Elissa

Go down

Elissa

Témanyitás by Elissa on Pént. 24 Okt. 2014, 00:58

Adatok:

Név: Elissa
Egyéb név(i): EY21865
Faj: mutáns-mágiahasználó
Nem:
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 2003. A pontos hely és idő ismeretlen.
Kor: 22
Család: Se emlékei, sem pedig információi nincsenek családjáról. Egyik felmenője feltehetőleg mágiahasználó volt és mágikus képességeit onnan örökölhette.
Foglalkozás: Kiközösített - Csavargó
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 52 kg
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Vörös
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Vörös haján kívül semmi.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: Fejsérülésből származó teljes amnézia.

Életrajza:

Először teljesen fehér volt minden, végtelen térben elnyúlva, elérhetetlenül, megfoghatatlanul, felfoghatatlanul. Béke volt, nyugalom és csend. Aztán megjelent az első repedés, amely olyan volt, mintha egy láthatatlan égbolton nyúlt volna végig. Ezt aztán újabb és újabb követte, amin lassan hideg feketeség és fájdalom bugyogott be, eltörölve a fehér békét és nyugalmat.
Hideget éreztem és nedvességet magam körül, folyamatos lüktető fejfájást. Nem kevés küzdelembe került, hogy nehezen bár, de ki tudjam nyitni a szemeimet. Az első pár perc katasztrofális volt. A színek és a formák végeláthatatlan masszaként voltak jelen és úgy remegett ez a massza, mintha kocsonya lett volna.
Négykézlábra való tápászkodás közben rájöttem, hogy körülbelül bokáig érő jéghideg vízben lehetek. A szagok alapján biztos lehettem abban is, hogy nem egy luxus szálloda tartozéka, amit a lassan normális szintre visszajutó látásom is megerősített. Egy csatornába lehettem, bár az engem körülvevő sötétségnek köszönhetően a látóterem eléggé radikálisan le volt csökkenve, amint a fejfájás sem segített. A korábbi tornamutatványnak a második lépése most következett és egyik kezemmel miután megtaláltam a falat annak támaszkodva sikerült is, valahányadik próbálkozásra, talpra állni. A látásom már-már egészen kitisztult, és arra is került némi merészségem, hogy szabad kezemmel megérintsem azt a pontot ahol a fejfájásom epicentruma volt. Az éles fájdalom jelezte, hogy egy egyszerű púpnál súlyosabb, amit a hajamon érezhető meleg, ragadós anyag is alátámasztott. Hogy hogyan kerültem ebbe a helyzetbe viszont nem tudtam meg, hisz erre irányuló bárminemű próbálkozásom, hogy emlékeimben kutassak az eset után, eredménytelen volt erősödő fejfájással karöltve.
Az viszont így is tudtam, hogy jelenlegi helyzetem kilátástalan és, hogy fölösleges megtartanom, így a hosszú utazásom először egy bizonytalan lépéssel, majd egyre bátrabbakkal kezdődött, és végül elkezdődött a bolyongásom a csatornarendszerben.
Természetesen az emberlét hátrányai hamarosan jelentkezni kezdtek nálam. Először a szomjúság, majd gyomorkorgás mellett az éhség is. Az egyetlen pozitívum ebben a helyzetben az volt, hogy az addig zavaró fejfájás, talán mert enyhült vagy, mert megszoktam, már csak tompa hátsó érzésként volt jelen. De a két legfőbb problémára így is megoldást kellett keresnem és valamiért ösztönösen éreztem, hogy a körülöttem levő szemét és szennyvíz egyáltalán nem lenne a legjobb megoldás, a rágcsálók pedig túl gyorsak voltak számomra. Már négykézláb mászva, továbbra is küzdve az életemért, találtam meg, vagy talán helyesebb az, hogy talált meg a megoldás.
Egy lány, egy kislány állt előttem. Hálóing szerű ruha volt rajta, hosszú fekete haja volt és különös, fehér szemei. Olyan volt, mintha engem nézne, de mégsem. Vizet és ennivalót adott. Nem is kérdeztem, hogy honnan szerezte, vagy, hogy egyáltalán ehető-iható-e, egyből rávetettem magam, mint egy vad. Nem volt egy nagy lakoma, de az erőm egy részét visszanyertem vele és biztos voltam benne, hogy ha vele maradok ez így is fog maradni.
- Ki vagy te? – a hangom rekedt volt és számomra teljesen ismeretlen. Eddig amióta magamhoz tértem nem szólaltam meg és amúgy sem tudom, hogy azelőtt milyen volt. Nem emlékszem rá.
- Elissa. – jött a válasz gyorsan. Csilingelő gyermekhangja volt, viszont a hangsúly olyan komoly volt, ami még egy felnőttnél is meglepő lett volna, nem hogy egy hat-hét éves forma gyereknél.
- Így hívnak? – próbáltam valami kedvesebb hangot megütni, bár nem tudom mennyire sikerült és, hogy mennyire értékeli. A reakciója viszont meglepett, hisz fejével határozottan nemet intett.
- Elissa. – mutatott rám határozottan és egy pillanatig úgy éreztem, mintha engem nézne. Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint ő tudja a nevemet. Vagy lehet, hogy csak elnevezett, vagy, hogy így beszél, hisz ennél a szónál többet nem mondott. Csupán a kezét nyújtotta felém. Természetesen nem kellett komolyabb jelzéssel tudtomra adnia szándékát, hisz úgy kapaszkodtam bele, mint egyetlen mentsváramba. Ez némiképp elhamarkodott döntésnek bizonyult.
Alig, hogy a kezem elérte az övét a csatorna, amiben addig tartózkodtunk, egyszerűen eltűnt és egy hosszú folyosón találtam magunkat. Ugyan olyan kihalt volt, mint az a hely ahol azelőtt voltunk, és mielőtt még komolyabban megvizsgálhattam volna a lány, engem magával húzva, tovább indult. A harmadik, vagy negyedik kanyar után úgy tűnt, mintha tudta volna, hogy melyik a megfelelő útirány és, hogy merre mi van. Több ajtó mellett is elhaladtunk, de minden újabb kanyar után gyorsítottunk a tempón. Mintha menekülnénk valami elől. Hiába próbálkoztam bármiféle információszerzéssel, a reakció mindig ugyan az volt. Fejrázás.
Hamarosan viszont bebizonyosodott, hogy valóban menekülünk valami, vagy valaki elől. Először kivehetetlen kiáltásokat hallottam, majd lépések zaját a hátunk mögül. Mikor már úgy éreztem, mintha valaki a nyakamban lihegne, ölbe kapva a lányt, gyorsítottam. Biztos voltam benne, hogy így gyorsabban haladhatunk és a kis társamnak sem volt vele gondja, hisz szó nélkül engedte, és amikor egy elágazáshoz értünk egyszerű kézjellel jelezte, hogy merre folytassuk.
Rengeteg elágazást hagytunk magunk mögött, mikor a lépések zaja megszűnt, kicsit lassítottam abban a reményben, hogy bármi is üldözött addig minket, az feladta. De a következő kanyar után szembe találtuk magunkat vele. Egyszerűen nem volt időm kivenni, hogy ember-e vagy valami teljesen más, hisz alig, hogy észrevettük egymást erős fénysugár hagyta el a testét. Gondolkodás nélkül cselekedtem és bevetettem magunkat a legközelebbi ajtón. Egy terem helyett ismét a csatornában találtam magamat. Ahol az ajtó lehetett korábban ott most egy, a csatorna egyik főágába vezető nyílás volt, de a támadónak nyoma sem volt.
Nekem semmi bajom nem esett, de a karjaimban levő lányról ugyan ez nem volt elmondható. Csupán halkan nyöszörgött, miközben a mellkasán egyre növekvő vörös folt keletkezett. Egyik kezemet rászorítottam, de annak semmi hatása nem volt és hamarosan a teste gyorsan ki is hűlt. Nem volt, akihez fordulhattam volna és a mentsváram is odalett. Emlékeim nincsenek, de így is tudtam, hogy az ami történt az halál.
- Mély levegőt! – hallottam a parancsot a hátam mögül. Férfihang volt, erős és magabiztos. Ijedtemben meg sem fordultam, hogy megnézzem magamnak, csak összeszorítottam a szemeimet és a parancsnak engedelmeskedve mély levegőt vettem. Éreztem a kezét a vállamon, majd azt, mintha hirtelen messze hajítottak volna. Mikor az utóbbi érzés elmúlt és ismét szilárd talajt éreztem a térdeim alatt, a levegő nagy köhögés kíséretében szabadult ki belőlem. Az ismeretlen keze pedig egészen addig a vállamon pihent, amíg abba nem maradt.
- Minden rendben? – hallottam ismét a korábbi hangot, most nem parancsoló volt, inkább lágyabb, aggódóbb.
- Igen. – válaszoltam kisvártatva, közben az alakot is megnéztem. Ember volt, sötét bőrű különös tetoválásokkal, haj nélkül. Közben pedig azt is észrevettem, hogy már nem a csatornában vagyunk, vagy legalábbis nem azon a részen ahol korábban voltunk. Ez melegebb, és inkább tűnik úgy, mintha egy kis falu vagy település lenne.
- Sajnálom azt, ami a barátoddal történt. – intett fejével a még mindig a kezemben tartott lány irányában.
- Tudsz rajta segíteni? – nyújtottam felé, mintha lehetne lehetőség még a meggyógyítására. Valahol belül viszont, már úgyis tudtam a választ.
- Nem, már nem. Megpróbáltalak titeket korábban utolérni, de még annyira nem ismerem a csatornarendszert. Amikor meg végre sikerült, már túl késő volt. – válaszolta az ismeretlen férfi, közben egy nő is megérkezett. Barna haja volt és piszkos szürke ruházata. Mikor a lányt meglátta a szája elé kapta a kezét. Most már biztos volt, hogy valahol teljesen máshol vagyok.
- Hogy hívnak? – szólalt meg végül a nő, közben utasította valamire a férfit, aki elvette tőlem a lányt és elment vele valahova.
- Elissa. – válaszoltam gépiesen miközben a távolodó két alakot figyeltem. Közben a nő közelebb jött hozzám és elkezdett megvizsgálni. Az arca többször váltott az érzelmek között, de hiába próbálkoztam, semmit nem tudtam ebből kivenni.
- Erre harapj rá jó erősen. – utasított végül, mikor a fejemet is megvizsgálta.
- Miért? – néztem tanácstalanul a felém nyújtott rongydarabot.
- Csak csináld. – kicsit erényesebb volt már ez az utasítás.
- Éhs mohst? – haraptam rá végül, miközben ő valamiféle csipeszt vett elő az egyik zsebéből.
- Ez egy kicsit fájni fog. – mindössze ennyit mondott, de utólagosan tudom, hogy ez hazugság volt. A fejemben lévő fémdarabot egyetlen rántással húzta ki. Először éles fájdalmat éreztem, majd újra a fehér nyugalomban találtam magam.
Órákkal később ébredtem fel. Egy ágyban feküdtem, egy kis szobában, új, meleg ruhákban. Minden, ami korábban történt velem olyan volt, mintha álmodtam volna, habár azelőttről mindössze üres feketeség volt a fejemben.
- Felébredtél? – mikor az álmomban látott nő megjelent, már tiszta volt, hogy az egész nem álom volt, nagyon is valóság volt minden.
- Mi történt? – ültem fel az ágyon.
- Ezt én is kérdezhetném. Egy pár centis fémdarabot szedtem ki a fejedből és elájultál. A sérülés pedig órák alatt begyógyult, pedig biztos vagyok benne, hogy a koponyád is sérült. Valamint ezt találtam a csuklódon. – hajított az ölembe egy karkötőhöz hasonló dolgot, amin egy kis műanyag lapocska volt.
- EY21865? – olvastam fel azt, amit a műanyagra nyomtattak, de számomra semmi jelentőséggel nem bírt.
- Nem jelent semmit számodra? Egyáltalán mi történt veled? – egy széket kerítve ült le mellém magasra emelt szemöldökkel. Nem is tudom, hogy miféle választ vár erre.
- Semmit, és nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a csatornában térem magamhoz, majd jött az a lány, menekültünk valami elől, ami aztán megtalált és valamit csinált a lánnyal. Aztán az a férfi idehozott. – foglaltam össze a dolgokat röviden és tömören, de valóban ennyi volt minden, amire emlékeztem.
Szerencsére ez senkit sem zavart és hamarosan megtudtam, hogy az ott élők, akik közé most-már én is tartoztam, mindnyájan számkivetettek, vagy elmenekültek az elől a világ elől, amit ők egyszerűen a „felső világ”-ként emlegettek. Az elkövetkező éveket pedig ezzel a csoporttal töltöttem. A másik világról, ahonnan ők származtak mindig csak meséket és történeteket hallottam, soha, egyetlen egyszer sem voltam fenn, arról nem is beszélve, hogy szinte naponta vagy kétnaponta telephelyet változtattunk. Azt mondták, hogy nem biztonságos és hamarosan ezt magam is megtapasztaltam. Nem csak mi voltunk idelent, arról nem is beszélve, hogy a túlélés volt a tét mindig és minden fölösleges kapcsolatot kerülni kellett. Ha csoportosan voltunk, ha pedig egyedül.
2023-24 között, legalábbis valami ilyesfélét mondtak a többiek, ám ez számomra semmit sem jelentett, egy teljesen új helyre költöztünk, ami régebbi és elhagyatottabb volt. Mikor rákérdeztem ennek az okára, csak annyit mondtak, hogy a „felső világ” problémái miatt vagyunk kénytelenek erre. Persze az új hely új kalandokkal és új veszélyekkel kecsegtetett.

- Itt az idő. – mondta a nő, kit Cassie-ként ismertem meg, pár nappal ezelőtt. Nem értettem, hogy mit szeretne, hisz semmit sem beszéltünk meg korábban.
- Mihez? – tetem fel a kérdést, bár valami nagyon zavaró motoszkált a fejemben ezzel a dologgal kapcsolatban.
- Mostantól a felső világban fogsz élni, Elissa. – a hangja komoly volt és a mohás mennyezetet nézte elködösült szemekkel.
- Ez vicc úgy-e? – néztem rá értetlenül, hisz eddig egyszer sem voltam odafönt, az egy teljesen idegen világ számomra.
- Nem. Nekünk, egytől-egyig, megvan a magunk oka arra, hogy miért nem élhetünk odafent, hogy miért kell a csatornákban járkálnunk nap, mint nap. Neked viszont nincs. Téged egy élet vár odafönt. – a hangja egyszerre volt bíztató és szomorú.
- De nem ismerem azt a világot. Mit kezdjek majd ott? – fakadtam ki teljesen jogosan, hisz a csatornában tudtam, hogy kell élni, hogy mire kell figyelni és mi az, amit el kell kerülni, de ott azt sem tudtam, hogy mi van egyáltalán.
- Buta lány. Képes voltál túlélni a csatorna veszélyeit, mi pedig mindent megtanítottunk neked, amit tudtunk. Neked nem itt van a helyed. Ami pedig az ottani túlélésedet érinti. Tessék. Az egyetlen, amit tenned kell, hogy találsz valakit, akinek jelent valamit ez a jel. – nyomott a kezembe egy lapot, amin egy körben egy nagy „X” volt látható.
- De hogyan…? – kezdtem el a mondatot, de nem is tudtam, hogy hogy akarom befejezni.
- Jeremy majd felteleportál téged. Biztos, hogy valami biztos helyre fogsz jutni…

Képességei:
Gyógyító faktor: Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően.
Alap mágikus képesség: Minden mágikus erővel rendelkező karakter érzékeli a mágikus aurákat. Legyen az varázstárgy, mágus vagy természetfeletti/isteni karakter.
Tűz teremtés: Részmágia. Képes kézjelekkel kisebb lángokat teremteni és a közvetlen közelébe eső éghető tárgyakat ezekkel lángra lobbantani.

Szakértelmei:
- Magas szintű túlélési ismeretek csatornai környezetben.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Megjegyzés: A mágia tudást, majd kijátszani szeretném valahogy, ha nem gond.
avatar
Elissa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 35
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2014. Oct. 23.

Karakteradatok
Főkarakter: Elissa
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Elissa

Témanyitás by Thorhalla on Vas. 26 Okt. 2014, 17:27

Az egyeztetések után elfogadva, kezdőtőkéd 20 dollár. Egy adatlapot írj, aztán mehetsz játszani.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13924
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Elissa

Témanyitás by Elissa on Vas. 26 Okt. 2014, 17:38

Köszönöm! Smile

Adatlap:

Név: Elissa
Lakás/Létesítmény: Nincs
NJK: -
Foglalkozás: Munkanélküli
Munkahely: -
Pénz: 20$
Bevétel/hét: -
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: -
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 4
avatar
Elissa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 35
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2014. Oct. 23.

Karakteradatok
Főkarakter: Elissa
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Elissa

Témanyitás by Cerebro on Hétf. 22 Dec. 2014, 00:00

A bannerversenyen elért eredményed jutalma 2 kredit.
avatar
Cerebro
Adminisztrátor

Hozzászólások száma : 1104
Hozzászólások régi : 109
Korábbi szint/kredit : 2.szint - 6 kredit
Aktuális szint/kredit : 11.szint - 25 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Cerebro
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Elissa

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.