Loki kastélya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Kedd. 22 Feb. 2011, 14:51

Az eredeti topic

Asgard legsötétebb vidékein, a hegyek között áll egy hosszan lejtő völgy. Mély árnyéköböl nyúlik itt messze a hegyek közé. A túlsó oldalán, nem messze a völgyben áll magának a cselszövés istenének, Lokinak a kastélya. Körülötte minden sötét, föld és égbolt, de a kastély maga fénylik. Nem a holdfény árad belőle, sem a napfény, de még csak a csillagoké sem. Ez a fény még a beteg hold fényénél is halványabb, fel-felderengő, el-elhaló, mint a rothadás bűzös és undorító kipárolgása. Afféle „hullafény”, ami semmit meg nem világít. A falak és a kastély ablakai mint megannyi, a semmire, befelé tekintő fekete lyukak. Egy fehér híd vezet át a kastélyba, a sápadtan derengő út átível a völgyet középen kettéválasztó folyó medrén, majd tekervényesen halad tovább a kastély kapuja, a külső fal északi oldalán álló nagy, fénylő nyílás felé. A folyó két partján széles, sík rét húzódik, telis-teli sápadt, fehér virágokkal. Formájuk szörnyűséges, mint egy lidércnyomásos álom torzalakjaié, szaguk émelyítő hullabűz, a levegőt betölti általuk a bomlás szaga. A híd alatti vízből halálosan hideg pára száll fel.





Az eredeti topic

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:09

#2 2009-03-02 21:10:40
Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Skornhelm//

Még mindig magam előtt volt Sif összes szava, na mégis hogyan jutottam vissza? Hát úgy, hogy sikerült Bifrost védelmét kijátszani, ami egyenlő volt a nullával. Loki halott, egyszerűen nem akartam elhinni, Thor és Loki is. ezek egymást csinálták ki az elmúlt időben vagy valaki megölte őket? mindegy nem számított, semmit sem értettem az egészből mostanra, a fenébe, hogy száműzött! Itt keleltt volna lennem uram oldalán az első pillanattól kezdve és nem pedig most megérkezni. Nincsenek oldalak, ezt felfogtam, ettől függetlenül még mindig írhattam téged és a családodat nem igaz kedves Sif? Most már mindegy volt, Asgard jóléte és egyáltalán létezése volt a tét. De nem tudtam, egyszerűen nem tudtam megbocsátani azt, amit tettek, amit a Thor pártiak tettek. A bűnük ugyanaz maradt, most is, mint akkor. És ezen kellett bosszút állnom, ezt neki meg kellett értenie. Hela mindkettejük lelkére vágyott, az apjáéra persze, hogy igen, mindig is mindenki tudta, hogy neki sem kegyelmezne, hiszen már mikor elhidegült az apjától, még én sem éltem akkor. Thor és Loki egy oldalon harcolni? Hát azt megnézném…
Talán ez most elég nagy káosz ahhoz, hogy ezt megtegyék, bár érdekes szövetség lenne annyi szent. Haladtam tovább és gondolkodtam, az átalakulás után. Ahogyan Sif a halandóknak hálálkodott, egyszerűen gyomorforgató volt, ezeknek? Hogy pusztulnának le a mágiánkban, égnének, fagynának és hasonlók el örökre. Lokinak meg kellett volna már régen hódítania Midgardot. Hogy minket felülmúlni? Soha, titeket lehetséges, akik hisznek bennük és szeretik őket, de mi soha sem adjuk fel, soha sem lesznek a halandók jobbak nálunk. De hogy nemesek és miegymás? Nem, egyik sem volt egyik sem, csak szánalmas nagyrakás haladó, akiknek a kezébe hatalmat adtak, midgardon is csak pusztítottak és egymás vérét ontották, egyik sem jobb a másiknál. Semmivel sem jobbak nálunk és nem is lesznek soha sem!
Oh mily meglepő, hogy Asgard két legjobb mágusa tudott csak átjárót nyitni Helához, meg igen az a nyomorult kalapács. Megyek, valamikor oda is érek a kastélyhoz, kiásom Lokit bárhol is van és leviszem a testét az alvilágba. Időközben üzenek majd Amora-nak is, még jó, hogy nálam van ehhez a Fényesség szablyája. Meg kellene tanulnom a telepátiát végre, hogy az üzengetés könnyebb legyen. Szóval Thena is ott volt, és itt jött az a kérés, amitől a vér is megfagyott bennem. Légy átkozott Sif, hogy ezt kérted tőlem, tudtad, hogy becsületből megteszem. Átkozott, átkozott, átkozott!
< - Fogok rá… - suttogtam még most is magam elé, ha eszembe jutott. – Nem is tehetnék máshogy, hiszen leköteleztél Sif, ezt még személyesen is megmondom, ha Loki testét leviszem hozzátok az alvilágba…>
Vigyázzak Thenára, pedig vele is végezni akartam, de nem, most óvhatom a hátsóját bármitől is. Pedig ő könnyű falat lett volna, a legkönnyebb a családból. Nem sajnáltam, csak ha megtudja, hogy mi történt megértettem, hogy mit fog érezni, ugyanaz történt vele, mint velem, mindkét szülőt elvesztette. És még csak nem is én öltem meg Sif-et, de nem rohanok előre ennyire. Nem tudtam, hogy hihetek-e annak, amit mondott Thorral kapcsolatban, hogy nem haragudott rám, hogy megbocsátott. Nem Sif ilyennel nem próbálta volna a saját életét menteni, ahhoz túlságosan is nemes volt. A francba! Akkor mégiscsak igaznak kellett lennie, akkor mégis megértette, hogy miért tettem az egészet, hogy a szüleimet védjem. Dühösen szorítottam újra össze a kezemet és ismét sikerült vért fakasztanom a körmeim nyomán, felemeltem a tenyerem és a szemem előtt gyógyultak be a sebek.
Megszaporáztam a lépteimet, szinte futva haladtam, Loki Midgardon már… és kész vége volt, mielőtt bármit is tehettünk volna. Ivan megölte, nyomorult halandó! Nekem kellett volna megölnöm Sif-et, de nem most, a háború után és tudni akartam, hogy mit kezdett Midgardon, de majd csak tőle tudhatom meg, ha odaértem és feltámasztottam őt. Tovább haladtam a kocogó tempóban, nem álltam meg sehol sem, csak amikor végre megérkeztem a kastély bejáratáig. Az ismerős szag megcsapott, otthon voltam valamilyen szinten. Egy ismerős hely, ahol igen gyakran megfordultam korábban. Nemsokára uram végre visszatérhetsz az élők közé, csak találjalak meg végre…
Vettem egy mély levegőt és elindultam a kastélyba a hídon át.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#3 2009-03-02 22:14:09

Shadow
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2008-10-25
Üzenetek: 950
PM Weblap

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Skornhelm//

Követem Hallat bizonyos távolságot tartva tőle, hogy figyelhessem, de egyenlőre még nem akarok mellé menni. Egy kicsit jobb lesz, ha egyedül van, s lenyugszik, bár az nekem se ártana.
„ Uram, Thor mindig is tudta, hogy a ti halandó népetek bátorságban és erőben is lassan felülmúlhat majd minket… és lám, igaza volt.” csendült fel a fülemben Sif hangja, s lépteimen kicsit lassítottam. Tévedett, hisz mi nem voltunk bátrabbak, se erősebbek, csak a pusztításhoz értettünk, mindannyian azt tettük valamilyen szinten mindig. És milyen szánalmas lények vagyunk, jól bizonyította Ivan tette is. Egyszerűen biztosan meghibbant az ipse teljesen. Minden bizonnyal valaminek a mellékhatásában szenved, vagy csak a nyugtatóját nem hozta magával. Bár ez most mellékes is volt. Egyszerűen nem érdekelt, hogy él e vagy sem, csak az, hogy tőlem tartsa magát távol.
Lassan közeledtünk a célhoz, bár nem tudtam James mennyire képes tartani a tempót, de most valahogy jobban lefoglaltak saját gondolataim, s az, hogy tartsam a távot Hallatól. Azonban Loki Kastélyának a bejáratában közelebb merészkedtem hozzá, de Asgard formám nem vettem vissza. Csupán felnéztem rá kérdőn, majd magam elé pillantottam, s sóhajtottam egy nagyot, miközben leraktam magam elé a kardot. Pár pillanat várakozás után vetem fel ismét, s indultam meg lassú kimért léptekkel utána át a hídon. Nem igazán akartam beszélgetni most. Füleim hegyeztem, s figyeltem a kis zajokra, melyek másokra utalhatnak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#4 2009-03-03 21:53:49

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Nem tudom pontosan, hányan jöttek ide végül, de a kis társaságnak nagyon óvatosnak kell lennie. Egyelőre elég távol vannak a kaputól, így távolról figyelhetik, ahogy a kastélyból irdatlan méretű démonsereg vonul ki felfegyverkezve. Vezetőjük, egy gigantikus vörös démon, érthetetlen nyelven osztogatja a parancsokat a sereg élén.



Végigvonulnak a kastélyból kifelé vezető hídon, amelyre még csak épp rálépett Thorhalla, Shadow és a többiek (ha vannak még itt mások is). Elbújhattak időben egy kis repedésben a sziklák között, és biztos távolból figyelhették a Valhalla irányába vonuló sereget. Thorhalla ilyen erejű démonokról eddig csak hallott, de nem látta őket, hiszen Thor, előtte pedig Odin hatalma távol tartotta őket Asgardtól, és még Loki sem volt olyan bolond, hogy szövetkezzen ezekkel a messzi földeken élő lényekkel.

Ahogy a sereg elvonul, az út a hídon át a kastélyba ismét szabad lesz, de ezek után már ki tudja, mik várnak még a hősökre odabent...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#5 2009-03-04 07:26:56

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Ketten mégiscsak követtek, ezt nem akartam elhinni. Komolyan csak az a szerencséjük, hogy még mindig csak az üres levegőbe fenyegetőzöm. Túl kellene lépnem végre a neveltetésemen, miszerint arra tanítottak, hogy ne öljek embereket, mert… a szüleimnek pontosan ugyanaz volt a véleménye róluk, mint Thornak. Vettem egy mély levegőt, majd dühtől reszketve fújtam azt ki. Nem fognak érdekelni, bár a gondom még mindig az volt, hogy lealacsonyodni azzal, hogy férget ölni? Látod Sif, most már te magad is tudod, hogy nem jó ötlet velük leállni társalogni és szövetkezni. Kíváncsi lettem volna, hogy Sathad és Amora mit tettek volna abban a pillanatban, amikor nekiesett az a vadállat Sifnek. Oké az egy dolog, hogy nem bírtam a nőt, sőt egyenesen gyűlöltem, mert benne volt a száműzetésemben, vagy mert csak Thor kedvese volt, de akkor is, ilyen halált senki sem érdemelt. Bőven elég lett volna egyszerűen szíven döfni, vagy levágni a fejét, nem ez a szemét állat módszeresen megcsonkította. Ezzel még rajtam is túltett kegyetlenkedés terén, én csak a vértjébe sütöttem bele kettőt tőlük, összesen hármat.
De legalább elég messze vannak tőlem azok ketten. Vigyázz Thenára. Ennél jobban nem is forgathattad volna meg azt az átkozott képzeletbeli tőrt bennem, komolyan ha mélyebbre döfted volna, akkor már én magam is útban lennék veled Hela-hoz. Nem vagyok én bébicsősz, vagy semmi ilyesmi, főleg, hogy Thor és Sif egyetlen leányát pátyolgassam egy háború kellős közepén. És mégis, kénytelen voltam megtenni. Miért? Egyáltalán minek jöttek velem? Nekik Loki nem megoldás, ő nem a „jóságos” Thor, hogy megbocsásson nekik és hazaküldje őket. Főleg nem azok után, hogy tőlem fog majd értesülni arról, hogy szeretett kedvese milyen módon és kitől szenvedte ki másodszorra is a lelkét. Thena, neki nem kell erről tudnia egyelőre, mert a végén még megtámadná azt a balféket és saját magamat kellene megöletnem érte. Csak lenne már vége ennek az egésznek, hogy minden helyreálljon, ha még lesz olyan dolog, ami helyreállhat Asgardon.
Felkaptam a fejemet, mozgást láttam a híd felől, így azonnal beugrottam a legelső búvóhelyre, amit csak találtam és onnan figyeltem, hogy kik is jöhetnek. Reméltem, hogy a másik kettő is ugyanezt fogja tenni, semmi kedvem nem volt miattuk meghalni, vagy lebukni. Ha elkapják őket, hát sajnálom nem az én felelősségem egyik sem. Landraf-nak, Amora-nak és Sathad-nak nem voltam a lekötelezettjük, így az ő kérésük vagy esetleges parancsuk, így majd csak annyit mondok nekik, hogy véletlen baleset érte őket, amikor valami szörnyecskébe belefutottunk. Elakadt egy másodpercre még a lélegzetem is, amikor megláttam, hogy mi közeledik. Nyeltem egy nagyot, nem vagyok gyáva, sőt meggondolatlan és nem cselekszem hideg fejjel, de az biztos, hogy bármennyire is ilyen vagyok, ezek azok, akiknek egészen biztos, hogy nem akarnék nekimenni. Thor egy dolog, de ezek…
A hidat figyeltem, ahogyan haladnak, egy hatalmas démon vezette a seregeket. Ezek meg mégis miként kerültek Asgardra? Thornak kellett volna védenie minket ezektől… persze az a nyomorult meg halott, ezek után senki sem véd meg minket. Védjük meg mi magunkat azzal, hogy az öreg istent feltámasztjuk. Rossz vicc volt. azt tudtam, hogy démonok, de soha sem láttam ilyeneket sem. Azt hittem egészen eddig, hogy ismerek mindent, ami csak útba jöhet, fél ezer év alatt azért illik a saját világodat kiismerni, de jelek szerint nem történt meg. A másik gondom az volt, hogy miként kerültek ide a kastélyba? Nem, Loki sem volt annyira ostoba, hogy lepaktáljon ezekkel a szörnyekkel. Akkor lehet, hogy az, aki megölte őt és Thor-t az rendezkedett be a kastélyba és engedte rá a világok minden szörnyetegét Asgardra? Végül csak elhaladtak előttünk.
< ~ Mi várhat minket odabenn még? ~ kérdeztem magamtól >
Ekkora sereg abban a kastélyban és közel egy nap múlva ezek is elérik Valhallát. Még azelőtt fel kellene támasztanunk a két vezetőt. Mennyire örültem volna jelen pillanatban, ha Loki pártján álló barátaim, asgardiak most itt lettek volna velem. Megostromolni a kastélyt… nem is volt olyan rossz vicc. De a társaimról semmit sem hallottam, amióta itt voltam újra. Csak, hogy nincsenek oldalak, ezenfelül mindenki Thor párti volt. Mi lett a többiekkel vajon? Még élnek, vagy lelkük már mind-mind Hela csarnokaiban él tovább és várják a feltámadást? Nem számít, meg fogom találni Loki-t, akkor is, ha a teljes kastélyt kell kövekre bontanom és itt a híd ezen oldalán újra felépítenem. És könyörgöm, csak ne valamilyen illúzió fogadjon odabent, mert akkor esélytelen bármit is megtalálni.
< - Mindketten óvatosan – mondtam. – Én ismerem ezt a helyet, szóval maradjatok a közelemben, ha kérhetem. Fogalmam sincs, hogy a démonok után mi várhat még ránk odabenn. >
Ezzel el is indultam a hídon, óvatosan mindenre figyelve, hogy megtehessem a kellő óvintézkedéseket abban az esetben. A tűzmadár békésen repkedett az oldalamon, amikor minden jel szerint el kellett érnem a kastély bejáratát. Még egyszer körbepillantottam, hogy látszik-e valami vagy valaki, valahol itt a közelben, majd pedig fogtam magam, először bepillantottam a kastély bejárati csarnokába – ha ez is azzal kezdődik itt az ajtó mögött – és, ha nem láttam senkit sem, akkor óvatosan beléptem a hatalmas épületbe. Hazaértem végre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#6 2009-03-04 20:12:46

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thorhalla, Shadow és Halloween sikeresen bejutnak a kastélyba… ahol síri csend és félhomály honol. Persze Loki kastélyában mindig ilyen a hangulat, de most valahogy… ez a csend és sötétség még Thorhallának is vészjósló. Gonoszság érződik a levegőben… Jóval több, mint amennyit Loki ittléte alatt már megszokhatott Thorhalla. A termeket csupán pár halvány gyertya világítja be a mennyezetről lógó csillárokról…



Thorhalla már ismerheti a járást: több sötét szoba, terem is van a kastélyban, de a legfontosabb és legzajosabb termek Loki trónterme, ahol a legtöbb mágiáját is űzte, valamint lent, az alagsorban a föld alatti börtönök voltak, ahol áldozatait kínozta.

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#7 2009-03-04 20:45:13

Shadow
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2008-10-25
Üzenetek: 950
PM Weblap

Re: Loki kastélya

Halla mellett ballagva tekintetem végigsiklik a hídon, s a kövi pillanatban hatalmas macska szemekkel figyelem a felénk érkezőket. Gyorsan követem a nő példáját és fedezékbe vágtázok, majd pedig lapulok amennyire csak tudok. Nincs kedvem egyikkel se szorosabb ismeretséget kötni, a fegyvereikkel meg pláne nem. Amint távoztak követem Hallat a kapuig, majd szépen befelé a kastélyba, amint tiszta a terep. A kardot csendben a padlóra engedem, majd visszaveszem az asgard alakot, melyet úgy nem szeretek, s felemelem a kardot. Lassan bal vállamhoz felrögzítem a hátamra, s jobban körbenézek.
< - Szép kis kastély, csak kicsit elszaporodtak a kártevők - > suttogom csendesen, hogy csak a körülöttem lévők hallják, miközben a főbejárat felé mutatok jelezve, hogy a démonokra utaltam. Ezután elhallgatok egy kis időre, s tekintetem a helységet fürkészik. Egy mély levegőt veszek, s megszólalok.
< - ha van akkor a Trónteremre szavaznék, ha valamit elszúrunk, a börtönbe úgy is ingyen fuvarunk lesz, ha tetszik ha nem - > suttogom ezt is, majd Jamesre nézek. Egy ideig, csak nézem, majd sóhajtok egyet, s Hallara pillantok.
< - Vezess minket akkor kérlek, s mond mit tegyünk - > hangom nyugodt és csendes. Csak remélni tudom, hogy nem sétálunk csapdába.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#8 2009-03-04 21:38:16

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Beértem a kastélyba, mellettem a másik kettő is. Bent túlságosan is sötét volt, így lehetséges, hogy nem a legjobb ötlet a tűzmadárral sétálgatni, így inkább egyetlen intéssel szűntettem meg a létezését. Így most már félhomály ereszkedett ránk, felpillantottam a csillárokra. Nem lett volna jó ötlet, hogy azokban is nagyobb fényt gyújtsak mágiával, mert a túl sok fény feltűnő lehetett. A mágia kevésbé, mert ezen a helyen szinte folyamatosan itt volt és használták. A jól megszokott félhomály és csönd, ám ezúttal valami más is volt, a csend még engem is nyomasztott. Hozzá voltam valamelyest kicsi mozgáshoz szokva, hiszen a Loki pártján álló asgardiak is megfordultak erre. A pincék felől sikolyok szálltak az égbe, most pedig semmi sem történt. Nem tetszett a csönd és a sötétség ebben a percben, főleg, hogy ő nem volt itt élőként és senki sem felügyelte ezt a helyet és nem utolsó sorban láttam, hogy mik is távoztak innen percekkel korábban.
Beljebb léptem, próbáltam halkan és óvatosan, de ezt egy jól edzett harcos asgardi számára igen nehéz lehet. nem akartam hangot kiadni, ha Loki valamelyik embere vagy szörnye tényleges itt van, akkor ha szerencsém van felismernek. Ha Asgardiak bizonyára. Nem tetszett a fizikai sötétség, és a gonoszság sem, ami ezen a helyen volt. Megszoktam ezt is, egy bizonyos fokig. Igaz évek óta nem jártam ezen a helyen, száműzetésem előtt két héttel utoljára, de arra emlékeztem, hogy milyen érzés fogott el ezen a helyen, valahányszor erre jártam és itt tartózkodtam. De ez, ez most, a gonoszság és a sötétség még nagyobb volt, mint valaha, amit éreztem itt. Volt egy olyan rossz érzésem, hogy valaki vagy valami van itt és az pedig nem csak Loki és a holtteste.
Ennyire nyomasztónak még soha sem éreztem az ittlétet és legszívesebben mentem volna innen, mert ez kissé sok volt számomra is. De nem tehettem, vissza fogom állítani uram dicsőségét kerül, amibe kerül. Vettem egy mély levegőt és el is indultam határozott léptekkel az egyik irányba. Eleget voltam már erre, hogy csukott szemmel is megtaláljam a legtöbb helységet, így tudtam, hogy merre menjek. Ha nem tudtam volna, hogy uram halott, akkor a börtönök lettek volna az elsők, de így nem. Az majd csak a második eshetőség lesz, ravatalozó… ravatalozó ilyesmi nem jutott az eszembe, hogy lett volna. Lehet, hogy soha sem volt rá szükség, vagy hasonló. Így nem maradt más, mint a trónterem. A legtöbb idejét Loki úgyis ott töltötte, amikor éppen nem a Midgardi szeretőinél volt – ha a pletykák igazak - , vagy akárhol máshol.
Még hallottam a lány hangját, de nem szóltam rá semmit. Lehet, hogy vannak, de nem voltak korábban és nem is lesznek, mert mind el lesz pusztítva. Végül mély levegőt véve hátrafordultam, amikor ő maga is a trónteremet hozta fel.
< - Na ne mond! – sziszegtem. – Szerinted mégis hova indultam el? Pontosan oda! Hogy a börtönbe? – kérdeztem gúnyosan. – Ne is reménykedj, előbb fognak megölni, mintsem annyit mondhatnál, hogy Loki… Hogy mit tegyél? Fogd be! Hacsak nem akarsz mindenkit a nyakunkra vonzani, akik esetleg itt lehetnek a kastélyban.>
És ezek voltak az AIM emberei? Meg Landraf is persze, hát nem csoda, hogy a cég ott tartott, ahol. Meg sem vártam őket, hanem gyorsan indultam a trónterem felé. Még mindig óvatosan, ha kellett, akkor az árnyak között mozogva, hogy senki se vehessen észre, nem szóltam már a két halandóhoz, nem akartam több szót sem rájuk pazarolni. Nem véletlenül akartam teljesen egyedül jönni, hogy senki se zavarjon és ne hátráltassanak ostoba kérdésekkel. Nekem ez volt az utóbbi utolsó közel tíz-tizenöt évben az a hely, ahol a legtöbbet tartózkodtam. Nem voltam idegenvezetője ezeknek. És még… még meg is szentségtelenítették Loki kastélyát azzal, hogy be mertek lépni erre a helyre. Ezért még súlyos árat fognak fizetni mind a ketten. Nincs önálló döntésük sem, semmi. Bizonyára találok megfelelő személyt, aki szíves örömest fogja megölni őket. én pedig örömmel fogom végignézni a halálukat és szenvedésüket. Legalább szenvedjenek annyit, mint Sif, de a haláluk legyen jóval lassabb. Elmosolyodtam, csak ezen jussunk túl és meg fogják a föld alatti börtönök szívélyes vendéglátását ismerni.
Haladok a folyosókon tovább, egyenesen oda, ahova mennem kell, majd ha megérkeztem, akkor óvatosan pillantok be a trónterembe, és csak akkor lépek be oda, ha megbizonyosodtam róla, hogy nincsenek bent élő személyek. Ha vannak… akkor majd egy terv kiötlése jön.

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#9 2009-03-04 22:55:45

Halloween
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-10-19
Üzenetek: 1024
E-mail PM Weblap

Re: Loki kastélya

Valamivel a többiektől lemaradva értem a kastélyhoz is, épphogy sikerült a démonok elől elbújnom, de amint a többiek befelé vették az irányt, végre rendesen tudtam hozzájuk csatlakozni. Követem Thorhalla parancsait, már az is nagy engedély tőle, hogy nem zavart el minket, még akkor is, ha egyébként minden bizonnyal szörnyekkel van telezsúfolva az egész hely. Még mindig nem bízom benne, felelőtlen, de hiszem, hogy ha másnak nem is, de szükséges rossznak tart minket, míg Lokit ki nem szabadítja. Hogy utána mi lesz? Nos, Loki is szeretett mindig halandókkal szórakozni...Nem fog minket megölni ő sem. Legfeljebb úgy kavarja majd a szálakat, hogy miközben semlegesítünk egy, még számára is veszélyes csapdát, abba haljunk bele. Közben érdeklődve nézem a hullafényt, nem tudom, hogy mennyire működik ebben a képességem, egyértelműen mágikus, de mintha a fény alakba lenne rendeződve, nem igazán világít, mint az átlagos fény... Kísérletképpen most, amíg nincs tétje, próbálok meg félárnyék formába változni, ha nem megy, akkor jó. akkor tudni fogom, hogy ne számítsak rá a bajban, ha meg sikerül... Az meg még jobb! Némán köövetem a többieket, minek beszéljek, csak meghallanák az itt maradt őrök. Még azt sem említem meg, hogy Thorhalla több zajjal közlekedik, mint mi, nálam főképp akkor, ha sikerül az árnyékká válás, minek, hisz ha leszólnám most, akkor én is beszélnék, és már nem lennék jobb nála ilyen téren. De ha lesz rá alkalmam, akkor biztos, hogy az orra alá foom ezt még dörgölni. Még akkor is, ha azok lesznek az utolsó szavaim az életben!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#10 2009-03-05 12:42:34

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A kis társaság tagjai gond nélkül eljuthatnak a sötét, halványan pislákoló gyertyák fényével megvilágított, üres trónterembe.



Útközben Halloween akár felvehette árnyalakját is. Idebent nagyjából minden olyan, ahogy arra Thorhalla emlékszik, dulakodásnak nemigen vannak nyomai, ami persze nem is csoda, hiszen Loki mágikus módon „öntisztító” varázst bocsátott a teremre még régen. Ahhoz képest, hogy a káosz istene, nem igazán kedveli, ha rendetlen a háza tája.

A tróntól nem messze Thorhalla mégis észrevehet valamiket, amiket eddig nem látott: három fekete-fehér mágikus gömböt…



Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#11 2009-03-05 15:05:02

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Bepillantottam a terembe, minden ugyanolyan volt, mint máskor, így teljes nyugalommal léptem be. A folyosókon minden a megszokott, emlékeztem rájuk, ó hogyne emlékeztem volna mindenre. A folyosók jótékony sötétségbe burkolóztak, aminek máskor mindig örültem, de most valahogyan nem melengette fel a lelkemet, jobban örültem volna, ha minden fényárban úszik, hogy az ellenséget ki lehessen szúrni, ha közeledett. De nem volt ilyen szerencsém. Igazából saját magam is megoldhattam volna, de magamat sem akartam leleplezni amíg nem volt muszáj. Nem örültem volna, ha valamibe belebotlunk. Főleg nem olyan kellemes démonokba, mint amik távoztak nem sokkal ezelőtt. Vagy az a csuklyás alak, ha Thor-t kereste, akkor lehet, hogy előbb vagy utóbb Loki-t is fogja, vagy legalább is a testét. Én azt tenném, hogy mindenképp megölném, megöletném azokat, akik képesek elpusztítani. Ez az egyetlen módja annak a biztosítására, hogy élve megúszd az egészet.
A terem üres volt, így beléptem, minden tiszta és békés. Tiszta… naná, furcsa mód itt mindig minden tiszta volt, imádtam, ahogyan a vér és a kosz meg minden eltűnt ebből a teremből. Logikus és remek módját választotta Loki ennek a kiküszöbölésére, nekem is meg kellett volna tanulnom ezt a varázslatot, a saját szobámra is igazán ráfért volna, hogy saját magát tisztítsa és ne pedig nekem keljen. A régi szép idők, amikor erre is volt okom figyelni és nem mással kellett foglalkoznom. Lassan mértem fel a trónteremet, akkor is pontosan ugyanígy nézett ki, amikor először jártam ezen a helyen. Azóta eltelt pár emberöltő, ezeknek még csak a nagyszüleik, talán a dédszüleik sem éltek, amikor először itt jártam a kastélyban. Itt soha semmi sem változott…

”Egy megkötözött Thor pártján álló lányt hurcoltak végig Loki kastélyának folyosóin, igen én voltam az még nagyon régen. Próbáltam szabadulni, de esélyem sem volt a szabadulásra bármennyire is próbáltam annál nagyobb lökéseket, néha ütést és rúgást is kaptam. Majd arra emlékszem, hogy egy hideg padlón terülök el, nem messze tőlem vastag szőnyeg. Itt is félhomályba burkolózott a világ, akárcsak a teljes helyen, felemeltem a fejemet, az arcomról vér csöppent a padlóra, ami pillanatokkal később el is tűnt. Nem értettem, hogy miért nem öltek még meg és egyáltalán minek hoztak ide. Egy egyszerű harcos voltam akkoriban, meg mágiahasználó, a tudásom akkor még csak össze sem volt vethető a mostanival. Amikor megsérültem a harcmezőn biztosra vettem, hogy a következő csapás a fejemet viszi le, de nem, csak leütöttek. A társaim hátrahagytak és menekültek az összecsapás után én pedig ismeretlen tájon ébredtem fel és hamarosan feltűnt a kastély előttem. Az itteni gonoszság és sötétség szinte fizikai fájdalomként csapott a csontjaimba, minden erőmmel menekülni akartam és nem akartam erre a helyre jönni. De nem volt választásom. Azok, akik elkaptak ugyanúgy Asgardiak voltak, mint én. Összevagdosva, zúzódásokkal és törésekkel feküdtem a földön, a hideg padló kellemes volt, annak ellenére, hogy lassan sikerült is felfognom, hogy hova hoztak.
Pár pillanatig voltam csak képes a fejemet a levegőben tartani, majd pedig a homlokom a padlón koppant. Soha sem aláztak meg még annyira, mint akkor. Egy hangot hallottam, majd pedig a lehető legkisebb mozgással próbáltam a hang irányába pillantani, a trón szék felé, egy zöld és arany ruhás fekete hajú férfi ült ott. Soha sem láttam korábban, mégis azonnal felismertem, hogy ki is volt az. Nem más, mint a káosz istene, a legnagyobb ellenségünk, ellenségem, akinek szörnyei ellen azóta küzdöttem, hogy eszemet tudtam Loki. A helyzet komolyságát leszámítva nevetnem kellett volna, egyszerűen egy kis senki voltam és mégis miért hoztak engem ő méltósága elé? Hiszen uram, Thor soha sem avatott be a terveibe, apám volt a magas rangú katona, akárcsak anyám a mágusok között… most már értettem. Nem, abból úgysem fog kapni, inkább haltam volna meg, mintsem hagytam volna, hogy a szüleimet zsarolják velem, hogy neki dolgozzanak. De tévednem kellett az egészben. Felráncigáltak azok, akik behoztak, mindenem sajogott, próbáltam térden állva maradni, amíg Loki beszélt. Nem nagyon emlékszem már a szavaira, vagyis arra, amit mondott, de nem a szüleim lettek velem zsarolva, hanem teljesen fordítva.
A lényege az lett, hogy ők életben maradhatnak és nem is esik bántódásuk, amíg én neki, nekik a Loki pártiaknak dolgozom és információkat viszek nekik. Tudta, tudta az egyetlen dolgot, amivel képes volt megfogni és az pedig az volt, hogy mennyire szerettem a szüleimet, így kénytelen kelletlen, de végül is belementem. Nem volt más választásom, noha tudtam, hogy uramat és mindenkit éppen most árulok el ezzel, de nem hagyhattam, nem tudtam volna azzal élni, hogy miattam haltak meg a szüleim. Még hallottam, hogy mondott valamit, ennek az értelme már nem jutott el hozzám és elterültem a trónterem padlóján.”

Az első alkalom, azóta sem jártam úgy itt, végig néztem a padlón, a falakon és a falakon. Első alkalommal féltem a többinél már nem, akkor valami hév volt benne csupán, hogy itt járhattam, hogy nem bántott most már senki sem. Az első itt járásom után a csatatér kellős közepén tértem magamhoz, elsőre azt hittem, hogy álmodtam csupán, de a sérüléseim olyanok voltak, hogy egészen biztosan nem. Senki sem gyanakodott, éveken, évtizedeken át, hogy nem voltam már Thor elkötelezett híve, hanem egyre inkább sodródtam Loki felé. Furcsálltam, hogy egyszer nem vágott át, pedig ez nem volt rá jellemző, sőt időnként egy-egy veszélyesebb küldetése, feladata után még ajándékokat is kaptam valamelyik emberétől, hogy mennyire hűségesen szolgálom. Ez persze nem volt igaz akkor, hiszen zsarolás volt az egész, de roppant mód értett ahhoz, hogy miként érje el, hogy őt szolgálják az asgardiak.

”Az utolsó feladat, amit még Thor pártiként tettem meg neki. Egy minden addiginál veszélyesebb és fontosabb információ. Egy olyan, amivel könnyedén legyőzhette a következő ütközetben Thor seregeit. A szüleim addigra visszavonultak és csak én harcoltam a család nevében már. Lehet, hogy jobb lett volna, ha ott lettek volna. Két feladattal korábban egyik ismerősöm lelte halálát, mert észrevett miközben éppen megpróbáltam kiosonni Valhalla egyik terméből az információkkal, meg kellett ölnöm. Nem jöttek rá, hogy én voltam, legalább is a mai napig így hiszem, muszáj volt megtennem, még mindig ezzel áltattam magam, de ma már nem tenném meg. Egy idő után élvezni kezdtem a veszélyt és a kihívást, hogy valakinek megfelelhessek, hogy elismerjék azt, amit tettem és itt megtörtént. Örültem, amikor valamelyik Loki párti felkeresett, hogy ismét feladatom van… de az utolsót maga Loki mondta el és az információkat is személyesen kellett elvinnem neki. Végigsiettem a folyosókon a kísérőm nyomában. Most nem lökdösött senki sem, ők tökéletesen tisztában voltak vele, hogy uruknak dolgozom és időnként a csatatéren is megkíméltek, ha úgy hozta a sors.
A tervet tökéletesen ismertem, apám is részt vett a kidolgozásban és engedte, hogy elkísérjem a feladat megoldás szinte az ölembe csöppent és nem is tudták, hogy azzal, hogy ott lehettem a saját halálos ítéletüket írták alá. Loki végtelenül elégedett volt, hogy mindent ennyire részletesen tudtam megadni neki. És két nappal később győzelmet aratott a seregeink felett. Ez volt az nap, amikor végleg elfordultam uramtól Thor-tól és csatlakoztam Loki-hoz egyszer és mindenkorra. A birtokon a szüleim holtteste fogadott, majd két páncélba sült Thor pártit hagytam ott és jöttem a kastély felé az értem küldött csatlóssal. Két héten belül harmadszor érkeztem meg ide. Ezúttal azonban önként térdeltem le a trón előtt és saját akaratomból mondtam el eskümet, hogy mostantól, amíg életben vagyok csakis őt fogom szolgálni és neki engedelmeskedem. Természetesen el is fogadta az eskümet, ez nem is volt kétséges, azóta vagyok, az aki. Addigra már nem voltam az a naiv kislány, mint aki első alkalommal ott feküdt véresen a padlón és megzsarolták, hogy nekik dolgozzon. Nem mostanra önként és dalolva tettem volna meg, főleg, hogy Thor volt az, aki miatt a szüleim meghaltak. Ettől kezdve pedig nem volt megállás…”

Beléptem a terem közepére a szőnyegre, majd közelebb léptem egy kicsit a trón székhez, a két halandó a hátam mögött nem érdekelt. Még mindig lenyűgözött az egész hely, bár furcsán üresnek hatott ez az egész hely is. senki sem volt idebenn hármunkon kívül. A padlót néztem, mintha most is itt lett volna és nem néztem fel, vártam, amíg megszólít és majd csak utána lesz arra lehetőségem hogy megszólaljak. A megszokás hatalma, még akkor is, ha tudtam, hogy most nem fog megszólalni, ugyanis itt sem volt, és ezenfelül már halott volt. De nem sokáig, ne aggódj uram, mindent meg fogom tenni érted, hogy feltámadj és újra a trónszékedben ülhess. Az utolsó alakalom, hogy itt voltam, egy héttel az utolsó csatám és így elfogásom, és egészen pontosan két héttel a száműzetésem előtt…

” Egy megkötözött Thor pártján álló férfit hurcoltam, lökdöstem végig a kastély folyosóin. Egykori jó barát, mára egy ellenség. Nem mondtam soha sem, hogy könnyű volt elkapni, de a parancsot teljesítettem és itt voltam vele. Belöktem Loki tróntermébe, majd pedig én is beléptem utána. A karjánál fogva ráncigáltam be a terem közepre, majd pedig elé léptem és fél térdre ereszkedve köszöntöttem uramat és mondtam, hogy meghoztam azt, akit kért. Amint engedte felálltam, majd pedig egykori barátom mögé álltam és egy határozott mozdulattal rúgtam a térdhajlatába. A férfi felüvöltött, ahogyan előre bukott. Hallottam, hogy a térde roppant egyet a rúgásom után, minimum kiugrott, de lehet, hogy szétzúztam nem számított, úgysem lesz olyan szerencsés, mint én voltam annak idején. Majd hátrébb álltam és onnan figyeltem a beszélgetést és faggatást. Ismét meggyőződhettem a terem csodálatos öntisztítási módszereiről, ugyanis a kínzás után, ami nem kis mocsokkal járt volna a terem ugyanolyan tiszta volt, mint amikor beléptem. Amikor a nevemet mondta azonnal visszasiettem előre az árnyakból és meghajolva érdeklődtem, hogy miben is állhatok a szolgálatára.
< - Öld meg! – mondta, ennyi volt csupán. >
< - Ahogy óhajtod uram – feleltem a parancsra. >
Anyám, később atyám egykori kardját vettem elő, anyám a házasságuk napján ajándékozta meg atyámat vele, haláluk után pedig én örököltem… majd pedig kivont karddal álltam meg gyermekkori barátom előtt. Arca elgyötört volt, egy pillanatra felmerengett bennem, hogy én is így nézhettem ki annak idején, amikor először voltam itt. Majd ajkai némán suttogták, hogy ne tegyem meg. Elárult, hagyta annak idején, hogy elhurcoljanak, ő is közvetett módon közre játszott abban, hogy ide jutottam. Nem fogok megkegyelmezni neki. Emeltem a magasba a kardot, majd pedig lesújtottam vele. A fej elgurult és vér áztatta a padlót, ami eltűnt onnan pillanatokkal később. Órákkal később kilovagoltam a kastélyból, hogy ismét csatába induljunk…

Végre felemeltem a tekintetemet a trónszékre, vagyis mellé, mert ott láttam olyat, amit eddig még soha sem. Mágikus volt, hogy ezt eddig nem vettem észre… elkalandoztak túlságosan is a gondolataim és ez nem volt jó. Mik lehetettek azok? Fogalmam sem volt róla, lehet, hogy megszokott berendezési tárgyak immáron. Túlságosan sokáig nem voltam idehaza Asgardon, jó lett voplna, ha valaki tartott volna felzárkóztatót, hogy milyen másságokat keressek erre.
< - Azok a gömbök – mondtam. – Eddig nem láttam őket soha sem… Fogalmam sincs, hogy mik lehetnek, azt javaslom, hogy óvatosan nézzük meg őket. >
A fegyvert a kezembe vettem, lehet, hogy valami meglepetés is ki fog belőle ugrani, vagy lövellni és nem akartam a céltól ennyire közel Hela-hoz küldeni a lelkemet. Amennyiben nem ellenkeznek a többiek, végül is teljesen mindegy, ha megteszik is, akkor is lassan és óvatosan indulok el a gömbök felé.

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#12 2009-03-06 18:46:34

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Abban a pillanatban, amikor Thorhalla megközelíti a gömböket, azok felvillannak, és fények törnek elő belőlük. A fények lassacskán alakot öltenek, és emberekké változnak… Olyasmi látványban lehet része most a kis társaságnak, mintha egy háromdimenziós hologramfelvételt néznének. A gömbök emlékeket tárolnak, és Thorhalla közelségére beindultak. Most kivetítik a beléjük helyezett emlékeket.

Először rögtön két ismerős alak jelenik meg: Thor és Amora. Utóbbit egyből felismerheti mindenki, hiszen már találkoztak vele a Valhalla kastélyában, előbbit pedig Thorhalla ismerheti fel rögtön. Ám a jelenet mindenki számára meglepő lehet… Eléggé egyértelmű helyzetben vannak, amint egymást csókolják.



Hamarosan hang is kapcsolódik a kivetített emlékekhez…

<- Thor, egyetlenem… Én uram és istenem… Hát visszatértél végre a csatamezőről! Amikor a folyóban megtaláltam a teljes harci páncélzatodat és a Mjölnirt, majd megháborodtam az aggodalomtól!>

<- Nem kell értem aggódnod, kedves Amorám, soha… A jégóriások foglyul ejtettek, a páncélöltözékemet a folyóba hajították, a Mjölnirt meg magam vetettem utána, nehogy megszerezhesse Loki az erejét… Tudom, a Mjölnir csak nekem engedelmeskedik, de a mostohatestvérem mágiája nem egyszer ért már váratlanul. De ezúttal megmenekültem, és visszatértem hozzád.>

<- Szerelmem… Veled kellett volna tartanom!>

<- Nem! Nem engedhettem, a te állapotodban! Hiszen hamarosan… megszülöd csodálatos gyermekünket, kedvesem.>

Ezután egy kis ugrás következik az időben, és máris jön egy újabb emlékkép. A Valhallában, Thor tróntermében Asgard Ura ül a trónján, oldalán Amorával.



Mellettük, egy apró bölcsőben egy szőke hajú újszülött pihen.

<- Amora, kedvesem… Gyönyörű kislányt hoztál a világra. Nem is tudod talán, milyen boldoggá tettél… A legboldogabb asgardivá.>

<- Csitt, szerelmem… Kérlek, most ne beszélj. Hadd élvezzem ezt a békés pillanatot a szerető családommal…>

És már jön is az újabb ugrás és az újabb emlék… Ezúttal csak Amora látható, kezei között a már talán pár hónapos kislánnyal.



<- Gyere, kicsi Thena, nézd, milyen csodálatos várban lakunk! Ez a Valhalla, amelyben egy nap majd te fogsz uralkodni! Asgard szíve, minden istenek atyjának, Odinnak egykori hona… Tudnod kell, hogy-->

Ekkor egy villanással Loki jelenik meg Amora mellett. Homályossá válik a kép, és legközelebb Amorát lekötözve láthatja a kis csapat egy várbörtönben. Thorhalla egyből felismerheti Loki kastélyának várbörtönét. Amora mellett Loki áll gonosz vigyorral az arcán.

<- Elképesztő, milyen akaraterővel bírsz, kedves Amora… Eddig minden tudatmódosító mágiámnak ellenálltál. Bámulatos. Ideje más módszerekhez folyamodnom.>

<- Szörnyeteg… Soha… nem fogok… segíteni neked…>

<- Ó, dehogynem! Vagy talán nem érdekel… az ő sorsa?>

Ekkor Loki kezében megjelenik a kis Thena, aki anyja után sír. Amora szemei könnybe lábadnak.

<- Kicsikém!!! Loki, ne…! Kérlek… Csak őt ne…>

<- Persze, hogy nem. Nem akarnánk, hogy bármi baja essen Asgard örökösének, bátor és nemes mostohatestvérem egyetlen leányának! De… félek, ha nem segítesz, nem küldhetem őt vissza a Valhallába… soha.>

<- Legyen… hát… Csak kíméld meg az életét… Mondd… mit kívánsz tőlem?>

Ezzel a gyermek eltűnik Loki kezei közül, majd a cselszövés istene közelebb hajol Amorához.

<- Először is… Ezt a kölyköt, meg a szerelmedet Thorral… Hagyd, hogy kitöröljem az emlékeid közül. Még zavarna a munkában. Aztán pedig… Mondd, hallottál már a midgardiak úgynevezett „párhuzamos világok” elméletéről?>

Jön az utolsó váltás, az utolsó emlékkép… Amorát mintha kicserélték volna, vállt vállnak vetve harcol Loki oldalán Thor seregei ellen.



Épp több tucat jégóriást indítanak egy csapatnyi valkűr ellen, miközben Amora Lokival beszélget.

<- Loki… Gondolod, hogy elég lesz ennyi figyelemelterelésnek? Thor nem ostoba, és az az új ágyasa, Sif is meglehetősen eszes…>

<- Ne kételkedj bennem, Amora. Soha. Amikor visszatértem Midgardból félholtan, akkor is kételkedtél, pedig a másik tervem a halandók és az istenek világának leigázására már akkor működésbe lépett. Már csak egy kevés idő kell… A te és az én mágiám együtt hamarosan képes lesz megnyitni azt az átjárót… és akkor minden a miénk lesz.>

<- Hogyne… Loki.>

Ezzel a gömbökből a fények kialszanak… majd egy ismerős hang szólal meg a társaság háta mögül. Hátrafordulva mind Amorát pillanthatják meg… ám valahogy most más, mint ahogy eddig látták. Ismerős, mégis idegen.

<- Hmpf. Szóval ti Loki kegyeltjei vagytok?>



Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#13 2009-03-07 08:44:27

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Most is rá kellett jönnöm, hogy miért is akartam én egyedül jönni ide. Semmire sem voltak jók és ha azt hitték, hogy meg fogom őket védeni, akkor óriásit kell majd csalódniuk, mert semmit sem fogok tenni értük. Itt és máshol sem fogok Thor pártján állók bőrébe bújt halandókat dajkálni és megóvni bármitől is. Nem, és bármikor megtudhatjuk, hogy hol is van, még egyszer hátra pillantottam, sürgetőleg pillantottam rájuk, de semmit sem tettek. Csak ott álltak és néztek bambán. Lesújtóan és dühösen fujtattam egyet, majd pedig visszafordultam a gömbök felé, és tettem néhány óvatos lépést feléjük. Támadástól tartottam, ám csalódnom kellett, nem az történt. Képek jelentek meg a gömbökből, mint a midgardiak tévéje lett volna, de mégsem, emlékek? Döbbenten meredtem a képre, egyszerűen nem akartam elhinni amit látok, az államat a földről kellett keresgélnem. Most komolyan jól láttam?!
Hoppá, hoppá, én azt hiszem, hogy most fogok felmondani és kiszállni az egész dologból. Thor és Amora?! Ha keresni akartam volna a szavakat, akkor sem találtam volna erre a helyzetre. Ezek valódiak vagy pedig kitalálta valaki, de Sif és Thor szerették egymást és ott volt a lányuk is. Egyszerűen nem értettem az egészet és abban biztos voltam, hogy ezt itt nekem nem lett volna szabad látnom. Erről soha sem hallottam, pedig hát a szüleim is jóban voltak Thorral és a közelében jártak keltek Valhallában, és ők pedig azért lássuk be kellően idősek voltak. Hogyan nem hallottam még erről én soha sem? Volt, amit hallottam odalent midgardon, a másik realitások emberei, akkor lehetséges, hogy ők… nem kizárt. Mit keresnének Loki kastélyában ezek a képek? Ő akarta volna felhasználni ellenük? Nem, erről mindenképp hallani kellett volna. Vagy majd valakit keresni, aki tud erről még több információt. Zavartan pillantottam a képre, amikor meghallottam a hangokat is. Milyen kár, hogy Loki és a jégóriásai nem jártak sikerrel és uram nem szerezhette meg a kalapácsát…
< - Hogy a micsodát?! – kérdeztem hangosan és döbbenten. – Ez nem igaz… >
Milyen kár, hogy megmenekült, pedig milyen szép is lett volna, ha meghalt volna és nem tért volna vissza. Ugrás egy kisebb villanással. Ott volt a trónszék, megint ők ketten és mellettük egy bölcső. Ki az a gyermek? Nem Thena lenne eszerint apjának első gyermeke és örököse? Ott volt egy szőke kislány. Nem lehet! Ki az a gyermek? Ez még a születésem előtt kellett, hogy legyen, Thena fiatal volt, idősebb és erősebb voltam nála, hiszen az anyja Sif nem bízta volna rám a lányát, ha nem így lett volna. Ezen felül Amora-val sem stimmelt valami, ő nem ilyen szokott lenni, amennyire emlékeztem rá. valami akkor sem stimmelt ezekkel a jelenetekkel, minek tárolja itt őket és kinek az emlékei? Vagy egyáltalán még mindig mi a fészkes fene folyik itt?
< - Nem! – mondtam hangosan a következő hangnál. – Ez itt hazugság! >
Kizárt! Nem volt ilyen! Nem volt és kész! Erre emlékeznem kellett volna, ha megtörtént volna, hacsak nem módosította valaki teljes Asgard lakosságának memóriáját, akkor Amora betegebb, mint hittem, hogy ilyen emlékei voltak és. Egyszerűen nem ő volt Thena anyja, ezt a tényt teljesen kizártam volna és meg is tettem. Tökéletesen tudtam, és mindenki más is tudta, hogy Sif az anyja Thenának. Értelmetlen lett volna, nem hiszem, hogy hagyta volna elmenni Thor Amora-t, ha ez igaz lett volna. Ekkor egy újabb képváltás és már egy ismerős helyen voltunk, hányszor megfordultam arra, szerencsémre egyszer sem fogolyként, hanem időnként csak szemlélőként, és egyéb ilyen dolgokkal. Loki várbörtöne és Amora volt megint ott. Loki megdicsérte, igen szokása volt és mint tudtuk Amora remek mágus, hatalma talán uraméval vetekszik.
Ismerős jelenet, mintha én magam is ugyanezen szavakat használtam volna itt a trónteremben, hogy nem vagyok hajlandó segíteni neki és inkább meghalok. Már szinte vártam,, hogy mi fog következni az emlékben a saját tapasztalataim révén is tudtam. És valóban, Thena jelent meg Loki kezei között, okos módszer és roppant mód aljas, látom a kedvenc módszereinek egyike. Tehát így törte volna meg Amora-t? Nem, ez akkor sem magyarázza, hogy miért Sif van ott a lánya mellett és, hogy Thor miként viselte és fogadta az egészet. Még mindig nem voltam abban biztos, hogy nem hamisítványt látok a képeken, és ez. Döbbenten hallgattam, hogy az emlékeit kitörölni? Akkor ezek a felfogottak, de még mindig nem értettem, még mindig nem stimmelt valami.
„Párhuzamos világok”? Nekem volt szerencsém róla, ugye nem?! mármint az, hogy minden tettünk milliónyi másik realistást hoz létre valami tudományos borzalom írója szerint és valamit emlegettek még róla. Mire készült ez? Nyeltem egy nagyot, szóval lehetséges, hogy ezt a bajt is uram hozta a nyakunkra? De legalább, ha azt vesszük a birtokában voltam annak, hogy Amora is lebukjon. Az utolsó kép, az már időben rá kellett jönnöm, hogy mikor is volt, a New York-i Ragnarök után, vagyis a jelentől nem számítva kicsit a múltban. Erről már nem tudhattam, hiszen régen száműzve voltam Midgardra. Új ágyasa? Amióta az eszemet tudtam Sif azóta Thor felesége… még a Midgardi mitológia szerint is Sif volt a felesége, amit a Midgardon tanultam, egyre jobban kezdtem belezavarodni az egész történetbe.
Végül kialudtak a fények és még mielőtt nekiállhattam volna gondolkodni egy ismerős hang szólalt meg mögöttünk.
< - Tudom kedvesem, hogy ezek után az a rész jön, hogy kitörlöd a memóriánkat, amiért láttuk, de mégis hogy a fenébe Amora? – kérdeztem miközben megfordultam. >
Nem az a látvány fogadott, amit vártam, ez itt nem a mi Amora-nk volt, oké, úgy fél nappal ezelőtt egyáltalán nem így nézett ki a nő, amikor tőle, Sathadtól és Ladri-tól elváltunk Valhalla járataiban. Hanem teljesen máshogy. Párhuzamos világok? Ennek kellene lennie a megoldásnak? Nem, nem volt ennek sem értelme.
< - Nem emlékszel rám Amora? – kérdeztem. – Thorhalla vagyok… és igen Loki egyik kegyeltje vagyok, közel százhetven éve már, de ezt tudnod kellene, hiszen ott voltál, amikor ezért a „bűnömért” száműztek Midgardra. De, hogy a másik kettő? Ők nem, azok egyszerű halandók, hát nem ismered meg a saját mágiádat, amivel asgardivá változtattad őket? Hogyan kerülsz ide és mik azok az emlékek? Ennek nem így kellett történnie, tudom, hogy Sif az anyja a gyermeknek, nem értem, hogy miként lehetséges… >
Lehetséges, hogy már megint most mentettem meg annak a kettőnek az életét, ez nem az az Amora volt szerintem, akit nemrég láttunk, nem ismert meg az istenekre! Ő adta a fegyvereket a kezünkbe és változtatta át őket, itt valami nagyon nem stimmelt továbbra sem. Ez az a nő volt, akit az emlékekben láttam szerintem, akkor pedig tényleg sikerült volna átjárót nyitni egy másik világra?

Fegyver: Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#14 2009-03-07 11:14:13

Halloween
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-10-19
Üzenetek: 1024
E-mail PM Weblap

Re: Loki kastélya

Hosszan és némán hallgatok, Thorhalla tudja, mit csinál, legalábbis remélem, ez bizonyos mértékig az ő otthona, nekem semmi közöm hozzá, hogy mit miért tesz. Ha nem látta azokat a bigyókat, nem látta, de én nem megyek közel hozzájuk, veszélyesek lehetnek. Ha akar, és biztonságosnak ítéli, menjen, nem az ő védelme miatt csatlakoztam hozzá... Ekkor képek jelennek meg a levegőben, de valami különös érzés, és Thorhalla reakciója is azt mutatja, hogy valami nem stimmel ezzel, de nagyon. Mikor a képen látható Loki a "párhuzamos világok" részhez ér, magamban nyugtázom, hogy ez itt nem a "mi" Amoránk emlékeit tartalmazza, hanem minden bizonnyal az alternatív megfelelőéjét. Mikor vége az egésznek, egy hangot hallok magam mögött, mire megfordulok, és Amorát pillantom meg... De megint érzem, hogy ő a másik. Amikor viszont Thorhalla nekiáll valamit fecsegni a nőnek, gondolkodás nélkül tarkón vágom, hogy elhallgattassam, nem túl erősen, hisz saját bevallása szerint is gyengébb nálunk, de azért úgy, hogy érezze. Ha mástól nem is, de a pofátlanságomtól bizonyosan elakad a szava. Túl magabiztos, ideje, hogy kapjon egy kis leckét.
<- Óvatosan, ne feledd, hogy Loki minden világban a megtévesztés és illúziók mestere. -> majd "Amorához" fordulok.
<- Neked is bizonyítanod kell ám a hovatartozásodat! Ha valóban az vagy, akinek látszol, és jobban megvizsgálsz minket kettőnket, akkor láthatod, hogy nem fedi teljesen valódi énünket... Nemrég érkeztünk, és azt kaptuk feladatunkként, hogy az itteniek közül pár olyan halott alakját felvéve szivárogjunk be a maradék ellenálló közé, akikről még nem tudják, hogy nem élnek. Most te jössz! -> hazudom szemrebbenés nélkül, miközben csak fejemmel biccentek Shadow felé, általam nem igazán hallatott, enyhén megvető hangsúllyal, mintha állandóan így beszélnék - mint egy olyan személy, aki folyamatosan érezteti a környezetével, hogy alacsonyabbrendűek nála.
<- Őt azért küldték velünk, hogy segítsen beilleszkedni. -> Nézésem gyanakvó, egy pillanatra sem hagyom megszűnni ezt a kifejezést az arcomon, hadd higgye, hogy általános hozzáállásom az, hogy senkiben sem bízom. Szándékosan nem játsszom most az asgardit, nem beszélem az itteni "szlenget", és hangsúlyt, nem egy tökéletes asgardinak akarok látszani. Azt akarom, hogy hogy elhiggye, amit mondok, vagyis azt, hogy feladatot kaptam, s csak ezért vagyok ilyen. Mások, tapasztalt köpönyegforgatók és kémek tudnak hasonló teljesítményt nyújtani, máskor tán nekem sem sikerülne, de most valahogy zsigerből érzem, hogy miként mozduljak, vagy beszéljek a nő felé. Amióta Vanir alakját öltöm magamra, a hangokat egyszer nem hallottam, ellenben ez... Ez az érzés már majdnem olyan, mintha visszatértek volna. Vagyis igencsak nagy bajban vagyok, ha ennyire akarnak valamit - tehát jobb, ha teszem, amit az ösztöneim súgnak.

Utoljára szerkesztette Halloween (2009-03-07 11:30:13)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#15 2009-03-08 14:34:39

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amora gonosz mosolyra húzza száját.

<- Nem kell magyarázkodnotok, átlátok a másik énem nevetséges mágiáján. Látom, hogy midgardiak vagytok… kivéve persze téged, kedves Thorhalla. Elsőre nem ismertelek fel, annyira máshogy nézel ki itt, mint otthon… De azt hittem, azért te első ránézésre rájössz majd, hogy én nem az az Amora vagyok, akit te ismerhetsz. Hogy midgardiakkal harcolj együtt, te, a nagy Thorhalla… Tényleg teljesen más ez az Asgard, mint az enyém.>

Majd Amora tesz pár lépést a gömbök felé, és megérinti őket.

<- Miután elfoglaltuk a kastélyt, körüljártam minden zugot. Nagyjából ugyanúgy rendezte be ezt is Loki, mint nálunk, így hamar megtaláltam minden titkos termet. Ezeket a gömböket egy ilyen teremben találtam. Emlékgömbök. Gyakran használt ilyeneket otthon is a mi Lokink… Miután valakinek törli vagy módosítja az emlékeit, ilyen gömbökben tárolja az illető memóriáját, hátha még szüksége lesz rá, vagy megtudhat belőlük valamit. Csak a szövetségesei érintésére indulnak be… Engem nem fogadtak el. Úgy látszik, érzékelték, hogy egy másik Amora vagyok, de te… Thorhalla, tehát Loki mellett állsz ebben a világban is, ha téged elismertek Loki szövetségeseként, és elindultak. De jaj, ne vágj már ilyen értetlen arcot… Azt ne mondd, hogy tényleg elhitted, hogy Thena annak a szajhának, Sifnek a lánya! Ugyan már, még csak nem is hasonlít rá! Ami azt illeti, szinte teljesen ugyanígy történt ez nálunk is… Loki átállított engem maga mellé, Thor pedig dühében, amiért „elárultam”, senkinek sem árulta el, hogy én vagyok Thena anyja. Csak pár hozzá közeli asgardi tudott erről, mert Thena még annyira fiatal volt, hogy népének akkor még nem mutatta be. Ekkor jelent meg Sif, akinek mindig is tetszett Thor, és hamar magába bolondította a szegény, megsebzett szívű viharistent… Mindenkivel elhitették, hogy ő Thena anyja, még magával Thenával is… Szánalmas. Az egyetlen különbség az itteni énem és köztem… hogy én önszántamból álltam át Loki mellé. Annyira… unalmas volt Thorral! Asgardra, elképesztően untam magam! De hagyjuk ezt…>

Egy kis szünet után Amora újból elmosolyodik, és a kis társaság tagjaira néz.

<- Thorhalla, mostanra már bizonyára rájöttél, hogy egy úgynevezett „párhuzamos világ” Amorája vagyok… és ezek a midgardiak is értik már szerintem. Érdekes módon a ti és a mi Lokink szinte egyszerre találtak rá egymás Asgardjaira… Hiába, hasonlóan gondolkodnak. Ám az ízlésük nem ugyanaz… Nálunk Lokinak már jó ideje női teste van. Megértette, hogy egy napon mi, nők leigázzuk a férfiak társadalmát. Ezért is kellett elbuknia… az itteni, férfi testben élő Lokinak. Igen, kedves Thorhalla… A te Lokid halott. Thena már járt itt nemrég, ő is a testét kereste, de egy mágiával elhitettem vele, hogy nincs itt. Megkíméltem az életét, és hazaküldtem… de előtte még kiszedtem belőle, hol van Thor teste. Ha ő is meglesz, teljes lesz a győzelmünk. Az én úrnőm, Loki örökli ezt az Asgardot, utána megszerzi magának az itteni Midgardot, végül visszatérünk a saját világunkba, hogy ott is uralkodjunk! Thorhalla, kedvesem… Csatlakozz hozzánk te is, és hagyd ezeket a szánalmas halandókat! Az itteni Loki nyomába sem ér az én Loki úrnőmnek, hidd el! Együtt, ha mind összefogunk… megdönthetjük annak a nagy hatalmú midgardinak is a hatalmát, akivel összefogva idejutottunk… Talán már hallottad a nevét. Úgy nevezi magát… Fájdalom.>

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#16 2009-03-08 15:52:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Túl sok furcsaságot láttam a mai napon, hogy… mindegy. Milyen vagyok odaát, hogy nem ismertél meg? – kérdeztem, majd, amikor fejbe csapott megragadtam Halloween kezét és ránéztem, és a képébe sziszegtem. – Eddig az volt a szerencsétek, hogy nem alacsonyodom le addig, hogy halandót öljek, hitvány férgeket! De ha így fojtatod nem fognak az elveim érdekelni és megöllek mindkettőtöket, belülről fogtok elégni a véretek lángolni fog a mágiám által! Remélem világos voltam és érthető, de ha nem akkor még angolul is megosztom veled, hogy felfogd! >
Ezzel pedig eltaszítottam magamtól a lehető legnagyobb erőmmel. Nem érdekelt, ha elesik, nem érdekelt, ha összezúzza magát a padlón, kezdett elegem lenni a bébicsőszködésből. Már így is többet tettem értük, mint amit valaha is akartam tenni. Most lesz vége, nem vagyok hajlandó uram házában is halandókat babusgatni, sem most, sem máskor. Már az első mondata után rájöttem, hogy valóban nem az evilági Amora az, akivel szemben állunk. Furcsa, milyen lehettem én abban a világban? Érdekelt volna roppantul, bár amit olvastam abban a könyvben, nem feltétlenül jó keresztezni egymás útjait. Az viszont végtelenül megnyugtatott, hogy az ottani énem is Loki pártján áll, nos igen a jó dolgok soha sem változnak.
< - Amúgy meg nem kell félned, ha igaz, amit mondasz, ebben a világban sem harcolok halandókkal, csupán eltűröm őket MÉG, de ha így folytatják ez az idő is roppant kevés… – vigyorodtam el gonoszul. – Midgardot szívesen elfoglalnám és leigáznám uram parancsára, egyszerűen a halandók nem érdemlik meg azt, hogy éljenek, akárcsak a Thor kutyái. De öröm számomra Amora kedvesem, hogy legalább egy másik éneddel valamiben is egyetértünk és nem csak egymás torkát marjuk… minő változatosság.>
Oké, legalább már tudtam, hogy mik a gömbök, de ez akkor azt jelentené, hogy tényleg az az igazság, amit láttam. De nem, emlékszem rá, hogy nem úgy van, ahogyan láttam. Nem emlékszem rá, nem volt ott. Sif-re emlékszem az első pillanattól kezdve. Itt valami más is volt a háttérben. A gömbök nem kapcsoltak volna be, ha én nem vagyok itt, lehet, hogy nem is kellett volna itt lennem, mert ezt nem akartam látni, egyszerűen még mindig nem akartam elhinni. Még mindig döbbent lehetett az arcom, mert Amora a másik is megjegyezte. De, de én akkor is. Vettem egy mély levegőt, ez kissé sok volt egy napra, azt hiszem, hogy amint feltámasztottam az uramat, komolyan szabadságra megyek. Legalább neked volt eszed, hogy önként álltál a jó oldalra, és igen valahogyan meg tudtam érteni a hozzáállást, hogy igen Thor oldalán egyszerűen unalmas volt az élet. Végül a nő szemébe pillantottam és újra megszólaltam.
< - Annak a volt szajhának – mondtam. – Meghalt. Sajnos nem én voltam, aki végzet vele, micsoda irónia, hogy éppen férje szeretett haladói közül az egyik volt az – felnevettem. – Kíváncsi lennék, hogy az a hitvány Thor miként reagálna erre, ha megtudná… Amúgy meg tudom… a fenébe is! Legalább harminc évet éltem le mikorra Thena megszületett… Nem emlékszem rá, hogy Amora lett volna Thor oldalán… már akkor is Sif volt, ennyire nem lehet rossz a memóriám, hacsak nem teljes Asgardét módosították. De erre szerintem még Lokinak sincsen meg a kellő ereje, hogy megtehesse.>
Nem bíztam benne, kizárt, hogy igaz legyen, amit mond, de ezek a képek. Meg kell majd kérdeznem az uramat, ha feltámasztottam. Tuti, hogy törli az emlékeimet ezek után, de legalább egy időre bizonyosan tudni fogom a választ. Hogy a nők egyszer legyőzik a férfiakat és ezért az ő Lokijuknak női teste van, egyszer úgyis tudtam, hogy a Valkűrök megd…
< - Tessék?! – kérdeztem döbbenten. – Hogy az uram úrnő nálatok? Wow… egy ilyen választ nem vártam volna. Ez most vicc volt? Nem, ezt komolyan mondtad… - vettem egy mély levegőt újra, ez a nap. – Tudom, hogy Loki halott, már értesültem róla. >
Azt te csak szeretnéd, hogy győzelmet arassatok, lehetséges, hogy egy Loki aratna győzelmet, de nem az enyém, nem az én uram, akinek hűséget esküdtem az életem végéig. De ha azt vesszük az a másik is Loki volt, ugyanaz, vagy legalábbis nagyon hasonló személy, mint az enyém. A kastély berendezése, lehetséges, hogy csak a teste más… nem. Az enyém itt volt, de akkor is. Amorát nem tudnánk legyőzni mágiával, és fegyverekkel sem, hiszen erősebb volt. remélem egyszer az uram megbocsátja azt amit tenni készülök, szigorúan az ő érdekében és leendő életéért, bár Lokit elárulni Lokiért nem is akkora árulás, hiszen az enyém halott, ez pedig él…, tanuljunk Amora-tól, ahogyan ő mondta még a mienk… akár még jól is járhatok.
< - És mégis mit tudna nekem az úrnőd ajánlani, hogy őt válasszam azonfelül, hogy ő él és az én uram halott? – kérdeztem. – Talán csaknem annyira elégedettek vagytok az ottani énem munkájával, hogy kettő is kell belőlem? Miben más az ottani énem tőlem drága Amora? Ezen három kérdésemre tett válaszod után válaszolok az igen kecsegetető ajánlatodra. Sajnos azt kell, hogy mondjam eddig nekem még nem volt "szerencsém" Fájdalomról hallani... >

Fegyver: Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:09

#17 2009-03-08 23:16:21

Shadow
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2008-10-25
Üzenetek: 950
PM Weblap

Re: Loki kastélya

Követem lassan Hallat, s nem igazán szólalok meg a továbbiakban. A hely valahogy lenyűgöz a sötétsége, s a hangulata, bár túl csendes. De ez legyen a lehető legkisebb gond. Az események se pörögnek túl gyorsan körülöttem, legalábbis egyenlőre, azaz van időm elmerengeni néhány apróságon. Olyanokon, mint mondjuk a jövőm. Min megjelölt vad, nem igazán akartam visszatérni oda, ahol születtem, hiszen semmi se kötött oda, eme puszta titkosított, letagadott tényen kívül. Azonban éreztem, hogy a többiek menni akarnak majd innét, s nem akartam se Scarlett-tet, se Jamest visszatartani, azaz itt tartani. Bár sejtettem, hogy James vagy rápróbálna venni arra, hogy menjek velük, vagy maradni akart volna, csak hogy mellettem lehessen. Azonban fogalmam se volt, milyen sors várna itt rám. Azaz két lehetőséget láttam, mely nem volt a lehető legjobb. Loki börtöne, vagy a halál. Thorhoz nem akartam menni. Valahogy az emberek ajnározása nem nagyon tetszett. Túl sokat bántottak jó páran ahhoz, hogy ne tudjam ez megtenni.
Merengésemből az zökkentett, csak ki, hogy egy kisebb „szóváltásra” lettem figyelmes. James fejbe vágta Hallat, ő meg félrelökte, s megfenyegette. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Ekkor látom csak meg Amorat, bár nem tudom, hogy nem vettem észre. Talán túlságosan is elmerengtem a dolgokon. De mindegy, itt volt, s nem épp olyan volt, mint nem is olyan régen. Szavaik is lassan elérnek a tudatomig, azonban most ez egy ideig nem érdekelt... Amora elől beléptem Halla takarásába, majd alakom újra sárkány lett, pontosan az, mint korábban a romvárosban. Számban a karddal sétáltam tovább Hallohoz, majd úgy álltam, hogy testemmel takarjam el Hallatól. Lassan James szemébe néztem, majd sárkány fejem felé fordítottam, s halkan súgtam neki a szavakat, amint a padlóra teszem a kardot, miközben szárnyam kitárva takarom el teljesen a fiút.
< - Ne bosszantsd kérlek. A következőnél én avatkozok közbe, s az jobban fog nekem fájni, mint neked, de még így is jobban jársz, mintha megölne - > Tekintetem, tekintetét keresi, miközben távolabb húzom tőle a fejem, majd hozzá teszem < - nem akarlak elveszteni. - >
Ezután Hallara, majd Amorara siklik a tekintetem.
< - Egy női uralkodó társadalom... Anno volt a Midgardon is hasonló, ahogy hallottam. Amazonoknak hívták őket. - > szólalok meg a két nő felé intézve szavaimat, miközben szárnyaim összecsukom, s figyelem őket. < - elnézést, hogy közbe szóltam, de mit érünk el azzal mi nők, ha az erőnket fitogtatva elsöpörjük a férfiakat? Férfiak szolgálnak minket? Kezdetben biztos, de meddig? Minél nagyobb erővel tartjuk a „gyeplőt” annál nagyobb lesz az ellenállás, s népeink fennmaradásához szükségünk van arra a másik nemre. Lehet bennem a hiba, sőt biztos, hiszen fogságban születtem, de ha valakitől akarok majd egy-két kölköt, akkor nem erőszak és kényszer útján, akarom mindezt. - > Tekintetem Hallara siklik, majd lehajtom a fejem. < - Ha ez a Fájdalomnak tényleg akkora a hatalmas és egy midgardi, akkor miből gondoljátok, hogy majd nem ver át benneteket? - > tekintetem Amorára siklik, majd lehajtom a fejem. < - Ha engeded Halla, én maradok melletted. Thor nem tud nekem mit adni. Nem azért születtem, hogy védjem az emberiséget, hanem azért, hogy kiirtsam azokat, akik valakinek útban vannak. - > Szemem sarkából a nőre pillantok, miközben farkam végét James szája elé teszem, s csak remélem, hogy veszi a lapot, hogy inkább eme témában hallgasson. Sárkányformám tartom folyamatosan ez idő alatt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#18 2009-03-09 09:05:58

Halloween
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-10-19
Üzenetek: 1024
E-mail PM Weblap

Re: Loki kastélya

Halla megpróbál ellöki, de nem igazán jön neki össze, elvégre most kétszer erősebb vagyok nála, így csak kicsit megtántorodom a hirtelen támadástól, semmi több. Ekkor lép közénk Shadow, kedves tőle, hogy foglalkozik velem, de elfelejtett egy apróságot.
<- "Thor"halla, úgy hiszem kiment a fejedből egy apróság. -> hangsúlyozom ki szándékosan nevének utált részét.
<- Per pillanat még én vagyok az erősebb, és kezdem azt hinni, hogy téged még hamarabb tudnánk nélkülözni, mint azt az őrjöngőt, aki lekaszabolta Sif-et. Tőle hamarabb el lehet nézni, mert elmebeteg, de te elméletben normális vagy, mégis megvetsz mindent és mindenkit, kivéve magadat és Lokit... Az eszedbe se jutott, hogy az illúziók, és emlék-manipulálások mestere belemászott a fejedbe csak azért, hogy tállj hozzá? -> Semmit nem tudok Thorhalla múltjáról, ez tény és való, de azt tudom, hogy Loki korábban csak jégóriásoknak parancsolt, később álltak hozzá csak át az asgardiak, és az előbb látott képek alapján egy elég hatékony módszert tekinthettünk meg... Talán elgondolkodik rajta, elvégre ha valóban így történt volna (esetleg történt is?), akkor sem emlékezhet rá, pont azért, amit vele tettek. A fejemet csóválva nézek "Amora" felé.
<- Ilyen szövetségesek mellett, ugye, szerinted sincs szükség ellenségekre? -> kérdezem egy lemondó sóhaj kíséretében. Eredetileg még le akartam köpni ezt a felfuvalkodott, ostoba, ingerlékeny libát, de egyrészt közénk állt Yuki, másrészt kezdek elfáradni - nem testileg, csak lelkileg - abban, hogy elviseljek olyan idegbeteg marhákat magam körül, akiknek a társaságát nem is kértem. Először az a katona, most ez a... Ez a... Már nem is találok rá szavakat, hogy milyen nő! Az, hogy nem tombolok, legalább annyit jelent, hogy valójában még nem elfásulás az, amit érzek, csak valami olyanfajta harag, amit még nem ismertem eddig. Ekkor egy fura érzés fut végig rajtam... Három szó, három név villan a fejembe, egy mondat formájában, melyeket akaratlanul elismétleg suttogva.
<- Fájdalom... Apokalipszis... Ragnarok. Egy és ugyanaz mindhárom... -> Nem tudom, hogy honnan tudom, mi ez a fura érzés, ez a magabiztosság, hogy igaz, amit mondok, de tudom, hogy ez az igazság. Más-más szavakkal, de ez a valaki maga a megtestesült "Világvége".

Utoljára szerkesztette Halloween (2009-03-09 22:58:18)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#19 2009-03-09 17:50:26

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amora csak még inkább mosolyog, ahogy Thorhalla dühösen és zavarodottan beszél.

<- Kedves, naiv Thorhalla… Amikor Midgardra száműztek, nyilván kicsit összezavarodtak az emlékeid, vagy Thor és Sif hazugságai már olyan mélyen beléd ágyazódtak, hogy nem tudod, mi igaz és mi nem. Thena az én lányom, itt és az én világomban is. Küzdhetsz ellene, de ez az igazság. Ha nem így lenne… nem hagytam volna életben, amikor nemrég itt járt. Talán nehéz elfogadnod, de Thor ugyanolyan jól ért a megtévesztéshez és az emlékek összezavarásához, mint Loki, csak persze ő nem olyan nyíltan csinálja mindezt… És az itteni Sif valóban az örök harcmezőkre távozott volna? Ha! Milyen csodálatos hír! Most, hogy Thenától megtudtam, hol van az apja teste, Sif már úgysem kellett nekünk. Ami pedig az én világomban létező énedet illeti, Thorhalla kedvesem… és hogy miért is akarlak ennyire magunk mellé állítani…>

Amora váratlanul és gyorsan Thorhallához lép, és mielőtt bármit tehetne a nő… megcsókolja őt. Úgy, ahogy azt csak szerelmesek teszik egymással, az ajkain. Majd ellép, és rámosolyog a valószínűleg döbbent Thorhallára.

<- … mert szeretlek. És ha kettő is lehetne belőled nekem… az maga lenne a gyönyör! Én tényleg, minden szinten elutasítom már a férfiakat, kedvesem… Csak arra használtam Thort is, hogy megtermékenyítsen, másra nem kellett. Ha csak egy kicsit is hasonlítasz az én világomban élő önmagadra, kedvesem… te is érzed a kettőnk közötti tüzet. Amikor először találkoztunk az én Asgardomban, akkor is egyből megérezted a vágyat, és otthagytad azt a szánalmas párodat, Fandralt…>

Ezután Amora megvetéssel pillant Shadow-ra és Halloweenre.

<- Te, te nő… Ha valóban erős vagy, velünk tarthatsz… Ezekről az „amazonokról” még nem hallottam, de legalább te ismersz ilyen társadalmakat Midgardon is. De a hozzáállásodon még van mit csiszolni, kedveském… Pontosan tudjuk, hogy Fájdalom ellenünk fordul majd, ezért kell nekünk előbb lépnünk. Loki úrnőm most is a ti Midgardotokon harcol Fájdalom seregeinek oldalán, kiismerve őket, és várva a megfelelő alkalmat… Ám te, te undorító férfi… Hitetlen vagy, és bajt keversz… Veled azonnal végzek.>

Ekkor a szoba sötét sarkaiból tucatnyi félembernyi magasságú, zöld, manószerű lény bújik elő. Vicsorítanak éles fogaikkal, és Halloween felé indulnak. Thorhalla egyből felismerheti bennük az Asgard buja, fás területein honos goblinokat, amelyeket az itteni Loki is gyakran használt hírszerzésre. Kicsik, de elképesztően szívósak, és ami a legrosszabb: immúnisak mindenféle mágiára. Nagy számban elképesztően veszélyesek lehetnek.



Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység


#20 2009-03-09 18:39:52

Halloween
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-10-19
Üzenetek: 1024
E-mail PM Weblap

Re: Loki kastélya

<- Marha. -> vágom "Amora" képébe, boldogan vigyorogva - hogyne vigyorognék, a szadistákra jellemző mosolyommal, hisz Yuki biztonságban van, remélhetőleg semmi problémát nem okoz neki egy kis köpönyegforgatás a saját biztonsága érdekében, de ha emiatt a kergebirka miatt baja esik, akkor több füle lesz a végén, mint foga, de még az előzők mennyiségét is megfelezem előtte! -, miközben egy pillanat alatt odalépek a fal melletti árnyak közé, amint megpillantom a dögöket. És azonnali hatállyal felolvadok az árnyak között, és még teljesen át sem alakulotam még, már megindulok, hogy még véletlen sem tudjon eltalálni valami fénytsugárzó mágiazáporból álló támadással, nemhogy szándékosan. Gyors vagyok eléggé, sőt, amíg nem lobbantanak fel mindenhol gyertyákat, fáklyákat, vagy hasonlót, akár még lebegni is képes vagyok a falak között, ezt is tudom, hála a korábbi kísérletemnek, mindezekre felkészülve persze nem megyek fel a tetőre, kellemetlen lenne onnan leesni. Tehát most minden erőmmel a menekülésre / rejtőzködésre koncentrálok, el ne rontsam a lépést, és minden tereptárgyat felhasználok ennek érdekében. S ha lehet, megpróbálok "Amora" mögé osonni észrevétlenül, és amilyen gyorsan eltűntem, váltok vissza, de még a váltás előtt megkezdett manőverrel támadok a nyakára, levágni a fejét, akkor legalább egy kellemetlenséggel kevesebb lesz. Ha nem tudok biztonságosan a nő közelébe jutni, akkor különböző módokon próbálok elrejtőzni, lehetőleg úgy, hogy a többieket is szemmel tarthassam, hogy képes legyek segíteni, ha kell. Azt ugyan nem tudom, hogy a goblinokra nem hat a mágia, de a mutáns erőm amúgy is hasznosabb a jelen helyzetben, figyelembe véve, hogyha a jégóriásokat elfúvó szél eme zárt térben szabadulna el, és esetlegesen visszaverődne a falakról... Jobb bele sem gondolni.

Utoljára szerkesztette Halloween (2009-03-09 18:43:00)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#21 2009-03-09 19:19:47

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A férfi felé fordultam, most már tényleg nagyon kis vonal választott el attól, hogy azonnal megöljem. Ökölbe szorítottam a kezemet és a körmeim ismét átszakították a bőrömet és a körmeim okozta holdacskák megint vérrel teltek meg. Még egy ilyen és komolyan halott lesz, meg fogom ölni, nem fog érdekelni, hogy ki fia borja, velem egy halandó ilyen hangnemben nem beszélhet! Vettem egy mély levegőt dühösen, majd pedig szikrázó zöld szemekkel pillantottam a férfiéba. Nem voltam őrült, teljesen normális voltam, sziklaszilárd jellem, hogyan mert egyáltalán összehasonlítani Sif gyilkosával? Ennyire régen idegesített fel valaki, az ökölbe szorított kezeimben fellángolt a mágikus tűz, utoljára kisgyermekként nem tette magától, de most is. Minden erőmre szükség volt, hogy össze tudjam magamat szedni és végül kialudtak a lángok is.
< - Lehet, hogy fizikailag erősebb vagy, de ha a gyomrodba teremtek egy tűzlabdát azt nem éled túl, még az asgardi regenerációddal sem – sziszegtem. – És nekem sincsen rád szükségem, az első pillanattól kezdve nem volt egyikőtökre sem! És nem ismersz valóban, egyáltalán nem ismersz, saját magamat gyűlölöm és vetem meg a legjobban minden világ lakója közül! És megbízom benne, uramban, Lokiban és hiszem, tudom, hogyha körbejárnám a helyet, akkor nem találnék semmilyen tőlem származó emlékgömböt. Ha manipulált volna, akkor nem tartott volna jó száz évbe, hogy önként álljak az oldalára, hanem egy perc alatt elintézte volna. Mint mondtad nem ismersz és őt sem, nem voltál itt és nem ismered a körülményeket. >
Amora-ra pillantottam és hallgattam, amit mondott. Végül is tényleg megölhette volna Thenát ebben semmi kivetni való nem volt és semmi hamisság. Ellene én magam is elég voltam, szóval akkor tényleg úgy lenne, mint ahogyan mondta. Ha egyszer eljutok oda, hogy rákérdezzek vagy Loki-nál, vagy Thornál erre a kérdésre, akkor meg fogom tenni, de egyelőre nem volt jobb választásom, hogy higgyek neki. Nem volt értelme egy ilyen kérdésben hazudni. Egyszerűen tényleg semmit sem számított, a viharisten lánya volt Thena ez volt csak a lényeg, mindenképp ő örökli apja trónját attól függetlenül, hogy ki is az anyja. Elmosolyodtam, amikor örült Sif halálának, végre valakivel megoszthattam az örömömet. Arról persze mélységesen is hallgattam, hogy milyen eskü kötelezett a lányával kapcsolatban, hogy meg fogom védeni, ez olyan mellékes információ volt jelen pillanatban. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, amikor belekezdett, hogy miért is akar a saját oldalán tudni…
Nem mondott semmit, láttam mozdulni, már léptem volna hátra, de nem jutottam el a lépésig, közel hajolt hozzám és megcsókolt. Egy férfinél tudtam volna, hogy mit is tegyek azonnal visszacsókolni, de most teljesen leblokkoltam, mozdulni sem tudtam, csak döbbenten meredtem a nőre, amikor ellépett tőlem és rám mosolyogott. Ilyen még soha sem történt velem, egy nő? Nem tagadhattam le, hogy megdöbbentő, újszerű és mégis kellemes és izgató, megráztam a fejemet és nyeltem egy nagyot. Hogy tessék?! Szeret? Miközben az ittenivel legszívesebben megöltük volna egymást? Érdekes világ lehetett az az ottani. Éreztem, hogy elvörösödöm Amora szavaira, ilyen fogalmam sincs, hogy mióta, évszázadok óta nem történt velem, hogy zavarba jöjjek. De sajnálatos módon igazat kellett adnom annak, amit mondott, hogy valamit éreztem és ez volt az, amitől tényleg még jobban zabavarba jöttem. Egy ilyen eshetőség még csak fel sem merült bennem soha sem és most mégis…
< - Azt hiszem, hogy eszerint tényleg hasonlítok az ottani énemre – mondtam kissé rekedten, majd megnedvesítettem az ajkaimat. – Csak soha sem gondoltam még ilyenre, de azt hiszem megértem, hogy miért is téged választott… FANDRAL?! – bukott ki belőlem végül. – Ő az itteni Amora szeretője… én soha sem láttam még >
Az utolsó szerető, az utolsó asgardi, akitől csókot kaptam ebben a teremben végezte a kardom által, én magam végeztem ki. Vettem egy mély levegőt és próbáltam nem nagyon Amora szemébe nézni, igazából mindegy volt, mert a zavaromat így is bárki észrevehette és féltem, hogy amit a csóknál éreztem, az még jobban fellángol, ha hagyom magam. Végül arra kaptam fel a fejemet, hogy Shadow-t mégis magunkkal visszük, ha ketten vagyunk, akkor máris több lenne az esély Loki megtalálására. Mozgást láttam a sarokból és arra kaptam a fejemet, elvigyorodtam, goblinok. Kellemetlen vég a férfi számára, de legalább nekem nem kell bemocskolnom a kezemet, hogy megölöm.
< - Mi lenne, ha távoznánk és nyugodt körülmények között folytatnánk a beszélgetést kedvesem? – kérdeztem Amora-t. – A terem sajnos még öntisztító is, így a vér látványát sem lehetne élvezni, ha elkapják a goblinok. >
Végignéztem a teremben, hogy hova is tűnhetett a férfi… valahogy majd csak megoldja, ha nem, nem fogom visszasíratni.

Fegyver: Fényesség szablyája
Mágia: 40 egység

//Ghost engedte, hogy eldöntsem látom-e az őrületet vagy sem, mivel a karim asgardi, félezer éves elmúlt, van mágikus védelme és szilárd jellem úgy véltem, hogy az őrület nem tudna miért hatni rá.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#22 2009-03-09 21:10:17

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Halloween árnyalakjában elég ügyesen ki tud térni a goblinok elől, de ahhoz már túl ügyesek és gyorsak, hogy támadni is tudja őket. Ráadásul meglepően intelligensek is: elkezdik egyesével meggyújtani a teremben található összes gyertyát és fáklyát, egyre több fénybe borítva mindent Halloween körül…

Amikor Halloween Amorára támadna hátulról, az csak felnevet, majd egy csettintéssel elteleportálja magát, Thorhallát és Shadow-t a kastély legalsó szintjére… a várbörtönbe. Halloween így magára maradt az egyre csak támadó goblinokkal.



Thorhalla és Shadow a várbörtönben teremnek egy szempillantás alatt. Amora Thorhallához lép, finoman hozzá dörgölőzik, és megfogja a kezét.

<- Tudtam, hogy nem fogsz ellenállni… kedvesem. Látod, még ezt az akár hasznosnak bizonyuló játékszeredet, ezt a midgardit is magammal hoztam. Amíg nem kavar bajt, velünk maradhat. Egyébként majd akkor kaphatsz végleges asgardi testet és tudást, halandó, ha bizonyítottál nekem… Majd meglátjuk. Nos, Thorhalla, szerelmem… Remélem, nem rendez majd féltékenységi jelenetet az én Thorhallám odaát… Hihihi, olyankor mindig nagyon aranyos! De hát… nem csalom meg, csak saját magával, nemde? De látom, Fandralt itt is ismerted… és az itteni énem szeretője lett volna? PFUJ! Micsoda egy szajha lehetek itt… Sajnálom, hogy még nem találkoztam ezzel az evilági Amorával… De ami késik, nem múlik, ugyebár. Most jöjj, egyetlenem, és tekintsd meg győzelmünk bizonyítékát… Idelent rejtettem el… őt.>

Ekkor Amora egy kézmozdulattal eltávolítja az egyik falból a köveket, mire mögötte, egy titkos, sötét teremben halványan felsejlik egy fekvő holttest… Köpenybe van burkolva, kezei összetéve, arcán végtelen nyugodtság…

<- Mégiscsak az úrnőm itteni énje… ezért megadtam neki a végső tiszteletet, és méltóságteljes pózban helyeztem nyugalomra.>

Loki holtteste az.



Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#23 2009-03-09 22:28:24

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Csak felnevettem a férfi szánalmas próbálkozásain és elvigyorodtam, amikor fények kezdtek gyúlni a teremben, nocsak, nocsak nem fogsz elbújni az árnyakban halandó. Későn vettem észre, hogy támadni akart Amora-ra, még szükségünk volt rá, ahhoz, hogy megtudjuk hol van Loki a kastélyban és valahogyan nem akartam azt sem, hogy baja legyen, ezt nem hiszem el. Láttam férfiakat megrészegülni a közelségében, de nőt még nem láttam, sőt hogy az pont én legyek, aki mindeddig csak a férfiakat szerettem, fogalmam sem volt, hogy mégis mi lelt engem, hogy ez mi lehet… Egy villanás után újabb ismerős helyen találtam magamat, a várbörtön. Egy pillanatra megrémültem, hogy mit is akarhat tőlünk idelenn a börtönben, fogalmam sem volt, hogy miért pont ide jöttünk. Most már nem idegenkedtem tőle annyira, amikor hozzám bújt, megborzongtam ettől. Még mindig annyira más volt az egész. Komolyan Amora-val flörtölök? Valahol örültem, hogy nem látja ezt senki sem azok közül, akiket ismertem, nem nagyon láttam még korábban olyan asgardit, aki a saját neméhez vonzódott volna. ismét megborzongtam, kellemesen, amikor megfogta a kezemet, asgardra, akkor viselkedtem utoljára így, amikor még vagy huszonöt éves voltam és szűz és az első szeretőmmel próbálkoztunk.
< - Azt hiszem, hogy máris találtam egy hatalmas különbséget kettőnk között – mondtam. – Nem tudom, hogy a te világod béli énem hogy van vele, de én kifejezetten gyűlölöm, ha Thorhallának hívnak, valahogy túlságosan is arra a hitvány féregre emlékezetet. Szóval, ha kérhetem maradjunk csak a Halla megszólításnál – mosolyogtam kedvesen a nőre, majd pedig zavartam nyúltam fel az arcához a szabad kezemmel és simítottam végig rajta, majd pedig ejtettem le magam mellé a karomat, amikor rájöttem, hogy mit is csinálok. – Remélem, hogy nem bánja, mert nincs kedvem saját magamtól halálomat lelni, ha véletlenül jobb harcos lenne nálam, remélem megérted kedves Amora. >
Ez a kérdés bennem is felmerült, hogy elárulni halott uramat egy másik Lokiért, aki élt. Nos, szerintem igenis az volt, és ha a másik Halla ugyanúgy gondolkodott, mint én, akkor engem kibelez, ha elcsábítom(?) vagyis nem állok ellen az ő Amora-jának. Hogy az itteni mennyire nagy szajha az egy kérdés, de te drágám úgy tűnik, hogy semmiben sem vagy jobb nála, főleg, hogy a mienk a legjobb tudomásom szerint csak férfiakkal kezd és az erejét nem használja arra, hogy nőket vonjon a befolyása alá. Én és az aranyos? Azt hiszem, hogy kellően házszámot tévesztettél, minden voltam csak aranyos nem… nem akarom soha magamat úgy látni, amikor „aranyos” vagyok. Milyen szánalmas alak lehet a másik énem. Lehet, hogy őt is meg kellene ölnöm, ha már egyszer a mi világunk ekkora átjáró ház lett.
< - Én és az aranyos? – mosolyodtam el gúnyosan. – Kíváncsi lennék hány másik egyént ölt meg féltékenykedései közepette. >
Shadow-ra pillantottam, rendben megvolt, oké akkor már csak ki kellene a többi dolgot találni. Az ő kis James-e lehet, hogy odafent éppen most leheli ki a lelkét, hazugság volt az egész. Korábban is hisztit rendezett le a férfiért, most csak álcának kellett lennie. De nem tudja, hogy én… belenéztem Amora szemébe, szerencsére itt nem volt szükség, se fel, se le nézésre ugyanis szinte tökéletesen egy magasak voltunk. Itt rejtette el őt? Loki?! Arra fordultam amerről a hang jött. A fal mögött egy másik terem volt, erről nem is tudtam eddig semmit sem. Biztosra vettem, hogy egyetlen titkos járatot, karmát, szobát nem ismertem a kastélyban. Egy holttest feküdt odabenn. Nem kellett közelebb mennem, hogy az aranyszarvakat felismerjem a távolból is. Lehunytam egy pillanatra a szememet, majd újra a szoba felé néztem. Végül elléptem a nő és a halandó közeléből és elindultam a szoba felé.
Közelebb mentem hozzá, egészen a testig és onnan pillantottam le a férfira. Egy pillanatra még hátrafordultam, amikor ismét megszólalt, nem kellett volna meghalnia Loki-nak. Lepillantottam a holttestre, soha ennyire nyugodtnak és békésnek nem láttam az uramat még. Ő sem tartozott azon személyek közé, akikért rajongtam, tiszteltem magát és a hatalmát, ezért szolgáltam őt szabad akaratomból. Ő volt a legjobb módja, hogy bosszút állhassak mindenkin, aki fájdalmat okozott nekem. Soha sem hittem volna, hogy látni fogom holtan és most mégis. Kinyúltam a kezemmel és megérintettem a kezét, majd pedig lehajoltam és a homlokára egy csókot leheltem.
< ~ Fel foglak támasztani, nem árullak el soha sem uram, hiszem megesküdtem neked ~ gondoltam. ~ >
< - Ég veled Loki… - suttogtam.>
Felálltam és elléptem a tetemtől pár lépést hátra, még pár másodpercig figyeltem őt, továbbra sem mozgott, próbáltam koncentrálni, hogy esetlegesen megérezhessem az átjárót, hogy merre lehet a kastélyban, hogy Amora-t kijátszva oda juthassak vele, ha szükséges. Miért is nem tudtam teleportálni… majd mosolyogva fordultam vissza a két nő felé és visszamentem abba szobába, ahol ők voltak.
< - És most kedvesem mihez fogunk kezdeni? Ülünk és várunk, hogy úrnőd felbukkanjnon? Vagy pedig valami kellemesebben ütjük el az időt? – érdeklődtem lágy hangon. – A halandót miként akarod tesztelni? – pillantottam Shadow-ra. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#24 2009-03-09 23:15:01

Halloween
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-10-19
Üzenetek: 1024
E-mail PM Weblap

Re: Loki kastélya

Gúnyos röhögés kíséri utamat a sötétből, s csendes kuncogássá szelídül, mikor a goblinok fényeket kezdenek gyújtani. Méghogy ezek a kis rusnyaságok jobbak legyenek nálam? Lehetnek akármennyien, nem járnak túl az eszemen... Legalábbis remélem. A hölgyek eltűntek, akkor legalább valamennyire biztonságosabban használhatom a kardomat, nem fogom őket megvágni vele, vagy egyéb kárt okozni bennük. valami nagyobb tereptárgy mögött árnyékként megbújva helyezkedem el, mindig átrohanva a következő mögé, hogy a gyertyalángok fényében is megmaradjon az alakom, s míg ahányszor csak előugrom, és elkezdődik a visszaváltozás, teljes erőből szaladok, hogy még a teljes "emberi" fázis előtt elérjem a következőt, de nagyobb fontosságot élvez az, hogy ne találjanak el. Ha mégis eltalálnak, nem lesz komoly gond, hisz csak részleges sérülést kapok, egy része átmegy árnyék-felemen, a maradékkal meg elbánik az asgardi regenerációs-erő. Így sietek ki a teremből, át a folyosókon - és mivel nekem nem kell a sötét gyertyák meggyújtásával foglalkoznom, hogy előnyhöz jussak, egy kisebb vesszőfutás után biztonságos távolságra jutok üldözőimtől ahhoz, hogy - immár teljesen - árnyékként átcsússzak egy zárt ajtó alatt, és elbújjak egy véletlen választott, lehetőleg tárgyakkal zsúfolt teremben, és meglapulok egy időre, hogy tényleg legyen ideje a gyógyerőnek hatni.

Utoljára szerkesztette Halloween (2009-03-10 19:56:42)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#25 2009-03-10 18:11:34

Shadow
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2008-10-25
Üzenetek: 950
PM Weblap

Re: Loki kastélya

James támadására nincs időm reagálni, mert eltűnünk egyszerűen, s az épület egy teljesen másik pontján jelenünk meg ismét. Amora Hallahoz bújik, na ez már kezdett még kínosabb lenni, mint eddig. Halla zavarodottságát próbáltam nem figyelembe venni, de így nem lehet sokáig figyelmen kívül hagyni hogy mi is folyik itt.
~ Egy teljesen lány társadalom, na de én jobban szeretnék egy ellenkező nemű társat ~ gondolom magamba, s figyelem azt, amit Amora mond. A játékszernek nevez, s ez azért annyira nem esik jól, de nem szólok közben, legalábbis emiatt nem.
< - Ha ezt kívánod, akkor bizonyítok természetesen - > hangom csendes, s fejet hajtotok, majd ránézek Hallara. Tekintetem lassan róla a megnyílt teremre siklik, s a benne fekvő holttestre. Nem mozdulok meg, csak ott várok nézve a jelenetet. Egyenlőre az érdekelne, hogy Amora mit talál ki számomra, bár jobban érdekelt talán még ennél is, hogy miben mesterkedik Halla éppen. Halla utolsó kérdésénél újra ránézem, majd Amora válaszára vártam.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:11

#26 2009-03-10 21:26:17

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Halloween derekasan harcol a goblinok ellen, és sikerül kereket oldania előlük, ám azok egyre nagyobb számban követik őt mindenfelé…

Mígnem hirtelen hatalmas erejű szél támad, villámok cikáznak mindenfelé, és a goblinok nagy része menekülőre fogja, a többiek pedig ropogósra sülnek a villámoktól. Halloween mellett egy ifjú asgardi istennő jelenik meg.

<- Te árnylény… Miféle szörnyeteg vagy? Az Alvilágból érkeztél?>





Thorhalla és Shadow ezalatt továbbra is Amorával beszélgetnek a várbörtönben. Az istennő keresztbe tett lábakkal, mosolyogva leül egy kőszékre, és az ölébe húzza Thorhallát.

<- Halla…? Tetszik ez a becenév, igazán illik hozzád… Valamiért a másik éned sosem használta, pedig valóban hangzatosabb… És ne aggódj, kedvesem, egyelőre az én Thorhallám nem fogja megtudni, hogy te egyáltalán létezel… így lesz a legjobb mindkettőnknek.>

Ezzel finoman végigsimít Thorhalla arcán, majd folytatja.

<- Továbbá pedig… jól mondod, szerelmem, ülünk és várunk. Az úrnőmnek már vissza kellett volna érnie a ti Midgardotokból… Kezdek aggódni. Ha Fájdalom rájött, mire készülünk, akkor mind nagy veszélyben vagyunk… Hihetetlen számomra, hogy egy midgardi halandó olyan hatalomra tegyen szert, mint ez a Fájdalom! Botrányos!!! Te pedig, halandó leány… Bizonyítani fogsz, csak türelem. Eljön majd az idő, amikor-->

Amora arckifejezése hirtelen komollyá, majd dühössé válik, és hirtelen felpattan, szinte ledobva öléből Thorhallát.

<- MÁR MEGINT! Az a kis boszorkány… Thena már megint itt van a kastélyban!!!>

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#27 2009-03-11 07:20:42

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Kedvem lett volna felnevetni, hogy a másik világbeli énem mekkora egy idióta és ostoba, hogy nem használt azt a nevet, amelyiket én. Már anyám kisgyerekkoromban így becézett, végül is csak fele a nevem hosszúságának. És micsoda véletlen, hogy az itteni Loki, az uram is csak egyszerűen így hívott. Valahogyan nem tudtam hibáztatni, hogy nem akarja azt a „thor” jelezőt a nevem elejéről kimondani. Döbbenten pillantottam rá, amikor az ölébe húzott, próbáltam az érzéseimet rendbe szedni, hogy ne látszódjon rajtam az egész, de Shadow nézésén is tökéletesen látszott, hogy nem akar Amora-ra és rám nézni, ennyire zavarban lennék, ezt nem hittem el. Próbáltam jó képet vágni a jelen helyzetemben, inkább megkérem uramat, hogy kínozzon meg, még azt is jobb opciónak véltem, mint ezt. Vettem egy mély levegőt, oké akkor most mindent úgy fogok tenni, mintha túljutottam volna az egész helyzet abszurdságán. Kedvesen mosolyogtam a nőre, szerintem pedig neki és neked a legjobb, ha nem tud rólam, mert ott érdekes párharc alakulna ki, ha megtudná létezésemet.
< - Tényleg, Thorhalla a te világod béli, hogyhogy nincs itt az én Asgardomon? – kérdeztem. – Nem igazán vallana rám, hogy egy ilyen remek lehetőséget kihagyjak, hacsak nem még mindig a száműzetését tölti Midgardon. >
Ami jelen pillanatban a legoptimálisabb lenne a számomra, lehunytam egy pillanatra a szememet, amikor megsimogatta az arcomat. Nah igen, ha mostanság lenne asgardi szeretőm, akkor lenne kinek a képét magam elé képzelni ebben a pillanatban, de ahogyan csukva tartottam is Amora képe derengett fel előttem, ami még rosszabb a saját univerzumom béli. A nevemre visszatérve, igen hangzatos és igen, passzol hozzám, ugyanis ez voltam én! Az egyetlen dolog, ami nekem maradt, a nevem. Így merő érdekes lenne, ha nem passzolna hozzám, nem gondolod édesem? Nem mondtam ki hangosan, ugyanis nem volt kedvem az életemmel játszani, ez a helyzet egyelőre jó volt így, csak ki kéne találni, hogy miként csaljam őt ki innen, vagy maradjak kettesben Shadow-val, hogy megosszam a tervemet vele.
< - Nem tudom, de én soha sem féltettem uramat – vigyorodtam el. – Nem kell félteni… előbb vagy utóbb mindenképp megérkezik. A midgardiak itt ebben a világban erősek roppant sajnálatos módon Thor hagyta őket túlságosan messzire menni. Utoljára, amikor a uram megostromolta Midgardot a halandók egyszerűen megverték és ha minden igaz vissza kényszerült jönni Asgardra. Sajnos a részleteket nem tudok, hiszen akkor még a halandó testembe zárva emlékeim nélkül voltam odalenn és így nem tudtam segíteni neki, hogy győzelemre jusson. Szóval ezeket a tényeket nézve, hogy a halandók odalenn néha nagyobb erővel rendelkeznek, mint mi istenek, a késéssel bizony számolni kell… Amúgy ismersz olyan asgardi mágiát használó személyt, aki képes halottakat feltámasztani? >
Én a legjobb tudomásom szerint nem ismertem senkit, Amora és Loki volt a legjobb mágusok, és az pedig minden kétséget kizárólag egy férfi volt. így fogalmam sem volt, hogy ki is lehetett valójában, Fájdalom maga, akivel találkoztunk? Nehogy azt hidd kedvesem, hogy te vagy az egyetlen, akit érzékenyen érint, hogy egy halandónak ekkora hatalma van, közben fogok járni a háború végén, hogy maga Thor is háborút indítson Midgard ellen, hogy ne lehessenek többé hozzánk, istenekhez hasonlatosak. Be kell látnia még annak az ökörnek is, hogy ez így nem mehetett tovább. Láttam, hogy a nő arca komollyá vált, miután ledobott az öléből sikerült megállnom a lábamon és érdeklődő pillantást vetettem rá, vagyis a hátára. Szerencsémre előttem állt, így csak Shadow láthatta, hogy elsápadtam, amikor kimondta, hogy ki is volt itt. Asgardra! Thena? Az az ostoba kislány jött vissza? Bár nem tudom, hogy mennyire lehet valakit le kislányozni, ha csak cirka harminc évvel voltál nála idősebb. Sif légy átkozott.
Nyugalmat erőltettem az arcomra és elmosolyodtam, valahogyan meg kellett mentenem azt az óvodást, mielőtt mindkettőnk halálát okozza. A fogaskerekek szinte zakatoltak a fejemben, megvan! Ő lesz a megoldás, de ahhoz valahogyan el kell érnem, hogy engem küldjön fel Amora hozzá. Ha ez sikerülne, el tudnám küldeni Sathad-ért, a mi Amorankért és Landri-ért, mint nehéztüzérség, nehézgyaloggoság és mindenképp felmentő sereg nekünk. Mert kételkedtem abban, hogy képes lennék átvágni ennek a nőnek a torkát valamilyen módon, hogy uramat a portálig vigyem. Amit persze fogalmunk sem volt, hogy hol van, ehhez kellett volna Shadow. Amora elé léptem az az arcához nyúltam a kezemmel, majd magam felé fordítottam azt.
< - Csss… - mondtam halkan, majd pedig közel hajoltam hozzá, veszélyesen közel – Az a kis liba nem éri meg, hogy ennyire felhúzd magad Amora drága – suttogtam, csillogó szemekkel néztem bele az övébe. – Mi lenne kedvesem, ha engednéd nekem, hogy felmenjek és én tegyem ki a szűrét innen? Élvezném, ha megalázhatnám és kidobhatnám innen legnagyobb ellenségem egyetlen leányát. Sőt még olyan információim is vannak számára, amivel összeroppanthatnám piciny érzékeny lelkét. És így neked még csak erődbe és energiádba sem kerülne az egész… >
Ezzel még közelebb hajoltam hozzá, és ha nem húzódott el, akkor egy lágy csókot leheltem az ajkaira. Thena is megfizet ezért, meg mindenki, hogy mégis mit meg nem teszek az otthonomért…

Fegyver: Fényesség szablyája
Mágia: 40 egység

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-03-11 07:21:20)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#28 2009-03-11 21:15:18

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amora egy pillanatra visszazökken korábbi hangulatába Thorhalla szavaira.

<- Jaj, Halla drágám, ne haragudj, hogy csak úgy ellöktelek magamtól… Ha tényleg érdekel, a másik éned azért maradt otthon, hogy igazgassa a mi Asgardunkat, amíg távol vagyunk. Valakinek felügyelnie kell a hazai ügyeinket is… Szegény drágám, oly sokáig szenvedhettél halandó testben, emlékek nélkül… De a tény, hogy a te Lokid már egyszer vereséget szenvedett a halandóktól bizonyítja, hogy mennyivel alsóbbrendű az én úrnőmhöz képest. Igen, ő képes akár halottakat is feltámasztani, ahogy kérdezted! De persze szinte soha nem használja ezen erejét, nehogy véletlenül magára haragítsa Helát… Mindannyian egyetértünk abban, hogy őt inkább békén hagyjuk, és nem vívjuk ki a haragját…>

Amikor Thorhalla felajánlja, hogy elintézi Thenát, majd meg is csókolja Amorát, az istennő elmosolyodik.

<- Mmmm… Hogy is utasíthatnálak el, ha így kéred tőlem, kedvesem? Rendben van, menj… és vidd ezt a halandót is. Legalább meglátom, mire képes. Én addig idelent maradok, nehogy elvihesse Loki testét. Túl elnéző voltam Thenával, nem volt elég erős a memóriazavaró mágiám rajta… Valahogy emlékezhetett, hogy nincs minden rendben itt, ezért térhetett vissza…>

Ekkor Amora arcán, hiába is próbálja takargatni, egy pillanatra átsuhan egy aggódó anya arckifejezése.

<- De… ne öld őt meg, Halla. Bizonyos tekintetben… mégiscsak a vérem…>

Majd Amora egy legyintéssel Halloween és Thena mellé küldi Thorhallát és Shadow-t…

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#29 2009-03-12 09:15:49

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Szóval akkor a megérzésem, hogy lehetett volna maga Loki is, aki halottat támasztott fel, akkor helyes volt. De az ott határozottan férfinak tűnt, azaz nem ő volt, lehetséges lenne, hogy Fájdalom van itt? Vagy Loki megunta az egész dolgot és tényleg visszavette a férfi alakját, bár a szarvacskák hiányoztak, amiket szinte soha sem szokott hátrahagyni. Eszerint másról nem tudott Amora, lehetséges volt, hogy szólni kellett volna abban az ügyben, hogy talán nézzen utána ennek a dolognak. Kezdett aggasztani ez az egész, majd ha Thena-t kidobtam a kastélyból, majd utána értesítem róla, csak ki tudja, hogy nem viszi-e akkor el innen Loki testét. A másik válasza kellőképpen meglepett, hogy a másik énemre hagyták az ottani Asgardot, hogy ő vigyázzon rá, nem rossz, hogy ilyen sokra vittem, legalább a mienk is tehetne ilyen engedményeket, kedvezményeket nekem, örülnék neki az biztos. Bár ő úgy halt meg, hogy azt hitte még mindig Midgardon vagyok, így én nem lehettem ennyire szerencsés, de majd a mostani csata után, ó de még mennyire. Fő, hogy egészséges ambíciói legyenek az embernek, istennőknek és most már tudtam, hogy ez még el is érhető cél, főleg, hogy egyszer egy másik világban már elértem. Az ilyenek után pedig még kevesebb kedvem van ahhoz, hogy saját magam után csak másodhegedűs legyek egy másik világban, a sajátomban leszek hatalmas úrnő, nem pedig ott egy kis senki.
< - Megnyugodhatsz kedvesem, nem állt szándékomban megölni – mosolyodtam el gonoszul. – Kellően elég fájdalmas lesz neki, hogy megtudja, immáron ő is árva. >
Fellélegeztem, hogy nem akarja a halálát, így legalább ezzel nem kellett foglalkoznom, nem akartam bántani, hiszen kötött a Sif által rám ruházott esküje, a fenébe, ez az egész annyira kellett nekem, mint egy púp a hátamra, vagy pedig a midgardi száműzetésem. De rám bízta, sikerült rávennem, fogalmam sem volt, hogy gyanítja-e, hogy át akarom verni, ebben sokkal jobb volt nálam, bár ha a saját szeretőjét látja bennem valamilyen szinten, akkor nem vár tőlem árulást, ha meg mégis rájön, akkor legalább mindenki más tudja meg, hogy itt van urunk teste és érkezzen felmentő sereg, hogy kiszabadítsák. A következő pillanatban pedig már ott voltunk fent Thena és, jaj már megint az az ostoba halandó mellett. Csak intettem a kezemmel és egy 2x2 méteres tűzből álló ketrec jelent meg James körül. Rá néztem szigorú tekintettel.
< - A saját érdekedben és életed megkímélésére ember, mert beszélni valóm van vele! – pillantottam Thenára. – Nem ajánlom, hogy át akarj rajta menni, mert mágia ellen kidobhatod az asgardi regenerációdat halandó, ugyanúgy gyógyulsz utána, mintha emberként sérültél volna. Amíg nem mozogsz nem lesz bajod, ha beszéltem vele, elengedlek. Te meg vigyázz a szeretődre Shadow…>
Thenára néztem, majd pedig felemeltem a kezemet és felé mutattam, hogy nem akarok ártani neki. Ellenségek voltunk és a jelenleg találkozott ellenfelek közül ő volt eddig az egyetlen, aki gyengébb nálam abból kiindulva, hogy rám bízták az életét. Vettem egy mély levegőt és elindultam felé. Megcsóváltam a fejemet, túlságosan is sokat kérnek tőlem a saját világom megmentése érdekében. A két ember tudta, hogy nem árthatok Thena-nak, csak a lány nem tudta még, remélem nem fog semmi ostobaságot csinálni, nem volt kedvem ártani neki, már csak azért sem, mert ő az egyetlen, aki képes innen nekünk segítséget hozni, hogy Loki-t kimentsük innen. Csak ne csináljon a kislány semmilyen ostobaságot.
< - Nem akarlak bántani – mondtam halkan Thena-nak, meglepően kedvesen. – Mindjárt megmagyarázom, csak ne támadj meg, kérlek Thena Asgard sorsa múlik a mostani beszélgetésünktől… >
Amikor odaértem hozzá, akkor megragadtam a nyakát, óvatosan, nem erősen, hogy érezze nem akarom bántani és a falhoz toltam, majd odahajoltam hozzá a füléhez és suttogni kezdtem, fogalmam sem volt, hogy figyel-e minket Amora vagy pedig nem. Ha igen, akkor most írtam alá a halálos ítéletemet, főleg, hogy még nem szándékoztam elmenni innen, hanem itt maradni, hogy megoldhassam a helyzetet, ami persze roppant kockázatos volt, de bárki is bármit hisz, nem árulom el az uramat. Nincs az az erő, sem hatalom, hogy megtegyem ezt.
< - Kezdj el rémült képet vágni, a színészi képességeiden kedvesem mindenki élete múlik jelenleg – suttogtam. – Nem foglak bántani, sőt anyád, Sif rám bízott, hogy óvjalak meg és vigyázzak rád, ezt teszem jelenleg, nem kell tőlem tartanod jelenleg. Anyád meghalt, módszeresen kivégezte egy halandó, aki apád teste után ment utána, sajnálom a rossz híreket… de erre most nincs idő. Loki teste itt van a kastélyban az egyik börtönben, egy másik világból jött Amora vigyáz rá, ő zavart el korábban. El kell menned a mi Amoránkért és Sathadért és idehozni őket, Hela-hoz mentek, hogy apád és az uram lelkét megkeressék. Én lefoglalom Amora-t, az ittenit, de kell a segítség, hogy Loki-t kivigyük innen. Könyörgöm segítened kell, utána veled megyek és segítek apádat is feltámasztani. Kérlek, menj és szólj nekik, én maradok, de a két halandót vidd magaddal, az életük függhet ettől. Röviden ennyi, remélem megértetted, és akkor most ismét színészkedés… >
Ezzel elrántottam a faltól és kilöktem a folyosó közepére. Vettem egy mély levegőt és dühösen tettem két lépést, ezt még tettetni sem kellett, hogy könyörögjek egy olyannak, mint ez, szánalom, de mit meg nem kell tennem hazámért. Egy intéssel James kiszabadult a kalitkából és a tűz eltűnt, mintha ott sem lett volna.
< - És akkor most takarodj innen kedvesem, amíg még engedlek – mondtam dühösen. – És vidd a halandót is, mielőtt még bármi olyasmibe botlik, ami a halálát okozná… és te Shadow, ha akarsz még most elmehetsz és gyáván elfuthatsz, ha nem, akkor maradhatsz… >.
< ~ Menj vele! ~ tátogtam a férfinak. ~ Thor lánya, a szövetségesünk! ~ >
Reméltem, hogy elmegy a férfi, meg, hogy Shadow is, ez az én harcom volt, nem véletlenül akartam alapból is egyedül jönni, ha mennek, akkor egy ideig nem tarthat fel senki és kellően lefoglalom azt a nőszemélyt odalenn, hogy miket nem kell kibírnom a győzelemért, szép nagy jutalmat kérek majd. Nekidőltem a falnak és figyeltem a kis társaságot, bízván, hogy mindenki hallgat az észérvekre és mindenki teszi, amit tennie kell. Ha ez megtörtént és Thena meg Halloween elmennek erről a helyről gyalog indulok vissza a cellák irányába, ha nem, akkor maradok.

Fegyver: Fényesség szablyája
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#30 2009-03-12 15:17:33

Shadow
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2008-10-25
Üzenetek: 950
PM Weblap

Re: Loki kastélya

A kibontakozó helyzetnél jobbnak láttam, ha elfordulok és nem nézek se Amorara, se Hallara. Valahogy nem érdekelt hogyan bújnak egymáshoz, még akkor se, ha jól láttam, hogy Halla erősen megjátssza a dolgot. Hogy a másik vak a „szerelemtől” az egy dolog. Nem tudtam sajnálni érte. Mikor kijelenti, hogy Halla vigyen magával, akkor markom rászorul a kard markolatára, s készen állok, arra, hogy ha kell az érkezés után előrántsam. Valahogy nem tudtam, hogy mire is számíthatunk, csak abban reménykedtem, hogy James él, s egy darabban van. Egy pár pillanattal később, már fent is voltunk, s Halla máris igen gyorsan intézkedett: James egy tüzes kis ketrec fogja lett, míg a nő a lányt a falnak tolta. Csupán biccentettem arra, hogy foglalkozzak a „szeretőmmel”.
Lassú léptekkel közeledtem a ketrec felé, majd megálltam és Jamesre nézek, de nem szólalok meg, csak állok előtte. Várom, hogy Halla végezzen a lánnyal, s közben előhúztam a kardom. Lassan telt az idő, mintha órák lettek volna, pedig az egész nagyon maximum percekig tarthatott. Amint a ketrec semmivé lett megindulok felé, majd előtte megállok.
< - Halloween, kérlek most figyelj rám, s csak rám, könyörgöm. - > jobb kezemben a kardot markolom, míg ballal az arca felé nyúlok, ha nem lép el, s hagyja, akkor megcirógatom. Ezután kezem a hajába túr, s magamhoz húzom. Suttogni kezdek a fülébe < - kérlek menj el a lánnyal, nem akarom, hogy meghalj. S Thena, Thor lánya később elmond mindent, csak menjetek - > közben eredeti alakom veszem fel, s úgy nézek James szemébe szinte könyörögve. Még egyszer közelebb hajolok hozzá, majd megcsókolom gyengéden. Remélem, hogy elmegy, nagyon remélem. Ezután elengedem, s hátrálni kezdek, miközben Asgard alakom visszaveszem, majd hangosabban megszólalok, miközben alapállást veszek fel harcra készülve. Csupán egy lendítés idézni egy lényt, s már tudom, hogy mit.
< - Vanir! Menj innen a lánnyal együtt! - sziszegem dühvel a hangomban. Minden erőm össze kell szednem, hogy minden érzelmem magamba rejtsem, s csak dühöt mutassak kifelé.

Utoljára szerkesztette Shadow (2009-03-12 15:20:32)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#31 2009-03-12 21:09:12

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thena meglepődve figyeli az eseményeket, és már épp készülne a harcra, amikor Thorhalla a fülébe suttogja a mondanivalóját.

<- Mi…? Várjunk… Téged… ismerlek. Rég volt, de… Thorhalla? A száműzött istennő? És ezek itt… halandók?>

A lány dühös lesz, és villámok kezdenek cikázni körülötte.

<- Hogy merészelsz…? Atyám száműzött téged, itt vagy Loki kastélyában, és még azt várod, hogy higgyek neked, miután még édesanyám nevét is a szádra merted venni? Ugyan, kérlek! Másik világok… Ne nevettess! Az az árnylény pedig valami démon lehet csak, nem halandó, mellette pedig… hiszen… Friya? Te vagy az…? De te… meghaltál! A saját szememmel láttam! Thor nevére, mi történik itt? Miféle ördögi mágia ez? Nem értem… NEM MOZDULOK INNEN, AMÍG VALAKI MEG NEM MAGYARÁZZA, MI EZ AZ EGÉSZ!!! A Valhallában nem találtam senkit, Amora bizonyára elárult, Helához lejutni pedig én nem tudok! Amora mágiájával akartam odajutni, de mivel őt nem találtam, visszatértem ide, mert tudom, hogy Lokinak valahol a kastélyban volt egy átjárója az Alvilágba… Meg kell találnom odalent atyám… és igen, Loki lelkét is… DE ELŐBB MAGYARÁZATOT KÖVETELEK, MERT-->

Ekkor hirtelen megremeg az egész kastély, különös, mágikus eredetű fények villannak, majd egy sikoly tölti be az egész épületet… egyértelműen az alternatív Amoráé. Utána csönd.

<- Hát ez…?>

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#32 2009-03-12 21:48:26

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Abban a pillanatban, amint vitatkozni kezdett és körülötte villámok csaptak fel, az én kezemben pedig tűz. Idióta liba! Most komolyan nem fogja elhinni, amit mondok neki... pedig tényleg az igazat mondtam. Végül annyira elegem lett a nyivákolásából és felháborodásából, hogy fogtam és lekevertem neki egy pofont, hogy lenyugodjon végre.
< - Idefigyelj Thena, csak cirka húsz éve volt! Azok ott valóban halandók! – mondtam dühösen. – Igen száműzött, de visszatértem, hogy segítsek megmenteni az otthonunkat, lehet, hogy nem egy oldalon állunk édesem, de a világom számomra is annyira fontos, mint neked! Úgy merem, hogy megmentette az életemet és utolsó kérése az életben az volt, hogy vigyázzak rád! Bármennyire is nem tetszik a feladat, tudd, hogy az életem árán is megvédenélek, esküszöm. Lehet, hogy ellenségek vagyunk, de nem vagyok szörnyeteg, hogy egy haldokló anya, egy halálán levő nő utolsó kívánságát ne teljesítsem, még akkor is, ha rólad van szó. rám nem vigyázott senki, amikor a szüleim atyád miatt meghaltak, de neked itt vagyok én, ha kérsz belőle, ha nem megvédelek! Ha kell, leütlek és úgy hajítalak ki innen, hogy megvédjem az életedet. Egyszer komolyan neked is el kellene atyád által oly nagyon magasztalt és imádott halandói között töltened egy kis időt, hogy rá gyere, hogy igen is vannak más világok, nem csak a mienk létezik, ezt a haladók is alátámasztják. Odalenn vagy egy Amora, nem a mienk, ez ugyanis a másik Thorhalla Hyyrokkin szeretője és az ő világukban egy női Loki uralkodik. Lehet, hogy komplett idiótának nézel, akinek az agyára ráment, hogy a Midgardiakkal élt, de nem! Az igazat beszélem. Amit ott látsz, Amora mágiája, Valhalla folyosóin adta a halandókra az halott hőseink képét, hogy idejuthassunk, hogy megkeressük az uramat és elvigyük az alvilágba. Nem csak ők voltak így Freya, Vanir, Hodir, Skurg, Idunn, Hermod és Karnilla is hallottak. Mindannyiuk alakját egy-egy halandó viseli, csak én vagyok az, aki ténylegesen. Amora nem árult el… ő és Sathad küldött minket ide. Hinned kell nekem, most ugyanazon az oldalon vagyunk, nincsenek ellentétek, anyád is ezt mondta. Ennyire mégsem lehetsz fafejű, önfejű, öntörvényű, magát türtőztetni nem képes és idióta makacs nőszemély! Komolyan mondom kislány, hogy még apádon is túlteszel ebben! Menned kell innen, az életedet akarom men…>
Ebben a pillanatban megrázkódott az egész kastélyban fények gyúltak. Ösztönösen nyúltam a kardom után és ragadtam a kezembe. Megremegtem egy pillanatra, amikor Amora sikolya töltötte be az egész épületet. Ég veled kedvesem! Nem örültem ennek a ténynek, hiszen
valami iszonyúan erős intézte el, Asgardra Amora a legerősebb élő mágus, hogy Loki halott. Nyeltem egy nagyot, mégis hogyan győzhetnénk, egy olyan ellenfelet, aki beteleportál pontosan oda, ahol a legnagyobb mágikus energiát érzi és egyszerűen elintézi azt? lepillantottam a kardomra, nem akartam eddig használni, mert ki tudja, hogy meghalja-e vagy bármi, de nem lesz más választási lehetőségem. Amora-nak nem mertem üzenetet küldeni, mert féltem, hogy az a lenti fogja megkapni az üzenetet, de így jelenleg ez a veszély nem fenyegetett. Gyorsan megfogtam két kézzel a kardot és felemeltem, fogalmam sem volt, hogy miként is kéne működnie, mert ilyet így még nem használtam, koncentráltam, hogy Sathad-ot és vagy Amora-t találja meg az üzenetemmel, nem volt késlekedni való időm.
< - Amora, Sathad – mondtam. – Bármelyikőtök, ha hall engem, szükségem van a segítségetekre Loki kastélyában. Úgy számítsatok, hogy az ellenfeleink párhuzamos világokból érkeztek, egy női Loki-nak is kell valamerre lennie. Amora-t most intézte el valami vagy valaki, ami ott van uram testénél. Igyekezzetek ideérni, mert kétlem, hogy egyedül képes lennék feltartóztatni addig, hogy ne csinálhasson vele semmit… segítsetek! >
Ezzel megszakítottam a kapcsolatot, vagy mit is kellett vele csinálni. Csak reménykedni tudtam, hogy megkapják, elvileg mi megkaptuk a Fandralnak szánt üzenetet, amikor megtalálta Landri-t, így reméltem, hogy most nem lesz ennyire pontatlan, mert nem volt túl sok időnk. Vettem egy mély levegőt és ismét feléjük fordultam. Nem voltam szörnyeteg, örültem volna, ha magammal vihettem volna a forrófejű lánykát meg a halandókat, de feltartanának és még a haláluk is a lelkemen száradna, légy átkozott Sif!
< - A halandók mondásával élve, most vagyunk iszonyatosan nagy szarban… - mondtam. – Valaki Loki testéért jött és félek, hogy az a csuklyás alak, aki Thor lelőhelyét is kiszedte Sif-ből a feltámasztása és a második halála között… Thena nem érdekel, de te itt maradsz, nem akarom, hogy bajod essen és a halandók is veled maradnak. Nem fogom hagyni, hogy Loki testének bármi baja essen. Ez az én harcom, nem a tietek most! Ha meghalok, majd Hela-nál találkozunk kedveseim! Asgardért! >
Ezzel a kardommal a kezemben rohanni kezdtem a börtönök felé.

Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-03-13 09:39:10)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#33 2009-03-13 11:21:22

Halloween
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-10-19
Üzenetek: 1024
E-mail PM Weblap

Re: Loki kastélya

A gyógyulás hosszú időt vett igénybe, hosszabbat, mint egyébként kellett volna, az árnyékalak még ezt is hátráltatja, nem csak a sérüléseket. Persze valamit valamiért. Eléggé elfáradtam, megerőltető volt ez a rohanás, a folyamatos oda-vissza - alakulás közben még nem csináltam ilyet. Azt hiszem, ha lehet, a jövőben el is fogom kerülni az ilyeneket, percekre lebénultam. Valami női Thor jelent meg mellettem, talán ő is a másik dimenzióból jött? Akkor az is lehet, hogy mivel él, akkor átállt, és ellenség... De megjelenik Thorhalla, Shadow, és 'Amora', némi huza-vona. Ha tudnék teni ellene, akkor érdekelne, de így zúgó fejjel, szinte bénán csak hagyom az eseményeket menni jó darabon. Bizonyára mérgezett volt az egyik fegyver, ami eltalált. Miközben nehezn magamhoz térek, hogy értsem is, mi folyik a fejem felett - mágiával talán még most is sebezhető vagyok -, épp a "Thor-nő" kifakadását hallom. Mintha Thorhalla Thena-nak hívta volna... Ő az főisten lánya? akkor az jobb valamivel, de még nem tökéletes. Visszaveszem Vanir alakját, szép fokozatosan. A sebeim már begyógyultak, de még érzékenyek, és néhol, ahol kilátszik, bőrpír mutatja a fájdalmas pontokat.
<- Na igen, Amora mindenhol kavar... -> mormogom magamnak, mikor hirtelen egy sikoly szakít félbe.
<- Hé, Thorhalla, csak nem ébredt fel az urad, morcos hangulatban? Vagy újabb adag olyan izé érkezett, mint amit idejövet láttunk? Azokra a vörös bigyókra gondolok... A démonokra, ezt a szót kerestem! -> még mindig érződik beszédemben is a zavar, nem vagyok teljesen tiszta, de már egyre gyorsabban javulok, az asgardi testben jobban hat a gyógyerő is.
<- Most akkor mi lesz? -> teszem fel a végén a kérdést, ami legalább értelmesnek tűnhet az adott, kaotikus helyzetben. Esetleg jó lenne utánanézni a dolgoknak, de ahhoz csapat kéne, itt meg legfeljebb Shadow és én tudnánk ilyet alkotni - de két személyből nem lesz csapat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#34 2009-03-13 19:57:44

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thena köpni-nyelni nem tud, amikor Thorhalla felpofozza, majd leszólja őt.

<- Te… HOGY MERÉSZELED…? Én Asgard trónjának örököse vagyok, a hatalmas Thor leánya, te pedig egy száműzött!!! Hogy merészelsz kezet emelni rám, és ilyen hangon beszélni velem??? Ha nem lenne szükségünk minden asgardi társunkra a győzelemhez, már rég-->

Ekkor hallja meg Thena is Amora sikolyát, és kissé összerezzen.

<- Mi volt ez? Az elszabadult mágikus energiákat szinte harapni lehetett a levegőben… Nem hiszek neked és a meséidnek, Thorhalla. Nincsenek más világok, nincs másik Amora, és tudom… TUDOM, hogy édesanyám nem halott, és főleg hogy nem árulta el atyám testének helyét senkinek! Ő Asgard istennőinek legnagyszerűbb harcosa! De… egyelőre veled tartok, hogy megtudjuk, mi volt ez. Azonban nincs szükségem a pátyolgatásodra! Atyám és édesanyám kiváló harcost neveltek belőlem, és most szükségük van rám! Asgard trónjának örököse nem hátrálhat meg! Veled tartok… Érdekel ez a csuklyás alak, akiről beszélsz. Jöjjön Friya… vagy akárki is ő, meg az árnylény is, ha úgy kívánják. Nekem nem parancsol egy száműzött…>

Amikor Thorhalla a Szablyát küldené Amorához és Sathadhoz, meglepődve tapasztalja, hogy a fegyver nem reagál… Pedig mindent jól csinált, mégsem történik semmi.

<- Az ott… a Fényesség Szablyája?! Hogyan került hozzád…? Üzenni próbáltál vele? Érdekes… A Szablya csak akkor nem továbbítja az üzenetet… ha a személy, akinek üzennénk, halott.>

Közben a kis társaság megérkezhet a várbörtönbe, ahol brutális látvány tárul eléjük… Az alternatív Amora felső teste az egyik sarokban, alsó teste a másikban hever, valamint több kisebb szerve és testrésze van még szanaszét. Mindent beborít a nő vére. Felette pedig ott áll a csuklyás alak…



Lábai előtt már ott hever Thor teste, kezében pedig immár Lokié is. Lassan rápillant az érkezőkre… majd megfordul, és kezéből mágikus energiák csapnak ki, mire egy átjáró kezd nyílni előtte a levegőben…

Thena felüvölt.

<- Atyám teste… Nem… NEM! NEEEEM!!!>

Támadást indít a csuklyás alak felé…

Thorhalla
Fegyver: A Fényesség Szablyája
Mágia: 40 egység

Shadow / Friya
Fegyver: Idéző
Mágia: 50 egység

Halloween / Vanir
Fegyver: Szélvész
Mágia: 40 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#35 2009-03-14 08:04:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Elégedetten, de már-már egyre inkább dühösen mosolyogtam Thenára, amikor felháborodott, hogy mit is tettem vele. És ennek kellene apja után Asgard trónjára ülnie, szánalmas, nem csoda, ha ez megtörténik, akkor uram bizonyára könnyedén tudná meghódítani teljes Asgardot és végre a mi oldunk lenne helyzeti előnyben, már csak azért is, mert Loki lenne az uralkodónk. Csak hallgattam, amit mondott, ugye nem sejtette, hogy engem ez nem fog meghatni? Egyszerűen nem voltam ennyire beképzelt és elszállt, hogy így fennakadjam az ilyen dolgokon. Őt a hallottak alapján rózsaszín fátyol mögött nevelték, komolyan nem értem azt a patkány Thor-t, hogy bah! Ő sem jobb a lányánál semmivel sem, de jellemben legalább az igazi anyjára ütött abban, hogy mennyire ilyen. Komolyan mondom, csodás egy választás volt, remek keveredése a géneknek, ó, hogy az a, hogy egy ennyire hatalmas pukkancsot sikerült összehoznotok, más szavam nem is nagyon volt rá.
< - Hogy miként? Hát így édesem! – mondtam miután válaszolt. – Pusztán nevelési célzattal, lehet, hogy csak huszonnyolc évvel vagyok idősebb nálad, de aznap már nem voltam ennyire gyermek, mint te te most! Ha nem lenne minden asgardira szükség, igen már megöltelek volna, ha nem kötne az anyádnak tett ígéretemet. Térj már észhez, lehetséges, hogy az vagy, aki, de nem fog számítani – mosolyodtam el gúnyosan. – Amennyire szánalmas vagy és te veszed át a trónt, ne csodálkozz, ha Loki két hét alatt kiver Valhallából, ha ilyen maradsz a hozzáállásoddal… csodás én meg az uram ellen adom a tippeket neked. >
Miközben rohantunk lefelé, nem hagyta abba az karattyolást, nos ő az igazi liba és tyúk, nem pedig a másik. Komolyan kezdett idegesíteni, annyira remek lenne egyszerűen megölni, hogy Thor vérvonalából senki se maradjon életben, de nem tehettem, igaz, ha abból indultam volna ki, hogy nem is Sif lánya és ő azt kérte, hogy óvjam meg a lányát, akkor ilyen elven megölhetném. A lányra néztem, lehetséges, hogy éppen ezért nem fogom betartani, amit kért. Egyszerűen meghallotta egyáltalán, amit mondtam? Vagy pedig tényleg nem érdekli, hogy miért is járatom rongyosra a számat. Tény, hogy én is így fogadtam volna annak idején a szüleim halálát, ha nem láttam volna a holttestüket. Nehéz tény, de el kellett fogadni… Loki nevére… ez a kislány lenne jelenleg a uralkodóm? Igen… mindegy, akkor sem Loki volt, így ha törik, ha szakad, akkor sem fogok neki semmit sem megtenni.
< - Tudom, hogy piszkosul nehéz elfogadni a tényt Thena, de halott – mondtam. – Részvétem, miegymás, majd Hela-nal elbúcsúzhatsz tőle. Miért hazudnék ebben?! Megértem, hogy mit érzel, én is árva vagyok. Ti pedig – néztem a két halandóra. – Igazán segíthetnétek mielőtt ez az ostoba kislány megöleti magát meg minket is! Ha képes lennék rá, eléd tárnám az emlékeimet, hogy lásd, nem hazudok semmiben. Elárulta, hogy négy halandónak és az én életemet megóvja, amit az egyik úgy hálált meg, hogy kivégezte, olyan módon, hogy azt még legnagyobb ellenségem felesége sem érdemli meg, még maga az atyád sem érdemelné meg… Persze hazudott valamelyest, mert a jégórásokról és egyebekről nem szólt, de megtette. Hogy nincs szükséged rám? – nevettem fel futás közben. – Szerintem meg igen, kettőnk közül, ha minden igaz, még mindig én vagyok az erősebb, mi másért bíztak volna rám? Nagy harcos, bah! Még csak mágikus ereklyét sem bíztak rád, én a másodikat koptatom és a halandóknál is van. Hogy nem parancsolok? Elfelejted, hogy ezúttal én vagyok odahaza, és nem te. És most, hogy nem tudok egyetlen egy Loki pártiról sem jelenleg – hazudtam, Amora is ott volt még… - Így én formáltam jogot a kastélyra, én vigyázom rá, amíg uramat fel nem támasztjuk… ebből kiindulva fogsz! És csöppet sem érdekel, hogy jelenleg Te lennél Asgard uralkodója. >
Semmi, el kellett volna tűnnie a kardnak és megjelennie ott, ahol az érintett személy volt. de nem tette, most vagy blokkolta valaki a mágiáját ezen a helyen, vagy pedig valami sokkal rosszabb történt. Vettem egy mély levegőt és dühösen kifújtam. Szerinted mit magyaráztam neked az elmúlt percekben kislány? Most is lekevernék neki egy szép nagy pofont, ám ezúttal teli ököllel, hogy lehetőleg ott is maradjon. Soha, de soha többé nem fogok és nem is akarok senkire sem vigyázni. Jelenleg is több mindenre teszem, mintsem meglenne rá az erőforrásom. Asgard, Thena, Loki teste, a halandókra is kellene. Semmi, még mindig figyeltem a kardot, hátha történik valami isteni csoda, de nem történt. A francba!
< - Ennyire figyelsz rám?! – förmedtem rá. – Mondtam, Amora és Sathad adta oda, amikor visszatértünk Landraffal, Fandral emberek által lemásolt, klónozott személyével. De persze, mindezt is kitaláltam, mert annyira jó képzelőerőm van – jegyeztem meg gúnyosan. – Szóval halottak? Csodás, pedig bíztam benne, hogy… >
Képzelőerő, tény, de ennyire akkor sem. Végre leértünk az alsó szintekre, az első, ami fogadott, hogy a földön mindenütt vér van, Amora felső teste erre, az alsó teste arra… nos ég veled kedvesem, nem foglak visszasírni, hogy a másik világbeli énem megteszi-e, bizonyosan, de én soha sem fogom.
< - Nézz rá kislány! – mondtam, amint megláttuk a földön fekvő Amora-t. – Hasonlít a mienkre, pontosabban így néz ki a mienk? Nocsak, nem, szóval kezdesz végre hinni nekem? >
Végignéztem a termen mindent vér borított, valami nagyon csúnyán elbánt a nővel, nem volt kétségem, hogy kicsoda és micsoda és igen, végül csak megláttuk az alakot, pontosabban három valakit. Nyeltem egy nagyot, a csuklyás barátunk volt az, Thor és nem… ez nem lehetett igaz, hogy máris sikerült neki…
< - LOKI! – kiáltottam fel egy időben Thenával. – Elárulnád végre, hogy ki vagy és miért kellenek neked ők? >
Szegeztem még gyorsan a férfinak a kérdést. Azt a kaput mindenképp be kell zárni, hogy ne mehessen át rajta, vagy ne csinálhasson semmit sem. Reménykedtem benne, hogy harc előtt még sikerül majd valamilyen kompromisszumra jutni, hogy megtudjuk ki ez, vagy mit akar, de nem, ő makacssága és forrófejűsége máris támadásba lendült. Most voltam piszkosul nehéz helyzetben, vagy uram testét védem attól, hogy az alak leléphessen vele, vagy pedig teszem, amit Sif ígértetett meg velem és védem Asgard trónörökösét. Legyen mind a kettő, ha pedig nem marad más, akkor esetlegesen felrobbantani saját magunkkal a kaput, torzmágia remek kellékei, de nem tudtam, hogy erre képes lennék-e. Thena támadása nem adott nekem időt, mellette álltam majd, pedig gyorsan ránéztem.
< - Induljatok kifele, ott találkozunk – mondtam. >
Ezzel közelebb ugrottam a férfihoz és a két testhez, ami ott feküdt a lábainál, nem szándékoztam ártani neki, nem, az nem lassítaná le őt semmiben sem. Vagy pedig… mégis támadást színleltem, bal kezemben megjelent egy tűzlabda és felé dobtam, amennyiben nem megy át a férfin és kitér előle, akkor egy suhintás a karddal és Thort és Loki testét magammal együtt a folyosóra teleportálom. Ha pedig átmegy rajta, akkor megpróbálok a kapuig eljutni és egy magát a kaput támadom meg, kifacsart mágiával, torz mágia, egy hatalmas rosszul megidézett tűzlabdát kap, a célom vele annyi, hogy elérje a mágikusan megidézett kaput, vagy a férfit. A hatása a két mágia találkozásának vagy az, hogy kioltják egymást, vagy pedig egy hatalmas robbanás, amibe igaz mindannyian bele is halhatunk akár… és ezen esetben pedig a találkozáskor suhintok a fegyverrel és ugyanúgy Loki és Thor testét a foyosóra ki magammal együtt.

Fegyver: Fényesség szablyája
Mana: 30 egység (ha minden igaz és sikerül, amit akarok)

//Folytatás: Alvilág//

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-03-15 11:25:21)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#36 2009-03-14 18:50:56

Shadow
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2008-10-25
Üzenetek: 950
PM Weblap

Re: Loki kastélya

James látom, hogy tanácstalan, Thena kap egy szép pofont, csak ahogy beszélni kezd a csaj valahogy úgy érzem, hogy az az egy pofonocska társra is vágyik. Egyenlőre még nem avatkozok közben, hanem amikor látom, hogy Hallara nem hallgat a kis csaj, akkor Jamesre nézek.
< - Gyere gyorsan, s ne maradj le! - > mondom, s már rohanok a két nő után, pontosan arra amerről a hangot hallhattuk nem sokkal korábban. Valahogy érzem, hogy semmi jó nem fog minket odalent fogadni, s mennyire meglepne, ha nem lenne igazam ebben. Lefelé menet se bírja befogni a kislány, s ráadásul Halla próbálkozása is csúfos kudarccal zárul egyenlőre. Szóval nem lesz könnyű dolgunk, az már biztos. A pincében vérfürdő fogad minket, s csak kezemet felemelve mutogatok egyértelműen Jamesnek, hogy figyeljen a hátunk mögé is. Tekintetem végig siklik a termen, s a reakciókból tudom, hogy meg van Thor is. Tökéletes, a csuklyásnál vannak, s most jön a tárgyalás...azaz mégse, mert Asgard következő leendő uralkodója, most lesz épp öngyilkos. A többiekre nézek, s már ugrok is utána, azonban nem segíteni akarok neki. Hátulról csapok le a lányra, s ütöm le. Tudom mekkorát és hova kell csapnom, hogy ne haljon bele, de egy ideig ne is ugráljon. Amennyiben sikerült azonnal felkapom, s rohanni kezdek vele arra amerről jöttünk.
< - Halloween, fedezz minket, de ne maradj le! - > kiáltok oda Jamesnek, de nem állok meg, nem érdekel mi folyik mögöttem, csak az, hogy kijussunk innét.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#37 2009-03-15 11:06:27

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thena a dühtől és bánattól sújtva, melyet atyja holttestének látványa okoz a csuklyás birtokában, már nem is figyel senkire és semmire maga körül. Támadná a rejtélyes alakot… de egyszerűen átsuhan rajta minden fizikai és mágikus csapása. Szerencsére Shadow még épp időben üti ki a lányt, mielőtt nagyobb kárt tehetne esetleg magában. Thorhalla ugyanígy jár, hiába jut közelebb a Fényesség Szablyájával, se a csuklyás testéhez, se Thor vagy Loki holttestéhez nem tud hozzáférni – immár mindegyik anyagtalan.

A támadás a kapu ellen azonban sikeresnek bizonyul, vagy legalábbis van valamiféle hatása: az átjáró megremeg a mágikus túltöltődéstől, majd egy pillanat múlva mindent beborít a fény…

Thorhalla, Shadow és Halloween pedig az az Alvilágban térnek magukhoz.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#38 2009-03-22 18:50:22

Vérontó
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-10-23
Üzenetek: 1463
E-mail PM

Re: Loki kastélya

AZ AIM KORA

Krónikák 4. – Landraf

Epilógus III: Pár pillanattal Loki visszatérése után Ghost nagyúr víz alatti csarnokából.

Loki egy villanással érkezik meg kastélyába, miután Ghosttal volt egy kis vitája, amikor az leleplezte, hogy Gabriel Stryfe bőrébe bújva ténykedett egy ideje. Most kissé ingerülten lép be tróntermébe… ahol már Landraf várja.

- Üdv, Loki.



- Nocsak. A tékozló fiú hazatért… Érzem, meg fogom bánni ezt az ideiglenes szövetséget Thorral… Most mindenki ki-be járkálhat a kastélyban. Heh, látom, jobban kedveled az emberi alakodat, mint kéne… meg az emberi öltözetet. Bőrruhák, bőrkesztyűk, napszemüveg… Az ostor hol marad? És miért ragaszkodsz ennyire ehhez az undorító angolhoz?

<- Az asgardit jobban kedveled? Pedig kettőnk közül te már jóval több időt töltöttél a Földön…>

<- Igen…?>

<- Ugyan, Loki. Vagy 10 földi évnek megfelelő időt töltöttem a lányodnál. Nála jobban senki nem ismer téged. Mindent tudok a trükkjeidről, a módszereidről… és végre helyre raktam azt a különös érzést is, amit az AIM épületében éreztem állandóan… Te voltál az. Felvetted egy alkalmazott alakját, és éreztem a jelenlétedet, de nem tudtam mire vélni. Így már világos, hogyan tudtak az AIM-esek annyit Asgardról, az asgardi génszerkezetről és az asgardi fegyverekről…>

Loki elmosolyodik, majd tapsolni kezd.

<- Bravó, ifjú Landraf, bravó… Látom, mégis örököltél valamennyit Fandral éles eszéből. És most mihez kezdesz? Beárulsz engem a nagy és félelmetes Thornak, hogy jól megbüntessen, amiért beavatkoztam a halandók szánalmas életébe?>

<- … Nem. Thorról is… sokat megtudtam az Alvilágban. A haragja olykor túl messzire sodorja, és még a saját lányának az anyját is kitagadta… nem is beszélve arról, amit Thorhallával tett. Egyelőre nem bízom benne sem.>

<- Heh, akkor talán… te egyedül akarsz majd megállítani? Landraf… Ott voltam a születésednél, én terveztem a génszerkezetedet… Pontosan tudom, mire vagy képes, és mire nem, és ahhoz, hogy egyáltalán fenyegetést jelents nekem, még sokat-->

Ekkor Landraf körül vöröses fény villan, és egy pillanat alatt Loki mögött terem. Kezéből egy vörös fénykard formázódik, melyet Loki torkára szegezi.

<- Még sokat mi? 10 év a lányod birodalmában, Loki… A szeretője voltam… El sem tudod képzelni, mennyit fejlődtem, és hogy most mire vagyok már képes.>

Loki mosolya dühös vicsorba vált, míg Landraf békésen eltünteti a kardot, majd megfordul, és elindul kifelé.

<- Mind követtünk el hibákat a múltban… de te most új életet kaptál, ahogy Thor is. Új lehetőséget. Ha Hela képes volt megkegyelmezni nektek, én is képes leszek. És azt is tudom már, hogy Thorhalla a te… Szóval rá is tekintettel vagyok. De ha háborút szítasz, akár Midgardban, akár Asgardban… végzek veled. Most hátrálj meg, amíg nem késő.>

Landraf vöröses fényben tűnik el a teremből, Loki pedig önmagában átkozza újdonsült ellenfelét.

<- A nyomorult… de ezzel még nincs vége, ifjú félvér… Még korántsincs vége…>



FOLYTATÁS: EPILÓGUS IV. AZ X KERÜLETBEN, A METRÓÁLLOMÁSON!!!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#39 2009-03-22 22:03:24

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Asgard földjei//

Thor szavai jártak a fejemben, miközben az ismert úton ballagtam a kastély felé. Se lovam, se egyéb hátasom, összesen van egy leégett családi birtokom, egy kardom és más nincs. Loki… Amora-t tény, hogy kihasználta, akárcsak olyan sok mindenki mást is, de bíztam benne, hogy engem nem fog. Biztosra vettem azt is, amit James-nek mondtam még a kastélyban, hogy az én emlékeimet nem befolyásolta, hogy azokat nem írta át. Akkor kellett volna megtennie, ha nem Thor ölette volna meg a szüleimet, de ő tette meg és most is bocsánatot kért tőlem ezért. Ez volt, ami igazán megdöbbentet, oké, hogy ő a jófiú, de nem hittem volna, hogy valaha ilyesmit be fog vallani. Sőt, most még segíteni is kell majd nekik, hogy Asgard újra felszabaduljon azoktól, akiknek nem kellett ott lenniük. Ebben még örömmel is segítettem, hiszen nem akartam, hogy idegenek tegyék rá a kezüket a világunkra. Ezt senki sem akarta. elégedetten nyújtóztam egyet gyaloglás közben, végre nem kísért a halandók ricsaja sem, és még moszattá sem kellett őket változtatni. Thor ahogyan védeni akarta őket, szánalmas. Gúnyosan felkacagtam.
Előre pillantottam és a távolban már fel is tűnt a kastély, ki tudja, hogy mennyi ideje kóboroltam már, hogy odaérjek, de végre láttam. A kardomat furcsa volt, egyszerűen furcsa, hogy úgy lehettem itthon, hogy nem akarnak megölni érte és jelenleg még ellenségként sem voltam megbélyegezve, sem én, sem pedig uram. Persze, ami késik, az soha sem múlik és a „nagy” Thor is megmondta, hogy előbb vagy utóbb ismét azok leszünk és ez a nap pedig nem volt olyan nagyon messze. Egyelőre, hogy mi lesz nem tudtam, de majd kiderül, egyelőre még kiélvezem, hogy itt lehetek és azt teszek, amit akarok… a legfontosabb majd, hogy ellátogatok a szüleim sírjához is, amire nem volt lehetőségem már elég régen, utána pedig keresni egy-két Thor pártit és egymásnak ugrasztani… vagy mégsem. Jelenleg nem voltunk túl sokan, azaz én és Loki, aki ezzel élne, így pedig túl nyilvánvaló lenne, hogy ki is tette. Majd valami másik szórakozás.
Végül megcsapta az orromat a megszokott bűz, ami ezen a helyen szokott lenni, most könnyedén tudtam a hídra lépni, nem kellett a démonoktól tartanom, amik az utolsó látogatásom alkalmával is itt voltak. Átsétáltam a hídon nyugodtan, majd pedig beléptem a hatalmas ajtón oda, ahol nem sokkal korábban is jártam. Elmosolyodtam, most értem haza igazából, nem pedig akkor. A megszokott sötétség és gonoszság a levegőben megvolt. De most is furcsán üres volt a hely, ennyire soha sem volt az, és még jó ideig nem is lesz az. Loki feltehetőleg már tudta, hogy megérkeztem, de nem fogom zargatni, amíg nem hivat és nem akar ő velem beszélni. Így csak elindultam a folyosókon szerte, hogy azokon bandukoljam egy picit és kiélvezzem, hogy újra itt vagyok és furcsa, de igaz, hogy én maradtam egyedüli embere Loki-nak, azaz szinte a jobb keze lettem. Nem hittem soha, hogy ebbe a pozícióba jutok, de megtörtént.
Egy pillanatra felmerült bennem, hogy a kínzókamrákba le kéne menni eltakarítani az alternatív Amora holttestét onnan, de végül meggondoltam magam, így inkább kerestem egy kellemesen magas emeleten egy üres szobát, aminek még erkélye is volt és oda mentem ki, hogy innen a magasból tekinthessek le a romokban heverő Asgard-ra. A káoszt ígyis úgyis sikerült elérni… de ha most nem is sikerült, majd legközelebb tényleg mi fogjuk okozni ezt.

//Folytatás: Chaos űrhajó//

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-03-24 20:05:33)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#40 2009-07-02 21:29:07

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Thor palotája//

A villanás végén egy félhomályos helységben jelentünk meg, egy ismerős hely. Túlságosan is ismerős, utoljára, amikor itt voltam. De most más volt, akkor sehol a saját embereink, hanem csak üresség és mégnagyobb sötétség a teljes helyen. Azok a démonok Muspellheimből, a goblinok, de úgy tűnt, hogy mostanra sikerült kitakarítani. Nem mintha a trónteremben ennek jele is lett volna, ezt szerettem ebben a helyben, hogy az öntisztító mágia még mindig működött. És most kintről is zajok szűrődtek be, beszéd és ez örömmel töltött el, szóval akkor most már a hely közel sem lesz annyira kihalt, mint régen. Láttam az arcokat, sok ismerős bajtárs, akikkel együtt küzdöttem, és akik már halottak voltak, amikor legutóbb visszatértem. De most mindenki itt volt, akikkel az életem utolsó közel kétszáz évét eltöltöttem. Igazából egy senkiként, csak talán az volt a különleges bennem, hogy Loki igen sokat tartott maga mellett. Igen, ez teljesen másra adhatott volna magyarázatot, de nem arra volt. És most mégis itt voltam, mint a vezetőjük. Nehéz feladat lesz, túlságosan is, lehet, hogy túlbecsültem a saját erőmet, amikor ezt be mertem vállalni, de akkor még nem voltak ezek a feltételek. Akkor egy halott birodalom volt csak, amit át kellett volna vennem, nem pedig emberek irányítását.
De legalább volt segítségem és ismertem az atyámnak dolgozók nagy részét. Akik meginognak a hitükben gyorsan rá kell jönnöm, hogy mivel is tartotta őket atyám sakkban, hogy továbbra is mellettem maradjanak, és azok, akik elfordultak tőlem, majd meggyőzzük őket, hogy itt van a helyük, ha pedig mégsem, akkor majd a vezetőket megölni és a többiek pedig meg fogják látni, hogy mi lesz számukra is a legjobb. Pár pillanatig figyeltem atyám trónszékét, néhányszor elgondolkodtam, hogy mennyire lehet kényelmes az a szék, majd pedig elindultam felé. Lassan elértem azt a helyet, aminél tovább soha sem mentem, kivéve, amikor az emlékgömböket megtaláltam. De most nem tettem meg, hanem egyenesen a trónszékig mentem és helyet foglaltam… uralkodásom első napja megkezdődött…

A következő néhány napra nem hittem volna, hogy ennyire sűrű és eseménydús lehet. Egyelőre még felmértem, hogy kik is maradtak a mi oldalunkon és kik voltak azok, akikre fejből emlékeztem negyed évszázad elteltével, hogy velünk voltak, de már nem. A számok meglepőek voltak, nem hittem volna, hogy ennyien az én oldalamon maradnak. Egy-két kisebb tárgyalás a saját embereimmel. A szabad időmben pedig edzettem és gyakoroltam, szükségem volt rá, hiszen idejét sem tudtam utoljára, hogy mikor voltam ennyit a saját testemben végre anélkül, hogy ne kelljen Stephanie-nak visszaadni az irányítást. Végre olyan lehettem mint régen, mágia és vívás. Bár arra most kicsit kevesebb időt fordítottam, mert azt nem lehet elfelejteni, de a mágia. Az más volt. Messze Midgardtól a saját kastélyomban, távol az atyám által okozott mágikus ködtől és a nyomorult halandóktól távol.
Muszáj volt fejlődnöm, hogyha meg akartam állni a lábamon, egyedül, hogy ne kelljen Amora-ra és Skurge-re támaszkodnom folyamatosan. És a gyakorlás és a koncentrálás azt is feledtette, hogy folyamatosan Einar járjon a fejemben. Egyedül a trónteremben, vagy pedig a hálószobámban tökéletesen megvoltam, meghagyva, hogy senki sem zavarjon késő éjszakáig nyúló gyakorlatozással teltek napjaim. Jelenleg az alakváltást gyakoroltam, élveztem, hogy a hatalmam újra a sajátom és most vissza sem kell fognom magam, hogy ne tűnjek ki a többiek közül, hanem megtehetem, amit akartam. Napok teltek el és végre megérkeztünk annak a napnak a reggeléhez, amikor Thor-ral végre találkozhatom, a saját birtokomon. Igazából ide is eljöhetett volna, de nem hittem, hogy szívesen megtette volna.
Aznap reggel gondterhelten sétáltam le a trónterembe, és nem csalódtam Amora már ott volt. fegyver kivételesen nem volt nálam, nem szándékoztam vinni a megbeszélésre. Amora-ra pillantottam, nem voltak jó emlékeim vele kapcsolatban ebben a helységben, noha az nem ő volt, de akkor is. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy semmivel sem lesz jobb kedvem a Thorral való beszélgetés végén, de nem várhattam ezzel tovább. Amora-ra néztem, amikor beléptem a trónterembe, egyedül kellett mennem, hiszen más nem léphetett a birtok területére.
< - Akkor sem tartom jó ötletnek, hogy egyedül odamenj – mondta Amora. >
< - Néhány hónapja, ide is egyedül küldtél kedvesem – mosolyodtam el. – És azt is megoldottam, Thor pedig… nem hiszem, hogy ellenségként lépne fel velem szemben. Ezen muszáj túlesnünk, túl régóta húzódik. >
< - Ismerem őt Halla drágám – válaszolta. >
< - Én is, bár tény, hogy nem annyira, mint te. Mikor száműzött megölethetett volna, de nem tette. Olyasvalakit akar a trónon látni itt, aki valamelyest egyet ért vele Asgard épségét illetően. Ha gondolod gyere velem, majd a birtok határán megvársz, amíg végzek. >
Amora varázslásba kezdett, majd pedig egy éles villanás után mind a két nő megjelent a Hyrrokkin birtok szélénél.

//Folytatás: A Hyrrokkin birtok//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:12

#41 2009-07-11 12:39:24

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A következő másfél napban sok kilométer fogyott el mögöttetek és lassan Thor birtokairól átértetek Loki egykori földjeire. Laakson tökéletesen ismerte az utat, hogy miként is lehetett eljutni erre a helyre. Hamarosan sikerült megtalálni a hegyek és völgyek közötti hágót, amivel be lehetett jutni a kastély völgyébe. Nem a legbizalomgerjesztőbb hely volt és még a legbátrabb harcosok szívébe is félelem költözött ennek a helynek a láttán. Asgard legsötétebb vidékei ezek, egy hosszan lejtő völgy, mély árnyéköböl nyúlik itt messze a hegyek közé. A túlsó oldalán, nem messze a völgyben áll magának az egykori cselszövés istenének, Lokinak egykori kastélya. Körülötte minden sötét, föld és égbolt, de a kastély maga fénylik. Nem a holdfény árad belőle, sem a napfény, de még csak a csillagoké sem. Ez a fény még a beteg hold fényénél is halványabb, fel-felderengő, el-elhaló, mint a rothadás bűzös és undorító kipárolgása. Afféle „hullafény”, ami semmit meg nem világít. A falak és a kastély ablakai mint megannyi, a semmire, befelé tekintő fekete lyukak. Egy fehér híd vezet át a kastélyba, a sápadtan derengő út átível a völgyet középen kettéválasztó folyó medrén, majd tekervényesen halad tovább a kastély kapuja, a külső fal északi oldalán álló nagy, fénylő nyílás felé. A folyó két partján széles, sík rét húzódik, telis-teli sápadt, fehér virágokkal. Formájuk szörnyűséges, mint egy lidércnyomásos álom torzalakjaié, szaguk émelyítő hullabűz, a levegőt betölti általuk a bomlás szaga. A híd alatti vízből halálosan hideg pára száll fel.
És ennek ellenére, hogy ez a hely ilyen, nem vagytok egyedül, Loki pártiakkal futottatok össze, ahogyan közeledtetek, egyik sem szólt semmit rátok, csak megvetően néztek végig a fényes páncélon és a két fiatalon. Valahogyan érthető, hogy miért is nem akarta Worung nagyon, hogy ide gyertek, de nagyon nem volt más lehetőség. Ahogyan a hídhoz értek, ott három rossz arcú Asgardi férfi fogad titeket, oldalukon fegyver és láthatóan valamivel játszottak a földön, őket nem zavarta a hely, sem a gonoszság, ami innen áradt, unottan keltek fel a földről és néztek rátok.

< - Két friss husi – nevetett fel az egyik. – Sőt az egyik áruló is! Mit akartok az úrnő területén?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#42 2009-07-11 16:22:55

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Több napon át haladtunk Thor terültein, lassan átérünk Loki uralta földekre. Úgy leszek egyre ingerültebb, már-már Thordin szerűen. Nem magyarázkodok neki, hisz már hallhatta hogy elárultam az egykori uram, így nem csoda ha visszatérve nem éppen repdesek az örömtől.
Mivel elég jól ismerem a járást a lehető legrövidebb idő alatt vezetem ide a társam, aki ugyan úgy nem felhőtlenül boldog az események ilyen alakulása miatt.
Még messzebb a hídtól megállítom a társam.

<-Figyelj, enged hogy én beszéljek! És ne torkolj le hagy mondjam végig. Itt a legtöbben elárulnák a saját anyukat a hatalomért. Bármit is mondok vagy teszek, lehetőleg őrizd meg a hideg véred. Már rég más útra léptem mint Loki és követői. Engem csak az anyám és természetesen a tied sorsa érdekel.
Bíznunk kell egymásban.->

Beszéd közben Thordin szemébe mélyesztem a tekintetem. Próbálom ebbe a rövid pillantásba belesűríteni a bennem kavargó érzéseket és félelmeket.
Megfordulok és a híd felé veszem az irányt. Semmi esetre sem bizalom gerjesztő őrök tartóztatnak fel minket. Megborzongok a kastélyt körbevevő aurától.

<-Thorhalla Lokidottir-hoz jöttünk, engedjetek át...>

Kihívóan állom a pillantásukat, ezek az őrök csupán porszemek Lokihoz képest.

<...híreink vannak Harek-ről. Ha jól sejtem az úrnőtöknek meggyűlt a baja vele és a szövetségeseivel.>

Nem fogok ezeknek a senkiháziaknak többet mondani a szükségesnél. Remélem Thordin képes megőrizni a hidegvérét ebben a környezetben.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#43 2009-07-11 18:58:55

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Asgard földjei//


Elhagyva Wornung-ot, hosszú órák teltek el. Órák melyek eseménytelenek, és unalmasak voltak. Bár ez afféle jó unalom, hisz nem kellett szembe nézni a farkasokkal, kik könnyen meglehetet volna, hogy a sűrűben rohannak le. Nem tartóztatták fel egyiküket sem, hisz egyáltalán nem is láttak senkit. Majd 2 napnyi telt el, és a két férfi nem elegyedett beszélgetésre. Thordin nem is akart, ám Laak-ről sem az árulkodott, hogy annyira beszédes kedvébe lenne. Az idő múlt, és a harcos társa elvezette térkép nélkül is magukat Loki birodalmába. Átlépve Thor földjeit, igazán ingerült kezdett lenni Thordin. A hágók, völgyek, és az állandó figyelő érzés, csak fokozta idegességét. Az egész környezet egy varázscsapásra más volt. Nem otthonos…

<-…rendben…

Nem vártan válaszolt Laak-nek Thordin a kérésére. Nem tudni mért. Talán apja is közre játszott, hisz nem volt már fogságban. Ám anyja még igen. Az asgardi-ban sok kérdés bolyongott, ám csak egy valakire támaszkodhatott, ezekben az előtte álló veszélyes kalandokban. Kénytelen volt…
Hamarosan Loki kastélyát lehetett megtekinteni, és előtte egy hidat. Thordin nem volt elragadtatva egyiktől sem. A lakhely félelmet árasztó volt. Még nem látta a cselszövések istenének otthonát, így alaposan szemügyre vette, még messziről.
Egy örök emlék marad ez benne, bár ha választhatott volna, inkább kihagyja.
…nem sokkal őrök tartóztatják fel őt, és társát. Várható volt, hisz útjuk során, ezen helyszíneken eléggé undorral nézték végig a két férfit. Thordin eléggé sokat nyelt, és türtőztette magát, hogy ne támadjon nekik. Ám most talán lehetőség volt egy kis dühlevezetésre, ami ismét felgyűlt benne. Anyja fogsága, és a lekezelő tekintetek.
Laak beszédbe fog, és Thordin megfogadta neki, hogy kimarad belőle. Ám nem sokáig, hisz amint társa befejezte, a harcos csak kis pöfékelések közepette megvetően bökte nekik oda.

<-…szánalomra méltó…

Közben pedig az egyik szemébe nézett, nem megtorpanva tőle. Ha azt hiszi bárki is, hogy Wornung fia hagyni fogja magát, hát tévednek. A kalandor kardja markolatán simította végig ujjait, és lassan szorított rá arra. Ha esetleg bárki olyan bátor lenne, akkor azonnal tudjon válaszolni. Mind a közben, magában még tett néhány megjegyzést az eléjük kerülőkre, ám azokat már nem tette szóvá. Reméli, ám kétli, hogy Laak szavai hatással lennének az úton állókra. Így kis terpeszben fogja kardját, és készül a legrosszabbra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#44 2009-07-12 11:35:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A három fő nevetve nézett végig rajtatok, amikor Laak parancsolni kezdett nekik, akkor a nevetés még hangosabb lett, úgy tűnt, hogy roppant jól szórakoztak rajtatok. Egyelőre semmilyen ellenséges mozdulatot nem tettek, és nem jelzett arra sem semmi, hogy támadni akarnának, csak jól szórakoztak. Ami nektek talán jó jel lehetett, hogy egyelőre senki sem csatlakozott a trióhoz és nem jöttek többen. A hátatok mögül lovak zaját lehetett hallani és, ha hátra néztetek, akkor mintegy tucatnyi lovas közeledett erre felé, velük a trió sem foglalkozott különösebben egyelőre, ti sokkal érdekesebbek voltatok számukra.
< - Korábban ezt sem hittem volna – röhögött fel a szőke. – Manapság a szardíniák önként jönnek Hallához és az árulók is? Pedig még emlékszem azokra az időkre, amikor egymás oldalán harcoltunk és menekültek, ha meglátták… bár lehet, hogy túl fiatal vagy és nem hallottál még a régi szép időkről. Szóval Hallát keresitek, drága, drága tüzes úrnőnket, az édes és egyetlen Hallát… - nem gúnyolódás volt ez, az hiányzott a szavaiból, tisztelet azonban volt benne, majd pedig felkiáltott a kastély felé – Halla drágám, a szardínia házhoz jött! >
< - Az emlékeim szerint csupán százhatvahnyolcszor törte el az orrodat az elmúlt közel kétszáz évben azért, mert így beszéltél róla – vigyorodott el a félszemű. – És ebből persze az elmúlt huszonöt év kiesik… >
< - Nem tehetek róla, ha egyszerűen imádom, hogy ennyire tüzes – vigyorgott. >
< - Ti semmit sem vesztek komolyan? – mordult fel a harmadik a saját két társára pillantva. – Az úrnő jelenleg nem tartózkodik a kastélyban, már kora reggel elment, hogy uratokkal Thor-ral tárgyaljon. Elvileg fegyverszünet van közöttünk, de mondjátok, hogy miért is kellene titeket a kastélyba engednem? >
A lovasok körübelül ekkor értek oda, ahol ti voltatok, a trió csak bólintott feléjük majd pedig hagyták, hogy azok belovagolhassanak a kastélyba. Thordin szavaira mind a három egyszerre mozdult és rántott fegyvert és az, amelyiknek beolvasott a kétélű fejszéjének élét a páncélos nyakához tartotta.
< - Van egy olyan érzésem, hogy nem is fogsz eljutni addig, hogy Halla süssön bele a vértedbe, mert a hídon nem jutsz át élve… kutya – vicsorogta az, amelyiknek Thordin a szemébe nézett.
Nagyon úgy tűnt, hogy Thordin megjegyzéséért az sem érdekelte őket különösebben, amint Laak mondott nekik, pedig ebben a pillanatban tényleg az lett volna a legfontosabb.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#45 2009-07-12 12:22:47

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Színvonalas beszélgetés zajlik le a három úton álló között. Thordin továbbra is undorral arcán nézett végig rajtuk. Hiába… a bor nem válik vízzé. Nem tudja leplezni érzéseit. Pedig tudja, itt jól jönne, ám nem fog szemet hunyni felettük. Eddig azt tette, egész úton, hisz többen is méregették őt, de már a pohara megtelt, és kiönti, ha csak egyvalaki is fenyegetően próbál fellépni irányába. Lakk beszéde nem tűnik meggyőzőnek. A harcos, gondolta hogy így lesz, ám mint mindig, most is remélte, hogy téved… de nem.
Pár pillanattal később, lovak patazaja keltette fel figyelmét a kalandornak, ám nem fordított hátat, hogy szemügyre vegye azokat. Ebben a helyzetben nem tanácsos figyelmen kívűl hagyni a tárgyaló feleket. Nem sokkal át is haladtak a hídon, és a trió nyugtázta is.

~Biztos ezek is a mocskosabbik fajtát képviselik. Egy hamis királyt, már mint mostanra királynőt, ki több mint valószínű, hogy nem is törődik katonái életével. Thor a harcban azt mondja „utánam”, míg ez a Thorhalla „előre”. Hát igen. A jó uralkodó vezeti a csatát, nem irányítja… de ami talán most kissé rosszabítja a helyzetet, hogy ez a királynő nem tartózkodik a palotába. Már mikor megérkeztünk, akkor közölte velünk Sathad, és Aesa, hogy tárgyalnak… ám meddig tart ez? Bizonyára egyik többet akar, mint a másik, és a mohóság miatt húzódik a megbeszélés.

Gondolja végig magában, és alkot véleményt, majd mint ezt az egyik igazán bátor harcos szakítja félbe. Fejszéje Thordin nyakát simítja, és érzi, csak egy kis erősebb mozdulat kell ellenfelének, és ő azonnal megsérül. De ha azt hiszi, bárki is, hogy most fog megtántorodni a páncélba öltöztetett asgardi, akkor bíz az téved. Ez túl kevés ahhoz, hogy meg hazudtolja magát, és fülét farkát behúzva vonyítva esedezzen az irgalomért.
Undorral telt arca még mindig nem lankad, és halkan bök először léknek néhány szót.

<-Látod?… ezekkel akartál tárgyalni…

Kis hatásszünettel közli, bár tudja, hogy talán erősen közrejátszott a kialakult helyzet a személyisége miatt. De mit tegyen, ha nem tudja takarni érzéseit? Legalább akkor nem fog meghátrálni, hanem felvállalja. Ezzel bele is kezd, a fenyegetőjének pocskondiázásának, és meggyőzésének.

<-Én lennék kutya?… nem engem ugráltat, egy hamis királynő… nem én árultam el Thor-t, majd pedig az új mestereteket is, Loki-t. Kétszeresen árulóak vagytok… ti valóban egy rühes korcsok vagytok… ELLENBEN, ÉN! Kiállok az igazamért, és nem szolgálok hamis felettes!

Közli. Arca nem rebben, és még koránt sem fejezte be a mondandóját. Ugyan abban a hangnemben fojtatja, meg nem rendült a lenéző hangneme.

<-…és ne feledjük, ha nem jutunk el Thorhalla-hoz, akkor az információ hiányába, amit tudunk, akár ő maga is komolyabb veszélybe kerülhet Harek miatt. Majd pedig ha fülébe jut, hogy ti megöltétek a szóvivőket, kik figyelmeztethették volna, ismét új úrnőt szolgálhattok… Hela-t. Szóval most először, és utoljára szólok… engedjetek át, különben életetekkel fizettek. Ha viszont én Hela-hoz jutok… megvárlak titeket!

Egyre forróbb és dühösebb hangban közli velük, majd pedig szeme átvált a kegyetlen pillantásokra, amit mind a három szerencsésnek vetíti. Kardja markolatán van még mindig a keze, míg a másik, teste mellett. Ha az ellenfele megpróbálná Thordin nyakát átvágni, az azonnal kitérni próbálna, pár hátráló lépéssel, majd pedig kardot rántva védekezne.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#46 2009-07-12 18:28:01

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

<-Nocsak! Azoknak akik másra sem jók mint hogy a bejáratott őrizzék, ekkora szájuk lett?>

Vettem oda gúnyosan az őröknek. De rögtön lelohad a gúnyos vigyorom mikor Thordin felhergeli őket, és az egyik a nyakához szegezi a fegyverét.
Még ha nem különösebben kedvelem is a társam, az apjának akkor is tettem egy hallgatólagos ígéretet.

<-ELÉG!>

Kiáltom és a fegyveremet kékes lángok veszik körül.

<-Az úrnőtök nem fog örülni ha nem értesül arról amiről mi tudunk. És garantálom hogy nem fogja annyival beérni hogy csak az orrotokat töri be. Ellenben ha engedtek minket talán szólhatok az érdeketekben...>

Elhintem előttük a jutalom lehetőségét, hisz nyilvánvalóan nem töltenek be olyan fontos pozíciót mint ahogy azt ők képzelik és elhitetni akarják.

<-És most lépjetek vissza különben lefagyasztom azt amit a lábatok között hordtok->

Minden egyes szavamra lobban egyet a kék láng, metsző hideget árasztva.

<-Ha az úrnőtök nem érkezett még meg, akkor megvárjuk...de mindenképp beszélnünk kell vele.>

Nincs szándékomban harcba keveredni velük de ha nem hagynak más lehetőséget, nem fogok gyengéden bánni velük.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#47 2009-07-12 20:21:20

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A helyzet nem akart javulni, egyelőre úgy tűnt, hogy a kis trió roppantul élvezi, hogy hergelheti a két fiatal férfit, akiknél máris sikerült előhozni azt, amit akartak, felidegesítették őket. A fegyvert amúgy biztos kézzel tartja a tulajdonosa éppen annyira a nyaktól, hogy biztosan ne szenvedhessen a férfi sérülést tőle, hogy egyetlen csepp vér se serkenjen ki ezen a helyen. Ez kissé furcsa lehet mind a két férfi számára, valahogyan nem erre lehetett számítani, ez olyan szokatlan húzás volt az ellenségtől.
< - Én nem emlékszem arra, hogy bárkit is elárultam volna, vagy bármelyikünk – vonta meg a vállát a félszemű. – Soha sem szolgáltuk Thor-t, amióta az eszünket tudjuk Loki pártján voltunk. És nem árultuk el, csak maradtunk a helyünkön. Fogalmad sincs kölyök, hogy kiről beszélsz, Halla is kiállt érte, nem hunyászkodott meg soha a „nagy” viharisten előtt, amikor a „bűneit” számon kérték rajta. Büszkén vallotta magát, annak, ami ura… vagyis atyja egyik harcosának. Egy hamis felettes? Milyen szánalomra méltó gyerek vagy, talán vissza kellene menned az iskolába olvasni, már ha a magadfajta tud. Hamis felettes? Valaki, aki ötszáz éve kinn harcol az első sorban mit sem törődve a testi épségével? Aki magától mindig többet várt el, mint mindenki mástól a csatatéren és az életben? Ezt nevezed te hamis felettesnek? >
< - Fogalmam sincs, hogy hol életetek eddig, vagy mit képzeltek kölykök, de Halla-t soha sem nevelték hercegnőnek, ugyanolyan harcos volt, mint mi és ha azt hiszed, hogy nem fogod újra a csatamezőn látni tévedsz – jegyezte meg a bajszos. >
< - Lenne jobb munkánk is, ha éppen nem lenne béke Asgardon – mondta a szőke. – De nektek sem lehet túlságosan sok feladatotok, ha így hordozzátok az üzeneteket. Megölni? ennyire ostobának nézel minket kölyök? És kösz, nem kérünk a szadó cicából újra egy ideig…>
Ezek után nem mozdultak arra sem, amikor Laak felemelte a fegyverét és izzani kezdtek, csak nevettek továbbra is ezen. Ennek ellenére a tulajdonos visszahúzta a fegyvert Thordin nyakától, de még mindig nem mozdultak az utatokból. Elállták a hídra vezető utat. Végül megint a szőke szólalt meg.
< - Gyerünk kutyák támadjatok végre! – vicsorgott.
Ekkor nyúlt ki mögöttük a távolban a kastély bejárati ajtaja és lépteket hallottatok, súlyos lépteket, mintha egy teljevértes alak közeledett volna, de a csörömpölés hiányzott. Az épület felől hatalmas árnyék húzódott el felétek, amikor a hang tulajdonosa is megjelent, egy roppant magas majdnem kopasz férfi állt meg az ajtóban. A leírások alapján felismerhettétek „Executioner” //bocsi a magyar fordítás a rangra rémes// volt az, Skurge. Az egyik kezében a kétkezes csatabárdja volt a másikban pedig egy midgardi gépfegyver, amit le is támasztott maga mellé és úgy nézett rátok.
< - Engedjétek át őket! – mordult fel mély hangon, mire a trió azonnal szét is rebbent utat engedve Laak és Thordim előtt. – Gyertek! – parancsolta.>

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#48 2009-07-13 06:53:15

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Nem történik hirtelen, vagy váratlan mozdulat, az ellenség oldaláról. Thordin-nak nem is tetszik ez. Mondhatni, csak arra vár, hisz úgy lehetősége lenne lecsapni a fejüket. Ám míg ők nem indítanak rohamot, addig ő sem akar, valami miatt. Ilyen még nem fordult elő vele. Talán… maga sem tudja, mért nem kezdeményez most. Hisz a fegyver, nincs is annyira közel torkához. Nem sokára, érkezik is a válasz Thordin pocskondiázására, és ő válaszol is. Kissé fura a helyzet, hogy mondhatni szavakkal csatáznak… ez a békésebbik megoldás.

<- Minden gyermek, ki megszületik Thor védelmét élvezheti! Legyen az egy lokista család sarja, vagy egy Thor-párti családé! Azzal árultátok el, mikor úgy döntöttetek, hogy követitek a hamis uratokat. Ismered annak a nőnek a múltját? Mert én nem! Kérdezzünk utána, és majd akkor kiderül melyikünknek van igaza… korcs… mindenkinek van egy titka, még az úrnőtöknek is! Hamis felettes, az, ki nem uráért küzd, vagy embereiért, esetleg mások életért, hanem a maga igazáért! Tett az a nő valaha valamit, ami nem az ő élete megmentése, vagy hatalomszerzésére irányult?! Bekötözte ő valaha is az emberei sérülését? Megkérdezte valaha hármótoktól, hogy, hogy vagytok?! Erősen kétlem… ellenben Thor…

Folytatja a szócsatát, ami kissé ironikus lehet a harcosnak. Idő közben pedig elhangzott egy szó. A „béke”. Hát ezért… hát ezért nem támadnak, és ő neki sincs ingere a rohamra. Milyen érdekes… Tudja mindenki jól, ha vér ontatik, az nem lel kellő fogadtatásra. Már mint pont arra fog lelni. A banda folyamatos nevetése, eléggé kezdi ingerelni a harcost. Szemmel veri őket, de mégsem tesz semmit. Majd a nyakánál lévő fegyver eltűnik. Ellenben még mindig nem állnak el az útból. Thordin erősen fontolja, hogy megtámadja őket, de nem akarja megtudni a szabály megszegésének jutalmát. Így csak még továbbra is a kard markolatát fogja. Majd a felhívásra a férfi igazán ízes mosolyra húzza a száját.

<-Támadni? Ti nem mertek kezdeményezni? … a béke szerződés. Igazam van?! No lám… csak nem behódoltatok Thor-nak?

Erősen gúnyolódva mondja, és most ő kezd el kacagni. Csak ez lehet az indok, ami miatt nem rohanták le őket már mikor Loki vidékeire tették lábukat. A nevetése mit sem csökken Thordin-nak, ilyen jó ízűt nem is tudja mikor örvendett. Hiba a gondterhelt, és vész jósló idő, most még is adatott egy falatnyi kis boldogság. Ezt az utolsó cseppjéig kihasználja.
Nem sokkal ki nyílik a kastély kapuja, amire a harcos, befejezi nevetését, ám még mindig mosolyra áll a szája. A kinyílt ajtónál léptek hallatszanak. Nem bizalomgerjesztő. Majd megmutatkozik, és alakja kirajzolódik. Thordin, csak orra alatt dünnyögve mondja ki, kicsit undorral a nevét.

<-Skurge…

Ezzel parancsot ad a harcos által, már lassan megkedvelt triónak, akik azonnal szét is nyílnak és félre állnak az útból. Thordin lassú léptekkel indul el, majd pedig szemével, még mindig gyilkolásra kész, vad pitbull haraggal figyeli az őröket. Ahogy elhalad mellettük, követi Skurge-t, ám nagyon nincs inyére, hogy parancsolgat nekik. Bár Laak nevében nem mondhat semmit, ezért nem teszi szóvá. A békeszerződés most kihatással van a férfire, így csak nyel egyet.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#49 2009-07-13 09:30:56

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Annyira meg változott minden míg távol voltam...béke van noha senki nem tudja meddig lesz így. A Lokihoz hűségesek nem támadnak, nem akarják felrúgni a törékeny egyensúlyt. És messzemenően hűségesek Thorhallához.
Azt hiszem sok mindent kell bepótolnom.
Thordin és az őrök elszántan szócsatáznak, és a fellépésem egyáltalán nem hatott rájuk. Úgy tűnik mégis csak a megfelelő emberek vannak a kapuban.
Már kezdem unni ezt az egész végtelennek tűnő beszédet, Thordin és az őrök között. Ha olyan lennék mint régen, már rég csak a hűlt helyük lenne a kekeckedő őröknek. Persze ez nem venné ki jól magát.
A patt helyzet feloldódik mikor megjelenik Skurge. Van benne valami igazán hátborzongató.
Követem a társam Skurge nyomában a kastély felé, kíváncsi vagyok itt mi minden változott még.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#50 2009-07-13 12:08:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Hyrrokkin-birtok//

A trió csak megvetően mordul fel Thordin szavaira, azonban nem reagáltak egyelőre, csak akkor szólalt meg ismét a szőke, amikor a két fiatal már elindult a hídon.
< - És igen, Thor remekbeszabottan mészárolja az ártatlanokat is… és ha érdekel Hallát nem érdekelte a hatalom, néhány nappal ezelőttig nem is tudtuk, és ő sem, hogy kinek a lánya – vigyorgott a szőke. – És mily meglepő ismerjük, soha semmilyen megkülönböztetést nem kapott Loki-tól, ugyanúgy egy harcos volt köztünk, mint bárki más. Egy maximalista, a legtöbbet várja el az embereitől, de magától csak még többet. >
Skurge arcán nem látszott érzelem, egyelőre Laak-ra és Thordinra sem figyelte, csak a triót nézte, akik folytatták azt, amit korábban elkezdtek. Ahogyan odaértetek a férfihoz, akkor látszott az is, hogy ténylegesen mennyire magas. Még Thordinnál is jó húsz centivel volt magasabb, pedig a harcos is megvolt két méter. Igaz a férfiról voltak olyan pletykák, miszerint ő maga sem tisztavérű Asgardi, hanem félig jégóriás, akárcsak jelenlegi úrnője.
< - Annak az asszonynak köszönhetitek, hogy van egyáltalán Asgard – mondta Skurge, amikor odaértetek. – Ő volt az egyik, aki feltámasztotta Thor-t és Loki-t, hogy a Ragnarök ne teljesedhessen ki és életét ajánlotta Hela-nak, hogy Asgard ne pusztuljon el, de Loki nem engedte ezt. És igen, ő törődik az embereivel, így a béke ide vagy oda, de ha még egy rossz szót szóltok arról a nőről magam gondoskodom rólatok. És ne feledjétek el, lehet, hogy Loki lánya, de ő maga nem Loki.
Bevezetett titeket a kastélyba, benn a Laak által már megszokott félhomály uralkodott, a sötétség és a gonoszság még nagyobb, mint odakinn volt. A falakon fáklyák égtek, noha nem sokat segítettek a benti félhomályon. A folyosókon mentetek, Laak felismerhette az irányt, hogy hova is mennek, míg végül beléptek egy kétszárnyú ajtón, Loki egykori tróntermébe. Odabenn csak egyvalaki volt ebben a percben, egy hosszú szőke hajú nő álldogált benn egy asztal mellett közel a bejárathoz, mind a ketten felismerhettétek, hogy Amora volt az.
< - Thorhalla hamarosan itt lesz – mondta kedvesen. – Addig kérlek foglaljatok helyet. >
Ezzel a mondattal kisietett a teremből és csak Skurge maradt benn. Közel negyedórát kellett várnotok, amikor egy villanás töltötte meg a helyet és Amora jelent meg a trónteremben a trónszék mellett, oldalán egy hosszú fekete hajú nővel. Laak és Thordin is láthatta már korábban, egykor tényleg Loki harcosa és egyik varázslója volt, Thorhalla volt az. Jobban megnézve tényleg vak volt egész Asgard, hogy nem jöttek rá, ki is a nő. A szeme színe, a tekintete és a gúnyos mosolya pontosan ugyanolyan volt, mit Loki-nak és az arca is hasonlított. A nő egy másfélkezes kardot döntött a trónszéknek, majd lassan indult el felétek.
< - Laaksonen – mosolyodtam el. – Milyen régen láttalak, és benned kit tisztelhetek? – néztem a másik férfira. – Úgy hallottam, hogy üzenetet hoztatok nekem. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:13

#51 2009-07-13 13:15:24

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Thordin ügyet se vet már a szócsata fojtatására. Hidegen hadja, mivel úgy érzi, bebizonyította azt, amit akart. Lehet vitatni a mondandóját, de úgy érzi, hogy ezt ő nyerte. Ám tovább haladva, Skurge elé érve, a harcosnak jelentősen megrökönyödő arckifejezés jelenik meg az arcán. Az invitáló személy, ugyanis jelentős mérettel büszkélkedhet. Thordin kissé meg is tántorodik, nem mellékesen, a fegyver miatt, mit kezében tart. Emberi mivoltja miatt, bár tudja mi az, nehezen érti, hogy használhat az ilyet. Mondákat hallott, hogy Loki csatlósai képesek erre, de még példát nem. Majd elvét néhány mondatot, mire a forró vérű asgardi csak dünnyög valamit az orra alatt, azután pedig szóvá is teszi.

<-Ha nem azt teszi, amit tett, nem is lenne igazi Asgardi... ezt bármelyikünknek kötelező lett volna megtenni. Legyen az Loki, vagy Thor képviselője.

Valamennyire nyugodtabb hangon közli, ám még sem higgadtan. Leplezni próbálja Skurge elől a haragját, mivel elkápráztatja az alak. Úgy érzi, ha valaki, akkor ő az, akivel nem igazán akarna harcba keveredni. Bevezeti a harcosokat, a kastélyba, közben egy egy elvétett pillantás Laak felé irányul, hogy lássa vajon ott van még, vagy sem. Belülről nagyjából pont olyan, mint illik. Körübelül, Thordin így képzelte el, és csalódott is volna, ha egy virágos kert tárul elé. Nem sokkal megérkeznek a trónterembe, ahol egy ismerős arc található, Amora. A forró fejű asgardi, nem szól semmit, még köszöni sem köszön. Tudomásul veszi a mondandót, és vár. Az idő alatt néma, és csak feszülten néz körbe a teremben.
Aztán a találkozó megesik. Thordin számára ismerős arc, ám nem igazán tudja hová tenni. Valóban hasonlít apjára. Kissé fanyalogva méri fel a nőt, és a látvány eléggé felbosszantja. Próbál, most különösen nem elhamarkodott döntést hozni. Megszólal, és ekkor a harcos arca felölti a mély undort. Bár nem tett irányába hergelő megjegyzést, így mély szuszogások után, megszólal.

<-A nevem, Thordin Wornungson! Végre láthatom az új úrnőt... nem mondom, hogy örülök, hisz hazudnék. Na de úgy illik, hogy te is bemutatkozz! Ez az egyik, a másik pedig az, hogy az üzenetünknek ára van!

Közli kekeckedően a végén, hisz nem bírja féken tartani érzéseit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#52 2009-07-13 14:52:33

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Skurge bevezet minket a kastélyba. Nem sokat változott mióta utoljára itt jártam. Bár most sokkal nyomasztóbbnak érzem a légkört mint bármikor máskor. El kell fogadnom hogy megváltoztam.
Eddig elkerülte a figyelmem, megpillantom a midgardi fegyvert. Egészen meglepődök, nem igazán láttam még ilyen fegyvert egy asgardi kezében.

<-Nem vitatjuk az Úrnő érdemeit. Nem ezért vagyunk itt->

Nem lenne jó ha ez a behemót nekünk esne. Belépünk a kastélyba, majd a trón terembe ahol Amora fogad minket. Biccentek neki egyet. Nincs hangulatom most vele is vitatkozni, vagy csak szimplán beszélgetni.

<-Üdvözölek Thorhalla! Nos valóban vannak bizonyos értesüléseink, amik hasznosak lehetnek a számodra. És ahogy a társam is említette nekünk is kellene némi információ->

Örülök hogy Thordin nem ront rá ordítva és a kardját lengetve. Bár a modorán lenne mit csiszolni még, de már kezdek hozzászokni.

<-Gondolom hallottál már egy bizonyos Harek-ről. Nem csak neked okozott gondot.->

Loki jól titkolta és verte át egész Asgardot. Le rí Thorhalláról hogy az ármány istenének lánya.
Még én sem sejtettem, pedig elég sűrűn megfordultam a kastélyban. Azt hittem csak egy a követői közül. De félre teszem ezeket a gondolatokat, és várom a választ. Remélem közös álláspontra fogunk jutni valahogy.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#53 2009-07-13 15:50:05

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Figyeltem mind a kettejüket, ahogyan közeledtem feléjük, Laaksonen őt még ismertem is valamennyire, azonban a másik egyáltalán nem rémlett, hogy láttam volna. Bizonyára még ő sem hallott rólam, hiszen teljes vértben volt. Gúnyosan mosolyogtam, miközben tetőtől talpig végigmértem, a konzerv házhoz jött, milyen szép is lett volna, ha megtehettem volna, hogy megsütöm. Most ez a részéről, hogy így jött, vagy hatalmas önbizalomra adott okot, vagy pedig arra, hogy a férfi egy komplett idióta, hogy így mert elém állni. Vagy csak csupán kihasználta azt, hogy éppen béke van és nem fogok ellene semmit sem tenni, mert akkor Hela és Thor fognak ránk támadni. Egyelőre még nem vonok le hosszantartó következtetést, mert nem volt rá okom, így egyelőre csak figyeltem. Laaksonen-ről tudtam, hogy áruló, így vele úgy is fogok bánni, valaki, aki nem adta volna önként az életét, hogy atyám a tervét végrehajthassa. Igazából jól tette, de erről senkinek sem volt fogalma és roppant sajnálatos módon nem hunyhattam szemet egy ilyen tett felett. Pedig ha megölnék őket, ez a hely soha sem dalolna róla, hogy történt itt bármi is. Ez a hely még mindig a kedvenc helységem volt a palotában, mindig makulátlanul tiszta maradt a mocskos részek után. Szerettem az öntisztító mágiát, roppant hatásos volt és kellemes is.
Miközben a konzerv bemutatkozott, Thordin… körbejártam és még mindig őt méregettem, végül pedig tettem a kis társaság körül egy aprócska kört és szemben álltam meg velük. A férfi mondatán felnevettem, most komolyan azt hiszi, hogy feltételeket szabhat a saját kastélyomban nekem? Ha azt hiszi, hogy a mostohanagybátyám megvédi őket, akkor nagyon tévedett. Én csak annyit ígértem meg, hogy Thena-t nem bántom, nem pedig, hogy a többi Thor párti kutyát. Felnevettem lágyan a férfi szemtelenségén, kezdett szimpatikus lenni, bár a modorán és a hasonló stílusán még lehetett volna javítani egy kicsit. A szavaknak nagy hatalma van, de csak akkor, ha jól használják őket, és neki még nem volt meg a kellő tapasztalata, és úgy hangzott, hogy etikettben sem járatos túlságosan. Nekem mindkettő megvolt jó ideje, csak éppen már a szavaimnak volt olyan súlya, hogy a történelmet írhattam át vele, ha akartam és így vigyáznom kellett, hogy kivel szórakozom és mennyire.
< - Ezek is túl sokat csatáztak Loki-val – mondta egyszerre Amora és Skurge >
< - Tetszel nekem kedvesem, csak illene egy kis modort tanulnod, ha már egyszer a nagyokkal játszol – mosolyogtam a férfira. – Ennek ellenére nem hiszem, hogy ti lennétek olyan pozícióban, hogy feltételeket szabjatok nekem. Különben nem jöttetek volna el személyesen hozzám. Thorhalla Lokidottir vagyok, minden mást pedig felesleges mondanom, úgyis tudjátok a rangjaimat és címeimet. >
Laaksonen felé fordultam és biccentettem neki a köszönésére. Kettejük közül úgy tűnt, hogy ő a szóbajnok és nem pedig a társa. Ő a megszokott Thor párti izomagy, aki előbb csap szét mindent, majd pedig gondolkodik. Mintha Thor-t látnám, és nem köszönöm a szöszit sajnos igen gyakran láttam a közelmúltban. Igazából mindenkit gyakrabban, mint kellett volna. Szóval értesülések, vajon tudhattak olyat, amit én még nem? Vagy pedig csak én nem fordítottam rá kellően sok figyelmet és hagytam, hogy a többi teendőm mellett sokasodjanak? Ha valaki azt mondja, hogy uralkodónak lenni mennyire jó, saját magam fogom elevenen megsütni, mert ennél fárasztóbb és kimerítőbb munkát még nem nagyon sikerült találnom az életem során. Vajon miért jöttetek, mit akartok, amiért még arra is rászántátok magatokat, hogy erre a földre léptetek?
< - Szóval információt akartok információért cserébe? – kérdeztem vissza. – Lehet róla szó. >
És végre megmondta, hogy mit is akart, szóval Harek… ismerős volt a név, és minden bizonnyal atyám embere is volt korábban, különben nem lettek volna itt előttem ebben teljesen biztos voltam. És igen, valami rémlett, hogy nem fogadott hűséget nekem, de egyelőre többet nem halottam még róla.
< - Az a lándzsás harcos, igen emlékszem rá – mondtam. – Nem fogadott hűséget nekem, egyelőre semmit sem tudok róla mást. Csak egy középszerű harcos… - Amora-ra és Skurge-re néztem. >
< - Mi sem láttuk nagyon régen drágám – mondta Amora. >
< - Addig is kérlek foglaljatok helyet – néztem a két vendégemre. – Mit kéne tudnom róla, és ti mit szeretnétek ezért tudni? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#54 2009-07-13 16:28:21

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Alaposan megnézz minket. Gondolom mi járhat a fejében. Ha itt és most megölne senki nem jönne rá. De nem meri felrúgni a szerződést. Addig biztos nem míg Thordin meg nem sérti valamivel.

<-Inkább állnék->

Felelek a kínálásra. Nem erőfitogtatásból. Egyszerűen csak így kényelmes. Thordinra pillantok, még visszafogja magát, de látszik rajta hogy előbb utóbb kirobban. Jobb lesz ha mielőbb végzünk.

<-Harek összefogott a hasonszőrűekkel akik nem fogadták el az uralmad. Azt tervezik hogy megölnek. De persze gondolom ezt te is kitaláltad. Azt gondolhatnád hogy el bánsz velük, de jelentős hatalomra tettek szert. Elorozták anyám mágikus hatalmát és még ki tudja kiét.->

Van egy két füllentés a dolgokban amit közlök de erről nekik nem kell tudniuk. Most jön a neheze.

<-Elrabolták anyámat és Thordin szüleit. Megtaláltuk Harek-et, de kicsúszott a kezünkből. Ezért jöttünk. Ti talán képesek vagytok megtalálni a búvóhelyeinek egyikét. Lehetőleg azt ahol épp tartózkodik.>

Végig állom Thorhalla fürkésző tekintetét. Remélem ér annyit az információ hogy segítsen nekünk.

<-Végezni akarunk az ellenségeddel.->

Elhallgatok ha valamit kifelejtettem a társam biztos hozzá teszi, persze nem sértések közepette.

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-07-13 16:30:27)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#55 2009-07-13 17:52:30

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Thordin, Thorhalla láttán, még továbbra sem múlt el az undor az arcáról. A méregetése kissé ingerli a férfit, de erősen állja a sarat, és csak úgy, ha nem jobban méri ő is végig, ismét a nőt. A háttérben lévő két alakkal a harcos nem sokat törődik. Legalábbis egyenlőre. Az elsődleges, aki figyelmet érdemel, persze csak mértékkel, az Thorhalla. Egy részt kíváncsi a nőre, mint valójában milyen is, és reméli, hogy csalódik, de jó irányban. De kis felhördülés is követi ezt a gondolatot, mivel a Thor párti tudja jól, ez nem lehet.
Kardjáról most már elveszi kezét, és sisakját leveszi. Hóna alá helyezi, és a nő szavára válaszol, a két csatlóséval nem is törődik. Nem veszi azokat ember számba, bár Thorhalla-t sem, de ez most lényegtelen.

<-Nagyokkal? Tudtommal te is pár hónapja, még lejjebb voltál a ranglistán… más részt, viszont veled akarnak végezni, nem velünk, így a feltételeket mi szabjuk! A személyes látogatás oka, pedig erősen közre játszott abban, hogy szemügyre vegyelek.

Némi gúnnyal fűszerezve mondja. Aztán erőteljesen a szemébe néz, és csak megvetően elmosolyodik. Thordin, tudja jól, hogy nincs egy rangon a nővel, de itt most ez neki nem számít. A tiszteletet, ő nem érdemelte egyenlőre ki. Ezért ezt közli is.

<-Jó modor. Kedvesség. Tisztelet. Ezek mind csak kiváltságok, amit te még nem érdemeltél ki a szememben… de félre értés ne essék! Egyes ellenségeim kiérdemlik ezeket!

Ezzel el is halkul, és ökölbe szorított kézzel figyel. Figyel, és most hallgat, mint a sír. Laak szavai bár nem tükrözik teljes mértékben az igazságot, ezt Thordin is tudja, de valami miatt, a férfi úgy érzi, hogy a hazugság soha sem kifizetődő. Az igazság mindenkinek joga. Így méga leggonoszabb lénynek is. Nem tudja a harcos, hogy ezt közölje Thorhalla-val, és ezzel Laak-et keverje bajba, vagy tartsa meg magába, és remélje, hogy ez nem derül ki. Nyel… ismét, ám nehezen. Csak szikra… csak parázs, mi bármikor lángra csaphat. Ám most még tűrtözteti magát a harcos. Ki tudja meddig…
Az események zajlanak, majd helykínálás érkezik. Hiába a jó modor, ez nem hatja meg Thordin-t. Így csak egy lassan félre húzott fejjel utasítja vissza, csak úgy mint Laak tette.

<-Mint ahogy, Laaksonen is mondta, szüleink fogságban vannak! Nekünk, csak anyáink élete a fontos. Biztonságban akarjuk tudni! Ennyi, amit mi akarunk!

Közli, ám a cserébe mit is adnának, azt ő nem vitatja. Diplomáciai kérdésekben, nincs helye. Talán csak emberi alakban, ám azt most nem ölti fel. Laaksonen-é a terep…

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-07-13 17:53:13)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#56 2009-07-13 20:07:41

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Figyeltem még mindig őket, ostoba fajankó volt a harcos, már azelőtt sztereotípiákat épít mielőtt találkozott volna az adott személlyel és tényleges képet alkothatna róla. Ostobaság, sokan buktak bele abba, hogy ezt tették. Volt egy olyan érzésem, hogy teljes mértékben elkönyvelt olyannak, mintha az atyám lennék. Pedig közel sem voltam olyan, legalábbis nem minden tekintetben. Hasonlítottam rá, tény és való jellemben is, nem is kicsit, de akkor sem voltam ő. Lehet, hogy soha sem hallott rólam ez a férfi, Laaksonen-t sem ismertem annyira, hogy kiismerhessen. Volt olyan egyáltalán még életben, aki ismert? Atyám roppant jól és Thor is, de más? Nem tudtam és nem lehettem benne biztos. És most nem azokra gondoltam, akik valamennyire, hanem, akik ténylegesen. Morsus és Einar, de hogy a kedvesem mennyire emlékszik még rám nem tudhattam. Légy átkozott Hela! Laaksonen-re pillantottam, amikro megszólalt.
< - Drágám, engem már akkor is holtan akartak látni, amikor meg sem születtél – mondtam. – De valóban nem lepődöm meg, hogy máris az életemre törnek egyesek, valahogy teljesen várható volt. Köszönöm a figyelmeztetést Laaksonen, nem kellett volna megtenned. Elorozták? >
< - Mégis hogyan voltak rá képesek? – szólt bele a társalgásba Amora is. – Pontosabban az a patkány hogyan volt rá képes? >
Igen ez engem is érdekelt, most, hogy atyám kiesett a sorból Amora volt a leghatalmasabb mágiahasználó Asgardon és ezek után nem volt meglepő, hogy érdeklődött ez iránt. Ez a kérdés engem is roppantul érdekelt amúgy. Azon a részen valahogyan tényleg nem tudtam fennakadni, hogy meg akarnak ölni, igazából azon csodálkoztam, hogy még senki sem tört be a lakosztályomba és ott próbált az éjszakák során megölni, vagy itt a trónteremben. Vagy bárhol, méreg, esetleg egy szerető, aki átvágja a torkomat, és hasonló. Nekem volt kreativitásom ebben, hogy miként lehetett volna szép halált okozni, és szerintem másnak is volt hozzá, így csak türelmesen kellett várnom és óvintézkedéseket tennem. Felnevettem, amikor mindketten egymásnak helyeselve mondták, hogy a szüleikért aggódnak.
< - Nocsak, nocsak – néztem mosolyogva még mindig a két férfit. – Ti sem meritek tán Thorra bízni a családotok életét és jöttök hozzám? Milyen szerencse nem igaz, hogy egyeseknek volt döntési lehetősége ebben. – vicsorodtam el egy pillanatra. – És ezt pont „kedves” mostohanagybátyám nem hallja, pedig a szívét történetek vele össze. >
Kihívóan néztem Thordin-ra, amikor nekem intézte a szavait, ha azt hitte, hogy ezzel megsérthet, hát akkor túlságosan is későn kelt fel. Egyetlen sértés nem pergett le rólam, azt pedig atyám sütötte el legutoljára a halála után. Így ettől sem kellett tartanom. Megint felnevettem a férfi szavain, ennyire naiv és ostoba hogyan lehetett? Ha azt hiszi, hogy megijedek attól, hogy meg akarnak ölni, akkor nagyon tévedett, egyedül Loki feltámadása volt az, amitől tartottam és az, hogy az atyám akar bosszút állni rajtam. Kacagva léptem közelebb Thordinhoz és mélyen a szemébe néztem.
< - Drága, drága Thordin – mondtam. – Lehet, hogy lejjebb voltam, ez viszont soha sem akadályozott meg abban, hogy elmondjam a véleményemet bárkinek is. És ezenfelül, szülőanyám, nevelőatyám, Thor és atyám Loki is tudta, hogy ki vagyok. A nagyok között nőttem fel és forogtam világ életemben. Az sem zavart, sőt élveztem, hogy felpofozhattam a trónörökös nőt, kedves unokatestvéremet a Ragnarök alatt. Balder-t a bátrat is nem egyszer nevettem körbe ostobasága miatt, és Thorra is elmondható ugyanez – felnyúltam az arcához és ha hagyta, akkor végigsimítottam rajta két ujjal – Így pontosan ismerem a játékszabályokat, már régen méhkasba nyúltam. Az életem kevésbé fontos nekem, mint nektek a családotoké, így azt hiszem, hogy én szabom a feltételeket. Nincs igazam Laaksonen? És mond kedvesem elégedettel vagy azzal, amit láttál? – kérdeztem lágyan suttogva.
Nem léptem hátrébb még mindig ott maradtam közvetlen közel előtte, és mosolyogtam, mindig is imádtam a férfiakkal szórakozni ilyen szinten, sőt, ha az ellenséges volt, akkor még jobb volt. Kíváncsi voltam, hogy Laaksonen mikor küldi ki a férfit, mert neki szerintem lassan feltűnhetett, hogy miért is teszem azt, amit, hogy miért pont Thordin az, akivel kegyetlenül játszom és nem pedig ő.
< - Máris az ellenségednek ítélsz, pedig nem is ismersz – mondtam bánatosan. – Mond Thordin, ha megküzdünk egy első vérig menő küzdelemben és legyőzetsz már kiérdemlem a tiszteletedet? Én megadtam a kellő tiszteletet mindkettőtöknek és nem dobtalak ki a kastélyból, erre te lenézel pusztán azért, mert annak a leánya vagyok, akié. Azt nem felejted el, hogy így a drágalátós Thorod rokona is vagyok? >
A válasz után pedig már Laaksonen-nek intéztem a szavaimat.
< - Szóval, akkor ennek az alaknak búvóhelye kell, meglátom, hogy mit tehetek és, hogy tudja-e valaki az embereim közül, hogy hol van. De nem kapjátok meg ingyen az információt – néztem rájuk. – Gondolom ebben nem is kételkedtetek, az, hogy elhoztátok az információt nekem dicséretes, de kedveseim ez nekem kevés, főleg, hogy a siránkozó kisfiúk siralma nem hat meg, hogy a szülőanyjuk után rebegnek imát. Remélem belátjátok, hogy Laaksonen áruló és példát kellene statuálnom rajta, hogy a gyávábbak, akik nem nekem hódoltak be lássák mire fognak jutni, ha nem teszik meg. Eltekintek ettől és attól, hogy a sérelmeidet megtoroljam Thordin, ha élve hozzátok el a színem elé Harek-et azért az információért cserében, hogy merre is van jelenleg. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#57 2009-07-14 08:33:41

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Mély levegővételek, és nyomasztó hangulat kerítette uralmába Thordin-t. Bősz vadként szuszogot, és látszott rajt a mérhetetlen idegesség. Begyöpösödött volt, ez vitathatatlan. A maga igazán kívül nem igazán érdekelte másé. Amit fejébe vett, azt ember fia ki nem verheti onnan. A mágialopás miatt, viszont igen-igen nagy lett az érdeklődés. Talán ez egy kulcs, vagy egy ász, amit később kéne kijátszani. De Thordin nem teheti meg az első lépést ez ügyben, hisz negyed annyit nem konyít a mágiához, mint Amora, Thorhalla, vagy Laaksonen.
Minden bizonnyal csak ostobaságot mondana, így ebben a témában hallgatott is.
Ám a szavak, mik később hagyták el az új trón birtokosát, igen szíven ütötte Thordint. Valóban… mért nem Thor-hoz fordultak ez ügyben? Apja mért nem hozzá küldte őket? Ezek olyan kérdések voltak, mire a válasz igen nehéz, és talán tudni sem akarta. Az viszont tégy, hogy Halla erős ütést mért hitére a harcosnak. Ehhez nem is tudott mit hozzá fűzni, csak bűnbánó fejjel nézte a padlót. A beszélgetés folyama tovább haladt.

<-A véleményemet én se tagadtam soha! Hisz ha így lenne, némán tűrném vérlázító szavaidat!

Megemelt hangnemben mondja, ami bár láthatóan nem provokálja a nőt, de ezzel mind csak magát hergeli Thordin. Mikor Thorhalla végig simította arcát ujjával, az szinte rögtön elkapta a fejét.

<-Arról senki nem választhat, hogy hová születik! …és sajnállak, őszintén, hogy az-az apád, aki!

Közölte, majd elhalkult. A férfit egyre jobban, percről percre provokálva érzi magát, minden szó miatt. Nehezen viseli a helyzetet, és ha tehetné nem is lenne itt. De anyja élete most a fontos, és ha kell ezért meghazudtolja önmagát. Néma maradt, és csak bősz tekintetével verte a nőt. De még is felszólalt, mikor egy igen érdekes mondatot vétett el.

<-Ellenség vagy… ellenségem mind az, ki mások életét keseríti meg, és hatalmat gyakorol felettük! Laaksonen-t sem kedvelem sokkal jobban, mint téged, ám benne volt annyi akarat erő, hogy lemosta apád szennyét magáról!

Hevesen közli, és közben vet egy-egy pillantást társa felé.

<-A tiszteletemet nem azok érdemlik ki, kiket legyőzök! Azok, akik nem félnek bizonyítani, és nem mások árnyékában élnek. Azok, akik nem gyakorolnak nyomást másokra, és hisznek magukban. Azok, akik nem mások kínzását akarják, és nem örömből ölnek. Kik már bizonyítottak, és megállnak a saját lábukon. De te, drágám…

Nyomja meg gúnyosan a végén.

<- …sok idő kell neked, hogy apád árnyékából kilépj. Igen-igen sok, hisz ha jól látom akkor nincs közel sem annyi híved, mint Loki-nak volt. Ha ezt kinőtted és nagyobb sereged lesz, mint elődödnek, akkor szólj, és örömmel vívok meg veled! Addig nem érdemled meg…

Ezzel befejezi, és csak undor tükröződik az arcán. A magában megformált véleményen nem tud változtatni a nő. Akár mit is mondhat neki, talán sose győzi meg. Majd pedig Thorhalla szavai ismét csak erősen előveszik a harcost. Azt kéri, hozzák el neki Harek-et? Ezt nehezen érti meg. Thordin nem lesz szolgálója a nőnek. Neki nem fog parancsolgatni. Ő nem a szolgája, hanem az ellensége. Nem fogja az ellenségének kiszolgálnia kénye kedvét. Hiába…de nem tud mit tenni a férfi. Anyja élete van veszélyben. Nem olyan egyszerű egy szó kimondása. Pedig már nyelvén van. Csak…csak ki kell löknie.

<-Ne...n…rendben…

Elkeseredetten mondja ki. Bár Laak nevében nem beszélhet, ám minden bizonnyal a férfi is így vélekedik, hisz a miatt jöttünk ide.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#58 2009-07-15 10:53:29

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Tanácstalanul megvonom a vállam Amora kérdésére. Pedig jobban szeretném tudni a választ a kérdésre, de bármennyit is törtem magam, hiába idéztem fel szinte mindent amit tudtam a mágiáról nem jutottam egyről a kettőre.

<- Ezt én is szeretném tudni Amora. Egyesek szerint önként lemondott a mágiáról. Amit nehezen hiszek el. Ismerem anyámat soha nem mondana le az erdők hatalmáról. És Harek túlságosan jól és erőteljesen használja a mágiát. Még ha igaz is amit az átadásról mondtak akkor sem tudná így a maga haszára fordítani a misztikus erőket, egy olyan aki életében egyetlen varázslatot sem végzett el.->

Akármit is állít Aesa vagy az Istenek hírnöke. Ők nem ismerik úgy őt mint én. Némán hallgatom Thordin és Thorhalla szócsatáját. Ismét egy értelmetlen vitatkozás ami semmivel sem visz előre a feladatunkban, csak az időt pocsékoljuk vele. Noha Thorhalla egy-két mondatához lenne pár csípős válaszom.
Inkább Amorához fordulok.

<-Nem ismerek semmi effajta mágiát vagy szertartást. Esetleg te tudhatsz ilyenről...->

Érzem hogy önkéntelenül is megrándul a szám. Ezzel a kijelentéssel elismertem hogy erősebb nálam, és noha ez igaz attól még nem tetszik nekem.

<-Oh, csak a bolond gondolja hogy Tőled bármit is ingyen meg kaphat. Rendben áll az alku. Az után hogy elkaptuk Hareket, mit csinálsz vele cseppet sem érdekel, de ameddig ki nem szabadítjuk anyáinkat NEM fogjuk átadni neked->

Normális hangnemben beszélek higgadtan ami oly jellemző rám. Csak a nem szót nyomom meg hogy tudják elég elszántak vagyunk ahhoz hogy dacoljunk velük ha nem teljesülnek a céljaink. Nem ők az egyetlenek akikre számíthatunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#59 2009-07-15 12:55:05

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Egyszerűen élvezet volt nézni az egész jelenetet, volt egy olyan érzésem, hogy a férfinak igen nagy akaraterőre volt szüksége, hogy vissza tudja magát fogni és ne essen nekem, nekünk. Azonban igen érdekes volt, amit mondott, még mindig nem tudott nyugton hagyni a gondolat, hogy miként is lophatta el az erejét. Ha erre bárkinél képesek voltak, akkor igazán nagy veszélyben lehettünk, nem csak mi, hanem az Asgardiak mindegyike is. Hol ronthattad el atyám ezt az egészet? Ezt bizonyosan te sem így tervezted, erről utoljára Vérontót hallottam beszélni, hogy egy asgardi mágikus erejét akarta, hogy erre a világra jusson. De láttam, hogy szétszedték, ettől persze még életben lehet, mert nem foglalkoztam vele különösebben, de nem! Kizárt, hogy ő itt lett volna, főleg, hogy Harek neve ismerős volt és biztosan nem Vöröske volt az.
< - Nekem sem rémlik, hogy láttam volna valaha varázsolni – mondtam. – Midgardon láttam valakit, aki ezt akarta megtenni, mármint hogy ellopni atyám mágikus erejét, hogy ide juthasson Asgardra, de mégsem sikerült neki. Én magam talán hallottam róla, hogy lehetséges, de olyat nem, hogy meg is tette volna valaki ezt… >
< - Erre még tudomásom szerint Loki sem kényszerült soha, vagyis nem csinált ilyen rituálét, amíg mellette voltam, egy Asgardi sem folyamodna ehhez. A jégóriásokat sem hiszem, hogy megtennék… azt pedig tudjuk, hogy Fenrir fattyai mindenkire vadásznak, akik egyszer Lokit szolgálták. Sutrutrék mozgolódnának? – gondolkodott hangosan Amora. – Abban amúgy biztos vagyok, hogy ő tényleg nem mondott volna le róla, senki sem olyan, hogy lemondjon a mágikus hatalmáról. Hacsak nem fenyegették meg valamivel… például a fia életével. Valaki segíti Hareket… Karnilla talán? >
< - A lényeg, hogy mihamarabb rá kell erre jönnünk, mielőtt más is úgy jár, mint az erdők úrnője és mielőtt az egész visszafordíthatatlanná válik, ha még most nem az – biccentettem a két férfi felé. >
Végül visszafordultam Thordin felé, akkor most maradjon a szórakozás, bár ez az egész ügy akkor sem hagyott nyugodni. Nem örültem neki, sőt bosszantott, de nem mutattam ki, hogy így van. Eddig a halandók előtt nem mutattam gyengeséget, most már mások előtt sem tehettem meg. Valkűr szavai még mindig mintha csak pillanatokkal ezelőtt mondta volna nekem őket, hogy „A legerősebb nő vagy kit Asgard látott. Hidd el... ezt én tudom a legjobban.” És úgy tűnt, hogy megtörtént, amit mondott, elárultam atyámat neki és most itt voltam, amit akartam, bár nem a teljesen. És a másik, hogy védd meg az otthonod, megtörtént végül is, úgy, hogy közben feláldoztam Midgard nagy részét, kellett ahhoz, hogy Apokalipszis és atyám is elbukjon, talán… erre majd csak az idő adhat kérdést. Gúnyosan mordultam fel, amikor Thordin folytatta a beszédet.
< - Nem kérek a sajnálatodból kedvesem – mondtam. – Főleg, hogy én nem sajnálom, hogy oda születtem ahova. Mint tudod néhány hónappal ezelőttig – hazudtam, nekem csak napok voltak azok a hónapok – én magam sem tudtam, hogy kinek a leánya vagyok és minden helyen boldog voltam, amennyire valaki az lehet, hogy a teljes életét tölti hazugságban, ezen gondolkodj el. Hogy milyen érzés volt, hogy megtudtad atyád is az enyémnek dolgozott egy ideig, hogy titeket védjen, mindenki így kezdi… te meddig mennél el a családod védelmében? - kérdeztem suttogva és gúnyosan mosolyogva.>
Felnevettem a következő mondatán, hogy mennyire naiv volt, akik mások életét keserítik meg az ellenség. Akkor teljes Asgard ellensége egymásnak, mert nem láttam még olyat, hogy ne tegye meg valaki a másikkal, hogy megkeserítse azt. Még nagyon keveset éltek, igaz én is, de én magam az ármányosabb felében tettem, a véremben volt. Így nem tudtam mást tenni, valahogyan érvényesülni kellett és életben maradni.
< - Ellenségednek tartasz, mert megkeserítem mások életét? – érdeklődtem. – Nos, akkor ugyanezt mondhatod el uradról Thor-ról is. Tudjátok, hogy miért vagyok itt ahol most? Nem hiszem, a Loki pártiak előtt teljesen világos, hogy Thor mit is tett és igen sokak előtt is. Ártatlan embereket öletett meg… a szüleim, a szülőanyám és a nevelőatyám miatta halottak. Mind a ketten a barátai voltak és tisztelték, anyám az egyik mágusa, atyám pedig az egyik hadvezére volt. Amikor lebuktam, hogy évtizedek óta Loki-nak kémkedem és egy csatát vesztettek miattam, ahol nagyon sokan vesztek oda, Thor embereket küldött a szüleimért, és azok lemészárolták őket – mondtam dühösen és ökölbe szorult a kezem. – Ennyire jó a kedves és drága vihar istenetek, hogy ártatlanokat mészároltat le. És tudod mit mondott, hogy tudja, hogy a tettére nincs bocsánat ezért nem is kéri azt, hogy megbocsássak neki. Igen a saját barátait ölette meg, akiknek mindenhez semmi közük sem volt. Ezen felül ő maga is elhallgatta, hogy ki is vagyok valójában, mert tudta a születésem óta. Ha annyira akarod még mindig polírozhatod a hátsóját a nyelveddel, de akkor sem változtat a tényen, hogy sem Loki, sem Thor nem jobb a másiknál. >
A tárgyaláson elhangzottakat nem hoztam fel, hogy mennyire egyformák bőven elengedő volt ez is. csak megráztam a fejemet, amikor tovább beszélt, nekem is kellett már néhány mély levegő, hogy megnyugodjak, mert én sem voltam a nyugodtság mintaképe és már eddig is túl sokáig bírtam.
< - Azt hiszed, hogy legyőzhetnél? – kérdeztem. – Úgy hiszem picit többet harcoltam nálad drágám. Nem öltem örömből, egész életem bizonyításból állt, hogy megfeleljek másoknak, a szüleimnek, Thor-nak, majd atyámnak. És te mersz beszélni? – kérdeztem gúnyosan. – Nézz már magadba, Thor árnyékában élsz azzal hogy őt szolgálod. Itt senkinek sincs szabad élete, mindenki mástól függ, érte halsz meg, ha kéri, önként vonulsz a szavára hadba életeddel nem törődve, mi ez, ha nem az, hogy az árnyékában élsz. Majd térjünk vissza erre a beszélgetésre, ha végre ki is nyitottad a szemed és nem csak Thor iránti imádatod vezérel kisfiú. Ezenfelül már tudom, hogy kit keressek, ha egyszer csatamezőn összetalálkozunk, nem lesz nehéz felismerned, mindig az első sorban küzdök, amióta csak csatatéren vagyok, úgy harminc éves korom óta, igen ez több, mint ötszáz éve így van – mosolyogtam. >
Arra a részre, hogy atyám árnyékából kilépjek nem reagáltam, végül belement abba, amit mondtam és úgy tűnt, hogy Laakson is, remek, de nekem ennyi nem volt elég. Okos fiú ez a Laak, legalább ő tudott tárgyalni.
< - Csodás, de ennyi nekem nem elég – mondtam. – Thordin sértései még drágábbá tették az egészet. Így szép és jó, de nem tudjátok garantálni, hogy tényleg eljut hozzám élve Harek. Ha nem hozzátok el nekem őt, akkor tíz évig engem kell, hogy szolgáljatok. De ha tényleg meg akarjátok tenni, hogy idehozzátok, hogy mindent kiszedhessünk belőle, akkor ez a kis kitoldás nem okoz gondot nektek. Nem igaz? >
Amora-ra és Skugre pillantottam, majd pedig biccentettem nekik, mire elhagyták a szobát. Elmennek megkeresni azokat, akik tudják, hogy merre lehet Harek, most már csak a két férfin múlott minden.

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-07-15 13:37:33)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#60 2009-07-15 13:18:46

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Thordin még továbbra is zabolázatlanul, és bőszen áll egyhelyben, de most tereli a mérgelődés gondolatát. Ám hidegen hagyja a mágia, de az, hogy valaki Loki varázserejét akarja elrabolni… na az már igen. Ott már lehet félni, hisz… de nem is töri ezen annyira a fejét. Nem ért ezekhez a hókusz-pókuszokhoz, és nem is nagyon hisz bennük. Szerinte csak a gyávák használják az efféle alattomos harcmodort. Nem mernek szemtől szemben harcolni. Ismét csak vadítja magát ezen elmélkedésekkel, így próbál ezekre sem gondolni.
Thorhalla szavai viszont nem hagyják, hogy a harcos békében maradjon. Thordin nagyon ritkán hagyja azt, hogy a viaskodásokban ne övé legyen az utolsó szó, és egyfajta lekezelő befejezés. Most is így van ez, a nő fel.

<-Apám, és anyám élete mindennél többet ér! De nem szánok több szót rád… undorodom jelenlétedtől!

Ezzel elnémul, és ügyet se vet a továbbiakban Thorhalla élcelődős, vagy hergelő szavaira. Legalábbis megpróbál. Szókimondása most sem hanyatlott el, bár lehet, ebben igazán nagyra játszik most a békeszerződés is. Viszont ezen okok eggyüttese elegendő ahhoz, hogy az asgardi ne kímélje Halla-t. Hiába is, ahogy vesszük, most a nő tesz neki némi szívességet.
A férfi hergelő megjegyzései igen-igen jó fogadtatásra leltek. Loki lánya nem hátrált meg, de hát ezt nem is várta Thordin. Elképesztő, de a szíve mélyén, nagyon tetszett neki, a folyamatos szóvita a nővel. Bár a látszat mást mutatott. A szavak, mik elhangozottak, nagyon súlyosak voltak, és háttér nélkül mit sem érhettek. De hazudni, minek hazudna? Thordin, csak remélte, hogy a trónörökös, badarságokat hordott össze, így nem szól neki vissza, csak vállát rántotta rá, és érdektelen arccal nézte őt.
Viszont az, hogy növelte a bestia az információ árát, egyre inkább kezdte Thordint megvadítani.

<-LÁTOM, nem viseled el mások véleményét! Tipikus elnyomó uralkodó! De bebizonyítom…NEM neked, hanem magamnak, hogy felűl kerekedve rajtad, megteszem, amit kérsz! Anyám, élete nekem mindennél többet ér! Még egyszer nem veszítem el! …és csak, hogy tudd Thorhalla! Inkább ölöm meg magam, mint hogy 10 évig a szolgád legyek! De megteszem, és elhozom eléd Hare-ot!

Kicsattanva lázadó hangnemben közli, és Laak-re tekint egy elszánt szempillantással.

<-MEGETSZEM, ha szüleim élete ezen múlik!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#61 2009-07-15 13:41:55

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Ez a vita nem vezet sehová legfeljebb Thordin fog felrobbanni mérgében, apró darabokra. Meg kell hagyni Thorhalla mesterien csűri csavarja a mondanivalóját, mindig úgy hogy Thordin velejébe csapódjanak a szavai. És némely dologban igaza is van.
Ahogy hallgatom egyre inkább különbözőnek tűnik az apjától, persze amennyire különbözik annyira hasonlít is hozzá. Megnyerte a "párbajt" a mellettem álló makacsul hallgat, noha látszik hogy forr a méregtől.
Amora és Skurge el hagyják a termet, nyilván Hareknek és lehetséges szövetségeseinek néznek utána.

<-Legyen áll az alku...>

Egyezek bele kelletlenül. Annak is örülök hogy ennyit hajlandóak megtenni. Thorhalla tudja hogy ezen kívül nincs semmi a tarsolyomban amit fel tudnék ajánlani cserébe. Viszonozom Thordin pillantását, azt sugallva hogy most már legyen elég ennyi, ne fokozza tovább a hangulatot. Felmerül bennem a gondolat hogy vajon milyen lehet Thorhallát szolgálni, mert abban biztos vagyok ha elbukunk befogja tartani amit ígért.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#62 2009-07-15 22:20:49

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Fél győzelem, elégedett voltam, az elején úgy érkeztek mind a ketten, hogy ők szabnak feltételeket, de végül mégis én arattam győzelmet mind a kettejük felett. Elkövettétek a legalapvetőbb hibát édeseim, hagyjátok az érzelmeitek uralkodjanak feletettek, vannak gyenge pontjaitok, amiket könnyedén ki lehetett használni és ki is fogom a későbbiekben is. Már mikor megtanultam, hogy nem szabad sebezhető pontot hátrahagyni magadon. Mert ezt mindenki kegyetlenül kihasználja, sokat kellett ennek a kettőnek tanulnia az életből. Mindkét szülő él, testvérek lehet, hogy vannak, kész Kánaán annak, aki ki akarta ezt használni és fogalmuk sincsen, hogy miként lehet védekezni ellene. Egyetlen módszer, hogy nem hagysz sebezhető felületet magadon. Gúnyosan mosolyogtam a férfira, amikor azt mondta, hogy undorodik tőlem, nem, csak fájt az igazság és próbált menekülni.
< - Hazudsz – mondtam halkan és mélyen a szemébe néztem. – Csupán fáj az igazság, hogy én nem hallgatom el előletek és nem akarsz hinni a szavaimnak. Menekülnél, csakhogy ne kelljen hallgatnod, amit mondok. Ezen felül férfi vagy… egészen másra gondolsz, mint az undorodás, vagy csak mostantól? >
Kacsintottam rá, majd pedig Laaksonen-re figyeltem, neki elégedetten bólintottam, hogy elfogadta az ajánlatomat, odaléptem az asztalhoz és az egyik serlegbe töltöttem magamnak egy kupa bort, majd pedig aprót kortyoltam belőle, majd pedig letettem az asztalra és lassan visszamentem oda hozzájuk. Meg fogja kérdezni előbb vagy utóbb, túlságosan is hisz az urának ahhoz, hogy rágalmazásban maradjon miattam. Így szinte biztosra vettem, hogy meg fogja tenni. Azonban még nem hagytam abba és egy kicsit megjátszva szólaltam meg.
< - Ha nem hiszel nekem kérdezz meg bárkit Thor köreiből, vagy akár őt – mondtam egy árnyalatnyi bánattal a hangomban. – Én sem hittem volna annak idején az ilyen szóbeszédnek, pedig tényleg ez az igazság. Mi értelme lenne ebben a helyzetben hazudni, amikor ti tesztek szívességet nekem? Amora is alá tudná támasztani, de neki sem hinnétek a jelen helyzetben. >
Nagyon nem bírta elviselni, igaz én sem, de nekem jó arcot kellett mutatnom feléjük és „kedvesnek” lennem, a fene az uralkodásba, már most utáltam. Mágiával diszkréten belenyúlhattam volna talán a fejükbe, de mi értelme lett volna? Elcsábítani mind a kettőt és tényleg a rabszolgámmá tenni őket? Jó szórakozás lett volna tényleg, majd csak akkor, ha visszatértek. Próbáltam megőrizni a hidegvéremet és a megszokott gúnyos mosollyal néztem ismét Thordinra és kacéran pillantottam rá.
< - Drágám elviselem a kritikát és azt, amit mások mondanak – mondtam. – Ha nem tenném már régen bevertem volna a képedet. És törött orral kuksolnál az egyik sarokban. Vagy pedig már megtapasztaltad volna, hogy miről is vagyok híres Asgardon – ezzel a bal kezem körmeit végighúztam a páncélja mellvértjén. – Szép vért és kellően jól forrósodik is és mire leveszed már olyan súlyos sérüléseket szenvedsz, hogy belehalsz. Rendben van, akkor az üzlet megköttetett, Amora és Skurge elmentek az információért, hogy hol is van a keresett személy, ha megtudják visszajönnek. Ezenfelül drágám, hidd el én jobb vagyok, mint a nővérem. És gyűlölöm, ha Thorhallának hívnak… Halla, vagy úrnőm, ha kérhetem. És nem nyomok el senkit sem, titeket sem, csak épp tárgyalunk és beszélgetünk. >
Néhány másodpercre még elgondolkodtam.
< - Amíg vissza nem érnek a többiek, esetleg van valami, amiről tudni szeretnétek? – érdeklődtem. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#63 2009-07-16 07:43:03

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

A nő szavain, még mindig nem tudta túl tenni magát. Eléggé szíven ütötte, és az még mindig „kísérti” őt. Nem akarja el hinni, hogy Thor valóban megtette volna, mait mondott. Képtelenségnek tartja. De nincs oka hazudni… vagy még is? Thordin arra a következtetésre jut, hogy csak ezzel akarja még inkább provokálni. Így csak egy lesajnáló mosolyt enged. De Thorhalla csak nem fejezi be és továbbra is hergeli a férfit.

<-Ne is álmodj arról, hogy én undoron kívűl mást is érezzek irányodba! Bár… megvetésnek sincs hiánya. Mellesleg álnok szavaid nem fognak megtéveszteni. Thor… ő nem tenne hasonlót!

Büszkén áll ki uralkodója mellett, és úgy tűnik valóban igaz, hogy orra hegyénél nem lát tovább. Vagy csak nem akar.

<-Mi tennénk neked szívességet? Korábban nem ezt mondtad, de álnok nőszemély! Elég volt a mellébeszélésedből, és a hazugságaidból! IDEJE tiszta vizet önteni a pohárba!

Elérkezett az a pont, mikor már nem türtőzteti magát. Thor és a maga becsülete miatt sem. Nem fogja hallgatni a nő szavait, így kardját rántotta, miután a sisakját az asztalra dobta, lehetőleg direkt úgy, hogy a bor kiboruljon. Erősen szorítja fegyvere markolatát, és teste mellett tartja. Megvadult tekintete nem csillapodik.

<-Nekem lenne mondani valóm!

Ekkor Thordin közelebb lép, és kardját a nő nyakához tartja, hegyével előre, amennyire ez lehetséges. Aztán pedig, dühtől forró arccal figyel rá.

<-THORhalla! Vállad fel a neved, és ne szégyeld! Ne érj hozzám, se vértemhez, se másomhoz! Gusztustalan és engem nem hatsz meg a szánalomra méltó szövegeiddel! Thor…Thor soha nem tenné meg, amit mondtál! Mellesleg most vágnám le a fejed, ha ez az átkozott béke nem lenne!

Kitörve „higgadságából”, minek eddig se volt túlságosan sok tanúbizonysága, próbálja demonstrálni, hogy nem vevő az ármánykodásokra, amit felé mutatnak. Laak-el nem törődik, sem pedig mással. Úgy érzi, ez csak Halla, és az ő harca. Cselekedik, és nem pedig szavakkal vív, hanem karddal. Ameddig tudja, addig tartja ott fegyverét, a nő nyakánál!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#64 2009-07-16 08:38:21

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Remek, az alku meg kötetet. Korántsem olyan eredménnyel mint vártam, de a semmiből én sem vagyok képes többet kicsikarni.
Élénk figyelemmel kísérem a folytatódó szópárbajt. Thordin képtelen észrevenni hogy Halla csak játszik vele. Pont az a célja hogy felhúzza, és amilyen szűk látókörű, sikerül is neki.
Közelebb lépek feléjük, úgyis elmerülnek egymás szavainak kiforgatásában, és ezek egymás fejéhez vágásában. Már akkor cselekedek mikor a sisak csattan az asztalon borítva a bort. A botom megakasztja Thordin kardját, elég messze a nyaktól mihez hozzá szorítani kívánta.

<-Legyen elég most már...>

Mind kettejükhöz szólok.

<-Nem ezért vagyunk itt, míg ti ketten egymás idegeit borzoljátok Harek és társai ki tudja kinek az erejét próbálja el lopni. Most nem rólunk és a személyes ellentétekről van szó. Ha ezek még több hatalmat szereznek Asgard is veszélybe kerülhet.>

Korántsem akartam ennyire fellengzősen beszélni, de szívemből szóltam. Míg mi itt tépjük egymást Harek ki tudja mit tervez.
Remélem sikerült kicsit lenyugtatnom a hangulatot, nem tudnám visszatartani egyikőjüket sem ha igazán egymásnak esnének. Remélem ez nem fog megtörténni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#65 2009-07-16 11:34:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Ismét felnevettem a férfi szavain, annyira naiv, annyira naiv, nem kerülne sokba, csak néhány varázsszó és teljesen máshogyan érezne irányomba. Kiolthatnám a gyűlöletét és vágyat kaphatna helyette, persze nem lenne tartós, néhány nap vagy hét, ha nem olvasom újra rá a varázslatot, de legalább utána jó ideig csak saját magát gyűlölné, hogy képes volt ilyet érezni. Micsoda elsöprő győzelem lett volna az egész. De még mindig nem tettem, pedig lehetséges, hogy fel sem tűnne neki, Laaksonennek feltűnne, hogy varázsolok, de a balga személynek nem, ahhoz nem volt túl okos és nem látott tovább az orránál sem. Így vettem egy mély levegőt és megvontam a vállamat.
< - Pedig nem lenne nehéz elérni, hogy úgy legyen – mondtam.
Még mindig nem hitt nekem, pedig most kivételesen az igazat mondtam, Thorral kapcsolatban mindig azt tettem, hiszen gyűlöltem és tudom, hogy milyen valójában azokkal ellentétben, akik így csőlátással követik őfelségét. Szánalmas bagázs és még mindig mertek annak hívni. És még lenne hozzáfűzni valója, kíváncsian vártam, hogy mi is lenne az. Lehetett látni, hogy a férfinál mikor szakadt el a képzeletbeli cérna, a keze a kardjára vándorolt és a hangja is olyan mértéket ütött meg, amit senki más nem tűrt volna meg, de nem szóltam miatt. Ha fegyvert ránt ellenem, akkor megvan az okom, hogy megölhessem, megölethessem és visszaküldessem Thor-hoz, hogy igen ti voltatok, akik először megszegtétek az általad felállított békeszerződést és kíváncsi lettem volna így az arcára. Ha már azt úgysem láthattam, hogy milyen volt, amikor Midgard romba döntését megtudta, hogy atyám tette.
< - Végül is ti hozzátok el nekem az ellenségemet, nem? – kérdeztem mosolyogva. >
Továbbra sem mozdultam, csak álltam egy helyben, a szemeim igaz már szikrát szórtak és gyűlölettel néztem rá, ahogyan a kardja a nyakamhoz került volna, de Laaksonen botja megállította azt. Először Einar, most pedig ez, de ezen nem döbbentem meg, ez nem volt váratlan és meglepő. Valóban hergeltem olyan sokáig, hogy megtegye, az egyetlen bajom az volt hogy a saját kardom túl messze volt tőlem. A bor kiborult és a földre ömlött, ahonnan el is tűnt, hála a terem öntisztításának. Hallottam Laaksonen szavait, de már nem tudtak érdekelni, jelen pillanatban nem, sokkal inkább az, hogy ennek a beképzelt és öntelt Thorpártinak fájdalmat okozhassak a valósággal.
< - Gratulálok Thordin, sikeresen elérted, hogy meglásd mit is tett, de hogy nem lesz benne köszöneted azt már most garantálom! – sziszegtem. – A saját bőrödön fogod érezni, te és is Laaksonen. Megtudjátok, ami az öregebbek előtt amúgy is teljesen világos. >
Noha tudtam, hogy a másik férfi valamilyen szinten képes lesz védekezni az érzések ellen, noha a képeket a fejéből nem tudtam, hogy ki tudja-e zárni, nem emlékeztem, hogy milyen mágiában is járatos. Dühösen léptem néhány lépést hátra a két férfitól és suttogásba kezdtem, érezni lehetett a hozzáértőknek, hogy mi is történik, kisebb szél suhant végig a helységben és a hajamat megemelte, Laaksonen tudhatta, hogy nem támadó mágia készül ellenük, hanem valami teljesen egészen más. Kissé beteges sárgászöldes fény jelent meg körülöttem, majd pedig ahogyan a szavak végére értem:
Mind a két férfi ugyanezt a helységet látta, ahol most voltak, csak éppen más volt a helység. A falaknál rossz kinézetű asgardiak férfiak és nők vegyesen, a trónon pedig nem más ült, mint maga Loki. Mind a ketten félelmet érezhettetek és fájdalmat az egész testetekben, majd pedig újra, ahogyan ti magatok vágódtatok el a földön. Láttátok, hogy az arcotokról vér cseppent a földre, majd pedig eltűnt onnan egyből, hányinger kínzott titeket és szédültetek is. Érzitek, hogy a kezetek hátul gúzsba van kötve és láttátok Loki unott arcát, de ahogyan megnézte, hogy kik is vagytok elmosolyodott.
< - Halla kedveském, végre, hogy ideértél – mondta mosolyogva. >
Egy villanás fogalmatok sincs, hogy mennyi rész telhetett el, könnyeket éreztetek az arcotokon, a fájdalom még élesebb volt, mint korábban akárcsak a fájdalom és a gyűlölet a férfi iránt.
< - Ha azt hiszed, hogy velem megzsarolhatod őket, hát tévedsz – vicsorogtatok. – Akár már most is meg is ölhetsz, mert nem fogják megtenni. >
< - Kedveském, nem akarom őket megzsarolni veled – mosolyogott gúnyosan Loki. – Tudom, hogy azzal nem érnék el semmit. Te fogsz nekem dolgozni, vagy ők halnak meg… >
Néhány pillanatra újra a teremben voltatok, majd pedig egy újabb villanás és újabb emlékek. A távolból füstöt láttatok valaki félelmemmel a szívében lovagolt arrafelé, majd pedig egy romba dőlt égő házat láttatok előtte két holttesttel, körülötte mély nyomok, amik egyértelműen páncélos alakoktól származtak, majd kettő fel is tűnt, a sisakjukon szárnyak Thor egyértelmű jele.
< - Thor parancsa szerint te is megdöglesz a szüleid után áruló! – mondta az egyik. >
Majd egy újabb villanás és esküt tesztek Loki-nak, hogy őt szolgáljátok, végül újra a teremben vagytok.
< - És az utolsó, ami most volt néhány hónapja, azok után, hogy egy halandó megölte Sif-et, és Hela elvette Thena életét – mondtam halkan, majd újabb varázssavak következtek. >
Thor szaviat hallatátok ekkor a fejetekben egy képpel, ahogyan közelről néz a nő arcába.
”< - …De benned… a sebek túl mélyek, a sérelmek túl komolyak… és ezért nem kis mértékben én vagyok a hibás…>”
Majd egy éles villanás, a háttérkép ugyanaz, mint az előbb, a két fiatal egy képet lát Asgard földjei, mindenhol holttestek, vér, egy kis csoport állt egy helyen, halandók, Loki, Thor, Thorhalla, két darab Hela, a halott Thena, egy vértes férfi és egy tucatnyi valkűr és isten. Thor arca meggyötört és fájdalom látszik rajta, de ti Thorhalla fájdalmát és gyűlöletét érzitek mardosó erővel, ő atyja mellett áll, majd pedig Thor fordult felé és kezdett beszélni nőhöz.
< - Az Alvilágban volt időm gondolkodni… A hibák, melyeket ellened és családod ellen vétettem, valóban megbocsáthatatlanok. Nem is kérhetem a bocsánatodat, de engedd meg, hogy ezennel feloldjam legalább a száműzetésedet és visszaszolgáltassam családi fegyveredet. Ezennel szabadon járhatsz-kelhetsz Asgard és Midgard között, Thorhalla Hyrrokkin. Ha Loki mellett maradsz, úgy előbb-utóbb újra ellenségek leszünk, ezt viszont fogadd el. Engem gyűlölhetsz, de a megoldás nem az ő szövetsége, ezt hidd el. Előbb-utóbb ki fog használni, majd félredob… Komolyan mondom. Oka van annak, számodra egyelőre ismeretlen oka, hogy miért nem akartam, hogy a közelében legyél. És ha Asgardon helyreállt a rend, bármikor bosszút állhatsz rajtam a tettemért, de kérlek, elfojtott dühödet ne másokon éld ki. Sif, Thena… Ártatlanok voltak mindketten. Ne mások szenvedjenek ezentúl az én hibáimért…>
< - Ennyit a viharistenedről! – sziszegtem gyűlölettel a két férfi felé. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#66 2009-07-16 12:03:57

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

<-Ne! Hagyd! Nem akar támadni!->

Kiáltom mielőtt Thordin cselekedhetne, hisz ő is észlelheti hogy Halla mágiát alkalmaz. És valószínű hogy nem hagyná annyiban hogy ilyen fajta erőt fordítsanak ellene.
Beteges zöldes fény támad a nő körül. Felismerem a varázslatot, valószínűleg egy emlék megosztó varázs.
Elárasztanak Halla emlékei. Mindent úgy élek át pontosan ahogy ő tette és érezte. Nehéz kivonni a varázs alól magam, nem is sikerül teljesen, azonban nem visel meg annyira. Valahol tudatában vagyok annak hogy két külön személy vagyunk. Tehetetlenül nézzem végig a viharos és cseppet sem vidító emlékeket. Még elképzelni sem tudom hogy mit érezhet Thordin, nem lennék a helyében.
Még engem is fel zaklat ahogy a katonák Thor parancsára megölik a szüleit. Megdöbbent hogy az akinek köszönhetem az új életem képes volt ilyen parancsokat adni, végig vinni egy ilyen cselekedettet. És még csak nem is tagadta beismerte mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
Az emlékek áradata véget ér, a karjaim ernyedten lógnak, Fagyharag kicsúszik a kezemből és hangos koppanás kiséretében a padlón köt ki.

<-Mindaz amit láttál igaz, nem hazudhatott, az emlékeit éltük át.>

Szólok rekedten Thordinhoz. Jobban megviselt mint azt gondoltam de gyorsan összeszedem magam. Zavartan hallgatok nem tudom mit mondhatnék ezek után. Csak némán figyelem kettejüket.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#67 2009-07-16 12:46:49

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Laak békítése, nem sok sikerrel jár, hisz az, hogy akadályozza őt a terveiben, magára szítja Thordin haragját. Csak fél szemmel néz társára, kit most inkább ellenfelének tekint. Haragot szít még inkább a feszültség benne, és felhangon csakugyan szól mind kettőjükhöz, miután a bor felszáradt, és Halla bármit is mondhatott volna.

<-Egyikőtök sem tudna engem megakadályozni a célomban! Se te, THORhalla, sem pedig te, áruló kutya!

Csattan fel, és kardja markolatánál még inkább rászorít, majd pedig megvető tekintetekkel veri Laak-et. Bár tudhatta volna előre, hogy a férfi nem tűri soká a helyzetet, és valamelyest most szemet huny a sérelmeken, de Thordin nem. Nem egy nyugodt természet ebben a helyzetben. Pedig sosem ennyire vad, de jelen pillanatban rengeteg minden közre játszik, és kiváltó ok. Egyre erősebben markolja kardját, és komoly önmegtartóztatás kell neki ahhoz, hogy ne vágja le egy csapásra mint Laak, mint pedig Halla fejét. Most nem látja azt az esélyt, hogy ez nem sikerülne. Ám a most komoly hangvételű monológot kivárja, mivel nagyon úgy tűnik, hogy ennek, bizony van háttere, és ezt végre a harcos is érzi. Mielőtt bármit is szólna, kezdetét veszi valami. Thordin gyanítja, hogy mágia, ám nem szól most semmit, csak fegyverét szorítja. Szél suhant végig a helységben, ami csak erősítette az asgardi bizonyosságát, hogy ez varázslat. A férfinek, fogalma sem volt, hogy mire számítson, de nem vette le Loki lányáról a szemét. Elszántan figyelte, ám az erősen átütő bizonytalanság is ott lapul. Laak hangja töri meg a figyelmét, de hiába is hallja azt, mit mond, nem igazán fogja fel. A beteg színek megjelenésekor, Thordin magasba emeli a kardját, és megindul Halla felé.

<-Alattomos BOSZORKÁNY!!!

Ordítja el magát, és mielőtt támadhatna, a varázsmondóka a végére ér, és ő az áldozata lesz, az egésznek. Loki-t látta a trónban elterpesztve, és emberek rengetegét. Nem bizalomgerjesztő arca volt, egyiknek sem. A férfi, nem értette, hogy mi ez. A helység ugyan az volt, de még is más, és ez a sok ember, no meg LOKI, hogy került ide? Hogy miféle mágiát alkalmazott az örökös, arról fogalma sem volt, de lassan kezdte sejteni. Az egész, olyan valóságosnak tűnt. A félelem, és a fájdalom kerítette magába Thordin-t. Földre hullott, és ez csak fokozódott. Nem beszélve a nem sokkal később érkező hányingerről, és szédülésről, mi kissé nehezítette a körülményeket. A gúnyos vigyort látva nem tudott mit tenni a személy. Megkötözött keze egyre inkább kilátástalanabbá tette a helyzetet. Nem is érti a férfi, most egyáltalán magánál van? Ő az? Halla? Mind ezek egyre felfoghatatlanabbá válnak, és a villanást követően nem maradnak abba. De láthatóan olyan, mintha az idő múlna.
Beszéd jött ki a harcos száján, de ez még inkább összekuszálta az egészet. Nem akart ő megszólalni. De még is. Számára mind ez elképesztően zavaró. De a további események… a feje… az egész kiléte… szülők halála…Thor parancsa…a hullák tömkelege…szavak, amiket hall, de nem akar elhinni…az istenek jelenléte… a gyűlölet érzése, Thor iránt…és végre…végre vége van.

<-E-e-e…ez mi volt?

Meggyötört hangon kérdi. Zavart, értetlen, és nem tudja feldolgozni az érzelmeket, és a látottakat. Szavakat alig talál arra amit látott. Keresi, vajon mi lehet az, ami…ami lehetővé teszi az egészet. Mért történt mind az? Thor mért tette? Ártatlan életek? …és a gyűlölet… Nem képes az egészet felfogni. Bár végre nyilvánvalóvá vált számára, hogy mind azok emlékek voltak, Halla emlékei. Hinni akar abban, hogy mind az amit látott, csak valami hazugság. Ármány, vagy agymosás. De túl valóságos volt. Minden túl élethű, és evilági. Az érzése…minden. Thordin alig képes kibökni pár szót, térdre rotyott állapotában, Halla előtt.

<-S-s-s…sajnálok…mindent

Mondja ki. Thorhalla elérte azt, amit akart. Talán megdöbbentő látvány lehet az, mikor a férfi arcáról, egy könnycsepp gördül le és a földre csobban. Kezei akár egy hús cafat, úgy lógnak, kardja pedig tőle nem messze leesve a földre. Az örökösre néz, arcán a bűnbánással, és a még mindig nem megszűnő fájdalommal, mik az emlékekből maradtak meg rajta. Csalódottság is ott ül a sarokban, még pedig Thor iránt, kire királyaként tekintett.

<-ezek…te…én…amit láttam, az igaz volt? Valóban? Nem hazugság?

Próbál kifogást keresni még, bár már magában eldöntötte a kérdést, és csak megerősítést akar kapni. Hangja remegő, és vissza fogott. Thordin-ban, egy világ omlott össze.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#68 2009-07-16 14:45:02

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Hallottam Laaksonen szavait, miközben láttam is, hogy Thordin üvöltve indult el felém, félreugorhattam volna, de akkor kockáztattam volna, hogy a varázslatom megszakad, így viszont maradtam. A férfi hirtelen torpant meg, ahogyan a varázslatom elérte és hatni kezdett. Tudtam, hogy mit éreznek, mert nekem is minden egyes pillanatban megvoltak ezek az érzések, hiába történt nagyon régen minden pillanatra, minden fájdalomra és megaláztatottságra, amit egész életem során kellett elszenvednem. És most végre ez a kettő is részese lehetett valamilyen szinten. Ezek után próbáljon meg valamelyik nyomorult is lenézni és számon kérni rajtam, hogy miért is érzem azt amit. Atyámnak is megvolt minden oka arra, hogy megvesse Thort és a családját és ez ugyanúgy megmaradt rám, noha végül mégsem Thor ölte meg őt, de akkor is. A viharisten nekem is túl sok fájdalmat okozott és most ők is érezhették.
Egy csörömpölés, ahogyan egy kard esett a földre a rám támadó férfi kezéből, majd pedig a páncél csörgése, ahogyan az emlék miatt térdre rogyott. Én is térdeltem ezen a helyen, de az én helyzetem megalázóbb volt ennél, majd pedig nem sokkal később egy újabb koppanás, ezúttal a bot esett le a padlóra. Amint véget ért az utolsó emlékkép is Laaksonen szólalt meg korábban és mondta, hogy valóság volt az egész, ha esetleg még mindig kételkedne a másik férfi abban, hogy esetlegesen hazudtam nekik. Lenéztem szánalommal az előttem térdelő férfira, arcomon nem látszott öröm, hogy ezt okoztam, csak még mindig a gyűlölet, amit Thor és magam iránt éreztem. Az ajtó ekkor nyikorgott oldalra pillantottam, Amora jött vissza felvont szemöldökkel nézett végig a földön térdelő férfin és rajtam, de nem szólalt meg ezért.
Még egyszer lenéztem Thordinra, láttam a könnycseppet az arcán. Most törtem össze a pici Thor párti szívecskéjét, de legalább megtanulta, hogy ne játsszon olyanokkal, akikhez nem ért fel. És megtudta, hogy a hőn imádott ura mire is képes. Megvetően fordultam el tőle, nem kértem a sajnálatából, senkiéből sem, ami azt illeti, jól megvoltam nélküle. De legalább már tudta az igazat és kellően megsebeztem a folytatásra, én elmondtam az igazat, míg Thor nem tette meg. Nem álltam meg a trónszékig, és helyet foglaltam rajta, így innen lenézve a térdelő férfira értettem meg, hogy micsoda jó érzés ez, hogy miért szerette atyám is. Porig alázva térdelt az ifjú egy uralkodó előtt.
< - Az igaz volt – vontam meg a vállamat unottan. – Az első emlék majdnem kétszáz éves, a második százkettő egészen pontosan, míg az utolsó közel négy hónapos. És amit tapasztalhattad megvolt az oka, hogy ellene fordultam. Kedvesem elmondanád nekik, hogy mire jutottál? >
Amora-ra pillantottam, aki gonoszul mosolyodott el, majd pedig a két férfira nézett.
< - Sikerült kideríteni, hogy merre látták utoljára őt és az embereit – mondta a nő. – Asgard, Nidavellir és Alfheim közös határához közel a hegyekben húzta meg magát. A legjobban akkor jártok, ha visszamentek Asgard városba és onnan kértek némi hegymászó felszerelést, esetleg megkértek valakit, hogy griffet, vagy térmágiát használva tegyen a közelben ki titeket. >
< - Nos akkor mindent tudtok, sok sikert és várom vissza Harek-et – mondtam, majd pedig intettem a kezemmel, hogy távozhatnak.
Ha összeszeditek magatokat, akkor senki sem akadályoz meg titeket abban, hogy elhagyjátok a kastélyt és a völgyből kiérjetek újra Asgard földjeire. Ahogyan kiléptetek a trón teremből egy törpét láthattatok az ajtóban és Skurge pedig belépett a helységbe. Kint a kapuban még egy kör szidás tulajdonosai lehetettek a kis triónak hála, de semmilyen más atrocitás nem ért titeket ezen a földön.
Ahogyan végre elhagyták a helységet Skurge ismét belépett a helységbe és tudtam, hogy odakinn is van valaki még.
< - Björnulf! – kiáltottam ki. – Most már bejöhetsz! >
Végül felálltam a székből és az ablakhoz léptem, figyeltem a két férfi távozását, és amikor végre kellően messze voltak a kastélytól fordultam oda Skurge és a törpe felé.
< - Kerestessétek meg ezt a Hareket – mondtam. – Szedessetek ki belőle minden információt és öljétek meg mielőtt az a kettő rá akadna – mosolyodtam el gúnyosan. – Bizonyára azt hitték, hogy ilyen könnyen megszabadulnak tőlem, de tévedniük kell, az élet ennél sokkal, de sokkal keményebb… >

//Ha majd visszamentek Asgard városba, akkor megejtjük gyorsan a beszélgetést Thor és köztetek és akkor Laaksonen helyzetét is rendezzük, ha nem, akkor mehetünk egyből arra, amerre kell.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#69 2009-07-16 15:35:08

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Az emlékek, amik előtte nyilvánultak meg még mindig nem felejtődnek, és bizonyára jó darabig nem is fognak. Túl sok volt ez, és nem csak, hogy Thorhalla érzéseit értette meg, de Thor-ban is csalódott. Fogalma sincs, mit tegyen. Tanácstalanná vált. Hisz mindent, amit eddig tett, úgy gondolta, hogy Asgard-ért, Thor-ért, és a családjáért tesz. De mind ebből a viharok istene értelmetlenné vált. A mélységes csalódottság egészen szíve mélyére nyúlt. Mozdulatlanul térdel, továbbra is, és döbbent, zavart arca társaságában nézi továbbra is az örököst. Egész addig, míg nem elfordul tőle. Amora-ra nem sok törődéssel figyelt, most volt neki annál komolyabb gondja is, mint a varázslónő. Reméli, Laak figyel, mert most az asgardi-nak, az elhangzott szavak, mind egytől, egyig kiesnek.
Majd Halla szavaira is alig akar megmozdulni. Jó néhány perc kell, míg ismét lábra nem áll, és biztos talajt nem fog a talpa. Némán, és szótlanul teszi el a hüvelybe kardját.
Azt követően, pedig pár másodpercig Thorhalla felé fordul, de már valamelyest jobb állapotban, és a szemkontaktusát keresi.

<-Köszönöm…

Halkan böki ki, talán épp hogy eljut odáig.

<-Viszont, ezzel még nincs minden elrendezve…belátom, hibáztam az elhamarkodott döntésemmel. Mint irányodban, csak úgy mint Thor felé. A sajnálat viszont eléggé bántó dolog… SAJNÁLOM

Hiába a rengeteg emlék,

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:13

#70 2009-07-16 15:56:04

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Végre elszabadulhatunk innen. Amora visszatér az információval, majd Halla "nagylelkűen" elbocsájt minket. Megvárom míg Thordin összeszedi magát annyira hogy el hagyhassuk a kastélyt. Megcsóválom a fejem a bocsánat kérésre, ezek után még képes tőle bocsánatot kérni. Ez is csak a malmára hajtja a vizet. Nem foglalkozok többet Thorhallával, a társam után sietek. Hagyom hadd rendezze a gondolatait és inkább a következő teendőkre koncentrálok.
Mindenképp vissza kell térnünk Asgardra és ha lehet megkérni Aesát hogy ismét teleportáljon minket Harek közelébe. És némi ellátmányt is szereznünk kell.
Nem árt ha sietünk, biztos vagyok benne hogy Thorhalla okoz még meglepetést nekünk a jövőben. Már csak azért is hogy porba alázza Thordint és engem. Csak a helyébe kell képzelnem magam, ami könnyen megy az emlék képek után amiket átéltünk. Az ha két ilyen asgardinak mint mi vagyunk árthat az maga lehet a mennyország egy darabja a számára. Amennyi gyűlölet lakozik benne nem is csodálkozom. Ezt jó lesz ha a partnerem is megosztom, bár ezek után biztos hogy tudja találkozunk még Hallával.

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-07-16 15:57:01)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#71 2009-07-18 01:07:09

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Loki kastélya

<- Valakinök nagyon éles a szöme. – mordul fel az ajtó sarokvasa. – Csak ki ne találják szúrni>.
Besétál a terembe a hang igazi gazdája, a maga négy láb, harminchárom hüvelyk életnagyságában. Rőt szakállában csüngő arany, törparcokat ábrázoló ékszerek ütemesen verik mezítelen mellkasát, fülbevalóján békésen lengedeznek a goblinfülek. Hátán lóg Gormarstrid, a kétkezes fejszéje, amivel félelmet tud kelteni az ellenségei és bátorságot a szövetségesei szívében.
Rövid, súlyos léptekkel közeledik Halla felé. Igen, ezt is megélte. Egyik tanítvány a fölébe kerekedik. No, nem úgy, hogy legyőzi csatában, és nem is úgy, ahogy a törp mocskos fantáziája engedni merészeli néha, hanem hatalomban. Bár az igazat megvallva Björnulf ennek örült a legjobban. Hogy valaki olyan irányítja, akit ismer. És akit elláthat tanácsokkal, vagy elküldhet a pokolba.
Megáll Halla előtt, és vigyorogva megszívja az örrát.
<- Jól ölbántál velük Blomelda. A Vasökör most biztosan rohan, számon kérni Thort- röhög. – Olyan hülye, mint az apja vót. Az is körbe-körbe rohangált ahelyett, hogy arra koncentrált vóna, ami a dóga.>
Horkantva megigazítja az övét, és a hasára csap, miközben meghallja, mit tervez a nő.
<- Cöhh. Sosöm lehet ölég szövetségesünk, nem igaz? – megvakarja a taraja mellett a fejét. – Rendbön. Küldök egy csapatot.>
<- És ha szabad kérdeznöm, mi a terved velük? – néz fel a volt tanítványára – Löginkább Vasökörre gondolok. Úgy ment ki innen, mint akinök belehugyoztak a mézsörébe. Szerintöm nem is köll cselezned. Ölég egy pöccintés, és a karjaidba zuhan.>
Megint szív egyet az orrán, és körbenéz.
<- Önni kőne valamit. – >jelenti ki.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#72 2009-07-18 09:50:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Pillanatokkal később belépett az említett is, akinek kiszóltam. Figyeltem a törpét, ahogyan becammogott az ajtón és máris tette a csípős megjegyzését. Nem igazán vettem róla tudomást ebben a helyzetben, inkább csak ismét kinéztem az ablakon. Thordin itt hagyta a sisakját, ami pedig azt jelentette, hogy egyszer legalább vissza fog jönni a kastélyba. Az igazság az, hogy én mindkét jómadarat figyelmeztettem arról, hogy nem akarnak a nagyok játékába beleszólni, de egyiket sem érdekelte. Nekem volt időm beleszokni, míg ezeknek nem, de hát ők keresték a bajt, nem pedig én, én csak folytattam a megszokott játékomat, így engem igazán, de igazán nem terhelt semmilyen felelősség sem. Amikor Björnulf végül megállt ismét arra néztem, milyen régen is volt már, amikor ez a férfi tanított minket, a csípős megjegyzéseit akkor is tucat számra. Még gyorsan beszélek az idős harcossal utána pedig visszasietek a birtokomra, ha már egyszer úgyis Thor-ral kellett beszélnem, mondjuk ezek után, hogy azok ketten most indultak vissza nem biztos, hogy jó állapotban lesz utána. Volt egy olyan érzésem, hogy hamar visszafogják azokat az időket sírni, amikor még se atyám, sem én nem voltunk.
A törpére néztem, amikor megszólalt, Blomelda… így is régen hívott valaki utoljára, vagyis egészen pontosan rajta kívül senki sem. Gúnyosan mosolyodtam el, amikor szinte kimondta, hogy mire gondoltam én is. Igen Thordin szinte biztosan elment, hogy számon kérjen mindent Thor-tól, hogy a szöszi mennyire kegyetlen és gonosz. A férfi összeroppant már itt is, ez látható volt, Thor pedig nem fog rajta elmondani, ha nekem nem mondott el még mindig részleteket, akkor meg jöttment nyomorult harcosnak miért tenné meg? Még arra is képtelen volt, hogy elmondja, hogy Loki az atyám, pedig bármikor megtehette volna, nem! Ő csak hagyta, hogy szórakozzanak velem, hogy atyám szórakozzon velem. De mindennek vége volt, most én jöttem, most az én szórakozásom következett. Ismét Björnulf-ra figyeltem, szóval már az apja is ennyire vaskalapos és ostoba volt? Lesajnálóan sóhajtottam fel, majd szólaltam meg.
< - Bizonyára azt teszi – mosolyogtam. – Igazából szinte mindenki vak, így mi mást is várhattunk volna tőle? Szíven döftem szavaimmal, és már nincsen sok hátra a haláláig emiatt. Amennyire ostoba és csőlátású, nem fogja azt sem hinni, amit Thor mond, már senki szavaiban nem fog hinni jobb esetben. >
Egyszer kellett valakinek igazat mondania, és betartani, amit ígért onnantól kezdve mindent el fognak neked hinni. Saját példáról tudom, mert én magam is elhittem attól kezdve atyámnak mindent, hogy a szüleimnek nem ártott, amikor megígérte. De legalább megtanított arra, hogy ettől kezdve én magam se higgyek el mindent, azonban az asgardiak, akárcsak a halandók ugyanolyan naivak, így ugyanazokkal a módszereket lehetett használni. Hogy mi is a tervem velük? Egyelőre még nem tudtam, noha volt már néhány elképzelésem, tíz év nem túl sok idő, de ahhoz, hogy valakiket teljesen megtörjünk és a saját oldalunkra állítsunk bőven elegendő volt.
< - Tisztában vagy vele, hogy nem tudok veszíteni – mondtam. – Még ha csak egy ilyen kis „jelentéktelenségről” is van szó. Soha sem lehet elég, főleg, hogy lehet, hogy tényleg van benne valami, amit mondtak, hogy fenyegetést jelentenek. Maximum ők is elvéreznek rajtuk és majd Thor és Hela segítségével leverjük a lázadókat. Most ezen igazán ne múljék. Hogy mi a tervem velük? Még nem tudom, csak annyi biztos, hogy Thor élete lesz megkeserítve általuk. Igen, ez nekem is feltűnt, de ebben semmi kihívás nem volt, így pedig unalmas a játék. Most ennyire reménytelen alakokat engedjek az ágyamba? Ennyire nem vagyok kétség… túl szánalmas ahhoz, hogy megtegyem, nem érdemel ekkora kegyet. >
Skurge biccentett, hogy érti a feladatot, és kisietett a helységből. Einarral nem törődünk, nem fogom megadni Hela-nak azt az örömöt, hogy beleroppanok abba, hogy visszahozta a kedvesemet. Visszatérve a két alakra. Ezek komolyan azt hitték, hogy nem fogom átverni őket? Annyi helyen lehetett volna belekötni abba, amit mondtam, de egyik sem tette meg, hogy észrevegye. Igaz, már kellően felhúztam őket ahhoz, hogy ezt megláthassák, de akkor is. A törpére néztem ismét, amikor az ivást emlegette és felnevettem.
< - Látom az elmúlt negyed évszázadban semmit sem változtál – mondtam. – Az asztalon van bor, szolgáld ki magad vele, ha azok a barmok nem öntötték ki az egészet. Manapság mivel töltöd a napjaidat öreg Björnulf? Mit fogsz tenni, amíg béke van, inni? >
Érdeklődtem az idős harcostól. Amora köhögésére fordultam oldalra és néztem a nőre, a türelmetlen arckifejezéséből tudtam, hogy mire gondol.
< - Évekig azért ne várasd drágám - mondta.>
< - Tudom, tudom - mondtam megadóan. - Kérlek juttass vissza... >
Amora elsuttogott néhány szót, majd pedig éles villanás töltöte be a tróntermet...


//Folytatás: Hyrrokkin-birtok//

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2009-07-18 13:59:09)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#73 2009-08-11 08:08:32

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Renegátok erődje//


A teleportáció végbe megy, és az egészen Loki kastélyáig repítette a társaságot. James amint biztonságban megérkezik, elkezd szédülni, és remegni lábai. Gyomra eléggé megkavartan ugrál fel, s le. Mintha egy igazán meredek hullámvasúton utazott volna, olyan érzése volt. De szerencséjére, nem tart soká ez az állapot, de ahogy körbe néz, csak őt viselte meg komolyabban ez a varázslat. Végesetben halandó, így talán érthető is. Mikor már jobban van, ami nem igényel sok időt, bámészkodva néz körbe a trónteremben. Mintha járt volna erre. De’ Javu érzete van. Amint megállapítja, be is ugrik számára mért. Járt már itt, csak akkor Thordin szerepében. Nem moccan Laak mellől, pár nincs rá tapadva, de azért a távolság meg van, amin túl nem szívesen kószálna. Elámulva néz végig a helységen.



~Ez…ez bámulatos. Micsoda kisugárzása van ennek az egész helynek. Vajon ki… áh… Loki lánya. Ő vette át ezt a kastélyt. Az emlékek… De hiába is látom, amit akkor láttam… jaj ez bonyolult… nem ugyan úgy vélekedek. Ez a hat ökör részem, meg nem látja be, amit kéne. Asgard érdekében kell cselekedni, ami azt jelenti, szólni kell Thornak. Na meg mindenki másnak, akit érint a probléma. Csak remélem, hogy minden a kellő módon alakul. Hisz… egy ilyen gyönyörű világot nem szabad engedni, hogy kárba vészen. Ragnarök… Ragnarök? … áh igen, már tudom… nem jöhet el ismét. Gátat kell szabni azoknak az embereknek…asgardiaknak. Harek… az a férfi, és a hadvezérek, nem tehetik tönkre a békét. Cselekedni kell!

Határozza el magát, majd pedig Amorára tekint. Köpenye már nem fedi arcát. Mért is, hisz a nő tudja ki valójában James. Csak bízik abban, a többi isten nem ennyire szemfüles, és könnyebb átverni őket. Legalább ebben, ha másban nem is. Rá tekint a varázslóra, és kicsit visszafogottan szól oda neki, miután Mindenki elmondta amit akart. Addig csak figyelmesen hallgatott.

-A nev…<-A nevem… James Howard, örülni…örvendeni…örvendek hölgyem. Elnézését kérem, hogy… úgy…. Így alakult a dolog, és sajnálom, hogy emberi…halandó…Midgardi formában kell taposnom Asgard… talapzat…talaját.

Mondja, és úgy tűnik szavaiból, szöges ellentéte Thordinnak. Minden amit mondott, őszintén hangozott el, és tisztelettel a hangjában. Csak bízik abban, hogy a nem tökéletes szójárását elnézik majd neki. Próbálkozik, minden bizonnyal idővel bele jön, de még nem tökéletes. Miután befejezte mondandóját, társa mellé húzódik vissza, és Laifen gondolkodott. Igazán lett volna mit kérdeznie tőle, a rokoni kapcsolat miatt, de most se idő, se a helyszín nem volt megfelelő, hisz a férfi sajnos nem jött el. De hálás neki azért, amiért fedezi a testvérpárt. Ellenben még mindig sajog arca, a nem rég kapott ütés miatt.

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-08-11 08:09:20)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#74 2009-08-11 10:58:19

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Renegátok erődje//

Ismét Loki kastélyában találjuk magunkat. Mintha minden szál idekapcsolódna, ehhez az átkozott helyhez. Amorára pillantok.

<-Thorhalla nincs itt? Jobb lenne ha ő is hallaná a mondandóm.>

Kérdezem kíváncsian. Aztán belevágok mit derítettünk ki eddig.

<-Feltételezem a kémeitek már úgy ahogy tájékoztattak titeket a helyzetről. 12 hadvezér gyűlt össze a városban, és azt tervezik lerohanják Asgardot. Mind Thort mint titeket. És nem csak asgardiak vannak közöttük. Láttunk pár fekete elfet is.->

A lényeget elmondtam, valószínűleg többet is tud mint én. Végig fürkészem a tekintettemmel.

<-Sokkal nagyobb veszélyt jelentenek mint hinnéd. Mellesleg Harek azt akarta hogy fogjunk el titeket....feltételezem elakarta lopni a ti erőtöket is, mint ahogy tette az anyáméval is. Sajnos azt még mindig nem tudom hogy ezt hogy akarta véghez vinni. Értesítenünk kell Thort, és megelőző csapást mérni rájuk. Különben még veszélyesebbé válnak ha nem léptek.>

Azt természetsen nem mondom el hogy mi derült ki a levélbe. Nem tartozik Amorára. Vélhetően hinni fog nekünk majd, vagyis nekem. James még használhatatlanabb mint gondoltam.

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-08-11 11:05:57)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#75 2009-08-11 12:03:43

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amikor visszaértetek szinte minden ugyanúgy volt a szobában, mint korábban, amikor elmentetek innen. A trónszék mellett mind a két férfi láthatta a kardot, amit Thorhalla használt, azonban a nő nem volt benn a helységben. Amora pedig nem úgy tűnt, mint aki ki fog menni a trónteremből, hogy behívja, vagy pedig megkeresse őt. Még mindig Jamest méregette, egyszerűen nem tudott túl jutni a nő azon, hogy ismételten egy halandó van ebben a kastélyban. Az a kettő is fél is bőven elegendő volt korábban, akik be merték tenni ide a lábukat. Egyelőre nem méltatta válaszra James-t, hanem inkább Laaksonen felé fordult.
< - Jelenleg is Thorral tárgyal a Hyrrokkin-birtokon – mondta Amora. – Ha visszatért onnan, majd megtudja, hogy mit is sikerült kideríteni >
Figyelmesen hallgatta végig a jelentést, bólintott, amikor befejezte az első monológot a férfi. Persze, hogy tudtak arról, hogy mi is ment arra, hiszen ha csak Leif-et vették figyelembe, már akkor is tudtak dolgokról, a kisebb csoportról nem is beszélve, akiket Thorhalla küldött oda, hogy öljék meg Harek-et mielőtt ezek idehozhatnák. Végül is ezek nem teljesítették az egyezségük saját részét, így akár be is lehetett volna tartani, de nem az ő dolga volt jelenleg. Odasétált az egyik ablakhoz Amora és kinézett rajta, majd pedig vissza a párosra.
< - Igen, Loki-nak voltak sötét elf emberei is – bólintott. – Mégsem másztak vissza a föld alá, hanem itt maradtak. Thor-t és Thorhalla-t értesítem a fejleményekről, amint befejezték a tárgyalásokat. Nem tudom, hogy mit képzelnek ezek, mintha nem lenne bőven elég az a sok kár, amit így is elszenvedett Asgard. Nem, ezek, mintha a játékszerüket vették volna el tőle mindent tönkretennének. Feltehetőleg valóban egy csapás lesz rájuk mérve, ezen esetben számíthatunk a segítségetekre? – kérdezte. – Mert ahogyan látom még az alku rátok eső részét sem teljesítettétek – ezzel végül James-re nézett. – Hogyhogy a halandó van itt Thordin helyett? >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:15

#76 2009-08-11 12:36:13

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

James hallgatta az elhangzottakat. Egy árva mukkal nem vágott közbe, csak az elhangzott neveket párosította emlékeiben, hogy teljesen képben legyen. Nagyjából már minden tiszta volt neki, úgy tűnt csak a nyelvvel nem volt annyira tisztában. Bár az talán érthető is. Érezte, hogy Amora nagyon nem helyesli azt, hogy halandóként áll a kastélyban. Bár ebben a helyzetben talán nincs is jó megoldás, mert Thordin hasonló ám mégis más szempontokból kívül álló. Nem próbált át változni asgardi alakba, bár nem is biztos, hogy a harcos elő bújt volna most. Időre volt szüksége, hogy komolyan dűlőre jusson. Mivel sok szó elhagyta a száját. Néhányat komolyan gondolt, és párat pedig csak a düh és zavarodottság hevében mondott. Egyenlőre nem jön ki a házából, az biztos. Bár ezzel talán James életét kockáztatja. A férfi Amora szavaira csak akkor válaszól, mikor már senki nem kíván közölni semmit a másikkal.

<-Ezt nehezemre esne…esne megfogalmazni. Főleg sajnos jelen… … pillanatban. De amint tudom… vissza…hívom.

Közli kissé akadozóan, és itt-ott kis hatásszünettel. Egyre jobban megy neki, kezdi érezni, viszont nem tökéletes még. Miután elcsöndesült, megfordult pár dolog a fejében. Ám nem biztos, hogy az ő szájából akarják ezt hallani. Egyáltalán bármit is akarnak hallani még a minimumon kívül. Kissé zavarja, hogy ennyire elítélik azt, hogy halandó, de próbál most alkalmazkodni ehhez. Nagy köpenyével védve testét, kicsit előrébb lép, és még mindig a kastély egyes részeit nézte. Főleg a trón melletti kardot, ami igen felkeltette a figyelmét. Majd az emlékeiből elő kotorja azt, mikor itt jártak teljesen felidézi, és eszébe jut minden.

<~Mondtam, hogy vissza jövök a sisakomért, de vipera!

~E…ez mi volt? Thordin? Igen… a sisak. Emlékszem. Meg az alku, amiről korábban szó volt. Most akkor… akkor szolgálója leszek Thorhallának? De…nem… ő akart bennünket tőrbe csalni a kémekkel. Akinek…akinek a fejét elénk hajították. Emlékszem rá, így pedig ő megszegte a szavát. Meg akarta öletni előttünk Harekot, hogy úgy statuálhasson példát. Na nem… De… de talán… talán Thordin szabad szájúsága és tiszteletlensége miatt volt mind az. Ez az átkozott… most inkább koncentrálok a jelen helyzetre. Thor értesítése. Ez a feladat, s minden más idéglenesen háttérbe szorul.

Ekkor még is úgy érzi meg kell szólalnia. Hisz Asgardot akarja megmenteni. Ha egyáltalán valóban akkora veszélyben van. Végül is az ő hazája is. Így pedig kötelezi a szeretete.
Igaz, nincs kezében fegyver, de van valami, amit nem vehetnek el tőle, még így sem. Így, emberi alakban. A hit, és a remény. Aminek nincs híján most James. Pillanatra megszorúl keze, és Amorához szól.

<-Bocsáss meg… miként érhetnénk el akkor a két uralkodót? Muszáj értesíteni őket. Segítenél? A te varázserőddel, talán… … sikerül. Úrnődnek is tudnia kell erről, akár mi is volt az előzmény. Most… együtt kell szembe szállni… a fenyegetés ellen.

Mondja, miközben elszántra vált a tekintete. Igaz, Laak kért, hogy ő tárgyalhasson, de muszáj Jamesnek bizonyítani, hogy akar tenni. Nem hagyja ennyiben, és lesz annyira hasznos tagja a csapatnak, mint bármelyik asgardi. Van olyan vakmerő, és bátor. Bár erősnek nem mondható az istenekhez képest, viszont… nem fogja hátráltatni Asgardot. Akar tenni az iránt, hogy béke legyen, és ezt tudnia kell Amorának. Nem úgy akarja, hogy megjegyezze a nevét, mint „halandó”. Hanem mint „James Howard”. Ezért viszont bizonyít azzal első lépésként, hogy mutatja, nem olyan mint azt képzeli.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#77 2009-08-11 15:28:09

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

<-Alku? Nem hiszem hogy beszélhetünk bármiféle alkuról...->

Vettem oda gunyorosan Amorának. Ő is nagyon jól tudja a feltételeket Halla nem tartotta be. Persze ez nem akadályozná meg abban hogy ha be akarja tartatni. Én biztos nem fogom teljesíteni. Nem leszek senki szolgája...Thordin meg úgyis olyan szavatartó egyén. Biztos belemenne ebbe az egészbe, de ha a mostani állapotát nézzük, ez sem biztos.

<-....de mint tudod személyesen is érdekeltek vagyunk az ügyben. Számíthattok ránk a továbbiakban...rám biztosan.>

James-re pillantok. Nem lennék a helyében most, mindenesetre majdnem úgy szól mint egy vérbeli asgardi.
Visszapillantok az ablaknál álló varázslónőre, várva a továbbiakat. A csapás Harek-re és bandájára, nyilván előkészületeket igényel. Lesz idejük pihenni, ami rájuk is fér ezek után a napok után amiket átéltek. De a java még csak most jön. Nem tehetek mást mint bízni Leif-ben és az anyám levelében és várni a megfelelő időt a cselekvésre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#78 2009-08-11 15:52:06

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amora még mindig a két férfit nézte, amikor James meglátta a sisakot, akkor csak elfintorodott. Nem is emlékezett már arra, hogy itt volt az még, nem mintha foglalkozott volna vele. Türelmetlenül nézett rá a halandóra, meg sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy értesítse őket, mert innen is tökéletesen ment volna neki. Ennyire nem volt amatőr, még Thorhalla sem, neki is ment volna. Végül egy nagyobb sóhaj után végül a tekintete megállapodott ismételten a pároson.
< - Természetesen meg fogják tudni mind a ketten, néhány percen belül. Én úgy vélem drágám, hogy mert kémeink vannak az nem minősült az alku megszegésének – mosolygott a nő. – Amint meglesznek a fejlemények érted fogunk küldetni, addig is rendezd el az ügyeidet Asgard városban, nekem még van egy kisebb ügyem Thordinnal. Ha végeztem vele utánad küldöm… >
Ezzel mielőtt még Laaksonen mondhatott volna bármit is a nő csettintett egyet és a fiatal férfi pedig egy villanás után Asgard város főterén találta magát egyedül a testvére nélkül. Amint a villanás fénye eltűnt James és Amora kettesben maradtak a trónteremben és a nő elindult a halandó testben levő Asgardi felé. néhány lépés után megállt, majd pedig hangosan kiáltott fel.
< - Őrség! – kiáltott ki, mire néhányan bejöttek a helységbe. – Vigyék a kínzókamrákba ezt a valamit. Most! >
Ha ellenkezett a férfi, akkor erősen ragadták meg a bejövő férfiak, ha nem, akkor csak „gyengéden” lökdösték végig a folyosókon az alaksori börtönök és kínzókamrák felé a férfit, majd pedig egy helységbe vitték be, ahol csak egy kínzópad volt. Belökték rajta, majd pedig kinn az ajtóban álltak meg, csak Amora lépett be a helységbe, majd pedig becsukták mögötte az ajtót. a nő végignézett James-en, majd pedig elsuttogott néhány szót, James egy enyhe nyomást érezhetett a fejében, majd pedig pillanatokkal később egy villanás és Thordin állt ismét James helyett a helységben.
< - Úgy érzem drágám, hogy van miről beszélgetni valónk – mondta Amora. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#79 2009-08-11 16:09:28

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

<-Ne játssz velem Amora! Te is ugyanolyan jól tudod mint én hogy nem csak kémkedni küldtétek őket!->

Csattanok fel indulatosan. Halla biztosan a fellegekben érezte volna magát ha Hareket is elintézte, minket meg szolgáivá alacsonyított volna. Lerendezné a riválisát és két bosszantó egyént is.

<-Micsoda! Nem hagyom hogy....>

Kiáltok a nő felé, mikor arra céloz hogy Thordint itt tartja. De még a mondatot sem tudom befejezni, csettint egyet és Asgard városban találom magam egyedül.

//Folyt: Asgard városa//

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-08-11 16:10:21)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#80 2009-08-13 17:08:26

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

James végig néma, mikor hallgatja Amora szavait Laaksonen felé. Kissé zavarni kezdi, mikor kiderül, mi is van kibontakozóban. Egyedül? Asgardi énje meg sehol? Kissé nyomasztani kezdi az egész, és csak akkor nyel egy nagyot, mikor a mellette lévő asgardi eltűnik.
A férfi zavartan pislog, és szólni akarna, mikor a tőle nem távol álló nő, őrségért kiált. A politikus teljesen megzavarodik. Talán azért lenne, mert halandó? Vagy mi folyik itt? Semmit nem ért, de Thordin emlékei kezdenek bizonyosságot nyerni. Valóban nem bízhat a Lokit szolgálókban? Pontosabban Thorhallát szolgálókban? Rengeteg kérdés merül fel benne, amikor megragadják és taszigálni kezdik Nem ellenkezik, hisz azzal talán életét kockáztatná.

<-Kínzókamra? T…Thordin…valaki….

Rimánkodik, és küszködik a szavaival, de elveszti a reményt, mert asgardi oldala nem akar megmutatkozni. Nem érti mért, hogy mi folyik itt. Az egész…. Nem szabadna megbíznia senkiben akkor? Célba érnek, és a kamrába lökik Amora társaságában. Egy padon kötött ki James, és olyan, mintha álmodna. Nem akarja, nem meri elhinni az egész helyzetet. De nem álom ez. A feje elkezd sajogni, mintha szét akarná nyomni valami. Egészen addig, míg újra eredeti alakjában van jelen.

<-Beszélni? Mit ártottam én neked csillagvirág?

Kérdi gúnyosan Thordin, aki a nő szemének figyelmét keresi. Bár kardja derekán lapúl, még sem rántja elő, és szegezi neki a varázslónak. Talán tanácsosabb is nem tenni, hisz minden bizonnyal nem lenne sok esélye. Főleg úgy, hogy Loki palotájában van, tele őrökkel és hű szolgákkal.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#81 2009-08-13 17:53:14

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amora végignézett rajtad, nem úgy, ahogyan a férfiakon szokta legeltetni a szemét, hanem teljesen máshogy, végül komolyan nézett rád, most nem mosolygott már. A szemeiben csak elszántságot láthattál és haragot, dühöt. Nem mozdult onnan, ahol állt és egyelőre a kérdésedre sem válaszolt. Végül előrelendült a keze és mintha valami láthatatlan erő csapott volna mellkason, ami miatt nem tudtál a talpadon maradni és nekizuhantál falnak, ami mögötted volt. Amora kezei gyorsan rajzoltak valamit a levegőbe és érezted, hogy mindkét csuklód és bokád köré láthatatlan béklyók kerültek, majd pedig szilárdultak meg. Ha szabadulni próbálták a bilincsek túlságosan erősek voltak és a fal is remekül bírta, egy kis darab szikla sem vált ki a falból, ha próbáltad kitépni magad.
< - Nem nekem édesem, hanem Asgardnak akartál – mondta a nő dühösen. – Nehogy azt hidd, hogy elrejtheted előlem a gondolataidat, mert nem tudod. És nézzük, túlságosan is veszélyesek. Asgard érdekei a legfontosabbak és Asgardnak nincsenek szükségei olyan személyekre, akik mindhárom birodalom uralkodóit akarják megölni és visszaállítani azt, amilyen körülmények között Odin uralkodott. Mondasz még valamit azelőtt drágám, hogy megszabadítalak az emlékeidtől?
Ezzel egy lépéssel közelebb lépett, majd még eggyel, kinyújtotta a kezét ismét, egy rúnát rajzolt a levegőbe, majd pedig a kardod hüvelye lecsatolódott az oldaláról és a földön koppant. A nő még mindig nem mosolygott, csak állt és figyelt, hogy mit is mond még a férfi neki.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#82 2009-08-14 07:32:37

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Thordin felkel a padról, és várja a nő válaszát, de egyelőre semmi. Elszánt tekintettel méri végig az asgardit, aki erre csak mosolyog gúnyosan, mintha már nem lenne veszteni valója. Szemébe kacagni kezd. Fura módját választotta most a megnyilvánulásnak a férfi. Hisz nem tanácsos e fajta meggondolatlanságot tenni. Hisz most Asgard legnagyobb erejű mágiahasználójával áll szemben. Tanúsítja is, mikor kézlegyintéssel löki oda a harcos, a falnak. Mintha egy kisebb kocsi csapta volna el az alakot. De nem volt vége. Folytatta a mágiát, és mintha kötelek kezdték volna leszíjazni Thordint. De nem. Erősebbek voltak azok, bilincsek. Megbéklyózták, csuklója, és bokálya körül. Az asgardi izmai neki álltak dolgozni a kiszabaduláson, de hiába minden erőfeszítés. Semmi... egyszerűen semmi. Meg sem repedt a vakolat sem a falon. De nem törődött bele, próbálta magát kiszabadítani, egészen addig, míg Amora neki látott beszélni.

<-Látom gyávaságod nem ismer határokat... mágiával láncolsz le, és nem saját erőddel. Miféle asgardi vagy? Elmémben olvasol? Látszik, hogy nem mersz szemtől szemben összemérni velem valódi erődet. Ármányos varázslatokkal csalod tőrbe a magamfajtákat. Szánalmas vagy... Élnék az utolsó szavaimmal, ha már ilyen kedvesen felajánlottad.

Mondja, miközben arcán megjelenik egy önelégült mosoly, ami olyan mintha nem ismerne határokat. Már nem is rángatózik, hogy kiszabaduljon, egyszerűen enged mindent, és felszabadul. Megkapta amit akart, pontosabban egy töredékét, de látszik, hogy jó úton indult el. Legalábbis így vélekedik. Szándékosan vált át angolra, bár biztos érti így is Amora a szavait Thordinnak.

-A három uralkodó, előbb vagy utóbb elbukik. Én gyorsítani akartam a folyamaton, és ahogy látom van aki ezt nem nézi jó szemmel. Akkor most figyelj rám harmatos virágszál. Nem rég úgy tekintett rám mindenki, mint egy senkire. Nem vettek komolyan. ...és te? Most azt hiszed képes lennék Asgard 3 legnagyobbikát megölni? Főleg úgy, hogy az egyik már az alvilágot uralja? Igen, azt. Különben mért akarnál félre állítani? Hízelgő....

Ezzel szélesedik a mosolya, ami úgy tűnik nem akar lekonyulni. Elégedett magával.

<-Szóval gyerünk! Te vagy az első, aki fenyegetésnek tekint. Azzal, hogy kivonsz a forgalomból, még nincs vége. Arra akár itt leteszem az esküt. Csak idő kérdése minden. Asgard nem az a fajtákat érdemli. Nem is értem, hogy voltál képes Thorral hetyegni, majd Loki lánya mellett kikötni. Kétszínű dög vagy!

Emeli meg hangát, és ezzel be is fejezte mondanivalóját. Ha ez a sorsa, hát elfogadja. Talán jobb is hogy nem fog emlékezni semmire. A tudatlanságban talán jobb élni. Hisz úgy minden szebb. Hisz úgy nem vagy veszélyben. Mert aki sokat tud, előbb, vagy utóbb halállal végzi. Inkább előbb... Thordin lehajtja fejét, felsóhajt, majd a nőre néz unottan. Várja azt, ami ellen úgy tűnik nem tud mit tenni. dicsőségnek fogja most ezt fel, mert az egyik legerősebb Asgardi veszélyesnek tartja. Különben minek tenné ezt? A harcos ebbe a hitben tölti az utolsó másodperceit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#83 2009-08-14 10:54:36

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A nő csak megcsóválta a fejét, amikor nekiláttál beszélni, nem nagyon érdekelte, hogy mit mondtál neki. Tudtad, hogy nem harcos és talán soha életében nem harcolt. Érte harcolni szokás és nem pedig ő szokta megtenni. Amikor befejezted a szemedbe nézett.
< - Drágám tökéletesen tisztában vagy vele, hogy nem értek a harcokhoz – mondta a nő. – De ha azt szeretnéd, még fizikai erőben is jócskán feletted állok. Nem hittem volna, hogy valaki ennyire féltékeny lehet arra, hogy nem képes mágiát használni. Mond tényleg ennyire fáj, hogy körülötted levő társaidnak megadatott, hogy Asgard maga körbevegye őket, de téged még a saját világod is annyira kinevet, hogy nem vagy rá képes? >
Amikor angolul szólaltál meg lendült a keze és olyan erővel csapott arcon, hogy a fejed a falon koppant, a szád megtelt vérrel, ahogyan elharaptad a nyelvedet, mind az orrodból, mind pedig a fejed hátsó részéből kiserkent a vér. Arcán düh látszott, ha akart volna, már megölhetett volna, vagy pedig régen elcsábíthatott volna és akkor önként kellett volna megtenned, amire kért, de egyiket sem tette. Valamiért még mindig nem csinált semmit. Vett egy mély levegőt, majd pedig végül ismét meszólalt.
< - Még egyszer nem fogsz angolul ezen falak között beszélni, vagy pedig úgy küldelek vissza Midgardra, hogy nem emlékszel az Asgardi énedre – mondta. – Nem tekintelek fenyegetésnek – nevetett fel. – Akkor nem fáradtam volna azzal, hogy idehozzalak – mosolyodott el gúnyosan. – Csupán érdekel drágám, hogy két nap alatt milyen emlékeket szedtél össze, mert roppant érdekes, hogy egy jó és nemes lélek miért is indult el azon az úton, amin Loki is. És hogyan süllyedhetett mélyebbre, mint az egykori káosz isten. Hogy félni? Ne légy nevetséges drágám, bárki összezúzhatna itt téged, igazából azon is csodálkozom, hogy a cipődet miként tudod bekötni gyermek. >
Amikor végére értél a teljes mondandódnak vett egy mély levegőt, majd pedig csípőre tett kézzel szigorúan nézett rád.
< - Végül is elmondhatom, hogy miként kerültem Loki mellé, úgysem fogsz rá emlékezni – mondta. – Loki megzsarolt azzal, hogy megöli az újszülött Thena-t, ha nem engedem töröltetni az emlékeimet és nem dolgozom neki. Thor nem tudta megbocsátani, hogy elárultam őt és a leányunkat, Thena-t. Feláldoztam mindent, hogy a lányom és Asgard biztonságban legyen, de nem várom, hogy egy magadfajta pökhendi kis senki megértse mindazt, hogy mi mindannyian mennyit áldozunk azért, hogy Asgardon végre béke legyen, ha ennek az az ára, hogy Loki két leánya uralja Asgard 2/3-t akkor ez az ára. És, hogy miért őt szolgálom jelenleg? Ez viszont tényleg nem tartozik rád drágám. >
Ezzel nekilátott varázsolni, ismét éreztél egy kisebb, majd erősebb nyomást a fejedben, egy ideig küzdhettél az ellen, hogy Amora tudata a tiedre nehezedjen, de a nő túlságosan is erős volt, így rövid időn belül képes volt áttörni a védelmedet és szabad utat kapott az emlékeidhez. A helységet képek töltötték meg attól a pillanattól kezdve, hogy ő és Skurge kimentek a helységből és Thorhalla elszórakozott veletek az emlékekkel, a bocsánatkérés, az emlékek, és minden. Majd pedig visszaértek, gyorsan pörögtek a képek, amíg visszaértetek Asgard városba, majd pedig a vitád Thor-ral, erre már felhúzta a szemöldökét, úgy tűnt, hogy újdonság volt a számára. Majd pedig, ahogyan Thena-val megérkeztek a Hyrrokkin birtokra. Az emlékeket láttátok újra lepörögni a te szemszögedből, ahogyan Thena mutatta meg mindkettőtöknek. Ezeket normálisan lassú tempóban nézte végig. Majd pedig ahogyan megérkeztetek a városba és az ott történt események, mindaddig, amíg értetek nem ment. Amint ezzel vége volt a fejedben a nyomás kissé gyengült és a nő nézett rád mosolyogva.
< - Szegény pici törékeny lelked nem viselte el az igazságokat? – kérdezte. – És ha megtennéd, amit akarsz mi lenne? Raknar nem ostoba, a kérdése jogos volt. A hazugságok nem múlnak el. Azok olyan szilárdak, mint Asgard maga. Valóban, ezek olyan dolgok, amikre roppant sajnálatos módon nem emlékezhetsz, mert azokat az emlékeket nem neked szánták, még ha Thena el is vitt oda téged… Nem vagy eléggé tapasztalt abban, hogy a nagyok játékában játssz. Még nagyon sokáig nem is leszel, még talán hálás is lehetsz nekem, mert azzal, hogy minderre nem emlékszel még az éltedet is megmentem…. Amiért az árat persze később behajtom drágám.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#84 2009-08-14 11:39:17

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

Nem tett semmit. Mind végig, meg sem szólalt. Nyugodtan hallgatta végig az egészet, amit Amora előadott. Próbálta itt-ott érzelmeit vissza fogni, de volt, mikor nem ment.
Amikor vége lett, összegyűjtötte a szájában felgyülemlett vért, és a padlóra köpte.
Nyűgös arccal nézett az előtte álló nőre, és mosolya megint csak megjelent. Hiába, ez ellen már nem lehet mit tenni. Talán már kínjában ereszti felfelé száját, mert alig ha találná ezt az egészet szórakoztatónak. Az orrából megeredt vér, nem állt el, és csak csöpög a padlóra. Thordin arcának jó részét szőke haja tépázva takarja el, és a véres arca is torzítja az összképet.
Köhög egy párat, majd fesz egy nagy levegőt, és kifújja.
Szája láthatóan készül arra, hogy szóljon, de gyorsan kis kuncogásba megy át.
Provokálóan kezd már a beszédjét.

-Tündérke. A varázslatra nem vagyok féltékeny. Mért is lennék, hisz nem biztosítja azt, hogy kiélvezzem a harc dicsőségét. Nekem ne papolj itt a családról, meg Lokiról. Meg sem kellet volna kérdeznem… Elegem van abból a rengeteg hazugságból, amit te és a magadfajták összehordanak, és tesznek. Asgardért teszitek? Micsoda képmutatás. Egymást ölitek. Asgardi, asgardi vért ont. De sajnos, hogy valódi béke legyen, nekem is be kell szállnom, és irtanom saját fajtámat. Asgard az uralkodók halálát kívánja, nem pedig a hazugságot. A világunkat egyetlen egy valaki veheti kezébe. Az pedig nem Thor, Thorhalla, vagy Hela lesz. Hanem a nép akarata fog dönteni. Nem fogjuk részekre osztani otthonunkat. Mert az közös! Álnok és hitvány fattyú mind, ki azt vallja hogy a jóért hazudik. OLYAN NINCS!

Mondja végig angolul, néha felemelt hangon. Nem fájnak neki már az ütések. Azon túl van. Fizikailag nem lehet már megsebezni. Eddig, még aránylag nyugodt hangon beszélt, ahhoz képest, ami most következik. Az emlékek közötti kotorászást, szó nélkűl tűrte. A nyomást és minden mást is. De nem szabhat gátat ennek.

-ELMÉMBEN TURKÁLSZ?!! Miféle átokfajzat vagy?!! Ennél ocsmányabb dolgot még nem láttam!! Kíváncsi vagyok, mennyire boldogan engednéd, hogy én nézelődjek emlékeidben!!! Átkozott cafka!!! Ha csak egyszer esélyem lesz, csak egyetlen egyszer, élvezettel nyírlak ki!!! Az amit az elmúlt időkben láttam, talán valóban nem kellett volna!!! De kinek képzeled magad, hogy betekints tudatomba?!!

Ordít, teljesen kikelve magából, és izmai zabolázatlan bikakánt dolgoznak. Próbálja megtörni a láncokat, mik lefogják, és tenni valami az ellen, hogy végre kiszabaduljon. Nem. Nem engedi, hogy mind amit megtudott, veszendőbe mennyen. Mind az kell, hogy beteljesítse szavait. Nem engedi egykönnyen, hogy elvegyék az emlékeit. Nem fogja hagyni, hogy agymosást végezzenek rajta. Nem lehet… nem teheti meg senki…
Dühöng, mint egy vérszemet kapott szörnyeteg. Rángatja a karját, és rugdalódzik a lábával. Olyan, mintha teljesen kikelt volna magából. Mintha valami megszállta volna. Hörög, és a dühe, csak minden pillanatban fokozódik.

-NEM VEHETED EL AZT, AMI AZ EGYÉM! AZ EMLÉKEIMET…NEM!!!!

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-08-14 11:39:41)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#85 2009-08-14 12:45:52

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Ne aggódj, egyszer ők is meghalnak – mondta. – Mind meghalunk, de azt időt Ragnaröknek hívják. Amikor Loki szörnyei, szövetségesei, óriások, démonok, holtak és a saját gyermekei mind Loki oldalán vonulnak majd az istenek és Odin serege ellen, akik most is Valhallában várakoznak. De azt nem neked a sorod kirobbantani drágám. Majd, ha drága jó Balder a bátor, a szeretett napistenünk meghalt, majd akkor újra. Sajnálatos módon neked nincs akkora hatalmad, hogy ezt megmásítsd. Elárulok egy titkot, nekem sincs, minden úgy folyik tovább, mint ahogyan kell neki és ebbe nincs beleszólásod! >
Hátrébb állt jó pár méterrel, majd pedig onnan figyelte, hogy a férfi miként reagált arra, amikor felfogta, hogy a nő mire is készül. Gúnyos mosolyra húzta az ajkait Amora. Thordin akármennyire is szabadulni szeretett volna nem tudta a mágikus láncokat áttörni. Amora szavakat kezdett suttogni és néhány rúnát is rajzolt a levegőbe, ahogyan a férfi kimondta üvöltve az utolsó „NEM”-et mintha fejbe vágták volna. Egy erős fájdalmat érzett az egész testében, majd pedig elvesztette az eszméletét. Azt már nem láthatta, hogy a nő nem hagyta abba a varázslást, hanem folytatta, amit elkezdett. Az emlékek a férfi fejéből áramoltak kifelé, a nő elővett egy gömböt, majd a férfi felé dobta. Az megállt nem sokkal felette a levegőben lebegve, majd pedig az emlékek ebbe ömlöttek bele, mikor megtelt az leereszkedett a földre és bezárult. Immáron nem emlékezett arra, ami történt, de ez csak az első fázis volt. Most következett a második fele az egésznek, a módosított emlékek.
Az emlékek, amiket a férfi visszakapott teljesen megegyeztek azzal, amit átélt addig a pillanatig, amíg a kapuban levő trióhoz nem értek. Ott már módosított az emlékeken, hogy néhány szó után átjutottatok. A tárgyalás, amin átestetek, nem kötöttél bele egyszer sem Thorhalla-ba és nem provokáltad a nőt, egy hűvös távolságtartó érzésed van a nő felé, de semmilyen más negatív, mivel ismered az illemet, és mégsem kötöttél bele egy királynőbe, aki urad és királyod unokahúga. Az alku az ugyanaz maradt, mint volt korábban, majd pedig miután visszatértetek Asgard városba, arra emlékszel, hogy beszéltél Thor-ral, hogy az áldását és bíztatását kérd az utadhoz, amit megkaptál. Az emlékek szerint csupán ez volt az ok, ami miatt késtél és késve csatlakoztál Laaksonen-hez. Abból, hogy jártál volna a Hyrrokkin-birtokon semmire sem emlékszel. A Renegátok Erődjében pedig a beszélgetés az elején Raknarral maradt ki, a fenyegetőzés a tábornokok ellen, csak az maradt meg, hogy megígéred, hogy kiszabadítod az anyádat és Laak anyját is. Majd a levél is megvan, hogy testvérek vagytok és nem keserűséget, és dühöt éreztél, hanem örömöt, hogy végre nem vagy egyke, hanem van egy öcséd is. Leif-fel rendesen beszélgettek el, és segít visszajutni ide, ahol most is vagy. Majd újra itt vagytok Loki kastélyában, mert Amora hozott ide téged és a testvéredet, hogy sereget gyűjtsetek annak érdekében, hogy megelőzzétek azt, hogy azok lerohanják a szeretett világodat. Azonban fejfájásod lett és vérzett az orrod, ami miatt itt kellett maradnod. Hallottad még, hogy Amora gyógyítóért kiált, majd pedig mindent átvett a sötétség.
Amint mindezzel készen volt a bilincsek elengedték a férfit, a friss emlékek is beleszálltak egy másik gömbbe. Amora felvette mind a kettőt és eltette őket, majd pedig egy csettintés után mind Thordin, mind pedig ő egy villanás után Asgard városba kerültek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#86 2009-08-14 13:09:47

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Loki kastélya

~Én? Kirobbantani a Ragnarököt? Én? Erre... bár, talán... igen. Remek. Akkor végre tisztulás menne végbe, és nem lenne többé ez a rengeteg hamisság. Újjá épülne Aasgard. Nem lenne más, csak a nyugalom, a sok leplezett igazság helyett. Egy új világ... igen, talán jó lenne. Sőt! Remek. A tisztogatás. Egy második esély, amit már nem szúrhatna el senki, mert nem lenne olyan, aki bármit is elronthatna. Nem lenne semmi, mi belerondítana a tervbe. Ez a háború, nem is olyan szörnyű. Meg lett jósolva. Szükséges. Kell! Akarom!! Muszály!!!

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzik, mikor Amora bele kezd a varázslásba. A láncok nem akarnak szakadni. meg sem reped a fal sem, és ez csak idegesebbé teszi a férfit, aki jelenleg csak a piros szint látja. Mikor elhagyta a száját az utolsó tiltakozás, eszméletlenül hunyta le szemeit, és mintha kómába esett volna. Hogy mi történt közben, üresség. De az új emlékek lepörögtek előtte, és mit sem sejtett az egészről. A mintha felszabadította volna Amora a teher alól, amit cipelt. Talán nem volt súlyos, talán igen. Thordin érzelmi világában nagyon is. Elvakultan hitt Thorban, és ha valakit nagyon-nagyon tisztelünk könnyű belebukni. De most, újra kezdhetett mindent. Talán nem esik bele ismét a hibába. A férfi érdeke miatt... nem ismételődhet meg a múlt. Talán... most, hogy tudja Amora ez alól feloldozza, és többé nem lesz ilyes fajta incidens. Most egy üres lap került elé, amiről fogalma sincs. Az ő érdekében, remélhetőleg most másképpen folytatódik élete még megmaradt évtizedei, századai, vagy talán ezrei. Kábultan fekszik a földön, vérző orral, míg nem a nő kinek társaságát élvezhette elteleportálja őt Loki nyomasztó falai közül.


//Folytatás: Asgard város//

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-08-14 13:10:03)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#87 2009-08-15 17:51:07

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Björnulf régen látott akkora forgalmat a kastélyban, mint manapság. Elvégre is ez lett a birodalmuk fővárosa. Végre viszont láthatta sok harcos társát, barátját, akikkel értelemszerűen jó nagy ivás mellett kellett megosztani a háborús élményeket és egyéb pletykákat, így a kedvenc törpünk immáron megint napok óta folyamatosan részeg volt. Jelen pillanatban valahol a századik disznóvicc és harmincadik kupa mézsörnél járhatott ivócimboráival, amikor a kastély étkezdéjének ajtaja kicsapódott és belépett rajta Amora. A szőke istennő elfintorodott, amikor megérezte a benti ital bűzt, majd pedig végignézett a táraságon és, ahogyan sikerült kiszúrnia azt az illetőt, akit keresett egyenesen Björnulf és társai asztalához indult. Miközben haladt unottan suttogott el pár szót, mire a társaság poharaiból eltűnt a mézsör és a bor, majd pedig a kupák tűntek el. Lassan állt meg csípőre tett kézzel az asztal előtt és nézett szigorúan a törpére.
< - Negyed órája meg kellett volna jelenned az egyik gyűlésen – mondta a nő. – Tudod, háború lesz! És most megyünk is drágám!
Még mielőtt a törpe vitatkozhatott volna Amora csettintett egyet és egy villanás után mind a ketten egy szigetre kerültök.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#88 2009-08-18 01:42:41

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Kevesen tudják, és kevesen fogják fel, milyen rossz lehet a mézsörnek. Egész életében be van zárva egy tölgyfa hordóba, ráadásul annyira szűken, hogy alig fér bele. Ezért tűzte ki célul Björnulf, hogy ahol tudja, megszabadítja szegénykét a szenvedéseitől, és kiengedi börtönéből a sört. Ilyenkor viszont megüresednek a hordók, és néhányan úgy gondolják gyorsan meg kell tölteni. Az ilyen téren tanúsított igyekezet siker szokta koronázni, tekintetbe véve azt is, hogy a mézsör ilyenkor már kijutott a szabadba a lelkes brigád testén keresztül.
A vörös tarajú törpe vigyorogva nézte művét, amit még úgy is művészien volt képes kivitelezni, hogy egyedül, egyetlen fakupa segítségével csinálta. De két termetes férfi begyömöszölése egy hordóba tetszetős cselekedetnek minősült a szemében.
Két emberfajta van nagyon szívesen látva a harcosok részeges dőzsölésén. Az egyik az ellenség: nincs jobb, mint az előbb elszavalt, sokszor kitalált hőstetteket tajtrészegen demonstrálni valaki olyanon, aki megfelelő lehet arra, hogy szétzúzzák a koponyáját. Persze az aktus után mindenki hőséneket költ az egyszerű pofozkodás köré, amiből kitűnik erős jelleme, ökle, és gyakran kemény hímtagja, amit egy sosem megjelent nőben lankasztott le.
És most megérkeztünk a következő személyhez, akit imádnak a kocsmában tudni… vagy olyan helyen, amit kocsmának neveztek ki. A nő. Amikor Amora belép, kétféle reakció bontakozik ki: a mélységes csend, vagy az iszonyatos hangzavar. Az egyik asztalnál ülők épp a saját állukat keresik a nadrágjukban, ahová leesett, a másiknál, meg mindenki üvöltözni kezd, hogy Amora legyen már szíves, és tolja oda a formás hátsóját.
De egy asztal volt, ahol nem igazán vették észre megjöttét. Túl részegek és hangosak voltak ahhoz, hogy tisztában legyenek a külvilággal. Nem épp meglepő módon ennél az asztalnál ült Björnulf Hrjotr, Asgard ingázója, aki minden oldalon harcolt, ahol lehetett, nem mellesleg az aktív harcosok jelentős részét ő képezte ki, beleértve Hallát, a jelenlegi úrnőjét. Ő volt az első, aki felüvöltött és a kezében lévő kupával a mellett ülőre támadt, ahogy eltűnt belőle a mézsör. Valószínűleg egy szokásos szitokáradat készült kicsúszni a száján, csak belefulladt a jellemző üvöltésébe. Ami megakadt, mivel Amora nemcsak a kedvenc italát, hanem a kupáját is kámforrá változtatta.
< - Mi a véres keresztbehúzott goblin redvás csecsealja történik itten? – kérdezi üvöltözve, majd a Bájolóra tekintve, felnyög, aztán pár pillanat múlva eltűnik. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#89 2009-10-29 15:37:41

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Thor palotája//
//Előzmény: Thor palotája//

A ködből kilépve valóban Loki tróntermében jelent meg a négyes, ami jelen pillanatban teljesen üres volt és senki sem volt benne a kis társaságon kívül. Noha odakintről lehetett beszélgetést és lépteket hallani Thorhalla trónterme üres volt. Einar elfintorodott, amint a körbenézett a helységben és összerezzent az őt megrohanó emlék miatt. Egyetlen egyszer járt a kastélyban korábban és akkor is kis híján halálra kínozták, majd pedig a fejét veszítette ebben a helységben. Ezenfelül a hely rossz légköre még mindig megvolt, noha ehhez már mindenki más teljesen hozzászokott, hogy maga a kastély is szinte gonoszságot áraszt magából, ezt a „jó” szokását nem vesztette el előző tulajdonosa halála utána sem. Halla-ból azonban ez a tömeges teleportáció úgy tűnt, hogy egy kissé sokat vett ki, hiszen korábban soha sem gyakorolta és lehetséges, hogy az is benne volt, hogy a halandó énjétől fosztották meg egy kissé megroggyantak a lábai és ha Einar nem kapta volna el, hogy támogassa lehetséges, hogy el is esett volna. Néhány másodperc kellett hozzá, hogy sikerüljön összeszednie magát, hogy meg tudjon állni a saját lábán. Végül még is lett annyi ereje, hogy kitessékelje a trónteremből mind Vutha-t, mind pedig Björnulf-ot, hogy mind a ketten menjenek a maguk dolgára. Valószínűleg Vutha oda megy, ahol korábban is mindig megszállt, míg Björnulf… nos a törpét mind a ketten egyértelműen tudták, hogy a kantin lesz az, ahova lemegy, vagyis a hatalmas étkező a földszinten. Halla végül kézen fogta Einar-t és elindult a saját szobája felé a férfival. Bízott benne, hogy Amora már mindent elrendezett itt, mire ők is visszatérnek és az első néhány szembejövő emberénél kiderült, hogy igen. Ugyanis senki sem nézett különösebben furcsán arra, hogy a korábban itt kivégzett Einar Fonnson újra itt van a kastélyban, ezúttal, mint Einar Thorson és királynőjük hitvese. Mivel lehetséges, hogy a leendő a leendő egyesített birodalomban, amikor Asgard újra egy birodalom lesz annak a hercegnője volt és a férje a hercege, de a jelenlegi álláspont szerint Einar Thor birodalmának örököse, ennek pedig a hercege, hiszen itt a jelenlegi királynő Thorhalla nem fogja úgy sem teljes jogú királyként elismerni. Hosszú percek következtek, amíg a hatalmas kastélyban elértek oda, ahova a nő vezette őket. Két őr most is ott állt az ajtóban, hogy úrnőjük lakosztályát vigyázzák. Ahogyan meglátták a közeledő párost azonnal nyitották is ki az ajtót, majd miután bementek csukták is be mögöttük az ajtót. Odabenn füstölők égtek és fáklyák mellett néhány gyertya is világított. Einar lépett hamarabb oda a másikhoz és ölelte át és szorította magához a nőt. Nem szólt egy szót sem csak megcsókolta Thorhalla-t és a nyelve átkalandozott a másik szájára, a társa szenvedélyesen viszonozta mindezt, majd percekkel később váltak csak szét. A férfi leoldotta a nő palástját, ami a földön kötött ki. Lenézett a feleségére és homlokon csókolta.
< - Mi történt veled miután meghaltam? – kérdezte a férfi. – Annyira más lettél… előttem nem kell titkolnod, hogy ki is vagy valójában, ezt azt hittem, hogy természetes. Nem vagyok az ellenséged szerelmem, soha sem voltam és soha nem is leszek… >
< - A halálod pillanatában tanultam meg az élet legfájdalmasabb leckéjét, hogy nem szabad hagyni, hogy valakihez olyan szinten kötődjem, mint hozzád teszem Einar – felelte a nő. – Az atyám… Loki egyszerre öletett meg téged és ölte meg azt a személyt, aki egykor voltam. Az a gyermeki ártatlan énem, aki egykor voltam veled szállt sírba. Pontosabban ő lett a halandó énem, aki pedig Miller-rel találkozott, akiben pedig a te lelkednek egy darabja van. Ők olyanok, mint mi voltunk félezer éve, ők jelképezik azt, amik voltunk és mi többé soha nem lehetünk – vett egy mély levegőt. – Nem tudnám újra elviselni, ha meghalnál, háromszor néztem végig a halálodat Einar… a negyediket akármennyire is erősnek gondolnak, nem tudnám… >
< - Nem kettőnkre voltam kíváncsi halandó kiadásban Halla, hanem rád. Csakis arra, ami veled történt. Az ő életükbe nincs beleszólásunk, ezek után meg főleg nem, hogy már két külön személy vagytok, maximum olyan szinten, hogy megvédjük őket a mi ellenségeinktől. >
< - Hogy én? – kérdezte a nő. – Néhány héttel azok után, hogy meghaltál elfogtak. Egészen addig a pillanatig nem értettem, hogy miért nem végeztek ki, amíg nem tudtam meg, hogy ki vagyok valójában. Meg kellett volna tenniük, de nem. Pusztán száműztek tetteimért – felkacagott. – És azt sem azért, amit tettem, azért Thor-tól maximum egy ejnye-bejnye járt volna, hiszen az ő feladata volt, hogy megvédjen, esküt tett rá! Hanem, hogy megóvjanak, hogy az apád megvédjen! – csattant fel dühösen. >
A nő elhúzódott a férfitól és az ablakhoz lépett. Kinézett rajta el a távolba, dühösen szedte le a fejéről az aranytiarát és tette le az asztalra. A kezei ökölbe szorultak, ahogyan mindig is, ha ezek a dolgok az eszébe jutottak. Ennek ellenére nem lökte el Einar-t, amikor a férfi mögé lépett és átkarolta. Csak vett egy mély levegőt és továbbra is a távolt fürkészte. Végül, mikor már tudott a saját indulatain uralkodni akkor fordult csak vissza. Odasétált a hatalmas ágyhoz és arra ült le, majd felnézett a férfira és megszólalt.
< - Legyen, akkor elmondok mindent, de ülj le, mert egy ideig el fog tartani, ha tényleg most akarod hallani – adta meg magát végül. >
Einar is csatlakozott mellé az ágyra és idehozta a szobában levő mézsörös kancsót is és töltött mind a kettejüknek belőle. Halla pedig elkezdett beszélni onnan kezdve, hogy elfogta Thor egyik embere, itt csak a börtönben töltött pár napját, vagy ki tudja, hogy mennyi időt tudott elregélni, majd jött, hogy semmire sem emlékezik, mindössze a halandó énjének emlékeire, ezeknél csak azokra a részekre tért ki, amire a férfi rákérdezett, de szerencsére az nem nagyon firtatta mindezt. És jött, hogy egy viharos éjszakán a lány véletlenül leírt egy verset és ő maga felébredt. Ezek után jött az a rész, hogy addig mit csinált, noha a halandó énje nem nagyon engedett teret neki, félt tőle. Ezzel Einar igazából egyet tudott érteni, hiszen ha a régi Halla volt az, akkor tényleg félt volna olyasvalakitől, aki ez a nő lett, noha még mindig felismerte benne a régi párját, aki egykor volt a nő és ennek azért határozottan örült. Jött a rész, hogy Landraf-fal találkoztak és a halandókkal, ahogyan hazajutott, itt miket tettek, mindent elmondott. Így a férfi számára az is világos lett, hogy Sif miért viselkedett olyan ellenségesen vele a tanácskozáson. Az affér sem maradt ki a beszámolóból alternatív Amora-t érintve és, hogy itt kezdte érdekelni, hogy miért lehet, hogy Loki olyan magas rangot bízott rá. Itt még volt, hogy miként végezte ki Pretyakov Sif-et, igyekezett elmagyarázni azt, hogy mi is a párhuzamos valóság, és úgy tűnt, hogy nagyjából sikerült is a férfinak megértenie. Majd jött a feltámasztás, hogy Thor mit mondott, aki elhintette, hogy ő Loki lánya, de nem mondta ki végül hangosan. Asgard sorsa, az alvilágban tett kiruccanás, amiről kiderült, hogy Einar is tudott és végig figyelte a lányt. Aztán a másik realitásban tett látogatás, ahol aztán ténylegesen is kiderült, hogy kicsoda ő valójában, az ottani Thorhalla Lokidottir. A küldetések, a halott Asgard látványa, ami őt magát is igen érzékenyen érintett, Herkules összeszedése, a végső csata, a saját maga halálának látványa, majd Valkűr szavai, minden egyes szava. A hazaérkezés, a Bukás minden egyes kis mozzanata, mindent Morsus-ról, amit sikerült a jövőből jött férfiról kiderítenie, eleinte próbálta letagadni, hogy ő volt részben a hibás a halandókkal történt dolgokkal, de Einar túlságosan is jól ismerte, így nem tudta megtenni. Azt a részt azonban kihagyta, hogy az apja ellen fordult és, hogy Loki halandó akart lenni, illetve a néhai káoszisten búcsúszavait is. Végül jött a tanácskozás, amire már Einar is emlékezett, illetve az álomvilág, az ugorva lett, és akkor jött a folytatás, hogy ő és Hela távoztak, saját maga pedig mit tett. Laaksonen és Thordin átverését kihagyta, csak annyit mondott, hogy üzletet kötött velük, azt tagadta, hogy bármi köze lenne a férfi viselkedéséhez, és jött a találkozó Thena-val. Ez igen nehezen ment neki, hiszen még friss sebek és friss sérelmek, az emlékeket ugyanúgy mutatta meg, ahogyan ő maga is látta korábban, és hogy minden gond, ami őket érte az Loki miatt volt és amiatt, hogy a lánya. Minden, hogy a több évszázados harc szinte miatta robbant ki, hogy Loki Thor-t tesztelhesse… A férfi tisztán láthatta a fájdalmat a nő szemében ettől a témától, majd Thor-ral, amit kötöttek és ő pedig újra Midgardon kötött ki egy újbóli száműzetéssel, aminek a végén a renegátok erődjében volt, hogy őt szabadítsák ki.
< - Néha igazán lazíthatnál – mosolyodott el és végigsimított a nő arcán. – Nem kell mindig a legerősebbnek tűnnöd. Igazán nem gyengeség, ha néha kimutatod, hogy mit is érzel. Valkűrnek igaza volt, nagyon erős vagy, én fogalmam sincs, hogy miként viseltem volna mindezt… >
< - Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy lazítsak – rázta meg a fejét. – Sem pedig azt, hogy érzelmeket mutassak ki. >
< - Látom a szemedben és rajtad is, hogy fáj ez az egész neked, senkinek nem fog feltűnni, de engem ilyen szempontból nem tudsz átverni… >
< - Fordulj hasra! – mondta végül. >
< - Tessék? – nézett fel értetlenül a férfi az addigra mellette térdelő nőre. >
< - Csupán ellenőrizni akarom, hogy úgy kaptalak-e vissza, ahogyan drága nővéremnek kölcsön adtalak – mosolyodott el a nő huncutul. >
< - Kölcsönadni, mi? – vonta fel a szemöldökét a férfi. >
Nem fordult meg, hanem elkapta a nő derekát és lerántotta maga mellé az ágyra. Fölé hajolt és megcsókolta, a nő kezei egyből a férfi ingje alá csúsztak és az oldalán simított végig, végig azon a hegen, ami ott volt található, ott ahol korább Einar élete első igazán súlyos sérülését kapta még szinte gyermekként alig huszonhat évesen, azon az estén, amikor első közös éjszakájukat töltötték együtt a Hyrrokkin birtokon.
< - Látom csak nem adod fel – mosolygott a férfi. >
< - Tudod ugye, hogy ott maradtam volna veled az álomvilágban, ha megkérsz – suttogta Thorhalla. >
< - Ezt komolyan mondod?! – nézett döbbenten a nő szemébe Einar. >
< - Teljesen, hiszen szeretlek… >
Csettintett egyet mire minden fény kialudt a helységben, a gyertyák és fáklyák is, kintről csupán a csillagok és bolygók fénye nyújtott világítást kettejüknek. Ők ketten pedig végre teljesen átadhatták magukat az érzéseiknek és vágyaiknak anélkül, hogy bárki megzavarta volna ebben őket. Az éjszaka folyamán Thorhalla néma imát rebegett az ősi istenek felé, mert még mindig félt, hogy Hela nem fogja olyan könnyen feladni ezt a mérkőzést sem, és szerette volna megadni a férjének azt, amire a férfi mindig is annyira vágyott, saját családra és részéről is így le lesz tudva a kötelessége. A mágia segítségét használta fel céljaira és a kellő pillanatban az erősebb és tapasztaltabb mágiahasználók még a kastélyban is megérezték, hogy a mágia segítségével élet fogant a kastély falain belül, kettő egészen pontosan. Odakint már hajnalodni is kezdett mire az ifjú szerelmesek egymás karjaiban végre nyugovóra tértek…

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:15

#90 2009-10-29 21:17:59
Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Furcsa volt így felébredni, hogy valakinek az ölelésében tettem. Kinyitottam a szemem és mosolyogva néztem a még mindig békésen alvó Einar-ra. Negyed évszázada vártam arra, hogy újra így ébredjek fel, noha nem úgy, hogy életet hordok a szívem alatt. Az éjszaka ebből a szempontból is sikeres volt, noha saját magam nem repestem az örömtől, hogy gyermekeim lesznek, de neki örömet fogok okozni és még Thor is le lesz kenyerezve velük. A családfát tovább viszem és Laufey nemzettsége nem hal ki, illetve az öröklési ranglista sem borul meg és az utódlás is biztosítva lesz, noha nem szándékoztam jó ideig a nővérem színe elé járulni. Lassan bontakoztam ki Einar karjából és óvatosan igyekeztem felülni, hogy se az ő roppant hosszú haját ne húzzam meg úgy, hogy felébredjen és a sajátomat is úgy szedegessem ki alóla, hogy az se zavarja meg. Odakint már magasan járt a nap, nagyot nyújtóztam és kipillantottam az ablakon. Elnyomtam egy ásítást, még mindig fáradt voltam, kipihenni nem tudtam magam rendesen, az éjszaka után még egyszer ennyit legalább kellett volna aludnom, hogy teljesen kipihent legyek. A mágia használat és minden kellően kimerített. Vajon hányan érezték meg azt, amit az éjjel tettem? Én biztosan és roppant mód biztosra vettem, hogy Amora előtt nem maradhatott titokban a kis akcióm, vajon hogyan fogja drága anyósom fogadni, hogy máris nagymama lesz? Illetve Einar reakciója volt az, ami leginkább érdekelt volna, de egyelőre még nem mondhattam meg neki, majd akkor, ha teljesen biztos lesz, hogy megmaradnak. De akkor most, a ma reggeli gyakorlást kihagyom, hiszen fontosabb dolgom volt ennél. Noha nem szándékoztam visszatérni abba a porfészekbe a nyomorult halandók közé úgy tűnt, hogy mégis szükség lesz rá. Ám ezúttal kivételesen nem száműzetés céljából, hanem azért, hogy valakit tönkre tegyek és lejárassak minden Midgardi előtt. Így viszont, lássuk be máris sokkal élvezetesebbnek tűnt az egész. És még rá sem foghatják, hogy pusztán gonoszkodásból teszem, mert csupán a kötelességeimet látom el, mint Asgard leendő királynője. Már keltem volna ki az ágyból, amikor Einar karjait éreztem meg a derekam körül és egy csókot a hátamon majd visszahúzott magához és átölelt.
< - Még hajnal van Halla – motyogott Einar. – Búj vissza az ágyba és aludj. >
< - De mint mondtam nincs időm lazítani – mondtam már teljese éberen. – Midgardra kell mennem, hogy rendezzem az ottani ügyeinket, amiket Thordin intézne… >
< - Nem várhat ez még néhány órát esetleg napot? >
< - Nem – mondtam és megcsókoltam. – Ha felébredtél szerintem menj és látogasd meg az anyádat és a testvéreidet. Igyekszem haza! >
Felkeltem az ágyból és meztelenül mentem a ruháimért és koronámért, majd amint mindent összeszedtem egy kacér mosolyt még megengedtem Einar felé, aki álmatagon a szöszmötölésemet figyelte, majd átmentem a lakosztály másik helységébe, ahol megfürödtem, felöltöztem és rendbe szedtem magam. Mikor végeztem már hallottam, hogy Einar is lassan felkelni készült, azonban nem vártam meg. Néhány elsuttogott szó után elteleportáltam a kastélyból és Asgard város főterén a Bifrost-ra vezető kapuban jelentem meg a zöld füst kíséretében. Csak intettem az ottani katonáknak, hogy nyissák ki a kaput, amint ez megvolt átléptem a kapun és a következő lépésemet már a szivárványhídon tettem meg.

//Folytatás: Bifrost – A szivárványhíd//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#91 2009-10-30 01:06:32

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

//előzmény: Thor palotája//

Hallara pillantottam mikor megszólalt, majd tekintetem Einarra suhant, azután vissza a távolba, s vártam, hogy mikor is indulunk. Hát nem kellett olyan túl sokat várnom, mert egy kis idő elteltével ár zöldes füst kezdett engem is körbe lengeni, aztán teleportálás
Loki hajdani tróntermében jelenünk meg, ahol most már Halla uralkodik, de nincs időm túlzottan nézelődni, mert Einar, amint elkapta az épp összeesni készülő úrnőnk, egyszerűen kipakolt a Törpöt és engem a teremből. A törpre pillantottam, majd megindultam az egyik irányba, hogy a lépcsőkön keresztül lejussak a kastély alá, hol pihentem régebben is. Rácsos cellák voltak hajdan itt foglyoknak, de csupán rácsokkal elválasztva egymástól, mik ki lettek bontva, hogy elférjek itt. Harminc év alatt csak kiürült ez a rész teljesen. Senki se várta, hogy visszatérjek, ez látszott. Lefeküdtem a terem közepén, s mancsaimra hajtottam a fejem. Egy ideig, még figyeltem az üres, hideg falakat, majd pedig lehunytam a szemeimet, hogy aludjak egyet. Bár nem ment olyan egyszerűen, hála annak amit Hela mutatott. Szomorú volt a lelkem, s a szívem, hogy Sofyával szórakozik a holtak úrnője, de nem tehettem semmit se érte. Hela nem olyan aki elengedné cserébe az én lelkemért. Inkább élvezné, hogy ott szenvedünk egymással szemben az idők végezetéig. Nagyot sóhajtottam, s végül valahogy sikerült elaludnom, bár nem volt nyugodt az álmom, de azért pihentem valamennyit. Azonban abban biztos voltam, hogy ha ez lesz a szállásom, akkor kicsit nem árt majd, ha kényelmesebbé és otthonosabbá teszem. Bár nem kell sok minden, csak valami fekvőhelyféle, hogy ne a hideg kő legyen csak alattam, meg pár könyv se ártana. De minden ilyesmin ráérek gondolkozni később is, most pihenjem ki előbb magam, míg valakinek nem kezdek el máris hiányozni és fel nem zavar.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#92 2009-10-31 06:18:13

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Igazából onnantól kezdve, hogy Halla felvert a hajnali ébredésével nem tudtam visszaaludni. Noha még próbálkoztam azzal, hogy tudjak aludni, de nem sikerült, igazán nem könnyítette meg a helyzetemet, hogy a másik helységben valamivel szöszmötölt. Így aztán egy idő után feladtam az egészet és lassan ültem fel az ágyban, majd kászálódtam ki belőle és indultam el afelé a helység felé, ahol Halla is volt. mire kinyitottam volna az ajtót egy pukkanást hallottam és mikor benéztem már nem volt sehol. Jellemző. Megcsóváltam a fejemet, majd megfürödtem és felöltöztem, mintegy feltárójával később léptem ki a közös szobánk ajtaján, hogy nekiálljak valami reggeli és Amora megkeresésének. Egyvalamire rájöttem a bolyongás közben, ha szemmel gyilkolni lehetne, akkor már régen halott lennék, ugyanis néhányan olyan tekintettel meredtek volna rám, hogyha féltettem volna az életemet, akkor már menekülőre fogtam voltam. Nos igen, nem nagyon hittem benne, hogy páran jó szemmel nézik, hogy én vagyok az a személy, aki Halla ágyát melegíti, hiszen így igen sokan kiestek ebből a kegyből, nem mintha hallottam volna arról, hogy a halálom után és feltámadásom előtt mással osztotta volna meg az ágyát. Jó negyedórámba telt mire megtaláltam az anyámat, aki pedig egyelőre nem volt hajlandó elengedni a kastélyból. Nos tehát következett az első igen kellemetlen beszélgetésünk, amiben roppant furcsa módon, de kellemesen kellett csalódnom. Nem is volt annyira elvetemült boszorkány, mint korábban hittem volna és igen kellemesen tudtunk elbeszélgetni. Leginkább ismerkedés, hiszen korábban nem nagyon beszélgettünk egymással. Lássuk be, hogy igen sokat dobott a hangulaton, hogy attól nem kellett tartanom a jelenlétében, hogy el akar csábítani, hiszen mégis a fia voltam. Azonban a lelkemre kötötte, hogy még Thor-ral és Thena-val is a mai napon kell beszélnem azok előtt, hogy az anyámat látogatnám meg. Én próbáltam érvelni, hogy a családomat is szeretném látni, de hajthatatlan volt, legalább tudom, hogy a rossz szokásom honnan van, hogyha valamit a fejembe veszek azt végigviszem, tőle nagy részben, mert vele is olyan élmény vitatkozni, mint Hallával. Jobb, ha ráhagyod a dolgokat, noha velem is ez a helyzet. Végül megadóan emeltem fel a kezemet, hogy rendben van beszélek atyámmal és a nővéremmel azelőtt, hogy a másik családomhoz mennék látogatóba. Amora elégedetten mosolyodott el, vajon miért ráz ki ettől a mosolytól a hideg? Persze, mert Sif úrnőnek ez is fájhat, hogy engem kell ott látnia, az pedig főleg, ha kiderül, hogy Halla… és ezt Amora tudta. Átkozott boszorkány! Tiltakozni már nem tudtam, mert csettintett egyet és a következő pillanatban már atyám palotájában voltam.

//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#93 2009-11-02 11:57:53

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Mélyen alszok nem tudom, hogy meddig, s mikor felébredek akkor is csak a szokásos félhomály fogad. Bár ebben a kastélyban szinte mindig csak az van, s semmi más. Lassan feltápászkodok, s amennyire a belső hely engedi úgy kinyújtóztatom a szárnyaimat, majd megindulok a lakrészemből kifelé, hogy aztán fel menjek a lépcsőn. Nem nagyon kapkodok, csak úgy lassan ballagok felfelé egy ásítás kíséretében. A lépcsők lassan fogynak, s körbenézek a folyosón. Nem egy ismerős arc fogad, ahogy különböző tekintetek. Van amelyik megölne, van aki nem nagyon törődik velem, azonban meglepetésemre, vannak olyanok is, akik talán még örülnek is. Biccentek feléjük, majd a folyosón megindulok a bejárati kapu felé, hogy egy kicsit kimenjek a levegőre is. Amennyiben nem akadályoz senki ebben, akkor a kastély előtt egyszerűen leülök és az eget nézem elmerengve teljes nyugalommal a képemen. Gondolatban messze járok... pontosabban csupán időben messze, hiszen a helyszín itt volt akkor is... Sóhajtok egyet, s kitárom a szárnyaimat, itt végre rendesen, hiszen bent azért annyira nem ment. Egy újabb nagy ásítás, majd megrázom a fejem, s a tájat nézegetem egyenlőre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#94 2009-11-04 14:18:31

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Thor palotája//

Thor palotájában egyből anyámat kerestem fel, hogy vigyen vissza Loki kastélyába, mert beszélnem kell a lehető leghamarabb Amora-val. Hogy mennyire nem szerettem a térmágiát, inkább egy griff vagy szárnyas ló lett volna az ideális, de azzal pedig napokba telt volna mire hazaérek. Azonnal anyámat kerestem meg, hogy szánon kérjem tőle azt, amit hallottam pletyka címén és gratuláció szinten is. Végül megtaláltam és a mondandója után kénytelen voltam leülni. Szóval mégis igaz volt, amit hallottam és Amora tudta már egy hete. Megerősítette, amit az ismerősöm mondott, hogy jó néhányan megérezték, hogy mi történt, de mire meg tudta volna akadályozni, hogy a pletyka szárnyra kapjon már késő volt, és elterjedt. Csodás! Legalább reménykedtem, hogy az ilyen hírt elsőként fogom megtudni és nem pedig szinte utolsónak, de úgy tűnt, hogy kár volt reménykednem. Töltöttem egy italt magamnak és a kupa sört és szint egyszerre ittam meg, most jól esett volna valami erősebb, de semmit sem találtam gyorsan. Apa leszek… boldog voltam a hírtől és mégis olyan hihetetlenül érkezett a hír, mint derült égből a villámcsapás, ami idehaza Asgardon nem olyan lehetetlen. Igazából, ha nem ismertem volna valamelyest az anyámat akkor most boldogan öleltem volna át a hírre, de szerintem ő nem örült túlzottan annak, hogy nagymama lesz, és nem akartam moszatként végezni, így csak egy bamba vigyort küldtem felé, majd pedig kisiettem a trónteremből, vagyis tántorogtam egy picit a meglepettségtől még mindig. Kisétáltam a kastélyból a főbejáraton, ahol megláttam a sárkányt kinn a távolt fürkészni.
< - Jó reggelt Vutha – szóltam a sárkánynak. >
Elpillantottam a távolba és elfintorodtam, erre semmi sem szép és barátságos szinte minden kihalt és fekete. Ha végre valahára egyszer elkészül a Hyrrokkin birtok kastélya újra, akkor majd oda kellene átköltözni és nem itt maradni. Egyszerűen képtelen voltam ezt a nyomasztó helyet megszokni és a légkört elviselni. Túlságosan is sötét és egyáltalán nem barátságos. Megborzongtam, sőt itt haltam meg és ez sem dobott túl sokat az egészhez. Annak idején egy kis ideig úgyis laktam a Hyrrokkin birtokon és rendszeres vendég is voltam ott mindaddig, amíg a tűzóriás királynő vadászai fel nem gyújtották azt. igazán megérdemelte az a hely és a Ingrid meg Asvald, hogy az egykori birtokuk újra álljon ez volt a legkevesebb, amit megtehettem értük.
< - Így egy hét után, milyen újra Asgardon lenni? – érdeklődtem. – Amúgy… sajnálom, ami a fajtáddal történt… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#95 2009-11-04 15:39:47

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

A távolba mered a tekintetem, ahogy a múltra emlékezek, s a jelenen gondolkozok. Van miről gondolkoznom, de aztán egy hang kizökkent a gondolkozásból. A tekintetem a hang tulajdonosára siklik. Einar az, s mosolyt csal a hosszúkás pofámra.
< - Jó reggelt neked is Einar - > mondom nyugodt hangon, majd lehajtom a fejem.
< - Furcsa újra itt lenni, s látni a helyet, így legalábbis. De örülök, hogy itt lehetek a saját alakomban. - > majd nagyot sóhajtok amit a végén mond, majd a hangomban szomorúság csendül, miközben a távolba veszi a tekintetem.
< - Köszönöm, de a fajtám nem érdemli meg a sajnálatot. A saját sírunkat ástuk, mert a gyűlölet vezetett minket... Tudom... most nagyon más vagyok, mint aminek láttál anno. De nem akarlak untatni ezzel. - > tekintetem Einarra siklik.
< - Gratulálok, hogy apa leszel... Vigyázz rá nagyon, még ha nem is hagyja túlságosan. - > mondom csendesen, s felkelek.
< - És ha kérdésed van, akkor mesélek bármit amiről tudni szeretnél és megtehetem, hogy válaszolok - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#96 2009-11-04 17:08:42

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Végignéztem a sárkányon, igazán nem tudtam megérteni, hogy miért is rajong ezért az alakért. Nagy, ormótlan és még hátránya is volt, fizikai erőben nem voltak sokkal felettünk a démonok még ebben az alakban sem. Túlságosan nagy testfelület, amire nehéz megfelelő páncélzatot találni, fegyvert hozzá még inkább. Egyetlen egy jól irányzott lövés az íjászoktól és vége van. Csak legyen valakinél mágikus íj, hogy teljesen biztosan átvigye a bőrét. Megráztam a fejemet, kezdek belejönni, hogy megint mindenhol úgy tudjak gondolkodni, mint annak idején hadvezér koromban. Vagyis régen a halálom előtt. Örültem neki, hiszen így legalább újra be fogom ténylegesen érni magamat és újra önmagam leszek, amit nagyon szerettem volna. Azok az emlékek még mindig kínoztak, amiket Hela-tól kaptam, tudtam, hogy nem valóság és mégis ott voltak a rendes valós emlékeimmel a fejemben. Egyszer talán képes leszek felejteni, vagyis azt, amik még csak nem is a valóság volt.
< - Tudom – vettem egy mély levegőt. – Ezért is féltem Halla-t – megcsóváltam a fejemet. – Én pedig ezzel nem akarlak fárasztani. >
Tudtam, hogy milyen volt Loki és azt is tudtam, hogy mivé vált Hela, nálam talán jobban nem is tudta senki sem, és féltettem Halla-t. Mind az apja, mind a nővére megőrült és visszafoghatatlan lények lettek. Jörmungand alapból ilyen volt, így őt nem is soroltam ide, Fenrir… nos róla semmit sem tudtam. Így igazából jogos volt mind az én, mind pedig az ő félelme, hogy egyszer olyanná válhat, mint ők, hogy teljesen elveszti az irányítást a tettei felett és megőrül. Ráadásul most még ott voltak a gyerekek is… ismét megcsóváltam a fejemet és kisöpörtem az arcomból az odahulló szőke tincset. Ez így nehéz és bonyolult, tényleg semmi sem olyan mint régen volt. Egy új esély, egy új élet és ebbe kell beleszokni.
< - Mit takar a beszélhetsz róla? – kérdeztem. – És lehet, hogy kellemetlen téma… ott az erődben, amikor majdnem Hela-nak támadtál. Megmutatta ugye? Sajnálom, de hidd el ő még jól járt, vannak, akik sokkal rosszabbul jártak, én már csak tudom – mondtam bánatosan. – Ami Halla-t illeti, szerinted hagyná, hogy vigyázzon rá valaki? Most is Midgardra ment megint… >
Vettem egy mély levegőt és megadóan emeltem a kezemet a levegőbe és nevettem fel.
< - Jellemző, hogy az tudja meg utoljára, akit igazából érint a dolog – mondtam mosolyogva. – Köszönöm Vutha! Csak egy kérdés, mióta tudod? Én mintegy két fertályórával ezelőtt tudtam meg Asgard városban egy régen látott ismerőstől… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#97 2009-11-04 20:24:05

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Einar méreget, ezt szinte érzem is, majd hallgatom, hogy mit is mond.
< - Egy esküt tettem Lokinak anno, de ha lehet, erről ne kérdezz, amennyit tudhatsz tőlem, hogy Loki nem úgy kérte az esküt, hogy csak hozzá legyek hűséges, hanem a vérvonalának azon tagjához, aki uralkodik, de ennél többet nem mondhatok. Máról beszélek... - > mondom, majd nagyot sóhajtok.
< - Hela megmutatta, hogy szenved Sofi, s láttam a kölykömet. Keverék vagyok, így tudtam, hogy szörny is lehetett volna. Ahogy közönséges sárkány, vagy démon sárkány is. Csak az bánt, hogy szenved miattam. Végig néztem ahogy meghalt az ágyasom, s azt is, ahogy a húga megfulladt Midgardon... És lehet jól járt, de szerintem nem érdemelte meg ezt csak azért, hogy Loki egyik emberének az ágyasa volt. - > sóhajtok, majd az utolsó kérdésénél a fejemmel a kastély felé bökök.
< - Bent hallottam csak a pletykát, s onnét tudom csak. - > felállok a fejem felemelve, s úgy nézek le Einarra, miközben kitárom a szárnyaimat, majd lassan megindulok körbe-körbe a férfi körül, s figyelem.
< - Szerinted Thorhallának mik velem a tényleges céljai? Lokinak a seregem miatt kellettem, mert rajtam keresztül csatába tudta őket küldeni, de most miért vajon? - > teszem fel a kérdés, miközben megállok előtte. Bár tudom, hogy Halla fel akar használni, de érdekel, hogy mit tud Einar.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#98 2009-11-04 21:06:18

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Tudom, hogy mi van ott, láttam – mondtam együtt érzőn. >
Mindezek ellenére nem kívántam volna nekik azt, amin én mentem keresztül. Az rosszabb volt, inkább azt választottam volna, amit az a lány kapott, mintsem a sajátomat. De elviseltem érte, érte bármit megtettem. Mindazért szenvedtem csupán, mert a testvérének a szeretője voltam, vagyis már a férje. Halla is megtette volna bárkivel… meg is tette igazából csak egészen máshogy és mást. A többiek halála, még mindig fájt, hogy ők nem voltak itt közöttünk és nem is lesznek, míg én élek és virulok és ő ölte meg őket, mindannyiukat, noha Gunnar halála baleset volt. Biztos voltam benne, hogy tudja, hogy tudom, hogy ő volt.
< - Én a társaim halálát néztem végig – mondtam. – Nyolc igaz barát halálát, akikkel együtt nőttünk fel, együtt tanultunk Björnulf kezei alatt és csupán azért kellett meghalniuk, mert Loki úgy vélte, hogy Hallának ne legyen kötődése Thor-hoz többé. vele vadásztatta le az egykori barátait, testvéreit lényegében. >
A félvérsége miatt volt esély arra, hogy ilyen legyen a gyermeke? Odin szakállára! Vihar óriás vér volt benne, Halla pedig… félig jégóriás és lehet, hogy félig tűz. És mágiával fogantak a gyerekek! Loki esetében amúgy is amilyen szörnyetegek voltak a gyermekei, a többi, Halla is időnként jellemre, de legalább külsőre nem. De a három ismert testvére, és ha az enyémek is ilyenek lehetnek… Éreztem, hogy az örömöm egy pillanat alatt csapott át rettegésbe, meg kellett kapaszkodnom, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat és az arcomra megrökönyödés került fel és a szemeimben is biztosra vettem, hogy félelem csillant.
< - Az ősi istenek nevére Thorhalla mit tettél?! – nyögtem fel. >
Igyekeztem a lehető leghamarabb minden nyugalmamat összeszedni, hogy ismét nyugalmat erőltessek az arcomra, de ez a gondolat akkor sem hagyott nyugodni. A sárkányra pillantottam, amikor elkezdett körbejárni engem, vettem egy mély levegőt, most komolyan azt hitte, hogy tudok bármit is? Amora-t kellett volna kérdeznie ilyennel kapcsolatban. Én úgy véltem, hogy nem is akarom tudni, hogy kivel mit és hogyan tervez.
< - Fogalmam sincs – vontam meg a vállamat. – Többet van Amo… anyámmal, mint velem. Én csak hajnalban látom, amikor hulla fáradtan beesik az ágyba, illetve, amikor felkelek és még alszik, vagy már nincs is mellettem. Igazából azt sem tudom, hogy bármiből mit tervez. Itt csak herceg vagyok, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem fog uralkodóként senkit sem elismerni maga mellett. Loki oldaliak vannak itt, majd pont Thor fia az, akit trónon látnának, ennyire azért nem fordult nagyot a világ… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#99 2009-11-05 19:26:32

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Hallgatom Einart, s egy ideig nem szólalok meg, végig gondolom azt amit mondott. A reakcióit is figyelem, majd végül megszólalok.
< - Csak érdekelt, hogy mennyit tudsz Einar, semmi több. Ami a gyermekeitek illeti, nálatok nem lesz baj... Mindketten Asgardnak születtetek, míg én nem, de hagyjuk a témát... csak idegesíted és marod magad. Egészséges örököseid lesznek Thor fia. - > mosolygok rá, s ahogy mellé ülök rá pillantok.
< - Hát igen, ebben tökéletesen igazad van, hogy ekkorát nem fordult még a világ, hogy a Lokisták elfogadjanak ennyire. Bár még minden megtörténhet, míg napot nap követ - > Az égre emelem a tekintetemet, majd sóhajtok egy nagyot.
< - Szerinted Thordin észhez tér még időben, vagy csak az előtti pillanatokban, mielőtt Helahoz kerülne? Valahogy most se tudom megérteni, miért csinálja... Mikor ide kerültem, akkor is hamar világossá vált, hogy szövetséges nélkül esélytelen itt a harc, pedig nekem jobbak voltak a körülményeim. Megvolt a mágiám, megvolt a rangom, s egy sereg állt mögöttem, akik a halálba is képesek voltak követni hűségesen. Mégse mertem volna szembeszállni minden uralkodóval. Ő meg világgá kürtöli, hogy mindenki az ellensége, s mindenkit le fog győzni... - > Tekintetem leeresztem, s a férfira pillantok. < - … lehet hősként tekint magára, de valakinek fel kéne ébresztenie, hogy így csak halott lesz egyedül, semmi más. Nem tudom megérteni, hogy mi hajt ennyire egy kölyköt afelé, hogy meghalljon, szinte a saját keze által. Nem értem... - > morgom, ahogy a tekintetem a távolba mered.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#100 2009-11-05 22:01:46

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Ami nálunk illeti nem lesz gond?! Odin szakállára, Halla lehetséges, hogy nem is Asgardi, hanem óriás teljes egészében. Erről persze szinte senki sem tudott, talán így is volt a legjobb, de ha megnézzük a két családfát, Odin, Laufey, Bestla, Amora, Thor, Loki… és ki tudja, hogy kicsoda az anyja. És Laufey meg Bestla esetében a legősibb rokon az maga Ymir és lehet, hogy az anyja esetében is. Most aggódjam végig a kilenc hónapot amiatt, hogy mágiával mit sikerült összehoznia a két mágikusan legerősebb Asgardi családban. Nyeltem egyet, köszönöm Vutha!
< - Elég ha megnézed a két családfát… - morogtam. – Az szerencse, hogy Halla emberi alakban született és nem úgy néz ki, mint a testvérei… >
A Lokisták soha, de soha sem fognak elismerni uralkodónak, ahogyan a Thor pártiak pedig Hallát nem. A fele-fele arány így talán kellően jó lesz és lehetséges, hogy Thor is erre számított, de majd a jövő meghozza ezt a kérdést és akkor kiderül. Igaz nem ártana már most is felkészülni, nehogy valamilyen polgárháború legyen a vége az egésznek. Végül pedig egy olyan dolog került elő, amiről nem hallottam lassan egy hete már. És mennyire örültem, hogy nem halottam. Az a fiú. Laaksonen testvére, fogalmam sem volt, hogy mi lehet vele, a saját érdekében bíztam abban, hogy nem. Idehaza felkoncolnák azért, amit tett. Mindegyik oldal megtenné, ebben az esetben nem voltak kivételek.
< - Szövetséges? – kérdeztem. – Ugye nem Loki-t akarod annak nevezni, mert ő minden volt, csak az nem. Az élő fát is kihasználta, nem tekintett az senkit szövetségesnek. Elég sokat tudtam meg róla, amíg Hallára „vadásztam” Thor parancsára. Ami pedig a kölyköt illeti, szerintem jobban jár, ha nem tér haza. Noha nem hiszem, hogy Thor ennyiben hagyná, amint elült az egész dolog szerintem lefogatja, vagy ha addig le nem vadássza valaki. Bagoly mondja verébnek Vutha és ezt nem először mondom neked az elmúlt egy hétben. Te miért akartad atyád trónját és miért szálltál szembe a fivéreddel? A kisebbségi komplexusotokat üldözitek ezzel és próbáljátok legyőzni. Majd néhányszor elesik és alul marad, akkor rájön, hogy nem minden működik úgy, ahogyan elképzelte. Az ilyenekből, nem lesz olyan gonosz, akiktől tartanunk kellene. Nincs elég hatalma, nem mutatott fel semmit, túlságosan szókimondó, nincs önuralma, hogy hatalmat gyűjtsön. Még jó, hogy nem vett Loki-tól, Halla-tól, Hela-tól vagy Karnillától leckéket… >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:16

#101 2009-11-07 00:43:17

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Hallgatom Einart, majd lehajtom a fejem, s veszek egy mély levegőt.
< - Az öcsém megölte az anyámat. Ezért akartam végezni vele. Azonban ahogy idősödtünk ehhez hozzájött, hogy bizonyítani akartam, hogy egy félvér is lehet olyan, vagy jobb, mint egy tiszta vérű. Mint elsőszülött fiú, atyám trónja engem illetett volna, de félvérségem, s a tény, hogy anyám egy egyszerű rabszolga volt megváltoztatta a helyzetet, amint öcsém a világra jött, egy ágyastól. Mindig is erősebb voltam nála, s atyám nélkül a testvérem már rég halott lenne. Bár az erő... - > mancsaimat nézem < - … elég különös dolog. Én tanultam, s nem azzal szereztem hírt, hogy rangom van, így egyre többen támogattak, s harcoltak mellettem... - > sóhajtok egy nagyot < - De ez a távoli múlt, hol bejártam a közönséges igás sárkánytól a hadvezérig az utat, s mint Herceg jöttem el. - > a távolba nézte, miközben folytattam.
< - De Einar... Lokit hittem annak. Már tudom, hogy tévedtem... hibáztam, de eme felismerés nem támasztja fel azokat, akik kiálltak mellettem. - > Einarra pillantok < - Igen... sok minden hiányzik Thordinból, s addig nem jelent veszélyt, s talán ideje se lesz, hogy jobb lehessen. Veszélyes egyedül odakint. - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#102 2009-11-07 04:41:45

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Furcsa – mondtam. – Az ágyasházban született gyermekek mindig előrébb valók, mint a rabszolgák gyermekei, születési sorrendtől függetlenül. Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de atyád idióta volt, hogy elismert téged utódául. A saját pozícióját gyengítette meg a saját emberei előtt, nemhogy akkoriban Surtur előtt. Noha én magam soha sem nevelkedtem rangomhoz megfelelően, mint kiderült, ezt még én is tudtam. Talán Loki volt az egyetlen, aki normálisan intézte a dolgokat. Négy gyermekét ismerte el összesen… mára mind a négy közismert Asgardon és mind a négynek félik a nevét valamilyen szinten. Amúgy olyan ostobaságot, mint az atyád még én magam sem követtem volna el. >
Igen, nem volt csoda, hogy ilyen könnyedén kihasználták az atyját. Majd csapdába csalták és kiirtották őket. És még minket tartottak alsóbbrendű lénynek, furcsa.
< - Valamilyen szinten hasonló a sorsunk – vontam meg a vállam. – Fogalmam sincs, hogy mi lett volna velem, ha gyermekként nem találkozom Halla-val. Egy egyszerű harcos voltam, akit onnan ismertek csak, hogy egy bajkeverő lány oldalán harcol. Majd a jegyese volt, aztán azt felbontottuk, utána pedig mégis együtt maradtunk. Hadvezér lettem alig kétszázötven évesen, ennyi idősen vettem ár Fonn Kjarson helyét a család élén, hiszen a nevelőapám halálát lelte a harctéren. Majd hadifogolyként végeztek ki ezen kastély falai között és hercegként tértem vissza a halálból. Lehet, hogy névtelen senki lennék… feleségem lenne, gyermekeim, anélkül, hogy bármiről is tudnék arról, hogy ki és mi vagyok. Egy egyszerű Thor párti hadvezér… aki csak Loki lánya miatt volt mindig középpontban. Furcsa fintora a sorsnak. >
Ezek után elhallgattam és figyeltem arra, hogy mit mesél még Thordin-ról.
< - Mindenki elköveti egyszer ezt a hibát legalább – mondtam. – És furcsa, de összesen a lányát nem verte csak át egyetlen egy fogadalmában… de ezt bizonyára te is tudod, hogy miként került közétek. Hiszen te már előbb Loki-t szolgáltad, mint Halla. Thordin… nem, évszázadok kellenének neki ahhoz, hogy tehessen valamit. Olyan alapvető dolgokkal nincs tisztában, amik elengedhetetlenek a túléléshez. Te magad is tudod, hogy az elméleti tudás egy dolog, de annak nem sok hasznát veszed egy életre-halálra menő harcban, mert a tapasztalat tesz minket harcosokká és bölcsekké, nem az elmélet… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#103 2009-11-07 22:51:04

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Felnevetek egy pillanatra, mikor az apámat minősíti, de érezhető, hogy ott a fájdalom benne, s végül lehajtom a fejem.
< - Kellett az örökös és így mint fiút engem fogadott el annak főleg, mert kinézetre sárkánynak születtem. Ezzel csak az volt a célja, hogy ne legyen marakodás a fajtánk tagjai közt, azonban amint megszületett öcsém, ez volt az, ami háborút szított később. Atyám is megbánta rég eme döntését, hisz három felé szakadt a birodalma. Majd hibát hibára halmozott, de mint mondtam, utólag könnyű okosnak lenni. Nem csak ő hibázott, hanem én is. Ő az életével fizetett öcsémmel együtt, én meg a szabadságommal és az erőmmel. Bár többet is sikerült vesztenem.- > sóhajtok egyet, s orromat dörzsölgetem a mancsommal. Jól emlékszem, hogyan került közénk Halla, ahogy arra is hányszor törte be az orromat.
< - Igen, emlékszem Thorhallara, nagyon jól, s azt is tudom, hogy a tapasztalat mennyire fontos egy harcban. És látványosan hiányzik Thordinból sok minden... de főleg a nyugalom és a türelem. - > Einarra nézek < - De ezen lehet változtatni. Engem is egy vén démon nevelt meg, s tanította meg, hogyan harcoljak, hogyan legyek nyugodtabb. De az régen volt... nagyon régen... lehet hagyni is kéne a múltat már. - > sóhajtok egyet.
< - Nem tudom, hogy itt megtalálom e a helyemet, főleg, hogy Thomast is kéne egy kicsit élni hagynom, ha már osztozkodok vele, meg be kéne illeszkednem rendesen az itteni életbe. Tudom, hogy a külsőm miatt nem lesz egyszerű dolgom, de majd csak lesz valahogy... - > mondom csendesen, majd lefekszek, s úgy nézek Einarra, majd a tájon siklik végig a tekintetem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#104 2009-11-08 09:00:45

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Nos igazából én az első pillanattól kezdve úgy láttam, hogy az atyja olyan óriási hibát követett el, amit egy uralkodónak soha sem lett volna szabad megtennie. Ha mástól nem is, legalább Odin-tól tanulhatott volna valamit. Korábban soha sem gondolkodtam ezen, így ezeken nem utólag voltam okos, hanem most jutottak eszembe ezek a dolgok.
< - Lehet, hogy kellett egy örökös, de ez akkor sem magyarázat lásd be – mondtam. – Őt próbálod védeni a szavaiddal együtt. Ilyen kérdésben sajnos csak a politika dönthet, amennyire észrevettem nagyon kevés az az eset, hogy a szerelmet az ilyen ügybe bele lehet vonni. Persze van rá példa, amikor a diplomáciai házasság és a szerelem azonos. Szerencsém volt, azonban tudom, hogy ha nem lennék Thor fia, akkor Halla soha sem ment volna hozzám felségül, sőt, még ha gyermeket is szült volna nekem, soha, de soha sem ismerte volna el törvényes gyermekként, kivárta volna, hogy a férjének szüljön egyet. Ha mást nem is, ezt legalább átkozottul megtanulta Loki-tól – túrtam bele a hajamba. – Nos igen, utólag könnyű annak lenni, de kettőnk közül legalább ő gondolt mindig is ilyesmire, így nekem emiatt nem kell, hogy fájjon a fejem. Amúgy akkor annyit kellett volna mondania, hogy végre született egy méltó örököse és Igazából elég furcsa népek vagytok, a többi démon nem ilyen, mások régen kivégeztettek volna, amint megszületett az öcséd és ez lett volna a logikus lépés. Felesleges túl sok kockázatot megtartani – megborzongtam. – Néha úgy gondolkodom, mint ő… hátránya is, van ha Loki gyermeke mellett nősz fel… >
A sárkányra néztem és elvigyorodtam önkéntelenül is, amikor az orrát kezdte el vakargatni. Igen, szerencsére csak hallottam, hogy miket is csinált ilyen tekintetben, de én magam minden egyes alkalommal, vagyis egyszer még láttam is. Gyerek volt még csak Thordin, ez az alak mellettem pedig már jócskán felnőtt a saját korával. Legalább is, ha azt néztük, még én is fiatal voltam, nagyon fiatal az 555 évemmel, oké 530, hiszen az utolsó huszonöt nem úgy telt, ahogyan szerettem volna.
< - Én megúsztam – vigyorogtam. – Egyszer volt „szerencsém” látni, hogy valakinek betörte az orrát. Aucs, az nekem is fájt. Vutha, te több, mint ezer éves vagy és a száműzetésig pillanatáig, nos lássuk be, te magad sem voltál éppen a leghiggadtabb személy… az a kölyök kétszáz sincs. Pontosan tudod jó, hogy én a saját korommal is éppen csak kinövőben vagyok a kamaszkorból, az egy gyerek! Akit a szülei túlságosan elkényeztettek… nem akarom tudni, hogy milyen voltál azelőtt, hogy találkoztunk volna a csatatéren, ha az akkor ott nyugodtnak volt mondható. >
A halandó ének, furcsán néztem a démonra, amikor azt mondta, hogy érvényesülnie kellene hagyni a halandó énjét. Ezt így kijelenteni ezen falak előtt, nos. Ha azt hittem, hogy megfontoltabb és normálisabb lett, akkor azt hiszem, hogy kénytelen leszek visszavonni, komolyan Hela elé akar kerülni a kijelentései nyomán.
< - Ó igen, a halandó ének – mondtam. – Halla iszonyúan boldog volt, hogy ahogyan ő fogalmazott megszabadult Stephanie Smith-től. Én pedig nem tudom, hogy ez milyen kötöttségekkel jár, hiszen soha sem volt, noha a mesélések alapján Jonathan Miller lenne az, akit annak nevezhetnék, hiszen a lelkem egy része benne van. Legalább is valami ilyesmit szűrtem le abból, amit Halla mesélt, amikor visszatértünk ide. Annyit tudok, hogy ezt a szemléletet ne említsd itt, hogy akarod őt is érvényesülni hagyni. Ezek Loki emberei voltak, tudod, hogy megvetik a halandókat így nem biztos, hogy jót tenne az egészségednek, ha ez eddig feketepontjaid mellé még továbbiakat gyűjtenél. Lehet, hogy sokat javítana a dolgokon az is, ha nem ebben az alakban lennél, hanem magadon hagytad volna Amora mágiáját. Legalább is addig, amíg el nem fogadnak újra… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#105 2009-11-09 14:04:03

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Tekintetem megakad egy ponton a távolba, s azt figyelem, bár tekintetem jóval messzebb kalandozik az időben.
< - Kainnek kellett volna megölnie jó 900 évvel ezelőtt, akkor mikor az anyámmal is végzett, csak nem számolt azzal, hogy anyám jelenléte altatta bennem a „szörnyeteget”. Akkor atyám Dante közbelépése mentette meg az életét semmi más. S később se volt másképp. Atyámnak fontos volt, hogy Kain végezzen velem, mert akkor elfogadjak sokan örökösnek, még talán azok is, akik mellettem álltak. De igazad van... hibás döntés és felelőtlenség volt, hogy életben hagyott. Talán látta, hogy öcsém sohase erősödik meg rendesen, de lehet másért. S igen... lehet védem... Bár nem érdemli meg... - > tekintetem Einar felé fordítom, mikor a higgadtságom emlegeti régebben, majd vissza fordítom, az a távoli pont felé, amit néztem eddig.
< - Olyan voltam, mint Thordin, vagy még rosszabb... Azonban a sok harc tapasztalatot adott. Kitartásom, tudásom, elszántságom szövetségeseket szerzett azok táborából is, akik csak egy korcs asgardit láttak bennem. - > Einar szemébe nézek egyenesen, ahogy a fejem is felé fordítom. < - Majd fél évszázadot éltem közönséges sárkányként beszéd és mágia nélkül. Éveken át voltam hátas, de csak erősödtem, majd évszázadokon át harcok edzettek, s a mellettem állók száma csak nőt. Mire észbe kaptam vezér voltam egy csapat élén, s már nem csak egyedül néztem szembe Kainnel és söpredék bandájával. Sok idő kellett hozzá, de egy bosszú szomjas korcsból olyan harcos lettem akire számítani kellett, s kiérdemeltem a Hercegi rangot. Thordin lehet csak egy kölyök most, s el van kényeztetve, de ha most valaki képes hatni rá, akkor jó harcost nevelhet belőle... ha le nem vadássza addig valaki. - > vonok szárnyat, s felnevetek...
< - Einar... Einar... Jól ismerem őket... tudom mire képesek Loki emberei... Tudom mit szeretnek és mit nem. Csak kíváncsi voltam, hogy Thorhalla halandó énjét megemlíted e, s tudok e meg olyan infót, amit a vadászatom során nem tudtam meg. - > a nevetést abbahagyom, s még a mosoly is eltűnik az arcomról. Hideg tekintetemmel találja szembe magát Einar.
< - A visszajutásom lehetőségét láttam abban, ha a midgardi közelébe férkőzök. Az írásait olvasva sikerült rájönnöm igen hamar, hogy Asgardi, mert túl kicsi volt az esélye annak, hogy csak ráhibázott az eseményekre. De azt eddig nem tudtam, hogy ez a Millernek is köze van hozzá, csak azt, hogy egy Shadow nevű mutánsnak van. És ne félj... eszem ágában se volt Thomas engedni. Maximum Midgardon, hogy ne legyek olyan feltűnő. Különben gondolom jól tudod, hogy a halandók nem érdeklik a fajtámat csak ti Asgardok foglalkoztok velük annyit. Ami meg az alakot illeti... - > tekintetem elfordítom < - … ilyennek születtem, s akiket megöltem és most élnek, azoknak úgy is mindegy, hogy hogyan nézek ki, mert csak a szörnyeteget látják bennem, s semmi mást. Különben meg, ha Thortól kapott feladatot megyek teljesíteni, akkor is így van egy kis esélyem, hogy meghallgatnak és nem ölnek meg azonnal, amint meglátnak. - > hangom nyugodt, ahogy a távolt fürkészem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#106 2009-11-09 22:49:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Hallgattam Vutha-t, hogy mit is mond, most nem szóltam bele, csak csöndesen és némán figyeltem arra, amiket mondott. Amikor azonban végül Halla halandó énjére válaszol és a szemembe néz megtántorodtam, mintha valaki fejbecsapott volna. Felnyögtem azoknak a képeknek az áradatára, amik a fejembe tódultak, újabb emlékek, a saját emlékeim. Megtántorodtam és nekizuhantam Vutha-nak, ha nem lett volna ott, akkor lehet, hogy elterülök a földön. Az előbbi vidám arcomat felváltotta egy fáradt és meggyötört arc, éreztem, ahogyan a testemen is megjelennek a sebek, amiket nem is olyan régen szereztem, a ruhám is lassan kezdett átvérezni és még levegő után kapkodtam. Fáradtnak éreztem magam és elgyötörtnek. Az emlékek… megborzongtam, de sikerült, legyőztem őt. Rémálom… még mindig meggyötörten néztem fel Vutha-ra, hol is tartottunk? Ő közben beszélt, de nekem eléggé máshol jártak a gondolataim, így próbáltam a lehető leggyorsabban ismét talpra állni és megállni a saját lábamon. És mindezek felett persze azon gondolkodni, hogy mit is mondhatnék a sárkánynak. Azt hiszen azt úgysem tudom leplezni, hogy történt valami, de legalább annyira gyengének ne lássanak, hogy a következő másodpercben a hátamba kapok odabentről egy lándzsát. Vajon Halla-val mi lehet ebben a pillanatban vajon tényleg elengedte, ahogyan atyám és én kértük tőle?
< - Nem lesz annyi ideje, hogy rendesen kitanulja, azt amit kell – mondtam elgyötörten. – Ahhoz, hogy egy átlagos Asgardihoz felérj évtizedeket kell gyakorolnod, ezt te magad is tökéletesen tudod. Neki pedig nincsenek évtizedei. Legjobb estben is annyit jósolok neki, amíg Halla meg nem szüli a gyermekeinket… utána nem fogja élni hagyni, ennyire ismerem. Nálam senki sem jobban… - leheltem még elhalóan. >
Kénytelen voltam még így is elmosolyodni, amikor azt remélte, hogy rajta keresztül juthatott volna haza. Mintha őt nem száműzték volna… de lehetséges, hogy erről nem tud. De nem hozta volna haza, csak kijátszotta volna,hogy hazajöhessen és feladta volna, vagy otthagyta volna valahol, hogy elkapják.
< - Remélem tudod, hogy ő is száműzve volt – mondtam. – Nem hiszem, hogy hazatudtál volna jutni vele, igaz akkor nem lehetett tudni, hogy kinek a lánya. Bár így utólag nem hiszem, hogy meg merted volna próbálni, hogy tudod kicsoda… halandóként… vagyis a halandó éned mivel foglalkozik? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#107 2009-11-10 16:52:37

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Beszéltem csak, s végül a távolba meredtem... vártam Einar hozzászólását, ahogy nekem dőlt, kicsit lendületesebben, de nem zavartattam magam, közben azonban csak azt hallottam, hogy kapkodva veszi a levegőt a válasz helyett, majd megéreztem, azt amit rég. Vér szag, mégpedig Asgard vér... Einar felé pillantottam, majd szemeimben furcsa fény csillant, ahogy megláttam, mi is a helyzet. Lassan keltem fel, s végig mértem. Ösztönösen csináltam, mint egy vad, aki a prédáját méregeti, azonban egy kis idő után észbe kaptam, s elfordítottam a tekintetemet, majd le is hunytam a szemeimet. Vettem néhány mély levegőt, de ez nem sokat használt, hiszen csak jobban éreztem a vér csábító szagát. Szemeimet eltakarom az egyik mellső mancsommal, majd úgy szólalok meg.
< - Ő kereste magának, hogy ilyen sorsa legyen, s a büntetést ő se fogja megúszni - > morgom, s próbálom nyugtatni magam. A tiltott gyümölcsös mesék tudtam, hogy igazak, hiszen nem egyszer „haraptam” ilyen gyümölcsbe, s bűnhődtem is eleget. Azonban most ellen kellett állnom a kísértésnek, hogy Einarra rontsak, pedig most esélyem is lett volna végezni vele, de nem lehetett, nem szabadott.
< - Menjünk, keressünk valakit aki ellátja a sebeidet... - > Ezzel felállok, s kinyitom a szemeimet, de még a távolba pillantok, s nem indulok meg azonnal. < - még itt kint válaszolnék a kérdésedre. Tudtam, hogy száműzték, de a halandó írása alapján nem tudtam mást, csak, hogy Asgard. Csupán véletlen volt, hogy pont Thorhalla halandó énjére bukkantam, s semmi más. S hidd el, miután Midgard jó része elpusztult, s elvesztettem mindenkit aki fontos is volt nekem, akár azt az árat is megfizettem volna végső esetben, hogy Thornak hajtok fejet, hogy vissza jöhessek, s ne vaduljak el ismét teljesen. A magány a legnagyobb büntetés egy halott világban, mert folyton időt ad a múltra gondolni, s emlékezni azokra, akikhez közöd volt, vagy jó, vagy rossz értelemben. Halandó énem, pedig egyszerű fotós... egy gyenge senki, bár jól végezte a munkáját legalább. - > nem nézek Einarra, csak a végén pillantok rá, mielőtt újra megszólalnék.
< - Ha kell támaszkodj nekem Einar... vagy ha máshol szeretnéd, hogy ellássák a sebeidet, akkor szólj és elviszlek oda. - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#108 2009-11-11 09:49:26

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Láttam Vutha arcán, hogy milyen képet vágott arra, hogy megérezte a vér szagát. Láttam már a csatamezőn lakmározni nem volt nehéz rájönnöm, hogy mire is gondolt az adott pillanatban. Attól, hogy gyenge vagyok és vérzek még nem azt jelentette, hogy nem vagyok képes megvédeni magamat és harcolni ellene, ha végül úgy döntene, hogy meg akar enni. Láttam, hogy nagyon küzd ez ellen, hogy ne egyen meg. Megpróbálhatja, de akkor is ő járna rosszabbul, vagyis nagyon reméltem, hogy így lenne, mert így fegyvertelenül is voltam, hiszen a kardom a szobában maradt, akárcsak a vértem és a pajzsom és mindenem. Felnéztem a sárkányra.
< - Örülnék, ha nem a desszertednek néznél – vigyorodtam le. – Nem akarok máris visszamenni Hela-hoz. >
Csak megráztam a fejemet a Thordin-ra eső részekre, majd talán döbbenten hallgattam végig, amikor visszatért arra a részre, hogy még Thor-nak is fejet hajtott volna. Egyszerűen nem akartam elhinni, amit hallok. Azt hiszem, hogy kezdem hiányolni a régi jó megszokott sárkányt, akit a száműzetése előtt ismertem.
< - Én mindig is azt hittem, hogy Loki elérte mindenkinél, hogy ne kötődjenek senkihez sem – vontam meg a vállamat. – Vagy csak mi voltunk ennyire kellemes helyzetben? Vajon Thor, vagy bárki gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megtörnek téged? Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha még lennének embereid, akkor most hagytak volna el, vagy döftek volna hátba a szavaidra. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyivel megtörtek… >
Vagy tényleg csak Halla volt annyira erős, mint ahogyan az emlékei mutatták? Tudtam, hogy ennyibe soha sem tört és roppant bele. Látta kis híján a világunkat elpusztulni, egy másiakt holtan, a halálomat túlvészelte. Az atyja árulását… igaz ő Halla volt és nem pedig más. Ő mindig is különleges volt, elmosolyodtam ezen önkénytelenül is. És magamról is tudtam, hogy ennyibe soha sem törtem volna bele, mint amibe Vutha. Thor pedig soha sem engedte volna vissza, hacsak nem lettek volna az álomvilágbeli események. Elindultam befelé tántorogva a segítsége nélkül, egyedül is képes voltam járni, csak kissé nehezen ment, hogy mindenem fájt és sajogott.
< - Itt is jó lesz – mondtam végül. – Csak ha kérhetem ne egy méregkeverőhöz vagy Skurge-hoz vigyél gyógyító címén – nevettem fel. – Talán keressük meg Amora-t… rád bízom, megbízom benned, te ismered őket. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#109 2009-11-11 15:26:01

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Figyelem Einar mosolyát, s megjegyzését.
< - Ösztönök... semmi más... s változtam ennyit, hogy ne rontsak rád... Einar... Nincs hangulatom, ha aztán Úrnőmnek Sárkány bőr cipője, vagy bármilyen ruhadarabja lenne. - > mondom egy enyhe mosolyt erőltetve a képemre, majd sóhajtok egyet.
< - Először is, ha itt lennének az embereim közül, akkor az azt jelentené, hogy Asgardon Loki uralkodna, s ha Sofi nem is, de Tanya még élne. Emiatt teljesen másképp látnám a múltam. Azonban nem él senki se körülöttem, s az élet az egyetlen kinek sikerült megmutatni, hogy még azokat is képtelen vagyok megvédeni, akik valaha fontosak voltak számomra. Ráadásul, már a bosszú se lobog bennem, hiszen, nem él az apám, hogy megöljem azért mert elvette a hatalmamat és rabszolgának adott Lokinak... - > befejezem, s nem folytatom, miközben lehunyom a szemeimet. Veszek egy mély levegőt, s kifújom. < - Majd talpra állok Einar... itt Asgardon sikerülni fog... de nem egyik napról a másikra, hiszen újra meg kell találnom a helyem, s az életem célját... És mielőtt mondanád... igen, a fajtámban több az érzelem, mint mutatjuk... s nem csupán szörnyetegek vagyunk, kik a harcmezőn mészárolnak. - > Einar mellett ballagok.
< - Amora, ha csak azon idő alatt nem tanult meg, akkor annyira tud gyógyítani, mint én... sehogy. De hozzá viszlek, mert ha esetleg nincs kellő gyógyító, akkor ő tud teleportálni, s az gyorsabb, mintha én repítenélek el valahova a hátamon. - > ezzel arra terelgetem, amerre tudtam, hogy Amora szobája van. Reméltem, hogy ott lesz. Lassan ballagtam hallgatva karmaim kopogását a padlón, ahogy azok talajt értek, minden egyes lépésnél.
< - Köszönöm a bizalmadat - > pillantok Einarra, s ha végül sikerül elérni Amora szobáját, akkor egyik mellső mancsommal kopogtatok rajta.
< - Amora... bent vagy? Kéne a segítséged... - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#110 2009-11-11 16:57:28

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Tényleg alig akartam elhinni, amit hallottam. Nem hittem volna, hogy azok után, amit kimutatott korábban ilyen lett volna. Vagyis régen valóban nem volt ilyen, nem hittem el egyszerűen, hogy ennyire megtört a száműzetése alatt. Beleesett abba a hibába, amit a lehető legjobban kihasználnak bármerre és egyszerűen beleroppant. Azt hiszem, hogy igazából örülhet annak, hogy Rémálom őt nem kereste fel, mert azt nem élte volna túl. Sárkánybőr bármi? Ha olyan szerencsés lenne, hogy csak sárkánybőr ruhadarabként végzi, bár élve is meg lehet nyúzni. Inkább nem gondolok ilyeneket, mert még elképzelni is rossz.
< - Fekete vagy, nem zöld – mondtam. – Így talán megúsznád, bár festeni így is úgyis lehet… nem szóltam. >
Lassan beértünk a palotába és egy irányba terelgetett. Az igazat meg kell, hogy valljam a lakosztályunkat, valamelyik étkezőt, az edzőtermeket, a hatalmas trónteremet, alkimista labort és a tróntermet már megtaláltam, de a többi helyet még mindig nem. Így jelen pillanatban akár a börtönök és a kivégzőhely felé is mehettünk, oké azok a föld alatt vannak, így azokhoz biztosan nem. Amora-hoz lehetséges, hiszen őt emlegettem utoljára, és ezt pillanatokon belül ki is mondta. Igazából nem tudom, hogy miért őt mondtam, hiszen nem igazán bíztam benne, már tudtam, hogy miért hagyott el engem és Thena-t és miért tette mindazt, amit, de akkor is. vettem egy mély levegőt, mégis a vérszerinti anyám volt, így tőle kellett volna a lehető legkevésbé tartanom ezen a helyen, Halla után.
< - Nem hiszem, hogy annyira szörnyű lenne a helyzet – néztem végig magamon és a véres ruháimon. – Volt már rosszabb, nem egyszer, főleg, amikor a fejemet vesztettem. Sajnálom, hogy azt mondom, de démon vagy… az vagy, ti csak a pusztításnak éltek és nem pedig másnak. Lehet, hogy félvér vagy és ezért viselkedsz így, de találkoztam nem eggyel démonok közül és váltig állíthatom, hogy nem úgy van, ahogyan mondod. Vagy ha igen, akkor megint nem meglepő, hogy kiirtottak titeket. a felfogásukkal, a gyengéket ki kell irtani mielőtt bemocskolná a nemzettségeket… de nem szeretem ezt a gondolkodásmódot… >
Végül megálltunk egy ajtó előtt, ahova bekopogott és pillanatokon belül… komolyan kellett ez nekem?

Pillanatokon belül kinyílt az ajtó, ahol Amora lakott, vagyis Vutha emlékezett, hogy a nő lakik. És valóban ő volt az, aki kinyitotta az ajtót, kérdőn pillantott a sárkányra, majd a szemei Einar-ra tévedtek. Döbbenten nézett a fiára, majd pedig már terelgette is befele. Kinézett a folyosóra, majd amikor meglátott valakit odaszólt.
< - Gyógyítót küldess a szobámba azonnal! – nézett a folyosón sétáló egyik alakra. >
Elsuttogott néhány szót, amire Vutha összement, a megszokott Asgardi alakjában állt az ajtóban, csak épp vért nem volt rajta, csak egy vászoning, vászonnadrág és csizma. Vele nem finomkodott a nő, megragadta a karját és berántotta a szobába, majd dühösen csapta be utána.
< - Elárulnád, hogy mit műveltél vele?! – förmedt a démonra. >
Odalépett a fiához és az ágyhoz kísérte, amire leültette és lefektette. Amikor Einar tiltakozni akart és megszólalni rá is hasonlóan reagált.
< - Csöndben maradsz! – mondta. – Majd ő beszél! – ezzel visszafordult a sárkány felé. – Nos drágám?! >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#111 2009-11-12 19:41:56

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

A nem válaszolok Einarnak, csak az utat nézem, meg néha rápillantok, de csak annyira, hogy eldöntsem, hogy bír e a saját lábán menni vagy sem. Amint Amora ajtót nyit, s nem is kell többet mondanom, amint meglátja Einart, már tereli is befelé, majd pedig engem is átváltoztat, s beránt az ajtón szó szerint...
< - Nyugalom Amora... - > intem nyugalomra a nőt. < - … nem tettem vele semmit. Beszélgettünk, majd nekem dőlt, s vérszagot éreztem... Mielőtt kérdezgetnéd nem láttam senkit se a közelünkben, s inkább őt kérdezd, hogy mi történt, bár tippem lenne, de nincs kedvem találgatásokba bonyolódni - > közben az asgardi formámat nézegetem, majd tekintetem Amorára siklik. < - Fölöslegesen gyanakszol rám... Nem adok rá okot, hogy valamelyik hírnévre vágyó megölhessen, vagy Thor újra kidobjon innét vagy magamra haragítani Úrnőnk. Meg ha ölni támad kedvem, azt nem Loki kastélya előtt teszem, s az „áldozatom” nem hozom be, hogy ellássák a sebeit... Ráadásul ismersz, ahogy azt is tudod Amora, hogy nélküled képtelen vagyok asgardi alakot felvenni, Sárkányként, meg igen jellegzetes sebet hagyok... - > hangom nyugodt, majd körbe pillantok. < - Ha engeded, akkor viszont itt maradnék, s érdekelne, hogy mi is a baja, aztán meg elmennék egy kis repülésre, ha már tudom, hogy nincs semmi komoly baja... - > Einarra pillantok, s sóhajtok egyet.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#112 2009-11-12 22:50:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Vettem egy mély levegőt és megadóan tűrtem, hogy Amora gyógyítóért küldessen és engem pedig szinte szó szerint ágyba parancsoljon. Mintha gyerek lettem volna, noha be kellett ismernem, hogy igazán jól esett az, hogy nem kellett két lábon megállnom. Vajon mi lehetett ebben a pillanatban Thor-ral és Halla-val? Igazán érdekelt volna, hiszen atyám velem együtt volt ott és szerintem Halla is akkor, de hogy őt mivel akarta megfogni az az elmebeteg fogalmam sem volt. Vagyis volt, de abba igazából nem is mertem belegondolni. Inkább csak lecsuktam a szemem és hagytam, hogy az anyám és Vutha egymás torkát marják. A kellemes családi légkör, nehogy véletlenül is egy napot teljesen nyugodtan lehessen eltölteni. Igazából meglepett, hogy aggódott, nem tudtam eldönteni, hogy amiatt, hogy megsérültem, vagy amiatt, hogy ez milyen következményekkel járhat?
< - És semmi kérdezősködés, semmi?! – kérdezte Amora. – Annyi eszed igazán lehetne, hogy rákérdezel, hogy mi a baja! És ha mágia lett volna, akkor mostanra már nem élne, mert nem jártál utána a dolognak. Repülés? Igen, legfeljebb a kastélyból és nem az ég felé! Ugyanis azért, mert felelőtlen voltál a következő két napot ebben az alakban töltöd! Valóban látom, hogy nem sárkány tette, azaz nem te, de bárki megtehette volna, hiszen mégis Thor fia. És te voltál ott vele! >
Lássuk be, volt benne valami, hogy tényleg meg is ölhettek volna, ha úgy alakult volna a helyzet. De köze nem volt ehhez most senki és semmi ilyennek. Egyetlen oka volt, az ellen pedig nem védhetett meg senki sem. Amúgy is furcsa volt, hogy így lesik minden mozdulatomat, hogy mi történhet velem, nem szorultam erre a védelemre, tökéletesen megvoltam nélküle is, mint korábban is. Megpróbáltam felülni az ágyon, de visszahanyatlottam rá, egy felcser valóban nem fog megártani. Lehet, hogy képes vagyok regenerálni magam, de ezek között volt néhány túlságosan mély seb is, amiket magamtól nem lettem volna képes begyógyítani rövid időn belül. Végül csak felnéztem elgyötörten és megcsóváltam a fejemet.
< - Nem ő volt – mondtam végül. – Hanem Rémálom… nem kell aggódni, legyőztem… >
Ezzel visszahanyatlottam az ágyra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#113 2009-11-13 00:01:50

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Amorára nézek, majd sóhajtok, fejemhez vágja a dolgokat rendesen, akár csak régebben, bár akkor kicsit másképp tette... pontosabban a büntetés elmaradt, azonban most van az is.
< - Amora... büntess ahogy akarsz... de te is tudod, hogy 30 éve még a mágiát se érzem... - > morgom < - És a legjobb döntés volt, hogy hozzád hoztam. De igazad van... velem volt, tehát nekem kellett védenem, tehát az én hibám... - > Einarra pillantok mikor megszólal.
< - Rémálom? - > vonom fel a szemöldökömet, s oldalra pillantok Amorára, hátha neki ismerősebb, de aztán Einarra nézek. < - Volt ott más is Einar? - > Ezután Amora felé megyek, s megállok mellette.
< - Azért ellenőrizd kérlek, hogy mik okozták a sebeket... - > szemeim lehunyom < - ...majd később beszélnék veled négyszemközt, ha majd ráérsz Amora, de nem most. - > kinyitom a szemeimet, s Amorára nézek. < - Azonban előbb Einar sebei legyenek ellátva... - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#114 2009-11-13 00:50:34

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Ki mondta, hogy érezni kell? – kérdezte. – Tanultad, tudod, hogy miként működik és mi alapján! Fel kellene ismerned, ha látod alkalmazni… és nem csak megérezni. Komolyan hihetném, hogy azzal a pecséttel nem csak a képességeidet, de az agyadat is elvették, már ha volt és nem csak a lila ködben létezett! >
Kis híján kimondta azt is, hogy nem úgy, mint Thorhalla, aki az alapvető dolgokat is csak most tanulja, hiszen soha sem merte senki sem kiképezni és amiatt olyan alapvető hiányosságai vannak, amik egy kezdőnek nem nagyon voltak, de legalább gyors volt a felfogása és nagyon gyorsan fejlődött… nem hiába volt annak a lánya, akinek. Amikor Rémálmot említette Einar Amora arcán sötét felhők kúsztak át és a fiára nézett.
< - Előbb vagy utóbb mindenkit megtalál… - csóválta meg a nő a fejét. >
Ekkor ért be egy fiatal lánynak tűnő valaki, akinek a kezében különböző főzetek voltak, tiszta víz és tiszta kötszer is. Amora-ra pillantott, aki csak bólintott és a lányka odasietett az ágyon fekvő férfihoz, hogy elláthassa a sebeit. Amora még bólintott Vutha szavaira, hogy beszélni akar
Amikor kimondtam, hogy Rémálom, Amora arcán is, mintha félelmet láttam volna átsuhanni egy pillanatra. Szóval ő maga is találkozott vele már korábban, noha ezen nem tudtam meglepődni. Vutha-ra néztem, amikor rákérdezett, hogy Rémálom, az első részre bólintottam, majd a második részre megráztam a fejemet. Ekkor jött be egy fiatal lány, szóval ő a gyógyító. Nagy nehezen kibújtam az ingemből, ami már így is jócskán véres volt, mint elől, mind hátul. Nem volt rajtam vért, hogy ne látszódjanak ezek.
< - Rémálom igen – mondtam fáradtan és keserűen. – Nem, nem volt rajtunk kívül senki sem. Rémálom az, aminek a neve mondja. Mindenkinek eljön az életében az a pillanat, amikor a saját félelmeivel kell szembenéznie és akkor Rémálom vár ott. Ha legyőzöd minden megy tovább az életben, ha alulmaradsz és nem győzöd le a félelmeidet és rámálmaidat mindent elvesz tőled, amid korábban volt, vagy csak egyszerűen megöl… >
< - Még várj! – szólt a lánynak. >
Odalépett a nő, és ha Vutha is nézte, vágások, mélyebbek és kevéssé mélyek, karmolások, égési sebek tarkították a férfi felsőtestét. Mintha igen sokat csatázott volna, és még meg is kínozták volna. mikor végzett a sebek nézésével akkor nekiláthatott végre a lány annak, hogy ellássa Einar sebeit. Amora karon fogta Vutha-t és egy másik szobába húzta át a lakosztályon belül.
< - Mit akarsz tudni drágám? – kérdezte. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#115 2009-11-13 17:20:36

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény:Asgard város//

A város főterén lévő térkapukon átlépve az ide vezetőn, Atlát kicsit noszogatva, nem messze a kastélytól lépek ki. Ahogy a másik oldalon láttam se egy őr se senki nem volt a környéken, ami elég furcsa. Felsóhajtok és elindulok a kastély felé gyors tempóban. Útközben nem nagyon találkozok senkivel, de biztos lesznek őrök a bejáratánál. Botorság lenne ha Thorhalla vagy Amora nem állítottak volna őröket csak mert egyfajta béke van. Remélem nem nagyon akadékoskodnak és Einart is itt találom még.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#116 2009-11-13 22:58:17

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Lehajtom a fejem Amora szavaira, de az arcát figyelem továbbra is.
< - Igazad van... Fel kellett volna ismernem... - > Ezután elhallgatok, s nem szólalok meg, csak figyelem a történéseket, míg nem Amora félre húz, s rákérdez, hogy mit akarok tudni.
< - Mi folyik itt Asgardon Amora? Csak úgy pillanatok alatt lesérül valaki minden jel nélkül, meg azaz álom is korábban? Gyakoriak az ilyesmik manapság? - > pillantok kérdően a nőre, majd sóhajtok. < - De nem ezért hívtalak félre főleg. Szükségem lenne egy ágyra, mert ilyen formában kicsit hideg az alaksor, s valamit kéne csinálnom, mert bele fogok őrülni a semmittevésbe... előbb vagy utóbb... - > hangom nyugodt és csendes, miközben Amora szemébe nézek. A nőnek egy szót se kell szólnia.
< - De talán ez se a valódi oka... - > lehajtom a fejem... < - Mióta tudsz a pecsétről Amora? És mennyit tudsz róla? Valahogy úgy érzem, hogy elég sokat... - > egy sóhaj után felemelem a fejem, s egyenesen a nő szemébe nézek < - … Mesélj nekem Thorhalláról... Valahogy rossz előérzetem van a szándékait illetően. Nem tudom, hogy mit is tervez velem pontosan, de úgy érzem, hogy addig leszek boldog, míg nem tudom... - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#117 2009-11-14 11:34:03

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Amit korábban nem látott Laaksonen a másik oldalról, hogy itt igen is voltak őrök. Nem messze, úgy húszméternyire ért ki a híd előtt, ami a főbejárathoz vezetett, előtte, rajta most is voltak őrök, akárcsak a másik oldalán és a főbejáratnál. Az őrség a megszokott nagyságrendű így ránézésre azok után, amit régen a háborús időszakban megszoktál errefelé. Igaz most is háborúra készültök, csak éppen az ellenfél változott, de lényeg az ugyanaz. Ugyanaz a „kellemes” trió fogadott téged a híd oldalán, mint korábban, amikor Thordinnal érkeztél.
< - Mit akarsz erre már megint kölyök – érdeklődtek. >

Amora figyelte, amit mondtál és bólintott arra, amikor végre beismerted, hogy igen fel kellett volna ismerned.
< - Egy kis porszem voltál és vagy csupán, Rémálom mindig is volt, mindig is lesz – mondta a nő. – Nem egyszer fordult elő, hogy ilyent történt, korábban is volt ilyen, és később is lesz. Csak éppen a jelentéktelen lényekkel nem foglalkozik, csak azokkal, akik nagy hatalomra tettek szert. Igaz nem csodálkoznék, ha azért vesztettél volna el mindent, mert vele szemben alulmaradtál. A régi szobád még mindig megvan, azt elfoglalhatod. Azonban most az ételért magad mész a kantinba és nem lesznek rabszolgák, akik felvigyék neked és megetessenek. Ami a feladatot illeti… >
A nő int az ujjával és egy vödör jelenik meg a kezedben, majd egy felmosórongy is.
< - Nekiállhatsz feltakarítani az egész kastélyban drágám – mondta. – Egyszerűbb és kevesebb energiát igényel, mint minden helyen mágiával feltakarítani – mosolyodik el gonoszul. >
Néhány pillanatra elgondolkodik, amikor a pecsétről és Halla-ról kérdezel.
< - Halla… igazából mit akarsz tudni róla, ami nem olyan, hogy nem fogok róla beszélni drágám? Lehet, hogy tudom, lehetséges, hogy nem – mondta rejtelmesen. – De nem fogok a terveiről beszélni neked, aki úgy rajongta körbe Thor-t, mint egy kisgyerek, aki csak a meséket hallotta róla, hogy persze mindent megteszek. Nehogy azt hidd drágám, hogy nem hallottam, hogy mit mondtál Einar-nak. Egy kis tartás lehetne benned legalább! És a pecsét? Loki megbízott bennem, így tudtam a létezéséről és arra is tudok, hogy mire való. Halla pedig Loki lánya, így lehet néhány tipped, hogy mit akarhat tőled drágám… >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#118 2009-11-14 13:17:44

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Kicsit csalóka volt a következtetésem, ugyanis rövid úton őrökbe botlok. Ráadásul ugyanazokkal akikkel akkor mikor Thordinnel Thorhalla segítségét kértük a kastélyban.

-Atla ne kószálj el.-

Szólok rá erélyesen, mire közelebb lép hozzám. Talán megérezhette hogy kicsit feszültebb vagyok a megszokottnál. És nem akarom hogy valami baja essen itt. Végig sétálok a hídon mellettem Atla.

<-Üdvözlet! Einar Thorson-t keresem. Asgard városából ideküldtek azzal hogy itt v an. Látni szeretném ha lehetséges, vagy ha nem akkor esetleg értesíthetnék arról hogy itt vagyok.->

Válaszolok az őröknek érzelem mentes hangon, csak a lényegre törően.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#119 2009-11-16 00:27:40

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Figyelem Amora szavait, majd félre húzom a számat.
< - Az utóbbi időben se szolgált ki senki, s nem nagyon volt kantin, ahol ehettem, így nem fog gondot okozni elballagni a kajáért, ha épp éhes vagyok... - > majd a vödörre és a rongyra pillantok. Veszek egy mély levegőt...
< - Amora... Thorról és hogy mennyire rajongom körbe inkább ne beszéljünk, főleg, hogy te állsz hozzá közelebb, s nem én. - szemeimbe hideg fény csillan. - Thor bízik bennem, s épp ezért küld haza. De te is tudod nagyon jól, hogy ha tudna a pecsétről sohase akarná ezt. Mivel ha véletlen nem ölnek meg odahaza, s elfogadnak vezér ként, akkor újra sereggel térek vissza Amora, s a múlt megismétlődik, azonban ezúttal, hála Lokinak, Úrnőnk oldalán áll a sereg. Újra háború lesz, azonban nem olyan nyílt, mint amiket eddig csináltatok. Az egészből talán csak Einart sajnálom, mert megint Thor és Thorhalla miatt éri utol a vég. S te is nagyon jól tudod Amora, hogy ez nem egy álom, mely egy rang fosztott korcs fejében született, hanem az, ami Úrnőnk fejében is megfogalmazódott, amint Thor megkért, hogy a népem egyesítsem, s hozzam át őket. S nem félek Helatól... Tudom, hogy mi vár rám odaát... s ha eljön az idő, akkor csak annyit mondok, hogy késett 30 évet. Lehet Midgard nyomát nehéz lesz lemosnom magamról, de egyet jól tudok. Ha pecsét nem lenne Thorhallat akkor is szolgálnám, de Lokit soha, ahogy Thort se szívesen. - > szavaimban nincs érzelem, majd felveszem a vödröt, s az az arcomra mosoly ül, ahogy az ajtó felé lépek, úgy szólalok meg, hogy a másik szobába is jól lehessen hallani.
< - Megértelek Amora, s örülök, hogy ennyivel is könnyíthetem a dolgod. S ne aggódj, kitakarítom a kastélyt, legalább lesz egy kis időm, hogy elgondolkozzak a jelen... - > majd csendesen hozzá teszem egyenesen a nő szemébe nézve < - ...a múlton, s a közeli jövőn. - > könnyed mosoly ül az arcomon, de még a fagyos tekintet ott van, majd a szokásos nyugalom ül az arcomra, s teljesen úgy festek, mint ha az a kis monológ meg se történt volna.
< - Ha engeded, akkor mennék is a feladatomat végezni amit adtál, bár ha szeretnéd, akkor még maradok Amora. - >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#120 2009-11-16 14:27:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Senki sem tett most becsmérlő szavakat Laaksonen-re, miközben végigment a hídon, de különösebb figyelmet sem kapott, azonban, ahogyan néhányan végignézték Atla-t elismerően morogtak, hogy mennyire szép állat a kölyök már most. A híd végén az őrök megszokásból a fegyverükkel zárták el az utat egészen mindaddig, amíg meg nem szólalt és nem közölte, hogy mit is akar.
< - Amora szobájában van – mondta az egyik őr. – Az előbb vitték be oda súlyos sérülésekkel… azt hiszem, hogy tudod, hogy merre van Amora szobája, ha nem akkor elkísérnek…>
Ezzel int a kezével és az egyik itt levő őr odalép melléd, ha szükséges elkísér oda, ahova menned kell, ha nem akkor igen hamar odatalálsz. Vagy ő, vagy te kopogtatsz az ajtón, ami hamarosan ki is nyílik, a helységben pedig Amora-t nem látod, csak Einar, ahogyan egy ágyon fekszik, arca eléggé elgyötört, látod, hogy a felsőteste tele van kisebb és nagyobb vágásokkal, égési sérülésekkel. Mintha több csatát vívott volna a közelmúltban és még valaki meg is kínozta volna, mellette egy fiatal lány ténykedik és tisztogatja, illetve kötözi be a férfi sebeit.

Amora felkacagott a bántó sértő hangján, majd izzó zöld szemekkel nézett rád.
< - Nem állok közel Thor-hoz, egyszer kerültem hozzá közel és annak Thena és Einar lett az eredménye, ennyi – vonta meg a vállát. – Az a tehén amúgy sem engedné, hogy a közelében legyek. Thor nem bízik meg benned, csupán Thorhalla-t teszteli, túl sok időt töltött együtt Loki-val – megcsóválta a fejét. – Semmit sem tudsz és nem értesz abból, ami körülöttük és közöttük folyik. Te is találkoztál már Rémálommal egészen biztosan, egész életünkben ott van velünk. Mitől féltél a legjobban? Mindent elvesztesz, az öcséd kap mindent, az ágyasod meghal és vele mindent elvesztesz. Megtörtént, nem? Igaz, ha Rémálom lett volna, akkor nem ilyen könnyedén maradtál volna alul. >
Megcsóválta a fejét.
< - Nem félsz Hela-tól? – vonta fel a szemét. – Tudod, hogy mi vár rád odaát? Kizárt, ha azt hiszed, hogy együtt leszel azzal, akit szeretsz, tévedsz. Én már voltam ott, ahogyan a legtöbben Asgard-ról. Nekem lehet, hogy nem hiszel… te csak sírtál és könyörögtél valakinek, hogy öljön meg, mert nem viselted el a bukásod. Kérdezd meg azt, aki odakinn van, aki maga választotta a halált azért, akit szeret, hogy milyen odaát, ő saját maga vigasztalta a nevelőanyját, amikor közölte vele, hogy mire készül… neki nem lett volna odaát félni valója és Valhallába kellett volna kerülnie a nagyapja mellé. Neked elég sok a bűnöd, hogy örök időkre szenvedj Hela-nál úgy, hogy inkább azt kívánnád, hogy, hogy bár ne lenne alvilág, ahova kerültél volna… Idióta! Még Skurge-be is több ész szorult, mint beléd… >
Ezzel csettintett egyet és a kezedből eltűnt a felmosó rongy és a vödör is, ő pedig kivonult a helységből vissza, ahol Einar is volt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#121 2009-11-16 20:04:20

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Bár sokan elismerő pillantással méregetik Atlát, ő talán megérezve a nem túl kellemes környezetet, inkább szorosan mellettem marad.
Most nem becsmérelnek, sőt elég normálisan is viselkednek, de ez nem igazán emeli a hangulatomat. Bólintok a tájékoztatásra.

<-Köszönöm de nem szükséges, odatalálok egyedül is.>

Hárítom el az útmutatást majd elindulok befelé a kastélyba immár akadálytalanul. Felidézem magamban merre található Amora szobája és sietve elindulok a kanyargós, homályos folyosókon. Menet közben azon töprengek vajon miért van tele sérülésekkel Einar.
Amora ajtaja előtt megtorpanok és hangosan kopogok majd benyitok. Einar csúnyán megsérülve fekszik az ágyon míg egy lány tisztogatja a sebeit.

<-Talán rosszkor jöttem? Összekaptatok Thorhallával?->

Kérdezem kicsit kajánul, de azért alaposan szemügyre veszem milyen sérülései vannak és hogy mennyire súlyosak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#122 2009-11-17 15:08:38

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Amora szavaira gonosz mosolyt eresztettem meg, hogy csak két gyereket szült neki és semmi más... majd ez is eltűnt a képemről.
< - Mitől féltem? Amiktől féltem, az szinte mind bekövetkezett... S van amire még van esély, de van amire már nincs, hogy megtörténik. S tudom mi vár ott rám. Hela kínoz az idők végezetéig, vagy valamelyik félelmemmel vagy ágyasommal, s meg nem született gyermekünkkel, vagy még milliónyi dologgal a múltamból. Bűnös vagyok, s nem is tagadom... Tehetek bármennyi jót életem végéig, akkor se lenne elég, hogy máshova kerüljek. Amora... Nem félek Helatól, mert ha félnék, akkor mégis hogy harcolnék odakint ha kell, s áldoznám akár az életem is a csatában? Az első sorban harcoltam mindig is, s ha eljön a pillanat hogy meg kell halnom, akkor meg már nem mindegy, hogy félek vagy sem? Úgyse én döntök arról, hogy hova kerülök. - > Hangom nyugodt, s nézem a távozó nőt, majd utána megyek vissza Einarhoz. Az ajtó felé pillantok, mikor meglátom, hogy nem csak azok vannak a helységben, akik eddig is, hanem Laaksonen is megérkezett. Biccentettem felé köszönés képpen, majd Einarra néztem.
< - Remélem, hogy hamar rendbe jössz Einar... Ha nincs rám szükség, akkor megyek... Valahol a kastélyban, vagy a környékén leszek.... - > tekintetem végig suhan a társaságon, majd az ajtó felé teszek néhány lépést.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#123 2009-11-17 15:27:45

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Felkaptam a fejemet, amikor valaki kopogtatott az ajtón, de arra sem maradt időm, hogy kiszóljak, mert az illető máris benyitott a helységbe. Ó, Laaksonen, igazán kellemes meglepetés volt, hogy megérkezett. Az ajtó felé kaptam a fejemet, amikor Vutha jött ki onnan, majd pedig Amora feldúltan. Lehet, hogy nem akartam tudni, hogy mi történt ott igazából, így inkább a frissen érkezett férfi felé fordultam. Összeveszni Hallával ilyen durván? Nem, az ilyenre soha sem volt példa korábban, egyszer emelt rám kezet és az is akkor volt, amikor kivégzett.
< - Nem – vigyorodtam el. – Nem emelne rám kezet, de ha mégis a tőle származó sérüléseket keresed, akkor a hátamon karmolás nyomok formájában találod… minek köszönhetem a látogatásodat? >
Végül úgy tűnt, hogy Amora nem hagyta annyiban az egészet, Vutha távozni akart, de úgy tűnt, hogy az anyám nem akarta ezt engedni. Csak tudtam volna, hogy min vesztek ennyire össze ilyen rövid idő alatt. Felszisszentem, amikor a mellettem levő lány belekapott az egyik mélyebb sebbe véletlenül.
< - Egy ostoba gyerek vagy csupán – mondta megvetően a nő. – „Nem félek Hela-tól”, egy idióta ostoba alak vagy! Hidd el még mindig megvan, hogy mit szedhet el tőled, ha azt hiszed, hogy nem olvas a gondolataidban, ha ott vagy tévedsz! >
Mindenki láthatta, hogy Einar és az őt ápoló lány összerándul azokra a szavakra, amiket Amora mondott.
< - Vagy tudod mit? Tarthatok bemutatót számodra abból, ami odaát vár, és akkor nem lennél ilyen felelőtlen és ostoba! Ezzel a hozzáállással mindannyiunkat veszélybe sodorsz! >
Amora rúnákat rajzolt a levegőbe, majd Vutha előtt minden elsötétedett és eszméletlenül terült el a padlón.
Laaksonen miközben nézi a sebeket, kisebb és nagyobb vágásokat láthat a férfi felsőtestén, karddal okozták szinte mindegyiket, az égési sérülések pedig, amik igazából kínzásnak is felérhettek volna tűz.
Mindeközben Vutha egy furcsa helyen ébred fel, mindenfelé tüzek égtek, talán Muspelheimben volt, talán nem, egyelőre nem tudta eldönteni, mindenfelé csak a végtelen tüzeket látta és teljesen egyedül volt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#124 2009-11-17 22:02:14

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Miközben Einar beszél szemügyre veszem a sérüléseit. Kard vágás és elég nagy égési sérülések a testént. Elég csúnyán összeakaszkodhatott valakivel. A szavaimat elfojtja a belépő Amora és Vhuta kettőse. Amora dühösnek tűnik a sárkányra. Mikor varázslásba kezd Atla elkezd morogni, hátán fel áll a szőr és erősen vicsorog Amorára. A hátára teszem a kezét és próbálom megnyugtatni, abba is hagyja az ugatást, majd letelepszik Einar ágya mellé.
Az ájult Vuthára pillantok, most nem szívesen lennék a helyében, bármit is készül vele tenni Amora.

<-Az ajánlatod miatt jöttem. Most hogy visszatértem, gondoltam jobb ha utánad jövök. El is kerülhettük volna egymást.->

Kicsit feszengek, ami furcsa mivel nem nagyon szoktam. De csak a leendő Asgardi uralkodó kért fel a tanácsadójának, ez azért adhat egy kis okot a szorongásra.

<-Elfogadom az ajánlatod, és megtisztelsz vele hogy rám gondoltál.->

Atla ekkor egy hirtelen mozdulat sorral felmászik, ugrik az ágyra és arcon nyalja Einart. Furcsa de mintha tudná hogy viszonyulok egyes emberekhez és helyekhez....sokkal intelligensebb mint azt gondoltam.

<-Atla mássz le onnan!->

Kiálltok rá és megpróbálom leráncigálni Einarról, lehetőleg úgy hogy ne szakítsam fel a sebeit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#125 2009-11-18 11:42:13

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

< - Gyerek? Nézőpont kérdése Amora. És mit vehetne el még tőlem? Titeket Amora? Mert másom már nincs, csak akikkel harcoltam és még élnek. - > fújok egyet. Einar esete más volt... nagyon más... Tőlem Loki és Apám elvettek mindent... Csak az életem maradt, s azok, akik még mellettem állnak... talán. Szemem sarkából pillantok Amorára, mikor rúnákat kezd el rajzolni.
< - Hagyd, nem érdekel am... - > nem tudom befejezni mert minden elsötétül... Talán jobb is, hogy így történt, s körül ölel a sötétség, mely oltalmazóan takar el, s védelmez a kíváncsi szemek elől, mint ahogy egy anya védi a kölykét. Bár eme sötétség, minden bizonnyal, csak elmémben van, s testem ott hever Amora szobájában, de az lényegtelen.
A sötétséget végül tüzes mezők váltják fel, mikor magamhoz térek. Bár kétlem, hogy valóság lenne, de valahogy a táj szépsége miatt nem is érdekel. Végig nézek magamon, hiszen ha álom, akkor nem Asgard testben vagyok, mit Amora kreált annak mintájára, amit hajdan én alkottam magamnak, hanem igazi valómban, s akkor a mágiám is meg van, mint minden álomban... Azonban ha ez Amora műve, akkor más a helyzet. Lassan feltérdeltem, s a talajba markoltam, majd felemelve figyeltem, ahogy kifolyik a a tenyeremből. Repülni támadt kedvem, hogy megnézzem fentről, eme gyönyörű vidéket, ami, akár az otthonom az igazi otthonom is lehetett volna... Muspelheim... Bár kitudja, hogy mennyire is nevezhetem még annak eme helyet... Gyermekként annak hittem, s hiába szenvedtem sokat, de mégis csak ott nőttem fel, s tettem szert hírnévre, szereztem az embereimet, kik bíztak bennem... támogattak... harcoltak értem... kiket elárultam...

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:17

#126 2009-11-18 12:30:36

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Megcsóváltam a fejemet, amikor Vutha elterült a földön, valamivel tényleg sikerült rendesen kihoznia a sodrából. Kérdőn pillantottam Amora felé, de nem válaszolt semmit pedig elkapta a nézésemet. Morgásra néztem vissza Laaksonen felé és ekkor láttam meg vele egy hófehér farkaskölyköt is. Nocsak, úgy tűnt, hogy máris sikerült egy barátra szert tennie, ráadásul egy kölyök formájában. Néhány pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy Amora személyével van gondja a kölyöknek, vagy csak a mágia iránt viselkedett így, ahogyan.
< - Köszönöm most már megleszek – néztem a lányra. – Most menj! >
Biccentettem is a lánynak, aki zavartan igaz, de összeszedte a felszerelését és kisietett a helységből. Megpróbáltam felülni az ágyon, de ez még mindig kissé nehézségekbe ütközött, nem akartam a sebeimet felszakítani, csak ezért nem tettem meg, hogy most felállok és kisétálok a helységből. Érdeklődve figyeltem arra, amit Laaksonen mondott és ismét elvigyorodtam, amikor végül kimondta, hogy elvállalja a feladatot, amire felkértem. Láttam, hogy kissé feszült emiatt és talán aggódik is egy kicsit, de végül csak belement. A fivére miatt nem lehet ebben a pillanatban könnyű helyzetben, vagyis a későbbiekben, de még mindig reméltem, hogy Thordin nem fog semmilyen galibát sem okozni. Már éppen nyitottam volna ki a számat, hogy válaszoljak, amikor a fehér gömböc felugrott az ágyra és szinte szó szerint „megtámadott”, ahogyan megnyalta az arcomat felnevettem, közben láttam, hogy Laaksonen megpróbálta leszedni rólam, hogy ne okozzon több kárt, mint amennyi már így is van rajtam.
< - Hagyd, ha nem akar lemenni nem hiszem, hogy le tudnád szedni – vigyorogtam és megsimogattam a kölyköt. – Örülök, hogy elfogadtad a felkérést, de ha kérhetem a hálálkodást hagyjuk. Ha már így állunk, akkor máris lenne egy feladatom a számodra. Személyesen mentem volna, de nem tehetem, Thor rám és Balderre bízta Asgard teljes haderejét és védelmét, így már csak emiatt is hamarosan vissza kell térnem a fővárosba, hogy a védelmet megszervezzük. Vanaheim-be kell menned diplomáciai tárgyalásokra, hogy meggyőzd őket, hogy álljanak mellénk a háborúban. Mindenkire szükségünk van. Mond, mit tudsz a Vánokról? >

Ahogyan Vutha a levegőbe emelkedett már teljesen biztos volt abban, hogy otthon van, hogy ez Muspelheim, ráadásul az a világ, amit gyermekként ismertél. Mindenfelé ismerős helyek, úgy, ahogyan igen fiatalként ismerted, még az előtt, hogy kitört volna a háború köztetek és Asgard között, mielőtt jöttek az istenek és megölték a királyotokat Surtur-t. A régi „szép” világotok, amíg a nomád életmódot tudtátok élni és csak a belharcok pusztítottak titeket. A földön lenn démonokat, tűzóriásokat láttál, a levegőben egy-két lényt a saját fajtádból. Végül pedig nevetgélést hallottál, és több kölyöksárkányt láttál meg egy ismerős sziklánál, ahol egymással versengtek, hogy melyikük is gyorsabb és ügyesebb. Ketten távolodtak a többi háromtól. Felismerhetted bennük magadat és a néhai legjobb barátaidat. Te voltál az egyik, aki távolodott a hátramaradt triótól, te vezettél. Általában mindig győzelmet arattál a társaid felett minden számban. Úgy tűnt, hogy senki sem vett észre egyelőre téged, így könnyedén halhattad a másik három beszélgetését.
„ – Mikor lesz már vége? – vicsorgott az egyik. – Meddig kell eltűrnünk a korcsot az apja parancsára?„
„ – Még álmomban is le tudnám nyomni azt az Asgardi férget, de nem, hagyjátok had győzzön szegény és higgye, hogy különb nálunk… - kiköpött oldalra a középső.”
„ – Hallanotok kellett volna az anyját, miközben Kain megerőszakolta – röhögött a harmadik. – Dante azt mondta, hogy régen nem szórakozott olyan jól és korábban át kellett volna azt a szajhát engednie a fiának, igen így mondta, az egyetlen fiának…”
Ekkor ért vissza a fiatalkori Vutha mosolyogva, hogy ismét győzött. A másik sárkány lépett elő ekkor.
„ – Akkor én jövök – mondta a második és máris lendült előre nyomában Vutha-val.”
„ – Rühellem ezt a nyomorult korcsot, lassan tényleg elsatnyulunk mellette… - mondta dühösen a beérkező negyedik.”
„ – Ne aggódjatok – röhögött fel egy alak a szikla takarásából, számodra egyértelmű volt, hogy Kain az. – Hamarosan szegény bátyám lelke törik meg…”
Két héttel később halt meg az anyád…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#127 2009-11-18 13:24:39

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Erős szárnycsapásokkal emelkedek fel, s onnét nézem a hajdani tájat, mit szerettem, s ismertem. Lent eme föld népei, s olyan érdekes látni így őket újra. Némán nézelődve suhanok az égen magason, hogy többet lássak eme világból újra. Majd saját fajtámat is kiszúrom, azonban ekkor ér az egyik meglepetés... magamat látom még kölyökként... boldogan... Hát akkor még élt az anyám... De mit keresek itt ennyire korán? Minek hoztál ide Amora? Minek? Hiszen ez a kölyök már nem én vagyok... már nagyon régóta nem... Neki még volt veszteni valója... De itt még nem lépett rá arra az útra, melyet járok... S jól tudom, hogy rá fog. A hátra maradt trió fölé repülök, s hallgatom, amit mondanak. Veszek egy mély levegőt. Sohase gondoltam ebbe bele, hogy csak apám parancsára voltak barátaim, de nem is csoda... senki se fogadott el még ekkor, s gyenge is voltam... Gyenge, mert hittem a szememnek, s nem akartam meglátni azt, ami mögötte nyilvánvaló volt. Szemeim összeszűkülnek, s úgy figyelem az eseményeket. Azonban mikor Kain megjelenik, képemre gonosz vigyor ül, s felröhögök gonoszan.
„ ~ Nem is sejted drága öcsém, hogy te teremtesz meg... ha te nem vagy, vagy nem avatkozol bele akkor sohase születek én meg, csak ő maradt volna...de már késő lesz, mire rádöbbensz erre ~” ezután lepillantok a kis csapatra.
„ - Igen... meg fog törni... -” mondom, bár a helyeslés mögött nem is az rejtőzik valójában, hanem teljesen más. Ha meglátnak és hallanak akkor is kétlem, hogy rám ismernének... Sokat változtam... De ha nem látnak az se érdekel, csak még egy kicsit figyelem az öt fiatalt, s köztük hajdani önmagamat.
„ ~ Drága Amora... van egy érzésem, hogy nem akarod, hogy én ezek után felébredjek valaha is... ~”

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#128 2009-11-18 20:53:45

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Atla boldogan befészkeli magát, az ágy széléhez, közel mindkettőnkhöz és csillogó szemmel néz minket. Legalább nem szakította fel a sebeit még jobban.

<-Vanaheim-be? Lássuk csak a Vánok....testvér nép velünk asgardiakkal, szinte mindenben hasonlítanak hozzánk. Sokáig tiltott volt a belépés a világukra. De gondolom ez most megszűnt hogy a térkapukat megnyitották.->

Megpróbálok felidézni még több információt vagy emléket a Vánokról de még amit összekapartam az elmémből, az is nagyon kevés. Remek, és még én vagyok itt a tanácsadó.

<-Azt hiszem ezen irányú ismereteim elég hiányosak be kell valljam...sajnos.->

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#129 2009-11-18 21:40:46

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Valóban, csak abban nem, hogy nem olyan harciasak, mint mi és inkább a békére törekednek – csúfondárosan néztem Amora irányába. – Megtanultam a leckét… mindent, amit az orrom elé toltál, ami szerinted szükséges ehhez az egészhez. De Thor nevére Amora hadvezér vagyok nem pedig futár és küldönc… >
Még néhány másodpercig figyeltem Amora önelégült képét mielőtt kiteleportálta volna Vutha testét a helységből, nem kérdeztem rá, hogy merre vitte és mit akart vele kezdeni, ha akarja elmondja, más esetben pedig úgysem fogom tudni kiszedni belőle. Megtanulni minden népről mindent, mert ezt nem árt tudnia az elkövetkező uralkodónak. Nem mintha nem ezért tartottam volna Laaksonen-t, vagy Thorhalla őt. Tudom, Hlala megtanulta az évek során, hiszen fontosnak tartotta az elméletbeli tudást, soha sem volt oda a harcért, de mindig az első sorban küzdött. Megráztam a fejemet és a kölyökfarkas felé néztem, majd végül vissza a gazdájára.
< - Kissé bonyolultabb a helyzet . folytattam. – A fővárosuk romokban van, és nem tudni, hogy hol vannak újra. Természetesen odáig eljuttatnak téged és úgy hiszem, hogy mivel Vutha kiesett, ezért Björnulf csatlakozik hozzád és onnan kellene majd utánajárni, hogy merre rejtőznek és rávenni őket, hogy csatlakozzanak a közelgő háborúhoz. Emlékszel, hogy mit mondott Thor. Most a túlélésünkért kell majd jönniük. Remélem, hogy megfogsz birkózni ezzel a feladattal. Muszáj lesz rávenned, rávennetek őket, hogy csatlakozzanak a megmaradt embereikkel. >


A hely köddé válik és egy másik helységbe kerülsz, egy ágyat látsz egy sötét helységben, amit csak a kandalló fénye világít meg. Egy meztelen asgardi nő fekszik az ágyon, nincsen láncok között, levegő után kapkodva fekszik a selyemszerű párnák között, mellette Káin fekszik önelégült vigyorral az arcán. A nő asgardi volt, és nem volt más, mint az anyád.
< - Mikor akarsz véget vetni ennek – kérdezte síró hangon az anyád. – Nem bírom látni, a látványát sem vagyok képes elviselni, ahogyan kinéz… >
< - És engem el tudsz? – kérdezte Kain gúnyosan. >
< - Azt hiszi, hogy a hatalma a sajátja – sírt a nő. – Nem látja, hogy csak azt látja, amit akar… hogy a hatalma és az ereje, csak illúzió, amit te teremtesz neki… mindez elveszi az eszét. Egy vadállat… nem akarom látni… képtelen vagyok elfogadni, hogy az a szörnyeteg, a bátyád a gyermekem. Könyörgöm Kain, Dante nem tette meg… ezért is adott neked… >
Az öcséd még egyszer gúnyosan mosolyodott el, majd pedig lesújtott az anyádra.

A következő képen a csatátokat láttad, ám ezúttal nem a saját, hanem az öcséd szemszögéből, tudtad, hogy miként maradt alul, de ő csak egy sarokban állt az egyik oszlop mögött és nevetett magában, ahogyan egy illúzióval verekedtél, innen úgy tűnt, hogy mágiát használsz. De csak szavakat suttogtál, nem izzott fel rajtad semmi, csak te magad láttad úgy, amikor azonban Kain varázsolt egy időben veled, azokat láttad magadon. „Legyőzted” fivéredet és atyád azért vágott a százéves büntetésbe, mert nem akart egy olyan jelentéktelen korcsot maga mellett tartani, mint te voltál. Egy senkit, akitől még ő maga is undorodott és megvetett, hogy egy ilyen kis senki a magvából származik. Herceg, igen a „bolondok hercege”, akit mindig is megvezettek és átvertek, egy valaki, aki azt hitte, hogy van valamilye, de semmilye sem volt, csak az illúziók, amiket valóságnak hitt…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#130 2009-11-18 22:41:08

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

A helyszín megváltozik, s látom az anyámat, s öcsémet. Hallom amit mondanak... Látom őket, s anyám minden egyes szava újra lobbantja, s táplálja a tüzet bennem, mely az Asgardokkal szembeni gyűlöletem. Vad düh, mely tombol bennem, s a káosz, mely bennem elszabadul szabadjára engedi egyre jobban ugyan azt a vadat, mely elszabadult hajdanán, mikor meghalt az anyám... Mancsaim ökölbe szorulnak, s ég bennem a bosszú vágya. Szemeimből végleg kiveszik minden más, csak a hidegen csillogó gyűlölet nem. Lassan húzom végig a mancsom anyám testén, majd utána figyelem azt amit még mutat, de már nem nem érdekel más, csak, hogy öljek és pusztítsak.
"- Hira... mester... igazad volt... Csak túl későn láttam ezt be... -" suttogom magam elé, ahogy lehunyom a szemeimet, s amint vége az egésznek, egyszerűen elfordulok, s megindulok az erkély felé, ahonnét kinézek. "- ...Látnom kellett volna, hogy kiben bízhatok meg... látnom kellett volna, hogy ki az aki hátba akar döfni...s ki az aki támogat az úton, amit járok... -" megfordulok, s a tróntermen végig nézek, majd lehunyom a szemeimet. Látom az emlékeimet végig pörögni a szemeim előtt... Látom azok arcát, akik hajdan támogattak, vagy csak azt mutatták, s köztük ott vannak Loki emberei is. Kétely ül a szívemben, hogy megbízhatok e bennük... Hogy megbízhatok e bárkibe is...
Szemeim kinyitom, s a torkom üvöltés hagyja el. Vad, gyűlölettel teli üvöltés, s bár a táj ami körülöttem van az ami emlékeimben él, de mégse az otthonom... s talán nekem nincs is olyanom...

Utoljára szerkesztette Vutha (2009-11-18 22:44:19)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#131 2009-11-19 20:16:05

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Felvonom a szemöldököm mikor Einar Amorát méregeti gúnyosan. Azt hiszem történt egy s más kettejük közt. Többek között hogy ki lett oktatva. Nem túl kellemes, én már csak tudom elég sokszor okattak már ki mostanában.

<-Ha romokban a városuk, nem gondolod hogy kicsit nagyobb csapatot kéne küldeni? Nem tudjuk mi történhetett. Másfelől viszont ketten észrevétlenebbek tudunk maradni, és talán hamarabb is ki tudjuk csalogatni őket.->

A saját kérdésemre, kétkedésemre válaszoltam. Nem vagyok benne biztos hogy az első küldetésem akadály nélkül fog menni. De nem fogok meghátrálni.

<-Emlékszek Thor szavaira, és mindent megteszek hogy sikerüljön szövetségest lelni bennük. Azonnal induljak vagy van még idő, némi felszerelést magamhoz venni...nem ártana egy íj és két tőr sem vagy valami fegyver a botomon kívül.>

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#132 2009-11-19 21:12:05

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

< - Lehetséges, hogy az vagy, de ettől függetlenül, mint leendő uralkodónak nem árt ezekről tudnod, pótoljuk, amit Aesa és Fonn kihagytak a nevelésedből – jegyezte meg csípősen Amora. – De most megyek, mert rendbe kell tennem azt az ostoba sárkányt. Mellesleg Halla is ugyanezt akarta. >
Ezzel anélkül, hogy újabb pillantást vetett volna a felétek kisétált a helységből.
Megcsóváltam a fejemet, feladtam. Szívesen visszavágtam volna neki, de nem tettem meg, tudtam, hogy igaza volt, de akkor is, nem szerettem tanulni. Végtére is ezért volt ő és Halla itt, hogy ezt ők vitassák és folytassák le és engem hagyjanak ki belőle. Szóval még ő is ezt akarta. Nem mintha olyan gyakran kellene majd leülnöm a tárgyalóasztalhoz, azt szívesem szerint meghagynám az anyámnak és a feleségemnek, de lesz, amikor ez nem kerülhető el. Felültem az ágyon és letettem a lábamat a földre, meg kellett támaszkodnom, hogy meg tudjak maradni, nem voltam rosszul csak egy kicsit gyengének éreztem magam a vérveszteség miatt.
< - Néha úgy érzem, hogy jobb, amíg nem akar az anyám lenni – morogtam, majd vettem egy mélye levegőt. – Tudom, hogy igaza van, de ez nehéz és szokatlan nekem… mégis huszonöt évig voltam halott és nem erre tanítottak fél évezreden keresztül… és még Rémálom is ekkor… >
Laaksonen-re pillantottam és megcsóváltam a fejemet, igazából fogalmam sem volt… előhalásztam a fejemben azokat a dolgokat, amiket olvastam velük kapcsolatban, hogy miért is voltak azok az állapotok, amik.
< - Tűzóriások és démonok – mondtam. – Még a legutolsó háború során, amikor Thena, Halla és én születtünk, abban az időben. Ha volt is ellenség az országukban, már régen nincs. Több kisebb csoport lesz kiküldve, kettő-négy főből állók, a nagyobb siker miatt. Még van annyi idő. >
Felkeltem és már nyúltam volna az ingem után, ami szétázott a véremtől. Így csak a kezembe vettem, de fel már nem. Laaksonen-re néztem.
< - Elkísérlek a fegyverraktárhoz – mondtam. – Fogalmam sincs hol van, így reménykedem, hogy te tudod, hogy merre kell menni – megadóan vontam meg a vállamat. – Szeretném, hogy tudd, hogy semmi ellenérzésem nincs irányodba, hogy egykor Loki-t szolgáltad és az embere voltál. Így örülnék, ha te sem emésztenéd magad emiatt, vagy éreznél bármiféle hátrányos megkülönböztetést… Csak utánad. >
Mutattam az ajtóra és előre engedtem.

Ahogyan az üvöltésed enyhülni kezdett zihálva nyitottad ki a szemedet, egy ágyban feküdtél, ismerős helyen asgardi alakban. Abban a szobában voltál, ahol korábban is laktál. Amora már ott állt az ágy mellett és még mindig izzó zöld szemekkel nézett téged és csóválta a fejét.
< - A „legjobb” részt még nem is láttad – mondta Amora. – Ezek nem én voltam, hanem a valóság. Van még egy-két részlet rólad a birtokunkban és Hela-éban is. A lehető legkegyesebb részeket mutattam számodra, Hela nem lett volna ilyen kegyes. A valósággal és egyéb kitalációkkal kínozna amíg meg nem törsz és könyörögsz neki, de mivel tovább nem tudsz meghalni, így örökké emésztene és semmit sem tudnál tenni ellene. Szedelőzködj te is mész Vanaheimbe – nézett rád. – Ebben az alakban! Nem kockáztatunk háború előtt a külsőd miatt. Esetleg kérdésed van? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#133 2009-11-19 21:51:18

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Zihálva ébredek az egyik szobában, majd lehunyom a szemeim, s felülök. Amora beszél miközben felállok, s a végén, mikor befejezi, akkor szólalok meg.
< - Befejezted? - > szemeim kinyitom, s hideg gyilkos tekintettel nézek Amora szemébe. < - Nem félek Helatól, pont azért, mert bármilyen szörnyet csinál belőlem nem térek vissza, vagy ha mégis, akkor is van esélyetek megölni, mielőtt én végeznék veletek! De te látom azon vagy, hogy azt öld ki belőlem, ami megkülönböztet a többi Démontól! - > vicsorgóm < - S nem érdekelnek a hazugságaid, csak azt éred el velük, hogy esetlegesen, mivel téged nem intézhetlek el, a társaim ne éljék túl a küldetést - > szemeimből tökéletesen látszik, hogy nem blöffölök < - És köszönöm, hogy az Asgardok iránti gyűlöletem sikerült fellobbantanod... tudom, mi hiányzott egész eddig! - > elcsörtetek Amora mellett, s az egyik széket a falnak vágom. Dühös vagyok, s nem is kicsit...
„- Év századok nem lehettek hazugságok! -” vicsorgóm, miközben a testemen sorban izzanak fel a rúnák, s a felsőm leszedve magamról nézem őket egy tükörben.
< - Hire mesternek igaza volt az Asgardokkal kapcsolatban - > pillantok hátra a szemem sarkából Amorára. < - Vannak rosszabbak a Démonoknál... nézz a tükörbe, s láthatsz egy példát Amora! S nem érdekel a küldetés, s igazad volt egyben... Bolondok Hercege voltam, főleg akkor, mikor elhittem a hazug szavaitok! A seregem áldoztam fel értetek, ha meg akarod tudni ez mit jelent, akkor kérdezd, Einart, Skurget, Thorhallat vagy akárkit, kik az első sorban vívták a harcokat, mert neked fogalmad sincs róla! És hagy békén! - > feltépem az ajtót, s bevágom magam mögött, hogy aztán a folyosókon át meginduljak meg a pincébe, hogy magányban olyan helyen csillapodjak le, ahol nem okozok kárt másokban, mert jól tudtam, hogy oda senki se jár rajtam kívül, mikor nincs lehetőség foglyokat ejteni. Tudom mit akart elérni Amora, de tökéletesen sikerült elhibáznia, s olyanba beletrafálni, ami miatt Hallat is elfogadnám úrnőmnek a pecsét nélkül is, hogy olyan vezér voltam, aki az elsősorban harcolt az embereivel, minden erejével. Azonban ha igaz amit mondott, akkor egy gyenge senki voltam, aki csak veszélybe sodorta az emberei, s több száz év veszett el a semmibe csupán hazugság miatt tanulás címszó alatt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#134 2009-11-20 17:45:01

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Félmosolyra húzom a számat mikor Einar Amoráról beszél, bár korántsem tudom hogy viccelt-e vagy komolyan gondolta volna.

<-Jobb ha feltételezem hogy találkozunk az ellenséggel mintha jóhiszeműen és óvatlanul megyünk oda. Szóval több csapat lesz kiküldve, okos döntés. Több szem többet lát.->

Einar felül és felveszi a véres ingét. Rosszallóan pillantok rá, de úgysem tudnám megállítani hogy elkísérjen. Miért ilyen makacs az összes harcos Asgardon?
Intek Atlának aki leugrik az ágyról és mellettünk halad a folyosókon.

<-Azt hiszem azzal hogy a tanácsadód lettem, eléggé kimutattad, hogy nem zavar hogy Lokit szolgáltam...és azt hiszem már jócskán megváltoztam és nem rágódók rajta annyit. Azt hiszem erre lesz...->

Be fordulok az egyik ismerős folyosón. Ha az emlékeim nem csalnak, és nem helyezték át a raktárat mióta nem jártam itt, pár forduló és ott is vagyunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#135 2009-11-20 21:02:25

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Thor palotája//

< - Csak biztosítani akartalak erről, hogy tudd – mosolyodtam el. – Valóban jobb, ha felkészültök, Hela emberei bárhol ott lehetnek. >
Laaksonen jól emlékezett arra, hogy merre kellett mennie, és a számára ismerős folyosókon jó néhány perc séta kellett, hogy arra a részre érjetek, ahova mennetek kellett menni. Az őrség jól szervezett, szinte mindenhol voltak idebenn is, a megszokott régi rendszernek megfelelően, úgy tűnt, hogy ezen senki sem változtatott. Már az utolsó folyosónál jártatok, amikor Skurge bukkant elő először és caplatott el mellettetek egy nagy rakás felszereléssel, biccentéssel köszönt nektek, még valamit morgott az orra alatt, de azt már nem értette egyikőtök sem. Ahogyan elhaladt a folyosó is látható lett és megláttátok mind a ketten Thorhalla-t, ahogyan lassan közeledett a páros felé. Lustán nézett végig a férje meztelen felsőtestén és elégedetten mosolygott, ahogyan őt méregette, mint egy ragadozó a zsákmányát. Ha Laaksonen a férfira pillantott, mintha egy pillanatra elvörösödött volna a nő nézésétől. Végül Einar kissé idegesen túrt a hajába és a nőre vigyorgott.
< - Még így félezer év után is képes vagy zavarba hozni a nézéseddel – nevetett fel. >
< - Laaksonen! – bólintottam kimérten a férfi felé. >
Már messziről láttam Einar-on a sérüléseket, de az arcomon nem mutattam ki az aggódást, főleg nem Laaksonen előtt nem fogom megtenni. Láttam a véres inget a kezében és azt is, hogy most már ellátták, tehát ilyen sérüléseket okozott neki Rémálom. Azt hiszem, hogy „szerencsés” voltam, hogy megúsztam lelki sebekkel, noha inkább szenvedtem volna el ilyen sérüléseket, minthogy alulmaradtam. És még Thor is, nyomorult idióta! Te nem voltál az apád akibe némi értelem is szorult. Odaléptem Einar-hoz és végigsimítottam a mellkasán. Felnéztem rá, mire magához húzott és lágyan csókot lehelt az ajkaimra, amit viszonoztam is. Néhány pillanatig hagytam csak, hogy ezt tegye utána elhúzódtam és a szemem rávillant. Tudta, hogy ezt most már csak kettőnk között engedhetjük meg magunknak mások előtt nem.
< - Rémálom volt ugye? – kérdeztem és lágyan nyúltam az egyik sérülés felé, mire ő csak bólintott. – Az apád sem úszta meg egykönnyen. >
< - Te is? – kérdezte a nőt, mire most ő bólintott. – De ahogyan látom rendben vagy és győztél te is. >
< - Nem Einar – csóváltam meg a fejemet. – Alul maradtam, vesztettem. De majd később elmondom. Búcsúzni jöttem… >
< - Búcsúzni? – vonta fel a szemöldökét. – Elmész? >
< - Mennem kell – néztem a szemébe. – Az apád a népemhez küldött, hogy tárgyaljak velük és hadba szólítsam őket. >
< - Melyikhez? – nézett szigorúan a nőre. >
< - Jégóriások – feleltem, mintha megkönnyebbült volna, hogy nem a tüzet mondtam. – A királynőjük vagyok, Utgard-Loki nem hunyhat ezen tény felett szemet. Rendben leszek, Skurge is velem jön, Amora-val kapcsolatban leszek, ha bármi gond lesz téged és a csapatodat küldik utánam. Emiatt vissza kell menned Asgard városba. >
< - Nem örülök ennek, te… - elakadt a hangja és a keze a nő hasára vándorolt és óvatosan simított rajta végig. – ti vagyok a legfontosabbak. Nem teheted ki magad ekkora veszélynek. >
< - Szóval te is tudsz róla – vicsorogtam. – Tudok magamra vigyázni, és Skurge is ott lesz. Ők akkor Vanaheim-be mennek ugye? >
< - Igen oda – bólintott. – Útnak indítom őket és utána visszamegyek a fővárosba. >
Magához húzta újra a nőt és még egyszer megcsókolta, majd magához ölelte és fülébe súgott olyan halkan, hogy Laaksonen már nem halhatta.
< - Szeretlek Halla! – suttogta. >
< - Én is téged – leheltem szinte hangtalanul. >
Még gyorsan kibontakoztam az öleléséből és egy utolsó pillantást vetettem rá, majd Laaksonenre és a farkasára, végül Skurge után siettem, hogy a maradék felszerelést magamhoz vegyem, a bundával együtt és mehessünk a jégóriások birodalmába.

//Folytatás: Jotunheim//

Még követtem a tekintetemmel addig, amíg el nem tűnt a folyosón, majd visszafordultam Laaksonenhez és a megadott irányban haladtam tovább a folyosón gondterhelt arccal. Odaértünk végül a raktárhoz, kinyitottam az ajtót egyből és benéztem, szerencsére voltak benne fegyverek és minden, ami kellhet nekik az útra.
< - Akkor vedd magadhoz, amit szeretnél – mondtam. >
Közben megrökönyödve és fáradtan támaszkodtam meg a hátammal a falnak a raktár mellett… hogyan engedhette el ebben az állapotban, hogyan? Tudom, hogy szükséges, de mást is vihettek volna, noha tudtam, hogy csak ők ketten mehettek ebben a helyzetben.

Akármennyire is szerette volna Vutha a testén nem izzottak fel a rúnák, csak belevésődve maradtak a felsőtestén. Üresek voltak, nem volt bennük mágikus erő, amitől izzhattak volna.
< - Hogy az Asgardok? – mondta a nő. – Ezt mind a démonok tették, nem mi. Ezek az apád és az öcséd emlékei, nem pedig Lokié. Elég kreatívak voltak ők a káosz istene nélkül is… először talán a saját fajtádat kellene megvetned mielőtt azokkal tennéd, akik jobban befogadtak, mint a sajátjaid. Ha nem látod be, hamarosan csatlakozol a kihalt fajodhoz… A rúnák izzására hiába vársz, semmi mágia nincs benned, addig pedig azok em fognak neked felizzani… de a feltörésükkel ne próbálkozz, nincs kedvem felrobbant sárkányt takarítani… És szedelőzködj, mert mindjárt indulsz. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#136 2009-11-21 00:18:51

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Amora szavai csak olaj a tűzre és semmi több.
< - Nem Agard szeretetre neveltek, s anyám aki a látni se akart és a halálom akarta Asgard volt! s ne feledd, hogy te mutattad és állítólag igaz is! S nem épp ti vagytok azok, akik saját valómba nem engedte sehova, mert az csak bajt okozhat szerintetek és bűntettek eme testtel? És ezután ne gyere azzal, hogy ti jobban befogadtok. Max majd Helatól tudom meg, hogy ti is ugyan azt az állítólagos játékot játszottatok velem, mint amit állítólag apám és öcsém velem - > morgom < - Meg közlöd, ohh bocsánat, mások emlékéből mutatod, hogy az életem hazugság volt, ahogy azt is, hogy semmire se jó gyenge korcs vagyok és ezek után azt várod el tőlem Amora, hogy vonuljak boldog pofával valahova is? Minek? Nem látom semmi értelmét. - > legyintek < - Inkább meg se szólalj... nem érdekel, ahogy a többi emlék se... végére elrontanád Hela szórakozását, ha egyszer oda jutok... - > morgom, s megindulok a fegyver raktárba, hogy ott kerítsek magamra páncélt, egy rendes másfél kezes kardot, s egy tőrt. Dühös vagyok, s nem is kicsit. Úgy csörtetek be, miközben csak biccentéssel köszönök az ajtóban álló Einarnak, s bent Laaksonennek is, de nem nagyon állok le velük beszélgetni egyenlőre. Amint találtam megfelelő kardot, pengéjét nézegetem, s benne a tükör képemet, majd a hátamra veszem a kardot, s kicsörtetek a raktárból. Fejemben megannyi gondolat kavarog, s nem épp a legjobb, hogy Vanaheimbe kell mennem nekem is ilyen állapotban. Mégis mi a jó fészkest várt Amora? Talán azt, hogy mosolyogva megköszönöm, hogy megmutatta, hogy az életem nem több mint hazugságok sora, s egy senki vagyok, akit még a saját anyja se volt képes elviselni? Magányra vágytam, s kicsit se társaságra... Nem akartam hinni Amoranak, vagy lehet csak képtelen voltam belátni a nyilvánvalót? Azonban még így is, egy biztos volt. A fizikai erőm valódi, hiszen amit láttam az nem cáfolt rá az emlékre, hogy fizikai munkára ítélt az apám. Bár mint ahogy az előző harc is mutatta 30 év lazsálás sokat rontott. A folyosó falának dőltem a raktártól nem messze, s a plafonra néztem. Még mindig dühös voltam, de kire, vagy talán kikre is? Sok kérdés, s valahogy kezdem úgy érezni, hogy csak Muspelheimben találhatok válaszokat még egyáltalán van ott valami is, ami adhat választ...

Utoljára szerkesztette Vutha (2009-11-21 10:37:31)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#137 2009-11-21 11:43:43

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Jó néhány percnyi séta után, őrökkel szinte minden fordulónál, lassan elértünk a fegyver raktárhoz. Közben Skurge lohol el mellettünk egy kupacnyi felszereléssel a kezében. Bólintok neki üdvözésképpen. Majd Thorhalla jelenik meg.

<-Üdv Thorhalla!->

Köszönök neki majd kicsit félre állva, figyelemmel kísérem a kis közjátékot. Jól szórakozok mikor Einar fülig vörösödik Halla pillantására. Viszont furcsa amit emlegetnek. Ki az a Rémálom, és Halla elbukott vele szemben. Ez elég furcsa. Úgy tűnik nagy a szervezkedés, Thor elküldte a jégóriásokhoz Hallát. Ez egyre komolyabbra fordul. Vajon Thordin merre lehet.
Folytatjuk az utat és el is érjük a raktárat. Szerencsére az elmúlt években nem helyezték át más merre. Bólintok Einarnak és belépek a helységbe. Körbe futtatom a tekintettem a fegyvereken. Elveszek egy erős kidolgozású íjat és egy nagyobb tegezt, és két tőrt. A többi felszerelést bár szemügyre veszem, de ott hagyom. Legjobban ezekkel tudok bánni. Visszatérek Einarhoz.

<-Kész vagyok az indulásra. Gratulálok a gyerkőcökhöz!->

Teszem hozzá mint egy mellékesen a gratulációt majd csatlakozok Einarhoz aki visszafelé indul.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#138 2009-11-21 12:40:40

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Időközben előkerült Vutha is, amíg Laaksonen odabenn kutakodott, ideges volt ezt bárki láthatta róla. Én amíg ők odabenn voltak továbbra is a falat támasztottam kinn. Ökölbe szorítottam az öklömet és igyekeztem elfojtani az idegességemet és az aggódást. Hogyan és miért vállalt ekkora veszélyt ebben az állapotban? És alulmaradt Rémálommal szemben? De akkor hogyan volt ennyire magabiztos továbbra is? Túlságosan nagy hatalma volt ahhoz, hogy csak így elengedje mindenféle következmény nélkül, noha emlékeztem, hogy mit ígértettem meg Rémálommal, de nem hittem volna, hogy betartja. Thor nevére! Mindig is zavart, hogy ilyen veszélynek tette ki magát, de most még inkább. Nem a helyzettől és az állapotából kifolyólag, csak pusztán abból, hogy ki csoda volt ő valójában. Nem láttam még tárgyalni senkivel, de kinéztem belőle, hogy akár még arra is képes, hogy ellenünk fordítja őket. meg különben is, soha sem bíztam meg a jégóriásokban. Még Loki-t is elárulták, aki aztán tényleg teljes vérében hozzájuk tartozott, míg Halla nem. Lehet, hogy remek mágiahasználó, de ha valamelyik rájuk támad, vagy egy kisebb csoport, nem hittem volna, hogy lenne esélyük. Ők pedig elmennek ketten arra a helyre, az átokba! Ennél nagyobb őrültséget még nem láttam soha sem. Én pedig nem mehettem el, hogy megvédjem, hanem itt kellett maradnom, hogy az országot védjem.
< - AZ ÁTOKBA! – kiáltottam. >
Beleütöttem a falba ököllel, mire azon repedés keletkezett, én szinte meg sem éreztem, hogy megtettem. A homlokomat támasztottam a falnak, nem törődtem azzal, hogy hányan pillantottak oda a folyosóról, hogy ezt tettem. Tudtam, hogy miért kellett maradnom és, hogy az atyám számít rám a védelemnél, de akkor is nehezemre esett beletörődni. Azok ott, főleg, ah Hela-val lepaktáltak már, akkor már azelőtt megölhetik, hogy egyáltalán odaérnénk. Fel sem tűnt, hogy Laaksonen kijött volna bentről a hangjára rezzentem össze, amikor meghallottam. Néhány másodpercig csak néztem rá, ha így folytatják nemhogy apa nem leszek, de még férj sem, csak özvegy. Mosolyt erőltettem az arcomra, noha nem nagyon sikerült őszintére. Örültem, hogy apa leszek ebben nem volt hiba, csak aggódtam és féltettem, pedig már nem szorult a védelmemre, de mikor fogja belátni, hogy nekem mindig is az a félénk lány marad, akit Ingrid Hyrrokkin mellett láttam meg tizenhat éves koromban? Akit mindig is én védtem és nem pedig ő engem?
< - Köszönöm – mondtam, majd Vutha-ra pillantottam. – Vutha, te is gyere! >
Megvártam, amíg mind a ketten csatlakoznak és csak akkor indultam el a folyosón, meg kell keresni a törpöt, és utána pedig Amora-t, hogy vigye őket oda, ahova kell.
< - Arra szeretnélek titeket megkérni, ha nem is sikerül azt elérni, hogy csatlakozzanak hozzánk – kezdtem. – Akkor legalább arra vegyétek rá a vezetőiket, hogy jöjjenek Asgard városba tárgyalni, Frey és Idunn nem tudtak túl sokat mondani, de ők talán képesek lesznek meggyőzni a saját fajukat arról, hogy így kell lennie – vettem egy mély levegőt. – Fontos, hogy tudják, hogy ez az egyetlen esélyünk a győzelemre, hogy a Kilenc Világ megmaradjon. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#139 2009-11-21 18:10:59

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Időközben Vutha is megjelenik, korántsem jó hangulatban. Vajon mit tett vele Amora? Mindegy nem az én dolgom, jobb ha nem foglalkozok olyan dolgokkal amik nem rám tartoznak. A gratulációmra erőltetetten elmosolyodik. Látszik rajta hogy aggódik Thorhalla miatt. Nem tudok mit mondani neki, ami ne tűnne semmit mondónak. Megértően rápillantok, majd szólok Atlának aki bizonytalanul és gyanakodva méregeti Vuthát. Talán nem kellene magammal hurcolnom erre az útra. De mi lesz ha itt hagyom, Loki kastélyában. Sóhajtok egyet majd rá pillantok. A szeme csillog mintha tudná min gondolkoztam. Megrázom a fejem ennyire azért nem lehet intelligens.

<-Rendben, megteszek mindent amit tudok hogy meggyőzzem őket!>

Beszélek komolyan Einar felé ahogy lépdelek mellette a folyosón.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#140 2009-11-21 19:24:04

Vutha
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2009-07-18
Üzenetek: 177
PM

Re: Loki kastélya

Einar felé pillantok, s látom rajta, hogy az ő napja se épp a legjobban alakul, majd mikor mondja, hogy én is menjek vele és Laaksonen-nel, akkor megindulok mellettük hallgatva, miközben tekintetem a kis kölyökre siklik, majd vissza az asgardi párosra. Végül Einar elmondja, amit akar, s Laak máris bólogat..
< - Majd kiderül, hogy mi lesz ennek a vége... - > morgom, s tekintetem az előttem lévő folyosó részt pásztázza, a mellettem haladók helyett. < - ...és mit tegyünk, ha se csatlakozni, se eljönni nem akarnak? - > pillantok Einarra a szemem sarkából, majd vissza magam elé fordítom a tekintetem. Hangom elég hűvös, ahogy tekintetem se épp nyugodt, vagy kedves. De látszik, hogy dühömet annyira visszafogom, hogy ne a környezetemen töltsem ki... legalábbis egyenlőre ne. A látottak után, valami összetört bennem, s kétségek gyötörnek mindennel és mindenkivel kapcsolatban. < - Gondolom maradjunk a békés keretek közt, s távozzunk, ha erre kérnek, vagy más a kérésed, esetlegesen parancsod... - > hagyok pár pillanat szünetet a kérdés befejezése előtt, miközben tekintetem újra Einarra fordítom elsőre csak a szeme sarkából nézek rá, azonban, utána a fejem teljesen felé fordítom, s ha rám néz, akkor egyenesen a szemébe nézek < - ...Einar? - > hangom tárgyilagos, majd elhallgatok, s várom a válaszát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#141 2009-11-22 02:35:34

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Óriási böfögés rázza meg a kastélyt. A hosszú másodpercekig elnyújtott, ormótlan hangtól ablaktáblák remegni kezdenek, a félig töltött fakupák felborulnak, a konyhában lévő tűz fáklyaként lobban fel: Björnulf felébredt.
Az utolsó csata után naphosszat az ivóban időző törpe ismét másnaposan kel fel valamelyik asztal alatt, valamelyik ivócimborája hátán, valakinek az izzadt, mocskos, büdös lábát szagolva. Fintorodva ül fel, amitől istenesen beveri a homlokát az asztallapba.
<-Hogy a lovak kénkövës tagja kapná háton!-> káromkodja el magát a törpe, majd elkezd négykézláb átkecmeregni a rakás hangosan hortyogó, bűzlő harcoson. Nagyjából az ajtóig így mászik, nincs ereje felállni, és a gyomrát nagyjából a homlokában érzi, ahol igencsak szűken van az agya mellett, így amíg az a száján, a másik a fülén keresztül kívánkozik ki a szabadba. Az ajtókeretnek támaszkodva feltápászkodik, és elindul szokásos útjára a várudvaron található óriási esővízgyűjtő hordóhoz, miközben meglepően halkan szidja az építő, annak fel- és lemenőági rokonságát, azoknak férjeit, feleségeit és azok teljes családfáját is, míg ki nem jut egy olyan pontra, amíg el nem felejti, hogy kit is káromolt és miért. Ekkor kezdi el az egészet elölről.
Valamelyik, irreálisan hosszú folyosón baktat, amikor a sarkon befordulva szó szerint beleütközik az ott álldogálló Laaksonnen-Vutha-Einar trióba. Ő maga nem látja kinek ment neki, mivel azt se látja hol van, de egyből a hátán kötelezően ott feszítő Gormastrid után nyúl, hogy embereket csonkítson meg, és csapja le a fejüket.
<-A të jó mocskos anyádot szögëzze a falhuz ëgy tucat hímtag, të kurafi!-> üvölti, miközben gyakorlatilag vaktában elkezd csapkodni a három Asgardi igen kényes pontjai felé.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#142 2009-11-22 19:39:36

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Haladtatok tovább a folyosón, Einar csak hálásan bólintott Laaksonen felé, amikor az mondta, hogy mindent megtesz. Utána kérdőn nézett Vutha-ra, nem nézett a sárkány szemébe, csak egy-egy pillanatra, mert közben vezette a társaságot egy irányba, felmordult idegesen a féldémon válaszára, még mindig látszott rajta, hogy ideges és számára is nehéz volt visszafogni magát.
< - Hacsak bármit is mersz tenni azért, hogy ne jöjjön létre a szövetség… olyat teszek veled, hogy még én is megbánom – mondta dühösen a férfi. – Meg ne próbálj visszaélni azzal a bizalommal, amit az apámtól kaptál! Laaksonen tudni fogja, hogy mit tegyen, ha arra kerül a sor, hogy nem akarnak meghallgatni titeket. A szavai olyanok lesznek, mintha az én számból hangzottak volna el, hiszen neki ez a kötelessége… >
Folytatni nem tudta már, amit szeretett volna, hiszen ebben a pillanatban érkezett meg Björnulf és ütközött bele Einar-ba. Abban a pillanatban, ahogyan a törp szitkozódva vette le a fejszéjét és csapkodni kezdett Einar mozdult azonnal a törptől tanult módszerrel csavarta ki annak a kezéből a fejszéjét és rántotta le a földre a volt mesterét. Az még szitkozódott egy sort, mire a társaság háta mögött felcsattant valaki.
< - Tudtam, hogy ki kellett volna vágni ennek a nyomorultnak a nyelvét! – csattant fel Amora. >
< - Kérlek Amo… anyám nyugodj meg – nézett rá Einar. – Úgysem gondolja komolyan… >
< - Folytatva, amit Einar elkezdett – nézett Laaksonen-re és egy papírt nyújtott át a férfinak. – Ha nem hisznek nektek, ez bizonyítja, hogy a leendő uralkodó tanácsosa vagy és a szavaid olyanok, mintha ő ejtetné ki őket. Nos, akkor úgy látom, hogy mind a hárman mentek az útra… >
Ezzel a nő csettintett egyet, mire Vutha eltűnt és elsőként érkezett meg Vanaheim-be. Végignézett a másik két férfin.
< - Nem bízhatunk a démonban – mondta. – Ha bármit tesz, amivel a küldetéseteket veszélyezteti királynői parancsotok van, illetve neked Laaksonen hercegi parancsod van arra, hogy kivégezzétek. Magyarázkodni nem kell senkinek sem utána. >
< - Nincs más lehetőség? – kérdezte Einar. >
< - Nincs – rázta meg a fejét a nő. – Sok sikert mindkettőtöknek! >
Ezzel újra csettintett, Laaksonen és Björnulf pedig megjelentek Vutha mellett. A trió, ha körbenézett egy romvárosban találta magát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#143 2009-11-23 19:50:56

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Remek Vutha is velünk tart. Björnulfot még el viselem valahogy, de ezt a felfuvalkodott sárkányt. Legszívesebben lefagyasztanám a fejét a helyéről, ha csak egyszer is akadályoz az utunk során, lehet hogy meg is teszem. Einar sem bízik benne túlságosan, és ez megnyugtat egy kicsit, noha nem oszlatja el a kételyeimet. Vutha megjegyzését eleresztem a fülem mellett. Nem különösebben érdekel mint hadovál össze-vissza, és ha minden apró sértésért felfortyannék akkor nem lenne helyem Einar mellett.
A részeg törpöt Einar lefegyverzi, én pedig dühösen megrázom a fejem. Remek egy részeg törpe meg egy sárkány. Ki kívánna jobb útitársakat magának. Bólintok az érkező Amorának, és elveszem a papírt és biztonságos helyre rakom. Vutha-t elteleportálja míg, nekem parancsba adja hogy ha kell végezzük ki a sárkányt. Bólintok. Nem igazán lenne ellenemre.

<-Amilyen gyorsan tudok visszatérek. Remélhetőleg jó hírekkel.>

//Folytatás:Vanaheim//

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-11-23 19:51:16)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#144 2009-12-02 22:36:54

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Miután Amora elterelportálta a többieket én még visszamentem vele a Hallával közös hálónkhoz, hogy a fegyveremet és a vértemet magamhoz vegyem. A sebek lassanként gyógyulni kezdtek és már fájni sem fájtak annyira. Biztosan kevert a lány valamit bele, hogy ne érezzem a fájdalmat. Aggódtam és ideges voltam, ez öngyilkosság volt, hogy odament. Miért ennyire makacs és önfejű? Ketten mennek, ez túlságosan is kevés lesz, ma már lehet, hogy könnyedén elintéznék egy jégóriást, de ott nem csak egy lesz, Skurge-t féltettem kevéssé, ő meg tudja magát védeni, egy brutális harcos… de Halla. Tudom, hogy már nem az a lány, akit ismertem a halálom előtt, hogy a hatalma valahol anyámé körül jár, Amora anyáménál, nem a másiknál, őt már túlszárnyalta. De akkor is… vele kellett volna mennem, nem hagyhattam volna így hátra, főleg terhesen. Ezt az apámnak is meg kellett volna értenie. Azt pedig tudom, hogy nekem, hogy két félvér nagyobb sikerrel juthat el oda, mint egy nem az. Viharóriás vér csörgedezett az ereimben hála Bestla-nak a dédnagyanyámnak, de ez akkor is más volt. Lassan vettem fel a teljes vértemet, amit ki tudja, hogy mikor viseltem utoljára már, a sisakot végül a kezemben fogtam meg és ahogyan készen voltam anyámra néztem.
< - Küldhetsz Amora – mondtam. – Ha lesz valami azonnal gyere… >
Ő csak bólintott, majd pedig egy villanás után máris az ismerős és sokkalta otthonosabb palotában voltam.

//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#145 2010-01-29 20:13:39

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Vihar: Loki átka

Skurge csapása után egy szőke fej zuhant le a kastély tróntermének talapzatára. A vér a mágiának köszönhetően azonnal eltűnt onnan, majd maga az ál-Thor teste is porrá omlott a saját Mjölnir-jével együtt. A nagydarab harcos letörölte a vért az arcáról, miközben a sérüléseket elszenvedett Amora felkelt a földről és kissé fáradtan kifújta magát. Egy Thor-ral kevesebb. Villanás töltötte meg a tróntermet és egy újabb alak jelent meg benne.

< - Ezek soha sem fogynak el?! – mordult fel Skurge. >
Az ál-Thor körbenézett és ahogyan meglátta Amora-t gúnyosan mosolyodott el és lassan indult el a nő felé, tudomást sem véve a nagydarab harcosról.
< - Úgy hiszem, hogy a legjobb helyre érkeztem, Amora drágám... pusztulj boszorkány! – mondta a férfi.
Emelte a pörölyt, hogy lesújtson a nőre, de ekkor csapódott neki Skurge és a két férfi harca is megkezdődött.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#146 2010-02-04 19:37:33

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor-t követik az Asgadok és a törpök is a megfelelő irányba, már távolról látszik, hogy mikor értek Loki egykori földjeire, azok ugyanolyan állapotban vannak, mint régen és a távolban pedig füst kúszott a levegőbe arról a helyről, ahol a kastély állt. Amikor közelebb értek itt is legalább olyan mértékű a pusztítás, mint Thor palotája és Asgard város környékén, a harcok itt is folytak és láthatóan a védők vesztettek. Ahogyan a kastély közelébe érnének egészen közel az egyik fal szakad ki és Skurge zuhan ki rajta le a talajra, majd egy ál-Thor követi – lásd előző reag képét – és a kalapácsát emelve készül lesújtani a sérült és éppen felállni készülő félóriásra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#147 2010-02-04 22:22:58

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor seregével érkezik és azonnal felméri a helyzetet. Kezéből egy hatalmas erejű varázslattal megpróbálja a hegyek és sziklák közé csapni a Thort mielőtt az észre vehetné őket.
< - Támadjátok mindennel! >
Üvölti a király és felé repülve megpróbálja megszerezni tőle a mojlnirt mielőtt magához térhetne várva közben a lándzsák, nyilak és fejszék tömegét. Odinerejével addig lövi ameddig mellé nem ér, hogy megragadja a pörölyt.
< - Ne engedjétek felkelni! >
A legszívesebben mindenkit a sérültekhez küldene, de ezt most nem teheti meg. Ha megállnak akkor mind meghalnak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#148 2010-02-05 11:16:01

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Az ál-Thor még Skurge-l volt elfoglalva, hogy őrá sújthasson le, így valóban nem volt esélye arra, hogy észrevegye a közeledő sereget, Thor könnyedén tudta elsöpörni a hasonmását, aki a közelben húzódó sziklafalba csapódik ennek hatására. Ahogyan Thor felé igyekezett a fejszék, nyílveszők záporoztak abba az irányba, ahol a másik eltűnt. Thor is támad, és igen hamar odaér. Az ál-Thor a földön fekszik, tőle méterekre a pörölye, nyílvesszők tucatjai állnak ki belőle és a hátán látni még egy hatalmas vágást is, amit egy fejsze okozott. Az istenek királya fel tudja kapni a földön fekvő ál-Thor pörölyét és a segítőtársai is ekkor érnek a közelébe, akik tovább lövik az sérült betolakodót.
< - Bent még van másik kettő! – kiáltott Skurge Thor után. – AMORA! >
Így a férfi a sérülései ellenére is rohanni kezd visszafelé az épületbe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#149 2010-02-06 21:40:04

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor más helyzetben megvárja ameddig ellenfele felkel. Esélyt ad neki a harcra. Fair küzdelemre készülne. Méltó párbajra, amit tán bárdok foglalnának dalba, de az a Thor már nem létezik. Odin fiának most Asgardot kell védenie. nem becsületért vagy pusztán vérért harcol hanem az egész világáért. Nem lehet nagy lelkű, nem lehet fair. A pörölyre szorította a kezét és nagy levegőt véve nem csak villámok ezreit, de az odinerőt is csapásra parancsolta. Ahogy megadta a kegyelemdöfést csalódva fordult el. Ha a lövés nem is öli meg a másik Thort megsebzi annyira, hogy a sereg már könnyedén legyűrje. Ezek a pillanatok Thornak óráknak tűnek és Skurge szavai ébresztik fel, így a levegőbe emelkedik a pöröllyel, amiről tudja nem sokkára semmivé foszlik követve a félóriást. Ugyanazt a taktikát használva, mint eddig. Belépve azonnal támadja a két ál-Thort és tiszta helyre szorítja őket mielőtt magukhoz térhetnének és ellentámadásba kezdhetnének. Gyorsan, elszigetelni őket és kegyelem nélkül végezni velük. Bármennyire is megveti ezért magát most.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#150 2010-02-07 09:08:21

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor lesújtott a földön fekvő behatolóra, mind a Mjölnir-rel, mind pedig az Odinerővel. Ezt így együttesen ennyire sérülten nem élhette túl, mikor a viharisten elfordult az ellenfelében minimális élet volt még, de néhány percnél így sem bírná tovább ezen a világon. Thor elfordult és elindult befelé, még néhány nyílvessző szállt a földön fekvő haldokló felé. Skurge közben beért az épületbe a főbejáraton, és Thor is követte, egyelőre ahogyan beértek csak pusztítás látszott, elhullott harcosok, akik próbáltak valamit tenni a behatolóval szemben láthatóan nem túl sok sikerrel. Egyelőre azonban nem látnak ellenfelet, noha a zajok beljebbről kiszűrődnek, így ha arrafelé tartanak, akkor a folyosókon további holttestek látszanak és végül elérkeznek arra a helyre, ahonnan a zajok jönnek. A trónterem volt az. Amora súlyos sebekkel eszméletlenül fekszik a földön, felette Leif áll és íjjal lövi a behatolót, aki ebben a pillanatban sújtott le a pörölyével és söpri el nemes egyszerűséggel az őt körülvevő hat harcost.
Thor ekkor használja az Odinerőt, de mintha ez az ál-Thor számított volna erre, mert az egyik harcost, amelyik a lábánál fekszik hajítja bele az uralkodó támadásába, hogy azt eméssze el az. Majd még a fény hatása alatt lendült előre és mire minden kitisztul már a csapása lendül Thor mellkasa felé.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 15:18

#151 2010-02-07 20:30:09

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor belépve támadt, de rossz célpontra. Mikor a másikat meglátta tudta, hogy hárításra vagy védekezésre számít, de Thor nem szokott olyat. A pörölyt megragadva neki ütötte az ál-Thorénak, hogy az ütést hárítsa miközben a másik kezét Thor fejére emelte és elszabadította az odinerőt. Mivel Skurge és Leif ott vannak az asgardi király azonnal üvöltött:
< - Támadjátok most! >
Ha valamiért nem sikerülne a karjait ragadja meg védtelené téve az összes asgardi támadása ellen. becstelen harc ez, de most nem párbajról és becsületről hanem háborúról és túlélésről van szó.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#152 2010-02-08 10:14:45

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A két pöröly összecsapott, ám ezúttal semmilyen villámlás nem jelent meg, mind a kettő sima pöröly maradt a másikkal szemben. Azonban az amelyik Thor-nál volt az ütés után egyszerűen eltűnt, a tulajdonosa immáron halott volt. Viszont a gyors reagálásnak hála a másik ál-Thornak nem maradt ideje kihasználni ezt, mert az uralkodó máris támadott a férfira, az felüvöltött és hátratántorodott, amikor az Odinerő eltalálta a feje magasságában, és abban a pillanatban, ahogyan elhangzott a parancs, hogy támadjon a másik kettő megtette. Tucatnyi mágikus nyílvessző állt bele Thor mellkasába, akinek ettől megroggyannak a lábai és Skurge is ekkor érkezik meg. lehet, hogy a fél óriás sérült, de ettől az ereje még mindig hatalmas és egyetlen csapással hasította le az ál-Thor fejét.
Ám nehogy túl könnyű dolga legyen bárkinek is, odakintről a folyosóról mennydörgés hallatszik, ahogyan a megmaradt utolsó itteni Thor is közeledik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#153 2010-02-08 22:15:21

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor fáradtan veszi a levegőt. Sok ás szokatlan ez még neki. Nem is oly rég még ő is harcos volt, de most királyként kell viselkednie. A másik Thor fejét veszti és a király biccent gyilkosa felé. Hallja a mennydörgést és az ott lévőkhöz fordul.
< - Nincsenek sérültek. Csak élő és holt. Ha élsz, harcolsz. Így tán még láthatod a viharfelhők mögötti napot egyszer. Engem fog támadni, adjatok bele mindent. >
Mondja Thor és megfordul. Utolsó erőtartalékaihoz nyúlva égi fényt árasztva Berobban a folyosóra egyenesen Thor felé száguldva. A cél ütni őt, lefoglalni támadni, csapni. Az ál-Thorok őt támadják mindig. Most ez a csapda. Ő a csali.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#154 2010-02-08 23:49:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A két férfi biccentett Thor szavaira, amikor az elmondta a tervet. Mind a ketten egy utolsó pillantást vetettek a még mindig eszméletlen Amora-ra, miközben Thor már el is indult kifele a két férfi meg követte. Valóban odakinn volt az ál-Thor és egyenesen Asgard uralkodójának támadott, akárcsak az ő rá. Három halálpontos lövés száguldott el Thor mellett és állt bele három nyílvessző az ál-Thor mellkasába, ami miatt a támadó egy pillanatra megakadt, így Thor oda tudott érni, az ellenfele védekezett a saját képmásával szemben, de most már hogy a harc elindult több nyílvessző nem érkezett, viszont Skurge lépteinek zaját és üvöltését, ahogyan közeledett a harcolók felé hallani lehetett. Az ál-Thornak is feltűnt a közeledő fél óriás, mert közvetlen közelről milliónyi villámot eresztett útnak Thor felé és igyekezett Skurge felé taszítani az uralkodót, hogy a másik elakadjon benne és ne érhesse el őt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#155 2010-02-09 22:59:35

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor terve eddig bevált. Akaratlanul tört fel kacagásban hisz azokkal állt egy oldalon, akik életeken át próbálták megölni és most segít nekik ebben. Ám Thor nem tudna ezen nevetni. Számára a halál nem ünnep. Gyorsan kell gondolkodnia. Erősebb, de mjolnirrel a másik világbeli Thor gyorsabb és könnyebben támad. Neki nem számítanak az áldozatok, de egy király nem engedhet senkit meghalni. Most sem fog. keze a padlóba markolnak és azt emeli maga elé remélhetőleg felfogva a villámok erejét ha csak pillanatokra is sikerül ez akkor az egyik kezével addig emeli a romokat ameddig a viharistennek nem tudja lökni azokat, másik kezével a tető felé nyúlva odinerejével borítja azt rá a Thorra, aki így nem tud majd védekezni Skurge támadása ellen.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#156 2010-02-10 01:55:19

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor, amikor a másik felé csapott fel tudott kapni egy nagyobb darabot a padlóból és a villámok abba csaptak bele. Ahogyan ez megtörtént a nagydarab márvány darabokra tört a viharisten kezében és a másik világbeli Thor pedig lépésekkel volt már az uralkodótól. A megmaradt darabokat neki tudja vágni Thor, és az ál-Thor éppen ismét támadni készült, amikor az Odinerő elérte a plafont és annak darabjai ráomlottak a behatolóra és ettől térdre rogyott. Skurge ekkor ért oda az uralkodó mellé és ugrott is el mellőle rávetve magát a másikra és csapásra emelte a fejszéjét, majd lesújtott. Az ál-Thor a Mjölnir-rel blokkolta a fél óriás támadását fél térden levő alak, majd Thor mellett megint nyilak suhantak el és ismét négy nyílvessző vágódott bele az ellenségbe. Annak a pörölyén villámok jelentek meg és vágták falhoz Skurge-t, majd a jócskán sérült ál-Thor igyekezett talpra állni a sérülései ellenére is. még mindig nem adta fel.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#157 2010-02-11 01:03:57

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor kihasználta, hogy nem figyelnek rá és oda ugrott majd megpróbálja a pörölyt megragadni a markolatánál ezzel már ő is uralja és képes remélhetőleg elfordítani az asgardiaktől a fegyvert. A fegyvert csavarva fordítja el ezzel kifordítva az ellenfele csuklóját vagy a mjolnir elengedésére kényszeríteni miközben a szabad keze folyamatosan ütlegelni kezdi az ál-Thor arcát az szemeket célozva, hogy a látást is gátolja ne csak kiüsse. Mind ezzel tiszta terepet tud hagyni az íjásznak és Skurgenek az újabb támadásokhoz, de ha kell halálra veri az alakmását. Ha a mjolnirt tényleg sikerülne elvennie azonnal a fejét csapja meg vele.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#158 2010-02-11 10:52:27

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Az ál-Thornak nem sok esélye volt az ellen mit tennie, hogy az ereje teljében lévő hasonmása megragadta a Mjölnir markolatát, ha akarta volna sem lett volna már ereje ahhoz, hogy kirántsa a másik kezéből. Ekkor kezdte kicsavarni a kezéből Thor a kalapácsot és a harmadik arcon ütés után az ál-Thor elengedte a markolatot. Valóban szabad teret sikerült így adni a másik kettőnek, noha Skurge csak most kezdett felállni, de Leif végre tudott lőni, ás újabb három nyílvessző száguldott el az uralkodó mellett, megint tökéletesen pontosak. Egyik az ál-Thor nyakát, az egyik a mellkasa közepét a harmadik pedig a szabadon levő szemét találta el. Ennek hála Thor fejbe tudta csapni a sérültet a pöröllyel, és eddigre még Skurge is összeszedte magát, és végül ezt az ál-Thor-t is ő fejezte le egy végső csapással.
< - Mindnek vége nagyuram – szólt oda Leif Thor-nak. – További parancsok uram? >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#159 2010-02-14 21:37:24

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Ekkor érkezik meg Balder és a serege Thor pedig mindenkit a sérültekhez küld.
< - Skurge. A szerelmednek szüksége van rád. Mi befejezzük ezt. >
Mikor már csak Thor, Leif, Balder, Thena és Fenrir maradnak a romos folyosón Thor a csapatra néz.
< - Búj elő. ismerem midnen trükköd már. >
Loki egyik alakja a semmiből lép elő.
< - Mit akarsz és ki vagy te? >
< - Egy vagyok mind közül. Hela szavát hordom. Segítséget kér. Segített a harcban és viszonzást vár. >
< - Miért higgyek neked? >
< - Nincs más lehetőséged. >
Thor kérdőn néz a többiekre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#160 2010-02-15 00:00:22

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Svartzalfheim//

Balder és a kis serege, akik megmaradtak hamarosan megérkeztek Loki kastélyához. Korábban ennyire közel még nem volt szerencséje a Napistennek, hogy a kastély közelébe jöjjön, és igazából bárhol máshol lett volna mint mostohafivére egykori birodalmának központjában. Az őrség eligazította őket, így hamar megtalálták Thor-t és a másik két férfit.
< - Ezek soha sem fogynak el? – kérdezte. – Az elfeknél is volt egy belőle... Hela igazán kétségbe lehet esve, ha a halott atyját veti be mindenhol. Te vagy az uralkodó fivérem, te döntesz, amit mondasz, azt teszem. >
Skurge és Leif szinte teljesen egyszerre fordultak meg, amikor a lépéseket meghallották a folyosón, ám amikor meglátták a közeledőket egyszerre engedték le a fegyvereiket. A nagydarab félóriás bólintott Thor-nak, majd elsietett a trónterem felé, hogy Amora-t elvihesse egy olyan helyre, ahol ápolhatják. Így csak Leif maradt a helyiek közül. a férfi kérdőn nézett Thor-ra, amikor az valakinek parancsot adott. Abban a pillanatban, ahogyan meglátta Loki-t a mágikus íját már kifeszítve tartotta és két nyílvessző jelent meg az idegen.
< - Neked nincs jogod itt lenni! – mondta a férfi dühösen. – Ez már nem a te birodalmad! Elárultál minket, feláldoztál mindegyikünket, ez már a leányod királysága. Takarodj, amíg megteheted! Hela segített? Nem láttuk a segítségét, tán itt volt, amikor megtámadtak minket? Nem, tán máshol? Nem hiszem. Miben segített és miben kellene nekünk segíteni neki? >
Egyelőre nem engedte útjára, de bármelyik pillanatban készen volt erre.

//Folytatás: Helheim//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#161 2010-02-15 23:13:04

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Thor elfogadja a fivére szavát és lenyomja az íjász kezét.
< - Ez nem Loki. Csak a váza. Lelketlen báb. Ne becsüljétek alá Helt. Végig tudta mit tesz. >
< - Bölcs, mint mindig. >
Mosolyog Loki mire Thor indulásra emeli a kezét és a kékes aura elnyeli a csapatot. Helheimben jelenek meg újra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#162 2010-05-22 08:00:37

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Chelsea: Projekt: Pegazus főépülete – 1. szint: Orvosi szoba//

A következő pillanatban pedig már egy kellően félhomályos helyen találtam magamat. Mély levegőt vettem, majd nyújtóztam egyet. Kinéztem az ablakon, szerettem itt lenni, sokkal jobban, mint Asgard bármelyik másik helyén, odakint és idebent is kellően nagy félhomály, a sötétség, ami áthatotta ezen ódon falakat, pedig a kellemetlen emlékek mellett a saját hatalmamat türközték már vissza. Tökéletes hely, hogy soha se feledhessem el, hogy honnan jöttem és hová jutottam. A tróntermem, egykor atyámé, a hely, ahol először fogolyként voltam, majd a hely, ahol Einar Fonnson és Thorhalla Hyrrokkin meghalt ugyanazon a napon, és megszületett Thorhalla Lokidottir, a hely, ahol megtudtam Thena valódi kilétét, majd királynőként tértem vissza. A bent levő asztalhoz léptem és töltöttem mézsört az egyik kupába és belekortyoltam. Már szükségem volt erre a mai nap után. A ruháimat egyelőre ledobtam az asztalra, és a kardomat is odatettem, kiittam a kupa tartalmát, majd közelebb emntem az ajtóhoz és kikiáltottam rajta.
< - Őrség! – kiáltottam. – Amora-t küldjétek azonnal a színem elé! >
Más esetben telepatikusan megoldottam volna, de még mindig fájt a fejem. Visszamentem az asztalhoz, majd a holmimmal a trónszékhez mentem. Néhány pillanatig csak néztem, még mindig nosztalgikus érzéseket keltett. A prémes palástomat terítettem rá, így alul öltözve hideg lett volna atyám egykori széke. Leültem és felhúztam magam alá a lábaimat, így féloldalasan ülhettem benne még mindig kényelmesen, atyámra méretezték, de nem volt kedvem újat csináltatni, ez így jobban tükrözte a szememben, hogy mit is vettem el tőle. Felpillantottam az ajtó felé kissé türelmetlenül várva, hogy Amora megérkezzen...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#163 2010-05-24 15:08:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Percekkel később Amora is megérkezett, és még az is kiderült, hogy mégis merről várható az első támadás és merre mozgolódnak a seregek. Malekith volt az, aki a híreket közölte. Milyen meglepő, de komolyan. Igazából ő addig még hagyta is volna az inváziót, hogy Alflyse-t megöljék a nővérem seregei, majd pedig utána visszaveszi a hatalmat. Hogy miért nem bíztam Malekith-ben? Ha van olyan személy Asgardon, aki atyámnál, a testvéreimnél és nálam is őrültebb, illetve elmebajosabb, nos az ez a sötét elf volt. És hogyan is szóltak a bölcs szavak, hogy soha senkiben sem bízzunk meg, aki nálunk is őrültebb? Nos, ez erre a férfira tökéletesen fenn állt. Miután beszéltem Amora-vel felindultam a szobámba, hosszú ideje nem aludtam ebben a kastélyban, pedig ezt éreztem a legotthonosabbnak saját magam számára. Igazából örültem, hogy végre pihenhetek, a fejem megint egyre erősebben kezdett sajogni főleg azóta, hogy itthon voltam, túlságosan is sok mágia volt ezen a helyen, a saját és Amora védőmágiái, és lássuk be idehaza mindig is úgy éreztem, hogy erősebb vagyok, és jobban átjár a mágia, mint azon a kietlen sziklaföldön, amit Midgardnak neveznek. Mire felértem a szobába, már készen várt a forró fürdőm, így abban még áztam és pihentem, amíg kihűlni nem kezdett, majd lefeküdtem aludni. Itt azóta nem aludtam egyedül, hogy Einar feltámadt, néhány perc forgolódás után felkönyököltem, lehet, hogy kellett volna valakit iderendelni, hogy szórakoztasson és maradjon utána is, hogy ne kelljen unatkoznom egész éjszaka egyedül. De végül is, amennyire fájt a fejem, nem lenne a legjobb. Így egy mély levegővétel után nyűgösen rogytam vissza a selyempárnák és selyempaplanok közé, majd szépen lassan elnyomott az álom...
Legalább másfél napot sikerült aludnom, amikor is teljesen kipihenten és fejfájás nélkül ébredtem fel. Csak óvatosan varázsoltam egy aprócskát, de a fájdalom nem jelentkezett. Úgy tűnt, hogy most már teljesen rendben leszek. Felöltözve indultam a trónterembe, ott Amora még tájékoztatott, hogy Malekith újra jelentkezett, hogy a seregek tovább mozgolódtak. És velem is szeretett volna beszélni, Amora is a Cabal tagja, mintha nem lenne jó ő is, gondoltam dühösen. De akkor legalább saját magam is szemügyre vehetem a történéseket arra. Miután mindent elrendeztem és gyors látogatást tettem Asgard városban meglátogatva a fiaimat, készen voltam Amora küldött az elfek birodalmába, közel ahhoz a helyhez, ahol elvileg a szövetségesem is tanyázik.


//Folytatás: Svartalfheim//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#164 2010-12-13 22:10:31

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Loki kastélya

A harcos menekülve rohant, karja helyét fogva, amiből a vér ömlött mindenfelé. A fájdalom és a félelem egységesen dübörgött a szívében amikor hirtelen szétrobbant a semmitől és Loki lelépett a lépcsőn. A kezében egy katona volt, akinek a nyakát fogta. Semmivé változtatva a tömlöc kapuját hümmögni kezdet:
< - Hát ilyesmiket rakott ide a lányom? > - kérdezte, de nem várt választ, mert eltörte az őr nyakát.
Könnyeden nézett végig az egyik rabon, aki aléltan ráfigyelt.

< - Igen, az ízlése megfelelő. Nagy erő rejlik bennetek, csak túl... tiszta > - keze finoman megsimogatja a mutáns lány arcát majd a sarokban, sötétben fekvő másikra néz. - < De ezen, tudok javítani. >
A keze zölden izzani kezd és Wanda meg Trisa üvölt a fájdalomtól pár pillanatig. Utána a fájdalmas sikolyokból kéjenc kacajok lesznek.


< - Készen álltok. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#165 2011-06-12 06:39:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

//Előzmény: Asgard város//

Unottan ültem keresztbe tett lábakkal atyám egykori trónszékében. Most már tényleg a sajtomnak mondhattam, mit kiérdemeltem, s miért nem is keveset bizonyítottam. Megküzdöttem érte s végül jogosan az enyém. Gúnyosan kacagtam fel a félhomályban, igaz eskümet betartottam, de mégsem éreztem azt az elégtételt, mit vártam volna. Az esküt, mit akkor tettem neki, mielőtt Ghost kivégezte először. Hogy mindene az enyém lesz, s a nyomdokaiba lépek, mindez megtörtént néhány napja, mikoron a tizenkét egykori renegát hadvezér is hűséget esküdött királynőjüknek, nekem. Ettől a pillanattól kezdve senki, de senki sem volt, ki megkérdőjelezhette a hatalmam s a rangjaimat. Megérdemeltem voltam Jotunheim s Asgard királynője, valamely fiam révén előbb vagy utóbb pedig Helheim s Niflheim is a befolyásom alá kerül. Igazad volt drága atyám, már nem tagadom, az utadat járom s ez így volt a rendjén, így kellett történnie s lennie. S mégsem voltam elégedett, nem kapta meg, ami járt neki, nem kínozhattam meg újra s újra azért, mit velem tett. Megfosztottak ettől az ősi istenek, sőt attól is, mire a legjobban vágytam. Míg az anyámtól azt kaptam, mire a legkevésbé vágytam, ha nem teszem mágiával rendbe a gondolataimat s emlékeimet már régen újabb háború lenne itt Asgardon. Kiittam a boromat a kupámból s unottan hajítottam el. Felkeltem a helyemről s trónterem közepén levő emelvényhez léptem, min egy nagy tálban víz volt.
A kezemet nyújtottam csak ki a víztükör felé s nem szóltam néhány pillanatig semmit sem. Ha úgy hitték, hogy nem fogom figyelni mi történik Midgardon nagyon-nagyot tévedtek. Túlságosan sok érdekeltségem volt arrafelé s immáron a hatalmam is megvolt hozzá, hogy akár innen tartsam szemmel az ottani történéseket, s ha oly szükséges még mindig be tudok avatkozni. Beteges zölden izzott fel a karom s a szemeim, majd néhány rúnát rajzoltam a levegőbe s suttogtam el a megfelelő igéket. Apró könnyen elvégezhető feladat, immáron csak ennyi volt ez a régen oly bonyolultnak hitt varázslat. Nem telt sok időbe s a víz felületén képek jelentek meg, mintha csak egy türköt néztem volna, leeresztettem a karomat. Pontosan tudtam, hogy kiket akarok szemmel tartani, így nem volt nehéz megtalálnom a Bosszú Angyalait. Attilan, a képeken egy romváros jelent meg, mi lassan legalább oly romos volt, mint Asgard város a halandó szajha merénylete után. Elfintorodtam s méla undorral szemléletem az eseményeket, ha így folytatják az ostoba barmai, a szánalmas korcs halandók, akkor még a végén mi is azok leszünk, most mikor végre minden rendeződni látszott. Az átokba! Önzőnek kellett volna lennem, s nem anyám jólétét szem előtt tartanom, hanem azt kellett volna kívánnom, hogy szabaduljunk meg ezektől a férgektől. Hogy többé nem függünk ezektől, h az istenek s a halandók sorsa nem függ egymástól. Az ujjaimmal végtelenül unottan intettem néhányat, hogy máshonnan is lássak képeket, de csak ezek voltak, miközben éppen legyőzik őket. Már megint nekünk kellett volna ott lennünk, hogy megoldjuk a helyzetet, hiszen láthatóan ezek az izék képtelenek voltak minderre. Már fordultam volna el, hogy úgysem látok semmilyen érdekeset, mikor egy villanás vonta magára a figyelmem.
Arra a halandó alakra pillantottam, ki egy kardot tartott a kezében s furcsa páncélban volt. A pengét azonnal felismertem s kaptam az oldalamhoz, a Skymningen nálam volt s csupán egy valaki létezett, kire rábíztam volna a fegyverem.
< - Michael! – suttogtam meglepetten. >
De ő nem az én Michael-em volt, nem lehetett, a hangja érettebb s az ruházata sem volt ismerős. Az enyém arra várt, hogy újra találkozzunk s azt kapja vissza, kire várt, kire emlékszik, ki fel fogja nevelni. Mindezen érv s gondolat mellett két kérdésem maradt csupán.
< - Mikorról jöttél drágám s mire készülsz? – kérdeztem érdeklődve, miközben végigsimítottam a tükörkép arcán. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#166 2011-06-16 10:25:48

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Loki kastélya

Egy robbanás, vajon az a kree meddig akar még életben maradni, hogy zavarhassa a történéseket? Követtem Michael-t, és úgy tűnt, hogy a halandók legyőzték az ellenfelüket. Arra talán mégiscsak jók, hogy ne kelljen most közéjük mennem s az erőimet pazarolnom. Roppant sajnálatos módon arra nem kaptam választ, hogy ez a Michael mikor jött, de arra igen, hogy mit tervez. A kezeim ökölbe szorultak, meg ne merd próbálni drágám! Ostoba félkegyelmű barom! Ha minket hívnál, mi meg tudnánk oldani a gondot, hisz tudja, hogy mire vagyok képes, s a többiek, kiket magam köré gyűjtöttem, Amora, Karnilla, Malekith! Bármelyiket feláldoznám azért, hogy életben maradjunk, hogy Asgard éljen, erre ez feláldozná a teljes realitást a többiért?! Kit érdekel az átkozott nyomorult többi világ?! Ha nem léphetek a földjükre, s esély sincs arra, hogy uraljam bármelyiket is, akkor egyik sem bírt semmilyen jelentőséggel sem. S ezekkel a férgekkel ellentétben én nem fogom hagyni, hogy egyrészt feláldozza az életét, másrészt olyan ostobaságot tegye, mint mire készül. Arra nem volt időm, hogy oda menjek azért, hogy megakadályozzam azt, mire készül. Így azonnal varázslásba kezdtem s egy illúziót szándékoztam létrehozni Attilan-on saját magamról közel Michael-hez. Ha sikerült…
< - Azonnal hagyd abba azt, mire készülsz drágám! – csattantam fel dühösen. – Van más lehetőség is, mintsem mindent tönkretegyél! Mindig van! Parancsolom, hogy fejezd be! – mondtam immáron ezt teljesen fagyos hangon. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 29 Okt. 2011, 10:45

//Előzmény: Roosevelt sugárút//

A zöldes villanás után érkeztem meg a saját kastélyom tróntermébe. A kezeim még mindig reszkettek az idegességtől s dühtől, amit az a halandó okozott. Hogy volt bátorsága? Felnéztem, s kivételesen nem én voltam az egyedüli, ki a trónteremben tartózkodott.
< - Takarodjatok, mind! – csattantam fel dühösen. >
Hogyan az utolsó csatlósom is kilépett a helységből becsaptam a kétszárnyú ajtót utána. Az asztalhoz léptem s töltöttem egy kupa mézsört magamnak s belekortyoltam. Nagyon-nagyon drágán meg fogsz még fizetni ezért a tettedért drágám. Nem tekintettem rád ellenségként s segíttettelek, a saját házadban óvtam meg a tudás istenét Mikaboshi-val szemben. Lehet, hogy mégis meg kellett volna azt a fattyat ölni s nem reábízni. Igaz, így legalább biztosan nem fog megtörténni mindaz, hogy Shadow visszakaphassa. Elsuttogtam néhány varázsszót s így megkaptam a bábom emlékeit mik elvesztek, hiszen egy másik dimenzióban voltam. Felvontam a szemöldököm, hát a Sötét Istenek őket is megtalálták s felfedtem a kilétemet Kőszív előtt. Érdekes mindenesetre, hamarosan őt is fel kell, hogy keressem. Leültem az asztal szélére s varázsolni kezdtem, hogy ismét előhívjam az illúziókat, min keresztül láthatom, hogy mi történik Midgardon s a fiút is szemmel tudom tartani. Újra töltöttem a kupámat s a mézsört kortyolgatva figyeltem Midgard történéseit.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 02 Nov. 2011, 10:33

Éppen az illúzióimat figyeltem, hogy mi is történik Midgardon, mikor egy illúzió jelent meg a trónteremben. Felkeltem a helyemről s felvont szemöldökkel léptem irányába kettőt. Ki voltál drágám, ki ily dologra képes volt, hogy feltörje a saját s Amora által feltett védelmi varázslataimat. Az ajánlatára figyeltem, szóval bármit megad azért, hogy segítsünk neki. Biztosra vettem, hogy nem én leszek az egyetlen, kit hívott. Ami pedig igencsak jól fog jönni nekem. Gúnyosan mosolyodtam el, máris megannyi ötlet s terv volt a fejemben ezzel kapcsolatban, Zacharias szavaival immáron nem törődtem, atyámat sem tudták távol tartani Midgardtól, miért pont engem sikerülne? Miközben azt a férget jómagam is felülmúltam már, akárcsak a fivéreim s nővérem. Ezzel pedig most sokaktól…
- Legyen hát! – feleltem végül.

//Folytatás: Washington//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Loki kastélya

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.