Verayla

by **Verayla** Szomb. 15 Jún. 2013, 18:24

Álca:
Adatok:

Név: Verayla (fonetikusan: Verájlá) földi álcanév: Vera Wild
Egyéb név(i): Álca, Rider
Faj: skrull
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1995 augusztus 14
Kor: 28 év
Család: Családjával nem igazán tartja a kapcsolatot, viszont vannak barátai, akiket testvéreként szeret.
- Férje: Jack …
- Fogadott lánya: Kita Smite(igazi anyja vezetéknevét viseli)
Foglalkozás: üzletasszony és motorversenyző
Testmagassága: változó /de skrull és jelenlegi álca alakjában is 175 cm
Testsúlya: változó/ 65 kg
Szeme színe: változó/ skrullként zöld, emberként sötétkék
Haja színe: változó/ skrullként kékesfekete, emberként barna
Bőre színe:változó/ zöld/ jelenleg kaukázusi
Különleges ismertetőjel: skrull alakban zöld bőr, amúgy pedig semmi.
Repülési sebesség: felvett állattól függően de a legtöbb 250km/h
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Cége: Egy hotel Somensetben.
Törzshelye: Club Cafe(Somensetben)

Életrajza:

„Boldog gyermekkor és a kree-skrull háború”:
Hát az életem átlagos volt egészen húsz éves koromig, ha skrull szemmel nézzük. Fegyelem, katonaság, tanulás és alakváltás. Ez jellemezte a gyermekkoromat. „Kellemes” monoton harci kiképzés, és fegyelem, belénk nevelt agresszió. És még csodálkoznak ezek az embernek nevezett emlősük, hogy sosem mesélek ezekről az évekről. Néha meg tudnak őrjíteni a kíváncsiságukkal. Pont én mondom ezt, aki mindent és mindenkit megfigyel, hogy utána leutánozhassa azt és annak a lehető legtöbb tulajdonságát.
Szóval a gyerekkorom a húszéves kiképzéssel telt. Amikor 20 éves lettem, már éppen végeztem és válogatni is kezdtem, hogy hova is megyek tovább, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Erre bedobtak a mélyvízbe. 2016-ban ugyanis a földön kellett háborút vívnunk az ősellenségeinkkel a Kree faj képviselőivel. Jól megalapozott taktikánk volt, és volt egy B tervünk is. Nos, én és néhány sorstársam ennek a bizonyos B tervnek volt a része.
A terv az volt, hogy minket letesznek a földön valahol a kree csapatok állomása mögött, majd ők a túloldalra mennek, hogy onnan támadjanak így mi két oldalról tudtuk volna támadni a csapatokat. Igen ám, de ebben a tervben még volt egy csavar. Kitalálták, hogy minket kiképeznek, hogy képesek legyünk leutánozni a kree fajt. A külsőt, az izomzatot, mindent, ami lehetséges volt számunkra.
Verayla 907638-fenn_ra_04

Így a terv szerint, amikor a csata kezdetét veszi, mi besétálunk a kree hadba és elkezdünk lövöldözni, minden kree-re aki mellettünk van. Kamikáze küldetés volt, de elfogadtuk a sorsunk, úgysem tehettünk volna mást. Így visszagondolva volt csak kamikáze akció, mert 8 éve még sokkal keményebb és agresszívabb voltam, ma is tudok olyan lenni, de csak ha akarok, akkoriban pedig mindig olyan voltam. Akárcsak egy vadállat, akit hajtott a harci kedv a vadászat utáni vágy.
Aztán eljött a nap, a bevetés napja. Minden úgy lett, ahogy elterveztük. A beszivárgások sikerültek és sikerült csökkentenünk az ellenfelek számát. Igen ám, de mikor rájöttek a cselünkre mi ott voltunk a sok ellenség között, akik ezek után simán legyőzhettek minket. A társaimra ez a sors várt, de én mégis megmenekültem. Bár csak a véletlen volt az oka.
Amikor felfedezték a cselünk hátrálni kezdtem, majd valamiben megbotlottam, nem is tudom, hogy valakinek a lábában, vagy csak egy kőben, de a lényeg, hogy átestem a mögöttem lévő korláton és gurulni kezdtem lefelé a lejtőn. Csak gurultam és gurultam, lefelé a lejtőn, majd be egy sikátorba és végül nekiütköztem pár kukának, melyek az ütközés után rám borultak. Valami kemény is volt a szemétben, ami a fejemre esett, csak egy fémes koppanást hallottam, majd minden elsötétült.
Mikor felébredtem, már órák telhettek el. Fájdalomtól sajgó fejemet fogtam, miközben megpróbáltam föltápászkodni. Közeledő léptek zaját halottam, ideges voltam, sérült, ráadásul egy idegen helyen.
Idegesen néztem szét, álcázni akartam magam. Nem akartam, hogy bárki is meglásson. Végül kiszúrtam egy teremtményt, ami az egyik ház tetején ült és furcsa hangot adva méregetett engem.
Amint megláttam, tudtam, hogy megtaláltam az álcámat, alaposan szemügyrevettem, majd mire a léptek a közelbe értek már sikerült felvennem az állat alakját. Mint később kiderült egy fehér galambbá váltam. A sikátorba be is pillantott egy emberszabású.
- Látsz valamit?
Kérdezte egy hang a távolból, az engem bámuló emberszabásútól.
- Nincs itt senki, csak egy galamb.
- Gyere már, még rengeteg holtestet kell összeszedünk.
Mondta a távolabbi hang, mire az az emberszabású elment, én pedig csak értetlenül álltam a sikátorban. A beszédükből semmit sem értettem, csak mikor megtanultam a nyelvet, akkor jöttem csak rá miről is beszéltek.
~ Bennszülöttek.
Jegyeztem meg, de a hangom helyett, csak a madár furcsa hangja jött ki.
- Biztosan sikerült a hangját is leutánozni.
Mondtam immár a saját hangomon. Még jó, hogy senki se látott vagy halott, mert érdekes lett volna egy beszélő galambot látni.
De a galamb, amit lemásoltam viszont hallotta, és ijedtében elrepült. Hosszan figyeltem, ahogy repül kecsesen, míg el nem tűnt a látóhatáron.
Mikor már sehol sem láttam, megpróbáltam én is leutánozni a mozdulatait és szárnyra kelni. Elsőre nem sikerült, de néhány próbálkozás után sikerült elvégeznem a mozdulatsort helyesen és felemelkedtem a magasba.
Rögtön felrepültem a lejtő vonalán, hogy láthassam mi is a csata állása.
A látvány, ami fogadott viszont elborzasztott. Holtestek hevertek mindenütt, főként a mi titkos csapatunk holtestei. Szörnyű volt látni bajtársaim élettelen testét, a sok undorító kree holtest közt.
De könnyek mégse kúsztak a szemembe, akkor még sokkal keményebb volt a lelkem, ami szinte mindent kibírt, de be kell valljam, ez a nyolc év alatt, amit a földön töltöttem mára már megváltozott, de ne rohanjunk ennyire előre az időben, lássuk mi történt ezután.
Miután elrepültem a testek felett, rögtön a hajónk irányába vettem az irányt, vagyis oda, ahol parkolt, mert amikor odaértem már hűlt helye volt.
- Itt hagytak.
Meg kellett emésztenem a hírt, hogy itt felejtettek, és hogy magamtól kell hazajutnom. A feladatomat elvégeztem, így csak vártam és figyeltem, hátha mégis okkal hagytak itt és valami küldetést bíztak rám, bár erre semmilyen jelet sem találtam.Már percek óta szeltem az eget, a gondolataimba merülve, mikor megpillantottam egy csapat emberszabásút, bár tudtam, hogy embereknek nevezik magukat, de én attól még máig is majmoknak tartom őket. Néha olyan baromságokat tudnak csinálni, hogy csak a fejemet fogom.
Szó, ami szó, leszálltam az egyik közeli háztetőn és onnan figyeltem az embereket. Elfogott a hányinger, hogy mégis mennyien vannak és milyen dolgokra képesek.
~ Túl sok az ellenség, és túl sokfajta. Oké nálunk is van nem és kor szerinti tipizálás, de itt még a bőr típusuk, ezáltal a viselkedésük és a kultúrájuk is más. Talán egy ideig inkognitóban kellene maradnom. Minél jobban kiismerem az ellenségem, annál jobban be tudok épülni közéjük, hogy aztán a végüket okozhassam.
Ezt el is határoztam, majd megkondult a gyomrom. Elég rég ettem már valamit is. Körbenéztem, hogy látok –e valamit, ami ehetőnek tűnik.
Hamar meg is találtam a célpontot. Egy piaci kofa éppen gyümölcsöket árult és a kezében egy almával kiáltozott, gondolom azért, hogy vigyék el a portékáját, én pedig el is vittem. Amint felemelte a kezét én odaszálltam, csőrömmel megragadtam az almát, majd tovaszálltam a legközelebbi háztetőre. Kissé nehézkes volt a körülbelül az akkori súlyom elcipelni.
A kofa persze káromkodott, de én fel se vettem, csak elégedetten kezdtem el csipegetni az almát, direkt nem változtam vissza, elvégre mit ér az inkognitó, ha máris leleplezik a skrull lányát.
Miután megettem az almát megfigyelésbe kezdtem. Csak repültem a városban és csak néha néha-álltam meg, hogy megfigyeljem őket. Főleg a beszédükre figyeltem, mivel meg akartam tanulni a nyelvüket, elvégre ez elengedhetetlen ahhoz, hogy beépülhessek közéjük. A némát pedig nem akartam játszani.
Nemcsak az emberek viselkedése miatt szörnyülködhettem el, hanem a technológiai fejlettségük miatt is.
- Ezek még az őskori technológiát használják. Elég siralmas. Ha ilyen fejletlenek a kommunikációs eszközeik, akkor biztosan az űrtechnikájuk sem túl fejlett. Phú, ebbe aztán jól belemásztam.
Mondtam, de senki se érthette a szavaimat madárként. Skrullként pedig eszem ágában sem volt járkálni, mert tudom, milyen "közszeretetnek örvendünk" ezen a bolygón.
Eltelt két hónap, és időközben rengeteget sikerült tanulnom az emberekről. Mivel elég gyorsan tanulok, sikerült megtanulnom a nyelvet, és az emberek szokásait, meg arra is rájöttem, hogy ezek a majmok mennyire lemaradtak a technikai fejlődésben. Meg arra is, hogy mennyire ragaszkodnak az emberi kapcsolatokhoz, amiről ekkor még azt hittem, hogy feleslegesek, mert csak hátráltatnak.
~ Olyan könnyű lenne hatalomra jutni és irányítani ezt a népet, de ezek mind hülyék és még arra sem méltóak, hogy jó vezetőt kapjanak. Én pedig nem szándékozom a hülyék királyának/elnökének lenni.
Már készen álltam arra, hogy beépüljek közéjük, de én még vártam. Meg akartam ismerni minden embertípust, hogy tudjam, miként győzhetem le őket. nem akartam még beolvadni közéjük, inkább a kutatás következő szintje mellett döntöttem.

„Utazás az ismeretlenbe(amerika)”
Elterveztem, hogy nekivágok a nagyvilágnak, persze előtte megszereztem mindent, amire szükségem lehetett. Furcsa volt hallani, hogy galamb létemre, mindig tolvaj szarkának neveztek, mikor kölcsönvettem valamit.
Mikor kész voltam, lemásoltam egy barna hajú kék szemű nő alakját. És Verának kereszteltem magam. Elvégre a Verayla-ról már bűzlik, hogy nem emberi név.
Verayla Racer_girl___lineart_by_serpentwitch

Verayla Racer_girl___lineart_by_serpentwitch

Felszálltam a buszra, kifizettem a buszpénzt, (bevallom loptam, de madárként hogy is körözhettek volna emiatt) majd leültem egy székre. Egy nagytagú család mellé kerültem, akik nagyon kommunikatívak voltak. Be nem állt a szájuk és engem is többször be akartak vonni a beszélgetésekbe. Én belementem, de alig mondtam szinte valamit, inkább csak megfigyelési célból ültem hozzájuk, meg hogy elüssem valamivel az időt.
A buszút nagyon hosszú volt, annak ellenére, hogy többször is megálltunk. Két nap múlva megérkeztünk a cél állomásunkra Mexikóba. Ahol újabb érdekes emberekkel találkoztam.
Ahogy egyre több részét fésültem át Mexikónak, úgy ráakadtam egy kis indiánfalura. Érdekes volt az a környék és élőhely, sokkal kellemesebb volt az itt eltöltött idő, mint NewYork zajos városában.
A lakosok barátság
Közel 3 hónapot töltöttem el itt a különböző állatok tanulmányozásával. Ez alatt az idő alatt színte én lettem a dzsungel lánya.
Verayla Nidalee_by_saehral-d4tn2ot

Ez idő alatt kitanultam a vadászat, csapdakészítés és a nyomolvasás minden fortélyát.
Meg persze megtanultam lemásolni rengeteg állat kinézetét és viselkedését is. Csak eleinte esett nehezemre az itt lévő élet, főleg amikor először találkoztam egy jaguárral. Na az poén volt, és hatalmas mázli. A jaguár éppen rám akart támadni, de kiszúrtam és félreugrottam a támadása elől, akik ez által sikeresen felnyársalta magát egy kidőlt pélóúrós törzsén, ami teljesen olyan volt akár egy lándzsa.
Mázlim után, kicsit sem gyászoltam az állatot, hanem rögtön fel is vettem az alakját, miután alaposan szemügyre vettem azt. Ez volt az első alakom a dzsungelben és ezeken a jaguárszemeken keresztül ismertem meg az élővilág nagy részét.
Nagyon hosszú lenne elmesélni minden állatmásolás történetét, de azért tömören összefoglalom miket is másoltam le eddig.
Az Amazonasnál másoltam: jaguárt, tatut(jól jött), majmot, kajmánt(krokodilféle), denevért, kolibrit, papagájt, madárpókot, anakondát, tigrispók( hú ez aztán húzós egy sztori volt, főleg, mert eléggé halálos a mérgük, de mivel láttam, hogy ölnek meg valakit ezért nekem volt esélyem a kinézetmásolásra és annak hála nem akartak kinyírni.)
Szó ami szó 3 hónap alatt elég sok mindent láttam és másoltam a dzsungelben, de ezek után úgy döntöttem ideje tovább állni és ismét az emberszabásúakat Így hát, elmentem a legközelebbi repülőtérre, belopództam a poggyászokhoz és madárpókként utaztam több órán át egy banános ládában, míg el nem értünk egy új kontinensre.

„Ausztrália és Tokió
Itt viszonylag kevés időt töltöttem. Mindössze egy hónapot. De ez idő alatt Vera alakjában (mint egy turista) elég sokat sikerült tanulnom a kultúrájukról. Meg persze másoltam is pár fajt: Kenguru, emu(olyan mint a strucc)
Rövid ittlétem után újra gépre szálltam ezúttal emberként (bevallom megint loptam madárkát, de nem érdekelt ez akkor)
A következő célállomásom Tokió volt. Na ez a hely már egyre jobban tetszett. Ez a hely az informatika fellegvára volt. Ami már engem is érdekelt, mivel végre olyan helyen voltam, ami már a mi technológián alját súrolta. Érdekes volt látni az ott lévő kütyüket, bár az ott élők nyelvét nem értettem meg sokáig. Itt 2 hónapot töltöttem, eleinte veraként, majd lemásoltam egy japán nő alakját.
Verayla Ninja_by_danielmchavez-d5esmi7

Megtanultam a nyelvet és már éppen kezdtem volna beolvadni, (már majdnem elhatároztam, hogy letelepszem itt) mikor beütött a ménkű.
Ugyanis egyik nap megtámadtak és önvédelemből jaguárrá változtam és szétvertem a rám támadó 3 fickónak a fejét. Az utolsó gyáva féreg volt és elmenekült, de nemsokára hírt hallottam felőle. Hamarabb is, mint gondoltam volna.
Másnap felhívta a szállásomat és hatalmas mennyiségű pénzt követelt azért cserébe, hogy ne árulja el, hogy én egy „alakváltó mutáns” vagyok. Ezzel a jelzővel illetett. Nem kellett sokáig kutakodnom, hogy megtudjam mire célzott ez alatt és mivel nem tetszett, eme létformák sorsa, ezért úgy döntöttem inkább elhallgattatom a férfit.
Egyik éjszaka betörtem a férfihoz és megöltem. Ma már nem vagyok rá büszke, de akkor nem érintett a dolog kellemetlenül. Persze mindezek után rögtön fel kellett szállnom a következő gépre.(banános dobozban utaztam ismét)
A következő állomásom India volt.

india
A történtek után úgy döntöttem maradok inkognitóban és figyelek az alakváltásokra. Tudtam, hogy az alakváltás kockázatos, de azt is kitanultam, hogy különböző testek különböző előnyökkel is járnak. Például. Indiában felvettem egy indiai nő alakját és kiderült, hogy ott valami megkülönböztető kasztjelzés vagy mi van és a nőkkel úgy bánnak, mint az áruval.
Verayla 13405388-indian-women-dress-in-a-yellow-and-blue-dress

Verayla 13405388-indian-women-dress-in-a-yellow-and-blue-dress

Legalábbis abban a városban igen, ahol én voltam. Egyik nap találkoztam egy fehérbőrű üzletemberrel. Aki ide utazott valami tárgyalásra a kislányával. Végigkísértem az ittlétét. Megtanultam lemásolni a hangját, a külsejét, a szokásait. És amikor a férfi elment én átvettem az itteni helyét. Úgy tettem, mintha ő lettem volna.
Verayla Ermenegildo_zegna_modell1264500412

Verayla Ermenegildo_zegna_modell1264500412

Hamar sikerült is elhitetnem ezt mindenkivel. A munkáiról is sok mindent megtudtam a megfigyelések alatt. Így nem volt nehéz itt folytatni a férfi üzleti tevékenységeit. Minek köszönhetően végre normális pénzhez jutottam. Hiába lopkodtam volna, mint általában (japán alakomban) hiszen így sokkal több pénzhez jutottam ráadásul viszonylag legálisan is.
Az alaknak és a pénznek köszönhetően hamarosan egyre több nőstény emberszabású próbált meg megkörnyékezni, ami kezdett egyre kínosabbá válni számomra. Nemcsak az emberektől undorodtam, de a gondolat, hogy leszbikussá váljak. Bleeeee.
Inkább mindig maradtam az elérhetetlen, akit egy nő sem érdekel. Vagy fél évig maradtam itt és éltem az életem, pontosabban annak a férfinak az életét, akinek a bőrébe bújtam. Az életem kezdett nagyon egyhangúvá válni. Hiába jártam el a hozzám hasonlóan tehetős üzletemberekkel. Az életem nagyon monotonná kezdett válni. A jövedelmekből, pedig összegyűlt a pénz arra is, hogy hogy nyissak egy saját boltot és felvegyek néhány alkalmazottat is. Hogy másra is jusson szabadidőm.
A nyugis életszakasz után megkaptam a magamét, az egyik vetélytársam egy csapat bérgyilkost küldött rám. Addig nem volt baj amíg csak 3at küldött, mert azokat szépen eltettem láb alól, de amikor már egyszerre hetet küldött, akkor már voltak gondok. Egyik délután végigkergettek a fél városon, hiába öltem meg közülük kapásból kettőt a maradék 5 az istennek se akarta feladni. Már kezdett nagyon elegem lenni a hajszából, mikor befutottam egy kis utcába. hallottam a bérgyilkosok hangját a közeledő léptüket. ijedtemben felvettem az első kis alakot, ami az emlékeimben felmerült. Ami nem volt más, mint az üzletember kislányának az alakja.
Verayla Kisl%25C3%25A1ny

Ez az alak már elég kicsi volt, ahhoz, hogy el tudjak bújni, az egyik ottfelejtett kartondoboz alá. Lélegzetvisszafojtva vártam, míg eldübörögtek mellettem a bérgyilkosok.
Miután elmentek én kimásztam a doboz alól, alaposan körülnéztem, majd amikor nem láttam a közelben senkit, visszaváltoztam.
Halál nyugodtan indultam hazafelé, mert azt hittem senki sem látta az átváltozásomat, később kiderült, hogy mekkorát tévedtem.
Este az első dolgom az volt, hogy pontot tegyek az ügy végére. Először próbáltam békés módon, beszélni a férfival (fél év elpuhított, normális esetben rögtön kinyírtam volna), de mivel nem vált be a dolog. Alibit hamisítottam magamnak, másnap estére, míg Amayaként kinyírtam az üzleti ellenfelemet. Mivel a férfi meghalt, nem tudta fizetni a bérgyilkosait, akik a pénz hiányában leszálltak rólam. Próbáltam meghúzni magam, és a dolgok lassanként kezdtek elcsitulni. Eltelt két hét és semmi izgalmas vagy jelentőségteljes nem történt, egészen addig míg azon a napon hazafelé nem tartottam.
Éppen hazafelé sétáltam a munkából, az egyik mellékutcában, mikor egy kislány fordult be a sarkon és futtában nem vette észre, hogy nekem rohan.
Verayla 1364902127-kislany

Az ütközéstől szegény kislány visszapattant a lábszáramról, bár az én lábam is kissé megsínylette a hirtelen találkozást. Ijedten nézett rám, én pedig nem értettem ennek az okát. Nem értettem, mi ennyire ijesztő rajtam, de aztán a szomszéd utcából kiszűrődő hangokból világossá vált, hogy tényleg nem tőlem tart a kiscsaj.
„- Úgysem fogsz meglógni.”
A hangokra, a kiscsaj felpattant majd továbbfutott, arra amerre eredetileg menni akart volna és elfordult a sarkon. Én halál nyugodtan álltam ott, egészen addig, amíg meg nem pillantottam a hang tulajdonosait, akik befordultak a sarkon. Alig akartam hinni a szememnek.
- Kit látnak szemeim? Csak nem a kis üzletember barátunk? Kapjuk el fiúk.
Nekem több se kellet. Futásnak eredtem abba az irányba, amerre a kiscsaj is korábban. Nem voltam hü**e, hogy leálljak harcolni 5 bérgyilkossal, akiket eddig se bírtam legyőzni. Legalábbis egyszerre.
Befutottam az utcába, majd továbbrohantam és még egyszer elfordultam.
~ Zsákutca.~ Jegyeztem meg magamban. De sokáig nem volt időm tétovázni, mert már hallottam a bérgyilkosok ordibálását.
Amikor már elég közel érkeztek a hangok átváltoztam, kolibri madárrá és a lehetséges búvóhelyeket kezdtem el keresni, de az utca üres volt, még egy szemetes konténer vagy doboz sem volt a környéken.
Már majdnem odaértek a banditák, mikor egy kéz hirtelen megragadott hátulról és behúzott a korábban mellettem/mögöttem lévő ajtón, majd az bezárult. Hallottam, ahogy a bérgyilkosok elfutnak az utca mellett, majd amikor már megint alakot váltanék, a kéz elengedett.
Idegesen fordultam meg a levegőben, majd ismét azt a kislányt láttam meg, aki a lábamnak futott nemrég. Én idegesen kerestem egy nyitott ablakot, hogy elhúzzam a csíkot, de nem találtam nyitva egyet sem. A kislány rám mosolygott, majd megszólalt.
- Nyugodtan visszaváltozhatsz, már elmúlt a veszély.
Mondta. Mire számomra világossá vált, hogy látta az átváltozásomat, ha máshol nem az ablakon keresztül. Visszaváltoztam hát üzletemberré és sóhajtottam egy nagyot. De ezzel nem ért véget a kellemetlen szituáció, a kiscsaj folytatni akarta a beszélgetést.
- Miért nem szőke kislányként jelentél meg? Úgy sokkal barátságosabbnak tűnsz, és a rossz emberek sem kergetnének.
Kikerekedett szemekkel néztem a kislányra.
- Ilyenekről meg honnan a frászból tudsz?
- Láttam mikor két hete menekültél a rosszfiúk elől. Ahogy láttam azt is, hogy kislányból férfivá váltál.
A tenyeremet a homlokomra csaptam.
~ Hogy a frászba nem vettem észre ezt a lányt. pedig mindig alaposan körülnézek.
- Hogyhogy nem vettelek észre? Felelj!
- Mert megijedtem és eltüntettem magamat a kíváncsi szemek elől.
- Hogyan?
- Mutáns vagyok akárcsak te. Ilyen egyszerű. Bár könnyebb olyannal beszélni erről, akinek hasonló a sorsa mint az enyém.
~ Mutáns? Szóval ezért üldözik. Vagy talán más oka van.
- Egen. Most ha megbocsátasz, távozom.
Feleltem és már nyitnám is ki az ajtót. Nem akartam távozni úgy, hogy szemtanút hagyok, de most kénytelen voltam. Egyszerűen nem vitt volna rá a lélek, hogy megöljem. Gyereket sosem öltem és nem is aznap akartam elkezdeni. Talán a földön töltött idő teszi, de mostmár kevésbé ölök szívesen, mint egykor.
A kislány azonban utánam szól.
- Biztos így akarsz kimenni? Még mindig itt lehetnek.
- Nem mondasz hülyeséget. – Mondtam, majd átformáltam a testemet az indiai nő (Amari)alakjára, akit elég ritkán kellett csak felvennem. Legtöbbször csak azért, hogy a női bájammal elérjek olyasmit, amit férfiként nem érhetnék el.
Felvettem az alakot, majd kiléptem az ajtón, de mielőtt eltűntem volna még visszaszóltam a kislánynak.
- Köszönöm az előbbit. Bízom a titoktartásodban. A rosszfiúk miatt ne izgulj. Lerendezem őket.
Felelem, majd elindulok az utcán. Nem a kislány miatt akartam elintézni ezeket a bérgyilkosokat, hanem azért, mert az ügy személyes jellegű volt már.
~ Ha nem elég a megbízót kiiktatni, akkor a megbízottakkal is végezni fogok.
Ebben az alakban követtem a bérgyilkos társaságot persze észrevétlenül, és mikor megláttam a rejtekhelyüket kicsit távolabb maradtam, hogy felmérjem a terepet. Mikor meggyőződtem arról, hogy senki sincs a közelben galamb alakot öltöttem majd berepültem a rejtekükbe. Úgy döntöttem, ezúttal nem emberként, hanem állatként fogom, egyesével kinyírni a bérgyilkosokat. A terv egyszerű volt. Átváltoztam tigrispókká, felmásztam a plafonra és ráugrottam a bérgyilkosokra egy gyors halálos csípés erejéig, majd elugrottam onnan, nehogy agyoncsapjanak. Sorban megcsináltam ezt az összes bérgyilkossal, majd végül elégedetten mentem haza. Persze galambként, nem akartam, hogy bármi módon is gyanúba keveredjek.
Másnap békésen sétálok hazafelé a munkából, mire a kislány odafut hozzám, széttárja karjait és átölel. Én nem értettem, hogy mire ez a nagy öröm, de aztán elmondta, hogy végre leszálltak róla és a családjáról a banditák és ezért mérhetetlenül hálás nekem. Bevallom meglepett ez a nagy hálálkodás. Ő ezek után ragaszkodott hozzá, hogy meghívjon engem az apja vacsorapartijára. Én neme mondtam, de a kiscsaj addig erősködött, míg el nem fogadtam a meghívást.
Végül megjelentem a megadott helyen és címen, az indiai nő, alakomban. A kislány már türelmetlenül várt rám és bekísért. Rögtön be is mutatott az apjának aki egy jóképű húszon évesnek tűnő férfi volt.
Mint minden emberi lényt őt is lenéztem, de őt ez nem érdekelte, és ahelyett, hogy megsértődött volna, inkább csak szurkálódott velem és kissé nagy egójának köszönhetően hasonló stílusban beszélt velem, de az ő hangjában hallani lehetett a szarkazmust és a viccelődést. Ami nagyon tetszett a férfiban.
A buli nem volt a legizgalmasabb, de azért elment, jókat nevettem másokon. A kislány apja valamiért folyton körülöttem legyeskedett egy percre sem vette le rólam a szemét. Még táncolni is felkért, amire csak néhány pohár ital után mondtam csak igent.
Bár nem voltam a táncparkett ördöge, de mégis valamiért olyan könnyen tudtam táncolni a férfi mellett, hogy az valami földön túli érzés volt.
Az estét egy lassú szám zárta és a végén, és a szám végén, mire észbe kaptam a férfi már meg is csókolt, és én hagytam. Nem tudom, miért nem taszítottam el magamtól, talán, mert a meglepettségen kívül valami mást is éreztem abban a csókban.
Mikor a férfi elhúzódott tőlem én nem tudtam mit reagáljak. Dühös voltam, hogy hogy volt ehhez bátorsága, de közben boldog is voltam, mert valami furcsa érzés kerített hatalmába.
Végül csak pislogni tudtam a férfira, majd menekülőre fogtam a dolgot így inkább elköszöntem és leléptem.
Aznap este valamiért nem jött álom a szememre, nem tudtam vacsorázni sem, valamiért nem voltam éhes, és ami ezeknél is furcsább volt, hogy a hasamban mintha ezernyi lepke járt volna táncot. A furcsa érzések ellenére végül csak sikerült elaludnom.
Másnap mikor kiléptem a munkahelyem/üzletem ajtaján a kislány már várt rám.
- Jó reggelt Amali.
- Ne hívj így, hisz nem vagyok nő. Mit szeretnél kislány?
- A nevem nem kislány, hanem Kita.
- Bocs Kita. Nos, ki vele, mit akarsz?
- Apa megint látni szeretne, csak rólad áradozott nekem tegnap este. Hiányolt miután elmentél.
- Ezt csak te találtad ki ugye?
- Bevallom igen, de láttam rajta, milyen csalódott volt mikor elmentél. Szerintem ez jelent valamit.
- Talán. De honnan veszed, hogy én nem férfi vagyok alapból?
- Mert nem toltad el apát rögtön magadtól.
~ Ott a pont.
Kita elmosolyodott, mintha tudta volna, hogy a dolgok közepébe talált, majd átnyújtott nekem egy borítékot.
- Ez meg mi?
- Vacsorameghívás. Apa ma céges vacsorára megy, és szeretné, ha eljönnél.
Felelte Kita, majd sarkon fordult és elment. Én kibontottam a borítékot és hosszan néztem azt, mire elszántam magam arra, hogy elmenjek.
El is mentem a vacsorára Amaliként és kiderült, hogy a vacsora még számomra is hasznossá vált, mivel az én cégem (Vagyis Dávid alakomé) dolgait is kimesélték ott. Kaptam kritikát, meg dicséretet is, bár a jelenlévők nem tudták ezt.
De ennyit a vacsora üzleti részéről, Kita apja (Jack) mellett ültem a vacsorán és elég sokat is beszélgettem vele. A vacsora végén Jack haza is kísért. Az ég csillagos volt, a séta pedig jól esett. Bevallom nagyon élveztem a férfi társaságát. Az estét pedig egy csókkal zártuk, ami már nem hozott zavarba, hanem már tetszett is.
Ez után az este után, egyre gyakrabban találkoztam Jackkel és néha még Kitát is magával hozta, mikor nem talált bébiszittert. Bevallom ezek során a találkozások során egészen megszerettem a kiscsajt, Jackbe pedig teljesen beleszerettem. Magam is alig akartam elismerni, talán a múltam miatt és talán azért is, mert én azelőtt még sosem tapasztaltam meg ezt az érzelmet.
Eltelt pár hónap, mire elmertem árulni Jacknek, hogy én „alakváltó mutáns” vagyok. Ő pedig örült, hogy nem kellett titkolnia tovább előttem, hogy ő is rendelkezik mutáns erővel, akárcsak Kita. És sok dolgot is megmagyarázott neki.
Új hobbi kerített engem hatalmába, ez pedig a motorozás volt, mivel Jack imádott motorozni sokszor hurcolt el magával találkozókra, én pedig nagyon élveztem. Annyira, hogy meg is szereztem a motoros jogsit, és vettem egy saját motort is.
Már több mint fél éve jártam Jackkel, mikor ő meg akarta kérni a kezemet. De mielőtt igent mondtam volna, a lelkiismeretem azt mondta el kell neki árulnom az igazat, de csak egy pillanatra. így nem lepleztem le magamat.Igent mondtam neki, tudtam hogy kell egy biztos hely amire számíthatok és mellékesen kedveltem is a srácot meg a kislányát..

Napjaim:
Azóta 6 év telt el. Az esküvő után eladtam a céget és Jackkel és Kitával együtt NewYerseybe költöztünk. Pontosabban Somensetbe, ahol hotelt nyitottam és felettem egy csomó alkalmazottat is. 6 év alatt pedig elég szép bevételre tettem szert a cégből, de nemcsak abból, a motorozás motorversenyzéssé nőtte ki magát és több versenyt is megnyertünk, amiből szép összegek jöttek be. Bár én mindig arra törekedtem, hogy körülöttünk minden jobb és szebb legyen, valamiért sosem tudtam megelégedni azzal mamim van. Mindig valami újra, valami másra vágytam.
Apropó költözés és motorversenyzés, miután átköltöztünk Yersey-be újra Vera alakban léteztem, mivel hozzá eleve jobban is állt a motorozás és nem mellesleg amerikai volt és nem indiai. Jack nem bánta a külsőváltást, aminek örültem.
Az idő telt, én pedig boldogan éltem és versenyeztem Jackkel. Bár innkább csak versenyztem, mert a férjem folyton valami üzleti tárgyaláson ült, vagy ha nem akkor én voltam üzleti úton, de nem is bántuk, legalább eggyütt versenyeztünk és ez is egy jó program tudott lenn. Kita pedig beiratkozott a mutánsképzőbe. (x-diákom)

Képességei:
Képességeik:
Hüllőszerű alakváltók, akik képesek tökéletesen lemásolni állatokat és élő embereket, de azoknak képességeit csak kísérletek során tudják megszerezni(ruhát változáskor képes magára teremteni, olyan méretűt és fazonút, amilyet csak akar). Ahhoz, hogy megtanulják valakinek a külsejét, hangját, mozgását, mindhez egy-egy kör kell. Amit megtanultak egyszer, azt már bármikor feltudják használni. Nem képesek szuper képességet imitálni, de képesek természetes képességeket imitálni, például a kree fejlett izomzatát, egészen féltonnás erőt képesek teremteni, sasszerűen fejlett szemeket és csont keménységű bőrt. Ezek képességeik maximuma, így csak szintjüknek megfelelő körig képesek maradni.
Másolt formák, melyeket teljesen fel tud venni:
- Kree alak
- Ember alakok:
- -Vera Rider: Barna hajú, kaukázusi bőrű, barna szemű nő(Alap emberi alakom)(Az amit első útazásom során felvettem)
-- Akali: egy fiatal indián nő
-- Amaya japán bérgyilkosnő
-- David európai üzletember
-- Niki (Dávid) kislányánya
-- Amari Indiai nő

- Állatok:
- galamb
- jaguár
- tatu
- majom
- kajmánt(krokodilféle)
- denevért
- kolibrit
- papagájt
- madárpók
- anakonda
- tigrispók

Szakértelmei: - szakképzett alakváltó és bérgyilkos
Az Amazonasnál töltött időszak alatt kitanultam a vadászat, csapdakészítés és a nyomolvasás minden fortélyát.
Indiában töltött idő alatt kitanulta az üzleti élet fortélyait.
Remekül motorozik és persze megtanulta megszerelni is azt.
Beszélt nyelvek: legtöbb kozmikus nyelv, angol, japán, Indiában beszélt nyelvek.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Főkarakter:Kira Sign

by **Morsus** Hétf. 22 Júl. 2013, 19:26

Karakter elfogadva. Adatlapot kérek. 1000 dollárral kezdesz.

by **Verayla** Vas. 28 Júl. 2013, 15:22

Név:Verayla (fonetikusan: Verájlá) földi álcanév: Vera Wild
Lakás/Létesítmény: Andora Hotel(abban is lakik)
NJK:-
Foglalkozás: Üzletasszony/szállodatulajdonos+ motorversenyző
Munkahely: Andora Hotel, plusz ahol a verseny épp van
Pénz: 1000$
Bevétel/hét: 4000$(szálloda után)
+ motorversenyekből befolyó összegekami játék során bejkön)
Eszközök: versenymotor
Felszerelés/fegyverek: versenymotor
Vállalat: Andora Hotel
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: Somenseti kávézó
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: kreek(bár ők nem tudják, hogy emberként a földön élek)

Összes kredit:4
Felhasznált kreditek:2(Andora Hotel+2(versenymotor)
Fennmaradó kreditek:0

by **Thorhalla** Vas. 28 Júl. 2013, 15:26

+ motorversenyekből befolyó összegek(változó, elbírálásra váró összeg)
Eszközök: versenymotor(szponzorok által finanszírozva)(Ha nem lehet, akkor ezt lehúzom, vagy átírom normál motorra)

Nincs befolyt összeg, annyit kapsz, amit játéktéren adnak neked fogadásból és hasonlóból.
És nincs sponzor által adott motor, vedd csak meg a 2 kreditért a motort.

by **Verayla** Vas. 28 Júl. 2013, 15:43

Rendeben. Javítottam.

by **Verayla** Csüt. 29 Aug. 2013, 09:36

A Jersey chip szponzorálásával Vera újabb jövedelemre tett szert. Bár ezek feltételekhez voltak kötve.
A szerződésben amit aláírt ez állt:
Elvárják tőlem, hogy a cég logóját feltűzi a versenyruhára, motorra, ha a Jersey Chip elhívja rendezvényre, akkor el kell mennie oda, ha megkérik, akkor nyilatkozik a nevükben. Benne volt a szerződésben, hogy reklámarcnak felhasználható a nő, ha a cég reklámozni szeretne valamit, ami a sporttal kapcsolatos. Ezek után, hogy mindezért heti 1000$-al támogatják 2 éven keresztül, 2025. január 1-n kapja meg majd az első 450.000$-t, majd 2026. január 1-n a másik felét. A többi 100.000 dollár pedig a heti folyósításból megy. És végül, ha Vera bármilyen pontban megszegi a szerződést, akkor 3.000.000$-t köteles a cégnek kárpótlásul fizetni.
A feltételek közül eddig teljesítettem a címke feltüntetésekét és a motoron való változtatásokat is, ha pedig tudomást szerzek arról, hogy reklámozni, vagyestélyére kell mennem a jersey Chipnek, akkor oda megyek.

by Ajánlott tartalom

Verayla

Verayla

Re: Verayla

Re: Verayla

Re: Verayla

Re: Verayla

Re: Verayla

Re: Verayla