Tina Leila Sign x-diák

Név: Tina Leia Sign
Egyéb név(i): Lisi
Faj: Mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: okos, kreatív, alapvetően barátságos és türelmes, de ha egyszer valaki felidegesíti az jobban teszi, ha felhúzza a nyúlcipőt.
Születési helye és idő: Manhattan, 2007, Január 25
Kor: 16 év
Család:
- Anya, Apa halott,
- Nővére él, de már évek óta nem látta (Kira Sign:Főkari)
Foglalkozás: X-diák
Testmagassága: 168 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: kék és zöld árnyalataiban játszik
Haja színe: szőke (eredetileg fekete)
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: szemeiben ott csillog a vidámság, kivéve, ha valaki a múltjáról kérdezi, mert akkor csak a szomorúságot látja bennük
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Előtörténete:
Öröm. Az öröm csillogott szemeimben, mikor a tükörbe néztem. Még most is akartam elhinni, amit látok. Egy boldog, de közben izgatott szőke hajú lány képe köszönt vissza rám. Elégedetten vizsgáltam tincseimet, melyek pár órával ezelőtt még feketében játszottak.
Szándékosan váltottam színt, hogy segítsen elfelednem a múltat. Az időt melyre most ismét lejátszódott a szemem előtt.
Az életem remek volt. 2007-ben láttam meg a napvilágot Manhattanben. A szüleim nem voltak az elit tagjai, de azért mindent megtettek, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. Képzett szakemberek voltak mind a ketten. Apám elismert tudós volt, anyám pedig művész. Bevallásuk szerint amennyire különböztek találkozásukkor annyira szerették egymást. A szerelmükből pedig megszülettet a nővérem Kira, majd három évvel később én is.
Gondtalan gyermekkorunk volt, voltak játékaink, habár nem sok, de azért elvoltunk. Már kis koromban is kíváncsi természetű voltam. Mindig érdekelt ki mit és, hogyan csinál, ezért amikor Kira játszott mindig oda mentem hozzá, hogy figyeljem, vagy éppen becsatlakozzam. Persze voltak játékok, melyekkel jobban szerettem játszani, mint a nővérem, többek között ilyen volt a babázás is. (ami nem tudott sokáig lekötni.) A figyelmemet mindig lekötötték a színes és szokatlan dolgok, így mikor a nővérem a játékait festegette én is beálltam hozzá, így már ketten festegettünk. Mindig is felnéztem a nővéremre, de nem csak azért mert alacsonyabb voltam, hanem mert törődött velem, olyan volt számomra, mint egy második anya. Ha mondjuk összetörtem valamit, ő nem árult be, hanem próbált segíteni, vagy ha büntetést kaptam valamiért, mindig hozott nekem festéket és papírt, mivel tudta, hogy imádom ezt az elfoglaltságot.
Bár voltak területek, melyeket imádtam, de a Kira nem szeretett annyira. Ilyenek voltak például a növények és az állatok. Egyszerűen imádtam a természetközelségét, így mikor anyáék kirándulni vittek minket, alig tudtak minket hazacibálni.
Az iskolában remekül boldogultam, bár voltak nehézségeim a nyelvtan terén. Sokkal jobban szerettem a természet ismeretet és a biológiát, talán azért is mert jó voltam abból a tárgyból. Egy ideig Spanyolul is tanultam az iskolában, de nem lelkesedtem túlzottan a nyelvért, nem is sejtettem, később mekkora hasznomra válik majd.
Egyik nap hihetetlen felfedezést tettem, mikor hazamentem és benyitottam a szobánkba(egy szobán osztoztunk a nővéremmel) Kira épp egy széken ült és mereven bámult egy könyvet. De nem akárhogy, a könyv ugyanis lebegett a levegőben, Kira körül pedig fehér fény világított.
Amint beléptem azonban Nővérem rám szegezte tekintetét, mire a könyv leesett. Persze rögtön faggatni kezdtem mi is történt az imént.
Elárulta nekem, hogy a családunkban mindenki mutáns. Én nagyon megörültem, de mikor Kira elmesélte, hogy miért kell ezt titokban tartani, hát a mosoly eltűnt az arcomról. Kissé csalódott voltam, Én is akartam szuperképességeket, mint amilyen a nővéremnek van. Ugyanis ő Telekinézéssel még repülni is tudott, ezt irigyeltem tőle legjobban, persze néha tett velem néhány kört a levegőben, de csakis a szobánkban. Bár élveztem mégsem volt ugyanolyan mintha magamtól lennék erre képes.
Az életünk boldog volt, mindenünk megvolt és semmi sem zavarta meg ezt az idillt még egészen két évig.
2019-ben volt életem legfájdalmasabb napja. Suli után álltam a kapuban és vártam, hogy a szüleim vagy pedig Kira értem jöjjön és hazakísérjen. 12 éves voltam, bár tudtam a haza utat mégis jól esett mikor valaki értem jött és együtt hazasétáltunk.
De ezen a napon nem jött értem senki a szokásos időben. Csak vártam, de a szeretteim helyett egy egyenruhás nő jött elém az iskolához. A tanulószoba már zárva volt, így ott nem maradhattam, mikor kiléptem az épület ajtaján, a hölgy odasétált hozzám.
- Ugye te vagy Tina?
- Igen. Miért kérdezi?
- Az Új Hajnal gyermek otthontól küldtek érted. Sajnos a szüleid elhunytak.
- Tessék?! Az nem lehet! Teljesen egészségesek voltak! A nővérem hol van?
- Sajnos a szüleid, ma életüket vesztették, mert nem voltak hajlandóak együttműködni az AIM-mel. Ami egy helyi rendfenntartó szervezet. A nővéredért elküldtük egy kollégánkat hamarosan újra találkozhatsz vele az otthonban.
Sírva fakadtam. Nem akartam árvaházba kerülni, de mit tehettem volna, 12 évesen egyedül. Bár fájó szívvel, de követtem a nőt, bízva abban, hogy a nővérem lelki támaszt ad, majd ebben a nehéz időszakban.
Mikor elvittem a lelencházba azonban rossz hír fogadott: A nővérem eltűnt, pontosabban elszökött a gyámság elől és most sehol sem találják. Sírás persze ettől a hírtől nem múlt el.
Bevittek egy üres szobába, majd arra kértek, hogy várjak vacsoráig. Addig végig hullottak a könnyeim.
- Miért nincs itt? Úgy hiányzik Kira. Bárcsak itt lenne! Egy nap majd biztosan visszajön értem, érzem.
Suttogtam magamnak bíztató szavakat, Mikor kopogtak próbáltam felszárítani a könnyeimet több-kevesebb sikerrel. Egy nő lépett be az ajtón, kezében egy kisgyerekkel.

Az arcáról sugárzott a kedvesség, ami kicsit megnyugtatott a történtek után. Vacsorázni hívott, mire én követtem őt az ebédlőbe. Út közben pedig válaszolt minden kérdésemre. De még Diána se tudott válaszolni az engem legjobban foglalkoztatott kérdésre: Vajon viszont látom –e még a nővéremet?
A vacsora közben úgy éreztem magam akár a suliban, nagy zsivaj és sok gyerek. A legtöbbjük Spanyolul beszélt ezért idegesített, ha rám mutogattak éppen. Teltek a napok és én lassan beilleszkedtem, találtam két barátot, kik spanyolul beszéltek. A nap nagy részében azzal szórakoztunk, hogy az anyanyelvünkön tanítottuk a másikat, én angolul tanítgattam őket, ők pedig engem Spanyolul. Pár hónap után, már remekül beszéltem a nyelvet, hála a barátaimnak.
De nem csak barátokat szereztem a kollégiumba, volt két lány, akik ugyan angolok voltak, de mindig piszkáltak, vagy szóban vagy fizikai értelemben. Mindig kitaláltak valamit, hogy bosszantsanak, bár ha Diána nővér a közelben volt mindig megvédett, de csak nem bújhattam a szoknyája mögé a végtelenségig, ki kellett állnom magamért. Bár ez nem volt könnyű, mert a lányokat egy másik korántsem olyan barátságos nevelő vette a szárnyai alá, így én csak annyit tehettem, hogy tűrtem, míg végül a szerencse megsegített és a két lány adoptálták, még szerencse, mert a hónapok alatt elnyomott indulatok, már lassan elviselhetetlenné váltak. Ha nem adoptálták volna őket hamar, biztosan neki ugrottam volna valamelyiküknek.
Ám a két spanyol barátomat is adoptálták, így egyedül kezdtem érezni magam az otthonban. (még a szokásosnál is jobban) Az árvák jöttek-mentek, de én maradtam, Az árva aki csak várt és bízott abban, hogy egy nap nővére érte jön.
Egyik éjjel nem tudtam aludni, ezért úgy döntöttem sétálok egyet a környéken, nem volt veszélyes környék és amúgy is késő volt már, így senki sem zavart. Lesétáltam a folyóhoz és leültem a szélén egy dokkra, onnan bámultam a holdat a tiszta nyári éjszakában. Kezemet a vízbe merítettem, majd elgondolkodtam, miközben bámultam a tenyeremben lévő vizet. Az érzelmek kavarogtak bennem. Mikor megláttam, hogy a víz a kezemben különös alakot vett, eléggé meglepődtem, de egyben örültem is, mivel kiderült, mi az én különleges képességem.

A látvány ami elém tárult azonban pár perccel később eltűnt és én boldog voltam. Boldog, hogy nekem is jutott egy szelet az élet csodáiból. Visszasiettem az otthonba, az egyik nevelő felébredt ezért az ablakon kellett bemásznom, de sikerült visszajutnom az ágyamba, mielőtt ellenőrizhetek volna.
Teltek a napok, majd a hónapok, én pedig bezárkózva a szobában fejlesztettem a képességemet, ami egyre jobban ment a sok gyakorlás után, bár még közel sem mondhattam erősnek.
Teltek a hónapok, majd az évek, és csak egyszer voltam figyelmetlen, de máris lebuktam. Egyik reggel elfelejtettem bezárni az ajtót, Diána pedig rám nyitott épp az erőm gyakorlása közben, egy kolibri illúzióját keltettem épp életre, de az amint megláttam a nevelőm eltűnt.

Diána először elképedt, majd mosolyogva üllt le mellém az ágyra.
- Lisi, kérlek meséld el mit láttam.
Gyakran hívott Lisinek, ami úgy kelettkezett, hogy összevonta a Nevemből a Leilát és a Signt a nevemből. Becsuktam az ajtót, majd csak ezután válaszoltam a nevelőmnek.
- Azt hiszem, mutáns vagyok akár a szüleim, csak én a teremtés adományát kaptam.
- Lisi, ne aggódj. Nem te vagy az első mutáns akit látok.
- Tessék?
- Lisi, szerinted tényleg annyi gyermeket adoptálnak? A nagy részük azért kerül ki intézményünkből, mert kiderül róla, hogy mutáns és ezért mi tovább küldtük őket egy kollégiumba ahol velük foglalkoznak, ahol segítenek nekik megtanulni képességük használatát.
- Van egy ilyen hely?
- Bizony. És ha szeretnéd, bármikor odamehetsz.
- Meg tudnád oldani?
- Persze és ne izgulj, a titkod nálam biztonságban van.
A szavait hallva átöleltem Diánát és szememben örömkönnyek jelentek meg.
- Diána köszönöm, Úgy fogsz hiányozni.
- Te is nekem prücsök. Pakold össze a holmidat, még ma kiviszlek innen.
Nem kellett kétszer mondania, pár ugrottam is, hogy összeszedjem a holmimat.(nem kellett sokáig pakolnom) Diánával felültünk egy buszra, ő közben megejtett két telefont is. Az egyiket az otthonnak, hogy távol lesz egy ideig, a másikat pedig a kollégiumnak.
Hosszú út után leszálltunk a buszról, ahol már várt ránk egy másik busz, melynek az oldalát egy hatalmas X díszítette.
Diánával, ezzel a busszal utaztunk tovább egészen a kollégiumig, ahol már vártak ránk.
Diána velem volt, míg megkaptam a szobámat és kicsomagoltam, mikor menni készült én megfogtam a kezét.
- Kérlek, maradj még egy kicsit. Volna valami amit csak tőled kérdeznék meg.
- Mi lenne az?
- Szerinted hogy állna nekem a szőke?
- Micsoda? Te be akarod festeni a hajad?
- Diána, téged ugyan sosem fejtelek el, de szeretnék felejteni a múltamból. És ennek szerintem az egyik legjobb módja a változtatás, ha az éj sötétségét eltűntetem hajamból és az felváltom a hajnal szőke reménységével.
- Rendben Lisi, de látni szeretném milyen leszel, így maradok ameddig meg nem látom az új hajszíned.
- Örülök, hogy benne vagy.
Ezek után elmentünk, hogy a hajamat szőkévé varázsolják. Az eredmény sokkal jobb lett, mint vártam és ezzel Diána is egyetértett. A festés után könnyes búcsút vettem Diánától, majd felcaplattam a szobámba.
Itt megtört az emlék és immár csak álltam a tükör előtt némán.
- Remélem boldog vagy nővérem, én az vagyok. Ha keresel remélem itt rám találsz majd.
Suttogtam magam elé, majd megráztam magam. Próbáltam a jelenre koncentrálni. Arra, hogy 16 éves vagyok, és hogy mától egy új közösség tagja leszek.
Lebaktattam hát a szobámból, meg sem álltam a Hall-ig, ahol valami rendezvény közepébe csöppenhettem.


Képesség és mutáció: Képesség: A teremtés maximum 1 kg súlyig mehet, és 2 körig marad meg, az átváltoztatás is max 2 kör és az is maximum 1 kg súlyú anyagot, és a nemesfémeket már nem képes manipulálni, ahogyan élőt sem képes teremteni sem átalakítani. Képes mozgó állatok illúzióját kelteni egy körig, de max veréb méretig.


Szakértelmei:biológia; művészet

Kép róla:




Privát előtörténet véleményezést kérsz: nem

Elfogadva. Írj még egy órarendet, aztán mehetsz is játszani.

Órák:

Kötelezőek:
- Világtörténelem (ókortól napjainkig)
- Biológia és kémia
- Fizika
- Matematika
- Irodalom és nyelvtan
- Képességfejlesztés és használat
- Veszélytermi órák
- Idegen nyelv (japán és kree)

Tanórán kívüli események:

- Kreatív önmegvalósítási klub – Serena Davidsonnal és Sweety Love-val
- Alternatív dimenziókat felfedező klub – Hank McCoy-al
- Lövészet szakkör – Victor Stark, Kane Harris, Gunnhild Morsus
- Archeológiai szakkör – Dr. Stephanie Miller és Szehmet

Egyéb elfoglaltságok:
- Archeológiai kirándulás Wakandában/Tibetben/Egyiptomban
- Túlélő kirándulás Vadföldre
- Épület/városlátogatások: Attilan-on, Asgardon, Atlantiszon, SHIELD-nél, Csúcs űrállomáson és Baxter-toronyban
- Sportmérkőzés a Bosszú és Árny Angyalokkal szemben

Hétfő:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Matematika (elmélet)
010-12 óra: Kvantum biofizika, Molekuláris biológia és egyéb alapvető tudományos koncepciók
12-14 óra: Mechanika és Elektronika
14-16 óra: Képességfejlesztés és használat
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra:
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Kedd:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Nyelvórák (japán)
10-12 óra: Túlélés a távoli űrben és idegen kultúrák
12-14 óra: Fizika
14-16 óra: Matematika (gyakorlat)
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: Alternatív dimenziókat felfedező klub
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Szerda:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Világtörténelem (ókortól napjainkig)
10-12 óra: Mutáns és filozófia
12-14 óra: Képességfejlesztés és használat
14-16 óra: A harc művészete harccal és anélkül
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: Kreatív önmegvalósítási klub
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Csütörtök:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Irodalom és nyelvtan
10-12 óra: Repülő eszközök vezetése
12-14 óra: Számítógép hackelés és informatika
14-16 óra: Hogyan használd az otthoni dolgokat fegyverként
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: Lövészet szakkör
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Péntek:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Képességfejlesztés és használat
10-12 óra:
12-14 óra: Ismerd meg az agyadat más módon
14-16 óra: Önvédelem
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra:
19:30: Vacsora
19:30-24 óra: Szabadfoglalkozás
24 óra: Takarodó

Szombat: (nem kötelező órák)
12-14 óra: Képességfejlesztés és használat
15-17 óra:

Vasárnap: (nem kötelező órák)
10-12 óra: Képességfejlesztés és használat
12-13 óra: Ebéd
13-15 óra: Képességfejlesztés és használat
15-17 óra: Nyelvórák (kree)

Bővítés:
Miután megérkeztem a kúriába úgy döntöttem a karácsonyi bál remek alkalom arra, hogy ismerkedhessem, igazam is lett. A bálon megismerkedtem Zaphire-al, akitől sok fontosat meg tudtam a suliról, miközben egy jót beszélgettünk a bálon.
Másnap reggel megismerkedtem Évával és Winterrel az ifjúsági szobában, Évával ezek után is szorosan tartottam a kapcsolatot.
colorado springs:
egy osztálykirándulás keretében ellátogattunk clorado springsbe, ahol remekül éreztük magunkat eleinte, még egy stúdió felvételén is részt vehettünk. Abban a táborban ismerkedtem meg néhány későbbi barátommal is, és nem mellesleg ott tetszett meg Matt, akivel később a Valentín bálba is mentünk, bár ez már odébb volt. A lényeg, hogy a tábor jó volt, de az első este elrabolták az egész tábort.
(A klónokkal történtekre ők nem emlékeznek, úgyhogy azt nem írom le)
Miután felébredtünk egy hibernációs  szoba kapszuláiban találtuk magunkat.
Évának segítettem, mivel nem látott szemüveg nélkül és nemsokára álruhát is találtunk magunknak.
Mikor megindulnánk felderíteni a terepet, azonban egyik barátunkon a képessége eluralkodik és szó szoros értelmében Medve harc veszi kezdetét. Végül a harcnak Terry vetett véget, akiért mellesleg a két fiú harcolt.
A harc után hamar megtaláltuk a teleportáló szobát, ahonnan sikeresen visszatértünk a saját realitásunkba, ahol aztán az ARMOR ügynökei fogadtak minket, néhány vizsgálat után, pedig vissza is engedtek minket a kúriába.
A kúriában karácsonyra Évának egy festményt adtam, egy újabb képért cserébe pedig ő elkezdett engem főzni tanítani több kevesebb sikerrel.
A Valentín napi bálra Mattel mentem, akivel közelebb kerültünk egymáshoz azon az estén.
Teltek a napok, a hónapok és közeledett az érettségi. Az időm nagy részét tanulással öltöttem, de egyszer elszántam magam és Évával együtt meglátogattuk Medvét, mint kiderült, akkor találkoztunk vele utoljára, mer ő később egy tanulmányi kiránduláson meghalt. Sajnáltam a srácot, és meg is emlékeztünk róla, de tudtuk, hogy ő se akarná, hogy örökké keseregjünk miatta. Így a tanulásba fektetve az időm vártam, vagyis inkább nem vártam a diplomaosztó napját.

Noha neked nem kellett volna írni, de elfogadva.

Lecsengett a diplomaosztó is, ami kissé vegyes érzelmekkel töltött el. Végül úgy döntöttem maradok a suliban és elvégzem a biológia szakot, evégre az kell majd az orvosira is ha tovább akarok menni, de egyenlőre maradok és segédkezem mint x-men.

képességfejlődés:
Már képes 10kg súlyú dolgot is létrehozni, a létrehozott tárgyak száma kettőre nő. 3-4 körig tarthat 1 tárgy létrehozása, kettőé 2 körig. Az állat illúzió mérete pedig kutyaméretűre nőtt, de az csak 2 körig tarthat maximum.

szerk: Tina úgy döntött mivel nincs elég fedezete a tanulmányaihoz, ezért halaszt pár évet és x-menként marad Salemben és a kúriában helyettesítő tanárként helyezkedik el.

Azt vedd bele, hogyha 1 tárgyat idézel az a 3-4 kör, ha 2-t, akkor csak 1-2 körig maradnak meg. És amit beszéltünk, hogy az illúzió is maximum 2 kör.
Illetve a karaktered is mérlegelje, hogy az orvosi egyetem 100.000 dollárba kerül, és leghamarabb 2 év múlva kezdheti el, mert addig az aktuális egyetemre jár, ami úgyszintén több tízezer dollárba fáj. Az X-men pedig nem támogatja és nem fizeti ki, így mindezt önerőből kell a karakternek, vagy pedig ahogyan a jó amcsik csinálják hitel, de mivel a karidnak nincsenek szülei, munkája, se semmije, így egyelőre nem tud tovább tanulni, mert nincs fedezete a hitelre.

Egyébként elfogadva.