Kifutók és hangár

A Helicarrier teteje, itt landolnak a vadászgépek, helikopterek, az egyetlen szabadban levő része az "anyahajónak". Illetve a hangár részekbe is innen lehet berepülni.

A hosszú és zajos helikopter út alatt Victor végig azon gondolkozott, hogy vajon miért nem csukták be az ajtókat. Aztán Albert arcára tekintett. Victor számára ez az út olyan volt, mint a többi. Tudta, hogy fogja használni a fegyverét és életeket fog kiontani. De azt is tudta, hogy ezzel életeket fog megmenteni. Számára ezt az érzést jelentette a helikopter rotorjának zúgása. Sosem volt igazán védekező játékos, mindig is csatár poszton harcolt. Szemben Alberttal, aki alapvetően mindig is védelemben gondolkodott és elhárításban. Talán pont ezért választotta maga mellé. Két ellentétes habitusú és gondolkodású harcos, jól kiegészítik egymást. Nem csak a harctéren, de a képzések megtervezésénél is.
Albert előre dőlt és a pilóta mellett kitekintett a szélvédőn. Már fél perce láthatóvá vállt a hatalmas repülő bázis. A színét kissé hivalkodónak tartotta, de hát a SHIELD mindig is hivalkodó volt. Annak ellenére, hogy elvileg titkos szervezet lenne, szerették a feltűnést.
- Még egy perc uram...- szólt hátra a pilóta, majd aktiválta a rádióját. - Itt a Whiskey-Sierra-Charlie-One, engedélyt kérek a leszállásra. Albert Shear és Victor Montano tartózkodik a fedélzeten...
Ha és amennyiben megkapták a leszállási engedélyt, a landolás után Albert előre ment, hogy találkozzon valaki illetékessel, Victor pedig utána sietett a két táskával.

Az irányítóterembe álltam, mikor meghallottam a bejövő hívást. Úgy néz ki végül más is megérkezett az eligazításra.
- Majd én üdvözlöm őket - mondom az egyik konzolnál ülő férfinak. Elindultam tehát a kifutó felé, ahol a helikopterük épp most landol. Megragadtam a kardomat és végigsétáltam a hosszú folyosókon. Szerencsére már napok óta itt vagyok szóval elég jól kitanultam ezt a helyet. Mikor először a fedélzetre léptem néhányszor sikerült is eltévednem. Elég nagy ez a hely. Hamarosan megérkeztem a kifutóra. Innen teljesen más minden, mint onnan bentről. kicsit félelmetes, hogy innen simán leeshet az ember. Éppen akkor szállt le a helikopter, mikor kiértem. Két férfi száll ki a helikopterből. Az egyik elől ment, míg a másik két nagy táskával szállt ki. Első dolog ami keresztül futott az agyamon az az volt, hogy kempingezni jöttek ide. Nem tudtam rájönni, hogy miért hoztak ennyi cuccot, de igazából biztos volt rá okuk. Odalépek hozzájuk és üdvözlöm őket.
- Köszöntöm önöket Fury-n. Én Yamato Arisa vagyok a SHIELD egyik ügynöke. Gondolom önök is a megbeszélés miatt érkeztek. Kérem kövessenek. - Azzal megfordultam és elindultam befele.

Svarog ellenőrizte az egyik szállítógép kirakodását, utálta az ilyen munkát, de robbanóanyagot rakodtak le, elég egy döccenő, és az egész berobban, igen bár a gép elég strapabíró, de a legénysége nem nagyon.
- Jó van, csak óvatosan. Leejtik, a következő pillanatban már az angyalok, nem a bosszúé keltegetik önöket a mennyországba, hogy mi a fenét keresnek ott.
Hamarosan az utolsó ládát is lepakolták. Meglátja, hogy Arisa két ismerős alakot kísér, na ez szép. Már csak Scottnak kell előkerülnie, hogy megbeszéljék végre az Erőművek megalakítását...
- Üdvözlettem - csatlakozott hozzájuk Boris. - Dragunov százados vagyok. Hogy tetszik az új madár, nekem kicsit sok, hogy valami normál hajóra hasonlít, ami a tengeren úszik.

Albert végigmérte az elé kerülő nőt. Nem rejtve, nem lopva, nem foglalkozva az illendőség vagy az etikett szabályaival. Mind ő, mind Victor kicsit túlöltözöttnek tűnt a golyóálló és molle mellényeikkel, a hevedereiken lógó karabéllyal és a combpanelekre rögzített pisztolyokkal. Az egyetlen amivel a felzsebezett mellényeik nem voltak teletömve az a muníció és az egyéb kiegészítők. ~ Érdekes. Azt hittem a SHIELD egy komoly szervezet. De hogy kölykökből is ügynököt csinálnak...ez meglep... ~ futnak át a gondolatok az agyán. Aztán nagyot szippant a földszintinél ritkább levegőből.
- Üdvözlöm Ügynök...- elmélkedik még egy sor azon, hogy az előbb hány biztonsági szabályt sértett meg a nő, de mivel nem ismeri a SHIELD belső utasításait, vagy kommunikációs előírásait, ezért háromnál megállt. - Ez esetben, csak ön után...
Az időközben befutó Svarogot meglátva Albert elmosolyodik. A sárkány tisztában van vele, hogy ő a kapitány, mert ő is ott volt Avalonban. Eddig azonban a teljes nevét nem tudhatta. Úgy dönt végül, hogy ne mástól tudja meg...
- Örülök, hogy itt is találkozunk százados. Albert Shear vagyok. Úgy érzem, már érett ez a bemutatkozás. - Egy barátságos mosollyal az arcán kezet nyújt a sárkánynak.
Victor gyors kézmozdulatokkal oldotta ki a táskák rögzítéseit. Gyorsan szétnyitotta mind a két táskát és ellenőrizte a tárakat, a rádiók meglétét, az optikákat, a hangtompítókat és a camelbackeket. Aztán a köteleket, műanyag gyors kötözőket, a két kis szerszámkészletet, a lámpákat, multitoolokat, az első segély pakkokat és az egy napra elegendő MRE csomagokat. Elég volt ránéznie a táskákra, hogy átlássa ezen felszerelési tárgyak sokaságát. Minden megvolt, pont úgy ahogy becsomagolta néhány órával korábban. A cipzárak visszahúzása után vállára kapta a nehéz csomagokat és Albert után sietett, aki épp kezet nyújtott Svarognak. Victor egyszerűen Albert balja mellé helyezi az ő táskáját, a sajátját pedig a vállán tartva várakozik csendesen.

- Már mióta - válaszolja Svarog barátságosan, majd elfogadja Albert kézfogását, egy jó ideje sejtette, hogy a fickó Britannia kapitány. A hangja és a kiállása, ez a fickó az a titokzatos hős, aki Avalonban kétszer is megmentette a sárkányember életét. - Csak nem beáll a SHIELDHEZ?
Úgy dönt, hogy egy ideig tegezi Albertet, hisz a fickó mégis csak rangban felette áll.
- Mert ha igen, akkor lenne egy ötletem, hogy hol kezdhetne - kaccsínt egyet. - Ha gondolja, akkor megihattunk valamit a kantinba, addig mesélek az Erőművekről.

//Előzmény: George Ethan lakása //

Az a talán kevésnek és nyugodtnak mondható idő, amely a helikopterre való felszállás és az érkezés között eltelt... Őszintén szólva nekem igencsak többnek tűnt, bár én mostanság mindennel így vagyok... Még hogy az emberek számíthatnak a másik segítségére. Nevetséges állítás, csodálkozom rajta, hogy egyáltalán elhittem, túlzottan jóhiszemű voltam egyértelműen, ennek pedig most meg is fizetem az árát az állandó feszültséggel és a visszatérő rémálmokkal. Ide jönni igazából nem volt túlzottan sok kedvem, mert bár csak sejtem, hogy kik lehetnek még azok, kiket hívtak, tényleg csak sejtem, de ha azok akikre számítok... Nos belőlük nem kérek, legalább is azon részéből biztosan nem, amellyel volt időm alaposabban megismerkedni, a probléma viszont csak az, hogy akár tetszik akár nem, köteles vagyok itt megjelenni, az utalásuk szerint, mint az x-men azon tagja... Azon volt tagja, aki jelen volt, mivel a másik... Nos vele nem tudom mi van, nem néztem utána, nem érdekelt különösebben és még most sem mozgatja a fantáziámat. Másrészt pedig mint a jelenlegi szellemlovas, ami valószínűleg többet jelent... Legyenek átkozottak azok, akik a jelentésben ezt megírták! Kötelességük volt avagy sem. Nem sokkal az érkezés után nyílik a helikopter, én pedig egy nyelés kíséretében, magamhoz mérten óvatosan lesek ki annak az ajtaján, csak hogy biztosíthassam magamat arról, hogy azzal a förtelmes, torzult önképemmel egészen biztosan nem találkozhatok össze. Bár igazából mondhatni átlagosan viselkedem, nem hiszem, hogy nem lennék képes elbánni azzal az undormánnyal, csupán a mozgásom lassabb egy picit, mint ahogyan amúgy lenne, óvatosabb. Bár itt igazából minden tisztának látszódik, sehol semmi, aminek neki kéne esni, így egyszerűen leszállok, majd pedig kissé tétován nézek szét, azon gondolkodván, hogy vajon merre is kéne most akkor menni... Ez az előbb átélt élmény pedig, tulajdonképpen életem első repülése, az állandó feszengés miatt, ami szintén azóta a bizonyos eset óta van jelen, nos eléggé pocsékra sikerült... Mondjuk van ennél nagyobb problémám is, például, hogy nem történik semmiféle csoda, nem mintha számítanék bármilyenre is, ennek megfelelően pedig még mindig nem tudom, hogy merre kéne menni, így hát az egyetlen módszert eme információ megszerzésére egyenlőre abban látom, ha megkérdezek valakit, viszont... Nem igazán akarok kommunikálni itt bárkivel is.