Oroszország

A Putyin vezette Oroszország, jelenleg igencsak nagy kiterjedéssel, továbbra is Moszkva a főváros.



Moszkva:

előzmény itt: Black Phoenix

Az elmúlt hetekben egyre több nyomatékosító kis "ajándékot" kaptam, ami ösztönzött arra, hogy menjek haza. Valaki nagyon nem akarja, hogy én itt dolgozzam és a Fantom bizonyítottan járt a családom házában. Lehet többször is. Anya ruháinak darabkáit, amit nem volt nehéz lévén mikor átváltozik általában vehet új ruhát ha nem formatartó cuccban volt, hanem sztreccsben. De a rokonom hajtincse, és olyan fényképek, amik nem voltak fenn a neten, csak otthon az albumban kinyomtatva. Az azért már kissé NAGYON irritált már engem. Szerencsére a családom semmi fizikai baj nem érte még, de ez ki tudja meddig lesz még így. Hiába a védelem ami alá vettek, nem éreztem magam biztonságban. A kezdődő szintű paranoia amit minden okozott lassan már a képességeim is okozott némi felfordulást a szobámban. Uralnom kellett az érzelmeimet, de ez elég nehéznek bizonyul, ha az emberre és a családjára vadászik az alvilág egyik legjobb bérgyilkosa.
Így is két hónapig nem hagyhattam el az országot és hosszas procedúrákat kellett végigcsinálnom, mire elengedtek az országból. A cég nem akart elengedni, aminek részben azért örültem is, mert azt jelentette, hogy nem vagyok számukra jelentéktelen és szerettem is a cégnél dolgozni. A legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy áthelyeztek a Moszkvai leányvállalatukhoz. Örültem a lehetőségnek, és hogyha hazai is kényszerülök a cégnél maradhatok és a cég továbbra is vigyázhatott rám, igaz ez nem volt egyszerű feladat amit az eddigi jelek mutatnak. Egyre inkább az az érzésem volt, hogy nem őrületbe akar kergetni és aztán megölni, hanem valamiért élve kellek neki és a megbízójának. Bár nem tudom mire kellhetek én egy jelentéktelen kis bábú ebben a játszmában, de mindegy is. A lényeg, hogy haza érkeztem és a reptéren már vártak rám.
Az egyik ottani kolléganő jött ki elém. Mivel úgy tűnik hosszabb időre időzök itt rendesen összecuccoltam. A nő kérdése jól esik és át is nyújtok egy csomagot, de a maradék kettőt továbbra is én fogom.
- Üdvözlöm Nathasa Green, nyugodtan szólítson a keresztnevemen. Köszönöm a segítséget, és viszonylag jól. Örülök, hogy végül cégen belül maradhattam, mégis haza tudtam jönni ide. Merre menjünk?

A nő átvette a csomagokat, én pedig követtem őt, aki az oldalsó kijáraton távozott. Egy hatalmas parkolóba érkeztünk, ahol már a jelek szerint egy céges autó várt minket. Bár kissé kirázott a hideg attól, hogy sötétített üvegek voltak rajta. Talán az utóbbi időszak teszi, hogy enyhén paranoiás lettem, de ki ne lenne óvatos ha olyanokon megy át, mint én mostanában? A nő berakta  kocsiba a csomagokat, majd beült, én is beültem. A kérdésére egy másodpercig gondolkodom mit is mondjak, majd végül kibököm.
- Először a szállásra mennék letenni a cuccaimat, majd ha nem szükséges azon nyomban munkába állnom, akkor utána ránéznék a családomra, hogy minden rendben van e velük. Persze ha ez nem megoldható, akkor ráér a műszak után is.
Válaszolok, bár reménykedem benne, hogy esély nyílik arra, hogy minél hamarabb lássam őket. aggódom értük.

Beültünk a szolgálati autóba, ami luxusautónak tűnt. Fotelszélességű elegáns ülésekkel, minibár minden. Mást lázba hozott volna, de engem amúgy se hozott lázba a pompa. Persze nő vagyok szeretem a csillogó és elegáns dolgokat, de jobban aggódtam a családom miatt jelen pillanatban.
A nő elkezdi mondani, az utazási sorrendet. " szállás majd regisztráció" Mikor itt kivár én bólintással jelzem, hogy felfogtam a dolgokat, hogy ezt kötelező megtenni. Majd közli, hogy ezek után mehetek majd ránézni a családomat, ekkor egy mosoly ül ki az arcomra.
- Rendben, és köszönöm a megértését.
Mondom és az út további része, csendben de hamar eltelik. Egy legalább 90 emeletes épület tetején szálltunk ki és folytattuk az utunkat lifttel. Az egész épület a cégé volt a jelek szerint, ami főleg az épület oldalára írt szöveg erősíthetett meg. A 62. emeleten álltunk meg, ahol egy tágas és szép lakás fogadott.
- Wáo.
Mondom mosolyogva, majd a nő közli, hogy jár a lakáshoz egy android is aki a házimunkát és a bevásárlást végzi.
~ Szuper.
Lerakom a táskámat az asztalra majd ha nálunk volt a többi csomag, akkor aki tartotta azt megkértem, hogy ő is tegyen így.
- Később pakolnék ki, hogy minél hamarabb végezhessünk a regisztrációval is.
Mondom, közben a zsebembe vágom azt amire szükségem lehet, csak a nélkülözhetetlen dolgokat. Telefon, kis pénz iratok, kulcskártya ha van.

A nő furán nézett rám, talán mert nem akartam körbe nézni, de ez engem nem zavart, minél előbb túl akartam esni a procedúrán, hogy aztán láthassam a családom épségben. Miután bezártam a lakást követtem a nőt pár szinttel lefelé, majd át a másik épületbe vezető hídon. A hidat meg a másik épületet se láttam még a céges autóból idefelé jövet mert a másik irányból érkeztünk. A futurisztikus cégépület egyik felső szintjére vezetett a nő, ahol egy laborban találtuk magunkat. Csak a biometrikus szkennert ismertem fel a többit nem a sok orvosi műszer közül.
Köszönt nekem egy férfi és bemutatkozott miközben a kezét nyújtotta. Én viszonoztam, és kezet rázhattunk, miközben a férfi után én is bemutatkozhattam.
- Üdv dr. Leon Pavulov. Az én nevem Rachel Kick. Örülök, hogy megismerhetem.
Mondom majd a kérdésére elég hamar tudom a választ.
- Szeretnék tájékoztatás kérni, ha nem gond.
Válaszolom mielőtt belefognánk a vizsgálatokba.