Fagyos Sötétség Kora

20 / 20 oldal Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop on Kedd. 18 Feb. 2014, 00:23

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Pherol ismételten végighallgatja Ralfot, majd testvériesen megütögeti a hátát. Kifújja a levegőt és az eddigi közömbös hangja valamivel közvetlenebbé válik.
- Nem tudsz ilyen egyszerűen meggyőzni. Mit neked pár száz év meg az új generáció? Ha nagyon akarnád összeszednéd magad, célokat állítanál magadnak amiket teljesítenél. Fokozatosan fejlődnél, és nem rekednél meg egy szinten. Az új generáció meg puhap.csű kezdő banda lesz hozzád képest. Az embereknek mindig csak addig van bajuk az élettel, amíg nem kapnak egy k.rva nagy pofont, ami után fel kell állni. Túl keveset vesztettél eddig, menj el a Pride-ba, húzz ki ott pár évet, meglátod mit kapsz az emberiségtől. Durva helyzetekben jön rá az ember igazán, mennyi mindene volt addig. Azt akarod, hogy sajnáljalak? Nem foglak. Csinálj magadnak egy családot, két gyerekkel, aztán egy őrült miután lemészárolja őket és egyedül maradsz, akkor foglak sajnálni. Szerezz hatalmat, utána majd ha egy áruló, mocskos cselszövő eltűntet, sajnálni foglak, de azért mert nincs bátorságod felállni és küzdeni... nem foglak.
Nem viszi egyáltalán túlzásba, a hangja nem kioktató, vagy apáskodó, mint Dunnak, hanem csak a saját véleményét és részben világnézetét fejti ki. Amikor Shaw közli, hogy eltévedt a férfi hangosan felnevet.
- Elhiszem, a legrosszabb hogy ez nem valami olcsó hazugság. Szóval ahelyett, hogy megkerested volna a lányt, eltévedtél, ide kerültél, aztán tömegverekedést rendeztél. Nem haragszom, itt elég nehéz nem bajba keveredni. Na és mi van a nővel? Hagyod, hogy máshol iszogasson.
Tandes látja Ralf zavart reakcióját, ezért nem kérdez rá még egyszer közvetlenül a szimbiontára. Ehelyett lerakja maga elé a kezéből a poharat és azt nézve kezd válaszolni a magával kapcsolatos kérdésre.
- Ez a hely a Sivary területe, mint mások, én is hozzájuk tartozom. Igen az én kocsmám, ide jönnek a munkások egy kemény nap után. Délről jöttem, az ausztrál területekről. Ott már mindent elfoglaltak, az egész az övék. Addig nem volt ott más csak éhezés, nélkülözés és halál. Most van az ő rendszerük, az ekvivalenciára törekvő materializmus. Mindenki egyenlő, mindenkinek egyenlő tulajdona és vagyona van, egyenlő jogok. Tetszik a megközelítés. Amióta az Új Ellenállás és a Sivary összefogott, itt tengetem a napjaim, várom, hogy elfoglaljuk és beolvasszuk az afrikai területeket. Ha lesz sereg beállok majd, de egyelőre nincs mit tenni, mindenki vár valamira. Én is. Kell egy lökés.
Egy pillanatra megáll, majd a poharat egy mozdulattal visszalöki a pult mögé és Shaw felé fordul Tandes.
- Ne nézz hülyének. Az ott a kezeden egy mesterséges létforma, egy szimbionta, olyan csak a Lovasoknak van, nem kap minden jött-ment. Bent vagy a belső körökbe és nem sz.rral gurítasz Szóval mi is a történeted?
Az utolsó kérdés után megnyitja az egyik üveget és teletölti Shaw poharát, majd a sajátját is, amit visszatesz a pultra.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok láthatóan örül annak, hogy Ingrid tovább gondolja azt amit kimondott. Magában egészen elmosolyodik a gondolatra, ahogy maga elé képzeli a tárgyalást, ahol alig tudja vissza fogni magát, majd végül fel is adja. Végül kicsit elfordítja a tekintetét és ugyanolyan hangon folytatja tovább ezt a kettejük között megjátszott kis "vitát".
< - De ettől még nem én mondtam ki. Attól, nem kell tartanod, ha olyan hideg leszel mint legutóbb, hogy felmerüljön bennem a kérdés, akarsz-e még egyáltalán. >
Ragal rendkívül élvezi az egész helyzetet, de minden szavánál figyel arra, hogy a játékon túl, nehogy bármi olyat mondjon, ami esetleg tényleg bánthatja Ingrid. Mialatt egészen közel vannak egymáshoz, Tubrok kissé feljebb emeli arcát, majd szájával éppen csak érintve bekapja Ingrid orrának végét, ahogy korábban is és ad rá egy puszit. Ezután elmosolyodik, de a bejelentéssel kapcsolatban már átgondoltan és komolyan bólint.
< - Igazad van, ezt már megbeszéltük egyszer, csak most az eszembe jutott. Legyen miután visszajössz. - egy pillanatra megáll és mereven figyeli Ingridet, várva a reakcióját, mikor a nő elhallgat egy pillanatra, majd reagál az elhangzottakra - Tudom. De nem akarom, hogy ennyire félts, eddig is veszélyben voltam, vagyok, uralkodóként folyamatosan, ezt tudom, a kapcsolatunk ellenére is. A bejelentés legyen akkor, amikor neked jó, ez ne jelentsen gondot. Nem ismerem a Flotta rendszerét, és még te sem tudsz pontos időpontot. >
Ezúttal a férfi reakcióján látja Ingrid, hogy próbál hozzá alkalmazkodni ezen a téren, valóban ő sem szeretné, ha elsietnék a bejelentést, és emiatt Ingrid később rossz fényben tűnne fel a Rocksolidban és ezért ennyire rugalmas. Valószínűleg ha a büszkeségére hallgatna Tubrok pár napon belül már bejelentené, hogy hosszabb időre terveznek mindketten. Amikor Ingrid bánatosan elmosolyodik, Tubrok finoman megszorítja a kezét, nem szól egy szót sem, de a tekintetén látszik, hogy ő is pont arra gondol, amire Ingrid. Hogyha tényleg együtt lesznek, ez az egész Ingridnek csak egy szempillantásnyi idő lesz, de most mégsem akar ezzel foglalkozni. Végül ahogy Ingrid felnevet az őt is felvidítja és a korábbi, gondterheltebb tekintete ismét felderül.
< - Te ezt jobban látod, mert már anya vagy, nekem még nincs tapasztalatom, de melletted úgyis meg kell szoknom, hogy alig alszok. - kacsint Ingridre - A kicsi , ha olyan akaratos lesz mint te vagy én, mindig azt fogja csinálni ami neki tetszik, amikor neki tetszik... >
A hangján nem érződni, hogy bánná, amit kimond, sőt kifejezetten örül majd ezeknek a problémáknak, amiket majd apaként meg kell oldania. Ingrid ahogy már korábban is, most is megállapíthatja, hogy a párjából valószínűleg jó apa lesz, és jól ki fogják egészíteni egymást. Az újabb érintések, simogatások, egymáshoz bújás után Tubrok már érzi, hogy így nem fogják már sokáig bírni. Ezért elkezdi folytatni, amit korábban már egyszer elkezdett és simogatás közben lassan ingerelni kezdi Ingridet. A nő szavaira hümmög egyet, majd közel hajol és nagyon lassan megcsókolja őt.
< - Hát akkor most nem kell várnod. - mondja, majd újra megcsókolja Ingridet. >
Ahogy Ingrid feljebb húzza a lábait, Ragal valóban mélyebbre tud hatolni benne, amit ki is használ. Egyik karjával még jobban megtámasztja Ingridet, majd olyan gyorsan folytatja tovább, ahogy csak tudja az adott pózban. Tubrok amikor meghallja Ingrid halk nyöszörgését, finoman a nő ajkaiba harap, hogy ezzel is fokozza az élvezetét. Ebben a néhány másodpercben azt is kihasználja, hogy a nő minden porcikáját érezheti a keze nyomán. Amíg így vannak egymáson, mindannyiuknak ugyanolyan élvezetet jelent a szeretkezés, de Tubrok végül nem élvez el. A korábban már kitapasztalt módon elnyújtja a párja orgazmusát, miközben jobban magához fogja. A csúcs után Tubrok hagy időt Ingridnek, hogy a regenerációja működésbe lépjen, de amint ez megtörténik, azonnal mozdul. Megemeli magán Ingridet, lassan kicsúszik belőle, majd kettőt fordul vele az ágyon és felé helyezkedik. Végigsimít Ingrid testén, majd szenvedélyesen megcsókolja, és eközben megint belé hatol. Az elkövetkezendő hosszú órákban, teljesen egymáséi lehetnek. Mivel ez valamivel több mint fél nap, Tubroknak szüksége van rövidebb szünetekre, amikor pózt váltanak, de ez nem jelent kisebb élvezetet Ingridnek. Mint legelőször a férfi most is sokáig bírja és direkt arra játszik, hogy a lehető legjobban kielégítse Ingridet és olyan módszereket, pózokat is végigpróbáljanak, amiket eddig nem, vagy nem úgy. A lehető legtöbbet. Mindkettejük számára kiesik a külső világ és csak egymással foglalkoznak. Tubrok az egyik lökésnél, a hosszú szeretkezés után elélvez, erősen lüktetve, és sokat pumpálva Ingridbe. Miller szervezete ekkor jelzi, hogy már átállt passzív védelemre, a rendszeres szeretkezések miatt, tehát már nem szükséges koncentrálnia a védelemre, csak akkor ha meg szeretné azt bontani egy esetleges újabb terhesség miatt. A szeretkezés után Tubroknak érezhetően kell egy kis idő amíg kifújja magát, teljesen leizzadt és néhol folyik róla a verejték. Lassan simogatni kezdi Ingridet, mialatt magához fogja.
< - Most már nem tudod tagadni, hogy egy istennő vagy. Az én istennőm. - mondja kielégülten. >


~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype időben reagál és felkészül a következő csapásra, aminek a félig folyékony anyag hosszabb repülési ideje miatt meg van a kellő hatása. Az újabb csapás már a kiborg mellett halad el, célt tévesztve. Ezután időben el tudja küldeni a segélykérő, vészjelző üzenetet, amire a többi Feltámadott azonnal reagál. Az egyik társa másodperceken belül tüzet nyit az amorf lényre. Szórófegyvert használ, tehát több csőből nagy sebességgel lő ki, több ezer lövedéket a célpontra. Ez a módszer kis célzási értékkel rendelkezik, de közelről nagy mértékben hatásos. A lövedékzápor szétszaggatja a mesterséges fém lényt, ami apró darabokra esik szét, és sokkal kisebb formában képes csak összeállni. Néhány másodperccel később a levegőből, meredek pályán bombák érkeznek a célterületre. Ötven méterrel Prototype előtt a betonromokat kezdik bombázni a hátul lévők. Lassan megérkezik a támogatás, fedezetet nyújtva Prototype-nak. A Feltámadottnak így van ideje szabadon cselekednie, nem kell a védekezésre vagy a harcra energiát fordítania, a többi kiborg megteszi ezt helyette. Hátrébb az eddig a város elpusztítását végző lépegető megáll, és irányát az adott terület felé módosítja. Jobb oldalról három a háti rakéta rendszereket használó repülő Feltámadott érkezik, fedező tüzet nyújtva. Ami feltűnhet Prototype számára, hogy a helyzet nem igényel ilyen mértékű beavatkozást, legalábbis nem az ő esetében, az ellenséges egységekhez viszonyítottan. Nem sokkal később a robbanások irányából, pontosabb értékek szerint magukon a robbanásokon keresztül halad az irányukba még négy ismeretlen létforma. Mindegyik hasonlóan az előbbihez, fejlettebb mint a korábbi, főként fertőzést okozó egységek nagy része. A füst és tűzfelhőn átérve a négy darab lény rajzolódik ki a fénytartományban látó érzékelők előtt is.  Három elkezd a Feltámadottak felé haladni, de pár lépés után nagy erővel a földre vetik magukat, ahol szertefoszlanak. Hirtelen az egyik Prototype alatt jelenik meg, minden előjel nélkül, a vörös színű massza teljesen körbe fonja a külső rendszereit. Nagy erővel csápszerűen rátapad a burkolatra, de nem kezdi el megfertőzni, hanem a fizikai erőkülönbséget kihasználva veszi át az irányítást lassan a kiborg teste fölött. Az amorf lény megpróbálja Prototype ágyúvá alakított kezét a fejéhez irányítani és ott többször, a könnyen sérülhető részekre a saját fegyverével lövéseket leadni. Ez akár veszélyes lehet a szerves belső rendszereire is.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa le tudja támasztani stabilan a szobrot. A nap éles fénye valóban rávetül és vakító fehéren visszacsillan a tükör szerű arany felületről. Ez egy rövid ideig vakító hatást kelt, de szinte azonnal Miller szervezete alkalmazkodik ehhez. Azon kívül, hogy a szobor fókuszálja a fényt, semmi nem történik, ezért Aesa homokot hint rá, sajnos ennek sincsen különösebb hatása. Mivel ezzel nem ér el eredményt tovább indul. Az egyik romos, félig lerombolt lépcsőmaradványnál fel tud jutni az egyik vastagabb, két méter széles fal tetejére. Onnan már belátja a teljes alatta lévő területet és könnyen tud tájékozódni. Azonban a fotografikus memóriája ellenére valószínűleg a látott kép nem segítene, ha visszamenne az utcákra. Korábban, a mikor a város irányába indult, még a magaslatról ugyanúgy látta a külső utakat, de azokat az információkat sem tudta felhasználni. Könnyen kikövetkeztetheti, hogy az egymásba érő, egymáshoz igen hasonló labirintus szerű sikátorok folyamatosan változnak ha benne mozog, a tudata változtatja azokat önkénytelen. Így kénytelen más módot találni. A romok, házak, falak teteje mind nagyjából egy magasságában van és a köztük lévő rések sem nagyobbak három vagy négy méternél. Ez megfelelő számára, hogy fent haladjon tovább, amit könnyen és gyorsan meg is tud tenni. Percekig gond nélkül mehet a vár irányába, nem lát semmi különösebbet, néha más útvonalat kell keresnie, hogy ne kelljen ismét az utcákra lemennie, de ez nem jelent gondot számára. Az egyik pillanatban, bal oldalról lát a perifériájából valamilyen mozgást, ha odanéz nagyjából magával egy vonalban, tíz méter távolságba egy fekete ruhás alak fut végig a romok tetején, akárcsak ő. Egy ideig pontosan mellette halad az alak, majd az egyik kezével int a lánynak.


~ Karakter: Mihail Krasznaja ; Helyszín: Afrika, független területek ~

Falat nem tud Zuhanás előtti húsokat rendelni, mivel a nagytestű állatok, így a sertés és a szarvasmarha is kihalt és egy átlagos kutyánál nagyobb szárazföldi állatok nincsenek a Földön, csak más fajta húsokat rendelhet. Ebből viszont igen nagy a választék, szintetizált szerves anyagokból szinte bármilyen ízű és állagú hőst képesek előállítani a fejlett régiókban, így jelentős választékot kialakítva. Természetesen kérhet organikus húst is, bár az bizonyítottan nem olyan egészséges és az íze is kicsit más, de sokan választják azt is. A többi ételnek van Fenini megfelelője, így azok nem jelentenek gondot, közel azonos az íze a tésztáknak és a desszerteknek, mint bárhol máshol. Az egyeztetés alatt Jeremy bólint.
- Értettem, ezzel fogom fedni az üzletet. Csak biztosak akartunk lenni, ebben a helyzetben érthető is, látják, hogy nem amatőrökkel van dolguk.
Az összekötő, ahogy eddig is, a korábbi munkák során diszkréten fogja kezelni a helyzetet, ezt Mihail pontosan tudja. Az embere mindig pont annyira közvetlen vagy hivatalos, amennyire a helyzet megkívánja, ami előnyt jelent neki a kommunikáció során. Miközben Falat gondolkodik, Jeremy hátrébb lép egyet, majd maga előtt összefont karokkal várakozik a döntésre, néha a saját kommunikátorát leellenőrizve. Krasznaja, ahogy számításba veszi a lehetőségeket, nem tud sok támpontot találni, azon kívül amit ő is végiggondol. Egy dolog azonban az eszébe juthat, nem tudnának semmilyen szerződést, hitelesen aláiratni vele. Az üzletek nagy részét különleges, erre használt rendszerekkel hitelesítik. Mivel nincs nemzetközi jog és a területek mind külön kezelik a jogi ügyeket, ha Feninben rákényszerítenének valamit, az a Vex-ben sosem lenne elfogadott. A Pride-ban nem ismernek el egy törvényt sem, csak azt, hogy mindent megtehetnek, amit meg tudnak tenni és a legerősebbnek van joga uralkodni, de mást, szerződéseket vagy törvény által megszabott kötelezettségeket, tiltásokat nem. Így tehát egy szerződést képtelenek lennének érvényesíteni Falat akarta nélkül. Ebből következik, hogy bármit is akarnak, az valószínűleg konkrét fizikai dolog lesz. Jeremy végül, amikor Mihail kiadja a parancsot bólint.
- Azonnal főnök. Megbeszélek velük egy időpontot. - válaszol, majd ismét zárja a vonalat, percekkel később azonban ismét nyitja a kommunikációs csatornát - Holnap, huszonegy óra, meg van a cím, egy belvárosi járműtároló emeletes ház, garázsok és parkolók főleg. Ott akar találkozni, az emelet és a parcella is megvan, át tudom küldeni.
Szokás szerint nem aznapi az időpont, a biztonság érdekében, de még másnap is igen sok ideje lesz majd Falatnak, ami alatt lépéseket tehet. Néhány órával később Falat újabb hívást kap, de nem az összekötőjétől. A kommunikátora jelez, ismeretlen azonosító, privát vonal. Ha létrehozza a csatornát, nem vetül elé kép, csak a hangot hallja, tökéletes akusztikával. Egy nagyjából középkorú férfi, mély, reszelős hangja hallatszik. Azt azonnal tudhatja, hogy nem Vnox az, ő az adatai alapján jóval fiatalabb.
- Üdvözlöm Falat. Figyeljen rám, bármit is akar tenni, lépjen egyet hátra és gondolja át újra. Ez itt az én területem, akármit tervez jól gondolja meg. Nem szeretnék egy területi konfliktusba kerülni. A maga érdekében remélem megérti. Találkozzunk ma este, van egy ajánlatom ami érdekes lehet magának. Érdekli?
Lassan és jól tagoltan beszél, teljesen nyugodt hangon, néha a fontosabb szavakat vagy szótagokat megnyomva. Ha Mihail megpróbálja visszakövetni a csatornát, az letiltja a hozzáférését.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3282
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen on Kedd. 18 Feb. 2014, 00:47

A férfi végighallgatja Pherolt, majd felnevet – nem gúnyosan, nem megjátszottan, amilyennel a Dunn féléket idegesíti, hanem őszinte, valós nevetés ez.
- Igazad van, itt sajnáltatom magam, mint egy szűzkurva. Valóban nem vesztettem sokat, ez igaz… viszont láttam valakit, aki már mindent elvesztett, már nem volt semmije. Visszavonult, hogy békében élhessen… az egyetlen hibája az volt, hogy jót akart az embereknek, és volt esze, meg bátorsága, hogy megvalósítsa ezt. És akkor láttam, hogy mennyit segített azoknak, akik körbevették, akik előtte összeverték, és megrugdosták, de ő ezek után is kiállt értük, és amikor felkelt a földről, az első dolga az volt, hogy megkérdezze… mi a baj? Miért ütik meg, miért akarnak neki rosszat? Miért okoz nekik ez örömet? És amikor újra megütötték, megint felkelt, és ismét megkérdezte. A végén már a lábán is alig ált, de akkor is feltette a kérdést. És utána segített nekik. Ezt az embert öltem meg, mert parancsot kaptam … és a halála pillanatában tudod mit kérdezett tőlem? Az a vén seggfej… megkérdezte, hogy „mi a bajom?” Nem kioktatóan, nem beszólás volt, hanem őszinte érdeklődés. Bele nézett a belsőmbe, látta a lelkem, és mindenféle harag nélkül kérdezte meg, hogy mi az az üresség… és segített nekem is, az a idióta, pedig én okoztam a k-rva halálát. Először arra gondoltam, hogy ez csak egy nyomorult, akit megvakított a saját jósága, és csak egy barom volt. Egy hülye, aki a saját problémáit palástolta a képmutatásával, és azzal, hogy másokon segített… De azóta is gyakran gondolok rá, és arra, amit adott… és nem hagy nyugodni a gondolat. Az az ember volt, bazd meg, a legjobb, akit ismertem. Szebbé akarta tenni ezt a k-rva világot. És hány ilyen van? Egy a millióban? A milliárdban? És mindet eltapossuk, a saját önzőségünk és önteltségünk nem állhatja, hogy ilyenek legyenek körülöttünk. – vontam meg a vállam, és lenéztem a kezemre, MR üres héjára, a prof hagyatékára. Megígértem neki, és azóta mennyit tettem az ügyben? Semmit… halogatom, mondogatom, hogy van rá időm. Mindegy.
- Ugyan, hidd el, nem olyan lány az, aki egy este alatt elkel, vagy nem tudna vigyázni magára. Igazából nem hiszem, hogy bárki a társaságából olyan lenne, aki érdekli, szóval nem félek. Ott lesz ő még holnap is… a kérdés, hogy én ott leszek-e neki holnap? – teszem fel a kérdés, majd elgondolkodom, és megrázom a fejem. Igaza van Tandesnek, felesleges titkolnom.
- Hát persze, a Shivary. Felesleges titkolni, hogy kaptam tőlük egy feladatot, ami kölcsönös haszonnal kecsegtet mindkét félnek. Gondolhatod, hogy nem egyszerű, ha Samet is beledobták a kezdő csomagba. – beszéd közben utasítom Samet, hogy jelenjen meg a karomon, ahogy akkor, mikor megkaptam. Anyagtalanul ölelje körbe a karom, hogy ivócimborám megcsodálhassa, és megvizsgálhassa.
- Egészségedre. – nyúlok a pohárért, és koccintok a férfival, ha ő is így gondolja.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
avatar
King Raten Chromixen
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 864
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 23

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Szürke Eminenciás on Kedd. 18 Feb. 2014, 01:06

Falat a fellelhető választékot ette végig. Ő szerette az organikus húsokat is és olyat is rendelt, meg szintetikusat is. Az étlapot pedig rendesen felderítette nemzetközileg ismert és fenini fogásokat is sorra véve.
Jeremy nyugtázta, hogy érti, mit kell mondania és azt is, hogy miért. Mihail ezt már tapasztalta, hogy noha barátoknak nem igazán lehet nevezni őket, félszavakból is megértették egymást. Az összekötőt rutinos embernek ismerte, nagy beleérző készséggel és az eddigiek alapján feltétlen hűséggel. Főnöke rossz döntéseit is képes volt olyan módon előadni, hogy ne derüljön ki a baki. Mihail most egy kicsit többet gondolkodik a megszokottnál, mivel külföldön más a dörgés. Jobban át kell vizsgálni mindent, több tényezőt kell összevetni. Sokkal többet. Végül eszébe jutott az is, hogy a csúcstechnológiájú rendszerek már önmagukban biztosítékot nyújtanak olyan machinációkra, amikre először gondolt. Azok már a múltéi, az elfeledett múltéi, a jelenlegi szisztéma stabil és kijátszhatatlan ilyen szempontból. Nem papír és nem pötyögés, hanem valami kézzelfogható dolog lesz a háttérben. Egy hadseregről hallva ez nem feltétlenül pozitív, de majd kiderül. Falat bízott magában és Jeremy-ben is, hogy kivágják magukat és végül gazdagabban, befolyásosabban térnek vissza a Vexbe. Még a reméltnél, előre kalkuláltnál is nagyobb haszonnal.
Az összekötő hamar letárgyalta az időpontot, amit Falat meg is jegyzett. A testőrök hallhatták és tudhatták, hogy ezt akkor sem szabad elfelejteni, ha a főnök engedélyez nekik egy kis kimaradást. Falat egyébként nem tervezett ilyet. Azért bérelte fel őket nem kevés pénzért, hogy dolgozzanak, nem azért, hogy lazsáljanak. Válaszul Mihail csak ennyit mondott:
- Rendben, küldjed! Aztán térj vissza a bázisra!
Az összekötő tudhatta, hogy a jelenlegi állás szerint ez Mihail lakosztályát jelentette a szállodában. Ha visszajön, akkor lehet bővebben is beszélni. Az átküldött adatok alapján Falat majd mindent meg akar tudni az épületről és a közelben lévő helyekről is, a környékről. Rejtekhelyeket, eldugott járatokat és a helyet legtöbbször látogató, így jól ismerő csoportokat, esetleg jelentős személyeket akar, de ezt majd szóban mondja el az összekötőnek. Jeremy-nek lesz dolga és elég nehéz feladatokat kap majd. A mérnökagy már előre tervezett.
Amíg várta Jeremy-t, újabb adag ételt rendeltetett magának és a megkérdezésük alapján a testőröknek is. Most már nem ment le, felhozatta. Az embereinek tehát megadta a lehetőséget, hogy egyenek, de csak felváltva tehették ezt meg itt a szobában, kettes csoportokban. Ő maga most főleg salátákat, könnyű ételeket, kevés kalóriát tartalmazó fogásokat kért. Ha Jeremy visszaért, neki is rendelt és hagyta enni az összekötőt.
Amikor a hívást kapta, először így reagált:
- A névtelen Területgazda... Természetesen értem, amire gondol, de kitől is védi ezt a területet? És egyáltalán hogy ért el engem?
Falat közben mérlegelt és pörgette az agyát. A kérdés csak alibi volt. Vnoxtól és a seregétől védte a területét a fickó és persze Falattól. A mérnök pedig tudta, hogy a rendszerekbe ügyesen be lehetett férkőzni és ezt egy olyan valaki, aki Fenin területét magáénak tudhatja, simán megtehette. Megpróbálta lenyomozni a hívást, bár nem tartotta amatőrnek a beszélőt. A hozzáférés le lett tiltva. Az ismeretlennek tehát tudomására jutott a bizalmatlanság, de miért is várt volna vakhitet? Falat nem volt egy beszari ember, sem egy mindenkiben megbízó alkat és ezt általában tudatta is. Mindig voltak kérdései és sokszor ellenvetései is. Most sem járt el máshogy, de a kérdésekre olyan választ várt, amik inkább további kérdéseket vethettek fel. Mind például a találkozó helye és időpontja. Még nem foglalt egyértelműen állást, azt a következő körre tartogatta.
Arra számított, hogy Jeremy kérdezősködéseinek eredménye a megkeresés. A helyi nagykutya nem szállt be az üzletbe, csak figyelt és rájött, hogy valaki szaglászik. Lenyomozta és megkereste az összekötő főnökét, most pedig itt volt a vonal másik végén. Ez volt az egyik teória. A második verzió szerint a konkurrencia próbálkozott, habár eddig úgy tűnt, nincsenek jelen itt. Egy harmadik lehetőség volt, hogy a magánhadsereg tulajdonosának akartak csapdát állítani azok, akik ellen a katonákat gyűjtötte. Ez lett volna a legkockázatosabb, mert Falatnak kettős ügynökké kellett volna avanzsálnia. Ez három lehetőség volt, de még továbbiak is felmerültek benne, főleg akkor, ha vitatta Vnox vásárlási szándékainak valósságát is. Várta tehát a választ és közben pörgette a lehetőségeket, az azokból eredő következményekkel és a szükséges teendők, elővigyázatossági lépések megtervezésével egyetemben.

_________________
Reneszánsz: Szürke Eminenciás
X-diák: Zűrzavar
VH: Oszlató, Crystal Panther
Outsiders: Szürke Eminenciás
AoA: Szürke Eminenciás
avatar
Szürke Eminenciás
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 795
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Jun. 18.

Karakteradatok
Főkarakter: Dr. Zield Jones
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla on Kedd. 18 Feb. 2014, 11:50

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ó, dehogynem kell – mosolygott. – Tegnap elkövetted azt a hibát, hogy beismerted, hogy végig csak arra gondoltál, hogy kettesben legyünk, még amikor rideg voltam, akkor is. Ettől kezdve pedig nem hiszem el többé, hogy nem merülne fel benned akkor sem félpercenként, hogy végre a karjaidban tarthass. >
Tubrok most közel sem mondott olyasmit, amivel megbánthatta volna Ingridet, de ő is figyelt, hogy ő se tegyen ilyet, bár nem is volt ez most olyan téma, amiben olyat mondhatna. Hiszen csak a puszta tényeket közölte és mondta ki hangosan. Azt, amit mind a ketten tökéletesen tudtak már azóta, hogy a tárgyalás után a kinti folyosó részen kettesben maradtak és Tubrok megcsókolta őt. Lágyan nevetett fel ismét, amikor a férfi megharapta az orrát, majd puszit is adott rá, mosolyogva figyelte őt, ilyen közeli helyzetben. A bejelentésre csak bólintott Ingrid is, majd ahogyan a féltés részre ért a férfi a szavaival a nő némileg megcsóválta a fejét, amiből határozottan kiérződhetett, hogy nem azoktól félti őt, amik eddig is leselkedtek rá, hanem valami teljesen mástól. Amikkel eddig szembe kellett néznie a férfinak Ingrid szemében tényleg semmiségek voltak, amikről könnyedén úgy gondolta, hogy Tubrok meogld és nem jelenthetnek gondot sem neki, sem kettejüknek.
< - Nem a saját veszélyeidtől féltelek, amik mindig is rád lestek. Azoktól nem foglak soha sem, talán csak egy kicsit aggódni fogok, de félteni nem – mondta. – A saját ellenségeimtől féltelek, mert azok nem jelképeznek egy súlykategóriát veled. Leginkább a Milíciától, ha rájönnek, hogy megint itt vagyok a Földön és veled. Nem arról híresek, hogy tolerálják, ha valaki elárulja őket és kémkedik a soraikban, én pedig ezt tettem, nagyon sokáig. Tudom, hogy nem fogják szó nélkül hagyni, én sem tenném az ő helyükben, és emiatt félek. Hogy mi lesz, ha nem tudlak megvédeni tőlük. >
Ismerte be végül, hogy tudja, hogy Tubrok mire számítson ezzel kapcsolatban és így Ingrid úgy vélte, hogy már a férfi is megérthetik, hogy miért akarta addig kitolni a bejelentést, amikor már tényleg itt tud lenni és nem pedig akkor történhet valami, amíg akár egységnyi idő is eltelhet mire újra visszatud jönni. Így valamivel kisebb volt a rizikófaktor, legalább is saját maga úgy ítélte meg mindezt. Azért kifejezetten hálás volt a férfinak, hogy próbált alkalmazkodni és nem egyből jelentette volna be ezt a dolgot, bármennyire is nehezére eshetett, hogy mindezt megállja és ne próbálja meg a boldogságát ország-világ elé kiteregetni, ami hamarosan úgyis megfog történni, ez volt az ára annak, ha valaki uralkodó volt, a magánélet lényegében nem létezett senki számára. Örült annak is, hogy a szomorúbb és keserűbb témát mind a ketten igencsak hamar képesek voltak maguk mögött hagyni és utána ismét a pici került szóba, ami nagyon, de nagyon kellemes téma volt már most, főleg, ahogyan belegondolt, hogy mi lesz nyolc egység múlva és az utána következők. Csak abban reménykedett, hogy a fiúk elég sokat lehetnek majd együtt és tényleg testvérként nőhetnek fel és nem úgy, hogy csak ritka alkalmakkor találkoznak majd, ennyit szeretett volna csak igazából.
< - Ebben határozottan biztos vagyok, hogy önfejű lesz – értett egyet mosolyogva. – Mi más örökölhetett volna kettőnktől, ha nem ezt? >
Ebbe eddig ugye nem gondolt bele, de most, hogy szóba került ez valóban logikusnak és igencsak kellemes gondolatnak tűnt, „bele sem mert gondolni” abba, hogy mi lesz, ha egyszer a gyerek felnő, legyen fiú-e, vagy lány, mindkét esetben rémesebbnek tarthatják majd őt, mint a szüleit, a szó jó értelmében persze. Még csak most tudta meg ugyan, hogy terhes, de már várta, hogy a karjaiban tarthassa a picit, pont úgy, mint Greg esetében is szíve szerint azonnal szerette volna a kicsit.
< - Van egy olyan érzésem, hogy a Rocksolid nem lesz felkészülve a gyermekünkre – mosolygott. – Ha én ilyen szélsőséges reakciókat váltottam ki, mit fog ő? >
Ahogyan kimondta, hogy mennyire türelmetlen tud lenni minden tekintetben Tubrok máris kényeztetni és ingerelni kezdte őt, amit nem is szándékozott „szó” és tettek nélkül hagyni, ő is megtette ugyanezt. A szeretkezés közben Tubrok ismét hosszasan kitudta nyújtani Ingrid orgazmusát, ezúttal legalább tíz percig, ami után kellett egy kis idő a nőnek is, hogy rendes mélyebb lélegzeteket tudjon venni a regenerációja beindulásához. A következő kicsivel több, mint fél napban megannyiszor jutott el még a csúcsra, a vége felé szándékosan már nem is próbált mélyeket lélegezni, hogy kitolja azt, hogy a regenerációja működésbe lépjen, ha ezt sikerült megtennie, akkor még könnyebben érhette el Tubrok, hogy lényegében már bármit tett Ingrid szinte végig a csúcs közelében volt és orgazmust, orgazmus követett nála. Eközben ő maga is a lehető legjobban igyekezett és valószínűleg ki is szolgálta a másikat, csak éppen őt nem hagyta az egész aktus végéig elmenni. A szeretkezés közben valószínűleg ismét megannyi újabb karmolást és sebet okozott a párjának és Tubrok többször elérte, főleg a szeretkezés vége felé, hogy Ingrid újra és újra felsikoltson a gyönyörtől. Az egész legvégén már ő maga is érezte, hogy mezei emberként, vagyis nőként nem biztos, hogy bírta volna tovább. De végül ő is lihegve és sűrűn kapkodva a levegőt nézett boldogan a férfira. Ha nem lett volna HPI-s, akkor ő sem nézett volna ki jobban, mint Tubrok, de így rajta legalább annyi izzadtság nem volt és csak a sűrű levegővételek és a kócos haja árulkodott arról, hogy min is ment keresztül. Ahogyan a párja magához húzta ő felhúzta a takarót magukra és betakarta magukat, miközben hozzábújt a férfihoz és gyengéden simított végig rajta. Eközben az ablak felé siklott a tekintete, hogy ellenőrizze milyen napszak lehet és valószínűleg meglátta, hogy már sötét van odakint.
< - Nehogy megfázz – mondta a takaróra, ahogyan betakarta magukat. – Jól esik a bókod, de nem kell túlozni, még túlságosan elbízom magamat.>
A szavakra elmosolyodott és végigsimított a férfi arcán.
< - Meglepődsz, ha azt mondom, hogy már vacsoraidő van és odakint besötétedett? – kérdezte. – Még jó, hogy nem terveztünk olyan sok mindent mára.>




~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Úgy tűnt, hogy Aesa számára az volt a legjobb dolog, hogy felmászott az egyik épület tetejére, hogy ott fent menjen tovább, mert jobban látja a dolgokat is, mint lentről. Ahogyan innen fentről nézett körbe kellett rájönnie, hogy nem ugyanazt látja, min fentről a dombról, pedig a fotografikus memóriájának hála pontosan emlékezett, hogy miként néztek ki az utcák a kijárattól, és akkor is, amikor lefelé haladt a dombon. Lent az utcák egy újabb rejtvény voltak, mert most már közel sem olyanok voltak az utcák, mint nem is olyan régen. Váltakoztak, megint a saját elméje játszott vele, de most előbb jött rá arra, hogy lent nem fog tudni haladni, mielőtt realizálta volna, hogy miért is nem. Most a korábbiak után hallgatott arra, hogy a könnyebb utat kellene választania és azt is tette, helyesen. A szobor nem tett semmit a napon, ahogyan a homok sem rajta, de még a szemének is újra alkalmazkodnia kellett az erős fényhez, amit a szkarabeusz szobor vert vissza a nap hatására a szemébe. Ahogyan magához vette újra a szobrot elindult a tetőkön és falakon itt fent, amik szerencsére nagyjából egyforma magasak voltak. Amikor ugrania kellett a távolságok ott sem voltak nagyobbak három-négy méternél, amik még neki ilyen fiatalon sem okoztak nagy nehézséget az ereje és az ügyessége miatt. Így könnyedén át tudta hidalni ezeket és haladni a célja felé, amit kinézett magának. Néha ugyan meg kellett állnia, hogy egy-egy nagyobb hiányzó részt és egyebet megkerüljön és módosítsa optimálisra az útvonalát, de mindezt ez idáig könnyedén megtudta tenni és nehézségek nélkül tudott tovább haladni. Hosszú percek teltek el, de még mindig nem látott semmilyen élőlényt, se semmi mást, hanem teljesen egyedül volt. Addig, amíg mozgást nem látott a szeme sarkából.
- Hé! – mondta halkan és meglepetten.
Ekkor torpant meg és kapta arra a fejét, ahonnan a mozgást látta, a szeme nem csalta meg, mert valóban meglátott valakit, egy fekete ruhás alakot. Mivel az nem indult felé, így úgy vélte, hogy nem ellenség, így Aesa is elindult tovább, ekkor már végig követte az alak mozgását, a mozdulatait is figyelte, hogy miként mozog, mik lehetnek a szándékai, ezt próbálta kideríteni. A mozgásnál, ahogyan azt figyelte próbált rájönni arra, hogy látott-e már ilyesmit korábban, hogy mi alapján mozog, valamilyen betanult módon, akkor miben tanulhatta, ha nem, akkor mennyire ruganyos és ösztönös a másik mozgása, hogy egy harcossal van-e dolga, vagy pedig csak egy teljesen átlagos személlyel. Hamarosan meglátta azt, hogy intett is az alak neki. Egyértelmű volt a kislány számára, hogy azt akarta a másik, hogy kövesse őt. Aesa ekkor nagyon kicsit lassított a tempóján, hogy ismét végigmérhesse azt a részt, ahol a másik volt, hogy miként tudna oda közel jutni hozzá, illetve, hogy miként menekülhetne el onnan, ha az szükségessé válik, mert a másik rátámad. Így azt is nézte a fekete ruháson, hogy van-e fegyverzete és ha igen, milyen.
- Ki vagy te? – kérdezte.
Nem igazán várt választ, vagyis nem remélt, ez volt a pontosabb kifejezés. Nem állt meg egy pillanatra sem, a nézeteit, amik szerint nem kellett volna odamennie hozzá elfojtotta és inkább haladt az alak felé, közben fenntartva azt az utat, amivel tudja követni is a másikat. Egyik ház tetejéről ugrott a másikra, ugyanúgy, mint eddig. Közben arra is ügyelt, hogy figyelje, hogy az alak merre halad tovább, ha ment és nem csak bevárta őt, hogy melyik irányba mennek, nem nagyon szeretett volna eltérni a saját ötletétől, miszerint a kastélyhoz elérni, mert az jó állapotban volt és hátha ott talált volna még valamit, aminek a hasznát veheti. Ha sikerül valamikor megérkeznie a másikhoz közel, akkor a biztonság kedvéért tartja a három-négy méteres távolságot tőle, amíg nem sikerül valamit megtudnia a másik személyazonosságáról, vagy éppen szándékairól. Leginkább azért, mert nem tudta, hogy mire számíthat, számítson, és úgy vélte, hogy ez a távolság kellően elegendő lesz arra, ha a másik meg akarná támadni, akkor neki legyen ideje és lehetősége arra, hogy kitérjen az esetlegesen támadás elől. Megannyi kérdés merült fel benne, hogy hova mennek, mi ez a hely, de ezek túlságosan is gyerekesek lettek volna az adott helyzetben, legalább is így ítélte meg Aesa mindezt. Így a számára legkézenfekvőbb és talán némileg katonás gondolkodás móddal tette fel a számára végül egyetlen helytálló kérdést.
- Miért vagy itt? – kérdezte. – Hogy segíts nekem, vagy hogy hátráltass?

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13321
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop on Szer. 19 Feb. 2014, 00:21

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Pherol megértően hallgatja Ralfot, amikor az a tudósról és annak haláláról beszél. Minden szavát figyeli, és mint egy gyakorlott emberismerő veszi észre a kis érzelmi változásokat is. Mielőtt azonban reagálna egy kis ideig elgondolkodik, mit is válaszolhatna erre.
- Az ilyen emberek mindig felettünk állnak. Nem ragadnak le, azoknál a kicsinyes dolgoknál, amelyek másnak az életet jelentik. Neki a halál nem fájt, nem félt tőle, közel sem annyira, mint bárki más, én vagy te. A világ egy kemény hely, aki túl jó, azt kiveti magából. Miért ölted meg, a parancs miatt, vagy egyébként is megtetted volna?
Mielőtt Shaw még válaszolhatna, a férfi keserűen elhúzza a száját és meg is törli a szélét, majd egyet a pultra csap.
- A fenébe is. Most már kimondom, amit gondolok. A legtöbb ember, én vagy te, itt most a genom nem számít, úgy él, hogy a saját maga istene. Nem szeretjük beismerni, hogy csak hús és vér, a biológiai korlátok által rabságba szorított, tudatok vagyunk. Ha meghalunk, akkor egy rakás sz.rként végezzük, nem kell ebbe belelátni semmi. Az emberek ezzel nem néznek szembe és álomban ringatják magukat, hogy "istenként" halhassanak meg. De vannak mások, akik nem csak szembenéznek ezzel és elfogadják, de próbálnak valami jót tenni, segíteni a többi emberen, egyes esetekben, máskor éppen ellenkezőleg. Ezt próbálta tenni az is akit te megöltél, tudatosan, saját döntésed alapján, megölted, ahogy az előbb mondtad. Az ilyen személyeket mindig kitaszítja magából a világ... Megkérdezheted miért, válaszolok. Mert nem tudja, hogy mit akar kezdeni a hatalmával, tudásával, megvilágosodásával. Lehet egy új, jobb világot teremt, vagy kifordítja a már meglévőt... Egyszer már megtörtént, ezt nevezzük Zuhanásnak. Ezt kapja az ember azért az önzőségér, mocskosságért, amit te mondtál. - megáll egy pillanatra és figyeli Shaw reakcióját - Nem vagyok sem őrült, sem szabadgondolkodó, nem is rendelkezek idők előtti időkből tudással. Egyszerűen csak vannak törvények a történelemben. Lefogadom, hogy a Zuhanás előtt az egész emberiség ki volt szolgálva, és minden már-már tökéletes volt.
Attól függően, hogy Ralf hogyan reagál a szavaira, iszik az italából egy keveset, megrázza a fejét majd elhallgat, vagy még egy határozott biccentést is megtesz, nyomatékosítva a szavait. A lánnyal kapcsolatban megint bólint.
- Értem, akkor nem csak az egyszer összefutós, egy éjszakás lány. Már az is valami, hogy van kihez visszajönni.
Tandes jobban nem megy bele Shaw magánéletében, valószínűleg nem érti vagy nem jól érti a pontos helyzetet, inkább csak Ralf kisebb érzelmi jeleit figyeli s azok alapján következtet, de nem is akar belefolyni a konkrét személyes dolgokba. Ahogy arra Ralf számít, a férfi tüzetesen szemügyre veszi a szimbiontát.
- Na akkor hamarosan téged is sorainkban köszönthetünk majd! Mivel ilyen szoros barátságban vagy a Sivaryval, örömmel lát itt mindenki. - mondja a kelleténél kicsit hangosabban, hogy a személyzet is hallja - És persze ingyen.
Pherol ezután már csak óvatosabban, kortyolva fogyasztja az italt. Megvárja, amíg Shaw mond valamit, vagy azután, vagy éppen ahelyett, ha a férfi nem mond semmit szólal meg.
- Meddig akarsz itt berúgva és belőve fecsegni? - kérdezi megint közömbösen.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a kimondott tényekkel már nem akar szembeszállni, helyette "visszavonulót fúj" a kettejük közötti megjátszott vitában. Amikor a Milícia kerül szóba Tubrok tekintete teljesen komollyá válik. Mérlegeli és átgondolja az elhangzottakat, látszik a tekintetén, ahogy tervez, és próbál előre számolni. Ez nem olyan probléma amit könnyen vagy egyáltalán meg tudnának oldani, a Milícia a Földön bárki számára komoly és veszélyes ellenség. Végül azonban Ragal enyhén megrázza a fejét.
< - Nem neked kell megvédened engem. Már korábban gondoltam rá, hogy következményei lehetnek, ha együtt leszünk, most szembe kell nézni ennek a következményeivel. Ha bosszút akarnak állni rajtad, általam, meg fogják tenni. De te sokkal jobban ismered őket és a módszereiket. Ki téged is tudnak játszani és ártani nekem vagy a kicsinek, igaz? >
Bár felteszi a kérdést, már tudja arra a választ. Ingrid is tisztában van vele, hogy egyedül a Milícia ellen nem lenne sok esélye, különösen annak fényében, hogy az ő meggyilkolásához is meglennének a módszereik itt a Földön. Tubrok láthatóan nem tart ettől, mint eddig is szembe néz a problémával és úgy próbálja meg megoldani, már ha az lehetséges. Saját magát nem félti, de Ingridet, ha vele történik valami és a kicsit igen. A történelemben többször is volt rá példa, hogy a Milícia önkényesen eltüntetett uralkodókat valamilyen módon. Ettől függetlenül Ingrid közelről ismeri a módszereiket, és tudja, hogy valószínűleg nem lesznek ennyire durvák a módszereik, ha rájönnek, hogy ki is Ingrid valójában. Nagy eséllyel csak emlékeztetni fogják a történtekre, a saját módszereikkel, vagy más módon nyomást gyakorolni rá. Természetesen Tubrok is tisztában van ezekkel és már nem akarja siettetni a bejelentést sem. A kicsit említve a férfi ismét őszintén elmosolyodik.
< - Önfejű és makacs. Nem lesz vele könnyű bánni. Remélem, majd azért egyikünkre hallgatni fog, az olyan kérdésekben, amikben még nincs tapasztalata. Vagy gyerekként te is mindent úgy akartál csinálni, ahogy te azt jónak láttad? >
A hangján érezni a születendő gyereke miatti boldogságot, és a vágyat, hogy végre ténylegesen is apa lehessen. Ebben igen hasonló a reakciója Ingridéhez. Az újabb megjegyzésre Tubrok ismételten, szélesen elmosolyodik.
< - Ettől nem kel tartanunk. Addig miattad kénytelenek lesznek megszokni az új helyzetet. Talán a terhesség híre fogja a legnagyobb visszhangot kiváltani. >
Az ágyon fekve, Tubrok kényelmesen elhelyezkedik, testével végignyújtózik az ágyon. Egyik kezével magához húzza és fogja Ingridet, de ezen kívül csak fekszik és élvezi a helyzetet, annak külön örül, amikor a nő hozzá simul és a takarót is magukra húzza. Ahogy Ingrid végigsimít Tubrok testén érzi, hogy néhány helyen az izmok az érintés után megfeszülnek, hiába gyengéd. A karmolt sebek okozzák ezt, amik valószínűleg az izzadtság miatt most csípnek is, bár Ragalon, ahogy eddig sem, most sem látszik, hogy ez zavarná. Ingrid érezheti a párja minden lélegzetvételét és a szívének a dobogását is, ami még most is gyorsabb valamivel az átlagosnál. Tubrok egy idő után feltámaszt a könyökével és kicsit feljebb helyezkedik, hogy kinézzen az ablakon. Odakint valóban már kezd sötétedni. Meglepett tekintete gyorsan az egyik órára, majd vissza Ingridre siklik.
< - Nem akarom, hogy elbízd magad, de nem volt túlzás. Ha kedves vagy, még jobb... >
Ezután ad egy finom csókot Ingridnek, és végigsimít a nő hátán. Az arcán lévő izzadtság egy részét letörli a kezével, majd újra kinéz az ablakon.
< - Arra gondoltam, hogy fent a kilátóban vagy a kertben vacsorázhatnánk. De azokat már tegnap láttad, nem lenne érdekes. Mit akarsz csinálni? >


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa figyeli a fekete ruhás férfi mozgását. Nem ismeri fel, hogy milyen korábban látott mozgásminta, képzés vagy módszer szerint halad, de a másik minden egyes lépésénél érződik, hogy mennyire hajlékony és gyors a teste, valamint, hogy igen sok tapasztalata van. Valószínűleg képzett harcos, aki több harcművészetet is behatóan ismerhet. Ezután Aesa miközben még mindig a romok felett futnak, fokozatosan közelítve, átugorva kisebb-nagyobb falak, épületek közötti részeket meg tudja közelíteni az ismeretlent. Azt ez egyáltalán nem is zavarja, lelassít valamivel és hagyja, hogy biztos távolságból ugyan de egymás mellett tudjanak haladni. A feltett kérdésre nem felel, csak Aesára néz, majd újra maga elé néz és a mozgására koncentrál. Végül lelassít és ha Aesa is így tesz, akkor egy oszlopsorral körülvett romos belső udvar, kert felé érnek. Pontosan a párkányon állnak meg, ahonnan le lehet látni a kihalt belső részekre. Ekkor a férfi, akinek egész testét a testéhez illeszkedő fekete ruházat borítja és az arcát is egy fekete kendő fedi, a lány felé fordul. A kérdésre csak megrázza a fejét, majd egyik kezét felemelve jelzi, hogy nem akar ártani a lánynak. A reakciók alapján Miller azonnal tudhatja, hogy igen nagy eséllyel a vele szemben álló nem tud vagy nem akar verbálisan kommunikálni, ezért testbeszédet és kézjeleket használ. A viselkedése alapján viszont egyértelmű,. hogy Aesa oldalán áll, tehát segíteni fog neki. Egy idő után mereven az arany szkarabeusz szobrot kezdi nézni, majd felnéz, egyenesen Aesa szemébe és a szoborra mutat. Ismételten szavak nélkül.


~ Karakter: Mihail Krasznaja ; Helyszín: Afrika, független területek ~

Jeremy alig negyed óra után gond nélkül visszaérkezik a hotelbe, visszatérve Falathoz. Ezalatt az idő alatt a megbeszélt találkozó pontos adatai is megérkeznek, bár a megadott a cím, számok és nevek önmagában nem mond semmit Mihailnek, azt már tudja, hogy egy járműtárolásra szolgáló toronyház lesz a helyszín, valahol a belváros egyik nem túl forgalmas részén. Megkapja a holnap éjszakai időpontot és a pontos emeletet is parcellaszámot is, de térkép nélkül ezeket nem tudja hol elhelyezni. Időközben a kívánt ételeket is meg tudja rendelni, különféle saláta félékből igen sok van az étlapon. Jeremy is rendel magának, szokás szerint gyorsan fogyasztható, finom, gyors ételt, jól elkészítetten. Ezt pár perc alatt meg tudja enni, ami az ő rohanó életében fontos, mégis kellő mennyiségű táplálékot tartalmaz. A testőrök nem kérnek semmit, nekik a saját felszerelésük részét teszi ki a hozott táplálék, amelyek gyakorlatilag különféle porok és tabletták, de ezek is minden olyan anyaggal szolgálnak, amivel a normális étkezések, ételek is. A nyugodt körülmények között az addigi kis feszültség mindenkiben csökken, Mihailban is és az embereiben is érezhetően. Így természetesen Falat is jobban számba tudja venni a lehetőségeket, mérlegelni majd a lehető leghelyesebb lépést megtervezni. Ezek a megfelelő körülmények csak egészen az ismeretlen kommunikációs felkérés kezdetéig tartanak. A vonal másik végén a hang tulajdonosa kivár néhány hosszú és néma másodpercet, mielőtt válaszolna.
- Mindenkinek meg vannak a céljai és a módszerei, ahogy magának is. Ez az én területem, az én áruimmal és üzleteimmel. Konkurenciát nem tűrök meg. Ne próbálja sokáig húzni az időt, mert nem fog sikerülni. Mindenkinek véges az ideje, ne raboljon belőle.
Mondja még mindig az előbbihez hasonló hangon. Jeremy aggódva figyeli a főnökét hívás közben.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3282
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 19 Feb. 2014, 10:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amikor Tubrok nem szólt semmit sem, hanem lényegében elfogadta azt, hogy tényleg igaz volt, amit Ingrid mondott, a nő szélesen mosolyodott el. Láthatóan igencsak örült, hogy ez így volt, hogy a tárgyaláson elhangzottakon felül, bármi is hangozzék el ott, ők ugyanúgy vágyni fognak egymásra és arra, hogy együtt legyenek. Mindez számára is nagy megkönnyebbülés volt és örömre adott okot még úgyis, hogy a következő téma közel sem volt ennyire kellemes és örömteli. A Milícia soha sem lehetett az. Megrázta a fejét arra, hogy nem kell őt megvédeni, de ez más volt, mint bármilyen másik eset, amibe belefuthattak.
< - Tudom, hogy valószínűleg sértené az önbecsülésedet, ha egy nő akarna megvédeni téged – mondta. – De ez messze nem szokványos eset, ahol csak a csőcselék jöhetnének szembe. >
A kérdésre Ingrid lehajtotta a fejét, ha eddig nem tudta Tubrok a választ, akkor ebből már tökéletesen tisztában lehetett vele.
< - Arra is meglenne a módszerük, hogy engem megöljenek, nemhogy titeket – mondta. – Ettől nem tartok ugyan, remekül ismerem a módszereiket. Nem lesznek ennyire durvák, szinte biztosan nem, főleg ha megtudják, hogy ki vagyok. Egyelőre nem tudják azt sem, hogy ki vagyok, egy teljesen más személyazonossággal voltam beépülve közéjük. Először is rá fognak jönni, hogy már azzal átvertem őket és nyomozni, hogy ki vagyok. Utána megtalálják a teljesen titkos adataimat, persze megfogják találni a módját, hogy megtudják, hogy ki vagyok. Minden képzésemmel, családfával és sorolhatnám. Mire odamentem már túl voltam az Árnyékhadsereg és Fagyhadsereg képzésén is, nem is beszélve arról, hogy az adataim között ott van apám neve és rangja is. Van egy érzésem, hogy ezeken igencsak fenn fognak akadni, hogy akkor mit kerestem ott. Jó voltam, nagyon jó és sokra vittem, magasra jutottam, nagyon. Úgy vélem, hogy csak emlékeztetni fognak arra, hogy mi is volt ott, hogy nem jó velük packázni, és mit érdemel az, aki elárulja és kihasználja őket. Esetleg más módon gyakorolnak rám nyomást, zsarolás és ehhez hasonlók. Ettől még féltelek téged és a kicsit is… csak azért hagytam úgy ott őket, mert soha sem gondoltam volna arra, hogy valami visszaköthet a Földre. Főleg nem egy család, ha tudtam volna, akkor sokkal óvatosabban varrom el a szálakat és nagyobb körültekintéssel. >
Persze tisztában volt vele, hogy még ez sem működött volna maradéktalanul, egy maffiából nem lehet csak úgy kiugrani, amikor már nincs rájuk szüksége, vagy pedig nem akarja ezt csinálni. Nem hiába bánta meg azt, hogy ott volt, főleg azok miatt, amiket ott meg kellett tennie, sőt, amit örömmel tett meg és élvezettel. Ahogyan a gyerek került szóba az előbbi kellemetlenség ismét eltűnt és szélesen mosolyodott el, főleg, ahogyan az ő gyerekkorára kérdezett rá Tubrok.
< - Nos, én szerettem volna azt tenni és úgy, ahogyan én elképzeltem – mondta. – De nem mindig jött össze. Keményen voltam fogva gyerekként, apa nevelt fel egy éves korom utántól kezdve. A Zuhanás után még nem volt teljesen működőképes a génkezelés ezért apa úgy döntött, hogy hibernáltatja anyát és a komornyikunkat Olaf-ot, hogyha a génkezelés teljesen működőképes lesz, akkor kapjuk meg. Én egy éves voltam, így nálam kivárta, amíg elérem az öt éves kort. Ő nevelt és oktatott, már emberként is szigorú volt, igaz gyakran engedett meg bármit. Ő igen, a tanítóim, akik oktattak attól kezdve nem. Szóval őket is ki kellett játszanom, de legtöbbször úgy elfáradtam estére, hogy bedőltem az ágyba evés után és aludtam. Majd reggel kezdődött minden előre. Legtöbbször pedig a saját hibáimból tanultam, mert csak azért sem kértem segítséget, de ha kaptam sem fogadtam el, mert én jobban tudom, még ha nem is foglalkoztam vele korábban, akkor is úgy álltam hozzá. Szóval igen, határozottan nehéz eset voltam, főleg kamasz koromban. Feltételezem mindezt te is elmondhatod magadról – mosolygott. >
Ingrid kifejezetten boldog volt és örült annak, hogy Tubrok már most ennyire lelkes volt amiatt, hogy gyermeke lesz. Az egyetlen „probléma” talán az volt, hogy miként lesz képes mindezt elrejteni addig, amíg be nem jelentik ezt úgy negyven nap múlva? Igaz tudta, hogy remekül eltudja rejteni, hogy mit is érez valójában és keveseknek nyílik meg, de ez más volt, ez olyan elemi és mélyről jövő, hogy akik közelebb állnak hozzá észre fogják venni azt, hogy mitől olyan boldog és valami más is van ebben, mintsem az, hogy valaki van az oldalán. Bólintott, hogy valóban addig megszokhatják, a terhesség híre pedig teljesen biztosan ó időre leköti majd az embereket, hogy valamin csámcsogjanak.
< - Legalább jó időre kapnak pletykát – nevetett fel. – És valóban, legalább öt évnek kell majd eltelnie ahhoz, hogy elkezdjen fiúkat, vagy lányokat hazahozni. És ha abból indulunk ki, hogy az apja mennyire falta a nőket, az anyja meg a férfiakat, ennek sem lehet jó vége. >
Ahogyan egymás mellett feküdtek és Ingrid megsimogatta a párját érezte, hogy összerándul néhány izma, egyelőre nem tudta, hogy mennyire karmolta ma szét a hosszú órák alatt, de volt egy olyan érzése, hogy megint néhány kötéssel gazdagodhat majd a férfi. Elégedetten mosolyogva figyelte őt, ahogyan kinézett majd az egyik órára pillantott és felnevetett, amikor meglátta a meglepett tekintetet a férfi arcán. A csókot gyengéden viszonozta és, ahogyan a hátán simított végig a férfi még inkább hozzásimult az egész testével és Ingrid is viszonozta a simítást, csak utána szólalt meg.
< - Nos, akkor örülök, hogy te is olyan jól érezted velem magadat, mint én veled az elmúlt jó fél napban – suttogta. – A vacsora remek ötlet, a kertben, szép az a hely és szép a látvány. Csak előtte azt hiszem, hogy egy zuhany nem ártana, addig legalább teljesen be is sötétedik és tovább gyakorolhatom a sebeid kötözését is, mert azt hiszem, hogy szereztél néhányat megint. >
Néhány pillanatra elhallgatott, hogy mit szól ehhez Tubrok, ha a vacsorát támogatja, akkor folytatta.
< - És mivel felhoztad azt, hogy milyen voltam gyerekként, vacsora közben, ha gondolod mutathatok néhány fiatalkori képet magamról és a családomról – hozta fel. – Még úgysem láttál hosszú szőke hajjal, csíkok nélkül. >




~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa arra ugyan nem jött rá, hogy hova tartozhat a férfi, akit figyelt, de azt igencsak hamar sikerült kikövetkeztetnie, hogy valóban egy gyakorlott, harcos személyről van szó. A mozgása teljesen erről árulkodott a kislány számára. Látta rajta, hogy hajlékony és ruganyos a mozgása és minden rezdülése, ami tapasztaltságról árulkodott számára, ahogyan arról is, hogy valószínűleg több harcművészetben is jártas lehet az illető. A lényeg a kislánynak az volt, hogy sokkalta tapasztaltabb a másik, mint ő, és ha akarná, akkor valószínűleg könnyedén elkaphatná őt és legyőzhetné, ha esetlegesen harcolni akarna vele. Ennek ellenére Aesa közeledett felé és feltűnt neki, hogy amint a férfi észrevette azt, hogy közeledik felé a lány lassítani kezdett valamelyest hagyva, hogy beérhesse, vagyis a közelbe érhessen a kislány. Aesa kellően jól igyekezett megfigyelni a másik mozgását a ruhán át is, hogyha később szüksége lesz hasonló mozgásra, akkor azt a férfi nyomán megtudja tenni. Ezért is szerette a harci leckéket, mert egy idő után egyik sem volt kifejezetten nagy kihívás számára, sem a mesterei. Az anyja tudott meglepetést tartogatni neki, hiszen olyan sokféle harcmodort ismert, de amit már látott tőle, azt Aesa is könnyedén tudta már használni. Ezt is igencsak szerette a képességében, hogy ezeket is le tudta másolni és utána felhasználni, ha szükségessé válik. Nagyon megkönnyítette a tanulást számára és ezért is tudott olyan gyorsan fejlődni, illetve az apja öröksége miatt is. Végül valahol lassítani kezdett és megállt a férfi is, Aesa pedig néhány lépésnyire tőle tette meg ugyanezt. Az első dolga az volt, hogy felmérje azt, hogy hova is érkeztek meg, egy belsőudvaros, kertes rész volt. Ők pedig magasabban, egy párkányon álltak meg és onnan nézhetett le a kislány is a benti eléggé kihalt részre.
Amint ezt megtette nézett a férfira, akit most így, hogy teljesen megálltak tudott jobban megnézni magának. Az nem szólalt meg, csak a fejét rázta meg és a kezét emelte fel. Noha saját maga még nem volt túl jó abban, hogy testbeszéddel kommunikáljon értelmezni tudta azokat, így bólintott, hogy érti, hogy a férfi nem akar ártani neki, és bántani sem akarja őt. Pusztán ez a tudat is megnyugtatta, az nem zavarta, hogy a bácsi nem beszélt hozzá, csak így jelzett, hogy így fog vele kommunikálni. Azt azonban a kislány nem tudta, hogy miért, hogy nem is volt képes arra, hogy hangot adjon ki magából, vagy csak egyszerűen nem veszi a fáradtságot arra, hogy megtegye. A mozdulatok és cselekedetek pedig egyértelművé tették a lánynak, hogy a férfi nem hátráltatni van itt, hanem akkor a másik lehetőség volt, hogy segítse őt. Hamarosan feltűnt neki, hogy a másik kiszúrta a szkarabeusz szobrot és arra figyel, ekkor kissé előrébb húzta azt, a férfi tekintetét állta, majd még nem nyújtotta ugyan azt át, hanem letekintett a belső részre, ami felett voltak jelenleg. A tekintetével először azt nézte meg, hogy van-e a talapzatba rajzolva valami, leginkább valamiért egy szkarabeuszt várt, hogy fentről nézve az rajzolódik ki előtte. Ha ilyesmit nem talált, akkor szobrokat keresett, vagy bármilyen másik jelet, nyomot, ami olyan lehet, hogy odaillik a szkarabeusz szobor, valami olyasmit, mint ahonnan levette odabent még korábban. Ha nem volt ilyen sem, ahol felhasználhatta volna odalent, akkor fordult vissza a férfi felé.
- Véletlenül letört az egyik csápja – mutatta fel a letört darabot is. – Ugye ez nem baj?
A választ  még megvárta, majd újra belsőudvar felé fordult, megnézni ismét, hogy hol lehetne a szobrot felhasználni, ha továbbra sem talál efféle helyet, jelet, nyomot, akkor néz vissza a férfira.
- Tudod bácsi, hogy hol lehet ezt használni? – kérdezte. – Hol és mire jó? Én úgy gondolom, hogy kulcs lehet, vagy irányjelző.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13321
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen on Csüt. 20 Feb. 2014, 01:28

A férfi szavaira elgondolkodok, ahogy elöntenek az emlékek.
- A parancs miatt. Amúgy azt se tudtam, hogy létezik, de ha tudtam volna, akkor is csak elnéztem volna felette… Az ilyen egyszerűbb nem észrevenni, mint foglalkozni vele. Mondogatni magadnak, hogy nem jobb nálad, hogy bolond, és elfelejteni az egészet. Kivéve ha kapcsolatba kerülsz vele, ha beleavatkozol… ha megölöd. Az örökre megváltoztatja a gondolkodásod, az álmaid. – ezek után hosszan hallgatok, és a poharamat vizsgálom, nézegetem az italt az alján elgondolkodva. A Zuhanás… vajon ő is ilyen ember volt? Ő is csak jobbat akart, és még mindig abban a hitben él, hogy ezzel segít nekünk? Mi lett volna, ha őt is megölik… Ha egy ember időben tart pisztolyt a fejéhez, és húzza meg a ravaszt. Vajon meg tettem volna, ha tudom, hogy ez következik? Valószínűleg… ragaszkodtam volna a megszokott élethez, és nem hagytam volna, hogy egy ilyen jöttment a saját kénye-kedvére változtassa meg az életem… biztos, hogy az élen harcoltam volna ellene. Szinte látom is magam, ahogy parancsokat osztogatok, és a géppuskatűzben rohanok előre, nem félve, mert hiszek az ügyemben. És ilyen szempontból én is hasonló vagyok, hiszek abban, amit teszek.
- És mi van akkor, ha pontosan ezt érdemeljük, ha Zsarnok csupán azt adja, ami jár? Ne érts félre, nem örülök neki, és nem szimpatizálok vele. Az ördögbe, mitől lesz valaki különb, hogy megmondja kinek mi jár, ki mit érdemel? Mindegy… egyszer mindennek vége lesz. – dörmögöm magam elé, és kiiszom az utolsó kortyot is, majd hátradőlök a székben, és lecsapom a poharam a pultra, majd a csapos felé lököm.
- Köszönöm a vendéglátásod, valahogy van egy olyan érzésem, hogy gyakran fogok megjelenni erre. Most viszont megyek, meglátogatom azt az emlegetett lányt. Tudom, bunkóság ilyet kérdezni, de az után, hogy szétvertem a fél helyet, valahogy úgy érzem, hogy belefér még utoljára ez a pofátlanság… Merre találok egy másik bárt, ahol hozzám hasonlóakkal találkozhatnék?– teszem fel a kérdést, direkt nem használva a lázadók szót. Ezek után elköszönök a férfitól, és ha kaptam útmutatást, akkor azt követve indulok tovább, miközben egy egyszerű, hagyományos cigarettát dobok a számba.

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
avatar
King Raten Chromixen
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 864
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 23

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop on Csüt. 20 Feb. 2014, 04:11

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Miközben Ralf és Pherol beszélgetnek a háttérből kellemes, nyugodt tempójú zene kezd szólni. Tandes is a távolba mered néhány pillanatra és elgondolkodik, de ő a legközelebbi falat vizsgálja a pohara és annak tartalma helyett. Végül megértően néz Shawra.
- A legtöbb embernek van egy ilyen pont az életében. Ettől leszünk mindannyian azok, akik, a lényünk része. Feltételezem Ralf, te sem vagy arra képes, hogy úgy gondolkodj, mint azelőtt a bizonyos pont előtt, csak tudod, vagy emlékszel milyen volt előtte, de már nem olyan. Én azt vallom, hogy ez egy természetes folyamat. Ha te nem ölöd meg, megölte volna más.
A munkásoknak idővel sikerül eltüntetniük a romokat és valamennyire helyrehozni a károkat. Egy zöld ruhás férfi felszedi a földön heverő, a pultól lerúgott hullát is, speciális kesztyűvel és törlővel letörli a vért és az agydarabokat, majd az anyagokat egy fém tárolóba teszi és tovább áll. Pherol oda sem néz, csak tudomásul veszi a mozgást és, hogy a személyzet teszi a dolgát. Lassan iszik néhány kortyot a poharából. Látszik rajta, hogy ő koránt sincs annyira elragadtatva az eszméktől, mint Ralf. Végül fanyarul elmosolyodik.
- Félre érted. Amiket az előbb mondtam, mind hangzatos utópikus elképzelések. A valóság ennél sokkal összetettebb. Zsarnokot ne tekintsd embernek, neki még csak porszemek se vagyunk, nem azt kapjuk tőle amit érdemlünk, semmit nem kapunk tőle. A világ teszi ilyenné magát.
Tandes megvárja még Ralf reakcióját és csak utána iszik tovább. Tekintetével végig követi a Ralf által a pultra csapott és beljebb lökött tárolót, de nem szól semmit, mint akit nem is zavarja. Ezután a rövid beszélgetés során először láthatja Raf Pherolt elmosolyodni, ahogy a terveit említeni neki.
- Helyes-helyes, keresd csak meg, mielőtt kihagysz valami fontosat. De most állj meg és szedd össze magad. Bedrogozva félrészegen akarsz odaállítani? Kicsit pofozd ki maga, után megmondom hol van a hely, ahova el akarsz jutni.
Ha Ralf ezt valóban megteszi a férfi feláll és a kijárat felé fordul, majd arra mutat a kezével. Ralfnak csak int, mikor szabadkozni kezd.
- Hagyd a picsába. Mai bevétel már megvan. Visszamész arra amerről jöttél, bemész a központi szintekre, azt könnyű megismerni, ott már minden fémből van. Ott felmész egy szintet. Jobbra lesz egy nagyobb tágas rész, mindenfajta szintetikus elválasztókkal meg ablakokkal. Ott végig és már nem is lehet eltéveszteni
Abban az esetben, ha Ralf követi az utasításokat és nem tér le az útról valóban megtalálja a helyet. Egy nagy méretű fehér épületrész, letisztult, minimalista formákkal, éles sarkokkal, különféle fém betétekkel. Bent az egész hely igen nagy, sorban egymás után vannak különböző asztalok, beülők, boxok Van két pult is egymással szemben az ivó mind a két részén. Itt már láthatólag Ellenállás katonák töltik az időt, de tiszti egyenruhát viselők is vannak, mindenki kulturáltan, a saját ismerősi körében beszélget vagy éppen iszik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok vesz egy nagyobb levegőt, majd kifújja azt, önkénytelenül is kicsit visszatartva a gondolkodás közben. Megfogja Ingrid kezét, majd kicsit megszorítja azt, biztatóan, majd ugyanazzal a hűvös nyugalmat árasztó hangján szól, amin már korábban is.
< - Nem az zavarna, hogy nő vagy. Már tudom, hogy mennyivel jobb vagy nálam harcosként, és még más területeken. De akkor sem kell megvétened. -mondja őszinte hangon. >
A Milíciával kapcsolatos újabb részleteket Tubrok figyelmesen hallgatja végig. Egy biccentéssel jelzi, hogy érti, amit a nő mond, ha Ingrid hagy egy kisebb szünetet, és a szemén végig látni, hogy nagyon fontosnak tartja most elhangzókat. Végül Tubrok Ingrid kezét szorosabban a sajátjába fogja, miközben a nő szemeibe néz.
< - Nem tudhattad, hogy egyszer ez fog történni, ne okold magad emiatt. Te mondtad, hogy csak emlékeztetni akarnak, nem kell a legrosszabbra készülnünk. >
Tubrok most is teljesen nyugodt és bátor. Elfogadja azt, ha szembe kell ezzel a veszéllyel néznie Ingrid miatt, akkor megteszi, bár nyilván a rangja miatt is valamennyire biztonságban tudhatja magát és a még meg sem született gyerekét. Ahogy elképzeli maga előtt Ingridet gyerekként, majd a saját gyerekkorára gondol szélesen elmosolyodik ő is.
< - Ne akard tudni. Én is mindent magam akartam csinálni és legtöbbször úgy is tettem. Anyám örömére. Nem lett volna elég idő amit rám tudott volna szánni, hogy gyerekként megneveljen. Apámat tiszteltem és ezért fogadtam szót neki, de mindenki más, meggyűlt a bajuk velem. Főleg amikor Navával is összeütközéseink lettek, nem is kevés, az eltérő jellemünk miatt. Nem lepődnék meg rajta, ha apám kettőnket látva kétségbe vonta volna magában az öröklést, hogy kikre is bízza a Rocksolidot. - nevet fel végül. >
Természetesen előtte Ingrid gyerekkoráról is szívesen hallgatja az információkat. A kicsivel kapcsoltban először kissé elmosolyodik, majd az egyik pillanatban összeráncolja a homlokát, és rosszálló pillantást vet Ingridre. A másik kezével, amivel nem fogta eddig Ingridét, szintén végigsimít a nő kézfején és végül mind két oldalon, ha Ingrid engedi akkor összefűzi az ujjaikat.
< - Jó, tudom, de még ne hozzon haza senkit. - jelenti ki, komoly hangon - Még én is csak alig hoztalak haza téged... >
Tubrok amin befejezi közelebb hajol Ingridhez és megcsókolja őt. Miután eltávolodnak egymástól a tekintetén látszik, hogy az előbbi mind csak játék volt részéről, próbálva egy pillanatra kizökkenteni Ingridet. Az ágyon fekve teljesen egymáshoz tudnak simulni, amit Tubrok most érezhetően nagyon élvez, magához is öleli Ingridet a takaró alatt, hogy még jobban érezhesse őt, majd lassan simogatni kezdi.
< - A zuhany remek ötlet, rám fér. Vacsorát majd hozatunk az androiddal. Ami az elmúlt fél napot illeti... csak még jobban össze fogunk gabalyodni, ha így elkényeztetsz. - mondja egy kaján mosollyal. >
Kicsit kivár, majd Rahal megpróbál felkönyökölni az ágyon, megemelve a felső testét, hogy majd könnyebben felkelhessen, de ekkor felszisszen a fájdalomtól. Ingrid is érzi, hogy valahol a férfi teste jobban meghúzódik, amitől azon a részen meg is remeg. Tubrok csak egy pillanatig mutatja a fájdalom jelét, majd visszafekszik az ágyra és kényelmesen kinyújtózik, karjaival is.
< - De még maradnék az ágyban, nem sietünk sehova. - mosolyodik el ismét. >
Végig figyel arra, hogy Ingrid az ő mozgása ellenére is a testén tudjon továbbra is zavartalanul feküdni és ne csússzanak le egymásról. A képekkel kapcsolatban érdeklődve bólint, miközben a kezeit összekulcsolja a tarkója alatt.
< - El sem tudlak úgy képzelni, jobb ha megmutatod, hogy láthassam. Itt vannak a képek az egységeden? >


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

Aesa figyel és a másik személy mozgásából le tud másolni néhány elemet, amelyet később majd ő is átvehet. Ezek főleg láb és törzsmozgások, akrobatikus mozgáshoz, hangtalan futáshoz és egyensúlyozáshoz. Lent az oszlopsorral, csarnokkal körülvett nagyobb, kihalt kert részben Aesa nem lát közvetlenül jelet vagy motívumot. Azonban láthatóan a kert egyik részén van egy nagyobb, hét-nyolc méterrel a föld felszíne alatt lévő nyitott rész, amelyhez a kert fokozatos süllyedésével, egy lépcsősoron keresztül lehet lejutni. A lépcsősor alján egy kővel kiépített szentélyhez hasonló rész van, szobrokkal és táblákkal, amelyeken ősi írásjelek vannak. Középen van egy szökőkút is, szintén félig a föld alatt, annak a közepén egy Miller által már ismert vízköpő áll, ezúttal teljesen szeparáltan, csak egy darab nem a falba építve. Ez adja az alatta lévő medencébe a vizet. A szökőkút talapzatánál van két nagyobb kő szerkezet, valamilyen kar, gomb, vagy egyéb irányító is tartozik hozzá, de azt nem tudja teljesen tisztán kivenni. Ezek pontosan egymással szemben nagyjából tíz-tizenkét méter távolságban vannak. Fent, a kert közepén, szinte mértani pontossággal, amire a lány számított és kereste is van egy pont ugyanolyan talapzat, amelyről azt arany szkarabeusz szobrot levette. Látszólag az az egész hely központi motívuma, és a szobor tökéletesen illeszkedik bele.
A férfi, mikor látja Aesán, hogy az nem akarja átnyújtani neki a szobrot, határozott kézmozdulattal jelzi, hogy nem is akarta elvenni, csak rámutatott. Amikor a letört csáp kerül szóba, akkor felfelé fordítja a tenyerét és ujjait egy vonalba rendezve két gyors felhúzással és leengedéssel jelzi, hogy azt viszont szeretné látni. Ha Aesa odaadja neki a letört darabot, akkor azt kétszer megforgatja a kezében, majd igen gyorsan elrejti a fekete ruházatában valahol. Ezután biccent Aesának, magára mutatva, majd a darabot jelképezve. Így próbálja elmondani, hogy az biztonságban lesz nála. Végül határozottan igenlő mozdulatot tesz, szinte egész testbeszédével, amikor a lány megkérdezi, hogy tudj-e mire lehet a szkarabeuszt használni. Először ismét az arany színű szoborra mutat, majd az ahhoz tartozó talapzatra odalent. Elmutogatja, hogy oda kell lerakni. Majd gyorsan a lányra és magára mutat, aztán alul a szökőkútra. Oda nyilván már együtt kell menniük. Miután befejezte kissé oldalra biccenti a fejét, a fekete ruhás alak és figyeli Aesa válaszát.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3282
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 20 Feb. 2014, 11:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid először azt hitte, hogy valami rosszat mondott, amivel megbántotta és megsértette a férfit, főleg, amikor hosszabb időre tartotta bent a levegőt és nem fújta ki, de amikor végül megszólalt és a kézszorítás után már teljesen megkönnyebbült, hogy nem erről volt szó, csak láthatóan elgondolkodott valamin. Úgy tűnt a számára, hogy ebben a kérdésben soha sem fognak egyetérteni, hogy kinek kit és hogyan kellene megvédenie. De a nőben ott volt, amit még az apja nevelt belé, hogy egy katonának feladata megvédenie a nála gyengébbeket, civileket és mindenkit, akit tud. Ezek a saját elvei voltak Jonathan Miller-ként még, mindig ezeket tartotta szem előtt a fronton és a munkája közben is, ahogyan azt is, hogy a családját is meg kell védenie, bármi áron, de ezt az anyja is így tartotta. Így nem volt meglepő, ha ezeket az értékrendeket ő maga is átvette. Elmosolyodott végül Tubrok szavaira és bólintott a nyugodt szavakra, és ezúttal ő maga is így felelt.
< - Lehet, hogy te így gondolod, amit értékelek, megértem és elfogadok, de engem arra tanítottak és a részemmé vált, hogy megvédjem a családom minden tagját. Aminek most már a pici miatt te is a része vagy. Ahogyan én a te családodnak vagyok a része, te az enyémnek. És már csak ezért is mindig mindent megfogok tenni, hogy te és a gyermekünk is a lehető legnagyobb biztonságban legyetek. >
Volt egy olyan érzése, hogy ennek ellenére nem fog megváltozni a férfi nézete, hogy nem szorul megvédésre, de Ingrid remélte, hogy Tubrok megérti, hogy miért is olyan fontos neki, hogy ezt megtehesse, még ha nem is lesz rá szükség, mert nem lesz ténylegesen szükség arra, hogy anyatigrisként védje őket. Önkéntelenül is elmosolyodott, a férfi későbbi szavain a Milíciával kapcsolatban, örült neki, hogy ennyire bátor és nem ijedt meg attól, hogy mi várhat rájuk emiatt. Bólintott is, hogy ő maga is reméli, hogy tényleg csak ennyi, bár még ez is bőven rossz volt, főleg, hogy milyen módszerek voltak arrafelé és, hogy miket használt Ingrid is éveken, évtizedeken át a köreikben. Hogy mennyire kegyetlen volt, miként kínzott meg másokat és élvezte, hogy ezt teszi velük. Végül, ahogyan egymás szemébe néztek és a férfi befejezte a szavait közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt. A csók után mosolyogva hallgatta, ahogyan ezúttal Tubrok mesélt a gyerekkoráról, örült, hogy még ezen a téren is igencsak hasonlóak voltak és mind a ketten rossz gyerekek voltak. Bár tény, hogy ez nem kecsegtetett semmi „jóval” a későbbiekre nézve.
< - De a történelem végül titeket igazolt és helyes döntést hozott, hogy te lettél az utóda. Azaz igazság, hogy azért voltam jó, vagyis igyekeztem az lenni, mert apa többször „megfenyegetett”, hogy kiolvasztja a hibernációból anyámat, hogy ő fegyelmezzen meg – nevetett fel. – Anyától mindig jobban tartottam és féltem, ő sokkal szigorúbb volt, mint apa. Pedig apa erről volt híres, így a fenyegetései mindig sikerrel célba találtak, még úgyis, hogy örültem volna, hogy megteszi. Nem volt kellemes úgy felnőni, hogy anyát csak akkor láthattam, ha lementem a hibernációs kamrájához. Bár akkor is sokszor apát találtam ott, hogy őt figyeli. >
Néhány pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt.
< - Az a híres nagyon csúnya nézés, amit ti is láthattatok már tegnap a tárgyaláson. – mondta. – Azt anyámtól örököltem, az övé még ijesztőbb volt, de azt tudom, hogy elég így néznem Gregre és máris teszi, amit kell. Mert még ő is tart ettől. >
Ingrid meglepődött a hirtelen jött rosszalló tekintettől, de azt hagyta, hogy összefűzze Tubrok az ujjaikat, majd a szavakra megjátszott felháborodás jelent meg az arcán, a férfi sikeresen elérte, amit szeretett volna, sikerült a nőt kizökkentenie nem csak egy pillanatra, hanem kicsit tovább is. A csókot örömmel fogadta és szenvedélyesen viszonozta azt, ő is végigsimított a férfi mellkasán, oldalán és a hátán is, ha oldalt feküdtek egymásnak. Óvatosan és lágyan, közben feltett szándéka volt, hogy a simogatással megérezhesse, hogy hol is vannak újabb sérülései a férfinak, amit ő okozott. A férfi szavaira felnevetett és kicsit közelebb hajolt, miközben belecsókolt a párja nyakába.
< - Mintha olyan nagy baj lenne, hogy ez megtörténhet, vagy mintha nem élvezted volna jobban, mint bármit az életben – suttogta érzéki hangon. – Ha szépen lassan belerázódsz ebbe, akkor még tovább is tarthat, mert jobban fogod bírni. >
Mikor nekilátott Tubrok felkelni, akkor Ingrid hátrébb húzódott és a szemei kissé összébb húzódtak a szisszenésre, volt egy olyan érzése, hogy ez nem seb volt, hanem meghúzhatta a hátát a férfi a korábbi túlzott igénybevétel miatt. Ahogyan visszafeküdt az ágyra Ingrid ismét hozzábújt és most ő tolta feljebb magát, hogy utána fentről nézhessen le a férfira.
< - Ágyban maradni? Ismerd csak be szépen, hogy legyőztelek – nevetett fel. – És mozdulni sem bírsz, mert mindened fáj és nincs erőd hozzá. >
A képekre elmosolyodott, azok még nem voltak itt, de mi sem volt egyszerűbb arra, minthogy itt legyenek. Csatornát nyitott Maniac irányába, és ha ez létrejött gondolati úton „szólalt” meg.
~ Maniac, az otthoni adattárolómról a családi fényképek mappát másold át az itteni kommunikációs egységemre ~ adta ki az utasítást az MI-nek. ~
Még megvárta a választ, hogy készen van, majd ha ez megjött, akkor szélesen mosolyodott el.
< - Most már itt vannak igen – mondta elégedetten. – Fordulj hasra, had masszírozzalak meg, az izmaidnak szüksége van a tényleges lazításra, te nem regenerálsz, mint én. Ez talán segít abban, hogy ellazulj és ne húzd meg magad többször. >
Ha a férfi eleget tesz a kérésnek, akkor is kényelmesen elhelyezkedik a férfi háta mögött, így egyrészt láthatja a sebeket is, amiket okozott, illtetve a masszírozással teljesen ellazíthatja az elmúlt órákban becsomósodott izmokat is, amit szinte azonnal el is kezd.
< - Csak ha kérhetem próbálj meg nem elaludni közben – mondta. >




~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa boldogan nyugtázta magában, hogy megérte a férfit figyelnie, mert máris sikerült tőle néhány dolgot tanulnia, majd otthon ezeket gyakorolja is, hogy hangtalanabbul tudjon közlekedni úgyis, hogy épp nem használja a képességét. Megszokta már, hogy ott az anyagtalansága miatt bármiképpen teheti, úgysem fogja őt senki sem látni, vagy hallani. Azonban ha nem használta, akkor könnyedén lebukhatott, ehhez most ezek remekül jöttek, hogy már láthatóa alakban is halkabb lehessen. Ezekhez a lopakodáshoz és efféle módokhoz még harc gyakorlás közben sem nagyon érkezett el, inkább főleg önvédelem volt, amit egyelőre tanult, meg a fegyverekkel való bánás. De nem orvgyilkosnak, vagy efféle személynek tanult, így az anyukája ezt tényleg későbbre halasztotta egyelőre. Pedig Aesa szerint ez talán az egyik legfontosabbja volt a leckéknek és a tanulásnak. És ekkor nézett körbe a kertben. A mintákat ugyan nem találta meg, amiket keresett, de a kertben minden más igen, amire számított is. Az egész kissé mélyedés szerűen helyezkedett el, lépcsők, ősi jelek, amiket pont keresett, szökőkút, már ismert medenceszerűség, amibe a víz folyt. A vízköpő is megvolt, ahogyan pontosan ott, ahol lennie kellett és a kislány is várta megvolt a szobor is. Pontos mása annak, amit odafent látott.
- Te figyeltél engem, amíg odafent voltam a szentélyben? – kérdezte hirtelen indíttatásból.
A kezével hátramutatott a dombra, ahonnan érkezett a városba. Nem is igazán tudta, hogy honnan jött a kérdés, mert nem is foglalkozott ezzel, csak a helyet figyelte, talán pont a vízköpőről ugrott be neki, hogy akkor érezte meg, hogy valaki figyeli a mozdulatait ott. A kérdéssel egy időben elfordította a tekintetét a kertről és a férfira nézett, hogy lássa miként reagál a kérdésre. A férfi szemébe nézett, ha tudott, hogy abban lásson választ, ha nem kap bólogatást, vagy fejrázást, hogy abból tudjon valamit kiolvasni. Az esetlegesen kapott válasz, ha igenlő volt, hogy ő volt az, akkor a következőt kérdezte.
- Akkor miért nem jöttél már ott elő?
Ha nemleges volt, akkor ezt mondta.
- Ha nem te voltál, akkor van valaki még itt rajtunk kívül, aki bármikor előbukkanhat.
Mindezek után fordult vissza a kerthez, hogy folytassa a nézelődést. A szökőkút és a talapzata jött, ahol a szerkezet volt, majd jött a fenti kert és a szobor, amit várt, és ott megtalálta azt a helyet, ahova a szobor illesztődött, legalább is pontosan ugyanolyan volt, mint ott fent a dombon. Így utólag már rájött, hogy felesleges volt feltennie a kérdést a szoborral kapcsolatban, mert már ő maga is rájött a megoldásra. Aesa bólintott, hogy érti, hogy nem akarja a szobrot, a csápot végül elővette a kérés után és átnyújtotta a férfinak. Hagyta, hogy eltegye és hálásan pillantott a férfira, hogy az jelezte neki, hogy vigyáz arra a letört részre.
- Köszönöm – mondta. – Igen, rájöttem közben.
Bólogatott, amikor a férfi is mutatta, hogy tényleg ott kell a szkarabeusz szobrot használni. Azon a kislány kicsit meglepődött, hogy a bácsi is le akar vele oda menni, de végül is logikusnak találta, hiszen ha itt volt a városban, akkor minden bizonnyal tényleg azért jött ide, hogy a rejtett helyet megtalálja ott és bemehessen. Aesa gyorsan körbenézett, hogy innen a párkányról látott-e olyan helyet, ahonnan könnyedén le lehetne jutni a lenti részre valamilyen lépcső, vagy romosabb területen, ahol több törmelék van egymás helyen, ami megkönnyítené mindezt. Ha nem talál ilyesmit, akkor azt nézi meg, hogy hol is lehetne a legkönnyebben leugrani innen, lehetőleg valamilyen homokos részre és ne egyből a kőre, bár úgy vélte, hogy a férfi könnyebben tudná megtenni az ugrásokat, mint ő. Amint végzett a nézelődéssel a bácsira nézett és bólintott neki.
- Induljunk – felelte halkan.
Attól függően, hogy melyik helyet találta meg, a leugrást, vagy a lemászást arra indul el, ha ugrani kényszerül, akkor a leérkezés után még egy bukfencet is belevisz ebbe, a lábai görnyítése után hogy a lehető legkisebb és legkevesebb sérülést szerezhesse a leérkezés nyomán. Ha végül leérkeztek bármilyen módon mind a ketten óvatosan indul el a kert felé, hogy a szkarabeusz szobrot visszavihesse, vagyis oda arra a helyre, ahova illett. Lassan halad csak, figyelve minden lépésére, nehogy a köveken aktiváljon véletlenül egy csapdát, vagy a lábai alatt beszakadjon a kövezet. Most, hogy közelebb volt ezekhez a dolgokhoz ismét végignézett mindenen, hátha olyan dolgot is észrevesz innen, amit az előbb fentről nem, főleg, hogy nem zoomolt rá a szemeivel a környékre, hogy minden apróbb részletet észrevegyen odafentről. Közben egyszer-kétszer rápillant a Segítő bácsira, hogy ő mit is csinál és miként halad, határozottan, vagy ugyanolyan óvatosan, mint ő maga.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13321
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by King Raten Chromixen on Csüt. 20 Feb. 2014, 19:48

- Mindegy, örülök a beszélgetésnek. Majd esteleg legközelebb még folytathatjuk ezt a gondolatmenetet, de most túl komor számomra a téma. – húzom el végül a számat, és felállok a székről. Lenne még mit hozzáfűznöm a témához, de ez egy olyan beszélgetés lenne, ami még órákig tarthatna – és nekem most nagyon nincs hozzá kedvem, hiába élveztem a beszélgetést Pherollal.
- Nyugodj meg, mire oda jutok, már kutya bajom sem lesz. – biztosítom a férfit, miközben látványosan leporolom a ruhámat, és esetleges vérfoltokat keresek rajta. Miután nem találok a korábbi erőszakra utaló nyomokat önmagamon, kicsit átmozgatom a nyakam, és meghallgatom az útmutatást. Ekkorra már utasítom a testem, hogy kezdje el a méregtelenítést, és lassan távozik a szervezetemből az alkohol és a drog hatása. Nem sok kedvem van ehhez a folyamathoz, de Pherol megkért rá, és tiszteletben tartom a döntését – ráadásul kinézem belőle, hogy makacs mint egy öszvér, és csakazért se segítene, ha nem tenném meg amit kér. Ha megkapom végül az iránymutatást, akkor végighallgatom, majd visszamondom, hogy biztos memorizáljam, és ne tévedjek el.
- Tehát központi szinteknél felmegyek, és jobbra. Meglesz, köszi. – intek a férfinek, és búcsúzásképp – ha kinyújtja kezét – ismét megfogom a karját.
- Köszönök mindent. – biccentek, és elindulok visszafelé. Egyre zavaróbb, hogy azt se tudom hol vagyok, de úgy vélem ez a holnapi nap folyamán – amikor kirepülök – remélhetőleg kiderül.
A sétám eseménytelenül telik, végig követem a megadott irányt, és meg is találom a várt helyet, ami –sajnos- pont olyan, mint gondoltam. Letisztult, egyszerű… unalmas. Az egyszerűség kedvéért egyből a pult felé veszem az irányt, hogy valamelyest bepótoljam az előző veszteségem – azaz a kijózanodást – és menet közben utasítom Samet, hogy jelenjen meg a karomon egy pillanatra, mintha csak egy csáp csapna ki belőlem. Ha nem keltenék feltűnést, félek, hogy napestig ihatnék a pultnál, a kutya se bagózna rám – és az nem az én stílusom. Így is valószínűnek tartom, hogy továbbra is folytatni fogják a klikkesedést és a beszélgetést, de legalább megmutatom nekik, hogy nem egy átlag katona vagyok, hanem olyan, akivel megéri összeismerkedni. Vagy nem, majd eldöntik, de kezdetnek megfelel

_________________
Raten kinézete: (vegyétek figyelembe pls)
Vámpírképességeinek hála nem tudja elrejteni a szemfogait, csillog a szeme mint egy lázas embernek, és embertelen szépségének hála egyedülálló vonzerővel bír. Ettől eltekintve olyan, mint egy átlagos fiatal, huszonéves srác.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Karakterek: Raten Chromixen , Joseph Soltzbauer | x-diák: Ralf Shaw | AoA: Kalóz | Out: Mr. Fantastic, Ralf Shaw | FSK: Ralf Shaw |-|
Egyéb karakterek: Tomas Burton, Michael Nikostratos, Alex Fisher
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
avatar
King Raten Chromixen
9. szint - 20 kredit

Hozzászólások száma : 864
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Aug. 03.
Age : 23

Karakteradatok
Főkarakter: Raten Chromixen
Főkari/multi: Főkarakter

ratenka87

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop on Csüt. 20 Feb. 2014, 23:25

~ Karakter: Ralf Shaw; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa ~

Pherol nyugodt tekintettel bólint Ralfnak, amikor a férfi feláll és elköszönni készül.
- Jól van, menj csak. Aztán vigyázz, nehogy elvágd magad valamivel a csajnál. Nem mindenki szereti a Sivaryt...
Ezután egy kicsit vár és figyeli Ralfot. Ahogy Shaw utasítja a szervezetét az rögtön reagál a májába érkező és onnan távozó erek, vénák, nyirokrendszeri vezetékek kiszélesednek, megnő bennük a nyomás, ugyanakkor a májának mérete valamivel kisebb lesz. A szervben történő biokémiai folyamatok száma meghatványozódik és a hatás azonnali. Néhány másodperc múlva Ralf már határozottan máshogy érzi magát, amíg végül teljesen kijózanodik, mintha nem is vitt be volna semmilyen anyagot a szervezetébe. Ez a változás az arcán és a szemein is jól láthatóak, ahogy tekintete kitisztul, így Tandes is meggyőződik róla, hogy minden rendben van. Ezután átadja az útmutatást, majd az ismétlésre bólint.
- Pontosan. De ott már vannak információs panelek, térképekkel, könnyen meg fogod találni.
A köszönetmondásra és az elköszönésre csak legyint. Majd végül kezét nyújtja Ralfnak, amit ha elfogad a csuklónál megszokott módon meg is szorítja.
- Nincs mit. Mindig öröm valakivel így beszélgetni.
A másik ivóban Ralf már könnyedén a kinézett pulthoz tud sétálni. Senki nem figyel rá, ténylegesen senki nem néz rá, vagy felé, mintha ott sem lenne. Egyedül a csapos figyel rá, amikor elég közel ér. A szimbionta parancs szerint kicsap a kézből, csáp szerűen oldalra, de erre se figyel fel senki, egyedül a pult mögött álló nő néz határozottan Ralf kezére majd fel a szemeibe.
- Uram itt nem használhat semmilyen felszerelést. Meg kell kérnem, hogy deaktiválja, vagy távozzon.
A rövid szóváltás után, egy másik a pultnál álló vélhetően gyalogos lövész vagy más hasonló posztban lévő katona Ralfra sandít, de az asztaloknál ülők, a viszonylag nyugodt hangulat és normál hangerő ellenére sem foglalkoznak az átmeneti zavarral.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok Ingrid szavaira válaszként, kedvesen végigsimít a nő arcán, látszik a tekintetén, hogy különösen jól esik neki, hogy Ingrid már egymás családjainak részeként kezeli kettőjüket.
< - Ez természetes, nekem is azt tanították, hogy a család a legfontosabb, és én is azt érzem, amit te, hogy meg kell védenem őket. Csak azt nem akarom, hogy úgy érezd, mindig féltened kell, mert esendő vagyok, mert nekem mások a korlátaim mint neked vagy a gyerekünknek lesz majd. >
Látszik rajta, hogy érti amit Ingrid az előbb mondott neki és tökéletesen el is fogadja azt. Most ő figyeli a nő tekintetét, hogy Ingrid érti-e miért fontos neki az amit elmondott. Miller jól gondolta, Tubrok véleménye nem változik meg a kérdésről, még ha egyet is ért Ingriddel a család védelmével kapcsolatban. Ezután a férfi kíváncsian hallgatja még amit Ingrid a gyerekkoráról mesél. Annál a résznél, mikor Miller említi, hogy az apját gyakran látta a hibernációs kamra mellett állni és az anyját figyelni pár pillanatra megváltozik a tekintete, Tubrok most jön rá, hogy UP2-sként is mennyire szerethette a férfi a feleségét.
< - Én gyakran láttam együtt a szüleimet. Ha apám nem volt távol, akkor általában együtt voltak és el sem lehetett szakítani egymástól őket. Mentségükre, mindketten próbáltak szigorú lenni, csak én nem voltam az a típus, akinél ez működött volna. >
Elmosolyodik, ahogy a nő a gyilkos pillantását említi.
< - Azzal még engem is meg tudsz fegyelmezni. - mondja a kettejük között megszokott hangon - Még szerencse, hogy vannak más módszereid is. >
Tubrok végül még rá is kacsint a mellette fekvő párjára, ahogy kezét lejjebb viszi a nő testén. Amint Ingrid megcsókolja a nyakát, érzi, hogy Ragal mennyire élvezi ezt a kis kényeztetést is, kezét a nő tarkójára csúsztatja, és finoman magához fogja, mielőtt Ingrid elhúzódva, jelezve, hogy örülne neki, ha még folytatná egy kicsit, mielőtt lehúzódik tőle. Ha Ingrid nem akarja, természetesen hagyja neki, hogy elhúzódjon. Viszonzásként megcsókolja Ingridet, majd az ajkaitól elkezd lefele haladni egészen a nyakig, amit a csókokon kívül gyenge harapásokkal is ingerel.
< - Igen, tényleg a legjobban ezt élveztem eddig. - feleli kedvesen - De nem csak én éreztem jól magam, a végén te sem bírtad pár percnél tovább. >
Gonosz mosollyal fejezi be, visszagondolva a szeretkezés végére, amikor már bármit is csinált Ingriddel, orgazmust tudott neki okozni, ami minden alkalommal egészen hosszan tartott. Amikor Ingrid fölé helyezkedik Tubrok tekintete végigsiklik a testén, karjait ekkor veszi el a tarkója alól és kicsit feljebb csúszik az ágyon. Végül megadóan pillant a nőre.
< - A kedvedért beismerem, hogy elfáradtam és fel se akarok kelni. De ha nem lennél birodalmi te se akarnál, csak itt feküdni velem. - jegyzi meg piszkálódva. >
Ingrid ezután nyitja meg a kommunikációs csatornát, és adja ki a az utasítást Maniacnek. A válasz, azonnal érkezik, ahogy Ingrid a gondolat végére ér.
~ A művelet sikeresen befejeződött. Az összes fájl a kijelölt egységen van.
A hideg gépies hang egy pillanatra kizökkentheti őt a kellemes helyzetből. A családi képek tárolására nem kell külön elérési utat használni, mivel Maniac mindent mindenhol képes a saját rendszereiben tárolni és onnan a megfelelő kritériumok alapján előkeresni. Tehát ha Ingrid a családi képeket mondja, a rendszer akkor tökéletes pontossággal megállapítja, hogy mire gondolt, sőt az esetek nagy részében pontosabban mint ő maga és előkeresi a kért adatokat. Így a HPI-ben a legtöbben már hozzászoktak, hogy bármilyen ilyen problémájuk van Maniac-hoz intézett egy-két szóval vagy kérdéssel le is rendezik. Ettől függetlenül Ingrid megoldása a hivatalos és inkább támogatott, a véletlen hibák elkerülése végett. Tubrok a kérésre bólint, majd egy szó nélkül a hasára fordul, és végignyújtózik az ágyon. Ingrid a férfi mérete miatt könnyen el tud helyezkedni rajta és végignézhet a háton. A kisebb karmolásnyomok mellett, amelyek az oldalsó részeken és vesemagasságtól derékig futnak van egy nagyobb seb is. Tubrok bal lapockájánál van egy rész, ami teljesen vörös színű és néhol horzsoláshoz hasonló nyomok vannak, mélyebb karmolásnyomok között, sűrűn egymás után. Ha közelebbről megnézi, láthatja, hogy korábban vérzett is a seb, és egy részen le van húzva a bőr is. Az előbb pontosan ez a terület húzódott össze Ragal hátán, amikor felszisszent. Ingridnek most eszébe juthat, hogy még szeretkezés közben, amikor ő volt alul és a férfi felette volt egy pillanat amikor elkezdett gyönyörében végigkarmolni Tubrok hátán megakadt a keze, nyilván ez okozhatta a sebet. Inkább fájdalmasnak és kellemetlennek tűnik, mint jelentős sérülésnek, mivel egyáltalán nem mély. Ha Ingrid elkezdi masszírozni az alatta fekvő párját könnyen fel tudja lazítani az izmokat, amit Tubrok láthatóan nagyon élvez.
< - Nem tudok elaludni, ha érzem az érintésed. Rám fér egy kötözés? - kérdi mosolyogva. >
Ezután Tubrok néha egy-egy szóval vagy rövid utasítással adja Ingrid tudtára, hogy hol és mennyire masszírozza, de ezt inkább kérően teszi. A masszázs után is még legalább tíz percet lustálkodik az ágyban Ragal, ha Ingrid hagyja neki.


~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~

A férfi arra kérdésre, hogy ő figyelte korábban Aesát nemlegesen megrázza a fejét és kissé értetlenül megvonja a vállát is. A lány a szemeibe tud nézni és láthatja, hogy a másik nem hazudik, tényleg nem ő figyelte és tényleg nem is tudja, hogy miről van ténylegesen szó, de emiatt nem a zavartatja magát. Miután Aesa megjegyzi, hogy van még valaki itt rajtuk kívül, határozottan bólint, hogy tudja, majd körülkémlel, de mivel nem lát semmit, tekintetét újra a lányra majd a kertre emeli. Odalent Aesa nem lát olyan helyet, ahol nagyobb törmelék vagy földkupac lenne, romos lépcső vagy egyéb hely ahol le tudna ereszkedni, látszólag nem marad más lehetőség mint az ugrás. Viszont odalent a talaj kiszáradt fűvel borított, ami alatt fekete föld van, de még így is legalább tizenkét méter a távolság. A fekete ruhás harcos látva Aesa mozdulatait a párkány szélére sétál, határozottan a lány szemébe néz, majd egyszerűen lelép a magaslatról. Gyors zuhanás után szinte finoman érkezik a talajra, majd felnéz és várja, hogy Aesa követi-e. Ha megteszi, akkor mivel nem talált megfelelő lejárót ő is ugrik. Valószínűleg a  leérkezés Miller számára fájdalmasabb és keményebb lenne, de erre nem kerül sor. Szinte az utolsó pillanatban, amikor leérkezne az ismeretlen férfi odaugrik és karjaival elkapja, majd óvatosan leteszi a lányt a lábaira, elnyelve ezzel az összes energiát. Ez meggyőzheti Aesát, hogy az alak valóban az ő oldalán áll. A leérkezés után könnyen oda tud lépni a talapzathoz, nincs semmilyen csapda, vagy rejtett akadály, ellenség vagy más erő ami befolyásolná, a társa is határozottan és céltudatosan mozog. Ellenben amikor a szkarabeusz szobrot Aesa vissza akarná illeszteni, ha így dönt, a helyére, érzi, hogy a másik megragadja a csuklóját. A férfi megrázza a fejét, majd a szobrot határozottan leteszi, éppen a mélyedés mellé amibe illik. Kézjelekkel mutogat valamit, de az túl komplikált és emiatt Aesa elsőre nem értheti tisztán. Végül a férfi elindul lefelé, egyenesen a vízköpő irányába, hátranéz majd int Aesának, hogy kövesse őt, otthagyva a szobrot.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3282
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 10:40

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid meglepődött, hogy mire hitte Tubrok, hogy miért akarja megvédeni őt. miközben ennek nem sok köze volt a valósághoz, csak egy kicsi. Megrázta a fejét, határozottan, hogy ő maga nem arra gondolt, amire a férfi, hogy az esendősége miatt tenné meg ezt.
< - Nem, az istenekre, nem amiatt – mondta ki hangosan is. – Tudom, hogy megtudod magad védeni, de én még apát is próbálnám védeni mindentől. Ami ironikus az ő esetében, főleg, hogy lényegében semmi sem árthat neki, némi szuperrovar fertőzést leszámítva. Cal-re is vigyázok és megvédeném, pedig ő Osbornt helyettesíti az Anyahajó hídján, hogy az apósom az unokájával lehessen. Ennek nincs köze ahhoz, hogy nem vagy HPI-s, semmi.
Teljesen komolyan gondolta és a hangján is éreztette, hogy így van, ha Tubrok HPI-s lenne is ugyanez lenne a véleménye, mint most. És tudta, hogy a férfi ugyanúgy nem akarná, hogy megvédje őt, mint most. De a férfi azt is láthatta, hogy a nő teljesen értette, hogy a férfi mit is akart neki mondani és utalni. Korábban talán nem is lett volna ez a helyzet, de az, hogy két évvel korábban Ingrid anya lett eléggé sok mindent megváltoztatott a jellemében is. Sokkalta odaadóbb és némileg aggódóbb is lett, mint korábban volt, ahogyan az a tudat is erősödött benne, hogy még jobban meg kell védenie azokat, akik közel állnak hozzá és a családja részét képezik. Látta a férfi arcán, hogy az némileg megváltozott, ahogyan Ingrid kimondta, hogy mit is tett az apja már UP2-sként. A nő tudta, hogy a húsz közül az apja messze a legemberibb és ez a vonása is, hogy figyelte az alvó feleségét is igencsak emberi vonás volt, egy gép nem tett volna így, pusztán megszokásból. Saját maga pedig nagyon örült és boldog volt amiatt, hogy elvileg egyformák voltak és szinte egyik sem őrzött meg semmit a régi életéből Jon Miller igen és ez különlegessé tette az apját a többiek között. Elmosolyodott azon, hogy mit mondott Tubrok a szüleiről.
< - Ők is, még a Zuhanás előtt persze, minden időt megragadtak, hogy együtt lehessenek – mosolyodott el. – Csak utána nehezebb volt, anya Flotta tiszt volt, apa meg tudjuk. Mindig irigykedve figyeltem őket már felnőttként, ahogyan mindig kitartottak egymás mellett, évszázadokon át. Ma hajnalban a húgom eltűnése óta először mondta ki apa anya nevét, láttam rajta, hogy még mindig szenved és hiányzik neki. De én legalább itt voltam neki, míg anya teljesen egyedül odakint, főleg úgy, hogy tudom és ismerem őt, hogy soha sem csalná meg és hagyná el őt. Ha nem ismerném őket, nem hinném el, hogy létezhet efféle szerelem. >
A hangjából némi vágyakozás is kihallatszott, hogy ő maga is szeretné az ilyen szerelmet megismerni, ami bármi történik a két féllel még ezer év után is ugyanolyan erős és kitartó, mint az első napokban. Ahogyan a szigorú nézésre reagált Tubrok Ingrid felnevetett, igen attól a tekintettől a legtöbben féltek, még azok is, akik bármikor félelem nélkül mentek csatába és a haláltól sem féltek, de az a tekintet. És akkor a férfi még nem is látta, hogy Ingrid anyja adja azt elő és hogy milyen volt az alkata korábban és milyen apró a magassága. Mindezek fényében talán még ijesztőbb volt az egész.
< - Még szerencse – felelte ő is hasonló hangnemben. >
Ahogyan megérezte Tubrok kezét a tarkóján nem húzódott el, hanem tovább folytatta, hogy gyengéden csókolta tovább a férfi nyakát. Időnként a nyelvével apró köröcskéket „rajzolt” a párja nyakára, hogy ezzel még élvezetesebbé tegye a kényeztetést. Még pár percig folytatta mindezt mielőtt elhúzódott volna, és ekkor kapta meg ő is a viszonzást. A fejét eltartotta picit, hogy a nyakát teljesen odatarthassa a férfinak és az apró harapásokra egy-egy sóhaj szakadt ki belőle. A férfi szavain elmosolyodott és halkan fel is nevetett.
< - Ilyen az, amikor visszafogom a regenerációmat, amennyire tudom – suttogta. – Direkt nem vettem mély levegőket, nehogy működésbe lépjen. Így nagyjából úgy reagáltam arra, amit tettél velem, ahogyan egy egyszerű ember nő is tette volna. És valóban, én is remekül éreztem magamat. >
Azzal az érvvel nem tudott vitatkozni, ha nem lenne Birodalmi, akkor mozdulni sem tudna a fáradtságtól és tényleg úgy tenne, ahogyan Tubrok is mondta. A szavaira, hogy teljesen „legyőzte” szélesen mosolyodott el.
< - Nehogy azt hidd, birodalmiként is voltam olyan helyzetben, mint te, hogy csak feküdni és pihenni akartam, mást nem is tenni – mondta. – Szóval pontosan tudom, hogy mit is élsz át, csak nekem egy kicsit több idő kell ahhoz, hogy így elfáradjak. >
Ha a férfi rákérdez, hogy mégis mennyi idő ez, vagy látja az arcán a meglepettséget, akkor folytatja.
< - Úgy öt nap hasonló megfeszített „munka” kell hozzá szünet nélkül – felelte, majd elgondolkodott. – Vagyis… az még jócskán a Fagyhadsereg képzése előtt volt, kisebb állóképesség mellett. Lehet, hogy most már több kéne… >
Látható volt rajta, hogy ebbe most tényleg belegondolt, hogy meddig bírhatná saját maga jelen állapotban. Néhány másodpercig tartott, aztán megrázta a fejét a képek pedig megvoltak szerencsére, így következhetett a férfi háta. Meg kellett állapítania, hogy ezúttal is igencsak csúnya sebet okozott, azt az egyet, a többi még elviselhető volt, bár húzódni és fájni fognak egy ideig. A mosolygós kérdésre az alsóajkába harapva bólintott.
< - Most már elmondhatjuk, hogy tényleg meg vagy jelölve, hogy hozzám tartozol – próbálta komolytalanra venni. – Igen be kell, a lapockád alatt, ismét véreztél. Lassan, ha így megy tovább olyan leszel, mint egy múmia. >
Néhány pillanattal később leesett neki, hogy a férfi nem tudhatja, hogy mi a múmia.
< - A múmia… régen Egyiptomban a holtakat pólyába csavarták fejüktől kezdte a talpukig a konzerválás után. Semmilyük sem látszott ki ebből, és így temették el őket, ezeket hívták múmiának. Ha már kötözés, hol találok körömvágásra alkalmas tárgyat? Nem nagyok a körmeim így sem, de a hátad mást mond erről és nem szeretnélek szétszaggatni mire elérjük a következő egységet. >
A masszírozást természetesen közben folytatta és óvatosan, hogy ne érjen sérült részt, végül sikerült teljesen kilazítania a férfi izmait is. A jó tíz perc lustálkodást még engedi Tubroknak a nő és közben, vagyis az elején még elmegy a kötszerért és azok alapján, ha a párja eligazítja, hogy hol talál ollót, akkor még gyorsan a körmeit is levágja mielőtt visszabújik hozzá az ágyba a maradék pár percre a zuhany előtt.




~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa nem nyugodott meg, amikor kiderült, hogy nem ez a férfi volt ott a teremben, amikor figyelték és nem ő tette, akkor tényleg volt rajtuk kívül még itt valaki a közelben. Egy pillanatra még felmerült benne, hogy Átok bácsi lehetett az, aki ezt tette, de ezt határozottan elvetette. Úgy gondolta, hogy neki nem volt szükséges az, hogy így éreztesse a jelenlétét, tudta őt figyelni máshogyan is, kívülről. A figyelést nem értette a másik, de azt láthatóan tudta, hogy tényleg nincsenek egyedül. Csak remélni tudta, hogy nem fognak rajtuk ütni és megtámadni őket, bárki is volt még itt ezen a környéken. Ahogyan körbenézett szomorúan konstatálta, hogy nem talált olyan helyet, ahol le tudna ugrani, vagyis mászni egészen pontosan a lenti részhez. Így nem marad más lehetőség, mintsem ugrani. Amit már most látott, hogy némileg fájdalmas lesz, hiszen legalább tíz, ha nem tizenkét méter volt a táv, amit meg kellett tennie. Ez nagyobb, mint amikor a fára kell otthonról átugrania. Arról nem is beszélve, hogy itt nem is tudta, hogy képes-e használni a képességét, ami arra jó, ha elvét valamit, aztán minden máson anyagtalanul átzuhan. Ha itt ezt tudta volna, hogy képes-e rá, akkor az, hogy le kell ugrani nem okozott volna számára olyan nagy dilemmát. Igaz így is maximum eltöri a lábát, aztán majd a regenerációja úgyis rendbe teszi, de nem szerette a fájdalmat és azt sem, hogy csak a testi előnyeire támaszkodik, mert az van és azért. Így marad, hogy próbálja az esést és a fájdalmat tompítani, ahogyan leérkezik. Ahogyan a férfi ránézett és látta, hogy tényleg menjenek a maszkos más le is ugrott. Aesa próbálta megnézni, hogy miként érkezik le a talajra, hátha most is tanul valamit, amivel könnyebben ugorhat le innen. Végül vett egy nagy levegőt és ő maga is lelépett a párkányról készülve arra, hogy az esést fájdalom követi, még akkor is, ha próbálja tompítani. Egy pillanatra megint lecsukta a szemét, aztán ismét eszébe jutott, hogy nem tudja, hogy mikor kellene tennie a kigurulást, ha nem lát, így kinyitotta, úgy nagyjából ekkora ért volna le, de a azt érezte, hogy a maszkos alak elkapta őt.
- Köszönöm bácsi – mondta.
Miután letették biztosan állt meg a lábán és még egyszer hálásan pillantott vissza a férfira. Ha eddig kételkedett volna, akkor most már tényleg tudhatta, hogy segíteni akar, ha csak nem egy átverés és így próbált a bizalmába férkőzni. Az egyik következtetéssel jutott erre, de ezt most elvetette, a feladata fontosabb volt ennél. Nem látott most sem csapdát itt, így végre megérkezett a szoborig, ahol visszatehette volna a szobrot. Az feltűnt neki, hogy a társa közel sem volt ennyire óvatos, hanem határozott léptekkel haladt, ez valamelyest az ő önbizalmát és biztonságérzetét is növelte, noha közel sem bízta el magát, még mindig ott volt benne, hogy lehet csapda valahol, főleg akkor jelenhet meg ez, ha úgy érzi, hogy teljesen biztonságban van. Elsőként még a talapzat előtt próbálta elsöpörni a homokot, ha volt, vagy a füvet, hogy lássa, hogy van-e valamilyen jel előtte. Néhány pillanatot még várt, majd fog nekiállt annak, hogy visszategye a szobrot a helyére. Ám ezt már nem tudta megtenni, meglepetten nézett a maszkosra, amikor az megragadta a csuklóját.
- Mi a baj? – kérdezte.
Hagyta, hogy a férfi kivegye a kezéből a szobrot és letegye a talapzatra pontosan a mellé, ahova be kellett volna tenni azt. A kislány figyelt a kézjelekre, amiket a férfi mutogatni kezdett, de azok túl gyorsak voltak és túl sok is volt belőle ahhoz, hogy így hirtelen megértse azokat, legalább is elsőre. Ha még egyszer megtette volna, hogy végigmutogatja ezeket, akkor úgy érezte Aesa, hogy értené, de így nem. A fejét rázta meg, hogy nem tudja, hogy mit szeretne a másik.
- Nem értem, lassabban egy kicsit bácsi, és ha lehet még egyszer előröl – kérte.
Remélte, hogy ezzel már hogyha ezt megtesz neki a másik, akkor érteni fogja, de végül elindult előre. A kislány meglepetten nézett utána, de ahogyan a férfi hátrafordult és jelezte ezzel, hogy kövesse őt Aesa gyorsan szedte a lábait, hogy beérje a másikat. Ha leérnek az ottani vízköpőhöz, akkor Aesa itt is a falakra nézett, hogy vannak-e ugyanolyan rejtvények, mint amik odafent is voltak a másik helyen, ugyanolyan jeleket keres, mint korábban is látott, illetve megnézi, hogy ez a vízköpő is ugyanúgy sakálfejű-e. Itt is keresett egy követ, amivel képes lehet lezárni a vízköpőt, ha szükséges volt. De egyelőre inkább csak nézelődik és felméri ezt a helyet, hogy kitalálhassa, hogy miért is kellett lejönniük ide ahelyett, hogy odafent azt tették volna, ami triviálisnak tűnt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13321
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Bishop on Pént. 21 Feb. 2014, 15:20

A kalandok tovább itt folytatódnak:

Ralf Shaw: Az Új Ellenállás területei
Ingrid Stephanie Miller: Rocksolid
Anthony Calm: Drox
Baku Albani: Pride
Prototype: Sivary Unió
Zack Blue: Drox
Aesa Victoria Miller: Spear
Mihail Krasznaja: Egyéb területek

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3282
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Fagyos Sötétség Kora

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

20 / 20 oldal Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.