Óváros utcái

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





Apokalipszis és az AIM

Niteris bármennyire is próbálta volna az emlékeket megnézni a nő fejében arra nem volt képes, a képessége ilyen dolgokra nem terjedt ki, csak a megszállásra. Ezenfelül iszonyúan zavaró volt, hogy Niteris számára zengett, bongott minden a kifinomult hallás miatt, mindenféle szagtól felfordult a gyomra, nem is beszélve arról, hogy a szemein keresztül minden nagyon, de nagyon éles volt. Nem volt ahhoz hozzászokva és akaratlanul is migrén tört rá és hányinger, ahogyan forogni kezdett a világ. A férfi továbbra is aggódva nézett rá, továbbra is beszélt hozzá, majd a szemei elkerekedtek és ütésre emelte a kezét, egyenesen Niteris felé.
A vadul való hadakozás lényegében semmiség volt, már csak azok után főleg, hogy még egy tudatot érzékelt, ami mintha fejbe szúrta volna őt – egy mentális csapás valahonnan – ezek után a nő zúzta szét a megszállást, hogy pillanatok alatt elsötétült minden a számára és a testében találta magát.
Szerencsére Ervin készült minderre, és amíg Niteris a megszállással bíbelődött. Így, amint a démon visszakerült a testébe a teleportálást vére is hajtotta a férfi. A következő pillanatban egy aranyfalú, hieroglifákkal teli raktárhelységben találta magát a hármas, ahonnan összesen egy darab kijárat volt csak.

Ami viszont szerencsés volt, hogy ezen emeletről érezték azt a valamit, ami hívta őket, így legalább már nem kellett túlságosan messzire menni.

*legközelebb konkrétan írd le, hogy miként harcolsz, mert különben tudod, hogy a legrosszabb eshetőséget kell

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





Apokalipszis és az AIM

Ervin fülelt és kémlelt, de szerencsére semmilyen nyoma nem volt annak, hogy lett volna valaki itt velük. A folyosóra való hallgatás is hasonló eredménnyel zárult, így ki lehetett nyitni az ajtót. Itt egy aranyfalú, aranyszínben pompázó plafonú és padlójú tágas folyosóra érkeztek. Ha elindulnak abba az irányba, amerről a hívás jött, akkor hamarosan egy kanyar következett a folyosón, ha kinéznek óvatosan, akkor a hely továbbra is üres, a kanyar után rövid folyosórész jött és utána egy ajtó. Amint a közelébe értek, az máris kinyílt, így legalább ezzel nem kellett foglalkozni.
Odabent egy műteremszerűség fogadta a triót, ahonnan remek rálátás volt a városra is. Festőállványok, paletták és ehhez hasonlatos dolgok voltak itt a helységben. Ennél azonban volt egy érdekesebb is, a szoba közepén. Azon a részen a fémpadló be volt horpadva, egy jó két méter sugarú körben és megsüllyedve szépen fokozatosan, mígnem elérte az egész a nagyjából negyven-ötven centi mélységet. Ennek a horpadásnak – ami itt közel sem volt már kráternek mondható – meg lehetett látni, hogy mi, egészen pontosan ki volt az, aki becsapódott odakint. Egy furcsa öltözetű idősebb férfi volt, aki eszméletlenül feküdt.

Ha valaki közelebb lép, hogy megvizsgálja, akkor kiderül, hogy a rejtélyes illető életben van, csak eszméletlen, felkelteni azonban nem sikerül.

//Bocsánat, hogy ennyire előrerohantam, de a többiekhez képest jó két-három körös lemaradásban voltatok.//

Kree Invázió 5 – Az idő ura 1 – Megszűnt idő





Apokalipszis és az AIM

A hármasnak nem sok ideje volt arra, hogy bármit is tegyen, jobban körülnézzen, mert pár szívdobbanásnyi idővel később az ajtó, amin bejöttek kinyílt és maga Apokalipszis állt meg ott.
- EZ!? - mondta Apokalipszis. – Hányszor kell még megölnöm?!
Láthatóan felismerte az eszméleten alakot és szerencsére emiatt nem a trióval foglalkozott, hanem az alakkal. A kezeit maga elé emelte és elsöprő sugár csapott ki belőle, ami a hármast is elsöpörte volna. Ekkor hirtelen minden lelassult, mindenki körül, a mozdulataik is lassabbak lettek, ahogyan körülöttük minden más is. Az idősebb fura ruhás férfiból lilás fény kezdett áradni, ennek a tempója nagyjából normális volt, de minden más lassú, és körbeölelt mindenkit a fény. Pillanatokkal később érezni a forróságot, ami Apokalipszis támadását kísérte és már látszott szinte az orruk előtt volt ez a sárgás fény, ami vele járt. A sárga és a lilás fény pedig mindent körbeölelt ekkor. Néhány pillanatra minden megváltozott körülöttük, újra ott voltak a piramis előtt, majd a sikátorban a múltban, végül néhány pillanattal később a kráternél a saját jelenükben a tetőn, ahol alapból voltak, ahol már látszott az idős férfi is az egész mélyén, a sok emberrel kik a kordonon kívül várakoztak. Végül néhány másodpercük volt csak mielőtt újra változni kezdett minden, végül egy újabb váltás egy elmosódás után…
A következő pillanatban egy síkság kellős közepén találták magukat az ájult fiúval együtt, ahol már az X-men és X suli tagjai is voltak egy eszméletlen fáraóval együtt, és egy nagyobb csoport is, akiknél egy fiatal páncélos eszméletlen fiú volt, a távolban tengerpart és elhagyott katonai kikötő látszott…


Már csak az új helyszínre írjatok, ott is vár titeket egy új reag.
És bocsánat a sietésért, de tényleg nagyon le voltatok maradva