Simon Basley - Tökfej

by **Tökfej** Kedd 12 Márc. 2013, 13:02

Név: Simon Basley
Egyéb név(i): Tökfej
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: ember-barát; mutáns-barát
Személyazonosság: titkos (a jelmezes alakja)és nyílt (az egyszerű mutáns fiúé)
Születési helye és idő: 2009. 03. 15.
Kor: 14
Család:
Apa – kaszkadőr Simon Basley
Anya – Alig ismertem meghalt születésemkor
Testvérek – Sylvian Basley, Jack Basley
Foglalkozás: általános iskolai diák
Testmagassága: 156 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: szőke
Bőre színe: fehér (europid)
Különleges ismertetőjel: mutációjának köszönhetően egy különleges légzőkészüléket kell használnia, ami veszélytelenné teszi
Repülési sebesség: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: mutációja, aminek következtében oxigén felhasználása nem a megszokott módon történik. Míg minden élőlény CO2-ot lélegzik ki, addig ő az X-génnek köszönhetően szénhidrogének izotópját, egy gyúlékony gázt, ami levegő vagyis oxigén hatására begyullad, és szúró lánggal ég. Ennek következtében, hogy meg ne égjen a bőr, vagy akár a belső szervek is, különleges lélegeztető maszk van majdnem mindig rajta, ami a tüdejéből közvetlen vezeti a gázt egy palackba.

Életrajza:
Hát az életem eddig valami eszméletlen volt. Nem is tudom hol kezdjem… Talán az elején, mert hát onnan illik. Minden történetbe kell valami tragédia, és nálam ez már születésemkor megvolt. Az mondjuk igaz, hogy én ezt nem nagyon éltem át igazából. Édesanyám születésemkor meghalt. Mármint hogy én öltem meg, legalábbis Sylvian, a testvérem ezt sikoltotta felém mindig, mikor mérges volt rám.
Na hát az első tragédia az életemben már meg is volt, mondhatjuk ezt a kezdetnek, mert hát édesapám nevelt fel hármunkat. Engem a legkisebbet, Sylviant a legnagyobbat, na és Jacket a középsőt. Nem tudom miért én kaptam édesapám nevét, de nem is nagyon érdekelt soha sem. A család nekem ezt a négy lábon álló társaságot jelentette. Apám a legkirályabb, legéletvidámabb, leg… leg… már nem is tudom hogyan fejezzem ki. Képzeljétek el, apám kaszkadőr, és nem is akármilyen. Szoktátok nézni ezeket a szörnyen drága akciófilmeket, amikben robbantgatnak, meg felhőkarcolókról ugrálnak, na azt mind az apám csinálja. És igazából. Úgyhogy már hat évesen tudtam mi lesz, ugyanúgy mint ahogy Jack is tudta, mi lesz az életpályája.
Amikor csak tudtuk utánoztuk apánkat, ez pedig nem kis megelégedéssel töltött el minket. Nem úgy mint az öregünket, mikor kék zöld foltokkal, vagy éppen komolyabb vérzési sérülésekkel kerültünk haza. Ám miket a kiosztott pofonok nem zavartak, és az évek múlásával rá kellett jönnie neki is ezt a lázat nem lehet csillapítani. Így lekezdett minket kicsit terelgetni. Legalábbis, ahogy ő hívta ezt a dolgot, a lehető legtöbbet foglalkozott velünk. Mármint hogy megtanított minket esni, nem csak a fiúkat, Sylviant is belevette a tanításba, aki mint minden lány inkább a babáival, és a nekik készített ruhákkal akart foglalkozni. De nem tehetett mást, főleg mivel a mai világban Manhattan közepén volt veszély, ami fenyegethetett minket. Nem is kevés, és nem is mindig emberi.
Úgyhogy mire iskolába már férfinek érezhettem magam, addigra sok gyakorlásnak köszönhetően élsportoló lettem. Én lettem az iskolai gyeplabdacsapat kapitánya, ami nem kis elismerés főleg, hogy az iskola legjobb lányait sikerült ujjunk köré csavarni. Na hát ez aztán az élet.
A családi idill sokáig tartott, nem veszekedtünk többet, mint kellett volna, és nem is volt rossz a viszonyunk, így hát békében éltem szinte tökéletes életemet. Igaz nővérem kicsit sokat zsörtölődött, és bátyámmal is többet verekedtünk mint szerettem volna, mert hát ő volt az erősebb, így párviadalainkat rendszerint ő nyerte. De hát nem panaszkodok, másnak még kajára sem telik, nem úgy mint nekünk. 2020-ba New York-ba költöztünk, nem értettük minek is egy szinte teljesen romos városba, de apának mindig fura ötletei voltak, na meg mi csak gyerekek voltunk, úgyhogy ellene tenni nem tudtunk. Szép lassan beilleszkedtem az új iskolába, és mire elértem a tizenkét éves kort, megtaláltam életem szerelmét is…
Az egyik szurkoló lány volt ő, hosszú szőke haja van, és csodálatos zöldeskék színben játszó szeme. Azonnal elolvadtam mikor megláttam, és hát volt is miért az biztos. Darázs dereka, szívet elemésztő mosolya, na és a nevetése, mindig borzong a hátam, ha csak hallom. Na hát igen, innen kezdődött az életem második tortúrája, a jegyeim eddig sem voltak túl jók, de mivel csak egy dologra tudtam gondolni, hát még inkább lefelé szálltak. De nem zavart, egy dolog kellett nekem, az pedig nem más mint Joan.
Na hát amit csak egy férfi el tud képzelni azt bevetettem, hogy végre a lábaim előtt heverjen, ahogy Jack szokta mondani. Apa adott tanácsot, amivel eléggé felsültem, és el is tört egy karom, de hát ez egy másik történet. Jack is adott tanácsot, aminek következtében akkora pofont kaptam, még mindig cseng a fülem, mert hát a tanárnőm nem nagyon díjazta az ötletet. Így hát teljesen oda voltam, meg vissza, és már csak egyetlen egy lehetőségem maradt. Sylviant kérdeztem meg, aki a lehető legegyszerűbb, és szerintem bugyutább tanáccsal állt elő, amit a világ eddig hallott. De hát lány volt, mi mást tudott volna tanácsolni. Így mindenre felkészülten odaálltam Joan elé, és azt mondtam neki „Tetszel nekem.”

…

Ekkor jött a nagy meglepetés, ahelyett hogy elküldött a világ sötétebbik felére, megkezdődött életem leggyönyörűbb időszaka. Sülve főve együtt voltunk egész nap, és újra csak minden tökéletes volt az életembe, míg végre elérkezett a végzős időszak. Mármint ezt nem lehet érettséginek hívni, mert az középiskolában van, meg nem is nagyon értünk még meg sok mindenre, de hát akkor is végeztünk egy nagy iskolában. Úgyhogy élsportoló végzősként kellett nekem köszöntenem az újakat, meg a többieket, hogy milyen nehéz lesz elhagyni az iskolát, meg hogy milyen jó itt meg blablablabla… Már akkor sem érdekelt az egész, főleg mivel nem éppen a beszédek tartása a fő erősségem. Így aztán mikor kiállítottak a pódiumra, nagyon, de nagyon meg voltam ijedve… na nem ez egy kicsit erős lenne, egy olyantól ki több emeletes házról ugrott le, szóval ideges voltam.
Kezem izzadt, a kis papír mire a rövidke szövegem volt felírva már tiszta csatakos volt. És mire kiállítottak a mikrofon elé, az egész iskola nézhette a hosszú izzadságcsíkokat a ruhámon, de ekkor már mindenre el voltam szánva. Úgyhogy belekezdtem. Az első mondatoknál még nem volt gond, a torokkaparást az idegesség számlájára írtam, de mikor már köhögő rohamokat kaptam majdnem minden szó után, és úgy vettem a levegőt, mint egy hosszabbítás végén, mikor az egész játékidő alatt bent voltam, már kezdtem aggódni. És ekkor jött a csoda, minek következtében első fokú égési sérüléseket, egy szemöldök elvesztését, na meg az aranyszínű hajam színelváltozását köszönhettem. Egy újabb köhögő roham következtében szúrós szagú gázt böffentettem fel, ami még nem lett volna baj, de az azonnal lángra lobbant, és már csak arra eszméltem, hogy apám a kabátjával takar le, és próbálja eloltani az újra fel-feltörő lángcsóvákat.
Hát a katasztrófa bekövetkezett, ami életemre rányomta a pecsétet. Mutáns vagyok, és az erőm megmutatkozott. Persze a világ legtöbb mutánsának valami csoda képessége van, mivel villoghat a csajoknak, én pedig csak lángoló gázt fújok ki. Ez elsőre jónak hangzik, de próbálj megenni egy rántottát mikor minden lélegzetvételeddel lángcsóvát lehelsz. Úgyhogy hónapokig voltam a kórházba, és még specialisták is jöttek, de nem sok sikert értek el, hogy tudjam uralni az erőmet. Úgy mondták „Ez egy élettani folyamat, ezt nem lehet uralni”. Úgyhogy megkaptam első szkafanderemet. Én annak hívtam, mert tükörbe nézve élveztem, hogy úgy nézek ki mint egy űrhajós. Végül is csak egy üvegburát raktak a fejemre, és egy kettős légzőkészüléket, na meg a hátamra azt az átkozott palackot. Környezetemből szívtam be a levegőt, és amit kifújtam, az a palackba ment. Csak hogy ne érintkezhessen levegővel, amitől begyullad. Úgyhogy büszkén feszítettem az új hacukámban, mikor újra beléptem a suliba. Ám a hatás nem éppen olyan volt, mint amire számítottam. Ahelyett hogy a menőségemet látták volna, az egyik elsős kislány szólalt meg, ezzel tönkretéve az életem hátralévő részét. Pedig csak egy szót szólt, de az túl hangosan. „Tökfej”, na persze rám is mutatott, amitől nem csak a diákok kezdtek el röhögni, hanem ofő is, aki pont a folyosón sétált. Így ragadt rám a gúnynév, amit még akkor sem tudtam levakarni magamról, mikor pár hónappal később megkaptam a mobil légzőkészüléket. Az csak egy maszk volt, de a palack továbbra is ott maradt. Na azt azért nem lehet elfelejteni, hogy folyamatosan becsövezve lemondhattam a smárolásról, na meg a barátokról is, főleg mivel a gúnynév mellé szívatásokat is kaptam szép számmal. A gyeplabdának befellegzett, mert mikor kimerülve lihegek olyan vagyok mint egy cirkuszi tűzfújó.
Nem maradt más számomra, csak a könyvek, amiket utáltam, meg az iskola. Egyre jobban keseredtem el, mert hát ez így nem fenékig tejfel. Szinte a legnépszerűbb voltam az iskolába, leszámítva a három mellű mutáns csajt, akinek a közelébe sem mehetett bármilyen fiú. Sajnos soha nem hívhattam el randira sem, de hát most ez mellékes. Úgyhogy keseregtem, és vertek sokat, a világ változott körülöttünk, és sok szörnyűség volt, mit még csak elképzelni sem tudtam. Míg végül elegem lett mindenből. Nem tűröm tovább, hogy szívassanak, hogy lökdössenek, és kigúnyoljanak az egész iskola előtt. Én már végzős vagyok, nemsokára jön a ballagás, hát még szép hogy tisztelniük kellene. Úgyhogy eldöntöttem leszámolok velük, kinek fog feltűnni ebben a káoszban, hogy egy iskolát felgyújtok az összes diákkal egyetemben…

…

Csak szívatlak, dehogy akarom legyilkolni ismerőseimet. Előkapartam a régi burát, kölcsön vettem apám egyik búvárruháját, pár tégely tűzálló zselével egyetemben, majd szóltam nővéremnek, aki igaz nem díjazta az ötletet, de nem is nagyon ellenkezett. Megvarrta a jelmezemet, míg én befestettem a „sisakomat”, na meg ütöttem rá pár lyukat is, csak hogy használni is tudhassam. Végül az iskolából lenyúltam pár poroltó készüléket a legrosszabbra készülve, és már kész is volt az új szuperhős, ki megmutatja az egész világnak, hogy tisztelni kell, felnézni rá, és ami még fontosabb nem lehet kicsúfolni. Mert én vagyok az új szuperhős Tökfej, aki olyan dicső tetteket fog végrehajtani, amit még leírni sem tud…..

Képességei: Tüdeje légzéskor nem széndioxidot ereszt ki, hanem egy szénhidrogén izotópot, ami oxigén hatására azonnal begyullad. Kontrollálni nem lehet, és csak eszközökkel lehet kordában tartani.

Szakértelmei: ami egy ilyen idős srácnak lehetséges. Egyszerűbb tanulmányok, kevés sport élmény, na meg jó kondíció.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések:

by **Thorhalla** Kedd 12 Márc. 2013, 13:30

Az előtöri alapvetően jó, csak annyi hiányzik, hogyha NY-i, akkor a 2019-es "Bukást" miként élte túl és utána hogyan éltek, amíg nem volt se áram, se gáz, se semmi a városban.
Ezért javaslom, hogy írd bele, hogy 2020 nyara után költözött NY-ba a család. És ha már NY, akkor diákként járhat a Mutáns gimibe is (mivel a karid főkari és nem X diák, így az ő kötöttségei sem vonatkoznának rád)

Ha javítottad, amit kértem szólj és nézem újra az előtörit.

by **Thorhalla** Kedd 12 Márc. 2013, 14:26

Akkor így elfogadva.
Mivel fiatal vagy összesen 220 dollár a kezdőtőkéd. Írj adatlapot és mehetsz játszani.

by **Tökfej** Kedd 12 Márc. 2013, 15:00

Név: Simon Basley
Lakás/Létesítmény: Manhattan közepe, szülő házában
NJK: nincs
Foglalkozás: általános iskolai diák
Munkahely: általános iskolai diák
Pénz: 220 $
Bevétel/hét: 200$
Eszközök: fejemen a védő búra, hátamon két poroltó
Felszerelés/fegyverek: még nincs
Vállalat: nincs
Szövetség:nincs
Törzshely, ahol megtalálható: Manhattani általános iskola, osztályterem, néha kint az utcán
Ismertebb szövetséges: még nincs
Ismertebb ellenség: még nincs

Felhasznált kreditek: 0 kredit
Fennmaradó kreditek: 4 kredit

by **Tökfej** Kedd 28 Júl. 2020, 19:45

Kedves naplóm

Kedves naplóm végre jó hírt is tudok írni neked. Felébredt… FELÉBREDT, olyan sok szenvedés és viszontagság után végre kicsi öcsikém felébredt. Simon magához tért, így már csak a lélegeztető csövek lógtak ki belőle. Apa nagyon örült, Simon is mosolygott egy kicsit. Nagyon le van gyengülve, de még így is képes volt két szóval úgy felhúzni hogy majdnem kirángattam az ágyából. Na mindegy minden rendben lesz.

Félévnyi tortúra végre vége lett, ma volt az utolsó foglalkozás. Kicsi öcsikém visszakapta önmagát, a rehabilitáció végére már ugyanúgy pattogott bátyja. Fortyogott volna az agyam az idióták miatt, ha nem lennék boldog. Végre mehet vissza az iskolába, egészséges. Mármint úgy ahogy ő az szokott lenni.

Hajnali kettő van… Még mindig nincs itthon. A híreket bámulom hátha lesz valami hír. Sok a lövöldözés ide hallom. Nem szeretném elgondolni, mit csinál az a tökfej ilyenkor. Remélem nem keveri bele magát valami ökörségbe. Huginn szemei vigyázzák… Hallom az ablakon próbál bejönni, mára csak ennyi...

Tegnap kénytelen voltam kiszedni egy repeszdarabot Simonból. Valami robbanás volt, az a hülye kopasz meg eléugrott egy járókelőnek, hogy védje. Fel tudnám ilyenkor képelni, hogy ilyet tett. Este egész nap odakint van, nappal alig él. Az iskolája már második levelet küldte. Figyelmeztetés azt írták. Apa dühöng, és nem is tudom megvédeni öcsköst. Hogy tudnám egy mérlegre tenni emberek életét, vagy pár „A”-s osztályzatot? Amiben tudok segítek neki.

Már negyedjére hívom, semmi válasz, még ki se cseng! Az iskolát is megtámadták, hallottam a hírekben, a legrosszabbtól tartok. Hela kérlek istennő ne fogadd még karjaid közé őt. Van még mit küzdenie itt Midgardon. Nem tehetek mást, csak hívom és hívom míg végre valaki fel nem veszi. Apa már nem bír magával, csak Jack tudja visszatartani. Jó kiképzést kapott bíznom kell benne, hogy ha már több évig ezt az életet élte akkor egy ilyen katasztrófát is át tud vészelni.

Írnom kell különben megőrülök. Négy nap telt el és végre hazajött. Karjából ki kellett vennem egy golyót. Odin szakállára, az a sok vér. Apa kétségbeesett volt, először látta meg rajta a jelmezét. Vagy hogy Simon hívja az uniformist, hősöknek az van. Cafatokban lógott róla, testét vágások, és sebek borították, szemében mégis az a ronda láng égett. Mintha belsőjét minden egyes lélegzettel csak fűtötte volna a harci szellem. Egyetlen egyet sem nyögött míg kiszedtük a golyót, apa lefogta, Jack segített nekem. Az én dolgom volt, hogy benne matassak. Óráknak tűnt, utána hánytam is, de csak kiszedtük belőle. Ennek már 10 órája, és még mindig alszik. Álmában nyög, és sír is, szörnyű dolgokon mehetett át.

Rég írtam már, újra kell, már nem tudok mit tenni. Napok óta csak veszekszünk, ordítozunk egymással, és nincs hatással. Nem érti meg, semmit sem fog elérni így, nem tud semmit tenni, ha ilyen… ilyen – azért se írom le, hogy tökfej – idióta marad. A sulit be kell fejezni, tovább kell tanulni. Buta tuskó marad, ha nem tanul tovább. Láthattam volna előre…

Apa már alig szól hozzánk, nem is találkozunk szinte. Meló után bezárkózik. Magát hibáztatja, pedig nem tehet róla. Nagyon összeveszet a két Simon. Apa megütötte, és elzavarta itthonról. Simon nem mondott semmit, csak elhaltak a lángjai. Míg el nem hagyta a házát azzal az ocsmány zsákjával együtt, egy pöfékelés sem volt. Sokáig néztem az ablakból, amikor kilépett tőlünk láttam. Szakadozott zaklatott lángok voltak.

Már majdnem tele van a füzet. Apa halála óta nem hallottunk róla, de néha találok egy újságcikket, blogbejegyzést, vagy csak pár instafotót. Tudom, hogy kint van, csak éppen haza nem fog soha jönni már. Jack találkozott vele, beszélt vele egyszer, de hogyan is fogalmazott? „Idegenek voltak egymásnak.” Már eltűnt az a kedves fiú… már nem tizennégy éves… már igazi férfi, talán az utcán él, talán nem. Nem tudom. Az életbiztosítás részét oda tudta adni neki Jack, de nem tudott vele beszélni. Biztos magát okolja, pedig nem ő volt a hibás… magunknak is sokszor kell ezt ismételni, hogy el tudjuk hinni. Nem Simon hibája volt apa halála. Nem Simon hibája volt apa halála. Nem Simon hibája volt apa halála.

Név: Simon Basley
Lakás/Létesítmény: Manhattan közepe, lepukkant lakásában
NJK: nincs
Foglalkozás: általános iskolai diák
Munkahely: általános iskolai diák
Pénz: 220+81400-20-100-100-32000=49400 $
Bevétel/hét: 200$ (407*200=81400§)
Eszközök: fejemen a védő búra, hátamon két poroltó
Felszerelés/fegyverek: Fémbaseball ütő (20$); Márkás ruhák (farmerek, ingek, pólók, pulóverek stb.)(100$); Középkategóriás mobiltelefonok (100$); egy kisebb (30-50 nm2), lerobbantabb környéken lévő lakás: (32.000$); gördeszka maga festette, tűzoltókészülék 5l-es, adag gyorskötöző
Vállalat: nincs
Szövetség:nincs
Törzshely, ahol megtalálható: rendes/hős munkát keresve az utcákat rója, vagy otthon piheni ki a kettős élet fáradalmait
Ismertebb szövetséges: még nincs
Ismertebb ellenség: még nincs

Felhasznált kreditek: 0 kredit
Fennmaradó kreditek: 4 kredit

by **Thorhalla** Szer. 29 Júl. 2020, 00:00

Elfogadva.

by Ajánlott tartalom

Simon Basley - Tökfej

Simon Basley - Tökfej

Re: Simon Basley - Tökfej

Re: Simon Basley - Tökfej

Re: Simon Basley - Tökfej

Re: Simon Basley - Tökfej

Re: Simon Basley - Tökfej

Re: Simon Basley - Tökfej