Éden

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Szomb. 06 Máj. 2017, 12:03

1462-t írunk. Konstantinápoly elesett.

A török Európa határán állt, fenyegetvén a keresztény világot. Egy erdélyi román hős, a Sárkányrend lovagja, szállt szembe velük: DRACULEA.

A félelmetes harcos serege élén győzelmet aratott, és visszaverte a török hódítókat – ám ezzel rendkívüli módon felbőszítette őket. A bosszúvágyó törökök egy kisebb létszámú, beszivárgó osztaggal behatoltak Draculea kastélyába, és mindenkit lemészárolták odabent: a szolgálókat, az ott menedéket kérő ártatlanokat, valamint a hadúr szeretett feleségét és gyermekeit.

Mikor Draculea katonáival visszatért otthonába, már csak a kihűlt tetemeket találta. A férfi először összetört, térdre rogyott, majd éktelen haragra gerjedt, és elátkozta Istent, akiért az életét kockáztatta. Megtagadta vallását, eldobta minden emberségét, és a szívéből minden szeretet kiveszett, hogy átadja a helyét a dühnek, bosszúvágynak és sötétségnek.

Többé nem tett különbséget török és román, férfi és nő, gyermek és felnőtt között. Gondolkodás nélkül mészárolt le mindenkit vak, elkeseredett ámokfutásában. A lehető legbrutálisabb módon végzett áldozataival, akiknek a vérét a Sötét Hatalmaknak ajánlotta – cserébe csak annyit kért, hogy örökké élhessen, és folytathassa az emberek gyilkolását az idők végezetéig.

Draculea kérését meghallották a Sötét Létsíkok lakói… és a vágya teljesült.





Újvilág – II. korszak

8. fejezet: A vér rabjai – 1. szín: Születés



Ismeretlen hely, ismeretlen idő.

Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield (jelenleg Phobia irányítja), Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black.

Hideg van… Rettenetesen hideg.

És csend. Néma csend az éjfekete sötétségben.

Illetve… mégsem teljesen. Pár halk, gyenge hangfoszlány mintha áttörne a feketeség falain.

Stephanie, Jonathan, Meadow, Tyra és Syn egy még így is erőteljes, szigorú női hangot hallanak az elméjükben… amely azonban túl távoli, túl idegen most nekik ahhoz, hogy arcot is tudjanak társítani hozzá megtépázott emlékeikben.

– Ez egy öngyilkos küldetés… Nem kényszeríthetlek titeket rá… Nincs más esélyünk… Muszáj visszahoznotok őket, mielőtt túl késő lenne…

Ki lehet ez? Vajon miről beszélhet? Valódi személy lenne, vagy mindössze egy lidérces álom része?

Phobia (Lucy most teljesen inaktív, Phobia irányít) másféle hangot hall. Ez a hang mintha nem az emlékeiből jönne, hanem az elméje legmélyéről… Belülről. Mélyről.

– Kérlek, találj vissza a fénybe… Engedj szabadon… Nem bírom tovább a sötétséget… Ébredj fel…

Valaki tényleg hozzá beszélne? Miért olyan ismerős, mégis elérhetetlen?

Howard nem is hangokat hall, inkább halvány emlékképek száguldanak át az agyán, amelyeket azonban nem tud hova tenni.

Falak egy szobában, amelyből nem tudott szabadulni… Véres holttestek… Kóbor kutyák, sikátorok és kukák… Egy női alak fekete szárnyakkal…

Mik ezek a képek? Howard múltja lenne? Vagy csak képzelgős agyszülemények?

Sakurát a sötétségben különös érzés keríti hatalmába… Mintha zuhanna. Robaj, hőség, sikítások… és szárnyak.

Miféle szárnyak? Honnan jöttek? És van itt egy női alak vele, aki annyira ismerős… Ki lehet ő?

A kérdések azonban hamarosan csak távoli gondolatoknak tűnnek, majd szertefoszlanak az alvók fejében, ahogy a halvány hangok és képek is elmosódnak… majd nincsenek többé.



Hirtelen, egyszerre ébrednek fel mind.

Gyakorlatilag felpattannak a szemeik, mintha valaki hirtelen felrázta volna őket nyugtalan álmukból. A szobában, ahol vannak, teljes sötétség honol… ők mégis mind tökéletesen látnak.

Meztelenül fekszenek hideg fémlapokon valamiféle laboratóriumban. Csak egy fehér lepel borítja testüket, amely szintén jéghideg – de ők maguk ezt nem is érzik. Még ahhoz is némi időnek kell eltelnie, hogy feltűnjön nekik: nem dobog a szívük, sőt nem is lélegeznek. Nincs rá szükségük.

Egy teremben fekszenek mind a nyolcan, valamiféle üvegfal mögött, tőlük nem messze meg hasonló termek gépekkel, tartályokkal, ismeretlen eszközökkel. A falon egy videokamera, amely egyenesen őket veszi.



Egy enyhe fejfájást (és a már említett testi változásokat) leszámítva mindenki jól, sőt kiváló fizikai állapotban van. Ami viszont az elméjüket illeti…

Borzalmas, de akárhogy próbálnak emlékezni, képtelenek rá. Minden emlékük elveszett. Hol vannak? Kik ezek a többiek itt velük? És egyáltalán, kik ők? Még a saját nevük sem ugrik be…

Játéktechnikailag ez a következőképpen néz ki: A karakterek megőrizték a fizikai tulajdonságaikat, bár a mutáns és egyéb emberfeletti képességeket egyelőre nem tudják használni (még nincsenek is tisztában azzal, hogy vannak ilyen képességeik). A jellemük változatlan maradhat, de emlékeik nincsenek. A tanulással szerzett tudásukhoz (mint például nyelvismeretek, katonai ismeretek, stb.) azonban hozzáférhetnek.

Egyelőre rajtuk kívül sehol senki más…

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2886
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Szomb. 06 Máj. 2017, 16:58




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


//Előzmény: Lower East Side, Manhattan//

Meséltem már, hogy mennyire „imádok” fázni?! Ah várjunk… biztos így van? Fogalmam sincs… az átokba! A hang felé próbáltam fordulni, hallottam már valamikor? Eléggé bizalmasan beszélt hozzám, de arcot nem tudtam felidézni hozzá. Öngyilkos küldetés, valamiért az, hogy meghalhatok nem hozott lázba, nem ijedtem meg tőle. Visszahozni? Kit, kiket? Fogalmam sem volt minderről. Végül felébredtem, kinyílt a szemem, néhány pillanatig észleltem, hogy nincs fény a helységben, majd már láttam is, mintha fény is lenne. Próbáltam felülni és a rajtam levő leplet, vagy mi ez tartani, hogy azért eltakarjon. Végignéztem, hogy kik vannak még itt rajtam kívül, heten, ahogy a takarókon, vagy esetleges felülések közben látszódott, akkor öt nő és két férfi. Egyikőjük sem volt ismerős. Ekkor vettem észre, hogy eddig visszatartottam a levegőmet, pedig már jó ideje nem vettem azt, kissé ideges voltam, de nem éreztem a szívdobogásomat sem. Azonnal próbáltam mérni a pulzusomat, de nem volt. Okés, mi az átok folyik itt?! Az egész helyzet idegen volt, de mégis ismerős… de honnan? Próbáltam emlékezni, semmi sem jutott eszembe, semmi, hogy kerültem ide, hol vagyunk, mi történt velünk? De még az sem, hogy ki vagyok…
- Valaki ismer engem, vagy tudja, hogy miként kerültünk ide? – kérdeztem.
Ahogyan végignéztem a rideg laboron egy kamerát pillantottam meg. Okés, figyelnek minket.
- Most, hogy mind felkeltünk igazán lejöhetnének elmondani, hogy mégis mi a fészkes fene folyik itt! – vicsorogtam a kamerába.
Egyáltalán megbízhattam a többiekben? Azt hiszem, hogy jobb, ha magam maradok, ha meg hátráltatnak… ki kell innen jutnom, szerezni valami számítógépet, vagy aktát, hátha abban van rólam bármi is, hogy mi történt velem, hogy kerültem ide és persze, hogy ki vagyok. A többieket azért gyanúsan figyeltem, nem tudhattam, hogy melyik fog totálisan bekattanni és rám támadni. Ha valaki így tenne, akkor igyekszem kitérni előle.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

//Előzmény: Lower East Side, Manhattan//

Meséltem már, hogy mennyire „imádok” fázni?! Ah várjunk… biztos így van? Fogalmam sincs… az átokba! A hang felé próbáltam fordulni, hallottam már valamikor? Eléggé bizalmasan beszélt hozzám, de arcot nem tudtam felidézni hozzá. Öngyilkos küldetés, valamiért az, hogy meghalhatok nem hozott lázba, nem ijedtem meg tőle. Visszahozni? Kit, kiket? Fogalmam sem volt minderről. Végül felébredtem, kinyílt a szemem, néhány pillanatig észleltem, hogy nincs fény a helységben, majd már láttam is, mintha fény is lenne. Próbáltam felülni és a rajtam levő leplet, vagy mi ez tartani, hogy azért eltakarjon. Végignéztem, hogy kik vannak még itt rajtam kívül, heten, ahogy a takarókon, vagy esetleges felülések közben látszódott, akkor öt nő és két férfi. Egyikőjük sem volt ismerős. Ekkor vettem észre, hogy eddig visszatartottam a levegőmet, pedig már jó ideje nem vettem azt, kissé ideges voltam, de nem éreztem a szívdobogásomat sem. Azonnal próbáltam mérni a pulzusomat, de nem volt. Okés, mi az átok folyik itt?! Az egész helyzet idegen volt, de mégis ismerős… de honnan? Próbáltam emlékezni, semmi sem jutott eszembe, semmi, hogy kerültem ide, hol vagyunk, mi történt velünk? De még az sem, hogy ki vagyok…
- Valaki ismer engem, vagy tudja, hogy miként kerültünk ide? – kérdeztem.
Ahogyan végignéztem a rideg laboron egy kamerát pillantottam meg. Okés, figyelnek minket.
- Most, hogy mind felkeltünk igazán lejöhetnének elmondani, hogy mégis mi a fészkes fene folyik itt! – vicsorogtam a kamerába.
Egyáltalán megbízhattam a többiekben? Azt hiszem, hogy jobb, ha magam maradok, ha meg hátráltatnak… ki kell innen jutnom, szerezni valami számítógépet, vagy aktát, hátha abban van rólam bármi is, hogy mi történt velem, hogy kerültem ide és persze, hogy ki vagyok. A többieket azért gyanúsan figyeltem, nem tudhattam, hogy melyik fog totálisan bekattanni és rám támadni. Ha valaki így tenne, akkor igyekszem kitérni előle.






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


//Előzmény: Lower East Side, Manhattan//

Még soha sem érzett ennyire hideget, mint most, szíve szerint összehúzta volna a kabátját magán, vagy mozdult volna, de nem igazán volt minderre képes. Egy női hangot hallott, ami ugyan szigorú volt, de valamiért kellően nagy biztonságot adott, még akkor is, hogyha nem ismerte meg különösebben és nem tudta beazonosítani, hogy ki lehet. Egy csinos nőhöz párosította volna, hogyha tehette volna. Az egész azonban hamarosan szertefoszlott és kinyílt a szeme. Az első dolga az volt, hogy próbált felülni és valamilyen fedezékbe húzódni. Ha sikerül megtennie, akár az ágya mögül is, de körbenéz a helyen. Ismeretlen személyekkel, egészen pontosan egy férfi kivételével csak nőkkel volt egy teremben, meztelenül. Fogalma sem volt, hogy ki az a perverz alak, aki ezt kitalálta, de jelen helyzet nem az a helyzet volt, hogy ennek örülni tudjon. Nem csak a helységet nézte végig, de a társait is, igyekezve nem az intim területeken, már az is roppant kellemetlen lett volna, hogyha éppen ebben a helyzetben lenne merevedése, bár a legtöbben két személyt kivéve kislánynak néztek ki, így legalább ezzel nem volt gondja. A helység sötét volt, de mégis látott, ezt most kezdte realizálni, ahogyan azt is, hogy nincs szívverése, és nem lélegzik. Ez volt az a pont, ahol racionálisan nézve ez nem a valóság volt. Hallotta az egyik fiatal nő hangját és ösztönösen arra kapta a fejét. Fogalma sem volt róla, hogy ki lehet a feketehajú nő, soha sem látta, ami azt illeti azt sem tudta, hogy miként kerültek ide, vagy azt sem, hogy ő maga kicsoda…
- Soha sem láttam önt korábban – mondta. – És nem tudom, hogy miként kerültünk ide.
Próbálta elfojtani magában az idegességet, valamiért hiányzott neki, hogy a szíve hevesen verjen és érezze a lüktetést. Igyekezett nyugodt maradni és higgadtan gondolkodni. Első egyik gondolta, hogy fegyvert kell szereznie és megtudni, hogy mi folyik itt. Körbenézett bármilyen tárgy után, hogy mit lehetne fegyvernek használni, a leplet próbálta a dereka köré csavarni és szerezni valami tárgyat. Ha ez sikerült, akkor igyekszik leverni a kamerát, majd utána a többiek felé fordulni.
- Próbáljunk meg kijutni és megtudni, hogy mi történt velünk – mondta. – Nem akarok itt lenni, amikor ideérnek azok, akik miatt itt lehetünk.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

//Előzmény: Lower East Side, Manhattan//

Még soha sem érzett ennyire hideget, mint most, szíve szerint összehúzta volna a kabátját magán, vagy mozdult volna, de nem igazán volt minderre képes. Egy női hangot hallott, ami ugyan szigorú volt, de valamiért kellően nagy biztonságot adott, még akkor is, hogyha nem ismerte meg különösebben és nem tudta beazonosítani, hogy ki lehet. Egy csinos nőhöz párosította volna, hogyha tehette volna. Az egész azonban hamarosan szertefoszlott és kinyílt a szeme. Az első dolga az volt, hogy próbált felülni és valamilyen fedezékbe húzódni. Ha sikerül megtennie, akár az ágya mögül is, de körbenéz a helyen. Ismeretlen személyekkel, egészen pontosan egy férfi kivételével csak nőkkel volt egy teremben, meztelenül. Fogalma sem volt, hogy ki az a perverz alak, aki ezt kitalálta, de jelen helyzet nem az a helyzet volt, hogy ennek örülni tudjon. Nem csak a helységet nézte végig, de a társait is, igyekezve nem az intim területeken, már az is roppant kellemetlen lett volna, hogyha éppen ebben a helyzetben lenne merevedése, bár a legtöbben két személyt kivéve kislánynak néztek ki, így legalább ezzel nem volt gondja. A helység sötét volt, de mégis látott, ezt most kezdte realizálni, ahogyan azt is, hogy nincs szívverése, és nem lélegzik. Ez volt az a pont, ahol racionálisan nézve ez nem a valóság volt. Hallotta az egyik fiatal nő hangját és ösztönösen arra kapta a fejét. Fogalma sem volt róla, hogy ki lehet a feketehajú nő, soha sem látta, ami azt illeti azt sem tudta, hogy miként kerültek ide, vagy azt sem, hogy ő maga kicsoda…
- Soha sem láttam önt korábban – mondta. – És nem tudom, hogy miként kerültünk ide.
Próbálta elfojtani magában az idegességet, valamiért hiányzott neki, hogy a szíve hevesen verjen és érezze a lüktetést. Igyekezett nyugodt maradni és higgadtan gondolkodni. Első egyik gondolta, hogy fegyvert kell szereznie és megtudni, hogy mi folyik itt. Körbenézett bármilyen tárgy után, hogy mit lehetne fegyvernek használni, a leplet próbálta a dereka köré csavarni és szerezni valami tárgyat. Ha ez sikerült, akkor igyekszik leverni a kamerát, majd utána a többiek felé fordulni.
- Próbáljunk meg kijutni és megtudni, hogy mi történt velünk – mondta. – Nem akarok itt lenni, amikor ideérnek azok, akik miatt itt lehetünk.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Meadow Kerr-Osborne on Szomb. 06 Máj. 2017, 16:59




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Fagyos hidegség, valahonnan ismerős volt, a legtöbb személyt talán idegesítette volna, de rá megnyugtató hatással volt, még akkor is, hogyha fázott. A hang, az a női hang idegen volt, ez zavarta. Öngyilkos küldetés, kiket? Miről beszél? Fogalma sem volt minderről, a szeme ekkor nyílt ki, mintha valaki felébresztette volna. Az első mozdulatával igyekezett felülni, noha a feje kissé fájt. Körbenézett, nem volt egyedül, még kamerát is látott, nem volt rajta ruha, csak egy lepel, de ha az leesett sem érdekelte. Hirtelen maró űr és a semmi kerítette hatalmába, a kezével a mellkasa elé kapott és az öklét a mellkasához szorította. Úgy érezte, mintha nem lett volna lelke, mintha csak test lett volna, de semmi más nem volt benne. Mindezt alátámasztotta a lassankénti felismerése, hogy nem érezte a szíve ritmusát, és eddig még egy levegőt sem vett.
- Miért nincsenek érzelmeim? – kérdezte. – Nem érzek semmit sem… még a szívem sem ver…
Tudta, hogy idegesnek kellene lennie, félnie kellene, de semmit sem érzett. Valami gond van vele, ezt azonnal tudta, de nem tudta, hogy micsoda. A kérdések után azonban már kezdte sejteni, a többiekre nézett, de egyikőjüket sem ismerte meg, próbálta felidézni, hogy hol volt, mit csinált mielőtt ide került, de semmi. Még a saját maga külsejét sem tudta felidézni, azon is elcsodálkozott, hogy vörös, természetes vörös. Nem értette, hogy mi folyik itt, hol van, hogy került ide, mi történt vele, miért nem érez semmit? Ezek és még milliónyi kérdés futott át az agyán.
- Én sem – mondta végül. – Azt sem tudom, hogy ki vagyok, nemhogy maguk… ti…
Próbált kétségbeesni, de még ez sem sikerült, más valószínűleg mégjobban kétségbeesett volna, de továbbra is üresség, minden tekintetben. Igyekezett felállni a helyéről, a férfi ötlete egész jó volt, végigfuttatta a tekintetét a falakon, az üvegablakon, ajtót keresett. Ha sikerült találnia, akkor próbál odamenni és kinyitni azt.

//Bocsánat, ha nem lett jó, de egy emlékek nélküli szociopatát valahogy így képzelek el, főleg, hogy neki nincs számítógépszintű logikus gondolkodása, mint Tyra-nak Very Happy //


felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Fagyos hidegség, valahonnan ismerős volt, a legtöbb személyt talán idegesítette volna, de rá megnyugtató hatással volt, még akkor is, hogyha fázott. A hang, az a női hang idegen volt, ez zavarta. Öngyilkos küldetés, kiket? Miről beszél? Fogalma sem volt minderről, a szeme ekkor nyílt ki, mintha valaki felébresztette volna. Az első mozdulatával igyekezett felülni, noha a feje kissé fájt. Körbenézett, nem volt egyedül, még kamerát is látott, nem volt rajta ruha, csak egy lepel, de ha az leesett sem érdekelte. Hirtelen maró űr és a semmi kerítette hatalmába, a kezével a mellkasa elé kapott és az öklét a mellkasához szorította. Úgy érezte, mintha nem lett volna lelke, mintha csak test lett volna, de semmi más nem volt benne. Mindezt alátámasztotta a lassankénti felismerése, hogy nem érezte a szíve ritmusát, és eddig még egy levegőt sem vett.
- Miért nincsenek érzelmeim? – kérdezte. – Nem érzek semmit sem… még a szívem sem ver…
Tudta, hogy idegesnek kellene lennie, félnie kellene, de semmit sem érzett. Valami gond van vele, ezt azonnal tudta, de nem tudta, hogy micsoda. A kérdések után azonban már kezdte sejteni, a többiekre nézett, de egyikőjüket sem ismerte meg, próbálta felidézni, hogy hol volt, mit csinált mielőtt ide került, de semmi. Még a saját maga külsejét sem tudta felidézni, azon is elcsodálkozott, hogy vörös, természetes vörös. Nem értette, hogy mi folyik itt, hol van, hogy került ide, mi történt vele, miért nem érez semmit? Ezek és még milliónyi kérdés futott át az agyán.
- Én sem – mondta végül. – Azt sem tudom, hogy ki vagyok, nemhogy maguk… ti…
Próbált kétségbeesni, de még ez sem sikerült, más valószínűleg mégjobban kétségbeesett volna, de továbbra is üresség, minden tekintetben. Igyekezett felállni a helyéről, a férfi ötlete egész jó volt, végigfuttatta a tekintetét a falakon, az üvegablakon, ajtót keresett. Ha sikerült találnia, akkor próbál odamenni és kinyitni azt.

//Bocsánat, ha nem lett jó, de egy emlékek nélküli szociopatát valahogy így képzelek el, főleg, hogy neki nincs számítógépszintű logikus gondolkodása, mint Tyra-nak Very Happy //

_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Meadow Kerr-Osborne
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 79
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Feb. 22.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Tyranis on Szomb. 06 Máj. 2017, 17:01




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black


Érezte a hideget, noha nem tudott tenni ellene, a sötétség minden egyes milliméterét, amit látott megjegyzett, ugyanez volt igaz a hangra, amit egy nőtől hallott. Ha lett volna ideje, akkor minden egyes pillanatot kielemezett volna, de nem volt most. Kereste, hogy merről jött a hang, de nem találta meg. A következő pillanatban az ő szemei is felpattantak, ahogyan a többieké is. Egyelőre nem mozdult, nem hallott semmit, se lélegzést, se semmit. Már-már logikusnak tűnt a számára, hogy teljesen egyedül van, amikor mocorgást hallott. Ekkor fordult oldalra, majd próbált felülni és körbenézni. Ha sikerült neki, akkor meglátta a többieket. Elsőként egy női hangot hallott, hogy nem érez semmit sem, most kellett rájönnie, hogy nála is így van, azonban magának ez nem tűnt „kétségbeesettnek”, hanem optimálisnak, hogy nem kell légzésre időt fecsérelnie. Mikor a felismerés került szóba, akkor tapasztalta, hogy nem ismer meg senkit sem innen, de emlékei sincsenek. Az elméje tele volt tudással, nyelvek, matematikai, fizikai képletek, bolygók, bolygórendszerek, csillagképek és minden efféle neveit, kinézetét maga elé tudta képzelni, a DNS kinézetét, a nukleinsavak, alkotóelemek, atomok, molekulák minden megvolt, azonban az emlékei, hogy hol és mikor tanulta ezeket, vagy kicsoda maga, semmi, mintha üres lapot bámult volna.
- Nekem sincsenek emlékeim – mondta gépiesen. – Azonban a tudásomhoz, amiket tudtam hozzáférek, mindenhez. De konkrét emlékekhez nem.
Hideg, rideg, tényleg gépies volt a hangja, megpróbált felállni és leszállni az asztalról, amin volt. Érzelemmentesen nézett a kamerára is, majd a többiek irányába újra.
- A következő mondat bárkinek ismerős? „Ez egy öngyilkos küldetés… Nem kényszeríthetlek titeket rá… Nincs más esélyünk… Muszáj visszahoznotok őket, mielőtt túl késő lenne.” Eszméletlen, vagy alvó állapotban hallottam.
Érdeklődő tekintettel nézett a többiekre, miközben teljesen mozdulatlan állapotban várta, hogy mit is mondanak.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Érezte a hideget, noha nem tudott tenni ellene, a sötétség minden egyes milliméterét, amit látott megjegyzett, ugyanez volt igaz a hangra, amit egy nőtől hallott. Ha lett volna ideje, akkor minden egyes pillanatot kielemezett volna, de nem volt most. Kereste, hogy merről jött a hang, de nem találta meg. A következő pillanatban az ő szemei is felpattantak, ahogyan a többieké is. Egyelőre nem mozdult, nem hallott semmit, se lélegzést, se semmit. Már-már logikusnak tűnt a számára, hogy teljesen egyedül van, amikor mocorgást hallott. Ekkor fordult oldalra, majd próbált felülni és körbenézni. Ha sikerült neki, akkor meglátta a többieket. Elsőként egy női hangot hallott, hogy nem érez semmit sem, most kellett rájönnie, hogy nála is így van, azonban magának ez nem tűnt „kétségbeesettnek”, hanem optimálisnak, hogy nem kell légzésre időt fecsérelnie. Mikor a felismerés került szóba, akkor tapasztalta, hogy nem ismer meg senkit sem innen, de emlékei sincsenek. Az elméje tele volt tudással, nyelvek, matematikai, fizikai képletek, bolygók, bolygórendszerek, csillagképek és minden efféle neveit, kinézetét maga elé tudta képzelni, a DNS kinézetét, a nukleinsavak, alkotóelemek, atomok, molekulák minden megvolt, azonban az emlékei, hogy hol és mikor tanulta ezeket, vagy kicsoda maga, semmi, mintha üres lapot bámult volna.
- Nekem sincsenek emlékeim – mondta gépiesen. – Azonban a tudásomhoz, amiket tudtam hozzáférek, mindenhez. De konkrét emlékekhez nem.
Hideg, rideg, tényleg gépies volt a hangja, megpróbált felállni és leszállni az asztalról, amin volt. Érzelemmentesen nézett a kamerára is, majd a többiek irányába újra.
- A következő mondat bárkinek ismerős? „Ez egy öngyilkos küldetés… Nem kényszeríthetlek titeket rá… Nincs más esélyünk… Muszáj visszahoznotok őket, mielőtt túl késő lenne.” Eszméletlen, vagy alvó állapotban hallottam.
Érdeklődő tekintettel nézett a többiekre, miközben teljesen mozdulatlan állapotban várta, hogy mit is mondanak.

_________________
Reneszánsz: Tyranis;  Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Tyranis
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1525
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2011. Dec. 27.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Phobia on Szomb. 06 Máj. 2017, 19:16



Phobia


Sötét van. Sötét és csend, persze ezt már megszoktam. Megszoktam? Hideg, sötét, és csendes, ehhez én hozzászoktam? Egyáltalán ki az az én?
~ Ki beszél? ~ kérdezem magamban, mert valamiért a fejemben hallok egy hangot. Ismerős hang, aki könyörög. Ismerős, de...honnan? Nem...értem. Nem értem, nem érhetem el, de miért? Mi...folyik itt? Ki ez a hang? Egy...ismerős...személy...aki...aki..nem értem. Nagyon mélyről jön, de ha megdöglök se tudom, mégis ki lehet a hang gazdája.

Ébren vagyok. Hirtelen kelek fel, szinte vezényszóra, és azonnal fel is ülök. Egy röpke körbenézés után észre is veszem, nem vagyok egyedül. Jópár másik alak fekszik itt, akik velem együtt keltek fel...és mindegyikük pucér. Na szép, mondhatom, de legalább nem vagyok egyedül.
- Na, most hagyd abba az óbégatást, vagy menten kibelezlek, fogtad? - közlöm azzal, aki rögvest elkezd kiabálni a kamerával. De álljunk csak meg egy picurnyit. Nekem...női hangom van? Nem is női, inkább olyan tinilányos...tehát nő vagyok? A lepedőt lerántva erről bizonyságot is szerzek, de vajon miért hittem mást? Hiszen nyíltan látszik, hogy csaj vagyok.
- Mi a...? - a mellkasomat tapogatva(hogy meggyőződjek az eredetiségükről) észreveszem, hogy valami nagyon nincs rendjén. Nem dobog a szívem. De akkor hogyan élek? Mi a rohadt élet folyik itt?!

_________________
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest;
White is cold and always yearning, burdened by a royal test;
Black the beast descend from shadows;
Yellow beauty burns...
...gold."
avatar
Phobia
Kalandmester

Hozzászólások száma : 272
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2016. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Somewhere in the middle of nowhere

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Főkarakter

https://m.youtube.com/watch?v=1Clvj81QmTA

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ványa on Szomb. 06 Máj. 2017, 19:18


Mimic


Fázik. Fázik, méghozzá rendesen, okát pedig nem tudja. Nem is hall semmit, csak rémképeket lát. Bezárt szobát, vért, kutyákat, fekete szárnyakat...de ezek a képek semmit se mondanak neki. Múlt, jövő, vagy talán csak egyszerű képek. Számára semmit se jelentenek...valamiért semmi se érdekli, ami emberekhez köthető. Fura, de valamiért gyűlöli az embereket, szinte kedve lenne megölni őket. Nincs oka, csak meg akar tőlük szabadulni.

Hirtelen kel fel, mint általában. Igaz, fogalma sincs arról, hogy mit is tesz általában. Nem tudja ki volt, vagy hogy ki is most ő. Nincs benne semmi, csak a gyűlölet az emberi faj után, és a szabadság vágya.
Beszélni akar, de csak artikulálatlan hörgés hagyja el a torkát. Egyáltalán tudott beszélni? Beszélt valaha? Semmit se tud, csak azt, hogy dühös. A körülötte lévő alakok össze, vissza kiabálnak. Főleg az a lány, aki még fenyegetőzik is. Rá is ordít, aztán meglepődik. Nem emberi hangot hallatott, hanem valami mást. Valami...szörnyűbbet.
Leugrik a fekhelyéről, de nem két lábon megy előre. Valamiért a négy lábon való elhelyezkedés sokkal kényelmesebb, mintha mindig is így járt volna. Aztán meglátja az üveget. Éktelen haragra gerjed, és teljes erőből nekiugrik. Többször is, de mikor megáll egy pillanatra, valami feltűnik neki. Nem liheg, nem is kell neki. Aztán észreveszi, hogy nem ver a szíve. Halott, de mozog. Hogyan? Képtelen felfogni. Talán sose tudta a szokatlan dolgokat felfogni.

_________________
"You tearing us, you tearing us,
You breaking us, you breaking us,
You killing us, killing us
You saving us, you saving us."
avatar
Ványa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 37
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Mar. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sakura on Szomb. 06 Máj. 2017, 22:44


>> Sakura Hyuchia
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
Felszerelés/egyéb:
csak egy "lepel"

Érzem, mintha a gyomrom felfelé kúszna benn, mint amikor a lift lefelé megy az emberrel de az egész testem ilyen, mintha zuhannék. Sötét van teljesen és ebben a semmiben zuhanok. Meleg van, sikítások és robaj zaja tölti körülöttem be a sötétséget. Nem tudom mi folyik itt, rémálmom van? Szárnyak gondolata és megannyi kérdés jelenik meg a fejemben még meg amíg egy ismerős nő nem jelenik meg mellettem, de ki lehet? Minden elmosódik folytonosan...

A szemeim kipattannak, hírtelen fel is tépem magamat ülésbe megragadva azt a takarót ami rajtam volt, hogy ne essen le az ágyról..hittem volna, hogy ágy és takaró, de nem az. Értetlenül markolom a lepelt ami rajtam volt, hideget érzek a bőrömön és az ágy, sem ágy hanem hideg vas. Az egész hely sötétségben van, rögtön hozzá szokik a szemem és látok másokat is mozogni majd beszélni. Pillanatig csak értetlenül nézek rájuk aztán leszállva gyorsan a fém ágyról magamat körbe tekerem a lepellel mert csak az van.
~Mi ez a hely, miért vagyok itt? Kik ezek az emberek?~ Próbálva elbújva az ágy mögött nem szeme elé kerülni bármelyiknek is amikor a tudatlan, üres fejem a gondolat köré csavarodik. ~ Nem emlékszem semmire se, mit csináltam eddig? Ki vagyok?~
A kezemet magam elé veszem és azt nézem, még a tenyerem sem ismerős. Magamhoz húzom azt a kezemet is, ~Fogalmam sincsen mi ez a hely vagy egyáltalán én ki~...A saját gondolat menetem szakad meg ahogy erősebben a szívem fölé nyomom a tenyeremet de nem érzek semmit. Nem dobog a szívem? Az nem lehet! Annak, annak kell, hogy dobogjon.
Eddig csak tudatlanul felhúzott lábbal kucorodtam csak be az asztal mellett de hirtelen felpattanok onnan és a többieken végig nézek, az arcukon amennyit látok belőlük. Volt ott egy nő, azon a sötét helyen. Ismerős volt, biztos ismer, ő biztos tud majd mondani valamit. Szememmel pedig ezt a női alakot keresem a többieken végig nézve, de...egyikük sem mozdít meg semmit, nem rémlik semmi.

_________________
REN: Hjuchia Sakura, Kurama Alusia, Ammon.
OUT: Hjuchia Sakura, Gail Gumbold, Lorna (Polaris) , Petra(Higanyszlál)
VH: Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil
avatar
Sakura
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1185
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 26

Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter

mosato@gmx.com

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Shadow on Vas. 07 Máj. 2017, 01:04

Nem is tudom, hogy mi történik, és most egyenlőre max annyi derül ki elsőre, hogy sötét van, és igen csak hideg. Egyenlőre semmi más és ez egy ideig így is marad. Csak a csend, a mindent beborító némaság, ami sötétséggel és hideggel párosulva nem a legjobb érzésekkel tölt el, majd egy hang, aki mond valamit, de mintha még a beszélő se lenne biztos abban, hogy mit is akar. Keresném, de akár egy rémálom úgy ér véget, vagy épp most kezdődik csak?

Hirtelen térek magamhoz, akár csak mint aki felriad egy rémálomból, s ennek megfelelően ülök fel, s két kezembe temetem arcom. Feltűnik valami? Nem még semmi, még a környezet se. Csak akkor nézek körbe mikor a többiek mocorgását, majd beszédét hallom. Csak ekkor tűnik fel, hogy nincs rajtam lényegében semmi, majd mikor hátra pillantok feltűnik a farkam.
-Na ez így nem jó – suttogom csendesen magam elé. Csak lassan szembesülök dolgokkal, mint hogy én se tudom ki vagyok, hogyan kerültem ide, mi történt, vagy épp jobban megnézve magamat mi is vagyok. Felhúzom a lábaimat és csak figyelem a többieket, miközben a lepelbe burkolózok amennyire lehet. A többiek eléggé eltérően reagálnak a helyzetre. Talán maradok inkább a csendes szemlélődésnél, és a helység felmérésénél ahol vagyunk. Hüllő farkam közel húzom magamhoz, miközben hátamat elfedi szépen a hajam.
Vajon mi lehet mindez? Miért nem emlékszem semmire én se? Miért nem dobog a szívem és veszek levegőt? Meghaltam? Nem érzem magam halottnak, bár nem mintha tudnám milyen is lehet.
Annyi a kérdésem, de ahogy csendesen szemlélem a többieket nem tőlük fogok választ kapni, mert ugyan azok gyötrik talán őket, mint engem, így csak várok, s körbe-körbe pillantgatok, mire feltűnik a kamera is nagy nehezen. Talán valaki megjelenik és elmondja mi a helyzet, vagy nem.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

"Hallgass a szívedre,
Amikor téged hív.
Hallgass a szívedre,
Ha nem tehetsz mást.
Nem tudom hova mész
És nem tudom miért,
de hallgass a szívedre
Mielőtt elbúcsúzol"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
avatar
Shadow
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 176
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Vas. 07 Máj. 2017, 09:53

5 perccel a Születés után.

Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield (jelenleg Phobia irányítja), Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black.

Ahogy az várható volt, mindenkin eluralkodik a zavar, pánik és kétségbeesés. Aki akarja, használhatja az őket takaró leplet rögtönzött, maga köré tekert ruhadarabként, miközben az álmuk során látott és hallott emlékek lassan teljesen feledésbe merülnek mindenki számára, mintha sosem látták és/vagy hallották volna őket. Ezzel végképp eltűnik a fejükből minden, amely talán a régi életükre emlékeztethette volna őket.

Amikor bárki is közelebb lép az üvegfalakhoz, azok automatikusan szétnyílnak, mint egy fotocellás ajtó. Semmi szükség erőszakra, bár ha valaki ettől függetlenül neki akarna menni dühében, az széttörni nem tudja egyiket sem – törhetetlen biztonsági üvegből készültek.

Mindenki nyugodtan kisétálhat a folyosóra, vagy át a többi terembe, amelyek szintén rendkívül fejlett és ismeretlen eszközökkel vannak tele. Még emlékek nélkül is világos, hogy akármi is ez a hely, a megépítésénél nem spóroltak a költségekkel.

Aztán végre nyílik egy ajtó a termeket összekötő folyosó végén… Siető léptek zaja, majd kirajzolódik egy fiatalnak tűnő lány ázsiai vonásokkal. Élénksárga kabátot, alatta feketés-rózsaszínes ruhát, a fején pedig rózsaszín napszemüveget visel. Nem mindennapi kinézet, de alapvetően kedvesnek tűnik, még ha a bőre valamiért holtsápadt is – ahogy persze mindenki másé is.



– Ó, te jó ég! Na, ez annyira az én formám, hogy már meg se lep! Csak tíz percre hagylak titeket magatokra, és naná, hogy pont akkor ébredtek fel! Frász, frász, frász!!!

Miközben a lány beszél, feltűnhet a szájában kettő, az átlagosnál jóval élesebb, hegyesebb szemfog… és így belegondolva mindenki észreveheti ugyanezt a két hegyes szemfogat saját magában és a többiekben is.

– Na jó, nyugalom, nyugalom. Először is, ne járkáljatok tök pucéran, egy pillanat. Tudom, tudom, rengeteg kérdésetek van, máris mindenre választ kaptok!

Míg beszél, a lány az egyik terembe beszaladva kihúz egy fiókot, amelyből fehér ruhaneműket vesz elő, nyolc darabot, mindenkinek egyet-egyet. Egyszerű, hófehér köntösnek tűnnek, amelyek elég tágasak és szellősek ahhoz, hogy nemtől és kinézettől függetlenül mindenki kényelmesen tudja viselni őket.



– Tessék, az Újszülöttek öltözete. Ezzel már hivatalosan is Éden lakói lettetek, hurrá, hurrá! Ja, amúgy az én nevem Jubilation Lee, de itt mindenki csak Jubileeként ismer, ti is szólítsatok így nyugodtan. Nem túl régóta váltam Gyermekből Éretté, szóval kerüljük a formaságokat, lécci. Öhm… Az a helyzet, hogy nincs túl sok időnk, mert a Mester a lelkemre kötötte, hogy amint felébredtek, vigyelek hozzá titeket, ami egyébként óriási megtiszteltetés nektek, úgyhogy induljunk is, és útközben még csacsoghatunk. Rendi?

Ezzel Jubilee a folyosó vége és az ottani kijárat felé siet, mosolyogva várva a többieket.

– No rajta, rajta, szaporán!


A hozzászólást Ultimate Guru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 12 Máj. 2017, 11:51-kor.

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2886
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Vas. 07 Máj. 2017, 16:27




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Szóval senki sem tudott semmit sem, ez nem volt megnyugtató, közel sem. A vinnyogó picsogó kislányos hangra néztem, ami azt mondta, hogy kibelez. Végignéztem a gyereken, mert leginkább annak tűnt és hangosan kezdtem el nevetni, lesajnálóan gúnyosan. Erre a féregre még egy szót sem volt érdemes vesztegetni, így nem is tettem meg. Egyébként is halottak vagyunk, ennél több kárt úgysem tehet senki. A testfelépítése alapján harcolni sem képes, nemhogy kibelezni bárkit is… főleg, hogy a kékcsaj szavai után próbáltam felidézni, hogy mit tudhatok, ez furcsa mód ment. Izmos voltam, edzett, az „eszembe jutó” mozdulatok alapján pedig akrobata lennék egy cirkuszban? Nem tudtam, de azt igen, hogy megtudom magam védeni. Ott volt még az a másik, aki állatként próbált tenni, szóval két undorító véglényünk van, a picsogó magát iszonyúan sokra tartó hisztis kis k*rva és az állat… remek. Egy határozottan furcsának tűnő kék csaj, egy farkas, pikkelyes csaj, egy csöndes csaj, a vörös és egy pasi. A vörös nem érez semmit, a kék meg mintha egy számítógép lenne, a fickó meg paranoiásnak tűnik… kikkel vert meg a sors? A kijutás nem tűnt rossz ötletnek, de az az állat ott volt, igaz helyes, menjen csak előre, inkább ők pusztuljanak el még egyszer, mint én. Az is biztos, hogy senki sem ismer senkit és nem tudja senki magáról, hogy kicsoda. Szívás. De azért elindultam, hogy körbenézzek, minden nagyon modern, mintha modernebb lenne a megszokottnál, a véglényekre, vagy inkább férgekre figyelek, ha támadnának, akkor ki tudjak térni és védekezni, esetleg visszatámadni, a többiek valamivel nyugodtabbnak tűntek. Igyekeztem felmérni a helységeket, majd a lépteknél önkéntelenül is megfeszültek az izmaim. Végül egy fiatal lány érkezett meg, mintha túltolta volna a kávét és az energiaitalt úgy beszélt. A fogai furcsák voltak, de mintha a többieknél is láttam volna, így felnyúltam a számhoz és nekem is volt. Vajon régen is volt és mennyit fizettem ezért a beavatkozásért? Legalább ruhát is kaptunk, abba igyekeztem belebújni.
- Újszülött? – kérdeztem. – Éden?
Huh, kissé túl sok információ rövid időn belül, aminek se füle se farka nem volt. Mester? Najó, menjünk bele a játékába, egyelőre a hasznomra lehet. Többet nem kérdezek, a többiek megteszik valószínűleg helyettem, így inkább mentem arra, amerre mondta, mutatta, addig is figyeltem a környéket és a többieket is igyekeztem szemmel tartani.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Szóval senki sem tudott semmit sem, ez nem volt megnyugtató, közel sem. A vinnyogó picsogó kislányos hangra néztem, ami azt mondta, hogy kibelez. Végignéztem a gyereken, mert leginkább annak tűnt és hangosan kezdtem el nevetni, lesajnálóan gúnyosan. Erre a féregre még egy szót sem volt érdemes vesztegetni, így nem is tettem meg. Egyébként is halottak vagyunk, ennél több kárt úgysem tehet senki. A testfelépítése alapján harcolni sem képes, nemhogy kibelezni bárkit is… főleg, hogy a kékcsaj szavai után próbáltam felidézni, hogy mit tudhatok, ez furcsa mód ment. Izmos voltam, edzett, az „eszembe jutó” mozdulatok alapján pedig akrobata lennék egy cirkuszban? Nem tudtam, de azt igen, hogy megtudom magam védeni. Ott volt még az a másik, aki állatként próbált tenni, szóval két undorító véglényünk van, a picsogó magát iszonyúan sokra tartó hisztis kis k*rva és az állat… remek. Egy határozottan furcsának tűnő kék csaj, egy farkas, pikkelyes csaj, egy csöndes csaj, a vörös és egy pasi. A vörös nem érez semmit, a kék meg mintha egy számítógép lenne, a fickó meg paranoiásnak tűnik… kikkel vert meg a sors? A kijutás nem tűnt rossz ötletnek, de az az állat ott volt, igaz helyes, menjen csak előre, inkább ők pusztuljanak el még egyszer, mint én. Az is biztos, hogy senki sem ismer senkit és nem tudja senki magáról, hogy kicsoda. Szívás. De azért elindultam, hogy körbenézzek, minden nagyon modern, mintha modernebb lenne a megszokottnál, a véglényekre, vagy inkább férgekre figyelek, ha támadnának, akkor ki tudjak térni és védekezni, esetleg visszatámadni, a többiek valamivel nyugodtabbnak tűntek. Igyekeztem felmérni a helységeket, majd a lépteknél önkéntelenül is megfeszültek az izmaim. Végül egy fiatal lány érkezett meg, mintha túltolta volna a kávét és az energiaitalt úgy beszélt. A fogai furcsák voltak, de mintha a többieknél is láttam volna, így felnyúltam a számhoz és nekem is volt. Vajon régen is volt és mennyit fizettem ezért a beavatkozásért? Legalább ruhát is kaptunk, abba igyekeztem belebújni.
- Újszülött? – kérdeztem. – Éden?
Huh, kissé túl sok információ rövid időn belül, aminek se füle se farka nem volt. Mester? Najó, menjünk bele a játékába, egyelőre a hasznomra lehet. Többet nem kérdezek, a többiek megteszik valószínűleg helyettem, így inkább mentem arra, amerre mondta, mutatta, addig is figyeltem a környéket és a többieket is igyekeztem szemmel tartani.






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Az már biztos volt a számára, hogy senki sem ismert senkit sem, az pedig aggodalomra adott okot, hogy az egyik máris fenyegetőzik, halálosan, bár maga a megjelenése a lánynak közel sem volt ijesztő, egy másik pedig úgy viselkedett, mint egy állat. Szerencsére saját maga nem érezte azt, hogy nincsenek érzései, csak igyekezett elfojtani azokat, hogy ne mutassa ki. Amint kitudott menni a helységből ő maga is nekilátott annak felfedezze a környéket, a leplet maga köré csavarva továbbra is, hogy mégse meztelenül mászkáljon. Igyekezett végignézni a gépeket, eszközöket, amik roppant drágának és jó minőségűnek tűntek. Ha tudta, akkor néhányat meg is nézett közelebbről. A kék bőrű lány szavai után a tudását próbálta felmérni, hogy mikre „emlékszik”, nem az elméje, leginkább a teste valószínűleg és harci, pszichológiai, elektronikai, matek és fizikás dolgok beugrottak. Ezekből két dolog következhetett legalább is így vélte, hogy vagy katona, ami az izomzatát nézve igencsak lehetséges volt, vagy pedig tudós, bár ebben kételkedett. A lépésekre védekező állásba állt, aztán meglátta a fiatal lányt, aki roppant lelkesnek tűnt. Plusz pont járt neki azért, hogy végre „normális” ruhát adott rájuk. Nem kifejezetten volt az, de legalább mindent takart rajtuk. Így, amint megkapták bele is bújt, máris sokkal kényelmesebbnek érezte a helyzetet, de főleg akkor fogja, ha már mindenkin lesz ruha. Közben a fiatal lány is bemutatkozott, így felé fordult.
- Üdvözlöm miss Lee. Bemutatkoznék, de a nevemre sem emlékszem – mosolyodott el kényszeredetten. – Mi történt velünk és miért nem emlékszünk semmire?
Mivel már két kérdést hallott, egyelőre csak ennyit tett fel. Mivel válaszokat akart, így követte a lányt, amikor elindult. Remélte, hogy ez a bizonyos Mester ad is nekik válaszokat és utána távozhatnak is innen… ez a hely szektának nézett ki, nem igazán hitte, hogy ilyesmiben benne lett volna korábban, azok a fogak pedig, mindenki máson és saját magán is igencsak vészjóslónak tűntek. Vajon az igazat fogják nekik mondani, vagy hazudni? Egyáltalán emlékek nélkül honnan fogják tudni, hogy mi az igazság és mi nem?

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Az már biztos volt a számára, hogy senki sem ismert senkit sem, az pedig aggodalomra adott okot, hogy az egyik máris fenyegetőzik, halálosan, bár maga a megjelenése a lánynak közel sem volt ijesztő, egy másik pedig úgy viselkedett, mint egy állat. Szerencsére saját maga nem érezte azt, hogy nincsenek érzései, csak igyekezett elfojtani azokat, hogy ne mutassa ki. Amint kitudott menni a helységből ő maga is nekilátott annak felfedezze a környéket, a leplet maga köré csavarva továbbra is, hogy mégse meztelenül mászkáljon. Igyekezett végignézni a gépeket, eszközöket, amik roppant drágának és jó minőségűnek tűntek. Ha tudta, akkor néhányat meg is nézett közelebbről. A kék bőrű lány szavai után a tudását próbálta felmérni, hogy mikre „emlékszik”, nem az elméje, leginkább a teste valószínűleg és harci, pszichológiai, elektronikai, matek és fizikás dolgok beugrottak. Ezekből két dolog következhetett legalább is így vélte, hogy vagy katona, ami az izomzatát nézve igencsak lehetséges volt, vagy pedig tudós, bár ebben kételkedett. A lépésekre védekező állásba állt, aztán meglátta a fiatal lányt, aki roppant lelkesnek tűnt. Plusz pont járt neki azért, hogy végre „normális” ruhát adott rájuk. Nem kifejezetten volt az, de legalább mindent takart rajtuk. Így, amint megkapták bele is bújt, máris sokkal kényelmesebbnek érezte a helyzetet, de főleg akkor fogja, ha már mindenkin lesz ruha. Közben a fiatal lány is bemutatkozott, így felé fordult.
- Üdvözlöm miss Lee. Bemutatkoznék, de a nevemre sem emlékszem – mosolyodott el kényszeredetten. – Mi történt velünk és miért nem emlékszünk semmire?
Mivel már két kérdést hallott, egyelőre csak ennyit tett fel. Mivel válaszokat akart, így követte a lányt, amikor elindult. Remélte, hogy ez a bizonyos Mester ad is nekik válaszokat és utána távozhatnak is innen… ez a hely szektának nézett ki, nem igazán hitte, hogy ilyesmiben benne lett volna korábban, azok a fogak pedig, mindenki máson és saját magán is igencsak vészjóslónak tűntek. Vajon az igazat fogják nekik mondani, vagy hazudni? Egyáltalán emlékek nélkül honnan fogják tudni, hogy mi az igazság és mi nem?

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Meadow Kerr-Osborne on Vas. 07 Máj. 2017, 16:27




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


A kék lány szavai után próbálta ő is felidézni azt, hogy mit tudhat, egy idegen nyelv ugrott be neki, ami más volt, mint amin most beszéltek. Ezenfelül harcmozdulatok, komplexek, az, hogy miként kell eljátszani érzelmeket, olvasni másokban és adatokat, információkat nyerni, szerezni tőlük. Érzelmei még mindig nem voltak, akkor ezért tanulhatta eljátszani, felismerni azokat? A többieken, ahogyan végignézett eléggé jól megtudta állapítani, hogy ki mit érez. Úgy tűnt számára azonban, hogy nem ő az egyetlen, akinek nincsenek érzelmei a kék lány is hasonló volt hozzá. Az egyik fiatal férfi ösztönlény volt, a reakciók alapján, a fenyegetőző mintha komolyan gondolta volna, de a külseje az megtévesztő. Ketten teljesen passzívnak tűntek, a férfi próbálta nem kimutatni az érzelmeit és a fekete hajú pedig úgy tűnt, hogy nem vett komolyan semmit. Furcsa volt. Közben ő is igyekszik körbenézni a többi helységben is egészen addig, amíg meg nem érkezik az a furcsa hippi ruhákban levő fiatal távolkeleti lány. A bemutatkozást nem tudta viszonozni, mivel nem emlékezett a nevére, de a ruhát addig is felvette. Nem mintha bízott volna a nőben, de egyelőre nem igen volt más lehetőség és a szavai alapján még válaszokat is fog adni. Neki pedig ebben a helyzetben pontosan erre volt szüksége, hogy válaszokat kapjon.
- Miért nincsenek érzelmeim? Mi ez a hely és mit keresünk itt? – kérdezte. – Ki az a Mester, akihez visz?
Az elhangzott kérdéseken felül ez volt az, ami kifejezetten érdekelt, igaz benne volt az is, hogy mi azaz Éden, mert ez a név sem mondott neki semmit, ahogyan a kifejezések sem, amiket Jubliee használt. Amit a lányból látott, hogy roppant izgatott volt és lelkes, de nem igazán volt jó idegenvezető. Túl sok információt mondott el túl rövid idő alatt, amiből igazából egyik sem mondott semmit. Ennek ellenére követte Jubliee-t, de igyekezett a többieket is szemmel tartani, mert egyikben sem bízott.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

A kék lány szavai után próbálta ő is felidézni azt, hogy mit tudhat, egy idegen nyelv ugrott be neki, ami más volt, mint amin most beszéltek. Ezenfelül harcmozdulatok, komplexek, az, hogy miként kell eljátszani érzelmeket, olvasni másokban és adatokat, információkat nyerni, szerezni tőlük. Érzelmei még mindig nem voltak, akkor ezért tanulhatta eljátszani, felismerni azokat? A többieken, ahogyan végignézett eléggé jól megtudta állapítani, hogy ki mit érez. Úgy tűnt számára azonban, hogy nem ő az egyetlen, akinek nincsenek érzelmei a kék lány is hasonló volt hozzá. Az egyik fiatal férfi ösztönlény volt, a reakciók alapján, a fenyegetőző mintha komolyan gondolta volna, de a külseje az megtévesztő. Ketten teljesen passzívnak tűntek, a férfi próbálta nem kimutatni az érzelmeit és a fekete hajú pedig úgy tűnt, hogy nem vett komolyan semmit. Furcsa volt. Közben ő is igyekszik körbenézni a többi helységben is egészen addig, amíg meg nem érkezik az a furcsa hippi ruhákban levő fiatal távolkeleti lány. A bemutatkozást nem tudta viszonozni, mivel nem emlékezett a nevére, de a ruhát addig is felvette. Nem mintha bízott volna a nőben, de egyelőre nem igen volt más lehetőség és a szavai alapján még válaszokat is fog adni. Neki pedig ebben a helyzetben pontosan erre volt szüksége, hogy válaszokat kapjon.
- Miért nincsenek érzelmeim? Mi ez a hely és mit keresünk itt? – kérdezte. – Ki az a Mester, akihez visz?
Az elhangzott kérdéseken felül ez volt az, ami kifejezetten érdekelt, igaz benne volt az is, hogy mi azaz Éden, mert ez a név sem mondott neki semmit, ahogyan a kifejezések sem, amiket Jubliee használt. Amit a lányból látott, hogy roppant izgatott volt és lelkes, de nem igazán volt jó idegenvezető. Túl sok információt mondott el túl rövid idő alatt, amiből igazából egyik sem mondott semmit. Ennek ellenére követte Jubliee-t, de igyekezett a többieket is szemmel tartani, mert egyikben sem bízott.

_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Meadow Kerr-Osborne
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 79
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Feb. 22.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Tyranis on Vas. 07 Máj. 2017, 16:28




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black


Ő maga is tovább figyelte a többieket, a fenyegetésre végignézett mind a két félen, majd gyors rövid számolást végzett mielőtt megszólalt volna.
- A fenyegetés üres és logikátlan – mondta gépiesen. – Elég végignézni kettőtökön, az egyik mozgása is arra utal, hogy harcos az illető, kifinomult, légies, a test izmos, a másik fél pedig éppen csak jól táplált, semmi izom és mintha nem találná a helyét a testben. Az esély arra, hogy a fenyegető fél győzzön alig pár százalék.
Ha válaszként is fenyegetést kap, akkor csak ridegen, érzelmek nélkül nézett a másikra, rezzenéstelenül. Azonban az logikus volt, hogyha a másik nőnek a szavai után fenyegetőzés volt a válasz, akkor minderre fizikai reakció is lesz. Ha így lenne, akkor próbál kitérni, igyekszik majd elkapni a másik kezét, amikor az mellé ér, és leteperni a földre. Ha azonban csak fenyegetést kap, akkor nem törődik vele és inkább elindul ő maga is, hogy körbenézzen. Mindent az összes helységet igyekszik végignézni a legapróbb részletekig. Sikerült megállapítania, hogy kellően modern a helység, bár a tárgyak javarészt ismeretlenek. Az állatias alakot is igyekezett elkerülni, a konfliktusok nem lettek volna hatékonyak abban, amit tenni próbált. A megérkező lányt végigmérte és bólintott neki a megérkezés után. Amint megkapták a ruhákat ő maga is felvette a sajátját. Az elhangzottakat memorizálta és próbált hozzápasszoló dolgokat illeszteni, de egyelőre csak arról voltak emlékei, amiket itt látott és tapasztalt, semmi másról. Mivel azonban kérdezhettek neki is volt, ami érdekelte. A többiek kérdései után tette fel a sajátját.
- Nekem az lenne a kérdésem, hogy miként lehetünk életben, ha halottak vagyunk – mondta.
Közben persze halad arrafelé, amerre tereli őket Jubliee. Bízott benne, hogy a kérdéseit feltudja majd tenni ennek a bizonyos Mesternek, legyen az bárki is.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Ő maga is tovább figyelte a többieket, a fenyegetésre végignézett mind a két félen, majd gyors rövid számolást végzett mielőtt megszólalt volna.
- A fenyegetés üres és logikátlan – mondta gépiesen. – Elég végignézni kettőtökön, az egyik mozgása is arra utal, hogy harcos az illető, kifinomult, légies, a test izmos, a másik fél pedig éppen csak jól táplált, semmi izom és mintha nem találná a helyét a testben. Az esély arra, hogy a fenyegető fél győzzön alig pár százalék.
Ha válaszként is fenyegetést kap, akkor csak ridegen, érzelmek nélkül nézett a másikra, rezzenéstelenül. Azonban az logikus volt, hogyha a másik nőnek a szavai után fenyegetőzés volt a válasz, akkor minderre fizikai reakció is lesz. Ha így lenne, akkor próbál kitérni, igyekszik majd elkapni a másik kezét, amikor az mellé ér, és leteperni a földre. Ha azonban csak fenyegetést kap, akkor nem törődik vele és inkább elindul ő maga is, hogy körbenézzen. Mindent az összes helységet igyekszik végignézni a legapróbb részletekig. Sikerült megállapítania, hogy kellően modern a helység, bár a tárgyak javarészt ismeretlenek. Az állatias alakot is igyekezett elkerülni, a konfliktusok nem lettek volna hatékonyak abban, amit tenni próbált. A megérkező lányt végigmérte és bólintott neki a megérkezés után. Amint megkapták a ruhákat ő maga is felvette a sajátját. Az elhangzottakat memorizálta és próbált hozzápasszoló dolgokat illeszteni, de egyelőre csak arról voltak emlékei, amiket itt látott és tapasztalt, semmi másról. Mivel azonban kérdezhettek neki is volt, ami érdekelte. A többiek kérdései után tette fel a sajátját.
- Nekem az lenne a kérdésem, hogy miként lehetünk életben, ha halottak vagyunk – mondta.
Közben persze halad arrafelé, amerre tereli őket Jubliee. Bízott benne, hogy a kérdéseit feltudja majd tenni ennek a bizonyos Mesternek, legyen az bárki is.

_________________
Reneszánsz: Tyranis;  Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Tyranis
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1525
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2011. Dec. 27.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Shadow on Hétf. 08 Máj. 2017, 00:31

Lassan felkeltem, és végig mérve a társaságon megjegyeztem egy kis apróságot magam elé, mondva, mintha csak véletlen hallatszana ki belőlem, de koránt sem.
-Talán még nincs itt az ideje annak, hogy egymás torkának essünk – eléggé nyugodt hangon tettem ezt, miközben egy pillanatra szemem sarkából pillantottam a többiek felé, majd lassan megindulok kifelé. Nem is tudom, hogy mit is érzek pontosan. Emlékek nélkül nem egyszerű, hogy megmondjam ki is vagy mi is voltam. Annyi biztos, hogy nem egy átlag ember, már csak a kinézetem alapján, azonban végig nézve magamon kétlem, hogy valami nagy dologhoz lenne közöm, azaz lett volna. A többiek felvetése alapján gondolkozva se nagy tudást nem éreztem magamban, se nagy erőt. Mégis valahogy azaz érzésem volt, hogy nem lehettem annyira elveszett se, de ez csak egy érzés, olyan tova tűnő és semmi több.
Azok után megyek a lepelbe burkolózva kicsit jobban, akik elhagyták a termet, ahol felébredtünk és körbe nézek. Nem tűnt egy lepukkant helynek, épp ellenkezőleg. De még mielőtt nagyon elmélyednék a nézelődésben megjelenik egy talán csöppet túl aktív fiatal lány.
-Túl sok kávé? – jegyzem meg csendesen, ahogy figyelem és hallgatom a kissé túlpörgött lányt.
Mikor ruhát ad, akkor elveszek egyet és elfordulva a többiektől ledobom a leplet és felhúzom eme öltözéket.
-Újszülött? Nem vagyunk ahhoz kicsit túl nagyok, Jubi? – pillantok felé a szemem sarkából a vállam felett, miközben a ruhát igazgatom, és csak utána fordulok felé. A többiek felé pillantok, majd megindulok én is Jubilee után, majd ahogy oda érek szólalok meg ismét, csendesen, nyugodt hangon.
-Mik vagyunk? – teszem fel a kérdésem, kissé kíváncsian, majd a többiek felé mutatok. - Az már kinézetre is látszik, hogy sok közös vonásunk nincs, mégis egyformaként kezelsz minket. Mester, Érett, Gyermek, Újszülött, ezek jelzők valami szinteket takarnak? – lenne még kérdésem, de már volt amit az előttem szólók már feltettek. Igazából nem tudom kiben bízzak, kibe ne. Azonban nincs választásom. Valamiért itt vagyunk, valamiért együtt bárkik is legyünk.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

"Hallgass a szívedre,
Amikor téged hív.
Hallgass a szívedre,
Ha nem tehetsz mást.
Nem tudom hova mész
És nem tudom miért,
de hallgass a szívedre
Mielőtt elbúcsúzol"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
avatar
Shadow
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 176
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sakura on Hétf. 08 Máj. 2017, 23:03


>> Sakura Hyuchia
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
Felszerelés/egyéb:
csak egy "lepel"


Én inkább csak csendben maradtam. Az egyiknek farka volt a másik meg tök állatias. Aztán ott volt az aki agresszívan fenyegette a másikat aki meg csak kiröhögte és a furcsák sorába még ott volt az a kék bőrű a vörös fejével meg a rossz felolvasó gépes beszédével is. El is távolodok gyorsan azoktól akik így viselkedtek és a vörös hajú nő/Meadow/ közelébe keveredek ahogy mászkál mindeki körbe nézve a helyen. Már ő tűnt a leg normálisabbnak mind közül. Legalább se nem röhögött vagy fenyegetett meg senkit se és normálisan is néz ki. Kapaszkodok is bele abba a lepelbe hogy magam körül tartsam és valaki meg meg is érkezett aztán közénk. Egy lány érkezett meg. Rögtön beszélni is kezd én meg reflexesen nyúlok a fogaimhoz az ujjaimmal ahogy meglátom az övét és ráeszmélve, hogy nekem is van. Meg is kaparom mintha leszedhetőnek hinném persze ott marad, ahogy a kezem is. Mondja csak a lány közbe tovább, nagy nehezemre nem esik követni, hogy mit mond. A ruhákért amikért elszalad, hát stílusa annyi mint színe de jobb mint a lepel amiben flangálunk az már biztos, de azért nem kell kétszer mondani, hogy inkább vegyük azt fel mint a semmi. Persze felöltözés után már mindenkinek a kérdései is megindultak. Hegyes fogak, nincs szívverés vagy lélegzés, látunk a sötétbe és a helyet édennek hívják. Meg megyünk a mesterhez és új lakók vagyunk. Nem csak öt percig lehetne sorolni a kérdéseket még ismétlés nélkül is simán tudnám órákig nyúzni! Az annyira nem is érdekel, hogy ki ez a mester így hirtelen, inkább az, hogy én ki vagyok elsőre jobban esne aztán bárkivel beszélgetek. Így semmi emlék nélkül még azt se tudom mi a hely persze vagy, hogy tényleg most én akartam-e ide jönni meg akkor minek, meg mi ez a hely? Már csak a kérdésektől jojózni fog kezdeni a szemem mindjárt. Mondanám még a vörösnek, akinek az árnyékában maradok mióta megindultunk úgy csapatosan, valahol a "biztonság kedvéért" köteléke miatt, hogy van bennem bőven pánik meg félelem ha ki akarja próbálni, de sajnos ez nem így megy. Pedig szívesen cserélek! Viheti az egész pánikot az összes én meg lesétálok ehhez a mesterhez bárki legyen fapofával és csevegünk egy jót.
A végén már csak a saját gondolat menetem miatt sóhajtok egyet és ha már útközben csacsoghatunk még akkor elindulok Jubilee után. Olyan érzésem van a gyomromba még, hogy úgy bele kötnék abba a hüllő csajba, hogy jelképes az újszülött és nem direkte a korunkra vonatkozik, hiszen elég ránézni az előttünk lévő Jubilee-re, hogy ő se lehet olyan idősebb nálunk. Már rám biztos rám ver pár évet de annyi, de valahogy nincs meg a bátorság bennem, hogy bele is kössek amikor én se tudok többet mint a többi körülöttem.

_________________
REN: Hjuchia Sakura, Kurama Alusia, Ammon.
OUT: Hjuchia Sakura, Gail Gumbold, Lorna (Polaris) , Petra(Higanyszlál)
VH: Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil
avatar
Sakura
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1185
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 26

Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter

mosato@gmx.com

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Phobia on Kedd. 09 Máj. 2017, 13:11


Phobia


- Röhögjél csak, majd elbasz a busz. - közlöm hidegen a nyavajgóval, aki lenézően kiröhög. Kiröhög. Engem! Engem senki se röhöghet ki, nem számít, kicsoda az illető. Igaz, itt majdnem mindenki sokkal nagyobb darab nálam, de az nem jelenti, hogy nem tudnám őket könnyűszerrel kicsinálni. De...miért ez a magabiztosság? Mintha egy tömeggyilkos lennék, aki már annyi embert megölt, hogy semmitől se fél. Érdekes.
- Téged senki se kérdezett. - vetem oda, de nem is figyelek oda, kinek. A figyelmemet inkább a falnak nekiugró fenevadra fordítom. Valami furcsa mutáns lehet, vörös bőrrel, meg skorpiószerű farokkal. Ő se olyan vastag, de látszik rajta, hogy nem piskóta. Akárcsak én. Azonban inkább nem szólítom meg, mert puszta kézzel nem...nocsak! A kis, fehér kezeimet bámulva meglátom a csodaszép, ébenfekete karmaimat. Biztosan...ezzel ölhettem meg több tucatnyi embert...azt hiszem. Kár, hogy nincsenek emlékeim.
Az ajtón, mert az üvegfal a közeledtemre kinyílik, kilépek a többiekkel együtt, majd hirtelen megjelenik egy csaj. Valami Jubeli, vagy Jubilee, gőzöm sincs, nem figyelek rá. Ami jobban érdekel, az a külseje. Sápadt bőr, élénk színes ruhák, és hosszú szemfogak. Érdekes, de ha jobban megnézem, én se nézek ki olyan hétköznapian. Ugyanolyan sápadt bőr, kitapinthatóak a hosszú szemfogak(akár a többieké, sajnos), valamint az elég hosszú hajam eléggé színes. Rózsaszín meg barna, mint a fagylalt. Furcsa.
Pár nagyon hiperaktív mondat után kapunk ruhákat, már ha ezeket a csuhákat annak lehet nevezni. Ezek után csendben követem az energianyuszit, aki el fog vezetni ahhoz, akitől talán választ kaphatok pár kérdésre. A legfontosabb azonban az, hogy ki voltam?

_________________
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest;
White is cold and always yearning, burdened by a royal test;
Black the beast descend from shadows;
Yellow beauty burns...
...gold."
avatar
Phobia
Kalandmester

Hozzászólások száma : 272
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2016. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Somewhere in the middle of nowhere

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Főkarakter

https://m.youtube.com/watch?v=1Clvj81QmTA

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ványa on Kedd. 09 Máj. 2017, 13:15



Mimic


Nem csoda, hogy gyülöli az embereket, elég csak pár percet velük töltenie. Szavakat dobálnak egymáshoz, fenyegetőznek, erősködnek. Az állatok persze már merőben mások, sokkal érdemlegesebbek ezeknél az ostoba főemlősöknél. Ha mondjuk az rózsaszín hajú karmos lány, meg a másik nő állatok lennének, akkor üres szavak helyett tettekkel bizonyítanák erejüket. De ezek egytől egyig ostobák, sőt az az ember aki úgy beszél, mint egy gép, alátámassza a gondolatait.
Az üveg többszöri próbálkozásra se törik be, azonban rájön, erre nincs is szükség. Az áttetsző falban ugyanis van egy ajtó, ami magától nyílik ki, így ki tud jutni. Kiérve persze azonnal a tömeg végére megy, majd még egy kicsit hátrébb.
- J...ju...m..h.b..el.. - próbálgatja kimondani a nemrég beérkezett jövevény nevét, azonban ezzel felhagy, mikor meglátja a nő fogait. Hegyesek, akárcsak a többi emberé. Ő persze nem lepődik meg a sajátjain, hiszen egy állat. Tüzetesebb vizsgálat után egyre több dolgot fedez fel magán, mint a tüskében végződő farka, a bőre színe, valamint a karmai, amik bár kisebbek, mint annak a lánynak, de ez nem számít. Számára már minden világos, nincs is szüksége emlékekre, vagy bármi másra. Az ösztönei megmaradtak, azokra hallgathat. Ami azt súgja neki, hogy kövesse a nőt, amit meg is tesz. A ruhát is felveszi, sajnos a sors nem áldotta meg bundával, vagy pikkellyel.

_________________
"You tearing us, you tearing us,
You breaking us, you breaking us,
You killing us, killing us
You saving us, you saving us."
avatar
Ványa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 37
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Mar. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Kedd. 09 Máj. 2017, 17:00

10 perccel a Születés után.

Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield (jelenleg Phobia irányítja), Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black.

A vidám és barátságos Jubilee nem is foglalkozik azzal, ki hogy néz ki, ki mennyire ellenséges vele vagy sem, ő csak rendíthetetlenül folytatja. Igyekszik tempósan vezetni a kis társaságot, de azért úgy, hogy senkinek ne legyen túl gyors az iram.

Hosszabb-rövidebb, az elsőhöz hasonló folyosókon keresztül irányítja az Újszülötteket, ám a soron következő termek üvegajtói már nem nyílnak ki. A helyiségekben ismét mindenféle fejlett technológiára utaló gépezeteket, eszközöket és felszereléseket látni, illetve itt-ott még hozzájuk hasonló, fehér köntöst viselő, zavarodott tekintetű személyeket, ám olyan szoba is van, ahol mások (akik már nem fehér köntöst hordanak) dolgoznak, beszélgetnek vagy csak üldögélnek. Nyüzsög az élet tehát, és mindez fényforrások nélkül – feltűnhet, hogy a kis csapathoz hasonlóan senki másnak sincs szüksége fényre, és a sötétben is tökéletesen látnak. Mostanra páran talán már el is feledhették, hogy nem ég sehol egyetlen lámpa sem.

– Csak nyugi, nyugi, ennyi kérdés egyszerre még nekem is sok lesz! Ne parázzatok a bemutatkozás miatt, vágom, hogy nem emlékeztek szinte semmire, ez teljesen normális. Lássuk csak… Ugyan a személyes emlékeitek elvesztek, de amit tanultatok vagy olvastatok erről-arról, az elvileg megvan még bennetek, igaz? Akkor talán azt is tudjátok, mik azok a vámpírok. Mert… nos, ti is azok vagytok. Mi mind azok vagyunk. A Vér Gyermekei. Az Éjszaka Halhatatlanjai. Élőhalottak. És higgyétek el, ez így van jól. Ha nem vámpírok lennétek, akkor halottak. Fogjátok fel ezt úgy, mint egy második esélyt. Ti csak nemrég változtatok át, ezért nevezünk benneteket „Újszülötteknek”. Bocs, ha kicsit megtévesztő az elnevezés. Amint jobban hozzászoktatok új állapototokhoz, először Gyermekek, majd Érettek lesztek, és ki tudja, egyszer talán Tanítók is!

Közben mind megérkeznek az utolsó folyosó végére, ahol Jubilee megnyomva egy gombot egy liftet hív fel az ő szintjükre.

– Éden pedig ennek a helynek a neve, egy csodálatos, modern, és persze nem utolsó sorban biztonságos föld alatti paradicsom! Bízzatok bennem, ez a szint semmi a többihez képest! Ez az új otthonotok. A „Miss Lee”-zést meg hagyjuk, a nevem csak Jubilee, rendi? Vagy Jubi, vagy Lee, vagy ahogy tetszik. Majd a Mester beavat titeket abba, amit tudnotok kell arról, mi történt veletek, a memóriavesztés pedig sajnálatos velejárója az átváltozási folyamatnak, attól tartok. Mire nem válaszoltam még… Szóljatok, ha kihagyok valamit! Azért nem éreztek semmit, mert  élőhalottak vagytok, de no para, simán hozzá lehet szokni, arról nem is beszélve, mennyivel erősebbé váltatok így. A Mesterről majd tőle, személyesen. Hogy miként lehetünk életben így is… Heh, hát, ezt annyira én sem tudom.

Jubilee zavarodottan megvakarja a fejét.

– Nem értek ehhez a sok tudományos meg mágikus maszlaghoz, de majd valaki okos biztos tud nektek választ adni rá, ha érdekel. Hehe, bocsika… És hogy kávé? Neeeem! Sohasem iszom… kávét.

Erre a lány huncut kacsintást villant az Újszülöttek felé, mire végre megérkezik a tágas lift.

– Á, remek! Beszállás, gyertek csak.

Most is elöl megy Jubilee, majd odabent megvárja, hogy mindenki kövesse.

– A Mester rendkívül fog örülni nektek! És ti is neki.


A hozzászólást Ultimate Guru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 12 Máj. 2017, 11:50-kor.

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2886
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 10 Máj. 2017, 00:00




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Néhányan tesznek fel kérdést, de voltak, akik nem. Mintha a picsogó véglény szólt volna még valamit, szólt? Nem tudom, nem figyeltem roppant sajnálatos módon. Legközelebb sem fogok, szóval nem oszt nem szoroz. Közben haladtam arra, amerre vezetett a hiperaktívka. Közben persze figyeltem nemcsak ezeket itt velem, hanem a többi személyt is, akiket még láttunk. Úgy tűnt, mintha máshol sem lenne lámpa, vagyis az van, de nem ég, mindenki mintha tökéletesen látott volna a sötétben. Itt is minden modern, picit nyugtalanító volt, túlságosan is modernnek hatott. Hogy mi van?!
- Mármint Vlad Tepes, Dracula, Erdély féle vámpírok? – kérdeztem. – Elkárhozott lelkek jobban hangzik…
A halál valahogy jobban hangzott, mint ez az opció. Remélem engedik, hogy megnézze az ember a napfelkeltét, vagy ki tudja karót szórhassak a saját egykori szívem helyére. Az, hogy nincs semmi, csak a túlvilág, Valhalla, a Pokol stb. jobban hangzott, mint ez a lehetőség, mert ez nem élet abból, amit tudok erről. Elég sok minden beugrott, mintha olvastam volna ilyesmiket. Hogy jön össze az akrobatika és az efféle olvasás? És nem, határozottan nincs az sem rendben, hogy nincsenek emlékeim, nincs jól! A rangok így már érthetőek voltak. Föld alatt, persze, ezeknek a vérszopó perverzeknek éjszaka kell a nap megöli őket.
- Hogy kaphatjuk vissza az emlékeinket? – kérdeztem. – Azt a választ nem fogadom el, hogy sehogy.
Én voltam valaki, nem leszek az, akinek akarnak, hogy legyek. Nem fog engem dróton rángatni senki sem! Erősebbek vagyunk, leszarom! Vissza kell fognom, hogy ne nevessek fel megint, szóval ez a lány is egy idióta, mégcsak az sem érdekli, vagy tudja, hogy miért az ami… A liftbe való beszállás után próbáltam a falnál elhelyezkedni úgy, hogy senki se tudjon a hátam mögé kerülni és figyeltem arra is, hogy ezen a helyen próbálkozik-e valaki valamivel, túl kicsi volt a hely és egy orvtámadásra remek lehetőség. Ha ilyen érne próbálok kitérni. Ami meg a Mestert illeti… örülni, persze… csakis…

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Néhányan tesznek fel kérdést, de voltak, akik nem. Mintha a picsogó véglény szólt volna még valamit, szólt? Nem tudom, nem figyeltem roppant sajnálatos módon. Legközelebb sem fogok, szóval nem oszt nem szoroz. Közben haladtam arra, amerre vezetett a hiperaktívka. Közben persze figyeltem nemcsak ezeket itt velem, hanem a többi személyt is, akiket még láttunk. Úgy tűnt, mintha máshol sem lenne lámpa, vagyis az van, de nem ég, mindenki mintha tökéletesen látott volna a sötétben. Itt is minden modern, picit nyugtalanító volt, túlságosan is modernnek hatott. Hogy mi van?!
- Mármint Vlad Tepes, Dracula, Erdély féle vámpírok? – kérdeztem. – Elkárhozott lelkek jobban hangzik…
A halál valahogy jobban hangzott, mint ez az opció. Remélem engedik, hogy megnézze az ember a napfelkeltét, vagy ki tudja karót szórhassak a saját egykori szívem helyére. Az, hogy nincs semmi, csak a túlvilág, Valhalla, a Pokol stb. jobban hangzott, mint ez a lehetőség, mert ez nem élet abból, amit tudok erről. Elég sok minden beugrott, mintha olvastam volna ilyesmiket. Hogy jön össze az akrobatika és az efféle olvasás? És nem, határozottan nincs az sem rendben, hogy nincsenek emlékeim, nincs jól! A rangok így már érthetőek voltak. Föld alatt, persze, ezeknek a vérszopó perverzeknek éjszaka kell a nap megöli őket.
- Hogy kaphatjuk vissza az emlékeinket? – kérdeztem. – Azt a választ nem fogadom el, hogy sehogy.
Én voltam valaki, nem leszek az, akinek akarnak, hogy legyek. Nem fog engem dróton rángatni senki sem! Erősebbek vagyunk, leszarom! Vissza kell fognom, hogy ne nevessek fel megint, szóval ez a lány is egy idióta, mégcsak az sem érdekli, vagy tudja, hogy miért az ami… A liftbe való beszállás után próbáltam a falnál elhelyezkedni úgy, hogy senki se tudjon a hátam mögé kerülni és figyeltem arra is, hogy ezen a helyen próbálkozik-e valaki valamivel, túl kicsi volt a hely és egy orvtámadásra remek lehetőség. Ha ilyen érne próbálok kitérni. Ami meg a Mestert illeti… örülni, persze… csakis…






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Legalább a válaszokat valóban elkezdték a haladás közben megkapni. Így most már a számára is egyre jobban kezdett világos lenni a történet, bármennyire is kiakasztó volt mindaz. A rangok érthetőek voltak. Vámpírok? Igazából semmi ilyesmi nem mondott neki semmit, maximum valamiféle horror-történet ugrott be neki, Dracula az ismerős volt az alapján, amit a feketehajú lány mondott. Úgy tűnt, hogy neki az ilyesmi helyén volt, ellenben önmagának nem. Az a rész viszont nem tetszett neki, nagyon nem, hogy halottak, vagyis élőholtak. Ahogy haladtak ő maga is figyelte végig a termeket és látta az ott levő „embereket”, ahogyan azt is, hogy a lámpák nem égtek. Azaz itt nem csak nekik, de senki másnak nem kellett mindez. A lány szavaiból az jött le, hogy a memóriavesztés az végleges lehet, ezt azonban a fiatal férfi nem találta opciónak. Igazából valahogy kételkedett benne, hogy ebbe ő maga önként ment volna bele, így a kérdés, hogy miként kaphatják vissza az emlékeket igencsak érdekelte. Valami azonban nem stimmelt, azt valahonnan tudta, hogyha meghalnak, akkor az emberek lelke túlvilágra kerül, kinek a hite szerint hova. Azonban most éltek, az agyuk működött, voltak emlékeik, nem lehettek teljesen halottak és persze nem bomlottak.
- Nem hiszem el, hogy más különben halottak lennénk– mondta. – Hogyan csinálható ez az egész vissza? És mikor távozhatunk innen?
Ezt valamiért úgy érezte, hogy jó kérdés. Ha a lány azt feleli, hogy nem távozhatnak, akkor azt jelenti, hogy foglyok. Ha ez lenne a válasz, akkor teszi fel a következő kérdést.
- Miért vagyunk foglyok ezen esetben? – kérdezte.
Ha a válasz az volt, hogy a mester válaszol erre, akkor nagyjából tudta, hogy ugyanez lesz a válasz, így akkor is feltette, csak akkor nem, ha a lány azt mondta, hogy bármikor. Minden más esetben úgy érezte, hogy erőszakkal akarják őket itt tartani és nem akarják, hogy távozzanak. Igazából bárhova akart volna menni, ami nem itt van ezekkel a valamikkel, mert nem fogadta el, hogy halott és noha nem ismerte magát, kételkedett benne, hogy önként belement volna ilyenbe. Remélte, hogy mihamarabb odaérnek a mesterhez mert nem kevés kérdése volt az irányába. Ha beszálltak a liftbe, akkor ő maga is igyekszik figyelni a többieket, nem örült a kicsi zárt helynek, ha szükséges, akkor próbál kitérni és védekezni.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Legalább a válaszokat valóban elkezdték a haladás közben megkapni. Így most már a számára is egyre jobban kezdett világos lenni a történet, bármennyire is kiakasztó volt mindaz. A rangok érthetőek voltak. Vámpírok? Igazából semmi ilyesmi nem mondott neki semmit, maximum valamiféle horror-történet ugrott be neki, Dracula az ismerős volt az alapján, amit a feketehajú lány mondott. Úgy tűnt, hogy neki az ilyesmi helyén volt, ellenben önmagának nem. Az a rész viszont nem tetszett neki, nagyon nem, hogy halottak, vagyis élőholtak. Ahogy haladtak ő maga is figyelte végig a termeket és látta az ott levő „embereket”, ahogyan azt is, hogy a lámpák nem égtek. Azaz itt nem csak nekik, de senki másnak nem kellett mindez. A lány szavaiból az jött le, hogy a memóriavesztés az végleges lehet, ezt azonban a fiatal férfi nem találta opciónak. Igazából valahogy kételkedett benne, hogy ebbe ő maga önként ment volna bele, így a kérdés, hogy miként kaphatják vissza az emlékeket igencsak érdekelte. Valami azonban nem stimmelt, azt valahonnan tudta, hogyha meghalnak, akkor az emberek lelke túlvilágra kerül, kinek a hite szerint hova. Azonban most éltek, az agyuk működött, voltak emlékeik, nem lehettek teljesen halottak és persze nem bomlottak.
- Nem hiszem el, hogy más különben halottak lennénk– mondta. – Hogyan csinálható ez az egész vissza? És mikor távozhatunk innen?
Ezt valamiért úgy érezte, hogy jó kérdés. Ha a lány azt feleli, hogy nem távozhatnak, akkor azt jelenti, hogy foglyok. Ha ez lenne a válasz, akkor teszi fel a következő kérdést.
- Miért vagyunk foglyok ezen esetben? – kérdezte.
Ha a válasz az volt, hogy a mester válaszol erre, akkor nagyjából tudta, hogy ugyanez lesz a válasz, így akkor is feltette, csak akkor nem, ha a lány azt mondta, hogy bármikor. Minden más esetben úgy érezte, hogy erőszakkal akarják őket itt tartani és nem akarják, hogy távozzanak. Igazából bárhova akart volna menni, ami nem itt van ezekkel a valamikkel, mert nem fogadta el, hogy halott és noha nem ismerte magát, kételkedett benne, hogy önként belement volna ilyenbe. Remélte, hogy mihamarabb odaérnek a mesterhez mert nem kevés kérdése volt az irányába. Ha beszálltak a liftbe, akkor ő maga is igyekszik figyelni a többieket, nem örült a kicsi zárt helynek, ha szükséges, akkor próbál kitérni és védekezni.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13447
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Meadow Kerr-Osborne on Szer. 10 Máj. 2017, 00:01




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Ő maga is követte Jubliee-t, közben észrevette, hogy a csöndes lány – Sakura – szépen mögé, mellé somfordált és nem is nagyon akart onnan távozni. Nem zavarta mindez, így nem is szólt érte semmit. Közben inkább hallgatta, hogy mit is mond a junkie, leginkább egy bedrogozott pörgő személyre emlékeztette, bár nem tudta, hogy honnan. Amiket hallott kezdtek értelmet nyerni, tudta, hogy ki kellene akadnia mindezen, de ez továbbra sem történt meg. Még mindig nem kapott erre sem választ, hogy miért nem érez semmit. Inkább csak hallgatta, amit a lány mondott és a többiek kérdeztek. Szóval elméletileg halottak voltak, vagyis élőhalottak. A vámpírok számára semmit sem mondtak, nem tanult, vagy olvasott effélét. Az emlékeit ő maga is vissza akarta kapni, ahogyan a távozás ötlete is igencsak jó volt a válaszok után. Remélte, hogy visszalehet csinálni ezt a valamit, amit ellenük követtek el. Gyorsan még végignézett magán, hogy lát-e sebet, vagy hasonlót, ha nem, akkor tette fel a kérdését. Vagy, ha igen, de az nem tűnt halálosnak.
- Miért lennénk halottak? – kérdezte. – Semmilyen sérülés nincs rajtunk ami erre adna okot.
Úgy érezte, hogy valami nincs itt rendben, nagyon nincs. Látta a további helységeket, az ott levő vámpírokat, hogy nincs lámpa, a föld alatt vannak. Eléggé biztos helynek tűnt arra, hogy ne lehessen megszökni. Fejben már kezdte összetenni, hogyha nem mehetnek el, akkor miként lehetne megszökni innen. Szerencsére az érzelmek nem homályosították el az ítélőképességét, nem félt, nem aggódott, nem tudott szociopataként, bár fogalma sem volt róla, hogy ez. Roppant kényelmesnek érezte azt, hogy nincsenek emlékeik, mindez nagyon jól jön a befolyásoláshoz és ahhoz, hogy egy engedelmes személyt neveljenek, elhitetni a gyengébbekkel, hogy már nem vár rájuk semmi sem. Kényelmes, túl kényelmes. Ha beszállnak a liftbe, akkor odafordul az őt követő lányhoz és halkan súg oda neki.
- Maradj mellettem, megvédelek, ha kell – súgta halkan.
A liftben az utazás során ő is figyeli a többieket, révén senkiben sem bízott egyelőre, nem volt oka még rá.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Ő maga is követte Jubliee-t, közben észrevette, hogy a csöndes lány – Sakura – szépen mögé, mellé somfordált és nem is nagyon akart onnan távozni. Nem zavarta mindez, így nem is szólt érte semmit. Közben inkább hallgatta, hogy mit is mond a junkie, leginkább egy bedrogozott pörgő személyre emlékeztette, bár nem tudta, hogy honnan. Amiket hallott kezdtek értelmet nyerni, tudta, hogy ki kellene akadnia mindezen, de ez továbbra sem történt meg. Még mindig nem kapott erre sem választ, hogy miért nem érez semmit. Inkább csak hallgatta, amit a lány mondott és a többiek kérdeztek. Szóval elméletileg halottak voltak, vagyis élőhalottak. A vámpírok számára semmit sem mondtak, nem tanult, vagy olvasott effélét. Az emlékeit ő maga is vissza akarta kapni, ahogyan a távozás ötlete is igencsak jó volt a válaszok után. Remélte, hogy visszalehet csinálni ezt a valamit, amit ellenük követtek el. Gyorsan még végignézett magán, hogy lát-e sebet, vagy hasonlót, ha nem, akkor tette fel a kérdését. Vagy, ha igen, de az nem tűnt halálosnak.
- Miért lennénk halottak? – kérdezte. – Semmilyen sérülés nincs rajtunk ami erre adna okot.
Úgy érezte, hogy valami nincs itt rendben, nagyon nincs. Látta a további helységeket, az ott levő vámpírokat, hogy nincs lámpa, a föld alatt vannak. Eléggé biztos helynek tűnt arra, hogy ne lehessen megszökni. Fejben már kezdte összetenni, hogyha nem mehetnek el, akkor miként lehetne megszökni innen. Szerencsére az érzelmek nem homályosították el az ítélőképességét, nem félt, nem aggódott, nem tudott szociopataként, bár fogalma sem volt róla, hogy ez. Roppant kényelmesnek érezte azt, hogy nincsenek emlékeik, mindez nagyon jól jön a befolyásoláshoz és ahhoz, hogy egy engedelmes személyt neveljenek, elhitetni a gyengébbekkel, hogy már nem vár rájuk semmi sem. Kényelmes, túl kényelmes. Ha beszállnak a liftbe, akkor odafordul az őt követő lányhoz és halkan súg oda neki.
- Maradj mellettem, megvédelek, ha kell – súgta halkan.
A liftben az utazás során ő is figyeli a többieket, révén senkiben sem bízott egyelőre, nem volt oka még rá.

_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Meadow Kerr-Osborne
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 79
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Feb. 22.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Tyranis on Szer. 10 Máj. 2017, 00:01




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black


Tovább figyelte a többieket, ahogyan a kísérőjüket is. Minden egyes mondatot, mozdulatot, mindent amit látott és hallott jegyzett meg későbbre. Ez igaz volt a társaira is, illetve a környezetre is. Noha egyelőre még fogalma sem volt róla, hogy eidetikus memóriával rendelkezik és mindenre tökéletesen fog emlékezni, ahogyan látta, hallotta. A hallott információkat elraktározta a tudatába, hogy melyik rang mit jelent, mi micsoda. Nem hallott még korábban a vámpírokról, így ez nem mondott neki semmit sem, azonban abban teljesen biztos volt, hogy a mostani állapotuk csupán kémiai és nem végleges. Mindenki jó erőben volt, az agypályák működtek, azaz a test elektrokémiai háztartása valamilyen szinten működött, ez akadályozhatta a sejtek pusztulását is, ami miatt nem indult meg a bomlási folyamat. A lány nem tudta, hogy miként lehetnek „életben”, mert nem ért a tudományhoz. A tudomány említése is megerősítette abban, hogy ez csak kémiai folyamat, rémlett neki, tudta egészen pontosan, hogy sok öregkori betegség jár amnéziával, meg sok egyéb, többek között az agyi szinapszisok közti akadályok, lerakódások is létrehozhatnak ilyet, ahhoz pedig egyfajta vegyület kell, hogy ez felfoldják, attól kezdve pedig hozzáférhetnek az emlékekhez. Igen, ez határozottan így volt, tehát, majd neki kell látnia annak, hogy kikísérletezze mindez, ahogyan azt is, hogy újra beindítsa a test működését és kilibbenjenek ebből az állapotból. De ehhez vizsgálatok és kísérletek kellenek.
- A megállapítása téves, a jelenlegi csoportból rajtam kívül minimum egy személy nem érez érzelmeket, így az öröm és az örülni kifejezés nem helytálló.
Megáll a lift előtt, de abba nem száll be, hanem odakint áll meg.
- Szükségtelen és logikátlan a mesterrel találkozni – mondta gépiesen. – Egy számítógépet és egy biológiai/kémiai labort kérek. Nem optimális még egy személytől ugyanazt végighallgatni, amit elmondott. A számításaim szerint, hogy miként tudom az emlékeket visszaadni, ahogyan azt is, hogy a szervezeteket újra rávegyem a korábbi helyes működésre. Megtenné, hogy elvezet egy laborba?
Ezzel odakint állva várja, hogy a laborba vezessék a mester helyett.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Tovább figyelte a többieket, ahogyan a kísérőjüket is. Minden egyes mondatot, mozdulatot, mindent amit látott és hallott jegyzett meg későbbre. Ez igaz volt a társaira is, illetve a környezetre is. Noha egyelőre még fogalma sem volt róla, hogy eidetikus memóriával rendelkezik és mindenre tökéletesen fog emlékezni, ahogyan látta, hallotta. A hallott információkat elraktározta a tudatába, hogy melyik rang mit jelent, mi micsoda. Nem hallott még korábban a vámpírokról, így ez nem mondott neki semmit sem, azonban abban teljesen biztos volt, hogy a mostani állapotuk csupán kémiai és nem végleges. Mindenki jó erőben volt, az agypályák működtek, azaz a test elektrokémiai háztartása valamilyen szinten működött, ez akadályozhatta a sejtek pusztulását is, ami miatt nem indult meg a bomlási folyamat. A lány nem tudta, hogy miként lehetnek „életben”, mert nem ért a tudományhoz. A tudomány említése is megerősítette abban, hogy ez csak kémiai folyamat, rémlett neki, tudta egészen pontosan, hogy sok öregkori betegség jár amnéziával, meg sok egyéb, többek között az agyi szinapszisok közti akadályok, lerakódások is létrehozhatnak ilyet, ahhoz pedig egyfajta vegyület kell, hogy ez felfoldják, attól kezdve pedig hozzáférhetnek az emlékekhez. Igen, ez határozottan így volt, tehát, majd neki kell látnia annak, hogy kikísérletezze mindez, ahogyan azt is, hogy újra beindítsa a test működését és kilibbenjenek ebből az állapotból. De ehhez vizsgálatok és kísérletek kellenek.
- A megállapítása téves, a jelenlegi csoportból rajtam kívül minimum egy személy nem érez érzelmeket, így az öröm és az örülni kifejezés nem helytálló.
Megáll a lift előtt, de abba nem száll be, hanem odakint áll meg.
- Szükségtelen és logikátlan a mesterrel találkozni – mondta gépiesen. – Egy számítógépet és egy biológiai/kémiai labort kérek. Nem optimális még egy személytől ugyanazt végighallgatni, amit elmondott. A számításaim szerint, hogy miként tudom az emlékeket visszaadni, ahogyan azt is, hogy a szervezeteket újra rávegyem a korábbi helyes működésre. Megtenné, hogy elvezet egy laborba?
Ezzel odakint állva várja, hogy a laborba vezessék a mester helyett.

_________________
Reneszánsz: Tyranis;  Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Tyranis
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1525
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2011. Dec. 27.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Phobia on Csüt. 11 Máj. 2017, 16:49


Phobia


Már most kijelenthetem, hogy ez a Jubilee nagyon érdekes személy. Nagyon hiperaktív, vidám, meg minden, viszont szerintem csak a felszín. Lehet, hogy van benne némi függetlenség, meg lázadás, vagy nem tudom. De az is lehet, hogy nincs, és éppen ezért ennyire vidám; ahogy a mondás tartja, az ostobák a legboldogabbak. Ha ez így van, akkor lehet őt manipulálni, irányítani...eszköznek használni. A rothadó csapatunkban is van ilyen személy, egy másik lány, talán őt is lehet irányítani. Emlékek hiányában talán méginkább, de ez csak terv. Most a jelen a fontos.
A lány után haladva számtalan hasonló termet veszek észre, rengeteg fehér csuhás alakot, valamint olyanokat, akik mintha otthon éreznék magukat. De hol ez az otthon?
- Széééép. - mormolom magam elé egy mosoly kíséretében. Emlékek ide vagy oda, kit izgat? Vámpír vagyok, erről pedig tudok ezt-azt. Az éjszaka rettenetes, erős, gyors démona, nagyon tetszik. Így már szívesebben elegyedem aggresszív véleménycserébe azzal a beképzelt k@rvával. Ő is vámpír, igaz, de nekem itt vannak a csodaszép karmaim is, szóval....
- Kösz mindent. - közlöm melegen Lee-vel, mikor beszállunk a liftbe. Valamiért bennem van ez a barátságos viselkedés, vagy nem tudom, talán megtévesztésre használhattam eddig? Nem számít, csak jussunk fel ehhez a "mesterhez".

_________________
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest;
White is cold and always yearning, burdened by a royal test;
Black the beast descend from shadows;
Yellow beauty burns...
...gold."
avatar
Phobia
Kalandmester

Hozzászólások száma : 272
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2016. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Somewhere in the middle of nowhere

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Főkarakter

https://m.youtube.com/watch?v=1Clvj81QmTA

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ványa on Csüt. 11 Máj. 2017, 16:51


Mimic


Rombolni akar. Törni, zúzni, vágni, harapni, gyilkolni. Meg akarja ölni mindegyik embert, aztán kijutni innen a szabadba. Nem szereti a bezártságot, pláne nem ezekkel az emberekkel egy helyen. Ostobák és gyengék mind egy szálig. Néhányuk nem is titkolja gyengeségét, ami kedvező adat a számára. Akárhogy is, egyenlőre kénytelen nyugton maradni. Csakis rajtuk keresztül juthat ki, ennyi emberi gondolkodás megmaradt benne.
A csapat végén halad, közben megfigyel, fülel, felmér, és mindent megjegyez. Az úton azonban semmi érdemlegeset se lát, csak az ébredéshez hasonló szobákat, zárt helyeket, valamint más emberkorcsokat. Néhányuk hasonló ruhában vannak, de akadnak olyanok is, akik már mintha otthon éreznék magukat. Ez pedig nem túl jó hír, ezek szerint rengeteg emberkorcs van ezen a helyen.
Mikor a felpörgött nőstény vámpírnak nevezi őket, ő nem igazán érti. Nincsenek emlékei olyan teremtményekről, mint "vámpír". Az viszont feldühíti, hogy az a nőstény nagyon felhúzza azzal, hogy egy fajba sorolja őket. Ő nem vehető egy kalap alá ezekkel az alantas emberekkel, ő sokkal több ennél.
Találkozás a mesterrel, ez pedig az Éden nevű hely, ez nem sokat jelent neki. Nem érdekli semmi válasz, csak a kijutás. Csendben követi a társaságot a liftbe, ha valaki bámulni akarja, hozzászól, vagy hozzá akar érni, arra állatiasan rámorog.

_________________
"You tearing us, you tearing us,
You breaking us, you breaking us,
You killing us, killing us
You saving us, you saving us."
avatar
Ványa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 37
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Mar. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sakura on Csüt. 11 Máj. 2017, 21:06


>> Sakura Hyuchia
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
Felszerelés/egyéb:
csak egy "lepel"

Nézek jobbra meg balra is el meg jobbra is el miközben sétálunk a lány után. Válaszol is közben a kérdések többségére de én csak megakadok azon amikor a vámpírok vagyunk dolgot mondja ki. Oké, gondoltam rá valahogy ott volt a fejemben a gondolata, hogy lehet, hogy erről van szó de miután ezek csak regényes dolgok voltak vagy meg filmes. Hihetetlennek tűnt az, hogy mi azok lennénk. Elképzelhetetlennek tartom de mégis hihető, még is csak minden stimmelni látszik, sötétben is látunk mint mindenki más meg levegőzni se levegőzünk vagy a szivem se dobog. Az egész helyzet teljesen érthetetlen már így is de aztán most még ez, hogy vámpírok vagyunk, hogy az emlékvesztés meg végleges is? Még is miért vállalnék én be ilyenből bármit is. Akárhogyan is nézhetem a többieket én tűnök a legfiatalabbnak ki közülük, már legalább is az emberiebben kinézőek közül. Az hogy már rangokba vannak sorolva idelent az em... a vámpírok már nem annyira meglepő mint a többi. Valahogy a Drakula halott és élvezi szöveg ugrik be az egész vámpír emlegetéstől nekem, de kétlem, hogy az igazán leírná a szituációnkat.
A liftbe beérve felém fordul a nő aki mögé technikailag tökre elbújtam már menet közben és ez sokat nem változott amikor bementünk a liftbe se és most felém is fordult, már készülve rá, hogy elzavar maga mellől elsőre meglepődve néztem rá majd bólintottam neki. Úgy fest az érzésem teljesen jó volt, hogy ki mellett nem kell attól félnem, hogy egyedül maradok.

_________________
REN: Hjuchia Sakura, Kurama Alusia, Ammon.
OUT: Hjuchia Sakura, Gail Gumbold, Lorna (Polaris) , Petra(Higanyszlál)
VH: Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil
avatar
Sakura
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1185
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 26

Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter

mosato@gmx.com

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Shadow on Csüt. 11 Máj. 2017, 22:04

A kis harcias lánykára pillantok, aki csak úgy a nagyvilágba vakkant egy válasznak aligha nevezhető dolgot, bár nem igazán volt kérdés, inkább csak tény megállapítás a részemről lényegében, de inkább egyenlőre nem reagálok rá, most jobban érdekelnének a kérdésekre a válaszok.
Megindul a kis csapat velem együtt és hát eléggé hasonló képek fogadnak, az egyes helyeken, azaz jóó pár hasonló, mint amilyenek mi vagyunk jelenleg, azaz emlékek nélküli tanácstalan alakok. Nem tölt el jó érzéssel, hogy elég sokan vannak ilyenek, mint mi. De vajon miért?
Ahogy haladunk, a többiekre pillantok. Nm épp olyannak tűnik eme kis csapat, mint akik képesek lennének nagyon közös nevezőre jutni, vagy együtt dolgozni. Vannak itt problémás személyek az már most látszik, de lehet ez is csak az emlékeink hiánya teszi és így a valódi jellemünk mutatkozik meg, amit máskor az emlékeink, tapasztalataink takarnának el, egy „maszk” mögé? sok kérdés, és a válaszok amiket kapunk, hát nem épp megnyugtatóak.
- Ennyit a tengerparti napozásokról – morgom magam elé, miközben összefonom karjaim magam előtt, s hallgatok egy kicsit. Vámpír, élőhalott.. ismerős dolgok. Felületes tudásom van róla, mert rémlenek dolgok, majd amint Jubi kicsit hajlandó elhallgatni hozzá teszem, már kicsit hangosabban.
-Így találó a név, Újszülött, hiszen akik voltunk az halott az emlékeink nélkül, és így teljesen mások vagyunk, s leszünk, mint amik, akik voltunk. – vállat vonok – nem mintha gondom lenne az öröklétes dolgokkal, de na.. érdekelne ki voltam, ahogy az is, hogyan lettem élőhulla, és ezel nem hiszem, hogy egyedül vagyok most. – közben ballagok, körbe-körbe pillantok, mielőtt megállnák a folyosó végén.
A Mester... hát miért van azaz érzésem, hogy nem kapunk nagyon választ mindenre? A többiekre tekintek, és ahogy látom nem csak nekem van azzal gondom, hogy elveszett lényegében az aki voltam ez előtt... mikor még teljesen éltem.
Jubi kávés kijelentésére pillantok ismét rá, miközben a lift érkezésére várunk, majd ahogy a lift megérkezik megindulok utána.
-Sose? – jegyzem meg felhúzva a szemöldökömet – Hát akkor én megnézetném azt ahonnét a vér származik, mert vagy több benne a koffein, mint a vér, vagy teli volt nyomva speed-el... – teszem hozzá csendesebben, bár elég hangosan, hogy hallják a többiek, is, miközben Jubi mellett elsétálok a Liftben, majd ránézek a fekete hajú lányra és a szöszi fickóra, mielőtt a lift sarkába bedőlnék háttal magam mögé rendezve a farkam, mielőtt valaki rálépne a liftben.
Onnét pillantok ki a kék leányzóra akinek úgy fest lenne jobb dolga is. Hát úgy fest, az ő tanult tudása jobban előtérben van, mint nekem, mivel nem tudom mi is lehettem és ebben a környezetben mihez is értenék.
-Jubi – szólalok meg a sarokból hangosabban. – van valami különleges oka, hogy a Mester ennyire örülni fog nekünk, vagy ez kb minden Újszülöttre egyformán igaz? – egyenesen rá nézek, ha felém fordul bele a szemébe.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

"Hallgass a szívedre,
Amikor téged hív.
Hallgass a szívedre,
Ha nem tehetsz mást.
Nem tudom hova mész
És nem tudom miért,
de hallgass a szívedre
Mielőtt elbúcsúzol"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
avatar
Shadow
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 176
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Pént. 12 Máj. 2017, 11:50

15 perccel a Születés után.

Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield (jelenleg Phobia irányítja), Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black.

Jubilee, mielőtt folytatná a társalgást, megvárja, míg mindenki beszáll mellé a liftbe – azonban az Újszülött, aki valaha Tyra volt, nem követi. A lány megrázza a fejét, majd beszélni kezd, de csak úgy maga elé, miközben nem áll ott senki, ahova néz.

– Bocsáss meg, Mester, de az egyik Újszülöttnek egy kis ösztökélés kellene. Attól tartok, nem kíván önszántából követni.

Hirtelen egy hang szólal meg az Újszülött fejében, aki valaha Tyra volt… Egy mély, ellentmondást nem tűrő hang, amely elnyom benne minden más gondolatot, minden önálló szándékot, minden szabad akaratot.

– Szállj be a liftbe, Gyermekem.

Az Újszülött, aki valaha Tyra volt, egy pillanatig sem tétlenkedhet, azonnal be kell szállnia a liftbe a többiek után. Nincs benne semmi kétely, hogy azt kell tennie, amit a hang parancsolt. A világ legtermészetesebb dolgának érzi, hogy a hang utasításait teljesítenie kell, és minden más hozzá képest csupán másodlagos – a saját akarata is.

– Szupi! Indulás!

Ezzel Jubilee megnyom egy gombot, és a lift megindul lefelé.

– Tényleg szeretnék többet mondani nektek, komolyan, de a Mesterhez képest én csak egy szánalmas senki vagyok, messze nem tudnék közel sem olyan részletesen és világosan fogalmazni, mint ő. Higgyétek el, jobban jártok, ha megvárjátok előbb az ő mondandóját. Látom, azért van valami fogalmatok csodás fajunk történetéről, ám bizti, hogy a ti fejetekben is helyre kell majd rakni ezt-azt. Lenyűgöző teremtmények vagyunk mind, a Föld Örökösei, és korántsem „elkárhozott lelkek”. Eszetekbe se jusson ilyen gondolat, hogy „visszacsinálni” ezt az egészet, ahogy az sem, hogy foglyok lennétek! Ugyan már! Ha eljön az ideje, és a Mester úgy akarja, bármikor távozhattok. Mi egy nagy család vagyunk, és a Mester mindnyájunk atyja. Sérülést se keressetek magatokon: ha volt is valami ilyen rajtatok, ami a halálotokat okozta, az mostanra begyógyult. Ez is a vámpírok egyik fantasztikus képessége! Hát nem menő? Többé betegségek miatt sem kell aggódnotok. És ha a testetek nem is érez semmit, hamarosan az érzelmeitek azért visszaállnak a normális kerékvágásba, hogy úgy mondjam… Ugyanúgy tudtok majd örülni, nevetni, szórakozni, mint régen. Mint én!

Erre Jubilee újra mosolyog egyet, majd az Újszülöttre néz, aki egykor Syn volt.

– Ha! Koffeines vér, igen, igen, értem, miért mondod ezt! Bocs, de annnnnnyira izgatott vagyok miattatok! Viszont az király, hogy már a humorérzéked kezd visszatérni. A Mester egyébként egyformán szereti minden Gyermekét, hogyne, de veletek különösen nagy tervei vannak…

És ekkor végre megáll a lift. Ahogy kinyílik az ajtó, olyan mély sötétség fogadja a kis csapatot, hogy még új, éjjellátó szemeikkel sem látnak benne semmit.

– Menjetek csak. Én itt várok.

A hatalmas, koromfekete csarnoknak a legbelsejéből, pontosan a közepéről megszólal egy hang, amelyet a korábban Tyrának nevezett Újszülött már hallott a fejében – most viszont már mindenki hallja. Ezzel egy időben fáklyák is gyúlnak a középső gyűrű körül.

– Gyertek közelebb, Gyermekeim.



Játéktechnikailag innentől az alábbi szabályok vannak érvényben: A Mester parancsa minden vámpír számára megkérdőjelezhetetlen. Amit a Mester mond, az úgy van, az ellen nem lehet és nem is akar egyetlen Gyermeke sem tenni semmit. A Mester a kezdet és a vég, a legfelsőbb akarat, és ez alól nincs kivétel. Minden vámpír legfőbb célja, hogy a Mester kedvében járjon. Ettől függetlenül a karaktereknek minden és mindenki másról továbbra is lehetnek saját gondolataik, saját véleményük, például egymásról, a többi vámpírról, satöbbi, és persze a jellemük sem változik meg – azt leszámítva, hogy a Mesterrel szemben mindig és minden körülmények között engedelmesek.

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2886
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.