Daniel Cassidy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Daniel Cassidy

Témanyitás by Daniel Cassidy on Vas. 03 Nov. 2013, 22:45

Adatok:

Név: Daniel Cassidy
Egyéb név: Dan, Danny, Cass
Faj: Génmódosított ember (nem tud róla)
Nem: Férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Kalifornia, 2004. 07. 12.
Kor: 20 év
Család: Szüleit már elvesztette, egyetlen "családtagja" a barátja, Elisa
Foglalkozás: Nincs munkája
Testmagassága: 179 cm
Testsúlya: 69 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Sötétbarna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Tolószéke, mellyel továbbra is tartja álcáját
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: Mostanra már teljesen egészséges

Életrajza:

A történetem húsz évvel ezelőtt kezdődött Kaliforniában. De nem sokat éltem ott, mivel apám és anyám nem jöttek ki jól. Apám katona volt, de miután leszerelt, fura lett. Egyre különösebb arcok kezdték el körülvenni, és anyám ennek nem örült. Nagyon nem. Szóval... elváltak. Én anyámmal maradtam, de ő nem tudott tovább ott élni. Elköltöztünk, így kerültem hát Queens-be. De apa nem tett le arról, hogy visszaszerezze anyát. Bár én erre már csak később jöttem rá. Éltem gondtalan gyermekkoromat, elvált szülők gyerekeként. Oké, annyira nem volt egyszerű, de anyám igyekezett megadni mindent, amit csak tudott. Az iskolában pedig jól megvoltam, néha kissé kerültem az órákat, és jobban szerettem a haverokkal lenni, de minden jól ment. Jók voltak az eredményeim a sportban, emiatt pedig barátokat is könnyebb volt szereznem. Aztán, ahogyan az lenni szokott, minden tönkrement. Apám a szokásos hétvégi láthatási jogát élvezte. Elvitt autókázni. Imádtam a kocsikat, a sportok mellett ez volt a másik hobbim. Tizenegy voltam, mikor a baleset történt. Követtek minket. Apám látta ezt, egész út alatt furán viselkedett. Próbálta őket lerázni, de aztán végül leszorítottak minket az útról. Kivittük a szalagkorlátot. A becsapódásra már nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy amikor felébredtem a kórházban, már nem éreztem a lábaimat. Az orvosok közölték, hogy deréktól lefelé teljesen lebénultam a gerincsérülésem miatt. Apám pedig életét vesztette. Hiába mondtam el a rendőröknek, mi történt, soha nem találták meg a tetteseket, az én életem pedig teljesen megváltozott. Tolószékben nem sok mindent csinálhattam. De az iskolát nem akartam otthagyni. Próbálkoztam, komolyan. De ilyenkor az ember mindig megtapasztalja, hogy kik voltak az igaz barátai, és kik nem. Mindenki, aki addig a haveromnak mondta magát, elfordult tőlem. Egyetlen személy maradt mellettem. Jobban mondva, eleinte a tanárok kérték, hogy segítsen nekem a suliban. A szomszédban lakott, így végül elég sok időt kezdtünk együtt tölteni Elisával. Ő segített mindig mindenben, és ha valami problémánk volt, azt mindig megosztottuk egymással. Még a középiskolában is kitartottunk egymás mellett, és egy valódi, szoros, örökre szóló barátság fonódott köztünk. Legalábbis mi ezt hittük. Amíg egy napon nem csókolóztunk. Ugyanolyan nap volt, mint a többi. Vagyis nem... Elisa épp a pasijáról áradozott, én pedig figyelmeztettem, hogy vigyázzon, mert a srác szerintem csak kihasználja. Erre kiborult, és veszekedni kezdtünk arról, hogy miért nem beszélünk egymással egyenesen ahelyett, hogy beleszólnánk a másik életébe. Közel volt hozzám, a tolószék miatt, én pedig egy kicsit előredőltem, és megcsókoltam. Nem tudom, meddig tartott, az biztos, hogy hosszú percek is eltelhettek. Utána némaság volt köztünk. Mindketten lefagytunk, és többé nem esett szó erről. Még így is sikerült leérettségiznünk, de ami köztünk volt, az nem került szóba. Utána pedig... már nem is kerülhetett szóba, mert a dolgok ismételten változtak. Pedig néha még mindig arra gondolok, bárcsak a tolószékes srác lennék, aki elvolt a könyvei társaságában, és programokat írt a gépén. Igen, az egykori sportolóból, aki arról álmodott, hogy katona lesz, mint az apja, ez a kis szobahuszár lett. Csakhogy... az élet ezt is felborította, és a szobahuszár is tovaszállt, amikor egy este egyedül hagytam el a lakást. A földszinten laktam a lábaim miatt, így ez nem volt probléma. Elisa lakásán éltem, anyám ugyanis egy évvel azelőtt elhunyt. Sokat betegeskedett és a szíve nem bírta tovább. Emlékszem, épp ez járt a fejemben, és az, milyen sokat dolgozott, hogy engem eltartson egyedül. Amikor az út mellett egy fekete terepjáró állt meg. Hát nem elcsépelt? Akkor még annak gondoltam. Nem tudtam védekezni. Két nagydarab figura kiemelt a tolószékből, és hamar a hátsó ülésen feküdtem, zsákkal a fejemen, de a történet ezen pontján már naplómra kell hivatkozzak, mert az ez utáni időt újabban inkább elfelejteni próbálom. De ahogy hazaértem, leírtam mindent, amire emlékeztem.

Első bejegyzés ~ Az elrablóm, a teremtőm
A motor búgása volt az egyetlen, amit hallottam. Akik beraktak a kocsiba, még csak egymáshoz sem szóltak. Hosszú volt az út. A zsák még akkor sem került le a fejemről, amikor már kirángattak az autóból. Bevittek valahová, és mikor végre szabaddá vált látásom, már egy asztalon feküdtem, egy sötét szobában, melynek plafonjáról csupán egyetlen csupasz villanykörte lógott alá a helység bevilágításának céljából. Két maszkos, orvosnak tűnő személy éppen leszíjazott. Aztán belépett Ő. Az ajtó kínzó lassúsággal csukódott be utána, végleg elzárva engem a külvilág látványától, még ha csak egy kopár folyosóra nyílott is.
- Szervusz, Daniel... - köszöntött a katonai egyenruhában lépkedő, bajszos férfi. Olyan negyvenes évei közepén járhatott, edzett volt, ez látszott rajta. Igazi katona.
- Nyilván nem ismersz fel. Bár jó sok közös képem van az apáddal.
Itt hagytam abba a ficánkolást, már amennyire egyáltalán mozogni tudtam. Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Ismerte őt? - kérdeztem, mire csak elnevette magát.
- Hát persze, fiam, hiszen katona volt, méghozzá nem is utolsó. Egyébként... a nevem nem fontos. Legalábbis még nem. Örülök, hogy élőben is találkozunk. Az utolsó kép, amit láttam rólad, apád tárcájában volt, és még pelenkát viseltél.
Nem értettem a helyzetet. Egyszerűen nem.
- Mit akar tőlem? Minek hozott ide?
A válasz, amit kaptam, egy újabb kacaj volt csupán. Gurgulázóbb, mint az előbbi.,
- Részese leszel az emberiség egy fontos kísérletének.
Egyre jobban elkerekedett a szemem. Nem fogalmazott valami világosan, ugyanakkor úgy éreztem, nem is akarom, hogy világosabban fogalmazzon. Mégsem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek megint.
- Miről beszél? Miféle kísérlet? Engedjen el!
Az utolsó mondatot szinte már követelve kiabáltam. Csak mosolygott, nem tett mást. Kezével megpaskolta a mellkasomat.
- Ne aggódj! Hálás leszel te még ezért. De persze mesélhetek neked... hallottál már valaha a furcsa emberekről? Olyan személyekről, akik különleges képességekkel rendelkeznek?
Egyre kevésbé értettem már a helyzetet.
- Mi a fenéről beszél maga? Mi közöm nekem ehhez az egészhez?
Felnevetett, de a nevetése kezdett egyre hűvösebbé válni.
- Az evolúció során az emberi szervezetben kialakult egy furcsa gén. Egy elváltozás, ha úgy tetszik. Megváltoztatta az ember DNS-t, amitől vannak személyek, akik különleges dolgokat tudnak. A csoportunk pedig az ezzel kapcsolatos témákban vizsgálódik.
Egyre furábban éreztem magamat. Mintha egy nagyon elszúrt sci-fi filmbe kerültem volna hirtelen, és nem tudnék belőle kitörni.
- Na és nekem ehhez mi közöm?
Erre már széles vigyorral fordult újra felém, merthogy eddig körbe-körbe sétálgatott.
- Bárkibe beültethető a gén. Apádban is megvolt. Erről szólnak a kísérleteink. Kell valaki, aki erősíti az emberi oldalt. hiszen gondolj csak bele... az USA kettéválása... idegenek... háborúk... az embereknek szükségük van a reményre.
Lefagytam. Nem értettem ezt az egészet. Természetesen hallottam az általa felsorolt eseményekről, de mindig is igyekeztem magam távol tartani minden ilyentől. Igyekeztem csak semlegesnek maradni ebben az őrült világban.
- Várjon... hogy érti ezt?
- Te is különleges vagy ám, Daniel. A projektünk eddigi kísérletei pedig bebizonyították, hogy a szunnyadó gén felébresztése páratlan eredményeket szülhet, csak hát... eddig mindig voltak... nos, komplikációk.
Nyugtalankodni kezdtem. Talán, nem meglepő, de rossz érzés fogott el.
- Komplikációk? Meg merjem kérdezni?
- Meghaltak. - bólogatott a számomra még mindig ismeretlen katona. - De egy háborúban mindig vannak áldozatok.
Valami ilyesmi válaszra számítottam, így nem is lepett meg a dolog, bár azt éreztem, hogy egyre inkább kezd hányinger kerülgetni.
- Tudod, az emberek esendőek. Iránymutatás kell nekik. Ehhez pedig szükségük van egy különleges egyénre. Ez pedig te lehetsz, Daniel.
- De honnan tudja, hogy bennem is megvan a gén? Meg sem vizsgált meg semmi.
A Katona itt tartott egy kis szünetet.
- Nem volt rá szükség, az ilyesmi apáról fiúra öröklődik a legkönnyebben. Apádban pedig megvolt ez a változás. Nem véletlenül volt olyan jó katona.
A világom rövid időn belül teljesen összeomlott. Már vergődni sem maradt életkedvem.
- Te lehetsz az a katona, akire mindig is vártunk. A reménysugarunk. Csak kell neked egy kis lökés...
Nem figyeltem, de akkor már késő is volt. Az egyik asszisztens belém szúrta a tűt, a fecskendőben lévő folyadék a vénámon keresztül a véráramba jutott, égető érzést árasztva szét az egész testemben. Felordítottam, fájdalmasan. A kín, az égető szenvedés egyre elviselhetetlenebbé vált. De nem is kellett sokáig elviselnem, mert elájultam.

Második bejegyzés ~ Új élet napkeltéje
Olyan furcsa volt minden, amikor felébredtem. Azt hittem, minden álom volt azelőtt. De nem, csak szerettem volna, ha az lenne. Egy ágyban feküdtem, ismeretlen szobában. Olyan másnak éreztem magamat. Az egész testem... sokkal izmosabb volt. Sokkal edzettebb, ami pedig még hihetetlenebb volt: megmozdultak a lábaim. Emlékszem, perceken át meredtem rájuk. De nem ez volt az egyetlen változás. Furán éreztem magam. El akartam hagyni a szobát, de az ajtó előtt őrök álltak. Azt mondták, készüljek el. Nem, mintha sok elkészülni valóm lett volna, így hát elhagytam a szobát. Fura érzés fogott el, perifériámban láttam az egyik kopaszt mozdulni, és már épp pördültem is a tengelyem körül. Sikerült leütnöm. Azóta sem értem, hogyan csináltam. De mindegy is volt, mert mire a másikhoz fordultam, az sokkolót nyomott hozzám. Kiütött, és én már otthon ébredtem fel. Egyetlen levél volt az éjjeliszekrényem előtt álló tolószékemben, rajta kacifántos betűkkel pedig a következő szöveg:
"Csak óvatosan az erőddel, nem kis felelősség!"

Harmadik bejegyzés ~ Otthon, édes otthon
Nem mertem elmondani Elisának, mi történt. Jobb, ha inkább próbálom, annak a Daniel-nek a látszatát mutatni, aki voltam. A tolószékes, átlagos srácét. pedig már tudok járni... és valami azt súgja nekem, hogy nem csak ez változott.

Képességei: Bár Danny nem tud róla, pókszerű képességekre tett szert a szérumtól, amit kapott. Ez lehetővé teszi számára, hogy megtapadjon a falon és egyben bármilyen felületen, megnövelte fizikai képességeit, főként erejét, ami képessé teszi őt 500 kg súly felemelésére.

Szakértelmei: Ért a gépekhez és a programokhoz, de csak hobbi szinten, egyébként átlagos, mint más korabeli srác.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések: Nincsenek


A hozzászólást Daniel Cassidy összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 04 Nov. 2013, 16:42-kor.
avatar
Daniel Cassidy
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 9
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Nov. 03.
Tartózkodási hely : Queens

Vissza az elejére Go down

Re: Daniel Cassidy

Témanyitás by Thorhalla on Hétf. 04 Nov. 2013, 00:07

Üdv az oldalon!
Karaker elfogadva, a születési dátumodat pedig 2004-re, 2014 helyett, mert a dátum 2024.
Kezdőtőkéd, mivel munkanélküli 700$, egy adatlapot írj, és egy avatart tegyél be, utána mehetsz is játszani.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13797
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Daniel Cassidy

Témanyitás by Daniel Cassidy on Hétf. 04 Nov. 2013, 17:09

Adatlap:

Név: Daniel Cassidy
Lakás/Létesítmény: Queens
NJK: Nincs
Foglalkozás: Nincs
Munkahely: Nincs
Pénz: 700 $
Bevétel/hét: 200 $
Eszközök: Nincs
Felszerelés/fegyverek: Nincs
Vállalat: Nincs
Szövetség: Nincs
Törzshely, ahol megtalálható: Leginkább az otthona
Ismertebb szövetséges: Nincs
Ismertebb ellenség: Nincs

Felhasznált kreditek: 2kr. ---> Lakás (Queens)
Fennmaradó kreditek: 2 kr.
avatar
Daniel Cassidy
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 9
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2013. Nov. 03.
Tartózkodási hely : Queens

Vissza az elejére Go down

Re: Daniel Cassidy

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.