Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Bishop** Pént. 27 Dec. 2013, 02:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragalnak továbbra is jól esik, hogy látja Ingriden is a felszabadultságot és boldogságot. A csókok alatt ő is úgy teszi, mintha ki akarná inni Ingrid lelkét, és nem lenne neki elég amit kap. Az irányítással kapcsolatban egyelőre megelégszik azzal, amit Ingrid mond, nem igazán akar most ezzel foglalkozni. Saját zavarát talán még ő is élvezi, legalábbis nem szégyelli kimutatni már, inkább megteszi, mivel látja, hogy ez tetszik Ingridnek.
< - Ugyan - legyint, mintha az elhangzottak semmiségek lennének - nem az épület a lényeg. Abból bármikor lehet újat építtetni. >
Ingrid megérzése jó, Tubrokon látszik, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy a saját rezidenciájára mennek és ott esetleg valaki láthatja őket, de ez már korábban a szavaiból is kitűnt. Ez őt tényleg nem zavarja vagy érdekli, Ingrid fontosabb neki ennél. A gyanakvó kérdésre kicsit felvonja a szemöldökét.
< - Igen rosszabb. Bio-nanotechnológia, azt tényleg nem lehet sehogyan leszedni. >
Ingrid bal vállán lévő kezét feljebb vezeti ismét, lassan végigsimít a nő bőrén lévő természetes csíkon az állánál, majd úgy veszi el a kezét ezután. A folyosón, mint amikor a siklóban voltak és először megjelent az erőd Tubrok figyeli Miller reakcióját, és örömmel nyugtázza, hogy ismét sikerült a kis meglepetés, amit eltervezett. Ingrid szavaira még akarna felelni, de amikor meghallja az egész végét egy pillanatra elakad a hangja, mivel közel van hozzá Ingrid látja, hogy a férfi pupillái is kitágulnak arra az időre, majd lassan visszahúzódnak és a levegőt is elfelejti kifújni. Mikor Ingrid távolabb megy Ragal még után nyúl és megfogja a kezét.
< - Próbára teheted az állóképességem, kizárt, hogy csalódj. - mondja a meglepettségből feleszmélve, elég határozottan - Főleg ha a hosszú szexet szereted. - végül nagyon nyílt, de látszik, hogy szeretné minden téren kielégíteni Ingirdet és ez mozgatja. >
A siklóhoz ezután már megállás nélkül juthatnak el, a repülés most is gond nélkül és gyorsan zajlik, bár ezúttal egy másik leszállópályához érkeznek. Itt már minden belső tér sokkal nagyobb, a fém folyosók díszítettek és jóval több magas rangú személy mozog. Minden részen lehet látni, hogy ez már a legmagasabb rangú személyeknek fenntartott hely. A falak acél helyett ezüstös fényben kezdenek csillogni, a Végteleneket felváltják páncélos őrök, a falakból áradó fény helyett félig vagy teljesen átlátszó felületek vannak és adnak rálátást a városra. Végül megérkeznek egy nagyobb kapuhoz, ami automatikusan kinyílik, a két oldalt két őr áll, akiknek jelet Tubrok, majd bekíséri Ingridet a csarnokba. Az egész hely, hasonlóan a diplomáciai rezidenciához nagyrészt fából és fémből van, különböző fegyverek, faragott falrészek, szobrok, és ehhez hasonló díszek keverednek a legmodernebb gépekkel, terminálokkal és kivetített felületekkel. A csarnok maga enyhén lépcsőzetes és oldalról kétszer két nagyobb szárny nyílik. A méretek hatalmasok, ez már birodalmi mércének is nagynak mondható, a mennyezet olyan magasan van, hogy időbe telik ráfókuszálni. Ahogy Ragal említette, az egész hely üres, egy szolgálónak vagy androidnak sincs nyoma, annál ellenére, hogy nyilvánvaló az általános jelenlétük szükségessége. Tubrok most egészen türelmesen sétál fel néhány lépcsőn, majd lép oda az egyik pulthoz, amin különböző ételek és italok sorakoznak. Tölt magának az egyik kupába, majd beleiszik.
< - Nyugodtan érezd otthon magad, ha gondolod. Bármit kérhetsz, bármikor. >
A pohárral a kezében fordul vissza, majd végignéz a termen és figyeli, hogy mennyire nyeri el a hely Ingrid tetszését.

by **Thorhalla** Pént. 27 Dec. 2013, 09:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örült, hogy Tubrok már nem jött zavarba attól, hogy zavarban van és már nem volt benne kellemetlenség emiatt, pedig ez az egész öngerjesztő folyamat annyira aranyos volt a szemében. Igazat megvallva mindig örült, amikor ezt eltudta érni valakinél, egyvalaki volt, akinél mindezt soha sem akarta megtenni, bár néhányszor eljátszott a gondolattal, hogy milyen is lehetne Cal, amikor sikerült őt nyugodtságából kizökkenteni és kisfiús zavarba hozni. De mivel őt ismerte egészen pici korától kezdve talán ez volt az egyik ok, amiért nem tette meg, hanem még a rövidke futó kalandnál is hagyta őt olyannak, amilyen volt valójában.
< - Akkor ugyanott tartunk, amit a megérkezésünk után mondtál – felelte szurkálódva. – Hogy mindegy, hogy hol vagyunk, mert az a hely attól lesz különleges, hogy mi ott vagyunk. >
Amiatt roppantul megkönnyebbült, hogy Tubrok már most felvállalja kettejüket azzal, hogy odamennek és nem rejtegetik kezdődő kapcsolatukat, úgy volt vele, hogy a szavak azok szavak és a mozdulatok kevésbé tudnak hazudni, mint a kimondott ígéretek. Nem arról volt szó, hogy nem bízott a férfiban, csak ez a hosszú élete alatt belérögzült, hogy ne annak higgyen, amit hall, hanem amit lát és érez. Azok határozottan nem fogják becsapni, hacsak valaki nem mestere a testjátéknak, hogy még abban is képes legyen úgy hazudni, hogy nem tűnik fel másnak. Ha ilyen emberbe fut bele, aki ezt nála képes elérni, akkor úgy volt vele, hogy megérdemli, hogy így verjék át. A mozdulataiból és tekintetéből határozottan kiderülhetett a férfi számára, hogy mennyire hálás neki ezért az „apróságért”, hogy már így a tárgyalások vége előtt felvállalja őt és nem érdekli, hogyha esetleg már most meglátja őket valaki. Pedig Ingridet az sem zavarta volna, ha kivárják a tárgyalás utolsó napját és csak utána teszik meg ezt.
< - Ah, hogy az – nevetett fel. – A gonosz Birodalom újabb gonosz terméke, ezúttal a ruházkodásban tűnik ki. >
Mondta úgy, hogy mindezt persze egyáltalán nem gondolta komolyan, nem ártott, ha a férfinak volt olyan dolog, ami hátráltatja, mint annak idején a történelem során a fűző volt ugyanilyen, a férfi legnagyobb ellensége évszázadokon át. Mert gyakorta lehetett annál, mire kifűzte belőle a nőt már el is ment a kedve az egésztől. Nem is beszélve arról, hogy egy nőnek mit kellett kiállnia, hogy az rákerüljön. Most már határozottan tudta, hogy a férfi tudja, hogy ott kell lennie a kioldónak a bal nyaknál, de még nem találta meg, vajon azzal tisztában volt, hogy ő nem tudja levenni, hanem ahhoz tényleg Ingrid kell, hogy megtegye? Elégedetten hunyta le a szemét néhány pillanatra, ahogyan Tubrok bőre a bőréhez ért a simogatáskor, mikor kinyitotta a szemét látszott a szemein, hogy szíves örömest vette volna, ha a férfi lejjebb is simogatja őt tovább és nem hagyja abba ott, ahol a ruha kezdődött. Majdnem felnevetett, ahogyan tapasztalta, hogy a szavai után Tubrok megdermedt és a pupilláit látta, leginkább onnan tűnt volna fel neki elsőre az egész, hogy a férfi hirtelen elfelejtett levegőt venni. Roppant elégedett volna magával, hogy mindezt sikerült kiváltania a másikból. Nem tudott ellépni, mert a férfi megfogta a kezét és ott tartotta maga mellett, Ingrid pedig nem ellenkezett ez ellen.
< - Próbára is fogom – vágott vissza. – Ha lenne időnk azt mondanám, hogy vedd ki a holnapi napodat szabadságra, mert nem leszel olyan állapotban, hogy a gonosz birodalmi boszorkával tárgyalj. >
Ezt úgy suttogta, hogy egyszerre volt talán a legszebb ígéret, amit Tubrok valaha kapott és mégis ott volt a szavaiban, hogy ő mindezt tényleg képes garantálni és szándékában is áll megadni Tubroknak élete valószínűleg legjobb és legszebb emlékét, élményét. Mikor már visszafelé tartottak minden pillanatot megragadott, hogy hozzáérjen a férfihoz és érezhesse a bőrének forróságát, az érintését. Nem kellett feltétlenül csókra gondolni, egy-egy apró simogatás, vagy éppen hozzábújás, érintés is bőven elég volt, hogy még közelebbinek érezze Tubrokot magához. Ahogyan beljebb értek a város felé akkor már figyelte azt is, hogy hova érkeztek meg. A leszállás után kiszállt a gépből és immáron lentről nézett körbe a helyen. Nagyon tetszett neki ez a csillogás, amit itt látott, az ezüstös fények a sima egyszerű fém helyett, az, hogy mennyire szép látvány nyílt a városra, látta a végteleneket is, hogy itt már azok voltak őrségben. Az épületek pedig határozottan már olyanok voltak, hogy üvöltött róluk, hogy ez a nemesi negyed. Tubrok láthatta, hogy ez a hely is így, amíg hozzá haladtak már igencsak elnyerte Ingrid tetszését, legalább annyira, mint amit odafent látott a tájképpel, illetve az ősi templommal.
Mikor megérkeztek a kapuhoz próbálta beazonosítani a jelet, amit jelzett Tubrok a két őrnek, bár eléggé biztosra vette, hogy az volt, hogy ne zavarja őket senki sem, amíg nem kapnak újabb utasítást. Odabent belépve a csarnokba Ingrid még kevésbé volt képes leplezni a csodálatát, ahogyan végignézett a csarnokon látszott rajta, hogy mennyire tetszett neki az, amit látott. Ez a hely a hatalmas méretei miatt már sokkalta otthonosabb volt számára, mint a Rocksolid többi épülete, hiszen a Birodalomban ehhez szokott hozzá. Az egész hely olyan kihaltnak tűnt így, hogy nem volt ott senki, erős késztetést érzett, hogy szurkálódásként odamondja a férfinak, hogy ő megmondta odafent, hogy ezt nézi ki belőle. De inkább lenyelte ezt a gondolatot és mondatot. Amíg nézelődött a motívumokat, fegyvereket fel sem tűnt neki, hogy Tubrok eltávolodott mellőle. Az egész hely szépsége annyira lefoglalta pár percre, hogy szinte teljesen elveszett a gyönyörködésben. A plafonra is felnézett és még neki is idő kellett, hogy azt is ki tudja venni teljesen, még igyekezett a szárnyakat is gyorsan, legalább futólag megnézni, hogy azok milyenek, míg végül Tubrok szavaira fordult arra. A nő szemei csillogtak, ahogyan arra nézett, ezzel is mutatva, hogy nagyon tetszik neki a férfi lakhelye.
< - Köszönöm – mondta hálásan. – Meseszép helyen élsz. >
Mondta őszintén, közelebb sétált a férfihoz és ha tudott, akkor egy lépcsőfokkal feljebb ment, mint ahol Tubrok állt, hogy így csökkentsen a kettejük közötti magasságon és nagyjából egy vonalból nézhessen bele a férfi kék szemeibe és engedte magának, hogy elvesszen Ragal tekintetében jó néhány másodpercig. Végigsimított a férfi arcán és közelebb hajolt hozzá.
< - Bármit bármikor? – kérdezte kacéaran. – Akkor kezdetnek téged kérl… akarlak – ezt már suttogta és ha a férfi nem ellenkezett, akkor hosszasan csókolta meg miközben hozzásimult és átölelte őt. >

by **Bishop** Pént. 27 Dec. 2013, 13:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubroknak továbbra is tetszik a ruhával kapcsolatos megjegyzés, elmosolyodik, majd hasonló stílusban válaszolt, éreztetve, hogy ebből már egy szót sem gondol komolyan igazán.
< - Ilyen ruhát is csak gépek tervezhetnek, hogy nem lehet levenni egy nőről. Ember nem alkot hasonlót, elemi ösztön. >
A mostani kellemes érzést, ami Ragalban van, csak tovább fokozza, az hogy Ingrid hasonlóan nyíltan válaszol neki és egyáltalán nem leplezi, hogy ő is erre gondolt. Már eddigi viselkedéséből is látszik, hogy ha csak a testi dolgokról van szó, akkor szeret közvetlenül fogalmazni, nem más neki ez, mint bármelyik másik téma. Ingridnél ez más, mert több van kettejük között, valószínűleg ez ezért nem volt eddig különösebben feltűnő.
< - Talán van annyi időnk, hogy ne kelljen rohannunk a tárgyalásokkal. Ha nem bánod akkor a második menet után, újra átgondolom ezt a lehetőséget. De mivel nem fog eszembe jutni, akkor csak reggel, attól függ hagysz-e aludni. - az utolsó mondatnál érezni a hangjában, hogy örülne egy nemleges válasznak. >
A belső részeken végighaladva, igen sok ember, főleg magasabb rangú személyek látják kettejüket, ahogy egymáshoz bújva, egymást átkarolva sétálnak. Ragalt ez tényleg nem zavarja, hogy más is látja így kettejüket, csak az látszik a szemeiben, hogy már most nagyon hálás azért amit Ingrid minden apró mozdulatával ígér neki. Ő is egy nagyon emlékezetes alkalomra számít, amit nem fog tudni kiverni a fejéből hosszú ideig. Bent a csarnokban Ingrid meg tudja nézni a négy darab oldalsó szárnyat is, amelyek mindegyike jól felszerelt és egy egész kisebb palota önmagában is, de mindegyik kicsit más funkciót tölt be. Tubrok figyelmesen követi tekintetével a nő minden lépését, majd elmosolyodik, amikor látja Ingrid szemében a csillogást.
< - Legalább ezzel le tudlak nyűgözni, minden alkalommal. >
Ingrid gond nélkül meg tudja tenni, amit akar, pontosan egy lépcsőfokkal kell Ragal felé lépnie, hogy az arcuk tökéletesen egy vonalban lehessen. Mikor elveszik Tubrok tekintetében, észreveheti, hogy önkénytelenül is a teste közelebb mozdul a férfiéhoz. Tubrok egyáltalán nem ellenkezik és a csók ismét hosszan elnyúlik, mindegyikük kiesik néhány pillanatra és csak egymást érzékelik. Végül egyre jobban érezni a férfi türelmetlenségét és az első alkalommal, mikor eltávolodnak mozdul. Kicsit lejjebb hajol majd jobb karjával megemeli Ingrid lábait alulról, miközben bal kezével a nő hátát támasztja meg és így könnyedén egy mozdulattal magához emeli. A Zuhanás után ez a régi történetekben lovagias mozdulat elveszett, ezért Ingridnek is, még ha nem is új, de szokatlan. Ha Miller nem ellenkezik, akkor Ragal megindul vele és elég gyorsan a hálóhoz érnek. Út közben Tubrok ismeri annyira a termeket, hogy gond nélkül magához emelje Ingridet és megcsókolja, ez nem igazán lassítja. A háló már valamivel kisebb terem, de a benne lévő ágy akkora, hogy talán négyen vagy többen is kényelmesen elférnének rajta, fából készült, faragásokkal és motívumokkal, a rajta lévő takaró prémes, alatta valamilyen speciális szivacs lehet, mert változtatja a keménységét, ez már akkor érzékelhető, amikor Ingrid először hozzáér. A fény kellemes kissé sárgás, meleg színben árad a padlóból. Ha Ingrid hagyja, akkor Tubrok óvatosan végigfekteti az ágyon, majd felé helyezkedik és ismét letámadja.
< - Engem kértél, megkapsz. - súgja a nő fülébe a csók után, majd leveszi magáról a felsőjét és félre dobja. >
A következő alkalommal már Ingrid testén szinte mindenhol végigvezeti a kezét, és magához húzza őt. Végül türelmetlenül kicsit távolabb helyezkedik.
< - Nem fogom tudni leszedni rólad. Rá kell vegyelek valamivel, hogy te vesd le. - mutat ezzel az egyenruha vállára és nyakára - De csak egy dolgot tudok ajánlani... >

by **Thorhalla** Pént. 27 Dec. 2013, 15:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A gépes megjegyzésére csak tovább mosolygott, vajon a férfi tudta, hogy a Zsarnok maga tervezte ezeket a ruhákat? Lehetséges, hogy igen, de ő maga roppant praktikusnak tartotta ezeket, így nem is találta annyira gonosznak őket, sem gépiesnek a kitalálásukat. Tekintve, hogy a felhasználási útmutatóban sehol sem szerepelt, hogy előjáték kellék lehet a ruha, amiben a másik félnek az lenne a dolga, hogy le kell szednie a nőről, vagy éppen férfiról. Bólintott, hogy talán van annyi idejük, még volt így is az egységből több mint hét napjuk hátra, és már csak egyetlen pont maradt ki, az a város, így egy napot nem volt vészes kihagyni és még elviselhető időhúzás is volt. Addig a Pride-nak még odapörkölhet a Rocksolid is egyet, amit úgyis szerettek volna és igazából Ingrid ezt megengedhette nekik, tekintve, hogy látni szerette volna a végeredményt. A Rocksolid vezetői is örülnek a fronton történtek miatt, Tubrok amiatt, ami most készül majd történni és Ingrid is remélhetőleg elégedett lesz ugyanezen okból. Csak épp forrongani fognak amiatt, hogy kettejük miatt csúszik a tárgyalás, mert igencsak mással töltötték az éjszakát és az előző napot. Ingridet mindez persze egyáltalán nem zavarná, mert ennyi ébrenlét semmiség volt neki, de tudta, hogy egy sima embernek főleg, ami előtte állt a következő jó fél napban igencsak megterhelő lesz.
< - Nem akarlak aludni hagyni – ismerte be egy sokat sejttető mosoly keretében. – És igen, egy napot talán még halaszthatunk ilyen fontos ügyek miatt. >
Még odakint nem volt nehéz nem észrevenni, hogy többeknek feltűnt, hogy Tubrok kivel is sétál összeölelkezve odakint. Ebből már tökéletesen tudta, hogy holnap, vagy holnapután miként is fognak a Rocksolid katonai vezetői ránézni és Diederiket kivéve mennyire feszélyezni fogja őket ez a dolog rosszabb esetben. A legnagyobb kellemetlenség viszont az volt, hogy most, hogy látták őket nem kell néhány óra sem ahhoz, hogy Nava is pontosan tudja, hogy mi történt, és mi történik a bátyja csarnokaiban. Még azt is kinézte a fiatalabb Ragalból, hogy hamarosan megjelenik majd számon kérni mindezt. Egyébiránt nem zavartatta magát ő sem, hogy látják kettejüket, az egójának egyébként sem ártott, hogy a következő napokban, egységekben ő lesz a beszédtémák közepe, és a pletykáknak, hogy most itt látták őket és az, hogy együtt vannak. Mivel ennyien látták őket most már igazából hivatalossá is vált az, hogy együtt van Tubrokkal.
Odabent mosolyogva fordult a férfi felé, amikor megjegyezte, hogy mindig le fogja tudni nyűgözni a csarnokokkal. Ingrid csak bólintani tudott, hogy ezt a látványt soha sem tudná megszokni és valóban minden egyes alkalommal hosszú időt tudna itt tölteni azzal, hogy ezt a helyet csodálja. Majd egyszer, ha akkor nem lesz ennyire forró a hangulat kettejük között, akkor jobban körbenéz, de most nem akarta a lényegről elvonni teljesen a figyelmét. A lépcsőn állva vette észre, hogy teljesen ösztönösen, önkéntelenül lépett a férfihoz még közelebb, annál is jobban, mint eredetileg tervezte, de közel sem bánta, hogy a teste némileg önállósította magát ebben a kérdésben. Őszintén meglepte, amikor Tubrok a karjaiba kapta a hosszú csók után, így is nézett rá, de szinte azonnal át is fogta a férfi nyakát. Nem sűrűn volt ilyen helyzetben, a szüleinél látta, hogy az apja kapta fel így az anyját, de vele nem sokszor esett meg, talán egyedül Cal volt, aki megtette, meg egy-két olyan személy, akit úgy csábított el, hogy belészerettek, de azokban sem volt annyi figyelmesség és gyengédség, mint ebben, ahogyan Tubrok tette. Körbenézett volna a haladás közben, hogy merre mennek, de erre most esélye sem volt, mert a férfi újra megcsókolta, Ingrid pedig teljesen kizárt mindent és számára már csak ők ketten léteztek. A férfi csarnokában nézett csak körbe, amit igencsak kellemesnek talált, de most itt sem nézett körbe olyan nagyon, mert más kötött le a figyelmét.
Hagyta, hogy végigfektesse a férfi az ágyon a prémes takarón, a hátával pedig már érezte az ágy keménységének változását is attól, hogy hozzáért, felpillantott Tubrokra és már éppen húzta volna le magához, amikor a férfi csókolta meg, Ingrid szenvedélyesen viszonozta azt. Újra elmosolyodott azon, amit a másik a fülébe súgott és elégedetten nézett végig rajta, ahogyan Tubrok ledobta a felsőjét. Mikor a másik magához szorította ő is így tett, hogy a ruhák ellenére egyelőre ugyan, de a legjobban érezzék egymás testének forróságát. A hátát kissé behomorította és megfeszítette, ahogyan a férfi végigsimogatta a testét a ruhán át, ami még mindig elvette a legtöbb kellemes érzést, így már ő is igencsak ott tartott, hogy ez az egész inkább saját magának kínzás mint a férfinak. Szerencséjére Tubrok is így vélte és ennek hangot is adott, amikor kissé elhúzódott tőle.
< - Jól gondoltad, nem fogod tudni levenni te rólam, bio-nanotechnológia – lehelte alig hallgatóan. – De az ajánlatod elfogadható, és mivel rájöttél, hogy mit viselek nem kínozlak tovább. >
A végén a hangja már a suttogás ellenére is megremegett a vágytól, először a lábán levő cipőket rúgta le magáról, majd az ágyról is, hogy ne zavarjanak azok, majd egy mosollyal nyúlt fel a ruhája nyakához és vállához a megfelelő oldalon, hogy az ott levő mélyedést, vájatot megérintse és ezzel lehetővé tegye a vágat megjelenését és azt, hogy már le lehessen venni róla venni az egyenruhája felső részét. Ahogyan kibújt belőle a ruhadarab alatt látható lett a hófehér bőre, illetve a fehér testhezálló spagetti pántos top, ami még rajta volt az egyenruha alatt. A felsőt kissé távolabb hajította az ágyon, vagy ha a széle közel volt, akkor le a földre. A mellkasa már most gyorsan emelkedett a sűrű levegővételtől, feljebb emelkedett az ágyon, hogy közelebb húzódhasson Tubrokhoz, ha a férfin a levetett felsőn – valószínűleg kabáton – felül volt még ruhadarab, akkor egy ügyes, gyors és végtelenül türelmetlen mozdulattól szabadította meg tőle majd a kezét a férfi tarkójára csúsztatta és úgy húzta oda magához, ha már nem volt, akkor csak az odahúzás maradt hasonlóképpen. Mohón és szenvedélyesen csókolta meg őt miközben a csókok közben visszadőlt az ágyra és húzta magával a férfit is, hogy egymáshoz simulhassanak, a másik szabad kezével pedig Tubrok oldalán és hátán simított végig minden egyes porcikán és mindet külön kényeztetve, hogy feltérképezze a férfi felsőtestét a lehető legalaposabban.

by **Bishop** Pént. 27 Dec. 2013, 22:26

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Az események közben véletlenül eszébe juthat Ingridnek a kézjel amit Ragal használt az őröknek. Azt adta nekik utasításba, hogyha valaki érkezne akkor ignorálják a jelenlétét és majd ő elintézi, ha megfelelő lesz neki az alkalom. Tubrok nem árulja ezt el, de Ingrid már láthatja rajta, hogy valószínűleg élni fog a lehetőséggel, hogy halasszon egy napot, nem csak a pihenés miatt, hanem, hogy még több időt tölthessenek majd együtt.
Az ágyban Tubrok egy mozdulattal vette le a legalsó rétegről kezdve a rajta lévő felsőrészt, így Ingridnek most nem kell azzal foglalkoznia, már előtt is szabadon végigsimíthat a férfi testén. Ahogy az egyenruha lassan szétnyílik, Tubrok arcán úgy jelenik meg egy elégedett mosoly, önkénytelenül is végigsimít a teljesen hibátlan fehér bőrön. Mindketten könnyen messzebb tudják hajítani a ruháikat, így azok később sem lesznek útban. Ingrid magához húzza Ragalt, aki viszonozza a csókot, minden vágyát beleadva és közben úgy tolja magát a nő testéhez, mintha már teljesen meztelenek lennének. Amikor először elhúzódnak, akkor türelmetlenül megszabadítja Ingridet a topjától, majd először érintéssel aztán csókkal kényezteti a nő melleit. Ezután még Ingrid nadrágját is megpróbálja levenni, amit könnyen meg tud tenni, ha Miller nem ellenkezik, mivel már kioldotta az egyenruhát, az csak akkor feszül újra neki, ha Ingrid is megfeszíti az adott testrészét. Közben valahogy Ragal, igen rövid idő alatt magáról is leveszi a még rajta lévő ruhadarabok legnagyobb részét. Ha Ingrid tovább húzza az egészet az elején azt nem bánja, sőt élvezi, de nagyon türelmetlen és szeretné végre ha mindent látnának egymásból. Időközben Ragal már tényleg belefedkezik az egészbe.

by **Thorhalla** Pént. 27 Dec. 2013, 23:09

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bármennyire is vágyott már az együttlétre esze ágában sem volt semmit sem elsietni, éppen az adott neki ebben erőt, hogy érezte a másik roppant türelmetlen már és mindent egyből akarna. Amiben Ingrid így konkrétan egyelőre nem akart a partnere lenni, ő már most minden percét ki akarta élvezni az egésznek és nem pedig egyből a lényegre térni, tudta, hogyha minél tovább húzza és fokozza a másik vágyát annál jobban fogja majd élvezni a folytatást és mindazt, ami következik. Ő maga ráérősen simogatta a másikat, noha az érintéséből érződött a türelmetlenség, de a vágy és szenvedélyesség is. Mikor végül Tubrok elhúzódott egy kicsit megemelte a hátát és derekát, hogy a topot le lehessen róla venni, a kezeit felhúzta a feje fölé, hogy így is segítse a férfit abban, hogy ettől megtudja őt szabadítani. Az izmai megfeszültek kellemesen, ahogyan a Tubrok a melleihez ért, már pusztán az érintés és simítás is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a mellbimbója megkeményedjen, a további kényeztetésre pedig már hallhatóan nyögött fel. Már nyúlt volna a férfi után, hogy felhúzza magához, amikor lejjebb indult, egy nagyon kicsit feszítette csak meg a combjait és a lábait, hogy Tubroknak meg kelljen küzdenie azzal, hogy a nadrágot levegye róla.
Persze mindezt nem annyira tette úgy, hogy ne lehessen levenni róla, csak ezzel is azt akarta sugallni a másiknak, hogy legyen türelmesebb és lassítson. Látta Tubrokon, hogy mindezt igencsak nehéz lenne betartania, ahogyan a nadrág végül lekerült róla még egy a régi idők fazonban a francia bugyikra tökéletesen hasonlító csipkés fehérnemű is volt rajta. Ha a férfi azt is megpróbálta most azonnal levenni róla, akkor feljebb ült a fekvésből és Tubrok kezét megfogva azzal húzta vissza magára őt. Most tűnt csak fel neki, hogy a férfi közben, ki tudja, hogy mikor szabadult meg a ruhája maradékától és nagyjából rajta is már csak fehérnemű lehet. Ismét megcsókolta a férfit szenvedélyesen, miközben a lábaival átkulcsolta a derekát és amennyire csak tudta úgy simult neki a férfinak az ágyékával és a hasával, az ágyékát pedig nekidörgölte a férfiénak, hogy tovább kínozhassa őt ezzel. A hátát kissé feljebb emelte, jelezve, hogy örülne neki, ha a férfi ott ölelné át és szorítaná még jobban magához. Az egyik karjával ő maga is átfogta Tubrok derekát, hogy ne engedje elhúzódni magától. A másik kezével időközben újra felfedezőútra indult, a simogatással, illetve nyakra lejjebb húzódó csókokkal pedig szándékosan a férfi erogén zónáit kereste meg, amikről a sok tapasztalatának hála tudta, hogy hol vannak és hol lágy és finom érintésekkel, simogatással, csókokkal, vagy pusztán a forró leheletével igyekezett a lehető legjobban kiváltani a férfi reakcióit és már ezekkel is örömet okozni neki.
Mindig is figyelmes szeretőnek tartotta magát és ezzel most is élt, hogy a legjobban figyelt a társa minden kis rezdülésére és a leggyorsabban igyekezett kiismerni azt, hogy mi okozza a legnagyobb örömöt és kéjt Tubrok számára. Amint ezt sikerült egy-egy területen és erogén zónában megtalálnia, akkor úgy kényeztette azon a ponton tovább és egyre több részen igyekezett egyszerre ezt megtenni, attól függően, hogy hányat ért el kényelmesen a lehető legtöbb testfelületével. Ha a férfi már egyből a lényegre akart volna térni az Ingrid számára alig csak elkezdődő előjáték közben, akkor egy-egy határozott mozdulattal vitte odébb a férfi kezét és még mindig nem hagyta, hogy megszabadítsa a férfi az utolsó fehérneműjétől. Ő maga hosszú szeretkezést ígért, neki ebben a hosszú előjáték is benne volt, ami alatt kölcsönösen felfedezhetik egymás testét és azt, hogy mi is jó a másiknak. Egy idő után végül ő maga fordul majd meg és fordítja Tubrokot is magával és indul el lefelé a férfit csókolva egyre lejjebb és lejjebb a testén, hogy majd a szájába vehesse a férfiasságát és úgy is kényeztethesse egy ideig a férfit. Közben persze saját magára is figyel igyekszik a lehető legjobban kiélvezni azt, amit Tubrok tesz vele.
Ezt az egész játékot legalább egy jó óráig húzta és csak utána fogja hagyni, hogy a tényleges szeretkezés elkezdődhessen.

by **King Raten Chromixen** Pént. 27 Dec. 2013, 23:48

A férfi páncélja és az én szimbiontám is hasonló mozgást vesznek fel, mintha kommunikálnának egymással. Ezt már szeretem. Legalább beszédes a kincsem. Viszont nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy felesleges volt az előbbi beszédem. Biztos vagyok benne, hogy ez a szimbionta véleménye, hogy így tudatosítja a nemtetszését. Épp ezért kell megmutatnom neki, hogy én vagyok a főnök. Azonban ahogy elnevezem Samnek, hirtelen teljesen hülyén érzem magam. Tényleg ekkora baromságot mondtam? Miért kell ennyi hülyeséget összehordjak? Szégyenemben megcsóválom a fejem, és inkább a felszerelésre terelem a szót. Felvázolom, hogy mire lesz szükségem – kötél ,és társai – majd a páncélzatra kerül a sor.
- Hmm… Semmiképp sem nehéz páncélzat, hiszen a lopakodáson, a mobilitáson lesz a hangsúly. Viszont nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valami balul sülhet el. Magamat ismerve nem lehetetlen, hogy egy lövöldözés közepén találjam magam. Ilyen helyzetben lényeges, hogy nem csak én, de a céltárgy is túlélje a párharcot. Ha van álcázási lehetőség, azt is boldogan fogadnám. – ezek után két felszerelésre szűkül a választási lehetőség. A marsi technológiákat nem ismerem, ezért ezektől kicsit óva intem magam – viszont a kezemen folyó folyadék bizonyítja, hogy meg lehet bízni bennük. Elmélyülten bámulom a folyadékot, majd megpróbálom a véleményét kérni. Erősen nézem mindkét páncélt, és közben próbálok tanácstalanságot sugározni Sam felé. Sajnos nem kapok konkrét véleményt, vagy csak nem tudom értelmezni – a lényeg, hogy rám marad a döntés terhe.
- Az önök páncélzatát viszem. – biccentek Dunn felé. Úgy döntök, hogy inkább az ismert technológiával dolgozok – épp elég változó van ebben az egyenletben már így is, és akármennyire is a szerencse fia vagyok, nem akarom tovább kísérteni azt.
- Ezek mellett gránátra is szükségem lesz. Támadóra, álcázóra, zavaróra… igazából amit csak elbírok kényelmesen, azt elviszem.

by **Bishop** Szomb. 28 Dec. 2013, 00:55

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

A Lovas és Dunn biccent Ralf döntésére, sajnos a mesterséges szimbiontából nem lehet reakciót kikényszeríteni, így az teljesen semleges marad.
- Megpróbáljuk a legoptimálisabb felszerelést összeállítani magának. A páncél már mindenképpen a rendelkezésére áll. - feleli az őrmester a válaszra.
- Akkor itt már nincs is dolgunk. - közli véletlenszerűen Őrület.
A terem, hasonlóan mint az érkezéskor változni kezd, az akkori kinyílik érzés helyett Shaw úgy érzi, hogy a tér lassan összezárul az idegen technológiával borított teremben. Lassan leereszkedik a panel, ami fel viszi őket. Odafent ismét a modern komplexum hideg fénye és fémes színű falai látszanak, úgy tűnik semmi nem változott. A kör alakú panel, ami egyben a be és kijárat tökéletesen zár, Ralf észreveheti, hogy egyáltalán nem is látszik, hogy itt van valami, ha a felvonó nem működik. Mielőtt még bármelyikük igazán reagálhatna oldalról a sikló szerű repülő érkezik meg nagy sebességgel, Őrület egy mozdulattal szökken rá, majd egy szó nélkül éles kanyart vesz és eltűnik az egyik nagyobb oszlop mögött. Megint csak Shaw és Dunn marad, a katona előre indul majd int Ralfnak, hogy kövesse. A labor ismét tökéletes útvonalakat készít a megfelelő célig, így a haladás gyors és könnyű, ha Ralf követi az őrmestert. Egy fegyverraktár szerű helyre érkeznek, ez sokkal tágasabb mint az előző, a falak, padló és a mennyezet is félig átlátszó, világító fehér felület, ami elég fényt biztosít, hogy minden felszerelést tökéletesen lehessen látni. A páncél főleg szövet elemekből áll, leginkább rétegelt ruházathoz hasonlít, rengeteg kiegészítővel, kisebb-nagyobb egységgel és kábellel. Az egészet készen kapja Shaw neki csak fel kell szerelkeznie, ami hosszú perceket vesz igénybe, ha valóban felpróbálja a páncélt. A belső rendszer rengeteg érzékelőt tartalmaz, aminek adatait a HUD-on keresztül lehet lekérni. Az anyag könnyű, vékony, de nagy védelmet nyújtó, a szilárd részek kis felületet fednek le, de ott tökéletesen védenek. Az álcázó rendszer elsősorban eltűntet, nem a külső fényt reflektálja, hanem úgy tükröz, hogy a viselő ne látszódjon, ami közelről sem szembetűnő a másik megoldással ellentétben. Felszerelkezés közben észreveheti, hogy a szimbionta visszahúzódik a kezébe, egyáltalán nem is látszik így. Végül megérkeznek a fegyverek és a gránátok is, ezeket egy fiatalabb katona hozza. Dunn egyelőre összefont karral áll az egyik falnak támaszkodva.
- Van itt egy darab FZ10-es mágnesgyorsítós automatizált géppuska, kérés szerint csendes, pontos. Tartaléktárak. - ahogy belelendül látszik a férfin, hogy valószínűleg nagy mértékben rajong a haditechnikáért, ezt tükrözi a tekintete és a szavai is - Egy energia alapú oldalfegyver, az N szériából, hatásos minden nem reflektív páncélzat ellen, elsősorban robbanásokat okoz az eltalált felületen, de közvetlenül bontásra is használható, egészen molekuláris szintig. Vannak itt különböző zavaró gránátok, antimágneses, energiaelnyelő, fény és hang, repeszgránát és páncéltörő is. Választhat.
Ha Ralf közelebbről is szemügyre veszi ezeket, akkor a fegyverek teljesen szabványos darabok, bár számára nem túl modern szabványok, egy energiaalapú, egy mágnesgyorsítós, a gránátok mindegyik egy kicsit több mint egy centis szürke gömb, amin csak az ikon mutatja, hogy milyen funkciót is lát el. Egyelőre ezek megvannak, Dunn türelmesen várja, hogy mit tesz Shaw.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid a tapasztaltságának hála könnyen a kezében tudja tartani az irányítást és hosszasan elhúzni az előjátékot. Tubrok minden egyes lágy érintést, valamilyen halk reakcióval, vagy forró tapintással, szenvedélyes csókkal hálál meg. Eleinte egy másodpercre sem szakadnak el egymástól. A férfinak több idő az, hogy kiismerje Ingrid testét, amíg Miller ezt percek alatt meg tudja tenni, egyáltalán nem nehéz megtennie Ragalt igen sok helyen tudja ingerelni, annyira felizgatva amennyire csak akarja. Egy idő után Tubrok is kitapasztalja Ingrid legérzékenyebb pontjait, emiatt a nő vágya is nagy mértékben fokozódik, nem is kell erre figyelnie, hogy minden egyes mozdulat élvezetes legyen neki, mindenképpen az, néha saját akaraterejét kell használnia, hogy még tovább húzhassa az egészet. Teljesen egymásba simulnak, kérés szerint Ragal a hátánál támasztja meg a nőt és húzza magához, majd később magára. Néha a fülébe suttogja, hogy milyen gonosz vele és mennyire élvezi ezt. Mindez alatt Ingrid szerez jó néhány harapás nyomot is a nyakára, de ezek nem fognak a mostani éjszakánál tovább megmaradni. Ahogy arra Ingrid számít Tubrok megpróbál többször is gyorsabban végezni ezzel, de egy idő után megérti a mostani "szenvedés" lényegét és átadja magát ennek. Végül Ingrid az orális kényeztetéssel tudja teljesen lefegyverezni Ragalt, aközben a férfi van, hogy meg is remeg. Ezt az egészet ha Ingrid engedi akkor viszonozza neki, elég erőteljes nyelvmunkával, igen nagy élvezetet okozva ezzel.
Ingrid nem tudhatja biztosan de végül több idő is eltelik, mint amit eltervezett amikor már érzi saját testén is, hogy minden része kívánja a férfit, hogy egymásban legyenek végre és nehezére esne akár egy másodpercet is várnia. Éppen ekkor Ingrid van felül, Tubrok átkarolva őt húzza magára egy szenvedélyes csók közben, könyökével kitámasztva magát. Ha érzi, hogy Miller már milyen állapotban van, hagyja, hogy a nő kezdjen és húzza magát a férfiasságára.

by **Thorhalla** Szomb. 28 Dec. 2013, 09:30

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid hála hosszú életének és tapasztaltságának tudta, hogy a két fél közötti kommunikáció ilyen esetben is roppant fontos, így időnként egy-egy szóval, vagy épp mozdulattal utalt rá és segítette a másikat abban, hogy mi is az igazán jó neki. A férfi minden mozdulatát, tettét, a viszonzást is a lehető legjobban igyekezett kiélvezni, saját maga nem bánta, hogy mindez ennyire hosszúra nyúlt és örült annak, hogy képes az irányítást ennyire a kezébe venni és képes volt a férfit úgymond legyőzni és „rákényszeríteni” az egész hosszú játékra, amit a rezdülései, mozdulatai és a hangok is megerősítettek. Mindez megerősítette abban a hitében, amit korábban gondolt, hogy ennyire hosszasan soha sem élt ezzel a játékkal a férfi és szeretett igencsak hamar a lényegre térni. Ő maga nem szólalt meg az egy-két kisebb irányításon felül, tudta már, hogy az ilyenkor elmondott szavak leginkább a vágytól jönnek, mintsem attól, amit tényleg gondolna és érezne a másik, nem egyszer kapta már meg szeretkezés után közvetlenül, hogy valaki szerelmet vallott neki egy egyszeri alkalomkor, mert kicsúszott a másik száján és az egész élményt képes volt azzal az egyetlen egy mondattal elrontani. Igyekezett gyengéd lenni, tudta, az még mindig ott volt a tudatalattijában, hogy a férfi annak ellenére, hogy erősebb testfelépítésű, mint ő és sokszorosan erősebbnek néz ki, mégiscsak Ingrid az, aki könnyedén szétzúzhatná a csontjait egy-egy óvatlan pillanatban, amikor teljesen átadja magát az élvezetnek és elfelejti, hogy ezúttal nem egy Birodalmi polgárral, vagy egyéb génkezelésen átesett férfival van együtt, hanem egy sima emberrel. Erre különösen akkor kellett ügyelnie, amikor Tubrok a nyakába harapott, mert a váratlanul jött plusz kéjtől önkéntelenül is volt, hogy erősebben végigkarmolt a másik hátán és lehet, hogy még véres sebeket is okozott rajta. Még ha így is történt tudta, hogy most nem fog a férfinak sem feltűnni, majd csak az egész aktus végén kezdenek az efféle dolgok és sebek fájni, közben csak a kéjt erősítik.
Igazat megvallva jócskán elvesztette az időérzékét, amikor ismét ő került felülre az előjáték közben, ez volt az a pont, amikor már megérezte a testében, hogyha akarna, akkor sem lenne képes tovább húzni az előjátékot. Ez az egész új volt számára, eddig még soha sem érezte ezt korábban, még senkit sem kívánt annyira, mint ebben a pillanatban Tubrokot. Máskor egész eddigi életében az előjátékot bármeddig képes lett volna húzni, mert tudott volna megálljt parancsolni magának. Igaz már az előző két este is érezte, hogy közel volt ahhoz, hogy elveszítse a kontrollt, mert a férfi közelsége kiváltotta azt belőle, de most tényleg fizikailag és lelkileg is érezte, hogy mindez tényleg megtörtént. Mire feleszmélhetett volna ebből és mozdulhatott volna, akkor rántotta oda a férfi magához. Hasonló szenvedélyességgel viszonozta a csókot, mint ahogyan kapta és Tubrok végre megérezhette azt, amire több mint egy órája várakozott már. Ingrid egyelőre nem úgy mozdult, hogy a férfi beléhatolhasson, hanem hozzásimult a férfi mellkasához és átölelve át húzta fel ülő helyzetbe a másikat. A karjait szorosan a másik köré fonta a szenvedélyes csók közben, ekkor már érezni lehetett, hogy az egész teste remeg és csak ekkor mozdult úgy, hogy végre Tubrok belé tudjon hatolni. Ahogyan eddig sem sietett el semmit, ezt sem, végtelenül lassan tette, minden egyes pillanatot kiélvezve és tovább kínozva a férfit a gyönyörrel. Nem engedte neki, hogy gyorsan belé hatoljon, gyengéden kényszeríttette őt erre a lassúságra. Mikor már a férfi teljesen benne volt kivárt néhány gyors szívdobbanásnyi időt és csak utána kezdett el mozogni a férfin, minden egyes pillanatot igencsak kellemesen kiélvezve.
Ahogyan eddig is Ingrid most is figyelte a másik legkisebb rezdülését már az első pillanatokban is igyekezett a másik minden igényét felmérni és kiismerni, hogy mi a legjobb neki, mivel okozhatja a legtöbb gyönyört számára, így a hüvelyét is, ha szükséges volt annyira szorította meg, hogy a hatás a lehető legjobb legyen mind saját magának, mind pedig a férfinak. Az elején még hagyta, hogy Tubrok diktálja a tempót, de egy idő után már alig észrevehetően kezdte átvenni ő maga az irányítást. Figyelt arra, hogy a férfi mikor érne el a csúcsra és olyankor szándékosan lassított a tempón, hogy mindez ne történhessen meg. Bármilyen pózba is váltottak a szeretkezés közben ezt mindig roppantul figyelte, ahogyan azt is, hogy mindegyikben a lehető legjobban és legtöbb kéjt okozhassa a másiknak. Mint az előjáték közben, ha szükséges itt is egy-egy szóval és mozdulattal segíti a másikat, hogy az könnyebben kitapasztalhassa, hogy mi okozza a legnagyobb gyönyört a számára. Mivel eddig is érezte és tapasztalta, hogy Tubrok a türelmetlenségén felül figyelmes és tapasztalt szerető, így attól nem aggódott, hogy saját maga nem jut el a csúcsra, bárhányszor sikerült elérnie ezt a szeretkezés alatt a férfinak, minden alkalommal éreztette Ingrid, a legkisebb orgazmusát is a másikkal, hogy a férfi tudja, hogy ismét elérte ezt a nőnél. Ingrid azonban azt nem hagyta, hogy a férfi is elérjen a csúcsra, hosszú órákon át „gyötörte” a másikat, végig ingerelve és izgatva őt az erogén zónákban is a heves szeretkezés közben is, hogy a másik is a lehető legtöbb gyönyört kapja végig. Minden egyes mozdulatával a lehető legtöbbet akarta adni a férfinak olyan módon, amit a másik valószínűleg még nem is ismert korábban. De ahogyan minden egyes alkalommal Tubrok a csúcs közelébe ért mindig lassított, egyetlen pillanatra sem hagyta abba, csak annyira vett vissza a tempón, hogy még mindig kibírja a másik.
Mindezt tényleg nagyon-nagyon hosszú órákon át tervezte csinálni, ha a férfi bírta addig, akkor legalább hét-nyolc órán át, ha nem, akkor egészen addig, amíg a másiknak már ténylegesen fizikai fájdalommal jár a sok órája tartó szeretkezés és a hosszan tartó kielégületlenség. Csak ekkor és csak tényleg csak ekkor fogja hagyni, hogy a végső gyönyör és a kielégülés elérje a férfit. A szeretkezés után még saját maga is fáradtan és pihegve omlik Tubrokra, ha ő maga kifárad, akkor pontosan eltudja képzelni, hogy a másik mit érezhet, főleg sima emberként. Figyelte a férfi minden rezdülését, a legapróbbat is, hogy kitalálhassa, hogy mire gondolhatott, miről árulkodott a teste a szemei és a mozdulatai most az egész után, hiszen tudta, hogy mennyire vágyott a másik erre nagyjából azóta, hogy Ingrid először felhívta magára a figyelmét. Ha a férfi szólni akarna valamit a következő néhány percben, akkor egy lágy ajkaira lehelt csókkal folytja bele a szót, nem a szavakra volt kíváncsi most, azok hazudhattak, hanem arra, ami a tényleges igazság volt. A saját rezdülései, ha a férfinak volt még ereje olvasni, vagy kutatni benne, akkor azt sugallták, hogy roppant elégedett a mai délutánnal és kora estével.
< - Csitt – suttogta végtelenül lágyan. >

by **Bishop** Szomb. 28 Dec. 2013, 22:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid szinte teljesen uralja a saját testét, így képes saját rugalmasságát, mozgékonyságát az aktushoz igazítani, valamint a nemiszerveivel kapcsolatos értékeket is befolyásolhatja ésszerű keretek között. Sikerül úgy mozognia és cselekednie, hogy a lehető legtöbb élvezettel járjon mindkettőjüknek a szeretkezés. Tubrok kitart hosszú órákon keresztül, igeréthez híven hagyja, hogy Ingrid megakadályozza az elélvezésben. Szinte végig mélyen hatol Ingridbe, néha váltva az ütemet, attól függően, hogy hogyan reagál nő, de könnyen megtalálják a közös ritmust. Ragal saját élvezetén felül figyeli Ingridet, és a pár szavas kis segítségek nélkül is könnyen megtalálja, hogy mi váltja ki belőle a legerősebb reakciót. Mivel az egész sokáig elhúzódik, sok különféle pózt végigpróbálhatnak, mindegyiket alaposan kitapasztalva. Ingrid a vártnál többször jut el a csúcsra, és mivel ezt minden alkalommal érezteti Tubrokkal, ez hajtja tovább a férfit, aki örömmel elégíti ki újra és újra. Végül hosszú idő után már érezni Ragal mozgásán, hogy ténylegesen is kezdi kínozni az elhúzódó aktus. Sokat és hosszan lüktetve pumpál Ingridbe, mielőtt teljesen elszakadnak egymástól.
Miután vége Tubrok egy ideig zihál, érezhetően kell neki idő, hogy egyáltalán kifújhassa magát és mással is tudjon foglalkozni. Ezután még mondana valamit, de Ingrid meg akadályozza ebben, szemein látszik, hogy tudja ő is, nem szavakra van szükség. Ragal egy ideig gyönyörködik a testén fekvő Millerben, majd lassan és finoman simogatni kezdi, most már végtelenül türelmesen és gyengéden. Gyengéd csókokkal kényezteti a nő ajkait és nyakát, szintén lassan cselekedve. Ingrid ezek közben azt látja Tubrokon, hogy minden vágyát felülmúlta ez az egész, soha nem volt még része ilyen hosszú és élvezetes szeretkezésben, sokkal többet kapott annál, amit várt. Hosszú percekig nem történik semmi a gyengéd érintéseken kívül, amikor Tubrok óvatosan oldalra dönti Ingridet, majd ő is felé fordul és egy ideig elveszik a tekintetében, majd magához húzza és megcsókolja.
< - Folytatjuk? - teszi fel halk, elégedett hangon a kérdést. >

by **Thorhalla** Szomb. 28 Dec. 2013, 23:14

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A szeretkezés közben Ingrid természetesen élt a lehetőséggel, hogy a lehető legtöbb pózt kipróbálják, így is jobban felmérhette azt, hogy melyiket szereti a legjobban a férfi és melyikben képes neki a legtöbb gyönyört nyújtani. Az egész végén már mikor Tubrok mellkasán feküdt viszonylag hamar képes volt magát összeszedni, igaz egy kicsit már el volt ettől az egésztől szokva, a fia foganása óta nem volt senkivel sem, így a szervezete kissé elszokott az ekkora igénybevételtől. Ahogyan a férfi mellkasán feküdt figyelte a szívverésének ütemét, ahogyan folyamatosan lassult, miként Tubrok is kezdett megnyugodni az egészből. Mosolyogva, gyengéden figyelte őt, elégedettséggel töltötte el, amit látott, hogy sikerült mindenben felülmúlnia a férfi elképzeléseit és azt, hogy mit is várt ettől az egésztől. Ilyenkor különösen úgy érezte, hogy a legjobb dolog az életében az, hogy a Birodalom egyik polgára és efféle tapasztalatokra szert tudott tenni. Mindazonáltal ő maga is hasonlóképen érzett, titkon kicsit aggódott a legeslegelején, hogy túl tapasztalatlan lenne a partnere, de végül is roppant kellemes csalódás lett az egész, ahogyan az is, hogy egyszerű ember létére mennyi ideig volt képes bírni a szeretkezést. Ingrid néhány korábbi HPI-s partnere is tanulhatott volna Tubroktól ilyen téren, mert azok fele ennyire sem voltak jók és figyelmesek. Tudta, hogy ebben a korábban megtalált hihetetlenül közös hangsúly is közre játszott, de nem bánta. Ahogyan most már azt sem, hogy a férfin korábban azt látta, hogy ki akarja venni a következő napot azért, hogy azt is együtt töltsék. Mostanra Ingrid számára is remekbeszabott ötletnek tűnt és nehezére is esne innen távozni reggel a tárgyalás miatt.
Mikor Tubrok nekilátott gyengéden simogatni, a megannyi orgazmus után már a teste is megnyugodott és nem remegett ettől, elégedetten hunyta le a szemét néhány pillanatra, hogy a gyengédséget élvezze és már-már szinte doromboló hangot adott ki magából néhány pillanatra. Hasonlóan gyengéden kezdte simogatni a férfit is, ahogyan az őt, a csókokat is viszonozta, de ezúttal nem húzta el, csak egy-egy pillanatra érintve a másik ajkait, illetve a mellkasát és a nyakát, ahol éppen elérte őt. Hosszú percek múlva hagyta magát oldalra dönteni, miként a férfi az övében, Ingrid is elveszett Tubrok tekintetében, majd gyengéden simogatta meg a férfi arcát, hagyta, hogy a másik magához húzza, ő pedig teljes testével simult hozzá a férfihoz, kiélvezve a másik testének forróságát, azt, hogy a bőrük ismét összeérhet és az ígéretet, hogy ismét egymáséi lehetnek, minta az előző hosszú órákban. A gyomra ismét kellemes görcsbe rándult már pusztán attól újra feltámadt a vágya, hogy így érezte ennyire közel magához Tubrokot. Annak ellenére, hogy a gyönyör mennyiszer érte el az elmúlt órákban képtelen volt betelni a másikkal és még többet akart volna. Az előbbi gyengédség után szenvedélyesen és követelőzően viszonozta a csókot perceken keresztül és a karjait ismét köré fonta. Az elhúzódás után a férfi szavai rázták vissza a valóságba, ahogyan a hangja utat talált a vággyal teli gondolatai között.
Lágyan, gyöngyözve nevetett fel Ragal ajánlatán, saját olyan nagyon szerette volna még folytatni, tudta volna még sokkal tovább is, de a férfiért aggódott, hogy emberként mennyire lesz képes még Ingrid tempóját bírni.
< - Bírni fogod? – kérdezte. >
A hangjában nem kacérkodás, vagy ehhez hasonló hangszín volt ezúttal, hanem némileg aggódó, mert nem szerette volna, ha a másik túlerőlteti magát és a vágyai miatt bármilyen baja lenne, ha nem is most, akkor később a túlerőltetéstől. Ez volt az egyetlen, ami miatt nem támadta még le a másikat és nem volt ezúttal ő a követelőzőbb. Amíg a válaszra várt vett néhány mélyebb levegőt, majd a válasz mibenlétének függvényében, amit Tubrok hangszíne miatt úgyis az előző megerősítéseként várt, azaz egy igent, suttogva szólal majd meg.
< - Szerintem kezdjük egy közös fürdővel, az előbbiek után mindkettőnknek jót tenne – mosolygott, majd kicsit komolyabban folytatta. – És szeretném látni a hátadat, félek, hogy túl heves voltam és súlyosan megsebesítettelek. Néha elfelejtettem… túl könnyedén, hogy nem egy HPI-s vagy… >
Egy nagyon kicsit elpirult a zavarában, ezúttal nem szándékosan, hanem a teste önállósította magát. Kicsit tényleg szégyellte emiatt magát, hogy elvesztette a kontrollt, pedig általában nem szokása. A szavai pedig a hangsúly alapján egyszerre számítottak bóknak és bocsánatkérésnek is akkor, ha nagy fájdalmat okozott a másiknak. Elengedte Tubrokot, egy kicsit elhúzóott tőle és ha a férfi engedte, akkor felült mellette az ágyon.
< - Fordulj meg kérlek – mondta. >
Ha a férfi megteszi, akkor annak hátára pillant, hogy megláthassa, hogy milyen sérüléseket okozott neki teljesen akaratlanul. Nagyon remélte, hogy csak ő maga érezte úgy, hogy súlyosakat és a valóságban közel sem volt ennyire rossz a helyzet. Máskor, más esetben nyugodtan megtehette mindezt, már amikor előfordult, mert mire végeztek a partnerének már amúgy sem látszottak a sebei, főleg, ha éppen egy flottás volt az aktuális, de Tubrok? Sokkalta jobban kell majd vigyáznia, mint eddig tette. Ha nincs súlyos seb, akkor megkönnyebbülten simít végig gyengéden a férfi hátán, ha van, akkor óvatosan próbálja felmérni azoknak a súlyosságát. Egyelőre nem ajánlotta fel, hogy kimegy vizet engedni és megkérdezze, hogy hol a fürdő, egyelőre a félelmét szerette volna a sérülés miatt eloszlatni és mostanra biztosra vette, hogy már Tubrok is megérezte irányából azt a kis félelmet, ami benne volt emiatt.

by **Bishop** Vas. 29 Dec. 2013, 00:24

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miközben egymáson fekszenek Tubrokot láthatóan elégedettség tölti el és növeli az önérzetét, amikor kielégültnek és elégedettnek látja Ingridet. Talán ő is tarthatott attól, hogy nem fog tudni eleget tenni az ígéretének, de nem így lett és ez most nagyon pozitívan érinti. A csók közben magához húzza Millert, majd mikor kissé elhúzódik sem engedi el, csak tovább tartja a karjai között, még mindig gyengéden, kiélvezve, hogy most az övé. Végül az elhangzó kérdésen elmosolyodik.
< - Ha aggódsz miattam, akkor nem muszáj annyira kínoznod. - mondja úgy, hogy inkább az Ingridben lévő érzésre válaszol, mint a kimondott szavakra - De bírni fogom. >
A közös fürdő gondolata meglepi, nagyon jó ötletnek tartja, de az is látszik a tekintetében, hogy ő nem gondolt volna most ilyen megszakításra. A többire egyelőre nem felel semmit, látja Ingrid zavarát, aminek magában örül is, de nem akarja még jobban zavarba hozni őt, ezért inkább csak felül az ágyon Ingrid után, majd a szélére húzódik, kérés szerint hátat fordítva. Ekkor látszanak a mély, vöröses nyomok a hátán, Ingrid durván végigszántotta a körmeivel, ez látszik elsőre is, csúnyának tűnhet de közelebbről megvizsgálva nem igazán sorolható még könnyű sérülésnek sem. Mikor Ragal megérzi az óvatos érintést hangosan felnevet.
< - Kaparta már más nő is végig a hátam. - mondja az elfojtott nevetés után - Nem fáj egyáltalán, csak érzem, hogy ott van. Ha élvezed, csinálhatod erősebben is, szeretem, hogy nem adod magad könnyen. >
Érezni a hangján, hogy teljesen őszinte, és nem csak megnyugtatásként mondja, annak ellenére, hogy valószínűleg érzi az Ingridben lévő minimális félelmet ezzel kapcsolatban. Tubrok megvárja a reakciót, majd az egyik ruhadarabra néz, amit arrébb tol a lábával, utána visszafordul a nő felé.
< - Mit szeretnél medencét, zuhanyt, gőzfürdőt? Itt van mindegyik a szomszéd folyosón, csak át kell sétálnunk. >
A választól függően Tubrok feláll, majd kézen fogva, magához húzva Ingridet vezeti a megfelelő irányba. Elérkezve, a mind három esetben igen tágas fürdőbe kényelembe helyezi magát Ragal és várakozóan pillant Ingridre.

by **Thorhalla** Vas. 29 Dec. 2013, 10:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is hasonlóképpen élvezte ki minden egyes pillanatát az újabb ölelkezésnek, hogy ott lehet a férfi karjaiban, érezheti a másik testének forróságát, az érintéseit. Mindez roppant kellemes és kényelmes volt jelen pillanatban számára. Meglehetősen régen érezte magát ennyire jól és elégedettnek, mindezt pedig fokozta az a tény, hogy a partnere is pontosan ugyanezt érezte. Minden szinte teljesen tökéletes volt ezekben a percekben.
< - Én eddig úgy tudtam, hogy a kínzás közben szenvedni szoktak – felelte mosolyogva. – Nekem pedig úgy tűnt, hogy az elmúlt jó néhány órát kifejezetten élvezted, és nem szenvedtél semmit sem. >
Arról, hogy kevésbé kínozza meg a férfit esze ágában sem volt letenni, talán másodjára rövidebb ideig tény, mert számított arra, hogy hiába mondta, hogy bírni fogja, még egy ilyen hosszút nem hitte volna, hogy menne. HPI-sként megtudta volna, de emberként? Főleg, hogy a nőnek még eszébe jutott az is, hogy a férfi azt mondta, hogy nem aludt éjjel semmit sem. De ahogyan Tubrok kimondta, hogy nem kell aggódni, mert bírni fogja Ingrid arca felderült, hogy tényleg nagyon örült ennek a válasznak.
< - Ezt örömmel hallom – suttogta. >
Figyelte, ahogyan a férfi felült és mikor kiült az ágy szélére Ingrid is közelebb húzódott hozzá. Először eléggé csúnyának látszott Tubrok háta, de legalább vért, vagy alvadt vért nem talált a háton, igaz a saját körmei alatt sem volt ilyen, így némileg megkönnyebbült. Ennek ellenére még mindig óvatosan érintette meg a férfi hátát. Nem kis meglepettségére nevetést kapott válaszul. Talán jobban örült volna, ha nem bíztatást kap a férfitól, a szavak után hátulról ölelte meg a társát és így simult hozzá, az állát a férfi vállán támasztotta meg, így az arcuk szinte teljesen egy vonalba került. Abban biztos volt, hogy más nő is megtette már ezt a hátával, de azok más nők voltak és nem pedig saját maga. Azon pedig kénytelen volt elmosolyodni, hogy a férfi szereti benne, hogy nehéz eset és nem ad oda neki könnyen semmit sem. Ennek ellenére az a bíztatás, amit kapott, attól a gyomra is görcsbe rándult, révén örömmel megtette volna, ha bárki mástól kapja és itt is csak a sérülések miatt nem mert ezzel a lehetőséggel élni.
< - Ne bíztass – kérte. – Örömmel megtenném, de én nem vagyok más nő. Nekem vigyáznom kell veled… rád, hogy egy-egy óvatlan pillanatban, amikor elvesztem a kontrollt, ne okozzak neked súlyos, vagy életveszélyes sérülést a hevességemmel. >
A férfi őszinte szavai után az övé is olyan volt, a hangjából érződött, hogy valószínűleg tapasztalatból beszél és nem csak úgy a levegőbe alaptalan félelemmel. Amíg így időztek, hogy Ingrid hátulról simult neki a férfinak gyengéden simított végig Tubrok mellkasán, majd a nyakába csókolt bele lágyan.
< - Nem szeretném, ha a Rocksolid orvostudománya kettőnk miatt fejlődne gyorsabban a közeljövőben – mondta ezt már kissé komolytalanabbul, hogy lerázza az előző komolyabb témát magáról. >
A kérdésen elgondolkodott, hogy melyik is lenne jó a három közül. Alapvetően bármelyik megfelelt volna neki, de most leginkább kényelmességi szempont alapján igyekezett kiválasztani a megfelelő helyet.
< - A medence tűnik a legkényelmesebbnek – suttogta Tubrok fülébe megannyi ígérettel egybekötve. >
Még mielőtt elhúzódott volna a férfitól egyszer végigsimított a mellkasán, majd hagyta, hogy Ragal kézen fogja őt és magához húzza és így tegyék meg a rövid utat a fürdőig. Most, hogy volt néhány szabad pillanata és a nem a csókok kötötték le gyorsan körbenézett a csarnokban, ahol voltak, hogy végre azt is lássa, hogy hol töltötte az elmúlt ki tudja hány órát, mert eddig nem azzal volt elfoglalva, hogy itt körbenézzen. Ha kiértek a csarnokból, akkor a folyosót is felmérte, már csak azért is, hogy tudja, hogy merre haladnak és visszatalálhasson a későbbiekben is a hálócsarnokba. A fürdőben is hasonlóan gyorsan, katonásan nézett körbe és mérte fel a lehetőségeket minden szempontból, élete hosszú évszázadai alatt mindez már igencsak belerögzült a nőbe, így neki ez volt a természetes, hogyha belép egy helységbe, akkor azonnal ellenséget keres benne, illetve azt, hogy ő miként tudna a legjobb támadó és védekező pozíciót felvenni benne, a stratégiailag fontos pontokról nem is beszélve. Valószínűleg ezen idő alatt távolodott el tőle Tubrok, néhány pillanatig még kivárt a nő is, majd csak utána sétál oda a medencéhez és mászik bele. Ha benne van már, akkor egy nagyobb levegő után teljesen elmerül a vízben pár másodpercig.
Utána úszik oda Tubrokhoz és ha a férfi engedte, akkor lágyan ölelte át a nyakát és simult a másik testéhez az arcát pedig egész közel emelte a férfihoz, hogy ott is szinte összeérjenek.
< - A vízről jut eszembe – suttogta. – Elfelejtetted megtanítani a kődobálást, azt hiszem ez azt jelenti, hogy kénytelen leszel még egy randevúra elhívni – incselkedett a férfival. >

by **Bishop** Vas. 29 Dec. 2013, 14:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok is elmosolyodik a hasonlaton, majd kicsit arrébb mozdul, még kényelmesebb pozícióba még mielőtt felülne.
< - Attól még ugyanúgy kínzás... de azt csak neked köszönhetem, hogy ennyire jó volt, amíg tartott. >
Egy hálás csókkal fejezi be, majd végül elengedi a nőt, hogy felülhessenek mind a ketten. Amikor Ingrid hátulról átöleli, Tubrok kicsit hátrébb dől, majd egyik kezével végigsimít Ingrid arcán. Figyelmesen hallgatja végig amit a nő mond neki, majd utána biccent egyet jelezve, hogy tényleg megértette. Teljesen közvetlenül válaszol.
< - Értem, de nem hiszem, hogy emiatt aggódnod kellene, tényleg. - itt megáll néhány másodpercre - Most is volt, hogy többször önkénytelenül mozdultál az élvezettől, nem csak a hátamnál, máshol is és sokkal hangosabb is voltál szerintem, mint amire emlékszel, mégsem tettél kárt bennem. >
Hangján hallani, hogy teljesen őszinte, és szeretné, ha Ingrid továbbra is a lehető legjobban kiélvezze, ha együtt vannak, ahelyett, hogy érte aggódik. Ingrid megvizsgálja a termet, ami egy szabályos négyzet alapú szoba, igen nagy méretekkel, a falak kékesek, a padló homályosan áttetsző fehér, ami sárga fényt és meleget sugároz, a mennyezet fémből van és északi minták futnak végig minden részét, az eget, a csillagokat ábrázolva. A falakba beépített gépeken és tárolókon kívül nincs más, csak az ágy és körülötte két nagyobb prémes, takaró szerű szőnyeg, ami ugyanúgy igen kényelmesnek tűnik. Ahogy kilépnek a folyosóra már fel tudja mérni a z épületet, a háló a központi csarnokból a kapuval szemben nyíló részen van, ez egy félemelettel a lépcsőzetes csarnok felett van, a méretek miatt inkább egy emelettel és innen le is lehet látni az alsó részekre, egészen az ajtóig. Gyakorlatilag Tubrok amikor felvette őt, csak feljött vele egy lépcsősoron és oldalra fordult az egyik kisebb folyosón lévő halóig, ami a távolságok miatt tartott csak sokáig. Így most elhaladnak a lépcsők előtt, majd jobbra fordulnak a másik oldalon lévő a nagy térrel egybenyíló folyosóra. A fürdő hasonlóan a hálószobához letisztult, bár itt a plafonból árad a kellemes meleg és fény, a többi rész a falak és a padló kékes mintázatú. A tér legnagyobb részét egy kör alakú medence tölti ki, amiben gőzölög a meleg víz és magától is kellemesen hullámzik. Nem kell semmit tenni, magától is folyamatosan üzemel. Oldalt vannak még könnyű szerkezetes ágyak és székek, valamint a falba épített tárolók. Tubrok lassan sétál be a vízbe, ami mély, így csak úszva lehet benne mozogni, örömmel fogja magához Ingridet és élvezi a meleg vizet és a nő társaságát. Kényelmes lábmunkával mindkettejüket fent tudja tartani, de nem egy helyben, hanem lassan azért a medence közepe felé haladva. Ilyen közelségből Ingrid már érzi a férfi testén, hogy próbál ellazulni minden része a vízben, főleg a végtagjai és az izomcsoportjai lazulnak és nyúlnak a hosszan tartó terhelés után. Ingrid teste a regeneráció miatt már akkor újra teljesen helyre állt, még az izzadtság is eltűnt a bőréről, amikor átsétáltak ide.
< - El foglak kényeztetni. - mondja Ragal kedvesen, majd néhány pillanatra bekapja Ingrid orrának csúcsát és egy csókot is ad rá - Még tartozom egy kárpótlással és a befejezetlen városnézéssel is, most meg a kődobálás. Kezdem érteni miért volt népszerű a randevú a Zuhanás előtt. >
Úgy tesz mintha kicsit zavarná ez a sok alkalom amivel tartozik, de a tekintetén ismét az látszik, hogy örömmel eleget fog tenni Ingrid kérésének. Saját maga is alámerül teljesen pár másodpercig, lassan magával húzva Ingridet, majd egy mozdulattal ismét finoman kirúgja mindkettejüket.
< - Kíváncsi vagyok, hogy mikor döntöttél úgy, hogy nem fogsz velem estig várni. Melyik volt az a pillanat? >

by **Thorhalla** Vas. 29 Dec. 2013, 15:35

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A dicséretre, bókra egy kedves mosollyal jutalmazta a másikat, majd az aggódás részre bólintott, hogy a férfi kérte most, hogy ne aggódjon annyira érte. Úgyis kell még egy-két alkalom neki, ezt tudta, hogy annyira kiismerje a férfit, hogy tudja, hogy mennyire okozhat neki fájdalmat, ami még csak vágy és kéj lesz és nem pedig fájdalom. Illetve mennyit bír ki a hátán a bőr is, hogy ne karmolja őt véresre és sebesre, csak annyira, mint most, hogy vörösek legyenek a körmeinek útvonalát jelző karmolások.
< - Majd, ha valamikor eléred, hogy sikoltsak a gyönyörtől, akkor elhiszem, hogy hangos voltam és teljesen elvesztettem a kontrollt, addig az efféle aljas rágalmaknak nem hiszek – nevetett fel. – Egyébként végig vigyáztam és óvatos voltam. >
Ekkor adott még egy puszit a férfi arcára, ami most már tényleg ott volt a közelében. Most már kevésbé volt aggódó a hangja és éreztette azt is, hogy jól érzi magát és örül, hogy Tubrokkal lehet, így ilyen körülmények között. Most, hogy volt egy kis ideje végre megcsodálhatta a hálócsarnokot is, és nem kellett csalódnia, gyönyörűnek találta ezt is, a faragásokkal, motívumokkal, amik díszítették ezt a helyet. Egy pillanatra felmerült a kérdés benne, hogy a Rocksolid előző vezetőjéé volt-e a hely, azé, akit Tubrok megölt a bosszúja során, vagy pedig utólag maga építtette ezt a helyet? A hely felépítéséből így ránézésre próbálta megsaccolni az épület korát, igaz ezúttal nem vitte mindezt túlzásba, ha nem tudta néhány másodperc alatt eldönteni, akkor inkább hanyagolta, majd később úgyis lesz még erre ideje, hogy ezzel foglalkozzon. És végül meglátta a két említett prémes takarót is, amin a szeretők várják a férfit. Csak elmosolyodott ezen, tudta, hogy mellette Tubroknak úgysem lesz energiája arra, hogy más nőkkel is együtt legyen, így különösebben nem foglalkoztatta, meg ha megtartja őket sem valószínű, hogy zavarta volna, amíg nem találkozik szembe velük.
Ahogyan kiértek már legalább látta, hogy hol is van és hamar betudta azonosítani a helyet is lentről a főcsarnokból, hogy merre jöttek. Nem kellett sok másikon átjönni, csak a helyek voltak nagyok és a távlatok, ezért tűnt olyan soknak. Odabent a fürdőben egy igencsak kellemes látvány tárult elé, valamiért egy kisebb meghittebb kádszerű helységet várt, de ez sem zavarta, így legalább még több helyük lesz. Ahogyan bement a vízbe, hagyta, hogy a kellemes meleg végigmelegítse a végtagjait, saját maga már kellően lehűlt az idevezető úton, a regenerációjának kellemes előnye volt mindez. Bent a vízben saját maga is igyekezett a lehető legjobban ellazítani a saját izmait és teljesen ellazítani ezen idő alatt. Segített Tubroknak fent maradni a felszínen, így az ő lábai is dolgoztak, hogy ott maradjanak, még akkor is, amikor hozzásimult a férfihoz. Érezte a férfin is, hogy ő is próbál ellazulni, neki talán nehezebben fog menni, de tervezte, hogy segíteni fog neki ebben, csak ahhoz érjenek majd ki a medence széléhez. Amikor a férfi megszólalt magán már érezte, hogy egyetlen izma sem feszül és saját maga már teljesen rendben volt.
< - Bíztam benne, hogy megteszed – válaszolta mosolyogva. – Már most szeretem, amikor kényeztetsz. >
A férfi kedves reakciója meglepte és újra felnevetett, az orrára kapott puszi után pedig megcsókolta a férfit egy rövid ideig. Hagyta, hogy lehúzza őt a víz alá, majd kicsit megrázta a fejét azok után, hogy feljöttek a víz alól, hogy a haja ne lógjon bele a szemébe. Örült neki, hogy a férfinak is tetszett az, hogy újabb és újabb randevúk alkalmakat találnak maguknak, mivel ez azt jelentette, hogy minden egyes ilyen miatt a nőnek vissza kell majd jönnie a Rocksolidba, azaz egyre több és több időt lehet itt és tölthet el Tubrokkal valószínűleg kettesben. Annak ellenére, hogy ő kapaszkodott a férfi nyakába, ezúttal ő volt az, aki húzni kezdte magával úszás közben a másikat, hosszasan csókolta meg a férfit, hogy elvonja a figyelmét arról, hogy mire is készül. Végig, minden csókja ismét végtelenül szenvedélyes volt és eközben addig úszott, hogy a saját háta a falon ne koppanjon a medence szélén. Ha sikerült mindezt kiviteleznie, akkor elengedi a férfi nyakát, és ha Tubrok már öleli, akkor próbál kibújni az öleléséből úgy, hogy egyszerűen a víz alá merül és majd a férfi mögött fog a felszínre érkezni. A kezeit a férfi hátának tolja ekkor és meglehetősen szemtelenül szólal meg.
< - Támaszkodj a medence szélének – adta ki az utasítást. >
Még mindig nem felelt a kérdésre, hogy mikor döntött úgy, hogy este helyett már délután Tubroké lesz, majd csak a megfelelő pillanatot kereste. Ha a férfi eleget tesz a kérésnek, akkor úszva a lábaival fenntartva magát lebegve áll meg a vízben és a kezeivel nyúlt fel Tubrok vállához, majd kezdte azokat gyengéd, ám mégis határozott mozdulatokkal masszírozni, hogy jobban segítsen neki az ellazulásban és ezzel is kényeztethesse őt, ha sikerült egy-egy feszültebb részt kilazítania a masszírozással, akkor szépen lassan indult el végig a férfi hátán, hogy minden részen megtudja ezt tenni.
< - Nem is tudom, valahol közted és a fal között félúton – nevetett fel utalva a katonai komplexumba az érkezésük jelenetére. – Meg ne felejtsük el azt sem, hogy ugye megígértem Diederik-nek, hogy keresek egy házon belüli feszültség levezetési módot a messzire való futás helyett. >
Ezeknél a szavaknál egy pillanatra abbahagyta a masszírozást és végigsimított a férfi hátán, majd folytatta, azt amit félbehagyott az előbbi mozdulat kedvéért.
< - Egyébként most már este van, frissek vagyunk és üdék… csináltunk eddig valamit? – kérdezte kacéran. – Lehet, hogy fel kellene frissítened a memóriámat. >

by **Bishop** Vas. 29 Dec. 2013, 18:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid felméri az épület korát eddigi ismeretei alapján, az egyértelmű, hogy a törzsfői csarnokkal egy időben épült az a csarnok is, ami most az övé követként. A berendezés alapján maximum tíz évvel ezelőtt épülhetett, a periódusban gyakorlatilag bármikor, akár egy év alatt is. Mivel a Rocksolidban jelenleg a legmodernebb elemeket és felépítést használja, valószínű, hogy még az épület maga is újnak mondható és nem lehet olyan ősi, mint amelyben a lakoma volt érkezésekor. Azalatt a pár másodperc alatt több információt sajnos nem tud szerezni Ingrid. Bent a medencében Tubrok viszonozza a kapott csókokat, ő is hasonlóan szenvedélyesen, mintha még mindig nem kapta volna meg a Ingridet. Nincs ellenére az sem, hogy miután beúsztak a medence közepére, Ingrid a széle felé kezdjen haladni, de igazából nem is figyel erre, mert Miller kellő kép lefoglalja. Kis idő múlva Ingrid érzi, hogy a háta a medence falának nyomódik, ekkor könnyen alá tud merülni és átúszni Tubrok alatt. Ragal a szemtelen utasításra nem mond semmit, csak két karjával megtámaszkodik a parton és élvezi a masszírozást. Miller fellazít jó pár izomcsoportot, könnyű dolga van mivel Tubrok egy-egy szóval navigálja feljebb vagy oldalra, ahol jól esik neki. Az elhangzottakon ismét hangosan felnevet, tényleg jól szórakozik az egészen és már el is lazul.
< - Nem hittem volna, hogy már olyan korán feladtad. - mondja ezúttal a kettejük között megszokott hangsúly nélkül - Diederik nem fog örülni az új módszerednek. Szemébe hazudtam legutóbb, hogy várok még veled a tárgyalások végéig... De csak tettetni fogja a nemtetszését, én tudom, hogy titokban örül, hogy ilyennek lát. >
Szavai teljesen őszinték, annak ellenére, hogy a végén már kicsit komolytalan hangot üt meg. A simítás után Ragal egy pillanatra megmerevedik, majd gyorsan az egyik kivetített panelra néz, ahol a medencével kapcsolatos adatok mellett a pontos idő is szerepel. Valószínűleg csak most jött rá, hogy mennyi időt is töltöttek konkrétan szeretkezéssel. A megjegyzés után a válla fölött néz vissza és fordul a nő felé, egy éles pillantással, ezután megfordul és azzal a mozdulattal el is kapja Ingridet, akit magához húz.
< - Kis telhetetlen. - mondja kissé sértődött hangon és szúrós tekintettel. >
Nem hagyja, hogy Ingrid erre mondjon valamit, hanem közvetlenül magához húzza, egyik lábával még kicsit magához is szorítja, miközben akaratosan megcsókolja. Tubrok minden mozdulata olyan mintha élve fel akarná falni a nőt és az sem zavarja, hogy most még mindig a vízben vannak. Percekkel később húzódik csak el.
< - Ha majd sikítasz akkor? - kérdezi szemtelenül - Teszek róla. >
Ezzel ismét magához húzza Ingridet és az előzőhöz hasonlóan támadja le, miközben a kitámasztott lábával félig a medence szélére rúgja magát és húzza magával Millert, ha ő nem ellenkezik ezzel kapcsolatban. Mivel nincs rajtuk ruha, így Ragal végigsimít Ingrid érzékeny pontjain, amiket eddig kitapasztalt.

by **Thorhalla** Vas. 29 Dec. 2013, 19:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Arra még rájött haladás közben, hogy egészen új lehet az épület, ahol most vannak, akkor mégis az lehet az igaz, amit tippelt, hogy az egyik ellenségé, a korábbi törzsfőé volt és akkor tette rá a kezét Tubrok, amikor legyőzte őt és ő lett a hadvezér. Odabent a medencében már a masszírozás közben követte a férfi kérését, hogy hol is kellene még ezzel foglalkoznia, hogy teljesen ellazíthassa őt. A férfi nevetésén kellemesen mosolygott, szerette hallani, ahogyan ezt teszi, hogy képes teljesen ellazulni mellette minden tekintetben. A délután alatt nem hitte, hogy valaha ezt hallani fogja, azután a pont után, amikor elmondta, hogy kicsoda is saját maga valójában. Nem bánta meg, hogy ott akkor odafent Tubrok tanácsát megfogadva nem gondolkodott azon, amit tett, hanem csak megcsókolt őt és ez volt a lehető legjobb dolog, amit tehetett, mint kiderült. Hiszen itt volt, egy fantasztikus együtt töltött délután után és az éjszaka is hasonlóan kellemesen nézett ki az eddigiek alapján. Amikor meghallotta, hogy Tubrok szerint ilyen hamar feladta, akkor játékosan csípett bele a férfi fenekébe.
< - Nem adtam fel, ha nem jöttél volna rá, hogy mi van rajtam és hogyan nem tudod levenni, akkor igencsak valószínű, hogy még mindig az egyenruhámban lennék és az esti látogatásodra készülnék – mondta. – Csak azért, hogy kínozzalak és még jobban vágyjál rám. Ezenfelül, nem róhatod fel nekem, hogy milyen hamar feladtam, tekintve te azóta akartál az ágyadban tudni, hogy végigvonultam a csarnokon a megérkezésemkor. >
Mondta megjátszott szigorral és sértettséggel a hangjában. Azonban mindennek nem tett jót, hogy a Diederikkel kapcsolatos első mondaton már felnevetett. Sejtette, hogy az idősebb férfi nem igen örül majd ennek a módszernek. Ez olyan kisfiúsan hangzott, hogy megígérte, hogy nem fog semmit sem tenni még pár napig. De legalább egyre jobban körvonalazódott a jelenet a lelki szemei előtt, ahogyan már a tárgyalás után is megpróbálta elképzelni a jelenetet. Az egy kicsit meglepte, hogy Tubrok szerint a Diederik örülni fog, ha így látja őt. Amit a férfiról tudott mindenkitől meglepettséget várt, hogyha egyszer úgy látják őt, hogy szinte madarat lehet vele fogatni, vagy mert előbb vagy utóbb tényleg nagyon szerelmes lesz. Mint egy kamasz, pedig már jócskán túl volt azon az időszakon.
< - Majd azt mondjuk, hogy én csábítottalak el, és te nem tehetsz róla, ártatlan vagy ebben – mondta komolytalanul. – Vajon elhinné, vagy bárki elhinné ezt a Rocksolidban? >
Ingrid meglepetten nézett a férfira, amikor az megmerevedett néhány pillanatra, követte Tubrok tekintetét, hogy hova is nézett, és valószínűleg ekkor már ő maga is meglátja majd azt, hogy mennyi is az idő valójában. Egy pillanatra nem értette a szúrós tekintetet, ugyan látta a férfit mozdulni, eléggé biztosra vette, ha akarna, akkor ki is tudna térni előle, de nem tette meg, csak hagyta, hogy a másik odahúzza őt saját magához. A sértett hangra kérdőn felvonta a szemöldökét és már éppen szólalt volna meg, amikor az, hogy teljesen hozzásimult Tubrokhoz annak mozdulata jóvoltából és a lábat is megérezte, amivel még oda is szorította a férfi magához őt beléfojtották a szót. Mikor már összeszedte volna magát a másodperes kizökkenés után, már újfent megcsókolta őt Tubrok. Az, hogy még mindig a vízben voltak Ingridet sem zavarta egy pillanatra sem, minden egyes csókot hasonló hevességgel és szenvedéllyel viszonzott, ahogyan azokat kapta, nem akarta elengedni Tubrokot és mintha a csókjaival akart volna jóllakni a következő legalább ezer esztendőre. A kezeit szorosan a másik köré fonta, hogy ezzel is még könnyebben hozzá tudjon a férfihoz simulni és mindezt meg is tette, amennyire csak tudta, a saját lábával is átfonta a férfiét, szinte rácsavarodott a másikra, annyira, hogy még könnyedén a víz felett tudjanak maradni, és ne süllyedjenek el alá.
Mire a férfi elhúzódott tőle már kissé kapkodva vette újra a levegőt, a szemtelen kérdésre hasonló mosollyal válaszolt és már felelt volna rá szóban is, amikor Tubrok újra megcsókolta, nem ellenkezett, amikor a férfi kihúzta őt is a medence szélére, hogy legalább a vízbefúlással ne kelljen foglalkozniuk, ismét körbefonta a férfit és az ő is végigsimított a férfi érzékeny pontjain, hogy ezáltal ismét ingerelni és izgatni kezdje őt. A heves csókok közben amennyire megtudta tenni hanyatt feküdt a medence szélén és húzta le magával a férfi is, ha szükséges volt, akkor még úgy is fordult, hogy a fordulások után párhuzamosan feküdjön a medence szélén. Mikor Tubrok az érzékeny pontjain érintett meg a teste némileg megfeszült ennek hatására és nagyon kicsit elszakadt a másik ajkaitól egy-egy pillanatra, hogy beszélni tudjon.
< - Úgy véled, hogy menni fog? – kérdezte levegő után kapkodva. – Te lennél az első, akinek sikerül… >
A szavai után felhúzta a lábait, hogy átkarolja vele Tubrok derekát és úgy húzza magához a férfit, hogy az máris a combjai közé kerüljön, hogy még kényelmesebben legyenek, az egyik lábfejével innen indult végig simogatva a férfit a fenekén kezdte, majd a combjain végig egészen le férfi lábfejéig. A kezével pedig továbbra is izgatva és ingerelve őt, a csókjaival pedig éreztetve, hogy nem tud vele betelni és csakis őt akarja.

by **Bishop** Vas. 29 Dec. 2013, 21:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a csípés után szintén játékosan felszisszen és hátra nyúlva elkapja Ingrid kezét.
< - Igen de én csak az északi törzsfő vagyok, akit könnyen el lehet csábítani, ha nem adja magát, te meg a gonosz boszorka, aki eltekeri a fejem és játszadozik velem. >
A kérdésen Ragal látványosan elgondolkodik, de nem csak tetti, tényleg végiggondolja az egészet, majd nagyjából fél perc múlva válaszol is.
< - Tekintve, hogy már első este mi ketten voltunk a középpontban, kétlem, hogy bárki elhinné ezt. De mivel az igazságot se nagyon akarnák még elhinni, talán a legjobb megoldás, ha hagyunk mindenkit vaktában találgatni. Mit gondolsz erről? >
Tubrok kicsit arrébb is úszik, hogy Ingrid jobban ráláthasson a panelre. Huszonkét óra van, pár perccel több, tehát még öt óra van a napból hátra, Ingrid még a siklóban látott adatra visszaemlékezhet, amiből könnyen kiszámolhatja, hogy talán még számára is meglepő módon kicsivel több mint kilenc órája vannak itt a csarnokban. Tubrok hátranéz, hogy lássa a nő reakcióját, majd enyhén elmosolyodik, akkor is ha nem sikerül semmit leolvasnia Ingridről.
Amikor újra összefonódnak Ragal még szenvedélyesebbé válik, minden mozdulatával, ahogy érzi Ingrid reakcióját. Millernek sikerül megfelelő módon Ingerelnie a férfit, fokozva a vágyát, minden másodpercben, de nem csak Tubrokét, a sajátját is. A medence szélén Ragal hagyja magát úgy dönteni, majd még jobban kiélvezi, hogy alatta van Ingrid és így még több részét érintheti a testével is. Közvetlenül Ingrid szavai után mondana valamit, de ehelyett inkább hosszan és akaratosan csókolja meg a nőt. Karjaival és kezeivel Ingrid oldalát, nyakát és a melleit kezdi finoman, majd kicsit durvábban masszírozni és kényeztetni. A csók végén még bele is harap Miller alsó ajkaiba. A hasi részük eddig is végig összeér, így ott csak a mozgás közben finoman nyomja magát a nőhöz. Minden mozdulatán érezni, hogy csak az mozgatja, amit Ingrid mondott neki. Végül hosszú percek után szakad csak el ismét.
< - Hagyd, hogy én diktáljak. Élvezni fogod... - súgja vágytól telt hangon. >
Még egy ideig fokozza Ingrid vágyát, majd egy váratlan pillanatban belé hatol. Hevesen és gyorsan mélyre hatol minden alkalommal, gyors ütemet követve, tőle megszokott türelmetlenséggel, de elhúzza az egészet, összességében nem siet csak szenvedélyes. Arra végig figyel, hogy Ingridnek kényelmes legyen a póz, amiben vannak, annak ellenére, hogy a padló kemény. Ezúttal nem hagyja a nőnek, hogy átvegye a "vezetést", most ő akar ezen dolgozni.

by **Thorhalla** Vas. 29 Dec. 2013, 23:23

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mosolyogva hallgatta, hogy Tubrok mit is mond magáról ehhez az egészhez. Roppantul mulattatta az egész, főleg, hogy pontosan tudta, hogy nem éppen az a személy Tubrok, akinek úgy el lehet csavarni a fejét, ahogyan Ingridnek sikerült. Már tudta, hogy még senkihez sem viszonyult úgy, ahogyan hozzá és mindezt lényegében két este sikerült elérnie nála, illetve a férfinak nála is. A kérdés úgy tűnt, hogy sokkalta jobban elgondolkodtatta a férfit, mint Ingrid elsőre várta volna. Nem gondolta volna, hogy már első este pletykáknak adtak okot, pedig ott csak minimális flörtölésen kívül semmi sem történt, még az sem nagyon. Maximum alig-alig látható testbeszéd volt kettejük között. És valószínűleg egyértelmű volt, hogy mind a ketten játszanak és csak arra ment ki az egész, hogy felmérjék egymást, hogy miként lehetne a másikat befolyásolni, esetleg szórakozni vele. Ha ő lett volna a harmadik fél, aki csak figyeli az eseményeket, akkor ezt igazából meg sem említette volna még pletyka szinten sem, annyira jelentéktelen volt az egész.
< - Első este? – kérdezett vissza. – Pedig akkor még egyikünk sem gondolta komolyan és csak játszottunk. >
Azzal egyet kellett értenie azonban, hogy senki sem hinné el mindezt, amit Ingrid javasolt, az pedig határozottan ugyanúgy gondolta, hogy kinevetnék őket, ha elmondanák az igazságot. Azt valószínűleg még ő maga sem hinné el, ha hallaná másoktól, pedig tényleg az volt az igazság. Felnevetett, amikor Tubrok kimondta, hogy hagyják inkább az embereket találgatni, ezt már ismerte a pletykák remekül tudtak terjedni és igazából már most kíváncsi volt, hogy miket hallhatna vissza másoktól. Egyelten talán kicsit kellemetlenebb pontja lesz ennek, a tárgyalás utolsó napja, hogy a többi vezető miként fog hozzá, hozzájuk viszonyulni mindezek után. Ezek után tudta, hogy bármilyen eredmény is fog az asztalnál születni erre fogják a vezetők ráfogni és ő lesz a hibás, tekintve, hogy azt a várost akkor sem adja át. Egy pillanat alatt hessegette el magában ezt a gondolatot, majd eszébe jutott erre valami, amihez egy nagyon régi latin mondás illett.
- Panem et circenses – mondta Ingrid mosolyogva.
< - Kenyeret és cirkuszt a népnek – fordította le Tubrok számára is érthető nyelvre. – Egy régi római császár, Nero mondta ezt. A cirkusz egy szórakoztató „központ” volt már az ókortól egészen a Zuhanásig. >
Hálásan pillantott Tubrokra, amikor a férfi félremozdult, hogy láthassa az időt. Amikor meglátta, hogy mennyit voltak egymással elfoglalva egy elégedett mosoly jelent meg az ajkain. Amikor a férfi hátranézett ezt láthatta, és könnyedén leolvashatta azt, hogy ez nem csak az időnek szólt, hanem mindkettejüknek, hogy Ingrid mindennel roppant elégedett főleg az eltelt idő fényében. Immáron a medence szélén egyre hevesebben és hevesebben folytatták a csókokat, Ingrid nem ellenkezett a férfi hevessége ellen, hasonlóan viszonyult ehhez, ő maga is úgy csókolta a másikat, mintha attól félne, ha abbahagyja, akkor az egész csodás pillanat abbamarad. A kezeivel továbbra is kényeztette a férfit, a lágyékával nekidörgölőzött a másiknak, hogy ezzel is tovább izgassa őt, már ha még lehetett tovább. Érezte a simogatása nyomán, hogy nem csak az ő vágya növekszik, de mintha a kettejüké pontosan egy lenne, hogy egymásnak reflektálják ezt a kettejük vágya összeadódott volna és úgy érezték volna mind a ketten. A férfi minden érintésében, mozdulatában érezte, hogy arra törekszik, amit Ingrid mondott neki, hogy sikoltásra bírja, persze saját maga nem akarta olyan könnyedén adni magát ebben sem.
Amikor Tubrok elhúzódott tőle, akkor feljebb emelkedett, hogy ismét megcsókolja, a férfi hangjától az egész bőre libabőrös lett, amit az érintések csak tovább fokoztak. Nem felelt hangosan, csak a kényeztetéssel és a férfi izgatásával adott választ arra, hogy ezúttal hagyja őt irányítani és azt tenni, amit szeretne. Egy kicsit odébb mozdult, hogy teljesen kényelmesen feküdhessen, a kemény talaj nem zavarta, hozzá volt szokva mindehhez is. Ő maga is tovább folytatta, amit eddig csinált Tubrokkal és teljesen átadta magát az érzésnek, amit a férfi nyújtott neki, hogy minden érintést és mozdulatot a lehető legjobban érezzen és a legnagyobb gyönyört okozzák neki. Ahogyan a férfi hirtelen hatolt bele az eddigiektől sokkalta erősebben szántott végig a férfi hátán és combja oldalán a körmeivel a meglepettségtől és a hirtelen jött kéjtől, a fejét néhány pillanatig hátravetette és kéjtől remegő hangosabb sóhaj szakadt ki az ajkai közül. Ha a férfi engedte, akkor úgy mozdult és helyezkedett, hogy a férfi minél mélyebbre hatolhasson benne, hogy minden mozdulatot még jobban érezzen és a gyönyör is nagyobb lehessen neki és partnerének is. A férfi ritmusát vette fel és ugyanazzal a tempóval reagált, hogy ő is a legjobban kiszolgálhassa és kielégíthesse a társát, érezte is, hogy nem engedi a másik átvenni az irányítást, de meg sem próbálta megtenni most. Tiszteletben tartotta a másik kérését és hagyta, hogy Tubrok diktáljon most, csak a lábait fonta szorosabbra a férfi dereka és csípője körül, így elérve, hogy még maga is jobban kitárulkozzon és a férfi jobban férhessen hozzá és a kezeivel is igyekezett még tovább fokozni a másik élvezetét.

by **Bishop** Hétf. 30 Dec. 2013, 01:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok vállat von, most először Ingrid jelenlétében, az elhangzottakra, hangján érezni, hogy különösebben nem érdekli, hogy mások mit gondolnak.
< - Tudom, de ettől még jó témának találták, már akkor. - itt elmosolyodik - Lehet valaki már előre megsejtette, hogy mi lesz köztünk. A legtöbb ember, akit már ennyi is érdekel, mindig jobban tudja ezt, mint azok akik részei a történéseknek. >
Végül az arcán lévő mosoly kicsit fanyarrá válik, ahogy kifejti a gondolatait, az ilyen személyekről, de nem hagyja hogy ez befolyásolja hangulatát. Amikor Ingrid az ókori mondásra hivatkozik, látszik Tubrok tekintetén, még a magyarázat után is, hogy nem mondanak neki sokat az elhangzott nevek és idők, de azért jelzi, hogy világos neki a cirkusz mibenléte. Pár másodpercig még gondolkozik a válaszon.
< - Érdekes gondolkodás, de én fontosabbnak tartom, hogy a népem erős és öntudatos legyen, mintsem teljesen engedelmes, mert megkapnak mindent. Mi lett Nero sorsa? - teszi fel még a kérdést végül. >
Szeretkezés közben Tubrok nem fogja vissza magát, Ingrid folyamatos izgatására vadabb mozdulatokkal ad választ, de nem túl durva, csak amennyivel még több élvezetet tud okozni és ugyanúgy figyelmes a nővel. Ingrid erősebb reakcióján elmosolyodik, majd a következő lökésnél még mélyebbre hatol, próbálva felülmúlni az előző mozdulatot. Előre hajol testével és megcsókolja Ingridet, közvetlenül a felhangzó sóhaj után, amikor még hátra van vetve Ingrid feje. Ezután elhúzódik és még mohóbban folytatja. Folyamatosan, ütemesen gyorsít fel Tubrok és minden alkalommal igen mélyen hatol Ingridbe, akinek sikerül felvenni a lehető legkényelmesebb pozíciót eközben, teljesen kiélvezve az egészet. Mivel Ingrid követi a férfi mozgását, egy idő után már ő is gyorsnak érzi az egészet és az érintések és csókok is egyre szenvedélyesebbé válnak kettejük között, tovább fokozva az élvezetet és a reakciókat. Végül amikor Ragal érzi, hogy már nem fog sokáig tartani, ösztönösen még jobban belelendül, és Ingridet is közelebb húzza magához, aminek hatására egyszerre élveznek el mind a ketten. Az aktus az előzőhöz képest nem tart órákig, ellenben annál élvezetesebb. Miután vége Tubrok még egy ideig karjaival tartja magát Ingrid felett és megcsókolja, többször is, kiélvezve még ezt is.

by **Thorhalla** Hétf. 30 Dec. 2013, 10:41

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta a férfin, hogy őt egyáltalán nem érdekli, hogy mit is gondolnak róluk, Ingridet sem, ez tény volt, de az egész helyzet roppantul szórakoztatta, hogy máris ők vannak pletykák középpontjában. Nem az érdemi része érdekelte ennek, hogy mik a tényleges gondolatok róluk, hanem az, hogy milyen témák és pletykák merültek fel. Az, hogy annak mi a valóságértéke, vagy mennyire lehet őket komolyan venni egyáltalán nem. Őt magát csak tényleg a szórakozás megléte miatt érdekelte volna mindez. A nő még megölelte a férfit, hogy elvonja a pillanatnyi fanyarságról a gondolatait.
< - Ne rontsa el ez a kedved, fogd fel úgy, hogy ez inkább szórakoztató, nem kell érdekelnie minket, hogy mi a tényleges, amit gondolnak, de szerintem mulattató, hogy nincs jobb dolguk, mintsem kettőnkön csámcsogni és pikánsabbnál pikánsabb történeteket találjanak ki kettőnkről – felelte mosolyogva. >
Direkt fogalmazott ezúttal úgy, hogy Tubrok is megértse, hogy ő mit talált ebben az egészben szórakoztatónak, még úgyis, hogy a tényleges tartalma nem érdekelte. Ahogyan semmit sem fog magára venni a nő sem abból, amit mondanak majd nekik, illetve hozzávágnak a kettejük kapcsolata miatt. Pedig tudta, hogy így lesz, ha más nem is, de Nava mindenképp a szemébe meri majd mondani, hogy mit is gondol. Egy pillanatra még neki is gondolkodnia kellett, hogy mi is lett a sorsa Nérónak, Róma felgyújtása örök sztori őt illetően, ahogyan a keresztényüldözés is, meg az is, hogy ugyanúgy végezte, mint Julius Caesar, ebből legalább megvolt a válasza arra, hogy mit is kérdezett a férfi.
< - Az ismert világ egyik, ha nem a legnagyobb birodalmának császára volt, rossz természetű volt, kapzsi, kegyetlen. Zsarnoki tettei és hírhedt művészi ambíció azok, ami miatt sokáig megmaradt a híre. Lényegében egész életében őrült volt, ha a történetek igazak ő maga volt, aki felgyújtotta a saját birodalmának fővárosát csak azért, hogy ihletet szerezzen a műveihez. Senki sem szerette tettei és túlzott költekezése miatt, a népe, főleg a nemesség ellene fordult, anyagyilkossággal halálra ítélték Nero pedig elmenekült. Mielőtt az elfogására érkező centuriók, katonák odaérkeztek volna öngyilkosságot követett el. >
A szeretkezés közben Tubrok valószínűleg hamar kitapasztalhatta, hogy egy-egy mozdulat, ami más nőnek valószínűleg igencsak fájdalmas lehetett volna Ingrid számára egyáltalán nem volt az. Annak ellenére, hogy mennyire törékenynek és gyengének látszott a testfelépítése alapján már csak a Birodalmi származása miatt sem volt annak mondható. A nő egyáltalán nem bánta a férfi hevességét, sem pedig a gyorsaságát, minden pillanatát maximálisan élvezte ennek az együttlétnek, még úgy is, hogy az efféle gyors szeretkezés meglehetősen újnak volt mondható számára, a hosszú élet miatt neki egy-egy ilyen gyors menet, ami valószínűleg egy sima embernek teljesen átlagos hosszúságú lenne szokatlan volt. Igaz az már teljesen más kérdés volt, hogy amilyen teljesítményt nyújtott Tubrok és amennyire figyelt rá, hogy Ingridnek is legalább olyan jó legyen, mint magának kárpótolta mindenért. Minden egyes lökéssel, ahogyan mélyebben és jobban érezte magában Tubrokot a légzése is úgy gyorsult, egyre hangosabban kapkodta a levegőt, hangosabban, mint az előző hosszú szeretkezés alatt és néhányszor egészen hallhatóan nyögött fel, még a csókok alatt is. Azt azonban még Tubrok is észrevehette, hogy minden egyes hangosabb megmozdulás után nem is szándékosan, teljesen ösztönösen lett halkabb a nő és amikor mindez megtörtént, akkor szántott végig erősebben a hátán, hogy a kéjt és gyönyört máshogyan vezesse le. Mintha bele lett volna nevelve, hogy minden körülmények között a lehető leghalkabb legyen, bár tény, hogy az Árnyékhadseregnél tanult effélét.
Ahogyan egyre gyorsított az ütemen az egész vége felé érezhette meg a férfi, hogy Ingrid most került annak a szélére, hogy elveszítse a kontrollt a saját tettei felett. A mozdulataiból is érezni lehetett, ahogyan felvette a gyorsabb ritmust és még a hüvelyét is megfeszítette, hogy a férfinak is még élvezetesebb legyen a vége, hogy ekkor volt egy-két olyan mozdulata, amik ha néhány pillanatnál tovább tartanak, akkor igencsak fájdalmasak lehettek volna Tubrokra nézve és még sérülést is okozhattak volna. Ahogyan a gyönyör hullámai átcsaptak felette Ingrid ösztönösen harapott a saját ajkába és most már tényleg igen erősen karmolta végig Tubrok hátát, valószínűleg most érve el először, hogy véresre marja azokkal a bőrfelületet. Ha bármilyen más nőről lett volna szó, az szinte biztosan felsikoltott volna ekkor, Ingridnél is érezni lehetett, hogy a karmolással és a harapással ezt fojtja el, de az látszott, hogy nem szándékosan, ösztönös volt tőle, de még így is igencsak hangos volt ezekben a pillanatokban. Hangosan zihálva, nagyon sűrűn lélegezve omlott vissza medence szélén a padlóra. A szemeit is lehunyta, hogy így próbáljon nyugodni, a férfi érezhette maga alatt, hogy mennyire hevesen ver a szíve és az egész teste remeg a gyönyörtől. A nő gyengéden simított végig Tubrok tarkóján és egy lágy csókot lehelt a nyakára megköszönve így ezt a fantasztikus együttlétet. A gyengéd csókok közben végül úgy mozdult, hogy a férfi kicsússzon belőle és ekkor, ha Tubrok is engedte, akkor vele együtt fordult oldalra, hogy újra ő feküdhessen rá a férfira és ezúttal ő érezhesse a másik szívének kalapálását és a mellkasának gyors emelkedését.

by **Bishop** Hétf. 30 Dec. 2013, 15:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok csak sejtelmesen hümmög Nero halálára. Olyan a reakciója, mintha már megérezte volna az ókori császár végzetét, az elhangzott egy mondat és a kis magyarázat alapján, bár valószínűbb, hogy Ingridről olvasta le ezeket.
A szeretkezés után Ingrid lassan vissza tudja állítani a pulzusát, légzésszámát normál közeli értékre. Eközben minden részét kellemes melegség járja át. Ragal hagyja, hogy a csók közben oldalra döntsék, majd ő kerüljön alulra. Gyengéden magához karolja Ingridet majd finoman simogatni kezdi az oldalát és a hátát miközben ő is viszonozza a csókokat. Érezni rajta, hogy örül annak, hogy sikerült kizökkentenie Ingridet, erősebb reakciókra rákényszerítve, még ha nem is érte most el a végső célját. Ebben a pozícióban Miller is érzi, a férfi erős szívverését, gyorsabb légzését, ami ahogy telnek a percek lassan egyenletessé válik. Most már érezni Tubrok mozgásán, hogy jóval fáradtabb és lassabb is. Hosszabb ideig lehunyja a szemét és kifújja a levegőt, ahogy teljesen megnyugszik a szervezete, néhány pillanatra ekkor a simogatást is abbahagyja. Mikor kinyitja a szemét átöleli Ingirdet, majd közelebb húzza magához, hogy az ajkai egész közel legyenek egymáshoz.
< - Imádlak. - mondja halkan, majd megcsókolja Ingridet. >
Ha Miller nem ellenkezik, akkor Tubrok a csók közben finoman lök magán az egyik lábával és oldalra dől, így mindketten egy nagy csobbanással dőlnek a medencébe. Ragal még a víz alatt is folytatja egy ideig, majd kissé eltávolodik és levegőjét visszatartva figyeli Ingridet a kristálytiszta vízben. Természetesen Ingrid sokkal hosszabb ideig bírja a víz alatt, így számára még bőven idő előtt rúgja fel mindkettejüket Tubrok, ha addig nem szakadnak el egymástól.
< - Már emlékszel, hogy mit csináltunk egész délután és este? - kérdezi kis éllel, miközben oldalra söpri a haját, a szeme elől. >

by **Thorhalla** Hétf. 30 Dec. 2013, 16:14

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Lassanként sikerült teljesen megnyugtatnia magát, ahogyan a pulzusa és a légzése is visszaállt megszokott keretek közé. Kellemes melegség és bizsergés járta át a testét végig a lábujjaitól a feje tetejéig. Elégedetten nyújtózkodott is egyet, mint ahogyan a nagymacskák is szokták, vagyis csinálták a kiirtásuk előtt legalább is. Csöndesen figyelte és hallgatta a másik szívverését és zihálását, ahogyan lassanként nyugodott meg teljesen Tubrok és az ő szervezete is apránként állt vissza a normális körülmények közé. Érthető módon sokkalta lassabban tette, mint Ingridé. Hagyta, hogy a férfi átkarolja és gyengéden simogassa őt is, miközben ezen mozdulatok alatt határozottan érezte, hogy a másik mennyire elégedett önmagával azért, hogy mennyire kizökkentette őt. Most már Ingrid a saját bőrén is érezte azt, hogy mennyire szeret a férfi a tűzzel játszani, megtette most is azzal, ahogyan őt ingerelte és szándékosan arra játszott, hogy veszítse el a kontrollt. Mosolyogva figyelte a férfit, hogy miként kezdett lassulni és a légzése is lassabb lett, ahogyan elfáradt. Elég hosszú időt foglalkoztak egymással, hogy egy ember valóban így járjon és saját magát ismerve, hogy milyen étvágya van, illetve mit képes nyújtani a másiknak nem csodálkozott.
Mikor Tubrok abbahagyta a simogatást, akkor Ingrid simított végig a férfi arcán, nyakán és mellkasán gyengéden és óvatosan. Nem akarta megzavarni őt, bár arra számított, ha most itt elalszik a férfi, akkor lehet, hogy felkelti, hogy visszamenjenek a hálóba, mert eléggé furcsán nézne ki, ha ő cipelné át a másikat, még akkor is, ha könnyedén megtudná tenni az erejük közötti különbségekből, csak akkor is roppant illúzióromboló lenne ez az egész. Végül mégsem volt erre szükség, engedte a férfinak, hogy közelebb húzza őt, még ő is úgy mozdult, hogy Tubroknak ez még könnyebben sikerüljön. Nagyon gyengéden és sokatmondóan mosolyodott el a férfi szavaira és érezte, hogy a szíve is gyorsabban ver erre az egyetlen egy egyszerű szóra. De mindezek mellett kissé zavarba is jött, mert hasonlóképpen kezdett érezni, mint amit a férfi mondott, most itt kezdte realizálni, hogy kezd ténylegesen beleszeretni a másikba és ezt az érzést így még tényleg nem érezte. Tudta, hogy a legszebb érzés és egyben a legfájdalmasabb is tud lenni, a fájdalmat érezte odafent a hegyen, de most a pontos ellentétét érezte, mintha egy teljes egész lenne, hogy a férfi a másik fele és ketten alkotják azt a képzeletbeli egészet. Még nem volt ilyen soha sem, de végül ő is halkan suttogta.
< - Én is téged – felelte. >
A csókot örömmel fogadta és ismét átölelte a másikat, akkor sem tiltakozott, amikor a vízbe dőltek és a víz alá kerültek. Ugyanúgy folytatta a csókot, mint előtte, hevesen és szenvedélyesen. Hagyta azt is, hogy a másik elhúzódjon és őt figyelje, de csak annyira, hogy még elérhető közelségben legyenek és így együtt tudtak a felszínre is felúszni. Ahogyan felértek Ingrid újra odaúszott egy-két csapással Tubrokhoz és ismét átölelte és hozzásimult. A kérdésen az él ellenére is felnevetett, a hangjából érezni lehetett, hogy mennyire boldog ezekben a percekben és teljesen gondtalan.
< - Azt hiszem, hogy most már kezd rémleni – mondta kacéran. >
Ha a férfi nem ellenkezett, akkor most Ingrid csókolta meg hosszasan és szenvedélyesen, a lábaival ismét megtámasztva a férfit, hogy ezzel is jobban hozzá tudjon simulni. Tubrok mozdulataival ellentétben az övéből az érződött, hogy saját maga még mindig tele van energiával és akár képes lenne még sok-sok órán át folytatni azt, amit eddig is csináltak. Végigsimított a férfi oldalán, hátán, majd fenekén is a csók közben, míg végül hosszú percek múlva húzódott csak el tőle, csak a fejével, a simogatást továbbra sem hagyta abba és még mindig hozzásimult a másikhoz.
< - Mennyire vagy már fáradt? – kérdezte búgó hangon suttogva. – Még bírod egy kicsit, vagy folytassuk reggel, amikor teljesen kipihented maga? >
A hangja bármennyire is vágytól fűtött volt, tökéletesen érződött rajta, ha a férfi azt mondja, hogy reggel folytassák, ő akkor sem fog megsértődni és tiszteletben tartja Tubrok kérését, mert tisztában van vele, hogy a férfi közel sem bír annyit, mint ő és vele ellentétben ennie, innia és aludnia is kell rendszeresen. A választól függetlenül újra hosszan és szenvedélyesen csókolja meg a férfit, majd percekkel később engedi csak el és mászik ki a medencéből, hogy utána a kezét nyújtva kisegítse a másikat is.
< - Gyere menjünk – mosolyog rá, majd egy pillanatra megtorpan és kislányosan néz Tubrok-ra. – Van valami nassolni való édességed? >

by **Bishop** Hétf. 30 Dec. 2013, 22:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok hangjából eltűnik a játszott sértettség és ő is rendkívül felszabadultnak tűnik, amikor válaszol.
< - Ennek örülök. - mosolyodik el - Nekem is kiment a fejemből, kellett ez az emlékeztető. >
Még a gondolat sem fordul meg Ragal fejében, hogy ellenkezzen, inkább ő is átkarolja Ingridet, majd finoman magához húzza a csók közben. Most csak kiélvezi, hogy Ingrid simogatja és kényezteti, neki pedig csak lebegnie kell a vízben. Ahogy Ingrid végigsimít a férfi bőrén érzékeny tapintásának hála most észrevesz néhány karmolt sebet Ragal hátán, de amikor ezekhez hozzá ér, nem látszik, hogy az zavarná a férfit. A combján és az oldalán is talál hasonlókat. A kérdés után Tubrok pár másodpercig elgondolkodik, az ő mozgásán is érezni, hogy még órákig akarná folytatni, de végül őszintén válaszol.
< - A kedvedért bármit, ha akarod, legyen. De fáj minden részem, kellemesen, de fáj és fáradt vagyok. - csak tényszerűen beszél, de nem érzékelteti, hogy zavarná az ténylegesen is amit mond, ettől függetlenül a mozgásán még mindig ugyanaz érezhető mint korábban. >
Ingridre tekint kérdően, rá hagyja a döntést, látszik rajta, hogyha igény van rá akkor még egy mentet ő is élvezne. Mielőtt még kimenne a medencéből Tubrok elmosolyodik Ingrid kérdésén.
< - Van, bár az édesség nem a kedvencem, valamit csak találunk. >
Ahogy kilép a vízből elkapja Ingrid kezét és ha hagyja neki, akkor finoman ismét magához húzza őt. Ezúttal kissé vizesen visszasétálnak ismét a hálóhoz. Ott Ragal lehajol és az egyik felsőjének zsebéből egy kis kommunikátort vesz elő, aminek felületén kiadja az utasításokat, majd az ágy szélére teszi a szerkezetet. Finoman átkarolja Ingridet és megcsókolja, szinte kárpótolva, hogy az előző pár másodpercben nem vele foglalkozott.
< - Na mi legyen? - kérdezi kedvesen, majd maga mellé húzza Ingridet az ágyra. >
Két perc múlva egy robot lép be a hálóba, gépies, de gördülékeny mozdulatokkal hoz egy fém tálcát, amin különféle édességek sorakoznak.
< - Szükségük van még valamire? - kérdezi egészen emberi, de érezhetően gépies hangon a szürke ruhába öltözött női android. >

by **Thorhalla** Hétf. 30 Dec. 2013, 22:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan végigsimított a férfi hátán a vízben megérezte a sebeket, amiket okozott. Ezek már tényleg sebek voltak, ahogyan az oldalán és a combján is érzett hasonlókat. Roppant kellemetlenül érezte magát emiatt, hogy ennyire bántotta a férfit, és el tudta képzelni, hogy mennyire csíphet most a vízben az összes seb, amit okozott neki. Akkor ez az érzés eltűnt belőle, amikor megérezte a férfi mozgásán a gondolkodás közben, hogy még ő is szeretne egy harmadik együttlétet, legalább is, mint kiderült, ha a férfiasságára hallgatott, akkor így volt, de a józan esze pontosan az ellentétét diktálta annak, amit a másik teste. Igazából még nem döntötte el Ingrid, hogy megkegyelmezzen-e a férfinak, vagy pedig nem. Végül is volt egy ígérete számára, hogy nem lesz Tubrok olyan állapotban, hogy holnap tárgyaljon és most még nem volt annyira kimerült és annak ellenére, hogy fáradt volt azt a kis élt mégis hallotta a hangjában. Ahogyan egymásra néztek még a férfi tekintetéből is látszott, hogy nem bánná a folytatást, így egyelőre még
< - Még eldöntöm a következő néhány percben – kacsintott rá a férfira. >
Direkt úgy, hogy ne lehessen eldönteni, hogy mi is fordult meg a fejében, és nehéz legyen rájönni arra, hogy melyiket is választaná, azt, hogy hagyja pihenni Tubrokot, vagy pedig azt, hogy még közel sem végzett vele. Odakint miután kiléptek a medencéből örömmel vette, hogy a férfi kézen fogta és visszahúzta magához. Átölelte ő is a másikat és így mentek vissza a szobába. Amikor ott voltak, akkor fordult úgy Ingrid, hogy lássa azokon a helyeken, ahol a simogatásával megérezte a sérüléseket. Most már tényleg tudta, hogy okozott neki sebeket, így a kérdés nem az volt, hogy ez tényleg megtörtént-e, hanem, hogy mennyire lettek azok mélyek, vagy súlyosak. Figyelte közben, hogy a férfi mit csinál, annak örült, hogy kaphat majd süteményt, ami igencsak furcsán jött ki, tekintve, hogy pont a Birodalmi kér ételt magának, amikor ő maga könnyedén kibírja iszonyúan sokáig, míg Tubrok egész nap szinte csak pár kortyot ivott és semmit sem evett. Pillanatokkal később pedig már ő maga is megölelte a férfit és szenvedélyesen viszonozta a csókját. Nem ellenkezett azért, amikor lehúzta az ágyra, örömmel dőlt le rá és nyújtózkodott végig rajta, ezzel is ingerelve a férfit, hogy segítsen neki a korábban feltett kérdés eldöntésében. Kissé oldalra biccentette a fejét a kérdésre, majd Tubrok fölé hajolt, miközben lágyan végigsimított a férfi mellkasán és hasán egészen le a férfi ágyékáig, de néhány centire a férfiasságától megállt és elvette a kezét.
< - Azt ígértem, hogy nem leszel olyan állapotban, hogy holnap tárgyalást vezess – suttogta vágytól fűtötten. – Még nem vagy eléggé olyan állapotban, így még nem tudtam az ígéretemet teljesíteni. >
Hosszasan csókolta meg a férfit ezek után, de most nem hagyta, hogy a másik lehúzza magához, hanem végig felette maradt a kezével támasztva magát. Akkor hagyta csak ezt abba, amikor az ajtó kinyílt és az android megérkezett. Noha nem volt szégyellős, de azért hasra feküdt, hogy minél kevesebbet mutasson magából és úgy pillantott a „nőre”. Megvárta, amíg a tálcát a robot leteszi az ágyra és végignézett rajta, hogy milyen édességek vannak rajta, hogy azokból kiválassza azokat, amiket a legjobban szeret. Azok a krémes, vagy pedig csokoládés, kakaós édességek voltak. A kérdésre kissé oldalra biccentette a fejét ismét, úgy érezte, hogy most jött el a pillanat, amikor ne csak magára gondoljon, hanem Tubrokra is, aki láthatóan teljesen elfelejtette, hogy neki is vannak igényei és csak a nőre gondolt, amit pedig Ingrid nem akart. Még azelőtt szeretett volna lépni, mielőtt a másiknak baja lenne miatt.
< - Lord Tubroknak hozzon vacsorát és valamilyen italt ezen felül. Olyat mindkettőből, amit szeret és az egész napos tápanyag, illetve folyadék bevitelének hiányát fedezi – mondta. >
Mivel egyelőre nem tudta, hogy Tubrok miket szeret igazán, a bálnahúson felül, illetve, hogy szereti a mézsört és ízlett neki a glögg, így nem tudott pontos adatokat és rendelést leadni az androidnak. Ha a férfi tiltakozna, akkor igencsak szúrós szemmel néz rá éreztetve, hogy meg ne próbálja megtenni, hogy nemet mond ez ellen. Végül pajkosan nyomott egy puszit a férfi orrára és megszólalt, ha szükséges volt a szigorú nézés a hangja már kedves, ha nem, akkor is kedvesen teszi, csak nincs éles váltás a két dolog között.
< - Mert nekem nincs szükségem erre, neked még igen – felelte. – Még csak az kellene, hogy rosszul legyél az éhség és a kiszáradás miatt. Bármennyire is próbálkoztál a nap felében, velem nem tudsz sem jóllakni, sem csókjaimmal szomjadat oltani. >
Ingrid éreztette, hogy ezt nagyon fontosnak tartja és ragaszkodik ehhez, akár még a harmadik együttlétről is kész lemondani azért, hogy a férfi a saját tényleges igényeinek is éljen és ne csak a szeretkezéssel és vele foglalkozzon ezekben a percekben. Ha időközben az android távozott, akkor úgy helyezkedik, hogy közvetlenül Tubrok mellé tudjon feküdni, hogy minél több részével tudjon hozzáérni és hozzábújni, illetve egy-egy lágy és kellemes érintéssel simogatni őt. Amíg a vacsorát várják még feltett egy kérdést.
< - Nem bánod, ha majd éjszaka alvás után körbenézek a csarnokokban, hogy mit merre találok és milyen csodákat rejt még ez a hely? – kérdezte mosolyogva. >

by Ajánlott tartalom