Re: Intergalaktikus világ

by **Bishop** Csüt. 04 Szept. 2014, 22:07

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

A páncélzat az utasításra azonnal álcázza magát és felveszi a környezet színeit, visszatükrözve a maga körül érzékelt képeket és abból álcázómechanizmust alakítva. Az első szaglászáskor Gunny érzi, hogy a levegőben az erdő növényeinek, fáknak, aljnövényzetnek, élősködő növényeknek, spóráknak a szaga terjeng, közte ritkásan kisebb rovarszerű lények illata. Iszapot és mocsárt érez messzebbről, természetesen vizet is. Nagyobb élőlényre vagy objektumra utaló szagnyom nincs. Ahogy felemeli a lábát látja, hogy alig süllyed el a vízben. A páncélja nanotechnológiája tökéletesen működik és nem hagyja túlságosan elmerülni a talajszinten lévő vízben. Ezek után Gunnhild gyorsan felmászik a hozzá legközelebb lévő fára és fáról fára ugrálva halad a bázis irányába. A vizor rendszereivel könnyen tud egyenesen a komplexum felé haladni. Néha nehezebb dolga van mert a fejletlen növények gyenge törzzsel rendelkeznek vagy nincsenek egyáltalán ágaik sem, de végül meg tudja oldani nagymacskaszerűen a haladást. A bázis maradványaitól kétszáz méterre egy fa tetején áll meg. Jól számolta, ez a legközelebbi távolság, amennyire a célterületet meg tudja közelíteni az erdőn belül. Egy nagyobb üres rész veszi körbe a helyet, amely egy emelkedőn van. A bázis oldala hatalmas részen fel van nyitva, mintha valami felszakította volna. Különböző növények és moszatok már benőtték. Minden rendszer inaktív, a bázis maga már csak egy hatalmas adag fém, néhol zöld és barna foltokkal rajta. Mozgás egyelőre nem látszik. Cyjer illatát nem érezni a levegőben.

by **Miller lányok** Pént. 05 Szept. 2014, 11:03

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Az álcázást csak megszokásból aktiválta, aztán már haladt is. kellemes illatokat érzett itt, mindenhol csak a háborítatlan természet, növények és virágok illata, néha egy-egy kisebb rovar és bogár, ami belezavart az idillbe, de ezek természetesek voltak. Nagyobb testű állat szagát nem érezte egy pillanatra sem, akkor jól tippelte meg, hogy a dinoszauruszok kora előtti Földdel lehetett egyforma ez a hely, persze a növények színei és felépítése más volt, de lényegében így állt a dolog. Ahogyan fára mászott teljesen szabadnak érezte magát, főleg, amikor egyik ágról a másikra is tudott ugrálni és így haladhatott. Mintha csak játszana és nem valamilyen hihetetlen erős ellenfél várná a célhelyszínen és nem feladatra jött, csak nyaralni egyet. Kellene szereznie egy ilyen bolygót, amin nyüzsögnek a vadak és vadászatokat tartania. Roppant jó kikapcsolódás lenne, saját maga legalább is élvezné, más kérdés, hogy mindenki más valószínűleg kiakadna, hogy nem fegyverrel, hanem nagymacskaként tenné. A haladás közben könnyedén tudott ilyesmire is gondolni, időnként egyszer-kétszer kerülnie kellett, mert alacsonyabb fákba botlott, amikre nem tudott ráugrani és a következő túl messze volt ahhoz, hogy ne úgy érkezzen le, hogy darabokra töri az ugrás után. így inkább kikerülte ezeket, még ha jó néhány másodpercet is veszített ezáltal. Úgysem sietett Cyjer nem megy sehova és saját maga sem lesz fáradt, maximum éhes, főleg, hogy megint a vadászatra gondolt, de akkor maximum bekap egyet abból a borzalmas bogyóból, amit hozott magával a tudósok legutolsó találmányaiból. Végül megérkezett úgy kétszáz méternyire a bázistól, jól kalkulált, valóban ez volt az utolsó olyan pont, ahova menni tudott rendesen, innen már a földön kellett volna továbbhaladnia. Kissé oldalra biccentette a fejét és úgy mérte fel a bázis romjait. Legalább olyan fokú sérülések voltak rajta, amiket saját maga is képes lett volna okozni, és annak idején okozott is a saját hajóján, még ha nem is emlékszik rá, csak képekben. A romokon már növényeket, mohákat látott, azaz egy ideje történhetett az egész és nem a közelmúltban, ha pedig igen, a dzsungel növekedett hihetetlen sebességgel. A hely pedig tényleg teljesen inaktív volt, ahogyan azt a Maniac által leképzett képeken is látta. Beleszagolt a levegőbe és hangosan mordult fel, amikor Cyjer szagát sem érezte.
~ Most is odabent van? ~ nyitott egy csatornát Maniac felé. ~
Ha megkapta a választ, hogy igen, vagy csak megerősítést, akkor még egyszer kinyújtóztatta az izmait, majd megropogtatta azokat. Végül ellökte magát a faágról és egy szaltó után szándékozott a földre leérkezni. Nem is várt tovább, hanem határozott biztos léptekkel indult el a romokig. A bejáratig egészen egyszerűen haladt, mint bárki más tette volna, csak ha odaér a romokhoz és be kell lépnie, utána vált át katonai „üzemmódban” és halad hangtalanul, katonás léptekkel. Mindent próbált felderíteni, hallgatózni, kiszagolni, hogy ne tudja Cyjer meglepni őt. fegyvert nem vett elő, nem volt elsődleges célja, hogy megölje a férfit, ha lehetett rajta segíteni, ahogyan tudta lehetett, így ez volt az első, ha mégsem akarja, engedi, akkor fogja majd csak elpusztítani. Ha itt bent már sikerült kiszagolnia a férfit, akkor a folyosókon át lopakodva, álcázva próbálja megközelíteni. Ha Cyjer mégis képes lenne meglepni őt és megtámadná, akkor próbál azonnal kitérni előle.

by **Bishop** Szomb. 06 Szept. 2014, 03:31

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

A felderítés alatt Gunny megkapja a pozitív visszajelzést Maniac-tól, Cyjer még mindig a bázis területén tartózkodik. Egyszerűen közelebb sétál, ezt könnyen meg is tudja tenni semmi nem zavarja meg. A kétszáz métert a sziklás terepen megteszi és máris a komplexum külső fém burkolatához ér. Az egész egy hatalmas résszerű szakaszon szét van nyitva, több méter szélesen és az egész bázis hosszan. A lelógó növények, fémhez tapadó moszat szerű réteg itt már jól kivehető. A nedvesség, pára és víz lassan csöpög az élesen szétszakadt fém részekből a padlón lévő pocsolyákba. Minden csendes, csak a víz csurgását és csepegését hallani. Az egykori folyosón amin Gunnhild végighalad még egészen használható. A falak oldalt fel vannak tépve az összes rejtett cső és kábelrendszer kitépve a világítótestekkel együtt, oldalasan a tető irányából egy hatalmas kör alakú lyuk nyílik, ami több szinten át halad fel és le. Néhol kivehetően karmolások nyomai, vagy egészben letépett falak. Félig elkészült, szétborított barikádak. Az egészen használható folyosó egy négyes központi elágazáshoz vezeti Gunnyt. Mielőtt elérné az elágazást oldalról In Flane sétál be, nagyjából tíz méterre tőle. A férfi úgy néz ki mint a képen, fekete civil ruházatban, szőke néhol rasztás hajjal, megviselten. Nyújtózkodik egyet unottan felfelé aztán nagyon lassan oldalra néz. Gunnyt megpillantva oldalra biccenti a fejét.
- Te valóság vagy.
Jelenti ki. A hangja nem emberi, magas és egyszerre mély, enyhén rekedt de csak a mélységétől, ugyanakkor önmagában olyan mintha több hangból állna és ternészetes módon "visszhangzik", legalább kétszer hallható a mondat egyre halkabban, amikor már nem beszél. A következő pillanatban hihetetlenül gyorsan mozdul, egyik kezét oldalra nyújtja, mivel még nem fordult Gunnyval szembe teljesen, így pont a nő felé. A keze egy villanásra átalakul zöldeszürke, hüllőéhez hasonló lesz, karmokkal. Az ujjait kinyújtja aztán ökölbe szorítja, miközben kezét megfordítja és oldalra dobó mozdulatot tesz. Felesleges művelet lehetne, de Cyjer esetében olyan mintha egy előtte álló arcát kapná el, zúzná össze a fejet és dobná oldalra a testet. Ezután fordul teljesen Gunnhild felé a férfi.
- Te nem csak a fejemben vagy. Sötét van vagy világos?

by **Miller lányok** Szomb. 06 Szept. 2014, 10:40

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Amint megvolt tényleg a pozitív válasz, akkor indult is. amint odaért a kétszáz méter után a bázis széléhez, akkor a hatalmas tépett részhez lépett még először és a kezével végigsimított rajta. Elfintorodott, ezek a sérülések, amiket karmokkal és kézzel okoztak tényleg azt az esetet idézték fel benne, amikor megsértődött és nem evett sokáig, majd elvesztette a kontrollt és megölt mindenkit a saját hajóján. A beosztottjait, a barátait, akikkel nyolcvan éve együtt szolgált már, ennyi idő után lényegében a családja voltak. Azóta az eset óta nem hiába nem kötött barátságot senkivel és nem is igen akart közel kerülni másokhoz, nehogy még egyszer ez megtörténjen. Bármennyire is próbálta tagadni még mindig gyötörte a bűntudat, a képek, amikre emlékezett ott voltak a fejében, a sikolyok, ahogyan mindenkinek a fejével kezdte, hiszen onnan a leglassabb a regeneráció, aztán felfalt több száz embert, úgy, hogy egyetlen sejtsük sem maradt ahhoz, hogy regeneráljanak. Még az Avatarok sem végeztek olyan tiszta munkát, mint akkor ő. A hajója oldalán pedig a sebek pontosan olyanok voltak, mint most. megrázta a fejét és felmordult, majd belépett. A folyosón is ugyanezt látta, mint kint, végig felhasítva, indák, mohák, moszatok pedig már újra birtokba kezdték venni az épületet. Amint a falakat nézte az összes energiacső tönkretépve, kiszedve, ahogyan a világítótestek is. A víz csöpögése, csurgása megnyugtató volt Gunny számára, már-már teljesen természetes és a nagymacska léte miatt szerette mindig is a természetet, vonzódott hozzá, ott érezte magát jobban. A folyosón haladva nem érdekelte, ha bele is lépett a pocsolyákba, csak tényleg igyekezett teljesen hangtalanul mozogni idebent is. Hamarosan pedig elérkezett egy négyes elágazáshoz, mielőtt azonban eldönthette volna, hogy merre is akar majd menni, Cyjer is megjelent. Figyelte a férfit, ahogyan lustán nyújtózkodott, ezen önkéntelenül is elmosolyodott, mintha csak magát látta volna, ettől függetlenül egy pillanatra sem becsülte le a férfit és tudta, hogy valószínűleg megfogja őt támadni. Végül Cyjer kiszúrta őt és oldalra biccentett fejjel szólalt meg. Legalább az eldőlt, hogy miként is legyen az első kapcsolatfelvétel, hogy miként próbálja meggyőzni a férfit, hogy ő maga nem csak a skizofrén paranoia egyik képzelgése, hanem a valóság. A hangja még Gunny-nak is furcsa volt, biztosra vette, hogy az idegen DNS tette, változtatta meg így ilyenre. Saját magánál nem tapasztalt még egészen apró korában sem effélét. Amikor a férfi mozdult támadóan Gunny ösztönösen vett fel védekező állást és a torkából mély állatias morgás tört fel, majd egy macskához hasonló fújó hang is elhagyta az ajkait. Pillanatokkal később azonban már tudta, hogy a támadás nem az ő irányába indult, hanem valaki másra támadt Cyjer. A hüllőszerű kezet látta a nő is, neki is volt ehhez hasonló alakja, noha soha sem használta. Annak ellenére, hogy a DNS-e miatt ez is a része volt soha sem volt képes megbarátkozni vele, mindig is idegennek tűnt a számára és taszította. Saját magát nagymacskának tartotta és az eredeti alakja, illetve a mostani voltak a természetesek, ezekben érezte magát a legjobban. Amint a férfi felé fordult és ismét megszólalt Gunny akkor állt fel újra rendesen, de mindvégig Cyjer-en tartotta a szemét, hogyha legközelebb őt támadná meg a férfi, akkor azonnal reagálhasson rá.
- Igen, valóság vagyok – mondta mély szinte doromboló hangon, hogy így is nyugtassa a férfit. – Idebent inkább félhomály, de kint nappal van.
Ha nem ez volt a napszak, hanem éjszaka volt, akkor értelemszerűen a valós napszakot fogja megmondani és a rendes, éppen aktuális fényviszonyokat. Kivárt néhány pillanatot, és utána szólalt meg csak ismét.
- Gunnhild Miller vagyok. Mióta van itt egyedül Cyjer? – kérdezte.
Direkt nem mondta, hogy segíteni jött, mivel azt egy ilyen elmeállapotú személy támadásnak veheti és nem biztos, hogy képes lenne,vagy akarna tovább hallgatni rá, ezt pedig nem merte megkockáztatni jelen helyzetben. Arra továbbra is mindvégig figyel, hogy In Flane mikor próbálja, akarja megtámadni, ha a férfi így tenne, akkor azonnal próbál kitérni majd.

by **Bishop** Szomb. 06 Szept. 2014, 14:21

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

A morgásokra és állatias hangokra Gunnhild nem látja, hogy a másik reagálna, talán a páncél nem engedi át megfelelően ezeket a hangokat. Mégis Cyjer a szavakat biztosan hallja és felfogja, mert finoman a levegőbe szimatol. A válaszra alig láthatóan megrázza a fejét a férfi, a következő mondatnak pedig már csak a feléig jut el Gunny. Mivel eddig folyamatosan figyelt, hogy In Flane mikor fog támadni, most tud rá reagálni. Minden nagyon gyorsan történik de az érzékeivel tudja követni az eseményeket. In Flane jobb arca megnyúlok, ugyanaz a zöldesszürke hüllőszerű bőr vonja be, mint nem sokkal korábban a karját, hirtelen borotvaéles fogai nőnek, az arccsontjai is átalakulnak, a szeme mintha feljebb csúszna, egy gyíkokéhoz hasonló védőréteget is kap, amitől vörössé válik. A jobb arcfél után azonnal következik a bal és közben a test is. A végtagjai megnyúlnak és erősebbek lesznek, az ízületei állatias módon megerősödnek, a lábainál különösen. Hátul egy hosszabb, erősebb farka is nő, a végén ostorszerűen elvékonyodva. A nanotechnológiás ruhája alkalmazkodik az új testéhez, így nem szakad le róla, de a lábfejét, a karjait és nyaktól felfelé teljesen szabadon hagyja a testét. Az átalakulás után azonnal végigrohan a folyosó oldalán aztán Gunny elé veti magát. Megfordul a saját tengelye körül egyik karjával és a hosszú farkával kaszálva. Gunny felkészültsége miatt ezt a támadást könnyen elkerüli és hátrébb ugrik. Azonban olyan történik, amire nem számít, még tart a kitérés, amikor Cyjer teljesen nyugodtan állva megáll előtte, aztán hasba vágja őt. Mivel a levegőben van a páncél stabilizátorai nem tudják a talajon tartani és a földre zuhan. A földön már felette van a lény, ráülve a mellkasára a nyakához nyúl és megszorítja, aztán teljes erőből lefejeli őt, végül fogaival gyorsan a nyakába harap. A támadások nem sebzik meg Gunnhildot, a harapás különben sem túl erős, de a páncélzat tökéletesen véd, azonban még így is érzi a támadásokat. Az egész túl gyorsan történik, ilyen gyors ellenféllel soha nem találkozott korábban Gunnhild, talán csak egy másodperc töredéke telt el és máris a földön van. Akkor jut lélegzethez, amikor In Flane a farkával csapkod, kaszál körkörösen a háta mögött, mintha ott állókat ölne meg éppen. Amikor ezzel végez a farka végére egy fullánkot növeszt és azzal csap Gunnhild feje felé. A csapás mozdulatán már látszik, hogy nem egyszer fog csak mozdulni, hanem sorban egymás után fog többször lecsapni.
- Mondd meg hogy hívnak! Ma még nem ellenőrzitem.
A szavak vége már egy állatias, visszhangzó morajlásba torkollik.

by **Miller lányok** Szomb. 06 Szept. 2014, 15:10

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Egyelőre fogalma sem volt Gunny-nak arról, hogy Cyjer mennyit hallhatott meg, vagy foghatott fel a szavaiból, de legalább azt elérte, hogy a levegőbe szaglásszon. Azonban mint kiderült mégsem volt alaptalan az, hogy támadástól tartson. A második mondatának feléig alig érte el, amikor a fickó máris pillanatok alatt változott meg. Noha másnak valószínűleg ez fel sem tűnt volna, de az ő érzékei jobbak voltak, mint másnak a Birodalomban, így látta, ahogyan Cyjer teste megváltozott és részlegesen alakot váltott. Tudta már, hogy három fél viaskodott a férfiban ez most a paranoid és az állatias keveréke lehetett a legveszélyesebb. Az egész néhány tizedmásodpercig tarthatott Gunny számításai szerint mielőtt a férfi támadott volna. Azonnal kitért a támadás elől, amit még meg is tudott tenni hála annak, hogy alapból felkészült minderre, de miközben még a kitérést hajtotta végre a férfi már ott volt. ilyennel Gunny még nem találkozott élete során, ennyire gyors ellenfelet még nem látott. Mi volt ez a férfi? Tudta hála Maniac-nek, hogy sokban jobb nála, de ilyesmire azért nem számított. Saját maga ugyan nem kapcsolt eddig teljes sebességre, alábecsülte az ellenfelét, és ez hiba volt. Érezte azt, hogy hasba vágja, noha a fájdalmat nem, a páncél felfogta ezt, de mégis érezte az ütést a szuperrovar páncélon át. Mivel éppen a levegőben volt ezért az ütésnek hála a földre került, mire egyáltalán ezt felfoghatta a férfi már a mellkasán ült és lefejelte, majd fogaival a nyakának esett. Egy pillanatra sem esett pánikba, bízott abban, hogy a páncélja kifogja mindezt és nem képes In Flane fogazata áthatolni rajta és még a fejelést sem érezte meg különösebben. Csak a gyorsasága volt, ami ténylegesen meglepte a nőt.
- Bocs szivi, én szeretek felül lenni! – vicsorgott.
Ezt pont akkor, amikor Cyjer a közelben levőket, vagyis akiket odaképzelt azokat csapkodta. Amíg ezt tette, addig Gunny is alakot váltott, szüksége volt ezúttal a saját gyorsaságára is, illetve a nagyobb egyensúlyra, manőverezésre, így a saját eredeti nagymacskás alakját vette fel neki is farka nőtt, igaz csak macskaszerű, támadásra nem használható. Amikor a fullánk lecsapni készült a fejére, akkor ő maga is teljes sebességre kapcsolt, már félig próbált félregurulni és közben megragadni Cyjer nyakát, majd végigmarni a karmaival a nyakát és a védtelen részt, ezalatt ügyelve arra, hogy a fullánk véletlenül se találhassa el. Ha ezt nem tudja kivitelezni, akkor igyekszik elkapni a fullánkot és megakadályozni azt, hogy leérhessen a fejére és lerúgni magáról a férfit.
- A maga neve In Flane Cyjer – mondta miközben a mozdulatait hajtotta végre. – Specialista volt egy O’xa bázison, hivatalosan 10 éve eltűnt.
Ha ezek után sikerült már felállnia, akkor ettől kezdve végig maximális gyorsításon próbálta magát tartani, hogy ne tudja még egyszer olyan szinten meglepni, mint most tette. Azt tudta, hogy a támadása, ha korábban megsebezte nem fogja megállítani a férfit, hiszen pillanatok alatt be fog gyógyulni a sebe, amit ejtett rajta. Egyáltalán arról sem volt fogalma, hogy képesek lennének-e egymást megölni végérvényesen a képességeik miatt, vagy pedig ez addig zajlana, amíg valamelyikük olyan szintű sebet nem kap a fejére, hogy elveszti az eszméletét és a másik elzárja, erőtérbe helyezi, ahonnan nem tud kijönni, amíg a másik nem akarja. Még mindig nem akarta mondani, hogy segíteni jött, mert az továbbra sem volt kifejezetten meggyőző és még ő sem hitte volna el. Még mindig figyelt a támadásokra, de ezúttal már célja volt az is, hogy önvédelemből visszatámad, ha Cyjer megtámadja őt. Utolsó figyelmeztetés jött a másiknak, hogy némileg összeszedje magát. ha most sem reagál rá, akkor ezek után már nem fog létezni a kedves Gunny.
- Magáért küldtek, hogy hazavigyem innen! – szólalt meg újra. – Nem akarom magát bántani In Flane!

by **Bishop** Szomb. 06 Szept. 2014, 15:33

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

Gunny felveszi az eredeti, állatias alakját. Az arca némileg megváltozik, ahogy a teste is, kinő a farka, az éles fogai, megnyúlnak a fülei is és a bundája újra beborítja a testét. Néhány pillanat csak az átváltozás, a szuperrovar páncél azonnal alkalmazkodik az új testhez. Az átalakulás miatt csak annyi ideje maradt Gunnhildnak, hogy a felé tartó fullánkot megragadja. Abból azonnal valamilyen anyag kezd el csöpögni, de ez sem sebzi őt. Közben teljesen felgyorsítja magát, körülötte lelassul minden kivéve az ellenfelét, aki még gyorsabbá válik érzékelve a gyorsítását. A következő mozdulattal lerúgja magáról Cyjert, miközben a farkát fogja. Most is olyan történik amire nem számított Gunny. In Flane a levegőben képes irányt módosítani, mintha a teste elnehezülne tíz centis emelkedés után zuhanni kezd, egyenesen rá újra Millerre. Leérkezve érhető is, hogy a férfi teste, valószínűleg a csontváza sokszorosára nehezedett, ezért nem repült el a rúgástól. Kitátja a száját és állatiasan rámorog Gunnyra, aztán négykézlábra támaszkodik és a farkát csapkodva elhajítja Gunnyt, neki a másik falnak. A szavakra felkapja a fejét.
- Menekülök valami elől amit nem ismerek.
Tépi végig az egyik falat.
- Azt keresem melyik irányba menjek.
Néz az elagázásnál a jobb majd bal folyosóra.
- Próbálom különválasztani mi a valóság és mi nem.
Szúr alulról a farkával, mintha átszúrna valakit, aztán oldalra néz mintha egy másik személyt figyelne.
- Egy csapdában vagyok!
Ezzel Cyjer, anélkül hogy normális reakciót adna Gunnhildnek egyszerűen a jobbra menő folyosón elrohan. Pillanatok eltűnik és a hangját sem hallani. Gunny nem igazán tudja hova tenni a helyzetet. In Flane mintha elfelejtette volna, csak a válasza elején figyelt rá, majd össze-vissza beszélt mintha más személyekhez és magához tette volna, a mozgása és furcsa volt és most elfutott. Ha utána megy, akkor is elveszti a célpontot, csak édeskés, gyulladt szövet illatát érzi.

by **Miller lányok** Szomb. 06 Szept. 2014, 16:09

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Az átalakulás miatt ugyan nem volt, maradt túl sok ideje Gunny-nak, de annyi éppen elég volt, hogy megragadja a felé közeledő fullánkot. Elfintorodott, ahogyan ennek hatására abból valamilyen folyadék kezdett kifolyni és csöpögni rá, ugyan nem sebezte a páncél miatt, de volt a nőnek egy olyan érzése, hogy bárki másra akár végzetes is lehetett volna, vagy éppen most fertőzte volna meg az idegen DNS-sel. Így emiatt már Gunny is készen állt arra, hogy az egyik képességét aktiválja, hogy Cyjer idegen DNS-e ne legyen képes megfertőzni őt és nehogy belőle is valamilyen szörnyeteg váljon. Ekkor gyorsította fel önmagát, azt azonnal érezte, hogy minden lassult körülötte, de amint észlelte az ellenfele nem, az amint megérezte, hogy mit tett a nő, ő maga is úgy tett szinkronban Gunny-val. Azonban ennek ellenére is sikerült a farkánál fogva elhajítani a férfit, ismét meglepődött, hogy a férfi már a levegőben képes volt arra, hogy az irányon változtasson és rázuhant Gunny-ra. Ekkor már érezte, hogy a férfi teljes súlya növekedett meg és úgy volt rajta. Amikor Cyjer rávicsorgott felülről Gunny is hasonlóképpen reagált és ő is hangosan, állatiasan vicsorgott vissza. Amint a következő pillanatban ő repült el és az egyik falon csattant ismét felmordult, de legalább elérte azt, hogy a férfi válaszoljon a szavaira, még ha nem is teljesen rendesen, sem pidig logikusan. Menekül, ezt eddig is tudta, azok az emberek is ott voltak mindig körülötte, lehet, hogy még mást is képzelt magának, valami olyat, amit Maniac nem tudott érzékelni? Ez most így csak a simán paranoid énjének tűnt, aki meg akarta gyógyítani saját magát. volt egy érzése, hogy az állatias énje, vagy éppen a lény elől menekült, ami megtámadta és majdnem megölte annak idején. Megint látott másokat, majd egyszerűen elrohant. Gunny felállt a falnál és nagyjából értetlenül nézett az eltűnt alak után. Annak ellenére, hogy megvolt a fejében a tudás arra, hogy miként kezelje ki Cyjert roppantul alulképzettnek érezte magát és a tapasztalata sem volt meg ahhoz, hogy efféle elmebetegségeket kezeljen és ellásson. Felsóhajtott és elindult a folyosón.
- In Flane, tudom, hogy mi elől menekül, olyan vagyok, mint maga! – kiáltott a folyosóra. – Ha akarja tudok segíteni önnek! Nincs csapdában, csak… jöjjön elő és beszéljünk, nem akarom bántani magát!
Felmordult, amikor nem látta meg a férfit, és ahogyan a levegőbe szagolt is csak égő forró élőszövet szagot érzett. Volt egy roppant kellemetlen érzése, hogy ez most saját magában lesz, mert lehet, hogy belélegezte azt és a nyálkahártyáját károsította, akárcsak a tüdejét, vagy pedig Cyjer volt az, aki lassanként teljesen felhevült valahogyan. Gyorsan kapcsolatot nyitott Maniac irányába.
~ Merre van jelenleg Cyjer? ~ kérdezte. ~ És kérek egy szkennelést is magmaról, hogy engem károsított-e a Cyjerből származó anyag, ha már ezt számolod, akkor egy anyagelemzést is kérek róla! ~
Ha van olyan szerencséje, hogy mégsem saját maga a károsult személy, akkor maradt, hogy valami, vagy valaki itt az épületben, vagyis Cyjer. Azt tudta, hogy képes volt arra, hogy megszabaduljon szervektől, újakat, teljesen újakat növesszen, akárcsak Gunny maga. Ha Maniac megadta az irányt, hogy merre kell mennie Cyjer után, egyelőre habozott, nem akart semmilyen kellemetlen meglepetésbe belefutni, így még megvárta a másik eredményt is, hogy minek a szagát érzi és mi azaz anyag, amivel In Flane fertőzni akarta őt. Ha mégis saját maga és még a regenerációja is kevés, azonnal utasítja a szervezetét, hogy ne engedje megfertőzni magát. Ha nem önmaga irányából volt ez és a szag iránya nem egyezett Cyjer jelenlegi helyzetével, akkor a szagot követi, hogy megtudja mi lehet ez. Legyen bármelyik is a végkifejlet arra azért ügyel, hogy Cyjer ne lephesse meg és ne támadhasson rá lesből, mert akkor az eddigi nem túl sikeres dolog ellenére is próbál majd kitérni.

by **Bishop** Szomb. 06 Szept. 2014, 17:05

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

Maniac felé azonnal nyílik egy kommunikációs csatorna és az MI azonnal válaszol.
- Kijelölt alany pozíciójának megjelenítése. Szervezet elemzése. Nem található sérülés.
Jelzi, hogy Gunnhild teste teljesen ép, a megjelenő képen minden része kék, félig áttetszően a belső részei is, tehát nincs benne semmilyen anyag. Külön egy másik ikonnal jelzi Maniac Cyjer elhelyezkedését, a körvonalait és a testének a külső részét mutatja olyan módon mintha áttetszene a falakon, így pontosan meg lehet állapítani az elhelyezkedését. Jelenleg a komplexum másik felén van, Gunnyval még mindig egy szinten, a mozgása most jóval lassabb. A páncél is lefuttatja az elemzést, az idegen anyag nem tett kárt a rendszerekben és nem is jutott át a külső burkolaton, lefolyt arról. Az anyag elemzése után már látszik, hogy az valamilyen szerves sav/méreg lehet. Szerves anyagként a részecskéi túl nagyok ahhoz, hogy egyáltalán átjuthassanak a szuperrovar anyagon, hacsak az anyag nem engedi ezt meg. Nano és piko méretekben a technológia fejlettebb mint maga a környezet, egy természetes atom sem lenne képes átjutni rajta. Gunny ezen kívül azt is tudja, hogy nem tud semmit felvenni a külvilágból, jelenleg csak a páncéllal érintkezik, az teremti meg neki a körülményeket és az oxigént is abból veszi fel. A tízes szintű robbanást is csak így élhette túl, a páncélzat tökéletes zárásával. Ezután már meg tudja állapítani, hogy a gyulladt szag Cyjer testéből árad, ami a regenerációját tekintve szinte lehetetlennek hathat. Végül Gunny úgy dönt, hogy követi a szagnyomot. Percekig kell sétálnia a nyomokat követve amíg talál valamit. Egy halomban flottás, szénszálas csontok vannak egymáson. Néhány száz ember lehet. Ha visszaemlékszik, annak idején ő sem fogyasztotta el ezeket mert nem ízlett neki. Cyjer is így tett, a tökéletesen tiszta, különválasztott darabokat meghagyta és egy halomba hordta. Van jó pár, a törhetetlenség ellenére szétnyitott, belülről teljesen üres koponya. A terem amiben a csontok vannak üres, a mennyezet le van tépve és tisztán árad be a fény és csöpög be a víz, a halom alatt is az áll. Itt nincs növényzet, azonban kisebb rovarok repülnek a levegőben. A következő pillanatban Gunnhild sípoló hangot hall, amit a páncélzata ad ki és a szeme előtt is villódzva jelenik meg egy ikon, egyfajta riasztás. A fal Gunny mellett több tíz méter hosszan ketté szakad, mintha nem is lenne anyaga, a repedés két szélénél karmos, idegennek tűnő kéz látszik. In Flane hatalmas erővel és sebességgel kivágódik a szétnyitott hatalma résből, neki Gunnynak. Mindkettejük több méter mélyen a padlóba ékelődve találja magát a következő pillanatban.
- És itt vagyok, szóval hallgasd a hangom, a türelmetlenség hívott, én is visszatértem.
Miután elmondja még inkább furcsa hangján amit akar elkezd visszaváltozni emberki alakba. Üvegesen maga elé nézve kezd el bólogatni, valamilyen ritmusra, amitől a rasztái néha maga elé vágódnak. Az emberi alakja ellenére két karjával megtámaszkodik a nyílásban és elkezdi szétfeszíteni a teljes padlót, szétnyitva a bázis alapját is.

by **Miller lányok** Szomb. 06 Szept. 2014, 18:02

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Nem saját maga volt az, ahonnan a szagok jöttek, hanem Cyjer. Hihetetlen, hogy mennyi energiát kellett használnia a testének, hogy így felhevült a szervezete, főleg úgy, hogy a magas regenerációja mellett ennek meg sem lett volna szabad történnie. Gunny most már teljesen biztos volt benne, hogy valami nagyon nincsen rendben a férfival. A páncélja megadta a választ, ahogyan Maniac is, megvolt In Flane is. A páncél tökéletsen rendben volt, semmilyen sérülés nem volt rajta és most már így a hirtelen meglepetés után a fejében is megjelentek azok, amiket tudott, hogy nem is érhette semmilyen külső hatás, amíg teljesen le volt zárva a vértje, még csak nem is azt a levegőt szívta, ami kint volt, hanem a páncél generálta neki. Azaz sikeresen túlreagálta, de azok után, hogy a férfi képes volt ennyire meglepni őt nem mert kockáztatni. Még egyszer felmordult, majd visszaengedte a karmait, hogy ne látszódjanak. Így a szagot és Cyjert is egyszerre követte. Hamarosan egy fájdalmasan ismerős helységbe ért és talált ott testeket. Mintha újra a sivatagbolygón lett volna, amikor magához tért és meglátta a több száz hasonlóan meghagyott csontvázat. Csak a Flottás átalakítású csontvázak voltak meg, tehát nem csak saját magának nem ízlett ez a fémszálas váz, hanem Cyjer-nek sem. Ismét felmordult és elfordította a fejét, nem akarta, hogy egy ilyen ellenfél mellett még a saját múltja is kísérje és zavarja őt a feladata ellátásban. A feltört koponyákat is látta, ezt még saját maga sem tette meg, megrázta a fejét és tovább indult volna, de a férfi a kiabálása után nem sokkal elő is került. A páncél túl későn jelezte azt, hogy közeledik Cyjer, a férfi már bele is csapódott és szinteket zuhantak lejjebb mind a ketten, átszakítva a fémlapokat. Gunny felnyögött, noha fájdalmat valójában nem is érzett. Vicsorogva nézett fel a férfira, de a szavai után némileg megkönnyebbülve tapasztalta, hogy elérte, amit szeretett volna, és a férfi tekintete üveges lett, mintha éppen tényleg azaz énje lett volna itt, akit szeretett volna Gunny is.
- In Flane – kezdte olyan hangsúlyban, ahogyan azt a tankönyvek is előírják. – A hangomra figyelj és csak arra, tudod, hogy ez a valóság. Hogy én az vagyok, érted jöttem, hogy elvigyelek innen, én tudok segíteni abban, hogy megszabadulj a képektől, attól, ami nem a valóság és csak te maradj. Olyan vagyok, mint te, benne is ugyanazon lény DNS-e van. Te is lehetsz olyan, mint én.
Egyelőre még mindig nem mozdult, óvatosan, lassan beszélt, nyugtatóan, hogy érezze a másik, hogy tényleg nem akar neki ártani, sem bántani őt.
- Bizonyára éhes vagy, igaz? – kérdezte. – Van nálam étel, ha engeded előveszem és adok belőle. Eszek veled én is ha akarod, hogy lásd nem akarok ártani neked.
Nem igen akarta megbontani a páncélja védelmét, ha nem volt muszáj, így remélte, hogy anélkül is belemegy a férfi. Egyébként sem nagyon tudta volna legális módszerekkel megmérgezni, mert a regenerációja minden ellen megvédte volna. Ha a férfi belemegy abba, hogy adjon neki ételt, akkor a tudósok által készített külön tablettákat vette elő és tette le nem olyan messze magától. Arra figyelt, hogy mikor tér vissza Cyjer állatias énje, vagy a másik a kettő keveréke, mert akkor újra támadásra kell számítania és akkor próbál majd ismételten kitérni.
- Külön a hibrideknek készült élelem, amiben minden benne van, hogy ne veszítsük el a kontrollt az állatias énünk felett – magyarázta. – Megtanulhatod irányítani, kontrollálni… In Flane, halld meg, amit mondok!
A mozdulataival, testbeszédével is próbálta sugallni, hogy tényleg nem akarja bántani, ha nem volt elég, akkor feromont is előállított a testével és a páncélnak utasításba adta, hogy ezt engedje ki magából, hogy Cyjer érezhesse. Semmi esetre sem befolyásoló, vagy olyan volt ez, hogy elcsábítsa a férfit, csak annyira erős, hogy a másik érezze, hogy tényleg egyformák, Gunny nem akarja bántani és tényleg azért van itt, hogy segítsen neki. Hogy a nő tapasztalt és tud abban segíteni, hogy Cyjer megtalálja a válaszokat abban, amiben keresi őket.

by **Bishop** Vas. 07 Szept. 2014, 15:31

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

Gunnhild az ismert módon, úgy tesz ahogy a súlyos elmebetegekkel kell bánni. Próbálja a teljes figyelmét magára vonni és nyugtatni a célszemélyt, elnyerni a bizalmát és valamelyest stabilizálni az állapotát. A beszédre In Flane a bólogatás közben valóban rá néz és figyel, de még mindig olyan mintha átnézne rajta. A szavakra egyelőre nem felel, csak nyugodtan áll és néz. A levegőbe szagol, utána közelebb hajol Gunnyhoz, amikor elkezdi a páncél átengedni a feromonjait A talpától a feje tetejéig végigszaglássza őt, de mintha nem igen tudná mit is kezdjen vele. Gunny is teljesen bizonytalan a férfi állapotával kapcsolatban, nagyon nehéz felmérni, hogy milyen lelki és szellemi állapotban lehet éppen. A kitett tápláléktárolókat elveszi és mintha egyszerű gyógyszertabletták lennének lenyeli őket. Egészen eddig teljesen nyugodtan viselkedik Cyjer, de amikro Gunnhild a "halld meg" részhez ér és azt mondja meg, hirtelen megváltozik az arca és a mozgása. Hirtelen feldúlt és frusztrált lesz, elkezdi idegesen dörzsölgetni az alkarját, aztán ökölbe szorítja a kezét és belecsap az egyik fém részbe maga mellett. Hátat fordít Gunnynak és úgy kezd el látszóan valakihez beszélni. A hangja most mintha háromszor visszhangozna és még rezgőbb lenne a mélysége.
- Add oda a fertőzést! A gyógyulás a gyengének való. Olyan mint a vérzés... Nincs szükségem szimpátiára, mert megkapod ezt az énem.
Beszéd közben egyre idegesebb lesz és a karjaival úgy tép/kapálózik mintha azt az alakot próbálná széttépni akit lát. A következő pillanatban Gunnhild elveszti Cyjert, a férfi az idegességtől az eddig látottaknál is sokkal gyorsabban, félig emberi, félig ragadozó alakban felfut a hatalmas szakadáson. Aztán csak egy másodperc telik el és a komplexum ezen része elkezd összeomlani és beszakadni. Ha nem tesz valamit, akkor az egész egyszerűen be fogja temetni Gunnyt, több ezer tonna fém, mélyen a szintén fém alapba ágyazva, amelynek résében ő is van.

by **Miller lányok** Hétf. 08 Szept. 2014, 09:53

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Gunny számára úgy tűnt, hogy végre sikerült elérnie valamiféle haladást, ahogyan In Flane a teljes figyelmét felé fordította és még mindig üveges tekintettel, de már hallgatott arra, amit mondott neki. Úgy tűnt, hogy a pszichológusok és pszichiáterek által írt könyvek és tanulmányok Cyjer esetében is beváltak. Ahogyan bólogatott a másik egyre jobban ez az érzése volt a nőnek, noha egyáltalán nem volt fogalma arról, hogy mire is számítson és mit várhat a férfitól, hogy mikor veszti el teljesen a kontrollt megint. Noha a feromonoknak nem igen volt illata, egy átlagos személynek meg sem kellett volna éreznie, csak hatása volt rá, de a férfi azonnal megérezte és közelebb hajolt Gunny-hoz és végigszaglászta őt. Tehát az érzékszervi érzékenysége is sokkalta jobb volt, mint egy Flottásnak alapból, akárcsak Gunny-é. Egyelőre nem mozdult, csak továbbra is feküdt a földön, hagyva, hogy a másik tegye, amit szeretne és ezzel is jelezze irányába, hogy nem ellenfél számára. Ha tudta volna, hogy mennyire kiszámítható, akkor további ösztönös mozdulatokat tett volna, hogy nyugtassa a másikat, de mivel nem tudta, így nem akart kockáztatni és kényszerítette magát arra, hogy teljesen nyugton maradjon. Ezek után tette ki neki a táplálék rudakat, amiket egyből meg is evett a férfi, mintha csak egyszerű csokoládé, vagy átlagos élelem lett volna és nem pedig speciálisan készített, amiből nagyjából egy falattal egész napra jól lakik Gunny. Egészen jól haladt addig a pontig, amíg ki nem mondta, hogy csak ő rá figyeljen és az ő hangját hallja. Itt azonnal látta Gunny, hogy a férfi viselkedésében változás állt be. Gondolatban saját magát korholta le, de legalább már tudta, hogy mit nem hozhat fel a későbbiekben, ha lesz még később is olyan jó esélye, mint most. figyelte, hogy a másik miként viselkedik frusztráltként, hogyan csap bele a falba. A nő kissé oldalra biccentette a fejét, ahogyan In Flane hátat fordított neki és valakihez beszélni kezdett. Szóval megint látta az alakokat és csak rövid ideig nem látta őket. Ismét az a háromszor ismétlődő hang, amitől Gunny minden egyes szőrszála az égnek meredt, hangosan mordult egyet, majd önkéntelenül is fújt egyet kifejezve nemtetszését.
- Csupán a hangok tűnnének el és azok, akik bántani akarnak. A tévképzetek, ugyanilyen maradnál, tökéletesebb lehetnél – mondta ismét mélyebb, nyugtató hangon, állatias morgással.
A férfi azonban már a szavai közben elkezdett felfelé futni és az egész rész nekiállt összedőlni. Azonnal felgyorsította magát és a körmeit is használva, akárcsak az ügyességét próbált feljutni ő maga is az egésznek a tetejére, hogy ne maradjon az egész bázis alján és ne temesse be a törmelék. Amiatt nem aggódott, hogy belehalna, de mire kiásná magát onnan az értékes időbe kerülne és nem akart egy percet sem elvesztegetni. A haladás közben mindenképpen be akarta a mondatát fejezni, így ezt igyekezett folytatni. Ha befejezte a mondatot, akkor egyetlen gondolattal teljesen visszazárta a páncélt, most éppen nem volt szükség arra, hogy In Flane a feromonokat érezze, így ez a funkció is felesleges volt. Ha felért a felszínre, akkor tovább folytatta a rohanást, odébb ki ebből a szárnyból egészen addig, amíg biztonságos részre nem ért. Egyelőre nem foglalkozott azzal, hogy Cyjer merre ment, ha már biztos részre fog érkezni, akkor elég lesz megkeresnie a férfit, bár az eddigiek alapján az fogja előbb megtalálni, noha erre próbált készülni, ahogyan arra is, hogy az ellenfele ismét nekitámad, akkor a gyorsasági különbségek ellenére is igyekszik majd kitérni a támadás elől. Ha pedig mégsem támadt rá, mert nem volt itt, akkor újra a levegőbe kiált.
- Kíváncsi vagyok valamire In Flane – szólal meg. – Miért távolította el Maniac érzékelőit magából? Hiszen tudja, hogy e nélkül is tudja önt követni. Ilyet nem láttam korábban még, érdekelne a magyarázata és az is, hogy miként sikerült!

by **Bishop** Csüt. 11 Szept. 2014, 13:16

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

Gunny a karmait és ügyességét használva fel tud kapaszkodni a hasadék oldalán. Több emeletnyi távolságot kell fölfelé másznia, de még időben kiér, kifut a szárnyból egy teljesen másikba, hátranézve látja, hogy mögötte roskad az alapba az adott rész és csak egy alacsonyan fekvő fém síkot hagy maga után. Mászás és futás közben még hangosan végig tudja mondani amit szeretne és mellette a páncélja is lezár. Az előbbi fémes recsegést, törést és hasadást most a néma csend és a csöpögő víz hangja váltja fel újra. A páncél miatt Gunnhild mozdulatainak nincs hangja, és más mozgást nem érzékel magán kívül. A nyugodt környezetben újra könnyen és hangosan elmondhatja amit akar, de nem érkezik válasz. Egészen hosszú ideig mozoghat Gunny a volt bázis területén, de nem találja a célpontot. Hirtelen megint a páncélja riaszt, Cyjer pontosan a háta mögött van. In Flane nyugodtan áll Gunnhild mögött, aztán előre hajol és lassan a vállánál és nyakánál kezd szaglászni, mire felmordul.
- Ez nem az igazi alakod.
A következő pillanatban In Flane egy hatalmasat lök Gunny vállán, de a páncél teljesen elnyeri azt, a stabilizátorok miatt pedig mozgás sem következik be. Cyjer ettől még idegesebb lesz és még nagyobbat lök, hangrobbanás hallatszik és a lökéshullám végigsöpör a környezeten, de még mindig egyikőjük se mozdul. A férfi félig már a másik gyíkszerű alakjában van, de határozottan emberi jegyekkel, a szájából hosszú kettős nyelv csapódik elő, amivel megnyalja a bal nyitott szemét, után az egyik szellőző felé veszi az irányt, hogy belé másszon. Karmaival közben végigtépi a padlót, mintha egy duzzogó gyerek lenne.

by **Miller lányok** Pént. 12 Szept. 2014, 12:40

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Azonnal rohant fel és az ügyessége, illetve a gyorsasága most is igencsak hasznosnak bizonyult, ugyanis sikeresen felért és ki abból a szektorból egy biztonságosba. Itt nézett csak hátra, és látta a háta mögött, hogy a bázis miként is omlott össze az egész. Ha ott marad, akkor napokig, vagy legalább egy egységbe is beletelhetett volna, hogy kiássa magát, bár valószínűleg térváltáshoz folyamodott volna, hogy úgy jusson ki onnan. De mivel mindez nem történt meg, így nem kellett erről gondolkodnia legalább. Eltudta közben mondani, amit akart, bízott benne, hogy Cyjer meg is hallotta mindazt és nem lesz szükség arra, hogy ismét elmondja. Amint megállt hallgatózni kezdett, újra hallotta a csöpögő vizet, amint a padlózatra. vagy éppen tócsákba gyűltek. Jó pár lépést tett, teljesen hangtalanul, a páncél elnyomta a zaját és tompított, nem mintha macska révén gondja lett volna a teljesen hangtalan közlekedéssel, de ez csak segítette a természetes adottságait. Mivel egyelőre In Flane nem jelentkezett így ismét elkiáltotta azt, amit akart, de semmi. Ismét a víz kopogását hallotta csak. Mivel nem volt meg a férfi, így bolyongani kezdett, hogy megtalálja, de semmi. Egyelőre nem kérte Maniac segítségét, mígnem végül a páncél jelezte, hogy ott van a férfi mögötte.
~ Legközelebb te értesíts, hogyha közeledik felém, a páncél fáziskésésben van! ~ mordult fel állatiasan még gondolatban is Maniac irányába. ~
A szaglászásra felmordult hangosan, még, hogy nem ez az eredeti alakja, ezt sértésnek vette és szíve szerint lekevert volna egy hatalmasat a férfinak karommal együtt. Mielőtt azonban megtehette volna, vagy szólhatott volna az kétszer is próbálta meglökni, de Gunny a páncél teljesen mozdulatlan maradt. Határozottan kezdte megszeretni ezt a páncélt, nem csak, mert kényelmes volt és védte mindentől, de még igencsak hasznos is volt, azért is, mert most nem volt képes a férfi meglökni. Bármennyire is kezdett ideges lenni és széttépte volna Cyjer-t nyugalmat erőltetett a hangjára és megint úgy készült megszólalni, ahogyan a pszichiáterek és pszichológusok nagykönyvében meg van írva, hogy próbálja In Flane valamelyik értelmes énjét elérni és felszínre hozni.
- De nekem ez az eredeti külsőm – mondta nyugodt mély hangon ismét. – Én így születtem állatias vonásokkal. Az idegen lénytől függetlenül is ilyen vagyok.
Ekkor gondolatban utasította a páncélt, hogy a lehető leginkább áttetsző alakzatát vegye fel, lényegében mintha láthatatlanná tenné a vértet magán. A védelmet nem szándékozott gyengíteni, csak annyira, hogy In Flane láthassa őt, a bundájának színét, nagymacskás alakban. Persze tudta és számított rá, hogy így is csíkos lesz azokon a részeken, ahol a páncél nem tud teljesen áttetsző lenni, de már ez is több lenne, mint amennyit remélhet és bízott benne, hogyha már nem csak kaméleon színekben látja Cyjer, akkor valamelyest megnyugszik és tapasztalja, hogy Gunny is tényleg olyan, mint ő. A férfira nézett, a viselkedése egyértelműen olyan duzzogó és gyerekes volt, mint amit Gunny is igencsak gyakran produkált, ha valami nem tetszett neki. Végigmérte így félig gyíkos alakjában a másikat, a hatalmas villás nyelvet, amit most használt éppen a másik, majd amint az elrohant utána pillantott.
- Szeretnél játszani? – kérdezte hirtelen mielőtt a férfi beérhetett volna a szellőzőkbe.
Gyerekes volt, így remélte, hogy mindez most bőven jó lesz ez a mondat ahhoz, hogy ismét magára vonja a másik figyelmét és mégse tűnjön el.
- De ha azt akarod elmehetek és majd holnap jövök vissza, hogy lásd, hogy nem hagylak itt és nem hagylak egyedül – mondta.
Noha tudta, hogy itt jó esély volt arra, hogy a férfi azt kéri tőle, hogy szabaduljon meg a páncéltól, amit pedig esze ágában sem volt megtenni. Ő sem bízott különösebben a másikban és hiába gyógyult volna meg, nem akarta, hogy újra és újra széttépje a másik.

by **Bishop** Vas. 14 Szept. 2014, 00:05

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

Gunnhild a bolyongás után találkozik Cyjerel, aki elkezdi szaglászni őt. Maniac az utasításra azonnal reagál.
~ Figyelmeztetés beállítva.
Mivel a Mesterséges Intelligencia tisztában van Gunny gondolataival és értelmezésével is nem fog minden alkalommal riasztást adni, amikor Cyjer egy része néhány nanométerrel közeledni kezd hozzá, hanem csak tényleges helyzetben fog riasztani, amikor ő is jónak látná/gondolná. A lökések ellen Gunnhild nem tud védekezni, de ez nem is szükséges. Legszívesebben már támadna, de továbbra is nyugalmat erőltet magára. In Flane idegesen halad tovább a fal felé, elérve azt karmaival benyúl és az alig egy milliméter átmérőjű szellőzőnyílások közül egyet több méteresre tágít egy mozdulattal. Gunny szavai láthatóan semmilyen hatással sincsenek, ellenben amikor a páncéljának parancsot ad, az teljesen átlátszóvá válik és ezt a férfi valamilyen módon érzékeli. Kíváncsian, morogva fordul hátra. Lép egyet előre aztán hirtelen Gunny felé kap a kezével és emberi alakot vesz fel.
- Segítsen...
Csak ennyi, aztán Cyjer arca megrándul és ismét a félig idegen alakjába változik. Odasétál Gunnhildhoz és nézegetni, méregetni kezdi. A szavakra most sem reagál, mintha nem hallaná vagy nem venne róla tudomást. Oldalra biccenti a fejét, a bőréből szőrzet nő ki és olyan vonásokat vesz fel mint amilyenek Gunnyt is megkülönböztetik, jellemzőek rá. Néhány másodpercig így áll, aztán visszaalakul és beugrik az előbb nyitott járatba. Azonnal két riasztást kap Gunny. Szinte egyszerre, de Maniac valamivel előbb jelzi, hogy In Flane közeledik hozzá. A szervezete is azonnal felgyorsítja magát. Hirtelen minden lelassul körülötte. A levegőben van, csak a kék ég látszik, még a felhők sem. Körülötte fém darabok, egészen kis szilánkoktól a nagy töredékekig és egész panelekig. Minden lebeg, ő is, olyan mintha súlytalan lenne, valójában szabadesésben van. In Flane félig ragadozó, félig emberi alakjában van előtte, alig egy centire van egymástól az arcuk. A férfi szájából éppen most csapódik ki "lassítva" egy adag nyál és láthatóan a fogai is "lassan" nőnek, és a pupillái is éppen alig-alig tágulnak. Azonban ahogy a lény a szemeibe néz, hirtelen még inkább felgyorsul, sokkal jobban nála. A szuperrovar páncélzat a behatás miatt teljes védelemre vált és próbálja Gunnyt lépésben tartani a másikkal. Ha Miller elgondolkozik rajta, akkor hamar arra a következtetésre jut, hogy valamilyen módon Cyjer, a teljes panellel együtt amin állt felrepítette a felhők szintjére a levegőbe, robbanásszerűen és valahogy utána is ment.
- Sötét van vagy világos?
Üvölti olyan hangosan, állatias hangon mintha egy robbanás lenne. In Flane most is paranoiásan csapkod és "öl meg" maga körül minden képzelt alakot, de még így is van elég ideje Gunnyra. A zuhanásnak nincs ideje, eltelik még egy pillanat és Gunny a mocsárban van egy kráterben, felette a lénnyel, ami a farkával arrébb csapja, de azonnal rá is ugrik.
- Körbe-körbe futok!
Ezután hirtelen Gunny már mélyen a víz alatt van. De hirtelen mégsem és megint a bázis folyosóján, látja az elrohanó In Flane zöldes-szürkés farkát eltűnni. A jelenetek között mintha nem lenne átvezetés, Cyjer hegyek elpusztítására elég erővel dobálja őt a területen és mindig gyorsabb nála. Valószínűleg ez a fúziós személyisége.

by **Miller lányok** Vas. 14 Szept. 2014, 09:48

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Maniac visszaigazolása után már valamivel nagyobb biztonságban érezte magát, noha tudta, hogy nem fog sokat számítana, néhány nanosecundum maximum, amivel korábban jelezhet. Nem azért, mert ilyen lassan érzékelné a másikat, hanem mert az annyira gyors, hogy mire szól már ott van. ezért volt késő a páncélja riasztása is. A szavaira, mint eddig az esetek jelentős részében most sem kapott választ, csak figyelte, hogy a másik mint is tépi fel a falakat a szellőzőnél. Azonban az, amikor engedte a páncélnak, hogy áttetsző legyen már nagyobb hatást ért el, mert In Flane azonnal hátrafordult és elindult felé. Ezúttal nem olyan gyorsan, csak lépésekkel. Ahogyan visszaért hozzá Gunny látta a felé nyúló kezet, majd azt, hogy Cyjer teljesen emberi lett és egyetlen kérést intézett felé. Úgy vélte, hogy ez volt a teljesen emberi alakja, aki még tényleg meg is akar gyógyulni és tudja magáról, hogy kicsoda, micsoda és képes érzékelni a külvilágot. Csak egyetlen gond volt azzal, hogy talán ez volt az, amelyik a lehető legkevesebbet volt előtérben.
- Próbálok! – mondta.
Továbbra is mozdulatlan maradt, amikor In Flane újra nekiállt őt vizsgálni. Most már Gunny is érdeklődve nézte a másikat, ahogyan szaglászta őt és végül ugyanolyan vonásokat, bundát vett fel a férfi, mint ő. Ekkor érzett meg olyat, amit életében soha sem korábban és jött teljes mértékben zavarba jött. Cyjer ugyan nem reagált továbbra sem a szavaira, mintha teljesen figyelmen kívül hagyta volna őket, vagy éppen meg sem hallotta volna őket. Gunny torkából pedig morgás tört elő, nem dühös, vagy ehhez hasonló, hanem olyan, amikor a nőstény állat hívja a kicsinyeit, hogy biztonságban érezhetik magukat. Mivel soha sem találkozott In Flane előtt magához hasonlóval, így nem is érezhetett effélét, hiába tudta, érezte, hogy a férfi az erősebb kettejük közül, nem a szexuális vonzódást érezte irányába, ahogyan ezt korábban is tette a megfelelő férfiak irányába, hanem valami teljesen mást. A férfi fiatalabb volt nála, ilyen szempontból pedig esetlenebb, egy gyermek, akit meg kellett védenie és vigyázni rá. tudta, hogy az állatias énje volt ez és az okozta mindezt, de a reakció meglepte, ettől a pillanattól kezdve pedig nem is érezte magát képesnek arra, hogy ártson neki, maximum nevelő célzattal. Fogalma sem volt Gunny-nak, hogy miért is reagált így a férfira, de az egész végtelenül zavarba ejtette, hogy egyáltalán részben anyai ösztönei ébredtek Cyjer irányába. Tudta, hogy tanítania kell, meg kell őt gyógyítania és megtanítani arra, hogy milyen olyannak lenni, mint saját maga is. Mozdult volna a férfi után, amikor az eltűnt, majd megkapta Maniac és a páncél riasztását is, hogy Cyjer közeledik. Ösztönösen gyorsult fel, hogy kitérjen, de mire észlelte a világot látta, hogy a levegőben van, fogalma sem volt róla, hogy miként került ide, maximum tippjei voltak, de azt szinte lehetetlennek találta! Látta maga körül a fémdarabokat, szilánkokat, nagyobb paneleket, mintha repülne, de tudta, hogy már lefelé zuhan, előtte pedig ott volt In Flane. Amint a férfi szemébe nézett Gunny is elvicsorodott és az áttetsző páncél alatt az ő állatias fogai is láthatóak lettek, ahogyan éppen fegyelmezni próbálta a másikat.
- Világos! – üvöltötte ő is.
Már látta, hogy a panellel, magával a bázis egy szárnyával dobta őt fel a férfi és ugrott utána és így voltak itt és csapkodott, ahogyan másokat is próbált megölni. Érezte, hogy a páncél alkalmazkodik a hatásokra, a következő pillanatban már egy mocsaras részben volt egy kráterben a becsapódás után, fel sem tűnt neki, hogy mikor ért ide, mire ez megfordult a fejében, addigra mély vízben, majd újra a folyosón. Gunny-nak szinte ideje sem volt felfogni, hogy mi történt, mintha térváltás lett volna az egyes helyszíneken, de tudta, hogy nem így van. Még látta, hogy eltűnt a másik, ekkor vett egy mély levegőt. Belül dühös volt, hogy ennyire egy kis semmi a férfival szemben, pedig saját maga volt a tökéletes. Hangosan üvöltött fel állatias hangon és csapott bele a padlózatba maga alatt. Zsarnok gondolkodásmódját kellett volna felvennie, akkor sokkalta gyorsabban tudott volna reagálni, megláthatott volna olyanokat is, amiket így egyébként nem. azonban támadt egy ötlete, egyelőre nem szólalt meg hangosan és nem indult megkeresni In Flane-t sem. Ellenben csatornát nyitott Maniac irányába.
~ Létretudsz itt hozni egy olyan energiamezőt, amivel csapdába ejthető és nem tud kitörni belőle? ~ kérdezte. ~ Ha nem, legközelebb, amikor itt van velem, az Anyahajóra tudsz minket vinni térváltással arra a szintre, ahol a páncél kísérlet volt, ha úgy ítéled meg, hogy onnan nem tud kiszabadulni? Amennyiben igen, készülj fel rá, hogy kijavítsuk a mentális sérüléseit. ~

by **Bishop** Szer. 17 Szept. 2014, 01:12

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Maniac visszaigazolása után már valamivel nagyobb biztonságban érezte magát, noha tudta, hogy nem fog sokat számítana, néhány nanosecundum maximum, amivel korábban jelezhet. Nem azért, mert ilyen lassan érzékelné a másikat, hanem mert az annyira gyors, hogy mire szól már ott van. ezért volt késő a páncélja riasztása is. A szavaira, mint eddig az esetek jelentős részében most sem kapott választ, csak figyelte, hogy a másik mint is tépi fel a falakat a szellőzőnél. Azonban az, amikor engedte a páncélnak, hogy áttetsző legyen már nagyobb hatást ért el, mert In Flane azonnal hátrafordult és elindult felé. Ezúttal nem olyan gyorsan, csak lépésekkel. Ahogyan visszaért hozzá Gunny látta a felé nyúló kezet, majd azt, hogy Cyjer teljesen emberi lett és egyetlen kérést intézett felé. Úgy vélte, hogy ez volt a teljesen emberi alakja, aki még tényleg meg is akar gyógyulni és tudja magáról, hogy kicsoda, micsoda és képes érzékelni a külvilágot. Csak egyetlen gond volt azzal, hogy talán ez volt az, amelyik a lehető legkevesebbet volt előtérben.
- Próbálok! – mondta.
Továbbra is mozdulatlan maradt, amikor In Flane újra nekiállt őt vizsgálni. Most már Gunny is érdeklődve nézte a másikat, ahogyan szaglászta őt és végül ugyanolyan vonásokat, bundát vett fel a férfi, mint ő. Ekkor érzett meg olyat, amit életében soha sem korábban és jött teljes mértékben zavarba jött. Cyjer ugyan nem reagált továbbra sem a szavaira, mintha teljesen figyelmen kívül hagyta volna őket, vagy éppen meg sem hallotta volna őket. Gunny torkából pedig morgás tört elő, nem dühös, vagy ehhez hasonló, hanem olyan, amikor a nőstény állat hívja a kicsinyeit, hogy biztonságban érezhetik magukat. Mivel soha sem találkozott In Flane előtt magához hasonlóval, így nem is érezhetett effélét, hiába tudta, érezte, hogy a férfi az erősebb kettejük közül, nem a szexuális vonzódást érezte irányába, ahogyan ezt korábban is tette a megfelelő férfiak irányába, hanem valami teljesen mást. A férfi fiatalabb volt nála, ilyen szempontból pedig esetlenebb, egy gyermek, akit meg kellett védenie és vigyázni rá. tudta, hogy az állatias énje volt ez és az okozta mindezt, de a reakció meglepte, ettől a pillanattól kezdve pedig nem is érezte magát képesnek arra, hogy ártson neki, maximum nevelő célzattal. Fogalma sem volt Gunny-nak, hogy miért is reagált így a férfira, de az egész végtelenül zavarba ejtette, hogy egyáltalán részben anyai ösztönei ébredtek Cyjer irányába. Tudta, hogy tanítania kell, meg kell őt gyógyítania és megtanítani arra, hogy milyen olyannak lenni, mint saját maga is. Mozdult volna a férfi után, amikor az eltűnt, majd megkapta Maniac és a páncél riasztását is, hogy Cyjer közeledik. Ösztönösen gyorsult fel, hogy kitérjen, de mire észlelte a világot látta, hogy a levegőben van, fogalma sem volt róla, hogy miként került ide, maximum tippjei voltak, de azt szinte lehetetlennek találta! Látta maga körül a fémdarabokat, szilánkokat, nagyobb paneleket, mintha repülne, de tudta, hogy már lefelé zuhan, előtte pedig ott volt In Flane. Amint a férfi szemébe nézett Gunny is elvicsorodott és az áttetsző páncél alatt az ő állatias fogai is láthatóak lettek, ahogyan éppen fegyelmezni próbálta a másikat.
- Világos! – üvöltötte ő is.
Már látta, hogy a panellel, magával a bázis egy szárnyával dobta őt fel a férfi és ugrott utána és így voltak itt és csapkodott, ahogyan másokat is próbált megölni. Érezte, hogy a páncél alkalmazkodik a hatásokra, a következő pillanatban már egy mocsaras részben volt egy kráterben a becsapódás után, fel sem tűnt neki, hogy mikor ért ide, mire ez megfordult a fejében, addigra mély vízben, majd újra a folyosón. Gunny-nak szinte ideje sem volt felfogni, hogy mi történt, mintha térváltás lett volna az egyes helyszíneken, de tudta, hogy nem így van. Még látta, hogy eltűnt a másik, ekkor vett egy mély levegőt. Belül dühös volt, hogy ennyire egy kis semmi a férfival szemben, pedig saját maga volt a tökéletes. Hangosan üvöltött fel állatias hangon és csapott bele a padlózatba maga alatt. Zsarnok gondolkodásmódját kellett volna felvennie, akkor sokkalta gyorsabban tudott volna reagálni, megláthatott volna olyanokat is, amiket így egyébként nem. azonban támadt egy ötlete, egyelőre nem szólalt meg hangosan és nem indult megkeresni In Flane-t sem. Ellenben csatornát nyitott Maniac irányába.
~ Létretudsz itt hozni egy olyan energiamezőt, amivel csapdába ejthető és nem tud kitörni belőle? ~ kérdezte. ~ Ha nem, legközelebb, amikor itt van velem, az Anyahajóra tudsz minket vinni térváltással arra a szintre, ahol a páncél kísérlet volt, ha úgy ítéled meg, hogy onnan nem tud kiszabadulni? Amennyiben igen, készülj fel rá, hogy kijavítsuk a mentális sérüléseit. ~

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

A riasztások elsősorban azért késnek, mert Gunny szervezete nem elég gyors, hogy reagálhasson, a riasztások lehetnének sokkal gyorsabbak is, mint amikor felgyorsítja magát, akkor is ugyanolyannak érzi, csak hogy egy határ után ezt már ne érzékeli és Cyjer túl van azon a határon. A feltöltései miatt ezt mind háttértudásként tudja. Az utasításaira negatív jelzést ad Maniac, megfelelő környezet nélkül nincs hatásköre itt energiamezőket létrehozni, Cyjert pedig a deaktivált nanobotok miatt nem mozgatja térváltással. A várható hibák. Az elsőnek megoldhatónak tűnő, felkínált megoldás az hogy az Anyahajóra Gunnyt és a körülötte lévő terület egy részét egyben térváltja, ellenben akkor In Flannek benne kell lennie a területben. Természetesen a szépen kivetített mezőt maga körül már Gunnhild állítja be. Az idő közben telik és hosszú percek alatt semmi nem történik a külvilágban. A bázis romjai csendesek és kihaltak, látszatra. Hosszú idő telik el amikor Gunny újra meglátja In Flanet. A férfi, nem tudja pontosan miért, de mintha nagyobbnak tűnne és az alkata is nagyobb lenne. Egyelőre emberi alakban van, azonban elkezd ismét átváltozni. Mintha csak pillanatok telnének el lassan egy nagyobb méretű ragadozó alakot vesz fel, amelyet másodpercek alatt tovább növel. Végül egy Gunnhildnál többszörösen nagyobb méretekkel rendelkező hüllő és ember szerű állatias ragadozó áll vele szemben negyven méterre a fém romokon.
- A vérzés is...
Nem fejezi be a mondatot, határozottan előre veti a fejét aztán vissza és Gunnhildot kezdi nézni. Ebben az állapotában valószínűleg még erősebb.

by **Miller lányok** Szer. 17 Szept. 2014, 10:36

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Ahogyan Gunny belegondolt jobban megvolt, hogy hol hibázott azzal, amit gondolt. A feltöltések azonnal előtérbe kerültek és mint biztos tudás voltak ott az elméjében. A jelzésekkel kapcsolatban, saját maga túl lassú volt és In Flane pedig túl gyors. Illetve a gondolatai voltak lassúak és a reagálási ideje. Ha úgy gondolkodna, mint Zsarnok, akkor sokkal nagyobb esélye lett volna arra, hogy az elméje a riasztásra is sokkal gyorsabban reagáljon, de most nem akarta úgy nézni a világot, ahogyan azt tanulta és képes volt. Érzelmek nélkül Cyjer léte sem lett volna logikus és a saját tökéletességét sértette volna, az egyetlen logikus és optimális következtetés az lett volna, hogy elpusztítsa őt. De mindezt Gunnyként nem volt képes már megtenni, a fenébe az ösztönökkel! Mordult fel önmagában annak ellenére, hogy soha egyetlen pillanatra, percre sem bánta, hogy rendelkezik ezekkel és az lehet, aki. Az energiamezővel, ahogyan gondolta valóban nem boldogult itt Maniac, ahhoz kellettek volna a bázis aktív részei is, amik pedig hála Cyjer-nek nem léteztek többé. Ebben a gondolatai és terve sajnos nem hibázott, pedig reménykedett, illetve még az is gond volt, hogy túl messze voltak attól a helytől, ahol Maniac mindent molekuláris szinten képes volt irányítani, ez nem a Tejútrendszer volt, hanem egy távoli galaxis attól a helytől. Azonban a második opciója, hogy miként juthatnának fel az Anyahajóra már részben működött. Igaz a térváltás In Flane esetében nehézkes volt, hiszen valószínűleg pontosan ezért is szedte ki magából Maniac szuperrovarjait, hogy ezt ne lehessen végrehajtani. Ezt ugyan nem lehetett, de a Kezet ugyanúgy használni lehetett ellene, hogy egyszerűen a környezetében megszüntetik a teret és így őt magát is, mintha soha sem létezett. Viszont az már működött, hogy Gunny kijelöl egy nagyobb részt és Maniac az egészet mindenestül felviszi az Anyahajóra. Akkor már csak meg kellett lennie annak, hogy legalább egy ideig egy helyben maradjon In Flane és ezt végrelehessen hajtani. Ahhoz azonban meg kellett volna találnia a másikat és egy helyben tartani. Vagy legalább is megoldani, hogy pár pillanatig ott legyenek egymáshoz közel. Egyelőre sehol sem találta meg a másik, aki végül hosszú másodpercek múlva előkerült. Már elsőre látta Gunny, hogy nincs valami rendben a másikkal, hiába volt nagyobb távolság közöttük In Flane még mindig túl nagynak tűnt. Mármint sokkalta robosztusabbnak, erősebbnek, magasabbnak, nagyobbnak, mint amennyire eddig látta. Éppen emberi alakban volt, kivételesen, de ez, mint eddig sem nem tartott túlságosan is sokáig. Hangosan mordult fel, ahogyan a férfi újra egy félig ragadozószerű ám mégis hüllős alakot vett fel, miközben még a méretét is megsokszorozta.
- Te most biztosan csak szórakozol velem – morgott mély állatias hangon, miközben vicsorgott.
Mintha valamelyik B, vagy alacsonyabb kategóriás katasztrófafilmet nézné, abban szoktak efféle szörnyek lenni hatalmas mérettel, amik aztán városokat tesznek a földdel egyenlővé. A kormányok és egyéb szervek pedig tehetetlenek ellenük. Utálta ezeket a filmeket. Ahogyan Cyjer feje felé csapott ismét felmordult és fújt egyet macska módjára miközben a karmai kipattantak a helyükről és az egész teste megmerevedett. A páncél alatt a szőre is felállt és a farkát is felfújta, ahogyan tényleg egy macska is reagál erre, amikor megijesztik őt.
~ Száz méteres sugárnyi területet jelölj ki körülöttem a térváltáshoz ~ nyitott csatornát ismét Maniac felé. ~ Én vagyok a középpont. ~
- Milyen vérzés? – kérdezte mély hangon.
Remélte, hogy válaszolni fog a másik, Gunny is őt figyelte néhány szívdobbanásnyi ideig, ha ezen idő alatt nem állt be semmilyen változás és a másik nem reagált, nem mozdult meg, akkor adta ki a parancsot Maniac-nek.
~ Most a térváltást a kijelölt területről! De csak akkor, ha In Flane-t is benne érzékeled, ha már nincs ott, akkor nem ~adta ki az utasítást. ~ Ha az Anyahajón vagyunk, az energiamezőt hozd létre körülötte. ~
De ha Cyjer nem volt már az adott területen, amire Gunny számításai szerint teljesen reális eshetőség volt, akkor pedig várta a következő becsapódást és ütést a másiktól. Kitérni, vagy védekezni, főleg így, hogy Cyjer ebben az alakjában volt felesleges lett volna, úgysem tudta volna elkerülni őt.

by **Bishop** Csüt. 18 Szept. 2014, 22:50

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~

Gunnhild ösztönösen fújni kezd a megjelenő lényre, a háta is kissé görbül valamint a bundája minden egyes szála feláll az érzéstől. Abban nem lehet biztos, hogy a páncél mennyit enged át a reakcióból illetve Cyjer mennyit érzékel belőle. Maniac az utasítás után azonnal csatornát nyit Gunny páncélja felé.
- Térváltás előkészítése. Terület elkülönítése.
Az értesítés pillanatában a célterület már készen áll, de egyelőre a célpont nincs a zónán belül. Az automata térváltás gyorsabb lehetne, de Gunny maga szeretné az időpontot kiválasztani. Időközben In Flane még nagyobbá válik. A méretén felül új izomcsoportok jelennek meg rajta, már nem tűnik olyan "vékonynak" emberinek hüllőkhöz hasonló vonásokkal, a nyaka három kötegben nagyobb ereket növeszt, a koponyája is megnyúlik, még három pár vöröslő szeme jön létre, a teste eközben szilárdabbá válik. Az állatias vonások ellenére, teljesen emberi testtartás vesz fel és a kezét is úgy mozgatja, mutogat vele néha mintha emberi alakjában tenné. A hangja a méretek miatt most még mélyebb, mennydörgőbb, ahogy a nem beszédre speciális nagyobb légtömegeket megmozgatja a tüdeje.
- Beteg és fáradt. A sors a lényeg. Ez az új világod, mi...
A beszéd közben In Flane hasonló módon mint eddig, a méretei ellenére nagyon gyorsan tud mozogni. Néhány csapással és nagyon gyors karmolással a volt komplexum még egy szintjét elpusztítja, egyszerűen darabokra tépi. Négy lábon rohanva indul meg Gunny felé, de a mondatot már nem tudja befejezni. Gunnhild újra az Anyahajón találja magát. A korábban látott szinten van, ami most lezárva van. Oldalt látszik az űr végtelen sötétje, a padló és a plafon egységes sima enyhén csillogó fekete felület. A terem közepén áll, nyugodt testtartásban. Előtte száz méterrel van In Flane, átalakulva, mozdulat közben megfagyva. Maniac az energiamezőivel tökéletesen elkülönítette, a teste körül több energiamezőt is létrehozott közvetlenül, a testéhez illeszkedően is, valamint magában a testében is rácsszerkezet szerűen. A mezők hasonlóan más birodalmi pajzsokhoz taszítanak, így In Flane most egyáltalán nem tud mozogni.

by **Miller lányok** Pént. 19 Szept. 2014, 09:58

~ Karakter: Gunnhild Barbara Miller; Helyszín: C1717, C33, C7 ~
Gunny-t abban a pillanatban a legkevésbé sem érdekelte, hogy mennyire érzékelte In Flane azt, hogy fújt és miként reagált. Ha a hátát teljesen begörbítette volna és azt az állást veszi fel, hogy ijesztően hasson, akkor érdekelte volna, de így ez csak teljesen ösztönös volt. Akkor nyugodott meg, amikor megkapta a választ Maniac-től, hogy készen áll minden. Persze tisztában volt vele, hogy az időzítést hagyhatta volna a mesterséges intelligenciára, de Gunny sokkal jobban szeretette saját maga intézni a dolgokat, így nem hagyta rá az MI-re a feladatot, hanem saját maga szabta meg a paramétereket és azt is, hogy majd ő maga adja ki a jelet. Közben Gunny figyelte, ahogyan Cyjer egyre nagyobb és nagyobb lett, még mindig nem hagyta abba a növekedést. Eddig teljesen emberinek tűnt, de most már kezdett egyre kevésbé annak tűnni, a testfelépítése is sokkalta robosztusabb lett, mint volt és a hüllőszerű vonások is egyre jobban kivehetőek voltak rajta. Most már tényleg úgy nézett ki a nő szemében a másik, mintha valamilyen horrorfilmből szalasztották volna a másikat. Ha nem ilyen kellemetlen helyzet lett volna mindez, akkor még rá is kérdezett volna, hogy melyik könyvből, vagy filmből vette mindezeket. Belenézett a négy pár vöröslő szembe és hangosan kezdett morogni, ezúttal már fenyegetőbben, mint korábban, bár biztosra vette, hogy a páncél miatt úgysem lehetett kihallani mindezt. A farka idegesen járt, ahogyan egy macskának is szokott hasonló helyzetben, az egyetlen különbség az volt, hogy Gunnyban egy szemernyi félelem sem volt. A legmeglepőbb talán mégis az volt Gunny számára, hogy a férfi teljesen emberi állást vett fel, ami valahogyan groteszk volt és nagyon nem illett ehhez a külsőhöz, ahogyan a mutogatás és a beszéd sem. De végre valahára megtörtént, amire a nő várt és In Flane elindult felé, ám előtte még szétrombolta az amúgy is igencsak megviselt és romos bázis még egy szintjét. Gunny még egyszer felmordult, amikor a férfi rohant felé és ekkor adta ki az utasítást Maniac számára. A mondat, amit a másik kezdett megszakadt és újra azon a szinten volt, ahol a 10 szintű eseménnyel tesztelték a páncélját. De ezúttal Cyjer is ott volt az energiamezőben, teljesen mozdulatlanul. Az energiamező remekül fogva tartotta őt.
- Maniac – szólalt meg hangosan. – Aktiváld újra a nanobotjaidat In Flane-ben, amennyiben szükséges csatlakoztass újra szuperrovarokat is a teste minden molekulájához. Az energiamezőt pedig hagyd fent későbbi utasításig.
Eddig nem tartotta fontosnak mindezt, de ha már itt voltak, akkor ezt is alapvető protokollnak vélte. Közelebb sétált a férfihoz, teljesen nyugodt tempóban. A haladás közben adta ki az utasításokat, fél távot szerette volna egyelőre letudni. Utána szólalt meg ismét.
- Remélem most már kiérdemlem a teljes figyelmét Cyjer. Gunnhild Barbara Miller vagyok, mások csak úgy ismernek és hívnak, hogy Zsarnok lánya – mutatkozott be. – Azért mentem a C1717, C33, C7-re, hogy megmentsem magát és segítsek. Most újra az Anyahajón van, hazajött és megkapja, amit kért. Segítek.
A szemekbe nézett, hogy mit is lát bennük, elég sok volt, ezért egyszerre próbált mindegyikbe nézni, hogy mit is lát bennük.
- Maniac! Kezd el rendbe hozni In Flane Cyjer tudathasadását, az eredeti tudatra való visszaállítással – mondta. – Amennyiben úgy ítéled meg, hogy az idegen lénnyel való találkozás és sérülések elszenvedés újabb tudathasadást okozhatna, akkor töröld az emlékeiből ezen részeket és a szervezetét is állítsd helyre, távolítsd el az idegen DNS-t belőle. Amennyiben ez fizikai beavatkozást igényel, akkor saját magam fogom elvégezni mindezt.
Titkok Gunny bízott benne, hogy nem szükséges a férfit teljesen visszaállítani a tíz évvel ezelőtti állapotára, mert pusztán a tudathasadás megszűntetése is teljesen rendbe teszi őt. legalább akkor saját maga sem lenne egyedül, hanem lenne még valaki, aki olyan, mint ő. Persze, már elfogadta, ha nem megoldható, akkor újra teljesen emberivé tegye a férfit. De most egyelőre tudta, hogy minden Maniac válaszán múlik azt pedig úgyis tudta szerencsére már, hogy a skizofrénia kezelhető volt, ezt korábban megállapította, mielőtt elindult volna a bolygóra.
- És eközben még irányítsd vissza a hajómat a bolygótól a hangáromba – adta még ki Maniac-nek.

//Folytatás: Anyahajó//

by **Michael Nikostratos** Hétf. 29 Dec. 2014, 04:12

~ Karakter: JJ-66 / Jester ; Helyszín: CH1618, CH8, 2 ~

A hangot hallva ismét átgondoltam a dolgot, felvázoltam magam előtt a lehetőségeket. Már rég meghoztam a döntést, most csak az opciókon mentem végig mégegyszer, biztosítva, hogy nem hagytam ki semmit. Mire megfogalmazódott bennem egy gondolat, már a következőt elemeztem, de mégis precíz voltam. Minden lehetőséget átgondoltam, amit csak el tudtam képzelni, de most erre nem volt idő, inkább a legvalószínűbbeket pörgettem át, az idő hiányában. Mire a robbanás bekövetkezett, már cselekedtem. Lövészként fedeztem az Árnyakat, ha másképp is döntöttem volna, már késő változtatni. Ha mást rendelek a helyemre, azzal időt veszítünk, és az Árnyak amúgy is tökéletesen képzett alakulat, akiknek nincs szükségük arra, hogy én is őket biztosítsam - semmiképp sem úgy, hogy az a fedezés rovására megy. Overkill, ha szakszerűen akarok fogalmazni. Folyamatosan scanneltem a terepet, a lehető legnagyobb hatótávolságban kívántam tudni a legapróbb mozdulásról is, és továbbra is összeköttetésben voltam a behatoló alakulattal. Nem siettem, nem kapkodtam, és legfőképp nem követtem el hibákat. Hibát, mint például a csapat követése - ha velük akartam volna menni, már rég a lehető legközelebb állok a bejárathoz, és elsőként haladok be, egy pillanatnyi időt sem vesztegetve.
- Folyamatos jelentést. - mondom a kommunikátorba, ha ez nem történik meg. Ha jelentenek, akkor felesleges megszólalnom, csak hallgatom ami történik, és várok, amíg nem kell változtassak a pozíciómon, vagy nem érzékelek ellenséges mozgást. Ha az utóbbi bekövetkezik, akkor a célpont felé fordulok, és lövök - mindig a legnagyobb veszélyforrásra, és sorban haladva az egyre kisebb fenyegetést jelentőek felé. Ha lehet, akkor próbálom álcázni a helyzetemet, és a lövések eredményétől és kimenetelétől függően döntök, hogy változtatnom kell-e a helyzetemen. Ha valami ilyesmi történik, akkor természetesen én is jelentek a rádióba a bent lévőknek.

by **Bishop** Kedd 30 Dec. 2014, 00:16

~ Karakter: JJ-66 / Jester ; Helyszín: CH1618, CH8, 2 ~

JJ végül úgy dönt, hogy marad a telepített álláson és onnan lövészként kíséri figyelemmel az Árnyékhadsereg embereit. Egy Árny maradt fent a kirobbantott ajtónál, annak kirajzolt képét tökéletesen látja a speciális szemüvegén, a többi azonban egyre mélyebbre hatol a komplexumban. A beépített zavarórendszer miatt a jelük egyre halványodik majd teljesen eltűnik. A vizuális összeköttetés innentől megszakad. Ahogy igényli, a megfelelő csatornát meg is kapja az audiokommunikációhoz.
NF311: Behatolás. Mínusz harmadik szint. Folyosó jobbra.
NT122: Tiszta.
NJ441: Objektumok?
NT122: Negatív.
NK371: 14 foknál célpont. Érkező támadás. Tűz.
NK543: Lent van.
NJ441: Vettem 371-543. Bármi odalent?
NK371: Negatív tiszta.
NT122: Minden tiszta.
NR327: Letális védelmi csapda deaktiválva.
NT122: Ez néma riasztás.
NJ441: Vettem.
HQ: NJ441 van egy jel a planetáris műhold képén. Közeledő objektum. Vége.
NJ441: Értem. Vizuális megerősítést kérek.
NH143: Negatív. A radaron minden kristálytiszta.
Mindent tökéletesen hall ebből Jester. A kérdés hogy ez alapján miként is képzeli el a benti helyzetet. Az bizonyos, hogy a bázis mínusz ötvenhét szint mély, viszont a mostaniak alapján kong az ürességtől, eddig csak egy ellenséges személlyel találkoztak. Ha körülnéz, semmit nem lát az égen. De a műszerek úgyis kétszeres horizonthatáron érzékelnek.

by Ajánlott tartalom