Silhana Lolaes'ra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Silhana Lolaes'ra

Témanyitás by Kaylyn Rix on Szomb. 29 Júl. 2017, 18:16

Név: Silhana Lolaes'ra
Egyéb név(i): Sil, „Angyalarcú gyilkos”, Lynne Tal’kira (álnév)
Faj: twi’lek (idegen)
Nem:
Jellem:Türelmes lány, aki mindig szereti a saját kezével elvégezni a piszkos munkát és ettől semmilyen esetben nem tér el szívesen, kivéve, ha a kiszemelt áldozatot nem találja megfelelőnek az ilyen kegyben részesített halálhoz. Bárkinek dolgozik, aki megfizeti, de ettől függetlenül válogat, csak olyan munkát vállal el, ahol a célpont megérdemli a halált, ártatlanokat nem végez ki csak úgy. Nyugodtan végez el mindent, de ha megzavarják, vagy valaki beleszól a munkamódszerébe a nyugodtsága abban a pillanatban szertefoszlik. Lopakodni és elvegyülni remekül tud bármilyen társaságban és a lopáshoz is remekül ért. A végletekig türelmes és az évek során megtanulta, hogy a dühét a legvégéig magában tartsa és ebből nyerjen erőt a feladata végrehajtásához, ha szükséges. A barátságot, becsületet és a tiszteletet mindennél előrébb tartja és, ha valaki kiérdemelte ezeket, akár az élete árán is megvédi azokat a személyeket, akik viszont az ellenségévé vállnak nem sokáig maradnak az élők sorában.
Születési helye és idő: ME 22, Cassander rendszer
Kor: 24 év
Család: nincs
Foglalkozás/kaszt: fejvadász
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: -
Bőre színe: rózsaszín
Különleges ismertetőjel:
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges


Előtörténet:


Gyermekkor:
Gyerekkor, nem sok mindenre emlékszem, de azért megpróbálom a gondolataimat összeszedni, hogy elmondhassam. A Cassander rendszer egyetlen bolygóján láttam meg a napvilágot, apám gazdag kereskedő volt errefelé jó híre volt és igen befolyásos férfi is. De semmi sem tart örökké ez volt az első lecke, amit az élet tanított nekem. De nem rohanjunk ennyire előre.
Alig, hogy elkezdtem járni, és már felfogtam a dolgokat tanítók tömkelege vett körbe, hogy anyám és apám kívánsága szerint tanítsanak. Fiatal voltam, nagyon, most, ha visszatekintek azokra az időkre. Etikettet és diplomáciát tanultam, ennek ellenére ezek nem kötöttek le, sokkal jobban szerettem elcsenni egyes tanáraim holmijait és másikéhoz rejteni, nem sokszor jöttek rá, hogy én voltam. Mozgékonyságomnak és gyorsaságomnak köszönhettem, és az egészet játéknak fogtam fel. Apám egyik bizalmi embere rájött erre, hogy mivel foglalkozom, de sikerült „kisírnom” neki, hogy ne ossza meg vele. Ez volt életem legnagyobb hibája, hogy felfedezte a titkomat.
Hónapok teltek el és a játékaimat csak akkor mertem játszani, amikor Tolan nem tartózkodott a házunknál, hanem kereskedelmi úton volt. Akkor még képtelen voltam mások mozgásából vagy tekintetéből kiolvasni a gondolataikat vagy rájönni, hogy mire készül, ez okozta a családunk bukását, a mai napig tudom, hogy az én hibám volt. Rá kellett volna jönnöm, hogy Tolan mire is készül, de nem tudtam.
Mikor utoljára tért vissza apámhoz a szerződés helyett egy lézerpisztolyt dugott az arca elé és meghúzta a ravaszt. Anyámat és engem rabszolgasorba vetett, ekkor már kilenc éves voltam. Anyámat eladta rabszolgának és csak engem tartott meg. Akkor láttam őt élve utoljára, évekkel később értesültem a haláláról, a férfi, aki agyonkínozta a kardjaim által lelte a halálát.
Ahogyan egyre növekedtem a „játékok” kezdtek élesbe átmenni. A házában, ahonnan lopnom kellett tudták, hogy megyek és időnként fegyverekkel vártak, az életemért is küzdenem kellett.
Ha feladtam megvertek és bezárt egy szobába, ilyenkor napokig nem kaptam se élelmet, se italt és mindig a félholtság állapotában szedtek elő. Nem akartam, nagyon sokáig fel akartam adni és meghalni, de Tolan nem engedte. Egyre kegyetlenebb és kegyetlenebb próbál elé állított. Csupán gyermek voltam, nem volt joga ezt tenni velem, de egy rabszolgát soha senki sem kérdez meg arról, hogy mit akar és mit nem. Egyetlen egy valaki volt itt az egész házban, akit szerettem egy rhodián kislány, olyan lett számomra, mintha a testvérem lenne.
Együtt nevelkedtünk és a kiképzésünk is közös volt. Ő gyakrabban sírt mint én, viszont a büntetéseim nekem voltak súlyosabbak, én még mindig büszke voltam, a kilencévnyi előkelő neveltetés nem múlt el nyomtalanul. Nem tudták kiölni belőlem, akármennyire is próbálkoztak megtörni, nem hagytam magam. A dühömet lassanként megtanultam elfojtani, hogy a kellő időben robbanjon csak ki belőlem. Ezt Tolan is értékelte és egyre kedvesebben bánt velem. Már ekkor megvoltak a tervei velem, amihez nemsokára hozzá is látott. Csak meg kellett várnia, hogy kilépjek a gyermekkorból, és el kezdjek nőiesedni.
Ó, ha tudta volna, hogy mit indít el ezzel, akkor soha sem kezdett volna bele és abban a pillanatban megöl, amikor foglyul ejtett, de nem így történt és itt kezdődik igazi történetem.

Kamaszkor:
Ha korábban azt hittem, hogy a régi életem nehéz volt, akkor visszavontam, amikor ebbe a korszakba léptem. Ki akarta aknázni azt, amit az eredetem nyújtott, hogy twi’lek vagyok. A végeláthatatlan táncórák tömkelege, mindenféle, de főleg erotikus táncok. A háremhölgyei is elkezdtek tanítani engem és Alore-t – ő volt a rhodián lány – a csábítás és az örömszerzés praktikáira. Itt már kezdtek ötleteim lenni arról, hogy mire is akar minket használni, de szerencsére kellemesen csalódtam, amikor egy fegyvermester is került mellénk. Eddig nem is igazán tudtam, hogy mire véljem az egészet, korábban tolvajt hittem, utána háremhölgyet, de amikor a fegyvermester is idekerült, legszívesebben sikítottam volna, nem akartam az lenni, amilyen sorsot szánt nekem.
Nem tartottam magam kegyetlennek és gyilkosnak, de nem volt visszaút és kénytelenek voltunk folytatni. Vagy ez, vagy a halál, aranyközép út nem volt. Gyűlöltem Tolant, gyűlöltem, talán jobban is, mint amikor a családommal végzett. Alore és én is a leginkább hozzánk illő fegyverek forgatását tanultuk. A mozgékonyságom és kecsességem miatt a közelharci fegyverek használatát tanultam meg. Két alkarhosszúságú pengét kaptam, amikkel a táncomat is mesteri szintre fejlesztettem.
Nem tűnhettem másnak az ideérkezők szemében, mint egy táncos lány, aki két tőrkarddal együtt táncol, mert jól néz ki. Csupán ennyi, de a háttérben egészen más ált. Távolsági fegyverek közül csupán a lézerpisztoly használatát tanultam meg. Az ilyen fegyverek használatát Alore kapta. Ekkor már mind a ketten tudtuk, hogy kinek mi lesz a feladata, ha nagyobbak leszünk és Tolan bedob minket a mélyvízbe. Tizenhat évesek voltunk, amikor eljött az első feladatunk.
Eddigre szinte minden kiképzést megkaptunk, amit tanítani tudtak volna nekünk, egy dolog hiányzott csupán a tapasztalat. Még egyikünk sem ölt meg senkit, így gyanítottuk, hogy ez lesz a feladatunk. Pontosabban én tudtam, hogy mi lesz, előző este elárulta. A szobájába hivatott és akkor elmondta.
- Gyere csak beljebb Sil – mondta.
Ember volt, rövid fekete hajjal és átható kék szemekkel. Már nem emlékszem, hogy milyen idős volt, csak az rémlik fel, hogy mind a két halántékánál kezdett őszülni. Egykor talán jóképűnek lehetett volna mondani, vagyis régen az volt, de mára az arca bal oldala égési sebekkel volt tele. Apám egyik küldetésén sérült meg, talán ekkor tervezte el, hogy el fogja árulni őt.
- Mit óhajt uram? – kérdeztem, de nem léptem közelebb.
- Mondták már, hogy gyönyörű vagy? – belenézett a szemembe közvetlen közelről.
- Köszönöm, hogy így gondolja – leheltem, miközben végigsimított az arcomon.
Tudtam, hogy mit kellene tennem, de nem tudtam megtenni, még nem. Nem jött el az ideje és elhúzódtam tőle. Arcán előbb döbbenetet láttam, majd elégedett mosolyt. Megkönnyebbültem, hogy ezt várta tőlem. De nem értettem, hogy miért.
- Holnap feladatot kaptok, egyszerű, azt hiszem, hogy eljött az ideje, hogy megtegyétek, amire oly sok időt és pénzt áldoztam. Szeretném, ha te tennéd meg gyorsabban. Egyszerű feladat gyilkolás.
- Értettem uram, nem fog bennem csalódni – nyögtem remegve.
- Ajánlom is Sil, te ne hozz rám szégyent, mint a családod, kár lenne, ha úgy végeznéd, mint ők. Most távozz.
Bent voltunk egy gyakorló teremben, remegtem az egész súlya alatt, hogy tudtam, hogy valakit meg kell ölnünk. De az áldozat csak nem érkezett meg, az ajtó végül becsukódott mögöttünk és bezárták. Ketten maradtunk.
- A feladat! Mind a ketten tudjátok, hogy mit kell tennetek – hallottuk a hangját.
Döbbent arccal fordultunk egymással szembe. Nem akartam elhinni, öljem meg Alore-t? Nem ezt nem gondolhatta komolyan, olyan volt számomra, mintha a testvérem lenne. Felnéztem barátnőmre, aki némán sajnálomot suttogott, majd elővette a fegyvereit. Gyűlöltem Tolant, gyűlöltem, először az eredeti családom, majd a fogadott? Hogy tehette ezt velem.
Alore eltökéltebb volt nálam és lőtt, éppen csak ki tudtam térni a lövedék elől, nem tehettem mást, a ruhám hosszú ujjai alól az alkaromon lévő rapírok előkerültek és a kezeimben fogtam őket. Eleinte csak védekeztem, de azzal nem mentem sokra, láttam a mozgásán és az arcán, hogy nem fogja abbahagyni. Ekkor jöttem rá, hogy ő is volt Tolannál előző este és őt megkapta azért voltam én, akinek életben kell maradnia.
Sikerült közel jutnom hozzá pár ugrással és csaptam, az első ütésem a tőrkard markolatával a csuklóját érte és reccsent Alore felsikoltott és elejtette a fegyverét a második mozzanattal a hasába szúrtam és felrántottam a pengét a szívéig. Nem érzett fájdalmat és fel sem foghatta, hogy mi történt vele. Lenéztem a véres pengére és kezemre, majd sikoltva zuhantam térdre.
Fájt, még soha semmi sem fájt ennyire, mint az, hogy ezt meg kellett tennem. Napokkal később is csak zokogtam a külvilág lassanként megszűnt körülöttem. Nem akartam többé ezt tenni, nem volt jogom elvenni mások életét, ekkor még ezt gondoltam. Később rá kellett jönnöm, hogy csak ehhez értek és ez a sorsom. Idővel talán még el is kezdtem élvezni az egészet. De ez a mozzanat kellett, hogy többé ne tekinthessek magamra gyerekként, Alore megölésével felnőtté váltam még Tolan szemében is…


Felnőttkor:
Évek teltek el és lassanként betöltöttem a húszat is. Két éve jártam másik világokba is feladatokat végrehajtani, két éve vált szokásommá, hogy elcsábítsam az áldozatot, és az ágyban végezzek vele, férfi vagy nő teljesen mindegy volt mostanra. Így izgalmasabb volt az egész és a saját határaimat is idővel sikerült feltérképeznem. Kéjgyilkosság, az egész mámorító volt. Szerencsére még mindig nem múlt el nyomtalanul életem első pár évének etikett képzése, így könnyedén beolvadhattam bármelyik rétegbe és e képen viszonylag könnyű dolgom volt. Egy ártatlan arcú fiatal lányban ki keresne gyilkost? Senki ez mindig a vesztük.
Négy év telt el azóta az este óta, de még mindig nem tudtam túltenni magam teljesen Alore halálán, talán soha sem fogom teljesen, majd Tolan halálával csupán. Évek óta tervezgettem, hogy megölöm, már elég idős és képzett voltam, hogy meg tudjam tenni. Amióta nem csak a házában teljesítettem feladatot rászoktam a bő és hosszú ujjú felsők viselésére, ami alatt könnyedén elrejthettem a tőrkardjaimat is.
Visszafelé tartottam az utolsó küldetésemről, lelkiekben felkészítettem magam arra, amit meg fogok tenni. Szokásos ruha volt rajtam, majdnem bokáig érő ujjú egyrészes, az elején mély dekoltázzsal, a bokáig érő szoknyám combközépig mind a két oldalon fel sliccelve és egy elöl kötős fűző. Tolanhoz igyekeztem úgyis mindig elvárta, hogy az első dolga az embereinek a jelentés letétele legyen.
A Hyporin voltam egy küldetésen – éppen a Birodalom alá tartozott - , egy csempészt kellett megölnöm, aki magas összeget sikkasztott. Már nem volt az élők sorában, de a holmijai között találtam egy remek bort így azt is elhoztam, hogy együtt „ünnepelhessünk” Tolannal. Sajnos a méregkeveréshez nem értettem, így abban bíztam, hogy le tudom itatni a könnyebb elintézés érdekében. Kopogtattam az ajtaján.
- Máris visszaértél? – kérdezte.
- Persze, mi mást vártál? – kérdeztem. – A pénzed már a kincstárban van, hoztam egy üveg bort is, gondoltam ünnepelhetnénk – mosolyodtam el félénken. – Persze csak ha ráérsz.
Remekül kitanítottak, egy ilyen mosolynak senki sem tud ellenállni.
- Rád mindig van időm, gyere be Sil.
Betessékelt a szobába és bezárta az ajtót. Az egyik droid hozott két poharat és az töltött is mind a kettőnknek. Én csak diszkréten ittam ügyelve, hogy azt lássa, hogy amikor rám néz mindig kortyoljak. Fél óra sem kellett ő már részeg volt, én meg alig két pohárkával ittam, időközben persze előkerültek más bolygók híres italai is.
- Táncolj Sil! – mondta, pontosabban parancsolta.
Kényelmetlenül kezdtem érezni magam, de azért hozzáláttam. Rá nem is figyeltem, csak a képzeletemben létező dallamra figyeltem, amire táncoltam. Szemem csukva volt és lépdeltem, amíg azt nem éreztem, hogy a derekamra karok fonódnak. Kinyitottam a szemeimet, de addigra Tolan már megcsókolt. Tettem a dolgom, visszacsókoltam, fél perc múlva az egyik kezével a combomat simogatta, míg a másik kezével a fűzőmet kezdte bontogatni. Nem vártam tovább.
Egyetlen gyors mozdulat volt a pengét sem látta, megrökönyödött arccal nézett felém, miközben a torkát szorongatta. Mosollyal néztem le rá az ujjai között a vére kibugyogott és a földre záporozott. A riasztó gomb felé kezdett mászni, de bordán rúgtam és a földre rogyott, nem is mozdult innen tovább. A droidot működésképtelenné tettem, bár gyanítottam, hogy tudni fogják ki ölte meg. Nem hiszem, hogy valaki visszasírná ezt a patkányt. Kiléptem az ajtón, a dokkokhoz mentem, elkötöttem egy kétszemélyes hajót és elhagytam ezt a kis koszos bolygót és reméltem, hogy soha többé nem kell ide visszatérnem. Az életem legrosszabb fejezetét lezártam, ettől kezdve szabad voltam és többé nem rabszolga.

Csupán néhányan jöttek utánam, de néhány könnyebb sérülésen kívül semmilyen más sérülésem nem lett a vadászaim viszont halottak voltak. Miután elmenekültem a Torugáról a legjobb megoldás a Hutt űr mélye volt, gondoltam ott még munkát is találhatok, még úgyis, hogy éppen a Köztársaság szövetségesei voltak a háborúban a Birodalommal szemben, igaz csak diszkréten támogatták őket. Itt értesültem arról, is, hogy az anyámat hol tartották fogva. Két évvel korábban halt meg, a fogva tartója agyonverte, ő is ugyanezen a sorson végezte. Fél éve tartózkodtam ezen a területen, sok feladatom volt már, sikerült kitapasztalnom, hogy az erő érzékeny emberekre nem vagyok olyan elbűvölő hatással, mint a többiekre, így még jobban bele kellett vetnem a tanulásba és színészkedésbe is. Már elég jól belerázódtam ebbe is – bár messze voltam a tökéletestől az ő területükön –, amikor felkerestek, hogy lenne egy feladat, egy egyszerű a magamfajtának és jól fizet. Elvállaltam, itt találkoztam a legfurcsább szerzettel, akit megismertem, de ne rohanjunk előre.
Egy jobb módú kereskedő volt az ürge, gazdag, aki imádta magát körbevenni a szebb nőkkel és akik lesik óhaját. Remekül indult minden, két hete lehettem ott, amikor feltűntem az ipsének. Ital mellett beszélgettünk, majd üzleti ügy ürügyén távozott. Én másnap is ott voltam reménykedve, hogy ismét feltűnik, és meg is történt. Ahogyan kiszúrt rögtön odajött hozzám és rendelt egy-egy italt. Itt már éreztem, hogy nyeregben vagyok. Beszélgettünk és flörtöltünk. Majd felajánlotta, hogy esetleg folytathatnánk a dolgot a szobájában, természetesen belementem, sőt csodálkoztam, hogy ennyire könnyen ment az egész.
De vannak könnyen megszerezhető férfiak is, erre már rájöttem, sőt ők voltak többségben. A férfi jóképű is volt, így reméltem, hogy előtte kellemes estém is lesz, de percek alatt minden tönkre ment. Éppen csak eljutottunk volna az ágyig, még ruhadarab sem került le senkiről, pedig igyekeztem, amikor kinyílt az ajtó és egy fejvadászpáncélban lévő alak robbant be rajta. A pacák döbbenten nézett, de én már ugrottam és rántottam le őt is a földre. Nem akartam, hogy így haljon meg, hogy lelövik.
- Te mégis mit akarsz? – förmedtem rá az alakra, pedig nyilvánvaló volt, gyűlöltem ha beavatkoznak a szórakozásomba és a munkámba.
- Őt – bökött a fejével a kereskedőre.
- Nah abból ugyan nem eszel, ő az én munkám és az én pénzem, nem hagyom, hogy egy ilyen alak elölje a munkámat. Ha nem láttad volna, éppen szórakoztunk.
- Engem az nem érdekel, csak a munkámat jöttem végrehajtani.
- Nem érted, ez az én munkám, neked semmi közöd sincs hozzá! – mondom és előjöttem, hogy saját kézzel intézzem el a fazont.
Emelte a fegyverét, hogy támadjon én is, kivételesen nem kardokkal akartam küzdeni, amikor hallottam, hogy nyílik egy ajtó láttam a kereskedőt kirohanni azon. A francba!
- Ez is a te hibád volt! – kiáltottam rá, az ajtó mögül futás zaja hallatszott, nem egy hanem sok lábé. Bajban voltunk. – Gyere!
Végül sikerült a helyről kijutnunk, így ismerkedtem meg August Dandemmel, aki végül elvitt Jabba udvarába is. Itt ragadtam a következő három és fél évre, azaz addig, amíg a mostani időbe nem értünk. Végre volt egy olyan főnököm, aki rendesen megfizetett. Az évek alatt egy becenév is rám ragadt a többiek által; „Angyalarcú gyilkos”. Milyen találó.

Négy év telt el azóta, hogy Talon halott volt és végre sikerült magam mögött hagynom teljesen azt az időszakot egészen a mostani küldetésemig, nem hittem volna, hogy még egyszer ilyet kapok. A helyi hutt túl nagy falat volt, vele nem végezhettem. Dandem kiesett a kegyeiből biztosra vettem, hogy előbb vagy utóbb az én feladatom lesz, hogy kutassam fel és öljem meg. Így is lett, az utolsó tartózkodási helye a Hypori volt. A huttot ismerve nem én voltam az egyetlen, akit erre a feladatra küld, de oda fogok menni, mert figyelmeztetnem kell, hogy vadásznak, vagy vadászni fognak rá. Így én is renegát leszek a Hutt szemében, de nem érdekelt. Dandem kivívta a tiszteletemet, nem fogom hagyni, hogy megöljék, nem hagyhatom. Nos sikerült is figyelmeztetni végül, így mind a ketten keresettek vagyunk, még jó, hogy a Tatooine a világ tökéletes ellenvégén van és a hírek nem nagyon jutnak el onnan máshova. Igaz éppen nincs háború az idegeneknek hála, így ki tudja. Majd kiderül mindez.

Képességei:
Twi’lekként a lekkujában őriz genetikai emlékeket, hogy a faja miket is élt át azokon a bolygókon, ahonnan származik. Pl. a Ryloth-on levő homokvihart megérzi és ösztönösen tudja, hogy mit kell tennie.
Rendelkezik a lekku nyelvvel is, ami úgyszintén a lekkus fajokra jellemző, tud kommunikálni testbeszéddel és ki képes olvasni más lekkusok testbeszédét is és rendes mélyebb, intimebb társalgást is folytatni velük így.
A faja ösztönös erőérzékeny, így mindez rá is igaz, de mindössze a jobb ösztönökkel, reflexekkel, illetve időnkénti álmokkal rendelkezik.

Szakértelmei:
Remekül ért az álcázáshoz, beépüléshez. Remek közelharcban, főleg a két sima egyszerű tőrkarddal. Ért a szabaduló művészethez. Fajából adódóan roppant hajlékony, akrobatikus, remekül tud táncolni.
Ért a vadászgépvezetéshez, némileg a szereléséhez is és minimálisan ért az elsősegélyhez is.

Külső megjelenés:
Rózsaszín bőre van, kedves és bájos arc ártatlan megjelenés, kék szemek, a legtöbb esetben előkelőbb ruhákban járja a világot. Amúgy teljesen átlagos viseletet hord és mindig a megbízatásának megfelelően öltözik.



_________________
Kaylyn Rix - erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; Morwen Avenay, Silhana Lolaes'ra, Lairorellen Verenwar
"Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen?"
Mesélői, Aayn Seca Ayehe (template-s), Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak, Hiuval Dorat, Leyla Darmo'an
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Kaylyn Rix
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 392
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Re: Silhana Lolaes'ra

Témanyitás by Kaylyn Rix on Szomb. 29 Júl. 2017, 18:17

Adatlap:
Szint: 1.
Pont: 10 pont

Felszerelés:
- egykezes sugárpisztoly - 1 pont
- 2db 1 kezes acél tőrkard - 1 pont
Jármű: egy átlagos 1 személyes vadászgép (Z-95) – 5,5 pont
NJK: - R2-es droid a vadászgéphez – 2 pont

Kredit:
500 kredit

Különleges képességek:
Twi’lekként a lekkujában őriz genetikai emlékeket, hogy a faja miket is élt át azokon a bolygókon, ahonnan származik. Pl. a Ryloth-on levő homokvihart megérzi és ösztönösen tudja, hogy mit kell tennie.
Rendelkezik a lekku nyelvvel is, ami úgyszintén a lekkus fajokra jellemző, tud kommunikálni testbeszéddel és ki képes olvasni más lekkusok testbeszédét is és rendes mélyebb, intimebb társalgást is folytatni velük így.
A faja ösztönös erőérzékeny, így mindez rá is igaz, de mindössze a jobb ösztönökkel, reflexekkel, illetve időnkénti álmokkal rendelkezik.

Pontok:
Pontok: 10 pont
Elhasznált: 9,5 pont
Maradt: 0,5 pont

_________________
Kaylyn Rix - erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; Morwen Avenay, Silhana Lolaes'ra, Lairorellen Verenwar
"Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen?"
Mesélői, Aayn Seca Ayehe (template-s), Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak, Hiuval Dorat, Leyla Darmo'an
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Kaylyn Rix
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 392
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.