Rol-Den Laron

Go down

Rol-Den Laron

Témanyitás by Rol-Den Laron on Pént. 11 Jan. 2019, 15:27

Név: Rol-Den Laron
Egyéb név(i): Den
Faj: Firrerreo
Nem: férfi
Jellem: Fajához és rendjéhez mérten igen fontos számára a becsület, az igazság. Mindenkinek megadja a kijáró tiszteletet. Fontos még számára a hűség és a fegyelem, talán mindennél fontosabb.
Születési helye és idő: Firrerre  bolygó, ME 26
Kor: 30
Család: Szülei és a rokonai meghaltak a Birodalom által bevetett vírus következtében, ami szinte az egész Firrerre planétát kiirtotta.
Foglalkozás/kaszt: Jedilovag (Guardian - Peacekeeper)
Testmagassága: 187 cm
Testsúlya: 87 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: barna, rövidre vágott.
Bőre színe: Az emberekéhez hasonló, világos, enyhe aranyló beütéssel, mely csak közelről látszik.
Különleges ismertetőjel: Bőrszíne nem teljesen olyan aranyló, mint ami jellemző lenne a Firrerreo fajra. A népét megtámadó vírus túlélte, de a végén aranyló bőrszíne megfakult és inkább hasonlít az emberekéhez mint egykori népére, vélhetően a vírus szövődménye.
Egészségi állapot/ betegségek:
Azon kevesek egyike, akik túlélték a faját kiirtó vírust, így erre immunissá vált. Ezen kívül teljesen egészséges.

Életrajza:

[„A terv”]

ME 30, Coruscant, Jedi templom, Jedi tanács:
- Lelaan Loneig mester. Nem teljesen értem, amit mondasz. Kérlek, fejtsd ki a tanács előtt a javaslatod. – A nagymester kíváncsian fürkészi a tanács előtt álló mestert, aki igen szokatlan javaslattal állt elő. Loneig mester vesz egy nagy levegőt, majd belekezd.
- Háborús időket élünk, a Birodalom egyre több területet vesz el és egyre nagyobb pusztítást végez. A Sith-ek minden aljas trükköt bevetnek, hogy legyőzzék a Köztársaságot és eltöröljék a Jedi rendet. – A bevezető gondolatok után megáll egy lélegzetvételnyi időre, mert amit mondani készül az igen fülcsendítő lehet a tanács tagjai számára.
- Véleményem szerint csak egy módon vethetünk véget a háborúnak és a további veszteségeknek. – Itt újra megáll, mert ennél a pontnál minden tanácstag szeme rá szegeződik.
- Be kellene épülni a Sith rendbe és belülről elpusztítani. – A mester csendben marad, de a tanácstagok hangos felszólalásba kezdenek. Meglepődnek és elég nagy hangzavar alakul ki. A nagymester csendre inti a tanácsot, mire mindenki elhallgat és tisztelettel hallgatnak.
- A felvetésed igen merész javaslat Loneig mester. Ki vállalná ezt a feladatot? Talán te? – A nagymester komoran néz Loneig mesterre, aki gondolkodás nélkül rávágja.
- Igen, kész vagyok meghozni az áldozatot. De ez csak egy javaslat, a tanácsra bízom a döntést. – újra hangzavar tör ki, mert sokakban merül fel ellenérzés a javaslat hallatán. A tanácstagok sorra kifejezik aggályaikat, ki hosszabban ki rövidebben. A lényege minden hozzászólásnak a javaslat elvetésére irányul. Végül a nagymester újra felszólal.
- A javaslatodat megfontoltuk Loneig mester. A tanács egyhangúlag elveti. Nem alacsonyodhatunk le a Sith-ek mocskos húzásaihoz, hasonló módszerekhez. A sötét oldal áldozatot kíván. Ha valaki arra az útra lép, akkor elnyeli a sötétség. Olyan dolgokat kellene megtenni a vállalkozónak, ami ellent mond rendünk alaptanításainak, ellent mond mindennek, amit tanítunk az ifjaknak és amit nap mint nap alkalmazunk. Mi nem lehetünk ilyenek. A fény útját kell követnünk és még a legsötétebb órákban is bíznunk kell az erőben és alapelveinkben. – A nagymester szónoklata után minden mester kifejezi egyetértését az elhangzottakkal. Loneig mester fejet hajt a döntés előtt.
- Legyen a tanács bölcs döntése szerint. – A mester elfogadja a döntést és kisétál a tanácsteremből. A nagymester ekkor feltűnik mögötte és megszólítja, hogy várjon egy kicsit.
- Lelaan érzem a fájdalmat és haragot benned, de azt is tudom, hogy jó indítékból tetted a javaslatot. Kérlek, elmélkedj és keresd az erő vezetését! Próbáld újra megtalálni a belső békét, még az ilyen árnyakkal teli órában is. A tanács értékeli, hogy ilyen áldozatra is kész lennél, de kérlek, ne próbálj semmi hasonlót tenni! – A nagymester óvó, intő szavai hallatán Loneig elfogadóan bólint.
- Köszönöm nagymester. Keresem a fény vezetését a továbbiakban és folytatom a harcot a rendünk alapelvei szerint. – Miután megköszöni a nagymester tanácsát, távozik a templomból. Habár a javaslatát elvetették és látszólag ezt el is fogadta, magában még nem mondott le róla…

[„A nagyobb jóért…”]

Firrerre bolygó:
Kellemes, zöldellő, életben gazdag planéta. Közel sem olyan puszta a felszíne, mint például a Tatooine-nak. A bolygó a peremvidéken helyezkedik el, ezért igazán senkihez sem tartozik. A lakói humanoidok és nagyban hasonlítanak az emberekre, néhány különbséget leszámítva. A bőrük aranyszínű mely egy erősebb hangulatváltásra ezüstös színre vált át. Külsőre nagyjából ez a legszembetűnőbb jellegzetesség. Hajukra szokták mondani, hogy olyan mintha egy-egy tincs festve lenne, pedig nem. A szemükön található még egy bőr membrán, ami a kisebb külső behatástól védi meg a látószerveket.

Társadalmuk virágzó volt és klánokba tömörülve békének örvendtek. A bolygójukon számtalan élő organizmus található, s talán éppen ezért fejlődött ki a szokottnál erősebb immunrendszer, ellenállóképesség és gyorsabb regenerálódási idő a sebesülésekből. Erre igazából a tudósaik sem tudják a pontos választ, de az biztos tény, hogy nagyon szívósak ezen a téren. Viselkedésükre, megnyilvánulásaikra jellemző a hagyományőrzés, a tisztelet, becsület, erény, hűség fontossága. E mellett igen jó érzékeik vannak a harcművészetekhez. Gyakran kerülnek ki közülük remek harcosok, akik ismerté válnak a galaxis ezen szegletén. A birodalom már jó néhány éve szemet vetett a bolygóra és az azon élő harcos, regeneráló fajra. Többször tettek ajánlatot a klánok vezetőinek, hogy csatlakozzanak a birodalomhoz. A császár örült volna, ha hadseregét egy ilyen szívós, jól küzdő fajjal gazdagíthatja. A Sitheknek sikerült pár Firrerreo-t átállítani saját oldalukra. A Birodalom egyre növő fenyegetettsége miatt keresték a Köztársasághoz való közeledés módját. Nem voltak háborúpártiak, vezetőik mégis érezték a közeledő veszélyt.

Egy nap az egyik magas rangú Sith üzenetben ultimátumot adott, mégpedig az volt az üzenet, hogy vagy csatlakoznak a Birodalomhoz, vagy elpusztulnak. A klánok vezetői összegyűltek és hosszas megfontolás után arra jutottak, hogy semmiképpen sem csatlakoznak a Birodalomhoz. A válasz nem sokat váratott magára. Néhány nap múlva Birodalmi cirkálók jelentek meg a bolygó körül és pár órás űrcsatában legyőzték a Firrerre flottát. Blokád alá vonták a bolygót és minden kommunikációt blokkoltak. A következő pár napban Birodalmi hajók köröztek minden kisebb, nagyobb város körül. A földi ellenállás tartotta magát, bár az inváziós hadtest komoly erőket vetettek be. Az első hullámú megszállás után egy eddig ismeretlen kór ütötte fel a fejét a Firrerreo faj tagjai között. A kór nagyon súlyos volt, pár nap alatt meghalt, aki elkapta. A vírus megtizedelte a népességet, azellenállás összeroppant. Mindez pár hét alatt lezajlott. Nem túlzó azt állítani, hogy a népesség több mint 90%-a meghalt a vírus következtében. Csupán egy maroknyi túlélő menekült meg, akik valahogy túlélték a pusztító járványt. Mint később kiderült mindez köszönhető volt a Birodalomhoz csatlakozott Firrerreo lázadóknak, akik a klánok döntése ellenére csatlakoztak a birodalomhoz és ezzel elárulták népüket. Segítettek egy vírust kifejleszteni, ami saját népük bukásához vezetett.

Egy hajónak sikerült eljutnia Coruscant-ra átcsúszva a blokádon, s jelentette a történteket a Köztársaságban. A helyzet kényes volt, mivel a Firrerre semleges bolygó volt, független, nem tagja a Köztársaságnak. Ennek ellenére nem nézhették ölbe tett kézzel, hogy a Birodalom egy egész fajt kiírt. A Köztársaság egy kisebb flottát küldött, aminek az volt a küldetése, hogy az életben maradottakat kimenekítse. A flotta nem győzhette le a nagyszámú Birodalmi hajókat, de némi időt nyertek a kisebb hajóknak, akik így át tudtak jutni a blokádon, hogy a túlélőket kimenekítsék. A küldetés egyik vezetője Lelaan Loneig mester volt, akivel padawanja is vele tartott Karas Polirt. Loneig mester, ember volt, s már a negyvenes éveiben járt. Második padawanja volt Karas aki közel járt már ahhoz, hogy elérje a lovagi címet, s ő szintén ember fajú volt. Földet éréskor komoly harcot vívtak a birodalmiakkal, akik éppen a megmaradt túlélőket gyűjtötték be, hogy rabszolgaként dolgoztassák őket a Birodalom valamelyik munkatáborában. Egyben kivégzés is volt ez, mert, ha betegeket találtak azokkal azonnal végeztek.  Lelaan és a vele tartó Jedik és Köztársasági katonák annyi Firrerreo túlélőt tettek a szállítóhajóra amennyit csak tudtak. Sajnos a nép nagy része már a birodalom kezében volt, vagy meghalt. Már épp indult vissza az utolsó transzport, amikor Lelaan megérzett valamit. Egy gyermek síró hangját hallotta, érezte a félelmét, s azt is, hogy nagy veszélyen van, segítséget kért, nem szavakkal, érzésekkel.
- Egy gyermeket érzek itt a közelben, egyedül van, és fél. Vissza kell mennem érte Karas. Ha itt hagyjuk biztosan megölik. Te vidd a túlélőket a hajókra, majd utánatok megyek. – A mester az erőre hagyatkozott, ami azt sugallta neki, hogy menjen vissza.
- Mester én is veled tartok, a pilóta majd visszaviszi a transzportot a hajókra. – Karas kardoskodott, de a mester megrázta a fejét.
- Néha a nagyobb jóért áldozatokat kell hoznunk. Ez az én döntésem, s ez most nem kérés, hanem mint a mestered utasítalak rá, hogy térj vissza a transzportal. – A mester nem tűrt ellenvetést és egy ügyes mozdulattal kiugrott a transzport hajóból egy sziklára.

Egy közeli kis városba érkezett, ahol a rohamosztagosok házról házra járva tisztogattak vagy begyűjtötték a rabszolgának valót. Loneig mester követe az erő útmutatását és elért egy házhoz. A birodalmiak már csak pár utcasaroknyira jártak. A ház ajtaja be volt reteszelve, amit a mester egy fénykardvágással megoldott. Bent nem volt senki, legalább is látszólag. Behunyva a szemét Lelaan elindult a félelem forrásának irányába. Lehajolva a padló egy részén, gyereksírást hallott meg. Egy jól elrejtett kis üreget talált a padló alatt ahová a csecsemőt rejtették el, feltehetően a szülei. A fiúgyermek alig néhány éves lehetett, talán három. A mester igyekezett megnyugtatni a csecsemőt és közben magához vette, hogy valami módon kijuttassa mindkettőjüket a bolygóról. Fél kézzel magához vette a csecsemőt a másik kezében pedig türkiz fénykardját tartotta. Kilépett a házból és azon gondolkodott, hogy elköt egy birodalmi hajót, amivel átjuthatnak a blokádon, vissza Coruscantra. A város szélén meglátott egy kisebb birodalmi űrsiklót, ami pont megfelelne a célnak.
– Álljunk meg, valami nem stimmel. – A mesternek rossz előérzete volt. A birodalmi hajót senki sem őrizte, vagyis néhány elesett birodalmi hevert a hajó körül. A hajóból pedig Firrerreo túlélők kukucskáltak ki. A komlinken megszólalt Karas hangja.
- Mester, sikerült egy hajót szereznem és találtam pár túlélőt még. Kérlek menekítsd ki őket! – az adás szakadozni kezdett. Lelaan eltette a fénykardját és a komlinket vette kézbe.
- Karas hol vagy? Érted megyek a siklóval. Karas?! – Egy ideig semmi válasz, majd egy elhaló hang.
- Sajnálom mester, hogy nem engedelmeskedtem. Azt hittem meg tudom oldani. A nagyobb jóért áldozatokat kell hozni. – még pár fénykardcsapás hallatszott a komlinkben majd megszakadt az adás. Ebben a pillanatban a mester felkiáltott.
- Neeeem! – Érezte, pontosan tudta, hogy a tanítványa meghalt. A köztük lévő kötelék megszakadt, egy pillanat alatt. Közeledő birodalmiakat látott, így gyorsan beszállt a siklóba, majd beült a pilótaülésbe. Lelaan a könnyeivel küszködött miközben felszállt. Egy vörös fénykardot pillantott meg odalent és egy sötét oldali erőhasználót. Ott feküdt tanítványa élettelen teste a Sith közelében. Csak feltételezi, hogy Sith lovag vagy mester lehetett, hiszen a tanítványa kiváló kardforgató volt, aki legyőzte nem lehetett gyenge ellenfél. A látottak után fájdalom és a harag járta át a mestert miközben a csecsemőt az egyik menekültre bízta, amíg ő a tűzgyűrűből kivezette a gépet. Utolsóként ért át a blokádon és repült be az egyik nagyobb Köztársasági cirkálóba.

[„Irány Coruscant”]

Nemsokkal ezután visszatértek Coruscantra. Későn érkeztek, csupán néhány túlélőt tudtak megmenteni. Lelaan átadta a túlélőket a köztársaságiaknak, akik ellátták a sebeiket és segítettek nekik új otthonra lelni. A gyermeket megához vette és elvitte a Jedi templomba. Egyelőre az óvodai részlegnél helyezte el, ahol szakképzett dajkák foglalkoztak vele, és a többi már ott lévő csöppséggel. A mester lehajolt a csecsemőhöz.
- Szomorú nap ez a mai, mindkettőnknek. Te elveszítetted a családodat, a népedet, az otthonodat. Én elveszítettem a tanítványomat és sok jó harcost. Talán itt új otthonra lelsz majd. Légy erős, mutasd meg, hogy nem volt hiábavaló a mai áldozat. Az erő legyen veled! – A mester a dajkákra bízta a fiút, majd kérte, hogy végezzék el rajta az erőérzékenysége teszteket. Loneig mester ezután beszámolt a tanácsnak a küldetésükről, veszteségekről.
Ez a nap tényleg szomorú volt a Köztársaságnak, a Jedi rendnek és az egész Firrerreo fajnak. Másnap Lelaan visszatért a dajkákhoz, hogy megkérdezze az eredményt. A vezető ápoló odalépett a mesterhez, hiszen már várták az eredmény miatt.
- Loneig mester elkészült a vizsgálat, amit kértél. Úgy tűnik, hogy fogékony az erőre. – A mester bólintott és megköszönte, s mikor a dajka elment újra a kisdedhez lépett.
- A jelek szerint talán egy nap igazi Jedi lovag lehetsz. Ne hozz rám szégyent kölyök! – Rámosolygott a fiúcskára, aki most nyugodtan feküdt az ágyában, s visszamosolygott a mesterre. Lelaan ekkor sarkon fordult és indult kifelé a dajka részlegről, amikor a vezető ápoló megállította.
- Loneig mester, ez a holoprojektor a gyermekkel együtt volt, a ruhájába volt göngyölve. – A mester átvette a holoprojektort majd távozott. Másnap újra bejött és odalépett a vezető ápolóhoz.
- A Firrerreo gyermek neve legyen Rol-Den Laron. – Se többet se kevesebbet nem mondott a mester. A nővér bólintott majd ezzel a névvel vették fel a csecsemőt az adatbázisba. A mester megtartotta a holoprojektort, de senkinek nem szólt róla semmit sem.

[„Kezdeti lépések”]

Rol-Den, röviden csak Den a Jedi templom óvodájában szépen cseperedett a többi padawan jelölttel. A gyermekek szintjének megfelelő feladatokkal oktatták őket, ideérkezésük után szinte azonnal. Ezek nem voltak túl bonyolult feladatok, csak olyanok, amiket 3-5 éves erőérzékeny gyerekek képesek megtenni. Apró golyócskák lebegtetése az erővel, a kövek mozgatása az erő segítségével. 4-5 éves korukban már játékosan, de elkezdik őket a Jedi kódex alapjaira tanítani. Ez magában foglal könnyed elméleti órákat és enyhe erőhasználati képességek gyakorlását. Ezt egészíti ki a mozgáskoordinációt javító testnevelő órák és a meditációt gyakorló szellemi természetű órák. 4 évesen Den-t beosztották egy csoportba, ami hét fős volt és a Seda csoport nevet kapta, mivel a csoport mentora Naala Seda mester volt. Den valahogy mindig különc volt egy kicsit. Nem, nem volt rossz gyerek, vagy eleven, egyáltalán nem. Nagyon nyugodt és engedelmes volt, már-már túlságosan is. Ha azt mondták neki egy óráig meditáljon, akkor ő kettőig csinálta. Úgy érezte, hogy nagyon meg kell feleljen a rendben, hiszen az életével tartozik a Jediknek. 5 évesen megkapták az első gyakorló fénykardot, amivel megkezdődött a szemet eltakaró sisakban, gyakorlógömb általi gyakorlás. Ez felkészíti majd őket arra, hogy ne a fizikai érzékszerveikre hagyatkozzanak, hanem képesek legyenek az erő használatával megérezni a támadás helyét és annak kivédését. Den szorgosan gyakorolt, s mivel a csínytevésekből kimaradt ezért a csoport különc tagja maradt. Szoros barátságot nem sikerült kialakítania egészen 6 éves koráig. Ekkor egy másik csoportból valami oknál fogva átkerült egy Twi’lek lány, akinek szép megjelenése és zöld színű bőre volt és úgy hívták Dorlinor. Elég heves természetű volt, s emiatt a csoport központi figurája lett. Sokszor letolta Den-t amiért mindig mintagyerekként viselkedett. Eleinte nem nagyon szimpatizáltak, majd fél évig szinte ellenségeskedés folyt közöttük, pontosabban Dorlinor részéről nyilvánult ez meg.

[„Váratlan barátság”]

Den egyik este nyugtalanul aludt és amint álmosan forgolódott az ágyában megpillantotta amint Linor a Twi’lek lány kisettenkedik a hálókörlet ajtaján. Maga sem tudja miért, de utána ment, lopakodva. A lány könyvtárteremig settenkedett, ahol egy terminálnálnál kezdett el babrálni. Den csak távolról figyelte a történteket. Léptek zaja hallatszott, s olyan kevés ideje maradt Linor-nak reagálni, hogy a terminált nem tudta kikapcsolni, elbújt a sarokban, egy függöny mögött. Egy templomőr volt, aki épp erre járt és megpillantotta a bekapcsolt, fényes terminált. Odalépett a terminálhoz és megvizsgálta, hogy mi történt rajta. Gyors átfutás után felismerte, hogy információt akartak lekérdezni, de engedély híján ez nem sikerült. Elkezdett a terminál körül keresgélni, miközben végig a fénykard bekapcsolóján tartotta az egyik kezét. Nem tudhatta, hogy behatolók, vagy valami egészen más lehetett a terminál bekapcsolásának előidézője. Már épp közeledett a függönyhöz, amikor Den előlépett a rejtekéből és az őr felé kiáltott.
- Én voltam! – Kiáltott az őrnek, mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog. Az őr megfordult és nem húzta el a függönyt. Meglátva az ifjú tanoncot, fénykardját az odalára tette, mégis szigorú tekintettel lépett oda hozzá.
- Mégis mit csinálsz itt ilyen későn? – Karbatett kézzel figyelte a megszeppent fiút.
- Hogy hívnak és kinek a csoportjában tanulsz? – Az őr kérdéseire Den engedelmesen felelt.
- Rol-Den Laron vagyok és Seda mester csoportjában tanulok. – Az őr komor pillantásokat vetett a fiúra.
- Mit szerettél volna megnézni a terminálon? – Den egy darabig gondolkozott, hogy mit is találjon ki, majd végül megszólalt.
- Meg szerettem volna nézni a feljegyzést arról az időről, amikor elhoztak a szülőbolygómról a Firrerre-ről. – Az őr szemöldöke felkúszott, majd megfogta a fiú kezét és visszacitálta a hálókörletbe és beküldte aludni. Linor ezek után vissza tudott settenkedni észrevétlenül. Aznap este nem keltette fel Den-t, csak elgondolkodott rajta, hogy miét segített rajta a fiú, amikor nem lett volna rá oka. Másnap Seda mester elbeszélgetett Den-el és megkapta a büntetést is. Den nem árulta el, hogy nem ő volt a kiszökő diák, így csak egyedül kapott büntetést. Linor odament Den-hez akinek fél lábon kellett egyensúlyoznia egy dobogón.
- Miért csináltad? Miért nem mondtad el, hogy én voltam? – A lány szinte felháborodva kérdezte a fiút, nem értve, hogy az miért tolt ki saját magával. Den elmosolyodott a kérdésen miközben az egyensúlyával küszködött.
- Egy csoporthoz tartozunk, ki kell állnunk egymásért. – Válaszolta kissé szégyenlősen. Titkon tetszett neki Linor jelleme, határozottsága, annak ellenére is, hogy eddig a viszonyuk nem volt túl harmonikus.
- Neked elment az eszed! – Linor mérgesen ezeket a szavakat vágta a fejéhez, majd elviharzott. Ezután a viszonyuk nem volt ellenséges, amolyan tűzszünet alakult ki. Pár nappal később az egyik társuk kötözködött Den-el, aki szokásához híven nem nagyon vágott vissza. Linor avatkozott közbe és hevesen kalimpált a kezével, olyan fellépéssel, hogy a másik fiú, aki szemtelenkedett Den-el azonnal elcsendesedett.
- Ha valaki piszkálni meri ezután Den-t annak velem gyűlik meg a baja! – Mérgesen pillantott körbe a többieken, akik nem nagyon mertek a lánnyal vitatkozni. Ezután az alkalom után senki sem piszkálta többé Den-t. Kettejük között pedig szoros barátság alakult ki. Linor volt a kezdeményező, vezető típus, kissé hirtelenkedő, improvizáló. Den megfontoltabb típus volt, logikusan, racionálisan gondolkodott, így egymást ki tudták segíteni, amikor arról volt szó. Úgy tíz évesek lehettek, amikor egy női Twi’lek mesternek megtetszett Linor kezdeményező, koránál érettebb gondolkodása és vezető stílusa. Kiválasztotta magának, mint padawant. Mindketten örültek annak, hogy egyikük ki lett választva, de kicsit szomorúak is voltak, hogy nem lehettek annyit együtt, mint korábban.

[„Kiválasztás”]

Újabb két szorgos év telt el, de senki sem jelentkezett Den-ért mint padawanért. Már 12 éves volt és azon gondolkodott, hogy mit ronthatott el, pedig mindig példamutató és szinte makacsul kitartó volt minden feladatban. Egyik nap váratlanul megjelent Loneig mester.
- Rol-Den Laron, mit szólnál, ha tanítványomul fogadnálak? – A mester vigyorogva tette fel a kérdést, mégis feszültnek tűnt, mintha valami aggasztaná. A kis Den meg sem tudott szólalni a meglepetéstől.
- Nagyon, nagyon megtisztelő lenne Loneig mester. – Az ufjú végül kibökte a választ. Ezt a szándékát Loneig mester már ezt az alkalmat megelőzően a tanács elé tárta, akik jóváhagyták, hogy a tanítványává fogadja Den-t. Az a hír járta, hogy amióta az előző tanítványa tragikus körülmények között meghalt, azóta senkit sem fogadott tanítványául. „Miért pont én? Miért pont most?” Tette fel magának a kérdést a kis Den, de erre akkor még nem tudott válaszokat.

Loneig mester nagyon szigorúnak bizonyult. Kifejezetten pallérozta Den érzéseit, különböző próbáknak kitéve őt. Szigorú gyakorlást és elméleti ismereteket tanított és követelt meg. Ha Den hibázott, akkor még több gyakorlás következett. Amikor Linorral találkoztak mindig jókat beszélgettek, de azt sosem tudták megérteni, hogy két mester hogyan lehet ennyire különböző, mivel Linor mestere sokkal türelmesebb és kedvesebb volt. Den hiába próbálta a legjobbat nyújtani, a mester annál keményebb volt. Olyan érzése támadt mintha valami kiképzésen lenne, valami nagyon komoly feladatra, de végül nem történt semmi ilyen, legalább is úgy nézett ki.
Den 13 éves volt, amikor mestere elvitte a Kazoom bolygóra. Egy barlangra mutatott, hogy a tanítványa menjen be.
- Mester, mi vár ott rám? – Kérdezte kissé aggódva Den.
- Egy kristály, találd meg az erő segítségével. – Csupán ennyi volt a válasz, semmi több. Den bement a barlangba, ahol szörnyen sötét volt és a szag is olyan áporodott volt. Behunyta a szemét és igyekezett koncentrálni. Az erő elvezette egy nagyobb csarnokba. A csarnokban volt egy hatalmas tó befagyva, középen. Den megpróbált rálépni, de az azonnal repedezni kezdett a lába alatt. Már eltelt egy óra is amíg tanakodott, hogy miként tud átjutni rajta, de sehogyan sem sikerült. „Ó Linor, bárcsak itt lennél, te tudnád, mit kell tennem!”. Den szomorú volt, de aztán eszébe jutott valamit. Mindig megfontolt volt és nem elhamarkodott, és eszébe jutott, hogy Linor sokszor gyorsan és hirtelen cselekszik, rábízva magát ez erőre. Den behunyta a szemét és elkezdett futni a jégen. Az majdnem beszakadt alatta, de mivel gyors volt így még éppen elbírta. A tó közepén megpillantott egy zöld fényforrást. Közelebb menve egy kristály volt, de be volt ágyazódva egy sziklába. Sehogyan sem tudta kiszedni onnan. Ekkor kinyújtotta a kezét és koncentrált. Enyhe remegés futott végig a sziklán, mire Den még jobban koncentrált. A szikla beleremegett, bár még ez is kevésnek bizonyult. Másik kezét is kinyújtva, újra az erőre hagyatkozva végül kirepült a zöld kristály, a kezébe. Futva szaladt vissza mesteréhez, aki már kissé türelmetlenül várta a fiút.
- Nos, mit találtál Den? – puhatolózott a mester, mire a fiú megmutatta a zöld kristályt.
- Szép darab. Ugye tudod mit jelent a zöld szín? – Loneig mester kérdőn néz tanítványára, Den pedig csak hümmög, nem tudja a választ.
- A zöld szín azt jelenti, hogy az erőhasználatban fogsz jeleskedni. Ezért a lézerkard vívást még keményebben fogjuk gyakorolni. – Den így örült is meg nem is, tudta, hogy újabb kemény évek következnek. Nagyjából két hónap alatt sikerült tökéletesen összeraknia a saját fénykardját, az erő segítségével.

Úgy 15 éves lehetett amikor a mester feltett egy kérdést.
- Tudod, hogy miért a III. formát tanítom neked? – Den szerette volna rávágni a választ, hogy a mester ezt a technikát tudja, de nem tette, gondolta, hogy valami más oka lehet. Ezért megrázta a fejét.
- Ez egy védekező stílus. Akkor fejlesztették ki, amikor elterjedtek a lézerfegyverek. Minimális erőbefektetéssel lehet vele védekezni. Ki kell használni az adandó alkalmakat és megvárni, míg az ellenfél hibázik. Néhányan túl deffenzívnek tartják, viszont egyszer, régen élt egy Jedi mester, aki tökéletesen elsajátította a III. stílust, és senki sem volt képes legyőzni őt. A V. stílussal ötvözte, ami a testi erőfölényre és támadásra épít. Képes volt vele legyőzni, egy nálánál erősebb és képzettebb Sith-et, majd később saját tanítványát is, aki átállt a sötét oldalra. Öreg korára is félelmetes kardforgató hírében állt, s csak úgy győzték le, hogy azt Ő akarta. Egy cél érdekében áldozta fel magát, nem győzték le párbajban, s ekkor eggyé vált az erővel. – Szomorú kimondani, de talán ez volt az eddigi legőszintébb beszélgetésük, vagyis a mester most mutatkozott a legbarátságosabb formájában. Den megértette a lényeget, s a III. forma szorgos gyakorlója lett, majd próbálta vegyíteni az V. stílussal.

[„A képességek próbája”]

- Úgy tizenhat éves lehetett, amikor már egy éve dúlt a Jedi-Mandaloriai háború. Közös küldetésen voltak Linorral és annak mesterével. Két mester és két tanítvány. A frontvonaltól távolabb landoltak hajójukkal. Nem volt cél a harcokba való becsatlakozás, szigorúan a sebesültek elszállítása volt a feladatuk. Már épp bevitték az összes sebesültet az egészségügyi szállítóhajóba, amikor egy csoport Mandaloriai harcos támadt rájuk. A Sefu klán ádáz harcosai voltak, akik végezni akartak minden sebesülttel. Loneig és Cernon mester elszakadtak tanítványaiktól a harcok közben. Den kifogott egy képzett fejvadászt, aki háti rakétával kikerülte a kardcsapásokat, ám annál inkább zúdította a lövéseket az ifjú tanítványra. Den most először érezte, hogy az élete veszélyben van. Ez nem gyakorló lövedék volt. Ha eltalálja, akkor bizony meghal. Ahogy tanulta igyekezett kivédeni a lövéseket és megpróbálta azt visszairányítani a feladóhoz, ám a fejvadász ügyesebb volt és félrerepült a visszavert lövések elől. Den kétségbeesetten küzdött a túlélésért, amikor meglátta, hogy Linor bajban van, nem sokkal messzebb tőle. Felfogta, hogy csak, akkor tud segíteni neki, ha legyőzi saját ellenfelét. Úrrá kellett lennie a félelmein, pont úgy, ahogy a mestere, már-már szadista módon belé nevelte azt. Összpontosított és egy váratlan hárítás után felugrott a levegőbe. Tervei szerint a fegyvert célozta meg, a fejvadász viszont félrerepült és deréknál pontosan ketté vágta. A fiú zavarodottan esett talpra a földön a támadás után. Kioltott egy életet, először, egész életében. „A Jedi nem öl, a Jedi kegyelmes…” mondogatta magában, amit tanítottak neki, de ez most nem segített. Össze kellett szednie magát, hiszen Linort két ellenfeléből még egy mindig veszélyeztette. Gyorsan odarohant hozzá és az egyik támadóját le is foglalta. A csetepaté végére sikerült elkergetni a támadókat, minimális veszteséggel. A két ifjonc életében először öltek, nem szándékosan és nem ártó célból, mégis megtörtént, átestek a tűzkeresztségen.
A későbbiekben több küldetésen is együtt vettek részt, mármint a mestereikkel közösen. Linor kék fénykardja árulkodott vívó tudásáról, Den pedig az erőhasználat terén jeleskedett, bár kardforgatónak sem volt utolsó.

[„A test próbája”]

Két év telt el az első éles küldetésük óta, s most aggasztó híreket hall a frontvonalról. Linor és mestere csapdába kerültek, a túlélésük esélye igen csekély volt. Den bármennyire fegyelmezett és engedelmes volt, ez a hír mélyen megrázta. Félt, nem akarta elveszíteni a legjobb barátját. Életében másodszor megszegte a szabályokat és beült egy hajóba, amivel Coruscant-ból a Mandalor bolygóra ment. A gépét a légkörbe lépés után súlyosan eltalálták, s katapultálnia kellett nem túl messze a bekerített Jediktől. Nem volt túl jó pilóta, csupán az erőre hagyatkozva voltak jó reflexei. Linor, ő volt a pilóta, remek érzékkel harcolt földön és levegőben. Den katapultálás utáni földet érésekor nyomban az utolsó ismert pozícióhoz ment, ahol a bekerített Jedi csoportot sejtették meghúzódni. Egy hegymélyi barlangban bújtak meg, amit körbezártak a Mandaloriaiak. Az egyik harcost elkapta egy bokornál és leütötte. Felvette a ruháját és bement vele a barlangba. Az erő segítségével sikerül megtalálnia a bonyolult barlangrendszerben a megmaradtakat. Levette a sisakot és nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta Linort. Életükben ezen kevés alkalom egyike volt, amikor megölelték egymást.
- Hogy vagytok Linor? nagyon aggódtam miattatok. – Den nem tudja leplezni aggodalmát.
- Azt hittem Coruscanton vagytok. - Linor csodálkozva néz a fiúra.
- Igen, ott voltam, de eljöttem. Hallottam, hogy elkel a segítség. – Linor nagyon megdöbben. Tudja, hogy a fiú szabályt szegett miatta, de akkor is nagyon örül, hiszen érte tette, miatta jött el ide. újra megölelik egymást, majd Den és Linor csatlakozik a többi Jedihez akik a barlangban maradtak. Fogytán volt a készletük és a Mandaloriaiak egyre közeledtek. Három nappal később elérkezett a döntő ütközet. Egy barlangjárat végében találták magukat, ahonnan nem volt kiút. A barlang végében egy 50 cm átmérőjű lyuk keletkezett. A menekítés ezen a kis lyukon keresztül érkezett, a hegy külső részéről. Ezzel csak egy probléma volt. A lyuk keskeny volt és annyi idő nem volt, hogy mindenki kibújhasson rajta. Valakinek fel kellett tartania a támadókat, míg a többiek kimenekülnek. Den megfogta Linor karját és visszahúzta, maga mögé utasítva a lányt.
- Menjetek, én mögöttetek leszek. – Linor nem volt buta, tudta, hogy a fiú fel akarja tartani a támadókat és meg akarja menteni. Először és utoljára olyat tett, amit sosem gondolt volna.
- Nem, ezt nem engedhetem! – Búcsúzóul megölelte Den-t, majd egy erőlökéssel a lyuk felé repítette a fiút. A tekintetük még utoljára egyesült, vegyült a szomorúság, szerelem és félelem érzése. Linor egy utolsó kedves mosollyal búcsúzott, majd fénykardjával a mennyezetbe vágott, ami leomlott mellette.
- Linor ezt nem teheted! Nekem kellene ott lennem! – A fiú erőtlenül, a könnyektől megtörve, fájó szívvel öklözte a köveket, amiken nem tudott túljutni. A megmaradt Jedi-k erővel magukkal hurcolták Den-t aki egyszerűen nem tudta elhagyni a barlangot saját akaratából. Akkor értette meg, hogy egész eddigi életében szeretett, szeretett egy lányt, aki viszont szerette, de mire az érzés megfogant bennük, már el is veszítette. Den tudta, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. Sosem tudta meg mi történt Linor-ral ezután. Valahol még reméli, hogy a lány túlélte, de ez halovány remény, mivel a rend ajtaján soha nem kopogtatott ez után, hogy „itt vagyok túléltem”. Talán elfogták és most fogoly, de lehet, hogy meghalt,ez sosem derült ki. Den-t a kihágásáért majdnem kicsapták a rendből, ettől csak mestere Loneig szorgos győzködése mentette meg, amit a tanács irányában folytatott. Hónapok teltek el mire Den újra képes volt küldetésre elmenni. Loneig a maga szigorával, de hatásosan érte el nála, hogy úrrá legyen az érzésein. A fiú, ekkor megfogadta, hogy soha többé nem engedi az érzelmeit hullámzani. Még fegyelmezettebb és céltudatosabb lesz, mint eddig, és csak arra koncentrál, hogy Jedi lovag lehessen, az erőt használva mások megmentésére. Egy évbe is beletellett mire teljesen túl tudta tenni magát a múlton, és innentől már teljesen átadta magát az erő világos oldalának szentelve az életét.

[„A bátorság és szellem próbája”]

19 éves korában még javában folytak heves harcok a Birodalom és a Köztársaság között. A Mandaloriai háború sok Jedi életet követelt, de ennek ellenére segítették a köztársaság erőit. Loneig mestert és már felnőtt korú padawanját egy rejtélyes küldetésre küldték. Egy kisebb fregatt osztályú hajóval megközelítettek egy elhagyatottnak tűnt Birodalmi cirkálót. A letapogatók nem érzékeltek életjeleket a cirkáló fedélzetén. Lelaan és Den egy 12 fős Köztársasági csapat élén landoltak a cirkáló dokkjában. Mestere óvatosságra intette tanítványát és a katonák felét rábízta. Külön váltak, hogy kiderítsék mi lehet az oka az elhagyott cirkálónak. Den a csapatával a reaktorközpont felé haladtak. Látszólag semmi akadályba nem ütköztek, s a velük tartó asztrodroid szépen nyitotta a lezárt ajtókat. A reaktorteremben minden rendben volt, nem látszott sérülés vagy más meghibásodás. Amint az egyik katona a konzolhoz lépett egy felvillanó vörös lézerkard oltotta ki az életét. Váratlanul tört rájuk egy Sith lovag. Az alig féltucat katona azonnal megpróbálta lelőni, de egyik hullott el a másik után, míg végül csak Den és a vörös kardos Sith maradtak. A sötét erőhasználó nem szólt egy szót sem, csak fölényesen rátámadt az ifjú padawanra. Den a III. stílust képviselve serényen védekezett. Talán pont e miatt húzódott el a harc picit, mert a védelme erős volt, viszont egyértelműen látszódott minden kardcsapásból, hogy a Sith sokkal képzettebb nála. Amint egyre fáradt, érezte, hogy közeledik a vég. Az asztrodroidot is szétvágta ellenfele, az ajtót pedig nem tudta kinyitni Den, hogy kimenekült volna. A reaktorterembe volt zárva halálos ellenfelével. Az idő múlását nem érezte csak a túlélésre koncentrált. Próbált komlinken segítséget kérni, de valami zavarta a kommunikációt. A harc vége felé kiütötte kezéből a kardot a Sith, s csak pár méternyire állt meg Den-től, a vékony hídon, ahol harcoltak. Den a fáradtságtól térdelő helyzetben várta, hogy lesújtson rá a Sith harcos. A sötét lelkű harcos gúnyos mosolyra húzta ajkait.
- Mik az utolsó szavaid Jedi? – Kérdezte felé tartva a lézerkardját. Den behunyta szemét és lelkét harmóniába hangolva felkészült, hogy egyé váljon az erővel. Ekkor egy váratlan ötlet pattant ki a fejéből. Lézerkardja a Sith mögött helyezkedett el. Den felemelte két kezét, mintha megadná magát, a másik pedig fojtogatni kezdte.
- Soha ne becsülj le egy fegyvertelen Jedit! – Nem tudta sikerül e, de megpróbálta, miközben a fulladással küszködött. Az erővel megfogta a fénykardját és maguk felé rántotta. A Sith ezt nem látta, s felemelte lézerkardját, hogy levágja Den fejét. Ekkor a bordái között a szívén áthatolt egy zöld penge. Olyannyira elbízta magát, hogy nem feltételezte, hogy a padawan ilyen hamar oda tudja rántani a lézerkardját. A Sith pillantásából meglepettség és megvetettség látszódott, még mielőtt elejtette a fénykardját ami kikapcsolva élt földet, s hamar követte élettelen gazdája teste is. Den nem érzett győzelem mámort, sem káröröm nem töltötte el. Egyszerűen csak védekezett és az erőre bízta magát. Fellélegezve a fojtogatás után próbálta kifújni magát. A komlink még most sem működött. Ekkor robbanás rázta végig a hajótestet, valahol a raktérből. Den nyomban elindult a raktér felé, sajnos elég lassan mert szó szerint át kellett vágnia magát az ajtókon. Mire odaért a raktérhez szinte minden lángokban állt. Mestere Loneig ott feküdt sebesülten a padlón.
- Mester! – Den gyorsan odaszaladt mesteréhez, hogy megnézze, hogy van.
- Itt van! Itt van a mester! Segíts fel! – A fiú nem értette milyen mesterre célzott tanítója. Miután felállította, a fiú felé fordult.
- Itt az ideje, hogy befejezzük a képzésed Den. Az érzéseidet kitűnően uralod. Most érkezett el a pillanat. Erre készítettelek fel, ezért fogadtalak tanítványommá. – Lelaan zihálva kezdett magyarázkodni.
- Érted már miért voltam olyan kemény veled? Miért voltam rideg és érzéketlen? Felkészítettelek, hogy beépülj a Sith rendbe, csak meg kell ölj hozzá, és a Sith mester, itt a hajón, a tanítványává fogadhat téged. – Den értetlenül pislogott.
- Mester ezt nem tehetem! – Lelaan megrázta a fejét.
- Azért választottalak mert mindig engedelmes voltál, mindig teljesítetted a parancsokat. Teljesítsd hát ezt is! Nem győzhetjük le a Sith rendet csak belülről. Én már idős vagyok hozzá, de téged erre képeztelek ki, képes vagy rá! – Lelaan erősen győzködte Den-t akin újra eluralkodtak az érzések.
- Mester én ezt nem tehetem meg! – Szörnyen marcangolták belső érzései az ifjút, akit saját mestere kért meg, hogy végezzen vele és legyen Sith, hogy belülről pusztítsa el a sötét rendet.
- Közös a múltunk Rol-Den. A szüleidet egy Sith lovag ölte meg, akárcsak az én családom. Tessék itt van a holoprojektor amit veled találtam csecsemőkorodban. – Átadva a több mint 19 éves eszközt Den lejátszotta a rövid holoüzenetet amit a szülei vettek fel. Az édesapja és az édesanyja látszódtak rajta, elmondták, hogy mi a neve és, hogy ők a szülei. Reménykedtek, hogy ez a holoüzenet nem kerül a kezébe, csak akkor, ha valami nagyon rosszul sülne el. A háttérben fénykardcsapások hangja hallatszott. Apja végül csak ennyit mondott: „Gyere Serin, mennünk kell, el kell csaljuk a sötét Jedit. Szeretünk fiam!”. Itt ért véget a felvétel. Den könnyekre fakadt amint megnézte a felvételt. Átvette mesterétől az egyetlen emléket szüleiről és múltjáról.
- Érted már Den? Téged és engem is egy magasabb cél vezérelt. A múltad képessé tesz, hogy megtedd. Éleszd fel a dühöd a Birodalom ellen és ölj meg! – Den felállt és egyszerűen azt érezte, hogy minden széthullik körülötte. Megértette a mestere szavait, s felemelte a fénykardját, hogy megtegye. Ekkor Linor emléke idéződött fel benne, s mintha ott állt volna mellette, éppen csak megérinteni nem tudta. A lány csupán megcsóválta a fejét majd eltűnt a látótérből. Den fénykardja erőtlenül csapódott a földre.
- Nem tehetem mester. Lezártam a múltam, nem lehet ez az egyetlen megoldás. Meghalok, ha kell, de azt nem Sith-ként teszem, hanem Jedi-ként, aki mindvégig kitartott abban, amiben hitt. – Mestere feltápászkodott majd felvette a fiú zöld lézerkardját, s szabad kezével megmarkolta a ruháját.
- A nagyobb jóért néha áldozatokat kell hozni. Fogd a fénykardom! – Lelaan egy mozdulattal a fiú kezébe adta a türkiz színű, egykezes fénykardját.
- Ez a fénykard a mesterem mesteréé volt. Nagyon régi és nagyon értékes, nálad megbecsült helyen lesz. – Den értetlenül vette át mestere fegyvereit.
- Látom rajtad, hogy szilárd vagy, akárcsak gyerekként. – Mélyen a tanítványa szemébe nézett, talán először látszott büszkeség a tekintetében a fiú iránt.
- Egy dolgot kérek tőled. Ne így emlékezzenek rám. – Den nem értette mire gondol Lelaan, de bólintott. A mester ekkor egy erőlökéssel ellökte padawanját, majd utána kiáltott.
- A nagyobb jóért, áldozatokat kell hozni! Menj, menekülj ki egy mentőkabinban, addig feltartom a másik Sith-et. Az erő legyen veled! – Lelaan elszorult szívvel, de a lángok fölé ugrott egy vékony hídra, ami a vezérlőterembe tartott. A híd túloldalán egy vörös vénykard villan fel. Den a heves lángok miatt képtelen volt utána ugrani. Összeszedve minden erejét futott, futott az életéért, futott, hogy mestere áldozata ne legyen hiábavaló. Elért egy mentőkabint amibe beszállt és kilőtte magát a lángokban álló cirkálóról. A kabinban ülve újra lepörgette az egész életét és képtelen volt elhinni, hogy mestere egész végig erre készült. Nem, nem haragudott rá, azok után sem, hogy megtudta mindkettőjük szüleit Sith-ek ölték meg. Megértette mestere cselekedetét, noha nem értett ezzel egyet. A türkiz fénykard színe világlott fel a kabin ablakában, amint a Köztársasági fregatt elfogósugara be nem húzta a mentőkabint. Nem sokkal ezután a cirkáló darabokra hullott. Sosem derült ki, hogy mi célja volt a két Sith-nek az üres cirkálón, sem arra nem derült fény, hogy Lelaan mester letért a Jedi útról. Den megőrizte a mestere titkát, s a templomban úgy emlékeztek meg róla, mint hűséges Jedi mesterről. A megemlékezésen gyújtott lángok fényében a tanítvány végül megbékélt a múltjával, ami oly sokáig feledésben volt. Megtanulta feldolgozni a nehéz helyzeteket, s megtanult úrrá lenni az érzésein.

[„Felavatás”]

A temetési ceremónia után a Jedi tanács összeült. Fél órás tanácskozás után hívatták Den-t. A nagymester középre állíttatta a fiút.
- Ifjú Rol-Den! Bár fiatal vagy még és bizonyosan van mit tanulnod, ám a mestered jól felkészített. Lelaan nem taníthat tovább, eggyé vált az erővel. A tanács nem rendel újabb mestert feléd. Úgy látjuk elérkezett az időd, hogy önálló lábra állj. Bizonyítottad elszántságod, erőd, hűséged, s ennélfogva a rám ruházott tisztségemnél fogva kinevezlek a Jedi rend lovagjává. -  A nagymester kivonta fénykardját és levágta a padawanok növesztett tincsét és Den kezébe adta. A tanács mesterei mind kivonták a kardjukat és a fiú felé tarották, némán szótlanul. Den nagyon megszeppenve állt a tanács előtt. Megértette, hogy most már egyedül kell boldoguljon. Felelősséggel ruházták fel, amit nem utasíthat el. Den enyhén meghajtotta fejét, kifejezve, hogy elfogadja a tanács döntését és kinevezését, majd a ceremónia végén némán hagyta el a termet. A tanács még úgy látta jónak, hogy korára való tekintettel váljon kicsit érettebbé mielőtt tanítványt fogad maga mellé.

[„Felkészülés”]

Úgy látta jónak Den is, hogy még sokat kell fejlesztenie tudását, ezért a következő 3 évet a templomban töltötte, gyakorolt, tanult a tapasztalt mesterektől. Sokat kutatott a könyvtárteremben is és a Jedi holokronok között, már amikhez hozzáfért. Igyekezett fejlődni vívástechnikáját illetően, s törekedett rá, hogy a III. forma lelkes és gyakorlott használója legyen. Ezalatt az idő alatt sikerült olyan erő képességeket kifejlesztenie, amik a későbbiekben nagyon hasznosnak bizonyulnak majd. 22 évesen már a tanács is engedélyezte, hogy ha szeretne, lehet saját tanítványa, hiszen minden készségben és tudásban sokat fejlődött lovaggá avatása óta.

…Végre felkészültem, lehet saját tanítványom! Nagyon örültem a hírnek, amit a tanács közölt velem. Egyben felelősség is, hogy jó tanítványt képezzek, így nagyon komolyan vettem ezt a részét a tanításnak. Lementem a fiatalokhoz és nézelődtem, mint valami vevő a piaci portékák között. Megragadta a tekintetem egy wookiee fiúcska. Olyan 9-10 éves lehetett és kicsit magamra ismertem benne. A napok alatt úgy vettem észre, hogy kicsit ki van rekesztve a csoportjában, csak ő azért mert nagyobb és erősebb volt, fizikailag mint a többiek, ezért sok mindent erőnek erejével rendezett le. Két dolog miatt döntöttem mellette. Az egyik az volt, hogy makacssága és erőszakos jelleme miatt egyik mester vagy lovag sem akarta tanítványául fogadni. Másodsorban wookiee volt, ami azt jelenti, hogy azon ritka tagja a fajának akik erőérzékenyek, ez nagyon-nagyon ritka. Úgy gondoltam, hogy legyen Ő a tanítványom. Ezért a tanács előtt kérvényeztem, hogy a tanítványom lehessen. Bár nem értették miért választottam, elfogadták a döntésemet és engedélyt adtak a tanítására. Bowbybberk, rövidebben, ahogy szólítani szoktam Bow, ekkor 10 éves volt. Kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy nem beszéltem a wookiee nyelvet, így eleinte protokol droid segítségével kommunikáltunk, majd nagyjából egy év alatt egészen jól elsajátítottam a nyelvüket és már nem volt szükség fordítóra.

Nehezen tudtam elérni, hogy Bow ne a fizikai erejében bízzon, hanem az erőre hagyatkozzon. Egyszer elvittem egy Kartrowex nevű bolygóra, ahol kicsit könnyebb volt a gravitáció. Egy barlangba vittem, ami sötét és nedves volt. Itt ökölnyi vízcseppek gyűltek össze a mennyezeten és hullottak ránk, vagyis Bow-ra mert én behúzódtam egy fedezékbe. Eleinte feldühödött, hogy a sötétben nem látja a hulló cseppeket, amik egy kissé csípve csapódtak szét a bundáján. Majd mondtam neki, hogy csukja be a szemét és az erőre hagyatkozzon, az legyen a szeme és a füle. Több hétig gyakoroltunk itt, újra és újra visszatérve, mire kemény 1 év alatt már teljesen kész volt arra, hogy becsukott szemmel elkerülje a lehulló, sűrű vízcseppeket. Megtanult az erőre hagyatkozni.

Az agressziójával volt némi probléma, hogy ne mindent erőből akarjon megoldani. Sajnos részben ez egy faji ártalom, hiszen természetükből fakadóan bennük van a harcos ösztön, ami önmagában jó dolog, ha megfelelően kontrollálva van. Ezután úgy éreztem, hogy készen áll a szellem próbára, legalább is úgy gondoltam itt az ideje átesni rajta, hogy a többi próbában is bizonyíthasson. Az Artakon bolygóra mentünk, ami alapból egy szárazabb bolygó, sziklás és csak néhány oázis van rajta. Leszálltunk az egyik oázis körül. Bow ekkor még nem tudta, de ezen a planétán nem lakik értelmes, humanoid életforma. Azonban hamar rádöbbent, hogy van egy pókszerű, kemény páncélzatú faj amelyik elég agresszívnak tűnik és eléggé területőrzők, s nem nagyon tolerálják, ha valaki belép a területükre. Én pedig pont ezt tettem, bevittem Bow-t, hogy leküzdhesse az előtörő agresszióját. Az óriási pókok támadólak léptek fel vele, míg hozzám nem közelítettek. Csípésük elég kellemetlen, de Bow-t arra utasítottam, hogy nem használhatja a fénykardját.
- Érzik a félelmed, és azt, hogy legszívesebben támadnál. Tisztítsd ki az elméd, gyűrd le a félelemedet, tekints rájuk úgy mintha nem lennének ellenségek. Figyelj az erő vezetésére, próbálj meg általa rájuk hangolódni, de ez csak, akkor fog sikerülni, ha valóban le tudod győzni a félelmed. – Próbáltam neki útmutatást adni, mégis nehézkesen ment míg lenyugodott. Több napot öltöttünk itt el. Sokat meditáltunk együtt, figyelve az erőre. Úgy egy hét után képes volt arra, hogy félelem nélkül menjen közéjük, először még kicsit megingott, de utána sikerült uralkodnia magán és a csípések és támadások abbamaradtak, nyugodtan tudott közöttük sétálni, úgy, hogy nem kellett tartania tőlük. Igazán büszke voltam rá, hogy le tudta győzni az agresszióját és a félelmeit. Ezután megtanult sokkal jobban az erőre hagyatkozni, mint heves természetére.

Pár évre rá már sokkal ügyesebb volt, jobban forgatta a zöldfényű, fa markolatú fénykardját. Egy túszejtő küldetésre kellett mennünk, ahol egy Birodalmi fogolytraszportot kellett megállítanunk. A transzport védelméül szolgáló Birodalmi vadászokat a velünk tartó köztársasági vadászok leszedték, mi pedig behatoltunk a hajóba. Sikeresen legyőztük a birodalmi katonákat, s eljutottunk a foglyokhoz. Sok közülük wookiee volt. Bow-on kicsit eluralkodtak az érzelmek mikor meglátta a fajtársait, de végül uralkodott magán. Már indultunk volna kiszabadítani őket, amikor két Sith tűnt fel, feltehetően egy mester és tanítványa. Megfenyegettek minket, hogy kivégzik a wookiee-kat, s mikor látták, hogy a tanítványommal letesszük a kardot, akkor mégis megtették, lemészárolták őket pár kardcsapással. A halott wookiee-k láttán Bow nyomban felvette a fénykardját és rárontott a tanítványra.
- Ne feledd mit tanultál Bow! – Kiáltottam utána, s én magam pedig a mester ellen vettem fel a küzdelmet. Biztos, hogy ki akarták billenteni egyensúlyából a tanítványomat, miután látták, hogy wookiee. Elég erős érzelmi hatás, hogy saját fajtársait mészárolják le a szeme előtt, tudván azt, hogy nagyon összetartó faj, és fontos számukra a családi kötelék és az egymáshoz való ragaszkodás. Féltem, hogy Bow-on felülkerekedik az agresszió, s mikor megláttam, hogy legyőzte a Sith-et és a fejé elé tartotta a fénykardját, azt hittem kíméletlenül végez vele, engedve a belső sötétségének. De nem így lett, összeroppantotta a Sith tanítvány fénykarját és foglyul ejtette. A mestere ellökött engem és megindult Bow felé, tanítványomat is ellökte az erős Sith és menekülőre fogták. Büszke voltam Bow-ra, hogy megállta a helyét, mind a kardforgatásban való gyakorlottságát tekintve, mind a fajtársai elvesztése miatt kiváltott indulatokon való felülkerekedést.

Telt az idő és Bow már 20 éves lett. Szépen fejlődött és kiváló tanítvánnyá vált, nagyon jó csapatot alkottunk együtt. Bár én is magas és erős alkatú vagyok, azért Bow-ra rendesen fel kellett nézzek és a fizikai erejéhez sem értem fel. Ez azért sokszor jól jött. Kaptunk egy küldetést, ami során a Walaroin bolygó víz alatti világába kellett alámerülnünk, biztosítani egy béketárgyalást két frakció között. Ez kicsit nehezen ment Bow-nak mert a vizet nem nagyon szeretik, de ennek ellenére velem tartott. A békekonferencián minden jól alakult, a végén azonban egy bomba robbant fel, valahol az üvegbúra külső részén. Elkezdett ömleni be a víz. Voltak a konferencián olyan fajok, akik alapvetően szárazföldiek, többek között mi is. Bow ekkor kiemelkedő bátorságról tett bizonyságot. A víziszonyát félretéve a hóna alá kapott két szárazföldi fajú képviselőt és kiúsztatta őket egy biztonságos, víz mentes helyre, s mindezek után még egyszer visszament, pedig, akkor már a konferencia helyszíne szinte teljesen vízben állt. Én igyekeztem a túlélőket kisegíteni a vízből és elsősegélyt adni annak, aki fulladozott a tüdejében maradt víztől. Bow már túl sok ideje elment, attól tartottam, hogy nem marad elég levegője. Nekem elég soknak tűntek a percek, végül felbukkant két újabb túlélőt kihúzva a vízből. Bár nyelt némi vizet, mégis nagyon bátor volt, amiért igazán büszke voltam rá. Végül kiderítettük, hogy az egyik frakció lázadói voltak a tettesek, akik meg akarták hiusítani a békét. Sikerült elfognunk őket és átadni a helyieknek. Mikor visszatértünk a Jedi templomba beszámoltam a történtekről, s kiemeltem Bow érdemeit, hiszen rászolgált. Jó úton haladt, hogy megkaphassa a lovagi címet, hiszen már nem sok hiányzik, hogy érett legyen rá. A próbákban szépen teljesített. Így arra törekszem, hogy befejezhessem a képzését…

Képességei:

- Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően.

- Genetikailag jó harcművészeti érzéke van, akár a pusztakezes harcra akár a fénykardvívásra gondolunk. Fegyelmezett harcos természete ráillik a Firrerreo faj kulturális és természeti adottságaihoz.

- Van egy speciális szemmembránja, ami védi a por és az erős fény ellen a látószerveiket.

-Erőhasználó

- Fénykardvívási formák(**):  III forma - Soresu (haladó)  [1 pont]
- Telekinézis(**):  [3 pont]
- Meditáció: [0 pont]
- Erőérzékelés: [0 pont]
- Rövid idejű emlékezetnövelés: [0 pont]
- Receptív-Projektív telepátia:  [1 pont]
- Tudatbefolyásolás:  [2 pont]
- Erő elrejtése(*): [2 pont]
- Védekezés(*): [2 pont]
- Érzékszerv élesítés: [2 pont]
- Láthatatlanság [3 pont]


Szakértelmei: (foglalkozással kapcsolatos, egyéb)

- Remek nyelvismereti készsége van. Beszéli többek között a bináris droid, a wookiee és más mai illetve ősi nyelveket is.
- Jó érzéke van az oktatásához, ami miatt a tanács felkérte az ifjoncok oktatásának besegítésére a Coruscanti Jedi templomba.
- Tanítóként folyamatosan fejleszti ismeretét az ősi Jedi tudás és az erő világos oldalának behatóbb tanulmányozásával.
- Kiváló pusztakezes harcos.
- Jó diplomáciai érzéke van.


Megjegyzések:
-


A hozzászólást Rol-Den Laron összesen 8 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 11 Feb. 2019, 11:34-kor.
Rol-Den Laron
Rol-Den Laron
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 19
Hozzászólások régi : 0
Aktuális szint/kredit : 4. szint / 0 kredit
Join date : 2018. Dec. 17.
Tartózkodási hely : Coruscant / Felfedező úton a galaxis távoli részein

Karakteradatok
Főkarakter: Rol-Den Laron
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Rol-Den Laron

Témanyitás by Rol-Den Laron on Pént. 11 Jan. 2019, 15:37

Adatlap:

Szint: 4. szint
Pont: 19 pont

Erő alkalmazások: (opcionális, csak akkor írod, hogyha van ilyen)

- Fénykardvívási formák(**): III forma - Soresu (haladó) [1 pont]
- Telekinézis(**): [3 pont]
- Meditáció: [0 pont]
- Erőérzékelés: [0 pont]
- Rövid idejű emlékezetnövelés: [0 pont]
- Receptív-Projektív telepátia: [1 pont]
- Tudatbefolyásolás: [2 pont]
- Erő elrejtése(*): [2 pont]
- Védekezés(*): [2 pont]
- Érzékszerv élesítés: [2 pont]
- Láthatatlanság [3 pont]



Felszerelés:
- 1 db egykezes (türkiz színű) fénykard. [3 pont]
- R9-es astro-droid, aki „R9-Bug” névre hallgat.

Kredit:
0 kredit

Különleges képességek: (opcionális, csak akkor írod, hogyha van ilyen, faji képesség is ide jön)

- Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően.

- Genetikailag jó harcművészeti érzéke van, akár a pusztakezes harcra akár a fénykardvívásra gondolunk. Fegyelmezett harcos természete ráillik a Firrerreo faj kulturális és természeti adottságaihoz.

- Van egy speciális szemmembránja, ami védi a por és az erős fény ellen a látószerveiket.

-Erőhasználó

Pontok: 19 pont
Elhasznált: 19 pont
Maradt: 0 pont


A hozzászólást Rol-Den Laron összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 17 Jan. 2019, 19:49-kor.
Rol-Den Laron
Rol-Den Laron
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 19
Hozzászólások régi : 0
Aktuális szint/kredit : 4. szint / 0 kredit
Join date : 2018. Dec. 17.
Tartózkodási hely : Coruscant / Felfedező úton a galaxis távoli részein

Karakteradatok
Főkarakter: Rol-Den Laron
Főkari/multi: Főkarakter

Vissza az elejére Go down

Re: Rol-Den Laron

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Szomb. 12 Jan. 2019, 01:01

Nos, akkor megnéztem és hárman ítélkeztünk felette, @Bishop és @Werda voltak segítségemre.

Van egy-két apróság, bár ez nem befolyásolja a lényeges dolgokat.

- T’Rani a Jedi Rend nagymestere, hiszen ő az 1000+ éves jedi, a helyi Yodánk Smile

- Nagyúr kifejezés csak a Sötét Tanácstagokat illeti itt, a sima sith lovagokat, vagy mestereket nem. Köszönhetően annak, hogy a Darth titulus nem ismert még.

- ennyiből nem érezni meg, hogyha egy gyermek erőérzékeny, vagy átjárja az Erő, azt vizsgálatokkal lehet megtudni, illetve a Lappangó erőérzékelés nevű jártassággal, és ott sem egy pillanat, hanem több idő (ezt fel kéne írnom az erőskillek közé, mert hiányzik…):
Az alkalmazás használatával az erőhasználó képes lesz az alany agyát leszondázni, és megállapítani, hogy lappang-e benne Erő. Mélyen tudat alatt az Erőérzékeny karakter védelmezve van egy védőpajzzsal, amely megakadályozza az Erőhasználókat, hogy befolyásolják a tudatát. Ez a pajzs eltaszítja a veszélyes behatolót, ezzel megakadályozva, hogy az Erő segítségével hatni tudjon rá. Ez a 'pajzs' egy önkéntelen védelmi mechanizmus, amellyel minden Erőérzékeny teremtmény bír. Ez egy megbízható módszer, hogy megtudják kiből lehet Jedi. A pajzs által generált visszalökés erőssége attól függ, hogy a karakter milyen hatalommal bír az Erőben. Az a személy, aki alig Erőérzékeny, egy méterre löki vissza a behatolót. Valaki, aki tényleges Erőjártasságokkal rendelkezi, sokkal nagyobb reakciót képes kiváltani. Azok, akik kisebb képzésben is részt vettek, a behatolót a szoba másik falának lökik. Valaki, aki igazán képzett, vagy akinek ösztönösen nagy a tehetsége az Erőben, lehet hogy egyszerűen áthajítja a behatolót a szoba másik oldalára.
Telekinetikával ellen lehet állni a lökésnek.

- nálunk nincsenek midikloriánok, mindenki utálta és ostobaságnak tartották, így nem ez adja az erőt, a Főnix, ami bizonyos mértékű sugárzást hagy az emberben magából, minél több, annál fogékonyabb Smile

- Annyi, hogy először a Tanácshoz kell menni, hogy szeretnél padawant fogadni és ha ők engedik, akkor lehet menni választani. (ez duplán)




És jönnek a komolyabb bajok. Igazából 2 van, az egyik valószínűleg csak elírás, amikor írtad, hogy a karakter félt, hogy a Padawanjának nem sikerül valami. Ez nem is olyan lényeges.

A komolyabb gond ez a mondat volt:
„Ha belőle lovagot faragok egy napon, az nagyon nagy megelégedettséggel fog eltölteni.”

Elég sokat törtük a fejünket, hogy mi legyen, mert ez iszonyúan nem Jedis, ez sokkal inkább Sith-es mentalitás. Ezen mondat miatt jutottunk arra, hogy a karakter mindhármunkat Anakin-ra emlékezteti, még nem elég érett ahhoz, hogy mester legyen. Így sajnos azt, hogy mester legyen a karakter nem engedjük.
Egyébként az előtöri végén mesterként sem lehetne a Tanács tagja a karakter, mert minden pozíció foglalt.

Lovag karaktert, azaz a 4.szintet engedjük, de a mestert nem. Hogy ne kelljen nagyon átírnod az előtörténetet szerintem írd át, hogy később vette magához a padawant és végén a lovaggá válás helyett az legyen, hogy vagy még nem elég idős és érett ahhoz, hogy lovag legyen, vagy valami miatt nem tudta a karaktered befejezni a nevelést. Otthagyta a rendet, mint Anakin esetében Ashoka, vagy meghalt, esetleg hosszabb feladatra küldték a karakteredet, ahova nem vihetette a padawant és más fejezte be a képzését és Te ezért maradtál le a mesteri címről.

Remélem ez nem fogja nagyon megtörni a lelkesedésedet.

_________________
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron – roppant komplikált köztársasági pilóta, erőhasználó, Jedinek hitt Sötét Tanácstag férjjel
Kaylyn Rix – örök kedvenc, erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; - Mesélői, Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak
HoloNet News - a sík játékai, itt lehet nyomon követni, hogy ki hol játszik, milyen kalandok futnak éppen
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 2579
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3658-rhyssa-edaara-quillan-eron http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Rol-Den Laron

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Pént. 18 Jan. 2019, 00:00

Így elfogadva, mehetsz játszani Smile

_________________
Rhyssa Edaara Quillan-E’ron – roppant komplikált köztársasági pilóta, erőhasználó, Jedinek hitt Sötét Tanácstag férjjel
Kaylyn Rix – örök kedvenc, erőhasználó fejvadász, Pellaeon fan; - Mesélői, Birodalmiak, Köztársaságiak, Alvilágiak
HoloNet News - a sík játékai, itt lehet nyomon követni, hogy ki hol játszik, milyen kalandok futnak éppen
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Rhyssa Edaara Quillan
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 2579
Hozzászólások régi : 0
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi

nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3658-rhyssa-edaara-quillan-eron http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Rol-Den Laron

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.