Hy'lt IV

A Hy'lt IV, avagy más néven a Kis Hy'lt, a Hy'lt rendszer negyedik bolygója, Az Androméda-galaxis külső peremén található, a planéta mezőgazdasági bolygó, csak két nagyobb város található rajta, a többi részén mezőgazdasági termelés folyik. A környező rendszereket látja el a bolygó élelmiszerrel.

előzmény itt: Sacrosant

Sikeresen eljutottunk a hajókhoz, amire szégyen bevallani, de a védelmezők nélkül nem juthattunk volna fel. Mind éppségben hagytuk el Sacrosantot.
A Galaxis Védelmezőinek vendégszeretetét élveztük, mikor hirtelen új fordulatot vett a történet. Az egyik védelmezőt egy szkrull kémmel helyettesítették. Sosem kedveltem a szkrullokat, főleg, mivel egy megpróbált annó megenni, de ez most mellékes.
A lényeg az, hogy mentőakciót szerveztek Tyr-Xor megmentésére. Én és Acél is segédkezni akartunk ebben az akcióban. Nem tudom, hogy Acélt mi hajtja, de engem a hála, meg az, hogy imádom a jó kis akciókat. Az majdnem olyan jó, mint szipolyokat vadászni.
Azonban szkrull területre kellett utaznunk a védelmezőért. Pontosabban a Hy'lt IV-re, kellett eljutnunk. Ami egy elég apró kis bolygó. Végül egy szkrull segítségével egy kereskedőhajón jutottunk el az ellenséges bolygóra. Bár nem tudom ki bízott meg benne, de mindegy nem én vagyok a főnök itt.
Mikor megérkezünk a szkrull ellát minket néhány tanáccsal és ajánlja, hogy próbáljuk magunkat szkrullosra maszkírozni.
- Persze, majd leöntjük magunkat zöld festékkel.(szarkasztikusan) Van valami konkrét ötleted arra, miként szkrullosíthatnánk magunkat. Persze csak ha többieknek nincs ellenére, mert én szívesen átverekedem magam a városon is, ha kell. De itt nem az enyém a döntés joga.

Miután a Védelmezők vendégül láttak minket a hajójukon, a csapat űrlovag tagjai felkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk egy rajtaütésnél. Rendes esetben már régen visszatértem volna a Galadorra, de most más cél lebeg a szemem előtt. Úgy döntöttem, hogy itt maradok, közel Annihilus útvonalához, hogy tehessek a megállítása érdekében. Egy rajtaütés a Galaxis Védelmezőivel megfelelő indok volt erre. Sorsot hazahívták, hogy tovább csiszolja telepatikus képességeit, Villám viszont itt maradt, és ő is csatlakozott a csapathoz. Rajtunk kívül a két űrlovag Védelmező, Pöröly és Látó, illetve egy Reptile nevű embertelen vesz részt a küldetésben. Az úticél egy kis skrull mezőgazdasági bolygó, a Hy'lt IV, ahol egy Védelmezőt tartanak fogva. A skrullokban az a vér folyik, mint a szipolyokban, nem meglepő, hogy ilyen becstelen módszereket használnak. Sose bízz senkiben, aki fel tudja venni más alakját! Ez egy olyan alapelv, amit gyerekkoromtól kezdve belém neveltek. Ezt kell rögtön a feladat kezdetén megszegnem, amikor kiderül, hogy egy skrull hajón kell megközelítenünk a bolygót. Tény, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, és csak egy skrull, a kapitány van az egész hajón, de még így is minden részem tiltakozik az együttműködés ellen. Annyit tudok róla, hogy a Skrull Birodalom helyett a pénzhez hűséges, de ez csak ront azon amit gondolok róla. Ha még a saját fajtájához képest is becstelen, csak árulásra számítok tőle. Az egész út alatt folyamatosan figyelem a kövér alakváltót, nem hagyok neki lehetőséget semmi aljas trükkre.
A landolás nem sikerül valami jól, de éltem már túl rosszabbat is. Nem szólok egy szót sem, amíg le nem teszi a hajót, és azután is csak egy megvető pillantással értékelem a teljesítményét. Amikor kiszállunk, eltüntetem a páncélom. Egy űrlovag vértezete túlságosan feltűnő egy skrull bolygón. További álcázásra viszont nincs szükség. Nem hittem volna, hogy egyszer előny lesz, hogy alakváltókkal állok szemben. Csak arra kell fokozottan ügyelnünk, hogy ne tévesszük szem elől egymást, mert akkor bármelyikünket lecserélhetik. Sokért nem adnám, ha a szkennerem képes lenne a skrullokat is kiszűrni. Már vázolnék is egy stratégiát ennek elkerülésére, ám meghallom a kommunikátorom jelzését. Egy üzenet érkezett. Amikor meglátom, hidegen elmosolyodom. Végre kifizetődik, hogy lefizettem egy pár embert, hogy figyeljék a féreg útját.
- Annihilus ide tart. - mondom a társaimnak.

//Az infó Nefitől származik, nem én találtam ki.//

Kicsit kellemetlen tény, hogy Tyr-Xor valójában nem az akinek hittük, vagyis de, csak nem az aki velünk volt... Skrullok, kezdenek engem is zavarni az ilyen húzásaik miatt, de ez most egyenlőre nem fontos. Elméletileg a Hy'lt IV-n tartják fogva a már korábban emlegetettet, ami már bőven Skrull felségterület, ezért kénytelenek voltunk lefizetni egy fajtabelit, akinek a pénz végül is fontosabb volt és hajlandó volt intézkedni a bejuttatásunkkal kapcsolatban, mivel nem igazán állunk jó kapcsolatban velük más mód erre nem is igazán lett volna, legalább is olyan nem, amivel el lehetett volna kerülni a feltűnést, persze egy pillanatra sem bízom meg abban az alakban, aki idáig hozott minket, végül is mi tartja vissza abban, hogy feldobjon minket? Két szemem rajta lesz... Mindenesetre is érkezünk, én pedig csendesen tűröm a problémamentesnek nem nevezhető landolást, majd pedig kiszállva a gépből jobban szemügyre veszem, hogy hol is vagyunk, a többiek beszélgetését pedig egy darabig csendesen hallgatom, nem igazán akarok közbe szólni, mivel nem tudom, hogy mennyire megszokott az, hogy itt mások bőrébe bújva járkáljanak a zöldes lények... Kissé tartok tőle, hogy eléggé feltűnő jelenség leszek ahhoz, hogy ne lehessen miattam nyugodtan haladni és hiába kisebb bolygó ez mint a megszokott, vagyis lakosság terén, ettől függetlenül számban továbbra is rengetegen vannak és nem lenne jó magunkra ugrasztani a helyi őrséget. A pozitívum az, hogy tudjuk, hogy merre kell menni, a negatívum pedig az, hogy az egész város másik oldalán van. Egyenlőre inkább csendesen meghúzódom és figyelem a többieket, ahogyan azt tőlem már megszokhatták a legtöbben, azóta sem lettem a szavak embere, nem különösebben legalább is. Hab a tortára, hogy Annihilus erre tart, remélhetőleg végzünk mielőtt ideér.

A Védelmezők hajóján ténykedtem, tettem a dolgomat ahogyan eddig is, ellenőriztem minden kis sarkot a hajón, minden kis zugát, hogy biztosan nem volt-e azon képes elrejtőzni egy Szipoly sem... De nem, nem találtam semmit, így viszonylag békésen lehettem, igaz ettől függetlenül biztos ami biztos alapon naponta többször ellenőriztem magukat a védelmezőket, mert sosem lehet tudni, ez pedig még azelőtt volt, hogy újabb személyek érkeztek a hajóra... Űrlovagoknak vallották magukat és minden vonás megvolt rajtuk, de nem lehetett tudni, szinte állandó jelleggel figyeltem őket azt várva, hogy mikor próbálnak valamit cselekedni, vagy felvenni az eredeti alakjukat, de végül ez nem történt meg, legalább is nem velük. Arról a bizonyos Tyr-Xor nevezetű védelmezőről kiderült, hogy beépített Skrull volt. Ennek a ténye, fogalmazhatunk úgy, hogy erőteljesen megbolygatta a lelkivilágomat az agresszív irányba s ha rajtam múlik és nem akadályoznak meg, valószínűleg gondolkodás nélkül vágtam volna neki az egyik falnak a fegyveremmel, hogy végezzek a betolakodóval, melynek mivoltja kísértetiesen hasonlít az általam üldözött démonokra, s a legrosszabb az egészben, hogy nem vettem észre, ennyi erővel pedig az is lehetséges, hogy mégis van Szipoly a védelmezők között és nem tűnt fel eddig! Attól a naptól kezdve mind a mai napig rendszeresebben ellenőriztem mindenkit és nagyjából velük is úgy voltam, mint az idegenekkel, szinte semmi bizalom, szinte, több mint a semmi, de nem jelentős.

Idő közben kiderítették, hogy a valós tag az egyik Skrull bolygón van fogságban. Számomra azóta is titok, hogy miként is voltak képesek szert tenni ezen információkra... De ez most nem számít, mivel hallani akartam annak a bizonyosnak a személyes véleményét a cseréjével kapcsolatban, magam is a segítségemet ajánlottam, igaz a bejutásban ugyan úgy egy zöldbőrű segédkezett, amit nem néztem jó szemmel, nagyon nem, képes a saját fajtáját is elárulni, alakváltó, abban sem vagyok biztos, hogy ő maga Skrull és nem Szipoly, egész úton szemmel tartottam támadásra készen, de végül sikerült probléma nélkül érkeznünk... Majdnem...

A landolásnál magamra öltöm a páncélomat, de végül a hajót leszámítva mindenki megússza probléma nélkül a landolást, leszállván viszont még pár percig magamon hagyom azt, csak amíg alaposabban körülnézek. Végül eltűnik rólam, a fegyverem pedig továbbra is a hátamon pihen, de nagyon viszket a tenyerem... Alakváltókkal vagyok körülvéve és nem tudom hogy melyik lehet az ősi gonoszok egyike, talán mind... Talán az egész Skrull faj csak egy álca.

Hamar látom, hogy a kikötőben tartózkodók is értesültek Annihilus közeledtéről, és sokan menekülni készülnek. Ez csak alátámasztja azt, hogy az emberem igazat mondott. A skrullok igyekszenek majd ellenállni neki, de vannak kétségeim az esélyeiket illetően. Akárhogy is, az evakuálás káoszát kihasználhatjuk a Védelmező megmentésére, viszont ez egy kicsit korlátozza a ráfordítható időt. Célszerű lenne végezni, mielőtt a féreg eléri a bolygót. Látó jelzi, hogy hátramarad hajót keresni, én pedig biccentek neki, hogy értettem. Ezután a többiekhez fordulok:
- Szorít minket az idő. Ne késlekedjünk, még át kell kelnünk az egész városon! Reptile, remélem maga készült valami álcával.
Ezután a kövér skrullhoz fordulok, és továbbra is enyhe undorral a hangomban, ellentmondást nem tűrően szólok hozzá.
- Maga játssza a szerepét, mint kereskedő, mi pedig idegen üzletfelei leszünk.
Eszembe jut, hogy kézenfekvő lenne, ha testőröket alakítanánk, de nem vagyok hajlandó egy ilyen féreg szolgájának kiadni magam. Elég, hogy egyáltalán szóba kell állnom vele.

Vron kimondja azon kevés azon kevés mondatok egyikét, amit nem szívesen hallanék.
~ Mi van? Remek, nem elég, hogy túszmentésre készülünk egy idegen bolygón, ami tele van undorító Szkullokkal, de még sürgetésünk is van. Hát ez szuper.
Acél már szervezkedni is kezd én pedig levetem páncélom, mivel már ő is megtette ezt korábban. Kevésbé vagyok így feltűnő, azt hiszem. A terv, amivel egyenlőre előáll jónak tűnik. A nő időközben elmegy, hogy hajót szerezzen nekünk.
~ Egy gonddal kevesebb.
Ha mindenki ráint a tervre és megindulunk, én is megyek velük, de egyenlőre nem szólok a dolgokba, inkább majd akkor szólok vagy cselekszem, ha szükséges lesz.

A tömeget elnézve, ahogyan meglehetősen sürgősen pakolnak egyesek a hajóikra, s sokan csak azért érkeznek, hogy segítsenek nekik... Nos, úgy tűnik, hogy valóban igazak a hírek, Annihilus serege erre tart. Talán csak ennek köszönhető, hogy nincs a helyi őrség még a nyakunkon, mert emiatt nem igazán figyelnek ránk, de ez nem lesz örökké így, igazából valószínűleg addig fog tartani, amíg el nem indulunk a túszért. Seleia szavaira bólintok, majd pedig figyelem ahogyan távozik, s végül Vronra emelem a tekintetem.
- Nem állt lehetőségemben ilyen típusú felszerelést magamhoz venni. - Válaszolok viszonylag tömören az űrlovag megszólalására, majd pedig remélhetőleg elindulunk végre, mivel nem kéne sokáig húzni, ha más miatt nem akkor már csak az érkező túlméretezett bogarak miatt nem.
- Ha szükséges akkor maximum elterelésként más útvonalon megyek, hamarabb fognak engem célba venni mint titeket. - Teszem még hozzá az egészhez, majd pedig innentől kezdve a tőlem megszokott csendességgel megyek a társasággal és figyelek, figyelem az itteniek mozgását, hogy milyen veszély fenyegethet és honnan, ilyesmiben van már tapasztalatom mivel testőrként ténykedtem egy jó ideig, tudom, hogy mit kell ilyenek felfedezéséért alaposabban szemügyre venni és megfigyelni. Eléggé valószínűnek látom, hogy a csapattól külön útvonalon fogok mozogni hamarosan.

Továbbra is meglehetősen idegesít, hogy miféle lényekkel vagyok körülvéve, nem a társaimra gondolok, egyáltalán nem, legalább is nem a legtöbbjükre, bár a legszívesebben őket is és lényegében mindenki mást is ellenőriznék, hogy biztosan azok-e mint aminek mutatják magukat, de vissza kell fognom magam, muszáj vagyok visszafogni magam de így pedig a legszívesebben legalább a pörölyömet a kezembe venném, hogy szükség esetében léphessek, azonban az már túl feltűnő lenne. Olyan érzés ez számomra, mintha meg lennének kötve a kezeim, felettébb kellemetlen, így ez pedig egy meglehetősen finom megfogalmazás az egészre. Akárhogyan is, csendben tűröm, egyenlőre, eléggé viszket a tenyerem, hogy így mondjam, de ki kell bírnom, kibírtam már rosszabbat is, igaz lehet hogy ősi ellenségeink s a galaxis legundorítóbb lényei között lépdelek éppen, de ki kell bírnom. Egy futó pillantást vetek a tömegre, ahogyan feszülten és sietősen pakolnak a hajóikra az érkező ellenség miatt, aminek kivételesen örülök, minél kevesebben vannak itt, annál gyorsabban tudhatjuk le valószínűleg ezt az egészet, igaz ezek csak civilek, legalább is külsőre annak néznek ki, valójából ki tudja, hogy milyen megtévesztés résztvevői. Megengedek magamnak egy sóhajt, picit leadván a felgyülemlett feszültségből, nehéz visszafogni magam és ennyire félre tenni mindent amit eddig belém neveltek.

Ahogy haladunk, hamarosan Annihilus gépei tűnnek fel az égen, és bombázni kezdik a várost, rövid úton káoszt teremtve. Rendületlenül haladok előre a csapat élén, tudomást sem véve a körülöttünk fejvesztve rohangáló férgekről, csak arra figyelek, ha esetleg a közelünkben csapódna be egy bomba. Már messziről látom, hogy a börtönépület környékét is robbanások sorozata rázza meg. Lehet, hogy már nem is lesz szükség arra, hogy kiszabadítsuk a fél-kreet, hiszen az állapotok nem kedveznek a foglyok őrzésének. Viszont ha a káoszt kihasználva sikerült megszöknie, akkor közel lehetetlen lesz megtalálni. Nem is beszélve arról az esetről, ha a helyiek, hogy megkönnyítsék a dolgukat, tömegesen kivégzik a foglyaikat Láttam már ilyet.
- Jobb lesz, ha sietünk. A káoszban bármikor eltűnhet az emberünk.
A menekülő skrullok több antigravitációs járművet is hátrahagytak. Amint észreveszem, hogy ez a helyzet, kiadom az utasítást.
- Vigyünk el egy járművet!
Ezzel meg is indulok az egyik felé, ami elég nagynak tűnik ahhoz, hogy mind beférjünk. Amikor odaérek, végignézek a műszerfalon, hogy lássam, hogy el tudom-e vezetni. Ha úgy ítélem meg, hogy igen, beszállok a kormány mögé, ha nem, akkor a kövér skrullnak jelzek, hogy vezessen.

Néhány vadászgép jelenik meg az égen, pont olyanok amik Annhillus seregében is vannak.
~ Ez csak az előőrs jön majd még több is is onnan ahonnan ez jött.
A gép elkezdi bombázni a környéket, az utcán eluralkodik a pánik és a szkrullok fejvesztve menekülnek. Az utcán pedig sorra hagyják ott a lebegő járműveket.
De nem ez az egyetlen dolog ami feltűnik, ahogy a lövedékeket figyelem, lévén nem akarom, hogy minket is eltaláljon egy feltűnik, hogy a börtönépület több bombát is bekapott.
Acél kezébe veszi az irányítást és már fut is az egyik üres jármű felé, én pedig követem, elvégre nekem sincs jobb ötletem most. Ha sokáig várunk végén még eltűnik a tömegben a védelmező akit keresünk.

Álcát mégiscsak meglepően egyszerű keríteni a felfordulásban, egyszerűen magamra terítek egy leplet a földről, igaz nem pont a legjobb, de a célnak tökéletesen megfelel én pedig nem vagyok az a panaszkodós fajta, legalább is ennyi miatt bőven, nem. Annihilus seregei, legalább is az előőrs meglepően gyorsan ideértek és nekiláttak a város bombázásának, ezzel okozva pánikot a nép sorában, ami kellemetlen és kellemes is egyben, bár kellemetlen igazán csak akkor lehetne, ha akadályoznának, de egyenlőre úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet, sőt , rengeteg járművet maguk mögött hagynak, így pedig egyszerű lesz eljutni a börtönig. Vron ki is mondja az egyértelműt, amit szükségtelen bárki által kommentálni, a kiszemelt jármű felé veszem az irányt, azért figyelve az eget, mert nem lenne kellemes, ha egy bomba véletlenül felénk venné az irányt s ha valóban ez a helyzet akkor ugrás közben próbálok mást is magammal rántani, bár nem hiszem, hogy szükséges lesz, jelen állás szerint valószínűleg az épületek a főbb célpontok, így kevés az esélye, hogy pont csak így véletlenül, felénk sodródna egy, de benne van a pakliba, én pedig fel vagyok rá készülve. Amennyiben minden rendben megy egyszerűen beszállok és várom az utat, jobb lesz igyekezni mielőtt az egész sereg ideér.

Elindulunk végül... Vagyis... Biztosabban haladunk, mondjuk így a ki tudja, hogy mik között. Továbbra is nehezemre esik elhinni, vagy elfogadni, de inkább elhinni azt, hogy valóban Skrullokkal vagyunk körülvéve, ha pedig tévedek és valóban azok vannak itt, az sem igazán javít a helyzeten, bár a saját planétáikon nem próbálkoznak álcázással, hiszen valóban, minek? De ettől függetlenül túlzottan olyanok mint a szipolyok, nem olyan átkozottul undorító módon elvetemültek, de a szememben eléggé közelednek afelé és annak a ténye, hogy köztünk is ott voltak és a legrosszabb hogy az a bizonyos Skrull akár szipoly is lehetett volna és nem vettem észre! Bármikor amikor a legény aludt megpróbálhatott volna megölni minket! Jobban kell majd figyelnem, jelenleg is rajta tartom a szemeimet a többieken, mint ahogyan minden máson is ami jelenleg él és mozog ami rengeteg, de valahogy megoldom. Természetesen magam is felkapom a tekintetem ahogyan a bombázás kezdetét veszi, de az arcomon nem látni különösebb jelét, tudomásul vettem és egyenlőre van időnk, de sietnünk kell. A felszólalásra szemügyre veszem a kiszemelt járművet, majd pedig kissé hezitálva, de megindulok felé magam is, minél hamarabb eltűnünk innen, annál hamarabb tudom még egyszer leellenőrizni a többiek mivoltát, persze most is megtehetném, de azzal túl sokat kockáztatnék, most még... Lehetséges, hogy a börtön épületében egyszerűbb lesz kivitelezni mindezt.

Az antigravitációs jármű elég egyszerűnek tűnik, így hát úgy ítélem meg, hogy én is elboldogulok vele. Intek a fejemmel a többieknek, hogy szálljanak be, majd beindítom a hajtóművet. A bombázás és a városban uralkodó káosz ellenére, vagy tán éppen amiatt, sikerül alig negyedóra alatt elnavigálnom a börtönkomplexumhoz. Az utat végig skrull hullák szegélyezik, azok pedig, akik még életben vannak, pánikba esve menekülnek a csapás elől, de persze nincs hová. Gusztustalan férgek, de ez akkor is igazságtalan, még velük szemben is. Annihilusnak bűnhődnie kell azért az értelmetlen pusztításért, amit a világunkra hozott. És azoknak is, akik ideengedték őt.
A börtönkomplexumhoz érve kiszállok a járműből és körülnézek. Innentől kezdve reménykedhetünk, hogy a fél-kree még él és nem jutott még túl messzire innen. Maga az épület elég viharvert állapotban van, foglyok őrzésére nyilvánvalóan nem alkalmas, és ez több problémát is jelent:
- Tyr-Xor könnyedén elmenekülhetett, ha még él, de nem látok más választást, mint hogy bent keressük, mivel ha elhagyta a börtönt, már bárhol lehet. Előbb jut ő vissza a Thanosra, mint hogy mi megtaláljuk. Viszont nagyon óvatosnak kell lennünk, ha bemegyünk. Nem tudhatjuk, hogy milyen valódi gonosztevőket őriztek itt, akik ránk is veszélyesek lehetnek. Mindenki figyeljen a háta mögé is!
Várok egy pillanatot, hogy esetleg valaki hozzáfűzzön valamit, de nem várok ilyesmit.
- Utánam! -adom ki az utasítást, ha nincs senkinek ellenvetése, majd a főkapun belépek a börtönbe.

A haladás meglepő módon problémamentes, közben pedig tökéletes kilátás nyílik a városra, ami tele van hullákkal, mindenfélével, ami miatt kezdem sajnálatosnak érezni a helyzetet, nem tartoznak a Skrullok egyértelműen nem tartoznak a kedvenceim közé, de senkinek sem kívánom a halálát, legalább is egyenlőre nem, nem igazán tettek még a kémkedésen kívül olyasmit ellenem, ami miatt okom lenne oly gyűlöletet érezni irányukba, hogy élvezettel nézzek végig azon, amit Annihilus seregei művelnek, vagy legalább is amit az előőrs tett és tesz is éppen. Mindenesetre is nem tudunk segíteni, néhányakat evakuálhatnánk, de nem ilyen célokkal jöttünk ide s nincs meg hozzá a megfelelő felszerelés, vagyis pontosabban a járművek, így bele kell törődni abba, hogy jelen helyzetben valóban nincs mit tenni. Végül megérkezünk a komplexumhoz, ami szemmel láthatóan igencsak megrongálódott a támadásoknak köszönhetően, egyértelműen, ez pedig eléggé megkönnyíti a dolgunkat, legalább is egyenlőre úgy néz ki, később majd kiderül, hogy valóban ki tudja, hogy mifélék szabadultak el, bár a Skrullokból kinézem, hogy politikai foglyok illetve más fajú rabok vannak itt, akiket ellenségeskedés miatt vetettek csupán csak börtönbe, ami talán egy kicsit túlzottan naiv hozzáállás a részemről, számítok arra, hogy ránk támadhatnak, de ok nélkül nem feltételezem. Egyenlőre némán haladok tovább a csapattal és figyelek, ahogyan eddig is tettem.

A járműből kinézve csupán csak halál és pusztulás fogad, ami bármennyire is hangzik bizarrnak és valószínűleg gerinctelennek, esetleg kifejezetten gonosznak talán, de megnyugtat, nem azért, mert halált érdemelnek, bár talán Szipolyok voltak... DE inkább azért nyugtat meg, mert ahogyan rohamosan fogynak a számok, úgy kell egyre kevesebb személy miatt aggódni hogy titokban az ősi ellenségeink közé tartozik, s kezd körvonalazódni bennem annak a gyanúja, hogy Annihilust is ők csalták ide, persze esélyesebb, hogy magától vette erre az irányt, de ténylegesen nem látom lehetetlennek, hogy ebben is az ő kezük van, hiszen mindig csak pusztulást hoztak s most is munkálkodhatnak ők a háttérben, undorító férgek! Érkezés után végignézek a épületen, majd pedig a többieken, de egyenlőre egyikük sem tesz gyanús mozgást, most már viszont nem bírom tovább, feléjük emelem a szkennerem s egyesével alaposan végignézek mindenkit vele, ha a Skrullok bejutottak közénk és nem vettem észre, akkor a Szipolyok is képesek rá, és mi van akkor, ha hatástalan a szkennelés? Bele sem akarok gondolni, ezt az ellenőrzést pedig akár haladás közben is hajlandó vagyok folytatni, amíg végig nem érek mindenkin, persze lehet, hogy az épületben van nagyobb veszélyforrás, de egyenlőre a többiekkel kapcsolatban akarom megnyugtatni magam valamilyen minimális szinten.