Ghoul Játszma

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

// Bocsi, félre érthető voltam, nem ő térdelt. Igyekszem máskor nem túl későn írni. //

Komoly, és lenéző testbeszédét, hamar ördögi vigyorra váltotta, és folytatta a beszélgetést:
- Ha már így alakult, mit szólnál ha kicsit megkóstolnám? Báár, minek is kérek engedélyt? Pontosan öt perc, és tizenkilenc másodpercet késtél a vártnál. Noo meg a területemen vagy, jó mi? Küzdjünk meg a falatért, életre halálra, aki talpon marad öt perc, és tizenkilenc másodperc után, azé lesz a főfogás... készülj! - parancsolta Jim-nek, és lelkesen harcállásba helyezkedett, s előhívta kagune-ét, ami hat darab világosbarna színű csáp volt, rinkaku fajta. Jim tudhatja, hogy pont a saját támadószerve speciálisan alkalmas semlegesíteni, felaprítani a Lucas támadó szervét.
Már jobban lett, újra érezte magában azt tüzet ami a győzelemhez szükséges. A vörös hajú fazon pedig elkezdte a támadást, elsőként egy elterelést tett, mintha egyenesen Jim felé szaladt volna, de hirtelen felugrott, majd a plafonttól elrugaszkodva rávetette magát föntről, és ha sikerül lefognia, akkor hat irányból támadja a könyvtáros kagunejének csonkját. Az a célja, hogy levágja azt.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés

Lucas. Az a tetves patkány, nem hittem volna, hogy pont vele fogok összefutni. Azt hittem, hogy már rég felzabálták valahol vagy leszedték a galambok. Álmomban sem hittem volna, hogy pont itt, pont most fogok vele összefutni, ráadásul nem így. Miután azzal fenyegetőzik, hogy megeszi Deannát, újból elönti a szar az agyamat, de most nem fogok fejetlenül támadni. Lehet, hogy neki is vannak titkos fegyverei, sőt még a kaguneja fajtáját sem ismerem, mert még sose mutatta. Mikor harci állást vesz fel és előhúzza a támadószerveit, akaratlanul is elmosolyodom. 6 darab csáp, azaz egy rinkaku. Küzdöttem már hasonló szervvel megáldott ghoullal és őszintén szólva nem volt esélye. Remélem ez most is így lesz.
Lucas rögtön felém rohan, én pedig hátralépek egyet, mikor ő felugrik és a plafon felől támad. Szinte azonnal feléje csapok a kagune-mal, lehetőleg a csápjait célozva, megpróbálva súlyos sérüléseket okozni. Ezután azonnal hátraugrok, amennyire a fal engedi, majd én fogok felé vetődni, közben pedig a skorpiómmal távol próbálom tartani, vagy levágni a támadószerveit, és a testét pedig az ökleimmel és a fogaimmal fogom támadni, mint egy állat. Végezni fogok vele, nem számít mibe kerül. Nem hagyom, hogy Deanna meghaljon.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

Lucas terve megváltozott, elrugaszkodásos támadása inkább védekezésre kényszerítette mert Jim rátámadt Kagune-vel. Egyik csápját a plafonba szúrta és felemelte magát, s ezzel kikerülte a támadást. Onnan a könyvtáros mögötti falra ugrott, és onnan csúszott le. Három kagunet, felhasznált védelemre, egyet a lecsúszásra, a maradék kettőt támadásra. Ugyan Jim teljes mértékig eltökélt volt, és tudta mit csinál, egyenlőre kiegyenlített harc folyik az állatias harapás, marás, ütések, rúgásos közelharcukban. Egyik fél sem tudott a másikban bevinni sérülést. Mígnem egy szaltó kíséretében a támadószerveit úgy irányította, hogy Jim-et hátrébb menjen,hanem teszi akkor csúnyán megsérül a felsőtestén, több helyen is, ugyanis csak egy részét tudná kivédeni bikaku csápjával.
Ha hátrál akkor láthatja, hogy Lucas, féltérdre rogy, a bal kezét a földre tette, míg a jobb kezével, a megfeszített ujjaival sebet kapart az arcára, őrült arckifejezéssel, félig nyitott szájjal, nyáladzva:
- Hahahaha, finom falat - jelentette ki őrült nevetéssel, és a földtől elrugaszkodva Deanna felé vetette magát.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

Lucas ugrál, mint a nikkelbolha, én pedig igyekszem minél előbb agyoncsapni, bár ez egy kicsit nehézkes. Lucas előnye, hogy neki kapásból hat támadószerve van, és még ha azok gyengébbek is, a mozgásnál nagy előnyt nyújtanak neki. Akárhogy igyekszem megütni, megharapni vagy bárhogy is szétszedni, nem sikerül, mígnem Lucas egy szaltó kíséretében támad, ami miatt azonnal hátraugrom, még mielőtt felnyársalna az az őrült. Azonban ezután nem hagyom annyiban, azonnal elrugaszkodom, a kagune-mal rögtön feléje szúrok egymás után többször, közben pedig megpróbálok rávetődni, ami ha sikerül, akkor foggal, körömmel csépelni kezdem. Még ha sikerül is elmozdulnia, én akkor is úgy próbálok támadni, hogy kénytelen legyen Deannától távol maradni, vagy megpróbálok helyet cserélni vele, hogy könnyebben tudjam őt védeni. Akárhogy is, nem fogom hagyni, hogy az az elmebeteg állat egy ujjal is hozzáérjen.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

Egy esemény:
- Tudatában vagy a tetteiddel? – kérdezte egy fekete ruhás férfi az asztal mögött űlve, mélyen belenézve a fiatal férfi zöld, nyugodt szemébe.
- Rigle úr. Tudatában van azzal, hogy fia szintén mulaszt? Tiszában van azzal, hogy lopásban bűnrészes? Tisztában van azzal, hogy a másik munkatárs már tizenöt éve lop a munkahelyéről? Én mindig tudatában vagyok, azzal mit miért csinálok, drága uram – oktatta ki Dmar a férfit, akit nem igazán érdekelt a mondandó.
- Üres süketelések te szarzsák, semmi bizonyítékod nincs ezekre – válaszolta miközben a szájában ott füstölgött a cigaretta.
- Ó? Nem lenne? A tíz alkalmazott vallomása nem bizonyíték? A kettő munkatárs elbocsájtása pont ez ügyben szintén nem számít? Még lehetne fokozni. Főleg, hogy a felső vezetés azt hiszi minden oké, minden szép ott lent, miközben semmi sem működik, és káosz van, kavarások, kár okozások eredményes munka helyett – tört ki belőle, mire Mr. Rigler csak a cigarettáját szívta, és gondolkozott. A fiatalember viszont nem hagyott sok időt rá. Elővett egy á négyes papírokat, négy darab volt össze tűzve egyik sarkán. Az odacsúsztatta a férfinak, aki kérdőn nézett rá:
- Mi ez kölyök? – kérdezte flegmán.
- Ne szövegelj, írd alá, idézve a stílusodat – válaszolta nyugodtan.
Denver városban:
Régi események feltörtek Dmar-ban miközben a felfordulás közepette hátizsákkal a hátán, éppen fél térdre rogyott, hogy megkösse a korábban szándékosan lazára kötött jobb cipőjén a cipőfűzőt, közben körbenézett a földalatti járműből kiszállva. Úgy gondolta tiszta a terep, noha sokan voltak ott lent, így nyomban kiegyesedett, és felment a lépcsőkön.
Mikor már a felszín utcáira ért, pár másodpercig szemügyre vette a zajló eseményeket, de nem időzött sokáig, dolga volt. El kellett jutnia egy épülethez, aminek a már jól ismert hátsó bejáratán bejutott a lifthez. Kezeire munkás kesztyűt húzott, és a táskáját levette a hátáról, és betette a lift fülkébe, és megnyomta a nyolcas gombot, végül ő maga elhagyta a helyiséget, méghozzá sietősen, vissza a föld alá, ahol egy tucat halott ember várta, és jó pár ghoul akik már eszegették őket.
Dmar megigazította ruháját a nyaki részen, majd úgy haladt egyenesen le majd balra el mintha misem történne, de persze ezt többen észrevették.
- Érzed ezt? Kapjuk el! – mondta az egyik ghoul, és még két társa vele tartott.
- Hé, hova mész madárka? Hé! Állj már meg! Hozzád beszélek! – utasította Dmar-t, de ő nem hajlandó sem reagálni, sem szót fogadni akárkinek, mígnem elé ugrottak, gátolva az metró megálló karbantartó járata felé vezető utat:
- Na végre, van ám vér a pucádba ide lejönni – állapította meg az egyik nevetve, mire a többi is elkezdett. De a férfi nem volt hajlandó ott időzni, meg akarta kerülni őket, hogy tovább menjen.
- Mi a fene van veled? – kérdezte mire visszalökte a helyére.
- Szerintem nem százas… - válaszolta egy másik, erre már reagált Dmar.
- Dolgom van, mint látják, és ahogy elnézem… negyven öt százalék a valószínűsége annak, hogy ezt túlélem – állapította meg Dmar izgatott vigyorral az arcán, és jobban a kezére húzta a már rajta lévő kesztyűt a jobb kezén.
Deanna házában:
Eközben Jim-ék harca tovább folytatódott, Lucas újfent védekezésre kényszerült, és egyre jobban be volt korlátozva a mozgás terén, de nem mintha zavarta volna, jól szórakozott, viszont nem lehetett tudni miért, vagy alapból zakkant, és azért.
- Még három perc, és öt másodperc - mondta ellenfelének, majd egy váratlan, földet megrengető robbanás sorozat egyensúly vesztést okozott mindkettőjüknek. Érdekessége, hogy nem egy pillanatig tartott, hanem vagy egy percen át. Kintről pedig éktelen ricsaj, mintha egyfolytában kocsik ütköznének egymásnak. Ám ez lehetetlen mert Jim idefele jövet láthatta, hogy a kocsikat mindenki hátra hagyta, és azok beltere üresen tátongott, ha nem hagytak hátra anyagi javakat, vagy más tárgyakat a káoszban.
- Ez nem volt benne a számításban! - hisztizett Lucas, miközben igyekezett felkelni, és Jim felé támadni, elrugaszkodva a földtől csápjaival odacsapva, hacsak nem gyorsabb az ellenfele.

A metróban:
Dmar, a bal oldali falat érintve bal kezével szaladt előre a karbantartó járathoz, kivágta az ajtót, majd becsukta maga után. Nem zárta be mert ha akarják simán betörhetik az ajtót a ghoulok. Lefelé sietett a lépcsőn, ugyanis ez egy speciális hely volt, közben vissza emlékezett a tervre:

~ Pontban az esti műszak utáni több órán át üres az épület, és a nyolcas szint pontosan az átépített gázvezetékhez csatlakozik, amit valamilyen oknál fogva még mindig hajlamos az eresztésre. A a gázcső végén található, a felső szinten egy sarkában, egy mindig beázástól meggyengült talapzati rész. Amin keresztül az esetleges robbanás tovább juthat, az alatti szinten pedig pont egy olyan felső raktár van az átépítések miatt olyan palackokat raktároztak amik elengedhetetlenek a munkához, és amiért eléggé nehezek nem vitték le őket, s azok a palackok igen nagyot robbannak ahhoz, hogy az alatta lévő szintet áttörje, és találkozzon a hatodik szint csőrendszerével, amin nemrégiben fedezték fől, hogy korábbi hanyag munka miatt igen rossz állapotban van.
Első három szint kiiktatása biztos siker, és ha nem lenne a többi is sikeres, korábban elhelyezett robbanó anyagok megteszik a dolgukat, ahogyan kérte. ~

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

A harc egyre keservesebben folytatódik. Sikerül távol tartanom Lucast, Deannától, és egyre jobban korlátozom a mozgásterét is, de nekem nem tetszik az, hogy ezen ő jól szórakozik. Aztán mikor közli pontosan, hogy mennyi idő maradt hátra, még jobban felhúzom magam. Mégis ki az az őrült, aki harc közben is méri az időt? Vagy nagyon zakkant az ipse, vagy valamit rejteget előlem, talán erősebb, mint hittem. Amikor éppen lecsapnék rá, hirtelen megrázkódik a föld. mintha valami nagyot durrant volna. A nagyobbik gond az, hogy ez körülbelül egy percig is eltartott, ami nagyon nem tetszik nekem, de nem nagyon érek rá ezzel foglalkozni. Amint véget ér az egész, rögtön felpattanok és hallom, hogy Lucas hisztizik, majd nekem ugrik. Szinte azonnal arrébb ugrom, majd lendületből újra nekitámadok, igyekezvén a kagunem-mal az övéit távol tartani és az öklömmel csépelni azt a barmot. Ha csak egy kicsit is sikerül lelassítanom még jobban, akkor pár csapással megpróbálom lemetélni valamelyik támadószervét vagy éppen keresztüldöfni/sebet okozni rajta.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

Ütközetük továbbra is kiegyenlített volt, majd Lucas-t valamiért váratlanul érte Jim jobbosa, és ez volt az első olyan támadás ami betalált, aminek erejétől a hátára esett, így a könyvtáros letudta metélni három rinkakú kagune csápnak az egyharmad részét. Ami cseppet sem tántorította el Lucas-t, sőt őrült nevetésbe kezdett, gyorsan felugrott a földről, és bármiféle támadás ami felé tartott kivédett a kagune csápok pörgetéseivel, a levágottakat pedig hamar vissza regenerálta.
- Karcolás – állapította meg ördögi vigyorral, és folytatta feltehetőleg harc közben hiszen Jim korábbi hozzáállása alapján nem hagy neki egy másodperc pihenőt sem:
- Egy perc ötven másodperc van hátra, nem gondoltam, hogy eddig bírod – kiabálta nevetve, és Jim érezte, hogy az ellenfele most valamiért sokkal gyorsabban kezdett el mozogni, és pontosabban. Támadócsápjaival kettő helyen megsebezte a könyvtárost, a bal vállán, és a jobb combján. Elhanyagolható sérülések(lévén ghoul), de Jim számára ez intő jel, hogy változtatni kell valamin.

Denverben, valahol a föld alatt:


Dmar-nak a jobb keze mutatóujján volt egy a kulcsokat összefogó karika, a szabad részeken öt darab kulcs zörgött, ugyanis kihasználva a lendületet egy másodperc alatt ki pörgette a kulcsokat, utána vissza, olyan formában, hogy a középső, gyűrűs, és a kisujja fogja körül őket.
Az helyenként vibráló neonfény okozta fényzavarok nem zavarták a földalatti folyosón való közlekedésben.
Már a vége felén járt amikor a tőle balra lévő fal hirtelen beszakadt, s annak darabjai a szomszédos jobb oldali falnak csapódtak megrongálva azt. Az egyik zavaros lámpa pont ez az esemény után kezdett el vibrálni, a világítás nélküli másodperc után amikor a fény visszajött, ketten álltak Dmar előtt. Fekete kapucnis felsőt hordottak, és lefelé a talapzat irányában néztek. A férfi pedig nyugodtan, bármiféle érzelem nélkül nézte őket, s várt. Két másodperc múlva felnéztek a földről, láthatóvá vált a lemetélt ajkuk, és a megroncsolt arcuk. Több helyen csak a hús látszott, de friss vért is észre lehetett venni rajtuk. Dmar-t nem igazán hatották meg a látottak, ő már elég sok mindent látott az évek alatt, hogy ne szörnyedjen el.
Kisvártatva megjelent a fő kolompos, egy őszes hajú, szakadt, fekete felsőt viselő, sebhelyes arcú, vigyorral az arcán.
- No lám, Mr…Ddmmaarr, hideg mint mindig – állapította, meg boldogan miközben a két szakadt arcú közé sétált.
- Hogyan voltál képes ilyen hamar eljutni Salt Lake városból? – kérdezte összeszűkült szemekkel.
- Mondhatnám, hogy van egy szép földalatti járatunk Denverig kiépítve, és egy szuper földalatti gyors járművünk, de akkor hazudnék hehehe – röhögte el magát a végére, miközben a karjait a két testőr vállaira tett.
- Akkor hogyan? – faggatta töretlenül Dmar. Ami untatta a Fehér Hiénát.
- Jaj, ugyan már, sakkozd ki! Félig volt igaz amit mondtam, a maradék pedig annyi, hogy a járat nem volt teljesen kiépítve, de én aannyyiirraa látni akartalak már, hogy utat robbantottunk magunknak Hahaha, csak a jármű felrobbant Hahaha – nevetett egy jóízűt az eseményeken, ami szintén hidegen hagyta Dmar-t.
- De… térjünk inkább a tárgyra, hogy tetszenek a testőreim, hát nem édesek? – kérdezte vigyorogva, ám reakcióra hiába várt, a férfi akár egy szobor, ami egyre jobban idegesítette az őrültet.
- Chh, veled nem élvezet beszélni – állapította meg, miközben elengedte a testőröket, és közöttük elsétált egyenesen a ember felé sétált, szép lassan.
- Tudod, nagyon zaklatottá tettél, felrobbantottad a szervezet egyik fő épületét. Furmányos volt tőled, de ezzel nincs vége! Szépen velünk jössz, és akkor… talán mindened épp marad – ejtette ki az utolsó szavakat hangsúlyozva, miközben tíz centire volt az arca a másikétól. Amire válaszképp megint elkezdett egyszer játszani a kulccsal, miközben a Fehér Hiénát nézte, aki csak nevetve ezt mondta:
- Hehehe, nincs esélyed ellenem, ismerem a technikáidat…
- Ahogy én is a tiédet, és minden létező dolgot tudok rólad amit lehet, Josua Grey, vagy nevezzelek Sm… - ejtette volna ki a nevet Dmar, amikor egy erős pofon érte, és amiért egy SS+ szintű ghoul adta, ezért a földön kötött ki, és tudta, hogy egy darabig nem tud majd beszélni, vér ízét érezte a szájában.
- Hallgass te kutya! Ki ne merd ejteni a szádon azt a nevet, vagy nem fog érdekelni ki vagy, és mi tudsz... azonnal velünk jössz, most rögtön, vagy itt döglesz meg, a saját kezem által! Válasz kutya, eljött az idő!!! – ordította rá remegő hanggal, és jobb kézzel. Dmar pedig szép lassan feltápászkodott, a földről, s láthatta, ahogy a Fehér Hiéna, megöli a saját emberét, egy nagyon gyors, és halálos mozdulattal, és utána könnyedén leszakította a fejét, s felfelé tartotta azt, a vér lecsordogált a szájára, arcára, amire extázisba került két másodpercig. A kéz remegése megszűnt, s ahogy ez megtörtént elengedte a fejet, ami tompán puffant a földön, majd ezt mondta:
- Így már jobb… induljunk, a főnök már vár! – adta ki az utasítást komoly hangon Dmar-nak, és a megmaradt testőrnek miközben visszament a lyukba, mind a ketten engedelmesen követték őt.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.

A harc továbbra is kiegyenlítetten zajlik, ami nem kevés fejfájást okoz, révén így semmire sem jutok. Aztán hirtelen az egyik ütésem betalál, Lucas megtántorodik és ezt a rövid időperiódust kihasználva sikerül lemetélnem egy kicsit a csápjaiból. Az eredmény meglepő, de ami utána következik, az még inkább az. Lucas a sérülése ellenére röhögésbe kezd, majd elég erős védekezésbe kezd, közben pedig visszanöveszti a csápjait, plusz még meg is sebez.
Úgy tudtam. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Nagyon úgy tűnik, hogy Lucas csak játszadozik velem, de amint megsebeztem, megmutatta a foga fehérjét. Az idő telik, nekem pedig ki kéne találjak egy új stratégiát ellene, máskülönben nagy bajban leszek és ennek Deanna issza meg a levét. Tárgyalni nem érdemes vele, ahhoz túl őrült, de rendesen megsebezni sem tudom, mert túl gyors és nagyon erős a regenerációs képessége. Valamit ki kell találnom.
Rögtön nekiugrok és a csápommal felé fogok csapni, azonban ez csak megtévesztés lenne, mert az utolsó pillanatban felugranák és felülről vetném rá magam. Ettől gondolom a csápjaival felém fog támadni, viszont akkor a saját támadószervemmel döfnék belé. Ha sikerül is eltalálnia, akkor sem állok meg, hanem ordítva vetődnék rá és pár ütés kíséretében beleharapná a nyakába vagy egyéb testrészébe és kitépnék egy darabot. Ha sikerül és egy kicsit lelassul, akkor a kagune-mel újra döfnék felé párat.

Denver ostroma. – választott esemény: emberibb.
Kaland szintje: III
Idő: 2014. 07.12.-e Szombat.
Helyszín: Colorado fővárosa: Denver.
Résztvevő: Jim Stevenson – A Skorpió
- Spec – Többszálas mesélés.


Jim úgy döntött változtat azon amit eddig csinált, és elkezdte azt a taktikát alkalmazni amit legelőszőr Lucas alkalmazott rajta. A félmeztelen ghoul pedig csak várt, mosolyogva. Csakis akkor csinált bármit amikor Jim fentről igyekezett rátámadni. Egy támadószervi csápjával feléje szúrt, mondván úgyis erre vár a könyvtáros, és válaszképp támadott is a vaskos támadó szervével. Lucas egy lépést  hátrált, így a védekezésként maga elő irányított kettő csápjának a felét sikeresen levágta, válaszképp a másik hárommal a legvékonyabb ponton támadta a vaskos támadó szervet, célja a meggyengítés volt, ennek köszönhetően pár percig még gyenge maradt a célpont kagune. Ám utána kezdődött az igazi közelharc:
Könnyedén kivédte feléje jövő ütéseket rúgásokat, ám a bele harapást átengedte a védelmi vonalán. Azt viszont nem, hogy hús darabot harapjon ki belőle. A jobb keze oldalsó részével erősen rávágott a harapdáló nyakára, az elkerülhetetlen hatás a fulladás, és automatikus száj nyitás. Utána Lucas harapja meg Jim-et a jobb válla, és a nyaki rész között izomköteget, és ki is szakított egy harapásnyi darabot a húsából, azután még rágás és lenyelés előtt hátrébb lökte Jim-et. Ezt követően rövid rágások keretében lenyelte a falatot, és vissza regenerálódtak a levágott csápjai, s csak ennyit mondott támadás előtt:
- Egy másodperc...
Egészen más szintű gyorsasággal termett ott Jim előtt, (vagy maga a könyvtáros gyöngült le annyira, hogy másnak tűnik neki), és támadt rá mind a hat csápjával, mégis maradhatott annyi ereje, hogy védekezik, ösztönösen, ezt is olyasminek tekinthette mint az ellenfél megfigyelését, kiismerését, ami egyedül Lucas-nál nem működött, mert mintha össze vissza harcolna. Mire kiismerte, utána rögtön más technikát vetett be.
A támadások súlyos találatai miatt a könyvtáros háttal a földön feküdt, Lucas még ott volt:
- Hogyan is gondolhattad, hogy egy szinten vagy velem? Beilleszkedtél az emberek társadalmában, ritkán eszel, nem fejleszted a harci tudásodat, csak éldegélsz, néha vadászol, de attól nem fogsz fejlődni. Egészen más világból származunk, és ezt mind magadnak köszönheted puhány. Én küzdöttem az életben maradásért nap mint nap, nem mindenkinek volt olyan egyszerű mint neked, mígnem találkoztam a hozzám hasonlókkal, de ezt te úgysem érted, nem kell értened. Maradj a földön, könyveld el a vereséget, menj haza, és edzd végre magad, egyél rendesen, s keress meg újra... - oktatta ki izgatottan, s még mondott volna valamit, miközben Deanna felé haladt, kinyújtott kézzel, majdnem a nyálát csorgatva. Amikor olyasmi történt amire nem igazán lehetett számítani Denver-ben, egy olyan hatalmas robbanás kerített hatalmába Jim fülét, hogy átszakadtak a dobhártyái, vér csorgott ki a fűl lyukaiból, s ha ez nem lett volna elég, láthatta, ahogy az a ház ahol bent tartózkodtak, annak a nagyját elsöpri valami, mintha csak egy kártyavár lenne. Jim nagy szerencséje volt, hogy nem tudott felkelni a sérülései miatt, különben ő magát is magával sodorta volna az épület darabjai, akárcsak Lucast, és másokat. A ház alapja maradt meg, rajta a könyvtáros, és Deanna, no meg egy kevés falmaradékok.
S ugyan nem mentek a ház darabjaival együtt, de ők sem úszták meg sebesülés nélkül. Deanna be volt temetve amiből egyenlőre Jim nem láthatott azonnal a történések után túl sokat, mert a szemeit fa, üveg, fém, fal, és még kitudja milyen darabok roncsolták, ahogy a ruházatát, és teste néhány darabját. Ő ghoul, csak idő, és tápanyag kérdése milyen gyorsan regenerálódik, és hogy regenerálódik e, ha nem jut ételhez időben akkor lehet maradandó sérüléseket szerez. Tekintve a sérüléseit, roncsolódott kagune-jét, több helyen vérző sebeit, pár órája van, hogy megoldást találjon arra, hogy elkerülje az esetleges halált, és a maradandó sebhelyeket.
Ha Jim vár, és nem erőlteti a szemeit, akkor jó öt perc múlva a bal szemére tud látni, de egyenlőre nem hall semmit sem, homályosan ugyan, de lát, s ha körbenézz, láthatja Deanna véres karját, ami a törmelékek alól kilóg, mozdulatlanul.
Felülni, felkelni, még nem tud, de tud kúszni a földön, ha él ezzel a lehetőséggel.