Dr. Frank Stein

Adatok:

Név: Dr. Frank Stein
Egyéb név(i): -
Faj: mutáns/zseni(genetika)
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1996
Kor: 32
Család:
Apa - Peter Stein
Anya – Lara Stein
volt feleség - Anna Gelford
Foglalkozás: tudós a Roxxon-nál
Testmagassága: 176(cm)
Testsúlya: 70(kg)
Szeme színe: zöld, kék és aranybarnaszínű foltokkal
Haja színe: barna, rövid
Bőre színe: fehér, sápadt
Különleges ismertetőjel: nincs. talán mindig kicsit szomorú
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Életrajza:
Szerelmem Anna.
Vajon hány szóval lehet jellemezni egy embert? Eggyel? Hárommal? Esetleg ha egy egész könyvet írnánk egy emberről, az is elégtelen lenne? A rám leginkább jellemző szó a Unalmas lenne, nagy u-val, és pont. A többi tulajdonságom engem nem érdekel, se az hogy mit értem el az életemben, míg veled nem találkoztam. A világon sokkal több érdekesebb ember is akad nálam, minthogy engem akarnának megismerni, de te mégis engem választottál, még arra a rövid időre is. Persze történt 1-2 dolog, melyekre szívesen emlékszem vagy éppen kitörölnék az emlékezetemből. Mint az emberekben általánosságban, felmerült már bennem is, miért is létezünk ezen a világon. Isten teremtett minket, hogy halálunkkor erkölcsi cselekedeteink végett a pokolba, vagy a menybe jussunk? Vagy a nagy káosz szüleményei vagyunk és a létünk az hogy még nagyobb káoszt alkossunk?
Ezek az elcsépelt szavak után, ahogy ismerlek, már biztosan unnád elolvasni az egész levelet, de megpróbálom rövidre fogni. Mint tudod Kansas megyében születtem és egy farmon nőttem fel. Apám az az igazi farmer volt, aki főleg csak vadászni és inni szeretett. Anyám meg az a nagyon keresztény, aki minden nap csak templomba járt volna. Furcsa mód elég jól kijöttek egymással amikor apám ép nem volt részeg. Részegen meg jobban tette, ha nem jött haza mert csak a sodrófával csókolózhatott. Én nyeszlett okoska voltam, ezért aztán elütöttem a környéken élő gyerekektől. Anyám szerint a tudásom isten adománya volt, szerintem inkább átok volt mint áldás. A tudás mellé naivitást is kaptam, meg érzelmileg instabil voltam, és most se mondanám magam valami érzelem embernek. A legtöbben csak kihasználtak, házi feladatokat csináltam és „csicskáztattak”, vagy fizikálisan terrorizáltak. Most már értem, hogy szellemi tehetetlenségüket próbálták agresszivitásukkal kompenzálni, de akkoriban ez nekem nagyon fájt. Most nem sajnáltatni akarom magamat, félre ne érts, csak az elején akartam kezdeni, ennyi az egész.
Míg együtt voltunk nem meséltem neked a képességemről. Bár azt tudtad, hogy mutáns vagyok, de mert láttad, hogy kényelmetlenül érzem magam mikor erről beszélünk, inkább hagytad a dolgot, hátha egyszer kitárulok majd előtted. Még a házasságunk napja után se kérdezősködtél. Legelőször 15 éves koromban jött elő, legalábbis amire én emlékszem. Anyám odáig volt teljesen, hogy ilyen fiatalon bejutottam az egyetemre. Méghozzá biológia genetikai karára. Apám úgy mutatta ki az érzelmeit, hogy elvitt magával vadászni. Már kiskorom óta tanított lőni „Mert egy férfi nem férfi fegyver nélkül”. Lehet így akarta kompenzálni, hogy fizikálisan gyenge vagyok, mikor ő volt a gimi focicsapatának a kapitánya annakidején.
Sosem szerettem az agressziót. Addig bármikor elvitt vadászni, direkt mellélőttem, vagy egyáltalán nem is céloztam. De most én is úgy fel voltam pörögve, hogy azt akartam apám még jobban kedveljen. Az erdő szélétől nem messze megláttunk egy fiatal őzbakot. Még kicsike volt, de apám azt mondta, hogy lőjek. Az utolsó utáni pillanatban elrántottam a fegyvert, de már késő volt. Eltaláltam a farát és tudtam, hogy a lövés rosszul sikerült. Az őz sántítva, de elszaladt. A vér mennyiségből, amit találtunk láttuk, hogy nem fog messzire jutni, ezért szétváltunk és elkezdtük keresni.
Negyed óra múlva már meg is találtam egy árokban fekve. Még élt, de már alig, az utolsókat rúgta. Megemeltem a fegyverem és a fejére céloztam, de amikor megláttam a szemét nem vitt rá a lélek, hogy tovább kínozzam. Nem akartam több szenvedést szerezni neki. Letérdeltem mellé és elkezdtem simogatni. Még arra se volt ereje, hogy megpróbáljon elhúzódni. A táj egyszer csak elmosódott és nedvességet éreztem az arcomon végigfutni, aztán a kézfejemre esni. Nem akartam hogy tovább szenvedjen, azt akartam hogy meggyógyuljon, hogy fenséges királyi őzzé váljon. Nem tudom mennyi idő telt el így, nekem egy örökkévalóságnak tűnt, de szerintem néhány percnél nem lehetett több. A szarvas tovább már nem nyögött, légzése egyenletessé vált. Miután megtöröltem a szemem láttam ahogy a seb már nem vérzik, sőt mintha elkezdett volna gyógyulni. Szabad szemmel látható volt, ahogy bezárul a seb. Azóta se láttam még, hogy ilyen intenzitással működjön a képességem. A legfurcsább mégis az volt ami az agancsával történt. Megnőtt és csodálatos aranyszínben pompázott. Ennél fenségesebb őzbikát még életemben nem láttam. Mikor én és a szarvas is felocsudtunk furcsa kábultságunkból én hátra ugrottam a szarvas meg felpattant és elszaladt. Még pár percig álltam és bámultam a szarvas hűlt helyére. Apámnak azt mondtam hogy nem találtam, de nagyon nem izgatta, így is büszke volt rám.
Aztán elteltek az egyetemi évek. Azt hittem nehezebb lesz, de nem volt az. Mindenhol a mutánsokról lehetett hallani, ezért hamar rájöttem én is közéjük tartozom. A doktorimat is a mutáció hatásairól írtam Darwini megközelítésből. Több kísérleti kisállatot vette, hogy megértsem a képességem mibenlétét. Emlékszel Szőrmókúrra a kék perzsa macskámra? Tudom azt hitted, hogy a Roxxon-tól rendeltem, de igazából egy egyszerű kisállat boltban. Furcsamód akkor voltam a legszabadabb, azt tanulmányoztam amit akartam. A regeneráció növelése, csak a jéghegy csúcsa a képességnek, amit kaptam.
De aztán minden megint megváltozott. A tudásommal elért eredményeket a feletteseim aratták le az egyetemi munkám alatt. Aztán több vállalatnál is dolgoztam, ahogy tudod, de mindenhol ugyan az ment. A képességem nem használtam több éven keresztül. Sehol sem tudtam megmaradni sokáig. Nem azért, mert rossz munkáz végeztem, hanem mert nem találtam sehol hozzá kihívást.
A világon sokk minden történt nagyon ki idő alatt, és szerencsére túléltem. Mert mutáns voltam, így szabályszerűen regisztráltam magamat. Mit ért volna hazudni, ha úgy is rájöttek volna. A megkülönböztetés nagyon nem érintett, mert azelőtt sem voltak barátaim. A Bukáskor, nem emlékszem pontosan hogy mi is történt, és igazából nem is akarok. Szerencsére senki életét nem oltottam ki, mert amikor a szomszédra rátámadtam egyszerűen leütött és megkötözött. Aztán mikor 23 éves voltam azt hittem itt a világvége. Mintha a föld maga akarta volna elpusztítani az emberiséget. Pont otthon voltam, mikor egy tornádó söpört végig a családi házon. Én megmenekültem, de az apámat elveszítettük. Miután segítettem újjáépíteni a házat, Bostontól nem messze egy kis vállalatnál dolgoztam ellenállóbb gabonák kifejlesztéséhez. Az ország szétválása és a III-ik Világháború szerencsére engem nem nagyon érintett. Tudósokra mindig mindenhol szükség van. Mikor visszajöttek a halottak, az már kicsit sok volt nekem. Anyám természetesen nagyon örült, hogy ismét vele lehet a férje, de én bevallom kicsit féltem hazamenni ezek után.
Aztán új munkát ajánlottak nekem és kikötöttem a Roxxonnál. A speckó háziállatok genetikai részlegén találkoztunk először. Nálad energikusabb fiatal női tudóssal még sosem találkoztam. Munka alatt folyton énekeltél és táncoltál. És mindig mosolyogtál. Emlékszel, amikor egy hónap után, mikor megpróbáltalak elhívni kávézni, végül annyira dadogtam, hogy te hívtál el engem? Még most se értem, mit ettél rajtam.
Alig telt el fél év és összeköltöztünk, és még fél év, míg tulajdonképpen te kérted meg az én kezemet, mert annyira reszketett a kezem, hogy elejtettem a gyűrűt és miután felvetted, térden állva át nem nyújtottad nekem? Mikor veled voltam egyszerre éreztem magam magabiztosnak és bizonytalannak.
Aztán két szép hónapig nem történt semmi rossz. Azt hittem velünk innen már csak jó történhet. Aztán, mikor jöttünk hazafele egy kongresszusról, egy részeg belénk hajtott. A korházba azt mondták, hogy rögtön szörnyethaltál. Erről nem is szeretnék tovább írni.
Több hónap rehabilitáció után, eladtam a házunkat és csak Szőrmókúrral átköltöztem egy bérlakásba. Nem akartam semmit, ami emlékeztet rád. A munka monotonsága felemésztette a napjaimat, és mert nem voltál velem, így nem nagyon jártam el otthonról.  A képességemet megint elkezdtem tanulmányozni, szinte már a rögeszmémmé vált. Igaz csak kisebb otthoni kísérleteket tudtam véghezvinni, mert a munkahelyi gépeket nem lehetett észrevétlenül „kölcsönvenni”. Otthon szárnyas laborpatkányokat próbáltam kitenyészteni, csak a képességem segítségével, de kisebb változásokon kívül nem értem el semmit. A legnagyobb eredményem, hogy az egyiknek tollas lett a háta. Szinte már a megszállotta lettem, hogy új fajt teremtsek, amihez nincs szükségem a munkahelyem felszerelésére. Még az se nagyon izgatott, mikor tavaly augusztusba munka közben terroristák törtek be a munkahelyemre. Valamiért az volt az érzésem, mintha engem akarnának megölni. Szégyen vagy nem, de csak menekülni tudtam. Valahogy betudtam jutni a kísérleti állatok ketreceit tartalmazó szobába. Nagy rászüket elengedtem és amennyinek csak tudtam megnöveltem a méretét. Végül elbújtam egy ketrecben, egy bernáthegyi kutya mögé. Csodával határos módon nem vettek észre, mert elvoltak foglalva a macska nagyságú szaladgáló tengerimalacokkal. Bár egy egész napig kuporogtam a kutyával a ketrecben, mégse érintett meg hogy közel álltam a halálhoz.
De egy hete minden megváltozott. Ahogy mentem hazafelé az új patkányokkal, mert a meglévőket Szőrmókúr felfalta, a kisállat kereskedésből, megtámadtak ketten egy sikátorban. Pénz nem nagyon volt nálam, ezért elkezdtek fenyegetni. Kést vettek elő és a falhoz taszítottak. Többször hasba ütöttek és elejtettem a dobozt, amiből kiszaladtak az új kicsikéim. Annyira feldühítettek, hogy szinte nem is gondolkoztam, amikor először emberen is bevetettem a képességemet. Tudtam, hogy képes vagyok csökkenteni a fájdalmat, de most a fordítottját akartam. Valahogy sikerült mind a kettejüket megérintenem, aztán a késesnek a lábára tapostam. Úgy felordított mintha eltörtem volna a lábát. még a kést is elejtette. A másikat mikor gyomron ütöttem úgy összegörnyedt, mintha hason szúrtam volna. Bár a fájdalom nem tartott sokáig, de iszonyú kínokat élhettek át az arcokból ítélve. Még néhányszor beléjük rúgtam, míg a fájdalomtól el nem ájultak. Külsérelmi nyomokat nem nagyon hagytam, de az engem nem érdekel. Következőben tudni fogják, hogy patkányos emberrel ne kezdjenek.
Mikor hazaértem még mindig a harc extázisában voltam. Tudtam, hogy szerencsém volt, és hogy majdnem meghaltam, de nem érdekelt. Éreztem, hogy több vagyok náluk, hogy az emberek tökéletlenek. Meg kell változtatni őket, feljavítani, egy jobb emberi fajt létrehozni. Vagy esetleg valami olyat mutatni nekik, amitől megváltozhatnának.
Tudom a vége elég fanatikusnak tűnik, és azt is tudom, hogy nem fogod elolvasni, de már nem tudtam magamban tartani ezt a sok mindent. Csak benned bíztam egész életemben, és örökké foglak szeretni. Ezt a levelet is elfogom égetni, mint az ezelőtti ötöt, de most már találtam magamnak egy célt, amiért holnap felkelhetek. Szerintem ez lesz az utolsó írásom. Nagyon hiányzol!
Szeretettel Frank
U.i.: Megváltoztatom majd a világot, ígérem!

Képességei:
Frank szervezete egy speciális vírust termel, amit érintés útján tud átadni másoknak, hogyha azt akarja. Egyenlőre csak emberekre, mutánsokra, szuperhumánokra és földi állatokra hat. Később, fejlesztéssel, ha lehetőség nyílik tanulmányozni más fajok fiziológiáját, géntérképét, azokra is kihatással tud majd lenni. A vírust a szervezete termeli, és nem végtelen mennyiségben tudja tárolni, ezért, első szinten, naponta 10 ember nagyságú lényt tud megfertőzni vele, rágcsáló méretű lényeknél 30-at, macska méretűeknél 20-at, nagyobb kutyáknál 15-öt. Embernél nagyobb élőlény 5-öt, elefánt/zsiráf méretű lényeknél 1-et, a bálna nagyságúakat meg egyáltalán nem tud megfertőzni. Napi X mennyiségű vírust tud termelni az általa kívántból, mert más a vírus DNS-e különböző hatások elérése végett. A vírust kitudja vonni a szervezetéből és tárolni valahol, így több adagot is vihet magával. 1-1 adagra való vírus 1-2 körbe telik erős koncentráció mellett létrehozd (egyszerűbb hatásnál 1 kör, az összetettnél pl. regeneráció megnövelésénél 2). 1-2 körig kell érintkeznie az alannyal, hogy a vírus fertőzni tudjon, ha sebesült a másik és közvetlen a vérbe jut, akkor természetesen egy érintés is elég. Bőrön át 1 kör után kezd hatni, vér esetén azonnal.
A vírus képessége eléggé sokoldalú. Sejt/gén szinten képes megváltoztatni az alanyt akarata szerint. Állatokon, egyszerűbb létformákon komolyabb változást is elérhetők, míg humanoidokon csak kisebb dolgokat tud első szinten megcsinálni. Míg embereken 1-es szinten regeneráció gyorsítása/lassítása, fájdalomérzet tompítása/erősítése, addig az állatoknál még a külsejüket is kis mértékben meg tudja változtatni (pl. színük, méretük: bogarat egér méretűre; nyulat, kutyát, macskát is akár másfélszeres méretre, nagyobb állatokat viszont csak kisebb mértékben tudja megnöveszteni, vagy éppen lekicsinyíteni).
Képesség hatóideje: humanoidra 3-4 kör, állatok viszont 5-6 kör is lehet.
Ellenállás a vírus ellen: mert a vírus igen változékony, ezért hosszabb távon a szervezet nem tud termelni ellene antitesteket. Ha valaki megfertőz, majd elmúlik a vírus hatása, akkor egy rövid ideig lehet ellenállóbb. Közvetlen ismétlésnél a második alkalmazásnál már csak 1-2 körre hat rajta a vírus, harmadiknál pedig már egyáltalán nem. De ez az ellenállás is elmúlik néhány nap alatt.

Szakértelmei: zseni genetikából, alap szinten ért a lőfegyverekhez.
Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Így már elfogadva.
1500$ kezdőtőkét kapsz, írj egy adatlapot, aztán amit mondtam, hogy lakást is nyisd meg és írj egy reagot is, amikor kiveszed. Csak azt ne felejtsd el kérlek, hogy Te a Nyugati parton laksz, mert ott vannak a Roxxon-nak érdekeltségei, így nem NY-ban lesz a lakásod.
Ha ez megvan, akkor itt tudsz játékostársat, vagy mesélőt keresni magadnak.

Adatlap:

Név: Dr. Frank Stein
Lakás/Létesítmény: San Francisco, bérlakás
NJK: -
Foglalkozás: Genetikus
Munkahely: Roxxon
Pénz: 1500$
Bevétel/hét: 600$
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: nem szokott fegyvert viselni
Vállalat: -
Szövetség: nincs
Törzshely, ahol megtalálható: a lakása
Ismertebb szövetséges: nincs
Ismertebb ellenség: egyenlőre nincs

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 4