Hydra > Lucy Reilly, Póknő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Hydra > Lucy Reilly, Póknő

Témanyitás by Thorhalla on Hétf. 05 Márc. 2012, 12:44

http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?id=322

Adatok:

Név: Lucy Reilly
Egyéb név(i): Póknő
Faj: ember (Nem rendelkezik aktív X génnel)
Nem: nő
Jellem: ember-barát, mutáns-barát
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1997. január 21. Berlin
Kor: 19
Családi állapota: hajadon
Foglalkozás: festő, grafikus, képregényeket készít, illetve kiállításokat rendez
Testmagassága: 177 cm
Testsúlya: 59 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: -
Repülési sebesség: Képes  vagyok repülni, ami inkább lebegésnek, levitációnak nevezhető, a gyorsaság egy emberi sétával egyenlő
Egészségi állapot/ betegségek: Makk egészséges

Életrajza:
Noss, kezdjük akkor a legelején. A legtutibb dolog az volt az életemben amikor megszülettem. 1997 -ben egy nem éppen nyári inkább téli napon, Németországban. Édesanyám német apám amerikai. Egy teljesen véletlern egybeesés, hogy találkoztak. Édesapám tudósként elsimert ember volt világszerte, alapított is egy céget, ami az ő neve és irányítása alatt futott, minden New Yorkban. Németországba egy konferenciára jött és megkapta édesanyámat idegenvezetőnek, hogy vezesse körbe a városban. Az már más dolog, hogy még aznap este a szállodai szobában kötöttek ki. Ezekután apám ideiglenesen Berlinbe költözött, itt is házasodtak össze, majd éltek boldogan. Hamarosan megszületettem én, 2 évre rá pedig a kishugom. Persze tudom, tudom, mese habbal, annyira nem is volt tökéletes a házasságuk, de ez nem ide tartozik.
Minden teljesen rendbe ment - vagy legalábbis a külvilágnak a minta családot mutattuk, még akkor is ha ez nem így volt - amíg be nem töltöttem a 10 éves kort, akkor kezdődött minden. Beteges voltam, az iskolából is sokat hiányoztam, lépten nyomon összestem az orvosok nem tudták megtalálni a betegségem okát. Kivizsgálásról kivizsgálásra hurcoltak a szüleim, de nem tudtak semmit mondnai. A legutolsó orvos akinél jártam azt mondta, csak hetek vannak hátra az életemből, persze az okot ő sem tudta megmondani... Persze sugárfertőzésre gyanakodtak, de ez elég furcsa, hiszen nem emlékszem, hogy jártam e valaha is valmai hasonló közelébe. Naná, hogy nem emlékszem. Mint utólag kiderült akkor már édesanyám hasában szoptam a kisujjam, amikor ő kísérgette apámt, valami unárium lelőhelyre. Nem töltött el ott sok időt, de még is ki ütközött ez rajtam.. mondhatom remek, kössz anyu és apu. Szóval az utolsó Doki halálraítélt, ekkor durrant be az agya apámnak. Összecsomagolt, fogta a kis családját, majd ide jöttünk New Yorkba, az ő házába, és ahol a cégje, vagyis a Kutató központja volt megtalálható. Eldöntötte, majd ő segít rajtam. Persze az idő szorított, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam, na meg, nem tetszett ez a kísérleti nyúl szerep, hogy mindent be kell vegyek meg megigyak, nagyon nem. Kutatások azt bizonyították, hogy a Pókok ellenálóbbak sok minden téren, és míly véletlen a sugárzás ellen is. Ő úgy vélte, az én immunrendszerem gyenge, és ezt meg kell erősíteni, puszta véletlen ez a sugárzásos dolog. Ezért növényi eredetű anyagok és pók-mérgek segítségével próbálkoztak. Noss, sikerül, sokkal jobban lettem, DE nem gyógyultam meg tlejesen! A kis öröm pedig megvolt, de ez nem tartott sokáig...
Apám hiába volt okostojás, nem számolt azzal az eshetőséggel, hogy egészen más következményei is lehetnek annak, ha ilyenekkel kísérletezik. Akkor döbbent erre rá, amikor az édeskislánya vagyis én, a plafonon mászkált... A Pók DNS-e ami a szervezetembe kerül, és mint utóbb kiderült, több fajta is, változásokat hozott létre, így képes lettem a falmászásra, ami elég rémísztő, az érzékszerveim élesebbnek, jobban látok a sötétben, illetve talán némileg a reflexeim is jóval fejlettebbek, nos ezek után azt várjátok, hogy tudjak hálót is szőni de nem... ez kimaradt, viszont tudok repülni, nem gyors de mégis vicces, ezt szeretem, már mint, hogy tudok repülni, mert tök jó érzés ^^ Na de persze apámnak ez nem tetszett. Mármint hogy a tinédzserlánya ha szobafogságban van akkor kimászik az ablakon keresztül, meg úgy egyáltalán nem tetszett neki, hogy ilyne fura vagyok. Így újra azt vettem észre, hogy megint az ő laborjában ücsörgök, és mindneféle kezeléseket kapok. Pókos cuccot persze hírből sem akart hallani, de ami ezután jött... atyaég. Apám már nem bízott magában -vajon miért?- ezért hívott egy másik emberkét segítségül. Nem szetette a mutánsokat, még is kénytelen volt az egyikkel együtt működni. Nem tudom ki volt már ez az ember, nem emlékszem rá, sőt, kissé több mint zavaros a dolog.
Az a fószer kigyógyított ebből a fertőzésből, de nem elégedett ezzel meg, bio-elektromos képességgel is megajándékozott. Hogy miért? Jó kérdés, valószínű, lett volna velem valami célja, de apám ezt már soknak gondolta, így elhozott engem és a családot vissza New Yorkba, ekkor voltam 16 éves. Nem örültem neki, bár nem sok barátom volt de akkor is, alig vártam, hogy kijárjam a középiskolát, majd művészeti egyetemre jelentkezzek, persze nem feltétlenül nappali de minimum levelező szakon. Imádok rajzolni, és van is tehetségem hozzá, többen mondták, és én is így érzem. Na de ha azt hitted ez lesz az én kis történetem, hát tévedél...
Van az életemben egy sötét kis folt, amiről nem szívesen beszélek, csak ha szükséges. Miután volt ez az egész gyógyítós eset, és én már amolyan fura emberke voltam különleges képeséggel... még pár hónapig itt maradtunk, amíg be nem fejeztük az iskolát. A kishugom Jean, akit teljes szívemből imádok, ekkor töltötte a 14-et. Kis dacos kamasz, még nálam is makrancosabb, és felelőtlen. PEdig itt New Yorkban bizony vigyázni kell erre, sok veszély leselkedik az emberre, és erre nekem is hamar rá kellett jöjjek. Nem egy álomvilág, annyi bizonyos. Az egésznek a kis Jeannihez van köze. Belépett az iskolában a pom-pom csapatba, és ott ugrabugrált nagy örömmel. Ő teljesen máshogy nézett ki mint én, ő anyura hasonlított, hosszú szőke haj, hamvas fehér bőr, kék szemek, piros ajkak, és ha még ki is festette magát... Na meg a csinos alkata, és hogy érettebb volt a koránál, több mint figyelemfelkeltő. Rajongta is érte a fiúk, főleg azok a kosaras, meg rögbis nagy állatok. Az egyik csapatkapitányba szerelmes is lett, mint ahogy az lenni szokott a filmekbe is. Persze teljesen kiakadt amikor megtudta, miattam el kell költöznünk, a részleteket nem, csak hogy vissza megyünk Németbe. Dühöngött, hisztizett, a földhöz verte magát, fenyegetőzött, de a szüleink hajhatatlanok voltak. Egyik éjszaka épp megszállt az ihlet, és festettem, amikor zajokat hallottam, a szomszéd szobából a hugoméból. Kimentem, majd óvatosan benyitottam az ajtón. Az erkélyének az ajtaja tárva nyitva, ő sehol. Oda rohantam majd kilestem, épp akkor haladt át a kerten keresztül, a kerítésen túl megláttam azt az ellenszenvest alakot, azt a kis csapatkapitányt. Gyors a szobámba rohantam, majd magamra húztam a melegítőnadrágom, felsőm, összekötöttem a hajam, és sportcipőt húztam. Lerohantam a lépcsőn, majd le a garázsba, onnan kihoztam a biciklim, és rápattantam, nehezen, de tudtam őket követni, egy kocsival voltak, és haladtak ki a városrészből. Egyre sötétebb utcák és sikátorok követték egymást, amikor az egyikbe bekanyarodott, a végén már teljesen lehagyott, és az érzékeimre hagyatkoztam, a hugom megtalálásában. Tekertem és figyeltem, a szívem majd kiugrott a helyéből. Hangokra lettem figyelmes. Leszálltam a biciklimről, majd neki támasztottam a falhoz. Felmásztam a falra, ha már képes vagyok rá használjuk ki alapon, és felülről közelítettem meg az autót, amiből hirtelen kiugrott a hugom, zokogott, kiabált, elakart menni, de a srác is kiszállt, majd elkaptam, és adott neki egy nagy maflást, persze mondanom sem kell mit akart, megerőszakolni... az a vadállat, az én Jeannimet... Hát még mit nem! Csak akkor kapott észhez, amikor a motorháztetőre érkeztem, nem éppen halk ugrással, szinte a semmiből. Félre lökte a hgomat, majd a falhoz tapadva megpróbált oldalra sasszézni, és elmenekülni. Csak amint megfelelő távolságba kerül a hugomtól, majd feláltam, a kezem körül zöldes fény keletkezett, majd egy löketet küldve felé, felkentem a falra, onnan pedig ezsméletleün rogyott le a földre. Megragadtam a hugom kezét, a kocsiból minden cuccát kivettem, és felültettem a bicóm hátsóülésére, majd eltekertünk haza. Azóta is átkozom magam, miért haboztam, és nem támadtam, meg hamarabb azt a férfit, és hogy nem siettem jobban és nem találtam meg őt... Mert otthon derült ki, ott mondta el zokogva Jeannie, hogy megerőszakolta, nem csak akarta, meg is tette. Hibásnak éreztem magam, és úgy éreztem törlesztenem kell, még hozzá úgy, hogy az eőrmet felhasználva másokon segítek, és ahhoz a csapatkapitányhoz hasonló embereket fogok hüvősebb helyekre jutattni. Ez amolyan személyes ügy volt, miután elköltöztünk, sokáig agyaltam ezen, és láttam, hogy a kishúgom egyre inkább elhagyja magát, nem olyan mint régen. Ez nagyon fájt. Mielőtt ide jöttem, A Nagy Almába, hogy önkéntes jókislányként szabadidőmet arra áldozzam, hogy a sok mocsok férget eltapossam, terveztem magamnak egy ruhát. Persze nem volt nehéz, tehetségem és fantáziámnak hála. Nem szabad, hogy felismerjenek, ezért kellett egy állnév egy egy öltözet. Egyik ismerősömön keresztül léptem kapcsolatba egy emberkével, aki speciális anyagokat fejlesztett ki, és válallt különleges ruhák elkészítését. Nos, az én esetem különlegesebbnél különlegesebb volt, röviden magyaráztam el, mit és miért akarok, persze teljes diszkréciót ígért, így lett meg nekem a piros és citromsárga "Szuperhős rucim" Ahogy a férfi mindig hívta. Miben volt különleges az anyaga? Nagyon strapabíró, szinte elnyűhetetlen, rugalmas, mintha a második bőröm lenne, nem akadályoz meg a bio-elektromos löketek kibocsátásában sem, a fószer azt is mondta, magasan hőálló is, bár ezt még nem próbáltam ki, nem kerültem nagyon meleg helyzetbe amibe tesztelhetném.
Miután ez is megvolt, és az iskolát is befejeztem, ide jöttem New Yorkba, apám egyik Manhattani lakását elfoglalva.
Hát ez vagyok én, nappal egy kis bolondos festő, aki a városban járkál, rajzolgat, illetve a suliba is be-be téved ritka napokon, éjszaka pedig furcsa helyeken felbukkanva, a rosszakat elhepálva, ezzel pedig a saját lelkiismeretemet nyugtatom.


Képességei:

Emberfölötti mozgékonyság: Póknő mozgékonyság, mérleg, és testi koordináció növelik szintekre az emberi testen túl, persze vannak természetes határok.

Emberfölötti reflexek: Póknő természetes reakcióidejét és reflexeit szintekre növelik az emberi test természetes határain túl.

Immunitás méreganyagokba, mérgek, gyógyszerek, és sugárzás: Póknő anyagcseréje gyorsan hoz létre erőteljes immunitásokat minden fajta méreganyagba, méregbe és gyógyszerbe egy olyan kezdeti expozíció után, ami általában szédülővé teszi őt. A teste sugárzásra teljesen immúnis.

Falmászás: Póknő végtagjai elektrosztatikus vonzalmon keresztül tapadhatnak felszínekhez. Póknő jelentős mennyiségű pótsúlyt tud vinni és tudja tartani őt, amíg ragaszkodik falakhoz anélkül, hogy csökkenne; biztonságos feltenni, hogy az a súly, amit tud vinni, van jó néhányszor a sajátja, és annak a határai, hogy tud, fáradtság előtt teszik ezt beköszönt vagy még mindig ismeretlen.

A méreg harsog: A teste birtokol egy mértéktelen összeget „bio-elektromosság”, ami neki van, csatornára tanult és kirakodik a kezein keresztül annak az irányított robbanásaiban, hogy mit hív Venom csapásnak. Ezek az energiakivetítések hatalomban változnak; javarészt emberekben hatnak az idegrendszerre. Póknő tudja szabályozni őket egyszerűen egy, elkábít elég hatalmas megölni egy átlagos méretű embert ugyanabban az útban, amit egy villám meg tudott ölni, ő.

Feromon kiválasztás: Az anyagcseréje létrehoz több bizonyos fajta feromont, ami másokon csikar ki vonzalmat és/vagy undort olyan ismeretlen tényezőktől függően, lehet, hogy amik nemet és hangulatot tartalmaznak.

Emberfölötti tartósság: Póknő teste némileg keményebb és egy szokásos embernél ellenállóbb a sérüléssel szemben, bár távol van sérthetetlen. Ő tehetséges olyan ellenálló becsapódási erők, amik szigorúan megölnének, egy szokásos embert vagy megsebesítenék őt, bár nagyobb fájdalmak érik, de újra és újra talpra tud állni... egy ideig. Ráadásul a teste viszonylag gyorsabban regenerálódik mint egy emberé.


Szakértelmei: Tudok verekedni, persze nem azért, mert túl sok Chuck Norris filmet láttam, vagy állandóan ilyen edzőtermekbe jártam, ez inkább csak úgy jön, amolyan utcai harcként kell elképzelni, semmi bonyolult elemmel, vagy lányos verekedés, hogy tépjük egymás haját. Viszont ha a helyzet kívánja egy bal egyenest bizony bevállalok.

Megjegyzések: Még ha nem is úgy jött le az előtöriből, valójában egy nagyon kedves, és néha naiv, és túlzottan segítőkész jellem vagyok, aminek nem mindig örülök, mert így kerülök bajba^^

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13797
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Hydra > Lucy Reilly, Póknő

Témanyitás by Thorhalla on Hétf. 05 Aug. 2013, 14:39

Nagyon sokáig nem lehetett tudni, hogy mi van vele. Az AIM időt kórházban töltötte kómában New Yorkon kívül. A bukás után egy ilyen telepen a Hydra fogta el és módosításokat hajtott rajta végig. Az elmúlt 3-4 évet hibernációban, vagy ha jobban tetszik felfüggesztett életműködéssel töltötte. Nemrég ébresztették csak fel ebből az állapotból, és mire ez megtörtént már megkapta az agymosást is, hogy a Hydra-t szolgálja.

Az új jelmeze:

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13797
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Hydra > Lucy Reilly, Póknő

Témanyitás by A Kártyák Mestere on Szer. 09 Nov. 2016, 12:42

A Hydra felemelkedése korszakzáró kalandon a karakter elhunyt.

_________________
Reneszánsz/alter realitások: Johanne Jones Tao/Madame Hydra, Reena Reynolds, Felicia Paran, a Kártyák Mestere
Továbbiak: Eshana Swati Khan, Mesélő, Ghost. A.I.M. Felső Tanács, A.I.M. Birodalom, Hydra emberei, MODOC
Továbbiak: Morgan Le Fay, Természetfelettiek, Niclas Richard Jørgensen, Roxxon emberei
Cerebro központi adattára - ahol minden fontos információ egy helyen megtalálható az XMR-el kapcsolatban!
avatar
A Kártyák Mestere
Csoportvezető

Hozzászólások száma : 1926
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. May. 05.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Hydra > Lucy Reilly, Póknő

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.