Rocksolid

2 / 40 oldal Previous  1, 2, 3 ... 21 ... 40  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid figyelte azt az elégedett mosolyt, ami a férfi arcán megjelent, pontosan tudta ebből, hogy most gondolt bele abba, amit a nő mondott neki, hogy ez csak az első este volt és még milyen sok követheti ezt, állandó jelleggel. Legalább is annyira állandóan, ahogyan ő maga eltud majd ide jönni és az ideje engedni fogja. Az ölelés közben csöndben figyelte Tubrokot, amikor valamin elgondolkodott, végig a szemeit figyelte és nem zavarta meg, még akkor sem, amikor látta, hogy kissé túlságosan is elkalandozott. Részben a fáradtság számlájára írta mindezt, hogy amiatt is ez történt, illetve biztosra vette, hogy éppen valamilyen pikáns részletre gondolt, ahogyan a férfiak szokták. Az első mondat után megjátszott rosszallás ült ki a nő arcára, mint aki nem is akarta elhinni, hogy mit hallott. Persze tudta, hogy teljesen pozitívan gondolta a másik fél mindazt, amit mondott, de akkor is, jól esett neki a szurkálódás, az ígéret pedig roppantul tetszett neki, ezt csak a szemeiben lehetett látni, mert az arca nem ezt tükrözte.
< - Bele sem mersz gondolni? – kérdezte a megjátszott sértődöttséggel. – Mintha olyan rossz sorod lenne velem… >
A finom simogatásra hasonlóan felelt, ezúttal már nem volt provokatív, főleg, hogy Tubrok nem ellenkezett a javaslaton, hogy most már tényleg a saját igényeinek is éljen és ne csak a testi vágyait elégítse ki. Most már tényleg olyan közel került a másikhoz, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni közöttük, ahogyan Tubrok magához húzta őt, megnyugtató volt, hogy őt legalább könnyebben lehet aludni küldeni, de az a plusz extra kérés, hogy ő maga is menjen vele. Azon láthatóan elgondolkodott, ezt néha lehetséges, hogy kissé nehezebb lesz kivitelezni. A végén pedig ő maga nevetett fel, ahogyan meghallotta, hogy Ingrid se erőltesse túl magát. Ezt olyan aranyosnak találta, még úgyis, hogy mellette ott volt, hogy miért is ne tegye meg mindezt. Kedvesen simított végig a férfi arcán mindezek után, a tekintete pedig lágy volt és látható volt rajta, hogy a szófordulat roppantul elnyerte a tetszését és nagyon mulattatja az egész.
< - Én túlhajtani? – kérdezte nevetve. – Amennyit ettem az utóbbi napokban, ha háromszor lövetnél agyon sem éreznék fáradtságot a regeneráció miatt. Majd kicsattanok a kipihentségtől. Ha véletlenül arra ébredsz éjjel, hogy kiabálok valakivel, nyugodtan aludj tovább és ne zavartasd magad. Ha ez megtörténik csupán apával beszélek komvonalon és összevesztünk megint, hogy nem akar engedni a flottába. Jobban szeretek hangosan beszélni komhíváskor is, mint gondolatban. És én türelmes vagyok! >
Kérte ki magának, illetve magyarázta meg gyorsan a végén, hogy miért is fog hangosan beszélni. Egyébként remélte, hogy nem kerül sor arra, hogy felébressze a másikat, illetve nem tudta még, hogy mennyire jó alvó, vagy éppen mennyire nem. Ismét szinte doromboló hangot hallatott, ahogyan Tubrok végigsimított rajta és nagyon gyengéden kellemesen megborzongott az érintésektől is.
< - Ne aggódj – suttogta. – Akkor azt hiszem már megvan, hogy mivel is megy el a holnapi napunk minimum harmada. >
Igazából egy cseppet sem bánta mindezt, hogy az ilyen sokáig el lesz húzva, már most előre élvezte az egész együttlétet, pusztán a gondolatától is megérezte a kellemes görcsöt a hasában. Hagyta, hogy Tubrok megtörölje őt, ugyanannyi figyelemmel, mint amivel ő maga is bánt a férfival, ahogyan elindultak visszafelé ő is átölelte a másikat, ismét kiélvezve minden egyes pillanatot, hogy ennyire közel lehetnek egymáshoz és érinthetik egymást. Az egyből feltűnt neki, hogy nem abba az irányba fordultak, amerre eredetileg jöttek, hanem más felé, nem tett fel emiatt kérdést, de amikor meglátta azt, hogy hova is vezette a férfi hálásan pillantott rá. Így ismét végignézhetett a főcsarnokon és elgyönyörködhetett benne. Roppantul tetszett neki ez a hely a szépségével, mégis némileg HPI-s volt a méretekkel, és viking is egyben. Volt egy olyan érzése, hogy ezek után, ha tehetné ilyen házat építtetne magának. A kérdésre egyelőre nem felelt, csak még gyönyörködött néhány pillanatig a főcsarnokban és csak utána nézett fel a férfira.
< - Gyönyörű ez a hely – felelte, majd megrázta a fejét. – Nem, persze, hogy nem. Sőt! Én ragaszkodom hozzá, hogy végre pihenj egyet. >
A hangjából tényleg érezhető volt, hogy ezt így gondolta és nem neheztelt a másikra azért, hogy pihennie kell, mert nem csak napi egy órát kell aludnia az optimális hatáshoz. Mikor visszaértek a szobába azonnal feltűnt nekik, hogy a ruhák nincsenek meg és az ágy is meg van rendezve. Amint meglátta, hogy hol is vannak felakasztva akkor realizálta, hogy az android tehetett rendet, így ekkor már el is múlt a meglepettsége, hogy nem találta őket. Egyelőre csak megállt az ágy mellett, a fejét megrázta a vacsora folytatására, már így is eleget evett a mai napon, noha még tudott volna enni, mert a jóllakottságot nem érezte, de nem is kívánt többet ma már egészen biztosan nem. Figyelte, hogy Tubrok miként is mászik be az ágyba, már éppen ment volna utána, amikor meghallotta a kérdést és a hangsúly. Majdnem felnevetett, szerencsére meg tudta állni mindezt, hogy kellően visszavághasson a férfinak.
< - Hallatlan – mondta megjátszott felháborodással. – Esetleg betakargatni nem kell uraságodat és esti mesét mondani, hogy el tudjon aludni? >
Kérdezte csípőre tett kézzel és igencsak csípős hangon, amit egészen jól sikerült megjátszania a kellő hatásért. Persze egy pillanatig sem tudott haragudni a férfira. Közelebb lépett az ágyhoz és feltérdelt rá, majd mint egy nagymacska négykézláb ment oda Tubrokhoz és egész testében hosszan kinyúlva csókolta meg őt szenvedélyesen. A hosszú csók után, ha alatta Tubrok nem rántja őt oda magához, akkor teljesen közel mászik a férfihoz és bebújik a takaró alá, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen és a társához bújhasson az alváshoz. Itt még egyszer végigsimít Tubrok arcán és így fordítja a fejét maga felé, majd ezúttal már lágyan csókolja meg csak egészen röviden és gyengéden.
< - Jóéjszakát! – suttogta. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a válasz után, Ingrid álla alá nyúl mutatóujjával és kicsit feljebb emeli a nő tekintetét, majd így egészen lassan megcsókolja őt.
< - Ó, nagyon rossz a sorsom melletted. - válaszolja szemtelenül - Mintha nem tudnád. >
A szavai ellenére a csókban és az azutáni érintésekben, kis mozdulatokban Ingrid érezheti a valódi választ, ami Tubrok elégedettségét igazolja. Valószínűleg soha nem érezte magát ennyire jól egy nő társaságában sem korábban és ez most látszik is rajta. A következőkben elmosolyodik, miután Ingrid jót szórakozik a megjegyzésen, de ezután rögtön meg is lepődik Ragal, Ingrid apjával kapcsolatos dolgokon. Végül bólint.
< - Rendben van, akkor csak fordulok egyet és visszaalszok. És inkább nem képzellek el, miközben veszekszel. - mosolyodik el végül. >
Tubrok örül a szinte doromboló hangnak, amit sikerül kiváltania Ingridből, folytatja tovább a gyengéd simogatást, hogy esetleg tovább hallgathassa, de ami igazán elnyeri a tetszését, az az ígéret. Már ő is előre kiélvezi, hogy holnap Ingriddel lehet, igen hosszú ideig. Ismét megcsókolja őt, majd finoman elereszti, hogy tovább indulhassanak. A folyosón Ragal végig figyeli Ingridet és felderül az arca, amikor újra lelkesnek látja.
< - Mertem remélni, hogy tetszeni fog neked. És örülök, hogy nem jelent ez gondot, sok köztünk a különbség... >
Nem fejezi be a mondatot csak egy félmosollyal. Bent a szobában, az ágyon ülve Tubrok jól szórakozik Ingrid reakcióján, egy pillanatra sem gondolja komolyan, csak szélesen elmosolyodik a megjátszott szigoron.
< - Nem a fiad vagyok. - válaszolja határozottan - De a mai sérülések után megérdemlek egy kis törődést. >
Ragal figyeli, ahogy Ingrid felmászik az ágyra és közelebb kerül hozzá, mozgás közben megcsodálja a nő minden kis részletét, majd kinyúl érte és közelebb húzza őt. A csókot szenvedélyesen viszonozza, közben magára húzva Ingridet és ezzel együtt a takarót is, hogy újra egymáson lehessenek. Így erre Ingridnek nem kell figyelnie.
< - Neked is. Boszorka. >
Tubrok pár perc után lehunyja a szemét, miután teljesen megnyugszik és nagyon gyorsan elalszik. Ekkor Ingridet is álmosság érzete fogja el, ezt koncentrációval megszüntetheti, ha nem teszi, akkor kis idő múlva őt is sötétség veszi körbe. A biológiai órája szerint pontosan egy és fél óra múlva ébred fel. Most a szóba ugyanolyan mint volt, talán csak a fények enyhébbek valamivel. Tubrok alszik, egészen mélyen, a hálóban és a csarnokban is minden mozdulatlan, Ingrid tehet, amit szeretne, semmi nem akadályozza.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Lassan emelte fel a fejét, ahogyan Tubrok az álla alá nyúlt, hogy még inkább a szemébe nézhessen. A szavakra még mindig megjátszott rosszallással nézett, főleg a szemtelen megjegyzésre. Minden ilyen kis apró játékot hihetetlenül élvezett és örült, hogy amiatt is kellemesen csalódhatott, hogy a férfinak volt esze, sőt annak ellenére, hogy nem HPI-s volt igencsak okosnak volt mondható és nem igazán érződött ebben sem a kettejük közötti különbség, és még mindig szeretett volna tovább művelődni. Kezdte határozottan tényleg úgy érezni, hogy a férfi igazi főnyeremény volt a számára, hiába csak egyszerű ember, csak erre megint egy pillanatra eszébe jutott, hogy az ideje véges. Magában hessegette el ezt a rossz gondolatot, és igyekezett nem foglalkozni vele.
< - Azt hiszem, hogy annyira mégsem, ha még mindig van erőd és merszed szemtelenkedni velem – suttogta a csók előtt. >
Az érintésekből és a lassú csókból is érezte a pontos ellenkezőjét, és emiatt roppant elégedett volt, hogy sikerült elérnie azt Tubroknál, hogy még soha senkivel sem érezte magát annyira jól, mint most vele. Igaz nem is nagyon kellett volna megdolgoznia azért, hogy mindez megtörténjen és a másik így érezhessen, de azért elégedett volt. Jó volt így látni a partnerét és figyelembe véve, hogy saját maga is nagyon-nagyon jól érezte magát az egészet tökéletessé tette. Látta, hogy a veszekedés részen Tubrok mennyire jól elszórakozott, majd a megdöbbenést, tudta, hogy a másik viccnek vélte, hogy kiabálni fog egy UP2-vel. Igen a legtöbbek nem igen tudták mindezt elképzelni és nem is nagyon tudott olyan sok személyről, aki mindezt megtette. Megsimogatta a férfi arcát, éreztetve, hogy a következőkkel nem kiakasztani akarja, hanem csak saját maga számára érdekes és vicces történetet mond el.
< - Éppen a háromból az egyik olyan nőt öleled, aki rendszeresen kiabál, vagy kiabált egy UP2-vel, mindezt következmény nélkül. Az egyik az anyám, a másik a sógornőm, a harmadik pedig én vagyok – mondta büszkén és közben nevetett fel. – Még van mit tanulnom, anya ijesztőbb olyankor, sokkal. >
Mindezt is úgy mondta, mintha neki ez teljesen megszokott lenne és egy UP2 nem egy UP2 lenne, hanem egy ugyanolyan ember, mint most itt ő, vagy Tubrok. Látta, hogy a másiknak roppantul tetszett, hogy ő ennyire lelkes és ilyen nagyon tetszik neki, amit itt lát. De hát lehetett, hogy nem tetszett volna neki az, amit lát? Ingrid teljesen elképzelhetetlennek tartotta. Amiatt is örült és boldog volt, hogy valamilyen szinten itthon volt, noha ez már nem a régi Skandinávia, de mégis ugyanolyan érzés volt számára, révén a régi dolgokat nem ismerte, vagyis ismerni ismerte, de a saját bőrén nem tapasztalhatta.
< - Nem jelent, ez teszi izgalmassá – suttogta. >
Odabent még mindig egy kicsit figyelte Tubrokot, ahogyan az feleselni kezdett, de csak a csók után, amikor már az oldalán feküdt hozzábújva, akkor felelt minderre. Igyekezett úgy helyezkedni, hogy ne okozzon az fájdalmat a férfinak, amit tudott, hogy kissé nehéz lesz a megannyi sérülés miatt, amit okozott neki, és ez tényleg még csak az első nap volt, mi lesz majd, ha továbbiakat okoz és szinte sehol sem tud majd hozzáérni? Ebbe nagyon bele sem mert gondolni, majd igyekszik jobban vigyázni vele.
< - Persze, hogy nem ő vagy, ő nem feleselne és nem ilyen szemtelen – öltötte ki a nyelvét a férfira. – Kaptál mára elég törődést, többet is, mint amit megérdemeltél. >
Még egyszer rámosolygott a férfira a jóéjszakát kívánás után, főleg, hogy ismét Boszorkának nevezte. Csöndben figyelte és hallgatta, ahogyan egyre mélyebb és egyenletesebb lett Tubrok légzése és végül szépen lassan elaludt. Ekkor érezte meg ő is az álmosságot, noha valójában nem volt így, teljesen kipihent volt, de most nem szűntette meg ezt az érzést, hanem hagyta, hogy eluralkodjon rajta, majd pontosan tizenhatezer másodperccel később ébredt fel. Ahogyan ez megtörtént és a szemei felpattantak már érezte a szervezetében, hogy annyira mégsem volt jó ötlet ez az alvás. Olyan szinten pörgött a szervezete és a teste a folyamatos ételek és pihenés miatt, hogy majd ki akart ugrani az ablakon és úgy érezte, hogy most jócskán tovább lenne képes futni mint az a hely tegnap éjjelről. Óvatosan bújik ki Tubrok karjaiból, ha a férfi még ölelte őt, majd a képzését alapul véve teljesen hangtalanul igyekszik kimászni az ágyból és eljutni a nyitott tárolóig, hogy ott felvegye magára a topját, illetve a bugyit, hogy mégse teljesen meztelenül sétáljon a rezidencián. Úgyis csak az android volt itt, azzal nem törődött, de mégis beszélnie is kellett az apjával, amit mégsem akart teljesen meztelenül megtenni, révén úgyis a hivatalos hangnemet akarta megütni vele szemben. Egy pillanatra még elgondolkodott, hogy az egyenruháját is felvegye-e ehhez révén igencsak jól nevelt volt, de végül nem tette meg. Magához vette a holografikus kivetítőjét és a kommunikációs egységét az egyenruhából és azokkal a kezében lépett ki az ajtón és indult a főcsarnok irányába, hogyha leér a hozzá legközelebb eső rész felé induljon, hogy azt fedezze fel és közben nekilátott felhívni az apját is. Az egy hosszú és fájdalmas beszélgetés lesz, már előre érezte.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok az addigi reakció után ismét elmosolyodik és játékosan kicsit megdönti Ingridet hátra felé és fölé hajol az ölelés közben.
< - És én ebből a három nőből már ismerek egyet közelről is. - súgja halkan. >
Újra megcsókolja Ingridet, miközben hátulról a kezével támasztja, nehogy hátradőljön. Miután ezt mindketten kellően kiélvezték Tubrok visszahúzza a nőt egyenes testtartásba. Mielőtt még visszaérnének a szobába Tubrokban felmerül egy kérdés amit fel is tesz a séta közben még.
< - Anyádról már elmondtad, hogy mi lett vele és a húgoddal, de a sógornődről még nem hallottam, csak azt, hogy fiatalabb Cal-nél. Ő kicsoda? >
Egyszerű érdeklődés csak, leginkább arra kíváncsi, hogy milyen munkát végez vagy hasonló általános információk. Ingridnek sikerül úgy elhelyezkednie Tubrok testén a takaró alatt, hogy egy sebhez se érjen hozzá, mivel a mellkasán és a hasán még egy sincs a férfinak, így csak az oldalán lévő sebet kell kerülnie. A nyelvöltés után Ragal meglepetten néz vissza Ingridre, nem igen számított hasonló reakcióra. Válaszként megragadja a nő mindkét kezét és magához húzza, hogy ne tudjon olyan szabadon mozogni.
< - Vigyázz mert még megharagszom rád. - mondja a kettejük köz megszokott hangon - És még visszakaphatod. >
Természetesen egyáltalán nem gondolaj komolyan, ez érezhető a hangján, sőt inkább örül, hogy Ingrid még most is játszik vele. Végül az alvás után Ingrid a tanult technikákkal ki tud kerülni Tubrok őt ölelő karjai közül, majd a legnagyobb csendben mozoghat. Most a teljes csendben hall egy enyhe zúgást, nyílván a levegőt áramoltató rendszerek, de most még ezek is hangosabbak nála, így gond nélkül veheti fel a fehérneműjét és veheti magához a kommunikátort, amely már önmagában tartalmazza a holokivetítőt. A főcsarnokba leérve az első rész, ami szembetűnik az egy oldalfolyosó. Ha ahhoz megy Ingrid akkor igen hosszan sorban egymás után különböző fém és kő szobrok állnak, mindegyik egy-egy harcost, vagy harcoshoz hasonlót személyt ábrázolva. Csak díszítőelemek, de mindegyik szobor mellett van egy nagyobb ajtó és valószínűleg egy terem is. Ingrid a hívásra nem kap választ, az apja nem lép vele kapcsolatba, valószínűleg most nem alkalmas számára, személyéből kifolyólag fontos műveleteket vezet, valószínűleg most is. És Ingridben ekkor alakul ki a tudat, hogy terhes. A szervezete küldi számára a jeleket, amik gondolattá formálódnak benne, egyszerűen csak tudja, pont olyan érzés mint Greg esetében volt.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid kissé meglepődött, amikor Tubrok megdöntötte hátra, ilyen helyzettel korábban még nem igen találkozott, maximum filmekben látta, mint bevett szokás, de vele egyáltalán nem történt meg mindez még. Néhány szívdobbanásnyi időnek el kellett telnie, hogy teljesen elengedje magát ebben a helyzetben, hiszen szokatlan volt számára, addig egy kicsit ösztönösen meg is feszült a teste, de utána már képes volt teljesen elengedni magát és hagyni, hogy a férfi irányítsa és vezesse. A karjaival átölelte a férfi nyakát és szenvedélyesen viszonozta a csókot, amit kapott. A suttogott szavakra pedig roppant elégedett mosoly jelent meg az ajkain. Végül csak visszakerült a saját lábaira, pedig a vége felé élvezte már ezt a szituációt is, így pedig még arra is kénytelen volt, hogy elengedje Tubrok nyakát. Amikor megkapta a kérdést, hogy meséljen a sógornőjéről egy pillanatra megtorpant és nagyot nyelt. Ez egy roppant érdekes történet lehetne, ami igazából számára annyira nem is kínos, maximum szegény Cal-nek és Osbornnak. Néhány pillanatig még el is gondolkodott, hogy mennyit mondjon, mert nem szeretett volna lejáratni Vic-et, mert igazából semmi baja nem volt a leányzóval, de eléggé érezte, ha csak annyit mond, hogy a család fekete báránya, akkor az kevés lett volna.
< - Ő nehéz eset – mondta. – Nagyon, hihetetlenül lázadó, az ideje legtöbb részét a Pride területén tölti olyan dolgokkal élve, amit a HPI-ben nem lehetne, káros szenvedélyeknek él, olyan szinten, hogy azt a Milícia területén is megirigyelnék. Osborn van, hogy U8-at küldi utána, hogy hozza haza, UP2, mint bébicsősz, ez az a pont, amin nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek, mert még nekem is kiakasztó, pedig én apával élek azóta, hogy UP2 lett. Vic fele olyan idős csak, mint te és szerintem több botrányt generált, mint a HPI összlakossága a Birodalom fennállása óta. >
Az utolsó mondatnál érezhető volt, hogy természetesen túlzás, de a többi részét Ingrid komolyan is gondolta és nem pedig csak próbálta rossz fényben feltüntetni a lányt. Ezenfelül érezhető volt a rosszallás a hangjában, ahogyan az is, hogy törődik ő is a sógornőjével, bár ezzel mintha nem kevés ellenállásba ütközne. Ismét meglepődött, ahogyan Tubrok elkapta a két kezét és úgy húzta magához, megjátszott ijedtséggel és félelemmel „próbált” kiszabadulni, ami annyit tett, hogy gyengéden próbálta elhúzni a kezeit, mintha tényleg fizikailag gyengébb lenne a férfinál, nem tudna szabadulni tőle és fogságba esett, mert csak egy nő, aki arra is képtelen, hogy megvédje magát bárkivel szemben. A megjátszott „kétségbeesett” mozdulat is erről árulkodott, ahogyan a tekintet is, miként tökéletesen alakította ezt a szerepet.
< - Mi lesz velem, ha megharagszol? – kérdezte még mindig ugyanolyan hangon, ami illett a tekintetéhez. – Mit tegyek, hogy megbékítselek? >
Már a séta közben az ébredés közben kissé elhúzta a száját, hogy az apja nem felelt a hívásra, bár tudta, hogy mindig elfoglalt, valószínűleg újabb néhány bolygó akadt az útjába, vagy koordinálja a támadásokat, és még sorolhatta volna, hogy mikkel is van a férfi elfoglalva. Azért tudta, hogy az apja tudja, hogy kereste, aztán ha lesz ideje, akkor majd úgyis visszacsörög neki, hogy beszéljenek. A folyosón befordult, hogy megcsodálja azt a helyet, a hosszú folyosón megannyi szobrot látott, harcosokat, egyelőre csak díszítő elemeknek gondolta őket, de azért igyekezett a lábuknál, vagy a fejük felett egy-egy táblát keresni, hogy hátha rajta van, hogy kicsodák ezek és mikor éltek. Amennyire tudta az anyjától a régi uralkodókról, harcosokról készültek efféle szobrok és ott ki volt írva röviden, legalább csak egy-egy név, hogy kikről is van szó. Túlságosan sok ajtót látott ahhoz, hogy lakrészeknek gondolja őket, főleg, ha sokan laktak volna itt, akkor nem lett volna olyan könnyű elküldeni mindenkit, kényelmetlenséggel járt volna. A személyzetet pedig az androidok könnyedén megoldhatták. Tubrok pedig úgyis azt mondta, hogy mindent megnézhet magának, csak a fegyverteremhez kell majd ő is, mert oda nem tud bemenni. Már éppen keresett volna egy ajtónyitót, hogy benézzen valamelyik csarnokba, ami az ajtó mögött volt, amikor a mozdulata is félbemaradt. A teste jelzése ebben a pillanatban történt meg, a szemei kikerekedtek és érezte, hogy a szívverése is felgyorsul akkor, amikor mindezt felfogta. A szokatlan érzés, amit életében másodszor érzett csak, a keze, amivel az ajtó felé nyúlt leesett maga mellé majd önkéntelenül is megérintette először az ujjaival, majd a teljes tenyerével a hasát. Nyelt egy hatalmasat és ekkor tűnt fel neki, hogy másodpercek óta levegőt sem vett, reszketegen fújta ki a levegőt, ahogyan az egészet felfogta és igyekezett magában helyretenni. Hátrébb lépett és a hátát a falnak vetette, majd egyszerűen lecsúszott a földre ott a folyosón.
- A fenébe – nyögött fel.
A térdeit felhúzta magához és az arcát a kezeibe temette, mindig is szeretett volna testvért Greg-nek, de ez az egész olyan hirtelen jött és nem tervezve, pont mint az első fia. Ebből nem csak olyan kis botrány lesz, mint gondolta, hanem sokkal, de sokkal nagyobb és még reggel… reggel el kell mondania Tubrok-nak is. Tudta, hogy a férfi nem gondolt ebbe bele korábban, mert nem érzett egy nőt sem méltónak és… és a hűvös nyugalma, hogy úgysem lehetséges ennyitől, mert nála vannak gondok. A női megérzése.
- A francba! – mondta ismét hangosan.
Szíve mélyén örült, mert szeretett volna még egyet, és a HPI-s felfogás ott volt benne, hogy ez nem egyedi eset a Birodalomban, de ő más volt, ő Ingrid Miller volt, aki nem akart minden jöttmenttől gyermeket, csak aki méltó rá. Úgy érezte, hogy Tubrok az, de ez túl korai volt, hivatalos úton ágyba bújt a másik ország vezetőjével és még terhes is lett, ez olyan jellemző volt.
- Vegyél egy nagy levegőt Ingrid – bíztatta magát. – Folytasd a túrát, nem kelted fel és majd reggel elmondod neki. Aztán a válasz függvényében Cal-nek és Greg-nek is… meg apának. Nagy levegő, nagylány vagy, egyszer már megbirkóztál vele.
Feltápászkodott a földről, még egy kissé remegett a sokktól, de néhány mély levegő után már csak lelkiekben is jobban, erősebbnek érezte magát. Odalépett az ajtóhoz és ha tudott, akkor kinyitotta, hogy benézzen rajta.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok örömmel veszi, hogy a mozdulatsorral sikerül egy kis időre kizökkentenie Ingridet, és így meglepetést okoznia neki. Valószínűleg arra számított, hogy a nő volt már ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben, de ez most kellemes csalódás neki. Később Vic-el kapcsolatban meglepődik, először amikor Ingridet nyelni látja, majd azon is amit hall. Még meg kell szoknia az ilyen tényeket, amelyek Ingrid családjában általánosok. Biccent egyet, hogy érti, amit Ingrid mond és egyet is ért vele, ezután válaszol.
< - Ő akkor tényleg nehéz eset, értem már, azt is miért nem említetted részletesen. >
Az ágyban fekve Tubrok elmosolyodik, mikor Ingrid finoman próbál kiszabadulni a fogásából, ami még csak nem is erős, de nem sikerül neki. Végighallgatja amit Miller mond, majd elgondolkozik. Ingrid arcát fürkészve próbálja kitalálni, hogy mi is lenne a játék szempontjából a legideálisabb válasz, közben elengedi a nőt.
< - Késő, már haragszom. - mondja megjátszott sértettséggel - De még kiengesztelhetsz, azt elfogadom. - végül kicsit elmosolyodik, de még mindig megjátszik egy kis szigort mind a tekintetében, mind a hangjában. >
Most a fáradtság miatt részben már nem próbálja olyan hosszúra nyújtani az egész játékot, de ettől függetlenül élvezi. Amíg beszélnek, addig Ragal nem tud elaludni és így még többet lehet Ingriddel. Az alvás után, lent a csarnokban a szobrok alatt valóban látszik egy kis fém táblán a személyek neve. Nagy részük Ragal, a család korábbi felmenője, vagy valamilyen más Rocksolid történetéből ismert harcos. A szobrok elrendezése stílusosan illik az oldalfolyosó itt lévő, nem fából hanem fémből készült részeihez. Ez a hely valamivel védettebbnek tűnik, mint a csarnok többi része. Ingrid amikor az ajtóhoz ér, az magától oldalra, a falba húzódik vissza és így beléphet a terembe. Bent egy normál méretű szoba fogadja, ami teljesen üres. Egyedül a falaknál vannak különböző panelek és terminálok, illetve gépek. Ha Ingrid közelebbről megnézi látja, hogy innen lehet az általános rendszereket, mint például a légáramoltató, hőmérséklet szabályozó rendszer, páratartalomért felelős rendszerek, energiaáramlást biztosító gépek. Nagy részük most le van zárva, az irányítópaneljük csak általános információkat ad, minden gép automatikusan működik jelenleg. Ezen kívül más érdekes dolog nincs a teremben


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Örült, hogy Tubrok nem firtatta tovább azt a részt, hogy mi is a helyzet Vic-el, mert az már tényleg roppant kényelmetlen lett volna az ő számára is, pedig nem volt közvetlen vérszerinti családtag. De mivel elég sok időt volt Cal mellett és oldalán pontosan tudta, hogy a legjobb barátja miként is érzett ezzel az egész Vic-el kapcsolatos rémálommal kapcsolatban. Abba pedig saját maga sem igen mert belegondolni, hogy Osborn miként vélekedhet és mit érezhet. Számára lehetett a legkínosabb, hiszen a teljes Birodalom ismerte az arcát, őt is, a Flotta egésze felnézett rá, a Zsarnok bizalmasa, erre ott van a lánya, aki miatt ha a régi világban éltek volna valószínűleg már le kellett volna mondania Osbornnak, hogy elkerüljön mindenféle botrányokat. Az ágyban a további játék miatt hálásan pillantott Tubrokra Ingrid, amikor a férfi elengedte a kezét és közben még meg is masszírozta kicsit ott a kezeit, ahol a férfi fogta, mintha fájdalmat, vagy kényelmetlenséget okozott volna számár az, amit a másik csinált. Igazából a lágy fogás miatt meg sem érezte mindazt, de még erre is ügyelt, hogy ezt se tegye tönkre. Csalódott, megbántódott és mégis bűnbánó arcot varázsolt magára, mintha tényleg így lett volna, hogy így érez. A tekintete is ezt sugallta, csak a szemeiben hagyta, hogy látszódjon, hogy remekül szórakozik. A végén azonban mégis elmosolyodott és egy utolsó lágy csókot lehelt a férfi ajkaira.
< - Kiengesztellek, reggel, de most már tényleg aludj – suttogta. >
Ettől kezdve már nem is engedte, hogy Tubrok megszólaljon, tudta, hogy a férfinak tényleg alvás kell és az efféle kis játékokat akár holnap estig is játszhatnák mindkettejük örömére, de akkor pedig a férfi egy szemhunyást sem fog aludni, ami pedig hosszabb távon nem lenne jó egyikkőjüknek sem, mert majd a ténylegesen együtt eltölthető időből fogja elvenni a lehetőségeiket. Odalent a legnagyobb örömére valóban talált neveket és a legtöbb Ragal volt, korábbi ősök és felmenők. Próbálta előhalászni az emlékeiből a családfát, abból az adatalomból, amit feltöltött magának a Rocksolidról, hogy megtalálja Tubrok és Nava apjának a nevét, majd az ő szobrát is megtalálhassa utána a folyosón, ha róla is készítetett ilyesmit a fent alvó férfi. A többi névről is próbált valami információt találni, ha sikerül neki ilyet, bár nem igen fűzött a legtöbbhöz reményt, nem gondolta, hogy ennyire átható lenne az adatbázis a HPI-ben, hogy egy-egy család minden személyéhez tartalmazna adatokat, nem gondolta, hogy Maniac bepakolta ezeket a kötelező „tananyagba”, amiket ő is megkapott. Az ajtó pedig kinyílt, amikor közelebb lépett hozzá, pár pillanattal később már tudta, hogy egy irányítóteremben van, a legtöbb dolog még lezárva is volt, megpróbálhatta volna feltörni azokat, révén szerencsére az anyja révén ehhez is értett, de nem volt értelme és nem is akart Tubrok bizalmával visszaélni, azonfelül nem kémkedni volt itt, csak felfedezni. Ahhoz pedig ilyesmire nem volt szükség.
Még egy-két másik helységbe is benézett a folyosón, hogy rájöhessen ténylegesen, hogy mire is szolgál a folyosó és a benne levő termek, igaz úgy vélte az első után, hogy mindegyik ilyesmi lehet, esetleg pihenőszobák a katonáknak, meg a többi rendszert is ezekből látták el, vagy éppen raktárak. Ezek az első tippjei voltak, de hogy meggyőződhessen arról, hogy tényleg így volt-e, azért is nézett be még egy-kettőbe, hátha mégis téved és talál valamilyen izgalmasabb dolgot is idelent. Noha tudta, hogy annál „izgalmasabb” bármit úgysem fog, hogy megérezte, hogy ismét gyermeket vár. Ahogyan ez ismét az eszébe jutott vett egy mély levegőt, hogy elfelejtse mindezt és ne gondoljon erre. Ez leginkább reményei szerint csak a Flottás belépést fogja nehezíteni egy kicsit, de bízott benne, hogy másban nem lesz akadálya. Ott úgyis megtudják oldani valamilyen módon, hogyha szétbontják őt elemeire, akkor a gyermeknek se legyen baja, legvégső esetben egy ideig tartályban növekszik, úgyis bevett szokás volt és gyakorta döntöttek emellett a nők, de ő már Gregnél is a természetes módot szerette jobban, ha ezt a gyermeket megtartják… még azt sem tudta… mármint ez főleg Tubrok döntése lesz, hiszen nála okozhat gondokat főleg az öröklés szempontjából. Ő szerette volna, jó lett volna még egy kicsit babusgatni és nevelni egy másodikat is Greg mellett.
- Vegyél még egy nagy levegőt Ingrid – suttogta magának.
Már volt az efféle beszélgetésben tapasztalata, révén az első is pont ugyanilyen volt, most a második is ilyen lesz. Megcsóválta a fejét és vett még megállva két mély levegőt. Utána indult vissza a főcsarnokba, amikor már tényleg meggyőződött róla, hogy mik is vannak még a folyosón és megtalálta a Ragal testvérek apjának szobrát is, ha ott volt közöttük, mert kíváncsi volt, hogy milyen lehetett külsőre az a férfi, hogy mit sugároz magából. Úgy vélte, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a régi neveket is átvették volna, hogy apa neve és mögé a son, vagy dottir, és ezenfelül lett volna meg a klán név, ahogyan régen is volt a viking érában. Ha végül is visszaért előbb vagy utóbb a központi hatalmas csarnokba, akkor még mindig volt négy nagy része a helynek, amit megnézhetett. A bejárati részig sétált el halkan, hogy semmilyen zajt se csapjon, majd mintha most jönne be az épületbe a bal oldali részt nézte ki elsőnek magának és arra indult tovább, hogy ott nézzen körbe először.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Amint kilép a teremből Ingrid látja, hogy oldalról a folyosóra az android fordul be, egyenesen rá néz, majd lassan végigméri.
< - Segíthetek valamiben Lady Ingrid? Úgy érzékeltem, hogy gyenge rosszullétre utaló jeleket adott, ami az ön esetében meglepő. >
Ha nemleges választ kap, újra készségesen megfordul és ismét elsétál valamerre. Ezután Ingrid a többi szobát is kényelmesen végignézheti. A legtöbb terem nagyobb gépeket tartalmaz, ezek megfelelő fémburkolattal és borítással is rendelkeznek így csak a falból vagy a padlóból kiemelkedő nagyobb doboz szerű objektumok. Irányítófelületek vannak rajtuk csak, illetve a gépekből ki vagy bevezető csövek és kábelek. Az irányítóban található konzolok ezeket vezérlik és így látják el a csarnokot az alapvető működéshez szükséges anyagokkal a cső és kábelhálózaton keresztül. Ezeken kívül az egyik teremben egy különleges anyagszintetizátor is van, amely nem csak szerves anyagokat képes előállítani, ez a Rocksolidban ritka. A szűkebb, védettebb fém folyosóból és az itt talált gépekből Ingrid tudhatja, hogy valószínűleg az egész csarnoknak ez a legvédettebb pontja és ezért kerültek ide az alapvető rendszerek ellátásáért felelő egységek, hogy esetleges támadás esetén se sérüljenek meg. A szobrok között Ingrid megtalálja Tubrok és Nava apját, Misten Ragalt. Egy bárdhoz hasonló közelharci fegyverre támaszkodva van ábrázolva, ahogy a messzeségbe néz. Az első benyomás leginkább az erőt képviseli, elég nagynak van ábrázolva a magassága és a szélessége is, valószínűleg Tubrokhoz hasonlóan magas és erős alkat volt, bár neki az arcvonalai is valamivel szélesebbek és erősebbek, nem olyan arányosak, mint Navának vagy Tubroknak. Ezt valószínűleg az anyjuktól örökölhették a fivérek.
Lejjebb sétálva a bejárathoz végighaladhat a lépcsősorokon, amelyek néhol egymásba futnak, majd újra szétválnak, így is díszítve a hatalmas termeket és kiemelve az oldalt lévő kiálló részeket, olyanokat, amelyek egyikén Tubrok az első alkalommal megállt inni. Leérve Ingrid a balszárny felé indul. Ez teljesen egybe nyílik a főszárnnyal, így beláthatja azt. Az oldalszárny kétszintes, nyílt terek, fa és fém elemek jellemzik. Van szinte minden luxusnak megfelelő terem, amiket Ingrid innen is láthat, egy kisebb palotához hasonlít inkább már, olyan mintha lenne még egy csarnok a csarnokon belül, csak valamivel kisebb méretekkel és más felépítéssel. Innen lát különböző gyülekezőhelyeket, étkezésekhez, lakomákhoz használható helyiségeket, valahol lenniük kell fürdőknek, hálóknak, lakótereknek, egyszerű termeknek, fegyverekkel és trófeákkal ellátott váróknak illetve ehhez hasonló funkciót ellátó további részeknek. Hátul van egy félemelet, hasonlóan ahhoz, ahogy a nagycsarnokban is van, Tubrok hálójánál.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Alig lépett ki a teremből, amikor máris újra beleütközött az androidba. Ahogyan megszólalt jött rá Ingrid, hogy ő már most szívből gyűlöli ezt a vasdarabot, ami itt áll előtte. Az teljesen világos volt számára, hogy Manaic már tisztában van vele, hogy ismét gyermeket vár, de most még az android is majdnem diagnosztizálta benne mindezt. Igazán remek, hozzá volt szokva, hogy az élete minden lépését figyelik, de a saját MI-jük legalább diszkrét volt, igaz időnként olyankor is megjelent, amikor nem kellene, de legalább csak hivatalos dolgokkal traktálja őt és nem pedig ilyen ostobaságokkal. Még ha valami komolyabb baja is lenne, akkor is nem nagyon volt olyan, amit a szervezete ne tudott volna rendbe hozni megfelelő idő alatt. Ha pedig igen, akkor nagyon-nagy baj lett volna és egy ilyen android szavai nem igen lettek volna perdöntőek. Már éppen elküldte volna, hogy minden rendben van, amikor eszébe jutott valami. Még egy ok, amiért jó, hogy most a Rocksolid területén volt és nem otthon. A családban soha sem volt senki kifejezetten alkohol szerető, még csak spiccesen sem látta a szüleit soha sem, de tudta, hogy időnként megittak egy-egy üveg sört, vagy vacsorához egy-egy pohár bort, illetve az anyja jó skandinávhoz mérten a vodkát is szerette és ezzel Ingrid is így volt, hogy időnként jólesett egy-egy pohárkával. De ironikus módon a leánybúcsúján is ő volt az egyetlen, aki nem ivott. Utoljára akkor viszont igen, amikor kiderült, hogy Greg van, ez úgy tűnt, hogy egy jó hagyomány lesz.
< - Jól vagyok, és ha már így kérdezi segíthet – mondta. – A házban megtalálható legtöményebb alkoholból kérek egy nagy kupányit, és ha már arra jár, akkor, hogy ne kelljen mindig hoznia, akkor egy üveget is hozzon belőle. >
Még megvárta, amíg az android választ ad és elfordul, akkor indult tovább. A többi terem megerősítette a gyanúját, hogy valóban a teljes kastélynak itt volt az üzemeltetéséhez szükséges minden gép és berendezés. Amilyen kis oldalfolyosó volt és amennyire eddig látta az épületet fejben kivetítette magának a tervrajzot, ahogyan ő maga elképzelte és eléggé egyértelmű volt, hogy az egész úgy lett megépítve, hogy ez legyen a legvédettebb helye az épületnek, ami igencsak logikus lépésnek tűnt. Legalább az építész tényleg értett ahhoz, amihez kellett neki és igencsak szép munkát végzett, a díszítéssel is. Az egyik teremben egy igazi ritkaságot is talált, az anyagszintetizátort, tudta, hogy van ilyen errefelé is, mármint eléggé biztos volt benne, de azt is tudta, hogy ez igencsak ritkaság itt a Rocksolidban. De végül is úgy volt vele, hogyha az uralkodónak nincs, akkor máshol sem igen kellett volna lennie, így nem akadt fent rajta, hogy itt volt egy. Ez is a logikus kategóriába származott nála. Ha ezen idő alatt visszaér az android a kért itallal, akkor már azzal kereste meg a testvérek apját is, akit hamarosan meg is lelt a szobrok között. Itt támaszkodott neki Misten szobrával szemközti falnak.
< - Úgy érzem, hogy mivel jelen állás szerint úgy néz ki, úgy a pici miatt a családhoz tartozom, vagy fogok tartozni úgy gondoltam, hogy ideje lenne bemutatkoznom önnek uram. Ingrid Miller vagyok – kezdte, mintha igazából egy élő személyhez szólna. – És jelenleg az idősebbik fia barátnője, egyébként a Birodalom küldötte, ami miatt igencsak nagy „népszerűségnek” örvendek itt a Rocksolidban és amiatt is, hogy elcsavartam Tubrok fejét. Csak szeretném, ha tudná, hogy nem akarok ártani Tubroknak, sem a Rocksolidnak… ha most még itt lenne és látná a fiát azt hiszem, hogy büszke lenne rá, igazán büszke. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg magát, sem pedig a feleségét. Ez az egész Tubrok és köztem… csak egy játéknak indult, de aztán pontosan az ellentétes irányba csapott és az egész alig három… kettő… kettő nap komplikáltba ment át. Nagyon komplikáltba, az egész csak úgy megtörtént és nem tudom, hogy miként fog erre reagálni, vagy fogadni ezt, mert még nem tervezett családot eddig. Tudom, hogy úgysem hallja egyetlen szavamat sem, de ha hallaná, remélem megadná az áldását kettőnkre, mert bízom benne, hogy ez Tubrok és köztem hosszú kapcsolat lett. A hosszút nem olyan távra értem, ami csak egy emberi élethosszt takar. Ő más… úgy érzem, hogy örömmel eltöltenék mellette annyi időt, mint amit eddig már éltem, és az azért nem rövid idő. Szóval nem is igazán kérek öntől többet uram, csak egy esélyt, hogy a család része lehessek, illetve az áldását, hogy ön jobban viszonyul ehhez, mint Nava… >
Majd felsóhajtott, ahogyan leesett neki, hogy mit csinál, beleivott az italába és hangosan nyögött fel.
- És én pedig egy szoborral beszélgetek már, ennél nincs lejjebb – dörzsölte meg a szemeit.
Elfordult a szobortól, majd indult tovább, mielőtt kilépett a főcsarnokba még egyszer hátranézett, mintha valami jelet várt volna, hogy megkapja azt a kért áldást, vagy bizalmat, noha tudta, hogy mindez úgysem fog megtörténni. Babonásnak pedig egyáltalán nem volt mondható, így nem is igen tudta, hogy mit várt. Megcsóválta a fejét és ment tovább a bal oldali csarnokokba. Már kintről látta a felépítést, de nem csak kintről óhajtotta megnézni, az egész hely pillanatról pillanatra jobban tetszett neki, ahogyan még jobban megtudta nézni a lépcsőket is, mindent. Délután nem volt rá ennyire ideje, akkor mással voltak elfoglalva és csak arra vágytak, hogy egymáséi legyenek, most pedig teljesen egyedül volt és így nem foglalta le más a gondolatait, csak az aggódás. Még ha nem is akarná a tárgyalás végéig elmondani Tubroknak mindezt, a férfi a felébredés után megérezné az idegességét és feszültségét egyáltalán nem tudná elrejteni előle. Pedig remekül képes volt erre, de Tubrok pedig túl érzékeny erre. Jelenleg a legnagyobb bánatára. Az egész helyet olyan kihaltnak érezte, hatalmas hely volt és igazából nem tudta, hogy mennyien élhetnek itt. Az öngyilkosjelölt android azonban jól jött ehhez. Ha még látta őt, akkor ismét megszólította, ha nem, akkor csak egyetlen szóval hívta, remélve, hogy hallgat a hívásra, amit kapott a robot és idejön arra. Így néhány szívdobbanásnyi időt kivárt, hogy mindez megtörténhessen.
< - Mekkora a palota állandó lakóinak száma? – kérdezte, ha az android megérkezett. >
Eközben besétál az oldalszárnyba, hogy közelebbről nézhesse meg a luxussal teli helységeket, úgy vélte, ha van olyan hely benne, ahol van állandó lakó, azok az ajtók úgyis zárva lesznek, azokat pedig úgysem fogja firtatni és nem fog bemenni. De ha nem ütközik ilyenbe, akkor végignézi itt az összes helységet tüzetesebben, az étkezőket, a csarnokokat, a hátsó félemeletre is felmegy, hogy körbenézzen ott. Tudta, hogy Tubrok említett neki erkélyt is, így bízott benne, hogy itt is ezekhez a részekhez is lesz ilyen, ha valóban volt, akkor még oda is kiment, hogy a látványban is gyönyörködhessen, ami innen nyílhat a városra, vagy épp az ellenkező irányba. Egyelőre nem megy ki ebből a bal szárnyból, hanem ennek szerette volna minden négyzetcentiméterét megismerni és feltérképezni.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Rendben Lady Ingrid, máris hozom a kért italt. - válaszol az android. >
Így valamivel gyorsabban, de ugyanolyan kimértséggel és hangtalanul indul tovább. Pár perccel később vissza is ér, egy fém kupával a kezében, ami tele van egy átlátszó, víz szerű, de valamivel kisebb viszkozitású anyaggal, valamint egy homályosan átlátszó, csavaros tetejű nagyjából egy literes üveggel. Ezeket készségesen átnyújtja Ingridnek, majd ha már nincs rá szükség, akkor ismét távozik. Amikor Ingrid beleiszik az italba, érzi, hogy az földi mércével nagyon erős lehet, mivel neki is marja a torkát. Az ital valamilyen nagy mennyiségben tisztára főzött, nem kifejezetten arra a célra termesztett növényből származhat, az íze finom, annak ellenére, hogy erős. Leginkább tiszta szeszhez és egy kevés az egykori vodka keverékére emlékeztet, de nem lehet tisztán kivenni. Ingridnek a szervezete normál esetben fel sem szívja az alkoholt, csak kiválasztja és semlegesíti, így koncentrálnia kell, hogy legyen valamilyen hatása is az italnak és ne csak rövid ideig passzívan áramoljon a testében. Ha ezt megteszi, akkor viszont már az első kupa után érzi a hatását. A szobor később nem ad semmilyen jelet és nem érzékelhető rajta semmilyen változás sem, egyszerűen más szögből látszik, ha Ingrid távolabbról nézi, még az árnyékok is ugyanúgy maradnak.
Ingrid végigtudja nézni az első, balszárnyat, minden terem amibe belép teljesen üres, senkivel sem találkozik, viszont egyáltalán nem tűnik kihaltnak egyik szoba sem. Mindegyik fel van szerelve, és van olyan rész is, ahol nyilvánvalóan laknak, csak most nincsenek ott. Nagyjából negyed órát vesz igénybe Ingridnek az, hogy mind a két emeletet feltérképezze, különösebben semmi érdekeset nem talál, mindegyik terem ízléses és szép, egy valódi uralkodói csarnok ez. Az android a hívás után nemsokára érkezik, majd válaszol a feltett kérdésre.
< - Huszonegy fő lakik összesen a csarnokban. Ez tartalmazza az emberi személyzetet és a kiváltságos személyeket is. >
Nem távozik ezúttal azonnal, hanem egy ideig követi Millert, hátha van még a nőnek más kérdése. Ingrid a félemeletre felérve egy a főcsarnokban lévőhöz hasonló kettős folyosóra jut, itt is megtalálja a fürdőket, a mosdót és egy egyszerű pihenésre szolgáló termet, valamint a hálót. A háló egyik falából nyílik egy széles átlátszó ajtó, ami az erkélyre vezet, valamint széles ablakok is vannak, ahonnan bentről is jó kilátást nyílik. Innen bentről vagy az erkélyről egyaránt tökéletes rálátása nyílik a fénylő, a világítás miatt csillagszerűen ezüstős városra. Az erkély egy nagy, félkör alakú kőből épült rész, legalább tíz méter hosszúsággal és szélességgel, így kényelmesen van hely. Az északi szél hidegen fúj végig Miller arcán és belekap a hajába is egy pillanatra.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Megköszönni már nem köszönte meg, amikor az android elindult, ahogyan azt sem, hogy megkapta, amit kért, csak egy rövid fejbiccentéssel. Maniac-nek sem szokta megköszönni, amikor az adott valamilyen számítást, vagy információt, nem most fogja elkezdeni ezt, még akkor sem, ha külsőre nagyon emberinek tűnt az android. Hagyta, hogy az távozzon, majd először csak beleszagolt az italba, kissé tartott attól, hogy nem lesz eléggé hatásos és hihetetlen mennyiséget kell majd meginnia, hogy legalább minimális hatása legyen ennek az egésznek. De már az illata az ellenkezőjéről árulkodott, így ekkor ivott belőle egy nagyobb kortyot. Azt már évszázadokkal korábban megtanulta, még úgyis, hogy a HPI-ben ez tiltott dolog, hogy italt nem tartunk a szánkban, főleg, ha töményről van szó, hanem egyből le kell nyelni. Így ezt meg is tette, már az első korty is a torkát és a száját is marta, ahogyan mindezt megérezte elégedetten bólintott, hogy jó választás volt mindez az android részéről. Természetesen koncentrált arra, hogy hatása legyen a szervezetére ennek az italnak, végül is azért itta és kérte, hogy legyen és nem csak az íze miatt. Pedig ennek még az íze sem volt utolsó, de töményt nem azért ivott, hogy az íze finom, hanem, hogy érezze a hatását. Tudta, hogyha régi időkben élne, a Zuhanás előtt, az orvosok most lennének rosszul, hogy megtudta, hogy terhes, erre megpróbál a legpusztítóbb itallal berúgni. Milyen jó, hogy már nem a Zuhanás előtt élt, hanem most ezer évvel később. Így, hogy koncentrált már az első kupa fejbe vágta és egy pillanatra megszédült. Igaz jócskán többet kellett még így is innia, mint bármelyik Rocksolidosnak és valószínűleg jobban is bírta, mint ők, de legalább egy újabb pont azért, hogy embernek érezhesse magát.
Jelekre hiába várt, egyiket sem kapta meg belőle, ahogyan az logikus is volt, így indult is tovább. Azért töltött magának még egy kupával az italból, amit majd szépen el is fog szopogatni amíg végignézi a helyet. Arra számított, hogy a csarnok teljesen üres lesz, hiszen Tubrok megmondta, hogy mindenkit elküldött, hogy ketten lehessenek és mivel a katonák odakintről úgysem engednének be senkit, így nem kellett attól félnie, hogy bárki itt lenne az androidon felül. Odafent a csarnokban több helyen arra utaló nyomot talált, hogy élnek emberek. Teljes luxusban pedig nem volt szokás személyzetet lakatni, még akkor sem, ha ez adta magát, így viszont ebből következett az, hogy az ágyasok szállásán járt éppen. Elfintorodott, ahogyan ezt realizálta. Nem igen akarta megsérteni az itt élőket, így ahol látta, hogy valamelyik szállás valakié, oda be sem lépett. Már az első pillanatban megállapította, hogy nem tudna így élni. Képtelen lenne arra, hogy egész nap csak ül és várakozik, hogy este legyen és a reménykedni, hogy ház ura őt választja kik, hogy vele és még ki tudja hány másikkal töltse az éjszakát. Az egész képtől a gyomra fordult fel, nem a ténytől, hogy egyszerre több nővel kellene egy férfin osztoznia, mert úgyis ő győzne, hanem az, hogy valószínűleg ezt a nők élvezik és azt is, hogy így élhetnek és eltartják őket. Soha sem lenne erre képes, hogy így lealacsonyítsa magát. Ő egy Miller volt, egy harcos, aki egész életében küzdött azért, hogy az legyen, aki. Ahogyan a családja minden tagja a legjobb akart lenni és ezért mindent meg is tett, hogy így legyen. Egész nap csak ülni és várni? Nem az ő világa volt, még ha az ilyen helyen az intrika virágzott is, akkor sem. Ezek a nők a tudtukon kívül attól kezdve, hogy Ingridet is elkezdte Tubrok érdekelni „halálra” voltak ítélve. Még ha szemtől szemben vannak egymással sem lett volna esélyük.
Az android is hamarosan megérkezett és válaszolt a kérdésre. Huszonegy fő, úgy tippelte, hogy legalább egy tucat ebből a szeretők létszáma, így miatt igencsak kihalt lesz ez a hely.
< - Kiváltságos személyek? – kérdezett vissza leginkább csak költői kérdés hangsúlyban. – Milyen szép megfogalmazás az ágyasra. >
A hangjából kiérezhető volt, hogy nem vár választ a szavaira, leginkább csak hangosan gondolkodott, mintsem tényleg az androinak mondta. Lassan felért a félemeletre, itt megvolt minden olyan hely, mint Tubrok lakrészének esetében is és megtalálta a kiutat is az erkélyre. A számára kellemesen hűvös északi szelet hagyta, hogy belefújjon a hajába és az arcát is úgy irányította, hogy a szél végigsimogassa. Lassan sétált ki a korlátig, hogy lenézzen a városra. Ismét egy furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogyan ezt nézte. Most olyan nagynak érezte magát ehhez a helyez képest. Az egész város, az ország és az egész nép sorsa az ő kezében volt. Ő megtette azt, amit a Pride Uvan Strupz-al az élen, illetve az Ismeretlen Birodalom sem volt képes. Pár óra alatt térdre kényszeríttette a Rocksolid-ot és teljes egészében meghódította azt a vezetőjükkel egyetemben. Ahogyan végignézett a helyen realizálta, hogy valóban egyetlen gondolat lenne az egész, egyetlen gondolattal eltöröltethetné az egészet, mintha sem soha sem léteztek volna. De ő mégis az ellentétét szerette volna elérni, hogy megmaradjon nagyon sokáig ez a hely. Egy pillanatra megengedte, hogy nagyon a jövőbe nézzen és tervezzen, hogy egyszer lehet, hogy a gyermek, akit már most a szíve alatt hordott, ugyanitt fog állni és a származása miatt ugyanezek a gondolatok fognak benne lejátszódni, hogy egyszer talán nagyon-nagyon sokára az ő kezében és vállain fog nyugodni a Rocksolid sorsa. Néhány pillanatig még gyönyörködött a városban miközben újra belekortyolt az italába, majd elindult visszafelé és az androidra nézett.
< - Mit merre találok az épületben? – kérdezte. – Mit javasol, hogy mit nézzek meg következőnek? >
Eközben halad visszafelé olyan tempóban, hogy az android is jöhessen, hacsak nem kap tőle értelmesebb választ, akkor a másik baloldali szárny felé veszi az irányt, hogy először ezzel az oldallal végezzen és majd utána jöhessen a két jobb oldalon levő.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid miközben a várost nézi láthatja, hogy a nagy mértékű fényszennyezés miatt valahol már egészen olyan, mintha nappal lenne, csak a távoli sötétség és néhány csillag emlékeztet az éjszakára. Ettől függetlenül, ha arrébb néz azokról a pontokról látja a sötét kietlenséget a messziségben. Jó néhány fénypont tűnik fel a horizonton és szállnak le a város egyes pontjain, a légikikötőknél, valószínűleg visszavont erők lehetnek. Miután Ingrid bemegy az android ismét készségesen válaszol neki.
< - A bal oldali második szárny érdekes lehet a számára. Ott találhat igen sok információt és programot az épület elemein felül. >
A gép így praktikusan azt az irányt adja meg, amit Ingrid akart követni. Pár perc séta alatt át is érhet arra a részre, a gép mindvégig követi őt kellő távolságra lemaradva és várja a további parancsokat. A második szárny Ingridet a hegyen lévő volt erődre emlékeztetheti, itt a fát felváltja a kő és a fém. Leginkább modern stílusú, kissé gótikus épületre emlékeztető hely. Itt vannak különböző nagyobb termek, tárgyalók, információs pontok és terminálok, könyvtárak, kommunikációs egységek, kisebb tárgyalók és magánszobák, ügyek intézésére alkalmasan kialakított termek. Az egész kicsit vár szerű, hideg, de minden megtalálható benne, ami az uralkodáshoz szükséges lehet, akár innen is, minden fajta közben járás nélkül. Ha Ingrid engedi, akkor az android lejjebb vezeti egy teljes emelettel, majd egy központi részhez megy. Itt áll egy nagyobb szobor, egy szikla, amelyből egy ember alakja emelkedik ki. Nincsenek rendesen megfaragott arcvonalai, sem jellemvonásai, leginkább az embert magát, általános humanoid vonásokat ábrázol. Ingrid azonnal felismeri a jelképet, ez a szobor a Rocksolidot ábrázolja, egyfajta nemzeti szimbólumként. Körben a falakon különböző faragások vannak a szikla burkolatban, ezeket zöldes lézerfény emeli ki. A Rocksolid teljes története, régebbi írással fel van vezetve, nagyobb csaták, események, egészen az első Rocksolidosok érkezéséig. Amin megakadhat Miller tekintete, az egy igen látványos ábrázolás, ahogy egy harcos, fegyverét felemelve támad ellen egy szárnyait kitáró sárkánynak, egy karmos macska szerű lénynek és a háttérben leselkedő árnyéknak. A Spearrel vívott egyik csata emléke.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amíg még a szinte nappali fényben úszó fővárost figyelte nem kerülte el a figyelmét a távolból megérkező gépek raja sem. Ő leginkább csak légi felderítőknek vélte őket a számuk alapján. Tetszett neki, hogy ennyire fényes a város most éjjel is, így megvolt azaz érzése, hogy élt a hely, de azért valahol ott volt benne berögzülve, hogy a hely túlságosan is világos és ha itt harcolnának a közelben a főváros roppantul könnyű célpont lenne bárkinek. Még szerencse, hogy nem kellett attól tartani, hogy valaki most akar lecsapni a Rocksolid fővárosára. Egy pillanatra meglepődött, amikor az android azt felelte neki, amit, hogy megmondta pontosan, hogy mi lehet az érdekes számára. Jó megérzés volt, hogy egyébként is a bal másik szárnyat szerette volna megnézni, így a jó öreg női megérzés mégsem hagyta cserben. Végül elmosolyodott, ezek szerint Tubrok készült arra, hogy Ingrid megakarja majd nézni a helyet és instrukciókat adott az androidnak is abból, hogy mik is érdeklik a nőt. Igaza így a felfedezés varázsa némileg eltűnik, de legalább megvan az előnye, hogy azt látja elsőként, amit szeretne és lehet, hogy a folytatásra úgy dönt, hogy azt végül másnap majd a férfival együtt nézi meg kettesben és hagyja, hogy ő magyarázzon és mutassa be a lakhelyét neki. Követte az androidot ettől függetlenül, egy biccentéssel nyugtázta, hogy mondhatja az utat, mert tényleg kíváncsi arra a helyre. Amint megkapta a választ, akkor el is indult, a szeme sarkából látta és hallotta is, hogy a gép követi, ezúttal nem bánta, így legalább, ha lesz még kérdése, akkor nem kell ki tudja, hogy honnan újra előszalasztani és hívni. Ahogyan megérkezett a helységhez elmosolyodott, amikor meglátta.
A kinti erődre hasonlított, kő és fém főleg a fa helyett, nem csak építész szemmel, de magánemberként is máris imádta ezt a helyet, hogy ennyi minden van egy helyen és mind remekül illeszkedik egymáshoz és remek egyveleget alkotott. Ha mással nem is, ezzel biztos volt Ingrid, hogy Tubrok le tudta volna venni a lábáról, ha megmutatja a lakhelyét. Hamar rájött, hogy ez a birodalom „szíve”, lényegében a hivatal, ahonnan valószínűleg intézi Tubrok a Rocksolid ügyeit és tárgyal másokkal. A hidegsége a helynek egy csöppet sem zavarta, remekül illett az is a helyhez a funkciója alapján. Amikor a könyvtárakhoz értek szívesen maradt volna ott olvasni meg ideig, ha másért nem is, legalább addig, hogy végigböngéssze, hogy milyen könyvek vannak itt. Rocksolidi művészettel nem igen találkozott, ez legalább olyan rejtélyes volt számára, mint a férfinak a HPI-s művészet, így igazából roppant kíváncsi volt. Itt egy pillanatra megakadt, ahogyan eszébe jutott, hogy mit is ígért Tubrok számára, a könyvek, hát persze. Sejtette, hogy a férfi nem pont máris reggelre várja őket, de Ingrid szeretett hamar túllenni a feladatain és nem halogatni őket. Ekkor kapcsolatot nyitott Maniac irányába.
~ Maniac, gyűjtsd ki a mindenki számára elérhető irodalmi műveket a következő témákban, világtörténelem, illetve HPI-s írók szemével a Föld és a rajta levő nemzetek és háborúk. Ha ez megvan a saját magánkönyvtárából az anyám által írt könyvek közül válogasd ki bárki számára publikusakat is és töltsd le ezeket is a kommunikációs egységemre az előbb kértek mellé. ~
A skandináv istenekről szóló könyvét pedig majd manuálisan kell lementenie, ha otthon van, mivel arra sejtette, még ha az anyja bármiféle regénynek is próbálta volna eladni sem működött volna, túlságosan sok olyan dolog van benne, ami a régi világra utalt, még akkor is, ha a Földet, azaz Midgardot nem is említik benne. De az istenek akkor is istenek voltak, még ha csak egy rajongói történet volt az anyja egyik első írása, akkor is. Természetesen hagyta, hogy az android levezesse oda, ahova szerette volna. Amikor ezt meglátta, hogy hova mentek, akkor lett teljesen biztos benne, hogy Tubrok tényleg tájékoztatta a gépet arról, hogy mi érdekli őt. Megcsodálta a szobrot, ami magát a Rocksolidot ábrázolta a nemzetet a sziklaszilárdságával. Mennyire mókásnak találta volna, ha a gyönyörű szőke istennő lett volna itt a férfi helyett. Ahogyan a szobrot végignézte a falakra tévedt a tekintete és azokon kezdte szépen végignézni időrendi sorrendben, hogy mik is történtek. Mintha csak egy múzeumban lett volna és nem pedig egy palotában. A zöldes fényben szépen ki lettek emelve azok a dolgok, amiknek kellett. Igazából a sziklába faragás némileg meglepte, azzal nem tudott vitatkozni, hogy időtálló, de nem kicsit elavultnak tartotta, noha a művészi értékét egy pillanatra sem tudta, vagy akarta volna tagadni. Végül elért egy számára is gyönyörűnek és igencsak lenyűgözőnek vélt részhez. Azonnal megismerte, hogy miről is szól, a Spear elleni harcokról, alaposan nézte végig a Rocksolid harcosát, Átkot, Bestiát és Sárkányt.
- Vajon kit rejt az a csukja? – kérdezte halkan, ahogyan az Átkot megjelenítő árnyat figyelte.
Végül, ahogyan végignézte a teljes falat és a rajta levő dolgokat visszafordult az android felé.
< - Mi a következő állomásunk? – érdeklődött. – Jól gondolom, hogy a teljes palota alatt van még mindenhol minimum egy szint, esetleg még több emelet lefelé? >
Tette fel még a kérdést, miközben várta az android válaszát és annak fényében, hogy az merre navigálja indul majd el.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:05

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A kapcsolat a biochip segítségével azonnal feláll, miután Ingrid mentális úton kiadja az utasításokat, Maniac szokott módon azonnal, szinte nulla időközzel válaszol neki, csak a kényelmes késleltetést szándékosan meghagyva.
~ A műveletek végrehajtva. A rendelkezésére álló adatok át vannak másolva a kommunikációs egység rendszereibe.
Ez, bár a mesterséges intelligencia nem említi, valószínűleg minimum több ezer, ha nem tízezer művet jelent. A HPI-s művészet gyorsan és sok művet képes kitermelni, még egy ilyen kisebb kategóriában is, így lesz lehetőség különböző szempontok szerint válogatni. Ingrid anyjának publikált művei is már valószínűleg fel vannak töltve, az ilyesmik teljesen nyilvánosak, csak éppen nagyon ritkán kerülnek a Birodalmon kívülre. Általában a HPI-sek, saját szórakozásukon, érdekeiken felül nem foglalkoznak a Földdel, így a kultúrájukat sem adják át, nem is etikus, ettől függetlenül legális. Ahogy Miller a valószínűleg főként csak díszítésként vésett jelek, zöldes lézerfénnyel megvilágított mását figyeli, ahogy Átokra tekint, mintha kevesebb, mint egy másodpercig bevillanna neki egy kép. Olyan gyors, hogy nem tud kivenni belőle semmit, csak a szakadást érzékeli, és azt, hogy ez ismét a képessége volt egy pillanatra aktiválódva. Az android a kérdés után egy ideig kivár, mérlegeli a helyzetet és számol, majd teljesen természetes módon válaszol.
< - Igen, a csarnok alatt valóban találhatóak még szintek, de ezek nem mind kiépítettek és kihasználtak. A következő pont lehetne a tetőkilátó, ha önnek is megfelel Lady Ingrid. >
Ha igenlő választ kap, akkor az android beljebb vezeti Millert, át a csarnokon, üres folyosókon végig. Végül oldalra kanyarodnak és mágneses felvonókhoz érnek. Egyet azonnal aktivál az android, ami meg is érkezik. Ha Ingrid beszáll, akkor a gép a legfelső szintet jelöli meg és nagy sebességgel, a felvonó pár másodperc alatt meg is érkezik. A felső terem ovális, nem túl nagy, hét-nyolc méteres lehet, hasonló magassággal, a falak ívesek és hatalmas ablakok húzódnak végig, nincsenek is falak, csak fém tartószerkezet. Innen valóban belátni a teljes fővárost és környékét. A látvány azonban, miután Ingrid belép a terembe a felvonóból megváltozik. Olyan mintha az ablakok kinyílnának, valójában csak átrendeződnek, majd az itt megszokott lézerek helyett fejlett hologram vetíti az égbolt teljes képét ki a terembe. Minden csillag fénye tisztán látszik, a város fényei és a felhők ellenére is. Még a Tejút is kivehető, a teljes vonala végig, Ingrid ahogy nézi a képet rájöhet, hogy ez nagyjából a galaxis valós idejű képét mutatja, nem azt ami látszik szabad szemmel nézve, persze hiányos, nagyjából évszázados eltérések lehetnek a valósághoz képest. A fehér csillogó pontok kirajzolják az ismert csillagképeket és igen impozáns látványt nyújtanak.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örömmel nyugtázta, hogy legalább ez megvolt és nem felejtette el, igaz estére ígérte, de akkor még merőben más volt az, hogy mivel is majd a délutánja eltelni. Most, hogy a lehető legjobb forgatókönyvvel történt mindez, így a könyvek is elmaradtak és ha nem látja meg a könyvtárakat valószínűleg az eszébe sem jutott volna mindez. Magától is tudta, hogy rengeteg könyvről van szó, csak az anyja is több tucatot írt már a HPI-be, illetve a rengeteg vázlat és egyéb irata is ott volt, amiket viszont azért, mert a régi világról szóltak soha sem fog a családon kívül más látni. Majd már csak azt kell megoldani, hogy átmásolni egy helyi adathordozóra, és Tubrok nem is néhány könyvet, hanem néhány könyvtárra valót kapott ajándékba Ingridtől. Tudta, hogy a könyvek átadásával nem épp túl etikus dolgot csinál, de biztosra vette, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a történelem során ilyesmit tett, így ezzel nem különösebben foglalkozott. Ő maga még a régi világban született és nagyon sok mindent ismert onnan, és ott a kulturális különbségeket igyekeztek mindig áthidalni. Nem akart olyan istenszerű lénnyé válni, aki mindent megtagad a mások szerint „alacsonyabb” létformáktól. Pedig azok is ugyanolyan emberek voltak, miért ne olvashatna más is Birodalmi regényeket, amikben azt taglalják, hogy ők milyennek látják a Földet és a világot? Tudta, hogy a barátai időnként ezért a nézetéért és gondolkodásáért maradinak tartják, de hát látta a teljes történelmet, illetve azon túl is rengeteg tudása volt, ő nem akart elszállni attól, hogy kicsoda és micsoda. Noha nem járt el a Vex, sem a Pride területeire szórakozni, mint az ilyenkor kissé álszent barátai, de saját maga mindig büszkén kiállt a saját nézeteiért. És most ebben a helyzetben, amikor úgy néz ki, hogy egy sima emberben találta meg a lelki társát és azt, aki amellett akár az örökkévalóságot is eltöltené különösen örült, hogy mindig így nézte a világot. Még akkor is, amikor tudta, hogy valószínűleg igencsak csúnyán összekap majd a barátai egy részével Tubrok miatt.
Mialatt a képet figyelte és megfordult a fejében az, hogy ki is lehet Átok valójában egy pillanatra valami beugrott a szemei elé. A máskor is ismert érzés uralkodott el rajta, de most már tudta, hogy miből kifolyólag. Korábban ezt soha sem tudta mindezt hova tenni, de most már igen, már tudta, hogy képessége van és ez logikusan következve azt jelezte, hogy a képessége aktiválódott. Máskor talán nem is foglalkozott volna vele, de így a tudása fényében nem hagyta mindezt annyiban. Valamit látott, még ha csak a másodperc egy töredékéig is. Vajon tényleg itt állt ezen a helyen Átok, vagy pedig képes volt arra saját maga, hogy megtörtént, de számára elképzelt személyekről, eseményekről is képes képet kapni? Valamikor ki kellene tapasztalnia mindennek a határait, hogy mire is képes ezzel valójában. Néhány pillanatig még várt, majd ismét megnyitotta a csatornát Maniac irányába. Remélte, hogy ezt képes lesz az MI kivetíteni neki és nem csak hibás képet, amitől tartott, hogy lehetséges lenne főleg azóta, hogy Lerontis mit is mondott neki.
~ Maniac, néhány másodperce egy pillanatra egy kép villant fel az elmémben. Keresd meg az emlékeim között azt a másodpercet, a képet merevítsd és vetítsd ki a szemeim elé. ~
A legjobb kérdés az volt, hogy vajon rendes képet fog-e látni mint egy-egy helyen szokott, vagy pedig olyat, mint amit az Árnyékhadseregről látott a múltban? Ha igen, akkor egy ideig ellehet azzal, hogy megpróbálja összetenni a képet arról, amit látni fog. Az android szavaira nézett fel újra, aki közben meg is szólalt ismét. Tehát a hely még lehet, hogy nagyobb is, mint eredetileg gondolta. Csak az zavart be egy kicsit neki az egész hellyel kapcsolatban, hogy lényegében az előkellő negyed közepén voltak. Valahogy kicsit úgy képzelte volna, hogy távolabb van a palota mindentől és nem pedig ilyen központi helyen. Ami persze egyben eléggé logikus is volt, hogy nem nyújtott külön célpontot senkinek, maximum a látható méretei miatt. Bólintott az androidnak, hogy indulhatnak és mutathatja az irányt. A folyosókat megfigyelte végig, ahogyan haladtak, hogy van-e bármilyen ismertetőjelük, vagy csak sima egyszerű fémfolyosók ezek. Ahogyan megérkeztek a felvonóhoz beszállt, majd a tetőtérben lépett ki, amikor megérkeztek oda. Innen még szebb látvány fogadta a városra tekintve, illetve még az égen a csillagok is megjelentek, a csillagtérkép. Amennyire megtudta állapítani eléggé friss képet mutatott, pár helyen persze voltak eltérések, de ez a hely nem a HPI volt, hogy minden a legjobb és legmodernebb legyen. Hosszú másodpercekig gyönyörködött a képben mielőtt újra meg nem szólalt volna.
< - Ez a kastély mindig is a Ragal család birtokában volt? – kérdezte. – Az épület egyes részeit Lord Tubrokkal egy idősnek tippelném, főleg a benti belső részeket, a főcsarnokot és az ő saját csarnokait. >
Miközben az android válaszára várt, addig tovább figyelte a csillagokat, illetve majd a figyelme és a tekintete inkább a városra fordult, az volt az újdonság számára, a csillagokat mindig is látta, akár úgy is, ha kinézett a szobája ablakán az Anyahajó fedélzetéről, igaz nem a Tejútrendszert látta, hanem a galaxisokat a távolban. Hosszú percekig gyönyörködik, majd visszafordul az android felé és ahogyan visszasétál a lifthez szólal meg újra.
< - Mehetünk tovább, vagy mit tud arról, hogy Lord Tubrok maga szerette volna inkább megmutatni a lakhelyét nekem? – érdeklődött. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az utasításra, mivel a művelet Ingrid emlékeit is konkrétan érintené még egy megerősítést kér Maniac, ha ezt megkapja azonnal elvgézi a feladatot. A HPI-n elfogadott tény az, hogy egy személy tudata, ami a teste nélkül is alkalmas a létezésre, csupán a gondolkodásmódja és az emlékei, ha ezek közül valamelyik nagyobb mértékben mesterséges úton változik, úgy az drasztikus következményekkel járhat. Éppen ezért kér Maniac ilyen apró műveleteknél is engedélyt, bár az esetek száz százalékában nincs esély hibára. A kép gyorsan, félig áttetszően villan be Ingrid szemei elé, amikor a keresés véget ér. Ingrid mintha egy ködös festményt nézne, úgy vetül elé a pillanatnyi vízió. Lát maga előtt egy kő lépcsősort, oszlopokkal, aminek a tetején egy trón van, a trónon egy szürke ruhás férfi ül, előre hajol és kezének ujjait, maga előtt egymáshoz illeszti, így néz le az alatta lévőkre. A fején most nincs csuklya, de az arca el van mosódva és így nem látszik, olyan mint egy álomban, látszik de mégsem. A lépcsősoron végig alakok vannak ábrázolva, ahogy a porban hevernek, a lépcsőfokokon. Nem látszik belőlük sok, de mindegyiken van egy-egy motívum amiről fel lehet ismerni, mivel ismert személyekről van szó. Egy Fagyhadsereg katona, egy korábbi alak, akit már Ingrid a látomásból ismerhet, egy Lovas, egy Pride-os katona, Rip Sure, a Vex-ből, valamilyen leginkább rákra emlékeztető, de humanoid alak, feltételezhetően egy egyedi mutáns, egy Rocksolidos harcos és végül Demio, az Észak-Amerikai renegát, Ász, aki tíz éve tűnt el nyomtalanul. Látszólag nincs közöttük összefüggés, de igen epikusan vannak ábrázolva, valamilyen sorrendben rendezve. Az egész kép kissé szürreális, de epikus. Ami még furcsa lehet, hogy a kép érezhetően a víz alatt van, akár Atlantisz vagy más ahhoz hasonló hely, amelyet Ingrid ismer a történetekből.
Fent a kilátóban az android továbbra is, segítőkész, előzékeny hangján válaszol.
< - Korábban, száz éve, még teljesen más épületek álltak itt, amiket lebontottak. A város alapja a területek nagy részén egységes, így arra épült rá a csarnok. Az épület generációk óta a Ragal család birtokában van. Gyakran vannak felújítások és modernizációk, ezért egyes részei újak. >
Ha Ingrid belekérdez jobban, akkor részletesebb információkat is ad, de így csak általánosságban beszél, ahogy a feltett kérdést is általánosnak értelmezte. A második kérdés után a gép határozottan bólint.
< - Most is a Lord Tubrok által javasolt útvonalon haladunk. A következő pont a fegyverterem lenne, de oda közvetlen hozzáférés nélkül nem léphetünk be. Le akar menni és megnézni az egyik kinti kertet is? >
Ha ez megfelel Millernek és követi továbbra is az androidot, akkor az ismét a mágneses elven működő felvonókat használja, hogy könnyen lejussanak. Ezután az egyik oldalfolyosón halad végig, kijjebb vezetve Ingridet, végül egy kétszárnyas fém ajtóhoz érve. Ha ezen kilép Ingrid, akkor egy negyvenszer, hatvan méteres, kis tetőkert szerű kiszögellésen találja magát. Kis méretű fák, különböző dísznövények és fű is található itt gondos ágyásokban, megfelelően megvilágítva, öntözve és melegítve. Így ez a hely, a leülőkkel, kisebb kiszögelésekkel természetes hangulatot kelt, ami a hideg miatt nem lehetne ilyen, de mégis pont ezért kellemes.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
~ Az engedélyt újra megadom, végezd el a kért utasítást! ~
Ingrid ezekkel a szavakkal újra megadta az engedélyt Maniac-nek arra, hogy elvégezze azt a műveletet, amit már egyszer kért tőle. A hangja nem volt sürgető, sem parancsoló, csak egy átlagosan kiadott utasításra hasonlított most is. Tudta, hogy minimális esélye a hibának, azaz nulla, de ha meg is történne, akkor is még mindig ott lenne az, hogy csak az emléket veszti el, de a szervezete regenerálódás közben a sérülést helyrehozná. Ő maga inkább csak azért aggódott, hogy a sejtszintű hiba, amit okozhat Maniac irányába hibás képet ad vissza, vagy éppen semmit. De szerencsére nem ez történt meg és megkapta a képet. Nem volt teljesen tiszta, de ehhez már hozzászokott amióta víziókat lát. Éppen a nem túl éles és hiteles képek miatt volt az, hogy egyszerűen a fantáziájának hitte az egészet évszázadokon át és nem pedig képességnek. A kép az emlékében ugyan csak egy pillanat volt, de így kifeszítve és kivetítve olyannak tűnt, amit akár otthon is kitett volna a falára, mert tetszetős volt.
~ Ezt a képet is mentsd le az adathordozóra. ~
Nem árt, ha megvan később is és bármikor előhívhatja nem csak az emlékéből, hanem így is. Talán tényleg kifogja egyszer „nyomtatni” és kiteszi a szobájában. De most még végignézett az egészen, az feltűnt neki, hogy olyan volt a hely, mintha víz alatt lenne, a régi mondákból nem sok ilyen helyet tudott, csak Atlantiszt, így az oszlopokat megnézte, hogy egyiptomi, vagy görög stílusúak voltak-e, hiszen ezt a kettőt azonosították az elsüllyedt földrésszel annak idején. Utána a figyelmét az ott levő személyekre fordította. Az egyértelmű volt, hogy Átok ült a trónszéken, mintha uralkodott volna, vagy vezette volna a többieket, roppant sajnálatos módon nem látta rendesen az arcot, csak elmosódott. Odalent viszont meglepődött, hogy kiket látott. Legalább egy részükön az alakokat nem látta, de a jelzések magukért beszéltek, Rip Sure nem volt meglepő, a Vex vezetőjeként, ahogyan az a Lovas sem, akit már látott egy álomban. Mert a lovas mindenkit le akart győzni és megölni, de ott a felállás nem stimmelt, a Lovasnak kellett volna a trónon lennie és Átoknak fejet hajtani. Vagyis most már biztos volt, benne, hogy egy vízió volt az is és mégsem csak álom. Ezekből kinézte, hogy összeszűrik a levet Átokkal. Demio? Illetve egy Fagyhadseregbeli katona?! Ez a kettő meglepő volt, a rákféle lény pedig mutáns. Mikor lehetett ez a találkozó? Vagy pedig olyan volt ez a kép, mint az álom, amit két napja látott? Ami határozottan egyben a jövő és a múlt volt, mert a múlt a Zuhanással, de Lerontis ott volt, amikor nem lehetett volna ott! Úgy vélte, hogy az Új Ellenállás tagjait láthatja itt a képen, esetleg valamilyen más titokban működő szervezet tagjait. Ha ez igaz… és Lerontisból kiindulva nem volt meglepő, hogy a Fagyhadsereg egy, vagy több tagja is benne van.
~ Maniac próbáld meg a trónon ülő alak arcát rendbe hozni kivehetőre, amennyire csak lehetséges. Ezenfelül keress a történelem során olyan eseményt, amikor ezek az alakok, vagy pedig a katonáik egymással találkozhattak, vagy egymás közelében lehettek. És azt is, hogy hol. Ha az eredményben 50%-os lefedettségi ráta van azon felül minden ilyet listázz ki. ~
Persze tudta, hogy megvan az esélye annak, hogy soha sem volt ilyen és bakot lő, mert a képek megcsalták, de azért szerette volna tudni, hogy kik és mik ezek és persze, hogy miért van ezaz egész. Mi köthette ezeket össze egymással? Ha a megérzése csal és mégsem szövetkeztek titokban, akkor fogalma sem volt egyelőre, jobban át kellett volna gondolnia és minden eshetőségen átszaladni. Igazából még az is lehetséges volt, hogy Átok győzött a világ felett és mindenki kénytelen behódolni neki, de ez egy jövőkép lett volna, arra pedig Ingrid pedig nem volt képes. Végül az androidra figyelt, amikor az ismét megszólalt. Több fontos és új információt kapott meg az egyszerű kérdésből is, tehát ez a hely nagyon régóta a Ragal családé volt. Nem akart butaságot kérdezni, így a fejében levő feltöltésből próbálta előszedni, hogy a korábbi háborúk mennyire pusztították el a fővárost és emiatt kellettek-e a lebontások és a hatalmas újraépítés, vagy volt-e más oka. Ha nem a pusztulás amiatt, akkor rákérdez.
< - Pusztán modernizáció volt az oka a lebontásoknak, vagy volt egyéb ok is? – érdeklődött. >
A fegyverterem jött volna, már majdnem felvetette, hogyha kell akkor feltöri a biztonsági rendszereket, nem menne lassan, de nem akart Tubrok bizalmával visszaélni és kibírja holnapig, hogy megnézzék azt. Tudta, hogy a férfi úgyis akarja látni a rajongását és a lelkesedését, amikor meglátja azt a termet is. Bólintott az androidnak, hogy a kert megfelelő lesz a számára és hamarosan meg is érkeztek. Lenyűgözőnek tartotta a kertet és csodaszépnek. Belépett oda és végignézett a növényeken, virágokat keresett és ha talált is ilyet, akkor ha az android nem szólt rá egy szálat letépett és a kezébe véve szagolta meg azt és ült le egy kicsit az egyik padra, hogy mégjobban megcsodálhassa ezt a helyet. Határozottan tetszett neki, hogy ennyire természetes az egész.
< - Kinek a kedvéért, vagy emlékére van fenntartva ez a hely? – kérdezte. >
Nem igen nézte ki Tubrokból, hogy lejött ide csak azért, hogy a természetben legyen, belőle inkább azt nézte ki, hogy a tornaterembe megy le gyakorolni, mintsem itt lógassa a lábát. Sokkal inkább úgy vélte, hogy valamelyik szeretője tarthatta ezt a helyet, vagy éppen az édesanyja szerette a növényeket és az efféle kerteket és az ő emlékének adózva maradt meg ez Ingrid legnagyobb örömére.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Maniac kérés szerint lementi a képet fájlként az egyik adathordozóra. Ahogy Ingrid a képet nézi, feltűnhet neki, hogy a lépcsőfokokon heverő alakok nem azért vannak ott, hogy a behódoltságot jelképezzék, hanem mind hallottak. Ez látszik az élettelen testtartásukon illetve a sérülésekre utaló nyomokon. Az arc rekonstrukció csak részben sikeres, az elmosódott kép darabjait az ecsetvonás szerű színes vonalakból kell visszaállítania a rendszernek. A végeredmény meglepő lehet Ingrid számára, olyan mintha arcok lennének egymásra festve és elmosva, látszik több ismert és néhány teljesen ismeretlen alak, több száz részlet, több száz személy vonásai, Miller még a sajátját is felismerheti benne. Átok mintha képes lenne felvennie mások alakját és személyiséget, és a sok maszk és álca mosódna most össze, ilyen érzése támadhat a látványtól. Ezután szinte rögtön Maniac válaszol is, amint a megfelelő feltételek és hatáskörök szerint elvégezte a különböző vizsgálatokat.
~ A kijelölt tartományban szereplő személyek korábban sosem találkozhattak egymással. A feltételek nem megfelelőek egy ilyen találkozás megvalósulásához.
Lassan a kör zárul, így már nincs sok lehetőség, lehetséges válasz a vízióra. A kép egyben rejtélyes és egyszerű, ezt Ingrid is érzi, leginkább valamilyen szimbólum. Az oszlopok nem olyanok mint a Zuhanás előtti világban, modernnek tűnnek. Kint a kertben az idő a növények között mintha kicsit lassabban haladna, mint az egyébként folyton mozgó világban, egészen nyugodt a hangulat is. Az android pedig ismételten készségesen és tárgyszerűen válaszol.
< - Az évszázadok alatt jelentősen megváltozott a város képe, egyes részek, arrébb kerültek, így célszerű volt itt felépíteni az uralkodói részt. Ezért történetek az építkezések, teljesen szándékosan, előre eltervezetten. >
A második kérdés után végignéz a kerten a gép, úgy tesz mint aki gondolkodik és visszaemlékezik, de ez csak természetesnek ható programozott reakció. Valójában azonnal tudja a választ.
< - A Rocksolidban általában minden nagyobb és jelentősebb ilyen épülethez tartozik egy vagy két külső kert. Nincs külön funkciója, egyes lakók szeretik idejüket itt tölteni, vagy a növények gondozásával foglalhatják el magukat, a kert ezen kívül étkezésre is használható. Megfelelő felszereléssel rendelkezik. - itt megáll egy pillanatra - Kielégítő volt a válaszom? >
Eközben Ingrid találhat magának az egyik füves részen egy kis, élénk kék színű, fehér vonalakkal tarkított virágot. A növény nagyjából pár centis csak, de igen látványos. Az illata nem túl erős, kicsit édeskés, de semmi más nem érződik rajta. Ingrid szabadon letépheti, nincs ennek semmilyen következménye. A kertben nem történik jelentős esemény, néha egy-egy széllökés a meleg levegő által képzett burkon átfújva friss levegőt hozó fuvallatként jelentkezik. Az android a bejárat közelében türelmesen vár. A városra innen is szép kilátás nyílik, főleg az egyik szabályos, sakktábla alakú részre, ami majdnem minden tekintetben teljesen arányos.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Most, hogy jobban megnézte a képet tűnt fel neki, hogy azok ott a lépcsőkön halottak. Ingrid nyelt egyet, így a kép már egészen mást jelentett, mint amit elsőre gondolt. Akkor valamiféle szövetséget nézett volna ki belőlük, de így? Volt egy olyan érzése, hogy Átok egy nagyon mély kívánságát láthatta ebben a képben. Amiben a Spear legyőzött mindenkit és megszerezte a világhatalmat. A halottak pedig az elesett, vagy éppen behódolt államokat, vezetőket mutatták. A Fagyhadsereg halott katonája volt, ami a legrosszabb és leginkább kétségbeejtő volt a számára. Bár, ha sima Flotta katona lett volna ott, akkor talán jobban utalhatott volna a HPI-re. Akkor viszont Demio volt a kakukktojás között, persze Ingrid tökéletesen tisztában volt vele, hogy a férfi mit is követett el és mire képes, de akkor is. Csak egy Ász volt, önmagában persze nagy erőkkel bír, de nem áll mögötte semmilyen hatalom. Nem? ezen kép után már nem volt ebben olyan biztos. Rip Sure a Vex-et képviselte, a Rocksolid katona értelemszerűen valószínűleg az egész államot. Nem látta az arcát, nem tudta, hogy egy vezető-e, vagy éppen egy Ragal, vagy melyik klánt képviselte, hogy tényleg értelmet nyerjen az egész. A Lovas egyértelmű volt a Sivary, ők hadat is üzentek a Spear-nek abban a látomásban , de a rákot nem tudta hova tenni. Azt sem, hogy melyik állam területéről jöhetett. Ami feltűnt neki, hogy az Ismeretlen Birodalomból és az Egyesült köztársaságokból nem lát senkit sem. Igaz arra nem is nagyon volt olyan személy, akitől tartani kellett volna. Európai Szövetségi Unió is hasonló volt. A lehetőségei fogytak és Maniac válasza is alátámasztotta, hogy ezek nem lehettek korábban soha sem egy helyen. Akkor maradt azaz eshetőség, hogy ez volt Átok végső célja, hogy tényleg övé legyen minden hatalom. Amit pedig róla tudott, azok alapján ezt ki is nézte belőle, hogy tényleg erre tör. Ami pedig Átok vonásait illette, megannyi személy volt egyszerre, egy időben és mégsem. Ijesztő volt, hogy még saját magát is meglátta a képben. Kicsit megborzongott. Már tudta, hogy soha sem fogja tudni, hogy ki is ő valójában, mi az eredeti arca. Egyből az anyja meséiből Loki ugrott be neki, az alakváltó, aki képes volt más személyek és lények alakját felölteni, tehát Átok is ilyen volt. Hogyan máshogy tett volna szert akkora hatalomra? Megfelelő módon manipulált másokat, kinézte belőle, hogy gyakorta más alakban is megtehette. Tehát lényegében ez lehetett az egyik titka a mindig köpenyt hordó alaknak. Azok után, hogy milyen érzése támadt a képtől és attól, amit látott nem is igen próbálta máshogyan magyarázni mindezt, hanem csak elfogadta, hogy tényleg eléggé biztosan alakváltó, révén tudta, hogy mindez lehetséges és nem lenne olyan egyedi és specifikus. Az oszlopok pedig, ez nem lehetett a múlt, abban határozottan biztos volt már, maximum tényleg egy múltban is megtalálható igencsak erős érzés és gondolat, ami manapság is megvolt. És azért látta mindezt most is, ezt tartotta a legelképzelhetőbbnek adott helyzetben.
A komoly gondolatok és számítgatások mellett a kert kellemesen nyugtató hatással volt rá és kiélvezte ezt az egészet itt, miközben az eshetőségeket latolgatta és számította fejben, addig a virágokat és a növényeket nézte végig, illetve amikor az android megszólalt, akkor rá is figyelt, hogy mit is mond. Így most már teljesen világos volt, hogy miért így alakult ki, noha szívesen megnézett volna korábbi tervrajzokat, amik a városról készültek. Vajon ilyesmire képes lenne ez az android, vagy Maniac után túlságosan is sokat vár tőle? De legalább arra is választ kapott, hogy mindez teljesen megszokott erre és hétköznapi az ilyen kert. Nem igen volt egyelőre a Rocksolid építészetével tisztában, a viking jegyeket és vonásokat persze felismerte, meg ahogyan látta kívülről a várost volt már elképzelése a helyről, de ennél azért kicsit konkrétabb információk kellettek volna neki, hogy mindennel tökéletesen tisztában legyen. A kérdés után fordult csak az android felé.
< - Igen – bólintott. – Később majd örülnék, ha előkeresne nekem a Rocksolid építészetével kapcsolatos szakirodalmat is, amit el tudok olvasni és áttanulmányozni. >
A szakirodalmat direkt így mondta, ebből eléggé biztosra vette, hogy az android is megérti, hogy ért hozzá és nem kell olyat keresnie, ami leíró és bárki számára érthető lenne, neki a tényleges csak adatokkal foglalkozó nem oktató könyv is tökéletesen megfelel. Igaz, abból, amit még odahaza feltöltöttek neki elég sok mindent tudott, mint például a katonai létesítmények felépítését és alapjait, de őt most a sima emberek építészete is érdekelte, ez pedig nem biztos, hogy benne volt a szükséges információkban. Egy aranyos kék virágot talált végül, amit le is szedett, kinézett ismét a városra, innen is szép látvány volt, most már volt egy olyan érzése, hogy Tubrok itt ejtette volna meg vele azt az említett vacsorát, amire készült, de soha sem került már rá sor. Kint egy sima erkélyen túlságosan is hideg lett volna a férfinak, de neki természetesen nem. Még néhány percig gyönyörködött a kertben és a kinti város képében, majd felkelt és elindult az android irányába.
< - Indulhatunk tovább a következő javasolt „látványossághoz” – mondta. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A rákszerű mutáns alak valószínűleg csak kizárólag a fertőzött, volt indonéz szigetvilág területeiről származhat, de még abban az esetben is szinte lehetetlen egy ilyen fokú, életképes módosulás létezése. Ahogy Ingrid a képről gondolkozik és próbálja azt megfejteni, megint különös érzés ragadja magával, mint legutóbb, amikor víziót látott Tubrok karjai között. A világ lassan elhomályosodik és az előbbihez hasonló kép vetül a szemei elé, ezúttal nem csak egy pillanatra. Az előbbihez hasonló vízalatti helyet lát, egy templom szerű nyitott teret, aminek a közepén van egy oltár, egy alacsonyabb oszlop, amin egy emberi koponya formájú kék színű ereklye világít. Itt most nincs egy alak sem, csak a koponya lesz egyre fényesebb és végül megszakad a kép. A különös érzés is egy pillanat alatt tűnik el Millerből.
< - Az adatbázisom nem tartalmaz erre vonatkozó adatokat, ehhez egy forrásra lesz szükségem Lady Ingrid. Mikorra szeretné a kért irodalmat készhez kapni? - válaszol és kérdez vissza az építészettel kapcsolatban az android. >
A következő felvetésre, hogy Ingrid indulna tovább a gép nagyon picit lejjebb hajtja a fejté és így válaszol.
< - Nincs több előre meghatározott állomás az útvonalon. A csarnokban még található az első jobb szárnyon egy másik oldalcsarnok, majdnem a bal oldalon lévőnek pontos mása, ezen kívül találhatóak még a főcsarnokban dísztermek, gyakorlótermek, kincstár, a Ragal család személyes kincseivel, és a fegyvertár. Ezeket még nem látta. >
További utasításig várakozik, de aközben elindul befelé, hogy a folyosórendszeren keresztül Ingridet újra a főcsarnokba vezesse, ahonnan könnyen tovább lehet indulni.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A ráklénnyel kapcsolatban egyetlen helyszín jutott az eszébe, hogy mindez hol fordulhatott volna elő, a fertőzött zóna, az egykori indonéz szigetvilág területei, de még ez sem stimmelt komolyan. Az általános biológiai tudása kizárta a létezését ennek a lénynek, efféle mutáció és változás természetes körülmények között nem jöhetett létre, de ha igen, akkor sem lett volna életképes. Akkor pedig nem maradt más lehetőség csak az, hogy valaki mesterséges úton hozta létre. Folytattak efféle kísérleteket arrafelé? Volt egy olyan érzése, hogy jobban kellene a Földet figyelnie és nem csak a háborúkat nézni rajta a saját képzését illetően. Hogyan ezeken gondolkodott ismét megborzongott, ugyanaz a kellemetlen és rossz érzés fogta el, mint előző este, amikor a kanapén Tubrokhoz bújva feküdt és éppen a régi világról mesélt neki. De ezúttal nem csak egy pillanatig tartott ez a feszült érzés, hanem sokkal tovább. Érezte, hogy a szemei ezúttal is kikerekedtek, de most nem ijedt meg, nem volt benne félelem, vagy hasonló érzés, csak képeket látott. Ott volt a teremben, vagy legalább is egy teljesen hasonlóban, mint az volt. Amennyire tudott körbenézett, hogy mindent a lehető legjobban képes legyen megjegyezni, vagy legalább lássa, hogy később Manaic segítségével mindent újra előhalászhasson ezekből. Most már volt egy olyan érzése, hogy a Lovassal kapcsolatos víziót is újra elő kellene szednie, azóta nem igen hallott semmit a Sivary-ról, de most megint feltűnt, így muszáj lesz annak a végére is járni. A tekintete végül egy koponyán állapodott meg, a koponya jó dolog, legalább is annak vélte. Az anatómiai ismereteivel még ő maga is képes arra, hogy reprodukálja azt, hogy miként is nézett ki a tulajdonosa, újra arcot varázsolni neki, ez már a Zuhanás előtt is létező technológia volt, képesek voltak megtenni, hát még most. Igazat megvallva volt egy olyan kellemetlen érzése legbelül, hogy a saját koponyájával néz szembe éppen. Ha tudott a vízióban mozogni, akkor a kék színű ereklye felé haladt, hogy jobban szemügyre vegye. Tudta, hogy aggódnia kellene az erősödő kék fények miatt, de nem tette. A testeket, vagy Átkot nem látta, de a fényesség erősebb lett, majd megszűnt a látomás és a kellemetlen nyomasztó érzés is egyszerre tűnt el belőle. Az előbb látott koponyát maga elé képzelte, hogy Maniac-nek ne kelljen az emlékei között kutakodnia.
~ A magam elé képzelt koponyát „építsd fel” és vetítsd ki elém, hogy emberként miként nézne ki ~ adta ki az utasításokat Maniac-nek ismét. ~
Az android válasza nem lepte meg, ezért kedvelte jobban Maniac-et, mert ő egyszerre volt mindenre használható és nem kellett semmit sem igénybe vennie és minden egy pillanata alatt megvolt. Míg a Rocksolid androidjai csak a saját kis apró feladataikra voltak képesek ellátni. Hogy mikorra kellenek, nem gondolta, hogy túl sok időbe kerülne neki mindez, csak letölti egy központi adatbázisból, már ha tényleg így kellett volna megtennie és nem várt el túl sokat ettől a géptől.
< - A tárgyalások utánra bőven elég, úgyis elég sokat leszek itt utána – mondta elgondolkodva. – Úgy másfél egység múlva bőven elég lesz ezt megszerezni, addigra talán időm is lesz visszajönni a munkám közben. >
Erről máris eszébe jutott, hogy kegyelten hosszúak lesznek úgy a napok, igaz az Anyahajó és a HPI közötti utazás a térváltással pillanatok alatt meglesz, kénytelen lesz kérvényezni egy vadászgépet, vagy valamilyen gyorsabb személyi siklót magának, amivel naponta megteheti a HPI és a Rocksolid közötti utat. Ironikusnak találta, hogy az univerzum legszéle és a HPI között gyorsabban fogja megtenni az utat, mint Amerika és Skandinávia között, úgy, hogy még az is talán pár perces út lesz majd csak neki. És akkor még ott volt az is, hogy úgy kellett majd időpontot találniuk Tubrokkal, hogy a férfi még ébren legyen, amikor Ingrid megérkezik és a lehető legtöbb időt tölthessék együtt. Sejtette, hogy az elején nem fog ez döccenőmentesen menni, de majd csak belerázódnak ebbe, szerencse volt, hogy saját magának alig volt igénye alvásra, így bármilyen hosszú napjai is lesznek frissen és üdén érkezhet és a Flottai szolgálat nem tud majd fáradtság miatt a magánéletére rámenni. A gondok majd akkor adódnak, ha megtartják a picit és megszületik. Greget, mert az Anyahajón él még könnyen be tudná ütemezni, de volt egy olyan érzése, ha Tubrok szeretné a gyermeket, akkor azt is, hogy itt legyen vele a Rocksolidban. Mindezek után újra az androidra figyelt, szóval akkor egyelőre nem is gondolta Tubrok, hogy tovább jutnak a kertnél. Akkor elsőre tényleg csak ennyit szánt. A gép szavaiból pedig kiderült, hogy volt még egy lakócsarnok, szemben az elsővel, illetve, hogy mik vannak a másikban. A fegyvertár még mindig olyan volt, ahova nem tudnak menni, de talán a fegyverterem más és itt csak régi családi fegyverek vannak. A másik lakócsarnokot majd megnézi egyedül, ott eltud tájékozódni, a többihez pedig.
< - Ilyen sorrendben, ahogyan mondta tökéletesen megfelel a túránk. Vezessen – adta ki az utasítást az androidnak. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid a vízióban mozogni próbál, és az egész mint egy álom reagál, ahogy a képességét használja szándékosan. Sajnos nem tud körülnézni a teremben, mivel a szemét sem tudja levenni a fénylő koponyáról. Körülötte mindenhol víz van, buborékok áramlanak fel, az oszlopokból néhol hínár szerű növények nőnek ki. Ingrid érzi, hogy most a vízióban nem saját maga, valaki más szerepében van, akit szinte lenyűgöz a kincs értéke. Mikor elég közel ér a koponyához, hirtelen valami hátulról árnyékot vet rá, valaki áll mögötte, a következő pillanatban már azt érzi, hogy felemelkedik a földről és egy karmos kéz a hátánál fogva emeli fel.
- Úgy hiszem, hogy az ereklye, az enyém. - hall maga mögül egy torz hangot.
Ekkor tisztul ki a kép és szűnik meg a látomás. A koponya képe megmarad, Maniac kimenti az emlékekből, majd elkezdi analizálni. Amikor ezzel végez, tehát a művelet megkezdésének pillanatában Ingrid ismét meglepő választ kaphat.
~ A kijelölt állomány teljes rekonstrukciója nem lehetséges. Nem emberi létforma maradványai.
Ezután Ingrid retinájára vetül a kép, a koponyából leképezett kép majdnem teljesen pontos mása Maniac avatarjának, a mesterséges létforma áttetszően alá is vetíti magát a képnek, hogy Miller össze tudja vetni a kettőt. A hasonlóság egyértelmű. Az android határozottan bólint a kérésre, a válasz előtt még megváűrja Ingrid másik mondatát is.
< - Addigra mindenképpen rendelkezésére fog állni. Értettem. Kérem kövessen, ahogy eddig is. >
Először a főcsarnokba vezető ajtó felőli első jobb szárnyba megy, az pontosan ugyanolyan mint a bal oldalon lévő, legalábbis első látásra. Ha Ingrid jobban körülnéz akkor észreveheti, hogy itt vannak kisebb, nem olyan luxussal felszerelt lakosztályok is. Ezen felül minden ugyan olyan, néhány díszítőelem és szobor különbözik csak. Egy idő után az android jelzi, hogy megmutatná a lifteket, ahonnan a lakótornyokba juthat. Hat torony van a jobb szárnyhoz csatolva, mindegyik olyan mint egy teljes felhőkarcoló, minden emelet felszerelve, lakásokkal, különböző gyakorlati funkciókat ellátó termekkel, gépszobákkal és egyéb fontos helységekkel, amik a mindennapos ügyek rendezéséhez kellhetnek. A tornyokból szintén szép kilátás nyílik a városra, valamint a modern dizájn és felszereltség miatt, tágasak, fényesek, de ezáltal kevésbé régiesek is az épületbelsők.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az egész vízió kezdett egyre és egyre zavarosabbá válni Ingrid számára. Mivel tényleg nem volt tisztában a képességeivel, hogy mire is képes így valójában csak próbálkozott. Ő maga lepődött meg a legjobban, hogy arra, hogy mozogni akart reagált az egész kép. Mintha csak egy álom lett volna, igaz mozogni nem tudott és irányítani azt, pillanatok alatt rájött, hogy miért is nem. Nem ő maga volt ott azon a helyen, hanem valaki más. Másnak a szemével látta a dolgokat, aki pedig igencsak le volt nyűgözve amiatt a terem, vagyis egészen pontosan az emberi koponya miatt. Ingrid úgy érezte, hogy leginkább a kincs és a tárgy értéke és jelentősége volt az, ami lenyűgözte az illetőt. Amikor meglátta az árnyékot, ami rá, vagyis arra az alakra vetült, aki éppen most ő volt magában fogalmazódott meg az a szó, hogy idióta, hogy nem néz hátra. Egy karmos kéz, a kezet érezte, majd a hangot is hallotta, illetve még ott volt a tény, hogy felemelte őt a padlóról. Az első gondolata az volt, hogy ez még mindig Átok lehetett és most már az egész helyszín el van vonatkoztatva valamitől, a karmos kézre pedig egy dolog ugrott be neki ekkor, Zsarnok, az eltorzult hang is lehet az, hiszen amennyire tudta a Zsarnok már eléggé gépies volt és inkább gép, mint ember. Az egész akkor nyert megerősítést, amikor meglátta, hogy mit vetített elé Maniac. Nem volt emberi? Már a szavainak sem sok értelmét látta, de amikor meglátta a maga elé vetített képet, akkor megborzongott. Az a kép a vízióból Maniac volt?! Ez valamelyest megerősítette abban, hogy lehetséges, hogy a Zsarnok volt, aki megemelte, hiszen a mesterséges intelligencia az övé volt, a kéz pedig lehetett tényleg a Birodalom vezetője, de a Kéz is átvont és átvitt értelemben. Az a víz alatti helység pedig minden bizonnyal nem víz alatti helység lesz, hanem az Anyahajó hídja, vagy esetlegesen a Zsarnok magánlakosztálya. Ha ez volt az értelmezése, akkor ez volt Átok végső terve is, hogy megdöntse a Zsarnokot és a látottak alapján át akarta venni a helyét? Eléggé ijesztő gondolatnak tűnt, hogyha mindez valóban a célja, bár nem aggódott amiatt különösebben, hogy sikerülhetne neki, annál biztosabbak voltak a Birodalom alapjai.
~ Mi a következtetésed arra, hogyan lehetséges, hogy az a koponya a te képmásod? ~ kérdezte. ~ Illetve a karmos kéz, lehetséges, hogy a Zsarnokot ábrázolja elvontan? ~
Követte az androidot, amikor az mutatta tovább az irányt, leérve a bal elsővel szembeni csarnokba hamar kiderült neki, hogy valószínűleg ez lehet inkább a személyzet szállása, hiszen itt kisebb volt a luxus a másikhoz képest. Végül is eléggé logikusnak tűnt, hogy nem egy helyen vannak tartva az ágyasok és a személyzet, azok nem voltak kiváltságos személynek tekinthetőek. És mégis Ingrid őket becsülte meg jobban, mint a nőket. Innen a liftekhez mentek, hogy a hat tornyot, amit látott azt is megnézzék. Így most, hogy ezeket is látta már tényleg hatalmasnak tűnt az egész palota, amit határozottabban és egyre jobban úgy vélt, hogy átkozottul nincs kihasználva és az egész teljes mértékben üresen tátong. Úgy vélte, hogy amíg élt a Ragal család többi része, azok közül is lakhattak itt többen és nem csak a klánt vezetők, illetve a Rocksolidot vezetők, hanem többen is. Főleg itt a tornyoknál vélte így, de így, hogy Tubrokot és Nava-t kivéve nem volt több Ragal, illetve az is, hogy a férfi nem igen volt az a könnyedén barátkozó személy, sem pedig nem nyílt meg másnak igazán így érthető volt a helynek a magánya. Ez így határozottan otthoni hangulatot keltett, ahol az Anyahajó egyik szintje teljesen az övék, vagyis az apjáé, és az is eléggé kihalt így és az Anyahajó jócskán nagyobb volt ennél. Úgy vélte, hogy igazából bármikor könnyedén nagyobb életet lehetne ide varázsolni a palotába, meg nem tudta, hogy napközben mennyire szoktak itt járni a nemesek, illetve a Rocksolid többi vezetője, a törzsek fejei és ezek az illetők. Csak a pontos és állandó lakókra kérdezett rá. Majd arról, hogy mennyire kihalt a hely valójában úgyis csak akkor tud pontos információkat szerezni, ha itt lesz egy ideje és látja, hogy a Rocksolid hétköznapjai miként zajlanak, ha nincs éppen háború. És ekkor ugrott be neki valami, pont a háborúról. Hadisten, Tyr.
< - Tiren milyen messze lakik ide és hogy lehet eljutni hozzá? – kérdezte. >
Amíg a válaszra várt, közben végignézte az egyik tornyot is, ahol éppen voltak, és mivel feltételezte, hogy a többi is hasonló lehet, így intett az androidnak utána, hogy mehetnek is tovább. Tyr, vele szeretett volna még úgyis beszélni, és a ma este után, főleg, amit odalent „talált”, amíg a szobrokat nézte beszélnie kellett vele. Szerette volna az ő véleményét is kikérni, már csak azért is, mert ismerte az anyját és ha megtartják a picit, akkor rajta keresztül megüzenheti a nőnek, hogy ismét nagymama lesz, ah és majd ezt még az apjával is közölnie kell, hogy megint nagyapa lesz. Azt tudta, hogy az anyja örülne, és az apjának sem lesz kifogása, Cal-nek sem, már csak a barátokkal kell ezt lenyeletni adott esetben, meg ha úgy alakul a Rocksolid lakosságával. Így belegondolva most először érezte egy pillanatra, hogy lehet, hogy túl nagy fába vágta a fejszét. Időközben ha az android tovább indul a kincstár felé, úgy emlékezett, hogy az volt a következő, akkor követte őt mint eddig is.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Maniac a kérdés után lefuttat egy részletes elemzést, használva Ingrid tudását, emlékét és agyának működését is, ezt egy ki ikon jelzi Ingrid előtt. A folyamat végén a mesterséges intelligencia negatív választ ad.
~ A képek nem felelnek meg a valóság alapvető törvényeinek sem, más kontextusba helyezve más képet és végeredményt adnak. A rendszer szabadon értelmezhető, több helyes következtetés lehetséges. A legvalószínűbb lehetséges végeredmény szerint erős tér-idő torzulás okozhat hasonló helyzetet. Ennek függvényében majdnem minden lehetséges, az említett elvont tartalom is.
Maniac után nem sokkal, az android is azonnal válaszol, így Ingridnek meglehetősen gyorsan kell a figyelmét kettéosztania, ha mindent tökéletesen akar érzékelni. Válasz közben az android elindul visszafelé a jobb szárnyból, majd a főcsarnok felé fordul.
< - Tiren itt lakik a főcsarnokban, évek óta. Most valószínűleg egy másik szállásán tartózkodik, a tizenhetes szektor, negyedik negyedében, ami innen gyalog is megközelíthető. Szüksége van navigációs segédletre? >
Ingrid feltételezésével ellentétben az android nem rögtön a kincstárba vezeti őt, hanem előtte bemutatja a főcsarnok egy olyan részét, ami meglepő módon a hatalmas méretek miatt eddig felfedezetlen maradt Ingrid számára. Ezen a részen vannak a dísztermek, amik semmi mást nem szolgálnak csak azt, hogy hatalmas méreteikkel, tágas tereikkel és az égbe nyúló boltozattal lenyűgözzék az itt elhaladókat. A kivitelezés hasonló a HPI-ben megszokotthoz, a mennyezetet tartó egyik oszlop konkréten olyan széles, hogy épület elférne a helyére és az oszlopokhoz van méretezve, méretarányosan felépítve minden más is. Nyilván Tubroknak nem kevés erőforrásába telt megterveztetni és kiviteleztetni ezt a Birodalmihoz hasonló stílusú részt, amit Ingrid is méltónak érezhet magához. A termeken áthaladva az android végül a kincstár fekete színű fém ajtajához vezeti Ingridet. A helység a megfelelő kód megadásával kinyílik. Ingrid szemei elé egy több szintes, átjárókkal és áttetsző lépcsőkkel összekötött rendszer tárul. Különleges tárolókban lebegnek a különféle tárgyak, mindegyik lassan forog is. Vannak különféle díszes fegyverek, uralkodási jelképek, medálok, kupák, különleges ajándékok, az isteneket ábrázoló kisebb-nagyobb szobrok, különféle női ékszerek és más nőknek fontos díszes, nemesfém tárgyak, a Ragal család női tagjaitól. Ha Ingrid közelebb megy valamihez akkor egy kis lézeres felirat ad neki néhány alapvető információt, nem sokat, csak a legfontosabbakat, dátumot és nevet, hogy kihez tartozott. Több száz ilyen tárgy van összességében a kincstárban.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Most még neki is várakoznia kellett egy kicsit, hogy megkapja a megfelelő számítások eredményét Maniac-től. Ritkán fordult vele elő az ilyesmi, hogy így járt, hogy várakoznia kellett és megkapta a kis ikont, hogy a mesterséges intelligencia dolgozik a számításokon. De amikor végül megkapta a választ, akkor semmi olyat nem tudott meg, amit ne tudott volna eddig, vagy nem tudott volna kikövetkeztetni. Semmi pontos adat nem volt, nem lehetett valóság, csak egy elvont emlék, vagy kép, ami igazából bármit jelenthetett, azt is, amit Ingrid gondolt elsőre, hogy ez az Anyahajó elvont képen, Maniac maga a koponya és valaki bejutott odáig, hogy találkozzon a Zsarnokkal. Ami azért már egészen szép teljesítmény volt, főleg, hogyha ez tényleg a,,, itt két személy jutott még az eszébe, Átkon felül. Lerontis-ból nézett volna ki ekkora őrültséget, még az elfogása előtt, hogy képes lett volna, vagy pedig az apósa juthatott volna ilyen közel, Osborn.
~ Mit értesz erős tér-idő torzuláson és mi okozhat efféle jelenséget? ~ kérdezte ~
Felsóhajtott, ha az elmúlt közel ezer évben akárcsak egyszer is belegondolt volna, hogy nem csak a fantázia szüleményei a képek, hanem képessége van, akkor már könnyebben tudná értelmezni ezeket a látomásokat. De a Birodalom legfelsőbb köreiben meg sem fordult a fejében mindez, hiszen ismerte a szabályokat, minimális esély volt arra, hogyha ilyenje van, akkor nem semmisítették volna meg. Nem tették meg, sőt már tudta, hogy még érdeklődtek is a vérvonal iránt. Ha elmondták volna neki, akkor most nem csak a sötétben tapogatózna és az a Lovas látomás is értelmet nyerhetett volna, meg ez is. Tudta, hogy még nagyon-nagyon sokáig fog tartani neki, mire kiismerni ezt az egészet és mire megtanulja azt, hogy miként értelmezze őket. Mivel félt, hogy a későbbiekben sem lesznek teljesen egyértelműek ezek. Ritkán találkozott olyannal eddig is, ami az lett volna. A legtöbb mindig csak több kérdést adott neki, mint választ. A helyek képei azok legalább egyértelműek voltak, ahogyan odafent is a hegyen az is, meg amikor Tyr-t meglátta az is. Igaz a történtekből, amiket még az anyja mesélt, hogy milyenek a víziók soha sem egyértelműek és mindig értelmezéstől függ, hogy mik lehetnek. Ahogyan mindazt Maniac is mondta. Magyarán semmivel sem volt előrébb, majd később, meditáció közben valamikor elmereng rajta, hátha akkor nyugodt fejjel és nem idegesen, felfokozott idegállapotban a pici miatt közelebb jut ebben az egészhez. Maniac után, mivel már nem volt értelmes megjegyzése, vagy hozzáfűzni valója a dolgokhoz, így az android felé figyelt teljesen. Annak a szavaira először csak megrázta a fejét, majd utána válaszolt hangosan is.
< - Nem szükséges, egyébként is késő éjjel van, nem akarom most zavarni, idős, pihenésre van szüksége, és biztosan alszik ilyenkor. Majd ha visszatért a csarnokba, akkor beszélek vele egy későbbi alkalommal – mondta. >
Ez így nagyban megkönnyítette a későbbiekre a dolgát, hogy itt lakott az uralkodói csarnokban Tyr, így lényegében amikor itt lesz, akkor felkeresheti az egykori hadistent és beszélgethet vele. Már amikor Tubrok nem fogja teljesen lefoglalni őt. Ingrid követte az androidot és nem bánta igazából, hogy hova is mentek elsőre. A főcsarnokot, ahova beértek már látta, hogy mekkora, de ami most fogadta az már lenyűgözte. Nem azért, hogy ekkora volt a hely, azt megszokta, hogy ilyet lát otthon mindig, hanem annak a ténye tette, hogy még mindig ugyanabban a palotában van és itt látja azt, amit odahaza a Birodalomban szokott. A méretekből és a jegyekből, amiket itt látott tudta, hogy ez egy vagyonba kerülhetett, mármint helyi mértékkel, ezt hatalmas fényűzésnek tartotta, hogy csak a lenyűgözést szolgálja ez a helység. De legalább így tényleg sokkalta könnyebb lesz ezt a helyet megszoknia és talán egyszer az otthonának is nevezni majd, ha úgy alakul, hogy otthonos környezetben lehet. Igyekezett az emlékezetébe vésni, hogy reggel dicsérje majd meg ezt a hatalmas csarnokot Tubroknak, hogy az ízlése ismét kifogástalan. És örült, hogy ezt a részt olyannak érezheti, ami valóban még saját magához is passzolt, kitűnő választás. Végül megérkeztek oda, ahova tartottak a kincstárba. Amikor kinyitotta az android az ajtót és Ingrid belátott egy pillanatra a lélegzete is elakadt.
< - Hű – szaladt ki a száján. >
Az egésznek az elrendezése és a benne levő kincsek is igencsak lenyűgözték. Valószínűleg nem igen látott ennyi ékszert egy helyen, főleg, hogy soha se érdekelték olyan szempontból, hogy magán hordja őket, maximum művészi értelemben és most is így figyelte őket. Nem igen ment egyelőre bentre, csak kívülről nézett a távolba, hogy az ottani tárgyakat és megcsodálja, a hozzá közelebb esők közül néhányhoz odalépett és ekkor megjelentek neki nevek és dátumok. Igaz ezek egyelőre nem mondtak sokat neki, de majd egyszer megkéri Tubrokot, hogy meséljen ezekről néhány történetet, főleg, amelyiket ő úgy érzi, hogy megérnek pár mondatot. És ekkor ugrott be neki, hogy még talán most hasznát is vehetné a képességének. Még annyira új volt neki mindez, hogy nem is jutott elsőre eszébe. Keresett valami személyesebb tárgyat, amit valószínűleg gyakrabban hordtak, tiarát, esetleg övet, karkötőt, vagy fülbevalót, vagy nyakláncot, ami itt volt a közelében. Ahhoz lépett oda, közel a lebegő tárgyhoz, most nem nézett rá az esetlegesen megjelenő lézeres információkra, csak úgy kezdett el koncentrálni, mint odafent a hegyen, remélve, hogy a tárgy múltját és az ahhoz köthető esetlegesen fontosabb eseményeket is megláthatja a képességével.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az erős tér-idő módosulásokról Ingridnek eszébe juthat a Flotta hajóinak szabályos csillagközi utazási módszere. Több fényévnyi távolságokat már nem nagy sebességű utazással tesznek meg, hanem a Kéz segítségével a teret bontják szét és ugyanazon az alapon mint a kisebben használt térváltó technológia arrébb rakják a hajót. Ennek van egy fejlettebb módszere is, de az sokkal ritkább és nem használt megoldás, olyankor konkrétan az egész teret módosítják az objektum körül, így a valóságot a kívánt mértékben eltolva. Ha ez eszébe jut, akkor Maniac pontosan a gondolat után válaszol a kérdésre.
~ Pontosítás. A térnek és az időnek véletlenszerű, lokális megsemmisülését, szakadását jelenti ebben az esetben a torzulás. Nagymértékű gravitációs erő szükséges ehhez, a legkisebb szinteken egy hat kilométer nagyságú feketelyuk felrobbanásával egyenlő energia egy pontba való koncentrálása.
Ingrid is tudja, hogy ez hatalmas mennyiségű energiát jelent, célzottan egy helyre irányítva. Természetes módon valószínűleg ilyen létre sem jöhet. Az android az elhangzottakra ismét bólint, miközben a csarnokban haladnak.
< - Ahogy óhajtja. Esetleg értesíthetem, hogy beszélni akart vele, ha gondolja. >
Kedves mosollyal zárja a mondandóját, egészen emberinek tűnik, szépen felépített mind a programja mind a teste, elsőosztályú modell lehet. A kincstárban Ingrid találhat egy karkötőt, ezüst ötvözet lehet, női viselet, két egymásba fonódó szálat ábrázol, régebbi Rocksolidos mintákkal, amik a vikingek mintáihoz hasonlítanak, de azoknál valamivel másabbak. A képességhasználat Miller számára ismét könnyű és teljesen tudatos, nem nehezebb mint az alapvető mozgás. Hirtelen már egy nőn látja a karkötőt. A nő külsőre nála földi léptékkel pár évvel idősebbnek tűnik, hosszú összefont fekete haja a dereka alá ér, mozgása és alakja finom, szép. A díszes ruházata alapján nagyon előkelő lehet. Üzenet érkezik, amit elolvasva a nő arcán végtelen boldogság látszik. Kiszalad a szobából és leszalad egy lépcsőn, de ott már várja egy férfi. Őt is tisztán látja Ingrid, a vonásai és termete alapján Ragal lehet, bár még a régebbi korokból, mert a rajta lévő, egyelőre csak félig levetett páncél ma már teljesen elavultnak számít. A nő a férfi karjaiba veti magát azonnal, majd megcsókolják egymást. Ezután következik még egy kép, egy korábbi, ahol egymáshoz bújva fekszenek és a férfi átnyújtja a karkötőt a nőnek, aki mosollyal az arcán méri végig a gyönyörű ékszert. Ez volt a szerelmük jelképe. Végül a teljesen valósnak ható kép teljesen szétfoszlik és Ingrid újra a kincstárban találja magát.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Abban a pillanatban, hogy Ingrid kimondta a kérdést már beugrott neki, hogy hol fordulhat elő ilyesmi. Persze, csak egyetlen pillanatra kellett volna leállnia gondolkodni erről és nem a víziót értelmezni, és akkor máris eszébe jutott volna neki. Teljesen egyértelmű volt, hogy a Flotta hajói közlekednek ezen a módon időnként, a Kéz pedig tökéletesen egybevágott ezzel az egésszel a vízióból. Lényegében relaitásmanipulációt hajtanak végre és szétszedik, megsemmisítik a teret két pont között és így tényleges utazásra sincs szükség, mert a térváltás azonnali és szó szerinti. Illetve volt a másik, fejlettebb mód, mindkettőnek jó fizika érzéke és tudása mellett ismerte és értette ez elvét és működését is tökéletesen, csak nem jutott eszébe az átkozott idegesség miatt. Gondolatban saját magát korholta le emiatt és azért is, hogy lassanként tényleg meg kellene nyugodnia, de ez úgy egyre nehezebben ment, hogy a reggel percről percre közelebb került, amikor a gyermekről kell majd Tubrokkal beszélnie. Amikor Greggel volt hasonló helyzetben Cal-el, akkor is pontosan ugyanígy görcsölt és érezte magát kellemetlenül, illetve idegesen. Az ember azt hihetné, ha egyszer átesett ezen, akkor másodjára könnyebb lesz. De nem. talán, ha most is Cal lett volna a másik fél, akkor teljesen nyugodt lenne, mert tudná, hogy ő úgyis megtartaná, de Cal volt az. Sőt nem is egy HPI-s, vagy egy teljesen átlagos személy, nem. A Rocksolid uralkodójáról volt szó. Vett néhány mélyebb levegőt és roppantul örült annak, hogy Maniac máris válaszolt neki, még szinte pillanatnyi időt sem hagyva a neki szánt gondolat után. A válasszal pedig igencsak elégedett volt, mert az végre konkrétumot is adott a számára. Ezzel már lehetett mit kezdeni, sőt tudott is. Végre volt mire rákérdezni ténylegesen és az ilyenből úgy vélte, hogy a történelem során olyan sok nem is fordult elő. Mármint ami pontosan ezekkel a paraméterekkel zajlott. Tudta, hogy ez nagy energia, hatalmas, és neki igencsak megkönnyítette a helyzetét azzal, hogy ez nem lehetett természetes, csak emberi beavatkozással. Már kezdett reménykedni abban, hogy sikerült néhány pontot az időben beazonosítani, hogy mikor történhetett meg az, amit látott.
~ Ezzel máris előrébb jutottunk ~ üzente Maniac-nek. ~ Listázd ki a létrejöttöd óta az összes ilyen eseményt, dátummal és koordinátával együtt. Amennyiben a hozzáférésem engedi a környéken tartózkodó hajókat és fontosabb személyeket is tedd mellé a listába, illetve, hogy azt, hogy miért volt szükség ezeket a szakadásokat létrehozni, miért kellett ott egy-egy ekkora robbantás. ~
Remélte, hogy ezek az információk már lekicsinyítik a keresési területet és konkrétabb választ adhatnak neki. És még valami eszébe jutott.
~ Illetve még egy dolog ehhez. Mekkora esélye van egy ilyen esemény létrejöttének a következő években, évtizedekben? Egyelőre két évszázaddal előre kalkulálj, nem érzem többnek a szükségét még. ~
És ekkor még az android is felelt neki, a mosolyra egy pillanatra kirázta a hideg, amiatt, hogy mennyire emberien viselkedett. Lehetséges, hogy valóban a legjobb modell volt és minden bele volt programozva, de akkor is számára Maniac után tényleg az volt a legtermészetesebb, ha egy gép úgy viselkedik, mint egy gép, érzéketlenül. Mintha direkt arra „játszana”, hogy emberként kezeljék és így fenntartva a Rocksolidos emberekben azt, hogy akkor sem tehetik meg, mert gyengeség. Ördögi körnek tűnt a szemében, de a viking kultúra alapjait figyelembe véve teljesen logikusnak is, hogy így is tesztelik és erősítik őket.
< - Igen majd szóljon neki, hogy kerestem – mondta. – Ha velem beszél és csak ketten vagyunk, akkor ha kérhetem tartózkodjék az emberi magatartás utánzásától és viselkedjen csak gépként. Maniac miatt természetesebbnek hatna. Ha mások is vannak jelen, akkor ezt nem várom el öntől, akkor tegyen a tényleges programja alapján. >
Igazából nem különösebben zavarta a viselkedés, tényleg csak a számára nagyban megszokottaktól nem akart eltérni a jól bevált Birodalmi szokásoktól. Főleg, hogy egyszerre egy időben beszélt Maniac-el és az androiddal is. Legalább némi összhangot várt volna a két mesterséges intelligencia között. Az egyik karkötő volt végül, amit megtalált és kiválasztott. Ismét teljesen könnyedén tudta a képességét használni, mintha egész életében ezt tette volna ösztönösen és nem csak most másodszor, vagyis harmadszor életében, ha belevette a számításba a vízió akaratlagos irányítását, hogy megpróbálta. A szemei elé először egy szép fiatal nő jelent meg, előkelő lehetett, amin nem csodálkozott, hogyha a Ragal ékszerek között volt ez a karkötő is, érdeklődve figyelte az eseményeket, a boldogságot kiülni az arcára, majd egy férfihoz rohanni őt, távoli ősöknek vélte őket, főleg a páncél miatt. Elmosolyodott, ahogyan egymás nyakába ugrottak és megcsókolták egymást, az intimebb képtől nem jött zavarba, csak némi irigység fogta el, ami hamar el is múlt, mert tudta, hogy most esélye lehet ugyanezt az érzést megismerni és átélni majd. A vízió szertefoszlott és ismét csak a kincstárban állt szemben az ékszerrel. Mivel ez egy roppant kellemes és szép emlék volt, nem szerette volna tovább próbálgatni a képességét, nem örült volna, ha egy kellemetlennel rontja el mindezt. Végül az android felé fordult.
< - Mehetünk tovább – felelte, ha a gép elindul, akkor követi őt tovább. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Maniac kérés szerint kilistázza az összes ilyen eseményt, amelyről Ingrid tudhat. Valószínűleg, bár joga lett volna hozzá eddig hasonló dolgoknak nem nézett utána, így az információkat újak lehetnek előtte. A szemei előtt a teljes ismert valóság képe jelenik meg, majd a szürkeárnyalatos képen több száz fényes pont jelenik meg az ilyen események helyeinél. A lista is kivetül Ingrid szeme elé. Az ilyen tér-idő torzító történések nagy része kint, a táguló valóság határán történtek, nagyrészt kísérletek, szerte a valóság peremén. Van néhány beljebb a galaxisok belsejében is, ezek még korai, idegenek ellen vívott háborúk során voltak bevetve, de itt is volt néhány kísérlet, illetve egy igazi feketelyuk eltörlése, ami pár ezer év múlva a Földre is veszélyes lehetett volna. Ami még feltűnő lehet, hogy magán az Anyahajón is történtek hasonló tér-idő szakadások, amikor még a hajó ingázott az univerzumok és a mélyűr között. Ingrid tudja, hogy a hajó sárkány-acél borítása miatt lehetetlen, hogy egyszerűen kölcsönhatásba lépjen a környezettel, így az egyszerű térváltás vagy teleportáció is teljesen hatástalan azzal szemben. Ez az oka annak is, hogy az UP2-sök is külön rendszereket használnak, saját sárkány-acél vázrendszerük miatt a térváltásra. Meglepő módon az egyik pont a Földön van, de nem a HPI területén, ahol ez teljesen átlagos kísérlet lehetett, hanem Afrikában, egy kihalt metropolisz helyén. Miután Ingrid végignézi a listát Maniac válaszol.
~ A múltban nem történt a kívánt értékekkel egyeztethető esemény. A megfelelő feltételek teljesülésével lehetséges egy hasonló esemény létrejövetele. Az esély minimális, a korlátozó tényezők miatt. Kevesebb mint fél százalék.
Az android a kérés után azonnal merevebb, egyenesebb, teljesen hideg és gépies testtartásra vár, a mimikája is egyszerűen kikapcsol, ahogy a testbeszéde is, egyetlen másodperc alatt. Hullámszerűen fut rajta végig a változás és így már teljesen robotszerű a megjelenése is.
< - Értettem, ahogy óhajtja. Később értesítem Tiren bölcset, hogy egy megfelelő alkalomkor felkeresné. >
Az utasítás után, új programja szerint már nem kéri meg Ingridet, hogy kövesse csak elindul a megfelelő irányba és feltételezi, hogy a nő parancsa teljesen egyértelmű és nem kell semmit hozzáfűznie. Újra a hatalmas dísztermeken keresztül kell haladniuk, majd vissza főcsarnokba és egy széles, tíz méter széles lépcsősoron egy félemeletet lejjebb menniük. Itt megvilágított, tágas terek vannak, öltözők, zuhanyzók, gyakorlópályák, edzőtermek, lövésztermek, más gyakorlatokhoz használható részek. Minden téren jó kondícióban tartható itt egy átlagos ember fizikuma. Ingrid azt is megállapíthatja, hogy katonai tervek alapján készült mindegyik terem. Ez már inkább praktikus mint szép.
< - Ez az utolsó állomás. - ad tájékoztatást az android amikor a szint mértani közepére érnek. >
Ingrid ha akarja gond nélkül ki is próbálhatja az itt lévő gépeket és pályákat. Csak fegyvert nem tud egyedül szerezni.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:06

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Némileg talán még Ingrid maga is meglepődött, hogy megkapta a kért adatokat minden nehézség nélkül és nem kellett trükköznie azokért, hogy így próbálja meg kicsalni Maniac-ből. Időnként az elmúlt évezredben természetesen kért fizikai adatokat, amikkel számolt és próbált bizonyítani dolgokat, de azokban az esetekben nem kellett neki olyan adat, mint most. Ez így most eléggé egyedi és speciális eset volt a számára, hogy ehhez folyamadott. A teljes realitást látta egyszerre és benne a több száz fényes pontot, amiket a lehető leggyorsabban nézett végig. Felvonta a szemöldökét, amikor meglátta, hogy az Anyahajón is voltak efféle események. A legtöbb, amit talált még a korai időkben jöttek létre, túlságosan is korán ahhoz, hogy értelme legyen az egésznek, egy fekete lyuk eltörés, az a Föld miatt volt szükséges és eléggé biztosra vette, hogy nem volt köze ahhoz, amit ő keres. Mindenképp visszajutott az Anyahajón történt dolgokhoz. Azok voltak az egyedül talán tényleg érdekesek a számára. Az egész egyébként a mintával a realitás határán a régi atomkísérletekre hasonlítottak, amikor az atombombákat tesztelték még a Zuhanás előtt a földi nemzetek. Azonban az egész lista végén tényleg meglepődött, történt egy esemény Afrikában is, amennyire tudta azon a helyen csak egy üres egykori metropolisz van. Az első ötlete az volt, hogy azon a helyen valamelyik földi birodalom tesztelt valamit, aztán mindez nem tetszett a Zsarnoknak és szét lett szedve a hely. De ott lehetséges lett volna az, amit látott. Igen, ez volt az első hely, ami már fel is keltette az érdeklődését és azért, mert nem a HPI-ben volt, ott még átlagosnak is vette volna talán. Az Anyahajón történt dolgok ráéretek később is. Ám mielőtt újra feltehette volna a kérdését Maniac számára az folytatta a beszédet. 0,5%-nál kevesebb. Matematikailag ez igencsak sok volt, ha a nagyszámok törvényét vettük alapul, akkor ez lehetséges volt, valószínűség számításnál is. Volt rá esély, azaz nem tekinthette Ingrid 0-nak mindezt. De az kizárt volt. Ő nem láthatta a jövőt, ő a múltat tudta, vagyis eddig csak erről voltak információi és tapasztalata. De az a Zuhanásnál történt látomás két napja este, illetve most ez. Ezzel az egésszel eléggé rossz érzések kerülgették.
~ A fél százaléknál kevesebb esély is esély ~ „mondta”. ~ Hol és mikor van erre a legnagyobb esély, hol és mikor következhet be ez a fél százaléknál is kevesebb esélyű esemény? ~
A választ még megvárta, majd utána visszatért az előző dologra, ami érdekelte.
~ Volt egy hasonló esemény a Földön. Mi van, vagy volt azon a helyen, ami kiválthatta mindezt és miért volt szükség egy ilyen szakadás létrehozására ott? ~ kérdezte. ~
Ingrid figyelte, ahogyan a parancsa után az android végre olyan alakot és viselkedési formát vett fel, ami ez tökéletesen elvárható volt egy géptől. Máris sokkalta jobban érezte magát emiatt és nem volt olyan furcsa és kellemetlen érzése, hogy szándékosan próbál a gép emberként viselkedni, miközben messze nem ez a funkciója és feladata. Ahogyan az android elfordult és elindult ő maga szótlanul követte, át megint a hatalmas csarnokon, majd hátul le a félemeletre. Az első, ami máris szembetűnt neki, hogy ezek itt főleg katonai szempontból voltak felépítve, hogy praktikusak legyenek, de végül is a gyakorlóteremhez nem is kellett luxus, sem pedig szépérzék. Nem azt a célt szolgálták. Megannyi helységet látott és nézett végig, mindegyik más célt szolgált és más gyakorlatot lehetett bennük végrehajtani, illetve gyakorolni. Volt egy olyan érzése, hogy roppant sokat fog itt időzni majd, ha gyakrabban jár ide. Számára mindezek után egyetlen kérdés merült fel, hogy van-e olyan helység ezek között, ahova több Végtelen is befér, hogy azok ellen gyakoroljon. Más nem igen volt olyan, hogy képes lett volna itt a Rocksolidban lefoglalni és kihívást jelenteni a számára. Ha pedig itt lesz nem azzal akarja a napjait tölteni, hogy odakint futkos a hegyek között, főleg nem, amikor már Flottás lesz. Erről megint beugrott neki, hogy az apjával kellene beszélnie, és ennek a hírnek a férfi nem igen fog örülni, ha a tudtára hozza. Annak meg Cal, ha érvel vele, hogy ő is akarja, hogy flottás legyen. De az apja is tudta, hogy a Flotta akarná, hogy belépjen és ott dolgozzon, de mégis még mindig makacskodik. Miután végignézte az egészet és az android is mondta, hogy ez volt az utolsó állomás, akkor visszafordult hozzá.
< - Rendben, most már távozhat és visszatérhet a munkájához – mondta. >
Ha az android elindul ő maga is ezt teszi, majd a főcsarnokból elindul felfelé vissza a szállásra, Tubrok-hoz. Még ellenőrzi, hogy a férfi alszik-e, amit igazából eléggé biztosra vett, majd a süteményes tálat magához veszi a helységből, ha még bent van és azzal együtt ül ki az erkélyre, ami ott lehet Tubrok hálójánál. Itt fent fogja kivetíteni magának a festményét és folytatni az elkészítését, miközben néha egy-egy édességet is megeszik. Hajnalig, reggelig fogja ezt folytatni, ha közben nem hívja vissza az apja. Ha igen, akkor vele beszélni fog. Ha nem, akkor reggel megy vissza a szobába és óvatosan, halkan az ágy végébe ülve folytatja a munkáját figyelve Tubrok légzésére és alvására. Ha kezdi majd azt tapasztalni, hogy a férfi ébredezik, akkor bújik vissza a takaró alá a társa mellé és a könyökén megtámaszkodva figyeli és várja, hogy ténylegesen felébredjen a másik.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A válasz Maniac részéről azonnal érkezik, mind a két kérdésre egyszerre.
~ Minden időpontban ugyanakkora esély van az események létrejöttére, a változók értéke nem módosul a kijelölt időtartományban. A részletesebb információkhoz nincs hozzáférési joga. A kért művelet nem végrehajtható.
A válasz egyértelmű mint mindig. Ingrid tudja, hogy valószínűleg itt nem fog tudni tovább jutni. Az ilyen anyagok részletei általában titkosítottak, és ezért nem is igen lehet azokat megszerezni. Vagy ha igen, tudni fognak róla. Ahogy Ingrid körülnéz lent az edzőtermeknél látja, hogy az igen tágas terek miatt lehetőség van több Végtelen elhelyezésére is. Bár eddig egyet sem látott, lenniük kell az épületben. Az android az utasítás után reakció nélkül megfordul és elindul vissza, egy számára optimális irányon, tovább nem foglalkozik Millerrel. Pár perc alatt visszaérhet a halóba, ahol Tubrok valóban alszik, láthatólag nincs gondja az alvással, nem valószínű, hogy felébredne. Ingridnek egy kis időbe telik, amíg megtalálja a szobában az erkélyre vezető ajtót, mert az be van zárva és így nem is látszik, egészen addig, amíg a megfelelő felülettel ki nem nyitja. Ezt könnyen megteheti. Kint még mindig az éjszakai fények és a hűvös szél fogadja. Órákon keresztül zavartalanul tud alkotni, a közelben semmi nem mozdul, a város mozgásán és zaján kívül, semmi nem történik. Amikor a nap első sugarai a távolban sárgás színben látszanak, akkor érkezik egy bejövő hívás Ingrid kommunikátorán. Az apja nyitna vele kommunikációs csatornát. Ha megnyitja a kapcsolatot, akkor a holografikus kivetítő megjeleníti, ahogy U7 lassan az erkély széléről Ingrid felé haladva besétál a "képbe". Egyelőre nem tesz semmit, megvárja, amíg Ingrid reagál a történtekre.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Maniac válaszának első fele nem mondott sokat, vagyis nem volt igazán információ jellegű. Bármikor ugyannyi az esélye. Ezzel nem volt Ingrid előrébb, azonban a második fele a kérdésnek már izgalmasabbnak bizonyult. Titkos adat. Szóval valami volt abban a nekropoliszban ott Afrikában. Valami, ami miatt ilyen hatás volt, de hogy mi, az volt az igazán jó kérdés. Kénytelen volt feladni a kutatást ott, ahol falba ütközött. Még ha sikerült volna megszereznie azt, amit akart, akkor is megtudták volna és igencsak nagy bajba kerül, és azt még úgy vélte, hogy enyhe kifejezés is lett volna. Így nem igen volt más lehetősége, mintsem tényleg feladni itt az egészet. Pedig már ott volt egy karnyújtásnyira az egésztől, a megoldástól. Talán ha kimenne oda körbenézni, talán egyszer, ha éppen olyan pillanatai vannak, amikor azt akarja, hogy Lerontis ismét a nyakába szakadjon, vagy Maniac állítsa meg ebben. Közben legalább annak örülhetett, hogy néhány edzőteremben volt lehetőség arra, hogy több Végtelent is be lehessen oda vinni, így majd idővel, ha lesz lehetősége itt gyakorolni, akkor ezek ellen is gyakorolhat, ha már jobb ellenfelet itt úgysem találhat. Így sem tartotta nagy esélyesnek azokat a gépeket maga ellen, jobban bízott a saját tapasztalatában és abban, hogy miket tud és tanult. Igazából úgy vélte, hogy itt az épületben is kellene lenniük, legalább néhánynak, bár ezekkel még nem találkozott. Odafent a szobában pár perc alatt kitalált az erkélyre, mivel nem szerette volna felébreszteni Tubrokot nem ment közel hozzá, hogy végigsimíthasson rajta, esetleg még egy csókot is leheljen az arcára, vagy az ajkaira. Odakint lenézett a városra, ahogyan kiért. Még mindig lenyűgözte és szépnek találta annak ellenére, hogy milyen picinek hatott a HPI-hoz képest. A nagy saját panoráma képét kivetítette maga elé és azon kezdett dolgozni.
Annyira belemerült a munkába a nyugodt éjszaka miatt, hogy csak akkor eszmélt fel, amikor a kommunikátora jelzett, hogy hívása van. Ekkor tűnt fel neki, hogy már nappal van, most kelt fel a nap. A festményt elmentette és fogadta az apja hívását, egy kicsit izgult a mostani beszélgetés miatt, mert saját maga már tudta, hogy miket fog felhozni. Figyelte, ahogyan az apja megjelent, már tudta, hogy a képessége miatt látja őt úgy, ahogyan. Amiért végtelenül hálás volt ennek az adottságnak, végignézett a felé közeledő apján, a megszokott tekintet és arc, ami még a Zuhanás előtti ő volt. A szőke haj, szürkéskék szemek, két napos szőke borosta, ami emiatt látszott már. A fehér póló, a bőrkabát, vászonnadrág és egy félcipő. Ingrid a férfira mosolygott, és most ugrott be neki, hogy roppant kellemetlen lenne, ha bárki most rálátna arra az erkélyre, ahol van és meglátnák, hogy egy UP2 álldogál Tubrok hálója melletti erkélyen. Igencsak kínos magyarázatokat szülne ez, nem is beszélve arról, hogy hányan kapnának szívrohamot miatta.
- Szia apa! – köszönt a férfinak. – Örülök, hogy volt időd rám.
Miller végigmérte a lányát, ez Ingridnek is feltűnt, főleg, ahogyan a gondolkodó arckifejezés feltűnt az általa látott képen.
- Ingrid – biccentett U7. – Rád mindig van időm.
A hangja sem volt a gépies a képességnek hála, hanem ugyanazon a hangon hallotta a férfit, mint aminek egészen pici gyermekként is.
- Milyen volt a napod?
Erre mindig ugyanazt a választ kapta, de azért már megszokásból is feltette a másiknak.
- Minden a legjobban halad, az ütemtervek szerint. A tied? A tegnapi üzeneted…
- A tegnapi, igen. Vacsorára hívtam valakit magamhoz.
- Ő a gyermeked apja? – szögezte a lánynak a kérdést miközben ismét végigmérte őt.
Ingrid felsóhajtott és a fejét csóválta meg mosolyogva.
- Így hogyan próbáljalak meglepni azzal, hogy, hogy megint nagyapa leszel? – kérdezte némileg csipkelődve. – Igen, ő az.
- Még meg kell találnod a módját – válaszolta. – Ki az egyébként?
- Ragal, Tubrok – pontosított a keresztnévvel.
Kissé zavartan harapott az alsó ajkába, biztosra vette, hogy az apja tudja a névből, hogy a Rocksolid vezetője az. Ellenben azt, amire számított nem látta a férfin, csak valami mást. Valamit, ami végtelenül kedvesnek tűnt, mégis fájdalmas, nem számára, hanem az apjának.
- Ragyogsz.
- Tessék? – kérdezte zavartan, tényleg nem értette, hogy a férfi mire gondol.
- Így teljesen olyan vagy, mint ő. Steph, az anyád, ő ragyogott így.
Ingrid szemei elkerekedtek és talán életében nem lepődött meg annyira, mint most. Pontosan tudta, hogy az apja Gunnhild és az anyja eltűnése óta egyetlen egyszer sem mondott semmit vele kapcsolatban, még csak utalni sem utalt rá. Ha Ingrid hozta fel, kitért a válaszok elől, erre pont most? Nem tagadhatta, hogy jól esett neki, de akkor is. Tehát tudta az apja, hogy közel jutott ahhoz, amit négyszáz éve kutat. Vagy pedig a másik lehetőség…
- De ő szerelmes, beléd – nem múlt időt használt, hanem jelent, tudta, hogy az anyja még odakint is bárhol van, az apját szereti. – Én nem vagyok, nem lehetek az – védekezett, de amikor kimondta már tudta, hogy nem biztos, hogy úgy van, ahogyan vélte.
Ekkor látta meg a rosszalló tekintetet, amit korábbra várt.
- Vagy ez az érzés az lenne? – kérdezte tétován.
- Feltételezem, hogy most sem a saját szállásodon vagy – tért ki megszokott módon a válasz elől.
- Nem fog beleszólni a munkámba, ennél profibb vagyok – mondta. – Visszatérve a korábbi kérdésedre, a tárgyalásokkal jól haladok, már csak egyelten helyet, várost kell megszereznem a Pride-nak és abban az esetben maradéktalanul teljesítettem a Zsarnok parancsát mindkét régióval kapcsolatban. És elmondhatom, hogy kirobbantottam egy világháborút.
- Tudtam, hogy nem fogsz csalódást okozni.
Ezen a mondaton egy pillanatra elmosolyodott Ingrid, majd az arca egy szívdobbanásnyi idő alatt merevedett meg és húzta ki magát.
- De még másról is kell önnel beszélnem uram – tért át a kissé ridegebb és hivatalosabb hangnemre.
- Hallgatlak – válaszolta a férfi, de ő még fenntartotta a közvetlenebb hangvételt.
- Ön tudja, hogy mindeddig tiszteletben tartottam a döntését a Flottával kapcsolatban, de Miller vagyok, katonának születtem. Elérkezett az a pont, hogy megalázónak érzem azt, hogy távol tart a katonai pályától úgy, hogy mindezidáig, egészen kis korom óta arra nevelt és képeztetett, hogy egyszerre a Flotta tisztje legyek. Ön is tudja, hogy a Flotta egyik legjobban képzett tagja lennék, ha csatlakoznék oda. Így is nem egyszer dolgoztam nekik civilként és ez nekem kevés. Mindig is kevés volt. – mondta teljesen komolyan. – Éppen ezért, ha hazaérkezem a Rocksolidból kénytelen vagyok szembefordulni az ön akaratával nagyúr és az engedélyével, vagy anélkül, de belépek a Flottába. Ezzel egyidejűleg elfogadom azt az állást, amit a férjem, Cal Osborn ajánlott fel tegnap a Flottán belül.
Itt és most következett az, amit tényleg nem várt, az apja arcán mintha büszkeséget vélt volna felfedezni.
- Megkapod a beleegyezésemet Ingrid – mondta, már-már kedvesen. – Most már beléphetsz a Flottába.
Ingrid ekkor zökkent ki a hűvös nyugalomból és gyanúsan mérte végig az apját. Ha nem lett volna a képessége, kezdte volna gyanítani, hogy nem is az apja áll előtte. Először ennyi idő után kimondja az anyja nevét, aztán engedi a Flottát. Valami nem volt rendben.
- Ezt most komolyan mondta nagyúr? – kérdezte gyanakodva.
- Igen, felnőttél a feladathoz és most érdemelted ki ezt – biztosította Miller.
A nő hangos örömkiáltással vette tudomásul és ugrott is egyet örömében.
- Csak ne kelljen megbánnom a döntésemet.
- Még lenne egy dolog – kezdte. – Már tudom, hogy ki vagyok, hogy rendelkezem képességgel és annak miben létével. Ahogyan azt is, hogy mi lett a húgom sorsa és anyáé. Miért tiltatta le a hozzáférésemet a saját genetikai mintáimról és mikor kapom vissza az engedélyt arra, hogy láthassam? A fiam miatt, Greg miatt lett volna rá szükségem. És miért nem mondta el soha, hogy Gunnhild is a birodalom tagja és a Zsarnok vitte el?
Az apja arcára először komorság került, majd pedig a híres rideg „pókerarc”, amivel Ingrid is rendelkezett.
- A genetikai mintáid láthatásához a jogot még nem kapod vissza, idővel. Ha ez megtörténik, megérted, hogy miért nem, de addig is többet nem akarok erről hallani! – hangzott el a parancs tőle. – Ami a húgodat illeti, Lady Gunnhild nem akart visszatérni a családhoz, így tiszteletben tartottam a döntését és mivel ismerlek, hogy miként viselkedtél volna, azért nem mondtam el.
- Hagytad, hogy több mint négyszáz évig hiába keressek és kutassak a hátad mögött, miközben minden információt elrejtettetek előlem – váltott vissza tegezésre.
- A saját biztonságod érdekében – válaszolta az apja.
- Mi ez az egész? – kérdezte. – Kik vagyunk mi? Képességem van, a tökéletes kombinációtok vagyok, a Zsarnok tud róla, ti tudtatok, mégsem semmisített meg, sőt ezért kellett neki a húgom és nem ti akartátok őt.
- Egyszer, később visszatérünk erre, ígérem. De nem ma.
- Rendben van – felelte Ingrid, tudta, hogy felesleges lenne ezt folytatni. – Miért most engedted a Flottát, miért nem az elmúlt több mint kilencszáz évben?
- Mert tényleg felnőttél – mondta. – Most döntötted el igazán, hogy Flotta tiszt akarsz lenni és nem csak kérted az engedélyemet, hanem a sarkadra álltál és ellent mondtál a parancsomnak.
- Azok után, hogy milyen rangban vagy nehéz összeszedni a bátorságát valakinek, hogy nemet mondjon neked. Főleg, hogy nem anya vagyok, és arra neveltetek, hogy engedelmeskedjek a szüleimnek – mosolyodott el.
Miller elnézett valamelyik irányba, mintha a városra tette volna a kép miatt.
- Mennem kell – mondta.
- Vár a munka – bólintott Ingrid is. – Apa, szeretlek!
Miller csak ránézett, egy mosoly jelent az arcán és a tekintetében benne volt, hogy az, hogy hasonlóan érez. Még biccentett a lányának mielőtt bontotta volna a kapcsolatot. Ingrid felsóhajtott és egy szövetes üzenetet küldött Cal-nek.
”Cal… Egy UP2 lehet beteg? Szerintem apa az… éppen most engedte meg, hogy csatlakozzam a Flottához és kimondta hangosan négyszázhuszonegy év után anya nevét! – Ingrid.”



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ha Ingrid hozzáér Tubrokhoz, vagy megcsókolja a férfit, akkor sem ébred fel azonnal, mivel mélyen alszik. Egy röpke pillanatra érzékeli történteket, de nem nyitja ki a szemét, csak kényelmesen az oldalára fordul és alszik tovább elégedetten. Ingrid beszélgetését az egykori Jonathan Millerrel semmi nem zavarja meg. Bár képességének hála Ingrid apját ugyanúgy látja, mint emberként volt, külső szemlélő számára semmilyen reakció nem olvasható le sem a mozgásából, sem a gépies hangjából. Mindenki más számára csak a félelmetes megjelenésű fekete páncélzat, az UP2-s fegyverzet valamint a tökéletesen kivitelezett mozdulatok láthatóak. A holografikus kivetítő által leképzett kép, ismét tökéletes. Szerencsére senki sincs a közelben, és a védelmi rendszerek sem jeleznek. Miközben a nap kezd felkelni, Cal válaszol az üzenetre, alig egy perccel később.
- Szubelemi szuperrovar fertőzések a tízes szintű rendszerekben és szövetekben. Gyors diagnózis. - Cal.
- Okozhatja ez azt a tünetet, hogy hirtelen kedves legyen és engedje azt, hogy belépjek a Flottába 850 év után? - Ingrid.
- Csak átmenetileg, utána Kézrátétellel gyógyítják. - Cal.
- Kéz-rátétellel - Cal.
- Azaz használjam ki gyorsan a lehetőséget és lépjek be addig, amíg ez nem történik meg - Ingrid.
- Pontosan. - Cal.
- Mit szólnál, ha azt mondom, hogy úgy néz ki, hogy Greg-nek testvére lesz? - Ingrid.
- Én örülnék neki. Ennyire jól sikerült a vacsora? - Cal.
Az üzenetváltás gyorsan és egyszerűen folyik. Cal most egy idő után nem ír vissza, ha Ingrid sem teszi. Egyelőre más nem történik, a hajnal nyugodt és csendes. Ingrid egyelőre még mindig az erkélyen van, így láthatja, ahogy a fénysugarak lassan bevilágítják alatta a várost. Ha figyel akkor láthatja, hogy Tubrok még egyelőre nem ébredezik, így Millernek nem kell sietnie, de a fény bevilágít a hálóba.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az apjával való beszélgetés után, amíg Cal válaszára várt újra a városra nézett, hogy most így csodálhassa meg, ahogyan a felkelő nap fénye is beragyogja a fémesnek ható helyet. Ha rálátott az erkélyről a közelben elterülő nemesi negyed utcáira, akkor azon is végignézett, bár nem lett volna meglepődve, ha erre az erkélyre sehonnan sem lehetne nagyon rálátni. Hamarosan meg is kapta a választ a kérdésére, tehát mégis lehetett az apja beteg. Igazából nem hitte, hogy így van, de még akkor is kissé „sokkos” állapotban volt a beszélgetés után. Néhányszor igencsak erős késztetést érzett arra, hogy Maniac-et kérdezze meg, hogy tényleg megtörtént-e a beszélgetés, vagy pedig csak saját maga képzelte be magának. Annyira hihetetlennek hangzott és tűnt az egész, a szíve még mindig hevesebben vért és régen volt annyira izgatott, mint most. A korábbi némileges szorongása a picivel kapcsolatban eltűnt, ahogyan szinte madarat lehetett volna vele fogatni annak a hírnek az örömére, hogy végre teljesülhet a közel ezer éves álma és a Flotta tagja lehet. Az egész élete lényegében most lett volna tökéletes, megtalálta Tubrokot, az apja engedte a Flottát, valószínűleg egyből a Hídra kerül, ahova mindig is akart, lesz egy második gyermeke, egy kistestvér Greg mellé, rátalált a húgára, akivel találkozhat is, találkozhatott Tyr-rel, akin át tud üzenni az anyjának is. Minden a lehető legjobban alakult, egyetlen egy dolgot kivéve. A tökéletességet egy nyomorult patkány, Hue Lerontis árnyékolta csak be csupán. Azzal a zsarolással és, hogy rákényszeríttette, hogy dolgozzon az ellenállának, majd valahogyan meg kell találnia a módját annak, hogy ez elől kibújjon. Ő hűséges volt a Birodalomhoz, akkor is, ha ott lebegett a szeme előtt az a kérdés, amit az Ezüst háborúk során tett fel. A Lerontis gondolata okozta rossz érzés az üzenetváltás közben teljesen eltűnt és a végén már újra mosolygott, ahogyan azokat olvasta. Az utolsó kérdésre ezúttal egy „kissé” hosszabb üzenetet írt vissza Cal-nek.
- Úgy tűnik, hogy nem zavarta, hogy akkor este vacsora után újra kihajítottam. Tegnap már az egész tárgyaláson nem tudott másra gondolni, csakhogy velem lehessen. A tárgyalás… volt egy kellemetlen pont, amikor a katonáim némileg önállósították magukat és a Rocksolid teljes vezetősége majdnem múlt idő lett. Azt hiszem a fiúk túl komolyan vették a „halálos” fenyegetésemet a vezetők felé. Szerencsére meglehetősen rugalmas felfogású, egész jól fogadta azt a részt, hogy ki is vagy, családnévre értem. Apát nehezebb volt lenyelnie, de azt hiszem, hogy sikerült neki. Ami a folytatást illeti, deja vu lehet neked is. Megint a második után jutott eszembe, hogy hoppá… és néhány órával később megint hoppá, ez már a pici volt. Az ember azt hihetné, hogy nem fogok kétszer ugyanabba a „hibába” esni, és mégis. Azt még nem tudom, hogy mit fog szólni, még csak most kel fel a nap és alszik. Szurkolj nekem kérlek, ez a beszélgetés két éve veled is roppant kínos volt, pedig téged mióta ismerlek már. De apa legalább jól fogadta, hogy újra nagyapa lesz, ez még vigasztal. – Ingrid.
Az üzenetet újra elküldte, majd elfordult a várostól és az erkély széléhez ment, a bejárati ajtóhoz. Nem nyitotta ki az ajtót, nem szerette volna, ha a hűvös levegő felébreszti Tubrokot, inkább csak csendben figyelt és várakozott a visszajövő üzenetre. Látta, hogy a férfi még mindig békésen alszik, némileg irigyelte, hogy ilyen sokat tud aludni és közben még álmodhat is, komolyan ez hiányzott neki még így ezer év után is a legjobban, hogy le lehessen időnként feküdni délután egy órát, vagy lustálkodva végigaludni egy-egy napot. Ironikusan vehette ki magát egy külső szemlélődő számára, ha tudta volna, hogy Ingrid amiatt aggódik, hogy a hideggel kelti fel a férfit, miközben a nő órák óta lényegében fehérneműben volt kint az erkélyen és még csak meg sem érezte a hideget odakint. De végül is, mivel csak szöveges üzeneteket váltott Cal-el, így úgy döntött, hogy ezzel nem fogja az alvó férfit megzavarni, így bejött a helységbe és becsukta maga mögött az ajtót. Visszament az ágyhoz és annak a végén helyezkedett el, a sarkaira ült rá és teljes mozdulatlanságot vett fel ebben a helyzetben. Csak időnként figyelt Tubrok felé, tudta, hogy könnyedén fel lehet ébredni úgy, hogyha figyelik az embert, így nem szerette volna ezt. Inkább csak a férfi légzését figyelte és várakozott arra, hogy felébredjen. Ha Cal még válaszolt neki az üzenetére, akkor arra természetesen fog, de ha a férje és egyben legjobb barátja elnézést kér tőle, mert épp dolgozik, vagy nem igen van ideje most rá a saját szeretője miatt, akkor a kérést, mint mindig tiszteletben tartja és nem zargatja tovább, csak unatkozik és így várakozik tovább, hogy Tubrok felébredjen valamikor.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A fénysugarak valóban visszacsillannak az épületek fémes felületéről és így a város is egyre világosabb lesz, igen látványos módon. Ingrid a nemesi negyedet maga alatt látja, nincs egy erkély sem ami felette lenne, vagy ahonnan ráláthatnának, Tubrok csarnoka jóval magasabb mindegyiknél ráadásul még egy magasabb ponton is fekszik. Az épületek előtte, nagyméretűek, magasak, gazdagon díszítettek. Mindegyik egy-egy palota, kúria benyomását kelti, de a Rocksolidos építészet miatt egyben hordoznak régi viking jegyeket és katonai létesítményekre jellemző részeket is. Az utak szélesek, fényesek és tágasak, a környéken a forgalom nem túl nagy, éppen optimális mértékű mind a légi, mind a földi, ellenben nem meglepő módon gyalogosokat alig látni. A hosszabb üzenetet Cal már látta, ezt a rendszer jelzi a kommunikátoron, de egyelőre még nem válaszol. Ezalatt az idő alatt Ingridnek van ideje kívülről figyelnie a hálót, majd vívódnia és végül belépnie. Sem az ajtó nyílásának minimális hangja, sem a kívülről érkező hűvös levegő nem zavarja meg Tubrokot. Az ágy szélén ülve, ahogy koncentrál Ingrid hallhatja a férfi minden lélegzetvételét, szinte maga előtt látva a testének lassú, nyugodt mozgását, ami a lélegzéssel jár. Cal üzenete percek múlva érkezik meg.
- Világos. Hozzád illően bonyolultnak látszik a helyzet, elsőre mindenképp. Mind politikailag, mind magánéleti szempontból. Azok alapján amit eddig mondtál, nagyon nyíltnak tűnik. Azt tanácsolom, hogy ne aggódj a kicsi miatt, mi közel annyit sem izgulunk ezen a kérdésen. Csak mond el neki, és legyél egyértelmű. Tapasztalatból tudom, hogy a legrosszabb találgatni, hogy vajon te akarod-e. - Cal.
Nem sokkal miután Ingrid végigolvassa az üzenetet, hallja, érzi, hogy Tubrok ébredezni kezd. Az éjszaka megmaradt részét végigaludta, ez számára is bőven elég idő volt. Akármit is tesz Ingrid, Ragal néhány másodperc múlva felébred.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még pár percig figyelte a várost, amiatt nem kellett tartania, hogy valaki észrevenné, kellően magasan volt és fellátni sem lehetett ide máshonnan. Végignézett a fémes és emiatt ezüstös épületeken, és az igazat megvallva tetszett neki, amit látott. Másnak talán túlságosan is katonai lett volna a többi nemesi kúria, de neki kifejezetten tetszett a viking stílus és a katonaság ötvözete. Tudta, hogy a vikingek annak ellenére, hogy félelmetes harcosok voltak és szinte mindenhol rettegték őket főleg földművesek voltak, illetve halászok. A portyák éppen azért kellettek, hogy bevételre tegyenek szert és amikor úgysem lehet sok mindent csinálni legalább lefoglalják magukat ezzel. Úgy vélte, hogy a Rocksolid gyönyörű összhangot talált a katonai dolgok és a viking kultúra között. Ő maga pedig Miller volt, természetesnek vette, hogy tetszeni fog neki, úgy vélte, hogy még az apja tetszését is elnyerte volna, ha mindezt úgy látja, hogy még ember, azaz a Zuhanás előtti énje. Ahogyan elnézte a várost volt egy olyan érzése, hogy soha sem tudná megunni ezt a látképet és nem tudna betelni vele. Forgalmat alig látott még, igaz korán volt még, különösen úgy, hogy meglehetősen északon voltak, itt hamarabb látszódik a napkelte emiatt, mint máshol. Immáron odabent kapta meg az üzenetet, ekkor nyitotta csak ki a szemét, hogy ránézzen az üzenetre, a fejét mosolyogva csóválta meg.
- Hozzám mérten kellően bonyolult? A politikai az mindennapos, de magánélet? Tudod, hogy a Milícia óta nem volt hasonló, igaz ott gyerek szóba sem került. Mi nem? Te lehet, de én ugyanennyit stresszeltem mielőtt elmondtam neked. És egyébként is tőlünk Greg-et mondhatjuk úgy, hogy elvárták, tehát nem is volt mit aggódni azon, hogy mit gondolnak, hogy ő lesz. Sőt! Néhány barátom örült is volna, ha együtt lát minket. Ott nem volt mint görcsölni és idegeskedni. Mi a HPI-ben élünk, ahol ebből nincs gond, de ez a Rocksolid. Én szeretném, és ez teszi valószínűleg bonyolulttá. Ő sima ember, ráadásul egy ország vezetője, akinek a gyereke örökli majd a trónját, azaz ez a pici is igényt tarthatna a trónra idővel. Én a Birodalom legfelsőbb köréből származom, aminek itt valószínűleg nem örülnének, mert mindenki ismeri az embereket, hogy képesek belelátni, hogy így akar a Birodalom befolyást szerezni a Rocksolid felett. De most mennem kell, lassan ébredezik és ezt valahogy el kell mondanom neki. Kívánj sok sikert! – Ingrid.
Biztosra vette, hogy annak ellenére, hogy csak szöveges üzenet volt Cal ki fogja érezni az üzenetben levő már-már pánik hangulatot. Igazat megvallva nem is tudta Ingrid valójában, hogy mitől is félt azon kívül, hogy jóformán még együtt sem volt a férfival, de máris gyermeket várt tőle. Talán attól, hogy azt hiszi majd Tubrok, hogy direkt volt, de ez meg ostobaság, nem volt a szeretők egyike, aki így akar örökre ott maradni azon a helyen, amit elért. Egy UP2 lánya volt, Cal Osborn felesége, a Birodalom legfelsőbb köreinek tagja, már a Flotta leendő tisztje, már most jócskán nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Tubrok valaha is fog. Hát akkor? Tényleg nem tudta, talán tényleg csak az elutasítástól és attól, hogy nem akarja majd a férfi a picit. De arra meg megvoltak a jó módszerek, hogy ne okozzon gondot és galibát. Akár évtizedekre lefagyasztás is. Miközben ezen rágódott és őrlődött hallotta meg, hogy Tubrok légzése megváltozott, hogy kezd ébredezni. Idegesen szorította össze a tenyereit, hogy azok bevágjanak a tenyerébe és a hirtelen jött fájdalom kijózanítsa egy kicsit. A kommunikátorát az ágy szélére tette és ő maga bemászott a lehető leggyorsabban a takaró alá, hiszen megígérte, hogy ott lesz a férfi mellett, amikor felébred. Arra az oldalra ment, amelyik irányba feküdt Tubrok és mellette feküdt el, miközben feltámaszkodott a könyökére, hogy így figyelje a másikat. A saját izgatottságát és némi félelmét nem tudta elrejteni, így tudta, hogy amint a férfi felfogja már, hogy hol is van és mi van körülötte mindezt is megfogja érezni.
Amikor Tubrok kinyitotta a szemét Ingrid rámosolygott, gyengéden simított végig a férfi arcán és mellkasán, majd mielőtt a másik megszólalhatott volna, hogy bármit is mondjon Ingrid közelebb húzódott hozzá, majd hozzásimult és hosszasan megcsókolta. Nem figyelemelterelés miatt, ahhoz ez úgyis kevés lett volna, csak azért, hogy a lehető legjobban induljon a férfi napja. Meg már vágyott arra, hogy megérintse és megcsókolhassa a társát. Már pusztán a közelségétől gyorsabban és hevesebben vert Ingrid szíve, attól is, hogy a közelében volt és figyelte őt, amíg alszik. Az apjának igaza lett volna? Nem foglalkozott ezzel egyelőre, a csók után kissé hátrébb húzódott és ismét a férfira mosolygott.
< - Jó reggelt! – suttogta. – Jól aludtál? >
A kérdés lágy volt és ezzel egy időben, ha Tubrok engedte, akkor ismét megsimogatta Ingrid, miközben teljesen elveszett a másik tekintetében. Ekkor a gyomra ismét kellemetlen görccsel rándult össze az idegességtől, de most próbált nem arra figyelni.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A nem túl nagy forgalomnak a korai időponton kívül más oka is lehet, mivel egy ekkora méretű városban, az alsóbb szintek már egybe vannak építve, egyfajta alapot képezve, így a teljes nemesi negyed utcái alatt van még egy, belső úthálózat is. Ezen Ingrid is egy kevés ideig haladt, amikor a dokkoktól ide ért. Ennek használata a hőmérséklet miatt valamivel kényelmesebb, bár járművel korlátozottabb. A Rocksolidos öröklési rendszerről a feltöltéseknek köszönhetően széles körű ismeretekkel rendelkezik. Az északi törzseknél a törzsfő saját maga választja ki az örökösét az utódai közül. Így a Rocksolidban általában mindig az a vezető, aki a legalkalmasabb rá az uralkodói családból, ezzel elkerülve sok lehetséges hibát, ami a rossz öröklés miatt jöhetne létre. Ez a születendő gyerekre is egyértelműen érvényes lesz, emiatt politikai szempontból talán valamivel hűvösebb a helyzet, bár a tények nem változnak. Cal még gyorsan átfutja az üzenetet és azonnal visszaír, akkor is ha ezt Ingrid már nem látja, mert elteszi a kommunikátort.
- Elnézést, nem fejeztem ki magam egyértelműen. Mi alatt férfiakat értettem, nem kettőnket. Tudom, hogy akkor mit éreztél. Nyugodj meg, csak mond ki. Sok sikert. - Cal.
Nem válaszol Ingrid üzenetének minden részére, valószínűleg a választ gyorsan fogalmazta és vitte be, hogy Miller minél előbb olvashassa. Ingrid még időben vissza tud bújni a takaró alá és közel helyezkedni Tubrokhoz, mielőtt a férfi felébredne. Ragal lassan kinyitja a szemeit és ahogy meglátja magával szemben Ingridet önkénytelenül is elmosolyodik. A csókot amit kap kiélvezi teljes mértékben, és viszonozza is, már most érződik rajta, hogy különösen jól esik neki Ingrid figyelmessége. Eközben egyik kezét Ragal Ingrid oldalára teszi és finoman végigsimít rajta a csípőjéig.
< - Neked is. Veled álmodtam... - mosolyodik el végül. >
Egy kis ideig Tubrok is elveszik Ingrid tekintetében, ahogy ilyen közelről néznek egymásra. Megcirógatja kicsit ujjaival Ingrid arcát, majd karjával kicsit feljebb löki magát a fekvő helyzetből.
< - Hogy telt az éjszakád? Mindent sikerült megcsinálnod? - kérdezi, és a hangján érződik, hogy tényleg nagyon kíváncsi a válaszra. >
Tubrok nem húzódik el teljesen, csak felül az ágyon, de közben tartja a finom fizikai kapcsolatot is Ingriddel.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Pillanatok alatt leesett neki, hogy miért is nem látott senkit sem szinte odakint az utcán, emberek, így ez számára teljesen logikusnak tűnt, hogy a föld alatt közlekednek a melegebb helyen, mintsem idefent. Még kész szerencse, hogy senki sem látta azt, hogy egész éjjel lényegében fehérneműben festett kint ülve a teraszon, mert a legtöbben rosszul lettek volna már csak pusztán attól, hogyha ezt elképzelik és akkor még nem is látták. A megszokott módon, amikor Cal-nek írta az örökléssel kapcsolatos dolgot megjelent a fejében, hogy milyen ez itt valójában a Rocksolidnál. Ami azt illette a kapott válasz nagyjából ugyanaz maradt, azaz közel sem nyugtatta meg Ingridet. A törzsfő választja ki a saját utódát, azt, aki a legjobban alkalmas erre a feladatra. Ha a gyermek akárcsak a legkisebb mértékig hasonlít majd az apjára és/vagy az anyjára, akkor értelemszerűen ő lesz a tökéletes választás. Azaz semmivel sem lett könnyebb a „terhe” és nem lett nyugodtabb ettől a lehetőségtől. Ha Cal még kellően gyorsan írt vissza, ami igencsak valószínű volt, akkor Ingrid még látta az üzenetet. Ha most a férfi itt lett volna, kapott volna egy roppant szúrós tekintetet tőle, a férfiaknak minden könnyebb! Hiszen ők csak azok után tudnak erről, amikor a nő egyáltalán megmondja nekik azt, hogy már megtörtént a „baj”. Mond meg neki egyszerűen, ennél azért talán jobb tanácsot is kaphatott volna, vagy ez olyan, mint Ockham borotvája? A legegyszerűbb mód a legcélravezetőbb? Persze a filozófusnak nem azt kellett egy roppant kellemetlen politikai helyzetben közölnie a másik birodalom vezetőjével, hogy tőle vár gyermeket. Erről a gondról néhány percig teljesen elvonta a figyelmét szerencsére az, hogy Tubrok felébredt és vele foglalkozhatott.
Ingrid már látta azt a mosolyt is, amit a férfitól akkor kapott, ahogyan meglátta őt. Ebből már tudta, hogy Tubrok reggelje azért is jól indult, mert őt látta meg először, a többi, a csók és a simogatás pedig már csak egy extra plusz volt ebben. Saját maga is boldog volt és örült a simogatásnak, amit kapott a másiktól és a hálát pedig könnyedén érezte és kitudta olvasni a férfiból. Mikor Tubrok az arcához ért, hogy megsimogassa lehunyta a szemét, hogy ezzel is érzékeltesse, hogy neki is roppant jól esik a kényeztetés, végül elmosolyodott gyengéden.
< - Irigy vagyok – mondta kedvesen. – Irigyellek, hogy képes vagy álmodni. Remélem még álmomban is ugyanúgy kínoztalak mint az ébrenlétkor. >
Mosolyodott el kissé játékosan a végén, ennek ellenére hallatszott a hangjában, hogy jól esett az, hogy ezt mondta a férfi, még akkor is, ha nem volt igaz. Azt inkább nem mondta ki hangosan, hogy ő is „álmodott”, de abban csak Átok és lényegében a leigázott világ volt látható, vagy a Zsarnok és Maniac és egyik sem álom volt, hanem látomás. Ezek nem olyan témák voltak, amivel egy kellemes reggel indulhatott volna. Igaz az sem, amit kénytelen lesz elmondani. Ahogyan a férfi feljebb ült, Ingrid még egy picit fekvő helyzetből nézte őt, majd ő maga is feljebb ült az ágyon. Most, hogy Tubrok rákérdezett, hogy sikerült-e mindent megtennie felejtette el a legfontosabbat, nem hívta fel Greg-et, sokkal inkább az kötötte le a figyelmét, hogy a fia leendő kistestvére okán próbált lenyugodni. Most emiatt roppantul elszégyellte magát, hogy ez kimaradt és nagyon eszébe sem jutott, még úgyis, hogy Cal és ő is mondta neki, hogy ez előfordulhat, mert anyának most sok dolga van itt és emiatt lehet, hogy pár napig beszélni sem tudnak. De akkor is, önző volt.
< - Majdnem mindent – mondta végül. – Sikerült a fegyvertermet kivéve bejárnom a kastély jelentős részét. Az italomat azt hiszem, hogy valahol a kinti kertben hagytam el – nevetett fel. – Az állításomat továbbra is fenn tartom, gyönyörű helyen élsz. Minden nagyon tetszik itt, remélem ma sikerül majd eljutnunk odáig is, hogy megmutasd a fegyvertermet. >
Néhány pillanatra elhallgatott, majd ragyogó tekintettel folytatta.
< - Úgy húsz perce még apával is tudtam beszélni és engedte, hogy belépjek a Flottába – mondta nagyon boldogan és az ebből fakadó izgatottságát alig tudta leplezni. – Végre az egyik legnagyobb álmom vált ezzel valóra, így legközelebb, ha visszajöttem nem csak a civil egyenruhámban tudsz megcsodálni, hanem a Flottásban is. >
Ahogyan beszélt tényleg látható volt, hogy emiatt majd kiugrik a bőréből, de végül csak eljutott Ingrid arra a pontra, hogy el kell azt a bizonyos tényt és „dolgot” mondania Tubrok-nak. Teljesen felült az ágyon és ismét ráült a sarkaira, a tekintete némileg komolyabb lett az előzőek után és most már a benne levő feszültség és idegesség is szinte kézzelfoghatóbb lett. Ott volt a fejében Cal mondata, hogy mondja el csak úgy könnyedén az egészet. Majdnem felhívta őt rendesen, hogy lássa is a legjobb barátját és úgy mondja a képébe, hogyha szerinte ilyen egyszerű, akkor mondja meg ő Tubrok-nak. Persze Cal-nek tényleg egyszerű lenne az egész csak megmondaná és kész. Férfiak.
< - Beszélnünk kell – mondta kissé kellemetlenül – Amiről tegnap említést tettünk… >
Néhány pillanatra elakadt a hangja, vett egy mélyebb levegőt, majd úgy folytatta.
< - Éjjel, amikor lent voltam csarnokokban és nézelődtem, nem csak a gyönyörű helyet találtam, hanem valami mást is. Amit tegnap mondtál és én is mondtam a második együttlétünk után, amitől én féltem és te nyugtatni próbáltál… amit utána tettem, hogy figyelek, hogy ne legyen több baleset, már nem igen volt rá szükség. >
Beszéd közben megfogta Tubrok kezét és gyengéden odahúzta a hasához a köldöke alatti területre, ahogyan a férfi keze oda ért a sajátjait a társa kézfejére tette.
< - Őt találtam odalent, az együttlétünk gyümölcsét – mondta kissé félve. – Gyermeket várok Tubrok… apa leszel. >
Félve, és aggódva nézett a férfira, tudta, hogy ez valószínűleg olyan hír, amit a másik így reggel ébredés után szeretett volna hallani.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a játékos mosolyra egy hasonlóval felel. Ekkor látszik, hogy már pusztán annak örül, hogy egyáltalán beszélhet Ingriddel és ilyen boldognak látja őt.
< - Gonosz voltál végig az álmomban. Órákon keresztül rohantam utánad, követtem minden lépésed, de mindig elküldtél. Egy ártatlan csókot adtál csak. >
Ahogy röviden összefoglalja és ezzel fel is idézi az álmát látszik rajta, hogy egészen tetszett neki és kellemes lehetett, nem lombozta le, hogy minden eredmény nélkül kellett küzdenie. Ezalatt Ingrid azt is láthatja Ragal szemében, hogy tényleg ezt álmodhatta, vagy ehhez hasonlót és nem csak kedvességből mondta. Arra, hogy a fegyvertár kivételével Ingrid már mindent látott Tubrok bólint.
< - Mindenképpen, ma mindenre lesz időnk. Remélhetőleg... - kacsint végül Ingridre. >
Ezután rögtön a férfi arca is felderül, amikor meghallja, hogy Ingrid beléphet a Flottába. Közelebb hajol és egy rövid csókot ad neki. Ezután végigtekint Ingriden és neki különös módon, most ruhában képzeli el őt.
< - Ennek nagyon örülök. Amit mondtál azok alapján, már régen kiérdemelted. Hogy vetted rá... apádat? >
A pillanatnyi zavarát Ingrid apjával kapcsolatban most Tubrok egészen könnyen tudja palástolni, de azért Miller láthatja rajta, hogy ez még mindig kellemetlenség neki és nehezére esik elképzelnie. Ahogy Ingrid elkezdi felvezetni a kicsivel kapcsolatos dolgokat először Tubrok még csak sejti, hogy mi lesz ennek a vége. Meglepetten pislog párat és Ingrid arcáról próbálja leolvasni, hogy mi lehet a gond. Egy időre ő is átveszi Miller feszültségét. Tubrok hagyja, hogy Ingrid vezesse a kezét, és amikor megfogja a hasát, óvatosan megsimogatja azt. Eközben kicsit közelebb helyezkedik Ingridhez, gyakorlatilag egészen mellé ül, hogy egymáshoz érjenek. Végül amikor elhangzik, hogy apa lesz halkan felsóhajt, miközben megdörzsöli az egyik szemét, ami kissé vérágas még. Lágyan elmosolyodik és ismét lassú mozdulatokkal megsimítja Ingrid hasát.
< - Attól féltem, hogy valami mást akarsz mondani. De már azt is tudom, hogy akarod a gyereket. Nem akarnálak kellemetlen helyzetbe hozni. >
Hangja most is olyan nyugodt, mint amikor biztosította Ingridet, hogy nem lesz gond ebből. Bár most jelentős izgatottság van benne is, érezni, hogy örül a hírnek, még ha nagyon korai neki az egész.
< - Nagyon örülök a kicsinek. >
Arca egészen felderül és kicsit közelebb húzza magához Ingridet, majd ha a nő hagyja finoman megcsókolja. Nyilván ő is tudja, hogy jelenlegi helyzetben mennyi kellemetlenséget jelenthet ha nem megfelelően kezelik a helyzetet, de most jobban lefoglalja, hogy apa lesz és Ingridtől fog születni a gyereke. Amikor elhúzódik végig figyeli Ingrid reakcióját.
< - Nem fog neked gondot okozni a terhesség? - kérdezi kicsit aggódva végül, úgy tűnik Ingrid szemszöge és problémái jobban érdeklik most mint a sajátjai.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hasonlóan örült annak, hogy a férfi miként reagál arra, hogy ott tudhatja őt maga mellett, és annak is, hogy boldognak látja őt. Ingrid is teljesen hasonlóan érzett, mint Tubrok is. Mosolyogva hallgatta végig az álom összefoglalását, neki inkább rémálomnak és kellemetlennek tűnt az egész, mintsem kellemesnek, de a férfi hangjából úgy érezte, hogy mindez nem így volt és ő élvezte ezt is. Be kellett ismernie, hogy nagyon rávallott azt, amit Tubrok az álomban élt meg, hiszen az előző napokban a tegnapot leszámítva lényegében tényleg ezt csinálta. Ahogyan mesélte a férfi Ingridnek rá kellett jönnie, hogy nem csak szépítette a dolgokat, hanem tényleg ez lehetett. Roppant jól esett neki, hogy máris vele álmodott a férfi, ez olyan kedves volt. Főleg, hogy nem sok ilyesmit halhatott az élete során, hála annak, hogy a HPI-sek nem álmodnak.
< - Attól függ, hogy mit tekintünk és mit értünk minden alatt – kacérkodott egy kicsit. >
Az örömét pedig csak fokozta, hogy Tubrok is örült annak, hogy végre beléphet a Flottába. Saját magának ez tényleg az egyik legnagyobb álma volt, csak ezáltal némileg még távolabb kerül majd a férfitól, mert fizikailag a sok átalakítástól még kevésbé lesz majd ember, mint most. Tény, hogy jellemben és ehhez hasonlóban nem fog változni, de a csontjait lecserélik és a következő génkezelés is még távolabb emeli majd őt az egyszerű emberektől. Nem mintha most nem lett volna hihetetlenül messze tőlük a képzése és képességei miatt. A kérdés után látta és érezte is, hogy kissé nehéz volt Tubroknak hova tenni, hogy kicsoda volt a nő apja, így Ingrid igazából örült is, hogy nem hallotta a férfi azt a beszélgetést, amit odakint folytatott az apjával nem is olyan régen. A kérdésre igazából ő maga is csak találgatni tudott, hogy miért. Nem volt abban biztos, hogy nem-e azért, mert éppen most hasonlította újra az anyjához az apja, vagy a kicsi miatt. De talán tényleg az, hogy szembe mert vele szállni volt a tényleges pont, ami miatt engedte. Még így sem volt könnyű dolga, persze tisztában volt vele, hogy az apja a legemberibb UP2 a 20 közül, de mégis részben gép volt és úgy gondolkodott.
< - Az igazat megvallva fogalmam sincs – mondta. – Csak annyit, hogy megalázónak érzem, hogy nem engedi azt, hogy katona legyek, miközben egy családi vonás és a Miller-ek sok-sok generációra visszamenőleg mind katonák voltak. És, hogy mondhat bármit, akkor is belépek. És erre megadta az engedélyt, mintha tényleg csak erre várt volna, hogy szembeforduljak az akaratával. >
És mindezek után jött a számára kellemetlenebb téma, érezte, hogy Tubrok is átvette azt a kellemetlen érzést, ami benne volt, az idegességet és feszültséget. Így legalább azt is megállapíthatta, hogy a férfi továbbra is könnyebben tudja átvenni a negatív érzelmeit, mint a pozitívat és kellemest, vagy lehet, hogy az eddig fel sem tűnt neki, mert egyszerre érezték ugyanazt annál és az kevésbé volt feltűnő ezáltal. Mikor a férfi közelebb ült hozzá, nem húzódott el, csak simogatás után kicsit erősebben, de közel sem fájdalmasan szorította meg a másik kezét. A sóhaj után kissé megremegett, most ő volt az, aki a legrosszabbtól tartott, főleg, hogy nem kapott egyből választ. Ahogyan Tubrok a szemét dörzsölte meg Ingrid már szó szerint lélegzetvisszafojtva várta a választ. A lágy mosolynál és az újabb simogatásnál már határozottan megkönnyebbült és az eddig bent tartott levegőt is lassan fújta ki a tüdejéből. Elmosolyodott ő is, így belegondolva valóban úgy hangzott az elején, mintha olyasmit szeretne mondani, hogy a Flotta miatt alig tud majd itt lenni, mert az fontosabb neki, de szó sem volt erről. Lassan bólintott az utolsó részre.
< - Igen, szeretném megtartani, ha te is szeretnéd – suttogta. >
A társa hangjában nem tudta nem észrevenni az izgatottságot, amit ez a hír okozott, még úgyis, hogy tudta, hogy Tubrok eddig nem gondolt a családalapításra és arra, hogy gyermeke legyen. Most pedig jött Ingrid és három nap alatt teljesen felborította a törzsfő eddigi nyugodtnak mondható életét minden tekintetben. Kissé talán még kényelmetlenül is érezte magát emiatt. Az arca akkor derült fel neki is igazán és a kellemetlen érzése, ahogyan a feszültség is akkor tűnt el belőle, amikor Tubrok kimondta, hogy örül a gyermeknek. Úgy tűnt, hogy Cal-nek mégis igaza volt ezzel kapcsolatban, még ha az egész túl hamar és gyorsan jött, akkor is. Amikor a férfi megcsókolta viszonozta azt és belesimult a karjaiba, majd átölelte, hogy jobban érezze őt. miután elhúzódtak egymástól Ingrid is a férfit figyelte, a nőn látható volt a határozott megkönnyebbülés, hogy Tubrok így reagált erre az egészre. Boldog volt amiatt, hogy így alakult, még ha tényleg meglehetősen korán is. Végül meglepetten nézett a férfira.
< - Gondot, nekem? – kérdezett vissza. – A HPI-ben tisztelik a magánéletet és egyébként is senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki a gyermekem apja. Én inkább attól félek egy kicsit, hogy neked okozhat ez kellemetlenséget a későbbiekben. Mert nem szeretném, ha gondod adódna miattam, vagy a pici miatt. >
Míg Tubrok érte aggódott, addig Ingrid teljes mértékben a férfi miatt és saját maga hagyta hidegen kívül. Főleg azok után, hogy az apjának nem volt gondja vele és Cal is örült. Más pedig annyira nem érdekelte ebben a témában.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok is sokat sejtetően mosolyodik el, majd ismét Ingrid arcához nyúl és lassan végigsimít az egyik csíkon.
< - Tudod te azt nagyon jól, hogy mit értek alatta. Tegnap éjjel már meg is mutattad, mit jelent. >
A következőkre, hogy Ingrid apja miért engedte most a Flottába lépést, ennyi idő után Tubrok elgondolkodik, de nem sikerül azonosulnia azzal, hogy milyen lehet egy UP2-s lénye vagy gondolkodása egyáltalán. Ez látszik is rajta, hogy nem jut semmire és nem is igazán érti, de örül a helyzetnek.
< - Lehet csak azt akarta látni, hogy igazán változtatni akarsz a helyzeten és a sarkadra állj. Más nem jut eszembe. >
Ez eddigi témákról Ragal figyelmét teljesen eltereli végül Ingrid állapota, az előbbiek már egyáltalán nem foglalkoztatják, miután megtudja a hírt. Miután Ingrid a karjaiba simul, átöleli őt, és finoman magához húzza. Mélyen a szemeibe néz a nőnek és elmosolyodik, amikor látja, hogy a gyerek mennyire boldoggá teszi, mindkettőjüket.
< - Igen, szeretném én is. - feleli Tubrok is suttogva - Felemelő érzés tudni, hogy nemsokára gyerekem lesz. >
Az utolsó mondat különösen őszintének hangzik Tubrok szájából, ahogy életének első ilyen érzete több belső reakciót vált ki belőle. A következőkre válaszként enyhén megrázza a fejét, úgy tűnik Ingrid szemszöge még mindig jobban érdekli a sajátjánál.
< - Nem lesz gond, te és a pici soha nem lehettek. Csak még maradjon ez kettőnk titka, amíg hivatalos ügyben vagy itt. - itt megáll egy pillanatra - Értem mit akarsz mondani, de neked emiatt két családod lesz, és az új rangod is most kapod meg, mindenki magának akar majd, legalább egy részedet. Tudom, hogy ez neked nem jelent problémát, csak változást. >
Végig érezni a hangjában, hogy örülne, ha valami mégis nehézséget okozna Ingrid számára akkor azt elmondaná neki, hogy legalább megbeszélhessék. Tubrok egy idő után lassan elhúzódik Ingridtől, majd magához közelebb húzza a panelt és elveszi róla a már kitöltött italát. Miután belekortyol ismét egy mosoly jelenik meg az arcán.
< - És már első alkalomkor sikerült. Ha terveztük volna, még csak próbálkozni se kellett volna. >
Elégedetten tekint végig Ingriden, jelezve, hogy kettejük "teljesítménye" tényleg jól esik neki, eközben Ingrid kupájába is tölt majd a nő felé nyújtja.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ami azt illeti, elég sok mindent mutattam neked előző éjjel – felelte hasonló hangsúlyban, mint eddig is tette. >
Ingrid látta, hogy mennyire nem ment az a férfinak, hogy beleképzelje magát a nő apjának helyzetébe, nem is csodálkozott saját maga ezen, pontosan tudta, hogy mennyire lehet ez nehéz és szokatlan egy külső szemlélődő számára. Még a HPI-ben is kiakadtak volna mindezen, nemhogy azon kívül, főleg, hogy még így évszázadokkal később is mindenki pontosan emlékezett arra, hogy milyen pusztítást végzett egyetlen egy az UP2-k közül Indiában. És ők még nem is látták, hogy az űrben mit tesznek mind a húszan nap, mint nap. Bólintott végül arra, amit Tubrok mondott, saját magának is ez volt az egyetlen egy ötlete, hiszen az apja mindig is nagyon szigorú ember volt és persze merev a szabályok betartása érdekében és azok mellett.
< - Én is pont erre gondolok, más nem igen jut eszembe, de nem számít a lényeg, hogy igent mondott és végre valahára engedte – mondta mosolyogva. >
Ettől kezdve már ő is teljesen átadta magát a kettejük örömének, amit a pici jövetele okozott. Örült annak, hogy újra ilyen közel lehet a férfihoz, amikor az magához húzta teljesen. Amikor Tubrok mélyen a szemébe nézett állta a tekintetét és ismét hagyta, hogy elvesszen benne, az ő arcán is megjelent a mosoly, amiben mérhetetlen boldogság és némi büszkeség is volt. Örült, hogy így láthatja Tubrokot, főleg a szavai után, ahogyan kihallotta belőle azt az őszinteséget és tényleg belső örömöt, a reakciókat, amik most a férfiban voltak, ahogyan ténylegesen belegondolt abba, hogy mindez vele történik és most. Illetve volt egy olyan érzése, hogy néhány pillanatig még az is megfordulhatott a másik fejében, hogy még mindig csak álmodik, és fel kellett fognia azt is, hogy nem, már bizony ébren van és tényleg azt mondta neki Ingrid, amit. Amíg ilyen közel voltak egymáshoz a homlokát a férfi homlokához tolta, hogy így teljesen közel legyen hozzá.
< - Én mondtam tegnap – mosolygott. – Nava kapcsán, hogy nincs nagyon ennél szebb és jobb érzés. A legszebb az lesz, amikor majd hónapok múlva a karjaidban tarthatod őt. >
Ahogyan a férfi kimondta, hogy szeretné, hogy kettejük titka maradjon Ingrid zavartan harapott az alsó ajkába. Ez már csak azért sem működhetett, mert kicsoda volt és Maniac az első pillanattól kezdve már úgyis tudott arról, hogy mi történt és már ketten vannak, nem pedig egyedül. Ettől kezdve pedig az apja is tudta, aki tényleg fel is tette elsők között a kérdést a lányának ezzel kapcsolatban. Rendben, lehet, hogy Cal-nek nem kellett volna elmondania, de megijedt és nem tudott máshoz fordulni ebben az ügyben. Ez nem az a fajta dolog volt, amiben valamelyik barátjához fordulhatna. Ők… ők teljesen HPI-sok voltak és ezt nehezen fogják lenyelni tőle. Nagyon, ennyire ismerte már őket. Így a pánik mellett tényleg csak egyetlen egy személyhez fordulhatott. Csak remélni tudta, hogy emiatt nem fog megharagudni rá Tubrok, mert végül is csak olyan személyek tudtak róla, akik úgysem adják tovább és nem befolyásolnak semmit sem.
< - Ami azt illeti, négyen tudunk róla, és értelemszerűen Maniac – mondta kissé elpirulva. – Apa már tudta, amikor a beszéltem vele, lényegében ez volt az első kérdése, de ő csak Maniac-en keresztül. Nem méltatlankodott, kérdezett felőled egy-két kérdést és elfogadta, ahogyan téged is ezáltal. A másik személy pedig Cal. Bepánikoltam, mint Greg esetében, csak akkor nem volt kihez fordulni, most igen. Még az az átkozott androidod is kiszúrta a pánikrohamomat miközben épp a felmenőid szobrait nézegettem odalent – mondta kissé bosszúsan. – Szóval megijedtem és csak hozzá fordulhattam, ő is örült neki, nagyon, azaz vehetjük úgy, hogy gratulált a picihez előre is. >
Láthatóan és hallhatóan is Ingridnek tényleg nagyon sokat jelentett, hogy Cal támogatta őket ebben és örült ennek a ténynek nem pedig morgolódott és nem volt dühös, hogy mindezt hogy képzeli és még sorolni lehetett volna órákon át, hogy miért is volt ez hatalmas hiba és nem kellene. Még megvárta Tubrok válaszát, majd utána folytatta.
< - Ha nem gond, várhatnánk a hivatalos bejelentéssel addig, amíg már nem lehet letagadni ezt? – kérdezte. – Addig bőven elég lesz, ha Tiren és Diederik, illetve az öcséd tud róla. >
Bár lehet, hogy Nava-t nem kellett volna ide sorolni, mert érezte, hogy annak nem lesz túlságosan jó vége, ha ő is megtudja, hogy lesz egy unokahúga, vagy unokaöccse. Igazából nem szívesen ismerte be, de a férfinak igaza volt, amikor a hangjából kiérződött az, hogy örülne, ha lenne gond ebből. Tényleg lesz, és ezt Ingrid is pontosan tudta, csak nem szerette volna, ha így lenne.
< - Igazad van, félek, hogy nem lesz annyi időm mindenkire, mit szeretnék – ismerte be végül. – Illetve Greg-nek valahogy el kell magyarázni majd, hogy miért nem láthatja akkor a kis testvérét, amikor szeretné. Majd téged is, hogy ki vagy és miért nem az ő apukája a testvérének az apukája. Okos és értelmes fiú, de úgy tudja, hogy az apjával nem csak barátok vagyunk, hanem… >
Nem fejezte be a mondatot, így is teljesen egyértelmű lehetett, hogy mit szeretne ezzel mondani és mire célzott az egésszel. Mástól nem félt és nem tartott, csak ezektől.
< - És a te esetdben, ha meggyanúsítanak, hogy „lefeküdtél” a Birodalomnak? – kérdezte. – Hogy rajtam és a gyermeken keresztül szerzett a Zsarnok befolyást a Rocksolid felett? >
Ezt már felvetett Cal-nek is, de ha már Tubrok felhozta, hogy milyen gondjaik lehetnek, akkor ő maga is felhozta ezt, amitől tartott. Főleg, hogy egyelőre semmi ilyesmi nem állt fent, és nagyon remélte, hogy a későbbiekben sem fog semmi ilyesmi. Nem örült volna annak, ha efféle árnyjátékokban akarják felhasználni. Elmosolyodott a férfi szavain végül és fel is nevetett.
< - Mindig úgy van, ha terveznek valamit, akkor nem jön össze könnyedén, de ha nem, akkor elsőre – mondta és átvette az italt. – Köszönöm. A legszebb ebben így, hogy lényegében az öcséddel egyszerre leszel apa és a gyerekek együtt nőhetnek majd fel. >
A hangjából érződött, hogy örült volna, ha így lenne, és ezáltal is talán rendeződhetne majd a viszonya Nava-val a mostani feszült viszony után.
< - Most tessék szépen reggelizni, gondold azt, hogy három személy helyett kell enned – nevetett fel. – Saját magadon felül, helyettem és a pici helyett is. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:07

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Miközben egymást ölelik Tubrok szenvedélyesebben megcsókolja Ingridet a megjegyzése után. Egészen hosszan, percekig elnyújtja ezt és közben végigsimít Ingrid hátán és oldalán. Tubrok minden mozdulata arról árulkodik, hogy mennyire imádja a Ingridet. Ahogy a homlokuk egymáshoz ér ez csak fokozza az érzést a férfiben, bár most nem provokálja különösebben Ingridet, csak finoman az ölébe ülteti, hogy egymással szemben legyenek.
< - Ne siessünk ennyire, mert annál nehezebb lesz kivárni. Mindent meg fogok tenni, hogy jó apa legyek, ezt ígérem, ha majd oda jutunk. >
Ingridnek az ígéret kapcsán eszébe juthat, hogy tegnap megjegyezte Naváról, hogy biztosan remek apa lesz, a testvére említésére ez Tubroknak is az eszébe juthatott és biztosan nem akar majd elmaradni a testvére mögött, ebben sem. Bár neki valószínűleg nincs olyan jó érzéke a gyerekekhez, legalábbis az alapján amit Miller eddig látott belőle. Amikor Ragal meghallja, hogy már többen tudnak a terhességről meglepődik, de egyáltalán nem tűnik idegesnek. Zavartan megvakarja a tarkóját, majd válaszol.
< - Én a saját részemre gondoltam, itt a Rocksolidban, nem a HPI-re. Jobban örülnék neki, ha egy ideig senkinek nem mondanánk el, a bejelentés előttig. Az lehetne akkor, amikor már látszik, hogy nagyobb a hasad. Nem akarom, hogy valahogy kitudódjon és ok nélkül megítéljenek miatta. - itt egy pillanatra megáll - Több ez annál kettőnk között, hogy mindenki más azt hitte, csak kihasználtad a helyzetet. >
Tubrokot eddig nem zavarta a helyzet, vagy, hogy mások mit gondolnak, most viszont, hogy a gyerek miatt megváltozott minden, már nem szeretné, ha Naván kívül mások is rossz véleménnyel lennének Ingriddel kapcsolatban. Miller is tudja, hogy ha jó időpontot választanak a bejelentésre, akkor azzal a fiatalabb Ragalt is megnyerheti magának. Greggel kapcsolatban Tubrok bólint, hogy érti a helyzetet.
< - Majd ha nagyobb lesz a fiad, el kellene mondanotok neki, hogy a ti viszonyotok más. Előbb utóbb észre fogja venni más családokon, vagy ha lát minket együtt, hogy máshogy vagy velem mint Cal-al. Talán jobb, ha előre tudja. >
Minden szavát csak tanácsként szánja, és nem olyan hangban mondja, mint aki próbálna beleszólni Ingrid kapcsolatába, egyszerűen csak a véleményét mondja el. Az utána következőkre már néhány másodpercig elgondolkodik, majd komolyabb hangon válaszol.
< - Gondolkodtam ezen, korábban is. Úgy gondolom, hogy ez elkerülhetetlen, főleg a tárgyalások miatt. Idővel majd látni fogják az emberek, hogy mégsem így van és nem hódoltam be senkinek és te sem ezért vagy itt. Makacs vagyok ebben is, nem fogok változni, csak a Rocksolid érdekeit fogom szem előtt tartani. Másrészről azt mondtad, hogy szeretnéd megtanulni a vallási rituálékat, és a szokásainkat. Ez sokat számít, nem csak nekem. >
Ragal egészen felkészültnek tűnik azzal kapcsolatban, hogy miként kerüljék el a kellemetlen helyzeteket. Valószínűleg vannak más ötletei is ezzel kapcsolatban, de most inkább Ingriddel szeretne foglalkozni. Szélesen elmosolyodik, azon amit Ingrid mond. Egészen belefeledkezik kettejükbe, mintha csak ők és a családjuk lenne a világon, semmi más, sem a tárgyalások, a háborúk vagy más problémák. Ingrid most tényleg igazán boldognak láthatja Tubrokot, ahogy finoman magához húzza őt, majd ismét megcsókolja.
< - Legalább nem egyedül leszel terhes, és a gyereknek is lesz játszótársa. Szép időszak lesz. >
Ezután, ha Ingrid az ölében ül, akkor kicsit arrébb dönti őt, hogy már ne legyenek teljesen egymáson. Nem a szobában lévő ételek közül választ Tubrok, hanem az androiddal újat hozat. A gép készségesen hoz két fő részére reggelit, ez a Rocksolidnál általában könnyebb ételeket jelent, különféle köretekkel.
< - Először aludni küldesz el, most enni... - nevet fel Ragal - Ne akarj ennyire anyáskodni, lesz még alkalmad rá. Neked kellene a kicsi helyett is enni, nem nekem kettőtök helyett. >
Nem gondolja igazán komolyan, csak élcelődik kicsit. Mosolyogva lát neki az evésnek, de közben folyamatosan figyeli Ingrid minden kis mozdulatát. Egy idő után Ingrid combjára teszi egyik kezét és végigsimít azon.
< - Mit akarsz délelőtt csinálni? - kérdezi végül. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan a férfi megcsókolta Ingrid is hasonlóan szenvedélyesen viszonozta a csókot, ahogyan azt kapta, az ő mozdulataiból, érintéseiből is ugyanaz érződött ki, mint Tubrokéból. Minden egyes érintés és csók után egyre jobban vágyott a férfira minden tekintetben, illetve egyre jobban szeretett vele lenni és kiélvezni a társaságát, közelségét. A simogatásra ő maga is simogatással felelt, végig Tubrok hátán és mellkasán. Nem tiltakozott kicsit sem, amikor a férfi az ölébe ültette, most ő sem provokálta a másikat, csak kiélvezte minden egyes pillanatát annak, hogy ennyire közel lehet hozzá anélkül, hogy lényegében bármi is történne kettejük között a fizikai kontaktuson kívül. Felnevetett lágyan a férfi szavaira, eléggé biztos volt benne, hogy így is fogja a napokat számolni, főleg attól a pillanattól kezdve, hogyha majd megérzi azt, hogy a gyermeke rúgott egyet. Igaz ehhez még várni kellett egy kisebbe időt, hogy megtörténjen. Az ígéretre gyengéden simított végig a férfi oldalán és végül a homlokára adott egy ártatlan csókot.
< - Ebben nem kételkedem, hogy mindent megteszel majd – suttogta. – Már most biztos vagyok benne, hogy remek apa leszel. Még akkor is, ha ő más pici lesz a HPI-s mivoltomból, mint amihez itt hozzászokhattál. Remélem nem lesz ez probléma. >
Teljesen komolyan gondolta, már csak abból is, amit a férfi mesélt, hogy miként mentette meg annak idején Nava-t és éltek túl a vadonban. Már ott is úgy védte és óvta a fivérét, ahogyan csak tudta. Ebből már biztos volt benne Ingrid, hogy a gyerekkel is hasonlóképen fog tenni majd, ha megszületett. Noha látta rajta, hogy valószínűleg közel sem állt olyan közel a gyerekekhez, mint az öccse azok alapján, amit eddig látott és hallott a testvérekről. Így talán tényleg jó lesz, ha Greg-et egyszer elhozz, hogy megtapasztalhassa mindezt Tubrok is és tudja, hogy mire kell majd számítania egy HPI-s gyerekkel, csecsemővel kapcsolatban. Lehet, hogy egy idő után még Nava-t fogja irigyelni, hogy a gyerek átalussza az egész éjszakát és nem pedig napi egy órát. Igaz kettejüknél legalább a pelenkázással nem lesznek gondok, mert ilyen nem fog előfordulni. Bólintott arra, hogy itt ne mondják el senkinek sem.
< - Rendben – egyezett bele. – A HPI-ben a Flottánál fognak tudni róla, ha belépek, akkor egy időre mindenképp el kell távolítani őt a testemből, mivel a Flotta átalakításnak nem lehet kitenni, amikor lényegében megölnek azzal, hogy darabokra bontanak és újraépítik a testem. Utána helyezik majd őt is vissza oda, ahova való. Bár valószínűleg eléggé furcsának fogják találni, hogy a második gyermekemet is természetes úton szeretném kihordani, ami nem túl megszokott a HPI-ben. Az egyenruhám miatt még később fog látszani, nem épp női szabásúak, mint tapasztalhattad. >
Az utolsó mondatot nem gondolta annyira komolyan, majd lágyan mosolyodott el, amikor egyértelmű lett neki, hogy most már érdekli Tubrokot, hogy Ingridet is miként fogják megítélni mindezek után. Most már tényleg nem lehetett a kettejük kapcsolatát sem csak úgy félvállról venni, mint gondolták volna és ezáltal, hogy lesz egy közös gyermekük lényegében örök időre összefognak tartozni valamilyen szinten. Ha nem is a HPI-s felfogás szerint, de a Rocksolidos és sima egyszerű emberi szerint mindenképpen. Főleg, ha mind a ketten szeretnék látni a gyermeket és gondoskodni róla, még felnőtt korában is.
< - Elég szegényes lehet a fantáziájuk, ha azt hiszik, hogy ennyivel használtam volna ki a helyzetet. Nem láttak még akcióban sem azt, hogy mire vagyok képes – mondta elégedetten a helyzet komolysága ellenére. – Ha kihasználtam volna mindezt, az teljesen máshogyan nézett volna ki. >
Soha sem tudta volna meg a férfi, hogy gyermeke van, csak akkor, amikor már nagy és valószínűleg a Birodalom küldte volna vissza flotta tagként, hogy létrehozz a harmadik hódító államot. A Greggel kapcsolatos dologra bólintott, nem sértődött meg azon, amit Tubrok mondott neki. Ők is így gondolták egyébként.
< - Tudom, tudjuk. Szerencsére a HPI-ben nem sűrű a házasság és gyakorta csak az egyik szülő neveli a gyerekeket, míg a másik arról sem tud, hogy van gyermeke. Nem épp családközpontú hely a Birodalom. Cal-t és Vic-et is csak Osborn neveli és nem volt anya az életükben. Így is készülünk elmondani neki, valószínűleg a magyarázat akkora fog esni, mielőtt először elhozom majd ide, hogy megértse azt is, hogy miért jövünk el ide. Azt hiszem, hogy ez tényleg tökéletes alkalom lesz. >
Ingrid bólintott, ő is úgy vélte, hogy ez elkerülhetetlen, ahogyan Tubrok is.
< - Nem is engedném, hogy mások legyenek a fontosak neked – mondta teljesen komolyan. – Ha szükséges lesz valaha is, én foglak emlékeztetni, hogy nem lehetek fontosabb a Rocksolidnál. És már most leszögezem, ha így alakul, elvárom, hogy a káromra dönts, csak azért, hogy a Rocksolid érdekei maradhassanak az elsők számodra, mindig. >
Teljesen komolyan nézett a férfi szemébe és addig fenntartotta ezt a szigorú nézést, amíg Tubrok meg nem ígérte számára, hogy tényleg így lesz. Csak után lágyult meg újra a tekintete és mosolyodott el.
< - Te már tudod, hogy viking ősökkel vagyok megáldva és ide tartozom részben, mindezek után szerintem természetes, hogyha itt leszek a ti törvényeitek és kultúrátok szerint szeretnék és fogok is élni. >
Érezte, hogy a férfi még tudta volna sokáig folytatni az ötleteket és, hogy miket gondolt ki, de nem bánta, hogy itt befejezte és nem folytatta, hanem csak kiélvezték továbbra is egymás közelségét és társaságát. Ez az egész így annyira kényelmes és kellemes volt számra is. Újra belesimult Tubrok karjaiba, amikor a férfi megcsókolta és ő maga is szenvedélyesen viszonozta a csókot. Belegondolt abba, hogy milyen jó is lesz, ha együtt nőhet majd fel a gyermek az unokatestvérével, együtt játszva, tanulva. Kellemes és csodaszép gondolat volt Ingrid számára. Kissé odébb húzódott, hogy Tubrok enni tudjon miután az android meghozta a reggelit, az élcelődés után ismét kiöltötte a nyelvét a férfira.
< - Nekem nem kell ennem kettő helyett, főleg, mert kettőnk közül nem én vagyok, aki elfelejt enni a társaságomban, hanem te – szurkálódott egy kicsit. >
Nyugodtan ült le Tubrok mellé a sarkaira az ágyon és figyelte, ahogyan a férfi reggelizett, elmosolyodott, ahogyan megérezte a férfi kezét a combján, a kérdés után kissé úgy mozdult, hogy Tubrok keze lekerüljön a lábáról, jelezve azt is, hogy ő most nem éppen arra gondolt, amire a társa, noha tudta, hogy ezért boszorkánynak lesz megint nevezve.
< - Kezdetnek megmutathatnád azt a fegyvertermet – mondta. – Mivel, ha a tegnapi napból indulunk ki, akkor ha másba kezdünk bele, soha sem fogunk eljutni addig, hogy azt megnézzük. És megint csak a hálószobád és a fürdők között fogunk vándorolni. >
Ekkor jutott eszébe valami, kissé odébb húzódott és a kezeivel nyúlt a kommunikátora után, amit ha sikerült megszereznie, akkor mosolyogva lebegtetni meg Tubrok előtt.
< - És utána, vagy előtte másoljunk le róla neked valamit – mosolyodott el huncutul. – Amit ígértem, de úgy hozta, hogy nem csak néhány könyvet, hanem egy egész könyvtárat kapsz tőlem ajándékba. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubroknak jól esik, hogy Ingrid ennyire bízik benne, talán most jobban mint ő saját magában, ezt egy mosollyal hálálja meg. Ahogy kimondja Ingrid, hogy a gyerek más lesz elgondolkodik, látszik rajta, hogy csak most jött rá, hogy a születendő gyerek, más lesz mint ő vagy a többi földi.
< - Úgy érted, hogy neki is olyan lesz a genetikai állománya, mint a génkezelteknek? Annak csak örülök, kortalan lesz és szinte sebezhetetlen. A regeneráció és az egyéb folyamatok már csecsemő korban is ugyanúgy működnek? >
Ragal érdeklődő és kíváncsi, nyilván nincs tisztában a birodalmi génkezelés pontos hatásaival, de annál inkább érdekli, már csak a gyerek miatt is. Látszik rajta, hogy örül, hogy a kicsi nem lesz olyan sebezhető, mint ő emberként, és nem is igazán történhet vele semmi. Az átalakítással kapcsolatban Tubrok bólint, majd még mindig komolyabb hangot megütve válaszol.
< - Rendben. Biztosan minden rendben lesz mindkettőtökkel, a Flotta precíz. - mondja részben magának is - Örülök, hogy természetes módon akarod a világra hozni, nekem sokat jelent, hogy nem egy tárolóban fog fejlődni. Munkádban ez nem fog zavarni? >
Szeretné inkább most átbeszélni ezt a témát, ha már nekikezdtek, mint később visszatérni rá. Tubrokot már most nagyon foglalkoztatja, hogy minden rendben legyen a kicsivel kapcsolatban, még így magzatként is, így Ingrid sejtése, hogy a férfi mindent meg fog tenni a gyerekéért nagy valószínűséggel helyes. Greggel kapcsolatban Ragal egy ideig elgondolkozik, hogy hogyan fejezze ki magát, de ez csak néhány pillanat neki.
< - Hasznára fog válni, hogy ennyire törődtök vele, és mindketten mellette vagytok. Talán, az, hogy a barátai vagy társai nem egy teljes családban élnek segít majd neki, hogy megértse Cal és a te kapcsolatod. Nekünk a legfontosabb a család, a törzs és a vérvonal, ez tartja össze a Rocksolidot. De te már láttad, hogy milyen sebezhető, ha belülről éri támadás. Ez nincs a Birodalomban, talán, erősebbé teszi az embereket is, könnyebben elfogadják a veszteségeket. Remélem Greggnek nem lesz gondja velem. >
Ezután örömmel hallgatja, Ingridet, amikor a nő elmondja neki, hogy ő is a Rocksolid érdekeit fogja szem előtt tartani, és ha kell kényszeríti is, hogy olyan döntéseket hozzon. Tubrok kicsit távolabb húzódik, csak, hogy kettejük közelségét ne zavarja az aktuális téma.
< - Már tudom, hogy fontos neked a Rocksolid, és örülök, hogy itt akarsz majd velem élni. Nem kell majd emlékeztetned, téged is meg fog illetni a hatalom a törvényeink szerint, mint az örökös anyja. >
Ezzel Ingrid is tisztában van, ha Tubrok kettejük gyerekét válassza örököséül, akkor ő is Úrnő lesz, akkor is ha nem veszik el egymást, bizonyos jogok és hatalom automatikusan megilleti. Ragal a piszkálódó megjegyzésekre ezúttal nem reagál reggeli közben, csak eszik tovább. Amikor Ingrid arrébb csúszik, csak akkor néz rá és kérdően méri végig. Egy ideig még várja, hogy hátha Ingrid közelebb húzódik hozzá mégis, de ha azt látja a nőn, hogy most tényleg nem akarja, akkor nem erőlteti, bár látszik rajta, hogy szívesen töltené megint a fél napot az ágyban.
< - Legyen, ahogy szeretnéd. Még befejezem és utána indulunk, addig nyugodtan másold át az adatokat, kell itt lennie valahol egy csatlakozónak a hálózatra. Köszönöm az ajándékot. - fejezi be egy hálás mosollyal. >
Végül megeszi az utolsó falatokat, majd feláll és a beépített tárolórészekhez megy. Magára vesz egy alsóneműt és egy felsőt. Ezután Ingrid felé fordul és önkénytelenül is elmosolyodik.
< - Tényleg egy könyvtárat hoztál nekem? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem lepődött meg azon, hogy a férfinak eszébe sem jutott az, hogy a pici más lehet, mint a helyiek. Számára az a más volt a természetes, de nem csodálkozott azon, hogy Tubrok-nak mindez szokatlan lehet. Mosolyogva figyelte, ahogyan belegondol mindebbe, majd ugyanígy hallgatta, hogy a férfi örül ennek, hogy olyan lesz, mint az anyja. Végül is egy szülőnek a legnagyobb boldogsága, ha a gyermekét sokáig láthatja egészségesen és tudja, hogy szinte baja sem eshet és Ingrid a származásával ezt könnyedén megadhatta, csak az a minimális rossz érzés volt ott benne már most, hogy Tubrok viszont nem kortalan, csak egy sima, egyszerű ember, akinek az idő roppant mód véges volt. Még akkor is, ha képes volt mindezt úgy kitolni a Rocksolid fejlett orvostudományának hála, mint Tyr.
<- Igen, olyan lesz – bólintott. – Vagyis majdnem teljesen, minden fizikai értéke minimálisan ugyan, de el fog maradni a megszokott HPI-s értéktől, de igen, kortalan lesz, regenerálódik, minden fizikai és mentális értéke majdnem olyan szinten lesz, mint egy HPI-snek. >
Az utolsó részen lágyan nevetett fel.
< - Már most rendelkezik ezekkel, attól a pillanattól kezdve, hogy a testem jelezte, hogy a megtermékenyült petesejt osztódott egyet. Már most, ha megsérülne ugyanúgy rendbe jönne, mint én. Emiatt nem kell attól tartanod, hogy elvetélnék, nem vagyok rá képes. Csak ha én tenném meg, akkor tudnám őt elveszteni, de ez nem fog megtörténni. A születése után is egyből napi 26 órát lesz ébren, egységenként egyszer kell ennie csak, és neked nem kell megismerned a pelenkázást sem. Cserébe folyamatos figyelmet igényel majd, lehet, hogy egy idő után irigyled majd Nava-t és a párját, hogy ők végig tudják aludni az éjszakát, mert a gyerek is megteszi, de a mienk ilyet nem fog soha sem. Szóval azt hiszem, hogy majd gyakorolunk kell, hogy minél többet tudj ébren maradni – suttogta a végét. – Hogy mire szükségessé válik tényleg jó legyél benne. >
Bólintott Ingrid, hogy a Flotta precíz, valóban azok voltak, igazán örült annak, hogy a férfi még így is nyugtatni szerette volna magát, hogy nem lesz semmi baj, miközben Ingrid tudta, hogy valóba nem lesz gond ezzel.
< - Időnként régimódi vagyok – ismerte be. – Én is természetes úton születtem, igaz… akkoriban nem is volt más mód, mintsem ez. De Gunnhild is így, ahogyan Greg is. Így sokkal jobban a sajátomnak érzem, remek érzés, amikor már nagyobb és érzed, ahogyan rugdos a hasadban – mesélte boldogan. – A munkámban nem, bár gyanítom, hogy a páncélomba nem fogok beleférni. Se a sajátomba, se abba, amit a Flottától kapok majd. De szerintem engem úgysem konkrétan a frontra rendelnek ki, csak ha különleges feladat van, diplomatának fogok menni. Ott pedig nem zavarhat meg. Ezzel kapcsolatban… >
Egy pillanatra elhallgatott, volt még valami, amit tudnia kellett a férfinak, és remélte, hogy nem lesz nagyon elrettentő. De jobb volt már most megtudni, mintsem később, amikor kellemetlenebb lehet ez az egész.
< - Minimális esély van rá, hogy a picinek lehet, hogy lesz különleges képessége is – mondta. – Nem sok, de van rá esély. Greg esetében úgy tűnik, hogy nem lépett fel ilyen „komplikáció”, de mivel jelenleg én génjeim írják felül a tiedet és az enyémek az erősebbek valószínűleg, így lehet, hogy ezt örökölni fogja a családomtól, vagyis tőlem. >
Itt ismét kivárt, megvárva, hogy Tubrok hogyan reagál erre, majd folytatta.
< - Anyáéknak semmi ilyen nem volt, Gunnhild már ezzel született, és én a csíkjaimmal együtt kaptam egy képességet is. Nem kell semmilyen világrengető dologra gondolni ezzel kapcsolatban, csak annyi, hogy időnként látomásaim vannak és látom a múltat. Két napja este, a díványon, amikor megérezted először a félelmet, akkor is nem emléket láttam. Tegnap a templomot így tudtam, hogy templom, mert láttam eredeti állapotában. És láttam a trónteremben is azt a pillanatot, amikor az őseid katonái beértek a helységbe és megtalálták Kant testét. Lehet, hogy korábban el kellett volna mondanom, de amíg nem beszéltem első este Tirennel én is csak azt hittem, hogy élénk a fantáziám… soha sem hittem volna, hogy képesség, főleg úgy, hogy milyen magas körökből származom. Nem is lett volna ennek jelentősége, ha a pici nem lenne, de így úgy vélem, hogy jogod van tudni ezt is. >
Nagyon remélte, hogy mindez nem fogja zavarni a férfit és mégsem dönt úgy emiatt, hogy nem kockáztatja, hogy szörnyszülött legyen a gyermeke. A Greggel kapcsolatos dolgokra elmosolyodott és végigsimított a férfi arcán.
< - Greg az én gyermekem, aki úgy nő fel, úgy tanítom, hogy a család fontos neki. Részben ő is viking, a régi mitológiai mesékre szoktam ágyba parancsolni, hogy a napi egy óráját aludja. Osborn-nak is fontosabba a család, Cal is így nőtt fel. Néha megvannak az előnyei annak, hogy a Zuhanás előtti emlékeink is és így ezek a vonások megmaradtak a családokban. Lehet, hogy kicsit nehéz lesz neki, de meg fogja érteni, és egyébként is szereti a viking dolgokat, így el lehet terelni a figyelmét ezekről. >
Mikor a férfi kissé távolabb húzódott tőle nem ment utána, hanem megértette, hogy nem szeretné, ha elvonná a figyelmét az, hogy fizikai kontaktus van közöttük. Ingrid mosolyogva csóválta meg a fejét. Nem kellett neki az a hatalom, bármikor lemondott volna azért erről, csakhogy a férfival lehessen, révén ez a szemében olyan kis jelentéktelen apróságnak tűnhetett ahhoz képest, amivel eredetileg is rendelkezett. Hálás volt azért, hogy annak ellenére, hogy Birodalmi úgy veszi a férfi, hogy ez őt is megilleti, remélte, hogy addig a nép és a nemesség már elfogadja valamennyire, hogy ne legyenek ebből gondok. A feltöltött adatoknak hála tudta, hogy ez szokás, még ha nem is házasok, akkor is, illetve, hogy ez a szokás errefelé. De abban a férfi tényleg nem tévedett, hogy fontos volt neki a Rocksolid.
< - Nem emlékeztettelek volna – mondta. – Ha nem adod meg ezeket a jogokat sem változtatna semmin, tudod, hogy nem ezért vagyok veled. De ha mégis megilletnek, akkor már most ígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy méltó legyek ehhez a ranghoz és a hozzá járó hatalomhoz. >
Miután megszerezte a kommunikátorát, ami az ágy nagyjából ellentétes végében volt újra visszaült Tubrok mellé, hogy hozzásimulhasson, noha nem hagyta magát továbbra sem elcsábítani. Megvoltak az elképzelései és abból most nem akart semmit sem elhagyni. Azonban, amikor a férfi mondta, hogy másolja át az adatokat, akkor ismét elhúzódott tőle és próbálta megkeresni a csatlakozót, ha megtalálta, akkor a Maniac által lementett könyveket felmásolta az itteni hálóra. Mosolyogva figyelte az étkezés után a felöltöző Tubrokot, és az utolsó kérdésen kislányosan mosolyodott el, miközben a férfihoz sétál és hozzásimult.
< - Igen, minimum tízezer könyvet szedett össze neked Maniac – mondta. >
Még egyszer végigsimított a férfi arcán és ha engedte, akkor lehúzta a fejét, hogy hosszasan megcsókolhassa őt. A végén mikor elhúzódott megfogta Tubrok kezét jelezve, hogy a részéről indulhatnak.
< - Most már mehetünk – suttogta. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a gyakorlás gondolatára kajánul elmosolyodik és megcsókolja Ingridet, mielőtt a nő folytatná.
< - Nagyon sokat kell majd gyakorolnom, csak a te kedvedért. - mondja a szokásos kettejük közti hangsúllyal, majd némileg komolyabbra vált - De legalább nem kell aggódnom miatta, biztosan minden rendben lesz vele. >
A nyugalmát csak tovább növeli, az, hogy Ingrid biztosítja afelől, hogy a természetes terhesség számára sem fog problémát okozni, sőt kifejezetten örül ennek. Amikor a képesség szóba kerül először csak meglepetten és zavartan pillant Ingridre, aztán elkezdi leszűrni a lényeges részeket és teljes mértékben összeáll a kép előtte, hogy Miller különleges képességekről beszél. Ez nem idegen, de általában csak magas szintű, 4-s vagy 5-s veszélyességi szinttől rendelkezik egy személy képességgel. Tubrok különösen figyel annál a résznél amikor Ingrid a saját képességét mondja el. Végül vesz egy nagyobb levegőt és próbálja nyugtázni magában a dolgokat. Ragal előbbi nyugodtsága egy pillanatra meginog.
< - És ez mit jelent pontosan? Neki is lehetnek vörös csíkok az arcán, és mellé más képessége is? - kérdezi gyorsan egymás után - Nem félek ettől, te is csak több vagy ettől, ha jól értelek. Milyen genetikai változás képes, azt okozni, hogy látomásokat láss? Hálás vagyok, hogy elmondtad, de szeretném megérteni, remélem ez nem zavar téged. >
Most, hogy valamivel távolabb húzódtak már egymástól, Tubrok képes úgy felmérni a helyzetet, mint ahogy vezérként is teszi és nyilván jóval előre akar tervezni, vagy legalábbis tisztában lenni a dolgokkal. Ennek ellenére nem túl tolakodó inkább érdeklődő Ingriddel és a kicsivel kapcsolatban. Addig egyelőre nem hoz fel mást, amíg valamilyen választ nem kap erre. A Greggel kapcsolatos dolgok ezután viszont sikeresen elterelik újra a férfi figyelmét.
< - Mint mondtam, szívesen látnám itt, és remélem, hogy nem fog neheztelni rám, mert nem az apja vagyok. Ő mégis csak azt fogja egyszer látni, hogy valamennyi időt én és a kistestvére elveszünk tőle, de emiatt nem aggódom. >
Tubrok a következőkre finoman megrázza a fejét, majd végigsimít Ingrid arcán miközben a szemeibe néz.
< - Már most méltó vagy rá. Mindenképp meg fog illetni a jog, és tudom, hogy ez semmiség a rangodhoz képest, nem ezt akartam mondani. Utána te is a Rocksolid része leszel, a családé, a törzsé, és ha Nava nem is, mindenki más támogatni fog. - mondja egészen belefeledkezve, majd szélesen elmosolyodik - Már ha életben hagyod őket a tárgyalások alatt. >
Miközben Tubrok öltözik, Ingrid gond nélkül találhat magának egy megfelelő csatlakozási pontot, csak oda kell érintenie a felülethez a kommunikátort és a kapcsolat létrejön. A Birodalmi rendszer nem túl diszkrét módon ugyan, szinkronizálás és egyéb folyamatok nélkül egyszerűen felülírja a helyi programot és átjuttatja a nagyobb adatmennyiséget a hálózatra. A Rocksolid nem olyan fejlett technológiája miatt, ez jó pár másodpercet igénybe vesz. Tubrok is megragadja Ingrid kezét, még indulás előtt végignéz a nőn és láthatólag nem bánja, hogy a nő sem öltözött fel túlságosan.
< - Tízezer az rengeteg, lesz lehetőségem válogatni. Induljunk akkor. >
Ragal könnyed léptekkel vezeti Ingridet, a számára már nem is olyan új részeken végig. Az egyik jobb szárnyba mennek és ott rögtön el is fordulnak. Itt egy az edzőtermekhez és gyakorlópályákhoz vezető nagyobb lépcsősoron kell lejjebb menni. Itt nagyobb, különféle zárakkal és biztonsági rendszerekkel ellátott ajtók vannak. A rendszerek érzékelik Tubrok életjeleit és biológiai adatait, így rögtön nyitják a termeket. Ingrid lő és gyakorlópályákat, különféle fegyvertárakat, négy ott nagyobb szobát, aminek falai tele vannak közel és távolharci fegyverekkel van tele, pillanthat meg. A hely alkalmas szinte minden Rocksolidos páncélzat és fegyver kipróbálására és gyakorlására is. Itt már minden, a falak, a padló és a plafon is fémből van, valamint védelmi rendszerre utaló jelek is láthatóak. Tiszta fehér fény világítja meg az egybenyíló tereket. Néhány Végtelen egység is látszik a falak mentén egy-két beugróban. A hely minden tekintetben a lehető legmodernebb és felszereltebb, a földi viszonyokhoz képest.
< - Mivel akarsz kezdeni? - kérdezi Tubrok egy elégedett mosollyal. >
Figyeli, hogy Ingrid tetszését elnyeri-e ez a hely. Ha nem kap konkrét választ, akkor az egyik kisebb fegyvertár felé vezeti, ahol polcokon és tárolókon középnehéz fegyverek vannak. A választék igen nagy, normál karabélyoktól, egészen a kard szerű fegyverekig minden megtalálható.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örült annak a kaján mosolynak és örömmel viszonozta a csókot, amit kapott. Noha még utána is mosolygott, de azért látszott az arcán, hogy átérzi a helyzet komolyságát és messze nem felelőtlenül, vagy nemtörődöm módon állt hozzá. Csak egyszerűen képtelen volt a mosolyt eltűntetni az arcáról, mert boldog volt, nem csak pusztán a pici ténye miatt, hanem azért is, hogy Tubrok is legalább annyira szeretné őt, mint a nő is. Ennél csodálatosabban nem is indulhatott volna ez a nap és ennek fényében a következők is hasonlóan tökéletesek lesznek majd a nő a szemében. Már most előre örült minden egyes napnak, amit majd a férfival tölthet, illetve a közelében még akkor is, ha azok nem lesznek a hivatalaikból kifolyólag ennyire meghittek. A lényeg az volt, hogy együtt legyenek és az a kívánsága pedig sokat fog még teljesülni a közeljövőben és már most úgy érezte, hogy hosszú távon is tényleg bármennyit ellenne a férfival. Látta rajta a megdöbbenést és zavarta képességre, persze Ingrid is tudta, hogy milyen szinttől szoktak ezek jellemzően előfordulni, de ő azoknak a személyeknek a közelébe sem ért, mint Bestia, vagy a Lovas. Ő csak Ingrid volt, de még így is jócskán feljebb volt azon az listán, mint a Föld népességének 99,9%-a.
< - Szeretnélek megnyugtatni, hogy nem vagyok szörnyszülött, sem pedig valamilyen ultrafejlett létforma, mint a Spear vezetői – mondta most ő teljesen nyugodt hangon, hogy ezzel is megnyugtassa a férfit. – 3-as számmal szerepelek azon a listán, leginkább a képzéseim és tudásom alapján, mintsem a képességem miatt. >
Bólintott arra, amit a férfi mondott, igazából fordított esetben ő maga is szeretette volna ezeket tudni. Remélte, hogy mindez nem vált ki a férfiból félelmet az irányába, sem pedig viszolygást. A hármas még annyira nem is volt magas, igaz Ingrid is pontosan tudta, hogy csak alig pár ezer ilyen személy van a listán, e felett pedig már-már mindenkit név szerint fel lehetett sorolni, mert annyira ritkák voltak. De egy sima egyszerű ember számára még ez a hármas is igencsak ijesztő lehetett, főleg, hogy a nő csak civil volt és az 1-2 számmal jelzett személyek szinte mindegyike Flotta tag volt.
< - Megértem – biztosította a másikat. – Csak még nekem is teljesen új ez az egész. Tirennek hála tudtam meg ezt, anya elmondta neki és ő nekem. Igaz nem szó szerint, de abból könnyű volt összetenni. Az elmúlt közel ezer évet úgy töltöttem, hogy képességem van és én sem tudtam róla, mindig azt hittem, hogy csak a fantáziám túl nagy, ami a családban nem lett volna meglepő. Azt hittem, hogy emiatt látom apát apának amióta a génkezelést kaptam. Nem UP2-nek látom, ahogyan mindenki más, hanem olyannak, mint amilyen az átalakítás előtt volt. Látom a változó arckifejezését, hallom a régi hangját, látom az arcára kiülni a gondolatait, amikor épp nem teljesen merev. Ugyanez igaz a többi tizenkilencre is, őket egyszerre látom annak, amik ma, és annak, akik régen voltak. Még én is szokom ezt. >
Ami a többi részt illette, ő maga is tudni szerette volna, bár egy részére már most tudott könnyedén válaszolni. Főleg annak a fényében, amit már tudott.
< - Vörös csíkot nem hiszem, hogy kapna, de más képesség lehetséges igen, de bízom benne, hogy a te génjeid belerondítanak az én tökéletes génjeimbe, mint Greg esetében Cal-é. Nézőpont kérdése, hogy több vagyok-e, vagy sem. A Birodalomban én hibának számítok, ahogyan a képességem is. Nincs genetikai változásom – mondta a megfelelő részre. – Sőt, amit az előbb mondtam, hogy bízom benne, hogy belecsúfít a tied az enyémbe, komolyan gondoltam. Nem rendelkezem genetikai eltéréssel, sőt. Az enyém olyan tökéletes, hogy ilyen a természetben nem fordulhatna elő. Tökéletes kombinációja a szüleimnek, nem vagyok mesterségesen létrehozott személy, amikor születtem ez elképzelhetetlen lett volna. A genetikailag tökéletes vagyok, jobban mint a Birodalom tagjai, a tökéletes kombináció lehet az oka a képességemnek, a vörös csíkoknak. Emiatt ösztönösen jó vagyok mindenben, mint ami szüleim erősségei, lényegében olyasmi, mint egyfajta genetikai emlékezet. Az összes előnyös jellemvonásukat megkaptam, tehetségüket, mindent. Ez a Zsarnok figyelmét is felkeltette, tudja, hogy mivel rendelkezem, de életben hagyott. A húgom az ő parancsára született, érdekelte, hogy létrejöhet-e még egy olyan egyed, mint én. Sikerült, úgy tudom, hogy a húgom jobb lett, mint én, őt a Zsarnok az evolúció következő lépcsőjének tartja. Ne kérdezd, hogy miért, titkosítva van a teljes családom minden mintája, mind előlem, mind Cal hozzáférése elől is. Apa sem mond semmit és a saját biológiai mintáim is le vannak tiltatva, pedig alanyi jogom lenne hozzáférni. Többet én sem tudok, de hidd el szeretném tudni, hogy miért van ez így és mik, vagy kik vagyunk. Elnézést, ha egy picit sok volt ez. >
A hangjából érződött, hogy komolyan gondolta, amit mondott az elnézéssel, bár az is kivehető volt, hogy mindez igazából talán neki sokkal jobban több volt, mint amennyire Tubrok-nak lehet, hogy az lesz. Az is kiérződött, hogy zavarja a tudatlanság és az, hogy máskor mindig magabiztos, ellenben ebben a témában a sötétben tud csak tapogatózni. Mindebből kiderülhetett az is, hogy nem bánta azt, hogy erről beszélnie kell, sőt inkább örül annak, hogy elmondhatta és nem később derül ki ez, amikor tényleg nagyon-nagy kellemetlenséget tudna okozni. Greg-re ismét elmosolyodott végül.
< - A legrosszabb eset szerintem az lehet, ha sokat szeretne együtt lenni a testvérével és emiatt gyakran el kell őt hoznom ide és emiatt kevesebb időnk jut egymásra – nevetett fel. >
Igazából nem aggódott, Greg közel sem volt annyira magának való, szeretett másokkal lenni és új dolgokat felfedezni, megismerni, ahogyan a barátaival is együtt lenni, meg Vic-el. Igazi kis szociális központ. Emiatt nem aggódott, úgy vélte, hogy a fia előbb utóbb úgy fogja fel, hogy van még valaki, aki közel kerülhet hozzá és figyelmet fordít rá, amit mesterien ki is fog használni, mint általában mindig. Főleg ez Nava-ra lehet majd igaz, ha tényleg úgy bánik a gyerekekkel, ahogyan Tubrok mondta. Lágyan elmosolyodott a következő arcsimogatásra és ő is belenézett a férfi szemeibe.
< - Tudom, hogy nem ezt akartad mondani – felelte. – Köszönöm, hogy méltónak tartasz hozzá. Nem kell összehasonlítani azzal, amim a Birodalomban van, két teljesen eltérő kultúra. Az egyetlen pont, amit maximum kiragadhatunk, hogy lényegében egy uralkodó lányával szűrted össze a levet, így még a származásomat sem kifogásolhatja senki sem – mondta nem túl komolyan. – Ami az embereidet illeti… csak a kedvedért életben hagyom őket és a tárgyalások után is. Már csak azért is, mert roppantul érdekel, hogy milyen arcot fognak vágni, ha meglátják, hogy milyen is vagyok, ha nem úgy viselkedem, mint apa, hanem sokkalta inkább anyára hasonlítok. >
Ez sem volt túl komoly, de a tekintete elárulta, hogy nem szeretne semmilyen konfrontációt velük, és a legnagyobb békét szeretné. Könnyedén megtalálta a szükséges felületet és pár másodperc alatt meg is volt az átmásolás, így már ezzel sem kellett tovább foglalkoznia.
< - A következő jó pár évre lesz olvasnivalód – mosolyodott el. – Anya könyvei is benne vannak, a publikusak legalább is. A többit, amik Zuhanás előttről szólnak egyszer elhozom. >
Most már számára is ismerős helyen mentek végig és érkeztek meg oda, ahova tegnap nem tudott az androiddal bemenni. Ahogyan az ajtók kinyíltak egyből be tudott nézni és meg is tette, főleg, ahogyan beléptek. Elégedetten konstatálta, hogy mennyi minden volt itt, noha HPI-s szemmel fejletlen volt az egész, de a földi viszonylatban nagyon-nagyon is korszerűnek volt minden mondható. Katonaként nézett végig mindent, kissé mereven, ahogyan az tényleg egy katonához illett. Azonban leolvasható volt róla, hogy igencsak elnyerte a tetszését az, amit látott.
< - Kezdetnek? – kérdezett vissza. – Közelharci fegyverek. Este mikor a gyakorlótermeknél jártam nagy bánatom volt, hogy a saját fegyvereimet a szállásomon hagytam és nem tudtam gyakorolni egy kicsit. >
Panaszkodott egy kicsit, majd némileg csillogó szemekkel fordult Tubrok felé.
< - Ha úgyis sokat leszek itt, kaphatok majd néhány Végtelent? – kérdezte. – Szigorúan csak az edzőterembe, gyakorláshoz. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok nem bánja, hogy Ingrid arcán egy szinte eltüntethetetlen mosoly jelenik meg, ő is hasonlóan boldog, hogy így alakult minden.
< - Nem gondoltam egy percig se, hogy az lennél. - mondja határozottan, egy pillanatig szabadkozó hangon - Egyszerűen szeretnék tisztában lenni mindennel, mint mindig. >
Ragal türelmesen és figyelmesen hallgatja végig Ingridet, néha, mikor a nő egy-egy fontosabb ponthoz ér biccent egyet, jelezve hogy érti. Lassan összeáll benne a kép, hogy miként is kell értelmeznie ezt az adottságot. Azon ugyan meglepődik, hogy Ingrid hogyan látja az apját és a többi UP2-st, de nem szól közbe, hagyja, hogy a nő végigmondja. Ahogy eddig is könnyen megérti az egészet.
< - Vannak olyan dolgok amikre csak utaltál és most értettem meg, de értem, amit mondani akarsz. Ez tényleg egy különleges adottság, büszke lennék rá, ha a gyerekünknek is lenne, ha úgy alakulna. - itt megáll egy pillanatra, majd egy gondolat miatt egészen megváltozik a tekintete - Gunnhildet Zsarnok vette el anyádtól... mondtad, hogy keresed, de nem hogy miért. Mióta próbálod megtalálni őket? >
Természetesen Rocksolidos lévén Tubrok átérzi Ingrid helyzetét, ami a nő családját illeti, ő is sokat vesztett régen és most már tudja, hogy Ingrid életében is miként következtek ezek az események. Tegnap már látta ezeket Ingridben, mikor nagyon közel voltak egymáshoz, de most hallhatja, hogy valójában mik voltak azok az események. Greggel kapcsolatban ismét bólint.
< - Igen, neki sem kell hosszan aludnia, ezt elfelejtettem. Szerintem megérti, hogy ha azt mondod neki, hogy velem is akarsz lenni. Ha mégsem, bepótolhatjuk később. Mennyi időt kell majd a Flottánál töltened? >
Ő sem gondolja, hogy ez komoly gond lehet a kapcsolatuk szempontjából, ezért próbák nem túl tolakodó lenni és igazán az se zavarja, ha Ingrid nem ad neki biztos választ. Ezután a következőkre először csak szélesen elmosolyodik, majd elneveti magát.
< - A te őseid már a Zuhanás előtt is itt éltek. Mondd meg nekik és szavuk sem lehet a származásodra. Azt, hogy nem csak játszol velem, hogy nem egy boszorkány vagy, csak egy boszorka úgysem hinnék el. - mondja boszorka szót egy kedves mosoly kíséretében jobban megnyomva. >
Tubrok lassan közelebb hajol Ingridhez, majd átöleli és megcsókolja őt.
< - Az én gonosz boszorkám. >
Lent a fegyvertárban Tubrok örömmel látja, hogy Ingrid meg van elégedve, a kérés után az egyik állványról maga vesz el egy rövid tőr szerű fegyvert. A tároló mechanikus karjai szinte a kezébe lökik a tárgyat, így csak a kezét kell kinyújtania. A fegyver mechanikus módon, teleszkóp szerűen kitolódik, majd a lemezek egymáshoz illeszkednek és egy kardhoz hasonló, nem csak közelharci de szórófegyverként is használható nagyobb fegyverré. Ezt Ragal precízen és gyakorlott módon átadja Ingridnek.
< - A penge magas széntartalmú molibdén-acél ötvözet, a gerincnél szálirányba tömörítve, a külső részeknél rugalmasabb. Ez adja a kard tartását, és így nagyobb erőt tud átvinni, a penge mikrotechnológiával és belső rendszerekkel van kidolgozva, megnövelve a támadási erőt. A markolat kompozit ötvözet, puhább anyag, úgy van kialakítva, hogy a kard ne törhessen el a markolatánál, képes teljesen visszahajolni. Harmadlagos fegyver, csak akkor használjuk, hogyha közelharcra kerül a sor, mivel az ellenség abban általában gyengébb. Könnyen átviszi a páncélokat is. >
Nem csak mondja, de meg is mutatja Ingridnek, hogy mi hogyan van kialakítva a fegyveren. Ezután ő maga egy kisebb kézi fegyvert vesz elő, leellenőrzi, majd betárazza, a közelharci darabokon, egyelőre csak végignéz és felméri mindegyiket. A kérdésre meglepetten néz Ingridre, miközben kifújja a levegőt.
< - Nincs akadálya, persze kaphatsz. Mit akarsz rajtuk gyakorolni? >
A kezdeti meglepettség ellenére, igen gyorsan rájön, hogy Ingridnek mások az igényei, mint bárki másnak itt, ezért komolyabb célpontokra is van szüksége. A következő mozdulattal Ragal egy bárd szerű fegyvert ragad meg, ez kisebb mint a kard, de könnyebb is.
< - Ez kiegészítő, oldalfegyver, csonkolásra és csonttörésre használható, de van benne szerszámkészlet is szükség esetére. Automatikus stabilizátorokkal rendelkezik, eldobható. Nem tudom melyiket használnád szívesebben. >
Amíg várja a reakciókat, még figyelmesen végignéz újra a hosszú és széles tárolók között, hátha lát még olyat, amit szívesen megmutatna a Ingridnek.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott arra, hogy csak szeretné érteni, hogy mi ez az egész, nem tudta hibáztatni érte a férfit. Fordított esetben ő maga is pontosan így lett volna mindezzel, ezzel tökéletesen tisztában volt, és ő talán ennyire nem is lett volna finom a kérdezésnél, hanem letámadta volna a másikat, hogy a lehető legtöbbet mondja el a legrövidebb idő alatt. Bár ez is igencsak függött volna számára, hogy kivel is áll szemben. Végül újra elmosolyodott, amikor Tubrok kimondta, hogy nem zavarja az, hogy van képessége, sőt örülne is, ha a gyermekük is örökölne ebből. Zsarnokra bólintott, a kérdésre pedig egy pillanat alatt hervadt le a mosoly az arcáról, mindez nem a legkellemesebb emlékek közé tartozott, noha megtisztelőnek érezte, hogy Zsarnok maga nevelte fel a húgát, ha minden igaz és a következetései helyesek azon információk alapján, amiket kapott és megszerzett eddig. Ettől függetlenül rémesen fájdalmas pont volt ez, főleg a megtudott hírek alapján.
< - Igen, ő vitte el, de a húgom jól van. 421 éve keresem őket ezért mentem olyan hosszú időre a Milíciához is, nekik átkozottul jó a hírszerzésük, illetve kellett egy hely, ahol kitombolhattam magam, ahol nem törődhettem a fájdalommal, ami mardosta a lelkemet. Semmi, az elmúlt évszázadokban semmi, erre idejövök, lényegében haza a Rocksolidba, egy olyan feladatra, amit civilként nem kaphattam volna meg, és többet megtudok a családomról, mint az elmúlt ezer évben összesen – mondta. – Mintha valaki szándékosan akarta volna, hogy idejöjjek és megtudjam ezeket. >
Az igazat megvallva nem bánta, hogyha ez a feltételezése igaz lett volna, mert örült, hogy itt kötött ki Tubrok-nál, amiért bárki is rendezte így, főleg az a rivális politikai ellenfele, hálás lehetett. Egy gyermek, illetve ez a férfi a sok fájdalmon és zsaroláson felül. Valamit, valamiért. Semmi sincs ingyen, ezt már nagyon régen megtanulta, és most újra a saját bőrén tapasztalta mindezt.
< - A húgom ott volt mindig a szemem előtt, ott volt a Birodalomban, egy karnyújtásnyira, de nem tudtam – mondta keserűen. – Apa tudott róla, de azt mondta a saját biztonságom érdekében, mert féltett elhallgatta. Miután Gunnhild felnőtt nem akart hazajönni hozzánk. Ez a HPI-ben megszokott egyébként, hogyha a gyerek felnő, akkor többé nincs kapcsolata a családjával. Apa tudta, hogy nem hagynám ennyiben, így inkább hallgatott. Anyát nem tudom, hogy hol van, én azt hittem három nappal ezelöttig, hogy a húgom is vele van. Tiren mondta, hogy nem így van, hanem elvették tőle a húgomat és anya ezért menekül azóta is, hogy megszökött az Anyahajóról vele. >
Egy pillanatra beleharapott az alsóajkába és leszegte a fejét, majd utána nézett fel, keserű arckifejezéssel.
< - Nagyon rossz belegondolni, ha nem féltette volna a húgomat ennyire, akkor nem szökik el vele és még egy család lennénk még mindig. Még apa is így érez mindig, azóta, hogy anya elment nem ejtette ki a nevét, nem is utalt rá. Máig, és láttam az arcán a fájdalmat, amit anyám hiánya okoz neki. És tudom, hogy bárhol is van anya, ő is szenved nélküle… még így ezer év után is, annak ellenére, hogy apa UP2, szeretik egymást – itt elmosolyodott, de ez inkább fájdalmas volt, mintsem boldog. – Mindig is irigyeltem őket emiatt, hogy bármi is történt velük, bármivé, bárkivé váltak, még mindig szeretik egymást. >
Mikor Greg került szóba, akkor képes volt ismét ténylegesen elmosolyodni. Itt a válaszokon elgondolkodott, ismét a látványosabb módon, mintha roppantul meg kellett volna fontolnia a választ, mert az élete múlna azon, hogy mit is felel.
< - A legvégső esetben elzavarjuk Nava-hoz, hogy boldogítsa őt. Ahogyan mondtad egy gyermeknek úgysem tud nemet mondani – mosolygott. – Így is alig lát minket a munkánk miatt, és nagy bánatára a nagyapjai sem épp időmilliomosok és őket is alig látja. Flottánál? Nem tudom, hogy mennyi időt töltök majd az űrben tárgyalásokkal, hasonlókkal, mint ez is most. Mivel egész jónak tartom magam, néhány napokat gondolok csak, hogy ennyi idő alatt megoldok egy-egy helyzetet. És egyébként is az űrből a Földre jutnom gyorsabb lesz, mint a HPI-ből ide eljutni a Rocksolidba. >
A származását illetően, ahogyan a férfi felnevetett végigsimított az arcán, elsőre csak megcsóválta a fejét ezzel kapcsolatban.
< - Valószínűleg tudod, hogy nem igazán mondhatom meg – felelte. – Neked sem lett volna szabad, ahogyan azt sem, hogy emlékszem a Zuhanás előtti időkre, azokról meg főleg nem mesélhettem volna semmit sem. Ezek miatt én kerülhetnék bajba, ha kiderül. >
A hangjából érződött, hogy nem aggódik különösebben amiatt, hogy bajba kerülne emiatt és ettől ugyanúgy fog mesélni Tubrok-nak a későbbiekben is, ha szeretné. Mostanra sikerült a két nappal ezelőtti esti dolgot helyretennie, és már tudta, hogy Lerontis-nak szüksége van rá, így szóvá sem emelheti, hogy olyasvalakinek mesél ezekről a dolgokról, aki tulajdonképpen visszaélni sem tud vele és maximum hobbi szinten érdekelte. Ez lényegében olyan, hogy elmehetett volna a Vex-be is, rendben Ingrid tudta, hogy oda Tubrok soha be nem tenné a lábát, de lényegében ez ugyanolyan lenne, ha tőlük próbálna jó pénzért információkat szerezni a régi világról.
< - Ezenfelül nem szeretném a kedélyeket azzal borzolni, hogy vikingebb vagyok, mint azok, akik itt élnek – suttogta mosolyogva. – A gonosz boszorka, aki egymaga két délelőtt alatt legyőzte és leigázta a Rocksolidot. >
Ő is közelebb hajolt Tubrokhoz, ahogyan a férfi átölelte ő teljesen belesimult a karjaiba és szenvedélyesen viszonozta a kapott csókot. Immáron odalent Ingrid figyelte, ahogyan a fegyver miként kerül Tubrok kezébe, mikor felé nyújtotta azt a nő átvette tőle. Efféle fegyver valószínűleg nem volt még a kezében, így ilyenkor örült annak, amit az apjától örökölt lényegében, hogy bármilyen fegyvert szinte ösztönösen tud használni és egyből megtalálja azt, illetve rájönne arra, hogy miként kellene azt fogni és használni. Miután a férfi megmutatta mindazt, amit lehet tudni a fegyverről Ingrid felvett a fegyverrel egy alapállást, azt, amelyiket ösztönösen a legjobbnak érzett hozzá és kipróbált egy-két vágást, szúrást, illetve kitörést is vele, élve az apja örökségével és hagyta ezáltal, hogy lényegében a fegyver vezesse és irányítsa őt, ő maga pedig csak a kar legyen, ami végrehajtja azt, amit a fegyver szeretne. A meglepett kérdésre önkéntelenül is lágyan nevetett fel, bár a kérdés feltétele után látta, hogy Tubroknak is leesett, hogy miért kérte őket. A fegyvert ekkor nyújtotta vissza megszokott módon markolattal a férfi felé.
< - Közelharc gyakorlására, pusztakezes és fegyveres harc – mondta. – Én naponta legalább két-három órát szoktam edzeni, hogy formában maradjak. Ha van időm, többet is. Megszokásból, mert igazából felesleges lenne, de megmaradt abból az időből, amikor elkezdte apám a képzésemet. Nem sokkal azok után, hogy a Zuhanás után megtaláltak minket a Földön ott, ahol elrejtőztünk és az Anyahajóra kerültünk. Öt éves koromig voltam olyan ember, mint te és akkoriban napi szinten kellett edzenem, hogy a kondícióm megmaradjon, ez a szokás megmaradt a génkezelés után is, nem felejtetem el soha sem. Ezért is futottam tegnapelőtt este olyan messzire. >
A csatabárdra nézett, ha megkapja ezt is, akkor ezt is néhány suhintás erejéig kipróbálja, majd a kezét ösztönösen csúsztatja hátrébb a markolaton és helyezi át úgy a testsúlyát, mintha el akarná hajítani a fegyvert, a mozdulatot is megkezdi, de megáll közben és nem hajtja végre végül. Csak visszaáll rendesen és a fegyvert is úgy fogja meg utána, ahogyan rendesen közelharcban kellene.
< - Jómagam két kisebb kézifegyver párti vagyok, ha távolharcra kerül a sor, amik gyorsak és pontosak. Hobbiszinten íjászkodtam egy időben – mondta. – Közelharcban is inkább a rövidebb gyorsan forgatható fegyverekkel szoktam harcolni, tőrök, tőrkardok. De a kedvencem a régi vikingkard méretű és kialakítású fegyver, saját tervezésű természetesen, ilyenben csak a saját munkámban bízom, mintsem másvalakiében. Ez is az egyik hobbim, időnként még apának is tervezek plusz kiegészítőket az UP2 fegyvertárán felülre. Igazából bármivel elboldogulok, magamtól is sok mindent tanultam meg, de az Árnyékhadseregnél is rengeteg fegyverhasználatra képeztek ki. Így inkább a saját kedvenceidet mutasd meg – kérte Tubrokot. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok nem látja örömmel, hogy Ingrid számára fájdalmas az, amire rákérdezett, de már nem szakítja félbe, ha megtiszteli azzal a nő, hogy elmondja. Miután Miller elmondja, hogy úgy érzi, valaki közben játszhatott ebben, Ragal tekintete némileg hidegebbé válik, amíg végigfut az elméjén néhány dolog.
< - És gyanakodsz is valakire, vagy csak egy érzés? >
Mivel a felvetés is teljesen komoly, Tubrok is így kérdez, egyenes hangon. Ahogy a családi szálak tovább bonyolódnak Tubrok megpróbálja magában rendezni a hallottakat, bár ez most számára nem olyan könnyű mint eddig, Ingrid családja bonyolult, főleg földi szemmel. Talán még ez egy kis időt fog igénybe venni számára, hogy mindent helyén tudjon kezelni. Egyelőre csak folyamatosan szembekerül azzal, hogy mennyire más Ingrid, mint ő, a szármatásából adódóan, de ez még annyira nem zavarja láthatólag. Végül az arca is rezignálttá válik lassan.
< - Sajnálom, ha ez kellemetlen neked, nekem nincs Naván kívül családom, akit megismerhetnél, a tiéd ellenben egész más. Tiren sok titok őrzője, már akkor is bölcs volt, mikor sokkal fiatalabb voltam. Tiszteletből nem zavarom őt, de nem hittem volna, hogy a te családodhoz is ennyi köze lehet. >
Ezután egy pár másodpercre elgondolkozik valamin, majd folytatja.
< - Talán a húgod így érzi magát teljesnek és boldognak. Ha Zsarnok nevelte, kizárt, hogy számára helytelenül cselekedjen, csak a szemszöge lehet más. >
Ragal ebből a szempontból, nyilván jobban átlátja, hogy Gunnhild miért is maradt távol Ingridtől és mindenki mástól. Birodalmi viszonyok között már egészen más jelent a család viszonya, és ezt könnyen meg tudja érteni a férfi. Legalábbis könnyebben mint a többi Rocksolidos, akik szemében ez már szinte árulás lenne. A Flottával kapcsolatban bólint, valószínűleg rosszabbra számított a hallottaknál, pár napnál mindenképpen többet, így még jó hír is számára, hogy Ingrid nem lesz olyan sokat kint.
< - Majd óvatosak leszünk. - válaszolja a Zuhanás előtti tudással kapcsolatban - Ezúttal tényleg. Én nem fogom még csak felhasználni sem. >
Miután leérkeznek a fegyvertárba, Ingrid ki is tudja próbálni, a magát súlya és kialakítása miatt tényleg szinte szabályosan vezető fegyvert. Hatékonysága messze a birodalmi, flottás fegyverek alatt van, de erős csapások kivitelezésére képes. Amikor Miller visszaadja a fegyvereket, Tubrok gondosan elteszi azokat.
< - Én valamivel kevesebbet gyakorlok, nem engedhetek meg annyit magamnak, mint amennyit akarok. Nekem erre szükségem is van, hogy karbantartsam az állóképességem és az erőm. - teszi hozzá a maga részét. >
A kérésre bólint, majd az egyik alsó tárolóból egy fém dobozt vesz elő, felnyitja és benne egy puska szerű lőfegyver van. Egy határozott mozdulattal kiveszi, leellenőrzi, de egyelőre még tárat nem keres bele. A lőfegyvert ezúttal nem rögtön nyújtja át Ingridnek, hanem felvesz vele egy alapállást, célra tart, majd leengedi a csövet, hogy megmutassa Millernek, hogy kell pontosan használni, előzetes ismeret nélkül. Ezután a közepes méretű, kettős tárral rendelkező, karabélyhoz hasonló, automata fegyvert Tubrok odaadja Ingridnek.
< - Ilyet használok a legtöbb csata során. Impulzus által működtetett karabély, hüvely nélküli titán tölténnyel, célkeresővel, automata tárazással. Közeli és messzi célpontok ellen is hatásos, nem csak emberek ellen, járműveket is súlyosan rongál. A Pride ellen nagyon népszerű, sajnos túl sok erőforrás az általánosítása, de így is széles körben elterjedt. Állítható a tűzgyorsasága, az irányzéka, hatótávja, az markolatnál lévő panelnél. >
Ingrid valóban érezheti a fegyveren, hogy igen masszív darab, valószínűleg nem csak erős és precíz, de ellenálló is, különösen az ütések és más hatások ellen.
< - Ki akarod próbálni? - teszi fel a kérdést végül Tubrok. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek ránéznie sem kellett volna Tubrokra, hogy megérezze azt, hogy a férfi némileg ridegebb a téma alatt, mint eddig volt. Ezt az érzést némileg akaratlanul is, de ő maga is átvette, mindezt. Ő sem örült, hogy a férfi így reagált, a kérdésre pedig lassan bólintott. Már akkor tudta, sejtette, amikor Lerontis a semmiből felbukkant az első este, hogy ő lehetett az, aki „kicsalta” őt ide. Otthon nem kereshette meg amiatt, amit akart tőle, az túlságosan is szem előtt volt, de itt mindentől távol? Tökéletes, főleg úgy, hogy itt talált olyan információkat, amikkel meggyanúsíthatta.
< - Igen, gyanakszom valakire, de soha sem fogom tudni rábizonyítani. Ő úgymond érinthetetlen – mondta. – A Birodalmi belső ellenőrzés volt, azaz egy személy, aki ez. Ő az, aki azokat vizsgálja, akikről Maniac nem adhat ki szinte senkinek adatokat. Azaz a legfelsőbb kört, egy pszichopata vadállat, az egyetlen személy a HPI-ben, aki képes volt gyilkosságra azelőtt, hogy Maniac ezt észrevette és lekapcsolhatta volna. Már Cal-t kiakasztottam és sokkoltam ezzel, nem szeretnélek téged is. Csak ellenőrzött, hogy jól végzem-e a munkám, nem volt mit rám bizonyítania. Valószínűleg az előléptetésem miatt… azonfelül ő maga nem intézhette, hogy tényleg idekerüljek. >
Itt kivárt néhány pillanatot, hogy az előzőeket megérthesse a férfi és elhelyezze magában.
< - A feladatokra nem emberek döntik el, hogy ki megy – kezdte magyarázni. – A nevemet felvihette a listára, de Maniac döntött. Ő az, aki mérlegeli, hogy ki járhat a legnagyobb sikerrel, ki a legoptimálisabb arra a feladatra, figyelembe veszi a listáját és a rajta levők minden képesítését és szinte biztos jellembeli tulajdonságait is. Valószínűnek tartom, hogy a másik felet is, mind a viselkedési normákat figyelembe véve, és alighanem a jellemet is. Végül ezekhez választ valakit. Aki jelen esetben én voltam. Biztosra veszem, hogy kiszámolta jó előre, hogy így fogunk reagálni egymásra és ez lehet közöttünk, már azelőtt, hogy találkoztunk volna. Lényegében a Birodalom ezüst tálcán nyújtott át engem neked és te ennek az „ajándéknak” nem tudtál ellenállni, pontosan úgy tettél, ahogyan akarták. Kezdve attól, hogy belementél a tárgyalásokba, csak arra nem volt szükség, hogy az ezüsttálca nyújtotta előnyöket ki kelljen használnom. >
Annak ellenére, hogy a téma komolyabb volt kihallatszott a hangjából, hogy egyáltalán nem bánta azt, hogy a dolgok így alakultak és tényleg összejöttek. Ahogyan annak is örült, hogy nem kellett elcsábítania sem és ezt felhasználni a tárgyalásokon, hanem eltudták vonatkoztatni a kettőt egymástól. A következőre megrázta a fejét, nagyjából, szinte teljesen megtanulta kezelni ezt, így nem volt kellemetlen, csak most annyira hirtelen jött minden neki, egyszerre zúdult rá minden, hogy az volt a sok. Főleg Lerontis volt az leginkább az egészben. A többi még úgy ahogyan elfogadható volt és képes lett volna egy-két nap meditációval rendbe tenni magában. Kissé felsóhajtott és nyújtózkodott egyet.
< - Köszönöm, hogy aggódsz, de rendben leszek – mondta komolyan, tényleg így gondolta, nem csak nyugtatásnak szánta. – Az enyémek meg nem olyanok, akiket igazából szívesen megismernél – utalt az apjára. – Ami a húgomat illetik, ha innen hazamegyek találkozom vele. Akire utaltam, hogy gyanítom intézte, hogy idekerüljek elintéz egy találkozót vele. Így legalább egy régi sebet le fogok tudni zárni, nagyon hosszú idő után. Nem hibáztatom, ez az általános HPI-s felfogás, amit hallottam róla, csak mégis ott van, hogy szerettem volna tudni, hogy jól van és minden rendben van vele. >
Könnyedén feltűnt neki, hogy menyire könnyen megértette és átlátta a helyzetet Tubrok, hogy a HPI-ben milyen is egy család berendezkedése, pedig az végtelenül távol állt attól, ami itt megszokott. De amilyen sérülés és veszteség érte ezzel kapcsolatban, amikor őket kivéve kiirtották a Ragal családot, ennek fényében teljesen megértette, hogy miért volt neki könnyű ezt átlátnia, megértenie. A Zuhanás előtti információkkal, ahogyan Tubrok kifejezte magát Ingrid önkéntelenül is felnevetett lágyan, az a megfogalmazás, mintha a korábbi minden rosszkedvét kisöpörte volna.
< - Ezt úgy mondtad, mintha egy véletlen teherbe esés ellen kellene védekeznünk – mosolygott, majd végtelenül lágyan folytatta. – Tudom, hogy soha sem használnád fel ezt. Az első pillanatban már tudtam és éreztem, hogy megbízhatok benned. >
Ekkor, ha a férfi engedte végigsimított az arcán, röviden és gyengéden csókolta meg őt. Odalent a hatékonyságot nem is nagyon próbálta összevetni a Birodalmi fegyverekkel, tudta, hogy jócskán elfog maradni attól, de ettől függetlenül igencsak kényelmesnek és jól használhatóan érezte a fegyvereket, amiket most így ki tudott próbálni néhány csapás erejéig. A hatékonysággal azért is nem foglakozott, mert puszta kézzel is ugyanúgy tudott ölni, mint fegyverrel, illetve megtanulta nagyon-nagyon régen, hogy bármi használható fegyvernek, így ez a tény sem zavarta. Ahogyan Tubrok válaszolt arra, hogy nincs elég ideje az edzésre és neki erre tényleg szüksége van Ingrid közelebb lépett hozzá, hogy szinte teljesen hozzásimuljon a férfihoz, egy kacér mosollyal nézett a másik szemeibe.
< - Azt hiszem, hogyha ezeket is alternatívan értelmezzük, akkor sokat fogok tudni tenni annak érdekében, hogy az erőnléted karban legyen tartva – suttogta vágytól fűtött hangon. >
Mindezek után érdeklődve figyelte, hogy milyen fegyvert vett elő Tubrok, utána azt, hogy miként néz ki ezzel az alapbeállás, illetve miként kell célra tartani vele. Az elmondás alapján nem tűnt rossz fegyvernek, főleg figyelembe véve, hogy nem a Birodalomban volt. És ekkor nevetett fel, ahogyan eszébe jutott valami a fegyver elterjedése kapcsán. Nem tudott teljesen elvonatkoztatni, itt volt Tubrok közelében és attól, hogy a fegyvertár megnézése érdekében elfojtotta magában azt, hogy vágyik a férfira most is, még ott volt benne és ez szült egy érdekes képet. Próbálta maga elé képzelni, hogy Uvan milyen képet vágna, ha meglátná, hogy az ellenfél vezetője, azaz Tubrok a megalázást olyan magas szintre vitte irányában, hogy alsónadrágban osztogatja a harcmezőn a parancsokat.
< - Elnézést – mondta még mindig nevetve. – Csak kicsit túl élénk a fantáziám – megköszörülte a torkát. – Elképzeltem Strupz képét, ha észrevenné, hogy a fronton ilyen öltözékben vagy a csatatéren, mert ennyire nem tartod sem őt, se a punk hordáját veszélyesnek. Szeretném kipróbálni. >
Tette hozzá, hogy a férfit is valamivel jobb kedvre derítse a fent beszélt komolyabb téma után. Néhány mélyebb levegő után sikerül majd, amikor már nem nevetett akkor nyúlt a fegyverért. Mikor átvette a azt, először a súlyeloszlást nézte rajta, ahogyan a kezébe került a karabély, csak utána ellenőrizte, hogy meg van-e töltve. Ha igen, akkor keresett egy „céltáblát”, vagy azt a felületet, amire lőni lehetett idebent, ha volt ilyen, akkor a terem pontosan ellentétes végébe sétált el és a fegyver lőtávolságát a legkisebbre vette, hogy már a célra se tudjon tökéletesen pontosan lőni. A célkeresést, ha lehetett kikapcsolta, nem volt rá szüksége, a sebességet pedig teljesen átlagosra vette. Ha ez megvolt, akkor tartott célra pontosan a középpontra, vagy ha emberi „céltábla” volt, akkor homlok közepére, majd rövid célzás után húzta meg a ravaszt csak.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubroknak először még homályos, hogy Ingrid mit akar mondani, főleg, hogy nem nevezi meg a személyt, de amikor elhangzik a belső ellenőrzés kifejezés, összeáll benne a kép. A belsőtiszt jellemzésnél önkénytelenül is félre húzza a szája szélét, az ilyen személyekhez a Földön is, a Zuhanás előtti időket is tetézve, a lehetőségek és módszerek adottsága miatt sokkal brutálisabb események köthetőek.
< - A hűségedről akart meggyőződni, hogy mindent úgy teszel-e, ahogy azt elvárják. Nem ismerem a helyzetet, de ha nem talált nálad kivetni valót, és apád engedte, hogy csatlakozz a Flottához, akkor teljesen megbíznak benned. Hogy kerülhetett egy ilyen ember, felelős pozícióba? - teszi fel végül a kérdést. >
A levezetésnél végig figyelmesen hallgat Ragal, Maniac hatalma számára sem ismeretlen, mikor Ingrid befejezi, biccent egyet, jelezve, hogy ezzel ő is tisztában van, még ha nem is gondolt bele.
< - Hiba volt azt hinnünk, hinnem, hogy ha a Birodalom tárgyalni akar a Rocksoliddal, bármilyen módszerrel elkerülhető, az amit Zsarnok akar. Maniac tökéletesebb annál, amit meg lehet érteni. - ekkor elmosolyodik - De te sem tudtad, hogy a karjaimba sétálsz, és a gyerekem anyja leszel nem is olyan soká. Ne csak engem említs. - fejezi be piszkálódó hangon. >
Ezután átkarolja Ingridet és finom csókot lehel az ajkára, szinte köszönetképpen az említettek miatt. Neki sincs egyáltalán ellenére, hogy így történt. Az látszik Ragal arcán, hogy amikor Ingrid kimondja, hogy végig bízott benne jól esik neki. A simítás és a csók csak fokozza ezt az érzést, aminek hatására végül elmosolyodik, teljesen önfeledten.
< - Én is ugyanúgy megbízom benned, láthattad korábban is. A kicsi meg mindkettőnk "hibája", csak úgy egymásnak estünk. Nem bírtam volna már egy másodperccel tovább sem. - vallja be végül egy sokat sejtető tekintettel, miután végigméri Ingridet. >
Gondolatai ezután egész más felé terelődnek, de Ingrid kérése miatt, nehezen ugyan, de erőt vesz magán. Tubrok nyilván hozzászokott már, hogyha akar egy nőt akkor azonnal megkapja, és máris megtörténik, de Ingrid megtanította neki, hogy néha jobb várnia, mielőtt megkapja amit szeretne. Emiatt gyorsan visszatér egy előző témához.
< - A húgod, valószínűleg nem tudja, milyen sokat jelentesz neki, ne várd feltétlenül, hogy viszonozza ezt. Egyszer csalódnom kellett ezért, és a te esetben ez komolyabb annál, hogy csak úgy elmenj mellette. Azóta keresed őt, hogy a Rocksolid létezett volna, ez rengeteg idő, hozzám képest. - mondja részben magának is. >
A fegyverteremben a provokáció után Ingrid érezheti Tubrokon a szokásos reakciókat. Ahogy egymáshoz simulnak, Ragal magához karolja őt, egészen közel húzza, hogy érezzek egymást, majd a kacér mosoly után elmerülhessen Ingrid tekintetében. A következő pillanatban már előrébb hajol és ha Miller engedi akkor egy szenvedélyes csókot ad neki, ami közben simogatással és érintésekkel kényezteti. Végül azonban kicsit elhúzódik, elégedett mosollyal az arcán.
< - Ölelkezve egy nővel, fegyverek között. Ez igen tipikus kép rólam, a törzs körében. >
A következőkön, ahogy elképzeli Tubrok is hangosan felnevet.
< - Igen, nem érdemelne többet. És ha téged is látna, így, fehérneműben már azt is tudná, hogy csak rövid időre szakítottuk meg az éjszakai élvezeteket, hogy leszámoljunk vele. Nem érdemelne jobbat... Mit értesz punk alatt? >
Ingrid később a beállításokat könnyen el tudja végezni a fegyveren. Az nincs betárazva, így megfelelő lőszert és tárat kell hozzá választani, amit megtehet, de ha lőni akar vele, Tubrok int neki, hogy kövesse őt. Abban a teremben ugyanis, ahol a fegyverek sorakoznak nem lát rá egy lőpályára sem. Néhány tíz méter megtételei után azonban egy széles, lövész állásokkal teli, fém térre ér ki Ingrid. Ha szükséges Tubrok segít neki a fegyver betöltésébe, vagy egyéb kisebb dolgok kivitelezésében. A megjelenő célpontok, különböző távolságokban jelennek meg, nem csak emberszerűek, szinte teljesen emberiek, a vonásaik is. Különböző fedezékek és akadályok jelennek meg, a kivetített testek, más-más távolságokban, magasságokban. Bármelyikükre szabadon tüzelhet Ingrid. Tubrok ezúttal nem szól semmit, csak némán figyeli Miller minden apró rezdülést néhány méter távolságból.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott arra, hogy Lerontis lényegében tényleg azt akarta tudni, hogy hűséges-e a Birodalomhoz és, hogy mennyire. Roppant sajnálatos módon a válasszal nem volt elégedett, pedig azt kapta, hogy a hűsége megkérdőjelezhetetlen a Birodalom irányába. Csak hát Hue az ellenkezőjét várta, hogy mint az anyja legyen benne hajlam arra, hogy Zsarnok ellen forduljon, de ezt nem kapta meg a másik. Ezért kellett őt megzsarolnia, a nőnek rossz volt belegondolni, hogy ezek után Lerontis már a picivel és Tubrokkal is fogja tudni majd, nem csak Cal-el és Greggel. Csak saját magának okozott még nagyobb támadási felületet azzal, hogy ennyire közel került a férfihoz és teherbe esett tőle.
< - Igen, tényleg azt akarta tudni – mondta. – Csak ezt viselem a legnehezebben, ha megkérdőjelezik a hűségemet és lojalitásomat. Végtelenül megalázónak és sértőnek éreztem, hogy egyáltalán felmerült benne mindez, főleg, ahogyan előadta mindezt. Kiélvezte, hogy nem árthatok neki, pedig pontosan tudta, hogy ezért, hogy ezt fel merte hozni, megöltem volna. Bárki más meg merte volna ezt tenni és a szemembe mondja, megöltem volna érte. >
A hangjából kiderülhetett, hogy tényleg teljesen komolyan gondolta, és valószínűleg már előfordult mindez, hogy nem egy személy járhatott így, hogy Ingrid megölte ezekért a vádakért. A legtöbben persze a Milícia alatt végezték így, és nem a legfinomabb módszerekkel, hanem módszeresen kivégezve, úgy, hogy a lehető legtovább maradjanak életben és szenvedjenek, természetesen mindezt úgy, hogy végig maguknál vannak az áldozatok. Ahogyan ez eszébe jutott elfintorodott és kissé összerezzent is az emléktől.
< - Így is nehezemre esett, hogy visszafogjam magam, hogy ne essek neki puszta kézzel már – mondta, majd vett egy mély levegőt. – Fogalmam sincs, gondolom őt találták a legmegfelelőbbnek erre a feladatra, miután Maniac meggyógyította. A HPI-ben fontosnak tartják a mentális betegségek gyógyítását, amik időnként elő szoktak fordulni, mint ez, vagy épp öngyilkos hajlam, vagy egyéb mániákus dolgok. Mi sem vagyunk teljesen tökéletesek, az emberi részünk és ezek a hajlamok elő szoktak fordulni. >
A bólintás után Ingrid elmosolyodott, ahogyan már Tubrok is realizálta azt, amit elmondott az ideküldésével kapcsolatban. Valóban hiba volt azt gondolniuk, amit. Zsarnok akarta mindig szent és sérthetetlen, és most is így történt. Annak pedig végképp határozottan örült, hogy Tubrok is hasonló véleményen volt vele, hogy örült ennek, hogy így alakult. Az pedig már mellékesnek tűnt, hogy egy világháború kirobbantása kellett a kettejük boldogságához, nem akarta, hogy egy ilyen kis „semmiség” elrontsa azt az örömöt, amit érzett, amiatt, hogy Tubrok az övé volt, lesz még egy gyermeke, beléphet a Flottába, megmentette a Rocksolidot, illetve még maradéktalanul teljesítette is Zsarnok parancsát. A csókot viszonozta és ő maga is átölelte a férfit, hogy maradéktalanul kiélvezhesse a közelségét és teste melegét. A tekintete nem tudta nem észrevenni, hogy miként mérte őt végig a férfi, tudta, hogy most is pontosan arra gondol és azt szeretné tenni, de Ingrid még mindig gonosz volt és így is a türelemre „tanította” a másikat, hogy nem adta csak úgy oda magát minden alkalommal, hanem váratta Ragal-t.
< - Valóban nem számítottam erre – suttogta. – De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult – mondta ki ezúttal hangosan is. – Egyetlen részletét sem. Ami meg a várakozást illeti, dehogynem bírtad volna tovább. Az emberi test jóval többet kibír, mint amennyit az elme gondol és elhisz. Még napokig bírtad volna, más kérdés, hogy a vége felé majd beleőrültél volna a várakozásba, és minden pillanatban az összes gondolatod körülöttem forgott volna, de bírtad volna. Inkább nevezzük őt is „balesetnek”, így már nem csak Greg a kedvenc balesetem, hanem ő is. >
Egy pillanatra a hasára tette a kezét; ezt is suttogta, úgy, mint aki tapasztalatból beszél és Tubrok érezhette a szavaiból, hogy tényleg tapasztalat lehetett és nem ő az első férfi, akivel így játszik, hanem másokkal is megtette már. Végtére is, valahol kellett tapasztalatot szereznie az elmúlt ezer évben. Amikor Gunnhildra terelődött a szó, akkor hálásan fogadta a tanácsot, hiszen nem volt még ilyen helyzetben korábban. Igazából tudta, hogy bármilyen eshetőség fennáll majd a legrosszabbtól a legjobb forgatókönyvig, már csak az élet fogja eldönteni, hogy mi is fog kialakulni ebből. De ez majd hamarosan úgyis kiderül, egyelőre pedig nem igen szeretett volna emiatt stresszelni feleslegesen.
< - Tisztában vagyok vele – bólintott. – Hosszú idő kell majd, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, feltéve ha szeretné. Ha nem, akkor nem fogom erőltetni, csak szeretném tudni, hogy minden rendben van vele, hogy ezt Tirenen keresztül anyának is megüzenhessem majd. Mikor kellett ezzel kapcsolatban csalódnod? – kérdezte meglepetten. >
Odalent elégedetten nyugtázta magában, hogy máris kiváltotta a férfiból a kellő reakciókat, ahogyan Tubrok átölelte őt, ő maga is ezt tette, a csókot szenvedélyesen viszonozta és végigsimított néhányszor a férfi hátán és a tarkóján. A kényeztetésre és a simogatásra a szívverése ismét felgyorsult, nehezen ugyan, de hagyta az egész végén, hogy a másik elhúzódjon tőle.
< - De azok a nők ágyasnak valók voltak, én pedig harcosok leánya vagyok. A legjobbaké és én is azok közé tartozom, aki mindenkor egyenlő bármelyik férfival és nem kevesebb, mint ők, még ha egy férfi központú társadalomban is vagyunk éppen – mondta határozottan. – Ha valakihez hasonlítani akarnak, akkor olyan leszek a szemükben, mint a valkűrök egykor, noha szárnyaim nincsenek, vagy pedig a híres viking harcosnők*, akkoriban az egyetlen nők, akik harcosok lehettek. >
Örült, hogy Tubrok is hasonlóképpen reagált arra, amit ő maga elképzelt, hogy Uvan milyen arcot vághatna az adott jelenetre.
< - És roppant féltékeny is lehetne, hogy neked ilyen nő jutott osztályrészül, míg neki soha sem adatik meg ez – mosolygott sokatmondóan. – Ah, nem ismered a punk kifejezést. Régen a Zuhanás előtt egy zenei irányzat volt egy időben igencsak népszerű, később pedig az anarchista csőcseléket nevezték punkoknak. Lényegében az olyanokat, mint a Pride jelentős része. >
Még kiszolgálta magát a tárba lőszerrel, nem túl pusztítót választott, nem akarta lerombolni a kastélyt, így csak olyat vett el, ami gyakorláshoz megteszi, majd követte Tubrokot a lövészterembe. Nem kért segítséget, saját maga szeretett volna rájönni arra, hogy miként működik a fegyver, ennek megvolt a maga csodája és varázsa, ahogyan ezt tanulhatta. Végül, ahogyan a sok célpontot látta, a sebességet mégis inkább áttette a lehető leggyorsabbra, azonban az automata célzást kikapcsolta. Bízott magában annyira, hogy ne legyen rá szüksége. Ha mindennel megvolt, akkor kezdett neki a gyakorlásnak, vagyis a fegyver kipróbálásának. A megszokott Árnyékhadsereges alapállást vette fel, majd emelte a fegyvert és, amint megvolt a legközelebbi célpontja akkor annak a fejét vette célba, majd meghúzta a ravaszt. Mivel a pályán voltak fedezékben levő táblák is, azonnal lendült előre, némileg kisebb előadást tartva a férfinak. Mindent tökéletesen precízen tett, ahogyan máskor is gyakorlásnál. Annak ellenére, hogy csak emberi pálya volt, nem vette könnyedén a gyakorlást. Ő maga is fedezékbe gurult, minden mozdulatán látszott, hogy profi és ez mennyire megszokott neki, az izmai mozgása látható volt, a hidegség a tekintetében, ahogyan a célpontokat figyelte. Fedezékről, fedezékre és akadályokon át haladva előre próbálta a céltáblákat egy-egy pontos és precíz mozdulattal leszedni, volt, hogy még ugrás, vetődés közben is lőtt, amikor a legjobban rálátott az adott célra. Így legalább saját magát is átmozgatta eközben. Az efféle gyakorlatot addig folytatta, amíg minden céltáblát le nem szedett a pályáról, csak akkor áll majd le.
< - Hova szeretnéd majd a gyerekszobát elhelyezni? – kérdezte a lövések közben. – Nem igen találtam olyan helyet, ahol a közelben lehetne a kicsi hálócsarnokodhoz, amíg még gyermek és nem kap saját tényleges lakrészt. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok pontosan érzi Ingrid szavainak a súlyát és, hogy milyen fontos a nőnek a lojalitás, ami megkérdőjelezni sem hagy mások által.
< - Nem sok olyan emberrel találkoztam, akinek tényleg ennyit jelentene a hűség. - mondja közben jelentve, hogy érti milyen komolyan gondolja ezt Ingrid - Mi a neve, annak a személynek, a belsőellenőrnek? A mentális betegségekről már tudtam, azt is, hogy kezelik, de azt mondtad még mindig sérült a személyisége. >
Az egésszel kapcsolatban ez az egy részlet zavarja talán Ragalt a legjobban, hogy az a személy, aki másokat és Ingridet is vizsgálja, egyáltalán nincs rendben. Talán főleg azért mert számára úgy tűnhet, hogy Miller egy kissé ellent mondott magának, de ezt jobban nem feszegeti. A csók közben ő is finoman Ingrid hasára teszi a kezét, és ott is végigsimít rajta. Az elhangzottakon elmosolyodik.
< - Tudom, gonosz boszorka vagy és kínoztál volna még nagyon hosszú ideig, talán azt is elhitetted volna velem, hogy reménytelen az egész. De te sem tagadhatod, hogy jobban élvezed így, hogy már most megtörtént. >
Ekkor kissé provokálóbb módon simít végig Ingrid combján, hátán és a hasán is végül. Közelről Ingrid érezheti, hogy nem csak az övé, de Tubrok pulzusa is gyorsabb, egészen addig amíg el nem húzódnak egymástól.
< - Már most elérted, hogy ne gondolhassanak úgy rád. A tegnapi nap után, nem gondolom, hogy bárki anélkül nézne rád, hogy eszébe jusson, hogyan kényszerítetted térdre. Nagyon erősen éreztetted a felsőbbrendűséged, mint a legtöbb birodalmi. Nekem tetszett ez az oldalad, de mások nem úgy látnak téged, mint én. >
Minden szavát úgy mondja, hogy teljesen komolyan gondolja. Uvannal kapcsolatban ismét elmosolyodik, majd biccent a punkokkal kapcsolatban.
< - Ilyen nő? - kérdezi játszott meglepettséggel - Ennyi év alatt egy politikai házasságot sem sikerült kötnie, minden más uralkodóra féltékeny lehet, nem hogy miattad rám. >
Mikor befejezi elégedettséget érezhet a férfin Ingrid. Valóban büszkeséggel tölti el az, hogy ki lesz majd az oldalán és ki lesz a gyereke anyja. Ezután kicsit hátrébb húzódik, hogy Ingrid kényelmesen felkészülhessen. A fegyvert könnyen be tudja tárazni a hozott közepes romboló hatású titánötvözetű, hüvely nélküli munícióval. A fegyveren egy kis méretű fénytest jelzi a markolatnál, hogy a tár be van töltve, mind a kettőbe, hiszen kettő van egymás mellett. Ez kilencven darab lőszert jelent, közepes tűzgyorsasággal. Az automata célzó kikapcsolása után egyes optikai elemek is eltűnnek a célkeresztből, csak egy egyszerű négy vonalból összeálló célkereszt marad. Az Árnyékhadseregnél tanult fogások gyorsak, precízek és halálosak, a fedezékből való tüzelés, vagy másik fedezékbe való átjutás nagyon gördülékenyen megy Ingridnek. Bár a fej nem a legjobb célpont, a fedezékek miatt mégis az a leghatásosabb cél. A célpontok reagálnak, húsvér ember módjára fordulnak fedezékbe, de nem lőnek vissza, habár van náluk fegyver. Az első halálos lövés után elindul egy számláló. Ingridnek különböző akadályokon, emelvényeken és zártabb fedezékeken kell keresztül jutnia. Mikor az utolsó célpontot is tisztán eltalálja az óra megáll. 25.43 egység alatt teljesítette. Tubrok széles mosollyal az arcán figyeli a nő emberfeletti teljesítményét.
< - Még nem gondolkoztam ezen korábban. - válaszolja hangosan, hogy a távolság és a terem zaja ellenére is jól hallható lehet - Építtethetünk neki egy külön szobát a háló közelébe ha gondolod. >
Ha Ingrid akarja még újra indíthatja vagy leállíthatja a programot, attól függően, hogy ismét támadóállást vesz fel vagy kisétál a gyakorlótérről.
< - Látom nem csak az ágyban vagy lenyűgöző. - mondja mielőtt Ingrid tenne valamit. >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Hue Lerontis a neve – mondta. – Valószínűleg nem sérült, csak a múltja miatt szereti mindenki őrültnek és elmebeteg állatnak nevezni, az biztos, hogy még mindig szereti kiélvezni, ha az aktuális „áldozata” nem különösebben viseli jól azt, amit vele csinál. Mindenkiből képes gyűlöletet, haragot és félelmet kiváltani, már csak a nevével. És ezt élvezi, ezt nem nevezném betegségnek, mert lényegében nem lépi át a hatáskörét és nem tesz olyat, ami illegális lenne. De lássuk be ezzel a jellemmel tökéletes a feladatára. >
Magyarázta meg mindezt, hogy mit és hogyan gondolt. Remélte, hogy sikerült érhetően megtennie, mivel a Birodalmon belül mindenki ismerte azt a férget és ott nem kellett elmondani róla semmit sem. Csak kimondták a nevét és tudták, hogy ki az és mire számítsanak tőle. Szerette volna, ha soha sem kellett volna felhoznia mindezt, de úgy érezte, hogy előbb vagy utóbb úgyis eljutottak volna Lerontis miatt erre a pontra, amikor éppen annak kell majd valamilyen feladatot végrehajtania, mert tudta, hogy nem fogja beérni azzal, hogy majd az Anyahajó hídján kémkedjen és próbáljon rájönni arra, hogy mi is a Zsarnok végső célja, és milyen módon gondolkodik és cselekszik. Az első mondatra azonban végül utólag is, de elmosolyodott.
< - Azt hiszem, hogy ezt a kötelességtudatot és viszonyulást a Birodalomhoz is apától örököltem – mondta már kedvesen. – És a családjától, akik mindig is életüket kockáztatták a hazájukért és kormányukért. De te nem feleltél a csalódással kapcsolatban. >
Mikor éppen melyik volt hatalmon és hogyan nevezték azt az adott korszakban. Lágyan mosolyodott el, ahogyan a férfi is végigsimított a hasán, ez olyan kedves és gyengéd gesztus volt a részéről, amit Ingrid már most igazán szeretett. Gonoszkás mosoly lett a lágyból, ahogyan a férfi szavait hallgatta, a tekintete pedig határozottan elárulta, hogy Tubrok mennyire közel járt az igazsághoz, hogy mindezeket valóban megtette volna, de abban is igaza volt a másiknak, hogy tényleg jobban élvezte így.
< - Meg sem próbálom tagadni – lehelte. >
Minden erejére szüksége volt, hogy ne támadja le a férfit, a provokatív simogatás után és ne rántsa vissza magához, mert akkor biztosra vette, hogy a szobáig sem fognak felérni, hanem itt lesznek a fegyverteremben egymáséi. Érezte Tubrok hevesebb szívverését is és ez még nehezebbé tették azt, hogy hagyja őt távolabb lépni, miközben azt akarta, hogy végig ott legyen mellette a férfi és nehogy eltávolodjon. A következő szavakra kissé lejjebb szegte a fejét és felsóhajtott. A férfinak igaza volt ezzel kapcsolatban, és már tegnap sem érezte túl jól magát amiatt, amit ott csinált, bárki másnál nem lettek volna ilyen gondjai, de ez a Rocksolid volt, ez más volt számára, mint mások.
< - Tudod, hogy muszáj volt éreztetnem, hogy megmentsem az életüket és a Rocksolidot is – felelte némileg keserűen. – Ha nem teszem, kizárt, hogy komolyan vegyetek. Remélem egyszer megbocsátják majd ezt nekem és majd igyekszem, hogy máshogy ítéljenek meg, főleg ha látják majd a közvetlenebb oldalamat is. Noha tudom, hogy már csak azt is egészen nehéz lesz lenyelniük, hogy nőként tettem mindezt, így még megalázóbb lehetett, mintha férfi lennék. >
Ezek után vidult fel kissé, ahogyan ismét Uvan, bár főleg ő maga került szóba. Ekkor ismét elmosolyodott.
< - Azon nem csodálkozom – nevetett fel. – Ez is jellemző a punkokra, hogy szándékosan mindent az ellenkező módon tesznek, mint amit elvárnak tőlük és megfelelne a szociális normáknak. Azonfelül, hogy kortalan lett Strupz… még gyerek, bár nem aggódom, hogy bárki is hozzá akarna menni, vagy lesz olyan idióta, aki akárcsak politikai okokból hozzáadná a lányát. >
Örült, hogy azt érezte a férfi felől, amit, hogy elégedett és boldog, hogy Ingrid lesz mellette, igazából nem sokan mondhatták el a történelem során, hogy egy legfelsőbb körből származó birodalmi lesz a párja és társa úgy, hogy a Birodalmon kívül volt és egyszerű emberként. Már a gyakorlás közben Tubrok válaszolt is neki a felvetésre, amin két lövés között elgondolkodott és úgy kiabált vissza, hogy halható legyen. Tetszett neki ez az ötlet, így tényleg közel lehet a pici hozzájuk és hamar el lehet jutni majd hozzá, ha szükség lesz rá, és később, ha fél-egy év múlva már kellően idős is lesz ő is áttud menni hozzájuk, ha velük szeretne lenni. Ez úgy kellemesnek és ideálisnak hangzott a számára.
< - Remek ötlet, de én akarom megtervezni, hogy hova és milyen legyen – mondta. – Rocksolidos épületet még úgysem terveztem építész pályafutásom, vagyis hobbim alatt. >
Az utolsó lövés után megállt, majd az időre pillantott, ez így nem különösebben érdekelt, majd ha egyszer úgy megy rajta végig, hogy az ellenfelek vissza is lőnek úgy lesz érdekes. Tubrok szavaira elvigyorodott és elindult felé, nem vette fel újra az alapállást. Séta közben, ugyanolyan testmozgást használt, mint az első este, amikor felhívta magára a férfi figyelmét, szándékosan provokálta. Ezalatt kiszedte a tárat is a fegyverből, hogyha megérkezik a társához, akkor már így nyújthassa át neki. Ha ott van, akkor magához húzza Tubrokot, szenvedélyesen és hosszan csókolja meg őt, majd a végén mikor elhúzódott szólalt meg.
< - Remek fegyver, jó választás volt részedről. Nem akarod tudni, hogy hányszor kellett meghalnom ahhoz, hogy itt is lenyűgöző legyek – suttogta, a szavai egyszerre voltak komolyak és mégsem. – De elégedett vagyok, hogy elnyerte tetszésed a röpke bemutató. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok bólint Lerontissal kapcsolatban, látszik a tekintetén, hogy ismeri az ilyen embereket, még ha nem is Birodalmi léptékben.
< - Már a neve is elárulja. Lerontis, néhány helyen még így nevezik a kígyót. Bizonyára jól végzi a munkáját. >
Utolsó szavaiban már enyhe lenézés és undor is érezhető. Mindaz, amit Hue képvisel, szöges ellentéte a Rocksolidban elfogadott képpel, szinte mintha a kifordítottja lenne az itteni tisztek képének és ezt Ingrid is tudja. A csalódással kapcsolatban Tubrok egy kis ideig zavartan néz Ingridre, nem csak egyszerűen átsiklott efelett, valószínűleg direkt hagyta ezt ki, de most már válaszol.
< - Volt egy unokatestvérem, akivel születésem után sokáig nem találkoztam. Mindig azt hallottam, hogy olyan mint én, csak éppen nő. Amikor találkoztam vele derült ki, hogy nem hasonlítunk egymásra, egyáltalán. Ez nem volt hiba, csak én gondoltam annak, nem akartam vele beszélni, ami sértés rokonnal szemben. Nem jelentős esemény, de már soha nem tudtam tőle bocsánatot kérni. >
Tubroknak sem könnyű elhúzódnia Ingridtől, de ha nem kap a nőtől jelet, akkor meg teszi, mivel korábban Miller kérte, hogy előbb nézzék meg a fegyvertermet.
< - Jól is teszed. - válaszolja Ingrid megjegyzésére kekec hangon, egy mosoly kíséretében. >
A tárgyalással kapcsolatban már komolyabb a hozzáállása, az arca vonalai is ridegebbé válnak kissé. Miután Ingrid befejezi bólint.
< - Igen tudom, hogy miért csináltad, hogy meg kellett tenned. Már akkor, amikor először adtál erre jelet tudtam, megbíztam benned. Megaláztad őket, hogy térdre kényszerítsd mindegyiküket és végre tudd hajtani, amit akartál. Szükséges rossz. Remélem legközelebb nem lesz szükség erre. >
Strupz-al kapcsolatban szinte helyeslően bólint Ragal, egy ideig úgy tűnhet Ingrid számára, mintha erre már nem akarna semmit mondani Tubrok, de néhány másodperc után mégis megszólal. Némileg komolytalanul, de érezni a hangján, hogy egyszer már végiggondolta ezt.
< - Azt mondod, hogy senkinek nem kell, mert a punkok szembe mennek a megszokott törvényekkel? Nem vártam jobbat egy olyan államtól, amiben az erősebb bármit megtehet, és az esküjükben az áll, hogy a túlélésért meg kell küzdeni. Ha nem halnának meg miatta milliók, nevetséges lenne. >
Ingrid vissza indul, ezért a program előre várható módon leáll. A kivetített elemek és mesterséges akadályok lassan visszahúzódnak, vagy eltűnnek és ismét csak az egyszerű gyakorlópálya látható. Tubrok hosszú ideig legelteti a tekintetét, amikor Ingrid visszasétál hozzá. Ez pont olyan hatást vált ki a férfiból, mint legelső alkalommal, le se tudja róla venni a szemét és csak őt figyeli, alig várva, hogy odaérjen hozzá.
< - Megtervezheted, nincs akadálya, de csak itteni anyagok és technológia áll rendelkezésre. Mióta tervezel épületeket? - kérdezi végül érdeklődve. >
Ahogy Ingrid visszaér Tubrokhoz, ő elveszi a felé nyújtott fegyvert, majd lejjebb engedi. A csók amit kap, meglepi, főleg annak szenvedélyessége, és ahogy Ingrid magához húzza őt. Ragal viszonozza a csókot, miközben szabad kezével Ingrid oldalán simít végig, ahogy telik az idő egyre szenvedélyesebbé válik. Akárcsak tegnap, olyan mintha szomját Ingrid csókjával akarná csillapítani, minden mozdulatával érezteti, hogy mennyire akarja Ingridet. Miután elhúzódnak Tubrok még továbbra is magához fogja Millert.
< - Mindig elnyered a tetszésem, tudod jól. - néz mélyen a nő szemeibe, majd egy gondolatra kajánul elmosolyodik - Ígértél egy másik bemutatót is... >
Tubrok megvárja, amíg Ingrid válaszolni akar és akkor csókolja meg őt. Az előzőhöz hasonlóan igen szenvedélyesen, testét a másikéhoz nyomva, hogy összesimuljanak. Ha Ingrid nem húzódik el, akkor hosszabb ideig folytatja és közben végig kényezteti őt Tubrok, finom érintésekkel.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridnek legalább annyi „öröme” lehetett, hogy immáron minden ismerőse, aki hallott Lerontis-ról ugyanúgy vélekedett a férfiról, undorral és megvetéssel. Nem is nagyon tudta volna elképzelni, hogy milyen kifordult és kifacsart jellem kellene ahhoz, hogy valaki kedvelje azt a férget. Tudta, hogy a férfit különösen Tubroknak nehéz lehetett elfogadni, mert pont ellentéte a helyieknek, mindenben. A saját neveltetése miatt még önmagának is, bár tudta, hogy néha erre szükség van és működőképes lenne, ha Lerontis nem lenne az ellenállás tagja. Most már kicsit sajnálta azt, hogy felhozta mindezt, de nem lehetett visszacsinálni. Tudta és érezte, hogy a kérdésére Tubrok szándékosan nem felelt neki és kerülte a témát, de ő makacs volt és így újra rákérdezett. Ha már egyszer szóba került, akkor már tudni szerette volna mindezt.
< - Ugyan, gyerek voltál, még családon belül sem vesz ilyet magára senki és nem veszi sértésnek, javíts ki, ha tévedek, de még itt sem – próbálta nyugtatni. – Szerintem tudta, hogy miért bántódtál meg és nem neheztelt érte rád. >
Legalább is saját maga nem tett volna így, még hasonló körülmények között sem, és abból kiindulva, hogy tényleg gyermek volt Tubrok akkor… egy gyerek mindig durcás. Még Greg-nek is volt olyan időszaka, amikor nem szólt hozzá, mert nem tetszett neki valami és duzzogott emiatt. Saját maga is megtette, egységekig, hónapokig, de volt, hogy egy évig is, hogy nem szólt az apjához valami miatt, akkor sem, amikor a „férfi” próbált vele beszélni valamiről. Ez pedig, hogy figyelembe sem vette talán nagyobb félelemre adhatott okot mások szemében, mint az, hogy kiabált vele. Szerencsére az ilyesmit nem sokan látták, nem nyilvánosan csinálta, még csak az kellett volna, saját maga azért ügyelt arra, hogy a Miller név rangját és befolyását, méltóságát fenntartsa, nem úgy, mint Vic az Osborn névvel kapcsolatban.
< - Ezenfelül ez igencsak természetes dolog, szerintem legalább is – mosolyodott el. – Még én is tettem ilyet a szüleimmel szemben, meg Greg is velem. >
Ingridnek minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy tényleg elhúzódjon és véletlenül se adjon semmilyen jelet a férfinak, amivel ebben az esetben bíztathatná őt. Bólintott arra, hogy ő is reméli, hogy nem fog ilyesmi még egyszer előfordulni. Végül a komoly téma ellenére is elmosolyodott.
< - Szólj rá Elofon-ra, hogy ne próbáljon meg sarokba szorítani – nevetett fel. – Főleg ne az én módszeremmel, úgysem sikerül neki és ha nem teszi nem kerül senki olyan kellemetlen helyzetbe, mint tegnap. Túlságosan is jól ismerek ott bent mindenkit ahhoz, hogy bármi működjön. Elégszer győztem le mindenkit a csatatéren ahhoz, hogy ez így menjen. Mikor én irányítottam a programomban az Ismeretlen Birodalom, vagy Pride haderejét a Rocksolid elesett minden alkalommal. Igaz, amikor a tieteket, akkor a másik két félből nem maradt semmi. >
Így próbálta meg kissé vidámabbá tenni a kellemetlen témát ebben a helyzetben. Amikor Tubrok nem felelt az Uvan témára már, akkor nem is akarta tovább ezt említeni, így kicsit meglepte, amikor mégis kapott választ. Neki is megvolt erre a válasza, így ezt most már kimondta, mert a válasz érdekelte volna. Az ottani szabályok tényleg illettek hozzájuk, de Strupz könnyedén hozott ilyeneket, neki nem volt vesztenivalója. Kevesen tudtak volna ellene tenni bármit is szemtől szembe.
< - Könnyű egy olyannak efféle szabályt hozni, aki Flotta átalakítást kapott és tulajdonképpen halhatatlan lett – mondta némileg bosszúsan. – Érdekelne, hogy mi lenne erről a véleménye, ha éppen egy avatárt nyomnak a képébe. Megváltozna-e a nézete ezzel kapcsolatban. >
Elmosolyodott, amikor ugyanazt a hatást váltotta ki a férfiból, mint első este. Tudta már akkor, hogy felhívta magára a figyelmet, de sokkal jobb volt most a férfin legeltetnie a szemét úgy, hogy tudta, hogy nem csak egy éjszakára terveznek, hanem jócskán tovább. Még a séta közben felelt a kérdésre és örült, hogy Tubrok beleegyezett, hogy ő tervezze meg mindezt. A mióta foglalkozik ilyen részen felnevetett.
< - Tudom, hogy csak helyi nyersanyagokkal és technológiával dolgozhatok, de azokkal is tisztában vagyok, mint már tapasztalhattad –felelte. – Az első nap, amikor a katonai bázisotokhoz soroltam fel a szükséges alapanyagokat, fejből tettem, nem kértem hozzá Manaic-től instrukciókat. Mióta is? Biztosra veszem, hogy régebb óta, mint a főépítészed. Először 180-190 körül kezdtem ezzel foglalkozni, de utána nagyon sokáig hanyagoltam a művészeteket. Komolyan foglalkozni vele 890-900 körül kezdtem újra. Azóta tartok kiállításokat is, amik igencsak népszerűek. >
A csókjai neki is olyanok voltak, mint a férfié, az övén is érezhető volt, hogy nem tud betelni Tubrokkal és ő is akarja a férfit, lágyan és gyengéden simított végig a férfi hátán annak felsője alatt, majd ahogyan felért a tarkójához azt kezdte simogatni és úgy húzta még jobban a magához a másikat mialatt a férfi érintéseit élvezte ki a lehető a legjobban. Ő is felvette a szemkontaktust, majd mikor felelt volna valami visszavágással, vagy szóval a férfi csókolta meg. Most is ugyanolyan szenvedélyes volt, mint az előbb, nem húzódott el hosszú percekig és ő is kényeztette a másikat. Mostanra tényleg igencsak hevesen vert a szíve és emiatt a levegőt is gyorsabban vette, a levegőt. Amikor végül elhúzódtak a kezével lágyan simított végig Tubrok mellkasán, majd a keze lefelé kalandozott, végig a másik hasán, egészen le az alsójáig, amin úgyszintén végsimított, majd rámarkolt a társa férfiasságára. Végig gonoszkás mosollyla tartotta fent a szemkontaktust és nem engedte, hogy a férfi megcsókolja, ha szerette volna.
< - Még mindig roppant türelmetlen vagy – suttogta érzékien. >
Majd ekkor elengedte a férfit és egy határozott mozdulattal, ám gyengéden, de ellökte egy kicsit magától. Ha Tubrok utána kapna, akkor próbál kitérni előle és ezúttal nem hagyja, hogy ezt megtehesse a másik végül néhány lépésnyire távolodott tőle. Ahogyan ránézett volt egy olyan érzése, hogy az álomban is pontosan ugyanígy nézhetett.
< - Azt hiszem, hogy annak a fegyvernek – nézett a kézifegyverre. – Van rendes helye is, ahova vissza kellene vinnünk, mielőtt tovább mutatnád, hogy mi van itt. >
Bármennyire is nehéz volt most játszania a másikkal mégis úgy mondta, mintha az előző pillanatok le sem játszódtak volna, majd máris a kijárat felé libbent, remélve, hogy maga után csalhatja a férfit.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok bólint az unokatestvérével kapcsolatban, a szemeiben látszik, hogy ezeket ő is tudja, de akkor is, valószínűleg azért mert kicsi volt, ez jobban megmaradhatott benne. Finoman megrázza a fejét, jelezve, hogy ez már nem is fontos.
< - Tudom, hogy nem számít, de jobb lett volna, ha még egyszer találkozhatok vele, évekkel később. Már nem tehetem meg, ez zavart legjobban. >
Ha Ingrid nem kérdez vagy mond valamit a témával kapcsolatban, akkor Ragal nem találja olyan fontosnak, hogy tovább erről beszéljenek, csak ha a nőt is érdekli. Elofonnal kapcsolatban elmosolyodik, majd Ingrid magabiztos megjegyzésén is.
< - Velem nincs szerencséd. - kezdi a kettejük között megszokott hangon - Már kezdem megszokni a birodalmi határokat. Szólok Elofonnak, ha megígéred, hogy megkíméled Diederiket és ezúttal be is tartod. >
A végén ismét szélesen elmosolyodik, Ingridnek sikerül pillanatok alatt az előző rossz érzést feloldania Tubrokban. Talán már csak a közelsége elég ehhez, mert ő is kezdi magát igen kellemesen érezni a férfi társaságában. Ragalnak még mindig ugyanaz a véleménye a Pride vezetőjéről, de most némileg komolytalanul fogja fel a kérdést és így is válaszol, hangján legalábbis ezt érezni.
< - Ez nem kérdés, azonnal próbálna kegyelmet szerezni magának. Ezt tudja ő is, de mivel a földi hadviselésben nincs Avatar technológia, nem érdekli. Gyáva vezér, de alattomos, ezért nem akartam, hogy a seregeink lerohanják őt. Nem hagyná, hogy túl közel érjünk. >
Ezután Tubrok érdeklődve hallgatja Ingridet, mikor a művészeti pályájáról beszél neki, bár látni rajta, hogy a számadatok még mindig soknak tűnnek neki, végül bólint, jelezve, hogy minden világos számára.
< - Az építészet engem is érdekel, de én csak három éve foglalkozok vele. Vannak olyan részek a csarnokban, amik az én terveim után készültek, ezért akartam neked én megmutatni. Milyennek képzeled el a gyerekszobát? >
Beszéd közben Tubrok a kezében lévő fegyvert gyorsan biztosítja és ellenőrzi az üres tárakat, majd megint maga mellé engedi. Ezután következik kettőjük között a hosszú és szenvedélyes csók, mialatt Tubrok örömmel veszi, hogy Ingrid is legalább annyira vágyik rá, mint ő. A második csók végén már Ragal is valamivel gyorsabban veszi a levegőt. Elégedetten figyeli, amint a nő keze egyre lejjebb csúszik. Ingrid amikor megfogja Tubrok férfiasságát, érzi, hogy az, az érintés után még jobban megmerevedik, és mindenhol megfeszül körülötte az alsónadrág, ekkor Tubrok egy sokat mondó mosollyal ránéz a másikra és valóban előre hajol, hogy megcsókolja Ingridet. A lökés után Ragal némileg meglepetten és bosszúsan néz vissza Ingridre, először nem is tudja, hogyan reagáljon. Csak figyeli a mellette elsétáló párját. Néhány lépés után Ingrid a tervezett hatást elérve hallja, hogy Tubrok utána indul. Majd egy érintést érez a csuklójánál, ahogy a férfi megfogja azt és finoman maga felé húzza és fordítja. Ha Miller nem húzódik el, akkor kap egy csókot Tubroktól, aminek a végén Ingrid kezét finoman a mellkasára teszi és a saját kezével tartja ott, hogy a nő ne tudjon olyan könnyen elhúzódni tőle és egymáshoz érjenek.
< - Akkor a sebeimet segíts bekötözni, és nem foglak a gonoszságodért boszorkánynak hívni. >
Kivárja a választ az "ajánlatára", majd kéz a kézben Ingriddel indul el a fegyvertár felé. Odaérve gyorsan körülnéz és a fegyvert, a tárak nélkül visszahelyezi a fém tárolóba, ekkor engedi csak el Ingrid kezét.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid is biztosra vette, hogy ettől függetlenül, hogy a férfi tudta azt, amit ő elmondott a bűntudat még attól ott marad benne és soha sem fog elmúlni ez a kellemetlen érzés. De nem szerette volna tovább feszegetni a témát, így bólintott csak arra, hogy érti, de már nem szólt ezzel kapcsolatban többet. Pedig lett volna néhány kérdése, de majd egy másik alkalommal, nem most szerette volna a helyzetet tönkretenni azzal, hogy fájó emlékeket feszeget, úgy vélte, hogy saját maga már csak a kora miatt is jobban feltudta azokat dolgozni és jobban kezelte őket, mint Tubrok. Örült, hogy a férfi is most már mosolygott a tárgyalásos részen és a korábbi kellemetlen hangnem és feszültség eltűnt, ami ezzel a témával kapcsolatban ott volt mind a kettejükben. A férfi szavaira felnevetett, nem tudta megállni, hogy ne tegye meg mindezt. Mulattatta a helyzet és örült, hogy máris elűzte a társából a kellemetlenséget, most már meglehetősen könnyedén ment ez mind a kettejüknek. Minden egyes pillanattal egyre jobban szeretett Tubrok közelében lenni és egyre jobban érezte magát vele, a testiségen felül is, minden tekintetben.
< - Úgy véled, hogy kezded kiismerni? – kérdezte kacéran. – Akkor nem tudsz még semmit. Mindeddig kellően rugalmas voltam, minden tekintetben – suttogta. – Ami Diederiket illeti, nem fair! Én tegnap is megpróbáltam, hogy tartsak be egy ígéretet, amit ti magatok akartok mindenáron megszegni és kiprovokálni belőlem, hogy ne tudjam betartani? >
A hangjában megjátszott sértődés volt, amit igazából egyáltalán nem gondolt komolyan. Az más kérdés volt, hogy nem igen tudta mindezt megígérni annak fényében, hogy mi is várt rájuk holnap a Vax miatt. Tudta, hogy a Rocksolid nem fog egy könnyen lemondani róla, még úgysem, hogy muszáj volt nekik, Ingrid pedig nem adhatta át ezt nekik. Ezt Tubrok már tudta, ahogyan azt is, hogy mivel járhat mindaz, ha ezen úszik el a tárgyalás és szerencsére Ingrid már tudta, hogy a férfi mindazt nem akarta. Így egy kisebb huzavona után, de belemegy abba, amibe kell. Tudta, hogy azzal, hogy elmondta minimálisan tényleg manipulálta a férfit, de csak annyira, hogy neki és másnak se tűnjön fel, hiszen a saját védelmükben tette. Így emiatt szerencsére bűntudatot sem érzett, ez neki úgyis mindennapos volt, hogy ezt megtette másokkal. És mivel itt most nem okozott vele rosszat, csak nyertesei voltak ennek, így tényleg elégedett lehetett magával.
< - De van a Földön Avatar technológia – vágta rá gondolkodás nélkül. >
Majd láthatóan és szinte halhatóan nyelt egyet, ahogyan ezt realizálta azt, hogy az nem is Uvan-ra jelenthet veszélyt, hanem rá. Ő volt az, aki lényegében elárulta a Milíciát hetvenöt év után és távozott. Mindezt azért tette meg annak idején így, mert soha sem hitte, hogy lesz újra érdekeltsége a Földön, erre tessék most mégis. Ráadásul már egy születendő gyermek is ide fogja őt kötni Tubrokon felül. Ismerte a volt „mestereit” annyira, hogy mindezt nem fogják csak úgy szó nélkül hagyni. Talán a legjobb az lenne, ha az egészet, ami most készült kialakulni hagynák örökre, de mindezt már most képtelen volt megtenni, ott fent a hegyen tudta már, hogy képtelen lenne rá. Vajon vállalná Tubrok az egészet, ha ezt tudná? Márpedig el kell majd mondania, mivel ezt tudta és az ott töltött évek után ő maga sem hagyta volna megtorlás nélkül azt, amit ő tett, hogy csak úgy lelépett miután nyakig benne volt az ottani dolgokban hosszú-hosszú éveken át. De majd később foglalkozik ezzel, holnap a tárgyalás után, most nem akarta, hogy ez a kedvét rontsa. A néhány pillanatig tartó kellemetlen érzést félresöpörte magában, majd újra megszólalt úgy, hogy már nem is látszott rajta, hogy nyomasztaná valami.
< - A Milíciának van – mondta pár másodperc után. – De annyira még ő sem ostoba, hogy velük kötekedjen. >
A másikra bólintott, valóban nem hagyta volna, ezt Ingrid is tudta, kikövetkeztette, hogy Stupz inkább pusztította volna el az ellenséget és a saját embereit is, mintsem így meg legyen alázva, aztán képes lett volna fényes győzelemnek beállítani mindezt. Végül szélesen mosolyodott el, amikor kiderült, hogy nem csak ő érdeklődik az építészet iránt, hanem Tubrok is, ismerősen bólintott, amikor kiderült, hogy néhány részét az épületnek maga a férfi tervezte.
< - Bocsánat, hogy türelmetlen voltam – mondta kissé szégyellősen megjátszva. – Mintha előre tudtad volna, hogy egy Birodalmi nőt kell lenyűgöznöd velük és azért lettek olyanok. Ha nem tudnám, hogy mire vagy képes azt hihetném, hogy valamit kompenzálni akartál azokkal a csarnokokkal. >
Egy szemtelen és kacér pillantással nézett a férfi alsónadrágja irányába, majd vissza Tubrok szemeibe, hogy így is nyomatékosítsa azt, amit kimondott hangosan. A kérdésen elgondolkodott néhány pillanatig, majd utána felelt.
< - Keleti fekvésűre gondoltam, hogy a reggeli nap fénye világítsa meg a helyet, egy terasz, ahonnan belátni a várost is. Tágasabb csarnok, ahol ellehet élete első öt évében – itt egy pillanatra megakadt. – Olyasmire gondoltam, ami nagykorúságáig jó lesz neki, mielőtt elég nagy lesz ahhoz, hogy akár az egyik oldalsó szárnyat megkaphassa majd, vagy saját távolabb eső csarnokot innen. Ahogyan szeretné. Ötvözném a tényleges régi viking jegyeket a mai modern Rocksolidos építészettel, illetve mivel félig Birodalmi lesz ebből is csempésznék bele néhány esztétikus dolgot, persze, ha mindez megfelel neked, végül is a te palotádat építenénk át neki. >
A csókok és simítás után elégedett mosoly jelent meg az arcán, ahogyan az érintése után még jobban megmerevedett a férfi, és ahogyan a csókot akarta volna adni, amit Ingrid nem engedett neki. Mosolyogva vette tudomásul, hogy Tubrok követni kezdte, hátrafordult, ahogyan a csuklóján megérezte a férfi kezét, nem ellenkezett, ahogyan a párja magához húzta és újra megcsókolta. A javaslaton és ajánlaton láthatóan elgondolkodott és közben sem húzódott el. Végül drámaian sóhajtott fel, minden beleélését beleadva a remek színészi játékba, amin látszott, hogy az, mert ő sem vette túlságosan komolyan.
< - Csak a kedvedért lemondok a hírnevemről és teszek veled egy kis jót is – ígérte. – Nehogy belehalj azokba a végzetes és veszélyes háborús sérülésekbe. Mihez is kezdenék én akkor nélküled? >
Csipkelődött egy kicsit, miközben kézen fogva értek vissza a fegyvertárba. Megvárta, amíg Tubrok elteszi a fegyvert, majd ha ez megtörtént, akkor fogta meg újra a férfi kezét és kezdte gyengéden húzni magával jelezve, hogy most már akkor mehetnek vissza a hálóba, hogy tényleg ellássák újra a tegnap okozott véletlenül a férfinak.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid egy erősen megjátszott kérdő tekintetet kap válaszul a kérdésére.
< - Oh, hát te vagy a mindenben tökéletesebb birodalmi, úgy tudtam az ilyen semmiségek nem jelentenek gondot neked. >
Tubrok Ingrid megjátszott sértettségére hasonló hangon válaszol, mintha még neki állna feljebb, de természetesen ezt ő sem gondolja komolyan. Nem is vár igazán semmilyen ígéretet Ingridtől, nem azért hozta fel, és ez látszik is, ahogy a nőre néz. Valószínűleg innentől kezdve a tárgyalások már eldöntöttek, és ezt a többi Rocksolidos vezér is tudja és kénytelen lesz elfogadni, amint meggyőződnek róla, hogy ő és Ragal valóban együtt töltötték az éjszakát. Tubroknak természetesen feltűnik Ingrid feszültsége a Milícia említésekor, de megvárja, amíg az eltűnik. Nyilván a korábbi eseményekhez, Ingrid sötét korszakához köti a megjelenő érzést és nem a mostani helyzethez. Ezután bólint egyet a megjegyzésre.
< - Igen tudom, de ott is csak a legfelsőbb köröknek. Őket nem soroltam a Földi hadviseléshez, ahogy az Árny és a Fagyhadsereget sem, lehet, hogy itt vannak ezen a bolygón, de túlságosan erősek. Kétlem, hogy a birodalom csahos kutyája, kötekedne a HPI-től független erőkkel. >
Számára ezek elfogadott és természetes dolgok, nem látszik Tubrokon, hogy zavarná, hogy a Rocksolid gyengébb az említett erőknél vagy hogy ő testileg nem olyan fejlett mint Strupz, valahogy felül áll ezeken a problémákon. A kompenzációval kapcsolatban rosszálló tekintet vet Ingridre.
< - Talán már az is gond, hogy az épületek nagyságát, a HPI-hez közelihez próbálom emelni? - kérdezi megjátszott komolysággal, majd elmosolyodik - Mintha nem élvezted volna annyira. >
Tubrok türelmesen és figyelmesen hallgatja végig a gyerekszobáról szóló terveit Ingridnek, néha bólint, hogy világos neki minden. Végül néhány másodpercre elgondolkozik.
< - Nem bánom, de majd vetnék egy pillantást a tervekre. Ha tényleg azt akarod, hogy egészen nagy koráig elég legyen neki, akkor két szobát kell tervezned. Amint elég idős lesz, nem fogja tűrni, hogy a mi hálónkon keresztül járjon, vagy túl közel legyenek a szobák egymáshoz. Utána meg csak egy év és kaphat magának saját rezidenciát. Mit gondolsz? >
Közvetlenül a szenvedélyes csókváltás után Ragalnak nehezére esik, hogy ne támadja le Ingridet és ezt érezheti ő is, amikor még közel vannak egymáshoz. A megjegyzés után Tubrok néhány pillanatig még visszatartja a levegőt is, a meglepettségtől, majd a következő másodpercben kettejük között megszokott hangon válaszol.
< - Talán elfelejtenél és hosszú idő múlva találnál magadnak még egy északi uralkodót, aki megfelel neked. Azután őt is elcsábítanád és elátkoznád, csak a jó híred miatt. >
Végig figyel arra, hogy ne legyen bántó semmi módon az, amit mond Ingrid számára, csak szurkálódásnak szánja, semmi másnak. Még megvárja a nő reakcióját, majd elindul vele a háló felé. Pár lépés után Tubrok, hasonlóan a tegnap estihez fenéken csapja Ingridet, egészen játékosan, de váratlanul. Ezután mosolyogva figyeli, hogy hogyan is reagál erre Miller. Néhány perc után kettesben felérnek a hálóba. Tubrok az egyik falban lévő, befelé igen nagy mélységgel rendelkező tárolóhoz megy és egy tekercs fehér színű, mikroszálas szövetet vesz elő. A pakkot gyors mozdulatokkal szétszereli, majd kiveszi a benne lévő kötszert, minden mozdulatán látszik, hogy ezt korábban úgyis meg kellett tennie, hogy tényleg az élete múlt rajta. Legvégül a tekercset Ingrid kezébe adja, és ezalatt közelebb is hajol hozzá, majd lágyan megcsókolja.
< - Csak tudnám, miért tesz minden gonosz megjegyzésed egyre vonzóbbá. - kacsint Ingridre. >

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
A válasz után már igencsak durcás képpel nézett vissza, ez is teljesen megjátszott volt, nem gondolta egy pillanatra sem komolyan mindezt.
< - Természetesen nem is jelentenek gondot – felelte még mindig sértetten. – Ezek olyan jelentéktelen dolgok számomra. >
Ezzel még durcásan el is fordította a fejét, mintha vérig sértették volna, azonban néhány pillanat múlva már mosolyogva fordult vissza a férfi felé. Strupz-ra bólintott, valóban nem volt annyira ostoba az az alak, hogy azokkal kötekedjen, csak majd Ingridnek valahogyan el kellene azt is mondania, hogy Uvan ugyan nem volt olyan bolond, de saját maga igen annak idején és ennek még lehetnek következményei. Lehet, hogy a Rocksolid előbb vagy utóbb fog itt működő Avatar technológiát látni, miatta és a születendő pici miatt. Az pedig végzetes lehet majd nagyon sokakra nézve és az ellen még az sem fogja őt megvédeni, hogy Flotta átalakításon esett át. Ingridnek a Fagyhadsereg és Árnyékhadsereg, ahogyan a Milícia felső köre azaz közel ezer fő is olyan átlagos volt, hogy ismét elfelejtette, hogy Tubroknak nem, mert csak sima ember és nem pedig HPI-s. A tervezésnél végül lágyan nevetett fel.
< - Nem bánom, hogy olyannak tervezted – felelte. – És megnyugodhatsz, nagyon tetszett, amit láttam. Remek munkát végeztél, igazán. Így olyan, mintha otthon lennék azokkal a méterekkel, és plusz a viking jegyek. Én sem tervezhettem volna tökéletesebbre. >
Hallható volt a hangjából, hogy nem csak azért mondta, hogy a férfi egóját növelje vele, vagy udvariasságból mondta mindezt, hanem tényleg azért, mert elnyerte a tetszését, mint másik építésznek és mint magánszemélynek is. A szoba tervre elmosolyodott, ő egy kicsit máshogyan gondolta ezt, csak úgy tűnt, hogy nem fejtette ki egészen, vagyis igen, mert az átjárás, kijárás részt nem mondta ki hangosan, noha erre is gondolt. Igazából ő alapból nem is gondolt arra, hogy az ő hálójukon át kelljen közlekednie a gyermeknek, hanem saját kijárattal számolt. Ahogyan az övé is volt mindig, soha sem nyílt a szobája a szüleiébe, még otthon Manhattan-ben sem, igaz az anyja legfelső emeleten levő hatalmas lakása bőven több férőhellyel bírt, mint amit a szülei, Olaf és ő maga el tudott foglalni. Az Anyahajón pedig már soha sem volt ilyen gondja. Azonfelül Greg-hez sem tudott soha sem ilyen közvetlenül átjárni, már csak azért sem, mert az ő és Cal hálója is teljesen más helyen volt. Azonban valamit meghallott, amin elmosolyodott.
< - A mi hálónk? – kérdezett vissza. >
Most kivételesen nem szurkálódott, hanem érezhető volt, hogy jól esett neki, hogy a férfi máris így gondolta mindezt.
< - Egy szoba elég – mondta. – Úgy hiszem, hogy kisebb kulturális különbségekbe ütköztünk – nevetett fel lágyan. – Nem gondoltam arra, hogy a hálón át kellene közlekednie, én alapból úgy gondoltam, hogy a folyosóra nyílna a szoba. Én legalább is ehhez vagyok hozzászokva már a Zuhanás előttről is. Greg szobája is olyan, hogy nincs köze sem Cal-éhez, sem az enyémhez, mégis mind a ketten könnyen megközelíthetjük. Szóval a folyosóra nyílna, szeretném, örülnék neki, ha független lenne és nem szorulna ránk. Esetleg, ha szeretnéd, egy titkos átjáró lehetne tőled oda, ha szükséges és nem a folyosón keresztül szeretnél, szeretnénk hozzá átjárni, amíg még pici. >
Mondta el most már teljesen, hogy mire is gondolt ezzel kapcsolatban. A csók után érezte, hogy Tubrok mennyire letámadná máris, így még jobban élvezte, hogy mégsem adja meg az örömet egyelőre a férfi számára. A következő szavaknál, annak ellenére, hogy végig csak szurkálódásnak voltak szánva Ingrid arcán és szemein bánat suhant végig, ahogyan ezzel így tényleg realizálta, hogy a férfi nem volt olyan, mint ő, hanem csak törékeny emberi lény, akit a halál folyamatosan követ és bármikor bekövetkezhet mindez. Végül Ingrid gyengéden simított végig Tubrok arcán és közelebb hajolt hozzá, noha most nem csókolta meg. Az ő hangja nem volt szurkálódó, csak komoly és bánatos.
< - Téged soha sem tudnálak elfelejteni – mondta. – Egyébként sem, de a pici miatt főleg, ha ránéznék, mindig eszembe jutna az apja. Így örökké emlékeznék rád. >
Végül ezek után elindultak, majd a fenékre csapás mint tegnap is most is meglehetősen váratlanul érte. Ösztönösen ugrott egyet utána, majd már-már dühös és lángoló tekintettel nézett vissza a férfira. Szinte biztos nem is Tubrokra volt dühös, hanem saját magára, hogy így meglehetett ezzel lepni, miközben általában mindig figyel arra, hogy ilyesmi, vagy egy támadás se érhesse el őt.
< - Ezt még nagyon megfogod keserülni – sziszegte. >
Majd megjátszott duzzogással fordult el és „büntetésből” amíg felértek, nem is nézett Tubrok-ra. Odafent figyelte, hogy a férfi miként veszi elő a kötszeres csomagot és meg kellett állapítania, hogy már ebben is roppant gyakorlott a férfi, ismét szembesült vele, hogy mennyire törékeny és egy olyan sérülésbe is könnyedén belehalhat, amit Ingrid talán csak úgy vesz észre magán, hogy fájdalmat érzett, majd a bizsergést, ahogyan a regenerációja helyre tette és rendbe hozta mindazt. Amint a kezébe került a kötszer és a férfi megcsókolta, amit ő maga is viszonzott magával húzta az ágyhoz Tubrokot. A felsője után nyúlt, hogy azt levegye a férfiról, ezúttal nem provokatívan, tényleg csak azért, hogy a sebeket megnézhesse és beköthesse, ha még szükséges.
< - Talán azért, mert igazán tetszik neked, hogy kéretem magam és nem leszek a tied parancsszóra, hanem küzdened és harcolod kell értem. Illetve nem hunyászkodom meg előtted alázatos szolgaként, hanem van bátorságom játszani és szembeszállni veled teljesen egyenrangú félként– felelte és egy puszit adott a férfi arcára. – Ülj le és hagyd, hogy bekössem a sebeidet, bár nincs benne nagy tapasztalatom. >
Ha a férfi hagyja, akkor nekilát ennek, majd a szemeivel ismét a bak bordáknál levő apró sebhelyekre pillant. Gyengéden nyúlt oda és ekkor tette fel a kérdést.
< - Ezeket hol szerezted? – érdeklődött. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok kíváncsian figyeli és láthatólag szórakoztatja őt Ingrid megjátszott sértettsége, végül mikor a nő újra felé fordul és elmosolyodik, a hirtelen váltás hatására hangosan felnevet.
< - Tudtam végig. - mondja a nevetés után egy széles mosollyal. >
Kellemes meglepettség látszik az arcán, mikor Ingrid kimondja, hogy ő sem tervezhette volna tökéletesebbre az említett csarnokot. Némi büszkeség is keveredik ebbe, ahogy Ragal látja, hogy Ingrid ezt nem csak úgy mondta de teljesen komolyan is gondolja.
< - Ezt jó hallani, főleg tőled. Legalább itt nem érzel majd mindent túl kicsinek. >
Ezután, amikor Ingrid visszakérdez a többesszámmal kapcsolatban Tubrok zavartan megvakarja a tarkóján. Az arcáról leolvasható, hogy nem is figyelt arra a szóra, csak teljesen ösztönösen mondta azt ki, mivel már úgy érzi, hogy az közösen kettejüké és Ingrid nem csak egy szerető. Egy ideig, csak pillanatokig még elgondolkozik azon, hogy nem túl gyors-e ez így, de végül ahogy a kicsire gondol, úgy látja ezek után már nem lehet gyors.
< - Nem is figyeltem rá. Már más nőt nem viszek oda, csak ketten leszünk, ezért a kettőnké, így értettem. >
Mivel látja Ingriden, hogy jól esik neki, hogy mind a kettejükre gondolt, ezért nem magyarázatnak szánja, csak kifejti a gondolatait, ahogy korábban is más témákban. A gyerekszobával kapcsolatban bólint.
< - Igen, arra gondoltam, hogy amikor még kicsi, közel legyen és majd később legyen teljesen külön szobája. Tudom, hogy nem eshet majd baja, de szeretnék a közelében lenni, később erre nem lesz szükség. Ezért gondoltam, hogy lehetne két szoba, az egyik csak babakorára, de nekem az is tetszik, ahogy te gondolod. Az átjáróra nem lesz szükség. >
Még megvárja Ingrid véleményét ezzel kapcsolatban, hogy lássa mennyire tetszik neki az ötlet. Tubrok is hirtelen elkomorodik, amikor a kettejük között megszokott piszkálódó játék folytatása helyett Ingrid közelebb hajol és valami egészen mást mond a férfinak, mint amit várt. Ha Ingrid engedi ekkor egyik kezének ujjait Ragal óvatosan összefonja a másikéval, majd halkabban szól ő is.
< - Nem szeretném, ha emiatt aggódnál már most. Még sok időm van hátra, sokáig együtt lehetünk, nem kell, hogy mindig ez lebegjen a szemed előtt. Én is tudom. >
Az ő hangján is érezni, hogy nem kellemes neki ebbe belegondolnia, még ha nem is fél a haláltál, és az a vallásának is része, az, hogy Ingrid talán örökké gyászolná egész más színben tünteti ezt fel előtte. Az is látszik a szemein, hogy tudja, hogy egyszer meg fog öregedni és már az is fájni fog kettejüknek. De most valóban nem foglalkozik ezzel, kifújja a levegőt és egészen másfelé tereli a gondolatait, amiben Ingrid a segítségére van. Tubrok ismét elégedett mosollyal figyeli Miller megjátszott sértettségét. Ő sem szól Ingridhez, mivel még mindig egymás kezét fogják, tudja, hogy ez is csak a játék része. Fent a hálóban, a csók után ahogy Ingrid az ágy felé húzza Ragalt érzi, hogy nem is kell ezt tennie a férfival, siet ő magától is. Kényelmesen el tudnak helyezkedni egymás mellett ülve az ágyon. Tubrok leveszi a saját felsőjét, így ezt Ingridnek nem kell megtennie. A tegnapi seb a bordák alatt az egyetlen olyan, ami kötözésre szorul, a többi már csak nyom.
< - Igen ez így van. - feleli egyetértően kettejükkel kapcsolatban - De nem csak azért, mert nehezen adod magad. Ha csak ez lenne, nem érezném így magam már most melletted, hasonlítunk is. Várj, segítek. >
Amikor Ingrid elkezdi bekötni a sebet, Tubrok finoman megfogja a kezeit és ő vezeti a nő mozdulatait, így egészen közel kerülnek egymáshoz. Ragal szándékosan lassan csinálja az egészet, szinte végigmutatva Ingridnek, hogy kell átkötni, úgy, hogy ne legyen túl zavaró, de tartson a kötés. A kérdés után a sebeire néz, de nem húzódik el Ingridtől.
< - Ezek régi sebek, a hatalmi viszályok idején történt. Az egyik csata során mellettem robbant az egyik gránát mellkas magasságban, alig egy lépésre a levegőben. Leszakadt az egész bal oldalam. - itt a kezével végigmutat azon a részen, a hónaljától, egészen a csípőjéig. A szívem is nagyrészt kiszakadt, de még életben maradtam. Darabonként műtötték vissza a részeket, majd varrták össze, órákon keresztül. Ebből az irányból, - mutat ezúttal a kis sebek ívére a mellrész alatt - jöttek a szilánkok, ezt soha nem tudták rendbe hozni. >
Itt megáll egy pillanatra, megvárja Ingrid reakcióját, majd a nyakához nyúl, ahol egy hasonló apró heg van. Ezt Ingrid ha nem kereste, eddig nem vette észre.
< - Ezt később kaptam, átlőtték az ütőeremet, aminek egy darabja felrobbant. Akkor azt hittem elvérzek és meghalok a csatatéren. Emlékszem mindenre. >
Teljesen nyugodtan tényszerűen közli mindezt, nem látszik rajta, hogy ezek az emlékek most már rossz hatással lennének rá. Tubrok még egyszer megnézi a kötést, majd elveszi a másik kezét is Ingridétől.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok nevetése és szavai után ő maga is felnevetett, mostanra már tényleg nagyon jól érezte magát a férfival Ingrid. Teljesen felszabadultan és boldogan, örült annak, hogy ilyen gyakran sikerült megnevettetnie a másikat, hiszen az első két este ezt nem sikerült elérnie, csak utána és már most igencsak szerette, amikor Tubrok nevetetett. Jó volt hallgatni és látni rajta is, hogy jól érzi magát és boldog. Ahogyan a párja arcán meglátta a meglepettség után a büszkeséget szélesen mosolyodott el, nem is gondolta volna, hogy ezzel a megjegyzéssel ilyen nagy örömet tud majd okozni a másiknak, végül ismét felnevetett.
< - Határozottan gondoskodtál róla, hogy ne érezzek mindent kicsinek – bólintott. >
Tényleg örült annak, hogy ott ilyen méretek voltak, hiába nem olyan világba született, ahol minden kicsi volt, de a hosszú élete során a HPI-s nagyságok lettek a megszokottak számára, még akkor is, ha évtizedeket töltött távol a Birodalomtól és normális épületekben lakott. Már akkor is zavarta, és itt is furcsa volt, de azok a csarnokok és a főcsarnok is olyan volt, hogy legalább nem érezte azt, hogy a tető és a plafon agyon akarja nyomni őt, mert bármelyik pillanatban beszakadhat. Ahogyan a férfi zavartan a tarkójához nyúlt a kérdés után ismét elmosolyodott, nem szerette volna őt zavarba hozni, de láthatóan sikerült mégis a visszakérdezéssel. Még úgyis, hogy a saját hangjában hallható volt, hogy jól esett neki az, hogy Tubrok máris így gondolta az egészet. Az különösen jól esett neki, hogy a férfi teljesen ösztönösen mondta így, és nem is gondolt bele abba, hogy mit mond. Itt egy picit sajnálta, hogy ő maga nem igen vihette haza a férfit, hogy megmutassa azt, hogy Ingrid hol lakik, mert azért az Anyahajó teljesen más volt, még akkor is, ha tudta, hogy jó pár tiszt fel-fel visz idegen nőket oda. De ő maga nem volt olyan rangban egyelőre és nem is akart ilyesmivel visszaélni, még úgysem, hogyha csak egy emberről volt szó és nem idegenről. A gyerekszobával kapcsolatosan elgondolkodott, bele sem gondolt arra, hogy Tubrok ennyire közel szeretne lenni a picihez, hogy bármikor, amikor szeretne, akkor könnyedén rá tudjon nézni. Saját maga számára a saját szobájukból nyíló gyerekszoba furcsa volt, de végül is tetszett neki mindez, hogy ennyire közel legyen, úgyis hatalmas odafigyelés kellett a picinek majd a születése után, élete legelején.
< - Legyen akkor egy olyan szoba, ami közvetlenül a mienkből nyílik és egy másik, ahova majd akkor költözik el, ha már tud járni – mondta. – De biztos vagyok benne, hogy sikerül összehozni a terveket közös elképzelés alapján, mint a tárgyaláson is megtettük már így vagy úgy. Már láthattuk, hogy milyen jók vagyunk ebben, még úgyis, hogy mások az érdekeink, itt pedig teljesen közös lenne. >
Fejezte be a mondandóját némileg kacéran. A témaváltásnál és a komorságnál hagyta, hogy Tubrok összefűzze az ujjaikat és Ingrid kissé meg is szorította a férfi kezét, hogy jobban érezze őt a közelében. Bólintott, hogy igyekszik nem erre gondolni, és komolyan is gondolta mindezt, ennek ellenére, ahogyan és amit látott a másik szemében, még megölelte őt szorosan, éreztetve, hogy már most mennyire fontos neki a férfi és nem fogja hagyni, csak úgy távozni, talán megöregedni sem. A kellemes nap miatt próbálta mindezt hamar elfelejteni és nem gondolni erre a kellemetlenségre, a valóságra és hamarosan pedig már úgyis fent voltak a szobában, ahogyan végignézett a sebeken, sebhelyeken csak a borda alattit találta úgy, hogy be kell kötni, a többi meglehetősen gyorsan gyógyult, aminek igencsak örült. De így is, egy sebet be kellett kötözni miatta és pont ez volt az a seb, ami legalább tizenöt percen át vérzett, ha nem tovább. Nem volt halálos, de egy embernél akár már súlyosnak is lehetett volna nevezni, főleg ha azt nézték, hogy hol is szerezte. Bólintott ismét a kettejükről szóló részre és hálásan vette, hogy a férfi segít neki.
< - Igen, hasonítunk, erre akkor jöttem rá, amikor megkérdeztem Tyr-t, hogy mit lehet rólad tudni és röviden adott egy jellemvonást – nevetett fel. – Azt hiszem, hogy akkor, abban a percben kezdtél el érdekelni a vacsora után, hála annak, hogy hasonlítunk. De azt mondtad, hogy ő is mondott rólam neked néhány dolgot. Miket? >
Tényleg kíváncsi volt, hogy az egykori isten mit is mondott el róla, és fel sem tűnt neki ezúttal, hogy nem Tirennek nevezte az idős férfit, hanem a rendes nevén. Eddig ügyelt rá, hogy az itt használt nevén nevezze, de mostanra már sikerült elengednie magát, így ez sem tűnt fel neki, hogy mit is mondott. Örült neki, hogy Tubrok segített abban, hogy bekötözze őt még úgyis, hogy szó szerint a férfi vezette a kezeit, valószínűleg egyedül nem is tudta volna pont optimálisan megtenni ezt, túl szorosra, vagy túl lazára vette volna. Ingrid figyelmesen hallgatta, ahogyan a férfi elkezdte magyarázni, hogy melyik sérülést hogyan szerezte. A nő arcán látszott, hogy nem lett rosszul ezeket hallva, valószínűleg ő is látott hasonló sérüléseket, vagy átélt ilyeneket, azonban valami mégis átsuhant az arcán a gránátot említve, ahogyan maga elé képzelte a jelenetet. Már tudta, hogy ez nem véletlen volt, az ilyen nem lehetett az.
< - Szándékosan dobták úgy, hogy ott robbanjon – szakadt ki belőle. – Ezt máshogyan nem lehet kivitelezni, csak ha így akarja valaki. Ez undorítóan aljas… >
Mindezek után nézett végig a hegeken és lágyan simított végig rajtuk, nem zavarta őt, hogy ott vannak, alig voltak észrevehetőek, a nyakon levőt pedig mindeddig, amíg Tubrok nem mondta észre sem vette. Most már így tényleg értette azt, amit látott a másik szemében, hogy nem egyszer volt élet és halál között és valóban így volt. Mikor elhúzta a másik kezét is a férfi Ingrid úgy mozdult, hogy a társa háta mögé kerüljön, hozzásimult Tubrok hátához és így ölelte meg, az állát a másik vállára tette, hogy lényegében egy vonalban legyen az arcuk.
< - Nem baj, hogy maradtak sebhelyeid, csak előnyére vált a szexepilednek – mosolyodott el. – Még szerencse, hogy a Rocksolid orvostudománya ennyire fejlett és mindkétszer megtudtak menteni és így most itt lehetsz velem – suttogta. – A legijesztőbb ebben, hogy én tanulás miatt kaptam ilyen, vagy ennél súlyosabb sérüléseket, hogy rávegyenek arra, hogy valamit gyorsabban tanuljak meg ezáltal kényszerítve, mert percek alatt úgyis rendbe jövök, míg te könnyedén belehalhattál volna ezekbe. Azt hiszem, hogy most értettem meg, hogy régen, a Zuhanás előtt még mielőtt megszülettem anya miért nem szerette, ha apa bevetésen volt az Iraki és Afganisztáni háborúban, még akkor is, ha vadászpilóta volt. Hogy miként és mennyire aggódhatott érte és féltette őt. >
Zavartan hallgatott el és egy kicsit el is pirult, amikor rájött, hogy mit is mondott.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok bólint a szobákkal kapcsolatban, végül hasonló sokat sejtető mosoly jelenik meg az arcán, mint ami korábban is.
< - Jól kiegészítjük egymást, csak meg kell találnunk a közös ritmust, ami szinte azonnal megtörténik. Mindkettőnknek ugyanolyan előnyös ez a helyzet. - fejezi be olyan hangon, amin érezhető, hogy egyáltalán nem a szoba megtervezésére gondol más. >
Az ölelést Tubrok viszonozza, a mozdulatain és a lassú, nyugtató hatású simogatásán érezni, hogy jól esik neki, hogy máris ilyen fontos Ingridnek. Ez a férfi apró mozdulatai alapján fordítva is teljes mértékben igaz. Ezután az ágyon helyezkednek el, majd közösen bekötik Tubrok sebét. A tegnapi lézeres eljárás hatásosnak tűnik, talán a legnagyobb veszély, hogy újra felszakadhat, és újra elkezdhet vérezni, valamint nyilván érzékeny is az a terület. Tubrok először elmosolyodik, amint meghallja újra Ingrid hangját, majd hirtelen teljesen komollyá válik és meglepetten néz Ingrid szemeibe. Miller láthatja a szemeiben, hogy Ragalban összeáll a kép, ahogy Tyr nevét hallja. A sok titok, elhallgatott részlet és töredék most egy teljes egésszé áll össze, ahogy Tubrok felfogja az összefüggéseket. Mielőtt újra megszólal Ingrid már tudhatja, hogy a férfi mindenre rájött Tyr kilétével kapcsolatban.
< - Ez nagyon sok mindent megmagyaráz. - mondja komoly hangon, miközben biccent egyet - Le kell rónom majd előtte a tiszteletemet. Az egyetlen élő isten, akit hadistenként mindig tiszteltem. Mikor akartad elmondani... >
Az utolsó kérdést már egészen számon kérően teszi fel, majd félbe hagyja, nem akarja, hogy Ingridnek ez esetleg kellemetlen legyen. Megrázza a fejét, hogy Ingrid ne is figyeljen rá, amit utoljára mondott, majd folytatja.
< - Majd beszélek vele. Azt mondta rólad, hogy más vagy mint a többi birodalmi, vagy a többi nő. Sejtelmesen elmondta, hogy te valamiért egészen különleges vagy, tegyek veled kivételt. Arról is biztosított, hogy hűséges vagy a Rocksolidhoz és mindent meg fogsz tenni érte. A makacsságod említeni sem kellett, sem azt, hogyan játszol minden férfival. De te honnan tudsz a kilétéről? >
Ezúttal a kérdés már teljesen érdeklődő hangú. Tubrok türelmesen kivárja a választ és reméli, hogy a nő nem akar gyorsan túl lenni ezen a témán és meg tudják vitatni részletesebben is az információkat az istenről. Az ő egyik istenéről, aki nem csak egy szellem és éveken át szolgálta. Tubrok a felvetésre, végigsimít az egyik hegen megnézve azt, majd ismét Ingrid felé fordul.
< - Igen, egyértelmű volt. Szabványos kézi detonáló gránát, könnyen visszaszámolhatta az időt. Ez a hátránya, ha vezérként elől küzd valaki egy csatában, gyorsan eleshet. >
Érezni a nyugodtságán, ahogy erről beszél, hogy ez egyáltalán nem zavarja többé, csak egy tény, egy megtörtént esemény. Ingrid könnyen Tubrok mögé tud kerülni és átölelni úgy, ahogy szeretné. Így egészen nagy felületen érhet hozzá a férfihez. Tubrok végig követi a tekintetével és elégedetten fordul újra előre. Egyik kezével simogatni kezdi Ingrid őt átölelő karjait. Néhány másodpercig vár a válasszal, közben oldalra néz és látja Ingrid kis zavarát.
< - Neked nem kell így aggódnod miattam. A háborúnak hamarosan vége, hála a tárgyalásoknak, nem kell most több csatába mennem, ahol meghalhatok. Együtt lehetünk, mintha nem is lenne más a világon. >
Ekkor oldalra fordítja tekintetét, kicsit elfordul a testével is és megcsókolja Ingridet. Hosszan és szenvedélyesen, mint legelőször, amikor együtt voltak. Tubrok közelebb húzza magához a párját és érezteti vele, minden mozdulatán, hogy már most milyen fontos neki.
< - Nem tudnálak csak így itt hagyni. >
Mondja majd újra megcsókolja Ingridet. Most már Ingrid érezheti rajta, hogy egészen mély érzések is lehetnek a mozdulatokban.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid mosolyogva csóválta meg a fejét, ahogyan Tubrok kimondta a szavakat. Ez tipikusan az a fajta fejcsóválás volt, hogy a férfiak mindig erre gondolnak és semmi másra. Azonban látható volt, hogy egy cseppet sem zavarta az, hogy erre gondolt és erre utalt a másik, csak ez a nem is igen várt mást típusú nézés és reakció. Az ölelésre a kapott simogatás nagyon jól esett neki, így jó néhány másodpercig maradt még ott a férfihoz bújva mielőtt engedte volna és hagyta volna, hogy ellássák a sebet, ami miatt részben visszajöttek ide. Annak különösen örült, hogy a férfi is úgy érezte, ahogyan ő, hogy nem csak Ingridnek volt fontos Tubrok, de fordítva is pontosan ugyanez volt ez a helyzet. A sebet megnézte jobban a kötözés alatt, szerencsére nem volt vele gond, a fertőzés miatt nem is tartott, maximum amiatt, hogy felszakadhat újra és amennyire látta, tényleg maximum ez a veszély állt fent. Arról nem is beszélve, hogy biztosra vette, hogyha a férfi mozog, akkor ez húzódik neki és fájdalommal is járhat, a többi is, még akkor is, ha azok már egyáltalán nem látszódtak. A szavai közben hirtelen tűnt fel neki, hogy a párja mennyire komoly lett, elsőre le sem esett neki, hogy mi okozta a döbbenetet, de ahogyan Tubrok a szemeibe nézett, akkor értett meg és koppant akkorát, hogy valószínűleg még az univerzum szélén is hallották, ahogyan leeset neki. Hangosan nyögött fel a kellemetlenség miatt, most értette meg, hogy teljesen ösztönösen, akaratlanul mit is mondott ki hangosan, hogy Tyr sok száz éves titkát adta ki csak azért, mert túlságosan is jól érezte magát Tubrok társaságában és nem figyelt arra, hogy mit is mond. Eddig tényleg figyelt, hogy Tiren-t mondjon, de amikor egyszer nem, akkor lényegében kimondta, hogy Tyr Odinson az idős férfi.
< - Már annak sem örült, hogy úgy köszöntöttem és róttam le tiszteletem felé négyszemközt, ahogyan azt a vikingek tették – felelte, majd komolyabb lett a hangja. – Nem akartam elmondani, nem mondtam volna addig el, amíg nem ad rá ő engedélyt. Véletlenül szóltam el magam… >
Annak ellenére, hogy Tubrok intett, hogy felejtse el, úgy érezte, hogy felelnie kell erre a kérdésre. Igen, valóban kicsit rosszul érezte magát miatt, de nem azért, hogy végre beszélhet erről valakinek, hanem azért, hogy egy idős férfi titkát adta ki akaratlanul és Tyr-t hozhatja emiatt kellemetlen helyzetbe. Még úgyis, hogy tudta, hogy nem igen kellett aggódni miatta, az apja is tudott arról szinte biztosan, hogy él, de ő is tudhatta, és így Maniac is, hogy már semmilyen fenyegetést nem jelent és élete hátralevő részét békében töltheti el, és nem kell semmitől sem tartania, hogy még mindig vadászna rá valaki. Elmosolyodott azon, hogy mit is mondott róla Tyr Tubroknak és végül felnevetett rajta.
< - Van egy olyan érzésem, ha nem mond ilyesmiket nekünk, akkor csak elsétálunk egymás mellett – mosolygott. – Nem szeretném kellemetlen, kényelmetlen helyzetbe hozni őt, hogy úgy állítasz be hozzá, hogy véletlenül elszóltam magam. Legyen inkább, hogy átadsz neki egy szót tőlem az „øruggr” szót. Ez ó-északi, azt jelenti, hogy megbízható. Van egy olyan érzésem, hogy ezek után ő maga elmondja majd neked anélkül, hogy bárkinek kellemetlen lenne ez az egész. >
A kérdésre sokatmondóan nézett a férfira, azok után, hogy elmondta neki a képességét meglepődött, hogy ez nem esett le neki. Igaz azok után, hogy most tudta meg, hogy az egyik tanácsadója egy hadisten és ebből következően legalább kétezer éves és nem csak egy idős úriember, nem neheztelt rá.
< - Tudod, van egy képességem, amivel látom a múltat – mosolygott. – Abban a pillanatban, hogy belépett az első este a terembe, tudtam, hogy ki ő. Láttam őt istenként, fénykorában, amikor még mindkét keze megvolt, egy csatabárdot tartott a kezeiben. Ha anya nem írta volna le ilyen pontosan, hogy miként nézhetett ki, akkor is a hiányzó karja beszédes volt. Amit Fenrir harapott le, mert átverte őt mert hiszékenyen elhitte neki, hogy hagyja megkötözni magát, ha Tyr beleteszi a karját a szájába és ő megígérte, hogy nem fogja leharapni azt. Ő is tudta, hogy én ki vagyok, amint meglátott. Ami pedig a megbízhatóságomat illeti… kész voltam neki esküt is tenni azért, hogy megvédem a Rocksolidot, nem fogadta el, azt mondta, hogy nem szükséges, tudja, hogy anélkül is megvédelek titeket. >
Itt gyengéden mosolyodott el az emlékre.
< - Olyan jó volt vele beszélni, a múltam meséinek egyik szereplőjével őseink nyelvén, ó-északi nyelven. Soha sem hittem előtte, hogy találkozhatom valakivel közülük. Azt hittem, hogy ők is mind meghaltak, amikor a többi isten is. Tyr azt mondta, hogy még Loki is lejutott és megmenekült, de őt elvitték utána, más senki. >
Mint kiderült tényleg igaza lett a gránáttal kapcsolatban, hogy direkt így támadta le valaki. A fejét ingatta meg erre, amikor Tubrok is kimondta mindezt.
< - Feltételezem soha sem hallgattad meg a barátaid és tanácsadóid javaslatát, hogy uralkodóként és vezetőként nem elsőként kellene a halálba rohannod – állapította meg megjátszott rosszallással. – És arra sem figyeltél, hogy akkor sem tűnsz gyávának, ha nem az első sorban harcolsz, legelöl mindenki előtt. >
Megjátszva volt, mert érezhette Tubrok, hogy igencsak megbecsüli Ingrid is katonaként, harcosként, hogy a férfi az első sorban küzdött mindig is és ott harcolt és igazából nem is várt, nézett volna ki kevesebbet belőle. A simogatás jól esett neki és még jobban hozzásimult a férfi hátához a szavaira pedig lágyan mosolyodott el, csak épp egy újabb világháborúval fizettek azért, hogy együtt lehessenek, de ez ebben a pillanatban olyan apróságnak tűnt a számára. Hogyan a férfi megcsókolta, némileg elengedte és közelebb húzás ellenére is úgy mozdult, hogy a férfi könnyebben tudja őt csókolni, mert nem volt olyan hajlékony, mint Ingrid. Hasonló szenvedéllyel viszonozta a csókot, amit kapott és közben lovagló ülésben ült bele Tubrok ölébe teljesen hozzásimulva szemből, kezeivel végigsimítva a férfi hátán és oldalán, ahogyan újra átölelte őt. Így mikor a férfi ismét megszólalt már vele szemben volt, ha mindezt engedte a párja. Most már Ingrid is érezte, hogy mennyire fontos Tubroknak, az érintései, mozdulatai elárulták.
< - Nem is engedném, hogy felelőtlen legyél ezek után – suttogta. – A gyermekünknek szüksége lesz az apjára, a Rocksolidnak pedig az uralkodójára. >
Ismét hevesen és szenvedélyesen viszonozta a csókot, a simogatása pedig eközben kezdett csak simogatásból átmenni abba, hogy nekilátott izgatni és ingerelni a partnerét. De eközben arra is ügyelt, hogy Tubrok is ugyanazt érezhesse az érintések és csókok közben, alatt, amit Ingrid is, hogy az érzései mennyire mélyek és őszinték irányába és azt is, hogy tényleg nagyon fontos neki a férfi már most is.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok is elmosolyodik Ingrid pillantásán, nyilván már várta azt a nőtől, rajta is látszik, hogy kifejezetten örül Ingrid reakciójának. A felismerés után a meglepettség lassan eltűnik a férfi arcáról, majd figyelmesen, még mindig komolyan hallgatja Millert. Végighallgatja az egészet, majd csak a végén reagál és bólint az elhangzottakra.
< "øruggr"? - ismétli meg - Jól ejtem? Igen, tudtam azonnal, hogy meg volt az oka rá, hogy ezt titokban tartsa, de neked elmondja és csak véletlenül árultad el. Nem tudom pontosan hogy működik a képességed, eddig csak apádat említetted, hogy őt látod. Tyr, Udin fia, aki évszázadok óta a Rocksolidot szolgálja... nekem ő nem csak egy életre kelt hatalmas személy, de az istenem is, akinek áldozok. Eddig én is úgy hittem mind meghaltak, most ez megcáfolódott. >
Végül rövid ideig elgondolkodik valamin, majd figyelmét újra Ingidre fordítja.
< - Akkor addig nem árulom el, hogy tudom ki ő, amíg ő el nem mondja. Ami kettőnket illet, nehéz lett volna elsétálni melletted, de Tyr szavai nélkül, talán meg sem fordult volna a fejemben, hogy egy-két alkalomnál többet akarjak. >
Mondja a végén egészen őszintén és érezni a hangján, hogy örül annak, hogy kettejük között úgy tűnik sokkal szorosabb a viszony, mint amilyet eredetileg akart. A fejingatásra és Ingrid szavaira ismét elmosolyodik, szinte leolvasható az arcáról mennyire szórakoztatja Ingrid akadékoskodása és az újabb kis játék.
< - Nem, nem hallgattam rájuk. Nem azaz uralkodó vagyok, aki trónján ülve halálba küldi a katonáit, majd az összes dicsőséget learatja. Szeretek küzdeni, még ha kockázatos is, eddig nem haltam meg. A mostani háborúban pár karcoláson kívül sebet sem szereztem. - fejezi be a kettejük között megszokott hangon, bár azért érezni a hangján, hogy az utolsó részt teljesen komolyan gondolja. >
Tubrok ezután örömmel veszi, hogy Ingrid az ölébe ül, átkulcsolja a derekánál és így magához fogja. A szenvedélyes csók közben egyre akaratosabb simogatással. Kifejezetten elégedett, hogy most Ingrid támadja le őt és kezdi Ingerelni. Az elején még hagyja magát egy kis ideig, majd az ő kezei is Ingrid intimebb pontjaira csúsznak, az egyikkel a fenekénél kezdi finoman a masszírozni, a másikat a toppra csúsztatja. Eközben nyelvével körbe fonja Ingridét, és nem hagyja, hogy hosszú ideig elhúzódjanak. Végül ezt ő teszi meg, majd sokat sejtető tekintettel néz Ingridre.
< - Látod tudsz te ilyen is lenni. - mondja kedvesen. >
Mielőtt Ingrid válaszolhatna fejét kissé oldalra fordítja, közelebb hajol és Ingrid nyakán csókol végig. Számít rá, hogy a szavaira valamilyen rosszálló választ vagy mozdulatot kap, és szinte kíváncsian várja azt. Ha Ingrid hagyja, akkor hátrébb dől az ágyon, majd a nőt is, a lapockájánál fogva húzza maga után, részben magára. Ezután Tubrok újra szenvedélyesen megcsókolja Ingridet, miközben a nyakánál és a tarkójánál valamint az oldalán végigsimít a testén.


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Jól ejted igen – bólintott. – Kicsit durva hangzása van sokszor az ó északi nyelvnek a sok egymást követő mássalhangzó miatt. >
Igen, azt Ingrid is tudta, hogy Tyr-nek határozottan nyomós oka volt arról, hogy hallgasson erről. Egy pillanatra érezhetően és láthatóan rosszul esett neki, hogy az úgymond hitét és világnézetét becsülte le Tubrok, hogy a nő szerint szerinte csak egy fontos személy Tyr. Nem tudhatta, hogy mennyire nem volt ez igaz és annak ellenére, hogy nem volt kifejezetten vallásos és nem sokat imádkozott felsőbb erőkhöz ugyanúgy istenként tisztelte Tyr-t és a többi halott skandináv istent, talán jobban is, mint a helyiek. Noha soha sem áldozott nekik, de mindig is tisztelte őket és sokat jelentettek neki, hiszen az anyja történetein nőtt fel és számára is tényleg istenek voltak és nem csak mesealakok, főleg azóta, hogy megélte, hogy meghaltak. Szomorú nap volt a számára is.
< - Odin – javította ki a férfit. – Odin Borson, Bor Burison fia. Buri pedig az első volt a skandináv istenek között. És kérlek ne becsüld le, hogy miként tekintek rá, számomra sem csak egy nagy személy, hanem az Ázok egyik hadistene. Lehet, hogy a Zuhanás előtt már senki sem tisztelte őket istenként, mert az egy Isten kiszorított minden más hitet, de anya hozzájuk imádkozott és saját módján apa is tisztelte őket, engem is úgy nevelt anya, hogy ők istenek, még a Zuhanás után és azok után is, hogy mind meghaltak. Lehet, hogy nem áldozok nekik, de több mint ezer éve istenként tisztelem őt és a többieket is. Meggyászoltam és megsirattam őket, amikor Zsarnok végzett velük, azon a napon, amikor az emberiség az istenek fölé nőtt és a halandó szó új jelentést kapott. >
A hangjából érződött egy nagyon kicsit, hogy Tubrok ezzel kicsit megbántotta őt, hogy a hitét és gondolatait talán ennyire sekélyesnek vette, miközben közel sem úgy viszonyult ezekhez a dolgokhoz, mint a HPI-ben megszokott volt. De ahogyan ő maga és Tyr is mondták a férfinak, Ingrid közel sem volt olyan, mint az átlagos Birodalmi polgárok egyike.
< - Apát és a többi UP2-t is mondtam, hogy őket is látom olyannak, mint az átalakítás előtt voltak – mondta. – Ahogyan másokat is, akik mások voltak a Zuhanás előtt, mint most. Ő egykor isten volt, ma ember. A csarnokot, ahol fogadtál első nap is láttam olyannak, mint a viking korban volt. Igaz nem sok olyan személy van, akinél ez lehetséges lenne. >
A következőkre csak elmosolyodott, igen, ő maga is így volt vele pontosan, ha Tyr nem mondja el, hogy milyen is a férfi, akkor ő maga sem tervezett volna tovább csak az itteni napokat nézve és minden gond nélkül manipulálta volna Tubrokbot azért, hogy elérje, amit akar. Pedig tudta, hogy nem lát az egykori isten a jövőbe, de mégis olyannak tűnt az egész.
< - Nálam külön azokat a jellemzőidet mondta el, amiket mintha tudta volna, hogy vonzónak fogok találni benned – mosolyodott el. – Mintha már előre tudta volna, hogy így fogunk járni, hogy ennyire közel kerülünk egymáshoz és szándékosan tette volna, hogy tényleg így is legyen. >
Most már határozottan ez volt az érzése főleg azok után, hogy tudta, hogy Tubroknak mit mondott el. Mosolyogva hallgatta, hogy tényleg igaza volt és nem hallgatott a férfi senkire sem, amikor úgy döntött, hogy harcolni fog és ott fogja megtenni, ahol ő akarta. Meglehetősen emlékeztette egy másik férfira Tubrok ezzel a felfogásával, ezen pedig még inkább elmosolyodott.
< - Ebben olyan vagy, mint apa volt – mondta. – Ő is pont így szeretett harcolni, emberként is mindig az első sorban volt, illetve a vadászgépével is elsőként ment az ellenséges vonalak mögé. >
Azt nem tette hozzá, hogy most is ugyanezt teszi, hiszen U7 vezette az űrben levőket és ő volt mindig legelöl és legelsőként ott mindenhol. Ezért is nem volt tekinthető uralkodónak a Földön, mert egyszerűen nem volt itt érdekeltsége, őt mindig is a harcok vonzották, az első sor, hogy a saját embereit vezethesse és ezt még Zsarnok sem tudta tőle elvenni.
< - Örömmel veszem, hogy ebben a háborúban én okoztam a legsúlyosabb sérüléseidet – nevetett fel némileg megkönnyebbülve. – És azt sem harc közben, hanem szeretkezés alatt. >
A csók közben, ahogyan Tubrok nekilátott már nem csak simogatni őt, hanem ingerelni is a szíve hevesebben kezdett verni és ettől a légzése is némileg felgyorsult, amit már valószínűleg a férfi is jobban megérezhetett. Miután a férfi magához húzta a derekánál Ingrid teljesen hozzásimult és csak akkor hagyta abba a csókot, amikor a másik húzódott el. Valóban szándékozott valamit visszavágni, de ahogyan a nyakán érezte meg a csókokat vágytól fűtött sóhaj szakadt ki belőle.
< - Ha elmered mondani bárkinek, hogy milyen kedves is tudok lennie… kínok kínjával fizetsz érte! – fenyegette meg játékosan a párját. >
Nem ellenkezett, ahogyan Tubrok lehúzta őt magához az ágyra, hasonló szenvedélyességgel viszonozta a csókot, ahogyan kapta és ő maga is a férfi tarkóján simított végig, illetve mivel egyelőre csak az oldalán, mert ott fért hozzá, majd fordult magukkal, hogy ő kerüljön alulra és így már Tubrok hátát is simogatni kezdte egészen le a fenekéig, amibe most ő viszonozta a korábbit és játékosan belecsípett egyet. Az egyik lábával megtámasztotta magát és a csípőjét, ágyékát a férfiénak tolta, így megemelve a saját alsófelét, hogyha a másik akarta, akkor könnyedén átfoghassa a derekánál, ami még a levegőben volt egy kicsit, de a háta tényleges része már nem és azon is tartotta magát. Végül elhúzódott egy kicsit, megszakítva a csókot.
< - Mivel is büntesselek azért, mert mindig olyan türelmetlen vagy? – kérdezte levegő után való kapkodás közben. >



+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Valóban durva, de ki tudom ejteni. Talán ha több időnk lesz, akkor taníthatnál ó-északi nyelvre. Úgy én is beszélhetnék Tyrrel a saját nyelvén és a Rocksolidnak is lenne egy ősi nyelve. Mit gondolsz? >
A végén feltett kérdés ellenére Tubrok szájából ez leginkább kérésnek hangzik, hogyha Ingridnek nem túl nagy fáradtság és túl hosszú idő, akkor szívesen megtanulná a Zuhanás előtti skandinávok nyelvét. Odin nevének kiejtésére ismét bólint.
< - Odin - ismétli újra, ezúttal is helyesen - Ezek szerint az idők során megváltozott a kiejtés. Majd figyelek rá, de ezt szoktam meg gyerekkorom óta, kell egy kis idő. >
Mikor Ragal látja, hogy a szavai rosszul esnek Ingridnek egy pillanatra elhallgat és kicsit hátrébb húzódik, de az ölelését finoman valamivel szorosabbra fogja, végül a nő szemeibe néz, hogy láthassa minden szava őszinte.
< - Nem akartalak megbántani. Nem vonom kétségbe a hitedet, tudom, hogy te már az időszámítás kezdetekor léteztél és ugyanazokat az értékeket tisztelted. Az előbb támadónak éreztem a szavaid, ezért válaszoltam így. >
Végül ismét elhallgat néhány pillanatra, majd csak a Ingrid képességével kapcsolatban szólal meg újra.
< - Így már el tudom képzelni, kezdem érteni. És ennek van uralható és önálló része is? A látomásokat, a múltat mindig látod, vagy csak ha akarod? - kérdezi továbbra is érdeklődve. >
Tyrrel kapcsolatban nem válaszol csak egy sokat sejtető pillantást vet Ingridre. Mintha tudná, biztos lenne benne, hogy ez így volt kettejük tudta nélkül, de különösen örül, hogy minden így történt végül. Ezután lassan végigméri Ingridet, de még nem tesz semmit. Amikor Ingrid Tubrokot az apjához hasonlítja önkénytelenül is elmosolyodik és ezzel viszonozza Ingrid mosolyát is.
< - Nem tudnék hátul maradni, ott küzdeni, vagy a stratégia felállítása után gondtalanul bevárni tervem sikerét. Gondolom ő is képtelen lett volna rá. Mindig vannak ilyen harcosok. - itt megáll és egy pillanatra lenéz a bekötött sebére Ingrid szavai után - Elviselnék még néhány sebet, de csak ha te adod őket. >
Ezután újra megcsókolja Ingridet, ezúttal lassabban. Egymás karjaiban, ahogy Ingrid szívverése és lélegzetvétele is gyorsul, Tubrok is érzi azt és hasonlóan reagál, illetve folytatja tovább, valamivel gyorsabb mozdulatokkal a nő kényeztetését. A sóhaj után Ragal finoman bele is harap Ingrid nyakába, de csak annyira, hogy tovább fokozza mindkettejük vágyát.
< - Ettől nem kell tartanod. Még ha szeretem is ha kínzol engem. - súgja egészen közelről Ingrid fülébe, miután elhúzódnak. >
Ingrid egy ügyes mozdulattal ismét könnyen tud fordítani kettejük pozícióján és ezáltal alulra kerülhet. Ha végigsimít a csók közben Tubrok tarkóján, érezheti, hogy kellemes bizsergés fut végig a férfi testén. A csípés után Tubrok reflexből előrébb tolja magát és így ágyéka összesimul Ingridével. Halkan fel is nyög, de ezt inkább csak a játék kedvéért. Tubrok még kicsit mozgatja is magát Ingriden, és ingerli is, mintha mindjárt belé hatolna, de egyelőre az alsógatyája még rajta van és akadályozza. Miután elhúzódnak egymástól a kérdésre gonoszul elmosolyodik.
< - Egyszer már türelemre ítéltél, és akkor sokat kellett várnom... >
Ha Ingrid engedi, akkor átkarolja a derekánál és szorosabban magához húzza, majd vágyakozó mozdulatokkal simít végig a hasán, majd az oldalán, mindig kicsit feljebb haladva, amíg el nem éri Ingrid toppját. Azt egy mozdulattal igyekszik levenni róla, vagy legalább feljebb, vagy esetleg lejjebb tolni. Ezután Tubrok Ingridhez hajol, az egyik mellét végigcsókolja, majd a mellbimbóját a szájába véve, nyelvével kezdi tovább ingerelni azt. A másikat pedig a kezével ingerli, hogy még jobb legyen Millernek.


+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Mindez már a Zuhanáskor is ősi nyelv volt – mosolyodott el. – Már akkor is legalább háromszáz éve kihalt és csak modernebb változatát használták, bár kettő meglehetősen hasonlított még hozzá. Majd örömmel tanítalak, a többit csak óvatosan majd idővel. >
Utalt arra, hogy neki vigyáznia kell azzal, hogy ilyen tudást átad, de ettől függetlenül tényleg örömmel tette volna mindezt, hogy megtanítja a helyieket erre, hiszen ehhez a területhez ez a nyelv illett, és a Rocksolid népe is elég régóta itt élt, illetve elég sok mindent átvettek főleg hála Tyr-nek ahhoz, hogy ezt a fajta tudást is megismerjék és használhassák. Persze azt nem akarta, hogy egyből minden iskolában kötelezően tanítsák mindezt, az túlságosan is egyértelmű lett volna mindenki számára, noha a HPI-n belül valószínűleg senki sem törődött volna ilyen kis aprósággal, Ingrid attól tartott, hogy ezáltal is Lerontis találhatna rajta újabb fogódzkodót és ezt az örömet annak a patkánynak… vagyis inkább féregnek nem akarta megadni. A patkány sértés lett volna a rágcsálók ezen válfajára nézve. A nevek kiejtésével kapcsolatban annyira nem volt biztos, hogy megváltoztak volna, inkább úgy vélte, hogy szándékosan nem a helyeseket mondta Tyr, hanem kicsit változtatva.
< - Szerintem Tyr direkt változtatott rajtuk, hogy a régiek maradjanak, de mégsem. Így kevésbé derülhetett ki, hogy honnan tudja ezeket, főleg, ha találtatok volna ehhez tartozó leleteket valahol. Egyszerűbb azt mondani, hogy félreolvasta, nem volt biztos benne, mintsem a gyanús, hogy hogyan is tudta ennyire pontosan ezeket egy ezerháromszáz éve holt nyelvből – mondta el a saját véleményét ezzel kapcsolatban. >
A bocsánatkérésre bólintott, annyira nem volt mély megbántás, se semmi komolyabb, hogy ne tegye túl magát rajta szinte pillanatok alatt. A tekintetén és szemein is látszott, hogy nem vette magára olyan nagyon és minden rendben van.
< - Én sem akartam támadó lenni a szavaimmal – felelte végül. >
A képességéhez visszatérve igazából már szerencsére kezdett erre rájönni, hogy miként is működik hála annak, hogy tudatosan is képes volt arra, hogy befolyásolja és irányítsa azt. Így pedig már határozottan örült neki, régen még időnként zavarta is, hogy valamiért vannak ezek, amiket irányítani sem képes de így? Olyan sok lehetőséget biztosított a számára főleg, hogy itt volt és megannyi viking kultúrához kapcsolódó dolgot láthat és tudhat meg ezáltal.
< - Amennyire eddig sikerült kitapasztalnom igen, legalább is a múlttal kapcsolatban, mindig a múlt az, nem látok a jövőbe, mint Átok – bólintott. – Amíg nem jöttem ide csak azt hittem, hogy az élénk fantáziám miatt látom ezeket, mert anyától ezt örököltem. Addig nem tudtam tudatosan használni, apát mindig úgy látom, mint emberként volt és csakis úgy, a többi UP2-t egyszerre UP2-ként és úgy, hogy milyenek voltak emberként. Ez azt hiszem, hogy tudatalatti az ő esetükben. A víziókat, hogy mikor látom őket és hogyan nem tudom befolyásolni, azok jönnek maguktól, amikor nekik úgymond jól esik. De amit itt kitapasztaltam, elő tudom hívni szándékosan is, mint odafent is történt és olyankor tényleg csak a múltat láttam a templomnál. Vagy lent a kincstárban az ékszerrel, amikor láttam, hogy az ősöd átadta a karperecet az asszonyának egy igencsak intim pillanatban, mikor egymás karjaiban voltak, nem hiszem, hogy valaha gondolták volna, hogy azt a pillanatot láthatja valaki és átélheti velük együtt – mosolyodott el. – És velük kapcsolatban, amikor az ősöd visszatért a háborúból és újra együtt lehettek. Ez is szándékos volt, igazából ez a kettő volt az. De volt tegnap két nem szándékos is, az egyiket sikerült irányítanom úgy-ahogyan így, hogy tudtam már a képességem létéről, de a másikat nem, az csak egy pillanat volt és az emlékképet Maniac-el kellett előhivatnom, hogy lássam egyáltalán, amit érzékeltem. És az a kép ijesztő volt.>
Érezhető volt, hogy mindez neki is új még egy kicsit, legalább is a tudatos része, de azért igyekezett úgy magyarázni, hogy Tubrok is megérthesse. Időnként, ha szükséges volt, akkor tartott néhány másodpercnyi szünetet, hogy a férfi megemészthesse azt, amit mondott ezzel kapcsolatban, amikor a karperecet említette, akkor még hozzá tette a hölgy nevét is, hogy a kincstárban kinek a neve szerepelt annál az ékszernél, hogy Tubrok is tudja, hogy kikre vonatkozott mindaz, amit elmondott és elmesélt ezzel kapcsolatban. Igencsak megörült, hogy a férfi szerint is pont úgy történt az egész, ahogyan Ingrid is gondolta és Tyr szándékosan játszott arra, hogy ők ketten érdeklődni kezdjenek egymás iránt. A nő végül bólintott, hogy valóban képtelen lett volna rá az apja.
< - Tényleg nem tudta volna megtenni, mindig annyit várt és vár el az embereitől, mint saját magától. Rabszolgahajcsárnak tartották, mert maximalista – nevetett fel. – Nem hiába volt a világ egyik legjobbja. >
Arra csak mosolygott, hogy Tubrok is ilyen, ahogyan a sérülésekre is. A szavaiból még mindig az jött le, amit a férfi már jócskán tapasztalhatott azóta, hogy együtt vannak és ismerik egymást, hogy Ingrid számár az apja az apja, egy emberi lény és nem úgy tekint rá, mint egy UP2-re és arra pedig büszke volt, hogy azaz apja, aki és tényleg nagyon szerette őt. Ahogyan a saját teste reagálni kezdett a helyzetre érezte, hogy a párjáé is, nem csak az egyre akaratosabb és követelőzőbb simogatásból, de abból is, hogy már ő is kezdte gyorsabban venni a levegőt, ahogyan gyengéden beleharapott Tubrok a nő nyakába Ingrid lágyan nyögött fel tőle, jelezve ezzel is, hogy mennyire tetszett neki mindez. Arra most szavakkal nem reagált, hogy a férfi nem fogja elmondani, hogy tud kedves is lenni, de a másik tarkóján való végigsimításkor megérezte, amit meg akart érezni és ezen elégedetten mosolyodott el, ahogyan a folytatásnál is pont ezt érezte, hogy a férfi máris benne szeretne lenni. Ekkor koncentrált a védekezésre, még nem volt túl régóta terhes, így aggódott amiatt, hogy egy ikertestvér is becsúszhatna, ha nem tenné meg mindezt. A férfi szavaira hasonló gonoszkás mosollyal felelt.
< - Nehogy azt hidd, hogy azzal vége is volt – suttogta. >
Hagyta magát, hogy Tubrok odahúzza őt magához, gyengéden simított ő is végig újra a férfi tarkóján, nyakán és hátán egészen lentre, majd felemelte a kezeit, hogy a férfi levehesse róla a felsőjét, amit így könnyedén meg is tudott tenni. Ahogyan kényeztetni kezdte, Ingrid megérezte a jól megszokott kellemes görcsöt a gyomrában és nagyon kicsit meg is remegett. Tubroknak épp csak elég volt a nő mellbimbóihoz érni, azok máris megkeményedtek az érintése nyomán. Néhány pillanatra lehunyta a szemeit, hogy így élvezze ki a másik kényeztetését miközben már ettől az izgatástól is egyre hangosabb sóhajok hagyták el az ajkait. A kezeivel ő maga is tovább ingerelte és izgatta a férfit, időnként az ujjbegyével simított végig a másik hátán jelezve, hogy milyen jól érzi magát, míg végül a kezével kettejük között simított végig Tubrok mellkasán, hasán, egészen le az alsónadrágig és kívülről az alsónadrágon keresztül kezdte először csak simogatni, majd gyengéden masszírozni a párja férfiasságát. Ha Tubrok ekkor döntene úgy, hogy megszabadulna a fehérneműtől Ingrid gyengéden csap rá a kezére.
< - Türelem – suttogja. – Nem sietünk sehova. >
Néhány igencsak hosszú másodpercig még hagyja és élvezi, hogy a férfi a melleivel játsszon, majd kissé lejjebb csúszik, hogy a fejük egy vonalba kerülhessen, illetve elérhesse a férfit, ha az engedi, akkor újra hosszan és szenvedélyesen csókolja meg őt.



+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok bólint azzal kapcsolatban, hogy a Zuhanás előtti tudást óvatosan kell majd kezelniük. Ingrid is tisztában van vele, hogy túl gyorsan és túl sok mindent adna át nem csak Tubroknak, annak következményei lennének. A Zuhanás előtti információkkal, a Földön alig pár ember rendelkezik csak és ezért nagyon diszkréten kezelik ezt mindenhol, de ha csak Ragal tud róla, az valószínűleg senkinek nem tűnne fel különösebben, mivel a Rocksolid már így is igen sok vikingkori adattal és tudással rendelkezik.
< - Tudom, nem is kérem, hogy olyat tegyél ami kellemetlen lenne, de szívesen megtanulnám azt a nyelvet. - mondja megértően, de fenntartva a szándékát. >
Tyr-rel kapcsolatban ismét bólint, de látszik a szemein, hogy már korábban ő is gondolt és számolt is ezzel a lehetőséggel, hogy valaki, valamiért megmásította a neveket, még ha nem is a volt isten.
< - Így történhetett, az egész Rocksolid történelmét végigélte, és terelgetett minket, bármikor megváltoztathatta a neveket. Később fogok vele erről beszélni. - ekkor egy pillanatra megáll - Az ó északi nyelv több mint háromezer éves vagy csak ezerháromszáz? >
Kérdezi végül kissé meglepetten, mivel Turbok nem ismeri a Zuhanás előtti időszámítást és így számára különösen nagy lehet a különbség. Ezután örömmel látja, hogy Ingridet nem zavarja különösebben, amit korábban mondott. Finoman végigsimít Ingrid kezén, hogy elfeledtesse Ingriddel az előbbi kis kellemetlenséget. Ragal végig figyelmesen hallgatja Ingridet, amikor ő a képességéről beszél. Néha Ingrid láthatja a férfi arcán, hogy elbizonytalanodik egy-egy résznél, de nem azért, mert nem tudja elképzelni vagy sok lenne neki az információ, sokkal inkább azért mert úgy tűnik Ingrid sem olyan biztos magában a képességével kapcsolatban és ezért néha nem teljesen tisztán köt össze részeket.
< - Értem, akkor csak részben irányítható, de alapvetően látod a múltat valamilyen formában. - amikor a nevet hallja bólint - Snefs úrnő karkötője, az valóban egy szép történet, ők az egyenes ági rokonaim, de már nagyon régen éltek. Ha valami megtetszik a kincstárban, nyugodtan elviheted, van néhány különleges darab. - ajánlja fel végül. >
Amikor Ingrid a két nem is olyan régi látomását említi Turbok láthatóan felfigyel, kissé kiegyenesedik és figyeli Ingridet, hogy akar-e még mondnai valamit ezzel kapcsolatban, ha nem akkor nem túl tolakodó módon rákérdez.
< - És mit láttál azokban a látomásokban, amikor irányítani próbáltad, vagy Maniac-tól megkaptad a képet? Legutóbb, most már tudom, látomást láttál, a kanapén rémültnek tűntél, és elfehéredtél egy pillanatra. >
Összességében Ragal pontosan érti Ingrid képességének a működését, az egészet magát és így már világosabb is neki az, amit Miller elmondott. A végén egy kis féltés is érezhető a hangjában, ahogy a korábbi látomást említi. Kivárja Ingrid válaszát és ha megkapja azt akkor nem csak megérteni, de elképzelni is próbálja maga előtt a képeket.
< - Emberként is nagy harcos és vezér volt, ezt senki nem tagadhatja. De én nem úgy látom, ahogy te, személyként egyelőre nehéz rá úgy gondolnom, mint az apád. - vallja be - Idővel ez változni fog, de nincs egyszerű családod. - mosolyodik el végül, hogy kellemesebbé tegye a hangulatot. >
Miközben egymást ingerlik és kényeztetik, Tubrok is kiélvezi a kis érintéseket és egyéb érzékelhető reakciókat, amiket Ingridtől kap. Minden egyes határozottabb simítás után Ingrid érezheti, hogy Tubroknak is egyre kellemesebb a helyzet, és próbálja őt még jobban felizgatni. Ahogy végigsimít a férfiasságon, majd masszírozni kezdi azt, érzi ahogy megnagyobbodik és megmerevedik a kezeiben. Tubrok valóban ekkor nyúl oda, hogy le vegye magáról az alsónadrágot, mert az már csak akadályozza. A csapás után elhúzza a kezét, és kajánul elmosolyodik, miközben Ingrid szemeibe néz.
< - Már vártam, hogy elkezd. >
Ingrid könnyen lejjebb tud csúszni az ágyon és így egy vonalba kerülni Tubrokkal, majd megcsókolni őt. A csókját Ragal most is szenvedélyesen viszonozza, miközben az oldalán és a csípőjénél kezdi masszírozni a nő testét. Egy idő után lassan alá nyúl és megemeli Ingridet csók közben, hogy a testeik közvetlen közelről is egymáshoz érjenek. Végül újra finoman az ágyra engedi őt, majd a következő alkalommal, mikor levegőt vesz Tubrok ajkaival finoman elszakad Ingridtől.
< - Akarod, hogy még kényeztesselek? - súgja a fülébe. >
Hangjában érezni, hogy most hosszabb ideig szívesen eljátszana Ingriddel, mielőtt egymásban lennének, csak, hogy akkor még jobb legyen. Újra megcsókolja Ingridet, az ajkaitól kezd el lefele haladni, végig a nyakán, a mellkasán, hasán egészen az alhasi részig, miközben a kezeivel, ahogy halad lejjebb ugyanúgy ingerli tovább Ingrid testét, az érzékenyebb pontokon. Lent egyik kezével megfogja Ingrid bugyijának a szélét és gyengén, de érezhetően meghúzza azt. Ha Ingrid engedi, akkor le is húzza róla az alsóneműt, hogy elkezdhesse még jobban kényeztetni.


+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Téged örömmel tanítalak, bármikor, majdnem bármire – erősítette meg azt, amit korábban is mondott. – Feltéve, ha éppen képes leszel a tanulásra koncentrálni öt percnél tovább, mert ha nem, még a következő évezredben sem fogunk semmit sem haladni. >
Mosolyodott el a végén, kiindulva abból, hogy mit tapasztalt azóta, hogy megismerte a férfit ezt a veszélyt tényleg reálisnak látta, hogy úgysem nagyon fog menni. Bár bízott benne, hogy akkorra a kíváncsisága és a tanulási vágy legyőzi a férfiúi ösztöneit, legalább is naponta egy-egy órácskára, vagy egy kicsit több időre, mert akkor már úgy sokkalta könnyebb lenne ez az egész. A visszakérdezésnél még neki is számolnia kellett, mert nem tudta fejből, hogy mi mennyi és merre. Az évszámokat nagyjából tudta Zuhanás előtti számokban, de az átváltás és átszámítások tartottak néhány pillanatig neki. Főleg azért lepte meg a kérdés, mert nem mondott egyáltalán háromezer szót, csak háromszázat. Lehet, hogy a feltöltött tudása nem volt pontos és a kettőt felcserélték? Nem, ezt teljesen kizártnak tartotta, akkor lehet, hogy csak Tubrok értette félre, igazából nem okozott gondot neki, hogy újra el kell ezt a kis részt mondania. A majdnem minden alatt igazából az Árnyék és Fagyhadsereget értette tabunak, azt a kettőt nem igazán hitte, hogy valaha is megfogja rá tanítani, vagy ténylegesen úgy mutatni abból a tudásából valamit, hogy a férfi tanulhasson belőle, azok ketten külön kategóriába tartoztak még nála is.
< - Ezerháromszáz éve tűnt el és vette át a helyét a többi később ismert nyelv, birodalmi időben, ha nem azzal számolok, akkor 4500 év körül lehet – mondta néhány pillanat gondolkodás után. >
Ahogyan a férfi megsimogatta a kezét ő maga is elmosolyodott, hogy jelezze ezzel is, hogy tényleg nincs semmi baj. Mikor mondta a képességét, akkor látta, hogy Tubrok is bizonytalan lett néhány ponton, de már az első pillanatban rájött, hogy nem amiatt, hogy nem érti, hanem tényleg ott így ezzel a férfi, ahol ő maga is. Mindez igazából nem könnyítette meg a helyzetét, de azért mégis úgy érezte, hogy sikerült egy egészen jó képet lefestenie arról, amit szeretett volna. Bólintott, hogy valóban jól vonta le a következetést a férfi és örült, hogy tényleg sikerült jól elmondania azt, amit szeretett volna. Végül kissé zavartan rázta meg a fejét az ajánlatra és felajánlásra, amit kapott.
< - Ah, nem, köszönöm – mondta szabadkozva, remélve, hogy nem sérti meg vele a férfit. – Nem szeretnék ebből gondot és újabb összetűzési pontot Nava-val, azok a te családodé. Majd azonban, ha engeded lejárnék, hogy a képességemet gyakoroljam és legalább tényleg hitelesen tudom majd a picinek elmesélni a Ragal család történelmét. Esetleg lementetem az emlékeimből Maniac-el amit, láttam és akkor még egy videoalbumot is össze lehet tenni belőle, amiből tényleg megtanulhatja ősei történelmét. Valószínűleg még neked és Nava-nak is lenne benne néhány olyan részlet, amiről nem tudtatok, persze, ha csak nem zavaró mindez számodra. >
Mindezen csak hangosan elgondolkodott, de a végén kérdőn pillantott a férfira, hogy neki hogy tetszik ez az ötlet, amit most felvetett. Saját magának tényleg jó gyakorlás lenne és igazán jól megismerhetné a Ragal klánt, családot is ezáltal, főleg, hogy mindez történelem, amit egyébként is nagyon szeretett. Bólintott, hogy valóban látomást látott két napja este a kanapén, ahogyan az eszébe jutott, hogy mit is, kissé újra megborzongott.
< - Az első éjjel is volt egy látomásom, felnőttként voltam jelen New Yorkban, Manhattanben, a Times Square környékén, ott éltünk eredetileg a Zuhanás előtt, szóval lényegében az első otthonom volt. Az egész a saját egykori lakásunkból indult, anyával és apával. Csak ez azért nem lehetett, mert mi már nem voltunk akkor a városban és apa addigra UP2 lett. A következő pillanatban az utcán voltam kint, még téged is láttalak egy pillanatra, illetve egy alakot, aki határozottan Lerontis volt, érdeklődve figyelte az emberek reakcióját. Ott volt az Árnyékhadsereg, árny alakban, de a mozgásukat felismertem, hisz végtére is ők képeztek ki engem is. Az emberek nem látták, hogy mi történik, én igen. Átéltem újra a Zuhanást, ezúttal úgy, ahogyan a városban kellett volna, ha ott lettünk volna. Láttam a Flottát megérkezni Kéz alakban lenyúlva. Ez ugrott be második nap este is, szürkés-zöldes füsttel, illetve Maniac avatarja, pedig nem létesítettem vele akkor kapcsolatot, azaz nem láthattam volna, a nevemet mondta a megszokott fémes hangján, majd szertefoszlott. >
Vett egy mélyebb levegőt, majd folytatta.
< - Tegnap volt kettő is, a második az első folytatása volt úgymond, a másodikat próbáltam irányítani, mintha egy víz alatti csarnokban lettem volna, középen egy kéken izzó koponya, valaki más voltam, más szemével láttam a dolgokat, közeledtem a koponyához. Majd egy hangot hallottam magam mögül és egy fémes kart láttam. „Azaz ereklye hozzám tartozik!” Ez az alak felemelte azt, akinek a képében láttam a dolgokat. Az alak Zsarnok volt, hallottam a hangját és láttam a Kezet, ebben biztos vagyok. Még átvitt értelemben is a koponya Maniac. Amikor megkértem, hogy restaurálja a koponyát és vetítse rá, hogy a tulajdonos hogy nézhetett ki a saját avatarját dobta ki rá. Valaki el akarta venni Maniac-et Zsarnoktól, az irányítást, legalább is szerintem ez lehetett az. Az érdekesebb, hogy miből jutottunk ki ide. >
Néhány pillanatot kivárt, hogy Tubrok ezt feldolgozhassa, amit hallott.
< - Az első látomásból, amit akkor láttam, ahogyan a Rocksolid szobornál néztem a Spear-rel folytatott harc domborművét és feltettem a kérdést Átkot nézve, hogy kit rejt a maszkja. Ezt a képet kaptam viszont, ez volt, amit a másodperc töredékéig sem láttam és kérnem kellett Manaic-et, hogy szedje elő az emlékeimből és merevítse ki – mondta. >
Itt előhalászta a kommunikátorát és holografikusan kivetítette azt a képet, amit látott. A halottakkal, Átokkal a trónon a víz alatti helységben.
< - Amikor a termen kezdtem gondolkodni, hogy hol lehet, akkor jött a második látomás, amit már mondtam – mondta, most is a képet nézte. – Átok határozottan alakváltó, nézz csak rá. Nem tudom, hogy mi a legijesztőbb ezen a monumentális képen, a Rocksolid bukása, vagy az, hogy a Fagyhadsereget is legyőzi Átok? Nem tudom, hogy ez a múlt-e, vagy a jelen, hogy ez a terve, hogy ezt akarja, világhatalmat. Csak annyit, hogy ezek a személyek együtt még találkoztak soha sem. A jövőbe nem látok, így azért gondoltam, hogy ez lehet a terve és a végső célja. >
Megértően mosolyodott el a következő szavakra, tudta, hogy rajta és az anyján kívül más valószínűleg képtelen lesz arra, hogy az egykori Jon Miller-t lássa és ne pedig az UP2-t, aki a férfi 1021 éve volt már.
< - Tudom, hogy nincs egyszerű családom – mondta. – Ha nem fogod tudni őt apámnak látni, akkor sem fogok érte haragudni, hanem megértem majd és elfogadom. >
Ingridet elégedettség töltötte el, ahogyan érezte az érintésekből és a mozdulatokból is, hogy Tubrok is kezdi egyre jobban érezni magát úgy, hogy ismét csak egymással foglalkoznak a mosolyra hasonlóan gonosz mosollyal felelt rá. A hosszan következő csóknál mindvégig tovább izgatta és kényeztette a párját, nem tiltakozott akkor sem, sőt kifejezetten örült, amikor ismét magához húzta a férfi. Ahogyan megkapta a kérdést, hogy szeretné-e, ha a férfi kényeztetné, nem szóval felelt, csak mozdulatokkal és érintésekkel, hogy igencsak örülne ennek. Mivel a férfi eddig is igencsak jól és könnyedén olvasott benne, így eléggé biztosra vette, hogy megértette ezt. Amiatt igencsak boldog volt, hogy mit érzett, hallott ki Tubrok szavaiból, ahhoz képest, hogy tegnap a másik mennyire hamar túl akart lenni az előjátékon most pedig már közel sem. Mivel tegnap jellemzően ő foglalkozott a másikkal, így minden bűntudat nélkül hagyta most, hogy a párja foglalkozzon vele. Mire Tubrok egészen lentre ért, már érezhette Ingriden, hogy a csókok, érintések miatt most ő volt türelmetlen a meg-megfeszülő izmoktól, mozdulatoktól. Nagyon kicsit meg is remegett a nő, ahogyan már a lágyékánál csókolta a férfi. megemelte a csípőjét, hogy a fehérneműtől könnyedén megtudja szabadítani. Mindezek után jó ideig hagyja, hogy Tubrok foglalkozzon vele, ahogyan szeretne, hogy a férfi irányítson, csak amikor már érzi majd, hogy a párja kezd türelmetlen lenni és idő előtt szeretne átugrani a szeretkezésre, akkor veszi majd vissza az irányítást, hogy ezúttal ő kezdhesse majd hasonlóképpen kényeztetni és izgatni a másikat, hogy így hálálja meg a korábbi tőle kapott törődést és figyelmet.



+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok szélesen elmosolyodik Ingrid tanulással kapcsolatos megjegyzésén.
< - Akkor majd utána teszed próbára a türelmem, és próbálsz meg valamit a fejembe verni. - mondja komolytalanul - Úgyis csak rád fogok figyelni. >
Miután befejezi, közelebb hajol Ingridhez és megcsókolja őt, egészen röviden, de utána nem húzódik el, hogy közel legyenek egymáshoz. Ingrid fejben könnyen ki tudja számolni a dátumokat, de Tubroknak láthatóan nem világos az egész, valószínűleg tényleg félre értett vagy hallott valamit, ezért akarja tisztázni ezt a kérdést. Végül az elhangzó számokra bólint.
< - Már értem, akkor már csak Tyr és egy maréknyi ember ismeri egyáltalán. De mégsem veszett el ennyi év után sem. >
Az utolsó mondata után néhány pillanatra elgondolkozik, majd figyelmét újra Ingridre tereli és figyeli a nő legapróbb kis mozdulatát is. Az viszont kissé meglepi Tubrokot, hogy Ingrid visszautasítja az ajánlatát, de egyáltalán nem látszik rajta, hogy ez zavarná.
< - Nyugodtan lemehetsz, amikor csak gondolod. Vannak videoanyagok is, de azok érthetően nem olyan közvetlenek. Én örülnék, ha jobban megismerhetnéám az őseim, Navának sem lenne ellenére. Nem zavaró, köszönöm, hogy felajánlod. >
Ragal határozottnak tűnik ezzel kapcsolatban és egyértelműen szeretné, ha Ingrid megtenné, amit mondott, és az is érezhető a hangjában, hogy Ingridnek nem kell engedélyt kérnie ilyenhez. Bár ezt nem mondja ki. Amikor Ingrid a látomásokat részletezi és a képességének leírását is folytatja megint türelmesen és figyelmesen hallgatja őt. A tekintetén látszik, hogy néha furcsának találja a képeket, amiket Miller leír.
< - Véletlen, hogy most több látomás jön elő? - kérdezi az egyik alkalommal, mikor kis időre befejezi Ingrid. >
Ingrid könnyedén elő tudja hívni pár lépésből a korábban már lementett képet, amit a kommunikátor térbeli képként vetít ki. Tubrok óvatosan kinyúl és magához közelebb húzza a képet, amire a rendszer reagál és valóban, késés nélkül arrébb vetíti a képet, mintha a férfi valóban közelebb húzná. Ragal néhány másodpercig tanulmányozza azt, majd Ingridre néz.
< - Különösek ezek a képek, mintha egy rémálom részei lennének. - ekkor megáll egy pillanatra - Biztos vagy benne, hogy csak a múltat és a jelent látod? Átok tényleg világuralomra törhet, senki nem ismeri őt, senki nem tudja ki valójában, ez így logikus, de kétlem, hogy valaha is sikerülne neki. Annál bonyolultabb a világ. >
Tubrok még mozdít a képen, aminek hatására a program a következő képet, azt amelyik Átok arcát ábrázolja az egymásra mosott, festmány szerű arcokból. Ragal ezt is alaposan végigelemzi majd vesz egy nagyobb levegőt és visszacsúsztatja a kivetített képet Ingridhez. Tubrok láthatóan örül annak, hogy Ingridet nem zavarja, ha képtelen az apjára emberként tekinteni és így számára sokkal könnyebb a helyzet.
< - Örülök, hogy nem zavar téged. Igyekszem végiggondolni a helyzetet, de nem tudom képes leszek-e úgy tekinteni rá. A Zuhanás előtti énjére sokkal inkább. >
Egy kedves mosollyal zárja az elmondottakat, majd ekkor húzza magához közelebb Ingridet, hogy végre kettejükkel foglalkozhassanak. Tubrok Ingrid apró mozdulataiból is megérti, szavak nélkül, hogy szeretné, ha Ragal kényeztetné egy ideig. Ennek eleget téve, amikor leér Ingrid ágyékához érintésekkel és simításokkal ingerli még egy ideig, amikor látja, hogy ezúttal Ingrid a türelmetlen. Végül, ahogy Ingrid megemeli a csípőjét egy mozdulattal leveszi róla az alsóneműjét. Először csak az ujjaival ingerli a csiklót Tubrok, majd érezhetően gyakorlott módon a nyelvével folytatja tovább. Nem okoz számára gondot, hogy így is nagy élvezetet nyújtson Ingridnek. Valamikor karjaival kicsit összébb zárja, vagy nyitja Ingrid lábait, vagy az ujjait is használja. Egészen hosszan csinálja, kihasználva minden lehetőséget, hogy örömet okozzon a párjának. Nyelvét egészen előre tolja és eljátszik a másiikal. Egy idő után azonban, mivel Ingrid figyel erre, érezheti, hogy már Tubrok is igen türelmetlen, ez látható is, mivel kicsit feljebb húzódik az ágyon.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:10

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid lágyan nevetett fel Tubrok mosolyára és szavaira, a fejét rosszallóan csóválta meg, noha egyáltalán nem érzett ilyesmit a férfi iránt. Egyszerűen mulattatta már csak az elképzés is, hogy azt próbálja kivitelezni, hogy bármire is tanítani próbálja a férfit. Az egész olyan abszurdnak tűnt a szemében, főleg, hogy az elmúlt napokban látta, hogy mennyire nehéz másra gondolnia a párjának, mintsem arra, hogy együtt legyenek. Végül megadóan sóhajtott fel és játékosan még a kezeit is maga mellé emelte, mintha tényleg megadná magát.
< - Akkor azt hiszem, hogy csak a köztes öt perces szünetekben leszek kénytelen tanítani téged, vagy valahogyan megfenyegetlek és rád kényszerítem rabszolgahajcsár módjára, hogy tanulj, mert ha nem és nem éred el az aznapra kitűzött célokat, nem leszek újra a tied. Ez kellően hatásos lenne? >
Kérdezte kacéran, a csókot örömmel viszonozta és hozzá is bújt Tubrokhoz, hogy még közelebb érezze őt magához, annak pedig külön örült, hogy a másik sem akart elhúzódni, hanem még így beszélgetés közben is kiélvezték egymás társaságát és közelségét. Feltűnt neki, hogy a férfi tényleg félretett valamit az évszámoknál, de úgy tűnt, hogy a legutolsó magyarázata már világossá tette mindezt. Igazat megvallva a régi Zuhanás előtti évek számításába ő maga is könnyedén beletudott zavarodni, nemhogy egy olyan személy, akinek mindez teljesen idegen volt. Saját maga egyszerűen elszokott tőle az ezer év alatt és gyermekkorában sem volt olyan meghatározó mindez, hogy számítson valamit. Túl kevés ideig élt azzal a számítással ahhoz, hogy igazából jelentősége legyen. Végül azonban bólintott, a maroknyi szót még túl soknak is érezte igazat megvallva.
< - Szerintem már csak négyen vagyunk, akik beszéljük és ismerjük ezt a nyelvet – mondta. – Anya, Tyr, én és apáról tudom, hogy ő ismeri valamennyire. >
Látta, hogy meglepte a párját az, hogy visszautasított azt, hogy válasszon magának ékszert, nem magyarázta meg, de Ingrid úgy érezte, hogy azzal a holtakat sértené meg, ha valamelyikőjük ékszerét venné el, főleg, hogy látja a múltat, tudja, hogy az érintetteknek milyen sokat jelentett mindaz és ezt nem szerette volna megtörni és megsérteni. Azok műkincsek és a műkincseket nem szokás hazavinni, jobb, ha a teljes gyűjtemény egy helyen van. Azon azonban megkönnyebbült, hogy nem sértette meg vele a férfit, hogy azt mondta, amit. Annak viszont örült, hogy szerette volna a másik, ha tényleg megnézi a képességével a tárgyakat és azoknak az emlékeit összegyűjteni. Igen a felvételek azok általában direkt készültek és nem pedig azt tükrözik, amit tényleg kellene nekik.
< - Ez semmiség, ha már valamilyen formában én is a család tagja leszek a pici miatt, szeretném én is megismerni őket – mosolyodott el. – Ezenfelül legalább gyakorlom a képességemet is és szeretek a múltba révedni, kikapcsolódás is, amíg alszol. >
Meglepően hamar fogalmazódott meg a férfiban is a kérdés, ami Ingridben is felmerült már a napokban. A tekinteten látta azt is, hogy furcsállta a másik a képeket.
< - A legtöbbször olyanok a képek, mint egy álomkép, legalább is ha még jól emlékszem arra, hogy milyenek az álomképek – magyarázta. – Elvontak és többértelműek. Egyébként jól gondolod, nem szoktak ilyen sűrűn lenni, az utóbbi évtizedekben nem volt olyan sok, mint az elmúlt néhány napban. Nem tudom, lehetséges, régen ért annyi stressz, mint most, érzelmi kilengések. Máskor jobban szoktam uralni az érzéseimet, mint itt. Meg aztán ugye a belső ellenőrzés is volt. Úgy gondolom, hogy érzelmi hatásúak lehetnek, a Milícia idejében volt még több, amikor ott voltam, de akkor sem ennyi egyszerre. >
Jobban tényleg nem tudta, hogy véletlen-e, vagy sem. Annyira még tényleg nem ismerte a képességét, hogy tudja mindezt. Figyelte Tubrokot, amíg a férfi a képet vizsgálta, és saját maga is visszanézett rá, még mindig tetszett neki ez az epikus ábrázolás és maga a kép is. Bólintott a kérdésre.
< - Nekem nem tűnik rémálomnak – mondta. – Sok rejtélyt ad, az biztos, de művészileg remek kép, gondolkodom, hogy „kiteszem” otthon az egyik falamra. Abban pedig tényleg egészen biztos vagyok, hogy csak a múltat és a jelent látom. Ha többet látnék, tudnom kellett volna, hogy mi lesz a tárgyalás vége, és nem csak a saját egóm miatt kikövetkeztetni, hogy esélyetek sincs – válaszolta a végét kissé komolytalanul. – És akkor tudnom kellett volna azt, hogy mi lenne kettőnkkel. >
Átokra egy pillanatra elgondolkodott.
< - A kérdés, hogy mit tekintünk világuralomnak? – kérdezte. – A Milícián és a HPI-n kívül mindent elfoglalhat könnyedén, ha jól játszik és ezt már tekinthetjük annak. Ne felejtsük el, hogy elviekben ő látja a jövőt, könnyedén tud jól taktikázni ezáltal, én közel sem becsülném le őt. Az ármányokkal harcolók mindig a legveszélyesebbek. Vegyük csak példának okáért korábbról Loki-t. >
Miután a férfi megnézte még az Átokról készült képet is, utána deaktiválta a kommunikátorát és megszűntette a kivetítést is, hogy végre egymással foglalkozzanak. Ahogyan Tubrok csak azért is húzta az időt most ő maga érezhette át azt, ahogyan ő játszott korábban a férfival, amikor mindig elutasította őt. Már a férfi legkisebb érintésétől is libabőrős lett és megborzongott, ahogyan a teste kívánta azt, hogy Tubrok foglalkozzon vele és érintse őt. Kéjesen nyögött fel, ahogyan végül a férfi elkezdett foglalkozni vele és már az első érintések után nedvesedni kezdett. A férfi most szerencséjére megúszta sérülések nélkül, hiszen elég távol volt Ingrid körmeitől, a nő így a takarót és a lepedőt gyűrte és karmolta a gyönyör hatására. Ingrid szándékosan próbálta a testét úgy szabályozni, hogy a lehető legtovább kiélvezhesse ezt és ne élvezzen el közben, de persze ha Tubrok arra játszott, akkor valószínűleg a férfi győzött és elég könnyedén áttudta törni Ingrid akaraterejét ebben. Ha nem, akkor is már a csúcshoz közel járhatott a nő, amikor megérezte, hogy a férfi már kezd türelmetlen lenni, eddigre már az egész testén gyöngyözött több helyen az izadtságának cseppjei attól, ahogyan Tubrok foglalkozott vele, hangosan kapkodta a levegőt és egyre többször hagyta el kéjes nyögdécselés is az ajkát. Végül azonban egy gyors mozdulattal, akármennyire is nehezére esett feljebb húzta magát, hogy a másik befejezze, amit csinál. A lábait maga alá húzva a kezén megtámaszkodva fordult meg lényegében, majd húzódott egészen közel a férfihoz, nem akarta őt kihasználni, így most jött a viszonzás. Ha odaért hozzá, akkor az arcán végigsimít és szenvedélyesen csókolta meg őt, majd húzódott el tőle kissé.
< - Feküdj hátra – suttogta két levegővétel között. >
Ha Tubrok teszi, amit kért, akkor még egyszer lehajolt hozzá és megcsókolta őt ezúttal fura irányból, hiszen nemcsak, hogy felül volt, de a fejével a férfi lábai felé nézett és más részük nem is érhetett még össze. A csók után kezdett el egyre lejjebb haladni, a saját testével pedig így mászott lényegében Tubrok fele négykézláb. Lassan ként haladt a csókokkal és simításokkal végig a mellkason, majd hason is, amíg meg nem érkezett a párja ágyékáig, a nadrágot végtelenül lassan kezdte róla letolni, majd a felszabadult részeken végig csókokkal hintette be a másik férfiasságát. Eddigre a testével valószínűleg már teljesen a férfi felé ért, így ha Tubrok még foglalkozni szeretett volna vele, akkor tudta folytatni. Miután megszabadította az alsónadrágjától a másikat továbbra is lassan, szinte kínozva vette a szájába a férfi férfiasságát, hogy most ő állhasson neki annak, hogy az előbbieket viszonozza a párjának.



+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok az öt perces szünetekben megpróbált tanulás gondolatára elmosolyodik, majd legvégül tekintete kissé megjátszottan meglepetté válik.
< - Hatásos? - kérdezi még mindig megjátszott meglepettséggel, elgondolkodva, mintha tényleg az esélyeket latolgatná - Arra az öt percre? - mosolyodik el végül szemtelenül. >
Arra, hogy már csak négyen beszélik azt a nyelvet bólint, ezen a reakción látszik, hogy valószínűleg megtisztelve érezné magát, ha Ingrid valóban tanítaná erre az ősi nyelvre, amit a vikingek is használtak, és ő lenne az ötödik. Mivel Ingrid már csak ebből is láthatja, mit érez Tubrok, így nem tartja fontosnak, hogy szavakba is foglalja, csak figyeli Ingridet, hogy valóban látja-e ezt rajta.
< - A család tagja leszel. - javítja ki Ingridet, a biztosabb variációval - Örülök, hogy meg akarod őket ismerni, még ha régen hallottak is. De nem fogok mindig aludni, vagy máshol lenni, főleg a gyerek mellett. >
Biztosítja végül Ingridet, hogy ha szükség lesz rá, akkor ő ott lesz és nem feltétlenül kell olyan sok időt eltöltenie a kincstárban. Mielőtt Ingrid deaktiválná a kommunikátort Tubrok még vet egy pillantást a kivetített képre, majd végighallgatja a nőt, az újabb részletekről a képességével kapcsolatban.
< - Érzelmi alapú is egyben, talán ez magyaráz mindent. Nem lehet, hogy nem azért hibásak, vagy nem tiszták a képek, mert te sem voltál magadban biztos, érzelmileg? >
Megvárja Ingrid válaszát erre, majd a képre visszagondolva idézi fel maga előtt Átok alakját, és Ragal pár másodpercre elgondolkozik azon, amit Ingrid mondott neki. Mint legutóbb, amikor Miller ilyennek látta, magában számba veszi a lehetőségeket, mérlegel, igen jó gyakorlattal majd csak utána válaszol.
< - Lehet, hogy ő a legveszélyesebb, mint Loki volt, de nem a legerősebb. A Spear önmagában, egységesen erős, nem globális szinten. Mindig van egy fejlettebb, egy jobb, erősebb náluk. Mindenkit ugyanazzal a módszerrel nem győzhet le. A Rocksolidot sem tudta legyőzni. - jelenti ki végül határozottan, bár azért érezhető a hangjában, hogy pontosan érti, Ingrid mire is gondolt valójában. >
Tubrok, ahogy érzi minden egyes érintése után, Ingrid egyre hevesebb reakcióit, még több érintéssel kényezteti, percről percre, azon felül, hogy a nyelvével is valamivel nagyobb kéjt okoz neki. Egészen hosszú ideig kihúzza ezt, de nem célja, hogy Ingrid idő előtt elmenjen, főleg, hogy Miller finoman ellen is áll, így most nincs orgazmusa. Miután Ingrid hátrébb húzódik Tubrok elégedett mosollyal az arcán néz rajta végig, szemeiben látszik, hogy már ő is nagyon vágyik rá. Ingrid gond nélkül közelebb tud hozzá húzódni és megcsókolni őt, amit a férfi szenvedélyesen viszonoz, miközben magához húzza őt, és az intimebb részein masszírozni kezdi. Miután elhúzódnak egymástól válaszként az utasításra még egy csókot lehel Ingrid ajkaira, majd végigfekszik az ágyon és kiélvezi a helyzetet. Ahogy Ingrid végigmászik Tubrokon, érezheti, hogy a párja teste néha megfeszül egy-egy pillanatra. Végül, ahogy szájába veszi Ragal férfiasságát, Tubrok megmarkolja a fenekét és folytatja azt, amit már elkezdett korábban, ezúttal ő is lassan, ahogy Ingrid is halad. Így ez a helyzet mind a kettőjük számára ugyanolyan élvezetes. Tubrok az orális kielégítés hatására teljesen megfeszül lent, és időnként jobban megszorítja Ingrid fenekét, jelezve neki, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Eközben ő is próbál nagyobb élvezetet okozni a nőnek, gyorsabb nyelvmunkával és mozdulatokkal.


+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Hát jó, te kényszeríttettél – mondta megjátszott szigorral. – Majd akkor tanulsz, amikor Greg is, együtt vele. És így garantáltan nem vonhatja el semmi a figyelmedet, mert muszáj lesz a tanulásra fordítanod a figyelmedet, hacsak nem akarod szegény fiút kellemetlen helyzetbe hozni. >
Látta Tubrok reakcióiból, hogy megtisztelve érzi magát emiatt, hogy mindezt megtanulhatná majd Ingridtől. A lágyan simított végig a férfi arcán, majd egy puszit is adott neki, mindezzel is jelezve, hogy értette és látta, hogy mire is gondolt, érzett a másik. Számára pedig ez volt természetes, hogy őt megtanítsa erre, még ha nem is volt éppen túl szabályos és bajba kerülhetett volna emiatt. A picinek mindenképp megtanította volna, így az, hogy az apjának is, az egyenesen következett belőle. A férfi pedig határozottan láthatta, hogy a nő értette, hogy mit szeretett volna és azért kapta tőle azt, amit. Elmosolyodott, amikor a férfi kijavította, hogy nem csak valamilyen formában lesz a család tagja, hanem ténylegesen is így lesz és a férfi így gondolja. Ezen bólintott.
< - Akkor… amikor hivatalosan is a család tagja leszek – javította ki saját magát. >
Utalt ezzel arra, hogy amikor bejelentik, hogy gyermeket vár, legkésőbb pedig akkor, amikor meg is születik a pici. Ő maga sajnos olyan sokat nem tudott majd a családjáról beszélni, sem képeket, videoanyagokat mutatni, hiszen a nagyszülei meghaltak a Zuhanáskor, mind a négy. Noha tudta, hogy ebből kettő nem a vérszerinti volt, hanem csak az anyja örökbefogadott rokonai. Ha meg élnek is, akkor is ott lehetnek valahol a HPI-sek között és soha sem ismernék meg őt, vagy a gyermekeiket, mert az emlékeiket törölték, de amennyire tudta egyikőjük sme élte túl azt az eseményt az új időszámítás legelején.
< - Azért kettőnknek kicsit más, én figyeltem az ő korukban is a Rocksolidot. Így lényegében vehetjük úgy, hogy minden felmenőddel kortárs voltam – feltelte kissé szórakozottan. – Meg most veled is természetesen. >
De tény, hogy azért ilyen intimitással megismerni valakit, valakiket, ahogyan a személyes tárgyaik is beszélhetnek róluk teljesen más volt, mint csak figyelni és hallani róluk. Az a tudás, amit elérhet az már szinte olyan, mintha Maniac-et kérte volna meg, hogy a korábbi adataiból halássza ki azokat, ami ezekre az időkre vonatkozik és egy az egyben vetítse le őket, már ha megvan hozzá Ingrid hozzáférése ezekhez a „történelmi” adatokhoz és történésekhez. Örült a felajánlásnak, hogy próbál majd mindig mellettük lenni, amikor már kell, de azért Ingrid közel sem akarta, hogy a férfi kimerült legyen, hogy mindig figyelne a gyerekre. Elmosolyodott végül.
< - Neked akkor is több időt kell pihenned, mint napi egy óra. És azzal senki sem járna jól, ha kimerült és nyűgös lennél – felelte kedvesen. – Annyira pedig nem vagyok önző, hogy azt kérjem tőled, hogy a saját tűrőképességeden és a határaidon felül maradj ébren és légy velünk csak azért, hogy azt lássam, hogy bírod, miközben nem. >
Ingrid hangjában árnyalatnyi féltés is volt és érezhette Tubrok, hogy tényleg nem várja el tőle, és nem szeretné a nő, ha a férfi többet akarna vállalni, mint amire képes. Nem fog nehezményezni érte egy pillanatra sem, hiszen tudta tökéletesen, hogy Tubrok nem HPI-s és ilyen tekintetben, pihenés, táplálkozás és egyéb hasonló téren nagyobbak az igényei, mint neki. Most sikerült elég hamar erre ráéreznie és nem nézte, gondolta HPI-snak a férfit, mint előző nap többször is megszokásból. A következő kérdésen elgondolkodott, láthatóan, ezúttal tényleg elmerengett a kérdésen, de végül megrázta a fejét.
< - Nem hiszem, amennyire tudom a régi történetekből, amiket anya mesélt mindig is voltak jósok, akik látták a jövő, vagy esetleg a múltat. Szinte egyik mese és történet, legenda sem szól arról, hogy tökéletes képük lett volna. Mindig furcsa festői, mesés, álomszerű, amit értelmezni kellett. Szerintem inkább azért látom úgy, ahogyan, mert így értelmezi az elmém, amit a legjobban feltudok dolgozni és nem az érzelmektől függ. Maximum a gyakorisága. >
Tudta Ingrid is, hogy nem tudta legyőzni a Spear a Rocksolidot, de ott a vezetők nem változtak, az évszázadok alatt csak tapasztaltabbak lettek, ármánnyal pedig bárki megölhető és elpusztítható volt, ezt nagyon jól tudta. Erre már csak bólintott, remélte, hogy Tubroknak lesz igaza és tényleg nem fogják meglátni azt, amit ott látott, hogy Átok mindenkit legyőzött.
Először Ingrid is végtelenül lassan kezdett bele Tubork kényeztetésébe, az ajkaival csak alig-alig érintve a férfi makkját, hogy tovább kínozza őt és a párja minél jobban vágyjon rá, hosszú percekig csak így tett, megvárva, amíg eléri, hogy szinte megőrjítse a partnerét, amikor ezt megérezte csak utána vette tényleg a szájába, hogy rendesen foglalkozzon vele. Közben a kezeit is használta, azzal is hol a férfiasságon, ahol a heréken simított végig, miközben a tegnap már kitapasztalt módon, hogy mit is élvez a férfi a legjobban azokon a módokon kényeztette őt. Az egészet meglehetősen sokáig tette, közben ügyelt arra is, hogy a saját hevessége, amit a férfi ténykedése váltott ki belőle ne befolyásolják és azt csinálhassa és olyan gyorsan, ahogyan ő szerette volna. A kényeztetést addig folytatta, amíg meg nem érezte, hogy a párja a csúcshoz közelít, mert ekkor fejezte be szépen lassítva, amit eddig csinált. Elemelte a fejét végül, a fenekét is elhúzta a párjától és felült Tubrokon. Ha a férfi fel szeretett volna ülni közben, akkor hátranyúlt és lejjebb tolta gyengéden jelezve, hogy ne tegye. Kissé elemelkedett a férfiról, majd a férfiassága fölé helyezkedett és ereszkedni kezdett, a kezével segített rá, hogy a férfi könnyebben tudjon beléhatolni, lényegében felvéve egy fordított lovagló ülést. Néhány pillanatig még kiélvezte ezt, majd hanyatt dőlt végig Tubrok mellkasán, a fejét és felső testét kissé kifordította, hogy közelebb tudjon hajolni a párjához. Az ajkaival kissé oldalról néhány centire állt meg a férfiétól, most is gyorsan kapkodta a levegőt, a forró lélegzetével szinte simogatta a férfi arcát és száját. A saját ajkai közül kidugta egy kicsit a nyelvét és azzal simított, nyalt végig gyorsan és izgatóan a férfi ajkain, direkt nem hajolt annyira közel, hogy könnyű legyen megcsókolni őt, azt még Tubroknak is meg kellett tennie, hogy közelebb hajol hozzá ebben a pozícióban.



+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok is végigsimít Ingrid arcán, miközben elmosolyodik a kapott érintés és puszi után. Néhány másodpercig csak élvezi a kellemes közelséget, majd még mindig nem túl komoly hangon válaszol.
< - Erre már nem lesz szükség. Valahogy megoldjuk, kettesben is tudjunk tanulni, talán odakint. De... az nem jó, ott kint is szeretnéd. - fejezi be végül a kettejük között megszokott hangon. >
A külön javításnak is kifejezetten örül, hogy nem csak ő, de Ingrid is kijavítja, amit mondott. Ezután Ingrid kap még egy finom érintés, simítást, végig az arcán miközben egészen közel hajol hozzá a férfi.
< - Szeretnélek már magam mellett tudni, nem csak kettőnk között. A gyerekünktől függetlenül is. >
Látszik Tubrok reakcióján, hogy Ingrid valószínűleg nagyon boldoggá tudná őt tenni még azzal is, ha mint feleség, vagy ez esetben a hivatalos társa lenne mellette, majdnem minden téren. Erről és Ingrid következő mondatairól Ragalnak egy kellemetlenebb kérdés jut eszébe. Ezt egyelőre nem mondja ki, ha Ingrid nem kérdezi meg, mert nem akarja a mostani kellemes pillanatot kettejük között elrontani. Csak biccent és egy félmosoly most is megjelenik az arcán. Amikor Ingrid érezhetően egy kicsit aggódóan szól, azt Tubrok is azonnal érzi és le tudja olvasni.
< - Nem kell aggódnod miattam. - mondja a valóban megnyugtató, halkabb hangján - Nem akarom magam túlhajtani, de nyugodtan szakíthatok rád, és majd a kicsire is időt, ha kell. Csak ott akarok lenni, ha kellek. >
Hangjából kihallatszik, hogy valóban így gondolja, és nem csak Ingrid megnyugtatásaként mondja. A háború után is az uralkodás, a legerősebb törzsek felett és a folyamatos feszült globális helyzet valószínűleg sokat ki fog venni belőle, még ha jó és erőskezű uralkodó is, ennek ellenére akar a még csak éppen kialakulni kezdő családjára is igen sok időt fordítani. Eddigre már Tubrok is könnyen átlátja a kettőjük közti, biológiai különbségeket, amik majd problémákat okozhatnak, amiket egyszerűen át kell hidalniuk, így most is erre gondol az elmondottak alatt. A jóslatokkal kapcsolatban figyelmesen hallgatja Ingridet, majd végül biccent egyet.
< - Minden jóslat, vagy látomás ilyen, amelyről hallottam ebben igazad van, de eddig úgy gondoltam, a csalás és megtévesztés miatt. Az ilyesmikben eddig nem hittem. Te más vagy, mert ez a képességed, de te vagy a kivétel a többi között. Lehet az utalások sokkal több, pontosabb információt hordoznak, mint a tiszta képek. >
Veti fel végül az ötletet, részben magának is, ahogy ezen gondolkozik. Az előjáték alatt Ingrid könnyen el tudja érni, amit akar. Tubrok valóban alig bírja már ki, hogy a nő rendesen kezelésbe vegye, és ne csak alig érintse ajkaival. Még előrébb is tolja magát egy idő után. Ezután, amikor kölcsönösen kényeztetik egymást orálisan, Ingrid el is tudja húzni az egészet, a megfelelő módon kényeztetve Ragalt. Végül azonban érzi, hogy már nem sok kell, hogy a férfi elélvezzen, ezért lelassít, és elhúzza magát Tubrokról. Mikor elhelyezkedik rajta, a férfi valóban elkezd felülni, de az érintés után ismét visszaereszkedik az ágyon. Ingrid könnyen fel tudja venni a kívánt pózt, mielőtt Tubrok belé hatolna karjaival még megtámasztja a nő csípőjét, hogy véletlenül se csúszhasson ki belőle. Néhányat lök mielőtt és miközben Ingrid végigfekszik a testén, miközben egyik karjával magához fogja őt. Most Ingrid is érezheti, mivel ennyire összeérnek, hogy Tubrok különösen élvezi ezt a helyzetet. Alig bírja ki, mikor Ingrid csak az ajkait érinti, azonnal közelebb hajol, kinyújtja nyelvét, amivel megragadja Ingridét, majd megcsókolja, akaratosan és szenvedélyesen. Csók közben elkezdi magát Ingridben mozgatni, ütemes tolásokkal, és eközben karjával mozgatja is magán őt, hogy még kényelmesebb legyen és egymáshoz súrlódjanak. Most próbálja kitapasztalni, hogy mi jelent ebben a helyzetben a legnagyobb élvezetet mindkettejüknek, így néha finoman változtat kettejük helyzetén. A csókot viszont egész hosszan elnyújtja.


+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ez nem igaz! – felelte megjátszott sértettséggel. – Nagyobb az akaraterőm, ellen tudok állni neked. Ékes bizonyítéka volt az első két nap is ennek. Ha tanítalak, akkor tanítalak és nem hagyom, hogy eltereld róla a figyelmemet. Főleg, hogy ott kint te megfagynál. >
A megjátszott sértettség ellenére kiérezhető volt, hogy ő sem gondolta komolyan, bár azt a részt talán mégis, hogyha tanítja, akkor azt komolyan veszi és nem hagyná, hogy csak úgy elszórakozzák. Ezt is kellően jól belenevelték a hosszú élete alatt, ha ilyesmivel foglalkozik, akkor csak arra figyeljen és semmi másra, akkor azaz első, az lehet csak a szeme előtt, nem vonhatja el a figyelmét semmi sem róla. Még az apja kezdte erre oktatni és belenevelni, aminek később is nagy hasznát vette. És saját maga pedig már Greg-nek is kezdte átadni mindezt. Ahogyan Tubrok egészen közel hajolt hozzá és a gyengéd érintéseket megkapta Ingrid tőle a homlokát a férfiénak támasztotta, ezúttal nem csókolta meg őt, csak kiélvezte ezt a roppant belsőséges pillanatot, amiben most voltak, ennyire közel egymáshoz minden tekintetben. Lágyan mosolyodott el a férfi szavaira.
< - Ha minden jól megy, már csak holnap leszünk ellenfelek a tárgyaláson – suttogta. – Utána már csak tőled függ, hogy mikor történhet meg, mi szíved vágya, ígérem, amiben csak tudlak mindig támogatni foglak, és mindig melletted fogok állni mindenben. >
Az ígérete teljesen komoly volt, nem volt hátsó szándék benne, vagy rejtett üzenet, tényleg azt gondolta, amit ekkor ki is mondott hangosan. És nem csak azért mondta, mert tudta és érezte, hogy ezzel mennyire boldoggá tenné a párját, hanem, mert tényleg így gondolta Tubrok boldogságán, illetve örömén felül is. Így talán a számára fontos helyet és annak népét is tudja majd a saját határain belül segíteni és védeni, ahogyan eddig nem volt rá képes. És végre részese lehet annak, ahova tartozik, ahova a lelke és szíve egy része mindig is húzta őt a születése óta. Őt is boldoggá tette az, hogy Tubrok így is számít rá, annak ellenére, hogy a Birodalom legfelsőbb körének a tagja volt. Érezte a kellemetlenséget a férfiban, és azt, hogy nem mondta ki, ami bántja. Volt egy érzése, hogy miért, de a korábbiak után Ingrid nem szerette volna mindezt halogatni.
< - Mi a baj? – kérdezte. >
Őszintén kérdezte, nem szerette volna annyival letudni, hogy a férfi rávágja, hogy semmi és elfelejtődött volna ezáltal egy időre. Bízott benne, hogy rendes választ fog minderre kapni. Bólintott, hogy nem fog aggódni a férfiért ezek után a későbbiekben.
< - Majd remélem nagyjából sikerül mindig ugyanakkor jönnöm időben – mondta. – Akkor könnyebben lehetne úgy időzíteni, hogy addigra aludd és pihend ki magad, hogy én megérkezem és nem lenne kellemetlenség belőle, ha véletlen hajnalban érek csak ide, vagy az éjszaka közepén. >
Még elmosolyodott és hozzásimult a másikhoz, de most sem csókolta meg.
< - Tudom, hogy ott leszel nekünk, ha szükségünk lesz rád – suttogta. >
Kicsit akaratlanul is megkönnyebbült, hogy Tubrok is hallott efféle látomásokról és jóslatokról, ennyire nem követte a környező világot, hogy tudja, hogy az efféle népmesék és egyebek fennmaradtak-e. Igaz a viking mondavilágban is voltak efféle személyek, főleg istennők, a Nornák, akik a múltat, jelent és a jövőt látták, illetve Gullveig, aki több próféciát is jövendölt meg. Szóval róluk tudott, de bizonyosan voltak még csalók is, akik állították, hogy tudják, hogy mit hoz majd a sors és mit a jövő. A férfi szavaira pedig bólintott, ha nem úgy látja Átkot, hogy megannyi kép van összecsúszva, akkor soha sem jött volna rá arra, hogy alakváltó is lehet, illetve az értelmezéssel közelebb jutott, mint hitte volna.
< - Igen, én is hasonlóan vélem – mondta. – Igaz az értelmezésben Manaic segítsége is nagyon sokat segít, hogy van kihez fordulni információkért. De még így sem biztos, hogy jutok valamire velük. >
Ahogyan Tubrok megtámasztotta, az még neki is jól jött, így még könnyebben végre tudta hajtani, amit szeretett volna, már ekkor, ahogyan a férfi lökéseit érezte felnyögött a gyönyörtől, és egyáltalán nem tiltakozott, hogy a másik máris azonnal és szenvedélyesen csókolta meg őt. Hasonlóan viszonozta, hogy még kényelmesebb legyen kettejüknek a helyzet a lábaival megtámasztotta magát Tubrok két oldalán, hogy tényleg ne kelljen amiatt aggódni, hogy a férfi véletlenül kicsúszik belőle, a csípőjét is kissé megemelte és előrébb tolta a csók közben, hogy még mélyebben tudjon beléhatolni a párja és a néhány gyors és apró mozgással próbálta felvenni azt a pozíciót, ami számára is a legkényelmesebb. A csók közben az egyik kezével átkarolta a férfi nyakát és a tarkóját kezdte simogatni, a másikkal az oldalát, vigyázva arra is, hogy ahol bekötözték Tubrokot ne szagassa le a kötést róla. Ha már érzi, hogy sikerült a férfinak is jól elhelyezkedni és megtalálta a megfelelő ritmust is, akkor kezdett el Ingrid is mozogni alkalmazkodva a párjához, hogy a legnagyobb gyönyört tudja neki okozni ezáltal.



+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok továbbra is jót mosolyog Ingrid megjátszott sértettségén és direkt rájátszva, nem törődik vele, sőt úgy tesz mintha neki állna feljebb.
< - Ebben biztos voltam, hogy így gondolod. De legalább ne tennél úgy, mintha nem akarnád ugyanannyira. A kinti helyet is te ajánlottad... >
Direkt nem folytatja tovább, mivel egyáltalán nem gondolja komolyan, ezt a hangjában is érezteti és hagyja, hogy Ingrid gondolja tovább amit mondani akart. Kíváncsian várja a választ, és hogy miként reagál erre Ingrid. Néhány másodpercig elgondolkozik azon, hogy mennyire kellemetlen lenne ez, ha nem csak játék lenne kettejük között. Végül Ingrid közelsége egészen megnyugtatja Tubrokot, ahogy homlokuk összeér ellazul és közelről néz végig Ingrid arcán majd veszik el a nő tekintetében. Tubrok ezután hálásan elmosolyodik Ingrid ígéretére és egy csókot lehel az ajkaira, mikor egészen közel vannak egymáshoz.
< - Köszönöm. Akkor már csak holnap kell kiállnunk egymással. Utána, még ha a kicsit nem is, bejelenthetjük hivatalosan is, hogy ezentúl együtt vagyunk. Ha akarod. - ajánlja fel. >
Tubrok is látja, hogy Ingrid igencsak örül ennek, hogy hogyan tekint rá, ami csak tovább fokozza az elégedettségét. Ezen kívül Ingrid őszinteségének is örül, bár ezt nem mutatja annyira ki. Ez egészen addig tart, amíg Miller vissza nem kérdez, Ragal pár másodpercre elhallgat, majd válaszol.
< - Nincs semmi. Csak az jutott eszembe, ami korábban, hogy ember vagyok és egyszer itt kell hagyjalak. Nem akarom most ezzel elrontani az örömöd. >
A válasza teljesen őszinte, valóban ez juthatott az eszébe és az elmondott ok miatt nem is akart kitérni rá. Tubrok az érkezéssel kapcsolatban, finoman jelzi Ingridnek, egy kézmozdulattal, hogy ez számára mindegy, nem jelent akkora gondot.
< - Érkezhetsz az éjszaka közepén is, ez nekem nem gond. Alszok így is eleget, és szívesen felkelek a kedvedért, másnak is megtettem már. >
Mivel közel vannak egymáshoz a szavai után lassan végigsimít Ingrid arcán, megcirógatva azt, majd finoman végighalad az egyik természetes vörös csíkon. Látszik rajta, hogy minden másodpercét élvezi, amikor csak Ingridhez érhet és vele foglalkozhat. Megerősítésként újra bólint, mikor Ingrid elmondja, hogy tudja, hogy mindig ott lesz ha szükség lesz rá. A jóslatokkal kapcsolatban Ingrid is tudhatja, hogy az emberiséget a Zuhanás után is ugyanúgy foglalkoztatta a mindent irányító erő, a jövő, sors, végzet kérdései, mint azelőtt. A legtöbb lehetőséget, mindenki számára egyértelműen megcáfolta Zsarnok, azonban még ma is van, a Föld minden részen sok olyan ember, aki hisz a különféle jóslatokban és túlvilági erőkben. Tubrok nem, de az általános tudása kiterjed természetesen erre is.
< - Még csak most tudtad meg, több mint ezer év után, hogy van egy képességed és hogyan működik. Időre lesz szükséged. - mondja biztatólag, továbbra is egy mosollyal az arcán. >
Szeretkezés közben Ingrid könnyen rá tud hangolódni Tubrok mozgására és tovább kényeztetni őt, a kötés is a helyén marad, nem kell igazán foglalkoznia vele. Ragal egy ideig csak élvezi a számára igen kényelmes helyzetet, a csókot és az érintéseket a tarkóján és az oldalán, amik mind tovább fokozzák az élvezetet számára. Végül betámaszt a lábával és határozott, mély lökésekre vált, miközben fokozza a tempót. Az egyik kezével a mellkasánál fogja át Ingridet, magához húzva és segítve őt a mozgásban, a másikkal a testét ingerli és kényezteti, végig egészen a melleitől, le a hasáig és az alhasi részekig. A csókot egy kis időre megszakítja, hogy vegyen pár gyorsabb levegőt, majd újra szenvedélyesen megcsókolja Ingridet. Az egész mozgásán érezheti Ingrid, hogy most sokáig fogja bírni a férfi, éppen ezért magához is fogja őt, hogy Ingrid ne nagyon tudjon lassítani. Ezután Tubrok még gyorsabb ütemre vált és figyel arra, hogy minden egyes lökésnél nagyobb kéjhez juttassa Ingridet, még jobban kielégítve őt.


+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid azon a ponton valóban, ahogyan Tubrok szerette volna továbbgondolta a helyzetet, de már fejben megvolt a válasza, hogy mit is fog mondani neki arra a részre. Szándékosan nem akarta megadni magát, sem pedig úgymond „győzni” hagyni a másikat, egyáltalán nem vallott volna rá, ha megteszi. Sőt már tudta is, hogy mit fog ezenfelül mondani, ami a mostaniak fényében igencsak mókás felvetés volt, főleg, hogy belegondolt, hogy mi is lehetne ebből, ha tényleg ott és akkor kezdenének valami ilyesmibe. Vagy igazából bármi másba, mint amiért odamentek mindannyian.
< - Én csak felvetettem egy javaslatot, igazából kimondtam, amire te is gondoltál – felelte továbbra is sértetten. – Ennyi erővel holnap is felesleges elmenni tárgyalni, mert ha ott sem bírsz ki öt percet, az roppant nagy kellemetlenségeket tud majd szülni. >
Ahogyan ennyire közel voltak ő maga is mosolyogva veszett el a másik tekintetében és minden pillanatot a lehető legjobban kiélvezett, hogy így lehetnek egymáshoz ennyire közel. Nagyon kicsit bólintott, hogy valóban már csak holnap, az azutáni részen pedig elgondolkodott, igazából nem bánta volna, de ha most teszik meg, máris, akkor gyanakodhatnak, hogy valami van a háttérben, és azért sietnek ennyire. Aztán nem tudta, hogy hány nap lesz mire vissza tud jönni és annak fényében, ami eszébe jutott odalent a lövészpályánál a Milíciával kapcsolatban, talán jobb lesz, ha úgy tudják mindezt megtenni, amikor már gyakrabban lesz ideje eljönni. Nem mintha nem olyan időpontot választanának az ijesztgetéssel, amikor nincs itt. Ő maga is pontosan így tett volna.
< - Szerintem mostanra a teljes Rocksolid sejti, vagy tudják – mosolyodott el. – Főleg majd a mai nap után, mert megmernék rá esküdni, hogy lesznek páran, akik próbát tesznek odalent az őröknél, hogy vajon tudnak-e veled beszélni már. És nem azért, hogy tényleg így tegyenek csak, hogy biztosra tudják, hogy még mindig itt vagyok-e. Szerintem várjunk addig, amíg visszajövök először, ha most tennénk abból könnyen rá lehetne jönni, hogy valami van mögötte és azért siettünk ennyire ezzel. Azon felül… >
Néhány pillanatra elakadt a hangja, ahogyan kissé meg is borzongott.
< - Aggódom amiatt, hogy így is túlságosan nagy veszélynek teszlek ki ezzel a kapcsolattal – mondta. – Így jobban örülnék, ha akkor lenne hivatalos, amikor már tudom, hogy miként tudok eljönni hozzád. >
Egy pillanatra bánatosan mosolyodott el, amikor Tubrok kimondta, hogy mi is volt a „baj” és mi volt az a pillanatnyi rosszkedv a részéről. Ingrid sem akart erre gondolni, főleg már csak azért sem, mert amíg a férfi azt mondta, hogy sokáig együtt lehetnek, addig az neki lehet, hogy tényleg az volt, de Ingrid számára az az idő vajmi kevés volt, néhány percnek tűnhetett az egész életéből, hiszen már most százszor olyan idős volt, mint a férfi. A végén, hogy a rossz kedve tényleg elszálljon felnevetett a férfi szavaira, hogy alszik eleget és bármikor felkel érte szívesen.
< - Hidd el nekem a pici mellett örülni fogsz annak a néhány órácskának, amit majd nyugodt alvással tölthetsz el – felelte mosolyogva. – Szóval adok száz napot, hogy meggondold ezt a választ, majd utána újra felteszem a kérdést. >
Addigra a pici is már két egységnyi idős lesz, így már nagyjából tudni fogja a férfi is, hogy mire számíthat a későbbiekben. Legalább is Ingrid így számolt vele, hogy addigra pontosan az ellenkezőjét fogja gondolni és azért fog örülni annak, hogy Ingrid itt van, mert foglalkozik a gyerekkel és ő maga pedig aludhat. A nő pedig nem tudta volna hibáztatni ezért Tubrokot, ha tényleg így alakul majd a helyzet. A simogatásra elmosolyodott és lehunyta a szemét, miközben az arcát direkt hozzásimította a férfi kezéhez, hogy ezzel is jelezze, hogy mennyire tetszik neki ez a törődés is, amit kap tőle. A képességre bólintott, noha nem tudta volna tökéletesen elmagyarázni, hogy mit is érez, amikor használja, hogy olyan érzés, mintha a teste része lenne mindez és mintha mindig is tudta volna, hogy van. Az értelmezés pedig, azt hiába gyakorolta tényleg ezer éve, nem hitte volna, hogy valaha is jobban fog menni annál, ahogyan most. Maximum az irányítást lesz képes idővel tényleg megtanulni, ahhoz pedig tényleg jól jön majd a gyakorlás, amit odalent meg is tehet majd a kincstárban.
< - A várakozás az, amit a legjobban gyűlölök – felelte. – Időnként úgy érzem, hogy apa maximalista vonásának nem örülök, hogy azt is örököltem tőle. Úgy érzem, hogy csak a víziók irányítását kellene megtanulnom, a többi már így is olyan, mintha a részem lenne. >
Szeretkezés közben, ahogyan Tubrok is végül megtámasztotta a lábait, Ingrid a sajátjait felhúzta a férfi oldala mentén addig, amíg képes volt erre, hogy ezáltal is még mélyebbre tudjon benne hatolni a párja. Így remekül jött neki, hogy a férfi az egyik kezével magához szorította őt és ezáltal lényegében megtartotta. A saját mozgását is igyekezett fenntartani, minden egyes lökés után halk nyöszörgés hagyta el az ajkait a csókok közben is, ami így pillanatról pillanatra egyre szenvedélyesebbé és követelőzőbbé vált. A légzése még jobban gyorsult, ahogyan egyre jobban közeledett az orgazmus felé, a simogatása is némileg erősebb lett, a férfi simogatás közben érezhette végig a nő testén ezúttal, ahol végigsimított ott feszültek meg az izmai, így lényegében izomról izomra tudta ezúttal Ingrid testét felfedezni. Hosszú percek múlva már Ingrid is határozottan gyors lett, ahogyan a csípőjét mozgatta, majd Tubrok egyik lökése után feszült meg a teljes teste a kéjtől, ahogyan a csúcsra ért. Ebben a pillanatban a férfi tarkóján levő kezével még jobban magához húzta Tubrokot a csók közben és a másik kezével pedig az őt tartó karba markolt bele, azzal is jelezve önkéntelenül, hogy a férfi még inkább szorítsa őt magához.



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok láthatóan örül annak, hogy Ingrid tovább gondolja azt amit kimondott. Magában egészen elmosolyodik a gondolatra, ahogy maga elé képzeli a tárgyalást, ahol alig tudja vissza fogni magát, majd végül fel is adja. Végül kicsit elfordítja a tekintetét és ugyanolyan hangon folytatja tovább ezt a kettejük között megjátszott kis "vitát".
< - De ettől még nem én mondtam ki. Attól, nem kell tartanod, ha olyan hideg leszel mint legutóbb, hogy felmerüljön bennem a kérdés, akarsz-e még egyáltalán. >
Ragal rendkívül élvezi az egész helyzetet, de minden szavánál figyel arra, hogy a játékon túl, nehogy bármi olyat mondjon, ami esetleg tényleg bánthatja Ingrid. Mialatt egészen közel vannak egymáshoz, Tubrok kissé feljebb emeli arcát, majd szájával éppen csak érintve bekapja Ingrid orrának végét, ahogy korábban is és ad rá egy puszit. Ezután elmosolyodik, de a bejelentéssel kapcsolatban már átgondoltan és komolyan bólint.
< - Igazad van, ezt már megbeszéltük egyszer, csak most az eszembe jutott. Legyen miután visszajössz. - egy pillanatra megáll és mereven figyeli Ingridet, várva a reakcióját, mikor a nő elhallgat egy pillanatra, majd reagál az elhangzottakra - Tudom. De nem akarom, hogy ennyire félts, eddig is veszélyben voltam, vagyok, uralkodóként folyamatosan, ezt tudom, a kapcsolatunk ellenére is. A bejelentés legyen akkor, amikor neked jó, ez ne jelentsen gondot. Nem ismerem a Flotta rendszerét, és még te sem tudsz pontos időpontot. >
Ezúttal a férfi reakcióján látja Ingrid, hogy próbál hozzá alkalmazkodni ezen a téren, valóban ő sem szeretné, ha elsietnék a bejelentést, és emiatt Ingrid később rossz fényben tűnne fel a Rocksolidban és ezért ennyire rugalmas. Valószínűleg ha a büszkeségére hallgatna Tubrok pár napon belül már bejelentené, hogy hosszabb időre terveznek mindketten. Amikor Ingrid bánatosan elmosolyodik, Tubrok finoman megszorítja a kezét, nem szól egy szót sem, de a tekintetén látszik, hogy ő is pont arra gondol, amire Ingrid. Hogyha tényleg együtt lesznek, ez az egész Ingridnek csak egy szempillantásnyi idő lesz, de most mégsem akar ezzel foglalkozni. Végül ahogy Ingrid felnevet az őt is felvidítja és a korábbi, gondterheltebb tekintete ismét felderül.
< - Te ezt jobban látod, mert már anya vagy, nekem még nincs tapasztalatom, de melletted úgyis meg kell szoknom, hogy alig alszok. - kacsint Ingridre - A kicsi , ha olyan akaratos lesz mint te vagy én, mindig azt fogja csinálni ami neki tetszik, amikor neki tetszik... >
A hangján nem érződni, hogy bánná, amit kimond, sőt kifejezetten örül majd ezeknek a problémáknak, amiket majd apaként meg kell oldania. Ingrid ahogy már korábban is, most is megállapíthatja, hogy a párjából valószínűleg jó apa lesz, és jól ki fogják egészíteni egymást. Az újabb érintések, simogatások, egymáshoz bújás után Tubrok már érzi, hogy így nem fogják már sokáig bírni. Ezért elkezdi folytatni, amit korábban már egyszer elkezdett és simogatás közben lassan ingerelni kezdi Ingridet. A nő szavaira hümmög egyet, majd közel hajol és nagyon lassan megcsókolja őt.
< - Hát akkor most nem kell várnod. - mondja, majd újra megcsókolja Ingridet. >
Ahogy Ingrid feljebb húzza a lábait, Ragal valóban mélyebbre tud hatolni benne, amit ki is használ. Egyik karjával még jobban megtámasztja Ingridet, majd olyan gyorsan folytatja tovább, ahogy csak tudja az adott pózban. Tubrok amikor meghallja Ingrid halk nyöszörgését, finoman a nő ajkaiba harap, hogy ezzel is fokozza az élvezetét. Ebben a néhány másodpercben azt is kihasználja, hogy a nő minden porcikáját érezheti a keze nyomán. Amíg így vannak egymáson, mindannyiuknak ugyanolyan élvezetet jelent a szeretkezés, de Tubrok végül nem élvez el. A korábban már kitapasztalt módon elnyújtja a párja orgazmusát, miközben jobban magához fogja. A csúcs után Tubrok hagy időt Ingridnek, hogy a regenerációja működésbe lépjen, de amint ez megtörténik, azonnal mozdul. Megemeli magán Ingridet, lassan kicsúszik belőle, majd kettőt fordul vele az ágyon és felé helyezkedik. Végigsimít Ingrid testén, majd szenvedélyesen megcsókolja, és eközben megint belé hatol. Az elkövetkezendő hosszú órákban, teljesen egymáséi lehetnek. Mivel ez valamivel több mint fél nap, Tubroknak szüksége van rövidebb szünetekre, amikor pózt váltanak, de ez nem jelent kisebb élvezetet Ingridnek. Mint legelőször a férfi most is sokáig bírja és direkt arra játszik, hogy a lehető legjobban kielégítse Ingridet és olyan módszereket, pózokat is végigpróbáljanak, amiket eddig nem, vagy nem úgy. A lehető legtöbbet. Mindkettejük számára kiesik a külső világ és csak egymással foglalkoznak. Tubrok az egyik lökésnél, a hosszú szeretkezés után elélvez, erősen lüktetve, és sokat pumpálva Ingridbe. Miller szervezete ekkor jelzi, hogy már átállt passzív védelemre, a rendszeres szeretkezések miatt, tehát már nem szükséges koncentrálnia a védelemre, csak akkor ha meg szeretné azt bontani egy esetleges újabb terhesség miatt. A szeretkezés után Tubroknak érezhetően kell egy kis idő amíg kifújja magát, teljesen leizzadt és néhol folyik róla a verejték. Lassan simogatni kezdi Ingridet, mialatt magához fogja.
< - Most már nem tudod tagadni, hogy egy istennő vagy. Az én istennőm. - mondja kielégülten. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:10

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Ó, dehogynem kell – mosolygott. – Tegnap elkövetted azt a hibát, hogy beismerted, hogy végig csak arra gondoltál, hogy kettesben legyünk, még amikor rideg voltam, akkor is. Ettől kezdve pedig nem hiszem el többé, hogy nem merülne fel benned akkor sem félpercenként, hogy végre a karjaidban tarthass. >
Tubrok most közel sem mondott olyasmit, amivel megbánthatta volna Ingridet, de ő is figyelt, hogy ő se tegyen ilyet, bár nem is volt ez most olyan téma, amiben olyat mondhatna. Hiszen csak a puszta tényeket közölte és mondta ki hangosan. Azt, amit mind a ketten tökéletesen tudtak már azóta, hogy a tárgyalás után a kinti folyosó részen kettesben maradtak és Tubrok megcsókolta őt. Lágyan nevetett fel ismét, amikor a férfi megharapta az orrát, majd puszit is adott rá, mosolyogva figyelte őt, ilyen közeli helyzetben. A bejelentésre csak bólintott Ingrid is, majd ahogyan a féltés részre ért a férfi a szavaival a nő némileg megcsóválta a fejét, amiből határozottan kiérződhetett, hogy nem azoktól félti őt, amik eddig is leselkedtek rá, hanem valami teljesen mástól. Amikkel eddig szembe kellett néznie a férfinak Ingrid szemében tényleg semmiségek voltak, amikről könnyedén úgy gondolta, hogy Tubrok meogld és nem jelenthetnek gondot sem neki, sem kettejüknek.
< - Nem a saját veszélyeidtől féltelek, amik mindig is rád lestek. Azoktól nem foglak soha sem, talán csak egy kicsit aggódni fogok, de félteni nem – mondta. – A saját ellenségeimtől féltelek, mert azok nem jelképeznek egy súlykategóriát veled. Leginkább a Milíciától, ha rájönnek, hogy megint itt vagyok a Földön és veled. Nem arról híresek, hogy tolerálják, ha valaki elárulja őket és kémkedik a soraikban, én pedig ezt tettem, nagyon sokáig. Tudom, hogy nem fogják szó nélkül hagyni, én sem tenném az ő helyükben, és emiatt félek. Hogy mi lesz, ha nem tudlak megvédeni tőlük. >
Ismerte be végül, hogy tudja, hogy Tubrok mire számítson ezzel kapcsolatban és így Ingrid úgy vélte, hogy már a férfi is megérthetik, hogy miért akarta addig kitolni a bejelentést, amikor már tényleg itt tud lenni és nem pedig akkor történhet valami, amíg akár egységnyi idő is eltelhet mire újra visszatud jönni. Így valamivel kisebb volt a rizikófaktor, legalább is saját maga úgy ítélte meg mindezt. Azért kifejezetten hálás volt a férfinak, hogy próbált alkalmazkodni és nem egyből jelentette volna be ezt a dolgot, bármennyire is nehezére eshetett, hogy mindezt megállja és ne próbálja meg a boldogságát ország-világ elé kiteregetni, ami hamarosan úgyis megfog történni, ez volt az ára annak, ha valaki uralkodó volt, a magánélet lényegében nem létezett senki számára. Örült annak is, hogy a szomorúbb és keserűbb témát mind a ketten igencsak hamar képesek voltak maguk mögött hagyni és utána ismét a pici került szóba, ami nagyon, de nagyon kellemes téma volt már most, főleg, ahogyan belegondolt, hogy mi lesz nyolc egység múlva és az utána következők. Csak abban reménykedett, hogy a fiúk elég sokat lehetnek majd együtt és tényleg testvérként nőhetnek fel és nem úgy, hogy csak ritka alkalmakkor találkoznak majd, ennyit szeretett volna csak igazából.
< - Ebben határozottan biztos vagyok, hogy önfejű lesz – értett egyet mosolyogva. – Mi más örökölhetett volna kettőnktől, ha nem ezt? >
Ebbe eddig ugye nem gondolt bele, de most, hogy szóba került ez valóban logikusnak és igencsak kellemes gondolatnak tűnt, „bele sem mert gondolni” abba, hogy mi lesz, ha egyszer a gyerek felnő, legyen fiú-e, vagy lány, mindkét esetben rémesebbnek tarthatják majd őt, mint a szüleit, a szó jó értelmében persze. Még csak most tudta meg ugyan, hogy terhes, de már várta, hogy a karjaiban tarthassa a picit, pont úgy, mint Greg esetében is szíve szerint azonnal szerette volna a kicsit.
< - Van egy olyan érzésem, hogy a Rocksolid nem lesz felkészülve a gyermekünkre – mosolygott. – Ha én ilyen szélsőséges reakciókat váltottam ki, mit fog ő? >
Ahogyan kimondta, hogy mennyire türelmetlen tud lenni minden tekintetben Tubrok máris kényeztetni és ingerelni kezdte őt, amit nem is szándékozott „szó” és tettek nélkül hagyni, ő is megtette ugyanezt. A szeretkezés közben Tubrok ismét hosszasan kitudta nyújtani Ingrid orgazmusát, ezúttal legalább tíz percig, ami után kellett egy kis idő a nőnek is, hogy rendes mélyebb lélegzeteket tudjon venni a regenerációja beindulásához. A következő kicsivel több, mint fél napban megannyiszor jutott el még a csúcsra, a vége felé szándékosan már nem is próbált mélyeket lélegezni, hogy kitolja azt, hogy a regenerációja működésbe lépjen, ha ezt sikerült megtennie, akkor még könnyebben érhette el Tubrok, hogy lényegében már bármit tett Ingrid szinte végig a csúcs közelében volt és orgazmust, orgazmus követett nála. Eközben ő maga is a lehető legjobban igyekezett és valószínűleg ki is szolgálta a másikat, csak éppen őt nem hagyta az egész aktus végéig elmenni. A szeretkezés közben valószínűleg ismét megannyi újabb karmolást és sebet okozott a párjának és Tubrok többször elérte, főleg a szeretkezés vége felé, hogy Ingrid újra és újra felsikoltson a gyönyörtől. Az egész legvégén már ő maga is érezte, hogy mezei emberként, vagyis nőként nem biztos, hogy bírta volna tovább. De végül ő is lihegve és sűrűn kapkodva a levegőt nézett boldogan a férfira. Ha nem lett volna HPI-s, akkor ő sem nézett volna ki jobban, mint Tubrok, de így rajta legalább annyi izzadtság nem volt és csak a sűrű levegővételek és a kócos haja árulkodott arról, hogy min is ment keresztül. Ahogyan a párja magához húzta ő felhúzta a takarót magukra és betakarta magukat, miközben hozzábújt a férfihoz és gyengéden simított végig rajta. Eközben az ablak felé siklott a tekintete, hogy ellenőrizze milyen napszak lehet és valószínűleg meglátta, hogy már sötét van odakint.
< - Nehogy megfázz – mondta a takaróra, ahogyan betakarta magukat. – Jól esik a bókod, de nem kell túlozni, még túlságosan elbízom magamat.>
A szavakra elmosolyodott és végigsimított a férfi arcán.
< - Meglepődsz, ha azt mondom, hogy már vacsoraidő van és odakint besötétedett? – kérdezte. – Még jó, hogy nem terveztünk olyan sok mindent mára.>



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok a kimondott tényekkel már nem akar szembeszállni, helyette "visszavonulót fúj" a kettejük közötti megjátszott vitában. Amikor a Milícia kerül szóba Tubrok tekintete teljesen komollyá válik. Mérlegeli és átgondolja az elhangzottakat, látszik a tekintetén, ahogy tervez, és próbál előre számolni. Ez nem olyan probléma amit könnyen vagy egyáltalán meg tudnának oldani, a Milícia a Földön bárki számára komoly és veszélyes ellenség. Végül azonban Ragal enyhén megrázza a fejét.
< - Nem neked kell megvédened engem. Már korábban gondoltam rá, hogy következményei lehetnek, ha együtt leszünk, most szembe kell nézni ennek a következményeivel. Ha bosszút akarnak állni rajtad, általam, meg fogják tenni. De te sokkal jobban ismered őket és a módszereiket. Ki téged is tudnak játszani és ártani nekem vagy a kicsinek, igaz? >
Bár felteszi a kérdést, már tudja arra a választ. Ingrid is tisztában van vele, hogy egyedül a Milícia ellen nem lenne sok esélye, különösen annak fényében, hogy az ő meggyilkolásához is meglennének a módszereik itt a Földön. Tubrok láthatóan nem tart ettől, mint eddig is szembe néz a problémával és úgy próbálja meg megoldani, már ha az lehetséges. Saját magát nem félti, de Ingridet, ha vele történik valami és a kicsit igen. A történelemben többször is volt rá példa, hogy a Milícia önkényesen eltüntetett uralkodókat valamilyen módon. Ettől függetlenül Ingrid közelről ismeri a módszereiket, és tudja, hogy valószínűleg nem lesznek ennyire durvák a módszereik, ha rájönnek, hogy ki is Ingrid valójában. Nagy eséllyel csak emlékeztetni fogják a történtekre, a saját módszereikkel, vagy más módon nyomást gyakorolni rá. Természetesen Tubrok is tisztában van ezekkel és már nem akarja siettetni a bejelentést sem. A kicsit említve a férfi ismét őszintén elmosolyodik.
< - Önfejű és makacs. Nem lesz vele könnyű bánni. Remélem, majd azért egyikünkre hallgatni fog, az olyan kérdésekben, amikben még nincs tapasztalata. Vagy gyerekként te is mindent úgy akartál csinálni, ahogy te azt jónak láttad? >
A hangján érezni a születendő gyereke miatti boldogságot, és a vágyat, hogy végre ténylegesen is apa lehessen. Ebben igen hasonló a reakciója Ingridéhez. Az újabb megjegyzésre Tubrok ismételten, szélesen elmosolyodik.
< - Ettől nem kel tartanunk. Addig miattad kénytelenek lesznek megszokni az új helyzetet. Talán a terhesség híre fogja a legnagyobb visszhangot kiváltani. >
Az ágyon fekve, Tubrok kényelmesen elhelyezkedik, testével végignyújtózik az ágyon. Egyik kezével magához húzza és fogja Ingridet, de ezen kívül csak fekszik és élvezi a helyzetet, annak külön örül, amikor a nő hozzá simul és a takarót is magukra húzza. Ahogy Ingrid végigsimít Tubrok testén érzi, hogy néhány helyen az izmok az érintés után megfeszülnek, hiába gyengéd. A karmolt sebek okozzák ezt, amik valószínűleg az izzadtság miatt most csípnek is, bár Ragalon, ahogy eddig sem, most sem látszik, hogy ez zavarná. Ingrid érezheti a párja minden lélegzetvételét és a szívének a dobogását is, ami még most is gyorsabb valamivel az átlagosnál. Tubrok egy idő után feltámaszt a könyökével és kicsit feljebb helyezkedik, hogy kinézzen az ablakon. Odakint valóban már kezd sötétedni. Meglepett tekintete gyorsan az egyik órára, majd vissza Ingridre siklik.
< - Nem akarom, hogy elbízd magad, de nem volt túlzás. Ha kedves vagy, még jobb... >
Ezután ad egy finom csókot Ingridnek, és végigsimít a nő hátán. Az arcán lévő izzadtság egy részét letörli a kezével, majd újra kinéz az ablakon.
< - Arra gondoltam, hogy fent a kilátóban vagy a kertben vacsorázhatnánk. De azokat már tegnap láttad, nem lenne érdekes. Mit akarsz csinálni? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Amikor Tubrok nem szólt semmit sem, hanem lényegében elfogadta azt, hogy tényleg igaz volt, amit Ingrid mondott, a nő szélesen mosolyodott el. Láthatóan igencsak örült, hogy ez így volt, hogy a tárgyaláson elhangzottakon felül, bármi is hangozzék el ott, ők ugyanúgy vágyni fognak egymásra és arra, hogy együtt legyenek. Mindez számára is nagy megkönnyebbülés volt és örömre adott okot még úgyis, hogy a következő téma közel sem volt ennyire kellemes és örömteli. A Milícia soha sem lehetett az. Megrázta a fejét arra, hogy nem kell őt megvédeni, de ez más volt, mint bármilyen másik eset, amibe belefuthattak.
< - Tudom, hogy valószínűleg sértené az önbecsülésedet, ha egy nő akarna megvédeni téged – mondta. – De ez messze nem szokványos eset, ahol csak a csőcselék jöhetnének szembe. >
A kérdésre Ingrid lehajtotta a fejét, ha eddig nem tudta Tubrok a választ, akkor ebből már tökéletesen tisztában lehetett vele.
< - Arra is meglenne a módszerük, hogy engem megöljenek, nemhogy titeket – mondta. – Ettől nem tartok ugyan, remekül ismerem a módszereiket. Nem lesznek ennyire durvák, szinte biztosan nem, főleg ha megtudják, hogy ki vagyok. Egyelőre nem tudják azt sem, hogy ki vagyok, egy teljesen más személyazonossággal voltam beépülve közéjük. Először is rá fognak jönni, hogy már azzal átvertem őket és nyomozni, hogy ki vagyok. Utána megtalálják a teljesen titkos adataimat, persze megfogják találni a módját, hogy megtudják, hogy ki vagyok. Minden képzésemmel, családfával és sorolhatnám. Mire odamentem már túl voltam az Árnyékhadsereg és Fagyhadsereg képzésén is, nem is beszélve arról, hogy az adataim között ott van apám neve és rangja is. Van egy érzésem, hogy ezeken igencsak fenn fognak akadni, hogy akkor mit kerestem ott. Jó voltam, nagyon jó és sokra vittem, magasra jutottam, nagyon. Úgy vélem, hogy csak emlékeztetni fognak arra, hogy mi is volt ott, hogy nem jó velük packázni, és mit érdemel az, aki elárulja és kihasználja őket. Esetleg más módon gyakorolnak rám nyomást, zsarolás és ehhez hasonlók. Ettől még féltelek téged és a kicsit is… csak azért hagytam úgy ott őket, mert soha sem gondoltam volna arra, hogy valami visszaköthet a Földre. Főleg nem egy család, ha tudtam volna, akkor sokkal óvatosabban varrom el a szálakat és nagyobb körültekintéssel. >
Persze tisztában volt vele, hogy még ez sem működött volna maradéktalanul, egy maffiából nem lehet csak úgy kiugrani, amikor már nincs rájuk szüksége, vagy pedig nem akarja ezt csinálni. Nem hiába bánta meg azt, hogy ott volt, főleg azok miatt, amiket ott meg kellett tennie, sőt, amit örömmel tett meg és élvezettel. Ahogyan a gyerek került szóba az előbbi kellemetlenség ismét eltűnt és szélesen mosolyodott el, főleg, ahogyan az ő gyerekkorára kérdezett rá Tubrok.
< - Nos, én szerettem volna azt tenni és úgy, ahogyan én elképzeltem – mondta. – De nem mindig jött össze. Keményen voltam fogva gyerekként, apa nevelt fel egy éves korom utántól kezdve. A Zuhanás után még nem volt teljesen működőképes a génkezelés ezért apa úgy döntött, hogy hibernáltatja anyát és a komornyikunkat Olaf-ot, hogyha a génkezelés teljesen működőképes lesz, akkor kapjuk meg. Én egy éves voltam, így nálam kivárta, amíg elérem az öt éves kort. Ő nevelt és oktatott, már emberként is szigorú volt, igaz gyakran engedett meg bármit. Ő igen, a tanítóim, akik oktattak attól kezdve nem. Szóval őket is ki kellett játszanom, de legtöbbször úgy elfáradtam estére, hogy bedőltem az ágyba evés után és aludtam. Majd reggel kezdődött minden előre. Legtöbbször pedig a saját hibáimból tanultam, mert csak azért sem kértem segítséget, de ha kaptam sem fogadtam el, mert én jobban tudom, még ha nem is foglalkoztam vele korábban, akkor is úgy álltam hozzá. Szóval igen, határozottan nehéz eset voltam, főleg kamasz koromban. Feltételezem mindezt te is elmondhatod magadról – mosolygott. >
Ingrid kifejezetten boldog volt és örült annak, hogy Tubrok már most ennyire lelkes volt amiatt, hogy gyermeke lesz. Az egyetlen „probléma” talán az volt, hogy miként lesz képes mindezt elrejteni addig, amíg be nem jelentik ezt úgy negyven nap múlva? Igaz tudta, hogy remekül eltudja rejteni, hogy mit is érez valójában és keveseknek nyílik meg, de ez más volt, ez olyan elemi és mélyről jövő, hogy akik közelebb állnak hozzá észre fogják venni azt, hogy mitől olyan boldog és valami más is van ebben, mintsem az, hogy valaki van az oldalán. Bólintott, hogy valóban addig megszokhatják, a terhesség híre pedig teljesen biztosan ó időre leköti majd az embereket, hogy valamin csámcsogjanak.
< - Legalább jó időre kapnak pletykát – nevetett fel. – És valóban, legalább öt évnek kell majd eltelnie ahhoz, hogy elkezdjen fiúkat, vagy lányokat hazahozni. És ha abból indulunk ki, hogy az apja mennyire falta a nőket, az anyja meg a férfiakat, ennek sem lehet jó vége. >
Ahogyan egymás mellett feküdtek és Ingrid megsimogatta a párját érezte, hogy összerándul néhány izma, egyelőre nem tudta, hogy mennyire karmolta ma szét a hosszú órák alatt, de volt egy olyan érzése, hogy megint néhány kötéssel gazdagodhat majd a férfi. Elégedetten mosolyogva figyelte őt, ahogyan kinézett majd az egyik órára pillantott és felnevetett, amikor meglátta a meglepett tekintetet a férfi arcán. A csókot gyengéden viszonozta és, ahogyan a hátán simított végig a férfi még inkább hozzásimult az egész testével és Ingrid is viszonozta a simítást, csak utána szólalt meg.
< - Nos, akkor örülök, hogy te is olyan jól érezted velem magadat, mint én veled az elmúlt jó fél napban – suttogta. – A vacsora remek ötlet, a kertben, szép az a hely és szép a látvány. Csak előtte azt hiszem, hogy egy zuhany nem ártana, addig legalább teljesen be is sötétedik és tovább gyakorolhatom a sebeid kötözését is, mert azt hiszem, hogy szereztél néhányat megint. >
Néhány pillanatra elhallgatott, hogy mit szól ehhez Tubrok, ha a vacsorát támogatja, akkor folytatta.
< - És mivel felhoztad azt, hogy milyen voltam gyerekként, vacsora közben, ha gondolod mutathatok néhány fiatalkori képet magamról és a családomról – hozta fel. – Még úgysem láttál hosszú szőke hajjal, csíkok nélkül. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok vesz egy nagyobb levegőt, majd kifújja azt, önkénytelenül is kicsit visszatartva a gondolkodás közben. Megfogja Ingrid kezét, majd kicsit megszorítja azt, biztatóan, majd ugyanazzal a hűvös nyugalmat árasztó hangján szól, amin már korábban is.
< - Nem az zavarna, hogy nő vagy. Már tudom, hogy mennyivel jobb vagy nálam harcosként, és még más területeken. De akkor sem kell megvétened. -mondja őszinte hangon. >
A Milíciával kapcsolatos újabb részleteket Tubrok figyelmesen hallgatja végig. Egy biccentéssel jelzi, hogy érti, amit a nő mond, ha Ingrid hagy egy kisebb szünetet, és a szemén végig látni, hogy nagyon fontosnak tartja most elhangzókat. Végül Tubrok Ingrid kezét szorosabban a sajátjába fogja, miközben a nő szemeibe néz.
< - Nem tudhattad, hogy egyszer ez fog történni, ne okold magad emiatt. Te mondtad, hogy csak emlékeztetni akarnak, nem kell a legrosszabbra készülnünk. >
Tubrok most is teljesen nyugodt és bátor. Elfogadja azt, ha szembe kell ezzel a veszéllyel néznie Ingrid miatt, akkor megteszi, bár nyilván a rangja miatt is valamennyire biztonságban tudhatja magát és a még meg sem született gyerekét. Ahogy elképzeli maga előtt Ingridet gyerekként, majd a saját gyerekkorára gondol szélesen elmosolyodik ő is.
< - Ne akard tudni. Én is mindent magam akartam csinálni és legtöbbször úgy is tettem. Anyám örömére. Nem lett volna elég idő amit rám tudott volna szánni, hogy gyerekként megneveljen. Apámat tiszteltem és ezért fogadtam szót neki, de mindenki más, meggyűlt a bajuk velem. Főleg amikor Navával is összeütközéseink lettek, nem is kevés, az eltérő jellemünk miatt. Nem lepődnék meg rajta, ha apám kettőnket látva kétségbe vonta volna magában az öröklést, hogy kikre is bízza a Rocksolidot. - nevet fel végül. >
Természetesen előtte Ingrid gyerekkoráról is szívesen hallgatja az információkat. A kicsivel kapcsoltban először kissé elmosolyodik, majd az egyik pillanatban összeráncolja a homlokát, és rosszálló pillantást vet Ingridre. A másik kezével, amivel nem fogta eddig Ingridét, szintén végigsimít a nő kézfején és végül mind két oldalon, ha Ingrid engedi akkor összefűzi az ujjaikat.
< - Jó, tudom, de még ne hozzon haza senkit. - jelenti ki, komoly hangon - Még én is csak alig hoztalak haza téged... >
Tubrok amin befejezi közelebb hajol Ingridhez és megcsókolja őt. Miután eltávolodnak egymástól a tekintetén látszik, hogy az előbbi mind csak játék volt részéről, próbálva egy pillanatra kizökkenteni Ingridet. Az ágyon fekve teljesen egymáshoz tudnak simulni, amit Tubrok most érezhetően nagyon élvez, magához is öleli Ingridet a takaró alatt, hogy még jobban érezhesse őt, majd lassan simogatni kezdi.
< - A zuhany remek ötlet, rám fér. Vacsorát majd hozatunk az androiddal. Ami az elmúlt fél napot illeti... csak még jobban össze fogunk gabalyodni, ha így elkényeztetsz. - mondja egy kaján mosollyal. >
Kicsit kivár, majd Rahal megpróbál felkönyökölni az ágyon, megemelve a felső testét, hogy majd könnyebben felkelhessen, de ekkor felszisszen a fájdalomtól. Ingrid is érzi, hogy valahol a férfi teste jobban meghúzódik, amitől azon a részen meg is remeg. Tubrok csak egy pillanatig mutatja a fájdalom jelét, majd visszafekszik az ágyra és kényelmesen kinyújtózik, karjaival is.
< - De még maradnék az ágyban, nem sietünk sehova. - mosolyodik el ismét. >
Végig figyel arra, hogy Ingrid az ő mozgása ellenére is a testén tudjon továbbra is zavartalanul feküdni és ne csússzanak le egymásról. A képekkel kapcsolatban érdeklődve bólint, miközben a kezeit összekulcsolja a tarkója alatt.
< - El sem tudlak úgy képzelni, jobb ha megmutatod, hogy láthassam. Itt vannak a képek az egységeden? >


~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid először azt hitte, hogy valami rosszat mondott, amivel megbántotta és megsértette a férfit, főleg, amikor hosszabb időre tartotta bent a levegőt és nem fújta ki, de amikor végül megszólalt és a kézszorítás után már teljesen megkönnyebbült, hogy nem erről volt szó, csak láthatóan elgondolkodott valamin. Úgy tűnt a számára, hogy ebben a kérdésben soha sem fognak egyetérteni, hogy kinek kit és hogyan kellene megvédenie. De a nőben ott volt, amit még az apja nevelt belé, hogy egy katonának feladata megvédenie a nála gyengébbeket, civileket és mindenkit, akit tud. Ezek a saját elvei voltak Jonathan Miller-ként még, mindig ezeket tartotta szem előtt a fronton és a munkája közben is, ahogyan azt is, hogy a családját is meg kell védenie, bármi áron, de ezt az anyja is így tartotta. Így nem volt meglepő, ha ezeket az értékrendeket ő maga is átvette. Elmosolyodott végül Tubrok szavaira és bólintott a nyugodt szavakra, és ezúttal ő maga is így felelt.
< - Lehet, hogy te így gondolod, amit értékelek, megértem és elfogadok, de engem arra tanítottak és a részemmé vált, hogy megvédjem a családom minden tagját. Aminek most már a pici miatt te is a része vagy. Ahogyan én a te családodnak vagyok a része, te az enyémnek. És már csak ezért is mindig mindent megfogok tenni, hogy te és a gyermekünk is a lehető legnagyobb biztonságban legyetek. >
Volt egy olyan érzése, hogy ennek ellenére nem fog megváltozni a férfi nézete, hogy nem szorul megvédésre, de Ingrid remélte, hogy Tubrok megérti, hogy miért is olyan fontos neki, hogy ezt megtehesse, még ha nem is lesz rá szükség, mert nem lesz ténylegesen szükség arra, hogy anyatigrisként védje őket. Önkéntelenül is elmosolyodott, a férfi későbbi szavain a Milíciával kapcsolatban, örült neki, hogy ennyire bátor és nem ijedt meg attól, hogy mi várhat rájuk emiatt. Bólintott is, hogy ő maga is reméli, hogy tényleg csak ennyi, bár még ez is bőven rossz volt, főleg, hogy milyen módszerek voltak arrafelé és, hogy miket használt Ingrid is éveken, évtizedeken át a köreikben. Hogy mennyire kegyetlen volt, miként kínzott meg másokat és élvezte, hogy ezt teszi velük. Végül, ahogyan egymás szemébe néztek és a férfi befejezte a szavait közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt. A csók után mosolyogva hallgatta, ahogyan ezúttal Tubrok mesélt a gyerekkoráról, örült, hogy még ezen a téren is igencsak hasonlóak voltak és mind a ketten rossz gyerekek voltak. Bár tény, hogy ez nem kecsegtetett semmi „jóval” a későbbiekre nézve.
< - De a történelem végül titeket igazolt és helyes döntést hozott, hogy te lettél az utóda. Azaz igazság, hogy azért voltam jó, vagyis igyekeztem az lenni, mert apa többször „megfenyegetett”, hogy kiolvasztja a hibernációból anyámat, hogy ő fegyelmezzen meg – nevetett fel. – Anyától mindig jobban tartottam és féltem, ő sokkal szigorúbb volt, mint apa. Pedig apa erről volt híres, így a fenyegetései mindig sikerrel célba találtak, még úgyis, hogy örültem volna, hogy megteszi. Nem volt kellemes úgy felnőni, hogy anyát csak akkor láthattam, ha lementem a hibernációs kamrájához. Bár akkor is sokszor apát találtam ott, hogy őt figyeli. >
Néhány pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt.
< - Az a híres nagyon csúnya nézés, amit ti is láthattatok már tegnap a tárgyaláson. – mondta. – Azt anyámtól örököltem, az övé még ijesztőbb volt, de azt tudom, hogy elég így néznem Gregre és máris teszi, amit kell. Mert még ő is tart ettől. >
Ingrid meglepődött a hirtelen jött rosszalló tekintettől, de azt hagyta, hogy összefűzze Tubrok az ujjaikat, majd a szavakra megjátszott felháborodás jelent meg az arcán, a férfi sikeresen elérte, amit szeretett volna, sikerült a nőt kizökkentenie nem csak egy pillanatra, hanem kicsit tovább is. A csókot örömmel fogadta és szenvedélyesen viszonozta azt, ő is végigsimított a férfi mellkasán, oldalán és a hátán is, ha oldalt feküdtek egymásnak. Óvatosan és lágyan, közben feltett szándéka volt, hogy a simogatással megérezhesse, hogy hol is vannak újabb sérülései a férfinak, amit ő okozott. A férfi szavaira felnevetett és kicsit közelebb hajolt, miközben belecsókolt a párja nyakába.
< - Mintha olyan nagy baj lenne, hogy ez megtörténhet, vagy mintha nem élvezted volna jobban, mint bármit az életben – suttogta érzéki hangon. – Ha szépen lassan belerázódsz ebbe, akkor még tovább is tarthat, mert jobban fogod bírni. >
Mikor nekilátott Tubrok felkelni, akkor Ingrid hátrébb húzódott és a szemei kissé összébb húzódtak a szisszenésre, volt egy olyan érzése, hogy ez nem seb volt, hanem meghúzhatta a hátát a férfi a korábbi túlzott igénybevétel miatt. Ahogyan visszafeküdt az ágyra Ingrid ismét hozzábújt és most ő tolta feljebb magát, hogy utána fentről nézhessen le a férfira.
< - Ágyban maradni? Ismerd csak be szépen, hogy legyőztelek – nevetett fel. – És mozdulni sem bírsz, mert mindened fáj és nincs erőd hozzá. >
A képekre elmosolyodott, azok még nem voltak itt, de mi sem volt egyszerűbb arra, minthogy itt legyenek. Csatornát nyitott Maniac irányába, és ha ez létrejött gondolati úton „szólalt” meg.
~ Maniac, az otthoni adattárolómról a családi fényképek mappát másold át az itteni kommunikációs egységemre ~ adta ki az utasítást az MI-nek. ~
Még megvárta a választ, hogy készen van, majd ha ez megjött, akkor szélesen mosolyodott el.
< - Most már itt vannak igen – mondta elégedetten. – Fordulj hasra, had masszírozzalak meg, az izmaidnak szüksége van a tényleges lazításra, te nem regenerálsz, mint én. Ez talán segít abban, hogy ellazulj és ne húzd meg magad többször. >
Ha a férfi eleget tesz a kérésnek, akkor is kényelmesen elhelyezkedik a férfi háta mögött, így egyrészt láthatja a sebeket is, amiket okozott, illtetve a masszírozással teljesen ellazíthatja az elmúlt órákban becsomósodott izmokat is, amit szinte azonnal el is kezd.
< - Csak ha kérhetem próbálj meg nem elaludni közben – mondta. >



~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok Ingrid szavaira válaszként, kedvesen végigsimít a nő arcán, látszik a tekintetén, hogy különösen jól esik neki, hogy Ingrid már egymás családjainak részeként kezeli kettőjüket.
< - Ez természetes, nekem is azt tanították, hogy a család a legfontosabb, és én is azt érzem, amit te, hogy meg kell védenem őket. Csak azt nem akarom, hogy úgy érezd, mindig féltened kell, mert esendő vagyok, mert nekem mások a korlátaim mint neked vagy a gyerekünknek lesz majd. >
Látszik rajta, hogy érti amit Ingrid az előbb mondott neki és tökéletesen el is fogadja azt. Most ő figyeli a nő tekintetét, hogy Ingrid érti-e miért fontos neki az amit elmondott. Miller jól gondolta, Tubrok véleménye nem változik meg a kérdésről, még ha egyet is ért Ingriddel a család védelmével kapcsolatban. Ezután a férfi kíváncsian hallgatja még amit Ingrid a gyerekkoráról mesél. Annál a résznél, mikor Miller említi, hogy az apját gyakran látta a hibernációs kamra mellett állni és az anyját figyelni pár pillanatra megváltozik a tekintete, Tubrok most jön rá, hogy UP2-sként is mennyire szerethette a férfi a feleségét.
< - Én gyakran láttam együtt a szüleimet. Ha apám nem volt távol, akkor általában együtt voltak és el sem lehetett szakítani egymástól őket. Mentségükre, mindketten próbáltak szigorú lenni, csak én nem voltam az a típus, akinél ez működött volna. >
Elmosolyodik, ahogy a nő a gyilkos pillantását említi.
< - Azzal még engem is meg tudsz fegyelmezni. - mondja a kettejük között megszokott hangon - Még szerencse, hogy vannak más módszereid is. >
Tubrok végül még rá is kacsint a mellette fekvő párjára, ahogy kezét lejjebb viszi a nő testén. Amint Ingrid megcsókolja a nyakát, érzi, hogy Ragal mennyire élvezi ezt a kis kényeztetést is, kezét a nő tarkójára csúsztatja, és finoman magához fogja, mielőtt Ingrid elhúzódva, jelezve, hogy örülne neki, ha még folytatná egy kicsit, mielőtt lehúzódik tőle. Ha Ingrid nem akarja, természetesen hagyja neki, hogy elhúzódjon. Viszonzásként megcsókolja Ingridet, majd az ajkaitól elkezd lefele haladni egészen a nyakig, amit a csókokon kívül gyenge harapásokkal is ingerel.
< - Igen, tényleg a legjobban ezt élveztem eddig. - feleli kedvesen - De nem csak én éreztem jól magam, a végén te sem bírtad pár percnél tovább. >
Gonosz mosollyal fejezi be, visszagondolva a szeretkezés végére, amikor már bármit is csinált Ingriddel, orgazmust tudott neki okozni, ami minden alkalommal egészen hosszan tartott. Amikor Ingrid fölé helyezkedik Tubrok tekintete végigsiklik a testén, karjait ekkor veszi el a tarkója alól és kicsit feljebb csúszik az ágyon. Végül megadóan pillant a nőre.
< - A kedvedért beismerem, hogy elfáradtam és fel se akarok kelni. De ha nem lennél birodalmi te se akarnál, csak itt feküdni velem. - jegyzi meg piszkálódva. >
Ingrid ezután nyitja meg a kommunikációs csatornát, és adja ki a az utasítást Maniacnek. A válasz, azonnal érkezik, ahogy Ingrid a gondolat végére ér.
~ A művelet sikeresen befejeződött. Az összes fájl a kijelölt egységen van.
A hideg gépies hang egy pillanatra kizökkentheti őt a kellemes helyzetből. A családi képek tárolására nem kell külön elérési utat használni, mivel Maniac mindent mindenhol képes a saját rendszereiben tárolni és onnan a megfelelő kritériumok alapján előkeresni. Tehát ha Ingrid a családi képeket mondja, a rendszer akkor tökéletes pontossággal megállapítja, hogy mire gondolt, sőt az esetek nagy részében pontosabban mint ő maga és előkeresi a kért adatokat. Így a HPI-ben a legtöbben már hozzászoktak, hogy bármilyen ilyen problémájuk van Maniac-hoz intézett egy-két szóval vagy kérdéssel le is rendezik. Ettől függetlenül Ingrid megoldása a hivatalos és inkább támogatott, a véletlen hibák elkerülése végett. Tubrok a kérésre bólint, majd egy szó nélkül a hasára fordul, és végignyújtózik az ágyon. Ingrid a férfi mérete miatt könnyen el tud helyezkedni rajta és végignézhet a háton. A kisebb karmolásnyomok mellett, amelyek az oldalsó részeken és vesemagasságtól derékig futnak van egy nagyobb seb is. Tubrok bal lapockájánál van egy rész, ami teljesen vörös színű és néhol horzsoláshoz hasonló nyomok vannak, mélyebb karmolásnyomok között, sűrűn egymás után. Ha közelebbről megnézi, láthatja, hogy korábban vérzett is a seb, és egy részen le van húzva a bőr is. Az előbb pontosan ez a terület húzódott össze Ragal hátán, amikor felszisszent. Ingridnek most eszébe juthat, hogy még szeretkezés közben, amikor ő volt alul és a férfi felette volt egy pillanat amikor elkezdett gyönyörében végigkarmolni Tubrok hátán megakadt a keze, nyilván ez okozhatta a sebet. Inkább fájdalmasnak és kellemetlennek tűnik, mint jelentős sérülésnek, mivel egyáltalán nem mély. Ha Ingrid elkezdi masszírozni az alatta fekvő párját könnyen fel tudja lazítani az izmokat, amit Tubrok láthatóan nagyon élvez.
< - Nem tudok elaludni, ha érzem az érintésed. Rám fér egy kötözés? - kérdi mosolyogva. >
Ezután Tubrok néha egy-egy szóval vagy rövid utasítással adja Ingrid tudtára, hogy hol és mennyire masszírozza, de ezt inkább kérően teszi. A masszázs után is még legalább tíz percet lustálkodik az ágyban Ragal, ha Ingrid hagyja neki.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 15:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid meglepődött, hogy mire hitte Tubrok, hogy miért akarja megvédeni őt. miközben ennek nem sok köze volt a valósághoz, csak egy kicsi. Megrázta a fejét, határozottan, hogy ő maga nem arra gondolt, amire a férfi, hogy az esendősége miatt tenné meg ezt.
< - Nem, az istenekre, nem amiatt – mondta ki hangosan is. – Tudom, hogy megtudod magad védeni, de én még apát is próbálnám védeni mindentől. Ami ironikus az ő esetében, főleg, hogy lényegében semmi sem árthat neki, némi szuperrovar fertőzést leszámítva. Cal-re is vigyázok és megvédeném, pedig ő Osbornt helyettesíti az Anyahajó hídján, hogy az apósom az unokájával lehessen. Ennek nincs köze ahhoz, hogy nem vagy HPI-s, semmi.
Teljesen komolyan gondolta és a hangján is éreztette, hogy így van, ha Tubrok HPI-s lenne is ugyanez lenne a véleménye, mint most. És tudta, hogy a férfi ugyanúgy nem akarná, hogy megvédje őt, mint most. De a férfi azt is láthatta, hogy a nő teljesen értette, hogy a férfi mit is akart neki mondani és utalni. Korábban talán nem is lett volna ez a helyzet, de az, hogy két évvel korábban Ingrid anya lett eléggé sok mindent megváltoztatott a jellemében is. Sokkalta odaadóbb és némileg aggódóbb is lett, mint korábban volt, ahogyan az a tudat is erősödött benne, hogy még jobban meg kell védenie azokat, akik közel állnak hozzá és a családja részét képezik. Látta a férfi arcán, hogy az némileg megváltozott, ahogyan Ingrid kimondta, hogy mit is tett az apja már UP2-sként. A nő tudta, hogy a húsz közül az apja messze a legemberibb és ez a vonása is, hogy figyelte az alvó feleségét is igencsak emberi vonás volt, egy gép nem tett volna így, pusztán megszokásból. Saját maga pedig nagyon örült és boldog volt amiatt, hogy elvileg egyformák voltak és szinte egyik sem őrzött meg semmit a régi életéből Jon Miller igen és ez különlegessé tette az apját a többiek között. Elmosolyodott azon, hogy mit mondott Tubrok a szüleiről.
< - Ők is, még a Zuhanás előtt persze, minden időt megragadtak, hogy együtt lehessenek – mosolyodott el. – Csak utána nehezebb volt, anya Flotta tiszt volt, apa meg tudjuk. Mindig irigykedve figyeltem őket már felnőttként, ahogyan mindig kitartottak egymás mellett, évszázadokon át. Ma hajnalban a húgom eltűnése óta először mondta ki apa anya nevét, láttam rajta, hogy még mindig szenved és hiányzik neki. De én legalább itt voltam neki, míg anya teljesen egyedül odakint, főleg úgy, hogy tudom és ismerem őt, hogy soha sem csalná meg és hagyná el őt. Ha nem ismerném őket, nem hinném el, hogy létezhet efféle szerelem. >
A hangjából némi vágyakozás is kihallatszott, hogy ő maga is szeretné az ilyen szerelmet megismerni, ami bármi történik a két féllel még ezer év után is ugyanolyan erős és kitartó, mint az első napokban. Ahogyan a szigorú nézésre reagált Tubrok Ingrid felnevetett, igen attól a tekintettől a legtöbben féltek, még azok is, akik bármikor félelem nélkül mentek csatába és a haláltól sem féltek, de az a tekintet. És akkor a férfi még nem is látta, hogy Ingrid anyja adja azt elő és hogy milyen volt az alkata korábban és milyen apró a magassága. Mindezek fényében talán még ijesztőbb volt az egész.
< - Még szerencse – felelte ő is hasonló hangnemben. >
Ahogyan megérezte Tubrok kezét a tarkóján nem húzódott el, hanem tovább folytatta, hogy gyengéden csókolta tovább a férfi nyakát. Időnként a nyelvével apró köröcskéket „rajzolt” a párja nyakára, hogy ezzel még élvezetesebbé tegye a kényeztetést. Még pár percig folytatta mindezt mielőtt elhúzódott volna, és ekkor kapta meg ő is a viszonzást. A fejét eltartotta picit, hogy a nyakát teljesen odatarthassa a férfinak és az apró harapásokra egy-egy sóhaj szakadt ki belőle. A férfi szavain elmosolyodott és halkan fel is nevetett.
< - Ilyen az, amikor visszafogom a regenerációmat, amennyire tudom – suttogta. – Direkt nem vettem mély levegőket, nehogy működésbe lépjen. Így nagyjából úgy reagáltam arra, amit tettél velem, ahogyan egy egyszerű ember nő is tette volna. És valóban, én is remekül éreztem magamat. >
Azzal az érvvel nem tudott vitatkozni, ha nem lenne Birodalmi, akkor mozdulni sem tudna a fáradtságtól és tényleg úgy tenne, ahogyan Tubrok is mondta. A szavaira, hogy teljesen „legyőzte” szélesen mosolyodott el.
< - Nehogy azt hidd, birodalmiként is voltam olyan helyzetben, mint te, hogy csak feküdni és pihenni akartam, mást nem is tenni – mondta. – Szóval pontosan tudom, hogy mit is élsz át, csak nekem egy kicsit több idő kell ahhoz, hogy így elfáradjak. >
Ha a férfi rákérdez, hogy mégis mennyi idő ez, vagy látja az arcán a meglepettséget, akkor folytatja.
< - Úgy öt nap hasonló megfeszített „munka” kell hozzá szünet nélkül – felelte, majd elgondolkodott. – Vagyis… az még jócskán a Fagyhadsereg képzése előtt volt, kisebb állóképesség mellett. Lehet, hogy most már több kéne… >
Látható volt rajta, hogy ebbe most tényleg belegondolt, hogy meddig bírhatná saját maga jelen állapotban. Néhány másodpercig tartott, aztán megrázta a fejét a képek pedig megvoltak szerencsére, így következhetett a férfi háta. Meg kellett állapítania, hogy ezúttal is igencsak csúnya sebet okozott, azt az egyet, a többi még elviselhető volt, bár húzódni és fájni fognak egy ideig. A mosolygós kérdésre az alsóajkába harapva bólintott.
< - Most már elmondhatjuk, hogy tényleg meg vagy jelölve, hogy hozzám tartozol – próbálta komolytalanra venni. – Igen be kell, a lapockád alatt, ismét véreztél. Lassan, ha így megy tovább olyan leszel, mint egy múmia. >
Néhány pillanattal később leesett neki, hogy a férfi nem tudhatja, hogy mi a múmia.
< - A múmia… régen Egyiptomban a holtakat pólyába csavarták fejüktől kezdte a talpukig a konzerválás után. Semmilyük sem látszott ki ebből, és így temették el őket, ezeket hívták múmiának. Ha már kötözés, hol találok körömvágásra alkalmas tárgyat? Nem nagyok a körmeim így sem, de a hátad mást mond erről és nem szeretnélek szétszaggatni mire elérjük a következő egységet. >
A masszírozást természetesen közben folytatta és óvatosan, hogy ne érjen sérült részt, végül sikerült teljesen kilazítania a férfi izmait is. A jó tíz perc lustálkodást még engedi Tubroknak a nő és közben, vagyis az elején még elmegy a kötszerért és azok alapján, ha a párja eligazítja, hogy hol talál ollót, akkor még gyorsan a körmeit is levágja mielőtt visszabújik hozzá az ágyba a maradék pár percre a zuhany előtt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Szomb. 22 Feb. 2014, 01:57

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok először meglepődik Ingrid válaszán, főleg ahogy az isteneket említi, majd pár pillanatra lesüti a szemét, majd utána ismét a nőre tekint.
< - Már értelek, eddig ezt nem mondtad magadról. Korábban azt mondtad és éreztem rajtad, hogy emiatt féltesz. De így egészen más. >
Az utolsó mondatnál a hangjában már hála is van amiatt, hogy Ingrid ennyire odaadó és védelmező már most, a kapcsolatuk elején. Ettől még ugyanúgy nem akarja, hogy Ingrid aggódjon miatta, de így már egészen máshogy látja a helyzetet, hogy megtudta az okot. Tubrok ezután csöndesen hallgatja, amit Ingrid mesél a szüleiről és a kapcsolatukról, látszik rajta, hogy tökéletesen megérti ennek a mélységét, annak ellenére, hogy alapvetően nem túl érzelmes típus, Ingrid esetét kivéve. Végül bólint és finoman megfogja Ingrid kezét.
< - Nektek van a HPI-ben egy olyan elméletetek, hogy vannak teljesen egymáséi lehetnek, ha egymásra találnak. Ez a szüleidnél ahogy én látom több. Eddig csak hallottam hasonlóról. >
Ingrid érezheti a férfi reakcióján, hogy korábban valószínűleg, mint sokan a világon nem hitt az ilyen erős szerelemben két ember között vagy egyáltalán a szerelemben, de ez már talán pár éve megváltozott. Tubrok Ingrid megjegyzésén elmosolyodik.
< - Igen még szerencse. >
Ismétli el ő is, majd alig valamivel közelebb hajol a párjához és megcsókolja Ingridet, éreztetve vele, hogy a szeretkezésen felül is vágyik a közelségére és az érintésire. Ingrid csókja közben érezheti, hogy a nyelvével tett körkörös mozdulatok elérik a hatásukat, és Tubrokon kellemes bizsergés fut át. Ezt a férfi Miller testének a finom masszírozásával viszonozza, amit az ő csókjai közben is folytat. Végül, mikor távolabb húzódnak egymástól Ingrid szavaira sokat mondóan elmosolyodik.
< - Talán többször visszafoghatnád a regenerációd. Mindkettőnk jobban élvezné. - megáll egy pillanatra - Mármint... ha nem akarsz gonoszkodni. Azt még jobban imádom. - mondja kettejük szurkálódó hangján, de mégis őszintén és figyelmesen. >
Ragal kissé meglepetten pillant Ingridre, mikor kimondja, hogy mennyi időn keresztül kellene folyamatosan szeretkezniük, hogy ennyire kifárassza Ingridet. Már így is komoly megerőltetés volt számára a mostani hosszabb menet, amiről valószínűleg nem is gondolta korábban, hogy része lesz ilyen sokáig tartó aktusban. Ő is elgondolkodik, mikor a nő is azt teszi, hogy milyen lenne egy ahhoz hasonló együttlét. Láthatóan nem érzi kellemetlenül magát amiatt, hogy ő erre fizikailag képtelen, mivel eddig is teljesen ki tudta elégíteni Ingridet, többször elérve nála, hogy hangosan sikoltson, inkább csak eljátszik a gondolattal.
< - Idővel téged is ki foglak fárasztani, ha nem is ennyire. - jegyzi meg - Ha addig nem tépsz szét teljesen. - vált végül a kettejük közötti hangnembe. >
A masszírozással Ingridnek valóban sikerül az össze hátizmot fellazítania és érezhetően az egész testet egy sokkal jobb, nyugodtabb állapotba hoznia ezzel. Tubrok valóban nem érti a múmiákkal kapcsolatos megjegyzést először, de a magyarázat alapján már könnyen összerakja a képet. Először láthatóan nem találja annyira találónak, talán azért mert még nem látott egy képet sem a mumifikált testek kinézetéről, ennek ellenére végül elmosolyodik.
< - Nem fogok úgy kinézni, ha kérsz az androidtól egy ollót. Az tudja, hol tartom az ilyesmiket. Kötszer van itt is. >
Ezután ha Ingrid felkel, a férfi is feltámaszkodik az ágyon. Ha Miller kér az androidtól a körmei levágásához alkalmas eszközt akkor az egy ollóhoz hasonló, kis méretű pengékkel, félig automatizáltan működő gépet hoz, és kötszerrel is szolgál, bár azt Ingrid a korábban már látott folyosói tárolóról is tud hozni. A körmeit sikerül levágnia, egészen az ujjbegyeiig ha akarja, a vágás nyomán a körmei azonnal regenerálódnak és szép, íves alakot vesznek fel. Ha nem utasítja a szervezetét az ellenkezőre, a növekedés sem indul meg soha. Ezután Tubrok sebeit is könnyen be tudja kötözni, a lapockánál lévőt és ha gondolja, akkor még a tegnapi comboldalon elhelyezkedőt is, ami az éjszaka folyamán csúnyábbá vált. Végül Ingrid újra Tubrokhoz bújhat a takaró alatt, aki magához karolja és simogatja, még perceken keresztül.
< - Menjünk, nem akarlak várakoztatni. - suttogja Miller fülébe. >
Lassan felkel az ágyból, a szélére ül, majd feláll és a szekrényhez sétál, hogy elkezdjen felöltözni. Ezúttal teljesen új ruhákat vesz el, és minden szükséges ruhadarabot felvesz, közben figyeli, hogy mit csinál Ingrid.
< - Na és mit szeretnél enni? >

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 22 Feb. 2014, 11:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Lágyan mosolyodott el, amikor meghallotta a férfi hangjában a hálát is, ahogyan kifejtette saját maga, hogy miért is viselkedik így. Főleg azt a részt mosolyogta meg, hogy ezt még nem mondta el magáról.
< - Hova lenne a személyes varázsom, ha már most mindent tudnál rólam? – kérdezte kicsit incselkedve. – Azt hiszem, hogy ezt is anyától örököltem, ő volt ilyen. >
A szüleivel kapcsolatos dologra látta, hogy a férfi érti mindezt, a kettejük kapcsolata pedig meglepő volt, még maga Ingrid sem hitte volna el ezt, ha nem látja kettejüknél ezt évszázadokon keresztül. De nem bánta, hogy ezt látta, csak ott volt a másik oldal, hogy túl magasra tették a lányuk szemében a mércét, ami miatt Ingrid is az ilyen férfit kereste egész életében, aki mellett úgy lehet majd örökre, ahogyan a szülei egymás oldalán. Az elméletre egyetértően bólintott, hogy valóban van és létezik ilyen, majd belefűzte az ujjait a férfi ujjai közé.
< - Van valóban, bár nem teljesen így szól, a lényege hasonló azonban – mondta. – Egészen pontosan úgy van, hogy átlagosan egy embernek ezer évre van szükséges arra, hogy megtalálja a nagy Ő-t. Azt a személyt, aki mellett le tudná élni az egész életét, aki a tökéletes párja mindenben és kiegészítik egymást. Akinél jobbat és tökéletesebbet soha sem tudna találni. >
Így kimondva egy nem Birodalminak talán kicsit bután és naivan hangozhat, de azért ezer esztendő igencsak nagy időintervallumnak volt mondható. És ez is olyan volt, ha nem látja a szüleit, akkor soha sem hitt volna ebben, de miattuk tényleg hitte, hogy van, lesz valaki számára is. Igazából már kimondta, hogy úgy érzi, hogy Tubrok az, mert másnál soha sem érzett ilyesmit, még Ry esetében sem, pedig jó ötven évig voltak együtt annak idején.
< - Ez eléggé úgy hangozhatott egy nem HPI-s számára, hogy hihetetlen naivak és álmodozóak a Birodalmiak – nevetett fel. >
Ahogyan Tubrok masszírozni kezdte az izmai neki is kezdtek ellazulni, hogy még jobban érezhesse azt a finom kényeztetést, amit kapott és szinte dorombolva köszönte meg ezt a férfinak. A bizsergést a párja esetében érezte és hasonlóképpen volt ő is, mint a férfi, hogy a szeretkezésen felül is roppantul élvezte az érintéseket és azt, hogy így egymáshoz érhetnek bármikor, pusztán a másik közelségét is. A férfi szavaira magában elmosolyodott, de látható reakcióként megjátszott sértettséget vett fel ismét és tüntetően fordította el az arcát.
< - Szerintem anélkül is roppantul élvezi mindkettőnk – felelte. – De ha nem tenném, akkor valószínűleg sokkalta rövidebb ideig tartana, ami pedig nem lenne olyan jó. Minél tovább tart, annál jobb. És a kínzás neked sem olyan nagy kínzás. Ha az lenne nem akarnál újra és újra és újra – suttogta. – Hacsak nem vagy mazochista és az, hogy kínozhatlak nagyobb örömet jelent neked, mintsem az, hogy együtt vagy velem. >
Hangján érződött, hogy nem gondolja komolyan és nem szeretné ezzel sehol sem megbántani a férfit. Mosolyogva figyelte Tubrokot, ahogyan a kimondott nap hosszon meglepődött, eléggé biztosra vette, hogy most ezek után elképzelni a másik, hogy milyen lehet ennyi időn keresztül folyamatosan szeretkezni, főleg, hogy most a fél napos után alig bírt megmozdulni, mert annyira kifáradt. A párja ígéretére elmosolyodott és felnevetett.
< - Állok elébe a próbálkozásaidnak – suttogta halkan, majd hangosan folytatta. – Ígérem, hogy nem foglak széttépni addigra. Legalább is megpróbállak nem. >
A masszírozás végül sikeres volt és teljesen sikerült ellazítania a férfi hátát, az androidtól kérte a kötszert is ezúttal, meg az ollót, amivel aztán gyorsan teljesen kicsire, ujjbegyig vágta le a körmeit, hogy véletlenül se okozhasson a későbbiekben  semmilyen vérző sebű sérülést. A kötözés most már sokkal jobban ment neki, mint reggel, és ha már így belelendült abba, hogy ellássa a párja sérüléseit, amiket ő okozott neki, akkor a lapockánál levő seb mellett a combon levőt is bekötözte, így már lényegében a teljes felsőteste be volt kötözve és az egyik láb felső része. Kissé oldalra döntötte a fejét, ahogyan végigmérte a férfit.
< - Roppant sajnálatos módon határozottan azt kell, hogy mondjam, hogy kezdesz hasonlítani egy múmiára – mondta meggyőződéssel. – Csak te nem oszladozol, mint azok, hanem nagyon is eleven vagy és nem egy átok miatt, hogy feltámadtál holtadból. >
Az ollót és a kötszert letette az ágy végébe és úgy bújt vissza a takaró alá, ő maga is simogatta még finoman és óvatosan a férfit, amíg végül Tubrok úgy nem döntött, hogy felkel és indulhatnak. Ahogyan a párja öltözni kezdett ő maga is így tett, mivel neki nem volt itt más ruhája, mintsem amiben tegnap a tárgyalásra így csak abba tudott visszaöltözni, majd nekilátott felvenni az egyenruháját is, aminek sejtette, hogy nem fog Tubrok örülni, hiszen azt levenni sem tudja róla, ha Ingrid nem akarja megtenni. Az öltözködés végén a kérdésen elgondolkodott.
< - Én mit szeretnék enni? Édességen felül? – kérdezte meglepetten. – Te lehetsz farkas éhes. Én nem vagyok annyira otthon a Rocksolid konyhaművészetében. Amit főztem az még régi svéd konyha volt, azokat ismerem, de manapság csak azt, amit eddig láttam. A bálna tegnap finom volt – mondta végül néhány másodperc után. – Így lehetne valami abból készült étel. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Szomb. 22 Feb. 2014, 15:17

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok is elmosolyodik, amikor Ingrid a személyes varázsáról beszél. Ő is incselkedve válaszol, de nem a kérdésre.
< - Azt hiszem nagyon sok "rossz" tulajdonságát örököltél tőlük. Boszorka. >
Amikor Ingrid összefűzi az ujjait a párjáéval, Tubrok lenéz az összekulcsolt kezeikre, majd finoman megszorítja azt, majd kettejük mellkasához illeszti azt, ha Millernek ez nincs ellenére. Ezután türelmesen végighallgatja a pontos elméletet, majd kissé elmosolyodik, valóban naivnak tarthatja ezt ilyen megfogalmazásban, végül el is neveti magát, amikor Ingrid is kimondja amire gondol.
< - Én inkább úgy mondanám, hogy ezer év már mindenkinek van elég ideje, hogy találjon magának valakit. >
Annak ellenére, hogy nevet, Ingrid láthatja a férfin, hogy valamennyire komolyan gondolja ezt és szeretné, ha ők ketten tudnának ehhez hasonlóan egymáséi lenni. A doromboló hang után, ahogy érzi az izmokat fellazulni, Tubrok lassan Ingrid egész testén végighalad, hogy ellazíthassa őt. Most szándékosan nem ingerli őt a kelleténél, jobban, de azért kiélvezi a helyzetet. Az egyik mozdulatnál egy csókot lehel Ingrid ajkaira, hogy még inkább érezhessék egymás közelségét. A sértett tekintetre megjátszott meglepettséggel felel.
< - Nem. - szólal meg végül határozott hangon, Ingrid tekintetét maga felé fordítva - Nálad jobban nem élvezek semmit, a gonoszkodásaidat sem. Ne legyél ilyen sértődős, mintha nem tudnád nagyon jól. >
Hangjában érezni, hogy Ingrid szavai egyáltalán nem zavarták és ezt most csak egy játékos válasznak szánja. A kötözés során Ragal már felül, hogy Ingridnek könnyebb dolga legyen, még segít is a párjának, annak ellenére, hogy erre nincs szükség, csak hogy ismét hozzá érhessen. Végül végignéz magán, és kicsit megigazítja a kötéseket, amik valóban egészen nagy részt takarnak már az izmos mellkasából. Ingrid megjegyzése után egy gyors mozdulattal átkarolja a nőt, magához húzza és belepuszil a fülébe, úgy hogy az igen hangos legyen Ingrid számára.
< - Nem vagyok múmia, Egyiptomot hagyd meg a Spear-nek. >
Öltözködés közben Ragal párszor Ingridre pillant, hogy lássa mit is vesz fel, de igen gyorsan rájön, hogy a nőnek itt csak egy ruhája van és a többi a másik csarnokban van. Valószínűleg ki ment a fejéből, hogy Ingridet még az egyenruhába hozta ide, mivel az elmúlt egy napban csak meztelenül vagy fehérneműben látta, amit meg is szokott. Amikor végignéz az egyenruhán Ingrid láthatja a férfin, hogy még mindig az gondolja, hogy remekül áll neki a birodalmi zöld egyenruha, még ha ki is kell majd szabadítania belőle őt. A bálna hús hallatán kissé felderül az arca.
< - Abból mindig van itt, de nem ígérem, hogy olyan finom, mint amit te készítettél. >
Ha Ingrid készen áll, akkor el is indul. Magához hívja az androidot és kiadja neki az utasítást, hogy készítsen elő kettejük számára egy vacsorát a kertben, és hozzon friss bálnahúsos ételeket, köretekkel. Még megkérdezi Ingridet, hogy mit szeretne. Mikor a kert felé indulnának, mintha Tubroknak eszébe jutna valami, és ismét Ingrid felé fordul.
< - Nem kellett volna még felöltöznünk. Amíg elkészül a vacsora menjünk el zuhanyozni. >
Megvárja Ingrid reakcióját, majd mivel igenlőre számít el is indul a fürdők felé. Közben lassan leveszi az egyik felsőrészét. Ha Ingrid követi, akkor a zuhanyzóhoz kíséri, ahol nekiáll teljesen levetkőzni és a ruháit az egyik oldalsó tárolóba rakni. Még mielőtt végezne, elmegy az egyik közeli mosdóba is. Az újabb eltelt fél nap után most érzi ismét elhanyagolt testi szükségleteit.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 22 Feb. 2014, 21:36

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Csak azokat, semmi mást – mosolyodott el elégedetten. >
Ezzel vitába szállni sem lehetett, most már annak fényében, amit tudott magáról, hogy a tökéletes kombinációja a szüleinek nem is tudott volna ellenkezni miatta. Így legalább értette, hogy miért mondták mindig a szülei rá, hogy a másikat látják benne. Hát ezért. Azt tudta, hogy régen az a mondás úgy tartotta, hogy azt könnyebb volt szeretni a gyerekek közül, aki nem a szülőre hasonlított, így volt lehetséges, hogy mindegyiknek más volt a kedvence. De Ingrid esetében mindkét szülő azt a részt látta benne, amit a másikban szeretett, így ezért is mondták azt, amit. Ez így különösen jól esett neki ezek után, csak ott volt a gondolat, hogy vajon a húga milyen is lehet. Vajon mennyire hasonlóak és miben térhetnek el egymástól. Az zökkentette ki a gondolatból, hogy Tubrok felemelte a kezeiket, nem tiltakozott, ahogy odaemelte maguk közé, csak a mosolya lett gyengédebb ettől. Amennyire látta a férfi tényleg annak tarthatta a megfogalmazást, aminek Ingrid kimondta hangosan, kissé naivnak és gyerekesnek, még ha ő maga aranyosnak is tartotta mindezt. Örömmel hallgatta most is, ahogyan a férfi nevet, minden egyes alkalommal, ahogyan ezt hallotta egyre jobban szerette hallgatni.
< - Más azért eléggé az, ha találsz valakit, akivel évtizedeket eltölthetsz, de tovább nem működik, mert egymásra untok, mintha valakit, akivel az örökkévalóságot tudod és minden nap olyan, mintha az első lenne – mondta. >
Érezhető volt a hangjában, hogy az első része az teljesen tapasztalatból volt szólt nála, a második fele pedig, ahogyan Tubrok esetében is volt, ő is reménykedett, hogy megtalálta a férfiban ezt a személyt, akivel tényleg bármeddig együtt tudna lenni és szeretné is megtenni. A masszírozást ő is végtelenül élvezte, most ő sem mozdult provokatívan nem tett semmit, amivel a férfit erre tudná bíztatni, de a kapott csókot szenvedélyesen viszonozta még a sértett elfordulás előtt. Nem tiltakozott, ahogyan Tubrok visszafordította az arcát a saját maga irányába. A szavakra ismét egy elégedett mosoly jelent meg az ajkain, ahogyan a tekintetét a férfiéba fúrta és mélyen a szemeibe nézett. Látszott Ingriden is, hogy határozottan élvezi ezt a kis játékot is, ahogyan mindegyik másikat is, amit így egymás között vívnak.
< - Mertem is ajánlani – mondta ki végül. >
A kötözés közben és után elégedetten konstatálta, hogy meglehetősen kezdett belejönni abba, amit ilyenkor tenni kellett, igaz Tubrok is segített neki, bár az inkább csak hátráltatásnak tűnt Ingrid számára. Illetve tudta, hogy csak azért, hogy ő is hozzáérhessen a nőhöz és ne csak fordítva. Mire végzett a férfi szinte teljes felsőteste be volt kötözve és még a lába is egy részen. Volt egy olyan érzése, hogy szerencse, hogy még levágta a körmeit, mert ha nem tette volna, akkor még néhány alkalom és az egyik közeli kórházban kötöttek volna ki, vagy pedig Tubrok magánorvosa jöhetett volna el, hogy ellássa a sebesüléseket és valószínűleg jöttek volna a roppant kellemetlen extra kérdések is, hacsak nem kellően diszkrét az orvos és nem jön rá magától, hogy pont egy női kéz okozhatta azokat. Súlyosabb sebeket, mint a mostani háborúban a férfi egyáltalán szerzett! A végén még meggyanúsítanák, hogy Sturpz, vagy az Ismeretlen Birodalom vezetői küldték azért, hogy lassan és fájdalmasan ölje meg Tubrokot. a gondolkodás közben fel sem tűnt neki, hogy a férfi mozdult. Mire észbekapott már átkarolta a párja és magához húzta. A puszi után pillanatokig csengett a füle.
< - Na! – mondta felháborodva. – Jó, nem vagy múmia, megmaradnak a múmiák Átokék privilégiumának és a Spear-nek. >
Az öltözködés közben Ingrid is figyelte Tubrokot, igazából ő maga arra várt, hogy mikor esik le a férfiak, hogy először zuhanyozniuk kellene elmenni és nem pedig öltözködni a vacsorához. Alig bírta ki nevetés nélkül ezt az egész jelenetet, amiben most voltak. Látta, hogy az egyenruha most is tetszett a férfinak, vajon mit fog majd a nem civil, hanem a tényleges Flottás egyenruhához szólni, ha azt meglátja rajta, amikor abban jön majd el. A kommunikátorát is magához vette, hogy azt is vigye magukkal, hogy majd a vacsora közben tudjon képeket mutatni a párjának. És még mindig nem esett le neki, amikor kiértek és le lett adva az androidnak a rendelés, hogy mit is kérnek. Még néhány pillanatig elgondolkodott, hogy kér-e még saját maga valamit ezen felül.
< - Valamilyen édességet, olyat, amiben nincs csokoládé – adta le a rendelést. – Áfonyás túróst legyen. >
Javította ki magát a végén. Ő maga nem indult el a végén a kert irányába, csak megállt a folyosón és onnan figyelte ahogyan Tubrok megtette az első pár lépést. Ahogyan felé fordult és kimondta a szavakat Ingridből végre kibukott a nevetés, amit percek óta nem tett meg, amióta az egész elkezdődött.
< - Mintha egy picit szét lenne csúszva nagyúr, percek óta várok arra, hogy észre vedd, hogy kihagytuk a zuhanyzást – lépett közelebb a férfihoz. – A főztömmel meg nem kell túlozni, annyira nem sikerült jól, mintha anyám csinálta volna. >
A zuhanyra természetesen bólintott, hogy mehetnek. Amint beértek Ingrid is nekilátott annak, hogy levetkőzzön, gyorsan bújt ki a ruháiból, majd hagyta, hogy Tubrok távozzon, addig ő maga megengedte a vizet a maguknak és már beállt alá, hogy ott várja be a férfit. Ha visszajött, akkor szólal meg újra.
< - Feltételezem nincs a csarnokban olyan női ruha, amit oda tudnál adni nekem felvételre, hogy ne a túl hivatalos egyenruhámban legyek – kezdte, majd a válasz után folytatta. – Nem fogsz neki örülni, de reggel korán vissza kell mennem a vendég csarnokba, hogy felkészüljek a tárgyalásra. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Vas. 23 Feb. 2014, 22:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok valóban kihallja Ingrid hangjából, hogy a nőnek már volt tapasztalata olyan hosszabb kapcsolattal, ami egy idő után nem működött. Bólint a szavaira, majd kis gondolkodás után válaszol.
< - Én is úgy gondoltam, hogy aki mellett bármeddig kitart és szereti. Nektek nehezebb dolgotok van, itt valaki évtizedek alatt leéli az életét, nálatok talán ez csak egy hosszabb viszonynak számít. >
A második mondatnál érezhetően nem Ingridre gondol csak, hanem általánosságban a birodalmiak esetében így látja a helyzetet, ez következtetése. Tubrok is érezhetően azt szeretné, ha ők ketten úgy lehetnének együtt, ahogy azt Miller korábban mondta, mintha minden nap az első lenne és ugyanúgy szeretnék egymást éveken át, de ő a tapasztalat hiánya miatt nem igazán tud a saját életén túl gondolni. Miután Ingrid arcát maga felé fordítja, a nő megjegyzése után Ragal arcán is elégedett mosoly jelenik meg, majd ad még egy csókot Ingridnek.
< - Ne tégy úgy mintha én kezdtem volna. - mondja mosolyogva. >
Ingrid felháborodott felkiáltása után Tubrok elégedetten veszi tudomásul, hogy sikerült ezzel kizökkentenie őt, és Ingrid inkább visszavonta a múmiákkal kapcsolatos megjegyzését. Engesztelés képen ha hagyja, akkor a férfi az előzőnél sokkal finomabban csókot ad Ingrid fülére, az arcára majd az ajkaira is.
Kint a folyosón az android felveszi Ingrid rendelését is, majd csak azután távozik. Amikor Tubrok meghallja a nevetést, meglepetten tekint vissza a nőre, mivel elsőre nem érti a reakció okát, de szinte rögtön szélesen elmosolyodik, ahogy összeáll előtte a kép.
< - Ah te boszorka. Rajtad kívül nem is tudok már másra figyelni. - mondja a kettejük között megszokott hangon - És nem is szóltál... >
Valójában Tubrok is alig tudja megállni, hogy elnevesse magát a feledékenysége miatt. Valószínűleg tényleg Ingrid és a fizikai fáradtsága vonhatja el a figyelmét annyira, hogy az öltözés előtt nem jutott eszébe, hogy előtte még zuhanyozniuk kellett volna, most viszont ruhában, kint a folyosón ismét rájött. Bent a zuhanyzóban Tubrok mielőtt távozik, még vár egy kicsit, csak hogy láthassa Ingridet levetkőzni, majd csak azután indul tovább. Ingrid ezután megnyithatja a vizet és elkezdhet egyedül tusolni. Egészen sok időt kell várnia, mire Ragal visszaér. A férfi lassan végigméri őt, ahogy belép az ajtón és közeledni kezd, majd ő is beáll a folyó víz alá és finoman átkarolja Ingridet, ha az nincs ellenére.
< - Nincs valóban, én nem is tudom hol vannak. - feleli kis gondolkodás után a ruhákkal kapcsolatos kérdésre - De hozathatok neked ha akarod, csak kérned kell, akár most is, amíg mi itt vagyunk. - ajánlja fel végül. >
Ezután Tubrok oldalra kitartja az egyik kezét, amiből felülről valamilyen fehéres anyag folyik egy vékony sugárban, ez a víz hatására rögtön habot képez és kellemes illatot bocsát ki. Legutóbb ez folyhatott rájuk, valószínűleg akkor éppen az érzékelő alatt álltak és azért érte őket a kisebb meglepetés. Tubrok lassan szétkeni a habot Ingrid hátán és mellkasán, majd finom érintésekkel a többi testrészén folytatja tovább.
< - Nekem is aludnom kell valamennyit a tárgyalás előtt. Utána mennyi időd lesz még, mielőtt visszamész? >
A válaszra várva Tubrok pár másodpercig elgondolkodik, majd Ingrid reakciója után még egy kérdést tesz fel.
< - Akkor nem akarod, hogy együtt vonuljunk ki a tárgyalás végén? >
Közben végig lassan masszírozza Ingrid testét, a lehető legfigyelmesebben.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Hétf. 24 Feb. 2014, 11:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
< - Emberfüggő, hogy ki mennyit képes elviselni másiktól és meddig lesz vele és így, hogy a néhány évtized hosszabbnak, vagy rövidebbnek minősül – mondta. – Én tudom, hogy nehéz eset vagyok, nem egyszer megkaptam már, és nehezen lehet velem megbirkózni a jellemem miatt. Nálam hosszúnak számít, ötven évnél tovább még senki sem bírt mellettem maradni, vagy gyakrabban én nem akartam magam mellett tudni a másikat. >
Ilyenkor tudott örülni az egyéjszakás kalandoknak, hogy egyszer megtörténik, aztán valószínűleg soha többé nem látja a másik egyént és nincs semmilyen gond ettől kezdve. Örült amiatt, ami kihallatszott a férfi szavaiból, hogy ő is ugyanúgy gondolkodott erről, mint ahogyan Ingrid és lényegében ugyanazt szerette volna, amit a nő. Ingrid számára nem volt olyan nehéz elképzelni mindezt, hiszen a saját bőrén tapasztata mindezt az elmúlt egy évezredben. Más kérdés, hogy soha sem érezte magát úgy korábban senkivel, mint Tubrokkal az elmúlt napokban. Ez meglehetősen egyedi és különleges volt számára, ami csak még jobbá tette az egészet.
< - Nem tudom, hogy az ilyesmit hogyan és mikor kell mondani – kezdte zavartan. – De azt hiszem, hogy kezdek beléd szeretni. >
Még saját magát is meglepte, hogy kimondta és beismerte mindezt, de azok után, hogy saját magánál és a férfinél is ugyanazt a vágyat érezte ugyanarra, így nem igazán érezte azt, hogy mindezt magában kellene tartania. Azt Tubrok könnyedén kiérezhette a nő szavaiból és reakciójából, hogy annak ellenére, hogy mennyi idős volt és milyen sokat látott már ez teljesen újdonság volt számára és tényleg zavarban volt ezzel kapcsolatban. Még Ingridet is meglepte, hogy így volt, hogy minden annyira egyszerűnek és könnyűnek tűnt, de az, hogy ezt kimondja és beismerje nehezebb küzdelem volt, mint bármi más az életében. A következő szavakra, hogy ne tegyen úgy, mintha a férfi kezdte volna csak szélesesen mosolygott, esze ágában sem volt pont az ellenkezőjét tenni, ez így tökéletes volt. A kapott csókokat szenvedélyesen viszonozta és közben végigsimított a férfi hátán óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon ott a sebek miatt. Odakint a folyosón látta Tubrok tekintetét, hogy nem tudta elsőre, hogy min is nevet Ingrid, de végül csak leesett neki. Határozottan elégedett arckifejezést öltött Ingrid, ahogyan a férfi kimondta, hogy nem is tud rajta kívül másra figyelni és gondolni. Ennek roppantul örült a nő, de persze tudta, hogy némileg, nem is kicsit a fáradtság is közrejátszhatott mindebben, meg a kimerültség, hogy se enni, se inni nem tudott az elmúlt fél napban, és egy sima embernek mindez igencsak megterhelő lehetett.
< - Nem bizony – kacérkodott. – És a legnagyobb szerencséd, hogy nem csak a fejedet csavartam el játékból, mert akkor igazán nagy bajban lennél nem csak most, de a tárgyalások végeztével főleg. >
Már bent vetkőzés közben észrevette, hogy Tubrok megállt, hogy végignézze azt, hogy levetkőzik, mintha nem tudott volna betelni azzal, hogy ruha nélkül lássa őt. Miután megnyitotta a vizet beállt alá és csak engedte, hogy a víz folyjon le rá és ezt élvezze ki. Nem is gondolkodott, csak becsukta a szemét és az arcát is a zuhanyrózsa felé fordította. Csak akkor nézett el innen, amikor meghallotta, hogy Tubrok visszaérkezett, mosolyogva fordult felé, ahogyan meglátta, hogy a férfi őt méregeti. Figyelte őt, ahogyan odaérkezett hozzá, örült annak, hogy átöleli és ő is viszonozta mindezt. Nem csodálkozott azon, hogy nem tudott erről semmit sem, már éppen mondta, hogy akkor hagyják, de az android még mindig szerezhetett, legalább valamivel hasznossá is tehette magát az a gépezet. Mennyivel egyszerűbb lett volna otthon ruhát készíttetni egy hasonló helyzetben.
< - Ez esetben nem utasítom vissza az ajánlatodat és elfogadom a felkínált lehetőséget – mondta. – Legalább egyikünk sem érezheti majd úgy, mintha a Birodalom általi kínvallatáson lennél az egyenruhám miatt. >
A végét már teljesen játékosan és komolytalanul mondta, és egy pillanatra sem érezte úgy, hogy bármi alapja lenne. De a tény tény maradt, hogy szívesebben étkezett volna valami kényelmesebb öltözetben, mint az egyenruhája. Számított rá, hogy most még akkor kimegy a férfi a zuhany alól, hogy leadja a „rendelést” az androidnak, így megvárja, amíg visszaérkezik hozzá. Amikor a hab rájuk folyt, akkor Ingrid is nekiállt annak, hogy finoman, lágy érintésekkel ő is szétkenje a habot a férfin, hogy így viszonozza párja kedvességét. Azt egy picit sajnálta, hogy a férfinak aludnia is kellene a tárgyalás előtt, de sajnos nem volt Birodalmi, hogy az efféle dolgok csak opcionálisak legyenek. A kérdésen pedig elgondolkodott, valójában már azért is megüthette a bokáját, hogy a mai napot szeretkezéssel töltötte, miközben Maniac meghagyta, hogy csak a lényeggel foglalkozzon és ne hátráltassa a tárgyalásokat, mindez pedig igencsak az volt.
< - Nem tudom – felelte őszintén. – A tárgyalás lezárásakor derül majd ki, hogy mik Maniac további parancsai, hogy azonnal hazarendelnek-e, vagy pedig nem. Ha nem, akkor csak a kedvedért maradok következő reggelig, hogy még egy napot és éjszakát együtt tölthessünk. >
Kihallatszott a hangjából, hogy örült volna annak, ha maradhatott volna, de nem fog ellenszegülni a parancsnak, ha hazarendelik egyből a tárgyalás után, bármennyire is nehéz lesz neki, haza fog térni. A következő kérdésre elmosolyodott, abbahagyta a simogatást, majd a kezével simított végig Tubrok arcán és lehúzta a férfi fejét magához, hogy könnyebben megcsókolhassa, amit meg is tett hosszasan és szenvedélyesen, mialatt teljesen a férfihoz simult és a másik karjával át is ölelte őt.
< - De igen, szeretném – suttogta a csók után. – Ők úgyis tudják már, előttük nem kell titkolózni, még ha hivatalosan nem is jelented be még. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Hétf. 24 Feb. 2014, 23:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok figyelmesen hallgatja Ingridet, természetesen érdeklik a nő korábbi kapcsolatai is, hogy tudja mire számítson. Azonban amikor az ötven évet hallja kissé meglepődik, nyilván a saját szemszögéből ez már igen komolynak tűnhet, két földi emberélet hosszú kapcsolatnak.
< - Értem - válaszolja végül és látszik a tekintetén, hogy nem csak kimondta, de tényleg értheti a helyzetet - más lehet úgy, ha nincs halál és bárkinek, bármikor van lehetősége váltani, mert nincs igazán kötelék, a család is más... Nem lehet könnyű megfelelni egymásnak. >
Mielőtt Ingrid megszólalna, Ragal már azelőtt megérzi a zavarát, és hogy valamit nehezen akar kimondani. Elhallgat és felé fordul, majd a nő szavai után nagyon halványan, de őszintén elmosolyodik és mélyen Miller szemeibe néz. Ő is valamivel nehezebben szólal meg végül.
< - Én úgy érzem, hogy már belédszerettem. - mondja halkabban. >
Közelebb hajol és ha nincs Ingrid ellenére akkor lassan és finoman megcsókolja őt, miközben magához húzza őt. A férfi számára is teljesen új ez az érzés és érezhetően nincs is tapasztalata erről, a komolyabb érzelmekről, ennek ellenére valamivel biztosabbnak tűnik mint Ingrid. A csók után még néhány másodpercig elveszi Miller tekintetében és csak gyönyörködik benne. A második szenvedélyes csók alatt, ahogy Tubrok megérzi párja kezét a hátán, ő Ingrid combját keezdi simogatni, és még követelőzőbben folytatja a csókot. Miután elszakadnak egymástól a nő szavaira szélesen elmosolyodik.
< - És neked is szerencséd van, hogy nem azután akartál volna többet, hogy már elcsábítottál és elkezdtél kihasználni. De nem így történt. >
Bent a zuhanyzóban Ingrid nem tud a zuhanyrózsa felé fordulni, mivel nincs olyan, a terem nagyjából háromnegyed részében eső szerűen a plafonból, mindenhonnan egységesen folyik a víz. Akár a fürdő esetében láthatólag a luxuson kívül a nagy méreteknek az egyik oka lehet, hogy terv szerint itt Tubrok nem egyedül vagy kettesben fürdött, majdnem mindig kellett lennie többfős társaságának is. A megjegyzésre ő is némileg komolytalanul felel.
< - Nekem tetszel egyenruhában is. Ami azt illeti. - kacsint Ingridre, majd felemeli a hangját és tekintetét az ajtó felé fordítja - Keress Lady Ingrid mérteihez megfelelő női nemesi ruhát, ha nincs készíts egyet. >
Miután kiadja a központi rendszernek az utasítást, ami valószínűleg kiadja a parancsot az androidoknak és a programot, újra a Ingrid felé fordul. Tubrok egy hálás pillantást vet Ingridre, mikor az viszonozza az érintését és egymást kezdik el fürdetni, majd kiélvezi a helyzetet. Arcát néhány másodpercre a folyó vízbe tartja és kissé hátrasöpri a haját, majd kifújja a levegőt. Kezei lassan Ingrid fenekére tévednek, majd körkörös mozdulatokkal, igen gyakorlottan kezdi masszírozni ott is. A sebeken lévő kötések nem áznak át, mindegyik lepergeti magáról a vizet és az illesztéseknél is teljesen száraz marad, ahogy alatta a bőr és a sérült szövetek is, így emiatt nem kell aggódniuk. Ragal elgondolkodik a lehetőségeken, ezalatt elengedi Ingridet odalent és finoman rácsap a fenekére, bár ezúttal alig érezhetően és kiszámíthatóan.
< - Ha maradni akarsz, diplomáciai úton is elintézhetjük. A megállapodás után még külön kérhetem, hogy maradj itt megünnepelni közös megegyezést. Ez hivatalos meghívás, szerintem Maniac nem kötne bele. - veti fel az ötletet. >
Tubrok örömmel veszi, amikor Ingrid magához húzza a fejét, különösen szenvedélyesen viszonozza a csókot, és az érintéseket is. Egy pillanatra a lélegzete is elakad, amikor a nő teljes testtel hozzásimul. Az ölelést viszonozza, majd lassan, alig észrevehetően kissé előrébb majd hátrébb dől, hogy a testeik ne csak egymáshoz érjenek, de súrlódjanak is egymáson.
< - Valamiért azt hittem, kivonulni se akarsz már együtt. De így még jobb, nem akarok úgy tenni mintha nem lennénk együtt. >
Megvárja Ingrid reakcióját, majd a következő másodpercekben ismét elgondolkodik valamin. Ezután ad egy csókot Ingridnek, majd kimondja amire előbb gondolt.
< - Most zuhanyzunk, utána kint vacsorázunk és mutatok neked valamit, ami biztosan tetszeni fog. Készülj fel, hogy használnod kell a képességed. >
Szándékosan sejtelmesen fogalmazni és a hangneme is ezt tükrözi. Egy idő után Tubrok szándékosan a testét még jobban Ingridéhez nyomja és próbálja őt ingerelni, provokálni, annak ellenére, hogy most nagyon is kielégültnek tűnik.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Kedd. 25 Feb. 2014, 11:29

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingrid látta, hogy Tubrok igencsak meglepődött azon, amit mondott, legalább is az ötven évről, hogy ennyi ideig is kitart egy kapcsolat. Az emberek nem is éltek eddig, ez legalább kétszer olyan hosszú idő volt, mint egy átlagos ember megél, vagyis még annál is kicsivel több és ennyi időt eltölteni valakinek az oldalán emberi szemmel ijesztő lehetett és eléggé nehéz lehetett megérteni, felfogni, vagy belegondolni. És nem azért, mert buta lett volna a férfi, amit nem is gondolt a nő, hanem egyszerűen teljesen más élet és értékrend volt, amiben felnőttek és éltek. Korábban, ha nincs a Zuhanás és Ingridnek azt mondta volna valaki, hogy egyszer ennyi ideig fog élni kineveti és azt mondja, hogy ez csak az istenek kiváltsága és egy ember erről ne is álmodhat, csak fantáziálhat történekekkel. Erre most? Istenek nem voltak, az emberek egy része pedig tényleg olyan hosszú életű volt, mint azok egyszer.
< - Nem a megfelelés, az a könnyebbik része – mondta. – Nekem inkább úgy tűnik, hogy míg az emberek a Birodalmon kívül a stabilitást keresik és szeretik, addig nekünk ez megvan. Mi mindig új dolgokra vágyunk, új kihívásokra. Ebbe pedig nem fér bele az, hogy családod legyen sokáig, vagy éppen ugyanazon személy mellett töltsd el az életed. Igencsak gyakori, hogy valakinek hét-nyolc gyereke is van az évszázadok alatt úgy, hogy soha sem látta, vagy kereste volna őket. Ez főleg férfiaknál van így, de a gyerekek sem érzik úgy, hogy tartoznának bármivel is a szülők felé. Számodra ez nagyon idegen lehet, de még nekem is időnként azok után, hogy engem miként neveltek fel. >
Tubrok halvány mosolyára egy pillanatra megijedt, hogy lehet, hogy nem kellett volna már ezt így ilyen hamar kimondania, de amikor a férfi halkabban szólalt meg és kimondta azt, amit ezek után a nő egyáltalán nem várt Ingrid mélyen elpirult. Azok után, amit hallott a férfiról és tényleg kinézte belőle, hogy soha sem volt még szerelmes és nem táplált gyengéd érzelmeket a családján kívül más irányába. Igazából az lepte meg leginkább, hogy a férfi annak ellenére, hogy ugyanúgy tapasztalatlan volt ezen a téren mégis határozottabb volt nála és  jól esett, amit hallott. Nem tiltakozott, hogy a férfi közelebb hajolt és megcsókolta őt, ahogyan a második szenvedélyesebb ellen sem, aminél pedig külön örült annak, hogy ő is kap a simogatásból. Bólintott, hogy valóban szerencséje van, de ő közel sem lett volna annyira gondban, mint a férfi abban az esetében. Nem először csábított volna el valakit ilyen módon és mindig megtudta tartani a távolságot. Akkor valószínűleg nem is érdekelte volna különösebben, hogy mit lehet tudni Tubrokról, és milyen ő valójában. Csak annyi, amivel még inkább elérheti, amit akar. Nem gondolta, hogy ilyesmi kialakult volna közöttük, és valószínűleg tévedett is ezzel a gondolattal, de ezt már soha sem fogják megtudni.
< - Valóban szerencse – mondta mosolyogva végül. >
Már a zuhanyzóban ismét elmosolyodott, ahogyan Tubrok kimondta, hogy tetszett neki ő egyenruhában is, ezzel már Ingrid is tökéletesen tisztában volt a sikló óta, amikor kicsúszott a férfi száján mindez. De ő maga annyira nem szerette, a saját ruháit sokkal jobban.
< - Lehet, hogy neked tetszik, de én a sárga és vörös színkompozíciót jobban szeretem – mondta. – Láthattad is, hiszen abban érkeztem meg első este. >
Ahogyan a férfi kezei a fenekére tévedtek, kissé erősebben simított végig a férfi testén jelezve, hogy mennyire finomnak és jónak találja azt, amit Tubrok éppen csinál. Figyelmesen hallgatta, hogy miként rendel neki ruhát a férfi, mindez számára igencsak furcsa volt, vagyis inkább teljesen szokatlan a saját értékrendje és megszokottak után.
< - Furcsa, hogy szóval adsz ki utasítást – jegyezte meg. – És nem gondolattal, úgy megszoktam, hogy úgy beszélek Maniac-hez. Ah, erről jut eszembe, ha az androidot valamikor a közelemben ruha nélkül és „érzelmek” nélkül látod, azaz én bűnöm. Utasításba adtam neki, hogy viselkedjen gépként. Bizarr, hogy embernek akar tűnni, én Manaic-hez vagyok szokva és számomra az a normális mesterséges intelligencia. >
Remélte, hogy ezzel nem bántja meg a férfit, hogy ezt mondta az androidjának. A mostani csapás után csak felnevetett a nő, nem tűnt bosszúsnak miatt, se megjátszott felháborodás nem volt most. Láthatóan az ötlet is tetszett neki, amin még el is gondolkodott. Tényleg örült volna még annak, ha legalább egy napot nyerhetne a férfival és egy éjszakát, mert komolyan nem tudta, hogy mikor lesz lehetősége arra, hogy legközelebb visszajöjjön ide, pedig már most távozni is nehézkes volt, a gondolata ennek, pedig még kissé távolabb volt ez.
< - Örülnék neki, ha megtennéd, csak azért, hogy egy nappal tovább maradhassak – mosolyodott el. – Ez ellen valóban nem lehetne kifogása a feletteseimnek sem. >
Érezte, hogy a férfi örült a szenvedélyes csóknak és annak, ahogyan akkor kezdte simogatni őt. Ahogyan Tubrok is viszonozni kezdte az érintéseket Ingrid alig érezhetően, inkább ingerlésként és izgatásként még hozzá is dörgölőzött a férfihoz. A szavai végén pedig csak megrázta a fejét. Szerette volna, annak nem volt értelme, hogy titkolózzanak olyanok előtt, akik úgyis tudják, hogy mi a helyzet. Úgy érezhetnék, hogy átverik őket, amit Ingrid sem akart semmilyen esetre. Már most tudta, hogy később úgyis szüksége lesz a támogatásukra, ha a pici megszületik és nem akart a vezetők körében ellenséget magának.
< - Én egyedül attól „tartok”, hogy Nava fog jelenetet rendezni holnap kettőnk miatt – mondta. – A többivel egyetértek, szükséges is a nyíltság feléjük, hogy ne érezzék, hogy becsapjuk őket. Hosszú távon mindenképp nyerünk vele. >
A kapott csókot szenvedélyesen viszonozta, majd mosolyogva hallgatta azt, amit még a férfi mondott neki. Az arcára most is kiült az a kicsit gyerekes rajongás és lelkesedés, amikor a meglepetést hozta fel a férfi, látszott rajta, hogy már most roppant kíváncsi és kíváncsian várja, hogy mi lehet majd az, amire Tubrok utalt. Ahogyan végül a férfi jobban hozzátolta a testét a nőéhez Ingrid szívverése felgyorsult, a provokáció és izgatás pedig sikeres volt, Ingird ha a férfi hagyta ismét megcsókolta őt szenvedélyesen és hevesen, majd csók közben a falhoz tolta Tubrokot.
< - Ha ezt így folytatod a zuhanyzás és a vacsora közé még felvehetsz valamit a listára – suttogta, majd újra megcsókolta a férfit és ő is nekiállt ingerelni a párját ezzel egy időben. >

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Kedd. 25 Feb. 2014, 21:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

A HPI-ben a család rendszere, ami a Rocksolid-al ellentétben egyáltalán nem képviseli a társadalom legkisebb és legerősebb egységét, Tubrok számára valóban hidegnek és idegennek tűnik, de a körülményeket figyelembe véve tökéletesen megérti.
< - Ettől még vannak olyan, mint a te szüleid vagy más összetartó családok, nem tévedek? - kérdezi érdeklődve. >
A csók közben Ingrid érezheti Tubrok mozdulatain és láthatja is az arcán, amikor észreveszi, ahogy a nő elpirul, hogy amit az érzéseiről mondott az valóban úgy van. Egy ideig mintha nem is akarná soha elengedni a nőt, de végül mégis megteszi hosszú percek után. A zuhany alatt kisöpri a szeméből vize haját, majd végigsimít a szakállán, amíg hallgatja Ingridet a ruhákkal kapcsolatban.
< - Megleptél akkor, sokkal inkább vagy harcos abban az öltözékben mint diplomata. Kedvemre volt, ahogy az egész megjelenésed, de ezt láthattad. >
A szavai után kissé elmosolyodik. Amikor érzi, hogy a nő mennyire élvezi a mozdulatait valamivel jobban rámarkol Ingrid fenekére és úgy folytatja tovább. Az androiddal kapcsolatban bólint, majd ismét az ajtó felé néz egy pillanatra.
< - Nem bánom, kényelmesebb ha emberi módon viselkedik, de könnyen megszokom régen én is úgy használtam. Arra ne számíts, hogy itt Maniac szintű gépek állnak rendelkezésre, nem vagyunk annyira fejlettek, nem is lehetünk. - itt megáll egy pillanatra, mintha valamit elfelejtett volna - Ad ki hangosan a rendszernek, hogy milyen ruhát szeretnél magadnak. Vacsora utánra kész is lesz. >
Tubrok kíváncsian várja Ingrid válaszát, és ha Miller megteszi amire a férfi kéri, akkor figyelmesen végighallgatja, hogy milyen kritériumokat határoz meg az itteni ruhájával vagy ruháival kapcsolatban. Szélesen elmosolyodik, amikor látja, hogy Ingridnek tetszett a mozdulata, ami után gyengéden végigsimít a fenekén, bár ezt már határozottan provokatívan és szándékosan csak alig-alig hozzáérve a bőrhöz.
< - Akkor itt tartalak hivatalosan, egy napot, hogy ne kelljen olyan sietve elválnunk. - mondja kijelentő hangon. >
A következő felvetésre, hogy nem szabad titkolózniuk ismét bólint Ragal.
< - Nem is akarok, csak azt akartam tudni te mit szeretnél. Jóval a nem hivatalos bejelentés előtt el fogom nekik mondani négyszemközt, nyíltan hogy mire számítsanak, a kicsi kivételével. Diederik és Elofon melletted fog állni, ezt tudom. Nava pedig nem lesz ott a tárgyaláson, csak utána tud bármit is tenni. Ne aggódj emiatt, csak azért ellenségesek veled mert nem ismernek egyáltalán és azt látják, amit láttatsz velük. - fejezi be a hűvös, megnyugtató hangján. >
Még megvárja Ingrid reakcióját, mielőtt testét lassan Ingridéhez feszítené és a keze elkezdene vándorolni az idomokon. Amikor megérzi, hogy a nő pulzusa gyorsul, még inkább igyekszek izgatni és ingerelni őt. Ekkor már Ingrid is érezheti, hogy Tubrok megfelelő állapotba kerül, az ő szívverése és légzésszáma is szaporább. A férfi végül kajánul elmosolyodik, és hagyja magát a falhoz lökni. Szenvedélyesen viszonozza a kapott csókot, közben karjait Ingrid csípője körül fűzi és hátulról teljesen átfogva kezdi minél nagyobb felületen kényeztetni. A nő szavaira az arcán lévő kaján mosoly még szélesebb lesz.
< - Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni. - egészen közel hajol Ingridhez, hogy a meleg levegő is ingerelje a nő bőrét. >
Ezután újra megcsókolja Ingridet miközben magához fogja őt. A csók közben fokozatosan kicsit távolodik és nyelvével átfogva Ingridét húzza így őt maga után. Ezt egészen addig teszi, amíg Miller kénytelen nem lesz lábujjhegyre kelljen állnia. Ha ezt Ingrid megteszi, akkor Tubrok kezei finoman a combján csattannak, majd a férfi megemeli őt. Kezeit feljebb csúsztatja és ujjaival Ingrid érzékenyebb részeit kezdi keresni, csak hogy még jobban felizgathassa őt.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 26 Feb. 2014, 12:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
A kérdésre bólintott Ingrid, hogy természetesen voltak ilyen családok, noha tényleg nem volt jellemző, néhányan igen, a lakosság nagyon elenyésző százaléka. Saját magának szerencséje volt, ahogyan Greg-nek is, hiszen ott a család mindkét ága ilyen volt. Még annak is örült, hogy Osborn időnként egy-egy napot szeretne az unokájával elölteni, így legalább teljes értékű családban nőhet fel, olyanban, mint amilyenben Ingrid is tette, vagy legalább is majdnem, mert az ő nagyszülei meghaltak a Zuhanáskor. Míg Greg-nek legalább a nagyapjai ott vannak a közelében és láthatja őket.
< - Nem sok, de van – mondta végül. – Osborn-ék is ilyenek, még talán ha két ilyen családot ismerek magunkon kívül, pedig ezer év alatt azért igencsak sokakat megismertem. >
Így kimondva, hogy ez máris négy család a sokaságban máris nem hangzott olyan rosszul főleg egy olyan helyről, ahonnan a kívülálló nem sok pozitívumot hallhat ilyen téren. A csók után és az ölelkezés közben Ingrid sem nagyon akart elhúzódni a férfitól, egyszerűen csak jó volt a közelében lenni és hozzábújni és mindezt kiélvezni. Már a zuhany alatt a ruhára elmosolyodott és megértően bólogatott, pontosan tudta és látta már ott, hogy felkeltette Tubrok figyelmét, szándékában is állt, hogy megtegye a ruha pedig valóban remek választás volt, azzal ellentétben, hogy akár már ott is bemehetett volna egyenruhában is. De akkor már biztosan otthon lenne és soha sem jutottak volna el addig, hogy tárgyaljanak.
< - Mert inkább vagy harcos, mint diplomata – felelte. – Még akkor is, ha átkozottul jó vagyok abban, amit csinálok. Ami a társadalmi különbségeket illeti, neked a családi a HPI-s berendezkedés furcsa, nekem meg az, hogy arcszőrzetet viseltek. Nem mintha nem állna jól és nem tenne roppant férfiassá, csak még szokatlan. Túl régen voltam egyszerű emberek között, és a HPI-s ismerőseim közül csak egyvalaki hord bármiféle szakállt, de ő is a Pride-ban él egy ideje, így ez azt hiszem tőle nem is meglepő. >
Miközben beszélt végigsimított Tubrok arcán a szakállon így is jelezve, hogy tényleg nem zavarja mindez. Ahogyan a férfi kicsit jobban rámarkolt a fenekére Ingrid még közelebb húzódott hozzá ösztönösen mozdulva. Egy picit kérdőn nézett a párjára, arra a résznél, hogy kényelmesebb, ha emberien viselkedik az android. Igazából saját magának már az is furcsa volt egy kicsit, hogy android „rohangászik” a csarnokban és nem Maniac végez el mindent, túlságosan is régen volt azaz idő, hogy a Milíciánál volt és kénytelen volt mindnet saját maga megoldani és elvégezni, vagy elvégeztetni az embereivel, mert nem volt ott Maniac, hogy neki adja ki az utasításokat és ő tegye meg, amit tennie kellett. Azt tudta, hogy itt nem lesznek olyan fejlett dolgok, mint odahaza a Birodalomban, ezt tudta, csak hozzá kell szoknia, ami nem lesz néhány perc, vagy néhány nap.
< - A kényelmes szó helyett én a bizarrt használtam volna – mondta. – Nem muszáj erre kérned, nekem az is bőven elég, ha én látom, akkor úgy viselkedik, ahogyan egy gépnek kell. Nem szeretném, ha miattam valaki emiatt kényelmetlenül érezné magát. >
A ruhán elgondolkodott, hogy milyet is kellene kérnie. Igazából otthon egyszerűbb lett volna, ha ő maga készíti el és a mintázatot, díszítést saját maga tudta volna megtervezni. Lehet, hogy mire visszajön így fog pontosan tenni.
< - A ruhán levő dekorációk, motívumok régiesek legyenek, vagy legalább is ilyen hatást keltsenek, hogy ősiek, nagyon ősiek – kezdte. – A színek kombinációja pedig sárga és vörös legyen. A sárga ne élénk, hanem kicsit fakóbb és az sem gond, ha majdnem olyan színű, mint a hajam, vagy ha narancssárga felé közelít. Amelyik a legjobban néz ki egymás mellett. >
Miután kimondta ezeket visszafordult Tubrok felé, hogy lássa mi a véleménye arról, hogy milyen ruhát kért magának. Ahogyan provokálni kezdte őt a férfi és csak alig-alig érintve, némileg türelmetlenebbül pillantott fel rá, de végül mégis elmosolyodott, ahogyan a párja kijelentette, hogy akkor mégis itt tartja még egy napig, vagyis arra az egy éjszakára az ünnepséggel. Már tudta, hogy milyen ruhát fog felvenni rá, ha eddig nem vélte senki sem provokatívnak, akkor majd ezek után senki sem mondhatja, hogy nem az. Egy kicsit meglepte talán, hogy pont Elofon lesz az, aki az oldalán fog állni, bár azok után, hogy ő volt az, aki mindent előre megtervezett nem volt olyan meglepő, talán tényleg ő fogja elsőként látni, hogy egy szövetséges a Birodalom legfelsőbb köréből igencsak jól jöhet a Rocksolidnak, főleg úgy, hogy ennek a helynek van miért fontosnak lennie a nő számára. A végén a nyugtató szavak ellenére is felnevetett.
< - Biztos, hogy jobban járnak, ha megismernek? – kérdezte kacéran. – Ha már a pici, ha Greg esetéből indulunk ki, akkor a terhesség feléig, úgy a negyvenedik napig nem fog látszódni a hasamon, hogy gyermeket várok. Ha egyenruhában vagyok még további három-öt napig el lehet rejteni, de utána már nem, így ennyi időnk van még ezzel kapcsolatban. És még valami… >
Sejtelmesen mosolyodott el egy pillanatra és harapott az alsó ajkába, direkt úgy, hogy a fokozza a másik türelmetlenségét, mert nem engedte, hogy kiolvassa belőle a férfi, hogy mire is gondolt ezzel. Ekkor megnyitotta a kapcsolatot Maniac felé.
~ Maniac, szeretném tudni a leendő gyermekem nemét, határozd meg ezt. ~
Úgy számolt vele, hogy szinte azonnal megkapja a választ minderre, mert a Mesterséges Intelligenciának mindez nem okozott nehézséget, és ha ez megtörtént, akkor végtelenül lágyan és gyengéden mosolyodott el, majd így nézett Tubrok szemeibe.
< - Azt hiszem, hogy még boldogabbá foglak tenni, mint amilyen most vagy – húzta direkt tovább az időt, majd szinte alig hallhatóan lehelte. – Fiad lesz. >
Még megvárta és mosolyogva figyelte, hogy mit is fog a férfi reagálni erre, hiszen tudta, hogy Tubrok fiút szeretett volna, egy tényleges örököst, már akkor, amikor két estével ezelőtt szóba került ez a téma. Kicsit később, amikor odatolta a férfit a falnak már érezte, hogy a párja légzése is gyorsult, ahogyan a szívverése is. A kaján mosolyra ezúttal nem reagált, talán máskor mosolyogva csóválta volna meg a fejét, de ezúttal ezt sem tette. A heves és szenvedélyes csók után kissé lihegve nézett fel a férfira a szavai után, a forró lélegzeteitől pedig kellemesen megborzongott és libabőrös lett a bőre.
< - Persze, hogy nem tudok, ha esélyt sem adsz rá, hogy megtehessem – felelte. >
Ezúttal nem volt szemrehányás sem a szavaiban, a csókot szenvedélyesen viszonozta és végül valóban kénytelen volt lábujjhegyre állni, ahogyan Tubrok felemelte ösztönösen fonta át a lábaival a férfi derekát, a kezeivel pedig a nyakát, a csók közben halk sóhaj hagyta el ajkait, ahogyan a párja érzékenyebb részekre tévedt a csókja pedig egyre szenvedélyesebb lett. Az egyik kezével a férfi tarkóján simított végig újra és újra, a másikkal pedig ebben a helyzetben elérhető többi erogén zónát kezdte ingerelni.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Csüt. 27 Feb. 2014, 00:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Tubrok kissé meglepetten feljebb emeli az egyik szemöldökét, amikor Ingrid az általa ismert családokról beszél.
< - Már ez is több, mintha egy se lenne. >
Tubrok végigsimít a szakállán, miután Miller a Rocksolidos férfiak arcszőrzetét hozza fel példának. Láthatóan jól esik neki, hogy Ingridet ez nem zavarja, sőt szerinte még férfiasabb is teszi őt. Valamivel jobban kihúzza magát, majd elmosolyodik, amint Ingrid elveszi a kezét az arcáról. Az androiddal kapcsolatban nagyon finoman megvonja a vállát, majd tényszerűen válaszol.
< - Megint ugyanoda jutunk, ezek csak kisebb különbségek. Nekem az a bizarr, hogy egy teljesen hideg és az embertől idegen program legyen a mindennapi életem része, de ha Maniac-ot szoktam volna meg bizonyára nem gondolnám így. Nyugodtan viselkedhet akkor is gépszerűen, ha én is ott vagyok, akkor is. Amennyiben ez zavar téged, nem olyan fontos számomra. >
Tubrok figyel, amikor Ingrid végül közli, hogy milyen ruhát szeretne. A reakciójából kiderülhet a nő számára, hogy már részben számított a válaszra, és tetszik neki is a koncepció. Kezeivel eközben lassan újra felfedezi Ingrid testét, végigsimítva azokon az izmokon, amiket még szeretkezés közben tapasztalt ki.
< - És miért pont ez a két szín? - kérdezi érdeklődve. >
A következőkre, amikor a kicsi kerül szóba Tubrok még válaszolna, de a Ingrid utolsó szavai után elhallgat. Néhány pillanatig mereven figyeli a nőt, hogy mit is akarhat. Ingridnek sikerül elérnie, hogy a párját egészen feszült hangulatba hozza, pozitív módon. Maniac válasza a biochip által közvetített csatornán megszokott módon azonnal érkezik.
~ A magzat neme egyértelműen férfi. - hallja Ingrid a gondolatai között a hideg gépies hangot.
Tubrok amikor meghallja, hogy fia fog születni, nem is tudja leplezni az örömét, az arca azonnal felderül és őszintén, önkénytelenül is elmosolyodik. Néhány másodpercig csak Ingrid arcát fürkészi, majd feleszmél.
< - Nem csak boldoggá, büszkévé is teszel. - mondja teljesen őszintén, némileg halkabban és egészen közvetlenül - Örülök, hogy a gyerekünk lehet az örökösöm, a mi fiúnk. Még meg sem köszöntem, hogy ki fogod őt hordani... >
Hallani a hangján, hogy hirtelen annyira boldog lett Tubrok, hogy nehezére esik ezt kifejeznie, különösen szavakkal, de a tekintete mindent elárul. Ingrid eddig kevés ennyire boldog férfit láthatott. Tubroknak különösen sokat jelent, hogy az elsőszülött is fiú lesz, ráadásul félig birodalmi, és az anyja is Ingrid lesz, akit már nem engedne el. Végül mielőtt közelebb kerülnének egymáshoz még megcsókolja Ingridet.
Ahogy Ingrid elhelyezkedik Ragalon, a férfi kicsit ereszt a támasztáson, mivel innentől könnyen meg tudja tartani magát a nő. Ujjaival tovább folytatja Ingrid kényeztetését, egészen addig amíg egy újabb kéjes sóhaj nem hagyja el a nő ajkait. Eközben Ingrid is sikeresen tudja izgatni Tubrokot, a kezein kívül a férfiéhoz érő testével is. Hamarosan mind a kettejükben felfokozódik a vágy, és Ingrid érezheti is, hogy Tubrok már alig bírja visszatartani magát. Ennek ellenére, még nem hatol Ingridbe. Egyik kezével megfogja a férfiasságát és alulról többször végighúzza Ingriden, de mindig csak kívülről érintve a nemi szervét. A csók közben Ingrid alsó ajkába harap, próbálva ezzel még jobban felfokozni a kettejükben lévő indulatokat. Szándékosan nem kezd még bele, kipróbálja, hogy meddig tudja húzni az időt.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 27 Feb. 2014, 12:15

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ezzel valóban nem tudott Ingrid vitatkozni, hogy tényleg több volt az, amit Ingrid elsorolt, lehetett volna az is, hogy senki sem ilyen. Bár azét erről elég csak sokat elárult az a tény is, hogy a nő által családok nagy része már a Zuhanás előtt is életben volt és emlékeznek azokra az időkre. És számukra talán pontosan ezért volt teljesen megszokott mindez és nem váltottak arra a ridegségre, amire mindenki más az emlékek törlése után. Pontosan emiatt bólintott is arra, hogy valóban így van és ez még egész jó, akkor is, ha csak azokat a rémes statisztikákat nézték, amiket kapnak. Elmosolyodott azon, hogy Tubrok miként reagált arra az apróságra, hogy a nő szerint jól állt neki a szakáll, mulattatta Ingridet a reakció, ahogyan elmosolyodott a férfi, illetve kihúzta magát egy nagyon kicsit erre. Nem is gondolta volna, hogy egy egyszerű mondattal sikerült ezt a hatást elérnie a másiknál. Az androiddal kapcsolatban már korábban is ennyire részese volt az emberi életnek a számítógépek használata, noha nem gondolati úton, hanem ott fizikailag kellett használni őket a Zuhanás előtt, de már voltak olyan technológiák is, amik hang alapján működtek. Még Ingrid szülei is tették folyamatosan, így számára már csak azért sem volt furcsa, illetve a másik ténye Maniac-nek, hogy roppantul megkönnyítette az emberek életét.
< - Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy Maniac-hez hasonló rendszer, persze jóval butább és kezdetlegesebb már a Zuhanás előtt is működött és az emberek szinte mindenben gépekre támaszkodtak. Nem pont robotokra és androidokra és számítógépekre és az az által elérhető információkra? Egyébként köszönöm, ha ez tényleg nem okoz problémát. >
A régi idők, nem sok olyan személyt ismert, akivel arról az időről tudott csevegni, vagy akit igen, azt is nagyon kevésszer látta, de akkor sem erről társalogtak. Ahogyan figyelte Tubrokot a ruhaválasztás után úgy tűnt számára, hogy a férfi nagyjából tényleg erre számított tőle, hogy ezeket fogja kérni. A további simogatás is roppant jól esett neki, amit igyekezett is viszonozni lágy és érzéki érintésekkel. A kérdésre picit meglepődött és a fejét kissé oldalra biccentette, ahogyan elő kellett még saját magának is ásnia az emlékeiből, hogy miért pont ezt a két színt szokta előszeretettel hordani. Az volt az igazság, hogy soha sem gondolt bele ebbe, hogy miért is. Egyszerűen csak… végül mégis igencsak hamar megtalálta a választ erre a kérdésre, nem is emlékezett arra, hogy ez ennyire régre nyúlt vissza, jó ezer évre, egészen pontosan több, mint ezer évre, még a Zuhanás előttre. Igen, így most már eszébe jutott, hogy valóban a saját régi fényképein látta azt, hogy már akkor is ezek a színkombinációk voltak jellemzőek, örült neki, hogy a szülei nem az ostoba kislányos rózsaszín mellett döntöttek soha sem. Valahogyan nem tudta magát olyasmiben elképzelni, még gyermekként sem.
< - Már gyermekként is ilyen színűek voltak a ruháim – mondta. – Ez volt a jellemző, ahogyan a vörös és kék, illetve zöld és sárga kompozíciók. Számomra a sárga és vörös volt az, amelyik megmaradt. Kiemelik a hajam színét, ahogyan az arcomon levő vörös csíkokat – nevetett fel kisé komolytalanul. – Nincs további oka, csak ez, megszokás és szeretem ezt a két színt. Jól mutat együtt. >
Ahogyan szerette volna sikerült is elérnie azt a feszült várakozást, amit ki szeretett volna váltani a férfiból, mielőtt elárulta a gyermek nemét számára. Direkt kivárta azt a pillanatot, amikor már tényleg megérezte az izgatott türelmetlenséget a párjától. Ahogyan kimondta meglátta, hogy miként derült fel a férfi ennek hallatán, azt a hihetetlen boldogságot, amit olyan kevésszer látott még férfin, valószínűleg Cal volt az utolsó, amikor Greg-el kapcsolatban kiderültek a tények. Ingrid is végtelenül boldog volt az egész miatt, de őt inkább jelenleg az tette boldoggá, hogy a párját annak láthatta, hogy sikerült őt boldoggá tennie. Azt sem bánta volna, ha a férfi egyetlen szót sem szól, mivel az arcára volt minden írva, és a mozdulataiba, abból tudta és érzékelte, hogy mit érezhet a másik. Ingrid mindvégig csak mosolyogva figyelte a párját, még akkor is, amikor az őt nézte. A nő mosolya még szélesebb és boldogabb lett, ahogyan végül Tubrok mégis kimondta azokat a szavakat, amiket.
< - Nem tartozol köszönettel érte – suttogta. – Majd maximum akkor, ha úgy dönt, hogy itt akar maradni és nem belépni a Flottába. >
Az utolsó szavakat kissé komolytalanul mondta, hogy maga sem tart attól nagyon, hogy mindez megtörténhetne, de tényleg úgy érezte, hogy nem kell ezt megköszönni. Ha nem szerette volna a gyereket, akkor Tubrok meg sem tudta volna, hogy várandós, és már nem is lett volna ilyen „problémája”, hogy gyermeket vár. A kapott csókot mindezek után pedig szenvedélyesen viszonozta. Mindezek után tudta, hogy már tényleg csak arra kell majd ügyelniük, hogy a férfi ne látszódjon az, hogy mennyire feldobott, tudta, hogy meg szokott, főleg a közeli ismerősöknek, mert ezt nem igen lehetett elrejteni, az apja is kiszúrta nála ezt.
A simogatások között végül már ő maga is megérezte, hogy sikerült egészen jól felizgatnia a párját, mindezt fizikailag is érezte, éppen ezért érte meglepetésként, ami következett, hogy Tubrok nem hatolt belé még, ahogyan a férfiasságát megérezte a nagyajkainál hangosan nyögött fel és erősebben húzta végig az ujjait a férfi hátán, mintegy sürgetően, hogy fejezze be ezt a játékot és térjen a lényegre végre. A fejét kissé odébb húzta Tubroktól és a nyakához hajolt, hogy azt csókolja végig, hogy viszonozza az előbbi gonoszságot. Először csak végtelenül lassan csókolta a férfi nyakát, majd a nyelve hegyével újra és újra apró köröcskéket rajzolt a férfi bőrére, hogy ezzel is tovább izgassa őt, a kezeivel továbbra is az erogén zónáin ingerelte őt, végül viszonozva a korábbi harapásokat egy-két helyen finoman harapta meg a férfi bőrét, hogy Tubrok veszítsen ebben a „háborúban”.


_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Szomb. 01 Márc. 2014, 03:08

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid tudja, hogy közel kétszáz olyan család van a HPI-ben, akik már a Zuhanás előtt is éltek. Mivel a Földön hozzávetőleg kétezer Zuhanás előtti személy él, ennek majdnem fele a Milícia, és még négyszáz fő a Fagy- és Árnyhadsereg, a maradék hatszáz közül egy maréknyi a különböző erős birodalmak vezetők. Ezeken kívül a többi nagyrészt a Zuhanás alatt már a Flottában szolgáló személyek és ezek családjaik, vagy esetleg több családjuk. Az időszámítás előtti technológiáról is pontos ismeretei vannak, de tudja, hogy azok nagy része már akkor a HPI-hez volt köthető, ami nem átlagos technológiai megoldásokat alkalmazott, már akkor sem.
< - Nem ismerem ennyire a Zuhanás előtti világot, csak részleteket. - válaszol Tubrok - El tudom képzelni... >
Ingrid ebben a pillanatban érzi, hogy a biochip kommunikációs csatornát nyit. Nem sokkal később a testőrségének vezetője lép vele kapcsolatba mentális üzenetváltáson keresztül.
~ Lady Ingrid, hosszú távolléte miatt meg kell bizonyosodnom róla, hogy minden rendben van-e. Várom a parancsait.
A kapcsolat röviddel ezután megszakad és csak akkor áll fel újra, ha Miller válaszol. Ragal meghallgatja a ruházattal kapcsolatos választ, amit vár, láthatólag valamennyire őt is meglepi, hogy ez ilyen távoli időpontra nyúlik vissza.
< - Tényleg jól áll neked. És a ruha, amit az első vacsoránk alatt viseltél? Az különlegesnek tűnt. >
Amikor a fia kerül szóba Tubrok arcán megjelenő öröm és mosoly egy percre sem lankad. Boldogan figyeli, hogy Ingrid is hozzá hasonlóan érez, mint vele kapcsolatban, mind a gyerekükkel. Végül a nő kissé komolytalanul kimondott szavaira bólint.
< - Majd eldönti, hogy mit szeretne. Idővel bőven elég érett lett hozzá. De a Flottában is sok mindent tanulhatna, amit később a Rocksolid javára tudna fordítani. Szerintem még korai ezen gondolkodni. >
Végül miután közelebb kerülnek egymáshoz, Tubrok teste megfeszül Ingrid érintéseitől. Ahogy megint érzi a nő nyelvét a nyakán a bőre megint libabőrössé válik, amikor megérzi a harapásokat is, elégedetten fújja ki a levegőt, egy mély kellemes hang kíséretében. Hátát a falnak támasztja, mivel csak egyik kezével tartja igazán Ingridet, nem akarja megkockáztatni, hogy a vizes és habos padlón, esetleg elcsússzanak, bár valószínűleg ugyanúgy folytatná. Ingrid érzi, hogy párja most egészen jól bírja a "kínzásait".
< - Kár volt beismerned, hogy nem tudsz ellenállni nekem. - mondja elégedetten, majd kicsit jobban megtámasztja Ingridet - Tetszeni fog. >
Ezzel végre Ingridbe hatol. Elsőnek is mélyen, nem túl gyorsan. Most már két kézzel megtámasztja a nőt, majd elkezdi magán mozgatni, és ő is mozdul a csípőjével, hogy fel tudják venni egymás ütemét. Jó pár lökés után, amikor Ingrid már teljesen biztosan van rajta és ő benne távolabb lép a faltól. Lassan elkezdi vezetni sajátjával Ingrid kezeit, hogy fogja át őt a nyaka körül. Ha megteszi, Tubrok egy pillanatra majdnem elengedné, de csak a lábaihoz nyúl oldalról. Ha Ingrid engedi neki, akkor a nő lábait, a vállira, nyakába teszi, hogy Miller talpa a falnak támaszkodjon, a vádlija legyen a férfi vállán, a kezeivel pedig Tubrok nyakát fonja át. Így ebben a helyzetben teljesen belé tud hatolni, amit meg is tesz. Ráadásul Ingrid a falnak talppal támaszkodva is sokkal könnyebben tud mozogni és kiélvezheti a gyors és mély lökéseket.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 01 Márc. 2014, 13:23

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Tubrok szavaira csak elmosolyodott, éppen azért kérdezte, hogy meglepődne-e, de láthatóan a férfi nem igen lelkesedett azért, hogy már akkor hasonló volt a világszemlélet az emberek részéről, mint manapság a HPI-ben, csak sokkalta fejletlenebb módon. Igaz erre már alig emlékezhetett valaki, az úgy ötmilliárd emberből talán kétezer fő. Ami valóban nem volt sok, főleg azt nézve, hogy az új időszámítás kezdete óta mennyien is éltek a bolygón és hányszor cserélődött le a teljes lakossága ennek a helynek, a HPI-t nem számolva. Már éppen válaszolt volna a férfinak minderre, amikor megkapta a mentális üzenetet. Hangosan sóhajtott fel, inkább fáradt sóhaj volt, mintsem elégedett.
< - Hogy mennyien tudnak hiányolni… – kezdte. >
A mutatóujját feltartotta, ha Tubrok meg akart volna szólalni, hogy ne tegye meg.
~ Minden a lehető legnagyobb rendben van parancsnok ~ üzente. ~ Kora reggel folyamán térek vissza a szállásomra, készüljenek fel addigra, mert délelőtt tovább folytatódik a tárgyalás. További parancsom nincsen önök számára. ~
< - A testőrség parancsnoka volt – magyarázta az előbbit. – Aggódott a biztonságom miatt. >
Itt halkan felkuncogott egy kicsit, ez továbbra sem az emberi ellen szólt, csak mégis roppant mókásnak és viccesnek találta minden egyes alkalommal, hogy szerencsétlen elit haderőt küldik neki testőrségnek és a képzése alapján könnyedén eltudná intézni a teljes csapatát. És nekik kellett volna őt megvédeni, igaz csak a protokoll szerint voltak itt, de akkor is. Ha olyan ellenfél jön szembe, amit azok leszednek, ahhoz nem kellenének Ingridnek, de ha olyan valami jönne szembe teljesen véletlenül, amihez kell a segítség, akkor már az emberei feleslegesek, mert nem elég jók hozzá. Eléggé biztosra vette, hogy a férfi nem értheti, hogy ezen mit talált olyan mókásnak, így inkább úgy döntött, hogy néhány mondatban megmagyarázza az egészet.
< - Nem lenne szükségem a testőrségemre – mondta. – Képzettebb vagyok az embereimnél, amitől pedig már meg kellene védeniük, arra már nincsenek kvalifikálva. >
Azok után, hogy saját maga meglepődött, hogy milyen régre nyúlt vissza a színválasztása a ruhászkodás terén, nem csodálkozott, hogy Tubrok is meglepődött ezen. Ami a ruhát illette, amiben volt, annak volt egy külön története is.
< - Az a ruha, általában hasonlót szoktam viselni, csak a tüskék nélkül. Úgy véltem, hogy most illene ide, főleg, hogy kikhez is érkezem. Ezért volt nálam a fegyverzetem is – kezdte. – A ruha, van egy ismerősnőm, egy sportoló, aki hobbi szinten ruhákat tervez. Igazából gyakorta extrémnek néznek ki azok az öltözékek, és lényegében sehova sem lehet felvenni őket, de ezzel legalább telibe találta azt, ami nekem is tetszik és tudom hordani úgy általában is és nem csak különleges alkalmakkor. A tüskék csak különleges alkalmakkor. A tietek, mik a Ragal család megszokott színei? >
Érdeklődött még kedvesen a végén, nem csak udvariasságból, hanem tényleg kíváncsi volt erre, hogy mi is lehet az. A fiúkkal kapcsolatban hirtelen nem is tudta volna, hogy örült volna-e annak, ha a Flottát választja, vagy pedig azt szerette volna, ha mindig itt lesz. Ha a Miller vérvonal jegyei dominálnak benne majd, akkor tudta, hogy úgysem lesz elég neki semmi katonai téren és a legjobb akar majd lenni, és akkor tényleg a Flottát választja majd, de való igaz volt, hogy felesleges volt ezen gondolkodni, addig még volt kicsivel több, mint öt évük arra, hogy a fiú megszülessen és felnőjön, illetve elérje a nagykorúságot. Csak anyaként Gregnél is szeretett eljátszani a gondolattal, hogy mi is lehet a fiából.
< - Csak nehéz megállni, hogy ne gondoljak bele, hogy milyen is lehet majd, kire hasonlít majd, milyen lehet a jelleme, miket szerethet majd – mondta lágyan. >
Roppant elégedettséggel töltötte el, amikor megérezte, hogy már Tubrok is megborzongott annak hatására, amit csinált és látta rajta, hogy a bőre is libabőrös lett. A sóhajra és a nyögésre már egy elégedett mosoly is megjelent Ingrid ajkain. A szavakra csak mosolyogva nézett a férfira és megcsóválta a fejét, már éppen válaszolt volna, amikor végre valahára beléhatolt. Kényes nyögés hagyta el ajkait és ez fojtotta belé a szót végül, először még óvatosan igyekezett felvenni a ritmust, amit a férfi diktált. Hagyta, hogy a párja vezesse a kezeit és szorosan ölelte át a férfi nyakát, majd a folytatásnál segítség nélkül is valószínűleg könnyedén tette fel a lábait Tubrok vállaira, amikor rájött, hogy mit is akar a férfi. Már pusztán a pozíció gondolatától megremegett.
< - Mintha valaki roppantul élvezné, hogy a párja ennyire hajlékony – lihegte pár centire Tubrok ajkaitól minden szót egy-egy lökés után. >
Mivel nem csak ő tartotta magát, hanem valószínűleg Tubrok is a hátánál, illetve a lábával is megtudta magát támasztani, valóban sokkalta könnyebben tudott így mozogni, felvéve a férfi ritmusát közben. Simogatni jelenleg sajnos annyira nem tudta jól, így csak az egyik kezével a tarkóját cirógatta, a másikkal pedig még mindig átfonva tartotta a férfi nyakát, hogy így is támassza magát. Ha Tubrok engedte, akkor a szavai után hosszan és szenvedélyesen csókolta meg őt. Nem is kellett olyan sok idő ebben a pózban és Ingrid sóhajait és lihegését minden egyes lökés és mozdulat után halk nyögdécselés kezdte felváltani jelezve, hogy mennyire élvezi ezt az együttlétet is.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Bishop on Szomb. 01 Márc. 2014, 22:39

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~

Ingrid fáradt sóhaja és a megjegyzése után Tubrok meglepetten pillant rá, majd nem sokkal ezután rájön, hogy valószínűleg most megzavarták őt, olyan módon, ahogy Maniac-el is kommunikál, mentális csatornán. Nem szólal meg, mivel Miller felemeli az ujját, csak kissé elfordul és figyeli a nő arcát. A mellkasáról lemossa a maradék habot időközben. Az osztag parancsnoka rövidesen válaszol.
~ Értettem. Reggelre készen állunk. Vége.
Ezzel, ha Ingridnek nincs több parancsa, bontja is a kommunikációs vonalat. Ingrid feltételezésével ellentétben, Tubrok már az első mondata után megérti, hogy mi volt a nő számára vicces a helyzetben. Kissé elmosolyodik, ahogy megsejti mi lehet a háttérben, majd végighallgatja a kisebb magyarázatot. Ez egy kicsit szélesebb mosolyt csal az arcára.
< - Tőlem kellene megvédeniük. Nehogy csináljak veled valamit. - kezdi élcelődve - De szerintem arra sincsenek felkészítve. >
Kíváncsian várja, hogy Ingrid miként is fog erre felelni, mivel egyértelmű mire is gondol. Egy kaján mosoly is megjelenik az arcán. Tubrok ezután bólint a ruhával kapcsolatban.
< - Lenyűgözően sikerült a belépőd. - a kérdés után kissé zavartan elgondolkozik - Kék és acélszürke, mint a Rocksolidban minden törzsi családnak. Ez közös. Erre különösebben nem figyelünk. >
Ragal érzi, hogy Ingrid nem csak udvariasságból kérdez vissza és ezért illene bővebb választ adnia, valamit még hozzáfűznie, de valóban nem tud. A születendő fiával kapcsolatban elmosolyodik. A tekintetén látszik, hogy amint Ingrid elsorolja, mikre is nehéz nem gondolnia, ő is elkezdi magában végiggondolni a lehetőségeket a még meg nem született fiával kapcsolatban. Emiatt pár másodperc múlva válaszol csak.
< - Kezdem érteni miért. Nekem ez még teljesen új, még az is, hogy apa leszek. Kíváncsi vagyok melyikünkre fog jobban hasonlítani. >
Lágyan el is mosolyodik a szavai végén. Szeretkezés közben, miután már egymásban vannak, Tubrok arcán is egy elégedett mosoly jelenik meg. Megtartja Ingridet, hogy a nő kényelmesen el tudjon rajta helyezkedni és felvegye a ritmusát. Miller most érzi, hogy kezével ahol végigsimít a férfi bőrén, kellemes bizsergés járja át Tubrok testét, nem csak neki rendkívül élvezetes ez a helyzet. Ingrid ügyességét kihasználva segítség nélkül is könnyen fel tudja rakni a lábait párja nyakába. Tubrok meglepetten veszi tudomásul, hogy milyen könnyen ment, majd arcán egy elégedett mosoly jelenik meg, ahogy megérzi, hogy Ingrid teste megremeg.
< - Te ugrottál a nyakamba. - mondja a kettejük között megszokott hangon, de már ő is csak a levegővételek között. >
Ingrid valóban a póz miatt nem fér hozzá túl sok helyen Ragalhoz, de erre nincs is szükség, mindkettejük számára hasonlóan élvezetes a helyzet. Tubrok szenvedélyesen viszonozza a csókot, egyik kezét, amivel eddig alulról támasztotta Ingridet a gerinc mentén felvezetve Ingrid nyakához csúsztatja. Mivel ő nem tud előrébb hajolni, kicsit közelebb húzza magához a nőt, hogy a csók alatt is ugyanúgy folytathassa. Amikor Ingrid nyögdécselni kezd, akkor szakadnak el az ajkaik egymástól. Tubrok húzódik hátrébb, majd mind a két kezét Ingrid csípőjére helyezi és megragadja őt. A nő mozgására karjával rásegít, hogy fokozza a tempót. Ha a sóhajok és a nyögések ennek hatására hangosabbak lesznek, még hevesebben folytatja. Végül már minden lökésnél kisebb csattanást lehet hallani, ahogy Ingrid feneke a férfi testének csapódik, mikor teljesen Ingridbe hatol.

_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3292
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Thorhalla on Vas. 02 Márc. 2014, 11:06

+18
~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Tubrok Ragal törzsfői csarnoka ~
Ingridnek nem voltak további parancsai a parancsok felé, így bontotta is a kapcsolatot az embere irányában. Igazából annak örült, hogy nem a fél napos tevékenység alatt ejtette meg a férfi ezt a hívást, mert akkor fejek hullottak volna, és ezt saját maga garantálta volna. Igaz, legalább az időzítése pont jó volt a férfinak és olyankor tette, amikor éppen nem történt olyan értelemben semmi, aminél Ingrid igencsak morcos lett volna, ha megzavarják őket. Figyelte Tubrok arcát, hogy miként is reagál, a mosolyt, majd a magyarázat után a még szélesebbet. A felvetésre, hogy tőle kellene megvédeni őt a nő felnevetett, nagyon tetszett neki az elképzelés, főleg azon nevetett, hogy arra sincsenek az emberei felkészülve, hogy mit is tehet vele Tubrok. Az egész kialakult kis helyzet roppantul szórakoztatta. A kaján vigyorra a nő csak a fejét ingatta és közelebb húzódott a zuhany alatt a férfihoz.
< - Nem hiszem, hogy meg kellene védeniük tőled – mosolygott szélesen. – Kellően nagylánynak tartom magam ahhoz, hogy minden téren elbánjak veled. >
Hasonlóan értette, mint a férfi, főleg, hogy gonoszkás mosoly jelent meg az ajkain, ahogyan kimondta az utolsó mondatot. Végül roppant elégedettség tükröződött az arcán, ahogyan Tubrok elmondta, hogy nagyon jó volt a belépője az első este folyamán. Minimum ezt a reakciót várta el egyébként, hiszen meg is dolgozott azért, hogy így legyen mindez, bólintott is, hogy köszöni, hogy így véli a párja mindezt.
< - Nem nagyon láttam, hogy más miként reagált, mivel végig téged figyeltelek – mondta. – Szükséges volt ahhoz, hogy felhívjam magamra a figyelmemet – nevetett fel. – De éreztem a hátamban a szúrós és kevésbé szúrós tekinteteket. Felételezhetem, hogy a nők kívántak a pokolba a férfiak pedig elégedettséggel figyeltek? >
A hiúságnak egy kis ápolás soha sem ártott, de az látszott, hogyha Tubrok sem tud felelni erre a kérdésre, mert ő pedig végig Ingridet figyelte sem zavarta volna ez a válasz, hiszen végül is, ha a férfi nem nézett félre, akkor a nő valóban elérte azt, amit akart, hogy a párja teljes figyelme már akkor az övé volt. Igaz tudta, hogy így van, mert már, amikor távozott is utána nézett, és lényegében akkor tette meg Ingrid is az első lépést, a tekintettel, a bíztatással, ami miatt a férfi nem átalkodott felkeresni őt nem sokkal később, az éjszaka folyamán már. A többi pedig már most is történelem volt. Bólintott a kék és acélszürke színekre, őt nem zavarta, hogy a férfi nem tudott hozzátenni mást ehhez, hanem csak ennyit mondott ezzel kapcsolatban, viszont saját maga még hozzáfűzött, mert eszébe jutott valami.
< - Így, akkor remélem nem bánod az élénk színválasztásomat a ruhával kapcsolatban, hogy nem ennél fakóbb színeket kértem – mondta. – Ha engeded és nem zavarna, akkor otthon anya munkái közül előásnám azt, amikor apa családfáját kutatta. Ott vezette vissza apám származását az egyik viking törzsig és megvan a klán címere is azokban a munkákban és az oda tartozó motívumok, amiket az a klán használt. Szeretnék majd egy olyan ruhát is csináltatni, amin azok szerepelnek. A helyieknek mindez csak néhány furcsa motívum lenne úgyis csak, de nekem roppant sokat jelentene, mert így tudnék a felmenőim emlékének is adózni és azt hiszem, hogy a helyi szokásokhoz is illene. >
A szavai után, amik a picivel voltak kapcsolatosak, látta, hogy Tubrok is elkezdett belegondolni abba, amit mondott az előbb és már tényleg a férfinak is elindult a fantáziája. Igazából nem is volt olyan nehéz ezen gondolkodni, már csak az elég volt, hogy mi mindent kellett tenni, ha megszületik, hogy. A férfi szavaira ő is lágyan mosolyodott el és megsimította a párja arcát gyengéden. Kimondani sem tudta volna ő maga sem, hogy mennyire boldog volt a pici miatt és azért, hogy itt lehetett Tubrokkal és amiatt is, hogy ez a férfi lesz a gyermeke apja.
< - Én bízom benne, hogy mindkettőnktől a legjobbat fogja örökölni – suttogta. – Egyébként, hamar megszokod a gondolatot, és hamarosan azt fogod várni, hogy mikor jön el a pillanat, hogy először érezhesd, hogy rúg egyet. Ami remélem akkor lesz, amikor veled lehetek és távol leszek tőled. >
Már a szeretkezés közben érezte, hogy minden érintése kellemes bizsergést váltott ki a férfiból, így amennyire ezt megtudta tenni, hogy tovább simogassa őt, akkor megtette, bár a póz miatt tényleg nehezebb volt a számára. Ingrid még látta a meglepett arcot a férfitól, ahogyan a lábait feltette a párja nyakába, pedig már az elmúlt másfél napban nyugtázhatta volna a férfi, hogy mennyire hajlékony a nő. Igaz amiatt, hogy ezt lehet, hogy elfelejtette nem tudta hibáztatni, nem igen ismerhette Ingrid határait ezzel kapcsolatban, pedig roppant hajlékony volt és tudta magáról, hogy ez még változni és javulni is fog akkor, amint belépett a Flottába. Máskor talán szúrós szemmel nézett volna Tubrokra a férfi szavai után, de most nem tette, csak vágytól volt fűtött a tekintete.
< - Te húztál fel magadhoz – lehelte. >
A csók előtt még, ahogyan Tubrok végigsimított a gerince mentén az összes izma és a háta is megfeszült végig, ahogyan a férfi haladt a kezével. Hagyta, hogy a párja magához húzza, így legalább nem kellett most éppen hasizomból ott tartania magát, hanem a férfi tartotta meg őt. Mikor a párja kezei a csípőjére vándoroltak és segítették őt a mozgásban valóban azt a hatást érte el vele Tubrok, amit akart, a sóhajok és a kéjes nyögések is egyre hangosabbak lettek Ingrid részéről, a gyorsításnál a nő a hajolt ezúttal közelebb Tubrokhoz hasizomból, így a férfinak nem kellett semmit sem tennie ehhez, centikre állt meg az ajkaival a férfi ajkaitól, a forró levegővel, ami sűrűn szakadt ki belőle cirógatta szinte a párja bőrét, nem csókolta meg, csak súrolta az ajkaival a másikét, ezúttal ő harapott bele gyengéden Tubrok alsó ajkaiba, majd utána odébb húzta a fejét. Nem hagyta, hogy teljesen megcsókolja a másik, a férfi arcának jobb oldalán haladt az apró csókokkal és forró levegővel való „cirógatással”. Addig tette mindezt, amíg el nem ért Tubrok füléig, ott gyengéden harapott bele a férfi fülcimpájának alsó részébe és mivel a füle könyékén volt, így a férfi jobban hallhatta a zihálását, amit a szeretkezés váltott ki belőle. Amint itt véget ért a kényeztetéssel indult a férfi nyakára, a lábát ezen az oldalon kissé kijjebb vitte a párja vállára, hogy jobban hozzáférhessen. Ismét köröcskéket „rajzolt” a nyelvével a nyakon, illetve egyre gyakrabban harapta meg a férfi nyakát, egyre erősebben, hogy kitapasztalja, hogy meddig mehet el úgy, hogy ezzel csak gyönyört okoz a másiknak és nem fájdalmat. Az nem zavarta, ha esetleg meglátszik majd másnap a fognyoma a másik nyakán. Legvégül pedig a bőr egy részéhez illesztette az ajkait, majd nekilátott annak, hogy kiszívja a férfi nyakát, hogy ezzel is csak fokozza a szenvedélyét és nagyobb gyönyört okozzon neki. Ha ez különösen tetszett a férfinak, akkor többször ismétli meg végig a nyakán azon a részen, ahol nem volt szakáll. Hosszú percekkel később már érezte, hogy minden egyes erős lökés egyre közelebb juttatta a csúcshoz önkéntelenül is hátrébb húzódott és vette hátra a fejét egyre hangosabb sóhajok és nyögések mellette. A kezeivel erősen karmolt végig a férfi nyakán, vállain és háta tetején, de most valószínűleg nem fog véres sebeket okozni a levágott körmök miatt. már így is eléggé gyorsak voltak, de még ösztönösen is próbált gyorsítani a tempón és átvenni az irányítást, ha Tubrok engedte, hiszen a férfi tartotta főleg a csípőjét és így a lényegében a párja dönthette el, hogy mit is enged neki és mit nem.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13439
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Rocksolid

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 40 oldal Previous  1, 2, 3 ... 21 ... 40  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.