Collins - Nikostratos ház - 150 Circle Dr, Manhasset, Ny 11030

Elhelyezkedek a földön és neki kezdek a dolgomnak, amikor rá kérdez egy kényesebb témára.
- A veszekedésünk óta, nem nagyon találkoztunk és ugyan "kibékültünk", de eltávolodott. - sóhaj - Úgy viselkedik, mintha nem tudom,.... cserben hagytam volna, vagy...hátba szúrtam volna vagy nem tudom....- rázom a fejem értetlenül -Egyszerűen mintha nem tudná elfogadni, hogy ilyen hirtelen gyerekem lesz, meg család és már nem az van, hogy random felkerekedünk és megyünk, kirúgjuk a kocsma oldalát. Fura, amúgy, mert a többiek el tudták fogadni, ő meg a legjobb barátnőm volt, elvileg, és ennyire...elutasító. De mindegy, én már nem foglalkozok vele, hiába töröm magam egyedül, ez két emberes meló. - durva milyen gyorsan válnak köddé emberi kapcsolatok, de ezt is meg kell szokni.
Közben lepasszolom a dobozt, mehet a gardróbba, kérdés nélkül el is rakja Michael, de ha belenéz se talál meglepő dolgot, a dobozkát már látta, plusz a családi képek, amik kint voltak szerte a lakásomban, meg a hasonló dísz és emlék tárgyak.
Aztán hozzá jutok a ruhákhoz, úgy néz ki először az övéhez. Itt el is dőlt melyik gardrób kié lesz, az enyém a fürdő melletti. A bulizással kapcsolatban, annyit ajánlottam neki, hogy jól tombolja ki magát, mert ha haza jövök a kicsivel onnan vége van egy időre. Nem akartam hozzá tenni, hogy helyettem is, nekem esélyem se volt egy utolsót nagy banzájra, olyan hirtelen ért és akkor már annyi volt.  Közben nyugodtan hajtogatom a ruhákat, néha helyezkedek, mert már úgy nem volt kényelmes, kezdtem elnyomni valamit, de az is lehet, hogy a gyerek volt. Közben Félix előkerül, befekszik mellém, hanyatt, ha már úgyis a földön vagyok, igazán megvakarászhatnám vagy valami. Mivel nem veszek róla tudomást, máshogy próbálkozik, mondjuk túrja a kezem, de az se jó mert eltolom, akkor bemászik a ruhák közé vagy rá fekszik, legalábbis próbál, a végső próbálkozás, hogy a vállamra próbál felugrani.
- Nyughass már! - és most jönne a reflexszerű "kifelé", de idegen ház, nem merem elzavarni, mert utána kereshetem ha besértődik.
- A baba cuccokat is felhoztad?

Ja tényleg, említette, hogy mostanában megromlott a kapcsolatuk. Én hülye meg rákérdezek, több eszem is lehetne ennél, de annyi minden történt mostanában, meg olyan sok mindent kellett észben tartsak, igazán bocsánatos bűn, hogy ez kimaradt így hirtelen.
- Pedig igazán megbarátkozhatott volna a ténnyel ennyi idő alatt.. - mormolom az orrom alatt, nem szimpatikus ez a helyzet nekem sem. Annyira jóban voltak, aztán csak így lekoppintotta szegényt, pont amikor a legnagyobb szüksége lett volna a támogatásra meg miegymás. Pedig azt hittem majd jól elbabázhatnak, ő lesz a vagány nagynéni, meg minden, azt erre tessék. Ennyit ért a barátsága, legalábbis szerintem.
- Na mindegy, hagyjuk is a témát. - zárom le, mielőtt Jennánál eltörne a mécses vagy hasonló. Nem olyan fajta, aki egy ilyen barát után könnyeket ejtene, mármint alapból, de most a legapróbb dolgon is ki tud akadni, úgyhogy jobb elkerülni az ilyen témákat.
- Félix, nyughass már! - szólok rá én is amikor Jenna, és intek felé. - Inkább gyere ide, és nálam lábatlankodj, én még játszik is veled. - mondom, és ha idejön, akkor kicsit megborzolom a szőrét, illetve felrakom az otthoni ruháim közé, ott kicsit fetrenghet az ismerős szagokban.
- Mindent, amire háló volt írva. - mondom, ötletem sincs, hogy azt hova pakoltuk, külön, vagy ide, de úgy rémlik hogy nem akartunk nekik külön dobozt.

Hát megbarátkozhatott volna, de nem akarásnak, tudjuk mi a vége.
- Hadd duzzogjon, majd megbékél...vagy le van tojva, ha ilyen hülye.
Mondjuk az se segített, hogy a többiek is leb*szták, de itt le is zárta Michael a témát. Már nem húzom fel magam rajta, elengedtem, majd lesz ami lesz. Simán meglehet, hogy amikor a többiek beugranak, egyszer csak ő is megjelenik, tudja, hogy nem haragszok, ha valaki hülye, azért nem ér haragudni.
Félix meg megunta, hogy levegőnek van nézve, egész eddig biztos taktikákon törte a fejét, hogy hívhatná fel magára a figyelmet. Végülis elérte a célját, két irányból jött a leszólás, mire nyom egy félkört és lefekszik, ártatlan szemekkel néz felváltva rám és Mich-re.
- Oda! Sicc! Húzás! Mozgás! - mutatok a nagyobbik gazdája irányába, ha elérném magam tenném oda, de kartávon kívül feküdt le, tanul, így csak nézelődik tovább izgágábban egy ideig, aztán hirtelen felkerekedik, nyom egy kört és átugorja a csomag kupacot, felugrik Michael hasának, elrúgja magát, közben vág egy szaltószerűséget a levegőben és készenlétben áll, futásra készen, terpeszben a mellső lábaival, minden mozdulatra mozdul ő is, aztán ha az óriás benne van a játékban és felé nyúl, kitér és "támadásba lendül", de a végén úgyis levágja magát a földre és elkezd rugdosni, meg csipkedni minden felé nyúló kezet. Csak rázom a fejem.
- Látom felébredtél fiam.
Közben kérdeztem, hogy a babacuccok hol lehetnek, mivel olyan sok minden nincs, elvileg beraktuk a mieink közé, max az ágyikó maradt lent, amit majd össze kell rakni, ha kész a baba szoba. Vállat vonok.
- Akkor majd előkerül. - és ahelyett, hogy tök értelmetlenül áttúrnám az összes cuccot, folytatom amit elkezdtem, lassan elfogynak Michael ruhái. Amikor ez én cuccaimhoz érek egy pillanatra megállok, elgondolkodva azon, lehet valami még kényelmesebb itthoni cuccra kéne váltani.

Ejtettük a témát, és folytattuk volna a pakolászást, azonban valakinek volt egy kis beleszólása. Nevezetesen Félix döntött úgy, hogy ideje vele is foglalkozni, és ezt elég egyértelműen adta tudtunkra. Egyből magamhoz hívtam, és az anyukája is jelezte, hogy igen, jöjjön csak ide, velem most szabad a játék. Úgyhogy egyszer csak hirtelen elrugaszkodik, és fut felém, ugratónak használ, aztán várja, hogy mégis miképp reagálok erre. Széttárom a karjaimat, és hirtelen én is felé ugrok, persze tudom, hogy simán ki fog futni alólam, számítok is rá, de ha bármi közbejönne azért úgy érkezek, hogy a kezemmel meg tudjam tartani magam, és nehogy baja essen. Ahogy földet érek, fordulok egyből az állat felé, kezdődhet egy kis játék, hagyom, hogy harapdálja a kezemet, miközben nyúlok felé, leviszem a földre, felemelem, satöbbi, incselkedek vele, és a róka tudja jól, hogy az én kezemet szabad bántani. Ha Jenna rá akarna szólni, akkor jelzem hogy ne tegye, legutóbb is besértődött a róka, hogy én engedtem, az anyuka pedig rá szólt.
- Ha le kell állítani majd én leállítom, csak nekem jelezz. Te kicsit erélyes tudsz lenni, amit nem érdemel meg, mindkettőnk sara ha túlhergelem. - teszem hozzá azért, hogy értse, miért én akarom leállítani. Így játszunk egy ideig, ki tudja meddig, amíg vagy Félix unja meg, vagy Jenna szól, hogy most már elég lesz.

A bújás, meg mászás csak a kezdet volt, miután magára terelte a figyelmet pörgött be igazán a bundás dög. De velem nem ugrálhat, úgyhogy átterelem a mozgás képes gazihoz, amit szerencsére fel is fog és elkezdi a játékot egy róka ninja támadással. A megtámadott benne van a játékban, úgyhogy elkezdenek birkózni, pff, Dávid és Góliát, csak Dávidnak itt a gyorsasága a fegyvere, nem a csúzli. De a végén látszólag megadja magát, aztán kezd el csipkelődni. Közben járnak ugye a visító, nyivákoló, kattogó hangok szituációhoz illően. Amíg a fiúk szórakoznak, fél szemem rajtuk de rendezgetek tovább. Egykor még én is így fetrengtem és kergetőztem vele, esetenként addig amíg el nem sikerült törni valamit. Közben szól Michael, hogy ne szóljak rá, majd ő, finoman fogalmaz de érződik benne az a kis él, hogy elég durván rá tudok szólni Félixre, néha akkor is, amikor nem érdemli meg.
- Tudom! Akkor azért rivalltam úgy rá, mert nyűgös voltam, ingerlékeny és fájt a fejem és nem bírtam, hogy nyivákol és úgy hirtelen kijött belőlem. De most se b*sztam úgy le, amikor rám ugrott.
Nyúlok egy másik csomagért, hogy közelebb húzzam. Na ez már az én ruhám.
- Na ezt most ne is kezd el bepakolni közben, majd ha szét szedtem kupacokba, meg eldöntöttem mit hova akarok, majd elrakom én. - mert ez bonyolultabb dolog, pólón belül pólónak is meg van a maga csoportja, mint otthon, ahol csak benyúltam a polcra és tudtam mi akad a kezembe.
- Ééés a baba cucc is meg van. - hol máshol lett volna, ha nem az anyja cuccai közt.
Már mindjárt vége, már mindjárt, de mielőtt jobban bele kezdek, hozok magamnak inni. Fel is tápászkodok, kicsit elültem a lábaim úgyis, jót fog tenni egy kis mozgatás.
- Te kérsz inni?

Kioktat, hogy a múltkori rárivallás az más volt, mire megvonom a vállam.
- Nem kötekedésből mondtam, csak jót akartam. - mondom, ez tényleg igaz, nem akartam hogy Félix legyen megint az elszenvedője az én hülyeségemnek - amúgy is itt ez az új ház, ne rontsuk tovább a beköltözést azzal, hogy megint lehugyozza a cipőimet vagy nem tudom. Közben elkezdődik a csipkelődés, szól hogy most ne pakoljam el amit rendezget, de ezt kb figyelmen kívül hagyom. Mármint asszony, látod hogy épp nem pakolok, hanem a gyerekeddel játszok. Na mindegy, azért észben tartom, hogy később se nyúljak hozzá amíg nem mondja, hogy szabad. A nagy játszadozás közben észre se veszem hogy felállt, csak amikor megkérdezi, hogy kérek-e valamit inni.
- Szerintem lemegyünk veled, legalább járkál a házban, és szokja a környezetet. - mondom, aztán hirtelen a rókára nézek, kicsit összehúzom magam játékosan ahogy ő is szokott, aztán elkezdek szaladni le a konyhába, remélve hogy követ. Azért az ajtóból is visszafordulok, hogy ne csináljak teljesen bohócot magamból, meg a rohanás közben is többször, hogy tényleg jön, vagy leszart és inkább Jennával komótosan bandukol utánam. Ha ez történik, akkor én se szaladok mint egy debil, de ha meglódul, akkor szaladunk le a konyhába, addig meg se állunk. Azért próbálok nem eltörni semmit.

- Tudom, de most nem vagyok olyan pukkancs, nyugi.
Tartok egy kis szünetet a pakolásban, úgyis szomjas vagyok, meg a lábam is zsibbad. Feltápászkodok a földről, végig nézek még a kicsomagolatlan dolgokon, már mindjárt vége, legalábbis ezzel nyugtatom magam, csak az a baj, hogy tudom mennyi göncöm van és azt is, hogy még csak a ruhákat pakoltuk ki, a többi még oda van. De estére csak végzünk és majd legalább úgy fogok aludni, mint a tej. A mormota életmódomhoz képest, ez most sok mozgás, amúgy is hamarabb fáradok. Lehet következő lépésnek az ágyat kéne felhúzni. Mondjuk amíg be nem fejezzük a szobánkat, addig úgy se megyünk máshova. Megtöröm a játékot a kérdésemmel, lejönnek velem, hát jó. Aztán még szerencse, hogy nem indultam el, mert még nem hagyták abba a hülyéskedést és futva mennek kifelé. Félixben még benne van a pörgés, úgyhogy fut ő is, de mire Michael vissza néz, már ki surrant a lába között és már a folyosóról morog incselkedve, támadó állásban. Valszeg ezek már rég leértek, én szép nyugodtan sétálok le a lépcsőn, kapaszkodva. Mire beérek utánuk a konyhába annyit látok, hogy Félix az étkező asztal közepén áll befeszülve.
- Ezt azért nem, jó! Lefelé! - már ha a játszópajtása nem előz meg.
Aztán megyek, hogy bontsam az egyik zsugor vizet, amiért lehet "kapok egy nyakast", mert én raktam fel a pultra, de nekem ez tényleg nem súly.
- Az kicsit zavar, hogy nincs spejz. Nem tudom hova berámolni a készletet. - közben veszek magamnak egy poharat is - Te meg még mindig nem mondtad meg, hogy kérsz-e valamit inni, és lehet a rókát se ártana megitatni a nagy ugrálásban, hmm?
Azért addig öntök magamnak egy pohár vizet és a pultnak támaszkodva kortyolgatom, közben érzem, hogy mozgolódik a hasamban a picúr, pakolás közben is néha oda könyökölt, ha kicsit össze nyomtam egy előre hajolással.

Megnyugtat, hogy most nem pukkancs, úgyhogy szabadon játszhatunk, ami jó, mert így én se vagyok annyira nagyon óvatos, jobban durvulhatok Félixszel, amit látványosan élvez a kis dög. Aztán jön az ivós kérdés, aminek egy nagy futóverseny a vége, természetesen esélyem sincs lehagyni, de azért tudok én is futni, szóval nincs olyan egyszerű dolga. Nem egyenesen lefutunk, hanem néha megáll incselkedni, ekkor én is, nézzük egymást, várjuk ki mozdul előbb - mindig én - aztán futunk tovább. Aztán a konyhában megint mehet a játék, itt már nem annyira a földön birkózunk, hanem ugrálgat, incselkedik, és az anyja pont akkor én be, amikor az asztal közepére ugrik, hogy egy kis magasságot nyerjen.
- Gyere. - mutatok le magam elé a földre, nem lebaszós a hangom, de azért elég parancsoló, hogy tudja, jobb ha szót fogad. Ha megteszi, akkor itt már nyugodtabban simogatom, persze még kicsit játszhatunk, de már az a lényeg, hogy nyugtassam, hogy érezze, ennyi volt most a játék.
- Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm. - válaszolom Jennának, és ha a róka is elég nyugodt már, akkor felkelek, és kimegyek a cuccaiért, hogy behozzam az ivós tálkáját, aztán adhatunk neki is vizet, igaza van, biztos megszomjazott. Tényleg, amióta elindultunk nem is ivott szerencsétlen. Igaz, mi sem.

A fiúk végig ugrálják a le utat, jó, hogy van aki még ilyen aktív. Kicsit fáj, hogy én még gyorsan sétálni se tudok úgy, hogy ne dögöljek ki hamar a légszomjtól, nem hogy futni. Ahhoz képest, hogy vannak kis mamák, akik maratont futnak, meg ilyenek. Mondjuk tény, hogy nem épp kicsi a gyerek, amit a szívem alatt hordok és van is helye. Szóval sikerül lejutni a lépcsőn, gond nélkül. A konyhába rosszkor érkezek le, abszolút tilos zónában van a dög, az asztalon, amire háklis vagyok. Már épp megrándult a fél szemem, döntöttem a fejem és készültem leparancsolni onnan, amikor a játszópajtása lehívta, ez a szerencséje. Mondjuk vissza fogtam volna magam a fenti "beszólás" miatt, de na.
Jelzem, hogy lehet nm ártana, ha mindenki inna egy kicsit, a róka nem tudja magát megitatni, úgyhogy...Most is szépen együtt elmennek a róka táljáért. Közben előveszek Michnek is egy poharat és öntök neki is, aztán meg a rókának is, most ő is ásványvizet kap, különleges nap van, örüljön. És most figyelem, hogy be van pakolva minden, csak az üres dobozok vannak a földön. Látom valaki megmakacsolta magát és a segítségem nélkül is megcsinálta. Ugye, hogy gyorsabb volt, mintha ketten szerencsétlenkedtünk volna?
Ezután vissza a munkához, még sok minden van, aminek helyet kell találni. El is indulok vissza a szobába, a baromi fitt nyugdíjas csiga tempómmal megmászom a lépcsőn, úgy a közepén rám is tör egy ilyen fura érzés, deja vu-m van, az elején tört rám állandóan ez a rossz közérzet. Nem foglalkozok vele, vissza megyek rendbe rakni a maradék ruhát, ugyanúgy vissza helyezkedek. Mire befejezem a szortírozást, már szédülni is elkezdtem és a fejem is kezd zsongni, látszik is a torzuló fejemen, hogy valami nem jó.
- Szerintem, most ledőlök egy kicsit, ha nem baj. Kicsit furán érzem magam. - pedig nem is ugráltam és tök kíméltem magam.
Feltápászkodok a földről, már a hasam is kezd görcsölni, elbotorkálok az ágyig a párnával és ledőlök, a bal oldalamra, mert a lábam is zsibarog. Hát, ha ennyitől kidőlök, vicces lesz a kipakolás. Ahogy érzem elég nagy a zsongás oda bent is, lehet, hogy nyom valamit a fiam, amit nem kéne.

Sikerül lenyugtatni a rókát, ahogy simogattam szépen lefeküdt és megnyugodott, úgyhogy mehetünk ki a tálkájáért, mondjuk erre már felkel. Kijön velem, számítok rá hogy kíváncsian nézi majd, ahogy veszem ki a táskájából a cuccokat. Meg is van az itató tál, mehetünk vissza a konyhába. Amíg Jenna megitatja, addig én is iszok, jól esik a víz, észre se vettem, hogy kiszáradt a torkom. Töltök magamnak még egy pohárral, aztán irány vissza fel, és folytatjuk a munkát. Elpakoljuk a ruhákat, amikor az asszony jelzi, hogy elfáradt, és szeretne pihenni. Ismerem hogy milyen, simán bemorcul, ha megcsinálok mindent mire felkel, úgyhogy egy alternatív megoldást ajánlok.
- Mi lenne ha amíg pihensz főznék valamit? - teszem fel a kérdést, és ha mondja, hogy oké, akkor elindulok lefelé. Azért a nappaliban még eszembe jut valami, és kutatni kezdek a dobozok között, egészen addig túrok amíg meg nem találom amit keresek, aztán megyek vissza a hálóba. Odamegyek az ágyhoz, és Jenna fejéhez teszem a babafigyelőt.
- Ha kell valami szólj. - mondom vigyorogva. - Amekkora ez a ház, nem biztos, hogy meghallom ha kiabálsz. - nevetek, aztán irány a konyha, ahol már elpakoltunk mindent, de azért nem vet fel minket az alapanyag, nem volt még nagy bevásárlás.

A pakolás végére, kb úgy érzem magam mint az elején, amikor állandóan morcos voltam, rosszul éreztem magam. Azt hittem ezen már túl vagyunk, amikor elmúlt fellélegeztem, mert azt mondták ennyi volt, innentől ilyen sz*rul nem leszek. Úgyhogy az első gondolatom az, hogy biztos túl hajtottam magam vagy valami, amit annyira nem értek, mert szép komótosan közlekedek, nem ugrálok, próbálok oda figyelni mindenre, szedek is szépen rendszeresen az összes vackor, amit az orvos felírt, nem tudom, hogy mi van. Lehet segít ha pihenek egyet, tényleg csak arra tudok gondolni, hogy rossz helyen van a gyerek. Megyek a párnámmal, ledőlök az ágyra, a betakarózás nem fog menni, mert nincs felhúzva, de egyelőre az is jó, ha vízszintesbe rakom magam. Mich felajánlja, hogy addig főz valamit, nem hülye ötlet, rá bólintok és behelyezkedek a bal oldalamra, becsukom a szemem, de csak rosszabb, mint amikor berúgsz és forog a világ, ebből róka lesz ha így folytatódik. Közben hallom, hogy bejött valaki...valaki, hát ki más? Lerak mellém az éjjeli szekrényre valamit, nézem.
- Ez komoly? - hirtelen morgok egyet - Ha akkor a baj, úgyis felhívlak. - mutatom a telefont, amit kihúztam a farzsebemből és lerakom a figyelő mellé.
Ha egyedül hagy, fetrengek úgy 10 percet, de sehogy se jó. Felkelek sétálok kicsit a szobába, ha már a szekrénynél vagyok át is öltözök, ami elég kínlódva ment, amúgy is, de most párszor megálltam közben pihenni. Próbáltam megbeszélni Daniellel, hogy ez így nagyon nem jó anyának, úgyhogy csinálhatna valamit, úgy feszít, hogy úgy érzem menten kipukkadok. Aztán rá jöttem, hogy állva se jó, még annyira se mint fekve, úgyhogy inkább vissza rendeződök az ágyra, próbálok pihenni, akár aludni, amit egy erősebb hasgörcs akadályoz meg, mint amikor jönnek a komcsik. Nem f*sza. Nyúlok is a telefonért, hogy beszéljek az orvossal. Ha figyelő be van kapcsolva, akkor az apja végig hallgathatja a konyhából, hogy kínoz a gyerek, aztán meg a telefon beszélgetést.

Miközben válogatok, hogy mit együnk, hallom az anyuka szenvedését, ami kicsit segít az étel választásban, legalább tudom, hogy nem lesz semmi zsíros, semmi puffadást okozó kaja. De akkor mi? Úgy döntök legyen egyszerű és gyors, még van is itthon paradicsomlé, úgyhogy paradicsomleves leves lesz az előétel, azt nem tart sokáig megfőzni. Jobb szeretem házilag csinálni az alapját sűrítményből, de most nem akarom eltökölni az időt, jó lesz ez így is. Amíg forr a paradicsomlé, addig nézem hogy mi legyen a főétel. Úgy döntök hogy tészta, méghozzá carbonara, ahhoz is van minden és az is megvan hamar, és legalább van benne hús, ez nagy kritérium. Nem miattam, a nő miatt, aki ott van fent a hálóban. Apropó Jen, természetesen a nagy főzés közben figyelem a figyelőt, hallgatom a tortúráját, és azt is, amikor elkezdi hívni az orvost. Nagy kár, hogy nem hallom amit a doki válaszol, de Jen hangjából azért tudok következtetni a dolgokra. Ha úgy tűnik hogy baj van, akkor felrohanok, de nem hiszem hogy ilyesmi lenne. Ahogy tudom, ilyenkor a szülés előtt már simán gyakoriak a görcsök és hasonlók, kezdődnek a fájások, szóval annyira nem aggódok, de azért bennem van a félsz. Viszont azt tudom, hogy ha feleslegesen felmegyek, akkor rám borítja az ágyat, hogy hagyjam már békén.

Miután rosszul lettem és mindegy mit csinálok, nem lesz jobb, úgy döntök, vissza fekszek. De így is csak rosszabb és a fiammal nem tudok megegezni, mert hiába próbálkozok, nyom, feszít, fájít, küzd tovább. Addig amíg eljött az a pont, hogy elkezdtem aggódni, úgyhogy fel hívom a dokit, úgyis azt mondtam, hívhatom bármikor, főleg most a végén, mert sose lehet tudni, mikor dönt úgy Danny, hogy ki akar jönni, a kiírt időponttól +/- 2 hét.
Szerencsére nyugtatást kaptam, tudtam, hogy úgyis nyugtatást kapok, ha pánikolva hívom, de szerencsére nem volt sokszor rá példa, pontosabban, most először. Nem izguljak, de ha rosszabb lesz menjünk be, ebben az a király, hogy messze vagyunk egy kicsit, lehet hogyha hirtelen megindul a buli, mire beérünk, kint van, de elvileg első gyerekkel, nem ilyen szerencsés az ember, de típusa válogatja. Orvost meg már nem akarok váltani. Szóval, ha rosszabb lesz vagy valami ijesztő történik, hívjam, de van egy tippje, lehet, hogy forog a gyerek és végre jó irányba áll. Igen, emiatt is rettegtem annyira, már egy jó ideje bukfenceznie kellett volna a kicsinek, de még időben van, ha most ez megtörtént, megfogok könnyebbülni. De majd csak akkor derül ki ha megyünk uh-ra, még pár nap, meg fog ölni a kíváncsiság. De már abból is tudhatom, hogy mi van, ha a gyomromat rugdossa. Jó, lerakom a telefont, valamivel nyugodtabban, de még egy ideig kínoz, mire elcsendesedik. Közben próbálkozok mindennel, forgok, polcolok. De úgy 1-2 óra múlva csak megunja, legalábbis a végére kidőlök és elalszok.
Pihentető, röpke órácska, alvás után nyitogatom a szemem.

Kész vagyok a kajával, de hiába siettem, a babafigyelőn keresztül nem hallok már egy ideje mocorgást. Vagyis csak ilyen nagyon minimálisat néha, de szerintem csak álmában mocorog. Mindegy, fáradt volt és mondta hogy ledől, szóval nem fogok felmenni zavarni, inkább gyorsan megkajálok, aztán lefedek mindent, hogy ne hűljön ki nagyon. Ahogy ez pipa, csak nem bírok magammal, és elkezdek kipakolni, legalábbis a nappalit elkezdem berendezni amennyire lehet, bekötöm a tévét is és hasonlók, aztán ahogy kész vagyok, az üres dobozokat elkezdem lehordani a konyhából és a nappaliból is a pincébe. Félixnek is berendezhetném a helyét, de ha most nekikezdek a további pakolásnak, nem fogok tudni megállni, mindig csak még ezt, csak még azt. Inkább benyomom a tévét, és kapcsolgatok kicsit amíg találok valami érdekes filmet. Szerencse, hogy mindent elintéztem a költözés előtt, és már semmivel nem kell bajlódni. Van net, van TV, van minden. Csak k-rva biztonsági őr nincs. Babafigyelő persze végig nálam, bármikor jelezhet hogy van valami, illetve ha nagyon mocorgást hallok, akkor bemegyek a konyhába, és elkezdem előkészíteni neki is az ételt, aztán vagy lejön, vagy felviszem.

Nyitogatom a szemem. Vajon mennyit aludtam? Az tuti, hogy jobban érzem magam, mint mielőtt kidőltem, kicsit még furán, de sokkal jobban. Változást annyira nem érzek, végig söpört rajtam ez a valami és vissza, mondjuk a derekam kicsit zsibbad, meg a nyakam, utóbbi valszeg azért, mert az egyetlen párna, ami kéznél volt, a térdeim között volt. Felülök, kicsit megnyomkodom a nyakam, látom, hogy még mindig egyedül vagyok. Lemegyek, iszok, talán eszek is, nyitva volt az ajtó, úgyhogy bejött a kaja illat, most éreztem meg milyen éhes is vagyok, de előtte mosdó. Lépcsőn lefelé veszem észre, hogy fura, mintha kicsit jobban kapnék levegőt, de lehet a pihenés teszi. Kíváncsi vagyok mi lesz a vizsgálaton. Nézek az uram után, hogy merre lehet, ha a nappaliban nézi a tv-t akkor oda megyek, egy kis töltődésért, ha a konyhában akkor oda, most nem menekül, így is úgyis hozzá bújok egy kicsit, egész nap csak a költözés, meg a pakolászás volt, és a kínlódás után is jól esne. Közben látom, hogy pakolászott, de nem leszek mérges, legalább ez is haladt, amíg feküdtem.
- Sokáig fetrengtem? - ez az első kérdésem egy random pár perces néma bújás után, kicsit kómásan, utána vissza rakom a fejem a mellkasára, egy ideje megölelni se tudom rendesen, csak így féloldalasan.
- Jó illat van. - szaglászom a levegőt.

Hoppá, mocorgás, de lehet hogy csak álmában mozog, de azért halkítok a tévén, és hallgatózok. Nem, ez komolyabb annál, úgy tűnik felébredt, úgyhogy kinyomom a készüléket, és megyek a konyhába, megnézem hogy állnak a kaják. A leves még bőven elég meleg, és a tészta se nagyon hűlt, szerencsére jó nagy adagot csináltam, és azt is úgy fedtem le, hogy melegen tartsa magát. Mindegy, azért megterítek, és előkészítem az egészet, nem igazán kapkodok, de így is pont kész vagyok vele mire megérkezik. Egyből hozzám jön, engedem hogy bújjon, át is karolom, biztos jól esett neki ez a kis szundi.
- Alig pár órát, még a kaja se nagyon hűlt ki. - válaszolom, és kap egy puszit a homlokára. Jön is a fontos kérdés, érzi az illatot, gondolom ezzel arra célozgat, hogy mondjak valamit a kései ebédről, ami már inkább vacsora lesz neki.
- Paradicsomleves és carbonara, úgy hallottam, hogy valami gond volt a hasaddal, nem akartam túl zsíros és puffasztó kaját csinálni, csak ilyen kis kíméletest. - mondom, elmondva mindent, aztán rajtam a kérdés sora. - Úgy hallottam, hogy felhívtad a dokit, de nem tűnt semmi komolynak, és nem akartam zavarni, de azért majd megevett a kíváncsiság, hogy mi volt a baj. - bököm ki, és ha időközben elengedett, akkor kihúzom a széket neki, hogy le tudjon ülni, és óvatosan közel is tolom az asztalhoz, aztán tálalom a levest. - Egyébként üdvözöljük a Nikostratosban, ma én leszek a pincére, bármilyen kérése van nyugodtan szóljon.

Leténfergek a lépcsőn, az illat is erősödik, ha megfordultál kicsi, csak most ne rúgj, mert meg tudnék enni egy lovat, olyan éhes vagyok. Keresem apát, nappaliban nincs, viszont ki van pakolva, pedig meg se beszéltük...de nem kötözködök, költözés közepén kényszer pihenőre lettem ítélve, mikor az lenne a célszerű, hogy haladjunk, nem haragudhatok, hogy megcsinált ezt azt. Meg most amúgy se vagyok olyan haragos kedvemben, most olyan "szeretni kell" kedvem van. A konyhában találom meg, akit keresek, megyek is bújni, már előre nyújtom a karom, mint a kicsik, elégedetten morgok is egyet és rá kérdezek, meddig tartott a szünetem. Pár óra, azz talán belefér...amúgy nem, de most mit lehet tenni. Ha megmakacsolom magam és nem pihenek, lehet rosszabb lett volna. Megjegyzem, hogy jó illat van, el is mondja mit érzek, nagyjából kitaláltam, kicsit profi az orrom, főleg ha kajáról van szó, direkt kímélős kaja nekem, de mire a bazsajgásban oda jutok, hogy felemeljem a fejem és kinyögjek valami köszönetet, már burkoltan kérdez. Közben kihúzza nekem a széket.
- Pedig nyugodtan feljöhettél volna, nem voltam emberevőkedvemben. - mint általában, ha nem vagyok jól, de ez is csak feltételezés, lehet egy szó elég lett volna, hogy kitérjek a hitemből.
Közben elkezdi kiszedni a kaját és előadja a kis szöveget, hogy majd jól ki leszek szolgálva.
- Ajj, ülj már le. - mondom szelíden, kicsit még kótyagos vagyok, meg amúgy se akartam, véletlenül se leb*szós hangnemmel mondani - Mivel már nem fáj úgy, nincs gáz elvileg, de így ilyen távolból nem tudja megmondani mi volt, vagy összehúzódás vagy végre megfordult a kicsi, majd a héten kiderül. Viszont ha megfordult, lehet nem soká jönni fog, az alapján amiket olvasgattam, egy vagy két hét. - itt ki is szalad egy sóhaj, jó, még mindig félek.
De muszáj elkezdenem enni, úgyhogy max két falat között válaszolok, ha kérdez még valamit. Kicsit máshogy nyom, ahogy előre dőltem kicsit, úgy éreztem, de inkább kezembe veszem a tányért, hátra dőlök és úgy eszek most is.

- Úgy néztél ki, mint akire ráfér a pihenés. Nem akartam zavarni. - mondom az emberevős beszólásra, meg amúgy is, jobb a békesség, így ő is jobban lett, és nekem is megmaradt a fejem. És nem haltam bele, hogy egyedül főztem és TV-t néztem, szóval nincs semmi gáz. Rám parancsol, hogy üljek le, persze nem kötekedően, csak olyan "hülye vagy te" módon, szóval tényleg nincs harapós kedvében, ennek örülök, akkor már nem fáj a hasa és hasonlók. Le is ülök, de előtte még hozok egy-egy pohár vizet magunknak, igaz még levest eszik, de akkor se csak magamnak akartam hozni, az olyan izés érzés lett volna. Belekezd, hogy mi volt a dokival a telefonon, miközben figyelmesen hallgatom, és csak megiszok még egy pohár vizet közben.
Úgy tűnik tényleg semmi komoly, de semmi biztosat nem tud így mondani, majd ha megyünk akkor lesz száz százalék, hogy mi történt. Gondolom ha bármi para lenne, akkor azt mondta volna, hogy menjünk most, úgyhogy ez azért megnyugtat. Ahogy elkezd enni, hagyom, nem faggatom, inkább azt figyelem mennyire ízlik neki, és mennyire esik jól. Ha úgy tűnik, hogy nem jó, vagy nem szívesen eszi, akkor felajánlom hogy csinálok mást, ki tudja, a kismama gyomornál bármi megtörténhet.

Ma nem nagyon volt idő nasizgatni, meg kicsiket enni, lehet azért lettem ilyen hirtelen farkas éhes, de már lent vagyok, előttem a kaja, még elmeséltem mi volt, aztán neki is látok. Jól esik, hamar eltűntetek egy tányér levest, csak az a baj, hogy most is gyorsan tele leszek, így nem merek enni még egy adagot, folytatom a másodikkal. Közben beindult megint a baba, nyomkodja ki a hasam, látványosan, most jön az imádkozás, hogy ne döntsön úgy, hogy ilyen erővel, megtolja a gyomromat is. De mázlim van, biztos ízlik neki is, nem akarja, hogy távozzon. A második, a végén kicsit küzdve, de lemegy, a végén elégedetten hátra dőlök és simogatom a hasam, iszogatom hozzá a pohár vizet.
- Köszönöm! - tele sóhaj - Finom volt, jól esett.
Kezdene eluralkodni rajtam egy kis félelem a szülés miatt, de gyorsan a nappali felé fordítom a fejem.
- Látom közben rendezkedtél. -terelem a gondolataim - Félix?- nézem merre lehet, de ahogy a nevét meghallja a kanapéról emeli fel a fejét, hegyezve a füleit - Van már helye? Vagy azt még nem...? - hagyom félbe a mondatot, így is biztos érti.
Lehet azért nem jött ide, mert emlékszik a régi lakásban vonatkozó szabályra, ha eszünk, nem jöhet ide sündörögni. Közben felkelek bevenni a bogyókat, amiket most kéne, de ahogy felkelek elgondolkodok, hogy azokat vajon hova tettük. A mai szállítmányban van az biztos, talán a táskámban.

Nekiáll enni, és ahogy betolja a levest, már hozom is a tésztát, és kicserélem a leveses tányérjára, aztán ahogy a főételt eszi, már kezdek is mosogatni. Jobb, mint csak bevágni a mosogatóba, addig se áll ott, nyugodtabb így a lelkem. Ez már lassabban megy neki, de nem úgy tűnik, hogy az íze miatt, inkább kezd jól lakni, aminek örülök. Végül is, ez volt a cél, hogy mindketten jól lakjunk, és amennyit főztem bőven tudunk még enni belőle. Miközben veszem el ezt a tányért is, kérdezi, hogy merre van a róka, előbb még mellettem ült kint amikor néztük a tévét. És igen, ott emeli fel a fejét, és hegyezi a fülét, hogy ugyan mi van.
- Egyébként még nem kapott enni. - jegyzem meg, nagyjából kaja idő van már neki is. - Úgyhogy ha gondolok adok neki, addig berendezhetjük a helyét, aminek még nem álltam neki, gondoltam ott akarsz lenni meg hasonlók. Azt se tudtam, hogyan kell odaszoktatni, meg miegymás, szóval jobb ha itt vagy, és segítesz benne. Csak a nappalival foglalkoztam amíg aludtál, mert ott néztük a tévét. - számolok be arról, hogy mit is műveltem amíg szundizott. Ha rákérdez, hogy ki az a többesszám, akkor rámutatok a rókájára, bár szerintem nem fogja megkérdezni. Amennyiben megkapom az etetési engedélyt, akkor elkészülök azzal is, és odahívom a rókát, aztán megkaphatja ő is a vacsit.

Alaposan belaktam, úgyhogy vissza tért az érzés, hogy majd ki pukkadok, most kicsit több lement mint szokott, végre nem madár mennyiség. Amíg iszogatom a vizem, Michael fel is ugrik mosogatni, kicsit bánt, hogyha itthon van mindent ő csinál, saját döntése, de akkor is, már lent is így volt, ha otthon volt, körbe ugrált. Közben szól, hogy a róka még nem evett, nézek az órára, miközben felállok.
- Még rá ér. De ha nagyon akarod, most is meg lehet etetni. - nincs kőbe vésve percre pontosan etetve, ha úgy van rá ér még egy órát, de nem tragédia ha hamarabb kap, amúgy is kifutkosta kicsit magát, meg utazott is, meg minden új, ma pörgött, még a medencébe is bement volna.
Csak a nappalit rendezte be, az is haladás, tudhattam volna, hogy egyedül nem meri elkezdeni Félix kis vackát.
- Nagyon beszoktatni,.... hát, szerintem oda pakoljuk a dolgait, ott vagyunk vele, amíg szaglászik, meg kicsit játszunk ott is, rá jön, hogy azaz ő kis birodalma. De ha nagyon nem akar ott maradni éjszakára, van rá B terv. Vettem neki ilyen kis szívecskét, amibe belegyömöszölöm a felsőm és elvileg ha érzi a szagom, akkor jobb lesz neki. Kutyáknak van kitalálva, akik nem bírják gazdi nélkül, de szerintem beválhat, a lényeg, hogy a nyugtató szagot érezze. - kicsit elmosolyodok -  Emlékszem amikor pici volt, egyszer kint aludtam vele a nappaliban, a földön. - hiába keltem reggel hát fájással, ez kedves kis emlék marad -  Most ez nem hiszem, hogy menne.
Közben amíg eszembe van, megkeresem a táskám.  Valahol a nappaliban lesz, ha minden igaz, vagy ahol a kabátom van. Azt hova is raktam le? Itt valahol.
- Nem láttad a...? - és ekkor kiszúrja a szemem a nappaliban - Meg van!
Vitamini adagot letudom és ha már itt vannak, nézek nekik egy szimpatikus szekrényt, egy olyan polccal amit elérek, de lehet fiók lesz belőle.
- De most kicsit más lesz, mert lesz saját kis helye és nem a nappaliban lesz, úgyhogy van neki pár polc, amit felkéne fúrni. Mondjuk annyira nem sürgős, csak szólok.

Úgy tűnik jól lakott, és a rókának is lehet adni, bár még nem fontos.
- Szerintem adjunk neki most, addig berendezzük a vackát, visszajövünk, és már ott kapja meg a desszertfalatot, egyből egy pozitív élmény, az jó nem? - teszem fel a kérdést, miközben már készítem elő a rókakaját. Ahogy megvagyok, ha még nem jött magától a jellegzetes hangokra, akkor kihívom, ültetem meg minden ahogy szoktuk, és megkapja a vacsit, aztán felkapom a már kikészített dobozokat, amiben a rókacuccok vannak. Szerencsére az előszobából is nyílik egy ajtó a Félixlyukba, nem kell körbe menni, úgyhogy hamar itt vagyunk, és kezdhetjük a rendezkedést. Közben Jenna mondja, hogy majd furkálni is kell, mire megvonom a vállam.
- Felfúrok bármit, de szerintem elsőnek az alap dolgokkal legyünk meg, a dobozokból kipakolás és hasonló, és csak utána kezdjünk ilyenekbe. - legalábbis ez az én véleményem. - Persze ha szeretnéd, akkor most is felrakhatjuk. - teszem hozzá, nekem aztán tényleg mindegy a dolog. Amúgy is, ez rá tartozik, ő ért hozzá meg hasonlók, nem is szólok bele, hogy miként akarja berendezni ezt a szobát, amit mond, azt csinálom, ahova mondja hogy tegyem, oda teszem a dolgokat, meg minden.

Ráér még az etetés, ha sürgős lenne, már itt toporzékolna az éhező, de biztos nem bánja, ha hamarabb kap, úgyhogy ezt most Michaelre bízom. Az is a terve, hogy ott adjuk majd neki a jutalom falatot, hátha az első pozitív dolog ott majd hatással lesz rá, de szerintem ha nagyon nem akar ott maradni, fejre is állhatunk, már nem kölyök. De hátha megszereti, az maximálisan az ő területe, innentől akár a kaját is ott kaphatja, ott lesz a vize, meg az összes hülyesége, meg van wc is, amiben már megvettem a kis világító kütyüt. Azt majd nem kéne elfelejteni felrakni.
- Hát, meglátjuk. - nem hinném, hogy gond lesz vele, de azzal is számolni kell.
Már készül a kaja, nyújtogatja a nyakát a kanapén, aztán végül csak leszáll lustán és jön, érzi a kaja szagot. Ahogy megkapja neki is lát, mi meg megyünk addig berendezni a helyét. Csak követem a szobáig, közben szóltam a polcok miatt is, abban nem kételkedtem, hogy meg tudja-e csinálni, de abban igaza van, hogy ezt az utolsó simítások közé kéne hagyni, ezért is mondtam, hogy nem sürgős.
- Jó, akkor majd azt is a végén. Amúgy is, ha nem akar megmaradni a szobában, felesleges is lenne.
Egyelőre megálltam a szoba közepén és szét néztem, mit hova kéne. A kis vacka mindig a falhoz volt téve, ha lehetett sarokba, úgy hogy nagyjából látta az ajtókat, most is így tervezem, úgyhogy ahol bejöttünk, ahhoz képest a jobb sarokban lesz az ágya, így a fürdő fénye se fogja zavarni, nem mintha nem aludna simán fényes nappal is. A tálkája, gondolkodom, hogy a fürdőben legyen, az ágya mellé biztos nem teszem, mert akkor borogatja, a konyhában meg nem jó, mert ha becsukom a szobába, szomjan hal. Áh, szembe sarok, jó lesz egyelőre, max átrakjuk, és ezzel ennyi is volt a lényeges dolog, a többi cuccát csak szét szórjuk itt bent és meg vagyunk. Még amíg eszembe van, a privát kagylójára felszerelem a lámpát, mondjuk pont az ablak alatt van, lehet jönne be elég fény, de már megvettem úgyhogy marad, plusz biztonság. Van itt egy kád is, legalább nem kell szórakozni külön lavórral. Ahogy ide képzelem a falakra a polcokat is, és ha meglesz a kis kutya ajtó a kinti ketrecrésszel, szerintem tök jó hely lesz, ha nem tetszik neki elmehet a sunyiba.
Közben végez a kajával, már az ajtóban figyel, hogy mit csinálunk mi az ő cuccával, de nem jönne be, első frász. Elindulok a jutifaliért, de ha Mich megelőz, hagyom, biztos gyorsabban visszaér mint én. Akkor közben letérdelek hozzá és próbálom behívni. Szerencsére nem kell könyörögni, első hívásra bejön és kezd nézegetni, miközben simogatom, közben tudatosítom benne cuki szavakkal, hogy ez lesz az ő szobája, mintha értené...bár, ki tudja.

Elkezdjük berámolni a Bestialakot, a kis dög saját birodalmát. Nem túl nagy munka, igazából csak ki kell pakolni a cuccait, elrendezni, és ennyi, hamar kész vagyunk vele. Mindent Jenna dönt el, hogy hova kerüljön, én csak oda pakolom a cuccokat ahova ő mondja, szóval ebbe most abszolút nincs beleszólásom, de nem is akarom, hogy legyen. Egyedül a felfúrós mókára mondom, hogy szerintem ráér, mire Jenna is mondja, hogy igazam van, nem kell most rögtön azzal foglalkozni.
- Sőt, ha gondolod ilyen cicajárkálót is rakhatunk az ajtókra, hogy tudjon közlekedni ki-be és hasonlók, mondjuk lehetne reteszes, hogy azért be is lehessen csukni, ha valami olyan dolog van, vagy bünti, vagy nemtudom. És arra gondoltam, hogy ugyan így meg lehetne csinálni majd a keneljét is, hogy bármikor ki-be tudjon menni. - ötletelek tovább. Közben ideér a kis róka, és nézi, hogy mégis mit művelünk, vagy csak a kaja utáni falatkáját várja.
- Hozom. - mondom, én adtam neki a vacsit, akkor tőlem kapja a falatot is, ráadásul addig Jenna szoktathatja a helyhez, már ha nem kezd el egyből követni. Ahogy kiérek a konyhába most nem foglalkozom a táljával - majd elmosom ha letudtuk a szobát - inkább egyből az "édességért" megyek, aztán vissza a Félixlakba. Ahogy visszaérek, a szoba közepére hívom, és ott kapja meg a desszertet, hogy szokja azt, hogy itt lesz evés és hasonlók, meg amúgy is, pozitív élmények és miegymás.

Amíg eszik a róka, berendezzük a helyét, lehet jobb lett volna úgy berendezni, hogy ott van, illetve ott kap kaját, de már mindegy, az se baj, ha a konyhában lesz etetve és külön helyiségben a birodalma, mint ahogy megszokta. Közben a nagyobbik gazdi elkezd ötletelni, arról, ami a fejemben már eldőlt rég.
- Ez alap, ha már kertes házba költöztünk, hogy lesz lehetősége kijárni. Az én fejemben már összeállt a dolog, lesz egy olyan cica ajtó, meg kint egy nagyobb ketrec, hogy azért véletlenül se lógjon meg, és igazából ennyi. - vagy inkább ha valami bejön az udvarra, védve legyen - Retesz, hát...szerintem nem olyan hülye, hogy viharban kimenjen, az meg elég büntetés neki, ha rá van csukva az ajtó, mikor nyüzsgés van kint. - mondjuk így is, úgy is be lesz zárva néha, muszáj lesz.
Betúrta a kaját, egyből keres minket, hogy hol vagyunk. Könnyedén meg is talál és az ajtóban figyel. Michael el is indul a jutalomfalatért, közben én behívom a szobába és simizem, hagyom, hogy nézelődjön kicsit, amit megszakít a desszert érkezése. Azt viszont már itt kapja, Mich ötlete volt, hátha ez is segít neki jobban elfogadni a helyet, és szerintem ennél többet nem is nagyon tudunk tenni. Gondolkodok, hogy bezárjam-e estére, vagy azzal csak ártok, de azt sem kéne hagyni, hogy szabadon garázdálkodjon, kint a sok cucc, attól félek nem unatkozna. Hamar eltünteti a jutalom falatot, közben elhelyezkedek a földön kényelmesen, török ülésbe és még vakarászom egy kicsit és folytatom a tudatosítást, amúgy is szoktam hozzá beszélni, néztek már hülyének miatta.
Pici rókát szoktattam már, nagyot még nem, de nem gondolnám, hogy nagy baj lenne vele, remélem már kinőtte a sírást, amúgy is egyedül aludt mindig kint a nappaliban, ez nem sokban más, max nem látja, amikor kijövünk a szobából reggel. Csak ne legyen gond. Legyél jó fiú, Félix! Ilyenkor kaja után, dögleni szokott, úgyhogy megvárom míg elpilled egy kicsit, azt még nem tudom pontosan, hogy fogom kivitelezni a helyére szállítást, de majd megoldom. Lehet már most elkezdek kicsit araszolni arra.