Yekoll Korandu

Név: Yekoll Konrando
Egyéb név(i):  
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem:  külvilág felé: Élénk gyakran idegesítő jelenség levakarhatatlan mosollyal. Állandó magabiztos szinte már színpadias viselkedés jellemzi. Látszólag semmit sem vesz komolyan és lehetetlen megtörni. Önző, arrogáns és gyerekes, mindennek úgy kell történnie ahogy ő akarja. Szereti fitogtatni a saját erejét és meglátása szerint nincs olyan dolog ami ne tudna véghez vinni.
Szeretteivel: Vidám és hűséges barát, olyan aki mindig kész felvidítani. Emiatt egy társaságban általában ő tölti be hangulat felelős szerepét. Kevesen vannak azok akikkel igazán törődik ám értük bármit megtenne és ez hajlamos igencsak extrém mértékeket ölteni. 
Ellenségeivel: Manipulatív, szadista féreg aki bárkit eltapos aki az útjába áll. Élvezettel kínozza ellenségeit különösen az erősebbeket. Szerinte nincs olyan lény akit ne lehetne megtörni és ezt előszeretettel bizonyítja. Általában a háttérből irányítja a szálakat, de ha sor kerül a kegyelemdöfésre előtte szereti kiélvezni az áldozata kétségbeesését.
Születési helye és idő: Sereno, ME 13
Kor: 17 éves
Család: Goron Konrando (apja) 
Urana  Konrando  (húg,halott)
Gawar  Konrando  (öcs, halott)
Tamar Konrando ( öcs )
Pshyhokros Konrando (báty)


Foglalkozás/kaszt: sith tanítvány
Testmagassága: 160(cm)
Testsúlya: 58 kg
Szeme színe: szürke
Haja színe: szőke
Bőre színe: világos
Különleges ismertetőjel:
Egészségi állapot/ betegségek:

Életrajza:
A Konrando ház tagjainak otthont adó kastély állandó gyerekzsivajtól volt hangos. Hiába az épület hatalmas mérete az öt testvér mégis képes volt élettel megtölteni minden sarkát eleven káosszá változtatva a mindennapokat. Na jó legyünk őszinték ezekért a dolgokért általában egy valaki volt a felelős a többiek vagy követték őt vagy éppen az kétségbeesetten próbálták lebeszélni a legújabb őrült ötletéről amivel sikeresen felforgatta volna a lakók életét. Yekoll sosem értette az óvatosságukat. Apjuk inkább csak átutazó vendég volt így azokon a ritka alkalmakkor amikor egy napnál tovább maradt nem igazán akaródzott leszidnia őket. A szolgákat és a droidokat pedig szinte túl könnyű volt kijátszani. Így az életüket viszonylagos szabadságban tölthették igaz a birtokot alig hagyták el néhány alkalmon kívül, azon belül viszont nagyjából bármit megtehettek ha elég ravaszak voltak. Épp ezen járt az esze amikor lábujjhegyen lopakodva belépett a gyéren megvilágított helyiségbe. Nem is volt szüksége több fényre akár vaksötétben is megtalálhatta volna amit keresett lévén a bátyja gyakorlatias rendszerén roppant egyszerű volt kiigazodni. A szobában mint mindig most is katonás rend és nagymértékű minimalizmus uralkodott így a sajátjával ellentétben itt még a földön hagyott játékokat sem kellett kerülgetnie. A tárgy pontosan ott volt ahol sejtette. Nem kell mást tenni csak a kezébe venni és amilyen gyorsan csak lehet távozni.

- Keresel valamit?- Vészjóslóan hideg hang törte meg a csendet és abban a pillanatban a szoba valamennyi világító egysége egyszerre izzót fel egy pillanatra elvakítva a tettest. Nyurga fiú állt az ajtóban rövidre nyírt haját gondosan fésülve, öltözetén egyetlen gyűrődés sem látszott. Az az egy év korkülönbség szinte elhanyagolhatónak bizonyult ha csak a megjelenésüket nézzük. Annál inkább meglátszott a viselkedésükön.

- Igen, azt ami az enyém.- Mutatta fel a táblát olyan elhatározással amilyet csak egy tíz éves érezhet a kedvenc játéka iránt.

- Úgy látom még mindig nem sikerült megértened mit jelent az, hogy közös.- forgatta a szemeit Pshyhokros láthatóan már nagyon elege volt a másik viselkedéséből.- Különben is ehhez a játékhoz legalább ketten kellenek. Meg mondjuk egy olyan partner aki betartja a szabályokat.

- Tehetek én róla, hogy rendesen játszani unalmas?- Tárta szét karját a fiú megjátszott sértettséggel.- Nem mindenkit köt le a tervezgetés.- Bár el kellett ismernie a bátyja nagyon is tehetséges ezen a téren. Természetesen ezt ha megkínozzák sem ismeri el, de attól még igaz volt.

- Mondjuk teljesen mindegy mennyit csalsz így is jobb vagyok nálad.- Bár a szavakat látszólag teljes nyugalommal ejtette ki Yekollnak mégis sikerült észrevennie testvére tekintetben azt a kihívó villanást ami az ő arcára is mosolyt csalt.

- Meglátjuk.- Válaszolt ravaszkás vigyorral azzal egy mozdulattal aktiválta a táblát.

* * *







Mint a legtöbb befolyásosabb családnak természetesen nekik is voltak ellenségeik. Ezt már gyerekként is egyszerű volt észrevenni elég volt csak az alkalmanként felbukkanó vendégek lekezelő vagy éppen irigy pillantásait figyelnie. Igaz útóbbi leginkább a szolgákra volt jellemző. Bár azt sosem gondolta volna, hogy lenne bármelyiküknek is elég bátorsága elmenni az árulásig. A ház egyik rejtett zugában megbújva igyekezett a lehető legtöbbet kihallgatni a fiatal férfi és a holografikus alak között zajló beszélgetésből. Előbbi csupán pár éve érkezett így nem tudhatott sok mindent az épületről. Például, hogy tömve van olyan kisebb nagyobb többnyire eldugott helyekkel ahonnan kiválóan lehet hallgatózni. Neki tíz éve volt felfedezni őket és még így is csupán a felüket ismerte.

Még soha ez előtt nem ért fel olyan gyorsan az emeletre mint most, gondosan ügyelve rá, hogy a lehető legkevesebb zajt csapja. Lihegve fékezett le Pszhyhokrosz ajtaja előtt. Lélegzet vételnyi szünetet sem hagyott magának mielőtt óvatosan bekopogott rajta. Bentről előbb türelmetlen morgás majd halk szitkozódás hallatszott. Végül még is félre csúszott a nyílás záró mely mögött egy álmos tekintetű ifjú meredt fenyegetően vendégére.

- Mit akarsz? Lassan éjfél.- Méltatlankodott bár láthatóan épp csak képes volt feldolgozni ki áll előtte.

- Maradj csöndben- a fiatalabb arcát ugyan nem lehetett látni, hangja azonban nyugtalanságot sejtetett.- Tamar szobájában mindent el magyarázok.- A fent említett helyiség a folyosó legvégén helyezkedett el elég távol a földszinttől, hogy a hangok ne jussanak el odáig. Itt az ajtó szerencsére szinte azonnal kinyílt megkímélve őket az idegőrlő várakozástól. Belépve rögtön nyilvánvalóvá vált ennek az oka. A gyerek háta mögött kicsiny lámpa világított, halovány fényében az amúgy is sápadt fiú ha lehet még betegesebbnek tűnt nem is beszélve a szemei alatt éktelenkedő sötét karikákról. Yekoll idegesen az ajkába harapott. Jól lehet most kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél elhatározta: a jövőben nem fogja hagyni, hogy az öccse hajnalokig fenn maradjon egy kísérlet kedvéért.

- Figyeljetek, baj van! Conlin elárult minket.-

- Minket?- Vonta fel egyik szemöldökét a bátyja.

- Nos technikailag apát, de ez most részlet kérdés. Ugyan is mi vagyunk a célpontok.- A kijelentés bár önmagában szörnyű volt mégsem lepte meg egyikőjüket sem. Mivel is lehetne eredményesebben sakkban tartani valakit ha nem a saját gyermekeivel.- Holnap éjjelre tervezik a merényletet.

- Tehát minél hamarabb el kell tűnnünk.- Pshyhokros az idegesség legkisebb jele nélkül vonta le a következtetést. Ám a dolog természetesen koránt sem volt ilyen egyszerű. A bolygón nem ismertek senkit akiben megbízhattak volna. Vakon elindulni az ismeretlenbe pedig egyenesen őrültségnek tűnt.

- Mi van az Ilummal?- Vetette fel az ötletet Tamar aki idáig csendben hallgatta az idősebbek tervezgetését.- Lakik ott egy nő. Ha jól emlékszem Aori Shesi-nek hívják. Régi családi barát.- A másik kettő először egymás majd újra a harmadik felé fordult.

- Nagy vagy Tamar!- Veregette meg a vállát Yekoll szélesen vigyorogva.- Akár indulhatunk is.

- És mégis, hogy képzeled? Fogod magad és elkötsz egy hajót? Gondolkozz egy kicsit!- A csípős felelet bőven elegendő volt, hogy megfagyassza a levegőt. Főleg mert Pshyhokrosnak tökéletesen igaza volt. Hiába szöknek ki fogalmuk sincs miként hagyhatnák el a bolygót. A bénult csöndben ágyú dörgésként hatott a halk kopogás. Egy pillanatra mindannyian megdermedtek. Biztosak voltak benne, hogy az áruló szolga áll az ajtóban.

- Nyissátok már ki!- Vékony ám határozott lányhang szűrődött át a túloldalról. Tamar egy pillanat alatt a küszöbön termet beeresztve a kint lévőket. Családjuk két hátra maradt tagja türelmetlenül nyomult bejeb.

- Szóval, mi folyik itt?- Szólalt meg a fiú épphogy csak körbe pillantva a szobában. Bár még alig töltötték be az ötödik standard évüket elég okosak voltak hozzá, hogy megérezzék a bajt.

- Veszélyben vagyunk, de ti még kicsik vagytok ahhoz, hogy elmagyarázzam- mérte végig a legkisebbeket Yekoll idegesen. Eredetileg úgy tervezte őket csak akkor kelti fel ha már minden készen áll.- Majd szólok ha kitaláltunk valamit.

- Ugye nem gondolod, hogy csak úgy félre állíthatsz minket?- Vette át a szót Urana.- Akármi is történt az ránk is tartozik. Ráadásul segíthetnénk is.

- Rendben ha már itt vagytok miért ne. A lényeg az, hogy el kell keverednünk az Ilumra méghozzá minél hamarabb.- Urana és Gawar szó nélkül bólintott. Látszott rajtuk, hogy ők is gyakorlatias természetet örököltek.

- A legkézenfekvőbb az lenne ha elrejtőznénk egy hajó rakterében.- Töprengett hangosan a legidősebb.

- Melyikben? Nem tudhatjuk hova tartanak.- Jól esett visszavágni a korábbi miatt. Még ha nem is mondott teljesen hülyeséget.

- Ezt a kikötő hatóság épületében ki lehet deríteni.- Kivételesen megnyugtatónak találta, hogy a másik még ilyenkor is képes megőrizni a hideg vérét

A biztonsági rendszert kijátszani szerencsére nem volt nehéz feladat. Annál nagyobb gondot jelentett, hogy mind az öten észrevétlenül távozzanak.

- Erre!- Suttogta Pshyhokros egyik kezében az elemelt holo vetítőt szorongatva. Szerencsére sikerült találnia egy biztonságos útvonalat a kikötőig.

Ott viszonylag kevés teherhajó tartózkodott, ráadásul világítás híján alig bírták leolvasni azok azonosítószámát. Végül még is találtak két három darabot ami alkalmasnak tűnt.

A kikötő hatóság épülete mindössze egy ősrégi épület volt egyetlen irodával. A hangosan horkoló őrök mellett elosonva léptek be. Hosszú és kínkeserves munka volt behatolni a számítógép rendszerébe ám végül mégis összehozták. Hatalmas szerencsének bizonyult amikor találtak egy hajót ami történetesen épp az Ilumra tartott.
Fellélegezni sem volt idejük mire a kihalt épületben megfontolt léptek zaja törte meg a csendet. Más utat nem látván az asztal alatt kerestek menedéket. Lélegzet visszafojtva hallgatták az egyre közeledő csizmák kopogását majd megkönnyebbülten lélegeztek fel mikor az elhaladt az ajtó előtt mind jobban el halkulva. Teljes némaságban indultak a menekülést jelentő teher hajó felé bár biztosra vette, hogy ezt a csöndet nem az óvatosság, inkább a torkukban dobogó szívük okozza. Már csupán néhány méterre voltak a céltól amikor ismét felbukkant az idegen. Yekoll kis híján elkáromkodta magát mikor meglátta, de szerencsére Tamar még időben behúzta egy cirkáló mögé. A fedezékben lapulva ideje volt felmérni az esélyeket. Nem volt kérdéses, hogy az alak hamarosan megtalálja őket, a hajó pedig túlságosan messze volt, hogy időben elérjék.

- Eltaláltok a hajóig?- Fordult az ikrek felé Urana kezébe nyomva az adóvevőt. Habozás nélkül bólintottak.- Jó akkor menjetek előre. Mi eltereljük a figyelmét. Ha jelzek indulhattok.

- Megőrültél? Nem hagyunk itt.-

- Ne aggódjatok később utánatok megyünk.- Kegyes hazugság volt és ezt mindamnyian tudták. Az apró kavics fülrepesztő hanggal csapódott neki a fém burkolatnak. A súlyos fémtestek mellett elrohanva biztosra vette, hogy végük van. A férfi azonban nem támadt rájuk. Igazság szerint sosem tudta meg mi miatt döntött úgy az idegen, hogy az azonnali kivégzés helyet inkább a lassúbb és kockázatosabb halált szánja nekik. Magával viszi őket a Koribánra. Akármi is volt az oka akkor ők hárman szó nélkül követték. A köpenyes nyomában haladva azonban mégsem tudta megállni, hogy ne pillantson hátra.

- Jól lesznek.- Szólalt meg Psyhokros a lehető legdiszkrétebb módon amikor elhaladt mellette.

Csak évekkel kéegy b hosszas kutatás és rengeteg vesztegetés árán tudta meg, hogy a testvérei tényleg eljutottak az Illumra. Az úgynevezett családi baráttal azonban már sosem találkoztak. Ehelyet az Erő egy titokzatos férfival hozta össze őket. Mint kiderült az idegen egy Világos Oldalhoz tartozó rend a Nagoon Tanítványainak tagja. Innentől már magától is kitalálhatta mi lett a történet vége.

* * *

Az Akadémián nem volt nehéz rájönni a szabályokra. Bármit csinálhatsz amíg nem kapnak rajta. Egyesek pusztán nyers erővel törtek előre, míg mások manipuláció segítségével az árnyak között mozogva érték el a céljukat. Irányísd a szövetségeseidet majd iktasd ki őket és természetesen számolj le az ellenséggel. Egy olyan világban mindenki a maga érdekeit tartotta szem előtt az árulás a lélegzetvételnél is hétköznapibb dolognak számított. Az igazán erősek azonban nem csupán túléltek, hanem a saját kezükben tartották a játékot bábuként rángatva a gyengébbeket.

Yekollt őszintén lenyűgözték a Birodalom gépezetét behálózó intrikák és úgy tűnt van is tehetsége a szálak mozgatásához. Megtalálta a módját, hogyan ugrassza egymásnak a társait ezzel magát juttatva előnyösebb helyzetbe vagy éppen a megfelelő húrokat pendítve rávegyen néhány növendéket bizonyos dolgokra. Külső szemlélő számára érthetetlen lehetett már a puszta tény is, hogy a látszólag mindig jó kedélyű és ártatlan gyermek, hogyan élhette túl a kiképzés poklát.

Ez volt a kedvenc része. Gyengeséget és naivitást színlelni majd látni a másik döbbenetét mikor lecsap rá. Meg aztán ezzel tökéletes csalivá tette önmagát. Nem létezett annál élvezetesebb dolog mint amikor a vadászt a saját „prédája” ölte meg. Így nem csoda ha óriási elégedettséggel töltötte meg amikor szembesült vele: nincs egyedül ezzel a gondolkodás móddal.
Tizenöt éves lehetett amikor felkeltette egy különös férfi figyelmét. A különöst pedig úgy kell érteni, hogy első látásra egyáltalán nem volt benne semmi hátborzongató. Se fekete köpeny, se sárgán izzó éhes tekintet, de még az a vészjósló aura is hiányzott belőle. Egy normális életben egészen szimpatikusnak találta volna. Csakhogy a sithek világában semmi sem az aminek látszik. Lord Anugis a manipuláció és cselszövés mestere úgy csavarta ujjai közé az élőlényeket mint más a pókfonalat tovább szőve az intrika finom hálóját. Még az Akadémián sem volt olyan kiszolgáltatott mint az ő kezei alatt. Ott minden nap a túlélésért folyt ugyan, de mindig tehetett valamit. Most életében először ő volt az akit dróton rángatnak.

* * *

Szürke épületek ölelték körbe a két alakot s úgy tűnt ezek az óriások lesznek az elkövetkezendő események egyetlen szemtanúi. Az éj sötétségében a szürkén vibráló penge gyéren világította be a helyszínt felfedve a hol fekete hol még fényesen izzó égés nyomokat. Bárki aki látott már életében hasonlott rájöhetett, hogy egy párbaj részletei bontakoznak ki előtte. Ahogy a végeredmény sem volt kétséges. A férfi számtalan sebbel t szorult a falhoz, fénykardját elnyelte a sikátor homálya. Pár lépéssel előtte világos köpenyt viselő nő állt kivont fény szabjával. A csend ólom súlyként nehezedett rájuk, egyelőre egyikük sem mozdult. Végül mégis a szürke jedi törte meg azt.

- Már nem tudsz visszatérni igaz?- Inkább megállapítás volt mint kérdés.- Ha egyszer elragad a Sötét Oldal soha többé nem ereszt.

- Akkor állj mellém!- Fekete csuklyája ugyan eltakarta a férfi arcát a hangjából áradó harag elárulta- A nő válasz helyet csupán egyetlen lépést tett előre. A másik ösztönösen igyekezett hátrálni, de már nem tudott hová.

- Mit művelsz?- A penge már épp csak pár centire volt tőle.

- Sajnálom Gawar! Nem hagysz más választást.- A nő arcán egyszerre tükröződött beletörődés és végtelen szomorúság amikor a kard előre mozdult egyenesen a másik szívét célozva.




Yekoll egyetlen mozdulattal deaktiválta a holo vetítőt ezzel véget vetve a felvételnek. Minden izében reszketett a belsejében tomboló szörnyeteg borzalmas sikollyal tört volna fel ha a fiú képes lett volna akár egyetlen hangot is kiadni. Olyan mélyen vájta körmeit a saját tenyerébe, hogy azokból bíbor színű vér kezdett szivárogni. Mégis, hogy történhetett ez? Az öccse halott és a gyilkos a saját húga. Csak mert előbbi átbukott a Sötét Oldalra. A dolog annyira logikus mégis annyira igazságtalan. Eldobni bárkit aki nem hajlandó melléd állni. Tényleg ez lett volna a helyes döntés? Mindössze ennyit ért ő neked Urana? Gondolatai sűrű méregként csöpögtek szép lassan elárasztva az elméjét. Mert a Sötét Oldalnak minden áron pusztulnia kell igaz? Ez lenne a drágalátos Rended módszere? Ha megtehette volna talán ott helyben el is pusztítja a berendezést. Nem mintha ez bármin is javított volna. Annyiszor látta már a felvételt, hogy minden egyes képsora beleégett az elméjébe.

- Már is végeztél?- Gúnyos szavak kúsztak felé a szoba sötétjében egyszerre közeli mégis meg határozhatatlan helyről mintha egyenesen a tudata legmélyéről szólna.

- Ha túl sokszor látom unalmassá válik.- Szánalmasan gyenge hazugság volt ezt még neki is el kellett ismerni. Még a könnyed hangszín ellenére is érezni lehetett a szavai mögött hömpölygő fájdalmat. Nem számított hányszor indította újra a látvány mindannyiszor jeges karmokként szaggatta a lelkét mintha belülről akarná szét tépni.

- Valóban? - A férfi a semmiből bukkant fel megfontolt léptekkel járva körbe a fiút. Yekoll az ilyen pillanatokban úgy érezte magát mint egy egér a kígyó egyre szorosabbra fonódó ölelésében. -Nos akkor miért ne tegyük érdekesebbé?- Végül alig pár araszra előtte állt meg, hosszú ujjai épphogy csak el nem érve a tanítvány homlokát. Annak valahogy mégis távolinak tűnt a sápatag kéz mintha csupán álmodná azt. A szeme mögött kibontakozó képek viszont egyre valóságosabbak lettek. Éget hús szaga töltötte be az orrát. Tekintetével ösztönösen annak eredetét kereste. Bár ne tette volna. Előtte furcsán ismerős alak hevert mellkasán füstölgő lyukkal. Beletelt egy kis időbe mire felismerte benne az öccsét. Forró harag árasztotta el,a feltörő bosszúvágy egyre csak célpontot kereset akin kitölthetné az indulatait. Csak ekkor vette észre a kezében tartott fénykardot. Vörös pengéje baljós fénybe vonta környezetét, a belőle áradó hő fojtogatóan ölelte körbe. Levegőért akart kapkodni, de az nem jutott el a tüdejéig mintha az űr vákuumában próbálna lélegezni.

A percek évszázadokká nyúltak a látomások véget nem érő ciklusában, melyek makacsul követték egymást az ismétlődő magába csavarodott időben. Mindig változott valami. Helyszínek, szereplők, lényegtelenebb és fontosabb pillanatok vagy épp azoknak sorrendje. Néha Urana végzett Gawarral, néha fordítva, valamikor ő vágta le mindkettejüket és volt olyan is, hogy az ő életét vették el. Aztán hirtelen vége lett. A beszédfoszlányok és halálhörgések egy csapásra elnémultak ő pedig úgy esett össze mint egy bábu aminek épp most vágták el a zsinórjait. Két kínosan lassú percig térdelt mohón nyelve az éltető oxigént mielőtt elég erőt gyűjtött magában, hogy felemelje a fejét. Mestere közvetlenül felette állt, arcán elégedett vigyor látszott. Természetesen élvezte. Nem szolgálta őt olyan hosszú ideje ám azt első kézből volt szerencséje megtapasztalni mennyire szereti lord Anugis a finom módszereket. Mint a legtöbb alkalommal most sem érzett a testén súlyosabb sérüléseket. Oh nem a mestere nem az a fajta volt aki összezúzza a csontodat. Ő belülről tör darabokra.

- Tudod hálásabb is lehetnél nekik.- A kijelentés lassacskán szivárgott be ködös gondolatai közé végleg összezavarva azokat. Akkor tulajdonképpen mi is volt ez? Lecke vagy büntetés. Más körülmények között talán vissza kérdezett volna, de már látta, hogy az itt felesleges.

- A testvéreid megajándékoztak valami rendkívülivel.- A középkorú sith durván felemelte a fiú fejét, kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.- A fájdalommal. Ha megtanulod használni talán egy nap méltó lehetsz a sith névre.

* * *

- Mire vársz még?- egészen előre hajolva csak pár araszra volt Psyhokros arcától.- Rengeteg munkámba került összehozni ezt szóval jobb lenne ha nem most vesztegetnénk el az időt.

- Akkor miért vagy még itt?- A másik még csak fel sem pillantot a kezében tartott holopadból.- Én nem vesztegetem az időmet ilyesmikre.

- Ugyan már gyorsan végzünk. Csak elbúcsúzunk tőlük és tovább lépünk. Azért ennyit neked is megérnek nem?

Nem nem érnek- a sith végre megfordult rezzenéstelen tekintetét a fiatalabbéba fúrva- és csakhogy értsd mennyire elárulok neked valamit. Én öltem meg Uranát.-

- Mi? Nem! Miért?- Rosszul hallotta, igen egészen biztosan így van. Vagy egyszerűen csak hazudik. Lehetetlen, hogy igaz legyen. Nem! Ez nem történhet meg újra.

-Ez volt az áldozat amit egyszer te is meg fogsz hozni. A kapcsolatok csak gyengévé tesznek. Könnyű célponttá az ellenfeled számára.- Súlyos csend nehezedett a szobára. Bármennyire is tudta a lelke mélyén a másiknak igaza van minden idegszála tiltakozott ellene. Ez sosem fog megtörténni! Nem engedi, hogy megtörténjen! A pattanásig feszült húrokat végül egyetlen mondat szakította el:

- Nem kapaszkodhatsz örökké a múltba.-

- Én nem akarok a múltba kapaszkodni - csattant fel Yekoll.- Azt akarom, hogy a jelenem részei legyenek. Ha pedig le kellett mondanod valakiről az csak azt jelenti, hogy nem voltál elég erős megvédeni.-

- Ostobább vagy mint hittem.- Dörzsölte az orra nyergét Psyhokros.- Nem kaphatsz meg mindent amit akarsz. Áldozatot hozni elengedhetetlen.-

- Elengedhetetlen?- Az ifjú sith szinte köpte a szavakat.- Ne próbáld meg elhitetni velem, hogy csak azért tetted mert muszáj volt. Téged semmi sem érdekel a saját céljaidon kívül.-

- Persze, hogy nem, de ez rád is vonatkozik. Végül is nem azért akarsz életben látni minket mert olyan fontosak lennénk igaz? Egyszerűen csak túl önző vagy lemondani bárkiről is.-

- Argh! Gyűlöllek!- Nem tudott elég gyorsan kirontani a helyiségből, hogy ne lássa bátyja megvető tekintetét. Abban a pillanatban mindketten tudták, hogy a szó nem volt több gyerekes felindulásnál. Holott bizonyos értelemben akár komolynak is lehetne nevezni. Tele volt csalódottsággal, bánattal és mérhetetlen haraggal. A gyűlölet azonban hiányzott belőle.

* * *

-Nem fogadom el.- Szólt ködös tekintettel a néma síroknak. Az elmúlt percekben újra és újra lejátszotta magában a vitájukat. Minden egyes alkalom tovább növelte az elhatározását.- Nem vagyok hajlandó lemondani róluk. - Saját szavait hallva akaratlanul is eszébe jutott a sith kód sorai: A hatalom lévén győzelmet aratok. Mégis miféle győzelem lenne az amiben ők nem léteznek? Értelmetlen. Hamis. El fogadhahatatlan.

- Érezzétek magatokat megtisztelve srácok- kényszerített mosolyt az arcára bár senki nem volt a közelében- ugyan is ti voltatok az utolsók akiket elveszítettem.-




* * *

A kopár síkság nem sok fedezéket hagyott. Ez egyrészt hátrány hiszen ezáltal könnyen láthatóvá vált másrészt szerencse hiszen ő is hamarabb kiszúrhatta a veszélyes fajokat. Nem mintha egy sithnél létezne veszélyesebb ragadozó a Korribanon. Mohók,kegyetlenek és hazugok. Utóbbi különösen csodálatos tulajdonság amivel csakis a legjobbak rendelkeznek. A hozzá hasonlók akik képesek szemtől szemben is hátba támadni egymást, hisz csatáik egy teljesen más síkon zajlanak. Csalások, titkos szövetségek és hamis ígéretek szőtték át az inkvizítorok világát és ezek a szálak kötötték az előtte álló másik tanítványhoz is. Szálak amelyek csak arra jók, hogy marionet bábuként mozgathass valakit. Hajtóműk zúgása hallatszott egyre erősebben majd rögtön el is haltak ahogy a sikló megállt pár méterrel előtte. A járműben ketten tartózkodtak: egy körülbelül vele egykorú fiú avagy aktuális üzlettársa. A másikról már nem tudhatta kicsoda lévén arcát teljesen eltakarta a fekete csukja. Csak az Erőben való jelenléte tűnt furcsán ismerősnek.

- Na végre!- Yekoll egy nagyobb szikláról lógatta a lábát amikor a másik megérkezett. - Már azt hittem el sem jössz. Tudod nem szívesen mondanék le egy ilyen remek üzletről.- Közvetlen stílusát talán még szánalmasnak is mondták volna ha nem látszik napnál is világosabban az arcán szétterülő gúnyos mosoly. A szavai bár kedvesen szólták szinte tapintani lehetett a belőlük áradó romlottságot. Ezen azonban egyikük sem lepődött meg. Mindketten tudták, hogy nem létezik tisztességes szövetség csupán eszközök voltak a másiknak. Jobb esetben eldobható, rosszabb esetben feláldozandó bábok. Yekoll személy szerint inkább az utóbbit támogatta. Minek hagyná életben ha már nincs szüksége rá.

- Elkezdhetjük végre?- Termet egy ugrással a partnere előtt aki azonban még csak meg sem rezzent.-

- Tudod gondolkoztam.- Simogatta az állát mint aki tényleg nagy dilemmában van.- Ezek a feltételek már nem felelnek meg nekem.

- Igazán és mégis mióta szabod te azokat?- A másik fiú arcáról lehullott a közöny álarca helyét vérszomjas vigyor vette át. Mikor megszólalt a hangja is egy ragadozó morgására hasonlított.

- Van nálam valami fontos.- Lassan a siklóban ülő idegenhez fordult és az Erő segítségével lerántotta annak kámzsáját. Yekoll néhány másodpercig fel sem fogta mit lát

Tamar arcán és kezén lila foltok éktelenkedtek, köpenye több helyen is elszakadt. Máskor hófehérré sápadt kissé beteges bőre most hamuszürke árnyalatot vett.

- Mit szólnál egy új üzlethez?- Intett Rikhal a kezében tartott markolattal.- Szépen megosztod velem az információt ingyen. Különben megölöm.-

Yekoll agya teljes sebességgel pörgött ő maga azonban mégse volt képes megmozdulni. Elméjében fülsüketítő dobszóként visszhangozott az imént hallott szó.

- Megölöd?- Hangja alig volt több erőtlen suttogásnál inkább magának szólt mintsem bárki másnak. Gondolnia kellett volna rá, hogy ez lesz. Pontosabban gondolt is. Valahol a lelke mélyén mindig is tisztában volt vele: egyszer eljön ez a pillanat is. Már csak ketten maradtak akik fontosak számára és az egyik tanítványnak sem jutott volna eszébe olyan képtelenség, hogy megpróbálja túszként használni a bátyját. Az öccse azonban sosem volt jó harcos. Zseniális a maga módján, de nem fegyverrel. Most pedig őt is elveszik tőle.

- Szóval megölöd.- Szűrte ki fogai között a mondatot. Az emlékek súlyos víztömegként borították el és úgy érezte bármelyik pillanatban megfulladhat. Talán a másik tanítvány még mondott valamit, ő azonban semmit sem hallott a fülében doboló vértől. Rég nem látott arcok, boldog és fájdalmas képsorok lüktettek előtte vörösbe torzulva.

Különös hang törte meg a csendet ahogy a fiú válla enyhén megrázkódott. Az elfojtott kuncogás mintha egyenesen a lénye legmélyéről visszhangzott volna.

A veszteségtől való félelem, a másik tettei miatt érzett harag és az iránta való gyűlölet Tépd szét! Szaggasd darabokra! Hogy merészel kezet emelni arra ami az övé? Ezért a vérével fog fizetni.

A kuncogás egyre míg végül tébolyult nevetésként tört elő a torkából. A szörnyeteg letépte láncait.

Az ezt követő percekre ha akarna sem tudna visszaemlékezni. Vagy legalábbis nem úgy ahogy azok történtek. Csupán halvány emlékfoszlányok maradtak. Emlékszik a könyörtelenségre. Vörösen izzó, forró és éhes szinte sóvárog a préda után. Emlékszik az arcátlanságára. Az a féreg még élni akart. Harcolt ellene és egy óvatlan pillanatban sikerült kiütnie a kardot a kezéből. Azonban egy valódi sith sosem fegyvertelen. Emlékszik az elszántságára és a kezében megvillanó vibrotőr súlyára.

Mikor Tamar magához tért egy pillanatra úgy hitte még mindig eszméletlen. Az elé táruló látvány beillet volna a legsötétebb rémálomnak is. Yekoll állt fölötte, tunikáját vörös vérfoltok tarkították melyek eredetét nem is volt olyan nehéz kitalálni. Elegendő volt a bátyja mögött heverő szinte felismerhetetlenségig megcsonkított holttestre pillantania.

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer túsz leszek. Ez elég béna.- A fiatalabb ingerült sóhajára Yekoll halk nevetése érkezett felet gyanánt.

- Tényleg az, de ne aggódj.- Egy határozott mozdulattal talpra segítette az öccsét. Biztató mosolya csak még hátborzongatóvá tette a szemében tükröződő mániákus ragyogást.- Nem engedem, hogy bántsanak.

Fémes szag terjengett a levegőben ám ez egyikőjüket sem zavarta. Tamar óvatosan a test elé térdelt egy szakértő kíváncsiságával vizsgálva azt

- Szerinted magunkkal vihetjük? Rengeteg dolog van amit kipróbálnék rajta.- Az arcára kiülő már már gyerekes izgalom láttán Yekoll képtelen volt elfojtani egy mosolyt. Az ereiben keringő adrenalin és a Sötét oldallal járó mámorító érzések még mindig nem csillapodtak és ez rendben is volt így. Sőt többet akart. Több fojtogató félelmet, izzó haragot, le taglózó gyűlöletet és azt a diadalittas érzést amikor látta az ellenfele kifröccsenő vérét. A kétségbeesés, hogy nem tudja megmenteni azt ami fontos neki és az örömmámor amikor mégis sikerül. Egyszerűen nem tudott betelni vele. Lassan az arca elé emelte a kezében tartott pengét elég közel ahhoz, hogy érezze a fém semmivel össze nem téveszthető szagát. Igazad volt mester. Ismerte el magában miközben élvezettel lenyalta a fegyverre ragadt vörös folyadékot. Ez tényleg egy csodálatos ajándék.




* * *




* * *

- Kényelmes?- A negédes szavak elevenen maró savként csöpögtek a szájából ahogy megfontolt léptekkel közeledett a fogoly felé. A kék bőrű urdar vaskos törzsét, izmos karjait, lábait és széles nyakát vaspántok szorított a kihallgatószékhez annyira, hogy még a fejét sem volt képes felemelni. Yekoll hangosan felnevetett amikor az Erő segítségével próbált kiszabadulni.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy erről megfeledkezünk?- Kérdezte miközben a férfi mellé húzott egy széket. Két karját kényelmesen annak támlájára helyezte, álla a kézfejein pihent.- Természetesen minden pánt Erő gátlóval van ellátva.- Még abban a játékos mosolyban is volt valami hátborzongató. A másodperek lustán peregtek miközben a sith éhes tekintete a másikat figyelte. Akár egy ragadozó ami a karmai között ragadt prédát vizsgálja mintha nem lenne biztos benne, hogy felfalja-e vagy sem. Mindenképpen ki akarta élvezni a helyzetet, elvégre nem minden nap lehet része ilyen szórakozásban.

- Mit szólnál ha beszélgetnénk?- Kérdésére csupán a csend érkezett feleletként, ám ő tökéletesen értette az üzenetét.- Nem? Gondoltam, hogy ez lesz.- Színpadias sóhajt hallatott mintha tényleg fájna neki az együtt működés hiánya.- Hát akkor jöhetnek a hagyományos módszerek.- Intésére kicsi, gömb alakú droid lebegett be a helyiségbe. Yekoll kifejezéstelen arccal figyelte ahogy a gép sebészi pontossággal adagolja áldozatába a fájdalmat. Az természetesen egyetlen hangot sem adott ki csak akkor mordult fel ingerülten amikor a tű kissé hátrébb húzódott tőle:

- Kínzó droid? Ez még tőletek is szánalmas. Az olyanokat mint én nem lehet olyan könnyen megtörni.-

- Lehet,de- a fiú szája beteges mosolyra húzódott, ahogy a kezében megvillanó tőrt a fény felé fordította. A pengéről alig észrevehető, átlátszó folyadék csöpögött- épp ettől olyan szórakoztató.-

Az apró vágás amit az izmos karón ejtett alig volt több egyszerű karcolásnál. Mégis a hatalmas test most először rándult össze.

- Bámulatos mire képes pár csepp méreg nem igaz? Tamar ezúttal tényleg kitett magáért. Ő biztosan részletesebben is el tudná magyarázni a dolgot, csakhogy most nincs itt. Úgy, hogy velem kell be érned.A penge amivel az előbb megsebeztelek át van itatva egy ügyes kis ideg méreggel. Azonnali bénulást okoz és elég erős, hogy ne tud elégetni. Természetesen ez az adag legfeljebb a karodra elég.- Beszéd közben oldal irányba fordította a széket s teljes hosszában hátradőlt rajta. Egyik kezével a fegyvert tartotta maga elé, míg a másikkal úgy formált kört a szeme elé, ahogy a gyerekek szoktak távcsövet imitálni. Csak az utolsó mondat előtt egyenesedett fel, hogy az urdar szemébe nézhessen. A dolog természetesen nem volt több színtiszta hazugságnál, de ezt nem kellett tudnia.

- Megállhatunk ennyinél ha el kezdesz beszélni.-

- Mintha számítana- a kék bőrű hím olyan erővel feszítette a pántokat, hogy minden valószínűség ellenére úgy tűnt bármelyik pillanatban elszakíthatja.- Az mesterem úgy is megöl.-

- Megöl? Ugyan már- megfontolt léptekkel közeledett a fogoly felé épp úgy, ahogy a kígyó fonja egyre szorosabb ölelésbe áldozatát. Végül alig pár arasznyira annak feje mellett állt meg egészen közel hajolva

a hegyes fülkagylóhoz:

- Annál sokkal jobb módszereink vannak.- A szavak alig hallható suttogásként kúsztak elő a szájából.- Tudod rengeteg mindenre lehetne használni egy maga tehetetlen bábut.- Ezen a ponton a fogoly fantáziájára bízta mit is jelent az „rengeteg minden”. Természetesen sokkal hatékonyabb lett volna ha ő is képes képeket fecskendezni az áldozata elméjébe, ám egyelőre még nem rendelkezett ezzel a tudással.

- Na mit gondolsz lennél a játékszerünk?- Tett egy lépést hátra néhány pillanatig fürdőzve a harcos kétségbeesésében.

- Mit akarsz tudni?- Szűrte ki fogai között, láthatóan minden szót úgy kellett kipréselnie magából. Yekoll úgy tett mintha elgondolkozna majd ismét megszólalt.

- Mesélj egy kicsit a merényletedről.- Már ha azt a szánalmas próbálkozást egyáltalán annak lehet nevezni. Tette hozzá magában.- Kíváncsi vagyok miért akarja a mestered holtan látni az enyémet.-

Egy órával és jó pár hasznos információval később elégedetten hagyta maga mögött az urdar holttestét. Nem mintha egy pillanatra is meglepődött volna, hogy vannak akik nem örülnek annak, hogy Lord Anugis még életben van hiszen ő is közéjük tartozott. Persze őket nem csak a gyűlölet sokkal inkább a régi módi hatalmi játszmák motiválták. Elgondolkodva forgatta vibrotőrét egy pillanatra megcsodálva annak hegyéről lecsöpögő vörös folyadékot. Mestere mindig ráhagyta a foglyok kihallgatását, ő pedig kiélvezte minden egyes pillanatát. A vérszomja mégsem csillapodott sőt minden egyes alkalommal erősebb lett. Nem is fog enyhülni soha amíg nem hallja Lord Anugist üvölteni a fájdalomtól.


Képességei: - Erő érzékeny
- harci érzék
- élet érzékelés
- telekinézis (1)
- receptív-projektív telepátia (1)
- szabadulás (1)


Szakértelmei: - vibro tőrrel való közelharc
- jó pilóta
- minimálisan ért a gépekhez

.


Ezt kitöröltem, mert nagyon zavaró volt, majd később, ha el lesz fogadv a kari ebbe a reagba írd az adatlapot. - Nefi

Valamiért duplán tetted be az előtörit.

---

első értékelés:

---

Szóval, az egész tele van hibákkal, mivel nekünk elég ideje ki van találva, hogy miként nézett ki a múlt akkoriban, így nem tudom elfogadni, hogy át akarod írni a világ teljes történelmét.
Amit szeretnél azért sem lehetséges, mert akkoriban nem is volt ismert az a technika.
Szóval javaslom az egész koncepció átgondolását és a karakter újraírását, főleg, ha olyan időben akarod a karakteredet, amikorra írtad, és ahol a leírtak 90%-a meg sem történhet.

A karid 18 éves, mert MU 5-t írunk január 1-e óta.
Ha megnézted a legutóbbi kaland pont ezen a bolygón játszódott a korszakkalandok közül.
A Birodalom nagyobb fenyegetés lehetett, mint egy másik ház ebben az időben, de igazából belefér, végtére is nemesekről van szó, szóval ezt nem kell hibának venni, csak megjegyzés.

Az viszont érdekelne, hogy amikor ME 10-ben a Birodalom megszállta a bolygót, a karakteredről, hogy nem derült ki, hogy erőérzékeny? A család fizetett, hogy békén hagyják, stb. ezt indokold kérlek.
A fentiből révén a bolygón a kikötőt és minden ilyen helyet, főleg, mert még háború volt, lázongások stb. a Birodalom őrzi. Azokat nem tudják lefizetni már, hogy engedjék ki őket, főleg nem jutnak át a Birodalmi blokádon, ami a bolygó körül van.

Egyetlen Birodalmi bolygóról sem fogsz tudni megszökni ilyen módon, mert, ha elolvasod a Birodalmi leírásokat, akkor láthatod, hogy az ilyen hajókat a földön és a bolygó körül is átvizsgálják mielőtt elengedik. Itt meg jócskán háború volt, ekkor volt a 9.szektor inváziója, ahol a Serrano is található.
Már a földön megtalálták volna őket és már ekkor a sith akadémián végzik, vagy ha kiderült, hogy nem adták át a karikat a bolygó elfoglalásakor, akkor simán kivégzik a gyerekeket is, a teljes családdal együtt, mert nem adták át önként a sitheknek a bolygó elestekor. Nálunk a köztársaságban minden gyereken elvégzik az erőérzékenység vizsgálatot, így a szülőknek tudnia kellett, hogy a karid az.

Szóval ezt a részt korrigáld, hogy kivitelezhető legyen a háború végnapjaiban, amikor a háború a lehető legvéresebb és legkegyetlenebb volt.

Az akadémián sem lehet mindent tenni, szabály van arra, hogy nem szabad ölni, persze, ha nem buksz le, az egy dolog, de egy tanítvány valószínűleg nem elég ügyes ahhoz, hogy egy ilyet megússzon. Főleg, hogy az overseerek is mind sith lovagok, vagy mesterek, akik okkal vannak ott

Továbbra is, nem valószínű, hogy tudtál ölni és elég furcsának találom, hogy a karid 0 tudással máris kiskirályt játszik, hogy egyből minden tud, mindenben a legjobb, semmi hibát nem vét az első pillanattól kezdve… ez valahogy üti az áldozat szerepet. Tekintve, hogy 0 színészkedést is mutat be, mindezt első szinten. Ilyen személy kb. 1 volt eddig a Korribani akadémián, de ő már 16 évesen a sötét tanács tagja lett. Szóval egy picit vedd reálisabbra a dolgokat, főleg, hogy arrafelé a 90% jócskán magasabb szintű, mint te vagy

És lehet, hogy a karid szuper okosnak gondolja magát, de vedd figyelembe, hogy a többség hasonló képességekkel bír, mint a Te karid, így a többség felismeri, hogy mire is készül a kari, mire játszik és senkit sem téveszt meg egy ilyen helyen az, hogy ártatlannak néz ki a karakter. Ha már látták az összeugrasztást, másodjára nem dőlnek be neki, valószínűleg a karid ellen jócskán sokan összefogtak. Szóval ne nézzünk már mindenkit szobanövény értelmi szintűnek, ha már ennyire így írod. Ha a karaktered így véli, akkor érzékeltesd, hogy ezt ő gondolta így és ne tényként jelentsd ki

Meg a többség nem is feltétlen olyan fiatal, mint a karid, hanem jócskán idősebb is lehet, mert ki tudja, hogy mikor és hol fogták el, mielőtt odakerült stb.

A karaktered a későbbi részekben miután kikerült egyébként pontosan az ellentéte annak, ami az akadémián volt, ott okosnak volt leírva, hogy mindenki felett van, utána csak egy állatnak van szemléltetve, aki nem is gondolkodik, és olyan hibákat vét, ami miatt már az akadémia első két napján meghalt volna a saját hibájából. Ez szándékos?
(Konkrétan az akadémián még sith sorcerer volt, mióta kikerült onnan warrior, miközben a mestere is sorcerer.)

Az elején levőket javítsd, ahogyan azt is írd bele, hogy melyik szféra tagja.

---

Egyébként az ilyen hibák, amiket ejtesz, bőven elkerülhetőek lennének, ha nem vakon vágnál bele az előtöri megírásba. Még mindig fent vagyok discordon, nyugodtan lehet 100+1 kérdést is feltenni, hogy mi valósítható meg és mi nem. Nyugodtan kérdezz, komolyan és szeretném is, ha megkeresnél ezzel discordon privátban. Én az a fajta staff vagyok, akit napi 20 órában is lehet zaklatni, sem foglak elküldeni, hanem válaszolok. Neked is egyszerűbb lenne, ha nem küldenélek folyton átírni a karakteredet