Fagyos Sötétség Kora

16 / 20 oldal Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17, 18, 19, 20  Next

Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Pént. 10 Jan. 2014, 10:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid figyelte azt az elégedett mosolyt, ami a férfi arcán megjelent, pontosan tudta ebből, hogy most gondolt bele abba, amit a nő mondott neki, hogy ez csak az első este volt és még milyen sok követheti ezt, állandó jelleggel. Legalább is annyira állandóan, ahogyan ő maga eltud majd ide jönni és az ideje engedni fogja. Az ölelés közben csöndben figyelte Tubrokot, amikor valamin elgondolkodott, végig a szemeit figyelte és nem zavarta meg, még akkor sem, amikor látta, hogy kissé túlságosan is elkalandozott. Részben a fáradtság számlájára írta mindezt, hogy amiatt is ez történt, illetve biztosra vette, hogy éppen valamilyen pikáns részletre gondolt, ahogyan a férfiak szokták. Az első mondat után megjátszott rosszallás ült ki a nő arcára, mint aki nem is akarta elhinni, hogy mit hallott. Persze tudta, hogy teljesen pozitívan gondolta a másik fél mindazt, amit mondott, de akkor is, jól esett neki a szurkálódás, az ígéret pedig roppantul tetszett neki, ezt csak a szemeiben lehetett látni, mert az arca nem ezt tükrözte.
< - Bele sem mersz gondolni? – kérdezte a megjátszott sértődöttséggel. – Mintha olyan rossz sorod lenne velem… >
A finom simogatásra hasonlóan felelt, ezúttal már nem volt provokatív, főleg, hogy Tubrok nem ellenkezett a javaslaton, hogy most már tényleg a saját igényeinek is éljen és ne csak a testi vágyait elégítse ki. Most már tényleg olyan közel került a másikhoz, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni közöttük, ahogyan Tubrok magához húzta őt, megnyugtató volt, hogy őt legalább könnyebben lehet aludni küldeni, de az a plusz extra kérés, hogy ő maga is menjen vele. Azon láthatóan elgondolkodott, ezt néha lehetséges, hogy kissé nehezebb lesz kivitelezni. A végén pedig ő maga nevetett fel, ahogyan meghallotta, hogy Ingrid se erőltesse túl magát. Ezt olyan aranyosnak találta, még úgyis, hogy mellette ott volt, hogy miért is ne tegye meg mindezt. Kedvesen simított végig a férfi arcán mindezek után, a tekintete pedig lágy volt és látható volt rajta, hogy a szófordulat roppantul elnyerte a tetszését és nagyon mulattatja az egész.
< - Én túlhajtani? – kérdezte nevetve. – Amennyit ettem az utóbbi napokban, ha háromszor lövetnél agyon sem éreznék fáradtságot a regeneráció miatt. Majd kicsattanok a kipihentségtől. Ha véletlenül arra ébredsz éjjel, hogy kiabálok valakivel, nyugodtan aludj tovább és ne zavartasd magad. Ha ez megtörténik csupán apával beszélek komvonalon és összevesztünk megint, hogy nem akar engedni a flottába. Jobban szeretek hangosan beszélni komhíváskor is, mint gondolatban. És én türelmes vagyok! >
Kérte ki magának, illetve magyarázta meg gyorsan a végén, hogy miért is fog hangosan beszélni. Egyébként remélte, hogy nem kerül sor arra, hogy felébressze a másikat, illetve nem tudta még, hogy mennyire jó alvó, vagy éppen mennyire nem. Ismét szinte doromboló hangot hallatott, ahogyan Tubrok végigsimított rajta és nagyon gyengéden kellemesen megborzongott az érintésektől is.
< - Ne aggódj – suttogta. – Akkor azt hiszem már megvan, hogy mivel is megy el a holnapi napunk minimum harmada. >
Igazából egy cseppet sem bánta mindezt, hogy az ilyen sokáig el lesz húzva, már most előre élvezte az egész együttlétet, pusztán a gondolatától is megérezte a kellemes görcsöt a hasában. Hagyta, hogy Tubrok megtörölje őt, ugyanannyi figyelemmel, mint amivel ő maga is bánt a férfival, ahogyan elindultak visszafelé ő is átölelte a másikat, ismét kiélvezve minden egyes pillanatot, hogy ennyire közel lehetnek egymáshoz és érinthetik egymást. Az egyből feltűnt neki, hogy nem abba az irányba fordultak, amerre eredetileg jöttek, hanem más felé, nem tett fel emiatt kérdést, de amikor meglátta azt, hogy hova is vezette a férfi hálásan pillantott rá. Így ismét végignézhetett a főcsarnokon és elgyönyörködhetett benne. Roppantul tetszett neki ez a hely a szépségével, mégis némileg HPI-s volt a méretekkel, és viking is egyben. Volt egy olyan érzése, hogy ezek után, ha tehetné ilyen házat építtetne magának. A kérdésre egyelőre nem felelt, csak még gyönyörködött néhány pillanatig a főcsarnokban és csak utána nézett fel a férfira.
< - Gyönyörű ez a hely – felelte, majd megrázta a fejét. – Nem, persze, hogy nem. Sőt! Én ragaszkodom hozzá, hogy végre pihenj egyet. >
A hangjából tényleg érezhető volt, hogy ezt így gondolta és nem neheztelt a másikra azért, hogy pihennie kell, mert nem csak napi egy órát kell aludnia az optimális hatáshoz. Mikor visszaértek a szobába azonnal feltűnt nekik, hogy a ruhák nincsenek meg és az ágy is meg van rendezve. Amint meglátta, hogy hol is vannak felakasztva akkor realizálta, hogy az android tehetett rendet, így ekkor már el is múlt a meglepettsége, hogy nem találta őket. Egyelőre csak megállt az ágy mellett, a fejét megrázta a vacsora folytatására, már így is eleget evett a mai napon, noha még tudott volna enni, mert a jóllakottságot nem érezte, de nem is kívánt többet ma már egészen biztosan nem. Figyelte, hogy Tubrok miként is mászik be az ágyba, már éppen ment volna utána, amikor meghallotta a kérdést és a hangsúly. Majdnem felnevetett, szerencsére meg tudta állni mindezt, hogy kellően visszavághasson a férfinak.
< - Hallatlan – mondta megjátszott felháborodással. – Esetleg betakargatni nem kell uraságodat és esti mesét mondani, hogy el tudjon aludni? >
Kérdezte csípőre tett kézzel és igencsak csípős hangon, amit egészen jól sikerült megjátszania a kellő hatásért. Persze egy pillanatig sem tudott haragudni a férfira. Közelebb lépett az ágyhoz és feltérdelt rá, majd mint egy nagymacska négykézláb ment oda Tubrokhoz és egész testében hosszan kinyúlva csókolta meg őt szenvedélyesen. A hosszú csók után, ha alatta Tubrok nem rántja őt oda magához, akkor teljesen közel mászik a férfihoz és bebújik a takaró alá, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen és a társához bújhasson az alváshoz. Itt még egyszer végigsimít Tubrok arcán és így fordítja a fejét maga felé, majd ezúttal már lágyan csókolja meg csak egészen röviden és gyengéden.
< - Jóéjszakát! – suttogta. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Pént. 10 Jan. 2014, 23:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a válasz után, Ingrid álla alá nyúl mutatóujjával és kicsit feljebb emeli a nő tekintetét, majd így egészen lassan megcsókolja őt.
< - Ó, nagyon rossz a sorsom melletted. - válaszolja szemtelenül - Mintha nem tudnád. >
A szavai ellenére a csókban és az azutáni érintésekben, kis mozdulatokban Ingrid érezheti a valódi választ, ami Tubrok elégedettségét igazolja. Valószínűleg soha nem érezte magát ennyire jól egy nő társaságában sem korábban és ez most látszik is rajta. A következőkben elmosolyodik, miután Ingrid jót szórakozik a megjegyzésen, de ezután rögtön meg is lepődik Ragal, Ingrid apjával kapcsolatos dolgokon. Végül bólint.
< - Rendben van, akkor csak fordulok egyet és visszaalszok. És inkább nem képzellek el, miközben veszekszel. - mosolyodik el végül. >
Tubrok örül a szinte doromboló hangnak, amit sikerül kiváltania Ingridből, folytatja tovább a gyengéd simogatást, hogy esetleg tovább hallgathassa, de ami igazán elnyeri a tetszését, az az ígéret. Már ő is előre kiélvezi, hogy holnap Ingriddel lehet, igen hosszú ideig. Ismét megcsókolja őt, majd finoman elereszti, hogy tovább indulhassanak. A folyosón Ragal végig figyeli Ingridet és felderül az arca, amikor újra lelkesnek látja.
< - Mertem remélni, hogy tetszeni fog neked. És örülök, hogy nem jelent ez gondot, sok köztünk a különbség... >
Nem fejezi be a mondatot csak egy félmosollyal. Bent a szobában, az ágyon ülve Tubrok jól szórakozik Ingrid reakcióján, egy pillanatra sem gondolja komolyan, csak szélesen elmosolyodik a megjátszott szigoron.
< - Nem a fiad vagyok. - válaszolja határozottan - De a mai sérülések után megérdemlek egy kis törődést. >
Ragal figyeli, ahogy Ingrid felmászik az ágyra és közelebb kerül hozzá, mozgás közben megcsodálja a nő minden kis részletét, majd kinyúl érte és közelebb húzza őt. A csókot szenvedélyesen viszonozza, közben magára húzva Ingridet és ezzel együtt a takarót is, hogy újra egymáson lehessenek. Így erre Ingridnek nem kell figyelnie.
< - Neked is. Boszorka. >
Tubrok pár perc után lehunyja a szemét, miután teljesen megnyugszik és nagyon gyorsan elalszik. Ekkor Ingridet is álmosság érzete fogja el, ezt koncentrációval megszüntetheti, ha nem teszi, akkor kis idő múlva őt is sötétség veszi körbe. A biológiai órája szerint pontosan egy és fél óra múlva ébred fel. Most a szóba ugyanolyan mint volt, talán csak a fények enyhébbek valamivel. Tubrok alszik, egészen mélyen, a hálóban és a csarnokban is minden mozdulatlan, Ingrid tehet, amit szeretne, semmi nem akadálozza.


~ Karakter: Baku Albani; Helyszín: Pride, külső régiók ~

A Vezír megmaradt energiáit ismét felhasználja, ezúttal a törmelékek közti térbe áramoltatja. A hatás látványos és azonnali, a manifesztálódott energia repedésszerűen végigfut a romok között, majd pár méterrel odébb nagy robbanás és lökéshullám kíséretében vezetődik le. Az összes sikló oda irányítja a reflektorát, és igen sok sorozat éri a helyet. Ezen kívül a földi egységek is arra fordulnak, gránátok és további töltények csapódnak a kisebb kráterben lévő törmelékeknek. A zűrzavart kihasználva Baku el tud menekülni. Megemeli magán a romokat, majd felrepül, és a felszín közelében halad tovább. Nem veszik észre, csak az egyik gép követi a nyomát néhány másodpercig, de mivel nem veszi észre, más irányra vált.
Nagyjából negyed óra szükséges ahhoz, hogy a megfelelő takarásban és útvonalon haladva Albani elérhessen egy biztonságosabb pontot, ahol nem lát sem őröket, sem Pride-os katonákat. Ez egy nagyobb toronyépület, lakótömb épületének egyik sarka, az alatt egy bemélyedés. Ha a Vezír a repülés miatt fogyóban lévő energiáját tartalékolni akarja, leszállhat oda biztonsággal, nincsenek érzékelők. De akár tovább is haladhat, semmi nem akadályozza egyelőre. Mindenképpen megérzi egy bizonyos idő után, hogy a lába sérült, bár nem komolyan, ettől eltekintve előbb-utóbb orvosi ellátásra és javításra lesz szüksége. Egyelőre alatta láthatóak városrendszer hol kihalt, hol nyüzsgő, élettel teli részei, ahogy a magasból nézhet alá. A város egészen a horizontig tart, sokkal nagyobb mint a Spear, szinte végeláthatatlannak tűnhet.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa éppen a szobájában olvas, tanul. Az utóbbi időben anyja még jobban figyel rá és aggódik miatta, nem engedi sehova, kivéve ha ő elszökik, mert az ellen nem tud tenni. Unalmasan telnek számára most a napok és az órák is, sok mindent lehet itt csinálni, az Ősi-Marsi technológia nagyon sok lehetőséget ad, főleg az általuk kialakított egyedi virtuális tér, de ez nem pótolja a többi embert, akik vele lehetnek. Hirtelen a szobában lévő saját kommunikátora jelez, itt megszokottan furcsán mély hangon pittyeg néhányat, majd utána folyamatos fényjeleket ad, amelyeket Aesa akkor is lát valamilyen módon, ha nem fordul oda. Ha végül megnyitja az üzenetet, akkor marsi írásjeleket jelenít meg előtte a gép. A szöveg hivatalosan van megfogalmazva, de nincs túl hosszasan és terjengősen leírva, lényegre törő és rövid. Akár már a stílus alapján megismerheti az első szavak után a lány, hogy ki is írta a levelet, de ezt annak tartalma és a rajta lévő jelzés is igazolja. Az üzenet Átoktól jött, az áll benne, hogy találkozni akar Aesa-val valahol a citadellában, a déli részen belül. Azt nem tartalmazza az üzenet, hogy miért, vagy más konkrétumot. Aesa tudja, hogy ha valóban elmegy, akkor elég csak nagyjából odatalálnia, mivel korábban arra nem igen járt, az egy eldugottabb része az épületnek, Átok meg fogja találni és szokásos módon valószínűleg hátulról szólítja majd meg. Anyja most nincs a lakásban, saját dolgait intézi, így van is lehetősége ilyesmire.
Ha ténylegesen is elindul, bár előtte bőven van ideje még másra, másik üzenetet nem kap, ami siettetné, akkor rögtön a lakás ajtajában az egyik android az útját állja.
- Sajnálom Aesa, de nem mehetsz el itthonról. Anyád parancsba adta. Kérlek, menj vissza. Ha szükséged van valamire, hozok én. - mondja kedves női hangján az egyik robot.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szomb. 11 Jan. 2014, 10:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Lassan emelte fel a fejét, ahogyan Tubrok az álla alá nyúlt, hogy még inkább a szemébe nézhessen. A szavakra még mindig megjátszott rosszallással nézett, főleg a szemtelen megjegyzésre. Minden ilyen kis apró játékot hihetetlenül élvezett és örült, hogy amiatt is kellemesen csalódhatott, hogy a férfinak volt esze, sőt annak ellenére, hogy nem HPI-s volt igencsak okosnak volt mondható és nem igazán érződött ebben sem a kettejük közötti különbség, és még mindig szeretett volna tovább művelődni. Kezdte határozottan tényleg úgy érezni, hogy a férfi igazi főnyeremény volt a számára, hiába csak egyszerű ember, csak erre megint egy pillanatra eszébe jutott, hogy az ideje véges. Magában hessegette el ezt a rossz gondolatot, és igyekezett nem foglalkozni vele.
< - Azt hiszem, hogy annyira mégsem, ha még mindig van erőd és merszed szemtelenkedni velem – suttogta a csók előtt. >
Az érintésekből és a lassú csókból is érezte a pontos ellenkezőjét, és emiatt roppant elégedett volt, hogy sikerült elérnie azt Tubroknál, hogy még soha senkivel sem érezte magát annyira jól, mint most vele. Igaz nem is nagyon kellett volna megdolgoznia azért, hogy mindez megtörténjen és a másik így érezhessen, de azért elégedett volt. Jó volt így látni a partnerét és figyelembe véve, hogy saját maga is nagyon-nagyon jól érezte magát az egészet tökéletessé tette. Látta, hogy a veszekedés részen Tubrok mennyire jól elszórakozott, majd a megdöbbenést, tudta, hogy a másik viccnek vélte, hogy kiabálni fog egy UP2-vel. Igen a legtöbbek nem igen tudták mindezt elképzelni és nem is nagyon tudott olyan sok személyről, aki mindezt megtette. Megsimogatta a férfi arcát, éreztetve, hogy a következőkkel nem kiakasztani akarja, hanem csak saját maga számára érdekes és vicces történetet mond el.
< - Éppen a háromból az egyik olyan nőt öleled, aki rendszeresen kiabál, vagy kiabált egy UP2-vel, mindezt következmény nélkül. Az egyik az anyám, a másik a sógornőm, a harmadik pedig én vagyok – mondta büszkén és közben nevetett fel. – Még van mit tanulnom, anya ijesztőbb olyankor, sokkal. >
Mindezt is úgy mondta, mintha neki ez teljesen megszokott lenne és egy UP2 nem egy UP2 lenne, hanem egy ugyanolyan ember, mint most itt ő, vagy Tubrok. Látta, hogy a másiknak roppantul tetszett, hogy ő ennyire lelkes és ilyen nagyon tetszik neki, amit itt lát. De hát lehetett, hogy nem tetszett volna neki az, amit lát? Ingrid teljesen elképzelhetetlennek tartotta. Amiatt is örült és boldog volt, hogy valamilyen szinten itthon volt, noha ez már nem a régi Skandinávia, de mégis ugyanolyan érzés volt számára, révén a régi dolgokat nem ismerte, vagyis ismerni ismerte, de a saját bőrén nem tapasztalhatta.
< - Nem jelent, ez teszi izgalmassá – suttogta. >
Odabent még mindig egy kicsit figyelte Tubrokot, ahogyan az feleselni kezdett, de csak a csók után, amikor már az oldalán feküdt hozzábújva, akkor felelt minderre. Igyekezett úgy helyezkedni, hogy ne okozzon az fájdalmat a férfinak, amit tudott, hogy kissé nehéz lesz a megannyi sérülés miatt, amit okozott neki, és ez tényleg még csak az első nap volt, mi lesz majd, ha továbbiakat okoz és szinte sehol sem tud majd hozzáérni? Ebbe nagyon bele sem mert gondolni, majd igyekszik jobban vigyázni vele.
< - Persze, hogy nem ő vagy, ő nem feleselne és nem ilyen szemtelen – öltötte ki a nyelvét a férfira. – Kaptál mára elég törődést, többet is, mint amit megérdemeltél. >
Még egyszer rámosolygott a férfira a jóéjszakát kívánás után, főleg, hogy ismét Boszorkának nevezte. Csöndben figyelte és hallgatta, ahogyan egyre mélyebb és egyenletesebb lett Tubrok légzése és végül szépen lassan elaludt. Ekkor érezte meg ő is az álmosságot, noha valójában nem volt így, teljesen kipihent volt, de most nem szűntette meg ezt az érzést, hanem hagyta, hogy eluralkodjon rajta, majd pontosan tizenhatezer másodperccel később ébredt fel. Ahogyan ez megtörtént és a szemei felpattantak már érezte a szervezetében, hogy annyira mégsem volt jó ötlet ez az alvás. Olyan szinten pörgött a szervezete és a teste a folyamatos ételek és pihenés miatt, hogy majd ki akart ugrani az ablakon és úgy érezte, hogy most jócskán tovább lenne képes futni mint az a hely tegnap éjjelről. Óvatosan bújik ki Tubrok karjaiból, ha a férfi még ölelte őt, majd a képzését alapul véve teljesen hangtalanul igyekszik kimászni az ágyból és eljutni a nyitott tárolóig, hogy ott felvegye magára a topját, illetve a bugyit, hogy mégse teljesen meztelenül sétáljon a rezidencián. Úgyis csak az android volt itt, azzal nem törődött, de mégis beszélnie is kellett az apjával, amit mégsem akart teljesen meztelenül megtenni, révén úgyis a hivatalos hangnemet akarta megütni vele szemben. Egy pillanatra még elgondolkodott, hogy az egyenruháját is felvegye-e ehhez révén igencsak jól nevelt volt, de végül nem tette meg. Magához vette a holografikus kivetítőjét és a kommunikációs egységét az egyenruhából és azokkal a kezében lépett ki az ajtón és indult a főcsarnok irányába, hogyha leér a hozzá legközelebb eső rész felé induljon, hogy azt fedezze fel és közben nekilátott felhívni az apját is. Az egy hosszú és fájdalmas beszélgetés lesz, már előre érezte.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Ismét egy unalmas nap, amikor semmit sem csinálhat, azon felül, hogy olvas. Nem mintha eddig nem tudott volna már így is hihetetlen mennyiséget, amivel igencsak műveltnek és okosnak számított. De az anyja szerint nem volt elég. Oldalra tette az eszközt, amin olvasott, majd nyűgösen dőlt hátra az ágyán és nézett ki az ablakon az odakint elterülő Spear-re. Unatkozott, ki akart menni, már így is legalább egy egység telt el azóta, hogy nem szökött ki. Tudta, hogy miért kellett itthon maradnia, de akkor is túlságosan is szigorúnak vélte még a nővére sorsából adódóan is azt, hogy ennyire bezárva kell élnie, hiszen Gunny jól volt élt és virult. Csak épp a Birodalmat szolgálta és nem tartotta a kapcsolatot a családdal. Míg ő? Itt rostokol a szobájában miközben a barátai odakint szórakoznak és nem kell mindennek megfelelniük. Gyakorta irigyelte őket és szeretett volna egyszerű gyerek lenni, mint bárki más és nem pedig az lenni, aki. Pontosan tudta, hogy kicsoda és micsoda, ahogyan azt is, hogy attól olyan különleges, amilyen. Annak ellenére, hogy igazából bármit csinálhatott volna a Spear technológiáját használva unatkozott. A virtuális világ és dolgok nem adták vissza az emberi tényezőt, amit a legjobban hiányolt. Éppen az ablakon át nézett ki és a könyökén támaszkodott, hogy figyelje a várost, amikor a mély pityenést hallotta meg. Azonnal a kommunikátora felé kapta a fejét és elmosolyodott, remélte, hogy végre anya üzen, hogy kimehet itthonról. Azonnal pattant fel és futott át a szoba másik felére, hogy felkapja az eszközt, hogy megnézze az üzenetet. A marsi jeleket egyből megismerte és már a második, harmadik mondat után tudta, hogy ki küldte azt.
- Átok bácsi! – kiáltott fel lelkesen.
Érezte, hogy a szíve hevesebben kezdett verni és izgatott lett, hogy kitől is kapta a levelet, gyorsan végigolvasta, tökéletesen memorizálva azt. Még egyszer végigolvasta, noha már nem volt rá szüksége, mert emlékezett ár és mindig is fog. A hivatalos hangsúly, a stílus és a végén a jelzés is megerősítette abban, hogy tényleg az küldte neki azt a levelet, akit gondolt. Az unatkozó rossz kedve egy pillanat alatt múlt el, szinte madarat lehetett volna vele fogatni, tudta, hogy az anyja nem igen fog ennek örülni, bár soha sem féltette őt Átoktól, annak ellenére, hogy gyerek volt Aesa tudta, hogy meddig mehet el Bestia néni, Sárkány bácsi és Átok bácsi jelenlétében, ösztönösen ezt is. Igazából nem is igen érdekelte, hogy miért akar vele Átok bácsi találkozni, neki az is elég volt, hogy meghívta, a helyet nem tudta pontosan, de majd oda megy az épület oldalán a megfelelő részre és átmegy a falon. Ott már úgyis megtalálják, még ha nem is a jövőbelátással, hanem fizikailag kell majd keresni őt. természetesen menni akart, így már rohanva indult ki a szobájából le a földszintre, hogy távozzon a lakásból, amikor az idegesítő gép állította meg. Duzzogva nézett rá.
- Anya azt mondta, hogy játszani nem mehetek ki – mondta sértetten. – Én nem játszani megyek ki, hanem Átok bácsihoz! Ő hívott meg, szóval állj félre! A város egyik vezetőjét mégsem várathatom meg.
Tudta, hogy az androidot úgysem győzi meg mindez, így duzzogva fordult meg és indult a szobájába. A lépcsőnél még megállt és hátrafordult, hogy egy utasítást adjon az androidnak. Egy étel nevét mondta el, illetve egy italét, amit szeretne, de nagyon lassú idő elkészíteni, direkt olyat mondott, amivel kellően lefoglalja a gépezetet addig, hogy felkészülhessen és meg tudjon lógni itthonról. Egyelőre a képessége használata nélkül. Amint ezeket kiadta visszarohant a szobájába, majd az ott levő magának kialakított titkosabb tárolót nyitotta ki, amit egy másik tároló mögött helyezett el, innen elővette a kinti átlagos ruhát, amiben teljesen el tud vegyülni, egy hosszú ujjú felső is volt benne, hogy a kezén levő jeleket eltakarja, majd az arcát sminkelte ki álcázás címén, hogy az árulkodó mintákat eltűntesse onnan, végül egy fekete parókát vett fel, amivel teljes volt az álcázása. Amint elkészült az ajtóhoz osont, hogy hallgatózott, hogy hol is az android, hallani-e a lépteit, ha nem, akkor az ablakhoz sétált és nekilátott kimászni rajta, hogy így jusson ki a házból a belső kertbe – ha vannak ilyenek a Spear-ben –, aztán majd onnan tovább az utcára.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Szomb. 11 Jan. 2014, 14:40

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok az addigi reakció után ismét elmosolyodik és játékosan kicsit megdönti Ingridet hátra felé és fölé hajol az ölelés közben.
< - És én ebből a három nőből már ismerek egyet közelről is. - súgja halkan. >
Újra megcsókolja Ingridet, miközben hátulról a kezével támasztja, nehogy hátradőljön. Miután ezt mindketten kellően kiélvezték Tubrok visszahúzza a nőt egyenes testtartásba. Mielőtt még visszaérnének a szobába Tubrokban felmerül egy kérdés amit fel is tesz a séta közben még.
< - Anyádról már elmondtad, hogy mi lett vele és a húgoddal, de a sógornődről még nem hallottam, csak azt, hogy fiatalabb Cal-nél. Ő kicsoda? >
Egyszerű érdeklődés csak, leginkább arra kíváncsi, hogy milyen munkát végez vagy hasonló általános információk. Ingridnek sikerül úgy elhelyezkednie Tubrok testén a takaró alatt, hogy egy sebhez se érjen hozzá, mivel a mellkasán és a hasán még egy sincs a férfinak, így csak az oldalán lévő sebet kell kerülnie. A nyelvöltés után Ragal meglepetten néz vissza Ingridre, nem igen számított hasonló reakcióra. Válaszként megragadja a nő mindkét kezét és magához húzza, hogy ne tudjon olyan szabadon mozogni.
< - Vigyázz mert még megharagszom rád. - mondja a kettejük köz megszokott hangon - És még visszakaphatod. >
Természetesen egyáltalán nem gondolaj komolyan, ez érezhető a hangján, sőt inkább örül, hogy Ingrid még most is játszik vele. Végül az alvás után Ingrid a tanult technikákkal ki tud kerülni Tubrok őt ölelő karjai közül, majd a legnagyobb csendben mozoghat. Most a teljes csendben hall egy enyhe zúgást, nyílván a levegőt áramoltató rendszerek, de most még ezek is hangosabbak nála, így gond nélkül veheti fel a fehérneműjét és veheti magához a kommunikátort, amely már önmagában tartalmazza a holokivetítőt. A főcsarnokba leérve az első rész, ami szembetűnik az egy oldalfolyosó. Ha ahhoz megy Ingrid akkor igen hosszan sorban egymás után különböző fém és kő szobrok állnak, mindegyik egy-egy harcost, vagy harcoshoz hasonlót személyt ábrázolva. Csak díszítőelemek, de mindegyik szobor mellett van egy nagyobb ajtó és valószínűleg egy terem is. Ingrid a hívásra nem kap választ, az apja nem lép vele kapcsolatba, valószínűleg most nem alkalmas számára, személyéből kifolyólag fontos műveleteket vezet, valószínűleg most is. És Ingridben ekkor alakul ki a tudat, hogy terhes. A szervezete küldi számára a jeleket, amik gondolattá formálódnak benne, egyszerűen csak tudja, pont olyan érzés mint Greg esetében volt.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Az android nem reagál a duzzogó tekintetre, bár Aesa tudja, hogy van benne arcról érzelmeket felismerő program, így valószínűleg pontosan tisztában van az ő érzéseivel is. Az elhangzottak után nemlegesen megrázza a fejét.
- Nagyon sajnálom, de nem mehetsz sehova. Nem csak játszani, egyáltalán el itthonról, amíg anyukád vissza nem ér.
Egészen addig az ajtó előtt áll, amíg Miller fel nem indul újra a szobájába, ekkor indul csak el. A parancsra igennel válaszol, majd módosítja az útvonalát a konyha felé. Mivel Aesa hosszan készítendő ételt választott, így van ideje mindenre. Az átöltözés és a sminkelés, már rutinszerű és gyorsan megy neki, a paróka felvétele kis időt vesz igénybe, hogy tökéletesen el tudja takarni vöröses haját. Ezután felszerelkezve indulhat el. A paralelogramma alakú, szabályos ablakot a beépített mechanizmus segítségével oldalra tolhatja, így a külső fém falra érkezhet meg. Alatta a belső kert több mint tíz méterre van, és az is csak a fák teteje, a fal felülete kékes-szürkés fém, alul és felül egy pár centis narancs színű párkánnyal, most azon állhat ő is. Ezen keresztül a többi ablak előtt haladhat el, egy íves részen, végig az épület oldalán. Alatta egy kis beugró van, így le sem csúszhat a falon, valamint a Spearben jellemző lekerekített formák miatt a megkapaszkodás sem könnyű. Így a kijutás az épületből nem olyan egyszerű innen, mint elsőre tűnhetett számára. Nem sokkal miután kilépett az ablakon hallhatja meg, hogy az android kopog a szobája ajtaján. Elkészítette az ételt és most akarja behozni.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szomb. 11 Jan. 2014, 22:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid kissé meglepődött, amikor Tubrok megdöntötte hátra, ilyen helyzettel korábban még nem igen találkozott, maximum filmekben látta, mint bevett szokás, de vele egyáltalán nem történt meg mindez még. Néhány szívdobbanásnyi időnek el kellett telnie, hogy teljesen elengedje magát ebben a helyzetben, hiszen szokatlan volt számára, addig egy kicsit ösztönösen meg is feszült a teste, de utána már képes volt teljesen elengedni magát és hagyni, hogy a férfi irányítsa és vezesse. A karjaival átölelte a férfi nyakát és szenvedélyesen viszonozta a csókot, amit kapott. A suttogott szavakra pedig roppant elégedett mosoly jelent meg az ajkain. Végül csak visszakerült a saját lábaira, pedig a vége felé élvezte már ezt a szituációt is, így pedig még arra is kénytelen volt, hogy elengedje Tubrok nyakát. Amikor megkapta a kérdést, hogy meséljen a sógornőjéről egy pillanatra megtorpant és nagyot nyelt. Ez egy roppant érdekes történet lehetne, ami igazából számára annyira nem is kínos, maximum szegény Cal-nek és Osbornnak. Néhány pillanatig még el is gondolkodott, hogy mennyit mondjon, mert nem szeretett volna lejáratni Vic-et, mert igazából semmi baja nem volt a leányzóval, de eléggé érezte, ha csak annyit mond, hogy a család fekete báránya, akkor az kevés lett volna.
< - Ő nehéz eset – mondta. – Nagyon, hihetetlenül lázadó, az ideje legtöbb részét a Pride területén tölti olyan dolgokkal élve, amit a HPI-ben nem lehetne, káros szenvedélyeknek él, olyan szinten, hogy azt a Milícia területén is megirigyelnék. Osborn van, hogy U8-at küldi utána, hogy hozza haza, UP2, mint bébicsősz, ez az a pont, amin nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek, mert még nekem is kiakasztó, pedig én apával élek azóta, hogy UP2 lett. Vic fele olyan idős csak, mint te és szerintem több botrányt generált, mint a HPI összlakossága a Birodalom fennállása óta. >
Az utolsó mondatnál érezhető volt, hogy természetesen túlzás, de a többi részét Ingrid komolyan is gondolta és nem pedig csak próbálta rossz fényben feltüntetni a lányt. Ezenfelül érezhető volt a rosszallás a hangjában, ahogyan az is, hogy törődik ő is a sógornőjével, bár ezzel mintha nem kevés ellenállásba ütközne. Ismét meglepődött, ahogyan Tubrok elkapta a két kezét és úgy húzta magához, megjátszott ijedtséggel és félelemmel „próbált” kiszabadulni, ami annyit tett, hogy gyengéden próbálta elhúzni a kezeit, mintha tényleg fizikailag gyengébb lenne a férfinál, nem tudna szabadulni tőle és fogságba esett, mert csak egy nő, aki arra is képtelen, hogy megvédje magát bárkivel szemben. A megjátszott „kétségbeesett” mozdulat is erről árulkodott, ahogyan a tekintet is, miként tökéletesen alakította ezt a szerepet.
< - Mi lesz velem, ha megharagszol? – kérdezte még mindig ugyanolyan hangon, ami illett a tekintetéhez. – Mit tegyek, hogy megbékítselek? >
Már a séta közben az ébredés közben kissé elhúzta a száját, hogy az apja nem felelt a hívásra, bár tudta, hogy mindig elfoglalt, valószínűleg újabb néhány bolygó akadt az útjába, vagy koordinálja a támadásokat, és még sorolhatta volna, hogy mikkel is van a férfi elfoglalva. Azért tudta, hogy az apja tudja, hogy kereste, aztán ha lesz ideje, akkor majd úgyis visszacsörög neki, hogy beszéljenek. A folyosón befordult, hogy megcsodálja azt a helyet, a hosszú folyosón megannyi szobrot látott, harcosokat, egyelőre csak díszítő elemeknek gondolta őket, de azért igyekezett a lábuknál, vagy a fejük felett egy-egy táblát keresni, hogy hátha rajta van, hogy kicsodák ezek és mikor éltek. Amennyire tudta az anyjától a régi uralkodókról, harcosokról készültek efféle szobrok és ott ki volt írva röviden, legalább csak egy-egy név, hogy kikről is van szó. Túlságosan sok ajtót látott ahhoz, hogy lakrészeknek gondolja őket, főleg, ha sokan laktak volna itt, akkor nem lett volna olyan könnyű elküldeni mindenkit, kényelmetlenséggel járt volna. A személyzetet pedig az androidok könnyedén megoldhatták. Tubrok pedig úgyis azt mondta, hogy mindent megnézhet magának, csak a fegyverteremhez kell majd ő is, mert oda nem tud bemenni. Már éppen keresett volna egy ajtónyitót, hogy benézzen valamelyik csarnokba, ami az ajtó mögött volt, amikor a mozdulata is félbemaradt. A teste jelzése ebben a pillanatban történt meg, a szemei kikerekedtek és érezte, hogy a szívverése is felgyorsul akkor, amikor mindezt felfogta. A szokatlan érzés, amit életében másodszor érzett csak, a keze, amivel az ajtó felé nyúlt leesett maga mellé majd önkéntelenül is megérintette először az ujjaival, majd a teljes tenyerével a hasát. Nyelt egy hatalmasat és ekkor tűnt fel neki, hogy másodpercek óta levegőt sem vett, reszketegen fújta ki a levegőt, ahogyan az egészet felfogta és igyekezett magában helyretenni. Hátrébb lépett és a hátát a falnak vetette, majd egyszerűen lecsúszott a földre ott a folyosón.
- A fenébe – nyögött fel.
A térdeit felhúzta magához és az arcát a kezeibe temette, mindig is szeretett volna testvért Greg-nek, de ez az egész olyan hirtelen jött és nem tervezve, pont mint az első fia. Ebből nem csak olyan kis botrány lesz, mint gondolta, hanem sokkal, de sokkal nagyobb és még reggel… reggel el kell mondania Tubrok-nak is. Tudta, hogy a férfi nem gondolt ebbe bele korábban, mert nem érzett egy nőt sem méltónak és… és a hűvös nyugalma, hogy úgysem lehetséges ennyitől, mert nála vannak gondok. A női megérzése.
- A francba! – mondta ismét hangosan.
Szíve mélyén örült, mert szeretett volna még egyet, és a HPI-s felfogás ott volt benne, hogy ez nem egyedi eset a Birodalomban, de ő más volt, ő Ingrid Miller volt, aki nem akart minden jöttmenttől gyermeket, csak aki méltó rá. Úgy érezte, hogy Tubrok az, de ez túl korai volt, hivatalos úton ágyba bújt a másik ország vezetőjével és még terhes is lett, ez olyan jellemző volt.
- Vegyél egy nagy levegőt Ingrid – bíztatta magát. – Folytasd a túrát, nem kelted fel és majd reggel elmondod neki. Aztán a válasz függvényében Cal-nek és Greg-nek is… meg apának. Nagy levegő, nagylány vagy, egyszer már megbirkóztál vele.
Feltápászkodott a földről, még egy kissé remegett a sokktól, de néhány mély levegő után már csak lelkiekben is jobban, erősebbnek érezte magát. Odalépett az ajtóhoz és ha tudott, akkor kinyitotta, hogy benézzen rajta.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa duzzogva fordult el az androidtól, nem szerette ezeket az érzéketlen gépeket, valamikor már úgyis tervezte azt, ami már aktuális lenne, hogy elolvasson néhány MI programozás könyvet, illetve olyat, ami arról szól, hogy miként lehet szétszerelni egy ilyen androidot és újraprogramozni, hogy egyszerűen csak felejtse el azt, amit az anyja parancsolt neki és nekik és ő maga is tudjon új parancsokat bevenni a legnagyobb titokban. Mindezt úgy, hogy ennek nyoma se maradjon és utána már bármikor könnyebben szökhetne meg itthonról. Azt tudta, hogy az anyja csak órák múlva jön haza leghamarabb, már ha a mai napon egyáltalán haza fog jönni, így erre nem várhatott, hogy mindez megtörténjen. Főleg, hogy eléggé esélyes, hogy saját magának is oda kell mennie, ahol jelenleg a nő is volt. Egy pillanatra felmerült benne, hogy ez is amolyan teszt, hogy lássák-e, hogy Átok bácsi rátudja-e venni őt, hogy kiszökjön és tényleg elmenjen-e oda, hova megbeszélték. Az anyjának tudnia kellett, hogy így lesz, Átok bácsi pedig úgysem mondhatta biztosra, de ha abból indult ki, hogy ismeri Aesa-t, akkor bizonyára az igent tippeli be erre. Az andoridot butának tartotta, mintha meg sem hallotta volna, hogy kihez kellene mennie. De legalább a konyha felé vette az irányt, ezt még megvárta, hogy erről meggyőződjön. Nem volt végtelen ideje, de kellően sok. Hamarosan végzett is mindennel és kimászott az ablakon. Itt jött a nehezebbik része, már valószínűleg nem egyszer szökött meg erre, de akkor a képességét használva és még vissza is szökött a házba azelőtt, hogy lebukott volna, hiszen más esetben már régen energiafal védte volna az ablakát. Ez egy tökéletes alkalom volt neki, hogy kihasználhatta az ügyességét, ami a HPI-s mivoltából akadt és azzal egyensúlyozott végig a párkányon, legalább is néhány lépést megtett, amikor máris meghallott az android kopogását odakintről.
- O-ó! – mondta.
Tudta, ha nem felel az az ócskavas be fog nyitni a szobába és akkor máris rá fog jönni, hogy ő éppen szökésben van és arra is, hogy merre. Nem igen akarta most a képességét használni, abban nem volt kihívás, de végül még lehetséges az is, hogy nem igen lesz más választása. Az megkönnyítené a dolgát abban, hogy a földre érjen bármiféle sérülés nélkül, jó, ha az ember anyagtalanul tud leesni valahonnan és megérkezni a talajra. Kissé odébb ment a párkányon és a jó tíz méterre levő fákra nézett. Próbált a levelek között a faágakat keresni és megtalálni azokat, amelyeket már korábban is megmászott és biztos benne, hogy elbírják a súlyát, ami nem is volt olyan nagy. A lehető leggyorsabban számolta ki fejben, hogy ekkora távot a súlyának megfelelő gyorsulás mellett milyen erővel fog megérkezni a fákra és milyen erősnek kell lennie azoknak az ágaknak ahhoz, hogy mindazok kibírják a becsapódását és ne törjenek le vele. Ha ez megvolt és attól függően, hogy volt-e ilyen ág, akkor azt célozza be, hogy arra fog ráugrani úgy, hogy lehetőleg a kezeivel tudjon majd megkapaszkodni rajta és úgy tudjon lejjebb menni. Ha nem volt ilyen ág, akkor kénytelen lesz ugyanúgy ugrani, de a fára érkezés előtt aktiválni a képességét, hogy anyagtalanul zuhanjon és essen le és érkezzen meg a talajra.
- Azt hiszem ez fájni fog – mondta a gyermeki hangján.
Fülelt arra, hogy az android még ne nyisson be a szobába, ha még hallotta, majd még vett egy mély levegőt, majd ellökte magát a párkányról, hogy zuhanva essen a fa irányába. Az eshetőségek közben arra jutott, hogy eltörhet néhány csontja, ha elrontotta a számítást, de akkor még mindig ott volt a regenerációja, hogy rendbe hozza a sérüléseket. Ha a fára érkezett, akkor onnan próbál azonnal átjutni a kerítésre és azon át le az utcára, ha láthatatlanul kellett leérkeznie, akkor átfutni igyekszik a falon, hogy úgy érjen ki a házuk területéről, majd egy olyan helyen, ahol kevesen látják jöjjön vissza a látható tartományba. Bármelyikkel is kell élnie az utcáról azonnal sietve a Citadella irányába indul.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Vas. 12 Jan. 2014, 02:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok örömmel veszi, hogy a mozdulatsorral sikerül egy kis időre kizökkentenie Ingridet, és így meglepetést okoznia neki. Valószínűleg arra számított, hogy a nő volt már ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben, de ez most kellemes csalódás neki. Később Vic-el kapcsolatban meglepődik, először amikor Ingridet nyelni látja, majd azon is amit hall. Még meg kell szoknia az ilyen tényeket, amelyek Ingrid családjában általánosok. Biccent egyet, hogy érti, amit Ingrid mond és egyet is ért vele, ezután válaszol.
< - Ő akkor tényleg nehéz eset, értem már, azt is miért nem említetted részletesen. >
Az ágyban fekve Tubrok elmosolyodik, mikor Ingrid finoman próbál kiszabadulni a fogásából, ami még csak nem is erős, de nem sikerül neki. Végighallgatja amit Miller mond, majd elgondolkozik. Ingrid arcát fürkészve próbálja kitalálni, hogy mi is lenne a játék szempontjából a legideálisabb válasz, közben elengedi a nőt.
< - Késő, már haragszom. - mondja megjátszott sértettséggel - De még kiengesztelhetsz, azt elfogadom. - végül kicsit elmosolyodik, de még mindig megjátszik egy kis szigort mind a tekintetében, mind a hangjában. >
Most a fáradtság miatt részben már nem próbálja olyan hosszúra nyújtani az egész játékot, de ettől függetlenül élvezi. Amíg beszélnek, addig Ragal nem tud elaludni és így még többet lehet Ingriddel. Az alvás után, lent a csarnokban a szobrok alatt valóban látszik egy kis fém táblán a személyek neve. Nagy részük Ragal, a család korábbi felmenője, vagy valamilyen más Rocksolid történetéből ismert harcos. A szobrok elrendezése stílusosan illik az oldalfolyosó itt lévő, nem fából hanem fémből készült részeihez. Ez a hely valamivel védettebbnek tűnik, mint a csarnok többi része. Ingrid amikor az ajtóhoz ér, az magától oldalra, a falba húzódik vissza és így beléphet a terembe. Bent egy normál méretű szoba fogadja, ami teljesen üres. Egyedül a falaknál vannak különböző panelek és terminálok, illetve gépek. Ha Ingrid közelebbről megnézi látja, hogy innen lehet az általános rendszereket, mint például a légáramoltató, hőmérséklet szabályozó rendszer, páratartalomért felelős rendszerek, energiaáramlást biztosító gépek. Nagy részük most le van zárva, az irányítópaneljük csak általános információkat ad, minden gép automatikusan működik jelenleg. Ezen kívül más érdekes dolog nincs a teremben.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa gyorsan mérlegeli a lehetőségeit, képességeit, majd dönt és úgy cselekszik. A fák alatta igaz lejjebb vannak sokkal, de lát néhány ágat amik reálisan közel vannak és elbírhatják a súlyát. Mivel táska vagy más felszerelés, az álcáján kívül nincs nála, így az ugrás tűnik a legkönnyebb lehetőségnek. Elrugaszkodik, majd métereket zuhan szabadesésben, amikor időben kinyúlik és két kezével elkap egy vízszintesen nőtt ágat. A fa egy része megrándul és néhány másodpercre az ág is enged, majd visszarántja Millert. Érzi, hogy azonnal megrándul a csuklója és a válla is, ez fájdalmat okoz neki. Ha felhúzza magát és lemászik a fáról, akkor azt meg tudja tenni, az ízületei nagyon gyorsan regenerálják magukat, így ez sem okoz kellemetlenséget. Sajnos az ugrás miatt azt nem tudhatja, hogy az android mikor lépett be a szobába, mert azt már nem hallja valamiért az ugrás pillanatában. A fáról leérkezve a kertbe jut, amit igen sok egzotikus növény és virág díszít. Ezek viszonylag jól elrejtik, ha úgy halad, és így elérhet a kerítésig, ami valójában egy fal. Ezen is át tud mászni, de nagyobb erőfeszítésbe kerül és lassabb is. Ha megvan a módszere, akkor átjuthat rajta gyorsabban és könnyebben is, de mivel nincs rajta se kapaszkodónak használható kiszögellés és hozzá képest magas is, valamennyi időbe biztos telik.
Ezután kiérkezik az utcákra. Itt már a város folyamatos forgalma és nyüzsgése fogadja. Az épületek mint mindig furcsán, vöröses-narancsos árnyalatban verik vissza a rájuk vetődő napsugarakat, a légifolyosókon sorban haladnak a különböző repülő járművek, az utcákon pedig mindenféle, érdekes kinézetű alakok haladnak, mindenki a maga útján. Mivel Aesa és anyja a magasabb rangban, felsőbb körökben lévők negyedében laknak, innen egyenes úton, a sugárutakat követve lehet haladni a Hármak Citadellája felé.
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00qm
Itt egy hídszerű, széles, parkokkal és utakkal övezett hatalmas, hosszú, egyenes részen haladhat végig, ha kimegy a lakórészek közül. Nagyjából húsz perc séta után érezheti, hogy a város hatalmas méretei miatt, még ha úgy is tűnik, hogy a citadella hozzá közel van, szinte karnyújtásnyira, nem fog csak úgy odaérni. Elég sok ideig kell majd sétálnia mire megérkezik és valószínűleg őrök is fogják valamikor az útját állni. Ahogy halad a belső részek felé, a magas épületek furcsa ívesen csavart formákat vesznek fel, és ritkábban sorakoznak.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen Vas. 12 Jan. 2014, 12:15

Halálos komolyságom nem tart sokáig. Bár úgy sejtettem, hogy egyből utamra bírnak – már el is felejtettem, hogy nemrég épültem fel halálos sebeimből, az egész olyan távoliknak tűnt, mintha hónapok teltek volna el azóta. Ez az egész újdonság, az Ellenállás, bevezetés az életükbe, Sam, minden olyan gyorsan történt, olyan sok volt egyszerre. Közben visszagondolok a beszélgetésünkre Királylányról, az őrmester féktelen naivitására még most is meg kell csóválnom a fejem. Már a szállásom felé tartok, passzív módra kapcsolva a rendszert. Ez azt jelenti, hogy a HUD semmit nem mutat, nem látom a páncélzat állapotát, a lőszereimet, nincs kikapcsolt rádiókapcsolat, csupán egy apró útmutatás világít tekintetem előtt, hogy mielőbb eltaláljak a szobámba.
Szóval Királylány. Persze, az őrmester azt hiteti, hogy nincsen vele semmi gond, hogy olyan könnyű az élete, amiért nem jelent semmilyen problémát. Ezt még mindig nem vagyok hajlandó, nem tudom elfogadni. Az én elméletem szerint csupán nem akar gyengének látszódni, egy olyan lánynak, aki nem tudja megvédeni magát, és az őrmesterhez rohan. Persze, nincs kizárva hogy tévedek, hiszen nem ismerem a nőt. Csupán a megérzésemre, és a személyes tapasztalataimra alapozva állítottam fel ezt az elméletet. Lelki szemeim előtt újra látom a kis szállítógépet, ami holnap utamra bocsájt majd. Kényelmes megoldás, hogy pilótát adnak mellém, bár jobb szeretem magam irányítani az akció minden pontját. De persze érthető, hogy nem vezethetem magam a gépet, hiszen az több problémát okozna, mint amennyit segít. Egyrészt nem tudnám hol tárolni, hiszen a parkolókból kitűnne egy katonai szállító. Másrészt ha sikertelen a küldetésem, a jármű összekapcsolná személyemet az ellenállással, amit szintén nem kockáztathattak. Így az egyetlen reményem, hogy majd felvegyenek, az az, hogy megszerzem a kért információt. Nem kétlem, hogy ha nem sikerül a küldetésem, és mentést kérek, akkor egyszerűen bontják velem a kapcsolatot. Felkerül a M.I.A. az aktámra, és minden megy tovább. Miközben Dunn az őrrel beszélt, én unottan álltam a helyemen. Nem hívtak oda, ezért úgy éreztem nem kell tudnom a beszélgetés részleteit. Ez után indulhattam utamra, miután közölték, hogy 17:00-kor indulok bevetésemre. Alig vártam, hogy leguríthassak egy kis torokfertőtlenítőt a torkomon, ezért sietős léptekkel haladtam. Remélhetőleg gond nélkül értem el a saját szállásomra, ahol egy állvány állt a falnál – ide helyezhettem át a páncélzatot. Mivel a ruha alatti speciális öltözék nem kényelmes napi viselet, azt is felakasztom, és a ruhásszekrényhez lépek. Szerencsére találok benne egy átlagos ruházatot, szürke, egyszerű nadrág és a hozzá illő ing, fekete bakanccsal. Miután felöltöttem, furcsán üresnek érzem, és ahogy a tükörben vizsgálom magam, rá is jövök hogy miért – a ruhát úgy alakították ki, hogy kiemelt helyet kapjon a rangjelzés. Az enyém értelemszerűen nem tartalmaz semmit, de most hogy rájöttem a hiányosságára már hirtelen nem is zavar. Inkább végigsimítok a felszerelésemen, és ránézek a kezemre, ahol most nem látható szimbiontám bujkál. Rántok egyet a vállamon, és kilépek a szállásból, hogy megkeressem a katonák számára fenntartott bárt, amit ha nem találok, nagyon nagyon szomorú és lehangolt leszek.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 30

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Vas. 12 Jan. 2014, 14:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Örült, hogy Tubrok nem firtatta tovább azt a részt, hogy mi is a helyzet Vic-el, mert az már tényleg roppant kényelmetlen lett volna az ő számára is, pedig nem volt közvetlen vérszerinti családtag. De mivel elég sok időt volt Cal mellett és oldalán pontosan tudta, hogy a legjobb barátja miként is érzett ezzel az egész Vic-el kapcsolatos rémálommal kapcsolatban. Abba pedig saját maga sem igen mert belegondolni, hogy Osborn miként vélekedhet és mit érezhet. Számára lehetett a legkínosabb, hiszen a teljes Birodalom ismerte az arcát, őt is, a Flotta egésze felnézett rá, a Zsarnok bizalmasa, erre ott van a lánya, aki miatt ha a régi világban éltek volna valószínűleg már le kellett volna mondania Osbornnak, hogy elkerüljön mindenféle botrányokat. Az ágyban a további játék miatt hálásan pillantott Tubrokra Ingrid, amikor a férfi elengedte a kezét és közben még meg is masszírozta kicsit ott a kezeit, ahol a férfi fogta, mintha fájdalmat, vagy kényelmetlenséget okozott volna számár az, amit a másik csinált. Igazából a lágy fogás miatt meg sem érezte mindazt, de még erre is ügyelt, hogy ezt se tegye tönkre. Csalódott, megbántódott és mégis bűnbánó arcot varázsolt magára, mintha tényleg így lett volna, hogy így érez. A tekintete is ezt sugallta, csak a szemeiben hagyta, hogy látszódjon, hogy remekül szórakozik. A végén azonban mégis elmosolyodott és egy utolsó lágy csókot lehelt a férfi ajkaira.
< - Kiengesztellek, reggel, de most már tényleg aludj – suttogta. >
Ettől kezdve már nem is engedte, hogy Tubrok megszólaljon, tudta, hogy a férfinak tényleg alvás kell és az efféle kis játékokat akár holnap estig is játszhatnák mindkettejük örömére, de akkor pedig a férfi egy szemhunyást sem fog aludni, ami pedig hosszabb távon nem lenne jó egyikkőjüknek sem, mert majd a ténylegesen együtt eltölthető időből fogja elvenni a lehetőségeiket. Odalent a legnagyobb örömére valóban talált neveket és a legtöbb Ragal volt, korábbi ősök és felmenők. Próbálta előhalászni az emlékeiből a családfát, abból az adatalomból, amit feltöltött magának a Rocksolidról, hogy megtalálja Tubrok és Nava apjának a nevét, majd az ő szobrát is megtalálhassa utána a folyosón, ha róla is készítetett ilyesmit a fent alvó férfi. A többi névről is próbált valami információt találni, ha sikerül neki ilyet, bár nem igen fűzött a legtöbbhöz reményt, nem gondolta, hogy ennyire átható lenne az adatbázis a HPI-ben, hogy egy-egy család minden személyéhez tartalmazna adatokat, nem gondolta, hogy Maniac bepakolta ezeket a kötelező „tananyagba”, amiket ő is megkapott. Az ajtó pedig kinyílt, amikor közelebb lépett hozzá, pár pillanattal később már tudta, hogy egy irányítóteremben van, a legtöbb dolog még lezárva is volt, megpróbálhatta volna feltörni azokat, révén szerencsére az anyja révén ehhez is értett, de nem volt értelme és nem is akart Tubrok bizalmával visszaélni, azonfelül nem kémkedni volt itt, csak felfedezni. Ahhoz pedig ilyesmire nem volt szükség.
Még egy-két másik helységbe is benézett a folyosón, hogy rájöhessen ténylegesen, hogy mire is szolgál a folyosó és a benne levő termek, igaz úgy vélte az első után, hogy mindegyik ilyesmi lehet, esetleg pihenőszobák a katonáknak, meg a többi rendszert is ezekből látták el, vagy éppen raktárak. Ezek az első tippjei voltak, de hogy meggyőződhessen arról, hogy tényleg így volt-e, azért is nézett be még egy-kettőbe, hátha mégis téved és talál valamilyen izgalmasabb dolgot is idelent. Noha tudta, hogy annál „izgalmasabb” bármit úgysem fog, hogy megérezte, hogy ismét gyermeket vár. Ahogyan ez ismét az eszébe jutott vett egy mély levegőt, hogy elfelejtse mindezt és ne gondoljon erre. Ez leginkább reményei szerint csak a Flottás belépést fogja nehezíteni egy kicsit, de bízott benne, hogy másban nem lesz akadálya. Ott úgyis megtudják oldani valamilyen módon, hogyha szétbontják őt elemeire, akkor a gyermeknek se legyen baja, legvégső esetben egy ideig tartályban növekszik, úgyis bevett szokás volt és gyakorta döntöttek emellett a nők, de ő már Gregnél is a természetes módot szerette jobban, ha ezt a gyermeket megtartják… még azt sem tudta… mármint ez főleg Tubrok döntése lesz, hiszen nála okozhat gondokat főleg az öröklés szempontjából. Ő szerette volna, jó lett volna még egy kicsit babusgatni és nevelni egy másodikat is Greg mellett.
- Vegyél még egy nagy levegőt Ingrid – suttogta magának.
Már volt az efféle beszélgetésben tapasztalata, révén az első is pont ugyanilyen volt, most a második is ilyen lesz. Megcsóválta a fejét és vett még megállva két mély levegőt. Utána indult vissza a főcsarnokba, amikor már tényleg meggyőződött róla, hogy mik is vannak még a folyosón és megtalálta a Ragal testvérek apjának szobrát is, ha ott volt közöttük, mert kíváncsi volt, hogy milyen lehetett külsőre az a férfi, hogy mit sugároz magából. Úgy vélte, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a régi neveket is átvették volna, hogy apa neve és mögé a son, vagy dottir, és ezenfelül lett volna meg a klán név, ahogyan régen is volt a viking érában. Ha végül is visszaért előbb vagy utóbb a központi hatalmas csarnokba, akkor még mindig volt négy nagy része a helynek, amit megnézhetett. A bejárati részig sétált el halkan, hogy semmilyen zajt se csapjon, majd mintha most jönne be az épületbe a bal oldali részt nézte ki elsőnek magának és arra indult tovább, hogy ott nézzen körbe először.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Amennyire csak lehetett felkészült arra, hogy ez most igencsak fájdalmas lesz neki, máskor több ideje volt szervezni és tervezgetni, mert akkor nem kellett attól tartania, hogy észreveszik a szökését, de most az az android ott lihegett a nyakában és a lehető leggyorsabban kellett lépnie emiatt. Az ugrás előtt még vett egy-két nagyobb levegőt, majd egy pillanatra becsukta a szemét, aztán kapcsolt, hogy az jelenleg nem a legjobb taktika, hogy vakon akar ugrani. Pedig valahogy jó ötletnek tűnt számára, ha nem látja, hogy mi történik, akkor kevésbé fog fájni mindene utána. Ahogyan ellökte magát a faltól a fák gyorsan kezdetek közeledi, ahogyan minden alatta is. Egy pillanatra csukta csak be a szemét, de nyitotta is ki, mert nem akart még komolyabb sérüléseket magának. Végül sikerült megkapaszkodnia az ágban, egy pillanatra az is meghajlott, Aesa pedig amiatt aggódott, hogy túlságosan is nehéz lesz és az ág letörik, ő pedig egy hatalmasat fog nyekkenni odalent a kertben. Szerencsére nem történt meg, de a csuklójában és a vállában érezte a meghúzódó és ránduló izmokat, amik igencsak fájdalmasak voltak neki.
- Aú! – jajdult fel hangosan.
Ő még annyira nem volt hozzászokva a fájdalomhoz és emiatt ettől még könnyek is a szemébe szöktek ettől az érzéstől. Eddig fájdalmat maximum csak az edzéseken érzett, vagy amikor játék közben elesett, de azok sem voltak ilyen erősek és intenzívek. Mivel nem tudta, hogy miként fojtsa el ezeket, vagy hogyan uralja magától az ugrástól és ettől is gyorsabban vert a szíve és emiatt sűrűbben vette a levegőt, az izgalom és az adrenalin benne is dolgozott. A fájdalom ellenére lemászott a növények közé és itt törölte meg óvatosan a szemeit, ki belőle a könnyeket, hogy a sminket nehogy elmaszatolja, noha elvileg könny és vízálló volt. A kertet ismerte, így ott a növények, bokrok takarásában érkezett meg a falig, amin már csak át kellett másznia, hogy kijusson. Eddigre a fájdalom is elmúlt és a sérülései is a múlté lettek a legnagyobb örömére. Óvatosan nézett körbe a növények takarásából és a falnak olyan részére ment, ahova az ablakokból nem lehetett már rálátni. Itt ha korábban is ment már erre, akkor kiépítette magának, hogy néhány nagyobb bokron feljebb tud jutni, majd egy faágat elkapva, és oda felhúzva magát könnyedén a fal tetejére jut és át tud rajta lendülni. Még ez is jócskán lassabb, mintha csak kifutna a falon, de legalább addig is mozog egy kicsit és anya nem szidhatja le, hogy elmaradt a testnevelés órája aznap. Igaz tudta, hogy az anyukája nem erre gondolt éppen annál a feladat kiadásánál. Odakint a megszokott nyüzsgés volt, az emberek között természetes mozgással és haladással próbált elvegyülni, maximum az lehetett feltűnő, hogy alacsony és még láthatóan gyerek és úgy van egyedül a tömegben. A lehető leggyorsabban próbált a sugárutakról kiérni a hídszerű építményhez.
Ott megállt és vett egy nagy levegőt, mennyivel jobban szerette, ha járművel mennek a Citadellába mintha végig kellene gyalogolni ezt a nagyon hosszú távot. Igaz mindez nem szegte kedvét, futhatott is volna, de nem akarta, hogy rájöjjenek, hogy milyen gyors és ez a helyiek között nem túl előforduló jelenség, míg neki HPI-sként igen. Így gyalog indult tovább és mint máskor is most is nézelődött a parkokban. Amit már megtanult az anyukája paranoiája miatt figyelte, hogy nem-e követik, ha úgy érzékeli, hogy igen, akkor próbálja lerázni azt, aki így tehet. Egyébként nem viselkedik gyanúsan, hanem csak egy átlagos fiatal lány képét próbálja adni, aki nézelődik és gyönyörködik a helyben, pedig bármikor a legapróbb részletekig el tudná mondani, hogy mi van itt, és mi volt itt korábban is, illetve mik a változások. A hosszú séta után már egészen közel ért, tudta, hogy lesznek őrök, akik álruhában nem fogják majd beengedni, valószínűleg az anyukája nélkül sem tennék, így náluk muszáj lesz „beosonni” a képességével. Igaz ehhez csak a legvégső esetben folyamodna, próbálja majd csak egyszerűen átverni őket, hogy amíg azok más befele haladó személlyel vannak elfoglalva, akkor beosonni a holtterükben a lehető legészrevétlenebbül. Ha nem sikerül, akkor jöhet, hogy tényleg a képességével megy be addig, hogy már ne láthassák és más sem, majd csak akkor jelenik meg újra, hogy folytathassa az útját a citadellába és ott megtalálhassa a déli részeket, ahol Átok bácsi is várni fogja őt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Vas. 12 Jan. 2014, 22:42

~ Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

A HUD az információs kártyán lévő adatok szerint vezeti végig Ralfot a megfelelő úton, amikor ő ezt a funkciót aktiválja. Visszaérkezik egy másik felvonón keresztül az igen fejlett kutatórészlegbe, ahol az egyik labor felett van a lakása. Ez egy tökéletes négyzet alaprajzó, öt különböző szobából és egy nagyobb középső, egybenyíló részből álló hely, a padló és a plafon fehérek, a négy fal közül három áttetsző, üvegszerű, amely változtatja a homályosságát, ha az szükséges. Az egyik szobában valóban talál egy megfelelő állványt, amire az összes felszerelését leszerelheti. Miután ezzel kész van, a tároló automatikusan visszahúzódik a falba és egy páncéllemezzel lezárja magát. Ezután Shaw elindulhat a bázisban, hogy megkeresse az egyik ivót, nagyjából negyven percet vesz ez igénybe számára, mivel nem használ semmilyen információs eszközt vagy technikát a keresésre, de így a bázis egy részét is felfedezheti ellenben. Ha próbál valamilyen megoldást alkalmazni, akkor az információs kártya sem a közelben lévő terminálok nem szolgálnak megfelelő adattal. Végül egészen fel kell mennie, a fentebb lévő fejletlenebb részekig, ami még betonból készült. Itt talál egy szép nagy kiírást, fénylő, világító zöld tábla jelzi, hogy az adott hely mire szolgál. A kinézete alapján ez egy nem túl publikus hely lehet, és ez magyarázatot ad arra is, hogy miért nem volt feltüntetve egy térképen sem. Ha Ralf belép az ajtón, akkor egy szokatlanul sötét és furcsa helyre kerül. A komplexum modern felépítéséhez képest ez a hely olyan, mintha a Milícia mélyén lenne valahol.
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Future_bar_by_drawingnightmare-d4jpq4f
Ralfra csak két alak figyel fel, de ők is csak pár másodpercig néznek rá, majd tovább folytatják a megkezdett beszélgetést. A pultos kicsit éles tekintettel méri végig, majd szó nélkül tölt neki. A legtöbb személy kis csoportokban, asztaloknál vagy beülőknél beszélget. A folyosók kihaltsága ellenére, itt most rengetegen vannak és nagy részük teljesen civil ruhában. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy az Ellenálláshoz tartoznak, ruháik alapján nem túl magas az életszínvonaluk sem.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Amint kilép a teremből Ingrid látja, hogy oldalról a folyosóra az android fordul be, egyenesen rá néz, majd lassan végigméri.
< - Segíthetek valamiben Lady Ingrid? Úgy érzékeltem, hogy gyenge rosszullétre utaló jeleket adott, ami az ön esetében meglepő. >
Ha nemleges választ kap, újra készségesen megfordul és ismét elsétál valamerre. Ezután Ingrid a többi szobát is kényelmesen végignézheti. A legtöbb terem nagyobb gépeket tartalmaz, ezek megfelelő fémburkolattal és borítással is rendelkeznek így csak a falból vagy a padlóból kiemelkedő nagyobb doboz szerű objektumok. Irányítófelületek vannak rajtuk csak, illetve a gépekből ki vagy bevezető csövek és kábelek. Az irányítóban található konzolok ezeket vezérlik és így látják el a csarnokot az alapvető működéshez szükséges anyagokkal a cső és kábelhálózaton keresztül. Ezeken kívül az egyik teremben egy különleges anyagszintetizátor is van, amely nem csak szerves anyagokat képes előállítani, ez a Rocksolidban ritka. A szűkebb, védettebb fém folyosóból és az itt talált gépekből Ingrid tudhatja, hogy valószínűleg az egész csarnoknak ez a legvédettebb pontja és ezért kerültek ide az alapvető rendszerek ellátásáért felelő egységek, hogy esetleges támadás esetén se sérüljenek meg. A szobrok között Ingrid megtalálja Tubrok és Nava apját, Misten Ragalt. Egy bárdhoz hasonló közelharci fegyverre támaszkodva van ábrázolva, ahogy a messzeségbe néz. Az első benyomás leginkább az erőt képviseli, elég nagynak van ábrázolva a magassága és a szélessége is, valószínűleg Tubrokhoz hasonlóan magas és erős alkat volt, bár neki az arcvonalai is valamivel szélesebbek és erősebbek, nem olyan arányosak, mint Navának vagy Tubroknak. Ezt valószínűleg az anyjuktól örökölhették a fivérek.
Lejjebb sétálva a bejárathoz végighaladhat a lépcsősorokon, amelyek néhol egymásba futnak, majd újra szétválnak, így is díszítve a hatalmas termeket és kiemelve az oldalt lévő kiálló részeket, olyanokat, amelyek egyikén Tubrok az első alkalommal megállt inni. Leérve Ingrid a balszárny felé indul. Ez teljesen egybe nyílik a főszárnnyal, így beláthatja azt. Az oldalszárny kétszintes, nyílt terek, fa és fém elemek jellemzik. Van szinte minden luxusnak megfelelő terem, amiket Ingrid innen is láthat, egy kisebb palotához hasonlít inkább már, olyan mintha lenne még egy csarnok a csarnokon belül, csak valamivel kisebb méretekkel és más felépítéssel. Innen lát különböző gyülekezőhelyeket, étkezésekhez, lakomákhoz használható helyiségeket, valahol lenniük kell fürdőknek, hálóknak, lakótereknek, egyszerű termeknek, fegyverekkel és trófeákkal ellátott váróknak illetve ehhez hasonló funkciót ellátó további részeknek. Hátul van egy félemelet, hasonlóan ahhoz, ahogy a nagycsarnokban is van, Tubrok hálójánál.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa halad tovább az utakon, a kellemes parkos, zöld környezetben tud sétálni. Egészen természetesnek tűnik minden, fák, aljnövényzet, sziklák, vízfolyások, mintha egy kisebb erdő lenne, de az utak mindig tiszták és jól kivehetőek, valamint a távolban látszik a város képe, így nem lehet eltévedni. Irányjelzők és térképek is segítik a tájékozódást. Aesa figyel folyamatosan de nem lát senkit, aki követné őt. Végül csaknem fél óra után érkezik meg hét darab nagyobb kapuhoz, ahova az ehhez hasonló utak mind vezetnek. A járművek másik utakon érkeznek, így itt csak gyalogosok vannak, főként előkelők, akik inkább ezt a módját választották az utazásnak. Mivel nincsenek sokan körülötte , így nem tud elosonni az őrök között. Az egyik jóval a feje felé magasodó, láthatóan a karjainál beültetésekkel rendelkező őr hazaküldi őt, ha Aesa próbál átjutni rajta. Ha ismét próbálkozik nála, akkor csak összefonja a karjait a mellkasa előtt és kéri, hogy igazolja magát valahogy Miller vagy menjen el. Emiatt a lánynak képességét kell használnia. Ahogy már megszokhatta az őr egyszerűen elfordul, mintha nem is figyelt volna eddig senkire, és folytatja a szolgálata teljesítését. Ugyanúgy senki másnak nem tűnik fel az eltűnése. A kapukon áthaladva egy nagyobb térre ér ki, ami már közvetlenül a citadella lábánál van, de a nagy méretek miatt még itt sok idő lenne az átjutás, ráadásul őrök is ugyanúgy vannak. Ha akar képessége segítségével bejuthat magába az épületbe is, aminek a külső fala, alul harminc méter magasságig teljesen nyitott, így teljesen szabad a bejárás. A Marsi technológia lehetővé teszi, hogy a falak látszólag mindenféle támaszték nélkül megálljanak és elbírják az épület súlya által rájuk nehezedő nyomást valamilyen módon. Bentről már könnyebben mozoghat. Délfelé haladva a folyosók lassan alacsonyabbak és szűkebbek lesznek, és látszólag rendszertelenül, szükségtelenül kezdenek el kanyarogni. Végül egy kisebb labirintus alakul így ki. Eközben a fények lassan, de érzékelhetően vörösebbek lesznek. Egyelőre Aesa teljesen egyedül van itt.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Sarah Hétf. 13 Jan. 2014, 05:01

Ahogyan feltűnik a lény, pillanatok alatt végzem el a megfelelő számításokat és tüzelek rá oly módon mely látszólag azonnali módon kiiktatja, így a kreált fegyvert viszonylag hatékonynak könyvelem el, bár lehetséges hogy ez csak átmeneti állapot s később át kell alakítanom és újabb kísérletekbe kezdeni, azonban amíg működik így tartom a rendszert, továbbra sem állítva fel magam körül energiapajzsot, mivel a beazonosíthatatlan ellenfelek ellen nem tűnik hatásosnak, ahogyan a testüket nem fogja fel, eddigi tapasztalatok alapján pedig nem képesek távolsági támadásokra, ez az-az előny amit minél jobban ki kell használnom ellenük. Egy darabig ismételten nem történik semmi, folyamatosan szkennelem a körülöttem lévő területet, de tetemes ideig nem érkezik újabb veszélyforrás. Azonnali szinten nagyobb csoportokra számítottam, nem sokkal az első segélykérése után, azonban úgy tűnik, hogy az utánpótlás számukra sem működik oly gyorsan. Minden ehhez hasonló kis apró információt elraktározok, a későbbiekben a tervek és stratégiák elkészítésére ezekhez hasonló ellenfelek ellen hasznosak lehetnek majd. Végül hamarosan újabb jeleket kapok magam mögül, újabb létformák, feléjük fordulva meg tudom erősíteni, hogy valóban azon behatárolhatatlan fajtából, ezúttal viszont nagyobb számban. Ellenük sem pazarlom különösebben az időt, pillanatokkal a felmérésük után azonnal tüzet nyitok, ezúttal azonban a találat elmarad, s újabb csend következik néhány percig, mire ismételten felbukkannak a távolban. Egy apró logikai szálból kiindulva pár másodpercig jobban szemügyre veszem a hitetleneket, a mintázatukat, s összehasonlítom azt a feltételezhetően teleportáció előttivel. Amennyiben azok eltérnek, moderálható esély van rá, hogy ezek közül két létformával már számoltam korábban, s csak külső eltérés miatt nem ismertem fel azokat. Amennyiben a mintázatuk egyezik, úgy a további vizsgálat szükségtelenné válik, csupán néhány szenzort állítok rájuk, hogy felfedezhessem ha esetleg valamiféle konstans sugárzást vagy hullámokat bocsájtanak ki kommunikáció gyanánt Pár másodpercnél tovább azonban nem hezitálok, ismételten tüzet nyitok s egy kevés időre aktiválom a radart, hogy megjelennek-e azon amennyiben nem úgy szükségtelen, s ha eltűnnek a magasba emelkedve türelmesen várok a megjelenésükre, amennyiben ehhez hasonló elkerülést terveznek használni, meg kell próbálnom beazonosítani egy esetleges mozgáskört, egy mintát ami alapján eltűnnek a támadás elől, hogy számítások segítségéve bemérhessem mikor és hogyan kell a következő támadást indítani, hogy a megjelenésük alkalmával érje őket amíg feltételezhetően nincsenek rá felkészülve. A lövések továbbra sem közvetlenül célpontra fókuszálnak, csupán a gépfegyverek, a tüzérségi lövedékek legfőbb lényege hogy a becsapódás által keltett behatások okozzanak kárt, mivel egy direkt találat valószínűleg áthaladna a lényeg anyagán, noha ezt még nem kísérleteztem ki. Ugyan ezen támadások vonatkoznak a negyedik példányra is melyről emiatt különösebben nem ejtek szót, de igyekszem figyelni azt is.

_________________
Reneszánsz: Sarah Storm + Jane és Fox, Mr. Smiley
VH: David Ethan, James Richards
Outsiders: Sarah Storm, Katherine Blackwood
x-diák: Gulyás Csilla
Sarah
Sarah
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1524
Hozzászólások régi : 149
Korábbi szint/kredit : 2. szint - 6 kredit
Aktuális szint/kredit : 12. szint - 30 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Aug. 07.

Karakteradatok
Főkarakter: Sarah Storm
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Hétf. 13 Jan. 2014, 11:12

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Alig lépett ki a teremből, amikor máris újra beleütközött az androidba. Ahogyan megszólalt jött rá Ingrid, hogy ő már most szívből gyűlöli ezt a vasdarabot, ami itt áll előtte. Az teljesen világos volt számára, hogy Manaic már tisztában van vele, hogy ismét gyermeket vár, de most még az android is majdnem diagnosztizálta benne mindezt. Igazán remek, hozzá volt szokva, hogy az élete minden lépését figyelik, de a saját MI-jük legalább diszkrét volt, igaz időnként olyankor is megjelent, amikor nem kellene, de legalább csak hivatalos dolgokkal traktálja őt és nem pedig ilyen ostobaságokkal. Még ha valami komolyabb baja is lenne, akkor is nem nagyon volt olyan, amit a szervezete ne tudott volna rendbe hozni megfelelő idő alatt. Ha pedig igen, akkor nagyon-nagy baj lett volna és egy ilyen android szavai nem igen lettek volna perdöntőek. Már éppen elküldte volna, hogy minden rendben van, amikor eszébe jutott valami. Még egy ok, amiért jó, hogy most a Rocksolid területén volt és nem otthon. A családban soha sem volt senki kifejezetten alkohol szerető, még csak spiccesen sem látta a szüleit soha sem, de tudta, hogy időnként megittak egy-egy üveg sört, vagy vacsorához egy-egy pohár bort, illetve az anyja jó skandinávhoz mérten a vodkát is szerette és ezzel Ingrid is így volt, hogy időnként jólesett egy-egy pohárkával. De ironikus módon a leánybúcsúján is ő volt az egyetlen, aki nem ivott. Utoljára akkor viszont igen, amikor kiderült, hogy Greg van, ez úgy tűnt, hogy egy jó hagyomány lesz.
< - Jól vagyok, és ha már így kérdezi segíthet – mondta. – A házban megtalálható legtöményebb alkoholból kérek egy nagy kupányit, és ha már arra jár, akkor, hogy ne kelljen mindig hoznia, akkor egy üveget is hozzon belőle. >
Még megvárta, amíg az android választ ad és elfordul, akkor indult tovább. A többi terem megerősítette a gyanúját, hogy valóban a teljes kastélynak itt volt az üzemeltetéséhez szükséges minden gép és berendezés. Amilyen kis oldalfolyosó volt és amennyire eddig látta az épületet fejben kivetítette magának a tervrajzot, ahogyan ő maga elképzelte és eléggé egyértelmű volt, hogy az egész úgy lett megépítve, hogy ez legyen a legvédettebb helye az épületnek, ami igencsak logikus lépésnek tűnt. Legalább az építész tényleg értett ahhoz, amihez kellett neki és igencsak szép munkát végzett, a díszítéssel is. Az egyik teremben egy igazi ritkaságot is talált, az anyagszintetizátort, tudta, hogy van ilyen errefelé is, mármint eléggé biztos volt benne, de azt is tudta, hogy ez igencsak ritkaság itt a Rocksolidban. De végül is úgy volt vele, hogyha az uralkodónak nincs, akkor máshol sem igen kellett volna lennie, így nem akadt fent rajta, hogy itt volt egy. Ez is a logikus kategóriába származott nála. Ha ezen idő alatt visszaér az android a kért itallal, akkor már azzal kereste meg a testvérek apját is, akit hamarosan meg is lelt a szobrok között. Itt támaszkodott neki Misten szobrával szemközti falnak.
< - Úgy érzem, hogy mivel jelen állás szerint úgy néz ki, úgy a pici miatt a családhoz tartozom, vagy fogok tartozni úgy gondoltam, hogy ideje lenne bemutatkoznom önnek uram. Ingrid Miller vagyok – kezdte, mintha igazából egy élő személyhez szólna. – És jelenleg az idősebbik fia barátnője, egyébként a Birodalom küldötte, ami miatt igencsak nagy „népszerűségnek” örvendek itt a Rocksolidban és amiatt is, hogy elcsavartam Tubrok fejét. Csak szeretném, ha tudná, hogy nem akarok ártani Tubroknak, sem a Rocksolidnak… ha most még itt lenne és látná a fiát azt hiszem, hogy büszke lenne rá, igazán büszke. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg magát, sem pedig a feleségét. Ez az egész Tubrok és köztem… csak egy játéknak indult, de aztán pontosan az ellentétes irányba csapott és az egész alig három… kettő… kettő nap komplikáltba ment át. Nagyon komplikáltba, az egész csak úgy megtörtént és nem tudom, hogy miként fog erre reagálni, vagy fogadni ezt, mert még nem tervezett családot eddig. Tudom, hogy úgysem hallja egyetlen szavamat sem, de ha hallaná, remélem megadná az áldását kettőnkre, mert bízom benne, hogy ez Tubrok és köztem hosszú kapcsolat lett. A hosszút nem olyan távra értem, ami csak egy emberi élethosszt takar. Ő más… úgy érzem, hogy örömmel eltöltenék mellette annyi időt, mint amit eddig már éltem, és az azért nem rövid idő. Szóval nem is igazán kérek öntől többet uram, csak egy esélyt, hogy a család része lehessek, illetve az áldását, hogy ön jobban viszonyul ehhez, mint Nava… >
Majd felsóhajtott, ahogyan leesett neki, hogy mit csinál, beleivott az italába és hangosan nyögött fel.
- És én pedig egy szoborral beszélgetek már, ennél nincs lejjebb – dörzsölte meg a szemeit.
Elfordult a szobortól, majd indult tovább, mielőtt kilépett a főcsarnokba még egyszer hátranézett, mintha valami jelet várt volna, hogy megkapja azt a kért áldást, vagy bizalmat, noha tudta, hogy mindez úgysem fog megtörténni. Babonásnak pedig egyáltalán nem volt mondható, így nem is igen tudta, hogy mit várt. Megcsóválta a fejét és ment tovább a bal oldali csarnokokba. Már kintről látta a felépítést, de nem csak kintről óhajtotta megnézni, az egész hely pillanatról pillanatra jobban tetszett neki, ahogyan még jobban megtudta nézni a lépcsőket is, mindent. Délután nem volt rá ennyire ideje, akkor mással voltak elfoglalva és csak arra vágytak, hogy egymáséi legyenek, most pedig teljesen egyedül volt és így nem foglalta le más a gondolatait, csak az aggódás. Még ha nem is akarná a tárgyalás végéig elmondani Tubroknak mindezt, a férfi a felébredés után megérezné az idegességét és feszültségét egyáltalán nem tudná elrejteni előle. Pedig remekül képes volt erre, de Tubrok pedig túl érzékeny erre. Jelenleg a legnagyobb bánatára. Az egész helyet olyan kihaltnak érezte, hatalmas hely volt és igazából nem tudta, hogy mennyien élhetnek itt. Az öngyilkosjelölt android azonban jól jött ehhez. Ha még látta őt, akkor ismét megszólította, ha nem, akkor csak egyetlen szóval hívta, remélve, hogy hallgat a hívásra, amit kapott a robot és idejön arra. Így néhány szívdobbanásnyi időt kivárt, hogy mindez megtörténhessen.
< - Mekkora a palota állandó lakóinak száma? – kérdezte, ha az android megérkezett. >
Eközben besétál az oldalszárnyba, hogy közelebbről nézhesse meg a luxussal teli helységeket, úgy vélte, ha van olyan hely benne, ahol van állandó lakó, azok az ajtók úgyis zárva lesznek, azokat pedig úgysem fogja firtatni és nem fog bemenni. De ha nem ütközik ilyenbe, akkor végignézi itt az összes helységet tüzetesebben, az étkezőket, a csarnokokat, a hátsó félemeletre is felmegy, hogy körbenézzen ott. Tudta, hogy Tubrok említett neki erkélyt is, így bízott benne, hogy itt is ezekhez a részekhez is lesz ilyen, ha valóban volt, akkor még oda is kiment, hogy a látványban is gyönyörködhessen, ami innen nyílhat a városra, vagy épp az ellenkező irányba. Egyelőre nem megy ki ebből a bal szárnyból, hanem ennek szerette volna minden négyzetcentiméterét megismerni és feltérképezni.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Ahogyan a parkban sétált néhány helyen, ahol egy-egy barátságosabb fa is feltűnt előtte megállt, a fejét kissé oldalra biccentette és végignézett a fákon. Szívesen megmászta volna őket, de ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy miért és hova megy. A találkozás Átok bácsival valahogyan mindig erősebb volt annál a vágynál, hogy megmássza a fákat, amik pedig igencsak jó szórakozásnak néztek ki a számára. Ilyenkor mindig megszaporázta a lépteit és volt, hogy futott is, hogy gyorsabban megérkezzen a citadellához. Akkor kicsit megnyugodott, amikor úgy észlelte, hogy nem követi senki sem. Ezek szerint az android sem hitte el, hogy hova megy és azt hitte, hogy ismét füllent. Persze nem ez lett volna az első eset, hogy hazudik azért, hogy átverjen valakit, de ezúttal nem ez a helyzet állt fent, most tényleg az igazat mondta azzal kapcsolatban, hogy hova is akart eljutni. Az már nem a saját hibájának tartotta, hogy ezt nem hitte el senki sem. Tényleg nagyon érett az az átprogramozás annak a masinának. Végül kiért a főtérre, a ruházata most teljesen nem tükrözte az előkelő vérét és azt, hogy a felsőbb körökbe lenne való, csak átlagos középosztálybelit vett fel, ez volt az álcája, hogy eltudjon az egyszerű gyerekek mellett is vegyülni. Így nemcsakhogy nem nézett ki nemesnek és előkelőségnek, de még egyedül is volt gyerekként. Még Aesa sem csodálkozott, hogy az egyik nagydarab őr megállt előtte, amikor lebukott, hogy éppen a citadellába próbált belógni. Bosszúsan nézett fel az őrre, ahogyan összefont a mellkasa előtt a kezeit és iratokat kért a lánytól.
- A felnőttek és az androidok miért ilyen gonoszak mindig? – kérdezte.
Mintha mindenki azért létezett volna, hogy tönkretegye a játékát és a szórakozását. Igazolni pedig nem akarta magát, akkor egyből szóltak volna az anyjának, hogy itt van, még akkor is, ha ő megmutatja a levelet, hogy Átok bácsihoz jött. Akkor pedig kinevetik és valószínűleg az eredeti üzenetet is hamisítványnak fogják fel. Megtenni sem tudta volna azt, hogy iratokat mutat, mert nem hozott magával, csak a kommunikátora volt nála. De ez most mégis egy jó kis lecke volt számára, már tudta, hogy legközelebb kénytelen lesz egy járműre felosonni és azon megtenni az utat, úgy legalább egészen biztosan nem fog lebukni.
- Szia őr bácsi – integetett neki még mindig pár lépés távolságból. – Örültem, hogy megismertelek.
És akkor ezzel már láthatatlanná is vált, az őr pedig, ahogyan annak lennie kellett egyből elfordult, mert arra sem emlékezett már, hogy beszélt valakivel az előbb. Aesa pedig nem is várt tovább, hanem mivel a láthatatlansága sajnos véges időhöz volt kötve rohanni kezdett a Citadella felé. Ilyenkor szerette, hogy a HPI-s mivolta miatt sokkal gyorsabb másoknál és remélhetőleg képes volt arra, hogy lefussa a távot addig, amíg megérkezik citadella falaihoz. Ha ott volt, akkor nem fáradt azzal, hogy bejáratot keressen, egyszerűbb volt átmenni a falon bentre. Mókásnak és remek játéknak tartotta, hogy Átok bácsi lényegében arra kérte fel, hogy törjön be a Spear legjobban őrzött épületébe és ahogyan belépett az épületbe már tudta, hogy mindezt sikeresen végrehajtotta. Odabent pedig már elindult dél irányába, óvatosan, nehogy bárki észrevegye, a számítógépek nem számítottak, azoknak lehet, mert akkor legalább Átok bácsi hamarabb megtudja, hogy itt van és jön majd, de ha emberek látták volna meg, akkor azok egészen biztosan kitették volna a szűrét innen. Óvatosan haladt egyik faltól a másikig, fülelt, hogy hall-e másokat. De egyelőre úgy tűnt neki, hogy még teljesen egyedül van itt.
Néhány perc után, amikor egy védhetőbb helyre ért, egy olyanra, ahol el is tudott bújni képesség használat nélkül állt meg. Ekkor nézett végig a helyen, hogy hol is van, hogy egészen pontosan felmérje. Ahogyan már máskor is tapasztalta úgy nézett végig a helyen, látta egyszerre a saját szemszögéből és mégis játszi könnyedséggel bontotta le a helyszínt másik négy nézőpontra és a lelki szemei előtt ezek el is különültek. Mindezt teljesen egyszerre látta és érzékelte így, az egyik eshetőség szerint, amik úgyszintén egyszerre fordultak meg a fejében: idekint marad és várja meg nyugodtan, türelmesen Átok bácsit, megkönnyítve a férfi dolgát, egy másikban a helyet úgy nézte, hogy meglelje rajta a stratégiailag fontos pontokat, hogy merre lehet elbújni, honnan lehetne támadásokat intézni, mik a legjobban védhető pontok és így tovább, meglehetősen katonásan. A harmadik, ami a sajátjához a legközelebb állt általában azokat kereste, hogy melyek a legsötétebb pontok, hol tud szinte beleolvadni a környezetbe, hogy onnan leskelődve, kémkedve figyelhesse az egész helyet, és akár ő maga lephesse meg Átok bácsit, amikor megérkezik. A negyedik szerint maradjon kint, de nem azért, hogy ott várja be nyugodtan a másikat, hanem azért, hogy így mutassa ki, hogy nem fél a helyzettől és nem engedi magát beszorítani, sem megfélemlíteni. Pislogott néhányat Aesa amint pillanatok alatt az a négy felmérés megvolt a tudatában, mégis egyelőre a kislányi énje győzött, hogy türelmetlenül kapkodta a fejét minden irányban és fülelt izgatottan, hogy Átok bácsi mikor is tűnik fel és honnan.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen Hétf. 13 Jan. 2014, 18:26

Egyhangúan sétálok a folyosókon, és egyre inkább motoszkál bennem az érzés, hogy fingom sincs merre kell mennem. Ettől nem lankad kedvem, sőt, egy cigarettát a számba lökve amolyan felfedező túrának fogom fel a dolgot. Legalább megismerem a helyet. Nem mintha túl változatos lenne a bázis, a fehér, letisztult, túlontúl steril falak egyhangúsága igen hamar válik unalmassá. Nagyjából húsz perc céltalan lófrálás után jutok el arra a pontra, hogy célravezetőbb lenne kijelölni egy irányt, és azt követni, a randomizált össze-vissza csatangolás helyett. Felfelé indulok, az ösztöneimre, vagyis valamiféle megérzésre hagyatkozva. Még így is sokáig kell haladnom, mire megtalálom a keresett helyet.
Ha megérzésem nem csal, már a bázison kívül járok – legalábbis a környezetem erre enged következtetni. Eltűntek a letisztult, modern falak, a megszokott folyosók, ezeket betonból készült, ronda falak váltják. Ennek nagy előnye, hogy itt már jelzéseket is találok, amik irányt mutatnak – ezért találtam meg itt hamarabb a célomat. Egy igazi, hangulatos kis gettókocsmában találom magam, és jóízűen nyújtózkodom egyet. Alighanem egy másik kocsmát találtam, mint amit kerestem, ugyanis itt – akármennyire is nézem – nem látok más egyenruhást. A megvető pillantásokat már szinte észre se veszem – megszoktam, hogy nem szeretnek az emberek. Néha jól esik a változatosság kedvéért egy-két barát, vagy egy szerető nő érintése, de az utálat az, ami igazán táplál, és amiből erőt merítek. Semmi sem dobja fel úgy a napomat, ha valakit fel tudok idegesíteni.
- Egyet a legerősebből. – intek a csaposnak, miközben elfordulok a pulttól, amíg tölt a férfi, és felmérem a társaságot. Furábbnál fura alakok, szinte nincs két ember aki ugyan úgy öltözködne – mintha csak egy kikötői kocsma lenne.
- Köszi. – nyúlok az italért, amikor a csapos elkészül, és meglepően alacsony árat kér a piáért. Épp ezért nincsenek nagy elvárásaim, amikor belekortyolok – mégis meglepően finom, ahogy a borsmentás íz megmarja a nyelvem szélét, és végiggurul a nyelőcsövemen a maró folyadék.
- Jöhet mégegy. – jelzem egyből, és egy cigarettát dobok a számba. Úgy érzem, hogy a hely atmoszférájához illik a dohánytermék, elvégre egy lepukkant kocsma sem kocsma füst nélkül.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 30

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Hétf. 13 Jan. 2014, 22:23

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Ralf megkapja az első, leginkább sör szerű, szénsavas és habos italát, majd a csapos önt neki egy plasztik pohárba a lehető legerősebb italból. Szervezete hatékonysága miatt, még ez, az itteni legerősebb ital sem jelent gondot számára. Ahhoz, hogy az alkoholnak hatása is legyen rá, az ízén felül koncentrálnia kell, hogy a szervezete felszívja és lassabban bontsa el a folyadékot, mivel normál esetben csak kiválasztaná és semlegesítené azt. A második pohárral is megkapja, a csapos látja, hogy jól bírja, ezért még mindig nem szól semmit, csak elveszi a pénzt. Shaw tud fizetni birodalmi váltóval, ez egy ovális alakú nanoanyagból készült érme, ami változtatja az értékét, színét és a rajta lévő számadatot egyaránt, egyfajta kártyaként. A Földön a legtöbb helyen, ahogy itt is ennek értékét állandóra és magasra becsülik, így bőven van nála elég összeg. Percekig élvezheti a kocsma hangulatát és saját dohányának a füstjét, amikor három férfi indul el felé. Egy nagyobb, majdnem két méter, így Ralfal nagyjából egyenlő magas, széles vállú, pocakos, középkorú férfi, mellette egy vékonyabb, kopasz társa és egy átlag testalkatú, szakállas, láthatóan munkaruhát viselő férfi. Lazán a pulthoz sétálnak, majd rendelnek. Az egyik jobban is megnézi magának Shawt. Végül pár másodperc után a nagydarab, amikor az italáért nyúl, teljesen szándékosan leveri Ralf poharát. Az edény ugyan nem törik össze, de az ital kifolyik a padlóra. Mintha mi sem történt volna, isznak bele mindhárman a kapott italukba.
- Nem fértem el a nagy arcodtól. - vonja meg végül a vállát, aki az előbb a földre lökte az italt - Máskor talán vigyázol.
Mást nem mond, és nem provokálja tovább Shawt, csak a szeme sarkából figyeli, hogy hogyan reagál a birodalmi. Eközben a tekintetek nagy része a pultra és így a társaságra szegeződik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Rendben Lady Ingrid, máris hozom a kért italt. - válaszol az android. >
Így valamivel gyorsabban, de ugyanolyan kimértséggel és hangtalanul indul tovább. Pár perccel később vissza is ér, egy fém kupával a kezében, ami tele van egy átlátszó, víz szerű, de valamivel kisebb viszkozitású anyaggal, valamint egy homályosan átlátszó, csavaros tetejű nagyjából egy literes üveggel. Ezeket készségesen átnyújtja Ingridnek, majd ha már nincs rá szükség, akkor ismét távozik. Amikor Ingrid beleiszik az italba, érzi, hogy az földi mércével nagyon erős lehet, mivel neki is marja a torkát. Az ital valamilyen nagy mennyiségben tisztára főzött, nem kifejezetten arra a célra termesztett növényből származhat, az íze finom, annak ellenére, hogy erős. Leginkább tiszta szeszhez és egy kevés az egykori vodka keverékére emlékeztet, de nem lehet tisztán kivenni. Ingridnek a szervezete normál esetben fel sem szívja az alkoholt, csak kiválasztja és semlegesíti, így koncentrálnia kell, hogy legyen valamilyen hatása is az italnak és ne csak rövid ideig passzívan áramoljon a testében. Ha ezt megteszi, akkor viszont már az első kupa után érzi a hatását. A szobor később nem ad semmilyen jelet és nem érzékelhető rajta semmilyen változás sem, egyszerűen más szögből látszik, ha Ingrid távolabbról nézi, még az árnyékok is ugyanúgy maradnak.
Ingrid végigtudja nézni az első, balszárnyat, minden terem amibe belép teljesen üres, senkivel sem találkozik, viszont egyáltalán nem tűnik kihaltnak egyik szoba sem. Mindegyik fel van szerelve, és van olyan rész is, ahol nyilvánvalóan laknak, csak most nincsenek ott. Nagyjából negyed órát vesz igénybe Ingridnek az, hogy mind a két emeletet feltérképezze, különösebben semmi érdekeset nem talál, mindegyik terem ízléses és szép, egy valódi uralkodói csarnok ez. Az android a hívás után nemsokára érkezik, majd válaszol a feltett kérdésre.
< - Huszonegy fő lakik összesen a csarnokban. Ez tartalmazza az emberi személyzetet és a kiváltságos személyeket is. >
Nem távozik ezúttal azonnal, hanem egy ideig követi Millert, hátha van még a nőnek más kérdése. Ingrid a félemeletre felérve egy a főcsarnokban lévőhöz hasonló kettős folyosóra jut, itt is megtalálja a fürdőket, a mosdót és egy egyszerű pihenésre szolgáló termet, valamint a hálót. A háló egyik falából nyílik egy széles átlátszó ajtó, ami az erkélyre vezet, valamint széles ablakok is vannak, ahonnan bentről is jó kilátást nyílik. Innen bentről vagy az erkélyről egyaránt tökéletes rálátása nyílik a fénylő, a világítás miatt csillagszerűen ezüstős városra. Az erkély egy nagy, félkör alakú kőből épült rész, legalább tíz méter hosszúsággal és szélességgel, így kényelmesen van hely. Az északi szél hidegen fúj végig Miller arcán és belekap a hajába is egy pillanatra.


~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype felméri az ellenséget és információt gyűjt, ami kifizetődőnek tűnik. A folyékony fémből álló létformák ezalatt nem támadnak, ilyen alakjukban valószínűleg tényleg csak közelharci csapások mérésére képesek. Mintázatuk ugyan nincs, de a testük áramlásának, folyásának iránya, a bennük lévő nyomás és áramlási irány kiad egyfajta képet. Ezáltal a Feltámadott megállapíthatja, hogy ez ugyanaz a kettő ellenfél, akikre már korábban a megjelenésük után nem sokkal kezdett tüzelni. A szenzorok adatai egyértelműek, a lények magukból nagyon erős elektromágneses és különféle más sugárzást árasztanak, a megjelenő zöld színű képen élénkvörös színnel szinte izzanak, valamint a radaron is jól kivehetőek, mivel tisztán fémből állnak. Ezután Prototype támad és fentről kezdi el bombázni az amorf lényeket, amik eközben lassan fedezékbe húzódtak előle. Fentről, az első néhány találat után érzékelheti, hogy hogyan voltak képesek olyan gyors helyváltoztatásra. A vöröses-fekete áramló humanoid forma, amint az első becsapódás a közelében történik meg, a talajon szétfröccsen, majd látszólag elpárolog és felszívódik, majd valamivel arrébb újra összeáll. Ez részletesebb analizálás nélkül is minimum molekulaszintű tudatos testmanipuláció, ez utalhat a magas fejlettségi szintjükre. Prototype hosszabb idő után sem képes most tiszta találatot bevinni, ezek az ellenfelek már gyorsabbak és kiszámíthatatlanabbak. Végül percek után hirtelen megkapja az üzenetet, hogy megjött a támogatás, majd a levegőből rakétarendszer segítségével ugranak még további Feltámadottak a romok közepébe. Négy darab háromfős osztag, akikkel szemben hamarosan nyolc, láthatóan fertőzött kiborg jelenik meg. A két oldal azonnal tüzelni kezd egymásra, ugyanolyan fegyverekkel, ugyanolyan módszerekkel. A félgépek a talajon folytatnak tűzharcot, miközben Prototype a levegőben van. Ekkor érzékeli, hogy szemből egy kinetikus, szonikus hullám közeledik felé nagy sebességgel. Még a levegő mozgását is befolyásolja, olyan mintha elmosódna előtte a látható kép, ahogy a hullám rezgései közelebb érnek hozzá.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa három folyosó találkozásánál, egy sötét, kör alakú beugróban húzza meg magát és ott várakozik. Egy idő után úgy láthatja, mintha a fények ingadozni kezdenének, de ez csak a folyosók kialakítása és a fényforrások helyzete miatt látszik így, valójában csak az elméje játszik vele. A falak íves kialakítása csak még erősebbé teszi az érzetet, bizonytalanságot keltve a lány tudatában. Hosszú percek múlva, miközben minden irányban figyel, hall meg a szemben lévő folyosóról lépteket. Két, nagyjából három méter magas, köpenyes, a sok beültetés és a páncélzat miatt leginkább géphez hasonló, szürke bőrű őr tűnik fel. Miller azonnal felismeri a kolosszusokat, speciális őrök, akik a városi őrség legkiválóbb tagjai, pontosan senki nem tudja hányan vannak, de csak egy maréknyi csapatuk lehet a történetek szerint. Az ő feladatuk, hogy a három vezérnek a belső kisebb szentélyeit őrizzék, valamint a citadella belső védelmében is szerepet játszanak, egyfajta elit őrség, védelem. A mozgásuk alapján éppen járőröznek, egyenesen a lány felé tartanak, de nem veszik őt észre, ha visszább húzódik, csak a kanyarnál, lassú, zengő léptekkel bal oldalra fordulnak a másik folyosóra. És így semmi nem történik.
Nem sokkal később Aesa-t baljós érzés fogja el, olyan mintha hallana valamit, de mégis csend van, mintha érezne valami rezgést, ami még sincs ott. Ha hamarosan hátra fordul, akkor lát maga mögött egy termet, aminek éppen háttal áll. Ez meglepheti, mivel eddig csak sötét, tömör fémfal volt mögötte és nem érzékelt semmilyen változást sem az épület mozgásában. Tőle alig pár méterre, vele szemben áll egy szürke csuklyás alak, akit majdnem tökéletesen takar a sötétség, csak néha villan fel, kígyópikkely szerű, testéhez illeszkedő páncélzata. Aesa egyből felismeri, Átok az, mindig rejtelmes megjelenésével.
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Maalrevised
- Hát eljöttél, ahogy vártam. - mondja, majd valamivel közelebb lép a lányhoz és végigméri - Most már leveheted az álcád.
Egyelőre nem tesz semmit, csak mozdulatlanul áll és figyeli, hogy mit is tesz vagy mond Aesa.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Kedd 14 Jan. 2014, 11:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Megköszönni már nem köszönte meg, amikor az android elindult, ahogyan azt sem, hogy megkapta, amit kért, csak egy rövid fejbiccentéssel. Maniac-nek sem szokta megköszönni, amikor az adott valamilyen számítást, vagy információt, nem most fogja elkezdeni ezt, még akkor sem, ha külsőre nagyon emberinek tűnt az android. Hagyta, hogy az távozzon, majd először csak beleszagolt az italba, kissé tartott attól, hogy nem lesz eléggé hatásos és hihetetlen mennyiséget kell majd meginnia, hogy legalább minimális hatása legyen ennek az egésznek. De már az illata az ellenkezőjéről árulkodott, így ekkor ivott belőle egy nagyobb kortyot. Azt már évszázadokkal korábban megtanulta, még úgyis, hogy a HPI-ben ez tiltott dolog, hogy italt nem tartunk a szánkban, főleg, ha töményről van szó, hanem egyből le kell nyelni. Így ezt meg is tette, már az első korty is a torkát és a száját is marta, ahogyan mindezt megérezte elégedetten bólintott, hogy jó választás volt mindez az android részéről. Természetesen koncentrált arra, hogy hatása legyen a szervezetére ennek az italnak, végül is azért itta és kérte, hogy legyen és nem csak az íze miatt. Pedig ennek még az íze sem volt utolsó, de töményt nem azért ivott, hogy az íze finom, hanem, hogy érezze a hatását. Tudta, hogyha régi időkben élne, a Zuhanás előtt, az orvosok most lennének rosszul, hogy megtudta, hogy terhes, erre megpróbál a legpusztítóbb itallal berúgni. Milyen jó, hogy már nem a Zuhanás előtt élt, hanem most ezer évvel később. Így, hogy koncentrált már az első kupa fejbe vágta és egy pillanatra megszédült. Igaz jócskán többet kellett még így is innia, mint bármelyik Rocksolidosnak és valószínűleg jobban is bírta, mint ők, de legalább egy újabb pont azért, hogy embernek érezhesse magát.
Jelekre hiába várt, egyiket sem kapta meg belőle, ahogyan az logikus is volt, így indult is tovább. Azért töltött magának még egy kupával az italból, amit majd szépen el is fog szopogatni amíg végignézi a helyet. Arra számított, hogy a csarnok teljesen üres lesz, hiszen Tubrok megmondta, hogy mindenkit elküldött, hogy ketten lehessenek és mivel a katonák odakintről úgysem engednének be senkit, így nem kellett attól félnie, hogy bárki itt lenne az androidon felül. Odafent a csarnokban több helyen arra utaló nyomot talált, hogy élnek emberek. Teljes luxusban pedig nem volt szokás személyzetet lakatni, még akkor sem, ha ez adta magát, így viszont ebből következett az, hogy az ágyasok szállásán járt éppen. Elfintorodott, ahogyan ezt realizálta. Nem igen akarta megsérteni az itt élőket, így ahol látta, hogy valamelyik szállás valakié, oda be sem lépett. Már az első pillanatban megállapította, hogy nem tudna így élni. Képtelen lenne arra, hogy egész nap csak ül és várakozik, hogy este legyen és a reménykedni, hogy ház ura őt választja kik, hogy vele és még ki tudja hány másikkal töltse az éjszakát. Az egész képtől a gyomra fordult fel, nem a ténytől, hogy egyszerre több nővel kellene egy férfin osztoznia, mert úgyis ő győzne, hanem az, hogy valószínűleg ezt a nők élvezik és azt is, hogy így élhetnek és eltartják őket. Soha sem lenne erre képes, hogy így lealacsonyítsa magát. Ő egy Miller volt, egy harcos, aki egész életében küzdött azért, hogy az legyen, aki. Ahogyan a családja minden tagja a legjobb akart lenni és ezért mindent meg is tett, hogy így legyen. Egész nap csak ülni és várni? Nem az ő világa volt, még ha az ilyen helyen az intrika virágzott is, akkor sem. Ezek a nők a tudtukon kívül attól kezdve, hogy Ingridet is elkezdte Tubrok érdekelni „halálra” voltak ítélve. Még ha szemtől szemben vannak egymással sem lett volna esélyük.
Az android is hamarosan megérkezett és válaszolt a kérdésre. Huszonegy fő, úgy tippelte, hogy legalább egy tucat ebből a szeretők létszáma, így miatt igencsak kihalt lesz ez a hely.
< - Kiváltságos személyek? – kérdezett vissza leginkább csak költői kérdés hangsúlyban. – Milyen szép megfogalmazás az ágyasra. >
A hangjából kiérezhető volt, hogy nem vár választ a szavaira, leginkább csak hangosan gondolkodott, mintsem tényleg az androinak mondta. Lassan felért a félemeletre, itt megvolt minden olyan hely, mint Tubrok lakrészének esetében is és megtalálta a kiutat is az erkélyre. A számára kellemesen hűvös északi szelet hagyta, hogy belefújjon a hajába és az arcát is úgy irányította, hogy a szél végigsimogassa. Lassan sétált ki a korlátig, hogy lenézzen a városra. Ismét egy furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogyan ezt nézte. Most olyan nagynak érezte magát ehhez a helyez képest. Az egész város, az ország és az egész nép sorsa az ő kezében volt. Ő megtette azt, amit a Pride Uvan Strupz-al az élen, illetve az Ismeretlen Birodalom sem volt képes. Pár óra alatt térdre kényszeríttette a Rocksolid-ot és teljes egészében meghódította azt a vezetőjükkel egyetemben. Ahogyan végignézett a helyen realizálta, hogy valóban egyetlen gondolat lenne az egész, egyetlen gondolattal eltöröltethetné az egészet, mintha sem soha sem léteztek volna. De ő mégis az ellentétét szerette volna elérni, hogy megmaradjon nagyon sokáig ez a hely. Egy pillanatra megengedte, hogy nagyon a jövőbe nézzen és tervezzen, hogy egyszer lehet, hogy a gyermek, akit már most a szíve alatt hordott, ugyanitt fog állni és a származása miatt ugyanezek a gondolatok fognak benne lejátszódni, hogy egyszer talán nagyon-nagyon sokára az ő kezében és vállain fog nyugodni a Rocksolid sorsa. Néhány pillanatig még gyönyörködött a városban miközben újra belekortyolt az italába, majd elindult visszafelé és az androidra nézett.
< - Mit merre találok az épületben? – kérdezte. – Mit javasol, hogy mit nézzek meg következőnek? >
Eközben halad visszafelé olyan tempóban, hogy az android is jöhessen, hacsak nem kap tőle értelmesebb választ, akkor a másik baloldali szárny felé veszi az irányt, hogy először ezzel az oldallal végezzen és majd utána jöhessen a két jobb oldalon levő.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa végül is hamar talált magának megfelelő helyet, ahol úgy vélte, hogy jól meghúzhatja magát arra, hogy itt várakozzon, amíg Átok bácsi meg nem érkezik. Határozottan nem tetszett neki ez a hely, a fények mintha mindig változtak volna és ettől némileg a kislány is nyugtalan lett. Ő még nem igen tudta, hogy miként erőltessen nyugalmat magára, így is izgatott volt, de így még ez az égész is rájátszott arra, hogy ne érezze magát túlságosan jól ebben a helyzetben. még mindig a fejét kapkodta és figyelt, amit most már a hevesebben verő szíve miatt, illetve, hogy a saját vérét is hallotta zubogni a fülében nehezebb volt hallgatóznia. Még így is meghallotta a fémes lépteket, illetve páncélcsörgést, ami amiatt a sötétbe húzódott vissza és onnan figyelte, hogy ki és mi közeledik. Vagyis egészen pontosan a többes számot, mert úgy hallotta, hogy többen is jönnek. És valóban így volt, az árnyakból nézett fel a hatalmas majd három méteres kolosszusokra. A nevüket még ő is igencsak találónak vélte, a méreteik miatt ő is annak nevezte volna őket. Ahogyan meglapult a fejét kissé oldalra biccentette és úgy figyelte, amint azok elhaladnak előtte. Úgy tűnt, hogy nem vették észre, vagy pedig már tudták, hogy itt van és Átok bácsi miatt nem figyeltek fel rá, mert tudták, hogy hozzá jött. Tudta, hogy mi a feladatuk és irigyelte őket, hogy mindig itt lehetnek a citadellában, míg ő maga nem, pedig szeretett itt időzni, kellően hatalmas volt és megannyi dolgot lehetett benne mindig felfedezni, talán egy egész emberi élet kevés lett volna, hogy mindent lásson, szerencsére neki pedig volt ideje. És persze még ott volt az egyik legfontosabb szempont is, mindig Átok bácsi közelében lehettek. Emiatt volt különösen irigy rájuk, de legalább megvolt emiatt az, hogyha nagy lesz és felnőtt, akkor elérje, hogy ő is mindig ott lehessen, vagyis itt majd Átok bácsi közelében.
Egyelőre még meglapult, amíg a kolosszusok eltűntek és nem mozdult, nem szerette volna, ha azok esetleg meghallják és visszajönnek. Összerezzent, amikor úgy tűnt, mintha hangot hallani. Hiába nézett ki a rejtekhelyéből bármelyik irányba semmit sem látott, de a rossz érzés mégis ott volt benne. Igyekezett minden bátorságát összeszedni, hogy ne féljen, az nem vett volna ki jól magát. Anyukáját sem látta soha sem félni, amit mesélt apáról neki a nő, apu sem félt soha sem és félelmetes harcos volt már emberként is, így mivel senki sem volt félős a családban, így neki sem lenne szabad annak lennie, végül is ő is egy Miller volt, meg több is. A rezgés zajára kissé összerezzent, majd néhány perccel később nézett újra körbe és valamiért még maga mögé is benézett a falhoz, keresve a rezgés forrását. Meglepetten pislogott az ajtóra, ami ekkor már ott volt mögötte. Határozottan biztos volt benne, hogy amikor elbújt ide a kolosszusok elől, akkor ez még nem volt itt. Bizalmatlanul nézett az ajtóra, majd újra a folyosóra és kissé kijjebb is lépett a folyosóra, hogy megnézze azt, hogy ugyanott van-e, láthatóan igen. Tudta, hogy helyi technológia trükkös tud lenni, így hamarosan magában nyugtázta is, hogy mindaz, amit tapasztal az miként volt lehetséges, a legegyszerűbb módja az álcázó technológia volt, de még ezen felül is több másikat tudott volna előhalászni az emlékeiből, hogy miket tapasztalt és olvasott már. Átok bácsi mindig a háta mögé érkezik meg, most is ez történt, ezen viszont már a nyugtalansága ellenére is elmosolyodott. Valahogyan csak megoldotta. Közelebb lépett újra az ajtóhoz és a bent levő sötét teremhez, ahol hamarosan meg is látta a tőle nem messze levő csuklyás alakot, aki alig volt kivehető a sötétségben, csak a páncéljának pikkelyein villant meg a félhomályban levő minimális fény időnként. Aesa széles mosollyal lépett beljebb a sötétségbe a férfi irányába, már pontosan tudta, hogy ki is van vele szemben és az előbbi nyugtalansága is elmúlt teljesen és az a megszokott boldogság és eufórikus érzés ragadta meg, mint mindig, amikor Átok bácsi közelében lehet.
- Szia Átok bácsi! – köszönt boldogan, ahogyan mindig szokott. – Jöttem azonnal, csak kint az egyik őrbácsi feltartott, így be kellett törnöm a Citadellába.
A kérésnek szinte azonnal engedelmeskedett az álruhájának hosszú ujjú felsőjét levette és annak az ujjával letörölte az arcáról a sminket is, hogy az arcán levő csíkok, illetve a homlokán levő vörös folt is látható legyen. Ezzel legalább egy-két percig foglalatoskodott, hogy teljesen leszedje magáról, hazafelé úgyis az anyja fogja vinni majd innen, ebben teljesen biztos volt. Az egyetlen kérdése igazából, hogy milyen sokáig lehet Átok bácsi közelében és jelenleg ez volt a legfontosabb számára. Amint végzett a smink letörlésével a levette a fejéről a parókát is és így az eddig a feje tetején összefogott vöröses haja is szanaszét omlott a fején, hogy beálljon a helyére, majd ő kislányos mosollyal a háta mögé húzta a kezeit, abban fogva a parókát és a felsőt is, mintha el szerette volna rejteni a férfi elől ezeket. Végül felpillantott Átok bácsira, amint mindennel kész volt. Mint máskor sem, a félelem legkisebb jele sem volt meg benne, mintha nem is az az alak állt volna vele szemben, aki, nem a világ egyik legerősebb lénye, hanem csak egy sima átlagos ember.
- Miért szeretted volna, hogy ide jöjjek Átok bácsi? – kérdezte némi gyermeki izgatottsággal hangjában, majd hirtelen egy pillanatra megmerevedett a teste és kissé komolyabb lett az arca is, ahogyan a hangja is. – Ugye nem anyával történt valami?

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Kedd 14 Jan. 2014, 21:12

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid miközben a várost nézi láthatja, hogy a nagy mértékű fényszennyezés miatt valahol már egészen olyan, mintha nappal lenne, csak a távoli sötétség és néhány csillag emlékeztet az éjszakára. Ettől függetlenül, ha arrébb néz azokról a pontokról látja a sötét kietlenséget a messziségben. Jó néhány fénypont tűnik fel a horizonton és szállnak le a város egyes pontjain, a légikikötőknél, valószínűleg visszavont erők lehetnek. Miután Ingrid bemegy az android ismét készségesen válaszol neki.
< - A bal oldali második szárny érdekes lehet a számára. Ott találhat igen sok információt és programot az épület elemein felül. >
A gép így praktikusan azt az irányt adja meg, amit Ingrid akart követni. Pár perc séta alatt át is érhet arra a részre, a gép mindvégig követi őt kellő távolságra lemaradva és várja a további parancsokat. A második szárny Ingridet a hegyen lévő volt erődre emlékeztetheti, itt a fát felváltja a kő és a fém. Leginkább modern stílusú, kissé gótikus épületre emlékeztető hely. Itt vannak különböző nagyobb termek, tárgyalók, információs pontok és terminálok, könyvtárak, kommunikációs egységek, kisebb tárgyalók és magánszobák, ügyek intézésére alkalmasan kialakított termek. Az egész kicsit vár szerű, hideg, de minden megtalálható benne, ami az uralkodáshoz szükséges lehet, akár innen is, minden fajta közben járás nélkül. Ha Ingrid engedi, akkor az android lejjebb vezeti egy teljes emelettel, majd egy központi részhez megy. Itt áll egy nagyobb szobor, egy szikla, amelyből egy ember alakja emelkedik ki. Nincsenek rendesen megfaragott arcvonalai, sem jellemvonásai, leginkább az embert magát, általános humanoid vonásokat ábrázol. Ingrid azonnal felismeri a jelképet, ez a szobor a Rocksolidot ábrázolja, egyfajta nemzeti szimbólumként. Körben a falakon különböző faragások vannak a szikla burkolatban, ezeket zöldes lézerfény emeli ki. A Rocksolid teljes története, régebbi írással fel van vezetve, nagyobb csaták, események, egészen az első Rocksolidosok érkezéséig. Amin megakadhat Miller tekintete, az egy igen látványos ábrázolás, ahogy egy harcos, fegyverét felemelve támad ellen egy szárnyait kitáró sárkánynak, egy karmos macska szerű lénynek és a háttérben leselkedő árnyéknak. A Spearrel vívott egyik csata emléke.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok némán és mozdulatlanul figyeli Aesa-t, alig észrevehetően biccent ugyan, de csak csuklyája rezdülései jelzik ezt. A kérdés után egy ideig nem válaszol, semmilyen reakciót nem ad, végül lassan megfordul és az ellenkező irányba kezd sétálni.
- Nem anyád miatt hívtalak. - válaszolja röviden, de sem a hangjából, sem a szavaiból nem derül ki egyértelműen, hogy Aesa anyja valóban jól van-e, vagy csak a férfi nem tartja fontosnak, hogy foglalkozzon vele. Léptei között Átok hátra néz és várja, hogy Aesa követi-e őt. Ha ezt megteszi, akkor a mögöttük lévő nyílt rész az épület egyes elemeinek mozgásával bezárul, ami magyarázatot ad a lánynak, hogy mi történhetett korábban a háta mögött. Ahogy haladnak beljebb, egy kanyargós szintén labirintushoz hasonló, több elágazással rendelkező rendszerben, a légnyomás érzékelhetően nő, mintha mélyebbre mennének. Egyelőre nem látszik semmi, csak ugyan olyan folyosók, kanyarok, sarkok és elágazások mindenhol. Aesa biztos lehet benne, hogy megfelelő képességek vagy felszerelés nélkül erről a helyről szinte lehetetlen kitalálni, bejutni még nehezebb. Nagyjából öt perc séta után szólal meg csak ismét Átok.
- Csak beszélgetni akartam veled. Hamarosan elkezdesz majd felnőni, már felesleges bácsinak hívnod, én sem kezellek már kislányként. Tudsz már önálló döntéseket hozni, ahogy eddig is tetted.
Teljesen őszintének hangzik, a sejtelmes hangján és a távolságtartó hangnemén kívül. Még megvárja, ha Aesa erre mond valamit, de fent hagyja a hangot, mintha folytatni akarná, amit meg is tesz.
- Kíváncsi vagy valamire, ami rég óta érdekel, de eddig nem volt kitől kérdezni vagy nem akartál kérdezni? Én válaszolni fogok.
Eközben ugyanúgy lassan és biztosan haladnak beljebb, Átok nem néz a lányra, csak előre figyel.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szer. 15 Jan. 2014, 10:40

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amíg még a szinte nappali fényben úszó fővárost figyelte nem kerülte el a figyelmét a távolból megérkező gépek raja sem. Ő leginkább csak légi felderítőknek vélte őket a számuk alapján. Tetszett neki, hogy ennyire fényes a város most éjjel is, így megvolt azaz érzése, hogy élt a hely, de azért valahol ott volt benne berögzülve, hogy a hely túlságosan is világos és ha itt harcolnának a közelben a főváros roppantul könnyű célpont lenne bárkinek. Még szerencse, hogy nem kellett attól tartani, hogy valaki most akar lecsapni a Rocksolid fővárosára. Egy pillanatra meglepődött, amikor az android azt felelte neki, amit, hogy megmondta pontosan, hogy mi lehet az érdekes számára. Jó megérzés volt, hogy egyébként is a bal másik szárnyat szerette volna megnézni, így a jó öreg női megérzés mégsem hagyta cserben. Végül elmosolyodott, ezek szerint Tubrok készült arra, hogy Ingrid megakarja majd nézni a helyet és instrukciókat adott az androidnak is abból, hogy mik is érdeklik a nőt. Igaza így a felfedezés varázsa némileg eltűnik, de legalább megvan az előnye, hogy azt látja elsőként, amit szeretne és lehet, hogy a folytatásra úgy dönt, hogy azt végül másnap majd a férfival együtt nézi meg kettesben és hagyja, hogy ő magyarázzon és mutassa be a lakhelyét neki. Követte az androidot ettől függetlenül, egy biccentéssel nyugtázta, hogy mondhatja az utat, mert tényleg kíváncsi arra a helyre. Amint megkapta a választ, akkor el is indult, a szeme sarkából látta és hallotta is, hogy a gép követi, ezúttal nem bánta, így legalább, ha lesz még kérdése, akkor nem kell ki tudja, hogy honnan újra előszalasztani és hívni. Ahogyan megérkezett a helységhez elmosolyodott, amikor meglátta.
A kinti erődre hasonlított, kő és fém főleg a fa helyett, nem csak építész szemmel, de magánemberként is máris imádta ezt a helyet, hogy ennyi minden van egy helyen és mind remekül illeszkedik egymáshoz és remek egyveleget alkotott. Ha mással nem is, ezzel biztos volt Ingrid, hogy Tubrok le tudta volna venni a lábáról, ha megmutatja a lakhelyét. Hamar rájött, hogy ez a birodalom „szíve”, lényegében a hivatal, ahonnan valószínűleg intézi Tubrok a Rocksolid ügyeit és tárgyal másokkal. A hidegsége a helynek egy csöppet sem zavarta, remekül illett az is a helyhez a funkciója alapján. Amikor a könyvtárakhoz értek szívesen maradt volna ott olvasni meg ideig, ha másért nem is, legalább addig, hogy végigböngéssze, hogy milyen könyvek vannak itt. Rocksolidi művészettel nem igen találkozott, ez legalább olyan rejtélyes volt számára, mint a férfinak a HPI-s művészet, így igazából roppant kíváncsi volt. Itt egy pillanatra megakadt, ahogyan eszébe jutott, hogy mit is ígért Tubrok számára, a könyvek, hát persze. Sejtette, hogy a férfi nem pont máris reggelre várja őket, de Ingrid szeretett hamar túllenni a feladatain és nem halogatni őket. Ekkor kapcsolatot nyitott Maniac irányába.
~ Maniac, gyűjtsd ki a mindenki számára elérhető irodalmi műveket a következő témákban, világtörténelem, illetve HPI-s írók szemével a Föld és a rajta levő nemzetek és háborúk. Ha ez megvan a saját magánkönyvtárából az anyám által írt könyvek közül válogasd ki bárki számára publikusakat is és töltsd le ezeket is a kommunikációs egységemre az előbb kértek mellé. ~
A skandináv istenekről szóló könyvét pedig majd manuálisan kell lementenie, ha otthon van, mivel arra sejtette, még ha az anyja bármiféle regénynek is próbálta volna eladni sem működött volna, túlságosan sok olyan dolog van benne, ami a régi világra utalt, még akkor is, ha a Földet, azaz Midgardot nem is említik benne. De az istenek akkor is istenek voltak, még ha csak egy rajongói történet volt az anyja egyik első írása, akkor is. Természetesen hagyta, hogy az android levezesse oda, ahova szerette volna. Amikor ezt meglátta, hogy hova mentek, akkor lett teljesen biztos benne, hogy Tubrok tényleg tájékoztatta a gépet arról, hogy mi érdekli őt. Megcsodálta a szobrot, ami magát a Rocksolidot ábrázolta a nemzetet a sziklaszilárdságával. Mennyire mókásnak találta volna, ha a gyönyörű szőke istennő lett volna itt a férfi helyett. Ahogyan a szobrot végignézte a falakra tévedt a tekintete és azokon kezdte szépen végignézni időrendi sorrendben, hogy mik is történtek. Mintha csak egy múzeumban lett volna és nem pedig egy palotában. A zöldes fényben szépen ki lettek emelve azok a dolgok, amiknek kellett. Igazából a sziklába faragás némileg meglepte, azzal nem tudott vitatkozni, hogy időtálló, de nem kicsit elavultnak tartotta, noha a művészi értékét egy pillanatra sem tudta, vagy akarta volna tagadni. Végül elért egy számára is gyönyörűnek és igencsak lenyűgözőnek vélt részhez. Azonnal megismerte, hogy miről is szól, a Spear elleni harcokról, alaposan nézte végig a Rocksolid harcosát, Átkot, Bestiát és Sárkányt.
- Vajon kit rejt az a csukja? – kérdezte halkan, ahogyan az Átkot megjelenítő árnyat figyelte.
Végül, ahogyan végignézte a teljes falat és a rajta levő dolgokat visszafordult az android felé.
< - Mi a következő állomásunk? – érdeklődött. – Jól gondolom, hogy a teljes palota alatt van még mindenhol minimum egy szint, esetleg még több emelet lefelé? >
Tette fel még a kérdést, miközben várta az android válaszát és annak fényében, hogy az merre navigálja indul majd el.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa nem örült a válasznak, amit kapott, mármint amiatt, hogy ebből közel sem tudta eldönteni, hogy vagy nem volt baja az anyukájának, vagy pedig Átok bácsit nem érdekelte, hogy mi van a nővel jelenleg. A biccentést csak a ruha és csuha fodrozódásából tudta kikövetkeztetni, noha ez bármi más is lehetett az ő szemszögéből. Ahogyan a férfi elfordult és elindult Aesa szótlanul követte őt. Azt már egészen kiskorában megtanulta, hogyha nem kérdezik, akkor nem beszél, főleg ha Átok bácsi, Bestia néni, vagy Sárkány bácsi közelében van, mert egy gyereknek nem szabad őket zavarnia és még egy felnőttnek sem igazán, ahhoz túlságosan is hatalmas lények voltak, hogy jelentéktelen személyekkel foglalkozzanak. Igaz azt is hamar megtanulta, hogy ő közel sem tartozott ezen személyek körébe, valahol attól a pillanattól kezdve, hogy kiderült, hogy Átok bácsi nem látja őt a jövőben és van egy másik képessége is. Ettől kezdve túlságosan is fontos volt, amit az anyja meg is mondott neki, hogy sokan akarhatják majd őt, ahogyan a Zsarnok bácsi akarta Gunny-t is és ez volt a legnagyobb oka annak, hogy nem mehetett rendesen játszani soha sem másokkal. Alighogy elindultak a fal is ismét hangot adott ki és látta már a kislány, hogy az elemek visszacsúsznak a helyükre és odébb, hogy ismét egy falat alkossanak ott, ahol az előbb még az ajtó volt. Csak egy pillanatnyi időre nyugtázta, hogy tényleg úgy történt minden, ahogyan ő maga is gondolta és ahogyan kikövetkeztette azt. Amíg haladtak a következő percekben Aesa figyelte, hogy merre haladnak és mindent jegyzett meg, még úgyis, hogy tudta, hogy felesleges, a következő alkalommal, ha erre járna, az egész hely már teljesen máshogyan nézne ki.
Nem Átok bácsi mellett haladt, hanem két-három lépéssel mögötte. Noha tisztában vele, hogy saját maga is előkellő származású és vérvonala ősibb, mint bárkié a Földön, ettől függetlenül itt a Spear-ben Átok bácsiék vendégei voltak és itt ők voltak az uralkodók, így még a saját származása ellenére, mellett is az ő szokásaikhoz kellet alkalmazkodni és meg is tette. Nyelnie is kellett néhányat a haladás közben, mert a füle kezdett bedugulni, ebből tudta, hogy lefelé is haladnak. Abban eléggé biztos volt már, hogy a képessége nélkül, vagy Átok bácsi útmutatása nélkül soha sem jutna ki ebből a labirintusból. Ahogyan a férfi megszólalt és mondta, hogy nem kell többé bácsinak hívnia őt Aesa egy pillanatra meg is torpant és kissé oldalra biccentve a fejét nézett végig a férfin. Ez volt az első, hogy valaki nem gyerekként kezelte és nem úgy szólt hozzá, hanem mintha felnőtt lenne. Néhány pillanatig nem tudott mit mondani erre, pedig ritka volt az olyan, hogy Aesa csöndben maradt. Még feltűnt neki az a hangsúly, hogy Átok bácsi mondani szeretett volna mondani valamit, vagy éppen folytatni, amit elkezdett, így néhány pillanatig még csöndben volt, de végül is csak megszólalt.
- Köszönöm Átok – mondta, még a saját szájából is fura volt neki, hogy a bácsit nem tette hozzá. – Te vagy az első, aki nem gyerekként utal és gondol rám.
Örült annak, hogy már nem annak gondolja Átok bácsi, de mégis ott volt benne főleg azóta, hogy először jelentkeztek benne az apja jellemvonásai, hogy ő szeretne minél tovább gyerek maradni és gondtalanul, önfeledten játszani és nem pedig a felnőttek ügyeivel foglalkozni. A következő mondaton elmosolyodott, már régóta szeretette volna, hogyha ezt a felajánlást megkapja Átok bácsitól. Bárki másnak valószínűleg a hátán futkosott volna a hideg a férfi szavaitól, de a kislányt mindez egy cseppet sem zavarta, nem mutatta a jelét ennek, sőt talán emiatt a felajánlás miatt még boldogabb lett, mint volt. Volt jó pár kérdés, amit mindig is feltett volna az anyukája mentorának, de soha sem volt megfelelő idő, sem alkalom arra, hogy mindezt megtegye. Úgy tűnt, hogy most jött el ez az idő, noha tudta, hogy attól, amit kérdezni fog, attól még az anyjában is megállna az ütő néhány pillanatig. Gyorsan összeszedte a fejében a kérdéseket, majd már felépítette magában, hogy miként is fogja ezeket feltenni, szépen lassan sorrendben, ahogyan egyre inkább valószínűleg tolakodó válnak ezek.
- Mi lesz és mikor, ha a Zsarnok bácsi úgy dönt, hogy már nem kellenek neki emberek? – kérdezte. – Mi is ugyanúgy fogunk járni, mint az istenek?
Talán a kérdés azóta foglalkoztatta, hogy tudta, hogy ő is az istenek egyik leszármazottja és tudta, hogy miként bánt el velük a Zsarnok. Ha megkapta a választ, akkor jöhetett a következő.
- Tanítanál engem is úgy, mint anyát az elmúlt évszázadokban? – érdeklődött.
A hangjában semmi félelem, vagy ehhez hasonló nem volt megtalálható, csak a tiszta gyermeki ártatlanság, aki reménykedik benne, hogy a nagy példaképe igent fog neki mondani erre a kérdésre. A harmadik kérdés volt, aminél viszont kissé zavarba jött, ahogyan Átokra pillantott.
- Láthatlak a csuha nélkül, hogy miként nézel ki valójában? – a kérdésnél a hangjában is némi zavar és félénkség volt ennél.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Szer. 15 Jan. 2014, 23:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A kapcsolat a biochip segítségével azonnal feláll, miután Ingrid mentális úton kiadja az utasításokat, Maniac szokott módon azonnal, szinte nulla időközzel válaszol neki, csak a kényelmes késleltetést szándékosan meghagyva.
~ A műveletek végrehajtva. A rendelkezésére álló adatok át vannak másolva a kommunikációs egység rendszereibe.
Ez, bár a mesterséges intelligencia nem említi, valószínűleg minimum több ezer, ha nem tízezer művet jelent. A HPI-s művészet gyorsan és sok művet képes kitermelni, még egy ilyen kisebb kategóriában is, így lesz lehetőség különböző szempontok szerint válogatni. Ingrid anyjának publikált művei is már valószínűleg fel vannak töltve, az ilyesmik teljesen nyilvánosak, csak éppen nagyon ritkán kerülnek a Birodalmon kívülre. Általában a HPI-sek, saját szórakozásukon, érdekeiken felül nem foglalkoznak a Földdel, így a kultúrájukat sem adják át, nem is etikus, ettől függetlenül legális. Ahogy Miller a valószínűleg főként csak díszítésként vésett jelek, zöldes lézerfénnyel megvilágított mását figyeli, ahogy Átokra tekint, mintha kevesebb, mint egy másodpercig bevillanna neki egy kép. Olyan gyors, hogy nem tud kivenni belőle semmit, csak a szakadást érzékeli, és azt, hogy ez ismét a képessége volt egy pillanatra aktiválódva. Az android a kérdés után egy ideig kivár, mérlegeli a helyzetet és számol, majd teljesen természetes módon válaszol.
< - Igen, a csarnok alatt valóban találhatóak még szintek, de ezek nem mind kiépítettek és kihasználtak. A következő pont lehetne a tetőkilátó, ha önnek is megfelel Lady Ingrid. >
Ha igenlő választ kap, akkor az android beljebb vezeti Millert, át a csarnokon, üres folyosókon végig. Végül oldalra kanyarodnak és mágneses felvonókhoz érnek. Egyet azonnal aktivál az android, ami meg is érkezik. Ha Ingrid beszáll, akkor a gép a legfelső szintet jelöli meg és nagy sebességgel, a felvonó pár másodperc alatt meg is érkezik. A felső terem ovális, nem túl nagy, hét-nyolc méteres lehet, hasonló magassággal, a falak ívesek és hatalmas ablakok húzódnak végig, nincsenek is falak, csak fém tartószerkezet. Innen valóban belátni a teljes fővárost és környékét. A látvány azonban, miután Ingrid belép a terembe a felvonóból megváltozik. Olyan mintha az ablakok kinyílnának, valójában csak átrendeződnek, majd az itt megszokott lézerek helyett fejlett hologram vetíti az égbolt teljes képét ki a terembe. Minden csillag fénye tisztán látszik, a város fényei és a felhők ellenére is. Még a Tejút is kivehető, a teljes vonala végig, Ingrid ahogy nézi a képet rájöhet, hogy ez nagyjából a galaxis valós idejű képét mutatja, nem azt ami látszik szabad szemmel nézve, persze hiányos, nagyjából évszázados eltérések lehetnek a valósághoz képest. A fehér csillogó pontok kirajzolják az ismert csillagképeket és igen impozáns látványt nyújtanak.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Ahogy Aesa kimondja Átok nevét, a bácsi szó nélkül az valóban nagyon furcsának hangzik tőle. Főleg amiatt, hogy így a kis kiegészítés nem veszi el egyáltalán a szó élét, ami így igen éles hangzású a közös birodalmi nyelven, gyermeki hangja ellenére. A köszönetnyilvánításra Átok nem reagál, mintha meg se hallotta volna, csak megy tovább előre az útvesztőben. A rejtelmes fém falak és a fények eltűnnek, helyettük homok színű kőzet, sziklába vájt folyosók veszik át a helyüket. A minták, ábrák és az egész felépítés emlékeztethet az Egyiptomi építészet egyes elemeire, mintha romok lennének, de ezek nem földi, ezek marsi jelek és motívumok. A környezet alapján valószínűleg már jóval a föld alatt lehetnek, egészen a citadella alatti részeken, a mélyben. Itt a fényt, a hőt és a levegőt a falakba épített, hajszálcsőrendszer adja, aminek szinte semmi nyoma sincs az egyes fényforrásokon kívül. Leginkább olyan érzés lehet ez Miller számára, mint az időutazás, ahogy haladt előre, ment vissza a történelemben is. Néhány kisebb-nagyobb szobor is megjelenik egy-egy elágazásnál vagy kisebb teremnél. Átok eközben készségesen felel, ugyanolyan furcsán zengő, hideg hangon mint eddig. Egyik kérdés sem vált ki belőle érzékelhetően megváltozott reakciót.
- Istenek nem léteznek Aesa – kezdi hidegen, nyomatékosítva szavait - hatalommal, tudással rendelkező személyek igen, de ők nem istenek. Sokan az emberek felett állnak, akik azt hiszik magukról istenek. Így nevezik magukat, de csak mert az alattuk lévők szemével tekintenek magukra, ha saját magukhoz mérnék erejüket, rájönnének, hogy múló jelenségek, porszemek csupán. Ezért nem teszik, inkább istenkén pusztulnak el, mint alárendeltként. Zsarnoknak már most sincs szüksége az emberiségre. Még a gondolat, hogy valaha is szüksége volt, elenyészik, mégis itt vagyunk.
Hangjában valamilyen nagyobb összefüggést sejtet, utalva arra, hogy Zsarnonak nagyobb céljai vannak annál, hogy szüksége legyen az emberekre. De ezt egyáltalán nem fejti ki, a képzésre vonatkozó kérdés után az alak enyhén Aesa felé fordul, a lány szinte érezheti magán a tekintetet, ami lassan végigméri őt. A válasz másodpercekkel később érkezik csak.
- Most is tanulsz és én tanítalak, rajtad múlik, hogy az időd alatt mennyit akarsz tanulni. Ez a te döntésed.
Az utolsó kérdésnél Átok lassan visszafordul, majd újra csak egyenesen halad tovább, amíg egy kanyarhoz nem érnek. Itt megáll és szembe fordul a lánnyal, pár másodpercig figyeli csak, az őt takaró sötétség mögül.
- Egyszer láthatsz, de ahhoz még sok időnek kell eltelnie. Még fiatal vagy.
Még megvárja Aesa válaszát, majd csak utána indul újra tovább. Ezután már csak pár lépés és egy kisebb terembe érkeznek meg. Leginkább barlang szerű a kialakítás, a kivájtság és a falakon lévő ábrák, elemek miatt. A terem közepén egy szobor áll, olyan mintha egy üvöltő emberi alak lenne, de elfolyik, ahogy a kőzet is elmállott, amiből eredetileg készülhetett.
- Ismered a Sziklaóriás és Sárkány meséjét?
Miller már hallott erről a történetről, hogy létezik és ismert Ősi-Marsi történet, de semmi konkrétumot nem tud róla.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Csüt. 16 Jan. 2014, 11:23

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örömmel nyugtázta, hogy legalább ez megvolt és nem felejtette el, igaz estére ígérte, de akkor még merőben más volt az, hogy mivel is majd a délutánja eltelni. Most, hogy a lehető legjobb forgatókönyvvel történt mindez, így a könyvek is elmaradtak és ha nem látja meg a könyvtárakat valószínűleg az eszébe sem jutott volna mindez. Magától is tudta, hogy rengeteg könyvről van szó, csak az anyja is több tucatot írt már a HPI-be, illetve a rengeteg vázlat és egyéb irata is ott volt, amiket viszont azért, mert a régi világról szóltak soha sem fog a családon kívül más látni. Majd már csak azt kell megoldani, hogy átmásolni egy helyi adathordozóra, és Tubrok nem is néhány könyvet, hanem néhány könyvtárra valót kapott ajándékba Ingridtől. Tudta, hogy a könyvek átadásával nem épp túl etikus dolgot csinál, de biztosra vette, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a történelem során ilyesmit tett, így ezzel nem különösebben foglalkozott. Ő maga még a régi világban született és nagyon sok mindent ismert onnan, és ott a kulturális különbségeket igyekeztek mindig áthidalni. Nem akart olyan istenszerű lénnyé válni, aki mindent megtagad a mások szerint „alacsonyabb” létformáktól. Pedig azok is ugyanolyan emberek voltak, miért ne olvashatna más is Birodalmi regényeket, amikben azt taglalják, hogy ők milyennek látják a Földet és a világot? Tudta, hogy a barátai időnként ezért a nézetéért és gondolkodásáért maradinak tartják, de hát látta a teljes történelmet, illetve azon túl is rengeteg tudása volt, ő nem akart elszállni attól, hogy kicsoda és micsoda. Noha nem járt el a Vex, sem a Pride területeire szórakozni, mint az ilyenkor kissé álszent barátai, de saját maga mindig büszkén kiállt a saját nézeteiért. És most ebben a helyzetben, amikor úgy néz ki, hogy egy sima emberben találta meg a lelki társát és azt, aki amellett akár az örökkévalóságot is eltöltené különösen örült, hogy mindig így nézte a világot. Még akkor is, amikor tudta, hogy valószínűleg igencsak csúnyán összekap majd a barátai egy részével Tubrok miatt.
Mialatt a képet figyelte és megfordult a fejében az, hogy ki is lehet Átok valójában egy pillanatra valami beugrott a szemei elé. A máskor is ismert érzés uralkodott el rajta, de most már tudta, hogy miből kifolyólag. Korábban ezt soha sem tudta mindezt hova tenni, de most már igen, már tudta, hogy képessége van és ez logikusan következve azt jelezte, hogy a képessége aktiválódott. Máskor talán nem is foglalkozott volna vele, de így a tudása fényében nem hagyta mindezt annyiban. Valamit látott, még ha csak a másodperc egy töredékéig is. Vajon tényleg itt állt ezen a helyen Átok, vagy pedig képes volt arra saját maga, hogy megtörtént, de számára elképzelt személyekről, eseményekről is képes képet kapni? Valamikor ki kellene tapasztalnia mindennek a határait, hogy mire is képes ezzel valójában. Néhány pillanatig még várt, majd ismét megnyitotta a csatornát Maniac irányába. Remélte, hogy ezt képes lesz az MI kivetíteni neki és nem csak hibás képet, amitől tartott, hogy lehetséges lenne főleg azóta, hogy Lerontis mit is mondott neki.
~ Maniac, néhány másodperce egy pillanatra egy kép villant fel az elmémben. Keresd meg az emlékeim között azt a másodpercet, a képet merevítsd és vetítsd ki a szemeim elé. ~
A legjobb kérdés az volt, hogy vajon rendes képet fog-e látni mint egy-egy helyen szokott, vagy pedig olyat, mint amit az Árnyékhadseregről látott a múltban? Ha igen, akkor egy ideig ellehet azzal, hogy megpróbálja összetenni a képet arról, amit látni fog. Az android szavaira nézett fel újra, aki közben meg is szólalt ismét. Tehát a hely még lehet, hogy nagyobb is, mint eredetileg gondolta. Csak az zavart be egy kicsit neki az egész hellyel kapcsolatban, hogy lényegében az előkellő negyed közepén voltak. Valahogy kicsit úgy képzelte volna, hogy távolabb van a palota mindentől és nem pedig ilyen központi helyen. Ami persze egyben eléggé logikus is volt, hogy nem nyújtott külön célpontot senkinek, maximum a látható méretei miatt. Bólintott az androidnak, hogy indulhatnak és mutathatja az irányt. A folyosókat megfigyelte végig, ahogyan haladtak, hogy van-e bármilyen ismertetőjelük, vagy csak sima egyszerű fémfolyosók ezek. Ahogyan megérkeztek a felvonóhoz beszállt, majd a tetőtérben lépett ki, amikor megérkeztek oda. Innen még szebb látvány fogadta a városra tekintve, illetve még az égen a csillagok is megjelentek, a csillagtérkép. Amennyire megtudta állapítani eléggé friss képet mutatott, pár helyen persze voltak eltérések, de ez a hely nem a HPI volt, hogy minden a legjobb és legmodernebb legyen. Hosszú másodpercekig gyönyörködött a képben mielőtt újra meg nem szólalt volna.
< - Ez a kastély mindig is a Ragal család birtokában volt? – kérdezte. – Az épület egyes részeit Lord Tubrokkal egy idősnek tippelném, főleg a benti belső részeket, a főcsarnokot és az ő saját csarnokait. >
Miközben az android válaszára várt, addig tovább figyelte a csillagokat, illetve majd a figyelme és a tekintete inkább a városra fordult, az volt az újdonság számára, a csillagokat mindig is látta, akár úgy is, ha kinézett a szobája ablakán az Anyahajó fedélzetéről, igaz nem a Tejútrendszert látta, hanem a galaxisokat a távolban. Hosszú percekig gyönyörködik, majd visszafordul az android felé és ahogyan visszasétál a lifthez szólal meg újra.
< - Mehetünk tovább, vagy mit tud arról, hogy Lord Tubrok maga szerette volna inkább megmutatni a lakhelyét nekem? – érdeklődött. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa végig figyelte a falakat, ahogyan haladtak, még akkor is, amikor kiértek a fém falak közül és már csak mintha sima kőből levő vette volna őket körbe. Az anyukája mesélt neki a régi világról és olvasott is ezekről a nő saját könyvei és feljegyzéseiből, így eléggé átható képe volt arról, hogy milyen is volt a Zuhanás előtti világ, noha számára az iszonyúan távoli és varázslatos helynek tűnt. Tudta, hogy a mostani Spear a régi Egyiptom területén van és mi volt jellemző erre a kultúrára, így hieroglifákat várt a falakra, de nem azokat látott, hanem ősi-marsi szimbólumokat, amik sokkalta többet mondtak neki, illetve ezek voltak a megszokottak számára. Mégis az építészet olyasmi volt, mint amit a feljegyzésekben látott és olvasott. Nem kérdezte meg, hogy hova tartanak, pedig igencsak kíváncsi volt, de számított arra, hogy Átok bácsi úgysem fogja megmondani neki ezt. Most már határozottan érezte, hogy tényleg a föld alatt vannak és egyre mélyebben haladnak, a meleg és légnyomás is továbbra is egyre nagyobb lett. A szobrokat is figyelte, úgy tűnt neki, hogy amihez közelednek ősrégi és egyre idősebb minden, minden lépéssel beljebb és lejjebb haladva ezen az úton.
- Mi köze van az ókori Egyiptomiaknak az ősi-Marsi kultúrához? – kérdezte végül. – Olyan hasonló az építkezésük.
Figyelmesen kezdte hallgatni, amit mondott Átok bácsi neki. Ez teljesen más volt, mint amit az anyja mesélt neki, azt tudta, hogy ma már nincsenek istenek, Zsarnok bácsi megölte őket, egyetlen gondolattal és tettel. Ahogyan arról a listáról is tudott, ahogyan arról is, hogy akivel éppen beszél milyen elől van rajta és nem sokkal marad el az apukája mögött.
- Ma már tudom, hogy nem léteznek – mondta. – De én a régiekre gondoltam, akik más dimenziókban éltek, hasonlóan hosszú élettel, mint ma a Birodalmiak.
Ahogyan ezeket kimondta a gyermeki hangja ellenére is hallani lehetett belőle, hogy értette, hogy mit akart mondani Átok neki és mire is gondolt a szavaival. Az utolsó részeken pedig elgondolkodott. Mint máskor is ilyenkor kissé oldalra döntötte a fejét és a tekintete a távolba meredt. Éppen azokat az információkat emésztette, amit Átok bácsi mondott neki, Zsarnok bácsival kapcsolatban. Tudta, hogy mivel foglalkozik a Birodalom vezetője, ahogyan azt is, hogy mire kellett neki Gunny és miért. De most Átok bácsi mást mondott, tudta azt is, hogy egyszer nem kellenek majd emberek, az anyukája is ettől félt, hogy egyszer úgy járnak, mint a család többi része és mindenki más. A számolásokat és következtetéseket hihetetlen gyorsan számolta ki és jutott a végére gyermekfejjel is.
- De ez logikátlan így és értelme sincs – mondta meglehetősen felnőttes hangon is, amilyen volt a hangja, ha éppen így számolt és gondolkodott. – Ha már nem kell neki az emberiség, miért törődik egyáltalán azzal, hogy továbbfejlessze őket? Persze egyszerűbb velük végeztetni az űrben levő fajok kiirtását, de a Kézzel is megoldhatná egy pillanat alatt. Nem ez van a háttérben, hanem valami más, mást tervez… Brrr…
Az utolsó brrr már ismét gyermeki hangon hagyta el az ajkait és láthatóan megborzongott ettől az egésztől. Nem gyakran viselkedett így eddig, ahogyan most is, hiszen csak pár hónapja kezdett ez jelentkezni nála mindez, így még élő személy nem igen láthatta őt így mérlegelni, illetve ilyen hangon beszélni sem. Kissé meglepődött, hogy ez már tanítás része volt, de végül is valóban így volt, az efféle beszélgetésekből is nagyon sokat lehetett tanulni és máris értékes információkat szerzett azzal kapcsolatban, hogy Átok bácsi miként látja a világot végül úgy, hogy egyelten egy személy van, aki erősebb nála, aki ténylegesen számít illetve Aesa apukája és a többi UP2, meg Zsarnok bácsi. Mennyit akar tanulni? Ez számára nem igen volt kérdés, és volt egy olyan érzése, hogy Átok bácsi is tudta a választ.
- Amennyit csak lehetséges – felelte.
Örült ám mégis csalódott volt amiatt, hogy nem láthatta még most teljes valójában a másikat, csak majd később. Pedig szerette volna mindig is, talán azóta, hogy életében először meglátta őt így a csuhában. Talán majd egyszer, amikor éppen pihen, vagy a saját szobájában van… nem. Az nem okozott volna elégtételt számára, ha belopózik és úgy kémleli ki őt, hogy milyen a csuha nélkül. Azt szerette volna, hogyha önként mutatja meg Átok bácsi neki azt, aki valójában. Azonban egy frappánsabb válasza volt már a szavakra.
- De épp az előbb mondtad, hogy már kezdek felnőni – mondta határozottan. – Most hirtelen mégis fiatal vagyok?
Jó Miller-hez méltón nem hagyta magát olyan könnyedén lerázni, mint mások tették volna. Ahogyan beértek a terembe Aesa körbenézett ott, a barlangfalakon és végül a szobron, ami középen volt. Úgy gondolta, hogy nagyon régi lehet az állapotából ítélve. A szobrot figyelte és méregette még mindig, amikor a férfi megszólalt, meglepve kapta oda a fejét és rázta meg a fejét. Nem hallotta még a történetet, de azt tudta, hogy létezik.
- Még nem mesélte el soha senki. Elmondod? – kérdezte.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Csüt. 16 Jan. 2014, 22:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Az utasításra, mivel a művelet Ingrid emlékeit is konkrétan érintené még egy megerősítést kér Maniac, ha ezt megkapja azonnal elvgézi a feladatot. A HPI-n elfogadott tény az, hogy egy személy tudata, ami a teste nélkül is alkalmas a létezésre, csupán a gondolkodásmódja és az emlékei, ha ezek közül valamelyik nagyobb mértékben mesterséges úton változik, úgy az drasztikus következményekkel járhat. Éppen ezért kér Maniac ilyen apró műveleteknél is engedélyt, bár az esetek száz százalékában nincs esély hibára. A kép gyorsan, félig áttetszően villan be Ingrid szemei elé, amikor a keresés véget ér. Ingrid mintha egy ködös festményt nézne, úgy vetül elé a pillanatnyi vízió. Lát maga előtt egy kő lépcsősort, oszlopokkal, aminek a tetején egy trón van, a trónon egy szürke ruhás férfi ül, előre hajol és kezének ujjait, maga előtt egymáshoz illeszti, így néz le az alatta lévőkre. A fején most nincs csuklya, de az arca el van mosódva és így nem látszik, olyan mint egy álomban, látszik de mégsem. A lépcsősoron végig alakok vannak ábrázolva, ahogy a porban hevernek, a lépcsőfokokon. Nem látszik belőlük sok, de mindegyiken van egy-egy motívum amiről fel lehet ismerni, mivel ismert személyekről van szó. Egy Fagyhadsereg katona, egy korábbi alak, akit már Ingrid a látomásból ismerhet, egy Lovas, egy Pride-os katona, Rip Sure, a Vex-ből, valamilyen leginkább rákra emlékeztető, de humanoid alak, feltételezhetően egy egyedi mutáns, egy Rocksolidos harcos és végül Demio, az Észak-Amerikai renegát, Ász, aki tíz éve tűnt el nyomtalanul. Látszólag nincs közöttük összefüggés, de igen epikusan vannak ábrázolva, valamilyen sorrendben rendezve. Az egész kép kissé szürreális, de epikus. Ami még furcsa lehet, hogy a kép érezhetően a víz alatt van, akár Atlantisz vagy más ahhoz hasonló hely, amelyet Ingrid ismer a történetekből.
Fent a kilátóban az android továbbra is, segítőkész, előzékeny hangján válaszol.
< - Korábban, száz éve, még teljesen más épületek álltak itt, amiket lebontottak. A város alapja a területek nagy részén egységes, így arra épült rá a csarnok. Az épület generációk óta a Ragal család birtokában van. Gyakran vannak felújítások és modernizációk, ezért egyes részei újak. >
Ha Ingrid belekérdez jobban, akkor részletesebb információkat is ad, de így csak általánosságban beszél, ahogy a feltett kérdést is általánosnak értelmezte. A második kérdés után a gép határozottan bólint.
< - Most is a Lord Tubrok által javasolt útvonalon haladunk. A következő pont a fegyverterem lenne, de oda közvetlen hozzáférés nélkül nem léphetünk be. Le akar menni és megnézni az egyik kinti kertet is? >
Ha ez megfelel Millernek és követi továbbra is az androidot, akkor az ismét a mágneses elven működő felvonókat használja, hogy könnyen lejussanak. Ezután az egyik oldalfolyosón halad végig, kijjebb vezetve Ingridet, végül egy kétszárnyas fém ajtóhoz érve. Ha ezen kilép Ingrid, akkor egy negyvenszer, hatvan méteres, kis tetőkert szerű kiszögellésen találja magát. Kis méretű fák, különböző dísznövények és fű is található itt gondos ágyásokban, megfelelően megvilágítva, öntözve és melegítve. Így ez a hely, a leülőkkel, kisebb kiszögelésekkel természetes hangulatot kelt, ami a hideg miatt nem lehetne ilyen, de mégis pont ezért kellemes.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok mozgása, a mozdulatai vagy a hangja egyáltalán nem utal arra, hogy miként is reagál Aesa szavaira, vagy mit gondol róla, csupán az amit kimond utalhat erre. De azt még Aesa is tudja, hogy Átoknak hinni nem túl bölcs dolog.
- Az egyiptomiak is egykori marsi technológiát használtak, amennyit meg tudtak érteni belőle. Onnan voltak a terveik, az épületeikhez. Az isteneik, ahogy a többi lény is, akiket te istennek gondolsz nem voltak mások csak más világok beli fejlett lények. Ettől még senkiből nem lesz isten.
A lány következő felvetésére a rejtelmes alak kissé felé fordul, majd most már árnyalatnyi okító, javító szándékkal a hangjában válaszol.
- Mindennek van értelme, és mindenki tervez. Gondolod, hogy a kezdetek óta valaha is szüksége lett volna az emberi fajra. Mégis itt vagyunk most, és létezünk. Fiatal vagy, száz év múlva is az leszel még, ez nem így működik. Annál többet jelent ez.
Végül sejtelmesen elhallgat, majd ismét a szobor felé fordul, a teremben eközben valamilyen légáramlat halad keresztül szél szerűen, és lengi be a környezetet. Megfelelő légkört teremteve ezzel a helynek. Egészen addig csend áll be, amíg Átok el nem kezdi mondani az ősi történetet.
- Az ősidőkben volt egy óriás, ez az óriás egy hegyből emelkedett ki, így magasodott a világ fölé. Napról napra erősebbé vált, ahogy a föld mélye táplálta. Amikor a Sárkány elrepült a világ felett, minden alkalommal meghajlott előtte minden létező dolog, tisztelegve hatalmassága előtt. A Sziklaóriás egy nap azonban nem tette és bátran megkérdezte a Sárkányt, hogy miért kellene meghajolnia előtte, hiszen egyenlő erősek mind a ketten, csak ő a földön, a Sárkány pedig az égen. Figyelmeztette a lényt, hogy az kő karmai is legalább olyan élesek mint az égi lényé. Ekkor a Sárkányt kitátotta a száját és a következő pillanatban tűzvihar terített be mindent. Mire a sikolyok és a tűz elült, a Sziklaóriásból nem maradt más csak egy torz maradvány, aminek a kiáltását már soha senki nem hallhatja.
A történet végén kicsit megáll és megvárja Aesa reakcióját az elhangzott, meglehetősen egyszerű és gyermeteg mesére.
- Ez az egyik legősibb dal. Mit jelenthet?

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Pént. 17 Jan. 2014, 10:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
~ Az engedélyt újra megadom, végezd el a kért utasítást! ~
Ingrid ezekkel a szavakkal újra megadta az engedélyt Maniac-nek arra, hogy elvégezze azt a műveletet, amit már egyszer kért tőle. A hangja nem volt sürgető, sem parancsoló, csak egy átlagosan kiadott utasításra hasonlított most is. Tudta, hogy minimális esélye a hibának, azaz nulla, de ha meg is történne, akkor is még mindig ott lenne az, hogy csak az emléket veszti el, de a szervezete regenerálódás közben a sérülést helyrehozná. Ő maga inkább csak azért aggódott, hogy a sejtszintű hiba, amit okozhat Maniac irányába hibás képet ad vissza, vagy éppen semmit. De szerencsére nem ez történt meg és megkapta a képet. Nem volt teljesen tiszta, de ehhez már hozzászokott amióta víziókat lát. Éppen a nem túl éles és hiteles képek miatt volt az, hogy egyszerűen a fantáziájának hitte az egészet évszázadokon át és nem pedig képességnek. A kép az emlékében ugyan csak egy pillanat volt, de így kifeszítve és kivetítve olyannak tűnt, amit akár otthon is kitett volna a falára, mert tetszetős volt.
~ Ezt a képet is mentsd le az adathordozóra. ~
Nem árt, ha megvan később is és bármikor előhívhatja nem csak az emlékéből, hanem így is. Talán tényleg kifogja egyszer „nyomtatni” és kiteszi a szobájában. De most még végignézett az egészen, az feltűnt neki, hogy olyan volt a hely, mintha víz alatt lenne, a régi mondákból nem sok ilyen helyet tudott, csak Atlantiszt, így az oszlopokat megnézte, hogy egyiptomi, vagy görög stílusúak voltak-e, hiszen ezt a kettőt azonosították az elsüllyedt földrésszel annak idején. Utána a figyelmét az ott levő személyekre fordította. Az egyértelmű volt, hogy Átok ült a trónszéken, mintha uralkodott volna, vagy vezette volna a többieket, roppant sajnálatos módon nem látta rendesen az arcot, csak elmosódott. Odalent viszont meglepődött, hogy kiket látott. Legalább egy részükön az alakokat nem látta, de a jelzések magukért beszéltek, Rip Sure nem volt meglepő, a Vex vezetőjeként, ahogyan az a Lovas sem, akit már látott egy álomban. Mert a lovas mindenkit le akart győzni és megölni, de ott a felállás nem stimmelt, a Lovasnak kellett volna a trónon lennie és Átoknak fejet hajtani. Vagyis most már biztos volt, benne, hogy egy vízió volt az is és mégsem csak álom. Ezekből kinézte, hogy összeszűrik a levet Átokkal. Demio? Illetve egy Fagyhadseregbeli katona?! Ez a kettő meglepő volt, a rákféle lény pedig mutáns. Mikor lehetett ez a találkozó? Vagy pedig olyan volt ez a kép, mint az álom, amit két napja látott? Ami határozottan egyben a jövő és a múlt volt, mert a múlt a Zuhanással, de Lerontis ott volt, amikor nem lehetett volna ott! Úgy vélte, hogy az Új Ellenállás tagjait láthatja itt a képen, esetleg valamilyen más titokban működő szervezet tagjait. Ha ez igaz… és Lerontisból kiindulva nem volt meglepő, hogy a Fagyhadsereg egy, vagy több tagja is benne van.
~ Maniac próbáld meg a trónon ülő alak arcát rendbe hozni kivehetőre, amennyire csak lehetséges. Ezenfelül keress a történelem során olyan eseményt, amikor ezek az alakok, vagy pedig a katonáik egymással találkozhattak, vagy egymás közelében lehettek. És azt is, hogy hol. Ha az eredményben 50%-os lefedettségi ráta van azon felül minden ilyet listázz ki. ~
Persze tudta, hogy megvan az esélye annak, hogy soha sem volt ilyen és bakot lő, mert a képek megcsalták, de azért szerette volna tudni, hogy kik és mik ezek és persze, hogy miért van ezaz egész. Mi köthette ezeket össze egymással? Ha a megérzése csal és mégsem szövetkeztek titokban, akkor fogalma sem volt egyelőre, jobban át kellett volna gondolnia és minden eshetőségen átszaladni. Igazából még az is lehetséges volt, hogy Átok győzött a világ felett és mindenki kénytelen behódolni neki, de ez egy jövőkép lett volna, arra pedig Ingrid pedig nem volt képes. Végül az androidra figyelt, amikor az ismét megszólalt. Több fontos és új információt kapott meg az egyszerű kérdésből is, tehát ez a hely nagyon régóta a Ragal családé volt. Nem akart butaságot kérdezni, így a fejében levő feltöltésből próbálta előszedni, hogy a korábbi háborúk mennyire pusztították el a fővárost és emiatt kellettek-e a lebontások és a hatalmas újraépítés, vagy volt-e más oka. Ha nem a pusztulás amiatt, akkor rákérdez.
< - Pusztán modernizáció volt az oka a lebontásoknak, vagy volt egyéb ok is? – érdeklődött. >
A fegyverterem jött volna, már majdnem felvetette, hogyha kell akkor feltöri a biztonsági rendszereket, nem menne lassan, de nem akart Tubrok bizalmával visszaélni és kibírja holnapig, hogy megnézzék azt. Tudta, hogy a férfi úgyis akarja látni a rajongását és a lelkesedését, amikor meglátja azt a termet is. Bólintott az androidnak, hogy a kert megfelelő lesz a számára és hamarosan meg is érkeztek. Lenyűgözőnek tartotta a kertet és csodaszépnek. Belépett oda és végignézett a növényeken, virágokat keresett és ha talált is ilyet, akkor ha az android nem szólt rá egy szálat letépett és a kezébe véve szagolta meg azt és ült le egy kicsit az egyik padra, hogy mégjobban megcsodálhassa ezt a helyet. Határozottan tetszett neki, hogy ennyire természetes az egész.
< - Kinek a kedvéért, vagy emlékére van fenntartva ez a hely? – kérdezte. >
Nem igen nézte ki Tubrokból, hogy lejött ide csak azért, hogy a természetben legyen, belőle inkább azt nézte ki, hogy a tornaterembe megy le gyakorolni, mintsem itt lógassa a lábát. Sokkal inkább úgy vélte, hogy valamelyik szeretője tarthatta ezt a helyet, vagy éppen az édesanyja szerette a növényeket és az efféle kerteket és az ő emlékének adózva maradt meg ez Ingrid legnagyobb örömére.


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
- Akkor ezek szerint azért tartották őket isteneknek, mert többek voltak, mint amit az akkor egyszerű emberek a fejletlen agyukkal képesek voltak felfogni és megérteni – vonta le a következtetést.
Ez volt a leglogikusabb azok alapján, amit Átok bácsi mondott neki. Arra bólintott, hogy érti, hogy az Egyiptomiak tényleg a Marsiak dolgait használták, legalább is egy részét, amit képesek voltak. Ez igencsak megmagyarázta a furcsa hieroglifákat is, illetve azt is, hogy miért voltak olyan furcsák az építményeik. Itt Aesa nem csak a piramisokra és az egyedi templomokra és temetkezési helyekre gondolt, hanem mindenféle épületre, amit használtak. Nem is volt csoda, hogy utána senki sem épített ilyeneket, vagy elvesztek, vagy az Egyiptomiak voltak olyan okosak, hogy mindenki más nem értette meg őket az idő múlásával. Ennek ellenére, hogy hinni szeretett volna Átok bácsinak, még ha nem is volt túl okos, akkor is ott volt benne, amiket olvasott és az anyja is tanított neki, hogy istenek márpedig tényleg léteztek, ahogyan mágia is, és ők is ilyenek voltak, mármint anyu és apu, egykor az újraszületésük előtt. Így ez a két dolog most eléggé furcsán kavargott benne. Amit tudott és amit most hallott, mert mindkét nézőpont helyes volt lényegében. Ismét bólintott arra, amit Zsarnok bácsiról hallott, a fiatalsággal kapcsolatban pedig volt egy kérdése ismét.
- Akkor ez azt jelenti, hogy a bölcsesség és az élettapasztalat dönti el valakiről, hogy mikor nem lesz már fiatal? – kérdezte.
Ennek ellenére, azt amit Átok bácsi mondott neki valahogyan kevésnek érezte és úgy vélte, hogy ismét gyereknek vélik és nem mondják el a teljes igazat neki. Ahogyan az máskor is lenni szokott. De végül is nem firtatta egyelőre mindezt tovább, inkább csak csöndben figyelt, ahogyan Átok belekezdett a mesélésbe. Figyelmesen hallgatta végig, majd a végén kissé oldalra biccentette a fejét és elfintorodott. Kicsit túl brutálisnak tartott a mesét és azt, hogy a Sárkány mindenkin megtorolta egyetlen lény tettét. A kérdésre felpillantott Átok bácsira, nem esett le neki ebben a pillanatban, hogy a férfi teszteli őt azért, mert az előbb hogyan reagált Zsarnok bácsival kapcsolatban. Arra, hogy mi volt a véleménye azonnal gondolkodni kezdett az agya pedig számolni az összes létező okfejtést és lehetőséget mint máskor is teljesen egy időben pillanatok alatt. Az egyik szemszögből ott volt, hogy a Sziklaóriás nem mérlegelte tökéletesen a helyzetet és nem mérte fel ellenfele erősségét és emiatt járt úgy, ahogyan, mivel titokkal rendelkezett a Sárkány, amiről senki sem tudott és a titkokat rejtő személy veszélyes lehet, pont mint Átok bácsi, de ez Aesa-t nem érdekelte, ő nem félt tőle. A következő szerint a tűz volt a legerősebb, ami gyakorta egyet jelentett a káosszal és a káosz kiszámíthatatlan és szinte mindent képes eltörölni, ezt a családi hagyományokból is tökéletesen ismerte és tudta, hogy így volt, Loki és az anyja révén is. A harmadik nézőpont eléggé hasonlított az elsőre, de még hozzápárosult, hogy aki a levegőt is uralja és ilyen testtel, mint a Sárkányé volt még a földet is tudta volna, sokkal erősebb és hatékonyabb, mint aki csak egyetlen régiót tudhat magáénak. A negyedik szerint pedig a történelem ismétli önmagát, mert az egész nagyban hasonlított más történelmi csatákhoz, még magához a Zuhanáshoz is. És persze ott volt az ötödik a saját nézőpontja, hogy csak egy mese, ami arra tanít, hogy tiszteljük a másikat, aki úgy tűnik, hogy erősebb nálunk, még ha nem is így van, akkor is mondjuk azt, hogy úgy van, ha nem is magunkért, de másokért.
Az egész néhány pillanat alatt megvolt minden irányból elemezve és számolva, mindezt Átok láthatta a szemeiben, hogy már megvan, megvannak a válaszok, a többféle önkéntelen és szemmozgásból. Tökéletesen látszott, hogy sokféle lehetőségre jutott és nem egyre, és az viaskodik a lányban, hogy melyik is legyen a végső, hogy melyiket is mondja ki hangosan. Mert ez volt az a része, amihez még túl fiatal volt, hogy különszedje őket és az egyik szerint cselekedjen, illetve eltudja dönteni, hogy melyik is a helyes és melyiket kellene előtérbe helyezni.
- Túl sok a lehetőség és a nézőpont – mondta végül miközben újra egyenesbe helyezte a döntött fejét. – De azt hiszem, hogy azt próbálja tanítani, hogy tisztelnünk kell másokat és nem fellázadni ellenük. Illetve, hogy nem tudhatjuk soha, hogy mire készül a másik és mit tenne. A Sárkány rendelkezett olyan hatalommal, amiről a Sziklaóriás nem tudott, ezért Sziklaóriás lebecsülte őt és a saját biztos és szilárd forrásait túlértékelte. Ez lett a veszte és azoknak is, akiket óvnia kellett volna. Az egész arra emlékeztet…
Egy pillanatra megakadt a hangja majd Átokra nézett, hogy látja-e rajta, hogy szeretné, hogy folytassa-e. Ha erre megkapta az utalást, akkor folytatta.
- Mintha az egész egy jövendölés lett volna a jövőre, vagyis nekünk már múltra nézve. A Sárkány az egyik UP2, a helyszín lenne India, a Sziklaóriás pedig a régi ellenállás az emberek pedig India lakossága. A Sziklaóriás felkelt a Zsarnok ellen, aki elküldte a „sárkányát”, aki végül így oldotta meg a helyzetet és mindenkit megölt ott. Az Ősi-marsiak is látták a jövőt mint te, Átok?
Kíváncsian pillantott a férfira, érdekelte, hogy mit is felel erre, illetve elégedett-e a válasszal, amit kapott. Kicsit félt, gyermekien, nem szeretett volna csalódást okozni Átok bácsinak.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Pént. 17 Jan. 2014, 22:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Maniac kérés szerint lementi a képet fájlként az egyik adathordozóra. Ahogy Ingrid a képet nézi, feltűnhet neki, hogy a lépcsőfokokon heverő alakok nem azért vannak ott, hogy a behódoltságot jelképezzék, hanem mind hallottak. Ez látszik az élettelen testtartásukon illetve a sérülésekre utaló nyomokon. Az arc rekonstrukció csak részben sikeres, az elmosódott kép darabjait az ecsetvonás szerű színes vonalakból kell visszaállítania a rendszernek. A végeredmény meglepő lehet Ingrid számára, olyan mintha arcok lennének egymásra festve és elmosva, látszik több ismert és néhány teljesen ismeretlen alak, több száz részlet, több száz személy vonásai, Miller még a sajátját is felismerheti benne. Átok mintha képes lenne felvennie mások alakját és személyiséget, és a sok maszk és álca mosódna most össze, ilyen érzése támadhat a látványtól. Ezután szinte rögtön Maniac válaszol is, amint a megfelelő feltételek és hatáskörök szerint elvégezte a különböző vizsgálatokat.
~ A kijelölt tartományban szereplő személyek korábban sosem találkozhattak egymással. A feltételek nem megfelelőek egy ilyen találkozás megvalósulásához.
Lassan a kör zárul, így már nincs sok lehetőség, lehetséges válasz a vízióra. A kép egyben rejtélyes és egyszerű, ezt Ingrid is érzi, leginkább valamilyen szimbólum. Az oszlopok nem olyanok mint a Zuhanás előtti világban, modernnek tűnnek. Kint a kertben az idő a növények között mintha kicsit lassabban haladna, mint az egyébként folyton mozgó világban, egészen nyugodt a hangulat is. Az android pedig ismételten készségesen és tárgyszerűen válaszol.
< - Az évszázadok alatt jelentősen megváltozott a város képe, egyes részek, arrébb kerültek, így célszerű volt itt felépíteni az uralkodói részt. Ezért történetek az építkezések, teljesen szándékosan, előre eltervezetten. >
A második kérdés után végignéz a kerten a gép, úgy tesz mint aki gondolkodik és visszaemlékezik, de ez csak természetesnek ható programozott reakció. Valójában azonnal tudja a választ.
< - A Rocksolidban általában minden nagyobb és jelentősebb ilyen épülethez tartozik egy vagy két külső kert. Nincs külön funkciója, egyes lakók szeretik idejüket itt tölteni, vagy a növények gondozásával foglalhatják el magukat, a kert ezen kívül étkezésre is használható. Megfelelő felszereléssel rendelkezik. - itt megáll egy pillanatra - Kielégítő volt a válaszom? >
Eközben Ingrid találhat magának az egyik füves részen egy kis, élénk kék színű, fehér vonalakkal tarkított virágot. A növény nagyjából pár centis csak, de igen látványos. Az illata nem túl erős, kicsit édeskés, de semmi más nem érződik rajta. Ingrid szabadon letépheti, nincs ennek semmilyen következménye. A kertben nem történik jelentős esemény, néha egy-egy széllökés a meleg levegő által képzett burkon átfújva friss levegőt hozó fuvallatként jelentkezik. Az android a bejárat közelében türelmesen vár. A városra innen is szép kilátás nyílik, főleg az egyik szabályos, sakktábla alakú részre, ami majdnem minden tekintetben teljesen arányos.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Átok némán néz előre egy ideig, bár hallja a lány szavait nem reagál azonnal, hagy mindig megfelelő időt a válaszai előtt, eközben a légáramlat enyhén megmozgatja az őt takaró ruhákat.
- Hiába tapasztalt és élt át egy személy szinte mindent, ha az nem változtatja meg, olyan mintha meg sem történt volna mindaz amit látott. Valamit el kell veszítened ahhoz, hogy cserébe túlléphess a fiatalságodon. Meg kell változnod.
Az utolsó mondat után Aesa egy kis összecsengést érezhet azzal, amit már hallott a nagyon fejlett Speares technológiáról, hogy megváltoztatja az embereket, a jellemüket és a személyiségüket formálja át. Átok végig figyel arra amit Aesa mond, ahogy kifejti a gondolatait és egymás után építi fel a mondatokat. Enyhén felé fordul és a testbeszédével jelzi, hogy nyugodtan folytassa a lány, amikor megáll. Végül egy nagyon enyhe fejmozdulattal jelzi, hogy értette amit Aesa mondott neki.
- Ez egy ősi történet, nem egy jóslat, annak látod aminek akarod, ha valamihez hasonlítod. Ürítsd ki az elmédet és koncentrálj csak a történetre.
Egy kis időre kivár, amíg megerősítést kap Aesától és a lányt ténylegesen is elvonatkoztat minden mástól. Ezután folytatja és magyarázza meg a történetet.
- A Sziklaóriás le tudta volna győzni a Sárkányt, ha nem áll meg előtte és áll ellen nyíltan. Ha megvárja, hogy a Sárkány elrepüljön felette, majd szó nélkül hátba szúrja, győzhetett volna. Valójában az egyetlen hiba, amit elkövetett, hogy szemtől szemben akart végezni vele... Ez a történet lényege valójában, hogy Sárkányt nem lehet egyenes küzdelemben legyőzni.
Hangja egészen sejtelmes, amikor beszél, érzékeltetve ezzel, hogy számára mit is jelent, mit képvisel ez a történet valójában. Erre Miller is könnyen rájöhet. Mielőtt a lány még szólna, Átok a szobor felé emeli egyik kezét és rámutat.
- Amit tudnod kell, hogy ez nem csak egy mese. Az idő homályába veszve, de megtörtént minden, amit most elmondtam.
Ennek a ténynek a fényében a kőzetbe olvadt reménytelenül a maga elő nyúló humanoid alakja is egészen más színben tűnhet fel a lány szemében.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szomb. 18 Jan. 2014, 11:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Most, hogy jobban megnézte a képet tűnt fel neki, hogy azok ott a lépcsőkön halottak. Ingrid nyelt egyet, így a kép már egészen mást jelentett, mint amit elsőre gondolt. Akkor valamiféle szövetséget nézett volna ki belőlük, de így? Volt egy olyan érzése, hogy Átok egy nagyon mély kívánságát láthatta ebben a képben. Amiben a Spear legyőzött mindenkit és megszerezte a világhatalmat. A halottak pedig az elesett, vagy éppen behódolt államokat, vezetőket mutatták. A Fagyhadsereg halott katonája volt, ami a legrosszabb és leginkább kétségbeejtő volt a számára. Bár, ha sima Flotta katona lett volna ott, akkor talán jobban utalhatott volna a HPI-re. Akkor viszont Demio volt a kakukktojás között, persze Ingrid tökéletesen tisztában volt vele, hogy a férfi mit is követett el és mire képes, de akkor is. Csak egy Ász volt, önmagában persze nagy erőkkel bír, de nem áll mögötte semmilyen hatalom. Nem? ezen kép után már nem volt ebben olyan biztos. Rip Sure a Vex-et képviselte, a Rocksolid katona értelemszerűen valószínűleg az egész államot. Nem látta az arcát, nem tudta, hogy egy vezető-e, vagy éppen egy Ragal, vagy melyik klánt képviselte, hogy tényleg értelmet nyerjen az egész. A Lovas egyértelmű volt a Sivary, ők hadat is üzentek a Spear-nek abban a látomásban , de a rákot nem tudta hova tenni. Azt sem, hogy melyik állam területéről jöhetett. Ami feltűnt neki, hogy az Ismeretlen Birodalomból és az Egyesült köztársaságokból nem lát senkit sem. Igaz arra nem is nagyon volt olyan személy, akitől tartani kellett volna. Európai Szövetségi Unió is hasonló volt. A lehetőségei fogytak és Maniac válasza is alátámasztotta, hogy ezek nem lehettek korábban soha sem egy helyen. Akkor maradt azaz eshetőség, hogy ez volt Átok végső célja, hogy tényleg övé legyen minden hatalom. Amit pedig róla tudott, azok alapján ezt ki is nézte belőle, hogy tényleg erre tör. Ami pedig Átok vonásait illette, megannyi személy volt egyszerre, egy időben és mégsem. Ijesztő volt, hogy még saját magát is meglátta a képben. Kicsit megborzongott. Már tudta, hogy soha sem fogja tudni, hogy ki is ő valójában, mi az eredeti arca. Egyből az anyja meséiből Loki ugrott be neki, az alakváltó, aki képes volt más személyek és lények alakját felölteni, tehát Átok is ilyen volt. Hogyan máshogy tett volna szert akkora hatalomra? Megfelelő módon manipulált másokat, kinézte belőle, hogy gyakorta más alakban is megtehette. Tehát lényegében ez lehetett az egyik titka a mindig köpenyt hordó alaknak. Azok után, hogy milyen érzése támadt a képtől és attól, amit látott nem is igen próbálta máshogyan magyarázni mindezt, hanem csak elfogadta, hogy tényleg eléggé biztosan alakváltó, révén tudta, hogy mindez lehetséges és nem lenne olyan egyedi és specifikus. Az oszlopok pedig, ez nem lehetett a múlt, abban határozottan biztos volt már, maximum tényleg egy múltban is megtalálható igencsak erős érzés és gondolat, ami manapság is megvolt. És azért látta mindezt most is, ezt tartotta a legelképzelhetőbbnek adott helyzetben.
A komoly gondolatok és számítgatások mellett a kert kellemesen nyugtató hatással volt rá és kiélvezte ezt az egészet itt, miközben az eshetőségeket latolgatta és számította fejben, addig a virágokat és a növényeket nézte végig, illetve amikor az android megszólalt, akkor rá is figyelt, hogy mit is mond. Így most már teljesen világos volt, hogy miért így alakult ki, noha szívesen megnézett volna korábbi tervrajzokat, amik a városról készültek. Vajon ilyesmire képes lenne ez az android, vagy Maniac után túlságosan is sokat vár tőle? De legalább arra is választ kapott, hogy mindez teljesen megszokott erre és hétköznapi az ilyen kert. Nem igen volt egyelőre a Rocksolid építészetével tisztában, a viking jegyeket és vonásokat persze felismerte, meg ahogyan látta kívülről a várost volt már elképzelése a helyről, de ennél azért kicsit konkrétabb információk kellettek volna neki, hogy mindennel tökéletesen tisztában legyen. A kérdés után fordult csak az android felé.
< - Igen – bólintott. – Később majd örülnék, ha előkeresne nekem a Rocksolid építészetével kapcsolatos szakirodalmat is, amit el tudok olvasni és áttanulmányozni. >
A szakirodalmat direkt így mondta, ebből eléggé biztosra vette, hogy az android is megérti, hogy ért hozzá és nem kell olyat keresnie, ami leíró és bárki számára érthető lenne, neki a tényleges csak adatokkal foglalkozó nem oktató könyv is tökéletesen megfelel. Igaz, abból, amit még odahaza feltöltöttek neki elég sok mindent tudott, mint például a katonai létesítmények felépítését és alapjait, de őt most a sima emberek építészete is érdekelte, ez pedig nem biztos, hogy benne volt a szükséges információkban. Egy aranyos kék virágot talált végül, amit le is szedett, kinézett ismét a városra, innen is szép látvány volt, most már volt egy olyan érzése, hogy Tubrok itt ejtette volna meg vele azt az említett vacsorát, amire készült, de soha sem került már rá sor. Kint egy sima erkélyen túlságosan is hideg lett volna a férfinak, de neki természetesen nem. Még néhány percig gyönyörködött a kertben és a kinti város képében, majd felkelt és elindult az android irányába.
< - Indulhatunk tovább a következő javasolt „látványossághoz” – mondta. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Átok bácsi szavai igencsak ridegen és kegyetlenül hangzottak azzal kapcsolatban, hogy mikor nő fel valaki a férfi szemében. Megváltozni? Azt már most gyermekkén tudta, hogy az átélt dolgok megváltoztatják az embert és mindentől változik és úgyis szembekerül valamivel mindenki, amikor mindez megtörténik. Magáról tudta, hogy most még gyermek, de a számításai alapján arra a következtetésre jutott már hetekkel, hónapokkal korábban, ha egyszer eljön az a pont, hogy kezet emeljen másra, vagy netalán neki is ölnie kell majd önmaga, vagy mások védelmében, akkor az őt magát is megváltoztatja, máshogyan fogja látni a világot. És azok alapján, amit Átok bácsi mondott mindez összecsengett vele, még az elvesztéssel is, mert ott az ártatlanságát fogja elveszteni egyszer majd. Tudta, hogy előbb vagy utóbb belőle is harcos, katona lesz, hiszen lényegében ez volt minden Miller sorsa, illetve a vérvonaluknak a legtöbb tagja is az volt. Ahogyan a két nővére is. És még mindig ott volt az is, amit halott, hogy van a Spear-nek ilyen technológiája, ami pontosan ezt képes tenni, átformálja az élőlényeket, a jellemüket és mássá teszi őket, más személlyé. Ettől a lehetőségtől megborzongott alig észrevehetően. Ezt ő maga gyermekként túlságosan is természetellenesnek vélte, támadásnak az élőlények és emberek ellen. Igaz már most tudta, hogy sokan önként vállalkoznak, vállalkoznának erre. A változással kapcsolatban volt még egy kisebb, vagy épp nagyobb észrevétele és kérdése.
- Nem ezt teszi minden lépésünk, döntésünk és tettünk? – kérdezte. – Mindegyik valahogyan megváltoztat minket. Minden győzelmünkkel egy kis részünket adjuk fel és leszünk mások ezáltal. Én eddig így láttam, amikor az embereket figyeltem.
Mikor látta Átok bácsin, hogy folytathatta az okfejtését, akkor mondta el, hogy mihez is hasonlított számára az egész mese. A felszólításra, hogy ürítse ki az elméjét, csak bólintott és lecsukta a szemeit néhány pillanatra. A harci leckék között, amiket tanult voltak meditációs órái is, amik pontosan ezt hivatottak gyakoroltatni, amit most kért tőle Átok bácsi, hogy ürítse ki a fejét, így a tanult módon zárt ki minden zavaró gondolatot az elméjéből, hogy csak arra az egy konkrét történetre tudjon koncentrálni, ami most tényleg számított a Sziklaóriás és a Sárkány meséjére. Mikor kinyitotta a szemeit már sikerült azokat kizárnia és tényleg csak erre az egy dologra koncentrálni. Figyelmesen hallgatta végig azt, amit Átok bácsi mondott neki, hogy a férfi számára mit is jelent a történet. Erre ő maga is következetett, igaz nem ennyire konkrétan, de megvolt neki is, hogy csak csalással és ármánnyal lehet győzni. Ám mielőtt megszólalhatott volna a kislány, hogy mondjon erre valamit Átok tette. A szavai után Aesa szemei elkerekedtek és úgy nézett a szoborra, ami ott volt előtte. Így az egész történet már teljesen máshogyan hatott, mint eredetileg hitte. Tudta, hogy a sárkányok igen sok helyen feltűntek később a történelem során és tényleg nem lehetett őket soha sem könnyedén, vagy tisztességes módon legyőzni.
- Mi lett a sorsa ennek a Sárkánynak? Ki győzte le őt végül? Mert ő biztosan nem Sárkány bácsi volt – mondta.
Néhány pillanatig még a szobrot figyelte, szinte megbabonázva. Ha Átok bácsi válaszolt is neki a kérdésre nem nézett rá egyelőre. Csak végül óvatosan nyúlt a szobor felé, de a keze megállt néhány centire az üvöltő alaktól és visszahúzta inkább, ha megérinthette volna sem tette meg végül. Ezek után volt egy kérdés, ami ott volt a fejében. A Sárkányt csak aljas módon lehetett legyőzni, ez az ármánykodás mindig is népszerű volt a történelem során, még a családjában is, tudta, hogy az anyja is előszeretettel használta, még Lerontis bácsival szemben is, aki úgyszintén szokta. Már sikerült kitapasztalnia az intrikát, noha átlátta, hogy miként működik, értette, és ő maga is használta, de nem szeretett másokat átverni, csak ha muszáj volt. Tudta azt is, hogy a nagyapja, Loki és a dédnagyapja, Odin is nagyon jók voltak ebben és sokat használták. És az anyukája még Átok bácsira is mondta, hogy sokszor ilyen és erre tanította. De amikor otthon tette fel ezt a kérdést anyukája mindig azt mondta, hogy még túl fiatal ehhez és nem értheti meg, majd később elmondja neki. Remélte, hogy Átok bácsi fog neki felelni és elmondja, azt, ami régóta foglalkoztatta.
- Az ármánykodás, cselszövés, intrika és árnyjátékok miért ilyen erős fegyverek minden mással szemben? – kérdezte. – Anya nem felelt erre a kérdésemre, azt mondta, hogy még gyerek vagyok és nem érthetem meg. De szerintem csak félt attól, hogy megértem és…
Itt elharapta a mondatot és nem fejezte be, volt egy olyan érzése, hogy félt attól az anyja, hogy ezzel a viselkedésével olyan lesz, mint ő volt annak idején, az eggyel korábbi életében, amikor istennőként élt még az ázok között.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Szomb. 18 Jan. 2014, 15:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A rákszerű mutáns alak valószínűleg csak kizárólag a fertőzött, volt indonéz szigetvilág területeiről származhat, de még abban az esetben is szinte lehetetlen egy ilyen fokú, életképes módosulás létezése. Ahogy Ingrid a képről gondolkozik és próbálja azt megfejteni, megint különös érzés ragadja magával, mint legutóbb, amikor víziót látott Tubrok karjai között. A világ lassan elhomályosodik és az előbbihez hasonló kép vetül a szemei elé, ezúttal nem csak egy pillanatra. Az előbbihez hasonló vízalatti helyet lát, egy templom szerű nyitott teret, aminek a közepén van egy oltár, egy alacsonyabb oszlop, amin egy emberi koponya formájú kék színű ereklye világít. Itt most nincs egy alak sem, csak a koponya lesz egyre fényesebb és végül megszakad a kép. A különös érzés is egy pillanat alatt tűnik el Millerből.
< - Az adatbázisom nem tartalmaz erre vonatkozó adatokat, ehhez egy forrásra lesz szükségem Lady Ingrid. Mikorra szeretné a kért irodalmat készhez kapni? - válaszol és kérdez vissza az építészettel kapcsolatban az android. >
A következő felvetésre, hogy Ingrid indulna tovább a gép nagyon picit lejjebb hajtja a fejté és így válaszol.
< - Nincs több előre meghatározott állomás az útvonalon. A csarnokban még található az első jobb szárnyon egy másik oldalcsarnok, majdnem a bal oldalon lévőnek pontos mása, ezen kívül találhatóak még a főcsarnokban dísztermek, gyakorlótermek, kincstár, a Ragal család személyes kincseivel, és a fegyvertár. Ezeket még nem látta. >
További utasításig várakozik, de aközben elindul befelé, hogy a folyosórendszeren keresztül Ingridet újra a főcsarnokba vezesse, ahonnan könnyen tovább lehet indulni.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Amikor Aesa elmondja a gondolatait, bár nem lát változást Átok megjelenésében, valahogy érzi, hogy nincs igaza.
- Honnan tudod, hogy valóban megváltoznak olyankor az emberek vagy csak ez a lényükből fakadó reakció? A legtöbb ember kiszámítható, tudhatod mire, hogyan fognak válaszol és mit fognak cselekedni, nem változnak meg csak ők hiszik azt, valójában ugyanazok az emberek maradnak. Nem ismerik magukat, ezért amikor új oldalukat ismerik meg, elhiszik, hogy megváltoznak. Hazugság. - ekkor Átok Aesa felé fordul teljesen, majd fejét kicsit lehajtva egyenesen rá néz, bár még mindig csak a sötétség látszik a csuklyája alatt - Te sem fogsz attól megváltozni, ha elveszed valakinek az életét.
Aesa érezheti, hogy Átok látta az előbb a gondoltait és most arra utal vissza. Amennyire ő tudja Átoknak nem csak az emberfeletti gyorsasága és a jövőbelátás a képessége, hanem ahogy ez az Ősi-Marsi technológiánál adott rengeteg más képesség is csatlakozhat ezekhez, amik egymásból következnek. Így most szinte teljes egészében átlát rajta valahogy. Tekintetét néhány másodperc után újra a szobor felé fordítja, majd válaszol Aesa másik kérdésére.
- Nem, ez nem ezen a bolygón történt. Sárkány végül a semmibe veszett, amikor sokkal nagyobb erők lettek úrrá a birodalmán. Ekkor helyét az Árny-Sárkány vette át, egy még nála is erősebb, a sötétből és az ismeretlenből, a legmélyebb szakadékok fenekén született lény. Sötét idők sötét döntéseket szülnek. Az Árny-Sárkány volt a legerősebb Sárkány, ő harcolt a Sivary-val.
Miután befejezi végigköveti Aesa minden mozdulatát és figyeli, hogy a lány megérti-e, azt amit mondani akar, amire most utalt számára. Bármit is lát Átok ugyanolyan tanító szándékkal válaszol a lány utolsó kérdésére is.
- Azért ilyen veszélyes, mert nem a szerepeket próbálja hatása alá vonni, hanem az embert magát. Olyan fegyver ami mindig a legsebezhetőbb pontokat támadja, a legerősebb ellenséget is gyengévé téve. Nincs olyan, amit ne érthetnél ezen vagy amitől félned kellene. Miért akartad tudni?

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szomb. 18 Jan. 2014, 17:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A ráklénnyel kapcsolatban egyetlen helyszín jutott az eszébe, hogy mindez hol fordulhatott volna elő, a fertőzött zóna, az egykori indonéz szigetvilág területei, de még ez sem stimmelt komolyan. Az általános biológiai tudása kizárta a létezését ennek a lénynek, efféle mutáció és változás természetes körülmények között nem jöhetett létre, de ha igen, akkor sem lett volna életképes. Akkor pedig nem maradt más lehetőség csak az, hogy valaki mesterséges úton hozta létre. Folytattak efféle kísérleteket arrafelé? Volt egy olyan érzése, hogy jobban kellene a Földet figyelnie és nem csak a háborúkat nézni rajta a saját képzését illetően. Hogyan ezeken gondolkodott ismét megborzongott, ugyanaz a kellemetlen és rossz érzés fogta el, mint előző este, amikor a kanapén Tubrokhoz bújva feküdt és éppen a régi világról mesélt neki. De ezúttal nem csak egy pillanatig tartott ez a feszült érzés, hanem sokkal tovább. Érezte, hogy a szemei ezúttal is kikerekedtek, de most nem ijedt meg, nem volt benne félelem, vagy hasonló érzés, csak képeket látott. Ott volt a teremben, vagy legalább is egy teljesen hasonlóban, mint az volt. Amennyire tudott körbenézett, hogy mindent a lehető legjobban képes legyen megjegyezni, vagy legalább lássa, hogy később Manaic segítségével mindent újra előhalászhasson ezekből. Most már volt egy olyan érzése, hogy a Lovassal kapcsolatos víziót is újra elő kellene szednie, azóta nem igen hallott semmit a Sivary-ról, de most megint feltűnt, így muszáj lesz annak a végére is járni. A tekintete végül egy koponyán állapodott meg, a koponya jó dolog, legalább is annak vélte. Az anatómiai ismereteivel még ő maga is képes arra, hogy reprodukálja azt, hogy miként is nézett ki a tulajdonosa, újra arcot varázsolni neki, ez már a Zuhanás előtt is létező technológia volt, képesek voltak megtenni, hát még most. Igazat megvallva volt egy olyan kellemetlen érzése legbelül, hogy a saját koponyájával néz szembe éppen. Ha tudott a vízióban mozogni, akkor a kék színű ereklye felé haladt, hogy jobban szemügyre vegye. Tudta, hogy aggódnia kellene az erősödő kék fények miatt, de nem tette. A testeket, vagy Átkot nem látta, de a fényesség erősebb lett, majd megszűnt a látomás és a kellemetlen nyomasztó érzés is egyszerre tűnt el belőle. Az előbb látott koponyát maga elé képzelte, hogy Maniac-nek ne kelljen az emlékei között kutakodnia.
~ A magam elé képzelt koponyát „építsd fel” és vetítsd ki elém, hogy emberként miként nézne ki ~ adta ki az utasításokat Maniac-nek ismét. ~
Az android válasza nem lepte meg, ezért kedvelte jobban Maniac-et, mert ő egyszerre volt mindenre használható és nem kellett semmit sem igénybe vennie és minden egy pillanata alatt megvolt. Míg a Rocksolid androidjai csak a saját kis apró feladataikra voltak képesek ellátni. Hogy mikorra kellenek, nem gondolta, hogy túl sok időbe kerülne neki mindez, csak letölti egy központi adatbázisból, már ha tényleg így kellett volna megtennie és nem várt el túl sokat ettől a géptől.
< - A tárgyalások utánra bőven elég, úgyis elég sokat leszek itt utána – mondta elgondolkodva. – Úgy másfél egység múlva bőven elég lesz ezt megszerezni, addigra talán időm is lesz visszajönni a munkám közben. >
Erről máris eszébe jutott, hogy kegyelten hosszúak lesznek úgy a napok, igaz az Anyahajó és a HPI közötti utazás a térváltással pillanatok alatt meglesz, kénytelen lesz kérvényezni egy vadászgépet, vagy valamilyen gyorsabb személyi siklót magának, amivel naponta megteheti a HPI és a Rocksolid közötti utat. Ironikusnak találta, hogy az univerzum legszéle és a HPI között gyorsabban fogja megtenni az utat, mint Amerika és Skandinávia között, úgy, hogy még az is talán pár perces út lesz majd csak neki. És akkor még ott volt az is, hogy úgy kellett majd időpontot találniuk Tubrokkal, hogy a férfi még ébren legyen, amikor Ingrid megérkezik és a lehető legtöbb időt tölthessék együtt. Sejtette, hogy az elején nem fog ez döccenőmentesen menni, de majd csak belerázódnak ebbe, szerencse volt, hogy saját magának alig volt igénye alvásra, így bármilyen hosszú napjai is lesznek frissen és üdén érkezhet és a Flottai szolgálat nem tud majd fáradtság miatt a magánéletére rámenni. A gondok majd akkor adódnak, ha megtartják a picit és megszületik. Greget, mert az Anyahajón él még könnyen be tudná ütemezni, de volt egy olyan érzése, ha Tubrok szeretné a gyermeket, akkor azt is, hogy itt legyen vele a Rocksolidban. Mindezek után újra az androidra figyelt, szóval akkor egyelőre nem is gondolta Tubrok, hogy tovább jutnak a kertnél. Akkor elsőre tényleg csak ennyit szánt. A gép szavaiból pedig kiderült, hogy volt még egy lakócsarnok, szemben az elsővel, illetve, hogy mik vannak a másikban. A fegyvertár még mindig olyan volt, ahova nem tudnak menni, de talán a fegyverterem más és itt csak régi családi fegyverek vannak. A másik lakócsarnokot majd megnézi egyedül, ott eltud tájékozódni, a többihez pedig.
< - Ilyen sorrendben, ahogyan mondta tökéletesen megfelel a túránk. Vezessen – adta ki az utasítást az androidnak. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 16 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Maga sem tudta megmondani, de abban a pillanatban, ahogyan kimondta a szavakat már tudta, hogy nem volt igaza. Talán Átok bácsi volt az, aki képes volt mindezt így éreztetni vele, vagy meg a tudatalattija „szólt” neki azonnal és amiatt? Nem tudta egyelőre, de ahogyan a férfi megszólalt ő felé fordult, hogy a teljes figyelmét szentelhesse. Kicsit meglepődött, hogy a férfi látta a gondolatait, noha azt tudta, hogy a jövőben nem látja őt. Vagy csak ennyire az arcára voltak írva a gondolatai? Még nem volt túl jó abban, hogy ezeket jól leplezze, még túlságosan is gyermekien őszinte volt ehhez, hogy így leplezze magát. Amikor szökni próbált mindig megtette, de azok más esetek voltak. Bólintott Átok szavaira, értette, hogy mit akart a másik mondani ezzel kapcsolatban és a fejében máris gondolkodott és számolt. Észre sem vette, hogy ismét szinte a semmibe nézett, átnézett Átkon, mint ha ott sem lett volna, néhány pillanatig valóban nem is észlelte a jelenlétét és eközben egy pillanatra még az alsó ajkába is beleharapott. Ezen idő alatt az egész helyzetet látta maga előtt, információkat, lehetőségeket, mintha csak gép vetítette volna elé, megannyi más dolog kapcsolódott ehhez, biológia, elméletek, filozófia, evolúció és még lehetett volna percekig sorolni. Nem tudta, hogy milyen lehetett Átok bácsi korábban, de azt igen, hogy az Ősi-Marsi technológiával lényegében bármit elérhetett, hiszen az anyukája is visszakapta a lángjait Sárkány bácsinak hála, Átok bácsi szavai alapján tudta, hogy mikor lettek a szülei felnőttek, amikor újraszülettek és emberekké lettek a korábbi lényük alapján, de az sem volt természetes mód. És arra jutott, hogy amire utalt Átok bácsi az nem volt természetes úton elérhető. Kellett valami más tényező is hozzá.
- Akkor azok alapján, amit mondasz, képes egyáltalán egy ember még elveszteni valamit magából természetes úton? – kérdezte, a hangja ismét felnőttesebb volt, mint nem sokkal korábban, amikor hasonlóképpen mérlegelt. – Mert logikusan következik, hogy minden csak reakció és alkalmazkodás lenne a külső változásokra és ingerekre. Ez az evolúció… de képes az emberiség, vagy egyén erre magától még, vagy kénytelenek vagyunk gépek és más mesterséges úton megtenni ezt? Vagy örökre arra kárhoztatott, hogy a megváltozottak szemében, mint ti hárman is vagytok az egész emberiség gyermek maradjon? Ez lenne az emberiség szerepe a fejlődés következő lépcsője, hogy mesterséges úton váljunk többé és mássá?
Figyelmesen hallgatta tovább, hogy mit is mondott neki Átok. Kissé megborzongott annál, hogy miként lett vége a Sárkánynak és hogyan vette át a helyét az Árny-Sárkány. Azt a történelemben is látta, hogy megannyiszor fordult elő, hogy vészes időkben olyan döntések születtek, amik más esetben soha sem történtek volna meg, így megértette, hogy a sötét idők, sötét döntéseket hoztak. Meg mocskosakat is, amiket nagyon sokan letagadnának később és mindent megtesznek azért, hogy soha se derüljön ki, hogy mihez is folyamodtak. Biztosra vette, hogy az Árny-Sárkány valóban ármánnyal „vette el” a másik Sárkány életét és vált azzá, aki. És ekkor, ebben a pillanatban ezzel a gondolattal realizálta, hogy a két Sárkány nem két külön „személy” és entitás volt, hanem ugyanaz a lény. A régi Sárkány elveszett és helyette a körülmények miatt jött létre az a másik megváltozott lény. Megvalósult, amire utalt Átok bácsi, hogy felnőtt és a régi helyett ez az új lett. Ahogyan ezt realizálta a szemei tágultak ki, amint szinte maga előtt látta, hogy milyen változások mehettek végbe az eredeti Sárkányon ahhoz, hogy a végkifejlet megszülessen és hogyan lett egy még erősebb lény belőle ahhoz, hogy a Sivary-val harcoljon. Róluk sem tudott még sokat, csak egy-egy információt elvétve hallott.
- Hogy létezhet ilyen erő, ami ekkora változásra késztet valakit? – kérdezte és a kérdés közben a hangja nagyon kicsit megremegett.
Nem Átoktól félt, egy pillanatra sem, hanem ettől a gondolattól rettent meg egy kicsit, hogy mindez előfordulhatott és megtörténhetett. És az, hogy saját magának is át kellene valami hasonlón esnie a jövőben ahhoz, hogy felnőjön volt az, ami megrémítette. Talán életében először érzett így, mert eddig mindig teljesen higgadt volt és mindent meglehetősen jól tudott kezelni, de az, hogy ne legyen saját maga? Ezt gyerek fejjel túlságosan nagy árnak gondolta bármihez is, kivéve ha anyáért kellett volna megtenni. És talán tényleg pont ez volt ez a pont, hogy anyáért megtenné, hogy őt biztonságban tudja, vagy ne essen semmilyen baja. Akkor nézett csak újra Átok bácsira, amikor a férfi megszólalt. A végén megrázta a fejét jelezve, hogy ő nem fél ettől és valóban érti. Értette mindig is, már fiatalabbnak is.
- Én értem ezt, és nem félek tőle – mondta. – Anya fél… a titkos feljegyzéseiben olvastam, hogy fél, hogy olyan leszek, lehetek, mint ő, vagy mint amilyen nagyapa és dédnagyapa voltak. Dédnagyapa anyu nagybátyja volt – fejtette ki kicsit jobban, hogy érthetőbb legyen. – Ők híresek voltak a cselszövésről és ármányokról és te is tudod, hogy anya is ilyen és milyen könnyen megy neki. És mikor próbáltam átverni őt, vagy mást… Őt nem sikerült, de mást igen… láttam a tekintetében és szemeiben, hogy félt és aggódott emiatt. Ezért szerettem volna tudni, hogy miért.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Darren Cain Szomb. 18 Jan. 2014, 19:02

Természetesen a Vezír terve sikeres, ilyen alantas patkányok ellen igazán nagy szégyen lenne, ha nem lenne az. Mindegyikük rögtön az igazi stratégának nyilván való elterelésre figyel. A káoszban Baku egyszerűen ki tudja vitelezni a taktikai visszavonulását. Majdnem visszafordul, hogy biztosítsa az ellenségeit a gyengeségükről. Végül nem teszi. Akármennyire is alantasak és méltatlanok a "katona" jelzőre, mégis több sebesülést tudtak okozni Bakunak mint amennyit a teljes Vezírként töltött hivatali ideje alatt bárki más. Talán alábecsülte őket? Dehogy is. Mindent amit elértek csak a hihetetlen szerencséjüknek köszönhetik. Milyen más lehetőség állhatna fenn? Alig negyed óra elteltével már elég messze került és még egy nyugalmas helyet is talált ahol megpihenhet. Bár nehezen, de a Vezír is beismerte, hogy valószínűleg segítségre lesz szüksége a helyi férgektől. Ám ez a lehetőség nem lenne méltó a Senef Vezírhez. Előbb még egy teljes rendszer diagnosztikát kell csinálni, beleértve, hogy mennyi pontosan időn belül lesznek megint teljesen funkcionálisak a generátorok. Erre bármilyen sötét sarok alkalmas. Ha ez elkészült akkor kelleni fog egy sötét csuklya, rongy vagy lepel a közelből. Miután elkészült az ellenőrzéssel, egy megfelelő takarást nyújtó lepel keresésére indul. Ha még egyszer ilyen harcra kerül a sor nagyon lelassul az információ szerzés. És a Vezírnek fontos dolga van.

_________________
Reneszánsz: Darren Cain
X-diák: Tarzan
Exiles: Hektor Burroughs
Fagyos Sötétség kora: Baku Albani
Darren Cain
Darren Cain
5. szint - 12 kredit

Hozzászólások száma : 414
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 30

Karakteradatok
Főkarakter: Darren Cain
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 16 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

16 / 20 oldal Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17, 18, 19, 20  Next

Vissza az elejére

- Similar topics
 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.