Immanu'El

Adatok:

Név: Immanu'El
Egyéb név(i): Viktor Emmanuel Schmidt
Faj: Skrull (zseni)
Nem: Férfi
Jellem: Emberbarát, kree ellenes
Személyazonosság: Immanu'Elként titkos, Viktorként nyílt
Születési helye és idő: 2016, Bécs
Kor: 15
Család: Szülők helyzete ismeretlen
Foglalkozás: Hacker
Testmagassága: 181 cm
Testsúlya: 76 kg
Szeme színe: Eredeti alakjában jáde, Viktorként kék
Haja színe: Eredeti alakjában nincs, Viktorként vörös
Bőre színe: Eredeti alakjában zöld, Viktorként fehér
Különleges ismertetőjel: nincs
Repülési sebesség: N/A
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Ezeket a feljegyzéseket azért készítem, mert magamat is meglepve meglepően nagy statisztikai esélyét látom annak, hogy cselekedeteimmel szembemerészkedem a Kree Stelláris Birodalom ügynökeivel, és eme cselekedeteimbe belepusztulok. Amióta globális áramszünetet okoztak, amúgy is nagyobb híve vagyok a kézzel írott szónak, még annak ellenére is, hogy a kézzel írás már nem divat igazán a technológia eme sötét korában. Hordtuk találmányainkat mint a vajúdó anya, és a szükség pillanatában elvetéltünk. Elvetéltünk játékszereinkkel a démonok és gőgösen magukat isteneknek nevező lények előtt, meghasaltunk vele bolygónk más civilizációival szemben, kedvenc gyermekeink teremtése annyira lefoglalt minket, hogy észre sem vettük, hogy labdába sem rúghatunk Atlantisz, az Asgardiak, az Örökkévalók, a Kree-k mellett, de ugyanúgy lehagytak minket saját genomunk teremtményei is, mutánsok, metahumánok, félvérek. Úgyhogy gondolataimat gyertyafénynél vetem papírra töltőtollal, és izgulnom kéne, mert a halálomat vízionálom magam elé. Vízionálom, mert úgy látom, mielőtt még a kékbőrű veszedelem kivégez engem, talán tehetek valami hasznosat mostohaplanétám számára.

Azt hiszem, az a legcélravezetőbb, hogy az elejéről és teljes részletességében mesélek magamról, hogy az aki esetleg elolvassa ezt az írást, ne kérdéseket, hanem válaszokat találjon ebben a könyvben. Azt mondják, érdemes klasszikusokat idézni ha írsz, mert az azt a káprázatot teremti az olvasó előtt, hogy alázatos vagy - ami annak ellenére, hogy egy szemtől-szedett hazugság, még egy jó PR húzás lehet. Szüleimet sosem ismertem, és ők sem igazán engem, de még így is volt idejük egy szóvicc alapján nevet adni nekem. Fogalmam sincs, hogy Skrull nyelven mint jelenthet az Immanu'El, de biztos valami átlagos név, mint a John Smith, vagy a Jochan Schmidt vagy valami, de keresztény kultúrkörben Jézusnak egy másik ismert neve. Én meg az égből jöttem. Érted. De ha sérti az ízlésedet, hogy egy Biblia idézettel nyitok, mint klasszikus, akkor felajánlom neked eme alternatív bevezetőt:

Messze kinn a Galaxis nyugati spirálkarjainak soha fel nem térképezett Isten háta mögötti részén található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre kering tőle egy tökéletesen jelentéktelen kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy még mindig fantasztikus dolognak tartja a kvarcórát. Sosem tudtam meg, hogy a Skrullok, avagy az én fajom pontosan mit csinált ezen a bolygón, de közmegegyezés szerint az alakváltó pofátlan gyíklény fajtánk kormányokat manipulált valamire, fontos politikusok és katonai vezetők helyét vette át. Én nem tudom, hogy mennyire voltak elfoglaltak ezek a szuperkémek, de valahogy volt idejük arra, hogy engem kihordjanak, utána viszont sietősre vették a távozást. Anyukám - talán félelemből, talán önzőségből - nem vitt magával engem, hanem elment Bécs mellé egy katolikus kolostorhoz, röviden elbeszélgetett a papokkal, és miután megbizonyosodott, hogy nem fognak a papok vacsorát készíteni belőlem, mert mocskos alien vagyok, távozott. Fabio testvér, a Sarutlan Kármeliták rendjének könyvtárosa, aki találkozott anyámmal, egy szép de szomorú nőnek találta, és többször is megnyugtatott amíg kicsi voltam, hogy az ittlétem csak ideiglenes, mert anyukám megígérte, hogy visszajön majd értem. Ez a mai napig nem történt meg, így bár a fajom skrull, kevés identitás közül választhattam gyerekként, amit magaménak érezhetek, és ez leginkább az "osztrák katolikus ember férfi" szavakkal jellemezhető. Kisgyerekként a német nyelv osztrák dialektusának bécsi verzióját tanultam meg először (Oida!), osztrák popzenét hallgattam, katolikus szertartásrendet tanultam, és katolikus általános iskolába jártam. Bár az osztrák történelem szennyezve van a kitaszítással és megbélyegzéssel, azokkal, akikkel találkoztam fiatalkoromban, toleránsnak és szeretettelinek tűntek. Akkor még nem értettem, hogy azért, mert hétpecsétes titokként voltam őrizve, és egy szinte szabadkőműveseket megszégyenítő összeesküvés volt arra építve, hogy a létezésem titokban maradjon. Ez halmozottan könnyebbé vált, mikor megtanultam alakot váltani, de előtte nagyon szigorúan szabályozva volt, hogy merre mehetek, mit csinálhatok, és a szerzetesek fel voltak készülve arra, hogy az egész életemet a kolostor falai között kelljen leélnem.

Örökké hálával fogok tartozni Fabio, David, Johan, Walter és Mark testvéreknek, amiért vigyázták az egészségemet, és a lelkemet, és néha a mai napig imádkozom értük. Régóta elvesztettem velük a kapcsolatot, és nem tudom magam teljes értékű katolikusnak gondolni, de jó szívvel emlékszem vissza azokra az időkre, amikor a hitem még töretlen volt, és az értük érzett hálámból - amikor csak tehetem - a mai napig járok templomba, és ezt az öt nevet mindig imába is foglalom. A történelem nem kegyes, pláne nem az emberiséggel, és ez alól sem Bécs, sem a Sarutlan Kármeliták sem kivételek. A Bukásként elhíresült esemény miatt kolostorunkat elárasztották az éhezők, menekültek, és otthontalanok. Békés tanulásomat megszakította a betegek ápolása, és az éhezők etetése, mikor mink volt, megosztottuk a rászorulókkal. Hírekhez akkoriban nem nagyon jutottam, Fabio testvér meg mindenkit a feladatára fókuszálásra ösztökélt, de azt már gyerekkoromban is értettem, hogy elképesztően sok ember pusztult el, egész városok tűntek el, országoknak lett vége, és aki meg tehette, azok hadat üzentek egymásnak, hogy így marakodjanak a Föld maradék erőforrásaiért. Egy darabig tudtuk azonban a terhelést vállalni, Bécs is csak árnyéka lett egykori önmagának. Én értettem, hogy pusztán egy teher vagyok, egy nem kívánt nyűg a szerzetesek hátán, ezért amikor nagyon nem volt élelmiszer, és a szerzetesek is belátták, hogy pakolni kell, én alakot váltottam, és elsurrantam. Biztosra mentem, hogy lássák a zöld börű idegent elhaladni néhány robbanás mellett, meg fosztogató bandák közelében, hogy azt higyjék, elpusztultam. Tudom, hogy ha megbeszéltem volna velük, mind az öt szerzetes próbált volna meggyőzni arról, hogy maradjak, hogy értékes tagja vagyok a közösségüknek, és talán még magukat is feláldozták volna értem, de én nem kívántam az ő mártíromságukat, és ezt a megoldást választottam erre a dilemmára. A mai napig nem vagyok benne biztos, hogy ez volt-e a helyes döntés, de megcselekedtem. Alakváltóként könnyű dolgom volt. Az egykori Németország, és Frankfurt városa felé vettem az irányt, mint oly sokan, mert kereskedelmi elosztóközpont, benn a szárazföldön, messze a háborútól és éhezéstől. Túlélésem kalandjait nem részletezem, mert nem volt annyira romantikus és rapszódikus mint ahogy a filmekben szokás ábrázolni, az esetek többségében csak elszaladásból, alakváltásból, helyenként lopásból, de főleg várakozásból állt. Azt tudtam, hogy egy kemény fickó bármilyen helyzetből kivágja magát, de egy okos fickó sosem kerül semmilyen helyzetbe amiből ki kell vágnia magát.

Az Európai Egyesült Államok összekapta magát - Örök Birodalom ide vagy oda - legalábbis gyerekként ezt tapasztaltam. Vigyáztak ránk és taníttattak minket. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy idősebbnek tűnök a koromnál. Ennek két fő oka van: az egyik az, hogy a skrullok gyorsabban érnek, mint az emberek, a másik pedig, hogy amúgyis olyan alakom van, amilyet szerettem volna. Már csak Frankfurtban tudtam meg, hogy amit én oktatásnak gondoltam a kolostorban, az messze meghaladta a velem egykorú, illetve a velem egykorúnak tűnő diákok képességeit. A katolikus fegyelemből és szervezettségéből a világ káoszába kitörve eszméltem rá, hogy valójában semmi oka sincs annak, hogy egy nyolc éves gyerek komplex számokat, Fourier transzformációt, Riemann integrálást tanuljon, hogy egész könyveket megtöltő verseket jegyezzen meg, de még az a tudás is fölöslegesnek bizonyult, hogy tudjam a Bibliát latinul is idézni, ha szükséges. Naivitásom meglátta a kárát, Frankfurtban három iskolát is ott kellett hagynom, és háromszor is új személyazonosságot kellett kitalálnom, mire megtanultam eljátszani a saját korosztályomat, és nem lógtam ki a közösségből, meg arra is rá kellett jönnöm, hogy akárhányszor megszólalok, nagyon egyértelmű a többi német kölyök számára, hogy osztrák földekről keveredtem oda. Utolsó ilyen alteregóm Viktor Emmanuel Schmidt lett, a Hesseni faluból menekülő kamaszgyerek, aki elkeveredett a családjától, és nem tudja, hogy mi lett a többiekkel. A Bukás során eltűnt embermilliárdok között senki sem próbálta ellenőrizni, hogy igaz-e amit mondok, mindenki megelégedett azzal, hogy még egy élő német állampolgár. Az ott kapott papírjaimat a mai napig használom, időnként meg-meg újítom az Európai útlevelemet, hátha még jó lesz egyszer valamire.

A háború időközben véget ért, és talán a Megváltó személyes közbeavatkozása révén feltámadtak a Bukás során elpusztult emberek. Biblikus egy katarzis volt, napokig tartottak az ünneplések az utcákon, és hetekig tartott, mire az Európai Kormány egyáltalán meg tudta számolni saját magát. Egész biztos vagyok benne, hogy az adatbázisaikban a mai napig súlyos inkonzisztenciák vannak, többek között azért is, mert egy párat személyesen én okoztam. Az egy dolog, hogy eljátszottam az életkoromat, és átlagos diáknak tettettem magam, de intellektusomat nem akartam kárbaveszni hagyni. Míg ezek a hormontúltengéses emlősök a kamaszkoruk jelentős részét vandálkodással, és a másik nem kergetésével töltötték, én addig a Skrullok után nyomoztam. Be kell valljam, hogy szeretem a Földet, és szeretem az emberiséget. A világháló maga a csoda. Szinte feldolgozhatatlan mennyiségű információ áll rendelkezésre, amivel kielégíthettem tudásszomjamat, és az emberek annyira természetesnek vették, hogy az információ ingyen van, hogy nem is védték semmivel a szervereiket. A matematikához való kiugró tehetségem mellé a hackerkedés társult hobbiként, egy-egy titok itt, néhány kallódó felvétel Skrull űrhajókról amott, és persze hangzatos teóriák Plejádokról, az Annunakiról, és a világkormányt behálózó alakváltó gyíkemberekről, nem sokkal az oltásellenesek és a holokauszttagadók után, de apránként megtaláltam, amit kerestem... pontosabban akit valójában kerestem, édesanyámat és édesapámat sose találtam meg, azóta sem. Azt viszont sikerült megértenem, hogy a Skrullok egykor jelentős létszámban voltak jelen a Földön, most pedig - hiába az alakváltó gyíkemberes teóriák - valójában zöldbőrű fajom nem írányítja ezt a planétát, és ha vannak is fajtársaim, akkor azok bizonyára legalább olyan jól bújkálnak, mint én. Azt is sikerült kiderítenem, hogy legnagyobb koncentrációban az Észak-Amerikai Szövetséges Államok területén ténykedtek, és a SHIELD nevű szervezet és ernyőszervezetei takarítottak el mindent utánuk, hogy az ilyen kíváncsi gyíkok mint én ne juthassanak semmilyen információhoz. Tudtam, hogy utam előbb-utóbb a tengerentúlra vezet majd, de sem akkor, sem most azóta nincs pontos tervem, hogy mit is csináljak ott, hogyan kutassam identitásomat, és fajomat.

Az érettségi közeledtével úgy döntöttem, nem titkolom tovább a tehetségemet annyira, mert ösztöndíjat akartam szerezni, ami sikerült is, be kell vallanom, ezen a ponton már játszi könnyedséggel. Messze képzettebb voltam matematikából és információs technológiából, mint ami az ottani oktatáshoz szükséges. A sok alakváltás közepette valahogy sikerült elérnem, hogy 10 évesen bekerüljek az emberiség tudományos értelmiségének szívébe. Ez több szempontból is életem egyik legjobb döntésének bizonyult, mert nem sokkal azután, hogy elhagytam Németországot, a HYDRA megtámadta őket. A Gondviselés úgy tűnik akkor is velem van, amikor én megfeledkezem róla.

Az MIT-n töltött évek voltak az elsők talán, ahol igazán boldog voltam. Itt lettek barátaim, akik közül néhánnyal a mai napig tartom a kapcsolatot, és lassan de biztosan én is elkezdtem felfedezni az ellentétes nem létezését. Részt vettem a bulikban, szocializálódtam, és rájöttem, hogy életem jelentős részét elpazaroltam álmok és ábrándok kergetésére. Anyám halott, vagy egy teljesen másik galaxisban van, és bizonyára megfeledkezett rólam, apám talán nem is tudott arról, hogy létezem, talán nem is tudtam, hogy anyám teherbe esett, én meg katolikus kisgyerekként tengettem az éveimet, meg papírhamisítós kémdrámát játszottam Frankfurtban. De itt! De itt az MIT-n végre olyan elmékkel találkozhattam, ahol azért nem voltam kirívó, mert a többiek is hatalmas koponyákkal voltak megáldva, a többiek is fejben szoroztak össze logaritmus függvényeket. Megjött az étvágyam arra, hogy társasági életet éljek, és extra foglalkozásokra járjak el. Tanultam boxolni, részt vettem tiszavirágéletű zenei bandákban, voltam szerelmes és összetört szívű, eljártam akrobatikára... se szeri se száma azoknak a hobbiknak, amiket kipróbáltam, hogy aztán sose foglalkozzak velük komolyan, de ezt már nem éreztem és jelenleg sem érzem pazarlásnak, mert végre teljes életet éltem.

A mesterdiploma után akartam elkezdeni normális életet élni, de ahogy a Gondviselés eddig megsegített, most hirtelen kiszedte a talajt a lábam alól. Gondolkodtam azon, hogy csatlakozom a SHIELD-hez, hogy úgy kutassak szüleim után, eszembe jutott, hogy esetleg az alvilághoz fordulok segítségért, vagy a HYDRA-t keresem meg, vagy csak szabadúszó információs brókerként folytatom a létezésemet, de egyik sem történt meg. Megérkezett fajom ősi riválisa, a Kree Stelláris birodalom, és hetek leforgása alatt tette zárojelbe a Föld oly nehézkes újjáépülését a Bukás és a III. Világháború után. Mindössze New Yorkig jutottam egy koszos albérletbe, és bárzongoristaként tudom keresni a pénzemet, mert a Kree-k lassú éhhalálra ítélték planétánkat. Az éhezés fenyeget mindent, amit valaha szerettem és csodáltam, és ha ők megtudják, hogy Skrull vagyok, akkor ott remélem, hogy az Isten könyörületes lesz hozzám, mert a kékbőrű veszedelem bizonyosan nem lesz az. Csak forgatom a fejemet, hogy mit tegyek, merre kutassak, mit csináljak. Még mindig fenntartom a lehetőséget, hogy felfedem összes titkomat a SHIELD előtt, és belépek közéjük, de egyelőre ez az utolsó mentsvár, előtte még saját szakállamra... állrecéimre próbálkozom. A vírus, amivel a gabonáinkat és állatainkat elpusztítják a rohadékok, csak egy vírus. Mint egy számítógépes vírus. Nincsenek illúzióim, nem fogom egy hét alatt átképezni magamat virológussá, de talán össze tudom lopni a részleges kutatási eredményeket, és megosztani azokkal, akik be tudják fejezni egymás munkáját. Internet hiányában, szakadozó árammal persze ez nem könnyű. Terepre kell menni, az biztos. Ki is szemeltem magamnak egy kutatólabort, ahol a vírus megoldásán dolgoznak, de még előtte ezt mindenképp le akartam írni, hogyha a zöldbőrű hullám fölött értetlenkednek majd mostohabolygóm szülöttei, akkor szeretném, ha tudnátok, hogy talán életemben először nem mások akaratából cselekedtem nem önző módon. Ezt értetek teszem, hálából.

Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében, Ámen!

Képességei:

Skrull: Alakváltás. Tökéletesen fel tudja venni más humanoid lények alakját, hangját és mannerizmusát. Szinttel megegyező körig tudja imitálni más fajok képességeit (ellenálló csontbőr, kree-k izomzata, stb)

Zseni: Matematika. Immanu'El fejbenszámoló művész, és nem csak átlátja az elméleti matematika legmagasabb emberi felfedezéseit, de forradalmi új ötletei révén még tágítani is tudja ezen ismereteket.

Immanuel algoritmus:: Egy matematikai kriptográfiai algoritmus, amivel földi, emberi technológai titkosításokat lehet játszi könnyedséggel feltörni, a kvantuminformatika egy forradalmian új levezetése, nagyszerűsége abban áll, hogy nem kell hozzá akármilyen csodatechnológiájú kvantumszámítógép, egész helyesen elfut hétköznapi hordozható eszközökön is, amennyiben azok kifejezetten erre lettek kalibrálva.


Szakértelmei: Informatikus, Hacker. MIT-n végzett MSc-t Információs biztonságtechnikából.
Beszél angolul, németül több dialektusban, Erasmusi latinul, ógörögül, illetve próbálja elsajátítani a Skrull nyelvet.
Amatőr boxoló volt az egyetemen.
Játszik zongorán.
Tud valamelyest parkour-özni
Meglepően jó társastáncos, főleg Swingben és Foxtrottban jó.
Kiváló katolikus teológiából, és fejből idézi a Bibliát.