Mézföldek - Moór mező

Új Avignon északi területének, a Mézföldeknek egy kis erdővel tarkított területe. A di Avignon ház többnyire ezen a környéken szokta megrendezni a vadászatait, amelyek során általában más házakkal is folytat tárgyalásokat. A terület elsősorban patás vaddal bővelkedik, de kis termetű ragadozók is találhatóak a környéken.

di Avignon és Belmont ház
Vadászat

A Mézföldek mindig is gazdag volt patás vadakban. Voltak vadlovak, antilopok és gazellák, de megtalálhatóak voltak a szarvasok és őzek távoli rokonai is. Mindezen növényevők igen magas előfordulási száma miatt a di Avignon ház előszeretettel rendezett vadászatot, amit többnyire összekötötte a hasznossal. A közös kaland és vadászélmény könnyedén összehozhatja a Lordokat és természetesen húst is hoz a konyhára. Új Avignon urai állítólag szenvedélyes vadászok és örömüket lelik a vad üldözésében és elejtésében. A sátortáborban nyüzsgött az élet, a két nagy ház testőrei, a kiszolgáló személyzet, vadászok és hajtók, már kora reggeltől arra készültek, hogy eredményes és sikeres vadászatot hozzanak össze a két lord számára.

Gregor di Avignon mellőzte a vértet, egyszerű, a vadászathoz remekül illő bőrzekét és jó minőségű lenvászon nadrágot viselt. Fehér lován, a nyeregtakaró díszes szövetén kívül, kevés ék volt. Sokkal inkább a ló büszke tartása volt az ékesség, semmint a felszerelése. Lassan a Belmont ház küldötte mellé léptetett, majd megszólalt. Igyekezett egyszerűen fogalmazni és mellőzni a Gótok nyakatekert mondatszerkezeteit.
- Lord Belmont! Még egyszer kifejezném köszönetemet, hogy elfogadták a meghívásunkat és eljött. Kissé csípős időt fogtunk ki a vadászathoz, de a hajtóink szép Csíkos antilop csordát észleltek és meghajtják. Nemes jószág, igen gyors és kecses léptű vad, ami könnyedén tartja a tempót a lovakkal. Vadászaink íjjal szokták elejteni, de mi jobban szeretünk nyeregből, lándzsával vadászni rá.
Néhány pillanattal később, két apród lép a lordokhoz és részükre egy-egy lándzsát adnak át.
- Melléjük lovagolunk és föntről a két lapockája közé, a gerincre szúrunk. Gyors halál és példás vég, egy efféle nemes vadnak. Algeronban milyen vadra szoktak vadászni? Úgy hallottam, hogy gyönyörű vaddisznókat lehet hajtani.

// Trágya poszt de most nem tellik jobbra. : P //

A másik lordhoz hasonlóan Peloran is könnyű szarvasbőr zekét viselt egy zöld nadrággal és lovagló csizmával. Egy ugyancsak gyönyörű fakó hátán csatlakozik a másik lordhoz aki már láthatón lázasan várja a vadászat kezdetét, bár ez a Belmontról is elmondható volt.
-Lord di Avignon! – üdvözölte a másik nagyurat. – Én szerem az ilyen időt, nem hagyja ellustulni sem a vadat sem a vadászt. – Mosolyodik el a rá váró vadászat gondolatától. – Remélem is Lord di Avignon, arra a vadra, ami könnyen adja az irháját egyáltalán nem szórakoztató. – Mondja miközben megforgatja a kezében a lándzsát hogy kicsit kitapasztalja a súlyát és az egyensúlyát.
- Sokféle vad lakja Algeron-t, szarvas, jávor, északon és vadjuh és medve is és ahogy mondta vaddisznók is. De mi szoktunk apróvadra is vadászni sólymokkal.

di Avignon és Belmont ház
Vadászat

Gregor bólint, amikor a magát nehezen adó vadról esik szó.
- Mint a nyíl, gyorsak és hirtelen váltanak irányt.
Peloran érezheti, hogy a lándzsa, amelyet kezében fog, vadászatra van készítve nem harcra. Kiegyensúlyozottsága és súlya pont arra alkalmas, amiről Gregor az imént szólt. Fentről, lefelé való döfésre. Miközben várnak a jelre, Gregor folytatja a vadászatról folyó beszélgetésüket.
- Sosem vadásztam még sólyommal. Nálunk nincs hagyománya, de egyszer kipróbálnám. Azt mondják ezek a pompás madarak több nyíllövésről is meglátják a vadat és halálosan pontosan csapnak le rá.

Miközben beszélgetnek, a távolból egy vadászkürt hangja szakítja szét, a kora reggeli óra nyugodt csendjét. Gregor felkapja a fejét és egy pillanatra a távolba mered, majd Pelorhoz szól.
- Induljunk, ez volt a jel, a csorda hamarosan megérkezik.
Lándzsájával mutatja az irányt, majd egyetlen könnyed mozdulattal mozgásra bírja a lovát, amely engedelmesen indul meg a kívánt irányba. Egy közeli dombra ügetnek fel, ahonnan letekintve a laposabb mezőre, látszik a messziről vágtató említett vad csordája, mögöttük meg a hajtók. A hajtók úgy terelik a csordát, hogy a két lord oldalról zárkózhasson fel a csorda mellé.
- Meglátja, elsőre lóversenynek tűnik, de mire kiszemeli a kívánt egyedet, már inkább tereplovaglás lesz! Induljunk!
Mondja Gregor, majd lovával ügetni kezd a csorda felé. Lándzsáját egyelőre maga mellett, kényelmesen tartja, hogy ne fáradjon el a keze. A Belmont ház lordja, maga is hamar megtapasztalhatja, hogy ez a vad nem adja könnyedén magát. Olyan gyorsan váltanak irányt és gyorsítanak, hogy a két lord nehezen tudja tartani velük a sebességet.

A pillanatok szinte örökkévalóságnak tűnnek, és Pelor kezdi úgy érezni, hogy ezek a jószágok tényleg megkövetelik a vadásztól a kitartó munkát. Aztán meg is pillant egy példányt, amelyik időnként le-le marad a többiektől, majd ismét próbál felzárkózni. Néhány másodperc múlva, lovával sikerül úgy helyezkednie, hogy lehetősége legyen a támadásra.