Túlvilág

by **Thorhalla** Csüt. 25 Ápr. 2013, 05:40

Avalon és így a kelta mondavilág "pokla", túlvilága.

by **Thorhalla** Csüt. 25 Ápr. 2013, 05:49

Résztvevő: Horatio Millvier

Horatio utolsó emléke, hogy Dormammu szentélyében van és a démonúr által megidézett elementálokkal harcol. Vagyis tette volna egy ájulás után, amikor nagyon rosszul volt, majd próbált valamit tenni és ismét ájulás lett a vége. A következő pillanatban egy gyönyörű látvány tárult elé. Éjszaka volt, az égen a Hold hatalmas volt és az ezüstös fénye úgy ragyogott be mindent, hogy semmilyen fényforrásra nem volt szükség mellette. Csípős hideg idő volt, a távolban mindenfelé erdők és hegyek és a fiatal férfi egy tóparton állt.
Túlvilág Lakemountainmoonlight59

Néhány percig állhatott ott egyedül Horatio, amikor a távolból halk kelta, vagy ír zenét hallott meg. Ha a hang irányába elindul, akkor nem kell sokat mennie, alig pár perc séta alatt a térd felett érő hóban, amikor a fák között fényt lát és végül egy kisebb falut pillant meg. A falu szélén levő épület volt az, ami a legfényesebb, az inn felirat messziről árulkodott az épület funkcionalitásán és a zene is onnan szűrődött ki.
Túlvilág Filename-ludlow-medieval

by **Horatio Millvier** Csüt. 25 Ápr. 2013, 10:34

Horatio Millvier érezte, hogy eljött a vég. Utolsó emlékei a Dormammunál vívott csatáról majdhogynem biztosították arról, hogy meghalt. A férfi lassan kinyitotta szemeit, megpróbált megmozdulni. A férfinek egy pillanatra elakadt a lélegzete a gyönyörű látványtól. Csodálatos volt a hegyeket látni, a Holdat ahogy a vizének felszínén visszatükröződik. Egy kis ideig csak állt a tóparton miután felkászálódott a hóból, és nézte a lenyűgöző látványt. Hirtelen megcsapta a fülét a különleges zene. Lassan beazonosította az irányt, majd elindult felé, de néha-néha visszapillantott a tóra. Miután több percet haladt az egyre hangosodó hang irányába meglátta azt a falut ahonnét az érkezett. Eléggé meglepődött, de elindult ahhoz az épülethez amelyből a zene szólt. Horatio egy kis ideig állt a vendéglő előtt, majd végül a bejárathoz sétált, lenyomta a kilincset és belépeve a helyiségbe, körülnézett.

by **Thorhalla** Pént. 26 Ápr. 2013, 09:50

Résztvevő: Horatio Millvier

Ahogyan megállt az épület előtt láthatta, hogy az ablaküvegek nem üvegből vannak, hanem mint a középkorban is volt béllel oldották meg. Ezen a hártyán át látszott, hogy odabent sokan vannak, iszogatnak kupából, többen táncolnak is. Jó pár perc után lépett csak be az ajtón, így most már a saját szemével is meggyőződhetett arról, amit eddig sejthetett. Csak éppen az volt teljesen más, hogy mik voltak bent. Az első, ami talán megdöbbentő volt, hogy aprócska lényekkel is igencsak voltak itt, mivel van mitológiai tudása és a zene is passzolt, így felismerhette a leprikónokat, de voltak itt apró tündérek is, de ember nagyságúak is furcsa szárnyakkal. Sok vörös és egyéb hajú ember férfi és nő, rajtuk testfestés, kelta klánokra utaló jelek, két férfi, akiken druidatetoválás. Kentaurhoz hasonló lény, az alsó fele lóhoz hasonlít, de a felső teste emberi, de a fején mégis szarvak vannak, driádok. A legtöbben csak egy pillanatra néztek fel a megérkezőre, majd pedig folytatták az evést, ivást és a beszélgetést és nem igen törődtek Horatio-va, bár a ruhája miatt, ami igencsak eltért az ittenitől igencsak megbámulták többen is. amit még a fiatal férfi kiszúr, hogy mindenki társaságban van, egyedül csak egy fiatal nő volt összesen.
Túlvilág Jg_holidaysplendor_art

by **Horatio Millvier** Pént. 26 Ápr. 2013, 11:18

Horatio Millvier alaposan végignézte a fogadót. Az ablakok a régi korra emlékeztették, de amikor belépett rögtön tudta, hogy igaza volt. Meghalt a Dormammu elleni csatában, de amit nem értett, hogy mért nem a keresztény Mennybe került és hogy mi ez a hely. Ugyanis a fogadóban leprikónok, tündérek, driádok és egyéb mitológia béli lények voltak jelen. Amit igencsak furcsállt Horatio, hogy több nép hitvilágából származó lény is egy túlvilágon volt. A férfi egy pillanatra megdermedt amikor minden szem rá szegeződött, és kissé megbámulták, de amikor mindenki visszafordult saját elfoglaltságához, akkor megnyugodott és kissé beljebb lépve alaposabban körülnézett, majd egy fiatal, csinos nőt látott meg egyedül üldögélni.
~ Talán ő segíthet kiismerni itt magam ~ töprengett el a dolgon Horatio, majd oda lépett.
- Üdv. Elnézést a zavarásért, de még új vagyok itt. Esetleg tudna nekem segíteni, hogy pontosan hová is kerültem, és miképp mennek itt a dolgok - érdeklődött barátságos mosollyal.

by **Thorhalla** Szomb. 27 Ápr. 2013, 10:56

Résztvevő: Horatio Millvier

A nő kissé meglepve nézett fel, amikor Horatio odalépett hozzá. Mintha furcsának találta volna a szavakat, amiket a férfi mondott, nem csak a magázást, de azt is, hogy nem tudja, hogy hol van. A szárnyait kissé megrezegtette mielőtt válaszolt volna.
- A túlvilágon, te meghaltál – mondta. – De azt hittem, hogy ennek nyilvánvalónak kéne lennie.
Kicsit zavarkásan ivott bele a maga előtt levő kupába.
- Itt minden úgy zajlik, mint a valós életben. Nappal dolgoznak az itteniek, este mulatoznak, majd alszanak s minden megy a normális kerékvágásban. Másnap pedig újrakezdődik ez az egész.
Végül letette a kezéből a kupát és végigmérte Horatio-t.
- De erről is tudnod kéne, a Britannia Hadtestben nem készítettek fel arra, hogy milyen lesz a túlvilágon?
Ezalatt a kövér alacsony hegyesfülű és égő vörös hajú kocsmás, egy törpszerűségnek nézett ki érkezett oda.
- Lady Arnamentia, hozhatok még valamit? – kérdezte. – És neked? – nézett fel ekkor a mellette álló Horatio-ra.

by **Horatio Millvier** Szomb. 27 Ápr. 2013, 11:38

Horatio Millvier örült, hogy a nő azonnal tegeződő hangnemet vett fel vele, majd miután végig hallgatta elmosolyodott.
- Arra hamar rájöttem, hogy meghaltam és ez a túlvilág. Azt nem tudom milyen túlvilág. Én jóval azután éltem ahogy az itt látható jegyek a Földön léteztek - mondta, majd kissé értettlen képet vágott a Britannia Hadtestet hallva.
- Sosem hallottam a Britannia Hadtestről. Ugyan foglalkozásom az emberek és a bolygónk védelme volt, de nem szolgáltam ebben a Hadtestben. Ami azt illeti nálunk teljesen másképp ismerjük a Túlvilágot. Apám meghalt, majd visszatért a Keresztény vallás túlvilágáról, és elmondott néhány dolgot. Úgy hittem én is oda kerülök. Úgy látszik valami okból kifolyólag nem ez lett a sorsom - magyarázta a nőnek, majd a csaposra pillantott.
- Köszönöm, de csak most érkeztem és nincs mivel fizessek - válaszolta barátságosan.

by **Thorhalla** Vas. 28 Ápr. 2013, 13:05

Résztvevő: Horatio Millvier

- Jóval azok után? – kérdezte a nő. – Úgy hat-hét ezer évvel a jelenhez képest?
Csak intett a kis koboldnak, hogy nem kér tőle semmit, majd felkelt a helyéről. Magasabb volt, mint Horatio a lány úgy 190 cm magas volt.
- Akkor itt valami tévedés van, nem lenne szabad itt lenned – mondta. – Beszélnünk kell Cernunnos-sal.
A név ismerős lehetett Horatio-nak tanulmányaiból, az erdők és a vadállatok ura, termékenység és halálisten egy személyben. Nevének jelentése Agancsos vagy Szarvakat viselő, minden kelta tisztelte, lehetett az brit, vagy gall. És akkor ebből már egyből leesett a vele szemben levő nő neve is, Arnamentia, a vizek és a gyógyítás istennője a keltáknál.
- Jöjj!
Szólt a nő, aki eddigre már az ajtóban állt. Ha Horatio követi, akkor a nő az erdő felé indul és Cernunnos nevét kiáltozta. Hamarosan állatok hangját lehetett hallani, majd több kibukkant a fák közül és utánuk egy férfi is.
Túlvilág Kuruni-cernunnos

by **Horatio Millvier** Vas. 28 Ápr. 2013, 17:09

Horatio Millvier biccentett a nő szavaira, amikor az újra megszólalt.
- Valahogy olyan tájban, igen - felelte, majd amikor meghallotta Cernunnos nevét tudta, hogy kiről is van szó és a lány kilétére is fényt derült sok éves történészi múltja miatt.
- Már kezdem érteni, hogy mi ez a hely - jegyezte meg és kilépett a nő után az ajtón.
- Cernunnos a termékenység és halál ura, te pedig a víz és a gyógyítás istennője vagy. Valóban furcsa, hogy miért ide kerültem. Ennek természetfeletti oka van. Egy ember ok nélkül nem kerül egy másik túlvilágra, csakis oda ahová elrendeltetett. Ekkorát nem hibázik a természet - jegyezte meg, majd a fák közül előlépő férfire pillantott, és meghajolt előtte.
- Üdvözöllek Cernunnos. Horatio Millvier vagyok. Egy olyan helyzet okán járulunk eléd, amely fényt deríthetne rá miért eme túlvilágra kerültem a Keresztény túlvilág helyett - mondta tiszteletteljes hangnemben.

by **Thorhalla** Kedd 30 Ápr. 2013, 09:50

Résztvevő: Horatio Millvier

- S még igazat sem szólsz – mosolyodott el a nő. – A jelen alatt a keresztény időszámítás szerinti 2024-et értem. Lehet, hogy azt hiszed, hogy az istenek nem követik a világ történéseit, de nem így van. Csupán nem avatkozunk közbe. S igen, ő vagyok.
A halálisten végignézett a Horatio-n miután a férfi megszólította, majd miközben elfordult megvonta a vállát.
- Tévedés történt – mondta. – Csupán félig vagy Briton s nem teljesen, nem az ősi hit az, miben hiszell, így jogod sem lett volna ezekre a földekre lépni s én sem tartottam igényt lelkedre. Közrejátszhatott a keresztény túlvilág befolyása a démoni ügyekbe s a háború s mészárszék az angyalok között, hogy a rendszer időlegesen felborult.
A közelében levő állatokra nézett és mondott nekik néhány szót olyan nyelven, amit Horatio nem értett, utána fordult csak vissza a halandó és az istennő felé.
- S nem maradhatsz itt, itt nincs helyed – folytatta. – Esélyt kapsz, hogy visszatérj az élők világába mindaddig, míg ismét halálod nem leled s akkor már azé lesz lelked, kihez valóban tartozik.
- De nem emlékezhetsz arra, mit itt láttál – szólalt meg kedvesen az istennő is.

//Bocs az elírásért, javítva.//

by **Horatio Millvier** Kedd 30 Ápr. 2013, 10:22

Horatio Millvier csendben végighallgatta Cernunnos magyaráztatát a történtekre, majd hajolt előtte.
- Szavaiddal teljes mértékben egyet értek. Nem tartozom ide, teljes mértékben, így távoznom kell. Köszönöm, hogy adsz nekem még egy esélyt az élők világában. Így talán még egy ideig a jó utat járhatom, mielőtt eljön a végső állomás. Készen állok a visszatérésre, amikor csak úgy óhajtod - mondta Horatio, majd türelmesen várt.
~ Ez a helyes. Bármennyire is jó lenne alaposabban megismerni az itteni dolgokat, nekem máshol van a helyem ~ töprengett az elhunyt mágus-mutáns, majd várta, hogy eljöjjön aminek jönnie kell és visszatérjen a saját világába.

by **Thorhalla** Kedd 30 Ápr. 2013, 11:15

Résztvevő: Horatio Millvier

- De mindez nem lesz ingyen, kötelességgel tartozol nekünk, miről te magad ugyan tudni nem fogsz, de elméd, szíved s lelked törekedni fog a küldetésed végrehajtásával. Ha megszeged küldetésed lelked elenyészik a semmiben – mondta az isten.
- S most aludj – felelte kedvesen az istennő. – Mikor felébredsz, új hatalmaid lesznek, mint korábban, hamar rá fogsz jönni, hogy miként működnek s azt fogod hinni, hogy Dormammu mágiája miatt fordultak ki képességeid. Fizikai sérüléseid elmúlnak s a halálodról sem fogsz tudni.
A nő felemelte a kezét és Horatio végtelen nyugalmat érzett a lelkében és a szellemtestében is. Ha ébren is szeretett volna maradni, nem tudott, elnyomta az álom. Egy hosszú és pihentető, olyan, amiben életében még soha sme volt talán része.
A Queens-ben található folyó partján ébredt fel mindenféle sérülés és heg nélkül. Az utolsó emléke az volt, hogy felé lőnek, most pedig itt volt a fűben, a lábait a folyó nyaldosta. Annak ellenére, hogy a fények szerint és a nap állása szerint is kora reggel volt, már most iszonyú meleg volt a levegő és a férfit beborító nap égette a bőrét.

//Akkor ezzel vége, a képességeidet, és amiket beszéltünk írd fel az adatlapra, aztán majd ott is elfogadom azt. A küldetésed a mágikus fenyegetések megszüntetése és Avalon védelme, ha szükséges.//

by **Horatio Millvier** Kedd 30 Ápr. 2013, 14:35

Horatio Millvier figyelmesen hallgatta végig a két isten szavait.
- Igyekszem, majd törekedni a küldetésem elvégzésére. Nem fogok csalódást okozni. Köszönöm az új esélyt. Talán majd egyszer még találkozunk - mondta, majd meghajolt a két isten előtt, és várt.
A nő mozdulata után engedett az álom eljövetelének. Tudta, hogy hiába ellenkezne semmit sem érne el vele. Átadta magát a jó érzésnek, amely körülvette. Pihent, élvezte a nyugalmat, ami szétáradt a testében, majd lehunyta szemeit és álomra hajtotta fejét.
- Viszlát - mondta még ki az utolsó pillanatban, majd elaludt, és egy teljesen más helyen tért magához.

by **Danny Long** Csüt. 06 Nov. 2014, 23:15

Kenward százados látszólag egyre kevésbé tudja tolerálni Svarogot. Engem inkább csak aggaszt, ahogyan viselkedik, de meg tudom érteni a nőt.
A csuklyás alak nem felel, csak széttárja a karját. Arca néhány pillanatra láthatóvá válik, és megláthatjuk dühös, vörösen izzó szemeit. Arcán rengeteg szenvedés nyomai éktelenkednek. Mielőtt bármit tehetnék, megszólal. Egy szót mond ki, amit nem értek és nem ismerek, de az ereje jeges borzongásként jár át. A következő pillanatban pedig újra megváltozik körülöttünk minden, ezúttal még a Stonehenge is eltűnik. Egy ködös tóparton állunk, a távolban pedig egy kastély látszik. Ez kétség kívül kevésbé nyomasztó, mint a vörös ég, bár a helyzetből kezd már igencsak elegem lenni. A túlvilágok gyakran kiszámíthatatlanok, de ez sajnos nem magyaráz semmit.
- Ő lett volna Nimue? - kérdezem. Lehet, hogy ostoba kérdés, de sajnos hiányosak az Avalonnal kapcsolatos ismereteim. - Ha jól értelmezem az eddigi információkat, kiszabadult a börtönéből.
Az arcát látva, készséggel elhiszem, hogy akár évezredekig sínylődött fogolyként.
- Van valakinek valami elképzelése, hogy miért küldött ide minket?
Kezd frusztrálni, hogy csak úgy történnek velünk a dolgok, amiknek nem tudjuk az okát.

by **Thorhalla** Pént. 07 Nov. 2014, 00:05

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. november 11. (kedd)

Szóval morrr, hogy már megint képtelen volt a társaság utolsó éjjel előtt írni... kedden kaptok legkésőbb új kört, ha az előtt nem ír mindenki, ha pedig vki nem, már nem érdekel a kifogás / hiányzás, fájni fog neki...

by **Darren Cain** Pént. 07 Nov. 2014, 08:15

A megjelent nő alak láthatóan nem valami toleráns a viccekkel szemben, a sárkány pofa nagyon elmés beszólására rögtön a tényleges túlvilágra visz minket. Kicsit túlreagálja. Nem nehéz tippelni, hogy ki ő. Vagy Nimue, vagy pedig az ő őrzője. Akárki is, az biztos, hogy nehéz éveket élt meg, arcán kínzás nyomai láthatóak. Én se örülnék, ha több ezer évnyi kínzás után az első dolog ami kérdeznének tőlem a büfé helyéről érdeklődne. Mondjuk szerintem azt se tudja, hogy ki vagy mi az a büfé. Ahogy a nő kimond egy szót, rögtön lehűl a levegő és teleportálunk. Egy kellemesen meleg vízpartra jutottunk. Ha az előző volt a túlvilág akkor ez a mennyország része? Van a keltáknak egyáltalán mennyországa? Nem hiszem. Gondolom csak egy másik rész, mint Elisium a görögöknek. A fekete férfi kérdésére csak megvonom a vállam. Én is Nimue-re tippelek, bár lehet, hogy nem ő volt.
- Nem tudom ,de valószínűleg meg kell ölnünk valamit/valakit, kihozni valakit/valamit vagy bezárni valamit/valakit. Tudod, a szokásos mágikus dolgok.- válaszolok a második kérdésére. Általában ilyesmiket kell végre hajtani minden európai mondában a hősöknek. Legalábbis azokban, amikben nem egymással szeretkeznek az istenek meg nagy hatalmú lények. Vagyis körülbelül a mondák negyedében.

by **Svarog** Szomb. 08 Nov. 2014, 12:23

A nő nem hogy nem mondta meg, hogy merre van a legközelebbi büfé, hanem még el is varázsolta őket. Dragunov azt is hihette volna, hogy a legközelebbi itteni KFC-be viszi őket. Hisz ki tudja, hogy ezek már hova terjeszkedtek.
Lehet, hogy már a kelta túlvilágon is van éttermük, de ezt nem meri megemlíteni a százados előtt, mert még golyót kap. Vajon a túlvilágon a fejlövés halálos, vagy visszakerül a Változatlanba? A Csillagsárkányhoz, meg a többi ottani ápolthoz.
Helyette egy sokkal idilibb helyre kerültek, egy tó partján álltak, és egészen kellemes idő volt, a távolban pedig egy hatalmas kastély állt.
- Wow! - mondta Dragunov, és körbepillant. - Ahogy láttom, itt... megvan minden, és az idő is telik. - Hát nem tudom, azt mondta Kenward százados, hogyez a Nimue volt Merlin volt barátnője és ellensége. Nem tudom, hogy miért van ránk szüksége.
Albertre pillant, mindketten ott voltak többször is Avalonban.
- Bár én többször is voltam Avalonban, egy kicsit tudom milyen ott a járás. Remélem nem valami szertartáshoz kellünk. Körbenézek fent, ha nem jönnék vissza, akkor felzabált valami sárkány vagy más helyi létforma. Szerintem aki körbetud nézni máshogy, az is nézzen körbe. Ja, Albert, maga nem túl szép hulla, túlságosan is élő.
Mondta, és felrepül olyan magasságba, hogy teljes rálátással bírjon a kastélyra, ha ez sikerült, akkor megpróbál hozzá olyan közel repülni ahogy tud és kikiméleli a terepet, ha sikerül, akkor visszarepül a társaihoz.

by **Albert Shear** Kedd 11 Nov. 2014, 00:58

- Maradjunk a kapitánynál, ha kérhetem százados. - Kéri gyorsan Svarogot a formaságok betartására, majd elmosolyodik. - Maga is inkább úgy néz ki, mint az Északi sarkon nyaralt a túlvilág helyett. - mosolya akkor is megmarad, amikor újra körbetekint. Felméri a ködöt, arra próbál rájönni hogy vajon mennyire természetes. Keresi benne a csapdákat miközben Svarog körbetekint. Aztán Darrenre tekint, akinek kénytelen igazat adni. ~ Nincs új a nap alatt. Ebben teljesen igaza van. ~ Még szemléli a ködöt és vár egy újabb női kacajra, sikolyra vagy valamilyen előjelre, mielőtt belecsap a villám valamelyikükre. De ha ez nem történik meg, akkor a távolban feltűnő kastélyra tekint.
- Akkor azt hiszem a legjobb az lesz, ha elindulunk a kastély felé és megtudjuk mi is folyik itt. Vagy hol vagyunk.

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 11 Nov. 2014, 10:11

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. november 15 (szombat)

- Ő volt Nimue és már megjelenni sem lett volna szabad így neki. Azt, hogy mit keresünk itt, nem tudom. Ez a túlvilág egy másik része – felelte Kenward. – Legalább is kinézet alapján.
Mindenki beszélt tovább, hogy mit kéne tenni, majd Svarog is megszólalt.
- Maga semmit sem tud Avalonról, idióta – mondta a nő Svarognak. – Ennyit az inkognitóról.
A nőt néhány pillanatra fény ölelte körbe, majd amint ez eltűnt, már egy egyenruha volt rajta a kezében pedig egy közelharci fegyver. Svarog most ismerhette meg, a nő nem volt más, mint Lionheart. A nő közelebb lépett Svaroghoz, a kezét pedig ökölbe szorította.
- Ha még egy idióta és inkompetens megnyilvánulása lesz, beverem a képét. Nehogy azt higgye, hogy nem teszem meg, utoljára egy szöszi viking isten képét vertem be – mondta.
Svarog hiába emelkedett fel a magasba, még ott is ugyanolyan köd volt, mint mindenhol máshol. Lent a csoport is megindult a kastélyhoz, a ködben sikerült nehezen egy utat találni, amin el lehetett indulni előre fele. Ez sem volt rendes út, csak egy vadcsapásnak tűnt az avarban, de azért jól volt járható volt. Úgy öt-hat perc séta után a ködben, vagy Svarognak repülés, ha így tett a csapat elérkezett egy patakhoz, ez legalább öt-hat méter széles volt, köves, meglehetősen gyors folyású. Híd nem látszott, a látótávolság itt már három-négy méter volt, az pedig teljesen biztos volt, hogy ezen át kellett menni ahhoz, hogy a kastélyhoz érhessenek. A távolban pedig farkasok vonyítását lehetett ekkor hallani.

by **Danny Long** Csüt. 13 Nov. 2014, 20:14

Kenward százados szavai megerősítik az elképzeléseimet. A nő valóban Nimue volt, és tényleg rossz helyen van a börtönén kívül. Az viszont számára is rejtély, hogy miért hozott ide minket. Annyit tudunk csak, hogy a túlvilág egy másik részén vagyunk. Azt hiszem nincs jobb opciónk, mint elindulni valamerre. Azonban mielőtt ezt megtehetnénk, még megoldódik pár rejtély a társaimmal kapcsolatban. Svarog semmit sem törődve azzal, hogy a Kapitány látványosan igyekszik fenntartani az inkognitóját, a keresztnevén szólítja. Egy pillanat alatt rájövök, hogy ki ez az ember. Albert Shear, a WREC egykori vezetője! Az, hogy hivatalosan halott, a legkevésbé furcsa eleme a történetnek. Nem csoda, hogy ismerős, több aktát is olvastam olyan esetekről, amiknél jelen volt, és a médiában is rengeteget szerepelt. Abszolút érthető módon a százados nem igazán értékeli, hogy a sárkányember tönkretette társa álcáját, de dühében a sajátját is eldobja. Egy pillanat alatt átalakul, és amikor meglátom másik alakját, ismét csak úgy érzem, hogy már régen rá kellett volna jönnöm, hogy ki ez a nő. A mágikus kisugárzása és az Avalonhoz való kötődése alapján legalább gyaníthattam volna, hogy Lionheart az, a másik Avaloni eredetű Bosszúangyal. Elég jól kezd összeállni a kép, hogy kik is vannak a csapatban, már csak a fehér hajú férfi rejtély. Azt viszont, hogy én mit keresek itt, még mindig nem tudom...
Svarog felemelkedik, de a köd miatt nem lát semmit, így kénytelenek vagyunk véletlenszerűen elindulni. Ahogy elindulunk, meggyújtok egy újabb cigit. Valahogy nincs sok kedvem kedélyes csevegéshez, úgyhogy csendben haladok a többiekkel együtt. Ez a köd és a tanácstalanság érzése nem javít a hangulatomon. 5-6 perc séta után végül egy széles patakhoz érünk. A távolban farkasok vonyítanak.
- Svarog, magának nyilván nem okoz, gondot átkelni a patakon, és talán maguk is át tudnak ugrani fölötte. - mondom Svarogra, majd Lionheart-ra és a Kapitányra nézve.
- Én is képes vagyok átteleportálni. - mondom, majd a fehér hajú férfihoz. - Magának van esetleg valami olyan adottsága, amivel átjuthat?
Nem örülnék, ha egy ember miatt kellene hidat keresnünk. Jó lenne minél gyorsabban kideríteni, hogy mi történik velünk, és erre a kastély tűnik a legmegfelelőbb helynek. Na meg még a végén belebotlanánk egy kérdéseket feltevő öregemberbe, és megtizedelődne a csapat... Jobb lesz, ha észben tartom, hogy mi a kedvenc színem.

by **Darren Cain** Pént. 14 Nov. 2014, 09:18

A százados szerint Nimue volt, akit idehozott minket, ami nem túlságosan meglepő. Senki sem tudja, hogy miért hozott ide minket, de a csapat megegyezése alapján valószínűleg a kastélyban lesz. Még mielőtt elindulnánk, a százados gyorsan átöltözik. Ehhez a terephez a kiválasztott viselete egy angol zászló. Hát végül is kelta túlvilág. Ismerős a nő mondjuk. Persze! Lionheart a bosszú angyalokból. Most csatlakozott. Kéne vele aláíratni egy angol zászlót vagy hasonlót és már mehet is az üzletbe eladni. Bekussoltatja a sárkány pofát, amiért hálás vagyok neki.
- Ne aggódjon, én még most se tudom, hogy ki kicsoda, kegyedet leszámítva. - mondom mosolyogva a nőnek. Lehet, hogy ezért a jutalmam egy betört orr lesz, de már mindegy. Elindulunk a vár felé és 5-6 perc séta után elérkezünk egy patakhoz. 5-6 méter széles. Túlvilági patak, biztató. A fekete csávó megkérdi, hogy van e valami különleges képességem. Majdnem mondok valami vicceset, de félek Lionheart-tól.
- Nos, van két lábam és józan eszem. - mondom neki miközben keresek egy hosszabb ágat. Ha találok, akkor megnézem milyen mély a víz. Ezután letörök egy ágat egy közeli bokorról vagy fáról és belemártom a vízbe, hátha elkorhad. Ha nem, akkor a kezemet dugom bele, ellenőrizni a hőfokát. Ha hideg, akkor leveszem a cipőmet és feltűröm a nadrágomat, hogy ne ázzon át. Ezután, ha minden feltétel adott, akkor egyszerűen átsétálok. Ha nem, akkor megkérem a sárkányt, hogy vigyen át, vagy a szöszit, hogy dobjon át. Végtelen lehetőség.

by **Albert Shear** Pént. 14 Nov. 2014, 12:37

Albert tekintete nyugtalanul vándorol egyik társáról a másikra. ~ Itt mindenki tud mindent, csak nekem nincs fogalmam arról, hogy kicsoda ez a Nimue. ~ Szerencséjére hamar túllendülnek a Ki-kicsoda játékon és folytathatják útjukat. A ködöt szinte vágni lehet, ezért Albert óvatosan halad. Pórbál minél kisebb zajt csapni az avarban, azaz először a sarkát érinti a talajhoz majd a talpa többi részét úgymond gördíti. Így csökkenti minimálisra a járásából eredő hanghatásokat. Az újabb eléjük gördülő akadály kicsit megmosolyogtatta. Nem volt valódi kihívás ekkorát ugrani. Pláne ha Svarog besegít az átlendítésben. Az őszhajú fickó átkelési módszere viszont aggasztotta. Biztos volt abban, hogy a víz hideg. Vagy tele van holt lelkekkel. Nem hitte ugyanis, hogy a túlvilágon tiszta vizű patak csordogál. Mielőtt bármijét beledugná Darren, Albert megpróbál közbelépni.
- Ne nyúljon a vízbe. Megpróbálom átdobni a túloldalra. Sárkány barátunk pedig segíteni fogja a csúcsponton ha kell. De az érkezését lassíthatja és könnyebbé teheti. Nem bízom a vízben, még ha viszonylag békésnek tűnik is.

by **Svarog** Pént. 14 Nov. 2014, 21:26

Svarog visszatér a többiekhez, de csak azért, hogy lássa Kenward átváltozását Lionheartá, aztán hogy ideérjen lecseséshez. Dragunov felvonta a szemöldökét, majd kifújta a levegőt. Zavartan megvakargatta a tarkóját és végigmérte a nőt.
- Jó, semmit nem tudok Avalonról, bocsánat! - mondta, a megbánása őszinte volt. - Tényleg elnézést, komolyan.
A társai felé fordul, és felsóhajt.
- A levegőből sem láttam semmit, fent ugyanez a köd van - válaszolja Dragunov. Elindultak a kastély felé, egy kis idő múlva egy széles folyamhoz jutnak A többiekre pillant. A fekete férfi megkérdezi, hogy áttudna e repülni.
- Igen, ha kell valakit át is vihettek. És a kapitány terve is jól hangzik, átdobunk valakit és a levegőben elkapom, aztán átviszem - Dragunov kacsint. - Nyugi, bízzon bennem. Ha nem is kedvel, de azért bizzon meg bennem.
A távolban farkasok vonyítottak.
- Na, a kapitány terve elég jónak tűnik - mondja mosolyogva. - Legalább benne bízon, ha bennem nem.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 15 Nov. 2014, 09:28

Résztvevők: Peterson Gray, Boris Dragunov / Svarog, Albert Shear / Britannia Kapitány, Darren Cain, Bryan Donohan és Helena Telma Kenward / Lionheart
Következő körváltás: 2014. november 19 (szerda)

Bryan éppen New Jersey-ben volt, valamiért az utcán hajnali hatkor. Már ekkor egészen sokan kint voltak, révén mindenki kíváncsi volt még itt is a napfogyatkozásra. Noha az USA-ban nem volt teljes, de azért így is szép látnivalónak ígérkezett. Pontosan hatkor, amikor a napfogyatkozás a tetőpontjára ért a világ elmosódott Bryan körül és egy ködös erdőben tért magához. Közel magához patakcsobogást hallott, néhány méterrel odébb a ködben pedig egy csapat embert, akik hallhatóan csak részben tudták, hogy hol is lehetnek jelenleg – a többiek azok, nem idegen csapat – és mindannyian átjöttek a patak túlfelére nem messze Bryan-tól.

Svarog bűnbánására a nő bólintott, a patak egyébként nem volt túl mély, kristálytiszta volt a vize és látni lehetett az alját, ahol apró kövek voltak végig. Mintegy fél méter mély volt csak, a legnagyobb gond talán az volt, hogy túl erős volt a sodrás nem biztos, hogy talpon tudott volna bárki is maradni benne. A csapat végül úgy oldotta meg az egészet, hogy Peterson átteleportált, a képessége működött itt is, Svarog átrepült, Albert, ha Darren beleegyezett, akkor áthajította és ott már bárki képes volt őt elkapni, majd Albert és Lionheart is átugrottak könnyedén. Ezen az oldalon is ugyanaz a köd fogadta őket, a patakon feljebb a másik oldalon – ahonnan indultak – megjelentek a farkasok is, amik előbb a hangot adták ki. Négyen voltak, megszokott szürke bundával, ha észlelték is a csapatot, nem foglalkoztak vele, csak a vízhez mentek inni, majd vissza az erdőbe, amerről jöttek. Itt ezen az oldalon az út, csapás látszott továbbra is, azt lehetett követni, mint eddig tették. Azonban még mielőtt elindulhattak volna a közeli bokrok és fák között mozgást érzékelt, észlelt mindenki.

//Bryan beszáll a játszmába ide.//

by **Bryan Donohan** Vas. 16 Nov. 2014, 09:31

Az utca gyönyörű volt a napfogyatkozás azonban hidegen hagyott. Pár perc és vége, nem nagy cucc. Azonban ekkor valami furcsa dolog történt. Hirtelen minden elmosódott előttem. Remek. Egyködös erdőben térek magamhoz, legnagyobb örömömre. A Bryar nálam volt ugyan, de csak pisztoly alakban, tehát nem volt valami nagy ereje, azonban úgy tűnt nem is akar semmi megenni. Kivéve a medve, az megakar de épp Bryanmentes diétán van...A saját érdekében. Az viszont rosszabb volt, hogy magam sem tudom, hogy hol a francban lehettem. Már megint beinjekcióztak valamivel? Ha igen akkor irtózatos mérges leszek. Először végigmérem magam, hogy nincs-e lövésnyom vagy bármi más sérülés rajtam, azután elindulok abba az irányba ami szimpatikus. Nincs jobb ötletem. A mobilom lemerült szóval senkit sem hívhatok. Ekkor lépteket hallok. Valaki vagy valakik vannak itt rajtam kívül. Egy szirten lévő kő mögé bújok, úgy hallgatom, hogy mit mondanak. Azonban a kő csúszós volt, így legurultam egyenesen a többiek elé. Leporolom magam, majd játszom a kattant idiótát.
-Nahát, végre lélegző emberek társaságában. Hány hete is vagyok már itt? Hú.... Izé... a nevem is elfelejtettem már.... Jó újra látni titeket, ti vagytok a mentőcsapat?
Vigyorgok. El sem hiszem... vigyorgok. Ha kijutunk innen biztos a gyogyóba küldenek. Gratulálok Bryan...ügyes vagy.

Bryan felszerlése:

by Ajánlott tartalom

Túlvilág

Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág

Re: Túlvilág