Jaw-Long Lee

Go down

Jaw-Long Lee

Témanyitás by Jaw-Long Lee on Pént. 16 Márc. 2012, 21:52

Név: Jaw-Long Lee
Egyéb név(i): --
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1997, Kína, Szecsuán tartomány
Kor: 26 év
Család: Ismeretlen
Foglalkozás: Az Akkaba Klán egyik tagja, egyszerű szektatag // Harcművész (Kung Fu)
Testmagassága: 174 cm
Testsúlya: 70 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Sötét
Bőre színe: Ázsiai bőrszín
Különleges ismertetőjel: --
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges



Két évvel ezelőtt érkeztem New Yorkba, reményekkel, és nagy várakozással a szívemben. Meg kellett találjak valamit ami a részem volt. Keresésem közben találtam rá a Soknevű Isten vallására. Egy jel vezetett el hozzá, és mert tudom, hogy a jelek nem tévednek, követnem kellett, hogy válaszokat kapjak.
Végül megkaptam. A mutáns isten, Apokalipszis által közvetített eszme képében egy célt kapott életem, így már nem volt kétséges hova tartozom. Csak a legerősebb maradhat életben, mondták, és ki érthetne egyett jobban mint én, aki életében a legnagyobb harcművészt kereste, hogy legyőzze? Én aki a legtökéletesebbet kerestem minden harcos közül, egész életem célja ez volt. Tökéletesen megértettem és magamévá tettem Apokalipszis eszméit, így a Klán egyik tagjává váltam. De mi történt előtte, ki vagyok én? Elmondom.

A nevem Jaw-Long Lee, Szecsuán tartományban születtem, Kínában. Mivel nem első gyermek voltam, szüleim nem voltak hajlandóak felnevelni, így kerültem a folyóba. A zavaros forgó víz elvitte a kis kosarat amiben voltam egy pillanat alatt, és szüleim akkor láttak utoljára. Azonban a Sors megkímélt, és ahelyett, hogy a gyors fodrú víz beborított volna a mélységbe, néhány kilométerrel arrébb egy nádasba vitt. Itt a hangos sírásom vonzotta magához Shen Mestert, egy öreg szerzetest, aki magához fogadott, és felnevelt. Az öreg magában élt, egészen addig míg én megnem jelentem (ez körülbelül hatvan évet jelent) és állítása szerint a tökéletes harcművészetett kereste. Mivel azonban öreg volt, már nem igazán folytathatta a küldetését, de abban a szellemben nevelt, hogy majd én folytatom az utat, mit elkezdett. Ez nem volt olyan könnyű, mint amilyennek hangzik.
Egészen korán, már négy éves koromtól tanítgatott a kung fu alapjaira, addig inkább csak játékosnak tűnő (itt meg kell jegyezzem, hogy egy szigorú, tradicionális kínai szerzetesről van szó, szóval a játékosság itt inkább kevésbé megerőltető feladatokat jelent) mozdulatokra okított. Táplálásomat anyatej híján kecske tejjel oldotta meg, de amint lehetett rászoktatott a rizs alapú étrendre. Mire négy éves lettem, a szigor, és a komoly szabályozás azt eredményezte, hogy egy nagyon tisztelettudó, pedáns kisfú vált belőlem, így elkezdhettük a valódi edzést. Mindennap gyakoroltam a mozdulatokat, közben pedig megalázó, és alantas feladatokat kellet csináljak, noha legtöbbször csak valami kellemetlent. Talán így kegyetlennek tűnhet a nyugati szemnek, de ezek a feladatok nagyon fontosak voltak a Kung Fu alapjainak számító alázathoz, mely nélkül mesterem szerint lehetetlen lenne elvégezni a gyakorlatokat.
Eleinte csakis a pusztakezes módszerekkel dolgoztam, de mikor az egész napos gyakorlás után kishíjján ájultan dőltem ágyba, nem is igazán vártam másra. Az alap ütések, és rúgások mozdulatainak olyan szintű begyakorlásával teltek ezek az évek, hogy arra más ember szinte képtelen. Hosszú napokig egyetlen ütéssort gyakoroltam, de minden egyes mozdulattal egyre pontosabb, és biztosabb lett a kezem. Amikor végre azthittem, elég pontos vagyok, Shen Mester egy egyszerű pillantásával adta tudtomra, hogy minden munkám felesleges volt. Az öreg betegesen perfekcionista volt, talán így mondják, és habár ez akkor talán a legellenszenvesebb tulajdonsága volt, mára már én sem vagyok különböző.
Így teltek el az első évek, és lassan vézna gyermeki testemen izmok jelentek meg. Karom megedződött a számtalan mozdulat elvégzése, illetve lakhelyünk tisztítása közben, lábam megizmosodott a hosszú órákig tartó futások alkalmával. Még mindig alacsony, sőt talán kicsit vékonyabb voltam mint kellett volna, de cingárságom már az a fajta izmos vékonyság volt, ami meglepi a felnőtteket. Az igazi gyakorlás csak ekkor kezdődött. Az alapokat már ismertem, a mozdulatok már reflexszerűen mentek, ütéseim pontosak, rúgásaim kímértek voltak. A tanulásom a következő szakaszában azonban megtanultam, hogy Shen Mester eddigi szigora és rigolyái pusztán könnyű homokszemeknek tűntek, az eztán eljövő kősziklához képest. Rendíthetetlenül rámszólt, s csattant a kezében a bambuszrúd mikor hibáztam, akár a legkisebbet is, s minden nap végére hosszú feldagadt csíkok voltak a hátamon, ahol nyomát hagyta fegyelmének eszköze. Mozdulataim hibáit véres lecke tanította meg számomra, ahogy a többi dolgot is. Shen Mester ezután az élet minden területén sokkal nagyobb pontosságot, és odaadást követelt meg, teáját például tökéletesen kellett elkészítenem, egyetlen foknyi eltérés után csattant a bot. A rizst hibátlanul kellett főzzem, takarításom után egy porszem sem maradhatott lakhelyünkön. Ősszel a hulló levelek nem maradhattak egy óránál tovább a földön, különben egész éjjel mozdulatlanul kellett álljak egy helyben. Tanulásom e része fájdalmas, és könyörtelenül hosszú volt. A napok éveknek tűntek, az évek pedig milleniáknak. Azonban az évek elteltek, és én rengeteget fejlődtem. 16 évesen már egyáltalán nem hasonlítottam arra a gyermekre aki éppencsak izmos volt. Karjaim lebarnultak a napon, bőröm megedződött a metsző szélben, hátamon a sebek helyett hegek lettek, izmaim pedig valódi izmokká fejlődtek. Testtartásom egyenes volt, légzésem szabályos, és aki nálam jobb teát tudott főzni az hazudott. Ám a kamaszkor pont ugyanúgy elért mint azokat a fiúkat akik nem a világtól elzárva éltek. Magabiztossá váltam, és szentül hittem, hogy legyőzném Shen Mestert, aki már lassan a nyolcvan felé közelített. Életemben nem vertek még el úgy mint akkor, és az öreg még csak meg sem erőltette magát. Nem kellett több nekem, és beláttam, hogy még mindig nem tudok semmit...
További két év telt el, mikor Mesterem egy nap hozzámszólt ebédünk után. Meglepődtem, mert nem volt híve a fölösleges beszédnek, és a teát már legalább egy éve egyszer sem rontottam el. Szavai a következőek voltak.
"Jaw-Long. Eljött az idő, mikor nem taníthatok többet neked. Minden ami miatt jobb vagyok nálad, az a tapasztalat, de ezt nem tudod itt megszerezni, és még sokat kell tanulnod. Azt akarom, hogy menj ki a világba, és tanulj. Ismerj meg más harcművészeteket, ismerd meg az embereket. Tanulj nyelveket, főleg az angolt, és gyere vissza két év múlva. Akkor megtanítok neked egy utolsó dolgot, és utána már folytathatod az Utat, melyet én már nem járhatok be"
Ezekután búcsút vettem az öregtől, mert tudtam, vitatkozni vele nem érdemes. Magamra vettem a falusiak által készített ruhát, melyet néha rizzsel együtt küldtek fel nekünk, és elindultam. Pár hét alatt elértem egy nagyobb városba, ahol volt lehetőségem nyelvet tanulni. Pénzt harcművészeti oktatásból szereztem, amiből lakást, élelmet, és az órákat fizettem. Ez idő alatt több edzőtermet, és magukat mesternek nevező egyént is felkerestem, de nem találtam kihívást bennük. Hamar feltűnt, hogy Shen Mester korántsem egy ágat oktatott nekem a Kung Fu rengeteg változata közül, hanem sokféle technikát és módszert ismertetett meg velem, így ellenfeleim nem maradhattak talpon ellenem. Miután a környék összes mesterét legyőztem, igencsak nagy hírem lett, mikor végül megkeresett néhány tiszteletben álló harcművész akik megkértek, menjek velük egy országos versenyre. Igenlően feleltem kérésükre.
Az ország minden tájáról érkező versenyzők, sokan közülük világbajnokságra készültek, mind ott álltak, és párhuzamosan több harc is zajlott. Résztvettem hát én is a forgatagban, és támogatóim (mert lett egy pár miután városom minden edzőjét legyőztem) nagy figyelemmel kísérték az első küzdelmemet. Ellenfelem, egy magas kínai (meglepő) férfi, egy inkább rúgásokra támaszkodó stílussal rendelkezett. Könnyedén hárítottam, és nem egészen két perc alatt győztem le a férfit, pedig még csak megsem erőltettem magam. Ujjongás fogadta a győzelmemet, majd vittek a következőre, és így tovább. Két hétig tartott a verseny, és kikáltottak győztesnek. Tovább indulhattam a Világbajnokságra. Nem Kung Fu, hanem a világ minden küzdősportja közti összecsapás volt
Jó esélyekkel indultam, és azokat a társaimat, akik szintén Kung Fu-t használtak, könnyedén legyőztem, lévén ismertem a stílusukat, ám az első capoiera-s versenyző már komoly ellenfélnek számított. Nem ismertem a tánclépésekhez hasonlatos mozgást, a kiszámíthatatlan kaotikus támadásokat, így sokáig nála volt az előny. Rúgásai pontosak, és erősek voltak, ám nem döntöttek le a lábamról, hiszen kitartásom igazán kemény munkával az évek alatt egyre csak nőtt. Egyre csak fáradtunk, és hiába, nem tudtam legyőzni. Ám az idő nekem dolgozott, alaplépései fárasztóak és kimerítőek voltak, és mikor egy pillanatban lelassult, egy gyors támadás sorozatott vittem be. Az ütéseim kiütötték.
Másnap újra harcoltam, ahogy az azt követőn is. Amikor éppen nem harcoltam a harcosok stílusát figyeltem, majd szépen lassan kitanultam a stílusok főbb jegyeit. A verseny döntőjébe azonban nem jutottam be, mert nem akartam. Túl nagy hírnevet kerített volna nekem, noha legyőztem volna a legtöbb harcost könnyedén, de én nem azért akartam megtanulni a módszereiket, hogy megnyerjek egy kupát. Visszatértem a kisvárosba, és folytattam a nyelv tanulást, illetve a gyakorlást. Nem kellett már oktatnom, amúgy sem jó szívvel tettem, nem tartottam magam elég jónak, és a országos versenyen nyert pénzösszegből futotta egy kis lakásra (nagyobbra is futotta volna, de sohasem kívántam a luxust). Lassan letelt a két év, és én ezalatt sokat tanultam a világról, illetve akcentussal, kisebb nagyobb hibákkal, de elsajátítottam az angol nyelvet. Végül vissza tértem Shen Mesterhez, akit igencsak megviselt az elmúlt időszak. Betegen és öregen feküdt, korábban pedáns lakóhelyünk koszos és ápolatlan volt. Még a tűzre sem tudott rakni. Alig ismert rám, de mikor végre előjöttek elméjéből az emlékek, boldogan köszöntött. Gyenge volt már, és csak suttogni tudott, de fülembe súgta végső kívánságát. "Találd meg a legjobb harcost, győzd le, és légy jobb nála is. Képes vagy rá..."
Miután elmondta ezt, elaludt. Főztem neki teát, kitakarítottam a házat, és próbáltam meggyógyítani, de nem sikerült. Öregsége vitte el, nem valami betegség. Néha valamelyik nap felébredt pár órára, de nem volt magánál, régi emlékeket mondott, olyan neveken szólított miket sohasem hallottam. Egy őszi nap aludt el végleg, az idő szép volt, kellemes. A kolostort ahol éltünk a tűznek adtam az öreg testével együtt, és megígértem a lángoknak, hogy úgy teszem ahogy mondta.

Ezután indultam el, szerte a világban, és így érkeztem New Yorkba. A katasztrófák, és minden hihetetlen dolog miatt fel sem tűntem, hogy egyik pillanatról a másikra megérkezett egy kínai fiatalember. A nagy embertömeg mindennapos életébe próbáltam elhelyezkedni, de nem sok sikerrel. Itt jöttem rá, mutáns vagyok, azaz, félig magamtól jöttem rá, félig mások vezettek rá. New Yorkban szembesülnöm kellett vele, bármennyire is vagyok jó harcos, nem én vagyok a nagy hal a városban. Láttam utcai bandákat mutánsokkal harcolni, akik egyetlen pillanat alatt hamuvá égették őket. Rájöttem, nincs esélyem ilyenek ellen, azaz akkor még azthittem. Egyik éjjel ugyanis, négy alak megállított, és ki akartak rabolni. A rossz életkörülmények, a nem megfelelő munkalehetőségek sok embert ide kényszerítettek. Könnyedén legyőzhettem volna őket, ám amikor az egyikük kéken lángolni kezdett, a másikuk pedig mintha kővé változtatta volna a testét, igazán megijedtem. A legtöbb embert mindenféle nehézség nélkül lefegyverzem, ám ezek itt mutánsok voltak mindenbizonnyal. Mikor látták az ijedtséget az arcomon, elindultak felém, és gonosz vigyorgásuk megfagyasztotta a vért az ereimben. Már egészen közelértek, mikor a legközelebbi, a kőszörnyetegre hajazó, egyszerre csak visszaváltozott emberi alakjába. Egyre csak hátráltam, és ahogy léptem egyett ismét kővé vált. Értetlenül nézett maga elé, de jött utánam, és ismét visszaváltozott. A kéken lángoló nő is közelített, és ahogy a köves mellé állt, elapadtak a lángjai. Ekkor hangosan felkiáltott: "Emberek vissza, ez egy képesség blokkoló!" Ekkor a többiek megrémülve elszaladtak előlem, és nyomukat se láttam. Nem igazán értettem mi történt, így folytattam az utam, de egyre csak azon törtem a fejem mit jelenthet.
Két napba, és egy újabb mutáns támadásba tellett mire realizáltam mi a helyzet. Azok akik bizonyos közelségbe jöttek hozzám (körülbelül öt méter) képtelenek voltak használni a képességeiket. Ezekután nyugodtan jártam az utcákat, hiszen egyetlen mutáns sem számított erre, és közelharcban pedig sokkal jobb voltam náluk. Egy darabig kezdtem hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy mutás vagyok, de egy idő után már természetesnek tűnt. Ekkor hallottam először A Soknevű Isten vallásáról. Mivel mutánsok istene volt, és épp célt kerestem az életemnek, csatlakoztam a szektához.
Mikor Apokalipszis feltámadt, én a szolgái között voltam, és úgy döntöttem, hogy szolgálni fogom őt amíg tehetem. Ismét hatalmat kezdett gyűjteni, és a Lovasok is visszajöttek. Volt szerencsém magam is látni őket, személyesen. Fekete csuhám alatt néztem rájuk, a föld alatti városban, ahol a titkos bázisunk volt.
Három férfi és egy nő. Kezdetben csodáltam őket, pusztán azért mert lovasok, és mindent megtettem, hogy lássam őket... de kezdeti rajongásom elmúlt lassan...Ez időre már annyira benne voltam a szektában, hogy minden törvényét magaménak tekintettem, és teljes mértékben egyet értettem velük. Az egyik férfi, Háború... Fizikai ereje bámulatos, ám mentális képességei leginkább egy ostoba gyermekével vetekszenek... A nő, Pestis, képessége neki is hatalmas, de az ellenség ügynöke volt, és senki sem biztosítja, hogy nem lesz áruló... Ráadásul Apokalipszis leszármazottja! Éhség, pusztán a szerencse miatt lett lovas, és Halál... Halált sohasem ismertem igazán, érdekes és visszahúzódó férfi, de sohasem ment testvéreivel harcba...
Ám bármit is gondoltam róluk, meghagytam magamnak, szolgálatom továbbra is teljesítettem, némán és csendben, míg minden este edzettem.
Végül elmentek a Lovasok, küldetésre kellett menniük, Urunk parancsára. Három Lovas távozott, és Halál itthon maradt. Én találtam meg a testét, ahogy elzárva feküdt, nem mozdult, mellkasa lassan emelkedett majd süllyedt. Próbáltam finoman felkelteni, de nem ébredt. Végül rájöttem, hogy nincs magánál. A "nagy" Halál. Egy szánalmas féreg akit egy párnával meglehetne folytani. Apokalipszis Törvénye szerint nem kéne élnie, bár nem vennék rá mérget, hogy ébredése után hosszú és eredményes élet vár rá. Ott álltam a kezemben egy tollal töltött apró kis vászon darabbal, és véget vethettem volna életének. De én nem tettem. Más terveim vannak. Egyszerű fekete köpenyegem ledobva indultam Apokalipszis trónterme felé.



Képessége: Képesség blokkoló. 5 méteres körzetben bármilyen mutáns képességet blokkol teljesen (nefivel egyeztetve alapból egy fejlesztés ráköltve)

Szakértelmek: A Kung Fu mestere, harcművész, talán egyik legjobb használója, több ágat is elsajátított belőle. A világ leggyakoribb küzdősportjait, harcművészeteit mind ismeri, beleértve a katonaság és rendőrég által ismerteket is, védekezni és támadni is tud ellenük nagy hatékonysággal. Anyanyelve kínai, angolul tud, noha néha hibázik, és van akcentusa is. Fizikai képességei az emberi maximum környékén vannak, hiszen egész életét edzéssel töltötte (erő, kitartás, ügyesség, egyensúlyérzék, reflexek) de épp emiatt hiányolja az általános műveltséget, nem járt iskolába soha, olvasni, írni tud kínaiul, és angolul, számolni csak az alapvető műveleteket ismeri, függvényt sose látott, a nagyon nagy számokkal való műveletekbe belezavarodhat. A legtöbb keleti fegyverrel mesterien bánik (18 kínai harcművész fegyver /szablya, lándzsa, egyenes kard, bot, pika, balta, harci balta, kampós kard, szigony, láncos korbács, buzogány, kalapács, meg a többi is Very Happy /)
És az összes eddigi felsoroltan kívül vitathatatlanul jó teát főz, és takarítani is atom királyul tud. komolyan.

Privát előtörténet: nah most az egyszer, igen Very Happy

Mögjegyzés: Z vel egyeztetve, a karakter jelentkezik Halál lovasnak.
avatar
Jaw-Long Lee
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 10
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2012. Mar. 16.

Karakteradatok
Főkarakter: Genocide
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Jaw-Long Lee

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 16 Márc. 2012, 22:11

Legyen, elfogadva. 500$ kezdőtőke.
És egy kérés, tarts min 10 méteres távot Apokalipszistől mrgreen
Adatlapot még kérek.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14076
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Jaw-Long Lee

Témanyitás by Jaw-Long Lee on Pént. 16 Márc. 2012, 22:17

Adatlap:

Név: Jaw-Long Lee
Lakás/Létesítmény: Cape May alatti Akkaba cityben lakik
NJK: --
Foglalkozás: Klántag
Munkahely: Akkaba Klán
Pénz: 500 $
Bevétel/hét: 0 $
Eszközök: --
Felszerelés/fegyverek: --
Vállalat: --
Szövetség: Akkaba Klán
Törzshely, ahol megtalálható: Cape May-i kastély alatt
Ismertebb szövetséges: Apokalipszis, Judas Slade, lovasok
Ismertebb ellenség: a világ

Felhasznált kreditek: 2,5 (képesség fejlesztés)
Fennmaradó kreditek: 1,5

avatar
Jaw-Long Lee
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 10
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2012. Mar. 16.

Karakteradatok
Főkarakter: Genocide
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Jaw-Long Lee

Témanyitás by Jaw-Long Lee on Pént. 04 Május 2012, 13:22

A karakterrel pályázok a fej nélküli lovas címre, illetve ha ez nem jön össze akkor majdnem biztos hogy meghalt.
avatar
Jaw-Long Lee
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 10
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2012. Mar. 16.

Karakteradatok
Főkarakter: Genocide
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Jaw-Long Lee

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.