Fagyos Sötétség Kora

18 / 20 oldal Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20  Next

Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Vas. 26 Jan. 2014, 19:47

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan a férfi megcsókolta Ingrid is hasonlóan szenvedélyesen viszonozta a csókot, ahogyan azt kapta, az ő mozdulataiból, érintéseiből is ugyanaz érződött ki, mint Tubrokéból. Minden egyes érintés és csók után egyre jobban vágyott a férfira minden tekintetben, illetve egyre jobban szeretett vele lenni és kiélvezni a társaságát, közelségét. A simogatásra ő maga is simogatással felelt, végig Tubrok hátán és mellkasán. Nem tiltakozott kicsit sem, amikor a férfi az ölébe ültette, most ő sem provokálta a másikat, csak kiélvezte minden egyes pillanatát annak, hogy ennyire közel lehet hozzá anélkül, hogy lényegében bármi is történne kettejük között a fizikai kontaktuson kívül. Felnevetett lágyan a férfi szavaira, eléggé biztos volt benne, hogy így is fogja a napokat számolni, főleg attól a pillanattól kezdve, hogyha majd megérzi azt, hogy a gyermeke rúgott egyet. Igaz ehhez még várni kellett egy kisebbe időt, hogy megtörténjen. Az ígéretre gyengéden simított végig a férfi oldalán és végül a homlokára adott egy ártatlan csókot.
< - Ebben nem kételkedem, hogy mindent megteszel majd – suttogta. – Már most biztos vagyok benne, hogy remek apa leszel. Még akkor is, ha ő más pici lesz a HPI-s mivoltomból, mint amihez itt hozzászokhattál. Remélem nem lesz ez probléma. >
Teljesen komolyan gondolta, már csak abból is, amit a férfi mesélt, hogy miként mentette meg annak idején Nava-t és éltek túl a vadonban. Már ott is úgy védte és óvta a fivérét, ahogyan csak tudta. Ebből már biztos volt benne Ingrid, hogy a gyerekkel is hasonlóképen fog tenni majd, ha megszületett. Noha látta rajta, hogy valószínűleg közel sem állt olyan közel a gyerekekhez, mint az öccse azok alapján, amit eddig látott és hallott a testvérekről. Így talán tényleg jó lesz, ha Greg-et egyszer elhozz, hogy megtapasztalhassa mindezt Tubrok is és tudja, hogy mire kell majd számítania egy HPI-s gyerekkel, csecsemővel kapcsolatban. Lehet, hogy egy idő után még Nava-t fogja irigyelni, hogy a gyerek átalussza az egész éjszakát és nem pedig napi egy órát. Igaz kettejüknél legalább a pelenkázással nem lesznek gondok, mert ilyen nem fog előfordulni. Bólintott arra, hogy itt ne mondják el senkinek sem.
< - Rendben – egyezett bele. – A HPI-ben a Flottánál fognak tudni róla, ha belépek, akkor egy időre mindenképp el kell távolítani őt a testemből, mivel a Flotta átalakításnak nem lehet kitenni, amikor lényegében megölnek azzal, hogy darabokra bontanak és újraépítik a testem. Utána helyezik majd őt is vissza oda, ahova való. Bár valószínűleg eléggé furcsának fogják találni, hogy a második gyermekemet is természetes úton szeretném kihordani, ami nem túl megszokott a HPI-ben. Az egyenruhám miatt még később fog látszani, nem épp női szabásúak, mint tapasztalhattad. >
Az utolsó mondatot nem gondolta annyira komolyan, majd lágyan mosolyodott el, amikor egyértelmű lett neki, hogy most már érdekli Tubrokot, hogy Ingridet is miként fogják megítélni mindezek után. Most már tényleg nem lehetett a kettejük kapcsolatát sem csak úgy félvállról venni, mint gondolták volna és ezáltal, hogy lesz egy közös gyermekük lényegében örök időre összefognak tartozni valamilyen szinten. Ha nem is a HPI-s felfogás szerint, de a Rocksolidos és sima egyszerű emberi szerint mindenképpen. Főleg, ha mind a ketten szeretnék látni a gyermeket és gondoskodni róla, még felnőtt korában is.
< - Elég szegényes lehet a fantáziájuk, ha azt hiszik, hogy ennyivel használtam volna ki a helyzetet. Nem láttak még akcióban sem azt, hogy mire vagyok képes – mondta elégedetten a helyzet komolysága ellenére. – Ha kihasználtam volna mindezt, az teljesen máshogyan nézett volna ki. >
Soha sem tudta volna meg a férfi, hogy gyermeke van, csak akkor, amikor már nagy és valószínűleg a Birodalom küldte volna vissza flotta tagként, hogy létrehozz a harmadik hódító államot. A Greggel kapcsolatos dologra bólintott, nem sértődött meg azon, amit Tubrok mondott neki. Ők is így gondolták egyébként.
< - Tudom, tudjuk. Szerencsére a HPI-ben nem sűrű a házasság és gyakorta csak az egyik szülő neveli a gyerekeket, míg a másik arról sem tud, hogy van gyermeke. Nem épp családközpontú hely a Birodalom. Cal-t és Vic-et is csak Osborn neveli és nem volt anya az életükben. Így is készülünk elmondani neki, valószínűleg a magyarázat akkora fog esni, mielőtt először elhozom majd ide, hogy megértse azt is, hogy miért jövünk el ide. Azt hiszem, hogy ez tényleg tökéletes alkalom lesz. >
Ingrid bólintott, ő is úgy vélte, hogy ez elkerülhetetlen, ahogyan Tubrok is.
< - Nem is engedném, hogy mások legyenek a fontosak neked – mondta teljesen komolyan. – Ha szükséges lesz valaha is, én foglak emlékeztetni, hogy nem lehetek fontosabb a Rocksolidnál. És már most leszögezem, ha így alakul, elvárom, hogy a káromra dönts, csak azért, hogy a Rocksolid érdekei maradhassanak az elsők számodra, mindig. >
Teljesen komolyan nézett a férfi szemébe és addig fenntartotta ezt a szigorú nézést, amíg Tubrok meg nem ígérte számára, hogy tényleg így lesz. Csak után lágyult meg újra a tekintete és mosolyodott el.
< - Te már tudod, hogy viking ősökkel vagyok megáldva és ide tartozom részben, mindezek után szerintem természetes, hogyha itt leszek a ti törvényeitek és kultúrátok szerint szeretnék és fogok is élni. >
Érezte, hogy a férfi még tudta volna sokáig folytatni az ötleteket és, hogy miket gondolt ki, de nem bánta, hogy itt befejezte és nem folytatta, hanem csak kiélvezték továbbra is egymás közelségét és társaságát. Ez az egész így annyira kényelmes és kellemes volt számra is. Újra belesimult Tubrok karjaiba, amikor a férfi megcsókolta és ő maga is szenvedélyesen viszonozta a csókot. Belegondolt abba, hogy milyen jó is lesz, ha együtt nőhet majd fel a gyermek az unokatestvérével, együtt játszva, tanulva. Kellemes és csodaszép gondolat volt Ingrid számára. Kissé odébb húzódott, hogy Tubrok enni tudjon miután az android meghozta a reggelit, az élcelődés után ismét kiöltötte a nyelvét a férfira.
< - Nekem nem kell ennem kettő helyett, főleg, mert kettőnk közül nem én vagyok, aki elfelejt enni a társaságomban, hanem te – szurkálódott egy kicsit. >
Nyugodtan ült le Tubrok mellé a sarkaira az ágyon és figyelte, ahogyan a férfi reggelizett, elmosolyodott, ahogyan megérezte a férfi kezét a combján, a kérdés után kissé úgy mozdult, hogy Tubrok keze lekerüljön a lábáról, jelezve azt is, hogy ő most nem éppen arra gondolt, amire a társa, noha tudta, hogy ezért boszorkánynak lesz megint nevezve.
< - Kezdetnek megmutathatnád azt a fegyvertermet – mondta. – Mivel, ha a tegnapi napból indulunk ki, akkor ha másba kezdünk bele, soha sem fogunk eljutni addig, hogy azt megnézzük. És megint csak a hálószobád és a fürdők között fogunk vándorolni. >
Ekkor jutott eszébe valami, kissé odébb húzódott és a kezeivel nyúlt a kommunikátora után, amit ha sikerült megszereznie, akkor mosolyogva lebegtetni meg Tubrok előtt.
< - És utána, vagy előtte másoljunk le róla neked valamit – mosolyodott el huncutul. – Amit ígértem, de úgy hozta, hogy nem csak néhány könyvet, hanem egy egész könyvtárat kapsz tőlem ajándékba. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Ahogyan hátra nézett már nem látta azt a helységet, sem termet, ahonnan indult, így nem volt viszonyítási alapja, hogy mennyit jöhetett előre. Minden egyes hang után megdermedt, amikor meghallott valamit, feszülten figyelt utána, precízen, ahogyan azt tanulta a harci képzése alatt, és ahogyan ezek a tudások egyre jobban ébredtek fel benne a származása miatt az apja részéről. A kő csak kő volt, nem követte azt semmilyen védelmi rendszer bekapcsolása, amennyire a fülelésből ki tudta következetni csak a szélnek volt olyan hangja, amit hallott és semmilyen más gond nem fenyegette őt. Jelenleg. Ahogyan tényleg azt akarta, hogy odajusson Átok bácsi mellé sikerült megtennie, még saját maga is meglepődött azon, hogy mennyire jól haladt annak köszönhetően, hogy tényleg ott akart lenni mellette és ki akarta érdemelni a figyelmét és elismerését, azt, hogy tanítsa őt a férfi. Ezen sikeren igencsak felbuzdult és még több erőt érzett magában, még magabiztosabb lett, mint korábban volt. Az utolsó pár méter volt már csak hátra, amikor feleszmélt, hogy hol is van. Lépcsősor, ott fent pedig a végén egy kupolaszerű hely, ott várta őt már Átok bácsi is. Most végre látott egy másik színt is a szürkeségen kívül, ez sárga volt. Az első gondolata az volt, hogy a napot láthatta, mert annak volt efféle színe. De ennek nem tulajdonított komolyabb jelentőséget, hanem elindult volna felfelé. Mielőtt ezt megtehette volna látta, hogy az árnyak, a sötétség megmozdult körülötte, a feje felett. Azonnal egy védekező állást vett fel égy úgy figyelte, hogy mi lehet az, ami mozog. Nem látta teljesen, csak a hatalmas lábakat, amik leginkább ízeltlábakhoz hasonlítottak, mintha valami pók, vagy bogár lett volna az a valami, csak sokkalta hatalmasabb méretekben, mint amit Aesa valaha is látott korábban.
Pillanatokkal később pedig a lény már ott volt teljesen előtte, nem állt a talajon, hanem a levegőben a két falon támasztotta meg magát. A kislány mozdulatlanul figyelte azt a valamit, ahogyan a lábaival előre felé nyúl, az egyikkel egészen közel. A lecsöpögő valamit is látta, amit ebben a helyzetben, révén egy pókra emlékeztette a lény méregnek vélt. Azaz el kellett kerülnie azokat, és azt, hogy a nedvek hozzáérjenek. A csáp rángatózásából azt a következtetés vonta le, hogy az idegrendszere nem a legjobb a lénynek, alatta ugyan lett volna helye, hogy átfusson, mert alacsony volt, de túlságosan is közel volta az egyik csáp hozzá, illetve a lény is támadni tudott volna felé. Gyermeki fejjel egy mókás kép villant az elméjébe, hogy mennyire jó lenne ez a lény hátasnak, amin van egy kantár és a hátán pedig nyereg és a Spear utcáin ezzel versenyezne a járművekkel, hogy ki a gyorsabb, az ő pókja, vagy pedig a járművek. Ahogyan ezt a képet elhessegette a fejéből tűnt fel neki először, hogy a lény teljesen hangtalan, nem adott ki zajt. Ha nem hallott volna korábban zajokat azt hitte volna, hogy minden elnémult itt. A fejénél is furcsa dolgot észlelt, mintha ez a valami bele akart volna mászni a fejébe, ami eléggé kellemetlen volt számára.
- Menj ki a fejemből! – szólalt meg parancsolóan. – És távozz az útból, Átok már vár rám mögötted és útban vagy!
Ez legalább úgy hangzott, ahogyan az otthoni androidokat szokta elküldeni melegebb éghajlatra. Teljesen komolyan gondolta némi idegességgel, hogy zavarta a lény ott, ahol van. Ha ez nem hatotta meg azt, amit eléggé biztosra vett, koncentrálni kezdett újra, azzal az érzéssel együtt, hogy ott akar lenni fent tíz méterre magától, hogy falat emel az elméje köré, képzeletbelit, hogy távol tartsa a pókot tőle, hogy az ne érinthesse meg az elméjét. Noha csak olvasott róla eddig, hogy milyen is egy mentális pajzs, még nem volt alkalma korábban kipróbálni, sem gyakorolni, de az eddigiek alapján, ha elképzelte azt, hogy egy pajzs veszi körül, akkor pajzs fogja körbe venni és a lény nem árthat neki ilyen téren. Ha ezzel végzett attól függetlenül, hogy mi lett az eredménye, akkor az előzőek alapján, mert az sikeres volt, azt képzelte el, hogy a pókica összemenjen apróra, kicsire úgy, hogy már ne tudjon fent maradni a falon a lábaival, mert túlságosan is kicsik lesznek a lábak ahhoz, hogy ki tudja magát támasztani. Egyelőre megvárja, hogy mindez sikerül-e, ha igen, akkor még mindig azzal a vággyal, hogy ott akar lenni Átok bácsi mellett löki el magát a földről, hogy próbálja átugrani a lényt kellően magasan és így egy ugrással áthidalni a köztes távolságot, ami elválasztotta a kupolás résztől és Átok bácsitól.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Hétf. 27 Jan. 2014, 00:13

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Ralf nem próbál meg kitérni a felé érkező szék elől, helyette kinyúl és megragadja azt, ez sikerül is neki. Ezután a tárgyat lendületét megőrizve rántja oldalra, ekkor érzi, hogy a mellkasában a tengely ugyanolyan fordulatszámmal vált irányt, egyik pillanatról a másik. A hosszú lábú, de igen stabil szék eltalálja azt a munkásruhás alakot, aki Shawt oldalról támadja, a csapás ereje néhány métert repíti, majd a földre küldi. A vakon hátra intézett rúgások azonban nem járnak eredménnyel. Hiába próbálkozik, a mögötte álló ellenfelét nem sikerül eltalálnia. A szék még mindig nála van és van ideje, ezért úgy dönt, hogy a székkel védekezve vesz fel egy kedvezőbb pozíciót. Így Shaw időt és távolságot nyer az ellenfeleivel szemben, ahogy körülnéz láthatja, hogy időközben már legalább nyolc másik ember is köré gyúlt, ránézésre ezek is munkások vagy valamilyen dolgozók lehetnek. Idegesen kiabálnak és üvöltöznek, egymás indulatait szítva. Shaw a tanult technikákkal távol tudja őket tartani a közelharctól, mivel jól védekezik de az egyik pillanatban egy fém italkeverőgéb darabja találja el a halántékánál. Ezután nem sokkal többen is dobálni kezdik, nagyrészt a közelben lévő acél keménységű tárgyakkal. Perifériából azt is látja, hogy oldalt már az egyik asztalt is megmozdították. A helyzet egyre szorultabbá válik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubroknak jól esik, hogy Ingrid ennyire bízik benne, talán most jobban mint ő saját magában, ezt egy mosollyal hálálja meg. Ahogy kimondja Ingrid, hogy a gyerek más lesz elgondolkodik, látszik rajta, hogy csak most jött rá, hogy a születendő gyerek, más lesz mint ő vagy a többi földi.
< - Úgy érted, hogy neki is olyan lesz a genetikai állománya, mint a génkezelteknek? Annak csak örülök, kortalan lesz és szinte sebezhetetlen. A regeneráció és az egyéb folyamatok már csecsemő korban is ugyanúgy működnek? >
Ragal érdeklődő és kíváncsi, nyilván nincs tisztában a birodalmi génkezelés pontos hatásaival, de annál inkább érdekli, már csak a gyerek miatt is. Látszik rajta, hogy örül, hogy a kicsi nem lesz olyan sebezhető, mint ő emberként, és nem is igazán történhet vele semmi. Az átalakítással kapcsolatban Tubrok bólint, majd még mindig komolyabb hangot megütve válaszol.
< - Rendben. Biztosan minden rendben lesz mindkettőtökkel, a Flotta precíz. - mondja részben magának is - Örülök, hogy természetes módon akarod a világra hozni, nekem sokat jelent, hogy nem egy tárolóban fog fejlődni. Munkádban ez nem fog zavarni? >
Szeretné inkább most átbeszélni ezt a témát, ha már nekikezdtek, mint később visszatérni rá. Tubrokot már most nagyon foglalkoztatja, hogy minden rendben legyen a kicsivel kapcsolatban, még így magzatként is, így Ingrid sejtése, hogy a férfi mindent meg fog tenni a gyerekéért nagy valószínűséggel helyes. Greggel kapcsolatban Ragal egy ideig elgondolkozik, hogy hogyan fejezze ki magát, de ez csak néhány pillanat neki.
< - Hasznára fog válni, hogy ennyire törődtök vele, és mindketten mellette vagytok. Talán, az, hogy a barátai vagy társai nem egy teljes családban élnek segít majd neki, hogy megértse Cal és a te kapcsolatod. Nekünk a legfontosabb a család, a törzs és a vérvonal, ez tartja össze a Rocksolidot. De te már láttad, hogy milyen sebezhető, ha belülről éri támadás. Ez nincs a Birodalomban, talán, erősebbé teszi az embereket is, könnyebben elfogadják a veszteségeket. Remélem Greggnek nem lesz gondja velem. >
Ezután örömmel hallgatja, Ingridet, amikor a nő elmondja neki, hogy ő is a Rocksolid érdekeit fogja szem előtt tartani, és ha kell kényszeríti is, hogy olyan döntéseket hozzon. Tubrok kicsit távolabb húzódik, csak, hogy kettejük közelségét ne zavarja az aktuális téma.
< - Már tudom, hogy fontos neked a Rocksolid, és örülök, hogy itt akarsz majd velem élni. Nem kell majd emlékeztetned, téged is meg fog illetni a hatalom a törvényeink szerint, mint az örökös anyja. >
Ezzel Ingrid is tisztában van, ha Tubrok kettejük gyerekét válassza örököséül, akkor ő is Úrnő lesz, akkor is ha nem veszik el egymást, bizonyos jogok és hatalom automatikusan megilleti. Ragal a piszkálódó megjegyzésekre ezúttal nem reagál reggeli közben, csak eszik tovább. Amikor Ingrid arrébb csúszik, csak akkor néz rá és kérdően méri végig. Egy ideig még várja, hogy hátha Ingrid közelebb húzódik hozzá mégis, de ha azt látja a nőn, hogy most tényleg nem akarja, akkor nem erőlteti, bár látszik rajta, hogy szívesen töltené megint a fél napot az ágyban.
< - Legyen, ahogy szeretnéd. Még befejezem és utána indulunk, addig nyugodtan másold át az adatokat, kell itt lennie valahol egy csatlakozónak a hálózatra. Köszönöm az ajándékot. - fejezi be egy hálás mosollyal. >
Végül megeszi az utolsó falatokat, majd feláll és a beépített tárolórészekhez megy. Magára vesz egy alsóneműt és egy felsőt. Ezután Ingrid felé fordul és önkénytelenül is elmosolyodik.
< - Tényleg egy könyvtárat hoztál nekem? >


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa több módszert is kipróbál, hogy átjusson a lényen, elérve Átokhoz. A gondolat, hogy a város fényes utcáin, nyílt terepen a pók szerű lényen haladva versenyez az autókkal elveszi a helyzet élének egy részét. A szurdokra emlékeztető rész valamivel szélesebb és világosabb lesz, de a lény még mindig nem látszik tisztán, csak a sötétség ami körülveszi. A hangos felszólításra az egyik láb Aesa után kap, de nem nyúlik ki annyira, hogy elérje, csak éppen az arca előtt csattan a csáp végén lévő éles penge. Ezután a lény nem mozdul, csak hasonló pozícióban mint előbb vár, Aesa látja, hogyha közelebb megy hozzá mindenképpen el fogja őt kapni és lábaival megpróbálja majd megölni vagy megenni. A koncentráció most nem jár sikerrel, Miller nem tud az akaraterejével csak úgy Átok mellé kerülni, valami akadályozza, mintha az elméjében is ott lenne a lény által képzett akadály. Ez ellen a mentális pajzs sem véd, sőt csak ront a helyzeten, Aesa megborzong és libabőrös lesz, amikor azt érzi a fejében, hogy a csápos, hideg, nyálkás idegen tudat egyszerűen mint egy falon mászik át a pajzson, még beljebb jutva és ott újra befészkelve magát. Ezután az utolsó próbálkozás csak ront a helyzeten, Aesa becsukja a szemét és elképzeli, hogy a csápok és a test is összemegy, egészen apróra, hogy már ne jelentsen akadályt, de amikor kinyitja a szemét, a sötétből nyúló karok csak még nagyobbak lesznek, alig pár méterre tőle, a földet karcolva a pengéikkel. Ekkor valami átjárja a tudatát, erős félelem, hátborzongató bizsergéssel együtt. A vele szemben lévő szörnyben tükröződik minden amitől kicsiként félt, és megmaradt benne. És a lény csak vár és azt várja, hogy végre közelebb érjen és elkaphassa őt.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Hétf. 27 Jan. 2014, 10:49

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem lepődött meg azon, hogy a férfinak eszébe sem jutott az, hogy a pici más lehet, mint a helyiek. Számára az a más volt a természetes, de nem csodálkozott azon, hogy Tubrok-nak mindez szokatlan lehet. Mosolyogva figyelte, ahogyan belegondol mindebbe, majd ugyanígy hallgatta, hogy a férfi örül ennek, hogy olyan lesz, mint az anyja. Végül is egy szülőnek a legnagyobb boldogsága, ha a gyermekét sokáig láthatja egészségesen és tudja, hogy szinte baja sem eshet és Ingrid a származásával ezt könnyedén megadhatta, csak az a minimális rossz érzés volt ott benne már most, hogy Tubrok viszont nem kortalan, csak egy sima, egyszerű ember, akinek az idő roppant mód véges volt. Még akkor is, ha képes volt mindezt úgy kitolni a Rocksolid fejlett orvostudományának hála, mint Tyr.
<- Igen, olyan lesz – bólintott. – Vagyis majdnem teljesen, minden fizikai értéke minimálisan ugyan, de el fog maradni a megszokott HPI-s értéktől, de igen, kortalan lesz, regenerálódik, minden fizikai és mentális értéke majdnem olyan szinten lesz, mint egy HPI-snek. >
Az utolsó részen lágyan nevetett fel.
< - Már most rendelkezik ezekkel, attól a pillanattól kezdve, hogy a testem jelezte, hogy a megtermékenyült petesejt osztódott egyet. Már most, ha megsérülne ugyanúgy rendbe jönne, mint én. Emiatt nem kell attól tartanod, hogy elvetélnék, nem vagyok rá képes. Csak ha én tenném meg, akkor tudnám őt elveszteni, de ez nem fog megtörténni. A születése után is egyből napi 26 órát lesz ébren, egységenként egyszer kell ennie csak, és neked nem kell megismerned a pelenkázást sem. Cserébe folyamatos figyelmet igényel majd, lehet, hogy egy idő után irigyled majd Nava-t és a párját, hogy ők végig tudják aludni az éjszakát, mert a gyerek is megteszi, de a mienk ilyet nem fog soha sem. Szóval azt hiszem, hogy majd gyakorolunk kell, hogy minél többet tudj ébren maradni – suttogta a végét. – Hogy mire szükségessé válik tényleg jó legyél benne. >
Bólintott Ingrid, hogy a Flotta precíz, valóban azok voltak, igazán örült annak, hogy a férfi még így is nyugtatni szerette volna magát, hogy nem lesz semmi baj, miközben Ingrid tudta, hogy valóba nem lesz gond ezzel.
< - Időnként régimódi vagyok – ismerte be. – Én is természetes úton születtem, igaz… akkoriban nem is volt más mód, mintsem ez. De Gunnhild is így, ahogyan Greg is. Így sokkal jobban a sajátomnak érzem, remek érzés, amikor már nagyobb és érzed, ahogyan rugdos a hasadban – mesélte boldogan. – A munkámban nem, bár gyanítom, hogy a páncélomba nem fogok beleférni. Se a sajátomba, se abba, amit a Flottától kapok majd. De szerintem engem úgysem konkrétan a frontra rendelnek ki, csak ha különleges feladat van, diplomatának fogok menni. Ott pedig nem zavarhat meg. Ezzel kapcsolatban… >
Egy pillanatra elhallgatott, volt még valami, amit tudnia kellett a férfinak, és remélte, hogy nem lesz nagyon elrettentő. De jobb volt már most megtudni, mintsem később, amikor kellemetlenebb lehet ez az egész.
< - Minimális esély van rá, hogy a picinek lehet, hogy lesz különleges képessége is – mondta. – Nem sok, de van rá esély. Greg esetében úgy tűnik, hogy nem lépett fel ilyen „komplikáció”, de mivel jelenleg én génjeim írják felül a tiedet és az enyémek az erősebbek valószínűleg, így lehet, hogy ezt örökölni fogja a családomtól, vagyis tőlem. >
Itt ismét kivárt, megvárva, hogy Tubrok hogyan reagál erre, majd folytatta.
< - Anyáéknak semmi ilyen nem volt, Gunnhild már ezzel született, és én a csíkjaimmal együtt kaptam egy képességet is. Nem kell semmilyen világrengető dologra gondolni ezzel kapcsolatban, csak annyi, hogy időnként látomásaim vannak és látom a múltat. Két napja este, a díványon, amikor megérezted először a félelmet, akkor is nem emléket láttam. Tegnap a templomot így tudtam, hogy templom, mert láttam eredeti állapotában. És láttam a trónteremben is azt a pillanatot, amikor az őseid katonái beértek a helységbe és megtalálták Kant testét. Lehet, hogy korábban el kellett volna mondanom, de amíg nem beszéltem első este Tirennel én is csak azt hittem, hogy élénk a fantáziám… soha sem hittem volna, hogy képesség, főleg úgy, hogy milyen magas körökből származom. Nem is lett volna ennek jelentősége, ha a pici nem lenne, de így úgy vélem, hogy jogod van tudni ezt is. >
Nagyon remélte, hogy mindez nem fogja zavarni a férfit és mégsem dönt úgy emiatt, hogy nem kockáztatja, hogy szörnyszülött legyen a gyermeke. A Greggel kapcsolatos dolgokra elmosolyodott és végigsimított a férfi arcán.
< - Greg az én gyermekem, aki úgy nő fel, úgy tanítom, hogy a család fontos neki. Részben ő is viking, a régi mitológiai mesékre szoktam ágyba parancsolni, hogy a napi egy óráját aludja. Osborn-nak is fontosabba a család, Cal is így nőtt fel. Néha megvannak az előnyei annak, hogy a Zuhanás előtti emlékeink is és így ezek a vonások megmaradtak a családokban. Lehet, hogy kicsit nehéz lesz neki, de meg fogja érteni, és egyébként is szereti a viking dolgokat, így el lehet terelni a figyelmét ezekről. >
Mikor a férfi kissé távolabb húzódott tőle nem ment utána, hanem megértette, hogy nem szeretné, ha elvonná a figyelmét az, hogy fizikai kontaktus van közöttük. Ingrid mosolyogva csóválta meg a fejét. Nem kellett neki az a hatalom, bármikor lemondott volna azért erről, csakhogy a férfival lehessen, révén ez a szemében olyan kis jelentéktelen apróságnak tűnhetett ahhoz képest, amivel eredetileg is rendelkezett. Hálás volt azért, hogy annak ellenére, hogy Birodalmi úgy veszi a férfi, hogy ez őt is megilleti, remélte, hogy addig a nép és a nemesség már elfogadja valamennyire, hogy ne legyenek ebből gondok. A feltöltött adatoknak hála tudta, hogy ez szokás, még ha nem is házasok, akkor is, illetve, hogy ez a szokás errefelé. De abban a férfi tényleg nem tévedett, hogy fontos volt neki a Rocksolid.
< - Nem emlékeztettelek volna – mondta. – Ha nem adod meg ezeket a jogokat sem változtatna semmin, tudod, hogy nem ezért vagyok veled. De ha mégis megilletnek, akkor már most ígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy méltó legyek ehhez a ranghoz és a hozzá járó hatalomhoz. >
Miután megszerezte a kommunikátorát, ami az ágy nagyjából ellentétes végében volt újra visszaült Tubrok mellé, hogy hozzásimulhasson, noha nem hagyta magát továbbra sem elcsábítani. Megvoltak az elképzelései és abból most nem akart semmit sem elhagyni. Azonban, amikor a férfi mondta, hogy másolja át az adatokat, akkor ismét elhúzódott tőle és próbálta megkeresni a csatlakozót, ha megtalálta, akkor a Maniac által lementett könyveket felmásolta az itteni hálóra. Mosolyogva figyelte az étkezés után a felöltöző Tubrokot, és az utolsó kérdésen kislányosan mosolyodott el, miközben a férfihoz sétál és hozzásimult.
< - Igen, minimum tízezer könyvet szedett össze neked Maniac – mondta. >
Még egyszer végigsimított a férfi arcán és ha engedte, akkor lehúzta a fejét, hogy hosszasan megcsókolhassa őt. A végén mikor elhúzódott megfogta Tubrok kezét jelezve, hogy a részéről indulhatnak.
< - Most már mehetünk – suttogta. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
A póklény nem igen szeretett volna odébb mászni, bármennyire is szerette volna mindezt Aesa. Bármit is gondolt az a valami csak akart eltűnni onnan előle. Az eddig gyakorolt és kipróbált módon amit tett a hely világosabb lett ugyan, és a szurdok is szélesebb, de a pók még mindig ott volt előtte, mintha mi sem történt volna. Ugyanígy a sötétség is belepte még mindig, nem látta a teljes alakját. Csak a külseje és lábai számából tudott arra következtetni továbbra is, hogy egy pókféle lehet ott vele szemben. Hiszen azok szoktak így elhelyezkedni. A parancs után a lény csápja lendült a kislány felé, aki némileg hátra is hőkölt tőle, de lépni nem, az előzőek után úgy látta, hogy túlságosan is rövid a lény lába ahhoz, hogy elérje őt. Valóban így volt néhány centire az arcától állt meg a pengés láb, majd húzódott vissza hátra. A kislány ekkor idegesen nyelt egyet, ez így már nem volt olyan kellemes, mint az eddigiek, ezt tökéletesen érezte a helyzettel kapcsolatban.
- Látom te sem szereted, ha parancsolgatnak neked – állapította meg.
De szerencsére ugyanúgy állt meg, mint korábban, nem mozdult tovább, azaz, ahol most volt Aesa ott már nem tudja elérni, de ha közelebb megy, akkor igencsak kellemetlenül járhat, mert könnyedén eltudja kapni és megenni. Vajon milyen íz lehet egy sült póknak? Megrázta kissé a fejét, hogy ne kezdjen ilyesmiken gondolkodni. A koncentrációja roppant sajnálatos módon nem hozott sikert számára, csak azt érezte meg, hogy a lény még inkább a fejébe mászik, ami igencsak kellemetlen volt a számára. A védőpajzsok sem hozták meg a kívánt hatást szinte fizikailag érezte, hogy a lény bemászik a fejébe és ott elülteti azt, hogy tőle félni kell és nem lehet megkerülni. Aesa ösztönösen borzongott meg és rázta ki a hideg, az utolsó erősebb koncentrációja végén pedig a lény még nagyobb is lett, mint volt. Sokkalta nagyobb, pedig ő azt szerette volna, hogy összemenjen, erre a póklény sokkalta nagyobb lett.
- De, de én nem ezt akartam – mondta durcásan.
Hiába ezt mondta ki hangosan, ekkor már tudta, hogy a korábbi ténykedése ebben az esetben nem lesz hasznos és csak pontosan az ellentétét fogja elérni, min szerette volna. A bizsergésre és a félelemre összerezzent, nem sok minden volt, amitől félt még gyerekként sem, de ahogyan a lényre nézett minden benne volt, amitől kicsiként tartott. Ekkor értette meg, hogy miről is szólt a lény és ez a próba, mi az, ami elválasztotta Átok bácsitól. A saját félelmeit kellett levetkőznie és azokon kellett túljutnia. Most semmi más, csak tényleg saját maga volt az, ami elválasztotta attól, hogy elérje a célját. Az egyetlen roppant jó kérdés már csak az volt, hogy saját magát és a saját félelmeit hogyan tudná levetkőzni. A pók képe is beugrott neki, hogy miért pont ez lehet, az egyik mesében, amit az anyja Niffleheimről mesélt, ott voltak ekkora hatalmas lények. Bár lehet, hogy ennek ahhoz semmi köze sem volt. A pókra nézve, valahol még anya is ott volt benne, aki nagyon-nagyon, de nagyon dühös lesz, ha utána érkezik haza. Igaz egyébként is, mert az a buta android elmondja, hogy megszökött, de az csak fokozná a helyzetet. Tudta, hogy szembe kell néznie a félelmével és le kellett győznie, még akkor is, ha nagyon nem akarta megtenni, de ez is kellett ahhoz, hogy Átok bácsi mellett legyen és tényleg felnőjön. A pók pedig nagy volt és gyors, nem tud odaosonni, hogy leszúrja, mint néhány mesében volt, az egyikben még olyan is szerepelt, hogy láthatatlanul tette meg ezt valaki. De…
- Nem de… nem kételkedhetek – suttogta maga elé.
Vett egy mély levegőt és noha félt a lénytől és attól, hogy az megeheti, próbálta a lényt több külön részre szedni az elméjével, hogy ne egyszerre szembesüljön a félelmeivel, hanem egyesével történjék mindez. Ha most észlelte már az elején mindazt, hogy nem fog sikerrel járni, akkor hagyta azonnal és nem akart nagyon tovább rontani a helyzeten. Egy hosszabb, vele egy nagyságú botot próbált a kezébe teremteni, amivel, ha szükséges lesz, akkor támadni és védekezni is tud, a lehető legkeményebb anyagból próbálta mindezt létrehozni, hogy majd a pók csápjait is távol tudja vele magától tartani. Végül vett egy újabb lélegzetet és azt próbálta maga elé képzelni, hogy ő már nagy, már majdnem felnőtt a gyermeki félelmek pedig nem riaszthatják el, nem akadályozhatják abban, hogy eljusson Átok bácsihoz. Minden egyes félelmét maga elé próbálta képzelni, mindig kicsinek érezte magát velük szemben, de most odaképzelte, hogy ott van Átok bácsi is, noha nem segít, de a szavaival támogathatja, saját maga pedig könnyedén söpri őket félre szimbolizálva azt, hogy így azáltal, hogy nincs egyedül már képes velük szembenézni és nem fél tőlük többé. Hogy mer ellenük harcolni. Ezzel a tudattal próbált meg közelebb lépni a lényhez, hogy nem fél tőle, hogy az nem árthat neki, mert ő Átok bácsi védelme alatt van. Ha a lény mégis csapna felé a csápjával Aesa a botot kapja maga elé, próbálja visszaütni, távol tartani magától a csápot, miközben visszaugrik kellő távolságba, ha szükséges.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Hétf. 27 Jan. 2014, 23:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a gyakorlás gondolatára kajánul elmosolyodik és megcsókolja Ingridet, mielőtt a nő folytatná.
< - Nagyon sokat kell majd gyakorolnom, csak a te kedvedért. - mondja a szokásos kettejük közti hangsúllyal, majd némileg komolyabbra vált - De legalább nem kell aggódnom miatta, biztosan minden rendben lesz vele. >
A nyugalmát csak tovább növeli, az, hogy Ingrid biztosítja afelől, hogy a természetes terhesség számára sem fog problémát okozni, sőt kifejezetten örül ennek. Amikor a képesség szóba kerül először csak meglepetten és zavartan pillant Ingridre, aztán elkezdi leszűrni a lényeges részeket és teljes mértékben összeáll a kép előtte, hogy Miller különleges képességekről beszél. Ez nem idegen, de általában csak magas szintű, 4-s vagy 5-s veszélyességi szinttől rendelkezik egy személy képességgel. Tubrok különösen figyel annál a résznél amikor Ingrid a saját képességét mondja el. Végül vesz egy nagyobb levegőt és próbálja nyugtázni magában a dolgokat. Ragal előbbi nyugodtsága egy pillanatra meginog.
< - És ez mit jelent pontosan? Neki is lehetnek vörös csíkok az arcán, és mellé más képessége is? - kérdezi gyorsan egymás után - Nem félek ettől, te is csak több vagy ettől, ha jól értelek. Milyen genetikai változás képes, azt okozni, hogy látomásokat láss? Hálás vagyok, hogy elmondtad, de szeretném megérteni, remélem ez nem zavar téged. >
Most, hogy valamivel távolabb húzódtak már egymástól, Tubrok képes úgy felmérni a helyzetet, mint ahogy vezérként is teszi és nyilván jóval előre akar tervezni, vagy legalábbis tisztában lenni a dolgokkal. Ennek ellenére nem túl tolakodó inkább érdeklődő Ingriddel és a kicsivel kapcsolatban. Addig egyelőre nem hoz fel mást, amíg valamilyen választ nem kap erre. A Greggel kapcsolatos dolgok ezután viszont sikeresen elterelik újra a férfi figyelmét.
< - Mint mondtam, szívesen látnám itt, és remélem, hogy nem fog neheztelni rám, mert nem az apja vagyok. Ő mégis csak azt fogja egyszer látni, hogy valamennyi időt én és a kistestvére elveszünk tőle, de emiatt nem aggódom. >
Tubrok a következőkre finoman megrázza a fejét, majd végigsimít Ingrid arcán miközben a szemeibe néz.
< - Már most méltó vagy rá. Mindenképp meg fog illetni a jog, és tudom, hogy ez semmiség a rangodhoz képest, nem ezt akartam mondani. Utána te is a Rocksolid része leszel, a családé, a törzsé, és ha Nava nem is, mindenki más támogatni fog. - mondja egészen belefeledkezve, majd szélesen elmosolyodik - Már ha életben hagyod őket a tárgyalások alatt. >
Miközben Tubrok öltözik, Ingrid gond nélkül találhat magának egy megfelelő csatlakozási pontot, csak oda kell érintenie a felülethez a kommunikátort és a kapcsolat létrejön. A Birodalmi rendszer nem túl diszkrét módon ugyan, szinkronizálás és egyéb folyamatok nélkül egyszerűen felülírja a helyi programot és átjuttatja a nagyobb adatmennyiséget a hálózatra. A Rocksolid nem olyan fejlett technológiája miatt, ez jó pár másodpercet igénybe vesz. Tubrok is megragadja Ingrid kezét, még indulás előtt végignéz a nőn és láthatólag nem bánja, hogy a nő sem öltözött fel túlságosan.
< - Tízezer az rengeteg, lesz lehetőségem válogatni. Induljunk akkor. >
Ragal könnyed léptekkel vezeti Ingridet, a számára már nem is olyan új részeken végig. Az egyik jobb szárnyba mennek és ott rögtön el is fordulnak. Itt egy az edzőtermekhez és gyakorlópályákhoz vezető nagyobb lépcsősoron kell lejjebb menni. Itt nagyobb, különféle zárakkal és biztonsági rendszerekkel ellátott ajtók vannak. A rendszerek érzékelik Tubrok életjeleit és biológiai adatait, így rögtön nyitják a termeket. Ingrid lő és gyakorlópályákat, különféle fegyvertárakat, négy ott nagyobb szobát, aminek falai tele vannak közel és távolharci fegyverekkel van tele, pillanthat meg. A hely alkalmas szinte minden Rocksolidos páncélzat és fegyver kipróbálására és gyakorlására is. Itt már minden, a falak, a padló és a plafon is fémből van, valamint védelmi rendszerre utaló jelek is láthatóak. Tiszta fehér fény világítja meg az egybenyíló tereket. Néhány Végtelen egység is látszik a falak mentén egy-két beugróban. A hely minden tekintetben a lehető legmodernebb és felszereltebb, a földi viszonyokhoz képest.
< - Mivel akarsz kezdeni? - kérdezi Tubrok egy elégedett mosollyal. >
Figyeli, hogy Ingrid tetszését elnyeri-e ez a hely. Ha nem kap konkrét választ, akkor az egyik kisebb fegyvertár felé vezeti, ahol polcokon és tárolókon középnehéz fegyverek vannak. A választék igen nagy, normál karabélyoktól, egészen a kard szerű fegyverekig minden megtalálható.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa gondolatmenete lassan felveszi azt az irányt ami a megoldáshoz vezethet. Úrrá lesz a félelmén és menekülés helyett szembenéz a lénnyel. Ahogy magában elemzi, minden egyes darabja a csápos lénynek külön-külön sokkal undorítóbbnak tűnik, a lábak amelyek rángatóznak és csöpög róluk a nyálkás nedv, a sötétbe burkolózó test ami láthatatlan részeket rejthet, majd a feltételezhető fejrész amit ő figyeli, elméjének legsötétebb pontjaira emlékeztethetik. A bot teremtése sikerrel jár, Aesa kezében egy pillanat alatt jelenik meg, a némileg meggörbült, pár centi átmérűjű és több méter hosszú barna rúd. Ez már alkalmasnak tűnik a harcra. Átok alakja azonban nem segít a félelem eloszlatásában, csak ott áll és figyel, még Aesa képzeletében is, csak nézi, hogy mit tesz egyedül Miller és ez nem ad neki erőt. Ennek ellenére, maga az a lépés, hogy szembe akar szállni a félelmeivel és túl akar jutni ezen, ismét erőt ad neki, olyan erőt érez mint korábban. Most már magabiztosabban állhat a lábán. Eközben a lény mozgolódni kezd.
Abban a pillanatban, hogy Aesa előrébb lép, a veszélyes részre, a gondolat a tudatába, hogy őt Átok védi és a lény nem árthat neki szétfoszlik. A következő másodpercben már az egyik csáp felé kap, ezt egy határozott csapással tudja hárítani, de ekkor egy másik láb is érte nyúl. Védekezni kell, ha nem akarja, hogy a pók szerű valami elkapja őt. Csapásokkal ellen tud támadni, de ez nem zavarja ellenfelét, két lábával megragadja és megpróbálja elvenni Aesa fegyverét, kicsavarva a lány kezéből. Fokozatosan kapcsolódnak össze az információk Miller tudatalattijában, és így némileg többet láthat illetve tudhat. Nem elég, ha meg akar küzdeni a félelmeivel, attól azok még nem múlnak el, meg is kell harcolnia velük, és ez történik most. A lény végül megindul felé, furcsa sikoly szerű hangot adva magából, miközben támadásba lendül. Meg akarja enni Aesát.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Kedd 28 Jan. 2014, 12:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örült annak a kaján mosolynak és örömmel viszonozta a csókot, amit kapott. Noha még utána is mosolygott, de azért látszott az arcán, hogy átérzi a helyzet komolyságát és messze nem felelőtlenül, vagy nemtörődöm módon állt hozzá. Csak egyszerűen képtelen volt a mosolyt eltűntetni az arcáról, mert boldog volt, nem csak pusztán a pici ténye miatt, hanem azért is, hogy Tubrok is legalább annyira szeretné őt, mint a nő is. Ennél csodálatosabban nem is indulhatott volna ez a nap és ennek fényében a következők is hasonlóan tökéletesek lesznek majd a nő a szemében. Már most előre örült minden egyes napnak, amit majd a férfival tölthet, illetve a közelében még akkor is, ha azok nem lesznek a hivatalaikból kifolyólag ennyire meghittek. A lényeg az volt, hogy együtt legyenek és az a kívánsága pedig sokat fog még teljesülni a közeljövőben és már most úgy érezte, hogy hosszú távon is tényleg bármennyit ellenne a férfival. Látta rajta a megdöbbenést és zavarta képességre, persze Ingrid is tudta, hogy milyen szinttől szoktak ezek jellemzően előfordulni, de ő azoknak a személyeknek a közelébe sem ért, mint Bestia, vagy a Lovas. Ő csak Ingrid volt, de még így is jócskán feljebb volt azon az listán, mint a Föld népességének 99,9%-a.
< - Szeretnélek megnyugtatni, hogy nem vagyok szörnyszülött, sem pedig valamilyen ultrafejlett létforma, mint a Spear vezetői – mondta most ő teljesen nyugodt hangon, hogy ezzel is megnyugtassa a férfit. – 3-as számmal szerepelek azon a listán, leginkább a képzéseim és tudásom alapján, mintsem a képességem miatt. >
Bólintott arra, amit a férfi mondott, igazából fordított esetben ő maga is szeretette volna ezeket tudni. Remélte, hogy mindez nem vált ki a férfiból félelmet az irányába, sem pedig viszolygást. A hármas még annyira nem is volt magas, igaz Ingrid is pontosan tudta, hogy csak alig pár ezer ilyen személy van a listán, e felett pedig már-már mindenkit név szerint fel lehetett sorolni, mert annyira ritkák voltak. De egy sima egyszerű ember számára még ez a hármas is igencsak ijesztő lehetett, főleg, hogy a nő csak civil volt és az 1-2 számmal jelzett személyek szinte mindegyike Flotta tag volt.
< - Megértem – biztosította a másikat. – Csak még nekem is teljesen új ez az egész. Tirennek hála tudtam meg ezt, anya elmondta neki és ő nekem. Igaz nem szó szerint, de abból könnyű volt összetenni. Az elmúlt közel ezer évet úgy töltöttem, hogy képességem van és én sem tudtam róla, mindig azt hittem, hogy csak a fantáziám túl nagy, ami a családban nem lett volna meglepő. Azt hittem, hogy emiatt látom apát apának amióta a génkezelést kaptam. Nem UP2-nek látom, ahogyan mindenki más, hanem olyannak, mint amilyen az átalakítás előtt volt. Látom a változó arckifejezését, hallom a régi hangját, látom az arcára kiülni a gondolatait, amikor épp nem teljesen merev. Ugyanez igaz a többi tizenkilencre is, őket egyszerre látom annak, amik ma, és annak, akik régen voltak. Még én is szokom ezt. >
Ami a többi részt illette, ő maga is tudni szerette volna, bár egy részére már most tudott könnyedén válaszolni. Főleg annak a fényében, amit már tudott.
< - Vörös csíkot nem hiszem, hogy kapna, de más képesség lehetséges igen, de bízom benne, hogy a te génjeid belerondítanak az én tökéletes génjeimbe, mint Greg esetében Cal-é. Nézőpont kérdése, hogy több vagyok-e, vagy sem. A Birodalomban én hibának számítok, ahogyan a képességem is. Nincs genetikai változásom – mondta a megfelelő részre. – Sőt, amit az előbb mondtam, hogy bízom benne, hogy belecsúfít a tied az enyémbe, komolyan gondoltam. Nem rendelkezem genetikai eltéréssel, sőt. Az enyém olyan tökéletes, hogy ilyen a természetben nem fordulhatna elő. Tökéletes kombinációja a szüleimnek, nem vagyok mesterségesen létrehozott személy, amikor születtem ez elképzelhetetlen lett volna. A genetikailag tökéletes vagyok, jobban mint a Birodalom tagjai, a tökéletes kombináció lehet az oka a képességemnek, a vörös csíkoknak. Emiatt ösztönösen jó vagyok mindenben, mint ami szüleim erősségei, lényegében olyasmi, mint egyfajta genetikai emlékezet. Az összes előnyös jellemvonásukat megkaptam, tehetségüket, mindent. Ez a Zsarnok figyelmét is felkeltette, tudja, hogy mivel rendelkezem, de életben hagyott. A húgom az ő parancsára született, érdekelte, hogy létrejöhet-e még egy olyan egyed, mint én. Sikerült, úgy tudom, hogy a húgom jobb lett, mint én, őt a Zsarnok az evolúció következő lépcsőjének tartja. Ne kérdezd, hogy miért, titkosítva van a teljes családom minden mintája, mind előlem, mind Cal hozzáférése elől is. Apa sem mond semmit és a saját biológiai mintáim is le vannak tiltatva, pedig alanyi jogom lenne hozzáférni. Többet én sem tudok, de hidd el szeretném tudni, hogy miért van ez így és mik, vagy kik vagyunk. Elnézést, ha egy picit sok volt ez. >
A hangjából érződött, hogy komolyan gondolta, amit mondott az elnézéssel, bár az is kivehető volt, hogy mindez igazából talán neki sokkal jobban több volt, mint amennyire Tubrok-nak lehet, hogy az lesz. Az is kiérződött, hogy zavarja a tudatlanság és az, hogy máskor mindig magabiztos, ellenben ebben a témában a sötétben tud csak tapogatózni. Mindebből kiderülhetett az is, hogy nem bánta azt, hogy erről beszélnie kell, sőt inkább örül annak, hogy elmondhatta és nem később derül ki ez, amikor tényleg nagyon-nagy kellemetlenséget tudna okozni. Greg-re ismét elmosolyodott végül.
< - A legrosszabb eset szerintem az lehet, ha sokat szeretne együtt lenni a testvérével és emiatt gyakran el kell őt hoznom ide és emiatt kevesebb időnk jut egymásra – nevetett fel. >
Igazából nem aggódott, Greg közel sem volt annyira magának való, szeretett másokkal lenni és új dolgokat felfedezni, megismerni, ahogyan a barátaival is együtt lenni, meg Vic-el. Igazi kis szociális központ. Emiatt nem aggódott, úgy vélte, hogy a fia előbb utóbb úgy fogja fel, hogy van még valaki, aki közel kerülhet hozzá és figyelmet fordít rá, amit mesterien ki is fog használni, mint általában mindig. Főleg ez Nava-ra lehet majd igaz, ha tényleg úgy bánik a gyerekekkel, ahogyan Tubrok mondta. Lágyan elmosolyodott a következő arcsimogatásra és ő is belenézett a férfi szemeibe.
< - Tudom, hogy nem ezt akartad mondani – felelte. – Köszönöm, hogy méltónak tartasz hozzá. Nem kell összehasonlítani azzal, amim a Birodalomban van, két teljesen eltérő kultúra. Az egyetlen pont, amit maximum kiragadhatunk, hogy lényegében egy uralkodó lányával szűrted össze a levet, így még a származásomat sem kifogásolhatja senki sem – mondta nem túl komolyan. – Ami az embereidet illeti… csak a kedvedért életben hagyom őket és a tárgyalások után is. Már csak azért is, mert roppantul érdekel, hogy milyen arcot fognak vágni, ha meglátják, hogy milyen is vagyok, ha nem úgy viselkedem, mint apa, hanem sokkalta inkább anyára hasonlítok. >
Ez sem volt túl komoly, de a tekintete elárulta, hogy nem szeretne semmilyen konfrontációt velük, és a legnagyobb békét szeretné. Könnyedén megtalálta a szükséges felületet és pár másodperc alatt meg is volt az átmásolás, így már ezzel sem kellett tovább foglalkoznia.
< - A következő jó pár évre lesz olvasnivalód – mosolyodott el. – Anya könyvei is benne vannak, a publikusak legalább is. A többit, amik Zuhanás előttről szólnak egyszer elhozom. >
Most már számára is ismerős helyen mentek végig és érkeztek meg oda, ahova tegnap nem tudott az androiddal bemenni. Ahogyan az ajtók kinyíltak egyből be tudott nézni és meg is tette, főleg, ahogyan beléptek. Elégedetten konstatálta, hogy mennyi minden volt itt, noha HPI-s szemmel fejletlen volt az egész, de a földi viszonylatban nagyon-nagyon is korszerűnek volt minden mondható. Katonaként nézett végig mindent, kissé mereven, ahogyan az tényleg egy katonához illett. Azonban leolvasható volt róla, hogy igencsak elnyerte a tetszését az, amit látott.
< - Kezdetnek? – kérdezett vissza. – Közelharci fegyverek. Este mikor a gyakorlótermeknél jártam nagy bánatom volt, hogy a saját fegyvereimet a szállásomon hagytam és nem tudtam gyakorolni egy kicsit. >
Panaszkodott egy kicsit, majd némileg csillogó szemekkel fordult Tubrok felé.
< - Ha úgyis sokat leszek itt, kaphatok majd néhány Végtelent? – kérdezte. – Szigorúan csak az edzőterembe, gyakorláshoz. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Úgy tűnt Aesa számára, hogy a gyermeki következtetése tényleg helyes lett. Ahogyan a gondolatai útján nekilátott szétválasztani minden egyes félelmét, amiktől félt úgy tűntek fel számára ezek a dolgok a vele szemben „álló” lényben. A csápokban, a szmötyiben, ami lecsurgott róla, a testében, fejében. Mindenhol. Átok bácsi elképzelése nem sokat segített neki, talán csak saját magát nyugtatta meg, hogy ott van valahol és figyel, és ha látja, hogy a kislány mit csinál, akkor elégedett lesz azzal, amit lát és talán úgy véli majd, hogy tényleg alkalmas lehet arra, hogy tanítsa. A bot megjelent a kezében, amit meg is szorított a kezeivel. Még soha sem harcolt élesben, a mestereivel már igen gyakorlaton, az anyjával is, meg mesterségesen előidézett környezetben, ahol tudta, hogy úgysem eshet baja. De itt pedig igen, így most még erősebbnek kellett lennie, mint egyébként volt. Még maga is meglepődött azon, hogy nem fél attól az elkövetkező harctól, ami várja, és a lépésnek hála újra teljesen magabiztosnak érezte magát. Ám ez egy pillanatra megingott, ahogyan a póklény támadott felé, érezte, hogy Átok bácsi mégsem védi úgy, ahogyan ő elképzelte, de ettől függetlenül nem adhatta fel. Most úgy kellett harcolnia, ahogyan az apja is tette, ahogyan és amiért Zsarnok bácsi őt választotta ki az egyik UP2-nek annak idején. Érezte magában is, hogy jó lenne, ha ő is lenne olyan nagy harcos, mint a két nővére, és rajta is meglátszódna, hogy az apukájuk egy hadisten volt korábban. A támadást, ami felé jött sikerült kivédenie, de a pók megfogta a lábaival a botot, két helyen is és próbálta kicsavarni a kezeiből. A kislány a korát meghazudtoló elszántsággal nézett rá.
- Ez az enyém! – mondta. – Nem fogod megkapni!
Így most ebben a helyzetben jött rá teljesen, hogy amit gondolt az a feltételezése teljesen helytálló és helyes, hogy nem fog a gondolatok útján ez a pók eltűnni előle, meg kellett vele küzdenie ténylegesen. Felvolt készülve harcra, tanult ilyet, csak még nem volt élesben hasonló helyzetben, de ez nem tántorította el, képes szembenézni a félelmével és le fogja azokat győzni, hogy többé ne hátráltathassák. A botját tartól lábakra pillantott, gyengepontot keresve rajta, izületet, vagy ehhez hasonló felületet nézett, hogyha ott sikerül megsebeznie, akkor a lény nem fogja tudni azt már használni. Így nagyobb nyílt részt keresett rajta, amit végig tudna vágni, vagy pedig tényleg egy ízületet az ízeltlábon, ahol megszúrja és súlyosabb kárt okoz benne. Mindez nem volt a legtisztességesebb módja a harcnak, de a mai napon már megtanulta, hogy aljas módszerekkel könnyebb győzni mások ellen. Ha sikerült ilyen pontot, vagy felületet találnia, akkor az egyik kezével elengedte a botját, majd abba a kezébe egy tőrt, vagy kardot próbált teremteni, és egy kisebb oldalra mozgás után megszúrni, vagy végigvágni próbálja az ellenfele lábát, remélve, hogy ettől hátrahőköl és mindkét lábbal elengedi a botot.
A sikolyra kissé összerezzent, nem igazán attól, hogy megijedt, hanem attól, hogy nem várt hangot a lénytől, hiszen eddig teljesen csöndben volt és néma maradt. Az egész teste megdermedt és úgy figyelte a lényt, a mozgását nézte, a legapróbb rezdülését is, hogy mindebből következtethesse ki az elkövetkező mozdulatokat, hogy lássa milyen gyors, mennyire lehet erős, mire lehet képes. Már megtanulta, hogy a mozgáskultúra igencsak sok mindenről árulkodhat, többek közt egy embernél arról is, hogy mikor és hogyan készül támadni. De mivel a pók nem ember volt, így tudta, sejtette, hogy nehezebb dolga lesz. Felmérte a lényt, hogy hol volt rajta gyenge pont, hol volt kevésbé védett a lény, hol volt olyan része, ami nem volt esetleg páncélos és merre lehetett megsebezni. Amíg ezeket másodpercek alatt próbálta a kislány felmérni úgy számolt vele, hogy a lény is megérkezett oda hozzá. Egyelőre kivárt, amíg az megérkezik, majd mielőtt lecsaphatott volna Aesa akkor próbált kitérni oldalra gurulással a lábak és csápok között, gurulás közben pedig próbálta a kardjával megvágni a lény lábait, lehetőleg kapcsolódó izületeknél, illetve ha a botját végül sikerült megszereznie, akkor azzal úgy csapni, hogy kiüthesse a lény lábát a helyéről, hogy az megroggyanjon.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Kedd 28 Jan. 2014, 22:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok nem bánja, hogy Ingrid arcán egy szinte eltüntethetetlen mosoly jelenik meg, ő is hasonlóan boldog, hogy így alakult minden.
< - Nem gondoltam egy percig se, hogy az lennél. - mondja határozottan, egy pillanatig szabadkozó hangon - Egyszerűen szeretnék tisztában lenni mindennel, mint mindig. >
Ragal türelmesen és figyelmesen hallgatja végig Ingridet, néha, mikor a nő egy-egy fontosabb ponthoz ér biccent egyet, jelezve hogy érti. Lassan összeáll benne a kép, hogy miként is kell értelmeznie ezt az adottságot. Azon ugyan meglepődik, hogy Ingrid hogyan látja az apját és a többi UP2-st, de nem szól közbe, hagyja, hogy a nő végigmondja. Ahogy eddig is könnyen megérti az egészet.
< - Vannak olyan dolgok amikre csak utaltál és most értettem meg, de értem, amit mondani akarsz. Ez tényleg egy különleges adottság, büszke lennék rá, ha a gyerekünknek is lenne, ha úgy alakulna. - itt megáll egy pillanatra, majd egy gondolat miatt egészen megváltozik a tekintete - Gunnhildet Zsarnok vette el anyádtól... mondtad, hogy keresed, de nem hogy miért. Mióta próbálod megtalálni őket? >
Természetesen Rocksolidos lévén Tubrok átérzi Ingrid helyzetét, ami a nő családját illeti, ő is sokat vesztett régen és most már tudja, hogy Ingrid életében is miként következtek ezek az események. Tegnap már látta ezeket Ingridben, mikor nagyon közel voltak egymáshoz, de most hallhatja, hogy valójában mik voltak azok az események. Greggel kapcsolatban ismét bólint.
< - Igen, neki sem kell hosszan aludnia, ezt elfelejtettem. Szerintem megérti, hogy ha azt mondod neki, hogy velem is akarsz lenni. Ha mégsem, bepótolhatjuk később. Mennyi időt kell majd a Flottánál töltened? >
Ő sem gondolja, hogy ez komoly gond lehet a kapcsolatuk szempontjából, ezért próbák nem túl tolakodó lenni és igazán az se zavarja, ha Ingrid nem ad neki biztos választ. Ezután a következőkre először csak szélesen elmosolyodik, majd elneveti magát.
< - A te őseid már a Zuhanás előtt is itt éltek. Mondd meg nekik és szavuk sem lehet a származásodra. Azt, hogy nem csak játszol velem, hogy nem egy boszorkány vagy, csak egy boszorka úgysem hinnék el. - mondja  boszorka szót egy kedves mosoly kíséretében jobban megnyomva. >
Tubrok lassan közelebb hajol Ingridhez, majd átöleli és megcsókolja őt.
< - Az én gonosz boszorkám. >
Lent a fegyvertárban Tubrok örömmel látja, hogy Ingrid meg van elégedve, a kérés után az egyik állványról maga vesz el egy rövid tőr szerű fegyvert. A tároló mechanikus karjai szinte a kezébe lökik a tárgyat, így csak a kezét kell kinyújtania. A fegyver mechanikus módon, teleszkóp szerűen kitolódik, majd a lemezek egymáshoz illeszkednek és egy kardhoz hasonló, nem csak közelharci de szórófegyverként is használható nagyobb fegyverré. Ezt Ragal precízen és gyakorlott módon átadja Ingridnek.
< - A penge magas széntartalmú molibdén-acél ötvözet, a gerincnél szálirányba tömörítve, a külső részeknél rugalmasabb. Ez adja a kard tartását, és így nagyobb erőt tud átvinni, a penge mikrotechnológiával és belső rendszerekkel van kidolgozva, megnövelve a támadási erőt. A markolat kompozit ötvözet, puhább anyag, úgy van kialakítva, hogy a kard ne törhessen el a markolatánál, képes teljesen visszahajolni. Harmadlagos fegyver, csak akkor használjuk, hogyha közelharcra kerül a sor, mivel az ellenség abban általában gyengébb. Könnyen átviszi a páncélokat is. >
Nem csak mondja, de meg is mutatja Ingridnek, hogy mi hogyan van kialakítva a fegyveren. Ezután ő maga egy kisebb kézi fegyvert vesz elő, leellenőrzi, majd betárazza, a közelharci darabokon, egyelőre csak végignéz és felméri mindegyiket. A kérdésre meglepetten néz Ingridre, miközben kifújja a levegőt.
< - Nincs akadálya, persze kaphatsz. Mit akarsz rajtuk gyakorolni? >
A kezdeti meglepettség ellenére, igen gyorsan rájön, hogy Ingridnek mások az igényei, mint bárki másnak itt, ezért komolyabb célpontokra is van szüksége. A következő mozdulattal Ragal egy bárd szerű fegyvert ragad meg, ez kisebb mint a kard, de könnyebb is.
< - Ez kiegészítő, oldalfegyver, csonkolásra és csonttörésre használható, de van benne szerszámkészlet is szükség esetére. Automatikus stabilizátorokkal rendelkezik, eldobható. Nem tudom melyiket használnád szívesebben. >
Amíg várja a reakciókat, még figyelmesen végignéz újra a hosszú és széles tárolók között, hátha lát még olyat, amit szívesen megmutatna a Ingridnek.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa felméri veszélyes ellenfelét, a lábakon valóban lát látszólag vékonyabb pontokat, ahol azok képesek hajolni, ezek nevezhetőek ízületeknek. Amikor Aesa elengedi az egyik kezével a botot, a lány szerez előny és gyakorlatilag kitépi az ő kezéből, ha nem engedi el időben, akkor az erőhatás még el is rántja őt és a földre kerül. A botot nem tartja magánál, csak a földre ejti. Szerencsére Aesa eközben sikeresen teremt magának egy rövid kardot, annak az alakja olyan, amilyenre szeretné, hogy emlékeztesse. Lehet egy egyszerű kézi fegyver, vagy az anyja történetéből valamilyen mágikus kard féle, a Spearben látott vágóeszközök mása vagy más népek fegyverzetéhez hasonló. Ezután felmérheti a felé tartó lényt, az már a mozgása alapján látja, hogy valószínűleg a lábai végén található pengékkel fog támadni, távol tartva magától Aesát, és megpróbálja majd széttépni őt. Egyelőre a testének más része még mindig teljesen sötét, de valószínűleg testét szőrök borítják, és valahol kell lennie szájszervnek is, ami most nem látszik.
Amikor végül elér hozzá az ellenséges lény, Miller mozdul, beveti magát a támadásra kész lábak közé, így elkerülve néhány súlyos csapást. Az ő támadása viszont sikeres, egy lábat gond nélkül levág, a sebből kása szerű fehér anyag kezd spriccelni. A lény nem ad ki hangot a fájdalomtól, de gyorsabban kezd csapkodni a lábaival maga alá, a fej nagyságú pengék Aesa mellett csapódnak a földbe, újra és újra. Közben a lány meg tudja szerezni a botot, de a helyzete egyre rosszabb, valamit tennie kell, mert ha a lény beszorítja, akkor előbb-utóbb felnyársalja majd.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szer. 29 Jan. 2014, 10:07

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott arra, hogy csak szeretné érteni, hogy mi ez az egész, nem tudta hibáztatni érte a férfit. Fordított esetben ő maga is pontosan így lett volna mindezzel, ezzel tökéletesen tisztában volt, és ő talán ennyire nem is lett volna finom a kérdezésnél, hanem letámadta volna a másikat, hogy a lehető legtöbbet mondja el a legrövidebb idő alatt. Bár ez is igencsak függött volna számára, hogy kivel is áll szemben. Végül újra elmosolyodott, amikor Tubrok kimondta, hogy nem zavarja az, hogy van képessége, sőt örülne is, ha a gyermekük is örökölne ebből. Zsarnokra bólintott, a kérdésre pedig egy pillanat alatt hervadt le a mosoly az arcáról, mindez nem a legkellemesebb emlékek közé tartozott, noha megtisztelőnek érezte, hogy Zsarnok maga nevelte fel a húgát, ha minden igaz és a következetései helyesek azon információk alapján, amiket kapott és megszerzett eddig. Ettől függetlenül rémesen fájdalmas pont volt ez, főleg a megtudott hírek alapján.
< - Igen, ő vitte el, de a húgom jól van. 421 éve keresem őket ezért mentem olyan hosszú időre a Milíciához is, nekik átkozottul jó a hírszerzésük, illetve kellett egy hely, ahol kitombolhattam magam, ahol nem törődhettem a fájdalommal, ami mardosta a lelkemet. Semmi, az elmúlt évszázadokban semmi, erre idejövök, lényegében haza a Rocksolidba, egy olyan feladatra, amit civilként nem kaphattam volna meg, és többet megtudok a családomról, mint az elmúlt ezer évben összesen – mondta. – Mintha valaki szándékosan akarta volna, hogy idejöjjek és megtudjam ezeket. >
Az igazat megvallva nem bánta, hogyha ez a feltételezése igaz lett volna, mert örült, hogy itt kötött ki Tubrok-nál, amiért bárki is rendezte így, főleg az a rivális politikai ellenfele, hálás lehetett. Egy gyermek, illetve ez a férfi a sok fájdalmon és zsaroláson felül. Valamit, valamiért. Semmi sincs ingyen, ezt már nagyon régen megtanulta, és most újra a saját bőrén tapasztalta mindezt.
< - A húgom ott volt mindig a szemem előtt, ott volt a Birodalomban, egy karnyújtásnyira, de nem tudtam – mondta keserűen. – Apa tudott róla, de azt mondta a saját biztonságom érdekében, mert féltett elhallgatta. Miután Gunnhild felnőtt nem akart hazajönni hozzánk. Ez a HPI-ben megszokott egyébként, hogyha a gyerek felnő, akkor többé nincs kapcsolata a családjával. Apa tudta, hogy nem hagynám ennyiben, így inkább hallgatott. Anyát nem tudom, hogy hol van, én azt hittem három nappal ezelöttig, hogy a húgom is vele van. Tiren mondta, hogy nem így van, hanem elvették tőle a húgomat és anya ezért menekül azóta is, hogy megszökött az Anyahajóról vele. >
Egy pillanatra beleharapott az alsóajkába és leszegte a fejét, majd utána nézett fel, keserű arckifejezéssel.
< - Nagyon rossz belegondolni, ha nem féltette volna a húgomat ennyire, akkor nem szökik el vele és még egy család lennénk még mindig. Még apa is így érez mindig, azóta, hogy anya elment nem ejtette ki a nevét, nem is utalt rá. Máig, és láttam az arcán a fájdalmat, amit anyám hiánya okoz neki. És tudom, hogy bárhol is van anya, ő is szenved nélküle… még így ezer év után is, annak ellenére, hogy apa UP2, szeretik egymást – itt elmosolyodott, de ez inkább fájdalmas volt, mintsem boldog. – Mindig is irigyeltem őket emiatt, hogy bármi is történt velük, bármivé, bárkivé váltak, még mindig szeretik egymást. >
Mikor Greg került szóba, akkor képes volt ismét ténylegesen elmosolyodni. Itt a válaszokon elgondolkodott, ismét a látványosabb módon, mintha roppantul meg kellett volna fontolnia a választ, mert az élete múlna azon, hogy mit is felel.
< - A legvégső esetben elzavarjuk Nava-hoz, hogy boldogítsa őt. Ahogyan mondtad egy gyermeknek úgysem tud nemet mondani – mosolygott. – Így is alig lát minket a munkánk miatt, és nagy bánatára a nagyapjai sem épp időmilliomosok és őket is alig látja. Flottánál? Nem tudom, hogy mennyi időt töltök majd az űrben tárgyalásokkal, hasonlókkal, mint ez is most. Mivel egész jónak tartom magam, néhány napokat gondolok csak, hogy ennyi idő alatt megoldok egy-egy helyzetet. És egyébként is az űrből a Földre jutnom gyorsabb lesz, mint a HPI-ből ide eljutni a Rocksolidba. >
A származását illetően, ahogyan a férfi felnevetett végigsimított az arcán, elsőre csak megcsóválta a fejét ezzel kapcsolatban.
< - Valószínűleg tudod, hogy nem igazán mondhatom meg – felelte. – Neked sem lett volna szabad, ahogyan azt sem, hogy emlékszem a Zuhanás előtti időkre, azokról meg főleg nem mesélhettem volna semmit sem. Ezek miatt én kerülhetnék bajba, ha kiderül. >
A hangjából érződött, hogy nem aggódik különösebben amiatt, hogy bajba kerülne emiatt és ettől ugyanúgy fog mesélni Tubrok-nak a későbbiekben is, ha szeretné. Mostanra sikerült a két nappal ezelőtti esti dolgot helyretennie, és már tudta, hogy Lerontis-nak szüksége van rá, így szóvá sem emelheti, hogy olyasvalakinek mesél ezekről a dolgokról, aki tulajdonképpen visszaélni sem tud vele és maximum hobbi szinten érdekelte. Ez lényegében olyan, hogy elmehetett volna a Vex-be is, rendben Ingrid tudta, hogy oda Tubrok soha be nem tenné a lábát, de lényegében ez ugyanolyan lenne, ha tőlük próbálna jó pénzért információkat szerezni a régi világról.
< - Ezenfelül nem szeretném a kedélyeket azzal borzolni, hogy vikingebb vagyok, mint azok, akik itt élnek – suttogta mosolyogva. – A gonosz boszorka, aki egymaga két délelőtt alatt legyőzte és leigázta a Rocksolidot. >
Ő is közelebb hajolt Tubrokhoz, ahogyan a férfi átölelte ő teljesen belesimult a karjaiba és szenvedélyesen viszonozta a kapott csókot. Immáron odalent Ingrid figyelte, ahogyan a fegyver miként kerül Tubrok kezébe, mikor felé nyújtotta azt a nő átvette tőle. Efféle fegyver valószínűleg nem volt még a kezében, így ilyenkor örült annak, amit az apjától örökölt lényegében, hogy bármilyen fegyvert szinte ösztönösen tud használni és egyből megtalálja azt, illetve rájönne arra, hogy miként kellene azt fogni és használni. Miután a férfi megmutatta mindazt, amit lehet tudni a fegyverről Ingrid felvett a fegyverrel egy alapállást, azt, amelyiket ösztönösen a legjobbnak érzett hozzá és kipróbált egy-két vágást, szúrást, illetve kitörést is vele, élve az apja örökségével és hagyta ezáltal, hogy lényegében a fegyver vezesse és irányítsa őt, ő maga pedig csak a kar legyen, ami végrehajtja azt, amit a fegyver szeretne. A meglepett kérdésre önkéntelenül is lágyan nevetett fel, bár a kérdés feltétele után látta, hogy Tubroknak is leesett, hogy miért kérte őket. A fegyvert ekkor nyújtotta vissza megszokott módon markolattal a férfi felé.
< - Közelharc gyakorlására, pusztakezes és fegyveres harc – mondta. – Én naponta legalább két-három órát szoktam edzeni, hogy formában maradjak. Ha van időm, többet is. Megszokásból, mert igazából felesleges lenne, de megmaradt abból az időből, amikor elkezdte apám a képzésemet. Nem sokkal azok után, hogy a Zuhanás után megtaláltak minket a Földön ott, ahol elrejtőztünk és az Anyahajóra kerültünk. Öt éves koromig voltam olyan ember, mint te és akkoriban napi szinten kellett edzenem, hogy a kondícióm megmaradjon, ez a szokás megmaradt a génkezelés után is, nem felejtetem el soha sem. Ezért is futottam tegnapelőtt este olyan messzire. >
A csatabárdra nézett, ha megkapja ezt is, akkor ezt is néhány suhintás erejéig kipróbálja, majd a kezét ösztönösen csúsztatja hátrébb a markolaton és helyezi át úgy a testsúlyát, mintha el akarná hajítani a fegyvert, a mozdulatot is megkezdi, de megáll közben és nem hajtja végre végül. Csak visszaáll rendesen és a fegyvert is úgy fogja meg utána, ahogyan rendesen közelharcban kellene.
< - Jómagam két kisebb kézifegyver párti vagyok, ha távolharcra kerül a sor, amik gyorsak és pontosak. Hobbiszinten íjászkodtam egy időben – mondta. – Közelharcban is inkább a rövidebb gyorsan forgatható fegyverekkel szoktam harcolni, tőrök, tőrkardok. De a kedvencem a régi vikingkard méretű és kialakítású fegyver, saját tervezésű természetesen, ilyenben csak a saját munkámban bízom, mintsem másvalakiében. Ez is az egyik hobbim, időnként még apának is tervezek plusz kiegészítőket az UP2 fegyvertárán felülre. Igazából bármivel elboldogulok, magamtól is sok mindent tanultam meg, de az Árnyékhadseregnél is rengeteg fegyverhasználatra képeztek ki. Így inkább a saját kedvenceidet mutasd meg – kérte Tubrokot. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa nem volt buta, így amikor elengedte az egyik kezével a botot és megérezte a pók rántását, akkor a másikkal is kiengedte a kezéből a botot, mielőtt a lény leránthatta volna a fegyverrel együtt ő is és így a földre kerülhetett volna. A kard megjelent a kezében, aminek fekete pengéje és markolata volt, pont olyan volt a fegyver, mint amilyen az anyjának volt még istennő korában. A mozgásból látta a kislány, hogy valószínűleg miként fogja támadni a lény, a testét még mindig nem látta, de a csápok és pengés lábak ott voltak előtte, amikkel könnyedén széttéphette volna őt. A túl sok láb miatt tudta, hogy ki kell őket kerülnie és úgy mozogni, hogy azok biztosan ne találhassák el, mert akkor az egésznek vége lesz. A testnek a többi részét, mint a fejet, a szemeket, vagy a potrohát, már ha volt neki ilyen nem látott egyelőre. A gyenge pontnak egyébként így látatlanban a szemeket vélte még, meg kellett volna vakítania valamilyen módon a lényt, hogy közelebb kerülhessen a legyőzéséhez, de ez nehézkesnek bizonyult így, hogy nem látta azt. Vagy pedig a szájon át felszúrni a szájpadláson át az agyig és akkor is gyorsan végezhetett volna. Az, amiket anatómiából tanult legalább is így szóltak eddig mindig, hogy így egyszerű ezt megoldani, igaz azok nem szóltak semmilyen félelemből összerakott óriáspókról, ami inkább az anyja meséiből lépett elő, mintsem a biológia könyvek lapjairól. Ahogyan a lény megérkezett Aesa is lendült előre, az egyik lábát levágta a lénynek, amitől az hangot ugyan nem adott, de a kislány legalább a botot képes volt visszaszerezni és megragadni. A megvadult állat kalimpálásától azonban nem nyugodhatott meg, mert a pengék néhányszor a feje mellett érkeztem le a földre és majdnem eltalálták őt. Látta és tudta, ha csak egyelten egyszer is eltalálják, akkor neki vége van.
Kénytelen volt rájönni, hogy a bot nem valószínű, hogy a legjobb fegyver lenne a számára, így a kitérések közben ismét koncentrálni kezdett és láthatatlan, de igencsak stabil védőmezőt, védőpajzsot képzelt el maga köré, ami képes lehet arra, hogy felfogja a pók támadását abban az esetben, ha az végül eltalálná őt. igaz nem szerette volna mindezt tesztelni, nem azért, mert nem volt biztos abban, hogy sikerült mindezt megtennie, de nem szerette volna ekkora előnyhöz juttatni a félelmét. Igyekezett úgy mozdulni, hogy a háta semmilyen esetre se a falak felé nézzen, hanem a folyosó, vagy a lépcsősor felé, hogy ne tudja a lény beszorítani és a falhoz terelni, mert onnan sokkalta nehezebb lenne kitérnie, mint egyébként. Eközben továbbra is próbált kitérni a csápok és karmok elől, ezalatt pedig tovább figyelte a lábakat és azoknak a mozgását, valamilyen matematikai, vagy logikai mintát keresett bennük, hogy felismerje, hogy milyen ütem, ritmus, vagy előre meghatározott egység szerint csapnak, gyorsaságban, irányban és módszer szerint. Itt próbálta kizárni azt, hogy a csápok őt követik és ezen felül próbált rendszert keresni bennük. Ha sikerült és látta, hogy miként mozognak, akkor egy kellő pillanatot várt ki, amikor előre tudott úgy lendülni és vetődni egy tigrisbukfenccel, hogy a lény alá érkezzen meg a mozdulat után. Ha sikerült, továbbra is figyel a lábakra, ha a lény mozdul hátrébb, hogy a lábakkal könnyebben érhesse el a kislányt, próbál azokkal tovább mozogni, akkor Aesa megy vele a hasa alatt. Illetve még itt is próbál kitérni a támadások elől, ha úgy alakul, hogy szükséges, de amint van egy kis ideje és lehetősége, akkor bármilyennek is látja a hasa alatt a lényt nem habozik tovább, egy határozott mozdulattal fogja két marokra a kardja markolatát és próbálja beledöfni a pók hasába, potrohába a pengét és igyekszik végigvágni az adott testrészt, hogy így győzze le a lényt. Végül is a mesékben a hős lovagok a sárkányok fejét szokták levágni karddal, ő most egy pókkal szeretné ugyanezt tenni, bár még máshol csapdossa és nem a nyakánál.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Csüt. 30 Jan. 2014, 00:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok nem látja örömmel, hogy Ingrid számára fájdalmas az, amire rákérdezett, de már nem szakítja félbe, ha megtiszteli azzal a nő, hogy elmondja. Miután Miller elmondja, hogy úgy érzi, valaki közben játszhatott ebben, Ragal tekintete némileg hidegebbé válik, amíg végigfut az elméjén néhány dolog.
< - És gyanakodsz is valakire, vagy csak egy érzés? >
Mivel a felvetés is teljesen komoly, Tubrok is így kérdez, egyenes hangon. Ahogy a családi szálak tovább bonyolódnak Tubrok megpróbálja magában rendezni a hallottakat, bár ez most számára nem olyan könnyű mint eddig, Ingrid családja bonyolult, főleg földi szemmel. Talán még ez egy kis időt fog igénybe venni számára, hogy mindent helyén tudjon kezelni. Egyelőre csak folyamatosan szembekerül azzal, hogy mennyire más Ingrid, mint ő, a szármatásából adódóan, de ez még annyira nem zavarja láthatólag. Végül az arca is rezignálttá válik lassan.
< - Sajnálom, ha ez kellemetlen neked, nekem nincs Naván kívül családom, akit megismerhetnél, a tiéd ellenben egész más. Tiren sok titok őrzője, már akkor is bölcs volt, mikor sokkal fiatalabb voltam. Tiszteletből nem zavarom őt, de nem hittem volna, hogy a te családodhoz is ennyi köze lehet. >
Ezután egy pár másodpercre elgondolkozik valamin, majd folytatja.
< - Talán a húgod így érzi magát teljesnek és boldognak. Ha Zsarnok nevelte, kizárt, hogy számára helytelenül cselekedjen, csak a szemszöge lehet más. >
Ragal ebből a szempontból, nyilván jobban átlátja, hogy Gunnhild miért is maradt távol Ingridtől és mindenki mástól. Birodalmi viszonyok között már egészen más jelent a család viszonya, és ezt könnyen meg tudja érteni a férfi. Legalábbis könnyebben mint a többi Rocksolidos, akik szemében ez már szinte árulás lenne. A Flottával kapcsolatban bólint, valószínűleg rosszabbra számított a hallottaknál, pár napnál mindenképpen többet, így még jó hír is számára, hogy Ingrid nem lesz olyan sokat kint.
< - Majd óvatosak leszünk. - válaszolja a Zuhanás előtti tudással kapcsolatban - Ezúttal tényleg. Én nem fogom még csak felhasználni sem. >
Miután leérkeznek a fegyvertárba, Ingrid ki is tudja próbálni, a magát súlya és kialakítása miatt tényleg szinte szabályosan vezető fegyvert. Hatékonysága messze a birodalmi, flottás fegyverek alatt van, de erős csapások kivitelezésére képes. Amikor Miller visszaadja a fegyvereket, Tubrok gondosan elteszi azokat.
< - Én valamivel kevesebbet gyakorlok, nem engedhetek meg annyit magamnak, mint amennyit akarok. Nekem erre szükségem is van, hogy karbantartsam az állóképességem és az erőm. - teszi hozzá a maga részét. >
A kérésre bólint, majd az egyik alsó tárolóból egy fém dobozt vesz elő, felnyitja és benne egy puska szerű lőfegyver van. Egy határozott mozdulattal kiveszi, leellenőrzi, de egyelőre még tárat nem keres bele. A lőfegyvert ezúttal nem rögtön nyújtja át Ingridnek, hanem felvesz vele egy alapállást, célra tart, majd leengedi a csövet, hogy megmutassa Millernek, hogy kell pontosan használni, előzetes ismeret nélkül. Ezután a közepes méretű, kettős tárral rendelkező, karabélyhoz hasonló, automata fegyvert Tubrok odaadja Ingridnek.
< - Ilyet használok a legtöbb csata során. Impulzus által működtetett karabély, hüvely nélküli titán tölténnyel, célkeresővel, automata tárazással. Közeli és messzi célpontok ellen is hatásos, nem csak emberek ellen, járműveket is súlyosan rongál. A Pride ellen nagyon népszerű, sajnos túl sok erőforrás az általánosítása, de így is széles körben elterjedt. Állítható a tűzgyorsasága, az irányzéka, hatótávja, az markolatnál lévő panelnél. >
Ingrid valóban érezheti a fegyveren, hogy igen masszív darab, valószínűleg nem csak erős és precíz, de ellenálló is, különösen az ütések és más hatások ellen.
< - Ki akarod próbálni? - teszi fel a kérdést végül Tubrok. >


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa megpróbál maga körül egy védőmezőt teremteni, ez nem sikerül, a lény lábai ugyanúgy hozzá közel csapódnak a földbe, és érzi, hogy a találatok neki is fájdalmat és sérüléseket okoznának. Ezzel csak időt veszít, így gyorsan kell cselekednie. Sikerül valamivel hátrébb jutnia, és ott védekeznie. A lénynek nincs túl sok módszere a támadások kivitelezésére, nagyrészt csak lendületesen, lehetőleg egyszerre két csáppal próbál a lány felé kapni. Nincs különösebb iránya, üteme vagy taktikája, a lény ösztönösen cselekszik. Amit meg tud mégis elemzéssel állapítani, az az, hogy a lábak mindig magukhoz képest egy megfelelő pontban, szögben fordulnak vissza, mert ez a hatékony számukra. De ez is elég ahhoz, hogy kitapasztalhassa a mozgást, a védekezés közben, és a bukfenccel Aesa a szörny alá kerülhessen. Sajnos a terv innentől nem úgy működik, ahogy azt a lány előre kikövetkeztette. Leér ugyan a földre, és haladhat néhány lépést a lény teste alatt, de az egy idő után észreveszi. A következő pillanatban az összes lábát, mind a hetet és a csonkot is maga alá csapja, így egyszerűen elkapja Aesát és még rá is esik a nyálkás teste. Miller azonnal, szinte ösztönből támad, beleszúrja a kardot az ellensége testében, de ugyanakkor megérzi, ahogy a pengék elérik a hátát, a mellkasánál mintha fullánkok mélyednének a mellébe harapás szerűen, aztán egy rántás. Érzi, ahogy elkedz darabokra szakadni, ekkor esik szét minden körülötte.
Mintha egy rémálomból ébredne fel nyílik ki a szeme. Az egész testét hideg verejték borítja, sűrűn veszi a levegőt is. A mellkasa és a háta több helyen bizsereg, ahogy a szervezete próbálja magát regenerálni, de feleslegesen. Most megint az Ősi-Marsi teremben van, vele szemben Átok, mintha csak egy másodperc telt volna el, még az asztal sem emelkedett ki a padlóból, valószínűleg az soha nem is történt meg, csak a másik síkon. Átok némán áll és figyeli a lányt, nem szól semmit, hagyja, hogy Aesa tegye meg először

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Csüt. 30 Jan. 2014, 11:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek ránéznie sem kellett volna Tubrokra, hogy megérezze azt, hogy a férfi némileg ridegebb a téma alatt, mint eddig volt. Ezt az érzést némileg akaratlanul is, de ő maga is átvette, mindezt. Ő sem örült, hogy a férfi így reagált, a kérdésre pedig lassan bólintott. Már akkor tudta, sejtette, amikor Lerontis a semmiből felbukkant az első este, hogy ő lehetett az, aki „kicsalta” őt ide. Otthon nem kereshette meg amiatt, amit akart tőle, az túlságosan is szem előtt volt, de itt mindentől távol? Tökéletes, főleg úgy, hogy itt talált olyan információkat, amikkel meggyanúsíthatta.
< - Igen, gyanakszom valakire, de soha sem fogom tudni rábizonyítani. Ő úgymond érinthetetlen – mondta. – A Birodalmi belső ellenőrzés volt, azaz egy személy, aki ez. Ő az, aki azokat vizsgálja, akikről Maniac nem adhat ki szinte senkinek adatokat. Azaz a legfelsőbb kört, egy pszichopata vadállat, az egyetlen személy a HPI-ben, aki képes volt gyilkosságra azelőtt, hogy Maniac ezt észrevette és lekapcsolhatta volna. Már Cal-t kiakasztottam és sokkoltam ezzel, nem szeretnélek téged is. Csak ellenőrzött, hogy jól végzem-e a munkám, nem volt mit rám bizonyítania. Valószínűleg az előléptetésem miatt… azonfelül ő maga nem intézhette, hogy tényleg idekerüljek. >
Itt kivárt néhány pillanatot, hogy az előzőeket megérthesse a férfi és elhelyezze magában.
< - A feladatokra nem emberek döntik el, hogy ki megy – kezdte magyarázni. – A nevemet felvihette a listára, de Maniac döntött. Ő az, aki mérlegeli, hogy ki járhat a legnagyobb sikerrel, ki a legoptimálisabb arra a feladatra, figyelembe veszi a listáját és a rajta levők minden képesítését és szinte biztos jellembeli tulajdonságait is. Valószínűnek tartom, hogy a másik felet is, mind a viselkedési normákat figyelembe véve, és alighanem a jellemet is. Végül ezekhez választ valakit. Aki jelen esetben én voltam. Biztosra veszem, hogy kiszámolta jó előre, hogy így fogunk reagálni egymásra és ez lehet közöttünk, már azelőtt, hogy találkoztunk volna. Lényegében a Birodalom ezüst tálcán nyújtott át engem neked és te ennek az „ajándéknak” nem tudtál ellenállni, pontosan úgy tettél, ahogyan akarták. Kezdve attól, hogy belementél a tárgyalásokba, csak arra nem volt szükség, hogy az ezüsttálca nyújtotta előnyöket ki kelljen használnom. >
Annak ellenére, hogy a téma komolyabb volt kihallatszott a hangjából, hogy egyáltalán nem bánta azt, hogy a dolgok így alakultak és tényleg összejöttek. Ahogyan annak is örült, hogy nem kellett elcsábítania sem és ezt felhasználni a tárgyalásokon, hanem eltudták vonatkoztatni a kettőt egymástól. A következőre megrázta a fejét, nagyjából, szinte teljesen megtanulta kezelni ezt, így nem volt kellemetlen, csak most annyira hirtelen jött minden neki, egyszerre zúdult rá minden, hogy az volt a sok. Főleg Lerontis volt az leginkább az egészben. A többi még úgy ahogyan elfogadható volt és képes lett volna egy-két nap meditációval rendbe tenni magában. Kissé felsóhajtott és nyújtózkodott egyet.
< - Köszönöm, hogy aggódsz, de rendben leszek – mondta komolyan, tényleg így gondolta, nem csak nyugtatásnak szánta. – Az enyémek meg nem olyanok, akiket igazából szívesen megismernél – utalt az apjára. – Ami a húgomat illetik, ha innen hazamegyek találkozom vele. Akire utaltam, hogy gyanítom intézte, hogy idekerüljek elintéz egy találkozót vele. Így legalább egy régi sebet le fogok tudni zárni, nagyon hosszú idő után. Nem hibáztatom, ez az általános HPI-s felfogás, amit hallottam róla, csak mégis ott van, hogy szerettem volna tudni, hogy jól van és minden rendben van vele. >
Könnyedén feltűnt neki, hogy menyire könnyen megértette és átlátta a helyzetet Tubrok, hogy a HPI-ben milyen is egy család berendezkedése, pedig az végtelenül távol állt attól, ami itt megszokott. De amilyen sérülés és veszteség érte ezzel kapcsolatban, amikor őket kivéve kiirtották a Ragal családot, ennek fényében teljesen megértette, hogy miért volt neki könnyű ezt átlátnia, megértenie. A Zuhanás előtti információkkal, ahogyan Tubrok kifejezte magát Ingrid önkéntelenül is felnevetett lágyan, az a megfogalmazás, mintha a korábbi minden rosszkedvét kisöpörte volna.
< - Ezt úgy mondtad, mintha egy véletlen teherbe esés ellen kellene védekeznünk – mosolygott, majd végtelenül lágyan folytatta. – Tudom, hogy soha sem használnád fel ezt. Az első pillanatban már tudtam és éreztem, hogy megbízhatok benned. >
Ekkor, ha a férfi engedte végigsimított az arcán, röviden és gyengéden csókolta meg őt. Odalent a hatékonyságot nem is nagyon próbálta összevetni a Birodalmi fegyverekkel, tudta, hogy jócskán elfog maradni attól, de ettől függetlenül igencsak kényelmesnek és jól használhatóan érezte a fegyvereket, amiket most így ki tudott próbálni néhány csapás erejéig. A hatékonysággal azért is nem foglakozott, mert puszta kézzel is ugyanúgy tudott ölni, mint fegyverrel, illetve megtanulta nagyon-nagyon régen, hogy bármi használható fegyvernek, így ez a tény sem zavarta. Ahogyan Tubrok válaszolt arra, hogy nincs elég ideje az edzésre és neki erre tényleg szüksége van Ingrid közelebb lépett hozzá, hogy szinte teljesen hozzásimuljon a férfihoz, egy kacér mosollyal nézett a másik szemeibe.
< - Azt hiszem, hogyha ezeket is alternatívan értelmezzük, akkor sokat fogok tudni tenni annak érdekében, hogy az erőnléted karban legyen tartva – suttogta vágytól fűtött hangon. >
Mindezek után érdeklődve figyelte, hogy milyen fegyvert vett elő Tubrok, utána azt, hogy miként néz ki ezzel az alapbeállás, illetve miként kell célra tartani vele. Az elmondás alapján nem tűnt rossz fegyvernek, főleg figyelembe véve, hogy nem a Birodalomban volt. És ekkor nevetett fel, ahogyan eszébe jutott valami a fegyver elterjedése kapcsán. Nem tudott teljesen elvonatkoztatni, itt volt Tubrok közelében és attól, hogy a fegyvertár megnézése érdekében elfojtotta magában azt, hogy vágyik a férfira most is, még ott volt benne és ez szült egy érdekes képet. Próbálta maga elé képzelni, hogy Uvan milyen képet vágna, ha meglátná, hogy az ellenfél vezetője, azaz Tubrok a megalázást olyan magas szintre vitte irányában, hogy alsónadrágban osztogatja a harcmezőn a parancsokat.
< - Elnézést – mondta még mindig nevetve. – Csak kicsit túl élénk a fantáziám – megköszörülte a torkát. – Elképzeltem Strupz képét, ha észrevenné, hogy a fronton ilyen öltözékben vagy a csatatéren, mert ennyire nem tartod sem őt, se a punk hordáját veszélyesnek. Szeretném kipróbálni. >
Tette hozzá, hogy a férfit is valamivel jobb kedvre derítse a fent beszélt komolyabb téma után. Néhány mélyebb levegő után sikerül majd, amikor már nem nevetett akkor nyúlt a fegyverért. Mikor átvette a azt, először a súlyeloszlást nézte rajta, ahogyan a kezébe került a karabély, csak utána ellenőrizte, hogy meg van-e töltve. Ha igen, akkor keresett egy „céltáblát”, vagy azt a felületet, amire lőni lehetett idebent, ha volt ilyen, akkor a terem pontosan ellentétes végébe sétált el és a fegyver lőtávolságát a legkisebbre vette, hogy már a célra se tudjon tökéletesen pontosan lőni. A célkeresést, ha lehetett kikapcsolta, nem volt rá szüksége, a sebességet pedig teljesen átlagosra vette. Ha ez megvolt, akkor tartott célra pontosan a középpontra, vagy ha emberi „céltábla” volt, akkor homlok közepére, majd rövid célzás után húzta meg a ravaszt csak.


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
A pajzs nem jött létre körülötte, akkor a fizikai pajzsot kellett volna megtennie és kard, illetve pajzs párossal támadnia. A lény túl közel volt ahhoz ugyanis, hogy lőfegyverre váltson és ezzel próbáljon tenni valamit. Pedig igencsak jó lövő volt, ezt is apunak köszönhette, hiszen ő volt ebben kiemelkedő, amíg ember volt. A póklény azonban még mindig ugyanolyan lendületesen támadott, mint eddig a lába elvesztése sem okozott neki gondot, aminek Aesa nem örült, hogy így volt. Ösztönösen támadott, és a sérült, veszélyben levő állat a legveszélyesebb, az egyik legelső lecke, amit megtanult a könyvekből és ez a lény még mindig pontosan ugyanilyen volt. Ennek ellenére sikerült elkerülnie két újabb csápot és rájönnie, hogy a lábak miként mozognak és hajlanak. Ekkor használta a bukfencet, amivel sikerült is bejutnia a lény hasa alá. A gondok azonban itt kezdődtek, azt tudta eredetileg is, hogy nincs sok ideje arra, hogy cselekedjen, mert az állat sem lesz teljesen ostoba és ez volt a legvédtelenebb része, így védekezni fog, vagy odébb mozogni, hogy a kislány ne találhassa el. Most látszott meg igazán, hogy még nem volt éles helyzetben semmilyen tapasztalata, ha lett volna, akkor nem így cselekszik, hanem a lény tetejére próbált meg volna felmászni az alja helyett. Látta, hogy a pók a lábakat maga alá csapja, a mozdulatokat és ekkor már tudta, hogy nem igen van esélye. Még szúrt, hátha sikerül menekülnie, de a szúrós csápok belemélyedtek a húsába a mellkasán és a hátán. Még egy fájdalmas sikoly szakadt ki belőle, ahogyan a lény próbálta a saját szúrása után kettőbe tépni őt.
A következő pillanatban remegve nyitotta ki a szemeit, a fájdalom miatt a szemeiből könnyek peregtek az arcára, érezte, hogy az égész teste hideg verítékben úszik. Ha talpon volt és állt eddig, akkor térdre rogyott, ahogyan a levegőt kapkodta. A mellkasa és a háta bizsergett, önkéntelenül is odakapott a mellkasához, de a ruhája is egyben volt, nem volt rajta fizikai sérülés. Vagyis nem érzett ilyesmit magán, hosszú másodperceknek kellett eltelnie ahhoz, hogy Aesa túljusson az első sokkon, amit az előző dolog okozott, ő maga még nem volt hozzászokva ahhoz, hogy meghaljon egy képzés során, márpedig most lényegében tudta, hogy pontosan ez történt. Ahogyan ez sikerült volt csak képes arra, hogy ne maga elé nézzen és meredjen, hanem felmérhesse, hogy hol van és mi történt vele. Újra a teremben volt, ahol korábban, még mindig kapkodta ekkor a levegőt és meglehetősen furán érezte magát, nem tudta volna leírni ezt, csak furcsa volt. Ahogyan képes volt már felnézni látta meg maga előtt Átok bácsit, ahogyan ott állt és őt figyelte. A teremben nem változott semmi, a földből láthatóan nem emelkedett ki az az asztal sem, amit pedig látott, hogy megtörtént már korábban. Ha már képes volt arra, hogy a teste remegését legyűrje és talpra álljon, akkor ezt megpróbálta megtenni, de leszegte a tekintetét és a padlót figyelte. Nem tudta elrejteni az arcán levő bűntudatot és csalódottságot, amit érzett ebben a pillanatban. Várt néhány pillanatot, de mivel Átok bácsi nem szólalt meg, így ő tette meg.
- Csalódást okoztam, elbuktam – mondta bűnbánó hangon. – Sajnálom Átok.
A teljes bukás fényében a korábbi sikeri is, mint ahogyan kijutott a teremből, vagy elért a pókhoz és rájött, hogy mit kell vele csinálni olyan kis semmiségnek tűntek. Nem csak a hangja árulkodott a bűnbánatról és arról, hogy sajnálja, hogy mi történt, hanem a mozdulatai és tekintete is. Ha kapott volna több esélyt, hogy gyakoroljon, ha lett volna élesebb gyakorlata, mint amikben része volt eddig, akkor talán jobban ment volna és nem követett volna el olyan gyermekded hibát, mint most tette. Általában soha sem volt gondja azzal, hogy mit mondjon valakinek, mert Aesa remek beszélőkével rendelkezett, szinte soha be nem állt a szája, ezúttal azonban annyira csalódott volt és rosszul érezte magát emiatt, hogy pont Átok bácsinak okozott csalódást, hogy megszólalni sem volt képes. Végül nehezen ugyan, de összeszedte minden bátorságát és felnézett Átok bácsira.
- Van még értelme megpróbálnom a feladatot, amit adtál? – kérdezte. – Vagy inkább csak menjek haza?
Szeretett volna bizonyítani, még mindig, így a hangja is reménykedő volt, hogy Átok bácsi nem mondott le róla ennyivel és ad még neki lehetőséget arra, hogy bizonyítsa, hogy méltó lehet arra, hogy a férfi tanítsa őt a későbbiekben. Ő az előbbi sikertelensége miatt sem vesztette el az önbizalmát és a lelkesedését, mert menni szeretett volna tovább és nem meghátrálni, mert tudta, hogy abból, ha most elfut és elmenekül, akkor sehogyan sem jut előrébb és megreked a tanulmányaiban, lehet, hogy nagyon sokáig a csalódás miatt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Csüt. 30 Jan. 2014, 22:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubroknak először még homályos, hogy Ingrid mit akar mondani, főleg, hogy nem nevezi meg a személyt, de amikor elhangzik a belső ellenőrzés kifejezés, összeáll benne a kép. A belsőtiszt jellemzésnél önkénytelenül is félre húzza a szája szélét, az ilyen személyekhez a Földön is, a Zuhanás előtti időket is tetézve, a lehetőségek és módszerek adottsága miatt sokkal brutálisabb események köthetőek.
< - A hűségedről akart meggyőződni, hogy mindent úgy teszel-e, ahogy azt elvárják. Nem ismerem a helyzetet, de ha nem talált nálad kivetni valót, és apád engedte, hogy csatlakozz a Flottához, akkor teljesen megbíznak benned. Hogy kerülhetett egy ilyen ember, felelős pozícióba? - teszi fel végül a kérdést. >
A levezetésnél végig figyelmesen hallgat Ragal, Maniac hatalma számára sem ismeretlen, mikor Ingrid befejezi, biccent egyet, jelezve, hogy ezzel ő is tisztában van, még ha nem is gondolt bele.
< - Hiba volt azt hinnünk, hinnem, hogy ha a Birodalom tárgyalni akar a Rocksoliddal, bármilyen módszerrel elkerülhető, az amit Zsarnok akar. Maniac tökéletesebb annál, amit meg lehet érteni. - ekkor elmosolyodik - De te sem tudtad, hogy a karjaimba sétálsz, és a gyerekem anyja leszel nem is olyan soká. Ne csak engem említs. - fejezi be piszkálódó hangon. >
Ezután átkarolja Ingridet és finom csókot lehel az ajkára, szinte köszönetképpen az említettek miatt. Neki sincs egyáltalán ellenére, hogy így történt. Az látszik Ragal arcán, hogy amikor Ingrid kimondja, hogy végig bízott benne jól esik neki. A simítás és a csók csak fokozza ezt az érzést, aminek hatására végül elmosolyodik, teljesen önfeledten.
< - Én is ugyanúgy megbízom benned, láthattad korábban is. A kicsi meg mindkettőnk "hibája", csak úgy egymásnak estünk. Nem bírtam volna már egy másodperccel tovább sem. - vallja be végül egy sokat sejtető tekintettel, miután végigméri Ingridet. >
Gondolatai ezután egész más felé terelődnek, de Ingrid kérése miatt, nehezen ugyan, de erőt vesz magán. Tubrok nyilván hozzászokott már, hogyha akar egy nőt akkor azonnal megkapja, és máris megtörténik, de Ingrid megtanította neki, hogy néha jobb várnia, mielőtt megkapja amit szeretne. Emiatt gyorsan visszatér egy előző témához.
< - A húgod, valószínűleg nem tudja, milyen sokat jelentesz neki, ne várd feltétlenül, hogy viszonozza ezt. Egyszer csalódnom kellett ezért, és a te esetben ez komolyabb annál, hogy csak úgy elmenj mellette. Azóta keresed őt, hogy a Rocksolid létezett volna, ez rengeteg idő, hozzám képest. - mondja részben magának is. >
A fegyverteremben a provokáció után Ingrid érezheti Tubrokon a szokásos reakciókat. Ahogy egymáshoz simulnak, Ragal magához karolja őt, egészen közel húzza, hogy érezzek egymást, majd a kacér mosoly után elmerülhessen Ingrid tekintetében. A következő pillanatban már előrébb hajol és ha Miller engedi akkor egy szenvedélyes csókot ad neki, ami közben simogatással és érintésekkel kényezteti. Végül azonban kicsit elhúzódik, elégedett mosollyal az arcán.
< - Ölelkezve egy nővel, fegyverek között. Ez igen tipikus kép rólam, a törzs körében. >
A következőkön, ahogy elképzeli Tubrok is hangosan felnevet.
< - Igen, nem érdemelne többet. És ha téged is látna, így, fehérneműben már azt is tudná, hogy csak rövid időre szakítottuk meg az éjszakai élvezeteket, hogy leszámoljunk vele. Nem érdemelne jobbat... Mit értesz punk alatt? >
Ingrid később a beállításokat könnyen el tudja végezni a fegyveren. Az nincs betárazva, így megfelelő lőszert és tárat kell hozzá választani, amit megtehet, de ha lőni akar vele, Tubrok int neki, hogy kövesse őt. Abban a teremben ugyanis, ahol a fegyverek sorakoznak nem lát rá egy lőpályára sem. Néhány tíz méter megtételei után azonban egy széles, lövész állásokkal teli, fém térre ér ki Ingrid. Ha szükséges Tubrok segít neki a fegyver betöltésébe, vagy egyéb kisebb dolgok kivitelezésében. A megjelenő célpontok, különböző távolságokban jelennek meg, nem csak emberszerűek, szinte teljesen emberiek, a vonásaik is. Különböző fedezékek és akadályok jelennek meg, a kivetített testek, más-más távolságokban, magasságokban. Bármelyikükre szabadon tüzelhet Ingrid. Tubrok ezúttal nem szól semmit, csak némán figyeli Miller minden apró rezdülést néhány méter távolságból.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Az ébredés szerű élmény után, Aesa a földön már könnyen összeszedheti magát. Rossz emlék, álom képeiként halványulnak el az elméjében a gondolatok és az emlékek. Átok továbbra is csak mereven áll és figyeli, nem segít neki, talán meg se rezdül, az arca se. Miller magán érezheti a tekintetét, mikor lehajtott fejjel bocsánatot kér. Hosszú néma másodpercek következnek, most Átok némasága és merevsége fokozhatja a lány türelmetlenségét, nem érzi, nem látja a vele szemben álló alakon, hogy az különösebben csalódott lenne, de azt sem, hogy mit gondol az eddigiekről. Végül a csendet megszakítva Átok ismét szól, miközben Aesa már teljesen össze tudja szedni magát.
- Ha haza akarsz menni, tedd meg. Nem célom, hogy megkínozzalak, minden hibád után. Akkor viszont nem kérek tőled többé semmit. Döntsd el, mit akarsz.
Ha Aesa tovább akarja folytatni, és ezt ki is mondja, akkor Átok, megint enyhén tanító hangon szól hozzá. Egyelőre még a fizikai síkon maradnak, ahol Átok alakján kívül semmi nem mozdul.
- Felismerted, hogy harcolnod kell a félelmeid ellen, de nem jól tetted. Megpróbáltad kiszámítani és elemezni a helyzetet, ez lehetőséget adott a benned lévő félelemnek, hogy terjeszkedjen, lassan megbénítson. Ismerned kell a saját érzéseid, hogy kontrollálni tudd azokat. A félelmeid ellen használd a dühöd, tedd kicsivé a félelmeid vele. Legjobban anyád haragjától és büntetésétől féltél. Ha elbuksz ismét be fog zárni, ugyanazt fogja elmondani, amit már többször hallottál talán mint a saját nevedet, értelmetlenül elküld egy börtönbe, amit nevetséges módon otthonnak nevez. Még a barátaiddal sem találkozhatsz, mert annyira félt téged, amikor itt állsz előttem, bizonyítva, hogy képes vagy vigyázni magadra. Mi értelme van ennek? Csak a saját érzései vezérlik, ezért dönt kedve szerint veled kapcsolatban, és most is ezt tenné.
A szavak elhangzása is kelt valamilyen szintű dühöt Aesa tudatában, ami könnyen erősítheti, pusztán az, ahogy Átok formálja a szavakat, hangokat elég hozzá, hogy manipulálja az érzéseit.
- Csak nézőpont kérdése, hogy hogyan használod ugyanazt az érzést. Szólj ha készen állsz.
Ha Aesa jelzi, hogy valóban készen áll a következő próbára, akkor a világ elhomályosul körülötte. Most megint ugyanazon, a sötét, kísérteties folyosón van, alig pár méterre a lépcsosortól. A lény, csápjait előre tolva most ereszkedik le a falak között, hogy Aesa útját állja. Minden úgy történik mint az előző alkalommal.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Pént. 31 Jan. 2014, 12:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott arra, hogy Lerontis lényegében tényleg azt akarta tudni, hogy hűséges-e a Birodalomhoz és, hogy mennyire. Roppant sajnálatos módon a válasszal nem volt elégedett, pedig azt kapta, hogy a hűsége megkérdőjelezhetetlen a Birodalom irányába. Csak hát Hue az ellenkezőjét várta, hogy mint az anyja legyen benne hajlam arra, hogy Zsarnok ellen forduljon, de ezt nem kapta meg a másik. Ezért kellett őt megzsarolnia, a nőnek rossz volt belegondolni, hogy ezek után Lerontis már a picivel és Tubrokkal is fogja tudni majd, nem csak Cal-el és Greggel. Csak saját magának okozott még nagyobb támadási felületet azzal, hogy ennyire közel került a férfihoz és teherbe esett tőle.
< - Igen, tényleg azt akarta tudni – mondta. – Csak ezt viselem a legnehezebben, ha megkérdőjelezik a hűségemet és lojalitásomat. Végtelenül megalázónak és sértőnek éreztem, hogy egyáltalán felmerült benne mindez, főleg, ahogyan előadta mindezt. Kiélvezte, hogy nem árthatok neki, pedig pontosan tudta, hogy ezért, hogy ezt fel merte hozni, megöltem volna. Bárki más meg merte volna ezt tenni és a szemembe mondja, megöltem volna érte. >
A hangjából kiderülhetett, hogy tényleg teljesen komolyan gondolta, és valószínűleg már előfordult mindez, hogy nem egy személy járhatott így, hogy Ingrid megölte ezekért a vádakért. A legtöbben persze a Milícia alatt végezték így, és nem a legfinomabb módszerekkel, hanem módszeresen kivégezve, úgy, hogy a lehető legtovább maradjanak életben és szenvedjenek, természetesen mindezt úgy, hogy végig maguknál vannak az áldozatok. Ahogyan ez eszébe jutott elfintorodott és kissé összerezzent is az emléktől.
< - Így is nehezemre esett, hogy visszafogjam magam, hogy ne essek neki puszta kézzel már – mondta, majd vett egy mély levegőt. – Fogalmam sincs, gondolom őt találták a legmegfelelőbbnek erre a feladatra, miután Maniac meggyógyította. A HPI-ben fontosnak tartják a mentális betegségek gyógyítását, amik időnként elő szoktak fordulni, mint ez, vagy épp öngyilkos hajlam, vagy egyéb mániákus dolgok. Mi sem vagyunk teljesen tökéletesek, az emberi részünk és ezek a hajlamok elő szoktak fordulni. >
A bólintás után Ingrid elmosolyodott, ahogyan már Tubrok is realizálta azt, amit elmondott az ideküldésével kapcsolatban. Valóban hiba volt azt gondolniuk, amit. Zsarnok akarta mindig szent és sérthetetlen, és most is így történt. Annak pedig végképp határozottan örült, hogy Tubrok is hasonló véleményen volt vele, hogy örült ennek, hogy így alakult. Az pedig már mellékesnek tűnt, hogy egy világháború kirobbantása kellett a kettejük boldogságához, nem akarta, hogy egy ilyen kis „semmiség” elrontsa azt az örömöt, amit érzett, amiatt, hogy Tubrok az övé volt, lesz még egy gyermeke, beléphet a Flottába, megmentette a Rocksolidot, illetve még maradéktalanul teljesítette is Zsarnok parancsát. A csókot viszonozta és ő maga is átölelte a férfit, hogy maradéktalanul kiélvezhesse a közelségét és teste melegét. A tekintete nem tudta nem észrevenni, hogy miként mérte őt végig a férfi, tudta, hogy most is pontosan arra gondol és azt szeretné tenni, de Ingrid még mindig gonosz volt és így is a türelemre „tanította” a másikat, hogy nem adta csak úgy oda magát minden alkalommal, hanem váratta Ragal-t.
< - Valóban nem számítottam erre – suttogta. – De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult – mondta ki ezúttal hangosan is. – Egyetlen részletét sem. Ami meg a várakozást illeti, dehogynem bírtad volna tovább. Az emberi test jóval többet kibír, mint amennyit az elme gondol és elhisz. Még napokig bírtad volna, más kérdés, hogy a vége felé majd beleőrültél volna a várakozásba, és minden pillanatban az összes gondolatod körülöttem forgott volna, de bírtad volna. Inkább nevezzük őt is „balesetnek”, így már nem csak Greg a kedvenc balesetem, hanem ő is. >
Egy pillanatra a hasára tette a kezét; ezt is suttogta, úgy, mint aki tapasztalatból beszél és Tubrok érezhette a szavaiból, hogy tényleg tapasztalat lehetett és nem ő az első férfi, akivel így játszik, hanem másokkal is megtette már. Végtére is, valahol kellett tapasztalatot szereznie az elmúlt ezer évben. Amikor Gunnhildra terelődött a szó, akkor hálásan fogadta a tanácsot, hiszen nem volt még ilyen helyzetben korábban. Igazából tudta, hogy bármilyen eshetőség fennáll majd a legrosszabbtól a legjobb forgatókönyvig, már csak az élet fogja eldönteni, hogy mi is fog kialakulni ebből. De ez majd hamarosan úgyis kiderül, egyelőre pedig nem igen szeretett volna emiatt stresszelni feleslegesen.
< - Tisztában vagyok vele – bólintott. – Hosszú idő kell majd, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, feltéve ha szeretné. Ha nem, akkor nem fogom erőltetni, csak szeretném tudni, hogy minden rendben van vele, hogy ezt Tirenen keresztül anyának is megüzenhessem majd. Mikor kellett ezzel kapcsolatban csalódnod? – kérdezte meglepetten. >
Odalent elégedetten nyugtázta magában, hogy máris kiváltotta a férfiból a kellő reakciókat, ahogyan Tubrok átölelte őt, ő maga is ezt tette, a csókot szenvedélyesen viszonozta és végigsimított néhányszor a férfi hátán és a tarkóján. A kényeztetésre és a simogatásra a szívverése ismét felgyorsult, nehezen ugyan, de hagyta az egész végén, hogy a másik elhúzódjon tőle.
< - De azok a nők ágyasnak valók voltak, én pedig harcosok leánya vagyok. A legjobbaké és én is azok közé tartozom, aki mindenkor egyenlő bármelyik férfival és nem kevesebb, mint ők, még ha egy férfi központú társadalomban is vagyunk éppen – mondta határozottan. – Ha valakihez hasonlítani akarnak, akkor olyan leszek a szemükben, mint a valkűrök egykor, noha szárnyaim nincsenek, vagy pedig a híres viking harcosnők*, akkoriban az egyetlen nők, akik harcosok lehettek. >
Örült, hogy Tubrok is hasonlóképpen reagált arra, amit ő maga elképzelt, hogy Uvan milyen arcot vághatna az adott jelenetre.
< - És roppant féltékeny is lehetne, hogy neked ilyen nő jutott osztályrészül, míg neki soha sem adatik meg ez – mosolygott sokatmondóan. – Ah, nem ismered a punk kifejezést. Régen a Zuhanás előtt egy zenei irányzat volt egy időben igencsak népszerű, később pedig az anarchista csőcseléket nevezték punkoknak. Lényegében az olyanokat, mint a Pride jelentős része. >
Még kiszolgálta magát a tárba lőszerrel, nem túl pusztítót választott, nem akarta lerombolni a kastélyt, így csak olyat vett el, ami gyakorláshoz megteszi, majd követte Tubrokot a lövészterembe. Nem kért segítséget, saját maga szeretett volna rájönni arra, hogy miként működik a fegyver, ennek megvolt a maga csodája és varázsa, ahogyan ezt tanulhatta. Végül, ahogyan a sok célpontot látta, a sebességet mégis inkább áttette a lehető leggyorsabbra, azonban az automata célzást kikapcsolta. Bízott magában annyira, hogy ne legyen rá szüksége. Ha mindennel megvolt, akkor kezdett neki a gyakorlásnak, vagyis a fegyver kipróbálásának. A megszokott Árnyékhadsereges alapállást vette fel, majd emelte a fegyvert és, amint megvolt a legközelebbi célpontja akkor annak a fejét vette célba, majd meghúzta a ravaszt. Mivel a pályán voltak fedezékben levő táblák is, azonnal lendült előre, némileg kisebb előadást tartva a férfinak. Mindent tökéletesen precízen tett, ahogyan máskor is gyakorlásnál. Annak ellenére, hogy csak emberi pálya volt, nem vette könnyedén a gyakorlást. Ő maga is fedezékbe gurult, minden mozdulatán látszott, hogy profi és ez mennyire megszokott neki, az izmai mozgása látható volt, a hidegség a tekintetében, ahogyan a célpontokat figyelte. Fedezékről, fedezékre és akadályokon át haladva előre próbálta a céltáblákat egy-egy pontos és precíz mozdulattal leszedni, volt, hogy még ugrás, vetődés közben is lőtt, amikor a legjobban rálátott az adott célra. Így legalább saját magát is átmozgatta eközben. Az efféle gyakorlatot addig folytatta, amíg minden céltáblát le nem szedett a pályáról, csak akkor áll majd le.
< - Hova szeretnéd majd a gyerekszobát elhelyezni? – kérdezte a lövések közben. – Nem igen találtam olyan helyet, ahol a közelben lehetne a kicsi hálócsarnokodhoz, amíg még gyermek és nem kap saját tényleges lakrészt. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
A képek és érzések némileg halványultak, de tudta, hogy soha sem fogja elfelejteni őket, mindig emlékezni fog rájuk, pontosan úgy, ahogyan átélte, hála a fotografikus memóriájának, így nem tud semmit sem elfelejteni, még amit szeretett volna azt sem. Aesa-nak a türelmetlenségét fokozta, hogy Átok bácsi nem felelt a bocsánatkérésére, és nem mondott utána se semmit. Nem érzett felőle csalódást, tudta, hogyha nem akarja Átok bácsik, akkor úgysem fogja ezt érezni, de mást sem, sem elégedetlenséget, se semmi mást. Aesa számára végül végtelenül sok idő múlva szólalt meg a férfi. A kislány végtelenül megkönnyebbült annak hallatán, amit hallott. Akkor mégsem volt annyira rossz, amit tett, mert még mindig számít rá Átok bácsi, legalább is ez jött le számára.
- Maradok, nem megyek haza – mondta határozottan.
Volt egy olyan érzése, hogy a férfi is pont erre várt, erre a válaszra és sejtette, hogy ezt fogja mondani. A kislány figyelmesen hallgatta a továbbiakat, ahogyan megint tanító módjára beszélt hozzá Átok bácsi. Hamar most már igencsak hamar rájött, hogy a férfi most is manipulálja a szavakkal, de az ellen nem tudott védekezni, hogy ne azt a hatást váltsák ki, amit Átok akart, hogy kiváltsanak. Rájött és értette, hogy miért pont azokat a szavakat és úgy használja, ahogyan, hogy a dühöt keltse fel benne, mert ez kellett a félelem ellen. Bólintott, hogy érti, hogy mire gondolt Átok bácsi és közben érezte azt is, hogy tényleg kezd dühös lenni az anyukájára azért, amit tett vele. Eddig mindig elnyomta magában ezt az érzést, hogy ne kezdjen vele kiabálni, hogy ne lázadjon fel mindig a büntetések és szidalmak ellen. Hogy elfogadja azokat, de most nem, az egyik „hang” úgyis mindig ezt sugallta neki, hogy ezt kellett volna tennie, hogy a káosznak éljen, hogy a szerint tegyen dolgokat, a négy nézőpontból gyakorta ez volt a legerősebb. Most lecsukta a szemeit és hagyta, hogy a képzeletbeli lángok, amik a dühöt képviselték neki végigjárják a testét. Kicsit megijedt attól, hogy mennyire erős ez az érzés benne, hogy mennyire zabolátlan tud lenni, ha utat enged neki. Egy pillanatra érezte, hogy el kellene fojtania, hogy ne hagyja, hogy ez vezesse, mert a racionális gondolkodás a fontos, de most ezt a részét próbálta magában elnémítani, hogy a dühre koncentrálhasson. Néhány pillanatot még várt azok után, hogy Átok bácsi mondta, hogy szóljon, de végül felnézett és megszólalt.
- Készen állok – mondta.
Látta, hogy a világ ismét elmosódott körülötte és ugyanott állt a sötét folyosón, mint nem sokkal korábban. A háta mögé nem mehetett, csak előre, a lépcső végén pedig megint ott állt Átok bácsi, mint korábban is. Vett egy mély levegőt, a düh még mindig ott volt benne, hagyta, hogy az az oldali nézőpontja nyerjen és ekkor érezte meg, hogy nem csak az az egy nézőpont sugallta ezt neki, hanem egy másik is úgymond becsatlakozott és erősítette, hogy tényleg így kellene tennie. Mindez meglepte, amióta tudta, hogy kicsoda és kik a felmenői már eltudta különíteni, hogy melyik nézőpont kitől származott igazából, és így magában feltudta építeni a szülei jellemvonásait. Azonban az, hogy az eddig mindig a végtelenül tisztességes fele is a káoszt választaná tényleg meglepte, tudta, hogy a nagypapája, Thor nagypapa gyakorta volt olyan, mint az anyja régi énje, ahogyan azt is, hogy az apja egykori részében is megvolt mindez időnként, de eddig soha sem tapasztalta eddig. Eddig és ez volt a kulcsmondat. Így, hogy az alap dühét nem fojtotta el nyerhetett duplán utat benne ez az érzés és érezte, hogyha akarná sem lenne most képest mindezt elnyomni és megnyugtatni magát. Mindez pedig kisöpörte belőle azt a minimális félelmet, ami benne volt, ahogyan erre gondolt. Elszánt tekintettel fordult a pók felé. Az összes dühét ellene fordította, hogy dühös rá, amiért megette az előbb, amiért mint akkor most is elállja az utat előle, azt az utat, ami elvezetheti őt Átok bácsihoz és ahhoz, hogy a férfi büszke legyen rá, hogy sikeresen véghezvitte azt, ami a feladata volt.
- El az utamból! – kiáltott rá dühösen a pókra.
Koncentrációval ezúttal a jobb kezébe egy teljesen modern Flotta szabványpisztolyt teremtett, a másik kezébe pedig újra a kardot, ezúttal kicsit hosszabb markolattal, hogy két kézre is foghassa majd, ha a lény közelebb jön hozzá. Először a pisztolyt emeli fel és célozza meg a pókot vele, a lábait ott, ahol a testhez csatlakoznak, először a hozzá legközelebb levőket próbálta így lelőni, majd ha a lény elindul felé, akkor a kardot veszi két kézbe és dühös kiáltással ugrik a lény felé. A dühe ellenére pontos és precíz vágásokkal támad még most is az ízelt lábakhoz, a csapásokat próbálja elkerülni, félremozogni, vetődni ellenük. Csak most erőteljes csapásokkal vagdossa a lábakat, egy pillanatra sem állva meg, hogy minél nagyobb kárt és sérülést okozhasson a lénynek ezáltal is mutatva, hogy egy cseppet sem fél tőle, csak tényleg nagy, de nagyon dühös rá, hogy tönkreteszi a lehetőségét Átok bácsinál azzal, hogy útban áll. Illetve, ha nem tűnik el, akkor megint büntetést kap, amitől most nem félt, csak hagyta, hogy a dühét a lehetőség gondolata is erősítse a számára.


*Elnézést, nem találtam magyar fordítást a shield-maidenre, így maradtam a harcos nőnél.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Szomb. 01 Feb. 2014, 05:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok pontosan érzi Ingrid szavainak a súlyát és, hogy milyen fontos a nőnek a lojalitás, ami megkérdőjelezni sem hagy mások által.
< - Nem sok olyan emberrel találkoztam, akinek tényleg ennyit jelentene a hűség. - mondja közben jelentve, hogy érti milyen komolyan gondolja ezt Ingrid - Mi a neve, annak a személynek, a belsőellenőrnek? A mentális betegségekről már tudtam, azt is, hogy kezelik, de azt mondtad még mindig sérült a személyisége. >
Az egésszel kapcsolatban ez az egy részlet zavarja talán Ragalt a legjobban, hogy az a személy, aki másokat és Ingridet is vizsgálja, egyáltalán nincs rendben. Talán főleg azért mert számára úgy tűnhet, hogy Miller egy kissé ellent mondott magának, de ezt jobban nem feszegeti. A csók közben ő is finoman Ingrid hasára teszi a kezét, és ott is végigsimít rajta. Az elhangzottakon elmosolyodik.
< - Tudom, gonosz boszorka vagy és kínoztál volna még nagyon hosszú ideig, talán azt is elhitetted volna velem, hogy reménytelen az egész. De te sem tagadhatod, hogy jobban élvezed így, hogy már most megtörtént. >
Ekkor kissé provokálóbb módon simít végig Ingrid combján, hátán és a hasán is végül. Közelről Ingrid érezheti, hogy nem csak az övé, de Tubrok pulzusa is gyorsabb, egészen addig amíg el nem húzódnak egymástól.
< - Már most elérted, hogy ne gondolhassanak úgy rád. A tegnapi nap után, nem gondolom, hogy bárki anélkül nézne rád, hogy eszébe jusson, hogyan kényszerítetted térdre. Nagyon erősen éreztetted a felsőbbrendűséged, mint a legtöbb birodalmi. Nekem tetszett ez az oldalad, de mások nem úgy látnak téged, mint én. >
Minden szavát úgy mondja, hogy teljesen komolyan gondolja. Uvannal kapcsolatban ismét elmosolyodik, majd biccent a punkokkal kapcsolatban.
< - Ilyen nő? - kérdezi játszott meglepettséggel - Ennyi év alatt egy politikai házasságot sem sikerült kötnie, minden más uralkodóra féltékeny lehet, nem hogy miattad rám. >
Mikor befejezi elégedettséget érezhet a férfin Ingrid. Valóban büszkeséggel tölti el az, hogy ki lesz majd az oldalán és ki lesz a gyereke anyja. Ezután kicsit hátrébb húzódik, hogy Ingrid kényelmesen felkészülhessen. A fegyvert könnyen be tudja tárazni a hozott közepes romboló hatású titánötvözetű, hüvely nélküli munícióval. A fegyveren egy kis méretű fénytest jelzi a markolatnál, hogy a tár be van töltve, mind a kettőbe, hiszen kettő van egymás mellett. Ez kilencven darab lőszert jelent, közepes tűzgyorsasággal. Az automata célzó kikapcsolása után egyes optikai elemek is eltűnnek a célkeresztből, csak egy egyszerű négy vonalból összeálló célkereszt marad. Az Árnyékhadseregnél tanult fogások gyorsak, precízek és halálosak, a fedezékből való tüzelés, vagy másik fedezékbe való átjutás nagyon gördülékenyen megy Ingridnek. Bár a fej nem a legjobb célpont, a fedezékek miatt mégis az a leghatásosabb cél. A célpontok reagálnak, húsvér ember módjára fordulnak fedezékbe, de nem lőnek vissza, habár van náluk fegyver. Az első halálos lövés után elindul egy számláló. Ingridnek különböző akadályokon, emelvényeken és zártabb fedezékeken kell keresztül jutnia. Mikor az utolsó célpontot is tisztán eltalálja az óra megáll. 25.43 egység alatt teljesítette. Tubrok széles mosollyal az arcán figyeli a nő emberfeletti teljesítményét.
< - Még nem gondolkoztam ezen korábban. - válaszolja hangosan, hogy a távolság és a terem zaja ellenére is jól hallható lehet - Építtethetünk neki egy külön szobát a háló közelébe ha gondolod. >
Ha Ingrid akarja még újra indíthatja vagy leállíthatja a programot, attól függően, hogy ismét támadóállást vesz fel vagy kisétál a gyakorlótérről.
< - Látom nem csak az ágyban vagy lenyűgöző. - mondja mielőtt Ingrid tenne valamit. >


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa végül dühéből erőt nyer, amit tovább növel az elszántsága és határozottsága. Újra a pókkal szembekerülve most agresszívabb, más fegyvereket is használ, más stílusban. A lövések után a lény először megtántorodik, majd előre ront ismét. Ezúttal viszont Aesa nem próbál feltétlenül kitérni előre, két kézre fogja a nagyobb kardot és a lábakat támadja, az ízületeknél. Az első csapás váratlanul éri a lényt, ami teljesen más reakcióra számít, emiatt két lábát sikerül Millernek megcsonkítania. A világ kissé elmosódik körülötte a harc hevében, és egy pont után igazán fel sem fogja mi történt. Ha felé lendül az egyik pengés csáp, ösztönösen arrébb lép, vagy ugrik, egy sérülést sem sebez. A fehér, nyálkás anyag minden sikeres vágás után erősebben folyik a sebekből. Mire Aesa ismét teljesen tisztán tud látni, egykori ellenfele már csak egy megcsonkított test. A lábak, mind levágva hevernek a földön, a torzó pedig magatehetetlenül fekszik a porban. Szinte érezni lehet, hogy még él, és csak arra vár, hogy Aesa kivégezze. Ez számára egy mozdulat, de ezt még végre kell hajtania, a félelmei mintha átalakulnának reménnyé és vággyá. Gyakorlatilag ezeket az érzéseket kell kivégeznie, hogy tovább mehessen. Ha megpróbál egyszerűen tovább haladni, nem tudja megtenni, visszafordulni sem tud. Előtte áll a magaslaton Átok alakja és figyeli, hogy mit tesz a lány.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen Szomb. 01 Feb. 2014, 05:32

Miután megragadom a széket, és magam körül pörgetem,azon gondolkodom, hogy milyen k-rva jól nézhetek ki közben. A harcos, aki felhasznál bármit a környezetében, és minden fegyver a kezében. Ez a fegyver tévedhetetlenül találja el az oldalamon álló ellenfelem, és örömteli pillanatokat okoz a becsapódásának zaja. Ellenben a hátrafelé intézett rúgások, azok csak az ellenfelem auráját cincálják darabokra, miközben a lelke olyan sérüléseket szenved, amiket már sose hever ki. Magyarul mellé rúgok, inkább csak a levegőt, de az milyen szarul hangzik. Ahogy körbenézek az ellenfeleimen, szorzok, és osztok nullával, majd hatványozok és gyökötvonok, rájövök, hogy ez így bizony nem frankó. Talán az lenne a legjobb, ha – fegyverem híján – az újdonsült társamat hívnám segítségül. Pont ekkor kezdenek el dobálni, és a halántékomon csattan valami, amikor Samhez először jut el a mentális parancs. Konkrétan utasítottam, hogy női mellek formájában jelenjen meg egy pajzs az alkaromon, igényes gondolatképekkel festve le a mellbimbókat. Ha Sam nem hajlandó erre, akkor hajlandó vagyok egy egyszerű pajzsban is kiegyezni, közepén egy kis kiugró résszel, erősen összpontosítva, hogy ne gondoljak arra, messziről a kívánt alak olyan, mint egy mellbimbó. Na jó, végső esetben ebből is engedek, és elég, ha csak egy kör alakú valami, ami elég szilárd ahhoz, hogy felfogja az ellenségeim által dobált tárgyakat. Közben persze a székkel is hadakozok, ha valaki a dobálás helyet közelebb jönne, miközben karomat a fejem felé emelve vonom be ezen végtagom védelemmel. A testem többi részét védem hát a – nem túl méltó fegyver – székkel. Mivel ezen eszközöm elég hétköznapi, így a neve se lehet túl epic.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 30

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szomb. 01 Feb. 2014, 14:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Hue Lerontis a neve – mondta. – Valószínűleg nem sérült, csak a múltja miatt szereti mindenki őrültnek és elmebeteg állatnak nevezni, az biztos, hogy még mindig szereti kiélvezni, ha az aktuális „áldozata” nem különösebben viseli jól azt, amit vele csinál. Mindenkiből képes gyűlöletet, haragot és félelmet kiváltani, már csak a nevével. És ezt élvezi, ezt nem nevezném betegségnek, mert lényegében nem lépi át a hatáskörét és nem tesz olyat, ami illegális lenne. De lássuk be ezzel a jellemmel tökéletes a feladatára. >
Magyarázta meg mindezt, hogy mit és hogyan gondolt. Remélte, hogy sikerült érhetően megtennie, mivel a Birodalmon belül mindenki ismerte azt a férget és ott nem kellett elmondani róla semmit sem. Csak kimondták a nevét és tudták, hogy ki az és mire számítsanak tőle. Szerette volna, ha soha sem kellett volna felhoznia mindezt, de úgy érezte, hogy előbb vagy utóbb úgyis eljutottak volna Lerontis miatt erre a pontra, amikor éppen annak kell majd valamilyen feladatot végrehajtania, mert tudta, hogy nem fogja beérni azzal, hogy majd az Anyahajó hídján kémkedjen és próbáljon rájönni arra, hogy mi is a Zsarnok végső célja, és milyen módon gondolkodik és cselekszik. Az első mondatra azonban végül utólag is, de elmosolyodott.
< - Azt hiszem, hogy ezt a kötelességtudatot és viszonyulást a Birodalomhoz is apától örököltem – mondta már kedvesen. – És a családjától, akik mindig is életüket kockáztatták a hazájukért és kormányukért. De te nem feleltél a csalódással kapcsolatban. >
Mikor éppen melyik volt hatalmon és hogyan nevezték azt az adott korszakban. Lágyan mosolyodott el, ahogyan a férfi is végigsimított a hasán, ez olyan kedves és gyengéd gesztus volt a részéről, amit Ingrid már most igazán szeretett. Gonoszkás mosoly lett a lágyból, ahogyan a férfi szavait hallgatta, a tekintete pedig határozottan elárulta, hogy Tubrok mennyire közel járt az igazsághoz, hogy mindezeket valóban megtette volna, de abban is igaza volt a másiknak, hogy tényleg jobban élvezte így.
< - Meg sem próbálom tagadni – lehelte. >
Minden erejére szüksége volt, hogy ne támadja le a férfit, a provokatív simogatás után és ne rántsa vissza magához, mert akkor biztosra vette, hogy a szobáig sem fognak felérni, hanem itt lesznek a fegyverteremben egymáséi. Érezte Tubrok hevesebb szívverését is és ez még nehezebbé tették azt, hogy hagyja őt távolabb lépni, miközben azt akarta, hogy végig ott legyen mellette a férfi és nehogy eltávolodjon. A következő szavakra kissé lejjebb szegte a fejét és felsóhajtott. A férfinak igaza volt ezzel kapcsolatban, és már tegnap sem érezte túl jól magát amiatt, amit ott csinált, bárki másnál nem lettek volna ilyen gondjai, de ez a Rocksolid volt, ez más volt számára, mint mások.
< - Tudod, hogy muszáj volt éreztetnem, hogy megmentsem az életüket és a Rocksolidot is – felelte némileg keserűen. – Ha nem teszem, kizárt, hogy komolyan vegyetek. Remélem egyszer megbocsátják majd ezt nekem és majd igyekszem, hogy máshogy ítéljenek meg, főleg ha látják majd a közvetlenebb oldalamat is. Noha tudom, hogy már csak azt is egészen nehéz lesz lenyelniük, hogy nőként tettem mindezt, így még megalázóbb lehetett, mintha férfi lennék. >
Ezek után vidult fel kissé, ahogyan ismét Uvan, bár főleg ő maga került szóba. Ekkor ismét elmosolyodott.
< - Azon nem csodálkozom – nevetett fel. – Ez is jellemző a punkokra, hogy szándékosan mindent az ellenkező módon tesznek, mint amit elvárnak tőlük és megfelelne a szociális normáknak. Azonfelül, hogy kortalan lett Strupz… még gyerek, bár nem aggódom, hogy bárki is hozzá akarna menni, vagy lesz olyan idióta, aki akárcsak politikai okokból hozzáadná a lányát. >
Örült, hogy azt érezte a férfi felől, amit, hogy elégedett és boldog, hogy Ingrid lesz mellette, igazából nem sokan mondhatták el a történelem során, hogy egy legfelsőbb körből származó birodalmi lesz a párja és társa úgy, hogy a Birodalmon kívül volt és egyszerű emberként. Már a gyakorlás közben Tubrok válaszolt is neki a felvetésre, amin két lövés között elgondolkodott és úgy kiabált vissza, hogy halható legyen. Tetszett neki ez az ötlet, így tényleg közel lehet a pici hozzájuk és hamar el lehet jutni majd hozzá, ha szükség lesz rá, és később, ha fél-egy év múlva már kellően idős is lesz ő is áttud menni hozzájuk, ha velük szeretne lenni. Ez úgy kellemesnek és ideálisnak hangzott a számára.
< - Remek ötlet, de én akarom megtervezni, hogy hova és milyen legyen – mondta. – Rocksolidos épületet még úgysem terveztem építész pályafutásom, vagyis hobbim alatt. >
Az utolsó lövés után megállt, majd az időre pillantott, ez így nem különösebben érdekelt, majd ha egyszer úgy megy rajta végig, hogy az ellenfelek vissza is lőnek úgy lesz érdekes. Tubrok szavaira elvigyorodott és elindult felé, nem vette fel újra az alapállást. Séta közben, ugyanolyan testmozgást használt, mint az első este, amikor felhívta magára a férfi figyelmét, szándékosan provokálta. Ezalatt kiszedte a tárat is a fegyverből, hogyha megérkezik a társához, akkor már így nyújthassa át neki. Ha ott van, akkor magához húzza Tubrokot, szenvedélyesen és hosszan csókolja meg őt, majd a végén mikor elhúzódott szólalt meg.
< - Remek fegyver, jó választás volt részedről. Nem akarod tudni, hogy hányszor kellett meghalnom ahhoz, hogy itt is lenyűgöző legyek – suttogta, a szavai egyszerre voltak komolyak és mégsem. – De elégedett vagyok, hogy elnyerte tetszésed a röpke bemutató. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa a lövések után látta, hogy a pók elindult felé és sikerült azt igencsak feldühítenie. Most a dühvel támadott, aminek köze sem volt az előző alkalomhoz. Látta, szinte érezte, hogy a lény nem efféle támadásra és reakcióra számított tőle, hanem valami teljesen másra, így mire igazából mind a ketten felfoghatták volna, hogy mi is történt már két lábbal kevesebb volt a lénynek. A kislány pedig nem állt le, a düh és az ehhez tartozó lángolás, érzések teljesen magával ragadtak, csak annyit érzékelt, hogy a világ mintha elmosódott volna körülötte. Ha becsukta volna a szemét, akkor is könnyedén kitudta volna kerülni azokat a lábakat, amik így ártani sem tudtak volna neki. Egy pillanatig még érezte, hogy valóban mennyivel könnyebb így ez a harc, majd amikor kijózanodott és újra észlelt mindent maga körül látta, hogy a pók teste van már meg, mert a lábak szanaszét hevernek a földön és csak a test él. Kissé lihegett még, de ahogyan előre nézett a folyosón a lépcső felé meglátta Átok bácsit, aki éppen őt figyelte és indult is volna arrafelé, de nem volt képes rá. Visszanézett a testre és tudta, hogy mit kell megtennie most már. Csak egyetlen szúrás és vége, ahogyan a lényt nézte amikor közelebb lépett hozzá, közelebb ért, már nem félelemnek hatott, hanem remények és vágyat, mintha a saját gyermekkorával nézett volna most már szembe. Hát eljött az ideje annak, hogy felnőjön és kezdjen tényleg teljesen komolyan gondolkodni és cselekedni? A számításai, ha helyesek voltak, akkor igen, így volt és ezt kellett tennie. A káosz most hallgatott, mintha nem is létezett volna, nagyon halkan próbált valamit sugallni, de ezt Aesa teljesen igyekezett kizárni a tudatából. Ő maga szeretett volna gyermek maradni, de az nem volt összeegyeztethető azzal, amit tényelgesen szeretett volna, ahogyan Átok bácsi is mondta a célokért áldozatokat kellett hozni, és ennek, hogy itt győzzön az volt, hogy lemondjon a gyermeki lét egy részéről.
Ismét az a komolyság és merevség kezdett némileg úrrá lenni rajta, ami az apja sajátja volt, amit tőle örökölt és az utóbbi egységekben, egy-két hónapban egyre gyakrabban jött elő. Néha kicsit tartott tőle, hogy ennyire merev ekkor és mindig a szabályok szerint cselekedne, de megvolt az előnye is annak, hogy ezzel a nézettel és viselkedéssel sokkalta pontosabb és jobb számításokat tud végezni, mintha hagyná, hogy az érzései vezessék. Valamit, valamiért, ezt már jó ideje megtanulta. Vett egy mély levegőt, a harag mostanra elmúlt és a megfelelő nézőpontot igyekezett elővenni, ami az apjáé volt, a határozottságot és az elszántságot, az anyja felöli örökség nem lett volna ekkor közel sem célravezető, és Átok bácsi szavai miatt kicsit még mindig haragudott rá. Nem reményt és vágyat kellett éreznie azért, hogy Átok bácsi tanítsa, hanem szilárd határozottságot, hogy igen ő méltó arra, hogy Átok bácsi tanítványa legyen és megfelelő erre a feladatra, ahogyan már arra is, hogy a gyermeki énje egy részét hátrahagyja és fiatal felnőttként álljon meg Átok bácsi mellett, aki már méltó arra, hogy a férfi tanítványa lehessen. És nem csak vágyott rá, hanem elhitette magával, vagyis próbálta, hogy tényleg így van és az ő, aki mindezt elérte azzal, hogy eljutott idáig és ezen a kicsi egyszerű próba részen már nem bukhat… vagyis nem fog elbukni. Az egy Miller-hez sem lenne méltó, nemhogy ahhoz, ami lesz, amint felért a lépcsőn.
Ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel lépett oda a földön fekvő póktesthez, tudta, hogy noha élőlénynek nézett ki nem volt az, csak érzések hada, amik így manifesztálódtak, így nem volt gondja azzal sem, hogy meg kellett őket ölnie. Komolyan nézett le rá, tudta, hogy egyszerűen, gyorsan és tisztán, egyetlen vágással, szúrással, vagy éppen lövéssel végezze ki a teremtményt. Nem is igen várakozott tovább, csak maga fölé emelte a pengét, majd lesújtott a póklény azon részére, amivel úgy tűnt, hogy azonnal képes lesz megölni őt, egyetlen szúrással, azaz az agya környékét vette célba. Ha sikerült kivégeznie, akkor újra Átok bácsi felé fordult, hogy lássa, hogy mit reagál erre a férfi, majd néhány pillanattal később, ha nem kezd a világ újra a valósággá válni, akkor próbálja megtenni a hiányzó métereket, hogy végre tényleg megérkezzen Átok bácsi mellé.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Vas. 02 Feb. 2014, 00:58

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

A szimbionta a parancs után megjelenik Ralf karján, de nem vesz fel azonnal másik alakot. Eltelik jó pár másodperc mielőtt formálódni kezd, végül egy normál kör alakú pajzs formáját veszi fel, mindenféle nemi jellegű utalástól függetlenül. Ezzel és a székkel Shaw védelme már teljes lehet, oldalról a megemelt asztal felé borul még, de ezt megfelelő védekezéssel vagy gyors kitéréssel elkerülheti. Ha ezt nem teszi meg, akkor sérül csak meg. Ezután a dühös tömeg fogyni kezd és kihátrálnak Shaw elől, a morajlás is elcsöndesedik. Másodpercekkel később majdnem mind eltűnnek, ahogy látják Shaw erejét. A tömegből egy ordítás hangzik, nem hallatszik tisztán, csak az áruló szó vehető ki. A bár második szintjéről ekkor egy vékonyabb, kék ruhás alak jön le, a belső részen lévő csigalépcsőn. A férfi kezében egy nagyobb puskát tart, ránézésre vadász, embervadász fegyver lehet, direkt letális sérülések okozására. Igen idegesnek tűnik, a viszonylag jól öltözött, középkorú alak.
- Tűnjetek innen, mocskos str.cik, mielőtt szétlövitek az egész kocsmát. Sz.rrá lövöm amelyik közel jön.
A hatás kedvéért a fegyverét, az egyik mg közelben lévő, áldogáló személyre fogja, aki felemeli kezeit és italát otthagyva, a lehető leggyorsabban távozik is. Ezután a fegyveres Ralf felé fordul, leengedi a fegyvert és kevésbé felháborodott, inkább közönyös hangon kérdez.
- Te meg mi a f.szt akarsz itt?
Még a vállát is megvonja, majd a csaposokra néz, akik távolabbról, a pult mögül figyelik a történéseket.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok bólint Lerontissal kapcsolatban, látszik a tekintetén, hogy ismeri az ilyen embereket, még ha nem is Birodalmi léptékben.
< - Már a neve is elárulja. Lerontis, néhány helyen még így nevezik a kígyót. Bizonyára jól végzi a munkáját. >
Utolsó szavaiban már enyhe lenézés és undor is érezhető. Mindaz, amit Hue képvisel, szöges ellentéte a Rocksolidban elfogadott képpel, szinte mintha a kifordítottja lenne az itteni tisztek képének és ezt Ingrid is tudja. A csalódással kapcsolatban Tubrok egy kis ideig zavartan néz Ingridre, nem csak egyszerűen átsiklott efelett, valószínűleg direkt hagyta ezt ki, de most már válaszol.
< - Volt egy unokatestvérem, akivel születésem után sokáig nem találkoztam. Mindig azt hallottam, hogy olyan mint én, csak éppen nő. Amikor találkoztam vele derült ki, hogy nem hasonlítunk egymásra, egyáltalán. Ez nem volt hiba, csak én gondoltam annak, nem akartam vele beszélni, ami sértés rokonnal szemben. Nem jelentős esemény, de már soha nem tudtam tőle bocsánatot kérni. >
Tubroknak sem könnyű elhúzódnia Ingridtől, de ha nem kap a nőtől jelet, akkor meg teszi, mivel korábban Miller kérte, hogy előbb nézzék meg a fegyvertermet.
< - Jól is teszed. - válaszolja Ingrid megjegyzésére kekec hangon, egy mosoly kíséretében. >
A tárgyalással kapcsolatban már komolyabb a hozzáállása, az arca vonalai is ridegebbé válnak kissé. Miután Ingrid befejezi bólint.
< - Igen tudom, hogy miért csináltad, hogy meg kellett tenned. Már akkor, amikor először adtál erre jelet tudtam, megbíztam benned. Megaláztad őket, hogy térdre kényszerítsd mindegyiküket és végre tudd hajtani, amit akartál. Szükséges rossz. Remélem legközelebb nem lesz szükség erre. >
Strupz-al kapcsolatban szinte helyeslően bólint Ragal, egy ideig úgy tűnhet Ingrid számára, mintha erre már nem akarna semmit mondani Tubrok, de néhány másodperc után mégis megszólal. Némileg komolytalanul, de érezni a hangján, hogy egyszer már végiggondolta ezt.
< - Azt mondod, hogy senkinek nem kell, mert a punkok szembe mennek a megszokott törvényekkel? Nem vártam jobbat egy olyan államtól, amiben az erősebb bármit megtehet, és az esküjükben az áll, hogy a túlélésért meg kell küzdeni. Ha nem halnának meg miatta milliók, nevetséges lenne. >
Ingrid vissza indul, ezért a program előre várható módon leáll. A kivetített elemek és mesterséges akadályok lassan visszahúzódnak, vagy eltűnnek és ismét csak az egyszerű gyakorlópálya látható. Tubrok hosszú ideig legelteti a tekintetét, amikor Ingrid visszasétál hozzá. Ez pont olyan hatást vált ki a férfiból, mint legelső alkalommal, le se tudja róla venni a szemét és csak őt figyeli, alig várva, hogy odaérjen hozzá.
< - Megtervezheted, nincs akadálya, de csak itteni anyagok és technológia áll rendelkezésre. Mióta tervezel épületeket? - kérdezi végül érdeklődve. >
Ahogy Ingrid visszaér Tubrokhoz, ő elveszi a felé nyújtott fegyvert, majd lejjebb engedi. A csók amit kap, meglepi, főleg annak szenvedélyessége, és ahogy Ingrid magához húzza őt. Ragal viszonozza a csókot, miközben szabad kezével Ingrid oldalán simít végig, ahogy telik az idő egyre szenvedélyesebbé válik. Akárcsak tegnap, olyan mintha szomját Ingrid csókjával akarná csillapítani, minden mozdulatával érezteti, hogy mennyire akarja Ingridet. Miután elhúzódnak Tubrok még továbbra is magához fogja Millert.
< - Mindig elnyered a tetszésem, tudod jól. - néz mélyen a nő szemeibe, majd egy gondolatra kajánul elmosolyodik - Ígértél egy másik bemutatót is... >
Tubrok megvárja, amíg Ingrid válaszolni akar és akkor csókolja meg őt. Az előzőhöz hasonlóan igen szenvedélyesen, testét a másikéhoz nyomva, hogy összesimuljanak. Ha Ingrid nem húzódik el, akkor hosszabb ideig folytatja és közben végig kényezteti őt Tubrok, finom érintésekkel.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa végül dönt, majd megingás nélkül felemeli a pengét és lesújt vele. A lény azonnal meghal, és ahogy ez bekövetkezik, ő maga is fájdalmat érez a lelkében. Valaminek az erős hiányát érzi, vagy mintha megbántották volna vagy csalódott volna valami fontos dologban. Pontosan ő sem tudja mi az amit érez, de határozottan rosszul esik neki. Már közel sem olyan bizakodva látja maga előtt célját. Ettől függetlenül most már el tud indulni végig a lépcsősoron. Amikor felér Átok alakja egyik pillanatról a másikra kővé válik, csak egy sziklaszobor marad belőle. Egy négy oszloppal körülvett kupolás részben van most Aesa, vele szemben a nap sárgás fényét és a levegőben szálló sárga homokot lát. Ha megkerüli a szobrot, akkor egy másik, nagyobb terem tárul a szemei elé. Az egész egy ősi földalatti sziklatemplomhoz hasonló. A falak magasak, jelekkel és szobrokkal díszítettek, fent a terem nyitott, besüt a nap és a szél homokot fúj le. Ha Aesa felnéz látja, hogy a terem a föld alatt van több tíz méterrel. Vele szemben túloldalt van egy kör alakú kőajtó, ami a falba van ágyazódva. Középen a teremben egy kifaragott sziklacsatornában friss víz folyik végig. Három helyen, egyenlő távolságban egymástól, a csatorna oldalán két-két állati motívumokkal díszített oldal ág van, amelyből a víz a homokos és köves padlózatra folyik. Az oldalágakkal szemben a falakon összesen hat darab vízköpő van, ezeknek szájából sugárban folyik a kék víz, le egy nagyobb tálba, amelyben elnyelődik. A teremben ezen kívül nincs semmi, csak egy látszólag arany szobor. Az ajtó felől második, bal oldalágat egy kisebb szikla darab zárja el, ezért ott sokkal kevesebb víz folyik ki a rendszerből. Jobbról az első vízköpő edényét szintén egy odaszorult kő zárja el, de emiatt a víz nem tud lefolyni és kicsordul, nagy mennyiségben elfolyva. A csatorna áthalad az ajtó alatt és úgy megy végig a nagyjából harminc méter hosszú termen.
Az egész hely olyan mintha nagyon ősi, akár több száz vagy ezer éves lenne. Ezen kívül egy különös érzés is átjárja Aesát, amit ismer, de most nem tudja pontosan honnan.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Vas. 02 Feb. 2014, 12:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek legalább annyi „öröme” lehetett, hogy immáron minden ismerőse, aki hallott Lerontis-ról ugyanúgy vélekedett a férfiról, undorral és megvetéssel. Nem is nagyon tudta volna elképzelni, hogy milyen kifordult és kifacsart jellem kellene ahhoz, hogy valaki kedvelje azt a férget. Tudta, hogy a férfit különösen Tubroknak nehéz lehetett elfogadni, mert pont ellentéte a helyieknek, mindenben. A saját neveltetése miatt még önmagának is, bár tudta, hogy néha erre szükség van és működőképes lenne, ha Lerontis nem lenne az ellenállás tagja. Most már kicsit sajnálta azt, hogy felhozta mindezt, de nem lehetett visszacsinálni. Tudta és érezte, hogy a kérdésére Tubrok szándékosan nem felelt neki és kerülte a témát, de ő makacs volt és így újra rákérdezett. Ha már egyszer szóba került, akkor már tudni szerette volna mindezt.
< - Ugyan, gyerek voltál, még családon belül sem vesz ilyet magára senki és nem veszi sértésnek, javíts ki, ha tévedek, de még itt sem – próbálta nyugtatni. – Szerintem tudta, hogy miért bántódtál meg és nem neheztelt érte rád. >
Legalább is saját maga nem tett volna így, még hasonló körülmények között sem, és abból kiindulva, hogy tényleg gyermek volt Tubrok akkor… egy gyerek mindig durcás. Még Greg-nek is volt olyan időszaka, amikor nem szólt hozzá, mert nem tetszett neki valami és duzzogott emiatt. Saját maga is megtette, egységekig, hónapokig, de volt, hogy egy évig is, hogy nem szólt az apjához valami miatt, akkor sem, amikor a „férfi” próbált vele beszélni valamiről. Ez pedig, hogy figyelembe sem vette talán nagyobb félelemre adhatott okot mások szemében, mint az, hogy kiabált vele. Szerencsére az ilyesmit nem sokan látták, nem nyilvánosan csinálta, még csak az kellett volna, saját maga azért ügyelt arra, hogy a Miller név rangját és befolyását, méltóságát fenntartsa, nem úgy, mint Vic az Osborn névvel kapcsolatban.
< - Ezenfelül ez igencsak természetes dolog, szerintem legalább is – mosolyodott el. – Még én is tettem ilyet a szüleimmel szemben, meg Greg is velem. >
Ingridnek minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy tényleg elhúzódjon és véletlenül se adjon semmilyen jelet a férfinak, amivel ebben az esetben bíztathatná őt. Bólintott arra, hogy ő is reméli, hogy nem fog ilyesmi még egyszer előfordulni. Végül a komoly téma ellenére is elmosolyodott.
< - Szólj rá Elofon-ra, hogy ne próbáljon meg sarokba szorítani – nevetett fel. – Főleg ne az én módszeremmel, úgysem sikerül neki és ha nem teszi nem kerül senki olyan kellemetlen helyzetbe, mint tegnap. Túlságosan is jól ismerek ott bent mindenkit ahhoz, hogy bármi működjön. Elégszer győztem le mindenkit a csatatéren ahhoz, hogy ez így menjen. Mikor én irányítottam a programomban az Ismeretlen Birodalom, vagy Pride haderejét a Rocksolid elesett minden alkalommal. Igaz, amikor a tieteket, akkor a másik két félből nem maradt semmi. >
Így próbálta meg kissé vidámabbá tenni a kellemetlen témát ebben a helyzetben. Amikor Tubrok nem felelt az Uvan témára már, akkor nem is akarta tovább ezt említeni, így kicsit meglepte, amikor mégis kapott választ. Neki is megvolt erre a válasza, így ezt most már kimondta, mert a válasz érdekelte volna. Az ottani szabályok tényleg illettek hozzájuk, de Strupz könnyedén hozott ilyeneket, neki nem volt vesztenivalója. Kevesen tudtak volna ellene tenni bármit is szemtől szembe.
< - Könnyű egy olyannak efféle szabályt hozni, aki Flotta átalakítást kapott és tulajdonképpen halhatatlan lett – mondta némileg bosszúsan. – Érdekelne, hogy mi lenne erről a véleménye, ha éppen egy avatárt nyomnak a képébe. Megváltozna-e a nézete ezzel kapcsolatban. >
Elmosolyodott, amikor ugyanazt a hatást váltotta ki a férfiból, mint első este. Tudta már akkor, hogy felhívta magára a figyelmet, de sokkal jobb volt most a férfin legeltetnie a szemét úgy, hogy tudta, hogy nem csak egy éjszakára terveznek, hanem jócskán tovább. Még a séta közben felelt a kérdésre és örült, hogy Tubrok beleegyezett, hogy ő tervezze meg mindezt. A mióta foglalkozik ilyen részen felnevetett.
< - Tudom, hogy csak helyi nyersanyagokkal és technológiával dolgozhatok, de azokkal is tisztában vagyok, mint már tapasztalhattad –felelte. – Az első nap, amikor a katonai bázisotokhoz soroltam fel a szükséges alapanyagokat, fejből tettem, nem kértem hozzá Manaic-től instrukciókat. Mióta is? Biztosra veszem, hogy régebb óta, mint a főépítészed. Először 180-190 körül kezdtem ezzel foglalkozni, de utána nagyon sokáig hanyagoltam a művészeteket. Komolyan foglalkozni vele 890-900 körül kezdtem újra. Azóta tartok kiállításokat is, amik igencsak népszerűek. >
A csókjai neki is olyanok voltak, mint a férfié, az övén is érezhető volt, hogy nem tud betelni Tubrokkal és ő is akarja a férfit, lágyan és gyengéden simított végig a férfi hátán annak felsője alatt, majd ahogyan felért a tarkójához azt kezdte simogatni és úgy húzta még jobban a magához a másikat mialatt a férfi érintéseit élvezte ki a lehető a legjobban. Ő is felvette a szemkontaktust, majd mikor felelt volna valami visszavágással, vagy szóval a férfi csókolta meg. Most is ugyanolyan szenvedélyes volt, mint az előbb, nem húzódott el hosszú percekig és ő is kényeztette a másikat. Mostanra tényleg igencsak hevesen vert a szíve és emiatt a levegőt is gyorsabban vette, a levegőt. Amikor végül elhúzódtak a kezével lágyan simított végig Tubrok mellkasán, majd a keze lefelé kalandozott, végig a másik hasán, egészen le az alsójáig, amin úgyszintén végsimított, majd rámarkolt a társa férfiasságára. Végig gonoszkás mosollyla tartotta fent a szemkontaktust és nem engedte, hogy a férfi megcsókolja, ha szerette volna.
< - Még mindig roppant türelmetlen vagy – suttogta érzékien. >
Majd ekkor elengedte a férfit és egy határozott mozdulattal, ám gyengéden, de ellökte egy kicsit magától. Ha Tubrok utána kapna, akkor próbál kitérni előle és ezúttal nem hagyja, hogy ezt megtehesse a másik végül néhány lépésnyire távolodott tőle. Ahogyan ránézett volt egy olyan érzése, hogy az álomban is pontosan ugyanígy nézhetett.
< - Azt hiszem, hogy annak a fegyvernek – nézett a kézifegyverre. – Van rendes helye is, ahova vissza kellene vinnünk, mielőtt tovább mutatnád, hogy mi van itt. >
Bármennyire is nehéz volt most játszania a másikkal mégis úgy mondta, mintha az előző pillanatok le sem játszódtak volna, majd máris a kijárat felé libbent, remélve, hogy maga után csalhatja a férfit.


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Abban a pillanatban, ahogyan lesújtott a pókra és az meghalt, érezte, hogy meghalt, mert neki is fájdalommal járt. Ösztönösen kapott a mellkasához, pedig nem ott fájt, hanem a lelke, belül a testében valami. Hirtelen roppant üresnek érezte magát, illetve olyan szinten megbántottnak, talán csalódottnak, mint még soha sem előtte. Az érzés olyan furcsa és különös volt, hgy nem tudta hova tenni hirtelen, csak annyiban volt biztos, hogy valamit elvesztett magából ekkor. Valamit, ami majd idővel begyógyul és az a „seb” üres rész, ami hátramaradt megtelik más érzésekkel, de nem most. Nem érezte jól magát ettől, mintha kicsit beteg is lett volna, noha ő maga ennek a szónak az értelmét soha sem ismerhette meg, hiszen nem lehetett az, a szervezete nem volt arra képes, hogy ezt az érzést átélje, maximum a lelki betegségekét, de mást egyáltalán nem. mikor felnézett Átok bácsira már nem érezte magát olyan biztosnak abban, hogy ezt a kis részt sikerül megtennie, de amikor elindult, akkor mégis megtudta tenni. A korábbiak után szomorúságot és bánatot, valamilyen szinten talán gyászt is érzett, de egyelőre nem tudta, hogy mit is vesztett el igazából és ez a rész zavarta Aesa-t különösen. Mindig mindent szeretett megérteni és hamar így történt, de most nem tudta, hogy mitévő legyen, kicsit elveszettnek is érezte magát, ennyire egyedül még nem érezte magát korábban, mint most, örült volna annak is, ha az anyukája ott van vele, de azt is tudta, hogy egyedül kellett megtennie, amibe belefogott, hogy Átok bácsi ne csalódjon benne többet és megdicsérje azért, amit tett.
De a lény megölésével még egy dolgot megtudott már, ez a saját világa lehetett, a saját elméje szüleménye és nem biztos, hogy Átok bácsi építette fel másnak. A saját érzései voltak ez ellenfele, ahogyan előtte a saját gátjai zárták be az ajtót. Nem ilyennek képzelte volna el Átok bácsi saját síkját, ahogyan már tudta, érezte, hogy Bestia néni és Sárkány bácsi hasonló mentális síkja is teljesen más lesz. Végül megérkezett a lépcső tetejére és szólni akart Átok bácsihoz, amikor az alakja kővé vált. Sietve kerülte meg azt, hátha megtalálja a férfit, de nem történt meg, helyette egy másik terembe ért, ami az előbbi rossz érzését és hiányát némileg elsöpörte. Némileg gyermeki kíváncsisággal nézett végig a helységen, amit gyönyörűnek talált és lenyűgözőnek még úgy is, hogy néhány helyen már nem volt épp a legjobb állapotban mindez. Nem tehetett róla, de az anyja miatt ő maga is roppantul vonzódott a múltbéli történetekhez és dolgokhoz. Ha szerette volna sem tudta volna levetkőzni mindezt, a génjeiben volt kódolva. Mindent alaposan végignézett, végigmért, itt is ösztönösen csapdákat keresett, hogy azokat elkerülhesse. Mindent meg akart tudni, az állatmotívumok mit ábrázolnak, van-e jelentőségük, milyen rejtett jeleket láthat meg, amiket elsőre nem vett észre, ahogyan a tekintete csak végigsiklott a termen. Így elsőre talán egyiptomi, vagy mindenképpen afrikai eredetűre gondolta ezt az egész termet, réginek, nagyon-nagyon réginek. De éppen ezért, mert ilyen régi volt, emiatt nyerte el az egész a kislány tetszését. A tekintete végül a helység egyetlen díszesebb, aranynak tűnő tárgyán akadt meg.
Először csak távolról figyelte azt, amikor egy érzést is megérzett, ami mintha számára az előbbi ürességet okozó helyet próbálta volna feltölteni, de lehet, hogy csak képzelte ezt és nem is így történt. Körbenézett a helységben, majd próbált rájönni felidézni az emlékeiben, hogy honnan jöhetett ez az érzés, hol tapasztalta korábban. Ha megtörtént és nem csak valamilyen emlék, akkor tudta, hogy rájön, mert emlékezett és a helyzet, a szituáció is mindennel együtt beugrik és szinte szó szerint átéli újra a helyzetet, a memóriájának előnye és hátránya is egyben ez volt. Az eredménytől függetlenül hamarosan megszólal majd.
- Van itt valaki? – kérdezte hangosan végül.
A válaszra várt néhány pillanatot, majd ha érkezett, ha nem, akkor óvatosan lépett közelebb, azaz beljebb a terembe. Próbálta a legkevesebb zajt megütni, ha volt is valaki a környéken, nem szerette volna jobban megzavarni. A határozott elképzelése az volt, hogy eljut ahhoz az aranynak tűnő szoborhoz, hogy jobban megnézhesse azt, hogy mi az, miből készülhetett és mire emlékezteti őt. Úgy gondolta az eddigiek alapján, hogy az rejtheti a következő feladatot, vagy utalást arra, hogy mit is kellene tennie itt ebben teremben, csarnokban. Arra figyelt végig, hogy felbukkan-e valaki, vagy valami a vízből, hogy arra is megfelelő módon tudjon majd reagálni. A haladás közben még mindig a kezében levő kardot tartotta, de ezúttal csak leengedve az oldala mellett, de úgy, hogy bármikor felránthassa védekezésre, ha szükségessé válik.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Vas. 02 Feb. 2014, 21:28

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok bólint az unokatestvérével kapcsolatban, a szemeiben látszik, hogy ezeket ő is tudja, de akkor is, valószínűleg azért mert kicsi volt, ez jobban megmaradhatott benne. Finoman megrázza a fejét, jelezve, hogy ez már nem is fontos.
< - Tudom, hogy nem számít, de jobb lett volna, ha még egyszer találkozhatok vele, évekkel később. Már nem tehetem meg, ez zavart legjobban. >
Ha Ingrid nem kérdez vagy mond valamit a témával kapcsolatban, akkor Ragal nem találja olyan fontosnak, hogy tovább erről beszéljenek, csak ha a nőt is érdekli. Elofonnal kapcsolatban elmosolyodik, majd Ingrid magabiztos megjegyzésén is.
< - Velem nincs szerencséd. - kezdi a kettejük között megszokott hangon - Már kezdem megszokni a birodalmi határokat. Szólok Elofonnak, ha megígéred, hogy megkíméled Diederiket és ezúttal be is tartod. >
A végén ismét szélesen elmosolyodik, Ingridnek sikerül pillanatok alatt az előző rossz érzést feloldania Tubrokban. Talán már csak a közelsége elég ehhez, mert ő is kezdi magát igen kellemesen érezni a férfi társaságában. Ragalnak még mindig ugyanaz a véleménye a Pride vezetőjéről, de most némileg komolytalanul fogja fel a kérdést és így is válaszol, hangján legalábbis ezt érezni.
< - Ez nem kérdés, azonnal próbálna kegyelmet szerezni magának. Ezt tudja ő is, de mivel a földi hadviselésben nincs Avatar technológia, nem érdekli. Gyáva vezér, de alattomos, ezért nem akartam, hogy a seregeink lerohanják őt. Nem hagyná, hogy túl közel érjünk. >
Ezután Tubrok érdeklődve hallgatja Ingridet, mikor a művészeti pályájáról beszél neki, bár látni rajta, hogy a számadatok még mindig soknak tűnnek neki, végül bólint, jelezve, hogy minden világos számára.
< - Az építészet engem is érdekel, de én csak három éve foglalkozok vele. Vannak olyan részek a csarnokban, amik az én terveim után készültek, ezért akartam neked én megmutatni. Milyennek képzeled el a gyerekszobát? >
Beszéd közben Tubrok a kezében lévő fegyvert gyorsan biztosítja és ellenőrzi az üres tárakat, majd megint maga mellé engedi. Ezután következik kettőjük között a hosszú és szenvedélyes csók, mialatt Tubrok örömmel veszi, hogy Ingrid is legalább annyira vágyik rá, mint ő. A második csók végén már Ragal is valamivel gyorsabban veszi a levegőt. Elégedetten figyeli, amint a nő keze egyre lejjebb csúszik. Ingrid amikor megfogja Tubrok férfiasságát, érzi, hogy az, az érintés után még jobban megmerevedik, és mindenhol megfeszül körülötte az alsónadrág, ekkor Tubrok egy sokat mondó mosollyal ránéz a másikra és valóban előre hajol, hogy megcsókolja Ingridet. A lökés után Ragal némileg meglepetten és bosszúsan néz vissza Ingridre, először nem is tudja, hogyan reagáljon. Csak figyeli a mellette elsétáló párját. Néhány lépés után Ingrid a tervezett hatást elérve hallja, hogy Tubrok utána indul. Majd egy érintést érez a csuklójánál, ahogy a férfi megfogja azt és finoman maga felé húzza és fordítja. Ha Miller nem húzódik el, akkor kap egy csókot Tubroktól, aminek a végén Ingrid kezét finoman a mellkasára teszi és a saját kezével tartja ott, hogy a nő ne tudjon olyan könnyen elhúzódni tőle és egymáshoz érjenek.
< - Akkor a sebeimet segíts bekötözni, és nem foglak a gonoszságodért boszorkánynak hívni. >
Kivárja a választ az "ajánlatára", majd kéz a kézben Ingriddel indul el a fegyvertár felé. Odaérve gyorsan körülnéz és a fegyvert, a tárak nélkül visszahelyezi a fém tárolóba, ekkor engedi csak el Ingrid kezét.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa felméri a helyet, az valóban ősi egyiptomi romnak, vagy ahhoz nagyon hasonló épületnek tűnik. Csapdákat nem lát, de az azokra utaló nyomokat eltakarhatja a mindenhova lerakódott vékony homokréteg, vagy a földön lévő törmelék és a sziklák. Az állatmotívumok nagy része vízi madarakat, daruféléket ábrázol, amelyek lábából folyik a víz, kivéve a vízköpőket, azoknak egészen emberi alakjuk van. Az egyik falon van egy motívum, egy folyóról, ami végigsiklik a vidéken és végül egy nagy lótuszhoz ér. Ehhez kapcsolódóan Aesa a szemben lévő három méter sugarú kör alakú szikla ajtón is láthat egy lótusz motívumot belevésve a kőbe, bár ezt már a szél és a homok szinte teljesen lekoptatta. Ezeken kívül rengeteg számára egyelőre ismeretlen jelet láthat a falakon, írás, de nem egyiptomi, hanem Ősi-Marsi betűk, hasonlóak ahhoz, amit Átok mellett haladva a folyosókon látott. Az elhangzó kérdésre hosszú idő után sem érkezik válasz, csak a visszhang és a csobogó víz hangja hallatszik. Miller koncentrál és memóriájának segítségével próbál visszaemlékezni, honnan ismerős az érzés. Korábban, amikor valamilyen kirakós játékot játszott, érezte ezt a furcsa kíváncsiságot és felfedezésvágyat.
Végül közelebb megy a középen, egy kis emelvényen álló sárgásan fénylő, csillogó, fém szoborhoz. Nincs rajta kívül mozgás a teremben, sem csapdák, sem más személy vagy élőlény, csak ő van egyedül, így támadás sem éri. Ahogy közel ér látja, hogy a szobor egy szkarabeuszt ábrázol, nagyjából harminc centiméter magas, tömör, arany talapzattal. Nincs rajta semmilyen minta vagy jel, teljesen sima, ahogy a kő tartóján sem látható semmilyen feltűnő rész.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Hétf. 03 Feb. 2014, 09:56

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is biztosra vette, hogy ettől függetlenül, hogy a férfi tudta azt, amit ő elmondott a bűntudat még attól ott marad benne és soha sem fog elmúlni ez a kellemetlen érzés. De nem szerette volna tovább feszegetni a témát, így bólintott csak arra, hogy érti, de már nem szólt ezzel kapcsolatban többet. Pedig lett volna néhány kérdése, de majd egy másik alkalommal, nem most szerette volna a helyzetet tönkretenni azzal, hogy fájó emlékeket feszeget, úgy vélte, hogy saját maga már csak a kora miatt is jobban feltudta azokat dolgozni és jobban kezelte őket, mint Tubrok. Örült, hogy a férfi is most már mosolygott a tárgyalásos részen és a korábbi kellemetlen hangnem és feszültség eltűnt, ami ezzel a témával kapcsolatban ott volt mind a kettejükben. A férfi szavaira felnevetett, nem tudta megállni, hogy ne tegye meg mindezt. Mulattatta a helyzet és örült, hogy máris elűzte a társából a kellemetlenséget, most már meglehetősen könnyedén ment ez mind a kettejüknek. Minden egyes pillanattal egyre jobban szeretett Tubrok közelében lenni és egyre jobban érezte magát vele, a testiségen felül is, minden tekintetben.
< - Úgy véled, hogy kezded kiismerni? – kérdezte kacéran. – Akkor nem tudsz még semmit. Mindeddig kellően rugalmas voltam, minden tekintetben – suttogta. – Ami Diederiket illeti, nem fair! Én tegnap is megpróbáltam, hogy tartsak be egy ígéretet, amit ti magatok akartok mindenáron megszegni és kiprovokálni belőlem, hogy ne tudjam betartani? >
A hangjában megjátszott sértődés volt, amit igazából egyáltalán nem gondolt komolyan. Az más kérdés volt, hogy nem igen tudta mindezt megígérni annak fényében, hogy mi is várt rájuk holnap a Vax miatt. Tudta, hogy a Rocksolid nem fog egy könnyen lemondani róla, még úgysem, hogy muszáj volt nekik, Ingrid pedig nem adhatta át ezt nekik. Ezt Tubrok már tudta, ahogyan azt is, hogy mivel járhat mindaz, ha ezen úszik el a tárgyalás és szerencsére Ingrid már tudta, hogy a férfi mindazt nem akarta. Így egy kisebb huzavona után, de belemegy abba, amibe kell. Tudta, hogy azzal, hogy elmondta minimálisan tényleg manipulálta a férfit, de csak annyira, hogy neki és másnak se tűnjön fel, hiszen a saját védelmükben tette. Így emiatt szerencsére bűntudatot sem érzett, ez neki úgyis mindennapos volt, hogy ezt megtette másokkal. És mivel itt most nem okozott vele rosszat, csak nyertesei voltak ennek, így tényleg elégedett lehetett magával.
< - De van a Földön Avatar technológia – vágta rá gondolkodás nélkül. >
Majd láthatóan és szinte halhatóan nyelt egyet, ahogyan ezt realizálta azt, hogy az nem is Uvan-ra jelenthet veszélyt, hanem rá. Ő volt az, aki lényegében elárulta a Milíciát hetvenöt év után és távozott. Mindezt azért tette meg annak idején így, mert soha sem hitte, hogy lesz újra érdekeltsége a Földön, erre tessék most mégis. Ráadásul már egy születendő gyermek is ide fogja őt kötni Tubrokon felül. Ismerte a volt „mestereit” annyira, hogy mindezt nem fogják csak úgy szó nélkül hagyni. Talán a legjobb az lenne, ha az egészet, ami most készült kialakulni hagynák örökre, de mindezt már most képtelen volt megtenni, ott fent a hegyen tudta már, hogy képtelen lenne rá. Vajon vállalná Tubrok az egészet, ha ezt tudná? Márpedig el kell majd mondania, mivel ezt tudta és az ott töltött évek után ő maga sem hagyta volna megtorlás nélkül azt, amit ő tett, hogy csak úgy lelépett miután nyakig benne volt az ottani dolgokban hosszú-hosszú éveken át. De majd később foglalkozik ezzel, holnap a tárgyalás után, most nem akarta, hogy ez a kedvét rontsa. A néhány pillanatig tartó kellemetlen érzést félresöpörte magában, majd újra megszólalt úgy, hogy már nem is látszott rajta, hogy nyomasztaná valami.
< - A Milíciának van – mondta pár másodperc után. – De annyira még ő sem ostoba, hogy velük kötekedjen. >
A másikra bólintott, valóban nem hagyta volna, ezt Ingrid is tudta, kikövetkeztette, hogy Stupz inkább pusztította volna el az ellenséget és a saját embereit is, mintsem így meg legyen alázva, aztán képes lett volna fényes győzelemnek beállítani mindezt. Végül szélesen mosolyodott el, amikor kiderült, hogy nem csak ő érdeklődik az építészet iránt, hanem Tubrok is, ismerősen bólintott, amikor kiderült, hogy néhány részét az épületnek maga a férfi tervezte.
< - Bocsánat, hogy türelmetlen voltam – mondta kissé szégyellősen megjátszva. – Mintha előre tudtad volna, hogy egy Birodalmi nőt kell lenyűgöznöd velük és azért lettek olyanok. Ha nem tudnám, hogy mire vagy képes azt hihetném, hogy valamit kompenzálni akartál azokkal a csarnokokkal. >
Egy szemtelen és kacér pillantással nézett a férfi alsónadrágja irányába, majd vissza Tubrok szemeibe, hogy így is nyomatékosítsa azt, amit kimondott hangosan. A kérdésen elgondolkodott néhány pillanatig, majd utána felelt.
< - Keleti fekvésűre gondoltam, hogy a reggeli nap fénye világítsa meg a helyet, egy terasz, ahonnan belátni a várost is. Tágasabb csarnok, ahol ellehet élete első öt évében – itt egy pillanatra megakadt. – Olyasmire gondoltam, ami nagykorúságáig jó lesz neki, mielőtt elég nagy lesz ahhoz, hogy akár az egyik oldalsó szárnyat megkaphassa majd, vagy saját távolabb eső csarnokot innen. Ahogyan szeretné. Ötvözném a tényleges régi viking jegyeket a mai modern Rocksolidos építészettel, illetve mivel félig Birodalmi lesz ebből is csempésznék bele néhány esztétikus dolgot, persze, ha mindez megfelel neked, végül is a te palotádat építenénk át neki. >
A csókok és simítás után elégedett mosoly jelent meg az arcán, ahogyan az érintése után még jobban megmerevedett a férfi, és ahogyan a csókot akarta volna adni, amit Ingrid nem engedett neki. Mosolyogva vette tudomásul, hogy Tubrok követni kezdte, hátrafordult, ahogyan a csuklóján megérezte a férfi kezét, nem ellenkezett, ahogyan a párja magához húzta és újra megcsókolta. A javaslaton és ajánlaton láthatóan elgondolkodott és közben sem húzódott el. Végül drámaian sóhajtott fel, minden beleélését beleadva a remek színészi játékba, amin látszott, hogy az, mert ő sem vette túlságosan komolyan.
< - Csak a kedvedért lemondok a hírnevemről és teszek veled egy kis jót is – ígérte. – Nehogy belehalj azokba a végzetes és veszélyes háborús sérülésekbe. Mihez is kezdenék én akkor nélküled? >
Csipkelődött egy kicsit, miközben kézen fogva értek vissza a fegyvertárba. Megvárta, amíg Tubrok elteszi a fegyvert, majd ha ez megtörtént, akkor fogta meg újra a férfi kezét és kezdte gyengéden húzni magával jelezve, hogy most már akkor mehetnek vissza a hálóba, hogy tényleg ellássák újra a tegnap okozott véletlenül a férfinak.


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Ahogyan végignézett az helyen Aesa rájött, hogy valóban nem tévedett azzal kapcsolatban, hogy mit gondolt mi lehet ez a helység. Tényleg ókori egyiptomi vonásokat vélt rajta felfedezni, azaz a tudása szerint ez is Ősi-marsi kultúrán alapozódott, hiszen Átok bácsi elárulta mindezt az egész elején, hogy tényleg úgy volt, ahogyan ő maga gondolta korábban, de nem szerzett eddig róla tényleges hiteles adatokat. Eddig. Csapdákat nem sikerült felfednie, ha voltak is, akkor azok is a homokréteg alatt lehettek, amiket a szél, vagy az idő hordott oda a kövezetre. A falakon már tényleg sikerült Ősi-Marsi jeleket is felfedeznie, olyanokat, mint amik voltak ott is, ahol Átok bácsival ma volt a teremben. Azaz ezeket még mindig nem volt képes lefordítani, hiszen nem ismerte őket, örült volna, ha ismerte volna teljes egészében az Ősi-Marsi kultúrát és a nyelvet, hogy ne okozzon neki mindez gondot. Ilyenkor bánta roppantul a kislány, hogy ennyire fiatal volt és még szinte semmit sem látott az életében és túl keveset tanult, pedig igencsak nagy tudása volt már felnőttekhez képest is, a HPI-seket nem vette bele, ők „csaltak” olyan módon, ami neki nem adathatik meg, csak akkor ha eljut egyszer oda. Egyelőre ezzel nem foglalkozott, inkább a szimbólumokat figyelte és azt, hogy mik vannak még itt az Ősi-Marsi betűkön kívül. Folyót látta az egyiken, majd madarakat, és végül egy lótuszt. A lótusz jelet látta az ajtón is, az érzés pedig amit keresett meglett, hogy mikor érezte. Ahogyan a kérdésre nem érkezett válasz szélesen elmosolyodott. Szerette a kirakósokat és a kvízeket, ez pedig most az érzés miatt pontosan olyannak tűnt. Ahogyan végignézett újra a három képen egy teória máris beugrott neki.
Hogy a képek az élet körforgását jelentették, a víz ad életet a lótusznak, az pedig a bogaraknak, rovaroknak a virágával, ami majd a madarak tápláléka lesz, amik a víznél élnek és az ő szomjukat is oltja. Úgy vélte, hogy az Ősi-Marsi betűk leírást tartalmazhatnak, vagy valamilyen bölcsességet, de mindezt nem tudhatta biztosan. Annyi viszont az volt, hogy be kellett jutnia az ajtón, ami a terem végén volt. Csak meg kellett találnia a módját annak, hogy kinyissa az ajtót, amihez pedig a szimbólumok kellenek majd. Odasétált a szkarabeusz szoborhoz, hogy megnézze azt is, nem látott semmilyen különlegességet rajta, csak talán annyit, hogy ez még egyben volt. Ahogyan nézte ez meglehetősen jónak és újnak tűnt a tömör alapzattal és a nagyságával. Az első következtetése az volt, hogy ennek is köze lesz ahhoz, hogy tovább jusson innen. Visszanézett a falakra, hogy lát-e a képeknél valami olyan helyet, ahol lenyomhatja a falat, hogy, hogy egyfajta kódot „beüssön” vele. Ha nem is jár eredménnyel, akkor is körbenézett újra, ezúttal már a földön levő csatornákat is nézte, amikben a víz folyt, hogy miként is lehetne idebent felvázolni azokat a dolgokat, amiket a képen látott. hogy van-e lehetőség a lefolyó és a földön a csatornában látott vizet elterelni és odajuttatni az ajtóhoz, hogy meglegyen az, hogy a folyó elér a lótuszig. Hirtelen elsőre ez az ötlete támadt Aesa-nak, bár ezt az Ősi-Marsi módszereket ismerve túlságosan is könnyűnek és egyszerűnek vélte, hozzá szokott, hogy ennél a kultúránál az egyszerű fogalma nem az az egyszerűség volt, amit ő megszokott a Birodalmi, illetve a Rocksolidos nézőponttal.
Éppen ezért is lépett végül oda a szkarabeusz szoborhoz és próbálta lenyomni, vagy éppen elforgatni a szobrot, vagy ha egyik sem járt sikerrel, akkor kiemelni a helyéről, hogy meglássa, hogy ezek a próbálkozások milyen eredménnyel járnak. Roppant óvatos és körültekintő volt amikor ezzel próbálkozott, ugyan eddig nem érzékelt semmilyen veszélyt, vagy éppen csapdát, de hallott meséket és történeteket az anyjától is, hogy mindig ilyenkor szokott valami balul elsülni, mint amilyen helyzetben éppen ő maga is volt. Így lassan és óvatosan hajtotta végre, amiket akart fülelt, hogy meghallja, ha véletlenül valamilyen csapdát aktivált így, vagy esetleg a mozgás nekilátott a helységet átrendezni. Ha szükséges volt, akkor próbált kitérni az esetlegesen rá veszélyt jelentő dolgok elől, de ha ilyet nem tapasztal, akkor végigpróbálja minden módon forgatni, emelni, lenyomni a szkarabeuszos szobrot és alapzatát a helyéről.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Hétf. 03 Feb. 2014, 22:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid egy erősen megjátszott kérdő tekintetet kap válaszul a kérdésére.
< - Oh, hát te vagy a mindenben tökéletesebb birodalmi, úgy tudtam az ilyen semmiségek nem jelentenek gondot neked. >
Tubrok Ingrid megjátszott sértettségére hasonló hangon válaszol, mintha még neki állna feljebb, de természetesen ezt ő sem gondolja komolyan. Nem is vár igazán semmilyen ígéretet Ingridtől, nem azért hozta fel, és ez látszik is, ahogy a nőre néz. Valószínűleg innentől kezdve a tárgyalások már eldöntöttek, és ezt a többi Rocksolidos vezér is tudja és kénytelen lesz elfogadni, amint meggyőződnek róla, hogy ő és Ragal valóban együtt töltötték az éjszakát. Tubroknak természetesen feltűnik Ingrid feszültsége a Milícia említésekor, de megvárja, amíg az eltűnik. Nyilván a korábbi eseményekhez, Ingrid sötét korszakához köti a megjelenő érzést és nem a mostani helyzethez. Ezután bólint egyet a megjegyzésre.
< - Igen tudom, de ott is csak a legfelsőbb köröknek. Őket nem soroltam a Földi hadviseléshez, ahogy az Árny és a Fagyhadsereget sem, lehet, hogy itt vannak ezen a bolygón, de túlságosan erősek. Kétlem, hogy a birodalom csahos kutyája, kötekedne a HPI-től független erőkkel. >
Számára ezek elfogadott és természetes dolgok, nem látszik Tubrokon, hogy zavarná, hogy a Rocksolid gyengébb az említett erőknél vagy hogy ő testileg nem olyan fejlett mint Strupz, valahogy felül áll ezeken a problémákon. A kompenzációval kapcsolatban rosszálló tekintet vet Ingridre.
< - Talán már az is gond, hogy az épületek nagyságát, a HPI-hez közelihez próbálom emelni? - kérdezi megjátszott komolysággal, majd elmosolyodik - Mintha nem élvezted volna annyira. >
Tubrok türelmesen és figyelmesen hallgatja végig a gyerekszobáról szóló terveit Ingridnek, néha bólint, hogy világos neki minden. Végül néhány másodpercre elgondolkozik.
< - Nem bánom, de majd vetnék egy pillantást a tervekre. Ha tényleg azt akarod, hogy egészen nagy koráig elég legyen neki, akkor két szobát kell tervezned. Amint elég idős lesz, nem fogja tűrni, hogy a mi hálónkon keresztül járjon, vagy túl közel legyenek a szobák egymáshoz. Utána meg csak egy év és kaphat magának saját rezidenciát. Mit gondolsz? >
Közvetlenül a szenvedélyes csókváltás után Ragalnak nehezére esik, hogy ne támadja le Ingridet és ezt érezheti ő is, amikor még közel vannak egymáshoz. A megjegyzés után Tubrok néhány pillanatig még visszatartja a levegőt is, a meglepettségtől, majd a következő másodpercben kettejük között megszokott hangon válaszol.
< - Talán elfelejtenél és hosszú idő múlva találnál magadnak még egy északi uralkodót, aki megfelel neked. Azután őt is elcsábítanád és elátkoznád, csak a jó híred miatt. >
Végig figyel arra, hogy ne legyen bántó semmi módon az, amit mond Ingrid számára, csak szurkálódásnak szánja, semmi másnak. Még megvárja a nő reakcióját, majd elindul vele a háló felé. Pár lépés után Tubrok, hasonlóan a tegnap estihez fenéken csapja Ingridet, egészen játékosan, de váratlanul. Ezután mosolyogva figyeli, hogy hogyan is reagál erre Miller. Néhány perc után kettesben felérnek a hálóba. Tubrok az egyik falban lévő, befelé igen nagy mélységgel rendelkező tárolóhoz megy és egy tekercs fehér színű, mikroszálas szövetet vesz elő. A pakkot gyors mozdulatokkal szétszereli, majd kiveszi a benne lévő kötszert, minden mozdulatán látszik, hogy ezt korábban úgyis meg kellett tennie, hogy tényleg az élete múlt rajta. Legvégül a tekercset Ingrid kezébe adja, és ezalatt közelebb is hajol hozzá, majd lágyan megcsókolja.
< - Csak tudnám, miért tesz minden gonosz megjegyzésed egyre vonzóbbá. - kacsint Ingridre. >


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa ismét megvizsgálja a falakat, bár azon talál bemélyedéseket és réseket, de azok vagy jelentéktelenek vagy természetes romboló folyamatok által jöttek létre. Így nem jár semmilyen aktív eredménnyel a kutatás, de újabb jeleket és ábrákat láthat. Most különféle személyeket láthat a falakra felvésve, olyan mintha istenségek vagy nagy hatalommal rendelkező más személyek lennének. Sakál fejű, sarlós lényekkel harcolnak, ebben a teremben. A sakál fejűek kísértetiesen hasonlítanak a vízköpőkre. Az egyik harcos feje felé emel egy nagyobb sziklát és azt hajítja a felé tartó állatias ellenség felé. Egyértelmű az ábrán, a karakterek ábrázolásán, hogy a hősök, az istenek a jók és a másik fél képviseli a gonosz erőket. A többi vésett kép el van kopva, ezért egyelőre többet nem tud meg Miller. Ezután a csatornát vizsgálja meg, az egy nagyjából negyed méter széles és ugyanilyen magas szikla meder. A víz a kör alakú ajtó alól folyik ki, és tart lefelé a terembe, az ajtónál újra a falba érve, valamint az oldalágakon szabadon elfolyva. A víz folyásiránya megváltoztatható, és az alacsony lejtés miatt az is elérhető, hogy egyszerűen visszafelé folyjon és így elérjen a lótuszhoz. Aesa tanulmányai során találkozott már hasonlóan, de ezek általában feleslegesen komplikált rendszerek voltak, korábbi időkből. Ennek ellenére nem lát semmilyen olyan kart, zsilipet, fedőt vagy más eszközt, ami rendelkezésre állna vagy a csatornához tervezett lenne, az eltereléshez. Végül a szkarabeusz szoborhoz megy. A mozgatás, forgatás, lenyomás, óvatos mozdulatok nem járnak eredménnyel, Aesa nem is hall semmit, nem is lát változást. Amikor azonban elemeli a szobrot a helyéről, az egész terem megremeg. A talaj mozgása miatt ő is elveszti az egyensúlyát egy ideig ide-oda dobálja a hullámzó talaj, majd a földre esik. Felülről a nyitott részen át sziklák gördülnek be a terembe, homokkal és kőesővel együtt. a következő pillanatban minden elcsendesül, a rengés eláll. Sűrűn szálló por és homok lebeg szinte mindenhol. Ha Aesa körülnéz, látja, hogy nyolc darab nagyobb szikla, gömb alakú, nagyjából egy méteres és számtalan kis kő és kavics zúdult a terembe. Ő nem sérül meg ezek következtében, valamint minden a csatorna, mind a szobrok és a vízköpők sértetlenek. A kapu előtt azonban hever egy nagyobb kő. Az arany szkarabeusz néhány méterre tőle hever a földön, az egyik csápja letört.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen Kedd 04 Feb. 2014, 05:42

Ahogy a szimbionta megjelent a karomon, nem kezdett egyből formába rendeződni. Olyan volt, mintha Sam így dacolna az akaratommal, ami nem tetszik – nehezemre esik elfogadni, hogy van saját tudata, és nem feltétlen engedelmeskedik, mint egy jól nevelt kutya. Aztán lassan alakulni kezdett az alakja, és megjelent egy átlagos, kör alakú pajzs, ami magabiztosan védte az oldalam. Az asztal eközben továbbra is felém tart, de ezt Sammel könnyedén hárítom, tulajdonképpen odébb ütöm a pajzsommal. A jelenlegi erőszintemet tekintve hálás lennék, ha apró darabokban látnám viszont a bútorzatot a földön. Hogy biztosra menjek, egy csípőből induló félfordulatot is belevittem a mozdulatba, majd félig guggolva, magamat a pajzzsal védve, és a széket a tömeg felé tartva nézem a dühös férfiakat. Nem tudom, hogy az igencsak hatásos póznak, vagy az eddigi látványos bemutatónak hála, de lassan fogyni kezd az ellenem szegülő férfiak tengere. Aztán felgyorsul, és igencsak gyorsan kiürül a kocsma, miközben a sok mocsadék menekül előlem.
- Ugyan már, csak játszottunk. Na, gyertek vissza, fizetek egy kört! – kiabálok a távozók után, szórakozottan lóbálva a széket. Ekkor megjelenik a – felhozatal alapján – helyi divatdiktátor. Az eddigi kocsmatöltelékekhez képest kifejezetten emberien öltözködik, és a kezében tartott puska is mintha a szeme színét emelné ki. A széket ekkor már magam elé teszem, és ahogy az földet ér, szinte egyből ráemelem az egyik lábam, s így könyökölök a combomra, arcomon kérdő tekintettel. Engedem Samnek, hogy visszahúzódjon a karomba, és bár látszólag nagyon laza vagyok, a szemem a férfi minden mozdulatát élénken lesi, és készen állok a legapróbb veszélyforrásra a képébe rúgni az ülőgarnitúra ezen becses darabját. Szerencsére eddig erre nincs szükség, hisz leengedi a fegyverét.
- Én? Én inni jöttem, barátom, de mint látod, nem egészes sikerült a dolog. Pár puhapöcsű keménylegény be akarta bizonyítani, hogy mennyire nagy csávó, és a rossz emberbe kötöttek bele. – bár még továbbra is a széknek támaszkodva állok, hirtelen a kocsmárosra mutatok.
- Tölts már egy olyan torokszaggatót, mint amit az előbb ittam. Egész finom. – bár a pult mögötti férfihoz intézem a szavaim, és az arcomon derült mosoly látszik, még mindig a fegyveres alakot figyelem, és egy pillanatra se veszem le róla a tekintetem. Ha úgy érzem, hogy nem jelent túlzott veszélyt, akkor felemelem a székem, és a vállamra csapva – mintha csak egy baseball ütő lenne – sétálok oda a kocsmároshoz. Ez esetben a helyet is felmérem, de azért a perifériás látásomból figyelem a fickót, és kész vagyok bármikor odébb vetődni.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 30

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Kedd 04 Feb. 2014, 12:27

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A válasz után már igencsak durcás képpel nézett vissza, ez is teljesen megjátszott volt, nem gondolta egy pillanatra sem komolyan mindezt.
< - Természetesen nem is jelentenek gondot – felelte még mindig sértetten. – Ezek olyan jelentéktelen dolgok számomra. >
Ezzel még durcásan el is fordította a fejét, mintha vérig sértették volna, azonban néhány pillanat múlva már mosolyogva fordult vissza a férfi felé. Strupz-ra bólintott, valóban nem volt annyira ostoba az az alak, hogy azokkal kötekedjen, csak majd Ingridnek valahogyan el kellene azt is mondania, hogy Uvan ugyan nem volt olyan bolond, de saját maga igen annak idején és ennek még lehetnek következményei. Lehet, hogy a Rocksolid előbb vagy utóbb fog itt működő Avatar technológiát látni, miatta és a születendő pici miatt. Az pedig végzetes lehet majd nagyon sokakra nézve és az ellen még az sem fogja őt megvédeni, hogy Flotta átalakításon esett át. Ingridnek a Fagyhadsereg és Árnyékhadsereg, ahogyan a Milícia felső köre azaz közel ezer fő is olyan átlagos volt, hogy ismét elfelejtette, hogy Tubroknak nem, mert csak sima ember és nem pedig HPI-s. A tervezésnél végül lágyan nevetett fel.
< - Nem bánom, hogy olyannak tervezted – felelte. – És megnyugodhatsz, nagyon tetszett, amit láttam. Remek munkát végeztél, igazán. Így olyan, mintha otthon lennék azokkal a méterekkel, és plusz a viking jegyek. Én sem tervezhettem volna tökéletesebbre. >
Hallható volt a hangjából, hogy nem csak azért mondta, hogy a férfi egóját növelje vele, vagy udvariasságból mondta mindezt, hanem tényleg azért, mert elnyerte a tetszését, mint másik építésznek és mint magánszemélynek is. A szoba tervre elmosolyodott, ő egy kicsit máshogyan gondolta ezt, csak úgy tűnt, hogy nem fejtette ki egészen, vagyis igen, mert az átjárás, kijárás részt nem mondta ki hangosan, noha erre is gondolt. Igazából ő alapból nem is gondolt arra, hogy az ő hálójukon át kelljen közlekednie a gyermeknek, hanem saját kijárattal számolt. Ahogyan az övé is volt mindig, soha sem nyílt a szobája a szüleiébe, még otthon Manhattan-ben sem, igaz az anyja legfelső emeleten levő hatalmas lakása bőven több férőhellyel bírt, mint amit a szülei, Olaf és ő maga el tudott foglalni. Az Anyahajón pedig már soha sem volt ilyen gondja. Azonfelül Greg-hez sem tudott soha sem ilyen közvetlenül átjárni, már csak azért sem, mert az ő és Cal hálója is teljesen más helyen volt. Azonban valamit meghallott, amin elmosolyodott.
< - A mi hálónk? – kérdezett vissza. >
Most kivételesen nem szurkálódott, hanem érezhető volt, hogy jól esett neki, hogy a férfi máris így gondolta mindezt.
< - Egy szoba elég – mondta. – Úgy hiszem, hogy kisebb kulturális különbségekbe ütköztünk – nevetett fel lágyan. – Nem gondoltam arra, hogy a hálón át kellene közlekednie, én alapból úgy gondoltam, hogy a folyosóra nyílna a szoba. Én legalább is ehhez vagyok hozzászokva már a Zuhanás előttről is. Greg szobája is olyan, hogy nincs köze sem Cal-éhez, sem az enyémhez, mégis mind a ketten könnyen megközelíthetjük. Szóval a folyosóra nyílna, szeretném, örülnék neki, ha független lenne és nem szorulna ránk. Esetleg, ha szeretnéd, egy titkos átjáró lehetne tőled oda, ha szükséges és nem a folyosón keresztül szeretnél, szeretnénk hozzá átjárni, amíg még pici. >
Mondta el most már teljesen, hogy mire is gondolt ezzel kapcsolatban. A csók után érezte, hogy Tubrok mennyire letámadná máris, így még jobban élvezte, hogy mégsem adja meg az örömet egyelőre a férfi számára. A következő szavaknál, annak ellenére, hogy végig csak szurkálódásnak voltak szánva Ingrid arcán és szemein bánat suhant végig, ahogyan ezzel így tényleg realizálta, hogy a férfi nem volt olyan, mint ő, hanem csak törékeny emberi lény, akit a halál folyamatosan követ és bármikor bekövetkezhet mindez. Végül Ingrid gyengéden simított végig Tubrok arcán és közelebb hajolt hozzá, noha most nem csókolta meg. Az ő hangja nem volt szurkálódó, csak komoly és bánatos.
< - Téged soha sem tudnálak elfelejteni – mondta. – Egyébként sem, de a pici miatt főleg, ha ránéznék, mindig eszembe jutna az apja. Így örökké emlékeznék rád. >
Végül ezek után elindultak, majd a fenékre csapás mint tegnap is most is meglehetősen váratlanul érte. Ösztönösen ugrott egyet utána, majd már-már dühös és lángoló tekintettel nézett vissza a férfira. Szinte biztos nem is Tubrokra volt dühös, hanem saját magára, hogy így meglehetett ezzel lepni, miközben általában mindig figyel arra, hogy ilyesmi, vagy egy támadás se érhesse el őt.
< - Ezt még nagyon megfogod keserülni – sziszegte. >
Majd megjátszott duzzogással fordult el és „büntetésből” amíg felértek, nem is nézett Tubrok-ra. Odafent figyelte, hogy a férfi miként veszi elő a kötszeres csomagot és meg kellett állapítania, hogy már ebben is roppant gyakorlott a férfi, ismét szembesült vele, hogy mennyire törékeny és egy olyan sérülésbe is könnyedén belehalhat, amit Ingrid talán csak úgy vesz észre magán, hogy fájdalmat érzett, majd a bizsergést, ahogyan a regenerációja helyre tette és rendbe hozta mindazt. Amint a kezébe került a kötszer és a férfi megcsókolta, amit ő maga is viszonzott magával húzta az ágyhoz Tubrokot. A felsője után nyúlt, hogy azt levegye a férfiról, ezúttal nem provokatívan, tényleg csak azért, hogy a sebeket megnézhesse és beköthesse, ha még szükséges.
< - Talán azért, mert igazán tetszik neked, hogy kéretem magam és nem leszek a tied parancsszóra, hanem küzdened és harcolod kell értem. Illetve nem hunyászkodom meg előtted alázatos szolgaként, hanem van bátorságom játszani és szembeszállni veled teljesen egyenrangú félként– felelte és egy puszit adott a férfi arcára. – Ülj le és hagyd, hogy bekössem a sebeidet, bár nincs benne nagy tapasztalatom. >
Ha a férfi hagyja, akkor nekilát ennek, majd a szemeivel ismét a bak bordáknál levő apró sebhelyekre pillant. Gyengéden nyúlt oda és ekkor tette fel a kérdést.
< - Ezeket hol szerezted? – érdeklődött. >


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Ahogyan a falakat nézte újabb képeket látott, illetve bemélyedéseket, vágatokat. Noha hamar rájött Aesa, hogy egyik sem olyan volt, hogy az benyomható lett volna, hanem csak az idő vas foga „rágta”ki ezeket. A képeken ezúttal már mást látott, elmosolyodott, ahogyan a sakálfejű lényeket megismerte. Az ókori egyiptomi mitológiában Anubisz volt ilyen, a Holtak ura, őt ábrázolták így, igaz ott minden istenségnek állatfeje volt és úgy ábrázolták őket. Az is feltűnt neki, hogy ők az „istenek” voltak a gonoszak ebben az esetben, míg a többi az emberek, a hősök a jók. Megpróbáltak valakik kitörni az alvilágból és kijutni innen? Vagy… az ajtó felé nézett, ez lenne a túlvilágra vezető út? Mármint a régi túlvilágra, már tudta, hogy nem létezett ilyen, ahogyan halál utáni élet sem. Ha valaki meghalt, az meghalt örökre. Még a módját is értette, hogy miként lehetséges mindez, de most nem volt fontos, hogy ezzel foglalkozzon. Ahogyan a vízköpőkre nézett, azoknak is ugyanolyan sakál feje volt, mint a képeken levő alakoknak. A következő következtetése az volt, hogy a hősök győztek és logikus volt, hogy bezárták a lényeket oda az ajtó mögé. Ha ezt a nézetet nézte volna, akkor lehet, hogy Zsarnok bácsi volt a jó és. Nem, ez sokkal régebbi volt, mintsem Zsarnok bácsihoz köthető lett volna. Próbált gondolkodni, hogy ismer-e ilyen Ősi-Marsi történetet, amit ehhez a helyhez lehet kötni, hátha eszébe jut valami ezzel kapcsolatban. A lekopott képekkel kapcsolatban, koncentrálni kezdett, hogy egy régi papírt és grafitot teremtsen a kezébe, kellően nagy lapot, majd azzal lép oda a falon lekopott részekhez, a papírt odatámasztja a falnak, majd a grafittal kezdi végigszínezni a lapot. Lehet, hogy ő maga nem tudta kivenni a lekopott részeket, de ha a falon még volt mélyedés, akkor ott a grafit világosabb lesz a papíron és megkaphatja a képet, hogy mi is van ott. Igaz elavult módszer volt, de az anyukája mesélt erről, hogy régen használtak ilyet és emiatt már korábban is élt ezzel a lehetőséggel, amikor játszottak.
Ha sikerül bármivel többet megtudnia így a falakon levő képekről, mert a papírra több minden jelenik meg, akkor megnézi és tanulmányozza azokat is, amiket most így frissen szerzett és csak utána megy tovább a szkarabeuszhoz és a csatornákhoz. Azt megtudta állapítani, hogy elérhetné, hogy visszafelé folyjon a csatornában a víz a lótuszhoz, azonban ekkor ugrott be a tanulmányaiból, hogy ez túlkomplikált dolog lenne, valami sokkalta egyszerűbb lesz a megoldás. De nem volt ennek ellenére semmilyen kar, vagy ehhez hasonló itt, hogy ezt megtudja tenni, talán ehhez volt a szkarabeusz. De azt nem tudta mozdítani, forgatni, az egyetlen siker az volt, hogy megemelje azt. Ekkor azonban a régészek és sírrablók rémálma következett, minden remegni kezdett, a kislány ösztönösen kapta a feje felé a kezét, hogy megvédhesse magát, majd a rázkódástól a földre esett. Hallotta és látta a bezúduló köveket, de nem tudott felállni, szerencséjére mindezek elkerülték és nem sérült meg, a végén pedig a portól már köhögött, ahogyan nehéz volt levegőt vennie tőle, a szeme pedig könnyezett a levegőben levő homoktól. A kezeivel hadonászott egy kicsit, hogy a por elüljön, és utána nézett körbe. Meglepődött, amikor szinte semmi sem sérült meg odabent, egy nagyobb követ látott azonban az ajtónál és a szkarabeusz is megsérült, letört az egyik szarva. Odament ahhoz és felvette a tárgyat és a letört részt is róla. A szarvat a helyére tette és koncentrálni kezdett, hogy akarja, hogy újra egy legyen a tárgy és próbálta újra összeilleszteni azt, megjavítani. Az eredménytől függetlenül először az emelvényhez lépett, hogy megnézze van-e valami ott, ahonnan levette a szobrot, valamilyen üreg, hátha van abban valami, ami kivehető onnan. Majd megfordította a szkarabeusz szobrot, hogy az aranyszobor alját megnézze, a talapzatot, hátha azon volt valamilyen felirat, vagy valamilyen jel, amivel tovább haladhatna, a segítségére lehetne.
Amint ezzel végzett indult el az ajtó előtt levő kőhöz, hogy azt is megvizsgálja, hogy mi lehet. Ha még volt rajta homok, vagy por, akkor azt próbálta letörölni róla, ha nem talál semmit, akkor megfordítani a követ, bár volt egy olyan megérzése, hogy nem volt ennek a kőnek semmilyen jelentősége, csak egy darab lezuhant kő volt. Ha ezzel is végzett és volt még ideje, lehetősége, vagy korábban nem vélt felfedezni semmit sem, akkor tovább megy az ajtóhoz, hogy azt is megnézhesse közelről. Most is figyel a csapdákra és óvatosan halad. Ha sikerül megérkeznie az ajtóhoz, akkor azt is próbálja tüzetesen átvizsgálni, mindenféle apró jelet keresni rajta, képeket, hieroglifákat, ősi-marsi jeleket, véseteket, bármit, amivel előrébb juthat abban, hogy miként tudja, tudhatja kinyitni azt, bármiféle rejtvény megoldása nélkül, mert ilyesmivel még egyelőre nem próbálkozik, csak akkor ha olyat lát, amivel direkt módon tudja ezt megtenni. A szkarabeusz szobrot eközben pedig még mindig a kezeiben szorongatja és azt is nézi, hogy hátha a szobor a kulcsa annak, hogy átjusson az ajtón.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Kedd 04 Feb. 2014, 23:34

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Az asztal az erőhatás következtében, főleg a rá ható erő iránya és a terhelési pont miatt nem törik darabokra, de a masszív fém lap, amiből van ketté reped és így két darabban, nagyobb csattanással ér földet. A kiáltásra nem érkezik válasz a tömeg körül, csak mint eddig minél gyorsabban igyekeznek eltűnni, ami rövid időn belül meg is történik. A fegyveres lassan végigméri Ralfot, láthatóan feltűnik neki a szimbionta, de csak egy pillanatra áll meg ott a tekintete majd halad tovább. Nyugodtan hátra veti a puskát és szájába vesz egy kis tablettát, amit le is nyel azonnal. Valószínűleg valamilyen szintetikus könnyű drog lehet.
- Csak az a gond, hogy rossz helyre sétáltál be, a magadfajta nagyképű katonák nem szoktak a "pornéppel" vegyülni. Bár, ahogy nézem, te is egy leszel közülünk, vagy mi a farok. - ekkor Ralf karjára mutat - Szép játékszer merre szerezted?
Teljesen nyugodtan kezeli a helyzetet az illető, mintha ez csak egy átlagos délutáni esemény lenne a számára. Közben a csapos, kissé remegő kézzel ugyan de tölt még egy pohárral Shawnak, amit oda is lök a pultra. Majd, mikor a férfi közelebb megy hozzá, lassan kihátrál, hogy legyen ideje a pult alá vetődni. Eközben a másik, végig figyeli Ralfot. A csaposon látszik, hogy mind a két személy túl ugyanannyira tart, de ezt próbálja nem kimutatni.
- Van egy kis gond. Lesz.rom mekkora balhét csaptál, de a kárt valakinek ki kell fizetnie. A hulla eltakarítása sem lesz olcsó, meg az összetört berendezést pótolni. Valakinek csengetnie kell.
Hangja egészen durva közönyt tartalmaz, mintha csak azért mondaná, mert valahogy reagálnia kell a történtekre. Ettől függetlenül megvárja Shaw válaszát, ha nem kap választ, az egyik széken helyet foglal a birodalmi mellett.
- Szóval mi lesz tiszturam? - kérdezi enyhén gúnyosan.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok kíváncsian figyeli és láthatólag szórakoztatja őt Ingrid megjátszott sértettsége, végül mikor a nő újra felé fordul és elmosolyodik, a hirtelen váltás hatására hangosan felnevet.
< - Tudtam végig. - mondja a nevetés után egy széles mosollyal. >
Kellemes meglepettség látszik az arcán, mikor Ingrid kimondja, hogy ő sem tervezhette volna tökéletesebbre az említett csarnokot. Némi büszkeség is keveredik ebbe, ahogy Ragal látja, hogy Ingrid ezt nem csak úgy mondta de teljesen komolyan is gondolja.
< - Ezt jó hallani, főleg tőled. Legalább itt nem érzel majd mindent túl kicsinek. >
Ezután, amikor Ingrid visszakérdez a többesszámmal kapcsolatban Tubrok zavartan megvakarja a tarkóján. Az arcáról leolvasható, hogy nem is figyelt arra a szóra, csak teljesen ösztönösen mondta azt ki, mivel már úgy érzi, hogy az közösen kettejüké és Ingrid nem csak egy szerető. Egy ideig, csak pillanatokig még elgondolkozik azon, hogy nem túl gyors-e ez így, de végül ahogy a kicsire gondol, úgy látja ezek után már nem lehet gyors.
< - Nem is figyeltem rá. Már más nőt nem viszek oda, csak ketten leszünk, ezért a kettőnké, így értettem. >
Mivel látja Ingriden, hogy jól esik neki, hogy mind a kettejükre gondolt, ezért nem magyarázatnak szánja, csak kifejti a gondolatait, ahogy korábban is más témákban. A gyerekszobával kapcsolatban bólint.
< - Igen, arra gondoltam, hogy amikor még kicsi, közel legyen és majd később legyen teljesen külön szobája. Tudom, hogy nem eshet majd baja, de szeretnék a közelében lenni, később erre nem lesz szükség. Ezért gondoltam, hogy lehetne két szoba, az egyik csak babakorára, de nekem az is tetszik, ahogy te gondolod. Az átjáróra nem lesz szükség. >
Még megvárja Ingrid véleményét ezzel kapcsolatban, hogy lássa mennyire tetszik neki az ötlet. Tubrok is hirtelen elkomorodik, amikor a kettejük között megszokott piszkálódó játék folytatása helyett Ingrid közelebb hajol és valami egészen mást mond a férfinak, mint amit várt. Ha Ingrid engedi ekkor egyik kezének ujjait Ragal óvatosan összefonja a másikéval, majd halkabban szól ő is.
< - Nem szeretném, ha emiatt aggódnál már most. Még sok időm van hátra, sokáig együtt lehetünk, nem kell, hogy mindig ez lebegjen a szemed előtt. Én is tudom. >
Az ő hangján is érezni, hogy nem kellemes neki ebbe belegondolnia, még ha nem is fél a haláltál, és az a vallásának is része, az, hogy Ingrid talán örökké gyászolná egész más színben tünteti ezt fel előtte. Az is látszik a szemein, hogy tudja, hogy egyszer meg fog öregedni és már az is fájni fog kettejüknek. De most valóban nem foglalkozik ezzel, kifújja a levegőt és egészen másfelé tereli a gondolatait, amiben Ingrid a segítségére van. Tubrok ismét elégedett mosollyal figyeli Miller megjátszott sértettségét. Ő sem szól Ingridhez, mivel még mindig egymás kezét fogják, tudja, hogy ez is csak a játék része. Fent a hálóban, a csók után ahogy Ingrid az ágy felé húzza Ragalt érzi, hogy nem is kell ezt tennie a férfival, siet ő magától is. Kényelmesen el tudnak helyezkedni egymás mellett ülve az ágyon. Tubrok leveszi a saját felsőjét, így ezt Ingridnek nem kell megtennie. A tegnapi seb a bordák alatt az egyetlen olyan, ami kötözésre szorul, a többi már csak nyom.
< - Igen ez így van. - feleli egyetértően kettejükkel kapcsolatban - De nem csak azért, mert nehezen adod magad. Ha csak ez lenne, nem érezném így magam már most melletted, hasonlítunk is. Várj, segítek. >
Amikor Ingrid elkezdi bekötni a sebet, Tubrok finoman megfogja a kezeit és ő vezeti a nő mozdulatait, így egészen közel kerülnek egymáshoz. Ragal szándékosan lassan csinálja az egészet, szinte végigmutatva Ingridnek, hogy kell átkötni, úgy, hogy ne legyen túl zavaró, de tartson a kötés. A kérdés után a sebeire néz, de nem húzódik el Ingridtől.
< - Ezek régi sebek, a hatalmi viszályok idején történt. Az egyik csata során mellettem robbant az egyik gránát mellkas magasságban, alig egy lépésre a levegőben. Leszakadt az egész bal oldalam. - itt a kezével végigmutat azon a részen, a hónaljától, egészen a csípőjéig. A szívem is nagyrészt kiszakadt, de még életben maradtam. Darabonként műtötték vissza a részeket, majd varrták össze, órákon keresztül. Ebből az irányból, - mutat ezúttal a kis sebek ívére a mellrész alatt - jöttek a szilánkok, ezt soha nem tudták rendbe hozni. >
Itt megáll egy pillanatra, megvárja Ingrid reakcióját, majd a nyakához nyúl, ahol egy hasonló apró heg van. Ezt Ingrid ha nem kereste, eddig nem vette észre.
< - Ezt később kaptam, átlőtték az ütőeremet, aminek egy darabja felrobbant. Akkor azt hittem elvérzek és meghalok a csatatéren. Emlékszem mindenre. >
Teljesen nyugodtan tényszerűen közli mindezt, nem látszik rajta, hogy ezek az emlékek most már rossz hatással lennének rá. Tubrok még egyszer megnézi a kötést, majd elveszi a másik kezét is Ingridétől.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa gondolkodik és próbál visszaemlékezni, de igazán nincs egy történet sem amit ehhez a helyhez tud kötni. Az elméjében mintha több különböző elképzelt vagy képen látott hely és történet keveredése lenne, akárcsak egy álomban, a részletek és elemek összefolynak és így alkotnak egy új környezetet. Ha komponensenként próbálja szétválasztani a darabokat, akkor az nem sikerül neki, mivel nem ismeri az álmok tényleges működését, genetikai szerkezete miatt. Ezúttal koncentrációval nem sikerül új felszerelést teremtenie, így a papír és grafit sem jelenik meg a kezében, többszöri próbálkozás után sem, viszont a kezében lévő kard még mindig a rendelkezésére áll. Úgy tűnhet számára, hogy ezt a feladatot nem tudja olyan gyorsan megoldani mint az eddigieket. A sziklaomlás után, Aesa megpróbálja ismét összeilleszteni a szkarabeusz szobrot, de ez nem sikerül, az akaratereje, koncentrációval sem elég erős ezen a helyen. Ezután az emelvényt vizsgálja meg, a szobor helye alatt valóban van egy kis mélyedés, amiben egy kis arany érmét találhat. Az érme teljesen üres, egyik oldalán és az élén sincs semmi, de mégis valamiért jelentősnek tűnhet. A szobor talapzata is teljesen sima, azon sincs semmilyen jel. Amint ezzel megvan az ajtó előtt heverő kőhöz megy, a nagyjából két méter átmérőjű, majdnem teljesen gömb alakú szikla teljesen átlagos a formáján kívül. Látszólag nem tölt be különösebb szerepet, viszont pont ott helyezkedik el, ami akadályozhatja az ajtó kinyílását. Ilyen szempontból valóban jelentős szerepet játszik, alapvetően akadályozza a megoldás megtalálásában a lányt, mivel valószínűleg az ajtó akkor sem fog kinyílni, ha talál valami utat Miller a továbbjutásra. Csapdák, amelyek észrevétlenül aktiválódnak, továbbra sincsenek, így a lány könnyen tud haladni. Végül az ajtót vizsgálja meg. Az három darab kő körből áll, amelyek egymáshoz vannak csatolva, több tonnás, masszív elemnek tűnik, az alján van csak egy rés ahonnan a víz folyik. Valószínűleg egy komoly mechanika nyithatja, mivel igen nagy erő kellene az áttöréséhez vagy kinyitásához, ha nincs elreteszelve. Vannak rajta jelek, ugyanúgy folyó vízről, a hősökről és feltehetőleg Anubisz katonáiról. Az egyetlen új elem rajta a folyó, ami ezúttal másik irányba folyik, mint a falon látható ábra, ezzel megerősítve Aesa gyanúját. Sajnos az arany szobor, az ajtónál sem használható fel, nincs semmilyen szerepe, nem illeszkedik és nem is illik sehova, de valamire még kellhet, ezt érzi ő is.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen Szer. 05 Feb. 2014, 00:51

Nem kerülte el a figyelmem, hogy a fickó láthatóan sokáig nézte a szimbiontát – lehet, hogy felismerte mi az, de az se kizárt, hogy csak elcsodálkozott rajta – elvégre nem minden nap lát az ember ilyen technológiát. A kis bogyó láttán, amit a szájába dob, hirtelen mintha ólom súly nehezedne a zsebemre, a benne lévő Vex húzni kezdi azt, és szinte könyörög, hogy vegyem elő – de leküzdöm az ingert, hiszen jelen helyzetben nem lenne tanácsos bekábítani magamat. Ehelyett – miután a férfi végigmondta amit akart – kivárom a csapostól kapott italom, s nem kerüli el a figyelmem, hogy a férfi keze remeg a félelemtől. Sarokba szorított állatként rángatja a tekintetét köztem, és a pasas között, én pedig halkan szisszenek fel, amikor, a keze mozgásának hála, a poharamból kilötyög az ital egy része. Szinte megszánom a férfit, ahogy próbálja álcázni a félelmét, és törölgetni kezdi a pultot egy piszkos ronggyal – az ilyen szokásokat szinte puskával se lehetne kiirtani az igazi, jó csaposokból.
- Leárazás volt a közeli játékboltban. Sajnos limitált példányszám, és hamar elkelt – igazi gyűjtői darab. – válaszolok, a poharat a számhoz emelve. Rákacsintok a férfira, és beleiszok az italba, majd elhelyezkedem a bárpultnál egy kényelmes ülőalkalmatosságra. A helyszínen körbenézve való igaza van, tényleg leamortizáltuk a helyet – bár a kár nagyrészét nem én okoztam.
- Tudod, barátom, sok rosszat lehet rám mondani, és Maniac tanúsíthatja, mondtak is már rám mindenfélét. De azt senki sem tagadhatja, hogy nagy szívem van – és elég hangulatos ez a kis hely, egész megszerettem. – beszéd közben belenyúlok a zsebembe, és rámarkolok a nálam lévő Vexre. A férfi nem úgy néz ki, mint aki nem tudná elpasszolni, vagy éppen felhasználni, és kezdem gyanítani, hogy az ivó tulajdonosa tisztelt meg személy társaságával. Lassan, ráérősen húzom elő a csomagot, hogy ne higgye támadó mozdulatnak, majd lecsapom a pultra kettőnk közé, és rámutatok.
- Alighanem állnia kell az előbb felsorolt kárigényt. Ha mégse, akkor biztos vagyok benne, hogy okos ember a hely tulaja, és mivel nem sok másik ilyen hangulatos kis patkányfészket láttam idefelé menet, sejtem, hogy a helyiek egy esetleges áremelés esetén se tudnának máshová menni. – Beszéd közben ismét megfogom a csomagot, majd meglököm a pulton, mint egy rutinos csapos a kitöltött italt, és az egyenes vonalban csúszik végig a beszédpartnerem irányába. Egy egység vex busás árajánlat, ha ennél többet kér, félek, hogy prezentációt kell tartanom a helyes alkudozásról a korábban már felhasznált ülőalkalmatosság segítségével, míg a férfi meg nem hajlik tudásom előtt, vagy belső folyadékai hevenyészett ürítésével fejezi ki háláját tanításaim felé, s egyfajta engesztelő gesztusként.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
King Raten Chromixen
King Raten Chromixen
10. szint - 22 kredit

Hozzászólások száma : 923
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 3
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 30

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, FSK

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla Szer. 05 Feb. 2014, 12:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok nevetése és szavai után ő maga is felnevetett, mostanra már tényleg nagyon jól érezte magát a férfival Ingrid. Teljesen felszabadultan és boldogan, örült annak, hogy ilyen gyakran sikerült megnevettetnie a másikat, hiszen az első két este ezt nem sikerült elérnie, csak utána és már most igencsak szerette, amikor Tubrok nevetetett. Jó volt hallgatni és látni rajta is, hogy jól érzi magát és boldog. Ahogyan a párja arcán meglátta a meglepettség után a büszkeséget szélesen mosolyodott el, nem is gondolta volna, hogy ezzel a megjegyzéssel ilyen nagy örömet tud majd okozni a másiknak, végül ismét felnevetett.
< - Határozottan gondoskodtál róla, hogy ne érezzek mindent kicsinek – bólintott. >
Tényleg örült annak, hogy ott ilyen méretek voltak, hiába nem olyan világba született, ahol minden kicsi volt, de a hosszú élete során a HPI-s nagyságok lettek a megszokottak számára, még akkor is, ha évtizedeket töltött távol a Birodalomtól és normális épületekben lakott. Már akkor is zavarta, és itt is furcsa volt, de azok a csarnokok és a főcsarnok is olyan volt, hogy legalább nem érezte azt, hogy a tető és a plafon agyon akarja nyomni őt, mert bármelyik pillanatban beszakadhat. Ahogyan a férfi zavartan a tarkójához nyúlt a kérdés után ismét elmosolyodott, nem szerette volna őt zavarba hozni, de láthatóan sikerült mégis a visszakérdezéssel. Még úgyis, hogy a saját hangjában hallható volt, hogy jól esett neki az, hogy Tubrok máris így gondolta az egészet. Az különösen jól esett neki, hogy a férfi teljesen ösztönösen mondta így, és nem is gondolt bele abba, hogy mit mond. Itt egy picit sajnálta, hogy ő maga nem igen vihette haza a férfit, hogy megmutassa azt, hogy Ingrid hol lakik, mert azért az Anyahajó teljesen más volt, még akkor is, ha tudta, hogy jó pár tiszt fel-fel visz idegen nőket oda. De ő maga nem volt olyan rangban egyelőre és nem is akart ilyesmivel visszaélni, még úgysem, hogyha csak egy emberről volt szó és nem idegenről. A gyerekszobával kapcsolatosan elgondolkodott, bele sem gondolt arra, hogy Tubrok ennyire közel szeretne lenni a picihez, hogy bármikor, amikor szeretne, akkor könnyedén rá tudjon nézni. Saját maga számára a saját szobájukból nyíló gyerekszoba furcsa volt, de végül is tetszett neki mindez, hogy ennyire közel legyen, úgyis hatalmas odafigyelés kellett a picinek majd a születése után, élete legelején.
< - Legyen akkor egy olyan szoba, ami közvetlenül a mienkből nyílik és egy másik, ahova majd akkor költözik el, ha már tud járni – mondta. – De biztos vagyok benne, hogy sikerül összehozni a terveket közös elképzelés alapján, mint a tárgyaláson is megtettük már így vagy úgy. Már láthattuk, hogy milyen jók vagyunk ebben, még úgyis, hogy mások az érdekeink, itt pedig teljesen közös lenne. >
Fejezte be a mondandóját némileg kacéran. A témaváltásnál és a komorságnál hagyta, hogy Tubrok összefűzze az ujjaikat és Ingrid kissé meg is szorította a férfi kezét, hogy jobban érezze őt a közelében. Bólintott, hogy igyekszik nem erre gondolni, és komolyan is gondolta mindezt, ennek ellenére, ahogyan és amit látott a másik szemében, még megölelte őt szorosan, éreztetve, hogy már most mennyire fontos neki a férfi és nem fogja hagyni, csak úgy távozni, talán megöregedni sem. A kellemes nap miatt próbálta mindezt hamar elfelejteni és nem gondolni erre a kellemetlenségre, a valóságra és hamarosan pedig már úgyis fent voltak a szobában, ahogyan végignézett a sebeken, sebhelyeken csak a borda alattit találta úgy, hogy be kell kötni, a többi meglehetősen gyorsan gyógyult, aminek igencsak örült. De így is, egy sebet be kellett kötözni miatta és pont ez volt az a seb, ami legalább tizenöt percen át vérzett, ha nem tovább. Nem volt halálos, de egy embernél akár már súlyosnak is lehetett volna nevezni, főleg ha azt nézték, hogy hol is szerezte. Bólintott ismét a kettejükről szóló részre és hálásan vette, hogy a férfi segít neki.
< - Igen, hasonítunk, erre akkor jöttem rá, amikor megkérdeztem Tyr-t, hogy mit lehet rólad tudni és röviden adott egy jellemvonást – nevetett fel. – Azt hiszem, hogy akkor, abban a percben kezdtél el érdekelni a vacsora után, hála annak, hogy hasonlítunk. De azt mondtad, hogy ő is mondott rólam neked néhány dolgot. Miket? >
Tényleg kíváncsi volt, hogy az egykori isten mit is mondott el róla, és fel sem tűnt neki ezúttal, hogy nem Tirennek nevezte az idős férfit, hanem a rendes nevén. Eddig ügyelt rá, hogy az itt használt nevén nevezze, de mostanra már sikerült elengednie magát, így ez sem tűnt fel neki, hogy mit is mondott. Örült neki, hogy Tubrok segített abban, hogy bekötözze őt még úgyis, hogy szó szerint a férfi vezette a kezeit, valószínűleg egyedül nem is tudta volna pont optimálisan megtenni ezt, túl szorosra, vagy túl lazára vette volna. Ingrid figyelmesen hallgatta, ahogyan a férfi elkezdte magyarázni, hogy melyik sérülést hogyan szerezte. A nő arcán látszott, hogy nem lett rosszul ezeket hallva, valószínűleg ő is látott hasonló sérüléseket, vagy átélt ilyeneket, azonban valami mégis átsuhant az arcán a gránátot említve, ahogyan maga elé képzelte a jelenetet. Már tudta, hogy ez nem véletlen volt, az ilyen nem lehetett az.
< - Szándékosan dobták úgy, hogy ott robbanjon – szakadt ki belőle. – Ezt máshogyan nem lehet kivitelezni, csak ha így akarja valaki. Ez undorítóan aljas… >
Mindezek után nézett végig a hegeken és lágyan simított végig rajtuk, nem zavarta őt, hogy ott vannak, alig voltak észrevehetőek, a nyakon levőt pedig mindeddig, amíg Tubrok nem mondta észre sem vette. Most már így tényleg értette azt, amit látott a másik szemében, hogy nem egyszer volt élet és halál között és valóban így volt. Mikor elhúzta a másik kezét is a férfi Ingrid úgy mozdult, hogy a társa háta mögé kerüljön, hozzásimult Tubrok hátához és így ölelte meg, az állát a másik vállára tette, hogy lényegében egy vonalban legyen az arcuk.
< - Nem baj, hogy maradtak sebhelyeid, csak előnyére vált a szexepilednek – mosolyodott el. – Még szerencse, hogy a Rocksolid orvostudománya ennyire fejlett és mindkétszer megtudtak menteni és így most itt lehetsz velem – suttogta. – A legijesztőbb ebben, hogy én tanulás miatt kaptam ilyen, vagy ennél súlyosabb sérüléseket, hogy rávegyenek arra, hogy valamit gyorsabban tanuljak meg ezáltal kényszerítve, mert percek alatt úgyis rendbe jövök, míg te könnyedén belehalhattál volna ezekbe. Azt hiszem, hogy most értettem meg, hogy régen, a Zuhanás előtt még mielőtt megszülettem anya miért nem szerette, ha apa bevetésen volt az Iraki és Afganisztáni háborúban, még akkor is, ha vadászpilóta volt. Hogy miként és mennyire aggódhatott érte és féltette őt. >
Zavartan hallgatott el és egy kicsit el is pirult, amikor rájött, hogy mit is mondott.


Fagyos Sötétség Kora - Page 18 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Nem volt ilyen történet, amit ide be tudott volna illeszteni, sokkal inkább olyan volt, mintha sok másik helyszínt kötött volna a tudatalattija egybe. Amikor ezeket kezdte volna szétválasztani jött rá, hogy ez sem fog olyan könnyedén menni, mert hála annak, hogy HPI-s volt génszerkezetileg nem ismerhette az álmokat úgy, mint akik nem. Így bosszúsan ugyan, de ment a falhoz, hogy próbálja a grafitot és a papírt megidézni, amit nem sikerült megtennie. Most már tényleg felsóhajtott, némileg lesújtóan és lemondóan. Átok bácsi azt mondta, hogy az egész helyen képes lesz mindezt megtenni, hogy idézni, lehet, hogy vissza kellett volna mennie a folyosóra, a pók teteméhez és ott megpróbálnia? Nem tette meg, mert úgy vélte, hogy nem is tudna oda visszatérni, ahogyan korábban sem tudott a folyosón hátrafelé haladni, ahogyan a legelső terembe sem volt képes visszamenni. Legalább a kard ott volt a kezében és azt még mindig tudta később használni, ha szükséges volt. Így a faltól is eltávolodott és megérkezett az emelvényhez. Már nem csodálkozott, hogy a szkarabeusz szobrot sem sikerült rendbe hoznia azok után, hogy mindaz eltört. A gondolata azonban helyes volt, talált egy aranypénzt. Azon semmi sem volt, sehol sem. Ekkor némileg megörült, de ez pillanatok alatt el is tűnt, a sakálfejű démonok, most az aranypénz. Nyelt egyet, minden a felé mutatott jelenleg, hogy a kapu tényleg bejárat lehet egy túlvilágba. Így most már három különböző mitológiát tudott összetenni. A sakál egyiptomi volt Anubisszal, ahogyan a szkarabeusz is, az aranypénz Sztüx folyón levő révésznek, Kharónnak a fizetsége, amit a görögök a halott nyelve alá tettek, vagy éppen a szemére. Illetve az ajtó, ami mögött Valhalla és Odin csarnokai várakozhattak, a holt lelkekkel, akik ott ünnepeltek és várták a Ragnarök végét. Igaz Átok bácsi azt mondta, hogy ne vesszen el a múltban, de ez a hely is a múlté volt és nem másé. A pénzt is magához vette, a kardot az oldalára akasztotta és a szkarabeusz szobrot is a kezébe fogta és így ment tovább az utolsó előtti állomására.
A kő, amit meglátott pont úgy helyezkedett el, hogy az ajtót ne lehessen kinyitni semmilyen esetben sem, mert megakadjon benne. Annál pedig látta a folyót ismét, ellentétes irányban folyni, azaz tényleg jól gondolta az elején, hogy a „folyó” folyási irányát kell megváltoztatnia, hogy a lótuszhoz érjenek és így nyílhat majd ki az ajtó. Csak ahhoz a követ is el kellett volna vinnie az útból. A szobor nem volt itt kulcs, de érezte, hogy kelleni fog, így nem akarta kockáztatni, hogy jobban megsérül, vagy baja eshet, mert saját maga óvatlan volt. Körbenézett, hogy hova helyezhetné biztonságban, de végül is csak maga mellé tette le a homokba a földre, ahogyan visszament a nagyobb kőhöz, a kardot is letette mellé, hogy ne legyen útban. Végignézte a követ, hogy hol lehet a legjobban megfogni, illetve merre is lehet azt könnyebben a lehető legkisebb erőkifejtéssel mozgatni, eltolni, elforgatni, vagy úgy mozgatni, hogy felállítva egy másik irányba megemelhesse és ledönthesse. Tudta, hogy az ereje nagyobb, mint a megszokott embereké, akik között megszokott fordulni, így remélte, hogy ez elég lesz ehhez, ha talált ilyen fogást rajta, akkor próbálta elmozdítani az útból. Nem teljesen, csak annyira, ha az ajtót sikerülne kinyitnia, akkor az olyannyira nyíljon ki majd, hogy ő maga még átférjen rajta, nagyobbra nem volt szüksége. Ha sikerült megtennie, ha nem, akkor is magához veszi újra a földre tett dolgokat és a vízköpőkhöz megy. Látta és tudta, hogy azok nem sérültek meg és nem látott korábban olyan dolgot sem, amivel a víz folyását megváltoztathatta volna. Így eléggé logikusnak tűnt számára, hogy ahhoz a vízköpőket kell majd felhasználnia, hogy mindezt megtegye.
Most még alaposabban nézte végig őket, van-e rajtuk olyan rész, ami elforgatható, lenyomható. Ha nem talált, akkor fizikailag próbálta mindezt megtenni, a fülüket elcsavarni, lenyomni, esetleg kihúzni, bár inkább befelé betolni a fal irányába, remélve, hogy ettől a terem kezd majd átváltozni jól megszokott ősi-marsi módon. Még azt is elképzelhetőnek találta, hogy különböző módon kell ezekkel majd eljátszania tényleg a kirakós mintájára, így fülelt és figyelt, hogy csak kattanásokig, vagy bármilyen hangig próbálja ezeket mozgatni. A vízre is figyelt közben, hogy változik-e a folyási iránya, az erőssége, és minden ehhez hasonló változást is próbált érzékelni, követni, hátha sikerül előrelépést elérnie ezáltal. Volt még egy ötlete, hogy beteszi az aranyérmét a nyelve alá és úgy próbál az akaraterejével átmenni az ajtón, de ezt teljesen elvetette egyelőre, nem gondolta volna, hogy ennyire könnyedén megadja magát ez a hely. Főleg, ha már az elején azt érezte a kislány, hogy kirakós játékba került és a falakon levő ábrák a vízzel és lótusszal sem erre utaltak, hanem arra, hogy úgy kell ezt megoldania, ahogyan éppen most igyekezett megtenni.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop Pént. 07 Feb. 2014, 00:25

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

A közömbössége ellenére látszik a férfin, hogy megértette a játékboltos hivatkozást, nem csak felfogta de a humorosnak szánt tartalmat is megértte. Nem reagál különösebben, csak a tekintetén látszik mindez. Leül Ralf mellé, majd az egyik üveget a pulton átnyúlva elveszi és iszik belőle. Az elhangzottakra megrázza a fejét, kicsit lemondóan, majd maga mellé rakja az üveget. A hátán eközben még mindig ott lóg a puska.
- Én nem mondok semmit. Amit kellett már elmondtam. A vevőket elijesztetted már a p.csába, minek idegeskedjek? Konkurencia nélkül a helyzet mindig jó szelet jelent, egyébként is.
Amikor Shaw a pultra csapja a csomagolt, átlátszó, formázható plasztik tárolóban lévő fehér színű vexilliumot. Először csak egy pillantást vet rá, majd amikor a csomag a férfi elé csúszik, Ralf mozdulata után veszi a kezébe. Először csak megrázza a zacskót, majd a fény felé tartja, kívülálló semmilyen változást nem láthat, de a férfi láthatólag tudja mit csinál. Végül az egyik zsebéből egy fekete érme szerű tárgyat vesz elő, amiből egy gomb megnyomása után kék fénynyaláb csap ki. Kissé hitetlenkedve ellenőrzi az adagot, közelebb hajol az áruhoz és úgy vizsgálja kék fényben, majd kiegyenesedik, elrakja a műszert és bólint Shawnak.
- Ez teljesen tiszta, vexillium. Sejthettem volna, hogy az ilyen burzsoá alakok már csak így járnak. Most már rendben vagyunk, de ez több mint amennyi a kár a mai napon összesen.
Ekkor szakszerűen megfogja a tárolót, feltépi, majd úgy, hogy vesztesége sincs a műveletnek óvatosan a fehér színű anyagot és átlátszó, speciális drogadagolóba tölti. Ralf tudhatja, hogy amennyit adott az jóval több annál, mint amennyit valószínűleg a hely önmagában mindennel együtt ér. Ennek ellenére a mellette ülő egyáltalán nem zavartatja magát, mintha csak egy átlagos üzlet lenne.
- A felesleget ellőjük ketten? - kérdezi nyugodt hangon, egyik szemöldökét kicsit megemelve, a tárolót kezében tartva.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok bólint a szobákkal kapcsolatban, végül hasonló sokat sejtető mosoly jelenik meg az arcán, mint ami korábban is.
< - Jól kiegészítjük egymást, csak meg kell találnunk a közös ritmust, ami szinte azonnal megtörténik. Mindkettőnknek ugyanolyan előnyös ez a helyzet. - fejezi be olyan hangon, amin érezhető, hogy egyáltalán nem a szoba megtervezésére gondol más. >
Az ölelést Tubrok viszonozza, a mozdulatain és a lassú, nyugtató hatású simogatásán érezni, hogy jól esik neki, hogy máris ilyen fontos Ingridnek. Ez a férfi apró mozdulatai alapján fordítva is teljes mértékben igaz. Ezután az ágyon helyezkednek el, majd közösen bekötik Tubrok sebét. A tegnapi lézeres eljárás hatásosnak tűnik, talán a legnagyobb veszély, hogy újra felszakadhat, és újra elkezdhet vérezni, valamint nyilván érzékeny is az a terület. Tubrok először elmosolyodik, amint meghallja újra Ingrid hangját, majd hirtelen teljesen komollyá válik és meglepetten néz Ingrid szemeibe. Miller láthatja a szemeiben, hogy Ragalban összeáll a kép, ahogy Tyr nevét hallja. A sok titok, elhallgatott részlet és töredék most egy teljes egésszé áll össze, ahogy Tubrok felfogja az összefüggéseket. Mielőtt újra megszólal Ingrid már tudhatja, hogy a férfi mindenre rájött Tyr kilétével kapcsolatban.
< - Ez nagyon sok mindent megmagyaráz. - mondja komoly hangon, miközben biccent egyet - Le kell rónom majd előtte a tiszteletemet. Az egyetlen élő isten, akit hadistenként mindig tiszteltem. Mikor akartad elmondani... >
Az utolsó kérdést már egészen számon kérően teszi fel, majd félbe hagyja, nem akarja, hogy Ingridnek ez esetleg kellemetlen legyen. Megrázza a fejét, hogy Ingrid ne is figyeljen rá, amit utoljára mondott, majd folytatja.
< - Majd beszélek vele. Azt mondta rólad, hogy más vagy mint a többi birodalmi, vagy a többi nő. Sejtelmesen elmondta, hogy te valamiért egészen különleges vagy, tegyek veled kivételt. Arról is biztosított, hogy hűséges vagy a Rocksolidhoz és mindent meg fogsz tenni érte. A makacsságod említeni sem kellett, sem azt, hogyan játszol minden férfival. De te honnan tudsz a kilétéről? >
Ezúttal a kérdés már teljesen érdeklődő hangú. Tubrok türelmesen kivárja a választ és reméli, hogy a nő nem akar gyorsan túl lenni ezen a témán és meg tudják vitatni részletesebben is az információkat az istenről. Az ő egyik istenéről, aki nem csak egy szellem és éveken át szolgálta. Tubrok a felvetésre, végigsimít az egyik hegen megnézve azt, majd ismét Ingrid felé fordul.
< - Igen, egyértelmű volt. Szabványos kézi detonáló gránát, könnyen visszaszámolhatta az időt. Ez a hátránya, ha vezérként elől küzd valaki egy csatában, gyorsan eleshet. >
Érezni a nyugodtságán, ahogy erről beszél, hogy ez egyáltalán nem zavarja többé, csak egy tény, egy megtörtént esemény. Ingrid könnyen Tubrok mögé tud kerülni és átölelni úgy, ahogy szeretné. Így egészen nagy felületen érhet hozzá a férfihez. Tubrok végig követi a tekintetével és elégedetten fordul újra előre. Egyik kezével simogatni kezdi Ingrid őt átölelő karjait. Néhány másodpercig vár a válasszal, közben oldalra néz és látja Ingrid kis zavarát.
< - Neked nem kell így aggódnod miattam. A háborúnak hamarosan vége, hála a tárgyalásoknak, nem kell most több csatába mennem, ahol meghalhatok. Együtt lehetünk, mintha nem is lenne más a világon. >
Ekkor oldalra fordítja tekintetét, kicsit elfordul a testével is és megcsókolja Ingridet. Hosszan és szenvedélyesen, mint legelőször, amikor együtt voltak. Tubrok közelebb húzza magához a párját és érezteti vele, minden mozdulatán, hogy már most milyen fontos neki.
< - Nem tudnálak csak így itt hagyni. >
Mondja majd újra megcsókolja Ingridet. Most már Ingrid érezheti rajta, hogy egészen mély érzések is lehetnek a mozdulatokban.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa leteszi a kezében lévő dolgokat, majd a kőhöz megy. Ha két kézzel fogja meg azt, akkor nagyon könnyűnek találhatja a mozgatását. Meg is tudja emelni ha akarja, gond nélkül, de arrébb is görgetheti azt. Görgetés közben a padló sziklájára nehezedő kő mozsár szerű hangot ad ki, folyamatos zajként, ami a mozgását jelzi. Bárhová viheti, ahova akarja a termen belül. Ahogy ezzel foglalkozik Miller eszébe juthat, hogy a rajzon is az egyik hős hasonló sziklát alkalmazott fegyverként a sakál fejű ellenséggel szemben. Ezután Aesa a vízköpőkhöz megy, ahhoz amelyiknek a táljába egy szikla van szorulva és így abból kifolyik a víz. Hiába próbál bármilyen módszerrel titkos gombot, mechanizmust találni, meggyőződhet róla, hogy azok valójában is teljesen szobrok, valami más funkciójuk lehet, mint titkos ajtók és egyéb előnyök. Ezúttal sajnos nem jut közelebb a megoldáshoz és ezt érzi ő is, hogy hiába cselekszik, nem a jó úton jár. Viszont egyre több körülötte, a víz vagy folyó motívum és a csobogó folyékony anyag hangja is több felől hallatszik, egészen hangosan. Egyelőre mozgás még mindig nem érzékelhető, de egy különös érzés miatt Aesa sejtheti, hogy nincs teljesen egyedül a teremben.


~ Karakter: Mihail Krasznaja ; Helyszín: Afrika, független területek ~

Mihail Krasznaja a napokban kapott egy üzleti megbízást. Vexillium kereskedőként igen fontos lehet számára a termék terjesztése, mivel az mindenhol magas árával nagy bevételeket tud biztosítani. Mivel nagyobb üzletről van szó, több száz egységnyi anyag, ami felér egy kisebb vagyonnal, természetesen Falatnak lehetősége van magának járművet, megfelelő személyzettel bérelni és maga mellé zsoldosokat vagy őröket. Illetve saját kereteihez mérten megtervezheti az egész üzleti utat előre. Szokás szerint névleges vásárlásról nem lehet szó, Mihailnak vinnie kell magával a megfelelő mennyiségű árut. A vexillium egyébként hozzá, mivel az idők során terjesztői forrássá vált, a legprofesszionálisabb gyárakból kerül teljesen tisztán hozzá. A vevőről nem tud szinte semmit, viszont a kellő mennyiségű háttértudása megvan. Az utóbbi időben több alvilági forrás jelentette, hogy a kontinens egyes részein kiszorították a Milíciát és nem kerül más szervezet a helyükre. Így valószínűleg ezért van szükség új forrásra és elosztóra, az ő képében. Néhány megbízhatatlan forrás még az Új Ellenállást is kapcsolja az eseményekkel, de ezeknek a híreknek nagy része általában egyszerű elmélet csak. Ha kellő módon felkészül és megszervezi a fontosabb pontokat, akkor sem az utazással sem az üzlet kezdésével nem akad gondja. A hely, ahova menni kell egy független kisváros, a volt Afrika középső, mérsékelt éghajlati részén, Fenin.
Fagyos Sötétség Kora - Page 18 101072
A két órás feltehetően repülőgépen eltöltött utazást követően látóhatáron belülre kerül a város. Mint a legtöbb fejlettebb terület, a kisvárosnak, ami a kupola alatt helyezkedhet el sok hasonlósága lehet a Vex-el. A helyi légikoordinációs központ most jelentkezik be a vonalba és ad instrukiókat a pilótának, valamint a gép is most kér engedélyt a városba lépéshez.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate

bisur13

Vissza az elejére Go down

Fagyos Sötétség Kora - Page 18 Empty Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

18 / 20 oldal Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20  Next

Vissza az elejére

- Similar topics
 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.