Éden

2 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Éden

Témanyitás by Tyranis on Pént. 12 Máj. 2017, 16:51




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black


- Amennyiben szükséges, megvárom, amíg viss…
Kezdte volna, vagyis folytatta volna azt, amit mondott, de ekkor ért a szavai végére Jubliee is, így meghallotta a hangot a fejében, a hangja akaratlanul szakadt meg és gépiesen, mintha nem is tudná, hogy mit tesz lépett be a liftbe. Teljesen természetesnek érezte ezt, azonban nem volt logikus annak a fényében, amit korábban mondott. Tudta, hogy nem helyes mindez, de muszáj volt megtennie. Az egész roppant kellemetlen volt, hiszen ő mindent mindig logikára alapulva tesz, ez pedig nem volt logikus mégis megtette. Már a liftben volt, de az ott most elhangzottakat meg sem hallotta, mert továbbra is a gondolatait próbálta helyretenni. Mint egy beakadt lemez, hogy muszáj megtennie, meg akarja tenni, de nem logikus. Minden egyes alkalommal, amikor ezt végigjátszotta magában ugyanerre jutott. Olyan volt ebben a helyzetben, mint egy számítógép, aki belefutott abba a hibába, amit úgy hívnak, hogy „infinite loop”. Ez az előbbi számára teljes mértékben az életével összeegyeztethetetlen volt. Helytelen és mégis helyes. Továbbra sem tudott ez dolog felett dűlőre jutni. Egyelőre rövidke élete során soha sem jutott még ilyen csapdába, mint ez volt, csak bámult maga elé a liftben, továbbra is újra és újra ezt az előző zakatolt az elméjében, kizárva a külvilágot. Újabb és újabb lehetőségeket próbált végigpörgetni, más lehetőséget, más nézetet, de mindig ugyanerre jutott vissza, amire lesőre: hibás és helyes. Helyes és hibás. Fel sem tűnt neki az sem, hogyha más is szólt a lányhoz, ahogyan az sem, hogy megállt a lift. Az egész „infinite loop”-ból akkor zuhant/zökkent ki, amikor meghallotta ismét a hangot, ám ezúttal a füleivel. Pislogott néhányat, majd a sötétsgébe nézett, hogy meglássa mi lehet ott, de most minden sötét volt néhány fáklya kivételével. Mivel egyébként sem nagyon tehetett mást, mintsem azt, hogy bemenjen arra a részre, így el is indult befelé. Közben végig igyekezett a sötétségbe nézni, hátha meglát mégis bent valamit, remélhetőleg a Mestert, legyen akárki is ez a valami.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

- Amennyiben szükséges, megvárom, amíg viss…
Kezdte volna, vagyis folytatta volna azt, amit mondott, de ekkor ért a szavai végére Jubliee is, így meghallotta a hangot a fejében, a hangja akaratlanul szakadt meg és gépiesen, mintha nem is tudná, hogy mit tesz lépett be a liftbe. Teljesen természetesnek érezte ezt, azonban nem volt logikus annak a fényében, amit korábban mondott. Tudta, hogy nem helyes mindez, de muszáj volt megtennie. Az egész roppant kellemetlen volt, hiszen ő mindent mindig logikára alapulva tesz, ez pedig nem volt logikus mégis megtette. Már a liftben volt, de az ott most elhangzottakat meg sem hallotta, mert továbbra is a gondolatait próbálta helyretenni. Mint egy beakadt lemez, hogy muszáj megtennie, meg akarja tenni, de nem logikus. Minden egyes alkalommal, amikor ezt végigjátszotta magában ugyanerre jutott. Olyan volt ebben a helyzetben, mint egy számítógép, aki belefutott abba a hibába, amit úgy hívnak, hogy „infinite loop”. Ez az előbbi számára teljes mértékben az életével összeegyeztethetetlen volt. Helytelen és mégis helyes. Továbbra sem tudott ez dolog felett dűlőre jutni. Egyelőre rövidke élete során soha sem jutott még ilyen csapdába, mint ez volt, csak bámult maga elé a liftben, továbbra is újra és újra ezt az előző zakatolt az elméjében, kizárva a külvilágot. Újabb és újabb lehetőségeket próbált végigpörgetni, más lehetőséget, más nézetet, de mindig ugyanerre jutott vissza, amire lesőre: hibás és helyes. Helyes és hibás. Fel sem tűnt neki az sem, hogyha más is szólt a lányhoz, ahogyan az sem, hogy megállt a lift. Az egész „infinite loop”-ból akkor zuhant/zökkent ki, amikor meghallotta ismét a hangot, ám ezúttal a füleivel. Pislogott néhányat, majd a sötétsgébe nézett, hogy meglássa mi lehet ott, de most minden sötét volt néhány fáklya kivételével. Mivel egyébként sem nagyon tehetett mást, mintsem azt, hogy bemenjen arra a részre, így el is indult befelé. Közben végig igyekezett a sötétségbe nézni, hátha meglát mégis bent valamit, remélhetőleg a Mestert, legyen akárki is ez a valami.

_________________
Reneszánsz: Tyranis;  Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Tyranis
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1524
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2011. Dec. 27.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Meadow Kerr-Osborne on Pént. 12 Máj. 2017, 16:51




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Jubliee hátára nézett, amikor meghallotta, hogy a lány beszélt, arról a kékbőrű lányról, aki nem akart velük jönni. Amit mondott, hogy visszacsinálható igencsak jónak hangzott, vajon mennyire lehetett reális? Úgy vélte, hogy lehetséges, főleg, hogy Jubliee szavai után a lány elhallgatott és beszállt a liftbe. Nem tűnt úgy neki, mintha saját akaratából tette volna. Szóval ezek szerint a Mester képes volt irányítani őket, amikor csak akarta és ki tudja, hogy milyen távolságból. Nagyon nem tetszett neki, főleg az, amit mondott tovább a hippi lány. De, azok alapján, amit mondott a lány és látott már tudta, hogy foglyok voltak. Sőt meggyilkolták őket, ezek. Ebben már teljesen biztos volt.
- Különleges terv, ezek szerint ezért vadásztak le minket és öltek meg… - mondta. – Mert kellünk valamire, amit ha nem is akarunk, de az előbb látottak alapján muszáj megtennünk. Az pedig, amire erővel vesznek rá, hogy érezd nem valódi. Vajon te önszántadból vagy ennyire lelkes és örömteli, vagy, mert a Mester ezt akarja? Van még önálló gondolatod egyáltalán?
Mint korábban most is teljesen színtelen hangon beszélt, bármiféle érzelem nélkül. Ha így kapna érzelmeket, akkor inkább megmarad annak az üres valaminek, ami most is volt. Vajon kik volta korábban, hogy különleges feladatot kapnak majd? Minden egyes eltelt másodperccel egyre biztosabb volt benne, hogy nem akar itt lenni. Azt, hogy olyan legyen, mint ez a lány pedig kihagyta volna a legszívesebben. A gyíkszerű lány viccelődését nem érezte helyénvalónak, főleg a megtudott információk fényében. Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtó belenézett a sötétségbe, de semmit sem látott.
- Valahogy kijutunk innen, ígérem – súgta oda a mellette álló lánynak.
Nem akart oda bemenni, ha lettek volna érzelmei, akkor most kapott volna a lehető legjobban frászt az egésztől. Ekkor hallotta meg a hangot innentől kezdve választása sem nagyon volt, így ő maga is elindult a terem belseje felé, egyenesen a sötétségbe, ahol csak a pár fáklyát látta ő maga is.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Jubliee hátára nézett, amikor meghallotta, hogy a lány beszélt, arról a kékbőrű lányról, aki nem akart velük jönni. Amit mondott, hogy visszacsinálható igencsak jónak hangzott, vajon mennyire lehetett reális? Úgy vélte, hogy lehetséges, főleg, hogy Jubliee szavai után a lány elhallgatott és beszállt a liftbe. Nem tűnt úgy neki, mintha saját akaratából tette volna. Szóval ezek szerint a Mester képes volt irányítani őket, amikor csak akarta és ki tudja, hogy milyen távolságból. Nagyon nem tetszett neki, főleg az, amit mondott tovább a hippi lány. De, azok alapján, amit mondott a lány és látott már tudta, hogy foglyok voltak. Sőt meggyilkolták őket, ezek. Ebben már teljesen biztos volt.
- Különleges terv, ezek szerint ezért vadásztak le minket és öltek meg… - mondta. – Mert kellünk valamire, amit ha nem is akarunk, de az előbb látottak alapján muszáj megtennünk. Az pedig, amire erővel vesznek rá, hogy érezd nem valódi. Vajon te önszántadból vagy ennyire lelkes és örömteli, vagy, mert a Mester ezt akarja? Van még önálló gondolatod egyáltalán?
Mint korábban most is teljesen színtelen hangon beszélt, bármiféle érzelem nélkül. Ha így kapna érzelmeket, akkor inkább megmarad annak az üres valaminek, ami most is volt. Vajon kik volta korábban, hogy különleges feladatot kapnak majd? Minden egyes eltelt másodperccel egyre biztosabb volt benne, hogy nem akar itt lenni. Azt, hogy olyan legyen, mint ez a lány pedig kihagyta volna a legszívesebben. A gyíkszerű lány viccelődését nem érezte helyénvalónak, főleg a megtudott információk fényében. Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtó belenézett a sötétségbe, de semmit sem látott.
- Valahogy kijutunk innen, ígérem – súgta oda a mellette álló lánynak.
Nem akart oda bemenni, ha lettek volna érzelmei, akkor most kapott volna a lehető legjobban frászt az egésztől. Ekkor hallotta meg a hangot az innentől kezdve választása sem nagyon volt, így ő maga is elindult a terem belseje felé, egyenesen a sötétségbe, ahol csak a pár fáklyát látta ő maga is.

_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Meadow Kerr-Osborne
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 78
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Feb. 22.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 12 Máj. 2017, 16:52




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Nocsak, nocsak az első érdekes dolog, amit ma hallottam. Felvontam a szemöldököm, eléggé magabiztosnak tűnt a kék kiscsaj ahhoz, hogy még el is higgyem, hogy komolyan gondolta azt, amit mondott. Valamit hallottam, hogy beszél a kiscsaj, majd a kék is beszállt a liftbe. Mi a halál…?! Tudtam, hogy mi volt ez, de nem akartam elhinni, szóval ennyit a szabad akaratról, hurrá! Már nem is kellett, hogy a szöszi srác kérdésére választ adjon ez a liba, már tudtam, hogy nemleges lesz a válasz és nem mehetünk el. HA! Így legyen ötösöm a lottón! Majd ha a mester úgy akarja, legszívesebben gúnyolódva mondtam volna el ezeket a szavakat. A vöri is kiakadt, már ha kitud valaki, aki ennyire érzelmek nélkül beszél. Nem sokkal korábban gondolkodtam azon pont, hogy milyen kellemes egy agymosáshoz ez az állapot, és jéé tényleg azt teszik. Azt hiszem, hogy okos is vagyok és jó a logikám. Most már komolyan nem tudom, hogy mi lehettem korábban, de megfogom tudni akkor is, ha ezek a vérszopó rohadékok nem akarják. Igen, én is kezdtem biztos lenni benne, hogy ezek végeztek velünk és nem pedig valami baleset, vagy betegség volt az, amibe belehaltunk. Nem, nem volt szuper, ettől az egésztől a hátamon felállt a nem létező szőr. Vajon az ostoba liba rájött, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a szavaival? Ha rajtam kívül volt itt valakinek még esze, akkor fix, hogy nem akart itt maradni és nem akarta ezt a sz*rságot, aki meg elfogadja, az megérdemli, mert felfogni sem tudja, hogy mi megy itt. Szerintem az érzelmeim már rendben vannak, de olyat nem akarok mint a libának van, nem leszek virágokat látó beszívott hippi! Vajon hallotta magát, hogy mit beszél és micsoda örömmel?! Igazán profi lehet az agymosójuk. A vöri szavaira ezen vagy kiakad, vagy menten elsírja magát. Kac-kac-kac, majd nevetek a koffeines véren, hogyha egy icipicit viccesnek érzem, de az nem ma lesz.
Mikor kinyílt az ajtó kinéztem rajta és meghallottam a hangot és máris „rohanni” akartam irányába. Nos, akkor ha kiszállt mindenki előlem, akkor elindulok én is a hang irányába. Kíváncsi leszek, hogy tud-e a szabad akarat elrablása nélkül olyat mondani, amivel megváltozna a véleményem, kételkedtem benne.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Nocsak, nocsak az első érdekes dolog, amit ma hallottam. Felvontam a szemöldököm, eléggé magabiztosnak tűnt a kék kiscsaj ahhoz, hogy még el is higgyem, hogy komolyan gondolta azt, amit mondott. Valamit hallottam, hogy beszél a kiscsaj, majd a kék is beszállt a liftbe. Mi a halál…?! Tudtam, hogy mi volt ez, de nem akartam elhinni, szóval ennyit a szabad akaratról, hurrá! Már nem is kellett, hogy a szöszi srác kérdésére választ adjon ez a liba, már tudtam, hogy nemleges lesz a válasz és nem mehetünk el. HA! Így legyen ötösöm a lottón! Majd ha a mester úgy akarja, legszívesebben gúnyolódva mondtam volna el ezeket a szavakat. A vöri is kiakadt, már ha kitud valaki, aki ennyire érzelmek nélkül beszél. Nem sokkal korábban gondolkodtam azon pont, hogy milyen kellemes egy agymosáshoz ez az állapot, és jéé tényleg azt teszik. Azt hiszem, hogy okos is vagyok és jó a logikám. Most már komolyan nem tudom, hogy mi lehettem korábban, de megfogom tudni akkor is, ha ezek a vérszopó rohadékok nem akarják. Igen, én is kezdtem biztos lenni benne, hogy ezek végeztek velünk és nem pedig valami baleset, vagy betegség volt az, amibe belehaltunk. Nem, nem volt szuper, ettől az egésztől a hátamon felállt a nem létező szőr. Vajon az ostoba liba rájött, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a szavaival? Ha rajtam kívül volt itt valakinek még esze, akkor fix, hogy nem akart itt maradni és nem akarta ezt a sz*rságot, aki meg elfogadja, az megérdemli, mert felfogni sem tudja, hogy mi megy itt. Szerintem az érzelmeim már rendben vannak, de olyat nem akarok mint a libának van, nem leszek virágokat látó beszívott hippi! Vajon hallotta magát, hogy mit beszél és micsoda örömmel?! Igazán profi lehet az agymosójuk. A vöri szavaira ezen vagy kiakad, vagy menten elsírja magát. Kac-kac-kac, majd nevetek a koffeines véren, hogyha egy icipicit viccesnek érzem, de az nem ma lesz.
Mikor kinyílt az ajtó kinéztem rajta és meghallottam a hangot és máris „rohanni” akartam irányába. Nos, akkor ha kiszállt mindenki előlem, akkor elindulok én is a hang irányába. Kíváncsi leszek, hogy tud-e a szabad akarat elrablása nélkül olyat mondani, amivel megváltozna a véleményem, kételkedtem benne.






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


Érdekesnek találta azt, amit a kék lány mondott, hogy úgy véli, hogy ez az egész visszafordítható lenne, azonban úgy tűnt a számára, hogy a felvetés nem nyerte el Jubliee tetszését, aki még valakihez beszélt is. A következő pillanatban a kék lány pedig már be is szállt a liftbe és igencsak furcsán nézett maga elé. A fiatal férfi odafordult felé, ugyan nem érintette meg, de azért próbált hozzászólni.
- Jól érzi magát? – kérdezte.
Választ nem igen kapott, mert a másik csak maga elé nézett továbbra is. Mit tettek vele? Fogalma sem volt erről, bár a vámpírlány válaszában minden benne volt. Valahonnan tudta, hogy különleges feladatokra csak speciális személyeket választanak, valószínűleg a katonai tudásából, és ezeknek szükségük volt rájuk, azaz soha sem távozhatnak, amíg nem teszik meg, amit kell és valószínűleg utána sem. Majd ha a Mester akarja, de a Mester könnyedén irányított bárkit.
- Szóval foglyok vagyunk – mondta kijelentésként ridegen.
Ebben a fázisban nem érdekelte, hogyha megbántja a szavaival Jubliee-t. az értetlenség és zavarodottság mellett most már egyre jobban dühöt is kezdett magában érezni, a kezeit is ökölbe szorította. Mégis mit kellett volna reagálnia, amikor megtudja, hogy nem csak foglyok, de még a szabad akaratuktól is megfosztják őket, nem beszélve arról, hogy tényleg elég nagy esélye volt annak, hogy direkt ölték meg őket, hogy vámpírt csináljanak belőlük. És így az emlékek „elvesztése” is a Mester műve lehet. Határozottan meg akart innen szökni, valahogy lerázni a fővámpír irányítását. Egyáltalán nem volt „menő” ez az egész. Mikor megállt a lift, akkor ő is kinézett és nyugtalanította, hogy nem lát semmit, amint a hangot meghallotta, a kék lány is, akiért korábban aggódott, mintha most tért volna magához. Nagyon nem akart kiszállni a liftből, de a hang után már kedve volt hozzá, így kiszállt és ő is elindult a fáklyák irányába.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:

Érdekesnek találta azt, amit a kék lány mondott, hogy úgy véli, hogy ez az egész visszafordítható lenne, azonban úgy tűnt a számára, hogy a felvetés nem nyerte el Jubliee tetszését, aki még valakihez beszélt is. A következő pillanatban a kék lány pedig már be is szállt a liftbe és igencsak furcsán nézett maga elé. A fiatal férfi odafordult felé, ugyan nem érintette meg, de azért próbált hozzászólni.
- Jól érzi magát? – kérdezte.
Választ nem igen kapott, mert a másik csak maga elé nézett továbbra is. Mit tettek vele? Fogalma sem volt erről, bár a vámpírlány válaszában minden benne volt. Valahonnan tudta, hogy különleges feladatokra csak speciális személyeket választanak, valószínűleg a katonai tudásából, és ezeknek szükségük volt rájuk, azaz soha sem távozhatnak, amíg nem teszik meg, amit kell és valószínűleg utána sem. Majd ha a Mester akarja, de a Mester könnyedén irányított bárkit.
- Szóval foglyok vagyunk – mondta kijelentésként ridegen.
Ebben a fázisban nem érdekelte, hogyha megbántja a szavaival Jubliee-t. az értetlenség és zavarodottság mellett most már egyre jobban dühöt is kezdett magában érezni, a kezeit is ökölbe szorította. Mégis mit kellett volna reagálnia, amikor megtudja, hogy nem csak foglyok, de még a szabad akaratuktól is megfosztják őket, nem beszélve arról, hogy tényleg elég nagy esélye volt annak, hogy direkt ölték meg őket, hogy vámpírt csináljanak belőlük. És így az emlékek „elvesztése” is a Mester műve lehet. Határozottan meg akart innen szökni, valahogy lerázni a fővámpír irányítását. Egyáltalán nem volt „menő” ez az egész. Mikor megállt a lift, akkor ő is kinézett és nyugtalanította, hogy nem lát semmit, amint a hangot meghallotta, a kék lány is, akiért korábban aggódott, mintha most tért volna magához. Nagyon nem akart kiszállni a liftből, de a hang után már kedve volt hozzá, így kiszállt és ő is elindult a fáklyák irányába.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13436
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sakura on Szomb. 13 Máj. 2017, 01:26


>> Sakura Hyuchia
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
Felszerelés/egyéb:
csak egy "lepel"

A kék bőrű nő arról beszél, hogy hogyan is tudna vissza csinálni minket, mármint az emlékeinket és labort akar magának, nem is akart elsőre beszállni a liftbe ezek miatt és nem is számítottam a következő dolgokra egészen amik történtek utána. Jubilee beszél valakihez aztán a kék bőrű nő meg elhallgat szinte rögtön és beszáll szó nélkül a liftbe.
Na ez már több mint rémisztő. Észre veszem magamon, hogy miközben a többiek beszélik, hogy agykontroll meg hogy foglyok vagyunk és a többi, hogy már belekapaszkodtam az előttem álló ruhájába. Oda súgja, hogy ígéri kijutunk innen amit nem tudok elhinni neki. Azt se tudom, hogy ki vagyok vagy hol vagyok, kik ezek körülöttem és akkor még agy kontroll is van rajtam és a gondolat, hogy megölettek valamiért amire nem is emlékszek... A lift megállására és ajtónyílására már megrezzenek. Várom a nagy ijesztő alakot a túloldalán a nagy gonosz mosolyával de csak a teljesen fekete szobát látom. Már ez meglep hiszen mindenhol eddig láttunk az elvileg sötétben. Jubilee szavai egyáltalán nem voltak meggyőzőek vagy sarkallóak arra, hogy kilépjek a liftből. Legszívesebben már inkább nyomnám a gombot, hogy zárja az ajtót be inkább és tűnnék el amikor hallani a férfi hangot bentről, fáklyák is meggyulladtak a sötét szobában így némi fényt adva is bentre én meg ugyan úgy mint a többiek egyszerűen kiléptem én is a liftből a hívásra elvetve azt a részét, hogy inkább nem akarnék mégsem közelebb menni bárki is legyen ez a mester. Persze egész végig ettől függetlenül kapaszkodok a mellettem állóba.~nem akarok itt lenni...~

_________________
REN: Hjuchia Sakura, Kurama Alusia, Ammon.
OUT: Hjuchia Sakura, Gail Gumbold, Lorna (Polaris) , Petra(Higanyszlál)
VH: Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil
avatar
Sakura
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1179
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 26

Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter

mosato@gmx.com

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Phobia on Szomb. 13 Máj. 2017, 13:25


Phobia


Valami gyanús a számomra. Pár perce az a kékbőrű csaj, aki kb egy számítógép szintjén van(nem a jó szemszögből) egyáltalán nem akart felmenni a "mesterhez", hanem egy laborba akart eljutni. Aztán Jubi mondott valamit csak úgy a levegőbe, mire a csaj csak úgy belépett. Mintha egy telepata turkált volna az agyában. Megérdemli szerintem.
A Föld örökösei, ez tetszik, méghozzá nagyon is. Erős vagyok, ellenálló, ráadásul az agyarok is tetszenek, plusz valamiért eddig is odavoltam a vérért. És hogy visszacsinálni? Előbb döglök meg. Gyilkolni akarok, de ebben a kislánytestben nem lenne olyan egyszerű, na de vámpírként már más a helyzet. Az viszont nagyon zavar, hogy ezt egy családnak kellene tekinteni, tehát ez a rakás gyépés a nővéreim meg a testvéreim lennének. Ez meg fogja nehezíteni a kinyírásukat, de nagyon.
A lift felérkezése után egy vaksötét terembe kerülünk, ahol aztán fáklyák izzanak fel. Aztán meghallom a hangját, és hirtelen semminél se vágyok jobban, minthogy belépjek, és a mester színe elé járuljak. Bár ne lenne itt a többi barom, max csak a vadállat, meg az a befolyásolhatónak tűnő lány(Saku).

_________________
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest;
White is cold and always yearning, burdened by a royal test;
Black the beast descend from shadows;
Yellow beauty burns...
...gold."
avatar
Phobia
Kalandmester

Hozzászólások száma : 271
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2016. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Somewhere in the middle of nowhere

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Főkarakter

https://m.youtube.com/watch?v=1Clvj81QmTA

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ványa on Szomb. 13 Máj. 2017, 13:31


Mimic


Az emberek egyre többet kérdeznek, egyre többet beszélnek, egyre jobban idegesítik őt. Ostoba emberek, egyre jobban gyűlöli őket. Nem tesz különbséget a kis csapatban, mindegyiket egyformán megölné.
A, még az emberektől is furcsa jelenet után megtudja a túlpörgős embertől, hogy mi is a vámpírlét előnye. Nagyobb erő, ellenállás, meg minden. Elég jól hangzik a számára, azonban a család dolog már kevésbé. Eszerint most ez a csapat emberkorcs egy falkába tartozik vele? Biztos, hogy nem, ő sose fog közösködni emberekkel. Soha. Talán néhányuknak állatias vonásaik vannak, de ettől emberek maradnak. Pont ezért nem tartozhatnak egy falkába vele.
A lift megállása után meghallja a parancsot, és azonnal belép. Nem hallgatna emberekre, de a hang beindított benne valami feltétlen reflexet, egyfajta ösztönt. Mint amikor egy kutya meghallja a gazdája hangját, rá is úgy hat a mester szava.
Engedelmesen indul el a mester felé.

_________________
"You tearing us, you tearing us,
You breaking us, you breaking us,
You killing us, killing us
You saving us, you saving us."
avatar
Ványa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 37
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Mar. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Shadow on Szomb. 13 Máj. 2017, 16:16

A kék lánynak nem úgy fest, hogy sikerül más felé eljutnia, mert Jubi tesz róla, hogy ne, vagy legalábbis közreműködik abban, némileg, hogy ő is a liftbe kutyagoljon, mint egy „jó kutya”. Erről ennyit. Csendesen figyelem az eseményeket, de nem igazán tudok most mit tenni a helyzettel, mint állni, hallgatni és várni, ahogy haladunk lefelé. Érdekes felvetések hangzanak el.
-Ha csak nem következik be az örök sötétség, akkor neccesen – jegyzem meg csendesen magam elé mormolva a „Föld örökösei” rész után, majd tovább hallgatom Jubi válaszait, egy kicsit félre húzva a számat, majd a szemkontaktust akkor szakítom meg, mikor a lift megérkezik és a terem felé pillantok. Gondolatok cikáznak a fejemben, főleg, hogy mi is a célja a Mesternek velünk pontosan, de csak arra jutok, hogy kár ezen agyalni. Jelenleg úgy se tehetünk mást, mint meghallgatjuk, majd kiderül... Ellököm magam a saroktól, hogy kiszálljak.
-Egyenlőre nem tökmindegy, hogy foglyok vagyunk vagy sem? Nincs választásunk, és lehet akkor se volt, mikor még éltünk. A szabad akarat csak egy illúzió... – indulok meg előre a lift ajtaja felé - ... semmi más. – majd megállok Jubi mellett, s szemem sarkából pillantok rá.
-Nem Jubi.. tévedsz... nem humorizáltam... halálosan komolyan gondoltam – ezzel a sötét teremben felgyulladó fáklyák felé pillantottam, és a hang forrását kerestem, miközben megindultam abba az irányba, lassan ringó csípő és farok csóva kíséretében.
-Igen Apu... – teszem hozzá csendesen egy kis mosoly kíséretével, aminél elő villannak szemfogaim, ss bár hajtott valami belülről, nem rohantam oda, csak haladok hátul tekintetemmel a fáklyák környékét fürkészve, azaz a kört amit formáznak. Ha lehet akkor elmegyek addig míg a gyűrű határát el nem ére és ha nincs késztetés, akkor nem lépek bele. Hogyha még nem mutatná meg magát a Mester akkor megszólok.
- Te látsz minket rendesen, minket is megtisztelsz vele, hogy láthatunk... Mester? – eléggé lazán állok kis terpeszben, karjaimat a testem mellé engedve, eléggé nyugodt teszthelyzetet felvéve.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

"Hallgass a szívedre,
Amikor téged hív.
Hallgass a szívedre,
Ha nem tehetsz mást.
Nem tudom hova mész
És nem tudom miért,
de hallgass a szívedre
Mielőtt elbúcsúzol"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
avatar
Shadow
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 175
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Vas. 14 Máj. 2017, 10:50

20 perccel a Születés után.

Résztvevők: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield (jelenleg Phobia irányítja), Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black.

Ahogy az Újszülöttek haladnak, egyre több fáklya gyullad ki, jelezve az utat – amit egyébként maguktól is tudnának, hiszen a hívogató hang forrását egyértelműen érzik. Úgy vonzza őket, mint a méz a legyet, és kétség sincs bennük afelől, hogy oda kell menniük hozzá. Még ha van is még bennük némi félelem, ahhoz néhány pillanattal később már leküzdhetetlen vágy is társul, hogy lássák, kié is ez a hang.

Aztán ahogy a terem közepére érnek, végre kirajzolódik egy trón rajta egy férfival. Nem mintha eddig nem láthatták volna új, sötétben is tökéletesen működő szemeikkel – inkább olyan, mintha az illető nem hagyta volna, hogy korábban meglássák. Akárki is ő, láthatóan kedveli a drámai belépőt.

Az alak bőre még a többiekénél is sápadtabb, sőt gyakorlatilag krétafehér mindenütt, ahogy hosszú, lófarokba kötött haja is teljesen ősz. A szemei vöröses-sárgás fényben izzanak, és mintha egyenesen az Újszülöttek lelkébe látna velük. Vérvörös, díszes páncélzatot és fekete köpenyt visel, miközben kényelmesen, komótosan vizsgálja a jövevényeket trónszékéből, amely a fekete semmi közepén helyezkedik el.



A férfi szemei egy pillanatra erősebben villannak fel, és az összes Újszülött egyből tudja, hogy le kell térdelniük elé, szépen, egymás mellett, akár egy tornasorban. Nem habozhatnak, de nem is akarnak: tökéletesen tisztában vannak vele, hogy most ez a dolguk, mert a Mester így kívánja.

Amikor aztán a Mester végre megszólal… a hangja ilyen közelről még kábítóbb, még erőteljesebb, még ellenállhatatlanabb. Egyszerre rémisztő és csodás, és minél többet hallják, az Újszülöttek annál világosabban értik, hogy létezésük legfőbb célja mostantól a Mester szolgálata, és ez ellen semmit sem tehetnek. Szinte hipnotikus hatás lesz úrrá rajtuk, és nem mernek megszólalni sem, amíg arra nem kapnak engedélyt.

– Igen… Oly gyönyörűek vagytok, Gyermekeim. Bámulatosak, egytől egyig. Az atyai büszkeség szinte túlcsordul bennem, ahogy rátok tekintek. Mert az apátok vagyok, ahogy ezt már mélyen, legbelül ti is érzitek. A nevem Drakula, de az idők során oly sokan oly sokféle névvel illettek már… Vlad Țepeș, a Karóbahúzó, Dracul, a Sárkány, sőt maga az Ördög… ezekben a modern időkben pedig Deacon Frostként szoktam bemutatkozni a felszíni világban. Ám nektek ez mit sem számít: Mesterként fogtok szólítani. Tudom, tudom, most rengeteg bennetek a kérdés… de a nagy részük jelentéktelen. A múltatok immár semmit sem számít. Csak annyit kell tudnotok, amit most elmondok nektek.

Ezzel a Mester elsőként a korábban Stephanie-ként ismert Újszülöttre mutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával. A lány azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Leányom. Fajunk egyik legnagyobb ellensége, a tűz számodra is veszélyes, ugyanakkor te irányítani is tudod. Sőt, mások elméi sem rejthetnek titkokat előtted. Életed során a legnagyobb harcosok közé tartoztál, és most, új életedben is így lesz. Légy hát mától Cassandra, a Tűz Kegyeltje.

Cassandra ezzel hirtelen visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, már pontosan tudja, hogyan használja és kontrollálja őket, ahogy életében. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, és Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja a tűzzel, melyet irányítani tud, és a telepátiáját sem alkalmazhatja rajtuk a Mester engedélye nélkül.

Miután Cassandra visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Jonathanként ismert Újszülöttre mutat. Ugyanaz következik (ahogy innentől kezdve mindenkinél, de biztos, ami biztos, azért leírom mindig): rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, és ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Fiam. Passzív hatalmad van, ám az mégis talán a legkomolyabb mind közül. Te döntesz arról, ki mikor használja képességeit körülötted, és ha úgy tartja kedved, bárkit megfoszthatsz az erejétől. El sem tudnám képzelni jobb helyen ezt a hatalmat, mint nálad: mesteri stratéga vagy, született vezető, aki a legnagyobb harcosokat irányítja a csatákban. Légy hát mától Cain, a Hódító.

Miközben beszél, Drakula elővesz egy karperecet, amelyet felcsatol Cainre, majd aktiválja azt. Közben Cain is visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, már pontosan tudja, hogyan használja és kontrollálja őket, ahogy életében, így azzal is tisztában van, mire jó a karperec és miképpen alkalmazza azt, ha szükséges. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, és Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja a képességével, azaz a képességblokkolóját sosem kapcsolhatja ki az engedélye nélkül.

Miután Cain visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Lucyként és Phobiaként ismert Újszülöttre mutat. Ahogy rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Fiam. Tudom, hogy te még a többieknél is szokatlanabb helyzetben vagy, hiszen nemcsak halhatatlanságodat, de számodra idegen, nőnemű testedet is szoknod kell. Ne aggódj, hamar ráérzel az ízére. Az elkövetkező harcokban rád volt szükségem, nem a gyengébbik feledre, aki már soha többé nem fog zaklatni téged. Ébenfekete karmaid megannyi ellenségünkön fognak vajként áthatolni, hogy aztán vérükből lakmározzunk. Ne fojtsd el többé vérszomjas vágyaidat – de irányítsd azokat kizárólag a nekünk ártani akarókra. Légy hát mától Damien, a Kérlelhetetlen.

Damien ezzel hirtelen visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett kevéske gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, de azért még messze nem tudja tökéletesen használni őket. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, ahogy Lucyról sincs továbbra sem semmilyen emléke, továbbá Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja a Mester engedélye nélkül.

Miután Damien visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Howardként ismert Újszülöttre mutat. Ahogy rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Fiam. Életedben inkább tekintettek rád állatként, ám itt, közöttünk egyenértékű vagy minden testvéreddel. Bezárva tartottak és kínoztak – de most végre szabad lehetsz a halhatatlan örökkévalóságban! Ez a vörös bőr és farok, a fehér haj, fekete szemeid és körmeid… Bámulatos teremtmény vagy. Bátran használd vad, ősi erődet, ám csakis ellenségeinkkel szemben, testvéreidet pedig tiszteld és szeresd, ahogy ők is szeretnek és tisztelnek majd téged. Légy hát mától Malik, a Fékezhetetlen.

Malik ezzel hirtelen visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett kevéske gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, de azért még messze nem tudja tökéletesen használni őket. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, továbbá Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja az erejével a Mester engedélye nélkül.

Miután Malik visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Meadow-ként ismert Újszülöttre mutat. Ahogy rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Leányom. Életedben kettős világban kellett létezned, mindig megjátszanod magad mások előtt. Ennek most vége: nincs más, csak a Mestered és testvéreid, akiknek soha többé nem kell hazudnod magadról. Te is vérbeli katona vagy, akitől hatalmas tetteket és győzelmeket várok el. Bízom benned, ahogy te is megbízol bennem és testvéreidben. Légy hát mától Lillith, a Sötétben Rejtőző.

Lillith ezzel hirtelen visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, már pontosan tudja, hogyan használja és kontrollálja őket, ahogy életében. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, és Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja a képességével a Mester engedélye nélkül.

Miután Lillith visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Sakuraként ismert Újszülöttre mutat. Ahogy rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Leányom. Szörnyű tragédiát kellett átélned ahhoz, hogy az erőd kibontakozhasson, de ne félj: ilyesmire többé, velünk már nem kerülhet sor. Mestered és testvéreid mindig veled lesznek, hogy megóvjanak és tanítsanak. Nem kell egyedül szembenézned a képességed okozta bizonytalanságokkal. Csak idő kérdése, és megjelennek majd újra varázslatosan gyönyörű szárnyaid. Légy hát mától Luna, az Éji Angyal.

Luna ezzel hirtelen visszakapja minden emlékét a képességeiről, a gyenge regenerálásról (amely most már jóval erősebb a vámpírlétnek köszönhetően) és a szárnyairól, de csakis ennyit, azt már nem, hogy miért és milyen körülmények között jelentek azok meg rajta először. Az emlékei az életéből szintén nem térnek vissza, továbbá Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja semmilyen módon a Mester engedélye nélkül.

Miután Luna visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Tyraként ismert Újszülöttre mutat. Ahogy rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Leányom. A te valódi múltadat már az életed során is köd borította. Elveszett voltál a halandók között, akik kihasználtak és fogolyként tartottak téged. Bár az érzelmeket kizártad magadból, még így is rémálmok gyötörtek. Pedig mily nemes, mily hatalmas, mily csodás lehettél volna! De ne félj: most, közöttünk végre kiteljesedhetsz. A Mestered és a testvéreid az új családod, akik között jobban fogod érezni magad, mint valaha a csillagok között. Légy hát mától Celeste, a Sosemérző.

Celeste ezzel hirtelen visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett kevéske gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, de azért még messze nem tudja tökéletesen használni őket. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, továbbá Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja semmilyen módon a Mester engedélye nélkül.

Miután Celeste visszatérdel a helyére, Drakula a korábban Synként ismert Újszülöttre mutat. Ahogy rámutat hosszú, hegyes karomban végződő mutatóujjával, ő azonnal tudja, hogy ez azt jelenti, fel kell állnia és közelebb kell lépnie a trónjához – olyannyira közel, hogy Drakula már meg tudja érinteni az arcát, lassan végigsimítva rajta. A férfi érintésébe az Újszülött akaratlanul is beleremeg, ugyanakkor meg is nyugszik tőle – érzi, milyen hatalmas megtiszteltetés ez.

– Leányom. Szeretsz sokat beszélni és kérdezni, igaz? Érthető: a te életedben is oly sok volt a kérdés, hiszen oly sokáig szunnyadtál tehetetlenül. A világ közben megváltozott körülötted, idegen és félelmetes lett a számodra… de itt végre otthonra találtál. Nem kell többé a múltad béklyói között élned, elengedheted azokat, hogy a Mestered és testvéreid között lelj békére az örök halhatatlanságban. Korábban mások által hüllőszerűnek nevezett tested magasztos és egyedi, ezt soha ne feledd! Fenséges vagy. Légy hát mától Morgana, az Árnyak Szülöttje.

Morgana ezzel hirtelen visszakapja minden képességét és szakértelmét, ráadásul a képességekhez társuló, már eddig megszerzett kevéske gyakorlattal együtt – azaz nem újak a számára, de azért még messze nem tudja tökéletesen használni őket. Az emlékei az életéből ettől függetlenül nem térnek vissza, továbbá Drakula a fejébe véste a legfontosabb szabályt is: fajtársait sosem bánthatja semmilyen módon a Mester engedélye nélkül.

Ezzel Drakula kifújja magát – mintha kissé el is fáradt volna –, majd ismét az Újszülöttekre néz.

– Tisztáznunk kellene még új erőtök mibenlétét és határait… de hallom a gondolataitokat, szinte üvöltötök felém. Legyen. Most az egyszer, mert annyira szeretlek benneteket, Gyermekeim. Kérdezzetek. Egyetlen kérdés mindegyikőtöktől. Csakis egyetlen kérdés. De ne feledjétek: a múltatokat ezzel lezártuk! A jelenre és a jövőre koncentráljatok.

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2885
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Vas. 14 Máj. 2017, 17:58




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Naná, hogy Jubliee-től nem kaptunk választ, talán fájt az igazság? De lassanként odaértünk a sötétségbe, ahol végre feltűnt az alak is, aki ott rejtőzött. Végignéztem ezen a Mesteren, a kinézete tipikus vámpír sztereotípia volt, legalább is a meglévő tudásom alapján. Amint a szeme megvillant, ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni annak, hogy letérdeljek. Ha tudtam volna, akkor még vicsorogtam volna is rá, de így azonban teljesen természetesnek tűnt. A mézes-mázas maszlagtól, amit lenyomott a hányinger kerülgetett, csak mondta volna, hogy ki akar minket használni, még az is jobb lett volna, még úgyis, hogy azt akartam, hogy elégedett legyen velünk, velem. Mikor intett a kezével, akkor ösztönösen álltam fel és mentem oda hozzá. Egyszerre voltam nyugodt, kavargott a gyomrom és éreztem a megtiszteltetést. Ennek ellenére, még úgyis szembeköptem volna, hogy őt kellett szolgálnom. Azonban, amit tett máris éreztem, hogy tudom is ismerem a képességemet, szóval tűz és telepátia. Nagy harcos, akkor ennyit arról, hogy akrobata, a tudásom is hirtelen újra elérhető lett, katonai képzés, történelem, mitológia, innen voltak ismerősek a nevek. A másik rész pedig szomorú volt, hogy nem ölhetem és égethetem fel a helyet, csak ha ez… a Mester megengedi. Az pedig volt egy érzésem, hogy nem ma, vagy holnap lesz. Amint végre végeztünk visszaléptem a helyemre és letérdeltem.
Cassandra, határozottan nem tetszett a név, túlságosan is baljóslatú volt. Trójai hercegnő, ő jósolta meg a falovat és miatta gyújtották fel, az istenek megajándékozták a jövőbelátással. Többszörösen megerőszakolták, elrabolták, elvitték Athénbe, ahol Agamemnon felesége lett és gyerekeinek anya, majd ott is megjósolta több görög hadvezér halálát… csodás!
Figyeltem a többiekre is, szóval a szőke cuki srác is katona volt, Cain. Ennél majdnem felnevettem, pocsékabb névválasztás sem lehetett volna. A másodszülött fiú, Ábel testvére és gyilkosa, a száműzött, akinek leszármazottait vadászni kellett és Isten kedvence is volt. Ha jól rémlett, akkor egy elvadult elméletben még azt is olvastam, talán valamilyen szerepjáték kapcsán, hogy ő volt az első vámpír is. Képességblokkolás, roppant érdekes és különös képesség.
Fiam az egyik véglénynél. Ó, másik oldal, szóval skizofrén is volt, szánalmas. Damien túl sok minden ugrott be, főleg papok, szentek és effélék. Még ahhoz is jelentéktelen volt a véglény, hogy normális nevet kapjon, a képessége pedig röhejes.
Aztán következett az állat, Malik… most komolyan?! Konkrétan azt jelenti, hogy király, évezredekkel korábban is már használták, aztán ha jól rémlik a kalifátus és a szultánus, meg az iszlám szorította ki. Ez sem volt más képességügyileg mint az előző…
Ezek után jött a vöri. Lilith… egy pillanatra a szöszi csávóra néztem és a vörire vissza. Ezek között lett volna korábban valami? Lilith mezopotámiai időkből, de a bibliában is szerepel, a démonok anyja, aki nem kevés fattyat szült Káinnak, Cain-nek. Ő is katona volt, az előző kettő nem, eddig hárman az ötből.
A félénk lány jött, szárnyak. Wow, ez aztán érdekes lehet. A görög holdistennő neve, rómaiaknál Szeléné. Úgy tűnt, hogy a Mester túlságosan sok klasszikust olvasott, vagy pedig tényleg minimum az 1490-es évek óta létezik.
Aztán jöhetett a kékség, csillagok között? ez nagyon fura volt, nem tudtam mire vélni, a neve pedig a celestial-ra emlékezetett, ami égi, mennyeire utalhatott. Mint a szeráfok, vagy magas rangú angyalok…
Legutolsó pedig a gyíkcsaj volt, nem mondanám fennségesnek, hanem inkább undorítónak. Morgana. Komolyan?! Arthur testvére, Morgan Le Fay az Arthur mondakörből, vagy éppen a Morrigan, az Árnykirálynő a kelta/ír mitológiából, igaz hozzá is köze volt Morgana-nak, de akkor sem ér!
Azt hiszem, hogy roppant durcás leszek, annyi kérdésem lett volna, de csak egyet lehet feltenni, és azt sem a múltról. Menj a fenébe, de csak úgy, hogy jó legyen mindenkinek! Azonban még akkor is volt kérdés és a liftben elhangzottak után valami nagyon érdekelt. Ha feltudtam tenni, akkor ezt fogom feltenni.
- Jubliee szavai szerint minden úgy van, ahogyan ön akarja és csakis úgy – kezdtem. – Miért nem lehet szabad akaratunk?
Ha azonban nem, akkor ezt:
- Többünknél mondta, hogy harcosok voltunk… nem tart attól, hogy a társaink, barátaink utánunk jönnek?

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Naná, hogy Jubliee-től nem kaptunk választ, talán fájt az igazság? De lassanként odaértünk a sötétségbe, ahol végre feltűnt az alak is, aki ott rejtőzött. Végignéztem ezen a Mesteren, a kinézete tipikus vámpír sztereotípia volt, legalább is a meglévő tudásom alapján. Amint a szeme megvillant, ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni annak, hogy letérdeljek. Ha tudtam volna, akkor még vicsorogtam volna is rá, de így azonban teljesen természetesnek tűnt. A mézes-mázas maszlagtól, amit lenyomott a hányinger kerülgetett, csak mondta volna, hogy ki akar minket használni, még az is jobb lett volna, még úgyis, hogy azt akartam, hogy elégedett legyen velünk, velem. Mikor intett a kezével, akkor ösztönösen álltam fel és mentem oda hozzá. Egyszerre voltam nyugodt, kavargott a gyomrom és éreztem a megtiszteltetést. Ennek ellenére, még úgyis szembeköptem volna, hogy őt kellett szolgálnom. Azonban, amit tett máris éreztem, hogy tudom is ismerem a képességemet, szóval tűz és telepátia. Nagy harcos, akkor ennyit arról, hogy akrobata, a tudásom is hirtelen újra elérhető lett, katonai képzés, történelem, mitológia, innen voltak ismerősek a nevek. A másik rész pedig szomorú volt, hogy nem ölhetem és égethetem fel a helyet, csak ha ez… a Mester megengedi. Az pedig volt egy érzésem, hogy nem ma, vagy holnap lesz. Amint végre végeztünk visszaléptem a helyemre és letérdeltem.
Cassandra, határozottan nem tetszett a név, túlságosan is baljóslatú volt. Trójai hercegnő, ő jósolta meg a falovat és miatta gyújtották fel, az istenek megajándékozták a jövőbelátással. Többszörösen megerőszakolták, elrabolták, elvitték Athénbe, ahol Agamemnon felesége lett és gyerekeinek anya, majd ott is megjósolta több görög hadvezér halálát… csodás!
Figyeltem a többiekre is, szóval a szőke cuki srác is katona volt, Cain. Ennél majdnem felnevettem, pocsékabb névválasztás sem lehetett volna. A másodszülött fiú, Ábel testvére és gyilkosa, a száműzött, akinek leszármazottait vadászni kellett és Isten kedvence is volt. Ha jól rémlett, akkor egy elvadult elméletben még azt is olvastam, talán valamilyen szerepjáték kapcsán, hogy ő volt az első vámpír is. Képességblokkolás, roppant érdekes és különös képesség.
Fiam az egyik véglénynél. Ó, másik oldal, szóval skizofrén is volt, szánalmas. Damien túl sok minden ugrott be, főleg papok, szentek és effélék. Még ahhoz is jelentéktelen volt a véglény, hogy normális nevet kapjon, a képessége pedig röhejes.
Aztán következett az állat, Malik… most komolyan?! Konkrétan azt jelenti, hogy király, évezredekkel korábban is már használták, aztán ha jól rémlik a kalifátus és a szultánus, meg az iszlám szorította ki. Ez sem volt más képességügyileg mint az előző…
Ezek után jött a vöri. Lilith… egy pillanatra a szöszi csávóra néztem és a vörire vissza. Ezek között lett volna korábban valami? Lilith mezopotámiai időkből, de a bibliában is szerepel, a démonok anyja, aki nem kevés fattyat szült Káinnak, Cain-nek. Ő is katona volt, az előző kettő nem, eddig hárman az ötből.
A félénk lány jött, szárnyak. Wow, ez aztán érdekes lehet. A görög holdistennő neve, rómaiaknál Szeléné. Úgy tűnt, hogy a Mester túlságosan sok klasszikust olvasott, vagy pedig tényleg minimum az 1490-es évek óta létezik.
Aztán jöhetett a kékség, csillagok között? ez nagyon fura volt, nem tudtam mire vélni, a neve pedig a celestial-ra emlékezetett, ami égi, mennyeire utalhatott. Mint a szeráfok, vagy magas rangú angyalok…
Legutolsó pedig a gyíkcsaj volt, nem mondanám fennségesnek, hanem inkább undorítónak. Morgana. Komolyan?! Arthur testvére, Morgan Le Fay az Arthur mondakörből, vagy éppen a Morrigan, az Árnykirálynő a kelta/ír mitológiából, igaz hozzá is köze volt Morgana-nak, de akkor sem ér!
Azt hiszem, hogy roppant durcás leszek, annyi kérdésem lett volna, de csak egyet lehet feltenni, és azt sem a múltról. Menj a fenébe, de csak úgy, hogy jó legyen mindenkinek! Azonban még akkor is volt kérdés és a liftben elhangzottak után valami nagyon érdekelt. Ha feltudtam tenni, akkor ezt fogom feltenni.
- Jubliee szavai szerint minden úgy van, ahogyan ön akarja és csakis úgy – kezdtem. – Miért nem lehet szabad akaratunk?
Ha azonban nem, akkor ezt:
- Többünknél mondta, hogy harcosok voltunk… nem tart attól, hogy a társaink, barátaink utánunk jönnek?






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Cain, a Hódító ~
A beérkezés után hamarosan meg is láthatták a Mestert, aki szólította őket. Amint a férfi szemei megvillantak azonnal letérdelt a többiek mellé és várta, hogy sorra kerüljön. Az első a nagyszájú fekete hajú lány volt, két képességgel is meg volt áldva, azonfelül a Mester szerint nagy harcos. Érdekes személy lehetett előző életében, egy pillanatra megborzongott, ahogyan erre így gondolt és tudatosult az elméjében. De már érthető volt, hogy miért is nevette ki a kéthajú lányt. A névválasztás semmit sem mondott neki különösebben, a második pedig ő maga volt, akit hívtak. Így miután Cass visszaért, akkor ő állt fel és ment oda ugyanolyan közelségbe a férfihoz, mint a lány előtte. Annak ellenére, hogy megnyugvást és megtiszteltetést érzett nem tudott az undoron és gyomorforgáson felülkerekedni, amit akkor érzett, amikor a másik hozzáért az arcához. A férfi szavai nyomán legalább megtudott magáról valamit, hogy mi is a képessége, amivel blokkolja másokét, és valóban katona volt, ahogyan gondolta. Hagyta, hogy felcsatolják a kezére a képességblokkolót, majd a szakértelmeit is visszakapta, így már azt is tudta, hogy miért voltak a fejében egyenletek, fizikai és matematikai, tudta, hogy tud vadászgépeket is vezetni, pilóta is volt. Ez még emlékek nélkül is elég sokat elárult a számára, hogy valószínűleg a légierőnél lehetett. Még nevet is kapott, Cain. Ez a név beugrott neki, hogy kicsoda és micsoda, honnan. Ms. Lee szerint nem kárhozottak és átkozottak, ennek ellenére a világ legátkozottabb nevét kapja, ironikus. Amint megkapta az elméjébe is a parancsolatokat visszatért a helyére, ahol vissza térdelt figyelmesen hallgatta meg, hogy kit minek nevez el a Mester és mit is mond róluk, mik a képességek. A nevek neki nem mondtak már semmi különösebben. Az egész végén a feltehető egy-egy kérdés. Az eredeti kérdése, hogy mikor távozhatnak és foglyok-e ebben a helyzetben nem volt feltehető, révén meg akart felelni a Mesternek, így egy másik felmerült dolgot akart megtudni.
- Mi az a feladat, amire pont mi kellettünk magának? – kérdezte.
Remélte, hogy ebből több mindent megfog tudni, hogy miért pont ők azok és mi is a feladat, ami miatt jó eséllyel meg kellett halniuk.

felszerelés:
- képességblokkoló


template nélkül:
~ Cain, a Hódító ~
A beérkezés után hamarosan meg is láthatták a Mestert, aki szólította őket. Amint a férfi szemei megvillantak azonnal letérdelt a többiek mellé és várta, hogy sorra kerüljön. Az első a nagyszájú fekete hajú lány volt, két képességgel is meg volt áldva, azonfelül a Mester szerint nagy harcos. Érdekes személy lehetett előző életében, egy pillanatra megborzongott, ahogyan erre így gondolt és tudatosult az elméjében. De már érthető volt, hogy miért is nevette ki a kéthajú lányt. A névválasztás semmit sem mondott neki különösebben, a második pedig ő maga volt, akit hívtak. Így miután Cass visszaért, akkor ő állt fel és ment oda ugyanolyan közelségbe a férfihoz, mint a lány előtte. Annak ellenére, hogy megnyugvást és megtiszteltetést érzett nem tudott az undoron és gyomorforgáson felülkerekedni, amit akkor érzett, amikor a másik hozzáért az arcához. A férfi szavai nyomán legalább megtudott magáról valamit, hogy mi is a képessége, amivel blokkolja másokét, és valóban katona volt, ahogyan gondolta. Hagyta, hogy felcsatolják a kezére a képességblokkolót, majd a szakértelmeit is visszakapta, így már azt is tudta, hogy miért voltak a fejében egyenletek, fizikai és matematikai, tudta, hogy tud vadászgépeket is vezetni, pilóta is volt. Ez még emlékek nélkül is elég sokat elárult a számára, hogy valószínűleg a légierőnél lehetett. Még nevet is kapott, Cain. Ez a név beugrott neki, hogy kicsoda és micsoda, honnan. Ms. Lee szerint nem kárhozottak és átkozottak, ennek ellenére a világ legátkozottabb nevét kapja, ironikus. Amint megkapta az elméjébe is a parancsolatokat visszatért a helyére, ahol vissza térdelt figyelmesen hallgatta meg, hogy kit minek nevez el a Mester és mit is mond róluk, mik a képességek. A nevek neki nem mondtak már semmi különösebben. Az egész végén a feltehető egy-egy kérdés. Az eredeti kérdése, hogy mikor távozhatnak és foglyok-e ebben a helyzetben nem volt feltehető, révén meg akart felelni a Mesternek, így egy másik felmerült dolgot akart megtudni.
- Mi az a feladat, amire pont mi kellettünk magának? – kérdezte.
Remélte, hogy ebből több mindent megfog tudni, hogy miért pont ők azok és mi is a feladat, ami miatt jó eséllyel meg kellett halniuk.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13436
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Meadow Kerr-Osborne on Vas. 14 Máj. 2017, 17:59




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
A beérkezés után ő maga is letérdelt, majd végigvárta, hogy kinek mit is mond az alak és mi történik. Úgy tűnt, hogy mindenki visszakapta a saját erejét, amivel rendelkezett és a múltjukból egy-két dolgot is elárult a Mester, de nem sokat, igazából nagyjából a mézesmadzag esetével tudta volna összehasonlítani mindezt. A nevek, amiket kaptak eléggé ismerősek voltak a számára is, noha közel sem annyira, mint valószínűleg Cassandra-nak voltak. Volt, amelyiket pontosan tudta, hogy micsoda, másnál azonban nem. A most kapott nevek eléggé olyanok voltak, hogy köze sem volt ahhoz, amin Jubliee bemutatkozott, mintha az a lány a korábbi nevét kapta volna vissza, azonban saját maguk esetében a Mester nem akarta volna azt, hogy ez így legyen. Amikor ő maga került sorra, akkor odament, ő elviselte az érintést, amit kapott, de leginkább teljesen közömbös volt számára. Saját magáról is hallott dolgokat most, többek közt, hogy megjátszotta magát eddigi életében, bár nem nagyon értette egyelőre, hogy miért is és miként. Amint megkapta az „emlékeit” a szakértelmeiről, akkor kezdett világossá válni a számára, már tudta, hogy képes bármilyen érzelmet profin eljátszani, hogy orgyilkosi képesítése is van, ahogyan az is, hogy információkat szerezzen másoktól. Ezenfelül katona is volt a Mester szavai alapján, a képessége pedig eléggé furcsa volt, nem nagyon hitte egyébként, hogy ezzel ártani is tudna a többieknek, de a parancs elültetése után már nem is volt ilyen gondolata, mert nem is tehette volna meg. A szavakra bólintott, majd miután a Mester elengedte, akkor visszatért a helyére. Az érzelmei még mindig nem tértek vissza, de a kapott szakértelmek alapján úgy tűnt, hogy soha sem rendelkezett ilyenekkel azért is tanulta meg értelmezni és eljátszani őket. A kék lánynál, Celeste-nél elhangzottakat roppant érdekesnek találta, nem tudta, hogy miként értette a Mester, szó szerint, vagy csak átvitt értelemben. Amint mindenkivel végeztek, akkor még mindig rengeteg kérdésük volt, neki is, de csak egyetlen egyet tehettek fel, ami nem csatlakozhatott/kapcsolódhatott a múlthoz, így az előző kettő fényében csak egy dolgot kérdezhetett.
- Miért mi? – tette fel a saját kérdését.
Ez volt talán a legfontosabb, ami őt magát érdekelte ebben a pillanatban a korábban elhangzottakon felül és persze olyan kérdéskörben, amin belül feltehették a kérdéseiket.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
A beérkezés után ő maga is letérdelt, majd végigvárta, hogy kinek mit is mond az alak és mi történik. Úgy tűnt, hogy mindenki visszakapta a saját erejét, amivel rendelkezett és a múltjukból egy-két dolgot is elárult a Mester, de nem sokat, igazából nagyjából a mézesmadzag esetével tudta volna összehasonlítani mindezt. A nevek, amiket kaptak eléggé ismerősek voltak a számára is, noha közel sem annyira, mint valószínűleg Cassandra-nak voltak. Volt, amelyiket pontosan tudta, hogy micsoda, másnál azonban nem. A most kapott nevek eléggé olyanok voltak, hogy köze sem volt ahhoz, amin Jubliee bemutatkozott, mintha az a lány a korábbi nevét kapta volna vissza, azonban saját maguk esetében a Mester nem akarta volna azt, hogy ez így legyen. Amikor ő maga került sorra, akkor odament, ő elviselte az érintést, amit kapott, de leginkább teljesen közömbös volt számára. Saját magáról is hallott dolgokat most, többek közt, hogy megjátszotta magát eddigi életében, bár nem nagyon értette egyelőre, hogy miért is és miként. Amint megkapta az „emlékeit” a szakértelmeiről, akkor kezdett világossá válni a számára, már tudta, hogy képes bármilyen érzelmet profin eljátszani, hogy orgyilkosi képesítése is van, ahogyan az is, hogy információkat szerezzen másoktól. Ezenfelül katona is volt a Mester szavai alapján, a képessége pedig eléggé furcsa volt, nem nagyon hitte egyébként, hogy ezzel ártani is tudna a többieknek, de a parancs elültetése után már nem is volt ilyen gondolata, mert nem is tehette volna meg. A szavakra bólintott, majd miután a Mester elengedte, akkor visszatért a helyére. Az érzelmei még mindig nem tértek vissza, de a kapott szakértelmek alapján úgy tűnt, hogy soha sem rendelkezett ilyenekkel azért is tanulta meg értelmezni és eljátszani őket. A kék lánynál, Celeste-nél elhangzottakat roppant érdekesnek találta, nem tudta, hogy miként értette a Mester, szó szerint, vagy csak átvitt értelemben. Amint mindenkivel végeztek, akkor még mindig rengeteg kérdésük volt, neki is, de csak egyetlen egyet tehettek fel, ami nem csatlakozhatott/kapcsolódhatott a múlthoz, így az előző kettő fényében csak egy dolgot kérdezhetett.
- Miért mi? – tette fel a saját kérdését.
Ez volt talán a legfontosabb, ami őt magát érdekelte ebben a pillanatban a korábban elhangzottakon felül és persze olyan kérdéskörben, amin belül feltehették a kérdéseiket.

_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Meadow Kerr-Osborne
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 78
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Feb. 22.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Tyranis on Vas. 14 Máj. 2017, 17:59




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black


~ Celeste, a Sosemérző ~
A beérkezés után ő maga is letérdelt, ahogyan erre késztetést érzett, vagyis muszáj volt. Így várta meg, amíg az előtte levőkön végighaladt a Mester és mindenkit elnevezett. A korábbi okfejtésekből logikus volt, hogy nem olyan nevet kapnak, amiknek köze lehet a múltjukhoz, hiszen akkor esély lett volna arra, hogy utánajárjanak annak. Ugyan még nem került sorra, de a látottak alapján arra a következtetésre és számításra jutott, hogy mindenki visszakaphatta a korábbi, életében meglevő képességét, vagy legalább is tájékoztatást kaptak róla. Egy-két szó a múltról, úgy tűnt a számára, hogy a csoport normálisabb tagjai, akik nem őrültként, vagy állatként viselkedtek mind harcosok és katonák voltak, csupán a többiek voltak civilek, vagy effélék. A felemás hajú lány, aki mindenkit fenyegetett két tudattal bírt korábban, a másik fél pedig mostanra tényleg halott lehetett. Mikor ő maga került sorra, akkor már-már gépiesen, végtelenül precízen állt fel, egyelten felesleges mozdulatot sem vétve, minden tökéletesen pontos és optimális volt. Odasétált a Mester elé és érzelmek nélkül tűrte, hogy az megtegye, amit akart. Fogalma sem volt róla, hogy igaz-e, amit hall, de a parancs szerint hinnie kellett ebben, de akkor sem zárhatta ki teljesen, hogy matematikailag megvolt az esély a valószínűség számítás szerint, hogy hazudik a másik, hogy a teljes bizalmát elnyerje. Kizárt az érzelmeket? Illogikusnak tűnt, ha így lett volna, akkor a halála után emlékek nélkül jelentkeznie kellett volna, logikusabbnak tűnt, hogy nem zárta ki őket, hanem soha sem voltak. Csillagok között? Felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett a férfira. Ezért különbözhetett a külseje a többiektől és volt annyira más, mert nem innen származik, hanem máshonnan? Hirtelen mindent tudott magáról, a képességéről, szakértelméről, így pedig értelmet nyert, tudott arról, hogy léteznek más létformák a bolygón kívül is. Ezek szerint életében is más volt, mint a többiek. A szakértelmei szerint leginkább tudós volt, de a harchoz is értett némileg, de zömében sok-sok tudományban volt, amivel foglalkozhatott. Két kérdése is volt, nem is tudta, hogy melyiket tegye fel, már tudta, hogy nem kellett életében csak nagyon ritkán élelmiszert és folyadékot fogyasztania, hogy ez most is igaz-e. A másik, hogy folytathat-e kutatásokat.
- A szakértelmeim alapján tudományokkal foglalkoztam régebben, lehetséges, hogy a továbbiakban is csak ezzel foglalkozzam? – kérdezte.
Tudta, hogy céllal érkeztek, kerültek ide, így nagyjából 0.0001% esélyt látott a helyeslő válaszra, a többi nemleges volt.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Celeste, a Sosemérző ~
A beérkezés után ő maga is letérdelt, ahogyan erre késztetést érzett, vagyis muszáj volt. Így várta meg, amíg az előtte levőkön végighaladt a Mester és mindenkit elnevezett. A korábbi okfejtésekből logikus volt, hogy nem olyan nevet kapnak, amiknek köze lehet a múltjukhoz, hiszen akkor esély lett volna arra, hogy utánajárjanak annak. Ugyan még nem került sorra, de a látottak alapján arra a következtetésre és számításra jutott, hogy mindenki visszakaphatta a korábbi, életében meglevő képességét, vagy legalább is tájékoztatást kaptak róla. Egy-két szó a múltról, úgy tűnt a számára, hogy a csoport normálisabb tagjai, akik nem őrültként, vagy állatként viselkedtek mind harcosok és katonák voltak, csupán a többiek voltak civilek, vagy effélék. A felemás hajú lány, aki mindenkit fenyegetett két tudattal bírt korábban, a másik fél pedig mostanra tényleg halott lehetett. Mikor ő maga került sorra, akkor már-már gépiesen, végtelenül precízen állt fel, egyelten felesleges mozdulatot sem vétve, minden tökéletesen pontos és optimális volt. Odasétált a Mester elé és érzelmek nélkül tűrte, hogy az megtegye, amit akart. Fogalma sem volt róla, hogy igaz-e, amit hall, de a parancs szerint hinnie kellett ebben, de akkor sem zárhatta ki teljesen, hogy matematikailag megvolt az esély a valószínűség számítás szerint, hogy hazudik a másik, hogy a teljes bizalmát elnyerje. Kizárt az érzelmeket? Illogikusnak tűnt, ha így lett volna, akkor a halála után emlékek nélkül jelentkeznie kellett volna, logikusabbnak tűnt, hogy nem zárta ki őket, hanem soha sem voltak. Csillagok között? Felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett a férfira. Ezért különbözhetett a külseje a többiektől és volt annyira más, mert nem innen származik, hanem máshonnan? Hirtelen mindent tudott magáról, a képességéről, szakértelméről, így pedig értelmet nyert, tudott arról, hogy léteznek más létformák a bolygón kívül is. Ezek szerint életében is más volt, mint a többiek. A szakértelmei szerint leginkább tudós volt, de a harchoz is értett némileg, de zömében sok-sok tudományban volt, amivel foglalkozhatott. Két kérdése is volt, nem is tudta, hogy melyiket tegye fel, már tudta, hogy nem kellett életében csak nagyon ritkán élelmiszert és folyadékot fogyasztania, hogy ez most is igaz-e. A másik, hogy folytathat-e kutatásokat.
- A szakértelmeim alapján tudományokkal foglalkoztam régebben, lehetséges, hogy a továbbiakban is csak ezzel foglalkozzam? – kérdezte.
Tudta, hogy céllal érkeztek, kerültek ide, így nagyjából 0.0001% esélyt látott a helyeslő válaszra, a többi nemleges volt.

_________________
Reneszánsz: Tyranis;  Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Tyranis
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1524
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2011. Dec. 27.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sakura on Vas. 14 Máj. 2017, 20:42


>> Luna, az Éji Angyal /Sakura/
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
Felszerelés/egyéb:
csak egy "lepel"


Sétálunk befelé a teremben ahogyan közben több fákja is meggyullad mellettünk és végül elérünk ahoz akitől a hang származott, a mesterhez. Csak ott ül a trónján és mégis a látványa elsőre nem bíztató de valahol mégis. A szemei megvillanak és én is letérdelek a többiek mellett a sort tartva, a mellettem lévő ruhályát most már elengedem is és gombóccal a torkomban csak várok, hogy mifog most történni velünk.
Egymás után mutat rá mindegyikőnkre és elmond mindenkinek valamicskét és el is nevezi. Egyre jobban várom, hogy én kerüljek sorra és amikor rám mutat következőnek azonnal fel is kelek a térdelésből és a trónszékhez megyek, hogy a kezével is elért már. A saját ruhámba markoltam bele amikor végig simított az arcomon ahogy megremegtem tőle. Nem tudtam hova tenni az egészet de ahogy jött úgy is nyugodtam meg utána rá egy pillanatra.
Figyelmesen hallgatom minden szavát amit mond, de nem csak azért mert a többieknek is a múltjáról beszélt és tudni akarok bármi kicsi is az amit elmond majd. Azért is mert ő beszélt, talán, egyre csak bizonytalanabb lettem mindennel kapcsolatban és az után, hogy a liftben miket beszéltek a többiek nem tudtam már semmi másra sem vonatkoztatni a szőrnyű tragédia amit említett. Csendesen vissza sétáltam a helyemre a sorban és letérdeltem vissza.
Szörnyű tragédia ... nem tudok másra gondolni minthogy ebben meghalt a családom, vagy még én is. Emlékszek már rá, hogy a testem gyógyul, regenerálódok és ez vámpírságommal igazán erős is lehet, némi emlék, hogy szárnyaim voltak de ezeken kívül semmi, se hogy miért vagy hogy hogyan de ezek nem is voltak hírtelen fontosak. Feltehettünk egy-egy kérdést mindannyian de nem is mertem és más is volt bennem, hogy nem akartam szavakba önteni kérdésnek azt az egy dolgot ami most megülte a fejemet teljesen. ~meghalltam ebben a balesetben? Mindenki akit ismertem vagy a családom halt meg benne?~ Ha tudtam, hogy ez az egész emlékeimnek az elvesztésével fog járni akkor miféle borzalom lehetett az egész. Egyik gondolat sem volt megnyugtatóbb mint a másik. Nem is bírtam kinyitni a számat, nem akartam rákérdezni erre semmi képp sem és féltem, hogy ha elkezdek beszélni akkor csak el fogok kezdeni sírni is attól amit saját magamnak festettem fel eseményt, hogy amit én túléltem abban a családom talán... A többiek feltették a kérdéseiket persze, de míg ők harcosoknak meg tudományokról beszélnek nálam semmi különlegesség nincsen. Én lehet, csak felejteni akartam, akkor pedig nem akarok többet tudni.

_________________
REN: Hjuchia Sakura, Kurama Alusia, Ammon.
OUT: Hjuchia Sakura, Gail Gumbold, Lorna (Polaris) , Petra(Higanyszlál)
VH: Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil
avatar
Sakura
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1179
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 26

Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter

mosato@gmx.com

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Phobia on Hétf. 15 Máj. 2017, 01:32


Damien, a Kérlelhetetlen


A teremben haladva újabb és újabb fáklyák gyulladnak ki, habár ez nem igazán érdekel ebben a pillanatban. A hang, ami hív, valami felfoghatatlan. Követnem kell, nincs oka, hogy miért. Még némi izgalom is van bennem, hogy megtudjam, ki tett engem egy halhatatlan halálosztóvá. Ebben a dologban mondjuk nagyon felbosszant a többiek viselkedése, szörnyen...nyomorék hozzáállás. Mintha nem lenne jó dolog az erő, a hatalom, és a hallhatatlanság. Szánalmas bolondok, mégis ki mondana erre az ajándékra nemet? Csak remélni tudom, hogy az ostoba kérdéseivel jól felhúzzák a Mestert, aki aztán porrá zúzza őket.
Mikor végre meglátom a trónt, és a rajta ülőt legszívesebben elismerően füttyentenék. Szép kis belépő, mint valami filmben. A füttyögést azonban megtartom magamnak, majd egyszerűen letérdelek. Hogy miért, nem tudom, de ez tűnik helyénvalónak. Pedig én sose alázkodom meg senkinek se, de a Mester esetében más a helyzet.
A Mester hangja valami leírhatatlan, úgy hat rám, mint a legyilkolt és megkínzott emberek halálsikolya. Akárki is a Mester, én hűen fogom szolgálni, az pedig már semmit se jelent, hogy én senkit se szolgálok. A Mestert szolgálni akarom.
A Mester bemutatkozása után, ami lényegében felesleges, elkezd magához szólítani minket, egyesével.
Elsőnek az a ribanc járulhat elé, akit már szívesen kibeleznék. A hallottak nagyon nem tetszenek, miszerint az újdonsült Cassandra enyhén piromániás, ráadásul turkálhat mások fejében. Utálom a telepatákat, szóval őt se fogom kedvelni. A második egy pasas, akit eddig szinte észre se vettem. Cain lett, aki állítólag befolyásolni tudja a többiek képességeit, de ezt rajtunk nem használhatja, így nem parázok.
Harmadjára én következek, ha verne még a szívem, most ezerrel zakatolna. A Mester érintésétől egyszerre fut végig a hátamon a hideg, és meg is nyugszom. A szavaiban igazság van, valóban furcsa a női testem, miközben valamiért férfiként emlékszem magamra. Ha lennének emlékeim, biztos lenne rá magyarázat, de így inkább hagyatkozom a Mester szavaira, vagyis majd megszokom a dolgot. Ami viszont felkelti az érdeklődésemet, az a gyengébbik felem, aki most már alulról szagolja a szarvasgombát. Ez persze megmagyaráz mindent, gondolom övé volt a test. De most már az enyém, Damiané, a Kérlelhetetlené.
Helyemre visszatérdelve a Mester tovább hívja a többieket is. A többieket, akiket nem bánthatok engedély nélkül.
~ Megúsztad Cass. Egyenlőre. ~ gondolom csak úgy magamban, de a telepatának címezve. Nem fogom bántani, de figyelni fogom. Elég egyetlen hiba a Mester ellen, és én már ott is vagyok. A Mester parancsa után pedig ölök.
Következőnek a vadállat jön, immár Malik, a Fékezhetetlen. Egy valódi szörny, de a hallottak alapján elég primitív egyed. Utána jön Lilith, a Sötétben rejtőző, akiről csak annyit tudok meg, hogy katona. Sorban a következő Luna, az Éji Angyal, az a lány, akit kiszemeltem, hátha befolyásolni tudom. Gondolom, ez most már veszett ügy. A következő a számítógép, aki pont hozzáillő nevet kap, Celeste, a Sosemérző. Inkább Celeste, a Számítógépagyú. Utoljára Morgana, az Árnyak Szülötte, avagy a hüllő.
A nevek kiosztása után a Mester mindenkinek ad egy kérdéslehetőséget, de én nem élek vele. A múltam le van zárva, és az a gyenge lány se fog visszatérni többet. A többi nem számít.

_________________
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest;
White is cold and always yearning, burdened by a royal test;
Black the beast descend from shadows;
Yellow beauty burns...
...gold."
avatar
Phobia
Kalandmester

Hozzászólások száma : 271
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2016. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Somewhere in the middle of nowhere

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Főkarakter

https://m.youtube.com/watch?v=1Clvj81QmTA

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ványa on Hétf. 15 Máj. 2017, 01:34


Malik, a Fékezhetetlen


A terembe utolsóként lép be, azonban a hang csábítja, hívogatja magához őt, mint egy adag, véres hús, a harc ígérete, vagy egy fajtársa hívószava. Nem is áll ellen neki, csak megy és nem néz hátra. A fáklyák sorozatos kigyulladására nem is figyel oda, de mikor meglátja a trónt, rajta pedig a Mesternek nevezett emberkorcsot, már éberebbé válik. Ez az emberkorcs sokkal másabbnak tűnik a számára, mint a többi korcs vagy átlag ember. Sápadtabb mindenkinél, páncélt visel, elsőre talán semmi extra, de számára valamiért ez a példány sokkal érdekesebb. Valamiért...nem képes gyülölni őt.
Mikor beléhasít a térdelés gondolata nem is kell sokat erőlködnie, tekintve hogy már alapból négykézláb volt. A térdelése azonban nem egy hanyag leroggyanás, hanem alázatos térdre borulás. Megtisztelni a Mestert, most ez jár a fejében.
A Mester elárulja a neveit, amiket ő nem is jegyez meg, ugyanis beszéd híjján nem nagyon fogja használni, ha pedig mégis, akkor a Mester is megfelel. Ráadásképp a Mester is így akarja, így neki ezzel se kell törődnie. Egyszerű a dolog. A Mester ezután beszélni kezd, amire ő fokozottan odafigyel, pedig általában nem figyel az emberek szavaira, de mint korábban, a Mester teljesen más csoport. Még azon se gondolkodik, hogy miért is gondolja így.
A mondandó befejeztével a Mester egyesével maga elé hívja az itt lévő emberkorcsokat, majd őrá is sor kerül. Odasétálva valamiért igyekszik elkerülni a négylábon való közlekedést, hiába is szokott el tőle. Odaérve a Mester érintésétől összerezzen, egyben meg is nyugszik, mint a kutya, akit a gazdája simogat meg.
Malik, a Fékezhetetlen, ezt a nevet kapja meg a Mestertől, valamint egy olyan utasításfélét, amit nem nagyon tud hova tenni. Tisztelje és szeresse a jelen lévőket sőt, az összes vámpírt, ráadásul a Mester engedélye nélkül nem támadhat rájuk. Ez egy kicsit bonyolult, ugyanis a Mestert el tudja, és el is akarja fogadni a parancsolójának, afféle Alfának, vagy annál nagyobbnak. A többieket azonban nem nagyon tudja elfogadni, mint falkatag. Az embereket alapból rühelli, az emberkorcsokat meg nem fogadja el, legyenek akármennyire elfajzottak. Ők nem állatok, bár már Malik sem tekinthető annak. A Mester így gondolja, tehát Maliknak hozzá kell szoknia ehhez. Most már ő is egy vámpír, ezeknek az emberkorcsoknak a fajtársa, ennek így kell lennie. Azonban minden ember más, így van ez az emberkorcsoknál is, Malik ezért is különbözik tőlük. Kommunikál az állatokkal, lényegében ő maga is állat, ezt nem veheti el tőle senki. Ettől függetlenül elfogadja ezt a falkát, a Mestert pedig kérdés nélkül Alfának.
A nevek befejezése után a Mester megadja a lehetőséget a kérdésre, Malik pedig él az ajánlattal.
- Étel. Mikor? Hol? Mennyi? - kérdése, az emberek nyelvén egyszerű. Csak négy szó, de elmondja azt, amire most szüksége van. Megjött az étvágya.

_________________
"You tearing us, you tearing us,
You breaking us, you breaking us,
You killing us, killing us
You saving us, you saving us."
avatar
Ványa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 37
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Mar. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Shadow on Hétf. 15 Máj. 2017, 22:04

Morgana, at Árny Szülöttje

Ahogy elérünk a Mester elé, érzem a késztetést, tudom, hogy mit is kell tennem, pedig maradnék állva, de mégis belül valami súgja... vagy inkább parancsolja, hogy térdeljek le a többiek mellé, és úgy nézzem, hallgassam a Mester szavait.
Bemutatkozik, elmondja, ki is ő, hogyan nevezték el, és hogyan kell nekünk hívni atyánkat. De már most leszögezi, hogy csak azt kell tudnunk amit ő elmond rólunk. Kissé ellenkeznék, de nem megy, ahogy beszél egyre jobban átjár az, hogy nem ellenkezhetek vele és az van amit ő mond.
Ő pedig elkezdi sorban magához hívni, gyermekeit, testvéreim, vagy legalábbis azokat, akik azok lettek és már így érzek irántuk, hogy jót vagy rosszat az már másabb kérdés. Figyelek csendesen, hogy kiről mit is mond atyánk, és hogyan is nevezi el őket. A nevek nem igazán ismerősek, talán egy-kettőt mintha hallottam volna már valahol, de ennyi egyenlőre. Ahogy mindenki sorra kerül, én is eljutok addig, hogy felkeljek.
Nem habozok, mintha erre vártam volna egész életemben, vagy halálomban? Mindegy, a Mester elé lépkedek lassan, kartávon belülre és bár mikor hozzám ér egy halvány gondolat végig siklik elmémen, hogy most ütöm ki, ez azonnal tovább siklik, mielőtt rendesen felfoghatnám. Egy enyhe remegés fut át a testemen, és nyugalom, miközben beszél, csak figyelem és hallgatom teljesen kiszolgáltatottan.
Eléggé ködösen fogalmaz ami sok kérdést vetne fel, hogy ki voltam, de talán jobb is, ha nem emlékszem már rá, de mégis... mindegy... A szavai után visszatérnek dolgok. Képességem részleges, vagy inkább felületes ismerete... alakváltó féle lennék, de még oly kiforratlan, és felületes. Harcban némileg jártas vagyok, de inkább az is csak önvédelem. Amit mélyebbnek érzek tudásomban, és minden bizonnyal szerethettem is, az teljesen más irányú. Járművek, és azok szerelése, építése. Ezek mellé még olyan dolgot kapok, ami ellen nem léphetek fel:Nem bánthatom a többieket, csak akkor ha úgy kívánja a Mester.
Mikor végez, akkor visszamegyek a helyemre és letérdelek. Csendesen maradok, s figyelek, hogy ki mit kérdez, bár aki él is ezzel a lehetőséggel. Elgondolkozok, hogy mi olyan van, ami érdekelhet, és nem a múlttal kapcsolatos, hanem bármi ami mostantól következik. Volt amit már más feltett, így egy kis szünet után nézek fel a Mesterre egy olyan kérdéssel, ami talán még lényeges lehet.
-Mennyi időt adsz nekünk Mester, hogy hozzászokjunk új létünkhöz, összeszokjunk új testvéreinkkel és felkészüljünk? – a többiek felé pillantok lopva. A harcosok biztos hamar összeszoknak, de mi lesz a többiekkel? Mesterre nézek, várva a válaszát.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

"Hallgass a szívedre,
Amikor téged hív.
Hallgass a szívedre,
Ha nem tehetsz mást.
Nem tudom hova mész
És nem tudom miért,
de hallgass a szívedre
Mielőtt elbúcsúzol"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
avatar
Shadow
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 175
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Kedd. 16 Máj. 2017, 13:02

25 perccel a Születés után.

Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).

Drakula figyelmesen végighallgatja az Újszülöttek kérdéseit, majd válaszol is azokra.

– Cassandra. A szabad akarat káoszhoz vezetne. Perlekedéshez. Háborúhoz. Egymással viaskodnátok, egymást gyilkolnátok ahelyett, hogy összefognátok. Csakis egy közös akarat, egy közös cél vezethet minket győzelemre az egyelőre túlerőben lévő halandók ellen. De ne aggódjatok: ellenségeink hamarosan kiirtják egymást – ezt eredményezi az ő nagyra becsült „szabad akaratuk”. Akkor pedig eljön végre a mi időnk. De láthatod, hogy igazságos és megértő atyátok vagyok, ezért most a második kérdésedre is válaszolok, bár arra nem adtam engedélyt. Tudjuk be ezt gyermeki lelkesedésnek. Miből gondolod, hogy voltak „társaitok”, „barátaitok”? A halandók mindössze kihasználták az erőtöket. Nem szerettek benneteket úgy, ahogy én szeretlek. Ráadásul, mint mondtam, hamarosan egy sem marad belőlük. A halandók önpusztítása megfékezhetetlen. Azzal, hogy ti a családunk részévé váltatok, megmenekültetek ettől a sorstól.

Ezután Cain következik.

– Cain. Feladat? Nem, nem, félreérted, fiam. Nincs konkrét „feladatotok”. Egyelőre nincs. Oly ritkán adódik, hogy olyan Újszülöttekkel gyarapodik a család, akik már újjászületésük előtt is különlegesek voltak, hogy mindenképp személyesen is látni akartalak benneteket, mielőtt megkezditek halhatatlan örökléteteket közöttünk. Később persze számítok majd rátok az ellenségeink elleni harcokban, ám addig még sokat kell tanulntok.

Majd a Mester Lillith felé fordítja fejét.

– Lillith. Azt hiszem, erre már válaszoltam az előbb Cainhez intézett szavaimban, nemde? Egytől egyig különféle hatalommal, erővel bírtatok már újjászületésetek előtt is. Különleges, erős harcosaim lesztek, és ez ezekben a vészterhes időkben felbecsülhetetlen ajándék a családunknak. Ezért szerettem volna személyesen is mihamarabb megismerkedni veletek.

Celeste a következő.

– Celeste. Tisztában vagyok az intelligenciáddal és tehetségeddel. Természetesen továbbra is ténykedhetsz a tudomány területén, ahogy kívánod. Ettől függetlenül az Újszülöttek számára előírt kötelező tanulmányokat és edzésprogramot neked is végig kell majd csinálnod a testvéreiddel együtt, illetve a jövőbeni bevetéseikre is velük fogsz tartani. Nagy hasznát fogjuk venni a képességeidnek az ellenségeink ellen, ebben biztos vagyok.

Ezután Drakula Lunára pillant – annak ellenére, hogy a lány nem kérdezett semmit.

– Luna. Érzem és tudom, mennyire zavarodott vagy most. Ne foglalkozz a múltaddal, mondtam már! Felesleges a családod miatt aggodalmaskodnod, hiszen itt vagyunk, körülötted. Mi vagyunk a családod. Mi adunk neked erőt és megnyugvást.

Most Damien következik, aki szintén nem tett fel kérdést.

– Damien. Igen… Érzem, hogy te megérted és elfogadod ezt a csodálatos ajándékot, melyet kaptál. De sose feledd, hogy együtt vagyunk igazán erősek, így a testvéreidben is ugyanúgy bíznod kell, ahogy bennem.

Ezt követően a Mester Malikra mosolyog.

– Malik. Igen, hogyne… Étel. A szobáitokban már vár rátok egy nagy adag friss vérkészlet. Mostantól a vér fog táplálni és erőt adni nektek. Mindig kívánni fogjátok, még ha most szokatlannak tűnik is a gondolat. Persze ha szeretnétek, ehettek és ihattok mást is, amihez kedvetek van, de csak a vérrel fogtok jóllakni, minden más íztelen semmiség lesz számotokra. Ne féljetek, mindezt majd megtanuljátok a Tanítóitoktól.

Végül Morgana zárja a sort.

– Morgana. Ez minden Újszülöttnél más és más, nehéz lenne válaszolnom. A ti esetetekben, mivel mind igen erősek és különlegesek vagytok… Igen, úgy hiszem, igen gyorsan Gyermekké, sőt Érettekké fejlődhettek majd. Bámulatos lesz. Ó, igen… A legjobb Tanítóink képeznek majd titeket, és akkor az ellenségeink végre megtapasztalják, hogy a Föld Örökösei mindenkinél--

Ennél a pontnál Drakula túlságosan beleéli magát a monológba, előredől trónján, megpróbál felállni… és lezuhan róla. A páncélja hatalmas csattanással ér földet, visszhangzik tőle az egész csarnok. Jubilee egy szempillantás alatt ott terem, olyan gyorsan, hogy szinte fel sem tűnik senkinek, és már segít is a Mesternek visszamászni a trónra.

Hihetetlen, de… egyértelműen úgy tűnik, mintha… Drakula nem tudna lábra állni. Az Újszülöttek eddig folyamatosan félelmet és tiszteletet éreztek a Mester iránt, pár pillanat alatt megtanulták, hogy soha, semmilyen körülmények között nem mondhatnak neki ellent… erre most itt fekszik előttük, nyögve, és közben nem bír talpra állni. Egyelőre nem képesek hova tenni a fejükben ezt az ellentmondást.

– Mégis mire vártok? Segítsetek!

Jubilee hangja zökkenti ki a kis társaságot az értetlen bámészkodásból, és bár a Mester most nem parancsol semmit, azért azt érezhetik, hogy tanácsos lenne segíteni neki visszaülni a trónra.

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2885
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sakura on Kedd. 16 Máj. 2017, 13:50


>> Luna, az Éji Angyal /Sakura/
>> Játékos társak: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black
Felszerelés/egyéb:
csak egy "lepel"


Hallgattam, hogy mit mondott a többieknek és meglepődtem mikor hozzám szólt, hiszen nem tettem fel kérdést, nem is szólaltam meg és a Mester még is tudta teljesen jól, hogy min kavargok magamban. Ne aggódjak a családom miatt hiszen itt vannak. Körülöttem.. Megnyugszom valamennyire a Mester szavaira és felnézek egy mosollyal de aztán már Damien-hez kezd el beszélni én meg érzem magamon ahogyan elkezd visszaülni rám ugyan az az érzés amit a szavai egy kicsit elnyomtak. Könnyű ezt mondani, persze így van ahogyan a Mester mondja, de nem tudok csak rögtön boldog lenni és elfogadni az összeset csak így. Teljesen össze zavaró az is, hogy egyszer a legtermészetesebb dolga az egész ami történik azután pedig teljesen ellentmondásos.
Mindenkinek válaszol végig a kérdéseire, a vér említésénél mint majd az ételünk kettősség ült be. Nem tudtam elképzelni se de a kíváncsiság erősebb volt a hitetlenségemnél még.
Bele lendült kissé a saját monológjába közben a Mester és legnagyobb megdöbbenésemre a trónjáról leesett, vagy kiesett a székéből. Értetlenül néztem a szituációt egy pillanatra miközben Jubilee már ott volt mellette, hogy segítse és minekünk is kell. Ránk is szól Jubilee, fel is kelek a térdelésből és oda is sietek gyorsan mellé, hogy felsegítsem a Mestert. Hogy lehet ez, hogy így elesett amikor ilyen félelmet éreztet. Ha csak Jubilee nem szól kétlem, hogy mertem volna egyáltalán közelebb menni nem, hogy segíteni vissza ülni, hogy megtámaszkodjon rajtam.. MINDEGY! mindegy... Csak segítsd fel, most mindegy a többi.

_________________
REN: Hjuchia Sakura, Kurama Alusia, Ammon.
OUT: Hjuchia Sakura, Gail Gumbold, Lorna (Polaris) , Petra(Higanyszlál)
VH: Hjuchia Algernon, Zen Aian Khalil
avatar
Sakura
11. szint - 25 kredit

Hozzászólások száma : 1179
Hozzászólások régi : 1081
Korábbi szint/kredit : 11. szint - 25 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 26

Karakteradatok
Főkarakter: Hjuchia Sakura
Főkari/multi: Főkarakter

mosato@gmx.com

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Kedd. 16 Máj. 2017, 22:10




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
A további kérdések is elhangzottak, ketten nem tettek fel kérdést, helyette az állatka hármat is. Ezek szerint nem tud számolni, de ami érdekesebb, hogy mégiscsak feltudtam tenni azt a kérdést, amire úgy véltem, hogy nem fog menni. Szóval akkor ennyi szabad akarat mégiscsak volt, legalább is a kérdésre. A válasz azonban olyan volt, mintha egy politikus mondta volna. Talán még ő maga sem hitte el, hogy így van csak épp azt sugározta mindenkinek, mert ezzel tartja a hatalmát. Azt eszem ágában sem volt fejtegetni, hogy mi bajom van a diktatúrával és azzal, hogy hova vezet az agymosás, szerintem tudja ő maga is, csak élvezi a diktátorságot, vagy az uralkodót játszani. Viszont mivel a második kérdésemre egy kérdést is kaptam, így vettem a bátorságot arra, hogy válaszoljak rá. Végtére is kérdezett, nem?
- Többünknél mondta Mester, hogy harcosok, katonák voltunk – kezdtem. – Az ilyeneknek vannak bajtársai, társai. Nem lehettünk mind árvák, így családunk is van, egyszerű kikövetkeztetni. És abból kifolyólag, hogy nem adta vissza az emlékeinket a szakértelmeink és képességeink mellett bizonyítja, hogy vannak olyan személyek a múltunkban, akik nagy hatással lehetnének ránk és nem akarja, hogy felismerjük őket, visszavágyjunk utánuk.
Természetesen kivételesen nem gúnyosan beszéltem, mint ahogyan a véglényekkel és Lee-vel, hanem a lehető legnagyobb tisztelettel, hiszen eszem ágában sem volt kigúnyolni, sem pedig tiszteletlennek lenni. Megint hazudott, Cain kérdésénél, hiszen Lee megmondta, hogy nagy feladatokat tartogat nekünk. Egyre jobban egy rossz politikusra emlékeztetett, vagy mi nem vagyunk olyan különlegesek, mint mondja. Vér? Fúj! Undorító vámpírok… még a steaket is jól átsütve enném meg, azt hiszem. Képezni? A fejemben levő infók alapján már igencsak sok mindent tudtam, felesleges volt, hogy tovább tanuljak, bár biztosan a helyi szokások és effélék lehettek azok, amiket tanulni kell, vámpír történelem és hasonlók. Közben lelkesen beszélt, majd hangos csörömpölés és a földre került, úgy tűnt, hogy felállni sem tud. Érdekes, csaknem az vesz ki belőle ennyit, hogy mindenkit irányítani akar? Lee pedig meg is jelent és a segítségünket kérte. Egyelőre nem mozdultam, ha mindenki egyszerre ugrik fel, akkor még egymásnak mennek és kettő, maximum három személynél többen úgysem tudnak odaférni, Luna pedig már úgyis ott volt Jubliee. Éreztem ugyan a késztetést, de igyekeztem elfojtani, ha máshogy nem, akkor a telepátiám segítségével, máson nem használhattam, de azt nem szabták meg, hogy magamon sem. Szerencsére pedig már tudtam, hogy a befolyásoló hatások ellen lehet védekezni a pajzsokkal, amit a megkapott tudásom szerint képes vagyok meditációval felépíteni magamnak.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
A további kérdések is elhangzottak, ketten nem tettek fel kérdést, helyette az állatka hármat is. Ezek szerint nem tud számolni, de ami érdekesebb, hogy mégiscsak feltudtam tenni azt a kérdést, amire úgy véltem, hogy nem fog menni. Szóval akkor ennyi szabad akarat mégiscsak volt, legalább is a kérdésre. A válasz azonban olyan volt, mintha egy politikus mondta volna. Talán még ő maga sem hitte el, hogy így van csak épp azt sugározta mindenkinek, mert ezzel tartja a hatalmát. Azt eszem ágában sem volt fejtegetni, hogy mi bajom van a diktatúrával és azzal, hogy hova vezet az agymosás, szerintem tudja ő maga is, csak élvezi a diktátorságot, vagy az uralkodót játszani. Viszont mivel a második kérdésemre egy kérdést is kaptam, így vettem a bátorságot arra, hogy válaszoljak rá. Végtére is kérdezett, nem?
- Többünknél mondta Mester, hogy harcosok, katonák voltunk – kezdtem. – Az ilyeneknek vannak bajtársai, társai. Nem lehettünk mind árvák, így családunk is van, egyszerű kikövetkeztetni. És abból kifolyólag, hogy nem adta vissza az emlékeinket a szakértelmeink és képességeink mellett bizonyítja, hogy vannak olyan személyek a múltunkban, akik nagy hatással lehetnének ránk és nem akarja, hogy felismerjük őket, visszavágyjunk utánuk.
Természetesen kivételesen nem gúnyosan beszéltem, mint ahogyan a véglényekkel és Lee-vel, hanem a lehető legnagyobb tisztelettel, hiszen eszem ágában sem volt kigúnyolni, sem pedig tiszteletlennek lenni. Megint hazudott, Cain kérdésénél, hiszen Lee megmondta, hogy nagy feladatokat tartogat nekünk. Egyre jobban egy rossz politikusra emlékeztetett, vagy mi nem vagyunk olyan különlegesek, mint mondja. Vér? Fúj! Undorító vámpírok… még a steaket is jól átsütve enném meg, azt hiszem. Képezni? A fejemben levő infók alapján már igencsak sok mindent tudtam, felesleges volt, hogy tovább tanuljak, bár biztosan a helyi szokások és effélék lehettek azok, amiket tanulni kell, vámpír történelem és hasonlók. Közben lelkesen beszélt, majd hangos csörömpölés és a földre került, úgy tűnt, hogy felállni sem tud. Érdekes, csaknem az vesz ki belőle ennyit, hogy mindenkit irányítani akar? Lee pedig meg is jelent és a segítségünket kérte. Egyelőre nem mozdultam, ha mindenki egyszerre ugrik fel, akkor még egymásnak mennek és kettő, maximum három személynél többen úgysem tudnak odaférni, Luna pedig már úgyis ott volt Jubliee. Éreztem ugyan a késztetést, de igyekeztem elfojtani, ha máshogy nem, akkor a telepátiám segítségével, máson nem használhattam, de azt nem szabták meg, hogy magamon sem. Szerencsére pedig már tudtam, hogy a befolyásoló hatások ellen lehet védekezni a pajzsokkal, amit a megkapott tudásom szerint képes vagyok meditációval felépíteni magamnak.






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Cain, a Hódító ~
Cain is figyelmesen hallgatta végig a kérdéseket, majd azokra a válaszokat. Valamiért úgy érezte, hogy a jelleméből fakadóan nem túlzottan tolerálja az efféle dolgokat és az elnyomást. Azt mondta, hogy katona volt, hadvezér, egy katona pedig pont az efféle ellen harcol, hogy megvédje a sajátjait. De most nem nagyon volt lehetősége, hogy ellentmondjon, mert egyet kellett értenie. Az érvelést helyesnek látta Cass-től, amikor elmondta, hogy miért véli úgy, hogy vannak társaik, vagy barátaik. Noha magát komolyabbnak, távolságtartóbbnak érezte az eddigiek alapján, ez nem zárta ki, hogy ne lettek volna olyanok, akiknek fontos a léte. Az elhangzottak után pedig csak egyre jobban érdekelte a múltja, noha volt annyi esze, hogy mindezt nem mondta ki hangosan. Végül elérkeztek az ő kérdéséhez, amire válaszolt is Mester, azonban közel sem azt mondta, amit korábban a kísérőjük. Mivel ő is kapott visszakérdezést, így vette a bátorságot arra, hogy válaszoljon.
- Miss Lee említette miközben önhöz jöttünk Nagyúr… Mester, hogy különleges feladatot tartogat nekünk – mondta.
Kivételesen nem tárgyilagos volt a hangja, hanem ő maga is tisztelettel szólalt meg.
- Ezért mertem öntől ezt kérdezni – hajtotta le kicsit a fejét.
Az étkezés is szóba került, ettől a résztől rosszullét kerülgette. Az egy dolog, hogy úgy képelte, hogy nem lesz rosszul a vér látványától, de az másik dolog, hogy azt kell enni, nah ez a része volt az undorító számára. Vajon egy vámpír éhen tudott halni, vagy csak egy emberhez hasonlóan legyengül, amikor az nem eszik és iszik? Ezt a gondolatot szakította meg az, hogy a Mester előredőlt és elterült a földön. Azonnal látta, hogy nem is tud felállni a férfi, azonban egyelőre nem is igen tudott mozdulni. Amint Ms. Lee megjelent szinte a semmiből, ő maga is azonnal mozdult, hogy segítsen immáron a két lánynak. Luna-val ellentétes oldalon igyekszik megtámasztani, támogatni a Mestert, hogyha nem fér hozzá ott, mert ott van Ms. Lee, akkor szemből igyekszik támasztani a férfit, hogy ne dőljön még egyszerre előre és segít abban is, hogy visszatudjon ülni a trónra. Úgy érezte, hogy ez nem túl jó ómen sem a Mesterre, sem pedig a vámpírtársadalomnak, hogy ennyire gyenge a vezetőjük.

felszerelés:
- képességblokkoló


template nélkül:
~ Cain, a Hódító ~
Cain is figyelmesen hallgatta végig a kérdéseket, majd azokra a válaszokat. Valamiért úgy érezte, hogy a jelleméből fakadóan nem túlzottan tolerálja az efféle dolgokat és az elnyomást. Azt mondta, hogy katona volt, hadvezér, egy katona pedig pont az efféle ellen harcol, hogy megvédje a sajátjait. De most nem nagyon volt lehetősége, hogy ellentmondjon, mert egyet kellett értenie. Az érvelést helyesnek látta Cass-től, amikor elmondta, hogy miért véli úgy, hogy vannak társaik, vagy barátaik. Noha magát komolyabbnak, távolságtartóbbnak érezte az eddigiek alapján, ez nem zárta ki, hogy ne lettek volna olyanok, akiknek fontos a léte. Az elhangzottak után pedig csak egyre jobban érdekelte a múltja, noha volt annyi esze, hogy mindezt nem mondta ki hangosan. Végül elérkeztek az ő kérdéséhez, amire válaszolt is Mester, azonban közel sem azt mondta, amit korábban a kísérőjük. Mivel ő is kapott visszakérdezést, így vette a bátorságot arra, hogy válaszoljon.
- Miss Lee említette miközben önhöz jöttünk Nagyúr… Mester, hogy különleges feladatot tartogat nekünk – mondta.
Kivételesen nem tárgyilagos volt a hangja, hanem ő maga is tisztelettel szólalt meg.
- Ezért mertem öntől ezt kérdezni – hajtotta le kicsit a fejét.
Az étkezés is szóba került, ettől a résztől rosszullét kerülgette. Az egy dolog, hogy úgy képelte, hogy nem lesz rosszul a vér látványától, de az másik dolog, hogy azt kell enni, nah ez a része volt az undorító számára. Vajon egy vámpír éhen tudott halni, vagy csak egy emberhez hasonlóan legyengül, amikor az nem eszik és iszik? Ezt a gondolatot szakította meg az, hogy a Mester előredőlt és elterült a földön. Azonnal látta, hogy nem is tud felállni a férfi, azonban egyelőre nem is igen tudott mozdulni. Amint Ms. Lee megjelent szinte a semmiből, ő maga is azonnal mozdult, hogy segítsen immáron a két lánynak. Luna-val ellentétes oldalon igyekszik megtámasztani, támogatni a Mestert, hogyha nem fér hozzá ott, mert ott van Ms. Lee, akkor szemből igyekszik támasztani a férfit, hogy ne dőljön még egyszerre előre és segít abban is, hogy visszatudjon ülni a trónra. Úgy érezte, hogy ez nem túl jó ómen sem a Mesterre, sem pedig a vámpírtársadalomnak, hogy ennyire gyenge a vezetőjük.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13436
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Meadow Kerr-Osborne on Kedd. 16 Máj. 2017, 22:11




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Meadow Kerr-Osborne – Vörös özvegy
SHIELD gyakornok, katonai hírszerző ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
Lilith is figyelt végig a többiek kérdésénél, igaz a sajátja már érvényét vesztettem, főleg, hogy Cass-nél két kérdésre is és persze Cain-nél is. Roppant érdekesnek találta a Mester hozzáállását a szabad akaratról nézve. Hirtelen ugrottak be a fejébe, amiket erről tanult és olvasott korábban, egyetlen egy állam, nemzet, vagy törekvés sem élt túl sokáig, aminek a vezetője így gondolkodott. Vajon már most halálra voltak ítélve, csak még nem látták mindezt? Érdekes volt, hogy a Mester teljesen a szöges ellentétét mondta annak, amit Jubliee, bár lehet, hogy a lány tényleg egy senki és csak ostobaságokat beszélt a lelkesedésében. Ezért is volt jó az, hogy ő nem érzett semmit, nem követ el ekkora baklövést. Valahogyan ezt a gondolatot teljesen normálisnak érezte és már nem zavarta az sem, hogy ürességet érzett magában, mert úgy vélte, hogy az életében oka lehetett annak, hogy ilyen volt, már a neve is beugrott, hogy valószínűleg szociopata.
- Igen Mester, köszönöm, hogy ennek ellenére hozzám is volt néhány szava.
Mondta érzelmek nélkül, mivel a férfi azt mondta, hogy nem kell megjátszania magát, így nem is próbált hálát, vagy egyebet a hangjába vinni. Ha lettek volna érzelmei tényleg örült volna annak és hálát is érzett volna, hogy megtisztelte a Mester ezekkel, de inkább tette azt, amire megkérték, utasították. Figyelte a többi kérdésre kapott választ is, azok olyan teljesen átlagosak voltak, szóval vért kell enniük ettől kezdve, mint az efféle horrorfilmekben, vagy éppen könyvekben. Teljesen semlegesen reagált arra, hogy vért kell majd inniuk, elképzelni nem tudta, hogy miként kívánhatná azt. Már úgy tűnt lassanként, hogy végeznek, amikor a Mester hirtelen mintha rosszul lett volna. Elsőre csak azt hitte, hogy kibillent az egyensúlyából, de utána már határozottan az volt, hogy nem tud felállni. Ez igencsak nagy ellentmondásos szituáció volt, „tisztelnie” kellene, de katonaként nehezére esett egy esendő, gyenge alakot elfogadnia vezetőnek. Jubliee szavai zökkentették ki. mivel többen mozdulnak valószínűleg, így ő nem teszi meg, nem akar útban lenni.
- Nem kellene orvost hívni? – kérdezte Jubliee-t.
Vagy bármit, nem tudta, hogy mi az, aki a vámpírokat kezeli, hogyha valami bajuk van, bár az eddig hallottak alapján nem lett volna szabad ennek megtörténnie.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Lillith, a Sötétben Rejtőző ~
Lilith is figyelt végig a többiek kérdésénél, igaz a sajátja már érvényét vesztettem, főleg, hogy Cass-nél két kérdésre is és persze Cain-nél is. Roppant érdekesnek találta a Mester hozzáállását a szabad akaratról nézve. Hirtelen ugrottak be a fejébe, amiket erről tanult és olvasott korábban, egyetlen egy állam, nemzet, vagy törekvés sem élt túl sokáig, aminek a vezetője így gondolkodott. Vajon már most halálra voltak ítélve, csak még nem látták mindezt? Érdekes volt, hogy a Mester teljesen a szöges ellentétét mondta annak, amit Jubliee, bár lehet, hogy a lány tényleg egy senki és csak ostobaságokat beszélt a lelkesedésében. Ezért is volt jó az, hogy ő nem érzett semmit, nem követ el ekkora baklövést. Valahogyan ezt a gondolatot teljesen normálisnak érezte és már nem zavarta az sem, hogy ürességet érzett magában, mert úgy vélte, hogy az életében oka lehetett annak, hogy ilyen volt, már a neve is beugrott, hogy valószínűleg szociopata.
- Igen Mester, köszönöm, hogy ennek ellenére hozzám is volt néhány szava.
Mondta érzelmek nélkül, mivel a férfi azt mondta, hogy nem kell megjátszania magát, így nem is próbált hálát, vagy egyebet a hangjába vinni. Ha lettek volna érzelmei tényleg örült volna annak és hálát is érzett volna, hogy megtisztelte a Mester ezekkel, de inkább tette azt, amire megkérték, utasították. Figyelte a többi kérdésre kapott választ is, azok olyan teljesen átlagosak voltak, szóval vért kell enniük ettől kezdve, mint az efféle horrorfilmekben, vagy éppen könyvekben. Teljesen semlegesen reagált arra, hogy vért kell majd inniuk, elképzelni nem tudta, hogy miként kívánhatná azt. Már úgy tűnt lassanként, hogy végeznek, amikor a Mester hirtelen mintha rosszul lett volna. Elsőre csak azt hitte, hogy kibillent az egyensúlyából, de utána már határozottan az volt, hogy nem tud felállni. Ez igencsak nagy ellentmondásos szituáció volt, „tisztelnie” kellene, de katonaként nehezére esett egy esendő, gyenge alakot elfogadnia vezetőnek. Jubliee szavai zökkentették ki. mivel többen mozdulnak valószínűleg, így ő nem teszi meg, nem akar útban lenni.
- Nem kellene orvost hívni? – kérdezte Jubliee-t.
Vagy bármit, nem tudta, hogy mi az, aki a vámpírokat kezeli, hogyha valami bajuk van, bár az eddig hallottak alapján nem lett volna szabad ennek megtörténnie.

_________________
Reneszánsz: Meadow Kerr-Osborne, Árva / Mayko Outerbridge / Okoye Baku
Ultimate/Újvilág: Meadow Kerr-Osborne
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Meadow Kerr-Osborne
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 78
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Feb. 22.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Tyranis on Kedd. 16 Máj. 2017, 22:11




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Tyra Rel Brahe - Törpilla
Örökkévaló/kree hibrid, szuperzseni, számítógépszintű logikával, SHIELD gyakornok


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia és Syn Lora Black


~ Celeste, a Sosemérző ~
Celeste is végighallgatta a kérdéseket, illetve az azokra jövő válaszokat. A Mester érvelése és a rá érkező válasz is logikus volt. Vagyis egészen pontosan a válasszal lett értelme az egésznek. Logikus volt, hogy azért tartják vissza az emlékeket, mert az befolyásolná a jelenlegi életüket, de ott volt az a része is az egésznek, hogy azzal lennének teljesek, emlékek hiányában csak silány másolatai az eredetinek, még akkor is, ha ugyanúgy önmaguk. A tettek, emlékek voltak azok, amik azzá tették őket, amik. Azzal, hogy a Mester ezt megtagadta tőlük az következett, hogy nem is pontosan őket akarta, csak a képességeiket és azt, amire képesek. De a számításai szerint nem lehettek pontosan ugyanolyanok, mert emlékek nélkül lehet, hogy hibásan fognak cselekedni, elkövetik újra és újra azokat a hibákat, amiket egyszer az életük során már kiküszöböltek, de most nem tudják megtenni. Hibás döntés volt, erre jutott, nem optimális és senki se fogja tudni közel sem azt a maximumot nyújtani, amit emlékek fényében tudtak volna. A számításai ezúttal helytelennek bizonyultak, tovább folytathatta a kutatásokat, vagyis jelen esetben teljesen újakba kezdhet majd bele, hiszen nem emlékezett arra, hogy miket csinált eddig. Újabb ellenérv a múlt visszatartása ellen. Csak biccentett arra, amit még hozzátett a Mester, hogy neki is részt kell vennie a tanulmányokon, ez azonban szükségtelen volt, előbb megtudna mindent tanulni mintsem a többieknek az első anyagot leadják, logikus lesz, ha kikéri a tanítóktól az anyagot és saját maga megtanulja őket. Annál tovább tud a tudományokkal foglalkozni. Úgy tűnt, hogy már vége is lesz az egésznek, mert nagyon annak tűnt Celeste számára, még akkor is, hogyha a Mester még nagyon lelkesen beszélt, bár nem értette azt, hogy miért is jó ez az érzelmi megnyilvánulás. Ám ekkor hirtelen dőlni kezdett a Mester és hatalmas csattanással dőlt el a földön. Pillanatok alatt realizálta, hogy nem képes a férfi felkelni a földről, gyors számításokba kezdett, noha nem ismerte a vámpír fiziológiát egyelőre, de az logikus volt, hogy valami komoly baja van a Mesternek. Vajon az okozhatta, hogy mindenkit irányítani próbál és ez meghaladja az erejét, vagy valami teljesen más oka lehetett. Lilith szavaival egyetértett, hogy orvos, vagy efféle kell a Mesternek, ő maga pedig végig az idős férfit figyelte, hátha meglát valamit rajta, ami ezt a roppant nagy gyengeséget okozhatta nála.

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Celeste, a Sosemérző ~
Celeste is végighallgatta a kérdéseket, illetve az azokra jövő válaszokat. A Mester érvelése és a rá érkező válasz is logikus volt. Vagyis egészen pontosan a válasszal lett értelme az egésznek. Logikus volt, hogy azért tartják vissza az emlékeket, mert az befolyásolná a jelenlegi életüket, de ott volt az a része is az egésznek, hogy azzal lennének teljesek, emlékek hiányában csak silány másolatai az eredetinek, még akkor is, ha ugyanúgy önmaguk. A tettek, emlékek voltak azok, amik azzá tették őket, amik. Azzal, hogy a Mester ezt megtagadta tőlük az következett, hogy nem is pontosan őket akarta, csak a képességeiket és azt, amire képesek. De a számításai szerint nem lehettek pontosan ugyanolyanok, mert emlékek nélkül lehet, hogy hibásan fognak cselekedni, elkövetik újra és újra azokat a hibákat, amiket egyszer az életük során már kiküszöböltek, de most nem tudják megtenni. Hibás döntés volt, erre jutott, nem optimális és senki se fogja tudni közel sem azt a maximumot nyújtani, amit emlékek fényében tudtak volna. A számításai ezúttal helytelennek bizonyultak, tovább folytathatta a kutatásokat, vagyis jelen esetben teljesen újakba kezdhet majd bele, hiszen nem emlékezett arra, hogy miket csinált eddig. Újabb ellenérv a múlt visszatartása ellen. Csak biccentett arra, amit még hozzátett a Mester, hogy neki is részt kell vennie a tanulmányokon, ez azonban szükségtelen volt, előbb megtudna mindent tanulni mintsem a többieknek az első anyagot leadják, logikus lesz, ha kikéri a tanítóktól az anyagot és saját maga megtanulja őket. Annál tovább tud a tudományokkal foglalkozni. Úgy tűnt, hogy már vége is lesz az egésznek, mert nagyon annak tűnt Celeste számára, még akkor is, hogyha a Mester még nagyon lelkesen beszélt, bár nem értette azt, hogy miért is jó ez az érzelmi megnyilvánulás. Ám ekkor hirtelen dőlni kezdett a Mester és hatalmas csattanással dőlt el a földön. Pillanatok alatt realizálta, hogy nem képes a férfi felkelni a földről, gyors számításokba kezdett, noha nem ismerte a vámpír fiziológiát egyelőre, de az logikus volt, hogy valami komoly baja van a Mesternek. Vajon az okozhatta, hogy mindenkit irányítani próbál és ez meghaladja az erejét, vagy valami teljesen más oka lehetett. Lilith szavaival egyetértett, hogy orvos, vagy efféle kell a Mesternek, ő maga pedig végig az idős férfit figyelte, hátha meglát valamit rajta, ami ezt a roppant nagy gyengeséget okozhatta nála.

_________________
Reneszánsz: Tyranis;  Másik világból: Tyranis; Végtelen Háború: Tyranis, Angelica Butler, Világelme
Ultimate: Tyra Rel Brahe; Outsiders/Reneszánsz/AoA: Jonah Wright, Beatrice Mortimer; X-diák: Kaelyn Moore
Pólófelirat Reneszánsz: "Szóljatok, ha minden diákot elraboltak!"; Out: "A telepaták halkabban kiabáljanak!"
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Tyranis
12. szint - 30 kredit

Hozzászólások száma : 1524
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2011. Dec. 27.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Phobia on Szer. 17 Máj. 2017, 22:05


Damien, a Kérlelhetetlen


A Mester sorra elkezd válaszolni a többiek által feltett kérdésekre, amik többsége eléggé értelmetlen. Cass kérdése már nagyon unalmas, és ha az örökkévalóságig szajkózni fogja ezt a szabad akaratos maszlagot, esküszöm megtalálom a módját annak, hogy képen töröljem. Ráadásul két kérdést is feltesz, valamint tovább jártatja a száját. Már nem is dühítő, hanem unalmas. Személy szerint nincs olyan nagy bajom a Mester hatalmával, bár a "családtagok" elleni aggresszió hiánya kicsit se tetszik, de amíg kedvemre mészárolhatom a vámpírok ellenfeleit, megleszek valahogy.
Cain kérdése helytállónak tűnik, bár hogy ő, mint hadvezér? Ugyan, kérlek. Aztán a Sosemérző, Lilith, meg a többi kérdése nem nagyon érdekel, viszont mikor Lunának válaszol a Mester, pedig nem is kérdezett, magamban elmosolyodom. Ezt a lányt nagyon könnyű lesz befolyásolni, de erre csak szépen lassan kerítek sort.
Mikor hozzám kezd beszélni, egyszerre érzem magam megtisztelve, és egyszerre félni is kezdek. Dícsérő szavai felérnek a legvéresebb haláltusa okozta örömmel, a mondandója másik fele azonban kevésbé tetszik. Talán megszokom őket, de a beléjük fektetett bizalom más tészta, a Mesteren kívül eddig senkiben se bíztam meg.
Malik kérdése olyan jellemző, vadállatként rögtön a kaja jár a fejében. Habár én is megéheztem, szóval a vér nem hangzik rosszul. Alig várom.
~ Mi a f....~ mikor a Mester a monológja közben összeesik, teljesen ledöbbenek. A félelmetes Mester összeesett...akár egy egyszerű halandó. Ez...ezt nem tudom felfogni...mi a...MI A KÉNKÖVES POKOL?!?!
Jubi kiáltására azonnal felpattanok, hogy a Mester segítségére legyek. Egyenlőre hidegen hagy a miért, csak gyorsan vissza kell rakni a trónra.

_________________
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest;
White is cold and always yearning, burdened by a royal test;
Black the beast descend from shadows;
Yellow beauty burns...
...gold."
avatar
Phobia
Kalandmester

Hozzászólások száma : 271
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2016. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Somewhere in the middle of nowhere

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Főkarakter

https://m.youtube.com/watch?v=1Clvj81QmTA

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ványa on Szer. 17 Máj. 2017, 22:07


Malik, a Fékezhetetlen


Az emberkorcsok, most már Malik falkatagjai, sorra felteszik a kérdéseiket, a Mester pedig sorra válaszol. Igaz, a legtöbb kérdés Malik szemében semmit se jelent, azonban a Mester válaszaira odafigyel. Igaz, a legtöbb válasz számára jelentéktelen. Nem érdekli a szabad akarat, a speciális küldetés, vagy az, hogy melyik vámpírnak mi fáj. Tisztelnie kell a falkatagjait, szeretni, ami annyit tesz, hogy nem öli meg őket, és ha a helyzet úgy hozza, megvédi bármelyiküket. De a szeretni? A szeretet egy emberi, felesleges dolog, ami csak zavarná Malikot.
A válaszadás vége felé Malik is sorra kerül, a válasz pedig csak emeli a vámpírvadállat hangulatát. Friss vérkészlet a szobában, ráadásul mást is tud enni, ez nagyon jól hangzik. Malik amúgy se vesződne a vér kiszívásával, egyszerűen majd befalja az áldozatai véres húsát. Nagyon jól hangzik.
A Mester ezután szónokolni kezd, majd összeesik, Malik pedig ledermed. A Mester, az ő vezetője, az Alfa. Összeesik és nyöszörög, mint egy egyszerű, szánalmas, gyenge ember? Malik ezt egyszerűen nem tudja felfogni főleg, mert a tisztelete a Mester felé nagyon erős. De hogy lehet tisztelni egy gyenge embert?
Jubilee, a vámpírlány rögtön a Mester segítségére siet, majd a parancsa után Malik azonnal ott terem, hogy kivegye a részét a Mester felsegítésében.,

_________________
"You tearing us, you tearing us,
You breaking us, you breaking us,
You killing us, killing us
You saving us, you saving us."
avatar
Ványa
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 37
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Mar. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Phobia
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Shadow on Csüt. 18 Máj. 2017, 10:11

Morgana, at Árny Szülöttje

Csendesen hallgatom a Mester válaszait, majd azokat, amiket a Cass és Cain válaszolnak a Mester számára, és próbálom összerakni magamban a dolgokat, de nem tudom. A szabad akarata, mintha bűn lenne és a ha voltak olyanok akik fontosak voltak számunkra, vagy épp fordítva az már nem lenne lényeges. Talán már nem is, hiszen itt a családunk. Ne foglalkozzunk a múltunkkal, ezt kívánta a Mester, csak a jelennel és a jövővel. Meglátjuk, mi is fog kisülni ebből.
Csak csendesen merengek, miközben a Mester halad sorban és mindenki választ kap a kérdésére,a jelek szerint akkor is, ha hangosan fel se tette azt. Damienhez intézett szavai alapján éltem gyanuval, hogy ő inkább más utat járna, vagy legalábbis nélkülünk. Azonban a Mester szavai egyértelműek, bíznunk kell egymásban. Maliknak érkező válasz nem lep meg nagyon... Hát mi mással ha nem vérrel? Így elsőre nem hangzik nehéz dolognak, persze könnyű, csak innunk kell a vérből akár csak egy egyszerű italt, de valahogy azaz érzésem, hogy ez is nehezebb dolog, ha már ott szemezünk vele és tényleg meg kell inni. Azonban ehetünk ihatunk mást is, csak azok nem fognak annyira jól esni. Na de majd ezután kiderül, hogy ha visszatérünk a szobába, akkor sikerül e vért inni vagy sem.
Ezek után elérkezik hozzám a Atyánk, majd válaszában eléggé fellelkesülve mondja a monológját, majd érkezik a nagy csattanó... őőő... miva? szószerint?!? Csak nézek rá.
-Me...Mester... – suttogom csendesen és nem hiszem el azt amit látok. Az elméje ilyen erős, de testileg meg ennyire gyenge lenne? Jubi zökkent ki, és a többiek közül is van aki megmozdul, van aki nem. Nem érdekel most, csak teljes erőből rugaszkodok el térdelésből, hogy ott teremjek, és segítsek a többieknek Mestert felültetni a trónjába. Némileg aggódva pillantok a Mesterre, majd Jubira, aztán vissza Atyánkra. Mondanék, azaz kérdeznék valamit, de most egy hang se jön ki a torkomon.

_________________
"Nincs múltad... a jelened kilátástalan, de jövőd még lehet"

"Hallgass a szívedre,
Amikor téged hív.
Hallgass a szívedre,
Ha nem tehetsz mást.
Nem tudom hova mész
És nem tudom miért,
de hallgass a szívedre
Mielőtt elbúcsúzol"

Reneszansz: Alena (Shadow)
NJK: Marli
X-Diák: Liam V. Blacksong
VH: Shywa
avatar
Shadow
2. szint - 6 kredit

Hozzászólások száma : 175
Hozzászólások régi : 950
Korábbi szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Aktuális szint/kredit : 10. szint - 22 kredit
Join date : 2011. Aug. 19.
Tartózkodási hely : Pokol

Karakteradatok
Főkarakter: Amara
Főkari/multi: Multi

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Ultimate Guru on Csüt. 18 Máj. 2017, 15:32

30 perccel a Születés után.

Résztvevők: Cassandra (Stephanie Lyesmith), Cain (Jonathan Miller), Damien (Phobia), Malik (Howard Saint), Lillith (Meadow Kerr-Osborne), Luna (Sakura Hyuchia), Celeste (Tyra Rel Brahe) és Morgana (Syn Lora Black).

Luna, Cain, Damien, Malik és Morgana szinte egyszerre pattannak fel, hogy segítsenek a Mesternek, így Jubileeval együtt hatan támogatják vissza őt a trónjába. Érthetetlen, mi történt, hiszen a férfin nem látszik semmiféle külsérelmi nyom, teljesen egészségesnek tűnik (már amennyire egy élőhalott az lehet) – persze a teste nagy részét páncél borítja, hogy alatta mi van, nem látni.

Drakula, visszaülve trónjára, csak megvető pillantásokkal válaszol – azoknak is, akik segítettek neki, és azoknak is, akik nem.

– Jól van már, elég, elég, ELÉG!!! Nincs szükségem a szánalmatokra! Látjátok, mennyi erőmbe telik megvédeni benneteket? Látjátok, mennyit áldozok azért magamból, hogy ti biztonságban és békében élhessetek? MINDENEM odaadom nektek, hálátlan kölykök, A SAJÁT TESTEM IS, HA KELL, ÉS EZ A HÁLA? Ne higgyétek, hogy nem érzem bennetek még mindig az ellenállást, a gyanakvást, a kételyt… Még hogy orvos, még hogy gyenge vagyok… FÁRASZT az engedetlenségetek, és hogy megkérdőjelezitek a válaszaimat, melyeket oly kegyesen adtam nektek! És a múltatok, még mindig a múltatok aggaszt… ELÉG! Fojtsátok meg magatokat!

Az Újszülöttek és Jubilee a parancs hallatán semmit sem tehetnek, mint azonnal engedelmeskednek. Kénytelenek a kezeiket a torkukra szorítva teljes erőből fojtogatni magukat, hiszen a Mester ezt kívánja. Ismét érezhetik, milyen borzalmas hatalma van Drakulának felettük.

Persze ők már eleve mind halottak, és az önfojtogatás nem végezhet velük – ezt a Mester is tudja, ezért úgy fél perc elteltével egy legyintéssel jelzi, hogy abbahagyhatják. Nyilvánvaló, hogy ezzel Drakula csak az erejét kívánta újfent demonstrálni, és ez sikerült is: az Újszülöttek azért a fájdalmat még így is érezték, a legfélelmetesebb pedig az lehetett számukra, mennyire nem tehettek semmit a Mester utasítása ellen.

– Mára… legyen elég ennyi. Mind elfáradtunk. Igyatok, majd pihenjetek le. A képzésetek hamarosan kezdetét veszi. Legyen ez az első és utolsó figyelmeztetés, hogy nem tűrök semmilyen ellenszegülést. Jubilee, vidd őket a szobáikba.

– I… Igen, Mester. Ahogy óhajtod.

Ezután végre mind felállhatnak és távozhatnak a lift felé. Drakula lehunyja a szemét, és úgy tűnik, nyugovóra tér – ám még utoljára telepatikus úton megszólítja Phobiát, és csakis őt.

– Fiam. Érzem és tudom, hogy te fogadtad eddig a leglelkesebben az öröklét csodás ajándékát. Nehogy azt hidd, hogy ez elkerülte a figyelmemet. A testvéreid között van, aki hozzád hasonlóan áll hozzá új életéhez, de van, aki csak arra vár, mikor csaphat le ránk, hogy véget vessen ennek az Édennek, amelyet itt teremtettem a családunkak. Figyeld meg a testvéreidet, tartsd őket szemmel, és bármilyen gyanús viselkedést jelents nekem. Elég, ha erősen rám gondolsz, és meg foglak hallani. Egyelőre tehát ne tégy semmit, csak figyelj, és semmiképp se árts egyiküknek sem. Megértetted?

Közben a kis csapat már el is ér a lifthez, amelybe beszállva Jubilee újra az Újszülöttekre mosolyog, mintha mi sem történt volna.

– No hát akkor! Halljam, milyen elrendezésben szeretnétek lakni! Vannak egyágyas és kétágyas szobáink, tehát lakhattok egyedül, illetve valamelyik testvéretekkel, már ha ő is így akarja. Szóval?

_________________
avatar
Ultimate Guru
Moderátor

Hozzászólások száma : 2885
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 33
Tartózkodási hely : Berlin

Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter

kvadam@hotmail.hu

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Thorhalla on Csüt. 18 Máj. 2017, 18:12




Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Stephanie Lyesmith - Tűzvirág
Különítmény tag; Hawkeye, not Hawkguy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Jonathan Miller, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Valamiért nem is vártam mást, mintsem ezt a tekintetet. Ismét egy hazugság, nem azért készült ki, mert az engedetlenségüket érzi, hanem azt hiszem, hogy kezd túlságosan is sok lenni az, hogy mindenkit irányít és valószínűleg most is ezt teszi. Vajon mikor fogja elveszteni a kontrollt és kap egy rahedli dühös vámpírt, akik rájönnek, hogy mit is tett velük? Ha tudtam volna, akkor esélyes, hogy én magam is efféle méla undorral, megvetéssel szemléltem volna őt, de nem, helyette tiszteletet éreztem, de gondolni csak lehetett, hogy gyűlölni akartam volna nem? A következő pillanatban pedig már kaptuk is a parancsot. Felvontam a szemöldökömet miközben a kezeimmel már a saját torkomat szorítottam. Megrázkódtam, de az elfojtott nevetéstől és nem pedig a fulladástól, az sem érdekelt, hogy milyen büntetést kapok ezért. Megfojtani?! Komolyan?! Hiszen levegőt sem kell vennünk, egyedül maximum beszéd közben tesszük és azt sem a túlélésért, hanem azért, hogy egyáltalán hang hagyja el a szánkat. Ha kell, akkor még ki is töröm a nyakamat, de az sem fog semmit sem változtatni a tényen, hogy ugyanígy itt leszek. Talán csak a nap, a karó a szívbe, vagy a lefejezés lesz az, ami árthat ezeknek a testeknek. Kegyesen válaszolt? Bah! A propaganda szövegek nem kegyes válaszok, hanem ostoba baromságok, amiket úgy látszik a tekintetekből, hogy többen be is vettek. Hánynom kell ettől az egésztől. Az eddig adott reakcióim alapján azt hiszem, hogy soha sem kedveltem azt, hogyha szabályozni akarnak és igencsak öntörvényű lehettem. Éljen a káosz a rend helyett. A figyelmeztetésre lehet, hogy meg kellett volna ijedni, de nem tettem meg. Még ha ez is a parancs akkor is igyekszem kibúvót keresni, hogyan lehet kijátszani az elméjét, ha pedig olvas a fejemben, mint a többieknél, hát az sem érdekel, én nem leszek az, akit megtör. Megpróbálhatja, ha rám kényszeríti az akaratát, akkor máris én nyertem. De végre valahára mehettünk innen, felálltam és elindultam kifelé. Mikor Jubliee feltette a kérdést a választ már úgyis tudtam rá, hogy mit felelek, így nem is haboztam.
- Egyedül természetesen – mondtam.
Nem majd ezek zavarjanak a gondolkodásban és a meditációmban, még csak az kellene…

felszerelés:
- nincs felszerelés


template nélkül:
~ Cassandra, az Tűz Kegyeltje ~
Valamiért nem is vártam mást, mintsem ezt a tekintetet. Ismét egy hazugság, nem azért készült ki, mert az engedetlenségüket érzi, hanem azt hiszem, hogy kezd túlságosan is sok lenni az, hogy mindenkit irányít és valószínűleg most is ezt teszi. Vajon mikor fogja elveszteni a kontrollt és kap egy rahedli dühös vámpírt, akik rájönnek, hogy mit is tett velük? Ha tudtam volna, akkor esélyes, hogy én magam is efféle méla undorral, megvetéssel szemléltem volna őt, de nem, helyette tiszteletet éreztem, de gondolni csak lehetett, hogy gyűlölni akartam volna nem? A következő pillanatban pedig már kaptuk is a parancsot. Felvontam a szemöldökömet miközben a kezeimmel már a saját torkomat szorítottam. Megrázkódtam, de az elfojtott nevetéstől és nem pedig a fulladástól, az sem érdekelt, hogy milyen büntetést kapok ezért. Megfojtani?! Komolyan?! Hiszen levegőt sem kell vennünk, egyedül maximum beszéd közben tesszük és azt sem a túlélésért, hanem azért, hogy egyáltalán hang hagyja el a szánkat. Ha kell, akkor még ki is töröm a nyakamat, de az sem fog semmit sem változtatni a tényen, hogy ugyanígy itt leszek. Talán csak a nap, a karó a szívbe, vagy a lefejezés lesz az, ami árthat ezeknek a testeknek. Kegyesen válaszolt? Bah! A propaganda szövegek nem kegyes válaszok, hanem ostoba baromságok, amiket úgy látszik a tekintetekből, hogy többen be is vettek. Hánynom kell ettől az egésztől. Az eddig adott reakcióim alapján azt hiszem, hogy soha sem kedveltem azt, hogyha szabályozni akarnak és igencsak öntörvényű lehettem. Éljen a káosz a rend helyett. A figyelmeztetésre lehet, hogy meg kellett volna ijedni, de nem tettem meg. Még ha ez is a parancs akkor is igyekszem kibúvót keresni, hogyan lehet kijátszani az elméjét, ha pedig olvas a fejemben, mint a többieknél, hát az sem érdekel, én nem leszek az, akit megtör. Megpróbálhatja, ha rám kényszeríti az akaratát, akkor máris én nyertem. De végre valahára mehettünk innen, felálltam és elindultam kifelé. Mikor Jubliee feltette a kérdést a választ már úgyis tudtam rá, hogy mit felelek, így nem is haboztam.
- Egyedül természetesen – mondtam.
Nem majd ezek zavarjanak a gondolkodásban és a meditációmban, még csak az kellene…






Előtörténet:
LINK

Kaland:
A vér rabjai
Jonathan Miller - Black Jack
Különítmény tag, USAF főhadnagy, SHIELD ügynök


Játékostárs(ak) neve: Stephanie Lyesmith, Lucy Skatfield, Howard Saint, Meadow Kerr-Osborne, Sakura Hyuchia, Tyra Rel Brahe és Syn Lora Black


~ Cain, a Hódító ~
Cain néhány pillanatra meglepődött azon, hogy nem egymást lökték fel mind a hatan, akik ott voltak, hogy vissza segítség a Mestert a trónusára. Végül csak sikerült megtenni, de nos… köszönet nem igen volt abban, amit tettek. Inkább csak megvetés és lenézés és újabb fennhéjázó traktálás, hogy ő a tökéletes és mit meg nem tesz azért, hogy a vámpírok közössége jobb legyen. Egyre kevésbé kezdett a férfinak tetszeni a helyzet és inkább illedelmesen elhátrált a tróntól vissza oda, ahol korábban voltak, az ott maradt három lányhoz. Egészen addig a pillanatig nem érzett szánalmat a Mester iránt, amíg az nem parancsolta azt, hogy kezdjék el fojtogatni magukat. Tudta, hogy ez nem árthat maguknak és csak erőfitogtatás és éppen ezért érezte a szánalmat, hogy ilyenhez kell folyamodnia a Mesternek, hogy tiszteletet próbáljon kicsikarni belőlük. Tudta, hogy erőszakkal nem lehet elérni a tiszteletet, ahogyan kényszerítéssel sem. Eddig a pillanatig erős, tiszteletreméltó uralkodónak tartotta, talán még az irányítás nélkül is. Azonban ez a mostani tettével elszállt belőle teljes mértékben, tanult pszichológiát így könnyedén kitudta az álca mögötti hataloméhes gyenge embert látni. És ez volt az, ami rosszul esett neki és szánalomra méltó. Az, amit a másik mondott, hogy értük áldozza az erejét inkább tiszteletreméltó lett volna és a fizikai gyengeség előfordulhat. A szellemieket azonban nem igen lehet javítani. Mikor intett a Mester, Cain elengedte a torkát, majd az elbocsátás után meghajolt és úgy hagyta el a helyet. A liftben újra Miss Lee szólalt meg, a kérdésre szívesen felelte volna, hogy már most távozna innen; ugyanis ennyi neki ebből a helyből már bőven elég volt, de ezt úgysem engedték volna, így visszajutott arra a pontra, hogy továbbra is foglyai Dracula-nak. Így pedig szobát is kellett választania, mivel nem igen akart idegenekkel együtt lakni, a lányokkal amúgy is illetlen lett volna, mert kételkedett benne, hogy bármelyikkel is lett volna korábban szexuális együttléte, az állattal pedig inkább nem akart közösködni.
- Egyszemélyes szobát szeretnék Ms. Lee – mondta.

felszerelés:
- képességblokkoló


template nélkül:
~ Cain, a Hódító ~
Cain néhány pillanatra meglepődött azon, hogy nem egymást lökték fel mind a hatan, akik ott voltak, hogy vissza segítség a Mestert a trónusára. Végül csak sikerült megtenni, de nos… köszönet nem igen volt abban, amit tettek. Inkább csak megvetés és lenézés és újabb fennhéjázó traktálás, hogy ő a tökéletes és mit meg nem tesz azért, hogy a vámpírok közössége jobb legyen. Egyre kevésbé kezdett a férfinak tetszeni a helyzet és inkább illedelmesen elhátrált a tróntól vissza oda, ahol korábban voltak, az ott maradt három lányhoz. Egészen addig a pillanatig nem érzett szánalmat a Mester iránt, amíg az nem parancsolta azt, hogy kezdjék el fojtogatni magukat. Tudta, hogy ez nem árthat maguknak és csak erőfitogtatás és éppen ezért érezte a szánalmat, hogy ilyenhez kell folyamodnia a Mesternek, hogy tiszteletet próbáljon kicsikarni belőlük. Tudta, hogy erőszakkal nem lehet elérni a tiszteletet, ahogyan kényszerítéssel sem. Eddig a pillanatig erős, tiszteletreméltó uralkodónak tartotta, talán még az irányítás nélkül is. Azonban ez a mostani tettével elszállt belőle teljes mértékben, tanult pszichológiát így könnyedén kitudta az álca mögötti hataloméhes gyenge embert látni. És ez volt az, ami rosszul esett neki és szánalomra méltó. Az, amit a másik mondott, hogy értük áldozza az erejét inkább tiszteletreméltó lett volna és a fizikai gyengeség előfordulhat. A szellemieket azonban nem igen lehet javítani. Mikor intett a Mester, Cain elengedte a torkát, majd az elbocsátás után meghajolt és úgy hagyta el a helyet. A liftben újra Miss Lee szólalt meg, a kérdésre szívesen felelte volna, hogy már most távozna innen; ugyanis ennyi neki ebből a helyből már bőven elég volt, de ezt úgysem engedték volna, így visszajutott arra a pontra, hogy továbbra is foglyai Dracula-nak. Így pedig szobát is kellett választania, mivel nem igen akart idegenekkel együtt lakni, a lányokkal amúgy is illetlen lett volna, mert kételkedett benne, hogy bármelyikkel is lett volna korábban szexuális együttléte, az állattal pedig inkább nem akart közösködni.
- Egyszemélyes szobát szeretnék Ms. Lee – mondta.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 13436
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 31.szint - 125 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar@freemail.hu nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Éden

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.