatban már megértem, mi is történt, elteleportáltunk, méghozzá egy igencsak ismerős helyre. Hóvihar, jeges hegycsúcsok, gyanús, mikor az órámra pillantok, nem jár, a telefonomért nyúlok, nem működik. Ó, igen, ez Asgard. Kérdés persze, hogy melyik része. De amimég fontosabb kérdés...
-Hogy kerültünk Asgardra? Ez Slade műve volt? - Kérdem a többieket, akik talán tájékozottabbak, mert nem pont akkor toppantak be, mikor egy örvény felkapta őket, és átrepítette a szivárványhídon. Várjunk csak... Hogyan volt képes egy ember vagy mutáns olyan mágiát használni, ami Asgardra juttatott bennünket? Ez nem csak meglepő, de veszélyes is! Ilyen tudással akár meg is támadhatnák Asgardot. Judas Slade... Pedig elég meggyőzőnek tűnt. Ki hitte volna, hogy... Hát fogalmam sincs, hogy mi derült ki róla azon kívül, hogy valamiért Asgardra varázsolt minket. Ha a többiek sem tudnak valami értelmes magyarázattal szolgálni erre az egészre, azt hiszem, kénytelen leszek kapcsolatba lépni a Illuminati tagjaival. Oké, ez jelenleg Einar és Ko-Rel. Einar azt hiszem a feleségét szabadítja ki, így nem biztos, hogy rá fog érni, Ko-Rel pedig nem tud Asgardra jönni. Rrremek! Ráadásul baromi hideg is van, jobb lenne behúzódni valahova a vihar elől. Mintha egy barlangot látnék ott, csak kérdés, lakja-e valami.
-Menjünk a barlanghoz, itt percek alatt megfagyunk! - Kiabálom túl a hóvihart, és elindulok a védett helyre. Azért mielőtt bemennék, majd tennem kéne valami óvintézkedést. Például megkérdezni, van-e otthon valaki.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#49 2010-09-08 12:54:45

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Tao megjelenik közöttünk és érdeklődik hogy mi történik itt. Nem tudok neki válaszolni mint a hirtelen évszakváltás miatt ami a templomban történik mint amiatt hogy jobban leköt az hogy inkább fapofával forduljak oda mint vigyorral. Na azt már cinkesebb lenne kimagyarázni. De hirtelen megszűnik ez a gond mert a jeges szél felerősödik és hirtelen nagyon hideg lesz. Pillanatra becsukom a szemem a szél miatt de mikor kinyitom... egy teljesen másik helyen vagyunk. Rohadt hideg van és derékig érő hó. Na ha ez a pokol akkor kiröhögöm őket. Bár ez is egy szar időjárás de valahogy nem stimmelne a mondás: ha majd befagy a pokol...

~kilakik odafen kilakik délen, suttogd a szélbe, hogy mi kéne éppen....Na szép, nekem is ilyenkor jutnak eszembe az agyrém mondókák. Hmm. de mintha valaki motyogna itt mellettem. Jé hisz ez Mr. Tao. Ő vajon miért van itt? Ja megvan. Pedig úgy rémlik őt nem tartották tovább és hívták meg egy pohárka vérre csak a vicc erejéig. Jé tényleg még az is van. Na remek... Fura módon de itt vagyunk, vagyunk ketten extrém kisugárzással meg még egy páran. Aha. Na ha erre nem látogat meg minket valaki mindennek ellenére amit ide produkáltunk. Akkor én egy rohadt egy mázlista vagyok. Igen, igen...~ Bólogatok államat fogva, mosolyogva, hogy én mekkora egy zseni vagyok. Közben valami szél hozta pár szót fog meg a fülem. "Barhangba szél védett." Vagy valami hasonlót rakok össze. Tao irányába nézek el mert mintha az ő hangja lett volna.. és tényleg. Már meg is indult az említett barlang felé. Hát jó. Indulás oda. Mégis kellemesebb ha nem fújja a szádat tele a szél hóval mikor kinyitod.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#50 2010-09-08 15:16:26

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

//Előzmény: New York » X kerület » Templom//


... vacogva tápászkodok fel a hóból. Majd meg fagyok, és kissé érdekesen érintett ez az utazás. Nem tudom meghatározni, minek is nevezhetném. Teleportálás? Nem, ez szerintem nem az volt. Valamiféle átjáró nyitás történt, amit Slade is mondott korábban. Szóval így ment végbe. Sikerűlt neki? Tényleg Asgardon lennénk? Nem számítottam, hogy ennyire hideg hely ez. Azt hittem a pokol mellé a forróság párosul, de egy póló és pulcsi mellett aligha lesz melegem ezen a vidéken. A polgármester szavai az elsők, amit meghallok. Válaszokat akar. Nem tőlem fogja megtudni. Még nem. Habár... körbe nézek, és a fegyveres csapat nincs jelen. Nem látom őket, csak az utóbbi két tagot, aki megérkezett. Nem tudok róluk semmit, így csak kételkedve figyelem jelenlétüket. Szívesen mesélnék a polgármesternek, de amíg az a páros jelen van, addig nem. Ki tudja, hogy mire képesek, vagy hogy mennyire vannak Slade befolyása alatt. Övemre akasztott fém botomat elő veszem, és aktiválva szép hosszúra növekszik. Jó másfél méterre, amivel felnyomom magamat a hóból, úgy igazán. Derékig ér a hó, soha nem jártam még ilyen, vagy ehhez hasonló helyen. Egy barlangot látni, amire már mr. Tao is felhívta a figyelmet. Én csak követem a társaságot, egyenlőre némán, szótalnul, és még mindig ügyelve ara, hogy a gondolataimat, és érzelmeimet karban tartsam. nem tudhatom ki az a iker pár.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:13

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A két nő csak a társaságra nézett, Tao szavaira mind a ketten bólintottak, hogy ez Asgard és arra is, hogy Slade műve volt. Utána kézjelekkel kezdtek az öt fő felé mutogatni. Ha valaki érti a kézjeleket, akkor kiderülhetett a számára, hogy az egyik süket, a másik pedig néma volt. Így attól nem kellett félni, hogy ők fogják elmondani, hogy miért is vagytok itt. Ha ezt senki sem érti, akkor az egyik a szájára teszi a kezét és megrázza a fejét, a másik a füleivel teszi mindezt.
A csapat szépen lassan megmászta az emelkedőt a magas hóban. Senki sem hidegre készült, így jócskán fázott mindenki, a lehelete mindenkinek látszott a levegőben és igen hamar nyilvánvaló lesz, ha nem tudnak valamilyen meleget csinálni, vagy ruhákat találni meg fog fagyni a társaság. A hideg ellenére kifulladva ért a társaság az emelkedő végére. A barlang szájában a csapat némileg légmozgást érez és határozottan melegebb levegő jött be kintről, mint ami a szabad levegőn volt. Igaz normális körülmények között azt sem nevezné épeszű ember melegnek, de jobb. Az ikerpár döbbenten nézett hátrafelé, és ha valaki hátrafordul, akkor így a magaslatról gyönyörű és mégis félelmetes kép tárulhatott a szemük elé.



Amint sikerült mindenkinek kigyönyörködnie magát elindulhattak befelé a barlangba. Odabent félhomály volt a kinti világossághoz képest, ennek ellenére tisztán kivehetőek voltak a rúnák a falakon és az, hogy a barlang mesterséges. A falak szépen csiszolva, a talaj is olyan, hogy járható, a falakon fáklyáknak volt szabad hely és nem használt fáklyák is voltak ott. A hely pedig vezetett tovább a sötétségbe előre, nagyon halványan lejtett is az egész, ahogyan a hegy belseje felé tartott.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#52 2010-09-09 11:52:06

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Tulajdonképpen választ senkitől sem kapok, legalábbis nem szóban, de két nő, akik teljesen egyformának tűnnek, bólogatnak a kérdéseimre. Aztán azt is próbálják elmagyarázni, hogy egyikük süket, a másik néma, kishíján elnevetem magam, ha még mindig vak lennék, elmehetnék egy kabaréba. A barlanghoz érve már nincs se hóvihar a nyakunban, se abszolút nulla fok - na jó, talán kicsit túlzok, de itt mintha melegebb lenne. Leemelek egy fákylát a falról, jó lenne, ha lenne nálam öngyújtó, az kellően primitív eszköz, hogy működjön még itt is, semmi elektronika, de nem dohányzom, úgyhogy a saját fizikai erőmet használom fel. Jó kis trükk mi? Molekuláris szintre bontva a mogási energia könnyen átalakítható hőenergiává, csak gyakorlás kérdése - szinte. Rövid koncentrálás után remélhetőleg a fáklya begyullad, és pedig nagyjából annyia fáradok el, mintha futottam volna pár percet, szóval a hatásfok nem a legjobb, de most azt hiszem megéri. A fáklyával a kezemben megyek még beljebb a barlangba, hogy valamivel csendesebb legyen, ha másnál sincs tűzszerszám, akkor a fáklyámról meggyújtok többet is, hogy a többieknek is legyen hő és fény forrásuk. Mikor már kellően beértünk, hátranézek a csapatra, és ekkor veszem észre a tájat, ami végleg bebizonyítja, hogy nem a Földön vagyunk. A falakon lévő rúnák már csak felesleges cicomák, én pedig a többiekhez fordulok.
-Örülnék, ha valaki végre elárulná, hogy mit keresünk itt, bárki kezdheti! - Igyekszem kellően dühösnek látszani, nehezíti a dolgot, hogy fázom, de a fáklya legalább melegít némileg. Egyelőre fényre nem sok szükség van, így leeresztve tartom a lábam mellett, hogy a hótól nedves nadrágomat hamar kiszárítsa, nincs rosszabb ilyen helyzetben a nedves ruháknál.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#53 2010-09-09 13:07:16

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Elindulva az ikerpár jelzi számunkra, hogy fogyatékossággal rendelkeznek. Egyikük süket, míg a másik néma. Kézjeleiket nem értem, pedig mindig is fontosnak tartottam, hogy egyszer valamikor megtanuljam, mert bármikor hasznomra lehet. Lám, be is igazolódott. Kicsit húzok a számon együtt érzően, bár nem tudom mért. A továbbiakban nem nagyon foglalkozok senkivel sem, inkább szótlanul haladok. Nem is vagyok olyan állapotban, hogy kedvem legyen beszélni, mert az időjárás teljesen elviselhetetlen. Úgy érzem megfagynak a végtagjaim, főleg a lábam, ahogy a derékig érő hóban vágok magamnak ösvényt. Egyszer-kétszer próbálom kezeimmel dörzsölni testem, de semmit nem használ. Biztos vagyok benne, ha nem találunk valami meleg ruhát, esetleg a barlangban nem tudunk tüzet rakni, végünk és a fagyhalál beáll. Kissé aggódom amiatt is, hogy a fegyveres csoport eltűnt. Nem tudom merre lehetnek, és nem akarom, hogy esetleg hamarabb rá leljenek Apokalipszisre, mint mi, mert onnan már nem lesz vissza út. Valahogy kapcsolatba kéne lépni velük. Küszködve a faggyal, ami nem a Földön megszokott hideg számomra, csak egyre jobban rontja esélyeimet. De a hegynek fölfelé való gyaloglás után végre a barlang szájához érünk. Majd nem szó szerint tátva marad a szám, mikor elém tárul a vidék kilátása. Soha nem láttam hasonlót. Soha életemben, és a maga zord, kegyetlen környezetével együtt még is gyönyörű. Érdekes. A pokolban vagyok, is így fogalmazok... gyönyörű. Nem így képzeltem el az örök kárhozat helyét külső jegyekben, az biztos. Ezután a barlang bejáratán keresztül kicsit mélyebbre indulok, és különös dolog tárul elém. A talaj valaki, vagy valakik keze által járható, nincsenek gödrök, repedések, vagy hatalmas sziklák torlaszként. Mesterséges az út, ahogy a falak is, amiket különös jelek díszítenek. Rúna írás azt hiszem. Bár jelentésüket nem értem, de valamennyire tájékozott vagyok. Ha csak annyiban is, hogy felismerem az ilyesmit, és nevén tudom nevezni. Néhány fáklyát is találni, és a polgármester már neki is áll és kezd velük valamit. Remélhetőleg meggyújtja. Én mind addig a telefonom után kotorászok, hogy egy kis fénnyel közelebbről is megvizsgálhassam az írásokat, de... nem működik. A mobilom feladta a szolgálatot. Se kép, se hang. Próbálom bekapcsolni, aksit megigazítani, ám hiába. majd egy kérdést hallok. Ismét mr. Tao részéről, eléggé ingerülten, amit nagyon is megértek. Egy pillanatra az ikerpárra tekintek hallatán, majd sóhajtva válaszolok neki, kis aggodalommal, a hangomban amit csak talán a szemfülesebbek vehetnek észre.

-Apokalipszisért jöttünk.

Mondom tömören. Nincs gusztusom kifejteni semmilyen módon. Amúgy is most van más dolgom is, úgy érzem. A ruháim átáztak, csontig fagytam, és valahogy fel kell melegednem. Ha mr. Taonak nincs ellenére, esetleg ha meggyulladt a fáklyája, két másikat lekapok a falról, és majd meggyújtva azokat az egyiket ms. Sakurának adom át a másikat saját célra használom fel. Az illem még itt is dukál, még ha Asgardban járunk. Az ikrekkel nem foglalkozom. Nem tudom mért is vannak itt pontosan, és Slade befolyása alatt állnak-e, netán csak álca, vagy más célból vannak itt. Nem bízok bennük. Tudom, udvariatlan, de akkor sem. Majd mind ezek után tanácstalan vagyok, hogy merre kell elindulni. Soha életemben nem jártam még az istenek honában. Ezért tanácsért fordulok a többiekhez, de talán főleg az ikrekhez, habár nem nézek egyikre sem. Egyikük csak néma, így megértheti mit mondok, és némi tolmácsolás után a másik válaszolhat. Habár biztos nem tökéletes szóhasználattal, ahogy az az ilyen helyzetekben lenni szokott, de csak megértem a lényeget ha netán válasszal méltat.

-Valaki járt már Asgardban?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#54 2010-09-09 15:09:19

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Heh, szóval az ikrek nagy nehezen kitesznek egy egészet. Ez aztán a segítség. Mindegy. Beérve a barlangba kicsit jobb idő van. De nem igazán nyaralós... Lerázom magamról a havat majd a dzsekim zsebeiben kezdek el turkálni. Aztán kiveszem belőle a doboz cigim és az öngyújtómat. Kiveszek egy szál cigit majd rágyújtok. -feltéve ha működik az öngyújtó, ha nem akkor Rey által odaadott fáklyával próbálom meggyújtani a cigit.-
Kicsit végigfut a hátamon a hideg mikor csak úgy leközli Rey, hogy Apokalipszisért. Hét én azért a biztonság kédevéért hátralépek egyet. Nem ismerem annyira Tao-t hogy tudjam, hajlamos-e dührohamra de valószínűleg képes. Ki ne lenne rá képes ha egy ilyen mentőakcióról hall?

- Hát igen. Eljön majd ő, a világunkra hozza magával a megváltást a mutánsoknak. Fordulni fog a kocka.

Szívok egy nagyot a cigarettámba majd kifújom a füstöt, kezemet pedig a láng közelébe teszem, hogy kicsit melegedjek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#55 2010-09-10 14:47:17

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Igazán stílusos kis tömegközlekedést rittyent nekünk a főnök. Meg is lepődök, nem bántam hozzá az ilyen kiszolgáláshoz, főleg nem ideát. De persze ez a gondolat se válik kellemes érzéssé, mert egy pillanat múlva úgy lehűtik a kedélyeket, hogy nem is tudom kit szidjak, annyi az okolható, hogy inkább nem is kezdek neki. De a két egyforma bula…höhö… mutogatni kezd, mikor mindenki kérdéssel áll elő. Jóféle minőségi, nem túl beszédes babákat kaptunk idegen vezetni.
- Kicsit hüsi van erre fele… - Jegyzem meg a pisztollyal a kezemben miközben azzal dörzsölöm a karomat. Most már tudom én, hogy nem volt okos ötlet a jó öreg hideg acéllal melegíteni. Mivel ahogy mondják az ugye…hideg, de mindegy is már. Beértünk valami barlangba. A japó tüzet varázsol én meg kicsapok egy zippot és azzal kapatom lángra az egyik fáklyát. Miután elteszem a pisztolyt a combomon lévő tokba. Kényelmesen indulok meg a barlangban előre, simítva egy darabon a falat.
- Arra tippelnék, hogy itt leledzik a börtön ahol megtalálhatjuk apucit… - Viszonylag komoly hangvétel és ez után vissza is veszem a jobb kezembe a pisztolyt, hogy azt előre tartsam párhuzamosan a balomban lévő fáklyával.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#56 2010-09-10 14:57:43

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A csapatnak sikerült meggyújtania a fáklyákat. Kinek hogyan, Tao a képességét használta, míg Sakura öngyújtót. Az ilyen holmik működtek, csak azok nem, amik műszaki dolgok voltak. Így a pisztolyok, puskák is fognak, akiknél volt ilyen felszerelés. Rey kérdésére a két nő megrázta a fejét, hogy ők soha sem jártak még Asgardon, majd biccentenek Deadpool felé. Elindulnak közvetlen a védelmükre felbérelt zsoldos után. És a csapat is haladt befelé a hegy belseje felé. Az idő kezdett javulni, a jeges szél már nem ért be idáig és noha még mindig látszott mindenkinek a lehelete, de már nem volt annyira hideg, mint odakint. Kicsivel fagypont felett lehetett, de elviselhetőbb volt főleg, hogy a fáklyák is meleget adtak. Néhány méter után lépcső következett, min leérve egy nagyobb kiszélesedett folyosón/járatban tudott a csapat egymás mellett is akár nyugodtan haladni. A falakon helyenként itt is rúnák voltak láthatóak, némelyik világított is, de másik csak a falba véstek. Miközben haladtok előre sötétség, mögöttetek sötétség a fény nem ért el addig, hogy messzire ellássatok. Azonban idelent már nem volt csönd és nem a szél, vagy a huzat hangját lehetett hallani, hanem beszédet, halk suttogó hangokat. Akik már hallottak Asgardi nyelvet korábban – Tao, Sakura esetleg DP – nem ismerik fel, nem hasonlít ahhoz, amit korábban hallottak. És maguk előtt a sötétségben helyenként árnyakat lehet látni mozogni, ezeken felül motoszkálás és halk szöszmötölés hangja is eléri a kis csapatot.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#57 2010-09-10 15:12:56

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Rey mondata után felmerül bennem a kérdés: itt van Apokalipszis? Na meg: meg fogjuk ölni? Aztán Sakura szavai miatt már egyáltalán nem értek semmit.
-Voltam már itt, igen - válaszolom Rey-nek. - De mi ez az egész? Örülnék, ha értelmesen beszélne végre, és elmondaná, mit akarunk Apokalipszistől, és miért pont itt keressük! Elég a félrebeszélésből! - Hogy kellő nyomatékot adjak a szavaimnak, felmerül bennem még az is, hogy elkapjam valaki grabancát, de egy polgármester nem csinál ilyeneket, ugye? Elől egy maskarás alak nyomakodik a két nővel, és hátulmaradok, és Reyt faggatom, jobban érdekelnek ezek a válaszok, majd aztán mehetünk le. Vagy aztán sem, minek vagyok itt egyáltalán? Ha végre megtudom, mi folyik itt, hívom Einart, addig felesleges lenne zargatni őt. Hé, Einar, itt van egy rakás ember Asgardon, nem tom miért, intézkedj! Nem egy nyerő taktika. Elől már valami lépcőt látok, és értelmetlen motyogást is hallani,nem is emberi, nem is asgardi első hallásra. Mi a jó fenét keres Apoklipszis Asgardon? Nem értek semmit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#58 2010-09-10 15:52:00

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Sakura még kicsit kibővíti a szavaimat, és miután lassan átmelegszem(?) elindulok hátul maradva. A polgármester újabb kérdése után hosszan hallgatok, majd megállok, és hagyom, hogy a többiek előre menyjenek. Nem bízok senkiben, csak mr. Taoban, és esetleg ms. Sakurában. A maskarás alak és a nő szintén bizalmatlanságot sugároznak, ahogy az ikrek is. Talán már tényleg itt az ideje, hogy elmondjam a polgármesternek mi is folyik itt. Bevárom, és csak azután kezdek beszélni, mikor jó 10 méterre lemaradtunk a többiektől legalább. Még akkor is igen halkan, nehogy bárki is meghallja, mit mondok.

-Törölték az emlékeit önnek, és Serenanak. A templomban tett látogatásakor kiderült, hogy a vallás Apokalipszist pártolja, és mind ezt egy klán formájában. Akkaba klánként ismertek. Így nevezte Judas Slade, az egész vallás mozgató rugója. Nem tudom hallott-e róla. Állítólag mind Apokalipszis leszármazottjai, és vissza akarják hozni istenüket az életbe, akinek a lelke Asgardon van. Azt mondta Slade, hogy a mutáns másfél évvel ez előtt hunyt el Thor keze által Wakandában, aki az asgardi halál istennőnek kezébe adta Apokalipszis lelkét, hogy ne tudjon vissza térni. Állítólag Helheimben van ez a lélek, valahol itt, és most ezért jöttünk. Vagy is én nem... remélem lehetőségem lesz megállítani az eljövetelét, ezért elfogadtam Judas ajánlatát, és a vallás tagjává váltam. Sajnálom, hogy bele keveredett uram... beszélni akartam magával, hogy tájékoztassam mind erről, még mind ezek előtt, de nem gondoltam, hogy hitt volna nekem, vagy egyáltalán a közelébe férkőzhettem volna. Nem is értem hogy történhetett, és mit keresett a templomnál. De ha nem tart túl udvariatlannak, és megbocsátja nekem amit most mondok, örülök. Örülök, hogy itt van, mert legalább van mellettem valaki. Ne haragudjon, de rettentően félek...

Mondom, és itt elhallgatok. Azt már nem akartam elmondani, hogy a klán szerint Apokalipszis vére van bennem születésemtől kezdve, és hogy a mutáns tényleges vérét is hordozom. Ezt nem szeretném megemlíteni, mert még én magam sem dolgoztam fel igazán. Egyenlőre ezt megtartom magamnak. Viszont utolsó szavaimat talán már megbántam. A gyengeségem jelét nem kellett volna talán megmutatnom, mr. Taonak. Talán ostobaság volt részemről, és lehet megbánom. De jól esett kimondani. Mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna. Nem beszélve arról, hogy tényleg megnyugtat az a tudat, hogy a polgármester velem van. Utána néztem neki, és nem kevés adatot találtam róla néhány kiadó archívumában. Szememben mostanra kisebb fajta hőssé nőtte ki magát. Lehet önző dolog, sőt biztos, de tényleg örülök, mr. Tao ittlétének. Mind ezek után majd figyelemmel hallgatom válaszát, miközben tovább haladok. Egészen addig, míg nem megtorpanok egy rövidke időre, amikor olyan rúnákra figyelek fel, amik világítanak is a sötétben. A fáklyával a kezemben több ilyen, és hasonló írásjelet is alaposabban szemre veszek, miközben próbálom értelmezni, de tudom, semmi esélyem nincs rá. Nem kell sok mikor tovább menve, beszélgetésre, szavakra fülelek. Nem értem mit mondanak. Talán túl halkan szólnak, esetleg nem is angolul beszélnek. Mind ezek mellett több árnyat is látok elsuhanni. Nem vagyunk egyedül, ez biztos. Fáklyámat erősen szorítva fém botomat is marokra ragadom, és felkészülve indulok meg lassan, remélve, hogy azok kikkel esetleg szembe találom magam, nem ellenségesek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#59 2010-09-11 17:44:53

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Megindulok én is a fegyveres után és az ikrek után. A cigi ég, bele-bele szívok. A fáklyával pedig próbálok kicsit melegedni meg látni is valamit. Ahogy haladunk lefelé. Valami furcsa nyelven zajló párbeszédet hallunk meg és árnyakat. Megállok a haladásban, a cigibe még egy utolsót beleszívok majd elnyomom a földön. A csikket meg beledobom a külön célnak szentelt csikkes cigis dobozba. Kicsit hallgatózok, és mintha mocorognának arra. Hát, legalább ketten vannak ott. Hátra fordulok, hogy jelezzek Rey-nek és Tao-nak, hogy halkan de jócskán lemaradtak tőlünk.

Előre visszafordulok majd követem továbbra is, pár lépéssel lemaradva az ikreket. Kicsit rámtör viszont az izgatottság megint. Nem értem de valamiért megint felpörgök. Mintha jó lenne az amit itt csinálunk. Mintha.... tetszene ez az egész? Tsz... Uralkodj magadon! Ez itt nem játszótér. Akár meg is halhatsz!... Nyugi és békesség. Szépen jobb a bal után, próbálj meg nem pofára esni a saját lábadban és nem hangosan felröhögni...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#60 2010-09-12 10:22:09

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Az a nő, amelyik hall igen szúrós szemmel néz Rey irányába, amikor a férfi éppen Tao-nak magyarázza el, hogy mit is készülnek tenni és elmesél mindent, amit megtudott. Az elején fel sem tűnt volna talán neki, de amikor az Akkaba klánt ejtette ki a száján, akkor tűnt fel neki, hogy miről is beszélt Rey. Igaz egyelőre nem szólt semmit, csak néhány másodperc után visszafordul és halad tovább előre.
A csapat miközben ment előre egyre jobban hallja a szöszmötölést maguk előtt, határozottan közeledett hozzájuk és még ők is közeledtek. Így valószínűleg igen hamar össze fognak találkozni. Közben egyre több sustográst és furcsa hangokat is hallanak, időnként a fáklya fényében fel-feltűnik áttetsző sárgás, szürkés fényű alaktalan valami is, ami pillanatokkal később el is tűnik a sötétben. Tao felismeri ezeket, vagyis látott hasonlót korábban, kettőt egészen pontosan még régen Hela oldalán, igaz az Thor és Loki volt, de soha meg nem mondta volna, lelkek voltak, amiket látott a csapat. Így szinte teljesen biztos, hogy tényleg egy alvilágban vannak.
Úgy két perc séta után pedig a közeledő zajok most már közvetlen a csapat elől hallatszanak és az első helyen haladó fáklyájának fényében hat alak tűnik fel.



Kilépett

Jelentés |
Idézet

#61 2010-09-12 19:17:57

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Lemaradok, hogy Rey elmagyarázza mi is folyik itt. A mese nem túl hosszú, mégis már az elején ledöbbenek. Kitörölték az emlékeimet? Pont most ért telepatikus támadás, mikor Johanne nem volt a közelben... Ez magyarázatot adhatna Johanne eltűnésére, gyanús, hogy pont ilyenkor hívtak meg a templomi látogatásra. Ki tudja, mit szedtek még ki a fejemből, talán már az Illuminatiról is tudnak. Az istenit, óvatoabbnak kellett volna lennem. Akkaba klán, Apokalipszis feltámasztása, és a végén az első jó hír: Rey nem akar segíteni. Az egyik iker felénk néz, elég szúrós a tekintete, úgy tűnik, ő lehet a néma, aki ellenben igen jól hall.
-Figyelj rám, Rey! - Kezdem nagyon halkan, és mélyen a szemébe nézek, azt hiszem, eddig nem tegeztem, de most nincs itt az alkalom a formaságokra. - Apoklipszis nem szabadulhat ki. Az óriási veszélyt jelentene. Meg kell tennünk mindent, hogy megállítsuk ezeket az embereket. Ha kell, meg is kell őket ölnünk. És legjobb lenne velük kezdeni - ezzel az ikrek felé sandítok, így nem kell mondanom, hogy rájuk gondolok.
A nagy magyarákodás közben sárgás kivetüléseket látok, amik... Leginkább arra hasonlítanak, mint amikor Thor és Loki lelkét láttam. Akkor ez lenne valóban Helheim? Azért vannak itt... Szellemek? A túlvilágot inkább képzeltem lángolónak, mint fagyosnak. Pár másodperc telik el, és felbukkan hat igencsak kellemetlen alak, a fogadóbizottság. Ha jól látom, élőholtak, illenek ide. Megállítom Reyt.
-Maradjunk hátul, ez még nem a mi harcunk! - Szólok neki, és figyelem, mi történik. Nem lenne rossz, ha mindenkit megölnének ezek, akik fel akarják támasztani Apokalipszist, mi pedig Einar segítségével elmehetnénk. Persze Slade-del még számolni kell.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#62 2010-09-13 11:24:35

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Mr. Tao válaszát hallgatom, majd pedig ledöbbenek azon, amikor szóba kerül, hogy ölésre kerülhet a sor. Én nem vagyok gyilkos, még távolról sem. Nem vagyok hajlandó megölni senkit, akármennyire is gonosz. Az igazságos büntetésben hiszek, aminek nem lehet az eszköze a halál. Itt nem értek egyet a polgármesterrel, de nem teszem szóvá. Még csak nem is bólintok. Csak mintha meg sem hallottam volna, megyek tovább. Kicsit meg áll bennem az ütő, amikor az ikrek egyike hátra tekint, eléggé szúrós tekintettel. Hallotta volna? Pedig próbáltam halkan beszélni, de még is... kezdek egyre inkább bizonytalanná válni, és már lassan azt sem tudom hogy akarom megállítani mind ezt. Át kellett volna gondolnom, de nem voltam elég körülményes... most már késő. Sajnos... viszont nem veszett el még semmi. Ahogy tovább boncolnám a tervemet, más ragadja magával a figyelmemet. Újabb árnyak tűnnek fel a fáklyák előtt, de ezek már mások... alaktalan lelkek? Ezek lennének amiről a templomban az a férfi beszélt? A lelkek, és szellemek? Árthatnak nekünk. Nem tudom egyiket sem megfigyelni alaposan, mert amilyen gyorsan feltűnnek, olyan hamar távoznak is. A korábban hallott suttogás már egyre erősebb, és néhány percnyi séta után, szembe találjuk magunkat azokkal, kikhez társult mind az. Emberi vonásokkal rendelkeznek, de még is más... 6, talán a holtakhoz hasonló alak tűnik ki. Nem találkoztam még soha hasonlóval, így nem kicsit dobban a szívem. A sisak, melyet viselnek, viking jegyekre utal, talán asgardi holtak... azok lennének? Meghallom mr. Tao szavait, mi szerint maradjunk hátul. Nem! Nem értek egyet vele. Ha ellenségesek ezek a lények, és akár mennyire is a többi jelenlévő ellen vagyok, nem hagyhatom, hogy meghaljanak. A halál nem igazságos büntetés számukra, hisz ki tudja, miféle indíttatásból vannak itt. Slade képessége lehet befolyásolja őket. Ezért csak elutasítóan csóválom meg fejemet a polgármester felé, és előre kilépek. Talán Slade képességéről is beszélnem kellett volna mr. Taonak. De most nem megfelelő a pillanat. Erősen szorítom a fáklyámat, és a botomat. Lelkiekben felkészülök a legrosszabbra, mikor a 6 halott harcos elé járulok. Nem tudom érteni fogják-e amit mondani akarok, de bízom benne, mint ahogy abban is, hogy nem ellenségesek.

-Harcosok! Csak átutaznánk a vidéken. Esetleg segíthetnének.

Mondom, bár kétlem, hogy megértik a szavaimat. Minden esetre koncentrálni kezdek, hogy felmérjem a környezetemben lévő fémet a katonákon, hogyha ne adj Isten szükség lenne rá, azonnal reagálni tudjak egy esetleges támadásra, és megvédhessem a csapat tagjait.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#63 2010-09-13 15:43:38

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Haladunk előre szépen. Itt ott furcsaságok tűnnek fel. Talán lelkek lehetnek. Nem tudom pontosan, sose láttam még ilyeneket. De persze most ez izgat a legkevésbé, mint, hogy nem emiatt vagyunk itt, másodrészben meg az ismeretlen nyelven zajló beszélgetés forrása közeledik. És nem is kell rájuk sokat várni. 6 Furcsa, elbukott harcos lehet. Mikor feltűnnek megállok és inkább visszalépek egyet, a tisztes távolság érdekében.

De Rey-t nem hatja meg a dolog, hogy a pokolban vagyunk, és annyit még vágok a világból, hogy a hősi és talán "jobb" harcosok nem itt vannak. Hanem itt a rosszabbik, gonosz fajta lakik. Talán mégis segítőkészek valami oknál fogva és segítenek nekünk.

Csak adja az ég, hogy utóbbiak legyenek. 6 halott, nem gyenge, valószínűleg viking harcos többet ér mint mi összesen...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#64 2010-09-13 17:15:40

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

A messzeségből hangzó halandzs nyelv felé megyünk és csak remélem, hogy szólnak a nőcik, ha másfelé kéne mennem, mint amerre én megyek, persze, most még csa egy az út. Szóval nem is tudom min aggódok. Vagyis hát nem vagyok erre ismerős, de ki tudja, fura egy világ ez a reneszánsz. Végülis csak elénk kerül valami érdekes a hangokat beértük vagy ők minket, végülis szándék függö de mikor beállnak ellénk elmosolyodom.
-Na csak azért… -. Már nyúlnék a pisztolyért, akarom mondani a másik pisztolyért mikor megszólal az apuskám. Muszály furcsálva visszanéznem rá furcsálva. Azután vissza. .
-Relax! Fixálom…. -. Egy szippantás a végén orrból, eldobom a csontik felé a fáklyám, hogy kényelmesen kerülhessen a kezembe a másik pisztoly is amíg a másikat az elől álló egyik csontit próbálom meglékelni homlok tájékon. Ha megvan a másik pisztoly azzal is lövök és így tovább felváltva, ha nem közelednek és persze ettől kinyúlnak, de persze sejtem, hogy nem lesz ez ám ilyen egyszerű, sosem az. .

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#65 2010-09-13 21:44:47

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Mindenkin volt fém, ezt érezhette Rey, a fegyverek is fémek voltak, a pajzson is volt, akárcsak a sisakban, vértben, övön.
Többen hátráltak, hogy ne kelljen harcolniuk, csak Rey és Deadpool maradtak elől viszonylag, mert még az ikrek is hátrébb mentek. DP lőtt a közeledő zombira, elsőre fejbe találja, de a lövedék megállt annak a sisakjában. Amikor a lövedékek mellkason találják a közeledő elsőt, az meg-megremeg. Láthatóan hátráltatja a lövés és megakasztja, noha egyelőre még mindig talpon volt és közeledett, bár lassabb lett, mint a többi volt. ez lemaradt, de a többi most ért oda Deadpool magasságába és az ötből kettő támadott a férfira. az egyik karddal vágott mellkas magasságban, a másik pedig pajzzsal igyekezett őt felöklelni. A többi meg ment a többiek felé.
Tao látta meg először a hátuk mögött keletkezett fényt, ha hátranézett egy leginkább lándzsára hasonlító zöldes fényben izzó fegyver sújtott le rá felülről.



Kilépett

Jelentés |
Idézet

#66 2010-09-14 09:36:22

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Mindenki hátrál, csak én meg a maszkos férfi nem. Ameddig nem támadnak nincs mitől tartani. Én hiszek abban, hogy nem esnek egyből nekünk. Ha nem próbáljuk meg, sosem derül ki. De a maszkos nem így vélekedik. Amint elhajítja a fáklyát a holtak felé, már megdermedek. Ennek nem lesz jó vége, érzem, és sajnos igazam van. Fegyverét elő kapja, és tüzet nyit. Elhamarkodott döntés, de már nincs vissza út. Követnem kell őt, pedig nem akarom, nem így terveztem, csak ha tényleg nincs más kiút. Szívesen vitatkoznék a maszkossal, de nincs itt a helye, és ideje. Ostoba döntése miatt nem csak magát, de mindenki mást is bajba kevert. Szívesen hagynám, hogy megtanulja a választott útjának következményét, de nem fordítok hátat senkinek sem. Nem tehetem. Mutáns erőmhöz kell nyúlnom, mert úgy érzem csak azzal léphetek a ringbe.

A maszkosra karddal támadó holtat veszem célkeresztbe, és mágneses erőmmel a fegyverére koncentrálok, majd egyszerűen kirántanám a kezéből, hogy azt a sajátomba vonzzam, miközben a fáklyát neki hajítom a pajzsosnak, így szabad kezet biztosítva a pengének, amit remélem megszerzek. Ennyit tudok, szeretnék tenni érte, hisz nekem is meg van a bajom azzal, hogy engem is megrohan az egyik halott katona. Remélhetőleg sikerül a korábbi tervem, és már kezemben lapul az ellenség fegyvere. Megkönnyítené a dolgom, hisz a kardvívásban jó voltam mindig is. Igaz a katanákon gyakoroltam, de az ott szerzett tapasztalatomat talán át tudom örökíteni a jelen helyzetembe. Nem jönne rosszul. Erősen megragadom a markolatot, és egy hirtelen elhajlással, esetlegese hárítással/ sípcsontra való vágással (ha nem szükséges a hárítás) védekeznék a támadómmal szemben mikor rám ront. Minden tettem, lélegzetvételem, és szívdobbanásom mellett egyre nagyobb méretet ölt a félelmem. Pillanat tört része alatt fut át rajtam egy gondolat, ami nem most tűnik fel elsőkén. Soha nem jártam itt, nem is gondoltam volna, hogy Asgardra jutok, nem beszélve arról, hogy Apokalipszis eljövetelét akarom megállítani. Ezen felvillanásomat azonnal váltja egy újabb. Próbálok hátra tekinteni, hogy lássam, ms. Sakura, és a polgármester jól van-e. Az ikrek nem érdekelnek különösebben, de a halálukat sem kívánom. Szeretnék segíteni rajtuk, és próbálom minél hamarabb legyűrni a saját kiosztottamat, majd utána oda sietni hozzájuk. De nem fog olyan hamar menni attól tartok. Csak abban reménykedek, hogy kitartanak a többiek, míg végzek... ha végzek...

Alig néhány másodperc telik el, mikor a szemem sarkából látom, hogy zöldes fény gyúl. Nincs lehetőségem hátra nézni, mert koncentrálnom kel a holt katonára, aki elől kitérek. Nem hagyhatom, hogy valami elvonja a figyelmemet, mert végzetes lehet számomra. ... és mit ne mondjak, nem Asgardon képzeltem el a halálomat. Bár ironikus lenne a pokolban meghalni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#67 2010-09-14 19:27:33

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Oké, várható volt, hogy valamelyikük rá fog támadni a holtakra, az iselég valószínű volt, hogy a vörös-fekete ruhás férfi lesz az első, mivel tele van aggatva fegyverekkel, de azért azt nem hittem volna, hog ilyen lazán kezeli a dolgot. Vagy nagyon hülye, vagy van valami oka, hogy borzasztóan magabiztos legyen. Ami engem illet, nem áll szándékomban beavatkozni a csatába, ezek az emberek itt, mégha Sakurát ismerem is, mind fel akarják támasztani Apokalipszist, nem értem, Rey miért segít nekik, mert hogy én nem fogok, az biztos. Újabb lépést teszek hátrálva, mikor a szemem sarkából zöldes fényt pillantok meg. Mérlegelném én szívesen a lehetőségeket, de általában nem jelent jót, ha Asgardon zöld fényket lát az ember, tulajdonképpen az Asgard és az ember szavak bármiféle kombinációjával már gondok vannak. Ahogy azt a legtöbb harcművészetben elmondják, a két legfontosabb szabály, hogy tudni kell esni, és ha jön feléd egy poroltó, egy bárszék vagy egy villamos, akkor állj arrébb. Ötvözzük a kettőt, a mögöttem lévő, fejem felé közeledő kasza vagy talán dárda leginkább most a villamosra hasonlít veszélyességét tekintve, szóva lényegében elvetődök oldalra, kigurulom az esést, és lehetőség szerint rögtön talpra érkezek, szembefordulva ezzel a...
-Thorhalla modorára... - Ez meg mi a szentséges szörnyűség? Pengék, karmok, tüskék, lángoló kasza, egy nyílás a hasfalon, koponyák a testben... Az egy dolog, hogy biztosan mágikus itt minden, de azt hiszem, ez a fickó támasztotta a holtakat. Oké, eddig jó buli volt, hogy rájuk hagyom a harcot, de ez akar tőlem valamit, és a többi közül is jönnek erre. Valószínűleg a mágikus pengét meg tudom állítani, az is csak energiával mozog, de a mágikus zöld lángok... Nem most próbálnám ki, ha lehet. Ha jól látom, még lába sincs, ahogy emberi anatómiája sem úgy általánosságban, úgyhogy nincs túl sok jó ötletem. A fáklyát szorongatom, az még jól jöhet, és megpróbálok az ikrek felé manőverezni, vagy lerendezik ők, vagy ez a fickó rendezi le őket, én csak nyerhetek. Kezd eldurvulni a játék, lehet, hogy hívnom kéne Einart.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#68 2010-09-15 12:40:18

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Rey és a maszkos támadásba lendül. Én nem keresem a konfrontációt. Nem tudnék velük harcolni sem...
Hátrálok kicsit a felém közeledőekre egyrészt reagálva, másrészt egy tisztes távolságot tartva tőlük. Igaz, hogy ismerek pár fogást de rég nem végeztem hasonló mozgást ahhoz, hogy tudjak velük bármit csinálni is. És ez az érzés is ami az első templomi látogatásom óta kerülget... Idegesítő, nyugtalanná tesz mert örülök annak amiért idejöttünk de ebből semmi jó nem származik.
Ch... Idegesít az izgatottság amit érzek. De talán nem most kéne ezen gondolkoznom mikor pár hulla azon dolgozik, hogy maguk közé sorolja a csapatot. Na de engem aztán nem fogtok oda sorolni. A röpke elbambulásomat elzavarom és remélem, hogy míg én elmélkedek magamban nem értek támadó közelségbe és hátrálok még egy keveset, óvatosan persze... Nem kéne elbotolni...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#69 2010-09-15 13:34:45

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Az élőholtak odaértek Deadpoolhoz és mivel a férfi nem tért ki a támadok tökéletesen eltalálták. Egy mély vágást kapott a bal kulcscsontjától egészen a gyomráig, csontok törtek, bordák és még a belei is kilátszottak, a következő ütés a pajzs miatt az arcát érte, az orra eltört és Deadpool földre került. Belehalni nem hal bele, a sebek máris nekiláttak gyógyulni, de nem egy perc lesz, mire azok rendbe jönnek és a harmadik is odaért közben, amelybe korábban belelőtt, így most már mind a három támadott lefele szúrt a kardjával a földön fekvő felé, hogy megöljék.
Rey nekidobja a zombinak a fáklyát, de azt nem hatja meg és jön tovább. A képességét használja és azzal kirántja a fegyvert az ellenfele kezéből. Meglehetősen nehézre sikeredett ez a mutatvány, annyira, mintha pont a legnehezebb sújt próbálta volna mozgatni a férfi, mint amire képes. A fegyvere a kezébe kerül és zuhan is le a földre. Legalább ötven kiló az a kard, valószínűleg nem is olyan anyagból és úgy készült, ahogyan a Földön készülnek a fegyverek. Ezzel Rey nem fog tudni harcolni, mert nem fogja tudni megemelni és forgatni a kardot. Az élőholtat nem különösebben zavarta, hogy elvesztette a fegyverét és jött tovább. A kezével nyúlt Rey nyaka irányába és pajzzsal pedig a feje felé csapott.
Egy élőholt elindult a Sarah és az ikrek irányába, de nekik egyelőre szerencséjük volt, mert nem érte még el őket, de a hátsó zöld miatt nem tudtak tovább hátrálni.
Sakura is ugyanígy volt ezzel, a zöld nagydarabba egyelőre nem hátrált bele, de meg kell állnia, ha nem akarja megtenni és felé is vészesen közeledett egy zombi, ami már emelte a fegyverét és vágott a nő feje felé.
Tao sikeresen félretudott táncolni a vágás felől és a terve is sikeres volt, nem kellett olyan sokat ügyeskednie, mert az ikrek is hátráltak felé, így a polgármesternek csak néhány métert kellett hátrálnia, hogy a többiekhez érjen. Az egyik irányból a csontvázak jöttek, vele szemben pedig a zöld valami siklott oda és ismét vágott Tao irányába. A férfi terve sikerült, ha Tao most kitér, akkor minden bizonnyal az ikrek valamelyikét, jobb esetben az mindkettőt el fogja találni, ha azok nem térnek ki a csontváz és még ez elől is.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#70 2010-09-15 14:02:42

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

A kardot megragadva, próbálom a tervemet kivitelezni, de nem sikerül. Megemelni alig bírom a fegyvert, nem hogy még forgassam. Sokkal súlyosabb a kard, mint gondoltam volna. Minimum 40 kg-ot nyomhat, mert szinte amint megmarkoltam nem csak a kezemet, de a fél testemet magával rántotta a földre. Egyből az jut eszembe, hogy ezek a holtak erősebbek, mint amilyennek gondoltam őket. Hisz ha könnyedén harcolnak az ilyen fegyverekkel... Nem gondoltam volna, hogy egy asgardi penge ennyire súlyos. Így reagálni sem tudok a támadómra, aki nyakamnál fogva ragad meg. Szorítása túl erős, és hamar végezhet velem, ha nem találok ki valamit. Szemem sarkából látom csak mi történt a maszkos alakkal, aki kezdeményezte a támadást. Halott... belei kilógnak, és szörnyű állapotban fekszik a földön. Nem a félelem az egyetlen érzés, ami ennek a jelenetnek láttán még inkább eluralkodik rajtam. A düh is, hogy egy ember halt meg tőlem alig talán pár méterre, és nem tehettem érte semmit. Ha oda álltam volna... segíthettem volna rajta... de inkább a saját ellenségemmel foglalkoztam, akit még csak megsebesíteni sem tudtam. A halott katona kezében vagyok, aki lesújtani készül pajzsával. Alig a másodperc tört része nyitott számomra. Átsuhan rajtam, hogy ha a kard mennyire súlyos volt, a pajzs csak nehezebb lehet, talán még megmozdítani sem bírám a képességemmel, ezért öngyilkosság lenne próbálkozni vele. Más eszközhöz kell nyúlnom. A vállvértben is érzékelem a fémet, ezért megpróbálom azt eltaszítani magamtól egy hirtelen "lökéssel", és így talán ha nem is repítem méterekre a támadóm testét -biztos, hogy nem-, de talán elég arra, hogy megtántorítsam, és mivel abban a kezében van a pajzs, amelyik vállán a vért egyik darabját is viseli, esetleg célt téveszt a csapása.

Most nem ejthetek hibát, mert akkor követhetem azt a személyt, akit elvesztettünk. Bele gondolni sem merek, sőt, még hátra tekinteni is félek hogy mi lehet ms. Sakurával, és mr. Taoval. Igaz, meg van a saját bajom is, de épp ezért vesztettünk el egy társunkat. Még egyet nem hagyhatunk hátra. Csak a remény maradt meg bennem, hogy sikerül kiszabadulnom a halott harcos kezéből. Sikerülnie kell! Túl kell élnem, mert nem halhat meg még valaki! Segítenem kell nekik! Amennyire csak tudok, mindent megteszek annak érdekében, hogy a tetteimet siker koronázza.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#71 2010-09-15 16:39:24

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Hátrálok egy keveset de kénytelen vagyok abbahagyni mikor hátralesve meglátom, hogy mi felé is haladok. Ez... na jó hagyjuk, nem most kéne eldönteni, hogy mi az isten nyila ez.
Visszafordulok előre, a felém közeledő halott harcosra nézek. Emeli a fegyverét, hogy csapjon rám. Egy pillanatra összeszorul a gyomrom. A pupilláim kitágulnak ahogy figyelem az ellenségemet, megmerevedek egy röpke pillanatra...de...hirtelen elmúlik mind. Lelassul szívverésem, megnyugszom teljesen. Pupilláim picire húzódnak össze ám ezzel egyidejűleg gonosz mosolyra húzódik a szám.
Talán másoknak ijesztővé válhatott a tekintetem, de ellenségem bizonyára nem tántorította meg a támadásban.

...

Heh, ostoba. Szétrúgom ennek a kukac rágta seggét aztán dolgozhatunk a többin is. Ahogy sújt le a kardjával rám kezét veszem célba. Nem totojázok sokat. Majd azt máshol... A fegyverébe nem beleugorva próbálkozom meg azzal, hogy kicsit begörnyesztett térdekkel, egyet előrelépek, két kezem indul és csuklóját megpróbálom megfogni. Nem akarom megállítani csupán ráfogni. Aztán felugrom és felhúzom a lábaimat - Ha a kezét nem értem volna el akkor még akkor felugrom, hogy elérjem. - és ballal az arcába szándékozok lépni, jobb lábam a karjára "fonom", hogy szorításba kerüljön. Úgy helyezem, hogy a könyöke a combom közepénél legyen körülbelül. Ha ez így sikerül akkor miközben az edzőcipőm az arcát tiszteli meg két kezemmel megpróbálkozom tekerni egy kicsit a kezén kifelé majd kitolni a "nem hajló irányba". Vagyis eltörni a könyökét, de legalábbis kettéugrasztani a két csontot. Bárhogy is végződjön a kézfeszítés még egyet azért rúgok az arcába.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#72 2010-09-15 17:55:14

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Orrhang, szörnyű. Nem figyelek egy körig és orrhang a jutalom. Na persze feltűnően felborul a benti egyensúlyom amit eddig a bifituszeszenzisz tartott fent és a beleim kézzel foghatóvá válnak, pont a bal kezemmel fogom is és tömködöm is őket a földön fekve a helyükre, míg a jobb kezemből is a földre kerül a sas, hogy valami ősibb eszközhöz folyamodjak.
-Mondanám, hogy rohadjatok el, ha még aktuális lenne… - Megjegyzés közben kirántom a katanát ezzel a legpraktikusabban elhelyezkedő csonti lábszár csontja felé, had szelje azt két felé a penge. Míg a hátsónak hátulról söpröm ki a lábát, hogy egy elhajolás után a harmadik lesújtani készülő karjától fosszam meg. Még tartom kicsit a beleim amik nem bírták a tempót, de ha azok már helyben vannak a balommal roppantok egyet az orromon, hogy szintén a természetre bízhassam a továbbiakat, hogy a bak kéz az automatát intézhesse( ami amúgy nyakban lógott) és ezzel intézzem a csontos seggűek ólommal való bélelését.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#73 2010-09-15 22:14:35

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Sikerült egymásra húzni a csapatot, balról csontvázak meg ikrek, szemből pedig csak jön tovább a zölden világító, most jobban megnézve azért normális, földi körülmények közt baromi ijesztő szörnyeteg. Tovább hátrálok, amíg már egész közel kerülök az ikerpárhoz - na persze nem úgy -, és mikor látom, hogy a zölden lángoló kasza ismét készül lesújtani, csak annyit kell tennem, hogy éppen az ikrek takarásába kerülök, mindezt egy hátrabukfenccel érem el, amiből majd ismét talpra állok, és szembekerülök az ellenséggel. Ha minden jól megy, így egyszerre sikerül elzárnom magam elől a holtakat és azt, akit idézőnek ítélnék. Ha tényleg így van, akkor viszont először vele kell majd végezni, különben hiába ölnénk meg a többit. Azért jó lenne valamit alkotni, mert ezek a srácok nem cicóznak, a zsoldos már kapott is néhány elég komoly sebet, Rey harcolni próbál, a többiek még csak hátrálnak. Az egyetlen fegyverem most a fáklya, és valamiért úgy érzem, hogy a kaszás hasán tátongó fekete lyuk céltáblaként vonzza a kezem. De a fickó magas, gyors, és veszélyes, előkell készítenem a támadásomat, egy szúrást kell majd bevinnem, amihez először meg kell bontanom a védelmét. De először lássuk, hogy viselik az ikrek a többfrontos harcot. Tulajdonképpen, lehet, hogy szólnom kéne ennek a kaszásnak, hogy én is velük vagyok, és nem akarom kiszabadítani Apokalipszist. Szinte egyértelműnek tűnik, hogy ezek itt a kripta őrzői, egy oldalon állok velük pillanatnyilag.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#74 2010-09-15 23:53:56

Sarah
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-04-03
Üzenetek: 147
E-mail PM

Re: Niflheim

Ledermedve nézek szét ahogy a táj pár pillanat alatt egy békés, viszonylag barátságos templomról, egy hideg elhagyatott havas tájra vált. Csendesen követem a többieket és lehajtott fejjel hallgatom hogy mit beszélnek. Hamarosan egy barlanghoz érünk. Nem nagyon izgat hogy mi történik, vagyis édekel, pontosabban az orromat lesem, hogy mikor kezd belőle jégcsap módjára lógni a takony.
~ Ha ezt tudom bekészítek egy csomag papírzsebkendőt.... ~ Mikor látom hogy az a két furcsa nő hogy bambul hátrafelé, bár nem sok kedvem van hozzá, hátra nézek, majd 5 másodperc után elégedetten megállapítom magamban.
~ Biztos megint álmodom. ~ Most hogy ezt is tudom, kicsit felszabadultabb vagyok. Követem a többieket a barlang belsejébe, immár emelt fővel. Egy kis ideig minden nyugodt, talán a hideg se annyira csontig hatoló mint odakint volt, ám ez az egész helyzet kezd átmenni valamilyen... Horror film jelenetbe. Nem meglepően megérkezik a fogadó bizottság, nem tűnnek valami barátságosnak, s hamarosan már támadnak is ránk. Egy ideig hátrálok, majd hátra nézvén be kell látnom hogy nincs vissza út. Elő veszem a tőröm, melyet eddig az alkaromra csatolva hordtam, és megindulok a hozzám legközelebb lévő... Húscafat felé. Ha nem rám figyel akkor neki ugrok és próbálom a mellkasát szúrkálni, 2 vagy 3 alkalommal, majd hátrálok. Ha pedig figyel, megvárom hogy ő támadjon előbb, megpróbálok előle kitérni, és a kezét támadni, csukló vagy könyék terén. Lehet nem kéne ezt csinálnom, dehát ez csak egy álom, nemigaz?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#75 2010-09-16 00:34:10

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Reynek szerencséje volt, még úgyis, hogy nem tudott kellően odafigyelni a halott nem tudta teljesen megragadni a nyakát, minden bizonnyal, ha sikerült volna, akkor egyszerűen roppantotta volna el azt és másodpercei sem lettek volna a férfinak. A képességét használta és valóban jól látta, hogy az élőholtnak a vállvértje is fémből van. A lökés sikerült és az ellenfele több lépést hátrált, majd a lökésnek hála elesett és a földre került. Ahonnan azonnal kezd felkelni, de ez jó néhány másodpercbe bele fog telni.
Deadpool felkelt a földről és valóban tartania kellett a belsőségeit, hogy nehogy elhagyja őket útközben. De a sebek gyógyultak és a férfi is egyre jobban kezdte érezni magát a fájdalmat nem számítva, amit érzett. A katana azonban hatásos volt, meglepő módon jobban, mint a lőszerek. Noha a csontot érezhetően nehezebben vitte át, mint egy ember csontjait, de azt könnyedén átvágta a férfi. Az első élőholt dőlni kezdett lefelé a lendülettől, a másodikat pont ez mentette meg, mert Deadpool helyette újra az elsőt találta el és vágta törzs magasságban szinte kettőbe. Így a második egy gyors vágáskorrigálás után pajzzsal magát védve sújtott le újra a férfira. A harmadik pedig, DP a kezét szerette volna levágni, de a pajzsba ütközött a katana, majd azzal lökte is hátra a férfit az élőholt, így DP újra visszakerült a földre, így csak most fog tudni a fegyvereiért nyúlni.
Sakura csúnya nézése nem hatotta meg a közeledő élőholtat, az tovább közeledett. A terve sikerült, sikerült megragadni az ellenfele karját, noha érezte a hatalmas erőt, amivel a vágás elszáguldott mellette, nem volt kétséges, hogy az élőholt könnyedén szelte volna kettőbe, ha ez eltalálja. Majd jött a próba, hogy eltörni a könyökét, egy ember karját így könnyedén kettőbe tudta volna törni a nő, de ennek?! Ez meg sem kottyant, a rántás és a próbálkozás a nőnek fájt volna, ha képes lett volna fájdalmat érezni. Csak annyit sikerült elérnie, hogy a rothadó hús és inak adják meg magukat, és az ugorjon ki a könyök. Még arcon rúgta az ellenfelét, aminek az orra eldeformálódott ennek köszönhetően. Sajnos az ellenfél sem érzett fájdalmat, így a szabad kezével megragadta a nőt és a falnak hajította, ahol Sakura hatalmast nyekkent és több csontja megrepedt és némi belső sérülést is sikerült összeszednie ennek köszönhetően és a zombi elindult felé újra.
Sarah-nak szerencséje van és az ellenfele nem őt támadja, hanem az ikerpár egyik tagját. A süketet egészen pontosan, az egészen ügyesen tér ki előle, jóval gyorsabb, mint az ellenfele, így Sarah tud támadni. Az élőholt háta felől tud támadni és az oldalába kerülni, így megszúrni annak a csuklóját. Igaz gyorsan kell tennie, nehogy megcsapja az élőholt, ahogyan megszúrta, pontosabban inkább megvágta érezheti a lány, hogy az élőholtnak annak ellenére, hogy mennyire rossz állapotban van nagyon erős a bőre és a kés alig sebezte meg. A kötéseket sikeresen levágta róla és az alkarvédőt is, de a bőrt csak megkarcolta szinte. A második vágásra kissé jobban sikerült megvágni és így már inat is ért. A harmadikra nem maradt idő, mert az élőholt a lány felé csapott a pajzzsal.
Tao és ellenfele, a férfi sikeresen kicakkozta azt, hogy az ikrekhez érjen és félre is tudott ugrani a zöld elől. Eddigre azonban a süket kitért oldalra, mert őt támadta meg az egyik élőholt, akit Sarah is támadott. Így csak a néma maradt ott, az erősen koncentrált valamit és körülötte fényes pontok kezdtek cikázni, energiagömbnek tűntek igazából. Készülhetett támadni, de nem maradt ideje erre, mert a zöld ellenség ekkor csapott le. A nő arcára, ahogyan a lándzsa az oldalába ért döbbenet futott át és néma sikolyt hallatott. Térdre rogyott, a penge benne állt, majd a fényes pontok egymásba csapódtak.
Fényes robbanás töltötte be a folyosót, a robbanás ereje mindenkit a földre döntött...
Másodpercek teltek el, mire mindenki újra látott a pillanatnyi vakságból. Az élőholtak és a zöld valami is ott voltak még, de mindegyik a földön. Az ikrek egyik fele a földön holtan feküdt mellette egy fekete hajú férfi kérdőn nézett végig a társaságon. Kék ruhában, bőrvértben, az övén Tao számára egy ismerős jel. A hátára egy koboz volt erősítve, és a keze ügyében egy íjat szorongatott, aminek még húrja sem volt.




< - Elárulná valaki, hogy mégis mi történt? – nézett végig a társaságon a fejét vakarva, és a hölgyekre vigyorgott bambán. – Csaknem valahogyan sikerült mégis Valhalla csarnokaiba érnem? >
Az élőholtak közben szépen lassan kezdenek talpra állni...


Az újak kedvéért, a < > jelek az Asgardi beszédet jelentik, így ezt nem érti senki sem a csapatból.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:14

#76 2010-09-16 10:03:01

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Kezdeti szerencsétlenségem, most fordulatot vett. A halott katonát sikerült ellöknöm magamtól, és még a földre is esett. Erre nem számítottam, de örülök. Bár mind ez a morzsányi siker nem tölt el önbizalommal még. Kevés ez ahhoz. A katona lassan tápászkodik fel. Elég lassan ahhoz, hogy legyen időm felkészülni egy újabb támadására. A kardot a földön hagyom, hisz felemelni még talán csak-csak, de használni esélytelen lenne. Szabad kezemmel a nyakamat simítom végig. Erős volt a szorítása a támadómnak, túl erős, és úgy éreztem, nem adott bele mindent. Talán tényleg csak a szerencsén múlott, hogy nem végzett velem. Minden esetre minél gyorsabban próbálom össze szedni magam, a botomat erősen szorítani, és egy gyors pillantást vetek magam mögé. A zöldes fény tulajdonosát ekkor pillantom meg elsőként. Nem tudom beazonosítani miféle lény lehet. Nem láttam hasonlót, így azt sem tudom, mire lehet képes. Mr. Tao a választottja, és ő küzd vele, majd ahogy egy gyors helyzetfelmérést teszek a sötétben, halványan látom csak, hogy mindenki az életéért küzd. A dühöm, és elkeseredettségem csak fokozódik. Ezek után döbbenten hallom meg a maszkos szavait. Él? De hogyan? Egy olyan támadást ki képes túl élni? Nem tudom kinek a segítségére kéne sietnem, és a pillanatnyi tétlenségem ellenére épp indulnék, mikor erőteljes fény ölel át, és nem kis erővel a földre küld. Meghalok. Ez az első gondolat, ami eszembe jut. Nem látok semmit, hiába tartom nyitva a szememet, csak az éles, vakító fényt. Másodpercek telnek el így, mire ismét látni kezdem ami körülöttem van. Már ha látom, hisz a hirtelen fény után hozzá kell szoknom a barlangban uralkodó sötétséghez, amit csak a fáklyák lángjai javítanak kicsit. Botom segítségével felkelek, eléggé fájóan, mert a földre kerüléskor elszenvedett kisebb zúzódás megtette a hatását.

Az ellenségek a földön, mint ahogy... ahogy az egyik nő is. Az ikrek egyike. Meghalt volna? Remélem nem. Épp oda sietnék hozzá, mikor a társaságban egy újabb alak tűnik fel. Személye bizalomgerjesztőbb, mint az eddig látottaké. Vonásai egyértelműen az emberre emlékeztető. Asgardi lenne? Tanácstalanul állok ott egy pillanatig, és figyelem az íját, amit szorongat. Az az érdekes, hogy nincs benne húr. Még is miféle íj az ilyen? Vagy csak én látok rosszúl? Lehet a homály szórakozik csak velem. Jelenlétét nem érzem fenyegetőnek, de a körülöttünk lévő, földön fekvő élőholt katonákét, és a zöld lényét sokkal inkább. Nem hiszem, hogy meghaltak volna. Majd a férfi megszólal. Szavait nem értem, mintha más nyelven beszélne. Viszont fogalmam sincs mifélén. Nem hallottam még ilyesfajta beszédet, de még ehhez hasonlót sem. Zavartan figyelem őt, és pár pillanat múlva már más valamire kell fókuszálnom. Az élőholtak kezdenek felkelni... Az újonnan érkezett férfival mit sem törődök most, és egyből az egyik felkelő harcoshoz rohanok. Ha a barlang belső tere engedi, nekifutásból felugrok, és botomat két kézre fogva, minden erőmmel együtt megpróbálom belevágni a kiválasztottam tarkójába. Igaz, a fegyverem nem éles, de talán ha elég erőt viszek bele elájulhat a harcos. Elájulhat, egyáltalán egy élőholt? Ez az utolsó kérdésem, ami felmerül bennem, mikor lecsapni készülök.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#77 2010-09-17 10:52:48

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Mint oly sokszor szoktam azt mondani, a tervem beválni látszik, sikerül kitérnem a kaszás elől, méghozzá úgy, hogy éppen az egyik iker kerüljön elé. A vak közben hadakozik a holtakkal, elég gyorsan mozog, erre még jó lesz odafigyelnem később, mutáns lehet. Ahogy a testvére is, aki pedig azt hiszem, energiagömböket hoz létre, vagy valami ilyesmi, de a kaszás eltalálja, és ez biztosan nem az a kategória, ami majd elmúlik. A zsoldos tovább szerencsétlenkedik, szerintem mindjárt meghal, Sakura, Rey és az ismeretlen lány még tartják a frontot. Jól van, akkor most van itt az ideje, hogy valami hasznosabbat csináljak, azt hiszem, a kaszás most már ellesz az ikrekkel, én addig... Mi a...?!
A haldokló néma iker energiagömbjei nem tűnnek el, helyette hatalmas fényesség és energiahullám tölti be a barlangot. Előbbi miatt kezemmel próbálom takarni arcomat, utóbbit viszont szívesen veszem, egy kis plusz energia kellhet a holtak ellen. Mire véget ér a fényesség egy új fazon tűnik fel, sokkal biztatóbb kinézettel, mint az eddigi helyiek. Egy jel is van rajta, valami címerféle lehet, amit azt hiszem, már láttam, de meg nem mondanám így hirtelen, hogy kinél. A fickó asgardul kezd el makogni, az egyetlen, amit szinte biztosan értettem, hogy Valhalla. Onnan jött volna? Azt hiszem, az valami túlvilág.
-Bocs, de nem értelek. Beszélsz angolul? - Oké, nem fogom végigkérdezni, hogy a másik három nyelvet, amit még beszélek, ez a legvalószínűbb, hogy érthető lesz számára, és különben sincs időm csevegni, ez a fickó ránézésre hasznos lehet, nem miatta kell aggódni.
Hol it tartottam? Ó, igen, épp valami értelmesebbet akartam csinálni, mert a kaszás már úgyis el lesz foglalva, nem engem üldöz talán, így jó lenne megmenteni Rey hátsóját. Most viszont az őt támadó halott is a földön van még a robbanástól. Ezek a fickók nem pehelysúlyúak, és ha ez a hullám padlóra küldte őket, akkor koncentráltan akár még kárt is okozhat nekik. A Rey mellettihez lépek, és mikor feltápászkodni, egy ütést mérek a tarkójára, esetleg annak közvetlenkörnyékére,ha ott védeni valami sisakféle még. Az ütéssel együtt leadom az imént elszívott energiát, és reménykedem, hogy ha nem is leszakad a feje, de azért komoly problémák lépnek fel a gerincében. Ha megtámadna, vagy megragadna, kénytelen leszek ismét a képességemre hagyatkozni.
Tuti, hogy az asgardi most sorra kinyírja az összes élőholtat meg a kaszást is, mielőtt az végeznhetne a bandával. Mindig akkor kerülnek elő, amikor nem kéne. De olyan volt, mintha a néma idézte volna ide. Ez egyre különösebb, emberek akik asgardi mágiát használnak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#78 2010-09-17 18:32:34

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Rettentő fellengző mozdulatok ezek tőlem, de ilyen az én sztájlom. Szóval mielőtt meghazuttolnám magam vakít meg valami fény és ha oylan féle móka miki lennék el is szégyelném magam, ahogy kinyiffan az egyik kis törpi. De ha valaki kérdi mindenki, majd kórusban felel, hogy az ő hibája volt me minek jön a süket-néma spiné az alvilágba bandázni, ha egyszer nem bírja a… feltétlen humoros hasonlatot akartam a „nem birod a kozmát, ne gyere a konyhába” című dolog mintájára, de helyette inkább a látásom visszanyerésével folytatom a jó féle mészárós melót. Végre használhatom kicsit a fantáziám ebben a beteg világban is. Szóval, nem tétlenkedek szépen kinézek egy közelben henyélő túlvilági srácot miközben egy kis kard támasszal kelek fel a földről és csak egy szemöldök húzos kérdő nézést ejtek meg az új srácnak. Csak, hogy lássátok, hogy látom, hogy képet is kaptunk hozzá és, hogy figyelek én arra a valakire aki a messzi ismeretlenből zúdítja rám az áldást. Na amint eszembe jut megint, hogy én itt sok-sok retkes, koszos, mocskos csontváz hever itt lenn, védtelen. Vagy csak majdnem, na szóval rögtön után a legközelebbit kicsit visszalököm egy erőteljes lépéssel a fejére, hogy aztán elválasszal a nyakcsigojáit egymástól egy szépen ívelt rettentő profi suhintássa.
- Mondatm én, hogy fatál lesz, de nem halgattál rám Jenna. – Kioktató hang, miközben fejet rázok, nem mellesleg a sajátom, kifejezvén nem tetszésemet.
Ezek után megvan már a szint és most cifrázunk. A bakancsomból félig kilépek, hogy ahogy megvan a következő, messzebblévő csontkatonához vágjam egy rúgással, ami közben persze lábujjaim közre müködésével felvegyem az egyik pisztolyt és nyakon lőjjem amíg meg nem adja magát. Ha még van időm az egyiket pár shurikennel is meg küldök láb tájékon a szabad kezemmel. ~ A csillagos égen pár hulló is feltűnik és csak rothadó testek állhatják utukat. Szép is a természet, nem de?~

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#79 2010-09-17 18:52:55

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Megborzongtam, hideg volt. Régen nem éreztem hideget már, közel másfél évszázada is lehetett már. Az egyik furcsa férfi válaszolt a szavaimra, kérdőn és értetlenül néztem rá néhány másodpercig. Nem voltak ismerősek szavai. Ez nem lehetett Valhalla, hacsak nem a legendák és mesék tévedtek, ebben teljesen biztos voltam, a holtak és a démon is teljesen bizonyossá tette. Vagyis a holt démon lélek.
< - Odin fél szemére... – morogtam. – Hát nem tévedtél Volla, te átokverte boszorkány! >
A férfi szavai, mintha Midgardi nyelvjárás lett volna, tán meg is értettem valamelyest, de mégsem volt oly ismerős, mint kellett volna. Egyedi volt a tájszólása. Megvakartam a tarkómat, kellemetlen helyzet. Éppen csak újra élek, de már megint a holttá válás fenyeget. Végignéztem azokon, kik itt voltak körülöttem. Felültem a földön, egy szép asszony feküdt mellettem félig megvágva az oldalán, a szemei életlenül a semmibe meredtek. Rajta már senki sem segíthetett. Ah hát így? Az asszonyokon néztem végig először, alacsonyak voltak, és túl soványak, nem volt rajtuk mit fogni, nem hasonlítottak a szépséges valkűrökhöz, kikhez oly gyakran jártunk Einar cimborámmal! Nem, ez nem Valhalla! Fafnir fogaira! Niflheim, hogy fog utam innen Asgard vagy Skornheim szeretett vidékeire vinni? Mire megtalálom a Bifrost-hoz vezető utat éhen halok, vagy rosszabb és holtra fagyok.
< - Mily kegyetlen az élet – sóhajtottam. – Megannyi gyönyörű asszony, s egyik sem érti szavamat. >
A midgardiak... egyik sem tűnt éppen harcosnak, sehol a páncélok, fegyverek, pajzsok. Mégis mit gondolnak, hogy miként kell hadakozni? Az asszonyaik náluk is fegyver nem, csak az egyik legkisebbnél egy tőrnek is túl kicsi fegyver. A férfi szavai, inkább az érzéseit éreztem, mintsem a szavai jelentését, nem érti, mit mondtam nekik. A saját nyelvem nehezen ment, nemhogy az övén szóljak, mikor az asgardit sem használtam másfél évszázada legalább.
- Kissé – mondtam, vagy szerettem volna mondani miközben a kezeimmel mutattam, hogy kicsit.
Holtak, felpattantam a földről, bár megtántorodtam, ez így érdekes lesz. Utoljára Björnulf vizsgáztatott minket részegen, most legalább úgy éreztem magam, mint akkor. A lábaim nehezen akartak megtartani, ezt még gyakorolni kellett. Megtántorodtam, de közben már emeltem az íjamat és feszítettem a nem létező húrt rajta, mire megjelent a nyílvessző.
- Le! – mondtam.
A démont vettem célba a lyukat a hasán és útjára engedtem a vesszőt.

Az Asgardi némi értetlen nézés után annyit kinyög, hogy „Kis” legalább is a csapat ennyit ért arra, amit mond Tao-nak, bár a kézjele határozottan beszédesebb, azt mindenki érti. A férfi akcentusa nagyon furcsa, határozottan északi és az angolja egy nagyon régen használt dialektus, talán Rey számára a legkevésbé furcsa, mert brit angolt beszélt a férfi, csak nagyon régit.
Rey odalépett a saját élőholtjához és teljes erőből fejbe csapta, az még csak négykézláb volt, így könnyedén meg lehetett ütni és az visszarogyott a földre. A férfi egy reccsenést hallott az élőholtból és láthatta, hogy a nyaka kezdett furcsán állni hála a jó és pontos ütésnek és a bőr és a hús is megvágódott annak köszönhetően, hogy a csigolyák elmozdultak. Igaz ez nem gátolta meg abban, hogy újra próbálkozzon a felállással.
Tao láthatta, hogy Rey igen jól boldogul a saját élőhalottjával, így nem kell neki feltétlen segítség, mert igen hamar a férfi ki tudja végezni a saját élőholtját. Így Tao még eldöntheti, hogy egy random élőholtat csap-e le, az elszívott mozgási energiákból egy teljesen épet is ki tud végezni, vagy befejezi azt, amit Rey elkezdett.
Deadpoolnak kellő idő telt el ahhoz, hogy a hatalmas vágás nagyjából összeforrjon a felső testén, így már a belei nem lógnak semerre, noha még látszik a vágás helye és ott a seb. A két ellenfele, amelyik még „életben” volt, ott volt közvetlen Dp mellett, így a felpattanás után egyből le tudta az egyiknek csapni a fejét, miután a lábával lenyomta a földre. A korábbi megakadást most is érezte, erősebb jóval a csontjuk, mint egy embernek, de az élőholt fele levált a helyéről. A pisztolyt sikerült a kezébe kapnia és a harmadik ellenfelének lelőni a nyakát pontos sorozattal, lövésekkel. Most azonban a surikenekkel nem tudott támadni, mert egyik ellenfél sem volt úgy, hogy meg tudja lőni, mindet takarták a társak.
Ekkor hangzott fel az asgardi férfi szájából, hogy „LE!”, a süket és Sarah voltak nagyjából ellőtte, a süket még nem kelt fel, ha Sarah igen, akkor le kellett buknia. Mindenki könnyedén odanézhetett és láthatta, ahogyan a férfi kifeszítette az íjat tűzből jelent meg rajta a húr és egy nyílvessző jelent meg. A férfi még kissé tántorgott, mintha részeg lett volna és lőtt a nagy zöldre és mellkasában állt meg a nyíl, mélyen belefúródva, nem mintha olyan nagyon megérezte volna mindezt.
Mostanra állt fel a maradék kettő vagy egy élőholt is Tao-tól függően. Ha Tao nem az egyik szabadon levőt csapja le, akkor az pontosan Sarah mellett állt fel és készült a lányt leszúrni, a másik pedig Sakura mellett kelt fel a földről és szúrt a nő irányába azonnal. A nagy zöld is emelte a lándzsáját és ő pedig az asgardi férfit vette célba.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#80 2010-09-18 11:59:10

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Úgy tűnik, Reyt sem kell félteni, megoldja ő a problémáit, akkor viszont foglalkozhatunk az igazi gonddal, ami vagy az, hogy ez az asgardi hullarészegen lövöldöz varázsnyílvesszőket, vagy az, hogy a kaszás megint akcióba lendül. Az asgardi nyílvesszője nem okoz különösebb gondot a kaszásnak, és egy íj nema legjobb eszköz a közelharcra, márpedig így nehéz lesz amgát megvédenie, pedig ő az egyetlen hasznos ember itt nagyjából. Rohanva indulok meg a kaszás felé, és az összegyűjtött energiát egy ütésben adom le, amivel a fegyvert irányító, azaz a fegyvert magasabban fogó karját támadom meg, egész pontosan a váll alatt valamivel, hogy így diszlokáljam a karját, ekkora erőtől talán nem csak lezsibbad, vagy megfájdul, de el is szakad egy izom, megsérül egy izület, vagy eltörik egy csont. Remélhetőleg kellően meg is tántorodik, kicsit talán ki is fordul, és így a fákylát végre ténylegesen beleszúrhatom a hasán tátongó förtelmes lyukba, ahogy azt már korábban is terveztem. Rey-jel nem lesz gond, a többiekért pedig egyelőre úgy tűnik, nem kár, aki Apokalipszissel van, az nem velem van.
-Hátra! - Szólok rá az asgardira, nem bonyoíltom túl, ahogy elnézem, nem egy nyelvzseni, de attól még jobb lenne ha nem lenne láb alatt,hanem inkább kicsit messzebb játszana a varázsíjával.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#81 2010-09-18 12:44:26

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

//Bocs, de fáradt vagyok.//

Lesújtok, és az élőholt vissza rogy a földre. Hallom ahogy reccsennek a csontok, és úgy remélem, ez jót jelent, még ennél a harcosnál is. Bár nem adta még fel, hisz próbál felállni ismét, de jó úton haladok. A csapásom után hátrébb lépek néhány lépést, megforgatom botomat, és pár lépéses lendülettel, mintha csak golfoznék, megsuhintom a katona fejét, minden erőmmel. Remélem leszakad, vagy legalább olyan hatást érek el, aminek a következménye, hogy nem fog tudni többet lábra állni. Közben meghallom a feltehetőleg asgardi férfi szavát. "Le!" Még is tudna angolul? Eléggé furcsa tájszólása van, nem is tudom hova tenni, mintha nem is angolul szólna, de még is értem. Lehet, valami több száz éves ó-angolt beszél. Remélem a későbbiekben elég lesz ez arra, hogy elbeszélgessünk vele, mert igazán nagy szükség lesz rá. Talán ő helyre tudna igazítani bennünket. Még is csak járatosabb lehet ezen a világon, mint mi.

Ahogy az egyszerű legyintésemet végzem, ami talán elérem a célom, az is meg fordul a fejemben, hogy hogyan fogunk haza jutni? Elvégre arról nem volt szó, hogy haza is hoznak. Slade képes lenne rá? Na és persze ha képes is rá, nem hiszem hogy megteszi, ha nincs nálunk Apokalipszis. Ismét megannyi újabb és újabb kérdésre keresem a választ sikertelenül. Minden esetre reménykedek, hogy most végleg pontot teszünk a holtak életének végére, és beszélhetünk az újonnan hozzánk csapódott férfival. Lenne néhány dolog, ami után érdeklődnék. Kezdve azzal, hogy nem látott-e rajtunk kívül más embereket, hogy miként juthatunk el a lelkekhez, főleg Apokalipszis lelkéhez. Na meg hogy van-e valami kiút Asgardról a földre. De talán a legégetőbb problémám, és egyben fájdalmam, hogy elvesztettünk egy tagot. Lehet, hogy nem a mi oldalunkon állt, és más célok miatt volt itt, ám nem érdeméli meg senki a halált. Főleg nem úgy, hogy nincs mellette a családja, a szerettei... Remélem nem szenvedett.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#82 2010-09-19 15:09:57

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Csak a baj van ezzekkel a kétbalkezes majmokkal és majminákkal vagy , hogy nevezik a nőstényeket náluk. A lényeg most, hogy leszedjem ezt az egy pár kripta szökevény, az-az, hogy kézbesítsem a return jegyeket. Szóval, hogy ezt a többieknél sokkal lazábban és gyorsabban intézzem, a helyére vágom a pisztolyokat és megindulok egy kis futással.
-Had töröm a nyakad szilánkosra! – Megjegyzés, majd ugrás a barlang szinte erre a célra vájt falára, hogy onnan egy mesteri pörgő rugással törjem, ki az egyik csonti nyakát, hogy annak vonagló testéről rugaszkodjak tovább, azzal a céllal, hogy a két katanával szép egymás utánban nyessem meg a másik halott nyakát. Bár a landolást nem gondoltam végig, de hiszek benne, hogy nem lesz vele baj vagy csak úgy kivágják a jelenetet, hogy ne keljen égnem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#83 2010-09-19 16:07:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Egyre könnyebb volt megtenni, mit kívántam, hogy meg tudjak állni két lábamon. Noha még kissé meg-meginogtam, de úgy éreztem, hogy nem lesznek gondjaim ezzel a szándékommal. Felszisszentem, amikor az íj nem okozott különösebb gondot a lénynek, csak megakadt a mellkasában. Örültem volna egy közelharci fegyvernek, de ezeknél a mutatványosoknál semmi használható nem volt. Azonban a holtak, még pajzsot is hordottak vala, így tán azt kellett volna használnom. Azonban valami még nem volt rendben, mintha valamelyik társam közelségét éreztem volna ezen a helyen. Márpedig a holt lelkeket nem szokás megérezni, bár őket is éreztem. Túl sokáig voltam közöttük. Abból az irányból derengett, honnan a holtak érkeztek és a társaság menni kívánt. Ennek nem lesz jó vége, konstatáltam, mikoron a lény csapni készült, oldalra vetődtem, hogy kitérhessek támadása elől, miközben a férfi még rám is szólt, hogy hátra. Furcsán beszélt, nem voltam ehhez hozzá szokva. Hol vannak olyanok, kikkel rendesen szót érthetnék? Az átokba! Félrevetődtem és a mellettünk levő kardra tévedt tekintetem. Később még jól jöhet a fegyver, de most...
< - Aldrnari svíða! – suttogtam halkan és kifeszítettem az íjamat. >
Néhány pillanatra a lélekre emeltem, mivel a furcsa sárgabőrű férfi hadakozott, majd fordítottam az íjamat a sötét folyosó felé. A nyílvessző lángolva jelent meg a nem létező idegen. Lehunytam a szemem és újabb néhány szót leheltem, mire fénynek kellett gyúlnia a sötétben a távolban. Ha láttam és volt ott valaki, vagy valami, akkor a fejére célozva lőttem.

Rey-nek most már könnyű dolga volt és könnyedén intézte el a saját élőholtját, az ütés után egy kegyetlen hangos reccsenést lehetett hallani, aminek következtében az élőholt végérvényesen terült el a földön az ütése nyomán és nem mozdult többé.
Tao támadott a lényre, könnyedén a közelébe jutott, miközben az Asgardi kitért a parancsra. A férfinak sikerült megütnie a zöld karját, mire annak valóban reccsent a karja, de Tao is irdatlan fájdalmat kezdett el érezni azon a részen, ahol hozzáért a lényhez. Égető fájdalmat és a keze hólyagosra égett az érintéstől. A gyomrába még sikerült belenyomni a fáklyát de az ki is aludt ettől. A fegyver leesik a kezéből a másikkal pedig Tao felé sújt, hogy fejbe, vagy oldalba csapja.
Mivel Tao nem pusztított el egyetlen másik élőholtat sem így kettő kelt fel a földről.
Ezeket pedig Deadpool támadta, most már magabiztosan állt a lábain és némi lövöldözéssel és egy-két vágással elintézte a maradék kettő ellenfelet, amik végérvényesen holtan terültek el a földön. Nem maradt ellenfél a nagy zöldön kívül. Az utolsó ugrás után pedig viszonylag jól ért le a talajra és körbenézve nem maradt ellenfél.
Az Asgardi pedig idegen szavakat suttogott tűznyíl jelent meg az íján, pillanatokkal később éles fény töltötte be a távolabbi helyet, ahol egy az élőholtaknál kicsivel élőbb személyt láthatott meg a csapat, a férfi pedig egyetlen könnyed mozdulattal lőtte fejbe az ott levő alakot, mire az elterült.
Tao ellenfele pedig erre megtántorodott és zsugorodni kezdett, majd néhány másodperccel később eltűnt, mintha soha sem létezett volna. Minden élőholt halott volt és ellenfél sem volt már a csapat körül.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#84 2010-09-19 16:51:54

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Vége. A harcos elterül, és nem kel fel. A hatalmas reccsenést nekem kellemetlen volt meghallani, és el sem merem képzelni, milyen érzés lehetett volna megtapasztalni. Az általam kiválasztott már nem jelent több gondot, és a többi halott sem, amit a maszkos férfi végzett ki. De az a különös zöld lény még talpon van, akivel mr. Tao viaskodik, és most ő jelenti a fenyegetést. Mikor felkészülnék az újabb összecsapásra, az asgardinak tűnő férfi elsuttog néhány szót amit szintén nem értek, és egy lángoló nyílvessző süvít végig a sötétben, majd egy eddig még nem látott személyben ér célt. Mind ennek a következménye, hogy a zöld lény eltűnik. Pillanatra megzavarodok, és a nyílvesszőre tekintek, majd tulajdonosára. Honnan látta, hogy van ott valaki? Újabb kérdés. Kicsit megdermedve nézek körbe, de már nem látok senkit, aki fenyegetést jelentene. Hacsak nem az a férfi. Viszont még várat magára, mert van egy fontosabb dolgom. Felkapom a fáklyát, amit még a harc elején hajítottam el, és az ikrekhez sietek. Egyből a földön fekvő felé magasodok, és nem akarom elhinni, hogy meghalt volna. Csuklójára nyomom a mutató, és a középső ujjam, hogy kitapintsam a pulzusát. Életben kell még lennie. Bízok benne, hogy meghallom a szívverését, majd azonnal megszólalok.

-Valaki el tudná látni?

Kérdem, és picit én magam is felmérném az állapotát a lánynak. Nem vagyok orvos, de a könyvekből szerzet tapasztalat után, talán valamennyire helyt állhatok. Majd ezek után az újonnan érkezett férfire tekintek, akinek talán köszönettel tartozunk, de előtte lenn egy kérdésem.

-Tudna segíteni? Kérem...

Kérdem reménykedve és ez hangomon is hallatszik. Kissé elkeseredve tekintek le ismét a sérültre. A testvére remélem nem fogja gátolni a kisebb megvizsgálást, mert szükségét érzem. Nem akarom elveszteni egy tagunkat, mert ez nem így megy. Akár milyen ember is volt, nem szabadott volna meghalnia. Nem is engedem. Ameddig csak egy kis esélyt látok rá, mindent megteszek, hogy életben maradjon. Remélem érzem a pulzusát. Éreznem kell... nem is igazán értem mért küzdök érte, hisz senkim. Nincs semmiféle kapcsolat kettőnk között, nem is volt, de még sem akarom, hogy itt hagyjon minket. De főleg nem a testvérét. Én bele se merek gondolni, ha megtudnám hogy Damien elment... főleg a szemem láttára. Várom, hogy valaki segítsen. Akárki, bárki megteszi, aki képes rá. Fáklyámmal próbálok fényt csinálni, hogy jól lehessen látni a nőt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#85 2010-09-19 21:46:33

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A zombi karját sikerül megrántanom, de nem sokkal többet. Úgy fest ő se veszi fel a fájdalmat... Meg azt sem szereti ha csüngenek róla. Másik kezével megragad és a falhoz hajít lazán. Fájdalmasat nyekkenek a falon. Egy pár dolgom biztos eltört meg más is tuti megsérült. Ilyenkor kellemetlen ha nem érzed mi fáj... De a fejemet is némileg becsaphattam mert rohadtul elkezd fájni és egy ideig csak fehérséget látok mindenhol.

...

Ööö fáj a fejem? MI a Franc? Törökülésbe helyezkedem és bal kezemmel a fejemet fogom fájlalva, becsukom a szememet, szinte össze szorítom, jobb kezem pedig a mellkasomra teszem. Háttal érkeztem a falnak neki, a reccsenés bizonyára ott történt. Az erős fehér fény csak lassan kezd el múlni, lassan látom a többieket is, felkelő zombik, aztán egy új forma is van itt. És már támadnak is. Kispadra szorultam így hirtelen. De a zöldes fény a kezem körül egyértelmű jel azoknak kik ismernek, hogy gyógyítom magamat. Lassan lassan de kezd rendbe jönni mindenem, de egy viszkető érzés kezd elterjedni a testemen ami lassan de biztosan átcsap enyhe fájdalomba. Felszisszenek egy kicsit és egy pillanatra a zöldes fény eltűnik és felköhögök egy kis vért. A fejfájásom sem hagy alább. És ez borzalmas.... Érthetetlen, hogy hogyan érezhetném én a fájdalmat hiszen nem tudom... nincsenek idegek amik továbbíthatnák az agyamba ezeket... Kicsit nehézkesebben veszek levegőt és inkább a fal mellett ülök kicsit még. Kicsit szédelgek is. Talán a fejfájás teszi lehet. Nem tudom. A gondolatomba mélyedve ülök és próbálom rendbe hozni magam...

Mikorra sikerül nyugtalan tekintettel bámulok előre, a gondolataim nem itt járnak, csak az zökkent hirtelen vissza, hogy Rey segítséget kér. Chh... Segít a halál. Így járt... De miket beszélek is... Társunk volna vagy mi... Nehezen feltápászkodom a földről és oda sétálok ahol Rey van és az egyik iker a földön. Csak lassan sétálok oda. Nem mert nem sietnék, inkább nem érzem úgy, hogy sietnem kéne.

Melléjük érve letérdelek a nő mellé és megnézem, hogy milyen sérülései vannak. Elég lassan bár, közben bal kezemmel még mindig a fejemet fogva, hunyorogva, mintha nem a sötét, hanem pont, hogy a fény bántaná a szemem. Mint mikor az ember a napba néz és megfájdul tőle.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#86 2010-09-20 12:47:17

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A támadásom nem pont úgy sül el, ahogy terveztem, a kaszán látató zöld láng úgy tűnik, hogy mindenhol érzékelhető forróságot ad ennek a lénynek, és ez nem olyan forróság, amit el tudnék szívni, a mágikus lángok nem az én súlycsoportomba esnek. A fákylát még belédöföm, de ez sem tűnik túl hatásos megoldásnak. Ha mást nem is értem el, legalább feltartottam, míg az asgardi kitért. A kezembe éles fájdalom hasít, és fel is hólyagosodott, egyszerű égési seb tünetei. A démoni lény ismét táamdni készül, én pedig a megfelelő pillanatot várom, hogy elvetődjek előle, de mielőtt erre szükség lenne, az asgardi eltalál a varázsnyilával valakit a sarokban, és a lángoló kaszás eltűnik. A falnak dőlve fújom ki magam, miközben sziszegve vizsgálom sérült kezemet. A többi holt is ismét mozdulatlan. Az asgardihoz lépek, és még ép kezemet nyújtom kézfogásra.
-Tao vagyok. Érted a nyelvünket, vagy más földi nyelvet? - Próbálom szépen artikulálni a szavakat, mert a korábbiakból az jött le, hogy eléggé hadilábon áll az angollal.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#87 2010-09-20 18:27:30

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim


-Azt hiszem ennyit a bemelegítésről, Áhhh… - Egy kötelező megjegyzés, majd nyújtás, mielőtt elkezdem elrendezni a dolgaim amíg a többiek spanolnak az új gyerekkel. Elteszem a pengéket, hogy aztán újra töltsem a pisztolyokat és azt is a tokjaikba tegyem a következő kör erejéig. Egy pár másodpercig szugerálom csak a skacot.
-Ki a srác? – Kérdem, de mielőtt rá mutatnék csak a kép teljességéért, még előrántok egy fegyvert és azzal mutatok felé. Majd a többiekre pislantok.
Most akkor merre az arra? – Jobban belegondolva felesleges a kérdés, elvileg úgyis ara csalinkáznak amerre akarnak én csak utat tisztogat, de ~vajon ha megdöglött a csaj, az nekem mennyibe fog fájni?~ Fájdalmas kérdés, de a válasz még úgyis várat még magára, minek hát bánkodni miatta.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#88 2010-09-21 03:31:27

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A csatának immáron vége volt, így az egyik holthoz léptem és elvettem a kardját, majd a palástját is letéptem róla. Még jól fog jönni később, legalább is, ha innen ki akartam jutni. A halandók az egyik holtukat nézték, odamentem és megnéztem én is a földön fekvő asszonyt, túlságosan is mély volt a sérülése és egyéb okok miatt sem lehetett életben. A halandóra néztem, amikor hozzám intézte szavait, lassan kellet volna ejtenie őket, hogy jobban megértsem. De leginkább a hangja volt, mi beszélt számomra. Megráztam fejemet és letakartam a nőt. A sárga bőrű férfi lépett oda hozzám és kezdett beszélni. Tao. Ennyit legalább értettem. Lassan szólt és úgy tűnt, hogy rájött, hogy az általuk beszélt nyelvvel gondjaim vannak. Bólintottam, hogy beszélek más nyelvet.
- þú maðr mæla minn orð eða mál? – kérdeztem lelkesen ó-északi nyelven.
Láthatóan semmi sem történt, és nem értették szavamat.
- Tú skilja mitt orð ella tungumál? – érdeklődtem feröeri nyelven.
Úgy tűnt, hogy egyik kérdésem sem hozta meg a várt hatást a halandók részéről. De még nem fogytam ki a lehetőségekből. Így még hasonlóan lelkesen folytattam a kérdéseimet.
- Ert þú skilja, hvað ég tala? – kérdeztem izlandiul.
Majd már kevéssé nagy lelkesedéssel.
- Forstår du, hva jeg snakker? – norvégul.
Ezek után, már-már feladva.
- Forstår du, hvad jeg taler? – dánul.
Legvégül, alig akartam elhinni, hogy ezt sem értik.
- Förstår du vad jag talar? – svédül.
Tényleg oly szerencsétlen lennék, hogy marad az „angol” nyelv, amit oly kevéssé beszélek?
< - Tényleg nem értitek egyiket sem? – kérdeztem megrökönyödve. >
Felsóhajtottam, majd elfogadtam a kétfogását, megragadtam az alkarját és megszorítottam.
- Gunnar Larsson – mondtam. – Gunnar Hyrrokkin Larsson. Szól nyelv kis.
Hosszú nap lesz ez az átokba.
- Te, ki? – mutattam körbe. – Nilfheim, hogy? – még egy kérdés, a merre, ezt még érettem. – Arra! – mutattam abba az irányba, amerre eredetileg is tartottak.

Úgy tűnt, hogy a férfi szereti a hangját hallatni, mert hat különböző földi nyelven érdeklődött a társaságtól, hogy beszélik-e azokat a nyelveket. Mind a hat északi volt, és tökéletes kiejtéssel, már amennyire egy háromszáz éves dialektus tökéletes lehetett, de ha bárki beszélte volna valamelyiket azt megértette volna. Az angollal pedig valóban hadilábon állt. A nő pedig halott volt, belehalt a sérülésbe, ezt Rey-nek is be kellett látnia mostanra. Tao a kézfogástól nem lepődik meg, hogy nem rendesen fogott a férfi kezet, hanem úgy, ahogyan Einar is szokta köszönteni. Sakura, amikor odatántorgott a csoporthoz és végignézett a férfin ő is felismerte az övén lévő jelet. Thorhalla kardján látta utoljára ezt, akárcsak Tao. A néma nő arcán láthatta mindenki, hogy könny csordult végig, majd mutatott abba az irányba, amerre az asgardi férfi is tette, hogy menni kéne. Ő lassan el is indult arra, a csapatot is valahogyan ösztönzően hatja, hogy a hátuk mögül újra hallani csontok hangját, mintha közeledne egy újabb adag holt.
Egyébként, ha Sakura megpróbálja feltámasztani a halott nőt, meglepetten tapasztalhatja, hogy a sebet be tudja rajta hegeszteni, de a nő nem támad fel.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#89 2010-09-21 07:51:41

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Nem tud segíteni senki a nőn. Meghalt... végleg. Idegesen nézek a maszkosra, mert az ő hibája. Ha nem egyből elvakult módon harcolni kezd, és előbb kérdez, akkor nem így alakult volna. Maradt volna lógó belekkel a földön, mert akkor nem érezném ezt a csillapíthatatlan ingerültséget, ami szét feszít. Ha nem játssza itt az akcióhőst, most nem lenne egy halott. Se az asgardi férfi, sem pedig ms. Sakura nem tud segíteni. Már késő... az elhunyt testvére szemébe könny szegődik. Nem is tudom elmondani neki mennyire sajnálom. Csak vállára teszem a kezem, és így fejezem ki részvétemet. Talán ide szavak sem kellenek, mert azok csak túl fájdalmasak lennének ebben a helyzetben. Arcomon látszik, nem csak egy egyszerű álszent gesztus mind ez. Tényleg sajnálom a történteket. Én is vesztettem el családtagot. Apámat és anyámat már rég nem tudhatom magam mellett... csak Damient, aki nincs itt velem. De jobb is így. Nagyobb biztonságban van Londonban. Mélyet sóhajtok, és keserűen nézek a testre még pár pillanatig, és e közben hallom, ahogy mr. Tao az asgardival próbál szót érteni. A férfi több nyelven is próbálkozik, amik némelyike ismerős, de nem beszélem egyiket sem, csak mintha hallottam volna. Végül marad az angolnál, ami kicsit sem az erősségének mondható. Eléggé régiesen beszéli a nyelvet, talán több köze van a brit-angolhoz, mint az amerikaihoz. Minden esetre most nem állok neki boncolgatni a témát. A botomat elteszem, és a fáklyát át adom a gyásszal sújtott ikernek. Ezek után pedig felemelem testvérét, és ölemben tartva készen állok az indulásra. Nem érdekel ki volt ő, vagy mit tett. Senki nem érdemli meg, hogy otthonától távol haljon meg, vagy hogy magára maradjon, és ne temessék el. Ez minden halottnak érdeme, hogy emléket állítsunk neki, és megemlékezzünk róla. Pillanatra a sötétbe tekintek, ahonnan mozgolódást hallok. Hasonlót, mint korábban amikor a csontvázakra találtunk. Érdemes lenne menni, és nem csak én vagyok ezen a véleményen. Meghallom a maszkos szavait, és keserűséggel hangomban szólalok meg.

-Te inkább maradj csöndben!

Mondom, és a keserűségem mellé düh is párosult, ami óvatlanul is elő jött. Amint kimondtam a szavakat, már egyből megbánom. Megbánnám? Nem tudom, de talán nem teljesen az ő hibája. A holtak lehet maguktól is támadtak volna, de az esztelen erőszak akkor se lehet tárgyaló eszköz, vagy bármiféle eszköz. Először szép szóval kell próbálkozni mindenkinél. Próbálok a minden bizonnyal gyászoló lány mellett menni. Igaz, nem ismerem őt, és inkább ellenségemnek kell tartanom, mint barátnak, de a támogatás jól jön az ilyen helyzetekben. Én biztos rá szorulnék, ha öcsém hunyna el, és egy számomra ismeretlen alak vigasztalna. Csak nem utasít vissza, és remélem azt sem bánja, hogy testvérét magunkkal visszük. Hisz nem lenne helyes itt hagyni, ezen a vidéken, ami eddig csak borzalmat mutatott fel. Igaz, nem rokonom az elhunyt, és fájna is valamilyen szinten, ha a nő még is inkább azt mondaná hagyjuk itt. Szívtelenségnek vélném. De az ő döntését is tiszteletben kell tartani. Ha nem szól... hozom, ha valamilyen módon jelzi, akkor viszont itt hagyom, bármennyire is helyteleníteném. Menet közben, viszont az asgardihoz szólok brit-angol szójárásban.

-Hálásak vagyunk a segítségéért. Ha maga nincs, talán nem csak egy társunk veszett volna oda.

Mondom, miközben lassan, szépen artikulálok, hogy ezzel is segítsem a kettőnk közötti rövid kommunikáció kialakulását. Remélem érti amit mondok, vagy legalábbis a sejtésem beigazolódik, mi szerint a britet jobban érti mint az amerikait és több szó lesz számára érthető.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#90 2010-09-21 19:11:04

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Az asgardi sorolni kezdi a különböző nyelveken a szövegeit, de ahogy elnézem, köztünk nincs északi, a nyelvek közt meg nincs északin kívül semmi. Marad az angol. A neve pedig...
-Hyrrokkin? Mint Thorhalla Hyrrokkin? Miért vernek minket az istenek?! - Az utolsó mondatot csak a fogam közt sziszegve, félig elfordulva mondom, bár nem valószínű, hogy megértené.
-Azt nem tudom, te hogy kerülsz ide, mi Midgardról érkeztünk. Ők ki akarják szabadítani Apokalipszist. Nagy gonosz mutánst. Én meg nem. És te sem - igyekszem tőmondatokban, és borzasztó egyszerű szavakkal beszélni hozzá, kis felüdülés a politikusi zagyválás után. Közben a kézfogás után lassan elindulok a barlangban tovább, amerre mutatott Gunnar. Tudom, hogy ezeknél nagyok a családok, és remélem, hogy nem Thorhalla közeli rokona, mert akkor nem sok jóra számíthatunk tőle.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#91 2010-09-22 15:59:30

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A nőn már nem lehet segíteni, felegyenesedem mellőle és megnézem most már jobban magamnak az új arcot. Ismerős jelbe akad meg a szemem amin egy pillanatra elgondolkozok majd beugrik, hogy honnan is ismerős. És amit Mr. Tao reagál rá. Csak jobban nyomatékosítja bennem a következtetést. Mikor elég nyersen megfogalmazza a nevünk tudakolását Kicsit elvigyorodok. Vajon ha az angolt sem vágja és csak hablaty nyelveket ismer kiváncsi vagyok a reakciójára mikor számomra oly egyszerű nevem még ismerősöknek is néha nyelvtörést okoz.

- Hjuchia Sakura.

Intek is egyet, egy köszönés gyaránt majd megindulok az irányba amerre eddig is lassan haladtunk. Meg mögöttünk jönnek megint úgy hallani. Rey-re nézek, elkezdte cipelni a nő testét. Ez most komolyan gondolta? Remélem nem "olyan" mint azok a beteg emberek...

- Ha tényleg cipelni akarod azt a tetemet. Remélem felkészültél arra, hogy nem fogod tudni magad megvédeni rapaz*. Mellesleg tudsz jobb helyet egy testnek a túlvilágnál?

Tekintetem lenéző, igazából nem izgat ha cipelni akarja de az ő baja ha megsérül miatta. Ne várjon segítséget... De legalábbis sokat ne.

____________________________
*Spanyol szó

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#92 2010-09-22 18:33:55

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Ááá, fene ezeket a halandzs nyelveket, miért nem képesek ezek elsajátítani normálisan ezt a rém egyszerű nyelvet. Most nem tudok hozzá szólni a dologhoz és ez zavaró tud lenni. Ásítozok egyet a szövegelésre, direkt feltűnően, meg a balabbik csuklómat nézem. De ekkor megtörik a jég megkérdi ki vagyok.
-Hogy ki? Hogy ki vagyok én? Óóó apukám… - Kicsit megrázom a fejem, hogy lássa, hogy erre lenne egy egyértelmű válasz, egyszerűbb is lenne vele az élet, de úgy szegényebb lenne pr infóval.
-Hát én vagyok Deadpool, a jó képű, a jól fizetett jó fiú. Aki jobban pontosabb, mint Sólyomszem, aki akármikor elkeni Taskmastert és az egyetlen aki túl élheti Rozsit a morcit. Jaaa, a hihetetlen, lehetetlen, a totál felfoghatatlan csúcs csóka. Lányok , velem garantált a móka, a kacagás és miegymás, mit kívánsz. – Kicsit belelovaltam magam? Talán. De merje akárki mondani, hogy nem volt lenyűgöző összesítése a lényegnek, nagyszerű bemutatása Deadpoolnak, a legnyagyobbnak, a … abba hagytam, tudom-tudom. Hogy csináljak is valamit… Valami egyedit, de mit? Mindenki megy mint a birka a sötétbe, tudom, hogy másik irányba menni elég eredeti lenne, de előbb a móka aztán a szórakozás… illetve… a lényeg, hogy megyek a többiek után és figyelek, hogy ne legyen baki, esetleg túlvilági meglepetés maki, ilyesmik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#93 2010-09-22 18:39:28

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Úgy tűnt, hogy egy valaki a társaságból beszéli azt a nyelvet, amelyiket én is, még ha még mindig a legkevésbé értett is volt az. Düh, harag, kétségbeesés, beletörődés. Legalább azt tudtam már, hogy a társaság igen gazdag érzelemvilággal rendelkezett. A fiatal legény felé fordultam.
- Nincs mit – feleltem neki.
Nem értem, hogy miért ők köszönik meg nekem a segítséget, mikoron nekem kéne hálásnak lennem azért, hogy itt vannak és tették, amit. Bár ez már jócskán túlmutatott azon a tudáson, mit közölni tudtam velük, így ezen gondolatok némák maradnak egyelőre, míg nem találkozok olyannal, ki teljességgel érti az ő és az én szavaim. Tao felől igen nagy megdöbbenést éreztem a nevemmel kapcsolatban. Mért volt oly meglepő, hogy Hyrrokkin voltam? És ekkor nővérem nevét említette. Honnan ismerte a nevét? Tán még mindig oly buzgón szereti és segíti Midgard népét, mint régen tette?
- Halla?! – kérdeztem vissza meglepetten. – Ő?
A levegőbe rajzoltam egy rúnát és egy kép derengett fel a társaság előtt. Megvakartam a fejemet, ez így nem volt jó. Ez egy túl régi kép, ennyire fiatalon oly kevesen láttuk őket. Egy gyakorlás Björnulf leckéi sorából. Egy újabb rúnát róttam a levegőbe ezúttal ismerősebb kép volt az. Nem sokkal a halálom előtt láttam őket így utoljára egy csata után. Tao pedig magyarázott tovább igen hosszan, noha lassan tette és próbálkozott, de kevés szót ismertem fel. Midgard, tehát még vannak olyanok kik így hívják a halandók világát odalent is?
- Mutáns? – kérdeztem vissza érdeklődve.
Sosem hallottam ezen szót, igazán érdekelt, hogy mire vonatkozik. Apo... valami, pedig már-már kiejthetetlen volt számomra. A hölgy is odalépett és bemutatkozott. Apo egyszerűbb volt, mint az ő neve. Néhány pillanatig megrökönyödve néztem az asszonyra.
- Lady! – mosolyogtam rá és ha engedte kezet csókoltam neki. – Gyönyörű név, mint kegyelmed! – hálát adok az ősi isteneknek, hogy a bókokat megtanultam, amilyen nyelven csak tudtam.
Végül az következett, ki elfedte arcát, Deadpool? Ilyen névről sem hallottam korábban. Sólyomszem és tovább hadart, egy-két szót tán még értettem, tán nevek voltak, de a többi reménytelen volt, főleg, hogy a száját sem láttam, hogy leolvashassam szavait. Csak biccentettem neki, hogy ez is megvan. Az első férfira néztem, miért kívánta cipelni a holttestet? Noha rendes temetést, elégetést kéne kapnia. De számára nehéz lesz az a test.
- Ide ad – kértem.
Ha átadta, akkor vittem, számomra nem volt súlya, neki minden bizonnyal nehéz volt. ha megvolt Tao mellett haladtam előre.

Ahogyan a csapat elindult a háttérben levő csoszogás is lassanként elhalkul, mert a csapat gyorsabban halad. Az ismerkedés után Gunnar elkérte Rey-től a nő holttestét és ha a férfi átadta, akkor az asgardi könnyedén vette át és vitte a társasággal. Miközben beszélgettek felmerült Tao kérdése után a Hyrrokkin név. A férfi pedig varázslásba kezdett, legalább is arra hasonlót tett. És egy kép bontakozott ki a levegőben a csapat előtt. Tao és akik látták őket személyesen vagy médiában a nagyon-nagyon fiatal Thorhalla-t és Einar-t ismerhette fel a képen.



A férfi megvakarta a fejét, majd egy újabb rúnát rajzolt a levegőbe, ezúttal egy már ismerősebbnek tűnt a pár. Ezen a férfi és a nő úgy nézett ki, mint manapság, csak Einar-nak nem volt szakálla és a nő arca is barátságos és kedves volt, sehol a zöld-fekete-arany ruházat és szarvas tiara a fejéről.



Ahogyan mindenki megnézte a képet a férfi eltűntette azt, majd úgy tíz percnyi séta után a csapat egy elágazáshoz ért a barlangban. Mind a kettő ugyanúgy sötét és hideg, mint minden a környéken, az egyik oldalról, balról azonban hangokat lehetett hallani, nagyon halk hangokat, mintha sustorgás és beszélgetés lenne, de senki sem érti azokat. A másik helységről pedig kissé melegebb levegő érkezett ide és a távolban fényt látni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#94 2010-09-22 21:36:17

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Nem lesz ez így könnyű, egyre rosszabbul mennek a dolgok, a fickó nem érti, mit mondok, és lövése sincs arról, hgoyan került ide, miért van itt, és csaknem biztos vagyok benne, hogy az utóbi évszázadban nem sokat járt Midgardon, de még csak nem is találkozott olyan asgardival, aki igen. Ami elég különös, mert Thorhallát ismerte. A felrajzolt rúnák után megjelenő képektől először hátrahökölök, aztán jobban megnézem őket. Varázsnyílvessző, varázsfénykép, a fickó egyértelműen mágus.
-Igen, Thorhalla és Einar. Ők a barátaim - oké, legalábbis Einar az, de most nem fogom túlmagyarázni szerencsétlennek. - És az ellenségük Apokalipszis. Gonosz. Ők - mutatok Deadpoolra meg a fogyatékos nőre - a gonosz barátai - ennél érthetőbben már biztos, hogy nem fogom tudni elmodnani, de már látom előre, hogy ezzel nem jutok sehova, amikor elágazáshoz érünk. Lemaradok hat-nyolc méterrel, és félig elfordulva bekapcsolom az adóvevőt.
-Einar, Tao vagyok és Asgardon, azon belül fogalmam sincs, mindenhol hó és hegyek. Többen is vagyunk, fel akarják támasztani Apoklipszist. Segítség kéne! - Igyekszem visszafogni a hangomat, aztán csatlakozom a társasághoz.
-Nos, utálom, ha hátbatámadnak, és nem hiszem, hogy a különválás okos dolog, szóval mehetnénk a suttogás irányába, ott biztos van valaki - az asgardi kedvéért még mutatom is, hogy én melyik irányra voksolok, mert úgysem ért semmit. Told ide a királyi segged Einar, mert kezd egyre melegebbé válni a helyzet.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#95 2010-09-23 06:17:47

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Az elhunyt lány testvére nem ellenkezik, de ms. Sakura szóváteszi gondolatait. Lehet, csak figyelmességből teszi, esetleg élcelődésből, de én csak visszafogottan válaszolok.

-Köszönöm, de inkább cipelném.

Mondom, és nem kezdem el magyarázni az érveimet. Nem fogom itt hagyni. És ez a túlvilág ha jól emlékszem a pokol, és én megszavazom neki azt, hogy ne itt maradjon a lány teste. Ki tudja mit tett életében, és bízom abban, hogy csak Slade hatása miatt cselekedett most. Miközben haladtunk, az asgardi csak szerényen válaszolt. "Nincs mit." De van mit megköszönni. Ha ő nem lett volna, nem tudni meddig fajul a harc, és mindenképpen hálával tartozunk. Ms. Sakura bemutatkozik a férfinek, ahogy azt a polgármester is tette korábban, majd Deadpool követi. Nagyszájú, beképzelt alak, és nem hiszem, hogy bármire is vinné az életben. Kétlem, hogy bárki megtűrné maga mellett, hogy lenne aki haza várja, vagy egy társa. De nem is érdekel. Annyi tisztelet nincs benne, hogy reagáljon a szavaimra. Nekem is illő lenne bemutatkoznom, bár bizonyára túl sok név van most a férfi fejében, és túl sok információt kapott egyszerre, ami talán annak köszönhető, hogy nem érti a nyelvet úgy, ahogy jó lenne. Ezért én csak hallgatok, majd talán később kerítek sort a bemutatkozásra. mind ezt követve az asgardi, varázslat (?) útján képeket mutat nekünk. A másodikról felismerem Einart, és Thorhallat. Ha csak a híreken keresztül is láttam őket, de felismerem. Nem sokkal később azonban átvenné tőlem a testet, amit cipelek. Kissé tartva, és vigyázva adtam át neki. De ha olyan erős, mint a Bosszú Angyalainak vezére, akkor biztos nem nehéz számára a nő. Nem mondom, hogy megszakadtam a cipelésben, de egy két perc múlva, már minden bizonnyal súlyos teher lett volna számomra az elhunyt. De akkor sem tettem volna le, és hagytam volna itt. Az egykén maradt iker mellett haladok tovább szótlanul, majd pedig mikor válaszút elé érkezünk, mr. Tao véleményét, és egyben szavazatát hallom meg elsőként. Egyik irányból suttogó hangok, amiket nem érteni, a másikból pedig meleg levegő, ami kellemesen esik, és haloványan fény. Nem sokat gondolkodok, mikor megszólalok.

-Először is a suttogó hangokat hallottuk, és harcba bonyolódtunk. Deja Vu érzésem van, mr. Tao, és kérem bocsássa meg, hogy ellenkezem, de szerintem arra kéne mennünk.

Mutatok az általam helyesnek vélt irányba, tekintettel az asgardira, és bár most amerikai-angolt használok, kicsit lassabban beszélek, hogy nagyjából új társunk is képben legyen, hogy mit is mondtam. Mivel meg is indokoltam választási lehetőségemet, ezért remélem meggyőztem néhányukat, bár szét válni magam sem szeretnék, hisz valószínűleg egyik legostobább hibánkat követnénk el. De ha még sem a fény felé megyünk, akkor kénytelen vagyok a másik irányba menni, mert a csapattól leválni semmiféleképpen nem fogok. De úgy érzem most van egy kis időnk, ezért mr. Taohoz fordulok, és már nem nagyon foglalkozom azzal ki hallja szavaimat, vagy ki nem.

-Mr. Tao... valamit még nem mondtam el. Nem tudom biztosra, hogy ki van Slade mellett, vagy ki nem. Képes manipulálni az érzelmeket, és ezt én is tapasztaltam magamon. Mi van, ha a tagokat a képességével akár irányítani is tud?

Kérdem kicsit tanácstalanul. Remélem a polgármester tapasztalata segít nekem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#96 2010-09-24 16:07:24

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Heh gondoltam, hogy nem fogja tudni kimondani a nevem de azért nem kell rögvest másképp hívni. A köszönési formát mit használ egy mosoly kíséretében hagyom. A képek amiket pedig mutat. Több mint érdekes. Alig lehet rájuk ismerni. Talán az lehet az oka, hogy sehol egy lángcsóva vagy egy sikoltva menekülő alak... De, már mehetünk is tovább. Rey nem igen teszi le a nőt de az új "pajti" viszi helyette... Érdekes, na mindegy ők tudják.

Egy ideig tudunk haladni de kénytelenek vagyunk megtorpanni mivel az út elágazik. Mr. Tao balra akar menni, megint az a furcsa beszéd hallatszik arról. Rey viszont a másik irányba ahonnan kellemes meleg árad. Kénytelen vagyok egyet érteni vele. Lassan felemelem a kezem és a jobbra vezető út felé mutatok.

- Szerintem is inkább a melegebb felé kéne menni. Nem tudom ti hogy álltok de én átfagytam már eléggé egy kis meleghez.

Meg a fejfájásom se akar elmúlni és még a hátam sem az igazi... Nem lenne jó még egy ilyen bandába beleakadni se.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#97 2010-09-24 17:10:33

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem ettől a sráctól egyből a hikomat szó ugrik be. Tő szavakat nyögdös, mutogat, meg haladzsa nyelven beszél. Nem tudom pontos-e a kifejezés na, de hát… na. A lényeg, hogy ez ugrik be ha csak meglátom a hülye fejét ezentúl. De aztán még el is kezd hadonászni a levegőbe. Jelzem is, hogy nem vágom a kezdetekben, elkezdem vakarni a halántékon egyszem mutatóujjal, majd a kép megjelenésekor….
-Uhh-uhh. Német p.rnó. Deutsche über alles…– Automatikusan jött a felismerés, a miértjét nem vitatnám. Csak a baj lenne belőle, meg kerek szemek. Na, de a kép vált és még inkább erősődik bennem a gyanú.
-Ritka egy perverz gyépés vagy fiam. – Nézem ismét csodálkozva, kicsit elfordított fejjel nézem a fekete hajú nőcit.
-De azért remélem nem Hans miatt nézegettük ezt. – Hagyom végül rá, meg a sárgára. Akármiről is zagyválnak. Lehet fertőző ez a… az. De úgy tűnik a srácok itt nagyon… összetartóak, asszem. Remélem. El is gondolkozom, hogy kinek lökhetném a szövegem, de az a keleti surmó beszól.
-He-öhh. Na héjj. Mossá aztán lecsaplak kicsi sárga, kivel párosítasz itt a barlang közelebbi oldalán. Milyen Apu? – Kérdő hang befigyel, de amíg ezek itt pletykálnak beérkezünk egy válasz úthoz. Az ilyeneknél mindig a nagy bölcs dönt, de jobb híjján vállalom én is, szal.
-Ááá, nekem nincs kedvem ilyen kis Gollam kópiákat vadászni, meg mint mondták ott meleg van és aszonták valami meleg helyen lesz a meló, szóóóval. Nahh… - Ezzel a lendülettel veszem is mind két negyvenhatos bakancsom és jobbra indulok lehetőlegpárhuzamosan a fogyi nővérkék megmaradt tagjával.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#98 2010-09-24 17:55:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Az asszony testét könnyedén tudtam vinni, bár furcsa volt, hogy a hozzá teljesen hasonló külsejű egyetlen szót sem szólt, nem gyászolt. Tao felé fordultam, ki úgy tűnt, hogy tényleg ismeri kettejüket és még a nevüket is mondta, vagyis barátomét, Einar-ét. Ez meglepőbb volt, mint korábban hittem, még az a férfi, ki nem mutatkozott be, ő is ismerte őket, a szemében láttam és a szép hölgy is. Akkor úgy tűnt, hogy sikerült jó társaságra akadnom. Már csak a nyelvi gondokat kellett volna leküzdeni valamily módszerrel. Hiszen többen szóltak hozzám, de nem sokat értettem, főleg azokból, miket hadarva mondtak el. Így inkább töprengtem, hogy miként kéne kiutat találni erről a helyről. Végül a folyosó végére érve az két irányba ágazott el, fények és sustorgás. Még a halk szavakból sem értettem semmit, nem ismertem fel a nyelvet.
- Nem holt s nem asgardi szó – mutattam a hangok irányába.
Bár lehet, hogy csak a falak játéka utalt erre és mégis azok voltak. Azonban a fedett arcú már döntött és a melegebb hely felé indult. Így megvontam a vállam, a többiek is Tao-t kivéve így döntöttek. Hát én is elindultam arra a holttal a kezemben.

Tao nemsokára választ is kap Einar-tól, és hacsak nem takarja el a kommunikátort, akkor mindenki fogja a herceg szavait hallani.
- Nem lehet, hogy tévedsz barátom? - kérdezte. - Heimdall nagyúr senkit sem engedett fel a Bifroston. És a mindenhol hegyek és hó sem sokat segít, számtalan ilyen helyről tudok. Nem tudod szűkíteni a környéket?
A csapat leszavazta Tao-t és a hangokkal ellentétben a melegebb és fényes rész felé indultak el. Ha Tao nem indulna el, akkor Gunnar a szabad kezével arra terelgeti a férfit. Alig halad a társaság úgy húsz-harminc métert, amikor lövéseket lehet hallani. Maguk elől jött a zaj, de nem csak onnan, a falak nem voltak túl vastagok a két járatban, határozottan biztos benne mindenki, hogy a gépfegyverek és pisztolyok lövése mind a két irányból jött. Ezen a helyen, ahogyan közelebb ért a csapat a távolban a fényben, mintha mozgást is lehetne látni, de csak árnyak formájában.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#99 2010-09-26 13:35:18

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Nos, úgy tűnik, leszavaztak, és a töbiek inkább a másik irányba mennének, amerről fényt látni. Gunar szerint a hangok amúgy nem itteniek, végülis vannak még itt ratjunk kívül emberek, például a zsoldosok csapata.
Einar üzenetére gyorsan a fülemhez kapom a kezem, hogy ne hallják a többiek a választ.
-Nem a Bifroston jöttünk, nem tévedek. Itt van egy barátod is, Gunnar Hyrrokkin Larsson. Ott vagyunk, ahol Apokalipszis van. Gyere ide most! - Az utolsó szavakat lyan erősen megnyomom, ám a csevegést félbe kell szakítanom, mert lövések zaja hangzik fel a folyosókon. Megvannak az említett zsoldosok.
-Apokalipszis, te féleszű, nyilván nem mondták el neked, de miatta vagy itt. Csak nem akartak nagyon beavatni, biztos ők is látták, hogy nem az eszesebbik fajtából vagy. De legalább gyorsan gyógyulsz... Nyomás, meg kell állítani őket, mielőtt baj lesz! - Magyarázom a maszkos fickónak, aki le "kicsi sárgázott", mit ne mondjak, ez se olvassa a híreket.
Gunnar láthatóan semmit nem fog fel az egészből, akár a falnak is beszélhetnék helyette, de hogyha Einar nem húzza ide a belét, akkor nekem kell ezeket itt megreguláznom.
-Ha manipulálta is őket, most már egy másik világon vagyunk, idáig nem terjedhet el a képessége. Amit ezek az emberek tesznek, azt magukért teszik - válaszolom Reynek, miközben haladok tovább a folyosón.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#100 2010-09-26 14:44:33

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Úgy tűnik a többség az én véleményemet osztja, remélem a felelősség nem az én vállamon fog nyugodni. De hiába remélem, mert már úgy érzem, hogy igen. Az asgardi férfi azt mondja nem holt, és nem asgardi szavak azok a bizonyos suttogások. Lehet, hogy a csapat másik felének a tagjai? Nem tudom... talán már kicsit megbántam, hogy más irányba indultunk. De most már döntést hoztunk. A következményeivel viszont szembesülnünk kell. A maszkos, aki Deadpoolnak nevezi magát, megint öntörvényűen indul el, mintha csak egymaga lenne, vagy legalábbis valamiféle vezéregyéniség szerepét töltené be. Pedig nem így van, és nem is hagyom, hogy így legyen. Mr. Tao kiosztja őt, és igazat kell neki adnom. Bár nem szállok be a szóvitába, de látni arcomon, hogy a polgármesterrel értek egyet. Ezután nekem is válaszol. Slade keze nem ér el idáig. Ismételni tudom csak magam. Nem tudom... azt sem gondoltam volna, hogy emberek járkálni fognak az istenek között, az ő jóvoltából, de most még is. Hogy pontosan milyen hatalma van a férfinak, fogalmam sincs, de most bízom abban, hogy idáig elér a képessége. Hogy mért? Mert akkor legalább az egykén maradt iker szíve nem eredendően gonosz, csak meg van vezetve. Egy pillanatra tekintek a lány felé, de haladok is tovább. Nem megyünk sokat, és lövések hangjára figyelek fel, de nem csak én. A csapat többi tagjai is, már ha nevezhetem így magunkat. Kétlem, hisz a csapat fogalma nem egyenlő azzal, ami itt uralkodik. A fegyverek eldörrenése azonnal a többi fegyveres zsoldosra enged következtetést számomra. Ám ezzel együtt ellenségre is. Hisz minden bizonnyal nem unalmukban húzták meg a ravaszt. Kicsit később pedig mozgással is szembesülhetünk. Árnyakat látok elsuhanni. Botomat azonnal elő veszem, és felkészülök ismét a legrosszabbra. Bár most már egy asgardi is velünk van, Gunnar, aki jelentősen erősíti a felállásunkat. Úgy érzem minden téren. Hiszem, hogy ez be fog bizonyosodni ismét, ha rosszra fordulna a helyzet.

Sietve indulok tovább, hogy a fenyegetés elé érjek. Nem akarok harcolni, de muszáj lesz, ha azt akarjuk, hogy megállítsuk Apokalipszis feltámadását. Bár fogalmam sincs hogy hol is keressük a mutáns lelkét, de van egy olyan érzésem, hogy a zsoldosok tudni fogják, ha még élve rájuk találunk. Nem örülnék újabb halottaknak, semmilyen formában. Eléggé nehezen veszek egy mély levegőt két léptem között, mert úgy érzem a megpróbáltatások csak most kezdődnek. Hisz a legnagyobb feladat még mindig előttem áll. Két kézre fogom a botomat, mintha csak egy kard markolatát ragadnám meg, és úgy közeledek...

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:15

#101 2010-09-26 15:23:56

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

A „kicsi sárga” kódnevű rettentő fura jelenség beér és…
- Fél eszű az anyád p.csája. És amúgy is mit paráztok Apo-tól. Anno magam elp.csáztam. Egy szem rizsszedő pálcikával… Hehhh Régi szép idők. – A végén kicsit elmerengek, közvetlen a magyarázó stílus. Hát mit nem mondjak, régen tényleg nem volt egy nagy „was ist das”. ~Milyen kreatív voltam már akkor is…~ Kéne most egy flashback róla, hogy a nézők is levágják, de én is alig emlékszem már.
Közben megtöri a gondolataim mennyeien csillogó folyamait a jó öreg fegyver ropogás és kicsit neki lépek, de bizony mondom most nem fogok kocogni, csak azért elő bogarászok egy pisztolyt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#102 2010-09-26 17:39:40

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Végül mind egy irányba tartottunk, merre fény és meleg látszott a távolban. A férfiak tovább vitatkoztak hadarva és a hangok alapján idegesen. Ezt már végképp nem értettem, mindenki más az asszonyok csöndben haladtak. Úgy tartják, hogy az ütközet előtti beszéd a gyengeség jele. Vagy éppen ki hogyan óhajtja magát menteni a küzdelem alól, vagy a haláltól. Alig tettünk már lépést, mikor furcsa zajokat lehetett hallani. A holttestet a vállamra tettem és a kezembe kaptam az íjamat a zajokra. Furcsa volt, csak a maszkos férfi volt kinek fegyverei ilyen hangot adtak ki. Lehetséges, hogy manapság ilyenekkel vívják a csatákat odalent Midgardon? De úgy tűnt, hogy mindenki előre tart a zajok irányába, pedig mindkét helyről ezek a hangok szóltak, így jobb híján felajzott íjjal tartottam a hangok felé én magam is.


Tao válasza után Einar-é sem késik, ismét ha nem takarja el a kommunikátort, akkor a táraság többi tagja is halhatja az üzenetet, vagy egy részét a lövések miatt.
~ Az ősi istenek nevére nem tudom, hogy miféle mocskos játékot űztök Tao, de befejezhetitek ~ hangom már ideges, mintsem döbbent. ~ Gunnar több mint egy évszázada holt, a lelke Helheim-be került. A legjobb barátom volt, ki valaha is élt. Egy csalóval van dolgotok, ki őt adja ki nektek. Havas táj, nem könnyíted meg a helyzetemet, Apokalipszis lelke Helheim-ben van, oda nem mehetek, már Halla-ért sem mehettem oda. De a havas táj nem egyezik. Lehettek Asgard-hegységben, Jotunheimben, Fenrir fennhatósága alatti területeken, és akár Niflheim-ben is. Ezekből kettő csak maga akkora, mint Midgard. Ha nem tudsz konkrétabb helyet mondani tehetetlen vagyok. ~
Majd pillanatokkal később jött egy újabb kérdés.
~ Hogy néz ki a csaló, ki a barátomnak adja ki magát? ~ érdeklődtem. ~ Minden érdekel, külső, felszerelés, minden. ~

A csapat pedig elindult közben előre a lövések irányába, a fény és a meleg egyre erősödött és már tisztán kivehető volt a beszéd is, vagyis annyira, hogy tudjátok, angolul beszéltek a lövések között. Átkozódások és szitkok hallatszottak, miközben a közeledés miatt egyre hangosabbak lehet hallani ezeket. Nem sokkal később elér a csapat egy beugróra, ahol egy másik barlangnyílás fut bele ebbe, odabent visszhangzik a ti általatok keltett zaj és az, ami előrébb hallatszik. Ezt hallotta a csapat korábban, amikor nem ezt az utat választotta. Egy kanyar van a csapat előtt, és mögötte ott már a fények. Itt kellően meleg volt már, és a lehetetek sem látszott. Ha valaki vette a bátorságot és kinézett, akkor a következő csarnokban hatalmas tüzet látott megrakva fából, rönkökből. Körülötte a zsoldosok, akik élőholtakra lőttek, többen is elhullottak már mind a két oldalról és rajtuk túl a csarnok túl végén egy másik barlangbeugrás volt, ahol úgyszintén fények látszottak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#103 2010-09-26 19:41:32

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Teljesen elképedek azon a szóhasználaton, amit Deadpool használ. Teljességgel elítélem a jellemét, és nem is értem hogy nem szégyelli magát azok után, amit mond. Mind ezt még tetőzi az a tény, hogy egy hivatalos személlyel, New York polgármesterével beszél ilyen hangnemben. Mr. Tao helyében nem is tudom mit tennék. Ígérem, jó modorra tanítom, ám most előtte valami más, talán fontosabb dolog áll előttem, és előttünk. A fegyverropogások egyre közelebbről hallhatóak, ahogy az újabb szitkozódások, és káromkodások, ám ezek már nem a maszkos alak szájából. Angolul hangzanak el, és már egyre biztosabb vagyok, hogy megtaláltuk Slade zsoldosait. Látom, hogy Gunnar is felkészül a harcra, és remélem tudja mit cselekszik, hisz egy elhunyttal a vállán nem egyszerű bizonyára harcba szállni. Talán nekem kéne őriznem a nőt, míg az asgardi harcol. Hisz tudása minden bizonnyal sokkalta nagyobb, és szükségszerűbb a jelen helyzetünkben, mint az enyém. Bár nem úgy néz ki, mint akit nagyon hátráltatna a plusz teher. Voltaképpen nem látom semmilyen jelét ennek. Remélem így is van. Egyre inkább látom a fényt a távolban, és egy kis kanyart követően nem sokat habozva azonnal elébe megyek. Szemem elé egy hatalma tábortűznek nevezhető jelenség mutatkozik. Körülötte zsoldosok, akiket a templomban is láttam, és mind az élőholtakkal harcol. Hasonlókkal amilyenekkel mi is. Sok az elesett harcos mind két oldalról, ami szörnyű látvány számomra. Nem tudom, hogy közbe avatkozzak-e. A golyók folyamatosan el-el suhannak, és egy rossz pillanatban talán engem találnának el. Félek a harcmezőre lépni. Nem akarok megfutamodni, de ostoba döntést sem szeretnék hozni.

A tűzharcon át, egy újabb beugró barlangjáratot látok, ahol szintén fény ég. Vajon mi lehet ott? Erre csak akkor kaphatok valószínűleg választ, ha elmegyek addig. De ahhoz a csatatéren kell átjutnom. Viszont nem akarom lehunyni a szemem, és hagyni, hogy újabb emberek essenek el. Még ha nem is a jó cél érdekében küzdenek. Az életet akkor is becsülni és védeni kell. Én ezt próbálom követni. Közbe kell lépnem. De elsőként fel kell térképeznem a terepet. Hány ellenség van, és hány zsoldos. Ha ezzel megvagyok, a hozzám legközelebbi csatlósra rontok. Botomat lendítve, nyakára célzok, és mind e közben, mágneses képességemet is segítségül hívom oly módon, hogy a holt kardját, vagy egyéb más fémből készült fegyverét kilökjem a kezéből, ha képes vagyok rá. Remélem nem kerül túl nagy erőfeszítésembe, ám nagy valószínűséggel megizzadok a kísérletben, hisz már tapasztaltam, hogy az itteni harcosok fegyvere súlyosabb a földön ismerteknél. Remélem nem csak én kelek a zsoldosok védelmére, hanem mindenki más is kiveszi benne a részét. Nem vagyok egyikük felettese, vagy vezetője sem, így nem kérhetem őket, hogy támadjanak. De bízom abban, hogy helyes döntést hoznak, és nekik is ér annyit az emberi élet mint nekem. Legyen az gonosz, vagy jó, nem nézhetjük tétlenül a halált.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#104 2010-09-26 20:47:31

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A regenerálódó zsoldos előbb sérteget, aztán meg hülyeségeket beszél, ez utóbbi győz meg arról, hogy jobban teszem, ha fel sem veszem az egészet.
-Hát persze, a régi szép idők, biztosan... - Egyezek bele a mséjébe, de nem is nagyon figyelek rá, mert közben már Einar válaszol, így folytatom vele a privát társalgást.
-Felőlem lehetünk Helheimben, Niflheimben, Jotunheimben, az sem érdekel, ha a Vallhallában vagyunk, de ide kell jönnöd. A fickó magas, hosszú, sötét haja van, kék ruha, bőrvért, egy varázsíj, egy olyan fura lant szerű izé, és ugyan azt a címert hordja az övén, mint a felesleged. Stimmel? Ha gondolod, adom neki az adóvevőt, mert egy árva mukkot nem fog fel az angol beszédből, ő talán tudja, hol vagyunk.
Miközben válaszra várunk folyosók és kanyarok után elérünk egy terem bejáratához, ahol bent élőholtak és zsoldosok harcolnak egymással. Ha Einar azt mondja, tényleg ő Gunnar, akkor visszatartom a fickót, mielőtt úgy döntene, hogy ő most beleveti magát a csata közepébe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#105 2010-09-27 17:19:20

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Haladunk a fény és meleg felé és ezzel egyidejűleg erősödik a hangzavar és a lövések hangja is. Kicsit hátrébb maradok. A fal mellé megyek és úgy haladok tovább. Kis kanyar majd csak egy lépésnyire a harctér valószínűleg. Rey benéz oda. Én inkább nem teszem. Ezek úgy lövöldöznek mintha kötelező lenne. Nem igen akarok egy gellert kapott lövedékkel barátkozni, bármennyire is tudom magam gyógyítani.

Fegyver ropogás. Nem igazán segít a fejfájásomon ami csak erősödik egyre inkább. Az egészben a pozitív, hogy legalább a hátfájásom elmúlt.

Leguggolok a fal mellett, balommal támaszkodok a térdemen, jobb kezem hüvelyk és mutató ujjammal orrnyergemet szorítom össze és masszírozom. Hátha elmúlik.. Mert így, mindent tudok csak koncentrálni nem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#106 2010-09-27 18:30:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Tao azonnal kapta is a választ.
~ Add át neki az eszközt ~ mondta Einar. ~ Ebből még nem tudom, hogy ki lehet az. ~
Néhány másodperccel később, ha Tao odatartotta Gunnar-nak az eszközt, vagy átadta neki a férfi néhány pillanatig meglepetten nézett a kommunikátorra, majd már Einar asgardi szavait lehetett hallani csak, ami főleg Sakura számára ismerős lehet, mert ő beszélgetett emlékei elvesztése előtt Asgard hercegével.
< ~ Ki vagy csaló, ki egy tisztes holt bajtársnak adja ki magát és téveszti meg a haladónkat, úgy, hogy egykori társamnak és barátomnak adja ki magát! Felelj! ~ mennydörgött a herceg hangja idegesen. ~ >
Gunnar arcán meglepettség látszott, majd a szemében felismerés, ahogyan rájött, hogy ki a hang tulajdonosa
< - Fejemet azért ne vedd öreg cimborám – hadarta a férfi. - Mi történt veled, hogy ily uralkodói hangnemet ütsz meg. Remélem hangom megismered még Einar, tényleg az vagyok kinek vallom magam. És ki más lenne, ki ily költőien fogalmaz asszonynépek és harcosok előtt egyaránt? - nevetett. - >
< ~ Gunnar! ~ mondta meglepetten. ~ El sem hiszem, hogy hallom a hangod. Örülök, hogy életben vagy, hogy történt? Hela? ~ >
< - Miként haltam úgy éledtem – mindenki láthatta, hogy szélesen vigyorog a beszéd közben. – Baleset. Ez a halandó barátodnak vallja magát, akárcsak drága húgomnak. Igazat szólt? - >
< ~ Tao? ~ kérdezte vissza. ~ Igen, a társam és barátom. Halla-nak már kevéssé, de ezt később. Hol vagytok, hogy segítségetekre mehessek? ~ >
< - Niflheim! ~ érkezett a válasz. - Hogy azon belül merre leledzünk csak az ősi istenek tudják. Még azt sem fogtam fel, hogy ismét élek, nemhogy megtaláljam az öreg boszorkát, Volla-t, kivel magányos éveimben társalogtam. Ha megtudom merre vagyunk szólok, bár a halandók nem értik szavaim - >
< ~ Niflheim? ~ újabb meglepett kérdés. ~ Hogy az átokba kerülsz te oda? ~ >
< - Meghaltam, balesetben - szabadkozott Gunnar. - Rászaladtam húgom kardjára a saját balgaságom nyomán. Így sem a dicső Valhalla-i csarnok, sem pedig szépséges Hela birodalma nem lehetett otthonom. - >
< ~ Szépséges Hela? ~ morogtam. ~ Én azt a nőt mindenhogy máshogy említeném, de nem így... Halla, az átokba! >
~ Tao ~ mondtam most már angolul. ~ Tényleg Gunnar az, Niflheimben vagytok, de még ő sem tudja, hogy hol. Ha rájön azonnal szól és ha atyám engedi értetek megyek. Maradjatok vele, megbízhattok benne, az életemet is rábíznám, és tettem nem egyszer. ~
< ~ Gunnar maradj velük, Tao-ban megbízhatsz feltétlen, ha tudjátok merre vagytok azonnal szóljatok. ~ >
A férfi csak bólintott, bele sem gondolva, hogy esetlegesen nem látja Einar a mozdulatot.

Tao mindeddig a beszélgetést hallgatta és így visszatartotta a férfit attól, hogy a csatába menjen, de Rey közben támadott. A lövések még mindig záporoztak az élőholtakra, noha most már látszott, hogy több mutáns a képességét is használja ellenük. Rey a legközelebbi zombit célozta meg, a kardot kirántva a kezéből, most is hasonlóan nehéz volt ezt kivitelezni, mint korábba. Azonban a férfi lendülete, ahogyan megérkezett a nyaktalálattal az ellenfele a földre került. Innen most már látta, hogy hat zsoldos van még talpon és összesen négy zombival hadakoznak már csak, illetve az ötödik az, amelyik most földre került Rey lábánál.


Felmerült a kérdés, a neveket és a helyszínek neveit mindenki ki tudja venni az Asgardi beszédből.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#107 2010-09-28 10:46:04

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

A támadásomat ismét siker koronázza, pedig nem reméltem, hogy ilyen könnyű lenne. A halott harcos a földre kerül, de még nem adta fel, ez egyértelmű. Szerencsémre fegyvertelen, de karomban megremegnek az izmok. Eléggé nehézséget okozott az újabb kard kirántása a harcostól. Nem volt könnyebb a korábbinál, de nehezebb sem, amit jó pontként írhatok fel a számlámra azt hiszem. A gyors terepszemlém után mérlegelek kicsit. 6 zsoldos, akik láthatóan mutáns erőkkel bírnak, és még négy élőhalott, plusz egy a lábaim előtt. A létszám mellettünk áll, és talán még az erő fölény is a miénk. Több társunk nem hunyhat el. Bár talán erős kifejezés társnak hívni a zsoldosok bármelyikét is. De egymásra vagyunk jelenleg utalva, és jobb szót nem találok rá. Remélhetőleg a harc végén kideríthetem merre is van Apokalipszis, és idejében megállíthatom eljövetelét. Az előttem fekvő halottal ideje végezni. Furcsa, de még így is nehezemre esik, hogy tudom, már nem élő a katona, és szívében csak gonoszság van. Még sem szívesen ölöm meg. Már ha szabad ezt mondanom egy halott harcosra.

Botomat egy gombnyomással ketté választom, majd kicsit megpörgetem, és lecsapok. Lendületemet bele viszem a támadásomba, aminek a végpontja az ellenségem tarkója vagy nyaka - attól függően hol nincs vért/ páncél, esetleg hol gyengébb az-. Csak úgy mint korábban. Egyszer már bevált ez tetem, remélem ismételten hasonló sikerrel zárom. Csak fél szemmel látom, de ms. Sakura, mr. Tao, és Gunnar sem segít a harcban. Nem értem mért, de az ő döntésük. Nem bírálhatom felül tetteiket, hisz kapcsolatunk nincs olyan szinten, hogy bármilyen formában is számon kérhessem őket. Bár rossz szemmel nézem, hogy tétlenkednek, de kénytelen vagyok elviselni. Valamilyen formában megértem azt az indokot is, hogy ezek a zsoldosok nem érdemlik meg a védelmezést, de szerintem ez jelen helyzetünkben nem így működik. Csak hinni tudok abban, és bízni, hogy még mindig Slade befolyása alatt állnak, és mr. Tao rosszul gondolja, mi szerint képessége nem ér el idáig a férfinek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#108 2010-09-28 19:06:37

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Türelmesen hallgatom végig a beszélgetést Einar és Gunnar közt, igazából nem sokat értek belőle, Niflheim, Valhalla, Hela, Halla, ilyen olyan nevek röpködnek, de azt nem tudom kivenni, hogy most akkor mégis mi a helyzet. Végül visszakapom a kommunikátort, és Einar közli, hogy Gunnar tényleg Gunnar, valamint azt, hogy bízhatok benne. Ez jól hangzik, na meg az, hogy fogalma sincs, hogy hol vagyunk Niflheimen belül, így egyelőre marad az eredeti terv: sodródunk az árral.
Felmerül ismét a kérdés: meg kéne-e akadályoznom, hogy meghalljanak ezek a zsoldosok, vagy hagyjam, hogy kiírtsák egymást az élőholtakkal. Valahogy nekem nem akaródzik olyan dologért harcolnom, amit ellenzek, nem is értem, miért.
-Azt gondolom, a holtak őrzik a gonoszt. Nem kéne megölni őket - ismét artikulálok, és próbálom utánozni az ő akcentusát, hátha akkor megérti, emellé még hevesen gesztikulálok is, fejemet rázom, mutogatok, ami csak kellhet, hogy felfogja, amit mondok. Eközben persze egy tapodtad sem megyek a harc felé, jó nekem itt a fedezékben.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#109 2010-09-28 19:16:06

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A fal mellett guggolva próbálom elmulasztani fejfájásom mikor még ezen is áthatol hirtelen az Asgard-i szó. A hangnak nincs gazdája első hallásra... Einar hallom ahogy Gunnar mondja az ismerős szót, nem hallhattam sehol mégis ismerősen cseng. Egy robusztus termetű alak ugrik fel képként előttem, de a környezet mely körülötte van. Hol lehet? Mi ez az egész? Eltorzul arcom ahogy a táj ismerős, de mégsem és mindenhol csata nyomai és sérülések hegye.
Elengedem orrnyergem és egy pillanatra a föld felé nézek, ötlet nélkül, hogy mi lehet ez, emlékkép talán? De az nem lehet... Felemelem a fejemet és a hevesen beszélgető Gunnar-ra szegezem a tekintetem. Figyelem ahol beszél és kihallani a válaszadó hangját is. Nem tudom ezt az egészet hova tenni. Nem merek senkit sem megkérdezni, nem is hiszem, hogy felmerném tenni a kérdésem. Mi van.... Mi van ha valami rosszat tettem? Mi van akkor ha csak egy képzelgés volt az egész? Kicsit zavart vagyok, elkapom a tekintetem Gunnar-ról és a semmibe meredek, gondolataimba temetkezve egy pillanatra. Nem tudom mit gondoljak, mit tegyek egyáltalán ezzel az egésszel kapcsolatban...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#110 2010-09-29 08:40:27

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Néhány pillanattal később jutott el csak tudatomig, amit Einar mondott. „Atyám”? mi történt vele, hisz Fonn mily régen meghalt már, erre még én is emlékszem, dicső halált az egyik ütközetben. A holt asszonyt letettem a földre, hogy ne akadályozzon a cselekvésben, hogyha esetleg védekeznem kell, s az íjamat feszítettem ki. Segíteni kellett volna, hiszen feladatom az élők és a halandók védelme is volt. s, ha ezek meghalnak, akkor azok a lelketlen teremtmények úgyis ellenünk fognak törni. De mindezt hogyan kéne Tao tudtára hozni, mikoron a nyelvi nehézségek túlságosan nagyok? Odin fél szemére, mennyivel könnyebb lett volna, ha tudom, hogy merre vagyunk, Einar már úton lehetne idefelé. Kényszerűen bólintottam Tao-nak arra, mit mondott. Bár nem voltam teljesen biztos, hogy jól értettem. De egyelőre más sem avatkozott be, csak kinek nem ismertem nevét, így hát várakoztam jómagam is.

A lövések némelyike a háttérben levő csapat felé is elért, így időnként le kellet húzniuk a fejüket, de ki lehetett őket kerülni. Azonban Sarah fájdalmat érzett a hasában eközben.
Egyelőre Rey nem látott senkit sem beavatkozni a többiek közül, csak azok harcoltak tovább, akik eddig is. Rey látta, hogy fagydárdák csapódtak bele az egyik élőholtba az egyik zsoldostól, egy másik pusztakézzel vitt be akkorát ugyanannak, hogy a zombi megtántorodott. Hárman csak lőttek az ellenfeleikre a hatodik pedig akárcsak a ti maszkosotok katanákkal küzdött. Rey a földre kerülő élőholtat meg tudta csapni könnyedén, noha ezúttal csak egy reccsenésig jutott ebben, mire az élőholt elkapta a bokáját és szorítani kezdte. Egy pillanatig érezte a fájdalmat, de a katanás szerencsére ott termett és mielőtt szilánkosra törhette volna Rey bokáját azelőtt levágta az élőholt lábát, a következő csapással pedig az ellenfelük fejét.
- Már azt hittük, hogy meghaltak – mondta Rey-nek.
Mindenki láthatta, hogy az élőholtak elfogytak szépen lassan, hála a csapat ügyességének. A háttérben maradók láthatták, hogy Sarah a földre került és a ruháját vér áztatja, egy lövés eltalálta a fiatal lányt.

A bent levőknek, azaz Rey-nek és társainak tűnik fel először a sárgás fény, majd a hátul maradóknak is. A fényből pedig egy gyönyörű vörös nő alakja bontakozik ki.



Kilépett

Jelentés |
Idézet

#111 2010-09-29 12:30:26

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Hiába várnám, nem érkezik segítség Gunnar, mr Tao, vagy ms. Sakura részéről. Egyedül kell harcolnom, míg az asgardi ha jól láttam akkor valamiféle kommunikátoron keresztül beszél. Szerintem nem most lenne itt az ideje, hogy beszélgessen, bármiről is van szó. De úgy látszik, csak én gondolom így. Amikor lecsapok az előttem lévő élőholtra, reccsenés üti meg a fülemet, ám az nem adta fel. Pedig egy másodpercig azt hiszem. Látom, amint a zsoldosok egyike jégdárdákkal küzdi le ellenfelét, míg egy másik hatalmas, nem emberi erővel harcol. Mutánsok valószínűleg mind. Ez csak nehezíti a dolgomat. Ha meg akarom állítani Apokalipszis, valószínűleg velük is szembe kell szállnom. Nem tudom miféle kimenetele lehet a harcnak, de nem remélek sok jót, ha úgy alakul mint ez a mostani. Gondolok itt arra, hogy egyedül harcolok, és senki nincs a segítségemre kire számítanék. Viszont talán jobb belátásra tudom majd őket bírni. Hisz elsőként sosem szabad az erőszakhoz nyúlni. Békés módon kell megpróbálni, akár többször is, és csak a végső eszköz lehet az erőszak. De gondolat menetemből a valóság zökkent ki. A halott katona megragadja a bokámat, és érzem szorítását. Egyre erősebb, pillanatról-pillanatra, és már majdnem hogy feladom, és a fájdalomtól felszisszenek, és a földre omlanék, de valaki megment. Valaki, akiktől nem vártam volna. Legalábbis nem tőle kellett volna várnom mr. Tao állítása szerint, de még is egy zsoldos menti meg az életem. Erről van szó... nem abban a helyzetben vagyunk, hogy bárkit is hagyjunk meghalni. Most össze kell tartani. Olykor az el-elsuhanó golyóktól kissé megilletődve húzom össze magam, mert nem szeretnék az útjukba kerülni. A zsoldos levágja ellenfelem lábait, majd fejét. Nem csodálkozom rajta, hisz katanája minden bizonnyal nemes acélból van kovácsolva, könnyű, és remekül forgatja. Pár szót szól hozzám... azt hitték meghaltunk. Én reméltem, hogy a ketté szakadt csapatból senki nem fog, de nem így lett. A mi oldalunkról, és láthatóan az ő részükről is volt áldozat. De talán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy tőlünk mind össze csak egyvalaki vesztette életét. Idő közben a halott harcosok végleg halottak maradnak, és nem kelnek már fel. Kicsit sűrűben veszem a levegőt az izgatottság, a fájdalom és a düh miatt is, de lassan megnyugszom.

De a meglepetések nem érnek véget. Sárgás fény tölti meg a helyet, és egyből a korában észlelt zöldes fényre gondolok, és a veszéllyel párosítom ezt a jelenséget is. A botomat nem teszem el, hanem kezemben tartom továbbra is. Nem tudom mi fog kialakulni mind ebből, de a legrosszabbra készülök ezen a helyen. De a feltételezett veszély nem várt alakot ölt előttem. Egy hosszú vörös hajú nő rajzolódik ki. Arca gyönyörű, ahogy a teste minden más pontja is. Teljesen elbűvöl a szépsége. Tanácstalan vagyok, nem tudom ki lehet ez a nő, vagy hogy mit akarhat. Sok minden eszembe jut, de az semmi kép, hogy ártani akarna nekünk. A fém botjaimat össze illesztem, majd pedig elteszem. Úgy érzem nem kell tartanom a nőtől, bár lehet hibát követek el. A zsoldosokra tekintek, hátha nekik árulkodik a jelenléte valamiről az új személynek, majd pedig veszem a bátorságot, hogy megszólítsam. Bár igaz, nehezemre esik, mert még kicsit mindig a szépségének bűvöletében állok. Nem is tudom hogy szólítsam meg...

-Üdvözlöm!

Mind össze ennyit tudok kinyögni. Egy egyszerű köszöntés, és semmi több. Hátra tekintek mr. Taoék felé, de leginkább Gunnarra. Talán ő ismerheti a nőt. Ha ismeri közülünk valaki, akkor szerintem ő lehet az. Ekkor villan be hirtelen, hogy a zsoldosnak meg sem köszöntem, hogy megmentett. Mindenféleképpen szóvá kell majd tennem. De most teljesen földbe gyökereztek a lábaim, a megjelent ismeretlen nő miatt. Szólnom is nehezemre esik. Viszont van valami, ami hirtelen felébreszt a bódulatomból. Ahogy Gunnarék felé nézek, meglátok még egy elesett társunkat. Vér ásztatja ruháját, és ekkor elfog valami. Düh, de nem a megszokott. Ez erősebb annál. Ilyet még nem éreztem. Azonnal oda szaladok a lányhoz, és lehajolok hozzá. Teljesen felzaklat amit látok. A vérzést el kell állítanunk. Nem halhat meg. Nem engedhetem, még megmenthetem. Cselekszek amilyen gyorsan csak tudok, és pulóveremet leveszem magamról, így csak egy póló marad rajtam. A lány sebére szorítom, miközben kezemet beszínezi a vér.

-Ne aggódjon, semmi baj nem lesz... minden rendben lesz, tartson ki...

Mondom neki a végén elcsukló hangon. Csak rá koncentrálok, és minden más most mellékes. Egyedül a nő élete a legfontosabb jelenleg!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#112 2010-09-29 19:05:12

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Gunnar megérti, amit mondtam neki, vagy legalábbis látja, hogy nem mentem harcolni, és ezért talán neki sincs kedve, lényeg a lényeg, most békésen álldogálunk, és csak időnként kell visszabújnunk a lövések elől. Sajnálatos módon a zsoldosok jól végzik a munkájukat, mivel mind mutáns lehet, és rendesen fel is vannak szerelkezve, ráadásul a holtak oldalán most nincs egy lángoló kaszás sem. Hamar elfogynak az élőhalottak, és csak a katonák maradnak ott, de azért közülük sem élte túl az összes. Mikor elcsendesedik a harc, valami éles fényt látok, majd egy vöröshajú nőt, nem tűnik ismerősnek. Rögtön ezután hallom a tompa puffanást nem sokkal magam mellől, és látom, Sarah esett össze sérülten, a hasát eltalálta egy lövedék, vérzik.
-Sakura? - Nézek a nőre, aki jó az efféle dolgok helyreállításában, egyúttal akár az égett kezemmel is kezdhetne valamit. Tudom, ezek még mindig Apokalipszist próbálják feltámasztani, nem értem miért, de Sakura talán így is segít nekem, hát még a társának.
-Gunnar, ki ez a nő? Ő tudhatja, hol vagyunk? - A gesztikulálás és artikulálás továbbra is a régi, hátha felfogja, mit akarok, közben ha Sakura begyógyítaná a kezemet is, azt se venném zokon. Rey már alaposan rámozdult a fekvő nő témára, logikus, hogy megmentené egy ember életét. De valakiét, aki a Föld egyik legnagyobb ellenségét akarja feltámasztani? Valahogy ellentmondásos a dolog.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#113 2010-09-29 19:51:43

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Nem valami szimpatikus ez a banda, amit rám aggadtak ezen a kalandomon. Kiszorítva érzem magam a képkockákból, mintha csak egy háttérszereplő lennék vagy legalább a történet idiótája. ~No, de mindjárt megmutatom én nekik, hogy kell ezt csinálni. ~Gondolom ezt én, mikor meglátom a holtak következő hullámját, de persze nem szabad csak, úgy feleslegesen ugrálni, az nem laza, nem stílusos. Bevágok inkább egy kemény vonlást, miközben előkapom a katanákat. Fontos... egyszerre rántom ki őket, hogy feszítve tartsam azokat magam mellett. Ám ekkor elsuhan a kicsi huszár és seperc alatt kapja szét a hadat a zsoldosokkal. Akakrom mondani a pár jelentéktelen alakot, mind csont és bőr... lényegtelen momentuok. Rám még vár valami, valami... epic. Jön is vagyis jöhetne már, mikor is valami fény jelenik meg és így én emelem a kardokat az ellenre, akit várok. S, lőn...
- Hulla bula? - Eresztem le csalódottan a kezeim... közben megint elsuhan a törpeszuper a többiekmeg állnak kedélyesen. Szememmel követem is egy pillanatra, majd vissza a nőcire, akire csúnyán sandítok, amíg nincs mit mondanom.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#114 2010-09-29 20:12:20

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Teljesen a gondolatokba vagyok temetkezve mikor a nevemet hallom. Felkapom a fejemet rá majd elnézek oldalra ahol hallom Rey hangját és látom, hogy az a másik nő fekszik a földön ő pedig szorítja a sebet. Nézem egy ideig majd körbe nézek, észreveszek egy új ismeretlen nőt is a köreinkben. Visszanézek a sérült nőre, odamegyek hozzájuk és megnézem él-e még a nő, ha igen odébb tessékelem Rey kezeit és a pulcsiját is leveszem a sebről. Kezemet ráteszem a sebére és zöldes fény borítja be kezeimet. Lassan gyógyulásnak fog indulni a seb. A golyót ráér kiszedni a nőből ha egyáltalán még benne van, mikor a körülmények is adottak.

- Pár pillanat és kész a seb, de lehet tovább tart. Nem tudom mit károsított a lövedék.

Talán szomorú a hangom a többiek számára, de igazából máshol járnak a gondolataim. Nem tudom, hogy egyáltalán miért jöttem el ide. Mi volt az az érzés ami az első harckor megérintett, és mért érzem ismerősnek azt ha valakit lelőnek? Sóhajtok egy nagyot és bágyadt arckifejezés ül ki arcomra. Egy szó üli meg a fejem amit muszáj vagyok szinte kimondani.

- Egy ment, egy jött. Már megint...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#115 2010-09-30 09:18:55

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Még mindig nehéz volt a döntés, nem tudtam dönteni, hogy beavatkozzam-e vagy sem. Tennem kellett volna valamit, hisz feladatom a halandók védelme, de valami mégis visszatartott. Nem az a tett, hogy a társaim nem tettek semmit, valami más miatt nem tudtam elengedni útjára a nyílvesszőmet. Nehogy könnyítés essék dolgomon még kitérnem is kellett a hangos fegyverek lövedékei elől. Miféle gonosz bűbáj az, ami ezen támadásokat okozza? Noha nem tűnt mágiának, inkább valami furcsa íjnak. Azonban mire végre rászánnám magam a segítésre senki sem volt már talpon, elintézték őket. Az egyik szép hölgy, ki még nem szólt semmit megsérült néztem volna máris, hogy mi történt vele, mikor sárgás fényt láttam meg. Arra kaptam fejem s egy meseszép asszony jelent meg a csarnokban. Tao szólt hozzám, először csak a névre lettem figyelmes, majd mintha Asgardi nyelven szólt volna hozzám. Értetlenül néztem rá, de úgy tűnt mindenki szavai olybá lettek, hogy értem azokat. Mágia.
< - Az ősi istenek nevére, mi történik? – kérdeztem. – Sosem láttam ezen szépséget korábban és nem tudom, hogy mi lehet ő...>
Néhány pillanatig még döbbenten hallgattam, majd az asszonyra néztem.
< - Ki vagy te, s miféle bűbájt használsz rajtunk? – kérdeztem. >

A férfiak a zsoldosok közben visszahátráltak a csoportig, és fegyvert fogtak a nőre, aki megjelent. Rey szavai után a nő kérdőn néz a társaságra, majd megszólal.
- Üdvözöllek titeket halandók, Hyrrokkin! – mondta.
A hangja kellemes és lágy, senki sem hallja egyformán, mindenki olyannak halja, mint ami számára a lehető legnagyobb biztonságot jelentené, a legmegnyugtatóbban. Eközben Sakura nekilátott ellátni Sarah sebét, ami még jó időbe fog beletelni, mire teljesen rendbe jön. A golyó átment a lányon úgy, hogy annak a máját is sértette. Így több idő kell a teljes gyógyuláshoz //még 2 kör//. A nő még mindig ugyanott állt és tovább beszélt.
- Miért jártok a birodalmamban és zavarjátok meg a holtakat, mikoron ők nyugodni kívánnak? – kérdezte.
A hangja hasonló volt, azonban mégis érezhette mindenki, hogy némi fenyegető él volt már benne.
< - Ez az asszony nem Hela... – mondtam még. – Nem tudom, hogy kicsoda, de nem a Holtak úrnője. >


//A nő megjelnésének okán, bárki bármilyen nyelven szólal meg, mindenki a saját anyanyelvén érti azt.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#116 2010-09-30 10:38:43

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Próbál elállítani a vérzést, majd ms. Sakura lép oda mellém, és eltolja a pulóverem, és a kezemet is. Csak zavartan figyelem, hogy mit csinál, miközben valami különös zöldes fény árad tenyeréből. Talán gyógyító lenne? Fekete szárnyú angyal. Hálásan nézek rá, miközben még mindig aggódok, de a dühöm végül kicsattan, mikor Deadpool megjegyzést tesz. "Hulla bula"? Hogy merészeli?

-Nincs egy csepp tisztelete sem, senki iránt!? Esztelen, és gondolkodásmódja abnormális!

Förmedek rá dühömben, és már magam sem tudom mit cselekszem. Kezemet kitartom, és megfordul valami a fejemben. Képességemmel saját katanájába dönthetném, hogy szenvedjen. Meg gyógyulna, mert ahogy láttam elképesztő regenerálódási képességgel bír, de legalább szenvedne. Amilyen gyorsan lángra kapott ez a gondolatom, olyan hamar el is tűnik, és ostoroznám magamat, ami miatt ilyen fordult meg a fejemben. Még is mit képzelek? Hirtelen hallgatok el, de a dühöm nem nagyon csökken, csak annyira, hogy ne kövessem el a harag következményében meggondolatlan tetteimet. Mérges vagyok mr. Taora is, hiszen ha segített volna, nem történt volna meg mind ez. Gunnar is részt vehetett volna a harcban, de ő sem tette. Különös irónia, hogy akikben megbíztam, azokban már elvesztettem hitem, és azokban kezdtem el hinni, akikben nem reméltem volna. Hisz a zsoldosoknak köszönhetem részben az életemet. De hamar jön a felismerés. Nem mr. Tao, sem Gunnar, vagy ms. Sakura hibája, sem senki másé. Az enyém... Hisz ha nem tanácsolom ezt az útvonalat, talán nem történik meg... ami... ami megtörtént. Csak fájóan nyögöm ki magam el a sajnálom szót, amit valószínűleg senki nem hall. Eztán Gunnar szavai ébresztenek fel. Értem amit mond... mindent. Hogyan? Döbbenetem kezd úrrá lenni rajtam, hisz nem értem az asgardi nyelvet. Vagy talán Gunnar hazudott, és játszotta meg magát, és most még is tökéletesen beszéli a brit-angolt? Ahogy a megjelent gyönyörű nő is. Hangjában némi fenyegetést vélek felfedezni, és nem tagadom szépsége miatt még sem tartom félelmetesnek. Megjelenése túlontúl ellensúlyozza a hangnemét. Pedig nem szabad óvatlannak lenni. Lehunyom egy röpke pillanatra a szemem, és Rachelre gondolok. Szeretem őt, és nem veheti el az eszemet semelyik más nő sem. Mikor kinyitom a szemem, talán kicsit jobban látok mindent. Késztetést érzek arra, hogy válaszoljak a kérdésre, de nem tudom mit mondjak. Hisz a zsoldosok előtt nem akarom felfedni magam, még nem. Előtte beszélni kellett volna velük. Most olyan helyzetbe kerültem, amit nem reméltem, hogy bekövetkezik. Nem is tudom, hogy mit mondjak... tanácstalanná váltam.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#117 2010-09-30 11:18:46

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Elkezdem gyógyítani a nőt, bár lassacskán gyógyulnak sebei, legalább gyógyul. A megjelent nő, bár nem vártam volna anyanyelvemen szólal meg, sőt még Gunnar szavait is értem. Értetlenül állok a dolog előtt. Még meg is említi, hogy a hölgy nem Hella mert nem hasonlít rá.

- Naná az igazi agresszívabb és megakarna ölni...

Jelentem ki Gunnar-ra nézve közben majd vissza összpontosítom figyelmemet a sérülés gyógyítására. Pár pillanat után kérdően vonom fel szemöldökömet. Mi a szösz? Most azt mondtam amit hallottam vagy csak képzelődök? Nem tesz jót nekem ez a hely, hallucinálok és hülyeségeket beszélek folyton... Kérdésein elgondolkodom egy percre. Miért vagyunk itt? És minek zargatjuk a holtakat. Először is ők zargatnak minket és nem fordítva. És hogy miért vagyunk itt... hát kirakhat nyugodtan. Csak örülnék neki ha eltűnhetnék erről az elmebomlasztó helyről. Nagyon nem tetszik nekem ez az egész. Miért akar mindenki megölni? Nem csináltam semmit se...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#118 2010-09-30 21:31:31

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Sakura még jó ideig foglalatoskodik a sérült nővel, mindegy, addig is... Hogy mi? Egyik pillanatról a másikra érteni kezdem Gunnart, és láthatóan ő is engem. Hamar kiderül, hogy ki áll a dolgok mögött: a nő mágiát használ, hogy megkönnyítse a kommunikációt. Nem egy haszontalan praktika. Gunnar elmondja, hogy ő nem a holtak úrnője, márpedig ez az ő birodalma bevallása szerint, és holtak vannak itt.
-Az én nevem Tao. Ha te nem vagy Hela, akkor miért vannak holtak a birodalmadban? Hol vagyunk egész pontosan, és ki vagy te? - Teszem fel a kérdéseimet, miután bemutatkoztam, hát így illik, ha már én is kíváncsi vagyok az ő nevére. Remélem valami pontos meghatározást tud adni, hogy majd Einar is idetaláljon. De úgy tűnik mindenesetre hogy egy erős mágussal találkoztunk, ha valóban itt van Apokalipszis, akkor ő talán meg tudja védeni. Szimpatikus nőszemély, nem dühös, nem küld el minket, nem nagyképű, egyelőre erősen javítja az asgardi nőkről alkotott képemet. Tegyük hozzá gyorsan, Hallát nehéz ellensúlyozni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#119 2010-10-01 15:58:24

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Tarka, titokzatos egy bula ez a vöri. Azon csodálkozom, hogy már a nyelvet se töri. Már az asgardi, meg a lady. Mert ugye eddig mind ketten… halandzsásztak, kivéve mikor a forma tagolt, meg dadigitt és még hasonlók. Meg hirtelen olyan izgató ez a pokoli igaztgató bula. Nem is tudo hova tegyem most magamba. Legyen-e a gonoz boszorka és vágjam le nyomban vagy megkoststoltassam-e vele azt amiből nekem a legnagyobb van. Csupa kétely vagyok mikor valaki ilyen… kélyesen gagyog. Basszus… amit megüt a hang, az tör utat a fejembe, de közben nyomban törpeszuper lesz a bögyömbe.
- Kapj már be valamit és azon rágódj kicsi huszár! – Kicsit fenyegető vagyok, de most miatta nem tudtam a hangra koncentrálni szóval még hangot is emelek rá. ~ A tökéletes hang… pont mint az enyém, hát nem furcsa, hogy egy asgardi nőnek lehet olyan hangja, mint nekem?~ Vissza is fordulok közben hozzá és hallgatom a válaszait, miközben a katanákat a földhöz támasztom és lazulnak rajtuk az ujjaim. Arcomon meg elégedett, illetve bárgyú vigyor ül meg.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#120 2010-10-01 17:58:30

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Csak szinte kapkodtam a fejemet, halandók találkoztak Hela-val? Érdeklődve néztem a fura nevű asszonyra, amikor szinte hozzám intézte szavait, hogy Hela agresszívabb. Mindenki kérdezte, de nem tudtam, hogy merjek-e választ remélni ajkairól, vagy már meneküljek is. Túlságosan sokáig voltam holt, és túlságosan régen élő ahhoz, hogy máris ismét eldobjam létemet egy ismeretlennel való találkozás miatt. Kit nem tudtam, hogy ki és nem is éreztem annak, kinek, minek lennie kellett. Azonban tagjaim mégsem mozdultak, ahhoz túl kellemes volt e női hang, a lágy vonalai. S mégis nem hagyott nyugodni egyetlen egy apró kis mozzanat.
< - És a szép hölgy nem is népemből való – jegyeztem meg óvatosan. – Ki vagy te és miért vallod, hogy ez a te birodalmad Hela helyett? >

Sakura tovább gyógyította a sebet és az már lassanként kezdett teljes egészében begyógyulni. A zsoldosok csak tátott szájjal meredtek a nőre és őket teljesen elvarázsolta a megjelenése, hangja és saját maga. Tao Amora-tól látta ugyanezt, az első találkozásukkor, noha ez bizonyára gyengébb, hiszen ott mindenki a hatása alá került, itt pedig nem. Teljesen közömbösen nézett Gunnar-ra, amikor az megszólalt, majd Tao-ra pillantott, hogy a két férfi kérdésére válaszoljon.
- Niflheim-ben vagytok – mondta. – Több minden nem számít, mert innen nem távoztok élve. Jól sejted kobzos nem vagyok Hela, csak egy csatlósa. Csatlakoztok a holtak végtelen sorához, gyarapítván a számunkat. Olyan helyre tévedtetek, ahol élő nem jár. Így hát váljatok azzá, akik eme világ lakói!
Ebben a pillanatban sárga fény terítette be a társaságot, és egy robbanás, vagy inkább pukkanás zaját lehetett hallani. Először az elől álló zsoldosok üvöltését lehetett hallani, majd a társaság tagjaira is valami nyúlós anyag került, ami egyből marni kezdte a bőrüket. Tao-t sem védte a képessége ettől, sem a folytatástól. Mintha belekből lévő kötelek jelentek meg mindenki testén és rántották le a földre őket, leszorítva, lefogva és fojtogatva a csapat tagjait.
- Csak percek kérdése és közénk tartoztok ti is...
A korábbi szépség helyén pedig egy ronda teremtmény állt...



Kilépett

Jelentés |
Idézet

#121 2010-10-02 09:51:06

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Ahogy hallom a nő nem asgardi. Gunnar ezt mondja, és a rejtélyes alak hamar válaszol is minden kérdésre. Mind ez idő alatt én már nem foglalkozok az álarcos alakkal, teljesen értelmetlen lenne, hisz nem tanúsít tiszteletet, jó modort, segítőkészséget, se semmi pozitív jellemvonást nem fedeztem fel benne. Kiderül, hogy Niflheimben vagyunk. Nem hallottam még erről a helyről. Azt hittem a pokolba kerültünk, hisz arról volt szó, hogy ott van Apokalipszis lelke. Úgy tűnik Slade által megnyitott kapu még sem volt annyira pontos, mint azt remélte. Majd ezek után olyan kijelentést tesz a nő, aminek hatására megdermedek. Nem jutunk ki innen élve? Szavai félelmet keltenek bennem, és most látom csak mekkora hiba volt, hogy nem tartottam tőle. Elhomályosított a külseje. Szégyellem magam, és most mentem a menthetőt. Épp szólnék, mikor sárga fény árasztja el az előrébb állókat, és mintha egy pukkanás hangját lehetne hallani, és a zsoldosok üvöltését. Tekintetem Gunnarra siklik rémülten, és hátrálni kezdek. De hiába. Nem vagyok képes beazonosítani miféle anyag ölel át, de leránt a földre, és nem enged. Szorítása fájdalmas, mozdulni alig bírok, de bár csak ennyi lenne... érzem, ahogyan bőröm égni kezd. Mintha valami elkezdené lemarni a húst rólam. Arcom teljesen eltorzul a fájdalomtól, és csak nehezen bírom ki, hogy ne üvöltsek. Viszont szemem sarkába egy könnycsepp gyűlik. Mind végig pedig az jár a fejemben, ha nem erre indulunk, akkor lehet nem történik meg ez a baj. Nem sérül meg egy társunk, és nem kerülünk ebbe a helyzetbe. Magamat hibáztatom a történtek végett. Majd meghallom a nő hangját, ki fogságba ejtett minket, és feltekintek rá. Azt mondja csak percek kérdése, és mellé szegődünk. Ekkor látom meg igazi alakját. Nem olyan szép, mint azt mutatta. A közelében sem áll a szépségnek. Eltorzult, ronda, félelmetes alakja mutatkozik meg. A gonosz mindig a legszebb arcát mutatja. Közben már a fájdalom egyre elviselhetetlenebb, de próbálok küzdeni. Meg akarok menekülni innen. Valamit tennem kell. A kínok mellett nehezemre esik koncentrálni, de meg kell próbálnom. Mágneses erőmhöz nyúlok ismét, és bár a fájdalom szörnyű, még is megpróbálok foggal, körömmel küzdeni amíg míg lehet.

A teremben minél könnyebb súlyú fém tárgyat próbálok érzékelni, ami nincs nehezebb 10 kg-nál. Úgy érzem annál súlyosabbat nem lennék képes megemelni, ilyen helyzetben. A levegőt is nehezen veszem az egyre csak szoruló szorítás végett, nem beszélve az égő, érzésről. Remélem egy zsoldos fegyverét, katanáját, tőrét, vagy hasonló eszközét uralmam alá vagyok képes vonni, vagy lőfegyverét legvégső esetben. Lehet, még a könnyebb súly is nehézséget fog okozni... de most úgy érzem határaimat kell feszegetni a sikerért, ami talán reménytelen. Bármiféle fém tárgyat megérzek, azt megpróbálom hozzá lökni a nőhöz, ki fogságba ejtett minket. Bízok a hegyes kardban, mert talán azzal halálos sebet is ejthetek. Próbálok főként a nyakára célozni, hisz ott nem kell nagy erő sérülés ejtéséhez. Mert ahogy elnézem teste legtöbb pontja már csak csontból áll és kétlem, hogy van bennem annyi erő, hogy átdöfjem a koponyáját, vagy a bordáit. Ha nem is hal bele egy ilyen általam irányított támadásba, bízom abban, hogy kizökkentem őt, és talán a nem várt meglepetés végett megszabadulunk a lefegyverzett állapotból. Soha nem féltem és reménykedtem még ennyire. Nem kerültem ilyen helyzetbe, de nagyon úgy érzem, már csak egy apró lökés kell ahhoz, hogy utol érjen a halál. Nem itt akarok meghalni. Nem most, nem így. Miközben a tervem kivitelezéséért küzdök, amit erősen gátol a fájdalom, mind végig Rachelre gondolok, és öcsémre. El sem köszöntem tőlük...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#122 2010-10-02 19:39:13

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Gyógyítom a nőt, lassacskán gyógyul be a sebe de még elidőzök vele, legalábbis tenném mikor a nő szavai kizökkentenek belőle és aggodalmas arccal tekintek felé. Pukkanó hang és sárgás valami. Teljesen bekebelezi a katonákat kiknek már csak az ordító hangját. Abbahagyom a gyógyítását a nőnek és felpattanok mellőle, megpróbálom ruháját megfogva elkezdeni elhúzni a felénk terjedő sárga valami elől de kevés sikerrel. Elér minket is ez a valami és kénytelen vagyok elengedni a nő ruháját, elkezdte marni a bőrömet. Rám ragadt, próbálom leszedni de nem tudom, ez az egész ragacs csak a kezdet volt. Valamiféle gusztustalan anyag tekeredett a testemre rá még pluszba, eldőltem a földön, nem bírok megmozdulni, össze szorít és fojtogat. Tehetetlenül fekszem a földön, még üvöltés hejett is csak levegő után kapkodás van. Megrpóbálok szabadulni ebből az egészből. Átfordulni az oldalamra valahogy szárnyaimat előbújtatni és szétfeszíteni az erős szorítást kis levegőért. A szervezetemben elkezdek vírusokat dolgoztatni, a regenerációm megvéd valamelyest, bár az is elég, hogy küzd a maró sárgás ragacs ellen is, megpróbálok erőt hagyni arra, hogy ahol a bőrömhöz ér ez a bél szerű valami azt elkezdje pusztítani, elsorvasztani, hogy ha nem is málik le de talán levegőt kapjak már.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#123 2010-10-03 12:48:59

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A nő igencsak baljós válasza közben már tennem kéne valamit, de szinte egyértelmű, hogy hasonló bűbájt használ, mint Amora, nem olyan erőset, de valamiért nem tudnék neki csak úgy ártani, nem is... Nem is akarnék talán.
Na jó, most már azért igen. A savas robbanás miatt ég a bőröm, a ruhámon hamar átmarja magát, ennek bizony nyoma fog maradni. Fogaimat összeszorítva parancsolok megálljt a fájdalomnak, de mielőtt egyetlen lépést tehetnék, gusztustalan túlvilági kötelékek tekerednek rám, és rántanak a földre, a képességem semmit nem ér ellenük, ezeket mágia irányítja, nincs közük egyszerű fizikához, földi természethez. Megpróbálok kifordulni, hogy egy kis helyet nyerjek, és kezeimet kiszabadíthassam, de tudom, hogy a manőver miatt a vergődéstől még jobban rá fog szorulni egyéb részeimre ez az émelyítő bélcsapda, és ebből leginkább a torkomra fonódó fog hirtelen gondot okozni. Meg kell őriznem lélekjelenlétemet, nem szabad pánikba esnem, és vergődnöm, csak elfogy a levegőm, és kifárasztom magam. Koncentrálnom kell, miközben kezeimmel próbálok ódszeresen kiszabadulni a fogásból, közben a nyakam köré tekeredő indát próbálom megfagyasztani, mégha nem is fizikai erővel tartanak a földön, és azt nem tudom semlegesíteni, hogy kiszabaduljak, talán valamiféle kötés mégiscsak van az anyagában, így esélyem lehet a molekuláris szintű energiakivonásra. Ha itt bejön, akkor próbálkozhatok a többi részemnél is ezzel, de egyelőre ez csak egy kísérlet. Ráadásul nem az a fajta, amit újra lehet próbálni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#124 2010-10-03 17:24:37

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

A többeik aztán nagyobb áhitattal figyelik a nőcit, mint én, pedig aztán én is figyelek. Dea többiekkel ellentétben én kéztetéstérzek a párbeszéd építésére, szóval mikor a csatlakozást említi azért egy jelentkezés után még beleszólok a cselekménybe.
- Kapunk baba Hulla Huligánok mezeket az összkép kedvéért? – Most jobb csapatnév nem jutott eszembe és abba még bele se gondoltam, hogy mit játszanak ezek… Meg milyen nép is ez a Hela féle? Amúgy a bula nem szarozik, fénylik meg valamit áraszt is vagy mi fene. Érzem is, hogy valami csiklandoz itt a testem minden kis porcikájában, még ott is ahova nem süt a nap és neki is esik az ancúgomnak. Majd mielőtt választékosan elhordanám mindennek az erotikus hangú vörit még be is lasszóz valami…valami olyatmit, mint amiket pár oldallal előrébb még a gyomromba tömködtem magamba, beleket. Azt hiszem azokra hasonlítanak, de persze nem ezen filózva dőlök fel. Mivel úgye a katanák, így kikerültek a kezemből, így az első kreatív gondolatomtól vezérelve a combomon levő pisztolyokért nyúlok és nagyban ficánkolni kezdek, hogy miközben húzogatom a ravaszt még az ellent is hátráltassam a „kötözött sonka az asztalomra” hadműveletben. Nem lennék túl jó hulla, túlságosan is tagaszkodom az élethez, ha ez nem is minden akcióm során tiszta… Perzse másodlagos célként előttem lebeg az is, hogy a felsőbb régiók kiszabadításával lehetővé tegyem számomra a beszédet, van pár megjegyzendő mondatom a dolgok menete alapján. De ha se ez, se a pisztolyos nem jön be, még mindig dörgölőzhetek pengékhez, hátha szakad tőle a bélrendszer.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#125 2010-10-04 14:47:11

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A hölgy végül válaszol, hogy tényleg ott vagyunk, hol lennünk kéne, s mit én magam is szólni tudtam. Sajnos jól sejtettem, hogy egy holttal van dolgunk és nem élő asszonnyal. Próbáltam szavai után egyből kitérni, hogyha szükséges támadhassak irányába, de már erre sem volt időm, sem lehetőségem. Egy robbanást láttam, majd maró anyag került bőrömre és éles, hosszú fájdalmat okozott. Felnyögtem ennek hatására, következő másodpercekben pedig valamik tekeredtek nyakamra és végtagjaimra. Mire feleszmélhettem volna már a földön feküdtem és belsőséghez hasonlító indák fojtogattak és próbálták nemrég visszakapott életemet visszavenni Hela-nak. Próbáltam karjaimat kitépni ez alól, remélhetőleg fizikai erőm elégnek bizonyul az asszonyság mágiája ellenében. Ha sikerül megragadnom íjamat, akkor igyekeztem kipréselni magamból a megfelelő varázsszavakat, hogy a tűz kiégesse az engem lefogó belsőségeket.
< - Aldrnari svíða! – nyögtem fel, ha sikerült megtennem. >
Ha nem, akkor karddal igyekeztem kivágni magam, vagy kitépni a kacsokból.

Rey a képességét használja és sikerül egy kardot megemelnie, az ő megmentő zsoldos kezéből tépi ki a katanát, aki azzal próbálta magát kivágni a kötelekből. De mivel ez könnyű igaz nehézségek árán, de sikerült megtennie. Neki hajítja a nőnek, a nyakának, az megvágja, már-már szerencsésnek lehetett volna nevezni a mozdulatot, de a katana eltört a nő nyakán a vágás után. Az pedig dühösen csapta fel a kezét, mire mégjobban szorítani kezdtek a „kötelek” mindenkin.
Sakura próbálta a képességét használni, hogy elrohassza a beleket, hogy azok elengedjék. Csak hát jött a nehézség, hogy az asgardiak minden földi betegségre immunisak, de ezek szerencsére alapból sem voltak jó állapotban, így lassanként, de biztosan rohadni kezdenek, addig a pillanatig, amíg erősebben nem kezdte szorítani és ekkor az eddig elrohadt részek is újra regenerálódtak.
Tao is hasonlóképpen járt, már-már megtalálta a módját, hogy lazítsa a nyakán az indákat, molekuláris szintű energia-kivonással, így sikerült is némileg levegőhöz jutnia és kissé feljebb emelni a fejét. Ugyanis ekkor következett Rey mutatványa, aminek köszönhetően a mágia erősebb lett és a korábbi törekvés is semmivé lett, Tao nyakán újra megjelentek az indák és újult erővel, erősebben kezdték fojtani.
Deadpool rájöhet, hogy ezek az új sérülések mások, mint az eddigiek. Ez nem gyógyult úgy, ahogyan kellett volna és saját maga is érzett fizikai fájdalmat a savak nyomán. A pisztolygolyók egyszerűen lepattantak a nő bőréről és nem okoztak benne kárt, de a ficánkolás közben végre DP eléri a katanáit és meg tudja majd őket ragadni.
Gunnar pedig nem tudta fizikai erővel kitépni magát és szavakat sem tudott kinyögni, mert a torkát túl szorosan szorítja a mágia végterméke.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:16

#126 2010-10-04 22:42:26

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Azt hiszem, erre mondják, hogy szorult helyzet. Nem sok mindent tehetek, beszélni már nem tudok, lassan elfogy minden levegőm, ahogy próbálnék kitörni az indák közül, azok csak mégerősebben szorulnak rám, és újabbak tekerednek elő, mikor valamit leszedek, talán nem túlzás, ha azt mondom, kilátástalan a helyzetünk. Nézzük a jó oldalát, ha most meghalunk mind, senki nem fogja feltámasztani Apokalipszist. Ez jó hír, meg minden, de azért hosszabbra terveztem polgármesteri pályafutásomat, Johanne-nal való kapcsolatomat - márha él még egyáltalán -, és úgy általánosságban az életemet. Nem, ez nem jó megoldás, nem pánikolunk, és nem adjuk fel. Összpontosítok, a maradék levegőmet ki kell használnom. Lehunyom a szemem, és megnyugtatom tagjaimat, nem arra kell figyelnem, hogy a csápok hol vannak, nekem kell jó helyen lennem. Figyelek a központomra, a saját centrumomat kell védenem, nem nehéz, csak a megfelelő helyre kell irányítanom a chi-t. Talán a képességem nélkül nem tudnék dárdát hajlítani a nyakamon, de az energiáim összpontosításával meg tudom acélozni a testem egyes részeit, hogy kibírjam még egy ideig. Nem mondhatnám, hogy jó alkalom ez a meditációra, nem is próbálkozok ilyesmivel, de kihozom magamból a legtöbbet. Újra kell próbálkoznom, az előbb egész jól haladtam, amíg Rey fel nem dühítette a nőt, talán másodszorra sikerül. Ismét elkezdem elvonni az energiát nyakamnál lévő "indából", egyelőre csak onnan, így könnyebb, és nagyobb hatásfokkal tudom használni a képességem, mintha mindenhol egyszerre próbálkoznék. Az elszívott energiákat közben nem tarthatom magamban, már csak azért sem, mert a végén még "felmenne a lázam", így a kezemnél lévő kötelékemre adom le az energiát, ezzel melegítve azt fel, amitől talán elfonnyad, elszárad, vagy aminek történnie kell. Einar, ezért még kicsipkézem a segged.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#127 2010-10-05 11:54:48

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Próbálkozok, valamelyest enyhül a szorítás egy pillanatra és úgy látszik elrohadnak még jobban a bélszerű kötelék mikor Rey Akciójának hála újult erővel szorítanak a béklyók. Préselődik ki a levegőm, kicsit behomályosul a kép is. A helyzet egyre rosszabb... És még ez a sárgás sav is marja bőrömet és nem is gyógyulnak oly ütemben mint máskor szokott. Talán a nő miatt lehet? Nem ezen kell most gondolkoznom... Megpróbálom még egyszer szárnyaimmal szétfeszíteni a köteléket, remélem egyáltalán sikerül előbujtatni testemből és remélhetőleg nem csak a helyet szűkítem tovább. Megpróbálok közbe zsebembe nyúlni előkutatni öngyújtómat. Ha sikerülne kiszednem talán a tüzet szarabbul bírja mint a betegséget.
...
Na jó ez hülyeség de egy próbát megér mint tétlenkedve várni, hogy a maró sárga trutyi és egy adag bélszerű valamivel körbeölelve meghalni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#128 2010-10-05 15:46:28

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Mindenki próbál szabadulni, de nekem köszönhetően csak nehezedik a helyzet. A fájdalomtól, és a hibám végett üvölteni tudnék, de tartom magam. Szörnyen restellem, hogy az én tettem miatt csak még nehezebbé válik az amúgy is nehéz helyzet. A belekre emlékeztető indák teljesen össze szorítanak, mozdulni nem bírok, és a savas folyadék pedig pillanatról-pillanatra kegyetlen kínokkal gazdagít. Fájdalmasan ráncolom a homlokomat, és a fogaimat szenvedve szorítom össze. Teljesen kilátástalannak érzem a helyzetünket, és már kezdem végleg feladni. Nem látok kiutat, és semmi nem jut eszembe. A szörnyű fájdalmak miatt, pedig gondolkodni sem tudok, csak az jár az eszemben, hogy mikor ér véget a kín. Na meg végig Rachel és Damien arca lebeg előttem. Ha nem a szorítás, akkor a sav végez velem, és fordítva ugyan ez. Nincs erőm arra, hogy megnézzem a többiek miként küzdenek, de nagyon remélem, hogy legalább egyikünk túléli... Nem kell hogy segítsen, nem kell, hogy hőst játsszon. Csak szabaduljon ki, és megmeneküljön... én már nem tudok mit tenni. A szörnyű helyzet miatt képességemet sem vagyok képes használni.

Nem tudok mit tenni, csak reménykedni. Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Most saját bőrömön tapasztalhatom az igazságot. Nem marad már más, csak a remény... remény, hogy valaki megment a haláltól. De nem tudom kitől várhatnám el. Asgardban, a holtak otthonában nem fog megjelenni senki, hogy a segítségünkre keljen. Tényleg kezdem feladni...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#129 2010-10-05 17:41:13

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Nem sikerült szabadulnom egyelőre a kacsok fogságából, s az egyik halandó próbálkozott támadással, vagyis kettő, de ebből csak egyik volt sikeres, ahogyan láttam. Ami pedig hiba volt, a holtboszorkány ennek köszönhetőn még erősebbre vont a mágiáját és lassan már fuldokolni kezdtem a szorítástól. A fizikai erőm kevés volt ehhez, hogy letudjam fejteni magamról ezeket, hiszen mágia volt, ennek ellenére próbáltam. Fafnir fogaira, nem szándékoztam újra meghalni és visszatérni az őseimhez, de a jelenlegi állás szerint legalább Valhalla dicső csarnokaiba kerülne lelkem nem maradna itt, hiszen küzdöttem és próbáltam szabadulni. Ha sikerült megragadnom az íjamat, akkor gondolattal próbálom aktiválni a tűzmágiáját. Hyrrokkin vagyok, mennyire ironikus lenne, ha a családom fő mágiaágát nem lennék képes megidézni...

Sarah lassan elvesztette az eszméletét a fojtogatásnak köszönhetően, akárcsak három darab zsoldos is. Tao-nak szépen lassan sikerült megtennie, amit akart tenni, a korábbi fulladás enyhüli látszott és a nyakán lazultak a kötelek és ismét rendesen kapott levegőt. A levezetett erővel pedig a kezén levőket „támadta”, amik lassanként engedni kezdtek a férfi karján és már könnyebben tudott mozogni is.
Sakura és Gunnar pedig tűzzel próbálkozott, hátha az beválik. Az asgardi sikeresen megragadta az íját, ami a koncentráció után lángra kapott, Sakura pedig előhalászta az öngyújtóját, amit meggyújtott. Mintha csak egy állathoz érintették volna ezeket a tárgyakat a belek, vagy indák úgy foszlottak le róluk, mintha csak állatot űztek volna tűzzel. Ők mind a ketten szabadok voltak.
Rey és Deadpool pedig fulladoztak tovább annak köszönhetően, hogy az egyik feladta, a másik pedig jelenleg nem tett semmit sem a szabadulás érdekében.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#130 2010-10-05 18:58:42

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Nehézkesen de előhalászom az öngyújtómat viszont mikor meggyújtom és lemásznak rólam a csá....Lemásznak rólam a csápok? He? Pillanatra megfagyok, hogy most mi van. Egy kis öngyújtó lángtól máris menekülnek? Jó ne most elmélkedjünk ezen, gyorsan körbenézek és látom, hogy Gunnar is sikeresen kiszabadult. Bár neki kicsit nagyobb tüze van. EZAZ!

- GUNNAR LŐJ RÁ A... NŐRE!

Ez van... Mit tudom én mi ez a Nő vagy mifene ami ránk uszította ezt a sok jót,meg azt mégse mondhatom szerencsétlennek, hogy az izére. Talán sérti a nőt is a tűz ha már a kreálmányait sérti. De a biztonság kedvéért óvva őrzöm a lángját az öngyújtómnak, nagyjából hisz még csak az egyik vacaktól szabadultunk meg. Még mindig itt van a maró sárga izé... Remélem nem gyúlékony... Viszont teljesen beborít. Egy részétől megpróbálok úgy megszabadulni, hogy a dzsekim ledobom a földre. Inkább megfázom vagy fagyjak meg minthogy szétmarjon valami sárga. Bár lehet mostanra már nem sok maradt meg a dzsekiből -feltéve ha azt is marta és nem csak a bőröm marja- és próbálom letörölni magamról, közben ha tudok kihátrálni ebből a sárga trutyifelhőből.

Utoljára szerkesztette Hjuchia Sakura (2010-10-05 18:59:26)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#131 2010-10-05 20:13:12

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Sikerül meglazítanom annyira a beleket, hogy képes legyek újra lélegezni, ez már valami, kezdetnek megteszi, így már el tudom fordítani a fejem, és így láthatom, ahogy Gunnar és Sakura tűz segítségével szabadulnak ki. Időközben a kezemet is sikerült kiszabadítanom valamennyire, így a korábban szorongatott fáklyát próbálom meg elérni, talán nem esett túl messze, amikor elkaptak a belek. Ha megvan, akkor a belek széleihez közelítem, nem oda, ahol rámszorulnak konkrétan, mert nincs kedvem összeégni, bár a hótól vizes ruhák szerencsére nehezen kapnának lángra. Ha sikerül ez az egész fáklyás szabadulás, akkor lefejtem magamról az összes béldarabkát, és amíg Gunnar és Sakura az ellenséggel vannak elfoglalva, addig én bajbajutott társamat mentem a haláltól, aki láthatóan teljesen elvesztette lelkierejét, és már nincs sok neki hátra. Rey kötelékeit kezdem felperzselni vigyázva, hogy ne égessem meg a férfit. Közben figyelek arra, hogy ha esetleg újabb belek akarnának elkapni, kitérjek előlük, és a fáklyával védekezzek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#132 2010-10-05 20:29:52

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Én itt nagyban szenvedek, el is érem a kardokat, vagyis a közelség meg a lehetőség megvan. Mikor látom rohangálni a többieket a plafonon, ezen kicsit elképedek, mert úgye mit keresnek ott. Persze amellett, hogy ők már szabadok, a belek meg…nem szeretik a tűzet. Talán a meleget sem… A fegyverrel ezuttal a beleket célzom a lábamon, hátha azokat viszi és, mikor már felmelegedett a pisztoly megpróbálom a kötéshez nyomogatni hátha visszább húzódik a hideg acél forró érintésétől vagy mi a paradoxontól. Ha ez van még megejetek egy kis vakaródzást a földön fekve, amit a lábammal kivitelezek, hogy én így szaabduljak meg a belektől, esetleg, ha megszabadul a kezem azal tépem le a maradékot, hogy végre bele SZÓLHASSAK az eseményekbe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#133 2010-10-06 17:31:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Sikerült tüzet gyújtanom, legalább átok nem marad a fejemen s családomat sem hozom szégyenbe, hogy nevem ellenére a tűz nem gyulladna meg kezeim között. Az indák pedig, mintha ott sem lettek volna, azonnal pattantam fel a földről és próbáltam az égető érzés mérgét leporolni magamról, noha ez nem sikerült. Az átokba! A furcsa nevű asszony felé kaptam a fejemet, amikor a nevemet szólta. Lőjem le azt a holtat? Hatással lesz egyáltalán rá a mágiám? Nem tudhattam, így emeltem a kardomat és kifeszítettem a nem létező húrt rajta. A lángok újra felcsaptak, hogy azok képezzék ezt, majd egy vessző is megjelent rajta, az egykori meseszép boszorkány fejét céloztam be, amint megvolt eme célpontom elengedtem újtára a vesszőt.

Tao végül sikeresen elérte a fáklyát és sikeresen kiszabadította végleg magát a kötelekből. Sakura pedig felkelt és nekilátott magáról letörölni azt a mérget, vagy savat, ami marta a bőrét. Szaga sem volt annak a sárgás valaminek és valóban a kabátot is kikezdte és átmarta, a bőrön jócskán lassabban haladt, mint a ruhákon, de égető, viszkető és fájó érzést hagyott maga után. Tao közben a fáklyával kiszabadította Rey-t is a kötelekből és Deadpool is szabadulni próbált. A terve bevált, az a melegség is kellően elégnek bizonyult és a csapat tagjai szabadok voltak. A zsoldosok egy része is kiszabadult és most szabadították a többieket is ki. Azonban Sarah számára eddigre későn érkezik a segítség, amúgy is sérült volt még, illetve a kötelek alól sem tudott időben szabadulni és megfulladt.
A halála pillanatában a mágiahasználó nő felkacagott, és Gunnar ekkor lőtt rá nyílvesszőt. Egy jégfal emelkedett a vessző útjába, ami a földre hullt anélkül, hogy elérte volna a nőt. A nő pedig rúnákat rajzolt a levegőben, mire a földből, plafonból és a falakból jégdárdák – olyan 1-2 méter közöttiek – jelentek meg legalább egy-egy tucat minden irányban és kezdtek záporozni a túlélőkre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#134 2010-10-06 18:33:30

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Sikerül kiszabadulnom, és Rey is megszabadul a fojtogató belektől, közben a zsoldosok, élükön a regenerálódóval is kiszabadulnak, egyedül a sérült nő marad a földön. Eddig sem tudott ellenállni a szorításnak, valószínűleg már régen megfulladt, vagy elvérzett.
Közben Gunnar megtámadja az élőholtak idézőjét, de az nem csak a hullákhoz, hanem a jéghezis ért, így érthető, miért volt éppen a tűz a gyengepontja a lényeinek. Ahogy meglátom, hogy jégdárdák kezdenek formálódni, felkapom a legközelebbi pajzsot, ami az élőholtak egyikénél volt, bár a súlya alapján inkább két kézzel kell majd tartanom, de a képességem segít, hogy a gravitáció okozta problémákat megoldjam. Ha sikerült kivédenem a jégdárdákat, akkor megrohamozom a jégfalat megkerülve a nőt, megpróbálom feldönteni, vagy hasonló.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#135 2010-10-07 18:04:00

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Feladtam a küzdelmet, és már kezdtem volna lehunyni a szememet, és hagyni tétlenül, hogy a halál magához ragadjon. De nem történt meg. Mr. Taonak köszönhetem az életemet. A belekre emlékeztető indákból kiszabadítva mélyen lélegzek, és hálásan nézek a megmentőmre. Nem jönnek szavak számra, mert még soha nem örültem ennyire a levegőnek, amit mohón szívok be. A savas folyadéktól próbálok megszabadulni, ami már a pólómat majd hogy nem teljesen lemarta rólam, nem beszélve a bőrömről, ami több helyen is szörnyű állapotba került. Fertőtleníteni kéne, és bekötözni, ellátni, de nem csak az enyémet, másokét is. Mert ahogy körbe nézek látom, hogy mindenki kezd megszabadulni a rabságból, köztük Gunnar, és ms. Sakura is, ahogy néhány zsoldos szintén. De korai az öröm számomra, és szerintem mindenki számára is, mert a halott varázslónő újabb támadásba lendül. Az asgardi lövedéke után jégdárdák jelennek meg minden honnan, amik egyszerre kezdenek el záporozni mindenki felé. Fájdalmaim vannak, még mindig a levegő után kapkodok. A sérüléseim mellett nem vagyok képes koncentrálni képességem használatára, ezért most mutációmtól távol kell boldogulnom. Elsőként azonnal az jut eszembe, hogy fedezékbe kell húzódnom. De hol? A minden irányból meginduló dárdák elől nem találok búvó helyet. Hacsak nem... A legyőzött holtak pajzsában nem lelem meg mentsváramat.

A sérüléseim, és kínjaim ellenére, amilyen gyorsan csak tudok, oda vetődnék egy pajzshoz, amit remélhetőleg a súlya ellenére képes vagyok még ilyen állapotban is megmozdítani, és mögé bújni, kissé bedöntve magam felé. Ezzel remélhetőleg védve vagyok az egyik oldalról, és fölülről. Majd jobb híján a szabadon, védelem nélkül hagyott oldalon pedig kezemet emelem fejem mellé, hogy védve (???) legyek. Mind ez idő alatt persze úgy próbálok vetődni, hogy kiessek a talaj dárdáinak hatóköréből. Túl kevés az időm, és muszáj cselekednem. Egyedül ezt a tervet látom most kiútként, ami nem tökéletes, de talán nem egyenlő a halállal. Közben nem csak a testi fájdalom kínoz, de az is, hogy ebben a helyzetben kizárólag az én életemre koncentrálok, és meg sem próbálok megvédeni másokat. Alkalmatlanná válok, és használhatatlanná. Kezdek undorodni magamtól...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#136 2010-10-07 18:33:19

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Végülis, majdnem mindenki kiszabadítja magát, csupán egy csajszi meghal, de eleve nem úgy tűnt, mintha velünk lett volna, de erre most amúgy sincs idő. A többiekkel ellentétben én tudom, hogy kell az ilyen eseteket intézkedni. Ha elkerülted a halálos csapdát szólj be valamit.
-Mondtam én, hogy tetcchalott, le vágom a fejit! – Mutatok a fegyveremmel a csajszi irányába. ~Mellesleg aki azt kitalálta ritka egy perverz alak lehetett.~ Ki is nézek a történet alkotójára annak colos monitorjáról.
~ Végülis, milyen már, hogy mindene rohad, de a cicik az égnek mutatnak… Nem panaszkodom, de azért nem nyaldosnám a szemgödrét a gyönyörtől, mikor ránézek.~ Közben megvarázsolják itt a dárdákat és azok meg támadnak, mindenki a pajzsért ugrik. Én is az egyikért nyúluk, a mozdulat közben elteszem a fegyvereim, majd két kézzel ragadom meg a pajzs szélét és guggolásból veszek lendületet felállás közben. Teszek is egy kört és elengedve a csontiktól elszedett védő eszközt, megindítom a jégfal felé, hogy az elengedés után szinte egyből indulhassak is utána, hamrost kivont kardokkal és egy felkiálltással.
-Had lékeljem az szilikon cickókat!!! – Készen állok a meglepikre jöhetnek…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#137 2010-10-07 21:17:24

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Gunnar lő ám megakad. Jégfalat emelt maga elé melyben megakadt a nyílvessző. Persze nem áll meg itt. Újabb támadást indít meg felénk jégdárdák formájában. Többek pajzs mögé bújtak, hát... ez nálam kilőve, az az utolsó dolog mait meg tudnék mozdítani. Egy esélyem van a jégdárdákkal szemben, hogy megpróbálok elmozogni előlük. Ellépni, elhajolni, leguggolni előle, rátámaszkodva és lábam felhúzva majd elrugaszkodni a dárdáról ha úgy jön ki a lépés. Egyensúlyomra vigyázva, mert ha elvesztem nekem annyi.

Talán jól jön most az az idő melyet a kerítésmászással és akadályversenyhez hasonló kutyák elől futással töltöttem egy-egy lebukás alkalmával.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#138 2010-10-08 09:11:47

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Hangosan kezdtem szitkozódni, mikor a tűznyíl egyszerűen kialudt a támadásom után. De legalább kiderült, hogy a boszorkány mágiája miért nem is nem szerette a tűz szerinti támadást, hiszen úgy tűnt, hogy jégmágus. Már csak ez kellett nekem, ez Einar terepe, hisz a Fonn család kenyere volt a jégmágia, nem a mienk. Az átokba! Ha még tudtam is volna varázsolni tán hasznomat vehettük volna, de így? Csak az íjam volt képes arra, hogy tüzet okozzon, semmi más. Így jobb híján nem maradt más lehetőségem, mintsem kitérni és elugrálni a kijövő jégdárdák elől s karddal csapdosni őket, hogy lehetőleg minél kevesebb találjon el, s így próbáljak a boszorkány közelébe kerülni, hogy támadhassak rá.

A reag írója visszanéz Deadpoolra, nem ő találta ki, csak talált két közel azonos képet! Mindenki próbálta a jégdárdákat kikerülni, ami igazából nehézkes feladatnak tűnt volna, annak ellenére, hogy mozogtak nem volt mozgási energiájuk, így Tao nem tudott vele mit kezdeni. Három zsoldost sikerült felnyársalnia ennek, a süket nőnek sikerült kitérnie, akárcsak a társaságnak és, akik az elpusztításukkal próbálkoztak darabokra tudták törni a dárdákat, de minden kihulló jégkristályból újabbak nőttek. Így nagyon hamar teljesen tele volt a hely és kérdéses volt, hogy ki meddig tud életben maradni.
- Füeket befogni – mondta tisztán és érthetően a süket, noha igen furcsa kiejtéssel.
Azzal, mintha nem tudná, hogy miként kell a szavakat kiejteni. A nő azonban nem vár sokáig arra, hogy megtegyék, amit kért. Aki befogta a fülét jobban járt, mint aki nem, az már nem. A nő elsikoltotta magát. Éles, magas és fájdalmas sikoly volt ez, mintha valamiféle hangrobbanás lett volna. Már megvolt az oka, hogy miért süket. Aki befogta a fülét még annak is fájdalmas a hang fizikailag, aki nem, annak még inkább, sőt a fülükből vér kezd folyni, ahogyan a dobhártya megrepedt.
Azonban minden létező jégdárda milliónyi kis darabra robbant és ezekből már nem nőtt ki újabb dárda. A halott nő pedig emelte a kezét, hogy újabb rúnákat rajzoljon a levegőbe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#139 2010-10-09 15:59:42

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A pajzs egyelőre megvédett, de a jégdárdák csak szaporodtak, és így nem tudtam a nő közelébe férkőzni. Ekkor a süket nő megszólalt, és rögtön parancsot adott. Egy pillanatig tétováztam csak, aztán úgy döntöttem, hallgatok rá, nyilván nem ad rossz tanácsot a társainak, és ezt nekik adta, nem nekem elsődlegesen. Szóval a hátamra támasztom a pajzsot, legörnyedek, és befogom a füleimet. Ami ezután következik, nem csak meglepő, de igencsak kellemetlen is. Kezeim rászorulnak a fülemre, hogy a velőtrázó sikolyba ne süketüljek bele, de még így is határeset a dolog. Mikor abbamarad, és felnézek a pajzs alól, a jégdárdák semmivé váltak, jobban mondva apró szilánkokká. Most van itt a lehetőség, hogy megállítsuk a holtat, mielőtt újabb mágiát aktivál. Elkezdek rohanni a nő felé, és a nehézkes pajzsot lendületből vágom hozzá két kézzel megpörgetve mint egy frizbit. Túl nagy kárt nem fog benne tenni, de talán megzavarja a rúnák firkálásában. Továbbrohanva megpróbálok odaérni hozzá, és egy amolyan régimódi repülőrúgással mellkason, esetleg nyakon találni a rothadó hölgyeményt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#140 2010-10-11 09:31:12

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

//Bocsánat, nem láttam hogy körváltás volt! //


A jégdárdák elől meghúzódtam, és rejtekemnél csak egy női hangra kapom fel a fejem. Szavai érdekesen hangzanak, és igen. Az árván maradt ikerlány az. Jól sejtettem, hogy tud beszélni. Azt mondja fogjuk be a fülünket, és bár sejtésem sincs mért, de próbálok eleget tenni a kérésének úgy, hogy közben ügyelek arra is, hogy a pajzsot valamelyest meg tudjam tartani, nehogy rám dőljön az. Nem sikerül maradéktalanul, de úgy ahogy... Majd pedig megtudom mi az oka a kérésnek. Elképesztő erejű sikoltás robbantja szilánkokra a dárdákat, és hiába fogtam be a fülemet, még így is fájdalmas hallanom, és tapasztalnom a lány képességét. Slade nem egyszerű zsoldosokat gyűjtött maga köré, ez már biztos. A fájdalomból adódó kiáltásom, eltörpül a nagy hang miatt, így bizonyára senki nem figyelhet fel rá. De nekem viszont tudomásul kell vennem, hogy meg volt a hatása mind ennek. A fülemből vér kezd el folyni. Átszakadt volna a dobhártyám? Nem, nem hiszem, talán csak megsérült. Legalábbis remélem. A halott nő megtorpant, és látszik rajta, hogy ő is megsínylette az imént történteket, de mr. Tao azonnal támadásba lendül. Lelököm magamról a pajzsot, majd pedig követem a példáját. Már ha képes vagyok rá. A belek szorítása után, már kielégítettem a levegő utáni szomjamat, bár a savas maró anyag által okozott sebek nem most fognak begyógyulni. Viszont nem hagyhatom, hogy mr. Tao egyedül vívjon meg az ellenséggel. Magam is neki rontok, még pedig úgy, hogy fém botomat elő veszem, és a polgármester után, megpróbálok a tőlem telhető legnagyobb csapást a nőre mérni, leginkább a torkát célozva.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#141 2010-10-11 21:29:22

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Sikerült el-elmozogni a jégdárdák elől. A ritmusos elugrálásból pár fura szó zökkent ki egy percre. Odanézek akitől valószínűleg érkeztek a szavak és az sikított. A füleim azonnal letakartam majd érkeztem a földre térdelve. Rettentően kellemetlen volt a hangmagassága amin sikoltott. Éreztem ahogy kezd bedugulni a fülem valamitől de nem most fogom levenni a kezeim a fülemről, hogy megnézzem vajon mi van benne.

Amint abbahagyja a nő a sikoltást veszem le a fülemről a kezeimet csak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#142 2010-10-11 21:59:29

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Futok, szalad. Ezen a placcon nekem bezony párom nem akad. Höh, mindenki a füléhez kapdos. A sok retard. Én meg haladok és mint már mondtam a módja: szaladok. De ekkor jön a várva várt meglepi és a maszkom árnyalatát bordóra festi, egy helyütt a vér ami útközbe kigyütt. Viszket meg éget és azon gondolkozom a fejem, hol kapott léket. Persze nem olyan nagy talány, de a rímhez kellet még egy csavar... hamar.
- Aúcs-aúú-a-ú- cs! -Hohohó. Nem zavar kicsit se, hogy kiszakad a dobhártyám, csak bukdácsolok kicsit vagy haladok szökellve, kicsit. Mert fel-fel kapkodom a lábam, mintha a talaj égne és nem a fülem belülről kifele. Na de, ha elszenvedek pár undort kifejező fintor társaságában a csajszi közelébe és már használható vagyok... pár csillagot belevágok. Miután kettő kerül ki a neki szánt helyéről a rúnákat próbálom kiverni a csajszi kezéből. Már azéból aki az ellenfél, az a szilikon szörnyeteg. Oszt ha rajtam múlik a következő körben meggebed.

// Kicsit rapidban készült, de remélem megfelel.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#143 2010-10-12 09:15:21

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Az eddig szótlan asszony szólt, mikor már szinte minden veszve volt és képtelen voltam a boszorkány közelébe eljutni. Megtorpantam a parancsa miatt s kezeimet a fülemre tettem, noha még mindig el-elugráltam a felém tartó dárdák miatt. A következő pillanatban sikolyt hallottam még a betapasztott füleim mellet is. Oly velőtrázót, mi még halálsikolyokat is felülmúl. Milyet még soha sem hallottam korábban. De úgy tűnt, hogy hasznát, hisz a dárdák nagyon apró darabokra estek szét és a boszorkány sem támadott tovább. Így most volt itt az alkalom, hogy támadjunk. Tao és az ismeretlen férfi még máris támadtak, így már jómagam oda sem fértem volna, noha attól nem tartottam, hogy nem tudnék átlőni közöttük. De egy másik eshetőség jutott eszembe. Rúnákat vésett kezem a levegőbe, hogy a támadókat az asszony minden irányból lássa, s ne tudjon különbséget tenni, hogy merről is érkezik a tényleges táamdsás.

Akik le akarták magukról lökni a pajzsot minden nehézség nélkül nos azoknak szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy már felvenni sem volt könnyű, de ellökni sem, ugyanis jócskán hatvan-hetven kilósak voltak azok a pajzsok. A képességeket használva persze könnyebb, de még úgysem voltak éppen könnyűnek mondhatóak. De Tao a képességével persze meg tudja oldani, noha kissé nehézkesesen így is.
Tao, Rey és Deadpool és a zsoldosok – mind a három megmaradt – támadtak, hátuk mögött Sakura láthatta, hogy az Asgardi férfi jeleket rajzolt a levegőbe, mik felizzottak, majd a teljes csoport láthatta, hogy saját magukból újabb és újabb alakok tűntek fel, amik minden irányból támadták a nőt. Mind hiteles és senki sem tudta volna megmondani, hogy melyik is a valóság. Mindegyik hasonlóképpen támadta a nőt, mint az eredetik. A zsoldosok nagyobb lőfegyverrel, shot-gun és félautomata fegyverekkel lőttek rá, míg DP surikeneket dobott belé. Most minden eltalálta, úgy tűnt, hogy amivel védekezett a támadások ellen. A nehéz pajzsot is sikerült nekidobni, ami miatt hátratántorodott a nő, és a pajzs széle meg is vágta a mellkasát, minek köszönhetően gennyes és orrfacsaróan büdös valami omlott a földre.
Rey és DP pedig ekkora érnek közelharcba a sebzett és meglepett nőhöz, aki még mindig a fejét kapkodja, hogy mindenki ellen védekezni tudjon.

//Tobi: Rúnák nincsenek a kezükben, csak a jeleket rajzolgatják a varázsláshoz a levegőbe//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#144 2010-10-12 20:13:58

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Szerencsénkre az asgardi mágia nem csak ellenünk dolgozik, enélkül itt nem sokat érnénk, a puszta erő is becsülendő ezeken a földeken, de mégiscsak jobb, ha az emberrel van egy Gunnar nevű fickó, aki megsokszoroz téged és társaidat. Lövéseket kap a nő, eltalálja őt a pajzs is, megsérül, bár nem mondanám, hogy vérzik, mégis, egyértelmű, hogy még halála után is meg lehet ölni - újra.
A nő kezd alaposan összezavarodni, már nem tudja, honnan várja a támadásokat, nem is csodálom. Odaérve hozzá megpróbálom megérinteni a nyakánál, vállánál, vagy fejénél, mivel többet lát belőlem, valószínűleg nem fog tudni védekezni mindegyik elől, és nem tudja, melyik vagyok én. Ha sikerült, akkor megpróbálom megfagyasztani ezt a részét, persze nem úgy pikk-pakk, mintha valami jégmutáns lennék, vagy asgardi varázsló. Először is lebénítom, aztán remélhetőleg tudom folytatni a folyamatot, és pár másodperc után szép lassan kihül, majd megfagy. Utána már egy gyengébb lökés is elég, hogy "összetörjön a nő szíve".

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#145 2010-10-13 10:05:35

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

A halott varázsló ellen talán van esélyünk most már. Mindenki támad valamilyen formában, és én pedig döbbenten figyelek fel arra, mikor látom, hogy nem vagyok egyedül... már mint... nem én vagyok az egyetlen, aki így néz ki... többen vannak. Ez csak valamiféle varázslat lehet, én erre gondolok, és úgy gondolom Gunnar állhat mögötte. A kezdeti döbbenetemet hamar el kell zavarnom, mert a harc közepén nem tehet jót. De végül a támadásom után távolodva rogyok össze. Nem bírom már. Fáradt vagyok, és kimerült. Sérülések tucatjai díszítik a testem, úgy érzem mintha az izmai rángatóznának a bőröm alatt a megterhelések miatt. A lábam is remeg. Bármennyire is küzdenék tovább, már felállni is alig van erőm. Csak nézem, ahogy a többiek diadalt kezdenek aratni, és én csak szorítani tudok nekik. Csak bízni abban, hogy elérik a sikert, amit akarnak. Próbálok távolabb húzódni, hogy ne legyek legalább útban, mert nem akadályoznék senkit semmiben, ha már egyszer nincs bennem annyi kitartás, és erő, hogy végig vigyem amit elkezdtem. Kezdem feladni, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz ez az út. Még közel sem vagyunk Apokalipszishez, de már most feladnám legszívesebben. Nem tudom merre van a kiút, vagy merre van Apokalipszis, nem tudom mikor érek haza, túlélem-e egyáltalán, de egy valamit igen. Megtanultam valamit... nem vagyok nagy dolgokra hivatott. Nincs bennem semmi, ami a hős jellemet tanúsítani, ami példaképpé emelne, vagy az elhivatottság cseppnyi szikrája sem. Hisz csak magamra kell nézni. Kivontam magamat a harcból. Nem védtem meg mások épségét a dárdák megjelenésekor, és nem voltam képes megállítani két társunk halálát sem. Arra sem leszek képes, hogy legalább AIMvillet megvédjem a piti bűnözőktől. A célok, amiket kitűztem magam elé, egyre csak távolodnak. ... és csak sajnáltatni tudom magamat.

De nem! Nem akarok a süllyesztőbe kerülni. Nem akarom feladni, nem akarom, hogy bárki is azt higgye ha rám néz, hogy nem vagyok jó semmire. El akarom érni azt amit kitűztem, és fel akarok nőni a feladathoz. De hogy? Alig van már erőm... De ez gátolna? Ez lenen ami vissza tart? Majdnem meghaltam, mert feladtam a küzdeni akarást, és csak mr. Taonak köszönhetem, hogy most még még is élek. Be kell bizonyítani, hogy nem azért kaptam tőle egy esélyt, mert tehetségtelen vagyok. Lábra küzdöm magam, és fém botomat a képességem uralma alá vonom. Talán ez nem kerül akkora megerőltetésbe, hisz a hatalmas pajzsokhoz képest sokkalta könnyebb, mondhatni súlya sincs. A varázslónő felé lököm a botot, amivel a bordái közé akarok célozni. Remélhetőleg sikerül akkora lökő/ taszító erőt kifejtenem, hogy a bot bele fúródik a halott csontjai közé.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#146 2010-10-13 14:48:35

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Kabátom a földre dobom, marja az a vacak trutyi szét, közben hátrébb is sikerült kerülnöm így az egész csatateret látom. Próbálom leszedni magamról közben a még engem mardosó trutyit, kezdem unni, fáj is és még fárasztó is a védekezés ellene. Figyelek közben fél szemmel a többiekre, nem szeretnék egy vigyáz! felkiáltásra felnézni majd szemezni valamivel ami átdöf... vagy hasonló.

Miközben én lelkesen szenvedem a sárga szörnyemmel Gunnar már megint valamit firkálgat a levegőbe. Utána meg nem hiszek a szememnek. Megdörzsölném, hogy jól látom-e amit látok de nem hiszem, hogy látnék utána egyáltalán. Belekenni minden féle vackot melyet mágia hozott létre és mar? X . Soha. De mindenki támadja a nőt valamilyen formában legyenek akárhányan...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#147 2010-10-13 18:29:34

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Cefetül nekiiramodunk a csontos csajnak és lehet csak én látom, így ettől az irdatlan sikolytól, de mintha sokan lennénk... piros-feketében, kardokkal... bambán nézve egymásra. Miközben a nő felé szökellek a nagy örömömben, hogy koptathatom a kardom, annak legszebb formájában. Szóval hipp-hopp ott vagyok és vigyorogva rántok két kardot is egyszerre a célpontra, hogy egy szaltó közben forogva kaszaboljam egyenlő darabokra, hogy aztán nagy menőn érkezzek egy guggolásba, szét tárt karokkal, benne persze a keresztet formázó kardok. Csak mert menő, talán még a fény is megcsillanhatna rajta. Nagy feszítve emelkedek fel és teszem el a kardom. Lassú, kimért mozdulatokkal, miközben feszülnek azok az izmok. Hasonlóan lassan fordulok meg és komoly arcomra lassan kezd el mosoly kanyarodni.
- Na... felvettétek? Most mondjátok, hogy nem volt atom... - Komolyan kérdem, ne nézzetek már hülyének. Ilyen produkciónak a youtuben van a helye...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#148 2010-10-14 00:20:55

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Gunnar tovább rajzolta a jeleket a levegőbe, így megmaradtak a kivetülések továbbra is. Sakura egyelőre nem csinált semmit, csak maradt hátul, a méreg már nem marta tovább senkinek a bőrét és húsát, csak annyira tette, amennyire eddig sebződött mindenki, most már csak az égető fájdalom maradt utána.
Tao érte el először a nőt és a célja az volt, hogy lefagyassza az érintésével. Próbált már valaki jégmágust lefagyasztani? Úgy tűnt, hogy erre Tao sem gondolt, mert amikor megérintette a nőt a nem várt hatás következett. nem kezdett el megfagyni az élőholt, helyette ezt az érzést Tao kezdte érezni, ahogyan a karja szépen lassan kékké kezdett válni és egyre feljebb és feljebb kúszott ez a hatás az érintés nyomán.
Azonban Rey mentette meg, aki megérkezett és a fémrudat egyenesen beledöfte a nőbe, sikerült két Tao illúzió között megtennie, és ekkor még gerincet is ért a támadás, a nő megroggyant ennek köszönhetően és a polgármester karja is leesett az ellenfeléről, így tovább sem fagyott.
És ekkor még Deadpool is megérkezett, a nő egyszerűen nem tudta felfogni, hogy merről jöhetnek a támadások és nem tudott annyi helyre koncentrálni, így a férfi egyszerűen elmetszette a gerincét és az élőholt varázslónő újra holtan terült el a társaság lábainál.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#149 2010-10-14 08:40:09

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

A fém botom befurakodott a bordái közé, és fájdalmasan néztem végig. Biztos, hogy nem lehet kellemes egy ilyen, még neki sem, és végül pedig Deadpool teszi rá az i-re a pontot. Az ellenfél holtan rogy össze. Botomat elteszem, és fáradt, meggyötört, fájó tekintettel nézem a földön fekvőt. Legyőztük. Kicsit kapkodom a levegőt, és végig nézek a társaimon, megnézve ki van még velünk, és ki nincs. Most időm engedi, és arcomról letörlöm a vért, ami végig folyt rajta mikor a nő sikoltását hallottam. De nem sokáig bajlódok vele, mert azonnal az egyik lányhoz sietek, akit lehet elvesztettünk. Kit ms. Sakura már gyógyítani is próbált. Meghalt. Nem akarok hinni a szememnek, és ez csak az én hibám. Megint, és mindig.

-Sajnálom...

Mondom magam elő suttogva, és csak remélem, hogy jobb helyre került, ahogy még mind azok, kik elvesztették életüket ezen a szörnyű helyen. Mr. Taohoz sietek, kinek keze nem néz ki túl jól.

-Minden rendben, van uram? - kérdem, majd folytatom. -Nem tudom hogyan köszönjem meg, hogy megmentett.

Mondom neki hálás tekintettel, és valóban nem tudom. Kaptam tőle egy második esélyt, mert az elsőt már eldobtam magamtól. Nem volt bennem elég küzdeni akarás, és a halál markában feladtam. De tudom, hogy nem szabad feladni. A polgármester rá a bizonyítékom, hogy mikor már csak egy hajszál választ el ettől a világtól, még akkor sem szabad feladni, mert mindig van esély arra, hogy megmeneküljünk. A sérüléseim még mindig égetnek, és nem csak ez az egyetlen problémám. Fáradt vagyok, és kimerült. De nem állhatunk meg. Ám mielőtt indulnánk, végig nézek azokon, kik már nincsenek velünk, hátha... bízom abban, hogy valakin még tudunk segíteni. Hogy valakit még életben tudunk tartani. Keresek egy fáklyát, amit meggyújtok, majd azzal reménykedem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#150 2010-10-14 20:42:51

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Oké, hát én sem lehetek mindig a toppon, és ha mágiáról van szó, akkor meg pláne hülye vagyok az egészhez, de azért erre rájöhettem volna. A képességem visszafelé sül el, az én kezem kezd el megfagyni, most már tudom, milyen érzés lehetett Vérontónak, meg a többi szerencsétlennek, aki ellen ezt a különösen kegyetlen, és fájdalmas technikát alkalmaztam. Szerencsére Rey és a regenerálódó bérgyilkos hmar végeznek a nővel, így megúszom a kezem lefagyásával, de azért ezt sem kéne hosszútávon tartósítani. Felkapom a fáklyámat, és a kezemhez közelítve próbálom kiolvasztani, felmelegíteni, hogy minél hamarabb visszatérjen benne a vérkeringés. Piszkosul fog fájni, minél gyorsabban, minél nagyobb hővel csinálom, de a fájdalom elmúlik, ha viszont a karom múlik el, annak nem örülök.
-Megmaradok... Azt hiszem - válaszolom kicsit lihegve, és a fogaimat összeszorítva, ahogy mintha millió apró tű szurkálná a karomat. - Nincs szükség hálálkodásra, kvittek vagyunk. Mondanám, hogy kezet rá, de nincs itt az ideje a szóvicceknek.
-Gunnar! - kiáltok az asgardira, nem baj, hogy nincs messze, attól még kiabálok. - Mi ez a hely? - Most kevésbé érdekel, mint eddig, de el kell vonnom a figyelmem a fájdalomról.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:17

#151 2010-10-14 23:52:09

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Figyelem a többiek harcát melyet szépen meg is nyernek. Az anyag ami rám is került már nem mar tovább de még igen kellemetlen sebek vannak rajtam. Ahogy látom Mr. Tao karja megkékült kicsit. Az a pizsamás vadbarom meg már megint produkálja magát... Na mindegy talán még szép lehet a maszk alatt.

Végignézem, hogy mit okozott az a sárga trutyi és elkezdek arra koncentrálni, hogy meggyógyítsam magamat. Alig, hogy itt vagyunk már lehúzhatok a listámról egy 7 éves dzsekit. Pedig úgy hozzám nőtt már. Basszus! Kis pánik arcomon és odalépek a dzsekimhez beletúrok a zsebébe majd kiveszem belőle a doboz cigim. Épségben van ez az. Hú. elengedek egy megkönnyebbült sóhajt majd kiveszek egy szálat, a dobozt pedig farzsebembe teszem el majd rágyújtok. Figyelem a többieket, én jól kivontam magam az egész harcból, de hát ez van, hiszen nem tudtam volna segíteni nekik és ők is tökéletesen megoldották. Ki tudja, talán ha nem fáradok el túlzottan tudok nekik is segíteni a sérüléseik terén. Legalább ebben.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#152 2010-10-15 10:32:14

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A támadások miatt magam is alig láttam valamit, mindenki támadott, igyekeztem a legjobban látható illúziókat figyelni, hogy tudjam mi történik. Hiszen attól, hogy mindenki más harcolt s én csak mágiát használtam nem szabadott lankadnia a figyelmemnek. Ezt már nagyon régen megtanultam. Így ezt is szemmel kellett tartanom. Mígnem a fedett arcú alak odaért s a boszorkány végre holtan terült el. Tao-ra pillantottam, amikor kérdezett valamit. Valami gond volt, legalább is úgy hiszem, hiszen nem értettem teljesen szavait. Az átokba, ugye nem? óvatosan mentem én magam is előre, hogy odabent a csarnokban jobban körülnézhessek, de nem volt ismerős számomra. Elég nagy hely volt Niflheim, hogy minden zegét-zugát ismerhessem. Megráztam fejemet, majd így szóltam.
< - Nem tudom, hogy merre járhatunk – mondtam. – Hiszen ez a világ is oly nagy, magam pedig nem törődtem a felderítésével korábban. >

Az első, amit mindenki megért és tapasztal, hogy a nő halálával Gunnar szavait ismét nem lehet érteni, nem hallatszik az anyanyelveken, hanem csak Asgardiul. A fáklyák nem aludtak ki, így nem kellett újra gyújtani őket és most már nyugodtan be lehetett nézni a belső helyre is, ahonnan a holt jött. Ezenfelül ott ég a hatalmas máglya is, ami kellően sok meleget ad. Tao kezébe egy kis dörzsölgetés után már kezd visszatérni az élet is. Ami a távolban látszik egy igen magas csarnok, mindenfelé sötétség csak a másik oldalán egy helység, amiben fény pislákol és ez a tábortűz mellett is látszik. Három zsoldos maradt életben a többiek közül és az ikrek másik fele. Az nagyban kézjelekkel magyaráz az egyik uzival rendelkező mutánsnak, aki felétek fordult.
- Azt mondja, hogy abba a pontba kell menni, amit látunk égni – mutatott a megfelelő helyre. – Hogy ott van, amit keresünk, hogy érzi.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#153 2010-10-16 12:29:21

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A kezem lassan újra ép lesz, bár még mindig zsibog, de már tudom mozgatni, és azt hiszem, csak percek kérdése, hogy ez az enyhébb, zsibbadt fájdalom is elmúljon. A néma nő közben kommunikálni próbál az egyik katonával, tiszta szerencse, hogy a kézjeleket értő és szájról olvasó zsoldos pont túlélte a boszorka támadását. Mikor a lángoló helyről beszélnek, meg hogy ott van, amit keresnek, és ráadásul Gunnar is megint érthetetlenül kezd el vartyogni, betelik a pohár.
-ELÉG! - Dühösen állok a zsoldos és a lángoló célja közé. - Most elmondja, hogy mi folyik itt, miért vannak itt, hogyan jutottak ide! Ez nem javaslat, nem is kérés, csak megmondja, és kész!
Nem vagyok persze hülye, tudom, hogy hárman vannak, meg a regenerálódó, és a "néma", úgyhogy nyitva tartom a szemem. Azt tudom, hogy mutánsok, a fegyvereik annyira nem ijesztenek meg, és ők nem is varázsolnak, ráadásul azt hiszem, Rey és Gunnar is mellettem áll, ha harcra kerülne sor. De jobb lene lerendezni ezt békésen, amihez nagyon ajánlom a fószernek, hogy válaszoljon.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#154 2010-10-17 10:11:27

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Mr. Tao válasza nem a legbiztatóbb, de azt hiszem egyenlőre elég lesz. Ami viszont még ennél nagyobb keserűséggel jár számomra az az, hogy mind össze 3 zsoldos az egykén maradt iker, mr. Tao, ms. Skaura, és Deadpoolon kívül Gunnar maradt életben és már segíteni sem lehet az elesetteken. Nem akarnám hátra hagyni őket, de már nem lennénk képesek magunkkal vinni őket. Szörnyű érzés ez nekem, még ha nem is ismerem őket. Ha a szívemre hallgatnék, mindegyiküket minimum eltemetném, de az eszem mást mond. Viszont egy valamit kétségtelenül kivívtak maguknak. Egy néma, rövid megemlékezést. Nem teszem szóvá, mert ez mindenkinek a szív ügye, hogy megteszi-e ezt a gesztust vagy sem, de én úgy gondolom, legalább ennyit megtehetünk. Némán állok meg, és szegem le a tekintetemet a földre. E közben kizárom a külvilágot, és csak az elhunytaknak szentelem ezt a rövid időt. Majd mind ebből a helyzetből az egyik zsoldos szavai zökkentenek ki. Jól sejtettem, ők többet tudnak, mint mi. Talán már elérkezett az idő, mikor ideje lenne kikérdezni őket. Valakitől kapják az utasításokat. De kitől? Talán Sladetől? Mr. Tao eléggé ingerülten ront rá az alakra, amit szerintem nem így kéne megtenni, de nem szeretnék elé állni most ezzel. El hiszem, hogy elege van a helyzetből, hisz még nem is önszántából érkezett, ezért valamennyire megértem, de akkor is higgadtan szerintem több mindent lehetne elérni. Kezemben a fáklyával megindulok a zsoldosokhoz, és mr. Tao után én magam is megszólalok. Nyugodt hangon, már amennyire nyugodt tudok maradni ebben a helyzetben. De kétségtelen, hogy sokkal higgadtabban teszem fel a kérdésem, mint mr. Tao.

-Kérem, mondjanak valamit, mert velünk nem közölték az útvonalat. Kivel beszél, talán nem Sladeel?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#155 2010-10-18 15:26:40

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A lány elkezd jelbeszéddel kommunikálni egyik testőrrel ki fordítva nekünk mutatja, hogy közel a célunk. Mr. Tao enyhén kiborul, Rey lazábban de követi. Én lassan odasétálok hozzájuk. A lány és a katona közé de kicsit mögéjük. kicsit rájuk dőlve átkarolom nyakuknál barátian. Kicsit megpaskolom a mellkasuk vagy a válluk, attól függ mit érek el így majd nyugodt hangon megszólalok.

- Fiuk, csak nyugi. Nem kell semmit sem túldramatizálni. Szépen megbeszéljük a dolgot aztán lesz ami lesz. - Tekintetem Mr. Tao és Rey-ről átvezetem a süket kiscsajra majd a katonára - ugye?

Majd alig mást téve is várok a fejleményekre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#156 2010-10-18 21:15:55

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Gunnar sóhajtva dőlt neki a falnak és onnan figyelte a halandókat, most már megint nem tudott sok minden tenni, révén, hogy nem értik egymást a földiekkel.
A nő figyelt arra, hogy mit is mondott neki Tao és Rey. Mivel süket volt csak a gesztikulálásokat értette, hogy mennyire dühösek a többiek. Ekkor ért oda Sakura és ölelte át a párost. Rendesen szabad bőrfelületen is sikerült őket. A férfi pár másodperc múlva kibújt a nő karjából.
- Senki sem akarta őket bántani – mondta a zsoldos.
A nő pedig nekiállt kézjelekkel magyarázni valamit, amire a férfi sóhajtva igaz, de mondani kezdte, hogy mit is „mond” a nő.
- Azt mondja, hogy úgy tudja, hogy a hit hatalmával tették. Nem lett ő sem beavatva, azt tudja, hogy közös imádság kell, mert az igaz imádatból áradó erőre találtak ősi módszert, amit összpontosítva eljuthattak ide. De ehhez sok hívő kellett egyszerre közös imádkozás során – mondta a férfi. – Ms. Sakura és Mr. Johnson azért vannak itt, mert Apokalipszis leszármazottai, és hogy lássák, hogy ősük milyen hatalommal bír. Mi hiszünk benne, és nem kevés pénzt adtak, hogy elkísérjük a hölgyeket és biztosítsuk őket, amíg el nem végzik a feladatukat. Az ő céljuk pedig feltámasztani Apokalipszist. Útvonal... mi itt jelentünk meg, és váruk magukat. a hölgy pedig azt mondja, hogy érzi, hogy hova kell mennie és nem beszél senkivel sem. És kérdezi, hogy indulhatnunk-e a helységhez, hogy végre megtehesse, amiért érkezett.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#157 2010-10-19 14:18:35

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Sakura csitítgatása nem a legjobbkor jön, úgy is fogalmazhatnék, hogy csak még jobban felidegesít, leveszem magamról a kezét, és elkerekedett szemmel hallgatom a férfit, aki fordítja a süket nő hadonászását.
-Apokalipszis leszármazottai? Rey, te erről tudtál? Mi a jó franc folyik itt? Nem, Sakura, nem beszéljük meg szépen a dolgoakt, és nem lesz, ami lesz. Felfogtad, hogy mire készültök? Feltámasztani Apokalipszist? Az a mutáns gyilkos, egy, egy... - Egyszerűen elakad a szavam, annyira dühös vagyok. - Nem, nem indulhatnk a helységhez, hogy megtegye, amiért érkezett. Ez az egész hablaty a hit erejéről, nem érdekel, egyszerűen nem érdekel, hogy miben hisztek, mert ez nem hit kérdése, ez a mutáns egyszer élt, és mindent, amit tett, a világ ellen tette, az emberi civilizáció ellen!
Egy pillanatra megpróbálok megnyugodni, nagyot sóhajtok, és a homlokomat dörzsölöm, aztán újra felnézek a katonára.
-Nem engedhetem. Rey, nagyon remélem, hogy tartod magad a korábbi álláspontodhoz, és Sakura... Az Isten szerelmére, nem gondolhatod komolyan?! Sajnálom, de... Nem, nem is sajnálom, nincs mit sajnálom, egyszerűen nem engedhetem, hogy megpróbálják feltámasztani Apokalipszist. Meg tudom oldani, hogy... Visszajussunk a Földre, ha ezt itt és most abbahagyják. Azt mondta, pénzt kapott, hogy segítsen ebben. Pénzt tőlem is kaphat, többet, mint Slade-től, ha csak ezen múlik. Hogy döntenek? - Nézek a zsoldosokra, azt hiszem, őket még mindig magázom, bár már annyira ideges vagyok, hogy össze-vissza keverem az egészet, de kit érdekel igazából?! Ez kész őrület!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#158 2010-10-21 20:01:28

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Egy lájtos kis mókán vagyunk túl és valaki aszondja, hogy a néma csaj szerint arra kell menni, vagy a süket szerint. Igazából az arra az valami fény a sötétben, de valahogy nem érzem alkalomhoz illőnek ezt a szép, költői...maszlagot. De lényeg a lényeg én meg is indulok. Előbb a mókás meló, majd szórakozásképp szétverek otthon egy flippert.Vagy nem, talán valami békésebb szórakozást is találhatnék. [color=crimson]~ Hobbi kertészkedés, állatkert látogatás vagy talán kurvázás?~ Ezek meg itt erkölcsi dilemma állítaná...nak? Na ne, rontják itt a morált. Most lőjem le?
- Sokat perkálnak, de azért én inkább csinálnám a dolgom. Majd utána megint lecsaphatod te kis Jackie Chan... de most hadd kapja fel a csaj, ha már ezért perkálnak nekem, aztán mindenki megy amerre akar... - Mutogatok, artikulálok a maszk alatt, majd pár biztató lépéssel megindulok, hátha követ a csaj legalább vagy valami...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#159 2010-10-21 20:43:19

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A katona férfi kibújik a karolásból. Hát ez van. Mr. Tao nem akar nyugodtan beszélgetni. Na tessék. Persze kicseverészik az egész szituációt és most persze csak idegesebb mindenki. Most már szabad kezemmel masszírozom kicsit az orrnyergemet. Remek megint fáj a fejem. Ez kellett még ide.

- MEGTENNÉTEK, HOGY NEM ÜVÖLTÖZTÖK ÖSSZE VISSZA? ROHADT IDEGESÍTŐEK KEZDTEK LENNI! Elegem van. Azt se tudom ki a franc ez a forma vagy hogy mi a szart hoz a fejünkre vagy mit tudom én miről halandzsázik mindenki itt. Az egyik világító szövegeket hadonászott a levegőbe meg minden szar, az elmúlt 10 percben meg legalább 2-szer akartak megölni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#160 2010-10-22 07:26:32

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

//Bocsánat az inaktívság miatt!//


Nem csak én és Mr. Tao aki válaszokat szeretne, de ms. Sakura is próbál egy harmadig módszerhez nyúlni, hogy megtudja ami érdekli. Gunnar csak távolabb ácsorogva figyel, bár mi mást tudna tenni. Mind össze egy gyors pillantással tekintek felé, majd utána vissza a kifaggatásra váró felekre. Nem tudunk meg sok mindent, sőt! Részemről nem is nagyon kapok használható információt. Slade nekünk is elmondta, hogy az imádkozásnak köszönhetően nyílik meg a kapu, ami ide juttat minket. De csak ennyi? Nincs semmi más? Valami, ami fontos momentum lenne az egészben? Úgy érzem mintha sok minden kimaradna az egészből, és hatalmas hézagokat ugornánk át. De kezdek már bele törődni az egészbe, és bele unni a válaszok keresésébe. Túl akarok lenni, és letudni az egészet. Megállítani Apokalipszist, és kész. Elhangzik mr. Tao számára egy új információ, mi szerint én és ms. Sakura a mutáns Isten leszármazottjai vagyunk. Fél szemmel nézek csak a polgármesterre, vajon miképpen reagálja a hallottakat. Sajnos nem túl jól veszi az akadályt, ms. Sakura is kiakad, és kikerekedik egy olyan légkör, amiben nem akarok részt venni. Mindenki egymás ellen van, veszekedni kezdenek. Nem kérek ebből. Inkább Gunnarhoz lépek, minden válasz nélkül, amit a polgármester hallani akarna. Nem fogok magyarázkodni már. Egyértelmű, hogy a legcsekélyebb mértékben sem akarom, hogy Apokalipszis kiszabaduljon. Ez nem is kérdés. Túl sok áldozatot követelt már ez az út, és még el sem értünk a célhoz. Ki tudja mi vár még ránk. Ameddig ők veszekednek, én csak arra tudok gondolni hirtelen, hogy halkabban. Nem ismerem ezt a világot, ki tudja mik bújnak még meg a sötétben, és a hangok talán ide vonzhatják őket. Kezd egyre rosszabb érzésem lenni, de mind ezek ellenére Gunnarra tekintek, és brit-angol nyelven szólok hozzá lassan, érthetően, hogy remélhetőleg megértse amit mondok neki.

-Jól van? Nem esett baja a harcban? Reynolds Jhonson vagyok. -Mutatkozom be neki a kezemet nyújtva.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#161 2010-10-22 11:19:54

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

mindenki más még mindig vitatkozott. Legalább is a hangok alapján így véltem, hogy ez történik. Az eddig ismeretlen férfi lépett oda hozzám s próbált lassan s érethetően szólni hozzám. Johnson, Jonson akart lenni, nem? Hisz oly név nálunk is van, de ilyet még nem hallottam. Igaz furcsa neveket használt eddig is minden halandó. Rey... megsérülni? Nem, csak némi mágia a bőrömön, de semmi komoly. Megráztam a fejemet jelezve, hogy nincs bajom.
- Jól van – feleltem.
Elfogadtam a kezét és az alkarján ragadtam meg a férfi karját s szorítottam meg.
- Üdv! – biccentettem újra, majd a többiek felé böktem. – Menni!

A zsoldos megrázta a fejét arra, amit Tao mondott.
- Bocsásson meg polgármester úr, de nem a pénzért tesszük, vagyis az a kisebbik része – mondta. – Mi hiszünk Apokalipszisben, ő a mutánsokért él és van, elhozza nekünk az új Kánaánt, ahol mi vagyunk a fő faj és nem kell az emberiségtől tartanunk. Ön egyenjogúságot ígért, de még mindig nem sikerült betartania. Majd az istenünk megteszi!
Mikor Deadpool elindult a megfelelő irányba a tűz felé a többi zsoldos is elindult vele és, aki eddig beszélt az terelgetni kezdte maga előtt a süket nőt is, aki pedig láthatóan megkönnyebbülten indult el végre át a csarnokon. Gunnar is elindult lassan, noha ő azért, mert már tényleg nem értette, hogy mi is folyik itt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#162 2010-10-22 12:05:51

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A zsoldos azt magarázza, hogy nincs egyenjogóság, helyette majd egy Isten elhozza azt. Magyaráznám neki, hogy már így is egyenjogúság van, de ez egy fanatikus, nem értené meg.
-"Ahol mi vagyunk a fő faj?" Ez lenne az egyenjogúság, amit Apokalipszis hoz? Nekem inkább tűnik elnyomásnak.
Nem várom persze, hogy erre hirtelen módon megvilágosodjanak, viszont muszáj tennem valamit, mert először a regenerálódó indul el, aztán a többi katona is. Én megpróbáltam, tényleg mindent megtettem, hogy békés úton győzzem meg őket. Sakura is kiborul, egyértelműen nem érzi át a helyzet súlyát, senkit sem érdekel, hogy őt meg akarták ölni kétszer is, merthogy mindenki mást is, sőt, egy ember már meg is halt, ő meg a zaj miatt siránkozik. A regenerálódó zsoldos után indulok, és hátulról megérintem, akár csak a vállát vagy a hátát, és elkezdem megbénítani. Várhatóan azonnal sóbálvánnyá válik, de itt nem hagyom abba, eddig szép szóval próbálkoztam, most már a tettek mezejére kell lépnem. Megpróbálom vele ugyan azt tenni, mint amit a boszorkával akartam, a különbség, hogy a zsoldos nem fagymágus, így valószínűleg különösebb gond nélkül tudom megfagyasztani. Ha sikerül, a többi zsoldoshoz indulok.
-Gunnar, Rey, Sakura! Segítsetek! - Remélem ezt az egyszerű szót még Gunnar is megérti, és talán mindenki számára egyértelmű, hogy miben is kérem a segítségüket. Apokalipszis nem támadhat fel.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#163 2010-10-24 10:54:29

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Gunnar jól van, ő ezt mondja, és nincs okom nem hinni neki. Asgardiként minden bizonnyal, eléggé szívós férfi, és az ilyen harcok lehet, csak egy mindennapi rutin edzés számára. Azt mondja induljunk, és ahogy eltekintek, néhányan már haladnak is, de mr. Tao nem. Felszólít, hogy állítsuk meg a zsoldosokat. Gunnarra tekintek, hogy ő vajon miképp cselekszik, de hamar rájövök, most nem mások tetteit kell követnem, hanem saját magam elhatározását kell végbe vinni. Meg akarom állítani Apokalipszist, ezért bármennyire is fáradt vagyok a harchoz, mint átvitt, mint pedig valós értelemben, muszáj cselekednem. A polgármester mellé lépek, és elszánt tekintettel nézek a zsoldosok felé.

-Nem akarok több elhunytat. Nem is fogok senkit megölni, de ha szükséges, minden más módszert megragadok, hogy megállítsam Apokalipszis feltámadását. Álljanak meg, és gondolják meg ismét.

Mondom, miközben fém botomat megint csak elő veszem, már nem is tudom hanyadszor a mai napon. Egy gombnyomással ketté választom, és felkészülök.

-Apokalipszis nem csak az embereket fogja elpusztítani, de mindenki mást is. Térjenek észhez!

Fáradt, és kimerült hangon mondom, talán némileg elkeseredve is már. A polgármesterhez fordulok, akin látom, hogy elhatározottsága igen erős, már csak arra vagyok kíváncsi, vajon Gunanr, és ms. Sakura miképpen is fog cselekedni. Kinek az oldalára állnak, egyáltalán bele avatkoznak-e az egészbe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#164 2010-10-24 12:06:39

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Magyaráznak és magyaráznak. Jó kis vita alakult ki de láthatóan a zsoldosokat nem hatja meg a dolog. Mr. Tao segítséget kér megállítani őket tőlem és a többiektől is. Rey már ugrott is. Az indulni akaró nőt nem engedem el. Erősebben fogom meg a nőt nyakát átkarolva, hogy érezze nem megy innen sevoha. Ha esetleg már kicsit kibontotta magát a kezdeti baráti ölelésből utánalépek ha kell és visszahúzom és úgy karolom át a nyakát erősen.

- Bocsesz de amit a főnök mond azt teljesíteni kell. És ez esetben Mr Tao a főnök.

Erősen fogom a nőt nyakánál, talán kicsit nehéz is lesz a légzése is de ez nem baj. Másik kezemmel pedig a száját fogom be. Nem szeretném ha sikítana megint.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#165 2010-10-24 13:25:18

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Úgy tűnt, hogy tényleg indulunk, mikor Tao kérte, hogy segítsünk. Értetlenül álltam ezért, hisz ők menni óhajtottak, ki voltam én, hogy megakadályozzam ebben őket? A korábbi hallomásból Apokalipszist kívánják feléleszteni, míg ők ezt megakadályozni óhajtják. Hogy magyarázzam el a halandóknak, hogy nem dönthetek helyettük, hogy istenszármazékként csupán szavakkal hathatok rájuk s tettekkel nem befolyásolhatom azt, mit ő dönteni kívánt? Hisz saját sorsának kovácsai mind maguk vagyunk s nem fogom erővel megmásítani ezt. Ha rám támad védekezem, sőt ha szükséges megsértem, vagy megölöm, de erővel megmásítani a terveit, döntését, mit szabad elmével és határozottan eldöntött? Ehhez még az istenek királyának Thor-nak sem lenne joga ezeken a földeken sem. Csupán életüket védhetném, oltalmazhatnám, de egyebet nem, s mivel szavaim nem értik így hatni sem tudok rájuk. Szinte már-már kétségbeesetten néztem a halandókra és ráztam meg fejemet nemlegesen, hogy nem tehetem, hogy segítek. Aggódtam, hogy félreértik s az átokba, hogy nem értjük egymást.

Tao cselekedett elsőként az elinduló Deadpool vállát érintette meg, mire a férfi ahogyan Tao várta ténylegesen ledermedt és olyan hatás történt, aminek történnie is kellett. Deadpoolnak pedig várhatóan jó időbe fog telni mire kiolvad majd ebből az állapotból. A képessége miatt nem halt bele, de mindene megfagyott. A többi zsoldos pedig, amikor Tao elindult feléjük – az a maradék három – azonnal fegyvert fogott a polgármesterre és Rey-re. Egyelőre nem lőttek, minden bizonnyal a lőszereik nekik is fogytán voltak.
- Nem érdekes, mi végrehajtjuk azt, amiért jöttünk, elvisszük a hölgyet oda, ahova menni készül és teszi, amit tennie kell – mondta határozottan a korábban is beszélt férfi.
Ám ekkor Sakura elkapta a nő nyakát és befogta a száját is, hogy ne tudjon újra sikoltani. A nő próbált kiszabadulni Sakura fogságából, de még tudta őt tartani.
- Engedje el azonnal! – csattant a férfi hangja.
Csak ő tartotta eddigre Sakura-ra a pisztolyt, a gépfegyver a nyakába akasztva lógott. A másik két férfi pedig egy-egy gépfegyvert tartott Rey-re és Tao-ra, plusz az egyik egy pisztolyt Gunnar-ra is. A felszólításra pedig ha Sakura nem engedi el a nőt – márpedig szinte biztos, hogy nem fogja – vártak néhány másodpercet, majd tüzelni kezdtek a két mutánsra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#166 2010-10-24 20:47:07

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A regenerálódó lefagyott, bár gyanítom, hogy ő még ezt is kibírja, de ha a társai már halottak lesznek, ő úgysem fog erősködni, és egyedül tehetetlen, nem tudja, hogy kell feltámasztani Apoklipszist, csak kísérő, söprögető, ha úgy tetszik. A zsoldosok fegyvert ragadnak, megcéloznak engem, Reyt, és Sakurát is, aki végre úgy tűnik felfogta, mi is a tétje a dolognak, ráadásul nagyon is hasznos lépést tett.
-Rey, próbáltam, a szó nem segít - jelentem ki, miközben hamar Sakura elé lépek, én jobban bírom a golyókat, mint ő, ez egészen biztos. Ha tüzelni kezdenek, sajnos az öltönyöm tönkre fog menni, de ez lesz a legnagyobb kár, ami esek bennem, és remélem, Sakurát nem találják el.
-Törd el a nyakát, ő a kulcs! - Szólok Sakurának, és a rá gépfegyvert tartók felé indulok. Ha esetleg nagyon távol lennének, és nem tudom, mindkettő golyóit lefogni közelebb menve, akkor inkább megvárom, míg tüzelni kezdenek rám, és egy-egy golyót a fejük felé visszalökve próbálom meg leteríteni őket. Rey képességéről fogalmam sincs, azok a botok jól néznek ki, de nem tudom, mik a határai a fiúnak. Remélem vigyázni fog magára, amíg Sakurát védem. Gunnar pedig... Csak áll. Remek.
-Gunnar! Támadj! Most! - Mintha egy kutyát kéne rávennem, hogy kapja el a betörőt. De ez csak nyáladzik, és csóválja a farkát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#167 2010-10-24 22:29:59

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A nőt elég jól sikerült elkapnom. Nem mentem ki a gyakorlatból király. Fegyvert fognak ránk de Mr Tao elém lép és parancsba adja, hogy törjem el a nő nyakát. Mi baja van? Értetlenül nézek rá egy pillanatra majd a nőre nézek. Kezem mellyel a száját fogtam erőset szorítok megfogva jól arcát. Egy pillanatig még hezitálok majd másik karommal is erősen ráfogok a nőre, mögötte arcom kitakarva a többiek tekintetétől így csupán magamnak marad meg a vigyor az arcomon. A nő nyakát egy mozdulattal töröm el.

Elengedem a nőt aki valószínűleg a földre fog zuhanni. Kezeim leeresztem magam mellé és lehajtom a fejem. A hajam kicsit előre bukik így még mindig takarva arcom. Szegény feje. Vajon hogy fogja viselni?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#168 2010-10-25 08:18:02

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Gunnar nem akar segíteni, és ezért én nem neheztelek rá. Mért tenném? Ha lenne választásom, és nem Apokalipszisért mennének, én sem gátolnám útjukat. De így... Sajnos muszáj. Mr. Tao felől elhangzik pár szó, mi szerint ő próbálta szavakkal meggyőzni őket. Igen. Vagy nem? Sokféleképpen lehetett volna beszélni velük, többek között az is egy változat volt, de lett volna más, sokkalta helytállóbb megoldás is a hangsúlyra, és még sok másra. De legyen, elfogadom. Viszont mikor ms. Sakura ott terem a süket lány előtt, és megragadja, érzem, innen már nem lesz vissza út. Mikor meghallom a polgármester szavait, mintha a vér megfagyna az ereimben. "Törd el a nyakát, ő a kulcs!". Na nem! Ezt nem gondolhatja komolyan. Sok megoldás létezik a helyzetünkre, de a halál nem lehet köztük. Az nem lehet az eszközünk. Nem, ezt nem engedhetem.

-NEEEE!

Ordítom, és a botomat minden erőmmel hozzá vágom ms. Sakura csuklójához, remélhetőleg úgy, hogy még a mágneses képességemet is be tudom vetni a támadás erősségének fokozása végett. Nem ölheti meg. Nem, ezt nem tűröm. Hogy tehet, és mr. Tao hogy mondhat ilyet? Tudom, az elkeseredett küzdelem sok mindenre rávezeti az embert, de erre nem. Ezt nem tűröm! Amint botomat elhajítom, tudom, nem csak ms. Sakurára kell a figyelmemet fordítani, de a fegyveres zsoldosokra is, akik tüzelni készülnek. Fáradt vagyok, kimerült, és a sérüléseknek sem vagyok híján. De remélem, a figyelmemet megosztva, még van annyi lelki, és fizikai erőm, hogy mutációmat megint csak igénybe vegyem, és a zsoldosok fegyvereire koncentrálva, kilökjem azokat kezükből, még mielőtt meghúzzák a ravaszt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#169 2010-10-25 09:13:52

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Gunnar csak figyelte az eseményeket, de továbbra sem avatkozott be jó Asgardi révén, de a többiek körül igen felgyorsultak az események.
Sakura Tao parancsára azonnal cselekedett és egyetlen mozdulattal törte ki a nő nyakát. Rey igaz támadott, de elkésett, a bottal rávágott a nő kezére, ami reccsenve tört el, de Sakura nem érezte a fájdalmat sem. A három zsoldos azonban mégsem támadott. Csak a kattanásokat lehetett hallani, ahogyan a biztosítékot elengedik a fegyvereiken, s talán megkönnyebbülést az arcokon. A nő teste leesett a földre és abban a pillanatban a barlang megrázkódott és valami robbanásszerű zaj szűrődött ki arról a helyről, ahova a csoport egyes tagjai menni akartak. Gunnar kapta fel a fejét és rohant el íjjal a kezében arra. Egy újabb rázkódás és egy újabb robbanásszerűség és éles fény világította meg néhány pillanatra az egész barlangot. A csapat minden tagja érezte a csontjaiban is, hogy valami történt, valami visszajött. A zsoldosok is sarkon fordultak és az asgardi férfi felé után rohantak. A fények elmúltával hideg jeges szél söpört végig a barlangon és Deadpool nekiállt kiolvadni szépen lassan.
Ha valaki után sietett úgy húsz méter után ért oda ahhoz a helyhez, ahol Apokalipszis sírja volt.



A börtön, amiben az istenség volt nyitva állt, és üres volt...
Tao-nak csak ekkor jut eszébe, a legfontosabb dolog, amiről elfelejtkezett. Az, hogy mi is Asgard törvénye a holtakra nézve, hogy lelket csak lélekért lehet kiváltani. Amikor Thor és Loki feltámasztásával voltak gondok, mert csak Thena lelke volt meg, és kellett még egy. Akkor Tao és Thorhalla ajánlotta fel a lelkét a másik uralkodóért. Hela-nak a halandóé nem kellett, Loki meg nem adta a kisebbik leányát az idősebbiknek. Most ugyanez történt, az ikrek a lelküket adták Apokalipszisért, kiváltva őt. Azzal, hogy Tao hagyta, sőt parancsba adta, hogy a két nő az életét veszítse ezen a helyen megtették, amiért ideküldték őket.
A közreműködése nélkül soha sem történt volna meg az, aminek kellett. Apokalipszis visszatért az élők sorába!
- Köszönjük – mondta a zsoldosok vezetője.

Mindeközben a Földön...
Vakító égi fény töltötte be a templomot, az épület üres volt, csupán a lemészárolt hívek tetemei és a vér és a halál édeskés szaga töltötte be a helységet. Hogy a csoportot eljuttassák Asgardra igen a hit hatalmát használták fel, csak azt az apró kis részletet hagyta ki Judas Slade a felsorolásból, hogy ehhez rituálisan kell feláldozni a híveket. Ezért volt fontos, hogy mikor mennek a hívek. Az Akkaba klán tagjai, a család tagjai várakoztak a főcsarnokba, a villanás után egy gyermek jelent meg előttük, ki előtt egy emberként térdeltek le a vezetők.



Szürke bőre, furcsa színű szemei s szája egyértelműen a mutánsistenség volt csak éppen gyermek testben. Mindenki halkan mormolt neki valamit, amit szinte érteni sem lehetett, míg végül a klán vezetője szólalt meg.
- Mester! – szólalt meg Slade. – Végre visszatértél közénk, a terv sikerrel járt, fogadd el továbbra is gyermekeid szolgálatát. De most mennünk kell egy biztonságosabb helyre...
Lassan kelt fel mindenki a helyéről, majd a férfi intett és a kis csoport egy villanással hagyta hátra a teljesen üres épületet, hogy egy biztonságos helyen helyezzék el urukat, Apokalipszist.


Kilépett

Jelentés |
Idézet

#170 2010-10-25 10:22:14

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Már túl későn cselekszem. Mikor elhajítom a botomat, a lány elhuny, ms. Sakura keze által. Nem, nem akarom elhinni, hogy megtörténik. Sokan oda vesztek ezen az átkozott helyen, és azt hittem most legalább megakadályozhatom, hogy ne gyarapodjon tovább számuk. De nem, egyszerűen minden rosszul történik. Ms. Sakura keze reccsen, de a fegyverek nem szólalnak fel. Nem nyitnak tüzet a zsoldosok. Nem értem. Holtan esik össze a védencük, és most? Annyi érzelem kavarog bennem, és pár pillanatig csak az újabb elhunytat figyelem, majd a zsoldosokra tekintek. Arcukon nem látom a haragot, dühöt, sem semmi más negatív érzelmet. Nem úgy mint az enyémen. Szavakba sem tudnám önteni, most mennyire mélységesen csalódtam a polgármesterben, és ms. Sakurában. Olyan lépésre szánták el magukat, amit én fel sem tudok dolgozni. Olyanokká váltak, mint azok, aki ellen én küzdök. Gyilkossá, bűnözővé. Nem tudom már kiben bízhatok itt. Gunnarra is vetek egy kósza pillantást, és arcom tükrözi a fájdalmat, és a dühöt, na és persze itt létem óta talán soha el nem múló zavarodottság jeleit. Majd... a barlang megrázkódik, mintha csak egy földrengés futna végig. Nem tetszik mind ez nekem. Ezt követően robbanás szerű zaj ráz fel mindenkit, abból az irányból, ahová indulni akartak a zsoldosok. Az asgardi férfi azonnal rohanni kezdett abba az irányba, majd egy újabb robbanás hangja, és rázkódás következett, amit szorosan egy éles vakító fény követett. Erős volt, igyekeztem lehunyni a szememet, miközben még csak sóbálványként álltam ott, ahol eddig is. Hirtelen átrázott a hideg, ami a csontomig hatolt. Valami különös, eddig még soha nem érzett érzés ragadott el, ami nem kicsit volt vészjósló. A rettegés is magával ragadott pár pillanatra, és úgy éreztem valaki, vagy valami... visszatért. Ekkor a zsoldosok Gunnar után siettek, és már én sem lehettem tétlen. Azonnal futni kezdtem, miközben felkaptam az elhajított botomat, és felkészültem a lehető legrosszabbra. Úgy érzem, most kerül sor arra, amiért itt vagyok. A szívem hevesen dobogott, és minden más megszűnt most létezni. Csak egy valamit láttam magam előtt. A célállomást, és azt, hogy szembe nézzek Apokalipszissel. Kevés vagyok hozzá, tudom. De most meg kell próbálnom mindent. De...? A helység, ahová érkezem üres. Hatalmas börtön, ahol szarkofágra emlékeztető kaporsó áll középen, és üres. Itt lett volna Apokalipszis? Már nincs itt? Még is mi folyik itt? Mi volt az a különös jelenség, amit pillanatokkal ez előtt tapasztaltam? Kérdések, és újabb kérdések merülnek fel bennem. Zavartan nézem a helyet. Majd meghallok egy szót. A zsoldosra nézek, ki köszönetet mondott, de nem értem mért. Mr. Taohoz intézte szavát, de nem értem. Mit tett a polgármester?

-Még is mi folyik itt?!

Kérdem ingerülten, és folytatom.

-Mi volt ez az előbbi rengés, és fény?

Kérdem, miközben nem csak a zsoldosokra, de Gunnar felé is nézek, hisz talán ő a legismertebb ezeken a helyeken. Válaszokat akarok. Most már vége a kedves Reynek, aki eddig próbál nyugodt maradni. Megkértem, ne öljenek meg senkit. megkértem, feleljenek a kérdéseimre, és még sok mást kértem szépen. De már elég!

-VÁLASZOLJON VALAKI!!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#171 2010-10-25 12:01:29

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Sakura megöli a süket nőt, mire a katonák nem is kezdenek tüzelni. Hatalmas robaj hallatszott, ami ráadásul az efféle tárnákban jól is visszhangzik. Gunnar rögtön megy, hogy megnézze, mi történt, akárcsak a zsoldosok. Értetlenül és tétován sétálok tovább, hogy meglássam azt, amit a legkevésbé akartam. Végülis igazam volt, tényleg a nő volt a kulcs. Csak épp abban tévedtem, hogy épp a halálával nyílt az ajtó. Ahogy közelebb sétálok, ökölbe szorul a kezem, dühösen csapom be a szarkofág ajtaját teljes erőből.
-A rohadt... - Elharapom a végét, és próbálok néhány mély lélegzetvétellel megnyugodni. Nem lesz elég.
-A nő minden bizonnyal felajánlotta a lelkét Apokalipszisért cserébe. Ha nem öltük volna meg, bejön, és önmagával végez, így is, úgy is feltámadt volna Apokalipszis. Nem is értem, miért nem végzett magával rögtön, vagy a zsoldosok miért nem lőtték le eddig. Talán minél közelebb vannak, annál biztosab. Talán ezért került ide Gunnar is, aki elvileg halott kéne, hogy legyen. Túl messze voltunk az első iker halálakor, vagy hasonló. És most Apokalipszis újra a Földön van.
Fáradtan és gondterhelten dörzsölöm a homlokomat. Hol van Einar, amikor végre hasznát is venném? Miért kell minden szarnak összefüggenie Asgarddal? És hova a fenébe tűnt Johanne? Az egyik falnak dőlök, aztán szép lassan lecsúszok, és leülök a földre, hátamat a falnak támasztva. Apokalipszis újra él. Megint minden kezdődik előről, terror, lovasok... Vajon mit szól majd az ő egységes népéhez, mikor rájön, hogy két ország, ami tele van mutánsokkal, egymással háborúzik? Úristen, azt hiszem épp most fordult meg a fejemben, hogy még a hasznunkra is válhat a visszatérése, ha véget tud vetni a háborúnak. Azt hiszem, fáradtabb vagyok, mint gondoltam.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#172 2010-10-25 15:39:36

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

A nő nyakát eltöröm. Hallom ahogy Rey üvölt, hogy ne tegyem de már késő de a botja repül és eltalálja a csuklómat és eltöri. De már nem érzem. Úgy fest helyre állítottam végre a fájdalom küszöböm. Kizökkent ez az egész és az ezt követő rázkódás a vigyorgásból, felkapom a fejem, kiráz a hideg ahogy a hűvös szél végig söpör a járatokban. Gunnar arra kezd el futni merre menni akartak a többiek, majd követi őt a zsoldos csapat is. Mr. Tao is arra indul és Rey is.

Mikor mellém ér eleresztek egy halk - Te kis... - megjegyzést majd a régi jó pankrátor mozdulatot alkalmazom rajta. Egyszerű és hatásos. A férfi elé kitartom a kezem és belefekszek egész súlyommal. Torkára mérek egy csuklós ütést ami valószínűleg nem lesz sérülés nélküli. A törött csuklóm hamar kezdett gyógyúlni, hangos reccsenések hangzanak fel néha. Rey valószínűleg a földre fog ettől rogyni ha ez így történik akkor mellkasára rálépek. Tekintetem a nem megszokott. Ilyennek nem láthatott még. Tekintetemben gyilkolási vágy uralkodik és mégis semmi érzelem nem tükröződik.

- Te kis fattyú hogy mersz rám támadni?

Nem üvöltözök, csak halk suttogás melyet lehet csak Rey hall jól. Rádőlök rajta lévő lábamra áthelyezve a súlyom oda, hogy érezze ottlétét.

- Felelj, hogy merészelted?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#173 2010-10-25 20:53:26

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

A csapat odaért a helyhez, amikor Rey-t utolérte Sakura, mivel a nőből is igen sokat kivett az itteni cselekvés fáradt és kimerült, így csak megütnie sikerült Rey-t, de az ettől nem kerül a földre csak megtántorodik. Ahogyan ideért a csapat kiderül, hogy mi okozta a jeges szelet, egy részen beomlott a barlang és ki lehet mászni a szabad felszínre, hiszen az ég is látszik. Éppen nappal van odakint, mert világos az ég, ami látszik.
- Végrehajtották, amiért jöttek. Öngyilkosnak jöttek fel a hölgyek, hogy életükkel kiváltsák Apokalipszist – mondja a zsoldos. – Ennyit tudok, és annyit, hogy a közelében kellett lenni, valószínűleg ezért nem azonnal lett öngyilkos. Az Asgardiról fogalmam sincs, ő nem szerepelt a tervben.
Eközben Deadpool kiolvadt annyira, hogy már mozogni tudjon és csatlakozhasson a többiekhez. Gunnar pedig elindult, hogy felmásszon a szabadba. Látszott, hogy könnyedén fel tudottt menni, majd a kezét a szeme elé tette, körbefordult, majd lekiáltott a társasághoz.
– Fel, mind! – mondta. – Tud mi hol...
Abban az esetben, ha valaki felmászik a férfi előre mutatott előre a távolba és a ott egy gigantikus méretű fa gyökereit lehetett meglátni, akkorát, amekkorát még egyikőjük sem látott korábban. Csak a gyökeret látni, amik a talajig érnek és a levegőben is eltűnik a táraság szemei előtt, de az még mindig csak a gyökér és a törzs alját sem lehet látni.
- Yggdrasil! – mondta mosolyogva. – Világ fa.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#174 2010-10-25 21:11:47

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A zsoldos elismétli, amit levezettem, gyakorlatilag az mondja, jól gondoltam - sajnos csak utólag. Nincs értelme most már velük harcolni, ők csak pénzért tették a dolgukat, börtönbe kerülnek majd New Yorkban, és minden bizonnyal életfogytiglant kapnak, ha rajtam múlik, de ezt nem kell tudniuk, mert akkor a végén még ellenszegülnének.
-Hagyd, Sakura! Csak kiállt az elveiért, amik - bármilyen meglepő is -, még segítettek is volna. Sajnos persze ez sem lett volna elég. És különben is, a regenerációddal a csuklód percek alatt helyre jön - szólok oda fáradtan, aztán Gunnar szavaira pillantok fel, aki közben a kijáratot találta meg, egy kisebb sziklamászás után már mi is felérhetünk. Feltápászkodom a földről, aztán beállok a sorba, és én is felmászom.
-Mondják, a munkaadójuk mit mondott, hogyan fognak visszajutni a Földre? - Kérdem a zsoldosoktól már odafent, miközben azt a hatalmas fát nézem, amire Gunnar Világfaként utalt. Ez jó pont lesz Einarnak, valószínűleg megtalálja majd. De előtte azért beszélnék a zsoldosokkal, kíváncsi vagyok az álláspontjukra, és bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy itt kéne őket hagyni a szarban, amit maguknak kavartak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#175 2010-10-26 11:38:02

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Mialatt válaszokat akarok kapni, ms. Sakura jóvoltából újabb sérüléssel gazdagodok. Nem értem a nőt. Neki áll feljebb? Miféle személy az ilyen? Félre ismertem őt, ahogy a polgármestert is. Ms. Sakura támadását nem viszonzom, pedig megérdemelné. Közben hallom a zsoldos és mr. Tao szavait is. Ezek szerint az ikrek halála miatt szabadult ki Apokalipszis. Minden bizonnyal ha nem ölik meg a lányt, akkor is kiszabadul a mutáns, de itt most másról van szó. A halál nem vezethet győzelemre, nincs értelme, és nem segít. Ezt itt is láthattuk. Ha úgy is látszik, fény derül majd arra, hogy nem. Pusztán illúzió az a kép, mi szerint bárki megölése segíthet rajtunk. A legelvetemültebb bűnöző sem érdemli meg a halált. Apokalipszis kiszabadult, és ki tudja mit fog most tenni. De itt még nincs vége. Vissza kell jutnom a Földre, és az első utam Sladehez fog vezetni. Ha valaki, akkor ő tudhatja, hogy hol van most a mutáns-isten. A zsoldosokat mérem végig, majd mindenki mást is. Nincs itt olyan, kivel egy azon eszméket vallanék. Nem szólok senkihez, csak magam elé sütöm le szememet, és egy pillanatra bele gondolok azon szörnyűségbe, hogy vajon mi vár még rám... ránk... az egész bolygóra most, hogy Apokalipszis kiszabadult. Egyre hidegebb van, és kezdek nem kicsit fázni. Látom a beszűrődő fényt a barlangba, majd mikor forrása felé nézek, megpillantom a beomlott részt, ami a szabadba enged ajtót nyitni. A pulóverem már nincs meg, hisz az egyik zsoldosnak a vérzését próbáltam elállítani vele, és hátra hagytam, a pólóm pedig a varázsló nő miatt több helyen is átégve virít rajtam a savas folyadék okaként. Libabőrössé válok, és teljesen átráz a hideg. Meg fogok fagyni, ha nem találok valami meleg ruhát, vagy nem jutok mihamarabb melegebb helyre. Gunnar hamar kimászik a barlangból, és utánunk szól. Én csak magammal törődve jutok ki, nem vagyok hajlandó segíteni másoknak, vagy törődni velük. Már nem. Senkinek. Mikor kiérek, magam is körbe nézek, és eddig soha nem látott dolgot pillantok meg. Óriási méreteket öltő gyökerek. Mintha egy fa kezdete lenne. Elképesztő nagyságú, és ekkor hallom meg az asgardit. Yggdrasil. Ismerős, mintha olvastam volna róla valahol. Gunnarra nézek, majd vissza a gyökerekre. Ezután folytatja a férfi. Ekkor már beugrik mi is az a Yggdrasil. Ahogy azt Gunnar is említi, a Világ Fa. Ez köti össze a világokat, és ha minden igaz, akkor valószínűleg ez lesz a haza vezető út. Elképesztő a hideg, és tudom, nem kell sok idő, hogy itt leljem a halált, mint sokan mások. A mínusz fokok, és a jeges szél nem könnyíti meg a dolgom, ahogy a hó sem ami érzem, hogy igen hamar át fogja áztatni ismét a nadrágomat, illetve a cipőmet egyaránt. Nem késlekedhetek, és a saját fejem után indulva a fa gyökereihez veszem az irányt minél sietősebb tempóban.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 14:18

#176 2010-10-26 20:51:59

Hjuchia Sakura
11. szint - 25 kredit
Küldõ: Xoana
Regisztrált: 2007-03-23
Üzenetek: 1080
E-mail PM

Re: Niflheim

Nem sikerült úgy az ütés ahogy szerettem volna, csak megtántorodik aztán meg nem is érdekli az egész. És még Mr. Tao is leint, hogy úgyis meggyógyulóm? Na kösz szépen... Persze üssétek csak nyugodtan úgyis regenerálódik percek alatt. Kösz szépen tényleg. Nincs kedvem már morogni rájuk. Erőm sincs már hozzá. Bágyadt képpel letérdelek a földre és sarkamra ülök. Törött csuklómat nézem. Magam elé teszem kezem és másikkal ráfogok csuklómra. Zöldes fény veszi körbe kezem és csuklómat is. Elkezdem gyógyítani szépen. Közben a tekintetem egy pillanatra átvezetem arra a testőrre akinek a vállát veregettem. Kicsit figyelem majd vissza nézek a gyógyuló kezemre. Nemsokára esemény lesz. Persze Gunnar tesz is egy ilyen eseményt. Felhív minket amerre ő ment ki. Na persze. Csak így felpattogunk utána. Na ná...

- Majd megyek utánatok ne is zavartassátok magatok. Úgy is le vagyok ejtve...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#177 2010-10-27 13:28:07

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Odalent Deadpool teljesen kiolvadt. A zsoldosok is felmásztak mindannyian a felső részre a szabadba, de mintha az, aki eddig beszélt a többiekkel kezdene kicsit rosszabbul lenni, liheg és az arcát fájdalom torzította el. Így fordult Tao felé, amikor megszólította.
- Számítottunk rá, hogy nem jutunk haza – mondta lassan és akadozva. – A családunk szép honoráriumot kapott, és nekem elég, ha tudom, hogy ők úgy élhetnek, hogy gazdagon és boldogan. Szóval, ha itt halunk, hát itt halunk...
Amikor Rey elindult, hogy odaérjen a nagyon nagy távolban levő fa irányába Gunnar a vállára tette a kezét és megrázta a fejét, hogy ne induljon el, közben Tao felé nézett.
– Marad – mondta a férfinak. – Einar jön... – ezeket még Rey-nek intézte, majd a folytatást már Tao-nak. – Mikor hív őt?
A férfi még elővette az íját és a társaság felé tartotta, rajta lángok jelentek meg, hogy legalább így is melegítse a társaságot ebben a hidegben, míg nem érkezik valamilyen segítség.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#178 2010-10-27 20:18:04

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Idefent megint megérzem a jeges szelet, amit a barlang eddig nagyjából elfogott, és megint fázni kezdek egy kicsit, közelebb megyek Gunnarhoz, aki az íjával ad meleget.
-Értem, ha mégis inkább vissza szeretnének jönni a földre, én tudok segíteni, de ebben az esetben azonnal a hatóságok kezére kerülnek, és törvényes eljárás keretei közt fognak felelni a tetteikért. A fagyhalál, ami itt vár magukra, nem hinném, hogy kibúvó lenne a törvény alól, így magukra bízom a döntést.
Gunnar közben türelmetlenkedik, de engem jobban érdekel, hogy a fickó valamiért kezd rosszul lenni. Azért még nem kezdek érte aggódni, nem barátkoztunk annyira össze az elmúlt pár percben, amikor épp nem mondta el, hogy hogyan akarja feltámasztani apokalipszist.
-Most - válaszolom Gunnarnak, és a kommunikátoron kapcsolatbalépek Einarral. - Einar, itt Tao, a Világfánál vagyunk, nem messze tőle fogalmam sincs milyen irányban. - Vannak itt egyáltalán égtájak? - Remélem megtalálsz azért a hatalmas tömegben - teszem hozzá a végén.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#179 2010-10-28 13:00:27

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Nem törődve semmivel, és senkivel indulnék el, mikor is Gunnar megragadja a vállam, és azt mondja, ne mennyek, mert nem sokára jön ide Einar. Na persze nem egészen így hangzik el a szájából, de ez a lényeg. Pillanatra elgondolkodok, és gyermeteg csillogás jelenig meg a szememben, és halvány mosoly. Einra? A Bosszú Angyalainak vezére, New York, és Amerika egyik védelmezője? Nem is hiszem el. Valóban találkozni fogok vele? Gunnar íját lángra lobbantja, ami nem tagadom, most nagyon jó ötletnek tűnik. Már majd hogy nem vacogni kezdenek a fogaim, de vissza tartom, nem szeretném, ha ilyen módon is, de gyengének tűnnék. Bár tény, hogy nem tudom mennyi idő fog kelleni ahhoz, hogy kipihenjem ezt az egészet, már ha valóban Einar ide jön, és haza visz minket. De sajnos még Sladet is meg kell látogatnom, hisz minél később teszem meg, annál veszélyesebbé válik a helyzet. Szóval most úgy érzem jó darabig nem fogom tudni kipihenni a megpróbáltatásokat. Ahogy a tűzhöz húzódok, próbálok átmelegedni, nem túl sok sikerrel egyenlőre, és hallgatni a zsoldosoknak az indokait. Úgy tűnik Slade nem vezette meg őket, hanem családjaikat használta fel a célja eléréséhez. Hisz ha azt nézzük, egy bizonyos szemszögből, azt tette. Továbbra sem szólok senkihez semmit, csak figyelek, hallgatok, és várok.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#180 2010-10-28 13:41:43

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Einar azonnal válaszolt, hogy pillanatokon belül indul is. A zsoldosok pedig bólintanak Tao ajánlatára.
- Rendben, legyen – felelte köhögve a vezetőjük.
A testén pedig már látszott néhány gennyes hólyag is és láthatóan egyre rosszabbul volt, a másik kettőn és senki más nem volt olyan rossz állapotban, mint ő. A távolban villámok szelték át az eget és a hatalmas mennydörgéstől még az itt állóknak is csengeni kezdett a füle.
< - Mit keres itt egy viharisten? – nézett értetlenül Gunnar. – Vagy tán ilyen fontosak vagyunk, hogy maga az uralkodó jön elénk? >
- Ugye most nem mondja komolyan polgármester úr, hogy a Bosszú Angyalainak tagját hívta ide? – kérdezte az egyik eddig csöndben levő zsoldos.


//Előzmény: Thor palotája//

Ez volt az a világ, ahol korábban még soha sem jártam korábban. igazából reménykedtem benne, hogy utam nem is fog ide vezetni, de ha egyszer a társaim voltak itt és veszélyben, akkor ne tehettem egyebet. Felfele pillantottam a fa gyökerein, csak egy kicsit kellett volna még északabbra menni követve az útját, hogy Helheimbe jussak. Befele nem lenne nehéz, csak használnom kéne a Hela-tól kapott hatalmam, mit mindenki elől titkolok. Mit szólnának, ha tudnák, hogy Halálisten is lettem neki köszönhetően? Megráztam a fejemet s szétnéztem a havas tájon. Holtak közelségét lehetett érezni, a lelkek mindenhol ott voltak, lehetséges, hogy az ő segítségük kellene, hogy megtaláljam társaimat, s ez nem is bizonyult rossz ötletnek. Nem is kellett sokáig kérdezősködnöm a megjelenő lelkektől, mert hamar meg tudták mondani, hogy pont a gyökerek rossz oldalán jelentem meg. Így hát átrepültem a másik felére és a távolban tényleg fel is tűnt egy csapat élő a hóban. Elmosolyodtam, újabb villám csapott le...

Újabb villám szelte át az eget, ezúttal a mennydörgés is teljesen közelről hallatszott és a villámok elvakították a csapatot, ahogyan Einar pontosan előttük jelent meg a levegőben lebegve a földtől úgy öt méter magasságban. Majd leszállt a földre és a csapat előtt állt meg.
– Elnézéseteket kérem a késésért – mondta. – Még így is hatalmas területet kellett végignézni, hogy rátok találjak.
Meglepetten néztem végig egykori volt barátomon, kit szinte csak hangjáról ismertem meg. Már az eszközön át is hallottam királyi hangját, de most láttam csak, hogy külsőre is annak tűnik. Kezében a Thor pörölye s hercegi címer övén. Tekintete gondterheltebb, mint utolsó találkozásunk alkalmával...
< - Úgy hiszem barátom igen sok mindenről kell majd szólnod, ha végre lesz időnk szót váltani – vigyorogtam s a kezemet nyújtottam felé. >
A hang felé kaptam a fejemen és elvigyorodtam én is, kétség nem fért hozzá, hogy tényleg Gunnar Larsson volt az. Az ősi istenek nevére, egyszerűen hihetetlen volt, hogy itt van ő is. Elfogadtam a kezét, megragadtam az alkarját és megöleltem néhány másodpercre, végül megpaskoltam a hátát és úgy engedtem el.
< - Én is úgy gondolom, de előbb jussunk innen haza, igen sok minden változott Asgardon, mióta meghaltál – mondtam. >
A halandók felé fordultam.
- Ennyien vagytok, vagy vannak még mások odalent is? – pillantottam a mélyedéshez. – És elárulhatná valaki, hogy mégis mi az átkot kerestek pontosan Hela birodalmában, kivel háborút vívunk és hogyan kerültetek ide...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#181 2010-10-28 18:36:45

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Nagy villanás effektek, tiszta változatos színes kavalkád, meg a nyaktörés nyugtató hangja. No meg az is kiderül, hogy a melót elvégeztem. Örvendetes a dolog. De egy darabig annyira se vagyok a magam ura, hogy most kiengedhessem azt amit azóta tartogatok, hogy a metrón női társaságban utaztam. Pedig az még New Yorkban volt. Már előre csípi a szemem. Amíg meg olvadozok a romantikus jelenetek láttán a többiek lelépnek. Így nőből csak a kihűlt törött nyakú marad, így bevégzem amit elrendeltek, de csak szolidan, hogy a képen ne látszódjon egy egész sornyi hangutánzó szó. Nem sokkal később... talán ennek a melegétől, talán nem. De beindul a folyamat és vissza nyerem az uralmat a testem felett. Igen örvendetes. Kicsit ökölbe szorítgatom a kezem és forgatom a lábam, amolyan csekkolandó. De amint ez megvan megkönnyebbülten látok neki a haza útnak. Már szinte jönne a naplemente a hátamra dobott kabáttal és a humoros gondolataimmal arról, hogy miként is jutok vissza New Yorkba, vagy akár a régi pecóba, hogy neki lássak az amerikai kínai kajának. A kaja konstans mind a két verzióban. No, de a lényeg, hogy e helyett nekem is pofámba süt az éltető napfény és a duruzsolásra nekem is kedvem támad kimászni. Ez persze meg is történik, de erre ott áll velem szemben a vidéki forma a lángoló íjjal, meg hasonló meglepik...
- Hóó csak nem engem vártatok? - Mutatok az íjra, miközben végig futnék a bandán a kérdő tekintettel.
- Ennek meg mi baja van? - Szúrom ki magamnak a hascsikarós zsoldost, rá is mutatok, de közben két lépést arrébb is csúszok egy másik irányba. Miközben becsekkol a viharisten(?!)...
- Wohooo... Thor srác mit nyomul erre? Már megint mi kéne szöszi? Most már tudom, hogy nem tudsz kocsit vezetni, nem adom a kezedbe a Dodge kulcsait még egyszer basszus... Tudod milyen drága a javíttatás?... és nehogy azt hidd, hogy az arany tallérjaid jók a sarki szerelőnél...- Azt a pofátlan... Most mire fel matekozunk itt a hegyoldalba panoráma kilátásnál?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#182 2010-10-28 21:14:07

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

A zsoldos egyre rosszabbul van, de nem tudom mi lehet az oka, talán a boszorka átkozta el, még halála előtt.
-Nem - válaszolom a fickónak -, én Asgard királyát hívtam ide - válaszolom nemes egyszerűséggel, azt hiszem, itt sokkal illőbb ez a titulus, ha már ennyire ragaszkodunk a formaságokhoz. - Miért, mit várt, hogy majd távolsági busszal jutunk haza, és hagyom, hogy szanaszét fussanak? Gondoskodom arról, hogy egytől egyig megkapják, ami jár.
Villámok csapkodnak, Gunnar megint hablatyol valamit, a regenerálódó is magához tér, végül megérkezik Einar is, aki előbb barátjának köszön, majd ránk is figyelmet fordít.
-Thorson, már ideje volt. Talán tudod, talán nem, de itt van Apokalipszis szarkofágja, a kripta, ami a mutánsok talán első példányát hivatott bebörtönözni. Amit viszont biztosan nem tudsz, hogy öt perce Apokalipszis kiszabadult. Sakura, Rey, és egy lent lévő halott lány... Ártatlanok. A többi holtest lent, zsoldosok, fanatikusok, élőholtak, és az itt lévő még élő fegyveresek - ők azért jöttek, hogy feltámasszák Apokalipszist. A holtak nem tudok, hogy maradhatnak-e itt, de az élőket egy biztos helyre, lehetőleg egy börtönkomplexumba kéne vinni, külön mutánsok számára. Annyira azért nem veszélyesek, hogy a PP-be kelljen szállítani őket, és azt hiszem, nem fognak különösebb ellenállást tanusítani, igaz?
A neveknél az adott szmélyre bökök, hogy Einar is tudja, kiről beszélek, a végén pedig a zsoldosok egyre rosszabbul levő, vagy esetleg valamelyik másik tagjára nézek.
-Kezdetnek letehetnék a fegyvereiket. Öntől pedig nem várom el - fordulok a regenerálódó felé -, hogy illedelmesen beszéljen Thorson királlyal, de legalább csendben maradhatna.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#183 2010-10-31 18:33:43

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

< - Mond meg nekik barátom, hogy a törvényeink miatt nem segíthettem – nézett Einar-ra. – Hogy nem másíthatjuk meg a halandók tetteit, nem értik szavaim így ezt sem tudtam megosztani velük. >
Gunnar ide-oda forgatta a fejét a sok beszédre, a Thor, Thorson, király szavakat még ő is értette, ezek után kérdőn nézett Einar-ra és még kérdezett pluszban valamit tőle. Einar pedig a fejét rázta és válaszolt neki gondterhelten, végül Tao-ra nézett.
– Először is herceg, Einar Thorson vagyok – mondta bemutatkozva mindenkinek, kit nem ismert. – Nem tudom, hogy mire gondolsz ezzel kapcsolatban ismeretlen maszkos, kizártnak tartom, hogy már találkoztunk volna bárhol is korábban. Pontosan tudod Tao, hogy háborúban állunk Hela-val. A Kilenc világ jelentős része már elesett, már csak Asgard város választja el attól, hogy Midgardot is lerohanja. Asgard hercegnője, királynője, Svartalfheim királynője és Jotunheim királya hadifogoly Helheim-ben! Ez a hely pedig Hela birodalmának része. Remélem, ebből érzed, hogy mit kockáztattam. Asgard haldoklik, az apám maga Asgard – felelte idegesen és dühösen. – Niflheim pedig nagyobb, mint Midgard! Van fogalmad arról, hogy mennyi időbe telik megtalálni bárkit s bármit itt?
Gondterhelten vett egy mély levegőt a viharisten. A zsoldosok bólogattak, hogy nem fognak galibát okozni és teljesen teszik, amit mondanak nekik.
- Gunnar sajnálja, hogy nem segíthetett, de a törvényeink szerint járt el, és nem akadályozhatja meg a halandók tetteit, amit elterveztek és meg akarnak tenni. Apokalipszis... ha tudunk segítünk vele szemben, de egyelőre nincs erőnk megkeresni őt. felhozzuk a holtakat és utána Asgard városba megyünk, a sebeiteket el kell látni.
Intett Gunnar-nak, hogy kövesse és a két férfi sietve ment be a barlangba. Beszélgettek valamiről, de a csapat már nem értette. Közben, ahogyan eltűntek a férfi állapota rosszabb lett, néhány gennyes kelés kifakadt rajta és alatta a hús is eltűnt, a csontig le lehetett látni. Pillanatokkal később eszméletlenül terült el a földön. A testén egyre több ilyen kelés fakadt ki, majd a társaság szeme láttára halálozott el.
- Mi... mi történt vele? – kérdezte a két zsoldos miközben Tao-ékra nézett. – Velünk is ez fog ettől a valamitől? – néztek a sebeikre, amit a sav okozott, majd hóval próbálták ledörzsölni mindketten azt magukról.
Einar és Gunnar néhány perccel később jelentek meg és minden holttestet cipeltek. Ők is meglátták a tetemet és a magukat tisztogatókat.
– Az ősi istenek nevére, mi folyik itt? – kérdezte.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#184 2010-10-31 23:53:20

Deadpool
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-06-21
Üzenetek: 140
E-mail PM

Re: Niflheim

Nagyon gyászos a hangulat és a szőke( aki, mint megtudtam nem Thor csak biztos halloween halkalmából nyomul így. ) átmegy tolmácsba, mint ahogy az arany srác nyomta a csillagok csatája filmben, mikor valami nagy amorf dolog beszélt a film hőseihez. Szal teljesen elfogna a sci-fi érzés. Nem csoda ez a táj és ez a rettentő hasonló helyzet, mert ugye ez kísértetiesen hasonlít. Nem? Közben még a szőkéről is jönnek infók… és megvilágosodok.
- A kicsi Thorson?! Hát te vagy az? Mikor negyven éve láttalak még olyan más voltál… Megnőtt a … a hajad? – Cukor falat vagyok, édes mint a méz, csak nem olyan tapadós és nem vagyok olyan jóba a méhekkel… Közben végig futom a srácot, majdnem én lettem a keresztapja, közel annyira voltam a titulustól mint, hogy én magam szüljem meg de lényegtelen, me kiszúrom az a… azt amit muszáj szóvá tennem…
- És még apu szerszámos ládájába is beletúrtál… te kis hamis! – Kaján vigyor, nagyon humor. Mától hívjatok Heroldnak, a harciasnak. Nem is zavarna, hogy szépen lassan pusztul meg a beszédesebbik zsoldos, avagy kollega, de hangos, látványos és ótvaros szaga van.
- Hát ez meg… Elpilledtél apukám? – Kicsit meglepetten fordulok félig rá, majd a többiek rinyálása csak megint mosolyt arcomra. Két ujjal megbököm az egyik oldalát, úgy h ne lássák és hirtelen magamon ugyanazon területre kapva szólalok csak meg.
- Wohh… ez fura volt és-és mintha valami melegség kezdene eltölteni innen… - Mutatok a végén a helyre és meglepett arcomon kicsit látszik, hogy megjátszott, de hátha akkora lesz a pánik, hogy nem veszik észre, alig várom.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#185 2010-11-01 11:16:10

Reynolds Jr. Johnson
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-07-12
Üzenetek: 195
PM

Re: Niflheim

Megérkezik maga Einar Thorson, akit csodálva nézek, mikor megjelenik. A belépője olyan, amilyennek lennie kell egy hozzá hasonló kaliberű hősnek. El sem hiszem, hogy ilyen közel látom őt. Eddig csak a tévében, és az újságok címlapján láttam őt. Most pedig egy karnyújtásnyira. Úgy érzem magam most, mint egy tinédzser kislány, aki rajongva nézi az imádott együttesének poszterét. Csak ez most valóság. Nem akarok modortalan lenni a folyamatos bámulással, ezért gyorsan észbe kapok, és csak tovább melegítem testemet. Próbálom értelmezni ami Einar, és Gunnar közt zajlik le, bár nem sok sikerrel, majd pedig csak figyelek, és hallgatok a szavakra, amit Einar mr. Tao felé intéz. Majd pedig a bemutatkozását viszonzom a Gunnarnál is tapasztalt kézfogással. Még mindig neheztelek a társaimra, már ha nevezhetem őket így. Tettüket nem fogom tudni megbocsátani. Gondolataimba meredve a jövőt fürkészem, de nem zárom ki a külvilágot. A két asgardi a holtakért lemegy, míg a zsoldosok között olyan dolgot tapasztalok, amire nem számítottam volna. Az egyikük gennyes kelésekkel terül el a földön. Nem... nem... ezt már nem bírom felfogni. Kiszabadultunk a barlangból. Végig küzdöttük magunkat mindenen, és még is a halált nem tudjuk megfékezni. Nem... egyszerűen nem akarom elhinni. Már tényleg nem vagyok képes felfogni sem. Hóval dörzsöli magát a két rémült társa az elterült harcosnak, és a pánik kezd burjánzani. Majd mikor megjelenik Einar és Gunnar a holtakkal, köztük is csak az üti fel a fejét, ami nálam. Az értetlenség. Még is mi folyik itt? Ezeket a keléseket az a holt varázslo okozta? Magamon is végig nézek egy pillanaatra, de nem nagyon törődök azzal, hogy van-e hasonló sérülésem, vagy sem. Azonnal a zsoldosmellé térdelek a hóban, és próbálok segíteni rajta. Vagy is csak próbálnék. Nem tudom mit tehetnék, nem tudom miben segíthetnék. AZt sem tudom mi okozta ténylegesen a sebeit. Reménykedve nézek EInarra, és Gunnarra, hogy ők talán tudják mi ez.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#186 2010-11-01 16:23:56

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Niflheim

Einar elég dühös, jobban mondva csak frusztrált, de végre legalább úgy viselkedik, mint egy önálló ember, és nem a felesége marhaságaival foglalkozik.
-A lényeg, hogy itt vagy és most már igazán mhetnénk, főleg ha neked is van jobb dolgod. Jobban örülnék, ha a Földre vinnél minket, ott is vannak kórházak, de gondolom ezeket a sérüléseket ott nem gyógyítják be, úgyhogy akkor irány Asgard város.
Amíg lemennek hullákat gyűjtögetni, addig a fickó kezd elég nagy feltűnést kelteni, aki eddig is egyre rosszabbul lett, de most már egyenesen rohadni kezd, és végül holtan terül el a földön. A többi zsoldos rögtön bepánikol, és Einar sem érti, mi történhetett.
-Nem a savtól van, senki máson nem jelentkeztek hasonló tünetek. Talán a halott boszorka átkozta el, mielőtt végeztünk volna vele. Mindenesetre nem egy szép látvány. Különben is, ti értetek az asgardi mágiához jobban - nézek sokatmondóan Einarra.
-Erről jut eszembe, van valaki a Földön, aki felhozott minket ide mágiával, a neve Judas Slade, gondolom vele majd szívesen elbeszélgetnél négyszemközt is. Na indulhatunk?
Igen, nem hatott meg túlságosan a fickó halála, amúgy sem volt a szívem csücske, hadd ne részletezzem, hogy miért.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#187 2010-11-01 17:22:39

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Niflheim

Einar bólintott a válaszokra, egyelőre nem fűzött senkinek a megjegyzéséhez semmit sem, csak megpörgette néhányszor a kezében levő pörölyt, majd a teljes társaság villámokat láthatott meg, miközben feléjük száguldottak, a fényük elvakította őket, majd a következő pillanatban egy középkori palotában találták magukat.

//Folytatás: Thor palotája//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Kedd 25 Okt. 2011, 13:19

//Előzmény:Midgard-Roosevelt sugárút//

Hideg. Az első amit érzékelek az a mindent átható hideg. Fekszek valahol, az emlékeim zavarosak. Képek zúdulnak rám de egyenlőre nem tudom sorrendbe rakni őket. S csak egy-kettő tűnik ismerősnek. egy kés, fájdalom, démonok....és áldozat, körbeölelő tűz. Hirtelen minden világossá válik, hogy bezárják a kaput, áldozat kellett, s én vállalkoztam rá. Meghaltam, megint.
Így fekszek a hidegben, míg lassan megpróbálok megmozdulni, felülni, tájékozódni hol is vagyok egyáltalán.
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 25 Okt. 2011, 15:17

Meghaltál, megint. És ez megint nem Valhalla. Erre az első pillanatban már rájöhettél, hiszen sehol sem voltak a csarnokok, a végtelen szórakozás, ivászat és a dicsénekek. Ahogyan, mivel már jártál Helheim-ben arra is rájössz, hogy ez nem is Helheim. Asgardi révén egyetlen más lehetőséged maradt, hogy hova kerültél, Niflheim, a dicstelen lelkek hona. Egy helyre kerültél a csalókkal és dicstelen gyilkosokkal, de legalább nem újra a dísirrel kell szembe nézned. Az okokat valószínűleg tudod, hogy miért is pont itt vagy, korábban a Thor-ok rászabadítása a világra, most pedig Zarathos. Nem volt meg a tested, ismét szellem voltál, egy fizikai test nélküli lélek. Így a hideget sem érezed, egy barlang bejáratánál voltál, odakint végtelen havat láthattad az égen a csillagok, nagyon-nagyon távol pedig a Yggdrasil gyökerei, nehogy tényleg bármilyen kétséged legyen afelől, hogy hova is jutottál. Az érzéseid sem teljesen a tieid, picit minden régi érzés olyan távolinak tűnt, megvoltak, de semmi sem olyan érzelmekkel teli, inkább olyan ürességet éreztél, amit még soha sem.
Odakint csak a szél süvítését lehetett hallani, a barlang belseje felől lehetett zajokat hallani, sikolyokat, és mintha még beszélgetés zaja is kiszűrődött volna.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Kedd 25 Okt. 2011, 16:48

-Niflheim.....-
Jegyzem meg magamnak, noha nem mintha elsőre nem ismertem volna fel a helyett. Szerettem volna tagadni a dolgot, persze hiába is. Legalább Atla nincs itt velem, se a Disír. Nem hiszem hogy a helyzet jobb lenne. A tetteimért vállalni kell a felelősséget. Ezért is vagyok itt. Mire mindezt végig gondolom felállok, a hideget nem is érzem, persze hisz testem sincs. Valószínűleg csak az elmém érezte a hideget, reagálva a környezetre. Yggdrasil fel tűnik a távolban, bizonyosságot adva, hol is vagyok. A hangok felé fordulok, az érzéseim valahogy tompák, meg vannak, de mintha nem lennének olyan élénkek mint eddig. Két irányba mehetek, kifelé vagy a sikolyok és hangok felé. Egyik sem tűnik rosszabbnak a másiknál. De inkább a barlang mélye felé veszem az irányt, óvatosan próbálom megközelíteni a hangok forrását.
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 26 Okt. 2011, 11:00

Elindultál befelé a barlangba, ahogyan ezt tetted több másik lelket is láttál, ahogyan haladtál. A legtöbb nem tűnt túl bíztató személynek, gyilkosok, rosszarcú személyek, akik mind-mind megérdemelték, hogy itt legyenek. Talán egy-két olyan lelket láttál csupán, akiknek nem lett volna itt a helyük, valószínűleg becstelen és dicstelen módon ölték meg őket, aminek hála ide jutottak. Valószínűleg nem érdemelték meg, de a hely már csak így működik. Az egész hely sötét volt és üres, nem igen volt itt semmi sem, a sötét nem zavart, mert láttál tökéletesen. Ahogyan befele értél rájöhettél, hogy a nyelv nem Asgardi volt, hanem valami teljesen más, a holtak nyelve és most így holtában még értetted is. De ezek között egy dörmögő asgardi beszédet is sikerült kiszúrni. Ha a hang felé néztél, egy idős alacsony, de élő személyt sikerült észrevenned, ahogyan néhány könyvet kapkodott fel a földről, amit előzőleg leejtett.


_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Szer. 26 Okt. 2011, 15:12

Nem én vagyok itt az egyetlen lélek errefelé, de a legtöbbről lerí, hogy tényleg idevalóak. Persze én is, ha a tetteimet nézzük. De akad egy-két asgardi is, akiknek nem itt lenne a helye. Ezt viszont nem az én tisztem eldönteni. Az egész hely lényegéről süt az üresség, a sötétség nem zavar. S az a tény sem, hogy értem a holtak nyelvét. Végül is az vagyok. Egy öreg embert látok, aki a könyveket veszi felfelé, közben mintha asgardiul is morogna valamit. Közelebb lépek hozzá.
-Segítsek?-
Kérdezem tőle, kell valaki aki útbaigazít vagy mesél erről a helyről. Pont megfelelő lesz erre. Aztán hirtelen fogom fel, hogy teste van és élő személy.
-Maga nem lélek....-
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 26 Okt. 2011, 17:21

Ahogyan odalebegtél az öreghez és megszólítottad az káromkodás kíséretében ugrott egy hatalmast és a könyvei, kódexei, amiket eddig a kezében tartott mind-mind a földre estek. Értetlenül nézett rád, ahogyan megszólaltál, láthatóan nem ismerte fel az angol nyelvet, amin megszólítottad. Érdeklődve kezdett el vizsgálni, nézegetett, míg meg nem nyugodott, hogy a lelked Asgardi és nem pedig valami elkóborolt és nem idevaló személyről van szó. végül nagy nehezen felkapkodta a holmiját a földről, ha te próbálkoznál vele, egyszerűen anyagtalan „test” révén átnyúlnál rajta, és nem tudnál segíteni az öregnek.
< - Miféle szerzet vagy, hogy nem a saját nyelvünket beszéled? – kérdezte. – Érted, hogy mit beszélek, vagy csak a midgardiak nyelvét beszéled, mit én nem érthetek? >

//És vmikor Avalonba is írhatnál, 4 köre kezdtem a kalandot, és még nem írtál.//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Csüt. 27 Okt. 2011, 08:30

Talán most még mosolyognék is, az öreg reakcióján, ahogy megijesztettem. De valahogy most ehhez sincs kedvem. Lehajolok a könyvekért, de csak átsuhan rajta a kezem. Hát persze, erről el is felejtkeztem. Jobb lesz ha észben tartom, hogy nincs testem.
<-Persze, hogy értelek. Sajnálom az előbbit, talán túl sokat voltam midgardon. Asgardi vagyok. Freyr. Neked hogy hogy van tested és nem csak egy lélek vagy itt?->
Kérdezem azt ami leginkább izgat, egyenlőre persze.
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 27 Okt. 2011, 14:34

Az öreg összevonta a homlokát, amikor beszélni kezdtél.
< - Freyr? – kérdezte. – Minek hazudsz? Mindenki tudja, hogy Laaksonen a neved, hisz nem ez az első eset, hogy meghaltál. >
Ahogyan mindenét összeszedte intett a kezével, hogy kövesd ő pedig elindult az egyik irányba a barlangban, és arra mintha még fényeket is láttál volna.
< - Egy krónikás, aki véletlenül került ide egy robbanásban, mindennek már ezernyolcszáz esztendeje. Hela úrnő megkegyelmezett s így én írom össze a lelkek történeteit. Semmire sem jó, de így legalább élek, noha lehet, hogy jobb lenne meghalni. Heidly a nevem amúgy. Mesélj bármit, úgyis itt ragadtál, amióta itt vagyok, nem találtam kiutat innen. Csak az úrnő kegyéből lehet innen távozni, de ő már nem olyan engedékeny az atyja miatt. Mesélj, miként haltál meg másodjára? >
Közben beértetek egy barlangnyílásba, ahol egy csarnokot láthattál meg, megannyi kódex és tekercs mindenfelé a polcokon, a legtöbbet már régen befedték a pókhálók és a por.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Vas. 30 Okt. 2011, 19:52

Balgaság volt hazudnom, s most ki is derült egyszerűen az igazság. Bólintok az öreg szavaira, ahogy az igazi nevem mondja. Keserűen elmosolyodok.
-Tényleg nem az első eset....-
Szólok halkan, majd követem a barlang belsejébe. Mindenfelé tekercsek, nyilván mások halálának története. Körbe nézek, majd egy sóhajjal megadom magam. Mi mást is tehetnék, egyenlőre.
<-Az első halálomat követően, egy démoni dimenzióban ébredtem. Nyilván a midgardi énem keveredett bele valamibe. Zavaros volt az egész, Zarathos próbált meg egy átjárót nyitni...a Sötét Isteneknek...az átjárót pedig csak áldozattal lehetett bezárni.->
Vállat vonok, soha nem tudtam hősies meséket kerekíteni.
<-Ha ezt nézzük akkor ez egy elég dicstelen halál volt. S még azt sem tudom, végül bezárták-e a kaput...->
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Hétf. 31 Okt. 2011, 12:24

< - Az ősi istenek nevére, nem értem, hogy mért nem te s a fivéred kaptátok a káosz istenei nevet Loki s leánya helyett – dohogott az öreg. – Tehetségesebbek vagytok a világok elpusztításaiban, mint ők… >
Felvette az asztalról az egyik kódexet és azzal totyogott el a sorok közé, ahol nekiállt az egyik helyre betenni azt. Majd jött vissza a következőért s az azutániért, közben nekilátott beszélni.
< - Sikerült, de van fogalmad, hogy mit tettél? – kérdezte. – A Kilencre Világra szabadítottad az Asgardiak legnagyobb ellenfeleit, kiket még maga Odin törölt ki a létezésből, hogy ne emlékezzen rájuk senki. S ez csak az egyik… >
Megállt és megtörölte a homlokát miközben mélyen Laaksonen „szemeibe” nézett.
< - Miattad ellenséggé vált két világ főmágusa – felelte keserűen. – Zacharias Morsus s Thorhalla Lokidottir szövetségének vége, mert meg akarta a halandót védeni a páncélostól, ki végezni akart a főmágussal. Zacharias nem engedte, hogy az istennő megvédje s a halálotok miatt olyat mondott, mit nem kellett volna… >
Elfordult majd visszanézett végül
< - Úgy hiszem kezdem megérteni, hogy mért kellettél Loki Laufeyson-nak… >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Hétf. 31 Okt. 2011, 15:59

Thordin említésére felkapom a fejem, már régen nem halottam róla.
<-Mit tudsz róla? Utoljára, Hela seregében szolgált....->
Elfog a düh, ahogy a történtekről beszél. Miért mindig én vagyok a felelős a történtekért. Igen hibáztam, nem is egyszer, de nem mindig csak rajtam álltak a dolgok.
<-Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy ez fog történni? Időm sem volt felfogni a helyzetet, vagy védekezni a démon ellen! Thorhalla cselekedetiért pedig nem én vagyok a felelős. Az hogy mit csinál és kivel az ő saját döntése...Persze Lokinak is csak arra voltam jó, hogy feláldozzon....->
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Nov. 2011, 12:20

Thordin említésére végül az öreg is megtorpant egy pillanatra.
< - Járt itt egyszer, élőként – legyintett. – Akkor sem tudta a fejét használni, csak arra, hogy áttörje a falakat. A butasága lett a veszte, a dísir megette a lelkét, majd visszajött a kívánság miatt. Valahol Midgardon lehet. >
Tovább totyogott, a helyére tett még egy könyvet, majd újra Laaksonen felé nézett.
< - A halandó éned is te vagy – felelte kiokító hangon. – A lelked egy részéből lett. A te hibád mindez, ezt fogadd el. Győzködni akart, a valakit, mikor harcolnia kellett volna az életért. Harcolni akart, mikor menekülni kellett volna. Bátor próbált lenni, mikor gyávának kellett volna lennie, gyáva volt, mikor erősnek kellett volna lennie. Csakis önön hibádnak köszönheted, mi történt… Mert tetteid miatt valakit óvni akartak s más nem kért belőle. Mert a tetteid miatt a szorosabb szövetségek ellenségeskedésbe fordultak át. Ne másra próbáld fogni, mit te okoztál, az önismeret első lépése a beismerés gyermek. >
Pár pillanatra visszafordult a könyvekhez és tovább igazgatta.
< - Gondolkodj el, hogy mért is voltál oly megfelelő számára. Lassan úgy vélem, hogy megérted s rájössz gyermek. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Szomb. 05 Nov. 2011, 19:16

Keserűen és mégis valahogy örömtelien elmosolyodok, bár ezek is elég tompa egy érzések. Ez vallott igazán a bátyámra, mindig is előbb keveredett harcba aztán kérdezett. Hallgatom az öreget, s nem tudok ellenkezni vele. Igaza van. Ennyire egyszerű. Mindig az ellenkezőjét csinálom annak, ami helyes lenne.
<-Ezért? Mert annyira más, erős akartam lenni, hogy mindig mást tettem mint amit kellett volna? Lokinak nemet kellett volna mondanom, de a szolgája lettem. Mikor hallgatnom kéne, beszélek és mikor harcolnom, menekülök. A tetteim maga a káosz, s azok következményei még rosszabbak. Nem gondolok a következményekre csak cselekszek, azt teszem ami az elsőnek az eszembe jut, vagy amit jónak látok. Anélkül, hogy belegondolnék mit is teszek valójában....jobban hasonlítok a testvéremre, mint ahogy ezt eddig bemertem vallani magamnak....->
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Vas. 06 Nov. 2011, 10:42

Az öreg szöszmötölve bólintott.
< - Ezért. Dicső halált kívántál halni, dicstelen lett a vége. >
Tovább pakolt az öreg, míg végül sikeresen befejezte mindezt és kissé kimerülten ült le az asztalhoz, ahol a fa korsóból töltött magának némi bort és a kenyeréből tört le valamit.
< - Igen, jobb hasonlítasz a fivéredre, mintsem hitted volna. Olyanok vagytok, mint atyátok volt fiatalként – sóhajtotta. – De őt a választott asszonyai megmentették s ott volt a két bátyja is, Leif s Anders is. >
Miután befejezte az evést és az ivást a sarokban levő szalmaágyhoz ment, hogy lefeküdjön pihenni, ami láthatólag igencsak ráfért.
< - S neked most a végtelenségig van időd itt gondolkodni, hogy mit is kellett volna tenned. Emészteni fogod magad, mint mindenki más. Ez a büntetésetek itt Niflheimben. >

//Akkor szerintem mi itt végeztünk, nem igazán lehet egy léleknek olyan túl sok mindent mesélni.//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Henry White on Vas. 06 Nov. 2011, 15:24

Csendben, beletörődötten hallgatom az öreget. ehhez már nincs mit hozzáfűzni. Tettem amit tettem. Rosszul, aminek ez a következménye. Halott vagyok, örökre a tetteimen rágódhatok. Végre tényleg belátom, hogy sok mindent elrontottam, s most már még csak helyre sem hozhatom. Nem! Nem fogok itt megrohadni. Ha jóvá soha nem is tehetem a következményeket, még talán javíthatok rajtuk valamit. Az öreghez suhanok, s megragadom a ruháját - nem is érdekel, hogy megfoghatom-e, vagy csak átsuhan rajta a testem - és megrázom.
<-Nem maradhatok itt! Asgardi vagyok, és nem fogom emészteni magam a történtek miatt. Inkább teszek valamit, bármit amivel segíthetek, ha már tetteimet nem tudom visszacsinálni, nem fogok azokon merengeni az örökkévalóságig! Te vagy itt a krónikás, biztos tudsz valami kiutat innen! Segíts, adj valami támpontot, legyen az bármennyire is homályos!->
Nem érdekel ha dühös lesz, ha nem segít, ha megfog kínozni vagy bármit tesz velem. Soha nem voltam ilyen elszánt. Soha! így vagy úgy de kifogok kerülni innen.
avatar
Henry White
4. szint - 10 kredit

Hozzászólások száma : 287
Hozzászólások régi : 729
Korábbi szint/kredit : 8. szint - 18 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Tyler
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Thorhalla on Vas. 06 Nov. 2011, 15:53

Átnyúltál a férfin, aki viszont oldalra fordult és megragadta a kezed, annak ellenére, hogy halott voltál. Ahogyan ránéztél a férfi egy nő volt, akit pedig a mesékből, legendákból felismertél. Volla a jósnő.

Ahogyan a karodat megérintette szinte lefagytál egy pillanatra, a szemed előtt megannyi kép játszódott le, a családod, a szeretteid, a világod vérben ázva mindenki holt, a teljes világ holt, de ezt nem Loki tette. Az egész közepén magadat látod, üvöltesz a fájdalomtól, tépkeded magad, karddal szúrod le magad, hogy vége legyen, de nem tudsz meghalni. A sebek újra beforrnak, miközben a szemeid előtt, minden, mindenki, ami fontos volt neked újra és újra kegyetlen körülmények között hal meg, a sorozatos rossz lépések miatt. Te is érzed a fájdalmat, amit ott élsz át, a nő pedig nem enged el, csak amikor már a fájdalomtól üvöltesz a lelked üvölt, ennél még az is kevéssé volt fájdalmas, amikor a dísir megölt. Lehet, hogy évek teltek el, mire Volla elengedett.
< - Tennéd ezt! – mondta. – S ez csak a legszebb jövő, mit láttam veled kapcsolatban. >
A fejét csóválta meg.
< - Tényleg semmit sem tudsz? Asgardinak tartod magad s a legalapvetőbb törvényeket felejted el? Száműzött vagy, ha kimész a dísir újra végez veled. S miként támadsz fel? Lelket lélekért… nincs oly barátod, s rokonod ki helyet cserélne veled azért, hogy újra élj. Nem fogsz feltámadni s nem bosszantanám fel a holtak úrnőjét sem. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13742
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Niflheim

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.