Edric Kane

Go down

Edric Kane Empty Edric Kane

Témanyitás by Edric Kane on Szer. 15 Május 2019, 14:52

Név: Edric Kane
Egyéb név: Kölyök (fejvadász társa becézi így)
Faj: Ember
Nem: Férfi
Jellem: Habár igyekszik a szabályokat betartani, ösztönei és saját morális iránytűje kissé mindig ezek áthágására késztetik. Alapvetően jót akar, azonban gyakran csak az épp aktuális problémát látja a nagyobb helyet, ami konfliktusokat eredményez. Szókimondó és nem rest leteremteni a nála bölcsebbeket, ha valamit a fejébe vesz.
Születési helye: Tisztázatlan, az Archívum szerint Coruscant
Kor: 25 év
Család: Ismeretlen (Archívum szerint apja jedi rend tagja volt, ám kivált és sorsa ismeretlen)
Foglalkozás/kaszt: Szürke Jedi/Fejvadász
Testmagassága: 194 cm
Testsúlya: ~120 kg
Szeme színe: Szürke
Haja színe: Szőkésbarna
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Nincs
Egészségi állapot/ betegségek: -

Életrajza:
~2 évesen~

Asher Warricknak egyáltalán nem volt jó előérzete a küldetésével kapcsolatban. A Rend tagjainak ritkán kellett Coruscant alsóbb szintjeire merészkednie, a 2200-as szint körüli állapotok pedig még a sokat látott fiatal jedi lovagot is meghökkentették. Könnyű küldetésnek hangzott. Menj oda, hozdd el a csomagot, és vissza a Templomba. A többit a Tanács tagjai majd elintézik.
Nyugtalan volt, pedig megtanulta kontrollálni saját gondolatait, most az Erő sem segített rajta, hogy szíve ne a magasabb tartományban kalapáljon. Egy twi’lek hölgy leszólította a csuklyás alakot, hogy mit szólna egy olyan menethez, amilyet még életében nem tapasztalt. Asher pillanatnyi meglepettsége után egy gyors kézdmozdulattal jelezte felé, hogy erre nincs ideje és folytatta útját a szűk sikátoron. A sikátor elnevezést noha még kissé erősnek érezte a folyosóra, a klausztrofóbia ugyanis simogatta bőrét, amitől a hideg futkosott a hátán. A fények villogtak, hangos reklámok akarták lekötni figyelmét, ami tökéletes háttérzaja lehetett volna egy orgyilkosnak is.
Nem az ő helye volt ez. Jediként a békét preferálta, a harmóniát. Ami itt lent történt, az a civilizáció egyik legrosszabb formája. Pedig ez a hely nem volt a galaxis másik csücske, nem volt több ezer fényévre a Jedi Templomtól, hanem csak alatta egy kicsit. Gondolataiban megfogalmazódott egy furcsa kérdés, hogy miként is tudnának a béke őrei maradni, ha a saját pincéjüket nem tudták rendbe tenni? Elhessegette gyorsan e nyomasztó feladványt, mintha csak egy idegesítő bogár lett volna.

Navigátor szerkezete halkan felcsipogott, ami megtántorodásra késztette Ashert. Az épület ami elé ért beleolvadt a többi közé. Fényreklámok díszítették a homlokzatot, hirdetve földi örömöket, miközben a falakon itt-ott lézerfegyverek nyoma éktelenkedett feket hamuként, emléket állítva korábbi nézeteltéréseknek. Csuklyáját levette fejéről, és egy sóhajtás után a főbejárathoz lépett. A csengőn a lakások számai szerepeltek, ő pedig megérintette a 47-es gombot. Pár másodperc után egy érces női hang szólt bele, hallhatóan roppant bosszantónak érezve a látogatót.
- Ki az?- kérdezte.
- Warrick. Egy csomagért jöttem- mondta a mikrofonba, mire a bejárati ajtó elcsúszott és feltárult a sötét épület.

A lakás még talán a saját, apró szobájánál is kisebb volt. A por vastagon állt a kevés bútoron, az idő megállt itt, amióta az utolsó lakók is elköltöztek - vagy épp meghaltak. A nő a szoba végében állt, fekete, zsíros haja volt, aminek nagy részét egy kendő takarta, arca közepén egy keresztirányú, mély sebhely éktelenkedett. Kórosan soványnak és egészségtelennek tűnt, olyan embernek, akiből egyre több és több élt a galaxisban, a Rend minden igyekezete ellenére. Asher kíváncsi lett volna hogyan kerülhetett ide, miként szerezte arcán a sebet, de a nő türelmetlenebbnek bizonyult.
- Egyedül jött?- kérdezte, állát pedig a magasba emelte, mintegy lekezelően beszélve. Asher bólintott, mire a nő oldalra lépett. Mögötte egy kiságy volt, amin egy két év körüli gyermek szundikált. Asher egy lépést hátrált, nem egészen erre a látványra számított. A Tanács csak annyit mondott, egy értékes csomagot fog kapni, de azt nem, hogy ez a csomag egy gyerek. Ráadásul, amennyire az Erő kusza volt a szobában, azonnal tudta, hogy miért lehet olyan fontos a fiú.
- Közénk való- suttogta maga elé, mire a nő értetlenül nézett vissza rá- Maga az anyja?- kérdezte a hölgytől.
- Az kéne még! A hátam közepére sem kívánok egy gyereket. Egy fickó fizetett egy elég jó összeget, hogy hozzam ide, aztán várjak, amíg valaki be nem állít érte. Maga itt van, szóval részemről a munka elvégezve- mondta, majd egy táskát felvéve a földről elindult kifelé - Sok sikert hozzá, apuka!- mondta, majd hamar kisietett a lakásból. Asher utána fordult, de mire a fejét kidugta a bejáraton, a nő már fel is szívódott a liftben.

Az ijfú lovag egyedül találta magát a szundikáló kisemberrel a parányi lakásban. Újabb sóhaj után erőt vett magán.
- Továbbra sincs jó előérzetem…- mondta maga elé. A gyerekhez lépett, aki mellett szintén ott volt egy hátizsák. Átkutatta a tartalmát, ekkor talált rá egy névcédulára: Edric Kane.




~ 9 évesen ~

Edric szürke szemei a sötét eget kémlelték. Noha már jóval a takarodó után járt az idő, az alig 9 esztendős tanonc szokásához híven ismét kilógott a templom falai közül, hogy elméjét megnyugtassák a brilliáns csillagok. Felmászott az épület egyik magasabban fekvő tetejére, amit épp nem felügyeltek őrök.
Az elhaladó hajók, transzportok fényei olyannak tűntek, mint világító bogarak a holo felvételeken a Dantooine füves pusztáin, míg a csillagok maguk itt-ott pislákoltak öreg és bölcs fényükkel. Coruscant fényszennyezése persze megnehezítette az égbolt kémlelését, ám Edric az ilyen estéken egészen máshová képzelte magát. Egy bolygóra, ahol nincs ennyi gép, ahol a zaj helyett a szél hangját hallotta, ahogyan az nyaldosta rövid, szőkés-barnás haját. A napja nehezebb volt, mint a többi, s ilyenkor jól esett kicsit eltávolodni a valóság minden nyűgjétől és bajától.

Reggel még persze minden másképp indult. A szokásos tanonc menetrendhez mérten tanulással kezdtek, az Archívumban újabb fejezeteket kellett magolni, majd jöttek a különféle gyakorlati tréningek. Nehezebben koncentrált, teljesítményén pedig ez csakhamar meglátszott. Noha fiatalon az Erővel való kapcsolata még közel sem volt teljes, azt azért érezte, hogy a mai nap elpártolt tőle a mindenható varázslat.

A fénykard óra volt a legnagyobb tüske lelkében, amire még most, az égbolt alatt sem gondolt vissza szívesen. Utólag sem értette, miért kellett rögtön mesterek előtt bemutatniuk az eddig tanultakat, hogy aztán elbírálják őket szinte teljes némaságban. A tekintetek viszont mindent elárultak, bár becsületükre legyen mondva, néhányan próbálták leplezni valódi érzéseiket. Edric sosem érezte magát kiváló tehetségnek a vívásban, de a mai nap amit csak lehet, el sikerült rontania.

A csoportban többen is nagyobbak voltak nála, pechére pedig pont egy olyan ifjonccal kellett először bemutatóként küzdenie, aki gyakorlatilag átnézett feje fölött. Meghajoltak egymás előtt a Zabrak fiúval, majd mindketten aktiválták gyakorló fénykardjukat.
Grux és Edric felvették az alapállásokat - az ember gyermek a Soresut választotta, míg Grux az Ataru mellé tette le a voksát. Noha csak alig ismerték a mozdulatokat, az alapállásokat mindketten begyakorolták.
Rajtuk kívül még két másik pár is küzdelemre készült a kör alakú teremben, aminek padjain körben néhány padawan nélküli mester is helyet foglalt. Ahogy meghallották a startra felszólító parancsot, Grux már rá is támadt Edricre. A fiút az első csapás kissé váratlanul érte, s ügyetlenül igyekezett visszatérni a Soresu fogásaira. Kardjának markolata megcsúszott a kezében, ám az Erőnek hála meg tudta tartani és fogást váltva hárítani az újabb ütést. Grux sorozata nem hagyott alább, Edric pedig hátrálásra kényszerült. Pár lépés után a falnak ütközött, ami egy ötletet adott neki. A Zabrak újabb csapása előtt lebukott, majd egy nem túl elegáns oldal bukfenccel került ellenfele mellé. Grux azonban úgy tűnt számított erre, és fordulással lendületet gyűjtött, hogy sokszoros erővel csapjon le. Edric fél térden, feje fölé tartva kardját volt kénytelen hárítani, ám nem számolt a plusz lendülettel. Védelmét a csapás könnyedén áttörte, és a párbaj máris véget ért.

A torka hirtelen kiszáradt, homlokán a gyöngyöző izzadság szinte fagyosnak hatott. Szíve továbbra is elképesztő sebességgel kalapált, s már nem csak a mellkasában, hanem a gyomrában is érezte a lüktetést. Nem értette mi történik a testével, aztán egyre inkább rájött: a harag lángja mardossa bordáit. Fogait összeszorította, ökle pedig zárult a markolat körül, szinte ketté roppantva azt. Grux még mindig felette állt, aktív gyakorló karddal.
Edric váratlanul kitárta kezét, és az Erőt segítségül hívva ellökte magától a Zabrak fiút. Gondolatai szinte teljesen eltűntek, csak a sötétség maradt, szinte kívülről látta magát, ahogyan lecsap semmit sem sejtő áldozatára. A mozdulat ugyanakkor nagyobb volt, mint amire valószínűleg mindenki számított, Grux pedig a szemközti falba csapódott és kábultan esett hasra onnan.
Edric a saját szapora légzésén kívül nem hallott szinte semmit, érzékszervei eltompultak, az idő pedig mérhetetlenül lelassult. Hirtelen minden tekintetet érzett saját magán, minden mester, tanonc, talán még az elsuhanó űrhajókból is.
- Én…én....- kezdte dadogva, közben látva, ahogy pár másik tanonc, illetve oktatójuk is Gruxhoz siet megnézni, minden rendben van-e. Edric kezei elengedték a markolatot, ami hangosan koppant a padlón. Könnyei lecsorogtak fiatal arcán, ahogy halkan ismételgette:
- Én…nem akartam, bocsánat.

Alig fél órával később még mindig a teremben volt, immár a közepén. Oktatójuk, Stemar Mester aki épp visszatért, leültette az egyik pardra.
- Edric, mint sok más tanonc, neked is meg kell tanulnod kontrollálni az érzelmeid. Ami ma történt, azt gyűlöletből tetted. Jediként a szívedben nincs helye ennek a sötétségnek. Felemészt, amiből egy idő után nincs visszaút, a körülötted lévők pedig szenvedni fognak ettől. A Jedi kódex tudod, mit tanít?- kérdezte a mester.
- Nincs érzelem, béke van- válaszolt halkan a zaklatott fiú. Tudta, érezte tette súlyát, a helyzetben mégis teljesen jogosnak vélte. Sőt, még most, utólag is úgy érezte, hogy amit érzett, valós volt és természetes, nem értette miért nem akarják az ő oldalát is megérteni és elfogadni a történtek után.
- Mondanom sem kell, ennek a kis incidensnek híre ment máris a Templomban. Grux immáron padawan lett, egy mester tanítványának fogadta. Ha azt szeretnéd, hogy neked is legyen egy mestered idővel, a ma történtekhez hasonlónak nem szabad előfordulnia- magyarázta.
Edric nyelt egy nagyot. A tény, hogy emiatt a hiba miatt máris megbélyegezték felért egy pofonnal.
- Mester, ez azt jelenti, hogy… hogy akár ki is rúghatnak a Rendből? - kérdezte félénken. Stemar Mester sóhajtott egyet.
- Van még időd, ne aggódj. Viszont azon kell dolgozz, hogy meggyőzz minden kételkedőt, hogy belőled igenis lehet Jedi. Ehhez pedig kemény munkára van szükség és nem olyan húzásokra, mint amilyet ma is tettél. Vagy mint például az esti látogatásaid a Templom külfalain.
Edric bólintott. Átgondolta a mester szavait, s rájött, valóban nem volt épp példás növendék.

A csillagok alatt mindez már csak egy kellemetlen emlék volt, amiből immár tudta, hogy erőt kell merítenie, próbaként tekintenie rá, amin csúfos kudarcot vallott ugyan, ám talán még próbálkozhat legközelebb.
Saját magának esküt tett, hogy a következő naptól minden növendéknél keményebben fog dolgozni. Ha nem is annyira tehetséges a vívásban, addig fog gyakorolni, amíg annak nem tartják. Eddig többet lazsált a kelleténél, de a valóság súlya most két lábbal taposott vállaira és nyomta a föld alá. Küzdenie kellett, hogy a föld fölött maradjon az életet jelentő levegőért, s a tűz immár fel is gyúlt lelkében ehhez.
- Nincs érzelem, béke van. Nincs tudatlanság, tudás van. Nincs szenvedély, egyensúly van. Nincs káosz, harmónia van. Nincs halál, az Erő van- ismételte magának a kódexet.



~ 12 évesen ~

Edric betartotta saját ígéretét, s alig pár év után már inkább a munkamorálja miatt ismerték, mint korábbi incidensei miatt. Habár ennek ellenére nem tudta meghazudtolni önmagát, így újra és újra bajba keveredett a Templomban. A tanításokat komolyan vette, tudta, hogy jól célt szolgálnak, gyakran azonban ösztönei egészen mást súgtak, mint ami a Jedi út lett volna.

Szabad ideje nagy részét is vagy a gyakorló termekben töltötte, vagy az archívumban bújta az elméletet. Csoportjának nagyobb harmadát lassan el-el fogadta egy mester, majd nem sokkal a 12. születésnapja előtt a másik két társával együtt egy másik ifjonc csoportba helyezték át, ahol szintén velük egykorúak maradtak mester nélkül. Az idő szorított, de igyekezett nem erre gondolni. Koncentrációját lekötötte a munka, ami a régi mondás szerint amúgy is nemesít. Ennek ellenére fejében az elmúlt három év alatt minden egyes alkalommal, hogy egy másik ifjonc elment padawannak, ott motosztkált a gondolat, hogy talán neki ez a lehetőség sosem adatik meg. Hogy mindaz az energia, izzadtság és izomláz amit nap, mint nap érez, talán mind a semmiért történik. Az Erő majd eldönti, mondta ilyenkor magának. Az Erő ugyan hatalmas volt és misztikus, valahogy Edric mégis kételkedett benne, hogy itt túl sokat tudna tenni az érdekében. Nem, a saját sorsát igenis neki kellett irányítania. Ha pedig a végén minden álma szerte foszlik, annak valamiért úgy kellett lennie.

A gyakorló droid egy pár szinttel magasabb nehézségű Atarut használt, mint amit Edricnek elvileg tudnia kellett. Mégis inkább ezt a programot választotta, elvégre a gyakorláskor nem volt igazi kudarc, inkább csak tanulási lehetőséget. A droid mozdulataira figyelve hárította a támadásokat, majd egy összecsapás után gyors ellentámadásba kezdett, pár csapás után egy kisebb szökkenéssel pedig áttörte a droid védelmét és átszúrta a gyakorló karddal. Egy pillanat alatt deaktiválódott a gép, Edric pedig a keze felső részével letörölte homlokáról az izzadtságot, s vett egy mély levegőt.

- Hát, sokat nőttél- szólalt meg egy hang a bejárat felől. Megfordulva egy őszülő, eredetileg talán sötét barna hajú férfit látott, rövid szakállal. Az öltözékéről és tartásából lerítt, hogy mester volt- Mármint szó szerint és átvitt értelemben is megnőttél- tette hozzá a váratlan vendég. Edric nem igazán tudta honnan, de ismerős volt neki az arca.
- Ismerjük egymást?- kérdezte még mindig kissé lihegve. Hangja az épp kamaszkor hajnalához mérten a mondat közepén még meg is tört. A mesternek ugyanakkor igaza volt. A csoport egyik legkisebb gyereke immár nagyobb volt a legtöbb vele egykorú ifjoncnál, mind magasságra, mind termetre.
- Nem hinném, hogy emlékszel rám, de talán nem is baj. Közel 10 éve én hoztalak a Templomba. A nevem Asher Warrick- mutatkozott be. Edric már értette, honnan lehetett ismerős a mester, azonban azt nem igazán, miért kereste fel. Warrick láthatóan méregette egy pillanatra, majd elmosolyodott.
- Gondolom lenne pár kérdésed felém- kezdte a férfi, mire Edric is elmosolyodott.
- Talán. De Jediként, illetve, bocsánat, tanoncként úgy érzem a Templom előtti múlt kevésbé releváns- válaszolt a fiú.
- Vannak, akik ismerik az egész családjukat és úgy élnek a Rend tagjaiként. A kettő nem zárja ki egymást. Igen, Jediként el kell szakítanunk ezeket a kötelékeket a magasztosabb jó érdekében, de ahhoz, hogy valóban ismerjük magunkat- magyarázta Warrick, saját mellkasára mutatva- Ahhoz az is kell, hogy legyen fogalmunk róla, honnan jöttünk. És bár szívesen segítenék neked ebben, valójában én sem tudok sokkal többet.
Ekkor zsebében kezdett kotorászni, majd elővett egy adathordozót.
- Ezen rajta van a jelentésem, aminek végén a Templomba hoztalak. Előled el van zárva, nem véletlenül- mondta, majd Edric felé nyújtotta a szerkezetet- De ne aggódj, kaptam erre engedélyt és elolvashatod.
Edric habozott egy pillanatig. Valamiféle teszt lenne ez? Egy próba, hogy a Tanács felmérje, tényleg méltó lenne a Rend tagja maradni? Egy hang belül azt mondta, hogy vegye el bátran, talán pont az Erő, így eltette a jelentést a saját zsebébe.
- Jó döntés volt?- kérdezte végül.
- Ezt nem nekem kell megmondanom, hanem neked. Bármit is olvasol a jelentésből ki, valószínűleg csak több kérdést fog szülni. Az igazi rejtély azonban az, mit fogsz kezdeni az információval? Ez egy olyan út, amit neked kell végigjárnod, én legfeljebb tanácsot adhatok, ha hallani akarod- mosolyodott el újra Warrick, majd megfordult és elindult kifelé. Az ajtóban azonban megtorpant, s fejét hátra fordítva szólt ismét.
- Tudod, nem olyan régen egy korábbi padawanom lovaggá vált, és elég szürkének érzem a hétköznapjaim, ha érted mire gondolok. Egy pár emberrel beszéltem, köztük a kedves Stemar Mesterrel is és mindenki elismerően szólt rólad egy pár csintalanságot leszámítva. Mit szólsz?

Edric arca egy igazi jégfallá vált, a sokk hirtelen megbénította teljesen. Habár Warrick Mester kedvesnek tűnt, azt egyáltalán nem várta, hogy egy ilyen ajánlatot tett. A kemény munka talán végre meghozta gyümölcsét, ez pedig kellemes melegséggel töltötte el. A szája akaratlanul is mosolyra húzódott, sőt, lehet inkább egy bárgyú vigyor lett belőle.
- Akkor ezt igennek veszem, Padawan- biccentett még egyet a mester- Holnap várlak a szobám ajtaja előtt kora reggel!- majd egy újabb mosoly után kisétált a teremből



~ 16 évesen ~

Edric kényelmetlenül érezte magát a Tanács termében. Amíg T’Rani Mester beszélt, a többiek tekintetét érezte saját magán és Warrick Mesteren. Mintha könnyedén átlátnának rajta, minden egyes gondolatát vagy érzéseit. Igyekezett T’Rani Mesterre figyelni a küldetéssel kapcsolatban, de egy pillanatra tekintete találkozott Losak Mesterrel, aki egyik szemöldökét felvonta. Volt már ebben a teremben korábban, azonban leginkább amikor bajba került, küldetés ügyében ritkán fordultak meg itt Mesterével. Arra inkább üzenetek szolgáltak.
- Összefoglalva Warrick Mester, a küldetésetek lényege elsősorban az információ gyűjtés. Az ügy veszélyesnek bizonyulhat, így biztosan kell tudnunk mi történik mielőtt további lépésre szánjuk el magunkat. Kérlek jelentkezz amint kinyomoztatok valamit a padawanoddal, hm?- hangoztak a bölcs mester szavai. Edric elméje egy kissé meg is nyugodott, ahogyan ismét a hangjára koncentrált. T’Rani Mesterben volt egy olyasfajta kisugárzás, ami miatt erőt adott mindenkinek.
- Köszönjük, T’Rani Mester. Nem okozunk csalódást- mondta Warrick Mester, majd biccentett Edricnek, hogy induljanak. A fiú még meghajolt a Tanács tagjai előtt, majd mestere után sietett. Már a folyosón bandukoltak, amikor Edric ismét megszólalt.
- Miért érzem úgy, hogy a Tanács szinte átvilágít minden egyes alkalommal, amikor belépek? Talán bizalmatlanok?- kérdezte. Az egész bizarrnak hatott a számára, mintha továbbra sem lett volna valóban a Rend tagja. Az évek során megszokta már, hogy bajkeverő mivolta miatt volt egy komolyabb hírhedtsége a Templom falaiban, de munkájával próbálta ezt ellensúlyózni évek óta. Azonban minden egyes alkalommal érezte magán az ítélkező tekinteteket a többi Jeditől. Egyedül Warrick Mester türelme tűnt vele szemben végtelennek.
- Ha jól emlékszem sosem érdekelt túlzottan, mit gondolnak rólad a többiek- válaszolt Asher- Túl sokat látsz bele, ifjú tanítványom.
- Aha- legyintett Edric.
- Játszhatod a megsértődöttet vagy inkább gondolkozhatsz a küldetésen. Kinek érdekében állhat a segélyszállítmányok eltérítése?- adta fel a rejtvényt mestere. Edric megrázta a fejét és némi gondolkodás után válaszolt.
- A Huttokhoz közel van a bolygó, így nem lenne meglepő, ha nekik a foguk fájna rá- magyarázta Edric- Viszont nem igazán illik a viselkedésükhöz. Mármint oké, csempészek és kalózok többnyire, de ezek segélyszállítmányok egy olyan bolygóra amin épp polgárháború dúl. Szerintem első körben azt kellene megnéznünk, ki nyer a felszínen azzal, ha nincs szállítmány. A kormány, vagy a felkelők?
- Hm, korrekt elmélet. Teszteljük is le!


Út közben Edirc olvasgatni kezdte a bolygó adatait. Nageon planéta egy parányi rendszer volt, ahol többnyire emberek éltek néhány kisebbséggel mint a twi’lekek, kel dorok és rodianaok, a helyi kormányzás pedig egyfajta kasztrendszerre alapult. Az arisztokrácia, nemesség döntött fontosabb kormányzati kérdésekben és kereskedelemben, amit egy alsóbb rétegekből származó képviselőházzal is megvitattak, noha annak valódi hatalma nem volt, csak véleményezte az új törvényeket. Az utóbbi években egyre több konfliktus származott ebből a kvázi-demokcráciából, egy nemrég bevezetett újabb adó pedig felperzselte a többszörös népességű dolgozó rétegeket. Bár a Köztársaság igyekezett a diplomáciai oldalon segédkezni, kényes kérdés volt, hogy a lázadók vagy a kormány az, akik mögé állniuk kellene. Ehhez mérten az egészet belső viszályként könyvelték el, és segélyszállítmányokat indítottak valódi beavatkozás helyett.
- Kicsit úgy hangzik, mintha magukra maradtak volna- kommentálta Edric az olvasottakat.
- Valóban? Szerinted mit kellett volna tennie a Köztársaságnak?- kérdezett vissza Warrick Mester. A padawan persze tudta, hogy ez is egy teszt. Érezte, mi lenne a helyes válasz, de az nem lett volna a saját véleménye.
- Szerintem ismersz annyira, Mester, hogy tudd, a lázadóknak adnék igazat. A rendszer alapvetően csak látszólag volt demokrácia, igazi hatalma csak a felső rétegnek volt, akik úgy zsigerelték ki a kisembereket, ahogyan akarták.
Asher Warrick a szakállát megvakarta és elmosolyodott. Edric már tudta, hogy ez a csalódottságának jele.
- Ez nem olyasmi amibe feltétlenül be kell kapcsolódnia a Köztársaságnak. A kormányuk meg volt választva, amibe az alsó réteg is beleszólhatott.
- Csakhogy a választás során a képviselők egytől egyig bábok a legközelebbi arisztokrata családnak.
Vitájukat a computer pittyegése szakította hirtelen félbe, hajójuk pedig kilépett a hipertérből.


Magán a bolygón sem változott sokat Edric véleménye. A harcok nagy részét a katonai réteg vívta civilek ellen, akiknek vajmi kevés esélyük volt. Érezte ismét a düh lángjait, ám az Erőt segítségül hívva igyekezett ezeket kizárni és elméjéből kioltani a veszélyes nyalábokat. A korábban impozáns épületek nagy része romokban hevert, a harcok hangja pedig elérte a dokkot, amiben fogadták őket.
Egy tiszt felvázolta számukra a harci helyzetet, illetve, hogy hova szokott érkezni a segélyszállítmány, aminek jelentős része az alsóbb kasztokhoz került. Itt tudták meg azt is, hogy a koordináló személyzet majdnem minden tagját felrobbantották vélhetően a lázadók alig egy napja érkezésük előtt.
- Biztosan tudják, hogy a lázadók tették?- kérezte Warrick Mester. A nála immár egy fejjel magasabb Edric mögötte állt és méregette a tisztet. Szinte tapintható volt, mennyire ideges a nő.
- Mester, ki más tette volna? A koordinátorok mindegyike arisztokrata családból származott, akik próbáltak segíteni ezeken a… az embereken. Ők pedig így hálálták meg, csak mert más családba születtek.
Warrick Mester bólogatott és meghajlott a tiszt előtt, megköszönve a segítségét. Hátrafordulva intett a padawannak, hogy indulhatnak. Amint hallótávolságon kívülre értek, halkan megszólalt.
- Úgy érzem itt egy kissé elszabadultak az indulatok, nemde, ifjú tanítványom?- mondta.
- Ha a szinte megfogható gyűlöletre gondolsz, ami itt mindenkiből árad, akkor igen. Viszont az egészen nem sok értelme van. Egyik oldalról sem.

Az Erő hirtelen megbolondult, Warrick és Edric pedig egyszerre pördült meg, hogy a dokk hatalmas ajtajai felé forduljon. Két hajó érkezett hatalmas sebességgel lassítás nélkül, s csapódtak be az épületbe hatalmas robbanásokat okozva. A lökéshullám ereje a földre küldte mestert és tanítványt, a por és lángok pedig mindent azonnal beterített, mint egy pokoli lepedő.
Edric füle zúgott a hangrobbanástól, tüdeje szinte lángra kapott a forró levegő és por keverékétől. Nem látta mesterét, csak tompa kiáltásokat hallott. Az Erő közvetítette a katonák szenvedését a környéken. Többet hatalmas betontömbök találtak el, mások végtagokat vesztettek a robbanásban. Hirtelen lézernyalábok suhantak el a feje felett, majd a másik irányból is lövések indultak. A lázadók betörtek a dokkba, amit a katonák azonnal védeni is kezdtek.
Edric aktiválta sárga fénykardját, s a felé tartó nyalábokat hárította. Mesterét még mindig nem látta, az Erő pedig alig segített neki.
- Mester?!- kiáltott a porfelhőbe, ám nem jött válasz. Összezavarodva hárította a lövéseket, majd újabb robbanás rázta meg a kikötőt. Egyensúlyát elvesztette és hanyatt esett. Ekkor látta meg az immár leomlott tetőn keresztül, hogy több száz birodalmi hajó érkezett a légtérbe.
Egy pillanat alatt ismét két lábra pattant, majd elindult előre, miközben tovább hárította a nyalábokat. Az Erő veszélyt jelzett neki, mire megtorpant. Egy fiatal, lázadó lány futott felé aki pánikolva menekült fegyver nélkül a semmibe. Nem lehetett csupán 2-3 évvel idősebb, mint Edric, arcát por és hamu keveréke takarta. A lány tulajdonképpen frontálisan ütközött a fiúval, aki azonban már felkészült az ütközésre és elkapta a menekülőt.
- Héhé, nyugalom, minden rendben lesz- hazudta hadarva a lánynak, hátha a pánik alábbhagy. Az értetlenkedve nézett rá, majd kezében meglátta a sárga fénykardot.
- Jedi vagy?- kérdezte, mire Edric csak bólintott. A lány könnyei egy-egy csíkot megtisztítottak arcán a portól.
- Velem kell jönnöd, kérlek, segítened kell a népemen!- kérlelte. Edric konfliktust érzett magában. Egyfelől mestere szavai jutottak eszébe, hogy nem lenne bölcs beavatkozni a konfliktusba, azonban a birodalmi gépek megjelenése mindent megváltoztatott.
- Meg kell találnom a mesterem- válaszolta, de a lány a fejét rázta.
- Már lehet rég halott. Mennünk kell!- mondta. Az épületet újabb robbanás rázta meg a távolban, s immár egy harmadik lézereső is elindult keleti irányból. Edric lassan bólintott, majd a lányt követve elfutott a porfelhőben.

Pár órával később egy, a lázadók által használt föld alatti menedékhelyen találta magát. A lányt Kieranak hívták, s elmesélte a padawannak, hogy az egész konfliktus kirobbanása valószínűleg a Birodalom manipulálásának műve, hogy meggyengítség a határ közeli rendszer védelmét és lecsaphassanak. A lázadók elfogtak egy sötét jedit nem sokkal korábban, akit nem messze tartottak fogva egy hasonló föld alatti helyen.
- Jelentem kellene a Tanácsnak Coruscantra. Van esetleg kommunikációs csatornátok?- kérdezte Edric, elvégre tudta, ez a konfliktus már jóval meghaladta saját képességeit.
- Kommunikáció? Az arisztokrácia már a kezdetekkor blokkolni kezdett mindent, az invázió kezdetével pedig esélytelen bármilyen üzenetet kijuttatni innen- mondta szinte nevetve a lány. Edric gondolhatott volna erre, de egy próbát megért. Egy idős férfi lépett hozzájuk a semmiből, szinte teljesen kopaszon, ősz borostával.
- Ez lenne a másik Jedi?- kérdezte a lányt Edricre bökve- Nem mondom, jól megtermett vagy, kölyök, de azt hiszem, sokkal több esélyünk veled sincs. A Birodalom rögtön lecsapott a legfontosabb bázisainkra, már csak pár harcol, a többi elég hamar feladta a küzdelmet. Rólunk és a föld alatti barlangokról egyelőre nem tudnak, ami csak idő kérdése. Ki kell juttatni annyi embert, amennyit tudunk. És elkél minden segítő kéz.
Edric bólintott.
- Hogy értette, hogy a másik Jedi?- kérdezte hirtelen a fiú.
- Hm.. a dokkból az embereim kihoztak egy sérültet. Volt nála egy fénykard. Ismered?
A fiú válla hirtelen kevesebb súlyt érzett magán, és a remény felgyulladt benne.
- Persze, Warrick Mester az, az ő padawanja vagyok. Minden rendben vele?- kérdezte vissza gyorsan, ám a fickó ábrázata árulkodó volt.
- Elég csúnyán beverte a fejét. Egy bacta tankba tettük, ám az orvosunk szerint elég komoly sérüléseket szenvedett. Kómába került.
Edric ismét bólintott.
- Köszönöm, hogy segítettek rajta- tette hozzá. A barlangot egy kisebb rengés rázta meg, emlékeztetve a beszélgetőket, hogy továbbra is komoly veszélyben vannak. Edric érezte az Erő sötét oldalát, ahogy lassan markába veszi a parányi bolygót. A kis remény, ami mestere megmenekülésének hála kigyulladt lelkében, csupán apró gyertyafény volt a sötétségben. Az Erő nem akart nyugodni, és ez kihatott a fiatal tanítványra is. Valami nem volt rendben.

Egy fiatal férfi rohant át köztük, s közben kiabálta, hogy ki kell üríteni az egész helyet. Edric ismét az öreghez fordult.
- Vannak hajóik?
- Persze, nagyjából 500 méterre van egy nagyobb barlang, amiben elrejtettünk néhány gépet. Még egy korábbi háborúban használták rejtett kilövő állásként. Nagyjából 5-6 tucat embert ki tudunk talán menekíteni, ha minden jól megy.

Egy újabb robbanás komolyabb rengést okozott, a lány pedig elvesztette egyensúlyát. Edric gyorsan felsegítette, miközben egy távoli folyosóról hallották a hangokat:
- Birodalmiak! Betörtek a birodalmiak!- visszhangzottak a falak, a trió pedig egymásra nézett. A fiatal padawan nyelt egyet, majd lecsatolta fénykardját.
- Kezdjék el azonnal megtölteni a hajókat! Megpróbálom őket feltartani amennyire csak lehet. Ha felszállnak, alacsonyan repülve tartsanak a sarkkörök felé, közben töltsék a hiperhajtóműveket. Teljes sebességgel és meredek szögben emelkedjenek, amennyire a gépek engedik és amint kiérnek a bolygó vonzásából, ne habozzanak a hipertérbe ugrani. A Birodalom azonnal megpróbálja majd a szökésben lévő gépeket lelőni, de talán így több esélyük lesz- hadarta el gyorsan a tervét, az öregen pedig látta, hogy egészen meglepődik annak részletességén. Edric biccentett egy utolsót, majd elindult az újabb porfelhő felé.
A folyosókon megszólaltak az evakuálást jelző szirénák, a lázadók pedig szinte egymást taposva meneteltek a hangár felé. Edric az árral szemben az Erőt hívta segítségül, hogy előre tudjon jutni, ám így is lassan haladt. Az egyik sarkon végül meglátta a lézernyalábokat, mire megszaporázta lépteit. A lázadók a falak természetes kiszögelléseit használták fedezékként, s onnan viszonozták a tüzet, próbálva feltartani a hódító erőket. Edric sárga fénykardjával és a Soresu technikával indult előre, majd próbált minél több nyalábot visszaküldeni a feladó felé.
A harc közben hallotta, amint a lázadók egymást visszavonulásra szólítják, így egyre kevesebb fedező tűz maradt neki is. Egyre több lézernyaláb érkezett, az egyik pedig súrolta a bal vállát. Az égető fájdalom ezernyi tűszúrásnak érződött karja egészében, ami miatt ő is behúzódott a fedezékbe. Az egyik lázadó a fiú felé fordult.
- Eleget segített, meneküljön már!- kiabálta. Edricnek azonban egy újabb dolog eszébe jutott.
- Hol van a gyengélkedő? Kivittek onnan minden sérültet?- kérdezte, de a választ már szinte látta a katona arcán.
- A gyengélkedő? Az mellett törtek be, elsőként esett el!

Edric gyomra felkavaradott, a vállában érzett fájdalom pedig gyakorlatilag megszűnt. Érezte a sötétséget maga körül, egy fekete köd, ami egyre csak közeledett a remény gyertyájához, majd egyetlen apró fuvallat kiontotta azt. Nem maradt más, csak a harag, a reménytelenség. A katona még lőtt kettőt a fedezékéből, majd menekülőre fogta, ám egy újabb nyaláb háton találta. Edric végignézte az egészet, majd kilépett fedezéke mögül, s tenyerét maga elé tartva engedte, hogy mindaz, ami felgyülemlett benne, rászabaduljon az érkező katonákra a szűk járaton. A lökéshullám leteperte a fél tucat ellenséget, Edric pedig egy gyors szökkenéssel előre ment, majd fénykardja precíz mozdulataival egytől-egyig végzett velük, amíg azok próbálták felfogni, mi is történt.
Hirtelen csend és nyugalom maradt, mintha ismét 9 éves lett volna a Templom gyakorló termében. Mintha ismét minden szem rá szegeződne, lelkében pedig a bűntudat kezdett egy újabb lyukat marni a semmiből jött sötétben. Ő nem volt ilyen, győzködte magát, majd hallotta a távolból az újabb katonákat. Nem volt már mit tennie itt. Sarkon fordult, s elsietett a barlanghoz.

Még időben elérte az egyik utolsó transzportot, a konvoj pedig instrukciói szerint indult útnak. A hajó fedélzetén az öreg ismét megtalálta.
- Hálás vagyok, amiért segítettél az embereimnek. A mestered büszke lenne rád, ha itt volna- próbálta bíztatni.
- Nem lenne az- mondta Edric- Életben van. Érzem a jelenlétét az Erőben, bármennyire gyenge is.
- Ha igaz is, mostmár a Birodalom rabja- tette hozzá az öreg, majd megpaskolta Edric vállát- Ne feledd, hogy neked is köszönhető, hogy legalább ennyien megúsztuk.


Coruscanton a Templomba visszaérkezve a Tanács azonnal magához hívatta. Részletesen beszámolt a történtekről, beleértve a birodalmi katonákkal való harcát is. Elméje valamilyen oknál fogva nyugodtabb volt, mint egy apró tó vize, ugyanakkor nem volt képes a mesterek szemébe nézni, csak a padlót bámulta beszámolója alatt. A végén T’Rani Mester szólalt meg elsőként, némi kellemetlen csendet megtörve.
- Hm, noha a mestered életben lehet, ebben nem lehetünk biztosak- mondta, majd a szót Losak Mester vette át tőle.
- A Tanács megköszöni a munkád a menekültek kimenekítésével kapcsolatban, ifjú padawan. A továbbiakról a Tanács dönteni fog, erről pedig informálni fogunk.
A mesterek bólintva jelezték, hogy elmehet, bár Edric többet várt és remélt.
- Mi lesz a Nageonnal? A civilek teljesen magukra maradtak, segítenünk kell rajtuk- mondta, szinte már kioktató hangon. Saját indulatosságán is meglepődött. Losak Mester felvonta szemöldökét.
- A Tanács majd dönt erről. Legyen elég annyi, padawan, hogy ez a probléma sokkal komplexebb, mint elsőre látszik. A Rend és a Köztársaság nem mindig tud beavatkozni egy hasonló konfliktusba. Vannak más tényezők is, amelyek e döntést befolyásolni fogják. A jelentésed értékes része lesz ennek- magyarázta a sokat látott mester, ám Edric a fejét rázta. Amíg a Tanács üldögélve beszélgetett a problémáról, majd mindez folytatódott a Szenátusban, emberek szenvedtek a parányi bolygón.
- A mélyen tisztelt Tanács engedélyét szeretném kérni, hogy megtaláljam a mesterem és kiszabadítsam- mondta ki, szinte utolsó próbálkozásként azt, ami már az ide tartó hajón is megfogalmazódott benne.
T’Rani Mester ismét hümmögött, majd megrázta a fejét.
- Osztozunk fájdalmadban, ifjú padawan, ám egy ilyen küldetés veszélyes és nem lenne helyt álló számodra- mondta ki a döntést, amit Edric várt ugyan, mégis kellemetlenül érintette. Meghajolt a Tanács tagjai előtt, majd kisietett a teremből.


Órákkal később Asher Warrick Mester szobája előtt állt. Az ajtó zárkódját tudta ugyan, ám egyedül sosem volt még mesterének élőhelyén. Egy szisszenéssel feltárult a szoba, ami szinte minden jedinél ugyanolyan volt: pár személyes apróbb tárgy, egy asztal computerrel, egy ágy, egy nyitott szekrény és egy fürdő helyiség. Pont amire szükség volt.
Edric körbenézett, szinte ismét hallotta mestere hangját, amint jól nevet egy jól elsütött poénján. Az Erő szinte életre keltette vele a most alkonyi fényben úszó szobát.
- Minden sötét!- hallott hirtelen egy suttogó, alig hallható, de kétségbeesett hangot, mire megpördült. Nem volt ott senki, ahogy az egész szobában sem.

Megrázta a fejét, majd szemei a szekrény felé vándoroltak. A földön volt egy koszos kis hátizsák. Arra emlékezett mestere jelentéséből, hogy volt egy hátizsák a lakásban, ahol rátalált, ám azt nem, hogy megtartotta azt, illetve annak tartalmáról sem tudott egy névtáblán kívül. Kivette a szekrényből, majd beletúrt. Talált benne egy parányi holovetítőt, mellé pedig egy üzenetet, habár a kézírás ismeretlennek tűnt.
“Edric, ha ezt valaha hozzád kerül, remélem helyesen döntesz. Valószínűleg nem lett volna szabad eltitkolnom előled. Remélem, egyszer megérted, miért tettem.”

Szívverése felgyorsult, a holovetítőt pedig az asztalra tette. Ütött-kopott szerkezet volt, és ugyan habozott, de pár másodperc bámulást követően mégis aktiválta, hiába mondta egy hang belül, hogy egy jedi elengedi a múltat.
A felvétel a vetítőhöz mérten meglehetősen rossz minőségű volt, bár úgy tűnt egy férfit ábrázol, aki hasonlított Edricre.
- Fiam, tudom talán sosem fogod ezt látni vagy engem ismerni, de ennek ellenére úgy érzem érdemes elmondani, ki is vagy. Nem véletlen küldtelek a Coruscantra, hogy jedi legyen belőled.

A férfi elmesélte ezután Edric családjának múltját, miszerint generációk óta védelmez egy ősi, veszélyes ereklyét, amit egyes erők minden áron meg akarnak kaparintani, hogy hatalmukat sokszorozzák. A családban néha születik egy-egy erőhasználó, akiket a Rendbe küldenek. Néhányuk sosem tudja meg igazi kilétét, mások pedig a Rend tagjaiként segítiették a családot, vagy épp kiléptek.
- Habár hozzád hasonlóan én is Jedi voltam, én kiléptem a Rendből a titok megőrzésért. Tudnod kell, hogy már kevés Kane maradt fent, és egyre csak fogyatkozunk. Neked kell eldöntened, mihez akarsz kezdeni az életeddel, így nem várom el, hogy ott hagyd a jedi életet. Bármennyire is nehéz, a fiam vagy és azt szeretném, ha neked a legjobb legyen. Anyád is ezt akarta volna. Ha nem árulnak el minket, talán ma is a Dantooine füves pusztáin élnénk, együtt.
A vetítés végén egy sor koordinátát mutatott a felvétel, majd hirtelen vége szakadt.

Edric letörölte a könnyeit és sóhajtott egyet. Az elmúlt napok, órák egyszerűen túl soknak bizonyultak. Mestere meditációs foteljére ült, s az Erőt hívta segítségül, hogy ezernyi gondolattal cikázó agyát megszelídítse. Érezte frusztrációját, amiért csak most tudta meg, ki is ő valójában, amiért a Rend nem akart segíteni a Nageon népén, amiért a mesterét cserbenhagyták. Emésztenie kellett mindezt, és tiszta fejjel átgondolnia, amire helyben és a jelenben nem volt képes. Némi próbálkozás után végül felhagyott a meditációval, és inkább azt tette, amit gyerekkorában: kimászott a Templom falain kívülre, s a csillagos ég alá feküdve próbálta megnyugtatni magát.
A kódex jutott eszébe, amit ismételgetni kezdett magának:
- Nincs érzelem, béke van. Nincs tudatlanság, tudás van. Nincs szenvedély, egyensúly van. Nincs káosz, harmónia van. Nincs halál, az Erő van.


Pár nappal később a Tanács ismét hívatta magához. Mester nélkül jobb híján napjai nagy részét az Archívum és gyakorló termek között töltötte, gondolatait próbálta lekötni a jelenben, ahelyett, hogy a történtek és a múltján rágódott volna. Ennek ellenére a párbajok közben többször is elkalandozott koncentrációja, s a droidok olyan programokkal is megverték, amit már jó ideje tudott és ismerte szinte minden mozdulataikat. Éjjel álmatlanság gyötörte, és minden pillanatban ott motoszkált a tehetetlenség nyomasztó súlya lelkében. Mintha kezein és lábain láncok csörögtek volna, a Templom falai pedig inkább érződtek börtönnek, mint menedéknek és otthonnak. Életében talán még sosem érezte magát ennyire egyedül és elkeseredve.
A Tanács megadott időpontjához is késett legalább 5 percet, amit ugyan nem tettek szóvá a bölcs mesterek puszta udvariasságból. Edric jól tudta, hogy arca valószínűleg elég kellemetlen látványt nyújthatott. A kialvatlanság és folyamatos idegesség sötét karikákat festett szemei köré, fiatalsága ellenére pedig arcán már szinte ráncok vájtak fjordokra emlékeztető nyomokat szemei alatt.
- A Tanács meghozta döntését a téged érintő ügyekben, ifjú padawan- szólalt meg Losak Mester- A következő napokban új mestert fogunk kijelölni melléd, aki folytatja tanításodat. Kilétéről hamarosan értesülsz. Ami korábbi mesteredet illeti, meg kell értened, hogy a Rend jelenleg nem kockáztathat annyit, hogy megpróbálja kiszabadítani. Állapotáról mit sem tudunk és az Erő sem segít abban, hogy erről többet ismerjünk- magyarázta, majd pár másodpercig elcsendesedett a terem, időt adva Edricnek. A fiú teljesen üresnek érezte magát. Már a haraghoz vagy csalódottsághoz sem maradt ereje. Csak bámult maga elé, a padló megmunkált formáira. Losak Mester megköszörülte a torkát, majd folytatta.
- A Nageon teljesen elesett, a Birodalom teljes blokád alá vonta, ami meglehetősen megnehezíti egy ellentámadás lehetőségét. A Tanács a Szenátus tudtára adta jelentésed, ám a Köztársaság jelenleg nem képes beavatkozni a konfliktusba. Sajnáljuk, de nem tehetünk semmit- zárta rövidre a mester.
Edric felnézett a szemébe, majd megrázta a fejét hitetlenkedve. Belül ismételgette magának a kódex első sorát, majd meghajolt és szó nélkül távozott a teremből. Bosszantotta a Tanács semmittevése. Annyi mindent köszönhetett a Rendnek, mégis úgy érezte, a mesterek elárulták őt is és mindazt, amit a Jedi Rend képviselt. Kötelességük lett volna megvédeni a gyengéket, a békét, és persze felelősséggel tartoztak minden egyes testvérükért.
Visszasietett a szobájába, majd ágyára feküdt és a plafont bámulta. Egy terv kezdett el körvonalazódni fiatal elméjében.

Ahogy beesteledett, Edric már a parányi ablakánál szemlélte, ahogy egyre több fény gyúl fel a környező felhőkarcolókban. Belül továbbra sem volt biztos a döntésében, mindig egyre több “mi lesz, ha” kérdést sorakoztatott fel elméje. Tudta közel sem volt teljes az Erővel a kapcsolata, de úgy érezte ennyivel tartozik saját magának.
Végül a teljes sötétségben kiosont szobájából, s a dokk felé vette az irányt. Éjszakai útjai alatt megismerte a Templom elhagyatottabb folyosóit, illetve olyan szellőzöket, amiken még épp átfért termete ellenére is. Alig fél óra osonás után ért a hangárhoz. El kellett terelnie az őrök figyelmét, így az egyik géphez merészkedett a hangár elejében, majd manuálisan elindította az önmegsemmisítőt. Fél percre lőtte be a robbanást, így volt ideje tovább mozogni a hangár legvégébe az egyik géphez. Az ETA-2-es gép mellett megvárta a robbanást, eltakarva füleit és szemeit behunyva. A lökéshullám majdnem leterítette a lábáról, s a közeli gépeket is méterekkel arrébb lökte. Az őrök kiabálva kezdtek el rohanni a történtekhez, Edric pedig ezt kihasználva bepattant választott gépe pilótafülkéjébe, s azonnal életre keltette.
Még hallotta, ahogy az őrök utána kiáltanak, de addigra már a levegőbe emelkedett. Szíve gyorsan kalapált, alig tudta elhinni, mit tett. A félelem helyett azonban inkább izgalom töltötte el lelkét, szinte várta a jövőt, amiben végre a Rend mindenféle szabálya és láncai nélkül élhetett. És találhatta meg a válaszokat a múltjával kapcsolatban, illetve talán mesterét.[/b]


A hozzászólást Edric Kane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 15 Május 2019, 22:02-kor.
Edric Kane
Edric Kane
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 59
Hozzászólások régi : 0
Aktuális szint/kredit : 1. szint/200 kredit
Reputation : 44
Join date : 2019. May. 15.

Karakteradatok
Főkarakter: Edric Kane
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Little SW

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t4038-edric-kane

Vissza az elejére Go down

Edric Kane Empty Re: Edric Kane

Témanyitás by Edric Kane on Szer. 15 Május 2019, 14:53

~ 18 évesen ~

Azonban ahogyan kitárult előtte a galaxis, Edric úgy hagyta maga mögött a múltját is és döntött amellett, hogy a saját útját járja. Mestere jelenlétét még mindig érezte az Erőben, ám tudta, egyedül sokra nem lesz képes a Birodalom ellen, és igenis kénytelen volt saját magát tovább képezni. Szerencséjére termetének hála nem nézték már gyereknek, így amikor kellett, el tudott szegődni fizikai munkát végezni. Alkalmazták dokkmunkásként, gyárakban is dolgozott. Közben ahol tudott, segített a mindennapi embereken. Mestere tanításaira emlékezett, aki egy-egy nagyobb küldetéskor is szem előtt tartotta a kisemberek biztonságát. Edric tőle tanulta meg az igazi Jedi értékeket, amiket látszólag a Rend elfelejtett. Nekik nem a Köztársaság egyik bábjának kellett volna lenniük, hanem a béke őreinek, akik segítettek mindenkinek és nem fordítottak hátat a bajba jutottaknak.

Újabban ugyanakkor rájött mennyivel könnyebb és gyorsabb pénzt szerezni némi ketrecharccal. A Hutt űr vidékein persze veszélyes iparnak minősült, a harcosokat bábúként mozgatták a háttéremberek. Aktuális ellenfele épp egy veretlen bajnok volt, a menedzserek pedig már a meccs előtt elmondták a fiúnak, hogy ha lehet, hagyja magát megverni. A nyeremény összege azonban egészen busás volt, és Edric megtanult szórakozni is az elmúlt két évben.

A közönség vérszomjasan kiabált és ütötte a ketrec falait, amire Edric akaratlanul is elmosolyodott. Az adrenalin mámorító ízét érezte, szinte azonnal élesedtek tőle érzékszervei, izmai pedig fáradhatatlannak tűntek számára. Ellenfele is belépett a porondra, egy hasonló magasságú, ám nála is testesebb kopasz fickó, akire háj is jutott rendesen méretes pocakjából ítélve. Egyből felmérte Edric, hogy nem lesz könnyű dolga. Noha az Erőt használhatta volna, saját lelkiismerete ilyenkor megszólalt, hogy az nem lenne fair. Persze az sem túl fair, hogy a meccs előtt megkérik őt, hogy veszítsen, mindenféle üres fenyegetéssel megtoldva. A bajnok intett, mire Edric elindult felé és szökkenve próbált bevinni egy ütést. Ellenfele felhúzta kezeit hárításként, majd egy rúgással igyekezett kiütni a fiú lábát, ám ő még előtte lehajolt kézzel védeni az érkező végtag ütését. A hárítás új lehetőséget is adott, így Edric gyorsan rámarkolt a férfi sípcsontjára, majd másik kezével combjára mért egy nagy ütést. Hátrált pár lépést, miközben a férfi fájdalmasan felkiáltott, de Edric megvárta, amíg ellenfele kicsit összeszedi magát. Láthatóan feldühödött a vad, ugyanis ordítva iramodott Edric felé, fejjel előre. A fiú nem tántorodott el, megvárta, amíg belé rohan az érkező gyors, majd a lendületet elnyelendő hátralépdelt vele egészen a ketrec faláig, ami mindkettejüket elnyelte egy pillanatra, majd visszalökte. A fiú ekkor könyékkel ellenfele hátába vágott, azonban az úgy tűnt semmit nem érzett, egy erős bal horoggal találta el a fiút.
Némi vért kikpöve aztán Edric elmosolyodott, majd kihasználva jobb sebességét egy sorozatot indított a fickó feje és gyomra felé. Nagyjából minden második vagy harmadik ütés ért találatot, de a bajnok egyre jobban fáradt. Edric ezzel szemben úgy érezte, mintha kimeríthetetlenek lennének az elemek, majd egy komolyabb ütést mért a másik fejére, amitől az kiterült.
A bíró lefújta a meccset, Edric pedig a kérés ellenére megynyerte azt.

Pár órával később a közeli bárban szürcsölte a jól megérdemelt hideg italokat, miközben vonzó hölgyek vették körül. A szabadság, hogy azt csinálhatott, amit akart, mámorítónak hatott. A semmiből egy férfi lépett hozzá, övén különféle fegyverek, kezében pedig egy pisztoly, amit a fiúra szegezett.
- Kibuliztad magad, kölyök?- kérdezte. Szemei szinte feketék voltak, ahogyan a hajai is, amit a halántékán már ősz hajszálak is tarkítottak. Szakállas volt, bár arcszőrzetét jobb arcán egy csúnya heg szakította meg egy ponton. Edric egy kézmozdulattal elküldte a két oldalán üldögélő lányt, majd felkelt a székéből. Egyik kezét feltartva lassan a zsebébe nyúlt, majd fénykardja markolatát az asztalra tette, mintha jelezve, hogy ha az úriember nem akar bajt, még most sarkon fordul.
- Jedi, mi?- kérdezte gúnyosan a fickó, majd övére csatolta pisztolyát.
- Jó döntést hozott- jegyezte meg Edric, de a férfi csak vigyorgott. Hirtelen egy szúrást érzett a tarkóján, majd a világ pillanatok alatt elsötétült.

Amikor magához tért, egy kissé ócska hajón találta magát. A fickó nem sokkal messzebb üldögélt és egy datapadot olvasgatott.
- Áh, jó reggelt!- mondta, amint látta, hogy a fiú magához tért- Jól kiütött a droid úgy tűnik!
- Aha… ki a fene maga? A Jedi Tanács küldte?- kérdezte Edric összezavarodva. Noha valószínűleg szert tett pár ellenségre az évek alatt, azért nem hitte, hogy bárki más fejvadászt küldött volna rá.
- A nevem Max Daxer, hivatásos fejvadász. És eléggé naiv vagy, ha azt hiszed a Huttoknak keresztbe lehet tenni. Tudod mennyi pénzt vesztettek a kis meccseden? Alig lett vége máris egy elég komoly vérdíj került rád, én meg pont a környéken jártam a szerencsédre. Jobban szeretem élve leszállítani az árut, mint holtan- magyarázta a fickó, egy bárgyú vigyorral.
- Ugye tudja, hogy könnyedén ki tudnék innen jutni?- kérdezte Edric fenyegetően.
- Egyrészt, ne magázz, utálom. Kettő, engem nem érdekel mit csinálsz, de ahogy kérdezgettem elég nagy feltűnést keltesz magad körül jedi létedre. Öngyilkos hajlamaid vannak? Mert így tudod legjobban kinyíratni magad. Ahogy olvastam segítettél pár rabszolgának egy másik bolygón, ami szintén nem néz ki jól errefelé egy önéletrajzon.
Edric elnevette magát, majd a fejét rázta. Tudhatta volna, hogy tüske lesz a Huttok szemében.
- Amit teszek, az csak az én dolgom. A Rend pont elégszer akarta megmondani, mit csináljak. A galaxis káoszban van, én meg ott próbálok segíteni, ahol tudok. Néha persze nekem is kijár egy kis szórakozás, ha érted mire gondolok- válaszolta a fiú, ügyelve a tegezésre is. Volt valami a fickóban, ami érdekesnek tűnt. Szavait hallva láthatóan még Max is elgondolkodott.
- Hát, egy igazi elb**ott egy hely ez, azt tény. De mondd, hogy keveredik egy jófiú jedi erre a vidékre?
Edric végül elmesélte, hogyan jutott a ketrecharcig a Jedi Rendtől kezdve, majd a befejezést követően Max meglepő ajánlatot tett.
- Tudod, elkéne nekem a segítség a melóban és a Huttokat amúgy is unom. Mit szólnál, ha velem dolgoznál? A vérdíjadat persze meg kell fizetni, amit munkával is megtehetsz a Huttoknak, elvégre egy volt jedi ritkán kerül az arzenáljuk köze. Utána viszont lenne legalább egy kis stabilitás az életben.
Edric eltöprengett. Az igaz volt, hogy céltalanul bolyongott a galaxisban, mindenféle terv nélkül. A szabadság persze mámorító volt, ám be kellett látnia, élete útján nem járhat így túl sokáig. Lassan bólintott egyet.




~ 24 évesen ~

Max és Edric éveken keresztül a Huttoknak dolgozott, egyfelől ledolgozandó a korábbi vérdíjat, másrészt pedig a könnyű betevő miatt. Az évek során a fiúból lassan igazi férfi vált, s megtanulta a fejvadászat szakmáját a megannyi küldetés során. Ugyanakkor mind Max, mind Edric szeretett kiállni a gyengébbekért, így a vérdíj visszatérítése után tovább álltak, s visszatértek a köztársasági űrbe, ahol már valódi bűnözők után kutattak. Útjaik során több emberen is segítettek, Edric továbbra is vallotta, hogy az apróbb jó tettek igenis elérhetnek változást.

Nem sokkal 25. éve előtt egy új vérdíj azonban felkavarta kissé életüket. A Korélia rendszerben jártak, egy gyilkost kergettek, aki egy másik planéta uralkodóházának örökösét tette el láb alól. Információból és nyomból is híján voltak, azt viszont tudták, hogy a hajó, mégha valószínűleg lopott is volt, Koréliából érkezett.
A hangárban némi kutakodás után meg is találták a járművet, ami a gyilkosságot követően nem is utazott a Korélián kívülre.
- Fogadok, hogy már legalább 10 rendszerrel arrébb jár a szemét- mondta Max dörmögve.
- Az eddigi fogadásaink alapján lehet jobb lenne, ha nem nyernék el még több kreditet tőled, nem gondolod?- vágott vissza Edric. A volt jedi, mára fejvadász férfi noha nem lett magasabb kamasz korához képest, tömegben sikerült jó pár kiló izmot magára pakolni az évek során. Ennek ellenére Max még mindig “Kölyök”-nek hívta, amit persze Edric ki nem állhatott.
- Ne okoskodj, Kölyök…- mondta szakálla alatt Max, miközben tekintetével egy dokkmunkást keresett. Amint megtalált elindult felé, Edric pedig szorosan követte.
- Hé, kellene egy kis segítség!- szólt hozzá Max szokásos kedvességével, mire a szegény rodian felnézett computere képernyőjéből.
- Oh, persze, miben segíthetek?
- Kellene annak a gépnek a tulajdonosa és a címe. Körözés alatt áll, és meg kellene találnunk mielőtt bárkinek baja esik, ha érti mire gondolok- magyarázta Max mosolyogva.
- Sajnálom, de a vonatkozó rendeletek és jogszabályok alapján csak végzéssel adhatok ki ilyen információt.
- Tényleg úgy nézünk ki, mint akiknek van idejük ilyesmire?- kérdezte Edric. A rodian láthatóan meglepődött a férfitól és kissé mintha meg is ijedt volna.
- Szóval papolhatunk még a köztársasági bürokráciáról amíg egy veszélyes bűnöző szabadon lófrál, vagy megadja a nevét és a címet- tette hozzá Max, kellemes mosolyát használva. A rodian elnézett a két férfi mellett a dokk számát leolvasandó, majd hevesen kutatni kezdett a gépében. Végül egy adatkártyát adott át a két fejvadásznak.
- Itt van. És most ha kérhetem…
- Kösz! Megyünk már, ne aggódj- kacsintott rá Max.
Miközben elindultak a hangárból kifelé, Edric lelkét nem hagyta valami nyugodni.
- Túl egyszerűvé vált ez az egész. Ennyire nem lehet amatőr egy orgyilkos- mondta, amire Max csak bólintott.
- Kölyök, ez meg akarja, hogy találjuk. Nyilvánvalóan csapda, szóval tegyük azt, amit várnak és sétáljunk a közepébe!

A lakására érve pontosan az történt, amire számítottak. A gyilkos már várta őket, a fotelében üldögélt, amikor betörtek hozzá.
- Áh, már azt hittem sosem értek ide- mosolyodott el a zabrak férfi.
- Szóval beszélni akartál velünk?- kérdezte Max, egyik kezét közelebb tartva fegyveréhez. Apró mozdulat volt, amit a legtöbben észre sem vettek, de Edric dolgozott eleget már vele ahhoz, hogy észrevegye ezeket az részleteket.
- Te pont nem érdekelsz, de a túlméretezett barom mögötted annál inkább- mosolyodott el a zabrak- Mondd, Kane, hát meg sem ismersz?
Edric meglepetten pillantott Maxre, aki felvonta egy szemöldökét.
- Látod ezért nem kéne minden kikötőben elkapni annyi nőt- jegyezte meg Max.
A zabrak felnevetett, Edric pedig alaposabban szemügyre vette a férfit. Vonásai alapján látott egyet s mást, arcán keresztbe egy heg húzódott. Aztán a felismerés szíven ütötte, az Erő pedig szinte azonnal riadóztatta.
- Grux!
A zabrak ekkor már a levegőben volt, vörös fénykardjával Edric felé csapott, aki ösztönösen aktiválta saját sárga kardját. A két fegyver hangosan egymásnak ütközött.
- Max, tűnj el innen!- kiáltotta társának, miközben Grux már egy sorozatot indított felé. Edric érezte felé áradó gyűlöletét, holott ő szinte teljesen el is felejtette már korábbi ellenfelét. Azt sem értette, miért történik mindez.
A Soresuval hárította a támadásokat, miközben agya próbálta kitalálni, miért és hogyan történhetett mindez. Grux a sötét oldalon volt, ez nem volt kérdés, ám Edric kételkedett benne, hogy ehhez a párbajuk 9 évesen túlságosan hozzájárult volna. Elvégre akkor Grux nyert, Edricnek pedig nem maradt más, csak a megaláztatás.
Egy hirtelen mozdulattal Grux áttörte Edric védelmét, majd a gyomra felé suhintott. A jedi erre hátraugrott, hogy eltűnjön az izzó plazma útjából. Visszatámadott lendületből, s sorozatos kardcsapással válaszolt. Az utolsó összecsapáskor másik kezével megpróbálta Gruxot ellökni, aki ugyanezt a stratégiát próbálta használni. Az Erő csataterén és fénykard vívásban is épp döntetlenre álltak, azonban a fénykard esetében sokat számított Edric fizikai fölénye. Grux kardja egyre közelebb került saját magához, majd elérte vállát, ami bűzösen kezdett égni. A zabrak felkiáltott, koncentrációja szertefoszlott, így Edric lökése a falhoz vágta.
Edric gyorsan előtte termett, s a csata gyakorlatilag lezárult. Kardját a zabrak nyakához tartva, lihegve szólalt meg.
- Mit akarsz, Grux?- kérdezte, de a sötét jedi csak kacagott.
- Amit mindenki ebben az átkozott galaxisban. Hatalmat, Kane. A családod pedig meg tudná adni nekem. Az ereklye, amit őriztek, mindent megadhat nekem és a mesteremnek- magyarázta, mire Edric értetlenül rázta meg a fejét. Honnan a fenéből tudhatott az ereklyéről?
- Fogalmam sincs hol lehet az ereklye, vagy a családom. Jedi volta, nem kutattam a múltam.
- Lehet, hogy te nem, de a családod figyel rád. Nem véletlen csaltalak ide, jedi.
Ekkor Max hangja a bejárat felől érkezett.
- Kölyök, van egy kis probléma- mondta, s behátrált a szobába, ahogyan egy csuklyás, vörös fénykardos alak bevezette a fejvadászt a szobába. Edric nyelt egyet.
- Grux, szólj neki, hogy engedje el a társam- mondta. A zabrak csak kacagott.
- A tanítványom terve úgy tűnik beválik- mondta a csuklyás alak, tippre Grux újdonsült mestere lehetett.
Az Erő ismét megbolondult, a sötétséget újra fényár borította be. A bejárat szinte berobbant, a plafonról pedig egész kőtömbök hullottak le, köztük Grux mesterére is. Edric egy tömb elől időben elugrott, ahogyan Grux és Max is, a porfelhőben pedig Edric újra meghallotta egy fénykard jellegzetes hangját. A vele párosult fény azonban ezúttal nem skarlátvörös volt, hanem zöld. A kard birtokosát nem látta, csupán ahogyan Grux mestere felé tart, aki ismét feltápászkodott és rátámadt az ismeretlen jedire. A zabrak is ismét talpán volt, s fegyverét aktiválva Edricre támadt. Max azonban most nem hagyta cserben és két lövést eresztett a mit sem sejtő sötét jedire, aki háton kapott el. A zabrak fájdalmasan esett földre.
- Meneküljetek!- kiáltotta el a zöld kardos Edric és Max felé. A korábbi jedi azonban nem akarta magára hagyni a másikat.
- Max, menj a hangárba a hajóért és repülj ide- adta ki az utasítást kivételesen ő, amire a fejvadász társa bólintott.
- A jedik nekem túl magas szint már- tette hozzá szarkasztikusan Max és kisietett a lakásból. Edric elindult a párbajozók felé, majd aktiválta a fénykardját. Immár ketten igyekeztek a sötét mestert kibillenteni az Erővel való egyensúlyából, ám úgy tűnt igazi mesterrel akadt dolguk.
A harc perceken át tartott, s nem lankadt egyik oldal sem túlságosan. Egy rossz pillanatban azonban Edric koncentrációja megtört, amit a sötét jedi kihasznált, s könyékkel megütötte a férfit. A következő pillanatban már kardjával csapott felé, ám a zöld kardos ekkor elkiáltotta magát, és Edric és a fénykard útjába vetette magát.
A fegyver úgy hatolt át jobb vállán, mintha nem is lett volna ott semmi. A férfi felkiáltott a fájdalomtól, miközben a sötét jedi újabb csapással próbálkozott, amit már Edric hárítani tudott. Meghallotta odakint hajójuk hangját, s összegyűjtve a belül felgyülemlett frusztrációt, egy komoly Erő lökéssel elrepítette ellenfelét a túlsó szobába. A férfit magára vette, majd kifutott a lakásból a hajóra.

A levegőben Edric próbálta ellátni a férfi sebeit, ám azok elég súlyosnak tűntek. A semmiből ismét eszméletéhez tért, és megragadta Edric kezét. Szorítása erősebb volt, mint a fiú kinézte belőle. Csak ekkor látta meg, hogy szemei pont olyan szürkék, mint a sajátja.
- Figyelmeztesd a bátyád! A koordináták… meg fogod találni- magyarázta, látszott rajta, hogy sokkal többet szeretne mondani. Edric tudta, ki is ő. Arca olyan volt, mintha tükörbe nézett volna, ráncaiban minden év lemondása és fájdalma marta az arcát akár a fjordok a hegyeket.
- Apám?- kérdezte, amire a férfi szemeiben könnycseppek gyűltek, majd bólintott egyet.
- Tudom, hogy talán nem akartad ezt az életet, de mostmár nincs választásod. Meg kell találnod a bátyádat, Edwint és figyelmeztetned. A sötétek már így is túl sokat tudnak…- mondta. Vért köhögött, Edric pedig érezte, hogy egyre inkább uralmába keríti a pánik.
- Max, találnunk kell azonnal egy klinikát vagy valamit!- kiáltotta elkeseredetten.
- Azon vagyok!- magyarázta.
- Nem! Túl veszélyes!- mondta az öregebb Kane. Edric érezte, ahogy kezéből az erő lassan elszáll. Ismét vért köhögött, majd fulladozni kezdett, másodpercekkel később pedig utolsó lehelete is végére ért.
A némaság ami mindezt követte közre szorította a szívét, ami kétségbe esve próbált kitörni börtönéből. A bűntudat kerítette hatalmába, amiért cserben hagyta családját és mesterét miután megszökött a Rendtől.
- Max, tűnjünk el erről az átkozott helyről!- szólt előre a társának.

A Dantooine-ra utaztak, a koordináták közül az elsőre, amit a holovetítő mutatott. Egy házat találtak a füves pusztákon, amelyet évtizedekkel ezelőtt elhagytak. Edric eltemette apját közvetlen mellette. A férfi a ház előtt kezdett meditálni, évek után először, hogy az Erő segítségét hívja a kérdései megválaszolásához. A misztikus dolog, ami minden élőlényt körülvett, most bevezette őt a házba, egy képkerethez, melyből a kép már teljesen eltűnt. Egy háromfős család körvonalai még épp látszódtak, ám semmi több.
Egy sóhajtás után elindult kifelé, ahol már Max várta.
- Sajnálom, Kölyök- mondta, majd megpaskolta a vállát.
- Meg kell találnom a bátyám. Nem várom el, hogy velem tarts- válaszolt.
- Heh, én, kihagyni egy kalandot? Szó sem lehet róla! Jobban kéne ismerned- mondta, majd elindult a hajó felé. Edric még visszanézett a parányi házra. Egy pillanatra látta, ahogy a családja boldogan élt itt, ahogy bátyjával közösen játszottak a ház körül, miközben apjuk az állatokkal foglalkozott, anyjuk pedig a mosást terigette. Egy egyszerű élet, ami sosem adatik meg nekik.


Immár 25 évesen elkezdett kutatni bátyja után, ám kevés nyomon tudott elindulni...





Képességei:
Fénykardívás * 1pont (Soresu és Ataru)
Telekinézis: * 1 pont
Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0 pont
Meditáció * 0 pont
Életkötelék * 0 pont




Szakértelmei:
Fejvadászhoz mérten jól használ mindenféle kézi fegyvert, illetve nyomozásban is jártas. A jedi tudás révén jó manipulátor, ugyanakkor elég sokat felejtett a lexikális tudásból.

Fénykard:
Edric Kane F8j515x

Kinézet:
Edric Kane FyIP6pR


A hozzászólást Edric Kane összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 02 Jún. 2019, 21:44-kor.
Edric Kane
Edric Kane
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 59
Hozzászólások régi : 0
Aktuális szint/kredit : 1. szint/200 kredit
Reputation : 44
Join date : 2019. May. 15.

Karakteradatok
Főkarakter: Edric Kane
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Little SW

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t4038-edric-kane

Vissza az elejére Go down

Edric Kane Empty Re: Edric Kane

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Szer. 15 Május 2019, 17:28

Remek előtöri lett, élmény volt olvasni Smile
Természetesen elfogadlak, csak egy kis javítást kell az első részben kieszközölnöd. Yoda helyett T’Rani-t írj, mert ő a helyi Yodánk a Tanácsban, Windu helyett pedig Losak illene a legjobban a tanácstagjaink közül. Ez wordben egy pillanat alatt meg van.
Ha ezt az apróságot kijavítottad, akkor egy adatlapot írj és mehetsz is játszani.

_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Edric Kane 59228_s
Rhyssa Edaara Quillan
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 3285
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 146
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW

nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3658-rhyssa-edaara-quillan-eron http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Edric Kane Empty Re: Edric Kane

Témanyitás by Edric Kane on Szer. 15 Május 2019, 22:11

Adatlap:
Szint: 1. szint
Pont: 10 pont

Erő alkalmazások (3 pont):
Fénykardívás * 1pont (Soresu és Ataru)
Telekinézis: * 1 pont
Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
Erőérzékelés * 0 pont
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0 pont
Meditáció * 0 pont


Felszerelés:
- sárga pengés fénykard (3 pont)
- DH-17 pisztoly (300 kredit)

NJK-k:
Max Daxer, fejvadász (3,5 pont)

Kredit:
Alap: 500 credit
Elköltött: 300 credit
Fennmaradó: 200 credit

Különleges képességek:
Erőérzékenység

Pontok: 10 pont
Elhasznált: 9,5 pont
Maradt: 0,5 pont
Edric Kane
Edric Kane
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 59
Hozzászólások régi : 0
Aktuális szint/kredit : 1. szint/200 kredit
Reputation : 44
Join date : 2019. May. 15.

Karakteradatok
Főkarakter: Edric Kane
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Little SW

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t4038-edric-kane

Vissza az elejére Go down

Edric Kane Empty Re: Edric Kane

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére




 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.