Adam

Go down

Adam Empty Adam

Témanyitás by Adam Hétf. 20 Jún. 2016, 14:23

Adatok:

Név: Joachim Walters (Harmadik neve volt Adam, ám teljes nevét akkoriban nem használta, jelenleg pedig nem ismert számára)
Egyéb név: Adam (Jelenleg leginkább ezt használja), a jelenleg élő Kutya Fivér
Faj: Homo Sapiens Sapiens (Ember - Halhatatlan Fegyverek egyik képviselője)
Nem: Férfi
Jellem: Semleges (A személyiségét tekintve igazából senkit sem kedvel)
Személyazonosság: Titkos (A múltbéli személye halottnak számít)
Születési helye és ideje: 1995. 02. 14. - Oxford, Délkelet-Anglia, Egyesült Királyság
Kor: 32 esztendő
Család:
Édesapja: Jeff Walters (50) - életben van, tartózkodási helye ismeretlen
Édesanyja: Anna Fischer-Walters - elhunyt (♱47)
Testvérek: Linette Walters (30) - életben van
Nagybátyja: Herbert Fischer - elhunyt (♱54)
Mentora: Thomas Stankov - elhunyt (♱59)
Egyedülálló, egyéb hozzátartozóval nem rendelkezik.
Foglalkozás: Magánnyomozó
Testmagassága: 176 cm
Testsúlya: 70 kg
Szeme színe: Acélkékek (Bár legtöbbször ezt álruhája elfedi)
Haja színe: Sötétebb szőke, szőkésbarna (Sokak számára ez sem látható)
Bőre színe: Kaukázusi (Mások, kik álruhájában találkoznak vele, ezt csak feltételezhetik, tekintve, hogy az "arctalanságot" kölcsönző maszkja, úgyszintén egy fehér bőrű megjelenésével ruházza fel)
Különleges ismertetőjel: Külsejét tekintve egyértelműen a legszembetűnőbb, hogy az utcákat járva nem mutatja az arcát, ez korábban konkrét célt szolgált, mostanra már inkább csak szimbolikus jelentéssel bír nála. Maszkja, mely ábrázatát és ezzel érzelmeit is rejti, kinézete miatt olyan külsőt szolgáltat számára, mintha egyáltalán nem rendelkezne arccal, némileg ijesztő, "embertelen" külsőt kölcsönözve ezzel. Külsejére jellemző még sajátos álarca mellett a sötét kalap és az ahhoz társuló hosszú kabátja, illetve a fekete kesztyűk, melyeket mindig visel. Alatta fehér ing, sötét nadrág és passzoló, sötét nyakkendő látható, erős kontrasztot adva így igényes, úriemberes megjelenése bizarr maszkjához.
Repülési sebesség: - (Nincs ilyen képessége)
Egészségi állapot/ betegségek: Amnéziában szenved, agya korábban komoly sérülést szenvedett, s bár ez semmiféle hátrányt nem jelent szellemi képességeire nézve, ennek köszönhetően semmire sem emlékszik múltjából. Mikor kevéske alvásra szentelt néhány óráját tölti, olykor-olykor felvillannak elméjében képek, múltjának a darabkái, ezeket viszont rémálomként éli meg, nem különösebben tudja még eldönteni, mi az, ami emlék, s mi az, ami valóban csak álom, ezért aztán ennek kellemetlensége igyekszik minél kevesebb órára leszűkíteni alvásszükségletét.

Életrajza:
"Mint szörny, kit rejt a felleg:
Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
Az éjt hívom."
[...]

- Gyerünk, gyorsabban! - kiáltotta Mark futás közben, mire persze mind a hárman rágyorsítottunk, de még így is sikerült szinte tökéletes pontossággal egymás mellett haladnunk. A szél csak úgy süvített az arcunkba, de ez egyikünket sem zavarta különösebben, továbbra is széles vigyorral az arcunkon haladtunk sebesen az épület pereme felé. Mintha csak filmen forgatták volna le a jelenetet, úgy léptünk egyszerre a tető magasított szélére, elrúgtuk magunkat, rugaszkodásunk lendülete pedig szinte átrepített minket a két magas ház közötti valóságos szakadékon, hogy aztán egy szívdobbanásnyi időre úgy érezzük, mintha megállna körülöttünk az idő, mi pedig a gravitációt legyőzve szárnyalnánk. De akár egy törékeny álomkép, ez is csak ábránd volt csupán, s mint ilyen, szertefoszlott, amint leérkeztünk a másik tetőre. Némileg zihálva az izgalomtól, előbb diadalittasan néztünk egymásra, majd magunk mögé. Lenéztünk a tetőről, némán, mintha mind a hárman akkor érzékeltük volna először igazán a sötétnek, félelmetesnek ható mélységet, mely bármelyikünket elnyelhette volna. De csak egy pillanatig tartott. Mert a némaságot felváltotta aztán a nevetés. A három fiatal gyermek kacaja, kik sikerükön örömködve pacsiznak egymással, fittyet hányva a veszélyre, ahogy mindig is tették, elvégre nem ez az első alkalom, hogy ilyesmire adják a fejüket. Számukra ez csupán az izgalom egyik forrása, mintsem tényleges veszély. Egy játék. Olyan, melynek rizikófaktorait még nem fogják fel, viszont ezáltal nem is hagyják, hogy azok gúzsba kössék és visszatartsák őket.
Így aztán, még ha csak egy szívdobbanásnyi ideig tart is, a három gyermek valóban szárnyal. Szabadon repülnek. Nem is sejtve, hogy talán soha többé nem lesznek már olyan szabadok, mint a másodperc azon illékony töredékében.
- Ideje mennünk. - szólaltam meg, miután mind kinevettük már magunkat, és észleltem, hogy a nap már lenyugvóban van. Megígértem, hogy estére otthon leszek.
A többiek csak bólogattak. Mind a hárman a lemenő égitest felé pillantottunk, melynek fénye vörösesre festette az égboltot. Nem sokkal később lejöttünk a magasból. Persze mindig ügyeltünk rá, hogy senki ne jöhessen rá a mi játékainkra, mert akkor eltiltanának tőlük. Lényegében, már meg is tették, mikor a gördeszkapályán azzal próbáltunk versenyezni, hogy ki hajt végre veszélyesebbnél veszélyesebb mutatványokat. Végül is nyertem. Anya kis híján szívrohamot kapott, mivel annak történetesen ő is szemtanúja volt. Azóta inkább az efféléket titokban tartottuk. Természetesen megbeszéltük, hogy holnap ugyanúgy találkozunk, mielőtt szétváltunk.
...
- Már megint tetőkön ugráltatok, igaz? - kérdezte a húgom, szemeit forgatva, nem sokkal azt követően, hogy hazaértem. Ugyan fiatalabb volt nálam, ő volt az a személy a családban, aki előtt jószerével semmit sem tudtam titokban tartani. De még csak nem is olyan értelemben, hogy mindent elmondtam neki, és megbeszéltük egymással... nem. Neki elég volt egyszerűen rám néznie és máris pontosan tudta, ha hazudok. Így aztán most sem láttam értelmét leállni veszekedni vele. Főleg, hogy se anyánk, se apánk nem volt a közelben, így válasz gyanánt csak egy vállrándítást kapott, miközben a hűtőhöz sétáltam, és a tejet kivéve, beleittam a dobozba.
- Anya megmondta, hogy ne igyál a dobozból! - ügyet sem vetettem a kioktatásra, csak visszatettem, majd a hűtőt becsukva odavetettem:
- Te meg megint Darren körül legyeskedtél? - nem kaptam választ. Nem is volt rá szükség. Nem kerülte el a figyelmemet Linette arcának fokozatos vörösödése, amit én egy elégedett vigyorral az arcomon nyugtáztam. Tisztában voltam azzal, hogy a húgomnak tetszik egy fiú a suliban, elég volt csak az apró jelekre figyelnem. Ahogy a az illető kilétének kiderítése sem okozott különösebb gondot, de egy profi nem árulja el a trükkjeit! Inkább csak elégedett voltam azzal, hogy nem ő az egyetlen, aki tudja, ha rejtegetek valamit.

_______________________________

Adam egy meglehetősen jómódú, katolikus család első gyermekeként látta meg a napvilágot három évtizeddel ezelőtt. Anyja, Anna egy Magyarországon tanult, osztrák származású nő, aki már fiatalon nagyon igyekezett, hogy egy sikeres karrier felépítésével segíthesse szegény családját. Igyekezete abban nyilvánult meg, hogy középiskolai tanulmányait kitűnő tanulóként és jó sportolóként fejezte be. Egy jobb élet reményében költözött Angliába, ott élő bátyjához, Herberthez, aki autógyári munkásként dolgozott az álmodó tornyok városának külterületében. Önálló, független nő lett belőle, jogi karon végezte felsőoktatási tanulmányait, melynek évei alatt megismerkedett egy fiatal, gazdag sráccal, Jeff Waltersszel, kinek apja egy gyógyszerészeti cég fejeként sok pénzzel látta el, rendszeresen. A két fiatal egymásba szerettek, ezt rövid úton követte házasság, melyet ismerőseik közül sokan nem helyeseltek, ugyanis korainak tartották. Szerelmük gyümölcseként nemsokára világra jött elsőszülött fiuk, Joachim, anyai nagyapja után. Anyja, kit istenfélőnek neveltek, harmadik névnek az "Adam" nevet adta fiának. Két évvel később követte őt lányuk, Linette. Láthatóan a szerelem töretlen maradt, az anya elhelyezkedett ügyvédként, Jeff a céges ügyeket intézte, melyek miatt sokszor utazgatott, de a család jó körülmények között, boldogan élt.
Mivel fontosnak tartották a taníttatást, két gyermekükkel Amerikába költözött a család, így a gyerekek sokáig New York-ban cseperedtek és tanultak. Joachim fogékony eszének köszönhetően kicsiként is kitűnik tanulékonyságával, minek köszönhetően jó eredményeket ér el az iskolában, nem csupán diákként, de a sportban is jó teljesítményt mutat fel. Atlétikázni kezd, de aztán erre ráun és kamaszkorára már felváltja a küzdősportok iránti érdeklődése. Értelmes, intelligens gyermekként nevelkedik, anyja kifinomult modorra próbálja nevelni, megismertetni a vallással, azonban sokat is aggódik érte, ugyanis barátaival előszeretettel teszi ki magát veszélyes helyzeteknek az élvezet kedvéért. Középiskolában azonban egyre inkább zárkózottabbá válik, továbbra sem riad vissza a zűrös helyzetektől, a veszélyektől. Továbbra is jó tanuló, sportok terén atlétika gyors leváltását követően három éven át bokszol, majd a gimnázium utolsó két évében karatézni tanul. Kritikus gondolkodásmódú fiatalemberré válik, aki anyja próbálkozásai ellenére a vallást nem különösebben tartja sokra. Jó eredménnyel végzi tanulmányait, azonban utána tékozló életmódot folytat, alkohol, verekedésekbe való belekeveredés, nem igazán bír tervekkel a jövőre nézve. Helyette idővel tehetségét és az évek alatt magára szedett harci tudását arra kezdi inkább felhasználni, hogy titokban illegális bunyókra jár el. Nem különösebben a pénz számít neki ezen a téren, sokkal inkább a harc élvezete.
Ennek az életmódnak egy költözés vet véget, miután pusztító járvány söpör végig az egész világon, a mutánsokat sújtva. Attól tartva, hogy ez kihatással lehet az egyszerű emberekre is, a család visszaköltözik Oxfordba, ahol az idegennyelvek terén brillírozó Linette aztán megkezdi az egyetemet. Mindeközben úgy látszik, a szülők kapcsolata lassan elhidegül. Jeff, ki eddig is kevés időt töltött a gyerekek nevelésével, feltűnően kevés időt tölt otthon, Anna pedig őt vádolja fiuk, Joachim szélsőséges viselkedésével. Arról nem is beszélve, hogy Jeff egyre furcsább telefonhívásokat kap, mire Anna gyanút fog, hogy sötét ügyletekbe keveredett, ugyanis férje már a céges ügyekről sem hajlandó beszélni. Adam, aki Angliában is egyik balhéból a másikba keveredik, belátja hibáit, és javulni próbál, miután felismeri, mennyi fájdalmat okoz így az anyjának, arról nem is beszélve, hogy húga is halálra aggódja magát miatta. A vihar előtti csend végeztével azonban a családot tragédia sújtja. Előbb apjuk rejtélyes körülmények között eltűnik, Jeff arra gyanakszik, visszament New Yorkba, pont azelőtt, hogy aztán azt az Új Fehér Erő megszállta volna. A hatóságok tehetetlenek, ugyanis az események sorra követik egymást. A SHIELD bukását követi Loki rendkívüli csapása, mely miatt több milliárd ember veszti életét, a nyomozás pedig azt mutatja, apai nagyapja mellett Jeff is közöttük volt. Ez lesújtja a családot, akikre a III. Világháború kitörése után újabb költözés vár. Visszatérnek a függetlenként megmaradt New York városába, Linette itt folytatja tanulmányait, Joachim pedig elhatározza magát: rendőr lesz. Az hajtja, hogy nyomozóvá válva arra használja fel tudását, hogy rátaláljon eltűnt apjára, kiről hiszi, hogy életben van.
A démoninvázió alatt Brooklyn utcáin ragadt anyjukat súlyos sérülés éri, a kórházban később kómába esik, hiába tartják életben az orvosok, nem jósolják, hogy valaha is fel fog ébredni, így végül a fiatalok beleegyezésével lekapcsolják a gépekről. Joachim még elszántabb lesz. Mialatt húga egy fordítói cégnél helyezkedik el tanulmányai után, ő maga is elvégzi az Akadémiát. Jó képességeinek köszönhetően gyorsan elkezd kapcsolatokat kiépíteni, munkáját arra használva, hogy apja után nyomozzon. A feljebb valókhoz fűződő jó kapcsolatának köszönhetően némi protekcióval a gyilkosságiak nyomozójaként szolgál.

_______________________________

Néha még mindig visszhangzik a fülemben... az ütemes pittyegést felváltó hosszú sípolás... és a látvány, amint anyám testét szépen lassan elhagyja az élet. Az élet, melyet már így is csak masinák tartottak benne. Egy részem szereti azt gondolni, a szenvedései értek így véget, s hogy ezzel talán eljutott végre valahára abba a fényes, békés világba a lelke, melybe életében oly elszántan hitt. De a másik részem... nos, a másik nem gondolná, hogy bármiféle isten is magához vette volna őt. Nem, a másik felemet csupán fájdalom járja át. Fájdalom és düh. Magamra vagyok dühös. Úgy érzem, tehettem volna, jobban mondva, tennem kellett volna valamit. Akkor talán másképp alakultak volna a dolgok.
De így, így most a szoba csöndjét szeretett húgom bánatos, halk szipogása töri csak meg. Én pedig átkarolom. Megígérem neki, hogy minden rendben lesz és azt is, hogy én mellette maradok, hogy mindig megvédjem. Az ajkaim úgy mozognak, mintha nem is én irányítanám őket, hanem egy láthatatlan, ismeretlen, rajtam kívül álló erő, olyan szavakat formálva ezáltal, melyeket bár jómagam komolyan gondolok, mégis üresnek érzek. Elvégre, ezek csak ígéretek. Méghozzá valóban üres ígéretek. Azt kívánom, bár volna valami, amivel valódi vigaszt nyújthatnék neki. Bár bírnék olyan hatalommal, mellyel óvhatom őt és gondoskodhatok arról, hogy olyan élete legyen, amilyet megérdemel.
- Előbb... apa... most meg... ő.... - zokogása szaggatott levegővételt eredményez. Hangja elcsuklik, ahogy arcát a vállamba fúrva ölel át. Az én arcom rezzenéstelen marad, gondolataim zakatolnak, én pedig némán maradok, miközben viszonozom az ölelését. Direkt nem szólalok meg. Nem akarok benne hamis reményt kelteni. De nekem nem áll össze a kép. Miért jött volna apánk New Yorkba? Igen, volt ott egy kihelyezett üzeme a cégnek, de apa nem ment volna oda... pláne nem a vírus után, ami miatt elsősorban eljöttünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem volt jelen, amikor elfoglalták a várost. Fogadni mernék rá. Én pedig ki fogom deríteni, hová tűnt!
- Adam... mondj már... valamit...
Nem mondtam semmit, csak egy hümmögéssel nyugtáztam, hogy megint azon a nevemen szólít, amiről jól tudja, hogy nem kedvelem. A bibliai alak naiv volt és ostoba, mégis miért szeretném a nevét?
De nem tettem szóvá.

_______________________________

Az Adam személyiség

Spoiler:

Munkája mellett Joachim olykor saját kezébe vette a törvényt, mialatt apja után kutatott. Rájött, hogy anyjuk bátyja, Herbert, drogügyletekbe keveredett, otthagyta a munkáját, majd elhagyta Angliát és visszaköltözött Ausztriába. Mindezt úgy derítette ki, hogy "szabadság/nyaralás" címszavak alatt visszautazott Oxfordba, ahol névtelen nyomozóként kérdezősködni kezdett piti dílereknél és drogosoknál. Első próbálkozásainál nem járt sikerrel, ezért keményebb eszközökhöz folyamodott. Maszkot és álruhát húzott, hogy kilétét rejtse, még névjegyet is használt, álcája bebiztosítása érdekében, melynek keretein belül Adam néven magándetektívnek adva ki magát napokat, heteket töltött azzal, hogy piti bűnözőkből szedjen ki válaszokat, olykor kimondottan véres eszközökkel.
Ám önbíráskodása célravezetőnek bizonyult, ellenfelei megrémültek tőle és kitartásától, így szépen lassan sikerült felkutatnia Herbert régi kapcsolatait, akik végül megtörve elköhögték, hogy Herbert elhagyta az Egyesült Királyságot. Megszerezte a pontos tartózkodási helyét, visszaérve New Yorkba viszont a főnöke nem akarta utána már újfent hosszabb távra elengedni, mire kettejük között rövid úton éles vita alakult ki Joachim megszállott és rögeszmés viselkedése miatt. A vita végén a férfit átmenetileg felfüggesztették, ám ez semmitől sem tartotta őt vissza. Úgy döntött, újra az Adam perszónához nyúl. A családi vagyon előnyeit kihasználva könnyedén eljutott Herberthez, azonban nem ő bizonyult az egyetlennek. Mire az ismert címre ért, már ott volt egy mutáns is, aki végzett Herberttel. Heves harc bontakozott ki a kezdetleges telekinetikus képességekkel bíró mutáns és Adam között. Mint kiderült, a mutánst felbérelték, azonban megbízóját nem volt hajlandó elárulni. A lakásban vívott harc során végül mind a ketten kizuhantak az ablakon, több emelet zuhanást követően a mutáns megállította saját zuhanását, Adam pedig belé kapaszkodott. A földre levitálva harcuk az utcán tovább folytatódott.

_______________________________

A bordám sajog. Enyhén szúr, amikor levegőt veszek. Már nem tudom eldönteni, hogy a felém reptetett dohányzóasztal vagy a kanapé lehetett-e még a ludas, de nem is számít. Felnézek a kitört ablakra, melyen át kizuhantunk. A maszkom alatt elmosolyodok. Az élmény eszembe juttat egy régi emléket. Mikor gyerekként még azzal szórakoztunk, hogy egyik tetőről ugráltunk át a másikra. Most visszagondolva.... olyan érzés, mintha egy teljesen másik évezredben, vagy egy másik életben történt volna meg. Ahogy azonban tekintetem visszatér a velem szemben álló mutánsra, elönt a harag. Ugyanazt a haragot érzem, amit akkor, mikor ígéretet tettem a húgomnak. A tehetetlenség dühét. Akkor úgy éreztem, tehettem volna valamit. Most pedig nem fogom elszalasztani a kínálkozó alkalmamat!
Kezeimet ökölbe szorítom, és megiramodok a mutáns felé. Elvakít a leszálló vörös köd, az adrenalin, mely szétárad a véráramban, szinte érzem dübörögni az ereimben, ahogy egyre inkább közeledek a célpontom felé. Az idő mintha lelassulna körülöttünk. Még látom, amint felemeli a kezét. Látom az arcán elterülő kaján vigyort. Láthatatlan erő repít hátra. Szívdobbanásnyi idő. Ennyi az egész. Ennyi ideig olyan, mintha magamtól repülnék. Elbuktam. De mielőtt világomra ráborul a mélységes sötétség, még egyszer kirajzolódik előttem húgom mosolytól sugárzó arca...

_______________________________

Adam elveszíti a harcot a mutánssal szemben, ki egy erőteljes, telekinetikus lökéssel megpróbálja egy téglafalba építeni. A közeledő szirénák miatt sietve elhagyja a helyszínt, hátrahagyva mozdulatlan ellenfelét, kiről úgy tartja, szörnyet halt feje koppanásából ítélve. Azonban egy ismeretlen férfi megvizsgálja Adam pulzusát, s még a rendőrök kiérkezése előtt magával viszi a nagyon is életben lévő férfit. Menedékhelyén gondját viseli, ám mikor magához tér, kiderül, a sérülés következtében a férfi amnéziában szenved. Kabátjában lévő névjegyéről tudja csak meg nevét, a tükörben látott arca idegennek hat számára. A férfi, ki elhozta, Thomasként mutatkozik be, mint kiderül, figyelemmel kísérte az ominózus összecsapást. Adam összezavarodva próbálja összerakni, mi történt, melyben Thomas segítséget ajánl fel neki. Szárnyai alá veszi a férfit, azonban hiába sérülés gyógyulása, Adam emlékei nem térnek vissza, ki úgy dönt, útnak indul, hogy megtalálja valahogyan a kérdéseire a válaszokat. Thomas marasztalja, végül elmeséli neki, hogy ő egy ősi harcművészeti ág jelenlegi bajnoka, s hogy átadhatja a tudását Adamnek, mielőtt az útnak indulna múltja felkeresésére. A férfi vonakodva bár, de végül beleegyezik a maradásba, Thomas tanítványa lesz, aki megtanítja néhány fortélyra, majd elmondja neki, hogyan is juthat hozzá a teljes adottsághoz. Megkéri a férfit, hogy végezzen vele, méghozzá saját fegyverével. Mivel az vonakodik, elárulja neki, hogy már haldoklik, de mielőtt elmegy, hátra akar hagyni egy örököst, kit most megtalált Adam képében.
Adam végül beteljesíti a kérést, és a hagyomány fenntartásával átveszi a Kutya Fivér címet. A csí, mely így átjárja testét felruházza a Fivér minden adottságával, tudásával, melyről Thomas mesélt neki. Eltemetve mentorát, újfent útnak indul.
Mivel más opciója nem maradt, az után nyomoz, akiről tudja, hogy találkoztak: a mutáns után. Annak reményében kezd helyi gengsztereket összeverni, hogy valamelyik elvezeti őt a mutáns után. Egyetlen nyomra bukkan: az egyik gazfickó azt a fülest adja le, miszerint a mutáns visszatért a megbízójához: New Yorkba.

_______________________________

Az eső szüntelenül kopog, miközben vallatom a rohadékot. De nem igazán figyelek oda ilyen apróságokra. Túlzottan lefoglal a kutyákat meghazudtoló nyüszítése, hogy hagyjam abba. A fájdalomtól eltorzuló arca. Még jobban szorítok a fogáson. Csak, hogy érezze, nem viccelni jöttem. Hagyom levegőhöz jutni, de csak annyira, hogy tudjon infóval szolgálni a személyről, aki érdekel. Beszélni kezd. Mire befejezi, csendben körbevesznek minket a sikátorban. Ostobák.
- Elég, ha egyikőtök visszavisz New Yorkba. Ennyien nem kelletek hozzá. - nevetni kezdenek. Mintha vicceltem volna. Megigazítom kalapomat. Ők megindulnak felém. Három szemből. Kettő van mögöttem. Meg egy, amelyik beszélt. Elmosolyodok a maszk alatt.
A mögöttem lévő pillangókése közelít, de megfordulok, mielőtt sebet ejthetne rajtam. Karját megragadva vezetem tovább lendületét, hogy aztán a pengét így a nekem balra eső társába mártsa. Egy jól irányzott ütés alulról, csont reccsen, mint a faág. Fájdalmas üvöltés követi karjának abnormális ívbe való hajlását. Könyököm lendítése eltöri a hátulról legközelebb lévő orrát. Magam sem tudom, mennyi idő telik el, de nemsokára mind a földre kerülnek. Csak az marad, aki az infót köhögte.
- Szóval... New York.

_______________________________

Adam végül visszatért New Yorkba, ahol jelenleg is nyomozás folyik Joachim Walters eltűnése miatt, míg a maszkos önbíráskodó, az új Fivér itt folytatja önálló hajtóvadászatát a mutáns ellen, aki elvette tőle a múltját.


[...] "Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép."
- William Blake


Borítókép az előtörténethez:
Spoiler:

Képességei: Ugyan nem a mutánsok táborát erősíti, maga is rendelkezik emberfeletti adottságokkal. Az elképesztő harcművészeti tudás és kardhoz való érzéke mellett képes önmagának létrehozni a Fivérekre jellemző vértet és kardot, mint fegyvert. Míg mások számára ezek ugyanolyan "egyszerű" eszközöknek tűnnek, s úgy is funkcionálnak, mint a többi társa, magának a Fivérnek a birtokában jószerével misztikus hatékonysággal bír, ugyanis anyagukkal szemben ezek a tárgyak az átlagos felszereléseknél jóval erősebbek és ellenállóbbak, így hatékonyak is, a húzós harci helyzetekben.
Továbbá a Fivér bír még azzal az emberfeletti képességgel, mely lehetővé teszi számára, hogy telepatikus úton kommunikáljon a kutyákkal. Megérti őket, és az ebek is őt, ezáltal ezt a mentális kapcsolatot fenntartva képes utasításokat is adni nekik, a kutyák pedig hallgatnak rá. Ez a kötelék a Fivér és a kutyái között olyan erős, hogy semmilyen más telepatikus vagy mágikus behatás nem képes a mentális összeköttetést megszakítani.

Szakértelmei:
Ösztönök: Az évek, a küzdelmek és a választott szakmájában töltött idő vezették őt oda, hogy fejlett ösztönökkel rendelkezzen, megérzései pedig ritkán hagyják csak cserben.
Nyomozó: Jó megfigyelő, mondhatni a vérében van a detektív, ismeretlen erő hajtja őt előre, hogy lehetőleg minden körülményt és részletet jól ismerjen.
Surranó árny: Jól ért ahhoz, hogy csendes és feltűnésmentes legyen, nem csak harc közben, de akár egy nyomozás során is. Felméri a terepet, majd mérlegel, hogyan jusson be. Egy zárt ajtó pedig nem szokott akadályt jelenteni számára.
Vallató: Mivel ez az élet, s ez a munka nehéz döntéseket követel meg, pontosan tisztában van vele, hogyan szedjen ki válaszokat a megfelelő emberekből.
Taktikus gondolkodás: 'Előbb tervez, aztán végez' - típus. Intelligens figura, mindig igyekszik valamiféle stratégia szerint, hatékonyan ténykedni, sosem forrófejűen belevágni a dolgok közepébe.
Harcos: Kemény, közelharci ellenfél. Nemcsak makacs, taktikus és kitartó, de mesteri kardforgató is és kiváló harcművész, küzdelmekben jártas, nem egyben volt már része, pusztakézzel is igen komoly kihívást jelent mások számára. Ezt olykor párosítja atletikusságával, elég látványos mozdulatsorokat végrehajtva ezáltal.(Kasztból adódó képzettség)
Kovács/Készítő: Mint a jelenlegi Fivér, képes maga is elkészíteni vértet, illetve kardot. (Kasztból adódó képzettség)

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések: Remélem, nem toltam el semmit, ha gáz van vele, csak egy szó, és igyekszem javítani. ^^
Adam
Adam
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 1
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2016. May. 01.
Tartózkodási hely : Változó, mindig mozgásban

Vissza az elejére Go down

Adam Empty Re: Adam

Témanyitás by Thorhalla Hétf. 20 Jún. 2016, 21:26

Egy két apróság van csak, amit kéne javítani.

"Külsejét tekintve egyértelműen a legszembetűnőbb, hogy az utcákat járva nem mutatja az arcát, ez korábban konkrét célt szolgált, mostanra már inkább csak szimbolikus jelentéssel bír nála"
- ezt NY-ban nem igen teheted meg, nagyjából minden egyes alkalommal, ha utcára mész a rendőrség, vagy a SHIELD megjelenik terrorizmus gyanú miatt, hogy igazoltasson (drone rendszer van a város felett, ami mindent lát, ami a felszínen van)

A karidnál azt írod, hogy visszaköltözött NY-ba és a Bukáskor is ott van, ha nem, akkor nem egyértelmű ez. Akkor kérlek egy-két mondatban írd meg azt is, hogy miként élt a köd fedte NY-ban.

Ez meg csak érdekességként: Brookyln démonok, pár napig voltak csak ott, mert Zack Morsus megtisztította az egészet, és ez is csak a megjelenésük utáni tényleg pár nap volt.

És még annyi, néha nem egyértelmű páraknak, hogy a leírt szakértelmeket Neked kell kijátszanod majd, szóval ott van, ne lepődj meg, ha nem fejted ki, nem írod le miként gondolkodik, miként jön az ösztön, akkor nem fognak érvényesülni a dolgok Smile

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Adam Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics
 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.