Rocksolid

1 / 40 oldal 1, 2, 3 ... 20 ... 40  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Csüt. 20 Feb. 2014, 17:12

A Skandináv félszigeten elterülő birodalom. Az Észak-Amerika területén kialakult klánok közül kiszakadt hét harcos törzs több száz évvel ezelőtt Európa északi részére, a volt Skandináv részre vándorolt, még mielőtt a Pride egyesítette volna a klánokat. Kezdetben raboltak, fosztogattak és pusztítottak. Miután felélték a hely tartalékait kénytelenek voltak saját lábra állni. A Rocksolid rendelkezik az egyik legfejlettebb robottechnológiával. Képesek androidokat készítenek, amik seregét használják csatában. Ezt a sereget legtöbbször Végtelennek nevezik. Mára a Rocksolid az egyik legfejlettebb földi birodalommá vált.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez

Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3267
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 20
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 12:51

~Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid~
Ingrid nemrég kapott egy titkos de megbízható forrásból információt arról, hogy eltűnt anyja és húga valahogy köthető az Északi Törzsekhez, és ott kellene elkezdenie a keresésüket, ez teljesen hitelesnek tűnt annak fényében, hogy tisztában volt anyja múltjával, hogy mennyire kötődött a volt skandináv mitológiai világhoz és annak minden megnyilvánulásához. Nem indulhatott rögtön, mert magas rangja miatt többen felfigyeltek volna egy látszólag teljesen céltalan utazásra, ráadásul a HPI politikai rétege nem alacsonyodik le a többi Földi-hez csak kivételes esetben. Erre az egyik politikai ellenfele is felhívta a figyelmét egy erősen kétértelmű beszélgetés során. Ezért ki kellett várnia, egészen addig amíg az egyik szabad órájában Maniac holografikus avatárja jelent meg előtte.

Hideg, fémes, torzított hangján, teljesen gépies és érzelemmentes stílusban közölte, hogy fontos és azonnali feladat lett kérelmezve Miller részére. Ehhez szükség van az ő képességére és valamint a mobilitására is. A pontos ismertetés szerint a Rocksolid területén kellene tárgyalást folytatni az ottani törzsekkel. Mivel sem Zsarnok, sem a Flotta nem avatkozik be a Földön zajló háborúkba, csak a két hódító állam a Pride és az Ismeretlen Birodalom indít támadásokat parancsra, ezért komoly problémát jelent a Rocksolid megerősödése. A legutóbbi világháború során az északi állam két fronton védekezett és verte vissza a támadásokat, sőt ellentámadást indított és így már komoly nyomást tud gyakorolni globális szinten is. Ráadásul az ottaniak nem hajlandóak semmilyen együttműködésre. Ingrid feladata, hogy adottságait felhasználva vigyen át valamilyen megállapodást, vagy legalább nyerjen időt, hogy később meggyengíthessék az államot.
Nem a megszokott térváltó kapuk vagy teleportálógépek által, hanem egy különleges diplomáciai hajón érkezik meg a gleccserbe épített fővárosba.

Kíséretként egy csapat elit katonát kapott maga mellé, testőrként, ezek nem a szabványos sötétszürke hanem fekete páncélzatot viselnek. Olyanok akik feltétlen parancsteljesítéssel és idegen, intergalaktikus frontokon vívott csatákkal érték el rangjukat. A dokkolás után egy hosszabb folyosó szerű részbe érkezik meg Ingrid kíséretével. Számára most minden furcsának tűnik, a HPI Metropoliszának egekbe nyúló formái, túlméretezett épületei és terei mellet ez az épület nyomasztóan kicsinek tűnik. Ráadásul a az épület teljesen statikus, a fém falak, padló, mennyezet nem igazodik az érkezőkhöz, a padló lejtése, a megvilágítás módja, a folyosó szélessége nem változik meg, ez érzékelők nem igazítják az ő igényeikhez, üresnek és hidegnek tűnik. Hamarosan megérkezik a fogadó bizottság is, három magas, erős férfi, teljesen kék színű harci öltözékben, mind kopaszok és mellé hosszú erős szakálluk van. Nem rettegnek, ami meglepő lehet, teljesen céltudatosan és némán néznek az érkezőkre. De nem köszöntik a küldöttséget, az ő szokásaik szerint most a Birodalmiaknak kellene megtenniük ezt a gesztust, az ő északi nyelvükön, nyilván erre várnak. Hátuk mögött ott állnak a Végtelen egységek.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ismét abba a gondba ütközött, mint olyan gyakran máskor is, túlságosan magas volt a rangja ahhoz, hogy csak úgy Rocksolid-ba besétáljon nyomozni. Némileg aggódott amiatt, hogy a sok várakozás miatt a nyom kihűl, amit talált, de végül Maniac maga jelentkezett, hogy azonnali feladat van a számára. Igazán kíváncsi lett volna, hogy ki intézte el neki mindezt, mert eléggé kevéssé találta reálisnak, hogy pont az egyik uralkodó lánya, vagy éppen az ifjabb Osborn felesége lenne az, akit így elküldenek. Igaz ott volt a tény, ha azt hiszi a Rocksolid, hogy a Birodalom komolyan gondolja azt, ami miatt a küldött megy, akkor nagyobb sikereket érhetnek el. Az egyik személy a politikai ellenfele lehetett, talán csapdába akarta csalni, vagy ezzel a sikerrel még ő maga is előrébb léphet, nem számított Ingrid számára jelenleg. A feladat egyértelmű volt és logikus is, a katonai és háborús jelentéseket ismerte és figyelemmel is kísérte még úgy is, hogy ideje 99%-t az Anyahajón töltötte.
- Értettem, azonnal megkezdem az előkészületeket – felelte még Maniac számára.
Ha ismerte valamennyire a Rocksolid nyelvét akkor tovább gyakorolta azt még az utazás alatt is, ha nem és teljesen idegen volt, akkor jobb híján feltölttette a nyelvet az elméjébe, akárcsak minden tudást, ami megtalálható volt róluk Maniac és az egyéb rendszerekben, hogy pontosan és jól tudja majd megtalálni ott a helyét és a feladatát is tökéletesen tudja majd ellátni. Az utazás gyorsabb is lehetett volna, de ő türelmes volt, végig egyenes, merev háttal ült a kompban, ami a Földre vitte a Rocksolid területeire. A testőrséget teljesen feleslegesnek tartotta, de tudta, hogy a rangja miatt kapta az egészet. Jobb harcos volt náluk és jobban megtudta magát védeni, mint ezek őt. Igaz, ha úgy alakul, még „golyófogót”, vagy csalit játszhattak. A megérkezés után némileg kellemetlenül érezte magát, a hely szép volt, csak túl kicsi. Elszokott ettől, utoljára talán a hibernációs időszakban volt ilyen kis helyen, mint ez itt.
Csak magában raktározta el mindezt, az arca üres és érzékelten maszk volt, nem engedte meg magának, hogy érzelem tükröződjön rajta. Ő a megszokott sárga-vörös testpáncélját, ruházatát viselte, az oldalán két a energiapisztoly volt, a hátára pedig a megszokott kardja erősítve, még úgyis, hogy jelenleg diplomataként érkezett meg. Nem mintha szüksége lett volna rájuk, szabadkézzel is boldogult volna, de ezek már hozzánőttek. Végigmérte a három alakot, illetve a végteleneket, a kék szín leginkább a keltákat juttatta Ingrid eszébe az anyja meséiből, de nem hitte, hogy bárki emlékszik még rájuk. Úgy három-négy lépésnyi távolságban állt meg a küldöttektől és tudta, hogy mi a protokoll, más esetben már nekik kellene köszönteniük őt, az apja és a férje miatt, de itt nem.
< - A Zsarnok és a Birodalom nevében üdvözölöm önöket és köszönöm, hogy engedték, hogy a Rocksolid földjére léphessek és tárgyalásokat folytathassak a vezetőikkel. Ingrid Stephanie Miller vagyok – mondta a helyiek nyelvén. >
Nem féltek, ez tűnt fel neki elsőként, eléggé logikusnak tűnt a számára, hogy nem félnek egy rajtaütéstől, nem lett volna értelme, azzal mindent csak elrontana a Birodalom és Ingrid sem volt az a személy, aki csak úgy indok nélkül megölet másokat. Ha katonailag, vagy stratégiailag helyes a lépés, akkor persze igen, de a civil áldozatokat mindig igyekezett elkerülni. A köszöntése után a három alak közül annak a szemébe nézett, amelyiket vezetőnek ítélte meg, vagy a legmagasabb rangúnak jelezve, hogy most ő várja el ugyanazt, amit az előbb ő tett meg a küldöttek felé.



~Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid~
Ingrid az út előtt nem beszélte az északi nyelveket, de ezt a megfelelő feltöltésekkel könnyen tudja pótolni, ráadásul majdnem a teljes kultúrájukat és szokásaikat is képes megtanulni még indulás előtt, aminek most hasznát is veszi. A fegyverek remek választásnak tűnnek, mint kiegészítők, mivel ezzel megmutathatja mindenki számára, hogy ő hatalommal rendelkező személy, az arcán lévő csíkok pedig hasonlítottak a törzsfők harci festéseihez, így még jobban hasonlíthat az itteniekhez és megfelelhet nekik, még ha nem is ez az elsődleges célja. Tökéletesen beszéli a nyelvet és köszönti az elé érkezőket, ennek hatására az elégedettség tükröződik vissza a férfiak arcán. Közülük nyilván a középső a vezető, mert ő válaszol.
< - Tubrok Ragal a Greutok, Sevnok és Höllök törzsfőének nevében, fivére Nava Ragal köszönt téged Ingrid Stephanie Miller. > - mondja saját nyelvén majd átvált a közös birodalmi nyelvre - Kérlek kövess, a nagyteremben már várják az érkezésed.
Ezzel a fogadóbizottság megfordul és az erőd folyosóin végig, mutatja az utat Milleréknek. A dokkoktól kanyargós folyosók vezetnek, ahogy egyre beljebb és mélyebbre hatolnak a komplexumba. Végül egy nagyon magas és széles, különböző mintákkal díszített két szárnyas kapu elé érnek. Oldalt az egyik konzolt használva Nava kinyitja a kaput. A másik oldalon egy nagy csarnok van, oldalt végig hosszú asztalok, amik mellett akár száz ember is elfér, rajtok felhalmozva rengeteg étel és ital. Főleg férfiak de nők is éppen esznek, lakomáznak közben valamilyen ütemes zene szól a háttérben, leghátul egy magaslaton van a törzsfő asztala, aminek csak az egyik, szemben lévő oldalán ülnek. A terem falait fegyverek, közelharciak, főleg csonkolásra vagy zúzásra valóak, díszítik. A mennyezetet vékony de sűrűn álló oszlopok tartják, amik az asztalok között helyezkednek el, az oszlopok tövében állnak a magas, fém gépek, fókusz nélküli tekintetükkel olyanok akár a szobrok. Ahogy Zsarnok küldöttjei belépnek a terembe a tömeg hatalmas köszöntő rivalgásban tör ki. A törzsfő lassan felemelkedik trónjáról és int, mire a robotok egyszerre mennydörgés szerűen csapnak lándzsáikkal, ennek hatására a tömeg elhalkul.
- Mikor megtudtam, hogy egy asszonyt küldenek hozzám tárgyalni, megparancsoltam az öcsémnek, hogy csak akkor hozza elém, ha engem ér a megtiszteltetés, hogy asztalomnál eszik. Ezek szerint nem kell csalódnom.
Mielőtt Ingrid bármit is reagálna, válaszolna vagy közelebb menne hirtelen máshogy látja néhány másodpercig a termet. A falak fából vannak, az asztalokon gyertyák égnek, a harcosok régi, ősi ruhákat viselnek, lábuknál hadizsákmány, és a falak mellett nem szürke gépek hanem aranypáncélos katonák állnak. Néhány pillanatra tapintható a dicsőség, de a kép szertefoszlik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Pontosan a kívánt hatást érte el azzal, amit tett, és ahogyan mondta, amit kellett. A fegyverekre nem tettek megjegyzést, és még az is jó pontnak tűnt, ami az arcán a jeleket illette, soha sem tűntette el azokat festésekkel, mindig otthagyta. Három törzs küldöttei, a helyiekről szerzett tudásból próbálta felidézni, hogy a hét törzsből ez a három milyen helyet is foglal el a ranglistán és mik az ismertetőik, milyen kapcsolatban állnak a többi környező hatalommal és mi a véleményük a Birodalomról. Roppant fontos kérdések voltak ezek, remélte, hogy az emlékeiből kellően sok információt fel tud idézni mielőtt elérnek oda ahova vezeti őket a három a férfi.
Mikor megkérték, hogy kövesse őket elindult, a szokásához híven, kissé katonásan a két kezét a háta mögé vitte és a derekánál, a feneke felett kulcsolta össze. Több évszázad, vagy már évezredek berögzült szokása volt mindez tőle. Hosszú folyosókon át érkeztek meg a megfelelő helyre, praktikusnak tűnt, hogy minden egy helyen legyen. Minden lépéssel a némileg gyermekded izgalma is nőtt, amit tudta, hogy nem illik hozzá, de anyja lánya is volt és az újdonság varázsa és a régi dolgok felfedezése, még ha tiltott is volt mindig lázba hozták. Tudta, hogy ősei földjén van, hogy az anyja innen származott, ez pedig olyan tudás volt, ami roppant veszélyes helyzetbe került volna. Ahogyan az ajtó kinyílt végignézett a helységen, asztalok, fegyverek, pont úgy, mint amire emlékezett az anyja meséiből, amikor Thorhalla és Einar történeteit mesélte neki és így a vikingekről. Robotok is voltak idebent, persze nem volt meglepő, ha bármivel próbálkoznak vagy ő, vagy az emberei, akkor szükséges volt ez. Végül ahogyan végig ért a tekintete az ételeken és italokon megállapodott a törzsfőn. Az emberek üdvrivalgására nem mutatott semmilyen reakciót, révén egyelőre nem tudta, hogy mindez félelemből jött-e, vagy őszinteség, bár ebben kételkedett igazából. Szerencséjére szabad keze volt most, így csak ki kellett ismernie a férfit ahhoz, hogy sikert érjen el, ehhez pedig megvolt a módszere, még ha nem is volt az megszokott.
Mielőtt megszólalt volna a hely megváltozott a szemei előtt, most látta azt a helyet, amit a mesékből is ismert, hogy milyen volt a viking és ténylegesen skandináv időkben ez a hely. A dicsőség, ami hiányzott a jelenben itt megvolt, gyönyörű csarnok, ami sokkal inkább régies külseje ellenére is jobban tetszett neki. Hát így nézhetett ki az ősei világa? Megint a képzelete játszott csak vele. Tudta, hogy időnként megjelennek ezek neki, túlságosan sokat képzeleg a múltról és az lehetett az oka, vagy pedig az, hogy túl sokat foglalkozik a művészetekkel. Egyelőre nem jött erre rá, talán majd idővel. Megköszörülte a torkát végül, ezzel végleg lerázva az előbbi vízióját és a helyiek megszokott formulájával, ha volt ilyen köszöntötte a vezetőt, majd utána a saját szavaival folytatta.
< - Nem kell csalódnia – felelte. – Szívesen elköltök egy vacsorát az asztalánál önnel, törzsfő. Az ön vendége vagyok, alkalmazkodom a szokásaikhoz, nyugodtan használja a saját nyelvét, nem szükséges a birodalmi közöst használunk a mai este folyamán. >
Amennyiben a férfi jelzi és megkapja az engedélyt arra, hogy közelebb mehessen, akkor elindul a törzsfő asztala felé, egy kézjelzéssel pedig int a saját embereinek, hogy a megszokott módon vegyék fel a helyüket és pozíciójukat.



~Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid~
Ahogy Ingrid próbál emlékezni az információkra amikre szüksége van, azok szinte azonnal betöltődnek és passzívból aktívtudássá válnak. A három törzs amelynek vezetője Tubrok Ragal a legnagyobb és legerősebb a hét közül, a belviszályok során tett szert ekkora hatalomra a család. A maradék négy törzs nem olyan erős, csak együtt jelentékenyek. Ezáltal, ha ezt a hármat maga mellé tudja állítani, akkor a másik négy megosztása már könnyű feladat, még ha velük nem is tárgyal, valószínűleg nem fognak Ragal ellen lépni, vagy máshogy cselekedni, mint ami elvárható tőlük. A Birodalom információi szerint a Rocksolig velük szemben teljesen semleges volt, mindent és mindenkit megtámadtak eddig már, akit meg tudtak támadni, a harc a vérükben van. De Zsarnok túl erős, soha nem is gondoltak arra, hogy valaha elég erősek lehetnének, hogy szerintük méltó csatát vívhassanak, ezért nem is alkotnak igazán képet a külpolitikájuk ezen részéről.
A törzsfő elégedetten elneveti magát Miller szavaira, int a nőnek, hogy jöjjön az asztalához és a tömegnek is jelez, hogy folytassák nyugodtan. Eközben a különleges egység tagjai szétválnak négyfős csapatokra és a teremben olyan pozíciót vesznek fel, ahonnan több szögből is rálátásuk van a védendő személyre, illetve egymással. Teljesen lefedve a terem legnagyobb részét, a robotok holtteréből. Ha Ingrid közel ér jeleznek neki, hogy nyugodtan üljön le. Egyedül foglal helyet a hosszú asztalnál szemben Tubrokkal és a mellette ülő tucatnyi bizalmasával. Az asztalon különféle sült, főzött és nyers halételek vannak, keretnek valamilyen szemes növényből készült salátafélével, és nyers zöldnövények. Az italok alacsony és közepes alkoholfokú szintetikus anyagok. Evőeszközként csak egyfajta nagyobb méretű kés van, amivel a húst lehet megfelelő méretűre darabolni egyébként késsel esznek. Az itteniek már ezelőtt is ettek így most csak folytatják, pár perc elteltével a törzsfő egy darab füstölt halat nyújt a nőnek.
< - Először eszünk és közben majd tárgyalhatunk. Örülök, hogy ismeri a szokásainkat, nem idegenként jött, de nem tudom mit akar... nem mondták. >
A hangjában érezhető, hogy akar valamit közölni a szavakon kívül, mintha már biztos lenne a dolgában.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az információkat sikerült előhívnia és máris kiderült, hogy nagyon jól tett, amikor úgy cselekedett, ahogyan. Tubrok Ragal volt a legfőbb vezető, a három legerősebbé. Ha sikerül valamilyen úton-módon elnyernie a bizalmát és elérnie vele valamit, akkor máris megvan a Birodalom akarta és talán ő maga is végre közelebb kerül ahhoz a pozícióhoz, amit szeretne elérni, hogy a legmegbecsültebb helyre kerülhessen, hogy felléphessen az Anyahajó hídjára a rangja miatt, amit a Birodalomnak tett szolgálatával ért el. Sok mindent kellett itt megtudnia, és rávenni a férfit arra, amit a Birodalom akart, ezek itt harcosok voltak, így eléggé hasonló gondolkodásuk lehetett, és így nem lesz olyan nehéz kitalálni, hogy mit akarhatnak. Amint meglátta, hogy az emberei elindulnak, hogy felvegyék a helyüket ő is elindult előre. Most nem fűzte össze katonásan az ujjat és a kezét a háta mögött, ez már nem az a játék volt. Közel három és fél ezer év alatt elég sokat tanult, ebben a csábítás és a testbeszéd is benne volt. Valószínű volt, ha akarta volna, elérhette volna, hogy a férje beleszeressen, de nem állt szándékában, ahhoz túlságosan becsülte őt, hogy így játsszon vele, de Ragal más volt.
Már az első és legapróbb mozdulatai is a testbeszéd magas fokú játékai voltak. Úgy haladt, hogy a tekintetét végig Ragalon tartotta, a mozdulatai erőről árulkodtak, hogy ő is harcos, neki is van befolyása és határozott és erős személyiség. Azonban nem játszotta túl, mint bárki más tette volna, nem azt érzékeltette, hogy magasabb rangon van a férfinál, hanem, pontosan azt, hogy a férfi a legmagasabb rangú és legerősebb a helységben. A legapróbb rezdülése is kihívó, mint egy ragadozóé, aki bármit megtud szerezni, amit akar. Figyelte a férfit, hogy a legkisebb rezdülésére is reagálhasson és úgy alakíthassa a saját mozdulatait és azt sugározza, amit a férfi akart. Fel akarta kelteni Ragal figyelmét, nem csak, mint küldött, politikus, diplomata és harcos, hanem mint egy nő szokta a férfi figyelmét. Mindezt is magas fokra fejlesztette, noha nem tudott róla, hogy régen a gésák voltak effélék a történelem során.
Mikor megérkezett és leülhetett azt is tökéletes eleganciával tette meg, pontosan szemben Ragallal és a többi férfival. Most, hogy már megérkezett őket is jobban szemügyre vette, próbálta az arcokat az adatbázisból felöltött adatokkal egyeztetni, hogy ki kicsoda lehet és milyen pozíciót foglalnak el a Rocksolid vezetésében. Mikor ezzel készen volt nézett az ételekre és italokra. A saját tányérjára szedett némi salátát és húst, illetve a borból is töltött egy pohárkával, az efféle élvezeteket soha sem tagadta meg magától, szeretett étkezni, számára ez természetes volt, hiszen ő nem génkezeltnek született és előtte is ennie, innia kellett. Mikor a férfi felé nyújtotta a húst, akkor ő igyekezett egy ügyes mozdulattal a saját késére rászúrni alulról, hogy úgy vegye át, ne legyen illetlen azzal, hogy kézzel megérinti a húst. Köszönetképpen rámosolygott a férfira.
< - Nem vagyok a többi Birodalmi politikus, vagy diplomata – felelte nyugodtan. – Mit szeretne, hogy mi legyen jövetelem célja? >
Tette fel a kérdést kissé kacéran, de ezt sem játszotta túl a megengedettnél és annál, amit eddig le tudott szűrni a férfiról. Ha megkapta a választ, belekortyolt az italába, amit töltött magának, vagy töltöttek neki. Végül letette a poharat és csak ekkor folytatta.
< - A Birodalom és a Rocksolid között nincsenek diplomáciai kapcsolatok. Bízom benne, hogy ittlétemmel sikerül a kapcsolatunkat kissé szorosabbra fűzni, mely minden bizonnyal mindkettőnknek előnyös lenne. >
Szándékosan fogalmazott kétértelműen, ebben a helyzetben úgy gondolta, hogy ez lehet a leginkább célravezető.



~Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid~
Ingrid mozdulatai tökéletesek, jól játssza a szerepét és eléri az optimális hatást. Ahogy az asztalhoz sétál Ragal végig figyeli, de ezen kívül a nő több tekintet is érezhet, ami végigköveti őt a termen. A törzsfő érdeklődését már most felkeltette, de a férfin még látszott, hogy mérlegeli a helyzetet magában. Olyan személynek tűnt, aki szeret világosan gondolkodni, de nem fél a szélsőséges cselekedetektől, nem csak egy egyszerű harcos de vezető is, aki ha kell bemocskolja a kezét. Miller könnyen át lát az álcáján, rengeteg tapasztalatának hála, a törzsfő is csak próbálja megfelelően játszani a szerepét, de nincs benne akkora gyakorlata, hogy kisebb-nagyobb hibák nélkül tegye ezt. A mellette lévő személyek nem csak egyszerű katonák vagy alattvalók, hanem olyan harcosok, akik más feladatot is ellátnak, egy-egy terület szakértői, hadászat, kormányzás, pénzügyek, gazdaság, minden fontos terület. Az adatbázis igen pontos, emellett a biológiai program tökéletesen működik, mindegyik asztalnál ülő személyazonosságát meg tudja állapítani. Tubrok az utolsó mondatnál enyhén elmosolyodik, szájába emel még egy falatot és csak azután válaszol, hogy megette.
< - Ebben én is bízom. A kölcsönösen előnyös kapcsolatok hasznosak. - itt megáll egy pillanatra, majd kissé előrébb dől - A jövetele célja legyen az. amiért küldték... és ha nem tetszik akkor még később változtathatunk rajta. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nem akarta elsietni a dolgot, így volt ideje, de máris megkapta a visszajelzéseket. Elégedettséggel töltötte el, főleg, amikor a férfi testjátékából sikeresen leszűrte, hogy nem adja meg magát olyan könnyedén, hanem még fontolóra veszi mindezt. Így, hogy kihívás is volt a „játék” máris sokkalta izgalmasabb volt Ingird számára, mintha csak egyszerű győzelem lett volna az egész. Egy harcot, háborút kihívásokkal volt jobb nyerni, a győzelem sokkalta, de sokkalta édesebb és élvezetesebb, mintha csak a „jött, látott és győzött” elven keresztül ment volna az egész. Külön élvezet volt, hogy nem csak Ragal volt az, akinek felhívta a figyelmét, hanem másokét is. Noha nem tudta, hogy kikét, csak a tekintetüket érezte magán. Noha kortalan volt a génkezelésnek hála, de azért egészséges önbizalmat adott neki, ami még a vérében volt hála annak, hogy még a zuhanás előtt született, hogy az efféle tekintet bók, főleg egy olyan személynek, aki már szült is gyermeket, hogy semmit sem vesztett nőiességéből és csáberejéből. A miniszterek személyazonossága máris megvolt, hogy ki kicsoda és milyen feladatot láttak el. Elég merész volt, hogy mindenkit egy terembe ide behívtak, mi lett volna, ha Ingrid esetleg egy öngyilkos merénylő, aki felrobbantja a helyet, vagy a testőrei egyből mészárolni kezdenek? Egyszeriben bedönthető lehetett volna a Rocksolid állama, ha úgy akarta volna. A férfi szavaira bólintott, hasonlóan látták, a Rocksolidnak is biztosan jól jött volna egy szövetséges a Birodalmon belülről, főleg, hogyha az érdekeik közösek, esetleg egy megnemtámadási szerződés velük is, mint másokkal. Bár Ingrid nem tudta, hogy a Zsarnok akar-e ilyesmit, de tény, hogy mindezzel meglenne az, hogy időt húztak és kiismerhetik a hely belső ügyeit, aminek következményében könyörtelenül le lehetne csapni és egyszeriben megoldani a hely meggyengítését. Csak ugyebár ott volt a tény, hogy a Rocksolid nem akart senkivel és semmivel tárgyalni és diplomáciai kapcsolatokat nyitni.
< - Legyen így és a továbbiakban is legyen ilyen jó közös hang közöttünk, mint már most – értett egyet a férfi szavaira és felé tartotta a poharát megemelve, mint ahogyan szokás volt tósztmondásnál, mindezt továbbra is tökéletes eleganciával. >
Megvárta, amíg a férfi emeli az ajkaihoz a poharát és akkor tett ő is csak így nagyon kis késéssel hagyva, hogy még mindig érezhesse Ragal a saját dominanciáját. Ha a férfi is belekortyol az italba ő is így tesz és csak utána folytatja majd.
< - Mindig is érdekelt ez a hely, amióta megalapult a Rocksolid – először tett utalást arra, hogy milyen idős is lehet, persze mindez nagyon alulbecslés lehetett. – Örömmel venném, ha vacsora után kevésbé diplomatikus és kevésbé formális beszélgetés keretében megmutatná a várost és a népét. >
Hangjából és a testbeszédéből tökéletesen kivehető volt, hogy tényleg érdeklődik mindezek iránt és egyértelmű jeleket küldött Ragal felé, hogy őt is szívesen megismerné, az alázat és tisztelet most is ott volt mozdulataiban, és senki sem láthatott benne erőszakra, vagy titkolózásra utaló nyomot. Mindeddig teljesen nyílt volt, úgy tűnt, hogy kimondta mindazt, amire gondolt is, noha az illem miatt ködösített is olykor ebben.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid le tudja olvasni Tubrok arcáról, hogy a férfi kezdi magát egyre dominánsabbnak érezni a jelenlegi helyzetében, mivel látja, hogy a nő alkalmazkodik hozzá és minden úgy történik, ahogy ő akarja. Ugyanakkor az utolsó megjegyzése a nőnek tudatosítja benne, hogy egy nála jóval idősebb és a maga módján felsőbbrendű személlyel áll szemben, ami csak tovább csigázza a törzsfő kíváncsiságát. A tósztnál kupáját határozottan össze koccintja Ingridével, majd egyszerre megissza az összes italt ami benne van. Miközben letörli aranyszínű szakálláról a maradékot kissé összébb húzza acélkék szemét és olvasni próbál Ingrid arcáról.
< - Szóval meg akarja ismerni a népem, a szokásainkat, az őseinket, közvetlen közelről, legyen, ez ellen senkinek nem lehet ellenvetése. - folytatja tovább ő is az utalásos párbeszédet, aztán hangja enyhén távolságtartóbbá válik - Viszont előtte át kell esnünk egy kellemetlenebb dolgon. Nem azért küldték ide, hogy megismerhessen minket, ez egyértelmű, hanem valami más miatt. >
Folytatná de az egyik embere oda lép mellé amikor kis szünetet tart és valamit a fülébe súg, ami elvonja a törzsfő figyelmét. Csak int a kezével, majd a küldött elsiet.
< - Gyanítom, hogy meg tudnánk egyezni... a jó kapcsolatot erősítve. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Meglátta azt, amit már várt a férfi arcán, hogy az kezdi magát biztosan érezni, és élvezi, hogy ő lehet a domináns és a vezető szerepű. Emlékezett az anyja meséiből, hogy noha eléggé egyenrangúak voltak a vikingek egymással, ami a férfit és a nőt illette, mégiscsak a férfiaké volt a vezető szerep mindig is. És most is a Rocksolid is ehhez a régi kultúrához akart hasonlítani, így mindez elengedhetetlennek tűnt. Az aprócska megjegyzés pedig elérte a hatását, ami a korát és a befolyását mutathatta, hogy mennyire idős, Ragal még inkább érdeklődni kezdett irányába. Mikor elértek arra a pontra, hogy koccintottak és a férfi akart leolvasni valamit a nő arcáról, akkor a szemei árulkodhattak arról, hogy mennyire sokat látott és nem egy fiatal nőcskéről van szó, az arcvonásain határozott és valós, nem megjátszott érdeklődés volt, hogy nem csak a játék kedvéért kíváncsi a férfira, sem pedig a népére és a kultúrájára, hanem valóban így van. A kicsit szigorúbb vonásokból kitűnhetett, hogy szigorú nevelést kapott és valószínűleg nem csak feltöltötték neki a katonai tudásokat, hanem saját maga is megtapasztalta azokat, illetve nem túl félénk személyről lehet szó, hiszen, amióta leültek az asztalhoz folyamatosan fenntartotta a szemkontaktust Ragallal.
Az újabb utalás már eléggé sokatmondó volt Ingrid számára, a senkinek sem lehet kifogása, a korábbiak után kezdte úgy érezni, mintha az igazi hatalom nem is Ragal kezében lenne, hanem valaki a háta mögött mozgatja a láncokat és kötelességgel tartozik felé, vagy jelentés szempontjából, vagy valami hasonlóval. Még egy kérdőjel, amit meg kell tudnia, hogy ki is az igazi úr, vagy úrnő ezen a helyen, aminek köszönhetően a Rocksolid megerősödött. Ingridnek csak a szeme villant egy pillanatra, amikor észrevette a távolságtartást, ami hirtelen jött. A Birodalmiaknak azért megvolt a híre, hogy ne lehessen túl hamari a megnyílás, még az is túlságosan gyanús lett volna. Megvárta, amíg az udvaronc elmondja urának, amit akar, és csak utána bólintott és felelt.
< - Megértem az idegenkedését és azt, hogy a jelenlétem esetlegesen tényleg kényelmetlenséget okoz önöknek – kezdte némileg óvatosan. – De a jövetelem célja tényleg az, mit említettem. A Birodalom szeretne diplomáciai kapcsolatokat kiépíteni a Rocksoliddal. A feladatom, hogy ezekről tárgyaljak önnel és minisztereivel, és érjem el a lehető legoptimálisabb feltételeket önökkel. Remélem mindez nem lesz akadálya semminek sem. >
A szemeiből, mozdulataiból egyértelműen kiolvasható volt, engedte, hogy mindenki lássa, hogy igazat szól és nem hazudik jövetele céljáról. Megvárta a reakciókat és figyelte azokat, majd utána folytatta.
< - Igen, érdekelnek, nagyon is. Ha már itt vagyok, szeretném a kellemest összekötni a hasznossal. Önök rejtélyesek, ritkán van lehetősége valakinek megismerni önöket, kivételesnek és különlegesnek érzem magam, hogy engedi ezt számomra Ragal nagyúr – mondta némileg fejet hajtva neki. – És ha már itt vagyok, akkor szeretném azokat a dolgokat is szertefoszlatni, mint rólunk, Birodalmiakról gondolnak, nem vagyunk mind gonoszak és alávalók, mint olyan gyakran hiszik – nevetett fel lágyan a szavainál. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok látta Ingriden, hogy egy tapasztalt és edzett nő, de nem játssza meg magát, hanem az igazat mondja. Ennek úgy tűnik, hogy örül, ő is fenntartja a szemkontaktust, mutatva ezzel, hogy itt ő az erősebb, magabiztos mint eddig, de már látszik rajta, hogy többre tartja Ingridet. Miután a nő befejezi a mondatot és felkacag ő is elmosolyodik, de a szemein látszik, hogy gondolkozik a válaszon, keresi a szavakat és próbálja magában megfogalmazni a mondatokat. A Birodalmiak és a viselkedésük, a róluk való véleményformálás ingoványos területnek tűnik, de nem csak az ő, a vezér számára, hanem egy-két Ragal mellett ülőn is látszik, hogy tényleg elgondolkozik ezen a felvetésen, főleg, hogy a nő hogyan hozta fel az egészet. Idegen terület még számukra, Miller tényleg az első akit hozzájuk küldtek, ez most látványosan is megnyilvánul. Nem látványos reakció, vagy kézzel fogható változás ez, csak Ingridnek tűnik fel, az igen sok diplomáciai gyakorlata miatt. Végül a törzsfő mosolya őszintévé változik és így válaszol.
< - Egyáltalán nem jelent kellemetlenséget a jelenléte, ellenkezőleg, már így is számos kellemes meglepetés ért. A diplomáciai kezdeményezés kifejezetten nemes gesztus, főleg, hogy nem követelő szándékú, mint más országok esetében. De ha jól látom, nem sértem meg ha azt mondom, hogy az emberek félelme és gyűlölete valamikor helyén való. Ön az ellenpélda, de Zsarnok az uralkodó és sokan azonosulnak a nézeteivel, ha ugyan még vannak nézetei és nem puszta meghajtóegységeken futó kódokról beszélek... >
Itt már neki is kellemetlenné válik az egész, nem akar olyat mondani, ami rossz hatással lenne a tárgyalásra, vagy Ingrid véleményére, ezért inkább hirtelen vált.
< - Idehívattam a törzsem egyik bölcsét, akivel beszélhet. Bármit kérdezhet tőle, amire kíváncsi, kívülről ismeri a Rocksolid történelmét. >
Ezzel oldalról egy kisebb ajtón keresztül egy öreg, meggyötört férfi lép be a terembe és megy közelebb az asztalhoz. Ha Ingrid ránéz egyszerre lát két képet, a szürke, csuha szerű ruhában lévő idős embert, görnyedt háttal, gyenge kezével támaszkodik a botjának, arca ráncos és szemei üvegesek, a kéz nélküli karját magához szorítja, látszik, hogy fáj neki. Ezzel párhuzamosan egy páncélzatban lévő meglévő kezében fejszét tartó, bátor harcost, istent lát Ingrid. A bölcs egészen Ingrid mellé megy, enyhén meghajol, majd ha a nő engedi akkor le is ül nem messze tőle.
< - Úrnőm, állok szolgálatára. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A mozdulatok játéka tovább folytatódott és a szemkontaktus is, Ingrid már látta, hogy előrébb lépett a képzeletbeli ranglistán és már a férfi kezdi érezni, hogy milyen titkokat is rejtegethet, hogy mennyivel több, mint az, aki valójában, ennek ellenére még mindig nem érezteti a férfin. Aki láthatóan hálás volt mindezért, és joggal. Ingrid tényleg megérkezhetett volna úgy ide, hogy közöli velük, hogy tárgyalnak, vagy mind meghalnak, megzsarolhatta volna őket a klánjuk életével, hiszen az északi népeknek a család mindig is fontos volt, ez benne volt Ingridben is, ezért is volt itt az anyját keresni. A válaszra várt, látta, hogy kissé kényelmetlen helyzetbe hozta mind Ragalt, mind pedig az embereit azzal, hogy mit is mondott. Az efféle helyzetek mindig ki tudják hozni az igazságot. Főleg, hogy a reakció sokat árulkodott, nem igen tudtak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Ő volt az első a Birodalom részéről, aki idejött, kölcsönösen rejtélyesek voltak egymás számára, noha a Birodalmiakról sokkal több negatívum hangozhatott el, láthatott napvilágot, mint a Rocksolid népéről. A mosoly, amit a férfitől kapott őszinte lett, ahogyan beszélni kezdett. Ingrid is elmosolyodott és a szemeiben és az arcára is mély tisztelet ült ki. Soha sem hitte volna, hogy valaha is ilyen szavakat fog hallani, főleg nem szemtől szembe, egy baráti vacsorán. Egy kihallgatás, vagy kínzás belefért volna, de így?
< - Nem kell szabadkoznia nagyúr – nyugtatta meg a férfit. – Becsülöm és tisztelem a bátorságát, hogy ilyen szavakat ki mert mondani a jelenlétemben és fel merte vállalni azt, amit valóban gondol. Ritka az ilyen ember manapság. >
Már készen volt arra, hogy a kezét emelje, hogy leállítsa az embereit, ha azok ezekért a szavakért le akarták volna lőni esetlegesen Ragalt, mert megsértették az uralkodójuk. Az anyja volt a másik ilyen személy, ami a szívén az a száján is, emlékezett a veszekedésekre az apjával, még gyermek volt, de akkor is, emlékezett rá. Főleg azok után, hogy az apja UP2-s lett.
< - Minden ország és birodalom más – felelte. – Önöknél a követelés nem lett volna hatásos. Önök büszke és harcos nép. Mindezt kevesen érthetik meg, én megértem, ezért esett rám a választás, hogy engem küldjenek ide a tárgyalásokhoz. Köszönöm nagylelkűségét nagyúr! >
Ragal szavai után az ajtó felé nézett, ahonnan az idős férfi belépett, látta, hogy most milyen, ahogyan megfordult a fejében, hogy milyen lehetett korábban azonnal beindult az általa nem ismert képessége, látta harcosként a férfit, lenyűgözően hatalmasnak, már-már isteni szintnek megfelelő. Micsoda férfi volt korábban, olyasmi, mint aminek mindig is Einar-t képzelte el a mesékből. Meglepte, amit nem is titkolt, hogy nem számítógépeket kapott, hanem mint régen, tényleg élőben mesél neki valaki. Amennyiben szükséges volt, akkor felkelt a helyéről és segített az öregnek leülni.
< - Köszönöm, hogy máris idefáradt – felelte az öregnek. >
Mindezek után odafordult ismét Ragal felé és visszaül, ha fel kellett állnia.
< - Megvallom kicsit irigylem önöket – mondta mosolyogva. – Régen volt alkalmam ilyen finom étkeket enni és inni. Az effajta dolgok hiányoznak, de fel sem tűnik, amíg nincs alkalma valakinek élni vele. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Az öregember visszautasítja a segítségét és egymaga ül le, maga elé meredve néz szinte a semmibe, addig nem is tesz mást, amíg nincs rá szükség vagy valaki nem szól hozzá. Az elit osztag tagjai nem mozdulnak el a helyükről, csak az egyikük a kommunikátoron keresztül kér tájékoztatást, hogy szükség van-e a beavatkozásra, de negatív válasz esetén nem tesz semmit. A Flotta katonái jellemzően sokkal inkább Osborn admirálist tekintik a legfelsőbb vezetőjüknek, hiszen ő az operatív parancsnok, tőle függnek, míg Zsarnok nem avatkozik be közvetlenül az őket érintő ügyekbe, de ettől függetlenül egy ilyen helyzetben kötelesek valamit tenni, ez esetben csak egy egyszerű kérdéssel reagáltak, nyilván parancs szerint Millerre bízzák a diplomáciai feladatokat. Ingrid szavai után látszik néhány harcoson, hogy megkönnyebbül, mert egészen máshogy is alakulhatott volna a helyzet. Tubrokon nem látszott, hogy félt volna a következményektől, csak bólint mikor Ingrid díjazza a bátorságát. Eddigi hangnemében folytatja tovább a törzsfő.
< - Nem kell megköszönnie, azért lehet itt, mert méltó rá, hogy itt legyen és megismerjen minket. A legendák szerint ebbe a csarnokba csak olyan léphet be aki tiszta az őseink szellemeinek szemébe, én tiszteletben tartom ezeket a hagyományokat. - mondja magabiztosan, majd hangjában enyhe meglepettséget érezni - Én úgy tudtam, hogy a HPI-ben minden a rendelkezésre áll, amire csak vágynak, annak ellenére, hogy nincs szükségük semmire. Talán tévednék? Az önök birodalma legalább annyira rejtélyes, mint maguknak a miénk. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az öreg nem fogadott el segítséget, mindez is roppant sokat árult el Ingrid számára a férfiról, hogy a régi harcos büszkeséget még mindig őrzi és amiatt nem élt ezzel a lehetőséggel. A katonái nem mozdultak, de az egyik végül csak megkérdezte, hogy miként járjanak el ebben az esetben. A legtöbb személy minden bizonnyal kiadta volna a parancsot arra, hogy megöljék Ragalt és mindenki mást is a helységben azért, hogy mit mert megengedni magának és hogyan becsmérelte a Zsarnokot, de Ingrid nem tartozott ezen személyek közé. A rádióüzenetre persze azonnal felelt.
- Pihenj, ne tegyenek semmit – mondta.
A lehető legészrevétlenebbül teszi mindezt, ha gondolatai úton lehetséges az üzenetek elküldése, akkor úgy teszi, és az arcára nem ül ki, hogy kapott volna bármiféle kérdést. Ha nem, és muszáj szóban tennie, akkor halkan tudta le ezt, lehetőleg úgy, hogy Ragalék ne hallják meg mindezt. A szeme sarkából látta a sajátjait, hogy megkönnyebbültek azon, hogy mit is felelt nekik parancsként. Ragal pedig nem is tartott a választól, büszke harcos, aki nyíltan fel meri vállalni minden döntését és annak következményeit. Régen nem találkozott efféle emberrel és ez roppant tetszett neki, mindennek pedig a testbeszédével hangot is adott. Az apja volt hasonló, de az apja nem számított ilyen tekintetben. Ezt találta ő maga személy szerint vonzónak valakiben és nem pedig az otthoni HPI-s hozzáállást, hogy senki sem tesz semmit, csak élvezi a helyzetet, amibe beleszületett. Talán éppen ezért is akart ő maga is harcosnak menni, katonának ténylegesen, hogy efféle emberekkel találkozhasson. De mindezt megtiltotta az apja neki, így nem maradt más, mint várakozni, hogy nagyon-nagyon ritkán találkozhasson csak olyasfajta személyekkel, mint Ragal is volt. És a másik szépsége az efféle személyeknek, hogy halandók voltak, nekik voltak fizikai korlátaik, megöregedtek és meghaltak és ebben a tudatban éltek, nem pedig abban, hogy évezredekig. Ezt a tényt Ingrid mind a mai napig nehezen emésztette meg főleg úgy, hogy emlékezett arra, amikor mindenki halandó volt.
Hagyományőrző és hisz a régi dolgokban, vajon mennyire követték még a régi skandináv vallást? Ezen elgondolkodott, akik ilyesfajták voltak bizonyára nem csak a hagyományokat követik, hanem vallást is. Szívesen beszélt volna valakivel, akik ilyesfajta dologban hisznek, de nem nagyon tehette, mert azzal a külvilágnak elárulta volna, hogy emlékszik a Zuhanás előtti időkre.
< - Nem téved nagyúr – mondta. – Valóban mindenünk megvan, amit csak szeretnénk és még több is… >
Nem mondta el, hogy nem igen élt a HPI-ben, tíz évente egyszer ha ott van, a köztes időt az Anyahajón tölti, ahol élete jelentős részét is eltöltötte.
< - De mégis van valamilyen csodája, valamilyen nem is tudom, hogy miként fejezzem ki pontosan magam, meghittsége, hogy önök készítik el az étkeket a legjobb tudásuk szerint, tapasztalás alapján. Sokkal ízletesebb az íze és az érzések… meghittebb, belsőségesebb így az étkezés ceremóniája, mint a HPI-ben. >
Utoljára még a génkezelés előtt esett neki ennyire jól, amikor még sima ember volt és megvoltak az efféle szükségletei. Az idős férfi felé pillantott.
< - Milyen más hagyományokat őriznek még, amik fontosak a kultúrájukban? – érdeklődött. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid megállapításai megalapozottak, az öreg valóban a büszkesége miatt nem fogadta el a segítséget, még élt benne a régi harcos lelke, csak a teste szenvedett kritikus károkat az idők során. Ragal mimikája is azt árulja el, hogy teljesen nyíltan és félelem nélkül merte felvállalni a gondolatait, mindenféle habozás nélkül. A parancsot a nő könnyen kiadhatja gondolati úton, csupán a füle mögött a csontban lévő kommunikációs biochipet kell megérintenie a csatornanyitáshoz, amit könnyen megtehet észrevétlenül is. Az ételek valóban másnak, teljesen újnak hathatnak Ingrid számára, az itteni ízvilág eltér attól amit eddig ismerhetett, a törzsfő megértően biccent.
< - Tökéletesség is csak a tökéletlenségben lehetséges. - válaszolja Tubrok, majd amikor Ingrid a bölcset kérdezi, az feleszmélve felé fordul és magához veszi a szót.
< - Talán a legfontosabb a család és a törzs, a vér szerinti kötelék, ki kinek a gyermeke és leszármazottja, ez alakítja ki a társadalmi rétegeket, olyan alapvető dolog, amit mi mind természetesnek veszünk. A másik, hogy a gyerekeket már fiatal korukban harcra tanítjuk, párhuzamosan más szakokkal. Egy szerelő, orvos, tudós is olyan jól forgatja a fegyvert mint bárki más, akitől ezt elvárják. A harcosaink a csatába vonulnak, sokszor első sorban, hogy bebizonyítsák rátermettségüket. Hiába vannak már meg a Végtelen hadsereg, csupán gépekkel nem lehet háborúkat vívni. A legnagyobb dicsőség, ha valaki harc közben, tiszta csatában eshet el a hazája szolgálatában. A mindennapi életben fontos a törzs, nép szava, ha valakinek kétes ügye van, vagy vádolják valamivel akkor a nép dönt felette, azok az emberek akik a legjobban ismerik. Ezen kívül a halottaink, őseink szellemének is áldozunk, a megtermelt javainkból, minden évben önállóan. Mindenki maga dönti el, hogy mennyire becsüli az előtte élőket. Ezer kisebb-nagyobb szokás létezik még ezeken túl, de ezek a legmeghatározóbbak népünk számára. >
Ingrid ha akarja ellenőrizheti ezeket a tényeket, a feltöltés során ezeket az adatokat is megkapta, de csak most jönnek elő, amikor szó van róluk.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mindkét esetben igencsak helyes volt a megállapítása, amikor arra próbált rájönni, hogy melyik mozdulat miről is árulkodhatott. Ragalnak szerencséje volt, hogy nem a HPI-ben lakott és nőtt fel, ott nem lehetett volna ennyire szabad. És végre megtalálta a legjobb szót is arra, amit az előbb nem tudott elmondani. A varázsa. Mosolyogva felelt a férfinak.
< - Valóban így van nagyúr. Ami azt illeti, idejét nem tudom, hogy mikor fogyasztottam alkoholt utoljára. A HPI-ben mindez tiltott. >
Persze megvolt az oka annak, hogy miért, ahogyan a drogoknak, szerencsejátéknak és efféléknek. Túlságosan is sokáig éltek ahhoz, hogy hamar, nagyon sokáig rabjává válhasson ezeknek valaki, így teljesen jogosnak érezte, hogy a Zsarnok így rendelkezett, még akkor is, ha időnként még ő maga is megivott volna egy-egy pohár bort, vagy éppen sört egy keményebb nap után. Mindezek után a megszólaló idős bölcsre nézett. A család és a rokonsági kötelék. Ezek a szavak különösen fájtak neki és rosszul érintették, noha igyekezett nem kimutatni ezeket. Több, mint ezernégyszáz éve nem volt kapcsolata az anyjával, a húgát egyetlen egyszer sem látta és pont erre a területre jöttek? Lehet, hogy csak azért, mert innen származott az anyja, de akkor is. Ha fontos neki a család, akkor miért nem kereste őt? Nem csak egy lánya volt, hanem kettő. A többi része az elmondásnak egyezett nagyjából azzal, amit tudott a vikingekről, úgy tűnt, hogy a történelemből kiderült néhány dolog számukra is, hogy milyenek lehettek a régiek. Lehet, hogy az anyjának volt nagyobb befolyása rájuk és elmondott néhány dolgot? Szép lett volna és szerette volna, ha ennyire könnyű dolga lenne, de kételkedett benne.
< - A háború művészet, lehet, hogy modern fegyverekkel, gépekkel vívják manapság, de úgy gyönyörű és nagyszerű, ha az ember saját maga vívhatja meg őket, önerőből, a saját képességeivel. >
A hangjában nagyon pici ábrándozás volt, még mindig ténylegesen katona szeretett volna lenni, amióta annak idején elhatározta mindezt. A harcban való elesés a legnagyobb dicsőség, mintha ismét a vikingeket hallotta volna, nem csak a hazáért volt mindez, hanem azért, hogy lelkük Valhalla-ba kerülhessen, Odin csarnokaiba. Igazán hálás volt az anyjának a régi mesékért, amiket megírt neki, amik főleg erről a kultúráról szóltak. Ősök szellemeinek való áldozás, hisznek a túlvilágban, bár régen az isteneknek áldoztak hasonlóféle képen. A férfi szavai után az adatok, amiket feltöltöttek neki előtérbe kerültek és így teljes egészet kapott mindenről.
< - Még, ami roppantul érdekelne, feltéve, ha Ragal nagyurat nem zavarják a kérdéseim és nem szeretne máris a tárgyalásra térni – pillantott a férfira néhány szívdobbanásnyi időre, csak addig, amíg választ kaphatott tőle a szavaira. – Hallottam, hogy a törzseknek különböző lehet a vallásuk. A HPI-ben nem igazán van vallás, így erről szívesen hallanék, hogy milyen isteneket tisztelnek, miben nyilvánul meg a tisztelet, maga a vallás, a szertartások. >
Részben tényleg kíváncsi volt, részben pedig érdekelte, hogy mennyire lehetnek pontosak az adatok. Nem lenne szabad effélékre emlékezniük, hála Zsarnoknak, ha túlságosan sok mindent tudnak, akkor az anyjának is köze volt a dolgokhoz valamilyen módon és jó irányban tapogatózik. Ha nem, akkor csupán annyi információval lesz gazdagabb, hogy az eredeti vallás és történelem mennyiben változott a Zuhanás előtti középkorhoz képest.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
A törzsfő végig figyel a nőre és megérzi Ingrid szavai mögött az enyhe ábrándozást, ami láthatólag tetszik neki, mintha látná Ingridben a harci szellemet, vágyat, és örül ennek, ez hangjában is érezhető.
< - Ez így igaz, háborúkat gépekkel és fegyverekkel vívják, egyre hatékonyabbakkal és fejlettebbekkel ugyan, de csak emberek nyerhetik meg. Az igaz harcos a saját csatáit, a saját háborúit vívja, nem másét, nem hamis célokért. Sokan ezt nem értik meg, és ezért nem értik a Rocksolid erejét, de magának ez láthatólag nem jelent gondot. >
Mondja elégedetten Ragal, majd hagyja, hogy az öreg szóljon ismét, egy gyors pillantással jelzi, hogy nincs ellenvetése a további kérdések ellen. Addig kezébe fogja a kupáját és kiissza azt.
< - A mi isteneink már halottak, ahogy az összes isten a világon, az utolsó csata a világ vége előtt nem következett be. Csak egy szempillantásnyi idő volt és az istenek legyőzetettek Zsarnok által. Senki sem tudja, hogy miért engedték az égiek, hogy egy halandó feléjük emelkedjen és elpusztítsa őket, kegytelen sors. -itt megáll egy másodpercre és lesüti szemét- De a szellemeik, ahogy a halottak szellemei is még tovább élnek. Minden temetőben van egy-egy oltár ami előtt lehet áldozni, halottakat, földi kincseket, életeket az emlékükre. Évente kétszer szokott minden törzs nagyobb áldozatokat bemutatni. Az isteneink közül a legnagyobb volt Udin és a fia Thok, őket tiszteljük a legjobban. >
Mikor befejezi akkor Ragal is megszólal.
< - Ha nincs több kérdése, akkor tárgyalhatunk. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Mondhatjuk úgy, hogy a véremben van a harc és a harcosok útja nagyúr – felelte lágyan. – Katonacsaládból származom. Jómagam is szerettem volna a flottába csatlakozni, de a szüleim nem engedték, mindig is úgy gondolták, hogy több van bennem, többre vagyok hivatott, mintsem egyszerű közkatona legyek. >
Ezzel elég sokat elárult és mégis olyan keveset. Bár úgy sejtette, hogy a férfi megértené, ha a valódi okokat mondta volna, de azt nem tehette meg. Hogyan is mondhatta volna el, hogy már az Amerikai észak-déli háborúkban is a Miller család katona volt és utána is mindenki, eleinte csak a férfi tagok, de később, amikor már a nők is harcosok lehettek, akkor ők is? Az anyja pedig innen a vikingektől származott, bár ha hinni lehetett annak, amit az apja tudott magáról, akkor a Miller családnak is skandináv felmenői voltak évszázadokkal a Zuhanás előtt, és azelőtt, hogy felfedezték volna a spanyolok Amerikát. És azóta is, ott volt az apja, az UP2-sek egyik tagja, és saját maga is a birodalom egyik talán leginkább képzett harcosa, aki még az elitseregek tagjait is felülmúlhatta tudásban, hála annak, hogy minden létező képzésen átesett, ami csak létezett és még önmagát is képezte. Tudta, hogy a férfi miként érti, akiknek az emberi haderő, csak számok és statisztika, ahogyan Sztálin is mondta egykor, hogy „Egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika” azok csak diktátorok és nem harcosok. És előbb vagy utóbb tényleg alul fognak maradni a megannyi ultramodern fegyverzettel rendelkezők az emberi tényezővel szemben. Most látta igazán, hogy a Rocksolid hamarosan tényleg fenyegetés lehetne a Zsarnoknak és a többi környező birodalomnak. Hacsak nem végeznének hatalmas tisztogatásokat a vezetők között és a családjaik között, akkor nem tudnák meggyengíteni ezt a helyet.
Mikor Ragal jelezte, hogy a kérdésére választ kaphat, akkor újra az öreg felé nézett. Azzal tisztában volt, hogy a Zsarnok megölt minden istent, és megsemmisített minden dimenziót, ami hozzájuk tartozott, de remélte, hogy ettől függetlenül még hiszik a helyiek, hogy élnek az egykori isteneik. Titkolta, vajon a helyiek tudták, hogy ki is volt a törzs egyik vénje? Hogy egy bukott isten volt az? Vagy vajon a zsarnok tudta, hogy nem járt teljes sikerrel, noha láthatóan isteni erejét elvesztette. Egy pillanatra megakadt a tekintete az eltűnt kézen. Tyr?! Nagyon régen volt, hogy az anyjától utoljára hallott történteket, vagy olvasott volna róla, így kissé lassan esett le neki, bár a mesék szerint Fenrir volt, aki leharapta a kart, lehet, hogy itt máshogy történt. Vagy csak a képzelgése csapta be? Azért figyelt és nem kerülte el a figyelmét, a férfi reakciója, amikor elért a kegyetlen sorshoz. Az is kiderült számára, hogy még mindig vannak áldozások, egészen pontosan újra visszatértek ehhez, amit a vikingek nagyon régen tartottak. Odin és Thor, noha a nevük az évezredek alatt kissé megváltozott, ha Ingrid nem téved, akkor az idős férfi bátyja és apja azok. És akkor, ha igaz, akkor ez a férfi nagyon, de nagyon sok évvel idősebb nála.
< - Köszönöm a válaszokat… – mondta hangosan, majd olyan halkan folytatta, hogy csak az idős férfi halhassa. – …Tyr! >
Egy próbát megért, ha a férfi tényleg az egykori hadisten, aki félkarú lett a mitológia szerint, akkor olyan hatalmas megtisztelés éri, amit soha sem hitt, hogy be fog következni, ha nem, akkor pedig még mindig ott van a kérdés, hogy ki is a férfi, de a névből tudni fogja, hogy Ingrid többet tud, mint amit eddig elárult és később még hátha beavatja. A férfi reakcióját figyelte, hogy miként is reagál a névre, most a legapróbb rezdülést is figyelte, hogy az idős férfi miként is tesz. Ennyi elég volt, eredetileg ki szerette volna mondani, hogy hiszi, hogy még néhány isten ettől függetlenül itt jár Midgardon, vagyis a Földön, de ez túl sok lett volna, abban az egy névben is minden benne volt.
Végül visszafordul az idős reakciója után Ragal felé.
< - Akkor a tárgyalás van hátra. Szeretném, ha tudná nagyúr, hogy nem kell rögtön válaszolnia, nyugodtan tárgyalhat a többi vezetővel, bölcseivel mielőtt választ ad nekem és a Birodalomnak. Engedelmével elmondanám, hogy miért is vagyok itt, részletesen. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Az öreg a halkan elhangzó névre gyorsan Ingridre néz, de csak egy pillanatig, majd félre kapja a tekintetét, mintha nem is történt volna semmi. Látszik rajta, hogy rögtön megértette mit mond Ingrid, mintha leleplezték volna őt, talán ezer vagy még több év után először, szemeiben a megértés is felvillant egy pillanatra. Mivel Ingrid hangja nem volt fenyegető, ezért megőrzi teljes nyugalmát és egyelőre nem reagál, de tudja, hogy Ingrid tudja ki ő. A reakciójából kiderül az is, hogy a teremben lévők közül senki sincs tisztában az ő tényleges kilétével. Ha Miller koncentrál és kutat emlékeiben emlékezhet egy időszakra, amikor az összes különleges személyt, akár bukott istent is felkutattak és levadásztak. Főleg az Árnyak, erre őt is kiképezték, de ez az időszak elmúlt, mivel már nem jelenthetnek veszélyt. Így lehetséges, hogy a férfi valóban Tyr, ami magyarázat lehet arra a kérdésre, is hogy hogyan sikerült az itt élő, a mostani Pride területéről ide bevándorló harcos népeknek ennyire átvenniük az ősi kultúrát. De ettől még mindig sok homályos kérdés marad.
Ezután, ahogy a diplomácia kerül szóba nem csak a törzsfő hanem az emberei is sokkal jobban odafigyelnek a nőre, mindegyikük próbálja fenntartani a szemkontaktust és feszülten várják, hogy mit fog mondani Ingrid, egyedül Tubrok tűnik hűvösnek és nyugodtnak.
< - Ez természetes, egy éjszakát mindenképpen várok majd a döntés előtt, legyen az bármi is. Kérem. >
Fejezi be úgy, hogy átadja a szót a nőnek, most már nem nyúl az ételhez vagy az italhoz, csak arra figyel ami elhangzik. Egyik kezével enyhén megtámasztja az állát, látszik rajta, hogy kíváncsian várja, mit is akar a Birodalom.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid elkapta az idős bölcs tekintetét, aki ránézett, úgy, mintha nem hitte volna el, hogy mit hall. Nem nagyon szólíthatta senki sem ezen a néven ki tudja, hogy mióta. Hát tényleg ő volt az, Ingrid égett a vágytól, hogy kifaggathassa az öreget, mindent tudni szeretett volna, de erre most nem volt lehetősége, főleg, hogy már tudta, hogy az öreg nem mondta el soha senkinek, hogy kicsoda ő valójában. Mindketten megtudtak egy-egy fontos dolgot egymásról. Ingridnek nem lett volna szabad emlékeznie erre, hacsak nem azon kevesek közé tartozik, akiken nem hajtottak végre agymosást annak idején. Ami pedig a koráról árulkodott, hogy milyen idős és arról is, hogy igencsak a felsőbb körökből származik. Egy bukott isten, az Árnyhadsereg vadászott rájuk és Ingrid is megkapta a képzést, hogy miként ölhetné meg könnyedén az efféléket, ha összefutna velük. De nem fogja megtenni, Tyr egy igazi kincs volt és az öröksége, a gyökereinek egyik tagja. De így már tudta, hogy mégsem feltétlen az anyja volt az, aki beavatta a Rocksolid lakóit a régi történelmi tényekbe és istenekbe, törvényekbe és szokásokba, hanem Tyr. Emiatt picit csalódott, pedig remélte, hogy közelebb került a nőhöz, de talán Tyr tudhat egykét dolgot, ha majd sikerülne kettesben maradnia a férfival.
De most erre nem volt ideje, szinte minden szempár a teremben rá szegeződött, amikor a diplomácia és a tárgyalás került terítékre. Bólintott Ragal-nak, hogy majd vár a döntéssel és megfontolja. Tudta, hogy azok után, amit mondani készül vagy körbenevetik ezen a helyen, ahogyan teszi, hogy nem parancsolással él, hanem kéréssel. Vagy még két másik lehetőség adódott, hogy szembeköpik diplomatikusan és úgy küldik el innen, hogyha eddig nem érdekelte a Birodalmat a Rocksolid, akkor ezek után se tegye, most, hogy már képesek megállni a saját lábukon. A harmadik volt az, hogy sikerül elérnie valamit, már csak azért, mert ő van itt és nem pedig más birodalmi. Mivel saját maga megértette a helyieket némileg és a gondolkodásmódjával is beleillett volna a Rocksolid lakói közé.
< - Önök egy zárkózott népcsoport, akik nem igen nyílnak meg idegeneknek, hiszen ők nem érthetik meg az önök kultúráját, a Birodalom most mégis szeretne diplomáciai kapcsolatokat nyitni önökkel – kezdte. – Olyan lépésekkel természetesen, amit önök nem éreznek túl gyorsnak. Először lehetőség szerint az információ nyílt és szabad áramlása lehetne kezdeti pont. Később pedig akár meg nem támadási egyezmény is. Természetesen ehhez szeretném ismerni majd azt, hogy önök nagyúr miként állnának az ötlethez, hogy a kapcsolat kétoldali lehessen és ne érezzék kényszernek és kötelezőnek mindezt. >
Ingrid nagyon remélte, hogy mindezek a tárgyalások sikerhez fognak vezetni, nem szívesen számolt volna be arról, amit eddig megtudott, hogy miként lehetne meggyengíteni belülről ezt a helyet és miként lehetne a társadalomra erőteljes csapást mérni, amivel meggyengülnének.
< - Szeretném leszögezni, hogy jómagam végig arra fogok törekedni, hogy a Rocksolid és a Birodalom is nyerjen az esetleges szerződéssel, amit sikerül megkötni és mindez ne az önök kárára történjen. A Birodalom nem szándékozik beavatkozni az önök kultúrájába és kormányzásába, nem szab feltételeket önöknek, amíg a tárgyalások az én kezemben vannak. >
A szavaiban kicsit azért ott volt a ki nem mondott figyelmeztetés, hogy akkor járnak a legjobban, ha Ingriddel tudnak valamilyen megállapodásra jutni és nem várják meg azt, hogy a Birodalom mást küldjön ide helyette, aki már nem lesz olyan nyílt és engedékeny, mint ő.
< - Mindezekért érdekelne, így az egész tárgyalás elején, hogy önök mit szeretnének. Én összefoglaltam, hogy mi mit szeretnénk és remélem közös pontokat is találunk a birodalmak hosszú és rövid távú tervei között nagyúr. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 12:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid végigmondja amit akar, beszéd közben nem kap sok reakciót, mindegyik vezér rá figyel, néha egy-egy fontosabb pontnál jelzik, hogy értenek mindent. Amikor a nő befejezi, egy-két fő egymás közt kezd beszélni. Ragal bólint egyet majd állát enyhén megvakarva néz a távolba, látszik rajta, hogy gondolkodik, mérlegeli a helyzetet. A beszélgetés elején még könnyű volt átlátni rajta, most viszont csak azt látni rajta, hogy gondolkodik, de nem lehet leolvasni, hogy min, vagy milyen véleménye van. Nem habozik, sokkal inkább megfontoltnak tűnik. Végül pár perc után ismét Miller felé fordul és kimérten, de határozottan szólal meg.
< - Nem írok alá semmilyen megnemtámadási szerződést. Ki kell hogy ábrándítsam. Nincs rá szükségem, a Birodalom nem avatkozik be a Föld 'jelentéktelen' háborúiba, soha nem álltak senkivel háborúban itt, és ez nem fog változni. Ha nincs kilátásban háború, akkor nincs szükség a szerződésre sem, értelmetlen. Hálás vagyok az engedményekért, de tudom, hogy mit jelent, hogy nem avatkoznak be és előnyös szövetséget akarnak. A Drox, Vex, Spear városállamoknál is ez működik, passzív segítséget várnak tőlük, csak annyit, hogy ne tegyenek semmit ami nem kívánatos, cserébe ugyanezt kapják, de attól még ugyanúgy háborút viselnek azokkal akiket Zsarnok irányít. Gyávák. Elárulták saját magukat, nem is egyszer. Én nem hódolok be senkinek, nincs szüksége a Rocksolid-nak segítségre. Amink van az elég, ha több kell akkor megszerezzük magunk, vagy elvesszük mástól, megküzdünk érte, de nem adjuk el magunkat. Ha mást küldenek maga helyett, be sem engedem. Az Ismeretlen Birodalom és a Pride nem tud kényszeríteni, más erejük nem 'süllyed' a mi szintünkre. Nincs szükség ilyen szerződésre. >
Hangja nyugodt, kijelentő, nem elutasító vagy felháborodott, csak magabiztos. Tölt magának, majd iszik, amint lerakja a poharat folytatja.
< - De nem zárkózom el, főleg maga elől, ha tud olyat ajánlani, ami meggyőz, akkor lehet szó megállapodásról. De ez árnyjáték, abban nem veszek részt. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Figyelte végig a vezéreket, hogy miként is reagálnak arra, amit mond. Egyelőre senki sem szakította félbe, nem vágott bele a szavaiba, hogy megszakítsák. Ragalt figyelte, most lett teljesen egyértelmű számára, hogy a férfi is csak hasonlóképpen tett, mint ő, hogy felmérje a másikat. Most nem tudott semmit sem leolvasni az arcáról a gondolkodáson kívül, amit percekig tett. Addig Ingrid végig merev háttal ült a székében és egy pillanatra sem mozdult, katonásan fegyelmezett maradt mindvégig, csak a szemeivel követte Ragal és a többiek mozgását. A válasz nem lepte meg, hogy ezt kapta, tudta, hogy nehéz ügy lesz a Rocksoliddal tárgyalni, de azért remélte, hogy valamit elérhet az első napon már. Ezek szerint túlságosan is optimista volt és későbbre maradnak majd az eredmények. Egyelőre nem avatkozott be Zsarnok, de nem volt szabad elfelejteni, hogy mi is volt Indiába.
< - Ön egyszerre becsüli magukat túl és alá is – felelte. – A diplomácia mindig is árnyjáték volt nagyúr, soha sem volt kevesebb. >
A hangjából érződött, hogy nem sértésnek szánja.
< - Mint utaltam rá nagyúr, önök nem a Vex, Drox és Spear. Egyelőre nincs háború, de nyílt titok mindenki számára, hogy önök mennyire megerősödtek, bárki, aki minimálisan is ért a stratégiához ezt könnyedén kiszúrhatja. Nem azt kértem, hogy dobják sutba a törvényeiket, szokásaikat és adják fel a büszkeségüket. Önök félelmetes haderőt jelentenek a Végtelenek nélkül is, mit gondol, mikor érhetik el, hogy a jelenlegi „jelentéktelen” földi háborúk, ne legyenek többé jelentéktelenek? Mikor jöhet el azaz idő, hogy a makacsságuk miatt itt történjék meg egy újabb Indiai incidens? Mibe kerülne bármelyik ellenségüknek elérnie, hogy azt higgye a Zsarnok önök rejtegetik az új lázadókat? De nem szabad elfejteni azt sem, hogy a legnagyobb előnyük a legnagyobb gyenge pontjuk is. Még, ha erre a legtöbben soha sem jönnének rá, de önök bizonyára tudják ezt és mások is ráfognak arra, hogy miként gyengítsék meg az államot, hogy könnyedén elsöpörhessék azt. >
Továbbra sem volt fenyegető a hangja, sokkal inkább olyan hangsúlyú, amiből az érződött ki, hogy most vonta le a következtetéseket, amivel pedig bizonyára Ragal számára egyértelmű lehetett, hogy a lány milyen páratlan stratégiai érzékkel rendelkezik, noha valóban nem katona. A gyenge pontnál pedig határozottan a klánokat, a család fontosságra gondolt, úgy vélte, hogy ködösítéssel is ráfog jönni a tárgyalópartnere erre. És azt sem mondhatta ki, hogy mennyire szeretné megmenteni ezt a helyet, hogy ne vesszen el senki, a hagyományok, az emberek. Tisztában volt vele, hogy némileg, vagy éppen nagyon provokálhatja a férfit az, amiket mond, hogy lehet, hogy eddig tűrte el itt és kidobatja ezek után is.
< - Az önök makacssága máris sokaknak gondot okoz nagyúr. A kezdeti győzelmek pedig önöket tehetik magabiztossá – mondta. >
Itt már tett néhány mozdulatot is, ismét testbeszéddel, mozdulatokkal próbált utalni, hatni Ragal-ra, amiket nem mondhatott ki szóban, a korábbi barátságos tekintete keménnyé változott, ami az apjától is megszokott volt régen, így nézett bele a férfi szemébe és próbálta sugallni a tekintetével és mozdulataival, hogy legalább némileg legyen esze és tegye félre a büszkeségét a népe érdekében, mielőtt mindent elveszít a jelenlegi nézete alapján. Mert azt, amit most folytat, sokáig nem fogják eltűrni a birodalmak.
< - Nem kell szerződést sem kötnie, nem fogom kényszeríteni erre, az sértés lenne önre nézve. Csak lássák odakint az ellenségei, hogy hajlandó lenne együttműködésre, bármilyenre. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
A törzsek vezetőin látszott, hogy ahogy Ragal is magabiztos úgy ők is teljesen nyugodtak és úgy érzik kezükben tartják a helyzetet, de ahogy Ingrid más módszerekhez nyúl és felhívja a figyelmet a szélsőséges lehetőségekre, elbizonytalanodnak. Az Indiai megtorlás említésekor olyan, mintha hirtelen pár fokkal hűvösebb lenne a teremben, mintha minden lelassult volna, az asztalnál ülök zavartnak tűnnek, mintha ez váratlan lett volna számukra. Végül amikor Ingrid a törzsek, családok fontosságára és ennek sebezhetőségeire utal Ragal testvére, Nava hangosan felmordul.
< - Hogy...?! >
Ekkor az addig furcsálló tekintettel ülő Tubrok fordul felé, vonásai kisimulnak és egyik kezét nyugalomra intően fordítja felé, majd Miller-re mutat vele.
< - Nyugalom, meghallgatjuk. Azért vagyunk itt. Ha nem tetszik, elmehetsz.>
De Nava nem mozdul, csak elfordul testvérétől. Ezután Tubrok érdeklődő tekintettel fordul ismét a nő felé és már sokkal nyugodtabban hallgatja végig, hogy mit is akar tőle Ingrid. Végül kényelmesen hátradől a nagy, trón szerű székében és elmosolyodik. Még saját emberei közül is néhány értetlenül néz rá.
< - Nem csak én becsülöm alá és egyben túl a Birodalmam. Nem lesz még egy olyan eset ami Indiában történt, ezt mind a ketten tudjuk, akkor és ott nyíltan támadtak Zsarnok ellen, le akarták győzni, meg akarták dönteni, hogy egy másik világot építsenek. Az egész világ előtt felvállalták ezt és nyílt háborúba kezdtek. Egy bukásra ítélt eszme zászlaja alatt. A megtorlás várható volt, a Birodalom megmutatta, hogy mire képes igazi erejének akár egy töredéke is, nem hagyta magát gyengének látszani. Egyszerűen Zsarnok kegyetlen példával mutatta meg, hogy nem tűri az ilyet, hogy nyíltan támadják. Ha megvádolnak minket, hogy a lázadókat, ellenállókat bújtatjuk vagy támogatjuk nem fognak lecsapni a Rocksolid-ra. Maniac-nak látnia kell, hogy nem így van, de ha még rajtam vagy a többi törzsfőn keresztül is létrejönne valamilyen Zsarnok ellenes mozgalom, akkor sem támadnának. Az a gyengeség jele, és a maga Birodalma sohasem fog gyengének látszani, paranoiás módon vadászni mindenre ami veszélyt jelenthetne, felesleges lenne. Ezt a maga kedvéért se szegnék meg. >
Most látszik igazán, hogy a törzsfő ezt már jóval előtte, még az első hosszas gondolkodása alatt vezette le magában és most csak kimondta a szavakat. Nyilván észrevette, hogy nála lehet erősebb személlyel áll szemben és felkészült előre. Elégedett mosolya és dacos tekintete kihívó, mintha ezzel akarná provokálni Ingridet.
< - Értem. Tehát itt nem a Rocksolid-ról és a Birodalomról van szó, hanem az ellenségeimről, akikkel szemben előnyös pozícióban vagyok. Ezért van itt, nem igaz? Hajlandó vagyok együttműködni, ha én is szabhatok feltételeket. Természetesen annak függvényében, hogy mit vár tőlem... >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid látta, hogy Ragal magabiztossága és nyugalma minden másik emberére is ráragadt mindezt és ők is ugyanúgy viszonyultak a helyzethez, ahogyan uruk. Mintha teljesen rendben lennének és nem fenyegetné őket semmi, hogy máris győztek és semmit sem akarnak megtenni. Ő maga is érezte, ahogyan megfagyott a levegő arra, amit mondott, az Indiai incidensről, hogy miként vont párhuzamot a két esemény között. Ragal fivére pedig a klánok említésére kifakadt. Kíváncsi lett volna, hogy melyik is volt a kérdés a kettőből, amelyiket fel akarta tenni. A hogyan jött rá, vagy a hogyan merészeli, bár a hogy merészeli volt a helytállóbb a reakciók alapján.
< - Kétségbeesett emberek kétségbeesett lépésekhez folyamodhatnak nagyúr – felelte. – És közel sem annyira lehetetlen mindezt elérni. Csupán megfelelő lépéseket kell megtenni és szépen felépíteni a stratégiát, úgy pedig minden végrehajtható. >
Hitte, hogy vannak olyan hatalmak, amik megtennék, főleg, hogy köztudott volt, hogy a jelenlegi ellenállás mennyire kezdett megerősödni. Igaz egyelőre nem kezdték őket vadásztatni sem a Birodalomban, sem pedig azon túl, de a történelem bármikor megismerheti önmagát. Egyelőre ennyit mondott a hosszú okfejtésre, nem mutatta semmilyen jelét arra, hogy zavarta volna a férfi kihívó viselkedése, vagy a mosolya. Pontosan megértette, hogy miért tett így, így nem hibáztatta. De szíve szerint azonnal felpattant volna a helyéről és felképelte volna és a képébe üvöltötte volna, hogy ne legyen ostoba és menteni akarja őket. Ha így folytatják egyszer mindenki összefog ellenük és nem lesz menedék. Ha más nem, akkor akár maga a Birodalom csap le azon információk szerint, amiket Ingrid már most megtudott róluk, és a Rocksolidnak esélye nem lenne a túlélésre. Annak ellenére, hogy nem itt nőtt fel, ezt a helyet magáénak érezte, közelinek, az otthonának is tudná. Azt is a férfi képébe üvöltötte volna, hogy ő régebben él, az ő gyökerei mindkét ágról ide Skandináviába érnek, innen származott, ő maga is egy közülük, sőt jobban is, mint akik most itt élnek. Nem akarja még egyszer az itteni kultúrát veszni látni, ahogyan minden elpusztul.
< - Én még mindig nem azért vagyok itt, hogy elpusztítsam magukat, vagy ezt érjem el – felelte, az utána következő szavakat az ajkai némán formálták. – Hanem azért vagyok itt, hogy megmentsem a Rocksolidot. >
Csak akkor tette ezt, ha Ragal ráfigyel és próbálta azt a pillanatot kiválasztani, amikor a legkevesebb másik személy figyeli őket. Valamikor kell majd az este, éjszaka folyamán Tyr-rel beszélnie, ő bizonyára ismeri Ragalt, hogy miként lehet rá jobban hatni, mik azok a pontjai, amiken sarokba tudja szorítani. Már ezzel a szótlanul kimondott mondattal is nagyon sokat kockáztatott, ha egyszer véletlenül belenéz Maniac a fejébe. És végre valahára részben megértette Ragal is, hogy miért van itt valójában. Nem csak a Birodalom számított ők csak hosszú távon voltak érdekeltek, hanem mindenki más, még ha az egész helyzet olyannak tűnt, hogy Ingrid más birodalmak nevében jött tárgyalni.
< - Nincs értelme köntörfalazni, jobban szeretem, ha nyílt lapokkal játszunk – mondta. >
Úgy, olyan hangsúlyban, mintha az előbbi némán kimondott szavak nem is léteztek volna. Az egy másfajta játék volt, ami csak Ragal-nak magának szólt és nem pedig a nagyközönségnek és mindenki másnak.
< - Valóban így van nagyúr, a fő okok az önök és az ellenségeik között fennálló kapcsolat – felelte. – Természetesen hozhat feltételeket, hiszen ismerni kell mindkét fél álláspontját ahhoz, hogy a közös nevező megtalálható legyen. Nehéz ezt mondani, mert tisztában vagyok vele, hogy önöket a harc élteti és ez milyen meghatározó a társadalmukban… de a roppant agresszív és gyors offenzívák visszább vétele, vagy felhagyása a területeiken igen jó eséllyel sokat javítana birodalmak közötti kapcsolatokon. És akkor hallanám az ön feltételeit is nagyúr. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Az északiakon nem látszik, hogy észrevették volna Ingriden a benne lévő feszültséget vagy az elfojtott reakciókat. Vagy csak nem mutatták ki, csak realizálták, de ez elég valószínűtlen. Időközben van egy olyan pillanat amikor Ingrid gond nélkül kiejtheti a szavakat, mert csak Ragal figyel rá, a férfi meglepetten, kicsit zavartan néz rá, enyhén megemeli egyik szemöldökét, majd mintha mi se történt volna oldalra fordul és beszélni kezd az egyik emberével, ezzel jelezve Millernek, hogy megértette és titokban tartja az üzenetet. A viszonylag fiatal vezérével néhány percig halkan beszél, a párbeszédbe becsatlakoznak még egy-egy mondat erejéig mások is, úgy tűnik teljesen egyetértenek, a gyors döntések zökkenő mentesen jönnek létre. Ezután Ragal ugyanazzal a kihívó pillantással visszafordul a tárgyalópartneréhez. Megköszörüli még a torkát, mielőtt ismertetné a feltételeit.
< - A Rocksolid hajlandó visszavonulni, minden fronton, visszaadva minden megszállt területet. Csak a határokhoz közeli peremterületek, a fontosabb védelmi pontok maradnak ellenőrzés alatt, biztosítékként. Cserébe... a Pride megtámadja az Egyesült Köztársaságokat, az Ismeretlen Birodalom a Spear-t, azután, hogy visszakapták az elfoglalt részeket. Ez a feltételem. >
Ingrid tudja, hogy a felsorolt ellenfelek, jelenleg nagyjából kiegyenlített, vagy enyhén kiegyenlítetlen helyzetben vannak egymás ellen, és jelenleg nincs okok egymással háborúzni.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid valamelyest megkönnyebbült, amikor sikerült rájönnie, hogy nem nagyon vették észre a helyiek azt, hogy miként is érez, maximum Ragal, mert eddig ő mutatott empatikus „képességeket”. És végre a pillanat is eljött, nem is tudta, hogy mit várt a férfitól, de a meglepettség és a némi zavar talán közte sem volt az elképzeléseknek. Sejtette az eddig élettapasztalatával, hogy a férfiban most merülhettek fel igencsak erősen, hogy ki is lehet Ingrid valójában. Nem egyszer feltették már neki ezt a kérdést, a „lázadó” éveiben, amikor a HPI-ben lakott és azt tehetett, amit csak akart, vagy utána a későbbiekben. Soha senkinek sem mondta el az igazat, ezért is használt nagyon sokáig álnevet. Talán ez a férfi, Ragal méltó lenne arra, hogy elmondja neki, és így már a második ilyen személy lenne a teremben Tyr után. Előtte úgysem titkolhatta, ha egyszer sikerül vele beszélni. Az idős bukott isten már tudja, hogy Ingrid tud arról, hogy kicsoda, megtudta nevezni mindenféle kérdés és feltételezés nélkül határozottan, biztosan. Márpedig átkozottul kevesen vannak, akik mindezt megtudták volna tenni. Ragal pedig elfordult és beszélni kezdett a többiekkel, és a nő már tudta, hogy nem fogja elmondani. Más kérdés, hogy azt nem tudta, hogy mennyire veszi komolyan azt, amit Ingrid mondott. A HPI egyik polgára volt, ami pedig ezen a helyen nagyon nagy hátrány is volt a számára.
Csöndben, mozdulatlanul, merev tartással várta végig, és figyelte, ahogyan tárgyaltak arról, amiről kell. Némileg meglepte, hogy ennyire gyorsan döntöttek, de ennek a leghalványabb jelét sem mutatta. Valószínűleg fiatal kora ellenére Ragal a legtapasztaltabb és több van benne, mint mutatja. Végül a már tőle megszokott kihívó tekintettel felelt. Már az első szavak után érezte, hogy valami még lehet a háttérben, ez így túlságosan is könnyű, illetve gyors siker lett volna. Bólintott, hogy érti, majd jött a hidegzuhany. A lépés teljesen logikus volt és stratégiailag helytálló, a másik két birodalom támadott, majd maradt alul, reális kérés volt, hogy támadjanak másra, nehogy újra a Rocksolid legyen a célpont, amint összeszedték magukat. Ingrid teljesen jogosnak tartotta a kérést, a Birodalom pedig elégedett maradhat, a harcok áramlása megmarad, ő maga pedig megszerezte a megállapodást és még időt is nyert a késősbbiekre. A Birodalom elégedett lesz, de más kérdés volt, hogy mikén fogja mindezt megetetni az Ismeretlen Birodalom és a Pride küldötteivel, hogy menjenek bele. Elsőként marad majd, hogy beszél a saját feletteseivel, vagy Maniac-el, és ha az MI dönt, hogy ki beszéljen az Ismeretlen Birodalommal és a Pride-al. Hogy ott is Ingrid vezesse-e a tárgyalásokat, vagy pedig olyan diplomata, diplomaták, akiket arra is ismernek. Főleg, hogy egyik megtámadása sem volt érdeke egyik helynek sem, és nem is háborúztak jelenleg. Végül bólintott, az arcán továbbra sem látszott, hogy erre az egészre milyen reakciója volt.
< - Feltételezem biztosítanak nekem szállást itt a fővároson belül, amíg a tárgyalások tartanak közöttünk – kezdte, majd kivárta a választ, ha igen, akkor folytatta. – Ezen esetben visszavonulnék oda és tárgyalnék a saját feletteseimmel is, illetve továbbítanám az önök feltételét is a megfelelő személyeknek nagyúr. >
Ha nem kap szállást, akkor a hajóját mondja, hogy oda vonulna vissza és remélte, hogy mindezt nem tagadják meg most tőle.
< - Amennyiben engedi és nem bánja, örülnék, ha a Bölcs is velem tarthatna, lenne még hozzá több kérdésem, mivel önöket nem szeretném terhelni az est hátralevő részében – mondta. >
Nem akarta sem a vendégszeretettel visszaélni, sem pedig a türelmükkel, noha Ragal láthatóan pozitívan viszonyult hozzá, de az ifjabbik testvér már nem annyira a szavai miatt. És persze ott volt még az is, hogy mindenképp szeretett volna Tyr-rel négyszemközt beszélni úgy, hogy senki sincs ott, csak ők ketten.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal bólint a kérésre és elégedett hangon ad választ.
< - A szállása már készen áll, ha vissza akar vonulni oda. -ad választ majd a folytatásra is reagál- Ahogy óhajtja, akkor én és a tanácsom tagjai is visszavonulunk majd, hogy éjszaka még egyszer átgondoljuk a döntést. >
Kezével az egyik korsó felé nyúl, majd végül a kupája felé, de nem önt, meggondolja magát, helyette csak arrébb teszi a fém edényt.
< - Rá még szükségem lesz az este, de most elviheti, nincs rá szükség még, majd csak később. >
Ha Ingrid feláll az asztaltól, akkor Tyr is így tesz, a többiek viszont még maradnak, oldalról két magas, fémpáncélzatú Végtelen egység lép a nőhöz, és ők vezetik tovább, a szállására, ahová az osztagosok is követik, kivéve ha más parancsot kapnak. Újabb hosszú séta következik, aminek a végén egy nagy kapuhoz vezeti Millert a két robot, az egyik kinyitja azt, hő és hideg fúj be kintről, egy lépcső van előttük. Maga a szállás nem a város összefüggő épületkomplexumainak egyikében van, hanem külön, kint a havas tetők, sziklán egyikén. Fa és kő építmény, rendkívül vastag falakkal és a látszat ellenére nagy méretekkel. Mintha külön ki lenne emelve.

Belülről az épület sokkal nagyobb, mint kívülről, magas fa gerendák, szépen faragott motívumokkal, kő falrészek, alap, ehhez mind modern kiegészítők, felszerelések, amelyek a megfelelő funkciókat szolgálják. Van egy előcsarnok, egy központi csarnok, oldalra két szárny, szállásokkal a katonáknak és kísérőknek, a második szinten vannak az elit szobák, nagy és kényelmes berendezésekkel, multifunkciós gépekkel, hálózati eléréssel. Egy ilyen már elő van készítve Ingrid számára. A két Végtelen megáll kint az ajtók előtt és ott várakozik, bent két ember szerű android várja a parancsokat.

Ha Ingrid és Tyr négyszemközt marad az egyik helyiségben, akkor az öreg megnyugtató bizalommal néz rá, mint egy barátra, nem szól semmit, csak áll és várakozik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Köszönöm kegyességét nagyúr – mondta. – Amikor szüksége lesz a Bölcsre üzenjen és a saját embereimmel kísértetem őt vissza. >
A felállás után még az illemnek megfelelően hajolt meg Ragal irányába. A két Végtelen közelébe lépett és megvárta, amíg Tyr is csatlakozik hozzá. A fejével intett az embereinek, hogy azok is csatlakozzanak. Had beszéljenek Ragalék is magukban, ahogyan Ingrid is tenni fogja Maniac-kel. Ahogyan az ajtóba értek, hogy kilépjenek a teremből még egyszer hátrafordult a törzsfő felé és egy némileg kacér mosolyt küldött felé a korábbi úgymond flörtölésük tetejébe. A mosoly egyszerre volt némileg sejtelmes, de mégis bíztató, ahogyan adta a férfi alá a lovat és eléggé egyértelmű jele volt annak, hogy milyen téren tette mindezt, aminek jelenleg semmi köze sem volt a tárgyalásokhoz, csak a nő és a férfi nem évezredes harcához. Az elkövetkező hosszú sétát ő maga élvezte, de nem tudta, hogy az idős férfinak ez mennyire lenne megterhelő, így Tyr tempóját vette fel, hogy neki ne kelljen magát megerőltetnie és remélte, hogy a Végtelenek is így fognak majd tenni. Amíg haladtak végig figyelte a helyet és annak ellenére, hogy mennyire idegen volt az egész, mégis olyan ismerősnek és gyönyörűnek hatott. Némileg még megnyugtatónak is. Végül kiértek a belső városból a külső részre, az épületet, amit meglátott Ingrid gyönyörűnek hatott a számára, pontosan olyan volt, mint a régi csarnokok, amikben a törzsfők és a családjaik éltek a régi viking időszakban. Titkon roppant hálás volt Ragalnak, hogy ilyen szállást kapott tőlük.
Belépve a helységbe még inkább lenyűgözőnek találta az egészet, a két Végtelen megállt odakint, azért mégsem bíztak bennük teljesen, annyira nem, hogy élő őrséget kapjanak. Még mielőtt jobban körülnézett volna a testőrei parancsnokához fordult.
- Az őrség fele lepihenhet, a másik fele helyezzen el zavaróakt az épületben, ha poloskák lennének idebent, ne működjenek – adta ki a parancsokat ezúttal már a megszokott birodalmi nyelven. – Utána a megszokott protokoll szerint vegyék fel a védelmi pozíciókat, ha bármi történik, akkor azonnal értesítsen parancsnok!
Ha a férfi megerősíti és nekiáll annak, hogy kiadja a parancsokat, vagy az emberei elindulnak teljesíteni azokat, akkor néz körbe. Gyönyörű faragások, oszlopok, a csarnok szinte tökéletesnek hatott a számára. Ő pedig elindul felfelé Tyr-rel együtt, előre engedte a saját szállásánál a férfit, ahol két android már várta őket.
< - Távozhatnak, de maradjanak a folyosón, ha szükséges lesz magukra, majd szólok. >
Azt még megvárta ismét, amíg a két android távozik és megkapja lentről azt, hogy készen van a hely zavarása, az esetleges lehallgató készülékekkel kapcsolatban. Ha ezt megerősítették, akkor szólal csak meg.
< - Ez a hely lenyűgöző, olyan, mint amiről régen nagyon sokat hallottam – mondta. >
A hangja lelkes volt, mint egy gyermek, aki új játékot kapott. Annak ellenére, hogy itt voltak modern felszerelések is, annyira hasonlított azokra a leírásokra, amiket az anyja mesélt. Amint túljutott a csodálaton a helyet illetően eszébe jutott, hogy az illemet is meg kellene ejtenie végre. Közelebb lépett Tyr-hez, majd ha a férfi engedte a megmaradt kezét a sajátjába vette. Fél térdre ereszkedett az egykori hadisten előtt, a homlokát pedig a férfi tenyerébe helyezte néhány pillanatra. Ha a férfi elhúzta a kezét, akkor engedte ezt neki.
< - Megtiszteltetés számomra találkozni az ázok hadistenével, Tyr Odinson – mondta, ezúttal nem a Rocksolid nyelvén, hanem ó északi nyelven, amit még az anyja dolgaiból tudott megtanulni. – Olyan sokat hallottam rólatok, a Kilenc világ történetein nőttem fel anyámnak hála. Soha sem hittem volna, hogy érhet ilyen megtiszteltetés, hogy őseim istenei közül eggyel személyesen találkozhatok. >
Valószínűleg minimum négyezer éve nem szólalt meg ezen a nyelven, amin most ő. Az egykori isten előtt felesleges volt titkolóznia, az úgyis gyaníthatta, hogy a lány több, mint aminek látszik abból, hogy ismerte a nevét. Ingrid addig nem mozdult a fél térdelésből, amíg Tyr nem mondta neki, hogy keljen fel, mert csak akkor tette meg.
< - Foglalj helyet – mondta ekkor tegezve már és barátságos hangon, közel sem hivatalosként, mint amit Ragallal ütött meg a teremben. – Szükséged van valamire, azonnal hozatok. Olyan sok kérdésem lenne, olyan sok mindenről szeretnék hallani… de feltételezem nem csak én vagyok így ezzel. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal is enyhén meghajtja fejét elköszönésnél, még elkapja az ajtón kilépő Ingrid mosolyát és úgy kacsint egyet, hogy nem lehet eldönteni, hogy direkt csinálta vagy csak véletlenül tett így. Menet közben Tyr tempója nem túl lassú de nem is, gyors, így ha mindenki ehhez igazodik, akkor valamivel lassabban érkeznek csak meg. Odabent az osztag parancsnoka újrarendezi embereit.
- Igenis asszonyom! -válaszol a páncélja torzított hangján- Értesítem amint teljes a jelzavarók lefedettsége.
Ezután elfordul és már a belső kommunikációs csatornán, nem hallható módon adja ki a parancsokat, aminek hatására a katonák azonnal munkának látnak, egy részük pedig elindul a szállások felé. A zavaró berendezések egy alkari tárolóban található, szabad szemmel alig látható, miniatűr gépek összességéből álló por/gáz szerű anyag, amit csak szabadon kell engedni. A kis droidok mint a gáz részecskéi kitöltik a teljes teret, majd a megfelelő mágneses és elektromágneses frekvenciákon zavaró jelet bocsátanak ki, miközben a Flotta által használt kommunikációs berendezéseknek új csatornákat nyitnak. Mikor a két android távozik, akkor hallja Ingrid ismét belülről a parancsnok hangját.
- A lefedettség teljes, az őrök a helyükön vannak, parancs szerint.
Ha nem kap választ megszakítja a vonalat. Mikor már csak ketten maradnak az egész lakrészen Tyr elmosolyodik a nő lelkesedésén. Ahogy Ingrid térdre ereszkedik előtte, nagyon meglepődik, kell néhány másodperc, hogy feleszméljen, elhúzza a kezét és hátrébb lép, az ősi szavak és az ilyen mértékű tisztelet teljesen megzavarta, valószínűleg igen hosszú idő óta senki nem szólt így hozzá.
< - Felállhatsz leány. -szól ő is ősi északi nyelvén, hangja megnyugtató, megjelenése már inkább olyan mintha egy megértő nagyapa lenne- Tudtam, hogy megismertél, de én már nem vagyok az a személy, aki egykor voltam, már halandó vagyok. Én is megismertelek, anyád vére folyik az ereidben, olyan mintha őt látnám. >
Az egyik nagyobb fa, farkas fejet formáló karfás székben ül le és dől hátra, miután Ingrid helyet ajánl neki, néhány másodpercre behunyja a szemeit és így válaszol.
< - Valójában hosszú idő óta, te vagy az első aki úgy akar kérdezni, hogy az igazat válaszolhatom. Mit szeretnél tudni? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hamarosan megkapta a választ a parancsnoktól is, hogy minden rendben és a zavarás is megtörtént.
- Köszönöm parancsnok, folytassák! – mondta.
Ezzel most már ő bontotta a kapcsolatot és maradhatott ténylegesen bármiféle gond nélkül kettesben Tyr-rel. A lány nem csodálkozott, hogy meglepte a férfit a viselkedésével, nem nagyon lehetett hozzászokva ahhoz, hogy valaki így viselkedett vele szemben. A hangja olyan volt, mint amivel a lány nagyon-nagyon régen nem találkozott és nem is hallott. Utoljára talán az apja, illetve a nagyszülők beszéltek így vele.
< - A skandináv istenek mindig is halandónak minősültek a többi istencsalád között. Számomra ugyanaz a személy maradsz, mint a Zsarnok tette előtt – mondta. >
Ez így nézve tényleg igaz volt, a Ragnarök, egyetlen más istencsaládnak sem volt ilyen képe a halálról, amikor meghalnak. Nem is tették, nem igazán, míg ők igen. Meglepve kapta fel a fejét Ingrid, amikor Tyr az anyját említette. Ezek szerint tényleg itt volt és még ismerte is őt.
< - Érdekes, ő mindig azt mondta, hogyha rám néz apát látja – felelte. >
Mikor Tyr leült ő maga is helyet foglalt az egyik széken, vagy ha nem volt már ilyen, akkor a földön, nem igazán zavarta volna az sem. A férfi szavaira elmosolyodott.
< - Hasonlóan érzek, én sem mindennap találkozom olyan személlyel, aki tudja, hogy ki vagyok, vagy elmondhatnám neki a teljes igazságot magamról. >
Mit is kérdezne tőle, megannyi kérdése volt, lehet, hogy még évek múlva is itt ülnének, ha mindent feltenné. De még az is lehetséges, hogy előbb halna meg öregségben Tyr, mintsem a végére érnének. Annyi idejük nem volt pedig roppant sajnálatos módon. Főleg, hogy még Ragal emberei is bármikor megérkezhettek, hogy most már szükség lenne rá.
< - Először is szeretném, ha tudnád, hogy igazat szóltam, azért vagyok itt, hogy megmentsem őseim földjét és ne hagyjam, hogy később elpusztítsák ezt a helyet – mondta. – Először a legfontosabbakkal kezdem, hogy azokra maradjon idő és utána, ha még marad, akkor azokat, mit tudni szeretnék. >
Megvárta, amíg Tyr erre reagál valamit, aztán folytatta.
< - Először is szeretnék találkozni az anyámmal, négyszázhuszonegy birodalmi éve nem láttam őt, hiába kutattam őt minden erőmmel. Még apám is nehezen emésztette meg eltűnését és azóta sem beszél róla. Még neki is hiányzik, a megmaradt emberi részének. Ha tudnál segíteni abban, hogy találkozzam vele, és megismerhessem a húgomat, akit soha sem láttam, végtelenül hálás lennék érte. >
Igazából nem ezzel szerette volna kezdeni, de végül ez kívánkozott ki belőle, ahogyan az ittenieknek neki is a család volt a legfontosabb. Ez pedig olyan régen nyomta a szívét és nem hagyta nyugodni, hogy még a küldetését is félretette egy válasz erejéig. A válasz után pedig nem sokat várt, hanem folytatta.
< - A másik legfontosabb Ragal – mondta. – Szeretnék róla többet tudni. A gyengéiről, arról, hogy miként és hol tudnám megszorongatni, ha szükséges, hogy olyan eredményt csikarhassak ki belőle, amivel a Rocksolid-ot menthetem meg, ha szükséges. Tudom, hogy ez kényes és kellemetlen téma, elárulni a népedet. De ígérem, ha szükséges, akár esküt is teszek, hogy nem élek vele vissza a Birodalom felé. >
A hangjából enyhén érezhető volt, hogy nem csak politikailag érdeklődik Ragal iránt, hanem maga a férfi iránt is, bár erre csak utalt a mondat első felével. Azt pedig Tyr is érezhette a hangjából, hogy a másik felét, az árulásos részt teljesen komolyan gondolta, ahogyan az esküt is, és ha a férfi tényleg ismerte az anyját, akkor tudta, hogy megtanulta a lány azt, hogy az eskük milyen fontosak a vikingeknek és az isteneknek is és valószínűleg tényleg nem élne vele vissza.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Jó pár kényelmes szék, található a teremben, nagy részük a padló elemeinek elmozdulása, vagy valamilyen mágneses rendszer segítségével egy mozdulattal áthelyezhető, annak ellenére, hogy nagyméretű és fából készült mindegyik. Leülve kényelmesek, párnázatuk meleg, annyira puha, hogy csak pár centit ugyan de enged és így el lehet benne helyezkedni. Tyr megvárja amíg a nő helyet foglal, az első kérdésnél arca kissé elkomorodik, alig észrevehetően, nem is rögtön válaszol a kérdésre, előbb visszatér a másik témához.
< - Tudom mire gondolsz, de minden isten halandó, csak másképp. Ez okozta a vesztüket, a többi panteon, azt hitték halhatatlanok, elpusztíthatatlanok, hogy őket egy halandó képtelen elérni. Tévedtek. Nekünk még kegyes sorsunk volt, akik Midgardon jártak akkor, életben maradtak, másoknak csak egy villanás volt, semmi több a vég. A többi istennek ennél sokkal borzalmasabb volt ez. Loki próbálta őket figyelmeztetni, kígyónyelvét használva. Ő mondta, mielőtt elvitték őt is, hogy látta a valódi isteneket. Azt mondta borzalmasak, szörnyetegek, akik mellett a babiloni, maja vagy inka rémek, a titánok nevetséges acsargó patkányoknak tűnnek csak. Olyanok mint Zsarnok, úgy mozognak, úgy tesznek, önmagukból kifordult rémek. Elmesélte, hogy mészárolták le a különböző vallások isteneit, hogy ragadták meg a sors szálait és pusztították el a logosszal együtt, hogyan rendezték a kavargó sötét káoszt egy rácsszerkezetbe, amit kedvükre formáltak. De nem ezért vagy itt, bocsásd meg nekem, régen nem beszélhettem erről senkinek. >
Itt tart egy kis szünetet, hogy elterelhesse gondolatait, hangjából eddig is érezte Ingrid, hogy amiről beszél az tényleg olyan félelmetes és borzalmas, mint amilyennek leírja. Mikor összeszedte magát ismét Millerre néz.
< - Sajnos nem segíthetek neked. Én sem tudom, hogy hol van anyád, rég nem láttam, rég nem beszéltem vele, talán egy évszázada is már, hogy el ment innen, nem tudom hová, bujkál, menekül. Szeretett volna téged látni, legalább az egyik lányát, de nem tehette. Sokáig, nagyon sokáig szenvedett emiatt. A húgod, nem volt vele, én sem láttam soha, elvették tőle, elvitték, már az első napokban, nem tudta megvédeni. Nem értettem meg tisztán, de Stephanie azt mondta, hogy Gunnhild különleges, mint ahogy te is az vagy, de ő másképp, és ezért kell Zsarnoknak. Nagyon sajnálom. >
Hangjában őszinte részvét hallatszik, mintha ő is egy családtagját veszítette volna el és ezt kellene felidéznie. Miközben kezén lévő tompa fémbeültetés ellenőrzi, lassan hangjából eltűnik a komorság.
< - Nem hiszem, hogy elárulnád a Rocksolidot, őseidet, családod és így saját magadat is elárulnád, ha esküt akarsz tenni, magadnak tedd. Ragal határozott, makacs, és már nem csatára szomjazó gyermek, hanem egy győztes vezér. A családjának nagy része meghalt a régi viszályok alatt, a későbbi, béke utáni orvgyilkosságok felemésztették a rokonai megmaradt részének felét. Ez kovácsolta keménnyé és hideggé, mint az acél. Megszokta, hogy minden úgy van, ahogy akarja, mind a saját országán belül, mint kívül a háborúban. Ha rá akarod venni valamire, mondj ellent neki, ne engedj túl sokat. Akkor ha egyenesen szembe mész vele, akkor tisztelni fog és enged, ha akarata szerint cselekszel, csak egy vagy a sok közül számára. >
Válaszolja Tyr, úgy, hogy minden értelemben utal ezzel Ragal személyére.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid némileg összerezzent, ahogyan Tyr a régi istenekről mesélt, azokról, akik nem úgy néztek ki, mint az emberek, azokról, akikről ő maga is csak hallott. Az asgardiak, az ázok még szerencsések voltak, egyetlen villanás. Fel sem fogták, hogy mi történhetett. De a többiek, egyre inkább magát érezte szörnyetegnek azért, hogy micsoda egy olyan világban, ahol nincsenek istenek. És a fia, Greg, ő nem nőhet fel olyan mesékben és legendákban, amikben ő tette. Az ő élete ilyen téren sivár és pusztaság lesz, de azért majd mindent megtesz, hogy tudja milyen volt régen a világ.
< - Tudom, hogy mit értesz ezen, néha elgondolkodom, még ha veszélyes is, hogy még mi sem vagyunk méltók arra, amit a Zsarnok adott nekünk a génmódosítással. Nem hiszem, hogy rászolgáltam volna, hogy olyan erőim legyenek, mint egy istennek, vagy bárki más. A Zuhanás előtt születtem, ahogyan apa és anya is. Annyi idős lehetek, mint a fiatalabb istenek és ki tudja, hogy meddig élek még. És olyan hatalom van a kezemben… apa nem engedte soha, hogy beálljak a flottába, ebből az évszázadok, évezredek alatt semmit sem engedett. De abba belement, hogy mások is képezzenek, a Birodalom elit seregei, ha képes vagyok elérni. Elértem, a Fagyhadsereg teljes kiképzése, akárcsak az Árnyaké; ott… engem is kiképeztek arra, hogy istent öljek, ahogyan őket is. Mikor nőttek fel az emberek az istenek szintjére és miért engedték ezt? >
Ezek már részben olyan kérdések voltak, amikre kereste a választ, de soha sem találta meg. Ezek a kérdések akkor ott voltak benne, amikor tudta, hogy az istenek meghaltak, de nem volt senki, aki válaszolhatott volna neki rájuk. Talán Tyr, de félt attól, hogy még a férfi sem lesz képes erre. Ahogyan rátért a férfi az anyja kérdésére összeszorult a szíve és érezte, hogy akaratlanul is könnyek szöktek a szemébe. Nem is emlékezett arra, hogy mikor sírt utoljára, örömében persze, amikor a fia megszületett, de fájdalomtól azon a napon 600-ban, amikor az anyja és Gunnhild eltűntek.
< - Akkor apa ezért nem kereste – nyögött fel. – Nem… nem akarta, hogy megtalálják. >
Legalább is szerette volna, ha így lett volna, abba bele sem mert gondolni, hogy mert tudta, hogy a húgát már megtalálták és nem akarta, nem mondhatta el. Ahogyan ezt sem kérheti majd számon tőle az esti beszélgetéskor, amin még át kell esnie, de nem tudta, hogy képes lesz-e rá. Letörölte a könnyeit, amik az arcán folytak végig. Tudta, ha nem ő keresi fel az apját, akkor az fogja majd őt.
< - Mi olyan különleges a családunkban? Apából UP2-t csinált, én ott vagyok szem előtt, Osborn az apósom, Gunnhild különleges. Én nem… csak én vagyok, és az élénk fantáziám. Időnként látok dolgokat, nem tudom, hogy miért. Apát szoktam látni olyannak, mint régen volt, most itt téged láttalak istenként, a csarnokot, mint amilyennek anya írta le. Én… ennek lehet köze ahhoz, amire anya utalt? Most is itt van a Rocksolidban, az informátoraim mondták. Miért menekül, ha elvették Gunnhildot tőle, akkor miért akarják még őt? És ugye… ugye nem a Zsarnok vitte el, hanem mások, ha mások még van esély arra, hogy a nyomára bukkanjunk… >
Naiv gondolatok, a szíve mélyén tudta, hogy a Zsarnok emberei lehettek, de hinni szerette volna, hogy nem így van. Szerette volna, ha van remény és nem csak ez a fájdalmas reménytelenség.
< - Ha mégis találkozol vele, vagy kapcsolatba tudsz vele lépni előttem, akkor kérlek tudasd vele, hogy nagymama lett. Van egy fiam, még gyermek, még egy ifjú Skandinávia vérével. >
Egy mosoly jelent meg az arcán, ahogyan a fiáról beszélt, a jövő reménységéről, büszkeséggel a hangjában, hiszen a család olyan fontos és kell egy utód, aki továbbviszi a hagyományokat és az örökséget. Végül egy újabb mosoly, ahogyan Ragal-ról mesélt neki Tyr, bár a szeme még mindig égett a visszafojtott könnyektől, igyekezett a lehető leghamarabb eltűntetni azt a gyengeséget, amit megengedett magának. Nem volt hozzászokva, hogy gyengének és sebezhetőnek tűnik.
< - Azt hiszem már értem, hogy miért engem küldtek ide. Hasonló az ízlésem, mint neki, olyan makacs vagyok, mint anya és apa együttesen és nem szeretek engedni abból, amit kitaláltam. Én is csak azokra figyelek fel, akik nem hódolnak be, és nem értenek mindenben egyet nekem. Meglepően hasonlítok rá. Remek kihívás lesz minden téren, köszönöm az információkat Tyr. Nagyon sokat segítettél vele. Úgy vettem észre az est folyamán, hogy már így is többször sikerült meglepnem őt és nem ezt várta volna egy birodalmi küldöttől, mint amit kapott. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor Ingrid sírni kezd az a volt istent is elszomorítja, nem is folytatja tovább egy ideig. Később vigasztaló hangon szól csak ismét hozzá, de nem a családdal kapcsolatos dolgokkal, hanem visszatér a saját tragédiájához.
< - Nem tudták az istenek sem, a Zuhanás nekik is olyan váratlan csapás volt, mint a halandóknak. A legtöbb panteont akkor már nem tisztelte az emberiség, az akkoriak nagy része egyetlen felsőbb erőben hitt akkor, ezt te is tudod, a Föld önmagában az égiek nagy része számára érdektelenné vált. Akik foglalkoztak a halandókkal, azok nem látták ezt az egészet előre, minden az egyik pillanatról a másikra történt. A világ órák alatt változott meg Ingrid... Ahogy a te életed is órák alatt változott meg. Nehéz, de el kell fogadnod. A családod különleges, te is az vagy, anyád részletesen beszélt erről, tőlem tudom, amit most el fogok mondani. A jelek az arcodon, mind a benned lévő változás nyomai, külső jelei egy mutációnak, génfejlődésnek, te magad tökéletes kombinációja vagy szüleidnek, ahogy húgod is az. Nincs tökéletes kombináció Ingrid, nem sok tudományt tanultam a hosszú évek alatt, de ebben biztos vagyok, lehetetlen olyan kapcsolódási sorrend. Lehet nem véletlen az sem, hogy látsz dolgokat, lehet ennek a hatása, lehet más, ezt nem tudom, sok mindent nem tudok. A Te mintádra akart még egy kísérletet, de nem apád, hanem Zsarnok, akarta látni, hogy létre jön-e még egyszer a megfelelő kombináció, létrejött. Gunnhild sokkal látványosabb változásokat kapott mint te, és ezért kellett neki, Zsarnoknak személyesen. Anyád nem akarta őt odaadni, hogy kísérletezzen rajta, inkább mindent feladva elmenekült, ellenálló lett, az Új Ellenállás tagja lett, róluk senki se tudja, hogy hol vannak. Apád nem tehet semmiről, parancsot kapott, kénytelen teljesíteni, nem képes szembeszegülni ezzel. Így történt minden, ami előtted eddig titok volt. Sajnálom, hogy nekem kell ezeket elmondanom. Nem segíthetek, tényleg nem tudom, hol lehetnek a szeretteid, azt sem, hogy még élnek-e. De tartoztam annyival, hogy ezt elmondjam. És még tartozom neked is, hogy átadjam az üzenetet Steph-nek. >
Már látszik Tyr-en is, hogy kezd nagyon kellemetlenné válnia számára ez az egész, segíteni akar, nem mindent elrontani, ezért örömmel látja, hogy a tanácsa segít Ingridnek.
< - Egyáltalán nem az történt, mint amire számított Tubrok, ennek örült nagyon, ebben biztos vagyok. Ritka az olyan alkalom, amikor két hasonló személyiség ilyen helyzetben tud találkozni, amikor össze is mérhetik erejüket. De vigyázz vele, Ragal veszélyes, nem neked, de mindenki másnak igen. Ha ennek a háborúnak vége, később még komoly következménye lehet. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid hálás volt, hogy Tyr még visszakanyarodott az első részhez, amiről beszéltek, az istenekhez is. Igen, egyetértett, hogy mindenkinek egyszerre változott meg a teljes élete akkor, azon a napon. Azt már elfogadta, hogy az ő élete is megváltozott, erre bólintott. Még túl fiatal volt akkor, hogy ott ragadjon a múltban, alig volt három éves, amikor a Zuhanás bekövetkezett. Nagyon kevés mindenre emlékezett az előtte levő életéből, de ez valahogyan így is volt rendben. Csak a tudatalattiban maradtak meg dolog, amiket álom formájában szokott viszontlátni. És most jött az érdekes módja, ahogyan visszakanyarodott a téma az anyjára. Azt tudta mindig is, hogy mindenre tökéletesen hajlama van, mint a szüleinek, ahogyan az erősségeiket örökölte és mindenhez ért, amihez ők maguk is. Roppant sajnálatos módon ezért nem érdekelte a genetika őt, így ebben mindössze annyira tudott támaszkodni, amennyit Tyr mondott neki. A feltöltéseknek hála ismerte az alapokat, és ennek hála ő maga is tudta, hogy amit a férfi mesél, az lehetetlen.
< - A genetika nem így működik – értett egyet. – Ennyit még én is tudok, úgy, hogy soha sem foglalkoztam ezzel. Nem érdekelt, ahogyan őket. Azt tudom, hogy 25% esély van mindenre, ami mindkét szülőben megvan, ott ötven. Azt tudom, hogy nálam 100% ez. Még a magasságom is pontosan a kettejük átlaga és a súlyom is a kettejüké átlaga és soha sem mozdult ki ettől. >
Hát ez lenne az oka mindennek? Volt genetikai mutációja, ahogyan Gunnhildnak is? Nyelt egyet, és ezt Zsarnok tudta és mégis életben hagyta őt, és lehet, hogy a húgát is. Annyira különlegesek voltak, hogy még ez is megérte neki a kockázatot? Gunnhild már úgy született, hogy az anyjának megvolt a génkezelése és az apja is UP2 volt, igaz ott a minták még nem voltak ilyenek, azok emberiek voltak. Lehet, hogy az anyja génkezelése miatt volt látványosabb mindez? Ha hazatér mindent, amit tud a genetikáról részletesen feltöltet az elméjébe, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon. Az egész mégis félelemmel és némileg kétségbeeséssel töltötte el, úgy tudta, hogy az anyja és az apja lefagyasztott mintái még megvoltak az apja körletében. Zsarnok, ha akart még mindig tudott volna kísérletezni újabb Miller embriókon, hogy lássa harmadik, negyedik, vagy ötödik alkalommal is sikerül-e mindezt véghezvinni, mint az első kettő esetében. Az új ellenállás tagja, itt megrendült, akkor ez volt a valódi ok, amiért ide küldték, a vágya, hogy mindenképp láthassa az anyját majdnem a nő vesztét okozta. Örült és szomorú is volt, hogy mégsem sikerült megtalálnia őt itt.
< - Köszönöm, hogy elmondtad – felelte. – És azt is, hogy továbbítod, amint tudod. Abban biztos vagyok, hogy anya él – mosolyodott el. – Olyan sok mindent megéreztem életemben, ami a családommal történt, hogy szerintem tudnám, ha nem élne. Ami a húgomat illeti… >
Tudta, hogy az apját tényleg nem hibáztathatja, a Zsarnokkal szemben nem volt saját akarata nagyon régen. Így is lehet, hogy tényleg ő volt, aki hagyta valamilyen szinten elmenekülni a feleségét, amikor Ingridet feltartotta azon a napon. Persze lehet, hogy csak a véletlenek közjátéka volt mindez, de nem számított, a lány hitte, hogy az apjában volt annyi emberség, hogy jót akart. Tudta, mert ha nem így lett volna, akkor belőle is kiveszett volna. Valamilyen szinten mégis örült annak, hogy a Zsarnok őt magát is érdekesnek találta, ha tényleg volt képessége, vagy ennyire különleges, hogy akár kísérleteznének is rajta, akkor hálás volt az uralkodónak, hogy hagyta őt élni.
< - Két lehetőség van arra, hogy megtudjam mindezt. Csatlakozom anyámhoz, vagy pedig megteszem, amit nagyon-nagyon régóta szeretnék. Végre kiérdemlem a helyem az Anyahajó hídján. Ki fogom érdemelni, erre esküszöm és megvédem a családom minden egyes tagját, amennyire tőlem telik. És minden erőmmel azon leszek, hogy a Rocksolidot is megvédhessem. És ki kell derítenem, ha hazaértem, hogy a fiam is olyan-e… >
Ettől kezdve hagyta a témát, mert látta, hogy Tyr-t zavarta mindez, nem csodálta, még saját maga sem tudta, hogy miként és hova tegye ezt az egészet, kell majd egy kis idő, hogy a kavargó lelke lenyugodjon és rendbe tegye magát. Ez túlságosan sok és tömény információ volt számára. És a legfájdalmasabb az volt, hogy fel kell hagynia ennek fényében az anyja keresésével, ahogyan az apja is felhagyott 421 birodalmi évvel ezelőtt. A húga pedig… lehetséges, hogy mindvégig ott volt az Anyahajón ennyi éven keresztül, vagy lent a HPI-ben, hacsak nem volt képes megszökni. Amit szeretett volna, de nem hitte, mert akkor őt vette volna elő a Zsarnok. De ha az anyja tényleg volt itt, akkor egy esetleges Indiai incidens tényleg valós lehet, főleg akkor, ha az anyja ilyen gyermekeket képes szülni, mint ők.
< - Igen, erre magam is rájöttem, hogy másra veszélyes lehet – mondta. – Szerencséjére mások nem ismerték ki magukat a klánok rendszerében, mint ahogyan azt kiemeltem és a fivére fenyegetésnek érezte. Ha sikerül elérnem, hogy befolyásom legyen rá, bármennyire is nem a legszebb technika a „nagybátyád”* módszerét használva fogom elérni, hogy a következmények ne legyenek súlyosak a Rocksolidra nézve. >
Vett egy mély levegőt és immáron a szemei sem égtek, hanem újra a kíváncsiság volt bennük.
< - Mindig is érdekelt, hogy anya meséinek volt-e valóság alapja, hogy Thorhalla Lokidottir és Einar Thorson tényleg léteztek-e valaha valamilyen formában – hangjában ismét az a lelkesedés és picit gyermekiesség volt, mint amit Tyr már halhatott, amikor beléptek a helységbe. – Kíváncsi vagyok, hogy ráhibázott-e mesékkel ezekre a dolgokra. És kérlek ne nevess ki, de a Zuhanás előtt óta érdekel ez a kérdés. >

* Ha tényleg eredeti világot veszünk és nem marvelt, akkor Loki Odin vértestvérséget kötöttek, és nem Odin fogadott fia volt, hanem fogadott testvére.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid utolsó kérdésére a volt isten a messzeségbe tekint egy pillanatra, de ebben a pillantásban minden gondolata benne van, mintha tudná a választ, de nem mondhatná el, mert ő maga sem biztos abban, és nem akar olyat állítani, ami nem valós, még akkor sem, ha a valóság többféle lehet. Mint egy komplex kérdés, amire egyszerűen nincs válasz, mert minden válasz hamis.
< - Akikről beszélsz sohasem léteztek, nem olyan formában, ahogy te tudsz róluk. Legyen ennyi elég. Anyád történeteinek valaha volt alapja, de valójában még sincs. Bonyolult ez, nem érthetem meg én se, nem akarlak még jobban összezavarni. Az istenek világa néha átláthatatlan. >
Hallatszik, hogy jót akar és ezért hallgat el dolgokat és nem azért mert nem akarja, hogy Ingrid tudja, vagy megvonja tőle ezt a jogot. Valami más az oka ennek. Még mielőtt a nő válaszolhatna, gyorsan közbevág, hogy ezzel lezárja a témát.
< - Igen, én is hiszem, hogy anyád életben van valahol és, hogy figyel téged. Tudok valamit biztosan róluk, az ellenállásról, van egy új szövetségesük, aki nagyon erős. Nem tudom kikről van szó, annyi biztos, hogy egyenlőséget akarnak a világon, az egész világon, utáltak és rettegettek. Nem hiszek az ilyen nagy és kétes szavaknak, de jobb ha tudsz erről. A szándékaid nemesek, ha valóban megteszel mindent, hogy védd a sajátjaid, még akkor is ha veszélyes akkor hálával tartozik neked ez a hely és minden lakója. Tekinthetsz rá otthonodként, amit védelmezel, és ezzel máris sokkal többet tettél, mint amiket felsoroltál. Elég ha ez vezet.>
Hamarosan az egyik őr jelenti Ingrid-nek, hogy az egyik Végtelen egység jelentette, hogy Ragal visszahívja a bölcset, mert már szükség lenne a tanácsaira. Ha Miller engedi távozni Tyr-t, akkor az elbúcsúzás után a férfi távozik a két robottal együtt. Ingrid egyedül lehet, tehet amit eltervezett, vagy amit akar, de mikor visszaér a terembe, ahol Tyr-el beszélt érez valamit, azt amit akkor is, ha apját vagy mást régi alakban látja. Az ajtón kopog valaki, benyit és belép, egy fekete köpenyes alak, a nő azt érzi, hogy maga a halál az, ahogy belép a nő felé fordul. Egy pillanat múlva a kép szertefoszlik, az ajtó csukva van.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid látta a férfi reakcióját, ahogyan maga elé meredt, mintha régi emlékeket kellene előásnia az emlékei mélyéről. De mégis a mozdulatai és tekintete olyanról árulkodtak, aminek a lány nem örült. Nem igen fogja elmondani az igazat, lehet, hogy mert nem volt kész rá a lány, vagy pedig egyszerűen nem ez volt a helye és ideje, vagy… vagy pedig olyan sok másik lehetőség volt még, ami előkerülhetett ez ügyben. Többet szeretett volna tudni, de megtanulta, hogy erőszakoskodással nem igen érheti el, amit akar, így csak megadóan bólintott Tyr-nek, hogy nem fogja erőltetni. A válasz olyan volt, hogy igen és nem is. Akkor pedig már az a kérdés érdekelte volna, hogy az anyja honnan tudhatott ilyesmit, mivel az ő létezésük semmilyen másik mitológiában nem volt jelen, csak azokban a történetekben. De ez egy olyan kérdés volt, amire az anyjától kellett választ kapnia és Tyr soha sem fog felelni.
< - Az istenek és a ködös válaszaik – felelte a lány egy halovány mosollyal. >
Mivel tudta, érezte a férfi hangjából, hogy jót akart, azért nem is feszegette tovább a témát, hanem ennyiben hagyta inkább. Egy figyelmeztetés, egy olyan, amit ha átad Maniac-nek, akkor az anyját sodorja veszélybe, de ha nem adja át, akkor pedig a saját fia kerülhet ilyen helyzetbe. Nehéz döntés volt, hogy mit is kezdjen ezzel az egésszel. Mindkét részen a családja volt, akit védene, akik fontosak számára és így ezzel a néhány mondattal Tyr igencsak sarokba szorította. Dönteni az anyja és a fia között? Pokoli választás lett volna, ha egyszer erre kerül a sor.
< - Ezekről roppant veszélyes tudnom, noha Maniac nem figyelmi az elmémet és gondolataimat nem tudhatom, hogy mikor teszi meg mégis egy-egy ellenőrzés közepette. Ha kiderül, hogy a Rocksolidon belül ilyen információkat szereztem és nem adtam tovább számára, abból nem csak én kerülhetek ki rosszul, hanem a Rocksolid is. >
Arra ismét bólintott, hogy megfogja védeni a helyet, ez tényleg az otthona volt.
< - Valószínűleg soha sem fogják megtudni, hogy mit tettem értük, ha minden jól alakul csak te és Ragal fogja tudni, és utána rajtatok áll, hogy mindezt tovább adjátok-e, vagy saját sikereiteknek fogja tudni a Rocksolid népe. Ez fog vezetni, ígérem. >
A hangjából kiderült, hogy neki ennyi is elég, ha Tyr és a vezetőjük tudja, hogy mit tesz érte, nem a dicsőségért teszi, vagy az elismerésért, hanem tényleg azért, mert számára fontos a helyiek jóléte és az, hogy itt újra a Skandináv kultúra, mitológia virágzik. És ekkor kapta a híreket, hogy máris kéretik Tyr-t vissza a sajátjaihoz. Felállt a helyéről.
< - Sajnos ma csak ennyi időnk maradt, Ragal visszahívott téged – mondta. – Lekísérlek. Bízom benne, hogy lesz néhány jó szavad rólam a tanácskozáson. Minden bizonnyal arról is fognak kérdezni, hogy mit akartam tudni és mi a véleményed rólam. >
Miután lekísérte a férfit és Tyr távozott a Végtelenekkel indult vissza az emeletre, hogy végre megejthesse majd a beszelegetést az apjával és Maniac-el is. Becsukta maga mögött az ajtót és már készült volna éppen komvonalat nyitni, amikor összerezzent. A régi megszokott érzés, amikor lát dolgokat az ajtó felé kapta a fejét, a kopogás pillanatokkal később érkezett. Látta kinyílni az ajtót, bejönni valakit, tudta, hogy maga a Halál érkezett, de nem Hel képében, ahogyan a skandináv hit szerint kellett volna, hanem más valaki. Minden izma egyszerre feszült meg és ugrásra készen állapodott meg, de a következő pillanatban az ajtó csukva volt. A kopogást valósnak vélte, akkor mégis mi történt? Az emberei nem szóltak, hogy valaki megérkezett és nem várt senkit most estére. Valaki képes lett volna arra, hogy bejusson ide teljesen észrevétlenül úgy, hogy az elitkatonák nem észlelték mindezt?
- Szabad! – szólt ki hangosan a közös nyelven. – Jöjjön be!
A hangjából nem érződött az a feszültség, amit érzett, csak a határozottság. Kiegyenesedett, ahogyan egy katonától megszokott volt. Az izmait még mindig megfeszítve tartotta, ha szükséges volt az, hogy kitérjen egy esetleges támadástól, orvtámadás elől, akkor ezt megtette, ellenben, ha a belépő nem lép fel ellenségesen, akkor nem mozdul. Ha nem ismeri fel az illetőt, akkor ezzel a kérdéssel fogadja:
- Ki maga és mit akar bejelentés nélkül? – kérdezte.
Ha ismeri az illetőt, aki jön, akkor csak ennyit kérdez.
- Mit akar?



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Tyr az elbúcsúzás után még megnyugtatja a nőt, hogy felkészült mindenre, akármit kérdeznek tőle, majd eltűnik a lépcső alján, a másik épület belsejében. A kopogás és Ingrid szavai után hosszú másodpercek telnek el néma, mozdulatlan csendben. Az őrség parancsnoka valóban nem jelzett korábban, elvileg senki nem lehetne itt a tudta nélkül. Végül az ajtó lassan kinyílik és kimért léptekkel egy egyenruhás férfi sétál be rajta. Átlagos magasságú, testarányú, felépítésű, enyhén sovány birodalmi, az első ami feltűnő rajta az a sötétkék színű haja, amelyet oldalra fésül, szemei is ilyen színűek, rezzenéstelen, hideg, nincsenek rajta érzelmek, mozgása, megjelenése tekintete olyan mint egy hidegvérű ragadozóé. Kimért, precíz és nagyon elegáns. A magasabb rangú katonai vezetőkhöz hasonló egyenruhát visel, de az övé zöldes helyett természetes adottságaihoz igazodva kékes árnyalatú. Ingrid azonnal megismeri, még ha korábban soha nem is találkozott vele. Hue Lerontis, a Flotta belsőtisztje. Feladata, az olyan személyek ellenőrzése, akikre Maniac hatásköre nem terjed ki, közvetlenül ő dönti el, hogy valaki, akár még a legmagasabb rangban lévő politikai, katonai vezetők alkalmasak-e a posztjuk betöltésére, illetve minden tekintetben makulátlanok-e, megfelelnek-e a szigorú szabályoknak. Ő az akitől mindenki retteg a HPI-ben, aki valaha is tett olyat ami tiltott, mert gyakorlatilag ő bármit megtehet ezekkel a személyekkel. A belső titkosszolgálat egyetlen ügynöke. Hue ezen kívül, ha ezek az információk hihetőek, sorozatgyilkos volt fiatalkorában, aki igen rövid idő alatt, igen sok embert mészárolt le különös kegyetlenséggel, mielőtt elfogták volna. De rejtély, hogy ezután, hogy került a mostani rangjába. Nyugodtan beljebb sétál és megáll az egyik asztal szélénél.
- Nem akarok, csak beszélgetni. Egyszerű válaszokat, magával kapcsolatban. Ezeket a legjobb egy nyugodt társalgás során megszerezni, sokkal emberibb, mint más módszerek.
Szemeit Ingriden tartja és figyeli minden rezdülését. Egyik zsebéből elővesz egy fémkártyát, majd leteszi maga elé az asztalra. Miller felismeri az eszközt, a hozzá hasonló emberek mind rendelkeznek egy rendkívül erős mentális védelemmel, ami megvédi őket minden agyhullámokat befolyásoló hatásról. Az ilyen Maniac által használt lapok viszont képesek az agyról részecske szintű feltérképezést és másolatot létrehozni, amit utána szabadon lehet vizsgálni. Ahogy letette a lapot a férfi Ingrid szemeibe néz és látszik rajta, hogy mindent tud már a nőről.
- Maga különleges Lady Ingrid. Külső mutációs jegyek, megmagyarázhatatlan látomások, egy elvesztett anya és testvér, láthatatlanság Maniac előtt, Zuhanás előtti tudás. Ezek közül bármelyik veszélyes lehet. Nem lehet évszázadokon át pengeélen táncolni. Bár azt hiszem ezzel már tisztában van.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 12:53

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
És hamarosan belépett a helységbe az alak, akihez az előbb látta azt, hogy a halál lehet. Amint meglátta, hogy ki is az, már tudta, hogy miért látta annak, aminek. A belső titkosszolgálat egyetlen személye. Ironikus és roppant találó volt, hogy a Halálnak látta őt, hiszen az olyanokkal szemben, mint Ingrid valóban az volt. Hue Lerontis, alaposan végigmérte, egészen eddig elkerülte őt. És tudta, hogy miért pont most bukkant fel, vagy a feladat volt tényleg olyan fontos, hogy amiatt érkezett meg ide, vagy pedig azért, mert életében először árult el túlságosan sok mindent magáról Tyr-nek. Mégis figyelték, vagy pedig az a teljes blokkolás volt túlságosan feltűnő a HPI-ben, pedig saját maga csak a Rocksolid ellen akart védekezni, nem a sajátjai ellen. Amikor már tudta, hogy támadás nem fogja érni elernyesztette az izmait is, nem volt már ugrásra kész. Helyette teljesen kihúzta magát katonásan és a kezeit a háta mögött fűzte össze, úgy várakozott. Egyszer látta egy látomásban az apjánál, amikor az Anyahajó fedélzetén az egyik ablaknál az űr végtelenét fürkészte. Önkéntelenül is átvette ezt a szokást tőle, azon pedig párszor elgondolkodott, ha nem látta volna is kialakult volna-e mindez. A férfi megjelenése pedig némileg aggasztotta. A lehető legrosszabb pillanatban teleportált be ide, de legalább annyi illem volt benne, hogy az ajtó elé tette és kopogott. Az őrségnek esélye sem volt arra, hogy jelezze. Beszélgetni, vajon hány fej hullott már porba egy-egy ilyen beszélgetés után és miket tett azokkal a férfi, akik elbuktak? A múltját illetően voltak a nőnek elképzelései, hogy mi történhetett. És tudta, ha most a férfi bűnösnek találja, az apja a Zsarnok miatt nem fog semmit tenni, talán Cal lenne az, aki próbálna, de őt pedig az apja nem hagyta volna. Egyszerű válaszok, jó kérdés, hogy Hue miket vél annak és mikkel lesz megelégedve.
- A tetteim és a gondolataim fedhetetlenek, ha Maniac figyelte volna az elmémet is ugyanerre a következtetésre jutott volna. Soha sem merült fel bennem a Zsarnok és a HPI elárulása. Természetesen felelek önnek a kérdéseire a legjobb tudásom szerint.
A hangja nem magyarázó volt, nem magyarázta, hogy miért nem kellene itt lennie a férfinak, hanem pusztán tényeket közölt és a színtiszta igazat mondta. Egy cseppnyi hazugság sem volt benne. A hangja olyan tárgyilagos szintet ütött meg, mint az apjáé tette, amikor még ténylegesen ember volt a Zuhanás előtt. Még egy örökség tőle, a gyönyörű példája, hogy az anyja empátiáját is örökölte, amivel Tyr felé közeledett és vele beszélt, illetve ott volt benne az apja ridegsége és katonás viselkedése is, amit mindenkinek mutatott a szerettein kívül. Ingrid akkor sem mozdult, vagy rezzent össze, amikor Lerontis letette az ismerős szerkezetet. Állta a férfi tekintetét, talán ő volt az egyetlen a HPI-n belül, vagy akár a Földön, aki nem rezzent össze az UP2-k említésén, és akkor sem, amikor látta őket, hála az apjának. Ennek hála állta a férfi tekintetét rezzenéstelenül.
- Az apám révén mindig is tisztában voltam, az első perctől kezdve, ahogyan alig négy évesen először tettem a lábamat az Anyahajó fedélzetére – mondta ridegen. – Miért most látogatott meg? A reálisabb időpont szerintem a férjemmel való házasság előtt lett volna, vagy mielőtt megszültem a fiamat.
A legjobb védekezés a támadás, ezzel sem mutatta ki a félelmét, hanem pontosan az ellenkezőjét próbálta tenni, azt mutatni, hogy nem fél Lerontis-tól, hogy nincs rejtegetnivalója. Különleges, ezt hallotta ma már Tyr-től is, külső mutációs jegy, a látomásokról tudott, de arról, hogy Manaic elől láthatatlansága van, ezt nem értette, a tudás pedig egyértelmű volt, hogy honnan. Most vesztette volna el a Zsarnok érdeklődését ilyen hirtelen ennyi idő után? Vagy pedig a politikai ellenfele riasztotta a Flotta belső elhárítását, hiszen annak az alaknak is köze lehetett ahhoz, hogy idekerült. Ő pedig naivan belesétált a csapdába. Még mindig túlságosan óvatlan volt időnként, de remélte, hogy elaltathatja a férfi gyanakvását és nem mozdítják el a pozíciójáról, ahol jelenleg volt.
- Had válaszoljak a felhozott vádjaira. Minden gyermek különleges a szülei szemében, az apám mind a mai napig szokta mondani, hogy az vagyok, anyám is megtette, az eltűnéséig. Külső mutációs jegyek, ha az arcomon megjelent csíkokra gondol a génkezeléskor jelentek meg, Z.u. 60-ban. Az orvosok adatait és jelentéseit megnézheti, senki sem tudja az okát, hogy miért jelentkeztek, a legjobb ötletük az volt, hogy a hosszas hibernáció eredménye volt. Ami a „látomásokat” illeti élénk a fantáziám, tökéletesen örököltem anyám művészi hajlamát, ön is tudja, hogy több kiállításom is megjelent többfajta művészeti ágban. Szeretek elképzelni olyan dolgokat, amik nincsenek is ott, mindez segít az alkotásban. Ami az anyám és a húgom eltűnését illeti, ellenőrizheti az adatokat semmi közöm sem volt hozzá, a HPI-ben voltam itt a Földön, mikor felértem az Anyahajóra az apám fogadott a jó hírrel, hogy Gunnhild Barbara Miller megszületett, mire a kórházba értem az anyám és a húgom már nem volt a hajó fedélzetén. Soha sem láttam a húgomat és anyámról azóta nem tudom, hogy életben van-e még, ahogyan a húgomról sem. Ami a feltételezett láthatatlanságomat illeti Maniac előtt, a leghalványabb fogalmam sincs arról, hogy miről beszél Lerontis. És a tudásom maradt az utolsó pont a listájáról, ön is tisztában van vele, hogy nem én vagyok az egyelten személy a HPI-ben, aki rendelkezik effélékkel. A legmagasabb körökből származom, apám Jonathan Miller, manapság ön U7-nek, vagy Nagyúrnak ismerheti, a származási kiváltságom az, hogy nem kaptam agymosást és nem törölték az emlékeimből, ahogyan családom egyetlen tagjának sem a Zuhanás előtti emlékeket, anyám pedig fontosnak tartotta, hogy továbbadja a tudását, ahogyan az apám is. Sem Zsarnoknak, sem pedig a későbbi apósomnak, Osborn-nak nem volt kifogása ez ellen. Bármelyikőjük megakadályozhatta volna egyetlen paranccsal. A régi világ tudásával soha sem éltem vissza és nem is hoztam fel senkinek, utalást sem szoktam tenni még a HPI-n belül sem erre, ahogyan a származásomra sem. A legtöbb barátom, kiket évezredek óta ismerek sincsenek tisztában azzal, hogy kik a felmenőim. Remélem a válaszok kielégítők voltak az ön számára.
Mindvégig mozdulatlan volt a beszéd alatt, végig fenntartotta a szemkontaktust a férfival. Miközben beszélt a saját maga által igaznak vélt dolgokat mondta, semmiben sem hazudott, nem is tudott volna, nem tudott arról, hogy mutációja lenne, ahogyan arról sem, hogy képességekkel rendelkezett volna. A hangja mindvégig határozott és katonás, mint aki éppen nem egy kihallgatáson van, hanem csak jelentést kellene tennie a feletteseinek. Ha Lerontis képes volt a beszédből valamilyen módon a hazugságokat kiszűrni, akkor elméletileg nem lett volna szabad semmit sem találnia, ahogyan Ingrid szemében az írisz sem tágult ki, vagy húzódott össze, mint aminek meg kellett történnie a hazugságoknál.
- Vannak további kérdései? Ugyanis éppen Maniac-nek készültem jelentést adni a tárgyalásokról és az apám is hamarosan keresni fog – mondta úgy, mintha nem is a sorsa és az élete forogna veszélyben, mintha nem is lenne Lerontis kénye kedvének kiszolgáltatva. – Bizonyára ön sem szeretné, ha el kellene nekik mondanom, hogy ön tartott fel.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
A férfi lassan körbejárja az asztalt úgy tűnik nem is nagyon figyel a nőre, a berendezési tárgyat vizsgálja meg, minden apró részletét, még végig is simít az egyik élén, megkocogtatja a fedőlapot. Úgy tűnik, hogy figyel, de közben gondolkodik valamin és emiatt, egyszerűen elenged mindent a füle mellett. Az elhangzó kérdésekre vagy burkolt felszólításra sem reagál, csak visszanéz ilyenkor a nőre, de kivárja azt, amíg végez. Az ő hangja ugyanolyan mint belépéskor, alapvetően szürke, csak a hangsúlyokkal játszik, és valahogy közben végig sejteti, hogy tudása messze Ingridé felett van, hogy ő van hatalmi helyzetben.
- Igen, a konzultáció valóban fontos, feltételezem az anyjáról szerzett információkat akarja prioritásként közölni. De nem kell sietni, a kapkodás csak további problémákat okoz, nem szeretem a felesleges problémákat. A titkos nyomozása az anyja után jobban érdekel, mint amiket előbb felsorolt. Ha akar beszélhet arról is, érdekel a véleménye.
Ha Ingrid erről is az előbbihez hasonlóan beszél, azt is szó nélkül végighallgatja, nagyobb odafigyeléssel, szemkontaktust is tart a nővel. Végül egy önelégült, gyilkos félmosoly húzódik az arcára.
- Szokatlan, általában a hírem megelőz, nem szokták megkérdőjelezni a módszereim, érthető okokból, a logikus bizonyítás sem népszerű a legtöbb személy körében. Mindenesetre bátor lépés, értékelem. -itt megáll és végignéz a nőn- Túl sokat hisz magáról, valószínűleg ez az egyik legnagyobb hibája. Tudja ki maga valójában? Egy egyszerű hiba egy rendszerben, valami látszólag különleges módosulás, egy ideig érdemes figyelni, de csak addig amíg biztossá nem válik, hogy csupán csak egy rossz módosulat. Amit el kell távolítani. Nincs tisztában azzal, hogy miért veszélyes és pont ezért a legnagyobb figyelmet igénylő eset. Csak, hogy tisztán lásson. Az U7-es egységnek már nincs családja, a lánya már nem létezik, ahogy a volt felesége vagy a másik lánya sem, nyilván nem fogja aggasztani ha egy nem létező személy nem lép vele kapcsolatba. Cal Osborn nem vett el feleségül senkit, a gyereke sem létezik. Ahogy a Rocksolid-al sem egyezne meg senki, valószínűleg a Tyr-nek tett ígéret is teljesítetlen maradna. Egy gondolat lenne csak jóváhagyatni ezt a parancsot.
Most már kegyetlenebb és hidegebb az egész megjelenése. Leül az egyik székre, mind két karját az asztalra támasztja könyéknél, ujjait pontosan összeilleszti.
- De nem kell így lennie. Üljön le.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem engedte, hogy az arcán, vagy a szemén meglátszódjon az, hogy mit is mondott Lerontis. Ezek szerint tényleg mindent hallott arról, ami itt volt. Tehát, akkor teljesen felesleges köntörfalaznia tovább. Az egyértelmű volt a nőnek már a férfi megjegyzésekor is, hogy az jócskán többet tud róla, mint amit Ingrid saját magáról és ezt a mozdulatai, tettei, ahogyan figyelmen kívül hagyta azt is valószínűleg, hogy a nő mit mondott neki. Igazat megvallva még ha el is mondaná Maniac-nek, hogy amit megtudott az anyjáról sem jutnának előrébb, fogalma sem volt arról, hogy a nő merre lehet, és miket hajtott végre az utóbbi ezernégyszáz évben.
- Amennyiben fontos lenne igen az anyámról szerzett információkat is tovább adnám – mondta.
Ebben most nem volt hazugság, valószínűleg már úgyis tudták, hogy az ellenállás tagja, azok után főleg, hogy a Zsarnok elvetette a kisebbik lányát is tőle, először elvette a férjét, akit szeretett, aztán az egyik lányát, majd ezzel a másikat is.
- Ami a kutatást illette, számomra a család roppant fontos, nem tagadom, hogy soha sem tudtam elfogadni és megemészteni, hogy az anyám eltűnt. Ezért folytattam kutatást, a legjobb tudomásom szerint a Birodalom törvényei mindezt nem tiltják. Az elmúlt ezernégyszáz évben nem akadtam a nyomára, sem neki, sem pedig a húgomnak. Az apám nem beszélt róla többé, legalább annyira megmakacsolta ezzel kapcsolatban magát, mint a kérvényemmel, hogy had csatlakozzam a Flottához. Én még emberi lény vagyok és úgy neveltek, hogy a család fontos, ezért kerestem őt. Nem olyan régen információim lettek arról, hogy a Rocksolid területén van az anyám. Mindezek után nem meglepő módon ide küldtek, a csapdába, amibe belesétáltam.
Nem tudta, hogy ekkora figyelemmel kísérik, ahogyan arról sem, hogy különleges volt. Ha tudta volna, akkor sokkal jobban figyelt volna a lépéseire és óvatosabb lett volna. Ha ezt itt most megússza, akkor óvatosabb lesz, mint korábban volt. A nyílt fenyegetésre sem rezdült meg, pedig pontosan tudta, hogy mi forog kockán és, hogy Lerontis képes lenne valóban végrehajtani mindazt, amivel most fenyegetőzik. Zsarnok és Maniac pedig könnyedén elérhetné, hogy tényleg úgy legyen minden, ahogyan a férfi mondta. Nem is a saját maga részéről levő dolgok voltak azok, amik megfogták volna ebből. Csak szánni tudta volna őket, hogy agymosással érik el az apja hűségét mindezek után, ha most megölik őt. Saját maga önként szolgálta a Birodalmat, nem volt benne módosítás, emlékezet révén, vagy bárhogyan máshogy. Amivel Lerontis sarokba tudta volna szorítani azaz egyetlen dolog volt, amit ki is mondott, Greg, a fia. Egy anya bűneiért nem fizethetett a fia, és Cal sem, hiszen ő szerette a fiúkat, még ha Ingrid és a férje között szerelemről szó sem volt. De ennek sem mutatta egy cseppnyi jelét sem. Ugyanúgy mozdulatlan volt még mindig, most hálát adott volna bárkinek, hogy az apja roppant hidegvérét és a pókerarcát örökölte.
- Láthatóan ön többet tud arról, hogy ki és mi vagyok, mint saját magam – mondta.
A hangján sem érződött, hogy magára vette volna azt, amit Lerontis mondott, hogy kihozta volna a béketűréséből, vagy megijesztette volna. Még mindig a háta mögött tartotta a kezeit összefűzve és úgy figyelte a másikat.
- Mivel úgyis hallotta a beszélgetésemet Tyr-rel, a ködösítésnek sincs értelme. Az, hogy megígértem azt, hogy a legjobb tudásom szerint megvédem a Rocksolidot még nem jelenti, hogy elárulnám a Birodalmat – mondta tárgyilagosan. – Továbbra sem szegtem meg semmilyen törvényt, nem szálltam soha szembe a Zsarnokkal és még annak fényében, hogy mit tett az anyámmal és a húgommal sem áll szándékomban elárulni őt, ahogyan dezertálni sem a Birodalomból, hogy beálljak az új Ellenállás kötelékébe. Szondázhatja tovább az elmémet, ez az igazság. És az, hogy kiadja-e a parancsot, csak magán múlik.
Mikor Lerontis mondta, hogy nem kell így lennie és üljön le, csak akkor mozdult meg, a mozdulatai továbbra is a magabiztosságát sugározták, nem hagyta, hogy a férfi legyőzze semmilyen tekintetben, nem akarta megadni ezt az örömet neki. Nem tudta, hogy mások hogyan viselkedtek a jelenlétében, amikor a végüket érezték, de ő nem az a fajta volt, aki csak úgy megadta magát. Küzdött volna inkább, bármeddig. Odalépett az egyik székhez és ő maga is leült, továbbra is merev háttal, katonásan.
- A szavaiból kiderül számomra, hogy a génkezelésem óta egyetlen szabad pillanatom sem volt, amiben nem figyelt volna bárki is. És mivel maga többet tud rólam és a családomról, mint én magam. Szeretném, ha felelne a kérdésemre, hogy ki és mi vagyok tulajdonképpen, hogyan lehetséges az nálam és a húgomnál, amit Tyr mondott? Feltéve, ha van bárki is, aki tudja erre a választ. És hallgatom, mit akar tudni és mit kell tennem, hogy ezt a mai beszélgetést és az ellenem felhozott hamis vádakat elfelejtse?
A hangja továbbra is távolságtartó és némileg rideg volt a férfival szemben. A hangjából talán némileg észrevehető volt, bár a férfi valószínűleg úgyis tudta, hogy nem szereti és nem tűri, a fenyegetik, nem is maga miatt azt még elviselte, de azt kevésbé, ha a családját tették és jelen esetben Lerontis megtette, több oldalról is. Így ez az egész helyzetet Ingrid már-már háborúnak volt tekintette.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Nem látszik elégedettség Hue arcán amikor Ingrid végre leül, sőt az addigi félmosoly is eltűnik, hátradől a széken és gépies mozdulatokkal megigazítja az egyenruháját egyik részét. Már úgy tekint a nőre, mintha nem is egy személy lenne, csak egy tárgy, vagy egy halálraítélt.
- Azt hittem már rájött, hogy tudom, hogy gyakorlatilag nem tett semmit. Azelőtt lenne optimális kivonni a forgalomból, hogy bármit is tehetne. Nekem elég az is, hogy hajlandó lenne rá. Ezt ne is próbálja tagadni, mert pontosan ezért vagyok itt. Ne akarja, hogy bármit is elfelejtsek, akkor hiábavaló lenne minden. Kellenek a magához hasonló emberek, sokkal jobban mint hinné.
Ezzel az asztalon előtte lévő kártyának konzolját nagyítja ki, egy parancssort hoz fel és formázza a rendszert. A kártya képernyője elsötétül egy pillanatra, majd egy kékes sor villan csak fel.
- Megszerezhetem a kérdésekre a választ, amit kíván, segíthetek sok mindenben. Fontos a családja, visszakaphatja, fontos a Rocksolid, megmentheti, hatalmat akar, megkaphatja, felsőbb körökbe is juthat. De ami ennél fontosabb végiggondolhatja azokat a gondolatokat, amiket eddig nem, kimondhatja amit tilos. Lehet akár egy eszme része is, ha hajlandó szembenézni a tényekkel. Azt kérem, hogy csatlakozzon az Új Ellenálláshoz, Lady Ingrid.
Most először hagyja, hogy Miller betekintsen a maszkja mögé, és lássa, hogy a férfi komolyan beszél, minden hátsó szándék nélkül.
- Ne kényszerítsen a másik megoldásra. Álljon az én oldalamon.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid már biztosra vette beszélgetőpartnere tekintete után, hogy már ki is adta a parancsot, vagy még tart egy monológot ahhoz, hogy megtette és utána teszi meg mindezt. Arra bólintott, hogy rájött, hogy nem tett semmit. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy soha semmilyen illegális dolgot és gondolatot nem tett, amiért felelősségre vonhatnák. Mint utalt is rá percekkel ezelőtt Lerontisnak, mindig is tudta, hogy pengeélen táncol és nem követett volna el olyan hibát, ami miatt ez a beszélgetés létrejöhetett volna. A férfi szavainak folytatása azonban már kezdett furcsa lenni, nem akarta elfelejteni, hogy mi is zajlott le most kettejük között. Feladatot nem mondott, így nem egyszerű zsarolásnak tűnt. Kellenek efféle emberek? Abban eléggé biztos volt, hogy nem a Flottának, vagy nem a Birodalomnak. Akkor meg mégis mit akart Lerontis tőle? A következő szavak már-már szentségtörésnek minősültek, az ülés közben Ingrid izmai ismét megfeszültek, most kezdte el zavarni a férfi jelenléte. Nem tett semmit eddig a nő, de a férfi láthatóan most akarta kiugrasztani a helyéről. Olyan dolgokat ajánlott fel, ami miatt mind kivonhatta volna Ingridet a forgalomból. És a végén kimondta, hogy csatlakozzon az Új Ellenálláshoz.
- Tessék?! – bukott ki belőle a kérdés.
Erre a kérdésre nem számított, önkéntelenül szaladt ki a száján mindez, de a hangsúlyból érezni lehetett, hogy nem hisz a férfinak és sértésnek veszi ezt a kérést. Alig egy-két pillanatig tartott a meglepettség, de utána újra visszatudta erőltetni a megszokott nyugalmat az arcára, amit általában látni. A férfit figyelte mindvégig, nem csapda volt mindez, hanem teljesen komolyan gondolta mindez.
- Szóval így toboroz az Ellenállás magának embereket a HPI-n belül. Maga megzsarolja őket azzal, ami számít nekik.
Igyekezett arra, hogy a hangja csak rideg maradt és ne hallatszódjon belőle a megvetés és lenézés. A két legerősebb érzelem, amit ebben a pillanatban érzett. Lényegében sakk-matt volt a helyzete. Ha elküldi a fenébe a férfit és megpróbálja megölni, akkor ő az, aki halott, ahogyan a fia is. Ha pedig igent mond, akkor kénytelen elárulni az egész életét, amiben eddig hitt, amit fontosnak tartott.
- Mintha hagyna más lehetőséget – mondta. – De feltételeim vannak.
Ha a férfi tényleg az Ellenállás tagja volt és ismerte az anyját, akkor már rájöhetett volna, hogy az ő keményfejűsége és makacssága van ott Ingridben. Stephanie Miller soha sem tartozott a könnyű esetű nők közé, éppen ezért szerette Jonathan őt igazán. Ingrid pedig meg sem várta, hogy a férfi mit fog neki válaszolni, hogy érdekli-e az, hogy vannak-e, vagy pedig nem, mert a nő belekezdett, vagyis folytatta a beszédet.
- Először is, soha, de soha sem fognak arra kényszeríteni, hogy eláruljam az apámat, a fiamat, vagy a férjemet – kezdte. – Másodszor, nem fogom elhagyni a HPI-t, ha maguknak szüksége lesz valamire, akkor azt a igyekszem a legjobb tudásom szerint megszerezni maguknak, vagy végrehajtani, de semmi több. Harmadszor nem érdekel, hogy kik a tagok, nem fogom az anyámat sem keresni ettől a ponttól kezdve, és az sem érdekel, hogy mit akarnak tenni és hol. A lehető legtávolabb akarom tudni az Ellenállást az életemtől, amennyire lehetséges a családom védelmében. Negyedik, tovább élem az életemet, ahogyan addig, az eddigi céljaimmal, amiket bizonyára ismer, hogy be akarok jutni a felsőbb körökbe, az Anyahajó hídjára. És az ötödik.
Ekkor úgy nézett Lerontis-ra ha szemmel ölni lehetne, akkor a férfi már halott lenne, a lehető legfájdalmasabb módon.
- Hacsak maga, vagy valaki még egyszer a fiam életével mer zsarolni, vagy őt meri fenyegetni, azt is megbánja, hogy megszületett! Mert a saját kezeimmel fogom megölni. Emlékszem jó pár kínzásra a középkorból, amit még manapság is megirigyelnének.
Ugyan nem mondta ki hangosan, de ha a férfi figyelte egy ideje, vagy ha tényleg az ellenállás tagja volt, akkor az anyja révén tudhatta, hogy Ingridnek a család az első és a legfontosabb és nem tűri, ha fenyegetik őket, bármilyen módon. Ezenfelül nem akar úgy járni, mint az anyja, hogy szétszakadjon a családja még jobban ahogyan azt sem, hogy a fiának anya nélkül kelljen felnőnie és Ingrid sem akarta átélni azt, amit az anyja, hogy milyen is lehet a gyermeke, gyermekei nélkül évszázadokat, évezredeket eltölteni.
- Ezek a feltételeim, amikből nem soha, senki kedvéért nem fogok lejjebb adni. Ha nem tetszenek, rajta, adja ki a parancsot, amivel eltűntet örökre a színről.
Ahogyan a férfit figyelte Lerontis rájöhetett, hogy nem viccel és nem lesz hajlandó ennél lejjebb adni. Arra megkérhetik, hogy a Birodalmat elárulja, megzsarolhatták, de ahhoz nem létezett semmiféle hatalom ezen a világon, hogy az eszméit, a nézeteit és azt, amiben hitt, amire nevelték elárulja. Ahhoz egy efféle fenyegetés is kevés volt és még akár a fiát is képes lett volna ezekért feláldozni, mintsem egy hazugságban és ehhez hasonló borzalomban kelljen élnie.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Lerontis arca meg se rezdül, se Ingrid meglepettségére, vagy arra, ahogy reagál és amilyen feltételeket szab. Ugyanolyan rideg mint eddig, mintha már minden lehetőséggel számolt volna, és egyáltalán nem lepnék meg reakciók. Talán azért mert már mindent pontosan megtervezett.
- Ez nem zsarolás, mondjuk úgy, hogy különleges esetekben lehetőséget ajánlok fel néhány személynek. Inkább egy esély.
Mikor Ingrid elkezdi sorolni a feltételeit csak int a kezével, hogy tegye nyugodtan. Nagyjából a felénél a kezébe veszi az asztalon lévő kártyát és elteszi az egyenruhája egyik zsebébe, kicsit hátrébb húzódik a széken, és szinte látványos unottsággal néz a nőre. Mikor Ingrid megfenyegeti Hue-t és kínzásokat is említ hirtelen megváltozik a férfi arca, mintha egy pillanatra betekintést engedne egy megbomlott elmébe, látszik a furcsán kék szemein, hogy élvezné a helyzetet, és biztos abban, hogy Ingrid képtelen lenen végezni vele, inkább csak egy fájdalmas és kielégítő játék lenne számára. Ezt a hatást egy magabiztos mosollyal eltünteti az arcáról.
- Akkor nem csatlakozik, de hajlandó együttműködni. Nekem az is megfelel. A saját érdekében, a jövőben ellenben próbálja kontrollálni az érzelmeit, megtévesztik. Engem megfenyegethet, nekem feltételeket szabhat, de Maniac erre nem hagyna tizedmásodpercet sem, ő érinthetetlen, semmit nem tehetne az akarata ellen, én életben hagyom, ha hagyja akkor még segítek is. Nem kell elárulnia a családját, éppen így segít rajtuk. Tudom mit élt át az Ezüst Háborúk után, talán már elfelejtette, vagy nem érdekli, de ott volt benne a kérdés még mennyi ideig lehet szüksége Zsarnoknak az emberekre? Vagy a Földre? Ugyanúgy és olyan könnyen elpusztítana minket mint a Magokk-ot? Természetesen.
Itt tart egy kis szünetet, hogy Ingrid nyugodtan végiggondolhasson mindent, vagy válaszoljon.
- Akarja látni Gunnhild-ot? - teszi fel a kérdést látszólag teljesen spontán.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ki hogy nézi, Ingrid számára továbbra is teljes mértékben zsarolásnak tűnt az egész. Lerontis pedig meg sem lepődött azon, hogy a nő miket kért tőle. Ha ismerte és tudta, hogy kicsoda, micsoda, akkor ezek valóban nem voltak váratlan kérések. Az más kérdés, hogy a férfi mennyire fog ezekbe belemenni, hogy neki mennyire megfelelőek azok a kérések, inkább követelések, amiket mondott. Hiszen azokkal messze nem volt hajlandó elhagyni a HPI-t és a Zsarnokot és beállni az Új Ellenállásba. Viszont azzal Lerontis is tisztában lehetett, hogy beszélni sem fog erről, mert a belső ellenőr simán tisztára moshatná magát, ellenben Ingridnek így-is úgyis vége lett volna.
- Maga nem látja annak, én igen – felelte.
Látta a férfi arcán, hogy amikor a kínzások kerültek szóba, hogy az mennyire élvezné az egészet. Egy beteg pszichopata állat volt Lerontis, ezt nagyon hamar megtudta állapítani. Azok után, amit látott már nem is volt abban biztos, hogy hozzá akarna érni a másikhoz. Talán életben nem érzett effélét, hogy undorodott Lerontis-tól, nem azért, hogy megvolt képes zsarolni őt, vagy mit ért el nála, hanem amiatt, hogy mik voltak a legmélyebb vágyai és milyen volt a beállítottsága. Révén amiatt, hogy a HPI-ban élt nem igen találkozott efféle személyekkel, pedig tudta, hogy régen a Zuhanás előtt mennyire megszokott volt ez. Mármint nem megszokott, de gyakorta lehetett efféle személyekkel találkozni. Így viszont már tényleg helytállóak voltak a pletykák a férfiról, a felállított profilkép is remek volt és illett hozzá. Lerontis tényleg sorozatgyilkos volt korábban. Efféléket onnan tudott, hogy az apja egykor az FBI-nak is dolgozott. De nem hitte volna a nő, hogy valaha is szüksége lesz az efféle tudásra. Leginkább Maniac soha sem lankadó figyelme miatt.
Nem tagadhatta, hogy megkönnyebbült, amikor Lerontis kimondta, hogy megfelel neki az, hogy nem csatlakozik csak efféle együttműködésre lép az Ellenállással. A figyelmeztetésre bólintott, pontosan tudta, hogy Manaic nem olyan, mint ez a férfi, az csak gép. Eddig ugyan sikerült kijátszania, de mint kiderült ő maga is ugyanabba a hiába esett bele, mint mindenki más a HPI-n belül. Túlságosan magabiztos lett abban, hogy mindenkivel képes ezt tennie és most kiderült, hogy mégsem volt így.
- Most, hogy rámutatott arra, hogy én is beleestem ugyanabba a hibába, mint a Birodalom lakosságának nagy része óvatosabb leszek, sokkal, mint eddig – mondta. – Tisztában vagyok azzal, hogy Maniac milyen veszélyes rám nézve, mindig is az voltam. Csupán úgy tűnik, hogy az emberi tényezőt becsültem alá. A kölcsönös együttműködést elfogadom, mind a ketten segítjük egymást.
Éppen ezért igyekezett mindig elrejteni a gondolatait, amennyire erre képes volt. Az Ezüst háborúk. Nem tudta elfelejteni azt az esetet, ott volt az első sorban és onnan figyelte az egészet. Pontosan lényegében szó szerint ugyanazok voltak a szavai, mint amiket Lerontis feltett.
- Még mindig eszembe szokott jutni ez, érdekel és nem felejtettem el. De nem érem be ennyivel, sem annyival, hogy megkapjam erre a választ – mondta. – Egy ideje már nem, és ebben a tény, amit Tyr mondott a húgomról megerősített. Át akarom látni, tudni akarom, hogy Zsarnok mit miért tesz. Érdekel, hogy miért ez a célja és mit akar elérni.
Nem mondta ki hangosan, de a szavaiból egyértelműen következett, hogy részben miért is akarja tudni. Igaz nem biztos, hogy azt ő maga felhasználná, de az Ellenállásnak jól jönne, ha megismerik a terveit, és meglátják, hogy mit miért tett, akkor azzal meglehet Zsarnok gyenge pontja és megismerhetik azt, hogy mivel lehetne őt legyőzni. Az utolsó kérdésnél Ingrid felhúzta a szemöldökét. Ez a kérdés talán még váratlanabbul érte, mint az, amit eddig halott. Találkozni a soha sem látott húgával. Ezek szerint az elmúlt száz esztendőben mégis előkerült volna és csatlakozott volna az Ellenálláshoz? Mindez túlságosan is szépnek hatott ahhoz, hogy igaz legyen. Hirtelen ennyi idő után egyszerre megnyílt volna az út az anyjához és a húgához is?
- Amennyiben senkire sem fenyeget veszélyt mindez, igen – mondta. – Mire utalt azzal, hogy láthatatlan maradok Maniac előtt?



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Hue egyetértően bólint annál a résznél, hogy mit is akar Ingrid elérni, láthatóan jó ötletnek tartja.
- Zsarnok gondolkodásmódjának megértése nagyon előnyös lenne, vagy legalább a végső céljait és a hosszútávú terveinek ismerete sokat segíthetne az ellenállásnak felkészülnie. Viszont lehet hogy ez önmagában lehetetlen... van egy igen megalapozott elmélete már az ellenállásnak. Zsarnok egy speciális magasabb szintű logikát követ, a Drox-tól szerzett Zuhanás előtti dokumentumok szerint valószínűleg erre teljesen emberként is képes volt. Soha nem hibázik, mert valamilyen módon egyszerre lát mindent, Maniac nélkül is. De lehet elég csak a megfelelő tényekkel számolnunk, hogy megfelelő megoldást kapjunk, nem kell ismernünk a módszereit. Eddig senkinek nem volt alkalmi ezt tesztelni. Talán maga.
Elég érezhetően úgy mondja az utolsó mondatot, hogy kételkedik Miller-ben de a nőnek muszáj lesz megpróbálnia, ha már felvetette ezt a lehetőséget. Az utolsó kérdés után vesz egy kis levegőt, és magyarázóan kezd bele.
- Maniac lát mindent, egyszerre képes az összes részecske elhelyezkedését, a legkisebb szintekig is érzékelni a galaxison belül, mindegyiknek képes kiszámítani a mozgását, pályáját, tehát a így a jövőt is láthatja részben. Most is érzékeli a beszélgetésünket, azt is tudja mit fogok tenni a következő pillanatban. Lehetetlen előle elrejtőzni. Viszont csak olyan műveletet végezhet el, amire van engedélye, hatásköre. Önt a rangja, származása miatt alanyi jogon nem figyeli, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy nem ad ki automatikusan, vagy megfelelő elérési parancs nélkül adatokat magáról, még nekem se. Ahogy engem se vizsgálhat, ez program szerinti metódus. Ami különös magában, hogy gyakran az adatai sérültek, vagy hibásak, Maniac látja, de a mentett kép torz. Maniac helyre tudja állítani az adatokat, de azok lehetnek ismét hibások. És mivel nem számol olyan adattal, aminél akármilyen kicsi esély is van a hiteltelenségre, magával egyszerűen nem foglalkozik. Ezért kell nekem.
Ahogy befejezi hátranéz az ajtóra, majd a csuklójánál lévő biochipen ellenőriz valamit, valószínűleg az eltelt időt, de nem tűnik úgy, hogy sietne.
- Senkire nem jelentene veszélyt ezt megoldani. De azt tudnia kell, hogy a testvére nem áll a mi oldalunkon.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A célja, amit saját magának kitűzött a hídra jutáson felül úgy tűnt, hogy Lerontis-nak is elnyerte a tetszését. Kevesen voltak, akik mindezt megérthették volna, vagy esélyük lett volna arra, hogy sikerüljön megtenniük, hogy egyáltalán a Zsarnoknak olyan közelébe jussanak, de Ingrid nem kételkedett abban, hogy előbb, vagy utóbb neki is sikerülni fog. Az, amit mondott Lerontis a Zsarnokról nem volt olyan meglepő Ingrid számára.
- Tisztában vagyok a tudásom révén azzal, hogy voltak ilyen emberek a Zuhanás előtt. Ritkán, de voltak. Az orvosi tudásom nem túl magas, de amit mond leginkább az autistákra jellemző. Ők gyakorta voltak értelmi fogyatékosok, de mégis egy-egy területen, főleg matematika, vagy fizika terén kiemelkedő briliáns tehetségeknek mutatkoztak. De persze lehet, hogy pusztán olyan magas szintű az intelligenciája, hogy azáltal képes erre.
Azt már nem tette hozzá, hogy annak idején volt egy könyv, Frank Herbert Dűne c. regénye, ahol volt egy hasonló személy, az első könyvek főszereplője Paul Atreides, akit külön erre tenyésztettek, hogy egyszerre lássa a jelent mindenhol az univerzumban, és még a jövőt is. Az, amit Lerontis leírt pontosan erre emlékeztette a nőt. Ami pedig a megértéséhez kellett egy efféle rendszernek azzal rendelkezett.
- Bizonyára ismeri azt, hogy mivel foglalkozott az anyám a Zuhanás előtt, kódfejtő volt, illetve nyelvész az akkori kormány szolgálatában. A logika is egyfajta kód és rendszer, amit csak át kell látni. Kölcsönösen nem bízunk egymásban, de megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy mihamarabb elérjek olyan körökbe, hogy jogom legyen látni a Zsarnokot.
Roppant ijesztőnek hatott, hogy a Zsarnok tudta, hogy micsoda. És a férfi hangsúlyából érződött, hogy úgysem lenne más lehetősége, mintsem ezt tenni, ezt megpróbálni, ha már felhozta. És végre elértek arra a részre, amit ő maga kérdezett. Ezzel nem volt tisztában, amit most hallott. Azt tudta, hogy Maniac mindent képes látni, amit akar, de azt, hogy minimálisan képes volt a jövőt is előre látni ezen számításokból. Ahogyan arról sem volt tudomása, hogy ennek ellenére figyeli őt, csak éppen nem adhat ki semmilyen információt senkinek erről. Talán csak maga a Zsarnok kérheti ki, vagy Osborn. De valahonnan Lerontis megszerezte az ő adatait. Volt egy olyan érzése, hogy az Ellenállásnak és az anyjának is volt ehhez. Tehát így volt képes elrejtőzni Maniac elől, hogy elromlanak az adatok, amiket róla vesz fel, és róla kutat, és ezért nem foglalkozik vele.
- Hogy jól értsem, ezek szerint egy vakfolt vagyok a szemében, akiről kiszámítani sem tudja, hogy mit fog tenni? – kérdezte. – A képességek tényleg így működnek? Eléggé hihetetlennek hangzik, még azt is reálisabbnak vélném, hogy apám teszi mindezt valahogyan.
Ez az egész még mindig hihetetlen volt számára, nem hitt abban, hogy van képessége, pedig hallotta Tyr-től is. Így már érthető volt, hogy miért kellett ennyire Lerontis-nak és az ellenállásnak, lényegében bent szabadon mozoghatott a belső körökben anélkül, hogy félnie kellett volna attól, hogy Maniac előtt lebukik. De így megvolt a remek magyarázat, hogy az időnkénti veszélyes gondolatai miért is nem lettek megtorolva.
- Várunk valakit? – kérdezte. – Csaknem szerencsém lesz, és máris meglátogat az első éjjel Ragal?
Tette fel nem mellékesen egy rövidke kacér mosoly kíséretében, de gyorsan „visszahúzta” magára a pókerarcot. Szóval a húgával való találkozás nem okozna gondot, de nem egy oldalon vannak. A mai beszélgetés után már nem tudta, hogy ez mit is jelenthet, de biztosra vette, hogy Lerontis nem az Ellenállásra gondolt ezzel. Igazából az is meglepte volna, ha azt hallja, hogy a Birodalom oldalán van. Akkor pedig nehezen tudta volna elképzelni, hogy melyik is lehet.
- Rendben, akkor találkoznék vele, az, hogy más oldalon áll számomra nem akadály – mondta. – De ha már így felhozta, melyik oldal az?
Még megvárta a választ, majd elgondolkodott. A feladat, amit lényegében máris elvállalt veszélyes volt és ingyen túlságosan sok is lett volna. Volt valami, amit a férfi megtehetett volna.
- A feladatomért cserébe én is kérnék néhány dolgot. Magának valószínűleg nem okoz majd ez gondot és gyorsabban végez vele, mint én főleg, ha az anyám segítségét is kéri ehhez. Tyr és maga is utalt rá, hogy különleges vagyok, ő még belement, hogy a vérvonal az. Erre akarok magyarázatot kapni, akár genetikai úton, vagy bárhogyan, ahogyan arra is, hogy miként lehetséges, hogy tökéletesen hordozom magamban a szüleim minden genetikai előnyét, mint a húgom is? Mi olyan különleges a szüleimben, mert bizonyára van valami, ha én és a húgom is azok vagyunk. Miért kellett Gunnhild a Zsarnoknak, mi a képessége, és miért tart engem is olyan érdekesnek, hogy a képességem ellenére, amiről bizonyára tudja, hogy vannak, nem öletett meg? Illetve mit tett vele Zsarnok? Miért pont az apám lett az egyik UP2-es, miért nem engedik, hogy belépjek a Flottába, miért pont Cal-t jelölték férjemnek, a fiam is olyan-e, mint a szüleim és a húgom, vagy ő normális? Rövidebben szeretnék mindent tudni a családomról, vérvonalamról, mindent, ami eddig titkolva volt előlem. Úgy vélem, hogy a feladatért, mit önnek megteszek Lerontis mindez nem nagy kérés.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Hue a terem egyik sarkába néz, zavaros tekintettel, elgondolkozik a lehetőségen, majd ellenkezőleg félre húzza az ajkait.
- Nem tartom valószínűnek, hogy autista lett volna. Ha hihetőek a források, akkor az egész Zuhanást Zsarnok és részben Osborn tervezte meg, az ahhoz kapcsolódó technikákat, módszereket is, a megvalósítás lépéseit és végül a konkrét végrehajtást is. Ha csak egy vagy két területen lett volna kimagasló, a többin viszont alulmaradott, lehetetlen lett volna, hogy sikerrel járjon, még ha volt is segítsége. Érdekes elméleteket lehet ebből készíteni, de egyiket sem lehet igazolni, ez a legnagyobb probléma. Az anyja módszereivel talán lehetne válaszokat keresni, de azokat is érdemes óvatosan kezelni majd.
Mikor a kölcsönös bizalmatlanság kerül szóba Hue látványosan elmosolyodik egy kicsit elégedetten.
- Ugyan, én megbízok magában, mert tudom, hogy azt fogja tenni amit mondok. Nem kockáztatná meg, hogy megváltoztassam a véleményem magáról. Akkor ön is bízhatna abban, hogy van annyira fontos, hogy ne legyen okom ezt megtenni és máris kölcsönös a bizalom. Vegye gesztusnak, de segíthetek a céljainak a gyorsabb elérésében is.
Ezt úgy mondta, hogy utalt Ingrid többször elhangzott mondatára, hogy a lehető legmagasabb körökig akar jutni. A kérdésre, hogy vár-e valakit Lerontis ismét hátranéz, majd kérdően tekint Ingridre.
- Nem várunk senkire, hacsak ön nem. Ha igen akkor időben távozni fogok, erről biztosítom. Viszont térjünk vissza a lényeges dolgokhoz. Gunnhild a Birodalom oldalán áll, kint tevékenykedik, külső galaxisokban, valamilyen speciális osztag tagja volt, jelenleg valószínűleg egyedül dolgozik. A kérdéseire megkeresem a válaszokat, de valamelyik több időt fog igénybe venni, főleg a genetikai vizsgálatok. De néhány kérdésére már most is válaszolhatok. Az UP2 tagjait fizikai és mentális adottságok miatt választották ki, a Zuhanás előtt, egyszerűen benne volt a világ húsz leghatékonyabb harcosainak sorába az apja, más oka nem lehetett. Még amiben biztos vagyok, hogy Gunnhild génállománya miatt nagyobb mértékű külső módosulással rendelkezik és a szervezetének működése is más, ezért használták fel és ültettek bele kísérleti céllal egy idegen élőlény sejtnedvéből származó parazitát. Csak egyszer találkoztam vele személyesen, rövid ideig, de megerősítette ezt. Zsarnok szerint ő az evolúció következő lépcsőfoka felé vezető út. Többet nem tudok, minden titkosított. Ez megfelel önnek egyelőre?
Kérdezi végül de a választ láthatóan egyértelműnek gondolja.
- Mindazonáltal ne higgye, hogy teljesen láthatatlan és Maniac egyáltalán képtelen érzékelni magát, a környezetet maga körül ugyanúgy láthatja. Tehát a visszaverődött sugárzásokat, fényt, hangot is, ahogy bárki más, minden bizonnyal csak a részecske szintű érzékelői nem adnak pontos képet, de már ez is elég egy ilyen hibához.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ez igaz volt, hogy akkor nem történhetett volna meg mindez. De egyvalami még mindig közrejátszhatott, ha a férfi csak asperger szindrómás volt. De abból, amit tudott róla ez sem volt olyan, hogy ez lehetett volna. Valahogyan meggyőzött másokat is, beszervezte Osborn-t, maga mellé és Ingrid leginkább karizmatikus személynek tudta volna elképzelni őt, amíg még ember volt. Igazából ebben a kérdésben megannyi kérdőjel volt, amikre válasz kellett és valahogyan meg kellett ezeket szerezni.
- Az természetes, hogy óvatosnak kell lenni – mondta. – Főleg abban a szituációban már, még inkább mint eddig.
Kíváncsi volt, hogy vajon a Zsarnok megjelenne-e a hídon, amikor ő maga is ott van, tekintve, hogy ő tudta, hogy Ingrid különleges és valószínűleg arról is volt tudomása, hogy milyen képességekkel bírt. Ha az, hogy látja a múltat is egy képesség és nem csak az élénk fantáziájának eredménye, akkor nem biztos, hogy kockáztatja, hogy lássák milyen volt emberként. Úgy egyedül a nő legjobb tudomása szerint csak Osborn láthatta, talán a 20 UP2-s is. De ha erre rákérdezne az apjánál, hogy milyen volt úgysem kapna rá választ. Az elmúlt háromezer év során rájött, hogy vannak ilyen kérdések és már tudta, hogy melyikek ezek, így meg sem próbálta azokat feltenni, mert csak felesleges időpazarlás lettek volna. A veszéllyel és az óvatossággal már különösen számolni fog. És nem próbál meg beleesni újra abba a hibába, ami a HPI sajátja. Nem is tudott róla, de saját maga is elkényelmesedett és Maniac léte miatt az emberi tényezőre nem figyelt. Ettől kezdve már nem fogja újra ezt a hibát elkövetni.
- Nem hiszem, hogy mindez feltételes mód marad – engedett meg ő is egy elégedett mosolyt. – Önök eredményt akarnak, ami nem történhet meg máshogy, csak ha a közelébe jutok. Ezt pedig tudjuk, hogy csak egyféle képen lehet. Szóval mivel önöknek kell azaz információ valamilyen módon elfogja érni, hogy előléptessenek, mindezt úgy, hogy ne legyen mindez feltűnő. Ehhez persze itt sikerrel kell járnom, hogy legyen ok erre. A származásom és felkészítésem tökéletes. Valószínűleg képzettebb vagyok, mint az összes elithadsereg tagja, a Flottáról nem is beszélve. Csupán egy újabb génkezelés választana el attól, hogy…
A hangja elakadt, a képességei akkor jelentkeztek, amikor megkapta a génkezelést, az elsőt. Gunnhild már jobb lett, mert az anyjának akkor vették ki a petesejtjeit tárolásra, miután átesett a génkezelésen. Csak az apja mintái voltak embereik mind a két esetben. Már volt egy átkozott jó megérzése, hogy részben miért is nem engedte az apja, hogy a Flottába lépjen.* Mi lett volna belőle, ha mégis úgy alakul, hogy engedik. A gondolatai után csak megrázta a fejét, hogy nem fogja folytatni. Soha sem hitte volna, hogy az élete így fel fog fordulni egyetlen nap alatt. Lerontis-ra nézett a kérdés után.
- Ha a törzsfőben van valamennyi a régi viking és uralkodói szokásokból, akkor nem kell egyedül töltenem az éjszakát, de ezen esetben a testőreim úgyis értesítenek.
És vissza a fontosabb dolgokhoz, bólintott és figyelt arra, amit a férfi mondott. Szóval a Birodalom oldalán van ő is és kint az űrben. Az apjuk tudott erről?! Hiszen ő volt az, aki legelsőként volt kint mindig az űrben és végezte azt a feladatot, amit a Zsarnok kiszabott az UP2-kre. Ez is egy olyan kérdés, amire valószínűleg úgyszintén soha sem fog választ kapni. Az érdekelte volna, hogy miért titkolták el előle, miért nem adták vissza miután a kísérletek véget értek? Bólintott, hogy ez is hosszabb időbe fog kerülni, gondolta is Ingrid, hogy nem egyik percről a másikra fog megtörténni. De legalább voltak olyan dolgok, amikre tudott most azonnal felelni. És már ez is sokkalta több információ volt, mint amit a nő háromezer év alatt sikeresen összegyűjtött. Látványosan rezzent össze a férfi szavai után, bármennyire is szerette volna ezt elkerülni, az egész olyan volt, mintha gyomron ütötték volna. Az UP2-k kiválasztása, szerencséje volt, hogy nem végezte ő maga is így. Pedig könnyedén megtörténhetett volna. És a többi rész.
- Rossz belegondolni, ha két évtizeddel idősebb vagyok, valószínűleg én is UP2-ként végzem – borzongott meg. – Ahogyan az is ijesztő… mi lett volna, ha apám DNS mintái is génkezeltek? Én emberként születtem, a szüleim is azok voltak, így is úgymond tökéletes és különleges vagyok, képességgel, amit a génkezelés ébresztett fel bennem. Gunnhild születésekor anyám már génkezelt volt és az eredményt láttuk. Mi… mi születne abból, ha egy olyan gyermeket hoznak létre, ahol az apám mintái is génkezeltek lennének? – tette fel a költői kérdést, mire igazából választ sem várt Lerontis-tól.
Mit műveltek a húgával?! A gyomra felfordult attól, ahogyan mindezt meghallotta, kivételesen még étel is volt benne, így mindez különösen jól összepasszolt számára. Egy idegen parazita és az evolúció lépcsőfoka? Mit tervezett a Zsarnok, a Miller vérvonalból álló személyekkel népesíti be az univerzumot, amíg meg nem alkotja belőlük a tökéletes fajt? És minden titkos róla, de Lerontis már látta őt. Vajon az anyja már tudta ezt? Ha nem, jobb lenne talán, ha így lenne, nehogy összetörjön teljesen. Nehezen, de végül bólintott és olyasvalamit készült kimondani, amit soha sem hitt, hogy kifog. Mindezt nem csak a saját és a családja védelmében, de minden élőlényért. Megmasszírozta a halántékait, kezdett a fájni a feje ettől az egésztől. Túl sok információ rövid idő alatt, és mind sokkoló.
- Elég igen, köszönöm. Még egy kérdés… van arra esély, hogy azelőtt megtudjuk semmisíteni az apám és anyám lefagyasztott genetikai mintáit mielőtt a Zsarnok rájön arra, hogy az emberi spermium mintákat hogyan kezelje a genetikai feljavítással és így újabb, és még tökéletesebb egyedeket hozzon létre? Nem mintha nem örülnék még egy testvérnek a későbbiekben, de messze nem ilyen áron, nem az emberiség és az univerzum kárára.
Arra bólintott, amit Lerontis még mondott a végén, nem is gondolta, hogy teljesen vak lehet őt illetően, sőt most kiderült, hogy valóban nem így van. Szóval így is tudott róla egészen pontos képet adni, csak gyakorta hibázik. Valószínűleg soha sem derül ki az sem, hogy mikor és milyen egybeeséseknek hála történik ez meg. Így akkor továbbra is óvatos próbál maradni, sőt talán jobban is majd, mint az egésznek az elején. Erre a Maniac-es plusz információra már ne is reagált, hanem mindezek után hirtelen váltott témát, amivel eléggé biztosra vette, hogy a férfi egóját fogja növelni. Ha már úgyis tudott mindent róla, akkor nem volt értelme, hogy ezt elhallgassa.
- Tudja, hogy minek láttam magát már azelőtt, hogy belépett volna a helységbe? – kérdezte, majd választ sem várva erre felelt. – A Halálnak… valamilyen szinten tényleg az lett.

*Persze tudjuk, hogy ez téves és az igazi ok az, hogy nem akarta, hogy olyan legyen, mint ő és ember maradjon. De ez is érdekes felvetés volt.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor Ingrid megakad, Lerontis egy pillanatra nyelvével végigsimít oldalt a fogain, de ebben a mozdulatában is van valamilyen hideg, borzongató hatás. Egy ideig várja, hogy a nő folytassa aztán hideg, közlő hangban vág közbe.
- Lehet, hogy az én érdekem is, de ne várjon el mindent tőlem. Ez a maga feladata, magának kell megoldania, de ugyanúgy a maga érdeke is, én csak segítek. -a hangja még érdektelenebbé válik- - A magánéletéhez pedig nincs semmi közöm, és szeretném ha ez így is maradna. Bár a női módszerek hatékonyságát soha nem vontam kétségbe, ezek a praktikák sosem nyűgöztek le.
A férfi a költői kérdésre és Ingrid hangos eszmefuttatására nem reagál, de nem igazán tetszik neki az érzelmek és gondolatok megnyilvánulása. Ő hideg és számító, olyan mintha nem is érezne, vagy ha igen akkor mintha belülről magából kifordult lenne, nem érdeklik az ilyen kapcsolatok és értékrendek. Kicsinyesnek és földhöz ragadottnak gondolja mindet. Hasonló de nem ilyen szélsőséges viselkedéssel már a HPI-ben is találkozhatott Miller, ott általánosságban a család szerepe nem olyan nagy mint a nő számára, a szülők csak az utódok létrehozói és felnevelői, általában csak egy viszonylag rövid ideig tartoznak felelősséggel a gyereknek, majd később amikor az felnő, akár teljesen elhagyják és legtöbbször az újabb generáció sem tartja fontosnak a szüleinek jelenlétét vagy a rendszere kapcsolattartást. Hue esetében valami másról lehet szó, de ennyiből nem tudja megállapítani Ingrid. A minták elpusztítására határozottan elutasítóan rázza meg a fejét.
- Nem, az túl kockázatos, nehezen kivitelezhető. Ráadásul a minták jól nyomon követhetőek és bármikor reprodukálhatóak, ahogy a HPI-ben minden anyag. Csak egy eredmény nélküli felesleges kockázat lenne. Attól viszont nem tartanék a maga helyében, hogy UP2-s lehetett volna, akkor még csak férfi alapú áttervezett szerkezetek voltak készen. Sokkal valószínűbb, hogy más területen használták volna fel. Néha érdekes ilyen feltételezésekben gondolkodni.
A férfi arcán nem látszik elégedettség, vagy az önérzet megnyilvánulása, mikor megtudja, hogy Ingrid a képességével a halálnak látta őt. Lassan feláll és szoba egyik falához sétál miközben a falon lévő díszeket kezdi végigmérni. Olyan mintha gondolkodna valamin.
- Elismerésnek veszem ezt. Mindegyikünk valamilyen kis részében maga halál, mindenkinek lenne egy olyan választása, egy olyan személy akit gondolkodás nélkül küldene halálba. Önnek ki ez a személy Lady Ingrid?
Kérdezi Hue és Ingrid ekkor érezheti úgy, hogy a férfi tanulmányozza, a gondolkodását és a viselkedését figyeli meg, most élőben is. Egyes elemek ismerősek lehetnek az alap tudásból, ami a birtokában van, ezek klasszikus emberi viselkedés tanulmányozására használatos módszerek darabjai.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid sejtelmesen mosolyodott el. A férfi igencsak félreértette, hogy mit is akar és mire céloz. Nem azt várta tőle, hogy a semmiért érje el mindezt. Tudta, hogy Lerontis csak egy-két szóval tudja majd támogatni, és azt is csak akkor, amikor a nő megtette, amit kell és csak a férfi szava hiányzik ahhoz, és az is mindössze annyi lesz, hogy teljesen megbízható és képes lenne az új feladatkörét ellátni. Nem voltak benne hiú ábrándok, ezek már túlságosan is magas körök voltak ahhoz, hogy könnyebben menjen a dolog. Itt nem igazán volt meg az a fajta korrupció, ami a régi világ sajátja maradt, mivel itt Maniac miatt mindez nem nagyon volt kivitelezhető, meg nem is volt rá szükség. Minimális erőkifejtéssel bárki elérhetett bármit, amit csak akart.
- Egy szóval sem mondtam, hogy magától várom el. Megtanultam nagyon régen, hogy mindenért magamnak kell megküzdenem és a nevem gyakorta nagyobb hátrány ebben, mint előny. Amíg én nem mutatok fel érdemeket és nem teszek olyat, ami miatt ön egy-két szóval megsegít az Anyahajó hídja is csak egy ambíció és ábránd marad – nyugtatta meg a férfit.
Ami a magánéletet illette az Ingrid számára eléggé ironikus volt. Tekintve, hogy neki nem igen volt ilyen. Ahogyan senki másnak sem, hála Maniac létezésének.
- Olyan soha sem létezett, hogy magánélet. A HPI-n belül lényegében senkinek sincs ilyen. És erre pont maga világított rá pár perccel ezelőtt, amikor még a legmélyebb gondolataimat is felhozta, ami bennem az Ezüst Háborúk során merült fel – nézett szúrósan Lerontis-ra.
Látta, hogy miként reagált Lerontis arra, hogy miket mondott. Volt egy ötlete, hogy a férfi megölte annak idején a családját is, vagy valamilyen efféle dolognak volt köze ahhoz, hogy ő ilyen lett. Tudta, hogy nagyon kevesen érdekeltek a családjukkal a HPI-ben, ebben Ingrid tudta, hogy más volt. Háromezer-négyszáz év eltelte után is mindennap beszélt az apjával és valószínűleg az anyjával is így tenne, ha kapcsolatban lenne vele. De Ingrid nem kapott agymosást, őt arra nevelték, hogy a család fontos, mivel a Zuhanás előtt éltek már és akkor mindennek más jelentősége volt. Ahogyan minden másnak is. Lényegében még mindig őskövület maradt ebből a szempontból és pontosan ez volt az oka annak, hogy itt mennyire átérezte a Rocksolidosok helyzetét és megértette, hogy nekik miért fontosak a klánok, családok.
Bólintott arra, hogy ami felmerült benne az veszélyes lenne. Azzal persze tisztában volt, hogy mindent létre lehet hozni, amit csak akartak, de arra nem gondolt, hogy DNS specifikus dolgokat is, azaz ilyesmiket. Akkor lényegében, ha meg is tennénk sem nyernének semmit, sőt! Lehet, hogy pont ez hívná fel a figyelmet arra, hogy ideje lenne ezt a témát és projektet újra elővenni és tovább feszegetni. Amint pedig Ingrid meg sem akart kockáztatni. Az érdekes tény volt, hogy ő megúszta volna az UP2 létet, mert csak férfiaknak volt kész mindez. Valami más lett volna, igazából lehet, hogy valami hasonló feladatkör, mint az apósának, persze messze nem olyan nagy hatalommal. Az efféle dolgokon valóban érdemes volt elgondolkodni. A mi lett volna, ha… kérdése mindig rengeteg kérdést és választ vetett fel, és remekül serkentették az agyműködést is, Ingrid pedig nem egyszer alkotott művészetben ennek a kérdésnek a felvetése mellett. Mikor érkezett a kérdés, hogy kit ölne meg csak így, hátradőlt a székében, ahol eddig ült és az egyik lábát átvette a másik térde felett. Ahogyan megérezte, hogy a férfi figyeli és méregeti őt, minden létező érzését és gondolatát igyekezett teljesen eltűntetni, annak ellenére, hogy biztosra vette, hogy már úgy érkezett ide Lerontis, hogy mindent tud róla. Tökéletes pókerarcot vett fel és még a szeme sem rezdült.
- Soha sem gondolkodtam a kérdésen korábban, de… - egy pillanatra elgondolkodott. – A ma esti beszélgetésünk után úgy vélem, hogy maga lenne az a személy.
Nem tudta, hogy a férfi erre számít-e, vagy arra, hogy a Zsarnokot, esetleg Maniac-et mondja, bár nem tudta, hogy egyáltalán lekapcsolható-e a gép, de egyikkel sem volt olyan gondja, mint Lerontis-sal. A másik kettőt már elfogadta, és annak ellenére, hogy miket tudott meg róluk nem érezte magát tőlük olyan veszélyben, mint Hue-tól. A férfi minden egyes porcikájában taszította őt és undorodott tőle, zavarta, hogy egy helységben kell vele lennie, vagy az, hogy neki kelljen dolgoznia. De nem ezek voltak az okok, hanem a fenyegetés, a zsarolás, hogy a fiának, Gregnek is vége, hacsak nem teszi, amit kell. Nem hagyta, hogy ezekből bármi is meglátszódjon rajta. Végül a kezeit összekulcsolta a térdén és úgy nézett Lerontis-ra.
- Van még valami, amit tőlem akar, vagy most már engedi, hogy visszatérjek a teendőimhez és megtegyem a jelentésemet. És lassan egy két éves* kisfiú is várja az anyukája esti meséjét a másik két beszélgetésen felül. Úgy hiszem, hogy mindent tisztáztunk egymás között, vagy tévedek Lerontis?

* birodalmi idő szerint persze.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Hue bólint, mikor Miller elmagyarázza neki, hogy hogyan értette a segítség nyújtást, nyilván ő is erre gondolt eredetileg. A magánéletről való okfejtésre már állva a termet tanulmányozva válaszol, mikor megáll egy ponton, amit érdekesnek talál és kicsit hosszabb ideig vizsgálja, de láthatólag a volt skandináv világ közel sem nyűgözi le annyira a férfit, mint amennyire Ingridet.
- Ettől még a kifejezés maga létezik, attól, hogy egy mesterséges intelligencia mindenkit megfigyel, még lehet magánélete, nem tekintenék egy összetett programrendszert személynek. Nincs véleménye egy adott cselekményről, vagy érzései, számára ugyanolyan számadat lenne csak, ha a világ összeomlana körötte és csak ő maradna a galaxison belül. Én és más személyek megfigyelhetnek persze bárkit, de számukra is vannak felesleges információk, ez nyilvánvaló. Nem érezném magam kényelmetlenül emiatt, az élet része ez is, vannak ennél sokkal zavaróbb körülmények is.
Nem fejezi be a gondolatmenetet és nem ad rá jelet, hogy mire gondolhatott. Láthatóan észreveszi mikor Ingrid rájön, hogy felméri őt és emiatt átvált egy teljesen érzelemmentes viselkedésre, amit testtartása is jelez. Ekkor mint aki elérte a célját oldalra néz, nem lehet rajta látni, hogy elégedett-e ezzel és Ingrid válaszával a kérdésére, vagy éppen meglepte az, de erre a szavai adnak választ.
- Ezek szerint megfelelő munkát végeztem és elértem a célom magánál. Valóban nincs már semmi amiért feltartanám. Még később felkeresem, ha szükséges, hogy beszéljünk.
Beszéd közben lassan indul meg az ajtó felé és egy szó nélkül távozik, kilép az ajtón és eltűnik. Amint ez megtörténik a testőrség parancsnoka jelentkezik be a kommunikátoron Ingrid-nél és közli vele, hogy újra visszakapta a jogot az osztag irányítása felett amit Lerontis érkezésekor elvett a nőtől. Ezután Miller teljesen egyedül marad, nem zavarja semmit, szabadon tehet amit akar.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 12:54

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Persze a magánéletnek is voltak olyan kitételei, hogy ki mit érez és gondol annak. Ingrid számára mindez az volt, ha valaki, vagy valami nem figyeli minden lépését és nem tud azokról. Azaz számára Maniac létezése kizárt ezt, de mindezen gondolatokat nem mutatta ki és ki sem fogja mondani hangosan. És úgy tűnt, hogy végre tényleg a beszélgetés végére értek. Külsőre nem tudta volna megmondani, hogy Lerontis azt akarta-e, amit elért, de a szavai erre bizonyosságot adtak, szóval a helyes válasz tényleg az volt, hogy őt akarja megölni. Hihetetlennek találta ezt a fickót, vajon mitől állhatott az Ellenállás oldalára? Jelenleg nem számított, még más dolgai is voltak. Ahogyan a férfi elindult kifelé és befejezte a mondatát még Ingrid oda szúrt egyet.
- Alig várom – mondta némi gúnyos éllel.
Mást sem kívánt a háta közepére sem, minthogy ezzel az alakkal találkozzon még egyszer. Ez a mai is bőven elég volt egy életre számára, nem kellett több. De ettől kezdve volt egy olyan érzése, hogy egyre gyakrabban fog majd vele találkozni. Már pusztán a gondolattól felfordult a gyomra, hogy ezzel egy levegőt szívjon. Szíve szerint bezáratta volna valahova a fickót, ahonnan soha, de soha többé ne kerülhessen senkinek a szeme elé. Vett egy mély levegőt, az asztalhoz ment és ha volt rajta pohár, illetve ital, akkor töltött magának egy pohárral. Csak sima vizet, igaz a regenerációja miatt az alkoholnak sem lett volna semmi hatása, de ma már ivott három pohár bort a vacsoránál ez is több, mint az utóbbi évszázadokban összesen. Ahhoz ki kellett volna a HPI-ből mozdulnia, amit pedig nem igen engedhetett meg magának. A fejében végigfuttatta a ma esti terveit, hogy miket kell még végrehajtania. Jelentés Maniac-nek, ha ő tovább küldi, akkor beszélnie kellett a Pride és az Ismeretlen Birodalom küldötteivel is amiatt, amit Ragal elvárt tőlük. Utána ott volt a szokásos beszélgetés az apjával és még az esti mese a fiának. Aki jelenleg is az univerzum másik felén van.
Maniac, a ma megtudottak utána nem igazán vágyott vele beszélgetni, már úgyis tudta, hogy mit is akar tőle, de ettől függetlenül szóban is meg kellett tennie, hogy az egész hivatalos legyen. Közben megkapta az emberének visszajelzését, hogy újra ő irányítja őket. Nehogy véletlenül senki se tudja meg, hogy Lerontis itt járt, igaz azzal, hogy újra ő irányított legalább bizonyította, hogy megbízható és átment a belső ellenőr tesztjén és nincs vele gond. Amint kiitta a poharát nekilátott kapcsolatot létrehozni Maniac-el. A szíve szerinti fontossági sorrend a fia, az apja majd Maniac lett volna, de jelenleg a nem a fizikailag nem létező magánélete volt a sorrend, hanem az, amit a Birodalom megkövetelt, az pedig az ő sorrendjét pontosan az ellenkezőjére fordította. Ha létrejön az adás a Mesterséges Intelligenciával, azaz valószínűleg a megszokott alakja jelenik meg előtte, akkor szólalt meg ismét, a kezeit most is összefűzte a háta mögött és így várakozott.
- Szeretném megtenni a jelentésemet a Rocksoliddal folytatott tárgyalások első napját követően – kezdte.
Amennyiben megkapja az engedélyt Manaic-től, akkor folytatja.
- Sikerült előrelépéseket elérnem a tárgyalásokban. Mint köztudott a Rocksolid nem hajlandó semmilyen együttműködésre, ez ügyben sikerült haladást elérnem Tubrok Ragal törzsfőnél. Hajlandóak együttműködni bizonyos feltételek mellett. Kivonják az erőiket mindkét fronton a megszállt területekről, csupán a határ mentén óhajtanak maradni és néhány stratégiailag fontosabb bázist, területet ellenőrizni a saját embereikkel. Egyfajta biztosítékként. A követelésük azért, hogy mindezt megtegyék, a Pride megtámadja az Egyesült Köztársaságokat, az Ismeretlen Birodalom a Spear-t, a területek visszacsatolása után.
Itt megállt egy pillanatra, hogy Manaic feldolgozhassa mindezt.
- Mik a további parancsai? – kérdezte.
Ebben benne volt minden, hogy meddig mehet el az ajánlatokkal, illetve remélte, hogy az MI beleveszi azt is, amire gondolt, hogy kinek kell ezek utána a másik két birodalom vezetőivel beszélnie, azt is Ingrid tegye, vagy más fogja. Esetleg ez így jó és a nő szabad kezet kap abban a tekintetben, hogy alkudja le minél jobban, amíg csak lehet. Bár hosszú távon mindenképp a Zsarnok és a Birodalom járna jól a harcokkal, mert a folyamatos mozgás megmaradna a birodalmak között és nem erősödhetne meg hosszú távon egyik sem hosszabb időre.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid megjegyzését az automatikusan becsukódó ajtó fémes koppanása követi, mint egy kimondatlan válaszként. Maniac-el nagyon könnyen létesíthet kapcsolatot, lényegében egy pár centis kis szerkezettel, amely egy speciális kommunikátor, a HPI vagy az Anyahajó területén nem lenne rá szükség, itt is csak a holokivetítő és a formalitások miatt szükséges a használata. A kis íves fémtárgy megérintése után hang vagy mentális parancsban kiválaszthatja Ingrid, hogy a retinájára vetített képet és hozzá belső kommunikációt, az agyban generált hangot, vagy valódi kivetített képet és a szerkezet által létrehozott rezgéshullámok szintjén akar kommunikálni. Amint ezzel is megvan kékes fényekből áll össze előtte Maniac avatarja, a világító kék félig elrothadt élőholt arcához hasonló koponya szemei felvillannak egy pillanatra, majd szokásos átható fényükkel néznek Ingridre. Ez egész folyamat olyan mintha egy rendszer állna fel, pedig csak egy látszat az egész.
- Kezdje meg a jelentés megtételét Lady Ingrid.
Adja meg az engedélyt, majd mozdulatlan marad és csak a körülötte sugárszerűen élesedő majd elhalványuló fények töltik be a teret. Miután Ingrid befejezi és felteszi a kérdést Maniac pontosan abban a pillanatban, egy ezredmásodperc eltérés nélkül válaszol.
- Az adatok továbbítása folyamatban van. Az első vizsgálat eredményei alapján a megállapodás konkretizált következményeinek összértéke megfelel a kijelölt határértékeknek. A további elemek mérlegelését személyesen kell jóváhagyni és végutasítást adni, a folyamat automatizáltsága az emberi tényező miatt kizárt. A kívánt eredmény eléréséhez szükséges más erők bevonása is. Várjon.
Oldalt egy kis forgó gömb jelenik meg az egyik sarokban, jelezve, hogy Maniac a megfelelő személyek válaszára vár. Mivel itt közvetlenül a két hódító államot kell utasítani, ezért a különböző katonai vezetőknek kell döntést hozniuk. Rendkívül fontosnak tekinthető ez a kérdés, így a különböző személyek egymásnak adják át az ügyet, mindig a nagyobb hatáskörrel rendelkezőnek. Ezt Ingrid is tovább tudja követni, mert a megfelelő jelrendszer kirajzolódik a gömb alatt, speciális jelrendszer ez ami egy jelben is igen sok információt hordoz. Végül a művelet mintha egy végtelen fázisba kerülne és több cikluson keresztül megismétli önmagát, aztán a folyamat hirtelen megszakad, mintha valami megállította volna. Hirtelen a forgó gömb helyét felváltja egy éles vonalakból álló, lilás jel. Ez azt jelenti, hogy a művelet meg lett szakítva és személyesen Zsarnok hagyta jóvá a programot. Ez választ ad Ingrid egy másik kérdésére is, nem kell senkinek tárgyalni majd a Pride vagy az Ismeretlen Birodalom vezetőivel, utasítva lesznek, hogy teljesítsék a feltételeket.
- "A kérelem jóváhagyva. A feltételezhető eredmények tolerálhatóak. Kétmillió-hétszázezer másodperc a tárgyalások lezárásának határideje. Minden felesleges és haszontalan folyamat mellőzése elvárt az optimális eredmény elérésének érdekében. Egyéb feltételek nincsenek." Javaslom igazodjon ehhez Lady Ingrid. Van még másra szüksége?


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A megszokottaknak hasonlóan ő maga jobban szerette azt, amikor látta ténylegesen, akivel beszélt így vagy valódi kivetített képet és a szerkezet által létrehozott rezgéshullámok szintjén való kommunikálást választotta. Hamarosan pedig meg is jelent a megszokott kép. Már hozzá volt szokva, így semmilyen ellenérzést nem váltott ki belőle a fémes hang és a nem túl emberbarát külső. Ahogyan megkapta az engedélyt, akkor el is mondta, amit tudni kell. Ő maga is tisztában volt vele, hogy a kérések teljesen jók és elfogadhatóak a Birodalom és a Zsarnok számára. És ezzel Maniac is, ahogyan kifejtette, ahogyan várható volt az adatok továbbítása fog történni és kellett az, hogy más erőket bevonjanak. Mindezt Ingrid is tudta, hogy szükséges lesz, már abban a percben, amikor Ragal megmondta, hogy mit is akar azért, hogy felhagyjanak a háborúval. Egyelőre úgy tűnt a nő számára, hogy talán esetleg képesek lesznek megegyezni és azt a részét el lehet majd felejteni a dolgoknak, hogy miként is lehetne egyszer lecsapni és meggyengíteni a Rocksolidot, esetleg eltörölni őket a felszínről.
Ingrid csak katonásan bólintott, amikor megérkezett a parancs, hogy várakozzon. Tudta, hogy ez most percekbe, vagy tovább is eltarthat, attól függően, hogy a fejesek miről is döntenek majd ezen ügyben. Mozdulatlanul várakozott, teljesen fegyelmezett katonai tartásban. Már várta, hogy megkapja a válaszokat, amikor egy ismerős jel jelent meg a kivetítőn és az előbbi program megszakadt. A Zsarnok jele, azaz személyesen ő adja majd a következő utasításokat neki. Akkor ezek szerint a Zsarnok vagy elégedetlen, vagy pedig roppantul az és kevés beleszólás vagy, pedig konkrétumokat kap. Mindez pedig meg is érkezett, egy teljes hete volt arra, hogy rendezze az ügyet, a mostani helyzet is jó, de ha lehetséges, akkor még kevesebb helyet kelljen átadni.
- Tökéletesen érthető volt, ehhez fogom tartani magam – mondta. – Igen, még egyvalamire szükségem lenne az optimális hatás eléréséhez. Egy részletes politikai és domborzati térképre lenne szükségem az érintett területekről, hogy kidolgozhassak egy stratégiát a tárgyalás folytatásához, hogy minél több terület kerülhessen vissza a Pride és az Ismeretlen Birodalom fennhatósága alá.
Ha megkapja a kért térképeket, akkor tovább már nem volt semmi kérdése, vagy szüksége, így a szokásoknak megfelelően megvárta, amíg Maniac bontja a vonalat, pedig ő maga teszi mindezt. Ahogyan illik. Mikor ezek megvannak, akkor előtte még elment zuhanyozni egyet és immáron kevésbé formális ruhában, a rövid selyem hálóingjében ejtette meg a beszélgetést az apjával. A szokásos témákon mentek végig, hogy kinek milyen volt a napja, hogy van az unoka, hogy haladnak a harcok kint a végtelen világűrben. Illetve persze most Ingrid lelkesen áradozott arról, hogy milyen is a Rocksolid, hiszen az apja úgyis tudta, hogy régóta el akart erre a vidékre jönni. Lerontis eljövetelét nem említette neki, ez nem az a fajta dolog volt, ami kellemes volt, főleg, hogy általában Hue-val szembe előbb vagy utóbb mindenki elbukik. Illetve megemlítette azt, hogy miként fogadták itt, hogy annak ellenére, hogy a Birodalom küldötte meglehetősen jól és milyen eredményeket sikerült elérnie az első nap folyamán. A konkrétumokat nem említette, hogy a Rocksolid miket kért és a Zsarnok milyen feltételeket szabott ehhez, csak azt, hogy úgy néz ki, hogy végre sikerül elérni azt, hogy kapcsolatba lépjenek valakivel és már ez is hatalmas előrelépés. Bármilyen nehéz volt ezen a napon az apjával beszélni mindezt nem érzékeltette irányába, ahogyan soha sem, most sem hozta fel az anyját, vagy a húgát, pedig a mai információk fényében megannyi kérdése lett volna. Illetve feltette a szokásos kérdéseit is, hogy milyen bolygókat találtak ma odakint, illetve milyen fajokat. Annak ellenére, hogy minden faj gonosznak volt beállítva őt érdekelte, hogy mik lehetnek odakint, pusztán fizikai érdeklődésből, hogy a fizika törvényei miket hoznak létre odakint. Végül a szokásos úgy öt-tíz perces beszélgetés után köszönt el tőle, hogy Greg-nek is mesélnie kell.
Ahogyan ez megvolt nekilátott tárcsázni az otthoni elérhetőséget is. E közben már kiment a szobájából és lesétált hálóingben az épület elé a hóba, hogy megcsodálhassa az anyjától sokat hallott sarki fényt is, meg a Fagyhadsereg képzése óta először tényleg hideg és téli környezetben lehessen. Mezítláb indult el a hóban, hogy körbesétálja a hatalmas csarnokot és megnézze egy magasabb pontról a várost esti fényben, hogy milyen is. Az emberinek, ha kérdezték, csak annyit mondott, hogy kimegy sétálni, de nem szükséges vele tartani, megoldja egyedül. Ezúttal nem szólalt meg hangosan Greg-nek gondolati úton mesélt, ezúttal Szerencsés Leif-ről, aki elsőként jócskán Colombus előtt fedezte fel Amerikát és Vinland-nek, azaz Borföldének nevezte el a kontinenst. Gyakran mesélt a fiának efféle régi dolgokról, ahogyan annak idején az anyja is neki. Fontosnak érezte, hogy Greg is tisztában legyen azokkal a dolgokkal, amik a Zuhanás előtt voltak és a rangjának köszönhetően ezekről még tudhatott is 1021 birodalmi év távlatából is. Általában soha sem tudott végigmondani egyelten egy mesét sem, mert a fiú mindig elaludt. Most, hogy nem volt otthon és még valószínűleg napokig nem is lesz a fiúnak be nem állt a szája, mindent el akart mondani, hogy mi történt vele, amíg az anyja nem volt otthon, hogy mit játszott másokkal, milyen volt a magántanárokkal, miket csinált apával és még sorolta. Éppen azért, mert ez hosszú időre elnyúlt Ingrid sem sietett a sétával, lehet, hogy hűvös volt, de a Fagyhadsereg kiképzéséhez képest kellemes idő lehetett, megfázni úgysem fog, ahogyan beteg sem lesz, így inkább csak lassan sétált és figyelte a környéken, a várost, az embereket, ha ilyeneket is látott.
Mikor végül befejezi a beszélgetést, akkor bontotta a kapcsolatot és elindul vissza a szállására, hogy a térképeket figyelembe véve kidolgozzon stratégiai vonalat, hogy meddig engedje az ellenőrzést a Rocksolidnak. Természetesen egy picit számításba veszi, hogy ez olyan távolság legyen, ami Ragal-nak már nem feltétlen fog tetszeni, de legalább akkor megteheti mindazt, amit Tyr javasolt, hogy ne engedjen a férfinak és menjen szándékosan vele szemben ebben az ügyben és bármiben. Ingrid pedig pontosan ezt akarta tenni. Eddig azt mutatta, hogy behódolna, de holnaptól nem, akkor kimutatja már, hogy milyen is ő valójában, mindenki érdekében. A stratégiai és katonai tudását is beleveszi a terv kidolgozásba, ahogyan a diplomáciai érzékét és tudását is, hogy megtervezze azt, hogy hol van a tényleg optimális határ, amíg még elmenne a Zsarnok utasításai alapján és a kicsivel beljebbi rész, amit alapból meg fog nevezni, hogy eddig és nem tovább maradhatnak. Aztán következhet a „háború” Ragal és Ingrid között.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Maniac a kérés után a következő pillanatban máris elküldi a kért térképet minden fontos adattal. Ingrid nem lát rögtön neki ennek a tanulmányozásához, hanem a családi kapcsolataival foglalkozik. A kommunikáció természetesen tökéletes, a kivetítők képesek olyan kép és hang reprodukálásra, hogy a beszélgetések teljesen olyanok mint egy valódi találkozás. A hologram technológia régi hibáinak nyoma sincs már, a fény és árnyékhatások, a kép élessége és mérete minden tökéletes, anyagszerű hatást kelt, az akusztika is minden tekintetben olyan mint amilyen a valóságban is még a hibákat is tökéletesen átadja. Ezután úgy dönt, hogy körülnéz kint is, ahogy kilép a havas táj fogadja, a város fényei visszaverődnek a hóról. Maga a főváros mozdulatlannak tűnik, a fények állandóak, az épületek is merevek, a kinézetük is, talán kicsinek is tűnhet ez a hely Miller számára a HPI méreteihez képest, nincsenek magasan az égbe nyúló tornyok és végeláthatatlan sötét színű fémépületek, éles és végtelen formákkal. A napközben fújó hideg szél már elállt, szélcsönd van, a hópelyhek lassan és nyugodtan hullanak alá, hideg van de Ingrid szervezete percek alatt teljesen megszokja ezt és már nem is zavarja őt. A környéken nem találkozik senkivel, csak a távolban jár egy-két ember, de ők is messzebb, ahol most ő van az egy sokkal előkelőbb hely, itt csak egy-két jármű halad el, de az is távol tőle. A messzi erdő fái fölött látható az égen egy hosszú, lassan hullámzó fényes jelenség.

Ahogy Ingrid figyeli és lassan a történet végére ér a fia már alszik, őt pedig valamilyen különös érzés fogja el. Korábban még nem tapasztalta ilyen erősen vagy nyomasztóan. Honvágy, úgy érzi mintha ez lenne az igazi otthona, nem az ahol felnőtt és eddigi életét eltöltötte. Akkor ha visszagondol a HPI-re, az Anyahajóra, Maniac-re, Zsarnokra, Lerontis-ra vagy az apja UP2-es alakjára most a Birodalom a Rocksolidhoz képest, csak egy gépies fémcsontváznak látszik, ellenállóbb, erősebb, minden téren tökéletesebb, az embernél amiről mintázták, de torz és hideg, már nem emberi, hiába tökéletes teljes egészében, az apró részletek nem egy élőlényt tükröznek.
Visszatérve nekilát a térkép tanulmányozásának, az Ismeretlen Birodalom helyzetében a megfelelő határ megtalálása viszonylag könnyű, keletről és észak-nyugatról egy masszív hegylánc jelenti a természetes határt. Itt ha a Rocksolid határát a hegylánc mögé sikerül tolni, akkor a legközelebbi stratégiailag fontos pontok, városok már csak több száz kilométerre vannak az Ismeretlen Birodalom szárazföldi védvonalrendszerétől. Viszont ha egy-egy védvonal a magasabb pontokon is a Rocksolid kezében marad akkor, főleg a katonai bázisokat és erődöket kihasználva túl közel maradna a határvonalhoz. A Pride esetében sokkal nehezebb meghatározni a megfelelő vonalat. A volt Észak-Amerika északi része a Pride körül tele kisebb-nagyobb államokkal, és rengeteg közepesen fejlett és sűrűn lakott területtel, a volt Kanada területén. A városok egymást érik a térképen, a titkos földalatti létesítményeket, üzemanyag ellátó, fegyverraktározó, védelmi pontokról nem is beszélve. Valahol még mindig él a klánrendszer, ezért a helyi fegyveres erők is támogatást jelenthetnek egy nagyobb hatalom számára. A területen könnyű haladni, könnyű gyorsan előre törni, nincs igazán akadály, minden irányban vannak fontos pontok. Itt három olyan agglomeráció rendszerrel összekapcsolódott, patkó alakú metropolisz van, ami határvonalat jelenthetne. Az első Nax, ami főként egy ipari központ, rengeteg nyersanyaggal és megfelelő üzemekkel, hogy hadigépeket gyártson le. Nagyon közel van a Pride nyugati határvonalához. Ettől keletebbre van Venea városa, ami kisebb méretű, kereskedelem a fő profilja, de gyakori a városban a káosz és az anarchia a hatalmat gyakran fegyveres csoportok ragadják magukhoz. Az utolsó városrendszer már jóval északabbra és sokkal keletebbre van, valószínűleg a Rocksolidnak már kényelmetlenül távol. Korth vagy Kurthe a nagy öböl környékén, a városok egy része bele is nyúlik a vízfelületbe és arra terjeszkedtek tovább. A hely nem rendelkezik fejlett gazdasággal vagy egyáltalán gazdasággal, a népesség nagy része csak szállásként használja, hogy ne a kietlen, lakatlan pusztákon kelljen élniük, emiatt a hely a bűnűzés melegágya.
Miközben a térképeket nézi át Ingrid igen sok idő eltelik, ekkor kapja a jelentést az egyik őrtől, hogy Ragal nagyúr elnézését kéri a kései időpontért, de hálás lenne ha fogadná őt Lady Ingrid.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A beszélgetéseket természetesen mindig úgy tette meg az apjával, mintha egymás mellett álltak volna a hologram technológiának hála, amikor pedig az anyahajón voltak, akkor gyakorta jelent meg fizikailag is az apja, ha nem volt más teendője és ezt megtehette. A fiával is hasonlóképp járt el, bár nála, ha megoldható volt, akkor kivetítette a képet, hogy ne csak a fiát lássa, hanem egyszerre a külvilágot is, hogy mindkettőben egyszerre gyönyörködhessen. Ez a hely, egyszerűen olyan más volt számára, mint az otthona, ahol felnőtt, ahol élt több mint háromezer évig. Egyszerre volt apró és tömör, törékeny és sokkalta erősebb számára, mint a HPI. Ez a hely nem volt tökéletes és mégis sokkalta inkább annak tűnt, mint amit mesterien terveztek meg. A sarki fény pedig csak fájdalmasan gyönyörűvé tették ezt az egész helyet. Ahogyan mindent elnézett a felismerés úgy hasított belé szó szerint fizikai fájdalommal, mintha gyomron vágták volna. Érzett már korábban is ilyet, de soha sem ennyire elemi erővel. A honvágy emberi vonás, amikor pici gyerek volt sokszor érezte ezt az Anyahajón, hogy ő New Yorkba akar menni, utána, amíg évtizedeket töltött a HPI-ben, vagy Árny és a Fagyhadseregnél visszavágyott az Anyahajóra, mert már az volt az otthona. De ez a hely? Soha sem hitte volna, hogy efféle reakciókat fog kiváltani belőle, először van itt és mégis sokkalta otthonabbnak érzi ezt a helyet, mint valaha bármit is. Kinyújtotta a kezét, ahogyan a szervezete hozzászokott a hideghez és hagyta, hogy néhány hópehely a kezébe hulljon. Az élete, minden olyan műnek tűnt, minden túlságosan gépies, az emberség volt az, ami kiveszett belőlük, ahogyan minél tökéletesebbé akartak válni a Zsarnoknak hála. De itt? Minden olyan esendő és mégis tökéletesebbek. Vajon az áz és ván istenek is ugyanezt érezhették, amikor a vikingeket figyelték annak idején? Hogy a tökéletlen rövid életű halandók boldogabbak és tökéletesebb életet élhetnek, mint ők maguk? Ő maga idősebb volt mint itt a legtöbb épület és mégis idevalósinak érezte magát. Hihetetlenül keserűnek érezte magát, ahogyan ez az érzés és gondolatok ott voltak benne. Megrázta a fejét és az érzést is próbálta elhessegetni, ha jól sikerülnek a tárgyalások, meg minden más, még bármikor visszajöhet ide.
Amint visszaért a szobába a térképek következtek, a hegylánc, a természetes határ az remeknek tűnt, bár saját maga biztosra vette, hogy a hegyeket is akarja majd magának a Rocksolid, így mindenképp a saját határát ezen természetes képződmény mögé helyezte el. Mindentől kellően távol lesznek, ha viszont közelebb engedné őket, akkor több katonai pont is ott maradna, ami pedig később még kellemetlenségekhez és bonyodalmakhoz vezethetne. Ez volt a könnyebbik hely, így itt határozottan rajzolta fel a vonalat, hogy ő maga meddig engedné és persze az optimális is ott van, hogy még a magasabb helyeken levő felügyelet beleférne a Zsarnok általi optimális részbe. A Pride viszont sokkalta nehezebb helyzet volt, nem egy központi hely volt a régi Kanadában, hanem végig az egész hely lakott, vagy éppen nem, sok város külön egymástól, klánok. Tudta, hogy esély sem volt arra, hogy a Nax-ot figyelmen kívül hagyják és ne legyen az ellenőrzés alatt, hiszen fegyvereket gyártottak, amivel a Pride újra megtámadhatja esetlegesen a Rocksolid területét. És saját maga sem tudta jobban kitolni a határokat itt, és ez talán még megfelelő lesz nekik, ahogyan a másik városnál is nehézkes volt jobban, de tökéletesnek tűnt, Vanea. Kereskedelem káosz és anarchia, nem lesz könnyű megfigyelni a helyet, de valamit valamiért. Nem csak a Pride és az Ismeretlen Birodalom az, aminek áldozatot kellett hoznia, hanem bizony a helyieknek is. A harmadik hely pedig tudta Ingrid, hogy ez már nagyon távoli hely lesz, de tökéletesnek tűnt az egész, Korth. Három város patkó alakban, még kellően a határnál és nem túl mélyen, délen bent a Pride területén. Három olyan hely, ami stratégiailag fontos helyen van, és még politikailag is nyer vele a Rocksolid, ha figyelik, de mégis külső régiók. Beljebb menni és engedi őket pedig már felesleges és oktalanság lett volna, ezt egy kezdő stratéga és diplomata is könnyedén megláthatta volna, igaz Korth nem éppen ilyen volt, túlságosan jelentéktelen, de kellően külső és szélső volt ahhoz, hogy úgy érezze a Rocksolid, hogy nagy terület alatt kaptak ellenőrzési jogot. Itt is ennél a három városnál húzta fel a javasolt vonalat, illetve itt nem is igen tett mást, mint az optimális is ez volt. A Pride területén nem akart egyezkedni tovább, Ragal-nak be kellett érnie azzal, hogy az Ismeretlen Birodalom területén megteheti mindezt.
Fogalma sem volt, hogy mennyi időt szánt el ennek a tervezésével, hogy minden lehetséges dolgot megszámolt és mérlegelt, bizonyára órák teltek el és még folytatta is volna mindezt, ha az éppen szolgálatba levő egyik embere nem üzen neki valamit a „rádión”. Annak szavaira önkéntelenül is elmosolyodott.
- Természetesen fogadom, kísérje fel – adta ki a parancsot gondolatban.
Felkelt a fotelből, ahol eddig ült és még felkapott egy hasonlóan tövi selyem köntöst magára és úgy ment az ajtóhoz, hogy majd beengedje a férfit. Kinyitotta az ajtót, hogy ott várja meg az érkezőket. Egyelőre, amíg az embere is ott volt, addig nem engedte meg magának, hogy bármi is látszódjon a katonai szigoron és merevségen kívül az arcán.
- Leléphet! – adta ki ezúttal hangosan a parancsot.
Ha az őr távozott, csak akkor mosolygott rá Ragal-ra kacéran.
< - Nagyúr! – hajtotta meg a fejét egy picit. – Fáradj be kérlek! Minek köszönhetem a látogatást e kései órán? >
Most tegezte először a férfit azóta, hogy először szót váltott vele. Ha Ragal belép a helységbe, akkor egy pillanatra még láthatta a holografikus képen a térképeket, amiken Ingrid dolgozott, de utána a nő kikapcsolta mindezt és becsukta az ajtót is kettejük mögött. A hangjából kiérződött, hagyta, hogy kiérződjön, hogy örült annak, hogy látja a férfit, mintha számított volna arra, hogy tényleg eljön, és van néhány ötlete a látogatás célja miatt is.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
- Igenis, máris indulunk. - válaszol a katona.
Percekkel később érkeznek meg az ajtóhoz, amit hallani is lehet, mivel az épület fából van, nem fémből. Az ajtónál ott vár a törzsfő és mellett az egyik katona. Ingrid eddig még nem látta Tubrokot csak nagyobb távolságból állva, a tárgyalás folyamán végig ült, ezért csak most tűnik fel, hogy milyen magas és nagy, erős termetű, majdnem akkora a prémes kabátjában mint a mellette álló teljes testpáncélos őr. Az ő vonásai is teljesen merevek egészen addig amíg a katona be nem fordul az egyik folyosó sarkán és el nem tűnik.
< - Lady Ingrid. >
Köszön ő is hasonlóképpen, majd belép az ajtón, először egy röpke pillanat alatt végigméri a nőt, nem túl feltűnően, nehogy illetlen legyen, de az öltözik láthatóan egy kicsit meglepi. Ahogy leveti a díszes, meleg kabátját csak egy pillantást vet a térképre, de nem foglalkozik vele, mert Ingrid nem sokkal később ki is kapcsolja a kivetítőt. A nő kellemes hangjára láthatólag tetszik neki, ezért ő is hasonlóképp válaszol.
< - A vacsoránál nagyon érdeklődő voltál. Illetlenség lett volna ha a saját ügyeim elintézése után nem viszonzom ezt. >
Vált át ő is tegezésbe, és hasonlóan kétértelműen beszél, mint a tárgyalás elején. Néhány másodpercre határozottan de nem tolakodóan a nő szemébe néz, hogy lássa, mit is gondol valójában, majd lassan körbenéz a szobában.
< - Hogy tetszik a rezidenciád? És a Rocksolid? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan közeledet Ragal már akkor végigmérte őt jó alaposan, azzal mit sem törődve, hogy esetleg a férfi méltóságát sértené meg vele. Lassanként kezdte megérteni, hogy az apja miért pont egy skandináv nőbe szeretetett bele és az anyja is miért a régi skandináv felmenőket szúrta ki az apjában. Noha Tubrok nem volt messze olyan tökéletes, mint amilyenek a HPI-ben a férfik, de pontosan ez tette Ingrid számára azzá, illetve a férfi származása. Egy vezető, izgalmas és veszélyes játszma volt ez, tekintve, hogy nagyon, de nagyon sokan elleneznék mindazt, amire készül és még a barátai sem valószínű, hogy támogatnák, vagy jó szemmel néznék mindezt. Amikor a férfi végigmérte Ingridet elég sok mindent leolvashatott róla, először is a lábfejei némileg sárosak voltak, mintha kint járt volna lábbeli nélkül a szabadban, a rövid combközépig érő némileg áttetsző hálóingen és egy fehérneműn kívül nem volt más a nőn, és ennek hála sokkal több minden volt rajta látható. Többek közt, amit a ruha alatt csak sejtetni lehetett a mozgásából és a merev tartásból. A teste nem csak azért volt már-már tökéletes, mert génkezelést kapott, hanem látszottak rajta az izmok, nem túl sok, hanem csak annyi, ami még éppen tökéletessé teszik a testet és nem elcsúnyítják. Ebből következhetett, hogy rendszeresen edz és nem hanyagolja el magát ilyen téren sem. A mozdulatain most még inkább előjött és látszott – valószínűleg egy sima átlagos ember ki sem szúrta volna, de azért Ragal harcos volt és neki ez szinte biztosan feltűnt –, hogy a mozdulataiban ott van berögzülten az a mozgás, ami egy képzett katonától, harcostól megszokott. Nem csak annyi, amit a HPI-ről rebesgetnek, hogy feltöltenek az ember agyába mindent, nem, ezek begyakorolt, ösztönös mozdulatok voltak, ami hosszú, nagyon hosszú katonai képzést, több fajtát sejttetek. A női bájak mögött egy képzett katona, gyilkos volt, akinek, ha akarná bármelyik mozdulatában ott lenne a halál.
Egyébként láthatta, hogy a nőt nem zavarta a tekintet, hogy miként mérte végig őt, mert Ingrid is hasonlóképpen tett, amikor a férfi levette a kabátot. A nő csak elmosolyodott, amikor a férfi visszatért a kétértelmű megjegyzésekre, tetszett neki ez a játék, nagyjából úgysem szóban kommunikáltak egymással, a testbeszéd ebben az esetben sokkalta kifejezőbb és sokatmondóbb volt. Ahogyan belenézett ekkor Ingrid szemébe megláthatta azt, hogy milyen is a nő valójában, odalent a vacsoránál még némileg behódoló személyben mutatta magát, hogy érezze a férfi, hogy ő a domináns és az erősebb, de most nem ez volt. Ingrid azzal a kihívó tekintettel fogadta Ragal-ét, amivel a férfi az övét fogadta odalent, a szemeiből is ugyanaz a határozottság, eltökéltség és erő sugárzott, mint a mozdulataiból, a legkisebből is. Nem leplezte, hogy ez a valódi természete és ez ő, itt volt az ideje, hogy a férfi meglássa ki és micsoda ő valójában. Tyr szavai után nem lett volna értelme a behódoltságot játszani, mert akkor az egész elvesztette volna az értelmét, ha Tubrok egyszerűen beskatulyázza őt a többi átlagos személynek, mert ő minden volt csak éppen nem átlagos. A kérdésre a hogy tetszik a hely elmosolyodott, újra végigmérte a férfit és továbbra is kacér mosollyal válaszolt.
< - Minden várakozáson felüli – felelte hasonlóan kétértelmű hangsúlyban, ahogyan a férfi is játszott vele. >
Néhány pillanatot még kivárt, majd folytatta.
< - Nemrég jártam kint egyet és megcsodáltam a helyet – egy röpke pillanatra kislányos mosollyal pillantott a sáros lábaira. – Az északi fény mesés. Roppantul eltérő itt minden a HPI-től, de éppen ebben van a varázsa, hogy újdonság. Gyönyörűek az épületek, a szállás kiváló és a társaság is első osztályú – mosolyodott el ismét kacéran és néhány pillanatra az alsó ajkába is beleharapott. – Azt hiszem, hogy bármennyi időt képes lennék itt tölteni. Remélem a Bölcs semmi rosszat nem mondott rólam, ami ezt megakadályozná. >
Kicsit távolabb lépett az ajtótól, ahol eddig állt a szoba belseje felé, a mozdulatai most is csábítóak és provokatívak, amiket külön kiemelt az, hogy mennyire alulöltözött volt, ami láthatóan őt nem igazán zavarta, hiszen nem mutatott meg semmi lényegest magából, mindent a férfi képzeletére bízott. Láthatóan, a mozdulataiból kivehető volt, hogy roppantul élvezi a helyzetet, és azt, hogy most már teljesen egyenrangúként bánik a férfival.
< - Megkínálhatlak valamivel? – kérdezte, ismét abban a kétértelmű hangsúlyban és ugyanúgy folytatta. – És neked mi a véleményed a Birodalomról és a küldöttségről? >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogy Ingrid végigméri a férfit, látja a testén, hogy nagyon edzett és arányos a magasságával és vállainak szélességével a testrészeinek az aránya, sokkal inkább erős mint nagydarab, hasonló mint az anyja történetében leírt harcosok. De ez a felépítés nem olyan, mint a birodalmiaknál, ez nem magától alakult ki, hanem hosszú évek és a nagy terhelés miatt lett ennyire kidolgozott. Több nem igazán látszik mert a férfi hosszú ruházatot visel, nem olyat mint legutóbb, hanem sokkal kevésbé elegánsat, de még olyat ami kellően jelzi a rangját. A férfi jóval több mint egy fejjel magasabb Ingridnél ezért kicsit hátrébb lép és így figyeli, hogy ne kelljen úgy lenéznie rá, mintha felé magasodna. Amit lát a nőn az láthatóan meglepő számára, hogy a nő is képzett katona, sőt annál több, de ez felkelti az érdeklődését és kíváncsivá teszi, szeret a tűzzel játszani. Ezután rögtön elmosolyodik Ingrid kicsit saras lábán.
< - Nem, éppen ellenkezőleg, csak jókat mondott... Ne aggódj, ha a tárgyalások jól sikerülnek, akkor bármennyi időt tölthetsz itt. De az északi fények varázsa előbb-utóbb elveszik, gyerekként nagyon mást jelentettek nekem, mint most, a szépségük mindig megmarad, csak másra emlékeztetik az embert. >
Mondja néhány másodpercre elgondolkozva valamin, majd újra a nőt figyeli, ahogy az beljebb sétál az ajtótól. A kérdésre nem válaszol csak megnézi, hogy hol van a pult, ahol kiszolgálhatja magát, ahogy oda sétál hátulról elmegy Ingrid mellet és mintha véletlen lenne egy nagyon rövid ideig hozzáér Ingridhez, megérintve a ruhán keresztül őt oldalával, karjával. Úgy tesz mintha észre se vette volna ezt. Ha van a pulton sörhöz hasonló ital akkor tölt magának.
< - Kiszolgálom magam, köszönöm, te kérsz valamit? -néz vissza Millerre- A Birodalmadról nem tudom még mit gondoljak, de a küldöttség kellemes csalódás volt már elsőre. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sajnos annyira nem volt Ingrid jártas az anatómiában, csak annyira, amennyi a katona léthez és ehhez hasonlókhoz szükséges volt, de még így is megtudta állapítani, hogy a harcos létnek köszönhette a férfi az alkatát. Ahogyan az általában az anyja meséiben is volt, meg amilyennek Tyr-t is látta, hogy milyen volt régen. Egyébként nem zavarta, hogy a férfi magasabb volt nála, hozzá volt szokva, hogy gyakorta magasabbak az emberek nála, mert nem volt túl magasnak mondható. Igaz az anyját magasan túlszárnyalta, aki skandináv létére is roppant alacsony volt. Ingrid ebben is tökéletes volt, pont a szülők magasságának átlaga volt az ő magassága. Ezenfelül az apja UP2-esként még magasabb volt, mint emberként, így nála is mindig felfele kellett néznie. Feltűnt neki, hogy Ragalnak tetszett az, amit látott a tekintetében és a mozgásában, hogy több, mint, amit odalent mutatott. Mindez nem kevés elégedettséggel töltötte el, látta, hogy hozzá hasonlóan a férfi is szeret a tűzzel játszani, minél több a kérdőjel és a megmagyarázhatatlan pont, amire nincs válasz, csak kérdés, annál érdekesebb a másik személy. És jelenleg úgy tűnt, hogy mind a kettejüknél pontosan ez a tény áll középpontban. Ez előtt a nap előtt nem gondolta volna, hogy pont itt a Rocksolid területén talál egy ilyen férfit és főleg nem ilyen pozícióban.
< - A tárgyalásokról, se politikáról ma este ne beszéljünk – kérte. – Lesz elég időnk az asztal mellett mindenki más jelenlétében ezt tenni. Ami a fényeket illeti, remélem ittlétem miatt kellemes emlékek is csatlakoznak hozzájuk és újra varázslatosak lehetnek, maradhatnak. >
Ismét ugyanaz a kétértelműség, mint korábban is. Nem fordult meg és nem nézett a háta mögé, amikor Ragal ott haladt el, bármilyen más esetben megtette volna, hacsak nem valamelyik felettese, vagy éppen az apósa van a háta mögött, de most nem tette meg. Egyelőre nem amiatt, mert biztonságban érezte magát, noha biztos volt benne, hogy a férfi nem lenne képes neki ártani, egy esetleges támadás esetén sem, most nem ez volt az ok. Az egyetlen egy az volt, hogy Ragal ebből is kiérezze Ingrid magabiztosságát és erejét, tekintve, hogy a nő is tudta, hogy a legtöbben végig figyelték volna a másikat. Nagyon picit borzongott meg kellemesen, amikor a férfi hozzáért, csak annyira, hogy a férfi is érezhesse, hogy milyen reakciót váltott ki belőle. Utána mosolyogva figyelte, ahogyan az italokhoz ment. A kérdésre picit oldalra biccentette a fejét és nagyon picit a vállát is megvonta.
< - Rád bízom magam – nézett sokat mondóan a férfira az újabb kétértelmű mondat után. – Nem vagyok járatos a helyi italkülönlegességekben. A HPI-ben, mint valószínűleg tudod, tiltott az alkohol, idejét nem tudom már, hogy mikor voltam utoljára a Pride, vagy a Vex területén, ahol utoljára ilyet fogyasztottam, mint ma a vacsora előtt. >
Megvárta, amíg a férfi visszafordul az italok felé és akkor indult előre, a gyakorlatát és képzéseit kihasználva úgy próbált haladni át a szobán, hogy a padlón levő fa és deszka ne nyikorduljon meg, mint ahogyan tette, amikor az egyik embere kísérte fel a férfit. Próbált gyors is lenni, hogy még az előtt megérkezzen Ragal mellé, mielőtt az még visszanézhetne rá. Úgy hozta tudomására a megérkezését, hogy meglehetősen közel állt meg mellette, hogy a keze, karja „véletlenül” hozzáérjen a másikéhoz, csak annyira, mint az előbb. Arra roppantul ügyelt, hogy csak ez az érintés legyen az, ami felhívja a figyelmet és ne más, közben pedig érdeklődve az italokat fürkészi és nem mutatja jelét egy pillanatra sem annak, hogy feltűnt neki a fizikai kontaktus.
< - Neked lehet, annak jelét is adtad igen hamar, de úgy tűnt, hogy a fivéred inkább véremet ontotta volna a szavaimért – felpillantott Ragal-ra. – Vagy nyelvemet vágta volna ki érte. >
A szemeiből s a nyugodt mozdulatból láthatta a férfi, hogy nem zavarta Ingridet, hogy felfele kellett néznie, ahogyan a férfi magassága sem. Megszokott mozdulat volt tőle, hogy így tett. Ha megkapja az italát, amit kért, akkor úgy nyúl érte, hogy amikor átveszi a poharat, vagy kupát, amiben megkapja azt csak úgy tudja elvenni, hogy mindenképp megérinti Ragal kezét, ujjait is. Ekkor ismét felpillant, de immáron jelét adja annak, hogy mindez szándékos volt, a szemeiben megcsillan valami, azzal az átható női tekintettel nézett a férfira, amivel a nők bármilyen férfit képesek voltak levenni a lábukról, magabiztos tekintet, de mégis ott volt benne azaz elemi bíztatás, amire csak egy nő volt képes. Ha átvette az italt és koccintásra emelte már, akkor szólalt meg ismét.
< - A leendő gyümölcsöző kapcsolatokra – mondta ismét a már megszokott kétértelmű hangsúlyban, majd ugyanígy folytatta. – és a leendő szép emlékekre. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
A törzsfő bólintott a nő kérdésére, mikor az még szembe állt vele.
< - Nem akartam beszélni róla, csak megemlítettem. >
Majd már az asztalnál megnézi a különböző edényeket, mivel nem talál olyat amilyet szeretne, a falba épített gépből vesz ki egy fém tárolót és önt két kupába az italból. Az ital enyhén szénsavas, barnás, vöröses, több fajta növény magjából erjesztett és főzött, nem túl erős, de finom. Miközben önt nem is figyel, csak teljesen úgy mintha már régebb óta ismernék egymást Ingriddel.
< - Akkor azt iszod, amit én, nem szeretek találgatni, egyszerűbb a megérzésre hallgatni. Igen hallottam róla, nehéz lehet nem emberi mércével élni emberként. Sokáig érdekelt milyen lehet, de most van aki meséljen róla. >
A szavai félig megint más jelentést fednek, ahogy eddig, különösen az utolsó mondatnál. Eközben Ingrid képességeinek és elsősorban az Árnyékhadseregnél tanult technikákkal gond nélkül a férfi mellé tud kerülni észrevétlenül, akár arra is képes lenne, hogy rövid időn belül teljesen 'eltűnjön' a kivilágított helyiségben, ha szükség lenne rá. Ragalt váratlanul éri az érintés, ő is egy pillanatra érezteti, hogy kellemes számára ez, majd Miller felé fordul, arcán látszik, hogy tetszik neki ez a kis játék. A törzsfő nem nyújtja át rögtön az italt, hanem még mind a két kupába tölt, hogy egyenlő legyen bennük.
< - A fivérem nem szokta leplezni a gyorsan változó érzéseit. Sokáig voltunk sebezhetőek amiatt amit mondtál, már nem vagyunk, mert majdnem mindenünket elvesztettük már egyszer. Szerintem megérted, miért háborodott fel. >
Ezután az italt úgy nyújtja át, hogy Ingrid a szándéka ellenére is csak úgy tudná elvenni azt, hogy ujjaival hozzáér a férfiéhoz. Észreveszi a nő kis jeleit, és az ő mozgásán is érződik, hogy Ingrid elkezdett kiváltani kettejük között valamilyen fezsültséget. A koccintás után némileg halkabban szól.
< - Csak lassan, nem kell sietni. Így meg van a varázsa. >
Mutat az italra, de már egyáltalán nem arra érti.
< - Akartam kérdezni rólad, mert nagyon rejtélyes nő vagy. De jobb ha te mondod el magadról, azt amit szeretnél. Ha megkérhetlek. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid az italra pillantott, amit a férfi a kupába kezdett tölteni, tetszett a nőnek, hogy a férfi is pontosan ugyanúgy tett, mint ő. Alapvetően két olyan helyről származnak, akik nem igazán bíznának egymásban, és mégis mind a ketten pedig úgy tesznek, mintha teljes bizalommal viseltetnének egymás iránt. Pedig ha mások lettek volna a parancsok, akkor a nőnek lehetséges, hogy most ezen a ponton, itt a helységben végeznie kellett volna Ragallal, amint meglett volna a lehetősége. Örült annak, hogy nem efféle parancsot kapott a Zsarnoktól, igaz, ha túlságosan szigorúan vette volna a parancsot, akkor most nem játszana itt a férfival. De mivel ez nem tartozik bele a tárgyalásokba, főleg, hogy már késő este van, így nyugodtan bármiféle bűntudat nélkül megtette. Ha pedig mégis számon kérik rajta a későbbiekben, akkor tud azzal érvelni, hogy így vette rá a férfit az együttműködésre és arra, hogy a legoptimálisabban jöjjön ki a tárgyalás és nem pedig önös szórakozásból és feleslegesen tette és nem azért, mert tényleg érdekelte Ragal.
< - Mindez egy társadalmi értékrend, aki ebbe születik bele és nem ismer mást, annak könnyű megszoknia – felelte. >
Volt valami a hangjában, de ezt most nem az a fajta kétértelműség volt, amivel játszottak egymással, hanem teljesen más, jócskán mélyebb utalás volt benne és nem könnyítette meg a férfi dolgát abban, hogy az rájöhessen, hogy ezzel magára gondol-e a nő, vagy csak úgy említette. Annak ellenére, hogy kétértelmű volt, amit a férfi mondott ő még hozzá szándékozott tenni az előzőekhez néhány szót, amivel Tubrok ráérezhet, hogy a nő a Rocksolid népét szerencsésebbnek tartja, mint amiben ő maga él.
< - Engem úgy neveltek, ami kissé szokatlan a HPI-n belül, hogy a család fontos, ezek után számomra furcsa, hogy nem így viszonyulnak ehhez a társadalomban többek. Viszont talán pont ezért érzem át azt, hogy milyen alapokon is nyugszik a Rocksolid erőssége. Minden túl tökéletes, emiatt időnként túl sterilnek is hat, de egyben biztonságos is. Gyakorta kissé unalmas, ezért is van, hogy a HPI lakosai megannyi dolgot próbálnak ki életükben mire megtalálják, hogy mi köti őket le a legjobban. >
Bólintott arra, hogy mit mondott a férfi a fivérét illetően, természetesen megértette. Ingrid tekintete nem változott, továbbra is úgy, bíztatóan nézett Ragal-ra, amikor a férfi is szándékosan úgy nyújtotta át a kupát, hogy a nő véletlenül se tudja máshogy átvenni, mintsem megérinti. Láthatóan pontosan ugyanúgy gondolták mindezt és végre megérezte azt a feszültséget is, meglátta a férfin, amit már várt azóta, hogy belépett a helységbe. Lenyűgözte Ragal fegyelme és türelme, kevés férfi lett volna képes eddig ellenállni neki, főleg, hogy olyan alulöltözött volt, mint amilyen. A HPI-ben sem volt ilyen, de ott még a hosszú élettel magyarázhatta volna, de ez a férfi? Ő lényegében százszor fiatalabb volt, mint saját maga és jó eséllyel még egyszer annyi ideje van hátra, mint ahány éves most és mégis lassanként halad, pedig mennyi megerősítést kapott. Mindezek miatt talán még jobban tetszett neki a férfi, hogy az egészből kiderült nem csupán a szex része érdekli, hanem tényleg érdeklődött iránta. Igazat megvallva Ingrid nem is tudta, hogy találkozott-e valaha ilyen személlyel, aki tényleg ilyen lett volna. Cal-t nem számolta ebbe a sorba, mert vele más volt a kapcsolata. A férfi szavaira még mindig mosolygott és átvette végül az italt tőle.
Lassanként kortyolt bele az italba, egyelőre csak kis apró kortyot vett a szájába és azt ízlelgette. Nem találta erősnek, a szervezete miatt pedig úgysem lesz rá hatással, de ízletes volt.
< - Remek választás lett – mondta elégedetten. >
A halkabb mondat lett volna, ahol a nők többsége zavartan süti le a tekintetét, vagy pedig elpirul. De Ingrid egyáltalán nem így tett, mindeddig is fenntartotta a szemkontaktust és egy hosszabb pillantással jelezte, hogy határozottan kedvére van mindaz, amit a férfi mondott. Ragal szavaira lágyan, érzékien kacagott fel, felszabadultan, mint aki remekül élvezi a kialakult helyzeten. Sokatmondóan pillantott a férfira.
< - Kicsit sajnálom, hogy nem kutattál utánam – felelte a már megszokott kacér mosollyal, de már kicsit halkabban, meghittebb hangon, ahogyan a férfi is tette. – Talán még érdekesebbnek találtál volna, ha mindenhol falakba ütközöl és semmit sem tudsz meg rólam, mert minden adat titkosítva van. Csak annyit sikerült volna kiderítened, amit a politikai ellenfeleim gondolnak rólam. >
Szavaiból kiérződött, hogy valóban így lehet és nem túloz vele és ez számára így még érdekesebbé és izgalmasabbá tette a játékot és örült annak, hogy a férfi érdeklődik, sőt nyíltan, tisztán, hogy tőle kérdez rá az efféle dolgokra és nem pedig a háta mögött informálódik. A mozdualtaival, rezzenéseivel éreztette, hogy mindez igencsak tetszik neki és örült ennek.
< - Hova lenne így a varázsom, ha mindent első nap mondanék el? – kérdezte a megszokott hangsúlyban. – Te mondtad, ha minden jól megy, sokat lehetek itt, bőven lesz időnk arra, hogy megismerj és kiismerj. A varázs pedig hosszú, hosszú időre megmaradhat – az utolsó szavakat már pedig csak halkan lehelte. >
Az első utalások voltak, amiket kimondott és megtett arra, hogy nem csupán a tárgyalások miatt ment bele a játékba, hanem tényleg érdeklődik a férfi iránt és nem csak egy rövidke, egyéjszakás kalandnak fogja fel mindezt, ami most elkezdődött közöttük. Mégis szándékozott megosztani a férfival valamennyit magáról, nem sokat, csak jellemvonásokat és azokból is azokat szándékozott, amik megannyira hasonlítanak a férfira, hogy az csak még inkább kíváncsi legyen rá.
< - De adhatok néhány támpontot. A család roppant fontos számomra. Veszedelmesnek tartanak az ellenfeleim, makacsnak, konoknak, szókimondónak, amivel néha megbotránkoztatom őket, és persze mindig elérem és megkapom, amit akarok, még ha azért mindenkivel szembe is kell mennem. Nem sokan vannak, akik nemet mondanának nekem – felelte ismét a kétértelmű hangsúlyban. – És te? Rólad mit érdemes tudni, te is legalább olyan rejtélyes vagy számomra, mint én neked. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingriden nagy valószínűséggel soha nem fogják számon kérni, akármit is tesz ésszerű keretek között itt, mivel szabad kezet kapott a tárgyalások lefolytatásában. Ragal már nem fűz semmit ahhoz, amit Ingrid mondott a HPI-ről, csak egy biccentéssel jelezi, hogy érti, hogy mit akar mondani a nő. Lehet, hogy még kérdezne erről, de most nem tartja olyan fontosnak ezt a témát. Miután iszik a kupából, leteszi azt asztalra. A folyamatos szemkontaktus nagy hatással van Ragalra, egészen elveszik Ingrid tekintetében, és amikor Ingrid felkacag már leplezetlenül gyönyörködik a nő szépségében.
< - De engem nem érdekel, hogy más mit gondol rólad. -mondja már egészen bizalmas hangon- És nem kértem, hogy mindent mondj, el csak annyit, amennyit te akarsz. Örülök, hogy azt akarod, hogy sokáig megmaradjon a varázs. >
Mondja, és látszik rajta, hogy most ő is belegondolt abba, hogy ez lehet több annál, mint amit elsőre akar, vagy akart, de még ezt nem döntötte el magában. Ingridnek már sikerül eddigre kellőképpen összezavarnia a férfit, arra viszont még így is figyel, hogy Miller mit mond magáról. Nem csak figyelmességből teszi, hanem tényleg érdekli az, amit Ingrid mondd magáról. A visszakérdezésre magabiztos hangon válaszol.
< - Én nem mérem magam az ellenfeleim szemével, csak a szövetségeseimmel, és azok tudják, hogy ha megparancsolok valamit az úgy lesz. Általában nincs senki aki szembeszegülne velem ebben. Kimondom amit gondolok és betartom a szavam. Ezek a legfontosabbak. >
Mondja szándékosan úgy, hogy Ingrid szempontjai szerint halad. Majd tesz egy lépést a nő felé, olyan kezel áll meg hozzá, hogy szinte hozzáér, máskor ilyen közelség kényelmetlen lenne, de most ennek pont az ellenkezője érvényes. Most ő próbálgatja Ingrid türelmét ilyen téren.
< - És mindig megkapom én is amit akarok. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hasonlóképp volt ő maga is, mint a férfi, próbált józan maradni és úgy gondolkodni, de már igazából ebben a helyzetben felesleges volt titkolni, hogy tetszik neki a másik. Főleg, hogy nem is a külsejével vette le a lábáról, hanem a személyiségével. Ha tökéletes külsejű és vonzó férfit akart volna, akkor maradt volna a megszokott HPI-s felhozatalnál. De ez itt nagyon más helyzet volt. Még mindig mosolyogott, amikor a férfi is sokkalta bizalmasabb hangot ütött meg és nem arra a rövid jellemrajzra volt kíváncsi, ahogyan mások látják őt. Igazából mit is mondhatott volna, amit szíve szerint elmesélt volna, azt nem tehette meg anélkül, hogy Ragal-t ne sodorja veszélybe. Még csak azt sem tehette meg, hogy rendszeresen szembeszáll egy UP2-vel és üvöltözött eggyel.
< - A kettő hasonló, amit én gondolok magamról és amit ők rólam. A legtöbb gondolatuk tőlem származik. Minden vágyam az volt, katona lehessek a Flottában, de nem engedtek belépni, mert többre vagyok hivatott a családom szerint. Makacsnak tartom magam, időnként ridegnek, túlságosan gyakran elemzem katonai szempontból a szituációkat. Győzni akarok és soha sem veszteni – szinte suttogva beszélt, az utolsó mondatnál pedig ugyanúgy a kétértelmű hangsúlyt megütve. – Bármit megteszek azért, hogy elérjem, amit akarok és tényleg bárkivel szembemegyek azért, hogy az igazamat bizonyítsam és meglegyen, amit akarok. Legyen az egy átlagos köztisztviselő, a Flotta embere, vagy akár egy UP2. >
A hangjából éreztette, hogy nem túlzott ezzel és kivehető volt belőle, hogy nem csak utalás és nagyzolás volt, amit mondott, hanem még az UP2 része is igaz volt. Egy pillanatra még felmerült Ingirdben, hogy a férfi mit tenne, ha megtudná, hogy Ingrid apja, az egykori Jonathan Miller elitkatona manapság U7 néven ismert, és, hogy milyen körökből is származik az a nő, akire szemet vetett. Lehet, hogy a tűzzel való játszás vágya még erősebb lenne. Mikor Ragal letette a kupát ő maga is így tett. Figyelmesen hallgatta azt, hogy mit mesél a másik magáról. Ő is hasonlóképp rejtélyesen felelt, mint Ingrid maga. Ő pedig nem igen bízott a saját szövetségeseiben, mert érdekből bármikor elárulhatják valakinek, aki többet ajánlj, vagy jobb pozícióba változik. Nem akarta belevágni a Ragal szavába, hogy a szövetségeseknél az ellenségek jobban megítélik az embert. Legalább is ő maga így vélekedett ezen ügyben.
Nem mozdult, amikor Ragal közelebb lépett, még mindig fenntartotta a szemkontaktust és hagyta, hogy a szemein meglátszódjon, hogy a pupillája picit kitágult, ahogyan a szíve is hevesebben kezdett verni a másik közelségére. A torka hirtelen száradt ki, ahogyan az ajkai is, amit ekkor nedvesített meg egy kicsit. Emlékezett Tyr szavaira, hogy mit mondott, pontosan ez volt az a pont, hogy bármennyire is akarta volna, hogy ma történjen itt valami nem lehetett. Ha Ragal ma megkapja őt, akkor ez ennyi volt és az, amit a férfi szemében látott, hogy több is lehetne egyet pillanat alatt tűnne el onnan. Hatalmas harcosként és jóképű férfiként bárkit és bármit megkaphatott, Ingrid azonban tudta, hogy ő más, érte küzdeni kell, főleg ebben a helyzetben. Talán annyira különleges nőként még nem is érezte magát, mint most. Mások megkapták a testét, de a szívét még igazából senki. A HPI-ban még nem volt olyan személy, akinél úgy érzett volna már az első alkalommal, mint most, már tudta, hogy nem fogja ő sem könnyen adni magát. Tubrok-nak meg kellett küzdenie érte, amíg nem teszi, addig csak úgy tesz, hogy a férfi ezt megtegye. Hogy az egész még édesebb legyen, és hosszabb ideig tartson, ahhoz muszáj volt ezt tennie. Kicsit lábujjhegyre emelkedett és közelebb hajolt a férfihoz, egészen addig hajolt közel, hogy szinte súrolja az ajkaival a másikét, azonban ha Ragal meg akarná csókolni, akkor ő hátrébb húzódott, nem a testével, csak a fejével és az ajkaival. E közben is végig fenntartotta a szemkontakust és figyelte a másik minden rezzenését és mozdulatát.
< - De nem ma este – suttogta úgy, hogy a forró lehelete szinte perzselje a férfi bőrét. – Ez nem az a nap, amikor minden, és mindenki a tied lehet. >
A hangjában nem is leplezte azt, hogy valójában mit akarna, ha igaz volt, amit Tyr mondott, akkor máris sikerült jobban feltüzelnie a férfit, hiszen az valószínűleg egy ilyen helyzetben nem volt még arra példa, hogy valaki elküldje őt és megtagadja azt, aminek következnie kellene. De meg kellett tennie.
< - Hiszen a világ nem olyan, hogy mindent megkapjunk, amit akarunk – suttogta ezt is. >
Hangja már-már lágy volt és simogató, Ragal próbálta tesztelni, de szerencsére megvolt még a józan esze és gondolatai, hogy mindezt a kis „háborút” a visszájára fordítsa és tényleg szembe menjen a férfival. A tesztelt személyből tesztelő lesz és ő próbálta a végsőkig feszíteni a húrt, hogy lássa, hogy Ragal miként reagál erre és hogyan viseli azt, hogy más is azt a játékot űzi, amit ő maga is mindig szokott és nyíltan mond ellent neki és tagadja meg azt tőle, ami a vére és rangja szerint járna neki.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 12:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor Ingrid kicsit felemelkedik és arcát a férfiéhoz emeli, Ragal mindkét karjával óvatosan átkarolja a nőt a derekánál és finoman magához húzza, az ő forró lehelete is hasonló hatást vált ki Ingridből, mint fordítva. Valóban jól gondolta Ingrid, most feszítette túl azt a bizonyos húrt a férfiben és tovább már nem bírja, megcsókolná a nőt, de akkor Ingrid ismét távolabb húzódik. Tubrok arcán az őszinte meglepettség tükröződik a szavak hallatán. Lehet rajta látni, hogy még tényleg nem találkozott korábban ilyen helyzettel soha, valószínűleg korábban szinte csettintésre lett övé az összes nő, akit valaha is akart. Még egy pillanatra zavarba is jön ettől, elsőre nem tudja, hogy mit jelent ez az egész, de igen gyorsan rájön, ami után kajánul elmosolyodik.
< - Még nem volt korábban egy nő sem, aki így játszott volna velem. Pedig te is akarod, érzem, mégis elutasítasz most. >
Mondja, miközben egy pár centivel ő is megemeli tekintetét, de nem ereszti el Ingridet, ugyanúgy tartja karjaiban, hogy egymáshoz simuljanak. Egyáltalán nem követelően, megértette, mint mondott neki Miller az előbb, csak már nem akarja elengedni.
< - Ha nem kapom meg, megharcolok érte. -jelenti ki büszkén- Még ha egy ilyen istennővel is kell kiállnom. >
Mondja végül kedvesen és sokat sejtetően.
< - Áruld el legalább, hogy milyen csatákra számítsak. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hagyta, hogy Ragal átölelje és az ellen sem tiltakozott, mikor a férfi magához húzta. Ő maga a férfi nyaka köré fonta a karjait és a forró leheletre némileg megborzongott kellemesen. Néhány pillanatra diadalittas tekintet suhant át az arcán, amikor rájött, hogy mikor érte el a férfi tűréspontját. A férfiaknál mindez általában kiszámítható volt és már évezredekkel korábban rájött erre a nő, így nem volt nehéz most sem bevetni. Ennek hála pontosan felismerte azt, amikor a férfi megcsókolta volna őt és megtudta tenni, amit eltervezett. A meglepett tekintetre szíve szerint felnevetett volna, erre még ő maga sem számított, de nem akarta megbántani, vagy megsérteni. Aranyosnak találta a helyzetet, ahogyan a férfinak lassanként leesett, hogy mire ment ki a játék, amit Ingrid űzött. Nem volt nehéz kitalálni, hogy amit a nő gondolt valóban úgy volt, tényleg nem volt ehhez hozzászokva. Valószínűleg tényleg nem volt még senki, aki ilyesfajta pimaszságot meg mert volna engedni vele szemben. Nemesnek született, akiből egyszer törzsfő lett, érthető, hogy bárkit megkaphatott. A kaján mosolyra Ingrid egy pimasszal felelt, hogy igen, ő bizony mindezt megmerte engedni magának. Nem tagadhatta, amit a férfi is érzett, tényleg akarta minden porcikájával, de nem. Még volt akaratereje, hogy nemet mondjon.
< - Megteszem, mert megtehetem. Van egy régi mondás, miszerint, ha valamit nagyon akarsz, de nem kaphatod meg egyből, minél később lesz a tied, annál édesebb a győzelem – válaszolta suttogva, csak így tudta a legjobban a hangja remegését elfojtani. >
Ahogyan Ragal kimondta, hogy megharcol érte Ingrid már tudta, hogy győzött, hatalmas köszönettel és hálával tartozott ettől a ponttól kezdve Tyr-nek, ha ő nincs és nem segíti ki őt, akkor valószínűleg ez a győzelem sem jöhetett volna létre. Csak egy sokatmondó, elégedett pillantást kapott erre a férfi, hogy Ingrid igencsak elégedett volt a válasszal, amit hallott. A kérdés most őt lepte meg, de nem engedte, hogy mindez meglátszódjon rajta. Milyen csaták, az igazat megvallva fogalma sem volt erről, az elmúlt közel háromezer ötszáz évben nem volt efféle tapasztalta. Maximum az apját tudná megkérdezni, hogy mivel is vette le az anyját a lábáról és mi kellet, hogy valószínűleg még mindig ragaszkodjanak egymáshoz, ha nem is találkoztak ennyi időn át akkor is. Tudta, hogy miket kellett a lovagi mesékben megtennie a férfiaknak, hogy megnyerjék a kinézett hölgy szívét, de ő maga soha sem tartotta magát ezeknek a hercegnőknek, amiket az anyja mesélt. Ő katona volt, harcos, maximum ilyen téren tudna bármit kérni és mondani. Végül pedig leesett neki az egyik első, érdekesnek találta, hogy az a nagyon régi több ezer éves mondás, hogy a szerelem is háború mennyire igaz lett főleg Tubrok szavai után. Végül lágyan felnevetett.
< - Egy hadvezér soha sem kap ötleteket az ellenfél parancsnokától, hogy miként lehetne őt legyőzni, vagy meghódítani – válaszolta ismét játékosan. – De kezdetnek… >
Picit elgondolkodott és ezen időre beleharapott az alsó ajkába, mintha olyasmi kérdésről lenne szó, aminek élet-halál a tárgya.
< - Megpróbálhatsz holnap legyőzni a tárgyaláson, legalább olyan nehéz és konok ellenfél vagyok a tárgyalóasztalnál is, mint most tapasztalod. Egy egész heted lesz összesen, hogy ott győzelmet arass. Mindezek felül… >
Ismét az a sokat mondó mosoly, mivel Ragal sem engedte el őt, ő is még mindig átkarolva tartotta a férfi nyakát és játékosan beletúrt a férfi hajába és végigsimított a tarkóján, alig-alig érintve a bőrt, szinte csak felette elhúzva az ujjait várva, hogy a férfi megborzongjon és libabőrös legyen ettől. A mozdulataiban nem volt semmilyen ellenségesség, csak az a fajta provokáció, ami percek óta megvolt közöttük, végül ha a férfi nem húzódott el egy puszit kapott az arcára, utána újra visszahúzta a fejét, hogy Ragal szemeibe nézhessen.
< - Remek hadvezér vagy, biztosra veszem, hogy ezen a különleges hadszíntéren is feltalálod magad még ha korábban nem is kellett ilyen csatát és harcot megvívnod. És annyit garantálhatok, hogy minden egyes pillanatát élvezni fogod, talán jobban is, mint valaha bármit, főleg, hogy tudod, hogy mi… ki vár rád, ha győzöl – fejezte be kacéran a mondatot. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogy egymást átkarolva állnak ketten, Ingrid érzi Ragal szívének gyors ütemes dobogását is, nem csak a sajátját, valamint, hogy a férfi teste némileg jobban melegíti mint korábban. Valószínűleg mind a ketten ugyanazt érzik, de már a férfi is érezhetően fizikai jeleit adja ennek, nem csak Ingrid.
< - Igen ez a mondás nálunk is él, csak jóval egyszerűbb formában. A tiltott gyümölcs a legédesebb és igazad van ebben. >
Ezután játékos mosollyal hallgatja végig, ahogy Ingrid először kioktatja, majd önmagának ellentmondva mégis ad a törzsfőnek támpontokat. Az érintésre valóban végigfut rajta valamilyen kellemes borzongás. Ekkor kezének ujjait óvatosan Ingrid fenekére helyezi, nem fog rá egyáltalán, csak ott tartja, hogy érezze a nő idomait, így próbálva viszonozni a kellemes de alig érezhető érintést.
< - De te is ugyan annyira akarod, hogy győzzek, mint én. Különben nem beszélnél így az egészről. Tudtad már előre, hogy így lesz. >
Tubrok átható meleg tekintettel néz a nő szemeibe, majd ismét egy kicsit közelebb hajol, egészen az ajkaihoz, de most a testbeszédeivel, apró mozdulataival, ahogy eddig Ingrid is tette, jelzi, hogy ezúttal nem menne tovább.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hamarosan végre megérezte ugyanazt a hatást a férfinél Ingrid, amit saját magán is tapasztalt, a vékony ruhán át nem volt nehéz érezni azt, hogy a másiknak a korábbiaktól ellenben mennyivel forróbb lett a bőre és az arca is valószínűleg kipirult, mindez pedig nem a kinti hidegnek volt köszönhető, hanem a helyzetnek, amiben most voltak. Néhány pillanatra lehunyta a szemét, hogy csak Ragal szívverését figyelje, amit most már határozottan érzett, hogy az is felgyorsult. Mikor a férfi megszólalt, ő maga akkor nyitotta ki a szemét és mosolyogva figyelte a másikat. Bólintott a szavaira, ez a fajta megfogalmazás is remekül leírta a helyzetet és valóban egyszerűbb volt annál, amit ő maga mondott.
< - Minden küldött ehhez hasonló kitüntetett figyelmet kap, vagy csak én vagyok a kivételezett? – kérdezte kacéran, noha a férfi láthatta a szemeiben, hogy tisztában van vele a nő, hogy ő kivétel és ő kap csak ilyen és ekkora figyelmet a Ragaltól. >
Csupán pillanatok teltek el, megérezte a másik borzongását és a libabőröket is a tarkón, amikor véletlenül hozzáért a másikhoz. Egy újabb apró győzelem, mikor a férfi lejjebb vitte a kezét a derekáról Ingrid nagyon picit mozdult meg, mintha csak annyi lett volna, hogy kényelmesebben helyezkedett volna el Ragal karjaiban, de a mozdulatokat úgy tette meg közben, hogy a férfi pillanatokra sokkal jobban hozzáért, mint azt valószínűleg tervezte.
Arra, hogy tudta-e, hogy így lesz csak egy sokat mondó mosoly jelent meg az ajkain. Az egyik kezét lejjebb vitte a férfi hátán, egészen a felsője végéig és alatta nyúlt be, hogy végigsimíthasson a férfi csupasz hátán a gerince vonalánál. Ha megtudja tenni, ezúttal nem csak pillanatokra hozzáérve a férfihoz, lassan haladt lentről felfelé, éreztetve, hogy van ideje, az érintés pedig egyszerre volt határozott, magabiztos, mégis gyengéd és szenvedélyes, amivel részben Ingrid azt mutatta a férfinak továbbra is, hogy lehet, hogy Ragal az irányításhoz van szokva, de ez most nem a férfié, hanem saját magáé. Hogy pedig szerette volna hagyni, akarta-e hagyni, hogy a férfi győzzön? A másik tudta a választ már erre és hangot is adott neki. De az, hogy mindez megtörténjen még Ingridnek is nehéz volt, nem tudta, hogy meddig lesz képes erre a játékra és mikor hagyja megtörténni, amire mind a ketten vágytak.
< - Lehet, hogy akarom, de ez nem jelenti azt, hogy hagyni is fogom – lehelte. – Már csak a természetem sem hagyja, hogy így tegyek és hagyjalak győzni, ha senkinél sem tettem eddig, a te dolgod sem lesz megkönnyítve. És az asztalnál holnap nem az én személyes vágyaim lesznek előtérben, ahogyan nem is a tieid. Hanem a Birodalom és a Rocksolid érdeke. Igen, volt egy ilyen érzésem, hogy így lesz igen – mosolygott sokatmondóan. >
Beszéd közben időnként „teljesen véletlenül” az ajkai többször hozzáértek Ragaléhoz, röpke mozdulataival, testbeszédével annak ellenére, hogy a férfi megállt és jelezte, hogy a közelség ellenére nem tesz semmit ő maga folyamatosan bíztatta és tüzelte őt, ahogyan a férfi hátának simogatásával is. De ha a férfi megint próbálkozna a csókkal elhúzódik, csak abban az esetben hagyná mindezt és akkor is csak roppant rövid ideig, ha a férfi elunná a játékot és nem engedné, hogy a nő elhúzódjon tőle. De végül is, bármelyik történik meg a felső alatt levő kezét végül is előre hozta és a mutatóujját helyezte Ragal ajkaira.
< - A legjobb az lenne, ha lassan indulnál – suttogta, bár a hangja az ellenkezőjéről árulkodott. – Szívesen venném, ha maradnál, de ha ez így megy tovább valamelyikünk elrontja a játékot és neked még a holnapi nap előtt aludnod is kell velem ellentétben. >
Nem akarta megtörni a varázst és nem akarta, hogy csak ennyi legyen, ez az egyetlen egy éjszaka. Így kénytelen volt arra, hogy elküldje a másikat. Ma még egyébként sem történt semmi, csak rájöttek, hogy mit is akarnak egymástól, ez még nem fogja a holnapi napot befolyásolni, nem mintha ha egymási lennének az változtatott volna Ingrid részéről bármin is, hogy mennyire lesz engedékeny, csak ott volt a fejében, ott csengett a fülében, amit Tyr mondott, ha megadja a másiknak, amit akar, egy lesz mindenki közül. Ezzel a ma esti játékkal biztosítja, hogy nem lesz ez.
< - De… megengedem, hogy holnap este is felkeress – határozottan látszott és hallatszott, hogy direkt használta a megengedi szót, mintha nem is egy ország vezetőjével beszélne, hanem egy teljesen átlagos férfival. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor Ingrid úgy mozdul, hogy ne csak egy érintés legyen a törzsfő mozdulata, a férfi ösztönösen rámarkol az idomokra. Ahogy Ingrid végigsimít a hátán egy pillanatra megdermed, ahogy megint végigfut rajta ugyanaz a kellemes érzés mint előbb, majd viszonzásként lágyan masszírozni kezdi Ingridet. Kifújja a levegőt és néhány másodpercig csak élvezi a helyzetet, majd pimasz mosoly jelenik meg az arcán.
< - Hát... tudod, az előző követ nem volt ennyire követelőző. Bár lehet, hogy végül féltékeny lesz rád, mert konkurencia vagy, nem is tudom... >
Végig úgy beszél, hogy Ingrid érezze, hogy egy percig se gondolja komolyan csak szurkálódni akar a játék kedvéért. A társalgás közben Ingrid minél jobban feszegeti a határokat, mind szóban mind testileg már Tubrok is annál jobban áll ellen. Közvetlen közelről, ahogy ajkaik összeérnek se csókolja meg a nőt, hacsak Miller nem tesz így. De ez már érezhetően számára is komoly akaraterőt követel, és ahogy Ingrid az ujját Tubrok szájára teszi, a szemében felvillan valamilyen elemi tűz, ahogy lassan teljesen megfeledkezik mindenről és csak kettejüket érzékeli. Mégis ellenáll a kísértésnek, az utóbbi pár percben megtanulta élvezni és kiélvezni ezt az egész játékot kettejük között. Végül már egyáltalán nincs ellenére, hogy Ingrid vezesse, sőt felcsigázza ez az új helyzet.
< - Elmegyek, de meg fogod bánni, hogy végül nem rontottam el a játékot. -mondja úgy, hogy valójában saját magára érti- Ha megengeded, eljövök holnap is, még ha ilyen gonosz is vagy velem. Egyszer úgyis visszakapod majd, csak idő kérdése. >
Ezzel lassan elengedi Ingridet, majd lassan hátrébb húzódik, szokatlan és kellemetlen számára ez az érzés, de megteszi. Búcsúzásként ha Ingrid engedi Ragal finoman végigsimít az arcán, majd egy szó nélkül magához veszi a kabátját és távozik. Így Ingrid ismét egyedül marad.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Egy remegő sóhaj szakadt ki Ingridből, amikor a férfi erősebben markolta meg a szavaira pedig felnevetett. Egyre jobban tetszett neki a játék, ahogyan a férfi is próbált ellenállni neki, hogy nem csókolta meg, hanem minden erejével küzd azért, hogy ellen tudjon állni. Ingrid bőrét eddigre szinte perzselte a férfi érintése, ahol Tubrok hozzáért, annyira nem volt vastag az a hálóing, hogy ne így legyen. A nő pedig megérezte azt a pontot, amikor a férfi már nem is próbált ellenállni neki, hanem elfogadta, hogy most Ingrid irányít és ő szabja a feltételeket. Látta azt a szemében, amit férfinál a hosszú évezredek alatt soha sem, azt a tüzet, azt a pontot, amikor végérvényesen ő győzött. De szerencsére mind a kettejüknek volt elég akaratereje ahhoz, hogy befejezzék a játékot most. Ahogyan Ragal elengedte őt Ingrid is elengedte és kissé hátrébb húzódott.
< - Nem is kétlem – kacsintott a férfira. – Majd ha eljön az ideje, kárpótollak az elszenvedett kínokért – felelte csábosan. – Csak légy türelemmel addig, és várni foglak holnap este. >
Nem lépett el és engedte, hogy a férfi megsimogassa az arcát, az érintésre lehunyta a szemét és nagyon picit beledörgölte az arcát a kézbe, majd mosolyogva nézett a Tubrok szemébe. Mikor a férfi elindult, akkor utána fordult, de nem szólalt meg ő sem. A hangja elárulta volna, és ha nem lett volna a sok száz éves katonai kiképzése, amiben a türelmet is tanulta, akkor lehet, hogy visszarántotta volna a férfit és megcsókolja, elrontva mindent. Így csak figyelte, ahogyan távozik és nem állította meg. Pillanatokkal később pedig már egyedül volt. Kicsit megrázta a fejét és a gyakorlott, ismert módon próbálta a szapora légzését és pulzusát megnyugtatni. A teste remegett a vágytól, eddig a pontig nem is volt a tudatában annak, hogy, hogy kis híján elvesztette a kontrollt az ösztönei miatt. Ez elméje végig tiszta maradt és képes volt nemet mondani, de a teste valószínűleg nem sokáig engedelmeskedett volna a tudatának ebben. Az asztalhoz lépett és a letett kupájából kiitta a benne levő alkoholos italt. Amilyen irányba fordult az este erre egyáltalán nem számított, az megvolt a megérkezéskor benne, ha szükséges lesz, akkor ilyen módszerekhez is folyamodik, de az, hogy a férfi ugyanazt a hatást váltja ki belőle, mint amit ő belőle ez olyasmi volt, amire nem volt felkészülve. Nem mintha nem tetszett volna neki ez az eshetőség. Már kezdte érteni, hogy miért őt küldték ide, valószínűleg kiválasztották a legjobb személyt, aki mély benyomást tud tenni Ragal-ra, csak éppen valószínűleg sem a Birodalom, sem ő nem számolt vele, készült fel rá, hogy ez visszafelé is elsülhet, vagyis mindkét irányba.
Vett egy mély levegőt mire sikerült megnyugodnia, tiszta fejjel kellett gondolkodnia, így először a jó két órás szokásos edzését és gyakorlatait végezte el, ez alatt úgyis csak a feladatokra gondolt, amiket végzett, már amikor nem többfelé koncentrált és kúszott be Ragal az elméjébe. Amint ezzel végzett zuhanyzó felé vette újra az irányt, mivel a lábai úgyis sárosak voltak, az edzés miatt és egyébként is és magát is le kellett hűtenie, higgasztania a leghidegebb vizet engedte meg a zuhanyból, nem meleget, hideget és úgy tusolt újra. Addig maradt a hideg folyamatos víz alatt, amíg a gondolatait nem sikerült újra visszaterelnie a gondolatait az országhatárokra és arra, amiért érkezett valójában. Mindez nem épp a legkönnyebb feladat volt, hiszen az előbbi játék, kacérkodás képei, a férfi érintésének emléke és az illata még mindig ott zsongott a fejében. Mikor végzett, akkor felöltözött és visszatért a feladatához, hogy még egyszer átnézze őket, és mindent véglegesítsen, hogy mivel is fog holnap szembeszállni Ragallal. Mint ígérte nem fogja hagyni magát, nem csak azért, hogy lenyűgözze a férfit, hanem azért is, mert a Birodalom érdekét ez szolgálta és számára ez volt a legfontosabb jelenleg. Ezért volt itt igazából, az, ami lehet abból a játékból pedig csak egy extra plusz dolog, aminek még olyan előnye is lesz, hogy több időt tölthet itt a Rocksolidban.
Remélte, hogy majd a reggel közeledtével megkapja az adatokat és a koordinátákat, hogy hány órára és hova kell majd menni a tárgyalásokat illetően. Ha mindezeket megkapja, akkor az iratait holografikus formában veszi magához, amin szerepelt, hogy mi volt a Zsarnok parancsa, illetve a kérdéses pontok és az általa tervezett határok is és azokkal, illetve az emberei harmadával fog elindulni a célállomásra. Az emberei azért harmadban, mert reggel változtat az őrségen, harmada a csapatnak pihen, a második harmad kíséri őt, a harmadik pedig a helyet védi és őrzi.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek kicsit nehezebb feladat teljesen kitisztítania az elméjét, mint ahogy elsőre gondolta, az első zuhany után viszonylag könnyebb de az edzés alatt már többször villannak fel benne a képek, mint hitte volna, ráadásul egyre erősebben. A második hideg zuhanyzás, mivel sokáig tart, a teste teljesen megszokja a hőmérsékletet és ezért már nincs hatása, kivéve ha koncentrál rá, hogy érezze a hőmérséklet különbséget. Végül képes újra teljesen csak a feladatra koncentrálni. A hálóruháján jobb érzékszerveinek hála még mindig érzi a törzsfő illatát, ezért valószínűleg lecseréli, amikor ismét a térképekkel kezd foglalkozni. Csak most, másodjára vesz észre egy igen jelentősnek mondható pontot a Pride esetében, az Ingrid által meghúzott határ keresztez négy egymással párhuzamosan haladó szállítóutat. Ez azért lehet probléma, mert mind a négy út közvetlenül és nyíl egyenesen a Pride városrendszereinek kiterjedt, hatalmas és jelenleg szinte üres agglomeráció-rendszerébe vezet bele, ahonnan már csak egy lépés maga a főváros is. Ha a Rocksolid kezében van az út fele, akkor onnan könnyen indíthat majd később még egy támadást, és ezt Uvan Strupz biztos nem fogja hagyni. A határokat előnyös lenne egyszerűen eltolni és az út mellett elvezetni, vagy feladni egy várost a háromból, de az ismét a Rocksolid területének csökkenéséhez vezetne. Az Ismeretlen Birodalomnál is hasonló a helyzet, de ott főleg a légi útvonalakat keresztezi az eddigi határ, hol az egyik, hol a másik része mennének át a repülők, ami a jelenlegi helyzetben lehetetlenség lenne, nyilván itt is igazítani kell majd a még virtuális vonalat.
Ezzel viszonylag gyorsan végez nő, hajnalban még bőven van ideje bármire, amit szeretne, nem muszáj aludnia, a szervezete akár több tíz napig tolerálja az alváshiányt, de ha megszokásból vagy esetleges unalomból meditálni, vagy pihenni kezd akkor különös dolgok történnek Ingriddel. Általában ha alszik sosem lát álmot, de ő már tudja, hogy nála a képessége miatt lehetnek kivételek, lassan egy sötét helyen találja magát és olyan érzés fogja el, mint régebben mikor a Sivaryt látta álmában. A régi világban van, látja az anyját és az apját, saját magát is, ahogy az anyja karjaiban ringatja, az ablakon át kellemesen meleg nap süt be, kint minden nagyon réginek, ősinek látszik, az utcán éppen egy postás áll meg és kézbesít valamit a szomszédnak, aztán hirtelen a világ mintha kékben úszna és egyre hidegebb lesz. Már felülről látja New York-ot, egyáltalán nem hasonlít még HPI-re, mégis egy nagyon magas tornyon, Manhattanben ott áll a felirat. Még magasabbról látja a várost, amire lassan valamilyen furcsa zöld és kék sűrű köd borul. Hátborzongató csönd lesz úrrá emiatt körülötte. Az Atlanti-Óceán felől egy fémes kar és kéz nyúl a város felé, lassan záródnak össze az ujjai, mintha meg akarná ragadni a várost. Ingrid még soha nem látta korábban, még képen se, a tervrajzokon se, de most tudja, hogy amit lát az a Kéz, ami lassan nyúl keresztül a ködön, miközben az óceán egyre nyugtalanabbul hullámzik. A következő képen már lent van a városban, ott áll, saját mostani testében, körülötte rengeteg ember, valamilyen téren lehet. Az emberek némán, megdermedve és nagyon furcsállva nézik az égen hullámzó kékes-zöldes misztikus felhőt, aminek színei olyanok mint az esti sarki fénynek. Miller látja, hogy a felhőből lassan kinyúlnak a Kéz ujjai, amik valójában csatahajók, nagyon kezdetlegesek, de hasonlítanak a Flotta hajóira. Egyre közelebb és közelebb érnek, de az emberek nem látják őket, senki nem látja, csak Ingrid, hogy mi történik. Ahogy oldalra néz az egyik sarok árnyékából egy alak, egy lidérc formálódik. Lassan, nagyon lassan szinte szellemként kezd közeledni az árnyakból álló alak a nő felé, eközben minden árnyékból ilyen lidérc lesz, akik lassan minden az utcán lévő és az eget bámuló ember mögé kerülnek. Senki nem látja őket sem, csak Ingrid. Fokozatosan ismétlődő ritmust hall ekkor Miller a fejében, mint egy visszaszámlálás egyre jobban erősödő hangja, a szívverése is a ritmussal gyorsul fel. Egy pillanatra meglátja Ragalt is, de ő nem tartozik ide, el is tűnik a tömegből, ezután egy másik férfi tűnik fel Ingridnek. Ő is némán és mozdulatlanul áll a tömegben de nem az eget figyeli, ő az embereket vizsgálja, hogy hogyan reagálnak minderre, a következő pillanatban oldalra fordul Ingrid felé, de már nem látszik az arca, csak egy sötét köpeny lebben meg mögötte. Hirtelen Ingrid az egyik számítógép csipogására ébred.
Megjött az üzenet, hogy mikor és hova kell majd mennie. Van még ideje felkészülni a tárgyalásra, mielőtt embereinek kíséretében átvonul a megadott helyre. Nem ugyanabba a csarnokba kell mennie, mint tegnap, hanem egy másik, egy katonai központ belsejében lévő tárgyalóba. A környezet más teljesen más itt, hasonlóbb ahhoz, amit Ingrid az Anyahajón megszokhatott, ahogy végigsétál a folyosókon. Végül egy kör alakú tárgyalóterembe érkezik meg, az asztal körül már rendes egyenruhában vannak a katonai vezetők és a kiemelt helyen Tubrok is. Állva várják a terembe most belépő Ingridet.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Koncentrált arra, hogy megérezze a különbséget, akarta a hideg vizet érezni, hogy az, hogy fázzon elvonja a figyelmét az egészről. Végül is megérte az, hogy visszatérjen a térképekhez, mert meglátta a hibákat, amiket korábban nem sikerült és ennek megfelelően korrigálhatta azokat. A Pride esetében voltak a nagyobb gondok, így itt kétféle lehetőséget is észrevett. Az eredeti rajzok túlságosan nyíltak lennének a Pride számára és túl nagy előnyhöz juttatnák a Rocksolidot velük szemben. Így ennek köszönhetően a lehető legoptimálisabban próbálta az utakat kivágni belőle, hogy mégis megmaradjon a terület a Rocksolid számára bizonyos keretek között, de az utak és kereskedelem felügyelete és autonomitása megmaradjon a Pride kezén. Az utak fele már túlságosan is sok lett volna, így úgy próbálta a határt felállítani. A másik lehetőséget is felvázolta, amikor az egyik városról le kellene mondania a Rocksolidnak, és itt is a legoptimálisabban tervezte meg a határokat, hogy ugyan elveszítsék a terület feletti kormányzást és befolyást, de igyekezte kompenzálni valamilyen bányával, vagy nyersanyagban fontosabb, dúsabb területtel, ami miatt nem éreznék veszteségnek ezt. Esetleg valamilyen katonai bázis felügyeletével, hogy szemmel tudják tartani a Pride-t.
Az Ismeretlen Birodalom esetében a légiutak és a légifolyosók voltak, amiket elsőre nem vett számításba, de most már sikerült ezeket kiszúrnia, így itt is tudott korrigálni. A nagyon a hegy háta mögé tolt határt, a legvégsőt, amit ő maga vet fel az optimális határon túl megtartott és még bejelölte rajta a légiforgalom útját. Itt megkötésnek írta fel, hogy az Ismeretlen Birodalom meddig engedheti a légiflottáját, vadászgépeket. Ha volt olyan hely, ahol minimális időveszteséggel el lehetett kerülni az érintett veszélyes határt a megszokott kereskedelmi útvonalat módosította, hogy ezt a helyet el tudják kerülni, ha nem, akkor ezt is felveszi úgy, hogy ez itt marad és el kell fogadni a birodalmak közötti kereskedelmek céljából.
Mivel túl sok ideje volt reggelig a megszokott meditáció mellett döntött, hogy azzal fog élni, mégsem alvás, de kellően felfrissíti és még teljes nyugalmi állapotba is tud kerülni és a feje is teljes üres lesz azoktól a gondolatoktól, amiknek nem kellene ott lennie. Újra álmodott, nagyon ritkán elő szokott fordulni, most már az okát is tudta, hogy valószínűleg a képességének köszönhette mindezt. Egy ismerős érzés fogta el, amikor az álom elkezdődött, amikor a Sivaryt látta, akkor érezte ezt utoljára. Egy ismerős lakást látott, a nap sütött odakint, Manhattan, az ablakból a Central Parkot látta, ahogyan elterült, odabent az anyját és az apját, fiatalok, és magát gyermekként, kicsi gyermekként, nyugtalanul, nyűgösen. Ennyi elég volt, hogy tudja, hogy a múltat látja, nem volt olyan pici, 2019-2020 lehetett. Nem sokkal a Zuhanás előtt. Mire ezt realizálta már kint volt, látta Manhattant úgy, ahogyan egészen pici gyermekkora óta soha sem. Mintha repült volna, azaz érzés, a nyomasztó, ami miatt gyermekként nyűgös volt most is ott volt, érezte a saját bőrén, nyugtalanná tette ez az egész. Köd, majd egy hatalmas kéz nyúlt a város felé. Nem látta a Zuhanást gyermekként, már New Yorkon kívül voltak, de valahogyan hasonlónak képzelte el mindig is. A Kéz, az a Kéz volt az amit látott. Nem lett volna szabad tudnia még csak terveket, képeket sem látott erről az ereklyéről, a képzeletében pedig máshogyan képzelte. Tudta, hogy álmot csak úgy láthat és abban csak olyan dolgok vannak, amiket látott. De ez más volt akkor, nem csak egy álom. A flotta szabvány hajókat megismerte, még ha olyan kezdetlegesek is voltak, akkor is. Az emberek az utcán voltak, ismét ő is ott volt, nem látták a hajókat, de Ingrid igen, ahogyan a Kéz ezekké a hajókká vált. Tudta, hogy mi fog következni, de mégsem félt, már nem. Az embereket érezte, de ezek nem a sajátjai voltak, nem az ő érzései, ő elfogadta mindezt. A Zuhanás megtörtént, nem tudni mi célból, hogy miért kellett a Zsarnoknak, majd remélte egyszer megérti mindezt és rájön. Csak sajnálatot és szánalmat érzett az emberek iránt.
De nem ez volt a legfurcsább, ahogyan oldalra kapta a fejét egy árnyat látott, az árnyékból kiválni, majd még több, ahogyan az emberek felé mentek. Fogalma sem volt, hogy ezek mik, vagy kik és miért történt, próbált úgy mozdulni, ha képes volt, hogy ezek ne érjenek hozzá, hogy ne kerülhessen egy sem a háta mögé. Feltűnt neki, hogy nem látták őket, nem nézett az égre többé csak idegesen kapta körbe a fejét a fejében hallható ritmusra, mintha valami visszaszámlált volna, az érzés és minden egyre nyomasztóbb és fullasztó lett számára, pont mint gyermekként. A hangra gyorsult a szívverése is, ahogyan idegesség és a fullasztó érzés lett úrrá rajta. Meglepve vette észre Ragal-t, de hogyan kinyúlt volna felé eltűnt, nem az ő ideje volt. Egy másik férfit látott, aki ugyanúgy az embereket nézte és vizsgálta, mint ő maga. Az alak felé fordult, már nem látta az arcot, de a tettei ismerősek voltak, hogy az embereket figyelte és nem mást.
- Lerontis! – próbált utána kiáltani.
A következő pillanatban riadt fel, az izmai elgémberedtek, pedig nem volt szokása, a szíve még mindig vadul vert, mint tegnap este is és a levegőt is sűrűn kapkodta, megkapta a helyszínt és az időpontot, amikor az órára nézett. A fejében próbált kutakodni, hogy azok az árnyak megegyeztek-e azzal, amit az Árnyékhadseregnél tanult, hogy ők lehettek-e azok, de ebben kételkedett, úgy érezte, hogy ez valami más volt. Mindezek után már nem igen készült, csak a most már hivatalos tárgyalásokhoz ő maga is az egyenruháját vette fel, míg tegnap vörös-sárga ruhában volt, most a sötétzöld flottáéhoz hasonlatost vette fel. A sötétebb színek talán csak jobban kiemelték a bőre színét, az arcán a vörös csíkokét és a haja színét. A régi időkben a Zuhanás előtt ezekből valószínűleg bárki kiszúrta volna a skandináv származását, most nem volt benne ilyen biztos. Magához vette a szükséges holokiveítőjét és azokat az anyagokat, amivel dolgozott az éjjel és azzal indult el. Az ismerősebb külsejű folyosókon át haladva megérkeztek a tárgyalóba. Ingrid merev tartással és némileg szigorú arckifejezéssel lépett be a helységbe. A kezeit most is a háta mögött tartotta és lassan indult el a tárgyalópartnerei felé. A tegnap esti testjátékból most semmit sem mutatott, csak a merevséget, magabiztosságot és az erőt sugározta. Mintha egy teljesen másik személy lett volna, mint akivel vacsoráztak. Ahogyan végigpillantott a férfiakon a szíve egy pillanatra hevesebben vert Tubrok láttán, de nem mutatta ennek a jelét. Néhány méternyire állt meg az asztaltól és hajolt meg a törzsfő felé egy kicsit, a többieknek csak biccentett. Ebben most nem volt semmilyen titkos utalás, vagy efféle.
< - Nagyúr, uraim! – köszönt. >
A hangja is rideg, színtelen, messze nem az a vágytól túlfűtött, vagy kedves, amit Ragal tegnap halhatott. Ingrid lassanként biztosra vette, hogy a férfi rájön, hogy mire is értette a nő, hogy nem fogja könnyen adni magát a tárgyalásokon. A tegnap esti vacsorával ellentétben a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy flörtölni próbálna, vagy annak, hogy mi történt utána. A merev tartásával és tekintetével valószínűleg a jelzések nélküli egyenruhájában is sokkalta inkább tisztnek nézett ki, mint a flotta több személye. Most tényleg az apja lánya volt, hiszen ő volt ennyire merev és távolságtartó általában.
< - Tegnap estétől számítva egy egységnyi időnk van, hogy egyezségre jussunk – a hangja is színtelen és rideg volt. – Az érintett felek elfogadták Lord Ragal feltételeit, most már csupán csak a határokról és a felügyelet maradó területekről kell egyeztetnünk. >
A törzsfőre nézett, de a nő tekintetéből semmit sem lehetett kiolvasni, nem hagyta, mindent elrejtett a képzeletbeli maszk mögé, még a szeme sem mutatta a legkisebb kedvességet, vagy lágyságot, csak a szigort és keménységet a magabiztosságon felül. Ezzel Ingrid el is ért a játék közben ígért pontra. Hiába tetszett neki a férfi, nem fogja hagyni győzni, ha rajta múlik. Ingrid pedig tudta, hogy a kettejük közti "háború" elkezdődött ezzel a perccel.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid visszagondol az álmára és az egyik lidérc mozgása nagyon ismerős számára. Ahogy a sarkon kiforduló sötét alak speciális mozdulatokkal lépés közben lejjebb helyezi a teste súlypontját, majd kihajolás szerű mozdulattal fordul és közben mintha a fegyveréért nyúlna. Miller is ismerte ezt a klasszikus mozdulatsort, ahogy az Árnyékhadsereg minden tagja is, így lehet úgy kifordulni, hogy mindenképpen előnyös helyzetből támadhasson még akkor is ha észreveszik, vagy már tudják, hogy ott van, egyfajta reaktív technika. Ráadásul teljesen halk és ha megfelelő a kivitelezés, észrevétlen is.
A teremben, ahogy Ingrid egyre közelebb ér az őt váró személyekhez látja rajtuk, hogy azok is hasonlóan katonás és szigorú tekintettel, teljesen fegyelmezetten és rezzenéstelenül állnak. Nem mind ugyanazok a személyek, akik tegnap a vacsoránál ott voltak, ezek már mind csak és kizárólag magas katonai rangú vezetők, hadvezérek. Ragal is teljesen hideg és magabiztos, nem is rezdül, de ez most más, mint amikor először ilyennek látta. Ez nem az a fölényes magabiztossága, amit először láthatott rajta, hanem rendíthetetlen, az állam nevét is adó sziklaszilárd akarat, aminek olyan ősi gyökerei lehetnek, mint a félsziget jeges hegységeinek. A vezérek és a törzsfő is enyhe főhajtással köszönti a nőt. Eközben Ingrid testőrei protokoll szerint sorakoznak fel az ívelt fal mentén és mozdulatlanul, mellkasukhoz emelt fegyverrel megállnak, szembe a teremben lévő Végtelen egységekkel.
< - Akkor jobb, ha minél előbb elkezdjük a tárgyalásokat. Feltételezem már készült ön által tervezett területfelosztással. >
Tubrok hangja is távolságtartó és katonás, teljesen úgy viselkedik, mintha nem is történt volna semmi kettejük között. Úgy tűnik az a bizonyos háború tényleg elkezdődött és a férfi is komolyan veszi. Az egyik gomb lenyomásával a kör alakú asztal közepénél és végig a falon is kivetül egy lézeres világtérkép, egyelőre nincs rajta semmi jelölve.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan haladt még az álmon gondolkodva összetette azt a képet, amit látott. Tényleg jól gondolta, mostanra beugrott neki, hogy ő maga is ismeri a mozdulatot, amit ott látott. Érdekesnek találta, hogy minek is látta őket. Tudta, hogy volt szerepe az Árnyaknak és a Fagynak is a Zuhanásban, de a tényleges szerepről és, hogy ki mit hajtott ott végre azt nem tudta. Csak az utalásokat, amiket halhatott a képzése és az ott töltött évtizedek alatt. De mindez most igazából nem is számított, majd esetleg talán nyomokat keres, hogy összekösse azzal a régi álommal, amit látott. De most a tárgyalás volt az elsődleges és a legfontosabb. Ha ezen túl van, majd utána a többi kérdésre is lesz ideje. A köszöntés után végigmérte diszkréten, hogy kik is vannak még itt és a fejében levő letöltött tudásból előbányászta, hogy megtudja állapítani, hogy mit is tud róluk a Birodalmi adatbázis. Ragalról már valószínűleg jócskán többet tudott meg, mint amennyit ezekből megtudna róla, így nála nem is tett kísérletet minderre.
Örömmel nyugtázta magában, hogy Ragal is tényleg úgy viselkedik, ahogyan az elvárható volt és Ingridet is olyan hódításnak tekinti, mint minden mást az életében, ami nem lett csettintésre az övé. Ezt sikerült kiolvasnia a férfiból, ahogyan ránézett, de a tekintete, vagy a vonásai egy szívdobbanásnyi időre sem lágyult meg és annak sem mutatta a jelét, hogy mit is gondolna erről. Most nem azt látta benne, amit tegnap a vacsora folyamán, vagy utána a szálláson, hanem sziklaszilárdságot, érdekes egy egyezkedés lesz, ezt már most érezte. Mindkét fél makacs és önfejű és egyik sem fog lemondani arról, amit ő maga akar. A válaszra csak nagyon aprót biccentett.
< - Természetesen felvázoltam az opciókat és elkészítettem a térképeket – mondta. >
Tudta, hogy Tubrok úgyis tud a tervekről, az első vázlatot, verziót úgy fél percig még láthatta is a szobában az előző este folyamán, bár már akkor feltűnt Ingirdnek, hogy akkor nem szentelt ennek nagyobb figyelmet, bár eléggé esélyes, hogy néhány pillanat alatt felmérte az egészet és utóbb is emlékezett rá és már abból is készült. Maximum a merészen távoli határokat láthatta, amiket a nő felrajzolt, de azok egy része amúgy is módosult azóta. Tudta, hogy melyik lesz a könnyebbik lehetőség és egyszerűbb harc, az az Ismeretlen Birodalom területe volt, így ezzel szándékozott kezdeni, a Pride jöhet utána.
< - Az egyezség alapján a tárgyalások befejezése után a Rocksolid követelései alapján az Ismeretlen Birodalom megfogja támadni a Spear-t és a Pride az Egyesült Köztársaságokat – kezdte ezzel tárgyilagosan, hogyha veszik az itt elhangzottakat, akkor meglegyen ez is, hogy elfogadták mindezt a Birodalom részéről. >
Érdekes módon úgy érkezett ide, hogy lényegében a Birodalmon keresztül két vesztes országot képvisel és mégis olyan merész és vakmerő követeléseket állított össze, mintha ő lenne itt a győztes fél képviseletéből. Ahogyan megjelent a világtérkép a saját holografikus kivetítőjét is letette és csatlakozatta ahhoz, amit Ragal aktivált. Elsőként valóban az érintett részt szándékozott kivetíteni és kinagyítani a térképen. Volt az egész tárgyalásnak varázsa, nem csak a háború Tubrokkal, hanem az, hogy ekkora hatalmat kapott a kezébe, lényegében a döntései és a jelenléte egy újabb világháborúhoz fognak vezetni és ez legalább olyan izgalmas volt számára, mint a másik fele az egésznek.
< - Az Ismeretlen Birodalommal vitatott területek lesznek az elsők – nem felvetésnek szánta a hangja erről árulkodott, hanem tényt közölt, nem igen hagy ebbe beleszólást. >
Úgy számolt vele, hogy ma el sem fognak jutni a Pride területekre, elég lesz ezen az egyen túljutni, főleg, ha egyik fél sem akar majd engedi a saját terveiből. Kivetítette a megfelelő részt a hegyláncot, ami a természetes határt jelenthette, hiszen a Rocksolid most bőven bent volt a másik oldalon és onnan kell kiszorítani.
< - Ezen a ponton érintkezik a két birodalom egymással, egy természetes átjáró és hely. Jelenleg a Rocksolid területe átér a hegyvonulaton és behatol az Ismeretlen Birodalom területére. Az általam és így a Birodalom által is javasolt országhatár pedig a következő lenne – mondta tárgyilagosan és a képre mutatott. >
Azon most jött be a képe a felrajzolt szemtelenül hátul levő, a hegy túloldalára visszaszorult határvonalat ábrázolta. Egyelőre nem fűzött hozzá megjegyzést, csak végül a kezeit újra összefonta a háta mögött és fagyos tekintettel nézett a Rocksolid vezetőire, hogy miként is fognak reagálni erre. A maga részéről megmondta Tubroknak, hogy szereti megbotránkoztatni a politikai ellenfeleit a húzásaival, ez is egy efféle volt, így roppantul érdekelte a reakciójuk, noha ennek egy pillanatra sem mutatta a jelét.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
A Rocksolid sorából néhány vezető, elsősorban a Ragaltól jobbra lévők bólintanak a nőnek, amikor az közli, hogy már elkészítette a terveket és a másik államok is elfogadták a feltételeket. Amennyire Ingrid tudja a mentett információk alapján, főleg olyan tábornokokról van szó, akik ott voltak majdnem végig a frontokon és fokozatosan tolták előre a vonalakat, amíg a bal oldalon nagyobb rangú vezetők állnak, akik a globális lépésekről is döntöttek, természetesen nem egyedül mert a hadjáratok folyamán Ragal is igen nagy szerepet vállalt. Gyakorlatilag így mindenki aki a teremben van, pontosan tudja, hogy mi a mostani felállás a háború közben, akár konkrétan egy-egy viszonylag kisebb területen is. Amikor Ingrid kijelenti, hogy az Ismeretlen Birodalom lesz az első a térkép azonnal oda vált, nem ellenkeznek, lévén ők kérték meg Millert, hogy vázolja fel a saját tervét. A jóval fejlettebb Birodalmi holografikus kivetítő sokkal szebb képet ad és rávetítő a már kész képre az Ingrid által tervezett határokat. Lassan néznek végig a határvonalon a hadvezérek, kétszer is egymás után, majd néhányuk meglepetten néz a másikra, mintha nem értenék, hogy ez most mi, még ha valójában tudják is. Nem vált ki nagyon intenzív reakciót belőlük a látott térkép, inkább a meglepettség az, ami dominál, nem hitték, hogy Ingrid egyáltalán belegondol abba, hogy így húzza meg a határokat. Egyedül Tubrok arcán nem látszik meglepettség, tehát jól gondolta Ingrid, megjegyezte a térképet és már felkészült.
< - Igen, ez a javasolt határ, de nekünk is van egy sajátunk. >
Mondja nyugodtan a törzsfő, majd int az egyik emberének, aki néhány gömb lenyomásával a Rocksolid sötétkék színével felrajzoltatja a géppel a másik határvonalat. Ez már a hegységen vezet végig és magában foglal néhány fontos légitámaszpontot és erődítményt.
< - Úgy vélem, nagy a különbség az elképzeléseink között. >


// Elnézést a felületes munkáért, már fáradt voltam. A térkép csak a fontosabb és nagyobb pontokat ábrázolja.
Világoskék határ: Ingrid határa
Sötétkék határ: Jelenlegi határ
Piros határ: Rocksolid által szabott határ
Zöld határ: Optimális határ
V: Város
NV: Nagyváros
L: Légikikötő/Légitámaszpont
K: Katonai központ
NK: Jelentősebb katonai központ
F: Erőd
M: Bánya
R: Nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelők //


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az adatok megvoltak, így most már tudta pontosan arcról is, hogy kik voltak ott. Ő maga nem egyszer győzte le őket a szimulációkban, amire a Pride és az Ismeretlen Birodalom képtelen volt, emiatt is valamilyen szinten előnyben lehetett velük szemben. Most, hogy ilyen személyekkel találkozott örült annak a ténynek, hogy évszázadok óta végigjátszotta a Föld nagyobb és kisebb ütközeteit hadvezérként, hogy az ellenfelet Maniac szimulálta neki abból, amit az ellenséges haderőről és hadvezérekről lehetett tudni. Az a magának összeállított program nagyon sokat segített mindenben. Megvolt mindenki, aki érintett a jelenlegi állapotokban és jobban más nem is tudná átlátni a helyzetet. Ingrid már tudta, igaz az elejétől kezdve tisztában volt, hogy nem volt nem lesz ez az egész könnyű és máris sokkalta nagyobb erőlelépése volt, mint arra egyáltalán számított. Látta a többiek tekintetét, ahogyan meglepődtek ezen, hogy hova meri felhúzni ezeket, egyedül Tubrok nem volt meglepve, tehát nem elég, hogy háborúznak, de a férfi még „csalt” és kémkedett is, mert megjegyezte valóban azokat a határokat, amiket Ingrid felrajzolt. Még szerencse, hogy a Pride esetében a nő tartogathatott meglepetéseket a férfinak és nem fordítva. Ezen gondolatok sem jelentek meg az arcán, csak ugyanaz a maszk volt látható, ami eddig is. Ez tényleg akkor nyert bizonyosságot, amikor meglátta a következő térképet, helyileg nagyjából tényleg ott volt, ahol az optimálisnak lennie kellett, de bele volt véve néhány olyan erődítmény és bázis, amit Ingridnek azonban nem volt esze ágában átengedni. Csak végignézett az új határon, de nem mutatott ki semmilyen érzelmet, hogy miként is fogadta mindezt, a legkisebb rezdülése sem árulkodott a gondolatairól, a lehető legjobb módon titkolta és rejtette el azokat, akárcsak Tubrok.
< - Az önök által felvázolt határok egyszerűen elfogadatlanok – monda tárgyilagosan. – Ez a határvonal nagyban sérti az érintett terület szuverenitását. >
Gyorsan végignézett a térképen és kereste azokat a pontokat, amik túlságosan közel voltak lakott területekhez, és ha azt a Rocksolid birtokolná, akkor fenyegetés lenne magára az Ismeretlen Birodalomra, mert bármikor egy röpke gyors offenzívával megtámadhatnák azt. A korábbi gyakorlataihoz nyúlt, amikor a Rocksolid háborúit játszotta végig, hogy abból próbálja meghatározni, hogy melyik hadvezér fejéből pattanhatott mindez ki, kinek a taktikai érzékét és stílusát követve lehetnek ezek a pontok veszélyesek. Ha megvannak az adatok és a támaszpontok, akkor szólal meg újra azokra rámutatva.
< - Önök kivonulást említettek, ezek a megjelölt pontok pedig túlságosan is közel helyezkednek el néhány nagyobb város agglomerációjához. A helyiek mindezt további háborús cselekedetnek vélhetik és nagyon hamar egy újabb hidegháborús helyzethez vezethetne. Ami annak a fényében, hogy az Ismeretlen Birodalom a Spear-rel háborúzik hamarosan, maguk számára igencsak megkönnyíthetne egy gyors offenzívát több ponton is, amivel hatalmas veszteségeket tudnának okozni az érintett régiókban, de még az országnak is. Ezt a kockázatot pedig a sem a Birodalom, sem pedig az Ismeretlen Birodalom nem fogadhatja el. >
A stílusában benne volt ez a minimális szintű provokáció, mindez nem Ragal-nak szólt, hanem alapból is pontosan így gondolta. A hangja, határozottsága elárulhatta a feleknek, hogy nem csupán felületesen – feltöltés alapján – ismeri a háborúkat és a taktikákat, hanem sok-sok év tapasztalata és gyakorlata mondatta ezt nővel, annak köszönhetően tudta ennyire gyorsan átlátni és kiismerni a Rocksolid terveit. Tudta, hogy a fegyverszünetet valószínűleg nem szegnék meg a helyiek, de tökéletesen ismerte a Skandináv történelmet és a vikingeket ahhoz, hogy ne lehessen ebben teljesen biztos. És a Rocksolid érdekében is persze, hogy egy ilyenből ne legyen megtorlás. A tervek és képek minden bizonnyal ezt ábrázolták ehhez. És akkor még a kereskedelmi útvonalak is voltak, ezek voltak a következő pontok. Most az ezeken az útvonalakon volt a másik fontos pont.
< - Ami ezeket a további pontokat illeti több fontos kereskedelmi út és légi kereskedelmi útvonalon fekszenek. Mindezek birtoklásával az adott régió kereskedelmét és a távolabbi külkereskedelmet lenne képes a Rocksolid bojkottálni. A környéken levő települések legtöbbje nem teljesen önellátó és szükségük van más forrásból beszerzett nyersanyagokra, élelmiszerekre. Amennyiben ezek a területek a Rocksolid felügyelete alá esnének felmerülhetne a gyanú, amennyiben valami késik, vagy éppen nem érkezik meg, hogy azt önök sikkasztották el és tették rá a kezüket, ami úgyszintén elfogadhatatlan. Ahogyan annak a ténye is, hogy több légicsatorna nagy kárt szenvedne emiatt és azok, akikkel az Ismeretlen Birodalom kereskedne lehetséges, hogy visszalépnének ettől, ami az egész hódító állam kárára mehet gazdaságilag és társadalmilag is. >
Az összes létező pontra igyekezett rámutatni, most is rideg és tárgyilagos hangon, majd az ő határvonala mentén levő néhány kevésbé fontos támaszpontra és bázisra mutatott.
< - Ezek a pontok sincsenek semmivel kedvezőtlenebb helyen és eléggé fontosak ahhoz, hogy önöknek megfeleljen, cserébe az Ismeretlen Birodalom sem érezné magát tovább kényszerű helyzetben, sem pedig kellemetlenül az önök közelsége miatt. >

// Remélem a leírtakból egész jól következtettem és nem írtam nagy baromságokat. //



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~
Arra már számítottak, hogy Ingridnek nem fog tetszeni a Rocksolid által meghúzott határvonal, de az arcokon látszik, hogy erősnek találják a teljesen elfogadhatatlan jelzőt. De ennek egyelőre nem adnak hangot. Ez megadja a kezdő lökést ahhoz, hogy a későbbi provokáció, amit Miller a hangjával érzékeltet és egyértelmű érvekkel támaszt alá, elérje a kívánt hatást. Néhány vezető, főleg azok, akik valószínűleg igen nagy áldozatok árán, és kemény munkával küzdötték magukat előre az Ismeretlen Birodalom, közismerten nagyon erős védelmi vonalain, részletesen áttanulmányozzák az Ingrid által felvázolt helyzetet. Egyelőre nem lehet róluk leolvasni, hogy miben és mennyire értenek egyet vagy mennek szembe az elhangzott ötletekkel. Végül az egyik idősebb férfi, akit Ingrid már ismer a korábbi szimulációkból, átgondolt és előrelátó hadvezér, több tartaléktervvel is rendelkezik általában szól hangosan.
< - Részben egyetértek önnel, Lady Ingrid, de ne felejtse el, amit mond az visszafelé is igaz. Ha csak az ön által most kijelölt pontokat tartja meg a Rocksolid, akkor azok a területek mindig fenyegetés alatt lesznek. Ott van a közelükbe a többi, erősebb központ, az Ismeretlen Birodalom, ha megfelelő erőt tud mozgatni majd, nagyon könnyen kiszoríthatna minket a peremterületekről, amennyiben nincs meg a megfelelő támogatásunk. Ezt be kell látnia. >
Végig komoly és logikus stílusban beszél, ami láthatólag másoknak is elnyeri a tetszését.
< - Egyetértek Diederik vezérrel, az a néhány támaszpont nem elég, ráadásul nekünk is szükségünk van a légi vonalak egy részére. Különben mi is kénytelenek leszünk később válaszlépésekre. >
Most egy fiatalabb, lendületesebb de kisebb rangú tábornok, Elofon egészítette ki az előbbit, vele korábban Miller még nem találkozott. És ezek után még kis gondolkodás után Ragal is hozzátesz egy megjegyzést.
< - Ne felejtse el, hogy egy győztes helyzetből vonulok vissza. Az ellenség helyzete számomra nem olyan mérvadó. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid most először érte el azt a pontot, amikor már meglátta azt a tekintetet a hadvezéreken, amit szokott máskor is. Azaz most kezdte el elérni azt a hatást a férfiakon, akik végül is elkezdtek egymás között beszélni, ahogyan Diederik vezér szólalt meg ránézett és bólintott, mire a férfi a szavai végére ért már megvoltak a válaszai neki, hogy mit is feleljen. azt saját maga is egészen korrektnek érezte, még ha átkozottul szemtelennek is.
< - A hátrébb levő állásokról is tudják figyelni a megfelelő pontokat, újabb kereskedelmi pontokat és utakat hozhatnak létre a hadseregük gyors mozgósítása érdekében és egy előretolt Végtelenekből álló helyőrség képes lenne feltartani az esetleges ellenséges haderőt, mindaddig amíg az igaz hadsereg és az utánpótlás megérkezik. De mindezt a hadvezér urak is bizonyára tudják. >
Utána a fiatalabb férfi felé fordult, őt még nem látta korábban és nem tudta, hogy miket tett, de bizonyára fontosabb dolgokat, ha most itt lehetett. A légitámaszpontok, négy is volt belőle azon a területen, amit a Rocksolid magának akart, de maximum egyetlen egyet kaphattak meg és Ingrid szíve szerint már kettőt sem adott volna át, már az is túlságosan nagy provokáció lett volna az Ismeretlen Birodalom irányába. Igaz ők mindenképp nyertek azzal, hogy már most itt tárgyalás van, de Ingrid tervezett kihozni mindent ebből, amennyire csak lehetséges.
< - Önök békére készülnek és nem háborúra – mondta. – Az Ismeretlen birodalom igen, az általam felvázolt pontokról figyelemmel kísérhetik. Ha önöknek mindez nem elég, elcserélhetik két értékesebb pontra is, de akkor a felügyeletért nyersanyagoktól esnek el, bányáktól, erődöktől és beljebb eső pontokért hátrébb vonják máshol a határokat. Valamit valamiért uraim. >
Ezzel a térképre felvitte az új határokat, ahogyan ezen alapján gondolta*

Ragal szavai után az eddigi rideg tekintetével nézett a férfira. Most látta nála is, amivel nagyon gyakran találkozott a HPI-n kívül, és amivel ő talán már nem is nagyon rendelkezett, hogy rövid távra tervezett. Ingrid a hosszú élete miatt nem néhány évben számolt és készült semmire, hanem évtizedekre, vagy évszázadokra éppen. Hosszú távon a minden feladása sokkal kifizetődőbb lehetett. Mindezt persze nem róhatta fel neki, sokkalta izgalmasabb volt az egész, két teljesen más kultúra, noha Ingrid ismerte a helyieket, a skandinávokat, de akkor is. A hosszú és rövid élet közötti kialakult határvonal most nagyon széles volt. És ezzel a ponttal következhetett az, amikor teljes mértékben nekimegy a férfinak, és a tegnapi este után már tudta, hogy ez az ellenfelének tetszeni is fog.
< - De ön se felejtse el nagyúr, hogy ön egy háborúba hajszolt bele egy vesztes felet egy másik, valószínűleg felkészült birodalommal szemben. Ha a Spear hasonlóképpen visszavág az Ismeretlen Birodalomnak, ahogyan a Rocksolid is tette, egy gyenge és kiszolgáltatott birodalom el fog esni és ezúttal a harc hevében megerősödött Spear nem biztos, hogy megáll, és könnyedén megtámadhatja az önök birodalmát is benne az Ismeretlen Birodalomtól elhódított haderővel, pusztán azért, mert tudják, hogy önök voltak, akik kicsikarták a háborút velük szemben. >
A hangja továbbra is ugyanaz a tárgyilagos és rideg, minimálisan felsőbbrendű, ami itt valószínűleg további provokációnak számított a távlati gondolatok miatt, hogy ő nem kicsiben gondolkodik, hanem áthatóbban az egészről. Majd ugyanezen a hangon folytatta, egyben megvolt az ellentmondás, a frontális támadás és még az is, hogy miként próbálja megóvni a Rocksolidot, amire valószínűleg egyikük sem jön rá hála annak, hogy a Birodalmiakat képviseli.
< - Ami az ellenség jólétét és helyzetét illeti az előzőkön felül, civilek a városokban, önöknek sem hiányozna egy újabb lázongás és polgárháború a határvidéken. >

* A kicsit sötétebb színnel levő vonalak az eredeti felett északra az új felvázolt határok, de cserébe belefoglal. Ha én, mivel a karim tudja én nem ott nincs értékes nyersanyag, amit kellemetlen lenne elbukni, akkor az a vonal olyan helyen van, ahol viszont van ilyesmi.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal rögtön válaszol a hozzá intézett szavakra, még azelőtt, hogy Ingrid elmondhatná az utolsó pontot is. Nem hirtelen visszavágó válasz ez, hanem mint legutóbb is, már előre végiggondolta, hogy Ingrid hogyan reagálhat majd arra, amit mondani fog és ő majd arra mit mondhat.
< - Ne hasonlítsa a Speart a Rocksolidhoz, két teljesen más felépítésű és más technológiával rendelkező állam. Én nem arra alapozom a terveim, hogy az Ismeretlen Birodalomnak kell majd megvédenie a Rocksolidot a Spear haragjától. Ha mégis úgy lenne, ahogy mondja, Lady Ingrid, akkor nagyobb területtel könnyebben megvédhetnénk a vonalainkat. Ezt Fanan ezredes tudja a legjobban. >
Ezzel a törzsfő oldalra mutat a mellette lévő középkorú férfire, Fanan ezredes a Végtelenek és különböző harcirobotok specialistája, aki Ingrid adatbázisa szerint Tubrok egyik nagy támogatója és hűséges embere volt régebben is. Főként hátulról a vonalak mögül szokta irányítani az eseményeket, de korábban még gyalogos is volt, egészen alulról küzdötte fel magát annak idején. Gondosan megigazítja az egyenruhája ujját, mielőtt Millerre nézne.
< - Az ön által felrajzolt pontok és elmondott stratégia ésszerű, de csak ha a légierőre koncentrálunk. A magam részéről szükségem van a légitámaszpont és a lokátor állomások között lévő két katonai bázisra, ahol a szárazföldi gépeket tárolhatnánk. A hegyek mögé építeni a földi védelmivonalakat, értelmetlen lenne. >
Az ezredes látszik, hogy tiszteletben tartja Ingrid érdekeit is és nem csak a saját szemszögéből vizsgálja a dolgokat, de ugyanakkor ő is próbál minél nagyobb részt megtartani az elfoglalt területekből. Miután végez átadja a szót ismét Tubroknak.
< - És ezek mellé még az észak-keleti katonai központ feletti város -mutat a kezével a térképen a megfelelő pontra, ami fel is villan ennek hatására- ellenőrzése is megillet minket. Az ottaniak nem fognak fellázadni, ha a közelükben fognak állomásozni a Végtelenek. Ez megéri a nekem, hogy lemondjak más területekről és bányákról, ahogy már felrajzolta. >
Most lehet érezni a férfin, hogy szembe megy Ingriddel, és nem akar engedni, pont úgy, ahogy Miller teszi, csak ő természetesen a saját oldalának szempontjait veszi figyelembe. A többi vezető egyelőre csak némán figyeli a kialakuló helyzetet és gondolkodik, hogy hogyan tehetne hozzá a tárgyaláshoz.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ismét Ragal-ra pillantott, amikor a férfi megszólalt. Arra bólintott, hogy valóban teljesen más kultúra és más is a felépítése, illetve a technológia is. De ettől függetlenül még mindig ott volt az, amit mondott és a feltételezése és szavai teljesen helytállóak voltak. Ha esetlegesen volt is figyelmeztető hangsúlya Ragal szavainak, a ne hasonlítsa felszólításban azt a nő elengedte a füle mellett, soha sem figyelt az efféle, sem semmilyen figyelmeztetésre. Nem vette magára, tisztában volt vele, ha ilyenek már felmerülnek, akkor jól teszi a dolgát, ahogyan előző este Lerontis is pontosan így tett. Ahogyan a férfi végzett a szavaival már Ingrid is tudta, hogy mit mond, így megfontoltan felelt erre, nem késlekedve.
< - Ha nyomon követjük a Spear-t a megalapulása óta minden téren, akkor abból egyenesen következik, ha úgy adódik a helyzet, akkor megtorolja a háborút – mondta tárgyilagosan, hagyta, hogy kiérződjék a hangjából, hogy ő ezekkel a dolgokkal tökéletesen tisztában van és nem légből kapottak a megállapításai. – Ami pedig a nagy területeket illeti, ugyanúgy meg van a hátránya is, nagyobb a sebezhetőségi pont és könnyebb kiszúrni az esetleges gyenge pontokat. >
Az ezredesre pillantott, aki ekkor vette át a szót, őt ismerte az adatbázisból, Ragal közeli embere volt, ennek ellenére mégis úgy tűnt, hogy nem akart ésszerűtlen lenni és figyelembe veszi azt is, hogy Ingrid miket mond és nem fejjel megy a falnak. Ő sokkalta óvatosabbnak tűnt Tubroknál, nem volt benne az a magabiztosság, pedig lehetett volna abból kiindulva, hogy milyen pályát futott be. Igen, a szárazföldi csapatok elhelyezése is teljesen logikus volt, hogy ezt is kérik. Ezt Ingrid eddig direkt nem hozta fel, hanem hagyta, hogy a tárgyalópartnerei tegyék meg. Bevett szokása volt ez és most is a győzelem felé haladt mindezzel. Az irreálisan eltolt határok után – bármilyen témában is legyen ez, nem csak affélében, mint amiben most volt – hagyta, hogy a másik fél maga alakítsa a dolgokat, természetesen nem sűrűn találkozott olyanokkal, akik elértek volna az optimális vonalig, nem akarták túlfeszíteni a húrt. Utána Ingrid természetesen belement abba, amit az ellenfél állított fel, és az ellenfél mindig azt hitte, hogy ők kerültek ki győztesen ebből. Hamarosan, időben változó, de előbb vagy utóbb mindig rájöttek, hogy nem így van és a nő győzött igazából.
Ahogyan Ragal mutatni kezdte a helyet, hogy még mi kellett nekik és ezekért hajlandóak lemondani arról a területről is, amiket Ingrid felvázol a nő már tudta, hogy most tényleg győzött. Két fontos stratégiai ponttal kevesebbet ad át a Rocksolidnak, mint amennyi az optimális volt. Ez tökéletes győzelem volt számára ezen a téren. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy este Ragal úgy jön el hozzá, hogy győzött és amikor majd a tudtára hozza, hogy nem így van lesz az egész még érdekesebb. Valószínűleg ilyen alattomos módon még nem vesztett a másik, még úgyis, hogy ezzel is roppantul nyer a Rocksolid, a férfi már tegnap kikérte magának, hogy Ingrid gonosz, ezek után mi lesz? De mindez csak egyetlen röpke pillanatig volt meg az elméjében, külsőre nem is látszott, utána a térképet figyelte.
Igazából úgy tett, mint aki gondolkodik, mérlegeli a helyzetet. Néha egy-egy pillanatra összeráncolta a homlokát, mintha erősen törné a fejét. A kissé elmeredő tekintette is ezt mutatta, ahogyan mereven figyelte a térképet. Ezeken felül nem mozdult, nem is pislogott a következő úgy két-három percben, a szeme sarkából azért időnként lopva a Rocksolid küldötteire pillantott, de lehetőleg úgy, hogy azok ne vegyék mindezt észre. Tudta, hogy Ragal ellene ment, ahogyan ő a férfinak, de most már csak passzív ellenállása lenne ellene, és talán még több területet vesztene, ha tovább feszegetné ezeket. Szerencsére pontosan tudta, hogy mikor is álljon meg és mikor hagyja rá a másikra azt, amit ők akarnak. Mikor úgy érezte már, hogy kellően sokat várt, akkor fordult vissza Ragal és a többiek felé.
< - Ez még elfogadható a Birodalom számára – mondta ridegen. – Akkor ez a határvonal kerül be a rögzített szerződésbe. >
Figyelte a reakciókat a vezetők részéről, hogy mit is fognak szólni ehhez, Ragal reakciójára csak lopva figyelt, a legkisebb rezdülésre is, de ha ilyen van is, nem mutatja ki a jelét annak, hogy észrevette volna. Néhány másodpercet várt, aztán ismét megszólal ha nem érkezett semmilyen más észrevétel, vagy hasonló a férfiak részéről.
< - Mielőtt rátérünk a Pride területeinek kérdésére, kívánnak szünetet tartani? – kérdezte. – Azon területek kérdése valószínűleg jócskán hosszabb időt fog igénybe venni. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Nem meglepő módon, a teremben lévők nem értenek egyet Ingriddel, a Spear-el kapcsolatban, és erre megvan minden okuk. Hiszen az ő szemszögükből csak egy városállam, alig több mint húszmillió lakossal, teljesen elzárkózva a külvilágtól, eddig nem sok nemzettel háborúztak, és akkor is csak védekező stratégiát folytattak. De ennek ellenére tény, hogy a vonalaikon soha senki nem jutott át, ezen kívül Ingrid azt is tudja, hogy Zsarnok nem véletlenül kötött velük megnemtámadási szerződést. Az Ősi-Marsi világ maradékában van valami, ami a legtöbb ember számára örökre rejtély marad, egy magasan a földi szint felett álló civilizáció technológiája, és annak minden veszélye. A Rocksolid viszont most láthatólag arra épít majd, hogy az Ismeretlen Birodalom erői felőrlődnek majd a háborúban és így ők kerülnek előnybe. Emiatt csak egy kétkedő hümmögés a válasz, valahonnan a terem oldalsó részéből. Mialatt Ingrid látványosan gondolkozik a térképet nézve, annak ellenére, hogy már előre tudja a választ, észreveheti egy-egy oldalra pillantásnál, hogy Ragal figyeli minden rezdülését és próbál róla a lehető legtöbbet leolvasni, de közben ő is a térképre koncentrál. Végül Ingrid kimondja, hogy beleegyezik, Fanan elégedetten biccent és Diederik apró rezdülései is azt árulják el, hogy örül annak, hogy a nő elfogadta az érveiket.
Amikor Ingrid lezártnak tekinti a szerződés ezen részét és felajánlja a szünetet a Pride tárgyalása előtt, több hadvezér is feltűnően kérdően tekint a törzsfőre. Tubrok elgondolkozva nézi a térképet maga előtt és csak int nekik, hogy várjanak. Másodpercekkel később megköszörüli a torkát és egyenesen Miller szemébe néz miközben beszél.
< - Még felesleges lenne szünetet tartani. Ez még közel sem megfelelő megegyezés. A nyugati területek már biztosítva vannak, de az északi részeket is felügyelni kell. Így a Rocksolid területén kell lennie ennek a jelentős hadászati komplexumnak, itt és a még északabbra lévő erődre is szükség van a helyőrségek felállításánál. Ha ezek nincsenek az én részemen, akkor fölöslegesek ott a határok, az Ismeretlen Birodalom önkényesen bármikor eltolhatná. Feltételezem ezt ön is belátja Lady Ingrid. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem lepődött meg azon, hogy senki sem ismerte fel a figyelmeztetést, amit mondott, hogy a Spear sokkalta nagyobb fenyegetés, mint gondolták. Csak remélni tudta, hogy a Rocksolid nem fogja megismerni azt, hogy mégis azok és a Spear nem fog eljutni oda, hogy őket fenyegesse. Saját maga tisztában volt azzal, hogy a Zsarnok nem ok nélkül kötött megnemtámadási szerződést velük. De mindez olyan információ volt, ha akarta volna, akkor sem hozhatta volna Tubrok tudtára, legalább is ilyen körülmények között. Hamar rájött, hogy mire is épít és mit használna ki a Rocksolid, ami pedig könnyedén a visszájára fordulhatna. Ingrid szíve szerint segített volna és megmondta volna, hogy ez ostobaság és ne így tegyenek, de ezt sem tehette meg, a Birodalom volt az első, a Rocksolid csak a második lehetett a sorban és ha megtenné, amit akar, akkor a Birodalmat árulná el. Sikerült kiszúrnia, hogy Ragal figyeli, biztosra vette, hogy miért, jelen pillanatban állóháborús részhez értek, de nem engedett semmit sem mutatni neki, azon kívül, amit megjátszott. A vezéreken látszott a megkönnyebbülés, hogy Ingrid belement abba, amit felvázoltak, de végül mindenki Ragal-ra pillantott, aki szerint még nem végeztek. Ó, de nem ám, valóban ott voltak még az északra levő területek, amin összesen egy területet adhatott át maximum. De ezen a részen már nem volt hajlandó olyan engedékeny lenni, mint a másiknál.
Mikor Tubrok a szemébe nézett, akkor kicsit jobban kihúzta magát, csak katonás mozdulat volt, semmi több. Mereven állta a férfi tekintetét, a szemeiben most nem lehetett semmit sem abból, ami akkor ott volt benne a férfi közvetlen közelében, sem a vágyat, sem a kitágult pupillát, csak a jeges merevséget, ridegséget és a magabiztosságot. A legkisebb jelét sem adta a többinek, amit valójában gondolt volna. A remek képzésének köszönhetően mindezt most játszi könnyedséggel tudta megtenni, még az is elképzelhető volt, hogy akkor is sikerült volna ezt így megtennie, ha olyan közelségben állt volna vele szemben, ahogyan tegnap is, amikor egymást ölelték. Egy pillanatra sem mutatta ki, hogy mit is gondola arra, amit a férfi mondott. Miután befejezte Ragal a mondandóját, akkor szólalt meg, továbbra is fenntartva a szemkontaktust és nem nézett a térképre. Már régen memorizálta és tudta, hogy mi, hol van és mit is akar a férfi róla.
< - Nem látom be Lord Tubrok – felelte még mindig ridegen. – Azt a hadászati komplexumot lefedik a nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelő, amit éppen az előbb hagytam jóvá, hogy az önök fennhatósága alá kerüljön, vagyis ott maradjon. Éppen ezért a Rocksolidnak nincsen szüksége fizikai beavatkozásra ott, hogy folyamatosan figyelemmel tudja kísérni azt a régiót. Ami az erődöt illeti… >
Elharapta a mondatot, a hangjából már igazából ekkor érezni lehetett, hogy azt sem óhajtja átadni, még akkor sem, ha az benne volt az optimális vonalban. Eddig is elég sokat kaptak és ott még volt amúgy is valami, ami miatt nem volt hajlandó megtenni. Az pedig az előzők miatt, amit határoztak és ő maga ott jelölte be a területeket, hogy ott tolják ki mindezt még távolabb.
< - Az erőd ha nem tévedek nagyúr, márpedig nem tévedek abban a régióban vannak, amit az előbb kizártunk, hogy azokról a területekről lemondott a másik három bázis részére. Dönthet, hogy lemond az első, vagy a második számú katonai központról a délebbi régióban, amikre Fanan ezredes igényt tartott és így kettőbe vágja a fennhatóságát, vagy pedig lemond arról a helyről és a kitolt határ mellett immáron a gyéren lakott területen a Rocksolid területén hoz létre ezektől függetlenül egyet. Ugyanis amit ön akar, az túlságosan mélyen fekszik a térkép szerint az Ismeretlen Birodalom területén ahhoz, hogy csak módosítsam a felvázolt vonalakat és újabb területeket vegyek el a birodalomtól az önök javára. >
Amíg beszélt továbbra is a férfi szemébe nézett, egyetlen egyszer sem pislogott, erre külön ügyelt. Belefúrta a tekintetét a másikéba, de nem volt a célja, hogy elvarázsolja és elbűvölje vele, ezért a tekintete és a nézése sem változott meg pillanatra sem, nem mutatott gyengeséget, nem mutatta jelét annak, hogy Tubrok melyik részen, melyik ponton foghatná meg ezen feltételek között. Persze az már teljesen a férfin múlt, hogy mennyire képes kivonni magát az előző este után a nő tekintetéből, de Ingrid most ezzel nem foglalkozott. Ő profi volt és most teljes mértékben e szerint viselkedett, ezt a háborút csak úgy nyerhette meg teljes egészében úgy, hogy még elégedett is legyen vele.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal állja Ingrid tekintetét, minden gond nélkül néz ő is a másik szemébe, és egészen addig nem is pislog, amíg a térképre nem kell néznie, vagy valamiért elfordítania a tekintetét. Jelenleg egyik fél sem enged és ugyanúgy állják egymás kisebb támadásait.
< - Igen valóban könnyen monitorozható a bázis, de én nem azt akarom ellenőrizni, én onnan akarom a környező területeket felügyelni. Jogomban áll az északi részeket is birtokolni, a feltételeitől függetlenül, ehhez az erődre is szükség van. Még ha az, az eddig meghatározott határok területén belül is van. >
Most lehet először látni a férfin, hogy nagyon figyeli Ingrid reakcióját, hogy a nő katonás és hideg viselkedése ellenére is valamit le tudjon róla olvasni. De ezúttal akármilyen eredménnyel is jár nem megy teljesen szembe Ingriddel, ehelyett a mellette álló Fanont kérdezi meg valamiről. Egyetértenek, mind a ketten.
< - A jó megoldás egy kompromisszum lehetne, ha hajlandó ilyenre Lady Ingrid. A határok ugyanott maradnak, de a kijelölt pontok területe a Rocksolidhoz lenne csatolva, légifolyosókon keresztül pedig az összeköttetés is megvalósulhatna. Így nem lesz kisebb az Ismeretlen Birodalom területe, de a mi államunk érdekei érvényesülnek. Ennek meg van a kölcsönös előnye és hátránya is, mind a két fél részéről. >
Az ő hangjában sincs továbbra sem semmilyen utalás, szigorúan csak a tárgyalásokról beszél. Most hol a megfelelő pontokra, hol Ingridre néz, várva a választ. Közben az egyik tábornok előrébb hajol, a térkép felé és homlokát ráncolva méregeti az eddigi helyzetet.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A férfi is állta a tekintetét, ebben már tegnap is roppant jók voltak, csak éppen most egyik sem engedte meg magának, hogy elvesszenek egymás tekintetében. Ingridnek volt egy olyan érzése, hogy a férfi szívesen megtette volna, más kérdés az volt, hogy ő maga is, de ebben a helyzetben mindaz teljesen elfogadhatatlan lett volna. Tubrok válasza teljesen logikus kérés volt, ezzel nem is igen tudott Ingrid sem vitatkozni, más kérdés volt, hogy akkor sem fogja azt a jelentősebb katonai központot átengedni, esetleg azt a fentit, az erődöt, mert azt még megteheti, de ezt a harmadikat már nem. A válasza is megvolt arra, hogy mindez miért nem fog megtörténni. Ő maga akkor sem pislogott, amikor Tubrok elfordult valamiért, csak követte a férfi tekintetét arra.
< - Jogában állna – szándékosan feltételes módot használt és nem kijelentőt – Lord Tubrok, de már így is annyi katonai támaszpontja van, hogy az Ismeretlen Birodalom nem tudna maga ellen védekezni ott északon, amennyiben ön úgy dönt, hogy ismét megtámadja őket. Lényegében ugyanott tartanának, ahol most. >
Ekkor tűnt fel a nőnek, hogy a férfi már szinte küzd azért, hogy bármit is leolvasson belőle, mindez némileg elégedettséggel töltötte el, de még ekkor sem hagyta, hogy bármi meglátszódjon rajta. Roppantul érdekelte volna, hogy mi is játszódik le a férfi fejében, hogy mire gondolt ezekben a pillanatokban, nem csak a tárgyalást illetően, de Ingriddel kapcsolatban is. De ő nem fogja megadni magát, semmilyen tekintetben, az nem lett volna méltó az apja örökségéhez. Így továbbra sem mutatott semmilyen jelet arra, hogy mire is gondolna, vagy min is gondolkodott. A tökéletes pókerarcot viselte, bármit képes lett volna ebben a helyzetben „beismerni, bevallani”, kimondani, de még egyelten arcizma sem rezdült volna azzal kapcsolatban, hogy mit is gondol igazából. Mivel látta a férfin mindezt, hogy ezt akarni tudja, már csak azért sem engedett semmit sem, nem lágyult meg egy pillanatra sem.
És végül elért arra a pontra Ingrid, amit Tyr mondott neki, ha túlságosan sokáig áll ellen és megy neki a férfinak, akkor engedni fog. Ez a gyengeség hiányzott Ingridből, legalább is politika terén. Pedig szívesen engedett volna a Rocksolidnak a származása és Tubroknak a kölcsönös vonzódás miatt, de tudta, ha most megtenné, akkor máskor is és ez pedig elfogadhatatlan volt a számára főleg, hogyha ma sikerrel jár, lehet, hogy végre megkapja azt a kívánt előléptetést. Egy kompromisszum, bólintott alig észrevehetően, hogy ez akár még neki is megfelelhet bizonyos keretek között. Persze itt sem szándékozott olcsón adni magát, sem pedig a helyzetet.
< - A feltételektől függ nagyúr – mondta. >
Feltűnt neki, hogy a férfi egyre gyakrabban mondja ki a nevét, nem tudta, hogy mindez csak véletlen lehet, vagy pedig így próbál rá hatni, legyen bármelyik is, ügyes próbálkozásnak hatott, de nem volt az a fajta, akire ezzel nyomást lehetett gyakorolni. Szerencsére még nem ismerték annyira, mint Lerontis, hogy megtalálja azokat a bizonyos gyenge pontokat, amivel lényegében bármire ráveheti a nőt. Ilyen volt azaz árulás is, hogy segítsen az Ellenállásnak. Végig figyelmesen hallgatta Tubrok javaslatát, amit úgy tűnt, hogy a többiek is támogattak, Fanan ezredes legalább is. A javaslatra sem rezdült egyetlen pillanatra sem, csak tudomásul vette, így tűnt kívülről.
< - A kettő együtt továbbra is túlságosan sok az ön javaslata alapján is. Az a középen levő jelentősebb katonai központ valójában csak erőfitogtatásra kell önöknek. A nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelők és az északkeleten levő erőddel is le tudja fedni az egész területet és szemmel tudja tartani az ott történő dolgokat és felügyelni is. A Rocksolid érdekei annak az egyelten támaszpont hiányában sem sérülnek és ugyanúgy önök járnak jobban. A javaslatom erre, hogy az erődbe ön beenged egy csapatot, akik figyelemmel kísérik azt, hogy a határokon belül ne sérüljön az önök fennhatósága mellett sem az Ismeretlen birodalom szuverenitása a környező területeken, és az Ismeretlen birodalom egy hasonló csoportot enged az érintett katonai bázisra, így mindkét fél szemmel tudja tartani a másikat és védeni a saját érdekeit. >
Ez is kellően előnyös volt, noha nem lesz a Rocksolidé a terület, de valamilyen szinten ott vannak és nem érezhetik úgy, hogy kiszorultak arról a pontról. Ingrid pedig tovább nem volt hajlandó ebben az ügyben menni, sem pedig engedni. Tekintete, hangja, mozdulatai továbbra is azok a sziklaszilárdak voltak, mint eddig, továbbra sem volt hajlandó bármit is mutatni, vagy láttatni a tárgyalóasztal másik felén levőknek.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Valóban a folyamatos ellenállás lassan kezdi elérni kívánt a hatást, de Ingrid még közel sem tart ott, hogy ezzel komolyabb előnyre tegyen szert, mégis már valamennyire jobban hajlanak a megállapodásra, mint a tárgyalás kezdetén.
< - De a szerződés értelmében, nem fogom őket megtámadni. >
Mondja ismét egyenesen Ingrid szemébe Ragal. Ha eközben Miller megpróbálja kitalálni a férfi gondolatait, vagy leolvasni róla, akkor lehet egy olyan megérzése, hogy a férfi tud valamit, vagy emlékszik valamire korábbról és most azon gondolkozik, miközben a következő lépését tervezi. Ezen kívül mást nem mutat ki. A Rocksolid oldalán fontolóra veszik a kompromisszum feltételeit, a két ellenőrző csapat felállítása kényes kérdés, valószínűleg rengeteg belső megoldást és valamilyen szintű kölcsönös bizalmat is igényel, ami ebben a helyzetben egyáltalán nincs meg. Ismét percek kellenek, mire a fontosabb vezetők valamilyen megoldást találnak Tubrokkal együtt, de úgy tűnik ismét a törzsfő dönt mindenről, ahogy az elvárható.
< - Az erőfitogtatást erős kifejezés öntől. Csak úgy mondok le a katonai központról, ha nincsenek felállított csoportok, a bázisok működését mind a két fél csak kívülről ellenőrizheti, belülről semmikép sem. Ennek is elégnek kell lennie, hogy biztonságban érezzék majd magukat. >
Ingrid válasza után, akármi is legyen az, a már felszólalt egyik fiatalabb hadvezér kér szót. Némi várakozás után meg is kapja azt, és tisztelettudó hangon beszél, miközben a kivetítő irányítójával látványosan bemutatja, amit mond.
< - Engedelmével nagyúr. Javasolnék egy változtatást az előző határszakaszon, a nyugati és észak-nyugati régióknál. Ott is van egy erőd, közvetlen az egyik légitámaszponttól dél-keleti irányban. Diederik, bizonyára egyetért abban, hogy Végtelenek tárolására csupán az egyik, a városhoz közelebb fekvő, tehát északibb komplexum is elég. A másik szárazföldi bázis helyett az erődöt is kérhetné a Rocksolid, persze az ottani területtekel, ahogy a másik bázisról is területekkel együtt mondanánk le. Így az Ismeretlen Birodalom területe egészen a határvonalig elérhetne, kettévágva ugyan a mi szakaszunkat, de a nyugati rész sokkal biztosabban lenne a kezünkön. Úgy gondolom ez mindenki számára előnyös megoldás. >
Ezután a tábornok türelmetlenül pillant Ingridre és a sajátjaira és várja a választ az ötletére.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Csak az első lépéseken volt túl, még hosszú volt az út addig, hogy meglegyen a közös nevező és pont azzal kapcsolatban, ami kell, hogy megtörje a férfi ellenállását, de már igencsak jó úton haladt ezen irányba. Továbbra is egymás szemébe néztek és folyt a ki nem mondott háború. Ingridben felmerült, hogy vajon mikor fog bárkinek is feltűnni ez és többet beleképzelni a dologba? Annyira még nem ismerte Tubrokot, hogy tudja róla, hogy akkor is így tenne-e, ha nem lett volna a tegnap este, de magát igen, hogy tudja, hogy igen. Nem csak a férfinak szólt a konokság, a merevség és az, hogy nem mutat gyengeséget. Hanem mindenkinek, egy harctéren, legyen az bármilyen csak így lehetett érvényesülni. A férfi szavai eléggé naivnak hangzottak, persze szinte biztos, hogy így lenne, hogy nem támad, de akkor is ott voltak a korábbi és aktuális állapotok, ami miatt…
< - Ne legyen naiv nagyúr, ön szerint ezt elhinnék, bárki elhinné? Fordított helyzetben ön sem – felelte továbbra is a mai megszokott ridegséggel. >
Újra nekitámadt, továbbra sem adta magát könnyen. Figyelte tovább a férfit és kezdett olyan érzése lenni, mintha tudna valamit, vagy emlékezne. Annyi minden nem volt felrajzolva tegnap este, talán még az optimális határ sem, csak az Ingridé és az, amit most birtokolt a Rocksolid. De ha igen és Tubrok mindenre emlékezett belőle, akkor pontosan tudnia kellett, hogy mik a kérdéses pontok, amiket a nő nem adhat át és nem is fog átadni. Amíg a másik fél tárgyalt, addig Ingrid csak hol a falat nézte és hol pedig a térképet, nem pillantott a másik csoportra. A csoportok felvetése roppantul olyan helyzetbe hozta a másik felet, amit valószínűleg nem gondoltak volna és a mai időkben ez szinte elképzelhetetlen volt. Ingrid tudta, hogy a Zuhanás előtt mindez igencsak bevett szokás volt, ahogyan a békefenntartók is, de az egy teljesen másik világ volt, mint a mai.
< - Ha túl erősnek gondoltam volna az erőfitogtatás szót, akkor mást, enyhébbet használtam volna – mondta tárgyilagosan és ment újra szembe teljesen Ragallal. >
Tudta, hogy igazából nincs szüksége arra a középen levő területre a Rocksolidnak, csak azért kellett nekik, hogy szinte minden harci bázis és efféle dolog az ő területükön legyen és ha egyszer tényleg arra kerülne sor, hogy meggyengül az Ismeretlen Birodalom, akkor könnyebben csaphassanak le. Néhány pillanatra elgondolkodott a hallottakon, így végül is Tubrok lemondott a jelentősebb katonai központról pontosan úgy, ahogyan Ingrid akarta. A felügyelő csoportokat is csak azért vetette fel, hogy meglegyen valami több, amiből, ha visszavehetnek, akkor megkapja a saját maga által kívánt eredményt. Lassanként úgy tűnt, hogy tényleg végezni fognak és mindenki megkapja azt, amit akar. A térképre pillantott néhány másodpercre, majd újra vissza a férfira és a tekintetét újra a férfiéba fúrta, továbbra sem mutatott semmit sem, hiába akarta a másik ezt talán még mindig meglátni, ellenben Ingrid figyelt, a legapróbb jelekre is.
< - Ez így elfogadható – mondta ki végül. >
Mikor a fiatal tábornok kért szót, akkor rápillantott, majd a térképre, noha tudta, hogy melyik helyről van szó. A tábornok türelmetlen hangja azt sejttette Ingriddel, hogy vagy koránt sem biztos a dolgában, vagy pedig már nagyon kezdett a nőből elege lenni. Úgy vélte, hogy a férfinak elég pontosan egy olyan határozott és makacs személy, aki mindig eléri azt, amit akar, és nem kellett nekik még egy, aki ráadásul a HPI-t képviselte és éppen a kárukra ténykedik ugyanazon módszerekkel, mint a saját vezetőjük. Ingrid a biztonság kedvéért gondolati úton próbált egy csatornát nyitni Maniac irányába, hogy ezt az új térképet, a jelenlegi állást, az utolsó követelést eljuttassa hozzá és gondolati úton kérte a gépet, hogy számolja ki a lehetséges opciókat, hogy mennyire elfogadható ez a felállás, hogy az egyik bázist, ami az optimális határon kívül van elengedi ezért a területért és ezek felcserélésével húzzák meg a határt. Közben ő maga is számolt és mérlegelt, hogy mit is nyerhet ezzel a változtatással a Rocksolid és, hogy mi lehet azon a területen, hogy ennyire kell nekik. Igazából a saját változata szerint ez a változtatás akár még bele is férhetett, ha úgy alakul a helyzet, persze már megvoltak az indokai, ha mégsem így alakulna a helyzet, hogy miért is maradjon az, ahogyan most van és nem kellene ezeken a területeken változtatni.
Egyelőre nem felelt erre a kérdésre és javaslatra, csak újra Ragalra nézett, végül is ő volt a vezető, ha ő máris elveti a javaslatot, akkor Ingridnek nem is kell álláspontot foglalnia az ügyben. Ha a tábornok ezzel hasonlót akart kiváltani, mint a mit a nő tett velük, akkor csalódnia kellett, nem látszott rajta meglepettség, megbotránkozás, vagy bármi ilyesmi, még Ragal sem kapott egy fürkésző pillantást sem, amivel a nő a válaszra várt tőle.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Általában az ilyen tárgyalások folyamán a két vezető fél közötti folyamatos kapcsolat a Rocksolidnál bevett szokás, de most a túl hosszú szemkontaktusok miatt talán a teremben többen is kezdik kényelmetlenül érezni magukat. Biztosra veszik, hogy van valami a kiélezett helyzet mögött a háttérben, de egyelőre ez még különösebb gyanút nem kelt, legalábbis ha Ingrid részben rájuk is figyel, ezt érzékeli.
< - Ha nem lett volna az... nyilván nem említem. - válaszol Ragal, hangjában ezúttal érezteti, hogy a maga részéről lezártnak tekinti ezt a részt és nem akarja, hogy erre további választ halljon. >
Ismét, ahogy Ingrid szóban elfogadja a kompromisszumot a rendszer különböző ikonokkal és színekkel jelzi ezt a térképén. Majd a figyelem a fiatal hadvezérről ismét a törzsfőre irányul.
< - Kifejezetten előnyösnek tűnik az ötlete Terin tábornok, ha Diederik ezredes is így látja. -ekkor Tubrok oldalra néz a szövetségesére, akik határozottan bólint neki- Akkor legyen szó a területek cseréjéről. Mi az álláspontja? >
Kérdezi végül Ingridet, aki eközben mentális kommunikációs csatornát nyit Maniac felé, a mesterséges intelligencia azonnal elvégzi a megfelelő számításokat, de mivel nem ő húzta meg az ideális határvonalat, az ő számításai más eredményt adnak.
- A parancs szerint a feladata, hogy a meghatározott időkorláton belül elérje a legoptimálisabb megegyezést és a lehető legkedvezőbb végeredményt, nincs semmilyen megkötése a tárgyalások folyamán. A terület felcserélése az összegzett kiértékelés szerint 7,35894870% veszteséget jelent az Ismeretlen Birodalom számára és ehhez megközelítő előnyt a Rocksolid részére.
Ha nincs további parancs vagy kérés Maniac szokás szerint megszakítja a vonalat. Most Ingridre várnak az északiak, hogy döntsön.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Időnként egy-egy pillanatra átnézett a többi férfira is, már látta rajtuk, hogy kezdik kényelmetlenül érezni magukat, ami pedig a lehető legjobb volt ebben a helyzetben. Tovább nem figyelte őket, így nem tűnhetett fel neki, hogy mi miatt is lehet ez. Már csak a helyzet mivolta is azt követelte meg, hogy Ragalt figyelje, hiszen az ő szava volt a döntő. A férfi pedig még visszatért az erőfitogtatásra. Ha nem itt lettek volna, akkor felnevetett volna a férfi aranyos konokságán, hogy mennyire ragaszkodik mindehhez, ami roppant aranyos volt Ingrid szemében. Talán ennyiben hagyta volna az egészet, ha nem lett volna ott Tubrok hangjában az, hogy nem akar többet a témáról hallani. Mindez pedig az ő számára ebben a helyzetben túlságosan is magas labda volt, ahogyan a régi időkben mindezt nevezték.
< - Akkor minden bizonnyal így van – szúrta még oda az előző hangsúly ellenére éreztetve, hogy szerinte akkor sincs így. >
Az előzőek után mindez már nyílt provokációnak tűnhetett, pedig Ingrid részéről nem volt az. Ő a saját maga részéről felhozta tegnap este, hogy provokatív szokott lenni és kihozza ellenfeleit a béketűrésükből, és gyakran botránkoztatja meg őket. Ez is a stratégiája része volt, semmi több. Bár most nem tudta volna letagadni, hogy mindez az utolsó szúrás részben, nagyon kicsit a tegnapi miatt is volt. Csak azért is szembemenni Tubrokkal. A saját hosszú élettapasztalata alapján tudta, hogy sokaknak ekkor szokott elpattanni az a bizonyos húr, amíg még képesek békésen elviselni a dolgokat, ezen túl már nem. A tegnap este pedig után, és saját tapasztalatából sejtette, hogy Ragalnál most érte el azt a pontot, ha nem lennének itt a tábornokai és ezredesei, hanem csak ketten lennének a helységben, a férfi akár erőszakkal is, de megcsókolná őt. Ha jól következtetett és meglátja ennek a jeleit, hogy tényleg így van, akkor csupán egyetlen pillanatra hagyja majd, hogy az arcán és a szemein átfusson a győzelem jele, utána „visszaveszi” a maszkot, a pókerarcot, amit eddig is viselt és a legapróbb jelét sem mutatja annak, hogy mit is gondol valójában.
Még szép, hogy tetszett a javaslat mindenkinek, ebben nem kételkedett a korábbiak után. Ő maga is számolt, neki kicsivel több százalék jött ki, mint Maniac-nek, ő 8.4% körüli eredmény hozott ki, ami még benne volt a lélektani határban, amit 10%-ban állapított meg, hogy azon belül hajlandó még elmenni, azon felül már túlságosan is sok előny lett volna. Mivel nem volt több olyan, amit kérdezett volna a számítógép bontotta a kapcsolatot vele. Ő pedig a kérdés után újra Tubrok-ra nézett. Igazat megvallva húzhatná tovább is ezt az egészet, hogy itt sem megy bele ebbe az egészbe, de ez nem volt olyan súlyos, főleg, hogy a másik helyről mindent visszaadtak. Néhány pillanatig még nem szólalt meg, mindez persze nem tartott tovább négy-öt másodpercnél, így nem volt olyan vészesen sok, de arra tökéletesen elég volt, hogy a saját fölényét éreztesse és ismét elérhesse pusztán a jelenlétével, hogy kicsit kellemetlenül érezzék a tábornokok magukat. Lényegében számára továbbra is úgy tűnt, hogy ő maga a győztes fél és ő szabja a dolgokat a vesztesnek és nem pedig fordítva.
< - Legyen, akkor az erődért és a környező területekért cserébe lemond a Rocksolid a délebben levő katonai bázisról és annak a területeiről – egyezett bele. >
És ettől kezdve az Ismeretlen Birodalommal szemben egyetlen egy pont maradt már csak, ami kérdéses volt, az északkeleti részben az az egyetlen városka, amelyik a Rocksolid térképe szerint őket illetné, de korábban Ingrid ott is még északabbra tolta a határokat és akkor senki sem tiltakozott ez ellen. Ha ez így van továbbra is, akkor ha minden igaz máris megállapodtak az első határvonalról, ezek után következhet majd a Pride és annak a területei, amihez képest mindez sétagalopp és könnyed sakkjátszma volt. Az itteni döntéssel a Rocksolid elégedett lehet, de az Ismeretlen Birodalom is jócskán több területet kap vissza, mint bárki más esetében mindez megtörtént volna. Csak egy pillanatra nézett újra a térképre, az a tekintet, hogy meggyőződik róla, hogy minden készen van és végeztek, még megvárta, hogy az érintett területek, amikről most beszéltek átszíneződjenek, és mindenki megtekinthesse az új határokat, amik ezzel álltak fel. A tekintetéből és arcából továbbra sem engedte, hogy bármit is le lehessen olvasni. Utána nézett vissza ismét Ragalra.
< - Van még esetleg valami nagyúr, vagy már hivatalosan is rögzíthetjük ezeket az új határokat? – kérdezte még mindig a megszokott ridegséggel. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A törzsfő már nem reagál a válaszra, természetesnek veszi, hogy Ingrid ezt mondja, ezért nem jelez vissza, hogy egyáltalán meghallotta volna. De azért érezni a feszültséget, hogy most azért nem tesz semmit, mert akkor az egész vita nagy valószínűséggel gyerekes huzavonává válna, vagy, ahogy Ingrid is gondolja, nekiesne a nőnek, mert nem sokáig bírná. Emiatt ő nem reagál, de az emberei arcán már látni, hogy ezt nem nézik jó szemmel, hogy a vezérükkel valaki így beszéljen, viszont nem fognak a törzsfő helyett beszélni. Gyakorlatilag így Miller eléri a megbotránkozást, csak más formában. Végül az egész feszültség lassan feloszlik, amikor Ingrid a térképet nézi és közben titokban Maniac-el kommunikál. Miután ismét elfogadja a nő a feltételeket és felteszi a kérdést, többen ismét a térképet kezdik vizsgálni, hogy minden megfelelő-e, és megint Ragal szól fel, de nem az északi városról.
< - A légtér ellenőrzéséhez feltétlenül szükség van még egy légibázisra. Ez garantálja a légtér biztonságát, ami az Ismeretlen Birodalom nagyon erő légiereje miatt nélkülözhetetlen. Anélkül nincs értelme tovább folytatni. >
Ez a mondat, ha Ingrid gondolkozik rajta, valóban igaz, az Ismeretlen Birodalom főleg a légiharcokban erős, igen sok repülő-szűllítóhajóval, vadászgéppel, hordozóval, bombázóval rendelkeznek, amik gyorsak és erősek. Ehhez képest a Rocksolid ereje elsősorban főleg a földi vonalakra terjed ki és a légtérben az alap elfogóvadászokon és más kisebb szintű légi egységeken kívül csak személyszállítók közlekednek főleg. Amíg a válaszra várnak az északiak a törzsfő még hozzáteszi.
< - A jelenlegi felállásokat, majd rögzítsük, de később is legyenek még, egészen a tárgyalás végéig módosíthatóak. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sikerült belefutnia a passzív ellenállásba, Tubrok már nem felelt a válaszára, de a feszültség teljesen érezhető volt a helységben. Már-már kézzel fogható, ahogyan a szeme sarkából látta a többi vezetőt, azok már szívük szerint kikérték volna maguknak azt, amit Ingrid megengedett, de egyikük sem szólt. Ez volt a szépsége, ha valakik monarchikus rendszerben éltek. Ha teljesen egyforma lett volna a rangjuk, akkor most mindezért szót is emeltek volna, de nem így volt és csöndben kellett maradniuk. Mindezeken felül természetesen díjazta Tubrok akaraterejét, hogy képes volt arra, hogy ne tegyen semmit, vagy ne vágjon vissza. Igaz benne volt a pakliban, hogy a rangja miatt sem teheti, kellemetlenségek adódtak volna az emberei, a beosztottjaival szemben, ha így tett volna. A Rocksolidnak szerencséjére, amíg Ingrid Maniac-el tárgyalt és a térképet figyelte, meg fejben számolta az eshetőségeket a kedélyek is leültek és a feszültség is csökkent. Pedig még mindig csak az Ismeretlen Birodalomnál jártak és a Pride szóba sem került. Tudta, ha van esze a hadvezéreknek, akkor majd az ülés elnapolását kérik, egy napra ennyi elég volt, főleg, hogy Ingrid csak most kezdett belelendülni, míg láthatóan a tábornokok és az ezredesek már kezdték elveszteni a türelmüket és feszültté válni. És ismét vissza a térképhez, majd jött Ragal az újabb követeléssel, hogy mit is akar.
Ingridnek nem volt szüksége arra, hogy a térképre nézzen, amikor meghallotta, hogy mit is kérnek tőle. Tudta, hogy valóban teljesen jogos a kérés, hiszen az Ismeretlen Birodalom a légierejéről volt híres, míg a Rocksolid a földiről. Érdekes lett volna másképpen, nem sűrűn hallott repülő vikingekről. Így ezen okból a kérés valóban jogosnak volt mondható, de mindez már túlságosan is sok volt. Ezen gondolkodott, amikor még a kérés megérkezett felé, hogy most rögzíthetik, de később még mindig változtathatóak. Ez ellen természetesen nem volt semmiféle kifogása, hiszen ez így volt természetes. Noha kicsit örült volna annak, hogyha már most véglegesítik, mert akkor nem lenne az, hogy az utolsó percben mégis azt mondja a Rocksolid, hogy nem kér ebből és maradnak ott, ahol vannak. Bár ettől annyira nem félt, elhitte Tyr-nek és Ragalnak, amit mondtak, hogy betartja a férfi az adott szavát és tényleg akar szerződést és ebbe belement. Ha meg nem, akkor Ingrid lesz kénytelen még több dolgot felhozni személyesen, hogy meggyőzze a férfit, de ezeket az ütőkártyákat messze nem akarta még kijátszani.
< - Ez csak természetes – felelte a második részre. >
A válaszának azonban nem fognak örülni, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha azt mondják, hogy mindez jó és a határok mentén állítottak volna fel bázisokat ezek céljából, akár földalatti alagutakkal is összekötve. Mivel légitámaszpont nem volt olyan, amit átakart engedni. Ha lett volna közel a határhoz esetleg még-még meggondolta volna magát, de így? Még mindig nem felelt, nem különösebben gondolkodott, mert a térképre sem nézett, a válasz már megvolt, az arcáról még mindig nem volt semmi leolvasható, de egy idő után, mire ki is találhatták a Rocksolid vezetői, hogy miért húzza az időt szólalt meg, szinte pont akkorra időzítve a válasz kezdetét, hogy a csönd ne legyen kellően kellemetlen, és az időhúzás még beleférjen ebbe. Talán Ragal nem is tudta, de talán eddig ez volt az első pont, amikor sikerült nagyjából megfognia Ingridet, nem azért, amiét gondolhatta volna, mert nem tud visszavágni, hanem mert aggódott, hogy mi lesz, ha nem jön emiatt létre az egész. Tényleg féltette a Rocksolidot és szeretett volna segíteni, de az első helyen a Birodalom állt és az ő érdekeiket kellett nézni, emiatt a paradoxon miatt állt most közelebb a győzelemhez ebben a kérdésben Tubrok, mint Ingrid, noha nem mutatta ennek a legkisebb jelét sem, ugyanúgy ridegen felelt, mint eddig és ugyanúgy a saját Birodalma érdekeit nézve. A válasz elején ismét Ragal szemeibe nézett.
< - Lehet, hogy szükségük lenne rá, de a térképet elnézve – mondta úgy, hogy rá sem nézett. – Nem igazán van a határ mentén sehol sem olyan terület, amit önök megkaphatnának, mindegyik mélyen fekszik bent az Ismeretlen Birodalom területén. Egy alkum van erre a lehetőségre. Önök nem kapnak légi bázist, ellenben az Ismeretlen Birodalom kellő nyersanyagot ad önöknek, hogy a határ mentén a Rocksolid egy, esetleg két nagy légi bázist építhessen és onnan figyelhesse a légteret, vagy pedig ezen nyersanyagokból több kisebbet, amivel a határmenti területeket lefedhetik. Illetve húzunk egy újabb „határvonalat” a légi-forgalom számára, hogy azokba a régiókba, zónákba, amik érintettek ebből a szempontból milyen típusú gépek léphetnek csak be. Bízom benne, hogy ez így önök számára is elfogadható. >
A szavai továbbra is ridegek és tárgyilagosak voltak, ezúttal nem próbált provokálni sem, bár lehet, hogy a tárgyalófelek annak fogják fel, bár ezúttal ezt nem hitte. Igazából kivételesen magát is sikerült meglepnie, ez az egész rögtönzött volt számára és csak jött, ahogyan beszélni kezdett. Hálát adott az isteneknek az apja stratégiai érzékhez, amit tőle örökölt. Így pedig végül Ragal mégsem volt képes megfogni, mivel nem is bent bele abba, amit a férfi és a Rocksolid akart, makacsul ellenállt, ellenben egy működőképes opciót hozott fel, aminek hála a határok sértetlenek maradnak és mindkét fél jól járhat. Az Ismeretlen Birodalom nem veszít több területet és régiót, és a Rocksolid is nagyobb ellenőrzést kaphat, mint korábban remélték, igaz új területeket és megerősített pozíciót az ellenségük területén nem.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A rendszer menti az eddigi állásokat, amit egy jól látható ikonnal jelez is a térkép egyik sarkában, valamint a már tárgyalt régiókat egy árnyalattal sötétebb színnel rajzolja újra. Innen már látszik, ha Ingrid mégis lenéz a térképre, hogy a tárgyalások viszonylag jó ütemben haladnak, bár a területek azért már eltolódtak az optimális vonaltól és vannak benne olyan pontok, amik az eredeti tervben nem voltak. Ezt eddig is tudta Miller, de most azért látványosabb. Mikor Ingrid a lehetőségeket fontolgatja, ennél a kérdésnél nagyobb figyelemmel várják a választ a vele szemben álló felek. Valószínűleg a kérdés fontossága miatt és nem azért mert ezúttal Ingrid ismét húzza az időt és úgy tesz mintha hosszan elgondolkodna a kérdésen. Az elhangzó megoldás viszont, nem csak őt lepi meg, hanem ezúttal a Rocksolid katonai vezetőit is, de Ragal is mintha nem ilyen egyezményes megoldásra számított volna, hanem a már megszokott kemény ellenállásra.
< - Ez elfogadható megoldásnak tűnik, de még pontosításra szorul. Egyelőre még megfontolom. >
Majd a térképet kezdi nézni és tanulmányozni, de már látszik rajta, hogy feleslegesen mert ő is tisztában van a mostani felállással. Szerencsére a megfelelő támaszpontok vagy légvédelmi rendszerek kiépítésére rendelkezésre állnak viszonylag pontos adatok és van is olyan ember, aki megfelelő ismerettel rendelkezik, így Tubrok kérdésére válaszolva nagyjából pontosan meg tudja határozni a megfelelő adatokat. Ezt még egyszer átgondolva, perceket kivárva válaszol csak Ragal.
< - Mekkora mennyiségű és milyen minőségű nyersanyagot tud garantálni az Ismeretlen Birodalom? -mondja úgy, hogy érezteti, hogy nagy számokat vár válaszként- Milyen módon és milyen rövid idő alatt fogják ezt rendelkezésre bocsátani. Ezen kívül mi garantálja, hogy a munkálatok alatt betartják a meghatározott légihatárvonalakat? >
Végig nagyon komoly és hideg, próbál a lehető legprecízebb lenni ebben a kérdésben, nem akar a legkisebb részlet felett sem elsiklani.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A térkép most már valószínűleg tényleg olyan volt, mint amire egyik fél sem számított és jócskán eltért a két oldal eredetileg felállított ideális vonalától. Voltak benne olyan területek Ingrid számára már túl voltak az optimális határon, de a Rocksolid is cserébe lemondott olyan helyről, ami az övékben lett volna benne és Ingridén is rajta volt, hogy átadja őket. Meg persze az északabbi területek, ahol az ő eredeti optimális határán felüli területek is visszakerültek az Ismeretlen Birodalom fennhatósága alá. Nem volt nehéz nem észrevennie, hogy mindenkit meglepett az, amit mondott és nem csak magát, pedig azért mégis benne volt az a makacsság, hogy nem ad át területet, főleg nem olyan mélyről, de mégis kap valamit a Rocksolid, amivel annyira igazából nem nyernek ebben a helyzetben rövidtávon, csak hosszabb vonalon gondolkodva. Most pedig Tubrok tette, amit az előbb Ingrid. A nő tudta, hogy most ő mérlegel olyan szinten, mint előtte saját maga. Csak neki azért könnyebb dolga volt, mint a férfinak.
Ahogyan Tubrok végül is kimondta, hogy mindez elfogadható, akkor Ingrid bólintott felé, hogy rendben van. A további pontosítást már csak felesleges időhúzásnak és annak, hogy most a férfi próbálja őt húzni és tesztelni, hogy meddig megy el. Végig a férfit figyelte, amíg az a térképet nézte, bár látszott rajta is, hogy már kívülről tudja azt és nem lenne szükséges. Amikor nekiállt a többiekkel beszélni, akkor mindig arra az adott személyre nézett, aki éppen beszélt, noha nem különösebben figyelte, csak fél füllel, hogy mi is a téma. Amint megkapta az első kérdéseket máris gondolkodni kezdett, hogy milyen anyagok és mennyi is kell ahhoz, hogy egy ilyen épületet fel lehessen építeni. Szerencsére pontosan értett ehhez, mivel az építészet az általa művelt művészeteknek azon ága volt, amit szeretett és kiemelkedő eredményeket tudott felmutatni. Éppen ezért tudta, hogy milyen épületet akarhat a Rocksolid és azt is, hogy mindehhez mennyi építőanyag kell és azokból is milyen. Most ő merült hallgatásba, amíg ezeket számolta ki fejben, Tubrok hangjának élét lényegében meg sem hallotta, hogy mit követelt vele, hogy mekkora nagy számot mondjon.
< - A szállítás kérdése további egyeztetést igényel – mondta ridegen. – A legegyszerűbb mód szállítórepülőkön elvinni a megfelelő helyre a bányáktól. Esetlegesen teleportációval, amennyiben erre képes a két pont között az Ismeretlen Birodalom. Ami az időt illeti… >
Itt néhány pillanatra elgondolkodott azok alapján igyekezett összetenni, hogy mennyi ilyen bányája, előállító telepe van az Ismeretlen Birodalomnak a közelben és ezeknek mennyi a hozama. Ha ilyesmi, ilyen adatok nem álltak a rendelkezésére, akkor kénytelen volt ismét Maniac-el felvenni a kapcsolatot, hogy ő adja meg a szükséges számokat. Ha megkapta ezeket, akkor ennek megfelelően válaszol a kérdésre, egy kicsivel, néhány egységgel szándékosan többet mondva, mint ami a valóságot fedi. Ezenfelül, ha saját maga nem tudta pontosan megbecsülni, köbméterre pontosan azt, hogy mennyi anyag is kell egy Rocksolid által használt katonai bázishoz, akkor ahhoz is kért adatot Maniac-től. A minőséget pedig már saját maga mondta, persze nem a legjobbat, hanem csak a második, vagy harmadikat, ami még mindig nagyon jónak volt mondható az adott körülmények között. A hangja továbbra is az a rideg és távolságtartó, noha az kivehető volt, hogy nem csak adatokat sorol, amit esetlegesen most kért le Maniac-től, hanem a szavai tükrözték azt, hogy tényleg ért ehhez, az építészethez és nem csak a levegőben dobálózik pár számmal.
< - Ezekre volt kíváncsi nagyúr – mondta. – Ami pedig a határokat illeti és a légihatárvonalat. Ne felejtse el, hogy az Ismeretlen Birodalom akkorra már a háborúra készül a Spear-rel, ha nme kezdték már el, és kisebb dolguk is nagyobb lesz annál, mintsem kettő frontot alakítsanak ki az új ellenfelük után újra önökkel, akiktől egyébként is vereséget szenvedtek. >
Ismét nem akart egyezkedni, csak a tényeket közölte olyan hangsúlyban, hogy ezt mondta, ez lesz. Mást nem igen lehetett ehhez hozzátenni, ez maga a valóság volt és nem pedig ármány, vagy csalás. Az Ismeretlen Birodalomnak kötelessége volt teljesítenie, amit a Zsarnok parancsolt és az pedig az lesz, hogy nem mennek a határ közelébe, mert máshol háborúznak.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid pontos adatokkal és ismeretekkel rendelkezik, katonai bázisokról van szó, tehát gyakorlatilag majdnem csak fémre lesz szükség. Az épület és valószínűleg a város ezen része, amelyben Ingrid is van, egy az egyben ugyanúgy különféle fémekből van felépítve. A különböző igen fejlett bányászási, előállítási, ötvözési technológiák fejlődésével az utóbbi évszázadokban megnyílt a lehetőség a fejlett területeken, hogy megfelelő tulajdonságú, méretű, szilárdságú, súlyú paneleket állítsanak össze és elegendő mennyiséget szerezzenek be, több száz milliárd tonna fémet, hogy egy-egy nagyvárost felépíthessenek. Valószínűleg a Rocksolid egy vagy két légvédelmi bázist és repülőteret akar majd felállítani, az azokhoz tartozó ellátóépületekkel. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi években alap helyett használt sokkal mélyebben lévő földalatti bunkerektől, komplexumoktól egészen még a kifutópályákat is ilyen anyagokból fogják felépíteni, attól függetlenül, hogy egyes esetekben ez teljesen felesleges. Ez igen nagy mennyiségű anyag, de főleg a leggyakoribb fémek fognak csak kelleni, acélnak a különböző ötvözetei, és ittrium származékokból létrehozott mesterséges fémek. A határ mentén van egy nagyobb bányatelep és egy nagyváros a közelben, ezek elég közel vannak a szállításhoz, de a termelésük valószínűleg a kellő mennyiség csak egy részét fedezi, a maradék anyagot az Ismeretlen Birodalom többi részéről kell mozgósítani. Igen nagy mennyiségű anyag kell majd, rövid idő alatt, de nem kivitelezhetetlen. Itt már nagy mennyiségről van szó, több százezer tonna, és annak különböző szorzatai, attól függ Ingrid mennyire akar biztosra menni, a szállítástól és erőforrástól függően minimum négy egységnyi idő, vagy ismét annak szorzatai.
Ha Ingrid minden adatot pontosan közöl, akkor végül a Rocksolid vezetői elégedettnek tűnnek ezzel a mennyiséggel és minőséggel. A pontos fejben végzett számítások annyira nem lepik meg őket, valószínűleg már ők is tisztában vannak igen sok a génmódosítás okozta emberfeletti képességgel. Végül Tubrok is bólint, hogy megfelelő számára az ajánlat.
< - Feltételezem még később, a tárgyalás után egyeztetnie kell az Ismeretlen Birodalom-al, hogy mikor és hogyan fogják majd a nyersanyag és erőforrás biztosítását megvalósítani, mire képesek jelenlegi helyzetükbe. A háborút illetően akartam még valamit előrébb hozni a tárgyaláson. A szerződés megkötéséig egy átmeneti tűzszünetet ajánlok fel. Ez majd megkönnyíthetné a visszavonulást, és a két félnek sem kell tartania egymástól, kint a frontokon, amíg nem rendeződik ez a kérdés. Mit gondol erről Lady Ingrid? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Szerencsére a tudása és ismeretei alapján hamar ki tudta következtetni, hogy mire is akarják használni a szükséges nyersanyagokat és miket akarnak építeni belőle. A pontos adatokat adta meg, amikor eljutott a számítás végére és ennek eredménye meg is látszott a Rocksolid vezetőjén és emberein. Mindannyian elégedettek voltak azzal, amit hallottak és még Tubrok is beleegyezően bólintott. Az, hogy mit számolt ki és milyen gyorsan nem volt meglepő számukra, a HPI lakosainak efféle emberfeletti képességeiről megannyi legenda és mese keringett és ezeknek nagy része még csak kifejezetten túlzásnak sem volt nevezhető. A tárgyalás említésére erőt kellett vennie magán, hogy ne mosolyodjon el rajta, nem kellett semmi ilyesmihez folyamodnia. Más kérdés, hogy mennyire akart rájuk ijeszteni és mennyire akarta éreztetni a felsőbbrendűségét, felsőbb hovatartozását, hogy éreztesse, hogy kivel is tárgyalnak a férfiak annak ellenére, hogy most egy-két ponton ők szereztek győzelmet. Ami igazából annyira nem volt az, csak talán számukra.
< - Nem szükséges az Ismeretlen Birodalommal tárgyalnom ezen kérdések megvitatása céljából– mondta ki végül ridegen. – Én csak a parancsokat fogom továbbítani nekik, amit ők végre fognak hajtani. >
Ezzel nagyon picit utalt arra, hogy a másik birodalomnak nem igen van lehetősége mást tenni, mintsem azt tenni, amit a Birodalom diktál nekik. Ingrid pedig éreztette, hogy valóban nem csak egy egyszerű küldött, hanem annál több is lehet, ha valóban így fog kinézni, ahogyan mondta. A fegyverszüneten elgondolkodott, ez roppant kegyes húzás volt a Rocksolid részéről, de érthető is, ha nem akartak további áldozatokat, főleg úgy, hogy már tudják, hogy ki fognak vonulni az adott régiókból. Nem kellett a felesleges kockázat, és ezzel mind a két fél remekül járt. Így igazából ezt nem is volt kétséges, hogy elfogadja-e. Addig is az Ismeretlen Birodalom sem veszít több embert és területet, ahogyan a Rocksolid sem a harcosaiból. Innen jutott eszébe valami, hogy vajon ők is úgy viszonyulnak a halálhoz, mint a korábbi vikingek, hogy nem számít, mert Odin csarnokaiba kerülnek és utána örökké vigaszság és további harcok lesz az osztályrészük? Meg kellett volna Tyr-t kérdeznie minderről, talán egy későbbi alkalommal.
< - Egyetértek önnel a fegyverszünetet illetően nagyúr – mondta. – Az Ismeretlen Birodalom is önök is jól járnak ezzel, hogy nem kell tovább folytatni a harcokat. >
Ez volt az első eset, amióta belépett a terembe, hogy nem mondott ellent a férfinak, ennél tényleg nem látta értelmét. Ebből többet nem lehetett kihozni, mert ez volt a lehető legoptimálisabb az egészben. Ostobaság lett volna ellenkezni, abban az esetben megtette volna, ha az Ismeretlen Birodalom lett volna a szenvedő fél, hanem a támadó. De ebben a helyzetben kénytelen volt elfogadni.
< - Csak mondja meg, hogy hány órától éljen a tűzszünet és én továbbíttatom mindezt Maniac-el az Ismeretlen Birodalom vezetősége felé, akik végrehajtják a tűzszünet kiadását azonnali hatállyal. >
Még mindig ridegen beszélt és semmilyen jelét nem adta annak, hogy hencegni akart volna ezzel a ténnyel. Számára az, hogy ilyen kapcsolatban áll Maniac-el és bármikor használhatja őt teljesen mindennapos volt egészen pici kora óta, így néha elfelejtette, hogy mindezt nem mindenki tehette meg. Talán ez volt az eddig legnagyobb utalása arra, hogy milyen magas körökből származhat a Birodalmon belül. Mindezzel persze nem riogatni szándékozta „ellenfeleit”, bár sejtette, hogy Ragal-nál pont az ellenkezőjét váltja ki, hiszen kifejtette, hogy szereti a tiltott gyümölcsöket és azt is kimutatta, hogy a tűzzel is szeret játszani, Ingrid szavai pedig csak ebben a hitében erősíthették meg a férfit, hogy valóban így van, talán még inkább tiltott gyümölcs és tűz a nő, mintsem elsőre gondolta volna. És Ingrid tudta, hogy akkor a férfi még csak a jéghegy csúcsát kapargatná, ha minderre rájön és lényegében még mindig semmit sem tudott akkor Ingridről. Néhány pillanattal az utolsó szavai után még mielőtt a férfi válaszolhatott volna – akinek megint figyelte minden mozdulatát, rezzenését és a szeme villanását is ezekre az információkra – folytatta, vagyis befejezte az előző rövid eszmefuttatását.
< - Feltéve, ha ez önnek is megfelel így Lord Tubrok – mondta. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid ezúttal érezteti felsőbbrendűségét, mind a természetest, mind a rangjából származót. Ennek a hatása most sokkal jobban érvényesül, mint a hideg és távolságtartó, egyben provokáló és makacs megnyilvánulásának. Mintha valamit megsejtenének a katonák, másképp néznek néhány pillanatig Millerre, és mivel ő Ragal reakcióját figyeli láthatja ugyanezt a változást a férfin, de csak egy másodpercre, nála viszont más ez. Olyan mintha már számított volna valamilyen hasonló tényre, ami előbb utóbb ki fog derülni Ingridről, ettől függetlenül neki is érdekesek az elhangzottak. A tűzszünettel kapcsolatban nem is kérdezi meg a törzsfő az embereit, nyilván már előre tervezett, mielőtt felhozta volna a tűzszünet kérdését.
< - Igen, megfelel. Úgy látom nem csak a másik féllel szemben olyan határozott, hanem a sajátjaival is, ezt becsülöm. A tűzszünet holnaptól legyen érvényben, pontosan nulla órától. >
Végighallhatja Ingrid válaszát és ha az pozitív akkor ezzel lezártnak tekinti a dolgot. Egy kézmozdulattal az irányítóhoz nyúl és beállít valamit, aminek hatására az egész kivetített térkép ismét egy árnyalattal sötétebb lesz, de most a mérete is megváltozik, egészen kis méretű lesz és félrecsúszik az asztal felett. Ezt még akkor is megteszi, ha bárki másnak kellene még a térkép.
< - Akar még valamiről egyeztetni, vagy a mostani felállás elfogadható önnek? Már nem látom értelmét a folytatásnak. >
Igen határozott, és szavaiból, szolid testbeszédéből érződik, hogy az egész mai nap folytatására gondolt és neki már tényleg nem lenne ezzel kapcsolatban mit változtatnia. De ezt nem csak magára érti.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta, hogy a szavai milyen hatást váltottak ki a Rocksolid vezetőiből, talán pontosan ez volt az, ami miatt nem feltétlen akarta mindezt kimondani és élni vele. Most más volt az arcukon, mint eddig, ahogyan felfogták, hogy nem csak egy kis küldött van itt, hogy tárgyaljon ezekről az ügyekről. Amit Ingrid most elmondott, nem volt nehéz rájönni, hogy teljesen szabad keze van abban, amit csinál, és így nem lehetett akárki. Valószínűleg nem sok olyan harmadik fél jöhetett el erre a tárgyalásra, aki két másik hódító birodalmat fog ugráltatni azért, hogy azt tegyék, ami itt elhangzott. És mindezt olyan természetesen mondta ki a nő, mintha csak annyit közölt volna, hogy kék az ég. Látta Ragal-on is, hogy még ő maga is meglepődött egy pillanatra, de a férfin ott volt, hogy ő maga várta azt, hogy valami hasonló derüljön ki az egészből. Igen, Ingrid utalt rá az első percben, amikor megérkezett, hogy ő nem volt a többi birodalmi tisztviselő, aki csak úgy utasítaná őket, hanem más volt. Erre az este folyamán is rájöhetett Tubrok tegnap, és a lány érezte, hogy a most elhangzott néhány mondat miatt még kap is majd néhány kérdést a nap hátralevő részében, de nem a hivatalos találkozón, hanem a személyesen, amikor kettesben lesznek. A férfi szavaira csak bólintott mintegy köszönetképpen a bókra, hogy valóban így van, hogy mindenkivel ennyire határozott nem csak a másik féllel. De mindez nem lehetett újdonság a férfinak, előző este is pontosan tapasztalhatta már szó szerint a saját bőrén is.
< - Ez esetben az elnézésüket kérem egy pillanatra – mondta ridegen. >
Igazából a választ már meg sem várta, vagy a beleegyezést, újra csatornát nyitott Maniac felé, hogy kapcsolatba lépjen az MI-vel. Mint az előbb most sem vetítette ki őt láthatóan, csak a megszokott retinára való vetítéssel élt és noha nem igen szerette ezt a módszert, jobban szerette kimondani a szavakat most is gondolati úton kezdett a mesterséges intelligenciával beszélni.
~ Maniac továbbítson egy utasítást az Ismeretlen Birodalom irányába ~ kezdte. ~ A tárgyalások a Rocksoliddal remekül haladnak és a vezetőjük Tubrok Ragal tűzszünetet ajánlott fel az Ismeretlen Birodalom számára, amíg a tárgyalások folynak. A tűzszünet elfogadásra került az Ismeretlen Birodalom védelmében, hogy ne veszítsenek több embert és területet a közel jövőben. A tűzszünet pontosan éjfélkor fog érvénybe lépni, adják ki a parancsot az embereiknek és ebben az időpontban szüntessék be a harcokat, ahogyan a Rocksolid is tenni fog. Ha megkapták ezt kérem a visszajelzést, hogy be is fogják tartani. ~
Egyelőre itt nem szólalt meg újra, csak ugyanúgy merev tartással és tekintettel, a kezeit a háta mögött összefogva várakozott és Tubrokot figyelte, ahogyan a férfi nekilátott a térképet leszedni az asztalról és a kivetítőről. Addig várt csak amíg Manaic nem jelentkezett és nem közölte, hogy az Ismeretlen Birodalom elfogadta mindezt és leteszik a fegyvert a megadott időpontban. Ha ezt megkapja, akkor szólal meg ennek függvényében. Igazából nem mintha olyan nagyon más választásuk lett volna, de ez jelenleg irreleváns volt az egész ügy tekintetében.
< - Az Ismeretlen Birodalom elfogadta a Rocksolid által felkínált tűzszünetet, és pontosan nulla óra nulla perckor leteszik a fegyvert – mondta ki ridegen. >
Ragal szavaival egyet kellett értenie, ez itt mára tényleg elég volt, nem neki, hanem valószínűleg a Rocksolidnak, saját maga még bírta volna akár napokig is. Amikor a férfi ezt felvetette, akkor Ingrid is az asztalhoz lépett és a saját holokivetítőjén a jelenlegi állásokat mentette és ő is kikapcsolta a szerkezetet, majd felvette az asztalról és az egyik kezébe zárta, így lépett hátrébb onnan és a kezét is visszahúzta a háta mögé. Mindezek után biztosra vette, hogy a Rocksolidnak igencsak sok megbeszélni valója lesz és még átrágják magukat ezen a térképen is, hogy mit lehetne változtatni, a Pride területei pedig egy teljesen más kérdés voltak, és az még teljes egészében hátra volt.
< - Nincs nagyúr – mondta továbbra is ridegen. – Ez elfogadható számomra és a Birodalom számára is. Ez esetben javaslom, hogy a Pride kérdését valóban holnapi napon vitassuk és tárgyaljuk meg. Bizonyára önöknek még sokat kell tárgyalnia erről és a mai napról. >
Mindössze a szavaival tett arra bizonyságot, hogy értette Ragal jelzéseit, mivel ő maga teljesen mozdulatlan maradt és várta, hogy a másik fél rekessze be az ülést, ahogyan minden bizonnyal történni is fog néhány percen belül.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid még tovább fokozza maga körül a felsőbbrendűség érzetét, amikor kapcsolatba lép Maniac-el és így ad gyakorlatilag szinte azonnal választ a tűzszünet kérdésére, még a tárgyaláson, bőven azelőtt, hogy a Rocksolid itt lévő parancsnokai ki tudnák adni az utasításokat a saját haderőiknek. Néhányakon látszik, hogy ez a fölény nagyon meglepi őket, hogy Ingrid egy szó kimondása nélkül képes ezt megtenni, hogy ilyen mértékű hatalom birtokában van. Miller előtt azonnal kivetül az avatar.
- Az utasítás továbbítása kész, visszaigazolás kész. Várakozás a válaszra... Várakozás a műveletek végrehajtására... A visszajelzés pozitív, minden további nélkül végre fogják hajtani a parancsokat, a kért időkorláton belül. Szükséges más művelet végrehajtása?
Ha a válasz negatív, ismét bontja a vonalat. Amíg Ingrid a kommunikációt folytatja ugyanúgy képes érzékelni a környezetét, mivel Maniac kivetülése félig átlátszó formában vetül csak az előtte lévő képre. Eddig Miller nem különösebben éreztette a rideg hangján kívül, hogy ki is ő valójában, de az utolsó válasz után, amit Maniac-éhoz hasonló pontossággal és hidegséggel mond el, már eléri azt a tiszteletet és enyhe félelmet kiváltó megjelenést, ami a Birodalmiak sajátja a Földön. A javaslatra bólint Tubrok, ő most nem hagyja, hogy bármi is meglátszódjon rajta abból, amit az emberei is éreznek.
< - Ezek szerint önnek is megfelelőbb, ha a tárgyalásokat a mai nap lezárjuk és csak holnap folytatjuk tovább. A tárgyalásokat mára felfüggesztem. >
Mondja ki az utolsó szót. Az ezredesek és tábornokok összeszedik a magukkal hozott felszerelésüket, felállnak és lassan távozni készülnek, miközben a teremben oldalsó ajtók is kinyílnak, amin keresztül elsőként a Végtelen katonák lépnek ki, majd őket követik a különböző vezetők. A számítógépek rendszerei is lassan lekapcsolnak, ahogy a tárgyaló kezd kiürülni. Ingridet senki nem szólítja fel távozásra egyelőre.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid látta a Rocksolid veztőin, hogy most ért el arra a pontra, amit a Birodalom embereiről tartanak, hogy milyenek is tudnak lenni valójában másokkal. Ők nem is ismerték a nőt, tehát e szerint fogják elkönyvelni, hogy lényegében akár egyetlen szavával elérhette volna, amit korábban mondott, a figyelmeztetéssel. Egyetlen szóval keresztül tudta volna húzni az egész tárgyalást, ha akarta volna. A Rocksolid azonban mégis roppant szerencsésnek tudhatta magát, hogy ő volt itt, aki, még ha a megkövetelt viselkedést is követte, mert belenevelték és benne volt, mert ezt örökölte az apjától, csak éppen Ingrid sokkalta könnyebben volt képes lazítani, mint az apja valaha is, hála az anyjától örökölt dolgoknak. A saját szavai maga számára teljesen hétköznapinak, vagyis inkább hivatalosnak tűntek, ahogyan kimondta azt, hogy az Ismeretlen Birodalom máris elfogadta az ideiglenes tűzszünetet. Volt egy olyan érzése, hogy a tárgyalások előtt a vezetők nem gondolták volna, hogy ez ilyen gyors lesz és hosszú percek fognak eltelni aközött, hogy a másik fél megtudja és ők maguk kiadhatják. Ingrid úgy vélte, hogy a férfiak úgy vélték, hogy ők lesznek az elsők, akik mindezt elmondják a saját haderejüknek és nem fordítva. Pedig most mégis így történt.
Ekkor látta meg azt a tiszteletet és némileg félelmet a férfiakon Ragal kivételével, amit nem szeretett látni másokon. Vagy csak akkor nem zavarta, ha tényleg ez volt a célja, hogy ezt a hatást érje el. Itt nem volt, hiszen bármilyen kifacsart módon ezek az emberek az ő emberei is voltak és nem riogatni és félelmet kelteni, terrorizálni jött őket. És megint ott volt, hogy a Birodalom akarata mindig és mindenhol érvényesül a Földön. Egy nagyon kicsit még talán rosszul is érezte magát a kiváltott reakció miatt, de mindezt nem mutatta ki, de mégis ott volt benne, hogy ezt talán a saját hasznára fordíthatja és a makacssága mellett, hogy már tudják mekkora hatalom van a kezében könnyebb lesz a Pride ügyét elintézni és nem lesznek belőle akkora galibák, amik ahhoz a ponthoz vezetnek, amikor Tubrok majdnem sikeresen megszorongatta őt a tárgyalás közben. Látta, hogy ő nem mutatott ki semmit ahogyan a vezetők igen. Pedig érdekelte volna, hogy mit is gondolt, hogy megijedt-e tőle, vagy pedig éppen az ellenkező hatást váltotta ki, hogy még többet akar róla tudni ezáltal, hogy még inkább rejtélyes lett. Tudta, hogy este ez úgyis kiderül majd, ha a férfi eljön hozzá. Az ülés berekesztésére csak bólintott, hiszen ő maga is így gondolta valóban. Az előző néhány másodpercet fel kellett a vezetőségnek dolgoznia, ami nem néhány percig fog tartani.
Ingrid egyelőre nem mozdult onnan, ahol állt. Szándékában állt megvárni, amíg a Rocksolid emberei elhagyják a helységet és csak után kívánt távozni. Csupán egyetlen kézjelzéssel jelezte az embereinek, hogy a Végtelenek után ők maguk is elhagyhatják a termet és várakozzanak odakint, amíg meg nem érkezik. Ő itt bent addig maradt mozdulatlanul, amíg nagyjából már csak Tubrok és ő maradt bent, ha még volt bent más esetleg, de már kifelé tartott és a hátát mutatta nekik, azaz nem láthatta, hogy mi történik, akkor tűnt el a rideg maszk az arcáról és a merev tartása is sokkalta természetesebb lett, ahogyan ezúttal már egy mosollyal és gyengéden nézett bele a férfi szemeibe. Halkan szólalt meg úgy, hogy csak a férfi hallja. A hangja ugyanazt a kacér és belsőséges hangszínt ütötte meg, mint az előző nap, ezenfelül teljesen éreztetve Ragallal, hogy nem kell tőle félnie sem tartania.
< - Ha jössz este – suttogta. – ne vacsorázz előtte, lesz egy meglepetésem számodra. >
Még néhány pillanatra a mozdulatai árulkodtak arról, hogy várja, hogy mindez meglegyen és végre valahára eljussanak estéhez, majd mintha csak az izmait nyújtotta, vagy feszítette volna meg ismét kihúzta magát és az egész merev tartását és maszkját pillanatok alatt vette vissza, ahogyan a szeme is pillanatok alatt keményedett meg újra, mintha az előbbi rövidke játéka nem is létezett volna. Merev háttal hajolt meg a férfi felé.
< - További szép napot nagyúr! – mondta ismét a távolságtartó és rideg hangon. – Bízom benne, hogy a folytatás is olyan gyümölcsöző és sikeres lesz, mint a tárgyalások eddig. >
A hangja továbbra is ugyanolyan volt, de nagyon halványan belecsempészte azt a kétértelműséget a tegnapi játékból, ami már megvolt közöttük, még ha hallotta is valaki, akkor sem valószínű, hogy megértették volna, hogy mi volt ez. Addig nem fog mozdulni, amíg egyedül nem marad a helységben, nem csak azért, mert hátha Ragal válaszol neki valamit, de ennyi illemet igazán megengedhetett a Rocksolid vezetősége felé, hogy így tesz.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok is távozna, de látja, hogy Ingrid nem mozdul ezért úgy dönt, hogy megvárja Ingridet, már csak az illem miatt is. A hirtelen váltás kicsit kizökkenti, nem számított rá, hogy itt és ilyen gyorsan fog a rideg, rezzenéstelen nő újra a tegnap esti hangon beszélni vele. A kezdeti zavar után még oldalra néz, hogy megnézze, mindenki kiment már a teremből, majd ő is kicsit halkabban válaszol.
< - Ahogy akarod, már kíváncsi vagyok a meglepetésre. -itt enyhén elmosolyodik- Ma is későn fogok csak menni. >
Ő most nem mutatja ki annyira a gondolatait és érzéseit, mint Ingrid, de közel sem annyira merev mint a tárgyalás alatt volt. Talán csak az óvatosság miatt nem enged magának többet, vagy egyszerűen most ez is a játékrésze némileg. Mikor Ingrid elköszön ő is rangjának megfelelően megjelenéssel ezt teszi.
< - Önnek is. Ebben biztos vagyok. >
Végül az utolsó kétértelmű megjegyzés után megfordul és tőle megszokott határozott de elegáns léptekkel kisétál a teremben, az ajtó nem sokkal után becsukódik mögötte. Ingrid testőrei már távoztak, már csak ő van egyedül a teremben.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nem várt többet, ahogyan Tubrok kiért a szobából ő maga is megfordult és ugyanolyan katonásan távozott a helységből, ahogyan beérkezett. Ugyanabba az irányba ment, ahonnan bejött, az embereinek ismét csak a fejével intett, hogy kövessék. Képtelen volt testőrként gondolni rájuk, mivel ezt a funkciót nem igen tudnák ellátni, maximum egyetlen esetben, ha egy avatar lövésbe állnának bele, máshogyan nem. Ingrid jobb és sokrétűbb képzést kapott mint ők, és ugyanazon a harctéren harcolt, mint az emberei. Az űrben, talán még az is lehet, hogy némelyiknek a parancsnoka is volt az idegen fajok ellen. Nagyjából megvolt a terve, hogy mit is szeretne csinálni a nap hátra levő részében, először is már megvolt, hogy most nappal van, a nap állásából pedig nem sokkal lehettek dél után, így még volt ideje körbenézni a környéken, hogy milyen is a hely. Főleg elsődlegesen a természetet szerette volna, a városba bemenni egyedül a katonáival nem tűnt túlságosan olyannak, hogy az emberek azt jó szemmel néznék, esetleg majd este megkéri Tubrokot, hogy valakit adjon mellé, vagy tényleg az egyik nap a férfi mutassa meg a helyet neki, annak még jobban örült volna. A másik pedig a meglepetés volt. Annyit látott tegnap, hogy főleg halételeket ettek a helyiek, ami nem volt túl meglepő, de Ingridnek ott voltak a fejében azok az ételek, amiket az anyja csinált nekik sokszor. Igazi régi svéd ételek, még korábban megfordult a feje, hogy a férfit Ragal kedvenc ételeivel lepi majd meg, de végül úgy döntött, hogy inkább mélyebb gyökerekhez nyúl és igazi skandináv éteket készít, vagy készített el az estére. Igazából saját maga csinálná meg és megkéri a két androidot, hogy hozzanak neki alapanyagokat, nem mű ételekből akart dolgozni, hanem rendesekkel. És még édességet is fog készíteni, azt ő maga szerette. Annak ellenére, hogy nem volt szüksége ételekre ő szerette a hasát és szeretett enni. Emiatt úgy érezte, hogy a régen elvesztett emberségét valamilyen szinten megőrizheti és az eredeti gyökereihez nyúlhat vissza ezáltal, azokra az időkre, amikor még ember volt.
Ha visszaérnek a szállásra, akkor elengedi a katonáit, hogy folytassák az őrséget és ez a csapat pedig mehet pihenésre, nem mintha olyan nagyon szükségük lett volna, de azért nem ártott, ha ők is elfoglalhatták magukat. Felindult az emeletre és a két androidot kereste, este nem engedte be a szobába őket, csak kiküldte a folyosóra őket, hogy ott várakozzanak, amíg szükség van rájuk és most pedig elérkezett az az időpont, hogy így van. Ha felért a szobához és a két gép még ott van, akkor behívja őket a szobába.
< - Jöjjenek be – mondta. – Csukják be az ajtót. >
Ha ezt megteszik, akkor Ingrid szembefordul velük, mivel eléggé jómódú helyen szállásolták el és mivel HPI-s volt kételkedett benne, hogy lenne bármilyen főzésre alkalmas tűzhely itt bent, vagy bármi ilyesmi.
< - Szükségem lenne egy, de inkább két tűzhelyre főzéshez. Ezenfelül az egyikőjük segítségére az ételek elkészítésében, és mondom az alapanyagokat, hogy miből mennyire lesz szükségem, ezeket lehetőleg eredeti formában szerezzék be, amit nem tudnak, abból jobb híján elfogadható lesz a szintetizált forma is. >
Ezzel neki is látott, hogy a több fogásos vacsorának elmondja a hozzávalóit, többek között egy előételhez, egy raguhoz, egy salátához. Ezek után jöhetett egy másik főfogás, hozzá köret, egy kenyérszerűség. Végül két desszerté, egy diós sütemény, illetve egy habosé. Ha ezek megvoltak, még két italhoz is mondott hozzávalókat, a mézsör sajnos túl sokáig tartott volna az erjesztés miatt, így itt előre elkészítetett kért belőle, illetve a másikat maga akarta elkészíteni, a glögg-öt, ami olyan volt, mint a forralt bor, csak éppen erősebb.
Ha mindent sikerül a két androidnak beszereznie, akkor nagyjából egész délután és kora este ezzel lesz elfoglalva. Ezen felül még gyertyákat kért, illetve néhány fenyőágat, ha még léteztek fenyők, ha nem, akkor olyasmi fák ágát, ami hasonló volt ehhez. Ha minden megvolt, vagy a többsége a dolgoknak, akkor nekilátott a főzésnek és a teendőknek, és bízott benne, hogy legalább fele olyan jóra készíti el őket, mint az anyja valaha. Időnként főzött magának, de ott nem törekedett különösebben arra, hogy jó legyen, mint most, mivel azoktól az alkalmaktól eltérően ez az este különleges volt, ahogyan a vendég is, akit várt.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A két android általában mindenféle munkát végez az épületen belül teljesen automatikusan, ha nem kapnak egyéb parancsot. Ezért Ingrid nem találja őket a folyosón állva, de bárhol hívja őket a rezidencián belül, a robotok érzékelik azt és rögtön odasietnek hozzá. A két gép közli hogy megértette a parancsokat és nekiállnak megszerezni az alapanyagokat. Elsőként két darab mágneses energiával működő, vékony, sima, csillogó fekete sütésre és főzésre szolgáló fűtőfelületet hoznak, amelyen gond nélkül el lehet majd készíteni az ételeket. A különböző hozzávalók beszerzése már ennél több időt vesz igénybe, ugyanis sok fogáshoz nagy mennyiségű húsra van szükség, de a Földön már nincsenek nagy méretű állatok, ezért mesterségesen kell előállítani az anyagot, megfelelő képletek alapján és ez idő, valamint másfajta szerves anyagot igényel a folyamat. Néhány növény már nem is létezik, csak a faj átalakult vagy hozzá hasonló változata. Így viszonylag sokáig elhúzódik az előkészület. A főzés maga viszonylag gyors, az android amely segít Ingidnek mindent pillanatok alatt készít elő, sebessége és ügyessége jóval az emberi értékek felett áll, mellette lehet tényleg csak a főzésre, sütésre koncentrálni. Mivel Ingrid nem szokott túl gyakran saját maga ételeket készíteni, ezúttal kicsit több odafigyelésre és időre van szüksége, de végül minden fogás elkészül, a recept szerint. Ha a hőpaneleken hagyja a különböző tálakat, akkor az automatikusan melegen tartja majd, ezen kívül viheti bárhová az épületben, mágneses lefedettség mindenhol van.
Mire ezzel végez már valóban kora este van, Tubrok elvileg csak később jön. Odakint már kezd erősen sötétedni.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az androidok meglettek és sikerült nagyjából mindent beszerezni ahhoz, amit szeretett volna, igaz jó néhány helyen kellett egy-két dolgot változtatni, mivel növény nem volt már olyan, ami akkoriban volt, amikor a recepteket írták évezredekkel korábban. Ahogyan rénszarvas és jávorszarvas sem létezett többé, így csak ahhoz hasonló állatból szintetikusan lehetett előállítani, amire szükség volt. Az android pedig nagyon hasznos segítségnek bizonyult, mert Ingridnek rá kellett jönnie, hogy magát nem igen nevezhette volna konyhatündérnek. Ha egy embert, vagy idegent lényt kellett felszeletelni, azzal könnyedén boldogult, ahogyan mindenféle harcászati és ehhez hasonlatos dologgal, de a növények és a húsok felszeletelése ennél bonyolultabbnak tűnt. Főleg, hogy nem a hentes munkára törekedett, hanem arra, hogy minél jobb legyen és szebben mutasson. Végül minden készen volt, amit szükséges volt, azt otthagyta a mágneses tűzhelyen, hogy melegek maradjanak a vacsoráig, de aminek nem kellett melegnek lennie, mint a sütemények, azokat levette. A glögg például maradt, de a mézsör nem. Mire ez megvolt, ahogyan kinézett az ablakon már sötétedni kezdett, akkor még volt egy kis ideje, mert tudta, hogy Tubrok később fog csak jönni. Gyorsan próbálta előásni a fejéből, hogy mik is szükségesek még. Az igazat megvallva az efféle procedúrákat csak az anyjától hallott, saját maga nem igen volt még igazi randevún és kissé izgult is. Kellett jó néhány mély levegőt vennie, hogy megnyugtassa magát, és ne úgy viselkedjen, mint egy siheder, mert ez a korához és a rangjához is méltatlan.
Még az asztalnál, ami bent volt a szobában megterített, mélytányér, sima lapostányérok, kanál, kés és villa, minden egyes fogáshoz a megfelelőt. Noha tegnap efféle evőeszközöket nem látott, de számra hétköznapiak voltak és itt azért volt olyan étek is, amit nem lehetett csak pusztán késsel megenni. Tudta az anyja történeteiből, hogy az ázok sem használtak a mitológia szerint evőeszközöket, de hát ő és Tubrok messze voltak az istenektől és az ősrégi vikingektől, noha a férfi még távolabb, mint Ingrid. Az asztalra és a környékre még gyertyákat helyezett el azokból, amiket remélhetőleg meghozott a másik android, aki nem segített a főzésben. A szobában a fényeket kellően félhomályosra, hangulatosra állította, nem kellett a teljes fényerősség. A ruhái közül, amiket hozott az Anyahajóról egy elegánsabbat szedett elő, ami leginkább egy estélyinek tűnt és nem volt túl hivatalosnak és nem utolsó sorban nem katonának fog benne kinézni, ehhez pedig magas sarkú cipőt vett elő, legalább ne tűnjön olyan aprónak Tubrok mellett. Már úgy volt vele, hogy mindjárt elindul ki a szabadba, hogy megint sétáljon egyet, hogy nem látja meg senki, amikor megtorpant.
Kis híján elfelejtette, hogy miket is kellene még megtennie, mielőtt roppant nagy kellemetlenségekbe bele tudna futni. Nem tudta, hogy mennyi ideje lehet, így először gyors zuhanyon és hajmosáson esett még át, hogy a főzés közben szerzett ételek illatától is megszabaduljon. Odakint pedig ahogyan ezzel végzett már az estélyibe öltözött fel és vette fel a cipőt is. Az eddigi katonássága után ez igencsak furcsa volt még neki is, nem nagyon volt hozzászokva ehhez. A gyertyákat ekkor gyújtotta meg és közben egy gyors üzenetet küldött csak az apjának, nem hívta fel, csak üzenet, hogy ma nem lesz ideje arra, hogy beszélgessenek, majd később, másnap, vagy utána elmondja, hogy miért, így neki sem kell jelentkeznie. Kellemetlen lett volna, ha a megszokottakhoz híven az apja holoképe megjelenik éppen a vacsora kellős közepén, ez nem éppen a tervezett dolgok egyike lett volna. A másik pedig a hazaszólás, hogy ugyan tudja, hogy Greg ilyenkor még magántanárnál van, mert kicsit korábban van, mint tegnap, éppen ezért Cal-t hívta, hogy ma, ha lehet, akkor ő meséljen a fiúknak, vagy ha nem ér rá, akkor vigye át a nagyapához, bármelyikhez, hogy velük is legyen egy kicsit, aki éppen ráér. Ha pedig Cal rákérdez, márpedig amennyire ismerte a férjét, a legjobb barátját, ki fogja szúrni, hogy milyen öltözékben van, akkor gyorsan beavatja, hogy épp mire is készül és miért nem tud sem az apjával, sem a fiúkkal beszélni a ma este folyamán. Tudta, hogyha más nem is, Cal legalább bíztatni fogja és az ő boldogságát tartja szem előtt, nem úgy, mint mások, éppen ezért szerette barátilag nagyon a férfit.
Valószínűleg ezekkel az elfoglaltságokkal ismét bőven még húzta az időt, így lassanként kezdett egy kisebb görcs is lenni a gyomrában, ahogyan közeledik a késő este és az, hogy Ragal megérkezzen.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az apja az üzenetre csak annyit válaszol, hogy rendben van, az sem közvetlenül hang vagy kép formájában, hanem tényleges szöveges üzenetként. Cal természetesen vállalja a feladatot, ő maga, mivel a két nagyapa nem valószínű, hogy ráérnének, van valamilyen igen fontos dolog, ami miatt most egy ideig folyamatosan dolgoznak. Egyébként még akarna valami fontosról beszélni, de ahogy Miller gondolta, hamar észreveszi a nő ruházatát és ezért inkább nem kezd bele, látszik rajta, hogy őszintén örül a híreknek, és sok szerencsét kíván még végül. Mikor már semmi dolga sincs és izgulni kezd Ingrid észreveheti, hogy így sokkal gyorsabban eltelt és most is mintha gyorsabban telne az idő, nyilván néhány biológiai folyamat eredménye. A fények beállítása csak néhány gombnyomás egy megfelelő panelen, odakint rengeteg a fenyőfa, az androidok könnyen szereznek fenyőágakat és gyertyákat is. Bár a Zuhanás után az emberiség többé soha nem fedezte fel a gyertyát, mert a már előre elkészített városokban és más fontos pontokon készen kapták a technológiák nagy részét, amit akkor csak meg kellett tanulniuk használni, ennek ellenére mesterségesen egy rövid leírás alapján igen gyorsan létrehozhatóak a gyertyák. Nem sokkal azután, hogy minden a helyére kerül jelenti az egyik őr, hogy Ragal nagyúr ismételten bebocsátást kér Ingridhez. Amennyiben megkapja az engedélyt a gyalogos felkíséri őt egészen a megfelelő ajtóig. A léptek újra hallatszanak, ahogy a kopogás is. Tubrok nem nyit ajtót, ha Ingrid nem teszi meg, vagy nem szól neki, hogy nyugodtan beléphet. Mind a két esetben, végigfut a tekintete Ingriden, lehet rajta látni, hogy nagyon tetszik neki a nő ruházata. Ő maga a tegnapihoz hasonló a rangjához illően elegáns, de nem túl részes öltözékben van.
< - Lady Ingrid. > - köszön fejét enyhén meghajtva


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még úgy tűnt Ingridnek néhány pillanatra, mint Cal még szeretett volna valamit, de végül is most nem hozta fel. A jókívánságokat örömmel fogadta a férfitól, majd pedig végül bontotta a kapcsolatot, ahogyan meggyőződött róla, hogy Greggel is minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Talán nem is árt neki az, hogyha az apjával is eltölt hosszabb időt kettesben, úgy, hogy az anyja nincs ott vele. Hamarosan pedig megérkezett az, amire már várt a tanácskozás vége óta, megjött az üzenet, hogy Ragal megérkezett. Reszketegen fújta ki a levegőt és adta ki a parancsot a katonának.
- Kísérje fel – mondta.
Az még átfutott a fején, hogy vajon felfog-e valakinek tűnni, hogy ez már a második este, amikor az ország, a Rocksolid vezetője nem a saját lakosztályában tölti az este egy részét, hanem a vendégszálláson? Nem tudta, hogy a férfinak vannak-e testőrei, de könnyedén eltudta volna képzelni ezt. De ezt most gyorsan elhessegette magától és amint a kopogás hallatszott már pattant is fel a helyéről, ahol eddig ült és az ajtónál termett, hogy kinyissa azt. Elvileg már most is az a kellemes hangulatos gyertyafényes és kissé félhomályosabb fények voltak csak a szobában. Odébb állt és a kezével intett, hogy beléphet a férfi. A tekintetét nem tudta nem észrevenni, hogy tetszett Tubroknak az öltözete.
< - Nagyúr! - köszönt. >
Ebben a ruhában könnyebb volt a pukedlit végrehajtani, mint a többiben és elegánsabbra is sikerült, mint az egyszerű meghajlás. Ha a férfi belépett a szobába, akkor a fejével intett az esetleg még kint levő emberének, hogy távozhat és becsukta az ajtót, hogy most már tényleg kettesben maradhassanak. Ezek után nézett csak végig a férfin és legeltette rajta a tekintetét. A legjobb része az estének az volt, hogy valószínűleg a férfi nem is tudta, hogy mire számítson, Ingrid eléggé titokzatosan adta át a meghívást neki mielőtt elváltak és ki-ki ment a saját útjára a megbeszélés végén. Végül elmosolyodott.
< - Mint ígértem készültem egy kis meglepetéssel, egy vacsorával, saját magam főztem, idejét nem tudom, hogy mikor csináltam ilyesmit, így ha megkérhetlek, ne vedd biológiai támadásnak ezt a Rocksolid és vezetőjével szemben, a Birodalom és a Zsarnok részéről, ha ehetetlen lett – nevetett fel. – Gyere! >
A kezét nyújtotta a férfi felé, ha Tubrok elfogadta, akkor kézen fogva kíséri oda az asztalhoz, ha nem, akkor csak előtte megy és úgy mutatja az utat oda, ahol már megterítve várta az asztal a párost. Egymással szemben megterítve, de nem az asztal két végén, hanem csak a rövidebbik oldalán. Középen egy gyertya égett és már egy sörös korsó, és egy pohár is volt kint az asztalon. Kicsit távolabb a mágneses melegítőn több étel melegedett és illatozott.
< - Foglalj helyet, kérlek! Hogy telt a napod? – kérdezte érdeklődve, majd mielőtt válaszolhatott volna a férfi, folytatta. – Úgy hallottam, hogy egy HPI-s diplomatával volt ma találkozód és tárgyalásod, tényleg olyan fúria és hárpia, mint aminek tartják? >
Még egy kacér mosolyt küldött a férfi felé, mintha nem is saját magáról kérdezett volna, hanem egy teljes mértékbeli harmadik személyről, majd amíg a férfi válaszolt neki ő odament az elkészített italokhoz és kancsóban vitte az asztalra a mézsört és a glöggöt is, a forralt bor még gőzölgött is egy kicsit, ahogyan lennie kellett. Mindkettőnek kellemes illata volt, a glöggnek pedig már-már kicsit egzotikus is a szegfűszeg, vagy az ahhoz hasonló fűszernövény miatt. a mézsörnek aranysárga színe volt és a tetején egy picit habos, ahogyan a sörtől megszokott volt és szénsavas, aromás illattal. A másik pedig vörös színű és ennek az illatán már lehetett érezni, hogy sokkalta erősebb a másiknál.
< - Melyikből kínálhatlak meg? – érdeklődött. – A mézsörrel óvatosan, könnyen az ember fejébe száll, mert nem érzi, hogy erős lenne. >
Amelyikből kért a férfi abból a kancsóból tölt neki és saját magának is. Előző este a férfi választott egy italt, csak akkor ő ismerte őket, ezeket pedig Ingrid és volt egy olyan érzése, hogy ezek az ételek és italok, amik most itt voltak nagyjából az anyjának, Tyr-nek és saját magának mondtak volna csak bármit is és másnak már nem.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal viszonozza a mosolyt, majd kíváncsian hallgatja a meglepetés részleteit, először csak két gyors és meglepett pislogást enged meg magának, de itt már nem leplezi a gondolatait és érzéseit, valószínűleg tudta már, hogy miért kell éhesen jönnie, de akkor is váratlanul kellemes ezt hallania. Itt az északi törzseknél ha egy nő ételt főz a férfinak az egy nagyon fontos gesztus és jel, mivel Ingrid átnézett minden lényeges adatot mielőtt ide érkezett ez könnyen eszébe juthat. Tubrok hagyja, hogy a kezénél fogva az asztalhoz vezessék.
< - Rád se ismerek. >
Mondja ki amit gondol, teljesen őszintén, a szoba hangulata, az ételek illata és Ingrid jelenléte rá is kellő hatást gyakorol. Valószínűleg ő sem találkozott korábban ilyen helyzettel, ahogy Ingrid is csak hallott az effajta találkozókról az anyjától, emiatt minimálisan de mintha ő is izgulni kezdene valami miatt. Miután leül az asztalhoz és végignéz a terítéken tekintete ismét Ingridre vándorol. Élvezi a helyzetet. Amikor Miller harmadik személyként kezd el beszélni magáról ugyanúgy válaszol, mintha csak egy mindennapját mondaná el és teljesen átlagos lenne, hogy esténként megbeszélik az ilyesmiket.
< - Nálunk annyira nem ismertek ezek a szavak, de vannak akik szerint boszorkány, szerintem csak boszorka. -mosolyodik el kedvesen a becézésnél- Neked milyen volt a napod? >
Úgy tűnik tegnap este óta már sokkal jobban eltalálja az ilyen kis játékok lényegét. Az italokra vet egy pillantást, majd kér a sörből, amíg beleiszik eszébe jut valami.
< - Na és, honnan jött az ötlet egy közös vacsorához? A tárgyalás után nem vártam volna. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan meglátta Tubrok jeleit, hogy mennyire meglepte az, hogy Ingrid vacsorát készített neki beugrott az egyik szokás, amit feltöltöttek neki, mielőtt idejött. Erre nem is emlékezett így hirtelen, de még ez is remekül jött és örült, hogy nem sértésnek bizonyult az, hogy ezt tette. Egy pillanatra megtorpant, amikor a férfi kimondta, hogy nem ismeri meg, felé fordult és a szemébe nézett. Nem ismerték még annyira egymást, hogy tudja Tubrok, hogy milyen is a nő, csak azt látta, amivel felhívta magára a figyelmet, majd a határozottat, aki ellen tudott állni neki és végül pedig azt, aki a Birodalmat szolgálja és feléjük tartozik kötelezettséggel.
< - Nem vagyok az a szívtelen és rideg nőszemély, akit napközben láttál – mondta komolyan. – Megteszem a kötelességemet a Birodalom felé és ez a feladat megköveteli az efféle viselkedést, de a szabad időmben, még ha egy kissé merev is vagyok időnként, el tudom engedni magam. >
Teljesen komolyan beszélt, nem csak a tekintete volt az néhány pillanatig, hanem a hangja is nem rideg és távolságtartó, csak egy sokat megélt személy komoly hangja. Most kellett néhány pillanat, hogy mindezt lerázza magáról, de nagyban a segítéségre volt az, hogy Tubrok miként reagált egyébként arra, ami itt volt. Látta, hogy hasonlóan kicsit furcsa a férfinak ez az egész helyzet, mint neki. Nem is valószínű, hogy a Zuhanás óta történt valaha is ilyesmi egy férfi és egy nő között, legalább is Ingrid ismeretségi körében nem volt ilyen. Kecses mozdulattal töltött a férfinak az italból és saját magának is, egyelőre még nem ült le, csak fordult vissza az edényekhez és az előételt és a kenyeret vette el onnan és hozta még oda az asztalhoz. A mozdulataiban ettől a ponttól kezdve ott voltak az apró jelek, utalások, amikkel tegnap is elkápráztatta és sikeresen levette a lábáról a férfit.
< - Találkoztam egy roppant konok férfival, aki nem átalkodott kémkedni utánam és az általam felállított országhatárokról még azelőtt, hogy az publikus lett volna előtte és a vezetői előtt – nézett a férfira, de a hangjában semmi sértődés, vagy számonkérés nem volt, csak az a játék, ami eddig is. – Nagyon igyekezett, hogy megtörjön és legyőzzön egy tárgyaláson, de csupán egyszer sikerült megszorongatnia. >
Szándékosan nem utalt arra a részre, hogy melyik is volt az a sok lehetőség közül, nem is gondolta, hogy ráfog jönni Ragal. A boszorkára felnevetett, ezt a szót még nem hallotta korábban magára, az utolsó ilyen személy, akire ezt mondta valaki, azaz anyja történeteiben Thorhalla volt, de mindaz nagyon régen történt és másfajta boszi volt az a nő, mint akik söprűkön lovagoltak és bibircsókot hordtak.
< - Szóval boszorkány – harapott az alsó ajkába. – Nem ők azok, akik a gyanútlan férfiakat szokták elcsábítani női és egyéb bűbájjal? >
A hangja és a tekintete most lett olyan, mint tegnap este az ölelkezéskor, láthatóan tetszett neki, hogy ehhez hasonlította a férfi, ahogyan a kenyeret és az előételt letette az asztalra, a tetőt levette az edényről, hogy meg lehessen csodálni az ételt és ha a férfi szedni akart magának, akkor megtehesse. Ő maga végül mégsem a saját helyére ült le, hanem a Tubrok melletti székre és onnan pillantott a férfi szemeibe.
< - A tárgyalás, tárgyalás volt, figyelmeztettelek előre! – mondta kacéran és ugyanúgy folytatta, de ezt már suttogva. – Mond, mi legyen annak a konok férfinak a büntetése, akit a Birodalom küldötte kémkedésen kapott? >
A szavai közben picit közelebb hajolt a férfihoz és végig fenntartotta a szemkontaktust vele. Már tudta, hogy mit fog mondani és azt is, hogy mindezek a dolgok itt mit szolgáltak, csak nem mondhatta el az egészet, így már tudta, hogy időnként utalásokat fog beletenni, és kicsit misztikusabbra veszi ezt az egész hagyományt. Még nem akarta elmondani, hogy ki is ő valójában és mennyi idős, miket élt meg.
< - Hallottam, hogy régen volt egy ilyen szokás, aminek a neve randevú volt – felelte. – Ott volt, hogy egy pár néha napján romantikus vacsorát töltött el egymással, főleg megismerkedésük után közvetlenül olyan célzattal, hogy megismerjék egymást. Tegnap este a vágyaink megismerésén kívül nem sokat tudtunk meg egymásról, úgy véltem, hogy nem bánnád, ha kicsit közelebb kerülnénk egymáshoz hátunk mögött hagyva úgymond a tárgyalóasztal csataterét. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ebben biztos vagyok, nem is gondoltam, hogy az vagy, csak megleptél. >
Válaszolja még Tubrok, nem magyarázkodva, csak korrektül, komolyan. Látja és már tudja Ingridről, hogy sokkal többet látott és tapasztalt mint ő maga, de a nő kinézete mást sugall neki, de már ez nem jelent gondot neki. Ez az egész helyzet nem tart pár másodpercél tovább és mikor az asztalnál ülnek már teljesen meg is szűnik. Ragal a saját magáról szóló megjegyzésen jót mosolyog, tetszik neki ez a vélemény.
< - Akkor tényleg nagyon konoknak kell lennie... Csupán egyszer? - kérdezi némileg megjátszott meglepettséggel, majd a kissé szurkálódó hangnemében folytatja - De igen ők, sokat hallottam már róluk, régi történetekből. Ez az egy viszont kedves is amellé, hogy gonosz, ezért csak boszorka. >
A kis jelek, amelyeket Ingrid ad felkeltik a figyelmét és mint legutóbb hasonló hatással vannak rá, ő is elkezdi kimutatni, hogy a szituáció mennyire kedvére van, az egész vacsora, a nő jelenléte, a beszélgetés, minden. Látszik az arcán, hogy most is szívesen eljátszana Ingriddel. Az asztalra kerülő előételből szed, de nem csak a saját tányérjába. Mikor Ingrid leül mellé, kicsit közelebb helyezkedik a nőhöz, mielőtt az felé hajolna, akkor ő is azt teszi.
< - Különös szokás, nem hallottam még róla, valóban. Azt hiszem,könnyű lesz megbarátkozni vele. - itt még egy kicsit közelebb hajol és Miller fülébe súgja már csak a szavait - A kémeké mindig a legfájdalmasabb büntetés. >
Miután ismét távolabb húzódik kicsit a pár pillanatra még Ingrid szemeibe néz, hogy tartsa a szemkontaktust, ami múltkor is működött. Végül az étel felé fordul, és beszívja az illatát.
< - Nem kevertél bele valamilyen bájitalt? >
Mondja szándékosan sokkal finomabban mint kellene, valamilyen utalásként, hogy igen válasznak talán jobban is örülne.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A férfi szavaira most nem szólt rá, hanem ráhagyta, megkönnyebbült, hogy így vélte és nem pedig úgy, ahogyan a többség teheti. Amiatt meg kifejezetten örült és hálás volt a férfinak, ami látszott rajta, hogy egyáltalán nem feszélyezi az, hogy a nő idősebb nála, sőt az sem, hogy évszázadokkal a fiatal külseje ellenére. Nem tudta, de volt egy olyan érzése, hogy nagyon sokan ezzel nem tudtak volna megbarátkozni, hogy ez így van. Eszébe jutott egy buta mondás, amit az anyjától hallott, hogy régen is voltak olyan férfiak, akik nem a korosztályukban választottak maguknak párt, hanem idősebb, érettebb nők körében. Ironikus módon Ingrid biztosra vette, hogy az anyja nem közel háromezer-ötszáz éves különbségre gondolt ennél hanem csak két-három évtizedre. De igen, az egy roppantul másik világ volt, mint ez a mostani, amiben éltek. A férfi mosolya roppantul tetszett neki, amikor az így reagált arra, amit Ingrid róla mesélt. A lány felnevetett a válaszon, főleg a tettetett meglepetésen és kedvesen pillantott a férfira.
< - Igen, csupán egyszer, de már ezt is hatalmas győzelemnek tekintheti – mondta még mindig egyes szám harmadik személyben beszélve Ragalról. - Délelőtt volt egy pont, amikor az embereid megbotránkoztak, te pedig megfeszültél, mert visszaszóltam, ilyen nehéz volt megállni, hogy ne csókolj meg ott azonnal? - kérdezte végig szemkontaktust fenntartva és ha a férfi nem húzódott el, akkor lágyan simított végig az arc élén a szakállal nem törődve, hogy ott van. >
A hangjában éreztette, hogy a férfi tényleg elkönyvelheti azt a pontot győzelemnek a harcban, hiszen ő nem azt mondta, hogy le kell győznie, hanem megpróbálhatja, azaz Ingrid szinte teljesen biztos volt benne, hogy Tubrok nem fog győzni ellene. Éppen ezért is nem akarta, hogy megtegye, számára ennyi bőven elég volt, hogy a férfi egyszer megtudja szorongatni, hiszen a férfi még s semmit sem tudott róla és így nem lehettek meg azok a pontok, amikkel megtudta volna tenni. A boszorkás dolgon tettetett módon gondolkodott el, majd nevetéssel a hangjában nézett bele Ragal szemeibe.
< - Még nem tudom, hogy ez a pletyka, hogy kedves vagyok mennyit árt a hírnevemnek – nevetett fel. – De tőled elfogadhatónak tűnik, ha annak tartasz. De nem muszáj reklámozni, maradhat a kettőnk titka. >
Kacsintott rá a férfira. És végre valahára Tubrokon is meglátta, hogy elkezdte teljesen kimutatni, hogy jól érzi magát és minden tetszik itt neki. Erre a pillanatra várt és az a tekintet, elég volt csak ránézni, hogy tudja, hogy a férfi mit is akart volna ebben a pillanatban, az pedig minden volt, csak nem éppen az evés, de még mindig kínozni akarta őt, ezen az estén sem fogja őt megkapni, az még odébb volt, hogy mindaz megtörténjen. Nagyon kicsit megborzongott, amikor a férfi odahajolt, hogy a fülébe súgjon. Ahogyan Tubrok hátrébb húzódott és ismét a nő szemébe nézett, Ingrid tekintetén átsuhant valami és a szemei egy picit gonoszan csillantak meg, majd a mosolya is ezt tükrözte.
< - Akkor az ítélet megszületett – suttogta. – A büntetésed fájdalmas lesz, türelemre ítéllek. >
A hangjából és mozdulataiból tökéletesen kiderült, hogy mire is érti mindezt, a gonoszkás mosoly és tekintet is ismét kacérrá változott, majd ő is a tányérokra pillantott, amikbe Tubrok már szedett ételt. Hallotta a másik hangjából, hogy mit szeretne, mintha Ingrid értett volna az alkímiához, vagy a mágiához, hogy mindezt megtehesse. Nem volt neki más ilyen téren, csak a saját személyes vonzereje, azt viszont teljes egészében bevetette, most pedig már csak egyetlen dolog volt hátra, hogy ne csak fizikálisan keltse fel a férfi vonzalmát, hanem elérje azt, hogy saját maga miatt is érdekelje és ne csak a teste. A legtöbb nő számára talán mindez nehéz lett volna, de kellően sok közös vonásuk volt ahhoz és még érdeklődés terén is valószínűleg, hogy könnyű dolga legyen.
< - Elképzelhető, hogy van benne – felelte rejtélyesen. – Ha az este végére még részegítőbbnek érzed majd a jelenlétem, és még többet akarsz tőlem, belőlem, akkor a bűbájom is pontosan úgy hatott, ahogyan kellett neki. >
A végén már szinte csak suttogott kissé mélyebb hangon, hogy még jobban feltüzelje a férfit ezáltal. Mivel az ő étkészlete és mindene az asztal túl oldalán volt egy nem túl elegáns és illendő dolgot tett meg. Noha felállt az asztaltól, de nem kerülte meg azt, csak onnan, ahol volt Ragal mellől nyúlt át az asztal felett a saját evőeszközeiért és tányérjaiért. Az előrenyúlásnak hála a szűk ruhában minden idoma kirajzolódott, a hátát kissé ívesesen döntötte meg és a ruhában egyébként is merész dekoltázsa – merészebb, mint a tegnapi hálóingben volt – még sokkal jobban látható lett és szinte betekintést engedett oda, amit takarni hivatott. A mozdulataira különösen ügyelt, hogy semmilyen esetre se legyenek közönségesek, csupán csábítóak és még jobban levegye a férfit a lábáról. Miután visszaült mosolyogva fordult a férfi felé. Akkor most, hogy nekiláttak vacsorázni jöhettek a kérdések is, tudta, hogy óvatosnak kell lennie, mert nem akarta megbántani a férfit és nem akart olyan kérdéseket feltenni, ami kényelmetlenek lehettek neki.
< - A tárgyaláson, nem lepett meg téged különösebben, hogy folyamatos kapcsolatban lehetek Maniac-el. Sőt, mintha vártad volna, hogy mindez kiderüljön – kezdte. – Érdekelne, hogy miként következtettél erre, hogy ne legyen ez meglepő. És kíváncsi lennék arra is, hogy mit gondolsz mennyire származom felső körökből. >
Amíg a férfi válaszolt megvett néhány falatot az előételből, majd megtörölte egy szalvétával a száját és belekortyolt a sörébe.
< - Már tudok rólad egy-két dolgot, például roppant makacs és mazochista vagy többek között és majdnem mindig megkapod, amit akarsz – szándékosan incselkedett mind mozdulatokkal, szavakkal és a hangjával is. – De mást még nem igen és én roppant kíváncsi vagyok. Mit szoktál szabadidődben tenni, már ha van ilyen, mik a kedvenc szokásaid, kedvenc ételed, italod? Esetleg a kedvenc sportod? >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok elégedettnek tűnik eddigi teljesítményével, főleg miután Ingrid elmondja, hogy ő is így gondolja. Hagyja, hogy Ingrid végigsimítson az arcán, a bőre és szakálla érintésre egész finom, jól ápoltnak érződik. Miközben visszaemlékszik a tárgyaláskor történekre, megint az az enyhe feszültség érződik rajta.
< - Nem tudtam akkor, hogy mit akartam jobban, odamenni és ahogy gondoltad megcsókolni téged vagy egyszerűen kiküldeni a teremből. Ritka, hogy nem tudok dönteni, de Diederiket nagyon kínos helyzetbe hoztad... És a kettőnk titka marad, ha azt akarod. >
Figyeli Ingrid reakcióit, a testbeszédét is, hogy könnyen megértse a nő ki nem mondott gondolatait, amik igen egyértelműek számára. Az elhangzó ítélet után félre húzza a száját, mint akinek egyáltalán nincs ínyére ez a gondolat és szúrós pillantást is vet Millerre, ezt egészen addig fenntartja amíg nem látja rajta, hogy kissé kényelmetlenül érezné magát emiatt és ekkor elmosolyodik. A tányér felé fordul és nekikezdene az evésnek, de ahogy Ingrid feláll rögtön ránéz és tekintetével végigköveti a nő mozgását, le se veszi a szemét róla, egészen addig amíg vissza nem ül mellé. Ezután lát csak neki az ételnek, miközben hallgatja a kérdéseket. Egyelőre Ragal nagyon élvezi az egész helyzetet.
< - Csak arra vigyázz, hogy nehogy túl erős legyen a varázsszered. -mondja két falat között- Most is küzdök magam ellen... ahogy tegnap is. >
A végén az egyik kezét lerakja maga mellé úgy, hogy az oldalról hozzáérjen Ingrid combjához, finoman megérinti, majd kicsit távolabb húzza, hogy így nyomatékosítsa, amit mond. Mielőtt válaszolni ő is iszik az italból, mozdulatain látszik hogy ráér, nem akar semmit elsietni.
< - Már korábban is volt dolgom olyanokkal akik a birodalmadból származtak, renegátok, zsoldosok, akiknek nem felelt meg a HPI. Azóta elhiszek minden történetet, ami rólatok hallani, nem azért mert azt hiszem, nem csak puszta kitalációk, hanem mert tudom, hogy a legmerészebb mesék is csak megközelítik a képességeiteket. Láttam már olyan embert, akit nem tudott lefejezni a fejszéjével egy Végtelen katona, mert mire a penge átvágta a nyakat, mögötte már összeforrt a hús. -itt tart egy kis szünetet- Te gondolom nagyon magas körökhöz tartozhat, ha téged küldtek teljesen egyedül, hogy dönts ilyen fontos események sorsáról. Nem vagy a legfelsőbb körök tagja, mert akkor meg se jelennél a Földön, akkor valószínűleg a második vagy harmadik szinten lehetsz, de akkor is a legnagyobb hatalommal rendelkezők között. Jól gondolom? >
A válasz után, mikor Ingrid a törzsfőt saját magáról kérdezi, akkor elgondolkozik, hogy mit is mondhatna.
< - Ha van elég időm visszalátogatok a szülőfalumba és kitisztítom a fejem, végiggondolom a dolgokat. Kiskoromban is a kedvenc sportom a kőhajítás volt, nem igényel sok tervezést, de igen nagy koncentrációt. Annak idején fél évvel korábban majdnem kétszer olyan messzire dobtam az egyik sziklát, mint ami a próbákhoz kell, hogy férfinak nyilvánítsanak a törzsben. Nem voltam annyival erősebb, csak kitaláltam egy más technikát és működött, ezek mindig jó emlékekkel töltenek el. Bálna hús a kedvenc ételem, de ez nem tudom miért fontos, általában valamilyen erősebb italt szoktam hozzá inni, de csak alkalmanként, mikor van rá okom, nem akarom azzal közönségessé tenni, hogy mert megtehetem mindig meg is teszem. >
Még megvárja az esetleges további kérdéseket, de nem kérdez vissza, hanem eszik tovább, amíg végül felteszi a kérdését.
< - Azt mondtad itt nem akarsz a tárgyalásról és a háborúról beszélni. De azt mondta, még először nekem, hogy azért jöttél, hogy megmentsd a Rocksolidot. Mitől kellene megmentened? Tényleg érdekel, mert nem érzek semmilyen veszélyt. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a szavai után láthatta, hogy most Ingrid volt legalább annyira elégedett ezzel a válasszal, amennyire a korábbival a férfi. Azzal már ott a tárgyalóteremben is teljesen tisztában volt, hogy mindenki ott azon a ponton roppant kellemetlenül érezte magát és kínosan, mert nehezen viselték, hogy valaki így beszél magas rangú személlyel. Azt pedig megnézte volna, hogy miként reagáltak volna arra, hogyha megcsókolta volna a nőt, sőt az nem ellöki magától, hanem viszonozza.
< - Még senki sem merte megtenni, hogy kiküldjön a teremből hasonló helyzetben, és nem tagadom, hogy nem ez volt az első ilyen – mosolygott. – Bár a megcsókolás gondolata úgy hiszem, hogy nálad merült fel először. >
Ezt olyan hangnemben mondta, hogy véletlenül se lehessen eldönteni, hogy mindez igaz-e vagy csak játszik továbbra is. A szakáll érintése kissé meglepte, nem ilyennek képzelte, persze a hosszú élete során látott már szakállas férfiakat, de még senkivel sem került így fizikai kontaktusba, és tegnap pedig nem maradt meg ez az aprócska részlet neki. Különleges volt ez így a számára. A szúrós tekintetre csak kissé oldalra döntötte a fejét, néhány másodpercig nem tudta eldönteni, hogy most tényleg megbántotta-e a férfit, vagy az is csak játszik továbbra is. Már éppen emelte volna fel védekezően a kezét, amikor a férfi elmosolyodott. Tehát ő is élvezte az egészet, nem csak Ingrid, sőt végig érezte magán Tubrok tekintetét, amikor a tányérért nyúlt. Ahogyan leült és megérezte a férfi kezét a combján kellemesen borzongott meg és a keze is libabőrös lett az érintés után, mindez pedig valószínűleg a férfi előtt sem marad rejtve. Nem csak a másik fél küzdött, hanem ő is. Szívesen megcsókolta volna, illetve ment volna tovább is, de pontosan tudta, hogy nincs még itt az ideje.
< - Dehogynem, reménykedem is benne, hogy elég erős lesz. Nem csak te küzdesz magad ellen, hanem én is – felelte kissé elfúló hangon. >
Belekortyolt a sörébe, ahogyan a torka és az ajkai is kiszáradtak. Utána evett ismét néhány falatot és közben figyelte, hogy a férfi mit is mesél. Kiderült, hogy miért is nem lepődött meg. Az anyját tudta, hogy járt itt, ezek után pedig nem volt meglepő, hogy dezertált HPI-sok is megfordultak erre, ex-flotta tagok is. Saját maga is prezentálhatná, hogy mennyire gyorsan gyógyul, hogy végigvágná a kezét és máris rendben lenne, mintha mi sem történt volna. Mindennek a legjobban a szüléskor örült, hogy pár nappal később már újra rendes formában volt és meg sem látszott rajta, hogy Greg született. A következetés pedig meglehetősen helyes volt Tubrok részéről, arra pedig bólintott.
< - Jól gondolod – felelte. – Második szinten a szavaiddal élve. Lehetne feljebb is, de az apám nem engedte soha, hogy belépjek a flottába. Így sem sokat vagyok a Földön, nem méltó. Az életem jelentős részét az Anyahajón töltöttem, lényegében csak akkor voltam itt a bolygón, vagy a közelében, amikor kivételesen nem magamtól tanultam, hanem mások képeztek. >
Már ezzel is elég sokat elárult magáról, révén nem sok olyan hely volt a bolygón, vagy a közelében akik képezhették volna-
< - Nem rémisztelek meg? Vagy tényleg ennyire szereted a tiltott gyümölcsöt? >
A hangjából kiérződött, hogy nagyon szerette volna, ha nem riasztja el ezekkel a férfit, bár amit eddig látott és kiolvasott belőle azok alapján szerencsére nem ez jött le, bár az igazságnak még a felét sem hallotta. A kérdésre, hogy miért fontos lágyan elmosolyodott és egy pillanatra hozzáért Ragal kezéhez. Tényleg nem volt egyikük sem ilyen helyzetben és nos igen, amire mindketten vágytak, ahhoz nem kellett beszélgetés, sem pedig az, hogy megismerjék a másikat. De ez most akkor is más volt, mint az lett volna.
< - Hogy miért fontos? – kérdezett vissza. – Nem a rangodra vagyok kíváncsi és arra, hogy ezáltal mit tehetsz, és mit érhetsz el. Hanem magára az emberre, a férfira, aki te magad vagy Tubrok, bármiféle nevek, jelzők és rangok nélkül. Jelenleg nem érdekel, hogy a törzsfő vagy és a Rocksolid vezetője, ha egy egyszerű kovács, vagy katona lennél is érdekelnél, ugyanennyire. >
Meglepődött, hogy ennyire őszinte lett a válasszal a visszakérdezése után. Egyelőre nem tett fel további kérdést, meg akarta hagyni Tubroknak, hogy most ő tegyen fel néhány kérdést Ingridet illetően. Mikor az a korábbi, tegnap esti, vacsorai kérdés merült fel, reszketegen sóhajtott fel. Tudta, hogy előbb vagy utóbb választ kell adnia, de akkor is mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Tyr felelt volna rá és nem neki kellene. Elfordította a fejét és a sörös kupájába bámult, a benne levő aranyságra folyadékra. Képtelen volt felnézni Ragal-ra.
< - A Rocksolid fontos nekem – felelte és most először nem nézett a férfi szemébe a válaszkor. – Nagyon fontos. Idővel elmondom, hogy miért, de még nem állok készen rá. Ha nagyon érdekel, kérdezd a Bölcset, ő jobban el tudná mondani, mint én. Én láttam a veszélyt, a Birodalom is látta, hogy mennyire megerősödtetek, hogy a semmiből került mennyire győztes helyzetbe a vezetéseddel az országod. >
Nyelt egyet, nehéz volt erről beszélnie, ott volt benne a Birodalom iránti hűsége, hogy azaz otthona, hogy oda tartozik engedelmességgel. Másik oldalról pedig a vére és a lelke egy része ide vonzotta, hogy ez az otthona, a tényleges otthona, amit odakint érzett előző este, amikor kint volt.
< - Hosszútávon – most pillantott fel újra és nézett Ragalra. – a Birodalom érdekeit sértené ez. Úgy hiszem, hogy nem kell kifejtenem, hogy mindez mit jelenthet rátok nézve. >
A férfi könnyedén kivehette, hogy mindez mennyire nehéz volt a nőnek, hogy milyen nehezen volt képes csak kimondani ezeket a szavakat. Nem azért, mert ki kellett valamilyen hazugságot találnia, hanem azért, mert a tényleges igazságot mondta, ahogyan tényleg érzett ezzel az egésszel kapcsolatban. Volt benne valami a szavak között, a ragaszkodás, ami a szavakból kiderült, a féltés. Talán, ami ősibb is lehet, mint maga a Rocksolid, de hogy ez mi is valójában arra nem hitte Ingrid, hogy a férfi még most rájönne, rájöhetne.
< - Nem tudom, hogy miként élném meg, ha Skan… a Rocksolid elveszne – egy kicsit megrázta a fejét, mintegy jelezve, hogy nem szeretne róla tovább beszélni. – És te mire vagy kíváncsi? Tegnap mondtad, hogy érdekel a Birodalom is, meg felteszem én is. >
Kacsintott a férfira és hirtelen váltott témát, szinte száznyolcvan fokos szögben, a mozdulatain már nem látszott meg az előbbi nehéz téma, egyedül a szemeiben volt még ott az a nagyon mély és ősi bánat, mint a Rocksolid téma alatt.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok figyelmesen hallgatja Millert, miközben ő magáról beszél. A végén még bólint is, hogy ért mindent, majd a kérdésre enyhén nemlegesen megrázza a fejét.
< - Csak tisztában vagyok vele, hogy mit jelent a tiltott gyümölcs. Nem zavar ha valamiben felettem állsz, ez is a részed, egyszerűen törvényszerű is a Birodalomnál. Eddig még nem találkoztam olyan nővel, aki ilyen lett volna, ez inkább különlegessé tesz, mint ijesztővé. >
Teljesen őszintén beszél, most mindenféle utalás vagy más hangsúly nélkül. Amikor ezután Ingrid megérinti Ragal kezét, a férfi óvatosan megfogja és tartja a sajátjában egy kis ideig.
< - De ha egy katona vagy kovács lennék - néz a nő szemébe - lehet, hogy soha nem találkoztunk volna, vagy nem lettünk volna ennyire érdeklődők egymás iránt. Ez így működik, de akkor is sokat számít, ha meg akarsz ismerni. Mivel talán egy ember sincs, aki tényleg ismerne engem. >
Most is Ingridhez hasonlóan őszinte vele, szemébe mond mindent amit gondol, tartalomtól függetlenül. A komoly választ, Ingrid habozását kivárja, kíváncsian hallgatja az okokat, végül magabiztosan elmosolyodik.
< - Igen erre számítottam én magam is, miután mind a két hódító állammal háborút viselek. Viszont a helyzet közel sem lett volna ennyire, forró. Már felkészültem előre is, de a tárgyalások után, arra már nem lesz szükség. Remélhetőleg. >
Nem folytatja tovább, mert látja, hogy Ingridnek kényelmetlen a helyzet. Túl kellemes most ahhoz a hangulat, hogy Tubrok emiatt az egy kérdés miatt az egész estét feláldozza. Kis időre elgondolkozik, hogy mit is kérdezhetne.
< - Már mondtad, hogy be akartál lépni a flottátokhoz, de apád nem engedte. Érdekelne a kapcsolatod a családoddal, úgy gondolom az sok mindent elmondana rólad. Vagy mondhatnál pár szót az örök életről is... >
Ragal teljesen spontán és nyitott, a kérdései is ezt tükrözik. Egyiket sem úgy teszi fel, mintha mindenáron akarná a választ.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:32

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem tagadhatta, hogy megkönnyebbült, amikor a férfi nem találta ijesztőnek azt, hogy ekkora különbség van közöttük, hanem csak úgy vélte, hogy mindez különlegessé teszi őt. Mindez igencsak jóleső érzéssel töltötte el őt. Belekortyolt a sörébe, hogy a kiszáradt torkát „gyógyítsa” vele. A méznek hála kellemesen aromás ital könnyedén csúszott le a torkán és ha nem lett volna a regenerációja, hogy ne rúghasson be, valószínűleg ma este tudna annyit inni, hogy mindez megtörténjen. Már csak a társaság miatt is.
< - Örülök, hogy így gondolod – mondta. >
Feltűnt a nőnek, hogy most a férfi is hasonlóan őszintén beszélt, mint ő maga is. Mindezért roppant hálás volt neki, hogy így tett és nem próbált némi hazugsággal a bizalmába férkőzni. A következő mondatokon pedig elmosolyodott, önkéntelenül is, amikor a férfi viszonozta az érintését és a kezébe fogta a nőét, Ingrid ösztönösen is, de belefűzte az ujjait a férfi ujjai közé és ezt a fizikai kontaktust addig tartotta fenn, amíg végül Tubrok nem fújt visszavonulót és nem húzta vissza a kezét. Meglepő volt, hogy két teljesen eltérő társadalomba voltak valók, akiknek lehetséges, hogy soha sem kellett volna találkozniuk személyesen, de mégis megtörtént néhány jó katonai döntés miatt, mert ha azok nem jöttek volna létre, akkor nem kellettek volna a tárgyalások sem, és Ingrid sem jött volna ide valószínűleg soha sem.
< - Valószínűleg valóban így van, ahogyan mondod, hogy akkor nem lennénk itt – értett egyet. – De ettől még a helyzet ugyanaz marad, és a tényen mit sem változtat, hogy te vagy hosszú életem során az első férfi, aki nem azt nézte rajtam és bennem, hogy a képzeletbeli lépcsőfokokon miként és hova léphet előre azzal, ha az ágyába csalogat. Azokat kivéve persze, akiket a barátaimnak nevezhetek. >
A hangjában egy pillanatra még az undor is megtalálható volt, ahogyan ezekre a személyekre utalt és gondolt. Persze tisztelet a kivételnek mindig is voltak, azok pedig a barátai lettek, mivel nem is akartak tőle semmit sem. Ragal ebből a szempontból tényleg igencsak különlegesnek számított. Néhány pillanatig hallgatott, majd utána szólalt meg ismét.
< - Mindig a legmagasabb rangú személyek a legmagányosabbak és őket ismerik a legkevesebben, hogy milyenek valójában – suttogta. >
A hangjából határozottan kiszűrődött, hogy pontosan tudja, hogy mire értette Tubrok, mivel ő maga is hasonló cipőben járt. Ha tudta volna a férfi az igazságot. Még Ingrid legjobb barátai sem voltak tisztában azzal, hogy ki is a lány apja valójában, Cal-t tudták, hiszen az apja kellően ismert személy volt ahhoz, hogy ne lehessen nem ismerni, aki járatosabb volt a felsőbb körökben, de saját magáról meghagyta őket abban a tudatban, hogy a saját apja csak egy magas rangú tiszt a flottán belül. Néha pocsékul érezte magát emiatt, de nem akart kellemetlenséget okozni nekik. Mint már korábban most is roppantul aranyosnak találta a férfi naivságát és azt, hogy nem hosszú távon gondolkodik, nem hibáztatta ezért, valószínűleg ő is így tett volna, ha csak akkora élet adatik meg neki, amennyinek kellett volna, ha nem kap génkezelést. De ha nem kapja meg, akkor soha sem találkoznak, közel 3400 éve halott lenne és talán a leszármazottai sem éltek volna eddigre, hogy ők találkozzanak Tubrokkal. Kivételesen roppant hálás volt a Zsarnoknak azért a génkezelésért.
< - Reméljük, de ez nem jelenti, hogy megkönnyítem a dolgodat – mosolyodott el végül ismét. >
Pedig szívesen megtette volna, hogy engedi a Rocksolid miatt, de mindezt nem tehette meg. Így hát nem is fogja hagyni magát, ahogyan ezen a napon sem hagyta. A kérdésekre néhány pillanatra elgondolkodott, hogy mit is mondjon, hogy mennyit mondjon el ezekből. Legalább is, ami a családot illette, az volt a kényelmetlenebb pont az apja miatt leginkább. Egyelőre úgy vélte, hogy eléggé őszinte lesz, maximum kihagyj a részleteket, azt, hogy egy UP2 lánya lenne, valószínűleg még Tubrok sem gondolná, ahogyan a többiek sem tették. Meghagyja annyiban a dolgot egyelőre, mint máskor, hogy a férfi tippelhet. Aztán, ki tudja, hogy milyen lesz később a kapcsolatuk ehhez és akkor majd később, ha már tudja, hogy teljesen megbízhat benne elmondja.
< - Mindketten neveltek, anyám és apám is – kezdett bele. – Boldog házasságban éltek nagyon sokáig, ami elég meglepő lehet a HPI-ben. Első gyermek vagyok, a házasságuk elején születtem, a szépségem anyámé, legalább is apa szerint, de abban még ő is egyetért, hogy a makacsságom mindkét oldalról jött – nevetett fel lágyan. – És nem csak egyikőjüktől. Így különösen nehéz esetnek számítok. Mindig apához álltam közelebb, érdekes módon ők mindig azt mondják, hogy a másikukra emlékeztetem, apa szerint kiköpött anyám vagyok és anya aszerint pont olyan, mint apa. Apával nagyon szoros a kapcsolatom, még mindig minden nap beszélek vele, legyen bárhol éppen és tegyen bármit. Gyakran volt, hogy haragudtam rá, többek között, hogy nem engedi a flottát. Nem indokolta soha, hogy miért, talán, mert azt szeretné, hogy a lehető legemberibb maradjak, már amennyire emberinek vagyok még mondható a génkezelés után. Vagy csak azért, mert így jobban a közelében tudhat és vigyázhat rám, nem mintha szükségem lenne erre. >
Amíg beszélt az apjáról a hangjában mélységes tisztelet volt a felmenője felé és végtelen, szinte határtalan szeretet is. Itt tartott néhány pillanat szünetet, hogy befejezze az előételt, majd Tubrokra nézett, hogy ő végzett –e. Ha igen, akkor a tányérért nyúl, hogy elvegye és odébb vigye őket. Majd miközben felkelt a helyéről és a főfogásokat szépen tálanként hozta az asztalra beszélt tovább.
< - Anyához is közel álltam – itt feltűnhetett Tubroknak is, hogy múlt időben beszél. – Ő volt az első tanárom lényegében, a legtöbb dolgot, amit tudok neki köszönhetek. Van egy húgom is, akit soha sem láttam. Nem féltestvér, rendes testvérem. Amikor született anya eltűnt, távozott az Anyahajóról és vitte őt is, azóta nem tudom, hogy mi van velük. Ez még évtizedekkel a Rocksolid megalapulása előtt történt. Mikor ez történt olyan volt, mintha egy részemet tépték volna ki és a sebek azóta sem enyhültek igazán. Senki sem kereste őket, apa sem. Szeretik annyira egymást anyával, hogy elfogadja ezt, pedig neki is fáj és hiányzik, tudom, de kellően merev és szigorú ahhoz, hogy erről beszéljen, vagy kimutassa. Irigylem őket, hogy ilyen szerelem van közöttük, ami ennyi időt kibírt. >
Ahogyan letette az utolsó lábost is visszaült a helyére és végignézett a menün, amit lerakott, a gombaragut, illetve a két fajta szarvashúst. A hangjában picit megint volt bánat, de gyorsan elhessegette, nem hagyta, hogy ezek elrontsák a mai estét.
< - Ami a többi részét illeti a családomnak… Amit nem árt tudnod, politikai házasságban élek, ahol nincs szerelem a férjem és köztem. Cal a legjobb barátom és az egyetlen igazi szövetségesem – a hangja és mozdulatai tényleg erről árulkodtak és még mindig őszinte volt, majd felnevetett. – Amikor ma beszéltem vele meglátta a ruhámat ő volt az első, aki máris gratulált és sok sikert kívánt az estére nézve. >
Már felhőtlen mosollyal és némileg ragyogó szemekkel nézett Ragal-ra, majd a mosolya mélyebb lett és sokkalta bensőségesebb, ahogyan a tekintete is ellágyult, ahogyan megszólalt.
< - És még van valaki, akit említenem kell, szívem jelenlegi egyelten hercegét, szemem fényét, a fiamat, Greg-et – mondta lágyan. – Kicsivel több, mint két éves, Cal az apja, egy-egyszeri alkalom ajándéka. >
Most is teljesen őszinte volt, mint a testbeszéde pedig továbbra is arról árulkodott, amit kimondott, kellően bármiféle erotikus, vagy szexuális fennhang nélkül említette a férjét, amiből tényleg kiszűrhető volt, hogy csak barátság lehet köztük. Amikor volt a mozdulatában mégis volt ilyen, az viszont teljesen Ragalnak szólt és senki másnak. A HPI-s kérdésen és a hosszú életen ismét elgondolkodott.
< - A hosszú életnek megvannak az előnyei és a hátrányai – kezdte. – Az előnye, hogy rengeteg mindenre van időd, hogy kipróbáld és rá gyere, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Van időd tanulni, én jobban szeretek magamtól, mint azt, ha feltöltik a fejedbe a tudást. Ennek hála, hogy sokat éltem, sokat tanultam és sok mindennel foglalkozom, amit szeretek. Ami viszont hiányzik, az emberi kapcsolatok, senki sem tesz semmit, csak érdekből, hiányzik az alvás, az, hogy nem vagyunk éhesek… picit minden olyan gépiesnek hat. Ellenben itt, minden természetes. >
Néhány pillanatra ismét elhallgatott.
< - És te? – kérdezte. – A családod, az itteni élet? >
Az ő szavai is olyanok voltak, mint Ragalé, hogy nem volt kötelező válaszolni, ha nem akart a férfi.

// Amikor éveket használok értelemszerűen birodalmi években kell ezt érteni. Még picit fura nekem is ezzel számolni, azért így mondom külön. //



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Miután összefűzik az ujjaikat Tubrok nem engedi el Ingrid kezét egy hosszabb időre, egészen magáénak érzi ezt a helyzetet. Csak akkor veszi el a kezét, amikor be akarja fejezni az előételt, hogy kényelmesebben tudjon enni.
< - Ezt én is elmondhatom rólad. -válaszol ugyanolyan hangon, amilyet Ingrid is megütött az előbb- A legtöbb nő vagy a rangom, vagy a hatalmam, vagy csak a megjelenésem miatt akar velem lenni. Egy éjszakához nem is kell több, de azon kívül... üres lenne. Veled teljesen más ez a "játék". >
Ahogy Miller elkezdi felvázolni a családi kapcsolatait, türelmesen hallgatja végig és próbálja összerakni magában a képet. Elsőre nagyon szokatlan neki, és ez látszik is rajta, hogy ennyi minden történt már a nő életében eddig, és, hogy ilyen kusza a családjának a története. A megfelelő mozdulatokat és jeleket, ahogy eddig is elsőre megérti és nem ott ahol látja, hogy nem alkalmas nem is kérdez tovább. A végén tesz egy megjegyzést.
< - Pedig jót tett volna a büszkeségemnek, ha valakitől elrabolhatlak -kezdi kicsit provokálóan közelebb hajolva- de így, hogy a férjed az első, aki gratulál, elég nehéz lesz. Mindig is távol álltak tőlem az ilyen dolgok, soha nem vennék el olyan nőt, akit nem szeretek és tudnám, hogy komolyan gondolja ő is. Legyen bármilyen helyzet is. Magamért cselekszem, nem mások érdekei szerint, de ezzel nem akarlak bírálni, mert még csak most hallottam először rólad. Már részben értem, miért ilyen fontos neked a családod, ha már egy részét elvesztetted, teljesen másként látod a dolgokat...>
Az utolsó részt már tapasztalatból mondja. Az asztalra kerülő ételekből egyelőre még nem szed, csak kinézi magának Tubrok, hogy mit is enne szívesen. Mivel a pohara kiürült már tölt magának és ha kell Ingridnek is. A kérdésre nem válaszol rögtön, hanem visszatér egy másik témára.
< - Furcsa, ahogy gondolod. Te másképp látod, mert számodra természetes, hogy ilyen sok ideig élhetsz. De amennyire én tudom a halál nem az élet része, legalábbis nem alapvető része. A test idővel saját magát kezdi el pusztítani, ahogy öregszik, nem lenne egyértelműen magától bekövetkező folyamat, én ezt tanultam. A Vex vezetői, a Drox tanácsa, a Pride diktátora, az Ismeretlen Birodalom főpapjai mind hatalmas áldozatokat hoznak az örök életért. Annyi mindent áldoznak fel maguk körül, amit egy ember semmi másért nem tenne, csak, hogy sikerüljön legyőzniük a halált. Attól, hogy nem kell enned, vagy aludnod még ugyanúgy tudsz. Sok ember bármit megtenne ezért. >
Érezteti végig, hogy nem magára gondol, semmilyen formában, csak a véleményét fejti ki. A családjáról szóló kérdésre pár másodpercig az asztalon néz végig, elgondolkodva.
< - Csak Nava az egyetlen élő rokonom. Mint már mondtam, kiskoromban a család egyik messzebbi birtokán, innen északra laktam, egy faluban, ehhez hasonló csarnokokban. Akkor már rég véget értek a belső háborúk, de a viszályok még mindig megvoltak. Három éves voltam, amikor a Höllök akkori uralkodói kiirtották a családom, az egészet, még a legtávolabbi rokonokat is. Én menekítettem az öcsém. Három egységet éltünk túl együtt az erdőkben bujkálva, megfagyott növények és állatok közt. Mérhetetlen fájdalom és harag kavargott bennem, akkor ott megfogadtuk egymásnak fivéremmel, hogy hűek maradunk apánk emlékéhez, ha túléljük. Túléltük, egészen a legközelebbi városig jutottunk. Ott összeszedtem a Ragal névhez hű erőket, akkor még más voltam, nagyon más. Nava és én rögtön vissza akartunk vágni az ellenségeinknek, de egy akkor még újnak számító hadvezér, Diederik tartott vissza minket, hogy ne rohanjunk bele egy aljas csapdába. Éveken át tartottak a harcok, amíg az összes ember, aki elárulta apámat meghalt végül. Miután beteljesítettem a bosszúm, jöttem csak rá, hogy három törzs vezére vagyok, Végtelen robotok milliárdjaival. Azóta próbálom a lehető legjobban kormányozni a Rocksolidot, még most is tanulok és amíg tehetem fogok is, hogy minél szélesebb legyen tudásom és jobb döntéseket tudjak hozni. Emellett nem sok mindenre van időm, a szokásos törzsfői élvezetektől eltekintve, amiket soha nem nélkülözök. >
A története vége felé, már próbálja ő is enyhíteni a légkört és egy felemás mosolyt vesz fel, de most látszik rajta, hogy ez nem őszinte.
< - Azt hittem legalább részben már tudod. -kezdi most már egészen másként, mint az előbb- Mit ajánlasz az ételek közül? Van, amit nem ismerek és félek, hogy meg akarsz babonázni, a bájitalon felül. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örült, hogy a férfi nem húzta el a kezét, hanem ott tartotta. Nem akarta összetörni a férfit, ha csak pusztán el akarta volna csábítani, akkor is pontosan ugyanígy viselkedett volna, ezt a hosszú évek alatt pontosan megtanulta. Tubroknak az volt a szerencséje, hogy nem egy hatalmas pofont kap az élettől és Ingridtől az volt, hogy Tyr mit is mondott róla, hogy ilyen valójában. Ez mentette meg őt attól, hogy a nő ne csak ki és felhasználni akarja őt a sikeresebb tárgyalások érdekében, hanem tényleg érdeklődni kezdjen iránta.
< - Mint mondtam, nem egy átlagos nő vagyok – felelte roppant elégedetten. – És egyébként örülj annak, hogy a férjem megértő és csak gratulált, mintsem bérgyilkost küldjön a nyakadba, mert őrülten féltékeny. >
Ahogyan a férfi közelebb hajolt ő is megtette, hogy szinte súrolják megint egymást, de még volt kellően sok akaratereje, hogy ne csókolja meg a férfit ekkor. Majd később, nem most, pedig eléggé biztosra vette, hogy a másik erre vár. Minden férfi erre várt ilyenkor. De a válasza már megvolt ekkor.
< - A fiamtól elrabolhatod a szívem egy részét – incselkedett ő is. – Ez nehezebb kihívás, mintha csak egy átlagos férfitól kellene. Rajta kívül nem volt senki, soha. Senki sem volt méltó rá, hogy megkapja a szívem és a lelkem. Te az leszel vajon? >
A kérdésnek volt egy olyan hangsúlya, hogy a férfival éreztette, hogy igen, neki lehet minderre esélye, ha megküzd érte. Ingridnek voltak kapcsolatai persze, de igazából a szüleinél látta, hogy mi az igazi szerelem, és ő maga ezt kereste, eddig nem találkozott vele, hiába volt hosszabb kapcsolata valakivel. Nem érezte azt a tüzet, azt a fájdalmat és örömöt egyszerre, ami ezt jelentette. Soha sem érezte a feltétlen odaadást. Ha máshogyan nő fel lehet, hogy már régen így lett volna, de a hosszú élet még benne is megváltoztatott dolgokat. Úgy tűnt Ingrid számára, hogy ez a házasság is érdek volt, vagy valakinek az előrelépését szolgálta. A másik része ennek az volt, hogy soha sem mondott volna nemet az apjának, megpróbálhatta volna, megtette, de igazából eredménytelenül.
< - Ah, már értem mi a félreértés tárgya – mosolyodott el. – Apám nem tud feljebb lépni onnan, ahol van és ahol volt a Zuhanás előtt óta. Mivel lényegében onnan nincs feljebb azon a lépcsőfokon, a házasságom nem az ő érdekeit szolgálta és nem is a másik családból valakiét. Lényegében jelenleg én vagyok a legalacsonyabb rangon a családban. Mindenki más tényleg abban az első körben van, amit említettél, és belépési joga van az Anyahajó hídjára. Igazából azt hiszem, hogy úgy gondolta, hogy ezzel is engem fog védeni, mert semmit sem értem vele. Ahogyan eddig is mindent magamnak kellett elérni, ami mellett apám gyakran csak visszahúzott, mert elkönyveltek a pici lányának. De ha itt sikerrel járok a Rocksolidban lehet, hogy végre megkapom a régóta várt előléptetésemet, ami nagyon nagy szó lenne Flotta, vagy tudós karrier nélkül. >
A végén határozottan lelkes volt a beszédnél, ahogyan arról beszélt, hogy mit szeretne elérni és minek örülne nagyon a karrierjében.
< - És – harapott az alsó ajkába. – Apám nem olyan ember, aki szereti, ha ellent mondanak neki. A legtöbben félik és rettegik őt – ahogyan beszélt róla kiderülhetett, hogy ő nem. – Ennek ellenére úgy neveltek, hogy ne mondjak ellent a szüleimnek és ennyi idő után is bennem van ez. Meg, ha megteszem sem értem volna el vele semmit. Majd ha egyszer megismered, akkor rájössz erre. >
A megismerés, az egy roppant kellemetlen dolog lenne és kevésbé vicces, ha egy UP2 jönne látogatóba a lánya legújabb szeretőjéhez és előadná azt, hogyha összetöri a szívét Tubrok, akkor… a folytatást már rossz is volt elképzelni, az egész szituáció valamilyen vígjátékba, vagy kabaréba illett volna, ahogyan Ingrid elképzelte, mindezt az após is csak fokozta volna. Arra csak bólintott, hogy a férfi már érti a családjához való viszonyulást. Az okfejtésre is ugyanezt tette, pontosan tudta ő maga is, hogy mit tettek a többi birodalom és ország emberei, hogy elérjék mindazt, amivel a HPI polgárok rendelkeztek. Egyetértett vele, hogy túlságosan nagy árat fizettek, ezekért. Mert akarták a hatalmat és azokat a kiváltságokat, amiket senkinek sem lenne szabad, Ingrid legalább is így vélekedett erről. De valamiben nem volt igaza a férfinak, nagyon nem. De honnan is kellett volna tudnia? Sehonnan, ez nem olyan volt, amit elképzelhetett volna bárki is.
< - Tévedsz – suttogta alig hallhatóan. – Számomra nem természetes a hosszú élet. Akárcsak te, én is embernek születtem, nagyon-nagyon régen. Tudok aludni, de nem álmodok többé. Csak a feljegyzéseimből emlékszem rá, hogy mikor álmodtam utoljára és azok nélkül mit ér az alvás? – kérdezte kissé bánatosan. – Lehet, hogy gyermekdednek tartod ezt, de ezek olyan emberi igények lennének, ami miatt végtelenül irigyellek. Jó lenne újra érezni az éhséget és szomjúságot, álmodni. >
Az előzőek után, hogy akkor utalt arra, hogy az apja mennyi idős és mióta volt szolgálatban és ezek a szavai, ezzel utalt rá először talán, hogy mennyire idős is ő valójában. Úgy vélte, hogy a férfinak ebből nem lesz nehéz összetennie, hogy Ingrid is valamikor a Zuhanás közelében született. De ez volt az igazság, a halál és a fiatal kori halál sokkalta természetesebbnek hatott neki. Azok után főleg, hogy megélte a Zuhanást, látta az Ezüst háborúkat és, hogy a Zsarnok akkor mit tett. A Halál számára közelebbi volt, mint Ragal hitte. Végig Tubrokot nézte, amikor ő mesélt az életéről és arról, hogy mi is történt vele. Ingrid összerezzent, ahogyan meghallotta, hogy mi történt, tudta, hogy a középkorban is pontosan így tettek, hogy ezt csinálták, meg az ókorban is, ha valamelyik családot, vérvonalat veszélyesnek ítélték, és Zsarnok is ezt tenné a Miller vérvonallal, ha úgy alakulna, még aktuális is volt számára. Meglepően könnyen el tudta képzelni az egészet, hogy mi történt, nem csak a régi tudásával és azzal, hogy az anyja miket mesélt, tanított neki, vagy mik voltak a történetekben. Rá kellett jönnie, hogy a Rocksolid annak ellenére, hogy mennyire erősnek látszik kívülről sokkalta törékenyebb, mint elsőre gondolta. A korábbi gondolatokban csak az volt, hogy a klánt kell megtámadni, de itt nem volt már ilyen. Két főből állt az egész. Elég lenne Tubrokot és Nava-t megölni és a legközelebb álló hadvezéreket ahhoz, hogy a Rocksolid összeomoljon. Stratégiai ismereteivel és tapasztalatával mindezt nem volt nehéz összetenni. Ez a tény a Birodalomnak még kedvezőbb lett volna, ha ki akarta volna adni, de nem akarta megtenni. Mindkettejüknek kellemetlen témái voltak, így nem akarta ezt ő sem feszegetni.
< - Részben tudtam, de a történelem könyvek soha sem teljesen pontosak – felelte kicsit együttérzőn. – Szóval az ételek – köszörülte meg a torkát, hogy elterelje mindkettejük figyelmét a gondterhelt kérdésekről, és mintha a kacérkodást nem is hallotta volna meg. – A sült burgonyát megismerted. Ennek a neve svéd gombasaláta, paradicsomos és van benne egy kis bor is. A másik kettő, ez jávorszarvas rolád, a másik pedig rénszarvas ragu. Legalább is nagyon régen még ezt a nevet viselték, amikor anya csinálta őket. Mindkét szarvas nagyobb testű növényevő volt, kicsit más az ízük, de roppant ízletesek. Mivel a tegnapi vacsorán sok halétel volt, gondoltam, hogy nem lenne jó, ha én is halat csinálnék. >
Ezek után fordult csak kacér mosollyal Tubrok felé a kérdések miatt.
< - Mintha bánnád, hogy a bájitalon felül még átkokat is bevetnék – nevetett fel lágyan. >
Közelebb hajolt ekkor Ragal-hoz, egészen közel és ha a férfi nem húzódott el, akkor Ingrid ismét kinyúlt a férfi felé és gyengéden húzta a másik fejét oda magához. Ha Tubrok továbbra sem húzódott el, akkor az ajkaival megérintette a férfiét, nem úgy játékosan, mint tegnap, hanem rendesen és végül végtelenül lassan csókolta meg őt. Ezúttal már nem nézett a másik szemeibe, hanem lehunyta a sajátját a csók idejére. Az egész végén, hacsak Ragal nem húzta oda őt magához, akkor hátrébb húzódik, hogy visszatudjon ülni a székére rendesen és újra belenézett a férfi szemeibe.
< - Ez volt a babonázás – lehelte nagyon halkan a csók után, majd újra a közös játékuk hangnemében folytatta. – Amennyiben nem volt kellően hatásos, mert küzdöttél ellene, akkor azt hiszem, hogy legalább még egyszer meg kell próbálnom megtörni téged. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A bérgyilkosos felvetésnél a törzsfő elmosolyodik, láthatólag jól szórakozik, ahogy elképzeli a helyzetet.
< - De akkor meg lenne a tudat, hogy annyira féltékeny, hogy nem tud mást tenni. A fiad, az viszont egy egészen más helyzet, őt akkor is szereted, ha mellette egy férfit is. -a kérdés után az egyértelmű választ mondja, úgy, hogy érezteti, hogy viszonylag biztos a dolgában- Minden bizonnyal méltó leszek rá. >
Itt lehet érezni, hogy Ingrid valószínűleg már részben elérte azt, amit akart, hogy Ragalt ne csak a teste érdekelje, hanem szeretné ha ennél sokkal több lenne köztük. Egyelőre még viszont óvatos. Az újabb információkat ismételten figyelemmel hallgatja végig, a ki nem mondott nevek és rangok ellenére gond nélkül megérti a helyzetet, de végén az utolsó mondatnál zavartan néz a nőre.
< - Akkor miért volt szükség a házasságra? Ha azáltal senki nem került nagyobb rangba? Ez nem világos még. Egyébként megértem, hogy miért kötődsz ennyire apádhoz, őt tiszteled és a szavát is tiszteletben tartod, és meg is bízol benne. Szerintem annak ellenére, hogy nagyon vigyáz rád, a te szemszögedből is megvizsgálja a helyzetet, tehát nem csak a lányaként gondol rád, hanem attól elvonatkoztat néha és így dönt. Ő is tisztelt téged, ezért jó szülő. Nem jutott fel téged a legfelsőbb körökbe, neked kell megharcolnod érte, és nem választhatod a könnyebb utat, ez is a te érdeked szolgálja. Ha csak a lányaként gondolna rád, talán kinevezhetett volna, mindenféle feltétel nélkül. De lehet, hogy tévedek, azt sem tudom ki ő. >
Tubrok már egészen olyan, mintha megfeledkezett volna részben a külvilágról, élvezi a helyzetet és csak Miller-e figyel, mással nagyon nem is foglalkozik. Figyeli a legapróbb rezdüléseit is, egyszerűen kíváncsi rá.
< - Nem tartom gyerekes gondolatnak. De biztos vagyok benne, hogy éhségen és szomjúságon kívül mást is szívesebben éreznél, úgy, hogy csak ember vagy. Lehet szó bármiről... mert akkor nem a végtelenbe tervezel. >
Utal végül kettőjükre Ragal. Éppen jókor, mert miközben az ételek közül választana magának, az egyik húsból Ingrid akkor kerül közelebb hozzá. Mind a kettejük biológiai folyamatai részben felgyorsulnak. Tubrok nem húzódik el, de nagyon enyhén ellenáll, mert arra számít, hogy ez is csak ugyanolyan próba lesz mint múlt éjszakai, végül az ajkaik összeérnek, ami után a férfi egészen át adja magát az érzésnek. Nem húzódik el és nem is húzza közelebb Ingridet.
< - Nem kell még egyszer próbálnod, ennyi várakozás után, ezzel is megtörtél. -mondja finoman, majd ezúttal ő hajol közelebb- De vigyázz, nehogy a saját átkod visszaszálljon rád. >
Ezután ha Ingrid engedi, akkor most Tubrok csókolja meg, először egészen finoman, majd folyamatosan egyre szenvedélyesebben. Lassan átkarolja és magához húzza. Ezután lassan végigsimít a nő oldalán, majd nem sokkal utána a combján is.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek is feltűnt, hogy a férfi jól szórakozott a helyzet elképzelésén, valóban érdekes szituáció lett volna, de mellette meglepően rövid és véres is. Azzal nem tudott vitatkozni, amivel a férfi érvelt, hogy Greg-et mindig fogja szeretni, történjék bármi is. Tubrok magabiztosságán elmosolyodott most ő. Micsoda ego! Ez a férfi milyen sokra vihette volna, ha a HPI-ben születik, de tudta, hogy akkor bizonyára soha sem érdekelte volna, mert csak egy lett volna a tökéletes alakok között, akik minél többet akarnak. Pont ez volt a szépsége annak, hogy Ragal csak egyszerű ember volt, egy halandó Ingridhez képest. Így a hibái és a tökéletlensége tette tökéletessé. És végre a nő is elérte, amit akart, hogy a férfi is kezdjen hosszabb távra gondolkodni és ne csak arra az egy egységnyi időre, amit a nő itt tölt a tárgyalások miatt. Visszatérve a házasságra elgondolkodott azon, amit a férfi mondott, hogy nem érti az egészet.
< - Nem tudom, valószínűleg hosszú távra tervezett vele, hogy később miket nyerhetek vele – felelte. – Alig tizenöt éve vagyunk csak házasok. >
Mikor kimondta az egészet már rájött, hogy a csak eléggé relatív. Ragal összesen nem volt tizenöt éves, míg Ingridnek ez összesen egy „csak” jelzőt ért meg. Mivel nem szerette volna megbántani, vagy megsérteni a férfit, így gyorsan megmagyarázta azt a csak jelzőt.
< - Ez a hosszú élet velejárója, hogy már nehéz rövidtávra gondolni, mindent hosszútávon nézel. Persze vizsgálod a rövidtávot is, de az eredmények miatt csak, hogy mit is jelent ez hosszún majd. Ha kezdetben úgy vagy vele, hogy rosszabbul jössz ki, de hosszú távon nem, akkor ezt fogod választani, míg bárki más, aki nem a HPI-n belül él, nem nézne évtizedekre, évszázadokra előre, hanem csak egy-két generációnyi időt. >
A többi részre bólintott, Osborn tisztet csinált a fiából, Ingridnek ez nem adatott meg, volt benne valami, amit Tubrok mondott, ez neki is felmerült korábban sokszor a fejében, hogy lehet, hogy tényleg így van. De ott volt még az is, hogy amennyire ismerte az apját és az, hogy mi lett belőle lehet, hogy tényleg embernek akarta a lányát tudni, mert a flotta átalakításai még távolabb vitték az embereket attól, ami az emberiséget annak idején jelentette. A tegnap este után pedig egy új dolog is ott volt a nőben, hogy azért ne lehetett a Flotta tagja, mert ez a Zsarnok parancsa volt az apja felé, ahogyan Gunnhild létrehozása is. Nála látszott, hogy mi lett belőle génkezelt anya után, vajon mi lett volna Ingridből, ha megkapja az új kezelést? Próbálta ezt a kellemetlen gondolatot kitessékelni a fejéből.
< - Valószínűleg tényleg így lehet, nem gondolod rosszul – értett egyet. – De már tudom, amit a Flotta tagok, képzettebb vagyok a legtöbb tisztnél. Néha, még ha a saját érdekem is megalázónak tartom, hogy nem engedi, főleg, hogy családi hagyomány a Miller-öknél, hogy mindenki katona lesz. Nagyon sok generációra visszamenőleg. >
Felesleges lett volna azt mondani, hogy Észak és dél háborújáig teljesen biztos mindez, Tubrok úgysem tudta volna, hogy mi az. És itt ezzel a mondattal utalt rá kimondatlanul, hogy a rangja miatt jócskán többre emlékszik és többről tud, mint az átlag polgárok és emberek. Főleg, hogy percekkel ezelőtt nyíltan kimondta, hogy az apja a Zuhanás előtt is élt és ebből nézve, hogy korábbi generációk, az pedig bőven abba a kategóriába tartozott, amikor még a régi világrend létezett a Zsarnok előtt. A férfi szavain elmosolyodott kedvesen.
< - Igen – felelte halkan. – Megvan a varázsa annak, ha rövidebb távra kell ezt tennem. >
Mégis nagyon picit szomorúság töltötte el a gondolatra, ha lesz köztük valami, hosszabb távon, legalább is a férfinak hosszú távon, saját magának az rövid volt. Végig fogja majd nézni, hogy a férfi megöregszik és meghal anélkül, hogy nála bármilyen fizikai változás meglátszana. Hamu és por marad a férfi csontjaiból mindenki elfelejti, hogy létezett és ő maga, Ingrid Miller még mindig pontosan ugyanúgy fog kinézni, mint most. Végül gyorsan elhessegette a gondolatot, nem kellene ilyesmivel foglalkoznia ezekben a percekben, amikor éppen minden kettejükről szól. A csókja után még mindig fenntartotta a szemkontaktust és kacéran mosolygott a férfira.
< - Lehet, hogy ezzel a figyelmeztetéssel már elkéstél – felelte lágyan. >
Nem húzódott el, ahogyan a férfi odahajolt hozzá, esze ágában sem volt mindezt megtenni. Viszonozta a csókot, felvéve a férfi tempóját és ő maga is pontosan úgy vált egyre szenvedélyesebbé, mint partnere. Ahogyan Tubrok magához húzta és átölelte Ingrid is így tett, teljesen belesimult a férfi karjaiba, a szíve vadul kalapált a mellkasában és kellemes borzongás futott rajta végig és a gyomrában is a jól ismert kellemes görcsöt érezte meg, ahogyan a másik végigsimított az oldalán. Az ő keze sem maradt tétlen, a férfi hátán simított végig, ezúttal egyelőre csak a ruhán kívülről. Mikor Ragal kezei a combjára tévedtek, már érezhetően remegett meg, ahogyan a kellemes gyengeség egy pillanatra felülkerekedett rajta, egy pillanatra elhúzódott a férfitól, ahogyan egy halk sóhaj szakadt ki belőle, majd úja szenvedélyesen folytatta a csókot. A kezével közben leért a férfi fenekéhez és ott állapodott meg. A másik kezét kettejük közé húzta vissza és a férfi mellkasára helyezte. A csókot is próbálta megszakítani úgy, hogy kissé hátrébb húzta a fejét. Ha Tubrok nem hagyta, akkor a csókok közben szólalt meg egy-egy szóra csak.
< - Elhiszem, hogy a csókjaimmal laknál jól, de nem azért főztem a vacsorát, hogy megmaradjon – a végén pedig bármilyen nehéz volt, de határozottabban tolta el magától a férfit, a hangja elfúló volt, ahogyan még a kissé a levegőt kapkodta. – Tessék enni! Ezt utána is tudjuk folytatni, az étel meg kihűl. >
Ugyanazzal a kicsit gonoszkás mosollyal és tekintettel nézett a férfira, mint tegnap, amikor elutasította.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal nem akarja abbahagyni, a kimondott szavakra csak halkan hümmög és folytatja tovább, így Ingridnek határozottan el kell őt tolnia. Nehezére esik tudomásul vennie a helyzetet a törzsfőnek, hogy Miller még mindig nem az övé. Egy ideig Tubrok még karjaiban tartja Ingridet, majd lassan elengedi és visszaül a székre.
< - Csak azért mert Te főzted, nekem. - mondja kicsit morcosan, de azért hangjában érezni a hálát a vacsora miatt. >
Végül a jávorszarvasból és a salátából szed. Időközben összeáll benne a kép az utalásoknak hála, hogy Ingrid még annál is idősebb és a családja annál is magasabb körökből származik, mint amire először gondolt. Ezen elgondolkodva kezdene neki Tubrok a második fogásnak, de az utolsó pillanatban feleszmél és megvárja Ingridet. Ha megfelelő az alkalom és Miller nem hoz fel más témát ő kezd el beszélni.
< - Visszatérve, különös, hogy annak ellenére, amit mondasz, hogy már mennyire több vagy mint egy ember, és a családod is milyen magas rangban van, eltávolodva az emberiségtől, engem, számodra egy halandót akarsz. Ugyanúgy megremegtél az előbb, mint más nők. A gondolkodásod, értékrended is meglehetősen emberi, legalábbis az a része, amit hallottam eddig. Több vagy, mert tökéletes vagy, én talán soha nem érthetem meg milyen úgy látni a világot, hogy nincs halál, de lehet nem is akarom. Azt akarom mondani, ezzel, hogy nekem sokkal emberibb vagy most, mint bárki más. >
Nem a zavarodik bele abba amit mond, vagy magyarázza meg saját magát, csak egyszerűen teljesen őszinte ahogy eddig is. Tubrok megvárja Ingrid reakcióját majd folytatja tovább.
< - Mondtad, hogy még ennyi idő alatt sem volt senki, a fiadon kívül, aki a szívedből is kiérdemelt volna egy darabot. Ez általános a Birdalomban? A Vex nemessége sokáig küzdött ezzel a problémával, a technológiájuk lehetővé teszi számukra, hogy megnöveljék az élethosszukat, és elég mocskos pénzt gyűjtöttek össze, hogy mindenük meglegyen. Volt egy időszak, te biztos emlékszel rá, amikor hatalmas nyomás nehezedett ott rájuk, mert senki nem talált magának szeretőt sem, olyan magasakká váltak az igények. Nem születtek utódok, nem volt rendes öröklés sem. Cal Pone és Rip Sure utána kezdte direkt megváltoztatni a gondolkodásukat, népszerűvé tenni azt, hogy minél többször, minél több nővel vagy férfival közösüljenek. Ott nincsenek már érzelmi kapcsolatok. A HPI-ben még vannak? >
Nagyon erősen kiérződik a szavaiból, hogy a Vex világát megveti, magából kifordultnak tartja. Teljesen más az ő értékrendje, hogy ezt el tudná fogadni. Ingrid tudomása szerint, amit a férfi mondott az majdnem szóról szóra igaz, a Vex felső köreiben tényleg hasonló helyzetek uralkodnak. Ellenben a HPI lakossága annyira sokféle, mivel különböző lehetőségek állnak előttük, hogy nem lehetne a viszonyokat csak így meghatározni, általában minden változó.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is sajnálta, hogy eddig el kellett mennie, mert a szavai után a válasz, amit kapott az igazából semmi sem volt, a férfi tovább folytatta volna a csókot. Látta Tubrok tekintetét, ahogyan mennyire elégedetlen a helyzettel, hogy még mindig ellenáll a nő neki. Ilyet eddig biztosan nem tapasztalt, pedig most mindennél jobban érezhette, hogy Ingrid is akarja őt. A nő örült annak, hogy van ekkora akaratereje és nem csak akkor eszmél fel, amikor már az ágyban vannak. Így sokkalta jobb volt az egész és majd a férfi is belátja, amikor egyszer végül eljutnak addig. Miután a férfi abbahagyta a csókot, de még nem engedte el Ingridet, amíg ez nem történt meg a nő sem húzódott el teljesen, hanem a férfihoz simult, csak felkészült arra, hogyha szükséges lesz, akkor megint határozottan kell tovább tolnia. A morgásra csak mosolygott, főleg, hogy kiérezte belőle a hálát is, amit a férfi gondolt valójában. Ő maga is szedett magának, a férfival ellentétben ő a krumpliból és a jávorszarvas roládból. Most nem szólalt meg, így Tubrok eltudott kezdeni beszélni. Tubrok szavai után lágyan elmosolyodott.
< - Köszönöm, ez roppant sokat jelentett – mondta őszintén. – Attól, hogy kaptam génkezelést és ilyen hosszú életem lett… mint mondtam nekem nem ez a természetes. A halál természetes számomra, láttam az Ezüst háborúk során, aztán, amikor az istenek haltak meg, ennyivel – csettintett egyet. – Akiket addig mindenhatónak hittem és gondoltam, végük lett. A családom magas rangjával járó legnagyobb előny az volt, hogy nem módosították az emlékeinket a Zuhanás után. Anyám történész volt a Zuhanás előtt, átadta a tudását, arra nevelt, hogy a régi világ, a Zuhanás előtti világ dolgaival is tisztában legyek, hogy kik voltunk, honnan jöttünk, hogy emberek vagyunk mi is. Noha nem sokra emlékszem abból az időből, alig egy éves voltam, amikor a Zuhanás megtörtént. Leginkább csak érzések maradtak meg, hogy mit éreztem, az egész világ mit érzett. Ahogyan utaltam rá, emberként születtem és emlékszem, nem úgy, mint a HPI lakóinak többsége, vagy a világ jelentős része. Én még emlékszem, hogy milyen olyannak lenni, mint te is vagy. Ezt… ezt még a legjobb barátaim sem tudják, akiket azok után ismertem meg, hogy a génkezelést megkaptam, aminek ezek voltak a jutalmai. >
Néhány pillanatra felemelte az egyik kezét és az arcán levő csíkokra mutatott. Meglepően könnyebben sikerült kimondania ezeket a szavakat, mint hitte, hogy menni fog. Ez nem a HPI volt, itt könnyebb volt valakinek megnyílni, főleg ennek a férfinak. De arról még mindig nem lett volna képes semmit sem beszélni, hogy milyen kapcsolata van a Rocksoliddal és Skandináviával.
< - Attól, hogy a HPI polgára vagyok, ugyanúgy vannak vágyaim, az érintésed ugyanazt fogja kiváltani belőlem, mint más nőkből – felelte. – Talán elegem van a tökéletesből, talán pont azért, mert a génkezelés rajtam lényegében semmit sem változtatott, öt éves voltam, amikor megkaptam, közel hatvan év hibernáció után, mire tökéletesítették. Az egyetlen más, ami rajtam lett, hogy az arcomon ott vannak a csíkok, és hogy nagyon picit teltebbek lettek az idomaim. Mentális képességekben nem igen volt változás, előtte is roppant fogékony voltam azokra a dolgokra, amikre a szüleim. Nem vonz az, hogy mindenki tökéletes, számomra a tökéletességet csak kisebb hibákkal lehet elérni. Azt hiszem, hogy pont ezért vagy olyan vonzó számomra, mert nem vagy olyan átlagos, mint a HPI tökéletes emberei. Megvannak a magad aprói hibái, amik messze tökéletesebbé tesznek bárkinél, akivel valaha is találkoztam. Soha sem hittem, hogy eddig kell eljönnöm ehhez. >
Ő maga is teljesen őszinte volt, nem tudta, hogy a férfi mennyire fogja megérteni a nézőpontját, ahogyan tudta, hogy nagyjából egy kezén megtudta volna számolni, hogy hány személy értette volna meg ezt teljesen. Remélte, hogy Ragal eléggé megfogja.
A következő részre is feszülten figyelt, miközben evett néhány falatot és töltött magának a kiürült poharába újra, ezúttal nem a mézsörből, hanem a glöggből. Kicsivel töményebbre vágyott már a sörön felül. Magában mosolygott csak azon, hogy mennyire szenved Tubrok. A téma, amit választott, határozottan látszott rajta, hogy a férfi próbálja elterelni a gondolatait a szexről és arról, hogy mit is tenne Ingriddel, de még nem sikerült teljesen elérnie, amin a nő akkor lepődött meg, hogyha sikerült volna. A férfiaknak mindezt nehéz megtennie, legyenek bármilyenek is, a Birodalom tagjai, vagy pedig olyanok, mint Tubrok.
< - Azért ne tévesszen meg, hogy nem nyert senki soha egy darabot sem a szívemből több dolog miatt is volt. Kezdve azzal, hogy hatszáz óta nemhogy párkapcsolatom sem volt, de még szeretőim sem nagyon – mondta. – Egyszerűen nem volt rá időm és energiám egyéb dolgok mellett. Cal volt néhány egységnyi időre, de ő ugye más. >
A többi részre bólintott, pontosan tudta, hogy a Vex tényleg ilyen volt, azonban mindez a történelem során nem egyszer fordult elő és nagyon sok civilizációnál előfordult. Éppen ezért nem taszította ő, mit szólna vajon Tubrok, ha tudná, hogy a vikingek is ilyenek voltak, az eredeti vikingek, hogy micsoda orgiákat csaptak egy-egy sikeres portya után? Lehet, hogy a kőkemény igazsággal nem kellene a Rocksolid alapjait megrengetni a hitében.
< - Szerintem nekem is az volt a bajom, hogy túl magasra tettem a lécet azért, mert ezt láttam a szüleimnél és ironikus, hogy pont te ütöd meg ezt „halandó” létedre – nevetett fel, de a hangjából érződött, hogy bóknak szánta. – A HPI-ben nem ilyen szélsőséges ez, mint a Vex-nél. Személyfüggő természetesen, vannak, akik habzsolják a jólétet és mindenkivel összefekszenek, aki szembe jön, egy-egy éjszakára. Furcsa mód mindez nálunk is él még. Hosszabb-rövidebb kapcsolatok nálunk is vannak, amik egységeket, hónapokat, éveket, vagy évtizedeket is megélhetnek. Azonban a házasság intézménye lényegében semmit sem jelent már. Nagyon kevés van belőle, felesleges. Szóval szeretnélek megnyugtatni, a HPI-ben sok érző személy van, akik még képesek a szerelemre, noha a gyerekvállalás megint más kérdés, hogy ki mikor és hogyan teszi mindezt. >
Evett ismét néhány falatot, lehetőséget adva Tubroknak, hogy válaszoljon.
< - Ha már ez a kérdés felmerült, már elég idős vagy és egy ideje a törzsfő, kicsit meglep, hogy még nincs örökösöd – vetette fel óvatosan, a hangjából pedig kiérződött, hogy nem bántani, vagy sértegetni szerette volna a férfit, hanem csak tényleg kíváncsi >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok miközben hallgatja Ingridet nekiáll enni, annak ellenére, hogy tegnap nem látott túl sok evőeszközt Ingrid, most a törzsfő gond nélkül forgatja azokat. Teljesen nyugodtan eszik, amíg Ingrid nem említi, hogy már a Zuhanás előtt is élt, akkor egy pillanatra megáll és csak később nyeli le a falatot. A további részletek elhangzása közben újra Ingrid felé fordul és végignéz rajta, az arcánál megvizsgálva a vörös csíkokat. Még ha tudja is Ragal, hogy amit Miller mond az igaz és lehetséges, most olyan mintha nem akarna hinni a szemének. Iszik és megköszörüli a torkát mielőtt reagálna.
< - Ezért nem akartad elmondani, hogy milyen rég óta élsz. Nem hittem volna, hogy több mint ezer éves vagy és láttál mindent a történelemből. - itt a hangjában enyhe tisztelet is érződik - Köszönöm, hogy mégis elmondtad, már most. >
A saját magáról szóló megjegyzéseken Ragal csak magában mosolyog, és egyelőre emészti az elhangzottakat, bár ez annyira nem esik nehezére. Végül a férfi lassan Ingrid arca felé nyúl és egyik ujjával óvatosan végigsimít az egyik vonalon az állánál.
< - Óvatosan, még nagyon elbízom magam. Ha az önfejűség különlegessé tesz, akkor te sem panaszkodhatsz, remélem egyetértesz. >
Ismét a kettejük közt megszokott hangnemben fejezi be, megengedve magának egy kihívó pillantást is. Ragalon közben látja Ingrid, amit az előbb gondolt, hogy valószínűleg elég erősen próbálja elterelni a gondolatait most, több-kevesebb sikerrel. Ezért egy ideig megint csak hallgatja Ingridet miközben folytatja a vacsorát.
< - Akkor a HPI-ben mégis sokkal jobb a helyzetben, mint azokban a városállamokban, nem meglepő, messze felettük álltok. Ami érdekelne, hogy több száz év alatt, hogy nem jutott időd arra, hogy saját magaddal is foglalkozz minden téren, de lehet nem érteném. >
Mikor kiürül a pohara ő is kipróbálja a glöggöt, ami gyorsan kiürülő kupa alapján nyilván ízlik neki, még megtörli a szakállát.
< - Gondoltam már rá többször is, hogy kellene egy utód, egy fiú, akit nevelhetek és taníthatok. Eddig még nem volt rá megfelelő alkalom, vagy inkább nő, akivel ezt tudtam képzelni. Majd ha befejezted, mesélj a Zuhanás előtti világról, csak annyit tudok amennyit Tiren mondott. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid számára tökéletesen feltűnt, hogy a férfi megakadt az evéssel, amikor kimondta, hogy mennyire idős is ő maga valójában. A kora és élettapasztalata miatt kicsit nehezen, de végül is sikerült beleképzelnie magát a helyzetbe, hogy mit is élhetett meg a férfi, amikor megtudta, hogy a nő, aki tetszik neki, csak százszor idősebb, mint ő maga. Amíg Ragal az arcát és a csíkokat fürkészte Ingrid a férfi arcát. Nem volt pontos teljesen, azt a részt kihagyta, amit előző este tudott meg Lerontis-tól, hogy a csíkok az arcán nem csak annyit jelentettek, amennyit, hanem azt, hogy genetikailag fejlettebb volt a HPI lakóinál a vérvonalának hála, és lehet, hogy a férfi tökéletesnek tartotta, de ennél ez jócskán több volt. A tekintetből úgy vélte, hogy Tubrok eddig ezeket a csíkokat csak tetoválásnak vehette, mint sokan mások is és nem pedig természetes képződménynek. A szavakra lassan bólintott és egy kis meghatottságot érzett amiatt, hogy a férfi hangjában tiszteletet is hallott.
< - Igen, ezért – mondta halkan. – 1022 egészen pontosan. El tudom képzelni, hogy mennyire ijesztő lehet, hogy százszor vagyok idősebb nálad. Jobb, ha most kiderül, mintsem később és esetlegesen kellemetlenséget okozhat ez. >
Ahogyan Tubrok az állához ért ő elmosolyodott és kissé oldalra biccentette a fejét és feltartotta, hogy látszódjon, hogy a nyakán folytatódnak a csíkok, majd halványodnak fokozatosan és mellkas magasságában már észre sem lehet venni, hogy ott lennének. A mozdulat kissé olyan volt Ingrid részéről, hogy továbbra is csábos, szándékosan kínozta a szenvedő férfit, jelezve, hogy örül az érintésnek és kellemes, a nyak tartása pedig nem csak a csíkot hivatott mutatni, hanem, hogy a férfi azon is végigsimíthat. Eléggé tisztában volt vele, hogy mennyire nehéz lesz az egész Ragalnak, de pont ez volt a célja vele. Felnevetett a férfi szavaira.
< - Szerintem már régen túlságosan elbíztad magad, de ez is része a sármodnak – kacsintott a férfira. – Egyetértek. >
Ő maga is abban a hangnemben mondta végig mindkét mondatot, amit egymás között használtak. A kihívó pillantásra hasonlót kapott Tubrok válaszként Ingridtől, bár nem rejtette el, hogy néhány szívdobbanásnyi időre megdermedt, hogy most odahajoljon-e a férfihoz és megcsókolja-e, vagy sem, de végül is nem tette meg és inkább visszafordult nagyobb erőfeszítéssel a saját vacsorájához. Evett néhány falatot, amíg a férfi beszélt, majd megtörölte a száját. Mivel is foglalkozott olyan sokáig, hogy magára nem maradt ideje. Így belegondolva a kérdés teljesen jogosnak tűnt a számára, hiszen ilyen hosszú élet mellett nehéz lehetett elképzelni főleg, hogy Tubroknak is mennyi mindenre volt ideje a teendői mellett. És neki még aludnia és ennie is kellett rendszeresen Ingriddel ellentétben.
< - Ami azt illeti, így kimondva elég furcsán hangzott – mosolyodott el. – Tanultam, alkottam, tanultam és megint alkottam. Több évtizedes katonai kiképzések sótlan alakok között, az űrben is voltam elég sokat, küldetések, bevetések, harcoltam. A csatatéren pedig mégsem élhet az ember testi vágyainak. Amikor pedig éppen volt időm a barátaimmal voltam, és a művészetben való alkotás jobban lefoglalt, mintsem azok után fussak, hogy legyen-e szeretőm és kapcsolatom és ezáltal megfeleljek a szociális elvárásoknak. Gondolom tudsz róla, hogy a Birodalomban a tudást feltöltik az agyunkba és így mindenki mindent tud, amit csak akar. Én jobban szeretem, ha magam tanulok meg valamit, önerőből. Ezért tartottak sokáig, amiket tanultam. Kicsit bánom, hogy a nyelveteket és a történelmeteket részletekbe menően feltöltéssel kellett megtanulnom és nem magamtól, mert lényegében megkaptam, hogy jönnöm kell a feladattal, majd pár óra múlva már itt voltam. Nem volt időm rendes tanulásra. >
Látszott rajta, hogy tényleg sajnálta egy kicsit és nem pedig csak azért mondta, hogy lenyűgözze vele Ragalt. A férfi szavain elmosolyodott újra, főleg, amikor azt a kis kétértelmű részt meghallotta a szavaiban. Eléggé biztosra vette, hogy csak elszólás volt és nem szándékos, de akkor is mulattatta ez az apróság. Azzal a korábbi kihívó pillantással nézett a férfi szemébe és kissé közelebb hajolt. Túlságosan magas labda volt ez, ahhoz, hogy ne próbálja meg lecsapni.
< - Eddig? – kérdezte kacér mosollyal. >
Hangjából és mozdulataiból kivételesen nem lehetett rájönni, hogy a kétértelmű kérdéssel mit is akar valójában, hogy csak húzza-e a férfit vele és játszik, mert tudja, hogy csak egy kis elszólás volt, egy baki. Vagy pedig lehet, hogy a pontosan ellenkezője volt ennek. Nem hagyta, hogy Tubrok erre könnyedén rájöjjön, éppen ezért volt roppant kíváncsi a provokatív kérdésnek válaszára, mert látszott a férfin, hogy próbálta ezen témáról elterelni a gondolatait.
< - Mindig a fiúk – mondta megjátszott bosszankodással. – Ezt még a Zsarnok sem tudta kiirtani az emberekből. A történelemben is mindig a fiú utódok voltak a vezetőknél a legfontosabbak és mind fiút akart. >
A hangjával éreztette, hogy természetesen a Zuhanás előtti időkre gondolt a történelem résznél és nem pedig a mostani eltelt 1000 esztendőre, ami azóta volt. Legalább kiderült számára, hogy Tyr-t hogy hívják manapság, mert erre elfelejtett rákérdezni az előző este. Nem tudta, hogy miről szeretne hallani a férfi, az első gondolata az volt, hogy az itteni dolgokról, vagy akár arról, hogy miként élte meg Ingrid azokat a dolgokat. De a Zuhanás előtti időszak annyira más volt és olyan sokat lehetett volna róla mesélni, hogy…
< - A Zuhanás előtti időről éveket tudnék mesélni. Mire vagy kíváncsi belőle főleg? – kérdezte. – És egyezzünk meg valamiben, mesélek ezekről, de holnap akkor a tárgyaláson felül kétszer találkozunk. Ez is egy régi szokás, az ország vezetője megmutatja a másik birodalomból jött küldötteknek a saját otthonát. Ez lehet hivatalosabb is, aztán egy idő után lerázhatjuk a kíséretet, hogy magunk maradjunk és megtaníthatnál a kődobálás „művészetére” is – vetette fel kedvesen. – És holnap estére te találj ki kettőnknek valami programot. Valamit, ami nem az ágyban végződik. >
Az utolsó mondatnál a tekintete néhány pillanatra megkeményedett olyanra, mint amit Ragal a tárgyaláson láthatott tőle, hogy nyomatékosítsa, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Csak mikor látta, hogy a férfi megértette, ami bizonyára nem fog tetszeni neki lágyultak meg újra a vonásai.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal nem tud ellenállni a kísértésnek és lassan végigsimít Ingrid nyakán a vonal mentén, egészen lassan, hogy kiélvezze a helyzetet és ne csak saját de a nő türelmét is próbára tegye. Egy ideig még ő is fontolgatja magában, hogy ennél tovább megy, de nem teszi, egyelőre az evés kellő mértékben leköti a figyelmét, hogy gondolatainak egy részét elterelje a vágyairól. A megelőlegezett bizalom jól esik a törzsfőnek, hogy Ingrid olyan dolgokba is beavatja, amiket még mások sem hallottak.
< - Jól gondolod, jobb hogy most megtudtam ezt rólad. Később váratlanabb lett volna. Szándékosan választod a nehezebb utat, mert tudod, hogy az erősebbé tesz, ezért ilyen nagy az akaraterőd. De nem hiszem, hogy tanulás és a művészetek mellett rohannod kellett volna egy kapcsolat, után. Néha jobb csak hagyni a dolgokat, hogy megtörténjenek, mint előre tervezni... >
A végén az arca és teste mozdulataival utalást tesz kettőjükre, nem túl egyértelműen. Miután befejezi kis ideig még elgondolkodik, de hamarosan eszébe jut, hogy mit akart már az előbb is kérdezni.
< - Azt mondtad, hogy apád nem engedte, hogy belépj a Flottába. Akkor hogyan vettél részt kint, a világűrben különféle katonai akciókban? Talán megkerülted az akaratát? >
Percről percere a kíváncsisággal együtt fokozódik Tubrokban a feszültség, mialatt a válaszra vár hátradől a széken és egy különös, elégedett mosollyal az arcán várja a választ. Első alkalommal Miller már látta a törzsfőt ilyennek, amikor számára kedvezően alakult a helyzet. Ebből az állapotból a visszakérdezés zökkenti ki, először csak egy zavart tekintettel válaszol, majd egy kissé erőltetve egyik kezét védekezően megemeli.
< - Még... így értettem. - nem hagyja magát, figyel a hangjára, hogy az őt se árulja el egy pillanatra sem és inkább határozott legyen, mint magyarázkodó és, hogy ne derüljön ki mit is gondol, Ingrid hogy értette ezt az egészet. >
Még egy pohárral megiszik eközben és a tányérja is kezd lassan üressé válni, ilyen téren gyorsabban halad Ingridnél, de azért ügyel, hogy ne legyen túl gyors.
Tubrok a holnapról szóló terveket végighallgatja, először még nem akar rögtön egyértelmű választ adni, de az utolsó mondat után, azonnal visszavág.
< - Teljesen mindegy mit találok ki, előbb-utóbb úgyis ott fogjuk találni magunkat, ha így provokálsz. Még ha nem is holnap, de idő kérdése. Lehet róla szó, örömmel megmutatom a várost, bár nem olyan érdekes, mint más fővárosok. A kíséretet elintézem. Tekintsem azt is randevúnak? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan Ragal végigsimított a nyakán Ingrid lecsukta a szemét és láthatóan igencsak élvezte a kényeztetést és a simogatást. A valóság az volt, hogy muszáj volt megtennie, mert ha most is végig a férfi szemébe nézett volna, akkor lehet, hogy odahajol hozzá és ismét megcsókolja. Hatalmas erőfeszítésbe került neki az, hogy ne tegye meg mindezt, mert már nagyon vágyott a férfi csókjaira, érintésére és mindenre, amit tőle kaphat. Mikor Tubrok elvette a kezét, csak akkor nyitotta ki a szemét. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy képes volt a csábításnak ellenállni és saját maga is vissza tudott fordulni a vacsorája felé, ahogyan a férfi is. Minden igyekezetével azon volt, hogy mindezt elrejtse a férfi előtt, nem akarta ezt a kis győzelmet megadni neki, mert eléggé biztosra vette, hogy a másik lecsapna és kihasználná a helyzetet, ami ellen ugyan neki sem lenne kifogása. Kicsit fölényesen mosolyodott el, amikor Tubrok mondta, hogy szándékosan választja a nehezebbik utat.
< - Minden Miller így tesz, azt hiszem, hogy ezt is mindkét ágról örököltem, anyámtól és apámtól is – mondta némi büszkeséggel a hangjában. >
Nála pedig annak, hogy kitől mit örökölt igencsak nagy jelentősége volt, ha kettőbe szednék, akkor szó szerint újra lehetne alkotni belőle az anyját és az apját. Lassan bólintott az utolsó mondatra.
< - Igen, jobb hagyni – felelte hasonló hangsúlyban. – Ebben is egyetértünk. >
És igen jött a kérdés, amit gondolta a nő, hogy Tubrok fel fog tenni, ami kicsit ellentmondásos volt abban, amit elmondott. Nem mondta Ingrid, hogy hol és mit tanult, hogy teljesen kiképezte a Fagy- és Árnyhadsereg, hogy a Milíciánál is rengeteget tanult és a Flotta lényegében alapképzésének jelentős részén is túl esett. De azt, hogy az apjának ellenszegüljön. Csak megrázta a fejét elsőre, majd megevett néhány falatot még és lenyelésük után belekortyolt a poharába, amikor az kiürült ismét teletöltötte glöggel, kérdőn pillantott Tubrok felé és ha a férfi is kért, az ő kupájába is töltött.
< - Nem szegültem ellen neki – felelte. – Nem tudnám megkerülni őt, még valószínűleg az ap… Osborn admirális sem. >
Remélte, hogy gyorsan javított és nem tűnt fel Tubroknak a kis elszólása. Az utóbbi években megszokta, hogy a barátainak úgyis csak „az apósom” néven utalt az admirálisra, aki ironikus módon talán csak tíz évvel volt idősebb nála. De itt ezen a beszélgetésen mégsem hívhatta az apósnak. Azzal a mondattal pedig, amit mondott, hagyta, hogy a férfi tegye össze a képet, mert úgy gondolta, hogy azok alapján, amit tudni lehet a Birodalomról lényegében talán csak Zsarnok és az UP2-k lehettek ezen a szinten. Amennyire tudni lehetett a Zsarnoknak nem voltak leszármazottai, ergo Ingrid úgy vélte, hogy Ragal összeteszi ebből már, amit kell. Így mégsem ő mondta ki nyíltan, csak utalásokkal, így könnyebb volt a számára. Főleg azok után, amit most készült mondani.
< - Azt nem engedte, hogy a Flottába lépjek, de azt, hogy mások képezzenek azt igen. Az évek során tanultam ezt azt, erre-arra mindenfelé – mosolyodott el kissé rejtélyesen. – És speciális rangban többször volt szükség a képesítéseimre és szakértelmemre a fronton. Bizonyára tudod, hogy a Flotta tagjai mégkevésbé emberek, mint a HPI polgárok. Amikor a flotta tagjai lesznek további genetikai módosításon esek át, az erejük, gyorsaságuk, regenerációjuk tovább javul, ahogyan az érékeik is. A teljes csontvázukat lecserélik, nem lesznek csontjaik, hanem egy másik anyagra cserélik le, kicserélik az izületeket, inakat, az érrendszert, mindent, hogy bírja a megterhelést. Lényegében meghalnak egy időre, akik oda jelentkeznek, sejtenként lesznek újra építve és ami a végeredmény mégkevésbé emberi, mint ami a HPI-t jellemzi. Ezenfelül a szívük alá kapnak egy tégelyt, amivel olyan szinten tudják kihasználni a testüket, ami már közel sem emberi. Szerintem ezért nem engedi apám, hogy belépjek a Flottába, nem akarja, hogy elveszítsem az emberségem és valami más legyek, aminek már kevés köze van hozzá. >
Ha a férfinek leesett korábban, hogy lehet, hogy tényleg egy UP2 Ingrid apja, akkor ez a mondat és gondolat is értelmet nyerhetett, még úgy látatlanban is, hogy nem ismerte a családot még eléggé. Végül Ingrid kissé oldalra biccentette a fejét és úgy nézett Tubrokra.
< - Ha már ennél tartunk, te milyen fegyvernemben és harcászati stílusokban jeleskedsz? A hadvezetési és stratégiai érzékedet már tapasztaltam a tárgyaláson, de a többiről még nem tudok semmit. Amit mondott Tiren, hogy gyerekkortól tanultok harcolni, mint régen a vikingek is. Ha harc terén is vagy olyan jó, mint azokban, mit eddig láttam tőled, akkor félelmetes harcos lehetsz. >
Nem lekezelően mondta, és nem is úgy, hogy a férfi senkinek érezze magát mellette, nem hasonlította össze az embereket és a flotta tagokat egymással, felesleges lett volna. Tényleg kíváncsi volt, hiszen ő maga is harcos volt, így igazából ez a téma volt, ami a legjobban otthonos volt számára. Látta az érdeklődést a férfin, hogy ő is kíváncsi, majd azt az elégedett mosolyt, amikor mát tudja, hogy minden úgy alakul, ahogyan szeretné. Mindez számára is igencsak kedvező és jó jel volt. A visszakérdezésnél a férfi tekintetére és a felemelt kézre csak felnevetett, ahogyan a még válaszra is. A határozott válasz ellenére a nevetés után Tubrok érezhette, hogy a nő most direkt csak piszkálta és húzta őt, visszafizette azt a legutóbbi csúnya tekintetet, amit akkor kapott, amikor őt türelemre ítélte. Közben Ingrid is haladt a vacsorával, igaz ő kevesebbet is szedett, mint a férfi, de lassabban is fogyott egy kicsit.
< - Ez az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy ott fogjuk találni magunkat – bólintott. – És szerintem nem kell téged provokálni külön, már a jelenlétem ezt teszi – suttogta. – Te mondtad tegnap, hogy nem kell sietni, hogy megmaradjon a varázs. Alázatos szolgád vagyok nagyuram, amit mondasz, aszerint teszek, ez volt az első parancsod, ezért is ítéltelek türelemre. >
Tovább incselkedett mind a szavaival mind a mozdulataival, ahogyan ismét közelebb hajolt a férfihoz. Ha Tubrok is arra fordul, akkor a szemkontaktust újra felveszi és lágyan simít végig a férfi karján, nem hajolt annyira közel, hogy rögtön megtudja csókolni a férfit, ahhoz Ragalnak is megkellett ezt tennie, csak éppen annyira tette, hogy a jelenlétével és közelségével kiváltsa ezt a másikból. Most is küzdött magával teljes erőből, hogy ne ő tegye meg és ne csak egy kézsimogatás legyen az egész, de még volt ereje megálljt parancsolni önmagának.
< - A városotok szép és bizonyára érdekes – mondta halkan, továbbra sem húzódott hátrébb. – Csak kicsit szokatlan a HPI nagysága után. Mind emberként, mind építészként viszont lenyűgöző, nem kell alábecsülnöd ezt. És… a társaságom ismét első osztályú lesz személyedben, ami ha végül neked lenne igazad is kárpótol mindenért – végül beleharapott kacéran az alsó ajkába. – Az én őrségemet már most veheted elintézettnek. Igen, azt is tekintsd randevúnak, ha nincs kifogásod ellene. Most már akkor elmondhatom a randevú is Zuhanás előtti „találmány”, egy olyan, amiért kár, hogy elveszett és kiveszett a modern időkből. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok kéri, hogy Ingrid öntsön az üres poharába, amikor a nő felajánlja a lehetőséget, ezúttal viszont nem iszik bele rögtön az italba. A törzsfő szervezete más és úgy dönt, hogy egyelőre csak a kellemes meleg érzés is elég neki, pedig még bizonyára sokáig bírná. Nem szól közbe, amikor Miller kifejti, hogy hogyan és miért vett részt speciális akciókban, vagy, hogy a családja milyen pozícióban is van ténylegesen. Ragal számára kezd világosság válni, hogy most kivel is áll ténylegesen szemben, ami talán kissé kellemetlen számára. Törzsfőként megszokta, hogy ő áll a helyzetekben a legmagasabb helyen, neki van a legnagyobb ereje, hatalma, végül azonban a szokásos magabiztos kissé arrogáns mosolya vetül az arcára.
< - Sokkal hatalmasabb az a második kör, mint amire számítottam, ez megmagyarázza, hogy miért csak téged küldtek egyedül a tárgyalásra. Egy magad is felérsz az embereimmel. Van olyan terület amiben nem vagy képzett, gyakorlott? -kezdi teljesen komolyan, majd lassan a hangja és a mimikája is megváltozik- Azt hiszem kezdem érteni odakint miért menekülnek az idegen fajok az emberek nevének említése után. Diederiket semmiképp se tájékoztasd, szükségem van még rá a tárgyalások alatt. >
Egyelőre nem lehet eldönteni, hogy valójában mit gondol arról, amikre Ingrid utalt és valószínűleg magában már pedzeget egy ideje. Mindenesetre nem úgy tűnik a mozdulatai alapján, hogy tartana Miller-től, vagy különösebben zavarná valami.
< - Szerintem nem attól leszel kevésbé ember, hogy a tested teljesen átalakítják. Attól még ugyanaz a személy maradsz, egyébként is kicserélődik a teljes test két éven belül. De nyilván apád többet tud erről, még ha nagyon ragaszkodó is. >
Ragal a harci tudásáról szóló kérdések után alig észrevehetően kicsi kihúzza magán a széken, majd tárgyilagosan kezdi sorolni a tényeket.
< - Közelharcban a késharcban vagyok a legtapasztaltabb és különféle harci fejszékkel vagy más csonkoló fegyverekkel a leggyorsabb és legerősebb. Normál csatában a karabélyokkal lövök a legpontosabban, legmesszebbre, de a végtelenek fegyvereit is tudom használni, ha pusztításra van szükség. Hiába olyan nehezek. >
Természetes büszkeség érezhető a hangjában, ahogy felsorolja, hogy mikben emelkedik ki. Ezután mikor Ingrid közelebb hajol hozzá, a törzsfő minden figyelmét Ingridnek szenteli, a szolgás megjegyzés elsőre meglepi, de közvetlenül utána el is nyeri a tetszését. A jelre kicsit oldalra fordul, majd finoman viszonozza az érintést, közelebb hajol és megcsókolja Ingridet. Egészen érzékien, mintha nem tudna betelni vele, de pár másodperc után hátrébb húzódik.
< - Alázatos szolga nem ítélkezne az ura fölött. >
Tubrok végig mutatja, hogy ő is képes ellenállni és így játszani Ingriddel, ha szükséges. Ezután folytatja amit félbeszakított, másodszorra megszakítás nélkül. Körülfonja sajátjával Ingrid nyelvét és lassan kezd egy finom huzavonát kettejük között. A székek miatt most nehezebb de kezével Ragal ugyanúgy kényeztetni kezdi Millert, végigsimítva többször is azokon a részeken, ahol ez nagyobb hatást vált ki és még kényelmesen el tudja érni. Ha Ingrid nem húzza tovább akkor az egész percekig eltart, majd csak szinte fájdalmasan lassan tudnak elszakadni egymást és ebben most több van mint az előbb.
< - Valóban nagy veszteség, hogy nem alakult ki újra. -feleli a randevús megjegyzésre- Milyen volt a Zuhanás előtt a világ képe? Birodalmak, országok, népek. Alig maradt fent valami, amiből ki lehetne indulni. Az is érdekelne, hogy mennyiben volt más az emberek gondolkodása. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek feltűnt, hogy a partnere lassanként összetette azokat a bizonyos információs morzsákat, amiket a beszélgetés alatt elszórt. Igazából némileg ez is valamilyen szinten teszt volt Tubrok számára, hogy mennyire is képes a törzsfő az ilyesmiket meglátni és értelmezni. Lehetett valaki okos, de a rejtett utalásokat nem mindenki vette észre. A nőnek pedig úgy tűnt, hogy a férfi az efféle képességekkel is megvolt áldva, aminek roppantul örült. Így egy-egy utalással könnyebb volt magáról beszélni, mintsem nyíltan kimondani mindazt, amit ezer éve senkinek sem tehetett meg.
< - Elég, ha azt mondom, hogy tegnap a vacsoránál, vagy ma a tárgyaláson azelőtt végezni tudtam volna mindőtökkel, hogy a Végtelenek akárcsak célra tarthattak volna rám és még velük szemben is győztesen kerültem volna ki, majd kisétáltam volna a teremből, mint aki jól végezte a dolgát? – kérdezte, immáron az ő hangja is azt ütötte meg, hogy kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy ekkora a különbség köztük. – Nincs olyan terület, és nem tagadhatom, hogy az önként vállalt képzésemnek egy része olyan volt, amit megbántam és szégyellem, hogy végigmentem rajta. Nem szeretem összehasonlítani veletek magamat, a ti életetek rövidebb és ha olyan lenne, mint a mienk, akkor bőven ugyanolyan szinten lennétek. Inkább csodálom azt, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire jók vagytok. >
Az utolsó szavai teljesen komolyak voltak, pontosan tudta, hogy milyen ez, öt éves volt, amikor olyan szinten lehetett, mint most Tubrok, de neki a vérében volt, nem tehetett mást, még ha nem is akarta volna, az apja miatt akkor is megvolt benne. Bármilyen fegyver, amihez hozzáért, szinte ösztönösen használta, pont mint az apja. Aki a világ húsz legjobbjában volt benne a Bukás előtt. Genetikailag nem tehetett mást Ingrid. Kissé lehajtotta a fejét, ahogyan ez a téma kissé tényleg zavarta. Főleg a milíciás rész, hogy ott mit tanult és miket kellett tennie. Az, hogy miért félnek az emberektől arra bólintott, első kézből tapasztalhatta mindazt, amire a férfi utalt most. Az utolsó mondaton azonban akaratlanul is elmosolyodott.
< - Még finom voltam, a részleteket nem is mondtam, de valahol érthető a Magokk támadása után – mondta. – És ne aggódj, az embereidet már így is kellően megrémisztettem a nap folyamán, nem szándékozom jobban, nem akarom, hogy mind szívrohamot kapjanak. Kétlem, hogy szegény Diederikkel olyan helyzetbe kerülnék, hogy ezekről beszéljek vele. Miért van olyan érzésem, hogy ő volt az egyik első, aki boszorkánynak hívott, a fivéreden felül? – kérdezte.>
Ha így volt, ahogyan gondolta, akkor is persze megértette a hadvezér helyzetét és nézőpontját, igazából úgy vélte, hogy senki sem hinné, hogy hátsó szándék nélkül kezdett ki Tubrokkal. Ha ő hallaná a helyzetet sem hinné el senkinek sem. A másik kérdésre megcsóválta a fejét.
< - Igen, nála kevesen tudják jobban – mondta. – Ami azt illeti, nem tudom hogy mennyire érezném magam még embernek azok után, hogy a testem jelentős része mesterséges anyagokból áll. Változni valószínűleg nem változnék csak a saját magam megítélése saját magamról. >
Mosolyogva figyelte, ahogyan Tubrok mesélte, hogy mikhez ért és miben járatos. Még emlékezett arra az időre, amikor emberként maga tanulta a dolgokat a hibernálás előtt és mennyire büszke volt magára, hogy az akkor már génkezelésen átesetteknél is jobb ezekben a dolgokban. Ugyanaz a büszkeség volt meg a férfi hangjában, mint annak idején a sajátjában, ahogyan gyermekként az apjának újságolta, hogy miket tanult és mennyire rövid idő alatt.
< - Ha nem sértelek meg vele, valamikor gyakorolhatnánk egyet együtt, hogy mindezeket élőben is megmutasd – vetette fel, a mozdulataiból és hangjából kiderült, hogy tényleg nem sértésnek, vagy effélének szánta, sokkal inkább egy újabb közös programnak tűnt, ahol együtt lehetnek és mindketten élhetnek annak is egymás társaságán felül, amit szeretnek. – És ha kíváncsi vagy, egy-két dolgot még taníthatok is, vagy mutathatok én is. >
És amit végül Ingrid várt, az meg is történt, a férfi is odahajolt hozzá és megcsókolta, a nő viszonozta mindezt, hasonlóan, mint Tubrok, kiélvezte minden egyes pillanatát. Ahogyan Ragal elhúzódott némileg szemrehányóan pillantott rá, hogy miért szakítja meg ezt a pillanatot, de amint meglátta a másik tekintetét rájött, hogy mire is ment ki az egész.
< - Én nem ítélkezem, csak emléke… >
Nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi újabb csókja beléfojtotta a szót, mivel az ő karjai rövidebbek voltak, mint Tubroké a csók közben kihúzódott a saját széke szélére, hogy ő maga is elérje a másikat. A csókok közben élvezte a férfi simogatását és ő maga is így tett, a férfi testén végigsimított többször is, ahol kényelmesen elérte, hogy megtalálja azokat a pontokat, hogy mik azok, amik Tubrok-nak különösen kellemesek és amint talált egy-egy ilyet, akkor ott kényeztette őt. Esze ágában sem volt ezúttal elhúzódni, vagy megszakítani ezt, a másik érintésétől többször is kellemesen és érezhetően megremegett, minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne menjen közelebb és ne üljön bele a férfi ölébe, hogy az könnyebben elérhesse őt és ő maga is így járjon. A csókok közben az időérzékét is elvesztette, ha a férfi távolodni kezdett volna, kétszer is visszahúzta, hogy ne tegye, majd végül a hosszú percek után kissé levegőért kapkodva nagyon lassan húzódott vissza Ragaltól. Végtelenül nehezére esett mindezt megtenni, hogy ne folytassák, így azt nem is engedte, hogy a másik visszahúzza a kezét, ismét belefűzte az ujjait Ragaléba, hogy ott tartsa magánál.
< - Más – mondta végül. – Komplex kérdés, kicsit több ideig tart majd elmondani. De mivel úgy nézem a főfogással végeztünk, már csak a desszert, a sütemények maradtak. Költözzünk át a kinti kanapéra, az kényelmesebb. Kivinnéd a kupákat és a kancsókat? Addig én hozom a többit. >
Ha a férfi belemegy, akkor elengedi a kezét, felkel a helyéről és elindul a süteményekért. Ezeket már korábban felvágta és külön voltak szedve, így csak a két tányért kellett kivinni. Ha azok megvannak, akkor kint leteszi a kanapé előtti asztalra, ha nincs ilyen akkor egy közelebbi kicsire és azt húzza oda magukhoz. A kanapéra leül, ha Tubrok már ül, akkor kellően provokatívan közel hozzá, de most nem ér a férfihoz és belekezd a mesélésbe.
< - Nem voltak ekkora háborúk, összesen két világháborút élt meg a Föld az újkorban. Az időszámítás is más volt, a bolygó is máshol helyezkedett el a Naprendszeren belül. Nem voltak birodalmak, abban az időben már jócskán nem. Demokrácia volt szinte mindenhol, azaz a nép választ magának néhány évente vezetőket és azok kormányoznak. Az uralkodók ilyenek is voltak, de szinte csak névleges címen, amolyan régi időkből maradt dísztárgyak, valódi hatalmuk nem volt és az alkotmány rájuk is vonatkozott. Csak az arabvilág Észak-Afrika és Ázsia nyugati része, amit akkoriban Közel-Keletnek hívtak arra voltak emírségek, ahol az uralkodóknak teljhatalma volt. Volt egy szervezet az Egyesült Nemzetek Szövetsége, az ENSZ, ami felügyelte a bolygó ügyeit, minden ország küldött képviselőt ide, amikből 260 környékén volt a szám, lehet, hogy tévedek néhánnyal. A Zuhanás előtt már nem voltak háborúk sem, előtte is egy-egy nemzet tette, aztán a nagyhatalmak tettek rendet és békefenntartók a többi országból tartották fent a békét. A NATO felügyelte ezt, az volt a világra kiterjedő katonai szervezet neve. A legtöbb ország között szabad áralmás volt az embereknél, mindenhol külön nyelv, konzulátusok, minden ország képviseltette magát a másik területén, hogy az oda utazó civilek, turisták jogait képviseljék. A gondolkodás, nagyon más és mégsem. A hatalom mindig is kulcsfontosságú volt, sok szegény volt, hatalmas szakadék a társadalmi rétegek között még egy adott országon belül is… nehéz így átfogóan beszélni róla, olyan sok mindenről lehetne… >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Végül Ragal sem akar igen hosszú ideig elhúzódni, csak amikor éppen egy lélegzetet vesz, hogy utána forró lehelletével tovább fokozza Ingrid szenvedélyességét, és ekkor mindig visszarántja magához Miller. Tubrok bólint a felhozott javaslatra.
< - Rendben, a kanapé sokkal kényelmesebb. Hozom amit kell, parancsod szerint. - elején még komoly majd tetetett alázattal fejezi be. >
Ragal nem indul el rögtön, hanem az összefűzött ujjai fogásán kicsit szorít, hogy így közelebb tudja magához húzni a nőt és még egy csókot nagyon finoman szinte leheljen az ajkaira. Ezután feláll és az asztalról elkezdi felvenni a kancsókat és a két kupát, kicsit lassabban mozog mint először, egyszer még visszapillant Ingridre egy vágyakozó pillantással.
< - Jó a megérzésed Nava és Diederik szemében vagy gyanús, de én a boszorkányon csak jót nevettem. És még nem is tudják, hogy tegnap és ma itt vagyok nálad. De legfeljebb nem értenek egyet velem, mást nem tehetnek. Nem tudom hibáztatni őket, csak annyit láttak, hogy megjelentél, Lady Ingrid, kacéran rám mosolyogtál és én meg beleegyezek a tárgyalásokba. -beszél kicsit hangosabban miközben odaviszi lerakja a kezében lévő dolgokat az egyik kis asztalra- Viszont a közös edzést halasszuk későbbre, a tárgyalások utánra, addig más dolgaim is lesznek. >
Megvárja a választ, miközben kényelmesen helyet foglal a kanapén. Eközben Ingrid gond nélkül a süteményeket is leteheti a kisebb méretű fényes felületű, díszesen faragott asztalra, majd helyet foglalhat a kanapén. Az ülőalkalmatosság igen kényelmesen és meglepően nagy, kényelmesen hátra lehet dőlni és méterekre is ülhetnének egymástól, gond nélkül, most viszont ez a közelség sokkal jobb. Az elbeszélést figyelmesen hallgatja végig a törzsfő, miközben az egyik fém gyertyatartóban égő lángot figyeli, valószínű a sok ismeretlen szó miatt elsőre nem minden világos számára, de nem kérdez.
< - Engem az érdekelne, hogy hogyan látták a világot akkor. Az egész egységesnek tűnik, a Föld mint egy nagy rész, kis egyedülálló területekkel létezett, de akkor még nem volt olyan technológia, nem tudták nem láthatták, mi lesz előre, hogy jön a Zuhanás és minden megváltozik. Mit gondoltak a jövőről? >
Ha Ingrid nem ellenkezik a válasz előtt kicsit közelebb ül hozzá Tubrok, hogy kényelmesen neki dőlhessen, ha akar.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem vette észre végül azt a vágyakozó pillantást, csak a férfi hangjára fordult csak vissza. Azon, amit a férfi mondott jót mosolygott, akkor mégiscsak jól gondolta, hogy ők ketten és Tyr azok, akik a legjobban félthetik és a legközelebb állhatnak Tubrokhoz. A hármasból pedig Tyr nem fog tiltakozni ez ellen, sőt ő maga valószínűleg határozottan örülni is fog annak, ami itt készült kialakulni, hiszen az egykori hadisten ismerte a lányt némileg az anyja révén. De a másik kettő, főleg Nava lesz a keményebb dió. Úgy vélte, hogy Diederiket még meggyőzheti majd idővel arról, hogy nem akar semmilyen ellenségeskedést és ártani sem akar a Rocksolidnak, de egy testvérrel így tenni, főleg, ha az már elkönyvelte azt, hogy mi vagy, nehéz kirángatni belőle. Pont úgy, mint ahogyan a szülőkkel van mindez. Az a mosoly csak egy mosoly volt, és Ingrid kételkedett benne, hogy Tubrok amiatt fogadta el azt, hogy tárgyaljon.
< - Pedig nem is tettünk még semmi olyat, ami miatt gyanakodhatnának – mosolygott kacéran. – Jól sejtem, hogy hatalmas botrány lesz abból, ami köztünk zajlik, ha ez kiderül? >
Igazat megvallva már csak a szórakozás miatt is igencsak kíváncsi lett volna az arcokra, amikor ez kiderül, hogy mit reagálnak. Hogy nem tehetnek semmit, azzal egyet kellett értenie, nem is mernének tenni, Diederik már tudta, hogy magas rangban van, valószínűleg Nava-t is figyelmeztetni fogja, de a fiatalabb Ragalból kinézte volna az eddigiek alapján, hogy eljön hozzá, hogy elküldje a fenébe és megfenyegeti, hogy tartsa távol magát Tubroktól. A lobbanékony természethez, amit nem igen tud fékezni remekül illett volna ez a lépés.
< - Örömmel elfogadom a meghívásodat, hogy maradjak még a tárgyalások után is egy kicsit – felelte lágyan. >
A leülés után a visszakérdezéseket végighallgatta és belegondolt, hogy miket is lehetne rájuk válaszolni, felpillantott Tubrokra, amikor az még közelebb ült hozzá felkínálva a teljesen nyilvánvalót. Ingrid egy-egy ügyes és gyakorlott mozdulattal bújt ki a magassarkúiból és a ruháját kissé megigazítva húzta fel a lábait maga mellé a kanapéra. Nekidőlt a férfinak, hozzásimult az oldalához, a fejét Tubrok mellkasának döntötte és a felül levő karját pedig pihentetőleg tette a férfi mellkasának másik felére, néhány pillanatig még hallgatott, élvezte a helyzetet és beszívta a férfi illatát. Végül kissé feljebb szegte a fejét és úgy mozdította, hogy mindez, hogy a mellkasán fekszik még megmaradjon, de némileg Tubrok szemeibe is bele tudjon nézni.
< - Valóban nem látták, de egy idő után nyilvánvaló volt. Az emberek akkoriban a pénz miatt aggódtak, minden e körül forgott, ez mozgatta a gazdaságot, nem csak országok, de világ szinten is. Minden ország gazdasága befolyással volt a másikra. Hihetetlenül törékeny egyensúly volt mindez. Hatalmas természeti katasztrófák sújtották az egész bolygót, egyre hevesebbek évről évre. Részben a globális felmelegedés miatt, akkoriban az emberiség hihetetlenül pusztította a bolygót a technológiájával, csak keveseket érdekelt, hogy milyen lesz itt élnie a következő generációknak. Az emberiség jelentős része csak a mával törődött, nem tervezett hosszú távra, rettegett attól, hogy mi lesz, ha mindent elveszít, féltek a terroristáktól, a Közel-keleti araboktól, ott voltak főleg a háborúk és ők fenyegettek mindenki mást, a fejlett országokat, ez volt a közös megnevezés. A hírek mindig hírek voltak, az emberek többsége a híres személyekre volt kíváncsi, zenészekre, színészekre, pletykákra voltak éhesek. Aztán elkezdődött… >
Egy pillanatra megborzongott az emléktől, ebben a borzongásban semmi kellemes nem volt ezúttal.
< - Először úgy tűnt fel az egész, hogy csönd lett, a háborúknak vége szakadt, eltűntek a terroristák, a sorozatgyilkosok és minden, ami veszélyt jelenthetett volna az emberekre. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy mi történik, ma már tudni, hogy a Zsarnok volt a háttérből. A vihar előtti csend. Senki sem tudta, hogy mi lesz, de érezték, hogy valami közeleg, az egész világon a hangulat nyomasztó volt, fullasztó. Erre én is emlékszem, egy éves sem voltam, de ez olyan mélyen ivódott belém, hogy azóta is emlékszem. Mintha éreztem volna a teljes világ hangulatát, fullasztó volt, mint amikor egy kéz szorongatja a torkodat, még tudsz levegőt venni, de minden lélegzet egyre fájdalmasabb és nehezebb, ahogyan a levegő egyre nehezebben jut a tüdődbe. Pontosan ilyen volt ez is. Aztán elkezdődött a következő fázis, katonai egységek tűntek el, kisebb-nagyobb számban, majd magas rangú személyek, politikusok, hadvezérek, apa… >
Egy pillanatra elakadt a hangja, ahogyan az egész ismét belehasított, eddig életében soha senkinek, talán csak Cal-nek mondta el ezeket.
< - Megéreztem előre, hogy mi fog történni, bömböltem és sírtam egész nap és éjjel, hogy fáradtak legyenek, és ne menjenek el dolgozni. Anya és apa is a kormánynak dolgoztak, de elmentek, apa nem jött haza. Egy idő után az eltűnések is véget értek, addigra a világon már senki sem törődött azzal, hogy mi lesz később, féltek, rettegtek és mindenhol pánik hangulat volt, még ha az emberek jelentős része ki sem mutatta. Végül pedig bekövetkezett a Zuhanás. Innen pedig úgy vélem, hogy már ismered a történelmet. >
Ekkor végigsimított a férfi mellkasán, ha elérte a másik kezét, akkor kinyúlt érte és ismét belefűzte az ujjait Tubrokéba, majd az eddigi komorság után próbált egy mosolyt varázsolni az arcára, az egész emlékezés még mindig olyan elevenen élt benne, mintha csak tegnap történt volna és nem pedig ezer éve.
< - És mi a Rocksolid története, hogy lehet, hogy a hét törzs ide jött végül és a nevetek honnan ered? Elég távol esik a viking és Skandináv szavaktól. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Nyilván az lesz. -feleli Tubrok a botránnyal kapcsolatban- Te is már biztos átgondoltad. Engem őszintén nem zavar, sőt, meg vannak ennek is a maga előnyei, főleg ha még itt maradsz majd egy ideig. Úgy már teljesen más. >
Amikor Ingrid Ragalhoz simul, a férfi átkarolja őt az egyik oldalról, hogy még jobban magáénak érezze. Ezután finoman oldalt Miller egy-két vörös tincsét veszi ujjai közé, majd lassan beletúr Ingrid hajába, de csak annyira, hogy az ne zavarja meg, miközben beszél. Mint egy nagyon régi történetet, legendát vagy ehhez hasonlót hallgatja, hogy milyen volt a régi világ. Nagyon érdeklődőnek tűnik, ezúttal nem csak kifejezetten a helyzet iránt, az elhangzottakból látszik rajta hogy mindent megjegyez.
< - Akkor mégiscsak igazak a szóbeszédek, amelyek a két városállamról keringenek. Az ő világaik is hasonlóak, a pénz határoz meg mindent, a gondolkodásuk, világnézetük olyan, mint amilyennek leírtad. Ezek szerint valóban rendelkeznek Zuhanás előtti tudással. Eddig nem hittem ebben. Én így, hogy nem emlékezhetek, nem élnék szívesen abban a világban. >
Ingridet az apja említésére először a vártnál is nagyobb hatás éri, a borzongás mellé nagyon erős hideg fut végig rajta, az egész testén, arcától egészen a lábujjaiig. A legutóbbi álom képei újra felvillannak előtte, kékes-zöldes a nyomasztó köd árnyalatában, a gomolygó fellegből lassan Maniac avatrja formálódik, annak ellenére, hogy a biochip nem létesített kapcsolatot a mesterséges intelligenciával. A koponya szemei ismét felvillannak, torzított gépies, hideg hangján mintha Ingrid nevét mondaná ki, majd a kép szertefoszlik. A törzsfő mikor látja, hogy Ingrid megakad többször is végigsimít a nő jobb felkarján, próbál úgy helyezkedni, hogy a mozdulatai a biztonság érzetét keltsék, ez teljesen ösztönös tőle, talán egy részét nem is akarattal teszi.
< - Nem kell olyanról beszélned, amiről nem akarsz. Lesz még alkalmunk erre máskor is. >
Hangja nagyon tiszta és megnyugtató. A kérdésen néhány másodpercet gondolkozik, majd nem túl tárgyilagosan, inkább meséléshez hasonló hangon kezd bele.
< - Az őseink még a mostani Pride területén éltek évszázadokkal ezelőtt. Onnan vándoroltak át ide, hogy létrehozzanak egy új államot, mert Észak-Amerika területei már nem tudtak annyi harcos klánt ellátni, nem lehetett hol fosztogatni és rabolni. Itt a félszigeten találtak rá a megmaradt viking kultúra nyomaira és kezdték tanulmányozni majd később magukba olvasztani. De a klánok szövetségének eredeti neve, a Rocksolid mindvégig megmaradt, ez valamiért nem alakult át. Ezért van, ahogy mondtad olyan ide nem illő neve a törzsek által uralt területnek. Meg lehetne önkényesen változtatni, de hűek maradunk az őseinkhez. >
Tubrok beszéd közben lassan közelebb hajol Ingridhez, miután befejezi vár néhány másodpercet, ami alatt végigsimít Ingrid nyakán, majd a fülébe súg.
< - Lassan kezd ismét túl erős lenni az átkod. - kiérezni szavaiból, hogy ennek nagyon is örül. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott, hogy átgondolta, igaz annyira nem ment bele a részletekbe, de a boszorkány titulus után nem is igazán kellett ezt megtennie mindezt. Akkor már tudta, hogy így lesz némileg. De ha marad, volt egy olyan érzése, hogy a vezetőségből mindezt igencsak kevesen nyelnék le, főleg Nava. De akkor már tényleg semmilyen jelentősége nem lenne annak hogy itt marad, hiszen a tárgyalásoknak vége van és civilként teheti meg. Már amennyire ő maga lehet a rangja és beosztása mellett civilként itt.
< - Pedig olyasmit nem is teszek, hogy csak azért csábítalak el Lord Tubrok, hogy mindezt kihasználjam a tárgyalások alatt – felelte mosolyogva. – Akkor megérteném a felháborodást – a hangjában ott volt, hogy most is érti, de ez olyan játékos megjegyzés volt a részéről. – Miért lesz más akkor és az előnyök azon felül, hogy élvezheted a társaságomat és én a tiedet? Maradok majd, amíg tudok, de valószínűleg közvetlenül a tárgyalások után egy kicsit haza kell mennem jelentést tenni és ehhez hasonló bürokráciai ügyeket elintézni, de utána visszajövök hozzád. >
Ha szerencséje lesz és Lerontis tényleg közbenjár az ügyében, akkor már úgy fog mindez megtörténni, hogy abban a bizonyos első körben fog helyet kapni és oda fog jutni az Anyahajó hídjára, és talán még előbb vagy utóbb a Zsarnokot is láthatja. Rá roppant kíváncsi volt, az egész történelem során ott volt felettük, de alig látta valaki, az apja a férfi testőre és még sorolhatta volna. Ez az egész eddig, mármint az egész tárgyalások előtti időkig olyan távolinak tűnt, de most azzal a zsarolással mégis olyan közelinek. Csak elmosolyodott, ahogyan a férfi a hajával kezdett játszani, csak egy mosollyal juttatta Tubrok tudomására, hogy ez tetszik neki, de nem hagyta félbe a saját „meséjét”, amikor a régi időkről beszélt. Bólintott a férfi következtetésére.
< - Igen, én is gondoltam erre, de úgy, hogy én ismerem a régi világ történelmét átfogóan, mindenre kiterjedve az első emberi civilizáció feltűnésétől, ami i.e 10.000 környékén volt… a mostani időszámítás szerint úgy 3000 évvel a Zuhanás előtt történt. Az embereket nagyon régóta a pénz mozgatta, már akkoriban is, négyezer éve is kereskedelem és pénz volt a fontos. Úgy hiszem, hogy ez a DNS-ünkbe van kódolva, hogy ez fontos. De valóban úgy vélem, hogy ők, a vezetők is éltek a Zuhanás előtt, talán politikusok, vagy iparmágnások lehettek, de ha nem is, akkor is valamilyen középosztálybeli hataloméhes alakok, az emberi faj legundorítóbb része. >
A hangjában most ismét némileg megvetés és undor hallatszott bizonyítva azt, hogy tényleg azt gondolta és érezte, amit ki is mondott. Amikor az apját említette nem csak az önkéntelen borzongás volt az eredménye ennek, ahogyan a régi dolgok az eszébe jutottak, hanem végtelenül hideg is végigfutott rajta, egyszerre lett teljesen libabőrös, ami most nem Tubrok ölelése miatt volt, hanem a hidegtől. Szinte még azt is mondhatta volna, hogy hirtelen fázni kezdett, pedig olyan roppant régen volt. Teljesen megmerevedett és még levegőt venni is elfelejtett a már-már elemi erejű reakcióra. Régen volt, hogy ennyire nem uralta volna a saját testét és talán ennyire erős hatású vízió sem fogadta még, főleg nem úgy, hogy teljesen ébren volt. A szemei kitágultak, ahogyan a füst a tegnapi „álomból” ismét feltűnt előtte és ezúttal Maniac jelent meg pontosan előtte, ahogyan máskor, de most semmilyen előjele nem volt ennek. Az egész még elfogadható lett volna, de ott már megijedt némileg, amikor az MI az ő nevét mondta ki, a kezei önkéntelenül is ökölbe szorultak és a körmei mélyen a tenyerébe vájtak. Még mindig meredten arra nézett, ahonnan ezt az egészet látta, a szíve lüktetését hallotta és a vére is ott dübörgött a fülében, Tubrok érintésére összerándult, az elmúlt másodpercekben teljesen elfelejtette, hogy nincs egyedül, ekkor engedte ki a levegőt is, amit eddig bent tartott, ez sem tűnt fel neki.
Ekkor fordult oldalra és látta meg, hogy a férfi miként is helyezkedett és hogyan ért hozzá. Amit látott igencsak meglepte, úgy vélte, hogy ez ösztönös lehetett a másiknál, de ő maga nem volt hozzászokva, utoljára az apja ölelte meg így, hogy próbálja védeni. Azóta senki sem akart így tenni, ahogyan ezt a hangsúlyt sem igen hallotta még korábban. Még mindig kicsit az előzőek okozta sokkhatás alatt volt, így szótlanul bújt még szorosabban a férfihoz és talán életében először volt része abban, hogy kiélvezhette, hogy valaki meg akarja őt védeni és az esetlegesen ott levő törékeny nőt is látja benne, nem pedig csak azt a mesteri katonát és gyilkost, aki valójában volt és nem egy lehetőséget. Lehunyta a szemét és úgy hallgatta, hogy mit is mesél Tubrok.
< - Régiesíteni lehetett volna – felelte. – Ugyanazt jelentené, csak az itt élt régi vikingek nyelvén. Majd ha szeretnéd lefordítom, hogy úgy mit is jelent a Rocksolid. >
Nem gondolta, hogy most ez mit jelenthet, volt még rá idő, de így már érthető volt, hogy a név miért is volt olyan, amilyen, éppen kérdezett volna még valamit, amikor a férfi forró lélegzetét érezte meg a bőrén és az érintését a nyakán, ekkor nézett fel és a férfi szavai után elégedetten mosolyodott el.
< - Azt hiszem, hogy ezennel kijelenthetjük, hogy a bájitalom is pont úgy működött, ahogyan kellett volna neki – suttogta. >
Tubrok felé fordította a fejét, annyira, hogy a közelség miatt az ajkai súrolják a férfiét, de nem csókolta meg ezúttal, kissé lejjebb húzódott a férfi nyakáig és oda lehelt csókot, végtelenül lassan haladt csak felfelé, minden egyes centiméteren újabb és újabb csókkal lepte be Tubrok nyakát, a kezével, ha tudott, akkor a férfi hátán simított végig, ezúttal már ismét ruha alatt. Ha a hátát az ülés miatt nem érte el, akkor csak az oldalán, hasán és mellkasán simított végig. Amint a nyakkal végzett és felért a férfi arcához, ott az arcéllel folytatta mindezt, hihetetlen lassan közeledve csak Ragal ajkaihoz, a csókok nagyon lágyak voltak, mégis hatalmas mennyiségű szenvedélyesség és érzékiség volt bennük, amikkel, a lassúsággal, és a simogatással is szinte megőrjíteni kívánta a férfit.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal bólint arra, hogy Ingridnek majd vissza kell mennie közvetlenül a tárgyalások után, de majd később újra eljön hozzá.
< - Azért lesz más, mert akkor már nem követként leszel itt, nem leszel olyan hideg a tárgyalásokon... Addig megmondom az öcsémnek, hogy már teljesen az ujjad köré csavartál, jobb ha beletörődik. - ő sem egészen komoly, de ez a szavainak a lényegét nem változtatja. >
A két testvérállamról szóló gondolatmenetet végigköveti, kellemesen meglepődik, mikor Ingrid kimondja, hogy a vezetőikkel kapcsolatban a törzsfőhöz hasonlóan gondolkodik és elítéli őket.
< - Azt hittem mást gondolsz róluk, az előbb mintha védted volna őket, örülök hogy nem így van. -itt megáll és elgondolkozik egy pillanatra- Tiren szerint bűnűzők lehettek egykor, de soha nem kérdeztem meg miből gondolja. >
Mivel Ingrid nem csak egyszerűen megremeg a látomás után, hanem sokkal látványosabb jeleket is ad Tubrok már egészen szándékosan is úgy öleli körben, hogy a nő biztonságban érezhesse magát, a szemeibe néz és próbálja meglátni, hogy mi bántja Ingridet.
< - Mi a baj? - kérdezi óvatosan, de ha Ingrid nem akar róla beszélni, vagy azt mondja jól van akkor nem feszegeti tovább a kérdést. >
Az érintésekre és csókokra egészen hátra dől a kanapén, kiélvezve minden egyes pillanatot. Ahogy Ingrid lassan halad végig rajta kaján mosoly ül ki az arcára. Ragal egyre türelmetlenebb és türelmetlenebb, ezt lehet érezni rajta, egészen sokáig csak vár amíg az egyik érintés után kezét végigvezeti Ingrid hátán, majd a derekánál finoman megragadja és így magára dönti a nőt, hogy ne féloldalasan, hanem vele szemben helyezkedjen el. Ezután az estélyi alatt végigsimít Ingrid combján egészen a fenekéig, ahol végül kicsit jobban ráfog az idomra. Ezalatt viszonozza a csókot, úgy mint az előbb, igen szenvedélyesen, viszont most nem hagyja, hogy Ingrid elhúzódjon vagy másképp mozduljon. Tubrok testét Milleréhez tolja, hogy ne csak egymáshoz súrlódjanak, hanem egészen összeérjenek.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Csalódnod kell, általában olyan hideg vagyok kevés a kivétel – felelte. – De majd a kedvedért igyekszem nem azt a képet mutatni magamról, amit egy birodalmitól elvárnának, hanem olyasmit, aminek te látsz. És remélhetőleg nem én leszek a Rocksolid történelmének legnagyobb gonosza a történetekben, a leggonoszabb vasorrú boszorkány, mert Diederik és Nava is megbékél majd velem. >
Mikor kimondta már tudta és érezhető volt a hangjában, hogy ez számára igazi kihívás lenne és valószínűleg nehezen is menne, de Tubrok kedvéért megpróbálja majd. Az, hogy a férfival így viselkedett az is a kölcsönös vonzalomnak volt köszönhető és nem egyébnek. Ha érdektelennek találta volna, akkor nem lenne ilyen. Azt viszont roppantul sajnálta, hogy nem fogja látni azt az egész jelenetet, pedig már csak azért a néhány másodpercért, vagy percért megérte volna az egész, hogy csak ezért jöjjön vissza. De máris támadt egy jó ötlete, bár tudta, hogy úgysem lesz belőle semmi, de azért nem ártott, ha elmondja.
< - Ígérd meg, hogy felveszed az arcukat, amikor ezt elmondod, látni akarom – nevetett fel. >
Megcsóválta a fejét, de örült, hogy a férfi is hasonlóképp vélekedett, mint ő, vagy is inkább pont fordítva, történt mindez. Tyr pedig, igazából meglehetősen közel járt az igazsághoz valószínűleg a bűnözővel, csak hát Tubrok nem tudhatta, hogy az, amit Ingrid mondott lényegében pontosan kimerítette a bűnöző fogalmát abban az időszakban. Ahol mindenkit megvesztegettek és mocskos ügyletekben mosták tisztára a pénzt és még lehetett volna sorolni ezeket a dolgokat.
< - Nem védtem meg őket, csak megértem a nézeteiket, hiszen még ha gyermekként is, de az én korosztályomnak még ez volt a normális – felelte, azon elmosolyodott, amit Tyr mondott. – A politikusok és az iparmágnások többsége is bűnöző volt, gyönyörűen virágzott a korrupció akkoriban. >
Az összerezzenés és átölelés után, ahogyan Tubrok a szemébe nézett néhány pillanatig még láthatta, hogy Ingrid szeme kitágult a félelemtől és nem sokkal maga elé nézett, mintha lett volna ott valami. A kérdésre megrázta a fejét. Nem akarta ezt mondani, ahogyan azt sem egyelőre, hogy időnként látomásai vannak, bár most, amióta Lerontis itt járt ezeknek a száma iszonyúan megemelkedett. Máskor ennyi dolog évek alatt történt vele és nem pedig egy napon! Még az is megfordult a fejében, hogy Lerontis csinált vele valamit, esetleg valamit beengedett a levegőbe, ami mindezt kiválthatta nála. Igazából nem tudta, hogy ez lehetséges-e, vagy pedig csak ő reagálja túl, esetleg Greg születése miatt lehetett ilyen változás, vagy bármi.
< - Semmi, csak eszembe jutott egy régi emlék – felelte. – Nagyon régről. >
A nagyon szót kellően megnyomta, hogy érezni lehessen, hogy a Zuhanás előttről, vagy pontosan arról az időről történt. Lényegében ezzel nem hazudott, de nem is mondott el mindent, nem hitte volna, hogy Tubrok megérti és még ilyen rövid ismeretség után nem is akart erről semmit mondani. De azt nem tagadhatta, hogy élvezte, hogy a férfi így ölelte át, valamelyest még meg is volt képes nyugtatni vele, noha a biztonságot annyira nem érezte, túlságosan benne volt, hogy ő az erősebb és a tapasztaltabb és pont fordítva kellene lennie, hogy neki kéne megvédenie a férfit. Ez előtt soha sem félt Maniac-től, soha sem rémült meg tőle, sem attól, hogy látta, vagy hallotta. Nem tudta, hogy ez most miért váltott ki belőle efféle reakciót, ahogyan azt sem, hogy miért érezte ezt így, és hogyan jött ez az egész arra, hogy eszébe jutott az, amikor az apja eltűnt.
A csókok közben, amivel Ragalt kényeztette érezte, hogy a férfi egyre és egyre nehezebben bírta ki mindezt, ahogyan megfeszült a teste, hogy a nő olyan reakciókat váltott ki belőle, amiket pontosan akart is. Ahogyan a férfi végigsimított a hátán Ingrid ösztönösen homorította be, ahogyan egy nagymacska is tette volna hasonló helyzetben. Csak egy pillanatra kapta fel a fejét, ahogyan Tubrok keze a megállt a derekánál és nem tiltakozott az ellen sem, hogy a férfi magára rántsa őt, a kezével egy kicsit nyúlt a ruhájához, hogy úgy mozdítsa és húzza magával, hogy ne szakadjon el a ruha, vagy pedig ne essen le róla. Arra sem volt ideje, hogy jobban feleszméljen, mert a férfi már hevesen csókolta meg és Ingrid is hasonlóképpen viszonozta mindazt. Mikor a férfi kezét megérezte a ruhája alatt a bőrén ismét megremegett és halkan nyögött fel, próbálta volna eltolni a férfit, de az most nem hagyta ezt és azt sem, hogy Ingrid megmozduljon. Ahogyan Ragal keze felért Ingrid fenekéhez érezhette, vagyis egészen pontosan nem érezhetett ott semmilyen más ruhaanyagot, Ingrid ugyanis nem viselt semmit az estélyi alatt és ezzel most már Tubrok is tisztában lehetett.
Mivel már rájött, hogy a férfi úgysem engedi el ebben a helyzetben, annyi időre próbált csak elhúzódni és elemelni a felsőtestét Tubrokétól, hogy kihúzza a férfi felsőjét a nadrágjából és megpróbálja a csókok között levenni róla, ha ezt a férfi hagyja, akkor Ingrid egyszerűen maga mögé dobja a ruhadarabot és ismét megcsókolja Ragalt. A kezeivel pedig átöleli a férfit, az egyikkel a körmeivel és ujjbegyeivel szántotta végig a férfi hátát, nem olyan erősen, hogy megsebezze, csak annyira, hogy a másik vágyát fokozza. A másik hasonlóképp tett, mint Tubrok, a férfi combján simított végig és végül a fenekénél állt meg és azzal a kezével annál a testrésznél szorította magához a másikat, hogy teljes egészében érezhesse őt minden tekintetben.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid ruhájának anyaga megfelelő szakítószilárdságú, annak ellenére, hogy vékony, így elég valószínűtlen, hogy elszakadhatna, vagy ha el is szakadna képes lenne magát helyreállítani, mivel az is igen nagy eséllyel nanoszövet, így azzal nem is kell foglalkozni. Amikor Ragal megérzi, hogy Ingriden nincs semmilyen fehérnemű határozottabban érinti meg, valamivel beljebb, hogy ezzel fokozza vágyait, és csak akkor engedi el, mikor Ingrid a felsőjéhez nyúl. Hagyja magát levetkőztetni, két felső ruha is van rajta, a második egy trikó szerű szürke, az első a normál felső része, mind a kettő igen gyorsan a földön köt ki. Tubrok felsőteste izmos, kidolgozott de inkább erős, a bal mellkasán és oldalán van több kisebb heg is, mintha egymás utáni karcolások, vágások lennének. Régen nyilván sokkal nagyobb sebek voltak, de a fejlett műtéti módszerek miatt csak ilyen kis nyomuk maradt, már ha mindnek maradt nyoma. Amikor Ingrid a hátát karmolja végig mellkasát előre tolja és elégedett hangot ad a csók közben. Ha Miller magához szorítja érzi, hogy a helyzet már kiváltotta Ragalból a megfelelő reakciókat és keményen nyomódik az ő ágyékához. Ekkor a férfi csak egy pillanatra hátrébb húzódik, hogy így végigpillantson Ingriden és egy gonosz mosollyal nézzen rá. Ingrid vállán simít végig, majd a ruhát ott próbálja finoman lejjebb tolni, hogy megérinthesse a nő mellét. Ha Ingridnek nincs ellenvetése akkor kicsit lejjebb csúszik, majd a másik oldalon folytatja amit elkezdett, lejjebb tolva a ruhát. Tubrok nagyon mohó, minden alkalmat megragad hogy határozottabb vagy finomabb érintésekkel, de Ingrid teljes testét 'felfedezhesse.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan Tubrok megérintette a combjai között Ingridet érezhette, hogy megkapta a nőtől pontosan azt a „választ”, ami ilyenkor elvárható volt. Ő is vágyott a férfira és ennek már fizikai jelei is voltak, de mégsem tolta szét a lábait egy kicsit sem, nem is mozdult úgy, hogy Ragal jobban hozzá férjen, csak egy reszketeg sóhaj szakadt ki belőle az érintésre, illetve az ujjaival még erősebben karmolt végig a másik hátán és markolta meg a férfi fenekét, illetve a csókja lett még szenvedélyesebb és követelőzőbb, mint előtte. Amikor éppen elszakadtak egymástól a felső levételkor Ingrid gyorsan nézett végig a férfi felsőtestén, az egyik kezével lágyan simított végig a sebhelyeken, amik Ragal mellkasát tarkították, ebben a helyzetben nem gondolt bele, hogy mikor és hol szerezhette őket, vagy milyen súlyosak lehettek, inkább visszatért a hát simogatásához, ahogyan magához szorította a másikat már megérezte a férfi vágyódását is iránta.
Itt ekkor már elvesztette volna a kontrollt és a kezét elhúzta a férfi fenekéről, hogy most már a nadrágot próbálja meg a csókok között levenni róla, ám ekkor zökkent vissza a valóságba és jutott el a tudatáig, hogy mit is tesznek. Azaz egy pillanat elég volt Ingrid számára, ahogyan a férfi elhúzódott és meglátta azt a gonosz mosoly villant a tudatába, hogy Tubrok már azt hiszi, hogy győzött és, hogy mire is megy ki ez az egész közöttük. Ez a néhány szívdobbanásnyi idő elég volt, hogy a fejét kitisztítsa, és képes legyen a korábban említett hatalmas akaraterejét előhalászni és képes legyen vele felvértezni saját magát, bármennyire is arra vágyott, hogy a férfit magában érezze. Amikor Ragal a ruháját próbálta volna levenni róla, Ingrid akkor mozdult hirtelen kihasználva a helyzetet, hogy most valószínűleg mindezt nem tudná megakadályozni. A lábaival szétfeszítette Tubrokét, hogy ő maga tudjon oda betérdelni és próbálta a lehető leggyorsabban elkapni a férfi mind két kezét a csuklóknál és úgy lenyomni a kanapéra, ha volt elég hely, akkor a férfi feje felé tolta azokat, ha nem, akkor a feje mellé két oldalra. A saját testének súlypontját úgy helyezte, hogy ne tudja könnyedén Tubrok „lerúgni” őt magáról, vagy lefordítani. Ahogyan mindezt a katonaságnál is tanulta, hogy miként lehet így lefogni valakit. A teste remegett, érezhetően és némileg láthatóan is, sűrűn kapkodta a levegőt és az ajkai is csak centikre voltak a férfiétól.
< - Elég… mára… - zihálta hihetetlen nehezen. >
Szinte a szavak kimondása is fájdalmas volt számára is, nagyon nehéz, hogy kimondja úgy, hogy ő sem akarta megtenni. A tekintete, tartása és a rezdülései is arról árulkodtak, hogy kegyetlen harcot vív magával azért, hogy ellenálljon és ne engedje az érzéseit és a vágyait eluralkodni magán, hogy az elméjével győzze le a testét és a legelemibb emberi ösztönöket. Hihetetlen erővel koncentrált arra, hogy ne hidalja át azt a néhány centimétert, ami itt elválaszthatta Tubroktól és ne folytassa azt, amit elkezdtek, mert tökéletesen tisztában volt vele, ha megteszi, akkor nem lesz képes leállni, ahogyan a másik sem, és mindent tönkretesznek. Még nem bízott abban annyira, hogyha most Tubrok megkapja, akkor még érdekelje a későbbiekre. Még kellett legalább egy, vagy két nap, hogy ez meglegyen.
< - Szólj, ha már képes vagy uralkodni magadon, hogy elengedhesselek – mondta halkan, de továbbra is zihálva, még mindig kapkodta a levegőt közben. >
A hangjából kiérződött, hogy átkozottul nehéz volt mindezt kimondania, a hangja még mindig remegett a vágytól és az arcán is ez látszott. A harc még mindig nem dőlt el benne, bár egyelőre úgy nézett ki, hogy a józan esze és a türelme képes felülkerekedni, amit nem igen hitt, hogy Ragalnak is menni fog. Tudta, ha nem lett volna ennyire idős és nem tanult volna önuralmat, akkor ő sem tudott volna ellenállni ennek a helyzetnek, pedig szinte fizikai fájdalommal járt számár az, amit kimondott és az egész küzdés is a helyzet ellen. Ha közben Ragal próbál kiszabadulni, akkor kissé szorosabban és határozottabban fogja le a csuklókat és igyekszik fenntartani ezt a pózt, remélve, hogy tud majd úgy mozdulni, hogy ne szabadulhasson ki a férfi alóla és ha Tubrok próbálná megcsókolni, akkor bármennyire is nehezen megy neki mindig elhúzza a fejét olyan magasra, hogy a fogása még biztos legyen.
< - Ezek után már tényleg nevezhetsz gonosznak és kegyetlennek, már nem fogom tagadni – suttogta remegő hangon. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid gyorsabb és erősebb is a férfinél, a megfelelő pillanatban el tudja kapni mind a két karját, majd azokat a feje felé tudja fogni, miközben betérdel a lábai közé, számára ez a mozdulatsor teljesen automatikus már. Ragal kezdetben nem ellenkezik, mert nem tudja, hogy Miller komolyan is gondolja a kimondott szavait. Csak akkor kezd benne tudatosulni az egész, amikor próbál közelebb kerülni Ingridhez, hogy ismét megcsókolja, de akkor a nő elhúzódik tőle. Tubrok néhány pillanatig zavartan nézi Ingridet, próbálja kitalálni, hogy hirtelen miért gondolta meg magát Ingrid. Néhány erősebb mozdulattal próbál kiszabadulni a fogásból, ezalatt azt is felméri, hogy Ingrid egyszerűen erősebb nála és nagyobb mérete, izomtömege ellenére nem fog tudni kiszabadulni.
< - Magadat is kínzod ezzel. Látom, hogy remegsz, legalább annyira akarod mint én... >
Ezután még egyszer megpróbál felülre kerülne, de ha Ingrid ellenáll nem sikerül neki. Ekkor Ragal becsukja szemeit és fejét hátra dönti, majd egy halk sóhaj után próbál megküzdeni a helyzettel. Igen hosszú másodpercek múlva néz csak fel ismét.
< - Így nem fog menni, hogy lefogsz és felettem vagy. Elengedhetsz. - hangjában már enyhe sértődöttség érezhető. >
Ha Ingrid elengedi, akkor Tubrok egy mozdulattal felül, majd feláll és a padlón lévő ruháit szedi össze és veszi fel. Közben ahogy hátranéz még egyszer végigméri Ingridet.
< - Nem is hagynám, hogy letagadd. Soha nem volt nő, aki így játszott volna velem. >
Végül Ragal szembe fordul Ingriddel és várja, hogy mit is akar a nő tenni ezután.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Néhány szívdobbanásnyi idő kellett ahhoz, hogy Ingridben tudatosuljon, hogy Tubrok nem egy flotta tiszt, vagy a HPI egyik polgára, így kissé óvatosabban fogta le, hogy nehogy véletlenül eltörje a kezét, vagy sérülést okozzon neki. Amilyen régóta volt génmódosított és nem közeledett egyszerű emberek felé elfelejtette, hogy mennyire törékenyek is ahhoz képest, hogy ők mik voltak. Érezte, hogy a másik próbál kiszabadulni, csak egy idő után, amikor már rájött, hogy Ingrid nem csak játszik vele, hanem teljesen komolyan gondolta azt, amit csinál. Reszketett még mindig a vágytól, amikor bólintott Ragal szavaira. Valóban úgy volt, ahogyan a férfi mondta, tényleg akarta, lehet, hogy még jobban is, mint a másik, bár erre nem mert volna mérget venni, de akkor is. Látta, hogy a férfi roppantul próbál rájönni, hogy miért is tette ezt ő. Tehát nem értette, vagy csak nem akarta érteni. De ezúttal nem szólalt meg, nem volt meg hozzá az ereje, hogy megtegye. Inkább csak kivárt, amíg a férfi megnyugszik, ezalatt sikerült neki is a légzését rendeznie és némileg jobban megnyugodnia, de a reszketéstől még mindig nem sikerült megszabadulnia teljesen. Ahogyan a másik kérte, hogy engedje el, akkor engedte el a két kezet, majd egy ruganyosabb mozdulattal állt fel hátrafelé, lehetőleg olyan gyorsan, hogy a másik ne érhesse el, ha akarná se. A sértett hang máskor talán elégedettséggel töltötte volna el, de most némileg bűnbánóan sütötte le a szemét és fordította el a tekintetét. Csak akkor nézett vissza Tubrokra, amikor a férfi is visszafordult felé. Még mindig küzdött magával, hogy ne menjen oda és ráncigálja vissza az ágyba a másikat, de már sokkal jobban tudott magán uralkodni, hála a pár lépés távolságnak.
< - Igazad van, akarlak… győztél, most itt te győztél – felelte. – Soha senkit sem akartam még úgy életem során, mint most téged… ebben a pillanatban is. >
Sejtette, hogy a férfinak a sértettsége ellenére is hatalmasat fog ez dobni az egóján, főleg azok után, hogy már tudta, hogy milyen idős is volt Ingrid, és a nő ebben a pillanatban, ha akart volna sem lett volna képes hazudni. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy ő győzött azzal, hogy elutasított a férfit, de ez nem volt igaz. Tubrok győzött és csak hatalmas erőfeszítések miatt tudott a nő elmenekülni a helyzetből. Hiszen tényleg csak pillanatok hiányoztak ahhoz, hogy ne mérjen rá a férfi teljesen megsemmisítő vereséget.
< - És ez az ok, hogy elutasítalak – mondta halkan. – Illetve az, hogy túlságosan is egyformák vagyunk. És van egy érzésem, hogy te is pontosan úgy bánsz azzal, amit, és akit túl hamar megszerzel, ahogyan én. >
Noha feltételes módban beszélt pontosan tudta, hogy mi az igazság, hála Tyr-nek, de eddigre már saját maga is rájött volna minderre. Nem fejezte be a mondatot, a férfit figyelte, hogy annak is eljusson a tudatáig, hogy igen a nő ezzel arra akart utalni, hogy nem csak trófea akar lenni, egy strigula Tubrok női között, hanem annál több, és hogy ő maga is azt akarja, hogy Ragal se egy legyen a sajátjai között, hanem több ennél.
< - A harmadik harcot pedig, a döntő küzdelmet szerintem már rájöttél, hogy nem velem kell megharcolnod, hanem saját magaddal ahhoz, hogy a tied lehessek – felelte.– És hogy mindez mennyi ideig fog tartani, csakis tőled függ, nem tőlem. >
Egy lépéssel közelebb lépett a férfihoz, a mozdulataiból és a tekintetéből látszott, hogy vágyik a férfira, de továbbra is volt ereje, hogy ellenálljon, noha ez még mindig pillanatról pillanatra fogyott. Az egyik kezét a háta mögé húzta és a körmeivel a tenyerébe vájt, hogy a fájdalom hatására próbáljon kijózanodni és ne a vágyai uralkodjanak felette, hanem teljesen visszanyerje az irányítást. Saját magában már tudta az eredményt, volt annyira felnőtt és józan, ha most egymáséi lennének is érdekelné már a férfi, mert az egész lénye vonzotta, talán pontosan azért, mert csak egy sima ember volt és, mert annyira hasonlítottak egymásra, hogy ő maga akkor is tovább akarná ezt, ha ma megtörténne. De a férfit nem tudta egyelőre. A tekintetét belefúrta Tubrok-éba olyan mélyen és áthatóan, ahogyan csak képes volt, az arcára pedig kiült az a tekintet és a néhány mozdulatából, amit megejtett úgyszintén a kérdése sugárzott. Kimondani nem mondta ki, arra várt, hogy a férfi ismerje fel ezt, hogy ő maga jöjjön rá minderre. A ki nem mondott kérdés pedig a következő volt: "Ha ma megkapnál, érdekelnélek még tovább, vagy ugyanúgy félredobnál, mint a többi megunt egy éjszakás játékszeredet?"
< - Csakis rajtad áll, hogy mi lesz az este folytatása, távozol-e most és máskor leszek a tied, ha készen állsz, vagy most és csak életed legszebb élménye után hajnalban mész el innen – felelte ezúttal nem kacéran, hanem teljesen komolyan. >
A férfit figyelte, hogy megértette-e a ki nem mondott kérdést, nem a szavaira volt kíváncsi, mert tudta, hogy abból a vágy is szólhatott és hazudhatott, csak azért, hogy megkapja őt. A szemeit figyelte, a legkisebb rezdülését, nem azt, amit a férfi szándékosan tesz, mert még azzal is hazudhatott, az ösztönös és önkéntelen mozdulatokat figyelte és kereste, hogy azok mit súgnak és mit mondanak neki. Nagyon szerette volna, ha azt kapja, hogy már a férfi is tényleg érdeklődik iránta és kíváncsi rá az együttléten felül, de mivel Tubrok is férfi volt, még ha csak ember is, tudta, hogy ebben a pillanatban valószínűleg bármit hazudna, hogy megszerezze Ingridet. Így, ha sikerül a megfelelő választ kiolvasnia a férfiból, és ha az igenlő, hogy tényleg érdekli a nő és fogja is, akkor, ha Tubrok bármit tesz irányába nem fog ellenkezni, ha pedig nemleges és egyelőre csak a szex érdekli, akkor ellép előle és még azt sem hagyná, hogy a férfi hozzáérjen.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid kontrollálja az erejét és így nem okoz semmilyen sérülést Ragalnak. A férfi szó nélkül hallgatja végig Ingridet, egészen addig, amíg nem tesz említést a harmadik harcról. Tubrokon látszik, hogy nem ezt várta Ingridtől és meg is lepi az amit, hallott, hogy több ez a játék, mint aminek hitte kezdetben. Ha Miller nem hátrál ki, akkor közelebb lép hozzá, hogy magától is a szemébe nézhessen a másiknak. Ahogy ezt teszi látszik Ragal mozdulatain, hogy még mindig akarja ezt az egészet, de mégsem nyúl Ingrid felé, vagy kerül hozzá túlságosan közel.
< - Nem tudtam eddig, hogy mit akarsz pontosan. De ha tényleg ez a célod, akkor nagyon jól csinálod. >
Hangjában érezni, hogy az új információ némileg megváltoztatta a véleményét a helyzetről, hogy tulajdonképpen ez az egész más mint amire ő gondolt. Ragal egy ideig állja Ingrid tekintetét, eközben próbálja kiolvasni Ingridből, hogy milyen választ is vár. Az előbbiek után már tudja mi a célja ezzel Millernek, vagy legalábbis sejti, ahogy a választ is.
< - Téged nem tudnálak, csak úgy megunni és lecserélni, mint másokat. Ahhoz túl különleges vagy, ettől nem kell félned. >
Mivel Ingrid ezalatt végig figyeli Tubrok szemeit észrevehet egy apró kis rezdülést a kék íriszekben, mintha egy rövid pillanatra elvesztené a fényét, majd újra visszakapná, ahogy a pupillái is alig észrevehetően összébb húzódik kicsit. Ragal, ahogy kimondja a szavakat mintha rájönne, hogy ebben mégsem biztos, de csak erre most eszmélt rá, ha Ingrid hátra lép, akkor viszont úgy tűnik, hogy a nő reakciójából jött rá erre. Megköszörüli a torkát, majd folytatja.
< - Egyelőre viszont nem tudom, hogy mit gondoljak. Lehet ha nem is most, később megbánnám ha most az enyém lennél. Adj egy kis időt. >
Ezután ha a nőnek nincs ellenvetése, akkor Tubrok valóban távozni készül, nem könnyű neki az érzései, vágyai felett uralkodnia, de elég határozottnak tűnik. Ha nincs már semmi, ami fontos lenne akkor elbúcsúzik. Végül csalódott arccal lép ki a teremből.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Úgy tűnt Ingrid számára, hogy Tubrok mégsem számított a harmadik részre, úgy ahogyan ő maga. Mindezek után nevetségesen hatott volna, ha közli a férfival, hogy eredetileg valóban őt is egyetlen egy éjszakára tervezte, vagyis egy egységnyire, amíg nem képes manipulálni őt. Most eléggé kiderült a számára, hogy nagyjából eredetileg a férfi is csak ennyit akart és nem többet. Később változhatott meg a véleménye, amikor kicsit jobban megismerte őt. Az egész helyzet kissé kezdett kényelmetlen lenni, még soha sem érzett így, még soha sem volt így zavarban, amikor nem igen tudja ő maga sem, hogy mit is kellene tennie. Igazából nem volt csoda, régen mindez annyira természetes dolog volt, még a szüleinek is, de neki már nem, a Zuhanás után az efféle dolgok is kivesztek az emberekből, ő pedig már a zuhanás után lett kamasz. Mire pedig eljutott oda, hogy egyáltalán a férfiak szóba kerüljenek már Zuhanás után 6 évtizeddel voltak és addigra az emléküktől megfosztott emberek új értékrend szerint éltek és így ez lett a normális neki is. Az anyjával pedig nem beszélt ilyesmiről. Felpillantott és hagyta, hogy Tubrok közelebb lépjen hozzá és a szemébe nézzen. Miért voltak az ennyire egyszerűnek tűnő dolgok mégis olyan nehezek? Ez a kérdés volt az, ami a leginkább megfordult a fejében erre a helyzetre. Látta, hogy a férfi még mindig akarja, éppen ezért külön díjazta mindazt, hogy nem próbált visszaélni a helyzettel.
Tubrok szavaira csak egy gyengéd mosollyal felelt, nem akarta az illúziókat összetörni, hogy egy ideig ő maga sem tudta, hogy mit akar, hogy valahol a tárgyaláson érte el Ragal is azt a pontot, hogy ne csak azért tegye, amit tesz, mert amit hallott, hanem mert tényleg elkezdte a vágyon felül is érdekelni a férfi. Állta a férfi tekintetét, amikor az próbálta kiolvasni belőle a választ, de azt nem mutatta meg, hogy mit vár. Volt egy érzése, hogy nagyjából már tudja Tubrok, azok után, hogy miként reagált az érintéseire és a közelségére. Figyelte őt és megkapta azt a választ, amit igazából várt, de a szemekben ott volt az a bizonyos árulkodó jel, hogy a férfi leginkább csak azt mondta ki, amivel a legnagyobb sikert elérheti. Csak egy nagyon kicsit húzódott össze a pupillája, részben tényleg úgy volt, ahogyan mondta, de mintha nem lett volna teljesen biztos abban, amit kimondott. Vagy csak szimplán ugyanúgy zavarban volt az egész helyzet újdonságától, mint Ingrid maga. A kimondott szavak után a nő tett hátrébb egy lépést megerősítve Tubrokot abban, amire a férfi egyébként is rájött egy pillanatra, de hogy biztosan felfogja mindazt.
Bólintott a kimondott szavakra, igazából még magának is jól jött ez, noha bízott magában, hogy a hosszú élete miatt képes lenne kezelni mindezt, még koránt sem volt annyira biztos, hogy tényleg így lenne.
< - Van időnk – felelte. – Annyit kapsz, amennyit akarsz. >
Mikor a férfi már búcsúzott és indulni készült, akkor lép csak Ingrid közelebb hozzá, addig csak távolabbról figyelte őt, ahogyan összeszedi magát. Látta, hogy neki is nehéz volt uralkodni az érzésein és mindenen, ami most itt volt.
< - Az este zárásától függetlenül remélem a holnapi két randevúnk még áll a tárgyaláson felül – mondta, a hangjában azért ott volt az a minimális kérdő hangsúly is. >
A válasz után, legyen az bármi, nemleges, vagy igenlő, hacsak Tubrok nem húzódik el, akkor megsimogatja a férfi arcát, ha látja, hogy képes lenne az érzésein és vágyain uralkodni, akkor gyengéden csókolja meg, ám ezt most nem nyújtaná el, csak rövid csóknak szánja. Ha viszont nem lenne, akkor lehúzza a férfi fejét magához és a homlokára lehel csak egyet.
< - Jó éjszakát Tubrok – köszön el ő maga is. >
Ha a férfi elfordult tőle Ingrid arcára is hasonló csalódottság ült ki, mint a férfiéra. Az egész este miatt… megrázta a fejét, nem hitte volna, hogy még fájdalmat is fog érezni, lelki fájdalmat, hogy látta a férfi arcán a csalódottságot és amiatt is, hogy távozott, mert ez azt jelenti, hogy nem volt eddig kellően határozott meg… vagy csak amiatt, hogy ennyire új volt a helyzet? Próbálta a fejét kitisztítani, ha már hallotta, hogy Tubrok távolabb van, vagy lentről kapott jelzést, hogy a férfi távozott, akkor hivatja a két androidot, hogy a vacsora maradékát tüntessék el, ő maga pedig leült a kanapéra, a lábait felhúzta magához és a ribizlis süteményes tálat vette a kezébe és igazából ösztönösen evett meg hirtelen két szelet édességet. Cal! Hirtelen villant az elméjébe, hogy a férfi akart valamit mondani. Így próbált vele kapcsolatba lépni, őt kivetítette maga elé holografikus képen, és nem csak a szemei elé, így kényelmesebb volt számára. Ha létrejön a kapcsolat szólal meg.
< - Ráérsz most? – kérdezte. >
Egy pillanattal később jött rá, hogy még a Rocksolid nyelvét használta, Tubrok nagyobb hatással volt rá, mint hitte volna. Megrázta a fejét újra.
- Ráérsz most? – tette fel ezúttal birodalmi nyelven a kérdést.
Meg sem próbálta elrejteni a csalódottságát, sem a hangjában, sem az arcán és a tartásán. Cal előtt felesleges lett volna, ő tökéletesen ismerte és ha még el is rejti, akkor is a legkisebb rezdülésekből is rájön erre. Amíg a válaszra várt ismét megevett egy édességet, mit sem tudva arról, hogy régen a frusztrált nők is pontosan így tettek nagyon gyakran még a Zuhanás előtt, neki pedig ez most természetesen hatott és ösztönösen történt. Más kérdés, hogy ez a sütemény volt a kedvence. Ha a férfi válasza igenlő, akkor folytatja.
- Hogy vagytok? – kérdezte, a válasz után folytatja. – Amikor beszéltünk láttam rajtad, hogy szerettél volna valamit mondani még, de végül nem tetted. Most már ráérek, örömmel hallgatlak.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:36

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Igen, áll. Majd mindent előkészítek. - válaszolja Tubrok egyenesen, bár a jelenlegi helyzet kényelmetlenségén nem tud felülemelkedni és ez érezhető rajta. >
Ezután, ahogy Ingrid meg tudja állapítani már sokkal nagyobb önuralommal rendelkezik Ragal a szemtől szembeni párbeszéd után, így ha akar nyugodtan adhat neki egy búcsúcsókot. Ennek viszont mindenképpen örül, hogy Ingrid nem hagyja csak úgy távozni.
< - Neked is. >
Köszön el ő is. Miután kilép az ajtón és elhalkulnak a fa padlózat léptei pár perc múlva az egyik őr jelenti, hogy a törzsfő távozott az épület területéről. A két android egy rövid értettem tartalmú válasz után nekilát elpakolni és visszaállítani a terem eredeti állapotát. Ezt folytonos, gyors munkával teszik, de nem olyan gyorsan, hogy az zavaró vagy feltűnő lenne, szisztematikusan haladva. A kommunikációs csatorna az Anyahajóval azonnal feláll, Maniac rendszerein keresztül az átvitel nem jelent gondot nagy távolságból sem, Ingridnek azonban még várnia kell, Cal nem kapcsolja a vonalat rögtön. Néhány másodperc múlva jelenik meg Miller előtt a kivetített, tökéletes kép. Az ifjabb Osborn zöldes-szürkés egyenruhájában jelenik meg, bal kezében tart egy átlátszó formálódó lapot, amin adatok vannak, majd leteszi oldalra és végignéz Ingriden. Szokásos nyugodt és valamiért nagyon magabiztos megjelenése most is pont olyan mint az apjáé. Arcán lehet látni, hogy amennyire lehet már első pillantásra felméri a helyzetet. Az északi nyelv hallatán csak gyorsan pislog kettőt és megvárja, hogy Ingrid javítsa magát.
- Igen, természetesen ráérek. Nem számítottam a hívásodra, ezért vettem csak fel később, már kíváncsi voltam, hogy alakultak a dolgok, de akkor inkább megkíméllek a kérdésekkel.
Cal hangja közvetlen, bizalmas, most mint egy közeli barát kezeli csak a helyzetet, ahogy már évek óta szokta ilyen esetekben. A kérdésre egy pillanatig visszagondol, de ismeri annyira Ingridet, hogy azonnal tudja miről van szó.
- Minden rendben van itt. Greg már felkelt, most az egyik barátjánál van, elengedtem. Csak azt akartam mondani, hogy apám mesélt neki este, nem volt gond. Valamint... -itt egy kis szünetet tart- tegnap úgy döntött, hogy eltölt egy napot az unokájával. Ő mindig szolgálatban van, úgyhogy elsőre engem is meglepett a dolog. Amíg nem volt, nekem kellett helyettesítenem, direkt rám bízta az összes feladatot a hídon, amit ő szokott ellátni. Az összes tiszt meg volt zavarodva, állítólag közel sem voltam olyan szigorú, mint az admirális. Egyeztettem Zsarnokkal is, kísérteties volt, mintha nem tett volna köztem és apa között különbséget. Csak egyszeri alkalom volt, de gondoltam érdekel.
Megvárja Ingrid reakcióját, azután kérő hangnemben folytatja.
- Még akartam kérni valamit. Ha lesz rá időd, kérlek beszélj a húgommal. Vic az utóbbi időben túlfeszíti a húrt apámnál. Beszéltem vele, de nem értem mi a problémája, tudod milyen, elküldött mindenhova. Te lehet jobban megérted, nem akarom, hogy teljesen kiborítsa magát is.
Ha Ingrid nem viszi el más felé a beszélgetés menetét még egyet kérdez, őszintén érdeklődve.
- A tárgyalások hogy állnak?


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Kellett ugyan egy kicsit várnia arra, hogy Cal jelentkezzen, de végül is fogadta a hívást és még rá is ért. Ha nem ismerte volna jobban őt, sem pedig a megszokott Birodalmi katonai rangjelzéseket, akkor azt hihette volna, hogy nem is a legjobb barátja és férje áll vele szemben, hanem maga az admirális. Ingrid is hasonlóan mérte végig a férjét, mint az őt, látta, hogy meglepődött az északi nyelven. A nő számára pedig meglehetősen jó volt végre egy kis birodalmi közös nyelvet hallani azok után, hogy egész nap összesen, ha kétszer szólalt meg így. A rossz kedve ellenére felkacagott, amikor a férfi megemlítette, hogy nem várt tőle semmilyen hívást a mai napon már. Igen, egyébként ő maga sem különösebben hitte, hogy felhívja, bár igencsak jó eséllyel számolta azt ki, hogy ma is elküldi Tubrokot.
- Kérdezz nyugodtan, tudod, hogy te bármikor megteheted. Mit hittél, tévedésből szeretkezés közben téged hívlak fel? – kérdezte egy halovány mosollyal. – Elküldtem őt, ma is, mint tegnap…
Ő maga sem volt távolságtartó, amikor ezt mondta. Tudta, hogy közel százhúsz év ismeretség után a férfi úgysem fog zavarba jönni ettől a kérdéstől és ismerte a nőt is annyira, hogy tudja, hogy valószínűleg ilyesmi miatt öltözött ki ennyire egyébként. Bólintott arra, hogy Greg nincs otthon, hanem átment valakihez. Nem tagadhatta volna le, hogy szerette volna látni a fiát, még nem volt nap, hogy ne látta volna, de mégsem lehet Gregből olyan személy, akin folyton rajta tartja szemét az anyja, kellett volna neki egy kis teret hagynia, de még olyan fiatal volt! Szóval az apósa mesélt a fiúnak, nem volt ezzel baj, az ő apja is megtette egyszer-kétszer, igaz ez legalább annyira szokatlan volt, mintha az apósa tette volna, de nem volt egy hétköznapi családja, ehhez már hozzászokott. A folytatásra már kis híján kiejtett a süteményes tálat a kezéből és úgy nézett Cal-re, mintha nem hitte volna el, amit a férfi mond.
- Ezt mond még egyszer! – mondta hitetlenkedve. – Az apád 1021 éve nem vett ki szabadnapot! Biztos, hogy az admirálisról beszélünk és nem valami androidról, ami átvette a helyét egy időre?
A folytatásra azonban már elmosolyodott, Cal remekül értett hozzá, hogy miként tegye féltékennyé és iriggyé Ingridet és ez most is remekül sikerült neki, igaz ezzel sikeresen elfeledtette vele egy időre azt, hogy mennyire pocsékul érezte magát az estével kapcsolatban.
- Mázlista vagy – mondta. – Most roppant irigy vagyok ám Cal Osborn! Megérdemelted – mondta melegen, megannyi szeretettel. Nem vagy az apád, egyikünk sem a szülei pontos mása, és te mindig is kedvesebb voltál, és kevésbé szigorú. De ezt nem írnám a hátrányodra, csak a javadra, mint tudod. A Zsarnok és az egész meg, ez hatalmas megtiszteltetés. Büszke vagyok rád!
Igazából számára is roppant félelmetesnek és hátborzongatónak hatott az egész. Cal pedig tényleg nem volt szó szerint az apja, de amit mondott az nem volt teljesen igaz. Már tudta magáról, hála Lerontis-nak, hogy ő maga az, a tökéletes másolata nekik. Azzal, hogy Lerontis az eszébe jutott és megdermedt. Ez a férfi… tőle rázta ki a hideg, a Zsarnoktól és Maniac-től nem, de a belső ellenőrzés tagja teljesen más volt. Az előbbi barátságos tekintete pillanatok alatt változott merevvé, ahogyan a testtartása is. Idegesen tette le maga mellé a süteményes tálat és kelt fel a helyéről. A kezeivel felnyúlt az arcához és az orrnyergét masszírozta meg, ahol a szeme és az orra találkozik. Leplezetlen idegességgel, katonásan, ahogyan annak idején az apja is tette kezdett fel és alá járkálni a szobában.
- A francba! – mondta érzéssel.
Tegnap… Cal nincs a fiúk közelében, itt Lerontis. A francba! Fogalma sem volt arról, hogy mennyire a paranoia beszél belőle és az, hogyha a fia kerül szóba, akkor őt anyatigrisként védi. És most, hogy a férje és Greg is szó szerint a világ másik végén, az univerzum másik felén van, roppant sebezhetőnek érezte magát. Hogy nem tud a fiúra vigyázni és nem védheti meg, ha történik valami. Mielőtt azonban még Cal rákérdezhetett volna arra, hogy mi a baj, ő maga szólalt meg.
- Nem hivatalosan apád mennyit tudhat a belső ellenőrzés munkájáról, hogy merre jár éppen? – kérdezte feszülten. – Nem az érdekel, hogy hivatalosan semmit sem tudni róla. A nem hivatalos érdekel. Kérlek mond azt, hogy semmit!
A hangja már-már könyörgő volt, Cal valószínűleg még soha sem látta így, hogy félt volna, de azt láthatta, hogy nem maga miatt aggódott, hanem teljesen más miatt és már tudnia kellett, hogy egyvalami miatt szokott a nő aggódni, az pedig Greg volt. Megvárta a választ, és Cal-nek még kérdeznie sem kellett, ő mondta.
- Ezt apának sem mondtam meg, tegnap nem csak neked volt furcsa napod, nekem is. Ez maradjon kettőnk között, ha kérhetem, még nekem is kínos. Tegnap este személyesen Hue Lerontis szakadt a nyakamba… te is tudod, hogy mit jelent, de nem talált semmit, teljesen alkalmas vagyok a feladatom elvégzésére. Ha talált volna bármit, amivel meggyanúsíthat, akkor már régen nem emlékeznél arra, hogy létezek, vagy arra, hogy van egy fiúnk. És most jössz azzal, hogy apád tegnap eltávolít téged Greg közeléből és ő van vele…
Nem folytatta, de a hangjából és szavaiból kiderülhetett, hogy mire gondolt, hogy azért, hogy ne legyen ott, amikor elviszik tőle Greget. Lehet, hogy csak túlságosan paranoiás volt Ingrid amiatt, hogy ekkora nyomás nehezedett rá, amit még elviselt volna, de a látomások is ott voltak, amik aggasztották, Lerontis, hogy mi van, ha nem tartja be az ígéretét, Greg, Tubrok és a tárgyalások. Amikből a tárgyalások voltak a legkönnyebben teljesíthetők, de jelenleg úgy tűnt, hogy a hivatali dolgokon felül a magánélete totálisan romokban hevert. Cal szavaira nézett fel, amikor a kérő hangsúlyt meghallotta. Igen Vic-et ismerte ennyire, hogy mennyire lázadó, ő maga soha sem volt ennyire, nem volt a Pride-ban ilyen sokat, sőt szinte semennyit. Felsóhajtott.
- Meglátom, hogy mit tehetek – ígérte meg. – Nem tudom, hogy a húgod mennyire fog rám hallgatni, de éppen kamaszodik, a hormonok dolgoznak benne, folyamatosan lázad. Még két-három év és Gregnél is megéljük ugyanezt. Csak remélni tudom, hogy kellően sok önuralmat örökölt tőlünk, hogy kezelhetőbb legyen. Vic… Szerintem ő kevésbé viseli a nyomást, hogy az admirális az apátok és csak egyszerűbb életet szeretne.
Tisztában volt vele, hogy az apósánál mennyire nehéz azt a bizonyos húrt túlfeszíteni, hiszen nagyon türelmes ember volt, de az a lány. Mesterien értett ahhoz, hogy kihozza a sodrából.
- Mennyire fontos? – kérdezte. – Innen beszéljek vele, vagy majd inkább személyesen, ha hazaértem?
A hangjából éreztette, hogyha nagyon fontos, akkor még akár ma is feltudja majd hívni ezen beszélgetés után, de személyesen sokkal hatékonyabb az egész. Ott nem lehet csak úgy bontani a kapcsolatot és nem felvenni a hívást. A válasz után jött valószínűleg a tárgyalások kérdés. A nő egy cinikus mosollyal csóválta meg a fejét, majd nézett fel. A korábbiak miatt a merev tartása még mindig megvolt, továbbra is feszült volt.
- Képzelj el egy olyan jellemű személyt, mint én – kezdte. – De ez a személy férfi és a Rocksolid vezetője. A többit már kitalálhatod.
Végül kicsit elmosolyodott így várta meg Cal válaszát, utána folytatta.
- Éjfélkor lép életbe a Rocksolid és az Ismeretlen Birodalom között a fegyverszünet – mondta. – Szóval úgy hiszem, hogy kellően jól állok. Az Ismeretlen Birodalom területi felosztásán és az új határok megállapításán már túl vagyunk és több területet szereztem nekik vissza, mint eredetileg hittem volna. Tegnap próbáltam tárgyalni a Pride és az Ismeretlen Birodalom vezetőivel, de Zsarnok maga szakította meg a próbálkozásomat azzal, hogy a két régió azt teszi, amit mondok nekik. Szóval, rajtam a világ szeme, abban már biztos vagyok, hogy egy újabb világháborút robbantottam ki azzal, hogy sikerült tárgyaló asztalhoz ülnöm. A Pride területek nehezebb lesz, mint az, amivel ma már végeztem. Ez napokig el fog húzódni van egy olyan érzésem. Nem elég, hogy ezek után a Pride és az Ismeretlen Birodalom is utálni fog, de már itt a Rocksolidban is Boszorkánynak hívnak – felnevetett egy kicsit. – Tudod, hogy senkivel sem voltak hajlandók nemhogy együtt működni, de tárgyalni, meghallgatni sem. Én megérkeztem, rámosolyogtam Tubrok Ragal-ra, és ő kijelentette, hogy tárgyalunk. És akkor még nem is tudja senki, hogy Tubrok az elmúlt két este nálam volt.
Megköszörülte a torkát, a végén a hangja talán olyan volt, amivel a ruházatán felül túlságosan is sokat elárult, nem mintha bánta volna. Csak azért kellett a torok köszörülés, hogy a normális hangját vissza tudja venni.
- Ha kiderül még a Rocksolid vezetősége is a pokolba kíván majd. Neked mi a véleményed, hogy állok? – kérdezte egy mosollyal Cal-t.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Cal ahogy várható volt egyáltalán nem jön zavarba a kérdés hallatán, már a házasságuk elején is könnyen kezelte ezt a kérdést.
- Értem. Nem azonnal szeretkezésre gondoltam, csak téves utasításra Maniac részére, vacsora közben. Meg akartam kérdezni, hogy sikerült az este, de már tudom, hogy lassan az őrületbe kergeted a férfit és lehet magadat is. Nem örülök neki, hogy nem úgy sikerült a dolog, ahogy szeretted volna de megnyugtat, hogy valami van mögötte, nem csak úgy tetszik. Javíts ki ha tévedek.
Teljesen őszinte, ahogy mindig, egy gondolatát se leplezi Ingrid előtt. Cal Ingrid meglepettségére és az elismerésre őszinte mosollyal reagál.
- Köszönöm. -biccent egyet, nyomatékosítva a köszönetet, legtöbbször így tesz, mikor elismerést kap- Engem is ugyanannyira meglepett kezdetben, mint mindenki mást, nagyon ritkán tesz olyasmit, ami nem megszokott nála. A munkájának él, de az unokája attól még fontos neki, nem kell ehhez androidra cserélni.
Osborn feszülten figyeli Miller ideges reakcióját, ami teljesen váratlanul következik be. Látja a nőn, hogy valami kikívánkozik belőle, de nem tudja eldönteni mi az.
- Mi az Ingrid? Soha nem szoktál ilyen lenni.
Teszi fel a kérdést, amikor Ingrid kifakad. Már Osbornon is látszik, hogy ideges, de legalábbis nagyon feszült. A kérdés után kifújja a levegőt és gondolkodás közben a terem sarkain néz végig kissé tanácstalanul, majd enyhén megrázza a fejét.
- Nem tudom pontosan. Gondolom mindenről tud, amiről csak tudni akar, csak tájékoztatást kell kérnie. Nem hivatalosan mindent valószínűleg. Mindig több terve van mindenre, kizárt, hogy ezt ne használja ki. Miért kérdezed?
Miközben hallgatja a választ rögtön rájön mit akar ezzel mondani Ingrid, a kezdeti meglepettség után tesz egy lépést előre és látszik rajta, hogy Ingridről kezd Cal-ra is átterjedni a nő frusztráltsága.
- Lerontis egy őrült, aki szabad kezet kapott, láttam már az adatlapjait. Akart valamit tőled? Vagy csak rutin ellenőrzés volt a rangod és korod miatt? - Cal hangjában érezni, hogy félti Ingridet és a fiát - Erről beszélek majd apámmal. Nem tartom jó embernek, sok mindent elkövetett már életében, de nem hiszem, hogy a saját unokájával képes lenne ilyesmire. Greg rendben van, nemrég beszéltem vele. Nyugodj meg. Mondd el, mi történt, amikor ott volt nálad.
Innentől Cal csak nehezen tér el másik téma felé. Csak abban az esetben, ha elég alapos választ kap. Normál esetben ez egyáltalán nem szokása, ő szokott alkalmazkodni legtöbbször a beszélgető partnere igényeihez, de ez most kivétel, aggódik Ingrid miatt. Ha sikerül tovább jutni ezen a részen, Osborn már kevésbé tartja fontosnak a további problémákat.
- Jobb ha személyesen beszélsz vele. Kizárt, hogy bárkivel is beszéljen, úgy, hogy csak egy gondolat bontania a kapcsolatot. Nem értem, én is voltam az ő korában, beszéltem találkoztam akkor velem egy idős lányokkal, nem voltak ennyire nehéz esetek. Valami van vele, de nem akarja elmondani. Csak attól tartok, hogy egyedül nem tudja kezelni a problémáját és más segítségét sem akarja. Adam-nek ha el fogy a türelme nem lesz vele finom, ami még tovább rontja majd a helyzetet. Ezt szeretném elkerülni általad.
A tárgyalásokkal kapcsolatban elhangzottakat végiggondolja, saját magát beleképzelve Ingrid helyzetébe, majd objektívan is megvizsgálva a dolgokat, hogy teljes képet kapjon.
- Szerintem úgy állsz, ahogy egy igazi diplomatának, politikusnak kell. Megosztod a többséget, de a magad javára fordítod a helyzetet. Tubrok nem enged jobban, hogy kedvezzen neked? Bár ha olyan mint te...


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
- Valószínűleg én jobban játszom az idegein, mint ő nekem. Jó, ha van az embernek pár évszázados önkontrollja és a Miller-ek híres akaratereje – mondta ki végül és a feltételezésen elmosolyodott. – Jól gondolod, hisz ismersz. Most még nem… kell egy-két nap és utána már az lesz, amit én akarok. Csak kell még egy nagyon pici, hogy elérjem, hogy tényelegesen én is érdekeljem, mindenestül. Inkább kivárok, mintsem az egész csak egy, vagy két alkalom legyen a gyors haladás miatt, főleg, hogy több van benne.
Cal már úgyis rájött a szavaiból, hogy a férfi, akiről beszélnek tetszik Ingridnek, így meg sem próbálta semmilyen módon letagadni mindezt, így inkább ő is teljesen őszintén viselkedett. Hamarosan pedig, ahogyan Lerontis-ra került a téma Ingrid látta, hogy a férjére is átterjedt az ő idegessége, pedig még nem is tudta, hogy mi a helyzet. Amikor Cal kimondta, hogy az apja bizonyára tudott mindenről a kezei ökölbe szorultak és mint egy sóbálvány merevedett meg. Nyelt egy nagyot, ahogyan kiszáradt a torka, nem hagyta magának, hogy megremegjen és, hogy még gyengébbnek tűnjön, és még sebezhetőbbnek, mint aminek érezte magát. Még soha ennyire nem tette korábban. Ahogyan a nő végigért azon, amit el akart mondani, akkor utána már a férje is szinte pontosan ugyanolyan állapotban volt, mint ő maga. A tekintete, mozdulatai és a hangja is arról árulkodott, hogy félti a családját. A kérdésre megállt és Cal-re nézett. Mit mondhatott volna erre? Ha hazudik a férfi úgyis rájön, de a teljes igazságot nem mondhatta el. Mit tett volna, elmondja, hogy Lerontis megzsarolta vele és Greggel, hogyha nem teszi azt, amit akar, akkor kitörli őt a létezésből és tényleg nem fog Cal emlékezni egyikükre sem? Valószínűleg Osborn mindent tud. Akkor lehet, hogy ő maga is benne lett volna az ellenállásos dologban? Nem, azt teljesen kizártnak tartotta, hogy ő is lázadó lett volna.
- Igen, akart, beszélgetni – mondta ki nehezen. – Nem csak rutin ellenőrzés volt, arra kizárt, hogy eljött volna személyesen. És kérlek ne szólj apádnak, így is kellően kellemetlen a helyzet…
Szüksége volt egy italra ebben a helyzetben, a kancsóhoz ment és töltött egy kupa glöggöt magának, már csak azért is, mert ivás közben érezte, hogy a torkát marja jól eső volt, noha nem hagyta, hogy megártson neki.
- Te tudsz róla, hogy titokban apát megkerülve nyomoztam anya és Gunnhild után, mivel ő nem beszélt se a húgomról, se anyámról többet azóta, hogy anya elment. Nyomra bukkantam, így igazat megvallva pont remekül jött a Rocksolid-os kiküldetésem. Nem volt időm elmondani még, minden olyan gyorsan történt. Itt találkoztam már olyan személlyel tegnap, aki ismerte anyát. De már nem volt itt a Rocksolid területén, nem tudja, hogy hol van, és azt is megtudtam, hogy a húgom nincs vele. Még csecsemőként vették el tőle, a Zsarnokhoz került Gunnhild… és a húgom… most is a Birodalom szolgálatában van odakint az űrben. Mindvégig itt volt az orrom előtt, egy karnyújtásnyira tőlem és nem tudtam róla.
Ezeket úgy vélte, hogy felesleges lett volna elhallgatni, Cal a rangja miatt valószínűleg bármikor megtudhatta volna ezeket az információkat és még nem volt benne olyan titkos dolog sem, amit ne mondhatott volna el neki, főleg, hogy teljesen megbízott benne.
- Alighogy ez az illető távozott tőlem, mert négyszemközt beszéltem vele érkezett meg Lerontis, szinte percre pontosan akkor, amikor az illető kilépett a vendégház ajtaján. Ezt akarta tudni, hogy mit derítettem ki. De mivel nem követtem el semmit, így nem is volt mit rám bizonyítania, ha akart volna, akkor sem. Azonban, hogy ezt megtudtam, elintézi, hogy találkozzak Gunnhilddal valamikor, révén semmit sem sértek vele. De… de anyát már nem fogom keresni ezek után, nem akarok semmi olyasmibe beletenyerelni, aminek te, vagy Greg innátok meg a levét…
A hangjában némileg bánat is volt azon a kis félelmen és féltésen felül, Cal tudta, hogy mennyire fontos volt neki, hogy megtalálja az anyját, nem egyszer hozta ezt fel az ismeretségük során.
- Igyekszem megnyugodni, de nehéz – mondta, már kissé nyugodtabban, de még mindig feszülten. – Soha egyetlen egy személy nem borított ki annyira, mint ez… igen, őrült. Láttam a szemében, a mozdulataiban, a tekintetében. Egyszerűen az taszított, hogy látom és a közelemben van.
Megborzongott az egésztől, pusztán attól is, hogy erre gondolt.
- Úgy örülnék, ha itt lennél te és Greg, mindkettőtöket megölelhetném és akkor tudnám, hogy tényleg biztonságban vagytok és nem csak remélem ezt.
Remélte, hogy kellően részletes volt ezzel az egésszel kapcsolatban. Arra bólintott, hogy igen, Vic-el így nehéz lett volna, hogy így beszéljen, személyesen kell majd megtennie. Igen, nem lett volna jó, ha Osborn teljesen kiakad rá és valami olyat tenne, amit megbán később, ezzel ő maga is egyetértett.
- Nem láttál engem, amikor apám közölte, hogy nem léphetek be a flottához, hónapokig nem szóltam hozzá, még akkor sem, amikor mellettem állt, csak elsétáltam, mintha ott sem lenne – mosolyodott el. – Vagy, amikor közölte, hogy hozzád kell mennem. Szerintem rosszabb voltam, mint Vic valaha. Láttál már teli torokból kiabálni valakit egy UP2-vel, hisztizve? Minden erőmre szükségem volt, hogy ne üssem meg dühömben. Amíg nem, nem mondhatod, hogy a húgod nehéz eset. Megteszem, amit tudok, ez lesz az első a hazaérkezésem után, hogy felkeresem őt, ígérem.
Meg persze ott volt az is, amikor az anyját sem kerestette, de azt nem mondta ki az előzőek után mindez túl fájdalmas lett volna. Még mindig feszült volt, ez látszott rajta, de próbált minden erejével megnyugodni, legalább azért, hogy Cal se legyen feszült és ideges.
- Nem fog kedvezni nekem, kizárt – felelte. – Kettőnk közül én vagyok a keményebb fejű, ő ha sokáig ellene mész és szembe szállsz vele enged, ezt már kiderítettem. Én makacsabb vagyok és nem engedek. Szereti, ha szembe mernek vele szállni, révén senki sem teszi meg itt a Rocksolidon belül. Ma majdnem elértem, hogy kizavarjon a teremből, hadvezéreket úgy meghökkenve nem láttam életem 1022 éve alatt, azt a megbotránkozást – ettől jobb kedve lett, hogy ezt mesélte. – Utólag bevallotta, hogy nem tudta eldönteni, hogy helyben megcsókoljon, vagy kizavarjon, amikor már éreztette, hogy nem tűr még egy megjegyzést és csak azért is visszaszóltam. Ugye nem lepődsz meg, ha azt mondom, hogy pár perccel később be is fejeztük aznapra a tárgyalásokat?
Néhány pillanatra elhallgatott, majd kiitta a kupáját és megszólalt újra.
- Odakint a front hogy áll? – kérdezte, majd komolyabb arckifejezést öltött. – És döntöttem… ha hazamegyek szembeszállok apa akaratával. Nem érdekel, hogy tiltja, belépek a Flottába, nem leszek az egyetlen Miller a családban, aki nem katona! Már évszázadokkal ezelőtt kijárt volna nekem, hogy tiszt legyek és régen az Anyahajó hídján lenne a helyem a képzésem, tehetségem és eredményeim miatt. Eddig volt türelmem, most már megszerzem, ami engem illet és kijár nekem.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
- Nem fogok szólni neki, ígérem. Egyébként sincs köze hozzá.
Nyugtatja meg Cal Ingridet, majd feszülten hallgatja a további a beszámolót. Minden ami elhangzik logikus számára, könnyen összeáll a férfiben egy kép, hogy mi is történhetett azon a beszélgetésen az elmondottak alapján. Magában mérlegeli a helyzetet miközben tesz egy pár lépést, ez valamivel nyugodtabbá teszi. Már nem adja olyan látványos jelét, hogy ideges lenne.
- Legalább már tudod, hogy Gunnhild életben van és nem esett baja. Ha segít neked találkozni vele és nem talált semmi kivetnivalót, akkor nem kell félned tőle. Vagy megfenyegetett, megzsarolt valamivel? Mondott valami konkrétat esetleg anyádról, vagy miért nem fogod keresni?
Ha a férfi nem kap választ a kérdéseire, akkor is az utána következőkből, amikor Ingrid elmondja, hogy mennyire jobban érezné magát, ha Cal és a fia is ott lenne, akkor már feltételezi, hogy ennek is köze lehetett a dologhoz. Próbálja továbbra is megnyugtatni Ingridet.
- De már nincs ott, és ha minden rendben volt, akkor egy ideig nem kell látnod. Sajnálom, hogy most nem mehetek oda, csak úgy, de nélkülünk is minden rendben lesz. Én sem akarlak elveszíteni... de ha nem tettél semmi olyat, akkor mind biztonságban vagyunk.
Az UP2-s felvetésen Cal elmosolyodik, mintha ő is visszaemlékezne a régebbi időkre. Örül annak, hogy Ingrid magától tereli más felé a beszélgetést.
- Tudod - kezdi barátságos ellenvetésként - Vic legutóbb is elküldött egy UP2-st a fenébe, szóval lehet, hogy eléri a szintedet, de téged kevésbé szeretnélek úgy látni ez igaz. Nem értem miért őket kell ekkora erőket utána küldeni, csak növeli a beképzeltségét. Odakint minden terv szerint halad, az előretolt felderítik újabb fejlett életet és civilizációt találtak, a főbb haderők terv szerint pusztítják el az ellenséges bolygókat. Az utóbbi időben gyorsabbak vagyunk valamivel, más nincs. Találtunk még egy nagyon fejlett technológiával rendelkező fajt, de ez sem változtat semmin.
Cal egyik szemöldökét enyhén megemeli, nem gondolta volna, hogy most fogja bejelenteni a felesége, hogy szembe megy az apjával akire egészen eddig évszázadokon keresztül hallgatott.
- Én támogatlak, minden téren ebben. Kiváló katona és stratéga vagy, rengeteg területen lehetne hasznosítani a tudásodat ha csatlakoznál a Flottához. Teljesen katonai pályára akarsz térni, vagy a politikai mellé akarod felvenni? Sokan úgy csinálják.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid hálásan nézett Cal-re, amikor megnyugtatta, vagyis próbálta azzal, hogy mégsem fog szólni az admirálisnak ezzel kapcsolatban. Ha tényleg tudott az egészről, akkor jobb volt még kevésbé firtatni az egészet, mint amennyire most tették így is. De most már tényleg ott motoszkált a fejében, amit Cal megerősített, ha Osborn tényleg tud mindenről, akkor hogyan lehet egyáltalán még szabadlábon Lerontis? Miért nem kapcsolták le, amikor nyilvánvalóan az Ellenállás tagja volt. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha az admirális is az, még úgyis, hogy mindez számára hihetetlenül abszurdnak tűnt, már maga a gondolat is. Hiszen köztudott volt, hogy a Zsarnok csak őt tekintette a barátjának, a bizalmasának. Ennyire magas körökbe mégsem juthatott el az Ellenállás. Igaz belegondolva, zsarolás útján mégis így volt, ha tényleg megkapja azt kinevezést végre és bejut a hídra, akkor a legeslegfelsőbb körökben is ott lesznek. Még ha Ingrid csak azért is segít nekik a későbbiekben, hogy azzal Cal-t és a fiúkat védje és nem pedig saját magát. Ha egyedülálló lett volna, akkor továbbra is elküldte volna a fenébe Lerontis-t.
- A másik személy, akivel beszéltem utalt rá, hogy anya már nem a mi oldalunkon áll – hajtotta le a fejét. – Ő mindig is nehezen emésztette meg, hogy apából mi lett, mindig láttam a szemében a fájdalmat, amikor ránézett, még ha szereti is őt, akkor is, aztán elvesztette a másik lányát is… nem csodálkoznék, ha ez a pletyka igaz lenne.
Nem mondta ki, hogy az Ellenállás tagja, de úgy gondolta, hogy Cal-nek nem lenne ezt nehéz összetennie a hallottak alapján. Szerencsére tudta úgy mondani az egészet, hogy kihagyja az Ellenállás részt és azt, hogy milyen köze lett hozzájuk, így ezzel sem keveri bajba Cal-t, de mégis ki tudja önteni a szívét, hogy mi nyomja és Hue is be van állítva annak az elmebeteg állatnak, ami valójában volt.
- Így Lerontis célzott rá, ha tovább feszegetem mindezt, akkor az a helyzet állhat fent, hogy miként is mondta? „U7-nek soha sem volt lánya, sem családja, Cal Osborn-nak nem volt felesége sem pedig fia.” – mondta keserűen. – Így igen, vehetjük úgy, hogy megzsarolt. De most már azt hiszem én is, hogy biztonságban vagytok.
Cal-nek pedig tudnia kellett, hogy mindez, amit mondott mit jelentett. Ingridnek pedig bármennyire is nehéz volt, kénytelen lesz így tenni, ahogyan mondott, hogy nem keresi az anyját és időt hagy neki, hogy majd ő vegye fel a kapcsolatot vele. Muszáj volt ahhoz, hogy saját maga élhessen, Cal és Greg biztonságban lehessen és az apja is emlékezzen rá. Egy picit bánatosan mosolyodott el és bólintott arra, hogy a férje nem jöhet ide. Tudta, hogy nem jöhet sem ő, sem pedig Greg, de azért jólesett volna neki, ha az lehetséges lett volna.
- Tudom, hogy nem – felelte. – Nem is kockáztatnám a tárgyalásokat azzal, hogy esetleg betoppan Osborn admirális fia, még ha civilként is jön, bármennyire is furán hangzik ez nálatok.
Ingrid összeráncolta a homlokát, amikor kiderült, hogy utoljára egy UP2-t küldött Osborn a lánya után. Egyet kellett értenie Cal-el, hogy mindez azért már nem kicsit volt túlzás, nem kellett volna éreztetni Vic-el, hogy ennyire fontos, a hisztis kislány énjét csak tovább fokozta vele az apja. Ingrid kezdett annak örülni, hogy ő maga nem volt ennyire nehéz eset, noha volt egy-két igencsak csúnya húzása az apjával szemben, főleg, hogy saját maga a világ népességének jelentős részétől eltérően egy csöppet sem félt sem az apjától, sem pedig bármelyik másik UP2-től. Igaz tiszteletlen hangnemet is csak az apjával szemben ütött meg, a többivel nem.
- Mindenki máshogy viseli a rá nehezedő nyomást – mondta. – Szerintem a legnagyobb baja az elmondottak alapján, hogy nem átlagos. És nehezen tudja feldolgozni, hogy kinek a lánya. Nekem is roppant nehéz volt, hogy tudjuk kicsoda apa. Nem hiába nem mondtam el soha a barátaimnak sem, hogy hahó, U7-es lánya vagyok. Még ha hazudnom is kellett, de jobb, hogy abban a tudatban vannak, hogy csak egy magas rangú flotta tiszt lánya vagyok. De Vic? Neki nehéz letagadnia… és még nem is örökölte apátok hidegvérét és nyugalmát, mint te is. Hanem láthatóan az anyja jelleme… Valószínűleg nem egyszeri alkalom lesz, hogy beszéljek vele és próbáljam jobb belátásra bírni, hanem több.
Nem mondta ki, de érezhető volt a hangjából, hogy nem csoda, hogy Osborn nem tartott a nővel hosszabb ideig kapcsolatot fent, ha az is így ki tudta hozni a sodrából, ahogyan Vic. Látta, hogy a szavaira Cal felvonja a szemöldökét, tehát nem érezte, hogy azzal, hogy már az apját helyettesíti megütött egy olyan szintet Ingridnél, amit a nő már nehezen nyelt le, révén mindig is volt benne egy egészséges féltékenykedés és irigység Cal felé – persze nem annyi, hogy az valaha is a barátságuk rovására menjen. De végül az ő arcán is őszinte mosoly jelent meg, ahogyan a férje kimondta, hogy támogatni fogja ebben, mindez nagyon jól esett neki, hogy ő legalább támogatja.
- Köszönöm, egyébként most untam meg, hogy másodhegedűs vagyok, és mindig szabotálja azt, ami lehetnék. 116 éves vagy, apádat helyettesíted az admirálisi székben, 1022 vagyok, mit tettem le az asztalra? Speciális rangban voltam néhány küldetésen az űrben és így harcoltam, illetve most először van tényleg komoly feladatom ezzel a tárgyalással. Itt az ideje, hogy emlékeztessem apát, hogy vagyok olyan, mint amiért anyát szereti. Ő is mindig megmondta azt, hogyha valami nem tetszik neki és pontosan szembement vele.
A türelmes és parancsoknak engedelmeskedő apai részen tényleg ez a pont billentette át oda, hogy az anyja temperamentumosságával, vérmérsékletével válaszoljon. Csak éppen azt nem tudta, hogy az apja erre várt-e, hogy mindez megtörténjen. Ha majd szembe áll vele és közli a tényeket, az anyjától megszokott ellentmondást nem tűrően, akkor úgyis kiderül. Talán már a következő telefonhívásnál. Cal szavaira elgondolkodott, majd mosolyogva folytatta.
- Igazából hányan mondhatják el a flottában, hogy megkapták a Fagy- és Árnyhadsereg teljes képzését és évtizedeket töltötte a milíciánál? – kérdezte. – Nem beszélve arról, hogy átestem a flotta alapképzésén és saját magamat képeztem évszázadokon át… Még nem tudom, soha sem hittem volna, hogy valaha azt mondom, hogy megszerettem a politikai pályát, így az elején mindkettőt szeretném. Aztán később kiderül, hogy elhagyom-e a „civil” pályát és teljesen a katonaira összpontosítok-e majd. És egyben teljesen biztos vagyok már most, ha Greg kellően idős lesz, soha sem fogom megakadályozni azt, hogy azt a pályát válassza, amit szeretne, de nem fogom hagyni, hogy a neve és családja miatt kivételezzenek vele. Ne azért kapjon rangokat és beosztásokat, hogy kicsoda, dolgozzon meg érte, mint bárki más. Remélem egyetértesz ezzel.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Cal megvakarja az állát, ahogy gondolkodik Ingrid szavain.
- A forrásod mennyire megbízható? Én soha nem találkoztam anyáddal, mert már jóval előttem tűnt el, de az alapján amit elmondtál róla, nem feltétlenül gondolnám, hogy csak ez lehet az oka az eltűnésének. Persze, ha a családjáról van szó, akkor úgy hiszem bármire képes, ahogy te is.
Amikor a férfi meghallja, hogy mit mondott Hue Lerontis, mivel zsarolta meg Ingridet, egy pillanatra olyan mintha mindig nyugodt és kiegyensúlyozott tekintete egy pillanatra villámokat szórna, a teste, a mozdulatai nem mutatják ezt, de a szemén lehetett látni a gyűlöletet. A belsőtiszt maga az emberek nagy többségénél ehhez hasonló reakciót váltott ki, Miller már erről is hallott korábban és saját bőrén is megtapasztalhatta.
- Nem vehet csak így el Gregtől és tőlem. Nem tettél semmit, azon kívül, hogy anyádat kerested. Még egyszer minden bizonnyal meg fog keresni, kérlek majd utána rögtön szólj, hogy tudjam minden rendben van.
Hangjában még mindig ott volt a törődés és féltés hangja, de már érezhetően egy belső harag is volt benne, amiatt, hogy ő is tehetetlen lenne ezzel szemben. Talán most először életében Cal is kiszolgáltatottnak érzi magát, az eddigi biztonság helyett. Nem hozza fel többször a témát, csak ha Ingrid még hozzászól valamit vagy kérdez.
- Szánt szándékkal teszi, engem ez zavar a legjobban. Apám nem adna okot arra, hogy így bánjon vele, teljesen korrekt vele, Vic meg direkt úgy tesz, mintha lenne oka arra, hogy megsértődjön. Nem tudom mi oka van arra, hogy kiborítsa apánkat. Lehet tényleg az a baja, hogy nem átlagos, de ő nem szeretett soha átlagos lenni különleges lenni. Az biztos, hogy nyomás nehezedik rá, nem tudom mi, remélem neked lesz igazad, akkor könnyebb lesz megoldani a gondokat. És köszönöm apám nevében is, hogy majd beszélsz vele.
Mialatt Ingrid felvázolja a terveit a karrierjéről Osborn egy-egy fontos pont után biccent, vagy más reakcióval adja Ingrid tudtára, hogy figyel és érti.
- Értem. - mondja ki hangosan is - Valóban remek katona vagy és hadvezér is, de már mondtam. Ezt apádnak is be kell látnia, ennyi év után. A kettőt össze is kapcsolhatnád, szükség lenne valakire a Flottánál aki részletes politikai tudással és tapasztalattal rendelkezik, annak is rengeteg haszna lenne az idegenek ellen. Meggyorsíthatná a hadjáratok menetét, ha jobban ismerjük az ellenséget. Nem tudom milyen elképzelésed van erről. Abban egyetértek, hogy Greg-nek kell lehetőségeket hagynunk, hogy maga döntsön, arról mi akar lenni, ez a természetes. Viszont ne vonjunk meg azért minden támogatást tőle, szüksége lesz rá. Ésszerű határok között persze.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A forrás mennyire megbízható? Tyr Odinson volt az, a név valószínűleg nem mondana semmit neki, maximum annyira, hogy hallotta már Ingirdtől a nevet, amikor Gregnek mesélt esti mesét, de semmi többet. A név jelenleg teljesen lényegtelen is volt, talán csak azoknak lett volna kellemetlen, akik nem találták meg annak idején, amikor végezniük kellett volna vele. Olyan volt neki valamiért Tyr, mintha egy soha sem látott nagypapa lenne. Mindig is ismerte, betűről betűre ismerte az idős férfi életét, minden tettét, ami a mitológiában volt. Tyr egyenes volt, nem Loki, nem hazudott volna.
- Legalább annyira megbízom benne, mint benned – mondta. – Ő nem hazudna nekem soha sem. Ezt biztosan tudom. Az egész… - felsóhajtott. – Ülj le kérlek, ez hosszú és kiakasztó lesz.
Saját maga is visszaült a kanapéra és ismét felhúzta a lábát. Ehhez az egészhez érteni kellett volna mindent. Ismét belekortyolt a kupájába és evett még egy süteményt.
- Az egész ott kezdődik, hogy mégsem anya és apa akarta Gunnhildet, hanem apa parancsba kapta Zsarnoktól, hogy márpedig lesz még egy gyermekük, miattam. Valami van a vérvonalunkkal és különleges vagyok, még a Zsarnok szerint is. Tökéletes vegyítése a szüleimnek, ez az oka, hogy jellemre pont olyan vagyok, mint ők, hogy minden tehetségük, erényük, és mindenük megvan bennem. A genetika olyat alkotott, aminek nem lett volna szabad létrejönnie. Tökéletes kombinációt és a Zsarnokot ez érdekelte. Tudni akarta, hogy véletlen hiba folytán jöttem-e létre, vagy megint ez lesz az eredmény. Mondtam, hogy az arcomon a csíkok azok után jelentkeztek, hogy megkaptam a génkezelést, ez valamit elindított, úgy néz ki, hogy még képességgel is rendelkezem, amiről maga a Zsarnok is tud, valószínű, hogy azok a látomások, amiket meséltem ezzel járnak. Szóval akart egy újabb tesztet, ő lett Gunnhild és ismét megtörtént a megtörténhetetlen, ő is tökéletes és különleges lett, pont mint én. Mivel itt már anya mintái génkezeltek voltak látványosabb változások voltak nála, mint nálam. Anya fogta őt és menekült az Anyahajóról, mert a Zsarnoknak kellett a húgom. Hamar beérték és elvették tőle, ő azóta is menekül. Ezek után elhiszem, hogy tényleg elárulta a Birodalmat, hogy mekkorát csalódott benne. Igen, pontosan olyan, mint én a családot tekintve, vagyis én vagyok olyan, mint ő. Nem túl kellemes, amikor otthontól távol, az eredeti származási helyeden tudod meg, hogy lényegében az egész életedben fogalmad sem volt arról, hogy ki vagy, és ezek után jött Lerontis. És ezeken felül még ma elkezdődtek a tárgyalások is, egyelőre egész jól kezelem ezt a nyomást és sokat segített, hogy most ezt elmondhattam neked és nem gyülemlett bennem az egész egység alatt.
Éreztette kicsit, hogy mekkora nyomás van rajta az egész miatt és, hogy még a máskor szinte mindig nyugodtságából is sikerült kizökkenteni. Noha arról nem adott semmilyen bizonyságot és nem is mutatta, hogy ő maga megrendült volna a Birodalmat illetően, hogy benne megfordult volna az, ami az anyjában. Csak amit mondott korábban, hogy talán tényleg ez kellett neki ahhoz, hogy a saját sarkára álljon és a kezébe vegye a sorsát. Látta, hogy Cal-ből ugyanazt a hatást váltotta ki Hue, mint belőle, soha sem látta a férjét ilyennek, az a gyűlölet a szemeiben, ha ölni lehetett volna azokkal a szemekkel, a tekintettel, akkor ez már megtörtént volna. Lerontis tényleg jól végezte a dolgát, ezt már tudta Ingrid is, főleg, hogy ilyen reakciót váltott ki olyanból is, aki ott sem volt. Bólintott arra, amit Cal kért tőle.
- Fogok szólni, ha ismét megkeres – biztosította.
Összeszorult a szíve, hogy a féltés mellett már haragot hallott és látta, hogy Cal is ugyanúgy érez, ahogyan ő, hogy ez ellen az őrült ellen hiába voltak azok, akik egyikük sem tehetne semmit sem. A kiszolgáltatottság és a biztonság elvesztése mindkettejük számára valami olyasmi volt, ami rangjuk és szüleik miatt szinte elképzelhetetlennek tűnt és most mégis ez volt a helyzet. Egy nap alatt két olyan új érzés is kerítette Ingridet hatalmába, amiknek a létéről korábban semmit sem tudott és nem érezte még. Vic-re visszatérve, remélte, hogy tényleg tud majd rá hatni és valamit tenni.
- A másik, amire tudok gondolni, hogy figyelmet akar, nagyobb törődést – mondta. – Lehet, hogy apádnak el kéne őt vinnie egy hétvégére, ahol csak ketten vannak és nem zavarja őket semmivel, megtudnák beszélni a dolgokat. Bár kétlem, hogy lenne erre ideje. De tényleg ki fogom deríteni, nem fog könnyedén a melegebb éghajlatra való elküldéssel lerázni.
Cal szavaira elmosolyodott.
- Ez most állásajánlat volt? – kérdezte mosolyogva. – Ha igen, vedd úgy, hogy már el is fogadtam. Bár apához hasonlóan talán a frontvonalra vágynék. Már tudod miért érezném ott magam a legjobban, az első sorban, folyamatos akciók közepette, mint ő maga is. De azért ennyire nem fogom a húrt túlfeszíteni, így is elég lesz holnap előállni neki ezzel, hogy döntöttem és ebbe most ő törődjön bele. Tudod, hogy elég hamar ki tudom ismerni az embereket, valószínűleg egyéb létformánál is működne, így igen, ezt is örömmel tenném, amit felvetettél.
A fiúkkal kapcsolatos részre bólintott.
- Majd keresünk egy arany-középutat a között, amit te és én kaptunk, az azt hiszem, hogy tökéletes lesz neki. Az alapján, amit tegnap megtudtam… kicsit aggódom. Nem tudom, hogy mennyit örökölhetett tőlem és abból, ami én és a húgom vagyunk – felelte valóban némi aggódással a hangjában.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Cal bólint arra, hogy Ingrid teljesen megbízik a forrásában.
- Rendben van, egy kis időt kérek, még dolgoztam néhány ügyön, nem vagyok otthon, de most visszamegyek a lakásunkra, hogy ne legyek mással elfoglalva. Akkor majd újra hívlak.
Ezzel leteszi, nem telik el sok idő, tíz másodperc múlva hívás érkezik Cal-tól. A Flotta hajóin működő térváltó kapuk nagyon megkönnyítik a nagyobb távolságok áthidalását, sokszor emiatt gyorsabb távolibb pontokra eljutni, mint közeliekre a Birodalom technológiájának hála. Ha Ingrid felveszi akkor a kivetített képen már nem csak Cal van ott teljes egészében, hanem a széket és az íróasztalhoz hasonló falból kinyúló panelt is odavetíti a hálózat, hogy a hatás ismét teljes legyen. Osborn kicsit igazít, lazít az egyenruhája nyakán, majd Ingridre néz, ahogy megjelenik, valószínűleg neki szemben Ingrid.
- Hallgatlak. - Cal rezzenéstelen arccal, minden reakció nélkül hallgatja végig Ingrid hosszú beszámolóját, mikor a nő befejezi Osborn akkor gondolja ismét részletesen végig, hogy mit is mondott a nő. Most már visszanyerte az általános kimértségét és higgadtságát - Ez nagyon komolynak hangzik, tudom, hogy sokat jelent neked. Így már számomra is világosabb a helyzet. Eddig úgy tudtam, hogy nincs ilyen tökéletes kód, mert nem úgy működik a biológiának ezen része, de ha Zsarnokot is érdekli vagy érdekelte, akkor az nagyon jelentős. Ha jól értem akkor miattad született meg a testvéred, hogy rajta végezzenek vizsgálatokat. Képesség alatt mit értesz pontosan? - megvárja Ingrid válaszát majd folytatja - Van egy erős gyanúm, hogy egyszer már találkoztam Gunnhild-el, vagy legalábbis láttam már korábban, csak nem hittem, hogy ő az. Még évekkel ezelőtt, meg is jegyeztem, hogy nagyon hasonlított rád, az a nő aki elment mellettem. Lehet nem ő volt, de most olyan érzésem támadt. Mit mondott Lerontis, mikor találkozhatsz vele?
Ezután Cal, a megjegyzésre, hogy nem fogja magát hagyni barátságosan elmosolyodik.
- El se tudom képzelni, mi történhet ha ti ketten összekerültök és egyikőtök se akar majd engedni. Remélem azért marad valami a hajóból. - nem veszi túl komolytalanra, csak éppen a feszültséget próbálja oldani - Igen pont ilyen pozícióra gondoltam. Sok idegen fajt lehetne felhasználni, mint átmeneti vagy középtávú szövetséges. Az O'xa már ilyen, de lehet kellene több is. Ez még a hosszabb távú tervekkel is egyezne, ha úgy gondolod, hogy tudnál idegenekkel tárgyalni, az csak még jobb.
Megnyom néhány gombot az előtte lévő kivetített vezérlő felületen és egy adatbázisból előhívja Greg genetikai térképét, amit látványos szimulációvá formál és maga elé emeli, hogy Ingrid is láthassa.
- Ha jól emlékszem vele minden teljesen rendben volt. Jelenteniük kellett volna, ha valami nincs rendben a genetikai állományával. Arra gondolok most, hogy esetleg az én DNS-em felülírta részben a tiédet, kiegészítette, ahol nem volt olyan mint kellett volna, tudod, hogy működik ez. Ezért nincs vele semmi, de ebben még nem vagyok biztos. Majd ennek is utána kell néznem. Lehet, hogy neki is vannak látomásai csak nem mondja el, beszéljek vele erről?


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amikor Cal kért egy kis időt, hogy még hazamegy előtte az irodából Ingrid bólintott. Ott is privátban volt, de otthon mégis kényelmesebb volt az efféle ügyeket intézni. Ott biztosan nem volt még egy fül, aki esetleg meghalhatta a beszélgetést. Megvárta, amíg a férje bontja a kapcsolatot, majd szinte azonnal újra vissza is hívta. Az efféle dolgok miatt szeretett az Anyahajón élni, minden olyan könnyen és gyorsan ment ott. Többek között ez az egész roppant kényelmessé tette a dolgokat, amik időnként nagyon jól jöttek. Mire végzett az egész mondandójával Ingrid is úgy-ahogy megnyugodott és már tudta uralni az idegességét, Cal jó hatással volt rá és ő tényleg kevés személyek egyike volt, aki mellett biztonságban tudta magát érezni, nem a férfi rangja és beosztása, vagy épp Osborn miatt, hanem maga a személye, személyisége volt ilyen hatással rá. Bólintott a férfi szavaira, majd megszólalt.
- Én is úgy tudtam, hogy nincs tökéletes, tegnapig – értett egyet. – Emlékszem arra az esetre, amikor említetted.
Így még igazából az is elképzelhető volt, hogy Ingrid is összefutott a saját húgával már korábban is anélkül, hogy tudta volna, hogy az a húga. Valamennyire a feltöltött alapismeretek között volt genetikai tudás is alapszinten valószínűleg, így az alapvető dolgokkal tisztában volt, de semmilyen mélyreható dologgal nem foglalkozott. Vajon milyen lehetett Gunnhild? Kíváncsi lett volna rá, és már várta, illetve nem is, hogy találkozzon vele. Érdekelte, hogy milyen lehet, de aggódott, hogy csalódni is fog, hogy közel sem azt fogja kapni és látni, amit várt. Mégha nem is tudja pontosan, hogy mire számít valójában..
- Miután visszajövök az Anyahajóra után. Pontos időt nem mondott, feltételezem, hogy mikorra tudja megszervezni mindezt.
Ingrid is elmosolyodott a feltételezésen, hogy mi marad a hajóból, ha ő és Vic összetalálkoznak az adott témában és egyik sem adja könnyen magát, az tényleg érdekes találkozás és beszélgetés lesz. Bele sem tudott gondolni, hogy mi lehet a vége majd az egésznek.
- Rosszabbak lehetünk, mint Magokk volt annak idején annál az ominúzus támadásnál – felelte. – Ha az UP2-k közül mind megjelenik egy helyen a hajón, akkor a helyzet totális katasztrófába fordult. De ha nem fog fel ellenségként, akkor még van remény, hogy az Anyahajó egyben maradjon.
Ő maga is a feszültség oldására válaszolt ezzel Cal-nek. Figyelmesen hallgatta, hogy mit is javasol neki a férje, hogy milyen pozíció lehet az. Igen felhasználni őket egymás ellen, kijátszani és egymásnak ugrasztani, amikor pedig kellően meggyengítik egymást, akkor lecsapni és szétverni őket. Ősrégi módja volt a hadviselésnek és mind a mai napig működik, nem csak az emberek, hanem idegen fajok között is.
- Tudod, hogy nincs bajom azzal, ha idegen fajokkal kell érintkeznem, nem érzek undort, vagy ehhez hasonlót irányukba – mondta. – Így nem látom akadályát annak, hogy tárgyalnom kellene velük, nem okozna gondot, ha megfelelőnek érzitek, hogy el tudnám látni ezt a feladatkört.
A genetikai térképre pillantott, igazából nem nagyon értett hozzá továbbra sem az alapokon felül, annyit tudott, hogy minden tökéletesen rendben volt, ezt megmondták neki a szülés után az első vizsgálatokkor. Akkor ennyiben hagyta, de a tegnap mindent megváltoztatott és most már semmiben sem volt annyira biztos, mint korábban. Ebben főleg nem, szerette volna, ha a fia teljesen normális és nem olyan egyedi és különleges, mint saját maga, vagy a húga.
- Ezek szerint a génjeid tönkretették azt, amit a természet, vagy valami más tökéletesre alkotott – mondta szurkálódva. – Azt hiszem, hogy ennek kivételesen nagyon örülnék, hogy úgymond átlagos génszerkezettel rendelkezik és nem túl tökéletessel.
A hangjából kiderülhetett, hogy egy pillanatra sem gondolta komolyan, esze ágában sem volt megsérteni Cal-t ezzel, annál sokkal jobban szerette és tisztelte őt. Az utolsó mondatot pedig reménykedve mondta. Bólintott, amikor Cal felajánlotta, hogy utánajár ennek és megkérdezni Greg-et, hogy nem tapasztal-e valamilyen furcsaságot, vagy egyebet maga körül. Tudni szerette volna és lehet, sőt biztos volt benne, hogy jobb, ha Cal kérdezi meg ezeket és nem pedig saját maga. És ha már mindez felmerült, akkor volt még valami, ami eszébe jutott, hogy ellenőrizni kellene, és nem magánál, hanem a fiúknál, az, hogy ő is „rejtőzik-e” tudtán kívül Maniac elől. De az nem hagyta nyugodni, hogy mi van akkor, ha nem örökölte a képességeket, hanem teljesen másokkal rendelkezik?
- Igen kérlek, bár inkább a másik dolog érdekel, ahhoz pedig Maniac kellene – mondta. – Az idegesség közben csak most jutott eszembe még valami, amit Lerontis mondott. Valami olyasmit mondott, hogy Maniac gyakorta nem vesz rólam tudomást, hogy valamilyen képen hibás adatokat rögzít rólam, tudjuk, hogy mit tesz a hibás adattal, próbálja helyreállítani, de ha fennáll a további hiba lehetősége nem törődik vele. És mintha nálam többször is előfordult volna már ilyesmi. Lehet, hogy ez volt az oka végül is, hogy személyesen jött el. Greg-nél is érdekelne, hogy nála is hibázik-e ugyanígy.
Megvárta, hogy Cal mit reagál erre, ez nem egy olyan mindennap előforduló dolog volt, hogy Maniac hibázzon és érdekelte, hogy mit is fog a férfi ehhez az egészhez szólni. Mert mindez már lehet, hogy kicsit több plusz információ volt, mint amit a férfi le tudott így hirtelen nyelni. De legalább még könnyebb lehetett megérteni, hogy Ingrid miért is borult ki annyira az elmúlt két nap eseményei miatt.
- Azt hiszem, hogyha hazamegyek szükségem lesz arra, hogy felfrissítsem a minimális genetikai tudásomat magasabb szintre. Nem nagyon gondoltam volna korábban, hogy ilyesféle tudásra is szükségem lesz, főleg nem magam és a családom miatt.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid, amikor megeszik még egy süteményt észreveszi, hogy már csak egy szelet van a tálban, igen gyorsan megette a többit és szinte észre se vette. Bár soha nem érez éhséget vagy ürességet, így nem tudja milyen, de most az étel hatására ennek pont az ellenkezője, kellemes melegség járja át belülről. A teste az étel minden részecskéjét felfogja használni általános anyagforgalom megvalósítására, amire nem lenne szüksége a testének, de minden bizonnyal igen rövid időn belül jót fog tenni a szervezetének. Cal bólint az időpontra és megjegyzi magának. A baráti megjegyzésekre szélesebb lesz az őszinte mosolya, egyáltalán nem veszi magára a megjegyzéseket.
- Ez a rosszabb variáció - válaszol a Vic-el kapcsolatos felvetésre - lehet, hogy simán rád csapja az ajtót, tegnap velem azt tette. Annyinak örülök, hogy legalább itt van és biztosan nem lövi be magát semmivel és Maniac még ha nem is figyeli meg, de legalább szemmel tartja, hogy minden rendben van-e a szervezetében. Lett még két tetoválása, eléggé alhasi részen, mutatta a mintákat korábban, olyasmi mint amiket mondtál a majákról vagy inkákról, hogy milyen motívumokat használnak. Egy szót nem szólt apa sem miatta, azért már tényleg nem panaszkodhat.
Cal hangjában most nincs neheztelés, azt érezni, hogy tényleg félti a húgát és szeretne vele foglalkozni, ha a lány hagyná neki, de így csak aggódhat miatta és próbálhatja kitalálni, hogy éppen milyen problémája van. Ingrid már kitapasztalta, hogy a két testvér pontosan ellentétesen gondolkozott és cselekedett, legalábbis eddig minden esetben, amikor együtt látta őket. Vic egyébként a génmódosításon és a feltöltéseken kívül is rendkívül intelligens, olyan átfogó gondolkodásmódja van, amivel komplex dolgokat is meg tud oldani, csak éppen a jelleme lehetetleníti ezt el számára.
- Ezt akartam mondani én is Greg-ről - folytatja tovább - hogy legalább amiatt mert elrontottam a DNS-ed, nem kell miatta aggódnod, merem remélni.
Hangjában neki sem érződik az, hogy komolyan venné vagy komolyan gondolná. Osborn ismét meglepődik, mikor Ingrid elmondja neki a képessége pontos miben létét.
- Nem képes pontos képet alkotni Maniac rólad, van amikor hibázik? Ingrid ez minimum részecske szintű zavart jelent. Én értek a genetikához, tudod mindenből a lehető legszélesebb körű adattárat kértem, hátha szükség lesz rá. Esetleg, szerzek hatáskört és lekérem majd Maniac-től Greg teljes kivetülését, hogy van-e benne hiba. Csak ha egyetértesz persze.
Cal kicsit messzebb tolja magát, és egy körvonalakban kivetített kezelő felületet helyez maga elé.
- Maniac, géntérkép materizálása. - a férfi kezében a kivetített kép lassan anyaggá válik, ahogy a nanoháló felépíti - Egyelőre így sem látok semmit, de nem bízok teljesen magamban, egy professzionális szakértűnek is meg kellene mutatni. Nagyon megbízható kellene lennie, ez nem tetszik.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor az újabb süteményért nyúlt vette észre, hogy már csak egy darab maradt. Fel sem tűnt neki, hogy ennyire gyorsan megette volna, valószínűleg az idegesség miatt. Igaz most legalább olyan jól esett neki mindez, mint annak idején, amikor rendszeresen szükséges volt élelemre, mielőtt még megkapta volna a génkezelést a hosszabb hibernáció után. Ismét megérezte azt a kellemes érzést, amit egy évezrede már nem érzett, hogy milyen az, amikor jóllakik és a szervezete teljesen elkezdi lebontani és felhasználni az elfogyasztott élelmet. Régen érezte magát ennyire embernek, mint most. Igaz Ingrid pusztán az élvezetért is gyakran és rendszeresen táplálkozott, de soha sem evett annyit, mint most ezen az estén. Örült is neki, hogy nem nagyon kell megdolgoznia majd azért, hogy a felszedett plusz kilók lemenjenek róla, mert ha nem lett volna olyan a szervezete, mint amilyen aggódott volna azért, hogy elhízik. Amennyire szerette a hasát, ez a Zuhanás előtt igencsak esélyes lett volna számára, bár a megannyi sok gyakorlás és gyakorlat mellett, amiket nap mint nap végzett nem biztos.
Bólintott Cal szavaira, nem akarta ebben a helyzetben idegesíteni azzal, hogy dehogynem figyeli meg Maniac a húgát, mindenkit megfigyel, más kérdés, hogy nem mindenki kaphatja meg az adatait, csak az, akinek megvan a hozzáférése és nem csak annyi, hogy rajta tartja a szemét kötelezően.
- Majd igyekszem elérni, hogy ne csapja rám – felelte. – Ugyanannyi ideje ismerem őt, mint te. Születése óta, talán… elviszem Greg-et is, hogy a nagynénjét szerette volna látni. Egy kisgyerekre csak nem csapja rá az ajtót. És akkor ez jó ürügy lesz, ha ott vagyunk egy kicsit, hogy feltűnjön az, hogy gondjai vannak és ilyen módon megközelíteni.
Így végül is nem a problémái miatt érkezett, az csak ott tűnik fel, remélhetőleg kisebb lesz az esélye annak, hogy kihajítja őket. A többi részre bólintott, nem tette hozzá megjegyzésre, hogy jó az ízlése Vic-nek, a maja és inka szimbólumok jól néztek ki valóban. Azért megértette, hogy Vic miért lehetett ilyen ellenséges, hatalmas különbség volt a testvérek között, az apja folyamatosan elfoglalt, Cal már jó ideje házas volt, amikor Vic megszületett, mégsem lehetett a bátyja folyamatosan ott vele, hogy felügyelje, játsszon és foglalkozzon vele, aztán két éves volt, amikor még Greg is megszületett. Úgy érezte, hogy az is baj lehetett, hogy egyedül volt, így megpróbálták máshogyan ezt az érzést eltűntetni, aminek hála roppant beképzelt és elkényeztetett lett. Lehet, hogy olyan szigorúan kellett volna fogni, mint Ingridet, a nőnek ez volt a véleménye. Saját magának nem volt arra ideje, hogy ilyenné váljon, az apja jobban lefoglalta annál, főleg, hogy az anyja akkor már hibernációban volt. Azt tudta, hogy a két testvér roppant eltérő volt, pontosan szöges ellentétei egymásnak. Abban biztos volt, hogy Vic esetében nem az admirális génjei voltak a sorsdöntőnek, hanem a lány anyjáé. Lehet, hogy az anyját kellett volna idehozni, hogy beszéljen a lánya fejével. Persze, ha Osborn nem akarja, hogy kiderüljön ki az anya, soha se fog.
A Greg-re vonatkozó megjegyzésen ismét elmosolyodott és örült, hogy hasonlóképpen válaszolt a férje is, mint ő maga tette. A képesség kifejtésénél látta, hogy Cal miként reagált, hogy ismét meglepődött. Az a zavar azért kicsit több volt és súlyosabb, mint a víziók, ezzel ő maga is tökéletesen tisztában volt.
- Igen Cal, tudom, hogy olyan szintű hiba – felelte. – Szerinted ez engem nem rémiszt meg? Ezt is a szüleimtől örököltem, mik ők, vagy mik voltak emberként egyáltalán? Egyetértek és köszönöm. Nem szeretném, ha később bármi baja származna abból, hogy én vagyok az anyja.
Úgy tűnt, hogy Greg mintáiban semmit sem vélt felfedezni, Ingrid végtelenül örült volna annak, hogyha a fia teljesen normális lett volna, de mi van, ha a nem volt látható a génszerkezetben mindez? Ehhez pedig kellett még valami, hogy pontos képet kapjanak. Meg kellett volna nézni a sajátját is és azt összehasonlítani a másikkal. Mivel Cal értett ehhez némileg, nagyon remélte, hogy fog valamit találni, bármit, ami előrébb viszi őket ebben és megnyugtatja mind a kettejükön. Ingriden már változtatni nem lehet, és ha Greg is ilyen, akkor legalább felkészülhetnek arra, hogy mi ez és mivel járhat.
- Ha nem látsz Gregében semmit, kérd le az enyémet is, hasonlítsd össze a kettőt. Mi van, ha az enyémben sem látszik semmi, ami ezekre utalna, csak az a kombináció, aminek nem lenne szabad léteznie? Nézd meg kérlek, érdekel, hogy te mit látsz az enyémben. Maniac, vetítsd ki Cal Osborn elé az én géntérképemet. Amennyiben sérült a mostani leképzés, akkor keress vissza egy korábbi nem sérült verziót a közelmúltból, és azt vetítsd ki – adta ki a parancsot az Maniac-nek, majd a következő kérdést a férjének címzete. – Ismersz ilyen genetikust?
Most már ő maga is roppant kíváncsi volt arra, hogy milyen eredményt kaphatnak, hogy miként is nézhet ki az ő géntérképe, hogy a tökéletesség miben nyilvánul meg, az, ami még a Zsarnok figyelmét is felkeltette olyannyira, hogy kísérleteket is végezzen egy Miller-ön. Saját maga nem ismert ilyen személyt, de bízott benne, hogy a férje igen. És még valami ott volt, ott motoszkált benne. Tudta, hogy a víziók és látomások mikor kezdődtek, amikor megkapta a génkezelést. Ő maga mindig úgy tudta, hogy minden rendben van, most már biztos volt benne, hogy neki nem mondták el az igazat, de az anyja és az apja tudott róla. Nem örült annak, hogy ehhez kell folyamodnia, de ha már itt voltak és ez a téma, illetve használják Maniac-et, akkor ez volt a legjobb lehetőség.
- És Maniac, számold ki a lehetőségeket és lehetséges variációkat arra nézve, hogy mi történhet a génszerkezetemmel és velem minden tekintetben, ha belépek a Flottába és megkapom az ottani újabb génkezelést. A hagyományos és megszokott dolgokat kihagyhatod, amik a mezei szabvány Flotta előnyök. A többi része érdekel.
Vett egy mély levegőt és ismét Cal-re nézett.
- Kezdem azt gondolni, hogy apa és anya már feltették ugyanezen kérdést neki, amikor annak idején megkaptam a génkezelést és a válasznak köze lehet ahhoz, hogy miért nem engedték soha, hogy belépjek a Flottába.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Cal kicsit hátrébb dől a széken, ahogy meghallja az ötletet, a kivetített képeket arrébb tolja maga körül egy-egy kisebb kézmozdulattal, hogy az annyira nem zavarja így se. Átgondolva a dolgokat bizakodónak tűnik.
- Igen, ez jó ötlet, szereti Greg-et, biztos nem akarná, hogy rossz benyomást keltsen, amíg ő ott van. Bár nála sose lehet tudni, gyerekekkel toleráns. Mikor rákérdezel figyelj majd, kérlek, szereti lerázni az ilyesmit.
Ezután mikor visszatértek a genetikai kérdésekhez Osborn ismét előveszi a kezelőfelületet és megpróbálja az Ingrid által birtokolt alapszintű tudással is nagyjából érthetővé tenni az egész, leginkább rácshálóra hasonlító ábrát. A biotechnológia a HPI legfejlettebb és jelenlegi, ezer éves elmélet szerint jövőbe mutató ága, aminek fontos része a genetika is, bár ez már teljesen eltér a Zuhanás előtti tudománytól, most már az egész világot összefüggéseiben vizsgálták, így ez a rész is egy szakág helyett inkább egy hálózatnak tűnik. Ingrid maga előtt egymáshoz kapcsolódó rombuszokat lát, amelyek megfelelő módon kapcsolódnak és végül sok transzformáció után ezek állnak előtte össze a klasszikus kettős spirállá.
- Ha lenne is valami, nem okolhatnád magad amiatt, hogy te vagy az anyja, olyan mintha magadat hibáztatnád mert életet adtál neki. - mondja Cal komoly hangon, Ingrid szemeibe nézve, majd megpróbálja előhívni a nő adatait - Ehhez kell majd a te engedélyed is.
Miller már előtte ő maga kéri le a saját genetikai állományához tartozó információkat, de nem nyílik meg azonnal egy ablak az adatokkal, néhány másodpercig, teljesen szokatlanul nem is történik semmi, majd Maniac avatarja vetül kis méretben az egyik oldalsó részhez.
- Elérési kód nem megfelelő, nincs hatásköre a művelet kérelmezéséhez. Vizsgálatokhoz speciális engedélyre van szüksége a rendszernek.
Cal nagyon furcsán és gyanakodva néz Ingridre. A saját maga adataihoz korlátlan hozzáférésének kellene lennie, hiszen ez alanyi jogon jár neki, de most ő maga sem teheti meg ezt.
- Archivált fájlok előhívása, kapitányi engedéllyel, Jonathan Miller, volt genetikai állomány, Stephanie Miller, volt genetikai állomány.
Maniac ismét megtagadja a művelet végrehajtást, nagyobb vagy speciális hozzáférésre hivatkozva. Ha ismét vagy máshogy próbálja meg Ingrid akkor sem sikerül sehogy lekérnie a kívánt adatokat.
- Rendben, ennek nem szabadna megtörténnie. Lerontis keze lehet a dologban? Ő mondta, hogy van képességed és mi az konkrétan, lehetséges, hogy ez is ő volt? - itt kicsit megáll és megvárja a választ majd folytatja - Greg és az én kódomból vissza tudom fejteni a tiédet, ha adsz elég időt, de az nem lesz teljesen biztos. Hozzáférés nélkül ennyit tudok tenni most.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Bólintott, hogy majd ügyel erre. Úgy tervezte, hogy meglehetősen óvatos lesz és lassanként tér rá arra, hogy hogyan is lehetne vele beszélni és nem fogja erőltetni. Szerencsére a katonai képzésben volt némi pszichológia is és azzal, hogy érzékenyebb másokra könnyebben tudott boldogulni. Ezek után már tényleg csak a genetikával törődtek és Ingrid figyelmesen hallgatta és figyelte azt, amit Cal csinált, hogy ő maga is megértse az egészet. A DNS spirált, amivé az apró rombuszok álltak össze. Pontosan tudta, hogy az most merőben más, mint annak idején ezer éve volt még a Zuhanás előtt. Már tényleg komolyan eldöntötte, hogy amint hazamegy, akkor mindenből ideje lenne ugyanazt a tudást feltöltetnie magának, mint amivel a férje is rendelkezik, láthatóan tényleg szüksége van a legszélesebb körű tudásra. Pedig mennyivel jobban szeretett régimódian magától tanulni. De ebben a helyzetben azt a luxust nem engedhette meg magának és akkor genetikából a legtöbb mindent fogja kérni, ezt még úgy a Flottába belépése előtt pár nappal, hogy mindennel meglegyen egyszerre és túllegyen rajta. Mikor Cal szigorúan nézett a szemébe, állta a férfi tekintetét.
- Nem hibáztatom magam, csak aggódom érte – mondta hasonlóan komolyan. – Nem értem, hogy miért kellett mindezt elhallgatni előlem.
Amikor lekérte az adatokat másodpercekig nem történt semmi, Ingrid felvonta a szemöldökét, ez túlságosan sokáig tartott, Manaic nem szokott ennyit várakozni. És amint rágondolt a Mesterséges Intelligenciára, az meg is jelent aprócska kivetülésként és megtagadta a kérését azzal, hogy Ingridnek nincs jogköre és felhatalmazása mindehhez. A nő arcára döbbenet és értetlenség ült ki, pontosan tudta, hogy joga van ehhez, hogy ilyen adatot lekérjen. Ehhez a joga volt, az emberi jogai közé tartozott. Elkapta Cal tekintetét, aki furcsán nézett rá. Ingrid arcáról ekkor már némi ijedtséget is leolvashatott.
- Ne nézz rám így Cal – a hangjában ismét ott volt az ingerültség, amit az ijedtség okozott. – Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt!
Speciális engedély? Most már tényleg nem tudta, hogy mi folyik itt, csak egy volt a biztos, hogy olyasvalamibe sikerült belenyúlniuk, amibe valószínűleg nagyon nem kellett volna. Tudta, hogy kik tilthatták le ezeket az adatokat, mindenki, aki felette áll, de senkinek sem lett volna dolga ezzel, a feletteseinek biztosan nem. Valószínűleg nem is tudtak erről, akkor azonban kettő személyre korlátozódott mindez. Az apjára és a Zsarnokra. A korábbiak után bármelyikből kinézte volna. Ha beszél az apjával, nem csak a Flotta belépést közli vele, hanem ezekre is kénytelen lesz rákérdezni és megkéri, hogy oldja fel a korlátozást és adja vissza az engedélyét, hiszen már tudja magáról, hogy micsoda és tud a húgáról is. Ha az apja sem tudja visszaadni az engedélyt, akkor nem maradt más, minthogy tényleg a Zsarnok keze volt az egészben, ami pedig átkozottul ijesztő lehetőség volt még Ingrid számára is. Mindezek után azon sem csodálkozott, hogy Cal nem tudta az archivált fájlokat előhívni, ha Ingrid dolgai is titkosak voltak, akkor a szüleié végképp. Ingrid is megpróbálta még két másik féle módon, de mindkétszer ugyanez lett a válasz, nincs engedély, sehogyan sincs. Az első kérdésre megrázta a fejét.
- Lerontis? Nem, ehhez azt hiszem, hogy még ő is kevés – mondta. – Mondta, hogy ő még rólam sem kérhet le minden adatot a speciális engedéllyel, mert nem adja ki Maniac. Mi lehet olyan fontos, ami még a korlátlan hatalommal rendelkező Belső ellenőrzés előtt is titkos?! – fakadt ki. – Ahogyan a húgomé is ilyen. Szerintem ezeket vagy az apám, vagy maga a Zsarnok titkosította. Ennyire nem lehetek más! Nem lehet minden Miller ennyire más… Lerontis mondta, hogy annyit tud a húgomról, hogy egy külső galaxisban van, régen egy speciális csapat tagja volt, manapság magányos feladatokkal ennyi elérhető róla az ő rangjával. Ennyit összesen! És, hogy… – nyelt egyet. – a Zsarnok azt mondta róla, hogy ő az evolúció következő lépcsőfoka. Belegondolni is ijesztő, hogyha néhány évvel később születek és nem úgy, hogy anya és apa is „egyszerű” emberek voltak, akkor én lennék az ő helyében.
Így belegondolva már Ingridnek is kezdett gyanús és furcsa lenni, hogy mennyi mindent tudott Lerontis róla és a családjáról, ez a felismerés ki is ült az arcára, így Cal is könnyedén le tudta olvasni. Ez az egész egyre jobban nyugtalanította és zavarta. Lassanként ott tartott, hogy jobb volt neki a boldog tudatlanság, amikor ezekkel nincs tisztában és inkább csak futott az ábrándjai után, hogy valaha megtalálja az anyját és a húgát. Talán jobb lett volna, ha soha sem akad ezekre a dolgokra, mert akkor Lerontis sem… de ő mindenképp megkereste volna a képessége miatt, amiatt kellett neki. Csak az indokra várt, a gyomra felfordult az egésztől és idejét sem tudta, hogy mikor érzett utoljára hányingert az idegesség miatt. Valószínűleg az Ezüst háborúk alatt a félelemtől, vagy a génkezelés előtt, de erre nem tudott volna ennyi idő után pontos választ adni.
- Úgy tűnt, hogy mélyebb benyomást sikerült tennem Lerontis-ra, magamhoz hű maradva makacskodtam és nem akartam beletörődni abba, hogy mit akart tenni és mivel vádolt meg. Vagy pedig tényleg ennyire érdekli mindez őt is… kétlem, hogy bármelyik másik családnál belefutott volna ilyesmibe. Ha már volt olyan „kegyes”, hogy ennyi mindent elárult, tőle is megkérdeztem, hátha elkotyogja, hogy mi anya és apa… Erre nem tudott válaszolni ott helyben, de furcsa mód megígérte, hogy kideríti, amit tud. Ha másért nem is, de emiatt fog jelentkezni pár nap múlva, ha megtartja a szavát… amiben igazából nem hiszek túlzottan, de a mostani zsákutcánk után reménykedem. Talán neki megvan az előbb lekért adatokhoz a hozzáférése, de igazából ezek után kétlem, hogy ő jutna valamire.
A visszafejtésre csak megcsóválta a fejét.
- Az csak 50%-os lenne, révén a másik 50% a tied – mondta. – Nem hiszem, hogy ez pontos lenne. Ezt is felhozom apánál, ha legközelebb beszélek vele a Flotta kérdésen felül. Akkor ott ki fog derülni, hogy ő, vagy a Zsarnok titkosította ezeket. Ha apa megtagadja azt, hogy visszaadja a jogomat ő volt, ha azt mondja, hogy nem tudja megtenni, akkor tudjuk, hogy ki. Van… van ötleted, hogy mi lehet ez az egész? – kérdezte.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Osborn elkapja a tekintetét Ingrid ingerült hangjára, nem akarja, hogy azt higgye a felesége, ezt felrótta neki megjegyzésként. Kissé tanácstalanul, de mindenféle nagyobb érzelmi reakció nélkül szól hozzá.
- Én sem tudom, hogy mi folyik itt. Csak arra tudok gondolni, hogy valaki most nem akarja, hogy ezt lássuk, valamiért. Korábban is titkosíthatták ezt, csak soha nem volt még rá szükség, akkor viszont egész eddig, lehet ezer éve volt, és az a cél, hogy valamit soha ne tudhass meg. Ez már nagyon paranoiásan hangzik, talán egyszerűbb a megoldás.
A férfi nem szól közbe, csak hallgatja Ingridet, mikor ő elmondja még azokat az információkat, amiket eddig nem osztott meg. Cal tekintetén látszott, ahogy szóról szóról egyre biztosabb lett abban, hogy most ez az eset valami nagyobbhoz és komolyabbhoz kötődhet. Bár nem mutatja ki, Osborn-nak is kezd lassan túl sokká válni az új információ, hogy mennyi minden derül ki most ezalatt a beszélgetés alatt. Mikor Ingrid már kicsit nehezebben beszél, Cal kinyújtotta volna a kezét, hogy barátilag megfogja Ingridét, de ezt a kommunikációs csatornán nem képes úgy megtenni így ehelyett kezét visszahúzza maga elé, kicsit kihúzza magát a széken. A kivetített képeket és programokat bezárja.
- Ez nem így működik, hogy csak a felét lennék képes meghatározni. Sokkal komplexebb ennél az örökítőanyag átírása, átadása, sok a lehetőség a visszakódolásra. Nem lenne pontos, ebben igazad van, nem lenne értelme, ha a részletek számítanak.
Az utolsó kérdés után vesz egy nagyobb levegőt, majd válaszol.
- Őszintén, van, egész konkrét. Nem tudom mennyi időt töltöttél pontosan tudományos munkával, gyakorlati, elméleti részen. Nem sokszor beszéltünk korábban ilyenről. - teszi hozzá magyarázatként - Az emberi lény, mint faj, test még most is tökéletesítés alatt áll. Sokan foglalkoznak ezzel a kutatással és fejlesztéssel járó területtel. Arra gondolok, hogy a szüleid, a te és a húgod mintája mind folyamatos felhasználás alatt van. Ha Lerontis igazat mondott, és Zsarnok valóban azt gondolja Gunnhild-ről, hogy fontos szerepe van az evolúcióban, akkor már előtt is dolgozhattak mások is ezen. Vizsgálhatják, hogy mennyiben tér el ez a fajta génállomány, hibásnak tekintendő-e, eltávolítandónak tekintendő-e, milyen fejlődési vonalat képviselhet, zsákutca vagy egyes elemei felhasználhatóak. Ha az egész családodra jellemző ez az egész, akkor az egész vérvonalat felhasználhatják, kísérletekhez, fejlesztésekhez. És pontosan ezért vannak titkosítva, hogy más ne használhassa fel a kódokat, másolhassa le, vagy kezdjen önálló vizsgálatba. Mit gondolsz, mennyire valószerű?
Teszi fel a kérdést Cal majd kíváncsian várja a választ az ötletére.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Kicsit rosszul érezte magát, amikor Cal elkapta a tekintetét róla, nem akarta ő sem megbántani a férfit, csak az egész helyzet minden idegszálát a pattanásig feszítette. Még soha sem érezte így magát korábban, teljesen kiszolgáltatva, lassanként néhány pillanatra abban sem volt biztos, hogy egyáltalán bármi megtörtént vele az életben. Ha ezt titkolják és ez hazugság, akkor mi minden más is? Igaz ő nem kapott afféle parancsot a Zsarnoktól, mint a szülei, hogy kell még egy gyerek, hogy kísérletezzen rajta.
- Bocsáss meg, nem akartalak megbántani, csak túl feszült vagyok – mondta némileg bűnbánóan. – Ez az egész… túl sok volt így egyszerre ennyi idő után. Ha évekkel ezelőtt történt volna, amikor még nincs Greg, jobban viseltem volna, de most már ő és te vagytok a legfontosabbak…
Ez az egész kikészítette, a tudatlanság, a titkok. Keserű éllel nevetett fel Cal szavaira, ha nem lett volna ennyire ura az érzéseinek és nem élt volna ilyen sokat még azt is eltudta volna képzelni, hogy elsírja magát az adott helyzetben. De örült neki, hogy túl sok mindent látott már az életben és képes volt visszafogni magát, hogy mindez ne történjen meg. És pont a tárgyalások legelején derül ki mindez, pontosan a „lehető legjobb” időpontban. Már csak ez hiányzott neki a következő világháborúról való tárgyalások kellős közepén.
- Ebben a helyzetben mi nem paranoid gondolat? – kérdezte. – Igen, valószínűleg már 1000 éve le lettek titkosítva, ha nincs a tegnap este, akkor még egyszer ennyi idő is eltelhetett volna akár addig, hogy egyáltalán eszembe jusson, hogy ezek után kutassak. Eddig semmi okom sem volt erre, nem hittem, hogy a látomásaim, a képek bármiféle képesség lehet, hogy a genetikai kódomnak köze lehet ahhoz, hogy nem léphetek be a Flottába.
És még tudta volna folytatni, de tudta, hogy nem lesz rá szükség, biztos volt benne, hogy Cal is értette, hogy mire akar ezzel kilyukadni. Remélte, hogy van könnyebb és egyszerűbb megoldás, mint Okkán-borotvája, a legegyszerűbb megoldás a tényleges megoldás, minden más pedig már csak túlkomplikálta az adott helyzetet. Meglátta Cal kezét, ahogyan felé nyúlt, ösztönösen ő is kinyúlt a férfi keze felé, aztán szinte egyszerre jöttek rá, hogy most nem tudják a megfogni a másikét, mert az univerzum két felén vannak, így Ingrid is visszahúzta a kezét és átölelte a magához felhúzott lábait. Látta a férfin, hogy lassanként teljesen hasonlóan érez ezzel az egésszel, mint Ingrid maga. De legalább a saját lelkén könnyített, hogy elmondhatta valakinek. A helyreállítás nem volt valóban megoldás, de volt még egy lehetőség, ami itt jutott az eszébe.
- És ha itt vennének tőlem mintát a Rocksolidban és az lenne elemezve? – kérdezte. – Tudom, hogy jócskán fejletlenebbek, de bizonyára sikerülne itt is a genetikai térképet felállítani olyan szintre, hogy azzal már tudj valamit kezdeni. Ha nem érzed ezt túl veszélyesnek, nem szeretnélek bajba sodorni ezzel. A kapcsolatom biztosan segítene benne, igen, még mindig megbízom benne és szeretném, ha tudnád, hogy miért. Meséltem már, hogy anya itt született Skandináviában, a mai Rocksolid területén és apa családja is visszavezethető ide, így lényegében otthon vagyok itt, mert innen származom – megvárta, amíg a férfi bólint. – A régi vallásról is meséltem, Odin, Thor és a többiek. Odinnak több fia is volt, a kapcsolatom neve manapság Tiren, egy roppant idős öregember, élete végén már. Egykor Tyr Odinson volt a neve, az ázok hadistene, ő volt, akinek a hatalmas farkas Fenrir leharapta a jobbját. Ismeri anyát is, anyám mondta el ezeket neki, ő is megbízott benne, én tudom… érzem magamban, hogy teljesen megbízhatok benne én is. Tudom, hogy segítene nekem, ha megkérném, és nem adná tovább. Rejtőzik, én megismertem, ahogyan anya is, Lerontis is tudta, hogy kicsoda ő… de más nem. Mégsem mondhatta el itt a Rocksolidon belül, hogy kicsoda és micsoda ő. Mit gondolsz megér egy próbát?
Ha nemet mond, akkor nem fogja firtatni, itt most arról volt szó végül is, hogy megkerüljenek ki tudja, hogy kinek a titkosítását és még akár magát Maniac-et is azzal a jogukkal, hogy róluk alig kérhet le valaki információt. Ingrid tudta, hogy ez hihetetlenül penge élen való táncolás volt már, így ezért is hagyja rá a választ majd Cal-re, ha nemet mond. Kérdőn pillantott rá a férfira, amikor mint kiderült, hogy neki volt egy elképzelése. Bólintott, hogy hallgatja. Megrázta a fejét már az elején, tény, hogy nem beszéltek erről túlságosan sokat, ez nem igazán volt olyasmi, amiről érdemes lett volna társalogni korábban.
- Nem sokat, az anatómiát behatóan ismerem, ahogyan ismerem az emberi szervezetet a fizika megközelítéséből, hogy milyen erő, hatás miként hat rá. Én csak fizikából és matematikából vagyok kiemelkedő, ezekkel foglalkoztam, de ezt tudod. A többi, biológia, csak annyira, amennyit a Fagy- és Árnyhadseregnél, illetve a Flotta alapképzése, hogy még tökéletesebb gyilkos legyek. Esetleg ha a régi távol keleti meditációs gyakorlatok és a csí irányítása ide tartozik, ami egykor ezoterika volt… szóval nem – zárta rövidre.
Eddig nem, de majd ha hazamegy, akkor már viszont tényleg fog, ez így kezdett tűrhetetlen lenni valóban. A következőkre bólintott, erről még ő maga is tudott és tudta, hogy a tökéletesítés még mindig nem ért véget. Okkal volt ő is hibernálva annak idején, mert akkoriban sem volt még jó a génkezelés. Sőt, akkor még gyermekcipőben járt és várni kellett közel 60 évet, hogy már jó legyen a génkezelés annyira, hogy az apja úgy döntsön, hogy most már újra itt lehetnek az anyjával és már nem lesz gond. Amit Cal mondott eléggé reálisnak tűnt saját maga számára is, ez lehetséges volt. Azonban ebbe még rosszabb és ijesztőbb volt belegondolni, hogy egyetlen család, négy személy ennyire fontos volt az emberiség tökéletesítésében.
- Mintha ez nem hangzana paraniodnak – jegyezte meg némileg cinikusan. – De igazad lehet… nagyon szeretném, ha neked lenne igazad. És nem csak a félelmem beszélne belőlem.
Vett egy mély levegőt.
- Állapodjunk meg abban, hogy a verziódat vesszük hivatalosnak, amíg nem tudunk meg mást. Ha nincs más, nem szeretnélek feltartani, így is a munkádat tetted félre miattam… én azt hiszem, hogy veszek majd egy jéghideg fürdőt, kimegyek futni a hóba, aztán belefeküdve csodálom a gyönyörű sarki fényt, hátha megnyugtat. Ha pedig találok egy nem teljesen befagyott tavat, vagy folyót, akkor még úszni is fogok egyet… kell a hideg, hogy kitisztítsam a fejem és megnyugodjak. Ez az egész nem mehet holnap a tárgyalások kárára.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Miután Ingrid kimondja, hogy mi számára a legfontosabb Cal nyugodtságot és határozottságot sugárzó maszkja, amivel semmit nem rejt el a nő elől, egyszerűen a személyiségének része, most mintha megenyhülne. Annak ellenére, hogy ezt már tudta és valószínűleg hallotta is a Ingirdtől, még mindig örömet okoz neki ezt hallania.
- Nem-nem, csak furcsa volt a helyzet, nekem kell elnézést kérnem. Már csak udvariasságból is.
Osborn megint megszakítás nélkül végighallgatja Ingridet, amikor elhangzik Tyr neve a tekintete egy pillanatra megrezdül a felismeréstől, hogy milyen személyről is van szó valójában. A férfinak nem volt sok köze korábban az efféle ősi, misztikus dolgokhoz, egyedül Ingrid történeteiből és az apjától tanultakból tudott valamit. Nem igazán érdekelte vagy csak nem volt soha aktuális neki eddig. Ebben, mint sok más tekintetben is tipikus birodalmi, a történelem tényszerűen érdekeli, ahogy a tudományok is, nem igazán nyitott a bizonytalan forrásokra, vagy a teljesen meg nem magyarázható dolgokra, nem elutasításból, hanem egyszerűen aktualitás hiányában, pont ezért nem mesél túl gyakran Greg-nek. Cal elgondolkozik a felvetésen, hogy a minták máshol is vizsgálhatóak lennének.
- Elvileg lehetséges, de akkor azt kérlek intézd a lehető legdiszkrétebben. Maniac-on keresztül nem tudod eljuttatni, letiltaná, ebben biztos vagyok, máshogy igen nehéz ide juttatni bármit is, főleg a belső biztonsági rendszer miatt, legjobb lenne odalent vizsgálni. Nem tudom milyen fejlett a Rocksolid technológiája, lehet teljes kép kellene, részecske vagy az alatti szinten, atomi, legjobb lenen szubatomi és folyamatos kép. A Földön talán megfelelő fizettség ellenében a Vex megcsinálná, nekik van ehhez megfelelő felszerelésük... - itt megszakítja saját magát - Nem, visszaélnének a mintákkal.
Cal megvárja Ingrid véleményét, gondolatait, majd áttér a következő fontos részre, egy keresést futtat le az adatbázisban és általános adatokat néz meg Tyr Odinson-ról. Életkor, általános fizikai, mentális adatok, életrajz röviden és hosszan, legutóbbi dokumentumok, családfa, feltételezhető tartózkodási hely: Rocksolid, státusz: volt isten, valószínűsíthetőleg életben van, és még igen sok adat egyetlen lapra integrálva. Cal átnézi gyorsan az adatokat és megvakarja a tarkóját.
- Fontos lehet neked valaki olyannal találkozni, akiben az őseid hittek és még most is kapcsolata van anyáddal. Szerintem nincs veszélyben. Nincs semmi aktuális, nem is a mi hatáskörünk, a túlvilágok elpusztítása után ezek a feladatok ki lettek szervezve az Árnyékhadseregnek, akik páratlanul alapos munkát végeztek az 580-as évek elején. Az Árnyak függetlenek, nincs hozzáférésem az ő adatbázisukhoz, talán neked. Már egyetlen élő tag sincs a panteonjában csak ő, ha eddig nem találták meg ezután se fogják. Kötelesek lennénk jelenteni, ha viszont Lerontis tud róla, akkor tárgytalan.
Cal bólint a javaslatra, hogy egyelőre maradjanak az ő, biztosabb verziójánál és ne próbáljanak további elméleteket alkotni, amíg nincs a kezükben semmi biztos, a visszautasított kérelmen kívül. Eddigre már Osborn teljesen elfogad minden eddig hallottat és teljesen nyugodttá válik, Ingriddel ellentétben, mintha eddig semmi nem történt volna, és csak most kezdődne a beszélgetésük.
- Igen ez már valóban túlságosan paranoiás. Talán csak arról van szó, hogy mivel a szüleid és a te DNS-ed ennyire más, vizsgálják, hogy hibás-e vagy megfelel-e a meghatározott szabályoknak és így automatikusan le lett tiltva, nehogy később úgymond hibás, valójában csak eltérő kódot használjanak véletlenül valaha is. Rendben, akkor én sem tartalak fel téged, próbálj megnyugodni. Sok sikert a tárgyalásokhoz.
Még egy kedves mosollyal búcsúzik ezután Osborn, ha Ingrid már nem akar semmit mondani leállítja a kommunikációs csatornát. Ezután Ingrid ismét teljesen egyedül marad. Már éjszaka van, de viszonylag korán, bőven van még ideje mindenre.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mikor meglátta Cal tekintetét, hogy miként reagált a szavaira még Ingridet is jóleső érzés töltötte el, örült, hogy a férfi még mindig így reagált arra, amikor ezt mondta neki. Igazából csak az igazság volt, de akkor is. A kettejük közti kapcsolatot jó néhány barátja is irigyelte, hogy ennyire jóban vannak. Saját maga pedig ennyi idő után már egyáltalán nem is bánta azt, hogy az apja rákényszeríttette erre a politikai házasságra. Ha ez nincs, akkor valószínűleg soha sem lett volna átlagos barátságnál több kettejük között, ismerve a mostani dolgokat pedig hatalmas veszteség lett volna a szemében. Bólintott Cal szavaira, hogy teljesen diszkréten járjon el.
- Tudom, hogy ez mivel jár – mondta. – Azt még pontosítanom kell, hogy miként jutnak el hozzád az adatok, de valószínűleg megfogom tudni oldani. Magamra lenne szégyen, ha nem tudnám megtenni a képzésem után. Ha más nem, maradok a legősibb adattovábbítási módnál, megoldom, hogy kinyomtassuk papírra az adatokat és úgy viszem el.
Valószínű volt benne, hogy Cal ilyesmivel soha sem találkozott és nem is nagyon hallott róla, hacsak nem a nagyon régi történelmi dolgokban, hogy melyik kultúra mire véste fel az írásos emlékeit, agyagcserép, papirusztekercs, rúnákkal vésték fel oszlopokra és még sorolni lehetne. Amikor Cal a Vex-et említette Ingrid akaratlanul is összeráncolta a homlokát, a régi világ egyik maradványa, de velük nem akart üzletelni, egyáltalán nem bízott bennük, és ahogyan azt Tubroknak kifejtette nem is kedvelte őket. Túlságosan is gyarlónak tartotta őket és undorítónak a hozzáállásuk és mentalitásuk miatt.
- A Vex-et nem… én sem bízom bennük. Meglátom, hogy itt mit tehetek és, hogy Lerontis, ha tartja a szavát mire jutott – biztosította a férfit.
A nagy kérdőjel azaz őrült, hogy mit is tud kideríteni, ha egyáltalán kiderít bármit, vagy veszi a fáradtságot, hogy megtegye. Ingrid elmosolyodott és úgy bólintott a férjének, hogy nagyon fontos volt ez a találkozás neki. Valóban így volt, ez talán az egyik legmerészebb álmaiban sem fordult elő, hogy ilyen jelentős személlyel fog találkozni, mindaz már csak egy külön plusz volt, hogy az anyját is ismerte.
- Pontosan azokban az időkben tanultam náluk, engem is kiképeztek, ha szükséges, akkor képes legyek megölni egy istent is – mondta. – És fel tudom mérni, hogy mi jelent a Birodalomra veszélyt. Egy haldokló, élete végén levő öregember nem. Ha szükséges lett volna, magam intézkedem és az Árnyak csak a jelentét kapták volna meg.
Végtelenül örült annak, hogy úgy ítélte meg, hogy Tyr nem jelentett már senkire sem veszélyt, átkozottul nehéz lett volna megölni őt, nem csak azért, mert Tyr volt az, hanem mégis egy isten, egy olyan világ egyik talán utolsó darabkája, ami nem létezett többé. Ha ő elmegy és meghal, valószínűleg az anyja és saját maga marad az egyetlen, aki tényleg ismeri a régi világ történelmét és mitológiai vonatkozásait. Amiatt szomorú volt, hogy csak most akadt az egykori istenre és nem évtizedekkel, évszázadokkal korábban. Akkor még olyan sok idejük maradt volna, hogy beszéljenek most, pedig már ki tudja, hogy miként alakulnak a dolgok itt. A legjobb esetben még sokáig tud vele találkozni, ha minden katasztrófába torkollik, akkor az egység lejárta után többé nem látja. Igaz emiatt nem nagyon tartott, Lerontis képzeletbeli kaszája, ami felette himbálózott viszont sokkal jobban.
- Hibásnak nem hiszem, hogy az – mondta. – Ha az lenne, már évszázadokkal ezelőtt rájöttek volna, inkább abban akarok hinni, hogy csak azért, mert azt vizsgálják, hogy miként hozhatták a szüleim génjei össze Gunnhild-et és engem. Ez a legbarátságosabb álláspont.
Számára tényleg ez volt, hiszen ez még a Zsarnokot is érdekelte, így ez és az, hogy a tökéletest vizsgálták sokat megmagyarázhatott. A megnyugvás miatt próbálta némileg pozitívabban felfogni ezt az egész dolgot. A búcsúnál még rámosolygott a férfira.
- Köszönöm, igyekszem minden téren, ha Greg hazaér adj egy puszit neki a nevemben – kérte még a férfit.
Miután Cal bontotta az adást teljesen egyedül maradt ismét. A zuhanyzó felé nézett, az végül is még ráér a végéig. A ruháihoz ment, amiket magával hozott, ott bújt ki az estélyiből és akasztotta fel valahova, majd egy kényelmesebb edzőfelszerelésbe, ruházatba öltözött át. Amint ezzel készen volt elindult lefelé a lakosztályból ki a szabadba. Útközben még meghagyja az éppen szolgálatban levő parancsnoknak, ha valami történik értesítsék azonnal, addig is odakint lesz és majd érkezik, a megfigyelése, vagy az, hogy valaki vele menjen nem szükséges. Ha kiért, akkor ha volt a közelben valamilyen hegyes, magaslati rész, amerre nem voltak más házak, akkor arrafelé kezd futni, a leggyorsabb tempójában, megfeszítve, mintegy képzeletben lehagyja a gondjait és maga mögött tudja hagyni őket. A futást egész addig akarja majd űzni, amíg bele nem fut valakibe, hogy más felé tudjon majd menni, vagy amíg az izmaiban és a testében nem érzi azt, hogy túlhajtja magát.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Cal teljes bizalommal rendelkezik, ha Ingridről van szó, így egyáltalán nem hezitál.
- Juttasd el, ahogy jónak látod. Én onnantól megteszem, amit tudok, de nem ígérhetek semmit, lehet nem fog semmi olyan szembetűnő látszani a genetikai képeken, de ha mégis van valami, akkor azt pontosan ki tudom elemezni. Abból talán rájövünk együtt, hogy miért van tiltva a hozzáférés, lehet semmilyen nagyon komoly indok nincs mögötte, csak túlbiztosítás... nem tudom mit gondoljak, szeretnék tisztán látni.
A Tyr-ről elhangzottakra bólint, teljesen egyetért Ingriddel, bár ezt nem mondja ki, nincs rá szükség a tekintete is elárulja, hogy belül ugyanúgy gondolja, mint Ingrid, hogy egy öreg, erejét vesztette már csupán ember nem jelenthet veszélyt. Egyébként ez is hozzájárult a program lezárásához, ahogy kezdetben a képességhasználók vadászata is általános volt, szintén az Árnyékhadsereg kezében. Később viszont, ahogy fogyni kezdtek drasztikus mértékben ezek a személyek, miközben a technológia fejlődött, már teljesen feleslegessé és logikátlanná vált a program, nem jelenthettek többé veszélyt semmire.
- Ezután már senki nem kérdőjelezheti meg a hűségedet. - mondja Osborn arra utalva, hogy Ingrid megölte volna Tyr-t is, ha úgy ítéli, szükséges - Még anyád keresését is feladtad, hogy eleget tegyél Lerontis akaratának. Más képtelen lenne rá.
Próbál még a férfi lelket önteni Millerbe az előző levertsége után, ami időközben múlni kezdett már. Végül biztosítja arról, hogy átadja Greg-nek a puszit.
Ingrid ezután kimegy a rezidenciából, a kinti hideg éjszakába. Kiadva a parancsokat az őröknek, azok pozitív megerősítést adnak arról, hogy értettek és minden hiányosság nélkül teljesíteni is fogják azokat. Nagy valószínűséggel odakint a távoli fák, feltételezhető erdő és a hegyek felé veszi az irányt. A csarnok már eléggé a külső, gazdagabb területek szívében van ahhoz, hogy a környezet teljesen eltérjen a város belsejétől. Itt nincsenek magasba nyúló toronyépületek, vagy mindenhova kiterjedő fém talaj, alapzat. Egy-egy megfagyott dombon emelkedik palota szerű modern építmény ki a tájból, természetesen itt is van fejlett alagút és úthálózat, kiépített infrastruktúra, de mégis egészen más mint a belvárosban. Ingrid teljes erőből kezd el futni, a távolban a szél fel-fel kapja a havat, lassan közeledni kezdenek a hegyek és az erdő vonalai is. Szervezete hosszú folyamatos terhelést is igen jól bír, így egyáltalán nem megterhelő vagy kimerítő számára a futás, főleg mivel a Fagyhadsereg képzésének ez állandó része, a rohamozáshoz tartozik, amiben kiemelkednek a speciális katonák, ahogy az ilyen környezetben is könnyen tud boldogulni Ingrid. Mivel senkivel nem találkozik csak fut tovább. Igen sok idő elteltével az erdő eltűnik, ahogy a hegyek vonulata is már csak a háta mögött van, a következő hegyen is így könnyen át tud jutni, majd az azutáni vonulaton is. Ez már teljesen lakatlan, kietlen környezet, csak az égen lát néha repülőket.

Az egyik völgybe elérkezve érzi meg, hogy a lábainak szüksége lenne pihenésre és gyors regenerációra, hogy növelje teljesítményét és tovább tudjon futni.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tudta, hogy nagyon sokáig kell majd futnia, hiszen a testfelépítése is bírta a hosszútávot, és a Fagyhadsereg képzése pedig még tovább erősítette ebben. Próbált a futás, talán már rohanásnak nevezhető procedúra között semmire sem gondolni, ami meglehetősen nehéznek bizonyult ebben a helyzetben. A feje tele volt gondolatokkal, képekkel, amiket sehogyan sem tudott kiűzni onnan. Lerontis, a tegnapi látogatásával, aztán a Zuhanás képei, amiket a vízióban látott, és az utána levő, amiket másnap Tubrok karjaiban. Tubrok, Greg, Cal, az apja, az anyja, a soha sem látott húga. A lehetőségek, amik szóba jöhettek, katonai fejjel mérlegelt és hozott döntéseket. Sokkal pontosabb volt, ha az apja örökségét használta fel ilyen döntésekben és talán éppen ezért tűnt ilyenkor ridegnek is, mintha a saját szívére hallgatott volna meg az érzéseire, ami az anyjától jött. De legalább már tudta, hogy miért volt olyan más ő maga, hogy miért is nézte olyan furcsán a világot, hogy a két lényegében tökéletes ellentétes szemléletmódja miért okozott neki gyakran könnyebbséget, de volt, hogy nehézségeket is. Főleg a Milíciánál, ha csak az apja nézőpontjából tette, akkor ez katonai kiképzés volt, amit meg kellett tennie, de az anyjától örökölt dolgok miatt fordult fel többször a gyomra és tiltakozott a lelkiismerete, és emiatt érezte gyakran nagyon pocsékul magát egy-két parancs után. Ezek és ehhez hasonló gondolatok mellett csak akkor ébredt rá, hogy hol van, amikor már felért az egyik hegycsúcsra és a feje felett egy repülő repült el.
Ekkor nézett körbe a futás közben, egy völgy, majd újabb hegylánc, amilyen gyorsan tudott rohant le innen, majd megállás nélkül fel a következőre, a feje felé pillantott, hogy a rohanás közben a sarki fényben és a csillagokban is, a rossz érzés nem akart múlni, hogy nem mondhatta el a teljes igazságot Cal-nek, hogy mi volt az igazi ok, ami miatt veszélyben volt ő és Greg is. Felért a következő hegyre, majd le egy újabb völgybe, itt érezte meg, hogy a lábainak kellene egy kis regeneráció, hogy lassítania kellene, hogy ez megtörténhessen. Ekkor állt csak meg, kissé lihegett, de nem volt fáradt különösebben, még mindig bírta volna tovább. Tett néhány lépést a hóban, majd térdre rogyott, nem a fáradtságtól, vagy a fájdalomtól. Mire észbekapott egyáltalán az arcán forróságot érzett, eddig volt képes visszatartani mindezt, a kezeivel felnyúlt az arcához, hogy eltakarja azt, bármennyire is küzdött az egész ellen most képtelen volt arra, hogy ezt leküzdje, érezte, ahogyan az egész teste megrázkódik, majd hangosan zokogott fel. Nagyon-nagyon régen nem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak és elveszettnek, mint most. Fáradt volt, nagyon fáradt, nem fizikailag, szellemileg merült ki az elmúlt másfél-két nap információitól. Annak azonban örült, hogy mindez most itt, a világtól és minden élőlénytől távol jött ki belőle, mintsem esetlegesen a tárgyaláson boruljon ki. Percek teltek el, mire sikerült a sírást csillapítania, már kicsivel jobban érezte magát, hogy mindez kijött belőle. Ismét jobban volt képes arra, hogy uralja az érzéseit is, ahogyan azt mindig is elvárta magától.
Mikor teljesen rendbe szedte magát nem kelt fel a földről, csak elterült a hóban és felnézett az égre a sarki fényre. Most talán még szebbnek találta, mint tegnap este, amikor kiment sétálni egyet. Itt most még a város fényei sem zavarhattak be, nem tompíthatták a fény valódi szépségét. Mit meg nem adott volna, ha Greg és Cal is láthatták volna vele ezt. Ahogyan figyelte az egész megnyugtató hatással volt rá és annak ellenére, hogy a tegnapi nap előtt soha sem látta ezt mégis megannyi ismerős érzést váltott ki belőle. Le sem tudta volna tagadni, hogy mindez a része volt, hogy ő ide valósi, innen származik. Valahogyan ez a táj és a környék nyugalommal töltötte el, már csak az kellett volna, hogy a Zuhanás előtti állatok is itt legyenek és akkor minden teljesen tökéletes lett volna. Fogalma sem volt, hogy mennyi idő telhetett el, amíg az eget nézte és gondolkodott, tervezett, műalkotásokat és csak élvezte azt, hogy egy lehet a természettel. De végül felkelt, hogy körbenézzen jobban ott, ahonnan érkezett. A terveiben egyébként is benne volt, hogy keres egy tavat, vagy patakot, esetleg, ha a tenger közel van, akkor a fjordokon át lemegy oda és ott úszik egyet. A völgy belseje felé sétált és meglátta a gőzölgő helyet. Elindult arrafelé, ösztönösen úgy haladva, ahogyan az árnyaknál tanították, hogy a lehető legkisebb és legkevesebb nyomot hagyjon, még úgyis, hogy jelenleg ki tudja, hogy mekkora hóban kellett ezt megtennie. Amint közelebb ért elmosolyodott.
Ez a hely tökéletes volt, lehet, hogy kellene itt egy nyaralót építeni, a közelben nem volt egy település sem, se semmi, itt a völgyben pedig egyszerre volt melegvizű forrás és hidegvizű tó is. Amiatt aggódott egy kicsit, hogy mi van, ha rátalálnak a repülők és kellemetlen magyarázkodásokba kezdhet, hogy mit keresett itt kint és ilyen időpontban. De egyelőre nem törődött ezzel. Ahogyan a megérkezik a forrásokhoz beledugja a kezét először a melegvízbe, hogy megnézze mennyire meleg, majd a hideg felé fordult elsőként. Kibújt a ruháiból, amíg teljesen meztelen nem lett és a hidegvíz volt az első, amibe belement. Koncentrált arra, hogy érezze a víz hidegségét, hogy serkentse a teste működését ő maga pedig úszni kezdett a vízben. Itt nem a saját testének túlhajtása volt a lényeg, csak élvezni a vizet és magát az úszást. Addig szándékozott ebben a vízben maradni, amíg a teste nem alkalmazkodik túlságosan, mert úgy elveszett a varázsa. Amint ez megtörtént volna kikászálódott innen és átment a melegvízbe. Ott csak belefeküdt a vízbe és élvezte a melegséget, ahogyan az átjárja a testét és a hideg, majd a meleg közti különbség miatt fellépő változásokat. Itt addig időzött, amíg ki nem áztatta magát rendesen és a bőrén is meglátszott, hogy sokat volt bent.
Utána sétált ki a vízből és állt meg vizesen a havas táj közepén. Nem szárítkozott meg, nem öltözött fel, csak leült a hóba, a megszokott meditációs pózába, most, hogy sikerült kitisztítania a fejét és teljesen megnyugodott állt neki a megszokott napi egy órás meditációhoz, hogy eljusson a meditatív állapothoz, amiben pihenni szokott, amikor úgy dönt, hogy nem él a napi ajánlott egy órás alvással, hiszen ez is közel olyan pihentető volt, mintha aludt volna.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A jéghideg hóban elfekve Ingrid tökéletes rálátást nyerhet a teljes égboltra, aminek közepén ugyanúgy lebeg, áramlik az északi fény, mint tegnap. Ezúttal nem abban a zöldes-kékes színben, mint amit legutóbb látott és ami a látomásában is volt, hanem rózsaszínes, vöröses árnyalatban. Az égbolton néhány csillag mintha mozogna, de Ingrid tudja, hogy csak a Flotta hajói azok, amelyek éppen őrjáratoznak a bolygó körül. Még lát néhány teherszállító repülőt vadászgépek kíséretében elrepülni időnként, de egyik sem figyel fel rá. Nyilván senki nem feltételezi, hogy itt és ilyen körülmények között bárki is egyedül lenne. A korábbi sírásnak már semmiféle nyoma nincs, az ideg- és hormonrendszerére nem volt az semmilyen hatással, csupán lelki okai és eredményei vannak illetve voltak. A jeges tónak a külső hőmérséklet miatt már fagyottnak kellene lennie, de nyilván a meleg forrás hője akadályozza ezt meg. A víz koncentrációnak háló hosszú percekig hideg, nagyon hideg legalábbis érzetnek, majd Ingrid szervezete nagyon gyorsan kezd hozzászokni, ő ekkor mászik ki a vízből és megy át a forrórészhez. Amint abba belemegy a teste minden pontján kellemes bizsergés, szúró érzés fogja el. Hosszú időt tölt a vízben, a természetes sziklamedencében, néha egy-egy áramlat még melegebb vizet hoz, aminek hála teljesen el tud lazulni, így sikerül kizárnia a rá nehezedő nyomást. A bőre valószínűleg évek alatt sem adná jelét, hogy magába szívott volna bármennyi vizet is és ennek nyoma lenne, de egy idő után érzi Ingrid, hogy már kellően sok időt töltött bent.
Kint teljesen meztelenül leül a hóra, felveszi a meditációs pozíciót és teljes nyugalomba merül. A biológiai óráját ő maga is képes programozni, így az pontosan egy óra múlva jelez neki, szemei kinyílhatnak és teljesen kipihenten, életenergiával eltelve kelhet fel. Most egy látomás sem zavarja meg Ingridet, nyugodtan pihenhet. Időközben a vízcseppek a testére fagytak, ahogy megmozdul ezek összetörve zuhannak le a hóba a lábai elé. A szervezete természetesen minden gond nélkül viselte a hőmérséklet változásokat, egy normál ember sem a hideg vagy a forró vizet nem bírta volna ki, vagy a kint töltött időt, de ez Millernek nem jelent gondot, meg se érzi igazán. Jelenleg kicsit sötétebb van, felhők takarják el az égbolt egy részét, a csillagokat, amiknek fénye visszaverődik a fehér hótakaróról. Erős szél söpör végig a völgyön, visszaverődve a sziklákról süvítő, kürt szerű hangot adva. A szél sűrű havat kever fel és hoz magával. Az egész hely kihaltsága, sötétsége, hidegsége valamilyen sajátos légkört ad a völgynek éjszaka.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Pontosan egy óra múlva nyitotta ki a szemét, most nem történt semmi olyan, aminek nem lett volna szabad. Minden úgy zajlott, ahogyan egy rendes HPI-s polgárnál kellett volna, nem álmodott és nem látott semmilyen képet. Tegnap az ébredése után fizikailag sem volt teljesen kipihent, de most úgy érezte magát, mintha napokat aludt volna. Teljesen kipihent volt és tettre késznek érezte magát. Ahogyan megmozdult a testére fagyott vízréteg, ami mostanra már vékony jégpáncélt képzett megrepedt és lehullott a földre. Ahogyan felállt az ülő helyzetből érzékelte, hogy sötétebb van, ekkor nézett fel az égre és látta meg, hogy súlyos felhőtakarók vannak az ég egy felén. A másikon még mindig remekül látszott az ég, a sarki fény és a csillagok. Lehunyta a szemét, ahogyan a hideg és fagyos szél söpört végig a völgyön, kitárta a kezeit és az arcával is felfelé nézett, mint ahogyan a gyerekek szoktak, mint amikor repülni akarnak. A süvítő szél, mintha csak Heimdall kürtje lett volna, aki megfújja azt, mikor veszélyt érzékel. Beleszagolt a levegőbe és figyelte, hogy esik-e a nyomás. Az előbbi jelekből arra következtetett, hogy hamarosan egy nagyobb hóvihar kellős közepére fog kerülni.
Amiatt nem aggódott, hogy belehalna, hogy megfagyhat a hóesésben, egy esetleges lavina sem volt különösebb veszélyes rá, kiássa magát, ha beszorul alá, talán az oxigénhiányos környezet veszélyes lehet némileg, de ettől sem aggódott. A tájékozódás pedig, bízott magában annyira, hogy visszataláljon a szállására, ha pedig mégis eltévedne nem fog se megfagyni, sem éhen, vagy szomjan veszni. Az emberei úgyis ráakadnának, maximum kellemetlen magyarázkodás lenne másnap reggel, hogy miért is késett el a tárgyalásról, mert véletlenül kikötött az Északi- vagy a Norvég-tengernél, ha rossz felé indul, akkor pedig az egykori Svédország területén a főváros helyett. Még mindig jócskán éjjel volt, így nem állt szándékában sietni, úgysem volt egyéb dolga itt, mint kivárni a reggelt. Felöltözött most már, vissza a ruhájába és körbenézett a völgyben. A legmagasabb pontot kereste, amit látott itt a közelben. Most nem akart már messzebb menni, mehetett volna, még akkor is visszatalált volna könnyedén, vagy visszaért volna reggelre, de most inkább csak fel akarta mérni a környéket. Amikor idejött nem nézett körbe, csak futott az érzései és a gondok elől, hogy lehagyja őket. Ez mostanra már sikerült, így maradhatott az élvezet, hogy annak is eleget tegyen.
Még egyszer végignézett a völgyön is, milyen szép kis házat tudott volna ide tervezni, aztán itt nyugdíjba vonulni és itt tölteni a hátralevő éveket. Elmosolyodott, soha sem lesz nyugdíjas és soha sem lesznek nyugdíjas évei, a karrierje pedig még el sem kezdődött, de azért kellemes gondolat volt az a kis nyugdíjas lak ezen a helyen. Telelőház. Vagy ehhez hasonló név jobban illett volna hozzá. Megcsóválta a fejét és egy kellemes kocogási tempót vett fel, ahogyan elindult az itt levő legmagasabb csúcshoz, ponthoz. Arra próbált, igyekezett felmászni, hogy onnan nézhessen majd körbe minden irányba. A távolban leginkább az érdekelte, hogy mit lát, milyen települések lehetnek arra, infrastruktúra és ehhez hasonlók, a felhők irányában pedig a gyanújára próbált igazolást szerezni, miszerint azt gondolta, hogy tényleg egy hóvihar jön. Mivel arról fogalma sem volt hirtelen, hogy mennyi időt töltött távol, az órákban már biztos volt, de nem akarta a parancsnokát ezzel zargatni, hogy ezt megkérdezze tőle így úgy döntött, hogy lassan ideje lenne visszaindulni, hogy még hajnalhasadás és reggel előtt visszaérjen.
Főleg, hogy nem tervezte azt hogy úgy rohanjon, mint idefelé, amikor mindent ki akart hajtani magából, hanem csak egy kellemes kocogási tempót akart, hogyha már errefelé nem nézelődött, akkor most azt meg tudja tenni. Azon a nyomon indul el majd, amin idefele jött, feltéve ha még látszanak a lábnyomai, mert a havazás nem érkezik el eddig. Amíg halad visszafelé, nézelődik és ha lát valamit, ami felkelti a figyelmét, romok, érdekes természeti jelenség, állatok, vagy csak egy havas erdőbe oda nem illő dolgok, akkor azokat megnézi és azok miatt tesz egy kisebb kitérőt. De egyébként már nem áll meg órákra, sem hosszabb időre addig, amíg vissza nem érkezik a szállására. Ha úgy adódna, hogy hajnal előtt nem érne vissza a kocogási tempóval, akkor gyorsít egy kicsit, hogy még sötétben érkezzen vissza a szállására és ne okozzon itt senkinek gondot az, hogy az éjszakát a környék felderítésével töltötte.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A legmagasabb csúcsra való felmászás, mindenféle felszerelés nélkül a jeges sziklákon és szakadékokon keresztül igen sok időt vesz igénybe Ingrid számára. Fel kell kapaszkodnia egy sziklafalon is, hogy felérjen a csúcshoz. Fentről az egész völgy és az azon túli vidék is jól látszik, egyedül a havazás és a szél ront a látási viszonyokon. A távolban látszanak csak fények, amelyek településekre utalhatnak, a szárazföld belseje felé, a másik irányban a hegyeken túlról látható még a főváros. Innen jól láthatóvá válik számára a felhők gyors mozgása, ahogy északi irányból érkeznek meg és hozzák magukkal a hideg légtömegeket. Első látásra valóban mintha egy vihar közeledne, a légnyomás változása is erre utal. Ahhoz, hogy Ingrid elindulhasson visszafelé először a hegy oldalán kell lejutnia, ami csúszással és ugrásokkal is jár, de ha ezt megteszi, akkor futólépésben haladhat tovább. A lábnyomai már nem látszanak, de az előzetes tájékozódás miatt könnyen megtalálja a jó irányt. A szél erősebb lesz, és lassan a fehér csapadék sűrűvé válik, akadályozva a mozgást, nehezítve a haladást. Ingrid rájöhet, hogy több idő telhetett el, mint amire számított, mert a környezet időközben megváltozott, amihez mindenképpen órák kellettek. Így terv szerint gyorsít a tempóján.
Mikor az egyik hegygerincről fut lefelé vehet észre egy nagyobb kiálló buckát a hóban. Ha közelebb megy először egy fémlemezt lát, majd az ahhoz kapcsolódó további részeket, nagy eséllyel egy lezuhant repülőgép lehet. A szél pont úgy fúj, hogy lassan eltávolítja a hóréteget a roncsról. Néhány perc után közelebbről már láthatóvá válik egy görcsösen összerándult, megfagyott jeges kéz. A szétszakadt kesztyű alatt a bőr fekete. Tovább is kutakodhat, és előáshatja a teljes holttestet, ha akarja, semmi nem akadályozza meg. Lassan egy szerencsétlenül járt pilóta képe rajzolódik ki Ingrid előtt, a nyomok alapján a lezuhant gépből még ki tudott jutni, ezért nincs a test a gépben, de a lábait ért súlyos sérülések miatt nem volt képes rendesen mozogni és itt halt meg néhány méterre a repülőfarkától. A test és a ruhák már igencsak el vannak torzulva. Akár csak ha a kezet látja, elfogja egy különös érzés, mintha tudná, hogy más esetben, ha nem lenne az aki, átlagos emberként itt neki is meg kellene halnia, ilyen körülmények között, mégis, ha megtörténne vele ugyanez, ő minden bizonnyal túlélné és nem maradna itt.
Ha tovább indul gyorsítania kell a tempón, teste teljes erejét kihasználva futott kezdetben, ami jóval nagyobb sebesség, mint most amivel a visszaút során halad. Végül sikerül visszaérnie a rezidenciájának környékére, már látja az épületet, amikor az egyik szolgálatban lévő őr jelentkezik be és tájékoztatja, hogy hamarosan hajnalodni fog.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Felérve a csúcsra, nem számított neki, hogy mindenféle felszerelés nélkül kell azt megmásznia, megtette, meglátta a távolban közeledő felhőket. Hihetetlen gyorsasággal közeledtek és a látottak alapján a hideg széllel tényleg eltalálta, hogy esni fog a hó. Furcsa, mindig azt tanulta, hogy a nagyon hideg levegő nem hozhat havat, régen legalább is így volt, de azóta minden megváltozott, amikor a Zsarnok nemes egyszerűséggel kiragadta a Földet a korábbi helyéről és sokkalta hátrébb hozta a Naprendszerben. A látvány, amit most látott gyönyörű volt számára, az egész olyan, hogy meg kellene festenie, a völgy maga, az egyik oldalon már havazik és hatalmas légtömegek érkeznek meg, a másikon még ott vannak a csillagok és a sarki fény, a távolban több helyen pedig települések fényei, akárcsak a fővárosé is, ami nagyon, de nagyon messze még látszott is. Az egész szinte könyörgött azért, hogy palettára vigye, igen, így fog tenni, még a tárgyalás előtt elkezdi, aztán később befejezi. Így memorizálta a látottakat, a legapróbb részletekbe menően, majd elindult visszafelé. Ahogyan leért és a nyomait kereste már rájött, hogy miért is mondták régen, hogy nem jó elveszni egy sötét és hideg erdőben, főleg, ha hó is van. Már nem voltak nyomai, amin visszafelé mehetett volna. Az előbbiek után, hogy végignézett a tájon már tudta, hogy merre kell mennie, de különben lehet, hogy eltévedt volna.
A következő hegygerincről tartott már lefelé, azaz a következő hegyormot és vonulatot is megmászta, amikor a sűrű hóesésben és vad szélben meglátott valamit. Itt megtorpant és közelebb ment ahhoz, amit látott. Egy korábbi repülő, majd egy kéz. Picit megborzongott, nem a látványtól, hanem a ténytől, hogy semmiféle ragadozó nincs ezen a helyen már, ami elvihette volna és megehette volna a testet, pedig pontosan tudta, hogy a Zuhanás előtt az itteni környék Skandináviában mennyire tele volt vadakkal, farkasok, medvék, szarvasok, őzek, vaddisznók és még sorolhatta volna. Most minden az ürességtől kongott. Közelebb indult ahhoz, amit látott, a havat még ő maga is félresöpörte, amíg meg nem látta a megfagyott testet. Lezuhant repülő, a pilóta megfagyott, nem sokan élhették túl ezeket a körülményeket. Ott volt benne egy kellemetlen érzés, ha nem az lenne, aki, ha nem kapott volna génkezelést, akkor ő maga is így járt volna most, hogy a vihar itt, de most már képtelen. Miféle dolog volt ez, ha nem tényleg olyan, mint egy istené? Körbenézett a helyen, hogy megjegyezze, hogy hol van, nem most, de tervezte, hogy szól majd Tubrok-nak, vagy Tyr-nek, hogy itt van kint egy halott pilóta, hogy valaki jöjjön majd ki, hogy megkaphassa a méltó végtisztességet. Amint sikerült ezt is memorizálnia, akkor indult vissza teljesen a szállása felé. Az út további része már teljesen nyugodt volt és hihetetlen tempóban tette meg, mire visszaért a város környékére és már látta a szállását, az egyik katonája már érdeklődött felőle.
- Itt vagyok – szólt vissza a komvonalon. – Látom az épületet.
Már jócskán hajnalodott, meglehetősen sokat volt távol, ezt most fogta csak fel, hogy többet, mint elsőre gondolta és tervezte volna. Igazából nem bánta, mert végre nyugodt volt az éjszakája. Lassan, kocogási tempóban érkezik vissza a szálláshoz és csak előtte áll meg. Lassan, nyugodt, megszokott tempóban sétál be és hacsak nem állítják meg a katonái, akkor felmegy a szobájába. Úgy gondolta, hogy mit tegnap, ma is megkapja majd, hogy mikor és hova kell majd mennie a tárgyalások miatt. Így egyelőre felmegy a szobájába és a hosszú futás miatt megejti azt a zuhanyt, amit már este is említett Cal-nek, majd immáron a Birodalmi egyenruhájába öltözik fel, készen az esetleges indulásra. A fejében még mindig ott voltak a képek, amiket látott fent a hegyen, így mivel valószínűleg volt némi ideje még úgy döntött, hogy alkotni fog. Régen látott olyan dolgot, ami így megihlette volna festészet terén. Elővette az egyik holoprojectorát, amit művészethez szokott használni és egy teljesen új üres nagy lapot választott ki új felületnek. Átállította a méreteket kellően nagyra, mivel panorámaképnek „álmodta” meg a fejében azt az égész látványt, az akart lenni. Így állt neki, először a völgyet szándékozott kidolgozni, első lépésben csak a vázlatokat vitte fel, a színezés és ehhez hasonlók ráértek később, majd utána a hegyek, a távolban levő városok, települések és végül az ég, amilyen sorrendben szándékozott haladni.
Mivel az elején csak vázlatot „rajzolt”, így ezt gyorsnak szánta, ami nem túl részletes, ahogyan majd egy-egy részhez ér később, akkor úgyis részletesebben ki fogja azt dolgozni. Addig foglalkozik ezzel, amíg meg nem érkezik az időpont és a helyszín, ha ez megvan, akkor először is elmenti a képet, majd hasonló felállásban, mint tegnap az őrségét illetően indul el a tárgyalásokra.

//Remélem jó elképzeléseim voltak arról, hogy miként néz ki ebben az időben a festészet, ha már manapság is nagyon sok a digitális képkészítés.//



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid meg tudja tenni az előkészületeket, kényelmesen lezuhanyozhat, majd felveheti egyenruháját. Természetesen egyik embere sem lép vele kapcsolatba feleslegesen, így teljesen nyugodtan tud dolgozni. A képkészítő programot akár közvetlenül manuálisan vagy egy-egy mozdulathoz pontos gondolati paranccsal is irányíthatja, választhat szinte végtelen mennyiségű és minőségű képalkotási módszer és eszköz között, hogy képes legyen úgy megalkotni a művet, ahogy azt előre elképzelte. Ilyen szempontból a művészetet nagy mértékben támogatják a HPI-n belül már kezdetek óta, ez a természetes, mindenki számára, a fizikai korlátok nem jelenthetnek akadályt a kiteljesedésben. Már a városok is felkerültek a képre, amikor az egyik teremben lévő kommunikációs egység hangot ad, majd egy lézeres képet vetít ki, ami tartalmazza a megfelelő információkat. A helyszín és az időpont pontosan ugyanaz mint tegnap. Még bőven van ideje előkészülni.
Ha időben elindul ugyanazon az útvonalon a leggyorsabb haladni, amin legutóbb is, a tárgyalóterembe belépve, majdnem pontosan ugyanaz a kép fogadja. A kör alakú tárgyaló egyik felén ott van Tubrok, fontosabb emberi társaságában, ahogy Ingrid belép a terembe felállnak, majd a törzsfő üdvözli. Hátrébb a beugrókban állnak mozdulatlanul a végtelenek, amiknek fémes burkolatát a már működőkivetítő rendszerek világítanak meg. Ingrid mögött csak a saját katonái vannak, akik ugyanúgy elfoglalják a helyüket, ha csak más parancsot nem kapnak. A diplomatikus köszöntés után Ragal szól fel elsőként.
< - A tegnapi sikeres megegyezés után úgy gondolom áttérhetünk, a másik legjelentősebb területre. Szeretném, ha most ön ismertetné előbb az álláspontját. >
Hangja teljesen hivatalos, ahogy teljes megjelenése is most egy vezető és harcos magabiztosságát sugározza. Mintha tegnap este semmi nem történt volna.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid sokkalta jobban szerette a kézi megoldást, hogy ő maga tervezheti meg és rajzolhatja, alkothatja meg a dolgokat, így ennél a módszernél maradt. Hiába, számára itt is a legrégiesebb módszer volt az, amit szeretett. Megkapta hamarosan az adatokat is, hogy ugyanoda menjen, mint legutóbb. Ugyanakkor indult el, mint előző nap, az útvonalon sem változtatott, így nagyjából időben is akkora érkezett meg valószínűleg, mint előző nap. Néhány perccel a tárgyalás kezdésének időpontjára kiírt időpont elöttre. Nem akart elkésni, ahogyan tegnap sem, de azért nem akart illetlenül korábban sem megérkezni. Belépve a helységbe ugyanaz a kép fogadta, mint előző nap is, ő maga is hasonlóan viselkedett, már amíg megérkeztek ide is teljesen mereven, a Birodalmiaktól elvárható ridegséggel, némileg érezhető felsőbbrendűséggel jött végig az utcán, vagy alagúton, illetve az épületen. Mivel tegnap mindezt már úgyis megérezték a Rocksolid vezetői, a Maniac-el való kapcsolatfelvétellel, így hagyta, hogy most is had érezzék ugyanezt. A séta közben és a megálláskor is a kezei most is hátul voltak összefogva. Arcán és szemeiben ugyanaz a kemény határozottság és ridegség, mint tegnap.
< - Nagyúr! Uraim! – köszöntötte a vezetőket. >
Elnézett Tubrok mellett a hátul álló végtelenekre, nem azért, mert zavarta, sokkalta inkább azt mérlegelte és gondolta magában, hogy vajon milyen eredménnyel zárulna egy harc velük szemben. Tubrok már úgyis tudta, hogy mit mondott a nő róluk, hogy könnyedén legyőzné őket a csatában. Mindezt, hogy a végteleneken nézett végig csak álca volt részben, utána még alig észrevehetően az vezetőket mérte fel, különös tekintettel Diederik-re volt kíváncsi. Érdekelte, hogy a férfi mennyit tudhat arról, ami a háttérben zajlik, ahogyan a nőre nézhet, abból pedig kiderülhet Ingrid számára a szükséges információ. Legalább is remélte, noha tudta, hogy Tubrok csak a tárgyalások után akarta beavatni, de ha valaki jól ismeri őt, akkor hamarabb rájöhet, hiszen már az első vacsora után gyanakodni kezdtek Navával együtt. Ahogyan ezzel végzett, nagyjából akkor szólalhatott meg Tubork is, így a férfira nézett. A saját katonáinak nem adott más parancsot ki, csak gondolati úton azt, hogy vegyék fel a pozíciójukat ugyanott, ahol előző nap is.
< - Természetesen nagyúr – mondta. – De előtte lenne még valami, kaphatnék egy térképet a fővárosról és annak környékéről? >
Ő sem mutatta a legkisebb jelét sem annak, hogy mi is történt előző este közte és Ragal között, akkor sem, amikor ridegen és távolságtartón „kérte” a témához közel sem álló térképet. Ha megkapja, akkor kikeresi rajta azt a helyet, ahol előző éjjel megtalálta a repülő maradványait és a holttestet. Ha nem tudja térkép alapján belőni a pontot, akkor megközelítő helyen háromszögeléssel fed le egy kisebb területet.
< - Az éjjel kint voltam futni ezen a környéken és itt találtam egy lezuhant repülőt és a halálra fagyott pilótáját – kezdte. – Tudom, hogy önöknek fontos, hogy mindenki megfelelő körülmények között nyugodhasson, hogy a szellemeik is békére lelhessenek. Így ezért szólok önöknek. A vihar, ami a hegyekben elkapott az éjszaka folyamán már túlságosan a nyomomban volt itt lent is ahhoz, hogy én tudtam volna behozni a városba a testet. Lehetséges, hogy a vihar miatt ásni is kell a testért majd, mert belepte a hó. Amennyiben szükségesnek érzik és nincs rá emberük kiküldhetem a sajátjaim egy részét, hogy ők hozzák be a testet és a lezuhant repülőt is. >
A végén a hangjával éreztette, hogy egy baráti gesztusnak szánja és nem pedig sértésként ajánlja fel mindezt. Amíg beszélt végig Tubrok szemébe nézett, de nem hagyta, hogy a férfi bármit kiolvasson belőle. Nem nézett Diederikre, pedig kíváncsi lett volna a férfi arcára, amikor felfogja, hogy hol futott a nő az éjjel közepén és hogy arra utalt, hogy lesprintelte a hóvihart. Igaz megígérte Ragal kérésére, hogy nem mond olyasmit, amivel kiakasztja a tábornokot, amibe minden beletartozott, amire egy HPI-s képes volt, de ez más volt, nem akarta, hogy esetlegesen olyasmi miatt legyen félreértés, amit nem követett el. A Nem adott jelet arra, hogy mit is gondol a tegnapról, vagy arról, hogy mire is készültek a mai nap folyamán az előre megbeszéltek alapján. Most jelenleg csak az a gonosz birodalmi boszorkány volt, aminek Nava és Diederik is tartotta, a „gonosz” politikus és diplomata nem több és nem kevesebb. Meg egyébként is még nem jött el az a pont, hogy esetlegesen előhozza Tubrokból azt a zavart, amit tegnap sikerült és rájátsszon, hogy a vezető helyett a férfi énje kerüljön előtérbe. Lehet, hogy szükség lesz majd rá, de egyelőre ott még nem tartottak.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Diederik arcán ugyanaz az ellenszenv látszik, mint tegnap miután Ingrid igencsak túlfeszítette a húrt a legtöbb jelenlévő vezetőnél és Tubroknál is. Ebből nem lehet megállapítani, hogy tud-e vagy sejt-e valamit, vagy csak a véleménye ugyanaz maradt a legutóbbi találkozás óta. A térképpel kapcsolatos kérésre Ragal egy pillanatig bizonytalanul néz Millerre, de különösebben nem gondolkodik vagy kérdőjelezi meg magában annak szükségességét, legalábbis ez olvasható le a tekintetéből.
< - Ha szüksége van rá, akkor természetesen rendelkezésére bocsátom. >
Ezzel az egyik technikusra néz, aki ezután gyors léptekkel visz Ingridnek egy ott használatos lézeres kivetítővel rendelkező navigációs szerkezetet. A működése hasonló mint a birodalmi holografikus gépeknek, legalábbis kezelés szinten, de a technikai megoldásai messze elmaradottabbak, már maga a képalkotása is. Az eszköz segítségével Ingrid könnyen bemérhető a lezuhant gép pontatlan pozícióját. Ekkor látja ő is, hogy igen nagy távolság van a város és a háromszögelt terület között, egy nagyobb havas pusztaság terül ott el, amin Ingrid egyszerűen csak átrohant, másnak ez igen nagy távolság lenne. A térképen azt is láthatja, hogy a forrás, amiben fürdött még sokkal messzebb lehet. Miután elmondja, hogy mit talált és felajánlja a segítséget néhány jelenlévő arcán meglepettség vagy döbbenet látszik. Még Ragal is meglepődik a távolság nagyságán, pedig ő már tisztában volt korábbról, hogy milyen teljesítőképessége lehet egy Zsarnok Birodalmából származónak.
< - Megkérdezhetem, a lehető legnagyobb jó indulattal - kezd bele Diederik, miközben tekintetével a térképet vizsgálja - hogy miért kellett ott futnia az éjszaka közepén? Úgy tudom a szállása mindennel fel van szerelve, amire szüksége lehet, ilyen téren is. >
Amíg nem ad Ingrid erre választ, vagy nem ismétli meg amit már korábban mondott nem halad tovább a beszélgetés. Ez a részlet láthatólag felkelti mindenki érdeklődését a teremben. Végül az ajánlatra Tubrok válaszol.
< - Sok test van odakint, amelyeket még nem találtak meg. Később majd a koordináták alapján egy csapat megkeresi a halottat, hogy békében nyugodhasson. Köszönöm a tájékoztatást. >
Ezúttal a törzsfő valamiért a kifogásolható részekkel nem törődik, csak a vallási részére koncentrál az egésznek, meghagyva a problémát az embereinek.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Egyelőre semmit sem tudott megállapítani Diederiknél, csak ugyanazt a tekintetet látta, mint előző nap is, miután igencsak kellemetlen helyzetbe hozta őt és felháborodást keltett az utolsó visszaszólásával. Ragal bizonytalan tekintetét elkapta, megnyugtató volt a tudat, hogy még a férfi sem tudta, hogy mire készül ezzel. Vajon mit gondolhattak, hogy éppen egy támadási tervet készül mutatni, vagy mi egyáltalán elképzelni sem tudják, hogy mit akarhatott Ingrid ebben a pillanatban.
< - Köszönöm nagyúr – mondta. >
Még saját maga is meglepődött egy kicsit, hogy ekkora távolságot tett meg, nem különösebben törődött azzal, hogy mennyit fut és milyen messzire, csak a lába vitte, de most már láthatta, hogy jócskán elérte az egykori Skandináv-hegységet, ha tovább fut a völgytől, ahol megállt, akkor átérhetett volna könnyedén az egykori Svédország területeire innen Norvégiából. Ennyi még rémlett neki földrajzból, amikor ezt tanulta, hogy úgy 1700km hosszú a hegység és 300km széles. Ennyit pedig jócskán lefutott, lehet, hogy el kellene mennie az egykori Stockholm romjaihoz, már csak azért is, hogy megnézze, hogy az anyja hol élte le élete első úgy tizenhat életévét, már ha a papírok helyesek voltak és tényleg ott élt. Látta, hogy mindenki meglepődött, vagy megdöbbent ezen, még Tubrok is. Ennyit arról a tervéről, hogy a mai napon igyekszik a HPI-s szokásokkal a lehető legkevesebb személyt kiborítani, még a tárgyalásokat sem kezdték el, de már Tubroknál is sikerült mindezt elérnie, pedig ő a tegnap este után főleg, hogy tisztában lehetett a nő jó néhány tulajdonságával és képességével. Magában igazából jót mulatott ezen az egészen, de nem mutatta a legapróbb jelét sem ennek. A térképen megmutatta a helyet is, majd ahogyan Diederik megszólalt ránézett a tábornokra.
Szándékosan úgy fordult és helyezkedett, hogy egyszerre láthasson rá a tábornokra és Tubrokra. Már előre élvezte a választ, hogy mit is fog neki felelni és roppant mód érdekelte az is, hogy Tubrok miként fog erre reagálni, hogy képes lesz-e úgy végighallgatni ezt, hogy a legkisebb jelét sem adja semminek, vagy pedig alig észrevehetőn, de elveszti az önkontrollt.
< - Feszültség levezetés céljából tábornok – felelte ridegen. – Valóban megvan minden, nincs okom panaszra, de megvannak az igényeim a megfelelő mennyiségű mozgásra, amit zárt körülmények között nem tudok teljesíteni. De ha önöket zavarja mindez, akkor a tárgyalások idejére felfüggesztem a szigorú edzéstervemet, és keresek olyan módot igényeim kielégítésére, amit a falakon belül el tudok végezni. >
Valószínűleg úgy vélte, hogy a tábornokok nem jöttek rá, hogy mire is gondolt ezzel, de alig észrevehetően igyekezett elkapni Tubrok tekintetét és egy nagyon sokatmondó pillantással jutalmazni a törzsfőt. Csak annyira, hogy a férfi pontosan megértse a kétértelműségét a szavainak, főleg, ha próbálta figyelmen kívül hagyni a flörtölés részt és a felhívást arra a bizonyos „keringőre”. Amit a férfi kivett ebből, főleg a feszültég levezetés céljából ráhagyta, hogy a férfiak mocskos fantáziájával mit is gondol bele az égészbe, csak a jeleket kereste, figyelte, a kitágult, vagy az összeszűkült pupillát, hogy meglássa azt, hogy belegondolt a helyzetbe a férfi. Az egész csupán egy pillanatig tartott, amíg nem nyugtázta magában, hogy a férfi felfogta, utána ez a pillanatnyi dolog is eltűnt a szemeiből is és ismét a ridegség vette át, mintha mi sem történt volna az előbb. Közben végig úgy tett, mintha Diederik szavaira várna, igazából az ő és a többi tábornok reakciója is érdekelte, de leginkább továbbra is értelemszerűen Ragal volt a figyelme középpontjában. Tubrok szavaira még egy pillanatra biccentett, majd a zsebéből elővette a holografikus kivetítőjét, hogy rátérhessenek a tárgyalásra.
< - Akkor rátérve a nap céljára a tárgyalásokra – kezdte. – A Birodalom által felvázolt határok a következők. >

Ezzel kivetítette az adott régió térképét a saját holografikus rendszerével. Ezek sokkalta merészebbek voltak, mint az előzőek tegnap, tudta, hogy itt a tárgyalások jócskán tovább fognak tartani, nem egy napig, talán az egység végéig is elfognak húzódni. Tudta, hogy ezen újra megfognak a Rocksolid katonai vezetői botránkozni, tegnap is megtették, ma is megfogják. Tubrokból kinézte és érezte, hogy pontosan efféle dolgot várt, hiszen már egy-két dolgot megtudott Ingridről. Kivárt néhány pillanatot, amíg mindenki megnézhette alaposan az általa felvázolt dolgokat és utána szólalt meg ismét Tubrok felé fordulva felvéve a szemkontaktust.
< - Biztosra veszem, hogy már önöknek is megvannak az elképzeléseik a határokról – mondta újfent tökéletes ridegséggel és távolságtartással. >

Magyarázatom a térképhez:
Egyelőre csak a lila vonal látszik, az Ingrid szemtelenül hátul levő határvonala. A szürke pöttyöst pedig felrajzoltam előre, mint ideális és optimális határvonal, hogy lássam a későbbiekben az egészet egyben, illetve Ingrid fejében úgyis ott van ez.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A válasz után Diederik, kényelmetlenül megigazítja a ruhájának gallérját és nyaki részét. Látszik rajta, hogy igazán erre nem tud mit lépni és más fajta választ várt,de valamit mégiscsak muszáj lesz mondania. A többi tábornokról is hasonló kettős reakciók olvashatóak le.
< - Nem, - kezd bele végül - természetesen nem szükséges változtatnia, hacsak Ragal nagyúr másként nem gondolja. Csak lehetőleg - itt a térképre mutat, a város körüli részen - ezen a területen is megtehetné, ugyanazt, anélkül, hogy változtatnia kelljen a programján. >
Tubrok arca meg se rezdül, de a szemén látszik, hogy megértette és pontosan tudja mire gondol Ingrid, és mit akar ezzel elérni. Pillanatokra eljátszik a gondolattal, de amikor Miller ismét teljesen rideg lesz már ő sem mutatja semmi jelét annak, hogy mit gondolhat. Úgy reagál, amire Ingrid számított. A megjelenő térképet minden Rocksolidhoz tartozó vezető gondosan végigméri, majd elemzi. Az Ingrid által felvázolt határok valóban elfogadhatatlanok számukra, de nem következik be a felháborodott reakció. Mindegyikőjük hidegen méregeti a határokat és mindent magukban tartanak. Ragal is teljesen tényszerűen kezeli a tényeket, Diederikkel együtt, és a fiatal, lendületes Elofon is velük egy egységként marad teljesen nyugodt. Egyelőre még csak zavartnak sem tűnik egyikük sem. Végül mikor nagyjából mindegyikőjük tudomásul vette a Miller által felvázolt koncepciót a Rocksolid által elképzelt határvonal vetül rá a térképre. Ez tartalmazza mind a három nagyvárost, lényegében azok ívében húzza meg a határvonalat, néhány kisebb közeli várost vagy bázist is érintve. Lényegében Venea és Korth városánál van egy mag, majd onnan nyúlván szerűen húzódik a határ Nax felé, ami egészen a közeli erőd vonaláig tart. Viszont a Pride tényleges területét egyáltalán nem érinti.
< - Mint legutóbb, ezúttal is sokban eltérnek az elképzeléseink a területek felosztásáról Lady Ingrid. - mondja Tubrok egészen távolságtartóan - Remélhetőleg sikerül majd közös nézőpontot kialakítanunk. Először is, melyik területekről lenne hajlandó lemondani a Birodalom? Az ön által felvázoltakon felül. >
Egyelőre mindenki Ingrid arcát fürkészi és várja, hogy mit reagál a nő.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sejtette, hogy a Rocksolid katonai vezetői nem ezt a választ várták, amit kaptak a nőtől, hanem teljesen mást. Számukra roppant kellemetlen lehetett, talán nem hitték, hogy egy birodalminak is vannak igényei? Vagy talán az, hogy hobbijuk van, az tűnt annyira idegennek ebben a helyzetben? Ingrid pontosan tudta, hogy az igazsággal sikerült sarokba szorítania őket, ha megtiltják az kényelmetlen lehet mindenkinek, hogy szabályozni akarják, illetve utalhat arra is, hogy titkolnak valamit, ami odakint van. De a saját biztonság érzetük miatt nem engedhetik azt sem, hogy odakint rohangáljon valaki csak úgy, bármiféle kíséret és felügyelet nélkül. Igazából nem mintha a Birodalom nem tudna mindent, ami a bolygón folyik. Hacsak Tubrok nem gondolja máshogy, tudta, hogy a férfi szívesebben lenne vele egy ágyban, hogy azzal foglalja le, amit egy férfi és egy nő abban a helyzetben szokott tenni, mintsem arról hallgasson jelentéseket, hogy Ingridet érzékelték odakint a védelmi rendszerek, hogy már megint rohangászik. Megállta, hogy a férfira nézzen teljesen a válaszért, úgyis tudta azt, hogy mit felelne.
< - Rendben van tábornok – felelte. – Csupán azért döntöttem a távolabbi helyszín mellett, hogy ne okozzon kellemetlenséget, ha valamelyik civil lakosuk észrevesz. >
Azt már nem tette hozzá, hogy nem akart szívrohamot okozni a lakosság egy jelentős részében, ha meglátják, hogy milyen tempóval rohan. Hiszen ha a vezetők így reagáltak erre a tényre, akik valószínűleg higgadtabbak, mint a lakosság többi része, akkor ők hogyan tettek volna? Azonfelül most már, hogy volt odafent esze ágában sem volt lemondani arról a forró vizű forrásról, így majd ha kettesben marad Tubrokkal, akkor megkéri, hogy had mehessen ki oda újra a legnagyobb titokban. Ha meg ezek után figyeltetni akarná Diederik, akkor sem okozna gondot mindezt lerázni és átverni az őrséget, akár még a Végteleneket sem. Úgy tűnt, hogy mindannyian okultak a tegnapi napból, amikor hangot adtak annak, hogy meglepődtek és felháborodtak. Úgy tűnt, hogy most mindannyian el akarták rontani Ingrid szórakozását azzal, hogy teljesen nyugodtak maradnak. Más kérdés, hogy meddig képesek ezt a nyugalmat megőrizni. Előbb vagy utóbb úgyis belefutnak majd egy ugyanolyan szócsatába, mint az előző nap. Ezeket a határokat tudta, hogy Tubrok nem láthatta, hiszen ezek messze eltértek attól, amit első este felvázolt, nagyjából köze nem volt ahhoz, csak azok alapján, hogy mennyire pimaszul szabott határt, abból következtethettek. A képek felé fordult, amikor felkerült rá az a határvonal, amit a Rocksolid javasolt.

Itt szerencséjére nem voltak olyan természeti képződmények, amik nehezítették volna a tárgyalásokat, mint az Ismeretlen Birodalom esetében. Ő is nézte a képet, a fejében a saját szemei elé vetítette a képet, hogy ő mit szabott meg magának még az optimális határnak. Ezúttal is valóban nagyok voltak a különbségek, de itt nem volt olyan nagy az eredeti távolság a Rocksolid határai és az optimális között, mint az Ismeretlen Birodalom esetében. Itt az eredeti Pride területek békén maradtak és azok a területek sem voltak érintettek, ahol a mostani hadszíntér volt. A legtöbb terület errefelé jelentéktelen volt, így nem csodálkozott Ingrid azon, hogy azokról lemondtak. Akkor fordult csak el a képtől, amikor Tubrok megszólalt, ismét visszavette a szemkontaktust a férfival és úgy hallgatta végig. Magában mosolyodott el, hogy mennyire aranyos feltételezés és naiv, hogy a Birodalom lemondana bármelyik területről is ezeken. Egy pillanatra sem mutatta a jelét annak, hogy erre gondolt volna.
< - Valóban Lord Tubrok – felelte hasonlóan ridegen és távolságtartón. – Biztos vagyok benne én is, hogy ma és a többi napon is megtaláljuk a közös nevezőt és a végén mindkét fél sikeresen zárhatja a tárgyalásokat. >
Meg sem próbálta máshogyan kifejezni magát, ebben ismét benne volt a tényleges és korrekt válasz a férfi szavaira, ahogyan a kétértelműség is, amivel továbbra is kínozta Tubrokot, mivel tegnap még nem volt magában biztos, ezért el kellett érnie valamilyen módon, hogy mindez megtörténjen. Ennyivel úgy ítélte meg, hogy ez nem fog a tárgyalás kárára menni a saját részéről, az nem zavarta volna, ha Ragal kiesik a ritmusból ezek miatt és hibázik, úgy még szórakoztatóbb lett volna az egész. A szemkontaktust végig fenntartotta, ahogyan tegnap is tette, nem hunyászkodik meg, és kimutatja azt, hogy legalább olyan egyenlő félnek tartja magát a helységben, ha nem többnek, mint az itt megjelentek. A szemeivel, sem a mozdulatával azonban nem árult el semmit sem, ami miatt másoknak félreérthetőek lettek volna a szavai.
< - Először is – kezdte ugyanúgy a szavait, mint a férfi is tette, ugyanazt a hangsúlyt megütve. – Természetesen semmiről. >
Semmilyen felháborodás, sértettség, vagy ehhez hasonló nem látszott rajta, nem sikerült kizökkenteni ezzel a pimasz kérdéssel. Még magában sem botránkozott meg, sokkalta inkább aranyosnak vélte és tetszett neki, hogy mivel próbálkoznak elérni bármit is nála ebben a helyzetben.
< - De amennyiben önöknek van elképzelésük és javaslatuk nagyúr, hogy miért is mondjon le a Birodalom bármiről, hallgatom – mondta még mindig ridegen és távolságtartóan. >
Ugyan nem mondta ki, de a hangjában éreztette, ahogyan a tekintetével is, hogy azt az okot nem fogadja el válasznak, hogy mivel a Pride áll vesztésre a háborúban. Ez a megoldás és egyszerű válasz nem szerepelt az elfogadható indokok között.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Diederik bólint arra, amit Ingrid mond, de már nem tesz hozzá semmit. Arcának vonalai nem mutatják, hogy ettől Ingrid a szemében még rosszabb fényben tűnne fel, sőt mintha talán pozitívan változna a véleménye, de ennek okára nem utal semmivel. Miután Ingrid is biztosítja Ragalt, hogy a megegyezésre törekszik, a férfi bólint, és a teremben lévők hidegsége mintha enyhülne, de csak addig a pontig amikor Miller kijelenti, hogy a Birodalom nem hajlandó további területeket átadni. Ez már némileg kizökkenti a kisebb rangú katonák egy részét, de ennek nem adnak hangot. Tubrok szinte azonnal válaszol.
< - Természetesen a legfontosabb, amivel ön is teljesen tisztában van Lady Ingrid, hogy ha folytatnánk az offenzívát, akkor a Pride területe szinte egészben a Rocksolid kezébe kerülne. - válaszolja szándékosan mit sem törődve Ingrid hangjában lévő utalásra - Másrészről a térség, az ön által felvázolt vonalakkal a tárgyalások után egyértelműen konfliktust jelentene. A Pirde-tól északra elterülő országok gyakran esnek áldozatul az erősebb államoknak, a meghódított és elvesztek területek, ahogy egyik államtól a másik kezére kerülnek, okot adnának egy újabb háború kitörésének. Viszont ha két erős állam közé vannak szorítva az ottani területek, kisebb az esélye egy konfliktusnak. >
Végig figyel, hogy a hangja ne legyen olyan, mintha Ingridnek tenne eleget és magyarázatot adna kényszerből, hanem érezhetően saját belátásból teszi ezt. Tubrok szemein látszik, hogy nem bánja, hogy nincs könnyű dolga a tárgyaláson.
< - Feltételezem ön is a hosszabb távú békére törekszik a hódítóállamok esetében. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sikerült észrevennie és kiszúrnia, mintha Diederik valamivel enyhült volna az irányába. Annak a férfi nem adta jelét, hogy mi miatt, de Ingrid eléggé biztosra vette, hogy az lehetett az oka, hogy törődött a helyiekkel, hogy nekik nem akar kényelmetlenséget. Az skandinávoknak is roppant fontos volt ez és úgy látszott, hogy Tyr remek munkát végzett ennek a szemléletnek az átadásával. Mindehhez pedig Ingridnek magának sem volt nehéz alkalmazkodnia, hiszen családja mindkét ágáról benne volt mindez. Érezte, szinte kézzelfoghatóan, hogy a légkör megenyhült a helységben, amikor kimondta, hogy ő maga is a jó megegyezésre törekszik, majd pillanatokkal később érkezett meg az előző érzés ellentéte, ahogyan minden megfagyott. Látta a szeme sarkából, hogy az alacsonyabb rangú vezetők egy része fészkelődni kezdett és ki lettek billentve a béketűrésükből. Azt ne is várta, hogy hangot adnak ennek, ahhoz nem hitte, hogy meglett volna a bátorságuk, azonban Tubrok szinte rögtön válaszolni kezdett a szavaira.
Hosszú élettapasztalata, katonai, politikai és stratégiai pályája alapján tudta levonni azt a következtetést, hogy Tubrok azt a látszatot akarja kelteni, hogy továbbra is erős maradt és nem a nőnek magyaráz. Eléggé biztosra vette, hogy részben neki is szólt mindez és nem pedig csak mezei kifejtése a dolgoknak. nem hitte volna egyébként, hogy mindez feltűnne a vezetőknek, amennyit tegnap kiderített abból is csak annyit tudott volna, hogy főleg Diederik elől próbálja leplezni mindezt, legalább is a tárgyalások végéig, utána már tegnap este megmondta, hogy el fogja neki mondani azt, ami kettejük között kialakulni kezdett. Számára lett volna rosszabb, ha már előbb kiderül. Szíve szerint megmosolyogta volna azt, ahogyan a férfi válaszolt, hogy nem törődött Ingrid hangsúlyával. Ebből lett Ingrid számára biztos, hogy már Tubrok is rájött, hogy mennyire hasonlítanak és ugyanazt próbálgatja ellene, amit a nő is tett. Csak azt nem tudta még, hogy ezzel a nő nem volt megtörhető. Ingrid szíve szerint felsóhajtott volna a két birodalom való közé beszorulásra és így kisebb a konfliktus lehetősége. Az első gondolata az volt, hogy a sóhajjal egyetemben ki kellene mondania, amit a tegnapi beszélgetés után Tubrok már megértene: „Mennyivel szebb volt a világ, amikor még létezett demokrácia!”. Mennyivel egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy a köztes régiók szavazzanak, népszavazással, hogy melyik birodalomhoz akarnak tartozni. Ahogyan annak idején volt ilyesmi a Zuhanás előtt. Igaz ahhoz teljesen más nézőpont kellett volna a világnak, hogy mindez működjön és nem az aktuális.
< - Tisztában vagyok vele nagyúr, főleg, hogy a másik fronton már él a fegyverszünet, így az ottani egységek jelentős része is viszonylag gyorsan átcsoportosítható és átszállítható ide a Pride területeire – bólintott. – Amint a keleti régiókban megállapodások teljesen biztosak lesznek. >
Igazából teljesen adta magát és egyértelmű volt, hogy erre készülnek. Itt még nem merült fel a tűzszünet, igaz az Ismeretlen Birodalomnál is csak később történt meg mindez, de ezek a területek teljesen mások voltak, mint ott, más az állam, a berendezkedés és még sorolni lehetett volna a különbségeket közöttük.
< - Viszont, ha két erős állam közé vannak szorítva az ottani autonóm területek, akkor annak is fent áll a lehetősége, hogy valamelyik oldalhoz önként csatlakoznak a béke érdekében, hogy védelmet kapjanak az ellenségeik ellen, ami újabb háborús konfliktust szülhet azon okból kifolyólag, hogy a másik fél, felek nem valószínű, hogy ezt könnyedén megemésztenék – mondta ridegen. – Ha talpon akarnak maradni és életben lenni, akkor ez a leglogikusabb döntés a részükről. >
Továbbra is fenntartott a szemkontaktust és látta Tubrok szemeiben, hogy élvezi a helyzetet, hogy nincs könnyű dolga. Egy pillanatig hagyta magát elveszni a férfi szemeiben, de nem annyi időre, hogy ez a többi hadvezérnek feltűnjön, csak annyira, hogy Tubrok láthassa meg mindezt, egyfajta válaszként arra, ami a férfi lélektükreiből voltak kiolvashatóak a nő számára.
< - Természetesen hosszabb távra, de félek, hogy az önök hosszabb távú elképzelései számunkra roppant rövidnek bizonyulhatnak – mondta továbbra is ridegen és távolságtartóan, most kicsit szándékosan éreztetve a nézetek közötti különbségeket. >
Ez azonban most nem Tubroknak szólt, ezúttal nem, hanem tényleg csak pusztán a tárgyalásra értette, bármiféle jel, vagy kétértelműség nélkül.
< - Önök mégis uralni akarják a három legnagyobb várost a Pride feletti északi részeken, ami, javítson ki ha tévednék, de nem túlságosan egyezik a birodalmak közé való beszorításra tett javaslattal – felelte továbbra is a megszokott tárgyalási hangnemben. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - De az Ismeretlen Birodalom területén is pont akkor lesz hivatalosan is vége a háborúnak, amikor a Pride területén. Addig a haderő átcsoportosítására nem kerülhet olyan mértékben sor, mint amire utalt Lady Ingrid. - biztosítja Millert efelől Tubrok >
Ingrid felvetésére, hogy a köztes államok, akár önként is csatlakozhatnak Ragal kicsit belenagyít a képbe és jobban megvizsgálja az ott lévő területi viszonyokat. Nem vesz ez túl sok időt igénybe, ahogy a többi vezetőnek se, hogy ellenőrizzék az ott fennálló helyzetet, főleg a politikai viszonyokat.
< - Ebben másként látjuk a dolgokat. Lehet, hogy az a logikus lépés, de nem azt fogják tenni, megpróbálnak életben maradni, de a félelem vezérli őket. A Pride és az ottani államok hosszú idő óta állnak háborús vagy hidegháborús viszonyban. Bizonytalanok és szervezetlenek. Ha bárkihez is csatlakoznának az a Rocksolid lenne, még ha nem is bíznak bennünk, nem akarnak a Pride uralma alá kerülni. >
Ingridnek is megvannak erről az általános ismeretei, de ezen a téren a tudása nem teljesen pontos, de azt ő is tudja, hogy egy átállás lehetséges, de nem valószínű, így végső során sem Miller sem Ragal álláspontja nem támasztható biztosan alá. Tubrok eközben egy pillanatnyi kizökkenéssel jelét adja, hogy ő is érzi, hogy most nem csak mint tárgyalópartnerek állnak egymással szemben, ezt azután teszi, hogy Ingrid mélyen a szemébe néz. A teremben lévő ezredeseknek, akik Ragalhoz közelebb állnak ez természetesen feltűnik, de mivel a tegnapi tárgyalások alkalmával is folyamatos volt a szemkontaktus a törzsfő és Miller között ezúttal csak nyugtázták az ismételt helyzetet, legalábbis egyelőre. Diederik is így viszonyul ehhez. Végül Ragal újra távolságtartóvá és hivatalossá változtatja arcát és egész tartását.
< - Tartok tőle, hogy egy olyan birodalomnak, amely a távoli galaxisokban visel háborúkat, számunkra elérhetetlen távolságban minden földi lépték rövidtávúnak számít. Már eddig is rendkívül rugalmasak voltak ilyen tekintetben a módszerei, kérem vegye most is ezt figyelembe. >
Miközben beszél sikerül teljesen uralnia magát, minden mozdulatát, de mivel Ingrid hozzá beszél személyesen, ezért ismét ő reagál, a teremben lévő többi katonai és politikai személy csak várakozik.
< - Az említett három nagyváros és a Pride határvonala közti területek jelentik az ütközőzónát a mi határvonalunkon. Azok a területek is képesek betölteni ugyanazt a szerepet, két nagyhatalom közé ékelve, még ha kisebb területről is van szó, mint az ön elképzelésében. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Hivatalosan – nyomta meg ezt a szót, ezzel valószínűleg tovább borzolva a kedélyeket. – De amíg az Ismeretlen Birodalom felőli fronton órák óta egyetlen összecsapás sem történt, a Pride-ért folytatott háború pedig ezekben a percekben is zajlik, amíg itt tárgyalunk. >
Utalt ezzel arra, hogy eközben tényleg megtörténhet az, ami mondott. Ha másnak nem is, de Tubroknak tudnia kellett, hogy azért volt ráció abban, amit mondott, hiszen nem kell attól tartania a férfinak sem a Rocksolidnak, hogyha ezt meglépnék, akkor Ingrid visszavonná a tűzszünetet azok után, hogy előző este is kifejtette, hogy tényleg a hely megmentésén dolgozott. Egy kellően nagyszámú csapatot pedig minden gond nélkül át lehetett oda küldeni, mozgatni úgy, hogy még az egység lejárta előtt egy olyan gyors villámoffenzívát hajtsanak végre, hogy a Pride-t igencsak komolyan érintse mindaz. Eddig nem is igen gondolt bele, de katonai és stratégiai lépésként mindez igencsak remek húzás lett volna. Ha nagyon gyorsan teszik meg és végül a tárgyalásokból sem lesz semmi a villámháborúval megszerezhetnék a Pride teljes területét és a seregek egy része még vissza is küldhető lett volna az Ismeretlen Birodalom egy eddiginél nagyobb sereggel kellene, hogy szembenézzen. Saját maga valószínűleg meglépte volna ezt az igencsak kockázatos lépést, főleg, hogy még siker lehetőséget is látott benne, mert az tény volt, hogy a Rocksolid tényleg elfoglalhatta volna idővel a teljes Pride-ot.
Ami a csatlakozási részt illette Ingrid nem lehetett teljesen biztos benne, hogy így lenne, annyira nem ismerte a dolgokat arra, de annyit igen, hogy a végső soron, hosszú távon mégsem valószínű, hogy az átállásos dolog működne. Így igazából egyikőjük érvei sem voltak tökéletesen alátámaszthatóak, még akkor sem, ha majd a történelem idővel úgy dönt, hogy mégis igazuk volt. Amíg hagyta, hogy elvesszen saját maga Tubrok tekintetében meglátta a férfi reakcióját és válaszát, már ő is érezte, hogy ez itt most több, mint tegnap, hogy már nem csak tárgyalófelek, hanem jócskán többek annál. Ingrid a szíve szerint odalépett volna hozzá, hogy megcsókolja, mert akarta érezni a csókjait, az érintését, az illatát, emiatt várta, hogy vége legyen a tárgyalásnak, és még szerencse volt, hogy nem késő estig kellett most erre várnia a napközben esedékes randevú miatt. A szeméből még ez kiolvasható volt a vágyakozás, de végül két gyors pislogással kiűzte, nem nézett félre, vagy sütötte le a szemét, a hadvezéreknek bizonyára az tűnt volna ki belőle, hogy Tubrok áll nyerésre ebben, amit meg esze ágában sem volt hagyni. Ahogyan a kérés elhangzott Ingrid szemei mintha megvillantak volna, ahogyan még mindig fenntartotta a szemkontaktust. Ez volt az eddigi leginkább hátsó támadás a férfi részéről, tisztában volt vele, hogy miért. Tubrok már kitapasztalta főleg tegnap este, hogy Ingrid mennyire emberi tud lenni a Birodalom hírnevétől ellentétben, hogy szeret rövidebb távra tervezni, mert van benne valamilyen különlegesség és egyediség, hogy könnyedén képes lenne itt is megtenni, ha akarná. De az nem a Birodalom érdeke lenne, hanem a sajátja, a kettő pedig ezen a ponton egyáltalán nem volt összeegyeztethető.
< - Megpróbálhatom az ön kedvéért nagyúr, csupán mert ön kérte – felelte. >
A tegnapi nap után Tubroknak tudnia kellett, hogy csak annyira fog engedni ebben is, amennyit a Birodalom engedhet és nem fog kedvezni neki és pusztán a férfi két szép szeméért máshogyan tenni. Azzal pedig tökéletesen tisztában volt, hogy ezek a szavak lesznek, amik már tényleg felkeltik a gyanút a tábornokokban, ezredesekben úgyis, hogy most is ugyanolyan ridegséggel és távolságtartással felelt, mint eddig. Így nem igen lehetett azt sem eldönteni, hogy ezt élcelődésnek és gúnynak szánta-e, vagy pedig komolyan. A szemkontaktust továbbra is fenntartotta, a szemeiből pedig Tubrok láthatta, hogy ő maga is roppantul élvezi és szórakoztatónak találja a mai tárgyalásokat. Nem kellett a térképre néznie, hogy tudja, hogy melyik területekre gondolt a férfi. Ő maga is nagyjából pont ezek szerint állította fel az optimális határvonalat, hogy az a birodalmak közé ékelődő pontok megmaradjanak és ahhoz képest a Rocksolid még többet akart, amit ő elképzelt.
< - Esetleg még alkuképes is lehet – szólalt meg ismét a ridegségével a szemkontaktust továbbra is fenntartva. – Ettől függetlenül, induljunk délről az önök határvonalától nagyúr; a Nax és a közvetlen közelében levő kisebb város túlságosan is délen helyezkedik el és túl közel a Pride eredeti határaihoz ahhoz, hogy csak úgy át lehessen engedni. Továbbra is úgy vélem, ha ezek a Rocksolid határán belül maradnának, akkor pontosan ugyanazt a hatást érnék el, amit el akarnak kerülni. >
Nem tette hozzá a nyilvánvalót, hogy egy ekkora városban igencsak nagy haderőt lehet elszállásolni és állomásoztatni, főleg egy olyat, amit etetni sem kell a végtelenek pedig igencsak nagy ütőerőt tudtak volna ott képezni és ezzel ő maga is tökéletesen tisztában volt.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid és Tubrok közötti folyamatos kontaktot megszakítva most Diederik reagál az elhangzottakra.
< - Biztosíthatom, hogy ettől nem kell tartania. Nem szükséges ilyen lépés a részünkről, kezünkben tartjuk az ottani frontot is. >
Mondja biztosítékként, de igazából hallani, hogy csak kötelességszerűen, a forma betartása miatt mondja ki a szavakat, de valószínűleg nem gondolja komolyan. Szavait Ragal egy biccentéssel erősíti meg, majd hangjába a hivatalos keretek között még megengedhető hálát éreztet.
< - Köszönöm, hogy tekintettel van rám. - válaszol ugyanolyan kis utalással, mint Ingrid tette. >
A helyzet egyelőre még nem kelti fel a magasabb rangúak figyelmét, de a kisebb hadműveleteket irányítóknak már feltűnik valami. A beszélgetés eleji feszült légkör időközben enyhül, ahogy látszólag valamilyen ismeretlen okból Ingrid és Tubrok valamint Diederik közötti feszültség is jelentős mértékben csökken. Egyelőre ez viszont csak a tárgyalások javát szolgálja. Végül Ragal hangját megkeményítve tér vissza a térképhez.
< - Valóban nagy területről van szó, közeli határokkal, de ne felejtse el Lady Ingrid, hogy az ottani városok fejlettsége össze sem hasonlítható a Pride szintjével. Ők, ugyanis használnak olyan biotechnológiákat, amikkel mi sem rendelkezünk, ráadásul a területük sűrűn lakott, nagy népességszámmal, fejlett városokkal és bázisokkal. Ehhez képest a külső régiók helyzete még a legjelentősebb részeken is sokkal rosszabb. Az előzetes gazdasági és hadi elemzések alapján, itt indokolt a nagyobb terület, az arányos erőviszonyok miatt. >
Ezt befejezve, nem várja meg Ingrid reakcióját, csak azt a pillanatot, amikor látja a szemében, hogy tökéletesen megértett mindent, majd folytatja.
< - Ha ezt nem tekinti olyan fontos körülménynek, akkor is jól látszik, hogy az ön által felvázolt határvonalaknál nincs semmilyen jelentősebb pont vagy terület amely erős mesterséges határt képezve visszatartaná a Pride-ot attól, hogy egy előrenyomulásnál egészen Venea-ig és Korthig tolja ki az állásait. >
Ekkor fejezi be és várja ki a nő reakcióját, rezzenéstelen arccal, türelmesen.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
És valóban úgy is történt, akkor fordult csak Tubroktól és szakította meg a szemkontaktust, amikor Diederik szólalt meg. Pusztán az illem kedvéért nézett a tábornokra. A férfi szavai után az arcra még inkább megkeményedett és a rideg nézése is még tovább mélyült és fagyosodott, ahogyan Diederik szemébe nézett. Ezzel a tekintettel és mozdulattal szinte megfagyott körülötte a levegő és a korábbi elmúlt feszültség valószínűleg újra előjött. Ugyan tényleg megígérte, hogy nem fogja kikészíteni a férfit és kímélni fogja, de arról Ingrid már nem tehetett, hogy Diederik a tudtán kívül is provokálta a nőt. Vajon a tábornok és Tubrok rájöttek, hogy az egyik haditervüket pont most hozták a nő tudtára, hogy az kiszedte belőlük? A tekintete, amivel a tábornokra nézett az a tipikus régen is ismert gyilkos tekintet volt. Ha ölni lehetett volna nézéssel, akkor a tábornok már halott lett volna, és talán egyes helyeken ezt a nézést még hadüzenetként is felfogták volna. Ingrid egyvalamit nagyon gyűlölt, az pedig az volt, ha ostobának nézik. Ha éppen azt játssza el, hogy az, akkor ezzel nem volt gond, de így, hogy fél pillanat alatt jött rá a Rocksolid haditervére, úgy már kissé soknak érezte. Főleg, hogy tisztában volt a saját stratégiai érzékével és tudta, hogy jobb, mint a jelenlevők ebben és persze sokkalta tapasztaltabb is. Ugyanezzel a nézéssel pillantott még vissza Tubrok-ra is, amikor az helyeslően bólintott a tábornoka szavaira.
Eddig részben szándékosan nem vett tudomást arról, hogy mire is készül a Rocksolid közben, ha akarta volna és belegondol, akkor már a tegnap felhozott tűzszünetnél rájött volna minderre és nem csak most reggel. De ha ők így akartak játszani, akkor neki ez is megfelelt, hogy a saját terveiknél tegyen keresztbe nekik, és ott hiúsítsa meg azokat és jó hadvezérhez, politikushoz híven ott vigyen be fájdalmas „ütéseket”, ahol az tényleg fáj. Ismét végigfuttatta a szemét azokon, akik itt voltak, majd fejben elővette a sok-sok éves képzését és a programját, amivel a stratégiai tanulmányait folytatta. Valószínűsítette, hogy az összes itt levő hadvezér ellen vezetett már harcokat és az ő helyzetükben is végigvitte a küzdelmeket. Ezeket kereste elő az emlékeiből, hogy tudja, hogy kinek mi volt a főbb jellemzője, hogy milyen taktikai húzásaik voltak és mik a szemléletük. Ezekből pedig, ha megvannak, akkor próbálja meg fejben összetenni, hogy mik is lehettek a Rocksolidosok tervei a Pride-al és azt hogyan próbálták meg kivitelezni. Abban azért elég biztos volt, hogy még csúnyán oda akarnak pirítani Uvan Strupz-nak, hiszen köztudott volt, hogy ő még a Zsarnok figyelmét is felkeltette és kiemelte, hogy a Pride a második hódító állam legyen. Tubrok egójának pedig ez mindenképpen jót tett volna, ha így történik.
A hálás köszönetre most egy pillanatra sem enyhült meg a tekintete, csak azzal a gyilkos pillantással vette vissza a szemkontaktust. Érdekelte, hogy Tubrok ebben a helyzetben mennyi ideig lesz képes arra, hogy fenntartsa ezt azelőtt, hogy félrenézne, vagy bármilyen jelét adna a kényelmetlenségnek. Düh és harag nem látszott Ingrid szemeiben, sem tekintetében, csak az a nagyon-nagyon csúnya nézés, ahogyan csak egy nő volt képes nézni. Ragal azonnal megláthatta Ingrid szemeiben, hogy érti, hogy mire gondolt a férfi és mit akart mondani, egyetlen szívdobbanásnyi idő elég volt neki erre, nem kellett belegondolnia, vagy gondolkodnia rajta, sem emésztenie. Mire a férfi belekezdett a folytatásba, már saját magának is megvoltak a válaszai, nem voltak reakciói, most különösen ügyelt arra, hogy a lehető legkisebbet se lássa meg rajta sem Tubrok, sem más.
< - Saját számításaim alapján nincs szüksége a Rocksolidnak a Nax-ra, hogy a gazdasági mutatók jócskán pozitívan maradjanak, ugyanez igaz a katonai mutatókra is. Az álláspontom ugyanaz, mint a tegnapi nap folyamán, erőfitogtatás lenne csupán, azért, hogy a Pride és a vezetője lássák mindazt, hogy megtehetik, hogy ezt a határt szabják meg. Ha nem tévednek a számításaim, amik ritkán szoktak az egész arra megy ki, hogy Uvan Strupz egóját tiporják a sárga földbe a következő pár napban zajló gyors offenzívával. >
Ez most már tényleg szándékos és nyílt provokáció volt, eddig meglehetősen jól megtudták őrizni a vezetők a nyugalmukat és a türelmüket, tehát itt volt az ideje annak, hogy Ingrid is megküzdjön a hírnevéért, hogy szétkapja őket. Azok után, hogy Diederik ostobának nézte most éreztetni akarta a mozdulataival, nézésével, hogy tökéletesen átlát rajtuk és pontosan tudja minden gondolatukat, hogy mit terveznek, hogy bármennyire is próbálnak ellene tenni, nyílt lapokkal ülnek a vezetők előtte. Az, hogy mire is képes igazából az előző napon nem nagyon derülhettek ki a természetes határok miatt, de itt nem volt ilyen, az egykori Kanada területei jellemzően sík területek voltak, nem volt, mi behatárolja őket, itt minden csak tőle függött.
< - Az én általam felvázolt határoknál ugyan valóban csak városok és Vanea képezné a határvonalat, de ezek a határok megvoltak korábban is és onnan tört belsőbb területekre a Rocksolid, a városok és Vanea pedig képesek elszállásolni a megfelelő létszámú katonai kontingenst, ahogyan a gazdasági infrastruktúrát is képes lesz pozitívan tartani az önök jelenléte mellett. Önök is pontosan tudják, hogyha csak ott maradnak sem lesz képes a Pride bevenni őket és visszaszerezni. És ekkor még nem vettük figyelembe azt a tényt sem, hogy a Pride egy hosszabban tartó háborúra készül az Egyesült Köztársaságokkal, amik miatt az érintet területek függetlenek maradnának és a Rocksolidnak sem kell majd újabb támadásoktól tartania. >
Egyelőre ennyit mondott csak továbbra is ridegen, de sokkalta határozottabban, mint eddig a tárgyalások során bármikor is fenntartva a látszatott, hogy nem vehetik annyira könnyen a jelenlétét és szavait és nem nézhetik madárnak, mint az elején Diederik tette. A többi részletet majd azok után tervezte belevinni a beszédébe és a visszavágásba, amikor már rájön arra és kiszámolja, hogy mik is a Rocksolid valódi tervei. Ha esetlegesen mégsem jönne rá, akkor is képes volt fenntartani a látszatot, hogy tud mindenről és valószínűleg képes lesz végig kijátszani az évtized, vagy évszázad blöffjét, amíg a tárgyalások tartanak. Egyelőre Tubok reakcióját várta a szavaira végig fenntartva a szemkontaktust, a szeme sarkából azért figyelte a többi katonai vezetőt, hogy lássa az ő reakciójukat is.

rövidítések:
V: Város
NV: Nagyváros
L: Légikikötő/Légitámaszpont
K: Katonai központ
NK: Jelentősebb katonai központ
F: Erőd
M: Bánya
R: Nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelők
//Bocsi, ez kellett ide is, hogy ne kelljen mindig 5 oldalt hátratekernem//
//Ha nem szeretnéd leírni Te konkrétan, hogy mire jön rá/mit következtet ki Ingrid, nekem az is megfelel, ha leírod, hogy a jelenlevő vezetőkről mit tud, hogy milyen húzásaik voltak, vannak, az újrajátszott csaták miatt úgy vélem, hogy ezzel lényegében elég jól tisztában van és akkor így jussak el a megoldásig.//



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid a teremben lévő személyeket egyezteti a saját tapasztalataival és az adatbázissal, ami jelentős eredménnyel jár. Lassan körvonalazódik előtte a Rocksolid teljes hadigépezete. A rangok és azok megnevezései nem igazán egyeznek a Flottánál vagy máshol jellemzővel, de a nagyságuk, ranglétrán elfoglalt pozíciójuk nagyjából igen. A teljes haderő fel van osztva nagyobb részekre és minden nagyobb részt egy ezredes vezet, ők felelnek az adott rész teljes működőképességéért, ellátottságáért és ők hozzák meg a végső döntéseket. Alattuk vannak a kisebb-nagyobb rangban lévő vezérek, akik egyszerűbb megnevezés érdekében mind tábornokok hivatalosan, gyűjtőnéven, ők egy-egy hadműveletet vezetnek, csatákat irányítanak, végrehajtják az adott parancsokat, ehhez az ezredesek hadereiből vesznek el kis részeket, hogy összeállítsák a nekik szükséges hadsereget. Diederik felel a földi emberi erőkért és a pilóták által irányított gépesített földi haderőért, valamint a teljes földi ellátottságért és logisztikáért, hozzá tartoznak a törzsek harcosai, a gyalogosok, a tényleges harcosok. Ő maga egy tapasztalt, megfontolt vezér, általában bevett és megszokott lépései vannak, őt a szimulációk alatt Ingrid egészen ki tudta ismerni, általában semmi újat nem mutatnak a technikái, de megfelelő erőátcsoportosítással mindig kritikus pontokat vesz el az ellenségtől. Diederiktől jobbra áll Kanton, aki eddig még nem szólalt fel, ő a légierőért és a tengerészetért felelős ezredes. Ezek az ágak nem képviselnek nagy erőt a Rocksolid seregében, de kisszámú, magas fejlettségű és minőségű egységekkel ellátva, komoly támogatást képesek nyújtani más csapatoknak. Kanton mindig a megfelelő pillanatig kivár és csak akkor támad vissza mikor már biztosítottnak látja saját győzelmét, néhány váratlan gerillatámadással képes a legtöbbször megbénítani az ellenség hálózatát, rá ez jellemző a legjobban. A teremben van, nem messze Diederiktől Fanan is, aki a automatizált földi haderőt irányító ezredes, a Végtelenek vezére. Az ő rendelkezésére áll a hadsereg gerince, a legerősebb rész, emiatt széles körben tisztelet és elismertség övezi. Fanan mindig előre tervez, lépésről lépésre, precízen számolja ki a hadjáratok menetét, nyugodt és számító. Ezeken a nagyobb részeken kívül vannak kisebb független részek is, de azok megoszlanak a többi vezető között. A tábornokok közül is jó páran jelen vannak, de a két legjelentősebb Elofon és Stegan, róluk van igazán pontos ismerete Ingridnek. Elofon ellen korábban valamiért még egy szimulált csatát sem vívott Miller, de az adatbázis szerint egy lendületes, agresszív hadvezér, aki rendszeresen biztosítja magát B és további tervekkel arra az esetre, ha mégse kezdeti számításai alapján alakulnának az események. Emberként ambiciózus és céljai érdekében másokat maga mellé állító. Főként az Ismeretlen Birodalom területén ért el sikereket majd később a Pride területén folytatta a megkezdett hadműveleteket. Stegan, szülei korai elvesztése miatt enyhén torzult személyiség, a többi Rocksolidi katonával ellentétben nem veti meg a durva, aljas módszereket sem. Miller többször könnyen le tudta győzni, mikor Maniac-on keresztül újrajátszotta a csatákat, de ettől függetlenül másoknak erős ellenfél. Steganra jellemző, hogy mindig eléri a célját, ha ez járulékos veszteségekkel jár akkor is megteszi és ezért legtöbbször a híre megelőzi. A katonái akkor is végrehajtják a parancsot, ha végül már térdig érő romok és holttestek között kell előre haladniuk. Pont ezért még a Pride területén is inkább elkerülték a lehetőségekhez mérten az elhúzódó csatákat. Ezen kívül az aktuális területnél Ingridnek eszébe jut, hogy most a Pride határán belüli harcokból Tubrok is nagyban kivette a szerepét, ő főleg a földi hadműveleteket tervezte meg és vezette, nem meglepő mivel fiatalkorában is így szerzett magának tekintélyt, mielőtt még törzsfő lett volna, amikor bosszút állt a családját eláruló más törzseket uraló családokon. Tehát a törzsfőnek is személyesen ismernie kell a fronton lévő körülményeket. Összességében, Fanan, Kanton, Diederik gondos előkészítésével, terveivel, Elofon, Stegan és részben Tubrok személyes végrehajtásával egy szinte megállíthatatlan északi sereg bontakozik ki. Nagyon valószínű, hogy a tárgyalások nélkül előbb-utóbb mind a két hódítóállamot sarokba szorították volna, aminek beláthatatlan következményei is lehetnének. Még valamit így, egyenkénti elemzés után megfigyelhet Ingrid, jelenleg a teremben lévők nagy része, nem a jellemének megfelelően viselkedik, nem úgy mint az előző alkalommal. Olyan mintha egy előre megtervezett szisztéma szerint cselekednének és reagálnának.
Tubrok a gyilkos tekintetre enyhén oldalra biccenti fejét, egy ideig állja a tekintetet de csak amíg nem kell természetes módon pislognia, azután egy rövid időre a saját emberei felé fordul, valamiért és egy ideig nem néz úgy vissza, majd csak később ismét Ingrid szemeibe néz. Diederik leolvassa a nő arcáról a tekintet valódi okát, de ettől teljesen távol marad, nem is igazán reagál, ő nem tart fent szemkontaktust egyébként sem Millerrel, de tudja, hogy ez mit akar jelenteni. Végül érezhető, ahogy az Ingriddel szemben állók elkezdenek tartani egy bizonyos távolságot, ahogy legutóbb, mikor Miller éreztetve a természetes felsőbbrendűségét, de ezúttal a reakció nem olyan erős.
< - Ezzel nem értek egyet, még feltételezésként sem. Uvan Strupz önérzete nem lehet felelős döntések alapja, egy ilyen jelentős háborúban, ezt mindenképp beláthatja. - válaszol végül Ragal, eddigi hangnemben, egyértelműen letagadva az állítást - A megállapodás feltételeit, amit korábban megszabtam, most nem tekinteném módosító körülménynek, az nem vonatkozik a Rocksolidra és én csak a saját országom érdekeit képviselem, figyelembe veszem, de egy későbbi háború veszélye, sokkal fontosabb a szememben. >
Az elhangzott rövid gazdasági és hadi elemzést Ragal végiggondolja ismét, most látszik a tekintetén, hogy úgy gondolkodik, mint amikor Ingrid először látta ilyennek, még legelőször.
< - Ha alá tudja támasztani számokkal és értékekkel, akkor megfontolom az érveit Lady Ingrid. De egyszerű kijelentések miatt nem mondhatok le így egy területről. Az ön által javasoltnál jóval többre lesz szükség. >
Tubrok egyelőre magabiztosnak tűnik, maga előtt mindenképpen kézben tartja a dolgokat. Közben lassan néhány katonának a törzsfőre szegeződik a tekintete, majd Ingridre, ahogy várják a válaszokat, egyelőre még csak próbálják kitapasztalni a mostani erőviszonyokat.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ami már korábban is meglepte Ingridet azaz volt, hogy itt mennyire mások a katonai rangok és beosztások. Hozzá volt szokva mind a Birodalmon belül, mind pedig a történelemben az ismereteinek hála, hogy korábban ott is mindig úgy volt, hogy a tábornok messze a legmagasabb rang, de itt nem így volt. Itt az ezredes a legnagyobb, aztán ezek alá tartoztak a tábornokok. Csak az elnevezések voltak ugyan mások, mert a katonai hierarchia itt is tökéletesen látszott és kivitelezhető volt. Szépen lassan kezdte végignézni a tábornokokat és hadvezéreket, az első maga Diederik volt, lényegében övé volt a legnagyobb hatalom és a tényleges emberi pontok, amikbe nem tartoztak bele a Végtelenek. Remek hadvezérnek tartotta, de egy idő után kiszámítható, igaz ha gyorsan háborúznak az ellenfélnek nem marad ideje arra, hogy kiismerje mindezt és valószínűleg nem is folytattak afféle felkészülést, mint Ingrid a saját maga képzésénél. Megfelelő átcsoportosításokkal pedig kellően le tudja foglalni az ellenséget ahhoz, hogy a többi csapat előtt megnyissa a szárnyakat és a frontvonalat ahhoz, hogy azok támadhassanak és így szerezzenek győzelmet. A megfontoltsága és az, hogy nem mutat újat lehet mindig a veszélyes, mert tud úgy lépni, hogy az ellenségnek kelljen hozzá igazodnia és ezzel a többiek szerezzenek előnyt belőle és csaphassanak le a lefoglalt ellenségre.
Kanton, ő ma még nem szólalt fel, de a tegnapi nap során igen, amikor a légi bázisokról esett szó. A tengerészet nem játszott most szerepet a harcokban, hacsak nem annyiban, hogy a Skandináv félszigettől hajóznak ki és Amerika Keleti partján az Öt tó vidékéhez közeli partokon állomásozik le a sereg, és onnan támadnak rövid- és középtávú gépekkel, amit még mindig elképzelhetőnek tartott, ha minden oldalról front alá akarták venni a Pride területeit. Igaz ezzel az is gond volt, túlságosan közel kellett menniük a HPI határaihoz, de az ott elhúzódó Appalache-hegység még jól is jött nekik stratégiai szempontból. De a másik lehetőség még mindig fent állt, hogy behajóznak az egykori Hudson-öbölbe, és onnan használják ugyanezt a stratégiát. Ezt pedig két oldalról is megtehették, ekkor kérte le az adatokat, hogy a Rocksolid használt-e az Ismeretlen Birodalom ellen hadihajókat a keleti régiókban, ha igen, akkor onnan ezeket kivíve még gyorsabban átvihetőek voltak a hajók abba az öbölbe, mintha a Rocksolid fővárosának közeléből indították volna őket. A repülőket pedig úgyszintén ott a Cook kapitány által is keresett Észak-nyugati átjárónál könnyedén át tudták csoportosítani az Ismeretlen Birodalomtól a Pride elleni csatához, néhány óra alatt átértek volna és ez nem várt húzásként igencsak meglephette Strupz-ot és embereit. Ez a húzás tökéletesen illett volna Katonhoz, mert ez volt az a pont, amikor tényleg láthatta a biztos győzelmet egy ilyen csapásnál. A gerilla támadást pedig jelenleg úgy képzelte el Ingrid, hogy mélyebben levő Pride-s területeken szabotálnak és csapnak le ezáltal elvágva az északabbra levő területeket, amiket könnyedén megszállhat a már közelben állomásozó hadsereg és így tovább, amíg már Strupz szájába nem lépnek bele.
Majd következett Fanan, ő maga is megfontolt, lépésről lépésre tervez. Neki kellett a legkevésbé aggódnia amiatt, hogy az emberei elfogynak. A Végtelenekkel ez nem igen történhetett meg, a legütőképesebb része a hadseregnek. Már itt kezdett nagyjából körvonalazódni azt, hogy mire is készülhet a Rocksolid a Pride-al szemben.
Utána jöttek a többi tábornokok, a legtöbb lényegében jelentéktelen, de ketten voltak még Elofon és Stegan. Stegan tegnap nem szólalt meg, csak Elofon, de ő is csak egyetlen mondat erejéig. Ő ismeretlen volt Ingrid számára, nem vívott vele soha sem egyetlen csatát sem, ami azért meglepő volt még saját maga számára. Az adatbázis viszont legalább szolgált némi információval. Azoknak köszönhetően úgy gondolta a nő, hogy a férfi meglehetősen okos lehet, ha ennyi eshetőséget tart számon és nem csodálkozott volna, ha itt helyben is újabb és újabb pontokat állított volna fel abban a pillanatban, amikor valamelyik terve megdőlt és kisiklott. Talán eddig ő maga tűnt a legveszélyesebbnek Ingrid számára a jelenlevők közül.
Stegan, ő ismerte, brutális személy, amilyen egy igazi viking fosztogatótól elvárható volt. Nem volt nehéz ellenfél, legalább is Ingridnek, de tudta, hogy mások nem rendelkeznek olyan képességekkel, mint ő és rajtuk kifoghat a hadvezér. Bárhogyan is, de eléri, amit akar, az emberei pedig akár a halálba is mennek a parancsára. Az a bizonyos hírnév pedig hatásos volt, nem csodálta, hogy senki sem akart vele szembekerülni, nem tudták a módját annak, hogy miként győzhetnek. Az egyértelmű volt számára, hogy Tubrok is kint szokott harcolni a csatatéren, ez mindig bevett szokás volt az efféle társadalmakban, ha pedig nem lett volna nyilvánvaló korábban, a tegnap este után a férfi mellkasán látott megannyi sérülés is egyértelművé tette volna, hogy saját maga is az első sorban harcol. Mennyivel félelmetesebb lett volna, ha ő is kapott volna a Flottától átalakítást és akkor nem kellene azon sem gondolkodnia, hogy meghalhat a csatatéren. Csak egy pillanatra tért ki erre a gondolatra Ingrid, de után vissza is kanyarodott arra, amit fejben vezetett le éppen.
Ekkor tűnt fel neki különösebben, ami már korábban is gyanús volt, hogy mind furcsán viselkednek. Nem csak az, hogy felkészültek rá arra, hogy milyen is Ingrid, de próbáltak nem olyan megsemmisítő vereséget szenvedni ellene, mint tegnap. Fanan és Elofon „keze nyomát” vélte leginkább ebben a lépésben felfedezni, de főleg Elofon-ét. Azzal a ténnyel, hogy valószínűleg tényleg sarokba szorították volna a két hódító államot most nem foglalkozott. Az ő feladata az volt, hogy egy személyben megtegye azt, amit a két állam nem tudott megtenni. És eddig saját maga állt győzelemre a mások által félelmetesnek vélt megállíthatatlan északi hadigépezettel szemben. Ahogyan Tubrok ránézett hagyta, hogy a férfi meglássa a szemében a felismerést, hogy már tudja, hogy mire készültek ellene, majd azt érzékeltette, hogy így sem fognak győzni felette.
Visszatért ekkor arra, hogy mik lehetnek a haditervek, annak köszönhetően, hogy így végignézett a seregen már nagyjából tudta, hogy mire ment ki az egész. Részben arra játszottak, hogy elhúzzák az adott küzdelmeket, hogy a Pride érezze, hogy Stegan és emberei fognak következni, amint elérkezik az idő. A veszteségeik után ezt már nem merték megjátszani. Az elején megérkezik a sereg amit Diederik összeállított, a harcok során Tubrok és Elofon vezetik a küzdelmet, elvonva a kellő haderőt és így meggyengítve a Pride seregeit, széthúzva az erősségeiket egy-egy kisebb részre, amik már könnyebben kezelhetőek. Ekkor küldik rájuk a Végteleneket, amik átveszik az emberi erőket, hogy kevesebb legyen a veszteség és a megfáradt embereknek már nem sok esélye van. Ha az adott zóna mégis még a Pride kezén maradna, akkor jön Stegan és az emberei. Ezzel a módszerrel főleg, hogy a Pride veszít többet és a Végtelenek száma túl nagy egyre nagyobb fölénybe került a Rocksolid minden egyes meghódított területtel. A tűzszünet híre odaát a másik fronton pedig elég volt jelzésértékűnek ahhoz, hogy a Pride jobban megijedjen és lássa, hogy mi következhet. Az átcsoportosítás persze továbbra is könnyedén megtörténhet és valószínűleg meg is fog, mert az a haderő és az az utánpótlás megkönnyíti és gyorsítja a történéseket. Ingrid úgy számolta, hogy az áthozott haderővel még a következő pár napban nagyon mélyen betud vonulni a Rocksolid a Pride területeire minden gond nélkül, főleg, hogy addigra megérkezik a gerillaakció és a légi támogatás is és mindezzel valóban Uvan nem kicsi egójába tudnának belerúgni. Tehát a legjobb dolog, ami most itt volt a Rocksolid számára azaz, hogy húzzák az időt és a tárgyalásokat kitolják addig, hogy végrehajthassák, amit akarnak. Ami ekkor még hirtelen az eszébe jutott, hogy vajon a Zsarnoknak mikor tűnik fel a Rocksolid sikere és mikor emeli ki őket a harmadik hódító állammá?
Tubrok végül nem bírta Ingrid tekintetét és végül csak elfordult, látta, hogy Diederik pontosan megértette, hogy miért is nézett úgy a férfira, ahogyan. A távolság és némi feszültség ismét helyreállt, a tegnapi nap után nem is várt már erre akkora reakciót, mint előző nap. Akkor ez újdonság volt számukra, mára pedig a tervükön felül is megemészthették, hogy Ingrid milyen magas körökből való és annak ellenére, hogy vette a fáradtságot, hogy a Rocksolid nyelvét használja még mindig a Birodalom küldötte volt. Újra felvette a szemkontaktust Tubrokkal, amikor a férfi visszanézett rá. Ahogyan letagadta a feltételezést legszívesebben megcsókolta volna őt, de mozdulatlan maradt, csak a szemein látszott a csillogásból, hogy magában nevet. Saját maga megtette volna csak ezért és pontosan emiatt kinézte Ragalból is, meg amiatt, hogy mit mondott a Zsarnokról. Most pedig, hogy nyíltan szembeköpheti a Zsarnok egyik személy „kiválasztottját”? Még szép, hogy nem akarja kihagyni ezt a lehetőséget. Ez is benne volt a tekintetében és a szemeiben, hogy pontosan tudja, hogy Tubrok újfent hazudik és Ingrid átlát rajta, ennyire már kiismerte, de egy cseppet sem hibáztatta mindezért, hogy megtenné.
< - Messze nem ez lenne az első ilyen háború nagyúr – mondta továbbra is a hidegséggel és ridegséggel. – Az efféle hozzáállás, a tagadással alátámasztva a szavaimat, roppant jellemző az emberekre. >
Főleg, hogy Ingrid tisztában volt vele, hogy nőkért is vívtak megannyiszor olyan háborúkat, amik az akkor ismert teljes világra kiterjedtek. És azok talán még kisebb ok volt, mint ez, hogy így emlékeztessék a két birodalmat egyszer és mindenkorra, hogy a Rocksoliddal is számolni kell. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg otthoni helyen voltak, hiszen a Rocksolid is innen indult el útjára egykor. Azért elég biztos volt abban, hogy Tubrok értette az apró célzást, hogy nem a Zuhanás utánra gondol ilyen téren az efféle háborúkra, hanem régebbre, a Zuhanás előtti időkre. Az adatok kellettek, pontosakat nem tudott fejből mondani, így kénytelen volt gyorsan fejben utánaszámolni, hogy mekkora haderő kell ide majd ahhoz, hogy itt maradjon a tárgyalások utáni határok biztosítására az ő saját határaihoz. Amint ezzel végzett, akkor csatornát nyitott Maniac-hez.
~ Szükségem van egy számításra Mania ~ gondolta. ~ Az adatokat és térképet olvasd ki a fejemből ezzel kapcsolatban. Amire szükségem van, az adott régióban, ha a Rocksolid ott marad, mekkora területek kellenek még ahhoz, hogy az adataimban levő mennyiségű katonát, helyi városok maradéktalanul le tudják látni és az infrastruktúra is pozitív határok között maradjon? 10%-os szórással dolgozz a katonák számában és az infrastruktúra esetében is. Először az én általam felvázolt határon belül dolgozz, a kiszélesítést maximum az általam felvázolt optimális határvonalig vidd. ~
Amíg ezeket „mondta” Maniac-nek és várt a válaszra, addig megengedte magának, hogy látszódjék ugyanaz az arcán és tekintetén, mint a tegnapi nem folyamán, amikor a bázisokhoz szükséges pontos adatokat mondta, hogy most is számolja ezeket, hogy tényleg hiteles dátumokat adhasson. Amint megkapja a választ az MI-től, akkor szólal csak meg.
< - Természetesen érthető, éppen ezért számoltam ki a legpontosabban a szükséges adatokat, amikből következik… - és itt kezdte el mondani azt, amire Maniac is jutott, olyan ridegséggel és távolságtartással, mint az előző napon közölte azt, hogy a fegyverszünetet betartja az Ismeretlen Birodalom. >

//Bocs, hogy picit hülyén jött ki a zárás, csak nem akartam emiatt egy full üres kört, hogy nem mond itt semmit, csak azok után, hogy Te mondtad az adatokat.//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:40

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A biochip segítségével rendkívül könnyen tud Ingrid kommunikálni a mesterséges intelligenciával ami az egész galaxist behálózza, így ismételten igen nagy előnyt tud az azonnali pontos információkkal szerezni. Az eddigi jelentések alapján már elég régóta szállítanak támogatást a front támogatásához a volt Hudson-öbölből, főleg Korthon keresztül, de más kisebb-nagyobb kikötők is részt vesznek ebben. Egyelőre keleti irányból, a tavak felől nem támadtak, ott a Pride védelme igen erős, főleg az ottani gátak, gátrendszerek miatt. Az Ismeretlen Birodalom esetében természetesen az óceán felül is voltak támadások, de ott egészen a fegyverszünetig folytak a harcok, főleg teljesen nyílt vízen, mivel a hajóknak, hajóflottáknak a hosszabb ideig kikötés nélküli harc sem jelent gondot. Mindenesetre az ottani egységek is valószínűleg átcsoportosíthatóak, ebben igaza van Ingridnek. Tubrok látja Ingrid szemében, hogy a nő pontosan tudja, hogy hazudott, az ő szemeiben az látszott, hogy erre már számított, hogy azonnal át fog látni rajta, mégis szándékosan tette. Ezzel lassan a teremben lévő többi személy egy részének is feltűnik a kettejük között lévő másik csatorna megléte is.
< - Nem vonom ezt az állítását kétségbe, ez minden emberre jellemző. - utal Ragal arra, hogy a Zsarnok Birodalmához tartozók is ugyanúgy embernek hívják magukat nagy általánosságban, mint, ahogy azt a Földön lévő többi állam teszi, enyhén reflektálva Ingrid szavait - Ha valóban úgy gondolja, hogy az eddig elveszett életeket és erőforrásokat ilyen okok miatt feláldozná bármelyikünk is a teremben, azaz ön nézőpontja. >
Zára le ezzel maga részéről az adott témát a törzsfő. Közben Maniac mérhetetlenül kicsi idő alatt elvégzi a kellő számításokat, minden tényezőt figyelembe véve, szó szerint minden tényezőt, majd megfelelő módszerekkel redukálva és egyszerűsítve közli az adatokat. Ezúttal nem gondolati úton, hanem Miller tudatában megjelenő tudásként, ismeretként. A Pride általános ereje miatt, az Ingrid által megjelölt területen is minimum egymillió egységet számláló haderőt kellene állomásoztatni, megfelő arányban és pontokon szétszórva, végtelenekből, harcijárművekből és emberi haderőből. A nagyobb területeken, a jobban védhető pontok miatt és a további támogatási lehetőségek miatt elég lehetne ennek durván a duplája, kétmillió egység is. Ez a szám, viszonyítási alaptól függően lehet magas és alacsony is, önmagának viszonylag nagynak mondható a folyamatos állomásozás miatt, a terület arányához és fejlettségéhez képest is szintén magasnak mondható de figyelembe véve a Végtelen egységek lehetséges számát és arányát már nem olyan magas a szám. Valamint a Pride hadereje miatt, és technológiai fejlettségéből kifolyólag szükséges lenne ekkora méretű haderő. Hosszabb nyugodt időszak után, a megfelelő vonalak kiépítésével később a szám feleződhet, de valószínűleg mindig szükség lesz egy erős haderőre abban a térségben. Ehhez egyelőre mindenképpen több területre van szükség, egyszerűen a megfelelően használható pontok száma miatt. Végül Ingrid közli a frissen kapott eredményeket, ami után Diederik bólint szinte alig észrevehetően.
< - Ezek a számok reálisak, ha figyelembe vesszük, milyen nehéz lehet az ottani régiókat megtartani, vagy egyáltalán megfelelően ellenőrizni. >
< - Ellenben ehhez képest Lady Ingrid által meghúzott határvonal irreális, ennyi terület nem elég. >
Vág közbe váratlanul oldalról Elofon. Tubrok lassan kérdően pillant a férfira.
< - Van valami tábornok, amit szeretne kifejteni? Tegye meg, azzal is segítheti az előrelépést. >
< - Nagyúr - kezdi mélyen tisztelettudóan Elofon - már elmondtam mindent, amit akartam. Ezek tények. >
Végül kis mérlegelés után Ragal, ahogy látja, hogy a tábornok kissé hátrébb lép ismét Ingridre tekint, megőrizve mostani általános, csak néha kicsit meg-meg változó hidegségét.
< - Mit gondol erről Lady Ingrid? Személy szerint úgy vélem Elofonnak igaza van ebben, az ön által felkínált terület nem ad elég lehetőséget, nincs meg a már említett egyensúly. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A biochip segítségével valóban megállapíthatta, hogy az, amit gondolt és feltételezett, kikövetkeztetett valóban helytállóak voltak. Így viszont teljesen biztosan tudhatta, hogy az, amit felállított haditervnek úgy két perc alatt valóban lefedte azt, amit a Rocksolid használt stratégiának. Magában mosolyodott el, mi lett volna, ha még előre is készült volna abból, hogy mik is a felek haditervei? Részben Tubrok miatt nem tudta megtenni, mert az első éjszaka folyamatosan a férfi járt a fejében, a másodikban is valószínűleg ő lett volna, ha nem jött volna közbe a Cal-el való beszélgetés és nem vonta volna el a családja dolgai, azok a kétségbeejtő dolgok majdnem a teljes figyelmét arról, hogy miért is van itt. Örült annak, hogy volt annyi józan esze és értett ezekhez a dolgokhoz annyira, hogy ez ennyi idő legyen neki. Látta Tubrok szemeiben, hogy a férfi tudja, hogy Ingrid tudja, hogy ő hazudott és átlát rajta, sőt mi több, pontosan ezt várta tőle.
< - Majdnem minden ember akkor a pontos meghatározás nagyúr – tette még hozzá utalásként, hogy tudja, hogy milyen Tubrok és milyen saját maga is valójában, a mai napon sem zavartatva magát amiatt, hogy a másik befejezte volna. – Eddig úgy tudtam, hogy az önök szemében a legdicsőbb dolog az, ha csatában eshetnek el. Ezzel a nézőponttal az elesettek nem áldozatok voltak, hanem önként harcoltak a saját és országuk dicsőségéért és szerezték is meg. >
Részben visszavágás és provokáció volt, de a hangjában engedte, hogy minimálisan kihallható legyen a tisztelet is, hogy tisztelte ezért a nézetéért a Rocksolidot. Ebben tényleg olyanok voltak, mint a vikingek. Akiket rettegtek és féltek, mert nem félték a halált, hiszen ha harcban estek el Odin csarnokai várták őket Valhalla-ban, az örök ünneplés, harc és mulatozás. De Valhalla nem létezett többé és Ingrid tudta, ha meghalnak azok az emberek, akkor nem jut a lelkük sehova, csak halottak lesznek. És pont ez volt talán az, hogy még emellett, hogy valószínűleg tudták úgyis megmaradt ez a nézet, ami igazán vikingekké tette őket. Ezalatt pedig megvoltak a számítások is szerencsére, amiket máris a Rocksolid vezetőinek tudtára is hozott. Úgy tűnt, hogy Diederiket meggyőzték a számok és már-már Ragal is belement volna, amikor Elofon közbeszólt. Ha eddig a pontig nem lett volna abban biztos Ingrid, hogy az ellene irányuló offenzívát Elofon tervelte ki, ezzel már biztos lehetett volna benne. Amíg Tubrok gondolkodott ő maga csöndben várakozott. Tudta, hogy miért szólt közbe Elofon, tartani akarta magát a terveihez, amikből úgy tűnt, hogy a friss adatok kizökkenthették volna az általa koordinált támadó csapatot.
< - Mit gondolok? – kérdezett vissza. >
Az arcán ekkor tűnt fel először a ridegségen kívül más dolog is, egy halvány mosoly, nem barátságos, vagy kedves, hanem egy roppant magabiztos, rideg, számító, már-már gúnyos, amivel leginkább az volt kivehető, hogy épp most nyerte meg a küzdelmet. Tudta, érezte, hogy a következő perceket Tubrok roppantul fogja élvezni, még úgyis, hogy nem fogja kimutatni itt és most.
< - Kezdetnek azt, hogy felhagyhatnának a kisded játékkukkal – mondta ki ridegen végül. – Hosszú percek óta tisztában vagyok vele, hogy Elofon és Fanan tábornok offenzíváját kövezik velem szemben, hogy ezzel próbáljanak sarokba szorítani – nézett a két érintettre. – Ha eddig véletlenül nem is tűnt volna fel, az előbbi kirohanás teljesen bizonyossá tette mindezt. A tegnapi nap után az első pillanattól kezdve látható, hogy próbáltak felkészülni ellenem. Az, hogy a jelenlevők többsége nem úgy viselkedik, ahogyan kellene és nem a saját jelleme és megszokott stratégiai módszere szerint cselekszik is alátámasztja mindezt. Minden lépést alaposan kiszámoltak és felkészültek további tervekkel, ha valami nem úgy sikerülne, ahogyan eredetileg gondolták. Díjazom a merészségüket tábornok, hogy megmerték lépni mindezt, de felesleges volt ennek a taktikának kiötlésével elölteni egy teljes napot. >
Nemrég Diederiknek hozta tudomására, hogy átlát rajta, ahogyan az előbb Tubrokkal is eljátszotta ugyanezt, most pedig következett nyíltan Fanan és Elofon, ahogyan utalt a többiekre is, hogy tudja, hogy mit várhat el tőlük és mire készülhet. Tett egy lépést hátrébb, hogy egyszerre láthasson mindenkit, most látni akarta mindenki reakcióját arra, hogy mit is készült mondani.
< - Azzal is tisztában vagyok, hogy sem a mai napon, sem a következő két-három napban nem óhajtanak tárgyalással foglalkozni, csupán az időt hozzák. Mindezt addig fogják megtenni, amíg mélyen be nem vonulnak a Pride területére és nem mérnek egy súlyos, minden eddiginél megalázóbb csapást Uvan Strupz-ra. Korábban, percekkel ezelőtt nem állítottam fel az önök haditervét, de mostanra már megtörtént. A fegyverszünettel lehet, hogy mégsem akarják átvinni az egységeket a Pride frontjára, de könnyedén megtehetik, ezáltal is plusz nyomás alá helyezik a Pride-t, ezáltal elérve azt, hogy hibázzanak, illetve visszább vonuljanak. Egyszerű pszichológiai hadiveslés. A jól bevált stratégiai módszereiket használják, Diederik tábornok emberei felosztják az ellenséges haderőt, amit később a Végtelenek szétvernek a megérkezéskor. Tökéletesen tisztában vannak vele, hogy az ellenséges haderő inkább visszavonulót fúj egy esetleges elhúzódó csatában, mert nem kockáztatják Stegan tábornok embereinek becsatlakozását. Mivel visszavonulnak a visszafelé húzódó csapatokra lehet gerilla módszerrel további megsemmisítő csapásokat mérni, amiben Katon tábornok és egységei jeleskednek. Mivel a Pride így szépen lassan megtörne Strupz inkább hátrébb vonja az egységeit egy központi részre, hogy ne a szétszéledt emberivel próbálja meg magukat megállítani, a többi csak időt húz önökkel szemben, ami pontosan elegendő idő lenne a következő kettő-négy napra. Már ezzel is megvan a győzelem, amit akarnak, a Pride tényleges területei pedig önöket sem érdeklik, azért húzódnak vissza a határon kívülre. Ahogyan az előbb kifejtettem Elofon tábornok szavai is csak a további időhúzást segítik elő, miközben látható volt Diederik tábornok arcán és önön nagyúr, hogy az ajánlatom teljesen korrekt a számokkal. >
Figyelte továbbra is, hogy mik a reakciók, de még mielőtt bárki megszólalhatott volna, mg egy mondatot beleszúrt az egészbe.
< - Nézzék el, ha egy-két ponton kissé tévedtem, de általában nem két perc alatt állítok fel egy komplett haditervet, főleg nem úgy, mások szemléletéből és jellemvonásaiból indulok ki, amivel az adott személyek valószínűleg több egységnyi időt töltöttek el, hogy kitalálják mindezt. >
Ebből éreztette velük, hogy nem csak diplomata és politikus, aminek eddig hitték. Tubrok már tudta, hogy harcos is, de arról, hogy mennyire ért s hadvezetéshez és a taktikai, stratégiai dolgokhoz eddig a pillanatig, percig senkinek sem adott bizonyosságot a jelenlevők közül.
< - Szóval felteszem a tényleges kérdést a mai nappal kapcsolatban. Mikor óhajtanak komoly szándékkal leülni a tárgyalóasztalhoz és nem csupán az időt húzni a haditervük befejezése érdekében? Mert azt hiszem, amíg erre nem kapok választ nem igazán van értelme folytatni mindezt. >
Azt már szóban nem tette hozzá, hogy ők fognak minden alkalommal alulmaradni és az önbecsülésüket és egójukat fogja Ingrid rövidtávon a sárga földdel egyenlővé tenni, ha ez így megy tovább. Egészen végig összesen az a rövidke rideg mosoly volt, ami megtörte a megszokott maszkját, de utána is végig a már tőle megszokott ridegséggel és távolságtartással beszélt.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ez így van, ha a mi szempontunkból vizsgálja a kérdést - válaszol Ingridnek Ragal egy helyeslő bólintással - de én a helyzetnek jobban megfelelő objektív nézőpontot választottam. Más ország esetében ezek az adatok veszteségek, és még ha személyesen nem is, nagy általánosságban ez sajnos ránk is érvényes. >
Tubrok kihallja a szavakból a tiszteletet, ezért a provokáló részre nem reagál különösebben, csak határozottságot éreztet a hangjában. A gúnyos mosolyon először csak páran meglepődnek a teremben, majd ahogy Ingrid beszélni kell mindenki rajta kívül elnémul. Az összes tekintet némán rászegeződik, ahogy a vezetők és tisztviselők szinte egy emberként várják, hogy mit is akar ezzel Miller mondani. Egy idő után lassan kisebb zúgolódás lesz úrrá, ahogy néhány felháborodott férfi nem túl hangosan, de egy-egy bök ki legtöbbször csak a hozzájuk közel állóknak. Na de mégis... Hogyan... Hogy... és hasonló félmondatok hallatszanak csak ki, mivel ekkor még Ingrid mindig beszél. Viszonylag sok tekintet elárulja, hogy Ingrid nagy valószínűséggel leleplezte őket és valóban szétzilálta az itteni vonalaikat. Fanan szemében és tekintetében, ahogy Ingrid felé fordul azonban más van, egy kis értetlenség, arra vonatkozóan, hogy lenne az egyik személy, aki a feltételezett cselekvéssort kitervelte, nyilván neki ehhez nem sok köze volt kezdetben. Azonban Elofon arcán nem látszik hogy a helyzet, a többi ő oldalán álló kizökkenése megzavarná, még mindig leplezi gondolatait. Ingrid észreveheti, hogy a tábornok alig észrevehetően biccent egyet, és ha annak irányába néz, akkor látja, hogy Ragal reakcióként szintén ezt teszi. Diederik még akarna valamit mondani a kialakult helyzet mentésére, amikor a törzsfő egyetlen határozott intéssel, egy kézmozdulattal csendre inti az összes jelen lévő alattvalóját. Ragal, ahogy már korábban is tette néha megköszörüli a torkát és még egyszer a térképre néz a válasz előtt.
< - Abban téved Lady Ingrid, hogy elfogadhatónak tartanám az ön által említett adatokat, egyet értek azzal, hogy ekkora terület kevés lenne, még kiindulásnak is. Ha az ön, merész feltételezését veszem alapul, akkor világos, hogy nem érdeke a tárgyalások elhúzódása, már elmondta miért. Egy megfelelő csapás után, elméletben, később nem jelentene többé fenyegetést a Pride az északi területeken, egy ideig, akkor sem ha teljesen független marad minden környező területük. A Rocksolidnak már közel sem jelentene problémát, ha csak kisebb területről kötne megállapodást, képes lenne uralni az ottani fontosabb részeket. Előnyösebb pozícióból. Így úgy gondolom az ön érdeke is lenne egy rugalmasabb tárgyalási forma, a mostani huzavona helyett. Ezt tudnám komolyan gondolni. >
A többi vezér és még Diederik tekintetéből is leolvasható, hogy ez nem volt része az előre megbeszélt menetének a tárgyalásnak. A törzsfő szavai őszintének hangzanak, és inkább tényszerű mint valamire utaló.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan beszélt látta, hogy megkapta azt a hatást, amit akart, valóban legyőzte őket, Fanan döbbenetéből látta, hogy a férfi mégsem volt ebben benne, akkor csak Elofon műve volt az egész. A legtöbben már feladták az egészet és meg-meg botránkoztak. A zúgolódással mit sem törődve fejezte be a mondatait, egyedül Elofonon nem látta, hogy meglepődött volna, tehát számított rá a férfi, hogy Ingrid rá fog jönni minderre, akkor pedig kellett még valaminek lennie a tarsolyában. Látta, hogy alig észrevehetően bólint valakinek, arrafelé nézett, bár már előtte is tudta, hogy mindez kinek szólt. Tubrok-nak természetesen. A tekintete mindezek után Diederikre szegeződött, aki megszólalt volna, de Ragal végül nem hagyta, a törzsfő szavai után pedig a döbbent arcokon látta, hogy erre még ők sem készültek. Tehát tényleg volt még egy utolsó terv a tarsolyukban. Tehát ez volt a végső terv, hogy ilyen módon kényszerítsék rá arra, hogy több területet adjon, de máris tudta, hogy mit fog lépni. Ha ők így játszanak, akkor Ingrid is kénytelen lesz az ő módszereikkel megtenni ugyanezt.
< - Még ha így is van nagyúr, önökön múlik teljes mértékben, hogy mennyire óhajtják megnehezíteni a terveimet és nem rajtam – mondta ridegen. – De egyvalamit még ön és Elofon tábornok elfelejtett. >
A tekintete ismét megváltozott a szavai végére, eddig nem látott oldalát pillanthatták meg, a ridegség az a Birodalom sajátja volt, ami beleivódott Ingridbe az elmúlt ezer év alatt, láthatták már az anyja ismérvét, azokat a szúrós szemeket, amitől mindenki kényelmetlenül érezheti magát. De a mostani, teljesen ösztönösen húzta ki magát még jobban, ha valaki ránézett az a minimális érzése, hogy egy nővel áll szemben eltűnhetett könnyedén. Ha eddig ridegnek és merevnek lehetett nevezni Ingridet, akkor most olyan volt, mint egy jégcsap, a szemeivel, ahogyan végignézett az itt levőkön azoknak ettől a tekintettől olyan érzésük lehetett, mintha a nő a lelkük legmélyéig látott volna. Mintha lényegében nem is ugyanaz a személy állt volna velük szemben, Ingridben most előjött az, amit az apjától örökölt. Eddig sem lehetett szinte semmit leolvasni róla, de most még annyit sem, csak az a rideg magabiztosság sugárzott felőle, most nem a nő és a diplomata „jelleget” lehetett kilátni belőle, nem, messze nem. A határozott katona és hadvezér, valaki, akinek úgyszintén megvannak a parancsai, még akkor is, ha saját magának is alkothat újakat.
< - Az előbbiek után reméltem, hogy feltűnik önöknek, hogy továbbra is én vagyok lépéselőnyben és most még kevésbé szabhatnak feltételeket, mint előtte – felelte még ridegebben, mint korábban. – Önök mégis arra építkeztek, hogy tegnap túlságosan engedékeny voltam magukkal. Bizonyára tökéletesen tisztában vannak vele, hogy csupán egyetlen egy gondolatomba kerül az, hogy az önök haditerve személyenként Uvan Strupz és a Pride kezében landoljon Maniac által és felkészülhessenek a támadás ellen. Egyetlen gondolat és utasítás, ami elválasztja önöket attól, hogy legyőzhessék őt, és amennyiben felkészülten fogadják magukat a veszteségek sokkal nagyobbak lesznek, mint ami önöknek elfogadható lehet. És biztosra veszem, hogy mindezek után még az Ismeretlen Birodalom is szert tesz arra, hogy ki milyen taktikákkal szokott a harcokban hadakozni. Az előrenyomulás megtörhet, rövid időre állóháborúba mehet át, majd önök kerülnek hátrányba nagy veszteségek mellett. Ezt is megmerik kockáztatni uraim? >
Ahogyan a hadvezérekre és tábornokokra nézett a tekintetéből tökéletesen leolvasható volt, hogy nem blöfföl, amint belenézett Tubrok szemeibe a sorban haladás végén a férfi is ugyanezt láthatta, a nő nem blöffölt. A hangjával és tekintetével éreztette, hogy azt a megszokott mondatot, hogy a „Birodalom mindig megkapja, amit akar”; így vagy úgy, de megkapja. Tudta, hogy Tubrok az emberi felére próbált hatni ezzel, tudta, hogy van Ingridnek olyan és azt is, hogy a Rocksolid fontos neki. Ennek ellenére most ez tipikusan az a nehéz helyzet volt, hogy Ingrid szívesen hagyta volna azt, hogy a Rocksolid megtegye, amit akar Strupz kárára és úgy tárgyaljanak utána, hiszen saját maga sem volt különösebben oda a Pride-ért. De a Birodalom érdeke nem ezt kívánta, ezáltal pedig nem hagyhatta, hogy a saját érekeei legyenek elől, a Birodalom érdekei voltak az elsődlegesek és a hűsége a Birodalomé volt. Továbbra is fenntartotta a szemkontaktust Tubrokkal és alig észrevehetően, csak annyira, hogy a férfi észrevegye mozdult meg, testbeszéddel próbálta sugallni Ragal számára, már-már könyörgően, hogy ne kényszerítse erre a lépésre. Csak annyira, hogy másoknak egészen biztosan ne tűnjön fel, és közben nyomatékosítsa a férfinak, hogy tényleg nem blöffölt az előbb a szavaival.
< - Úgy vélem ettől a pillanattól kezdve önöknek a sürgetőbb a tárgyalás, mintsem nekem – mondta még mindig az apjától egykoron megszokott hangsúllyal, azzal a mérhetetlen ridegséggel, tárgyilagossággal és szakadéknyi távolságtartással. – Tehát várom az önök által újonnan felvázolt határokat. Egy órát kapnak, mielőtt megteszem azt, ami a kötelességem. >
A hangjából éreztette, hogy ezúttal jócskán kisebb területeket vár el, mint az előbb, de ott voltak még a korábbi szava is, amikre a hangjával utalt, hogy a kompromisszumokra most is hajlandó, de arról a Rocksolid letehet, hogy három darab várost kapjon azokból a nagyokból. Most sem hagyta, hogy érződjön, hogy ő maga képviseli a vesztes felet, ahogyan eddig is tett. Még mindig Tubrok szemeibe nézett, ha az előzőek után úgy tűnt, hogy a férfi nem vette volna észre a ki nem mondott kérést, akkor újra megteszi ugyanazokat, csak most pillanatokra a szemein is engedi, hogy látszódjon. Nagyon nem akart eddig elmenni és nem akarta kiadni azokat az információkat. De nem tehetett mást, ha nem teszi meg, akkor azt bárki megtudta a Birodalmon belül és még árulással is megvádolhatták volna.
< - Had hívjam fel a figyelmüket egy fontos ténylezőre, a tárgyalások nem csak a Birodalom, az Ismeretlen Birodalom és a Pride érdekét szolgálják, hanem az önökét is uraim, a Rocksolidét - mondta még mindig ugyanazzal a hangsúllyal. - Ne felejdék, nem csak az ellenfeleik sorsa van a kezemben, de a maguké is. Egyetlen szavam, gondolatom elég jelenleg bármihez. Ha a tárgyalások véget szakadnak... >
Nem fejezte be, de a tekintetéből és a hangsúlyából kiderülhetett, hogy mire gondolt. A Rocksolid fog rosszul járni akkor, már tudta, hogy mi a gyengéjük és mit kellene tovább adnia ahhoz, hogy az ellenségeik könnyedén meggyengíthessék őket. Nagyon-nagyon remélte, hogy mindehez nem kell folyamodnia. A fenyegetés pedig egyben figyelmeztetés volt, ahogyan Tubrok-ra nézett a többiekről szemeiben egy pillanatra engedte, hogy a féltés is meglátszódjon. Bízott benne, hogy a férfi hallgat az észérvekre és meglátja, hogy mire megy ki ez az egész, hogy itt a Rocksolid nem jöhet ki jól semmilyen esetben sem.
< - Biztos vagyok benne, hogy nem szükséges befejeznem a mondatot, mert önök is pontosan tudják, hogy mi lenne a vége - fejezte be az egyben fenyegetést és figyelmeztetést számukra. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az első reakció miután Ingrid akadály nélkül, nyíltan megfenyegeti a Rocksolid vezetőit, a háta mögül érkező halk kattanás szerű hang. Csak ő hallja éles érzékszerveinek és a hangot is valószínűleg csak ő ismeri így fel, korábban mikor az űrben teljesített szolgálatot, rengetegszer hallotta. A mögötte lévő saját katonái megmozdultak a páncéljukban, kívülről nem láthatólag, de a páncélzat készenléti üzemmódba helyezi magát és egyes mechanikus elemek ilyenkor eltolódnak, ilyenkor adnak ilyen hangot. A Flotta osztaga már most felkészül, hogyha szükséges lenne a helyzet miatt a beavatkozásuk, akkor a lehető leggyorsabban likvidálhassanak minden potenciális célpontot. De egyelőre nem mozdulnak meg, kívülről meg se rezzennek és a hangot is valószínűleg csak Miller hallja. Eközben Miller, ahogy teljesen hideggé válik kívülről elfogja egy különös, hideg felsőbbrendűség érzése, most nem csak úgy viselkedik, ahogy az apja tenné, részben úgy is érzi magát, olyan mintha jelentéktelen lenne minden ami itt van, de csak egy pillanatra. A teremben hirtelen néma csönd lesz. Tubrok szemében mintha valami szikra lobbanna egy pillanatra, mikor felfogja Ingrid szavainak értelmét. Nem válaszol a köztes kérdésekre, csak miután a nő befejezte mérlegeli a helyzetet. Valószínűleg ő sem számított arra, hogy Ingrid ilyen lépéseket fog tenni. Lassan a levegő mintha megfagyna és a valóban eltelt időnél mintha több lenne, amíg a törzsfő végül válaszol.
< - Teljesen megértem a helyzetet. - válaszolja nagyon komoly hangon - Nincs szükség egy órára, mert már most nyilvánvaló a válasz. Változtatok a határokon, ha ön is, és közösen kialakítunk egy új vonalat, a két elhatárolódott elképzelés helyett, ami mindenki érdekét szolgálja, ahogy az előbb kifejtette a céljait. Ha ez nem megfelelő, akkor a tárgyalások tárgytalanok, nincs értelme folytatni, távozhat és már most megteheti, amit előbb elmondott. Dönthet. >
Ragalon is látszik, hogy ő is komolyan gondolja, azt, amit kimond. Minden külső tényezőt kizár és feszülten várja, ahogy a többi vezető is, Miller válaszát.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan kimondta a fenyegetést meghallotta a hangot a sajátjai felől. A teste néhány pillanatra teljes mértékben megmerevedett és a szemei is alig észrevehetően kitágultak. Mind a kettő pontosan ugyanaz a reakció volt, mint előző este, amikor Tubrokkal volt kettesben a kanapén, csak most közel sem annyira erősen és látványosan történt meg mindez. jelenleg nem érdekelte, ha valakinek feltűnik, hogy miként reagált, valószínűleg Tubrokon kívül a többiek meg sem értik, fel sem fogják, hogy mire reagált így, igaz a mire részt valószínűleg Ragal sem, csak a félelmet ismerheti fel benne. A félelmet egy pillanat alatt váltotta fel a harag és a düh, a szemei az utolsó pillanatban, amíg még a Rocksolid vezetői felé fordulva volt villámokat szórtak. Hirtelen mozdult, teljesen ösztönösen, pontosan azzal a módszerrel, amit az Árnyhadsereg tanított neki, hogy a lehető leggyorsabban és precízebben tudja ezt megtenni. Azzal a fordulással pördült meg, ami ellen, ha támadni készülne már nem lehet védekezni sem, minden egyes apró rezdülésében ott volt a halál és a ragadozói gördülékenység. Egyedül Tubroknak engedte ezt látni még az első este, azóta nem éreztette még vele sem, hogy kicsoda és micsoda, csak utalt, hogy mindenfelé tanult. Most a dühét hagyta érvényesülni, így még azt is elfelejtette, hogy leplezze ezen képzését. Amint sikerült szembefordulnia az embereivel ösztönösen vette fel az előbbi mozdulat után Árnyaknál megszokott és használt alapállást, ekkor szólalt meg csak meg.
- Leállni és kifelé! Azonnal! – csattant fel Ingrid, ezúttal nem volt képes arra, hogy palástolja a hangjában levő idegességet és dühöt. – Nem adtam sem engedélyt, sem pedig parancsot! Takarodjanak!
Vajon a Rocksolid vezetői tisztában voltak azzal, hogy tizedmásodperceken is múlhatott ez életük? Eléggé okosnak tartotta őket ahhoz, hogy ezen közjáték után már leessen nekik az egész, hogy valójában mire ment ki a játék. Tudta, hogy az emberei csak optimálisan cselekedtek, ahogyan elvárható volt tőlük, ha nem a Rocksolidról lett volna szó, akkor még hagyta is volna őket, hogy azt tegyék, amit akartak. Hogy valóban amint elérnek arra a pontra, hogy a másik fél megtagadja a dolgot, akkor megöljék őket és egyszer és mindenkorra letöröljék a Rocksolidot a térképről. Ha ők meghaltak volna, nem hitte, hogy Nava képes lett volna arra, hogy összefogja őket, most sem volt itt, nem tartotta olyan fontos harcosnak, és őt már a többi hatalomért éhes fellázadó törzs is könnyedén megölte volna. De nem, a Rocksolid fontos volt Ingridnek, annyira, hogy akár még a saját karrierjével is játsszon annak érdekében, hogy meggyőzze őket és összehozza a tárgyalást. Ha távoztak az emberei néhány pillanatig még mindig az alapállásban állt, majd utána egyenesedett ki teljesen. Kellett néhány szívdobbanásnyi idő neki is ahhoz, hogy képes legyen magát megnyugtatni és a rideg tekintetet visszavarázsolja az arcára az előbbi kirohanása után. Amikor erre teljesen képes volt, akkor fordult csak vissza és vette újra fel a mindig mutatott ridegséget.
Nem kért elnézést az előbbi közjátékért, még csak a jelét sem mutatta annak, hogy megtörtént volna és úgy folytatta az egész beszédét. Ahogyan ezt tette érzett meg valami furcsát és különöset, amit korábban életben még nem, egy pillanatig pontosan úgy érezte magát és úgy látta az egész helyzetet, ahogyan valószínűleg az apja is. Sőt teljesen biztosan, eléggé sokat volt mellette, hogy mindezt tudja. Minden, az egész háború, az levő személyek és a helyzet is olyan kis semmiségnek, jelentéktelennek tűnt. Az előző kirohanása, pont úgy, mint a tegnapi és az azelőtti napon. Most tűnt fel különösebben neki, ha stresszesebb, mint általában, akkor könnyebben utolérik ezek a víziók, érzések. Meg kellett volna nyugodnia, noha kívülről teljesen az látszott, hogy az, mindez koránt sem volt igaz. Fel tudott volna robbanni az idegességtől, hogy eddig jutottak. Persze megértette a Rocksolid helyzetét és az ellenkező esetben, ha ő lett volna Ragal helyében is pontosan ugyanezt tette volna, amit a férfi. De ő mindeddig nem tapasztalhatta meg a saját bőrén, amivel Ingrid mindig is tisztában volt, hogy a Zsarnok keze milyen messzire ér el. Látta a felvillanást a férfi szemeiben, tudta, hogy megértette, hogy mire célzott Ingrid. És most győzött a Rocksolid felett, a győztes felet megsemmisítette. Gyűlölte magát azért, hogy ilyen módon kellett megtennie, hogy ezek után még az is lehet, hogy Tubrok sem akarja majd látni kettesben ezek után. De egyszer a történelem fogja igazolni őt és azt, hogy megmentette a Rocksolid-ot és az itteniek életét mindaddig, amíg nem jön el ténylegesen az igazuk. Némileg vigasztalta a tudat, hogy Tyr legalább megérti és nem kellett megszegnie az idős egykori istennek tett ígéretét, hogy mindennel azon lesz, hogy megmentse őket.
Csöndben, némán, merev tartással és rideg tekintettel várta, amíg a többiek gondolkodtak és Tubrok mérlegelt. Máskor érezte volna a győzelem ízét, ami részegítő, de jelenleg csak a keserűség volt a szívében és lelkében. A politikai ellenfelei ellen soha sem ez volt, de azok az események nem voltak olyan jelentősek számára. Mégis örült ennek az érzésnek, az anyja tanítása mégis hatásos volt, még mindig voltak normális emberi érzései és nem vált teljesen érzéketlenné. Az idegenek nem érdekelték ott már előző nap kisétált volna a teremből, vagy bármelyik másik földi birodalomnál, de a Rocksolid… az a Rocksolid maradt. Tubrok szavait hallva végtelenül megkönnyebbült, noha egyetlen pillanatra sem mutatta ki, még a szemeiben sem, hogy mindez megtörtént. Az előbbi kirohanása után most még jobban ügyelt arra, hogy még Tubrok se láthasson meg semmit. De még mindig ott volt a makacskodás, hogy akár képes lenne mindent és mindenkit feláldozni azért, hogy ne kelljen meghajolnia a Zsarnok akaratának. Ez a bátorság, nagyon remélte, hogy az volt és nem csak botorság lenyűgözte Ingridet, nem sűrűn találkozott ilyen személlyel korábban. De végül is megkapta, amit akart, ahogyan mindig megkapja, még ha ennyire undorító módon is, de ez volt az, ami miatt valószínűleg a Flottának is kellett, hogy az űrben tárgyaljon, ahogyan Cal mondta. Örült, hogy saját maga volt itt, mert ő maga belemegy ebbe és nem fordul sarkon, mások most tették volna meg, amikor teljes mértékben legyőzték az ellenfelet. A vesztes felet képviselte, mégis ő győzött. Remélte, hogy egyszer lesz alkalma elmondani a férfiaknak, hogy miért kellett. A saját lelkiismerete ezt kívánta volna.
Tubrok szavai pedig egyértelművé tették, hogy Elofon tervei is itt lettek teljesen szétzúzva.
< - Megfelelő az ajánlata nagyúr – bólintott hasonlóan katonásan és ridegen, mint eddig. – Elfogadom mindezt. >
Ő maga tudta, remélte, hogy mindenki más is a teremben rájön, hogy most mentették meg a saját életüket, ahogyan a Rocksolidét is. Ingridnek most már csak egyetlen egy dolga volt, hogy az ajánlatokat visszaszorítsa az optimális határ mögé és még azzal az ajánlattal is mindenki roppant elégedett lehet. Várakozó pillantással nézett Tubrokra, majd a többi emberére, hogy ők tegyék meg a következő lépést, hogy saját maga majd arra reagálhasson.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid azonnal valamivel lejjebb helyezi a súlypontját, reflex szerűen egyik lábát enyhén maga alá tolva, másikat elfordítva fordul sarkon pillanatok alatt, miközben kissé előre görnyed, ezzel felvéve az alapállást. Mindezt olyan gyorsan és hangtalanul teszi, hogy még ő maga is csak azt fogja fel teljesen, hogy már megfordult, még azelőtt, hogy bárki is reagálhatna rá. Saját emberei a kirohanás után egy szó nélkül fordulnak szinte egyszerre oldalra és leengedett fegyverrel vonulnak ki. A nem mentális, mások által is jól hallható és érzékelhető üzenet kellő hatással van rájuk. Visszafordulva Ingrid láthatja, hogy eddigre a Végtelen robotok is megmozdultak, de csak a fejük, ami leköveti az osztag tagjainak mozgását. Az emberek legtöbbje némileg értetlenül áll a történések előtt és a jelenet a nagyobb rangú, fontos vezetőket is teljesen kizökkenti. Néhány tekintetből, szemek csillogásából, vagy pár lépés hátrálásból látszik, hogy a Rocksolid vezetői megértették, hogy mi történhetett volna akár másodperceken belül. Emiatt kell egy kis idő számukra, hogy újra összeszedjék magukat, ezalatt a Végtelenek is visszafordulnak alapállásba. Annak ellenére, hogy Ingrid nem mutat ki semmit jó páran próbálják róla leolvasni a válaszokat, a történtekre. Ragalt is ugyanúgy meghökkenti a lejátszódó eseménysor, de őt az zökkenti ki főleg, hogy látta Ingrid szemében azt a merevséget és félelmet amit legutóbb és most is, mint akkor egy része annak az érzésnek ő benne is lejátszódik. Úgy tűnik erre nagyon fogékony Miller-el szemben, végül ő szólal meg elsőként. Határozottan a nő szemeibe néz és részben nyomatékosítja amit mond, részben ő is próbál tájékozódni, hogy mi is zajlódhat le Ingridben, egyelőre sikertelenül.
< - Örülök, hogy így döntött. - jelenti ki, majd végignéz az emberein és int nekik - Aki még nem vett részt érdemben a tárgyalásokon hagyja el a termet. Öten maradjanak csak, minden ezredes, Elofon és hívassák ide a fivéremet. >
Eltelik néhány perc, ahogy a meghökkent vezérek elhagyják a termet, majd csönd áll be egészen amíg ismét ki nem nyílik az ajtó. Nava lép be a terembe, megvetően végignéz Ingriden, majd kissé dacosan a sajátjain is, végül üdvözli bátyját. Ezután a kivetítőn megnő a térkép és a határok elszíneződnek szürkére, ahogy Elofon az egyik oldalsó vezérlővel parancsra irányítja a programot. Tubrok egy mozdulattal a Nax feletti részeket, a Nax mögött lévő katonai bázist kivéve egyszerűen levágja. Csak ennyit tesz, de mozdulataiból látszik, hogy még nem végzett egyáltalán.
< - Indításnak ez is megfelel. A továbbiakhoz majd taktikai megbeszélések is kellenek, itt helyben, és azonnal, maga előtt. Jó indoklással hajlandó vagyok lemondani több részről is. Ön hogyan változtatna az eredeti tervein Lady Ingrid. >
Tubrok hangja most már tényleg nagyon hideg, úgy beszél, mint ahogy egy olyan birodalmival tenné, aki olyan mint a többi. Naván látszik, hogy hozzátenne ő is, de egyelőre kivár még.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan visszafordult meglátta azt, hogy már a Végtelenek is figyeltek, noha nem mozdult az irányukba és azok sem tettek semmilyen mozdulatot, de eléggé biztos volt abban, hogy pillanatok alatt azok is képesek lettek volna arra, hogy reagáljanak. De addigra késő lett volna, a földi harci technológiák közül egyedül az avatar volt az, ami képes egy birodalmi személy is megölni, semmi másnál nem tudta, hogy volt-e ilyen hatás. Még saját maga is előadta volna azt a mutatványt, amit Tubrok említett, hogy nem tudná a Végtelen lefejezni, mert előbb forrna össze a nyaka, mintsem a penge átér. És akkor ez még csak saját maga volt, aki nem is rendelkezett extra gyors regenerációval, azok az emberei voltak a Flotta extra génkezelése miatt. Ha itt elpattant volna a húr és valaki meggondolatlanul tüzet nyit, akkor semmi sem maradt volna a helyből és csak a Birodalom képviselői sétáltak volna ki sértetlenül a helységből, még az is lehet, hogy úgy, hogy nemcsak a regeneráció miatt nincs sérülésük, de egyébként sem tudták volna megsebezni őket. Még Ingrid sem számított volna sérülésre, pedig a testpáncélos ruhája sem volt rajta, csak az egyenruha. Megkönnyebbült, amikor végül is a Végtelenek is visszafordultak a helyükre és nem tettek semmit sem.
Látta azt, hogy a kirohanása, felcsattanása sokkal nagyobb hatást váltott ki, mint eddig minden. Nem csak saját maga ijedt meg, hanem a Rocksolid vezetői is felfogták, hogy majdnem mi történt, hogyha Ingrid nem úgy reagál, ahogyan, akkor már halottak lehetnének. Valószínűleg ezen felül azt is érezték, hogy elég komoly helyzetnek kellett kialakulnia, hogy egy Birodalminak rá kell üvöltenie a saját beosztottjaikra, hogy azok álljanak le. Nem hagyta, hogy a vezetők bármit is leolvassanak róla, közben pedig a nagyon régen megtanult meditációs technikájával nyugtatta le magát, először az elméjét csillapította le a begyakorolt módon, majd pedig a szívverését és a pulzusát normalizálta. Még saját maga szemében is meglepően gyorsan sikerült, hiszen már tudta, hogy az ellenfelei biztonságban vannak. A hátrébblépéseket figyelte, nem mintha az megmentette volna őket, most látta ténylegesen újra a Milícia óta, hogy az emberek mennyire törékenyek tudnak lenni. A hosszú élete mellett mindezt időnként elfelejtette.
Még talán saját maga is meglepődött, amikor meglátta a kizökkenést Tubrokon és főleg ott, amikor rájött, hogy miért. Előző nap már rájött, hogy a férfi védeni próbálta, de akkor nem tűnt fel neki, hogy némileg átérezte Ragal azt, amit ő, de most már igen. Az akkor neki sokkalta erősebb volt és minden figyelmét elvonta az a vízió, de most nem volt ilyen. Egy pillanatra látta ugyanazokat a reakciókat a férfin, mint rajta. Mintha csak a saját tükörképébe bámult volna bele reakciók tekintetében. Még nem látott korábban a szülein felül senkit, aki így lett volna képes erre. Az apjától pedig a Zuhanás óta nem, csak az anyjától. Ismét kénytelen volt meglepődni azon, hogy a férfi menyire tökéletesen hozzá illő lehet. Állta Tubrok tekintetét ekkor, de még nem mutatott ki semmit abból, hogy mit is érzett, mi volt azaz előbbi, még túl sok tekintet kereste benne, rajta a válaszokat, ahhoz. Haloványan biccentett a férfinak, hogy ő maga is így érzi, ahogyan az mondta mindezt. Mikor Tubrok is kiküldte az embereit nem mozdult meg, csak várakozott.
A várakozás percei alatt, mivel korábban látta Tubrokon, hogy ő maga is kíváncsi, ha a távozások közben, és amíg mindenki mással volt elfoglalva a férfi még ránéz, és más nem pillant felé, akkor megengedte magának, hogy a merev vonásai pillanatokra megenyhüljenek és egy aggódó és szeretetteljes féltés jelenjen meg az arcán és melegség a szemeiben, ahogyan Tubrokra nézett. Ha volt olyan katonai jelzés, amit úgy érzett, hogy a férfi is felismer, akkor mintha csak megmozdult volna, hogy kényelmesebben álljon aközben jelezve vele, hogy „később”. Ezzel a válaszokra értett, itt nem volt még a testbeszéddel sem módja annak, hogy elmondhassa az előbbi történéseket. Ha nem volt ilyen, akkor a tekintetével és apró, alig észrevehető testbeszéddel próbálta a férfi tudtára hozni. Nem kívánta mindezt sokáig fenntartani, csak addig, hogy Tubrok észrevegye és megérthesse, utána a vonásai újra megkeményedtek és ismét elzárt mindent a külvilágtól, hogy ne lehessen benne egyáltalán olvasni.
Az ajtó felé nézett, amikor az kinyílt és belépett rajta Nava. Látta a megvető pillantást, amivel a fiatal férfi végigmérte, de ő nem mutatta jelét, hogy mindez milyen hatással lett volna rá, csak ridegen és katonásan biccentett felé köszönés képen, de őt nem tisztelte meg azzal, hogy hangosan is köszönjön. Azok után, amit róla halott nem volt a tekintet meglepő és Ingrid eléggé biztosra vette, hogy már hallotta idefelé, hogy mi történt a helységben, ami pedig csak tovább ronthatta a hozzáállását a nőhöz. Szótlanul figyelte, ahogyan Tubrok felrajzolta az új határvonalakat, amik most alakultak ki. A katonai bázissal nem törődött, hogy azt még akarják, az optimális határoknál mindkettő szerepelt a tervekben, hogy azokat ha úgy alakul átengedi. A rideg hangon nem lepődött meg Tubrok részéről, ahogyan arról sem, hogy Nava közbeszólt volna. A fiatal férfi jelleméből adódva úgy érezte, hogy ő nehezebben nyelné le a tényeket, hogy mi az, hogy győztes félként nekik kell alkuszniuk és nem ők szabják a feltételeket, hanem a vesztes fél, akit ráadásul egy birodalmi képvisel. Az idősebbik Ragal szavaira csak bólintott és ekkor fordult a térkép felé.
Igazából olyan sokat nem kellett terveznie, hogy mit is akar lehúzni és miket nem, hiszen a fejében ott volt az optimális határ, amihez most már határozottan közeledtek. Szótlanul kezdte berajzolni a saját vonalát. Ha Nax még rajt volt a térképen, hogy azt is akarja a Rocksolid, akkor azt nemes egyszerűséggel érzelemmentes mozdulattal lehúzta, a katonai bázist, bázisokat fennhagyta a térképen, de a bányát már nem az északnyugati helyen. Nax-tól keletre az ottani nagyvárost fennhagyta a térképen, mivel az még benne volt az optimális határoknál, azonban itt nagyjából egyenes vonallal haladt tovább. Igaz az optimális határokon belül ott volt még egy város és egy erőd, de azokat most nem jelölte be, levágta, ahogyan a Korth alatti nagyvárost sem engedte át, igaz az már az otpimális határon túl volt, ellenben a térképen Korth fent maradt, azt átengedte az eredeti javaslatával ellentétben. Mire végzett a térkép nagyjából Tubrok és Ingrid változtatása után úgy nézett ki, hogy nagyjából pontosan félút volt az eredeti elképzelések, felvázolások között.

Visszahúzta a kezét a holografikus felülettől a háta mögé és egy lépést még hátrált is a képtől jelezve, hogy most végzett a határok felvázolásával. Nem szólalt meg ezúttal, csak amint ezzel kész volt ridegen Tubrok-ra pillantott és a többi vezetőre, hogy mit szólnak ahhoz, amit most felvázolt. Az utóbbi egy-két percben mindketten elég sokat engedtek a másik javára, mondtak le területekről és engedtek át. Abban biztos volt, hogy Navának igencsak nagy kifogásai lesznek, ha másért nem is, akkor már csak Ingrid személye miatt is, csak abban bízott, hogy a többi vezető, akik már felfogták, hogy mire megy ki az egész tudnak a fiatal férfira hatni, hogy mindaz a jellemével ne okozzon katasztrófát.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 13:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid tudja, hogy az osztaga katonái saját speciális nanoborításos páncéljukban gyakorlatilag most sebezhetetlenek, tudása szerint nincs olyan kézi fegyver a Rocksolid területén, ami képes lenne áthatolni a védelmükön, ő maga valószínűleg könnyen védekezhetne, akár a minden birodalmi lőfegyverben lévő taszítómező generátorral. Így ténylegesen nullára csökkentve mindenfajta kockázatot és maximumra növelve a saját esélyeit. A meditációs technika hatásos, bár ilyen helyzetben csak kezeli a problémát, mint teljes megoldást nyújt, de ez is bőven elég Ingridnek, ahhoz, hogy lenyugodjon. Mialatt megtörténnek a változások a teremben, van néhány olyan pillanat amikor csak a törzsfő figyel Millerre, de ezek legtöbbször rövidek, vagy azért még más is láthatná a megenyhült tekintetét, így valószínűleg inkább a katonai jelek mellett dönt. Ezt könnyen meg tudja tenni, vannak univerzális, egyszerű jelek és így csak egy mozdulat. Válaszkép Tubrok rövid időn belül kettőt biccent, majd oldalra néz és tekintetével követi a távozó személyeket, és kicsivel később kíséri végig testvérét. Nava viszont egyáltalán nem adja jelét a legkisebb tiszteletnek sem, még a köszönést sem viszonozza, egyelőre más ellenszenves reakciót nem ad.
Amikor Ingrid szó nélkül elkezdi változtatni a terveit, a teremben maradtak, legfőképpen kíváncsian várják, hogy mennyit és hogyan tervez a nő módosítani. Az új felállás, már némileg jobban elnyeri Elofon tetszését, és Diederik tekintete sem olyan kísérteties már az előbb lejátszódottak után, a többiek álláspontja egyelőre nem nyilvánvaló. Kis mérlegelés után Tubrok válaszol a fel nem tett kérdésre.
< - Most már sokkal hasonlóbbak az elképzelésein, már csak egymáshoz kell igazítanunk a határvonalakat. - a törzsfő hangja még mindig teljesen érzelemmentes, mint az előbb - Ez a rész viszont még kérdéses. >
Itt a Nax-tól nyugatra, Korth-tól délnyugatra fekvő részre közelít a kivetített térkép, ahol öt objektum megjelölődik az Ingrid határain kívül, de a Rocksolid tervein még hozzájuk tartozó nagyváros, két kisebb város, egy katonai központ és egy erőd.
< - Ezek a független területek túl erősek és egységesek együtt. A közelben az ön tervei alapján csak egy nagyváros van, ami azon rész határának hosszához képest csekély. Főleg, hogy még másban is eltérnek az elképzeléseink. >
Nava látszólag eddig bírta és most érzi úgy, hogy eljött az alkalom, hogy felszólaljon és nyomatékosítsa Tubrok szavait.
< - Nevetséges az elképzelése, hogy még az előbbiek után, még ennyi fontos földről lemondjunk. Ennél nehezebb dolga lesz. >
Hangjában egyértelműen hallható a provokáció, ő nem igazán vesz tudomást róla, hogy ki is Ingrid. Egyelőre bátyja és a többi hadvezér sem reagálta le a fiatalabb Ragal szavait, kivárnak amíg Ingrid mond valamit.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Csak a katonai jelzéssel tudta Tubrok tudtára hozni, hogy később elmond mindent, és látta a férfi két rövid bólintását is, hogy megértette mindezt. Az egy igencsak érdekes beszélgetés lesz, hogy Ragal tudtára hozza mindazt, hogy ahhoz nem igen fűzött a Birodalom sok reményt, hogy képes lesz itt bárki tárgyalni, így megvolt a másik parancsa is, hogy jöjjön rá a gyenge pontokra, hogy azokkal meggyengíthető lehessen a Rocksolid. A mai nap után pedig senki sem kételkedhetett abban, hogy Ingridnek nincs meg ez a tudása már. Az ezredesek és tábornokok immáron tényleg nyitott könyvek voltak a számra és Tubrok is igencsak könnyű eset volt számára. Bárki másnak roppantul nagy fejtörést okozott volna a férfi, de a nőnek könnyű dolga volt vele annak hála, hogy mennyire hasonlítottak egymásra. Nava viszont az ellenkezője volt a bátyjának, míg Tubrok olyan, mint Ingrid, hogy határozott, hozzá van szokva, hogy megkapja, amit akar és nem fél még a kezét sem bemocskolni ezen ügy érdekében, addig Nava? Annak ellenére, hogy milyen sorsot tudhattak maguk mögött elkényeztetett fiatalnak tűnt csupán Ingrid szemében, a folytonos másodhegedűsnek, akiből még azt is kinézte volna, hogy féltékeny és irigy a bátyjára, hogy az miket ért el és ő lett a vezető. De mindabból, ahogyan felé reagált még az is kiderült, hogy az előzőkön felül félti a bátyját, túlságosan is forróvérű volt, aki hagyta, hogy az érzései vezessék. Részben igaz volt ez Ingridre is, amikor hagyta, hogy az anyja öröksége kerekedjen felül az apjáéval szemben. Egy pillanatra merült csak fel benne, hogy mi van, ha… de amilyen gyorsan jött ez az elképzelés úgy vetette is el egyből. Ők ténylegesen „halandók” voltak, azaz a feltételezése is megbukott szerencsére. A HPI-s genetika szerencsére nem így működött és kizárt volt, hogy bármiféle rokoni kapcsolata legyen a Ragal-okkal, kellemetlen lett volna, ha kiderül, hogy a számára tökéletes férfi azért tökéletes, mert a rokona.
A térkép felrajzolása után úgy tűnt, hogy mindenki elégedettebb volt azzal, amit látott. Elofon és Diederik arcán látta mindezt főleg, a többiekét még mindig nem tudta. Arról, hogy Nava mit gondolhat a fiatal kopasz férfira sem kellett néznie, pontosan tudta, hogy azok után, hogy Tubrok úgy reagált Ingridre, ahogyan attól a ponttól kezdve a nő mondhatott bármit, a fiatalabb Ragal számára semmi sem lesz jó. Az első kimondott mondat után csak magában mosolyodott el, nem tudta, hogy ez a nem kicsit kétértelmű mondat szándékos volt-e, vagy pedig véletlenül alakult úgy, ahogyan. Bólintott a férfi szavaira, majd újra a térképre nézett, amikor azon az említett ötös került szóba. Igazából már jócskán megvoltak a válaszai arra nézve, hogy mikért is nem fogja azt az ötös területet átadni. Okkal állította fel eredetileg is ott majdnem fele-fele arányban a határvonalakat, mert tudta, hogy túlságosan is egyben vannak azok a fontos pontok ahhoz, hogy kellően erősek legyenek együtt. Éppen ezért ment volna bele abba, hogy kettőt átadjon a Rocksolidnak, a maradék három már együtt sem volt olyan jelentős, hogy veszélyt jelenthessen. Már éppen meg akart szólalni, amikor Nava szólt közbe. Csak egy pillanatra nézett a kopasz férfira, azt is csak alig észrevehetően, majd teljes tekintetével visszafordult a többi vezető felé, akik tegnap és ma is ott voltak.
Még megfordult a fejében, hogy ő maga teszi helyre Nava-t, ahogyan annak idején a szülőknek kellett volna, de ezt valószínűleg nem kapta meg soha senkitől sem, főleg nem Tubroktól. Vagy a másik eshetőség, hogy kevésbé barátságos módon elmagyarázza azt, hogy mi a helyzet és lényegében kizavarja ezzel a teremből, amivel valószínűleg közel sem javítana az amúgy sem kellemes kapcsolatukon. És akkor a fiatal férfi még nem is tudta, hogy mi megy a háttérben, ha megtudja, akkor abból majd ezen felül nyílt háború is lesz. Végül is úgy döntött, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a fiatal férfit, mintha itt sem lenne a teremben. Máskor is tapasztalt már az élete során efféle idegesítő provokálást, de ott legalább az a helyzet állt fent, hogy komolyan tudta venni azt, aki ezzel próbálkozott. Nava-t nem volt képes úgy venni főleg attól a pillanattól nem, hogy a saját két éves fia komolyabban és érettebben volt képes viselkedni, mint a talán kilenc éves felnőtt férfi, így képtelenség volt.
< - Ami a határokat illeti, mindent figyelembe vettem – kezdte ő is a teljesen rideg hangon. – A távolban északon ott van egy nagy hatótávú radarállomás, aminek hatótávjába bőven beleesik az érintett ötös. A határ hosszú és nagy, de ettől függetlenül egyáltalán nem védtelen és sokkalta nagyobb előnyben van a Rocksolid, mint az öt terület együttesen. Nyugaton a nagyváros, északnyugaton Vanea, északon az a város és északkelet, kelet irányban pedig Korth van ott, mindegyik helyről, irányból pillanatok alatt képes lehet a Rocksolid nagyobb haderőt felvonultatni az ötös régió ellen, amint szükségessé válik. A radarnak köszönhetően pedig a mozgásokat is figyelemmel lehet kísérni és amint a legapróbbat észlelik máris tudnak ellene lépni anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is hátrányba kerülnének az ellenfelükkel szemben. >
Amíg beszélt a tekintetével véletlenül sem nézett Nava-ra, őt kikerülte, mintha ott sem lenne a teremben.
< - Esetleg meggyőzhető vagyok arról, nagyon jó indokokkal, hogy az önök határán kívül, de az enyémen belül szereplő katonai bázist megtarthassák, ezenfelül az öt területből kettőre igényt tarthassanak. Így a kérdéses területeken fele-fele arányú lenne az osztozás, ami ellen már önök sem emelhetnek hangot sem kifogást – mondta még mindig ridegen. >
A hangjában érezni lehetett emellett a megnyomott esetleg szóból is, illetve a tekintetéből is kiolvasható volt, hogy ez nem alkudozás volt. Hanem egy legvégső ajánlat, ezen felül többet nem fog alkudni, bármennyire is szeretné a Rocksolid már. Mindez nem felvetés volt a nő részéről, hanem sokkalta inkább egy javaslat, amit ajánlj, hogy elfogadjon a másik fél. A többi folytatást az előzőek után már a Rocksolid vezetői is eltudták képzelni.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Navának természetesen szembetűnik, hogy levegőnének nézik, de először még magába folytja a reakcióját, de ez valószínűleg még jobban felingerelte. Tubrok hangja vagy reakciója nem árulkodik arról, hogy az előbbi megjegyzése szándékosan lett volna félreérthető Ingrid számára, de ettől még lehet, hogy szándékosan fogalmazott így, ezt nem lehet az eddigiek fényében kizárni. A hosszabb magyarázatra most először Kanton válaszol, összeszedetten és végiggondoltan, a lehetőségekhez mérten leghiggadtabban és tárgyilagosan.
< - Ha megengedi Lady Ingrid - kér ezzel a szót a törzsfőtől is egyben, mert egy pillanatra Tubrok felé pillant az ezredes - Kort és Venea erős támaszpontok valóban, ahogy az említett radar rendszer is nagy lefedettséget nyújt, de ezek csak felderítésre, elhárításra szolgálnak. A védelemhez kellenek gyorsnak bevethető, jelen lévő egységek, hogy azonnal reagálhassanak. Akármilyen gyors is a csapatszállítás, mindenképpen időt vesz igénybe. És a területet is figyelembe kell venni, ha ott nem érzik magukat közvetlenül veszélyben az emberek, nem fogják figyelembe venni a Rocksolid közelségét. Ezeket javaslom vegye figyelembe. >
Ezzel hátrébb is lép, nem vár választ, csak ismertette az álláspontját. A választ igazából Ingrid rugalmas hozzáállása adja meg, miután többen látják, hogy Miller hajlandó változtatni az elképzeléseiken, ők is elkezdik a saját ötleteiket elfogadható tervekké formálni. Ezalatt Nava csak figyeli a nő mozgását, szavait, viselkedését. Tubrok az esetleg szó nyomatéka után nem sokkal válaszol is.
< - Azok a területek egyáltalán nem fontosok jelenleg, nincs szükségem jó indokra, mert nem tartok igényt az ottani bázisra. Máshol lenne jelentősége ugyanakkora területeknek, az említett határvidéken közvetlenül. Cserét ajánlok. Az ötből három pont még nem befolyásolna olyannyira az erőviszonyokat, hogy az ne legyen elfogadható. A Rocksolid ugyanúgy három további pontot kap, még ha nem is ugyanúgy. A déli erődre igényt tart? >
Lassan a jelenlévő szűkebb kör jobban felveszi a tárgyalás ritmusát, így a külső körülmények nem zavarják annyira őket abban, hogy a munkára koncentrálhassanak.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amennyire látta nagyjából, majdnem teljesen egészében azt a reakciót váltotta ki Nava-ból, amit várt is azzal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a szavait. Legalább tisztában lett azzal, hogy a férfinak volt némi önuralma is és képes volt visszafogni magát és nem visszavágni azonnal arra, ami történt. Ingrid úgy számolta, hogy ezzel a hozzáállással és mentalitással még körülbelül két-három másik hasonló eset fordulhat elő, mielőtt a fiatalabbik Ragal ki nem fakad teljesen. Egyelőre egyelten okot látott arra, hogy a férfi miért volt itt egyáltalán, ami pedig elég sok mindent megmagyarázott. Mivel nem volt a tág tárgyalásokon ott, nem volt fontos katonai vezető, de ez itt most szűk kör volt. Azaz, amit korábban gondolt az még inkább helytálló volt. Tubroknak volt örököse egyelőre, így amíg lesz gyermeke, addig Nava töltötte be ezt a pozíciót. És pontosan ez volt oka annak, hogy erre a belsőbb tárgyalásra már idehívták. A gondolkodásból Kanton zökkentette ki, amikor szót kért, biccentett neki, hogy őt magát nem zavarja az, hogy megszólal. Végül is pontosan azért voltak itt, hogy mindezt megtegyék. A férfi szavai tökéletesen helytállóak voltak, ezzel tisztában volt, ezért is mondta a választ úgy, ahogyan, hogy esetlegesen hajlandó arra, hogy megfelelő ajánlat esetén kompromisszumra. Ez a válasz volt, amire úgy tűnt Ingridnek, hogy a férfiak váltak, mert ismét egymás között kezdtek beszélni. Ő végig csöndben volt és figyelte őket. A térképre nézésre már nem volt szüksége. Pontosan tudta fejből, ahogyan azt is, hogy éppen most határoznak úgy, ahogyan az neki szükséges volt és, ahogyan ő maga akarta. Mindezt természetesen megint úgy, hogy fogalmuk sincs erről és azt hiszik, hogy minden a saját ötletük. Ehhez Ingrid remekül értett és mint tegnap ma sem jöttek rá a vezetők, hogy ezt teszi velük és biztosra vette, hogy nem is fognak rájönni, amíg majd később el nem mondja Tubroknak, már ha elmondja.
Amíg ez történt feltűnt neki, hogy Nava őt figyeli, fogalma sem volt róla, hogy mennyire képes a testbeszédből olvasni a férfi, de abban eléggé biztos volt, hogy közel sem hangolódott rá, mint a bátyja, akinek már csak a kettejük közti hasonlóság miatt is alig-alig kellett valamit mozdulnia, a legkisebb jelekből is tökéletesen tudott olvasni. Amíg az ezredesek tanácskoztak Ingrid mindvégig mereven és szinte teljesen mozdulatlanul állt a kezeit a háta mögött fogva össze, mintha csak egy szobor lett volna. Ha Nava is ért a testbeszédhez, akkor azt könnyedén rájöhetett, hogy ez a merev távolságtartás, amit már az első találkozáskor is látott nem csak a rangok miatt és az osztálybeli különbségek miatt áll fent. Nem csak a Birodalmi neveltetés lehet az oka annak, hogy a nő így viselkedik, hanem mindez a jellemének is a része. Láthatta, hogy többször néz végig a rideg tekintetével az egymás között beszélőkön, de most nem láthatott semmit sem, amikor Ingrid szemei és tekintete Tubrokra tévedt. Nem változott meg semmi az arcán, vagy a szemeiben, talán annyi lehetett feltűnő, hogy rajta nagyon kicsit tovább időzött a nő tekintete, de messze sem annyival, hogy az bármire okoz adhatna. Épp csak annyira, mint amennyi Tubrokot a rangja miatt megilletne. Amikor éppen csak megmozdult, főleg a fejét forgatta, többre egyelőre nem volt szükség, akkor minden mozdulata precíz és gördülékeny, semmivel sem mozgott többet a szükségesnél, még akkor sem, amikor éppen az egyensúlyát helyezte át az állás közben, mit egyébként összezárt lábakkal tett meg. Mereven, katonásan, mint egy magas rangú és sokat látott és megjárt tiszt, hadvezér annak ellenére, hogy az egyenruhája nem a Flotta szabvány volt, hanem arra utalt, hogy civil. Ennek ellenére, hiszen már mindenki látta a mozgásából és abból, amit tudott, hogy valószínűleg katona is nem rejtette el azt, hogy tényleg az annak ellenére, hogy nem a Flotta tagja. Ezt valószínűleg Nava is könnyedén leolvashatta róla, ahogyan azt is, hogy megannyi ismerős jellemvonást látott meg rajta, mint amit Nava a saját fivérén is meglát, a hihetetlen határozottság, az a tekintet, testtartás, aki nem tűri, ha ellent mondanak neki, hozzá van szokva, hogy minden úgy van, mint ahogyan ő akarja, ahogyan mindent elér, amit akar. Parancsolás, hogy ez sem áll távol tőle, egy harcos és még sorolni lehetett volna tovább, a makacsság már egyébként is kiderült a tárgyalások alatt. Amennyit Ingrid itt látatni engedett magából abból eléggé biztos volt abban, hogy Nava, ha nem is most, de nagyon hamar rájön majd arra, hogy a nő olyan, mint Tubrok.
Ahogyan Tubrok végül megszólalt Ingrid is végül végérvényesen felé nézett és mint korábban a tárgyalások alkalmával felvette a szemkontaktust is. Hármat akartak és a másikról lemond. Négy területet egyért, legalább is, ha Ingrid a saját határait vette figyelembe. Nem látszott rajta, hogy mi a véleménye arról, amikor Tubrok mondta, hogy nincs szüksége arra, hogy jó indoka legyen. Pedig volt, révén Ingridnek megvoltak a saját elképzelései arról, hogy melyikeket adja át az ötösből. Még úgyis, hogyha nem veszi figyelembe azt, hogy ott húzta meg az optimális határt. Az biztos volt, hogy a két katonai bázisról szó sem lehetett. Lehetséges, hogy magánemberként továbbra is a Rocksolid érdekeit nézné, de itt küldöttként a Pride-t képviselte.
< - A jó indokra akkor van szüksége, amikor a bázisokat kéri nagyúr – felelte. – És ott is azon résznél, hogy melyikeket. >
A hangja továbbra is ugyanolyan rideg és távolságtartó, mint általában, de most ismét feltűnt benne az a minimális provokáció, ami korábban is. Messze nem olyan feltűnően, mint Nava kirohanása, más talán észre sem fogja venni azt az élt a hangjában, de abban meglehetősen biztos volt, hogy Tubrok-nál célt fog vele érni. Ugyanígy folytatta a szavait is, mint ahogyan elkezdte.
< - Ötből három még beleférhet, attól függően, hogy melyik az a három, amelyiket akarja Lord Tubrok – mondta. >
A szemeiben egy pillanatra mintha megvillant volna valami, ami nem csak provokáció, de részben kihívás is volt, de ez nem szólt a többi hadvezérnek, ez csak a másik köztük levő dolognak szólt, ami csak kettejükre vonatkozott és nem másra.
< - A déli erőd az önöké lehet, egy katonai pontra mindenképp szükségük van a régióban – mondta egyetértően. – Melyik a másik kettő stratégiailag fontos pont, amelyikre igényt tartanának? >
Mondta és kérdezte anélkül, hogy a térképre nézett volna, vagy megszakította volna a szemkontaktust. Az egész helyzet némileg csalók volt, annak ellenére, hogy ebbe ennyire könnyen belement, rideg hangja és hangsúlya határozottan éreztette, hogy ezt könnyen megkapták, de a többinél nem lesz ennyire könnyű dolguk, révén, hogy ki is emelte, hogy egyre volt szükségük és nem többre.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nava azt olvassa le Ingridről, amit a nő mutatni szeretne, a határozott, hideg és merev katonai küldöttet, aki pontosan olyan mint egy tökéletesen működő gép, nincs benne hiba, nem téved, nincsenek felesleges mozdulatai. Ez valószínűleg hidegebb kép, mint amilyen Ragal lehet a fiatal férfi szemében, de meg vannak a kellő hasonlóságok, mivel nem tud többet leolvasni Miller-ről, figyelmét a többiek felé fordítja. A többi jelenlévő végighallgatja Ingridet, Tubrok láthatólag megérzi Ingrid hangjában azt az enyhe élt, de ezúttal Diederik is, akinekmár feltűnik ez, a korábbiakkal összefüggésben, de ez éppen csak leolvasható róla. Egyelőre a provokálással nem törődve határozott hangon válaszol a törzsfő.
< - A másik kettő az erődtől keletre lévő város, és a legkeletebben fekvő nagyváros. A másik két, déli pontra nem tartok igényt, azok kellően elszeparáltak lesznek. >
Ha Ingrid visszakozik vagy ellent, mond akkor még folytatja.
< - Az öt fontos rész elosztását, máshogy nem látom indokoltnak, az említett két megmaradó rész, a délebbi város és katonai központ összetartozik és valamivel távolabb fekszik a többi résztél. Indokolt lenne annak függetlenségét meghagyni, más felosztás helyett. >
Egyelőre mindenki Ingrid válaszára vár, még Nava is. Ha Ingrid mégis a térképre néz és megszakítja a szemkontaktust, akkor láthatja, hogy a három-kettő arányos felosztás az öt pont közül valóban így lenne a leglogikusabb, de ez ismét a Rocksolid előnyével járna.

//Elnézést a tartalom és terjedelembeli rövidségért.//


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid érzékelte, amikor Nava végül elfordított a tekintetét róla, a szeme sarkából érzékelte is mindezt, látta. Bármit megadott volna, hogy belenézzen a fiatalabb Ragal fejébe, hogy mit is tett róla össze és mi a reakciója arra, hogy egy a bátyához hasonlatos személlyel „támadott” a birodalom. Azt remélte Ingrid, hogy a férfi rájön, hogy a provokációval nem megy sokra, de ha felhagy vele még a nő sajnálta volna is, remekül szórakozott és mulatott az előbbi kirohanáson is. Látta, hogy Tubroknak feltűnt az, aminek fel kellett, de ezek mellett Diederiknek is, igazából a férfinél csak azon csodálkozott, hogy még csak most. Hiszen a mai napon a fenyegetésig meglehetősen nyíltan flörtöltek Tubrokkal itt a tárgyalás alatt. Abban teljesen biztos volt, hogy remek felháborodási alapot nyújt majd a nap hátralevő részére Nava-nak és az ezredesnek kettejükkel kapcsolatban. Legalább lesz kin levezetni a feszültséget, ami a tárgyalásoknál kialakult még úgyis, hogyha a fél, akit szidni fognak Ingrid lesz. Arról továbbra sem szeretett volna lemondani, hogy lássa a két férfi arcát, amikor Tubrok közli vele, hogy elcsavarta a nő a fejét és vissza fog jönni a tárgyalások után. És végre következett az a másik kettő pont, hogy melyiket is akarja a Rocksolid magának. Ingrid számára semmilyen különlegesség nem volt abban, hogy pont ezt a kettőt akarták. Ő maga is úgy gondolta, hogy ezek voltak azok, mik a legreálisabbak voltak a kérésnek.
Azonban ez olyan volt, hogy mégsem adhatta át mindegyiket. A város közvetlen a bázis mellett az igen, benne volt a határvonalon belül, amit ő maga szabott, így erről könnyedén lemondott. A nagyváros. Szíve szerint még bármiféle gond nélkül ezt is átengedte volna, négy az egy ellenében, hiszen csak egy területről kellett lemondania a többiről a másik fél tette meg önként és szótlanul.
< - A város az önöké lehet – bólintott. – De a nagyvárossal már nem ennyire egyértelmű és könnyű a helyzet. >
Ő maga is határozott volt és továbbra is rideg. Így hát várta, hogy Tubrok tovább folytassa, aki meg is tette. Nem nézett félre a térképre, ott volt a fejében, pontosan emlékezett minden kis részletre. Természetesen érthető volt, hogy miért így akarta a Rocksolid az egészet, de az elfogadhatatlan volt a részéről. A válasz már megvolt, mondhatta volna hangosan, hogy amíg gondolkodik rekesszék be mára az ülést, ez Tubroknak lett volna egyértelmű, hogy azért, hogy még egy napot tudjon itt maradni és nem másért lett volna. De roppant sajnálatos módon nem tehette meg, mert aláásta volna a tekintélyét, hogy nem tud azonnal dönteni. Így bármennyire is szerette volna ezt az opciót ez mégsem játszott emiatt. Egyrészt nő volt a férfiak között, másrészt a birodalom küldötte, nem mutathatott gyengeséget, már így is jócskán több volt az a pillanatnyi félelem és az embereinek kizavarása, mint amit megengedett volna máskor magának. A szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg és így folytatta.
< - Az önök szempontjából valóban így lenne logikus és kényelmes – kezdte továbbra is ridegen. – De kérem nagyúr ne felejtse el, én nem az önök nézőpontját tartom továbbra sem szem előtt, hanem a megszállt területek lakóiét. Ha átengedem a nagyvárost, akkor ennyi erővel a további másik kettőt is átengedhetném. Azzal ha a nagyváros az önöké a két autonóm terület megszűnik autonóm terület lenni. Tökéletesen el lennének vágva mindentől és akkora nyomás nehezedre rájuk, hogy akár máris kapitulálhatnának a Rocksolid javára. Egy város és egy központ, de még a nagyváros együttesen sem képes akkora katonai erőt felvonultatni, hogy bármiféle fenyegetést jelentsen az önök számára. Öngyilkosság lenne, a nagyváros miatt már csak azért is, mert Korth közvetlen ott van felette északon. Bízom benne, hogy látják, hogyha ezt csak így elfogadom egyszerre ölöm meg a körzet két stratégiailag fontosabb pontját gazdaságilag és társadalmilag is. >
Megvárta, hogy mik lesznek a reakciók, természetesen gondolta, hogy mindez senkinek sem fogja elnyerni a tetszését, révén nem érdekelte őket, hogy a Pride-al mi lesz, őket a saját részük érdekelte. Ám mielőtt bárki felszólalhatott volna, vagy tiltakozhatott volna, hosszú idő óta talán a legmerészebb húzás következett, amit nem is tudott, hogy az NSZK és az NDK létrejötte óta volt-e ilyen határokat illetően.
< - Azonban… - kezdte. – Egyetlen megoldást látok erre. >
Közelebb lépett az asztalhoz, ekkor szakította meg csak a szemkontaktust, és a térképen elkezdte az egyik részt nagyítani, a nagyvárost. Eléggé nagyra, hogy már csak az legyen a térképen és az töltse be. Tudta, hogy ez ki fogja csapni a biztosítékot nagyon sokaknál. Végignézett a térképen, majd a képek alapján próbálta pontosan félútra besaccolni, hogy miként lehetne a várost felosztani úgy, hogy nagyjából fele-fele arányban legyen benne minden mind a két részre, majd egy precíz és mégis elegáns mozdulattal azon a vonalon rajzolta fel a határvonalat. Itt nem nyugatra és keletre bontotta fel a határt, ahogyan az 1900-as években történt annak idején Németországban, hanem északra és délre. Amint felrajzolta a térképet hátrébb lépett még mindig mereven, újra Tubrokra nézett, bár sejtette, hogy a férfi még a térképre nézett.
< - A legvégső ajánlatom a határt illetően, ez kényelmes és jó önöknek, mert soha sem mernének ebből a helyzetből később sem támadni a nagyvároson át. És a másik két terület gazdaságát és társadalmi berendezkedését sem borítja fel – fejezte be ridegen. >

//Bocsi, nekem sem ment erre több most, mert kvázi tényleg nem történt semmi.//



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A felvezetés után Tubrok megértően jelzi, hogy érti mit akar Ingrid mondani, de ahogy a térképre néz, újra mérlegeli a dolgokat.
< - Mindenki a saját érdekeit képviseli, és ön ajánlotta fel, hogy átenged azon a részen is három pontot. >
Hangjában érezteti, hogy mindenképpen három fontos rész akar azon a területen magának, főleg azután, hogy ezt Ingrid korábban jóvá is hagyta neki. Láthatóan a többi Rocksolidi vezető is így gondolja. A térképen Ingrid szabadon tud navigálni, ahogy ráközelít a városra részletesebb kép és több információ is megjelenik. A város neve Arrazon, nagyjából 4-5 millió fő lehet a lakossága, négy nagyobb részre, kerületre, negyedre van felosztva. Ezek közül három fejletlen és inkább csak a megélhetésért és létért küzdők lakhelye, a negyedik fejlett rész az északi kerület, amely már közepesen fejlett technológiával is rendelkezik. A városnak van kiterjedt földalatti alagúthálózata, különböző kábel és csőrendszereknek, földalatti útvonalaknak. A légi közlekedés főleg a fejlett részeken jellemző, máshol a földi járművek kapnak fontos szerepet. A város körül jelentős mennyiségű kút, és földterület van, amivel ellátják magukat. A fejletlen részeken a Pride-ra jellemző, az erősebb marad életben elve érvényesül és nincs igazán szervezett irányítás vagy hatalom. Ezen információkkal Ingrid egy többé-kevésbé megvalósítható határvonalat képes meghúzni. Ez viszont egyáltalán nem nyeri el a törzsfő tetszését és Elofon és Kanton is visszakozik. Eddig még nem volt hasonló esetre példa, Miller ismeretei szerint.
< - Attól tartok ez az opció nem elfogadható. Akkor sem, ha az utolsó ajánlata. - válaszol határozottan Tubrok - Az az egy félbe vágott város nem lenne egyik félé sem, csak egy megkötött alku következménye, feleslegesen elszeparált rész. Ezzel bizonyára mindenki egyetért, aki harcolt ott korábban. - utal ezzel saját magára is - Egy városon belül nem lehet igazi határvonalat felállítani, minden egyes támadás, ellenállás, zavargás lehetne egy újabb ok, egy ürügy a Pride-nak vagy más független csoportnak, hogy konfliktust teremtsen. Én nem hiszem, hogy nem mernének semmit tenni Korth közelsége miatt, fordított helyzetben, közülünk is van aki megtenné. Van esetleg más megoldása, vagy olyan rész, amit felkínálna a nagyváros helyett? >
Fejezi be, majd néz Ingrid szemébe, és látszik rajta, hogy nem akar engedni. Miután megnézi az adatokat Elofon is hozzászól.
< - Az a hely valóban egy darázsfészek lenen Lady Ingrid, ha csak így egyszerűen félbevágnánk. Senki nem akar ilyen helyzetet teremteni. >
Legvégül még Nava is megragadja az alkalmat, hogy egy fanyar mosoly után kimondja amit gondol.
< - Attól, hogy nem is vesz észre, ne higgye, hogy változik amit mondtam. Azon a részen sok harcos esett el, bátyám és én is harcoltunk ott. Elofon tábornok is, Diederik ezredes is. Én kimondom, hogy nem akarják elveszteni az ottani területek nagy részét. >
Nava végignéz a sajátjain, is, hogy lássa a reakciókat. Bizonyára igazat mond, de a többiek nem erősítik ezt meg hangosan. Tubrok csak kérdően pillant a testvérére.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 14:19

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid tökéletesen kihallotta Tubrok hangjából, hogy a férfi roppant mód elbízta magát azzal kapcsolatban, hogy három fontos területet fog megkapni a zónában. A nőnek esze ágában sem volt mindezt megadni neki. Birodalmiként nem tehette meg, és már kezdte ő maga kényelmetlenül érezni magát a huzavona miatt. Nem küldöttként persze, hanem magánszemélyként. Roppant nehéz helyzetbe került, ha nem akarja, hogy a Rocksolid elbukjon, akkor valahol engednie kell, de nem tehette meg annyira, hogy azzal egy politikai, vagy éppen karrier-öngyilkosságba fusson bele. Pedig nagyon arra állt a helyzet, egyelőre, főleg, ha így makacskodnak. Titkon azt kívánta, hogy bárcsak ne a Rocksolid lenne az, akikkel tárgyal, mert akkor már régen faképnél hagyta volna őket, hogy nem fárasztja magát, a kellő információk úgyis megvannak, a többi már a Zsarnok és Maniac dolga, hogy mit ad át a két figyelmével kitüntetett birodalomnak, nagyhatalomnak.
< - A történelem során nem ez lenne az első ilyen félbevágott város és annak ellenére, hogy úgy látszik, hogy nem lenne működőképes, az tud lenni – mondta határozottan Tubrok szavaira. – Ha nem lenne működőképes, akkor nem is hoztam volna fel opciónak. >
Tudta, hogy itt a mostani történelemben nem volt ilyen, még szerencse, hogy nem csak az elmúlt 1000 évből voltak emlékei és tudása, hanem régebbről is. Már éppen válaszolt volna arra, hogy mit ajánlj fel, amikor Nava ismét közbevágott. Ekkor már, ahogyan a fiatal férfi kimondta, hogy nem veszi figyelembe rideg tekintettel nézett a másik felé. Nava amatőr volt ehhez az asztalhoz, ezt az első nap már teljesen tudomására hozta a vacsoránál, az előbbit pedig, személyes dolgokkal vagdalózott és sértésnek vette mindezt.
< - Figyelembe veszem a jelenlétét és szavait fiatalúr – mondta ridegen, ahogyan Nava-ra nézett és bele a férfi szemeibe. – Csupán nem volt szükséges a provokációjára felelnem, tekintve, hogy önnek nem a tárgyalással és annak menetével vannak gondjai, hanem személyemmel. Mindezt már az első estén, a vacsora alatt tudtomra hozta, mikor megemlítettem a Rocksolid gyengeségeit és erényeit. Attól a ponttól kezdve ellenséges velem és nem lát szívesen. Mindezt már csak tetézte, hogy a közvetlenebb volt a viselkedésem és a fivére, a nagyúr beleegyezett a tárgyalásokba. Ön jelenleg nem mint hadvezér, vagy ezredes van jelen a tárgyalásokon, ha így lenne már a mai nap során is, és korábban is, tegnap itt lett volna. Ebből következik, hogy mint Lord Tubrok örököse van jelen. A feladatom a hadvezérekkel és a fivérével való tárgyalás, nem önnel. Amennyiben továbbra is a személyemmel van gondja fiatalúr ez így is fog maradni, a jelenlevő urak mind távol tartják személyes érzéseiket a tárgyalóasztaltól, miként én is. Megkérném, hogy a magánéletét az ajtókon kívül tartsa, ha pedig a személyes gondjairól akar velem beszélni és tisztázni őket, vagy éppen mindenfélének elhordani, a tárgyalások után megteheti, meghallgatom, és nem küldöm el önt a fivérére való tekintettel, mert nem óhajtom megsérteni Lord Tubrok-ot és a vendégszeretetét. >
Mindvégig Nava szemeibe nézett, nem volt benne kihívás, vagy provokáció, végit teljesen ridegen beszélt és tárgyilagosan, távolságtartóan. Noha szavaiban volt jó néhány félreértelmezhető fordulat, amit úgy lehetett értelmezni, ahogyan valaki akarta nem provokálta ezeken felül a fiatal férfit. Biztos volt benne, hogy Diederik-nek is le fog esni jó pár dolog az előző után, ahogyan Nava is már csak amiatt is, hogy boszorkánynak tartotta őt pontosan arra fog gondolni, amire Ingrid akarta, hogy gondoljon. Várt néhány pillanatot, nem hagyta, hogy a fiatalabb Ragal megszólalhasson. Látta Tubrok kérdő tekintetét is, amivel a fivére felé fordult. Pedig Tubrok is tudta, hogy Nava Ingridet nem szívleli és azért voltak a szavai, nem pedig egyéb indokból.
< - Biztos vagyok benne, hogy meg akarják tartani, én is így tennék, de önnel ellentétben ők az életüket és a Rocksolid megmaradását választják a felesleges öngyilkosság és a birodalom elvesztése helyett – mondta olyan ridegen és olyan hangsúlyban, mint ahogyan tegnap a fegyverszünet létrejöttét is tette. >
A hangjában nem volt fenyegetés, nem akarta tovább ijesztgetni a vezetőket, bár sejtette, hogy emiatt a hangulat ismét megfagy idebent a teremben. Csupán tényeket közölt és az eddig látottak alapján pontosan ez történt, hogy a vezetők élni akartak és nem pedig feladni azt, sem pedig pusztulásba dönteni ezt az egész helyet, hogy eltöröljék őket a föld színéről. És Ingrid sem akarta megtenni. Nem emelte ki, nem utalt rá a szavaival sem Nava-nak, sem senki másnak, hogy a vezetők csak neki köszönhetik az életüket, ahogyan köszönetet sem várt el mindezért, hogy így tett, pedig nem kellett volna megtennie. Szerencsésnek vélte, hogy Tubrok volt az idősebbik és nem Nava. A Rocksolid érdekében mindenképpen, lehet, hogy a fiatalabb Ragal is remek harcos volt, de ettől függetlenül túlságosan is forrófejű volt Nava ahhoz, hogy komolyan lehessen venni, vagy bármibe érdemlegesen beleszólhasson. Ez lehetett az oka annak is, hogy nem volt itt korábban a tárgyalásokon. Néhány pillanatig még fenntartotta a szemkontaktust a fiatalabb testvérrel, majd ismét Tubrokra nézett.
< - Természetesen van nagyúr – mondta, mintha az előbbi meg sem történt volna. – Révén az elejétől kezdve úgy fogalmaztam, hogyha bölcsen választja meg a három területet. Az ajánlatom a nagyvárosért, a katonai központ a déli páros pont megbontásával. >
Ez volt a leglogikusabb, noha jócskán gyengébb volt, mint a város, ennek ellenére megvolt a haszna. Ha meglátja, meghallja, hogy valaki tiltakozna, vagy ellenkezne, akkor folytatja.
< - Önmagában lehet, hogy jelentéktelennek tűnik ez a központ, de figyelembe véve a mellette levő két másikkal, mikre önök tartanak igényt, már is nem jelentéktelen. A hármastól keletre levő város és nagyváros ezáltal teljesen el vannak minden hadi utánpótlástól vágva és önök is teljesen képesek lefedni a két pont felügyeletét és szemmeltartását. Mindazonáltal így még a délebbi részek felügyelet és figyelemmel kísérése is sokkalta könnyebb lesz önöknek és az egységeiket is több helyen, biztosabban tudják tárolni. A két oldalról érkező nyomás, a három pont, illetve Korth nyomásfölénye biztossá teszi azt is, hogy ez a két város ne próbálkozzon semmivel a Rocksolid ellen. És a másik fontos pont a gazdasági és társadalmi indexek is pozitívban maradhatnak mindkét fél számára. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ragal ugyanolyan hideg tekintettel és mimikával néz Ingridre a válasz után, amit már elég hosszú ideje sikerül mindenféle változás nélkül fenntartania.
< - Én sem utasítottam volna el az ajánlatát, ha nem lenne ellenkező véleményem a kérdésről. - zárja ezzel le a kérdést a maga részéről >
Nava, amikor Ingrid felé fordul felveszi a szemkontaktust a nővel. A férfi először akkor hökken meg, mikor Ingrid fiatal úrnak szólítja, a felháborodás látszik a szemein, de hamar túl teszi magát rajta és megállja, hogy félbeszakítsa Ingridet. Amikor válaszol, Nava hangjában már érezni is lehet, hogy egyáltalán nincs ínyére Ingrid jelenléte, sem az amit a szemébe mondott.
< - Nem azért nem voltam eddig jelen, mert nem értek a politikához, vagy a hadvezetéshez, ami kötelességem is. - mondja hangjában minimális lekezelő éllel - Személyes okom volt rá, amit már említett. De igen, én vagyok az örökös is. A személyes problémáimról pedig én döntök, nem fog kiküldeni a teremből, ha már ide küldtek. Nem félek magától, amíg csak fenyegetőzik. >
Tovább már nem akar menni, ezért nem folytatja, neki már ennyi is elég. Reakcióiban enyhe dac is felfedezhető. A kissé kellemetlen rész felett a többi vezető kellő közönyösséggel tovább siklik, de azért még figyelik, hogy hogyan folytatódhat tovább a párbeszéd Miller és a fiatalabb testvér között. Tubrok már alaposan ismerheti az öccsét, mivel a reakció utána kérdő tekintet eltűnik az arcáról, nyilván már megkapta a saját válaszát a fel nem tett kérdésre. Mivel nem történik ténylegesen semmi olyan, ami megzavarná a tárgyalás menetét Tubrok végighallgatja az új ajánlatot majd bólint. Ezután a törzsfő kikéri még a többi embere véleményét is a helyzetről, majd csak a rövid egyeztetés után válaszol.
< - Ez már megfelel egy közös elképzelésnek, majdnem minden tekintetben. Így elfogadom ezt a felállást. De a változtatás lehetőségét még tartsuk fenn a tárgyalások végéig. - itt egy kis szünetet tart - Ezután rá akar térni a legnagyobb különbséget és jelentő jelentő részre Lady Ingrid? >
Teszi fel végül Tubrok a kérdést és a hangjában érezhető, hogy ha igenlő a válasz, akkor azt is várja, hogy Miller mondjon erről a fontos kérdésről valamit.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta Nava szemein, hogy megdöbbent, hogy minek szólította Ingrid. Nem akarta őt uramnak, vagy nagyúrnak szólítani, annyira nem tisztelte, talán pont a viselkedése miatt, amit a fiatalúr tökéletes lefedett, hogy micsoda is volt ő. Látta, hogy félbe akarja szakítani, de végül nehezen ugyan, de megtette. Kisgyerekként volt ilyen ugyanilyen Ingrid, amikor még nem volt képes uralni az érzéseit és az apja rideg vonásai sem igen jelentkeztek, csak az anyjától örökölt lobbanékonysága. Mire nagykorú lett már kezdtek jelentkezni a tanítások miatt és a mentalitás miatt is az apja jellemvonása rajta, de a génkezelés volt az, amivel mindez könnyedén ki tudott teljesedni és azóta nem igen voltak efféle érzelmi kilengései, általában tudta őket uralni. Néhány extrémebb esettől eltekintve, amik mind hatalmas stressz mellett voltak, mint az Ezüst háborúk, az anyja és a húga eltűnése, majd néhány dolog, amit a Milíciánál tennie kellett. Utána a házasságkötés, amikor megtudta az apja akaratát, a terhesség alatt a hormonok miatt beálló viselkedésváltozás, ami igazából még természetes is volt, meg most itt az utóbbi pár napban több dolog is. Lerontis kezdte, a tegnap esti beszélgetés Cal-el, a kiborulása fent a völgyben, majd ma a katonái, ha ez az egész nem lett volna személyes, akkor sokkalta könnyebb lett volna. És a stressz sem lett volna ekkora, máskor még nem volt ilyen tárgyalásokon, ott el tudta magát különíteni ettől, de Skandinávia és a Rocksolid túl személyes volt neki. De most már Nava a hangjában sem próbálta elrejteni, hogy mit is érez valójában.
Nem mutatta ki, hogy Ingrid is ért ehhez, sőt valószínűleg jobb harcos és hadvezér volt már a génkezelés előtt is, mint Nava valaha is lesz. A politikai érzéket pedig inkább még gondolati úton sem vetette fel, mert láthatóan egyáltalán nem értett hozzá Nava, ahhoz túlságosan is az érzelmeire hagyatkozik, mintsem reálisan és racionálisan nézné az adott helyzeteket. Tudta, hogy az előző szavaival csak még több pontot adott Nava-nak, hogy gyűlölje őt, ami igazából meglepően érdekes volt, hogy amiatt, hogy a fivérének felkeltette a figyelmét ekkora reakcióval jár. Néhányszor látott effélét, de ott mindig az a helyzet állt fent, hogy mindkét testvérpárt érdekelte a harmadik fél és vonzódtak hozzá, így amelyiket a harmadik fél nem választotta gyakran ahelyett, hogy versengésbe kezdett volna a testvérével inkább próbálta a harmadik felet elüldözni és gyűlölettel fordulni felé. Ingrid tudta, hogy most ez nem állt fent, bár igencsak érdekes lett volna, ha emiatt történik minden, és persze némileg egyszerűbb is.
< - Nem akartam kiküldeni, ezt pusztán Lord Tubrok tehetné meg – felelte továbbra is ridegen. – Csupán arra kértem, ami az adott körülmények között optimális és érthető, hogy a gyermekded viselkedését tartsa távol az asztaltól és viselkedjen a rangjának megfelelően. Meg kell, hogy állapítsam, téved. Nem fenyegettem, ha az megtörténik tudni fog róla, csupán tanácsot adtam, ahogyan most is. Nem akarja, hogy az ellensége legyek, uram. >
A tekintete is erről árulkodott, amit kimondott, noha az uramnál egy minimális gúnyos él is megjelent egy pillanatra a hangjában. Az uram jelzőt közel sem mondta annyira tisztelettel, mint a fiatalurat. Lassanként kezdte úgy érezni magát, mintha gyereket nevelne és annak magyarázná a helyes viselkedési normákat. Még Greg-nek sem kellett ennyire szigorúan, mert már, ahogyan járni kezdett megértette, hogy milyen körökbe született bele és roppant méltóságteljesen viselte mindezt, hihetetlen éretten. Ha még fel is lépne valahogyan Nava ellen, amit nem akart a fiatalabb Ragal-nak esélye sem lenne vele szemben, ezzel tökéletesen tisztában volt. Nem csak a HPI-s adottságok miatt, de ha emberként állnának is egymással szemben, akkor sem lett volna másképp, ezzel Ingrid tökéletesen tisztában volt. Szerencsére volt saját maga is ténylegesen ember és tudta, hogy mikre volt képes úgy, így volt összehasonlítási alapja más emberekkel. Még ha ők már mások és némileg többek is voltak, mint annak idején ő maga, a különleges örökségét nem számolva, hogy amiatt volt olyan, amilyen.
Csöndben várakozott, amíg a Tubrok és a többiek egyeztettek arról, amit javasolt. Némileg megkönnyebbült, hogy mindezt már elfogadták, a változtatás jogára való kérdésre bólintott. Tegnap az Ismeretlen Birodalommal szemben is belement ebbe, most sem érezte, hogy másképpen kellene döntenie, bár igazából nem is nagyon számított arra, hogy lenne valamilyen érdemleges változás mindezzel. És ezzel egyetemben felmerült az utolsó kérdés is, az utolsó pont, amiről még nem egyeztettek. Nax. Ingridnek röviden, egy szóval megvolt rá a válasza, ami az volt, hogy NEM! Arról, hogy meggyőzze a Rocksolid vezetőit még hosszasabb vita kellett volna, mint a mai nap tárgyalása, így mivel már csak ennyi maradt a teljes megbeszélésből és az egység lejártáig még volt jó néhány nap, úgy vélte, hogy akkor napolhatják a tárgyalást.
< - Nem nagyúr – mondta még mindig ridegen. – Javaslom Nax kérdését halasszuk a holnapi napra. Így is többször kellően forrtak az indulatok a mai nap során. Nax pedig olyan pont, hogy mindez tovább folytatódna és mindenki érdekében jobb lenne, ha mindenki tiszta fejjel tudna gondolkodni a tárgyalások folytatásán. Ha önnek, és az uraknak is megfelel mindez. >
A hangjából éreztette egyébként, ha a Rocksolid szeretné, akkor ő még tovább folytatja a mai napon a tárgyalásokat, de igazából nekik ad szusszanásnyi időt mindezzel, hogy a nap hátralevő részében hagyja őket, hogy összeszedjék magukat.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A válasz közben Navában gyűlő feszültség egyre fokozódik. Nem egyértelmű, hogy a kimondott szavak vagy inkább maga a válasz tartalma zavarja jobban, de a gyermekded és végén a szinte gúnyos uram szónál látszik rajta, hogy Ingrid megfelelő pontokat talált, ahol könnyen hathat rá. Végül a férfi mégis ura marad saját magának és némileg halkabban csikar ki magából egy választ Ingrid utolsó mondatára.
< - Azt bizonyára senki nem akarja... >
Ezzel már Nava is teljesen nyíltnak veszi a kettejük közötti ellenséges viszonyt. Ha Miller figyeli a többiek reakcióját is, talán az tűnhet fel leginkább, hogy Diederiken nem látszik ilyen fajta ellenszenv, ő bizonyára valószínűleg más oldalról közelíti meg a kérdést. Tubrok is tudomásul veszi, hogy a testvére azt teszi, amire számított tőle, megvárja, amíg Nava visszafogja magát, majd csak azután, válaszol, most is hivatalos hangnemben.
< - Ebben egyetértünk, természetesen támogatom a javaslatát. Mivel mára nincs más pont, ezért a tárgyalást felfüggesztem. >
Miután ezt kijelenteni, még az egyik technikus szépen kilép a futó programokból és modulokból, a térképek - kivéve azt amelyiket Ingrid vetít ki - mind bezáródnak és az ajtók kinyílnak. Az ezredesek és tábornokok magukhoz veszik a hozott felszerelések, majd rangjuk által meghatározott sorrendben elkezdenek kivonulni, a végtelenek is fémesen csattanó léptekkel kísérik őket. Tubrok megvárja, amíg a terem lassan kiürül és Ingrid is indulni készül, vagy látja, hogy a nő meg akarja várni, hogy ő legyen az utolsó, mint tegnap. Ekkor szól még hozzá, úgy, hogy a többi vezető is halhassa még.
< - Szeretnék önnel négyszemközt is beszélni, Lady Ingrid. >
Sem hangja, sem a mozdulatai vagy a tekintete nem árulja el, hogy ezzel most mi is a célja. Megvárja Ingrid válaszát, majd ha az pozitív akkor jelzi, hogy kint, az előtérbe, amin át Ingrid is a terembe érkezett megfelelőbb lenne. A törzsfő megvárja, hogy Ingrid induljon előbb, majd ő maga is utána megy, de egyelőre még nem tesz semmit amíg nincsenek egyedül.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid látta, hogy mikor is voltak azok pontok, amikor Nava önérzetébe taposott páros lábbal. De legalább újabb fontos dolgokat tudott meg a másikkal szemben. A reakciókból kiderült Ingrid számára tökéletesen, hogy nem csak ő maga volt az egyetlen, aki túlságosan komolytalannak és gyerekesnek tartotta a fiatal férfit, hanem mások is így lehettek, valószínűleg magasabb körökből. Soha sem volt kellemes másodszülöttnek lenni, főleg nem egy ilyen helyen, ahol az elsőszülött vitt mindent, a második pedig semmit sem, csak örökké a testvére árnyékában kell, hogy éljen és mindig a másikhoz hasonlítják. Illetve annak kegyéből juthat valamerre, vagy a szülőkéből, de itt nem voltak szülők. De nem mindenki lehet tökéletes hadvezér, vagy politikus és kevesen vannak olyanok, akik arra méltók, hogy tényleg vezetők legyenek és jó vezetők legyenek. Nava a fivérével ellentétben messze nem volt ilyen. Valószínűnek tartotta, ha a fiú nem Ragalnak születik, egy teljesen átlagos harcos lett volna belőle és soha sem tudott volna a létezéséről. Már csak remélni tudta, hogy hataloméhsége nincs a fiatalabb testvérnek, mert akkor az messze azt takarná, hogy belső gyengesége is van a Rocksolidnak, mert ha nem is most, de évek múlva Nava képes lehet elárulni Tubrokot. Ez sem először fordulna elő a történelem során. Csak magában sóhajtott fel, amikor a férfi kimondta a szavakat a másik fél részéről kitört a háború. Nem hitte volna, hogy ennyire így fog reagálni, ez a féltékenység. A férfi szavaira már nem reagált semmit sem, inkább a többi vezetőre pillantott, amikor ez a harc kitört, hogy miként reagálnak. Annak azért örült, hogy Diederik arcán nem látta ugyanazt, amit Naváén. Annak ellenére, hogy nem az a férfi sem szívlelte különösebben Ingridet, ugyanúgy Tubrok miatt képes volt elvonatkoztatni. Igaz ő már idősebb volt és így bizonyára könnyebben is ment neki.
Mindezek után nézett csak Tubrokra, aki hozzá hasonlóan belement abba, hogy fejezzék be a tárgyalásokat a mai napra. Ahogyan előző nap most sem mozdult, csak megvárta, amíg az ezredesek és tábornokok, illetve Nava is távozik a helységből. Most még, amíg bent voltak a saját kivetítését sem szüntette meg, csak katonásan állt és várt megadva a tiszteletet nekik mindezzel, hogy nem elsőként fordult sarkon és távozott, amit ma is megtehetett volna. Volt egy olyan érzése, hogy a többség nagyon boldog volt, hogy távozhatott és a nap hátralevő részében nem kell Ingrid közelében lenniük. Igazat megvallva a mai nap után ő maga sem csodálkozott volna azon, ha mind így gondolkodik, még azon sem, ha Tubrok is. Mikor még a többi vezető is bent volt akkor szólalt meg a férfi, Ingrid némileg meglepődve pillantott rá. Tudta, hogy mit beszéltek meg és, hogy az részben hivatalos lesz, de a mai nap után tényleg nem hibáztatta volna a férfit, ha inkább elfelejti azt a megbeszélt randevút. Még így is eléggé esélyes volt számára, hogy ezt mondja majd neki, hogy inkább hagyják az egészet.
< - Természetesen nagyúr! – mondta. >
A mozdulatra, amivel a másik jelezte, hogy odakint csak halványan bólintott. Amint a végtelenek és a „tiszti tanács” is távozott Ingrid ekkor lépett oda a holografikus kijelzőhöz majd mentette le és kapcsolta ki a saját terveit is. Még ezt is, annak ellenére, hogy valószínűleg már csak ketten voltak precízen tette, ahogyan a rangjához méltón elvárják cselekedett. Amint ez megvolt a zsebébe csúsztatta az eszközt, majd a kezeit ösztönösen vitte a háta mögé, hogy ott fogja őket össze és így indult előre, ahogyan odaérkezett az ajtóhoz és ha az kinyílt előtte, akkor ott a saját katonáira nézett, akik valószínűleg még ott várakoztak. A tartása és mozdulatai is még mindig merevek voltak, ahogyan odabent is, most nem váltott át kevésbé távolságtartóra, mint előző nap.
- Odakint várjanak! – adta ki szóban a parancsot az embereinek és a fejével is kifelé bökött, amerről érkeztek.
Egyelőre nem mozdult meg ezek után, megvárta, amíg az emberei távoznak. A tekintetével követte őket és amint már tényleg nem volt senki más itt az előcsarnokban csak Tubrok és ő, akkor fordult meg a férfi felé és gyorsan mérte fel alulról felfelé, mígnem végül a szemeibe nézett. Még mindig mereven tette és ridegen, nem engedte, hogy lelehessen olvasni róla semmit. Nem akarta, hogy a férfi lássa a kétkedést, a vívódást és azt, hogy igazából kivételesen jelenleg neki nincs fogalma arról, hogy Ragal mit is akar tőle. Révén annyi lehetőség és eshetőség volt kezdve azzal, hogy magához húzza és megcsókolja, aztán ott volt még, hogy ugyanilyen rideg marad és megmondja, hogy a fenyegetés és a mai viselkedés miatt többé fel sem fogja keresni.
< - Miben állhatok a szolgálatára nagyúr? – kérdezte továbbra is ridegen és távolságtartóan, teljesen hivatalos hangnemben. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az osztagosok odakint várnak parancs szerint az egyik fal mellett négyes csapatokban. Amikor Ingrid és mögötte a törzsfő belép a terem két sorba rendeződnek és kihúzzák magukat, egy tökéletes alakzatot felvéve, egymástól azonos távolságokra, milliméterre pontosan. A parancs után az osztag vezetője Miller felé fordul.
- Igenis asszonyom. - válaszolja a páncél által kihangosítva a verbális parancsra. Ezután a katonák oldalra fordulnak majd kivonulnak a teremből.
Amikor már csak ketten vannak Tubrok is hasonlóan ridegen és távolságtartóan méri fel Ingridet. Figyeli a nő reakcióját, hogy mit is gondol, mit akarhat neki mondani a törzsfő, de Miller nem adja jelét a bizonytalanságának. A kérdés után látszik rajta, hogy valószínűleg hamarosan válaszolni fog, mégis megvárja azt az időt amikor már kényelmetlennek érezhető ezt Ingrid. Ekkor, ahogy arra részben Ingrid is számított Tubrok átkarolja őt és egy lágy csókot lehel az ajkaira. Most nem olyan szenvedélyes és mohó mint legutóbb, azt érezteti főleg Ingriddel, hogy már várta, hogy kettesben legyenek és csak ez járt a fejében. A csók után Ragal elengedi őt és hátrébb lép egy lépéssel. Most már teljesen közvetlen és személyes az eddigi hidegsége helyett. Néhány másodpercig elmosolyodik azon, hogy ezúttal ő játszhatott kicsit a nővel és nem fordítva.
< - Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen. - vallja be őszintén - Ha akarod már most indulhatunk, ahogy megbeszéltük. Tegnap éjszaka már mindent előkészítettem. >
Megvárja a választ és ha az pozitív akkor elindul az egyik oldalsó ajtón keresztül, egy nagy ablakokkal ellátott folyosón. Ahogy halad nem kezdeményez beszélgetést, de reagál, ha Ingrid mond neki valamit. Ha Miller követi akkor pár perc kényelmes séta után egy antigravitációs lifthez érnek. Ezen leérkezve, amikor az ajtó kinyílik akkor egy hangár vonalai rajzolódnak ki. Az egyik részen egy közepes méretű siklójármű lebeg, ezüstös fényű, lapos repülő, külsőre nem katonai. Tubrok int, hogy szálljanak be, majd elindul a jármű felé.
< - Mit szeretnél először látni? >
A férfi viselkedése alapján most teljesen elvonatkoztat a tárgyalásokon történtektől, nem befolyásolja az, hogy mi történt a mai nap folyamán eddig. Elsőre sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik most, mint legutóbb Ingrid közelében.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hasonló „választ” kapott a nézésére, mint amivel ő maga is végigmérte a férfit, ő is rideg volt és távolságtartó. A ténylegesen hangosan kimondott kérdése egyelőre megválaszolatlan maradt, noha látta a férfin, hogy megfogja kapni hamarosan arra is a feleletet. Ki tudja, hogy mennyi idő telt el így, amíg így a hivatalos formák között figyelték egymást, de még mindig nem történt semmi sem. Külsőre nem látszott semmi meg a nőn, hogy türelmetlen lenne, vagy pedig kellemetlenné kezdett volna válni az egész. A legjobb kérdés az volt, hogy ki játszik kivel. Mind a ketten a másik gondolatait próbálták kifürkészni, ami így teljesen mozdulatlanul elég nehéz lehetett, révén a hasonlóság miatt is megannyi gondolat játszódhatott le a másik fejében is.
< - Nagyúr? – kérdezte Ingrid. >
Csupán ennyi volt a jele annak, hogy most már tényleg kezdett kissé kényelmetlen és kellemetlen lenni ez a néma csöndben egymást nézik helyzet. Úgy tűnt Ingrid számára, hogy ez volt valóban a töréspont, mert Tubrok végre közellépett hozzá és átkarolta. Már pusztán a férfi mozdulatára és arra, hogy a kezét megérezte hevesebben kezdett verni a szíve. Viszonozta a csókot és belesimult a másik karjaiba miközben kissé lábujjhegyre állt, hogy a férfinak ne kelljen olyan nagyon lehajolnia hozzá. Az öleléstől és a hozzásimulástól Tubrok érezhette, hogy a tárgyalásnál levő feszült hangulat nem csak a levegőben volt jelen Ingrid részéről, hanem fizikálisan is, az egész teste merev volt és szinte görcsösek az izmai, mintha állandóan ugrásra készen lenne valami miatt. Ahogyan a férfi, ő maga is ugyanazt éreztette a férfival, hogy vágyott erre, valóban így volt, már-már hiányolta a férfi csókjait és az érintését. Mikor a végén meglátta a férfi mosolyát már ő is eltudta magát engedni és a merevségből gyengédség lett. Elmosolyodott Tubrok szavain.
< - Legalább háromszor akartalak megcsókolni a tárgyalás alatt – ismerte be ő is. – Én is vártam, hogy vége legyen, és veled lehessek. >
Próbálta elnyomni a rossz kedvét, ami a tárgyalás miatt volt, hogy milyen módszerekhez kellett folyamodnia, hogy meg kellett őket fenyegetnie. Pillanatról pillanatra, amit Tubrokkal töltött a birodalom érdeke és a személyes érdeke egyre távolodott. Egyre nehezebbe áldozta volna fel a Rocksolidot, egyébként is a származása miatt, de a férfi miatt is. A kérdésre egyelőre nem felelt, hogy indulhatnak is, ezúttal ő lépett oda Tubrokhoz és ha a férfi nem húzódott el, akkor most ő csókolta meg. A csókot egészen hosszúra tervezte, már az első pillanattól kezdve szenvedélyesen, a csók közben átkarolja Tubrok nyakát és újra hozzásimul a másikhoz úgy éreztetve, hogy jelenleg csak ketten vannak a világon és kettejükön kívül semmi más nem fontos és csak ők számítanak. Ezen csók közben végre sikerült némileg ellazulnia, de még mindig túlságosan feszült volt, noha kívülről nem látszott, mert el tudta rejteni, de a teste még árulkodott erről. Végül most ő lesz az, aki elhúzódott.
< - Most már indulhatunk – felelte mosolyogva. – Látom, nem vesztegetted az idődet. >
Követte a férfit, amikor elindult egy oldalsó kijáraton egy másik folyosó felé, remélte, hogy senki sem jön utánuk végül erre, mert igencsak jó szóbeszédnek adhatna alapot, ha erre építene valaki, hogy merre is tűntek el. Amikor erre indultak, akkor még gyorsan kiadta a parancsot a saját embereinek gondolati úton.
~ Térjenek vissza a szállásra a lehető legkisebb feltűnés mellett. ~
Egyelőre nem igazán akarta, hogy feltűnjön másnak, hogy a katonái nélküle tértek vissza, mert akkor teljesen biztos volt, hogy idejekorán a vezetők fülébe jut, hogy a négyszemközti beszélgetés után nem ment vissza és kellemetlenségek születhetnek belőle, főleg úgy, hogy ez csak egy randevú volt és nem készültek alatta semmi olyanra, amit nehezményezni lehetne a tárgyalások alatt. Az már más kérdés volt, hogy pusztán a csókokat és azt, ami készült kialakulni közöttük is igencsak sokan nehezményezték. Amint belépett a folyosóra felzárkózott Tubrok mellé, körbenézett, ha úgy látta, hogy senki sem fogja meglátni őket, akkor ha a férfi nem tiltakozott megfogta a kezét, hogy kéz a kézben tudjanak a folyosón végigsétálni a végcéljukig. Most Ingrid sem szólalt meg, csak kiélvezte a helyzetet, kellett ez a néhány perc neki, hogy teljesen rendbe tudja tenni magában a dolgokat és a lelki dolgait is próbálja egyenesbe hozni. Addig is inkább a beszéd helyett az ablakokon nézett ki, hogy felmérje, hogy merre is lehetnek. A séta után megérkeztek a lifthez, majd azon keresztül le egy hangárba. Az intésre elindult ő maga is a jármű felé.
< - Direkt nem néztem utána a fővárosnak, hogy mik a látványosságai, hogy minden meglepetés lehessen – mosolyodott el. – Kezdhetnénk valami olyasmivel, aminél nem vádolhatnak meg azzal, hogy kémkedni vagyok itt. >
Egy kicsit felnevetett a végén jelezve, hogy mindezt egyáltalán nem gondolta komolyan. Mostanra már a rossz érzést tényleg sikerült elnyomnia magában, noha a minimális feszültség még ott volt benne. Most a korábbiaktól ellentétesen ő volt az, aki kevésbé tűnt kiegyensúlyozottnak és most a látottak alapján neki volt mindezt nehezebb elrejtenie, szinte biztosra vette, hogy Tubroknak is fel fog tűnni, ahogyan előző nap este neki is feltűnt a férfinél ugyanez.
< - A művészetekhez hogy viszonyulsz? – kérdezte hirtelen. – Kicsit füllentettem és jócskán távolabb mentem futás közben, mint amit bevallottam… két hegyvonulattal odébb jártam a fővároshoz képest és nem csak az első hegynél. Találtam fent a hegyen egy völgyet, egy meseszép helyet, benne két forrással, egy hideg és egy forró vizessel, remekül lehetett ott fürdőzni – mondta incselkedő hangnemben, csak azért, hogy kizökkentse a férfit a kiegyensúlyozottságból. – A látvány és a táj mesés volt onnan, festői egészen pontosan. Nekiláttam lefesteni reggel, amit ott láttam, az első vázlatokat este megmutathatom, ha érdekelnek, hogy lásd én miként látom a Rocksolidot. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok sokkal figyelmesebb és finomabb mozdulatokkal, öleléssel és meleg tekintettel adja Ingrid tudtára, hogy nagyra értékeli a nő gesztusait, azt, hogy kéz a kézben haladnak és az előtte lévő második csókot is. A folyosó ablakain keresztül a kék ég és a város fém épületeiről erős ezüstös fényben visszacsillanó napfény látszik csak igazán, de Ingrid ebből is megállapíthatja, hogy valószínűleg az ő rezidenciájától keletre haladra, viszont más ismerete nagyon nincs, hogy ez az irány merre is vezethet. Eközben Ingrid még a katonáitól is megkapja a választ a mentális csatornán, a parancsot megértették és teljesítik azt. Mivel a folyosón Milelr nem töri meg a csendet ezért Ragal is kivár egészen addig amíg már a felvonóban vannak.
< - Valóban. - válaszolja még az idővel kapcsolatos megjegyzésre - Tegnap éjszaka már egyáltalán nem tudtam aludni. Nem akartam álmatlanul forgolódni, ezért inkább csináltam mást. A többi miatt - itt megáll egy kicsit és megvárja, amíg Ingrid ránéz - nem kell aggódnod. Már elmondtam Diederiknek, hogy az előző két alkalomkor miért voltam nálad valójában. >
Egyelőre nem részletezi a dolgot, ha Ingrid nem kérdez rá, csak kíváncsian várja a reakciót. Lent a hangárban a férfi elmosolyodik.
< - Azzal már elkéstél. Már mindenki elkönyvelt kémnek, azután, hogy tegnap este hol jártál... - mondja úgy, hogy egy szavát sem gondolja komolyan. >
Séta közben lassan közel érnek a géphez, ami egy aknába ereszkedik le, olyan mélységre, hogy a beszállása teljesen kényelmes legyen. Ragal előre engedi Ingridet, majd beül mellé a járműbe. Bent az ívelt belső térben az ablakok egy speciális kivetítési eljárással mintha kiszélesednének, olyan felületeket is látszólag átlátszóvá téve amelyek kívülről visszaverik a fényt. Így egészen széles a látó spektrum. Természetesen ez jelentősen elmarad a HPI-s megszokott technikától, ahol az anyag fizikálisan válna egyik oldalról tökéletesen átlátszóvá, ahelyett, hogy virtuális képet alkotna a belső felületén, de ez még így is fejlettnek mondható. Beszállás után Tubrok mintha gondolkodna egy kicsit azon, mit akar mondani, de azért gyorsan felel, miután kezét Ingrid combjára teszi.
< - Akkor lesz lehetőségem, hogy meglepjelek valamivel. - mondja miközben az egyik panelen beállítja a robotpilótát, van kézi vezérlés is a gépen, de az most ki van kapcsolva, valószínűleg azért mert így kényelmesebb most mindkettejüknek - Sejtettem, hogy tovább mentél, de nem hittem, hogy annyival. Tudom melyik az a hely, egy csomó történet van az ottani forrásokról, bár azok már messzebb esnek innen. A művészetet értékelem, ha van benne szépség, de nem szoktam sokat foglalkozni vele, általában más érdekel. Ettől még kíváncsi vagyok a munkádra. >
A jármű belül úgy van kialakítva, hogy az ülések képesek egymástól függetlenül is változtatni a helyzetüket és a helyüket is, innen bentről látszik, hogy valószínűleg valamilyen diplomata gép lehet, pont ezért luxusnak mondható extrákkal is fel van szerelve. Pár perc után végül a gép kiemelkedik a felszín alóli szentekről és elindul a magasabb, acélos toronyépületek között, a nem túl zsúfolt légifolyosókon. Egyelőre még csak a város összképe látszik igazán.
< - Jól áll az egyenruha, legalábbis, ha nem olyan szigorú hozzá a tekinteted. >
Jegyzi meg Ragal az egyik pillanatban teljesen spontán, láthatóan őt is meglepi, hogy az általános megfontoltságán és végiggondolt szavai helyett most ilyen váratlanul mondta ki amit gondol.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Örült a válaszoknak, amiket Tubroktól kapott azokra, amiket tett, a második csókra és a kéz a kézben való sétára. A folyosón kinézett, nem tudta, hogy merre lehetnek csak a nap volt, amivel be tudta lőni, hogy merre lehetnek. Annyira nem ismerte még a fővárost, hogy tudjon bármi mást is a helyzetről. Egyelőre csak a tárgyalót tudta, illetve a saját lakrészét és az ott elterülő nemesi, előkelő negyedet és ennek a kettőnek az elhelyezkedési viszonyát. Természetesen, mint eddig is, amit látott, azt most is megjegyezte, hogy később majd, ha több mindent tud a városról, akkor könnyedén elhelyezhesse, hogy hol vannak. Legalább már tudta, hogy nem csak neki volt kellemetlen éjszakája, hanem másnak is és mind a ketten szívesebben töltötték volna azt a másik karjaiban, de erre még várni kellett ki tudja, hogy mennyit. Mikor Tubrok elhallgatott, akkor szinte azonnal felkapta a fejét és a férfira nézett. Hát persze, hogy elmondta, ez teljesen logikus volt és egybevágott azzal, amit tapasztalt a mai napon Diederik-től. Emiatt nem lepődött meg, inkább csak fejben dorgálta meg saját magát, hogy erre az eshetőségre nem gondolt. Ezek szerint Diederik kereshette valamelyik este, vagy talán mindkettőben és mivel nem találta otthon ezért kérdezhetett rá, mert egyébként kinézte Tubrok-ból, hogy tényleg csak akkor mondta volna meg, amikor már nem volt itt Ingrid.
< - Akkor ezért volt pozitívabb a megítélése felém a tekintetében és mozdulataiban, amikor azt mondtam, hogy nem akartam a lakosokat zavarba hozni a futással és elmondtam a holttest hollétét – felelte. – Nem tudtam, hogy mitől lehet, arra nem adott utalást, de így már érthető. Ahogyan nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de neki és másoknak igen, hogy odabent nem csak a tárgyalásról szólt a szemkontaktusunk, hanem jócskán másról is. >
Többet pedig úgy tűnt, hogy nem akart a férfi mondani, Ingrid pedig nem akarta ennyiben hagyni.
< - Nem kell félned, nem aggódom, emiatt nem – válaszolta, egy pillanatra érezni lehetett, hogy más miatt teszi. – Mit mondtál neki? És persze miért ilyen hamar? Meg mernék rá esküdni, hogy nehezére esett elhinni, hogy még nem történt semmi közöttünk, téged ismerve… elmondtad, hogy kétszer hajtottalak el? >
A hangjában itt érezni lehetett viszont, hogy kissé türelmetlen és roppant kíváncsi, olyan mint egy gyerek, aki tudja, hogy ajándékot kap, de csak azért sem mondják meg neki, hogy mi is az és próbálják elérni nála, hogy türelmes legyen. Tényleg érdekelte, hogy mit is mondhatott a férfi Diederiknek, révén mind a ketten tudták, hogyha kiderül, hogy mit tesznek, abból botrány lesz és pont hogy az ezredes volt az egyik, aki nem igen örült annak, hogy Tubrok közeledett Ingrid felé, a fordítottat nem tudhatták, mivel könnyedén ki lehetett nézni a szituációból, hogy a nő csak játszik a férfival és ki akarja használni a tárgyalások érdekében.
< - Akkor legközelebb, ha ilyen előfordul, jobban kell vigyáznom – folytatta ugyanabban a hangsúlyban, tettetett megbántottsággal. – De így legalább nincs oka annak, hogy ne mutass meg olyat, amit nem kéne látnom. >
Mosolyodott el a végén és beszállt a járműbe, hogy ott foglaljon majd helyet. Gyorsan végignézett a gépeken, persze számára mindez eléggé fejletlennek minősült a HPI után, de mivel elég sokat látott már a világon tudta, hogy a Birodalmon kívül ez igencsak fejlett technológia volt, ami a siklóban volt. De ez is tökéletesen megfelelt az igényeinek és nem volt gond azzal, hogy nem fizikailag válik a sikló oldala olyanná, amilyennek kellene lennie, hanem csak virtuális kivetülés lesz mindez. Ingridet mindez egyáltalán nem zavarta, hogy ilyen a megoldás. Szerencsére ehhez is könnyedén tudott alkalmazkodni, így nem zavarta, hogy nem az otthoni körülményeket kapta, hanem másokat. Illetve úgyis leginkább a társaság miatt voltak itt, hogy tényleg zavartalanul kettesben lehessenek, a város megmutatása már csak egy extra plusz volt egy kellemes napon. Elmosolyodott a meglepetésen ígéretén és gyengéden simított végig a férfi kézfején, amelyiket a combjára tett, majd viszonzásképpen a saját kezét a férfi combjára helyezte lágyan.
< - Szeretem a meglepetéseket – mondta már-már dorombolva. >
Már rájött, hogy ezen a ponton sikerült meglepnie a férfit, már alapból, hogy merre járt, de ő még tovább gondolta, noha nem ennyire. Kicsit furcsa volt, hogy a számára teljesen normális és megszokott dolgok másoknak ennyire furcsán. Túlságosan is régen volt a Milíciánál, hogy a normál halandó emberi értékrendhez kelljen szoknia és ahhoz viszonyulni. Most itt volt a lehetőség, hogy ehhez alkalmazkodjon újra, bármilyen más esetben talán bánta is volna, de Tubrok miatt egyáltalán nem, így kellemes lesz mindez.
< - Azaz igazság, hogy csak elindultam arrafelé, amerre valószínűleg nem lesz semmi és nem futok bele senkibe, hogy ne kelljen magyarázkodnom. Addig mentem, amíg nem kellett megállnom pihenni, mert megéreztem a távolságot – felelte. – A képzésem miatt jócskán tovább és jobban bírom a megterhelést, mint a többi nem flotta tag. De azt hiszem, hogy mindez már nem fog meglepni téged. >
Történetek? Ez is érdekesen hangzott, mindig minden ilyesmire igencsak fogékony volt és szerette az efféléket, az anyja volt a „hibás” mindebben, aki az ilyesmiket gyűjtötte és érdekelt volt az effélékben. Ami a művészeteket illette és azt, hogy Tubrokot más érdekelte, nem tudott nem meglepődni. Annak örült, hogy ettől függetlenül megnézi majd a művet, amivel talán vissza tudja adni, szavak és magyarázat nélkül is, hogy miért fontos neki a Rocksolid, a kép talán beszédesebb lesz, mint egyelőre ő maga ebben a témában.
< - Milyen történetek? – kíváncsi volt erre, majd némileg szurkálódó tekintetet öltött, hogy provokálja a férfit. – A férfiakat mindig más érdekli. >
A hangsúlyából kiderült, hogy pontosan arra érti, amit minden férfi mindig szeme előtt tart, és amit tudta, hogy Tubrok is akar. „Kinézett” az ablakon, amikor már a levegőben voltak, hogy a városra is rálásson és felmérhesse azt innen a levegőből most nappal is, mert utoljára és először is csak este, sötétben látta már. Néhány pillanatig gyönyörködött a helyben a férfi szavaira pedig elmosolyodott.
< - Muszáj szigorúnak lennem, ha nem tenném, rombolnám a Birodalomról felállított hiedelmeket – incselkedett egy kicsit. >
Nem tudta elkerülni a figyelmét, hogy a bókra, ami kibukott a férfiból még ő maga is meglepődött, hogy ezt kimondta. Egy újabb apró győzelem a saját maga javára, ő maga már tudta, hogy mi volt ez, hogy az a csata, amit kiszabott a férfinak kezd eldőlni Ingrid javára. Ennek pedig roppantul örült, a másik kezével, amit nem Tubrok combján pihentetett, felnyúlt a férfi arcához és végigsimított rajta, ha pedig eddig nem nézett rá a férfi, akkor az arcát maga felé fordította, hogy könnyebben a szemébe nézhessen.
< - Téged pedig különösen jóképűvé tesz, amikor zavart, vagy meglepődött vagy – mondta mosolyogva. – Ösztönösen, vagy szándékosan veszed át az érzéseimet időnként? – kérdezte lágyan érdeklődve. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miután Ingrid további kérdéseket tesz fel, Tubrok jobban kifejti a Diederikkel kapcsolatos dolgokat.
< - Igen elmondtam neki azt is, minden fontosabb dolgot nagyvonalakban. Azért tettem, mert megbízok benne, és hogy láthassa, hogy nem manipulálsz. Szerintem így sokkal jobb volt, mintha magától jött volna rá, ami csak órák kérdése lett volna. Túlságosan félreérthető ez a szituáció mások számára. Így már ő is pozitívan viszonyul a dolgokhoz és nem fogja ez a tény befolyásolni. A többi vezető hihet amit akar. >
Ezt még mindenképpen a beszállás előtt mondja el Tubrok. Ezután már repülés közben Ragal Ingrid egy-egy szurkálódó és piszkáló megjegyzésére vagy egy megjátszott pillantással reagál, tovább víve ezzel a játékot, vagy csak elmosolyodik.
< - Az jó ha szereted. - válaszolja a meglepetésekre utalva - Mert készültem párral. >
Ennél a résznél az ujjait Ingridnek a férfi combján lévő kezébe fűzi, majd a nő felé hajol és ismét megcsókolja. Miután eltávolodik a kezét még nem veszi el csak finoman szorítja Ingridét.
< - A történetekre visszatérve, van néhány kósza mese eltévedt emberekről vagy kint rekedt utazókról, akik találtak már ahhoz hasonló forrásokat. Legtöbbször az mentette meg őket a fagyhaláltól, fel tudták a forró vízzel tölteni a termokészleteiket. És persze az ilyesmikhez mindig kitalálnak még valamit, hogy izgalmasabb legyen. De ha a legendák érdekelnek, akkor mutatok valamit ami egy idős a Rocksoliddal. >
Eközben a gép lassan áthalad a város régi részei felett, majd már az egészen lakott külső részeket is elhagyja és egy kis kitérővel az egyik közeli hegy oldalához repül. Innen még bőven látszik a város, nincs igazán nagy távolság, csak itt már ténylegesen talaj és kőzet van, a hegy kerül, nem pedig jégpáncél, mint amire a város épült. Ahogy a gép befordul akkor pillanthat meg Ingrid egy régi erőd, vagy valamilyen katonai támaszponthoz hasonló épületet. Félig kőből, félig fémből van, egy ideje már biztosan nincs használatban, mégis viszonylag jó állapotban van. Valószínűleg védelmi pont lehetett, mert innen jó rálátás nyílik a fővárosra.

Ragal kíváncsian fordul Miller felé, várva, hogy a nő, hogy reagál a felbukkanó épület látványára. Majd csak ezután, némileg komolyabb tekintettel és hangon válaszol a nő utolsó kérdésére.
< - Egyáltalán nem tudatos, csak néha úgy érzem magam, mint te. Tegnap volt először, és nagyon összezavart, alig tudom leplezni is. Van ötleted, hogy miért lehet? >
Látszik a férfin, hogy tényleg kíváncsi arra, hogy Ingrid mit gondol erről, főleg, hogy már neki is feltűnt. A válasz után ismét egy kevésbé komoly témára vált.
< - Ma, ahogy láttam bebiztosítottad a gonosz boszorka titulusod jó pár személynél... - mondja direkt megnyomva a boszorka szót. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott még a beszállás előtt a válaszra, így tényleg elég logikus volt, hogy megtette, nem kellett volna az, hogy emiatt gondjaik legyenek, hogy Diederik mit is gondol valójában. Igaz abban még mindig nem lehetett teljesen biztos, hogy nem hiszi azt az öreg, hogy Ingrid manipulálja Tubrokot, hiszen valószínűleg megtudná úgy tenni, hogy mindez senkinek sem tűnik fel, még szerencse, hogy nem akart ehhez folyamodni. Igen, abban nem kételkedett, hogy a mai tárgyaláson már feltűnt volna neki, ahogyan másoknak is. Túlságosan félreérthető? Nem vélte annak, pontosan azt látják bele, amit bele kellett kivéve azzal a résszel, hogy lefeküdtek egymással, mert ez az egy pont nem történt meg, meg a manipulálás persze, de az, hogy van köztük valami, abban egyik másik vezető sem tévedett, akinek feltűnt. Ő maga csak a beszállás után válaszolt már a szavakra. Nem is inkább arra reakció volt, csak egy aranyos mese még a Zuhanás előttről.
< - Régen a Zuhanás előtt volt egy szokás, még úgy húsz-ötven évvel előtte, amikor egy pár elkezdett randevúzni, a férfinak el kellett menni a lány szüleihez, hogy biztosítsa őket, hogy a szándékai tisztességesek és az apától engedélyt kérjen arra, hogy találkozhasson a hölggyel. Ez a mi esetünkben érdekes lenne, de ha gondolod elmehetek Diederikhez, hogy én kérjem az ő engedélyét ezzel is bizonyítva, hogy tényleg nincsenek hátsó és tisztességtelen szándékaim, maximum olyanok, amiket te is akarsz, és amikbe beleegyezel. >
A meglepetéses részen a férfi válaszára elmosolyodott, majd viszonozta a csókot, amikor Tubrok odahajolt hozzá és megcsókolta. Örült annak is, hogy megszorította a férfi a kezét és ott is hozzáért. Még bőven úgy voltak egymással Ingrid részéről, hogy minden egyes érintés új és varázslatos, éppen ezért is ragadott meg minden egyes lehetőséget, hogy a férfihoz érhessen, legyen az akár csak egy simogatás, vagy az, hogy a bőréhez ér, bármiféle hátsó szándék nélkül. A csók után, amennyire a székek engedték kicsit hozzádőlt a férfi oldalához és ő maga is gyengéden szorította meg a kezét, ahogyan Tubrok is tette az övével. Figyelmesen hallgatta a történetet, amit mesél a másik, majd a végén lágyan nevetett fel.
< - Akkor azt hiszem, hogy az én történetem nem lenne jó kiindulási alap egy legendának, hogy a birodalom küldötte is ott volt, ruhák nélkül úszott mind a hideg vizes, mind a melegvizes forrásban, majd onnan kikászálódva meztelenül meditált egy órát a hóban és élvezte a Rocksolid éjszakáját. Kellemes érzés, amikor a rád fagyott víz jégként lepereg akkor, amikor megmozdulsz a meditáció végén. Rontana a legendák hitelességén. >
Felpillantott a férfira, szándékosan nem úgy mondta, hogy zavarba hozza a tűrőképessége határaival, hanem a hangjában érződött, hogy a többi részlet volt a fontos. Figyelte a férfi reakcióját, hagyva, hogy az elképzelje az úszást és az utána levő meditációt. Amilyen hangnemben és éllel mondta úgyis az volt a lényeg, hogy Tubroknak ez legyen a legfontosabb és, hogy őt provokálja, és próbálja újra kizökkenteni a nyugalmából, kiegyensúlyozottságból, amit eddig meglepően jól bírt még. Eközben végigrepültek a város felett, amit Ingrid továbbra is figyelt, hogy megismerje a helyet, hogy lássa, hogy mi merre van, feltérképezze azt, közben persze igyekezett az épületekre is figyelni, szakmai szemmel, majd ahogyan kiértek a belvárosból a külső részekre és elértek egy közeli hegyhez egy pillanatra még a lélegzete is elállt. Ha eddig neki volt dőlve Tubroknak, akkor most elhúzódott kissé a férfitól és előre dőlt, hogy jobban láthasson és jobban szemügyre vehesse azt, ami odakint van. A szemeiben és tekintetében furcsa láng gyúlt fel, szinte gyermeki öröm és csodálat, ahogyan az épületre nézett. Le sem tudta volna tagadni, hogy mennyire tetszett neki a látvány. Az egész, akár ha nem épült volna fémből néhány rész, akkor azt is mondhatta volna, hogy ez nem egyidős a Rocksoliddal, hanem sokkal, de sokkal régebbi. Azok a hollófigurák is ezt sejttették, maga a csarnok felépítése is.
< - Gyönyörű! – mondta. >
Még mindig úgy, hogy nem vette le a tekintetét az épületről. Furcsa érzés kerítette hatalmába, hogy oda akart menni és megvizsgálni mindent, alaposan töviről hegyire. Vajon az anyja is ugyanígy érzett a történelmi dolgokkal, ahogyan ő ebben a pillanatban? Noha ez nem volt olyan régi, legalább is neki, de mégis csodálatos és szép, mind történelmi, mind pedig építészeti nézőponttal. Egy picit zavartan pillantott a kérdés után Tubrok-ra, túlságosan is lekötötte az, amit odakint látott. Tehát ösztönösen tette és nem direkt, ráadásul mindez még zavarba is hozta. Ezt roppant aranyosnak találta, noha tudta, hogy igazából közel sem az, már ő is megtapasztalta annak idején mindezt és élete során többször is, noha csak nagyon kevés személynél ennyire erősen és azok is mind a családja tagjai voltak. És nem pedig egy teljesen idegen személy, Tubrokig persze. A kérdésre bólintott, hogy tudja a választ erre. Meglepő volt számára, hogy a férfi eddig nem is tudta, hogy minderre ennyire fogékony lenne, pedig amennyire látta még használta is a múltban, hogy megnyerje az embereit vele.
< - Empátia a neve – felelte Ingrid. – Nem emberfeletti képesség, csak annyit tesz, hogy fogékonyabb vagy mások érzelemvilágára. Könnyebben és gyorsabban vagy képes meg és kiismerni őket, meglátod, megérzed az apró rezdüléseiket is és tudod, hogy mit akarnak, hogyan érd el, amit akarsz. Legtöbbször nem is tudatosan, észre sem veszed, téged is ez tesz karizmatikus vezetővé. Én is rendelkezem vele, már egészen pici korom óta tudok a létezéséről és ki is szoktam használni tudatosan. Ezért volt olyan könnyű az embereidet is kiismerni, a fivérednek pont ott bevinni a legfájdalmasabb „ütéseket”, ahol ezek vannak és jellemképet kialakítani róla. De előtted még soha sem találkoztam senkivel életem során, aki ennyire fogékony lett volna rám. Apa és anya között volt ez… én irányukba, amíg apának voltak érzéséi, miután több nem, már anya felé csak. Cal képes még erre, de ő csak azért, mert megtanulta, kicsivel több, mint száz év alatt, hogy ennyire kiismert. Meg persze Greg felé is vannak ilyen erősségeim. >
Néhány pillanatra elhallgatott, hogy Tubrok felfoghassa, amit mondott és magában némileg helyre tehesse azt.
< - És nekem sem volt még olyan személy, akivel lényegében ennyire tökéletes összhangom lett volna az első pillanattól kezdve, mint veled. Alig két napja ismerjük egymást és úgy olvasunk egymásban és a másik rezdüléseiben, mintha mindig is ismertük volna egymást, majdnem egy évezrede. Lényegében már most sem kellene beszélnünk és anélkül is tudnánk tökéletesen kommunikálni, mozgásokkal, apró és finom mozdulatokkal. Tudom, hogy furcsán és talán klisészerűen hangzik, de… ez nekem is furcsa, de egyben igen jól eső érzés is, és… nem állt szándékomban összezavarni téged. Eddig úgy tűnt számomra, hogy a félelemre, amikor ezt érzem az vetül rád át a legjobban. >
A kevésbé komoly témára ugrás volt az, ami Ingridnek nem ez volt, nem kevésbé komoly, hanem sokkalta inkább. Ösztönösen lett egy kicsit távolságtartóbb, fel sem tűnt neki, hogy kissé távolabb húzódott a férfitól, úgy mozdult, hogy annak a keze lecsússzon a combjáról és még egy kicsit mereven ki is húzta magát a székben. Némileg még közvetlen maradt, de távolságtartó is egyben, most pontosan olyan volt, mint amilyen a barátaival is szokott lenni, amilyen élete legnagyobb részében, ez is természetes volt számára, de tényleg csak keveseknek a jelenlétében szokta és tudta elengedni magát. A feszültség és a rossz érzés hatására, amit a férfi önkéntelenül is kiváltott belőle a boszorka és így a tárgyalást említve újra előjött ez neki.
< - Roppantul sajnálom, ami a tárgyaláson történt – ismerte be. – Én éreztem rosszul magam, hogy meg kellett titeket fenyegetnem, ami pedig az embereim viselkedésére vonatkozik – nyelt egyet. – az elfogadhatatlan volt. Ti nem hallottátok, én igen, ahogyan a páncélok készenléti üzemmódba kapcsoltak. Nem sűrűn veszítem el úgy a kontrollt, mint ott, de nem várhattam meg, amíg lemészárolnak titeket. Amit tegnap mondtál, hogy felkészültél arra, ha a tárgyalások nem sikerülnek. Nem, nem tudsz felkészülni. Engem… - elakadt a hangja. – Két paranccsal küldtek ide Tubrok. Az egyik, hogy vegyelek rá titeket a tárgyalásra, vagy együttműködésre és próbáljak optimális határokat felállítani. Ha ez nem sikerül húzzam az időt és jöjjek rá arra, hogy miként lehet titeket meggyengíteni. Te is tudod, hogy amikor kimondtam a fenyegetést már tudtam ezt, ezért léptek az embereim, hogy annak a parancsnak eleget tegyenek. >
Itt már érezte, hogy a szívverése ismét felgyorsul, de most nem a Tubrok közelsége miatt, hanem ismét a félelem miatt.
< - Ha nem rólatok, ha nem a Rocksolidról lett volna szó, ott helyben fordultam volna meg és sétáltam volna ki a teremből, hogy az embereim tegyék, amit tenni kell. Úgy láttalak titeket és úgy viselkedtem a fenyegetéskor, ahogyan apa tenné és jelentéktelen semminek tűntetek. Tudom, hogy hasonlítok hozzá a merevségem miatt, de még soha sem éreztem úgy, nem láttam a dolgokat úgy, ahogyan ő, eddig. Ebből már értheted, hogy miért is nem szegülök ellen neki. Úgy kellett néznem a helyzetet, ahogyan soha sem előtte, nem csak hadvezérként, hogy miként verhetem szét a Rocksolid haderejét és védelmét, amit két percet megtettem, hanem, hogy kiket kell likvidálnom a végleges megsemmisítéshez, egy orvgyilkosként is, és valószínűleg nekem is kellene végrehajtanom a parancsot, ha megkapnám. Hogy elmondom, hogy tudd mire kell készülnötök és mivel néztek szembe valójában valószínűleg a saját karrieremmel, az életemmel és a fiaméval is játszom és azzal, hogy Cal és apa se emlékezzen egyikünk létezésére sem többé. De átkozottul nehéz, hogy a személyes érdekeim ütköznek a Birodalom érdekével. Azért kellett… azért fenyegettelek meg titeket, hogy lássátok, hogy mit akarok elkerülni, hogy ne jussunk soha oda, ennél jobban nem tudok mit tenni, hogy megóvjalak titeket, a Birodalom nem engedi. >
A hangjában ekkorra már volt némi kétségbeesés is a félelmen kívül, nem hitte volna még ő maga sem, hogy ennyire kifakad, hogy ennyire erősek lesznek azok az érzések, amik ehhez a földhöz kötik, de mégis.
< - Már ezért is megvádolhatnának árulással, hogy elmondtam, milyen szerencse, hogy kellően magas rangon vagyok ahhoz, hogy alig pár személy kérhesse le Maniac-től az adataimat és gondolataimat – nevetett fel keserűen. – Nem akarom, hogy a Rocksolidnak baja essék… és ti makacsul próbáltok az ellen tenni, hogy sikerrel járjak. És akkor még ott van az is, hogy tegnap este nyomatékosítva az egészet, hogy jól haladok és… a Flotta állást ajánlott egy olyan pozícióra amiben kifejezetten rám van szükségük. Abban a bizonyos legmagasabb első körben, ahova mindig is próbáltam bejutni. >
Ezt már korábban is mondta igaz és akkor is komolyan gondolta, de akkor ez az egész közel sem hangzott annyira őszintének, mint ebben a pillanatban. Noha Ingrid arcára nem kerültek fel az érzelmek a hangjában és a szemeiben ott volt a féltés, az aggódás, a kétségbeesés és a félelem azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a vége a tárgyalásoknak és akkor még mindig el sem mondta, hogy következmények nélkül csak az egység végéig tárgyalhatnak. A teste ismét teljesen megfeszült a szavak alatt. Némileg megkönnyebbült, hogy elmondhatta, legalább a férfi tudja, hogy nem azért fenyegette meg őket, mert élvezte, hanem megvoltak a saját okai, és azok is a Rocksolid érdekét szolgálták. Sejtette, hogy ezen szavai most már igencsak komoly és súlyos kérdéseket fognak vonni maga után, révén ezek többek voltak, mint egy sima rajongás a Rocksolid felé. Egy olyan személy nem kockáztat mindent és másokat ezért. Végül megrázta a fejét, hogy az egészet lerázhassa magáról, majd a következő szavai 180 fokos fordulatot vettek az előzőek után.
< - Leszállhatunk körbenézni? – kérdezte reménykedve. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a felvetésre nemlegesen megrázza a fejét, bár nem gondolja, hogy Ingrid komolyan beszélt volna.
< - Apám helyett apám volt egy ideig, de ettől még biztosíthatlak, hogy nincs szükség ilyesmire. - válaszol végül hangosan is - Érdekes volt a világ a Zuhanás előtt, leginkább talán az emberiség nem láthatta, hogy milyen lesz a jövő. Nekem már természetes, hogy vannak dolgok, amik soha többé nem fognak változni... >
Nem mondja ki Ragal, de érezni a hangjában, hogy az egész Birodalomra, Zsarnok uralmára és a világ mostani felosztására gondol. Ingrid ha belegondol valóban láthatja, hogy annak ellenére, hogy a Földön történő események mindig nagyon mozgalmasak, a globális kép összességében nem sokat változott az elmúlt évszázadok során. Valahogy, valamiért mindig dinamikus állandóság maradt fenn. A járműben lévő ülések szinte bármilyen irányban és szögben mozgathatók egy nagyon egyszerű érintéssel működő matt fekete panelen, így akár egymáshoz való távolságuk is csökkenthető, ezért amikor Ingrid Tubroknak akar dőlni kényelmesen megteheti. A történet végén Ragal sejtelmesen elmosolyodik.
< - Szerintem ez lenne a korszakokkal később is mesélt legenda. A férfiakat úgyis más érdekli. - utal ezzel Miller előbbi megjegyzésére. >
Mivel Ingrid figyeli a férfi reakcióit itt már észreveheti, hogy valószínűleg a közelség miatt az eddigi nyugalma kezd némileg szertefoszlani, ahogy a nő társaságában van. Ez csak tovább fokozódik a férfiben, amikor látja, hogy az épület látványával mennyire sikerül lenyűgöznie Ingridet. Nem zavarja meg, hagyja, hogy gyönyörködhessen a látványban. Ha Ingrid akarja akkor a fókuszát és a látótávját is megváltoztathatja a látószerveinek, hogy ráközelíthessen az épületre. Egy ideig még Ragal is nézi az épületet.
< - Gondoltam én is empátiára - folytatja végül a beszélgetést - de ilyen erősen még nem tapasztaltam. Nem szoktam tudatosan használni, mint te, ezért érezhetem főleg a félelmet benned. Az elég erős érzelem, a többihez képest. De örülök, hogy ennyire megértjük egymást, más dolgokban is. >
Ennél a résznél már ő is tejesen komoly és őszinte, gond nélkül megérti azt, amit Miller mond neki, nem csak a tartalmát, hanem a mélységét is, de arra egyelőre szóban még nem reagál. Az egész helyzet Ingrid és Tubrok között akkor változik meg, amikor Ingrid eltávolodik és elárulja azokat a dolgokat, amik a mai tárgyalások hátterében voltak. Ragalon látszik, ahogy egyre jobban megdöbbenti az, amit hall, ahogy a szemében Ingridről formát kép megváltozik némileg. Természetesen egy részére már felkészült, de a nagy része teljesen váratlanul éri. Nem szakítja félbe Ingridet, végighallgatja és azután is néhány másodpercig csak némán figyeli a nő minden rezdülését, látszik rajta, hogy elsőre nem tud mit mondani erre.
< - Már legalább azt tudom, hogy ennek ellenére megbízhatok benned... Nem könnyű belegondolni, hogy más lemészárolta volna ott a népem teljes vezetőségét... Egyszerűen eltörölve minket, mert nem lennék hajlandó kényükre kiszolgálni őket. >
Itt megáll, bár még akarna mondani valamit, de hirtelen máson kezd el gondolkodni.
< - Te is meg tudnád tenni minden gond nélkül, ezt mondtad. Miért olyan fontos neked a Rocksolid, hogy kockáztatsz miatta? - kérdezi miközben Ragal egyenesen Ingrid szemeibe néz, hangja komoly és hidegebb mint eddig - Mert tőlem teljesen függetlenül is megtennéd, ezt látom. >
Érezni a mozdulataiban és a hangjában, hogy valamilyen kézzel fogható választ vár a nőtől. Teljesen megérti és felfogja, hogy a tárgyaláson történteknek milyen súlya van, mind az ő és a Rocksolid létére, mint Miller lelki világára, de ezt még megpróbálja átgondolni, hogy tisztább képet kapjon.
A feltett kérdésre pont ezért nem is felel egy ideig, csak utasítást ad a gépnek, hogy szálljon le a kijelölt pontra. Ezután Ragal egészen a leszálásig még várja Ingrid válaszát és gondolkodik tovább a hallottakon, de nem szólal meg. Miután a leszállás minden gond nélkül megtörténik, a gép ajtajai kinyílnak és Ingrid kiléphet az erőd lépcsősorai előtt elterülő, több mint száz méteres üres térre. Ha megteszi Tubrok is követi.
< - Sokat beszéltél már apádról - szólal meg végül - hogy milyen ő. De még nem mondtad, hogy ki ő valójában. >
Mondja kijelentésként, de valójában egy kérdésnek szánja, amire nem vár konkrét választ, csak szeretne valamivel tisztább képet kapni.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 14:20

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Csak elmosolyodott Tubrok szavain, hogy nem kell elmennie Diederikhez, amiatt, amit felhozott, noha Ingrid maga sem gondolta komolyan, így tenne. Csak egy érdekes kis darabka volt, ami a régi világból az eszébe jutott. Szeretett ezeken gondolkodni, hiába élt lényegében csak a Zuhanás után még mindig szerette a régi világ történéseit és szokásait. Bólintott, hogy igen most van, ami mindig állandó és az a Zsarnok és a Birodalom. Annak ellenére, hogy a Birodalmak lényegében nagyon régóta állandóak voltak és ugyanaz volt a nevük azoknak, amik a térképen voltak. Csak a helyzetük és kiterjedésük volt változó. Ő maga továbbra is úgy vélte, hogy mindkét világnak megvoltak a maga szépségei és hátrányai. A Zuhanás előttinek és a mostaninak is. A legendás válaszon ő maga is elmosolyodott.
< - Akkor ha úgy érzed, hogy méltó vagyok arra, hogy legendákban szerepeljek, továbbadhatod, amit meséltem – nevetett fel lágyan. – Legalább lenne egy olyan is, amiben nem boszorkaként szerepelek. >
Örült annak, amikor felfedezte a másikban, hogy az kezdi elveszteni a türelmét és ismét izgatottabb lesz ugyanúgy, mint az előző két este folyamán, ugyanezt érezte, amikor őt magát az épület nyűgözte le. Valóban, hogy jobban lássa azt és jobban megvizsgálhassa közelebb zoomolta az épületet, hogy így is végignézhessen rajta. Csak akkor fordult vissza Tubrok felé, amikor a férfi megszólalt. Azzal egyet kellett értenie, hogy a félelem valóban elég erős érzelem volt és a tényleges félelem az igencsak ritkán szokott Ingridben jelentkezni, így még őt magát is meglepte, hogy itt ennyire gyakran jelentkezett. Arra csak mosolygott, hogy ő maga is örült, hogy így megértik egymást.
< - Én is örülök neki – suttogta meghitten. >
Azonban, ahogyan ő maga is sejtette és érezte az elején, hogy a jó és kellemes hangulat nem maradhat fent túl sokáig, amikor elkezdte mondani, hogy mi is történt látta, hogy a férfi már máshogyan néz rá. Nem úgy, mint előtte és volt egy olyan érzése, hogy minden jócskán negatív irányba ment el. Fájt neki és kellemetlen volt egy kicsit, hogy így gondolja Tubrok. A döbbenetet pedig ő maga is érezte szinte a bőrén a másik részéről, tőle talán Ingrid ezt vette át a legjobban eddig, talán ő maga is pont azért ezt, mert a másik nagyon kevésszer érezte ugyanezt. Abban ő maga is biztos volt, hogy Tubrok jó néhány részletét sejtette ennek az egésznek, de egy részét biztosan nem. Ahogyan végzett a férfi még nem szólalt meg, aggodalmat láthatott Ingridben, féltést, némi félelmet, fájdalmat és bánatot. Még Ingrid sem volt abban teljesen biztos, hogy mit is érez valójában, vagy mit kellene ehhez az egészhez. Meglepte őt is, hogy a férfinak nehéz volt ezt elhinnie, pedig ismerte a Birodalmat, tudta, hogy azok feltételeket szabnak, amiket igencsak ajánlatos megtartani és megfogadni, illetve elfogadni és betartani.
< - Ismered a Birodalmat… - mondta még Ingrid. – Mit szeretnél még mondani? >
Látta a másikon, hogy még lett volna valami, amit itt mondott volna, de nem tette meg. A férfi szemébe nézett, még mindig távolságtartóan, és ugyanezt látta a másikéban. Hidegséget némileg, nem tudta hibáztatni azért, hogy így tett ebben a pillanatban, mégis rossz érzéssel és fájdalommal töltötte el. Mindez teljesen idegen volt számára, még soha sem érzett így korábban és nem igen tudta mindezt hova tenni. Egy kicsit még össze is zavarta a megannyi komplex érzem ilyen szinten való vegyülése. De úgy tűnt, hogy a férfi félreértette, hogy mit is akart mondani, vagy mit mondott valójában. Megrázta a fejét egy nagyon kicsit, ami inkább csak ingatásnak tűnt ilyen közelségből.
< - Én azt mondtam, hogy nem lenne esélyetek ellenem. Azt egy szóval sem, hogy könnyedén tudnám viselni ezt lelkiekben, sem azt, hogy érzések nélkül menne. Nem tudnám könnyedén, nehéz lenne, átkozottul nehéz – a hangjában érezhető volt, hogy minden egyes szava igaz és nem csak azért mondja, hogy Ragal-t meggyőzze, vagy megnyugtassa. – Téged és miattad lenne a legnehezebb, mert… >
Zavartan kapta el a tekintetét a férfiról, amikor rájött, hogy azt is elkezdte kimondani, amit csak gondolt. Általában ő is megfontoltan beszélt, egy ennyire spontán valami pedig soha sem szaladt még ki a száján, csak amikor az apjával kiabált és üvöltözött az anyja eltűnése után, vagy pedig a házasság felvetésekor. Igaz, akkor megfontoltan és meggondoltan küldte el az apját is melegebb éghajlatra és a pokolba. De itt majdnem kimondta, hogy, mert azt hiszi, hogy kezd beleszeretni. Ez elvonta a figyelmét arról is, hogy Tubrok választ várt tőle arra, hogy miért olyan fontos neki a Rocksolid. Teljesen kislányos zavarban volt, a megannyi képzését képes volt egyetlen férfi szétzúzni, elérni, hogy a hidegvérét elveszítse és zavarodottan nézzen máshova, amikor bárkivel bármeddig képes volt szemkontaktust fenntartani. Kellett neki néhány pillanat, majdnem egy perc, hogy összeszedje magát és újra beletudjon nézni Tubrok szemeibe, most neki is komoly volt a tekintete, pontosan olyan, mint tegnap este, mikor válaszút elé állította.
< - Tényleg tudni szeretnéd, tudni akarod, hogy ki vagyok valójában? – kérdezte. >
A hangja is ugyanolyan komoly, annak ellenére, hogy egy egyszerű kérdés volt, Ingrid számára ugyanolyan komoly volt, mint azaz esti, mintha ez is egy hasonló próba lett volna ahhoz, hogy Tubrok megkaphassa őt. Nagyon-nagyon remélte és minden porcikájával remélte, hogy igenlő választ kap erre a kérdésre és a férfi tényleg kíváncsi rá. Ha a válasz nemleges, akkor csak egy kis részletet mond el, nem mindent. De egyelőre nem felelt, megvárta a választ és figyelte a férfi minden kis rezdülését, majd utána csak akkor kezdett el válaszolni, ha már kiértek és kint voltak a szabadban.
< - Mert Skandinávia az otthonom, manapság ugyan Rocksolid a neve, de ez nem változtat semmin – mondta. – Mindig is fontos volt nekem ez a hely, főleg a megalapulása óta, mert már élnek itt emberek, de az első este, amikor odakint voltam és olyan maró honvágy fogott el e hely iránt a sarki-fényt bámulva, amit még soha sem éreztem. Abban a pillanatban tudtam, hogy tényleg hazaértem. Anya itt született, igaz jelenleg a régi Norvégia területén vagyunk, ő keletebbre született, az egykori Svédország területén, Stockholmban, apa pedig apa gyökerei szintén századokkal korábban Skandinávia, egészen pontosan Svédország északabban levő egy tengerparti területére nyúlnak vissza egy viking törzsig. Ezért olyan fontos nekem ez a hely, ez az örökségem, a gyökereim. Ezért ismerem a szokásaitok, az eredeti szokásokat, ismerem a vikingek világképét, építészetét, az isteneket, a mitológiát, mindent. Ezért olyan könnyű alkalmazkodnom hozzátok és megértenem a szokásaitokat. Ezért tudom, hogy hol hibázott Tiren, hogy az isteneitek nevét nem tudta pontosan. Ez vagyok én… egy közületek. Amikor azt mondtad, hogy istennő vagyok… nem is tudod, hogy részben mennyire ráhibáztál, a nevem, az Ingrid, ó-északi viking név, rettenetesen ősi név, szép istennő a jelentése. Ha jobban ránéznék arra a szoborra ott és megvizsgálnám, megtudnám mondani, hogy az Huginn, vagy Muninn akar lenni Odin melyik hollója. Olyan nagy bűn lenne, hogy meg akarom védeni az otthonomat, amit ugyanúgy, sőt talán jobban annak érzek, mint a HPI-t? >
Néhány pillanatra elhallgatott. Ironikus volt, az apja skandináv nőt választott élete párjának, az anyja is a skandináv ősöket szúrta ki az apjában. Ezek után csodálkozott valaki, hogyha ő maga is, nem is szándékosan, de így jár?
< - Nélküled is megtenném, igen, de – néhány pillanatig tétovázott. – te nagyon-nagyon megkönnyíted ezt a döntést. Azt a kérdést nem tetted fel, hogy miért mondtam el mindezt neked a tárgyalással kapcsolatban…. Ha nem tettem volna, soha többé nem lettem volna képes a szemedbe nézni, mert úgy éreztem volna, hogy átvertelek. És ennek nincs köze ahhoz, hogy innen származom. >
A hangjából érződött, hogy teljesen komolyan gondolta mindezt és annak is szánta. Ha a férfi korábban igent mondott arra, hogy kíváncsi arra, hogy ki is ő valójában, akkor most folytatja azt, amit elkezdett.
< - A többinél, ha meggyűlölsz és megundorodsz tőlem nem fogok csodálkozni – felelte. >
A hangjában volt egy kis félelem, hogy félt attól, hogy bekövetkezik, amit ki is mondott.
< - Azt már tudod, hogy Ingrid Miller-ként születtem a Bukás előtt egy évvel, életem jelentős részét az Anyahajón töltöttem. Mondtam, hogy jellemzően akkor voltam távol, amikor tanultam és képeztek, de nem utaltam arra, hogy ezek kik voltak és miket tanultam. Kiképzett az Árnyhadsereg és a Fagyhadsereg, illetve a Flotta alapkiképzését csináltam végig fizikailag és nem feltöltés révén. Életem legsötétebb korszakában anyáék eltűnése után hét és fél évtizedet töltöttem a Milícia kötelékében. >
A hangjában itt neki is undor volt és önkéntelenül is összerezzent. Tubroknak nem volt nehéz rájönnie valószínűleg, hogy ez volt a rész, amit előző nap mondott, hogy volt a képzésének egy olyan része, amit megbánt, hogy megtörtént. A hangja is pontosan erre utalt, hogy erre a tényre egyáltalán nem büszke és még sajnálja is.
< - Lehet, hogy ettől rossz embernek gondolsz, azóta sem vagyok képes minden részletét megbékíteni a lelkiismeretemnek és szégyellem, hogy ennyi időt voltam ott és azt, hogy miket tettem még úgy is, hogy roppant sokat tanultam tőlük. Mindezeken felül minden más képzést saját magam végeztem, vagy még fiatal koromban magántanárok. Ha belépnék a Flottába az egyik legjobban és legszélesebb körűen képzett tagjuk lennék úgyis, hogy semmilyen tudást nem kellene feltölteniük. Azt tudod, hogy politikus is vagyok, stratéga és diplomata, illetve művész. Nagyvonalakban ez vagyok én… ami a családot illeti. >
Itt egy pillanatra ismét elhallgatott, hagyva, hogy a férfi felfoghassa, feldolgozhassa, amit hallott. Egyvalamit nem engedett meg neki ekkor, azt hagyta, hogy közbekérdezzen, ha volt neki ilyen. Azonban, ha azt akarná, hogy ennyi elég volt és ne mondjon többet, akkor azt a kérést, mozdulatot, tekintetet teljesen figyelmen kívül szándékozott hagyni. Ha már belekezdett, akkor bizony végig fogja mondani mindezt.
< - Remekül értesz ahhoz, hogy miként kell a tűzzel játszani. Anya, Stephanie Miller a Zuhanás előtt eredeti foglalkozásában történész volt és írónő, ezenfelül a kormánynak dolgozott kódfejtőként a remek nyelvérzéke miatt. Apa katona volt, veled lehetett egy idős, kicsit talán fiatalabb a Zuhanáskor, a világ húsz legjobb katonájának egyike. Ő is eltűnt a Zuhanás előtti időkben, mint olyan sokan mások is, ez mentette meg az életünket, mert anya és Olaf a komornyikunk úgy döntöttek, hogy nem maradnak a városban. Hetekkel később történt a Zuhanás. Hogy mennyire magas körökből származom… a férjem és fiam apja, Cal… a Birodalom második emberének Adam Osborn admirálisnak a fia. Hivathatnám magam Lady Osbornnak is, de nem teszem. Ebből már biztosan sejtheted és tudhatod, hogy kicsoda, vagyis nektek talán micsoda apa valójában… egykor a világ egyik legjobb katonája közel tízmilliárd ember közül, aki jelenleg a Birodalomban a hatalmi ranglétra harmadik helyén áll tizenkilenc másik társával együtt. Egykor Jonathan Miller-ként ismerték, manapság a Nagyúr a megnevezése, vagy amit talán még többen ismernek… U7. >
Nehezen jöttek a szavak neki, a végén pedig elfordult Tubroktól, nem tudott tovább a szemébe nézni, nem akarta látni a gyűlöletet és az undort, ami most már ott lehet. Saját magát ölelte körbe a kezeivel, soha sem érezte magát ennyire kiszolgáltatva, sem pedig egyedül. Azt hitte, nem nem is tudta, hogy mit hitt. Örült volna nagyon, ha mindezek az információk nem változtatnak semmin sem. De félt, hogy nem így lesz, és a félelmet teljesen elnyomni sem tudtam magában. Örült volna, ha a férfi odalép hozzá, átöleli és megcsókolja, hogy éreztesse, hogy még mindig érdekli őt Ingrid, hogy azok nem változtattak semmit sem, amit elmondott. De hosszú élete miatt nem tudta magát efféle hiú ábrándba ringatni. Magáról tudta, hogy mindez nem érdekelte volna, és hiába volt Tubrok olyan hasonló hozzá, ebben nem tudta, hogy miként fog a másik vélekedni vele kapcsolatban. Ismét ugyanabba a helyzetbe került, hogy az öleléstől a csókon keresztül az is lehetséges, hogy most menjenek inkább vissza és a hivatalos tárgyalásokon felül Tubrok látni sem akarja őt.

//Remélem nem gond, hogy ennyire előreszaladtam, csak úgy jött Embarassed//



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még mielőtt a beszélgetés kellemetlenebb irányba fordul Ragal egy kedves mosollyal válaszol Ingridnek arra, hogy nem csak boszorkányként akar majd feltűnni az említett legendákban. Mikor Ingrid utána kérdez mit is akart a férfi mondani, készségesen felel.
< - Csak nem könnyű látni, hogy van egy ennyire hideg és kegyetlen oldalad, nem csak az amit mutatsz, hanem ami vagy is. De nem akarlak megsérteni ezzel. - érezni hangjában, hogy mind a két mondat esetében teljesen őszinte. >
Ezután amikor Ingrid elkapja a tekintetét, akkor Ragal is némileg zavarba jön, a befejezetlen mondat lehetséges végétől, bár ő sokkal kevésbé mint a nő. Nyilván neki is ez az első ilyen szituáció amiben nem tudja, hogy mit kellene mondania, lévén itt nem úgy állnak egymás előtt mint bármikor máskor, bárki más előtt.
< - Igen értem... - csak ennyit felel, majd hagyja, hogy Ingrid legyőzze a zavarát. >
A kellemetlen de egyben kellemes helyzet is akkor fordul sokkal komolyabbra, amikor Miller felteszi a kérdést Tubroknak. A férfi néhány másodpercen át csak némán néz Ingrid szemébe, majd válaszol.
< - Igen, hallani akarom, hogy ki is vagy valójában. >
Eddig Ragal ugyan igen lassú tempóban de haladt a már kihalt komplexum felé és valószínűleg Ingrid is megtett már mellette pár lépést, de amikor Ingrid részletezi kezdi a dolgokat megáll és teljes figyelemmel a nő felé fordul. Ahogy egyre több és több minden zúdul rá Tubrokról leolvashatóak az egymással keveredő, ambivalens érzések, ahogy felfogja az említett dolgok tartalmát. Először, amikor még csak a Miller család gyökerei kerülnek szóba sokkal inkább a meglepettség és valamilyen szinten kíváncsiság látható Ragal reakcióiban és öröm is, főleg mikor a nő megemlíti, hogy nem tudott volna Tubrok szemeibe nézni, ha ezt nem mondja el neki. Ez az egész lassan kezd a visszájára átcsapni, ahogy a sötétebb dolgok kerülnek szóba. Az Ingrid által várt gyűlölet és undor helyett főleg csalódottság és kiábrándultság lesz úrrá Ragalon. Szeretné, ha egy része, amit hall egyszerűen nem lenne igaz, vagy nem ilyen formában. Ennek ellenére végül szembe néz az egésszel. Miután Ingrid ki mondja ki is az apja valójában, Tubrok néhány másodpercig csak mereven néz rá, légzése és szívverése nem felgyorsul, hanem lelassul. Talán maga sem tudja, hogy így elsőre mit gondoljon vagy érezzen, annyi minden keveredik benne. Egyszer sem szólal meg, magában vívódik, ez látszik rajta. Végül a törzsfő átkarolja Ingridet és magához öleli, de most közel sem úgy, ahogy eddig, nem hajol le hozzá és nem is néz a szemeibe vagy rá. Csak átöleli, hogy ne érezze olyan egyedül magát a kimondott szavak után. Ha Miller nem tesz semmit, akkor jó pár percig csak így állnak mozdulatlanul, miközben a jeges szél fúj keresztül rajtuk. Ingrid számára ez a pillanat nagyon hosszúnak és hidegnek tűnik, bár nem fizikálisan. Ezt az szakítja meg, amikor végül Ragal nagyon kicsit megmozdul, ahogy Ingridre néz és minimálisan közelebb húzza.
< - Meg akarod még nézni az erődöt vagy a várost? >
A kérdés ellenére érezni hangjában, hogy ő most nem szívesen tenné ezt meg. De ami már most biztos és pozitív lehet Ingrid számára, hogy Ragal nem képes utálni őt, csak csalódott és lehet most sok volt ez neki. Annak ellenére, hogy egy harcos és uralkodó olyan dolgok kerültek szóba, közvetlenül Ingridről amelyek a legtöbb földi ember felett elképzelhetetlenül magasan állnak.
< - Köszön, hogy elmondtad. Én... - itt megakad egy pillanatra - miért érdekellek valójában, ha ennyivel hatalmasabb vagy nálam? Tényleg olyan, mintha egy istennő ereszkedne le egy halandóhoz... >
Miután befejezi elgondolkodva néz fel a távolba, mert nem tudhatja, hogy még mit mondhatna erre.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nem sértette meg a férfi ezzel, de amíg a rideg oldal a legtöbb katonánál megszokott volt, főleg az ennyire hosszú élet mellett, addig ez Tubroknak sejtette Ingrid, hogy meglehetősen nehéz volt. Neki már ez volt a természetes, de a férfi nagyon fiatal volt hozzá képest és annyira más felfogással és szemlélettel. Ingrid hiába származott innen a nagyon hosszú élet igencsak megváltoztatta egy átlagos emberhez képest. És ez olyasmi lesz, amit valószínűleg soha sem fognak tudni tökéletesen áthidalni. Hallotta a férfi hangjában az őszinteséget és tudta, hogy igazat mondott. Bólintott lassan a szavaira, majd ő maga is megszólalt.
< - Nem sértesz meg – felelte. – Nem csak neked nem könnyű, van, hogy én sem vagyok képes belenézni a tükörbe. Még úgyis, hogy ez nagyon sokaknál megszokott a HPI-ben. A hosszú élet kiöl az emberből valamit… >
Pontosan ezért is alkotott, amikor tudott, hogy megőrizze a kreativitását és ne veszítse el az emberségét, hogy ugyanolyan maradhasson, mint régen volt. Bár már ez is láthatóan igencsak nagy különbség volt. Ő is haladt a komplexum felé, csak akkor torpant meg, amikor Tubrok is megállt, hogy a szemeibe nézzen, hogy akarja hallani, hogy kicsoda ő. Amennyire most látta nem volt meg a férfiban az a tétovázás, mint az előző este, ennek örült, de annak, ami a folytatás lesz már tudta, hogy katasztrofális következmények lehetnek. Annak örült, hogy Tubrok örült és kíváncsi volt, amikor arról beszélt, hogy ide valósi és a gyökerei ide vezetnek. Ettől még őt is kellemes melegség töltötte el, hogy mindezt ilyen jól fogadta, ahogyan azt is, hogy nem akart neki hazudni és nem akarta becsapni őt. De azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy ez volt az egésznek a könnyebbik része és a nehezebb, a komolyabb dolgok, hogy hol tanult, kik képezték és miket tett korábban. A képzések még egy dolog, az Árnyék és Fagyhadsereg, a Milícia lehetett a legnehezebb ebből, főleg az ott töltött hosszú idő. Ahogyan az is, hogy ki is a családja. Az előbbi kellemes érzések, amik a férfinél is ott voltak Tubrokéval együtt szálltak el és vette át a helyét a fájdalom, ahogyan látta, hogy a másik miként is reagált azokra a szavakra, amit mondott.
Amit várt az a jobbik eset volt, hogyha dühöt és undort látott volna a másikban még azt is jobban lett volna képes fogadni és elviselni, mintsem a csalódottságot és kiábrándultságot. Ez sokkal fájdalmasabb volt neki, mint a másik eshetőség. Annak ellenére, hogy ezt látta és érezte a másikban nem hagyta abba, amit elkezdett. Ha már belekezdett, akkor végigmondta az egészet, bármilyen nehéz volt az egész. Meglepődött, amikor végül az egész végén Tubrok odalépett hozzá és átölelte, elengedte saját magát és átölelte a férfit, a fejét és arcát a férfi mellkasába fúrta, de most ebben nem volt semmilyen hátsó szándék, nem akarta elcsábítani, vagy feltüzelni, egyszerűen csak biztonságban akarta érezni magát. Most mégsem érezte azt a melegséget, mint korábban, az egész ugyanolyan hidegnek és ridegnek tűnt, mint életben máskor is egy ölelés. Nem szakította meg a csöndet, nem akarta még rosszabbá tenni az egészet, hagyta, hogy Tubrok vívódjon. Akkor nézett fel, amikor a férfi kissé közelebb húzta és feltette a kérdést. Ő maga ugyan még mindig roppant kíváncsi lett volna a helyre és a történetekre, amik ezekhez kapcsolódnak, de nem akarta megsérteni és megbántani a férfit azzal, hogy most ellent mond neki, pedig pontosan ezt kellett volna tennie. De most erre képtelen volt, nem akarta még jobban elrontani a helyzetet és még távolabb lökni magától Tubrokot..
< - Ha nem szeretnél tovább a közelemben lenni és szeretnél visszamenni inkább megértem és elfogadom – felelte bánatosan. – Én szeretném még ezt a mai napot együtt tölteni veled, de az lesz, amit te szeretnél, nem akarom rád kényszeríteni magamat. >
Elmondta az egészet, hogy kicsoda és micsoda, azt hitte, hogy mindettől könnyebb lesz az egész, de nem lett, csak rosszabb. Olyan fájdalmat érzett a lelkében, amit még soha sem korábban, mint tegnap fent a völgyben. Mennyivel könnyebb lett volna, ha egyedül lehetett volna és kisírhatta volna magát. Nem tudja, hogy miért gondolta, hogy elfogadja majd a férfi, okkal nem mondta el az egész soha sem még a barátainak sem, csak Cal tudta róla. Még a HPI-sek sem fogadták volna el. Mégis mit várt egy sima embertől? Talán túl sokat, mert azt hitte, hogy ebben is olyan lehet, mint saját maga. De még azt sem tudta, hogy saját maga miként fogadta volna egy másik személytől, ha az mondja el neki mindezt. Volt egy olyan mondás, amit tudott és ismert, hogy ez az érzés általában fáj, átkozottul. Most már érezte, hogy tényleg így van, pedig még csak kezdett beleszeretni és nem volt fülig szerelmes. És mégis már most egyszerre olyan örömöt okozott a férfi közelsége, amit soha sem érzett előtte és olyan fájdalmat is. Egyszerre a kettő. Tétován nyúlt ki Tubrok arca felé, de félúton észbe kapott és inkább visszahúzta a kezét, nem akarta, hogy ezzel megzavarja őt. Félt, fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie, hogyan kellene tennie. Több, mint ezer éves volt és még nem volt soha sem ilyen helyzetben, a korábbi tapasztalatai és értékrendje most mit sem ért, nem segítették, csak hátrébb vetették mindenben.
< - Nem vagyok hatalmasabb, nem akarom, hogy így gondold – mondta. – Nem akarom, hogy ez, hogy ki vagyok közénk álljon. Amit tegnap mondtam, hogy miért az akkor is igaz volt. Melletted igazán élőnek érzem magam, soha sem éreztem magam ennek egy évezrede már és nem éreztem olyat még, amit most. Veled, melletted minden olyan könnyűnek tűnik, annyira más vagy, mint a HPI-sek, a nézeteid, a gondolkodásmódod. Természetes vagy, egyszerűen… élsz, nem vagy olyan, mint a Birodalomban mások, akik tökéletesek és egy tökéletes gépezet részei. Tökéletes vagy, de máshogy, melletted tényleg élőnek érzem magam és… veled minden pillanat különleges. Soha sem ismertem olyan személyt, mint te… >
Minden szava teljesen őszinte volt és teljesen komolyan gondolta őket. Néhány pillanatra elhallgatott és ekkor érezte meg, hogy forróság pereg végig az arcán. Még saját maga is megdöbbent, hogy ez az egész, az, amit érzett még fizikai formában is jelentkezett nála, hogy néhány könnycsepp pergett végig az arcán. Ez az egész még jobban összezavarta, nem hitte volna, hogy ez megfog történni. Ha a kiképzői látnák, akkor azok fakadnának sírva, hogy ennyit ért a sok évtizedes képzése, hogy egy lényegében halandó mellett a szinte mindig teljesen nyugodt és rideg személy úgy viselkedik, mint régen az emberek, nem racionálisan és nem katonaként gondolkodva, hanem, mint egy érző lény.
< - Mindezek felül mert képes vagy belőlem olyan érzéseket kihozni, amiknek létezéséről már szinte el is felejtkeztem, vagy amit még soha sem éreztem hosszú éltem során. Van egy rideg oldalam igen, de az a felem a Birodalomé, akivé tettek, neveltek, de nem csak az vagyok, katona vagyok, de nem mészáros, vannak érzéseim és lelkiismeretem, nem vagyok gép. Így lehet, hogy az vagyok, aki, minden negatívumommal és erényemmel, és olyan idős, amennyi, de fogalmam sincs, hogy mit is kéne a közeledben tennem és mi lenne a helyes, vagy mi nem – felelte. – Ez az érzés mindig ennyire fáj? >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid mostanra teljesen összezavarodik, talán a legkülönösebb számára, hogy ahelyett, hogy egy-két érzés lenne benne nagyon erősen, legalább egy tucat mosódik össze és alkot benne egy kavargó örvényt. Egyik pillanatban még mintha messzebb érezné magát Tubroktól, másik pillanatban ennek az ellenkezője, mintha nagyon közel lenne a férfihoz. Más esetben gond nélkül olvashatna Ragalban, főleg mivel ennyire nyitottak most, de ha Ingrid most ezt próbálja csak még jobban belekeveredik az egészbe. Ezen kívül, mintha a testében is érezne valami hasonlót. Ahogy elmondja legőszintébb érzéseit azt viszont látja a férfi szemében, hogy megérti Ingrid helyzetét, hogy mást akar. Amikor Miller arcán végigfutnak a könnyek Tubrok egy keserű félmosollyal letörli azt a pár cseppet, mielőtt megfagynának.
< - A legtöbbször igen, de eddig én sem éreztem hasonlót, hogy bántana. - talán itt láthatja meg Ingrid Ragal szemében először, hogy a férfit már sokkal jobban érdekli, hogy mit érez Ingrid és nem akarja, hogy ennyire fájjon neki - Nem kell gondolkoznod, hogy mit tegyél... >
Végül félbe hagyja a mondatot és a jármű felé néz.
< - Menjünk vissza, hogy megnyugodhass. Ha akarod, máskor is megmutathatom a várost. Csak most, én sem tudom, hogy mit gondoljak. >
A szavakból Ingrid már tudhatja, hogy a helyzet koránt sem olyan rossz, mint amire gondolhatott először a férfi reakciója alapján. Néhány másodperc múlva ha Ingrid belegyezik akkor elindul vissza a siklóhoz, ami szinte ott van a közelükbe. Ragal most is előre engedi Millert, majd beül mellé. Egyelőre így elég kényelmetlen a helyzet, Tubrok oldalra nézve mereng el valamin.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
És végül elérkezett a kérdése után arra a pontra, hogy teljesen elvesztette a kontrollt az érzései felett. Talán egyszer egy rövidke ideig volt ilyen, hogy ennyire nem uralta azokat, de akkor az teljesen más volt, akkor a hormonháztartása borult fel teljes mértékben, amikor Greggel volt várandós. Az más volt mint ez, hiába próbálta megfejteni és kigobozni az érzéseit nem sikerült. Megannyi érzés rohanta le egyszerre, hogy szinte azt érezte, hogy megfullad bennük, nem tudta őket hova tenni, egyszerre ráadásul mindegyik mást diktált. Az egyik hol a racionális gondolkodását hozta elő a pesszimista szemléletet, hogy mindent elrontott és többé semmi esélye sincs a férfinál, aztán előjött az, hogy mégis, talán most nyerte el a szívét végül. Lehunyta a szemét egy pillanatra és próbálta az érzéseit különválogatni, megnyugtatni magát, de ebben a pillanatban egyáltalán nem sikerült neki. Mikor a férfira nézett, hogy vajon ő mit gondolhat, akkor sem sikerült benne olvasnia ezúttal. Csak a saját érzései reflektálódtak vissza önönmagára, hogy újra teljesen kizökkentsék és ne tudjon meg semmit. A gyomra is görcsbe rándult, nem a kellemes görcs, amit a férfi közelsége váltott ki, sokkalta inkább olyan, mint amikor a stressz miatt alakul mindez ki. Teljesen össze volt zavarodva az egész helyzettől. Úgy viselkedett mint egy gyerek ebben a helyzetben.
Kissé összerezzent, amikor Tubrok az arcához ért és letörölte a könnyeit, most nem kérdezett vissza arra az eddig szóra, mint előző este, a férfi szemei elárulták, hogy jelenleg azaz eddig tényleg azt jelentette. Most már tudta, hogy Tubrok sem volt még hasonló helyzetben, igaz abból kiindulva, hogy ő csak tíz éves volt, még annyira nem is volt meglepő Ingrid számára. Amit látott a másik szemében az örömmel és némileg megkönnyebbüléssel töltött el, úgy tűnt számára, hogy most már tényleg érdekli Tubrokot ő maga is, úgy, ahogyan azt szerette volna. Csak azt sajnálta, hogy ennek így kellett kialakulnia, hogy ennyire fájdalmas módon. Látta, hogy nem akarta Ragal, hogy fájjon neki, amit tudott erről, hogy kellemes fájdalom is lehet, édes és fájdalmas egyszerre, de most nem ilyen volt. Végtelenül megkönnyebbült, amikor ugyanazokat a szavakat hallotta, amiket előző este is, hogy most nem tudja, hogy mit gondoljon. Tegnap este után reggelre túltette magát Ragal azokon, amiket hallott és akkor ebből kiindulva Ingrid joggal reménykedhetett azon, hogy most is így lesz. Nagyon szerette volna, ha így lett volna, csak azt sajnálta, hogy valószínűleg vége lesz a mai napnak és még lehet, hogy az estét is teljesen egyedül kell töltenie, mert valószínű, hogy csak másnapra tudja magában helyretenni ezt az egészet Tubrok.
< - Már jobban vagyok – próbálta megnyugtatni a férfit, majd bólintott a szavaira. – Igen szeretném megnézni. >
Egy pillanatra megakadt a beszédben az utolsó mondat miatt.
< - Hát akkor te se gondolkodj – mondta teljesen őszintén. >
Ahogyan Tubrok kimondta korábban, hogy ne gondolkozzon azon, hogy mit tenne valójában érezte meg magában, hogy valami elpattant benne. Ettől a néhány szótól, egyszerű félbehagyott mondattól. Még felpillantott Tubrok-ra, mikor a férfi elfordult, majd a teste szinte önállósította magát és a gondolataitól, érzései hadától külön cselekedett. Mire Ingrid egyáltalán felfoghatta, hogy mit is csinál, már kinyúlt Tubrok arca felé és még próbálta a szavai előtt, vagy közben maga felé fordítani azt, és teljesen ösztönösen csókolta meg a férfit. Nem gondolkodott, csak ösztönösen cselekedett, hallgatva az ősi és elemi érzésekre, amik benne tomboltak. Ezúttal ő nem akarta hagyni, hogy a másik elhúzódjon, a csók közben a keze, amivel Tubrok arcát maga felé fordította a férfi tarkójára csúszott, hogyha távolodni akarna, akkor így tudja megakadályozni benne, a másik kezét pedig a férfi hátáig vitte annak derekáról és ott is kissé megszorította és magához húzta. A csók sokkal elemibb, szenvedélyesebb és vágyakozóbb volt, mint az eddigiek, érezni lehetett a mozdulatból, a hevességből, hogy a nő „megfogadta” a férfi tanácsát és nem gondolkodott, ez teljesen belülről fakadt, annak ellenére, hogy mit mondott, mi történt az elmúlt pillanatokban nem fogta vissza magát. Csak tette, amit két egymás iránt vonzódó személy kémiája diktált neki. Ha a férfi viszonozta a csókját, akkor a korábbi rossz kedvét is sikerült ezzel elüldöznie némileg és megnyugodnia, vagyis az idegességét és rossz érzését az izgalom vette át és az az érzés újra, hogy Tubrok is itt van. Újabb megannyi érzés a korábbiak mellett.
Mikor elhúzódik a férfitól, nagyon hosszú percek után, ha csókjai viszonzásra találtak, akkor már sikerült valamelyest a kiegyensúlyozottságát is visszanyerni és most hagyja, hogy Tubrok mit is reagál erre. Egyelőre arra nem mondott semmit, hogy induljanak visszafelé, csak figyelte a férfit, hogy az mit is tesz, a legkisebb rezdülést is, miközben saját magában is küzd az ellen, hogy ne csókolja meg újra a másikat és ne ezzel vonja el a figyelmét arról, hogy most kezdjen hosszasan gondolkodni a korábban hallottakon. Pedig szerette volna meggyőzni arról, hogy azok, amiket elmondott nem változtatnak semmin, ő ugyanaz az Ingrid, aki megtetszett neki a legelején.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid szinte önkénytelenül húzza magához és csókolja meg Ragalt, akit ez most teljesen váratlanul ér, gyakorlatilag aközben, hogy még beszél, de az egészet érezhetően nem bánja. Válaszként a kezdeti meglepetés után a törzsfő úgy húzza magához Ingridet és viszonozza a csókot, mint második este, az első alkalomkor, szintén ösztönös módon. Ez a lépés igen pozitívnak bizonyul mivel sok kettős érzést valóban orvosolni tud és nem csak Millernél, hanem Ragal esetében is. Most nem kellenek szavak ahhoz, hogy megértsék egymást, mindkettejüknek világos, hogy közöttük még mindig ugyanazok az erők vannak, még akkor is ha annyi minden másnak tűnik. Most csak úgy állnak egymás előtt mint férfi és nő, minden mást figyelmen kívül hagyva. Az egész igen hosszú percekig tart, amikor Ingrid végül elhúzódik. Ekkor Tubrok a nő szemeibe néz, hogy újra láthassa Ingrid igazi lényét, ha ez sikerül neki akkor szinte suttogva szólal meg.
< - Így már sokkal könnyebb. Csak engedj közel magadhoz. >
Az utolsó mondat nagyon őszinte, főleg a folyamatos szemkontaktus miatt, Tubrok valószínűleg már nem azért mondja, hogy ezzel nyerjen a kettőjük közti játékban, háborúban, hanem teljesen komolyan gondolja, hogy tegnaphoz képest már készen áll arra, amihez időt kért. Ingrid érzi, hogy Tubrok szívverése nagyon felgyorsul, ahogy a reakciót várja, majd néhány pillanattal később most a férfi csókolja meg őt. Úgy teszi mintha ez lenne az utolsó alakalma rá, vagy éppen az első és ezért próbálja a lehető legjobban kiélvezni. Miután ennek is vége akkor már Ingrid sem egészen biztos benne, hogy mennyi ideig állnak ott szinte egy helyben, amikor Tubrok fájdalmas mozdulatokkal engedi el Ingridet végül. Ezután megáll a nő előtt, majd mélyen a szemeibe néz.
< - Mond, hogy mit akarsz, hogy legyen és úgy lesz... >
Tesz egy ígéretet. Hangjában, mozdulataiban látszik, hogy nagyon szeretné, ha sikerülne túljutniuk a mostani kellemetlen szakaszon, és ezért most hajlandó a saját maga részéről félretenni dolgokat. Ezúttal nem indul el, megvárja a nő válaszát és aszerint cselekszik. Most, tisztább fejjel Ingrid már azt is láthatja, hogy a férfi valószínűleg nagyrészt nem benne csalódott, hanem abban, amit először ettől az egésztől várt és hitte, hogy alakulni fog minden, most ezen próbál meg változtatni.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Örült, hogy a férfi is viszonozta a csókját és nem próbált meg elhúzódni tőle, amikor ezt megérezte már nem szorította őt olyan erősen, hogy ne tudjon szökni a férfi. Sokkalta inkább beleveszett a csókokba és csak arra figyelt, annak a jelentőségére, semmi másra. Most csak az létezett és semmi más, a gondjaik sem voltak hirtelen jelentősek, csak az, hogy ők ketten ott vannak és mit tesznek. Ahogyan Tubrok belenézett a szemeibe, hogy lássa milyen is Ingrid valójában, a kérés miatt engedte. Valószínűleg úgy, ami most következett talán csak az apja, az anyja és Cal ismerték. Illetve volt egy olyan érzése, hogy Tyr is sokkalta többet tud róla, mint amennyit elárult valójában. A férfi láthatta a furcsa kettősséget a nőben, ami talán teljesen különlegessé tette. Egyszerre volt ott benne jelen a könyörtelen, rideg és merev katona, aki teljesíti a parancsokat, de nem csak ennyi volt ez a rész sem. Ennél sokkalta veszélyesebb volt, nem a képzései miatt, hanem a másik oknál fogva, hogy Ingrid roppant okos volt és ha parancsot kapott sem rohant a falnak fejjel, hanem gondolkodott és megfontoltan cselekedett, csak úgy, mint Tubrok. Ahogyan ott volt benne ugyanaz a vonás is, ami a férfiban is, hogyha kell nem fél bemocskolni a kezét a célja érdekében. De emellett ott volt hasonlóan erősen a másik fele is, amivel ő maga is találkozott, azaz Ingrid, akit látni akart és látott az első pillanattól kezdve. Akinek vannak érzései, aki nem olyan, mint a Birodalmiak, hanem teljesen emberi értékrenddel rendelkezik, emberi érzésekkel, aki nem olyan, mint egy gép, hanem csak egy ember, akiből nagyban hiányzik a HPI-s értékrend, mert élni akar. Azokból, amit Ingrid elmondott magának, hogy milyen a barátaival a férfi sejthette, hogy általában megtalálja a nő a két énje közötti tökéletes összhangot és olyan lehet általában, erre utalt is korábban. Hogy általában rideg és merevebb az emberekkel és csak kevesek mellett képes úgy viselkedni, olyan felszabadultan, mint Tubrok oldalán.
Ez az oldala, amit Tubrok is látott nagyon is Ingrid volt, nem volt benne egy csöppnyi megjátszás sem. Ragal láthatta a nő tekintetében, hogy nem kell tőle félnie, egyáltalán nem, nem lenne neki képes akarattal ártani, és talán… talán még, ha így halad a dolog kettejük között még parancsot is képes lenne szegni. Ahogyan Tyr-nél is elmulasztotta a kötelességét, hogy jelentse, de erről a férfi mit sem tudhatott. Ezeket láthatta a férfi Ingrid tekintetében és arcán, ahogyan a szemébe nézett, valószínűleg ezt nem tette még meg korábban, hogy így engedje meg valakinek, hogy lássa őt. Szinte biztos, hogy még senkit sem érzett méltónak rá, és Tubrok érezhette még azt is, hogy Ingrid nem tartja magát többnek nála, lehet, hogy ott vannak a nevei, rangjai, származása, de ettől függetlenül ő nem tartotta magát többnek, hanem csak annyit akart, hogy egyenlő legyen a férfival. A szemekből még látszott, hogy megannyi szörnyűséget megélt és látott már, aminek egy részével nagyon nehezen tudott megbarátkozni, mindezek is formálták a jellemét, a hosszú élet tette részben rideggé a szüleitől való örökségen felül.
Ahogyan, amíg ő ezt mutatta a férfinak ő is végig Tubrok szemébe nézett, hasonlót keresett, mint amit ő mutatott meg neki, illetve a reakciókat, hogy miként fogadja mindazt, hogy mi is a nő valójában. Hogy közel sem olyan szörnyeteg, vagy rossz ember, mint aminek a képzése leírja, sőt talán a tökéletes ellentéte, hogy képes volt az emberségét megőrizni mindezek ellenére
< - Te is engedj magadhoz közel – kérte suttogta. – Engedd, hogy olyannak lássalak, mint te az engem az előbb. >
Hallotta Tubrok hangjában és látta a szemeiben azt, amire vágyott már, végre képes volt dönteni és magában elhelyezni a dolgokat. Halvány mosoly jelent meg az arcán, majd szélesebb lett és újra öröm jelent meg rajta, ahogyan megérezte a férfi szívének heves kalapálását. Már épp meg szeretett volna szólalni, amikor ezúttal Tubrok csókolta meg őt, Ingrid érezte, hogy a férfi miként tette ezt és hasonlóan „felelt” számára. Olyan hevesen és szenvedélyesen tette mindezt, mintha az élete függött volna tőle, vagy mintha ő is attól tartana, hogy ez lehet az utolsó és minden egyes pillanatát örökké a lelkébe és emlékeibe kell vésnie, nehogy valaha is elfelejthesse mindezt. Teljesen belefeledkezett abba, hogy mit is tesznek és nem is tudta, hogy mennyi idő telhetett el, jelenleg nem is érdekelte különösebben, jól érezte magát a férfi társaságában és ez volt az egyetlen, ami jelenleg számított semmi több. Neki is nehéz volt, amikor a férfi végül elengedte, de amikor Tubrok a szemeibe nézett, most állta a tekintetét és nem nézett félre. A mozdulatok árulkodóak voltak, örült neki, hogy szeretné félretenni az egészet és nem hagyni, hogy az elhangzottak befolyásolják azt, amit kettejük között történik. Látta, hogy a férfi másban csalódott nem a nőben. Ingridbe ekkor csapott a felismerés, hogy eredetileg Tubrok ugyanúgy csak játszani akart, mint ő és nem belészeretni, amit végül csak nem sikerült megtennie.
< - Én még mindig szeretném ezt a napot veled eltölteni – felelte egy óvatos, kissé félénk kislányos tekintettel. – Azzal és úgy, ahogyan eltervezted. >
Nagyon remélte, hogy a férfi nem fogja ezt bánni. Még megvárta a reakcióját és esetleges válaszát erre, majd még egyszer végigsimított a férfi arcán.
< - Szeretném, ha most, vagy később megtennél valamit, ha van valami, ami zavar, vagy nem értesz velem kapcsolatban kérdezz rá, hogy elmondhassam. Nem szeretném, hogy félreértések legyenek ebből, mert csak néhány mondatban foglaltam össze, hogy ki vagyok, rendben? – kérdezte komolyan. >
A válasz után közelebb hajolt a férfihoz.
< - Amit tegnap mondtam, vedd semmisnek – suttogta vágytól fűtött hangon. – Az ággyal kapcsolatos részt. Ha este ismét eljössz hozzám… légy kipihent, mert az egész éjszakát nálam töltöd. >
A hangja és a tekintete tökéletesen illett az ígérethez, amit most ígért meg a férfinak. Végül lágyan csókolta meg a férfit és végtelenül lassan, hogy az előző szavak után a türelmetlenségét fokozza. Tudta, hogy Tubrok erre várt az első este óta, hogy ezt megkapja, de most még hol volt az este és ki kellett addig várnia. Bízott benne, hogy ez az ígéret kellően lefoglalja a férfit ahhoz, hogy ne a többi dolgon járjon az esze. Végül egy mosollyal az arcán húzódott el és az épületre, illetve a környékre figyelt.
< - Hogy is volt a folytatás azon túl, hogy ez a hely egy idős a Rocksoliddal? – kérdezte érdeklődve és most már sikerült majdnem teljesen ugyanazt a felhőtlen hangnemet megütnie, mint mielőtt a kényes téma felmerült volna. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok figyeli Ingrid lelkének legapróbb rezdülését is és nagyon sok mindent lát abból, amit a nő meg akar neki mutatni. Néhány másodpercig megfeledkezik magáról, a tekintetén látszik, hogy nagyon hálás Ingridnek, hogy hagyta, így olvasni benne, sok kérdésére választ kaphatott. A kérés után, a csók közben is részben, de főleg utána ahogy hátrébb siklik kicsit és közelről néz a nőre tárulkozik ki teljesen ő is. Tubrok legőszintébb valója hasonlít Ingridhez, de egyben teljesen más is. A korábban történtek, a családjának az elvesztése, és utána, az hogy gyakorlatilag pillanatok alatt kellett felnőnie és saját talpára állni változtatták meg és tették olyan határozottá és erőssé, amilyen most is. Félelmet nem ismerő harcos, aki nem tart semmitől, volt már többször is élet és halál határán, ezt Ingrid tapasztalatának hála könnyen felismerheti. Ugyanakkor igazságos és erős kezű uralkodó is, aki tiszteli a saját maga által elfogadott értékeket és személyeket is, de csak azokat akik erre méltóak a szemében. Megtesz kegyetlen dolgokat is, a céljai érdekében, mint például a mostani háború és az alatta történt dolgok, de ez nem jelenti, hogy gátlástalan, sőt. Amit még felfedezhet Ingrid mert nagyon feltűnő, hogy amit Tubrok korábban mondott, hogy eddig nem tudott saját magával törődni, az élete miatt, teljesen igaz. Van egy érzékeny része is, igen sok sebbel és fájdalommal, ahogy a legtöbb embert elvesztette maga körül, vagy nem került hozzájuk soha elég közel, valószínűleg nem is foglalkozott hosszú ideig a lelki problémáival, elnyomta azokat, vagy túl gyorsan zárta le magában. Ingriddel ellentétben nála egy személy sem volt, aki ezt láthatta benne. És a mostani helyzetben már különösen vágyik Ingridre, de nagyon félti is, a nőt is és magát is, tudja hogyha ez több annál, mint amire először vágyott, akkor soha nem fogja tudni elengedni Millert. Ebből semmit nem leplez. Végül ezt magában felismerve, pár másodpercre elkapja a tekintetét.
< - Úgy érzem, szavak nélkül is mindent megértettél. - mondja halkan, ahogy ismét Ingridre tekint. >
Ragal izgatottan figyeli Ingrid reakcióját, hogy amit lát az hasonlít-e az elképzeléseire vele kapcsolatban.
< - Rendben, akkor így lesz. - mondja a randevúval kapcsolatban - Tartottam tőle, hogy már nem akarod, mert egy pillanatra én is így gondoltam. >
Hangjában érezni, hogy már meggondolta magát és csak egy pillanatnyi döntés lehetett. Az utána következőre már csak bólint, hogy mindenképpen kérdezni fog, ha valamit nem ért, de valószínűleg egyelőre már az is elég, amit az előbb látott. Végül Ingrid ígérete után Tubrok pupillái kissé kitágulnak, ahogy a légzése is enyhén felgyorsul. A csók alatt már érezhető, hogy legszívesebben már most megtenné, de azt se bánja, hogy Ingrid még "kínozza", ami csak még tovább fokozza a vágyakozását. Úgy fogja magához a nőt, hogy érezze, hogy az övé, és most már tényleg az övé és nem is akarja még pár percig, hogy Ingrid elhúzódjon. Amikor mégis megteszi, akkor sem tudja levenni a szemét a nőről.
< - Nincs ha, mindenképpen az enyém leszel, már megígérted. - suttogja Ingrid fülébe. >
Az épület felé fordul Ingrid még mindig ugyanolyannak látja, három lépcsőzetesen egymásra épülő külső rész, erős falakkal, védelmi állásokkal, épületek maradványaival, majd a hegy belsejében folytatódik tovább az erőd, egy földalatti létesítményhez csatlakozva, ami a bázis tényleges központja, a külső részek csak a védelmet és nagyobb területet szolgálták.
< - A többi már nem olyan érdekes vagy legendás. - folytatja tovább a történetet Tubrok - Miután az egész Rocksolid klán partra szállt meghódították a nyugati partvidéket, ez volt a legerősebb támaszpontjuk, még ma is hasznos lehetne, ha újraépülne, de nincs rá szükség. Miután megszerezték a partvidéket további hódításba kezdtek, az akkor itt élő népeket leigázták, kifosztották és nagy részüket megölték. Akkor még a Rocksolid nem volt különb mint a Pride, de ezt te is tudod. Ezeken a lépcsőkön végezték ki az idehozott foglyokat és erőszakolták meg a nőket, akiket utána elosztottak egymás között. Nincs túl sok vidám történet a Rocksolid múltjában, de gondoltam érdekel téged, maga az épület. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még soha sem tett saját maga sem ilyet, Cal-nek lassanként a kicsivel több, mint egy évszázad alatt kellett kiismernie őt és nem pedig ilyen gyorsan egyszerre mutatott meg mindent valakinek. Az aggódás elmúlt, ahogyan látta Tubrokon, hogy hálás ezért és most nem volt ennek semmilyen negatív hátránya, hogy ezt tette. Utána pedig még választ is kapott a kérésére és a férfi is hasonlóképpen tett, mint ahogyan ő. Neki talán könnyebb is volt olvasni a férfiban, mint annak benne, hála a nagyon hosszú élettapasztalatának és annak, hogy könnyedén ismerte ki az embereket. Már a csók sokat elárult, de az tényleges dolgok utána érkeztek és következtek, ahogyan a férfi kissé hátrébb húzódott. Olyan sok meglepetés nem érte, nagyon sok minden olyan volt, pontosan olyan, mint amit már tudott és amikre számított, de volt olyan is, amit nem várt. Továbbra is azon a véleményen volt, hogy nagyon-nagyon hasonlóak, de azért voltak különbségek is közöttük, néhány helyen elég nagyok, de azokon a pontokon meg egymást egyenlítették és egészítették ki. Ingridet legjobban az a rész lepte meg, hogy mennyire érzékeny is a férfi, hogy ennyire nem tudta túltenni magát a régi sebeken a családot illetően. Igaz erre számítania kellett volna, hiszen a klánok és a család végtelenül fontos volt, ezt még saját maga is tudta, mert ez a rész nekik is a viking ősöktől eredt. Az, hogy miként lett olyan személy, amilyen azt már tudta eddig is, a döntésekből és az államszerkezetből a keménykezű uralkodót is ismerte és látta a tárgyalásokon, meg éreztette a férfi is vele. A sérüléseket, a súlyos sérüléseket is tudta, látta is a férfi mellkasán őket, de most a szemeiben is, hogy tényleg így volt. Itt egy pillanatra kellemetlen rossz érzés fogta el Ingridet, ahogyan realizálta, hogy mennyire törékeny Tubrok hozzá képest, mellette mindig elfelejtette, hogy csak „sima” ember és nem regenerál olyan könnyedén, mint ő maga. És saját magával ellentétben őt könnyedén megtudja ölni egy-egy találat és nem fog feltámadni belőle.
A lelki részt, hogy mennyi mindent nyomott el, annak ellenére, hogy lényegében ezt várta Ingrid mégis kicsit meglepte a dolog. Tudta, hogy milyen ez, nagyon-nagyon sokáig ő maga is így tett, sokkalta tovább, mint a férfi. pontosan tudta, hogy milyen hatásai vannak ennek és azt, hogy ideiglenesen jobb mint kiadni, de hosszú távon semmiképp. Saját magának is vesztett még másokat, mind a négy nagyszülője meghalt a Zuhanáskor, aztán Olaf-ról sem tudott nagyon-nagyon régóta semmit sem, hogy hol lehet, vagy mi lehet vele. Amíg nem ismerte meg Cal-t és lettek barátok, addig ugyanúgy egyedül volt és magányos volt, pontosan úgy, mint Tubrok most. Így már értette, hogy miért félt, miért féltette magát és Ingridet is. Annak ellenére, hogy mennyire erős volt és erősnek mutatkozott félt egy csalódástól és attól, hogy megint el kell vesztenie valakit. Most, hogy ezt látta benne ezek voltak a legerősebb érzések a férfi felől, nagyon lágyan mosolyodott el, ahogyan a férfi elkapta a tekintetét. Finoman simított végig az arcán, ami egyszerre volt nyugtató és mégis végtelenül gyengéd. Ahogyan a férfi kimondta a szavakat ő maga bólintott neki.
Újra belenézett a férfi szemeibe és ott a férfi csak a megerősítést láthatta, hogy a nő is pontosan azt akarja, mint ő. Az ő szemében is ott volt, hogy ő sem lenne képes elengedni a férfit. A soha többé kettejüknél mást jelentett ugyan időben, míg ez Tubroknál a saját halálát jelentené, láthatta Ingrid szemeiben, hogy a nő valószínűleg soha sem érezné így más iránt, hogy képes lenne évezredekig ugyanígy viszonyulni hozzá. Nem csak rövidtávon gondolta és szerette volna ugyanazt, mint Tubrok, hanem benne az ő távlatában is a soha többé az soha többét jelentett, ami nagyon-nagyon hosszú idő volt.
< - Igen, és köszönöm. Én sem tudnálak, főleg, hogy több mint ezer évet vártam rád – suttogta, hogy nyomatékosítsa, amit amúgy is láttatni engedett. >
Nem mutatta jelét annak, hogy szívesen mondta volna vigaszként, hogy nem kell őt félteni, sem megvédeni, ő tudott magára vigyázni. De ez férfiközpontú társadalom volt, Tubrok úgy nőtt fel valószínűleg, hogy a nőket ő oltalmazza, így nem szeretett volna az önérzetébe tiporni ezzel, hogy elutasítsa ezt a kedves gesztust. Arra, hogy nem akarta csak a fejét csóválta meg nagyon gyengéden, benne nem merült fel, csak annyi, hogyha a férfi nem akarja, akkor nem erőlteti rá magát és elfogadja a döntést. Örült neki, hogy most ettől kezdve a férfi kérdezni fog, bár nem számított arra, hogy ez hamar bekövetkezzen, révén még azt is meg kellett emésztenie, amit hallott, és azokból főleg az, hogy kicsoda Jon Miller, a leendő „após” lehet a legnehezebb rész. Mosolyogva figyelte, ahogyan Tubroknál elérte az ígéretével azt a hatást, amit várt, a pupilla kitágulása és a gyorsabb légzés már a jele volt ennek. A csóknál már érezte, sokkal jobban a vágyakozást és a türelmetlenséget, mint az előző este. Ahogyan Ragal átölelte és magához szorította őt Ingrid is átölelte őt és a lehető legjobban simult hozzá, hogy ő maga is azt érezhesse, amit a férfi és ugyanazt éreztesse vele. Hogy nem csak ő lett Tubroké, de Tubrok is az övé. Az ölelésnek hála nem is próbált jó ideig elhúzódni a férfitől, újabb hosszú perceket töltöttek el így ölelkezve.
A férfi suttogására lágyan nevetett fel, már tényleg jó kedvűen.
< - De türelmetlen tudsz lenni Lord Tubrok – mondta kedvesen. >
Most már mindezek után tényleg az épületet kezdte figyelni és a lehető legapróbb részleteket is megnézte, megjegyezte. A saját építész tudásával is felmérte, hogy milyen stílusjegyek vannak meg az épületekben és próbálta a saját ismeretével összevetni, hogy milyen kultúrákból vehették át ezeket, egészen pontosan milyen időszakbeli jegyek. Azt látta, hogy mindenképpen viking jegyek is vannak benne, így az volt a jó kérdés, hogy milyen kori. Hogy ez annak idején a Zuhanás előtt is ott volt-e és csak felújították, vagy ténylegesen utána építették. A belső részek mindenképpen újak és modernek ebben biztos volt, olyat nem igen építettek a vikingek, ami föld alatti lett volna.
< - Furcsa, hogy pont az ellentétes irányban mentek a dolgok, mint régen, a vikingeknél – mosolyodott el. – Ők innen keletről jöttek és hódítottak nyugat felé. A többi vonás pedig meglehetősen hasonlít a régi középkorban élt viking szokásokra. Minden népnek vannak sötét történetei. Az nem elég vidám, hogy itt vagytok, és a kultúrátok virágzik? – kérdezte. >
Még mindig az épületet figyelte és így tette fel a kérdést.
< - Jól gondoltad, érdekelnek az épületek, lenyűgöző ez a hely, de a történetek is, az nem számít, hogy nem mesés, vagy legendás. A száraz történelmi dolgok is érdekelnek, már csak azért is, mert te meséled őket – pillantott a férfira ekkor. – Találtatok régi romokat, épületeket a vikingektől? Ha igen maradtak még meg efféle leletek? >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Miközben Ingrid az épületet méri végig, Tubrok lassan elindul a beljebb eső részek felé, ha látja, hogy a nő nem követi akkor pár lépéssel odébb megvárja. Szakszerű elemzéssel látja Ingrid, hogy ez eredetileg is egy már megépült, de igen romos állapotban lévő hely lehetett, amit gyakorlatilag az alapjaitól kezdve újra terveztek és építettek, az akkor használatos technikákkal és technológiákkal. Valószínűleg az egésznek a kiépített földalatti rendszeren kívül is van egy mélyen a hegyben fekvő, vastag és erős fém alapja, a külső viszont nagyrészt különböző kőzet, sok helyen kipótolva fém panelekkel, egy összefüggő résszé építve. Néhány boltív és a díszek szobrok egy része Zuhanás előtti, középkori építészet, de nem eredeti, csupán másolat vagy utánzat, más részek az általános, területtől független stílus elemeit hordozzák, egyszerűen a praktikusság és a védelmi célok miatt, végül ami még logikusan kisebb, főleg a kiépített út melletti részek a régi Észak-Amerikában élő klánok építészetének néhány vonását mutatja, nem véletlenül, kezdetben nyilván saját igényeik szerint rendezték be a közvetlen környezetet. Valójában az egész hely olyan mint egy pár száz éves katonai erőd, valahol az Ismeretlen Birodalomban vagy a Pride-ban, csak néhány egyedi megoldást, vonást is tartalmaz, de a felépítése, alapja ugyanaz.
< - És még sokáig virágozni is fog, az elmúlt időkben megerősödött annyira a Rocksolid, hogy ne tudja senki kénye-kedve szerint elfoglalni vagy elpusztítani. Lehetett volna sokkal rosszabb is, ha nincs vége a belső háborúknak. - mondja Ragal a hangjában büszkeséggel, de nem saját eredményire, hanem a népére, birodalmára értve, de egyben tart is attól, hogy még egyszer összeomolhat a törzsi rendszer - Ami azt illeti, nem vagyunk vikingek, olyanok vagyunk mint ők, de mások. Ők nem küldtek géphadseregeket maguk helyett harcba, hogy háborúkat vívjanak, máshogy látták a világot is. >
Amikor Ingrid hátra néz láthatja Tubrokot elmosolyodni a megjegyzésre. Az alapján, ahogy eddig a férfi mesélt, már érezhető, hogy ezek a dolgok őt is érdeklik, szívesen foglalkozik ezzel, nem csak Ingrid miatt.
< - Neked szívesen mesélek bármiről... Vannak még leletek, régi épületek, kisebb városok is, igen sok. A Zuhanáskor az akkori világ pusztult el, így amikor ide érkeztek az őseink, már nem találtak romokat, de az azelőtti korokból fennmaradt épületek, tárgyak jó állapotban maradtak. Sok sírhely is előkerült. A Hüllök foglalkoztak azzal először, hogy feltárják és magukba olvasszák a megtalált civilizáció darabjait. Mivel ez megerősítette az államukat, katonailag, társadalmilag és gazdaságilag is az addigi rendszer szervezetlensége helyett, lassan a többi törzs is átvette a példájukat. Eddig azt hittem Tirennel erről beszéltetek. >
Az utolsó mondata csak egy megállapítás, de nincs benne semmilyen hátsó szándék. Ha Ingrid végül elindul, akkor eddigre felérnek egy második szintre, a széles és hosszú kőből vésett lépcsősoron mennek fel, majd egy szűkebb részhez érkeznek. Itt két oldalt falak vannak és a falak mellett valaha raktározásra vagy elszállásolásra szolgáló előre gyártott, kompakt épületek. Néhol egy-egy ember alakot szolgáló szobor emelkedik ki a fém talajból, leginkább harcosokat ábrázolnak, de van egy madár alak is, sajnos már széttöredeztek, ezért nem részletesek, de a nagyobb vonalaik még megvannak. Tubrok érdeklódve fordul Ingrid felé.
< - De te többet tudsz róluk, jobban ismered még az isteneiket is, akiket mi is tisztelünk. Eszedbe jut valami erről a helyről? >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu

Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13201
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 14:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan Tubrok elindult befelé az épületbe Ingrid is ezt tette és közben folytatta tovább azt, hogy felmérje a helyet, de nem szándékozott lemaradni a másiktól. Csodálattal nézett végig rajta, ténylegesen tetszett neki ez a rom és nagyban lenyűgözte őt. örült annak, hogy találkozott olyan tárgyakkal, motívumokkal is, amik meglehetősen ősinek voltak mondhatóak, a Zuhanás előtt készültek, igaz messze nem az eredetiek voltak azok, csak replikák, bár ránézés alapján úgy vélte, hogy volt, ami az. Mindez pedig csak még inkább lenyűgözővé tette az egész helyett. Ennyi idő távlatából mindezen meg tudott lepődni és magában dicsérte meg azt, aki mindezt tette, hogy erre képes volt. Más helyen a Pride elődjének nyomait vélte felfedezni az építészetben, a régi törzsekét. Ezeket úgy vélte, hogy utólag építhették oda a Rocksolid elődei már.
< - Jól gondolom, hogy van egy külön fém alapzata az egész erődnek a földalatti bunkerrendszeren felül? – fordult érdeklődve Tubrok felé. >
A helyről már tudta, hogy tényleg annak készült, aminek a férfi is mondta, hogy egy katonai bázis volt. Ingridnek pedig támadt egy hirtelen ötlete, gyorsan körbenézett a helyen, kellően régi és öreg volt, azonban most eddig csak úgy látta, ahogyan most kinézett. Mivel pár nappal ezelőttig mit sem tudott a képességéről, hogy a látomásai, víziói azok képességek lennének, így most remek alkalomnak tűnt, hogy megpróbálja tudatosan használni mindazt. Igazából fogalma sem volt, hogy miként működhet ez, vagy mit kellene tennie, hogy ez bekapcsoljon, vagy nem is tudta, hogy minek kellene neveznie az egész folyamatot. Koncentrálni kezdett, hogy előhozza magában ugyanazt a vágyat, érzést és kívánságot, ami miatt az apját szinte mindig emberként látta. Az ott abban az esetben már természetes volt és ösztönös nem pedig olyan, mint amivel most próbálkozott. Szerette volna úgy látni a helyet, amilyen régen volt, ez volt azaz érzés és gondolat, amire összpontosított és koncentrált, hogy meglássa lesz-e eredménye, vagy pedig kiderüljön, hogy nem így működik a képessége és még mindig csak akkor „kapcsol be”, amikor az magának akarja. Néhány percig próbálkozik csak ezzel, majd ahogyan Tubrok megszólalt fordult a férfi felé.
Kicsit meglepte, hogy a férfiba ekkora szerénység is szorult, hogy nem a saját érdemei azok, amikre büszke és amiket kiemel, hanem a teljes birodalmat hozza elő maga helyett. Pedig tény, hogy nagyban miatta lettek vége a belső háborúknak, mert addigra győzte le az ellenségeit és került a trónra, ahogyan a Rocksolid megerősödése is az ő érdeme volt, hogy a megfelelő embereket tette a megfelelő pozícióba és így voltak képesek arra, hogy elérjék közösen mindazt, amit elértek és már a történelem lapjairól is ismert.
< - Én is bízom benne, hogy sokáig fennmarad – válaszolta őszintén. – Ami pedig a robotokat illeti… >
Önkéntelenül is felnevetett az elképzelésen. Megpróbálta a történelmi ismereteibe belefűzni és elképzelni, hogy a frankok, a britonok, az indiánok és a keresztény Európa érintett régiói milyen képet vágtak volna azon, hogyha a vikingek hatalmas robotokkal érkeztek volna meg fosztogatni és hódítani azokra a területre, ahova megtették ezt a történelem folyamán. Vagy pedig az anyja történeteiben, hogy az istenek honában ez micsoda felháborodást váltott volna ki, pedig mintha az anyja utalta volna olyasmire, hogy valamilyen fikcióban az isteneket sci-fi elemekkel ábrázolták. Azt már sajnos nem tudta volna megmondani, hogy mire értette ezt a nő, vagy mivel kapcsolatban, de ez az egész akkor is mókás volt.
< - Elnézést, csak elképzeltem a középkort a Végtelenekkel – mosolygott. – Akkoriban semmi ilyesmiről nem volt tudomása az embereknek. Nem volt elektromosság, melegvíz, normális fűtés, a házakat főleg fából építették, a hajókat is. A vikingek annak ellenére, hogy milyen rettegett harcosok voltak és örömmel mentek hadba és haltak meg a csatamezőn, hogy Valhalla-ba jussanak Odin csarnokaiba, amikor nem voltak portyák szinte mindannyian földművesek, vadászok és halászok voltak. Akkoriban mindössze tizenkét-tizennégy éves korukig éltek az emberek, mindenki más roppant idősnek számított és még magasságbeli különbségek is voltak a ma élőkkel szemben, igazából még akkor is jelentős volt ez már, amikor én születtem. Nem tudom, hogy miket mesélt Tiren, így nyugodtan szólj rám, ha valamit már elmondott ő is. >
Látta elmosolyodni a férfit és a válaszának első mondatára ő is egy mosollyal jutalmazta a másikat. Figyelmesen hallgatta végig, hogy Tubrok miről is mesélt és miket mondott. Ismét meglepte, hogy mennyi minden maradt fent azokból az időkből, hogy mennyivel több mindent találtak meg a helyiek az évszázadok során, mint a Zuhanás előtti időben a tudósok, akik pedig kifejezetten kerestek efféle dolgokat. Egy pillanatra zavartan nézett a férfira, amikor Tyr-t is szóba hozta, hogy úgy hitte, hogy erről beszéltek. Előbb vagy utóbb, ha az egész éjszaka a rendelkezésükre állt volna, akkor lehet, hogy elértek volna erre a részre is a beszélgetésben, de így akkor ott erre nem volt lehetőség. Legalább már kezdett egy kép összeállni benne, hogy miként is kezdték átvenni a viking szokásokat és ahogyan alakult ki minden itt, hogy lettek azok, akik.
< - Ami azt illeti, eddig nem jutottunk el Tiren-nel, túl hamar kéretted vissza őt – mondta. – Másról beszéltünk, személyesebb dolgokról. Anyáról, ismeri őt és ahogyan engem meglátott már tudta, hogy ki vagyok. Mondta, hogy itt volt a Rocksolidban egy ideig. Be kell vallanom, hogy titkon reméltem egy kicsit, hogy ő volt az, aki rávette a régi vezetőket, hogy kezdjenek kutakodni a viking kultúra után. Ez annyira rá vallana. >
Eközben persze Ingrid végig haladt Tubrok mellett és ha a férfi engedte, akkor ismét megfogta a kezét és az ujjait a férfi ujjai közé fűzte, hogy még közelebbinek érezze őt magához. Odafent, ahogyan felértek régies kőből kivájt lépcsőkön végre megpillanthatta azt ami idefent van. Úgy tűnt neki, mintha már előre megépített hely lett volna, amit később helyezetek el itt, lehetségesnek találta azt is, hogy nem itt épültek fel ezek. Végignézett a szobrokon, amik itt voltak, harcosok és állatszobrok, madarak. Sajnálta, hogy szét voltak töredezve, amennyiben erre képes volt, hogy a formák és minták alapján, amik megvoltak előtte a fejében összeillessze azokat, hogy komplett képet kapjon, mintha egy restaurátor programot használ volna, akkor igyekezett ezt megtenni, hogy egy teljes összképet kapjon arról, hogy mik is lehettek azok, amik előtte vannak.
< - Anya fontosnak tartotta, hogy ezekkel tisztában legyek én is – mondta. – Ez a hely itt fent raktárnak, vagy szállásnak tűnik. Bár a szobrok miatt inkább szállásnak. Odalent láttam egy-két nagyon régi vonást, motívumot, szobrot, amik eredetiek voltak és nem csak másolatok. A művészeti értékük felbecsülhetetlen, a régi világ tudósai bármit megadtak volna egy-egy ilyen leletért. Ez a hely továbbra is mesés – válaszolta lelkesen. – Ami Tiren-t illeti, nagyon öregnek tűnt számomra, mióta szolgálja a Rocksolidot? >



~ Karakter: Ing