Milícia alvilága

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Milícia alvilága

Témanyitás by Bishop on Csüt. 20 Feb. 2014, 18:38

A Milícia maga időszámítás előtt született képzett katonák csapata, körülbelül ezren vannak, a Zuhanásban kulcsszerepet játszottak. Ismeretlen személyazonosságú személyek csapata, ma is a legnagyobb bűnszervezetek tagjai, gyilkosok, árulók, bűnbárók, terjesztők. Központjuk Dél-Amerika keleti partjainál van Új Rio De Janeiro-ban van, itt található a kontinens déli részét behálózó bűnszervezetük szíve. A szervezet a Birodalom szövetséges hadserege. Hivatalosan a területek amelyeket uralnak nem tartoznak hozzájuk, csak bábállamok, látszólagos országok, fejletlen szeparatista területek útján irányítanak. Tehát magának a Milíciának nincs állama, mégis az egész volt Dél-Amerikai kontinens az uralmuk alatt áll. Itt főleg fejletlen vagy közepesen fejlett területek vannak, szórt népességgel. Ezekre az országokra jellemző a Pride-hoz hasonló rendezetlen uralom, káosz, fel és eltűnő kormányokkal. Mindenhol jelentős erőt képvisel az alvilág, ami gyakorlatilag a névleges hatalom helyett vezeti a városokat.




_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price Out: Andrew Ramirez, Lev Hudson, Jester, Andrew Ramirez (Ultis) AoA: Kane McTavish, Andrew Ramirez VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez
avatar
Bishop
XMR bérenc

Hozzászólások száma : 3276
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 21
Tartózkodási hely : ARMOR főépület

Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter

surimano1996@gmail.com bisur13

Vissza az elejére Go down

Re: Milícia alvilága

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 21 Feb. 2014, 11:16

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Shaw kitört Zsarnok által tökéletesnek ítélt gépies, hibátlan rendszerből, hogy egy tökéletlen, sérült, de élő és lélegző világban folytathassa tovább, a logika hideg és fémes szabályai nélkül, saját maga uraként. A Vex városállamban adódott számára egy igen jó lehetőség. Köztudott, hogy az élvezeti cikkek legnagyobb kereskedővárosában, a szállítmányokhoz tartozó zsoldosokat négyszeresen fizetik meg, de nem ez volt a legérdekesebb a munkával kapcsolatban, hanem, hogy egy régebbi, Flottás kapcsolata ajánlotta számára. A szállítmány nagy mennyiségű vexilliumot és más erős drogokat tartalmaz.
Ha Ralf elvállalja a munkát, akkor egy nagyjából két négyzetkilométer területű hatalmas lapos fém panelen kell szolgálatot tennie. Nagyobb szállítmányok esetén nem hajókkal becsomagolva szállítják az árut, hanem egy konkrét városrészt gyárakkal, raktárakkal, dolgozókkal együtt szállítanak át a vevőhöz, általában ionhajtásos paneleken, így az út csak néhány óra a célállomásig. Járőrözés közben egy maszkos alak megy neki Shaw-nak és küld át egy üzenetet a páncéljának, majd eltűnik két épület között. Az üzenet csak egy találkozó helyet ad meg mást nem, mellé van csatolva egy képfájl, ha megnyitja akkor egy véres kéz lenyomatát látja maga előtt.

Ez a jel ami hitelessé teszi az üzenetet, a Milícia jele, amit ő már többször látott és Birodalmiként részletes információi is vannak róla. Nem egy jelentéktelen bűnszervezet a több millió közül, ami a volt Dél-Amerika kontinens területén alakult ki, hanem azoknak a jele akik a Zuhanáskor bevonultak New York-ba időt nyerni amíg a többi haderő Washingtont pusztította el. Rajtuk kívül senki más nem használja ezt a jelet, senki nem kockáztatja meg. Az út igen rövid idő alatt véget ér és Shaw megérkezik Új Rio de Janeiro, a bűn és mocsok városába. A fő légikikötő látványa tárul szemei elé.

Leszállás után kap négy egységnyi vexillium port, aminek értéke igen magas és kiváló fizető eszköz is. Miután végeznek vele, a kereskedőket már egyáltalán nem érdekli mit csinál. Jelenleg az egyik nagyobb közlekedési állomáson van, a város szívében, a páncélzata navigációs rendszere adatai alapján északra, egészen a város külső, legveszélyesebb részeihez kell eljutnia.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Már lassan egy éve kóboroltam, napról napra élve. Nem érdekelt, hogy hol ébredek holnap, milyen körülmények szerint – csak az számított, hogy felébredjek. Épp ezért nem is érdekelt, amikor Tommy – egy srác a flottából, aki nem hiszem, hogy sokra vinné a katonaságban, de barátságos és vidám stílusa miatt mindenki bírta – beszélt egy esetleges üzletről, ami jól jöhetett számomra. Amúgy is untam már Vexet – a drogok túl drágák voltak ahhoz, hogy folyamat beálljak, anélkül meg szinte elviselhetetlen a hely, a sok betépett állat látványa és társasága. Miután beszéltem egy kicsit a múltamról, egyből felvettek a hajóra – ráadásul busás fizetséget is ígértek. A felajánlott fegyvert elutasítottam – a szállító nem követelte meg, hogy a járőröknek saját fegyverük legyen, felajánlotta a saját birtokában lévőket is, de ezek elavult ócskavasak voltak – ráadásul én már megszoktam a flottabeli fegyverzetet, és kövezzetek meg, de jobban éreztem magam egy olyan flintával a kezemben, amitől nem kellett félnem, hogy bármelyik percben felrobbanhat csak úgy random. Szóval járkáltam ezen a kurvanagy placcon, járőröztem vagy miaszösz, amikor nekem jött egy férfi. Nem volt időm rászólni, hogy nézzen a lába elé, mert a páncélzatom jelezte, hogy üzenetet továbbított – szó nélkül kértem, hogy tegye ki a belső kijelzőre. Látásom előtt megjelent egy találkozóhely, és egy képfájl – az egészet úgy érzékeltem, mintha előttem lebegne a levegőben. A véres kézlenyomat látványa azt sugallta, hogy jobb lesz elsétálnom a találkozóhelyre – a Milícia nem szeret tréfálni. Szerencsére a platform is oda tartott, ahová – ezek alapján – én, így hálát adtam ennek az ingyen útnak. Mellesleg ezt leszámítva kurvára unatkoztam, mivel nem történt semmi – pedig örültem volna, ha valaki megtámad minket. Hiányzott a harc és az izgalom, a drogok valahogy nem kárpótolhattak a seregben átélt mindennapokért.
Ahogy leszálltunk, szó nélkül átnyújtották a fizetségem – négy egység vexet, ami valóban jól jött. Egyrészt, végre volt szerem, méghozzá elég minőségi fajta, másrészt ha a felét el is adom, már akkor is többet kerestem, mint amennyit Vexben két nap alatt költenék. Miután leszálltunk, utasítottam a Rendszeremet – amit simán MR-nek neveztem el – hogy cserélje le a páncélzatom. Bár féltem, hogy a Milícia sértésnek veszi, de az ő általuk használt ruhát öltöttem magamra, mivel nem akartam Flotta egyenruhában bevonulni a bázisukra – más védelmi rendszerem pedig nem volt. Az pedig, aki ilyesmi nélkül sétál be ezek az emberek közé, azt az anyja vagy a fejére ejtette gyerekkorában, vagy szimplán elment az életkedve. Mivel fogyóban volt a pénzem, és nem szeretek anélkül tárgyalni, ezért út közben eladtam egy egységnyi vexet – szerencsém volt, áron felül ment el öt százalékkal. Csórim nagyon ki volt éhezve egy kis élvezetre.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Az állomásokon és légikikötők környékükön rengeteg a nélkülöző szegény ember él, aki minden megtakarított pénzét a frissen érkező árukra költik. Ralf egy öreg férfinak adta el az egy egységet, cserébe helyi váltót kapott, de erre nem volt feltétlenül szüksége, az ő birodalmi váltója is megfelelt, azt gyakorlatilag majdnem mindenhol elfogadták, sőt ahhoz mérték az árfolyamokat, már ahol mérték. A pénz jobb megoldásnak bizonyult, mivel a vexillium magas értéke miatt sehol nem lettek volna képesek neki visszaadni, ráadásul csak a speciális drogok tudnak hatni az ő fejlett szervezetére, amiből itt kevés van. MR utasításra kislemezekre szedi szét a teljestestpáncélt majd a fedődarabokat és egyéb fém részeket egy hátizsákszerű pakká alakítja át, ezután helyezi fel a Milícia páncélzatot. Shaw már eddig is érezhette, hogy az emberek kerülik, hiába fordult meg itt láthatólag minden néphez és nemzetiséghez vagy klánhoz tartozó személy, ő most mégis kilógott a kavalkádból. Érezte, hogy félnek tőle és gyűlölik egyszerre, ezt az érzést már megszokhatta Zsarnok felsőbbrendű fajának tagjaként, de most mégis sokkal erősebb lett számára az érzés. Ha keres valamilyen közlekedési eszközt akkor főleg kötött pályás szerelvényekkel lehet a leggyorsabban és leghatékonyabban utazni.
Az alsó szintek mocskán át halad végig a vonat, hihetetlenül réginek tűnik, még valamilyen egyszerű mágneses elven működő motor hajtja és konkrétan érintkezik a sínekkel, de ettől függetlenül jó állapotban van és gyors is. Ahogy egyre távolodik a városközponttól a hegyek felé, olyan mintha az időben menne vissza, végül már nem fémből, hanem különböző más anyagokból épített épületek is feltűnnek, alacsony viskók, kunyhók, kisebb házak, az utcákról eltűnnek az alapvető gépek, amelyek a megfelelő feltételeket vagy biztonságot biztosítanák és a burkolat is valamilyen ősrégi kátrányszármazékból van. A vonat sem megy ki a legkülső peremterületekre, a végállomástól Ralfnak még gyalogolnia kell. Egymásra és egymásba épített téglaépületek labirintusába kell egyre feljebb és feljebb haladnia. A szűk sikátorrendszer tele van emberrel, különböző árusok üvöltöznek és alkudoznak, próbálják eladni árujukat, mások utcai verekedéseket néznek, néhol egy-egy nő próbálja megóvni magát több férfi könyörtelen erőszakától, állati tetemek rohadnak olyan gépek mellett amik még egy volt Flotta katona szemével is korszerűnek tűnnek. Az út poros, fedetlen, az épületek roskadoznak, a szegénység kézzel tapintható, mégis az egész nyomornegyed él és mozog. Shaw éppen egy szórakozóhelyhez hasonló utcára nyíló épület mellett halad el, amikor bentről hangos szóváltást hall. Ha oldalra néz láthatja, hogy bent az épületben két hat-nyolc fős csoport áll egymással szemben, különböző ősréginek tűnő ballisztikus fegyvereket tartanak egymásra. Egyelőre még nem történt semmi, de a tömeg elhallgat és kísérteties csönd áll be, mintha minden megfagyna.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Ahogy felszálltam a helyi közlekedési eszközre – amit vonatnak csúfoltak, ugyanis nem létezik, hogy jóérzésű ember ezt komolyan vonatnak nézze – az emberek elhúzódtak a közelemből. Élveztem a helyzetet – mindig is utáltam a tömegközlekedés azon részét, amikor mocskos, izzadt alakok dörgölődznek egymáshoz, és oda-vissza mennek a zsebekből a pénzek, ahogy mindenki mindenkitől lop. Nekem meg nem volt kedvem most még lelőni senkit, azt viszont sose állhattam, ha idegen emberek nyúlkálnak a zsebembe. Ha már mindenáron hozzám akar nyúlni, akkor legyen az ellenkező nem tagja, de ő se a zsebemben, hanem a nadrágom egyéb részén matasson.
Szóval siklott ez az izé, a hangja irritálta a fülem, de egész jó tempóban haladt, és hamarosan áthaladtunk a gettón – vagyis megálltunk a kellős közepén, miközben egy robothang bemondta
„Végállomás”. Szó nélkül másztam hát le a kabinból, és indultam meg a helyszín felé, amit a komputerem elegáns módon egy, előttem pár méterre lebegő, mélykék nyíllal mutatott. Közben az elmúlt korok épületeit tanulmányoztam – emlékszem, nem egy ilyen épületekből felhúzott negyedet romboltunk szét anno a Flotta embereiként, amikor ilyen nyomortanyákon harcoltunk a lázadók ellen – sőt, még idegen kultúrák is használtak hasonló megoldásokat. Az ő épületeik se voltak strapabíróbbak, elporladt és összedőlt bármelyik, ha azt akartuk.
Szóval sétáltam itt a szűk kis utcácskákon, amik egy piac utóhatását keltették – egy-egy ócskavas mellett viszont igen korszerű gépeket is láthattam, amikből volt olyan, amit még meg is vettem volna – ha nem egy ilyen helyen látom. Így viszont arra gyanakodtam, hogy az eszközök fele működésképtelen – a másik fele pedig működik, csak nem úgy, ahogy annak kellene. Ezen vigyorogva mentem tovább, amikor hirtelen kiabálás csapta meg a fülem. Oldalra nézve azonnal utasítottam MR-t, hogy adjon fegyvereket, mire a kezemben meg is jelent egy kis, és egy közepes hatótávolságú handcannon.




~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Azonnal utasítja a páncél belső rendszerét, hogy két fegyvert materializáljon a kezébe, a másik síkról való előhívás gond nélkül megtörténik. Az utcán állók a megjelenő furcsa kinézetű fegyverek láttán még egy lépést hátrahőkölnek, itt a Milícia területén minden régi vagy annak látszó fegyver halálos veszélyt jelenthet. Mire a két cannon éles és tűzképes, a szórakozóhelyen elszabadulnak az indulatok. Az egyik fél egy asztalt borít a másikra, majd tüzelni kezd rá, azok visszalőnek, a ballisztikus fegyverek hangja visszaverődik a falakról, hangos mennydörgésként. Üvegek törnek össze, a falakon átrepülnek a lövedékek, az egyik embert fejbe lövik és az agyveleje hátul kifröccsen a széttört koponyájával együtt vörösre festve a pultot. Ezek a fegyverek nem halkak és elegánsak mint a mágnesgyorsítós puskák vagy az annál fejlettebb megoldások, hangosak, durvák és pusztítóak. Minden nagyon gyorsan történik, még Shaw számára is.
Az egyik bent lévő férfi, idegen nyelven szitkozódik, majd elővesz egy különleges pisztolyt és tüzel azzal, a csőből több kisebb vakítóan fehér csík repül át a termen. Az ellenséges fél tagjai holtan esnek össze, ahogy eléri őket a lövedék nagy energia csap át rajtuk, akár egy villámlás, aminek hatására szinte élve megsülnek. Ezután a férfi odasiet az egyik holttesthez kivesz annak zsebéből valamit, majd menekülni kezd. Elrohan Shaw mellett és keresztül fut a tömegen, a háztetőkön végigugrálva próbál eltűnni minél gyorsabban, de egyelőre még csak egy sarkon fordult be. Az épület sötétjében nem látszott, de ahogy kiért a fényre Ralf láthatta, hogy a férfi bőre sötétebb egy tónussal a normálishoz képest. Eddig még soha nem látott ilyet, akinek a bőrszíne ne lett volna természetes fehér.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
A fegyvereket szerettem, és – sajnos – sokszor használtam is már. Megbízható pisztolyok voltak, átütő erővel, és mindketten modern technológiákat használtak. Direkt választottam ezeket, és nem csak ezen előnyeik miatt – az is tetszett, hogy mennek a helyhez, és a ruházatomhoz. Ezt legjobban az utcán állók demonstrálják – tehát feltételezésem helyes volt, valóban Milíciás területen vagyok, és ezek az emberek tudják mit jelent az antik kinézet – azt, hogy valaki meg fog halni. És az nem én leszek, ezt hamar eldöntöttem – és szeretnék találkozni azzal, aki ezt vitatni merészeli. Azonban mire elsütésre készek a fegyvereim, már szinte nincs is kire lőni – bent ugyanis egymás torkának estek az emberek. Ezt az archaikus kifejezést még a zuhanás előtt használták az emberek, és én már nem is tudom kitől tanultam – de lényegtelen is. Ami számít, az az, hogy bent éles hang kíséretében oltották a lövedékeket a fegyverek, mire majdnem hangosan felnevettem. Idejét se tudom mikor hallottam utoljára ilyen hangot, ahogy a – valóban – elavult fegyverek durrogtak. Az egész olyan komikus volt, hogy szinte önfeledten bámultam, és szórakoztam, amikor az egyik tag furcsa dolgot művelt – lelőtt mindenkit. Na nem ez volt a furcsa – ilyet szinte minden nap lát az ember, ráadásul egyértelmű volt, hogy előbb utóbb meghalnak ezek a bohócok – az érdekes az, amilyen fegyverrel tette mindezt. Egy korszerű típus volt, ami olyan elven működött, mint az én két pisztolyom. Egyből ráemeltem a fegyvereket, de szerencsére – mármint az övéjére persze – rám se bagózott, inkább az egyik holttesthez ment, és elvett valamit. Miközben menekült, eltettem az egyik pisztolyt – a kisebb hatótávolságút, de nem MR segítségével, hanem az oldalamra csatolva – így könnyebben elérem, ha szükségem lenne rá – a másikat pedig a kezemben tartva vettem üldözőbe. Túl furcsa volt számomra az a pisztoly, és az, hogy pont a Milícia által megadott találka felé látok egy olyan típust, ami rájuk jellemző. Ráadásul, ha ez nem lett volna elég, a tagot követve még egy furcsaságot megláttam – a bőrszínét. Idegen fajoknál láttam már ilyet, de embereknél még soha. Lehet, hogy egy idegen civilizáció tagja lenne, aki beépült igen? És ha igen, mennyit hajlandó fizetni, hogy ne buktassam le?


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Shaw a megérzésére hallgat, túl sok a gyanús jel, ezért gyorsan egyik fegyverét az oldalára csatolja és üldözőbe veszi a férfit. Beveti magát a kis méretű épületek tűzfalai által határolt labirintusba, néhány kanyar után megpillantja a férfit, aki még mindig a lehető leggyorsabban menekül és amikor az hátranéz és észreveszi Ralfot, kezdetét veszi a hajsza. Az egyik kanyarnál a férfi egyszerűen eltűnik, majd mikor Ralf újra látja már az egyik ház tetején halad tovább. A szűk hely ellenére használható itt is a jetpack, és ha a volt katona így tesz akkor igen gyorsan egyik épület tetejéről a másikra repülve utol tudja érni a színes bőrű alakot, aki az utolsó pillanatba leveti magát az egyik tetőn, egy alatta lévőre érkezve és végigcsúszva a cserepeken fut tovább. Már látszik, hogy bár Shaw a felszerelése és fizikai képességei miatt előnyben van, a másik ismeri a helyet és emiatt tud nála sokkal gyorsabban haladni. Ha Ralf nem adja fel és folytatja az üldözést akkor az utcáktól kezdve a nyomornegyed legmagasabb pontjaiig rohannia kell a célszemély után, valamikor épületek belsején át, embereket eltaposva, félrelökve, állati tetemeken és roncsokon keresztül. Végül az egész akkor ér véget amikor a férfi egy több ház által határolt négyzet alakú térre jut. Innen nincs kijárat, a falak túl magasak, hogy felmásszon rajta és az egyetlen ki és bejárat az a szűk utca amin Ralf érkezik meg. Az idegen azonnal fegyvert emel az üldözőjére és hátrálni kezd. Közben idegesen ordibál valamit, de idegen nyelven, ezért Shaw nem érti. Ha körülnéz akkor láthatja, hogy a falakra, amelyre körül veszik mindenhol a véres tenyérnyom van felfestve


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Az üldözés alatt egy dolgot gyorsan megállapítok a fickóról – gyorsan fut a kis köcsög. Ahogy rohanunk végig a házak között, a helyzetet tovább rontja, hogy hátranéz – és kiszúr, ami valljuk be, nem nehéz. Vagy ha valaki tud úgy futva kergetni egy –valószínűleg – idegent, aki láthatóan ösztönösen mozog a környezetében, és ismeri azt, annak becsókolok, majd megkérem, hogy tanítson, és végül lelövöm. Nem szeretem, ha megcáfolnak.
Szóval futottunk, ő egész ügyesen az emberek között szlalomozva, én pedig kissé brutálisabban, a falnak lökve azokat. Már kezdem megszokni a futást, ami meglepően jó érzés – bár folyamatosan edzettem a testem azóta is, hogy kiléptem a seregből, mégis örül egy kis intenzívebb edzésnek – a szemét eltűnik szem elől. Na nem elpárolgott, vagy hasonló – egyszerűen befordult egy sarkon, megjegyzem sokadszorra tett ilyet az üldözésünk alatt, s mire én is így tettem, már nem láttam sehol. Körbe forgolódva kerestem, hiszen nem tűnhetett el csak úgy – az elemzőrendszerem lehetséges útvonalakat keresett a szűk helyen – mikor kiszúrtam a rohadékot, az egyik ház tetején.
- MR, jetpack. – mondtam ki amit vártam a rendszertől, valószínűleg az adrenalinnak hála – hiszen nem volt szükség szavakra, anélkül is követte az utasításaim. Sajnáltam, hogy nem volt nálam antik külsővel megáldott darab – a hagyományos, flottabeli darab épült fel hátamra, én pedig egyből a férfi után „ugrottam”, egy kis segítséggel. Bár csalásnak érződött a dolog, nem érdekelt – tényleg el akartam beszélgetni a fickóval. Szóval a távolság rohamosan csökkent, én pedig már kinyújtottam a kezem, hogy elkapjam a férfit, amikor az ismét trükközött – ezúttal lefelé vette az irányt. Reagálásként kioltottam a jatpack hajtását, azaz egy szép, elegáns, és meglepően stílusos… zuhanást hajtottam végre. Ezt így folytattuk egész sokáig – a jatpack, bár az ugrásoknál sokat segített, a futásban nagyban akadályozott, hiszen elég súlyos darabként nehezedett rám. Már épp kezdtem kifulladni – ami csak még elszántabbá tett – amikor hirtelen megállt a furcsa alak. Először nem értettem miért, de ahogy végignéztem a terepen, rájöttem – nem tudott tovább menekülni, bekerítettem.
Utasítottam MR-t, hogy tűntesse el a jatpacket a hátamról – és megkönnyebbültem, amikor a súly eltűnt, s szinte már attól féltem, hogy hirtelen pehelysúlyú testem lebegni kezd – de szerencsére a földön maradtam. Magabiztos vigyorral léptem az üldözöttem felé, mire egyből fegyvert szegezett rám. Erre kétféleképpen szoktam reagálni – vagy azonnal megölöm az illetőt, vagy megadom magam. Ezúttal az utóbbi mellett döntöttem. Persze, ez furcsa döntés lehetne a részemről, hiszen egyedül van, elfáradt, én pedig… nos, én Ralf vagyok, tehát egyértelműen jobb az ellenfelemnél, viszont a vészjósló jelek a falakon – megannyi véres tenyérnyom – meggyőzött, hogy nem lenne jó ötlet itt harcolni.
Tehát, a pisztolyom a fejem felé emelem, a megadás jeleként – mármint azt, amelyik a kezemben volt. Az oldalamon lévőhöz nem nyúlok, hiszen fenyegetés esetén azzal könnyebben lőhetek támadóm felé, mint a fejem felett lévővel. Emellett még mindig rajtam volt a Milícia páncélzata.
- Nem akarok bajt, öreg. Csak beszélgetni.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Ahogy Ralf megadóan felemeli a kezeit a férfi is biztosítja a fegyverét, majd elégedett mosollyal az arcán leengedi azt. A zsebéből előveszi a tárgyat, amit még az ivóban szerzett, egy chip, valamilyen jeladó lehet első látásra. Hanyagul a betonra ejti, majd összetapossa azt.
- Igen mi is csak beszélgetni akarunk.
Ekkor a tetőkön, amelyek közre fogják a négyzet alakú teret több furcsa alak jelenik meg. Első látásra tökéletesen beleillenek a hely lepusztult sokszínűségébe, különféle egymástól teljesen elütő színes ruhákat viselnek, itt-ott mintha toldva vagy foltozva lenne egy-egy darab, mindez különféle kiegészítőkkel és fegyverekkel igen kaotikus egészet alkot. A fegyvereik réginek és használtnak, némelyik utángyártottnak vagy összeépítettnek látszik. Ezen kívül maguk az alakok is legkülönfélébbek, némelyik közölük nem fehér hanem enyhén barnás bőrű, mint az az alak aki Shaw-al szemben áll. Ralf pillanatok alatt felismerheti őket, de ha nem is, MR mindenképpen jelzi számára, hogy ezek a Milícia tagjai, annak a bűnszervezetnek amely már ezer évvel ezelőtt is uralta a kontinens alvilágát. Hátulról lépteket hallani és az utcáról, ahonnan Shaw is jött két személy érkezik, egyik megáll mögötte, a másik elmegy mellett, miközben meglöki őt és az eddig üldözött alak mellé áll. A férfi kezeiben megforgatja a fegyvert, ami az előbb még Ralf oldalán lógott, majd átveszi a szót.
- Már régóta figyeljük magát, pontosabban azóta, hogy a mi felszerelésünket is használja. A hatásos példastatuálás módján sokat gondolkodtam, "hogyan kellene úgy megölni a birodalmi f.sszopót, hogy többé senki ne merjen a Milíciától lopni..." és hasonlók. De maga még hasznos is lehet. Szükségünk van egy jó fejvadászra és maga alkalmasnak tűnik. Az első feladata azonban nem puszta gyilkolás, hanem lopás lenne, egy "próba". Ha elfogadja az ajánlatot életben hagyjuk, ha nem meglátjuk meddig húzza.
A férfi hangja teljesen nyugodt, mintha csak egy mindennapi ügyet intézne el, amint befejezte a beszédet a szemüvegét kicsi lejjebb húzza, belenéz Ralf szemébe és így várja a választ, eközben hátulról egy cső Ralf oldalának nyomódik.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Az üldözött kibiztosította a fegyverét, és leengedte – jó kezdet. Ettől nem lankad a figyelmem, ugyan olyan éberen figyelem a mozdulatait, mint eddig – a legelső gyanús mozdulatra kész vagyok fegyvert rántani. A barna humanoid most jól láthatóvá teszi a tárgyat, amit zsákmányolt – MR chipnek érzékeli azt – majd hanyagul összetapossa azt. Nem a legjobb megoldás – az alkatrészekből, még ha törött is, sok mindent ki lehet deríteni. Jobb megoldás lett volna elégetni, vagy felrobbantani, ha biztosra akar menni.
Ez után beigazolódik a gyanúm, amit a jelek láttán éreztem – megannyi férfi jelenik meg, nagyjából mindenhol. Még ha gyorsabb is lennék, vagy valami szuperhős, se tudnám mindet leszedni, nem csak azért, mert fizikai képtelenség, de a fegyvereimet is a túlmelegedés fenyegetné. Azt mondanom se kell, hogy emellett a páncélzatuknak hála szinte immunisak a lövedékekre. Egy szó mint száz, célszerű nem támadnom, és ezt ők is ugyan olyan jól tudják, mint én – kivéve persze, ha nem akarok egy halom hamuvá válni a másodperc törtrésze alatt. Szóval ott álltam, fegyverek szegeződtek rám a szélrózsa összes irányából, és mégis – teljesen higgadt voltam. Hihetetlen, mikre nem képes pár év katonaság.
Hanyag mozdulattal – már ha engedték – nyúltam a mellzsebem felé, és vettem ki egy cigarettát, amit a számba pöcköltem. Ez az archaikus drog az egyik mániámmá vált a seregnél, és azóta is a rabja voltam. Hosszan szívtam bele, miközben egy másik férfi is elhaladt mellettem, meglökve az oldalával – nem kerülte el a figyelmem, hogy hirtelen könnyebbé vált az oldalam. De nem zavartattam magam, csak szívtam a cigarettám, és vártam – nem kellett sokáig.
- Bár gondolom leszarod, de jelezném, hogy nem vagyok birodalmi. Dezertáltam a seregből, legalábbis szeretem így érezni. Tőletek pedig lopjon akinek két anyja van, gyorsabb és egyszerűbb halálnemet is el tudok képzelni magamnak – ezeket a felszereléseket kaptam, lényegtelen, hogy milyen körülmények között. – ha nem szakítanak félbe, folytatom.
- Egyébként a türelmemnek van egy határa. Szólj a csicskásodnak a hátad mögött, hogy emelje ki a fegyvere csövét a bordáimból – lefogadom, hogy akármilyen elbaszott kis lövész, talán még egy méterről is el tud találni – vagy ha nem, a falkádból egy lövedék csak érintene mielőtt gondot okoznék. Az üzlettel kapcsolatban pedig… Mit ér az élet, ha nem élvezhetem? Érdekelne, hogy mivel válna kényelmesebbé számomra a lét, ha megkíméltek – azaz, kapnék a lopásért valamit?


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Ralf jól méri fel a helyzetet, ha ugyan elég gyors is lenne, a túlerő és a másik oldal felszerelésének és fegyvereinek fejlettsége lehetetlenné tenné az ellenállást, egyszerűen nem lehetne elég gyors egy sikeres támadás kivitelezéséhez.. A Milícia tagjai hagyják Shaw-t szabadon cselekedni, tudják, hogy nem jelenthet így rájuk veszélyt. A cigaretta hatásai csak átmenetiek a férfi számára, a szervezete nem engedi felszívódni a nem kívánt anyagokat, szinte azonnal kiválasztja, a tüdeje pedig azonnal regenerálódik minden egyes slukk után, ennek ellenére a megszokás és a tudatos inger még mindig pozitív hatást gyakorolhat rá. Szabadon végigmondhatja amit akar, nem szakítják meg, de egy-két alak a tetőkön hangos, gúnyos nevetésbe kezd a hallottak után. A vele szemben álló férfi is elmosolyodik, kezével int, mire a Ralf mögött álló férfi jól hallhatóan élesíti a fegyverét, de a csövet nem veszi el.
- Tökös vagy, azt meg kell hagyni -vált át hirtelen magázásról- de nem a legerősebb, itt nem, és nem is a legmeggyőzőbb. Feleslegese a magyarázkodásod, senkit nem érdekel és te se érdekelsz senkit, egy dolog számít, hogy mit tudsz nyújtani. Ez csak üzlet, ha megvan az áru akkor ki lesz fizetve, értékének megfelelően, ami csak a világ legnagyobb bűnszervezetétől elvárható, kényelem terén. Pénz, fegyverek, kapcsolatok, drogok, illegális technológiák, információ, bármi, amire igény van.
Nem igazán fejezi be a mondatot, fent hagyja a hangsúlyt, mintha Shaw válaszát várná. Eközben a távolból a háztömegek felől egy kis méretű repülő jármű érkezik.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
A férfiak jó része nevetett rajtam – persze, én is ezt tettem volna. Teljesen érthető reakció – itt állok egyedül, semmi esélyem a túlélésre, és mégis játszom a nagymenőt. Ha egy az egy ellen harcolnánk, lenne esélyem bármelyik ellen, sőt – szerintem a sereg felét le tudnám győzni egy-egy elleni harcokban, egymás után. Lassan kifújtam a füstöt – és felhúztam a szemöldököm.
- Nem a legmeggyőzőbb? – kérdeztem vissza, majd minden gyorsaságomat – amit emberi szem is alig érzékelt – felhasználva megpördültem a tengelyem körül, egyik kezemmel elkapva a puska csövét, és eltolva testemtől, másikkal pedig a férfi torka felé ütöttem. Nem hiszem, hogy védeni tudta volna, és arra számítok, hogy összeesik előttem a tag. Valószínűleg ennyi az életem – fel is emelem a kezemet a fejem felé, hiszen mást már nem tudok tenni – és várom a golyókat. Remélem azért sikerült megölnöm ezt a kis köcsögöt – én szóltam, hogy vigye a kibaszott puskát az oldalamból.

Ha valamilyen csoda folytán nem ölnek meg egyből, akkor feltartott kezemmel jelzem, hogy nem akarok bajt. Nem mutatok félelmet, csak a megadást – és ha lehet, akkor ismét a „főnökre” nézek.
- Mondtam, hogy vigye a k-rva puskát az oldalamból. Viszont a munkára is alkalmas vagyok, és értékes segítség lehetek. Elvállalom a munkát. – mosolygok a tagra.


~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Új Rio de Janeiro~
Ralf felgyorsítja magát és a lehető legnagyobb sebességgel fordul meg a tengelye körül, tanult technikával elkapja a csövet és oldalra rántja, még azelőtt, hogy a férfi reflex szerű reakciója bekövetkezhetne, már éppen a torka felé üt, amikor mintha minden megállna körülötte. Egy pillanatra mintha még valami bizsergést is érezne, de ekkor már képtelen megmozdulni, a teste nem engedelmeskedik, MR már nem jelez. Eltalálták, a páncélzata csak részben védte meg őt, de a következő lövedék már áthatol azon. A lövés nem a lehető legnagyobb feszültségű, ezért Shaw nem hal meg azonnal, testén hihetetlen fájdalom fut végig, a fájdalom és egyéb receptorai sorra égnek ki a testén keresztülfutó feszültség miatt, teste összeesik és a földön görcsösen rángatózik, majd az is megáll, mert már képtelen tovább mozogni. A fájdalmat átható fagyos érzés váltja fel. Olyan mintha belülről minden szövete, minden sejtje megfagyott volna, képtelen bármilyen mozgásra. Nem tud sokkot kapni a kijavított génállománya miatt, ezért eszméleténél van, lát mindent, fulladozik, levegőért kapkodna de nincs olyan része a testének ami működőképes. Normál esetben csak bizonyos mennyiségű oxigénre van szüksége a szervezetének, arra sem folyamatosan, de most már túl hosszú ideig nem kap, ezért haldoklik. Ilyen helyzetben a regeneráció miatt helyre kellene állnia minden testi folyamatának, de ez most az Avatar technológia miatt nem lehetséges, nincs olyan része mai regeneráció képes. A kép lassan elsötétül, de még látja ahogy a fegyveresek lassan sétálva elhaladnak mellette, egy még át is lép rajta, olyan mozdulattal mintha vigyázna, nehogy mocsokba lépjen.

//Folytatás: Az Új Ellenállás területei//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13254
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.