Aishe Riot/Ashari

Go down

Aishe Riot/Ashari Empty Aishe Riot/Ashari

Témanyitás by Janus on Pént. 27 Dec. 2019, 20:31

Név: Aishe Riot/ Ashari
Egyéb név(i):
Faj: ember
Nem:
Jellem: Kora Aishe ellenére egy rendkívül komoly és a végletekig eltökélt lány aki már már ijesztő közönnyel szemléli a körülötte lévő világot. Kevés dolog képes meglepni és még kevesebb az ami megijesztené. Legalábbis ha külső tényezőkről van szó.
A külvilág számára szinte semmit nem enged látni a saját belső konfiktusaiból, emelt fővel halad előre a neki kijelölt úton. Az elveihez való görcsös ragaszkodás mellett egyfajta hideg büszkeség is jellemzi ami miatt képtelen elfogadni bármit is ami nem illik bele a saját kis világába.
Az általa értékesnek tartott eszméket vagy célokat pedig minden más elé helyezi.
Nehezen vagy jobban mondva egyáltalán nem érti a kapcsolatokat. Emellett komoly gondot okoz számára beleképzelni magát mások helyzetébe. Természetesen ennek ellenére is segít ahol tud. Végül is jedinek nevelték, ez a kötelessége.                                                     Jó megfigyelő és megfontoltsága révén képes meglátni a legapróbb részleteket is. Sosem kezd bele úgy semmibe, hogy ne készült volna fel jó előre, de még ennek ellenére is mindig van egy vagy akár több tartalék terve.

]Ashari nem egy könnyű eset ami a szívén az a száján a hazugságot pedig senkinek sem nézi el. Könnyen keveredik bajba akár a fent említett túlzott őszintesége akár a vakmerő természete miatt. Aishehez hasonlóan ő is bármit megtenne a céljai eléréséért, ám őt a túlélés mellett nem kevés hatalomvágy is fűti emiatt pedig bármikor képes átlépni a határokat. Teszi ezt mindenféle magasztos idea vagy nagyobb motiváció nélkül, szimplán csak a Sötét oldalban látja a boldogulás kulcsát.                                             Kíváncsisága nem ritkán kegyetlenséggel párosul ilyenkor követ el olyan tetteket amikre még harcedzett katonák is nehezen veszik rá magukat. Sosem viszolygott a vérontástól sőt bizonyos mértékben még élvezi is.
Bár az élete árán sem ismerné be igenis tiszteli a másik eltökéltségét. Ennek ellenére vagy talán éppen emiatt a legfőbb ellenségének tekinti és feltett szándéka elpusztítani őt.                     Jó helyzetfelismerő és pillanatok alatt alkalmazkodik, ráadásul képes valamit akár megfigyelés után is megtanulni.



Születési helye és idő: ME 9,
Kor: 15
Család: ismeretlen
Foglalkozás/kaszt: szürke jedi padawan
Testmagassága: 150 cm
Testsúlya: 38 kg
Szeme színe: kék (sárga ha Ashari irányít)
Haja színe: barna
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel:
Egészségi állapot/ betegségek:  Disszocialitív személyiség zavar (titkolja): Lelki zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezetkieséssel vagy a nélkül, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges.

Életrajza:
Csendes léptek visszhangoztak a néma folyosón szinte egy ütemre a falakat körüllengő lüktető energia dallamára. A férfi derűs mosollyal az arcán haladt előre, barna köpenye mögött szinte elveszni látszott az apró termetű lány. Bár hivatalosan ő is a béke őrei közé tartozott most ez az érzés állt a lehető legmesszebb tőle. A szemei alatt éktelenkedő fekete karikák álmatlanságról, míg ide-oda cikázó tekintete nyugtalanságról árulkodott.

- Megint rémálmaid voltak- kérdezte vagy inkább állapította meg a lovag.

- Igen mester- a fiatalabb hangja tompán csengett. Már az álmai puszta említése elég volt, hogy eszébe jusson az a borzalmas nap. Korábbi mesterével egy kalauz bandát készültek felszámolni. Rutin küldetésnek indult valami azonban mégis félrecsúszott. Jobban mondva teljes katasztrófába torkolt. Ő maga is csak azért volt képes megmenekülni mert a mestere feláldozta magát érte.                           Bár azóta több hét is eltelt az emlékek még mindig kísértették. Lelkébe ezernyi jeges karomként mart az önvád Mit tehetett volna másképp? Már lassan megszámolni sem tudta hányszor tette fel magának ezt a kérdést. A fejében minden egyes nap egymást kergették az egyre bizarrabb gondolatok. Ha jobban harcolt volna, ha felkészültebben érkeznek, ha időben megérzi a szándékukat, ha csak... ha csak egy kicsit erősebb lett volna.

- A gyászod teljesen érthető- a másik hangja hideg zuhanyként térítette magához.- Viszont nem szabad túlzásba vinned. A bánat legalább olyan erős érzelem mint a harag. Ha nem tanulod meg uralni az fog uralkodni rajtad.

- Mi fog történni ha nem sikerül?- A fiatal lovag arcára most először vetült komor árnyék és mikor megszólalt a hangja is távolinak tűnt:

- Alámerülsz a Sötét Oldalba és soha többé nem bukkansz fel.

A szavak megtették a hatásukat. Azóta a nap óta mindent megtetet, hogy felülkerekedjen azokon az emlékeken. Az éjszaka jelentette a legkritikusabb időszakot így hát az alvást meditálással helyettesítette. A gyakorlat tökéletesen alkalmas volt arra, hogy kitisztítsa az elméjét. Folytatta a küldetéseit, órákat töltött kutatással és még legalább ennyit gyakorlással. Hiába figyelmeztette többször is a mestere: ne hajszolja túl magát ő makacs maradt. Meg kellett tennie. Egyszerűen muszáj volt visszatalálnia a fénybe. A Sötét Oldal puszta gondolata elborzasztotta. Semmiképp sem válhat olyan szörnyeteggé mint azok akik ezt az erőt szolgálják. Meg aztán amióta az eszét tudta a templom volt az otthona. Ha kirúgják fogalma sem lenne róla hova menjen. Hosszú időbe telt, de végül sikerült olyan mélyre temetnie az emlékeit, hogy teljesen megfeledkezzen róluk. Legalábbis ő így hitte.

* * *
Mélyen a lelke azon részén amelyről még ő sem tudott mégis mozgolódott valami. Sötét vágyak, megtagadott emlékek és elfojtott indulatok kavarogtak szép lassan emberi formát öltve.                                                                                                                                                                                                                                                           Az árny kezdetben a képtelen volt bármire is a tehetetlen lebegésen kívül. Hiába akart megmozdulni valami gúzsba kötötte, a sötétség szép lassan felemésztette az időt. Elmosódott színek, tompa zajok szűrődtek át valahol egész kivehető, míg máshol teljesen eltorzult képet mutatva. Egy hatalmas templom , köpenyes alakok és egy ismeretlenül ismerős lány képe fodrozódott előtte. Ezekben az időkben nem volt több az ő árnyékánál. Mindig tökéletesen másolva a mozdulatait vagy éppen csendben meghúzódva a sötétség mélyén. Figyelte az életét, tanulta a jellemét és egyre jobban gyűlölte. Gyűlölte amikor meghunyászkodott holott támadni kellett volna, gyűlölte, azt az átkozott nyugalmát, de legfőképpen azt gyűlölte amikor a másik elszántságában saját érzéseit vélte felfedezni.
Bár épp, hogy csak egy kis résen keresztül láthatta a világot mégsem kellett sötétben tapogatóznia. Hiszen ott voltak az emlékek. Fájdalommal és kétségbeeséssel átitatott képsorok. Mind az övé volt, de valahogy mégis idegennek tűntek. Mint csupán hordozója lenne ezeknek. Egy nyamvadt tartály amibe belepakoltak minden felesleges vagy rossz dolgot egy pillanatra sem gondolva végig ő vajon akarja-e.


* * *

- Majdnem- a könnyed nevetés megtöltötte élettel a komor helyiséget miközben annak tulajdonosa huszadik alkalommal kényszerítette meghátrálásra padawanját. A lány levegőért kapkodva tápászkodott fel a földről. Az órák óta tartó gyakorlás kellőképpen kifárasztotta, ráadásul mindez idáig eredménytelennek bizonyult. Sosem értett a kezdeményezéshez. Nem csoda hát, hogy annak idején egy védekezésen alapuló formát kezdet tanulni. Ám a technikája még egy soresu használóhoz képest is túlságosan passzív volt. Az elmúlt órák alapján még jobban is mint gondolta. Hiába fedezte fel a másik védelmén keletkezett apró réseket, képtelen volt kihasználni azokat. Egy szóval fogalma sem volt, hogyan kéne támadni. Ez nem fog menni. Zúgtak fejében a kétségek, melyeket azon nyomban igyekezett elhessegetni. Jedi volt nem engedhette meg magának az önsajnálatot. Így hát a húszon egyedik alkalommal is aktiválta fegyverét újra kezdve a párbajt. Az eredmény nem sokban különbözött a többitől, már megint a földön kötött ki. A tompa fájdalom szinte semmiségnek tűnt a koponyája hátsó részét ostromló erőhöz képest. Ez tényleg nem fog menni.

Első ébredése felért egy robbanással. Heves volt és váratlan legalább is a környezete számára. Ő maga már napok óta csak a megfelelő alkalomra várt. Egy villanásnyi időre amikor alábbhagy a másik figyelme és lám a türelme meghozta gyümölcsét.      Egy pillanat alatt megnyújtotta a fénykardot majd egy erőugrással indított támadást. Gyakran látta ezt a formát más jediktől igaz mindig csak egy néhány percre. Nem is csoda hát, hogy első rohama inkább volt ösztönös próbálkozás. Túlságosan tapasztalatlan, túl nyers ahhoz, hogy igazán hatékony legyen és szinte azonnal a padlón találta magát. Egy macska ügyességével szökkent talpra és már folytatta is amit elkezdett. Nyilván való volt, hogy nem lesz képes legyőzni a fiatal mestert, de túlságosan élvezte a helyzetet, mintsem hajlandó lett volna leállni. Annyi év bénult várakozás után most nem akart mást csak tombolni.                                                                                                                                                                                                    
Egymást követték a vehemensebbnél vehemensebb csapások megkísérelve nemes egyszerűséggel összezúzni az ellenfél védelmét. A dolog egészen jól ment legalább is addig amíg a másik ellentámadást nem indított. Ha a saját akciója nem is ez biztosan felőrölte minden maradék energiáját. A kemény talajon összeomolva már meg sem próbált küzdeni az elméjére nehezedő sötétség ellen.

* * *

Aishe elmélyülten tanulmányozta a holo felvételt bizonyos pontoknál megállítva vagy visszapörgetve azt csak, hogy biztos lehessen benne semmi sem kerülte a figyelmet. Jobb kezénél holopad hevert benne minden olyan aprósággal amit az elmúlt négy standard órában sikerült felfedeznie. Kevés bűnöző fektetett nagy energiát a nyomaik el tüntetésére, ez a banda viszont kivételesen alaposnak bizonyult. Sehol egy elejtett megjegyzés, rejtett jelkép vagy bármilyen támpont. Így kénytelen volt a megmaradt információmorzsákra meg természetesen az Erőre támaszkodni.

Valami azonban még is elkerülte a figyelmüket. További két óra és több mint húsz újra ellenőrzés után a mestere előtt találta magát.

- Tudom, hol rejtőzhetnek.- Jelentette be minden további nélkül mikor az ajtót nyitott neki, majd tőle megszokott hideg precizitással adta elő ötletét. Bár a felfedezése koránt sem garancia jó kiinduló pont lehet.

Alig egy órával később már egy köztársasági vadászgépen tartottak a Mygetoo felé. Aishe ezt az időt elmélkedéssel töltötte teljesen figyelmen kívül hagyva a hajtóművek okozta enyhe rázkódást. Biztos akart lenni benne, hogy nem csúszik hiba a számításaikba vagy ha mégis akkor legalább legyen B terve amivel még időben reagálhat. Tehát szép sorjában számba vett minden lehetséges kimenetelt és változókat amik befolyásolhatják a végeredményt. Más jedi talán megpróbált volna a jövőbe pillantani ő azonban amellett, hogy híján volt a technikához szükséges ismereteknek feleslegesnek tartotta. A jelenben megvolt minden lehetőség, hogy változtasson a dolgok menetén.

* * *

Valami nem volt rendben. Már korábban is érezte. A pillanatok amikor a valóság eltorzult és a saját elméje fogságába esett. Tovaszálló percek, órák, majd idővel napok is amik sötét foltként tátongtak emlékezetében és az utóbbi időkben ez egyre csak rosszabbodott. A mestere többször is figyelmeztette. Olyan dolgok miatt amit sosem követett el, olyan szavakért amiket sosem mondott volna ki. Valaki más is lakott benne. Sosem mondta ki hangosan, de biztosan tudta. Több bizonyíték is szólt a dolog mellett azonban ebben az egy dologban elegendő volt a megérzése is. Természetesen erről rajta kívül senki sem tudott. Hogyan is beszélgetne bárkinek is a fejében lakozó szörnyről ami csupán a pillanatra várt amikor ismét rászabadulhat a világra. Nem ha bárki is tudna róla többé nem lenne maradása. Tehát titokban tartotta. Végig fent tartva a nyugalom álcáját élte az életét és eljátszotta a szerepét mint padawan közben folyamatosan reménykedve, hogy senki sem veszi észre mi folyik a színfalak mögött. Akkor úgy gondolta így helyes. Most? Most csak azt akarta, hogy véget érjen. A küldetés teljes katasztrófába torkolt miatta és az elmondások szerint több életet is elvett. A tanács terem ajtaja előtt várakozva már nem érdekelte ha elküldik. Csak szabadítsák meg tőle.

* * *

- Aishe Riot padawan, a mai nap súlyos vétséget követtél el. - A mesterek szobor merev arccal meredtek a lányra, szemtelen viselkedésük talán még a lekezelésüknél is idegesítőbb volt.

- Ugye nem várják el, hogy hogy bocsánatért esedezzek?- Hangja metsző pengeként törte meg a fojtogató csendet, a szavait átitató gúny maró savként csöpögött. Nem ringatta magát hamis illúziókba a béke igazságos őreit illetően. Ebben a pillanatban ítélet hozok voltak csupán és tudta, hogy nem számolhat a kegyelmükkel.

- Lemészároltál egy tucat élőlényt és rátámadtál a mesteredre. Természetesen várunk némi magyarázatot.- Szólalt meg egy togruta nő metszően éles pillantással méregetve az ifjút.

- Tudom Sera mester ott voltam.- Biccentett a nő felé.- Különben meg miért is kéne magyarázkodnom? Komolyan el akarják játszani, hogy van bármi értelme ennek amikor már rég döntöttek? Egy ilyenért mindenképpen száműznek, miért nem tudják egyszerűen csak kimondani?- A szemtelenség netovábbja volt az előbbi kis monológ, de nem igazán érdekelte. Már torkig volt a jedik színjátékával és az állandó rébuszaikkal amikkel úton-útfélen kifejezhették a felsőbbrendűségüket és tovább játszhatták a tévedhetetlen jótevőket. Így is úgy is repül akkor meg miért ne zúdíthatná rájuk minden sérelmét?

Az energia penge szinte égette ahogy egyre közelebb ért hozzá, a fülébe hatoló zúgástól épphogy csak ki tudta venni a következő szavakat:

- Aishe Riot ezennel száműzünk a Jedi Rendből.- Közömbösen figyelte a lehulló padawan fonatot egy cseppnyi megbánást sem érezve. A mesterek nem tudtak róla ugyan, de ezen a napon tették szabaddá.

* * *

Első útja a Korribánra vezetett. Az ősi világ ahol bukott jediket avatnak be a Sötét Oldal rejtelmeibe. Bár, volt ő valaha is jedi? Sosem érezte magát annak. Itt pedig végképp nem számított mi volt előtte. Megfosztva minden társadalmi rangtól a rabszolgaság verméből indulva küzdötte magát egyre feljebb. Kínkeserves folyamat volt ez, de elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy a saját sorsának kovácsa lehet. Szóval felépítette az életét. Az Ashari névtől kezdve egészen az ataru gyakorlásáig lépésről lépésre haladt előre hol találékonysággal, hol nyers erővel döntve le az elé kerülő akadályokat sokszor csak azért, hogy megélje a következő napot. Az évek alatt megtanult improvizálni és pillanatok alatt alkalmazkodni a körülményekhez felhasználva azt a kulcsfontosságú időt aminek elszalasztása a legtöbbek vesztét okozta. Többé már nem volt valaki más árnyéka. Sith volt saját névvel, harcstílussal és fénykarddal. Amint elkészült első dolga volt megszabadulni a másik fegyverétől. Nem akarta, hogy bármi is legyen ami emlékeztesse rá ha már az első éjszaka sikerült el hallgattatnia.

A gyakorlóterem álmában is épp úgy festett mint a valóságban egyetlen apró részletet leszámítva. A terem közepén helyet foglaló alak meg sem rezdült mikor közelebb lépett hozzá. Szóval még mindig el akarja játszani a nagy jedit? Mintha nem tudná, hogy most is remeg?

- Azt hiszem nekünk van egy lerendezetlen ügyünk.- Ragadozó módjára járta körbe a lányt minden lépéssel egyre közelebb kerülve. Édes vér íze töltötte meg a száját, a közelgő bosszú ígérete villámcsapásként járta körbe minden porcikáját. Túl hosszú ideje éltek így. Torz emlékekkel sosem tudva hol ébred fel a következő alkalommal miközben tetteit egy fantom irányítja. Ideje szemtől szembe lerendezni. A következő pillanatban aktiválta a fénykardját. Vörös fénnyel ragyogott ahogy mindig is kellett volna és az első csapással ösztönösen a másik szívét célozta. Az gyorsabban reagált mint várta és a pengék sisteregve egymásnak ütköztek. Akár a megelevenedett forgószél szinte körbetáncolta a termet egyre gyorsabban és vadabbul támadva miközben a lány folyamatosan hárította a támadásait. Oh természetesen. Mindig csak védekezik hiszen egy jedinek az is elég. Arrogáns, álszent, képmutató és bosszantóan hidegvérű. Aishe képviselt mindent amit megvetett, de már nem húzhatja sokáig. Akármennyire is erős a védelme egyszer hibát fog ejteni. Ő pedig nem fogja elszalasztani az alkalmat. Sőt ha már itt vannak miért ne kezdhetné lerombolni ezeket a falakat.

- Azt hiszed feladom csak mert türelmes vagy. Mindig is gyáva voltál.

- Mintha bármit is tudnál rólam.- Na, szóval még is sikerült kipréselnie magából valamit a nagy koncentráció közepette.

- Többet mint te. Például mond neked bármit is Amara Qulin neve?

Mély hallgatás volt minden válasz amire szüksége volt.

- Nem? Ez érdekes. Hogyan lehet elfelejteni azt aki évekig tanított? Aki az életét adta érted? Persze elfojtani az emlékeket mindig egyszerűbb mint szembenézni a múlttal nem igaz?

- Tényleg amiatt akarsz panaszkodni ami már megtörtént? Fogalmam sincs kiről beszélsz, de ha a múltban akarsz élni csak rajta.

- Azt hiszed én akartam ezt?- Szűrte ki a fogai között gyűlölettel telve. Az ismeretlenül ismerős arc betöltötte az elméjét kiszorítva minden levegőt a mellkasából.- Sosem akartam ezeket az emlékeket? Sosem akartam a fájdalmadat? Te raktad rám ezt a terhet mert túl gyenge voltál egyedül cipelni.- Haragja új erővel töltötte el, a szoba vörös ködben úszott mintha még a környezete is az ő győzelmére áhítozott volna. Tisztán látta, hogy a másik egyre nehezebben lélegzik és a reakcióideje is látványosan csökkent. Minden pillanattal egyre lassúbb lett, a védelmén keletkezett repedések egyre nagyobbak lettek míg végül teljesen szétzúzta azokat.

- Kérlek ne csináld! Nem akarom megint.- Most először hallotta sírni. A padlón fekve szánalmas rongycsomóként reszketett látszólag még megmozdulni sem maradt ereje.

- Oh szóval most már könyörögsz is? Ennél büszkébbnek hittelek. Vagy legalábbis elég okosnak, hogy tud nem kímélném meg az ellenségemet.- Fegyverét két kézzel maga előtt tartva emelte a levegőbe. A vörös penge éhesen várta áldozatát és bizonyára végez is vele ha nem ébred fel a következő pillanatban.


* * *

Vörös. Ez volt minden amit észlelni tudott. Fojtogató köd ölelte körbe megbénítva érzékeit és elárasztva a gondolatait. Ha a akarta volna sem tudná megmondani meddig tengődött ebben a céltalan lebegésben. Az idő fogalma értelmét vesztette számára, nem volt más csak a hömpölygő örökkévalóság és a párbaj emlékei ahogy újra és újra lejátszódott a fejében makacsul szembesítve saját hibáival. A ténnyel, hogy veszített. Elbukott a harcban és most a szörnyeteg parancsol. Sosem értette meg miért nem végzet vele azon a napon. Hiszen meg akarta tenni tisztán látta a vérszomjat abban az izzó sárga tekintetben. Valamiért mégis életben maradt bezárva a saját lelkébe. De ahol a sötétség ereje hatalmas ott előbb utóbb a világosság is növekedni fog. Fokozatosan nyerte vissza uralmát a teste fölött és a vörös köd is egyre vékonyabb lett. Ebben az időben fedezte fel az ablakot. Egyáltalán nem illett a berendezéshez, leginkább egy cirkálon tudott volna hasonlót elképzelni. Ráadásul az eltorzult képek miatt olyan volt mintha víz alól próbálna kilátni. Különböző lények taposták egymást a hatalomhoz vezető lépcsőn melynek tetején vörös bőrű lények gyakoroltak diktatórikus uralmat. Könnyedén kitalálhatta, hogy a Birodalom területén vannak. Hol máshol lennének? A szívébe hasító félelmet szép felváltotta a bánat. Tudta, hogy ha valaha is kijut innen egy ellenséges világban fog ébredni. Minden tette és szava azt bizonyította immár a másik oldalon áll. Viszont ez nem volt igaz. Még mindig jedi volt és nem fogja ilyen könnyen feladni.

Könnyed léptek zavarták fel a csendet. Az érkező bár egy ragadozó ügyességével mozgott hallhatóan nem érezte szükségesnek elrejteni a jelenlétét. A megfigyelés azonnal értelmet nyert amint az a látómezejébe ért. A hófehér arcon kegyetlen vigyor ült akár egy irdatlan fekete lyuk ami kész elnyelni a galaxist, sav sárga tekintete szinte izzani látszott. Egyértelmű volt, hogy a másik ereje teljében van. Viszont már ő sem olyan gyenge mint akkor volt. Egyszerre aktiválták a pengéiket, de még egyikük sem támadt. Egy láthatatlan vonal mentén haladva köröztek egymással szemben látszólag teljes szinkronban mindig ugyan akkora távolságot tartva. Bizar tánc volt ez az Erő vagy még inkább a Sötét és a Világos Oldal dallamára. Aztán mintha csak egy titkos jelre tenné Ashari támadásba lendült. A csapásai ugyan olyan vehemensek és gyorsak voltak mint mindig, de ez többé nem számított. Elég lehetősége volt megfigyelni és kiismerni a másik harcmodorát és olvasni az apró gesztusaiból. Pontosan tudta, hogy a másik szinte semmit sem ad a védelemre, viszont szinte lehetetlen kifárasztani. Vagy legalábbis tovább tartani mint amit az ő védelme elbír. Tehát csak egyetlen lehetősége maradt. Apró repedések egy üvegfalon. Leginkább így tudta volna leírni a másik védelmén keletkezett réseket. Rengeteg volt belőle és mindegyik jó támadási felületet biztosított. Csakhogy ő erre egyáltalán nem adott lehetőséget. Legalább is egyelőre. Így Aishe nem tehetett mást minthogy tovább hárít és vár. A legkisebb részletre is odafigyelve elemezte ellenfele mozgását. Csupán egy pillanatra volt szüksége... Most! A másik hátrált egy lépést, hogy újabb lendületet vegyen ám ezúttal megelőzte. Egy villámgyors és precíz csapással ellentámadást indított és a vörös fénykard sisteregve kirepült a másik kezéből.


Levegőért kapkodva tért magához egy sötét szobában. Abból a kevésből amit kitudott venni vélhetőleg egy hálókamrában tartózkodott. Mellette egy markolat hevert. Bár életében most először fogta kézbe még is azonnal rá ismert. Némi töprengés után úgy döntött megszabadul tőle. Hiába marad így fénykard nélkül nincs az az erő aminek a kedvéért ezt a fegyvert használná. Különösen mivel hamarosan hazatér.Ám előtte még ki kell jutnia innen. Az igazi próbatétel még csak most kezdődött. Ezúttal nem maradt ideje tervezgetni. Túl kockázatos lett volna akárcsak egy napot is eltölteni egy olyan életben amit eddíg csak kívülről láthatott. Így még az éjjel kiosont útnak indulva a sivár bolygón. Egész biztosan kellett itt lennie egy kikötőnek és homályosan emlékezett is rá hol is volt. A hely tele volt kisebb, nagyobb hajókkal és egy véletlennek vagy éppen az Erőnek köszönhetően újabb meglepetés fogadta. Hátul a kikötő legeldugottabb sarkában ahova valószínűleg már senkinek sem jutott volna eszébe bármit is keresni egy köztársasági vadászgép állt. Vélhetően éppen az amivel a másik érkezett. Nem tudhatta miért hagyták itt talán nem gondolták olyan fontosnak vagy csak úgy számítottak még hasznuk lehet belőle. Hát valakinek biztosan.

Elhagyni a Birodalom területét még a legnagyobb sebességgel is örökkévalóságnak tűnt. Meglehetősen ostoba lépés volt fejvesztve menekülni, de ezúttal nem érdekelte. Csak minél távolabb akart kerülni a gonoszság fojtogató légkörétől. Hetekbe telt mire megérkezett, de végre révbe ért. A Jedi Templom előtt állva hosszú idő után végre ismét képes volt rendesen lélegezni.

* * *

Elutasították. A Rend ami az életet jelentette számára nem kért belőle többé. A sikátor mélyén megbújva örökké csak ezen járt az esze. A döntésük természetesen érthető volt. Ő sem bízott volna magában azok után amiket tett. Vagy inkább azok után amikről azt hitték ő tette. Nem engedhette meg magának, hogy a csalódás felül kerekedjen rajta hiszen neki szó szerint ezen múlott önmaga megőrzése. Le kell nyugodnia.  

Baljóslatú érzés térítette magához ő pedig követte. A mellékutca másik végén négy alak vett körbe egy középkorú férfit. Mind vibrokéssel volt felszerelve és elég elszántnak tűntek, hogy a legrosszabbat feltételezze róluk.      

Némi töprengés után elindult a vetekedés irányába. Lehet, hogy többé már nem mondhatja magát a béke őrének, de attól még arra nevelték, hogy segítsen a bajbajutottakon. Bár a nautolán eddig meglepő ügyességgel kerülgette a vágásokat nem láthatta a háta mögé került bünözőt. Épp az utolsó pillanatban fordult meg amikor Aishe erő lökése oldalra repítette a fickót. Ekkor kezdtek felgyorsulni az események még néhány másodpercre senki sem mozdult. Aztán a fénykard összetéveszthetetlen hangja törte át a csendet és a férfi támadásba lendült.                                                                                A következő perceket néma döbbenetben meredt maga elé szinte fel sem fogva mi zajlik körülötte. Nyilván való volt, hogy a másik képzet erőhasználó ahogy az is, hogy nem jedi. Viszont sith sem lehet. Akkor viszont mi lehet? Természetesen korábban is hallott róla, hogy lézeznek más erőhasználó szervezetek is létezik, de eddig sosem gondolta, hogy egyszer is találkozhat velük.

- Köszönöm!- Porolta le a ruháját a nautolán teljes lelki nyugalommal.-Nem gondoltam, hogy lehet a közelben hozzám hasonló.

- Én jedi vagyok.- Válaszolt ösztönösen aztán rájött, hogy ez többé nem igaz.- Vagyis voltam. Viszont azt nem tudom maga mi csoda.

- Szóval még sosem hallottál Nagoon Tanítványairól.

- Attól tartok nem.- Hamarosan sokkal többet megtudott mint amire valaha számított volna. A férfi beszélt neki a szürke jedikről és a Rendről aminek ő is a tagja. Aztán felajánlotta, hogy csatlakozzon hozzájuk. Először természetesen hallani sem akart róla. Méghogy egyszerre használni mint két oldalt. Nevetséges. Viszont ez a lény fedélt és biztonságot kínált neki. Ha őszinte akart lenni nem maradt sok választása.

Képességei: - Erő érzékeny

- telekinézis(1)

- meditáció

- fénykardvívás 1. szint soresu/ataru (1)

- szabadulás(1)

- rövid idejű emlékezetnövelés (1)

Szakértelmei: - alapvető padawan képességek

- mechanikai ismeretek

- pirotechnikai ismeretek


Megjegyzések:

Aishe Riot/Ashari 4cdfd45eeeaea12122eed8abb6f15a62

Aishe Riot/Ashari 05e7f8a892d209432d5959bd2d62a17f

Aishe Riot/Ashari 90857f3c29b1e949f5baa7dd449293cc
Janus
Janus
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 20
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 10
Join date : 2019. Dec. 08.

Karakteradatok
Főkarakter: Chisa Nishku
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Little SW

Vissza az elejére Go down

Aishe Riot/Ashari Empty Re: Aishe Riot/Ashari

Témanyitás by Rhyssa Edaara Quillan on Szomb. 28 Dec. 2019, 00:01

Akkor nézzük:

Erőhasználókkal szemben egyáltalán nem tudja titkolni a személyiségzavarát, ugyanis kiérződik egyrészt az Erő rezdüléseiben, másrészt pedig mind2 személyiségnek más lenyomata van az Erőben, így ha bárki Erőn át néz rá, mindkét személyiséget látja.

Ez pedig egy lovag és mester számára már az első pillanatban nyilvánvaló lesz, tekintve egy gyerekről van szó. Így igazából már az első sötétoldali bekezdéstől nem tudom elfogadni az előtörit.

Ezért nem csak elbocsátották volna a karaktert, nemhogy Korribanra nem jut el, hanem a templomból sem jut ki, mert letartóztatják és az egyik Köztárasági őrzött börtönbolygóra küldik és ott marad.

Ahogyan Korribanra sem jut el, mert már a határon lekapcsolják a gépét valószínűleg a köztáraságiak, nemhogy a Birodalmiak. Ha pedig ők, akkor sem jut el a hajó Korribanra.

Mivel egy test és egy tudat ennyi időt, szenvedést és dolgot a másik fél sem bírt ki volna, így kizárt, hogy az eredeti fél szürke maradjon, már régen ő is a sötét oldal tagja. Ha esetleg baromi magas rangú mester lett volna, aki tud küzdeni az esetleg nem, de ennyi idő után már ő is átbukott volna.

Rabszolgaként el sem jut a hangárba, mert addig becsületőrök tucatjain kellene átjutnia és őrökön, akik védik a helyet. már csak arra a szintre sem mehet rabszolga, ahol a hangár van. Ha pedig véletlen a világosoldali (aki eddigre valszeg már rég nem az) is tudatára ébred, mindenki megérzi a bolygón és két lépést nem tesz meg mire megölte valaki.

Ahogyan korábban a Köztársaságból sem jutott volna ki a karakter, úgy a Birodalomból sem, és be sem jut a Köztársaságba, ahol a gyilkosságért körözik, nem is engedték volna felvenni a tanáccsal sem a kapcsolatot.

Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen karaktert a Nagoon sem fogad be, ők csak világos oldali only karaktert, a karaktered "light" side-s oldala sem elég világos, mert már nyakig a sötét oldalon van (lásd lejjebb).

Összességében az ide-oda szökünk, kibírja a kari világos oldalon, nem veszik észre stb, a legjobb mesterek sem tudták volna kivitelezni, maximum, ha valamilyen sith rituáléval leplezi ezt, de még azzal sem nagyon hiszem. Így noha érdekes lenne maga a koncepció is, de ez mindenképp 2 sötét oldali karakter lenne. Nem is beszélve, hogy Erőben nem így működik. Vagy az egyik, vagy a másik marad, a kettő együtt nem, mert amelyik felül kerekedik az elnyomja véglegesen a másikat és elpusztítja, az EU-ban, vagy az SWtor mmo-ban is van ilyen példa.

Nem utolsó sorban a karaktered 15 éves, elvileg éveket volt Korribanon, akkor alig 1 éve kellett, hogy padawan legyen, de az, hogy lelki gyenge már ifjonc korában is kiderült volna, nem is beszélve róla, hogy 10-12-13 éves padawanokat nem visznek a lovagok olyan küldetésre még, ahol ölni is kell, vagy túlságosan veszélyes, révén még nem is ismeri az adott mester a tanítványát és még szinte semmit sem tudott átadni neki a tudásából, felelőtlenség. És az a jellem, amit leírtál az elvileg világos oldali karakternek már az is sötét oldali és se nem semleges max nagyon-nagyon szürke, aki fél lépésre van a sötét oldaltól.

Szóval nagyon nem szeretek elutasítani karaktereket, de ezt muszáj.

_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Aishe Riot/Ashari 59228_s
Rhyssa Edaara Quillan
Rhyssa Edaara Quillan
Lil'SW KM

Hozzászólások száma : 3664
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 184
Join date : 2017. Jun. 13.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW

nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3658-rhyssa-edaara-quillan-eron http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.