Lenyűgöző Kaland: Szavaktól való félelem

Tény és való, hogy Harcimadár már jó ideje itt volt a bolygón, de a környezetszennyezés még mindig olyan volt, amit nem tudott megszokni és időnként emiatt majomnak tartotta a helyieket. Szerencsére azonban volt lehetősége Attilan-on a saját kultúrköréből származókkal tartani a kapcsolatot. Attilan-t szerette, a pajzsuk maitt nem volt környezetszennyezés és változatosak voltak az idegen fajokat illetően. Itt New Yorkban csak kree-kkel és egy félig kree, félig örökkévalóval tudott beszélgetni, ott azonban voltak kree-k, badoon-ok, shi’arok és még lehetett volna sorolni. A kree-kből is az értelmesebbik fel, aki nem akarta ezt a teljes mértékben jelentéktelen sárgolyót elpusztítani. Annyira semmilyen volt, hogy még azt az egy hajót is sajnálta, amivel a kree-k bombáztak. Egyetlen egy kivételes dolog volt itt ezen a bolygón, legalább is Csőrike így vélte.
Az pedig a mágia volt. Amikor még odahaza élt, sehol sem érezte olyan élőnek a manahálót, mint itt ezen a helyen. Sem a Chandilar-on sem pedig azokon a helyeken, ahol szolgált. Mivel mindenki itt élt és itt született, így hiába próbálta mondani bárkinek, mindenki csak leintette. Nekik ez volt a természetes, ritkán fordult elő, hogy valaki meghallgatta és el tudott minderről beszélni vele. Kaylyn-nel szinte semmiről sem lehetett, ami nem Star Wars, az pedig nem igazán érdekelte Csőrikét, számtalan jobb holofilmet látott annál a mesénél. A főnöknője meg olyan keveset van bent, hogy vele csak a bolt ügyeiről lehetett beszélni. Aztán más már nem is dolgozott itt hármukon kívül. Így maradtak a vevők, akik közül a legtöbben csak azért jöttek, mert varázslatot akartak látni és kevés volt a tényleges mágiahasználó. Köztük kevés, akikkel tényleg lehet beszélni, ilyen volt például Lidia.
A nő, aki olyan gyakran jött a boltba, mintha itt lakna, sokszor zárásig maradt és beszélgetett Csőrikével, volt, hogy lebeszélte valamiről, mert felesleges lett volna megvenni, mert három oldal kellett neki, vagy annyi sem. Próbálta rávenni, hogy inkább üljön le a könyvtárban - ami a boltban volt - és olvassa el vásárlás helyett ott, ami kell neki. ugyan feltűnt a shi’arnak, hogy a másik nő megváltozott, de igazából tűzbe ment volna érte, hogy nem gonosz, nem tudná megkárosítani a boltot, vagy ártani másoknak. Legalább is a videófelvétel megnézéséig így gondolta, utána már fogalma sem volt, hogy mit hitt. Tudta, mindenki traktálta neki, hogy az emberek megbízhatatlanok, csak magukkal törődnek és senki mással sem törődnek magukon kívül. Úgy tűnt, hogy ez a mondás talán mégiscsak igaz lenne?
Mivel saját maga főleg csak a védőmágiákhoz értett, így Mrs. Miller volt az, aki alaposabban megvizsgálta a felvételeket és Lidia-t is távolról, nem úgy tűnt, hogy valami megszállta volna, vagy irányította volna a könyv ellopásánál, hanem pusztán saját mag a cselekedett. Nem ilyennek ismerte meg a nőt az utóbbi hónapokban, vagy években, amióta bejárt ide. Egy Wicca volt, egy fehérboszorkány, ők nem követnek el effélét! Mrs. Miller nem csak a rossz hír miatt nem akarta a rendőrségen jelenteni, hanem esélyt akart adni a nőnek is, hogy megmagyarázza, hogy miért tette, amit tett. A beszállítók közül senki sem mert elmenni Lidiához, mert egyrészt katona és fegyvere van. Ezen Csőrike a szemeit forgatta és a tollai is égnek álltak volna, ha tudnak. Elvállalta, hogy elmegy a nőhöz és megtudja, hogy miért tette, amit tett. Kapott instrukciókat, hogy mit kéne tennie. Egészen pontosan Kaylyn volt az, aki azt mondta, hogy rúgja szét a seggét a másiknak, Mrs. Miller ennél sokkal barokkosabban és nőiesebben fogalmazott, ahogyan szokott.

Rendes emberi ruhát, pólót vett fel a páncélja fölé, a nadrág nem számított, az itt sem volt feltűnő, a térdvédő sem, lehet, hogy motoros, vagy sportolni volt és nem öltözött át különösebben. Nem a félelem miatt, hanem megszokásból, mert saját maga is katona és képzett harcos volt vitte magával a két kardját és a lézerpisztolyát. Iratok, igazolványok és effélék is nála, meg a kommunikátora. Mivel még nem járt Lidiánál korábban, így igyekezett kikeresni a nő elérhetőségét a cég adatbázisában. Ha megvolt, akkor annak a fényében, hogy ez mennyire messze volt döntött a gyalog, a repülés, a tömegközelkedés, vagy éppen a taxi használatba vétele mellett. Ha elég közel volt, akkor simán gyalogolt, ha nem volt túl messze, akkor a repülést választotta. Ha már időt és elég energiát vett volna igénybe mindez, akkor jöhetett a tömegközlekedés, a nagyon távol, vagy épp New Jersey a cím, akkor maradt a taxi.
Legyen bármelyik is, nem hívta fel a nőt előre, mert nem akarta, hogy lelépjen otthonról - már ha otthon van egyáltalán - így meglepetésnek szánta az érkezését. Ha pedig nem lesz otthon, akkor maximum átkutatja a lakást, hogy nyomokat találjon. Legyen bármelyik is, ha megérkezik Lidia lakására, akkor attól függően, hogy kaputelefon van-e, vagy bejut a házba, lent a kapunál, vagy épp a nő lakásának ajtaján csönget be.

felszerelés/egyebek: