Angyal Temető (Brooklyn)

Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Szer. 23 Feb. 2011, 16:17

Az eredeti helyszín

Egy nagyobb temető 10-15 emlékmű sírral és még ugyanennyi kriptával.
kb 1000 másik sír van még a temetőben. Az egészet egy 2-3m magas fal veszi körbe ami kőből van.
Egy két kripta nagyobb mások kissebbek.

Az eredeti helyszín

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:26

#2 2010-05-17 11:39:41
Hjuchia Sakura
//Előzmény Természettudományi múzeum

Ch. Jó hogy nem bocsánatot vár mert egy tök idegen világba minden meg akart ölni minden másodpercbe és nem voltam a világ legboldogabbja. Ez meg van zakkanva. Meg milyen fennhéjázó. Ch az egész bagázs úgy ahogy van elkerülhetett volna. Megint jönnek a fenyegetőzéseikkel mert máshoz nem értenek. Mindegyik biztos olyan rohadt büszke magára... Közben egyiknek sincs modora. Csak követel, oktat és fenyeget. És még én vagyok a rossz gyerek mi? Na mindegy. Legyen gyereknap a nagy babáknak felszállok a buszra mielőtt nekiállnának kötekedni meg lökdösni.
//

A buszon végig kussba ültem. Valahogy nincs kedvem társalogni velük. Úgy is az lenne a vége, hogy kiabálnak, követelnek vagy fenyegetőznek nekem. Mi ebbe a pláne? Ez olyan jó muri? Vagy törvény volt náluk Mucsán ahonnan jöttek ez a fajta viselkedés? Gáh mindegy nem érdekelnek a szokásaik. Minél hamarabb megtalálják amit akarnak annál hamarabb leszállnak rólam is. A táskámat megfogom és leszállok a buszról amint lehetséges. Előveszem a vizemet és kortyolok párat belőle, majd visszarakom a táskába. Remek és még anyámnak se csináltam meg amit kért. És valszeg vacsira se érek haza. Ahh pedig oldalast csinál. Na jó korog egy nagyot a hasam. Kinyitom újra a táskámat és kotorászok benne egy kicsit. Tuti adott szenyát is. Á meg is van. Egy jó fajta párizsis szendvics. Táska hátra, szendvics szájba és elkezdem majszolni míg kitalálják, hogy mit akarnak...

#3 2010-05-17 22:12:08
Shadow
Freyr egyetért velem, s ez jó hír, Davis meg intézkedik, majd felcsattan és beszélni kezd.
- Mindent? - tágra nyílnak a szemeim, s széles mosoly ül a pofimra - Erre kíváncsi leszek. - Ezzel nem is kell nagyon noszogatni, hogy felszálljak a buszra, s egy helyet keressek, ahol próbálhatok megint kényelmesen elhelyezkedni...

Miután megérkeztünk, akkor leszállok igen hamar, hogy felmérjem a terepet. A Táskám nálam van az eddigi cuccommal, bár a laptopnak nem hiszem, hogy sok hasznát veszem, de kitudja. A mobilom is nálam van, s akkor már csak az új felszerelés kell, bár nem számítok túl sok extra dologra, vagy épp fegyver félére. Tekintetemmel magaslatokat keresek, mondjuk háztetőket, amikről be is lehet esetleg látni a temetőbe, hogy körbe lehessen nézni esetleg. Főleg, hogy a temető magas fala miatt nem olyan könnyű átlátni felette a betonon állva, repülve meg lehet, hogy elég feltűnő látvány lennék., de kitudja.
Ezután várok, hogy milyen felszerelést is kapunk.


#4 2010-05-18 10:00:48
Patriot
Az egyiket elmegyógyintézetbe akarják küldeni. Ő tudja, nekem elegm volt az a „rövid” idő amit azon a szigeten töltöttem. Soha többet. Davist figyelem, aki eldarálja, hogy a buszba kell mindenkinek szállni, és lassan megindulok. Adhatnánk annak a busznak egy nevet. Démonok, szellemek, kísértetek után nyomoz... legyen Rejtély RT. Már csak egy beszélő kutya kéne. Nem sietek sehová, lassan kényelmesen felszállok, miközben jócskán össze húzom magamat, mondhatni guggolva lépek be a buszba. Ajánlom annak a katonának, hogy amint oda értünk arra a helyre, vissza adják a fegyveremet, mert az tényleg az enyém. Saját kezűleg készítettem. A buszban végig csöndben ülök, nem szólok senkihez, próbálom megérteni nekem mi közöm van az egész helyzethez.


#5 2010-05-18 10:34:27
Serena Davidson
//Előzmény: Természettudományi Múzeum (Manhattan)//

Rózsika felé kaptam a fejemet, amikor a vezetéknevemet mondta. Összevont szemöldökkel néztem rá, majd megfordultam és elindultam a buszhoz. Közben hallottam Davis szavait, hogy kapunk felszerelést, minek kellett az? Ennek a Gyík örül a legjobban, de majd kíváncsi leszek az arcára, ha nem kap éles fegyvert a kezébe. Amilyen beteges vágyálmai vannak a pisztolyok és puskák iránt én sem adnék a kezébe. Felcaplattam a buszra és morogva ültem le oda, ahol eddig is ültem, Manó jött oda hozzám és ült le a mellettem levő székre. Közelebb ültem hozzá és hozzábújtam, miközben megöleltem. Örültem, hogy itt van és nem pedig a busz másik végébe ült le. Miközben kényelmesen elhelyezkedtem mellette kinéztem az ablakon és vártam, hogy az indulás után tényleg megérkezzünk a temetőhöz, igazán csodálatos napnak ígérkezett ez a mai...


#6 2010-05-18 12:32:55
Tyler
Leülök Lorna mellé, hozzám dől, én pedig átkarolom. Úgy tűnik megnyugodott végre egy kicsit. Némán ülöm végig az utat, hozzám képest némán és még csak nem is izgek-mozgok állandóan. Még a végén normálisan fogok viselkedni. Lehet hogy ennek csak a többiek örülnének. Hol az utat bámulom, hol pedig Lornát. Közben azon gondolkozok, mik is lehetnek ezek a démonidézők. Eléggé mágikus dolognak tűnik ez az egész, így Freyr vagy Freydis jobban ért hozzájuk. Persze ez sem biztos. Na azt hiszem meg is érkeztünk. Elég lepusztult egy hely ahogy látom.


#7 2010-05-18 17:32:51
Thorhalla
A csapat végül megérkezett az Angyal temető közvetlen közelébe, de még néhány sarokkal odébb egy parkolóban álltatok meg. Senkit sem engedtek még leszállni, körübelül egy perccel a leparkolás után egy villanás töltötte be a belső teret és mikor ez elült a felszerelések már ott voltak. Davis szólalt meg.
- Nos, azért mi megyünk és nem egy S.H.I.E.L.D. osztag, mert egy csapat fiatal turista kevéssé feltűnő, mint egy felszerelt osztag – magyarázta. – A golyóálló mellények új tervezés, ruha alatt is könnyedén hordhatóak, így kérek mindenkit, hogy vegyetek fel egyet-egyet. Howlett, magának is van, bár valószínűleg nem lenne rá szükség. A neveitek rajta vannak, a másik három személynek pedig nagyjából megegyező méretet sikerült küldeni. Fegyverek, kábító lőszer van benne, nem éles. Egyelőre még senki sincs Miller ügynökön kívül, akinek éles fegyvert adnának a kezébe, de őt ismerve ezt úgyis elutasítja.
Vic csak biccentett erre, majd a nő folytatta, miközben Davis kiosztott fülbe tehető rádiókat mindenkinek és a fegyvereket is, hozzá 10-10 lőszerrel.
- Valószínűleg semmit sem találunk, de mindenkit fokozott figyelemre kérek, mindent figyeljenek és maradjon mindenki kapcsolatban egymással. Ha bármilyen gyanús dolgot látnak értesítsenek. Én is kint leszek. Rachel, Algernon és Miller lesznek a csapatvezetők. Három-három-kettő személy lesz a felállás. Gyűljenek csapatokba, és utána le lehet szállni és elindulni nézelődni.

Telepatáknak gondolatolvasási nehézségi szint, a legelső a legkönnyebb, a legutolsó a legnehezebb:
Lorna és Algernon – minden nehézség nélkül
Alexis – valami furcsaság van az elméje körül, nem tudjátok, hogy mi
Victoria – SHIELD képzés miatt
Zyro, Manó és Shywa – abból adódóan, hogy nem teljesen emberek, csak félig
Freyr – nem teljesen ember + magas akaraterő a mágia miatt
Natasha és Rachel – kettejük párharcából Rachel kerülne ki talán győztesen
Freydis – mintha betonfalba ütköznétek, Thorhalla védő pajzsai miatt

//Csapatfelosztás írási sorrendben//


#8 2010-05-18 18:52:42
Hjuchia Sakura
Remek. Csapatokba megyünk. Ez a mai nap legjobb híre. Legalább nem az egész csürhével égek. Kis fényárral megjelenő cuccokról kiderül közbe, hogy a nagy tacktik felszerelés. Szal golyóálló mellény és kábító lövedékes pisztolyt kapunk. Vajon morcosak lennének ha teljesen véletlen lábon lőném magamat? Ó szegény Algernon elájult hagyjuk itt. Bár ez egy következő szint lenne az önsanyargatásban. Inkább valamelyik idiótát kéne véletlen. Neem. nem jó. A többi rögtön a nyakamnak esne és fejemet venné.

- Mellékesen mi ez a vacak?

Nézem a pisztolyt. Életembe nem volt még ilyen tákolmány a kezemben. Inkább az ütő fegyverek és az öklöm híve vagyok. Abból sose fogy ki a szufla. Na gyerünk nagy fiú csak óvatosan leengeded a pisztolyt és hírtelen de tök véletlen lábon lövöd magad a kábító lövedékkel. Tuti pár órás pihi addig tuti letudják a bulit. 3...2...csak találd el...1....


#9 2010-05-18 21:09:59
Tao
Felveszem a golyóállómellényt, és rá az ingem, közben Davisre sandítok, aki szerint a csapatunk nem feltűnő, nos ezzel azért vitába szállnék, de inkább megtöltöm a kábítópisztolyt, jobban mondva lelesem valamelyik szakértőről, hogy mit kell csinálni ezzel, hogy meg legyen töltve. Gondolom nincs sok dolgom ezen kívül, célzok, és meghúzom a ravaszt, olyat már sokat láttam.
-Vigyázz, soha ne tartsd magad felé! - Mondom Algernonnak, mikor észreveszem, hogy a pisztoly felé néz. - A végén még eltalálod magad, és kidőlsz, mielőtt leszállnál a buszról. Az nem lenne túl hősies, nem igaz? - Viccelődök, aztán mellette is maradok.
-Akkor én mondjuk leszek a te csapatodban - jelentem ki, és ha megvan a másik személy is, akkor le is szállok a buszról.


#10 2010-05-18 21:35:11
Quentine Constantine
Kishíján felröhögök, amikor Davis arról beszél, hogy nem vagyunk feltűnőek - ennél csak akkor lehetnénk feltűnőbbek, ha csillagszórókat akasztanánk a nyakunkba. Ruha alá felvehető golyóállómellény... Csak nem gondolják komolyan, hogy levetkőzöm előttük? Ráveszem a topra, a kabát majd eltakarja. A pisztolyt elveszem, megtöltöm, és úgy döntök, kéznél tartom.
-Nem egy nagy ördöngősség, itt rakod bele a töltényt, ez a vége álljon a démon felé, és ezt kell meghúzni. Aztán rohanj az életedért, mert kétlem, hogy bármit is eltalálnál kiképzés nélkül. Ők ellenben... Az idézők talán mérföldekről is kiszúrják a démon jelenlétét, így a ti kis kedvencetek olyan lesz, mintha egy céltáblával az arcotokon mennénk be a temetőbe.
Szerencsére Davis hozzáteszi, hogy csapatokban megyünk, remek, utálom a csapatmunkát, utálom a csapat minden tagját, és ők is engem. A démonnal tuti nem megyek, olyan valaki kell, aki nem akar majd irányítani, és akadályozni, valaki, aki elég makacs, hogy szarjon rám, és inkább egyedül akarjon benni.
-Lornaval megyünk ketten - jelentem ki, és leszállok a buszról kezemben a pisztollyal. A csaj nyitott könyv, nem lesz a terhemre, ha mégis basznám a csőrét, hamarabb jövök rá, minthogy elhatározná, hogy árt nekem.
-Induljunk, majd én fedezlek - na persze, meg még előre is menjek mi? Mikor van velem egy két lábon járó tank? Menjen csak, lövesse szét magát ő.


#11 2010-05-19 00:51:04
Shadow
Megérkezünk, de nem szállhatunk le, azonban a felszerelés is igen hamar ott terem a buszban. Levetkőzök és felveszem a golyóálló mellényt, majd felöltözök. Láttak a többiek már, jó az újak nem, és? Két csaj, s én is az vagyok. Ezután a tizedesre nézek.
- Davis tizedes. Kb mennyire hatásos, ha használnunk kell? Csak, hogy érdemes e lövéssel szórakozni, vagy inkább fusson az aki nem lőtt még egyáltalán, vagy csak nagyon keveset? - egyértelműen nem magamra gondolok, mert én gyakran gyakorlok, s nem itt kezdtem el fegyverekkel való bánást tanulni, de tudom, hogy nem túl sokan használtak lőfegyvert a többiek közül. Közben ellenőrzöm a pisztolyt, majd megtöltöm, de nem biztosítom ki. Ezután elrakom a többi lőszert is. A fülembe teszem a rádiót, s sóhajtok.
- valószínűleg egy könnyed kis tanulmányi túra lesz, ahol a legnagyobb veszély, hogy maradni akarunk. - Freyr-re pillantok – Velem tartasz? Most kiderül, hogy az a sok edzés elég e valamire. - mosolygok rá, majd a mi kedvenc pajzsos társunkra pillantok. - Vic, velünk tartasz? - ha igent mondanak, akkor meg is van a háromfős kis csapat, s indulhatunk is. Majd a rádióba szólok.
- Ha lehet azért óvatosan lőjetek biztos célpontra, igaz, csak kábító lőszer, de akkor se lenne jó, ha egymást lőnénk ki.


#12 2010-05-19 08:05:53
Tyler
-Ez ám a szobaszerviz!-
Szólok meglepetten, mikor egy villanás kíséretében megjelennek a felszerelések. A golyó álló mellényen csak elhúzom a számat.
-Ezt muszáj felvennem? Az acél bőröm nagyobb védelmet nyújt, mint ez a vacak....-
Látván Davis arckifejezését inkább, magamra rángatom a mellényt, majd a pisztolyért nyúlok. Biztos kezekkel kibiztosítom, végül is az elmúlt napokban gyakoroltam a használatukat, úgy hogy nem lesz gond vele. Gyorsan tanulok.
-Hé várjatok csak, én is megyek veletek.-
Szólok oda Lornának meg a dilis csajszinak, nehogy nekem megint bekattanjon és lelője Lornát vagy bárki mást közülünk.


#13 2010-05-19 08:31:31
Henry White
A rövid busz utat, csendben ülöm végig, a Póklények figyelmeztetésén merengve. Mindig vannak olyanok akik pusztulást akarnak. Biztos jelentős mágikus hatalommal rendelkeznek, ha más létsíkokról képesek lényeket megidézni s még parancsolni is nekik. Talán...talán még elleshetek pá trükköt tőlük. A mellényt szó nélkül veszem fel, a pisztolyt is magamhoz veszem, de nem igazán tudok bánni vele. Oda nyújtom Syhwának, hogy biztosítsa ki nekem, majd az övembe rakom. Jobban bízom a mágiában, mint a fegyverekben. Bólintok Shywának, és el is indulok, ha Victoria is csatlakozik hozzánk.


#14 2010-05-19 09:12:32
Patriot
Érkezésünket követően, furcsálkodva nézek a fegyverre, amit kaptunk. Nekem nem tetszik, értelmetlen... mért nem a sajátomat adták oda? Valaki szórakozik velem, mert megállás nélkül bebrják a gondosan beszerzett eszközeimet. Ha lenne egy katanám, azt is behúznák. Rá adásul le merem fogadni, hogy az a pajzsos lány tenné meg. Sóhajtok egy nagyot, és felküzdöm magamra a mellényt. Amikor lehetőpség nyílik rá, lekászálódok a buszról, és már mindenki csapatba kezd verődni. Körbe nézek, és nem nehéz rá jönnöm nem vagyok én hős, sem katona, sem semmi más. Nyújtózkodok, mert kissé el gémberedett a hátam aztán kiszemelem magamnak azt akinek még nincs párja. Nem tudom ki az, a neveket nem tudtam megjegyezni...


#15 2010-05-19 09:47:59
Serena Davidson
Hamarosan megérkeztünk, ahol igen hamar meg is tudtuk, hogy mi is a feladatunk, ruhákat teleportáltak be, illetve felszerelést. Elfintorodtam, minek nekem golyóálló mellény? Én vagyok az, akinek nem árt meg, ha meglőnek. Igaz fájt, kegyetlenül, de nem fogok belehalni. Halhatatlanabb voltam, mint a halhatatlanunk... éppen kérdeztem volna a nőtől, hogy nekem is kell-e, amikor mondta, hogy igen. Kelletlenül húztam félre a számat, majd átvettem, amit nekem szánt. Manó is siránkozott, nem csodáltam. A fegyverre is furán néztem, soha sem kellett még ilyet használnom, noha tudtam, hogy mi fán terem. Felvettem a golyóálló mellényt a topomra, majd erre a dzsekimet, amit be is cipzároztam, hogyne látszódjon a mellény. A csoportok pedig lassan kezdtek összeállni, Rózsika, izé Rachel pedig engem szemelt ki, hogy mennyek vele. Remek! Morogva bólintottam, majd elindultam vele együtt a megfelelő irányban. Szélesen vigyorodtam el, amikor Manó is úgy döntött, hogy velünk tart, neki örültem. Megfogtam a kezét, végül is túristák vagyunk, vagy mi a szösz. És így indultam el Manóval előre, róla lepattan a lövés, én begyógyulom... hát végül is mi történhet? Tényleg, apa túlélte, amikor Hulk félbetépte... vajon nekem mennyi esélyem lenne? Brr... nem, nem akarom megtudni...
- Van valami nevezetesség errefelé, híres ember sírja, hasonlók? – érdeklődtem Rachel-től, hogy legalább az álca meglegyen, majd morogva fordultam Manó felé. – Komolyan, mintha a nagyvárosban soha sem járt vidéki izék lennénk...
Közben csak egy másik realitásból származtunk, igaz kevesen laktak ott, kevés halál... mindegy...


#16 2010-05-20 09:21:57
Thorhalla
Davis összeráncolt szemöldökkel nézi Algernon-t.
- Mr. Hjuchia – mondta. – Kérem egy kicsit komolyabban, azok után, hogy mindannyian tudjuk a S.H.I.E.L.D.-nél, hogy milyen családból származik, nem hiszem, hogy vagy az anyja, vagy az apja nem tanította meg máris lőfegyverrel bánni – ezzel Shywa-ra nézett. – Erős, még magát is kiütné néhány másodpercen belül órákra. És a szimbionta, menjen vissza a gazdájára. Alexis, maga pedig Mr. Hjuchia-val és Zyro-val tart.
A szimbionta ekkor lefolyt a lányról és visszament Natasha-ra. A négy csapat pedig odalent külön vált egymástól és elindulhatott a bejárat felé, ami már magában is igen impozáns látványt nyújtott.

Angyal Temető (Brooklyn) Gate

Beljebb haladva gyönyörű parkos részre ér mindenki, mivel kora tavasz kezd lenni, éppen ezért minden zöldben van, a fák virágoznak, néhányan sétálnak odabent a temetőben is, de furcsa módon itt senki sem bámulja meg a társaságot, hogy mennyire kirívóak lennének. Négy nagyobb út volt, amerre menni lehetett erről a pontról. Előre, jobbra, balra és jobb irányban még negyvenöt fokos szögben. Davis ebbe az irányba terelte a saját csapatát, majd hátranézett a többiekre.
- Ha lehetséges senki se tévedjen el, úgy három óra múlva ugyanitt várok mindenkit – mondta. – Kellemes nézelődést gyerekek!

Angyal Temető (Brooklyn) Green-wood
Angyal Temető (Brooklyn) Greenwood_sun

Bármelyik irányban is indul el a társaság minden irányban vannak kripták is, ezt a vezetőik is tudják, illetve nagy fedetlen nyílt parkos részek, kisebb erdő is, ahol megbújhattak azok, akiket keresnek.

Csapatok:
Rachel – Lorna – Manó
Victoria – Shywa – Freyr
Algernon – Zyro – Alexis
Davis – Freydis – Natasha (ő, ha megérkezik valahova JK-ként csatlakozhat)


#17 2010-05-20 11:21:22
Patriot
A csapatom sorát zárom, vagy is leghátul megyek, néhány lépéssel lemaradva mögöttük. Ezt a kábító fegyvert vizsgálgatom. Nem tudom mért kell valakit elkábítani, mért nem lehet egyszerűen csak lelőni, és kivéreztetni a nyakánál. Mert ezt érdemli, aki a Földet akarja elpusztítani. Ökölbe szorul a kezem, majd oda szólok a kék férfinak.

-Na én leválok... itt leszek körülöttetek, csak megpróbálok rejtőzködni.

Mondom nem túl sok kedvel feléjük, és felszaladok az egyik fa lombjára. A kisebb erdős részeket célzom meg, nem túlzottan elszakadva a csapatomtól. Végre kicsit mozoghatok. Kellemes érzések fognak el a fák takarásában. Zöldes bőröm is aránylag szerintem jól bele olvad a tájba, így remélem tényleg nem lesz gond a rejtőzéssel, és az erdő végett a fáról-fára való ugrálással. Bár nagy termetem miatt könnyen láthatóvá válhatok, viszont légies mozgásomat igénybe kell vennem, és már is remélem csökken az esély erre.


#18 2010-05-20 12:20:21
Hjuchia Sakura
Végül is nem lövöm magam lábon még véletlenül sem. Mikor Davis felemlegette a nevelést csak mosolyogtam. Hogy ne tette volna. Hogy nézne ki az ha apu pici fia nem tudna lőfegyverrel bánni. Bedobom a táskámba a pisztolyt. Ott jó helye lesz. Elsőnek úgy sem lőni fogok hanem ütni vagy ha kell futni. Nem tudom mennyire lesz nem feltűnő egy fehér trikó alatt egy ruha alatt viselhető golyóálló mellény de azért felveszem majd rá vissza a trikóm. Remélem egy pedofil sincs a csapatba mert akkor az ilyen átöltözésekkel gondok lesznek a közeljövőben. Zyro megemlíti, hogy vigyázzak mert meglövöm magam. Mindegy minden esetre most. Viszont ő velem akar tartani. Érdekes. Minimum egy olyanra számítottam, hogy senki sem akar majd velem jönni. Végül még Alexis csatlakozik hozzánk. Most hogy így meglettünk én is leszállok a buszról én is. Már jó párszor láttam ezt a hatalmas kaput. Befele menet intek köszönőleg a biztonságinak is majd bent Davis utasítását most az egyszer megpróbálom betartani.

- Egyenesen.

Mondom majd megindulok elől. Alexis zárja a sort. Nem igazán ismerem még. Nem tudom milyen kategóriába sorolható de hamar leválik és inkább egy fára felmászik. Hát ő tudja. Amíg képes minket követni ami szerintem nem valami nehéz addig menjen úgy, ahogy jólesik. Nézelődök kicsit, de minden ismerős. Így legfeljebb csak az új sírok azok melyek ismeretlenek lehetnek nekem.
Zyrora nézek majd vissza a tájra.

- Ha van kérdésed nyugodtan felteheted. Biztos rengeteg fogalmazódott meg benned az elmúlt öt percben.


#19 2010-05-20 13:57:19
Tao
Davis utasítása után Algernon tanácsára elindulunk előre, és Alexis szól, hogy a fák közt követ majd minket.
-Jó ötlet, jelezz, ha bármi gyanúsat látsz! - Válaszolok a zöld lánynak, és tovább haladok Algernon mellett. A táj elég szép, érdekes, hogy milyen sok figyelmet fordítanak egy olyan helyre, ahol csak egy csomó halott ember van, még furcsább, hogy mennyien sétálnak itt, talán megnyugtatja őket, hogy halottak közt vannak? Így akarnak megbékélni a sorsukkal? Belenyugodni az elkerülhetetlenbe? Érdekes, ha ez a céljuk, jó módszer lehet, tetszik. A sírok rendezttek, a kripták szépek, és még a nap is süt. Kényelmes séta közben teszem fel a kérdésem Algernonnak, aki úgy tűnik már várt is erre.
-Biztos, hogy fényes nappal is meg fogjuk találni, amit keresünk? Azt gondolná az ember, hogy éjszaka jönnek elő ezek a... Tudod - azért mégse mondom ki, a járókelők meghallhatják, és furcsán nézhetnek, arról nem is beszélve, hogy talán ők is közülük valók.


#20 2010-05-20 14:08:22
Quentine Constantine
Na végre elindulunk, ezen a szép délutánon nincs is jobb dolgom, mint halottakat nézni. Lorna gondolatai meglehetősen kuszák, néhol az apjáról, máskor meg a kékről gondolkodik, Manóról. Valami fura abban a srácban, nem úgy működik, ahogy kéne, lehet hogy csak mert zakkant, de talán más oka van.
-Nevezetesség, persze, mit szólsz ahhoz a kriptához? - Kérdem találomra rámutatva az egyikre, és elindulok balra a "csapattal". Három óránk van itt csatangolni, hát ez valami borzasztó izgalmas lesz, kétlem, hogy találunk itt bárkit, legfeljebb nyomokat, amik arra utalnak, hogy itt jártak, akiket keresünk.
-Ne aggódj, egy cseppet sem tűntök vidéki izéknek, sokkal inkább földönkívüli izéknek. A S.H.I.E.L.D.-nek nem jutott még eszébe, hogy legalább emberszínűre fessen titeket kék, zöld meg narancssárga helyett?
Oldjuk a hangulatot, és rejtegessük a kábítópisztolyt a járókelők elől. Próbálok valami búvalbaszottabb arcot felvenni, nem nehéz, démonidézőket keresünk, akik másodpercek alatt kivégeznek minket, amíg mi a vizipisztolyunkkal hadonászunk. Nevetséges. Na jó, nem mintha láttam volna már valaha démonidézőt, de démont már épp eleget, sokat is, ami a mai napot illeti, ellenben a púpost még sehol. Amíg nincs púpos, addig nincs gáz, ő szól, ha egy démon meg akarna támadni. Mindig szólt, most is biztos zólna. Egész biztosan. Remélem. Rá kell gyújtanom egy spanglira, mert szétmennek az idegeim ezeketől, kezdek megint begolyózni. Most komolyan egy félig pók, félig ember szörny mondta nekünk, hogy keressünk démonidézőket? Ez aztán a trip.
-Cigit?


#21 2010-05-20 21:01:30
Tyler
Lornával kézen fogva sétálunk, mellettünk meg Rachel, ja azt hiszem így hívják. Mindegy nem bízom benne, nem tűnik túl épp elméjűnek. Főleg azért mert csak úgy lepuffantotta szegény Shywát. Lornára pillantok.
-Ugye most nem az a cél, hogy a múzeumos uncsi óra helyett, uncsi temetői emlékműveket nézzünk?-
Kérdezem tőlük, de azért követem a lányt a kripta felé. Kicsit azért megsértődtem, a lány megjegyzésére. Jó lehet hogy kicsit furán nézek ki, de azért nem szokatlan már a mutánsok jelenléte a városban. Jó félig kree vagyok, de hát ezt nem kell tudnia. Inkább nem is válaszolok a megjegyzésére, inkább a környéket figyelem. Felteszem majd Lorna helyre rakja egy kicsit a csajt.


#22 2010-05-20 21:18:00
Henry White
Victoria mellett lépdelek, a meglehetősen kellemes parkban, itt-ott egy sírbolt található. Nehéz elhinni, hogy itt démonidézők lennének. Persze ez a szép park sem zárja ki ennek a lehetőségét. Hagyom, hogy Victoria vezessen, én pedig haladás közben megpróbálom kiterjeszteni az érzékelésemet. Hátha észlelek valamiféle mágiát, vagy annak a felbolydulását. A pisztolyt még a busznál az övembe raktam, a felsőmet meg ráhúztam. Feltűnik, hogy nem igazán törődnek velünk, pedig Sywha nem egy minden napi jelenség, még itt sem szerintem. Pórbálom száműzni a felesleges gondolatokat a tudatomból, s csak a mágia rezdüléseire koncentrálni.


#23 2010-05-21 06:35:47
Shadow
- Remek – mondom, mikor Davis elmondja mennyire hatékony a kábító lövedék. Hát ha valaki eltalál vele, akkor kipihenem magam, ha tetszik, ha nem. A pisztolyt benyomom a nadrágom derekához hátra, majd ráhúzom a felsőm, s előre. Csendben haladok, s tetszik, hogy nem kezelnek úgy, mint valami látványosságot, s nem bámulnak meg.
- Érdekes kis túra. - tekintetemmel közben nyomokat keresek, legalábbis olyat, ami gyanús lehet, bár rengeteg a lábnyom, s nem is tudom, hogy mi is lehetne gyanús egy ilyen helyen. Bár, az tuti feltűnik, ha valaki jobban méreget a kelleténél, vagy követ minket, vagy épp tudomisén. Abban reménykedem, hogy Vic hamarabb kiszúrja az ide nem illő alakokat, mert Freyr-nek és nekem, ez lehet némi problémát okozna, s nem is keveset.


#24 2010-05-21 09:13:19
Serena Davidson
Rachel kérdésére megvontam a vállamat, egy kripta miben más, mint a többi tucatnyi. Igazából mi is az a kripta? Manóra pillantottam a kérdése után és bólogattam neki, valami ilyesmit kéne a nagyközönség előtt előadni. Más kérdés, hogy mennyire fog ez nekünk sikerülni. Igaz én legalább nem lógok ki a tömegből. Ami azt illeti, Vic és én nem lógtunk ki a tömegből, meg Freydis, bár azzal, hogy majdnem egy kilencven volt, az kissé szokatlan, illetve a viking ruhák. De manapság ezt is hívhatják, hogyan is? Divatnak? Homlokomat ráncoltam a lány megjegyzésére. Akkor ezek szerint most már biztos, hogy olvas a gondolatinkban. Ez így túl sok véletlen, hogy ne így legyen.
- Bagoly mondja verébnek kiscsaj – vicsorogtam. – Ezzel a fejjel elmehetnél pipacsföldet játszani és onnan sem tűnnél ki!
Egy kree miért legyen fehér? Annak kéknek kell lennie, amennyire tudtam, oké Manó nem kék, de akár lehetett is volna. Ő pedig rágyújtott valamire, kérdőn néztem arra, ez nem olyan volt, mint amit apa szokott szívni. És a neve alapján ki is derült, hogy miért nem hasonlít.
- Kösz nem, bőven elég apám szivarját szagolni – mondtam.
Felteszem ez is volt olyan rémes, mint az, így inkább hagyom az egészet. A kripta közeledett és közben a sírokat is néztem, egy kérdés merült fel bennem.
- Az egyik filmben láttam, hogy az ilyen helyeken az elmetett holtak ki szoktak mászni a sírból – néztem a lányra. – Ez mennyire szokott gyakori lenni?

//Manó a bátor férfi, majd Lorna helyre rakja a Rachel-t Very Happy//


#25 2010-05-21 12:49:34
Thorhalla
~ Rachel – Lorna – Manó ~
A csapat beszélgetve igaz, de elérte a kriptát, amit Rachel kiszemelt nekik. Egy igen nagydarab volt ez, egy kisebb háznak is megfelelt volna a nagyságával. Egy kellemes fémkerítés vette körbe, zárt lelakatolt kétszárnyú bejárati kapuval. Odabent néhány kisebb kő volt még, de mindent kezdett megenni a gaz. Ahogyan a csapat nekilát körbejárni a helyet, a hátsó részen megláthatja, hogy egy részen ki van döntve a kerítés és itt már nyomok is vezetnek befelé. A kripta egyik hátsó ablaka is ki van szedve és nekidöntve falnak, a nyomok alapján pedig igen sűrűn szoktak erre járni.

~ Algernon – Zyro – Alexis ~
Alexis leválik a többiektől, de a fák túl vékonyak és alacsonyak ahhoz, hogy a lány ugrálni tudjon rajtuk. Annyira nem erdős a rész, inkább csak néhány fa, hogy kellően árnyékos részt tudjon biztosítani az itt elhaladóknak, ahhoz a nagyok pedig túl távol vannak egymástól, hogy ugrálni lehessen rajtuk.
A páros ahogyan halad, igazából tapasztalhatja, hogy Alexis rejtőzni akart, de a közel háromméteres magasságával és azzal, hogy a legtöbb fánál szélesebb is, ez a mutatvány nem nagyon akar sikerülni neki. Egyelőre semmilyen gyanúsat nem lát senki, bár egyre többen nézelődnek a fák között rohangászó Alexis-re, főleg a gyerekek szúrják ki maguknak és majomként kérdeznek rá. Zyro kék színe közel sem keltett akkora feltűnést, mint a lány. Igazából kettejüknek talán ez még jól is jön, mert rájuk így nem figyel senki, a távolban pedig több nagyobb kriptát is láthatnak már, azokat pedig látszólag mindenki elkerülte és a közelükbe sem mentek az emberek.

~ Victoria – Shywa – Freyr ~
Vic, Freyr és Shywa is megindultak a saját irányukba. Victoria hátán most is ott volt a hátizsák, amivel általában sétálni szokott, egy kör alakú, ti már tudhattátok, hogy a pajzsát cipelte benne, arra az esetre, ha valami szükséges lenne. Egyelőre minden nyugodt, Freyr hiába koncentrál, semmilyen mágiát nem érzékel ezen a helyen. Semmilyen gyanús alakot nem látni a környéken, bár az eléggé zavaró lehet, hogy többen ujjal mutogatnak Shywa-ra, ahogyan kinéz, de ezek általában csak gyerekek, mintsem felnőttek. Olyan öt-hat perc séta után a távolban feltűnik két kripta is, és Vic arra vezeti a társaságot, a lehető legkevésbé feltűnően. Az egyik egy épület sima épület, és földszinten, amennyire kintről látszik, a másik azonban a föld alá vezet. Mind a két „építmény” körül kerítés van és fémkerítés.
– Nos melyiket nézzük meg először a lehető legkevésbé nagy feltűnéssel? – érdeklődött halkan a lány.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:30

#26 2010-05-21 15:43:44
Tyler
Hehe, pipacs föld. Ez jó. Hoppá nem csak magamban nevettem, hanem fennhangon is rákezdtem. Na annyi baj legyen, ennél dilisebbnek már nem fognak hinni.
-Hé kék is vagyok egy picit...csak nem látszik. Mondjuk ott van Zyro ő sokkal kékebb nálam az igaz. Anyáról már nem is beszélve.-
Közben elérjük a kripta izét vagy mit. Jókora darab az már igaz, elég elhanyagolt állapotban van. Mindenfelé elszáradt gazok...hoppá a kerítés az ugyan nincs elszáradva, de kidöntve annál inkább. Az ablak meg kiszedve a helyéből, és úgy tűnik elég sűrűn járkálnak errefelé bizonyos személyek.
-Mászkáló hullák azért csak feltűntek volna az embereknek nem?-
Kérdezem a többieket kicsit kételkedve abban, hogy ilyesmi létezik. Vagy ha igen azért nem mindennapos dolog.
-Na bemegyünk vagy mi lesz?-


#27 2010-05-21 16:23:35
Henry White
Semmit sem érzékelek. Semmi furcsaság, semmi érdekes mágikus rezdülés. Első látásra ez csak egy sima temető. Persze fel teszem nem hiába röppentek fel ezek a szóbeszédek. Némán lépdelek, közben néha-néha elmosolyodok ahogy a kis kölykök Sywhára mutogatnak. Persze ez nem biztos, hogy előnyös a számunkra, de ezzel most nem tudunk mit tenni. Victoria is feszülten figyel a környéket, de egyenlőre nem jelez semmi furcsaságot. Két kriptára bukkanunk, vagyis Victoria vezet minket hozzájuk.
-Menjünk lefelé először.-
Ha belegyeznek el is indulok lefelé a kriptába.


#28 2010-05-21 17:26:31
Hjuchia Sakura
- Látod ez jó kérdés. Nem tartom valószínűnek, hogy bárkit is látnánk most itt aki olyan. De bármi megeshet. Egy csalival mondjuk hamarább rájuk lelnénk. De úgyse menne bele a főnök.
Közben szépen haladunk tovább. A zöld néni már feltűnőbb nem is lehetne. De legalább vele foglalkoznak. Azért morcosan nézek rá egy pillanatra majd vissza, nézek tovább előre. Pár nagyobb kriptát már látni is lehet. Az emberek többsége elkerüli. Nem csoda. Csak ez a fura bagázs hiszi egy temetőre, hogy múzeum. Általában más sírjához, főleg nagyobbacska kriptákhoz nem téblábol oda senki a "tulajon" kívül. De azért nem árt ellesni arra.
- Gyere arra. Nézzük meg a Kripták felé.- mutatok el arra majd némileg halkabban fojtatom- Azért némileg örülök, hogy te jöttél és nem valamelyik másik kelekótya. Még mindig egy temetőről van szó ahol a szeretteink vannak a földbe temetve. Nem pedig egy vidámpark vagy múzeum mint egyesek azt hiszik.
Menet közben még a zsebeimbe rejtem a kezemet. Normál sétatempót diktálva, hogy a majmunknak könnyű dolga legyen. Atyám, hogy lehet így közlekedni?


#29 2010-05-21 20:01:33
Tao
-Köszönöm... Azt hiszem. Tudod, a másik világban, ahonnan jöttünk, nem úgy tekintettünk a halottakra, mint szeretteinkre, akik örökre elhagytak minket, a legtöbben azt remélték, hogy a haláluk visszahozza a lelküket az mennyek országába. Szóval aki meghal, bizonyos mértékig hazatér. Én viszont sohasem éltem itt, az én világomnak nincs múltja, ezért úgy tanítottak, hogy emlékezzek az elmúltakra, de mindig előre tekintsek. Nem nagyon szoktam temetőbe járni emiatt. Bár apámról volt egy szobor odaát, azt néha megnéztem, ha arra jártam - válaszolok én is halkabban egy kicsit, bárnem tudom, miért súgdolózunk. Alexis rejtőzése nem épp azt a hatást érte el, amit akartunk, de így rögtön ketten lettünk feltűnésmentesek, szóval csak így tovább. Elindulok a kriptához, amerre mutatott Algernon, és ha odaérünk, be is nyitok. Már ha van ajtó. Van ajtó egy kriptán?


#30 2010-05-21 21:11:42
Quentine Constantine
-A pipacsok pirosak, de nem rossz, ezek szerint a horrorfilmek mellett kabarét is néztél.
Nem tetszik a hely, érzek valamit, olyan dolgot, aminek nem kéne itt lennie egy egyszerű temető egyszerű kriptájának egyszerű aurájában. Ezek szerint vagy parafenomén lettem, vagy csak beütött a cucc. Nem rossz, legalább már kevésbé idegesítem magam amiatt, hogy milyen képtelenséget művelek.
-Nem tudom pontosan, hogyan működik ez az idézősdi, de gondolom test is kell egy elkárhozott lélek mellé, az pedig felkelő hullákkal jár, de nem véletlenül vagyunk a kriptánál, itt nem a földbe temetik az embert, csak egy koporsóba, és azt a falba teszik, innen nem kell kiásni a démont, elég csak kibontani a koporsót a falból, és felnyitni azt. Asszem.
Remek, a kripta kertése ki van döntve, peig már épp kérni akartam ifjabb szőrmókot, hogy gondoskodjon a zárról. Tényleg, vajon mennyi gondja lehet az apja miatt a szőrtelenítéssel? Egyáltalán foglalkozik ilyenekkel, vagy azon a másik világon még borotva sem volt? Azzal a Manó nevezetűvel elég jól elvoltak a buszon, szegény srác, ha egyszer meglátja, miféle dzsungelen kell keresztülvágnia magát, hogy célbaérjen. Szóval kree a gyerek, ezért kék, és ezért nem olyan könnyű olvani a fejében, ahogy Zyroéban sem, a másik kék srácéban. Azért nem haltam bele a kíváncsiságba, de jó tudni, hogy nem csak egy csomó földönkvüli izének néznek ki, hanem tényleg azok is. Bemászok a kerítésen, ahol kidőlt, és az ablaknál megállok.
-Csak a golyóállók után. De ne nyúljatok semmihez odabenn, világos?


#31 2010-05-21 21:49:30
Shadow
Hát várható volt, hogy azért nem leszünk feltűnés mentesek, de szerencsére, csak gyerekek mutogatnak rám, ami nem annyira rossz dolog talán, bár jobban örültem volna kisebb néző közönségnek, de ez van. Mikor eljutunk két kriptához hála Vic vezetésének, akkor Freyr vállára teszem a kezem.
- Menjetek oda, hogy csináljak néhány fotót, ha már itt is megálltunk, akkor készítsünk itt is egy két képet. - mondom, ezzel a mobilom elő veszem. S csinálok is pár képet, majd oda megyek a többiekhez.
- Vajon milyen régen épülhetett? - kérdem, bár nem nagyon érdekel, majd hozzá teszem halkabban. - nagyon remélem, hogy nem jönnek ide a gyerekek jobban megnézni, hogy mi is vagyok, vagy kíváncsiskodni. - ezzel mintha a kriptát vizsgálgatnám megindulok befelé, de főleg csapdát vagy hasonlót keresek, mert nincs kedvem bele lépni semmi ilyesmibe, ahogy más kevésbé ártalmas, de kellemetlenebb meglepibe sincs kedvem bele gyalogolni.


#32 2010-05-22 09:23:17
Serena Davidson
Haladtunk tovább és megérkeztünk végre valahára a kriptához. Lezárva, kerítés, és miegyéb. Manóra sandítottam a kék résznél, nem meglepő, hogy kékek, igazából tényleg az lenne a különleges, ha egyáltalán nem lennének azok.
- Ko-Rel néni kree – mondtam. – Az lenne furcsa, ha nem lenne kék! Meg ha ti sem...
Megráztam a fejemet, majd körbenézés után csak kiderült, hogy hátul tudunk bemenni. Így be is mentem, közben a mászkáló hullákról kezdtünk tovább beszélni, Manó kérdésére megvontam a vállamat, annyira tudtam, mint ő, azaz semmire. De úgy tűnt, hogy pipacsföld, izé, Rachel jobban tudta ezeket a dolgokat. Elvileg nem néztem kabarét, csak horrort... Algernonnak hála. És végül fel is vázolta a dolgokat, szóval lehet, hogy találunk odabent valamit, de az is lehetséges, hogy semmit sem. Remek! Az ablakhoz osontam, hogy belessek rajta, gondoltam és reménykedtem, hogy csöndben meglehet ezt tenni, de a lány beleszólt. Morogva néztem hátra először Manóra, akitől a kérdés származott, majd Rachel-re, aki válaszolt is. Ezek semmit sem tanultam a csendes belopózásról? Úgy tűnt, Manó esetében úgyis mindig tudtuk edzéskor, hogy mikor jött ő hozzánk, csörtetett az erdőben...
- Előre megyek – mondtam.
Ezzel óvatosan és lassan bemásztam az abalkon...


#33 2010-05-22 11:33:26
Thorhalla
~ Rachel – Lorna – Manó ~
Lorna ment be elsőként az épületbe, odabent nem látott semmit, csak falfirkákat, embert, járkáló holtakat, vagy démonokat sehol sem. Így Manó követte őt, majd pedig Rachel ment be harmadiknak. A lányt furcsa érzések szaladták meg és a fejében mintha Púpost hallotta volna nagyon távolról nevetni, de ez csak egy másodpercig tartott. Odabent üvegek, cigicsikkek a földön, néhány falfirka, amiket Rachel felismer, sátánista szimbólumok, de különösebb jelentősége nincs, csak amolyan divat sátánista alakok használják, akik semmit sem konyítanak a dolgokhoz. Két ajtót lát a trió, az egyik a főbejárat, a másik pedig csapóajtó a padlón, amiből lépcső vezetett lefelé az alaksorba, ahonnét egyelőre csak a huzat okozta zajokat hallani.

~ Algernon – Zyro – Alexis ~
Alexis még mindig ment a többiekhez, hanem a fák között szórakozik tovább szórakoztatva a járókellőket.
Közben Zyro és Algernon pedig nyugodtan séta tempóban el tudták érni a kriptákat és így jócskán lehagyva a velük levő Alexis-t. Picit furcsa, nyomott érzést éreznek mind a ketten ezek közelében, Zyro még nem érezte valószínűleg, de Algernon igen, a megszokott búskomor hangulat, ami egy temetőben is szokott lenni, de ez most valahogyan kicsit sűrűbb és nyugtalanabbá teszi az embert, mint általában. Zyro odament az egyik ajtajához, mert volt neki és könnyedén ki tudta azt nyitni. Bentről dohos áporodott szag jött ki, és kissé nyirkos is. Minden poros volt odabent, csak lábnyomok voltak bent, amit arról árulkodtak, hogy nemrégen is használták a helyet. Virágok, nem voltak semerre, a falakról a neveket és a díszítéseket véste valaki, így, hogy ki nyugodhatott itt, nem tudtatok meg semmit. A nyomok a helység hátsó falához vezettek, azonban csak befele, kifele egy sem.

~ Victoria – Shywa – Freyr ~
A gyerekek nem mentek oda a csoporthoz, sőt ott is hagyták a triót, amikor a szülők rájuk szóltak. Shywa csinált néhány fényképet és Vic is bólintott, hogy a lefele vezetőt nézzék meg először. Arra a kérdésre csak megcsóválta a fejét, hogy hány éves is lehet, majd az épület falán levő 1965-s feliratra mutat, mint az itt lakó halott halálozási dátuma. Így valószínűleg ez lehetett az építés dátuma is.
– Jobb tippem nincs – mondta hangosan végül. – Nem temetőszakos vagyok az egyetemen, hanem sport tagozat – vigyorodott el egy pillanatra. – Megyek előre, Shywa te leghátul gyere.
Ezzel ő indult előre, odabent sötét volt néhány lépcsőfok után egy kanyar volt, majd még egy és úgy húsz lépcső után a csapat leért egy félhomályos alaksorba. Egyedüli fényforrás a mögöttük még éppen beszűrődő napfény és Shywa mobilja, de semmi más nem adott fényt. Csótányok rohantak le a társaság előtt, majd Vic elindult a sötétségbe előre.


#34 2010-05-23 11:28:12
Hjuchia Sakura
Kicsit elmosolyodok Zyro mondatán.
- Mi is csak a saját családunk emlékéről gondoskodunk ebben a formában. De kicsit összetettebb ez a temetős dolog, hogy most eltudjam mondani. Inkább később ha érdekel a vallásunk ezen része.- nézek rá és látom az értetlen arcát, valószínűleg nem tudja miért beszélek halkan - Ja és csak azért sugdolózunk mert temetőben vagyunk. Nem hangoskodunk.
Lehet mégsem olyan lökött az egész banda mint elsőre hittem. Csak megvan mindegyiknek a saját nyelve amin el lehet érni. Zyro benyit a Kriptába, én még megállok a bejáratnál és megnézem, hogy hol kódorog Alexis. Kicsit lemaradva mögöttünk van. Remélem a kriptába betalál. Visszafordulva belépek a Kriptába. A földön pár lábnyom rajzolódik a vastag porfedte kövön. De csak befelé. Ez elég feltűnő. A feliratok olvashatatlanok. Ki tudja kik vannak itt eltemetve. Nem sétálok beljebb, csak egy lépést teszek az ajtótól és megállok.

- Óvatosan lépkedj. Találtunk valamit és tutira nincsen védelem nélkül.

Legugolok és a fal és a talaj találkozásánál fürkészek, ahol eltűntek a lábnyomok. Nincs-e valami fény szűrődés vagy a por esetleg másképp áll amiből következtetni lehetne, hogy van valami nyitható ajtó, vagy ilyesmi.


#35 2010-05-23 13:50:37
Tyler
Megvárom míg Lorna bemászik az ajtón aztán én is követem. Sehol semmi furcsaság, pár kacaton meg fura jelképen kívül. Hát nem különösebben higiénikusabb ez a terem, és szerintem lentebb sem lesz jobb a helyzet. Innen csak két út vezet tovább egy lefelé, egy meg bentebb de ezen a szinten. A csapó ajtóra csak egy pillantást vettek, s rögtön összeszorul a torkom, arra a gondolatra, hogy se egy ablak se egy normális ajtó nincs a közelben feltehetőleg. Megborzongok, majd a főbejárati ajtóhoz lépek, s nemes egyszerűséggel átdugom rajta a fejem, hogy körülnézzek a másik oldalán. Remélhetőleg nem kell lemennünk az alagsorba vagy mibe, egyetlen porcikám sem kívánja.


#36 2010-05-23 14:31:38
Henry White
Shywa csinál egy pár képet, nem is rossz ötlet ez talán csak azt erősíti, hogy csak látogatóban vagyunk itt. Bólintok Victoriának, s utána megyek én is a kriptába. Egy kanyar után, újabb sor lépcsőn kell végig gyalogolnunk, mire leérünk az aljára. Nem sok minden ad fényt, főleg a mobil illetve a a bejáraton át beszűrődő fény.
-Jobb ha nem botorkálunk a sötétben....-
Három apró fény csomó jelenik meg mellettem, amik közül kettő Victoria és Shywa mellé repülnek. Amellett hogy fényt adnak, még ha harcra kerül a sor, akkor is hasznosak lehetnek. A dohos folyosón csótányok nyüzsögnek, nem törődök velük és remélhetőleg a két lány sem kezd el hisztériázni miattuk, bár nem úgy ismerem őket. Szorosan haladok Victoria nyomában, közben a falakat veszem szemügyre, s persze folyamatosan fürkészek, hátha észreveszek valamilyen mágia nyomait.


#37 2010-05-23 23:13:26
Shadow
Megkapom a kérdésemre a választ, a fényképezgetés után, bár igazából nem annyira érdekel, csak, hogy jobb legyen az álca. Ezután megindulunk lefelé, ahol nincs túl sok fény és sok csótány mászkál, s válik múltidővé, ahogy mezítláb rájuk lépek, vagy épp szorosabb kapcsolatba kerülnek a karmaimmal, de egy szót se szólok emiatt. Vic megy elől és kér, hogy hátul menjek. Hát nekem nincs kifogásom ez ellen. Közben Freyr idéz pár fénygömböt a jobb látási viszonyok érdekében, s így kicsit könnyebb nézelődni, mint pl mobil fényénél.
- Máskor zseblámpát is teszünk el a túra előtt – mondtam csendesen vigyorogva, miközben a falat figyeltem meg persze magunk mögé is, hogy nem e követ minket valaki. Se csapdába nem volt kedvem lépni, se fejbeverést kapni. Annyira attól nem tartottam, hogy szellemekbe, vagy holtakba botlunk, bár bármi megtörténhet. Fülelek, s figyelek, hátha hallok valamit, vagy valakit rajtunk kívül.


#38 2010-05-24 09:05:02
Serena Davidson
Beértem, egyből lehúztam a fejemet és végignéztem a helységben. Sehol semmi. Most örültem volna, ha úgy tudok szimatolni, mint az apám, de ezt mellőzni kellett. Gyors körbenézés, de sehol senki, intettem a többieknek, hogy jöhetnek ők is, Manó volt a következő, aki bejött mögöttem. Gyors elemzés után, volt egy ajtó, a hely méretéből adódóan a kijárat lehetett az, és még valami a földön, egy csapóajtó szerűség. Óvatosan emeltem fel, majd lefelé vezetett lépcső onnan. A rajzokra, amik a falakon voltak, csak ránéztem, számomra semmilyen jelentősége nem volt. kérdőn sandítottam Rachel irányába, hátha ő tudott ebből valamit, hiszen ő volt a helyi és a pókica szerint még járatos is ezekben a dolgokban. Végül lenéztem a lépcső irányába, ami a csapóajtó alatt volt.
- Lemenjünk? – érdeklődtem a lánytól.
Végül is csak a szelet hallani még odalentről. Lehet, hogy nincs is ott semmit.


#39 2010-05-24 11:40:52
Patriot
Nem éppen úgy sikerült a dolog, ahogy terveztem, de nem zavartatom magam. Végre kicsit mozoghatok, még ha nem is nagyon elrejtőzködve, sőt semennyire, de kikapcsol a dolog. Sokak néznek rám, de nem zavartatom magamat, a szigeten töltött idő, és a S.H.I.E..L.D. Falai mögé zárt napok túl sok volt. A friss levegő, és a mozgás minden pillanatát ki akarom élvezni, ez idő alatt teljesen elfelejtettem, hogy mért is vagyok itt. Újra elfognak a régi érzések, azon kellemes pillanatok, amiket az erdők, és hegyek ölén töltöttem. Ezek után pedig a kellemetlen érzések töltenek el, és nem sikerül egy ágat elkapni, így a földre esek, ami csak bőszít, és a járókelőkre förmednék, de ez az izé meggátolja, és a dühöm is elmúlik. Ekkor eszmélek csak fel, hogy az a két alak leszakadt rólam, vagy én róluk. Körbe nézek, de nem találom őket. Hát nem akarok visszakerülni azzal az elmegyógyíntézetbe, hogy szökési kísérletet terveztem. Megpróbálom így megkeresni a két srácot.


#40 2010-05-24 22:11:24
Tao
Kiderül, hogy miért suttogunk, és elérünk a kriptához, Algernon bemegy, én meg az ajtóban megállok, megkeresem Alexist, és megvárom míg észrevesz, hogy inthessek neki, merre menjen, aztán bemegyek én is.
-Azt mondod, be van csapdázva? - Kérdem a fiút, miközben a lábnyomok mellett haladok, és egy falhoz érek. Megkopogtatom a fal különböző pontjait finoman, hogy kdierítsem, van-e valahol üreg benne, esetleg csak egy álfalat látunk, és mögötte egy folyosót vagy lépcsőt találunk. Ha ez nem jön be, akkor a padlóköveket nézem át, melyik lehet az, amelyiket elmozdították. Végül ott vannak a kripta falában lévő koporsók, helyei, amiről le van kaparva valami, de nem is tudom, minek kéne szerepelnie ott. Mindenesetre legvégrő elkeseredésemben még azt is átnézhetem, hátha valamelyiken kevesebb a por, vagy látszik, hogy elmozdítható. Mindeközben óvatosan mozgok, figyelve arra, nehogy aktiváljak valami csapdát, amiről Algernon beszélt.
-Titkos bejárat lehet, de vajon hol?


#41 2010-05-24 22:22:23
Quentine Constantine
Ahogy bemászok, a hideg futkos a hátamon, és valaki röhög, ez ismerős, mintha a... De nem, ő nins itt, nem szokott röhögcsélni, szól, ha baj van. Igaz, eddig még egyszer sem vadásztam rájuk, mindig ők jöttek hozzám, talán most azért röhög rajtam, mert pont oda megyek, ami elől mindig menekülni próbáltam. Nem, ez nem lehet, itt nem lesznek démonok, csak már megint sokat szívtam... Ugye? Rémülten nézek körbe, aztán bemászok végre, és bent... Hát nem sok mindent találok, ide csak részeg tinik járhatnak, akik poénból összefirkálják a falat pentagrammákkal, mert egyebekkel, de fogalmuk sincs arról, miről is van szó. A csapóajtó viszont meglep. Mióta szokott egy kirptában csapóajtó lenni? Itt nincs rendben valami, valami nagyon nincs. A többiek félnek, érzem, látom, hallom, hogy legszívesebben visszamennének, és velem is pontosan így van ez. De hát valamiért eljöttünk idáig, nem igaz? Egy méylet szívok a spangliból, és érzem, hogy oldódik bennem a feszültség, bár a hatása nem olyan erős, szarul van megtekerve, azt hiszem.
-Le - válaszolom Lornának, és kifújom a füstöt. - Muszáj lesz. A jelek szerint csak egy rakás idióta suhanc járkál idefenn, de a csapóajtó alatt... Bármi lehet.
Visszahangzik a fejemben a nevetés, baszódj meg púpos! Lépcső a csapóajtó alatt.
-Mielőtt megint előremennél, most már nyugodtan elővehetitek a fegyvereket, és hé! Ez nem egy normális hely, aki szembe jön, elég kis valószínűséggel barátságos. Nem a temető kertésze, és nem a kripta gondozója. Szóval előbb lőjjetek, aztán majd én kérdezek.
Kétlem, hogy érteni fogják ezt a szófordulatot, de a lényeget talán leszűrik. Én is előveszem a kábítópisztolyt, és majdnem elröhögöm magam kínomban, hogy ezzel a szarral megyek le a föld alá démonidézőket keresni. Megkergültem? Egész biztosan.
-Fedezem a sort... - Szóval hátul megyek, továbbra is jól jönnek a golyófogók. Na nem mintha itt pisztolygolyóktól kéne félni.


#42 2010-05-25 22:38:19
Thorhalla
~ Rachel – Lorna – Manó ~
A trió elindult lefelé a lépcsőn, Rachel rossz érzése egyre csak növekedett, noha a Púpos most nem csinált már semmit. Nem jelentkezett. Lefele kövezett csigalépcső vezetett a falon időnként lámpás égett, így tökéletesen lehetett látni és haladni. Leérve az alsóbb szintre egy folyosón találta magát a trió, itt is végig égtek a lámpások, a falak végig kikövezve, akárcsak az út, a folyosó végén pedig, ami már az árnyakba veszett mozgolódást lehetett látni.

~ Algernon – Zyro – Alexis ~
Zyro megáll odakint és így Alexis meg tudja őket találni és csatlakozni a két fiúhoz. Beérve a kriptába a lánynak le kellett hajtania a fejét, mert csak két méteres volt a belmagasság. Bent végignéztétek, hogy miként lehetne bejutni a titkosajtó mögé, és hamarosan sikerült is egy kiálló szobrocskát találni, aminek a lenyomásával a fal elhúzódott és mögötte további rész volt látható. Gyanítható is volt, igaz nem nagyon néztétek meg mint, de a kripta nem volt olyan kicsi, mint ami a belső rész. A benti részen egy nagy üres helység volt középen egy díszes koporsóval, rávésve a halott neve, valami újgazdag személy volt. Azonban, ami még látszott üvegek, csövek, és töménytelen alkohol szag csapta meg a triót. Egy illegális szeszfőzde, de semmi egyéb a helyen...

~ Victoria – Shywa – Freyr ~
Hála Freyr varázslatának fényesség kúszik a lenti helyre. A nyomok most már kivehetőek voltak, de nem vezettek sokáig, rögtön balra tőletek volt egy kisebb sírcsoport, csak odáig ment és nemrég elhelyezett virágok voltak az egyik sírnál. A bogarak, minden ilyen létforma. Három kisebb beugró volt ezen a helyen, ahol kisebb sírok voltak, de semmi egyéb nem vezetett tovább. Ez a hely érintetlen volt...

~ Davis – Natasha – Freydis ~
Végeztek az első kripta felkutatásával és zsákutca volt.
- Itt Davis a csapatnak – hallotta mindenki a fülesében a tizedes hangját. – Az első rész nálunk tiszta, megyünk a következőt ellenőrizni.

//Taikuri: bocsi, de nem tudtam tovább várni...//


#43 2010-05-26 08:21:40
Shadow
Freyr-nek hála könnyebben haladunk, de ennek ellenére nem találunk semmit se. Ez jó is, meg rossz is. Hallom a Davist, hogy ők se találtak semmit. A rádiómhoz nyúlok, majd bele szólok.
- Itt Shywa. Ha csak a démonidézőink nem csótányok, akkor itt is minden tiszta. Megyünk a következőhöz. - ezután a többiekre nézek.
- Menjünk, talán a következőnél találunk valami nyomot, mert ide minden jel szerint, csak az elhunythoz jött valaki – kocogtatom meg a táblát aminél a felirat van, de elég óvatosan, csak kb hozzá érek néhányszor, majd megindulok kifelé, hogy aztán a következő kriptába mehessünk be.


#44 2010-05-26 12:11:18
Taikuri
Egyszerű békés napnak indult a mai, azonban ahogyan az már lenni szokott koránt sem ilyen békésen folytatódott. Miután kihevertem az első sokkot, amit az ártatlan nő lelövése jelentett valamilyen másik dimenzióba kerültünk majd vissza. Persze nem állhattunk meg békésen tanakodni, hiszen a világ megmentésre vár. Ez a helyzet kicsit új nekem, hiszen soha nem dolgoztam még együtt hozzám hasonló szuper lényekkel. Arelia sokkal inkább részem tehát őt nem igazán számít. Hm, pont akkor nincsen rajtam, amikor ilyeneket gondolkodok, egészen biztosan tetszene neki. A társalgásban ötletezgetésben nem veszek részt és a hátérbe húzódva hallgatom a fejemben a szokatlan csöndet. Hiába lehet, hogy morgok állandó társam miatt, de bizony nagyon is hiányzik, ha nincsen velem elvégre még is csak az egyetlen egy lény a földön, akire számíthatok. Meglehetősen erős kísértést érzek arra, hogy telepatikusan üzenjek valamit neki, de inkább nem teszem meg. Egy életre elásnám magam, ha megtudná, hogy hiányzik. Nincsen kedvem még egy dolog miatt hallgatni papolását, amikor visszakapom. Szerencsére nem sokára visszaparancsolják rám, amikor kiszállunk a buszból. A fegyvereket természetesen nem fogadom el, sőt teljesen elveszi a kedvemet, hogy ilyeneket osztanak szét. Csöndben követek tehát mindenkit miközben Arelia-val beszélgetek.
~ Sehol semmi. Ez kezd nagyon idegesítő lenni. Jó volna, hogy ha végre megtalálnánk, akiket keresünk, nem szeretem ezt az idegtépő várakozást. ~
- Talán van egy módszerem, amivel megtudnám, gyorsítani a kutatást csak várjanak meg, mert lehet, beletelik egy kis időbe. Képes vagyok beszélni az állatokkal különösen a rovarokkal, pókokkal vagyok szoros kapcsolatban. A segítségükkel gyorsabban fel tudnám deríteni a környéket. Legalább is elméletben. -
Mondom majd miközben Arelia-ra bízom a testemet és hozzálátok, hogy telepatikus képességemet kiterjesszem a környéken lévő állatokra. Ha sikerrel járok, akkor minden fele elkezdenek mozogni a rovarok esetleg a patkányok vagy a varjak, hogy felderítsék a környéket és leszállítsák a szükséges információkat.

Fokozatosan végzem, a munkámat azonban beszélgetésre nem marad időm közbe. Mindenesetre próbálok minél többet megtudni a gazdatestemről, ami egyáltalán nem nehéz mivel Natasha-val ellentétben egyáltalán nem tud ellenállni nekem. Azonban nem valami szupertitkos információ, ami érdekel, ha nem a repülés képessége. Elvileg én is képes lennék szárnyakat formázni és fizikai erőm segítségével akár repülhetnék is. Ehhez persze szükség volna a gazdatestem tudására, hiszen ő mindent jobban tud, mint én. Ketten együtt biztosan találnánk rá valami fajta megoldást. Gondolkodok, miközben leszállunk a buszról. Egyáltalán nem haladok jól a sérülés túlzottan súlyos ellenben valami fickó leparancsol Shywa-ról. Ez egyáltalán nem tetszik, de nem merem kölcsönkérni átmeneti gazdatestem hangszálait a beszédhez. Szépen engedelmesen visszamászok Natasha-ra. Nem akarom, hogy kitörjön a balhé elvégre a csapat egysége most mindennél fontosabb. Reméltem, hogy hiányoztam legalább egy kicsit a gazdatestemnek, de ha így van, ezt egyáltalán nem mutatja. Felhúzott pajzsokkal fogad engem, ami a legkevésbé sem tetszik. Persze beszélgetni tudok vele, de azért kicsit szívesebb fogadtatást vártam volna tőle.
~ Ez előbb is eszedbe juthatott volna. Nem értem miért nyavalyogsz a telepatikus hatalmad és a pókjaid segítségével gyorsan megkereshetsz akárkit. A pókok és más rovarok bárhova beférnek, gyorsan mozognak, és nem kerül különösebben nagy erőfeszítésbe. Amúgy képzeld! Az fél-démon csaj tud repülni és megvizsgáltam a szárnyait. Ha segítenél talán mi is képesek lennénk valami ilyesmire. ~
Mondom, neki lelkesen miközben átveszem a test felett az irányítást, hogy ő nyugodtan koncentrálhasson a dolgára. Nagyon vágyom arra, hogy végre harcolhassak, egy jót ezért remélem, hogy hamarosan sikerrel fog járni.

/Semmi baj. Elnézést sikerült elaludnom: S/


#45 2010-05-26 12:13:17
Tao
-Fejre vigyázz! - Szólok oda Alexisnek, ahogy ő is beér minket.
Megtaláltuk az átjárót, egy szobor volt a kulcs, ilyen megoldással még nem találkoztam, jó lesz megjegyezni. Odaent pedig egy koporsón, alkoholszagon, és egy csomó üvegen kívül nincs semmi. Érdekes, valaki azért csinált titkos termet a kriptába, hogy aztán alkoholt igyon itt, és tároljon? De mire kellenek ezek a csövek? Ó, már értem! Itt állították elő!
-Azt hiszem, a démonidézők és a szeszfőzők közt nem lesz sok átfedés, és kétlem, hogy egy kriptában két titkos átjárót is találunk. Nézzünk inkább meg egy másik helyet! - Javaslom, de igazából Algernonra bízom a döntést, mégiscsak ő van hazai pályán. Hoppá, üzenet érkezik közben az adóvevőn át, Davis jelentett. Aktiválom, és válaszolok.
-Zyro vagyok, az egyik kriptában szeszfőzdét találtunk, azt hiszem... De inkább megyünk tovább.


#46 2010-05-26 12:38:24
Quentine Constantine
Danver üzenetet küld, és majdnem a szívbajt hozza rám - ma már a második lenne, rossz vicc. Mielőtt lemennék, még válaszolok neki, mert azt hiszem, odalent nem lesz térerő.
-Itt Rachel, Lorna és Manó csapata - kezdem körülményesen. - Feltört kriptát találtunk, csapóajtó vezet a föld alá, lemegyünk, nem hiszem, hogy lesz lent adás, ha nem jelentkezünk hamarosan, akkor legközelebb ne kábítópisztolyokkal küldjenek minket. Vééége.
Ezzel, ha lementek már a többiek, én is utánuk indulok. Lámpások vannak a falon, és égnek is, eszerint nem csak arról van szó, hogy itt emberek járnak, de épp most is lehetnek itt, különben eloltották volna a fényeket.
-Pszt - szólok a többieknek, akik elől mennek, és ujjamat a szám elé téve jelzem, hogy egy szót se szóljanak, próbáljanak meg csendesen haladni. Továbbra is lámpások, és a szívem a torkomban dobog. Mi a frászt keresek én itt? Még visszafordulhatok, még nem késő, elsétálhatok, és nem tehetnek velem semmit. Árnyak, mozogtak, láttam! Majdnem felsikoltok félelmemben, alig bírom visszafogni magam, a falhoz kell dőlnöm egy pár pillanatra, és mély levegőt vennem, hogy tovább tudjak menni. Ezek csak emberek, csak emberek, semmi más, csak egy pár ember, nem lesz baj, csak emberek. Nekem van hatalmam felettük, nem nekik fölöttem. Igen, hatalmam van, igen, menni fog, menni fog, oké, menjünk!


#47 2010-05-26 12:57:14
Serena Davidson
Úgy tűnt, hogy irány lefele, és naná, hogy Rózsika marad hátra, mentem továbbra is elől, én talán tudtam halkabb lenni, mint Manó, aki a bőre és külseje miatt kevéssé. Alighogy elindultunk volna rádióüzenet is érkezett, akkor ezek szerint egy zsákutca volt eddig, meg még egy. Nagyon úgy kezdett tűnni, hogy mi vagyunk azok, akik megtaláljuk, bólintottam Rachel-nek, majd lassan és óvatosan szinte lábujjhegyen indultam lefelé. Lehetséges, hogy a pisztolyt nekem is a kezembe kellett volna vennem, de sokkal jobban bíztam a karmaimban, mintsem a fegyverben. Muszáj lesz adamantium... brr. Csigalépcső, amin végigmentünk és odalent egy hosszú folyosó. Furcsa, hogy egy ilyen helyen lámpákat tartanak, hátrapillantottam kérdőn Rachel irányába, aki láthatóan nem volt jó. Előre néztem végül és a távolban mozgolódó árnyak. Elvicsorodtam, már csak az ilyen személyek hiányoztak nekünk ide lenn. Bíztam benne, hogy olyanok lesznek, mint amiket Zyro-ék találtak csak szeszfőzők, bár úgy véltem, hogy ennyire nem lesz szerencsénk. Amikor Rachel végül elindult tovább mögöttünk, azaz felénk, akkor most már kipattintottam a karmaimat és így indultam továbbra is lopakodva előre, már amennyire egy fényes egyenes kikövezett folyosón lehet lopakodni...


#48 2010-05-26 13:22:32
Patriot
Rátalálok a másik a kettősre, akik egy kripta előtt álldogálnak. Nem mondok semmit, nem fűzök semmiféle megjegyzést, csak megyek utánuk. Alaposan összehúzom magamat, ahogy az emlékműbe megyünk. Nem szoktam én hozzá az ilyesmihez... az utóbbi időkben minden túl alacsony, és kicsi. Az erdőben... nem volt ilyen gond. Megint kicsit nosztalgiázok, de nem tart soká. Hirtelen eluralkodik rajtam a félelem, és apró léptekkel megyek a két fiú között. Valami miatt nem tetszik a hely, és ez a bizar titkos kapcsoló csak rá segít. Megcsap a szag, amitől felfordulna a gyomrom elsőnek, de aztán széles mosoly jelenik meg arcomon, mintha minden gondom elmúlt volna egy csapásra. Lapozni kell, a félelemmel szakítottam, az undort dobtam, és csak a két remek barátom maradt. Nagyszerű! Igazából S.H.I:E.L.D.-eskedés közben nem nagyon tudom mit csináljunk ezen a helyen. Aztán most jól megjegyzem a „fejre vigyázz” nevét... Zyro. Nem fogom elfelejteni! Nah, lépjünk tova majd még benézünk öreg... bár ezt csak magamban mondok és a kriptalakóra kacsintok, aki egy ideje már alszik.


#49 2010-05-26 15:39:37
Hjuchia Sakura
Bent egy szobor segítségével kinyitunk egy ajtót. Kicsit kerülget valami rossz érzés ezért csak óvatosan haladok. Odabent viszont, gyomorforgató sza, lepárló felszerelés és némi szesz. Kira. Ezt megjegyezzük! Közben a rádió szólni kezd. Elkezdenek jelenteni a többiek is. Sehol semmi egyenlőre. Zyro válaszol nekik szépen...de hogy mi?
- Azt nem tudod, hogy mi a vércsoport de a szeszfőzde az rögvest beugrik mi?
Vigyorgok majd kicsit szaporább léptekkel kimegyek a kriptából. Nem igen akarok itt időzni. Lesz elég időm egy ilyenben kuksolni. Kiérve egy jó nagyot szippantok a tisztább levegőből. Nem volt valami kellemes odabenn...
- Jolvan akkor menjünk tovább. Nézzünk meg egy másikat. Vaagy csiripeljünk a madarakkal. Hejj de hullámozik itt valami.
Kicsit fura a légkör hírtelen, ismeretlen érzés kerít körbe. A kripta falán egy pillanatra megtámaszkodok aztán mintha valami hasznosat akarnék mondani bal kezemet felemelve, ujjammal az égbe mutatok.
- Oké csapat indul horány, egyenesen mennyünk neki a köfi fáraós kamcsinak!
Szólalok meg erőteljesebb hangon mint szoktam, közbe vigyorgok mint a tejbetök és kis vihorászás is elhaggya a szám.
- Meséljétek pajtik közbe, kéthete vagyoltok itt azt máris ilyen hülyeségeket szórnak a nyakatokba? Ej de rosz lehet nektek, persze nekem is mert játszhatom nektek itt a jó gyereket... kintha az lennék vagy ilyesmi. Hö ekkora hülyeséget a világ nem szütelőt. Az egyszer tuti...ööö...mit is akartam? Ja igen megyük tova...továáb arra.
Bökök el egy út felé amerre még nem jártunk.
- El is felejtettem. Basszus. Mi is a neved Zyro? Meg egyébként is. AZTAROHADT. Te mióta vagy kék?


#50 2010-05-27 19:44:44
Tyler
Akkor ennyit arról, hogy nem szeretnék lemenni a csapóajtón át. Mivel a többiek arrafelé veszik az irányt kénytelen vagyok velük tartani. Lorna mögött mellett haladok, mikor hogy férünk el. A folyosón lámpák adnak egy kis fényt, így nem kell vakon tapogatóznunk legalább. Próbálok nem arra gondolni, hogy milyen szűk ez a járat, inkább csak előrefelé figyelek. Közben a többiek bejelentkeznek, de senki sem talált semmit eddig. Hoppá, ott valakik mozognak vagy valamik. Na talán itt lesz az első démon ember...izé vegyes felvágott találkozó. Akárkik is azok, vagy akármik is, a fal mellé lapulok és úgy próbálok lopakodni az árnyak felé, Lorna után. Én meg a lopakodás...ezt lehet bebuktuk.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:34

#51 2010-05-27 20:35:57
Henry White
Sehol semmi, csak szokványos sírok, meg néhány elszáradt virág. Kicsit csalódott vagyok, valahol kíváncsi vagyok erre az egész démonidézésre. Hogy is zajlik egy ilyen, mennyi mágia kell hozzá. Feltéve ha mágia szükséges hozzá. A többiek sem találtak semmit, Sywha már indulna is visszafelé, intek neki hogy várjon még egy kicsit. Szemügyre veszem alaposan a sírokat egy kicsit. Ártani nem árt és fő az alaposság, és sok időbe sem telik. Ha nem találok semmi érdekeset akkor indulok is visszafelé a többiek nyomában.


#52 2010-05-28 09:43:17
Thorhalla
~ Davis – Natasha – Freydis ~
Natasha nekiáll annak, hogy végignézze a közelben álló kriptákat a bogarak segítségével, azok pedig ezt meg is teszik, miközben a rádióadások végig befutnak ide a többiektől. A bogarak és rovarok semmit sem találtak ezen a részen, ahol ők voltak, minden csendes és nyugodt.
- Davis mindenkinek – mondta a nő a rádióba. – Valószínűleg Manóék csoportja az, ahova menni kell, így mindenki igyekezzen arra a részre. Davis vége!
Néhány másodperccel később újabb üzenetet küldött.
- Jackson, Howlett maradjanak egyelőre kinn és ne menjenek le semmi esetre sem, várjanak a meg minket is! – üzente, majd Freydis-hez és Natasha-hoz fordult. – Akkor menjünk mi is. El tudnád mondani, hogy egészen pontosan mi a képességed? – kérdezte a telepata lánytól.

~ Algernon – Zyro – Alexis ~
A trió is megkapja Davis üzenetét, hogy menjenek Manóék irányába, mert valószínűleg arra kell menni. Algernon-t kissé fejbe csapta a bent levő tömény alkohol gőz és az egész. Fiatal, gyenge szervezet, kinn a levegőn néhány perc és rendben lesz. Ha gyorsan még indulás előtt benéznek a többi helyre, akkor azok teljesen le vannak zárva és nem lehet bejutni a kriptákba, azaz másnak sem sikerülhetett. Így azok is tiszták. Ha azonban elindulnak arra a helyre, ahova kell, akkor ha nagyon sietnek, akkor hosszú percekkel később megláthatják a kriptát, ahova valószínűleg mentek a többiek.

~ Victoria – Shywa – Freyr ~
Miközben Freyr a sírokat vizsgálta, amikben semmilyen különlegességet nem talált Victoria és Shywa a közelben levő másik kettőt is leellenőrizték, sehol semmi. Ekkor érkezett meg számukra Davis üzenete, hogy merre és hova kell menniük. Több kripta pedig ott nem volt, hogy azokat gyorsan megnézzék. Ha mentek oda, ahova kellett, akkor ti is megérkeztek néhány perc sietős séta után arra s helyre, ahol valószínűleg az a kripta van, ahova Manóék mentek be.

~ Rachel – Lorna – Manó ~
A trió az üzenet elküldése után elindult lefele, odalent egyszer még hallottak rádió recsegését, de üzenet már nem jött át rajta, és ők hárman ki is maradtak a többi beszélgetésből. Rachel meg Lorna kellőképpen tud lopakodni, ők halkak, de Manónak a félelme beigazolódott, nem igazán ment neki a lopakodás. De egyelőre nem buktak le, noha a fiúnak jobban kell vigyáznia, hogy halkan közlekedhessen. Ahogyan közeledtetek a távolban a félhomályos részek kezdtek kirajzolódni és egy háromágú elágazáshoz ért a társaság. A fények és mozgások előröl jöttek, most már jócskán kivehetőbben, mint korábban. A két oldalsó folyosó pedig sötétségbe burkolózott, noha mozgást lehetett hallani onnan.


#53 2010-05-28 10:03:36
Tyler
Lorna úgy mozog, mint egy macska és legalább annyira hangtalanul is. Még pipacs csajszi is tűrhető én meg csörtettek itt, mint egy vaddisznó. Talán itt lenne az ideje, hogy alkalmazzam amire a kedves papa Rozsomák tanított a lopakodás terén. Ha meghallotta volna, hogy kedves papának hívtam azt hiszem mostanra úgy néznék ki mint egy felszeletelt osztriga. Na jó elég, koncentrálj különben felhívod a figyelmet bármi is mozog a folyosó végén. Próbálom előhívni ezen irányú ismereteimet és halkan feltűnés mentesen lépkedni a folyosón, takarékra téve magamat. Egy hármas elágazáshoz érünk, megtorpanok és a lányokra pillantok kérdően. Mi legyen váljunk szét vagy maradjunk együtt? Persze megszólalni nem szólalok meg, nehogy lebuktassam magunkat, hisz nyilvánvalóan mozog valami, nem is olyan messze a folyosókon. Ha döntenek, hogy mi legyen akkor indulok is tovább.


#54 2010-05-28 10:39:15
Henry White
Alaposabban szemügyre veszem a sírokat, de semmi különöset vagy gyanúsat nem találok. Ahogy se Victoria, sem Sywha sem talál semmi érdemlegeset. Davis üzenete ekkor ér el hozzánk. Szóval Lornáék találtak valamit, nem csak csótányokat és régi sírokat. Ha belegondolok akkor még szerencsések is vagyunk, hogy már most találtak valamit. Elég nagy ez a temető ki tudja meddig tartott volna míg átfésüljük az egészet. Intek a lányoknak és elindulok visszafelé. Amint kiérünk, megszüntettem a világításként szolgáló energia gömböket. Nem akarok felesleges feltűnést kelteni velük. Pár perc séta után meg is érkezünk a megfelelő kriptához. El is indulok lefelé, ha a többiek is belegyeznek ebbe vagy ha nem kell várnom míg a többiek is megérkeznek.


#55 2010-05-28 16:35:10
Patriot
Az üzenet után, kissé nehézkesen, mintha rugdosnának, úgy indulok meg. Nem vagyok csapat vezető, sem csapat játékos hangulatban, így most kicsit nyomottan kullogok a két srác mögött. Nagyokat sóhajtok, és a lassú lépteimet felgyorsítom, ha a kettős úgy akarja, de nem szívesen. Remélem mi hamarabb mehetünk haza felé, mert nem a mi dolgunk... legalábbis nem az én dolgom a Földet a hátamon cipelni, és mentőakciókat szervezgetni. Szóval essünk túl gyorsan ezen az egészen. Amúgy sem tesz jót nekem a túl sok izgalom szerintem.


#56 2010-05-29 07:25:16
Tao
Algernon hirtelen különösen kezd viselkedni, beletelik némi időbe, míg rájövök, hogy valószínűleg az alkohol okozhatta.
-Attól tartok, kicsit berúgtál, reméljük nem komoly, hiszen nem is ittál. Lélegezz mélyeket, a friss levegő talán segít, végülis a szagtól lettél részeg is.
Üzenetet kapunk újra Davis tizedestől, úgyhogy ideje mennünk.
-Zyro vagyok, indulunk Ethanékhez - válaszolom a kommunikátorral, aztán el is indulok abba az irányba, amerre ők is indultak. Alexis kedvesnek tűnik, igaz, nem beszél sokat, de az arca alapján biztos barátságos, ha már egyszer megismerte az ember.
-Elég hallgatag vagy. Biztos csak a temetői hangulat miatt, azt hiszem, rám is hatással lehet, nincs túl jó kedvem. Bár nem tudom, hogy attól van-e, hogy démonidézőktől kel megvédenünk a világot, vagy a temetőtől.


#57 2010-05-29 07:49:58
Quentine Constantine
Haladunk tovább, oké, minden rendben, MÁR HOGY LENNE RENDBEN? Totál nincs rendben, de azért haladunk, persze előttem ez a barom csörtet, mint egy vaddisznó, így nem lesz nehéz kiszúrniuk. Elágazódás, megszólal a vészcsengő: ne válj szét! Középről fény jön, oldalról mozgás, mivel mi nem látunk a sötétben, nehézkes lenne, ha pedig fáklyát viszünk magunkkal, simán észrevesznek, szóval marad a középső út - azt hiszem. Mutatok a többieknek a középső út irányába, és hosszabb tökölés nélkül haladok tovább. A rádió recsegése gondolom arra utalt, hogy valaki üzenni akart, de mondtam, hogy nem lesz vétel. Síri csend és hullaszag - végülis egy kriptában vagyunk, vagy legalábbis alatta. A fegyveremet szorongatom, mintha az egy varázsütésre megmentene mindentől, jobbat nem tudok, csak menekülést, de azt hiszem, nem az most a legmegfelelőbb döntés. Talán.


#58 2010-05-29 08:55:23
Taikuri
A kicsiny szolgálóim a parancsomnak engedelmeskedve átkutatják a környéket, de nem találnak semmit, ami érdekelhetne bennünket. Egyelőre nem engedem, őket szabadon mivel még szükség lehet rájuk. Amikor Davis-t és a különös fiatal lányt követve felérek a lépcsőn a rovarok, bogarak, pókok mind körém, gyűlnek és meghatározott távolságban követni kezdenek. Úgy irányítom őket, hogy folyamatosan ellenőrzésük alatt tarthassam a környéket, de nem engedem, őket olyan messzire ahonnan esetleg nem tudnának beavatkozni harcra, kerül a sor. A képesség kérdésére nem válaszolok, rögtön hiszen még sem bízhatok meg egy olyan emberben, aki gyerekek kezébe fegyvert ad. Persze tudom, hogy csak kábító lövedék és hogy szuperhős palántákról van szó, de akkor sem helyes. A végén még megint megsérül valaki, mint legutóbb az a szárnyas lány. Utálom a fegyvereket, amelyek gyakorlatilag megöltek, és helyette egy szimbionta életformára kényszerülök. Kedvelem ugyan Arelia-t és hiányozna, ha nem lenne, de aggaszt, a tudom, hogy nem nevezhetem magam egyszerűen mutánsnak, mint az előtt. A gagyi kis szupererőmmel valahogy sokkal inkább közel éreztem magamhoz az embereket, hiszen a családban is szinte mindenki mutáns volt. Szimbionta hordozóval azonban még soha sem találkoztam, ami még jobban elszigetel a környezetemtől.
- Képes vagyok irányítani a rovarokat és van egy élettársam, aki meg spórolja ruházkodási és betegbiztosítási költségeket. Maguk mit tudnak? Szerintem nekem elég gagyi szupererő jutott. Bár még nem találkoztam más szuper lénnyel. –
Próbálkozom beszédbe elegyedni velük és némi információhoz jutni. Magamról nem árulok el többet, mint amit most tudok, elvégre semmi közük hozzá én nem vagyok a csapat tagja. Amúgy sem jó, ha kezükbe adom az ütőkártyámat.

Irányítom Natasha testét és koordinálom a mozgását még ő rovarok irányításával foglalatoskodik, Kivételesen úgy látszik, hogy okosan viselkedik, és megfelelő döntést hozza, amikor nem beszél a képességeinkről, sőt még az is tűrhető, ahogyan rólam beszél. Azt pedig hogy egy elő ruhatárként kezel eddig is tudtam már kezdek beletörődni a dologba. Már csak a többes szám használatára kell rá vennem és akkor egészen jó lesz a dolog, és ha már ruhatár vagyok, akkor legközelebb szép kis szoknyácska és csinos kis blúz leszek és nem fog érdekelni a véleménye. Minden nő jól akar kinézni, kivéve őt, és ha én nő vagyok, akkor én is jól fogok kinézni. Persze az én külsőmhöz hozzájárul ő is mivel egyek vagyunk, de hát elég jó alapanyag csak kicsit kezelésbe kell vennem. Dolgom egyelőre nem akad, így amikor kifundáltam a gazdatestem elleni öltöztetési merényletet elkezdek a repülésről fantáziálni és azon gondolkodni hogyan is repülhetnék egyszer Natashaval.


#59 2010-05-29 10:04:10
Serena Davidson
Hátra-hátra lestem, hogy a többiek megvannak-e, és úgy tűnt, hogy mindenki jön utánam, kisebb nagyobb sikerrel és hangossággal. Manónak szegénynek nem ment ez, de a lányoknak igen. Óvatosan haladtam a fal mellett, biztonságból nézve, hogy merre lehetnek csapdák, a falban, talajon valamilyen drót, esetleg a kövezet más és nem kéne rálépni, mert az fájna. Végül egy elágazásba értünk, gyanakodva néztem először balra, majd jobbra, végül vissza balra és újra jobbra. Nem tűnt egyik sötét alagút sem túl bíztatónak főleg, mert úgy hangzott, mintha mozogna is benne valami, brrr. Nem akarom tudni, hogy mik lehetnek azok, a többiek is az előre részre szavaztak láthatóan, arra fények és határozottan árnyékmozgások. Remek, így a fal mellett osontam tovább, hogy végre azt is megláthassuk, hogy mi is van arra.


#60 2010-05-29 15:34:24
Shadow
Még egy kicsit Freyr miatt maradunk sírokat ellenőrizgetni, majd kapunk egy üzenetet Davistől, hogy Manóék találtak valamit, s menjünk oda. Rögtön megindulok, hogy segíteni tudjak én is a többieknek, s a kis csapatunk többi tagja is így tesz. Nem épp lassan ballagva haladunk arra amerre Manóék mentek, s mikor oda érünk, akkor elkapom Freyr vállát, s hátra húzom.
- Vic megy elől, nála van pajzs is. - mondom csendesen, majd miután Vic megindul előre, csak utána engedem Freyrt és megyek én is utána. Nem akartam, hogy fölöslegesen kockáztasson, mikor ott van Vic is, aki képes védeni magát, s minket is a pajzzsal. Amint megindultunk befelé, a pisztolyt előhúztam, s mindenre figyelve haladtam előre. Nem akartam zajt csapni, ezért a mancsom elé is néztem, hogy ne lépjek rá semmi olyanra, amire nem kéne. Ráadásul a karmaimra is figyelnem kellett, hogy felemelve tartsam őket, s ne kopogjanak a padlón minden lépésnél, meg persze, hogy se a farkammal, se a szárnyaimmal ne verjek le semmit se. Muszáj volt amennyire csak lehetett csendben maradnunk. Remélem, hogy még nem szúrtak ki minket, mert ha igen, akkor kellemetlen lesz a szitu...


#61 2010-05-30 08:57:17
Thorhalla
~ Rachel ~ Lorna ~ Manó ~
A trió haladt előre, a rossz érzésük csak növekedett minden lépéssel, noha legalább már a maguk mögött levő két alagútból nem hallották a motoszkálást, ami arról jött, de így ezt felválthatta az, hogy valamit maguk mögött hagytak. Több rádió üzenet sem érkezett, a folyosó végére elérve pedig egy lefele vezető lépcsősorba akadt a társaság, mozgást nem láttak, de lentről továbbra is látszottak az árnyak mozgásai, ha lementek a lépcsőn hamarosan meg is látszik, hogy miért, egy hatalmas kapu ontotta a fényeket magából, amiatt látszottak a mozgó árnyak. Ha közelebb mentek, akkor átnézve rajta egy hatalmas csarnok tetejét látjátok, ami a mélybe veszik és ebben pedig egy hatalmas oszlop lebegett. Szó szerint lebegett.

Kapu:
Angyal Temető (Brooklyn) Underground-of-python

Oszlop:
Angyal Temető (Brooklyn) Underground

~ Mindenki más ~
Mindenki elindult a megfelelő irányba, közben Davis és Freydis válaszolnak Natasha kérdésére.
- Semmit sem, pusztán ügynök vagyok, de egyszerű ember – nézett Sarah a lányra. – Igaz katonai alapkiképzésen átestem és S.H.I.E.L.D. képzésen is, de csak ennyi. A képessége pedig nem „gagyi”, hanem igen hasznos tud lenni. A hercegnő nevében nem beszélhetek – pillantott az Asgardi-ra.
– Nem szeretem, ha így hivatkoznak rám – mondta. – Én, akárcsak a nagyapám, atyám és a nagynéném a viharok felett van hatalmam. Némileg képes vagyok a sérüléseket viszonylag gyorsan begyógyulni és, mint asgardi ellenállóbbak a csontjaim és a bőröm is, mint az embereknek. A képességed pedig nagyszerű – mosolygott. – Ha nem sikerült még korábban „szuper lényekkel” találkozni, akkor azt hiszem, hogy a legjobb helyre csöppentél.
- Thor és Loki unokája – egészítette ki Davis Freydis. – Nem tudom hölgyem, hogy mit tud Asgardról, észak isteneinek otthonáról. Freydis hercegnő, Thor fiának és Loki lányának idősebbik gyermeke. A szülei Asgard uralkodói, így ő jelen pillanatban Asgard trónörököse. Igaz ebben a csoportban senki sem hétköznapi, de meg is érkeztünk...
Ez a hármas ekkor ért ide és meglátták az résnél levő Shywa, Freyr és Victoria hármasát...

A trió meg is érkezett és Freyr azonnal indult volna lefelé, még maga Victoria is nyúlt volna utána, hogy megakadályozza, hogy bemenjen a kripta területére, hiszen ne pont ő menjen, akit egyetlen lövésből le tudnak szedni, vagy bármivel. Ahogyan hátrébb húzódott a trió a táskából, ami Vic-nél volt elővette a pajzsot, majd tovább pakolászott.
– Egyelőre nem megyünk le – mondta Vic, miközben felvette a maszkját. – Nem azért küldtek ide minket, hogy mi is esetleg csapdába fussunk – egy kattanás, ahogyan a fegyvert ellenőrizte. – A szabályzat szerint megvárjuk a többieket – a fegyver a helyére, felvette az első kesztyűt. – Amint megvannak és a parancsnok, jelen esetben Davis tizedes – másik kesztyű is a kezére került. – Megérkezik, majd ő kiadja a parancsot az indulásra – ezzel a melegítőjét is ledobta bele a táskába, majd a pajzsot a kezébe vette és elmosolyodott. – És már meg is érkezett.
A megérezte a páros, hogy egy Asgardi is van a közelben. Ha abba az irányba nézett a páros, amerre Vic, akkor tényleg megláthatták a Natasha, Freydis és Davis csoportját, ahogyan ideértek.

A leglassabb a három csoportból a Zyro, Algernon és Alexis csoportja volt, már csak azért is, mert a még mindig kicsit szédölgő Algernon-t támogatni kellett egy kicsit, de mire megérkeztek hála a regenerációjának már semmit sem érzett a korábbi bódulatból, amit az alkohol tömény gőze okozott. Mire a trió megérkezett mindenki ott volt a kripta hátsó részénél, kivéve azt a triót, aki erre indult el. Ahogyan odaértek Davis beszélni kezdett.
- Rendben van, mindenki itt van – mondta. – Miller maga megy elől, utána Zyor a képessége miatt, utánuk a sor szabad, utolsó előtti Miss. Chandler, majd a hercegnő, a sort én zárom. A rádió adásokra nem válaszolnak lehet, hogy csak fedett a rész, így nincs idő a rovarokra – nézett Natasha-ra. – Akkor indulás!
Ezzel kiadta a parancsot és mindenki indulhatott befelé, ablakon bemászni, majd bent a csapóajtón le egy csigalépcsőre érve.


#62 2010-05-30 11:12:01
Patriot
közben Zyro megszólal. Nekem beszél? Hozzám szólt? El telik jó néhány másodperc, mire felfogom, hogy tényleg hozzám szólt, majd csak ekkor nézek rá, mert eddig a talajt vizsgáltam, hogy bele ne lépjek valamibe. Rá meredtem, majd kicsit összébb húztam a szemöldökömet.

-Igen.

Válaszolok. De hogy ezt az „igen”-t mire értettem, döntse el ő maga. Igazából én sem tudom. Most nincs kedvem beszélgetni. Mikor megérkezünk a csapat többi részéhez, Davis parancsolgatni kezd, és én akár egy kis angyal, engedelmesen bólogatok neki, még akkor is, mikor nem hozzám beszél. Utolsó előtti. Rendben, nincs ellene kifogásom. Megindul a sor, és nincs szándékomban különcködni. Teszem amit kell.


#63 2010-05-30 14:05:15
Tyler
Veszem a lányok jelzéseit, nem is nehéz észrevenni ahogy azt tanácsolják maradjunk együtt. Bólintok nekik, hogy egyetértek majd elindulunk az általuk választott úton. Örülök mint Logan ha lecsaphat, hisz kezdek egyre jobban belejönni ebbe a lopakodás témába. Egy újabb lépcsőn vágtatunk le, aminek az eredménye....nos egy hatalmas nagy kapu meg egy lebegő oszlopszerűség ha jól látom.
-Azt a rohadt....-
Suttogom magam elé, miközben a kaput figyelem amiből fény árad folyamatosan. Megtaláltuk a démonidézőket, gondolom ez az ő művük lesz. Mert amúgy ki a fenének jutna eszébe egy lebegő oszlopot építeni egy kripta alagsorába, nemde bár igazam van. Na most aztán mi legyen pillantással nézek Lornára, aki meglehetősen meglepődve nézi a kaput. Nem csodálom.


#64 2010-05-30 18:04:31
Tao
Alexis válasza azt igazolja, hogy valóban szűkszavú, még akkor is, ha a válasza nem is pont erre vonatkozott közvetlenül. Csendben támogatom Algernont, aki már egész jól van, mire odaérünk a többiekhez. Davis tizedes elmondja, hogy fogunk haladni. Victoria megy előre, utána én, ezt megjegyzem, nekem erre kell figyelnem, mindig Victoria mögött maradok, őt kell fedeznem.
-Mehetünk - jelentem ki, és besorolok Victoria mögé, hogy bemásszak az ablakon, onnan meg tovább a csapóajtóhoz. Nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek ez a hely, csak remélni merem, hogy itt is egy szeszfőzde van eldugva. De attól tartok, nincs akkora szerencsénk. Vagy éppenséggel van akkora szerencsénk, hogy démonidézőket találunk. Igen, így a helyesebb.


#65 2010-05-30 19:10:17
Quentine Constantine
Egyre nehezebb továbbmenni, minden lépésnél visszafordulnék, és fogalmam sincs, mi az, ami egyáltalán előrevisz még, nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb erre a feladatra, sőt, az utolsók közt lennék. Görcs áll a kezembe, úgy szorítom már azt az átkozott pisztolyt, ami úgysem védhet meg semmitől, de még mindig jobb, mintha azért kéne imádkoznom, hogy bukkanjon fel végre a púpos. Úgy legalább nyugodt szívvel kezdhetnék rohanni a másik irányba. Folyosó, lépcső, folyosó, kezdek megőrülni, milyen mélyen lehetünk egyáltalán? Miféle erők vájhatták ezt a helyet úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel? Valamiért az első szó, ami eszembe jut válaszként, nem az, hogy evilágiak. Fényt látunk, de erősebbet, mint eddig, és ahogy közeledünk, egy kapu tűnik fel. Gombóc a torkomban, a pulzusom már megint túl magas, és izzadok, mint egy ló. Remegő léptekkel megyek a kapuhoz, hogy belessek rajta, de már tudom, hogy nem kéne benéznem.
Egy roppant csarnok és egy gigantikus lebegő oszlop. Oké. Csak ennyi? Rendben. Rosszabb is lehetett volna. Például, ha őrök vannak az ajtó mögött, és meghallják, ahogy Manó megszólal. Halkan röhögni kezdek, amoylan félig elfolytott kuncogás, ahogy hátrálok az ajtótól, és a lépcsőhöz érve leülüök a legalsó fokra. Hogy is nem gondoltam erre. Ez nyilván egy álom, más nem is lehet. Csak álom lehet. Álom lesz. Álomnak kell lennie. A valóságban nincsenek végtelen mélységű utak a föld alá, ahol borzadalmas tárnákban lebeg egy oszlop, ami legjob indulattal is egy másik univerzumból, vagy létsíkról származik. Nem tudom abbahagyni a röhögést.


#66 2010-05-30 19:56:10
Hjuchia Sakura
Dölöngélek jobbra balra röhögcsélve. Zyro segítsége jól jön. Fojton motyogok valamit de a levegőn hamarost ki is tisztul a fejem és ahogy egyre jobban leszek úgy egyre kevesebbet motyorászok és végül ahogy odaérünk a többiekhez már egész jól leszek. Vissza is burkolózva rögtön némaságba. Beállok Zyro után és haladok lefelé utánuk. Lentebb megfogom Zyro vállát és picit a figyelmét magamra vonom.
- Figyi amiket mondtam...tekinthetnénk nem meg történtek?


#67 2010-05-31 08:37:06
Serena Davidson
Mentünk tovább és végre a folyosó végére értünk. Időközben többször is hátra néztem, mert rossz érzésem volt, de semmit sem láttam. Továbbra is semmi sem, újabb lépcsők a többiekkel együtt lementem rajta, még mindig halkan, és végre megvolt a fény forrása. Woa! Tátott szájjal néztem a kapura néhány pillanatig, ezt hogyan csinálták meg itt? oké, most már teljesen biztos voltam abban, hogy jó helyen járunk és nem tévesztettük el, hogy merre is kell mennünk. Megborzongtam a látványtól és Manó felé kaptam a tekintetemet, amikor megszólalt. Ennyit arról, hogy nem fogják tudni, hogy itt vagyunk és titokban maradunk. Közelebb sétáltam a kapuhoz Rachel mellett és én is átnéztem rajta. Egy hatalmas oszlop, ami iszonyú mélységbe veszett, aranyló fények. Oké, van egy olyan érzésem, hogy nem kellett volna egyedül ide bejönnünk. Én is hátráltam néhány lépést, ez nem az a kellemes hely és érzés volt, hogy ott akarjak maradni annál az oszlopnál, noha csak ott van és nem csinált semmilyen fenyegetőt. Az átokba! Maga a megjelenése is fenyegető volt ennek!
- Vissza kellene ford...
Elharaptam a mondatomat, már ebből is sejthették, hogy mit akarok és nem kéne még jobban felhívni a figyelmüket arra, hogy itt vagyunk. Odaléptem Rachel-hez, hogy felsegítsem a földről... remélem a többiek jönnek valahol...


#68 2010-05-31 19:19:59
Shadow
Vicre pillantok, miután sikerül megállítani Freyrt. A lány csak magyaráz, és magyaráz, mire aztán megköszörülöm a torkomat, s mikor oda ér végre mindenki odaér Davis elmondja a remek tervét, akkor megszólalok.
- Davis tizedes, ugye jól rémlik, hogy magánál van az egyetlen éles fegyver? Akkor elárulná, hogy miért akar hátul lenni? - pillantok a nőre, majd megindulok befelé, ha válaszol válaszol, ha nem nem. Elég időt vesztettünk, így besorolok Al mögé, s készenlétben tartva a pisztolyt haladok amennyire csak tudok hangtalanul. Nem akarok most egy újabb társat elveszteni. De ezután szinte teljesen biztos, hogy jobban felszerelkezve jövök már alapból is „túrázni”. Valahogy a baj nem képes minket elkerülni sohase. Próbálok megnyugodni, hiszen tiszta fej kell, ahhoz, hogy pontosan tudjak lőni, s itt minden lövés számít.


#69 2010-05-31 21:43:12
Taikuri
Velem ellentétben újdonsült szövetségeseim készségesen válaszoltak a kérdéseimre. Davis nem felől nem érzek hazugságot, azonban a hercegnő tudatához nem bírok hozzá férni. Kicsit hitetlenkedve hallgatom a mondani valóját elvégre én őseim is ezekben az istenekben hittek, és mint tudós nehezen fogadom el, hogy ők tényleg léteznek. Persze, a médiába és minden fele hallani asgardiakról de akkor is furcsa élőben találkozni eggyel. A telepatikus védelme tényleg és a bevallott képességei minden esetre tényleg isteni szintűek. Ráadásnak, ahogyan kiveszem a szavaiból ez a fajtája között egyáltalán nem is ritka. Egyre inkább lesz, kisebbségi komplexusom lenni úgy látszik, a szuperhősök között nem vagyok valami nagy szám. Akárki akármit is mond a képességem nem egy nagy valami és úgy látszik Arelia sem erősít olyan sokat rajtam mit, ahogyan azt hittem. Lehet, hogy Davis csak egy ember de ő legalább tisztességes kiképzést kapott én még verekedni sem tudok rendesen. Bár a szinbiontám mindenkit lezúz azért nem ártana egy kis gyakorlás, szerintem azt az asgardi csajt meg sem bírnánk sebezni, szupererő ide vagy oda. A bogarakat egyelőre elengedem, de utasítom őket, hogy maradjanak a kripta közelében, hogy ha szükségem van rájuk, akkor bármikor hívhatóak legyenek. Bármennyire is gyengék, de igen csak megnövelhetik a létszámunkat, ha helyzetünk szorulttá válik oda lent. A képességemet, alig ha zavarja meg az ha föld alatt vagyok sőt szerintem ott csak még több csúszómászóval találkozhatunk.
A mitológiai tudásom kimerül az alapoknál. Az istenek modern kori magánélete nem tartozik a szakterületeim közé. -
Válaszolom kurtán miközben továbbra is a környéket fürkészem. Hamarosan elérünk a kriptához. Igyekszem nagyjából előre állni hogy közelebb legyek Victóriához elvégre ő az egyedüli ember akiben őszintén megtudok bízni. A parancsokban én sem értem a logikát elvégre, ha hercegnő gyorsan gyógyul és nehezen sebezhető, akkor neki kéne inkább elől mennie. Victorianak lehet, ott van a pajzsa de nem rendelkezik szuperképességekkel engem a szimbionta remélhetőleg összerak ha valami baj történik.

A békés pihenő időszakomnak hamarosa vége szakad, hiszen hamarosan elérjük a kriptát, nekem pedig fel kell készülni a harcra. Natasha-ra ezen a téren kevésbé lehet számítani. Ő nem az a harcos fajta én viszont szívesen beverem azoknak a mocskos démon vagy mit idézőknek a képét. A hátunkból csápokat növesztek, a kezek koordinálását meghagyom, a gazdatestemnek mivel ő könnyebbe tud célozni a hálóvetőkkel. Azt hogy a gazdatestem közel akar lenni Victoriahoz és aggódik, érte nehezen bírom felfogni még soha nem tapasztaltam ilyen érzelmeket tőle, de most nem akarok vele erről beszélni, mert csak feleslegesen elvonná a figyelmünket a ránk váró ütközet előtt. Nem tudom, hogy akarom-e hogy legyen egy barátja rajtam kívül elvégre így is alig bírom vele elfogadtatni, hogy ő nem egy önálló személy. Azt meg különösen nem akarom, hogy pár kapcsolata legyen, hiszen az megint egy pluszteher ránézve. Remélhetőleg szöszi, így vagy úgy de visszautasítja, és ezzel elintézi, hogy ne legyen egy darabig problémám. Ezt neveznék az emberek úgy, hogy önzőség? Akkor most én önző vagyok? Elvégre saját testemről is szó van, és engem nem lehet levetni, mint egy ruhát. Viszont ha részem, akkor az érdekem hogy jó legyen neki és lehet hogy ha jobban megismeri a lányt akkor engem is bemutat és akkor nekem is lesz egy új barátom. Elvégre, ami az övé az-az enyém.


#70 2010-05-31 22:02:29
Henry White
Victoria húz vissza a bejáratból. Engedem, hogy arrébb húzzon, a heveskedés semmi jóra sem vezet. Míg Vic kicsomagolja a felszerelést, a kriptát veszem szemügyre jobban. Semmiben sem különbözik a többitől, legalábbis a felszínen. Az, hogy mit rejt a mély az különbözhet a többitől. Nagyon is. A többiek is rövid úton megérkeznek és Davis máris indulásra szólít fel minket. Csak vállat vonok a sorrendre és megyek a többiek után, valahol a sor közepén, lefelé a csigalépcsőn. Ha szükséges létrehozok pár fényforrást ismét.


#71 2010-06-01 09:13:42
Thorhalla
~ Nagy csapat ~
Davis nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miért ő és Freydis maradnak hátra, hanem előre tessékelte a csapatot. A kriptában pentagrammák voltak a falakra vésve, de ezeknek semmilyen jelentősége nem volt, bárki fel tudta a mezei sátánista jeleket rajzolni a falra. Alexisnek egy kicsit le kellett hajtania a fejét, főleg a lépcsős résznél, mert alacsony volt a fal. Ahogyan leértek egy hosszú folyosóra értek, olyan három méter széles és legalább három és fél méter magas, így Alexis is nyugodtan tudott haladni. Azonban alig tett a csapat néhány lépést a hátatok mögül lépések, futás zaja hallatszott. Nem bakancsoké, mások érkezetek.
- Ideje volt, hogy ideérjenek... – morgott Davis. - Ezért akartam hátul lenni, remélem már megérti! Hercegnő segítsen!
Pillanatokon belül a csuklyás alakok jelentek meg a lépcsőn ott, ahol az előbb megérkeztek. Davis tüzet nyitott rájuk, Freydis körül pedig szél kezdett áramlani és a kezei között villámok cikázni. Algernon kezébe újfent fájdalom hasított. Az ellenfél részéről nyílpuska lövedék vágódott a csoport közé, és lövések is eldördültek.
- A többiek menjenek előre a többiekért! Ez parancs! – kiáltott a többieknek. – Miller vigyázzon a hátsójukra!
Vic azonnal intett mindenkinek, hogy siessenek és elindult a folyosón. A távolban árnyak mozogtak a folyosó végén, azonban a társaság először csak egy hármas elágazáshoz jut, előre megy tovább a folyosón, ahol még mindig látszanak a mozgó árnyak, azonban a csapat érzi, hogy a másik két irány, két sötét folyosó részen is mozgás van és vannak valamik, valakik az árnyak között...

~ Lenti trió ~
A trió abból az irányból, ahonnan érkeztek lövéseket hallottak és kiáltozásokat, ám nekik sem volt túl könnyű dolguk, ugyanis eddig nem látott oldalsó falakból csuklyás alakok kerülnek elő, szám szerint hat darab és ebből hárman fegyvert fognak a társaságra. A másik három egyelőre megállt a háttérben és nem tettek semmit sem.
~ Most megmutathatod, hogy jobb vagy az apádnál ~ halhatta a púpos hangját Rachel a fejében. ~
- Adjátok meg magatokat kölykök – mondta az egyik, férfi volt. – Hacsak nem máris holtan akarjátok végezni, mint azok odafent...


#72 2010-06-01 09:58:31
Tao
-Ahogy akarod - válaszolom Algernonnak, és lemegyek a lépcsőn.
Ahogy elindulunk lefelé, nem telik sok időbe, és rögtön támadás érkezik - csak az a furcsa, hogy hátulról. Davis parancsot ad, hogy menjünk tovább, ők majd leszerelik ezeket a csuklyásokat, így nem is totojázok, ha Victoria elindul, követem én is, és most már a pisztolyomat is előveszem, és kibiztosítom. Egy elágazáshoz érünk, Victoriara nézek.
-Most mi legyen, különválunk, vagy együttmaradunk? Szerintem együtt több esélyünk van, de akkor meg irányt is kell választani. Nekem a fény szimpatikusabb a sötétségnél - jegyzem meg, és ezzel utalok arra, hogy legsívesebb egyenesen mennék, mert a másik két járatból zajokat hallok, és ráadásul nem is látnék semmi ott.


#73 2010-06-01 10:42:39
Quentine Constantine
-Ne érj hozzám! - Sikítom Lornára, mikor fel akar segíteni.Nem kell a segítsége, nem kell semmi, csak el akarok innen tűnni, ki akarok jutni. Ahogy felállok, és fordulnék hátra, hogy felmenjek a lépcsőn, lövéseket hallok. A többiek? De kire lőnek? Mielőtt ezen elgondolkozhatnék, felbukkan hat fickó, és egy hang. Végre valahára, púpos, öreg púpos, barátom, már úgy hiányoztál, jó hogy megint hallom a hangod. De miért emlegeted az apámat? Talán ő is járt itt? Ő talán elbukott, amikor itt volt? Akárhogy is, én nem fogok.
Jól van, a púpos itt van, akkor nem lehet gond, majd jön szépen egy démon is nem sokára, de ahhoz még alakot is kell öltenie, addig pedig csak ezek a mitugrászok vannak. Pisztoly van náluk, nálam meg golyóállomellény.
-Nem akarunk bajt, megadjuk magunkat - mondom, mielőtt Lorna vagy Manó támadnának, és pillantásommal is jelzem, hogy maradjanak nyugton.
Szinte gyerekjáték belenyúlni a fickó fejébe, aki rám céloz, csak arra kell rávennem, hogy egy kicsit mozdítsa el a fegyverét, és lőjje le szépen a másik csuklyást. Aztán a harmadik szépen célozza meg az elsőt, és ő is lőjön. Aztán jöhetnek a többiek, akik még nem vettek elő fegyvert, gyerünk fiúk, mindent bele, egyik se maradjon életben. Azt hiszem, jobb, ha hasra vetem magam, mielőtt elngem is eltalál egy kósza lövedék. Na, büszke vagy rám, púpos, jól csinálom? Jobb vagyok, mint az apám? De még mennyire, kezdetnek nem hagyom magukra azokat, akik számítanak rám, de még mennyivel jobb vagyok.


#74 2010-06-01 12:52:57
Hjuchia Sakura
Mint egy számítottak rá, hogy meg fognak támadni minket. Mondjuk ez egyértelmű volt. Senki se szereti, ha betolakodók vannak. Freydis kezei között a villámok ahogy megjelennek egyidejűleg, ismét fájdalom hasít a karomba. Szisszenek egyet, egy ritmust tévesztett lépés után viszont elkezdem szedni a lábam. Nem állok meg kötekedni. Minél messzebb nekem annál jobb. Egy hármas elágazás. Zyro gondolkozik és javasolja az előrét.
- Jó akkor egyenesen!
Állok meg a bejáratánál majd megindulok. Remélem a többiek is jönnek erre és nem akadunk fent egy útválasztáson.


#75 2010-06-01 14:22:21
Tyler
Na akkor szépen visszafelé kezdünk el haladni, meg kell mondjam egész belejöttem ebbe a lopakodós témába. Ennek sem örülhetek sokáig, mivel valami oldaljáratból vagy falból hat csuklyás alak lép elénk. Néhánynak fegyver van a kezében. Ezek meg honnan a búbánatból kerültek ide. Már támadnék is rájuk, mikor látom Rachel, hé végre eszembe jutott a neve, felad minket de mintha mással próbálkozna. Na jó hagy csinálja azt amit csinál háétha bejön neki. Szép lassan, felveszem az acélbőrt, de csak ott ahol a ruha takarja, nehogy támadásnak vegyék. Felkészülök, hogy Rachel elé vessem magam, ha ezek elkezdenének lőni ránk. Eddig ez a terv, aztán a többit meglátjuk. A többiek is harcolnak, nyilván ők is ezekkel az alakokkal találkoztak, csak fentebb.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:38

#76 2010-06-01 14:37:47
Henry White
Egyesek még mindig a sorrenden vitatkoznak, de ez oly mindegy legalábbis a számomra. Nem ez a lényeg. Ahogy haladunk, a falon mindenféle jelek és firkák vannak. De egyiket sem érzékelem mágikusnak, csak firkálmányok semmi több. Léptek hallatszanak és Davis, Freydis harcba bonyolódnak. Bólintok a többieknek és haladok gyorsan tovább a folyóson. Egy hármas elágazáshoz érünk, ahol mindhárom részből mozgolódást lehet észrevenni.
Menjünk a középsőn, de akik hátul maradnak figyeljenek nehogy hátulról kapjuk a meglepetést.-
Szólok a többieknek és ha elindultak akkor, én is hátulsók közt maradok. Teremtek 3-4 apró energia gömböt. Egyrészt jól jön világításnak, másrészt harcban is feltudom használni őket, ami úgyis a nyakunkon van.


#77 2010-06-01 17:30:06
Serena Davidson
Rachel tiltakozik, hogy felsegítsem és menjünk innen, az átokba a fajtájával! És még úgy tűnt, hogy észre is vették, hogy itt vagyunk, ugyanis eddig nem látott helyekről előkerültek csuklyások. Remek! Szeretem a csuklyásokat! Annyira rejtélyesnek próbálnak tűnni, hogy nem igaz, vicsorogva néztem rájuk és támadóállást vettem fel, golyóálló mellény volt rajtunk, így lelőni nem lesz olyan könnyű minket, Manónak meg nekem amúgy sem árt, bár fáj. Vicsorogva néztem az alakra, aki felszólított minket a megadásra szólított fel minket. Hát, ha azt hiszi, hogy megadjuk magunkat, hát nagyon téved, nem arra tanított az apám, hogy így tegyek. Megrökönyödve fordultam Rachel felé, amikor azt mondta, hogy de megadjuk magunkat. Visszaengedtem a karmaimat a helyükre, de még mindig ugrásra készen voltam, hogyha bármilyen gond adódik, akkor azonnal védhessem a nem éppen golyóálló társunkat.


#78 2010-06-01 21:04:20
Taikuri
A helyzet kezd ismét komolyra fordulni, amikor hátulról támadást kapunk. Azonban Davis és a hercegnő hátulról fedeznek minket így folytatni tudjuk az utunkat tovább. Normál esetben ellenezném, hogy hátra hagyjuk őket, de a férfi tapasztalata és egy isten hatalma egészen biztosan elég lesz a támadók vissza szorítására. Hogy könnyebben tudjunk tájékozódni odalent, aktiválom az övembe épített nagyteljesítményű fényszórót, amely egy vörös pókember fejet vetít előre. Nagyjából egy óra folyamatos működésre képes, de bőven van nálam tartalék elem amit Arelia pillanatok alatt kibír cserélni. Persze nem csak így készülök a harcra. Megpróbálok föld alatt élőszövetségesek után kutatni. Remélhetőleg akad itt is egy-két pók vagy valami irányítható elő lény, akik használhatók legalább felderítésre esetleg megpróbálom megkeresni a fent hagyott katonáimat is. Ezzel párhuzamosan telepatikusan is megpróbálom, felderítem a környezetemet, hiszen az emberek tudatát is éppen úgy képes vagyok érzékelni csak az egyéb műveletek problémásak. Ha ez meg van, akkor gyorsan leellenőrzöm a hálóvetőmet, miközben megnyitom a tudatomat Arelia felé. Ezzel a gesztussal elérem, hogy hozzá férhessen a mentális érzékeimhez is, így nem kell állandóan koncentrálnom és ő is könnyebben tud majd harcolni. Több szem többet lát, de mivel mi azonos érzékszerveket használunk ezért célszerű, ha ezeket felosztjuk egymás között. A végtag problémákat szerencsére állandó lakótársam megoldja, néhány házi készítésű csáppal. Az ellenfeleinknek nem lesz könnyű egy nyolc végtagos, gyakorlatilag meglephetetlen harcos párossal, akik ráadásnak bármikor képesek jelentős mennyiségű erősítést hívni. A többieket némán követem és próbálok középen maradni.

Natasha nem túlzottan beszédes, de ezt meg is lehet érteni, hiszen nem sokára szembe, kell nézni az ellenséggel. Nem tudom hogy mire számítsak elvégre még soha nem küzdöttem meg egyetlen egy szuperlénnyel sem. Remélem, hogy átmeneti szövetségesem tapasztaltabbak ezen a téren és közös erővel le tudjuk gyűrni bármi is vár ránk majd az utunk végén. Natasha érzékeinek egy részét szokás szerint átveszem, a test mozgatását pedig ráhagyom én csak a hátunkból formázott csápokkal fogok harcolni. Egyelőre én sem akarok felszólalni, mindenben a gazdatestemre hagyatkozom, de azért az érzékeivel folyamatosa figyelem a környezetünket hogy azonnal cselekedni tudjunk, ha baj történne.


#79 2010-06-02 10:40:23
Patriot
Megszoktam már, hogy gerincferdülésem lesz, és púpos is leszek. Szerencsére nem sokáig kell kuporognom, mert kinyújtoztathatom a hátamat. Egészen addig míg nem lépteket hallani, és csuklyás alakok nyílpuskával kezdenek lövöldözni ránk. Értem... szóval én voltam majd nem leghátul hogy had lőjenek le, elvégre úgy is csak teher vagyok a S.H.I:E.L.D. nyakán. Nyilván való, hogy ez volt a cél. Ez a mocskos... kezdek egyre idegesebb lenni, de az még inkább idegesít, hogy ez a retek a tarkómban mindig lenyugtat. Különös kör ez, de végeredményben az a chip nyeri a harcot. Mind egy, most nem sokat filóznék ezen. Megindulok futva arra amerre a többség megy, olyan gyorsan ahogy csak tudok. Nincs kedvem nyilakkal gazdagodni.


#80 2010-06-02 16:06:31
Shadow
Hááát olyan választ kapok, amilyet nem igazán akartam Davidtől, s mikor a többiek megindulnak, akkor én is velük tartok a folyosón előre a pisztolyom készenlétben tartva, s mikor elérünk az elágazáshoz, akkor csak gyorsan körbe nézek, hiszen a többieknek sikerül igen hamar dönteni, hogy merre is megyünk.
- Hülyeség lenne szétválni - jegyzem meg halkan, majd pedig a pisztolyt előre tartva két kézzel fogva stabilan indulok meg az előre vezető folyosón, hogy azonnal lőhessek, ha az szükséges. Igen zajosan sikerült bejönnünk, hála a lövöldözésnek, szóval nem tartottam attól, hogy nem számítanak ránk is már.


#81 2010-06-02 16:30:44
Thorhalla
~ Lentiek ~
Rachel mutatványa bevált, mert a fickó emelte a fegyverét, de nem a trióra, hanem a társára, majd meghúzta a ravaszt, mire a másik köpenyes eldőlt a földön, majd a következőt is lelőtte. Azonban erre a többiek is kapcsoltak és három tőr repült az eredeti fel, kettő a mellkasába állt bele, a harmadik pedig a fejébe és ő is eldőlt. Közben Manó fel tudta magára ölteni észrevétlenül a fémbőrét.
- Öljétek meg őket! – üvöltött egy női hang, az egyik lenti volt.
És ekkor vette észre a társaság, hogy odalent nem csak azok voltak, akiket láttak, hanem újabb alakok érkeztek, még az oszlop felől is érkezetek csuklyások. Többen kezdtek el tüzelni a trió felé, legalább öten pisztollyal, ugyanennyien nyílpuskával és még hat másik személy dobótőrökkel támadott a hármas felé...

~ Többiek ~
Freydis és Davis még mindig a háttérben kötötték le azokat, akik próbáltak betörni, egyelőre sikertelenül. A csapat úgy döntött, hogy előre megy. Natasha talált pókokat és rovarokat, ha a szemüket használta odalent látta a három társukat, ahogyan rájuk támadtak igen sokan, a pókok szemein át látta a kaput és az oszlopot is, illetve a két sötét folyosót... Amik eddig voltak sötétek, hiszen Freyr gömbjei miatt fény gyúlt oda. Ebben a pillanatban látszódott meg, hogy mik azok, amik az árnyak között motoszkáltak két cerberus volt az.

Angyal Temető (Brooklyn) Cerberus2

Ahogyan fény töltötte meg a folyosót, ahol eddig békések elvoltak felvonyított mind a három-három feje, majd az egyik a hátul haladó Alexis-re, a másik pedig Natasha-ra veti magát, miközben a többiek már viszonylag előrébb járnak...


#82 2010-06-02 19:22:46
Tao
Elindulunk a középső folyosón, remek, csak haladjunk, a többiek már nem lehetnek messze - gondolom.. Kicsit gyanúsan nagy ez a hely, minek ekkora folyosók és belmagasság néhány embernek? Miket idézhetnek azok a démonidézők, amiknek ekkora hely kell? Ahogy elmélkedek, nem sokkal magam mögül újabb zajokat hallok. Davis tizedes és Freydis eddig is harcoltak, de ez közelebbről jött, így jobb lesz megnézni. Három fejű kutyák? ... HÁROM FEJŰ KUTYÁK? Ez kellően extrém. Lekapok egy fáklyát a falról, és a Natashat támadó kutya felé suhintok - figyelve arra, nehogy a lányt találjam el. Az állatok - fejeik számától függetlenül - általában félnek a tűztől, remélem, ezeket is zavarja majd egy kissé, ha odapörkölök.


#83 2010-06-03 09:12:21
Patriot
Futok, nem figyelve hogy merre, már mint csak arra, hogy a többiek után haladjak. Egészen addig, míg nem valami nagy kutya jelenik meg, és három feje van. Soha életemben nem láttam még hasonlót, csak a mesékben. Nem tudom, volt ezeknek valami neve is. Mi is... mis is? Áh, tudja a fene. Most egy a fontos, hogy megnyugodjon mindenki. Zyro egy fáklyát hajít az egyik kutyának, mire én felordítok.

-Ne bántsd!

Aggódva kiáltok fel, miközben rajtam liheg az egyik.

-Majd én...

Ezt már csak magamban suttogom, és akcióba lendülök. Kezeimet fejem mellé rakom, és tenyeremmel ki szeretném nyomni magamat, lábaimmal az ég felé, ezzel a rajtam lihegő dögöt felrúgni a plafonra, és gyorsan kigurulni alóla. Elméletben igazán jól hangzik. Gyakorlatban pedig eszméletlenül pélóán fog kinézni. Csak sikerüljön.


#84 2010-06-03 13:07:23

Quentine Constantine
Egyszerűen csak kitágítom a tudatomat, és úgy játszom ezekkel a gyenge kis pondrókkal, mintha madzagon kéne csak rángatnom őket. Lorna azt gondolja, hogy engem kell védenie a testével, remek ötlet, Ethan hasonlóan cselekszik, de újabb emberek tűnnek fel.
Miért is kéne olyan bonyolult parancsokat adnom, hogy lőjjék le egymást, elég a legközelebbieket megkérnem rá, hogy védjenek ők is engem. Azt nem kérhetem tőlük, hogy öljék meg magukat, az a fránya életösztön nem engedné, de közvetve bármikor az életük kockáztatására is rávehetem őket. Hát gyűljenek csak körém, álljanak egymás elé, akadályozzák egymást a célzásban, uralkodjon a káosz azok között, akik a káoszt akarják a Földre hozni.
Na ez hogy tetszik, púpos? Most még a fegyvered sem kell, hogy végezzek ezekkel a rohadékokkal, ezekkel a mocskokkal, ezekkel a szánalmas férgekkel, akik azt gondolják, démonokkal játszani jó móka. Meglátjuk, ezt mennyire fogják élvezni. Nekem nincs is más dologm, csak összehúzom magam, és megbújok Lorna, Ethan, meg a többi csuklyás közt. Rohadjatok meg mind!


#85 2010-06-03 17:19:17
Taikuri
A képességem a föld alatt is remekül működik így sikerül nagyjából pontos képet kapnom a lent kialakult helyzetről. Éppen továbbítanám a képeket telepatikusan Victorianak amikor váratlan dolgok egész sorozata történik. Először is egy hatalmas háromfejű fekete kutya támad felém, amiről lévén, hogy a rovarok szemét használtam eddig nem szerzek azonnal tudomást. Természetesen Arelia-ra ugyan ez nem igaz mivel még én más állatok szemével látok ő az enyémeket használja. Négy hosszú csápjával támadást indít a szörny ellen és ekkor következik be a következő meglepetés. Az egyik alkalmi szövetségesem egy fáklyával támad a szörny felé éppen abból az irányból ahonnan a szinbiontám bal felső csápja is érkezik. Az, az csak érkezne, mert mihelyst a tűz közelébe ér éles fájdalom járja át a testemet, amelynek közvetlen ki induló pontja Arelia csápja. Amikor megpróbált áthaladni a fáklya felett a láng hozzáérhetett és azon a ponton levált belőle egy picike darab. Úgy látszik, hogy valami miatt nagyon nem bírja a tüzet elviselni. Időnk azonban nincsen a sebek nyalogatására a fájdalmat leküzdve célra emelem a hálóvetőimet. Azonban nem a kutyára, ha nem a fáklyával hadonászóra lövök velük. A balkezemben lévővel a fáklyára eresztek fonalat úgy, hogy lehetőleg a lángoló végét találjam el, ha sikerül elég nagy felületen beborítani, akkor sűrű ragadós, anyag elzárja a tűz oxigén ellátását és egy erős rántással megpróbálhatom kihúzni a kezéből. Tűztől nem tartok a háló anyaga abszolút nem gyúlékony. A jobb kezembe épített fegyverrel a lábára nyitok tüzet és egy második rántással megpróbálom feldönteni ezzel szabad utat engedve Arelianak és a szörnynek is a támadáshoz.

Hatalmas háromfejű kutya támad ránk, amit egyből észre is veszek, hiszen most én használom a szemeinket. Csápjaimmal magabiztosan indulok támadásra azonban valaki balszerencsémre megelőzött. Az egyik különös kinézetű fiúlángoló botjával a kutya felé csap, azt hogy az állat erre mit reagál, nem tudom, de abban a pillanatban nem is érdekel. Éles fájdalmat érzek a bal felső csápom felől, amit riadtan húzok vissza, ha jól érzékeltem egy darabbot el is vesztettem, amikor fáklyából felcsapó hő nyalábok miatt. A sérülést, persze alig ha lehet komolynak nevezni, a gyengeség és a kiszolgáltatottság érzése sokkal rosszabb. Nem tudtam, hogy ennyire allergiás vagyok a tűzre, a fogságba csak a hangtűrő képességemet tesztelték. Társnőm szerencsére idejében kapcsol és megpróbálja hatástalanítani az utunkban lévő fiút. Amennyiben ez sikerül neki az első ijedtséget és fájdalmat leküzdve ismét megpróbálok támadásba lendülni. Két alsó csápommal igyekszem, alaposan körbe tekerni a háromfejű szörnyeteget miközben folyamatosan növelem a vastagságukat. Ez úgy érem el, hogy a testem egy részét átcsoportosítom a csápokba így Natasharól helyenként eltűnök és láthatóvá válik az alatta viselt vörös-kék pókruha. Ha minden tervem sikerült, akkor csápok megnövelt anyagtartalmát kihasználva hosszútüskéket növesztek belőlük, amelyek remélhetőleg elég erősek hozzá, hogy átlyukasszák a bőrét és végezzenek vele. Emellett a fokozódó nyomás is könnyedén halálos lehet kutya számára. Ha pedig egyáltalán semmi sem sikerül a harmadik csápomból szuronyt formázva még mindig megpróbálhatom felnyársalni őt.


#86 2010-06-04 00:47:17
Shadow
Megindulok előre a többiekkel, azonban nem telik bele sok idő és zajt hallok hátulról. Oda kapom a fejem a pisztolyt felemelve, majd megindulok én is visszafelé rohanva, a pisztolyt előre szegezem, s mikor meglátom, hogy mik is rontottak két társunkra, akkor gyorsan döntök. A pisztolyt a talajra ejtem, s amint elérem azt a kutyát, amire Zyro is támad, már a mancsom hátra lenül, s minden erőmmel mérek csapást a dögre. Ha az ütésem betalál, ha nem a farkam előre lenül, s ívesen megfeszül előttem, majd pedig ahogy fordulok a másik dög irányába úgy csapódik a farkam kiegyenesedve némi erőt is bele adva, hogy a másik kutya se maradjon ki a jóból. Pofámra vicsor ül, s elővillannak a fogaim, ahogy ajkaim nem takarják őket. Vad morgás tőr fel belőlem, majd pedig vérfagyasztó üvöltés. Remélem, hogy meg lesz a hatása is. Akik ilyen dögöket tartanak, azoknál nincsenek szabályok, hát mi, miért játszanánk szabályok szerint? Bár úgy is tudom, hogy a többiek visszafognak, épp ezért tombolok egy kicsit, hogy levezessem a feszültséget. Ha valamelyik dög ezek után nekem ront, akkor visszatámadok.


#87 2010-06-04 09:47:57
Serena Davidson
Döbbenten néztem, amikor a csuklyás emelte végül a fegyverét, de nem ránk lőtt, hanem a saját társát lőtte le. Rachel-re sandítottam, de valaki gyorsabban kapcsolt a csuklyások közül és máris erősítésért üvöltött. Hát már csak ez hiányzott, csodálatos! Vicsorogtam, miközben a karmaim újra előpattantak, némileg elhúztam a számat is a fájdalom miatt, de ezt már igazán megszoktam. Próbáltam akrobatikusan kitérni a ránk lőtt dolgok elől, még ha golyóálló mellény is volt rajtam, akkor is. nem túl kellemes, ha meglőnek vagy beléd vágnak egy kést. A hozzám legközelebb állóra támadtam és a karmokkal igyekeztem a mellkasát felvágni, hogy ezzel semlegesíthessem, legalább egyet a sok közül. Lassan igazán kaphatnánk valamilyen erősítést, mert egyedül nem fogunk boldogulni. Azonban ekkor még egyvalami feltűnt a szemem sarkából, hogy többen igyekeznek Rachel felé, amit viszont nem hagyhattam. Ki tudja, hogy miért teszik, igyekeztem hasba rúgni az ellenfelemet és rajta lendületet szerezni, és így rávetni magamat azokra az alakokra, akik valószínűleg Rachel-t akarták bántani...


#88 2010-06-05 12:59:21
Tyler
Hah, tudtam hogy csak csinál valamit az a lány. A csuklyás alakok elkezdik lövöldözni egymást, mire a többi erősítést hív. Nincs itt az ideje az óvatoskodásnak, meg már felesleges is, úgy hogy teljesen felöltöm az acélbőrömet. Elkapom a kábító pisztolyt és azonnal tüzelni kezdek, főleg a pisztolyos alakokra. Egyenlőre nem mozdulok Rachel elől, csak ha közelebb jönnek akkor próbálom meg ártalmatlanná tenni őket, egy-két jól irányzott csapással. Lorna is elkezdte aprítani őket rendesen.
-Csak a fejüket meg ne sántuljanak!-
Rikkantok neki, majd újra meghúzom a ravaszt. Az összes lőszert elhasználom, s utána marad a közelharc.


#89 2010-06-05 13:29:20
Henry White
A lövöldözés visszhangzik a folyosókon, miközben haladunk tovább lefelé a folyóson. A fénygömbjeim hatására a két másik folyosóról egy-egy három fejű kutya ugrik rá a két lányra. Azt hiszem a fény miatt figyeltek fel ránk. De most nincs idő ezen rágni magam, a többiek máris ugarnak és segíteni próbálnak nekik. Túl sokan kavarognak a két kutya körül, így csak akkor támadok ha tiszta a célpont. Suttogok pár szót és mindkét tenyeremből egy-egy erőteljes vízsugárral pórálom eltalálni a kutyákat, hogy hátrébb lökjem őket.


#90 2010-06-06 09:12:28
Thorhalla
~ Fentiek ~
Zyro támadott volna a fáklyával, de a legnagyobb meglepetésére Natasha valamilyen ragadós anyaggal, pókfonállal egyszerűen eloltotta azt, így a fiú nem jut el addig, hogy ártani tudjon a cerberusoknak. És még víz is elszáguld mellette Freyr jóvoltából, ami amúgy is elmosta volna mindezt. Shywa hiába indul vissza a többiek eléggé eltakarják a lényeket, hogy bármit is tudjon tenni, ugyanez igaz Victoria-ra is, Freyr sem tudna közelharci támadást indítani, és Zyro sem tud odaférni, hiszen a folyosó továbbra is csak három méter széles és túl sokan vagytok. Meglepő módon azonban Arelia és Alexis támadásai is elegendőnek bizonyultak Freyr segítségével, Arelia sikeresen felnyársalta a jószágokat, és Alexis mutatványa után is egy hatalmas reccsenés hallatszott az állat gerince felől és néhány rángás után egyik sem mozdult többet. Most, hogy viszonylag csönd lett, mert a folyosó végén Freydis és Davis harca is elcsöndesedett halhatta meg a társaság, hogy a folyosó végén lévő lépcsők irányából, vagyis odalentről lövöldözés és csatazaj szűrődik fel.

~ Lentiek ~
Rachel a lövések után azonnal levágja magát a földre, Manó és Lorna maradnak csak állva, a fiú egyből pisztolyt ránt és akit meglőtt vele egyszerűen eldőlt a földön ájultan, néhány nyílpuska lövedék lepattant a bőréről ezeket meg sem érezte. A következő két lövése is leszedett két ellenfelet, a maradékot az ellenfél ki tudta kerülni és ekkor indultak közel Rachel-hez. Lorna támadott arra, aki vele szemben volt, felvágta a mellkasát, majd mind a két fiatal azokra támadott, akik Rachel-t próbálták védeni, mert nekik ez támadásnak tűnhetett, egyikőjük sem tudta, hogy Rachel mit is tett. Míg Manó és Rachel a hasalással és az acélbőrrel jól jártak, Lorna-t egy helyen meglőtték, és legalább két nyílpuska lövedék állt ki belőle olyan helyen, ahol nem védte a golyóálló mellény. Azonban az egyik tőr Manót is megsebezte és beleállt a vállába hátulról. És a megmaradtak pedig tovább támadtak és további lépések is hallatszottak, amik közeledtek.


#91 2010-06-06 16:42:35
Tao
Meglepődöm, mikor először valami fonál szerű anyag tekeredik a fákylámra, majd víz kerül elő valahonnan, ijedtemben még a kialudt fákláyt is elejtem, mikor még Alexis is rám kiált, hogyne bántsam a három fejű, démoni kutyát... Ööö, miért ne? Merül fel bennem a kérdés, de aztán pillanatok alatt kivégzik a kutyákat a többiek. Nincs sok időm meglepődni, mert lövöldözést hallok lentről. Szó nélkül kezdek rohanni a folyosón a lövöldözések irányába, nem tudom, hogy most ki kerül elém, meg mögém, csak az biztos, hogy kezemben ott a pisztoly, és aminek több, mint egy feje van, biztosan golyót kap. Út közben a falról leveszek egy fákylát is, nem tudom, hogy a zajok irányában is lesz-e fény, meg aztán fegyvernek se rossz, ha épp nem oltják el mindenféle megmagyarázhatatlan jelenségek.


#92 2010-06-06 16:57:42
Quentine Constantine
Lorna nem igazán érti, hogy mit akarnak a felém közeledő alakok, ezért őket kezdi el aprítani, igazábómindegy, csak fogyjanak, élő pajzsnak így is megfelelnek egy ideig, amíg Lorna harcol velük. A föld továbbra is biztonságos helynek tűnik, nyilván eszükbe nem jutna, hogy engem támadjanak, mikor másik kettő rugdalja meg kaszabolja őket. Kiválsaztok találomra néhányat közülük, és ismét arra kényszerítem őket, hogy társaikat lőjjék le. Most, hogy a sötétben vannak, talán nem fogják egyből tudni, hogy ki ellenség, és ki barát közülük. Aztán most már nem nagyon akarom tovább osztogatni az utasításokat, mert kezd belfájdulni a fejem ebbe a sok bugyuta fickó értelmetlen indítékaiba, gyilkolás, védelem, gyilkolás, szex, gyilkolás, nem túl változatos. Inkább belenézek annak a fejébe, aki az előbb erősítést kért, hogy kiderítsem mi a franc ez az egész hely. Különben is, a srác fém, a másik halhatatlan, ezek meg idővel elfogynak. Ugye? Ugye...


#93 2010-06-07 06:13:35
Patriot
Teljesen tűzbe jöttem. Ahogy a gerinc reccsent, ahogy láttam a többiek harcát, ahogy ezek a dögök elpatkoltak. Érzem.. hogy... az izgalmi állapotom szépen kezd megcsappanni, mikor kezdené az adrenalin elönteni az agyam, és újra a harag és a düh tombolna bennem. Lenyugtat a chip, jó szokásához híven, és amint kicsit kitisztulok, meghallom a csatazajokat és a lövöldözés hangját. Nem sok kedvem van segíteni, akár azt is mondhatnám semmi. Igen... semmi. Így jobban hangzik. Nyűgösen nézek el a hangok irányába, és Zyro fáklyás menetét követem, még ha nem is tetszik a dolog.


#94 2010-06-07 10:15:52
Tyler
Nesze, nesze, nesze, szuper dőlnek mint a sakkfigurák amikor leütik őket. Ezt a hasonlatot figyeld, ezt majd meg kell osztanom másokkal is. Újra meghúzom a ravaszt, mire még egy pisztolyos alak elájul. Valami koppan a bőrömön, de meg sem érzem, csak a hangjára figyeltem fel. Ezek most komolyon nyílvesszőkkel lövöldöznek rám? Hol élnek a középkorban?
-Hé ez fájt ám!-
Kiálltok dühösen, mikor egy tőr beleáll hátulról a vállamba. Na jó annyira nem fájt, de elég kellemetlen a dolog. Hátranyúlok és megpróbálom kiszedni, remélem az acélbőröm azért felfogta a sérülés nagyját. Ha sikerül kiszednem el is hajítom az egyik csuklyás alak felé, a lábait véve célba. Lorna is elég csúnyán megsebesült.
-Lorna gyere ide, túl sokan vannak. Maradjunk együtt.!-
Kiáltok neki, majd egy ökölcsapással betörök egy orrot, ami túl közel tolta magát hozzánk. Továbbra is lövöldözöm a kábítópisztollyal, bár azt hiszem hamar ki fog fogyni a lőszer belőle.


#95 2010-06-07 10:31:27
Henry White
Szép kis kavarodás támad a kutyák körül, így már azt sem látom talált-e a támadásom. De talán most nem is számít, a lényeg hogy a démon kutyák már nem jelentenek veszélyt ránk. A hirtelen beállt csendben mindenfelől lövöldözést és csatazajt lehet hallani. Felsegítem Nathasát és intek a többieknek hogy haladjunk tovább Lornáék felé. Továbbra is maradok hátul, nehogy egy újabb támadás csapjon le ránk váratlanul.


#96 2010-06-07 16:35:19
Taikuri
A támadásom elsöprően sikeredet a kékbőrű férfit pillanatok alatt ártalmatlanítom, miközben Arelia elintézi a háromfejű kutyát. Egy pillanatra a rosszul lét kerülget, hiszen az ember feletti erővel szorító tüskés csápok gyakorlatilag miszlikbe vágják a belső szerveit. Gyors és kegyetlen halál, szabályos kivégzés, amit egy olyan lény csinál, aki gyakorlatilag a részem. A helyzet kezd egyre jobban ijesztő lenni a számomra. Mi lesz, ha egyszer Arelia egyszer elszabadul? Mi lesz, ha nem tudom majd megállítani? Egy átlagos embert is könnyedén meg tudna ölni. Sőt gyanítom, hogy itt sem lennének sokan, akivel ne tudna elbánni különösen, hogy ha az én erőmet is meg tanulja majd használni. Villan át a gondolatmenet agyam egy Arelia számára elérhetetlen részében. Közben Alexis-l végez a saját ellenfelével így itt nem marad több dolgunk ellenben előttünk jól halljuk a lövések, kiáltások és a harc szokásos zajait. A kékbőrű fickó ismét levesz egy fáklyát, remélhetőleg nem fog legközelebb az utamba állni, mert félek, hogy esetleg kárt teszünk benne.
- Elnézést az előbbiért, de a lény, akivel ezen a testen osztozok, nem szereti a tüzet. Kérlek, ne állj elénk azzal a fáklyával, mert csak hátráltatsz minket. A lángok nem csak a lényeket tartják távol, ha nem Arelia-t is csápjaival pedig hatékonyabb távolra, mint ti a kábító fegyvereitekkel. Ahogy halom fent lőni fognak ránk. -
Mondom majd meg indulok előre, hogy minél előbb bekapcsolódhassak a küzdelembe. A testemet és a szememet átadom Arelia-nak miközben a teremben lévő pókok, rovarok és más állatok szemével figyelhetjük az ottani eseményeket.

Könnyedén végzek a hatalmas háromfejű kutyával, akinek esélye sincsen ellenem. Csápjaimmal gyakorlatilag miszlikbe tépem a hatalmas szörnyeteget, még sem érzek semmit. Nem is tudom, hogy mit kéne, éreznem, hiszen én csak megvédtem magunkat, úgy ahogyan azt a leghatékonyabbnak véltem. Minden esetre ezt a szöges trükköt fogom még alkalmazni, nagyon hatékonynak bizonyult. Persze elég nagy hátránya hogy ilyenkor a testem nagy részét támadó eszközzé kell formáznom de Natasha-t ugyan úgy meg tudom gyógyítani az után is miután levertem az ellenséget. A testünk felett ismét átveszem az irányítást még gazdatestem a rovarokra erőlteti a hatalmát. Ez nem zavar túlzottan, hiszen én vagyok a jobb harcos. Ha rajta múlt volna, akkor addig nyugtatta volna azt, a förtelmet még szét nem tép bennünket, tehát már nem élnénk. Gondolkodom miközben a testet vezetve megindulok a hangok irányába hogy végre szembe nézhessek az ellenfeleinkkel.


#97 2010-06-07 18:19:57
Serena Davidson
Sikerült felvágnom a mellkasát és még néhányat elintéznem azok közül, amelyek Rachel közelében voltak. Azonban ekkor szúró fájdalmat éreztem a combom hátuljában, ami miatt felszisszentem, odanyúltam és valami kiált a lábamból. Megroggyantam emiatt, ahogyan ennek megéreztem a fájdalmát. Egy újabb ütés és a másik lábamból is mintha kiszaladt volna minden erő, ez a combom elejébe állt bele, nyílpuska. Hangosan mordultam fel, majd sikoltottam, hogyan kitéptem a lövedéket a combomból, de már éreztem, hogy a fájdalom alábbhagy a regenerációnak hála. Egy újabb vágás az előttem levő felé, amikor Manó kiáltását hallottam és egy újabb ütést éreztem, csak a hideget, ennek a fájdalmát nem, csak amikor a csontomnál állt meg a vállamban. Azonban nem adhattam fel, újabb alaknak szándékoztam a mellkasát felvágni, vagy a nyakát a karmaimmal, majd visszahátráltam Rachel elé, amennyire sikerült.
- Tépjétek ki a lövedéket a lábam hátuljából – lihegtem. – Most! Te meg fogd ezt pubi!
Manó kezébe nyomtam a pisztolyomat, nem szerettem az ilyesmivel harcolni, a távolból lépések hallatszottak, remek! Nehogy ezeket le is le tudjuk szedni, még onnan is kapnak erősítést, már csak ez hiányzott egy remek naphoz.


#98 2010-06-07 18:55:46
Shadow
Nem tudok odaférni, de a többiek is boldogulnak, így megindulok a csatazaj irányába a pisztollyal a kezemben magam elé célozva kicsit sietősebb léptekkel, s amint olyan személyt láttam, aki nem hozzánk tartozik céloztam, s lőttem. Nem nagyon tököltem, csak a szárnyaim húztam közel a testemhez, hogy lehetőleg ne legyek akkora célpont.
< - Freyr! Eltudnád őket is kicsit áztatni? - > kiáltok hátra, miközben akit csak tudok próbálok elkábítani, miközben fedezéket keresek, hogy lehetőleg ne kapjak túl sok sérülést. Elég volt az, hogy a kis csaj már lelőtt ma, még egy súlyos seb nem kéne. Vic remélem, hogy képes lesz annyira fedezni minket, hogy a többiek se nagyon sérüljenek meg. Nem néztem túlzottan körbe, csak annyira, hogy honnét jön ellenség, s azt le tudjam szedni. Ha kifogy a stukker, akkor úgy is jön a közel harc, ami viccesebb móka lesz, hiszen hamar feltűnik, hogy kis nyilak és kések repkednek, ahogy pisztoly lövés hangokat is lehet hallani.


#99 2010-06-08 08:16:38
Thorhalla
~ Lentiek ~
Ha valaki kihúzza Lorna hátsó combjából a lövedéket azt meg tudja tenni, miközben a vállát ért sebből a golyó kiesik, ahogyan összeforrt a seb. Manó kezébe nyomja a fegyvert és kettejüknek, illetve még Rachel segítségének köszönhetően az ellenfeleik mind a földön fekszenek ájultan, illetve ketten felvágott torokkal holtan. Ám a lépések odafentről még mindig közelednek...

~ Fentiek ~
Vic haladt legelöl és a többiek a nyomában lefele a végtelennek tűnő csigalépcsőn, mostanra Davis és Freydis is visszaért a többiekhez és lentről a csatazajok elhalkultak. Ahogyan végül leértek mindenki megpillanthatta a hatalmas aranyló fényességű kaput.
Angyal Temető (Brooklyn) 2mo … python
És a mögötte levő oszlopot is.
Angyal Temető (Brooklyn) Wp-con … ground
Rachel a földön feküdt, előtte Manó és Lorna álltak, a lány eléggé véresen és a karmairól is vér csöpögött, körülöttük mindenhol ájult és még két halott csuhás is feküdt. Ám a pillanatnyi békének senki sem örülhetett, ahogyan Shywa berohant a helységbe az egész hely megremegett. Arany és vörös fények csaptak ki a kapuból és az oszlopból, amik körbefonták a démont. A távolból, az oszlop belsejéből hangos és mély kacagást lehetett hallani, úgy, hogy mindenki ereiben megfagyott a vér. Shywa testén a fénytől több mély fájdalmas vágás is keletkezett és a vére repülve közeledett az oszlophoz. Ahogyan odaért az be is itta mindezt, majd vöröses arany robbanás töltötte be a helységet és mindenki elvesztette az eszméletét...

~ Mindenki ~
Mikor a csoport tagjai magukhoz tértek egy igen forró helyen találták magukat, egy hatalmas pusztaságon voltak, és izzott a levegő. Így Aleria számára igen fájdalmas volt, ha továbbra is kint szándékozott maradni Natasha bőrén. Shywa sebei még mindig véreztek a vágásokból, és mindenkinél megvolt minden felszerelése, de valahogyan olyan furcsán nehéznek tűntek azok.
- Szóval ezek lennének azok, akik eljuttatnak a földre minket Patás... Tlalok nagyúr? – kérdezte egy férfi hang valahonnan az árnyakból.
- Úgy tűnik – érkezett a válasz, bár ti még nem láttok senkit és semmit.

A táj:
Angyal Temető (Brooklyn) Sunset


#100 2010-06-08 12:13:21
Tao
Natasha kérésére megpróbálok tőle távolabb haladni, végülis szélesa folyosó, nem fogok összeveszni a csápos szimbiontával. Mire leérünk nem semmi látvány fogad minket, a hatalmas kapu, és a lebegő oszlop álomszerű képként tárul elénk, és csak hosszú másodpercek után pillantok a földre, hogy észrevegyem a társainkat és egy csomó csuhás embert ájultan vagy épp holtan, nem tudom megállapítani ránézésre.
-Ez... - Próbálom magam kifejezni, de nem könnyű szavakat találni, és időm sincs rá, mert Shywa érkezésekor újabb természetfeletti jelenségek teszik még káprázatosabbá a már amúgyis lélegzetelállító látványt. Fények, vér, robbanás, sötétség...
Lihegve térek magamhoz, a forró levegő szinte égeti a tüdőmet, nem kellemes érzés, nagyon meleg van. Csak nyugalom, nem kell sietni, szép lassan, mély levegő, egy, kettő, három. Máris jobb, egy perc sem kell, hogy hozzászokjak a hőmérséklethez, nem túl szélsőséges, inkább csak zavaró. De hol vagyok? Pontosabban hol vagyunk? Merthogy mindenki itt van, ezen a kietlen pusztaságon, a horizont vöröses fényei jelzik, hogy nappal lehet, de a fekete felhők miatt itt ebből semmit nem érzékelni. Egy sivatag? Hangokat hallok, de nem tudom, honnan szólnak, nincs itt senki rajtunk kívül. Tlalok? Eljutni a Földre... Ezek szerint ez nem a Föld. Akkor viszont felmerül a kérdés...
-Hol vagyunk?

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:42

#101 2010-06-08 12:58:59
Quentine Constantine
Lorna rám, vagy talán Manóra ripakodik, hogy tépjünk ki valamit a lábából... Meg van ez őrülve? Minek néz engem? Tépkedje a hóhér a húsából a nyílvesszőket, nekem fontosabb dolgom is van, nyilván azt hiszik, hogy ezek maguktól lövöldöznek egymása, de igazából elég megterhelő meló, annyi mázlim van, hogy nem kell a gyilkolási vaágyaikat kioltanom, ami elég nehéz lenne, egyszerűen csak más célpontot adnom nekik, de azért az "egyszerűen" mégiscsak relatív, mikor telepátiáról van szó. Másodpercek múlva az összes csuklyás a földön fekszik.
-HÁH! Na ehhez mit szólsz? NA? Mutasd magad!
Jobb voltam, jobb vagyok, nyilván jobb vagyok, legyőztem őket, nem tudom, járt-e itt valaha az apám, és mit köze van ezekhez az emberekhez, de én legyőztem őket, úgyhogy biztos, hogy jobb vagyok. Hallod, púpos?! Látod ezt?! Megérkeznek a többiek is.
-A legjobbkor, nem siettétek el - kellően hatásvadász látvány lehet, ahogy hárman ennyi hulla vagy ájult közt állunk. Apropó, felkelek a földről. Azonban a démon érkezésekor olyasvalami történik, aminek nem kéne, és hirtelen egy másik forgatókönyv is lejátszódik bennem. A démon vére az oszlophoz száll, és az magába issza mindet. Ne... NE!
-NEEE!
Késő. Bűz, hőség, szárazság, sötétség, ez lenne a pokol? Nem vagoyk elájulva tőle. A holmim elég nehéz, nehezen is mozgok, az egész hely nyomasztó. A meleg levegőtől kicsit nehezen lélegzek, feltápászkodok először csak ülőhelyzetbe.
-Ezek nem... Nem démonidézők voltak. Ezek őrizték a kaput és azt a valamit, amibe a démon volt bezárva. Egy démon vére kellett neki... Tlaloknak, ezek szerint... - Szúrom közbe, ahogy meghallok valami távolról érkező hangot. Valamiért már a hideg sem rá ki, szinte otthon érzem magam. Anyátokat!
-És mi tálcán kínáltuk fel. De ez csak egy elmélet... - Mondhatni nem sietek, hogy segítsek a démonon, hadd vérezzen el a rohadék, esetleg ha senkinek más sem akarja vagy tudja megmenteni, akkor belelövök egy kábítólövedéket "ne szenvedjen" elven. Persze igazából örülnék, ha szenvedne. Jó sokat.


#102 2010-06-08 13:00:12
Henry White
A hátralévő út szakaszon már semmi sem áll az utunkba. Ahogy megpillantom a Lornáék körül heverő testeket, halványan elmosolyodok. Nem úgy tűnik , mint akiknek segítség kellene. A következő pillanatban már csak az oszlopra meg a kapuféleségre tudok nézni, aztán villanások, robbanások kíséretében el vesztem az eszméletemet.
Forró levegőt szippantok be, köhögve tápászkodok fel. A táj enyhén megváltozott, de szerencsére a többiek mind épségben vannak. Ahogy felállok és körül nézek, furcsa hangokat hallok. Zyrora pillantok.
-Azt hiszem a démonok világában vagyunk....-
Körbefordulok hátha megpillantom a hangok tulajdonosait, de egyenlőre csak a hangjukat hallom.


#103 2010-06-08 13:08:23
Tyler
-Majd én...-
Intek Rachelnek, aki nem repes láthatóan az ötletért, hogy kiszedje Lornából a nyilat. Megfogom és egy gyors rántással, kiszedem a lábából. Elveszem a fegyvert és immár kettővel a kezemben, próbálom távol tartani a fickókat. Akik néhány perc múlva mind a földön fetrengenek.
-Ha, ezek sem voltak valami nagy kihívások....-
Ekkor érkeznek meg a többiek, Syhwát pedig egy a kapuból kicsapó fény körbeveszi, közben mintha valami kacajt hallanék....
Egy érezhetően forró sivatagszerűségben ébredek, a többiekkel együtt. Felsegítem Lornát.
-Jól vagy? Feltételezem, te röhögtél annyira az előbb a kapuból, ugye?-
Kérdezem csak úgy bele a vak világba, mert a hanghoz tartozó testeket nem igazán látom semerre sem. Nem hiszem, hogy annyira jó szándékúak lennének, úgy hogy megvizsgálom mennyi lőszerem maradt, majd kibiztosítom a két pisztolyt.
-Van egy olyan érzésem, ezek nem túl vendégszerető alakok lehetnek.


#104 2010-06-08 13:43:14
Serena Davidson
Végül Manó volt az, aki megkegyelmezett nekem és kirántotta a nyílvesszőt a lábamból. A körmeimet a tenyerembe mélyesztettem, de még így is felsikoltottam, amikor megtette. Magamnak nem fájt ennyire, végül az utolsó alak is elterült és megállattunk saját magunk. Karmaim véresek voltak és csöpögött róla a vér, többen a földön feküdtek, voltak olyanok, akikből igen sok vér folyt ki és a nyakuk is végigvolt szaggatva. Visszanéztem a karmokra, én tettem... csak reméltem, hogy nem öltem meg őket, noha a saját életemet védtem, és a többiekét.
- Mit meg nem adnék, ha a regenerációmhoz fájdalommentesség is járna – lihegtem.
És ekkor fentről is megérkeztek a zajok, de a legnagyobb meglepetésemre és megkönnyebbülésemre nem erősítés jött, hanem csak a mieink, Kap bá pajzsáról megismertem Vicet, hogy ő volt az első, majd a többiek is. És ekkor fények csaptak ki a kapuból, amik a Gyíkot találták el, mi a...? Vér szállt a kapu felé, majd röhögést hallottam és mindent átvett a sötétség.
Mikor kinyitottam a szemem meleg és sötét helyen voltunk, alattam homok és fű. A hőség még elviselhető, de nem volt kellemes itt lenni. Rachel-re néztem, szóval ők őrzök voltak és valószínűleg a démonhoz kerültünk. Ez a nap csak jobb és jobb... Vicsorogva fordultam a Gyík felé.
- Neked meg pubi muszáj volt démonok közé lemásznod, miközben ők a rokonság számodra?! Démont a démonok közé, csodás! – morogtam.
Felültem, majd elkaptam Manó kezét miközben felsegített a földről, két hangot is lehetett hallani, arra néztem, de nem láttam senkit sem. Csak bólintottam a kérdésre, hogy jól vagyok, teljesen feleslegesen csináltam tűpárnát magamból, mert nem voltak ellenségek. Azok, akik beszéltek azonban igen...


#105 2010-06-08 19:22:24
Hjuchia Sakura
Leérve a hosszú lépcsőn érdekes látvány tárul elénk. Meg kell hagyni szép dekoráció. Ám mikor a gyík is leér necces lesz a szitu. Legalábbis számára. A vére szökik, valami baj lesz és nem is kell sokat várni arra a valamire. Robbanás, fény majd minden sötétbe borul. Hőség és nyomás. Egyre jobb. Feküdve a földön hallom, hogy valamik egymással társalognak.
~ csak álmodod, csak álmodod... De nem... Ej de kellemetlen...~
Lassan felülök törökülésbe és a fejemet vakarom. Körbe nézve elképedek. Csodaszép egy táj ez. Sötét és kételyt támaszt az elmében. Kételyt, hogy vajon honnan jön a kard mely fejét veszi... Azért Lorna viszi a prímet. Rögvest a gyík torkának ugrik majdhogy amint a két lábán áll. Bár én tettem volna...bár én.
~ Bár nem tudom, hogy mi a bajuk. Van egy kis kihívás a légkörben, de, ezért élünk. Unalmas lenne nélküle..~


#106 2010-06-08 23:42:40
Shadow
Az események másképp alakulnak, mint terveztem, nagyon másképp. Mire leérek a csatazaj elhalkul, s igen hamar kellemetlen meglepetésben lesz részem: Amint beérek a hely megremeg, majd fények vesznek körül, s több vágást okoznak rajtam, minek hatására felvonyítok, s térdre zuhanok. A vérem azonban nem lefelé csöpög, hanem a furcsa oszlop felé, amit amint elér, színes robbanás tölt be mindent, majd sötétség borít be mindent, s eszméletem vesztem.
Mire újra magamhoz térek, egy forró helyen vagyok, s ráadásul egy hatalmas pusztaság közepén, amint körbenézek. Annyira nem zavar a forróság, hisz mégis csak démonféle lennék, részben, de azért nem is olyan kellemes így a hirtelen váltás. Beszédet hallok, de ahogy tisztul a fejem úgy erősödik a fájdalom azonban a testemben, s épebb karommal letépem a felsőmet, hogy a jobban vérző sebre szorítsam rá.
- Hagyd már ezt az idegesítő pubizást! Apádtól is rohadt unalmas, s ha te ilyen mindent tudó vagy, akkor miért nem szóltál korábban heh? - vicsorogtam – És hagyd ezt a rokonság dolgot... Rohadtul kétlem, hogy bármelyik démon faj elfogadna annak... - próbálom a táskám leszedni a hátamról, hogy kihalásszam a szokásos öltözékemet, hogy miután ennek a darabjaival sikerül valamennyire bekötözni a sebeimet, átöltözhessek.
- Vutha, Mushpelheim-i démon sárkány lánya Shywa vagyok! Kérlek, mutassátok magatokat! - Kiáltok fel, majd körbe nézek. Tekintetem végül Davisen állapodik meg.
- Itt a törvényei semmit nem érnek, remélem, hogy a démon vér az ereimben elég, hogy legalább szóba is álljanak velem. - mondom, miközben próbálom elszorítani a jobban vérző sebet. Remélem, hogy segítenek a többiek, mert most jó lenne, ha eszméletemnél maradnék, s lehet számukra is előnyösebb lenne.


#107 2010-06-10 00:42:19
Taikuri
Megérkezik a felmentő sereg, amelynek én is a tagja vagyok. Persze ez a felvetés, kicsit téves, hiszen nem maradt látható, mozgás képes ellenfél úgy látszik nem csak Arelia az, aki szeret embereket miszlikbe aprítani. lenni szokott újabb nem várt kellemetlen események következnek be. A kapu, amelyet korábban a pókok szemével láttam valamit reagál a szárnyas csajra és a katasztrófa természetesen egyből jön még pedig hatványozottan, hiszen végül mindenkit beszippant a kapu. Az új hely pedig a legkevésbé sem kedvező a számomra hiszen Arelia egyből felszisszen a fájdalomtól, amely fokozatosan erősödik. A tudatomat kiterjesztem a környékre, de alig ha találok itt bármit is, amellyel kapcsolatba tudok lépni. A sivár táj pedig olyan, mint ha pokol lenne. Remélem, hogy ez csak valami illúzió, mert még mindig nem igazán bírok hinni a természetfelettiben.
- Hol a pokolban vagyunk?
Mondom miközben Arelia visszahúzódik a bőröm alá és hallgatásba búrkólózik. A meleget én sem bírom sokáig, hiszen hiába utaztam aránylag keveset északi tundrán még is őseim vére csörög az ereimbe így nem nagyon nehezen tudom csak kezelni a forró levegőt. Esküszöm ha kijuttok innen akkor elviszem az egész csapatot síelni.

Végre sikeresen szétvertem, az ellenfelemet, és már mennék az újabb csatába, de mire odaérünk, már nem marad nekünk semmi. Aztán jött a következő probléma, a démoni csajszi beindítja a kaput mi pedig egy csúnya forró helyre kerülünk. Hurrá, rájövünk az újabb gyengémre és már is a számomra lehető legalkalmatlanabb helyre kerülünk. Azonnal bebújok Natasha bőre alá hogy azzal is védve legyek, valamennyire a tűztől. Innentől csöndesen pihenek és regenerálom magam, mást alig ha tehetek.


#108 2010-06-10 10:03:10
Thorhalla
Mikor Rachel belenézett a haldoklók fejébe, vagy annak, aki még korábban magánál volt, csak annyit látott, hogy mindenképp csukva kell tartani azt az oszlopot, nem szabad hagyni, hogy ami benne van kitörjön. És így igen a gyanúja megerősítést nyert a hellyel kapcsolatban.

- Nem nekem kellett – mondta Tlalok Rachel felvetésére nyugodtan. – A királyunknak volt rá szüksége.
A két alak, aki beszélt előre lépett, a démon viszonylag magas volt, patával és szarvakkal, a másik pedig csak fekete ködként álldogált mellette, mintha nem is lett volna fizikai valója. Annak ellenére, hogy megálltak, nem igazán tűnt egyik sem fenyegetőnek, fenyegetőnek igen, de a gonoszság egyikből sem sugárzott. Shywa sebei még mindig véreznek és folyik belőle a vér, így a lány lassanként szédülni kezd a vérveszteségtől.
- Egy démoni síkon vagytok, egy másik világon – mondta a férfi. – Muspelheim semmit sem mond... egy halandó vagy gyermek, nem démon. A démonok szégyene, a véred éppen elég volt, hogy ti átjussatok, még arra sem volt jó, hogy mi átjuthassunk oda. Így innen fogjátok urunkat átjuttatni oda, hogy az övé lehessen a világ. A kapu őrzőit, azt a szektát úgyis gyönyörűen elintéztétek, így a védelmük meggyengült, már nem kell túl sok, hogy a két világ közti rés megtörjön. Döntsetek, önként segítetek, vagy pedig rábeszélés is kelleni fog, de abban nem lesz semmilyen köszönet részetekről.

Tlalok
Angyal Temető (Brooklyn) Feldruid_by_sandara


#109 2010-06-10 14:49:39
Tao
Rachel, azt hiszem így hívják a rózsaszín hajú lányt, szóval Rachel kifejti, hogy nem azt győztük le, akit kellett volna. Remek, szóval ez itt a démonok birodalma. Elmosolyodom kicsit Natasha kérdésén.
-Pontosan ott, ezek szerint - válaszolom rá frappánsan, és kicsit büszke is vagoyk magamra, de azért jobb érzéslenne, ha nem lenne igaz. Feltűnik egy démon, meg valami árnyékszerűség mellette. Kicsit Freydis felé lépek egyet, és miközben a fickó részletezi, hogyan akarja elpusztítani a világot, és egész halkan a fogaim közt sziszegem csak neki.
-Szerintem öljük meg, vélemény? - Közben igyekszem nyugodt maradni, ami nem túl könnyű, mert ha meghalnak, akkor sem tudom, hogyan jutunk haza.


#110 2010-06-10 16:09:55
Quentine Constantine
-Persze, hogy nem jelentettek nagy kihívást, egymást lőtték, ha nem vetted volna észre! - jegyzem meg Manónak a nagyképű kijelentése után. Nélkülem már rég holtan feküdne a kőpadlón, acélbőr ide vagy oda, láttam én is, hogy átszúrta egy tőr a vállát, szóval nem sebezhetetlen. A démon szép lassan elvérzik, ennél nem is kívánhattam volna szebbet. Közben meg feltűnik a démon. HOL A PICSÁBAN VAN ILYENKOR A PÚPOS?
Oké, nyugi, valamit pofázik, hadd pofázzon, világelfoglalás, azt hiszi, ő a jani, mert hazai pályán van. De csak addig lesz hazai pályán, amíg él, mert után a kis világának annyi, és mi visszakerülünk a testünkbe, ugyanis mi nem is vagyunk itt, csak azt képzeljük. Ez tuti biztos. Aha. Egészen.
-Rohadj meg, ganéj! - Talán nem túl kedves tőlem, de mind a tíz töltényt beleeresztem a szarzsákba, jobbat nem tudok, mert a rohadt S.H.I.E.L.D. ügynök elvette a pisztolyomat, és csak ezt a szúnyogírtót adta helyette. Remélem, beválik, mert ha nem... Szóval remélem, beválik.


#111 2010-06-10 21:35:59
Tyler
-Upsz, akkor ezt alaposan elszúrtuk......-
Jegyzem meg félhangosan, csak úgy magamnak emlékeztetőül, hogy esetleg legközelebb valahogy tudjuk is meg miért támadnak olyan vehemensen ránk, mielőtt leütünk Lornával mindenkit. Na jó Rachel is segített egy kicsit.
-Amúgy meg elmondhatták volna, hogy a kaput őrzik nem pedig kinyitni akarják....-
Végigmérem az előlépő alakokat, az egyik jócskán démonszerű a másik meg gomolyog mellette, mintha nem is lenne teste. Nem túl biztató egyik sem. Nem ülnék le velük egy asztalhoz, az már biztos.
-Jól sejtem, hogy nem lesz arról szó, hogy esetleg visszaengednének minket a saját dimenziónkba?-
Közben felkészülök a harcra, még jó hogy az acél bőröm még mindig rajtam van.


#112 2010-06-11 09:56:29
Hjuchia Sakura
Tudtam! Ó istenem de tudtam, hogy ha ezekkel maradok sikerül lejutni még ma a pokolba. Vagy valami hasonlóba. Kellett nekik már korán reggel emlegetniük.. Elég érdekes alkut ajánlott fel közbe a patás. Vagy segítünk önként és utána kinyírnak minket vagy egy kiadós verés után segítünk nekik és megölnek utána. Az egyik jobb mint a másik.
- Ó persze én szívesen segítenék, ám előtte lenne egy sűrgős dolgom. - Nézek Shywa-ra - Tuti a látvány de inkább megfojtanám mielőtt elvérzik a kis dögöt.
Lépek fel kicsit agresszívebben a szokásosnál közben lassan lépdelek a gyík fele. Ha odaérek egyenlőre még nem csinálok semmit csak fapofával nézek rá.
- Utolsó kívánság?


#113 2010-06-11 11:11:42
Serena Davidson
Most az egyszer egyet kellett értenem Rachellel, de azok voltak, nem Manót lőtték meg több helyen, hanem engem. A Gyík megint pofázott és pofázott. Valami ostoba törvényről és Muspelheim-ről regélt, az Asgard egyik része volt, Freydis történelem leckéi szerint. A legszívesebben belemártottam volna a karmaimat a Gyík gyomrába, vagy hátába, egyszerűen felfordult tőle a gyomrom, amit művelt.
- Miért nem szóltam? Ha nem tűnt volna fel, odalent harcoltam, míg te a lábaidat lógattad valahol – vicsorogtam, majd a démonok felé néztem és vissza a vérző tyúkra. – Esetleg a lábaidat nem rakod szét nekik az előbbi benyalás után? Démonvér? Embernek néznek pubi, kínos!
Ha nem lettünk volna ennyire pocsék helyzetben, akkor még fel is nevettem volna ezen a pofára esésen, ami most történt. Nem mentem oda, hogy segítsek rajta és ellássam a sebét, amennyire más akart tőlünk lenni, amennyire démon akart lenni és nem hozzánk mutánsokhoz hasonlítani, akkor oldják meg a sajátjai. Úgy tűnt, hogy a többiek is ezen a véleményen vannak. Kiderült, hogy tényleg a pokolban vagyunk, vagyis valami tényleg hasonló helyen, de a démon nem úgy tűnt, mint aki bántani akarna minket. Vagy nagyon el van szállva magától, vagy pedig tényleg enm jelentünk fenyegetést neki. Zyro-ra néztem, majd Rachel-re, utána Manóra és végül Al-re. Zyro megölné, Rachel már támadott is, Manó egyezkedni akar, Al már igent is mondott és elindult a Gyík felé.
- Egyáltalán mibe is kéne beleegyeznünk pubi? – néztem a démonra. – Ennyit nem ártana tudnunk, hogy miért is leszünk megkínozva...


#114 2010-06-11 21:19:28
Henry White
A hangok gazdái vére megmutatkoztak. Egy démon és egy feketés köd szerű alak. A többiek véleménye igencsak eltérő, abban a kérdésben, hogy mit is csináljunk. Azt hiszem abban egyetért mindenki, hogy nem fogjuk segíteni ezeket, hogy átkerüljenek a mi világunkba.
-Mit kellene csinálnunk, és miért is szeretnétek átmenni a mi világunkba?-
Kérdezem, hátha tudom húzni az időt, míg a többiek kitalálnak valami használható stratégiát. Odamegyek Sywhához és megpróbálom ellátni a sérüléseit, legalább úgy hogy csökkenjen egy kicsit a vérzés.


#115 2010-06-12 09:12:14
Thorhalla
Rachel előre lépett és meghúzta a ravaszt, de semmi sem történt. A démon csak állt és nézte, a fegyverből pedig semmilyen lövedék nem távozott.
- Itt semmilyen Földi dolog nem működik – mondta nyugodtan.
És valóban semmilyen műszaki dolog nem működik, mind kikapcsolt állapotban van és még az órák is megálltak. Ami viszont feltűnőbb, hogy Manónak elég volt arra gondolnia, hogy az acélbőre még rajta van, nem, nem volt rajta. Sőt! Egy teljesen átlagos emberi külsővel rendelkezett, semmi nyoma sem volt annak, amit a mutáció okozott rajta. Shywa sem nézett már ki sárkánynak, hanem egy egyszerű vörös hajú lánynak csak és Alexis furcsa jegyei is eltűntek. Sőt, senki sem képes semmilyen mutáns képességet használni, a mágia működik, sőt talán erősebb is, mint általában. Shywa még mindig vérzik és Algernon odaindult hozzá, hogy elintézze, Freyr is próbált a lányhoz érni, hogy a sebeit ellássa, de Algernon már ott áll előtte, így nem fér a sérülthez.
- A királyunk hálás szokott lenni azoknak, akik segítenek neki – nézett Manóra. – Így igen esélyes, hogy visszaengedne titeket miután megszállta a világotokat. Csupán részt venni egy szertartáson, a véretek egy részét adni a rituálé közben, hogy egy átjárót nyithassunk a Földre. Hogy miért? A Föld a mi birodalmunk része volt, mielőtt a fő vallásotok erejének köszönhetően más démoni síkok meghódították tőlünk. Csak azt akarjuk, ami a mienk...
Néhány pillanatra elhallgatott.
- Nem célom a bántásotok, így jobban örülnék, ha önként tennétek meg mindezt és nem kellene erőszakhoz folyamodni. A megölésünkre tett kísérletek pedig eleve halálra vannak ítélve kék bőrű barátom – nézett Zyro-ra.
A társaság alatt megremegett a talaj, a távolban sokan közeledtek felétek.

Shywa
Angyal Temető (Brooklyn) Umbrella-sky

Alexis
Angyal Temető (Brooklyn) Digital_CG_art_Fairy


#116 2010-06-12 09:36:38
Hjuchia Sakura
Odaérek végre a gyíkhoz. Bár annyira már mégse gyík hanem női alakja lett. Mondjuk ez se jobb... Megállok előtte de azért hallgatom amit mondanak hátul. Szóval nincs semmiféle földről származó segítség? Szal se fegyver se erő... Sebaj.
Nem tudom mekkora lehet az emberi erőm jelenleg. Régen egész csekély volt. De nem hiszem, hogy gondot okozna egy ilyen valami megagyalása azok után amit anyám edzésnek hívott.
- "Nőt sose üss meg" ezt mondják... De... ez egyszer kivételt teszek.
Ezzel a lendülettel bal kézzel állon vágom. Nem tudom mekkora lehet a hatása de valószínű, hogy az alsó állkapocs csontot eltörtem.
Elég rossz állapotban van. Nemsokára el is fog vérezni ez az izé. Minden esetre nem hagyom, hogy nyugodtan távozzon. Az egyik sebre rúgok egyet majd egy pillanatra hátra nézek, hogy nem-e akar valamelyik szent nekem esni.


#117 2010-06-12 11:49:02
Tao
Minden olyan furcsa lesz, Alexis, Shywa és Ethan is megváltoznak, én mégis kék maradok, és Rachel pisztolya nem sül el. Kezdem nem érteni a dolgokat. Oké, tegyük fel, hogy ez itt a pokol, vagy ilyesmi, ő itt egy démon, akkor gondolom a saját világában elég nagy hatalma van, így tudott minket idehozni, és ott van a füstfickó is vele, aki még ijesztőbb, szóval talán tényleg nem kéne vele kekeckedni. Másrészről...
-Mi azért jöttünk, hogy megállítsuk a démonokat, egy csomó félig pókszerű alak kért meg minket, szerinted most segíteni fogunk neked csak azért, mert szépen megkérsz minket? Igazán lehetnél egy kicsivel konkrétabb is, amikor a nagylelkűségről meg a jutalmakról beszélsz.
Időt kell húzni, azt hiszem talán az segít, hogy kitaláljuk, hogy lehet innen kijutni. Egyelőre úgy tűnik, sehogy, és elég sokan tartanak errefelé, ahogy hallom.


#118 2010-06-12 12:19:12
Shadow
Nem épp a kívánt eredményt értem el, s ráadásul a helyzetem se javul, csak belém rúgnak a többiek. Mikor Al felém jön, már állni se tudok, de mikor ütne, akkor csak hátra dőlök, hogy kitérjek az ütése elől, vagy csak tartani nem bírom már magam. Megváltozok külsőre, ezt még felfogom. Fájdalmat érzek, ahogy Al bánt, vagy inkább a lelkem fájdalmát, hogy akikkel együtt éltem, akiket védeni akarok belém rúgnak csak, s hagynak? Elengedem a vérző sebet, amit próbálok leszorítani, s nem küzdök tovább. Tlalokra nézek, egyenesen a szemébe, majd Freyr-re, Freydisre, s a többiekre pillantok, de már minden kezd elsötétülni, már nem érdekel a fájdalom, testem még talán reagál, de az se sokáig. Minek küzdjek, ha értem úgy se küzd senki. Nem tartozok közéjük, s ha lenne esélyem, se akarnék már közéjük tartozni sohase.
Csupán üres tekintetem nézi őket, mellkasom nem emelkedik, s szívem se dobban...


#119 2010-06-12 12:36:07
Quentine Constantine
Ez nem... Ez nem megy. Oké, talán nem kellett volna beszólni neki ilyen gyorsan. A démon nem csak elvárja tőlünk, hogy segítsünk neki elfoglalni a földet, de ráadásul jutalmat ajánl érte, és persze kellemesen megfenyeget, ha mégse akarnánk segíteni. Kussolok. Ez lesz az én tervem. Eközben Shywa lassan de biztosan meghal, és Algernon, vagy kicsoda rá is segít. Ennyire utálja ő is? Nem csodálom. De... Mi ez? Nem látok a fejébe! Mi történik itt? Shywa is visszaváltozik valami emberibbé, Alexis is megváltozik, és Manó is, nem kell sokat gondolkodni, itt nem csak a műszaki cuccok nem működnek, de a mutáns cuccok se. Remek, szóval kussolok, és hátul maradok. Végképp nem tehetek semmit. Majd az asgardi csaj kitalál valamit, vagy a többi tündérvirágszál.
-Lorna, meg ne próbáld előhúzni a karmaidat, ezúttal nem gyógyulna be! - Az áldott jó szívem. Végülis megvédett a csuhások ellen, elég odaadó volt, szóval ennyit talán megérdemel. A francba, mégsem kussoltam. Jó, mostantól kussolok. Hol a jó életben vagy púpos? Kéne valami fegyver... Csak én érzem a földrengést? Ennyire azért nem volt jó a spangli!


#120 2010-06-13 03:58:29
Taikuri
A helyzet egyre kevésbé biztató a képességeim teljesen csődöt mondtak volna. Semmilyen erőm és trükköm sem működik akár hogyan is próbálkozom. Aztán megjelenik a démon és közli, velünk a tényállást semmilyen földi eszköz nem működik. Most már végképp végem van, én biztosan nem fogok behódolni az egyszer biztos. Inkább meg sem szólalok, csak néma beletörődéssel várom az elkerülhetetlent. Innentől azt hiszem nincsen értelme a dolognak, elvileg a halál nem is olyan rossz dolog átéltem már egyszer. A tudat pedig hogy okosan használtam fel a haladékot megnyugvással tölt el. Egyelőre azonban optimista maradok, hát, ha valami csoda folytán túléljük, a dolgot. Areliaval remélhetőleg a mennyországba, találkozunk. Bár én inkább az asgardba hiszek, és most hogy tudom hogy van olyan remélhetőleg találkozni fogok őseim istenével, meg abban is hogy szinbionta mennyország is létezik ahova van átjárás. Bár nem tudom, ő bűnösebb lélek, mint én szóval lehet, hogy ő a pokolba kerül, ja már is ott vagyunk. Akkor meg semmi probléma elbulizunk itt együtt pár ezer évet, úgy is folyton panaszkodik, hogy soha sem megyünk el szórakozni. Próbálom nyugtatni magam bár tudom hogy halál és halál között is lehetnek különbségek.

A reményem hogy szétverem a démonokat teljesen szertefoszlott. Nem tudom, hogy én is erőmet vesztettem-e de minden bizonnyal így van, és amúgy sem tudok mit tenni, mint némán lapulni Natasha bőre alatt és reménykedni.


#121 2010-06-13 09:25:39
Tyler
Rachel fegyvere csődöt mond, így én már nem is próbálkozok a két fegyverrel a kezemben csak döbbenten állok, ahogy érzem, hogy az acél bőröm nincs rajtam. Sőt egész emberien nézek ki. Anyám! Mi a fene folyik itt. De rondán nézek ki, most komolyan.
-Na ne már, most komolyan arra kér minket, hogy hagyjuk hogy elfoglalják a földet ahol élünk? Maga ilyen hülyének néz bennünket?-
Kérdezem hitetlenkedve, meg undorodva a kinézetem miatt, a démon pasit miközben távolról mintha egy tömeg közeledne megint. Jézusom, most remélem nem fogok örökre így maradni. Tök csupasznak érzem magam.


#122 2010-06-13 09:36:01
Henry White
-Elég!-
Kiálltok Alra és egy vízsugárral, próbálom arrébb sodorni Sywhától a fiút. Ha sikerül akkor odarohanok és megpróbálom ellátni, ha kell apa fegyverét használni a sérülésein. A varázslatom talán erősebb volt, mint számítottam, de nem ez a lényeg.
-Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni Sywhához, nem csak egy vízsugarat kapsz!-
Ordítok rá dühösen, majd az immár emberi külsőt viselő Sywhát próbálom ellátni, nem figyelve semmi másra.


#123 2010-06-13 10:06:31
Serena Davidson
Abban a pillanatban, ahogyan Rachel fegyvere nem sült el megpróbáltam a karmaimat előhívni, de nem sikerültek, semmi sem történt. Mi a...? Körbenéztem a többieken, Shywa, a három méter magas lány, de még Manó is teljesen emberi külsőben voltak. Mi folyik itt? Érdeklődve néztem végig Manón, furcsa volt őt így látni, emberként és nem látni rajta a mutáns képességét. Döbbenten néztem a démonra, amikor előadta, hogy mit is akar, hogy miben segítsünk. Most kinevessem érte? Nem, öngyilkos nem vagyok, főleg, hogy valószínűleg nem csak a karmaim hanem a regenerációm sincs meg. Rachel pedig meg is erősítette, hogy ne tegyem, amit.
- Nem tudom előhívni sem őket! – mondtam Rachel-nek.
Al-re pillantottam, aki odaért a Gyíkhoz és kiütötte, Freyr menteni akarná, de úgy tűnt, hogy ő az egyetlen jelen pillanatban. Több kérdés is szegeződött a démonnak miközben a föld is remegni kezdett a föld, erősítés érkezik. De annyira jellemző, hogy nem nekünk, hanem az ellenségnek.
- És mi lenne a célotok a Földdel, ha már csak „vissza akarjátok csatolni” oda, ahova való? Démonmegszállás, emberiség kiirtás, és hasonló kedvességek mellett?
Idegesen néztem körbe, hogy vajon mikor is ér ide a kellemes sereg, ami közeledik felénk és ők mi félék lehetnek.


#124 2010-06-13 13:20:54
Thorhalla
Algernon megüti Shywa-t, aki elterül a földön, ekkor tudja csak Freyr elmosni a fehér hajú fiút az útból, és odamenni a lányhoz. Ekkor mozdult Freydis és Victoria is oda a lányhoz. Freyr nem nagyon ért az elsősegélyhez, a sebek már szinte alig véreznek, mert alvadni is kezdett a sérülés, illetve az emberi külsőben levő lánynak a szíve is megállt, így nem volt mi kifele pumpálja belőle a vért.
Vic azonnal szívmasszást kezdett el, és szájon átlélegeztetés.
- A sérült részeken az ereket fogd le! – mondta parancsként szinte Freyr-nek. – És ha tudod kösd el őket valamivel, hogy ne vérezzen tovább! Nővérem a segítséged kell!
Négyszer pumpálta a szívet, majd levegőt fújt be a másik száján, majd újra ezzel próbálkozott, de egyelőre semmi hatással.
- Elektromosság, nincs újraélesztő szettünk, rázd meg árammal, Freyr, ha végeztél hátrébb egy kicsit!
Freydis csak figyelte egyelőre, hogy a rokona mit is csinál a sérült lánnyal, majd kérdőn néz rá, hogy mit tegyen. Lecsukta a szemét a hercegnő, az eget villámok szelték át és a felhők még sűrűbbek lettek, és a lány kezei között is villámok cikáztak. Az Asgardi mágia hatására Algernon kezébe ismét fájdalom hasított bele. A lány pedig a kezeit Shywa mellkasához érintette, ahol annak a szíve volt...
Shywa fényességet érzett és fájdalmat, majd köhögve tért magához, miközben Freydis, Vic és Freyr véresen ott voltak mellette...

Miközben ők hárman Shywa életéért küzdöttek a többiek a démonnal társalogtak továbbra is.
- Mert ha kérem és beleegyeztek nem esik bajotok, ha nem egyeztek bele, akkor fájdalommal fog járni, de így vagy úgy, de megteszitek, amit akarunk – mondta, majd Freyr és Freydis felé nézett. – Két mágiahasználón, sőt az egyik nem is ember... Érdekes...
A közeledők pedig odaértek hozzátok és szárnyas leginkább farkasnak tűnő jószágok vették körbe a csapatot.
- Konkrétabb? – kérdezte Patás. – Élhettek, és mindenki más is, minek pusztítanánk el azokat, akiket rabszolgának is használatunk, mint ahogyan régen is tettük? Hazamehettek és Thamuz király minden bizonnyal igen fontos beosztást és magas pozíciót ad azoknak, akik segítenek neki abban, hogy visszakaphassa, ami az övé. Felállítani újra a birodalmát, átjárót nyitni a két világ között. És újra visszaállítani a rabszolgaság intézményét.
~ Lásd már meg, ami előtted van gyermek! ~ halhatta Púpos hangját Rachel a fejében, miközben Tlalok beszélt. ~ Ha bántani akarna ez titeket már nem élnétek... mióta győzköd téged valaki, hogy segíts neki?! Kivételesen vonatkoztass el attól, hogy egy démon áll veled szemben... ismerlek Rachel, élni akarsz, hát tegyél érte... ~
Vett a férfi egy mély levegőt.
- Úgy hiszem, hogy sajnos nem mentek bele az önként segítségbe, igaz? – kérdezte. – Nem tudok semmilyen pók lényekről ezen a világon, és a Földön és ezen kívül mást nem ismerek. De ha beszéltél róluk, hátha megtudnánk, hogy kik ők...

Állakták:
Angyal Temető (Brooklyn) 1154150347_zdemonwolf


#125 2010-06-13 15:48:18
Shadow
Elnyel a sötétség, a semmi, s csak vagyok magamban. Körülöttem emlékek cikáznak, s azokat nézegetem. Szép emlékek, s kevésbé szépek, hol boldogság, hol bánat, de ez az életem, amiért feladtam a küzdelmet... Hogy miért is? Azért fölösleges élnem, hogy csak belém rúgjanak, nevessenek rajtam... Azok miatt nézzek a hátam mögé, akiket csak védeni szeretnék. Az emlékek azonban halványodni, s sötétedni kezdenek... itt az idő talán, hogy végleg távozzak? Testem is feladta talán, ahogy már a lelkem is? Vagy még se?
Erős fájdalmat érezek hirtelen, miközben köhögve térek magamhoz. A látásom nem a legtisztább, de látom, kik vannak körülöttem. Néhányan ellátnak, de minek? Hogy a többiek tovább kínozhassanak?
- Hagyjatok... - suttogom - … elmenni... - hangom csendes, s erőtlenül próbálom távol tartani magamtól őket, bár erre nincs túl sok esélyem... gyenge vagyok, nem lehet nagy kihívás lefogni. A démon felé pillantok.
- Gyere Tlalok... vedd el amire szükséged van... önként adom... - hangom csendes, erőtlen. Bárki a szemembe néz, látszik, hogy feladtam, de nem a hely, a külső, vagy a démonok miatt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:49

#126 2010-06-13 20:54:00
Tao
Nem tetszik, amit mond, nem tetszik a hely, és ő maga sem tetszik, de leginkább a szárnyas farkasizék nem tetszenek, amik itt lihegnek körülöttünk. Ez az egész helyzet nem tetszik. Csöndesen figyelem az eseményeket, nem tudom, hol lehet a kiút, hol a csapda, és mi a feladatunk, valahogy ez az egész hely idegen nekem. Hátrapillantok Shywára, kicsit elmerültem itt a beszélgetésben, egyre ramatyabbul néz ki, bár jobb, mint amikor sárkány volt. A démonnak nem tudok mit mondani, egyszerűen lehetetlen ez a helyzet, hátralépek Freydishez, és halkan szólok hozzá.
-Túl fogja élni?


#127 2010-06-13 22:21:01
Quentine Constantine
Fejfájás, fejgörcs, viszkető érzés a szememben, a púpos szól hozzám, de most nem úgy, ahogy szokott, nincs itt, nem csodálom, én se lennék. Ha bántani, bántani akar, akarhat, nem akar, bántani akarna, ha akarna megtehetné, megtenné, megteszi, mire vár?! Nem teszi, nem akarja, igaza van, nem akarja, akarhatja, akarná, akarja, akarja, de nem teszi, mit akar, mi kell neki? Mi kell neki, mi kell neki, mi... Kellünk... Neki. A hőség kezd megviselni, és fáj, fáj, fáj a fejem, nem hallom a többieket, üresek mind, én lettem üres. Nem, össze, szét, össze, össze kell szednem magam. Idefigyelj! Nem, ez nem lesz jó. Ne hallgassatok rá... Most hangosan kéne.
-Ne is figyeljetek rá! NEM! - Vágok közbe, mikor Shywa önként ajánlkozna. - Nem kapsz tőlünk semmit! Egyetlen "igent" sem, és egyetlen térdre borulást sem, te átkozott fattyú. Nem fogunk behódolni, és nem ölhetsz meg minket, még csak komolyabb kárt sem tehetsz bennünk, mert akkor nem lenne, aki segítsen neked és annak, aki csicskáztat. Most biztos kínzással fogsz fenyegetőzni, de úgysem mehetsz túl messzire, nem lesz mégegyszer akkora mázlid, hogy egy démon ennyi emberrel a mocskos lyukatokhoz merészkedik. Szóval a helyedben sokkal alaposabban válogatnám meg a szavaimat, ha épp azokhoz beszélsz, akiken az életed múlik. Feltételezem az urad nem venné jó néven, ha rossz kritikát kapnál tőlünk.
Magabiztosság, könnyebb lenne, ha nem hadarnék ennyire, és tudnám, hogy amit mondok, az tényleg úgy van. Púpos, te rohadék, lefogadom, te is egy vagy közülük, de esküszöm, ha egyszer megtalállak, nem nyírlak ki. Téged nem. Nem, de nem ám, nem, mégha ennyire fáj is a k-rva fejem emiatt a hely miatt, és miattad, hogy itt szólsz a fejemben, mikor nem kéne hallanom senkit. Jobb, mint a semmi, mint a senki, mint az üresség, beszélj, az segít, beszélj, Púpos, beszélj!


#128 2010-06-14 12:02:33
Henry White
-Rendben!-
Válaszolok Victoriának, és neki látok elfogni, elszorítani a sérüléseket. Megpróbálok mindent, de a vérzések alábbhagynak. Sajnos nem az én munkámnak köszönhetően, Sywha szíve megáll. Remegve engedem el, hogy Freydis a villámaival megpróbálja újra éleszteni. A többiekkel nem is törődök, megkönnyebbülve térdelek le mellé, ahogy magához tér.
-Még mit nem Sywha, ne mondj ilyet, nem fogjuk hagyni hogy meghalj. Még ha a többiek nem is törődnek veled, én itt vagyok. Érted? Nem halhatsz meg, Kaal után nem! Emlékszel még mit ígértél, hogy segítesz Vhutát elkapni, azért amit tett.-


#129 2010-06-14 12:31:59
Tyler
Sywha elég ramaty állapotban van, minket meg valami szárnyas kutyulik vesznek körül. Meg kell hagyni nem egy palotapincsi alkatúak. Rachelre pillantok, aki hisztériásan kezd el magyarázni valamit nekünk. Hirtelen mintha megvilágosodnék, azért csak mintha mert nem igazán tudom azt hogy kell, a démonra nézek.
-Ennyi beszédtől már fáj a szám komolyan. Egyébként, már rég kinyírhattak volna minket és ott is van a vér ami kell. Akkor miért szajkózzunk még mindig ezt? Kéne a beleegyezésünk mi?-
Kérdezem határozottan a fickót, mint aki biztos a dolgában. Mindenesetre ha ez igaz, attól még alaposan megkínozhatnak még minket a beleegyezésünkért. Na maradtam volna csöndbe inkább.
-Azok a Pókizék, meg alul pókszerűek felül meg fekete bőrű nők voltak. Ennyit tudunk róluk.-


#130 2010-06-14 12:44:34
Hjuchia Sakura
Freyr lazán arrább mos egy adag vízzel. Eh... Ez meg hogy a viharba történhetett? Nem elvesztett mindenki mindent? Kis vizet kiköpök majd ahogy a kis segítőkészre nézek nem tetszik, hogy Freydis is varázsolni akar. Tuti, hogy neki is sikerülni fog. És sikerül is... Megint az a rohadt fájdalom csap a karomba bele. Rohadtul megkeserítik ezek az életemet. Sajnos sikerül feléleszteniük a kis gyíkot. Bár jelenleg emberi az alakja még így se szebb... Épp hogy magához tér Shywa és már rögtön a vérét meg az életét ajánlja fel a patásnak meg a szmog-nak... Röhejes...
Felkelek a vízből. A fejemet megrázom kicsit majd két kezemmel is megdörzsölöm a fejemet, hogy a víz nagy része kimenjen belőle.
- Hé Freyr köszke tényleg. Úgyis rohadt melegem volt. Ez felfrissített!
Még vigyorgok egyet rá kedélyesen aztán elfordulok. A trikómból is kicsavarom a vizet még amennyire tudom, de persze, rendesen megnyúlt ettől...


#131 2010-06-15 10:32:12
Serena Davidson
A helyzet továbbra sem akart jobb lenni, a többiek csak megmenttették Shywa-t, aki erre komolyan egyből újra eldobná az életét. Majdnem megtapsoltam, hogy igazán okos és... argh! Miért nem lőtte fejbe magát korábban, ha ennyire ostoba? Csak siránkozik és siránkozik, ezért tartjuk és viseljük el? Öngyilkos akcióból, öngyilkos akcióba. Rachel továbbra is szajkózta, hogy ne mondjunk semmit, miközben Manó is nagyképűen beszélt az alakhoz. Komolyan nem esett le nekik? Mikor szokott valaki könyörögni azért, hogy tegyél meg valamit? Határozott mozdulattal vágtam fejbe Manót.
- Pubik, ennyire vakok vagytok? – kérdeztem morogva a többiektől. – Nem azét nem bánt, mert a beleegyezésünk kell! Hanem, mert nem akar bántani minket! Ennél nyilvánvalóbbra még ő sem tudta tenni, nem igaz? Ezek után mindenki igent mond, mert senki sem akarja, hogy megöljetek minket és úgyis megkapjátok, amit akartok...
Majd a földön fekvő már megint hisztiző Gyík felé néztem.
- Te pedig fejezd be a folyamatos siránkozást végre Shywa! Unalmas, hogy mindig mindennek a sérüléseid és a nyavalygásod körül kell forognia. Mutasd már meg egyszer az életben, hogy nem csak anyuci és apuci árnyéka mögé tudsz bújni és belőlük élni, hanem magad is képes vagy bármire, szóval, ha nem fejezed be ezt az EMO-zást, akkor nem fogsz annak örülni, amit tőlem kapsz – vicsorogtam.
Reméltem, hogy az emo-val nem tévedtem, mintha ilyesmit olvastam volna a neten. Visszafordultam a démon felé, hogy mit is fog mondani, vagy tenni arra, amit most mondtunk nekik.


#132 2010-06-15 10:44:26
Thorhalla
Freydis széttárta a karjait Zyro kérdésére, fogalma sem volt a lánynak, hogy Shywa túléli-e a történteket. Vic csak a fejét rázta meg, ami nem jelentett túl sokat, az arcán és a szemében látszott tökéletesen, hogy nem tartja valószínűnek ezt. A démon arcán először látszott undor, ahogyan Shywa-ra nézett a könyörgése után, csak megcsóválta a fejét, mintegy lemondóan és lesajnálóan.
- A morgós jól mondta – nézett Lorna-ra. – Nem akartam, hogy gyermekeknek baja essen, mert nem érdemlitek meg. De ami most jön magatoknak köszönjétek.
A férfi elsuttogott néhány szót, mire a földből növények csaptak ki és száguldottak mindenki felé. Mikor becsapódtak volna a társaság tagjaiba hatalmas villanás szelte át a rét egészét. Egy hatalmas, de zárt helységbe került a társaság. Odabenn még nagyobb hőség fogadott, mint kinn volt. Egy kör alakú perem húzódott a terem oldalán végig és volt az egészenek egy központi része is. Egy közel húsz méter hosszú híd vezetett át egy központi részre, mert mindenhol máshol tűz égett. Ha körbenéztetek, akkor a központi részen megláthattak egy trónszéket, amiben egy igazán furcsa alak ült, még nem is láttatok ilyet soha korábban. Unottan emelte fel a fejét, amikor megjelentetek, egyedül volt a helységben, elég valószínű volt, hogy ő lehetett Thamuz, akit Tlalok emlegetett. Messze van, de így is, elég volt egyetlen pillantás csupán, hogy megállapíthassátok, hogy a férfi, démon legalább három méter magas és a külseje sem volt éppen bizalomgerjesztő.
- Indulás oda! – mondta Tlalok. – És ne nézzetek a szemébe.
~ Pech! ~ halhatta Púpos hangját újra Rachel a fejében. ~ Én mondtam mit tegyél... ~
És ekkor tűnik fel a többieknek, hogy Alexis, Davis, Victoria és Freydis nincs velük...

Thamuz
Angyal Temető (Brooklyn) 251639-10753-thamuz


#133 2010-06-15 12:29:36
Tao
Freydis és Victoria nem szóltak egy szót sem, gondolom nem akarták a rossz hírt elmodnani, nehogy meghallja Shywa is. Amíg közd, addig van esélye, vagy legalábbsgondolom, elég sok sebe volt, és elég sok vértveszített. Tlalok nem örül annak, amit csinálunk, amit mondunk, vagy úgy általában semminek, minek is örüln, hiszen démon?! Ahhoz, hogy démon legyen, meg kellett halnia? Vagy születik valaki alapból démonnak? Érdekes kérdés. Valami indák jönnek felénk, aztán megint máshol terünk. Láng, hőség, hamar alkalmazkodom a viszontagságokhoz, de azért nem kéne bele is esni. Hosszú híd, a végén Thamuz, vagy hogy is hívták. Mikor Tlalok megszólal mögöttem,a szvbaj jön rám, nem is vettem észre, hogy ő is jött velünk. Elindulok könnyed léptekkel a hídon, nem igazán tudom, hogy most mi fog következni, de majd csak kiderült. Pillantásomat a lábujjaira vetem ott biztos nem lesz szeme, annyira még ő sem csúnya.


#134 2010-06-15 12:40:35
Tyler
-Na...attól, hogy nem volt igazam nem kell bucira verni a fejem.-
Sértődött képet bámulok Lornára majd, megérintem a vállát, gyengéden.
-Hagyd már Syhwát békén, legalább most.....-
Valami inda izék vágódnak felénk, majd egy még forróbb helyen találjuk magunkat, ahol fő rondasága is jelen van. Hoppá, van aki viszont nincs.
-Hol vannak, Freydisék?-
Kérdezem a démont, aki idehozott bennünket, miközben a nagyobb felé sétálok, kényszerítve magam, nehogy a szemébe nézzek. Fenébe, minek kellett megtiltaniuk.....-


#135 2010-06-15 13:10:31
Quentine Constantine
Ó tudod mit, Púpos? Bazd meg! Lorna kiabálása nem igazán hat meg, ahogy a démon haldoklása is hidegen hagy. Amikor növények indulnak felénk, védekezően húzom kezeimet arcom elé, aztán villanás.
Nehezen bírom, levetem a kabátom, meg a golyóállómellényt is levakarom magamról, csak a top marad. Velem szemben a démon, aki a trónján ülve nézelődik, és erősen sejthető, ogy ki ez. A fejem fáj, nem bírom ezt a meleget, ezt a csöndet, ezt az ürességet.
Elegem van, elég ebből, ebből a helyből, ezekből a démonokból, ezekből az emberekből, elég az egészből!!!
A démonra nézek, egyenesen a szemébe, leszarom, mit gondol, mit csinál, kinyírtam én már ilyet, többet is, csak akkor nem voltak ilyen rondák, hát majd megbírkozom ezzel is, vagy megdöglök itt, más kiutat nem nagyon ltok úgysem.
-Ó, te hatalmas nagy rohadék, hogy én hogy utállak, és utálom az apádat, meg anyádat, és annak az összes rokonát, meg a testvéreidet, és azt, aki kitalálta ezt a helyet, meg hogy ilyen meleg legyen, és azt is, akinek eszébe jutott, hogy szükség van rád a világban, de még mennyire utálom, meg azt... - Morgom az orrom alatt, ahogy a démon felé haladok megelőzve a kék fickót, ha kcisit dühösebb lennék, talán le is lökném a k-rva hídról.


#136 2010-06-15 13:22:11
Taikuri
A démon úgy látszik, hogy még sem annyira gonosz úgy látszik, hogy Shywa nem az egyetlen, aki jó útra tért a fajtájukból. Már éppen kezdek a túlélésben reménykedni, amikor hírtelen növények kezdenek el kinőni a földből, amik el teleportálnak bennünket. Úgy látszik, hogy még mélyebbre kerültünk mivel a hőség itt már kifejezetten nehezen elviselhető, Arelia alig ha nem pillanatok alatt elpusztulna, ha nem a bőröm alatt lenne. A pókruhába is kezdek már beleizzadni és a légvétel is kicsit nehézkes a számomra. Azt is döbbenten tapasztalom, hogy Victoria nincsen közöttünk. A gyomrom önkéntelenül is összeszorul, amikor arra gondolok, hogy mi történhetett vele, valahogy furcsa hiányérzetem is van. Nem, nem eshetett baja, hiszen ha meghallok, megint akkor legalább a közelében akarok meghalni. Nyugalom kislány, az is lehet, hogy ki jutottak. Igen, biztosan ez történt Victoria jól van és biztonságban. Gondolok, aggódva miközben elindulok a hídon, az hogy egy szörnyűséges démon felé megyünk, a halálba egyáltalán nem aggaszt. Magam életével régen elszámoltam már, azonban valami miatt a szőke szépség helyzete jobban aggaszt.

A gazdatestem úgy látszik, tényleg nem saját neméhez is vonzódik, mert még a halála előtt is csak arra szőkeségre tud gondolni. Nem bírom megérteni hogyan, foglalkozhat most ilyen hülyeséggel. A fene egye meg, nem hiszem hogy pont egy ilyenre kellett rámásznom. Mindegy, ha csak nem történik valami csoda úgy sem maradunk sokáig életben, nem félek a haláltól, hiszen többször voltam hozzá közel. A kínzásnál, pedig minden jobb, igaz nem tudom, hogy van-e túlvilág de mivel van egyéniségem, gondolom lelkem is és akkor vagy a pokolba vagy a mennybe kerülök vagy újjászületek. Vajon én a pokolra fogok jutni? Elvégre csak gonoszokat bántottam eddig vagy olyanokat, akik engem bántani akartak. Áh, mindegy ennél rosszabb helyre már úgy sem kerülhetek.


#137 2010-06-15 13:26:43
Henry White
-Felfrissített.....-
Sziszegem dühösen Al felé, de egyenlőre maradok Shywa mellett, bár Victoria és Freydis tekintetéből egyértelműen látszik....nem sok esély van rá hogy életbe marad.
-Tarts ki...csak tarts ki. Nem lesz semmi baj...-
Szép szavak, de sajnos ezzel még magamat sem tudom meggyőzni. A szemem sarkából látom, hogy zöldes indák csapnak felénk, aztán egy terem szerűségben találjuk magunkat. Ahol a fő démon trónol. Most a legkevésbé sem érdekel, Shywához térdelek, nem mozdulok mellőle. Ha nagyon muszáj akkor, megpróbálom felsegíteni, de ezt szeretném elkerülni. Óvatosan szemügyre veszem az óriási démont, kerülve a szemkontaktust, várva hogy mi fog történni.


#138 2010-06-15 13:42:46
Serena Davidson
Ezt nem hiszem el, nyertem! A démonra néztem, majd Manóra, aki sértődötten mondott valamit mellettem. Majd még ki is állt a Gyík mellett. Ezt nem hiszem el, persze majd várjuk végig, hogy megölessen minket is ezzel a hozzáállással? Igazából azt sem tudom, hogy miért mentették meg. Ám ekkor a férfi suttogni kezdett és a növények indultak felénk. Ugrottam félre, hogy ne találjanak el, majd egy villanás. Oké, miért csavarta fel valaki a fűtést? Körbenéztem, de nem, egy másik helyen voltunk. Nem szerettem a teleportációt, sem a térmágiát. Egy csúnya nagy helyen voltunk, tűz égett, piszkosul meleg volt. Tlalok felé néztem, ennél jobb helyre vinni sem lehetett minket, nem igaz pubi? Páran itt sem voltak, remek, pont Freydis és Vic, nah meg Davis tizedes. A nehéztüzérség. Akiknek képességeik működnek, vagy anélkül is használhatóak. Oké, a nagy ronda izé szemébe úgysem akartam nézni, de ez jó tanács. Rachel nem nagyon akarta megtartani, amit mondtak, hanem belenéz a szemébe, ó, hogy az a...
Azonban nem volt mi más tenni elindultam a hídon, óvatosan, nehogy leszédüljek róla bele a forró tűzbe. A Gyíkot majd hozza valaki, én nem fogom cipelni...


#139 2010-06-15 16:02:24
Hjuchia Sakura
A kis piszkálódásomnak hála kicsit morcosabb lett. Bár nem tudom, hogy ez még lehetséges-e egyáltalán... De ha egyszer felfrissítet? Nem vagyok én hazudós...
A nagy patás meg tátog. Á ment kis víz a fülembe is remek de igazán rájövök, hogy mit motyoghatott. Valami olyasmit ami nekünk nem jó. Indák indultak felén majd villanás és egy másik helyen lettünk. Ahol még melegebb volt mint az előző helyen. Végül is egy fokkal jobb mint amit vártam de nem nyugtatott meg a dolog, hogy még lejjebb ástuk magunk a sz...ba. A tanácsát megfogadom az ürgének. Kb olyan lehet a figura mint anyám a rossz napjain. Még a sütit is bottal kell elé lökdösni. De ez van. A lábam elé nézek feszülten. Nem szeretnék véletlen mellé lépni vagy ilyesmi. Meg ez egy egészen jó taktika, hogy ne az arcát bámulja.
Hú de meleg van. Ez elég gáz.. Mindjárt megszárad a vizes trikóm is.. Lehet megint felhúzom Freyrt, hogy leküldjön egy adag vízzel vagy valami.


#140 2010-06-15 22:01:31
Shadow
Újabb morgás, de van aki kiáll mellettem. Végül Freyr-re nézek, mikor beszélni kezd és elfordítom a fejem.
- Igen, megígértem... emlékszem... És valahogy be is tartom – Freyr mellettem marad, még akkor is mikor egy teljesen más helyre kerülünk. Nem tudok felkelni, csak feküdni egyenlőre, s figyelni, ahogy Freyr vigyázni próbál rám.
- Jól leszek... De eltudnád mondani, hogy mi történik és hogyan néz ki a Démon, akinél vagyunk most? - próbálok nyugodtan beszélni és nem törődni a melegegl, ami viszont szinte lehetetlen mert nagyon nagyon meleg van és most a pikkelyeim se védenek ettől... Nem nagyon érzem jól magam, így, bár lehet ennek az oka, csak az, hogy most nagyon sok sérülésem van, s lehet utána élvezni is fogom, hogy emberként is élhetek egy ideig, vagy talán örökre, már ha ezt megérem... sajnos nincs itt se Vic se Freydis, így, ha bármi baj van, akkor nekem tuti végem.


#141 2010-06-16 10:50:34
Thorhalla
A csapat nagy része elindul, senki sem követte el azt a hibát, hogy belenézzen Thamuz szemébe, egyedül Rachel-t. Mivel senki sem emelte fel Shywa-t Tlalok az, aki megragadja a lányt. Külsőre úgy tűnhet, hogy erősen és fájdalmasan, ahogyan a grabancánál teszi, de Shywa meg sem érezte, a férfi vigyázott, hogy ne okozzon fájdalmat. A csapatot átterelgeti a belső részre és Rachel elköveti az egyik legnagyobb hibáját.
Belenézett az uralkodó szemébe, a szavai megakadnak, ahogyan fájdalom hasít az egész testébe. Irdatlan kínokat él át, látja, ahogyan a démon szemeitől szó szerint a hús leég a csontjairól. Kínok és fájdalmak között nézi végig Rachel a saját halálát és mindenki más is az övét. Az utolsó pillanatig életben maradt a lány és üvöltözik fájdalmában mielőtt egyszerűen porrá omlik mindenki szeme láttára.
Az uralkodó ekkor intett a kezével és megjelent egy tál nem messze a társaságtól.
- Oda kéri mindenkinek a vérét – szólalt meg hátulról Tlalok.

Rachel iszonyatos fájdalmak mellett tért magához, az egész teste sajogott mindenhol. A testét több helyen is égési sebek tarkították. A feje hasogatott és minden fájdalomra emlékezett, az egészre, a saját halálára is. Ha kinyitotta a szemét ugyanott, ugyanabban a helységben volt, ahol az eltűnése előtt is volt. Nem sokkal mellette ott feküdtek a többiek is eszméletlenül, a csuklyások álldogáltak és fegyvert szegeztek a már ébren levő Freydis, Vic, Alexis és Davis négyesére, akik éppen győzködni próbálták őket, hogy ők nem tettek semmit, és nem szándékosan tették, amit.


#142 2010-06-16 11:36:36
Tyler
Ne nézz a szemébe, ne nézz a szemébe.....
Ezt hajtogatom magamban, miközben ebben az iszonyatos hőségben, egyre közelebb terelgetnek minket a főizéhez. Rövid úton ki is derül, hogy miért nem szabad a szemébe nézni, Rachel egyszerűen élve ég el. Öklendezve próbálom elfordítani róla a szemem, de képtelen vagyok rá. Végig nézem, ahogy elevenen elég, a sikolyai még azután is hallom, hogy a por ami maradt belőle a kövezetre hullik. Egy tál jelenik meg a levegőben, oda kellene rakni a vérünket.
-Ezt nagyon elcsesztétek....-A tálhoz lépek, és megpróbálom felborítani beledobni a mélységbe.-....soha nem fogok segíteni nektek abban, hogy elfoglaljátok a Földet. Soha!-


#143 2010-06-16 12:36:53
Henry White
Jó, amíg beszél addig jól van. Nem...jól lesz, nem lesz semmi baja és túl fogja élni. Senki sem akar segíteni nekünk, és egyedül nem tudom felemelni Shywát, Tlalok teszi ezt meg, és a démon felé terelget minket.
-Hatalmas, vagy három méter magas, vörös a bőre, mindenhol tüskék állnak ki a testéből. Páncélt visel, és egy furcsa fegyver van nála.....-
Beszélek a démonról, de Rachel sikolya belém fojtja a szót. Szegény lány elevenen ég el, elfordítom a fejemet, hogy ne keljen végignéznem a haláltusáját. Egy tál jelenik meg, amibe a vérünket kellene folyatni, de Manó megpróbálja azt ellökni.
-Egyetértek vele, sosem fogom önként adni a vérem.....


#144 2010-06-16 20:48:35
Tao
Ahogy elindulok a démonhoz, Rachel megelőz, és amit tesz... Nagyon nagy hibának bizonyul. Sokkos állapotban nézem végig, ahogy kínkeservesen szenved és hal meg, porrá ég, és semmivé lesz. Pár másodpercig csak állok, nem is ismertem ezt a lányt, mit kéne most tennem? Meg se kellett mozdulnia, vagy szólalnia a démonnak, hogy végezzen Rachellel. Teremtőm, segíts meg. Hátranézek a többiekre, Ethant látom, ahogy a tálhoz indul. Megállítom dühöngésében, vállára teszem a kezem, és visszahúzom. Tekintetemben egyszerre látszik zavarodottság és valamiféle elhatrozás. A tálhoz lépek, és mégegyszer Ethanre nézek. Nem tudom, mit tehetnénk. A tál szélét megnézve, látom, hogy éles, nyilván em véletlenül. Alkarom külső felét húzom végig a peremen, és egy kevés vért csöpögtetek a tálba, aztán szomorú arccal nézek Ethanre. Nem tudok mit mondani.


#145 2010-06-16 22:26:47
Shadow
Tlalok felemel, s ő visz, miközben Freyr beszél és mondja, hogy mi is történik, de mikor Rachel üvölteni kezd és Freyr-re nézek, akkor megszólalok.
- Nézd Freyr, ne fordítsad el a fejed. Ez várhat ránk, apám ellen is. Ha megrémiszt, akkor bele se érdemes kezdenünk... - ezután Tlalokra nézek fel, majd pedig az edény felé mutattam.
- Kérlek vigyél oda. - Ha odavisz, akkor megvágom a tenyerem, s hagyom, hogy csöpögjön némi vér a tenyeremből, majd lenyalom a tenyerem, majd lehunytam a szemem, s vártam. Nem igazán volt kedvem beszélgetni, s ahhoz se, hogy ránézzek a nagy Démonra, s elégjek. De végül csendesen megszólaltam.
- Tlalok... kaphatnék némi kötszert? - kérdeztem, halkan.


#146 2010-06-17 10:45:30
Serena Davidson
Rachel tényleg belenézett a szemébe, és kínok között égett el, mire megérkeztünk a belső részre. Öklendezve fordultam volna el, ha képes lettem volna, de nem tudtam, ehhez azért az én gyomrom is kevés volt, hogy ezt végignézzem, de legalább megvolt az ok, hogy miért is ne nézzek az alak szemébe, még ha kényszerítenek is. Ez igazán hatásos prezentációja volt annak, hogy miért is tegyük azt, amit mondott a démon. Szóval adjuk a vérünket és minden rendben lesz. Vagyis bízzunk abban, hogy nem fognak minket halálra kínozni azért, hogy ezt megtegyük. A kupac hamura néztem, ami valaha Rachel volt. Miközben Manó és Freyr közölték, hogy nem fogják tenni, amit ezek kértek. Sápadtan néztem Manóra, a legszívesebben bevertem volna a képét ezért, hogy ilyet mondott. Próbálta feldönteni a tálat, de nem hittem, hogy sikerülne neki.
- Miért? – kérdeztem rekedten Manót. – Láttad, hogy mit tesznek vele...
Nem akartam feleségesen megöletni magamat, a karmaim nem jöttek elő és biztosan nem fognak a sebeim sem begyógyulni, a földre nyúltam és felkaptam egy élesebb követ. Majd odaléptem a tálhoz és végigvágtam a kővel a tenyeremet. Felszisszentem a fájdalomtól, majd ökölbe szorítottam a kezemet hagyva, hogy a vérem a tálba csöpögjön. Majd a ruhámba töröltem a kezem és türelmetlenül néztem vissza a Patás irányába, hogy akkor hogyan tovább.


#147 2010-06-17 14:19:44
Hjuchia Sakura
Sétálok a többiekkel előre mikor Rachel a démon szemébe néz és... ezt nem akartam látni. Ahogy ordít és látom ahogy elég lassan... ez... ez az egész nekem túl sok... Ez már túl sok... Ledermedve állok, szemeim kikerekedve ahogy a nőből csupán hamu marad a földön. A külvilág valahogy megszűnik hirtelen. Semmi se lesz ott...lassan beszűkül a látótér, sötétedik körülöttem minden...már...a hőség sem zavar..mintha megszűnt volna a nyomott légkör... érzem, ahogy a szűk kis rész amit látok forogni kezd...majd az is megszűnik... Teljes sötétség és csend.. Érzem még, hogy lassan a lábam nem tart már és... eldőlök talán? Nem tudom már mi történik. Még egy apró nyomást érzek a fejemen és utána már semmi mást...


#148 2010-06-18 10:15:02
Thorhalla
Manó megpróbálta fellökni azt az emelvényt, amin a tál volt, de nem sikerült neki. Freyr is megtagadta azt, amit kértek tőlük, miközben Algernon ájultan dőlt el a földön. Zyro, Lorna és Shywa pedig a vérüket csorgatták a tálba. Tlalok megvonta a vállát a kötszerre, és ha a társaság körbenézett, akkor már nem a csarnokszerű helységet látták, hanem egy kissé máshogy nézett ki az egész.
Shywa újra a földre került, de a sebei már nem véreznek, a démon pedig felemelte Algernon-t és a tál szélén megvágta a kezét, hogy az ő vére is belekerüljön oda, ahova kellett, majd Natasha-nál is fizikai erőszakot alkalmazva szereztek vért. Így már csak Freyr és Manó maradt. Az uralkodó felröhögött, majd két szót mondott, senki sem értette azokat, még Shywa számára sem volt értelme. A társaság a két szó után két csontreccsenést hallott. Az elsőre Manó sípcsontja reccsent és tört el nyílt lábszártörés kíséretében, a második után Freyr jobb kulcscsontja tört darabokra ez is nyílt törés kíséretében. Mind a kettejük vére pedig belefojt a tálba...
Majd egy robbanás következett és minden elsötétült mindenkinek...

Angyal Temető (Brooklyn) Persona_Demon_Realm__Flames_by_aRchAng3lZz

Mikor magukhoz tértek egy lugasban voltak. Kellemes idő volt, hűvös zöld fűben feküdtek, körülöttük fák és bokrok mindenhol. Egy kisebb rét volt, ahol felébredtek, akiknek sérülésük volt, azokat ellátták, bekötözték és rögzítették. Nem messze tőletek egy patak csordogálását lehetett hallani, az ég kék és a nap fénye is kellemesen meleg volt. Az égész hely olyan kellemes volt a korábbiakkal ellentétben. Egyelőre Zyro még nem tért magához, ő békésen aludt tovább. Pillanatokkal később Tlalok bukkant fel, az arca komor és nem messze tőletek állt meg.
- Tudom, hogy nem vagyok éppen bizalomgerjesztő és démon vagyok, de miért nem lehetett megtenni, amire kértelek titeket? – kérdezte. – Akkor egyikkőtöknek sem lenne sérülése!


#149 2010-06-19 02:50:00
Shadow
A véremet tudom adni, majd újra a földre kerülök, de a sebeim már nem véreznek legalább. Van esélyem túlélni, de szomorúan nézek Freyr és Manó felé. Most ők jártak pórul. Azonban nem szólok semmit. Egy robbanást követően újra elsötétül minden. Mikor magamhoz térek, akkor egy füves lugasban vagyunk, ahol igen kellemes az idő. A sebeink el vannak látva, ahogy nézem. Felülök, de nem kapkodom el, és ha nem megy, akkor nem is erőltetem a dolgot még egyenlőre. Azonban mikor Tlalok megjelenik és beszélni kezd, akkor igen szomorkás képet vágok.
- Te magad mondtad ki a választ Tlalok... Démon vagy... és bármennyire is hangoztatod, hogy halandó vagyok, pont a halandók közül tekintenek jó páran inkább démonnak. Aki elégett, fent rám lőtt anélkül, hogy ismerne, mert apám egy démon... pontosabban ő is csak félig... A többiek meg elég makacsok, hogy menjenek a saját fejük után... - próbálok felkelni és Freyrhez menni, s csak az ő sérüléseivel törődök. Igen nyíltan kimutatom, hogy nem felejtem el, hogy a többiek hagytak volna inkább megdögleni.
- Különben mi ez az emberi test? Így néznék ki, ha a véremben nem keverednének anyám mutáns génjei apám génjeivel? Nem rossz, de valahogy jobban szeretem a rendes külsőm, mert könnyebben védem meg magam... És most mi lesz? - pillantok a patásra kérdően, majd hozzáteszem „- Gondolom te se érted azt a démon nyelvet, amit én tanultam -” persze démon nyelven. - Sok -féle van démon nyelvből is... - jegyzem még meg, majd elhallgatok.


#150 2010-06-19 10:16:13
Tyler
Dühösen meredek a többiekre, nem igaz hogy nem értik. Ezek itt elakarnak jutni a Földre, és ki tudja mit csinálnának vele. Ott vannak a szüleink, több millió ártatlan ember, akiknek veszélyben van az életük ha ezek kiszabadulnak ebből a pöcegödörből. És mégis, nem tudok haragudni rájuk....
Felordítok a fájdalomtól, ami a lábamba robban, miután valamit szörcsög az a rohadt szemét kupac démon. Azonnal a földre zuhanok, s próbálok nem ordítani a fájdalomtól. Próbálom valahogy elállítani a vérzést, miközben csillagokat látok. De azt sem sokáig.....
Nyögdécselve ébredek fel, valami elbaszott egy réten vagyunk, bocs a szóhasználatért, de enyhén ideges vagyok és fájok is, de még mindig jobb mint megsülni valami pokoli dimenzióban. A sebemet közben valaki alaposan ellátta. Megpróbálok felülni, közben Tlalok is megjelenik a körünkben.
-Jó kérdés...nem tudom te mit csináltál volna ha megjelenik egy rakat nagy hatalmú idegen és azt mondják, ide véred leakarom igázni a világodat, benne mindenkivel akit szeretsz...persze ha képes vagy ilyesfajta érzésekre....-
Morgom csöppet sem barátságosan, majd Lornához fordulok, próbálva elfojtani a fájdalom szülte fintoraimat.
-Megnéznéd mi van Zyroval, miért nem ébredt még föl?-
Kérdem aggódva tőle, majd Tlalokra pillantok.
-És miért is vagyunk még itt és hol van azaz itt pontosan?-

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:54

#151 2010-06-19 10:39:58
Henry White
-Nem rémiszt meg....csak Kaal halála jutott az eszembe....-
Válaszolok Sywhának, vontatottan. Egyébként pedig igaza van, ha ezt a látványt nem tudom elviselni akkor semmi esélyem Vutha ellen. Mire visszafordítom a fejem, már csak hamu marad szegény lányból. Aztán csak a fájdalomra emlékszek.....
Ijedten ülök fel, de ahogy belém nyilall a fájdalom visszahanyatlok a földre. A többiek is itt vannak, egy kellemes hőmérsékletű, réten vagyunk. Shywa megpróbál odajönni hozzám.
-Maradj csak, jól vagyok..legalábbis azt hiszem.....-
Megpróbálom ülő helyzetbe tornázni magam. Tlalok felé fordulok.
-És most, mit akarsz tenni velünk? Meg kaptad amit akartál.....-


#152 2010-06-21 10:16:00
Serena Davidson
Sikerült felvágni a kezemet és a véremet a tálba csorgatni, a többiek is megtették nagyjából, bár volt, akit kényszeríteni kellett, de Manó és Freyr továbbra sem. Nyeltem egy nagyot, furcsa hang hagyta el a száját, majd két reccsenés. Összeszorítottam a fogaimat, hogy ne kiáltsak fel, amikor Manó lába és Freyr válla törött el. Igazából ezek után sok időm másra nem is maradt, mert mindent átvett a sötétség. Kellemes hűvös szél cirógatta az arcomat. Kinyitottam a szemem, láthatóan éltem, odafent kék ég, felhők, itt zöld fű, és hasonlók. Hova kerültünk? Lassan ültem fel, a többiek is itt voltak, a kezemen a vágás bekötve, még fájt, azaz ugyanott, mert nem gyógyultam be. Remek! A patás démon hamarosan előkerült, hogy miért nem tettük, amit mondott? Hát tettük, csak néhány kivétel nem... félhangosan morogva néztem Manó irányába, akinek még megvolt a sérülése, de bekötözve. Igaz én érte aggódtam, de bólintottam arra, hogy megnézzem a bátyját. Odamentem Zyro-hoz és megnéztem a pulzusát a nyakán. Élt, mélyen és egyenletesen lélegzett, úgy tűnt, hogy aludt csak.
- Ahogyan én látom csak alszik – mondtam.
Majd a démonra néztem.
- Mi ez a nagy kedvesség? – kérdeztem. – Az ellenség nem szokta ellátni a sérülteket és a korábbi kellemetlenségek után egy ilyen békés helyre vinni. A börtön nem ilyen... legalább is az Asgardiak utána...
Valami határozottan nem stimmelt itt. Igaz nem minden démon gonosz, mert Vutha sem Shywa sem voltak azok, csak roppant idegesítők, de erről még ez sem volt elmondható.


#153 2010-06-21 12:52:23
Quentine Constantine
*Rachel keserves kínok közt ég halálra, bőre és húsa pillanatok alatt mállik le csontjairól, melyek végül porrá omlanak, és a forró levegő égető szele sodorja szét hamvait. Míg nem...*
Élek? Nem élek. Meghaltam. És most vagyok... A pokolban? Aki a pokolban hal meg, az is a pokolba kerül? Akkor én most ugyan ott vagyok, ahol eddig? Nem tudom. Ki kéne nyitnom a szemem. Nem lesz könnyű. Először is el kéne dönteni, hogy akarom-e. Feküdhetnék itt. Feküdhetnék jó sokáig. De mi ez a zaj? Ismerem ezeket a hangokat. Csak a szavaik olyan... Ismeretlenek. Mintha... Kinyitom a szemem, és négyen ott állnak. Azok négyen, akik nem voltak a pokolban. Ők is meghaltak már, és most mind itt vagyunk a... Csuhásokkal? Ők is meghaltak? Ez a hely... Itt már jártam. És a többiek is mind... Kezd összeállni a kép.
-ÁÁÁÁ! - A fejembe hasít az emlék, a képek, ahogy... Meghalok? Az nem lehetett... Az nem volt a valóság. Mind itt vannak. Nem a pokolban vannak, csak... Csak fel kell ébredniük. Vagy... Ez csak egy álom volt? Ők is csak elájultak, és majd felébrednek. Ez egy rossz álom volt, egy... Nagyon rossz álom. Lassan felülök és Freydisék felé fordulok.
-Mi a franc történt itt?


#154 2010-06-21 16:00:36
Thorhalla
~ Démon sík ~
Szépen lassan Zyro is felébred az eszméletlenségből, nem volt vele sem gond, csak kissé mélyebben aludt, mint a többiek. Kérdőn nézett Shywa-ra Tlalok, amikor az a saját maga által ismert démoni nyelvet kezdte használni, de nem úgy tűnt, mintha a férfi felismerte volna. Itt Arelia is elő tud jönni, mert nincs hőség, sem pedig olyan, ami bántaná a szimbiontát.
- Téged is elviselnek, és az apáddal is ezt tették. Te sem vagy gonosz – vonta meg a vállát. – A démonság nem jár a gonoszsággal. Ez egy faj, mint a tietek. Mint a világotokban ti magatokat embernek és mutánsnak nevezitek, minden mást állatnak. Itt a démon az ember, minden más állat. Ennyi. A birtokomon vagytok, nem messze Thamuz palotájától, nem én kaptam meg, amit akartam. Nem akartam, hogy bárkinek baja essen értelmetlenül. Igen, így néznél ki, ezen a síkon nem érvényesül a mutáns gén, ezért van egyeseknek más alakjuk és ezért nem tudtok képességet használni. Hogy mi lesz veletek? Megtaláljuk a módját, hogy hazajussatok a többi társatok után. Őket sikerült kimenteni észrevétlenül, még azt is, akire azt hittétek, hogy meghalt. Thamuz is azt hiszi, hogy megölte, de nem... nincs akkora hatalma feletettetek, hogy megtehesse, mindannyian élnek és ott vannak, ahonnan jöttetek – a két sérült felé fordult. – Megengeditek, hogy a gyermekem meggyógyítsa a sebeiteket?
Néhány pillanatra elgondolkodott.
- Amíg nem voltatok magatoknál utána néztem azoknak a pókoknak a könyvtárban, amit említettek – magyarázta. – Ők voltak, akik annak idején kiűztek minket a Földről. Egykor köztetek jártunk, igaz emberibb alakban, ez évezredekkel ezelőtt... és jöttek a pókok, akik rimánkodással kértek minket, hogy mentsük meg őket, mert a világukat el akarják pusztítani. Segítettünk, aminek a vége egy háború lett, amiben mi maradtunk alul és a Föld kikerült a hatalmuk alól. Igaz ők sem tudtak rá lépni, de nem adták fel, hogy megszerezzék maguknak. Aztán jöttek a keresztények és az ő démonaik és angyalaik jelentek meg a világban... Ti is ezekről a pókokról beszéltek, akik kedvesnek tűntek és minket másokat fenyegetésnek tűntettek fel?

~ Angyal temető ~
Rachel látja a sérült Manót és Zyro-t és közben a csuklyások fegyvereiket sem tartották már a többiekre. A képességét újra tudja használni a lány. Csak éppen azok az emlékek is ott voltak a fejében, amiket látott.
- Fogalmunk sincs – mondta Davis. – Az egyik pillanatban odaát voltunk, a másikban pedig itt. Nem sokkal utánunk tértél magadhoz te is. Ők nem tudják, hogy mi történt, csak annyit, hogy nem csak azok a fenyegetés, akikkel találkoztunk. Sőt akivel beszéltünk annak hála ők a kisebbik. A pókok jönni fognak, és ők mindenkit megölnek a szép szavaik ellen.
- Évezredek óta létezik a társaságunk – mondta az egyik csuklyás, egy fiatal nő lehetett a hang alapján. – A feladatunk, hogy megvédjük a világot a démonoktól. Az utóbbi évtizedekben ez egyre nehezebb, Dormammu, a pókok, Thazmuz és még mások is próbálnak betörni a Földre, az Angyalok nagyobb befolyást akarnak. Ők azt mondták, hogy lehet, hogy tudsz segíteni. Meg kell akadályozni, hogy bármelyik síkról a démonok erre a síkra lépjenek, mert akkor minden dimenzió közötti határvonal felszakad és a Föld megsemmisül és porba hull. Számíthatunk a segítségedre?
Ekkor Rachel nevetgélést hallott, majd köhögést és egy idős alak jött ki az egyik ajtó mögül, akit egyből felismert. A púpos volt az, odacsoszogott a lányhoz és fejbe verte a botjával.
- Nem gondolod, hogy túúúúl sokáig vártál, mire ideérj?! – kérdezte feddő hangon. – Ezek a fiatalok...

Púpos:
Angyal Temető (Brooklyn) Eviloldman


#155 2010-06-22 09:46:23
Hjuchia Sakura
Mintha...beszédet hallanék. De nem nagyon értem. Nagyot nyögve a fejemhez kapok és lassan felülök a földről. Erősen dörzsölöm a fejem. De nagyon fáj a fejem... He? Ez meg egy pukli? Tapintgatom a fejemet miközben lassan már résnyire nyitom ki a szememet. Kicsit még homályos a táj. Talán a többiek? Aha. Tuti. egy kék masszát látok. Az tuti Zyro lesz.
Megdörzsölöm a szememet és most már rendesen is körbe nézek. Igen. Mindenki ittvan aki a véradó teremben is volt. Mmint élve... Gee... Végig fut a hideg a hátamon amikor visszagondolok az imént történtekre. Aztán körbenézek mégjobban. Hol vagyunk? Ez egy teljesen másik terep. Jobb a légkör és más. Nagyon... Kicsit fáj a karom. Be van kötve? Hát ez meg minek? Ja tényleg. Itt nincs erőnk. Ez szívás...
- Mi történt? Asszem elájultam...


#156 2010-06-22 09:46:56
Tyler
Megkönnyebbülök, Zyro is ébredezik s nem esett különösebben semmi baja. Nem úgy mint nekem, de azért csak magamat okolhatom.
-Blablabla....most azt hiszed beveszem, hogy ti jó indulatú lények vagytok és csak kiruccanni akartok a Földre, és nem átvenni a hatalmat az emberek fölött?-
Kérdezem kicsit kétkedve a démon fazont, majd keletlenül bólintok, mikor a gyógyítást emlegeti. Eléggé fáj a lábam, úgy hogy inkább lenyelem a békát.


#157 2010-06-22 13:12:28
Tao
Különös helyen térek magamhoz, és egy ideig nem is tudom, hogy álmodom-e, vagy épp most ébredek hosszú álomból. Nem tiszta, aztán körlnézek, feltűnik Ethan sérülése, a hiányzók, és az ittévők szokatlan külseje. Nem álom volt. A démon magyaráz, hogy hol vagyunk, szóval ő is itt van. Megdörgölöm a szemeimet, és felállok a földről.
-Szóval te azt mondod, a pókok a gonoszak, és te vagy a jó. A pókok meg azt mondják, hogy ti vagytok a gonoszak, és ők a jók. A pókok harcba küldenek minket ellenetek, ti meg kínoztok minket. Nekem leginkább úgy tűnik, hogy ti mind gonoszak vagytok, mi meg hülyék, amiért hiszünk bárkinek is. De ha tényleg haza tudsz juttatni, hát halljuk, mi a terved?


#158 2010-06-22 14:51:28
Quentine Constantine
Újra és újra bevillannak a képek, mintha elektrosokkal cseszegetnék a tarkómat. Ahogy feltápászkodok, és hallatom közben a hülye dumájukat angyalokról, démonokról, pókokról, meg rólam, aki megmenti a világot, septiben lehányom az egyik falat, aztán köpök egy kis epéát, csak az íze kedvéért. Azt hiszem, nem egészséges dolog meghalni.
-Miről beszélsz, te hülye ribanc?! - Mondom még kissé öklendezve, és valószínűleg ő is tudja, hogy csak úgy morgásból ribancozom le, de ha nem, hát azt is leszarom. - Én meg a világmegmen...
Ki az isten röhögcsél itt? Na ne, ez is pont jókor bukkan fel. És még neki áll feljebb?
-Hogy én vártam túl sokáig? Csak ma négy démonnal futottam össze, abból kettővel a POKOLBAN! És te közben hol voltál? Még egy k-rva sutyorgása is alig tellett tőled, amivel rohadtul NEM LEHET DÉMONT ÖLNI! A rohadt életbe is!
Jól van, azt hiszem kellően kimorogta magam, most megint hányok egyet a falnál, úgy, jól van, most már minden kijött belőlem, így az igazi.
-Ezek odaát azt tervezik, hogy a többiek vérével juttatnak egy démon nagyurat a Földre. És azok után, hogy láttak engem porig égni, szerintem bele is fognak menni az alkuba. De ezek szerint a pókok sem a jófiúk. De hol jövök én a képbe?


#159 2010-06-22 15:16:19
Serena Davidson
Zyro mire odaértem hozzá felébredt és jól volt, láthatóan. A démon pedig beszélni kezdett. Nos igen lássuk be a pókicák ugyanezt tették, amit mondott. Igazából nem kellett volna életben tartania minket, meg is ölhettek volna minket, amint megvolt, amit akartak. De nem tette, sőt ahogyan látom még a sebeinket is ellátta. De minek? Ennek így nem volt értelme.
- Hát valamiért még élünk pubi – néztem Zyro-ra. – Meg is ölhetett volna minket, sőt ha igaz, amit mond a többiek élnek és jól vannak. Bár ez lehet hazugság, de élünk – vontam meg a vállamat.
Igen az nem lenne utolsó, hogy haza tudjunk menni, aminek roppant mód örültem is volna, bár még mindig túl sok volt a kérdés. Megvakartam a fejemet, miközben Manó igent mondott arra, hogy meggyógyítsák.
- Miért vagy ilyen jó hozzánk? – kérdeztem a démont.
Főleg, mert nem úgy tűnt, mint aki megjátszotta volna azt, hogy így viselkedik, hanem mintha természetes lett volna. Fura. Csak legyintettem egyet Algernon kérdésére, semmi különös...


#160 2010-06-24 11:01:20
Thorhalla
~ Démon sík ~
Tlalok kényszerűen sóhajtott azok után, amit Manó mondott, úgy tűnt, hogy a fiatal fiú nem értette, amit mondott.
- Mondtam én, hogy át akarunk menni oda? – nézett Manóra értetlenül. – Egyetlen szóval sem, nem szándékozunk visszatérni oda. Már nem tudnánk azon a világon élni. Csupán a birodalom részévé kívánja újra tenni Thamuz. Nem kínzott volna senki meg senkit, ha teszitek, amit mondunk. Ha ellenségesek lennénk, már odakint megöltünk volna titeket és nem pedig azt ajánlanám fel, hogy meggyógyítom a társaidat és azt sem, hogy hazajuttatlak titeket. Bár megtehetném, hogy ellenségként lépek fel, főleg, hogy a ti világotokban levő őrzőket megöltétek, akik az egyensúlyra vigyáznak...
Lorna kérdésre csak megvolta a vállát, majd egy kellemes női hang szólalt meg az egyik bokorból.
- Nem értem, hogy miért töröd magad velük. Változik a világ odafent atyám – mondta a hang és egy lány lépett ki a rétre. – Thamuz így sem nézi jó szemmel, hogy egyenlőnek tartod őket. A fivérem pedig árgus szemmel várja, hogy mikor adhat fel neki, hogy kivégezhessenek a kedvességed miatt, amit az emberek felé mutatsz. Hogy mi történt? A véreteket vették, hogy a Földet visszacsatolhassák a Démoni birodalomhoz, apám pedig az élete árán is titeket akar védeni és hazajuttatni... – mondta idegesen.

Angyal Temető (Brooklyn) 3690088-5048765-thumbnail

A lány néhány könnyed lépéssel termett először Manó mellett, leguggolt mellette, majd a kezét a seb felé tette. sárgás fényben izzott fel a keze, majd a fiú érezte, hogy a fájdalom csökkent, noha teljesen nem múlt el. Sántikálni fog még Manó egy ideig. Ezek után megismételte a műveletet Freyr-nél is, ő pedig még nem nagyon tudja terhelni a karját és fáj, ha mozgatja.
- Ezek ketten pedig nem is teljesen emberek, hanem mások – mondta meglepetten. – Ezért nem sikerült teljesen meggyógyítani titeket. Mik vagytok? – kérdezte. – Te sem tűnsz éppen embernek – nézett Zyro-ra.
- A terv pedig – vette vissza a szót Tlalok. – Reményeim szerint sikerül veletek visszaosonni a palotába, hiszen csak onnan van lehetőség arra, hogy hazajussatok. A rossz hír azonban, hogy védett és megölnek, ha meglátnak titeket, illetve, hogy a pókok támadására is számítanunk kell a közeljövőben. Ugye értetek az archaikus fegyverek használatához?

~ Angyal temető ~
A púpos Rachel kifakadására újra fejbe vágja a lányt miután az másodszor is életet adott egy rókának.
- Mert egy másik sík az – mondta. – Blokkolva a mutáns gén odaát, még szép, hogy nem tudok telepatikus üzenetet küldeni, vagyis csak ennyit tudtam tenni. Az apád rosszul lenne, ah most látna. Persze, amikor őt avattam be ezekbe, sokkal nyitottabb volt nálad... Tlalok közelében tudtam csak ennyit megtenni, utána még ennyit sem nagyon. Thamuz akar átjönni, bár nem tud. De Tlalok a szövetségesünk, azért élsz még te is! A Földet akarják a birodalmukhoz visszacsatolni, ami pedig azzal jár, hogy a többi faj képes lesz feltépni a világok közti határt és átjönni ide, mert ők is ezt a helyet akarják. Nah meg azt, ahol jártál...
Néhány pillanatra megállt és köhögött párat.
- Hol jössz a képbe? Ott, hogy harcolni fogsz apád legjobb barátjának lányával – mutatott Vic-re. – A tudásod kell ahhoz, hogy megakadályozzuk a támadást... erre...
A Púpos átvezette a társaságot egy hatalmas csarnokba, mindenhol fáklyák égtek a terem végén pedig egy kapu látszódott, aminek a másik végén a pókok birodalma látszott. Davis egy rendes pisztolyt adott a lány kezébe, visszaadta a sajátját.
- Nos az ott... – mondta. – Még nem aktív, igyekezz bezárni a viharistennő segítségével mielőtt aktív lenne...


#161 2010-06-24 12:01:50
Tyler
-Na oké, most már hivatalosan sem értek semmit.....de mégis akartok valamit azzal, hogy visszacsatoltátok a Földet a világotokhoz?-
Huh, el sem hiszem, hogy ezt az épkézláb mondatot én nyögtem ki. Hirtelen egy újabb démon jelenik meg, de formásabb mint az eddigiek. Nem rossz.....
Odalép hozzám és meggyógyít, habár egy kicsit mintha sajogna még a lábam. Ki is próbálom gyorsba, igen egy kicsit sántítok, de annyi baj legyen. Rápillantok a lányra, hálásan.
-Köszönöm. félig Kree vagyok, mondjuk ez neked nem mond semmit szerintem, fogalmazunk úgy hogy félig UFO. Zyro meg a bátyám.-
Na már menekülési tervünk is van. Kár, hogy itt nem működik az erőm, tök csupasznak érzem magam nélküle, meg rondának is.
-Szerintem jobban bánnunk a fegyverekkel, mint azt gondolnád...-
Egész életünkbe képeztek minket a szüleink. Ilyen esetekre is felkészítettek minket, mikor nem használhatjuk a képességeinket, szal azt hiszem nem lesz probléma.
-Mikor indulunk?-
Kérdezem vidáman, bár még mindig nem bízok Tlalokban, bármennyire is csinos a lánya. Na most adok hálát érte amiért Lorna nem telepata.


#162 2010-06-24 12:14:34
Henry White
Némán hallgatom a többieket, miközben Tlalokot figyelem. Őszintének, tűnik már amennyire megtudom állapítani, elolvasni ilyesmit egy démon arcáról.
-Manónak adok igazat, ha maga nem is, a főnöke nyilván tervez valamit a Földdel. Nem csak szeszélyből akarta visszacsatolni.-
Jegyzem meg, majd hagyom hogy meggyógyítson Tlalok lánya.
-Köszönöm.....-
Egyszer kétszer, megmozgatom a karom, de belenyilall a fájdalom. Inkább pihentettem még.
-Félig Asgradi vagyok, ezért nem tudtál teljesen meggyógyítani. És ami a fegyvereket illeti nem nagyon értek hozzájuk, ha csak nem mágikusak. Amúgy meg a mágiám működik itt, úgy hogy nem vagyok fegyvertelen.-


#163 2010-06-24 12:53:34
Tao
Újabb alak tűnik fel, egy macskaszerű lény, aki Tlalok lánya a jelek szerint. Hát ő a kedvesebbik, ami a tetteit illeti, de a szavai nem arról árulkodnak, hogy jót akrna nekünk. Megszidja az apját, amiért segíteni akar nekünk, de végeredményben ő is ezt teszi. Aggódik az apjáért... Egy démon képes segíteni, aggódni, és talán szeretni is? Lehet, hogy hamar ítéltem meg őket a mesék alapján. Vagy csak rossz meséket hallottam. Ethan válaszol helyettem, nem vagyunk emberek.
-Mellesleg... Miértkell a vérünk a Föld elfoglalásához? Még csak nem is a Földön születtünk... Algernont leszámítva. Ez valami mágikus szertartás lesz? - Kérdem Tlaloktól, aztán szó esik fegyverekről is.
-Nyughass, Ethan, épp most sérültél meg igen komolyan a forrófejűséged miatt, elvesztetted a képességeid, és máris fegyvert ragadva akarsz harcba rohanni. Ne siettesd a végzetet, inkább pihentesd a lábad, amíg lehet, és támaszkodj rám.
Elgondolkodom közben, hogy mit érthet archaikus fegyvereken, azt hiszem egyszerű kardokról, buzogányokról, és effélékről beszélhet.
-A kalapácsokkal mostanában egyre jobban bánok... - Jegyzem meg még Tlaloknak, hiszen kérdezett.


#164 2010-06-24 12:59:29
Hjuchia Sakura
Tiszta dili az egész. Semmit nem értek abból amit ezek itt cseverésznek. És még egy nő is feltűnik köreinkben, s meggyógyítja Feryrt és Manót. Fegyvereket is szóba hoz meg, hogy a palotába vissza kell jutni mert onnan mehetünk haza csak. De ez problémás lehet?
- Elnézés bácsi azt hiszem kicsit lemaradtam az eseményekről. De ha ittlétünk kívánatlan, mellesleg nem akarnak tőlünk semmit. Nem lehet arról szó esetleg, hogy megkérjük a főnökurat a visszaküldésünkre? Tudom elég gyatra a logikám de én ki szoktam paterolni azt aki a területemre betámolyog és nem bezárom oda...
Fejtem ki a gondolataimat a nagybá felé majd belesek a kötés alá. Nem tetszik nekem ez a hely. Ennek nyoma fog maradni az biztos...


#165 2010-06-24 13:51:25
Serena Davidson
Megvontam a vállamat, tényleg nem mondta, hogy oda akarnak menni, bár akkor a visszacsatolás, vagy hozzáadjuk a birodalomhoz mégis mi a ménkűt akar jelenteni?
- A visszacsatolás akkor mit is takar egészen pontosan, ha nem megszállást? – kérdeztem.
A gyógyítást nem biztos, hogy remek ötlet lett volna, és ekkor egy női hang is megszólalt a helységben, vagy régen akárhol is voltunk és egy fiatal nő jelent meg. Vagyis démon. Valamit művelt Zyro és Freyr közelében, majd úgy tűnt, hogy mind a ketten jobban lettek, de nem jöttek teljesen rendbe. A lány közben letoltja az apját, hogy segít nekünk, mintha mi kértünk volna a segítségéből pubi! De tényleg úgy tűnt, hogy nem épp mi emberek, mutánsok vagyunk a kedvenc létforma errefelé. Zyor-ra néztem, mi lett volna ha ezt az apróságot kihagyja, hogy nem vagyunk Földiek? Most már teljesen mindegy.
- Én pusztakezes harchoz értek jobban, mint a fegyvereshez – vontam meg a vállamat. – De ha van katar errefelé azt jól tudom használni, mert a karmaim is olyasmik.
Felemeltem a kezemet, de jelenleg egyik sem jött elő. Nem szeretem ezt a helyet.
- Egészen biztosan jó ötlet megpróbálni oda bemenni? Láttuk, hogy két szóval elintézte kettejüket – böktem a fejemmel a két sérültre.
Ki tudja, hogy mire képes, ha meg is erőlteti magát...


#166 2010-06-24 13:58:56
Quentine Constantine
Nem elég, hogy a gyomrom kivan, a fejem is sajog, ahogy a púpos állandóan ütöget.
-Jól van, jól van már, értem! - Morgom neki, és a fejemet dörzsölöm, ahol rávágott. Tlalok a társunk, Thamuz meg nem, ha siekrül a tevük, a Földnek annyi. Világos. A pókok is át akarnak jönni. Mindenki át akar jönni. Miért kell mindenkinek a Föld? Nincs itt semmi izgalmas, csak egy csomó hülye, aki egymást gyilkolja.
Aztán púpos az apámat kezdi emlegetni, és félreérthetetlen utalásokat tesz arra, hogy ki is az apám. Mióta tudom, azóta teszek rá, hogy ki az apám, nem akarok a nyomdokaiba lépni, nem akarok én is sztreccs hacukában rohangálni, mint a "szuperhősök", és a legkevésbé sem akarom, hogy mások tudjanak arról, ki az apám, mert akkor állandóan azt hallgathatnám, hogy miért nem vagyok olyan, mint ő. Egy szóval, kössz szépen, púpos. Csak morgok egyet, aztán Vicre pillantok, Jonathan Miller lánya. Mégsem ő fog segíteni, hanem elvileg valami viharistennő, gondolom valamelyik asgardira céloz ezzel.
Egy kapuhoz megyünk, olyan dimenziókapunak tűnik, mint egy rossz sci-fiben. Ezt kéne bezárnom. David visszaadja végre a pisztolyomat.
-A legjobbkor, komolyan... - Kibiztosítom, és kezemben tartva indulok a kapu felé. A púpos szerint inaktív, de ha valami átjön, és isten bizony lelövöm. Közelebb érve megvizsgálom a kaput, alaposan megnézem magamnak, és közben hátraszólok.
-Oké, viharcsajszi, mit tudsz a dimenziókapukról, párhuzamos dimenziókról, túlviágról, féllényekről és a mágiáról?


#167 2010-06-25 02:26:34
Shadow
Egy ideig csak hallgatok, hol Tlalok szavait, hol a többiekét, hol az épp frissen érkező démon lányét. Aztán megszólalok.
- Tlalok... engem talán pont azért ítélnek meg kicsit másképp, mert keverék vagyok... és ráadásul apám is már az volt. Démon sárkányok közé tartozok, ha a vérem egy részét nézzük, de igazad van, több bennem a halandó és a mutáns gén, ezért is vagyok most jóval gyengébb mint kéne és nézek ki emberként. Azonban karddal még így is elboldogulok szerintem elég jól, hiszen az egyik fegyvernem amit megtanultam az a kardforgatás. - Zyrora nézek.
- Talán pont az a lényeg Zyro, hogy mi mások vagyok. Mutáns, Ember, Kree, Asgard, Démon. Mi teljesen más körülmények közt nőttünk fel együtt... bár lehet tévedek... - tekintetem Tlalok lányára emelem, s végig mérem szomorkásabb tekintettel.
- Nincs valami mód, hogy a képességeink újra használhatóak legyenek? Talán jobb eséllyel tudnánk harcolni is. - Nézek a démon lányra, majd Tlalokra, s várom a válaszukat.


#168 2010-06-25 09:55:30
Taikuri
Néma apátiával tűröm az eseményeket és nem törődök semmivel. A harc most felesleges lenne, hiszen nincsenek képességeim és nem működnek a fegyvereim sem. Persze, a démon dolgát sem könnyítem meg, bármennyire is a túlélés lebeg a szemem előtt. Ha akarnak tőlem valamit, akkor azt erőszakkal kell megszerezniük. Ezt szinte azonnal meg is teszik, és a véremet csöpögtetik egy tálcába. Remélem hamarosan vége lesz ennek az egésznek, mert ez a kis kaland kezd nagyon nem tetszeni nekem. Azonban a szerencse ismét mellénk állt mivel úgy látszik, hogy a démonok között sem mindenki gonosz. Thalok bármilyen urat szolgáljon is, de nem hagy bennünket a démoni síkon sínylődni. A szemeimből patakokban kezdenek el folyni a könnyek a tehetetlenségtől, és a dühtől, de nem fogom feladni, kikerülök innen és megakadályozom, hogy a démonoké legyen a föld akár az életem árán is. Azonban amikor a fegyverek szóba kerülnek ijedten kapom fel a fejem. Fogalmam sincsen, hogyan kell használni őket és alig pár önvédelmi leckét vettem eddig. A csavargók püfölésében Arelia szokott jeleskedni nem én.
- Nem, értek semmilyen fegyverhez, ami nem hálóvetőm. A szinbiontám elégé ügyes harcos, de szerintem még ő sem használt a saját testén kívül mást. -
Mondom a könnyeimet nyeldesve. Persze, ha a rendes fegyverek működnének, akkor nem lenne ilyen problémám, bár még mindig inkább hadonászok egy karddal, mint hogy a kezembe vegyek egy lőfegyvert.

Thalok háza sokkal kellemesebb hely a számomra, mint a pokol korábban megtapasztalt mélyebb bugyrai. Ezen helyen működnek a képességeim így azonnal hozzá látok Natasha meg gyógyításához, aki megint sírni kezdett. Hiába, ő is csak egy ember a puhányabbik fajtából talán a sok tanulás meg zenélés meg más egyéb uncsi dolog melett néha edzenie is kéne. Rendben van, hogy jelentősen megnövelem az erejét, de attól ő még gyenge, és ha az egyikünk gyenge, akkor gyenge a másik is. Bár általában hagyni szoktam, hogy helyettem beszéljen, de most úgy döntök, hogy végre előbújok a rejtekhelyenről. Az egyik csápomból szájat formázok a és emberi hangszállak leutánzása után, különös mély, torz hangon megszólalok. Na, ha énekelni akarok, akkor sajnos kölcsön kell kérnem az ő hangszálait. Szipp, soha nem fogunk duettet énekelni. Úgy látszik, hogy még sem igaz, amit írnak, hogy át tudjuk venni a gazdatest mindenképességét.
- Ha kint nem lesz túlzottan meleg, akkor mi tudunk harcolni. Szívesen forgatunk bármilyen fegyvert, bár nincs nagygyakorlatunk, de szívesen kipróbáljuk őket. Az emberi felemért kezeskedek.
Na ja, kezeskedek, szó szerint én fogom irányítani a testét a csatában. Ez elvileg úgy is működik, hogy bőre alatt vagyok, de ebben nem vagyok teljesen biztos, hiszen még soha sem próbáltam ilyesmit.


#169 2010-06-25 10:38:17
Thorhalla
~ Démon sík ~
A démon végignézett mindenkin, amíg a kérdéseket, észrevételeket mondták, végül először Lorna-nak válaszolt.
- Csupán annyit tenne, hogy újra a mi birodalmunkba kerülne – mondta. – Nem jelent megszállást, mert a legtöbben nem akarnak azon a világon élni. Csupán a rabszolgaforgalom nőne meg, az embereket ezen a világon rabszolgának használják. Valószínűleg nem működne tovább egyetlen mutáns képesség sem. De minek pusztítanánk el, amin uralkodhatunk? Így mészárlásoktól és hasonlóktól nem kellene tartani. De minden bizonnyal hatalmas háború dúlna az egész világon, amikor a többi démon és angyal sík megtudná, hogy mit tettünk. És lehet, hogy abba a világ is elpusztulna, de nem a mi kezünk által. Thamuz pedig nem fog lemondani rólatok, a segítségére voltatok, de még tovább is lehettek rabszolgaként. Így nem, nem fog hazaengedni titeket.
Végül, amikor Shywa megkérdezte a képesség visszakapást Patás lánya kislányosan nevetve ugrott a levegőbe.
- Akkor már tudom, hogy miért ennyire buta – vigyorodott el Tlalok lánya boldogan összecsapva a kezeit. – Ha a sárkányok náluk is olyan ostobák, mint nálunk, akkor nem csoda, hogy ő is az.
- Moira – csóválta a fejét a férfi. – Még mindig nem tudjuk megoldani, az egész világon nem működik, ahogyan mondtam...
Elsuttogott néhány szót, mire a réten megjelentek a kívánt fegyverek, két katar, egy hosszú kard Shywa-nak, egy kétkezes pöröly Zyro-nak, Algernon két bokene és két kata hozzá, Manó-nak két rövidkard, Aleria-nak pedig két tőr és egy kézi nyílpuska, illetve a Fagymarok is Freyr-nek, mert az a bot nála volt, majd Patás visszafordult Arelia és Natasha párosa felé.
- Ez egy tűzalapú sík – mondta. – Ez az én birtokom, és én a földet uralom, így itt azért nincs hőség, de odakint minden lángol. Induljunk, ha kérhetem, odakint az utcákon senki se beszéljen, csak ha nagyon muszáj. Ha nem az itteni démoni nyelvet használjátok odakint bárkié is vagytok, bárkinek a tulajdonának hisznek titeket megölnek... A fegyvereket rejtsétek el...
Egy kis ösvényen egy köves, lugasos háthoz vezette a két démon a társaságot, amint azok felfegyverkeztek. Itt benn még mindig kellemes fás, üde idő volt, de ahogyan Tlalok a főkaput kinyitotta az utcára, kegyetlenül forró és égető levegő tört rá a társaságra, majd terelte ki az utcára őket. Egy középkori jellegű város volt, macskaköves út, házak egymás mellett, minden fekete a koromtól, az ég pedig vörös fényben tündökölt. A hőség hatalmas volt és igazából, ha a társaság körbenézett, akkor mindenfelé tüzek égtek, mintha egy égő városban lettek volna...

~ Angyal temető ~
- Őket kérdezd, hogy miért kell nekik ez a porfészek – vonta meg a vállát Púpos a ki nem mondott gondolatmenetre.
Rachel rúnákat és egyéb véseteket láthat a kapun, egyesek sima egyszerű keresztény szövegek, amik a gonoszt tartják távol a házaktól, imádságok latinul. Egyszerű dolgok, de ha hisznek benne, akkor a hit hatalma megvédheti a helyet. ezek a szövegek, írások és vésetek fényben világítottak, de helyenként meg voltak törve és ott kevéssé volt fényük. Nagyjából tudod, hogy az ilyen műveleteknél a szavaknak is nagy hatalmuk van, egy-egy jól elmondott imádság, beszéd is erősíthet rajtuk, nah meg a mágia is persze.
– Eggyel már találkoztam, azzal jöttünk erre a világra, bár a Bifrost is ennek számíthat, így kettőt használtam. Párhuzamos dimenziók... az segít, ha egyben éltem? – kérdezte Freydis. – A túlvilág, a nagynéném a holtak istennője a saját világom túlvilágát ismerem, de nem hiszem, hogy ez sokat segítene. A féllények semmit sem mondanak mágiáról tudok egy-két dolgot...
– Egy két dolgot – jegyezte meg cinikusan Victoria. – Az anyád, a nagyapád és a nagyanyád Asgard legnagyobb mágiahasználói... elég sokat tud róla.
– Ami azt illeti drága húgom, Midgard egyik legnagyobb mágiahasználója az anyád – vágott vissza az anyja stílusában Freydis. – Neked is kéne tudnod ezekről a dolgokról.
– Az ezredes, apa, soha sem tartotta fontosnak, hogy ezt tanuljam – vonta meg a vállát. – De visszatérve a dolgokra, én mindegyikről tudok és hallottam. Mond mit tegyünk, hárman csak képesek leszünk ezt megoldani. Remélem.


#170 2010-06-25 11:11:14
Tyler
-Én egyáltalán nem heveskedek, csak válaszoltam a kérdésére a fegyverekkel kapcsolatban....-
Válaszolok Zyronak, kicsit sértetten és eltolom magamtól ahogy azt mondja támaszkodjak rá.
-Jól vagyok, csak bicegek egy kicsit....-
Dünnyögöm, aztán felveszem a két rövid kardot, amit Tlalok idevarázsolt nekünk. Egyszer kétszer megforgatom, aztán a nadrágomba tűzőm őket, és ráhúzom a felsőmet. Ennyit tehettem, az elrejtésükért. Máshova úgy sem tudnám rakni őket...bár nagy a kísértés, hogy feldugjam Tlalok hátsó felébe a kardokat. Rápillantok a többiekre, aztán ha ők is belegyeznek el is indulok a fickó után, az égő városba. Anyám dög meleg van.....ja tényleg mostantól figyelnem kell, hogy ne járjon annyit a szám.


#171 2010-06-25 11:28:36
Henry White
Shywára nézek, kicsit dühösen.
<-Lebecsülöd magad, próbálj meg végre túllépi azon hogy mi vagy, és hogy mások minek tartanak....tudom, hogy nehéz...de tudom mit érzel, legalábbis részben.->
Kicsit megkönynebülten elmoslyodok, mikor fel veszem a földről Fagyharangot. Apám biztos nem örült volna, neki ha a fegyverét egy démoni síkon hagytam volna. Megpróbálom elrejteni a botot, ahogy tudom, bár a nagyságából kifolyólag, nem biztos, hogy sikerül. Akkor megpróbálom sétabotnak álcázni vagy valahogy máshogy elrejteni.
-Azt hiszem jobb ha vele megyünk...úgy sem tudunk mást tenni....-
Mondom a többieknek, majd elindulok Tlalok után, ahogy kilépünk a kapun a forróság rögtön mellbe csap, s a városban mintha az összes épület lángokban állna.
-Kellemes egy hely....-


#172 2010-06-25 20:43:47
Quentine Constantine
-Jól van, csak kuss legyen már! - Ripakodok rá a két lányra, akiknek be nem áll a szájuk, aztán tovább figyelem a kaput. Rúnák. Utálom a rúnákat. A latin szöveg már egy fokkal jobb. Nem mintha pontosan érteném, de felismerem, amit kell. Imádságok, könyörgések, a Biblia. Uncsi. A vésetek gyengék, a kő kopott, az elhelyezés pedig nem is lehetne rosszabb.
-Hát ez olyan sufnituning módszer lesz ezek szerint. Oké. - Kicsit azt hiszem, magamhoz beszélek, vagy talán a púposhoz, akárhogyis, most ki kell találnom valami okosat. Az biztos, hogy ezek nem a jófiúk a túloldalon. Ráolvasás, ima, hit, könyörgés, térmágia, és rajzolatok a kapu köré. Pite. Kiolvashatnám a fejükből, amennyit értenek a dologhoz, de ha az idő sürget, akkor több emberre lesz szükség egyszerre, pontosabban több emberre, és egy asgardira, aki fogékony a mágiára.
-Mondom mi van. Viharcsajszi, te szedj össze mindent, amit térmágiából tanultál a famíliától, és tégy úgy, mintha egy egyszerű térkaput próbálnál bezárni. - Heh, egyszerű térkapu, persze.
-G.I. Jane, remélem rendesen imádkoztál minden este. Kezdj hozzá, legjobb lenne, ha latinul szövegelnél, de gondolom ilyet nem várhatok tőled szóval csak mondj minél több imát, és - felé fordulok, mélyen a szemébe nézek, és azt hiszem komolyabban meredek rá, mintha az életem függne tőle - higgy! Hidd el, hogy nem csak betanult szöveget mormolsz, hanem ereje van minden szónak. Tedd a kezed a kapu bal oldalára. Te meg a másikra! - Fordulok az asgardi felé, aztán körbenézek a földön. Egy pillanatra elrohanok, aztán visszatérek egy nyílvesszővel, amit még az előbb "csatatérről" szedtem össze. Kifújom magam, aztán megnyugtatom magam kétszer, hogy nem fogk meghalni, és amit láttam, amit még mindig látok a fejemben, az nem az igazság. El kell zárnom magam elől az emlékeimet, különben nem fogok tudni koncentrálni.
-Remélem vágod, hogy csak improvizálok - mondom a púposnak, mikor megvágom a tenyeremet a nyílheggyel. Odaát a vérünk kellett volna Tlaloknak, hogy átjöhessen, most talán ezezl tudom megvédeni a világunkat. Na jó, leköpöm magam, ha még egyszer ekkora pofátlanságot beszélek. Jó mélyre vágom a sebet, és elkezdem csorgatni körbe a kapu körül, miközben együtt imádkozom "apám legjobb barátjának lányával". Ugyanmár.
-Nem a templom hátsó padjában ülsz, hangosan! - Szólok rá, aztán folytatom, és próbálok kitalálni valamit. Az imák megerősítik a kaput, a vérkör talán kellő szentséget ad neki, és már az egyszerű térmágia is bezárhatja. De ha ez mind megvan, még mindig meg kell semmisíteni a kaput, és nálam véletlenül se bontócsákány, se robbanószer. Haladjunk sorban.
-Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.


#173 2010-06-25 21:06:47
Tao
Ethan morcos, nem csodálom, a fájdalm kellemetlen, megváltoztatja a jellemet. Emlékszem, mikor a Vaskos Völgyben ereszkedtem le, és egy buta lépésem miatt jó tíz métert zuhantam. Eltört a bokám, és csúnyán bevertem a fejem, két napig feküdtem ott, és mire sikerült kimásznom, még hetekig sántikáltam, borzasztó kedvem volt, dühös voltam magamra, amiért hibáztam, és sérülten vadászni sem tudtam, bogyókban meg nem sok energia van, nehéz így gyúgyulni. Azután az eset után nem is mentem vissza a Vaskos Völgybe, elkerültem messziről, nem mintha így nem keveredtem volna más kalandokba, de legalább nem kellett újra látnom azt a helyet. Kegyetlen hegység az, homorú sziklafalak, meredek szakadékok, és végeláhatatlan folyók, amikben barátságtalan állatok húzzák meg magukat.
Megkapom a pörölyt, amit mondhatni kértem. Azért elgondolkodom rajta, hogy ha most hívnám Mjölnirt, megkapnám-e, de ez egy másik világ. És különben is, nyilván máshol is szükség van rá, én meg megoldom egyelőre úgy, ahogy tudom. Végülis sokan vagyunk. Nagyot nézek, mikor Thamuz arra kér, rejtsük el a fegyvereket. A kétkezes kalapácsra nézek, aztán hitetlenkedve pillantok Moira felé.
-Most ugye csak... - Meglendítem a pörölyt, és a vállamra rakom, ezt nem fogom tudni elrejteni, szóval legalább természetesnek próbálom feltántetni, elvégre bárkinél lehet egy kalapács. Kilépek a kapun, és a testem lassan újra elkezdi megszokni a hőséget. Az egyetlen szabályt Freyr hamar megszegi, egy perc sem kellett hozzá. Gyorsan köhögök egy jó nagyot, és közben az ő szájához teszem a kezem, megakadályozni már nem tudom, hogy beszéljen, de remélem nem hallotta meg senki, és a kezemből rájön, hogy nem kéne beszélnie. Csúnya ez a város.


#174 2010-06-26 09:55:17
Serena Davidson
Oké, azt hiszem, hogy ennél még az is jobb verzió volt, hogy elfoglalják a földet, mintsem a több sok démon azon háborúzik, aztán vagy elfoglalják vagy nem. Vagy kihal minden, vagy nem. Morrr! A démonlány felvetésén elvigyorodtam, köszönöm, hogy nem csak helyettem ostoba a Gyík, hanem mások helyett is. Mintha nem mondta volna el a démon, hogy nem működik az X gén ezen a helyen, nem tudom, hogy mit nem lehetett ezen megérteni. Már csak azt a kérdést hiányoltam tőle, hogy megtarthatja-e? én odaadnám neki, úgyis folyton démon akar lenni, ahelyett, ami.
- Nem, nem vagy jól – néztem Manóra. – Majd hátul maradsz a lábad miatt.
Bíztam benne, hogy Zyro is egyetért majd velem és nem igazán hagyjuk, hogy harcoljon, hacsak nem nagyon muszáj. Végül megjelentek a fegyverek és felkaptam a két katart és az alkaromra erősítettem őket. Ezeket nekem a legkönnyebb elrejteni, előhívható pengék, remek. Én legalább nem leszek feltűnő, bár a karmaimnak jobban örültem volna. Megráztam a fejemet Freyr építőjellegű kritikájára, mintha igazából lenne más választásunk, mintsem vele megyünk.
- Kérj egy köpenyt és az alá tedd be – morogtam Zyro felé. – Oké a Mjölnir jellemzően egykezes, miért nem olyat kértél – vigyorogtam rá.
Elértünk egy ajtóhoz, amit aztán a démonunk ki is nyitott. Nem lehetne inkább idebent maradni, ahol kellemes az idő és nincsen hőség? Hát nem! Odafordultam Manóhoz és megcsókoltam, noha egy kicsit fura volt, hogy embernek néz ki...
- Vigyázz magadra! – mondtam halkan.
Ezzel kiléptem az utcára és a démon után indultam sietős léptekkel.


#175 2010-06-26 18:03:34
Shadow
- Kössz... - morgom Tlalok lányának szavai után, majd Tlalokra nézek, s mikor a kard megjelenik, akkor megnézem, megforgatom, majd a pengét vizsgálgatom. Közben hallom amit Freyr mond, de nem nézek rá.
< - Annyira tudok nehezen túllépni rajta, mint Kaal, vagy Chris halálán. Mások vagyunk és ezen semmi se változtat. Csak azt tudom, hogy sehova se tartozok... Se Asgard, se Midgard, se eme sík. Arra megy a játék, hogy olyanok legyünk, mint a többiek odafent, és nem érdekel senkit, hogy mások vagyunk, más törvények és szabályok szerint éltünk... Bánom, hogy eljöttem VH-ról... Ott legalább úgy éltem, ahogy akartam, s nem úgy, ahogy mások megszabják... - > végig nézek a kardon, s keresek valamit, amibe bele tekerhetem, hogy azért ne legyen ennyire látványos, hogy mi van nálam. Úgy se kell attól tartanom, hogy megfázok, eme helyen. Megindulok Tlalok után, Freyr mellett, s ha sikerült, találnom valamit, akkor a betekert karddal a kezemben. Persze nem úgy tartom, mint ahogyan egy kardot szokás, hogy ne legyen olyan feltűnő. Ahogy haladunk az ösvényen elérünk egy ajtóhoz, ami után csendben kell maradnunk, így amikor Freyr megszólal, akkor odakapnék a szájához, de Zyro megelőz. Remélhetőleg nem lesz ebből probléma, és akkor csendesen vonulok lehajtott fejjel a két démon után.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 13:58

#176 2010-06-27 08:48:33
Thorhalla
~ Démon sík ~
Aki nagyobb fegyvert kapott, az még kilépés előtt kapott nagyobb köpenyt, amit ha felvettek az alatt rövidebb bíbelődés után el tudták rejteni a nagyobb fegyvereket is. Noha nem tökéletesen, de legalább nem látszódott, hogy ott voltak. Ahogyan haladt a kis társaság hamarosan rájöhetett, hogy a palota felé tartanak. Egy hatalmas minden épület fölé emelkedő vörös-fekete épület volt az. Az utcák eleinte csöndesek voltak azon a részen, ahol Tlalok és lánya lakott, de a kastélyhoz közeledve csatazajra lehettek a fiatalok figyelmesek. Többen kiabáltak félve, rémülten és haragosan. A szavakat nem értettétek, mert démon nyelven szóltak, de a hangszín magáért beszélt. Végül az utolsó sarok mögül kifordulva a palota bejárata előtt póktetemeket láthatott meg a csapat, olyanokat, amiket korábban is láttak már. A tetemek felett pedig egy Tlalokhoz hasonló nagydarab démon állt. Moira elsápadt a harcos láttán és egyből támadó állást vett fel. A veletek levő démon valamit mondott a másiknak parancsolóan, de az csak nevetve gúnyos mosollyal állt fel.
- Hogy a haladóid is értsék – mondta gúnyosan. – Megtagadom a parancsodat apám. Végre eljött az én időm. Már nem kell színlelned a halandó imádatodat, fegyvert adtál azok kezébe és királyunk ellen törsz? Pusztuljatok a húgommal együtt...
- Arden – suttogta reménytelenül Moira.
Megforgatta a kezében levő kétkezes csatabárdot, majd üvöltve vetette magát rá Tlalokra és a Moira-ra. Mielőtt a csapat tagjai be tudtak volna ebbe avatkozni a földből öt darab póklény mászott elő, majd itt nyerték el a fizikai valójukat és támadtak a csoportra.

Angyal Temető (Brooklyn) Demon_prince_by_derrickSong


~ Angyal Temető ~
– Csak annyit tudok, hogy a villámokon keresztül képes vagyok az egyik helyről a másikra utazni a sebességükkel – vonta meg a vállát Freydis. – Remélem ennyi elég lesz.
– Ateista vagyok – vallotta be végül Victoria. – De azért megpróbálom, amit kérsz.
Rachel szavaira Púpos csak bólogatott, majd a lány belekezdett abba, hogy megerősítse a jeleket. Imákkal és a saját vérével. A másik két lány is megtette, hogy megsebezte magát és követték azt, amit Rachel csinált. Végül az Asgardi, ahogyan ezzel a készen volt nekilátott koncentrálni, hogy mágiával is bezárhassák a kaput. Hátulról többen csatlakoztak ahhoz, hogy latin imát mormoltak és hűvös viharos szél is kerekedett az asgardi mágiagyűjtésének hála. A jelekben pedig a fények egyre kezdtek erősödni a hit hatalmának és a mágiának hála. Szépen lassan alulról kezdték felfelé visszavenni eredeti alakjukat és fényüket az imák és vésetek, amikor is az egyik rúna egy hatalmas pukkanással aludt ki és falból eltűnt a jele is. A helységben az imák hangja elhalkult és félelemmel teli morajlást halhatott a három lány. Hátrafordulva a szoba közepén egy póklény materializálódott.


#177 2010-06-27 18:29:06
Henry White
Zyro a számra tapasztja a kezét, miután halkan megszólalok. Már nem tudok válaszolni Shywának, de azt hiszem később el kell beszélgetnem vele. Zyrora nézek, bólintok neki, jelezve hogy most már csöndben maradok. A fegyveremet, a köpenyem alatt tartom. A kezem alatt, ha kell pillanatok alatt előtudjam kapni. Ahogy haladtunk a város utcáin, a hőségen kívül nem volt semmi szokatlan. És ez túl szokatlan, miért ennyire üres egy démonváros. Csak kell lennie lakóknak valahol. Kicsit gyanakodva bámulom az utat, és környezetet, de semmi sem tűnik fel. Aztán mintha tompa zajt hallanék, csatazajt. Ahogy közeledünk egyre hangosabb lesz, majd a forrása is kiderül. Pókok támadták meg a palotát, meg Tlalok fiát, aki most viszont a két démont rohanja le. A bothoz kapok gyorsan, de elfelejtkeztem a sérülésemről. Összegörnyedek a fájdalomtól, mire felnézek már pókok támadnak ránk. Gyorsan egy-egy erős víz sugarat lövök ki feléjük, biztos vagyok benne hogy ez nem állítja meg őket, így utána abból a vízből, egy kötélszerűséget képezek és a lábukra próbálom tekerni. Gyorsan kell végeznünk mert ha leragadunk itt, még több démon jöhet, és nem fogunk bejutni.


#178 2010-06-27 22:01:18
Tyler
Elhúzom a szám ahogy Lorna azt tanácsolja maradjak hátul, csak mert bicegek egy kicsit. Zyro valószínűleg támogatná a döntést. Az erőteljes tiltakozásomat Lorna csókja fojtja belém.
-Te is vigyázz magadra.-
A köpenyt magamra terítve, a sor hátuljára kullogok, de egyáltalán nem Lorna csókja miatt. Na jó talán egy kicsit az is közre játszott. Végig csendben ballagok a többiek után, az eléggé kihalt városban. Sehol egy fia démon, se kicsi, se nagy, semmilyen. Mondjuk ez csak nekünk jó, így nem bukunk le. Na ezt elszóltam, a kastély felől harc hallatszik és ahogy befordulunk meg is van az oka. A pókicák megtámadták a kaput, amit viszont Tlalok egy újabb családtagja áll el. Hányan vannak ezek? A család máris egymásnak esik, minket meg újabb pókok támadnak meg, akik a földből szivárogtak elő...vagy ilyesmi. Előkapom a két kardot, de egyenlőre csak közelebb lépek Lornához és Zyrohoz. Igaz játszottam ugyan a sértődöttet, de igazuk van. A mutációm itt nem működik, ráadásul a mozgásom is lassabb annál, amit megszoktam. Így ha bajba kerülnének, akkor kisegítem őket egy-egy jól irányzott csapással. Egyenlőre.


#179 2010-06-28 09:52:01
Serena Davidson
Shywa asgardi szavaira csak fintorogtam, jaj már megint ezen kell sírnia. Csak saját magának köszönhette, majdnem olyan magasan hordta az orrát, mint Bard, bár nála érthető az anyja miatt. De Shywa? Jajj, mi nem vagyunk olyanok, mint mások, komolyan csatlakozzon valamelyik emo klubba, vagy öngyilkos szektához és vagdossa fel az ereit és forduljon fel csöndben. Magának köszönhette, hogy így viselkedünk vele, ha nem azt szajkózta volna majd húsz éven át, hogy ő menyire más, mint mi, és, hogy ő mennyire odavan a fúúúú de nagy démon apja és fúúúú de menő mutáns anyjáért, akkor nem itt tartanánk. Le kéne szállnia a földre. A csatabolygót emlegeti, hogy de jó volt ott élni. Aha, ahol egyetlen önálló gondolatunk, vagy tettünk sem volt, mert Freydis boszorkány anyja irányította minden lépésünket és az egész életünket? Kösz, de nem kérek belőle. Ezeken morogtam amíg elértük a kastélyt. Noha azt kiszúrtam, hogy valami nincs rendben, csatazajok és kiabálások mindenhonnan. Végül megérkeztünk a kastély felé, ahova valószínűleg tartottunk. Póktetemek a földön és közöttük egy nagydarab démon. Ha akarná sem tudná letagadni, hogy rokonságban áll Patással. Valamit még beszéltek is egymás között démon nyelven, majd a másik angolul kezdett beszélni. Pech! Tényleg Tlalok fia és máris támadott a családjának. Mi pedig nehogy nyugton menekülhessünk pókok jelentek meg. Utálom ezeket. A két pengét azonnal pattintottam elő és máris az elsőre vetettem magam a lábait megcélozva, hogy a nyolc lábának jelentős részét megsebezzem, megvagdoshassam őket, hogy ne tudjon rajtuk állni.


#180 2010-06-28 15:14:11
Shadow
Némi szórakozással elrejtem a nagyobb köpeny alá a hosszú kardot és úgy megyek ki az utcára, ahol csak némán vonulok előre, s próbálok senkire se nézni, vagy bármi ilyesmi. Nincs kedvem bajba keveredni, de azért az épületeket megnézem futólag, hogy merre is tartunk, s a nagy épületből könnyű következtetni, hogy megint a nagyfőnökhöz megyünk. Azonban csatazaj üti meg a fülem, s aztán jó pár póktetemet is látunk, mikor oda érünk, s egy démont, aki eléggé hasonlít Tlalokra. Mint kiderül a fia, és nem mondhatnám, hogy tombol a szeretet apa és fia közt. A fiú rá is támad az apjára és testvérére, de mielőtt beavatkozhatnánk pókok jelennek meg, s így azokkal kell foglalkoznunk. Ledobom a köpenyt, ahogy megragadom a kard markolatát, s amint a markom rászorul már rontok is az egyik pók felé, hogy a törzsén ejtsek egy vágást először, majd utána még többet is, ha sikerül. A lehető legnagyobb erőt próbálom beleadni, amire most csak képes vagyok, s csak reménykedni tudok benne, hogy elég lesz eme lények ellen.


#181 2010-06-28 18:08:55
Hjuchia Sakura
Visszakaptam a bokeneim. Ennek nagyon örülök. Végre viszont látom őket. A köpenyt én is igénybe veszem s alatta elrejtem a fegyvert. Bár itt valószínűleg mindenki más számára csak két darab fa nekem mégis több annál.
Némán kullogok a társasággal. Nem igazán figyelek csak arra, hogy le ne szakadjak. Őrjítő ez a hőség, fojtogató egyszerűen. Nem szívesen lennék itt többet a kelleténél és még az a tudat, hogy gyenge is vagyok még az önvédelemhez is eléggé kétségbe ejt. A hazajutáson jár az eszem, hogy végre otthon legyek. Ebből csak a mi nyelvünkön felhangzó szavak zökkentenek ki. Azok a póklények ütik meg szememet és egy közel ugyan olyan külsejű démon ki nem épp békés szándékkal mered ránk. Bár ugyan az is meglepő, hogy egy akadt aki lélekszámba vesz itt minket. Persze az egész mondhatni nem lett volna kerek ha a tetemek mellett nem bukkanna fel öt pók és persze ellenségesen nem lépnének fel ellenünk. Remélem, hogy hasonlóak legalább egy pontban az otthoni sarokfonogatókhoz, hogy a potrohuk a gyengéjük. De nem őrülök meg. Nem rohanok előre. Csak előveszem fegyvereimet és védekezően beállok.


#182 2010-06-29 16:48:36
Tao
Az út során egyre hangosodó morajt hallani, a végén meg már kész csatazajjá növi ki magát a ricsaj. És valóban, egy démon áll előttünk, olyasmi, mint a mi irgalmas jótevőnk, csak éppen annak fia, és meg akar mindenkit ölni, de legalábbis minket biztosan. Mindenki nagyon megijed, csak én nem értem még mindig, hogy mi folyik itt, egyáltalán ez most a valóság? Mindenesetre a felbukkanó ellenséges kedvű lények elég valóságossá tehetik ezt az egészet. Ethan mögém lép, jól teszi, Loran pedig nekirohan az egyik póklénynek, amit nem igazán díjazok, mivel most egyáltalán nincs öngyógyító képessége, márpedig az ő harcmodora általában épp arra épít, hogy néhány kisebb sérülés meg se kottyan. Szóval azt hiszem, most nem árt, ha segítek neki. Ez a köpeny amúgy sem ért sokat, a démon is simán rájött, hogy fegyvereink vannak. Ledobom magamról, aztán a pörölyt meglendítve megpróbálok a Lorna által megzavart pók fejére mérni egy végzetes erejű csapást. Mutáns gének ide vagy oda, azért én bőven örököltem anyám képességeiből.


#183 2010-06-29 18:42:20
Quentine Constantine
Az imák, a vérpecsét és az asgardi mágia megteszia hatást, már csak időre van szükség, de sajno jól gondoltam, abból most tényleg nincs sok. Mi a istenért vagyok én ilyen egfontolt, és miért fogalmazok így. A sok stressz, a nyomás, teher alatt dől a pálma, vagy mi az isten, anyu szerint ilyenkor pont úgy viselkedek mint ő. Mármint Ő, a nagy Ő, akiről mindig csak így beszélt, Ő. Ő lenne az apám. Ha lenne.
Egymár korábban is látott, gusztustlan, és a legkevésbé sem barátságos pókpofa jelenik meg. Az imádkozást egy pillanata sem hagyom abba, ellnben a pók felé fordulva öt golyót küldök annak teste felé a pisztolyomból, a testét célzom, szép nagy felülel, vagy maradjunk csak a nagynál. Jelzésértékűen elkezde hangosabban, szinte már kiabálva imádkozni, ezzel noszogatva a többieket, hogy ők se hagyják abba némi zavaró tényező miatt. Elnyomatnk még valami hatásvadász szöveget, hogy "aki abbahagyja az imádkozást az hasonlóan jár", de ahhoz nekem is abba kéne hagynom, meg ezek különen sem értenék a tréfát. Plusz nem is tréfálnék.
-GLORIA in excelsis Deo!
Et in terra pax hominibus bonae voluntatis.
Laudamus Te, benedicimus Te
adoramus Te, glorificamus Te.
Gratrias agimus Tibi propter magnam gloriam tuam.
Domine Deus, Rex caelestis, Deus Pater omnipotens.
Domine Fili unigenite, Jesu Christe
Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris.
Qui tollis peccata mundi, miserere nobis.
Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram.
Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis.
Quoniam tu solus Sanctus, tu solus Dominus,
tu solus Altissimus, Jesu Christe,
Cum Sancto Spiritu in gloria Dei Patris. Amen.
Kezdek kifogyni a latin imákból, de azért ami átjön, azt lelövöm, elő isveszm a táskámból a tartaléktárakat.


#184 2010-06-30 10:06:46
Thorhalla
~ Démon sík ~
Freyr támadott először a pókokra, a víz füstölögve jelent meg az idézés után, majd mire a pókok lába köré tekeredett szinte az egész elpárolgott annak köszönhetően, hogy olyan forróság volt ezen a helyen. A fiú pedig rájöhet ebből, hogy a tüzek és a hőség is mágia, mert csak az tudta kioltani a vízalapú mágiáját ilyen szinten, a sima hőség és tűz nem ártott volna neki. Ethan és Algernon egyelőre csak védekeztek, míg Natasha semmit sem csinált, a többiek pedig támadtak is.
Először Shywa támadott, és ahogyan a kétkezes kardot meglendítette érezte, hogy a kezébe fájdalom hasít, túlságosan nehéz a nagy kard számára ebben az alakban és meghúzta a karját tőle. Lehetséges, hogy jobb lett volna valami egykezest választani és nem pedig az olyan három-négy kilós kardot, amit igazából forgatni sem tud rendesen, mert a százhatvan centijéhez ez már-már pallosnak mondható. Csapott, de a kard beleállt a pókba. Tudja a lány, hogy máskor ez a támadás könnyedén kettőbe szelt volna valakit, de most nem volt fizikai ereje ehhez és csak néhány centire állt bele a pókba, hiába a rohamozás. Már most erőlködnie kell és zihál a támadás miatt, mert igen sokat kivett belőle még úgyis, hogy már nincs sebesülése. És akkor még ki is kellett húznia a kardot a pókból, ami nagyobb fizikai munka lesz, miközben az már három lábával gyorsan csapott is a lány felé, miközben az, akit Freyr támadott lefordult a fiúról és az is a lány felé igyekezett és oda fog érni pillanatokon belül.
A következő Lorna volt, aki most is olyan fegyvert választott, mint általában szokott, ő a pókjának lábait célozta meg, gyorsan mozgott, kisebb nagyobb nem túl mély, ám mégis ízekre menő vágásokat okozva, amik fájdalmat okoztak. A pók készült rá lecsapni, de ekkor érkezett meg Zyro a kétkezes pöröllyel és sújtott le a lányt támadni készülő pókra. A fiúnak a fizikai ereje megvolt, hála a származásának, így egy hatalmasat tudott a lény potrohára rácsapni, mire annak a lábai megroggyantak és nem tudott tovább támadni, így most teljes egészében ki volt szolgáltatva a párosnak.
A maradék két pók pedig közben odaér Manóhoz és Algernonhoz és pillanatokon belül meg is fogják támadni őket.

~ Angyal temető ~
Az imák folytatódtak és szerencsére annak, hogy mind a hárman, vagyis négyen, mert Davis is egyből kapcsolt támadtak a pókra, annak igazán nem sok ideje maradt arra, hogy bármit is tegyen. Ketten pisztollyal lőtték, Amerika Kapitány pajzsa is belecsapódott és végighasította, illetve Freydis is mélyen sebezte meg a kardjával és mire felfoghatta volna a démon, hogy hol is van holtan rogyott össze a négy támadásnak hála. Az imát senki sem hagyta abba, és szépen lassan a kapu, ahogyan minden rúna, véset ismét fényesen izzott az átjáró is kezdett bezáródni, a hullámzás és fények helyett, amik a kaput jellemezték a mögötte levő fal kezdett el látszani, ahogyan egyre és egyre kisebb lett az átjáró. De nem ártott sietni, ahogyan átnéztetek rajta odaát több száz, vagy akár ezer pók közeledett a kapu felé igen gyorsan.


#185 2010-06-30 10:57:41
Tyler
Lorna és Zyro csak úgy aprítja a pókokat, Syhwának viszont meggyűlt vele a bajuk. De most nem tudok segíteni, minket is kettő támad. Zyrot figyelve aki könnyedén lóbálja a kalapácsot, megkönnyebbülök egy kicsit. Igaz nincs fémbőröm de a gyorsaságom megmaradt. Felkészülve várom a pók rohamát, megvárom míg támadni próbál, ami elől eltáncolok hogy az oldalába tudjak kerülni, erősen koncentrálok a mozdulatra, hogy jól időzítsek és a sérült lábam ellenére is. Ha sikerül akkor az egyik karddal az oldalába vágok, feltehetőleg a potrohájába vagy mi a fene az neki, míg a másikat védekezésre használom, ha esetleg egy nem várt támadást indítana.


#186 2010-06-30 11:23:15
Henry White
-Ez megmagyarázza hogy miért működik itt a mágiám....-
A víz amit teremtettem elpárolog a hőtől ami nyilvánvalóan mágikus, másképp nem lett volna képes párává változtatni a vizet. Shywának meggyűlik a baja a saját pókjával és az engem támadó is megfordul, hogy megtámadhassa őt. A másik erőmhöz folyamodok, egyszerűen a hátába robbantom a tündérfényeket, a nekem hátat fordító póknak, aztán pedig újabbakat küldök a Shywát támadó fejére, hogy lerobbantsam azt a helyéről. Ellenemre van ugyan, hogy ilyen erősséggel használjam a mágiám, de nincs más választásom ha leragadunk itt, még több démon jelenhet meg.


#187 2010-06-30 13:53:33
Hjuchia Sakura
Reméltem, hogy megúszom a harcot. A többiek egész jól felvették a harcot a lényekkel. Sajnos Manóra és rám is ránk ront két pók. Most sajnálom igazán, hogy alig fél éve foglalkozom ezzel a harcstílussal... Védekezőleg állok be és ha rám támad a pók akkor megpróbálom hárítani azt bal bokennel. Ha kell akkor a jobbal is. Rohadt sok lábuk van ezeknek. Ez így elég unfair... Taníthatott volna védekezésen kívűl is valamit anya. Sokra megyek a hárításokkal...


#188 2010-07-01 02:53:31
Shadow
Hát kisebb problémáim támadnak a támadás közben. Pontosabban nem is olyan kicsi, hiszen a máskor oly könnyű mozdulatsor most piszkosul nehéz és még a kezem is belefájdul. Ráadásul a csapásom közel se olyan eredményes mint kéne, és még a kardom is beleszorul a pókba, mi persze rám támad, míg megpróbálom kirántani a kardot belőle. Szánalmas, az a sok edzés, ami úgy fest semmit nem ér, ha nem aktívak azok a nyamvadt gének. Ráadásul még egy pókot kapok, így a kard helyett kénytelen vagyok azzal foglalkozni, hogy ne cirógassanak meg, mert lehet az jobban fájna, mint amúgy... próbálok kitérni a támadások elől, s nem kivédeni azokat, hiszen nem tudom mennyivel lehetnek erősebbek és nem kéne pár törött csont is. Freyr közben próbál segíteni, s valahogy másra nem is számítok.


#189 2010-07-01 09:58:59
Serena Davidson
Nem volt időm a többiekkel foglalkozni, bőven elég volt a saját pókicámmal törődni, az még feltűnt, hogy Zyro jött és segített, igaz ezt elsőre csak a kiáltásából lehetett hallani, ugyanis miután megvagdostam a lény lábait az próbált még lecsapni. Kölcsönkenyér visszajár pubi? Félreperdültem és akkor jött végre Zyro és csapott a lény hátába egy akkorát, hogy az megállni sem tudott a lábán. A fiúra vigyorogtam, most volt néhány pillanatnyi időnk, hogy körbenézzek és a többiek sem álltak a legjobban, így ezt el kellett volna intézni. Még egyszer a pók lényre néztem majd a fegyveremmel lesújtottam a nyakára, ha ezt anya látta volna, akkor rosszul lenne, de most szerencsére nem volt itt. Addig próbálkozom, amíg nem sikerül lefejezni, vagy elvágni a torkát, majd utána, megyek és segítek a Gyíknak úgy, hogy hátulról támadom meg az ellenfelét. Nehogy már ezek intézzék el, ha arra képtelen volt, hogy egy rendes olyan fegyvert kérjen, amit még használni is tud.


#190 2010-07-02 09:40:38
Thorhalla
~ Démon sík ~
Lorna kivégezte a saját démonjukat, majd ő is besegít Shywa-nak a harcban. Ahogyan odaért a lány elé ugrott és támadta meg annak a pókját, így Shywa-nak nem kellett tovább a kitéréssel foglalkoznia, mert védve volt Logan lánya által. Freyr pedig varázsolt és a tündérfény eltalálta az első lényt és azok rárobbantak. Azonban ennyitől még nem halt meg, hanem csak súlyos sérüléseket szenvedett és több sebből vérzett. A fiú pedig nekilátott, hogy a másik lényt is semlegesítse, azonban, amikor a kis gömböcskék a feje felé szálltak nagy pókhálót lőtt ki feléjük és azok fogták fel a varázslatot és így ez a levegőben robbant fel. A robbanás ereje mindenkit kizökkentett az egyensúlyából és megtántorodott tőle, de a könnyű súlyúakat, azaz Lorna-t és Nathasa-t a földre is döntötte a robbanás ereje. A robbanásoktól azonban Shywa kardja kiesett a pókból és a földre került. Az egészséges jószág pedig a támadás utána a két lányról lefordulva Freyr-re rontott. A sérült, amelyik halálos sebeket kapott Lorna-t készült az egyik lábával átlyukasztani.
Manó és Algernon pedig a saját két lényükkel foglalkoztak. Úgy tűnt, hogy Algernonnak valóban mind a két fegyverre szükség lesz ahhoz, hogy védekezni tudjon, mert ahogyan gondolta, túl sok lába volt ezeknek. Mind a kettővel kellett, mert a lény három lábbal támadott egyszerre. Az első néhány csapást még tudta fogni a fiú, de utána a pók a szabad lábával oldalba csapta a fiút, aki ennek köszönhetően a földre került. A póknő pedig ment közelebb és a lábaival a fiú gyomrába készült belelépni. Manó pedig harcolt, a gyorsasága megmaradt, igaz a fájó lába miatt kissé fájdalmas így mozogni. Sikeresen kikerülte a lény támadasait és bekerült az oldalába. Amikor megvágta annak az oldalát rá kellett jönnie, hogy a bőr jóval keményebb rajta, mint hitte volna, de így is sikerült némileg megvágni, mire a lény felvisított magas és bántó hangon. Zöldes gennyes trutyi jött ki belőle a seb helyén, mire a pók próbált úgy fordulni és csapni, hogy egyetlen ütésből küldhesse a fiút padlóra.


#191 2010-07-02 10:38:46
Hjuchia Sakura
Ehh. Legalább az ellenségemet jól mértem fel. Legközelebb a tehetségemet is ilyen jól kéne. Egy ideig megy a védekezés ám nem tart örökké. Valakinek hála robbant valami majd megint. Utóbbinak ereje kicsit meg is lökött. De tudtam magam tartani. De nem segített a helyzeten mert a pók harmadik lábbal is rám támadott és oldalba csapott. A Földre kerülök tőle. Vagány ez az egész. Azt hittem a kitaposom a beledet csak egy szófordulat. Hát maradjon is az. Megpróbálok kigurulni oldalra a csapása elől és legalább feltérdelni a földről. Az egyik bokenemet ledobom a földre és a kapott katanák egyikét előhúzom. Közben elhátrálok kisebb szökkenésekkel a póktól, hogy míg ezt az egészet lejátszom ne tudjon olyan egyszerűen piszkálni. Ha megvan akkor bal kézbe fogom a Katanát, de továbbra is csak védekezek. Néha néha megpróbálok egy kontrázást amivel rácsapok egy csápjára az éles fegyverrel.


#192 2010-07-04 09:15:52
Serena Davidson
A lény halott, kivégezve, nem élveztem, hogy ezt teszem, de ha muszáj volt, nos akkor, muszáj volt, és ezek úgyis csak... mindegy. Azonnal ugrottam is Shywa elé, hogy nehogy kicsinálják, ha már mindenki amiatt szív, hogy éljen, akkor már éljen is! Láttam a szivárvány gömböket, amik a lényre mentek és megroggyant tőle, akkor most kéne lecsapni őt, ugrottam is felé, hogy megadjam a végső csapást neki, amikor a szemem sarkából újra láttam Freyr támadását, de ezek nem találtak célba, hanem a levegőben robbantak fel. A robbanás szele oldalba kapott és a földre zuhantam. A hátamat vertem be és néztem fel felnyögve, a zúzódások most nem fognak csettintésre eltűnni. A pókica pedig egyenesen jött felém.
- Mi lenne pubi, ha megdöglenél ott, ahol éppen vagy? – kérdeztem morogva.
Ahogyan odaért hozzám emelte az egyik mellső ízeltlábát, ó, hogy az a... felpattanni nem volt időm, így inkább a földön gurulva igyekeztem a lesújtás elől félregurulni és a többi lábához odajutni, hogy még azokat is megvághassam több helyen, és reméltem, hogy valaki addig is besegít és lecsapja mielőtt ez csapna le engem...


#193 2010-07-04 10:13:27
Tyler
Egy hajlás balra, egy jobbra, védés....megy ez, csak fene sok lábuk van vagy kezük vagy mijük, ráadásul sajog a lábam. De még mindig jobb, mintha kikandikálna a lábamból a csontom. Sikerül az oldalába kerülnöm, és lecsapok a karddal. A bőre keményebb, mint amire számítottam, de csak sikerül megvágnom. Mire valami gennyes trutyi folyik belőle.
-Ááá de undorító vagy!-
Kiáltom a pók felé, közben pedig elhajolok az ütése elől és vele együtt mozgok hogy továbbra is az oldalában tudjak maradni és a kardot próbálom beleszúrni a sebbe amit az előbb okoztam. Ha ez nem megy akkor a lábait próbálom meg levágni, mozgásképtelenné téve, aztán pedig a végső csapást mérni rá. Még mindig az egyik kardot támadásra a másikat védekezésre használom.


#194 2010-07-04 13:15:20
Henry White
Az első pókot telibe találom, mire fájdalmasan felvisít. Sajnos nem használt túl sokat a következő támadásom, Lorna és a másik lány a földre zuhan. A pók valami fonállal felfogta a robbanást és máris felém rohamozott. Újabb fénygöböket teremtek, egy adagot szemből lövök ki felé, ha eltalálja megint azzal a fonalával, tegye csak nyugodtan, hisz a többi fénygömböt oldalról irányítja rá. Ha sikerül akkor Lornának is segítek, mielőtt felnyársalnák. Ha nem akkor újabb fénygömböket teremtek, annyit hogy körbe tudjam vele lepni a testét és úgy robbantom fel.


#195 2010-07-04 14:58:38
Taikuri
Lassan készülődünk az indulásra, amely zökkenéstől mentesen zajlik. Gyorsan elrakom újdonsült fegyvereimet, amely nem igazán nehéz feladat, hiszen az övem tárolóiban elférnek a tőrök és a nyílpuska lövedéke, sőt egy hosszabb zsebbe még az aprónyílpuska is. A hosszúköpeny amúgy is csak akadályozott volna a mozgásba. A mi erőnk nem veszett el teljesen hiszen Arelia nem mutáns az ő képességei, ha meleg miatt korlátozott is hatótávja, de megmaradt. Ezen felül igen csak tapasztalt harcos, még ha nem is ért az ilyen fegyverek forgatásához biztosan kitalál valami megoldást. Rám, viszont alig ha van szükség, én csak hátramozdító vagyok egy ilyen éles helyzetbe így átadom a testfeletti teljes irányítást a szinbiontámnak. Persze az érszékszerveinken át továbbra is figyelem a környezetet, hogy ha kell, azonnal figyelmeztetni tudjam Arelia-t a veszélyre. Ketten két vagy mivel nők vagyunk akár jóval több fele is tudunk figyelni. Az utcán haladva egy darabig eseménytelenül telik az utunk aztán folytatódik Thalokék családi viszálya egy újabb testvér feltűnésével, sőt még a pókok is megjelennek. Reméltem hogy megjött az erősítés azonban fenséges lények minket támadnak meg, amit nem igazán értek hiszen én végül is alig különbözöm tőlük, nem akarok nekik ártani hiszen még is csak olyan lenne mint ha fajtámból kéne bántanom valakit. Talán még embert is előbb bírnék ölni, mint őket.

Mindenki szebbnél szebb, pusztítóbbnál pusztítóbb fegyvereket kap. Olyanokat, amelyekkel az akció és a kaland filmekbe szoktak verekedni, sehol egy undorító lőfegyver vagy bármi más becstelen szerszám. Kivéve persze a mi kezünkben, ami nem kicsit felháborít. Thalok két nyüves kistőrrel meg egy nyílpuskával próbálja meg kiszúrni a szemünket. Én is valami szép nagy kardot, nem egy szép nagy buzogányt szeretnék, amivel jól le lehet zúzni a démonokat, aztán meg miszlikbe tépni őket, meg ilyenek. Azonban nincsen időm kiverni a hisztit, mert már is indulunk tovább. Élvezem, hogy most csak az enyém a test, bár még mindig kényelmetlen Natasha bőre alatt kuksolni, azonban nincsen sok választásom. Nem sokára ellenfeleink is akadnak egy újabb démoni családtag és egy csapat pók lény személyében. Kezdetben nem avatkozom bele csatába inkább hátrébb húzódva figyelem a teremtményeket elvégre Natasha-nak igaza van, ők valamilyen formában még is csak rokonaink. Azonban a szövetségeseinkre támadnak, akik egyáltalán nem boldogulnak velük így mivel még is csak kénytelen vagyok beavatkozni. Nem tudom, hogy mennyire fog működni, de megpróbálkozok egy látványos trükkel. Kicsit neki futok majd a gazdatestem általam megerősített izmait kihasználva egy hatalmas ugrással megpróbálok Algernon vagy kit támadó póknő farára szaltózni. Repülés közbe előhúzom a tőröket, és ha jól sikerült, akkor hátulról próbálom leszúrni őt. Nem tudom, pontosan hol vannak a gyengéik, de igyekszem teljes erőmet beleadni a támadásba.


#196 2010-07-04 16:29:56
Shadow
Lorna segít nekem, ahogy Freyr is, bár a robbanás szelét érzem, ami nem találja el a pókot, de annak hála kiesik a kardom, s felkapva azt Lorna felé pillantok, akinek most gondja van egy pókkal, s az lesújtani készül rá, így felé rohamozok, hogy a lendülettel egyszerűen a pók törzsét döfjem a karddal keresztül, s remélem, hogy ha erőm nincs is meg a kellő, akkor is a szúrásnál egy kis lendültet kihasználva tudok annyira erősen szúrni, hogy keresztül döfjem a dögöt, mielőtt kárt tenne Lornaban. Egy hangot se adok ki, inkább csak fogaim szorítom össze, hiszen a karom fáj, de most nincs itt az ideje a panaszkodásnak.


#197 2010-07-05 14:18:04
Tao
Az első pókot siekeresen elintéztük Lornaval, de rá kellett jönnöm, hogy ez a pöröly valahogy meglepően nehéz Mjölnirhez képest, mégha az csak egykezes is. Akárhogy is, valami félresiekrült mágikus robbanás miatt zúgó füllel és szédülten kell nééhány másodpercig állnom, hogy visszanyerjem egyensúlyomat, addig legalább felmérhetem a terepet, hogy mégis kinek vana legnagyobb szüksége segítségre. Leginkább talán Ethan szorul rám, a sérült lábával nem sokáig fog tudni manőverezni, és nem kéne magát túlerőltetnie, az végzetes lehet ilyen helyzetben. Ahogy megindít egy támadát a pók felé, látom, hogy nem lesz elegendő a leterítéséhez, és a kontra igencsak csúnya véget érhet, ezért egy erőteljes lendítéssel megpróbálom kisöpörni a pók nagyjából összes lábát - vagy legalábbis minél többet az egyik oldalon, hogy elveszítse egyensúlyát, és felboruljon. Persze ha eltalálom a pöröllyel, valószínűle nem csak kisöpröm, hanem el is töröm a lábait, így aztán a földre kerülve már talán könnyebb célpontot nyújthat, hogy bevégezzem egy fejre mért csapással. Ha azonban továbbra is fickánkol, esetleg ez is hálóval próbálkozik, akkor még ki kell okoskodnunk valamit Ethannel.


#198 2010-07-05 14:48:28
Quentine Constantine
Innen már sétagalopp, végülis simán levezénylek egy olyan rituális vallási és mágikus szertartást, amihez lövésem sincs. Oké, jól improvizálok, és megtanultam három imádságot latinul, plusz jó sok filmet néztem. A pók halála után midnenki folytatja az imádkozást, és a kapun lévő rúnák tovább izzannak, jól haladunk, remélem több hivatlan vendég már nem fog érkezni. A kapu kezd bezárulni, és mögötte látszani kezd a fal, már csak pár másodperc kell, hogy befejezhessük a dolgunkat.
Valami nem tetszik. Ez így túl... Könnyű. Hiányzik még egy csavar. Az egy dolog, hogy a kapu bezárása után, még meg is kell semmisíteni azt, legalábbis így gondolom, de mi van a púpossal? Ő mit gondol erről? Miért hallgat? Miért nem mond egyetlen tanácsot sem? Egyáltalán... Mit keres itt? Nem szokott hosszabb ideig mutatkozni, megjelenik, motyog valami, aztán se puszi, se pacsi, és már el is tűnik, mint a kámfor. Talán msot végre többet megtudhatok. Hogy miért üldöznek engem a démonok, hogy miért bukkannak fel újra és újra, és hogy ő miért segít.
-Ora pro nobis, sancta Dei Genitrix,
ut digni efficiamur promissionibus Christi.
Oremus! Gratiam tuam, quaesumus, Domine, mentibus nostris infunde, ut qui Angelo nuntiante Christi, Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem ejus et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eundem Christum Dominum nostrum. Amen.
Remélem ennyi már elég lesz, mert tényleg kifogytam.


#199 2010-07-05 16:08:47
Thorhalla
~ Démon sík ~
Algernon sikeresen ki tudott térni a lény elől és még a támadását is kikerülni, miközben kicserélte a fegyvereket. A pókja még mindig támadott, de amikor a fiú lecsapott a karddal mélyen felvágta az ízelt lábat és azt a részét, ahol megvágta félig le is választotta a lény lábáról. Mire az hangosan felsikoltott, mint korábban a másik. Natasha és Arelia is Algernon pókját támadta, hála a fiú támadásának megvolt a lehetőség arra, hogy ráugorjon a szimbionta és a két tőrt a nő hátába szúrja úgy, hogy a potrohon állt. A lény próbálta lerázni magáról a lányt, akinek nehéz volt a hátán maradni főleg, hogy össze-vissza mozgott a lény, de így legalább nem tudott Algernonra támadni.
Lorna is félregurult és ő is megvágta több helyen a saját pókját, mire az a földre került a sérülései miatt. Shywa rohamozott a karddal, amit igazából nem szúrásra terveztek, ahhoz túlságosan is hosszú volt a kard, így igaz bele tudja szúrni a lénybe, de nem teljesen, mert a penge sem bírná el, és ettől megrándul a penge a kezében, ami újabb fájdalmas húzódást eredményez, ha a lány nem engedi el a fegyvert. Azonban a póknak ennyi elég, hogy már szinte semmit se tudjon csinálni és magatehetetlenül fekszik a két lány mellett.
Ekkor érkezett még Freyr támadása is a saját lényére, a fénygömbök telibe találták a fiúval szembeérkező pók hálóját, mert ismét lőtt a fiúra. Azonban az oldalról érkezők egy részét nem tudta kikerülni, így azok rárobbantak, de ez nem akadályozta meg abban, hogy odaérjen a fiúhoz és egy hatalmas ütéssel ne csapja neki a közelben levő palota falához, ezúttal is hálót dobott felé, hogy azzal ejtse csapdába.
Manónak nem sikerült teljesen kitérnie a támadás elől, a lába miatt, mert lassú volt, a pók éppen csapott volna le, amikor Zyro robbant bele a szinte szó szerint a pókba és sodorta el a pókot oldalról. Az egyik lábat sikerült eltörnie, de felborítani a lényt nem, aki így csak ügyetlenül és kevéssé erősen tudta megütni Manót, csak elesett, de nem esett semmilyen baja sem, majd ahogyan tudott fordult Zyro felé és a kezében levő lándzsával szúrt a fiú mellkasa felé.

A pókicák még mindig: http://fc02.deviantart.net/fs15/f/2007/109/7/7/Spider_Demoness_by_namesjames.jpg

~ Angyal Temető ~
Amikor Rachel a Púposra gondolt a fejében azonnal felvillant néhány kép, amiben látta, hogy az öreg egy hatalmas könyv felett térdepel egy hasonló helységben, mint ahol a lány is volt és nagyban imádkozik, és ismeretlen szavakat mormolt. Így a kérdés is megvolt a válaszára, hogy miért is nem volt itt és segített. A kapu pedig szépen lassan bezáródott mielőtt az első pók is átért volna. Noha a mágikus energiák még mindig itt kavarogtak, de még mindig nem volt valami rendben. A fal megremegett a kapu mögött, mintha valami nekicsapódott volna. És újra és újra. A Púpos került elő fáradtan izzadó homlokkal.
- Mi megtettük, amit kellett, lehetett – mondta fáradtan. – Most a társaitokon múlik, hogy mire is jutnak és megtudják-e a részüket tenni a másik démon világban. Ha nem, akkor azok át tudnak ide jutni. Gondolom sok kérdésed van tedd fel őket...


#200 2010-07-06 10:20:25
Tao
Még szerencse, hogy idejében jöttem segíteni Ethannek, ahogy gondoltam, a sérült lába miatt már nem tud olyan gyorsan manőverezni, mint korábban. A pók kemény ellenfélnek bizony, egy lábát eltöröm, de még mindig tartja magát, és most már - nagyon okosan - a nagyobb fenyegetésre támad, azaz rám. A többiek közben egytől egyig kivégzik a pókokat, lassan elfogynak talán, ez viszont még elég virgonc, és egy láb híján is megpróbál leszúrni a lándzsájával. A kalapács erős fegyver is, meg nagy is, de sajnos efféle szúrásokat nehéz vele hárítani, ha csak nem tudom pont a dárda elé berakni a pöröly fejét, de még így is rizikós, hogy a lecsúszó penge eltalál-e. Kész szerencse, hogy a gyorsaságomnak hála még időm is van ezt átgondolni, mielőtt bal kezemmel elengedem a pörölyt, és ugyanekkor kilencven fokkal elfordulok, hogy így pördüljek ki a támadás elől,d e közben ne veszítsem szem elől az ellenségemet sem. Ha minden jól megy, előtte fog elsüvíteni a dárda, de hiába vagyok jó pozícióban most, sokáig nem várhatok itt. Ezért ahogy elhalad mellettem a szúrás, nekem rögtön támadnom kell. A póklány előre lesz billenve, a súlypontja bővenaz első lábai előtt lesznek a szúrás miatt, így a felsőteste is elérhető köelségben lesz, annak tetején pedig a feje. Egy nagyobb ugrással, a pörölyt most hátrahagyva vetődök a lény emberi részére, mely éppen a dárdát markolva nyúlik előre, és egy erőteljes ütést indítok a fejére. Cél a halántéka, vagy ha lecsúszik a füle, így ájulást, vagy utóbbi esetben erős szédülést, dezorientációt érhetek el. Plusz még rá is esek, így a hosszú szúrófegyverével nemfog semmire menni a belharcban.
-Add fel, a társaid halottak! - Menjünk biztosra. Természetesen, ha megadja magát, és leteszi a fegyvert, én sem támadok tovább.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 14:02

#201 2010-07-06 10:37:21
Tyler
Na ez így nem lesz jó. A lábam miatt nem tudok az oldalában maradni, és előbb utóbb lefog csapni rám, hiába tudok két karddal is védekezni. Épp lépnék el az ütés elől, amikor Zyro robban be a lény arcába. Majdnem szó szerint, ennek köszönhetően csak seggre ülök és nem nyársalnak fel.
-Kösz épp időben, ahhoz hogy ne filézzenek ki!-
Szólok vigyorogva neki, majd ahogy a sérült lábamtól telik, felállok és a kardot a lény oldalába döföm, remélhetőleg még azelőtt, hogy a tesómat felnyársalná a lándzsájával. Próbálok odacélozni, ahol az előbb megsebeztem, ott könnyebben szúrom át a páncélját.


#202 2010-07-06 11:03:38
Quentine Constantine
A felvillanó képekkel üzenget már megint a púpos, utálom a telepatákat... Végre valahára sikerül bezárni a kaput, és nem jön át semmi más. Azért jó, hogyláttam, hogy a púpos is dolgozott valamin, különben a végén még elbíztam volna magam, és azt hinném, tényleg én zártam be a kaput.
-Szép volt csajok! Még egy-két ilyen akció, és beléphettek a templomi kórusba is.
Hátrébb lépek a kaputól, és meghallgatom az öreg szövegét, miszerint végeztünk. Remek, akkor nem kell szétbarmolni még a kaput is a rúnákkal. Ez egy jó hír, nem szívesen cseszekedek a mágiával, ha nem muszáj. A falnak dőlök, és szép lassan lecsúszom a földre ülő helyzetbe. Előveszek egy szál cigit, ezúttal nem a vicces fajtát, az most azt hiszem, beártana, és rágyújtok. Mélyet szívok bele, aztán a füstöt felfelé fújom ki sóhajtva, és a kezemn lévő vágást vizsgálgatom, amit az imént ejtettem. Jó sok szarság egyetlen napra.
-Kérdésem? Hát az van bőven. Kezdjük ott, hogy ki vagy te, miért segítesz nekem, mit keresel itt, miért figyelsz engem, miért figyelnek a démonok, hogyan találnak rám mindig, és miért akarnak megölni? Ja, és miért kellett az apámról beszélned mások előtt?


#203 2010-07-06 11:40:27
Serena Davidson
Shywa is jött segíteni, és elállt a lélegzetem, ez leszúrta volna hosszúkarddal a póknőt. Leszúrta volna, karddal, azt. Most vagy ennyire fejbe vertek, vagy pedig nem velem van a gond. De a akcióknak hála a pókica lerogyott a földre. Huh, végre fel tudtam kelni a földről. Odaléptem a nőhöz és átvágtam a tehetetlen lény torkát is, hogy ez se tegyen már most semmit sem
- Neked tényleg nem tanították meg pubi, hogy hosszúkarddal soha sem szúrunk, főleg nem így? Ezt csak a rajzfilmekben és filmekben látni és hülyeség! – néztem a lányra értetlenül. – Csak vágunk... ledöfni tőrrel, és egykezes kardokkal lehet... de azt hittem, hogy neked ezt nem kell magyarázni – vakartam meg a fejemet.
Ha sikerült elintézni a póknőt, akkor körbenéztem és hárman voltak még talpon a lények közül, vagy legalább is harcképesen. Zyro és Manó egyelőre jól álltak a látottak alapján, akárcsak a szimbis lány és Algernon. De Freyr nem volt a helyzet magaslatán, neki még kellett némi segítség. Shywa-val mit sem törődve futva indultam Freyr-ék felé és megpróbáltam a pók hátára felugrani a nekifutás után, hogy innen szúrhassam le a hátát, vagy pedig a potrohát, amelyik részét elértem annak az izének.


#204 2010-07-06 13:08:59
Henry White
Ahogy sejtettem, újra pókhálóval kerüli ki az elölről érkező támadásomat, de az oldalról érkezőket már nem tudja kikerülni. Reméltem, hogy végzetes sebet okozok rajta, de nem és az ütése elől sem tudok kitérni. A falhoz csap és máris támad újra felém. Túl gyorsan érkezik a csapás, és a kulcscsontomba is fájdalom tolul. Ezért inkább a kitéréssel próbálkozok, megpróbálok egy bukfenccel elkerülni a csapást, és elkerülni közeléből míg összeszedem magam, és jobb pozícióba nem kerülök ahhoz hogy támadhassak ismét.


#205 2010-07-07 02:13:32
Shadow
Sikerül leszúrni, bár nem annyira mint akartam, s újabb fájdalommal jár, miközben a kardot el is engedem. Ezután Lornára pillantok.
- Figyi Lorna... neked ugyan annyi az erőd, mint amivel megtanultál harcolni. Az én eredeti erőmmel mindegy, hogy tőr vagy hosszú kard... úgy megy át, mint egy papírlapon, s ehhez vagyok szokva... Ha nem hiszed, próbáld ki, ha csak az erőm töredékére szert teszel, s rájössz. Sohase tanultam ilyen rém gyengén harcolni. - rámarkolok a kardom markolatára, miközben a lábam megtámasztom a döglött pókon, s úgy próbálom kihúzni belőle a kardot. Amint ez sikerül felmérem a terepet, hogy hova menjek segíteni, s oda megyek. Ha nem akkor egy kicsit elszenvedek a fegyverrel, amíg rám nem támad valaki. Csak abban reménykedem, hogy valahogy megoldható, hogy az erőm forrása ne eme hülye mutáns gén legyen, mert az ilyen világokban, ha egyáltalán még eljutok ilyen helyre, akkor csak szívni fogok, hisz, ha haza jutunk, ott hiába próbálok edzeni ilyenre, mivel ott meg van az erőm, s akkor eme kard is csak egy pehelykönnyű fegyver, amit lehet ujjaim közt hajlítok el, vagy török ketté. Valamit ki kell találnom, csak ezen legyünk túl.


#206 2010-07-07 10:07:09
Hjuchia Sakura
Sikerül fegyvert cserélnem és még a vágást is beviszem a póknak. Közben segítségem érkezik. A nő felugrik a hátára és úgy támadja. Jobbommal elengedem a bokent és megpróbálom megfogni a póknő karját, kicsit magam felé húzom és rácsapok a katana-val. Remélem bejön és minusz egy karja lesz a hölgyeménynek. Bár sokkalta jobban érezném magam, ha meglenne az erőm. Akkor sokkal de sokkal könnyebben elbánnánk ezekkel..


#207 2010-07-07 10:13:40
Thorhalla
~ Démon sík ~
Az a pók, amivel Arelia és Algernon harcolt végre sikeresen lerázta a lányt a hátáról, aki a földön terültel. De ezt ki tudta használni a fiú, met közelebb lépett hozzá, és megragadta a karját. A nőt sikerült így meglepnie és közelebb rántania. Majd lesújtott rá. A katana levágta a nő karját, aki felsikoltott ezen és a fájdalomtól a lábai megrogyantak.
Eközben Shywa kihúzta a kardját a lényből és láthatta, hogy a kard pengéje a szúrásnak hála végigrepedt. Nem fog túl sok vágást kibírni már mielőtt eltörik. A lányt már nem támadta semmi sem, mert már csak három volt talpon...
Freyr nem tudott teljesen kitérni a háló útjából, mert lassú volt, így a fél oldalára rákerült ez a nyálkás ragadós valami, ami nagyjából a falhoz szegezte. A pók pedig lecsapni készült, de nem tudta megtenni. Lorna kivégezte a saját pókjukat, és nekitámadott Freyr ellenfelének. Sikerült a hátára ugrani, igaz csak a lény potrohába tudott szúrni, magába a rendes testbe nem. A sérült pók felüvöltött és néhány méterre Freyr-től rogyott le, miközben Lorna a két katarral kapaszkodott a sérült lénybe. A lény egészen biztosan nem fog tudni így támadni már.
Zyro és Manó a közös munkának hála meg tudják oldani, amit akartak. Míg a pók Zyro-t támadta a kisebbik testvér megszúrta a lényt, akinek így a támadása nem sikerült és belharcba tudott keveredni Zyro. Sikerült a nőre ugrani és megütni ott, ahol akarta, ami erre és a szúsás következtében megrázkódott, majd a lábai kicsúsztak alóla és lerogyott a földre.
- Még élnek korcs, soha sem adom fel – sziszegte és kezével ragadta meg Zyro torkát, amit szorítani kezdett.

~ Angyal Temető ~
- Mi vagyunk a Figyelők Testvérisége – mondta a Púpos. – A szervezet évezredekkel ezelőtt alakult, hogy távol tartsuk a démonokat, angyalokat, féllényeket ettől a világtól, hogy megvédjük a Földet minden ártó, vagy beavatkozni kívánó lénytől. A Púpos vagyok, ez elég, és találó. Jelenleg a Figyelők vezetője, lassan harminc éve már. Úgy hiszem ebben már benne van, hogy miért figyellek ifjú hölgy. Hogy a démonok miért akarnak megölni? Hosszú történet, nem is az én jogom lenne elmondani, hanem apádé.
Vett egy mély levegőt, majd leült a földre fáradtan.
- Apád mindig is a gonosszal harcolt, vámpírok, démonok, nekromorfok, a szép hölgy nagyapjával Loki-val. Ez felkeltette a fentiek figyelmét is, hogy milyen nagy tetteket hajt végre az Úr nevében. Egy alkalommal egy bevetésen a Bosszú Angyalaival halálos sérülést szenvedett el, és egy nő jött el hozzá.
Egy kép villant fel Rachel elméjében egy nőről.

Angyal Temető (Brooklyn) 611959-angelus_mortal_companion_super

- Megmentette apádat és utána rövid ideig együtt maradtak, majd egyik napról a másikra eltűnt. Noha soha sem mondta el, hogy mi ő, de apádnak hosszú utána járással sikerült kiderítenie, hogy egy angyal volt a nő. Kilenc hónappal később a nő ismét megjelent apádnak egy leánygyermekkel... veled.


#208 2010-07-07 10:58:14
Hjuchia Sakura
Remek sikerült levágnom a kezét a póknőnek. Elengedem a csonkolt kart és jobb kezemmel is a katana-ra fogok. Egy erős majdnem vízszintes vágással megpróbálom a nyakát átvágni, vagy ha nem érem fel akkor derékban próbálkozok meg a test kettéválasztásával. Sajnos a segítőm lepottyant, biztos fájt neki. De jobb így. Mert így nem kell arra figyelnem, hogy véletlenül belé is vágok miközben a szörnyeteg hátán üldögél. Ha sikerül megölni a pók szörnyeteget akkor odasétálok Arelia-hoz és felsegítem a földről, majd körbenézek, hogy merre hány méter a szitu. Remélem, hogy senkinek se lett komolyabb baja. Így is jókora pácba kerültünk.


#209 2010-07-07 11:59:39
Tyler
-Pusztulj már el, te gennyes......-
A szavak amik elhagyják a továbbiakban a szám, erősen idézik Logan káromkodásainak nagyját. Beledöföm az egyik kardot a már meglévő sebbe, ennek köszönhetően Zyro ismét tud támadni, és elkerüli a lándzsát is. De a szívós kis dög csak nem adja fel, és a tesóm torkát kezdi el szorongatni.
-azt szorongasd amire én gondolok!-
Kiáltok majd a kardot hagyom a fenében a sebben, és a másika kardot fogom meg mindkét kézzel és erősen a vállába döföm, abba amelyik karjával a bratyót szorongatja. Ha sikerül kirántom majd a feje felé indítok egy csapást, a kard markolatával, a tarkóját célozva, hogy álomba szenderítsem a kicsikét.


#210 2010-07-07 12:32:52
Henry White
Na igen itt ki is tűnik, hogy nem vagyok olyan jó harcos mint a többiek. Nem reagálok elég gyorsan a helyzetre és a pókháló a falhoz ragaszt. Túl erős nekem és képtelen vagyok kiszabadulni, már készülnék, hogy újabb robbanó gömböket lövök ki felé, mikor Lorna érkezik a hátára és próbál kisegíteni. Amíg lefoglalja, lerogy és nem is fog felállni, talán soha. Ha Lornának kell segítség akkor pár robbanó gömbbel, próbálom eltalálni a pókot, ha boldogul akkor megpróbálok kiszabadulni a ragacsos pókhálóból.


#211 2010-07-07 18:21:24
Tao
Elmosolyodom, amikor a terv kivitelezése tökéletesen sikerül, hála Ethan segítségének, egy apró hiba sem csúszik a dologba. Csak miután a támadá végére értem, a nő még mindig keménykedik. Nem adja meg magát, helyette elkapja a nyakamat, és kicsit szorongatja. Miközben látom, hogy Ethan támadni készül, én sem álldogálok csak a pókszerű testen, megfeszítem nyakamat, hogy időt nyerjek, és bal kezemet teljes erőből beletolom a nő szemébe. Oké, ez nem egy szép dolog, igazából meglpően csúnya látvány, és az ilyenkor kiadott hangok alapján irtóa fájhat, de hát mit tehetnék, meg akar ölni, és nem kezdhetek el kísérletezgetni, hogy erősebb vagyok-e nála, vag hogy ő hamarabb fullad-e meg. Talpraesettnek és gyorsnak kell lenni, elhatározottnk. A mutató és a középső ujjamat tövi bele kell nyomnom a szemgödrébe és kész.


#212 2010-07-07 19:41:01
Quentine Constantine
Azt hiszem okosan tettem, hogy leültem a beszélgetés előtt. A Figyelők Testevérisége? Ha tényleg az a céljuk, hogy távol tartsák a félényeket, akkorezek szerint a púpos is ember? Dehát... Hogyan lehet képes akkor... Mágia? Vagy ő is egyszerű mutáns? Akárhogy is, itt még nem ért véget a sztori. Az apámról kezd mesélni, hogy mi mindennel harcolt, persze ezt én is olvastam róla, minden fenn van a neten, elvégre valami híresség, vagy mi a fene. A telepatikusan küldött képre egy pillanatra megrázódom, ahogy valamiért felidéződik bennem megint az álovilágban történt eseménysor. Lélegzek pár mélyet, és elmúlik midnen rossz érzés - gondolom én. De közben a púpos nem áll le, és közli, hogy az anyám egy angyal. Egy. Angyal.
-Te most szórakozol velem. Azt akarod mondani, hogy amellett, hogy soha nem éltem az apámmal, még ráadásul az anyám sem a valódi anyám volt? Mi több, az igazi anyám egy olyan kibaszott túlvilági korcs, mint amik egész életemben rám vadásznak? Várj, váj, várj... Szóval azért akar minden démon kinyírni, mert félig... Félig angyal vagyok? Ezzel túl messzire mentél, na nem, ez ki van zárva, legfeljebb a nő elhozta valakinek a gyerekét, és rábízta a fickóra, merthogy benne annyira megbízott. Akkor viszont az apám sem az igazi apám! MI A SZENT SZAR FOLYIK KÖRÜLÖTTEM?
A végefelé már toporzékolok s a földön ülve, így nem túl nyomatékos, de túlságosan fáradt vagyok itt ugrálni, és azt hiszem, megint hánynék. A jó k-rva úristenit, mindig tudtam, hogy ez a púpos nagy szarkavaró, de azért ez túlmegy minden határon. Most azonnal behatolok a fejébe, és kiderítem, igazat mondott-e!


#213 2010-07-08 09:33:11
Serena Davidson
Miközben futottam még hallottam Shywa hangját. Ki beszélt a súlyról pubi?! Én a szúrást mondtam, de most ezzel nem volt időm foglalkozni. Sikerült felugranom a lény hátára és noha nem ott sikerült megsebezni, ahol akartam. De így is meglett szurkálva. Igaz, ha a női testet tudtam volna, akkor jobban döglődött volna, de így sem panaszkodhattam, mélyen vájtam bele a potrohba a fegyvereket és ahogyan ledobni próbált, lényegében ezekkel tartottam magamat rajta. Remek, így legalább kellőképpen lefoglaltam a dögöt ahhoz, hogy legalább ne a viszonylag tehetetlen Freyr-t támadja.
- Intézd el! – kiáltottam Freyr-re.
Ő azonban eddig is olyan szépen fénybombázott, hogy az most is igen remekül jött volna. Miközben ennek a hátán voltam és kapaszkodtam gyorsan körbenéztem, úgy tűnt, hogy mindenki kezdett jól állni. Remek! Akkor én pedig ezt intézem el, vagyis próbálom. Kirántottam a katarokat a potrohából és most már tényleg megpróbáltam a hátába szúrni ezeket, csak remélem, hogy megmarad az egyensúlyom és nem a földön kötök ki a mutatvány közben.


#214 2010-07-08 14:44:49
Shadow
Freyr-t a falhoz ragassza a pókja egy pókhálóval, míg Lorna ugyan azt a pókot „lovagolja” a fegyvereibe kapaszkodva. Próbálok újra rohamozni, hogy ezúttal próbáljak a karddal végig vágni a pók lábain, ahogy elrohanni próbálok mellette, hogy rám is figyeljen, így még jobban időt és esélyt hagyva Freyrnek, hogy varázsolhasson és kiszabadulhasson. Azonban nem tudom, hogy a repedt penge mikor adja meg magát, bár nem is érdekel túlzottan. Amíg egyben van addig használom, ha meg eltörik, akkor kiderül, hogy még használható e valamennyire vagy sem. Bár tudom, hogy meg van ennek a veszélye, de most jobban érdekel az, hogy Freyren segítsek, mint hogy mi lesz ha eltörik a penge.


#215 2010-07-08 15:12:49
Thorhalla
~ Démon sík ~
Lorna következő támadása nem sikerült, mert leesett a pókról, ahogyan az próbálta lerázni magáról a lányt. Freyr gömbjeire szükség volt és sikerült is a támadásnak betalálnia, mire a pók megroggyant és dőlni kezdett oldalra. Shywa ekkor ért oda és a második láb levágásánál tört ketté a kard, de eddigre a póklény is meghalt. Most már Freyr tőrrel, vagy éles tárggyal le tudta magáról vágnia hálót és szabad volt.
A testvérpár Zyro és Ethan közben az amúgy is sérült pókjukat ki tudták végezni, Zyro a lény szemeit nyomta ki, míg Manó tarkón szúrta a lényt kivégezve így őt.
Már csak Natasha és Algernon ellenfele maradt meg. A kard túlságosan hosszú volt ahhoz, hogy a nyakat át lehessen ilyen közelségből vágni, de az oldalát sikerült igen mélyen felvágni, hogy a póklény vérző sebbel és kiomló belekkel dőljön el oldalra. Még életben volt, de nagyon vérzett és nem tudott a lábain sem megállni.
Ekkor a társaságnál jelent meg a több sebből vérző Moira, az apja még a másik démon még mindig csatáztak.
- Be a kastélyba! – kiáltott rátok ingerülten. – Gyorsan!
A hatalmas kapu felé mutatott, miközben a távolban, ha körbenéztek látszott, hogy újabb pókok jelentek meg mindenfelé...

~ Angyal Temető ~
Púpos bólintott arra a részre, hogy azért akarják megölni, mert félig angyal. Azonban, amikor Rachel a férfi fejében akar olvasni ellenállásba és falakba ütközik. Most már teljesen bizonyos lehet benne, hogy a férfinak is igen magas védelme van az elméje körül.
- Ha lehetséges gyermek, akkor mielőtt olvasnál a fejemben, egy kérlek részt mondj, vagy nem engedlek be a tudatomba – mondta. – Nem, apád elvégeztette a tesztet és tényleg az ő lánya vagy. Nem beszélt rólad senkinek sem, mivel rá amúgy is vadásztak a démonok így nem tarthatott maga mellett. A Bosszú Angyalai sem tudtak volna kellő figyelmet szentelni neked, sem kellő védelmet nyújtani, már csak azért sem, mert Magneto miatt ők is folyamatosan támadás alatt voltak. Igen tudjuk, hogy kicsoda ön Ms. Miller. Így elhozott nekem, hogy együtt találjunk neked valakit, aki nevel téged. Miss Wilcox lett a megfelelő a szülei miatt, hiszen ők is keresztények voltak és a társaság tagjai. Ott kezdődtek a gondok, amikor kiderült, hogy nem szeretik a mutánsokat, mert örökölted apád génjeit és te is az lettél. A hölgy vigyázott rád, ahogyan tőle tellett. De a kisugárzásod, amit evilági lények nem éreznek meg, csak az angyalok és démonok mindig megtalálnak téged. Apád nagyon régi barátom, ezért a kérésére figyeltelek eddig is, és ahogyan tőlem tellett vigyáztam rád. bár mondhatnám, hogy bárhova mész nyugtod lesz tőlük és nem fognak rád találni, de nem így van. Mindig meg fognak és a nyomodban lesznek. Mi védeni fogunk továbbra is, amennyire tőlünk telik. Az apád is ezért nem mert a közeledben lenni soha sem, félt és aggódott, hogy a közelsége még nagyobb veszélyt hozhat rád, mint amiben most is vagy...


#216 2010-07-08 20:55:30
Hjuchia Sakura
A testén sikerült megvágnom és kiboruló belei láttán kis vigyor ül ki az arcomra de kizökkentenek a siker mámoros ízéből mikor ránk szólnak, hogy futás a kastélyba. Ha felkelt Aleria is akkor összeszedem a másik bokent a földről és megindulok befelé rögvest a kastély felé. Nekem aztán nem kell második felszólítás. Nincsenek róla jó emlékek. De hát ez van. A felgyülemlett feszültséget le kell vezetni. De hogy miért rajtam az egy jó kérdés. Majd felteszem egy pár méteres távolságból a biztonság kedvéért.


#217 2010-07-08 21:31:26
Tao
Kellően gusztustalan volt, amit csináltam, és most egy merő vér vagyok, az ujjaimon meg szemgolyódarabkák csordogálnak. Egy gyors mozdulattal lerázom magamról a nagyobb darabokat, a többik, meg belekenem a nadrágomba. Fúj. Ahogy elnézem, most már tényleg minden póklény halott, végre valahára. Leugrom a tetemről, felveszem a földről a pörölyt, és a megjelenő Moira felé pillantok.
-Talán... - Segíteni kéne az apádnak. Erre gondolok, de nem mondom ki. Az apja egy démon. Ő is démon. Segíteni akarnak, de... Miattuk vagyunk itt. Nem esik túl jól hátrahagyni, de nem fogom az életemet kockáztatni miatta.
-Húzzunk bele! - Mondom Ethannek, és mivel már lába elég rossz állapotban van, mellé állok, vállánál átkarolom, és segítek neki a járásban, hogy rám támaszkodhasson. Elindulunk Moira utána.


#218 2010-07-09 08:58:51
Serena Davidson
Nem tudtam megtartani az egyensúlyomat a pókon, így aztán a földön kötöttem ki, de szerencsére megérkezetek a fénygömbök és még Shywa is, így a póknak annyi lett. A fenekemet bevertem az érkezéskor, aú, ez így kényelmetlen és fájdalmas volt. Feltápászkodtam a földről és láttam, hogy már senki sem volt harcban. Legalábbis mi, a démonok még harcoltak. Azonnal odasiettem Freyr-hez és a ragacsos pókhálót a fegyverem élével elvágtam, hogy kiszabaduljon, majd nyújtottam a kezemet a fiúnak, hogy felsegítsem. Pillanatokkal később Moira jelent meg mellettünk, hogy mennünk kellene befele a kastélyba, mert itt kinn... oké pókicák közeledtek, aminek nagyon nem lesz jó vége, ha ideérnek és megtámadnak minket. Zyro még tett volna némi megjegyzést a dologhoz, de nem tette meg végül. Én odaléptem Manó másik oldalára, hiszen a másikon már Zyro készült támogatni a lába miatt.
- Nehezedj rám is, ha nem tudsz gyorsan menni, nem hagylak itt – mondtam a barátomnak.
Eszem ágában sem volt ezt megtenni, így ha muszáj volt, akkor az ő sebességével haladtam és kész voltam itt maradni, hogy ő megmeneküljön. Gyógyulás mellett mennyivel könnyebb lett volna ezt az utat választani. Akkor így őt támogatva indultam én is a kastély felé.


#219 2010-07-09 11:07:16
Quentine Constantine
Azt hiszem, most kezdek tényleg kiborulni. Még nem tudom, hogy az apám miatt, a púpos miatt, a BA miatt, vagy egyszerre mind, de az biztos, hogy nagyon szívesen lelőnék most valakit. Ilyenkor bezzeg egy démon sincs itt. A púpos védelme rősebb, mint amin át tudnék hatolni, még ki is oktat, aztán elmeséli,h ogy az apámnak nem kellettem, a BA sem akart velem foglalkozni, ezért odaadtak egy random nőnek, aki szintén ennek a roppant titkos társaságnak a tagja, de arra nem gondoltak, hogy talán egy mutáns lányának ne egy mutánsgyűlölőt fogjanak ki. Balfaszok. Az egész egy rakás balfasz gyülekezete. Feltápászkodom a földről, leverem a hamut a cigimről, aztán mintha mi sem történt volna, igyekszem kifejezéstelen arccal nézni a púposra.
-Na nekem ebből elég volt. Most komolyan, úgy gondoltad, hogy ha ezt elmondod nekem, akkor nekem jobb lesz? Eddig legalább hihettem, hogy véletlenül botlok démonokba. Most már egy perc nyugtom sem lesz, hiszen tudom, hogy vadásznak rám, és az egyetlen segítségem egy olyan titkos társaság, aminek a legtöbb tagját a mai délutánon gyilkoltam meg néhány idegennel, az apám is szarik rám, az anyámról meg ne is beszéljünk. Valahogy jobban bírtam ezt a démonosdit, amikor még csak a démonok voltak, én, meg néha te, aki attál a kezembe valamit, amivel lehet nagyot ütni. Ó, hogy az a... Na jó, azt hiszem ezzel a rakás rinyálással nem jutunk előrébb. Jó. Szóval angyal vagyok. Rrremek. És mik az angyalképességeim? Tudtommal a féllények különleges erőkkel bírnak - legalábbis a démonok, akikkel eddig találkoztam, sosem taxival érkeztek, hogy egy pajszerrel megverjenek. Jellemzőbb volt a repülés, teleportálás, árnyakból kilépés, dolgok spontán lángralobbantása, falak puszta kézzel áttörése és egyebek. Vagy én csak a démonmágnest kaptam?
Mi a szar, most meg már kezdm elhinni, hogy az anyám, az ÉN anyám tényleg egy angyal volt. A kép alapján... Nem is hasonlítok rá. A ruhái alapján meg egy ribanc volt. Na meg az alapján, hogy apám felcsinálta, ő meg egyszerűen ledobott neki engem, annyit se mondva, hogy hé, figyu, ezt üldözni fogják a démonok, tartsd rajta a szemed!


#220 2010-07-09 12:00:24
Tyler
-Áh, Zyro ez olyan undorító! Te tényleg kinyomtad a szemét.....-
Szólok Zyronak, miközben ő meg a szemgolyó maradékát próbálja meg lerázni az ujjairól. Nem mintha elítélném azt amit tett, lehet hogy én is ezt tettem volna ha fojtogatni kezd. Egyszerűen csak szimplán undorító a dolog.
-Mondtam már hogy.....-
Kezdeném a felháborodásomat, mikor ketten is oda jönnek és támogatni akarnak, de aztán befogom a számat. csak segíteni akarnak.
-Várjatok, erre még szükségünk lehet....-
Gyorsan kirántom a másik kardot is a pókból és beletűzöm a nadrágomba, persze miután megtöröltem azt. Aztán Lornára és Zyrora támaszkodva elindulok a bejárat felé. Tlalok felé pillantok, úgy tűnik bajban van, de másszon ki belőle egyedül. Személy szerint, már nagyon unom ezt a démoni dimenziót. Hálásan rávigyorgok Lornára.
-Mertem remélni, hogy nem akarsz itt hagyni.-


#221 2010-07-09 14:01:49
Henry White
Lorna leesik a pók hátáról, és muszáj vagyok pár gömböt a pókhoz vágnom, de azok végre találnak és végre a földön köt ki a lény. Lorna levagdossa rólam a fonalat és végre szabadon tudok mozogni.
-kösz, tűnjünk el amíg lehet...-
Gyorsan felállok és Shywához sietek és támogatni kezdem. Szegény megint kapott pár sebet. Tlalok még mindig a fiával harcol, segítenék neki, de egyre több pókfajzat jelenik meg. Elfordítom a fejem és Syhwát támogatva, persze ha hagyja, Lornáék után indulok sietve.


#222 2010-07-09 23:29:30
Shadow
Freyr és Lorna pókjára támadok, s sikerül az egyik lábat megsebeznem, de a másikba már beletörik, pontosabban elpattan, de annyi baj legyen, mert a pók összeesik, így már nem is kell. Azonban rohannunk kell, ahogy Tlalok lánya mondja, aki nincs túl jó állapotban.
- Köszönjük – nézek rá, s megindulok arra amerre kell. Freyr segít, bár nem vagyok ennyire sérült, de azért jól esik, hogy megteszi értem.
< - Freyr, fuss - > súgom oda neki, miközben látom a többi közeledő pókot, ami nem a legjobb, s a törött kard markolatára rámarkolok. Vannak sérültjeink, s ez gondot is okozhat.


#223 2010-07-10 10:58:19
Thorhalla
~ Démon sík ~
A csapat minden tagja futásnak eredt és el is érte a kastély bejártát. Tovább menve a lány vezeti a társaságot a gigantikus folyosókon csendben haladva. Igaz nem nehéz csöndben haladni, hiszen igen sok helyről csatazajt hallani és ezz jut el a csapathoz is. Több helyen csatát is látnak a démonok és a póknők között. Pár perc haladás után beértek abba a terembe, ahol korábban is voltak, Thamuz tróntermébe. A tál még mindig ott volt az emelvényen a trónszék mellett. A fiatalok vére pedig felette lebegett a Földet kezdte formázni.
- El kell pusztítanotok mielőtt az átjáró megnyílik véglegesen, ha sikerül hazajuttok – mondta a lány.

~ Angyal temető ~
Púpos a fejét rázta.
- Nem menekülhetsz egész életedben – mondta. – Fel kellett készülnöd és tudnod kellett, hogy miért is van ez a helyzet, amibe kerültél. Egyelőre a képességeid még nem mind jelentkeztek, a gondolatolvasás ott van. Nem mutáns vagy, ez az egyik képességed. A biztonságod érdekében jobb, ha mutánsnak hisznek. Amiket teszel, a démonűzés, sokkal nagyobb sikerrel hajtod végre. Miért te kellettél ide? Mert a démonokat angyal vérrel, angyali hittel és erővel tartod a démonokat távol a világunktól. Több képesség majd idővel fognak. De már nem vagy egyedül Rachel…
– Jól mondja, nem vagy egyedül – szólalt meg Vic is. – Mi is itt vagyunlk, hogy segítsünk…
- … ha elfogadod ezt – fejezte be Freydis. – Ha engeded nem fogjuk hagyni, hogy bajod essen.


#224 2010-07-10 12:22:30
Tyler
Lorna és Zyro támogatásával tudom tartani a többiek tempóját. Óriási folyosókon haladunk. Nem csodálom hogy ekkorák, amekkora nagy barmok ezek a démonok, kell nekik a hely nehogy állandóan beverjék a fejüket, vagy szarvukat. Sima az utunk mindenfelé csatazajok hallatszanak, a pókok nem akarnak lekopni úgy látszik. De legalább nekünk tiszta az út. Visszatérünk a trónterembe, szerencsére a főgenny démon nincs jelen. Nem szimpi főleg miután széttörte a lábamat. A genny. A vérünk a tálka felett lebeg, és a föld képe kezd kirajzolódni benne.
-Most viccelsz, mégis hogy tegyük tönkre? Lehet hogy én vagyok a hülye, de nem értek a térkapukhoz vagy mihez.....-
Tanácstalanul meredek a többiekre, nekik hátha lesz egy használható tervük.


#225 2010-07-10 22:02:21
Quentine Constantine
Felelőségteljes viselkedésről papol nekem, szembe kell néznem az ellenségeimmel, bla bla, nem emlékszik, hogy mit csináltam, mikor legutóbb túl sok szar potyogott a fejemre? Elhúztam a városból. Az államból. Majdnem az országból is, csak nem biztos, hogy átengednek a határon. Mindegy.
-Az előbb még azt mondtad, hogy pont az volt a gond, hogy a nevelőanyám nem szerette a mutánsokat, most meg hogy nem is vagyok... Vagy ő... A francba is! Jól van, értem, meg kell harcolnom a démonokkal, mert erre születtem. Rohadt jó! Ennyit a szabad akaratról...
A csajok is mind heleselnek neki, ogy az én oldalamon állnak. Hát ez remek.
-Persze, eddig túl veszélyes lett volna, hogy valaki segítsen nekem, könnyű is egy tinédzsernek harcolni a démonokkal, most, hogy felnőttem, már apám elküldi a haverjai tinédzser lányait. Angyalvér, angyali hit, démonűzés. Az istenért se úszom meg, hogy ne kelljen találkoznom apámmal, mi? Mindenáron az ő nyomdokaiba akarod, hogy lépjek. Ha meg nem teszem, előbb vagy utóbb szétszednek a démonok. Nincs túl sok lehetőségem, igaz?
Kezd megint fájni a fejem, medörsölöm a halántékom, és mélyet szívok a cigiből, aztán végignézek a két lányon, akik nagyon kiállnak mellettem.
-És ti ezt tudtátok? Gondolom az sem volt véletlen, hogy ma összefutottunk. Bár nem tudom, hogy miért támadott az a démon egy féllényre az utcán fényes nappal, de gondolom minden előre ki volt találva. Apám biztos megszervezte, hogy én ma itt legyek. Te - nézek Victoriara -, te ismered őt, igaz? Mi a véleményed róla?

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 14:06

#226 2010-07-10 22:59:01
Tao
A kastélyban csak folyosók vannak, mintha sosem érnének véget, aztán végül bejutunk a trónterembe. A kinti látvány kellően ösztönző, hogy ne várakozzunk itt sokáig, mert se a pókok, se a démonok nem a barátaink, akárki győz, nekünk rossz lesz. Moira elmondja a teendőket, kicsit tényleg zavarós, de azért van ötletem Ethannel ellentétben.
-Szerintem elég, ha csak odasózunk egyet, és szétziláljuk a vért. Ha nem megy... Megpróbáljuk egy kis segítséggel is.
Ez a segítség most utalhatott valamelyik varázshasználó társunkra, vagy akár Mjölnirre is, de fogalmam sincs, eljönne-e egyáltalán ide, ha hívnám. Akárhogyis, most ideje cselekedni, megállok egy pillanatra, hogy Ethan a saját lábára tudjon állni, és elengedem. Attól tartok, nem lesz ez olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, de valakinek úgyis meg kell próbálnia, hogy rájöjjünk, mi a trükk a dologban. Szóval meglendítem a pörölyt, két kézre fogom vállaimat vízszintesen tartva, és megindulok futva a tál felé, hogy egy felülről indított csapással lőbb a vérgömböt találjam el, aztán a tálba trafáljak bele. Úgyse fog menni. De jó eltervezni.


#227 2010-07-12 10:24:31
Serena Davidson
Ahogyan haladtunk hallottam a csatazajt, hogy máshol is harcolnak a pókokkal. Igen kellemetlen, ha ezt tényleg mi okoztuk azzal, hogy ide kerültünk. Manó-t azzal, hogy ketten támogattuk nem maradtunk le a többiektől és velük egy tempóban tudtunk haladni. Végül visszaértünk a „kellemesen” meleg és tüzes helységbe, ahol ott volt a tálka és emelvény, amibe a vérünk kellett. Elfintorodtam, amikor megláttam, hogy a vérünkből mi is készül összeállni. A Föld, legalább is így nézett ki a tankönyvek alapján, amit a Földön láttam. A démonra néztem, szét kéne zúzni, hogy ne nyílhasson meg az átjáró? De hiszen korábban már próbálták, és nem sikerült. Vagyis Manó próbálta, igaz akkor fegyverünk sem volt. Egyetértettem a barátom és a bátyja szavaival. Körbenéztem, sehol a démon, így elindultam a hídon a trónrész felé, hogy tálkához érjek futva az előttem rohanó Zyro után.
- Próbáljuk meg – mondtam a többieknek.
Ha Zyro támadása nem sikeres, akkor megpróbálom a katarokat beleszúrni a vérgömbbe a levegőben, ha az sem sikerül, akkor a talapzatba, hogy legalább némileg meg lehessen sérteni. Igaz, ha ő a pöröllyel semmit sem ér el, akkor én mit várok? Csodát pubik, csodát...


#228 2010-07-12 12:47:05
Henry White
Én is futásnak eredek a többiek után, de továbbra is támogatom Shywát. Akkor is ha ellenkezik, nem érdekel különösebben. Ahogy haladunk, a kastélyban egyre több pók jelenik meg, és szinte mindenhol harcolnak. Azt hiszem csak ennek köszönhetjük, hogy ilyen egyszerűen bejutottunk. A trónteremben a térkapu már el kezd formálódni. Van értelme annak amit a démonlány mond. Ha elpusztítjuk a vért tároló edényt, akkor a kapu is lepusztul.
-Ha nem megy, akkor próbáljátok meg az edényt eltörni!-
Kiálltok a többieknek, és rengeteg fénygömböt teremtek, amiket a tálra és a formálódó kapura irányítok. Most nem felrobbantani akarom, a többiek amúgy is túl közel vannak hozzá. Inkább egy ritkábban használt képességhez folyamodok, megpróbálom a mágiát, ami fenntartja a kaput, kiszívni a tálból és magából a kapuból. Nem használta még túl sokszor ezt a képességet, de remélem sikerül legalább annyira meggyengítenem a kaput, hogy a többiek boldogulnak az elpusztításával.


#229 2010-07-12 15:07:55
Hjuchia Sakura
Csatazaj minden felől érkezve kísér végig vissza a trónteremig minket. Legalább nem mi vagyunk a fő atrakció. Beérve a vér és a tál még mindig ottvan.Furcsa látványt nyújt ahogy lebeg a vér és formálni kezd valamit. A kérdés persze rögtön felvetül. Hogy kéne megsemmisíteni? Pár ötlet vagy inkább gondolat hangosan is megjegyzésre kerül.
- Passz.
Én kicsit... fenét, nagyon értetlenül állok az egész szituáció előtt, magam elé nézek és egy fintorral az arcomon nyögöm ki majd a többiekre nézek.


#230 2010-07-12 18:22:00
Shadow
Elég könnyen sikerül bejutnunk, bár ennek talán azaz egyetlen oka, hogy a démonokat nagyon lefoglalják a pókok. Folyosókon át haladunk,h ogy aztán beérjünk abba a trónterembe, ahol már voltunk korábban, s ahol a vérünket adtuk mindannyian. Most azonban Patás lánya azt mondja, hogy el kell pusztítanunk, mielőtt az átjáró megnyílna. Zyro és Lorna meg is indulnak, de én ott maradok Tlalok lánya mellett és a vérző sebeire nézek.
- Mi történik, ha a ti véretek keveredne a miénkkel ott a gömbbe, az segítene könnyebben elpusztítani? - ha igent mond, akkor egy „bocs” kíséretében egy kis vért törlök le a kezemmel ott ahol nincs seb, s a törött kardom pengéjére kenem, hogy aztán én is meginduljak előre, s ha a többiek kudarcot vallanak, akkor én is lesújthassak egy ugrás után felülről mindent beleadva. Ha nemet mond, akkor csak szimplán megindulok vérszerzés nélkül előre, hogy aztán tegyek egy próbát én is. Vagy sikerül vagy nem, de én mindent beleadok, ami csak tőlem telik.


#231 2010-07-12 19:09:29
Thorhalla
~ Démon sík ~
Moira ránéz Shywa-ra, miközben Lorna és Zyro megrohamozták a tálat és áthaladtak a hídon.
- Nem tudok oda menni, nekem nincs akkora hatalmam sem rangom – mondta. – Bármim oda kerülne fenn akad a pajzson...
Közelebb lépet a hídhoz és megcsapta a levegőt. Az fodrozódni kezdett a híd lábánál, ott, amin a másik két társatok könyndeén átment. Shywa szerzett vért a lánytól, majd ahogyan áthaladt ő is ezen a ponton a démon vére odakint maradt, amúgy Shywa is könnyedén át tudott menni ezen. Csak Manó, Freyr, Natasha és Algernon maradtak idekinn a többiek a benti részre mentek.
Freyr próbálkozott azzal, hogy a mágiát elszívja, de nem nagyon boldogul vele. Nagyon-nagyon lassan jön rá, hogy miként kéne, még soha sem találkozott efféle mágiával korábban. ez démoni mágia, ő pedig sima mágiát és Asgardit tapasztalt korábban. A manaháló éppen csak megrezzen a fiú próbálkozásától, de ha még próbálkozik, akár sikerülhet is.
Zyro érkezik meg először a tálhoz és tisztaerőből sújt le a vérgömbre, amin átment a pöröly könnyedén és még véres sem lett tőle, majd belecsapott a tálba. Ettől az emelvény, amin volt megremegett és meginogott egy kicsit és egy reccsenés hallatszott az oszlopból. Lorna is hasonlóképpen tesz és belevág a talapzatba és az oszlopba, amiből néhány kisebb darab le is törött ennek hála.
Majd Shywa is azt tette, amit Zyro, igaz szinte semmi erővel, mert a fiú jelen pillanatban jócskán erősebb volt, csak annyi lett az eredménye, hogy a tálban a törött kardpenge kicsorbult és elhajlott...
- Az emelvényt inkább butuska! – kiáltott be izgatottan Moira.

A Föld:
Angyal Temető (Brooklyn) Bloodearth

~ Angyal Temető ~
- Mert egyszerűbb volt nekik azt mondani, hogy mutáns vagy, mintsem elmondani az igazat – mondta. – Az életed is nagyobb biztonságban lett úgy, hogy a környezeted mutánsnak hitt, mintsem fél angyalnak... az apádnak ehhez semmi köze sem volt. De jól látod, ha nem teszel ellene semmit a démonok szednek szét, ha harcolsz, akkor élsz. Te döntöd el, hogy egyedül teszed-e ezt vagy olyanokkal, akik segítenek is neked. A mai nap... rossz helyen voltál rossz időben. Nem is kellett volna a hercegnővel és Ms. Miller-rel találkoznod.
A lányok érdeklődve néztek rád, majd Freydis szólalt meg előbb.
– Én nem is ismerem az atyádat, sőt ezt a világot sem nagyon – mondta. – Én a társaim, a húgom... Victoria, Natasha és Algernon kivételével egy másik világban születtünk és nemrég tértünk csak vissza ide a szüleink világába, de örömmel nyújtok segítőkezet, ha szükségét érzed.
– Igen ismerem Consti... Constantine-t – bólintott Victoria. – Olyan számomra, mintha a nagybátyám lenne. Sokat foglalkozott velem, hiszen az anyám és az apám is a Bosszú Angyalainak volt, vagy jelenlegi tagjai. Egy rendes ember, gondolom, azért foglalkozott velem olyan sokat, mert hiányoztál neki. Ő tanított meg nyomolvasásra, lőni többek között és történelem órákat adott a régi időkről. De most már nem láttam egy ideje. Határozottan állíthatom, hogy ebben nem volt benne a keze. Ebbe maximum Miller ezredesé... az én apámé, mert ő küldött minket ide, hogy a többieknek megmutassuk a Természettudományi múzeumot. Véletlen volt az egész, de ennek ellenére örülök, hogy megismertelek Rachel.


#232 2010-07-13 15:11:44
Tao
A hatalmas roham, és erős csapás hatására nem sok minden történik, a vért meg sem rezdítette a pöröly, az emelvény kicsit megreped, de igazából csak a túlsuhanó svungból kapott, ott sincs komolyabb kár. Még Lorna, és Shywa is próbálkoznak, hasonló sikertelenséggel. Végül aztán Moira szól, hogy nem a vérrel kell játszadoznunk, elég az emelvényt szétszednünk.
-Szólhattál volna korábban is! - Mondom neki egész nyugodtan. Úgy tűnik, annak ellenére, hogy az emelvény szétverésével hazajuthatunk, nincs túl nagy védelem itt, amitől tartanunk kéne, így azért sietek, de legalább nem kell kapkodnom és stresszelnem annyira.
-Azt hiszem, kőbontáshoz talán ez lesz a legalkalmasabb fegyver - emelem meg a pörölyt a lányoknak, és intek egyet, hogy kicsit húzódjanak hátrébb, hogy legyen helyen jó nagyot lendíteni rajta. Ha már elférek, akkor amolyan kalapácsvetős mozdulattal meglódtom a hatalmas pörölyt, és egy fordulat után teszek egy lépést az emelvény felé, hogy a következő körben elakadjon benne a feje - vagy alkalomadtán ripityára zúzza azt. Mindenesetre szorosan fogom a fegyvert, nehogy kirepüljön a kezemből, az nem lenne túl profi mozdulat.


#233 2010-07-13 15:28:03
Tyler
-Hé megyek én is, ki nem hagyom a törést zúzást!-
Kiálltok és elsietek a többiek mellett, közben elkapom a két rövid kardot. Freyr meg magában motyog, mintha varázsolna, végül is hátha betudja csukni a kaput, ő varázsló nem mi. Zyro épp a pörölyét lendíti, így egyenlőre nem férek hozzá az emelvényhez, ha csak nem szeretném hogy az ütés engem találjon el. Megvárom míg Zyro csapása talál, aztán én is lecsapok a két karddal, próbálom már a meglévő töréseket, hasadásokat még jobban ki bővíteni. Persze csak akkor ha Zyro csapása nem lenne elegendő hozzá.


#234 2010-07-13 15:49:39
Quentine Constantine
Fáradtan simítom hátra a hajamat, amiben már izzadtsággal keveredett eddigi is a zselé, most a remek mozdulatom miatt már vérrel is. Elfelejtettem, hogy megvágtam a kezem. Kezdek szétszórt lenni. Fáradok.
-Persze, én is nagyon örülök. Szóval apámnak nagyon hiányoztam... Képzelem. Na jó, oké, értem. Akkor most már egy nagy családként harcolunk a démonokkal. Pöpec. Mondjuk nem tudom, mit fog segíteni, a démonok mindig akkor támadtak eddig rám, mikor egyedül voltam. De azért bíztató, hogy van hova menekülnöm. Eh, amúgy kösz lányok, tényleg igazán... Önzetlen dolog tőletek, meg ilyesmi.
Utálom a jófej embereket, utálok megköszönni dolgokat, és azt utálom a legjobban, mikor egy jófej embernek kell köszönetet mondanom. Na jó, talán a démonok kicsit előrébb vannak az utálati listán. Eldobom a csikket, át az immáron bezárt térkapun, csak a stílusosság kedvéért.
-Szóval... Most várunk, hogy a többiek kiokoskodjanak valamit a másik világban. Ezt a kaput nem kéne addig megsemmisíteni rúnástul, mindenestül, hogy ne lehessen megnyitni soha többet? - Kérdem a púpost, miközben a kaput kezdem vizsgálni. Ha mégegyszer kinyílna, nem lenne túl szerencsés, hogy megint minket kell hívni. Azt hiszem, túl nagy lesz az egóm emiatt az egész angyal dolog miatt. Angyali erő. Hit. Imádság. Sokmindennek mondanának, de az angyali még a sor végén sem szerepelne. Igaz, egyelőre annyit tudunk, hogy telepata vagyok. Isten tudja, hány csodabogár képességem lesz még. Heh, tényleg Isten tudja. A végén még szárnyaim nőnek. Kész rémálom lenne, nem bírnék hanyattfekve aludni.


#235 2010-07-13 17:10:04
Serena Davidson
Zyro felülről csapott én pedig lentről alapból abba az oszlopba, ami roppant egyet a csapása után. Igaz nem sikerült sok mindent csinálnom, de azt legalább lelkesen tettem. És még Shywa is próbálkozott sérülten a kettőnk próbái után. Ez komolyan ennyire sötét? Jaj a fejem, de azon elvigyorodtam, amit Moira jegyzett meg kintről. Nem tetszett, hogy egyedül vagyunk, ez így túl könnyű volt, bár ha a pókok mindenhol ott voltak, akkor nem volt ez csoda. Biccentettem Zyro-nak, hogy hajrá övé a pálya, úgyis valóban a pöröly volt a legalkalmasabb fegyver arra, hogy valamit összezúzzunk. Végül Manó is megérkezett hozzánk, aki besegített. A két katarra néztem, ezek csúnyán el fognak törni, de hát mindegy, ha hazajutunk, akkor nem teljesen mindegy? Ott már úgyis fog működni a mutációm és nem lesz ezekre szükség. Az ellentétes oldalra álltam, mint Zyro volt, és mind a két pengével belecsaptam az oszlopba, ha volt rajta már repedés, akkor abba, hogy tovább gyengítsem ezt.
- Siessünk – morogtam. – Ki tudja, hogy mikor jönnek rá, hogy mit teszünk...
Sürgettem a többieket, remélve, hogy elegendő időnk lesz megtenni, amit akartunk.


#236 2010-07-13 18:01:39
Henry White
-Ez nem fog ilyen könnyen menni...-
Motyogom, habár elkezdtem elszívni a térkaput fenntartó, formáló mágiát, nem sokat értem el vele. Ez a mágia teljesen más, mint az asgradi vagy amit én használok. Óvatosnak kell lennem. Fel kell gyorsítanom a folyamatot. Még erősebben koncentrálok, érzem ahogy a mágia hálója meg-meg rezzen. Furcsa a démonok mágiája, és most nem is fogom megérteni, de talán sikerül annyi varázserőt elszívnom ami meggyengíti. Ahogy koncentrálni kezdek a mágia háló gyengébb részeire, a fénygömbökből vékony hajszálnyi csápok tekerednek le, és mintha a levegőbe fúródnának, de tulajdonképpen a térkaput formáló mágikus háló gyengébb részeire csatlakozik rá, hogy gyorsabban tudjam elszívni. Ha ez nem jön be, megpróbálkozhatok még egy dologgal....


#237 2010-07-14 00:27:38
Shadow
Hát a véres tervem nem jön be, ahogy a csapásom se, mert a kard még jobban tönkre megy és Moira megjegyzésére, csak félre húzom a számat. Előbb is közölhete volna, bár ennek a kardnak kb már úgy is mindegy volt, azaz nem lett vele nagy veszteség szerintem. A lényeg, hogy most azonban jobb félre húzódnom, ha nem akarok igen nagy pofont kapni Zyrotól, pontosabban annak pörölyétől, miközben készül odasózni az oszlopnak, így csak figyelem az eseményeket és csak néma szemlélőként maradok ott. A terepet is azért szemmel tartom, bár nem nagyon hiszem, hogy nagy ellenfél lennék egy démonnak, de kitudja, hátha. Minden esetre azért jobb, ha legalább figyelmeztetni tudom a többieket, ha szükséges.


#238 2010-07-14 09:42:23
Thorhalla
~ Angyal temető ~
A púpos a lányra nézett a kapu bezárásával illetően.
- Bezártuk, többet nem tudunk tenni – vonta meg a vállát. – Mágikusan aktív ez a hely, azért is vagyunk ezen a helyen, mert itt nyílhatnak átjárók egyik világból a másikba. Nem tudjuk őket véglegesen lezárni. Vannak mágusaink, akik szemmel tartják a helyet, így nem lesz gond, ahogyan eddig sem. Csak lehetőleg ne kerüljön ide még egyszer egy démon...
Rachel nézte a falakat, de az teljesen nyugodt volt, majd ekkor megremegett az egész hely...

~ Démon sík ~
Zyro-nak segített Lorna és Manó is, hogy lerombolják az emelvényt, miközben Freyr tovább próbálkozott azzal, hogy a kaput bezárja. Lassan haladt vele, nagyon lassan. Nemhogy térmágiával sem foglalkozott nagyon korábban, de dimenziók közti térmágiával főleg nem. A társaság végül egy hatalmas reccsenést hallott Zyro egyik utolsó ütése után és az emelvény darabokra kezdett hullani. A vérföld is szétfoszlani látszott, ahogyan az alatta levő fiatalokra kezdett rázuhanni. Ekkor halhattak meg egy mély irdatlan hangos üvöltést, majd a tűzből előre lépve a végletekig dühös Thamuz-t. A király intett a kezével és egy ismeretlen szót üvöltött el. A csapat tagjait egyszerre kezdte hasonló módon a tűz elemészteni, mint ahogyan Rachel-lel történt nem sokkal korábban. Szinte az utolsó pillanatig volt mindenki magánál, ahogyan kegyetlen fájdalmak között égtek halálra...

~ Angyal temető ~
... mindenki fájdalmak között ébredt fel ugyanott, ahol korábban volt. A temetőben. A testük még mindig sajog és több égési seb is borítja azt. Akinek van regenerációja, az szépen lassan elkezdte begyógyulni ezeket. Shywa felső teste bekötve és a vérzés elállítva, Freyr és Manó csonttörései, mintha soha sem léteztek volna, fáj ott igaz, de közel sem olyan erővel, mint korábban. Inkább mintha az elméjük emlékezett volna a fájdalomra és ennyi. Csak azok a holmik vannak náluk, amik itt a Földön is náluk voltak és már mindenki képes használni a képességét, így Manó és Shywa is a saját alakjukban van jelen.
Az épület újra megremegett, ezt mindenki érezte ismét, majd a most felébredők mellett, a fal robban ki és jön át valami...

Angyal Temető (Brooklyn) The_keeper_of_the_Eggs_by_SulaMoon


#239 2010-07-14 12:37:05
Tao
Miután végre összetörik az állvány, jön az,aire vártam. Feltűnik Thamuz, és elég morcos hangulatban van, mondhatnám úgy is, halálra idegesítjük, de igazából a mi halálunkra. Azt várom, mikor jutunk haza, de rá kell jönnöm, Moira nem fogalmazott egészen pontosan, amikor azt mondta, hogy hazakerülünk. Valójában úgy értette, hogy ezzel annyira kihozzuk Thamuzt a sodrából, hogy minket is megöl. Van itt egy kis kommunikációs probléma. Ahogy Thamuz mejelenik, próbálok hátrálni, de ahogy korábban is láttam, esélytelen efféle hatalom ellen bármiféle próbálkozás. Tűröm a fájdalmat, amíg lehet, a forróság perzseli a bőrömet, majd a fájdalom alábbhagy, ahogy már minden ideg kiégett belőlem, és csak az agyam generálja az érzést, hogy nekem ez most rossz. A képességemmel megszokhatnám a forróságot, ha mondjuk század ilyen erős lenne, és lassabban jött volna, így viszont esélytelen. Nem hallom pontosan, de azt hiszem, irtó hangosan üvöltök az utolsó pillanatokban.
A barlangban térek magamhoz, és még élénken élnek a fejemben a képek, ahogy a többiekkel együtt... Szóval csak valami álom volt. Látomás. Vagy nem is tudom pontosan. De a sebek... Még megvannak. Kellemes hűvös vn, jót tesznek az égési sérüléseknek, a fájdalom hamar enyhül, de attól még sérülékeny maradok. Feltápászkodva körülnézek, mindenki itt van, midnenki a régi alakjában, és Rachel is él, Freydis és Victoria rendben vannak, plusz itt van még néhány ismeretlen alak. Még alig tértem magamhoz, de már valami hatalmas morajt, dörrenést hallok, és ahogy fenézek, egy beszakadó fal mögött kibukkan egy újabb póknő.
-Ezt... Meg kéne ölni - jegyzem meg a csapat épségben lévő tagjainak, miközben csigalassúsággal tápászkodok fel.


#240 2010-07-14 13:30:33
Quentine Constantine
Tessék, így köszönje meg az ember a segítséget, én itt kiöntöm a sívem, ezek meg annyit se böknek ki, hogy szívesen. Parasztok, nem csodálom, az apám nevelte őket. A púpos szerint minden a legnagyobb rendben volt, van, lesz, csak ne hozzunk démonokat ide többet. Hát ez éppenséggel kivételesen nem az én saram, de nincs kedvem csúnyán nézni a tizedesre, vagy századosra, mit tudom én már. Egyszrcsak felébrednek a többiek. Drámai fordulat, mindenki épségben, bár ahogy emlékszem, az előbb még nem voltak... Összeégve. Túlélik. Rögtön belenyúlok Lorna fejébe, olyan aranyos, hogy fogalma sins a telepatikus védelemről, azt se venné észre, ha az emlékeiben átírnám a nevét, és mostantól Pamacsnak szólítanám. Most mindenesetre csak azt nézem meg, hogy mi minden történt velük odaát, csak egy gyors bepillantás, hogy végülis elpusztították-e a világunkat, vagy sem. Az utolsó pár pillanatot igyekszem hanyagolni, nem szívesen látnám, ahogy ő is ugyanazt éli át, mint én.
Szóval hogy is volt az a világelpusztítós dolog? Szóval hogy is volt az a kapubezárós dolog? Az egyik fal átrobban, és a kettes ajtó mögött már vár ránk egy... Újabb pók.
-Púpos, te szarakodsz velem? - Kérdem, miközben a pókra emelem a pisztolyomat, és egy teljes tárat beleeresztek, nagyjából addig lövöm, amíg tudom. Arra azért igyekszem figyelni, hogy ha valaki lerohanja, akkor őt ne lőjjem le. Kivéve persze Lornát, neki úgyse árt.


#241 2010-07-15 00:35:30
Shadow
Hááát a művelet sikerül, de ez nem is olyan jó hír, mert Thamuz felbukkan és kicsit se jó kedvű, amiből már következik, hogy nagyon meg fogjuk szívni, s ez nem is várat magára sokáig. Kipróbálhatjuk milyen élve elégni. Hát nem kellemes, egy „kicsit” meleg. Na jó... Üvöltök ahogy a torkomon kifér a kínzó fájdalomtól, s nem akar vége lenni, mintha kész örökké valóságig égnék, de az üvöltésekből kiderül, hogy mindenki. De aztán megszűnt a fájdalom,s mindent elnyelt a sötétség örökre...
Vagy nem. Pokoli fájdalom közt ébredek fel, ami nem a legjobb érzés, de az első jelek alapján önmagam vagyok... szerencsére és ez így van jól. Bár voltam már jobb bőrben is, de ez se rossz az előbbi halálhoz képest. A felső testemen kötések vannak, bár amúgy se akarnék felállni, csak úgy fészkelődni, hogy kényelmesebben feküdjek, s a szárnyaim, s a farkam se legyen alám gyűrve. Épp megszólalnék, mikor egy pók jelenik meg, s máris lövéseket hallok. Magam mellett tapogatózok, s a pisztolyom keresem, hogy felemeljem, ellenőrizzem, hogy mennyi lőszer van benne. Ha van bent elég, akkor Rachelre nézek
- Fogd és ezt is ereszd bele! - ezzel felé nyújtom a pisztolyt. Remélem, hogy belém nem lő belőle, bár akkor azt már tuti leverném rajta, amint felépülök, azonban egyenlőre csak fekszek.


#242 2010-07-15 09:09:37
Serena Davidson
Egyelőre nem nagyon akart működni ez, de utána Zyro nekiállt annak, hogy az oszlopot bontsa le, hátha ezt képes megtenni. Manó meg én is segédkeztünk, majd az végül hatalmas reccsenésekkel adta meg magát és omlott össze, mire mi a levegőből a nyakunkba kaptuk a vért a fejünk felől. Remek, hogy kellően undorító legyen az egész. De még itt voltunk, és ekkor irdatlan üvöltést lehetett hallani, ahogyan valakinek nem tetszett, hogy mit tettünk. Nem volt nehéz kérdés kitalálni, hogy kinek. És hamarosan meg is pillanthattuk a Thamuz-t, ahogyan dühöngve került elő. És felüvöltöttem a fájdalomtól és a földre rogytam. Most mit meg nem adtam volna a regenerációmért, ha lett volna. Üvöltve néztem végig, ahogyan darabokra hullok és elégek. Üvöltve tértem magamhoz azon a helyen, ahol...? Nem haltam meg? Felnyögtem, ahogyan megpróbáltam felülni és körbenéztem. Ugyanott voltam, voltunk, ahol eredetileg. Ahova nem volt szabad behozni Shywa-t sem. A francba! Mindenem sajogott és emlékeztem a halálomra, égett voltam, de lassanként kezdtem begyógyulni a sebeket. Azaz működött a képességünk, ám ekkor megremegett a helység és egy pók robbant ki a falból.
- Nem hiszem el pubi, hogy nem tudtok elfogyni végre! – morogtam.
Előpattantak a karmaim és próbáltam felállni a helyemről, és nekiugrani, hogy nyak környékén vághassam meg, vagy szúrhassam le.


#243 2010-07-15 12:10:15
Hjuchia Sakura
Én csak néztem, hogy mit csinálnak a többiek mire végül sikerült összezúzniuk az állványt az darabokra hullva a vérből formált föld is szétment. Ordítás hallatszott és az a démon lépett elő. Tűz, lángok... Körbeölelve mardossa a bőrömet az égető tűz. Eszembe jut és bevillannak a képek arról a nőről aki szintén így égett el. Ordítok a fájdalomtól amit a tűz okoz...
Francba is ez rohadtul fáj. Nagyon fáj... Nem akarok elégni... Nem akarok meghalni...
Ordítok csak a tűz okozta fájdalomtól, térdre rogyva már mikor eltűnik a tűz és a kapu túloldalán vagyunk. A teremben. De még mindig fáj, még mintha mindig mardosnának a lángnyelvek. Tele vagyok égési sebekkel, érzem, hogy van újra erőm de láthatóan nem kezdtek a sebek begyógyulni. Egyszerűen csak zokogok a földön térdelve, összekuporodok és sírok. Nem bírok felkelni, megmozdulni is alig. Mindenem fáj, majd mindenem égető fájdalommal küzd mitől remegek csak. A sebek is. Talán elkezdtek gyógyulni. De nem igazán látható a javulás. Néhol még a ruha is a sebbe égve pihen...


#244 2010-07-15 12:19:13
Tyler
Basszus, megjött a főgenny démon. Akit nem csípek, sőt kifejezetten rühellem. Szegény elég csesznye is. Nem szívesen vallom be de egyszerűen lebénulok, az előző találkozásom nem sikerült vele valami jól....aztán csak üvölteni bírok a fájdalomtól, ahogy elevenen égek el....még mindig üvöltök, de aztán hirtelen befogom a szám, kinyitom a szemem. A barlangban vagyunk, és bár egy két helyen megégtem, és alaposan sajog a testem, életben vagyok. Örömmel fogom fel, hogy újra a régi vagyok.
-Ez az újra szexi vagyok!-
Aztán robban a fal, és egy újabb pók izé kúszik ránk. Ezek rengetegen vannak, a kábítópisztoly után tapogatózók, elviekben itt kell lennie nálam, és talán még töltény is van benne. Mihelyt megtalálom csak így fekve, próbálom eltalálni a lényt.


#245 2010-07-15 12:47:05
Henry White
Hiába próbálom kiaknázni a mágia háló gyengeségeit, nem sikerül gyorsítanom a mágia elszívását. Egyszerűen túl bonyolult és ismeretlen számomra a démonok mágiája. Mellé még az is hozzá jön, hogy nem igazán tudok sokat a térkapukról, a dimenzió köztikről meg főleg nem. Felkapom a fejem ahogy a fődémon beront, mielőtt bármit tehetnék, újra elüvölti magát és körül ölel a tűz. Fáj...iszonyatosan, ordítok a fájdalomtól de utána már arra sem vagyok képes....az első amit érzek, hogy a lángok nincsenek, körülöttem, a lángok nem marják a húsomat. Zavartan próbálok feltápászkodni, nehezen megy, rengeteg helyen megégtem, bár a törés helye nem fáj annyira. Épp akkor hanyatlok vissza földre, mikor egy újabb póklény tör ránk. Most képtelen vagyok reagálni, kell pár perc míg összeszedem magam...csak pár perc.


#246 2010-07-15 13:00:27
Thorhalla
Shywa nem tudta átadni Rachel-nek a fegyvert, mert pontosan ellentétes oldalon vannak egymástól. A pók a földön fekvők felé van fordulva, Freydis, Vic, Davis, Rachel és a Púpos pedig a hátába érkeztek meg. Így őket a Rachel megszólalásáig nem is vették észre a többiek. A lövések a lényen levő páncélról lepattantak és a többiek, akik támadni próbáltak azok sem értek el sok sikert, mert a támadások lepattantak a páncélról, ami szinte az egész testét fedik. A Púpos ekkor mászott előre a megérkezők közül és kiáltott rá a társaságra.
- Vigyétek már ki azt a démont innen ostoba fattyak! – csattant fel köhögős hangon Púpos. – Azt akarjátok, hogy mindenhonnan átjöjjenek démonok és elpusztuljon a Föld amiatt?! – mutatott Shywa-ra. – Vigyétek már! Vigyétek! Ez el fog tűnni csak VIGYÉTEK KI VÉGRE!!!!
Rachel még soha sem láthatta ennyire idegesnek és a póknő pedig elfordult a többiektől és feléjük fordult, pontosabban Rachel felé. De elé azonnal beugrott Victoria és Freydis, hogy megvédjék a pók pedig nekik rontott... A többiek lassan kezdik összeszedni magukat a korábbi sokkból és a két regenációval rendelkező személy sebei tovább javulnak.


#247 2010-07-15 22:27:13
Tao
A póknő ezúttal felkészültebb, páncélban érkezett, és most Rachel lövései pattognak le róla, na meg Lorna karmai is karistolják, és Ethan is hiába próbálkozik a kábítópisztollyal. Végre sikerül felállnom, és ráadásul a rusnya szörny is a másik csoport felé nézett, ahol legalább van pár fittebb emberünk, mint például Victoria és Freydis. Körülnézek a teremben, vagy mi ez, ahol vagyunk, és tulajdonképpen... Hát ez egy barlang. Itt nem nagyon fogk semi hasznosat találni. Oké, egyéb lehetőség, nekirontok pusztakézzel egy páncélos, nagyonnagy póknak. Nem nyerő. Egy csúnya fickó hangosan kiabál valamit Shywáról, hogy vigyük ki, vagy ilyesmi. Szerintem azért képes felállni, és kimenni magától. Vinném én is, de eszembejutott valami jobb ötlet. Valami ami úgy kezdődik... De hogy is?! A fenébe, hogy mindig ilyen nehézkes ez. Szóval jobb kéz felemel. Aztán... Szólítalak Mjölnir, Asgard dicső teremtménye, halld meg hívó szavam, és jöjj! ... Fogadjunk, hogy most nem fog bejönni. Túl könnyű lenne.


#248 2010-07-15 23:34:19
Shadow
Túl messze van a lány, meg nem is tudok erre figyelni, miután egy kis pukkancs el kezd kiabálni...
- „Démon”... Tudod mit seggdugasz... menj át a pokolba és beszéld le velük is... szerintük meg ember vagyok... hívjatok fel, ha valaki eldöntötte... De ha számít a véleményem, akkor szerintem meg egy fél sárkány és egy mutáns kölyke... jó agyalást.- ezzel feltápászkodok a fájdalom ellenére, s a táskám fogva segítséggel vagy anélkül, de megpróbálok kitámolyogni onnan, s ha sikerül, akkor megindulni lassan a kivezető úton ott hagyva a többieket. Úgy se vennék hasznom, akkor meg minek? Mindenki másnak néz, aki meg nem, az vagy elfogad, vagy megpróbál olyanná tenni, amilyennek látni akarna. Remek.. Ha nincs kire támaszkodnom, vagy nem birok tovább menni, akkor leülök, remélhetőleg elég távol, hogy a jelenlétem ne legyen zavaró, s elő halászom a mobilom. Felnyitom, s az órára pillantok, majd elrakom.


#249 2010-07-16 09:01:37
Serena Davidson
Próbáltam a fejemből kizárni, hogy mi történt korábban és nekiugrottam a pókicának, azonban a karmaim sem vitték át vágásszerűen a páncélját. Igen kellemetlen, még mindig sajogott mindenem, bár már állni tudtam tőle. Láthatóan a többiek nem nagyon szedték össze magukat, én is csak annak köszönhettem, hogy apa képességét örököltem. A másik oldalon ott voltak a többiek és furcsa öreg alacsony fickó, aki máris üvöltözött, hogy vigyük már ki a démont innen. Nem volt nehéz kitalálni, hogy kire is gondolt, az pedig a harc hevében is még nekiállt visszapofázni. Ez egyszerűen hihetetlen, bár a démon helyett, már egy állat volt az apja, mindegy. Manó pedig örült, hogy végre úgy néz ki, ahogyan. Figyeltem a póklényt, ahogyan Rachel lövései után megfordult a lány irányába megpróbáltam ráugrani a hátára, noha nem tudtam, hogy mennyire fog menni a sérüléseim miatt, de ha sikerült, akkor olyan részen igyekszem megsebezni, ahol nem fedte páncél, vagy a páncélt próbáltam átszúrni a karmaimmal, hátha átviszi azt.


#250 2010-07-16 13:44:57
Tyler
Hát a pisztoly itt most nem jött be, kár. Lerendezhettük volna egyszerűen is. A pisztolyt eldobom, miközben felpattanok. Felveszem az titánium bőrömet, megfeszítem az izmaimat, és megpróbálok a pókra ugrani, feldönteni, míg a többiek összeszedik magukat. Ha sikerül akkor keresek egy olyan pontot ahol, a páncél nem fedi és ott kezdem el ütni a puha részeit. Ha nem is sikerül feldönteni, a többiek tudnak egy kis lélegzethez jutni. Eléggé ki vannak szegények, jó nem mintha én nem sérültem volna meg, de még bírok harcolni, és a lábam is rendbe jött.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Thorhalla on Kedd 01 Márc. 2011, 14:07

#251 2010-07-16 14:18:48
Henry White
Nagyon kellett az a kis idő, amíg a többiek feltartják a démont, ahhoz, hogy összetudjam szedni magam és feltudjak állni. Habár sajog minden porcikám Shywa felé rohanok, amennyire tudok rohanni, és őt támogatva kifelé próbálom vonszolni mindkettőnket. Syhwa jelenléte miatt, képesek áttörni a lezárt dimenzió kapunk és ha nem érünk ki időben még több pokolfajzat fog a nyakunkba szakadni. Ha nagyon lassúak vagyunk, akkor megpróbálok annyi tündérfényt teremteni amennyit még bírok és azokkal könnyíteni a haladásunkat, hogy minél előbb kiérjünk. Képes vagyok velük repülni és talán másokat is képes vagyok lebegtetni velük. így talán gyorsabban kiérhetünk innen...


#252 2010-07-16 22:51:45
Quentine Constantine
Köpködöm a golyókat, ez így nem az igazi, csak pattognak le róla, én meg kénytelen vagyok tárat cserélni, miközben ezek ott bénáznak a túloldalon. Háh, csak gondolnom kellett, máris idenézett a pókrohadék. Épp kezdenék pánikbaesni, és fegyvert kérni a púpostól, ahogy azt ilyenkor szokásom tenni, de egyrészt a kisöreg totál kiborul, és ordibál a démon miatt, másrészt rögtön jön a felmentsereg. Szívesen lelőttem volna pedig a démont, összekötöm a kellemest a hasznossal, de elindul kifelé magától, még az egyik asgardi is segít neki, Freyr, vagy melyik lehet az. És közben Victoria és Freydis közbelép! Tiszta Charlie angyalai vagyunk ebben a formációban, úgyhogy hátrébb is állok, és megpróbálom halálpontosan - szó szerint - becélozni a pókfejét, aztán... Aztán ráugrik mindenki, és totál nem látom a célt. Ó, hogy az a... Most mit csináljak, nézzek angyalian? Én nem fogok odamenni verekedni ezzel a szarral, széttép egy pillanat alatt. Majd Lorna játsza a keménycsajt, úgyis szereti ezt a szerepet, kíváncsi vagyok, ki hordja a gatyát, Manó, vagy ő. Ismételten hátrébb lépek néhányat, lassan már a fal van mögöttem, előttem egy rakás önjelölt hulla, akik harcolnak egy nagyranőtt, undorító pókkal, nem is tudom, miért nincs kedvem ezzel harcolni. Ha van tiszta célpot, akkor lövök, egyébiránt, csak kivárok a kezemen a pisztollyal, és próbálok célozni.
-Te púpos, ez rohadtul nem az átjáróból jött. Te a falak mögött is pókokat rejtegetsz? Honnan került ez csak úgy elő? Legközelebb azért szólhatnál, ha egy ilyen kicsikét dugdosol a gardróbban!
Persze, poénkodjunk csak, oldjuk a hangulatot, úgyis mindjárt széttép minket a pók. Szegény ellen ennyien támadunk egyszerre, ez így nem fair, belenyúlok azért Lorna fejébe, és kicsit összezavarom. Mondjuk elhitetem vele, hogy egy rózsaszín masnit lát a pókribanc fején. Ez mekkora lesz?!


#253 2010-07-16 23:43:19
Thorhalla
A Púpos nem szólt semmit arra a siránkozásra, amit még hozzávágott a csata kellős közepén Shywa. Freyr támogatásával sikerült kijutnia a lánynak a helységből. Ekkor pedig odalent nekiugrott a lénynek ténylegesen Freyr és Lorna is. Mind a ketten feljutottak a lény hátára és Rachel is lőtt a másik két lány háta mögül. Azonban a pók halványulni kezdett, a hátán levő két fiatal zuhant először át a lényen le a földre, majd Rachel pisztolygolyója száguldott át rajta. Zyro jelen pillanatban hiába is próbálkozott azzal, hogy a Mjölnir-t szólítsa nem sikerült neki.
- Arra is volt egy átjáró – morogta Púpos.
A lény még artikulált hangon felsikoltott, valami „neeem, ezzel még nincs vége!” stílusú mondatot a saját nyelvén, majd pillanatok alatt eltűnt, mintha soha sem lett volna itt korábban. mindenki fellélegezhetett volna, amikor az eltűnése helyén valami világítani kezdett, majd felrobbant. Mindenki csak egy lökést érzett, majd elsötétült a világ, legközelebb már a S.H.I.E.L.D.-központ gyengélkedőjén tért mindenki magához. A korábbi égési sebek mindenkinek bekötözve és Shywa mellkasán a vágás is össze van varrva. Már mindenki szépen gyógyul, Lorna és Algernon pedig teljesen sebmentesek mostanra a képességük miatt, akárcsak Alexis, Victoria és Freydis, akik nem is szenvedték el ezeket.


#254 2010-07-18 11:31:31
Serena Davidson
Shywa elindult kifelé, és Freyr segítségével úgy tűnt, hogy sikerül is kijutnia. De eddigre Manó és én is támadtunk, valami furcsaság tűnt fel a pókon, és mire a hátára értem volna nemes egyszerűséggel eltűnt, így a földre estem le. Morogva kezdtem feltápászkodni, miközben hallottam Rachel és a púpos ronda férfi beszélgetését. Szóval arra is volt átjáró. De akkor miért nem képesek arra, hogy bezárják őket? Már éppen tettem volna fel a kérdést, amikor valami furcsa fény jelent meg az eltűnt pókica helyén. Idegesen és morogva léptem hátra néhány lépést, majd a robbanást láttam utoljára. Egy lökést éreztem magamon, majd mindent átvett a sötétség.

//Folytatás: New Jersey: S.H.I.E.L.D.-központ (Cape May)//

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Angyal Temető (Brooklyn) Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14592
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 19
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Angyal Temető (Brooklyn) Empty Re: Angyal Temető (Brooklyn)

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.