Attilan

2 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:12

#601 2011-04-18 17:03:32

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Dagadó mellkassal ültem az sztalnál, a büszkeség, hogy még Steph-nek is leesett az álla, csak tovább fokozza amúgy is méretesre dagadt egómat.
-Hát ma már egyszer elmondtam, és tudod, nem akarom ismételni önmagam, amúgy sem tudnám mégegyszer olyan jól előadni, mint akkor... Na jó, talánmégis, de ez most mindegy.
Lassan, kimérten beszélek, hogy még tovább húzzam Steph idegeit, neki fontosabb volt egy kis tánci-tánci, minthogy velem tartott volna, és meghallgatta volna az észveszejtő sztorimat, úgyhogy megérdemli.
-Különben meg úgyis leadják a tévében, szóval nem fogsz lemaradni róla. De annyit azért elárulok, hogy vannak benne dühös pilóták, tibeti szerzetesek, hagyománytisztelő pásztorok, és főszerepben engem is láthatsz.
Még egy kicsit hagyom, hadd kérleljen Steph, hogy mondjam már el neki, hogyan történt pontosan, hadd érezze, hogy legközelebb inkább velem kell tartania, mert sokkal jobb bulikban van részem. Ráadásul sokkal kevésbé veszélyesek is, mint amiket Jon mellett kell kibírnia.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#602 2011-04-18 19:32:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Jon elmosolyodott Ben felvetésén, lehetséges, sőt egészen biztos, hogy odalesz érte.
- Azért remélhetőleg nem felejti el, hogy nem csak egy kísérleti alany lesz a csöppség, hanem a gyermeke – mondta. – Mikor lesz a médiában bejelentve? Vagy kivárják, amíg Mrs. Richards-on meglátszik már az anyaság?
Hátradőlt egy kicsit a székében és ismét a kutya után nézett, igaz volt az a mondás, hogy az uralkodók soha sem késnek, maximum mindenki más érkezik előbb… volt valami, ami a fejében motoszkált, amióta Grimm megosztotta velük, hogy Susan gyermeket vár.
- Nem tudom, hogy mit terveznek a későbbiekre a Négyessel, de mit gondol, lenne kedve a Pegazusnál dolgozni, akárcsak időlegesen is? – kérdezte végül.

Felnevettem April szavain. Mintha egy hatalmas prezentációt, vagy éppen egy doktori disszertációt kértem volna tőle, minden apró részlettel együtt. Ami pedig a doktorit illeti, lassan a gyerek mellett abba is bele kellene kezdenem.
- Nem is kértem, hogy úgy mond el, ahogyan nekik – mosolyogtam.
Szándékosan pedig direkt lassan és kimérten beszél, mintha a Parlamentet vagy a Polgármestert kellene meggyőznie arról, hogy hatalmas mennyiségű segélyt adjon valakinek, vagy valakiknek. Ezek után végül megkegyelmezett, de nem ám úgy, hogy elmondja, hanem megnézhetem a tévében.
- Amennyi tévét én nézek April – sóhajtottam. – A realitás is előbb pusztul el, mintsem tévéhez jutnék. Szóval ha nem szeretnéd, hogy még tíz év múlva is ezért nyaggassalak… igazán megkegyelmezhetnél. Vagy keressem meg Miss Calligan-t, hátha ő máris elmondja?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#603 2011-04-18 20:11:08

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

A nő Nestor-ra nézett és elvigyorodott, hogy a férfi mennyire szépen fogalmazott a skrullokkal kapcsolatban.
- Egészen pontosan le lett nyomva a torkukon, hogy újra itt vagyunk és követeljük a jogainkat, amik megilletnek minket – mondta mosolyogva. – Valószínűleg… hiszen halhattuk a skrullt a Marson, máris a Kree-k házi kedvenceinek hívtak minket. Amíg visszafele tartottunk megnéztem az adatokat, híreket. A Vádló foggal körömmel ragaszkodott a királynő álláspontjához és nem igen hagyott más választási lehetőséget egyik birodalom számára sem, mintsem elfogadni a csatlakozásunkat, teljesen függetlenül a Földtől.
Néhány pillanatra elgondolkodott.
- Főleg, hogy úgy olvastam, hogy a Földdel és az emberekkel nem kevés ellenérzést mutattak ki a küldöttek felé – felelte kissé álmatagon.
Mikor a férfi talált egy kancsót a nő felé tartotta a poharat, hogy a borból, ami benne volt tölthessen neki, majd belekortyolt.
- Igen, amiket városnak tartanak – mondta. – Nem igazán van miért olyan nagy kapcsolatot tartani, igen elmaradottak és maradiak gondolkodásban is, legalább is a vezetőik többsége. Most is odakint dúl a Harmadik Világháború és jellemzi az érettségüket, hogy mindeddig nem is mutatkoztunk előttük. Most is csak a technológiát és haderőt akartak tőlünk, főleg az – mutatott Spencer irányába.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#604 2011-04-18 22:54:32

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Lyron zavartan néz a feleségére egy pillanatra majd megöleli és csókot ad neki.
- Ideje a vacsorának akkor.
Ezzel a vendégekhez sétál és megvárja ameddig midnenki rájuk figyel.
- Hölgyeim és uraim. Itt az ideje a vacsorának. Kérem fáradjanak az asztalokhoz. Mindenkinek van névjegykártyája. Jó étvágyat kíváno... kívánunk.
Mondta boldogan és megfogta a felesége kezét. A vendégekkel ők is megindultak az asztalhoz.

Fáklya elsőként repült az asztalokhoz és a kártyákat végig nézet felkapta a sajátját.
- Ez pasi, ez is, ez is. Tuti. Ja. Hohó! Itt több női név van! Tudtam, hogy haszna lesz annak, hogy ébren maradtam, amikor Reed az Embertelen nevekről magyarázott a repülőn!
A kártyát gyorsan kicserélte és beült a helyére. Pár pillanat múlva hat Embertelen katona nő ült le mellé.
- Szóóóóval... nálatok is vannak jakuzzik?

Egy zavart embertelen katona ült be az F4 asztalához.

Am Kap finoman kihúzta a széket tolta be Konak, majd ő is leült. Balthazar kihúzta Loganek, aki tarkón csapta. A két férfi leült. Majd King is a helyére került. Ronan a királyi asztalhoz ülhetett.

Felszolgálók meghozták a hatalmas tálcákat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#605 2011-04-19 10:48:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Mikor jöttek szólni, hogy már lehet gyülekezni a vacsorához Sue a beszélgető partneréhez fordult.
- Örülök, hogy megismerkedtünk, remélem még lesz alkalmunk beszélgetni Mr. Godot – mondta mosolyogva. – További szép estét!
Ezzel otthagyta a férfit és csatlakozott Ben-hez és remélhetőleg Reed-hez is a saját asztaluknál.

- Miért lenne? – kérdezett vissza a faun.
Gorgon hagyta, hogy Tyra belekaroljon és ő kísérte el a fiatal félkree lányt ahhoz az asztalhoz, ahova kellett neki mennie. Még Nestor neve szerepelt az asztalnál, de a férfi Nebo mellett ücsörgött a királyi asztalnál. Kihúzta a lány székét, majd betolta alá, mikor leült.
- Jó étvágyat! – mondta.
Ezzel a lányt otthagyta és kénytelen-kelletlen ment vissza a királyi asztalhoz és foglalt ott helyet, ahogyan az illem megkövetelte.

Ahogyan Sólyomszem kihúzta a széket és Logan éppen nem figyelt Pietro érkezett meg arra a székre.
- Kösz a figyelmességet! – vigyorgott.
Erről a helyről pedig már nem állt fel, így Logan hacsak nem löki le kénytelen volt egy másik helyet elfoglalni.

Jon még megvárta, amíg Ben válaszolt neki a kérdésre, biccentett Sue-nak, majd a nőnek adta át a helyét. Még a megérkező embertelen férfira nézett, aki mintha nem találta volna a helyét. Majd meglátta miért is. csak a fejét csóválta meg, miközben a többi Angyal is éppen óvodást játszott a saját asztaluknál. A sörével ült le a saját helyére, majd a társaság többi részére nézett.
- Egyszer, csak egyszer nehéz lenne felnőtt férfi módjára viselkedni? – kérdezte a Logan, Balti és Pietro hármast.


//Mivel láttam ma Tyler-t online így várok rá, hogy írjon, meg Tao-ra, aztán utánuk váltok majd kört.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#606 2011-04-19 11:53:02

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

A vacsorához már Ko és Kap is előkerültek, ahogyan a nő látta a többiek is és már megint egymást heccelték. Lemondóan sóhajtott fel, hogy soha sem tudnak viselkedni és komolyak maradni, főleg nem akkor, amikor a teljes világ láthatja, hogy mit csinálnak. Kap-ra mosolygott, amikor a férfi előzékenyen kihúzta a székét.
- Köszönöm! – mondta.
Ahogyan Balthazar leült az asztalhoz Logan után Ko is tarkón legyintette a klónt.
- Még a fiam is illedelmesebben tud viselkedni nálatok, pedig csak hat éves – mondta a három férfinak.

Meglepetten néztem fel, mikor Lyron átölelt, mire ezt sikerült megtennem, már meg is csókolt. Viszonoztam a csókját, s még mindig kissé zavartan néztem rá s indultam utána a vacsorához, miközben megsimogattam Lockjaw fejét, ki értünk jött, hogy tudassa a vacsora tálalva. Vagyis csak ránk várnak.
- Ennyire nem lehetsz éhes – néztem a testőrömre mosolyogva.
Ismét végignéztem a hatalmas tömegen, kik itt voltak miattunk. Még mindig oly nehéz volt elhinni, hogy mind miattunk vannak itt, s hogy ez a mai nap nem csak álom, hanem a valóság. A férjemre mosolyogtam, mikor megfogta a kezem s így kéz a kézben indultunk a saját asztalunkhoz. Ahol egy újabb meglepetés ért, hiszen Lady Nephthys-t pillantottam meg egy férfi társaságában, kivel úgy tűnt, hogy remekül elbeszélget, de még sosem láttam korábban. Miután helyet foglaltam köszöntöttem csak unokanővéreméket.
- Hercegnő – biccentettem. – A kísérőjében kit tisztelhetünk? – kérdeztem kedvesen, miközben a férfira pillantottam.
Kissé kétségbeesetten néztem a hatalmas tálakra, miket kihordtak vacsora címén, a gyomrom még mindig görcsben volt s fájt az idegesség miatt, hogy ma minden a lehető legnagyobb rendben legyen, így csak egy nagyon kicsi adagot vettem a kedvenc ételemből. Máskor sem szoktam sokat enni, de ez még annak is csak a harmada volt, talán egy ténylegesen madárétkű személynek lett volna elég.
Vacsora közben egyszer a férjem felé fordultam s nagyon halkan kérdeztem meg.
- Vacsora után visszavonulunk? – érdeklődtem teljes zavaromban. – Vagy még szeretnél lent maradni egy kicsit?

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#607 2011-04-19 20:13:07

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Jon kérdésére elgondolkodom alaposan.
-Még nem beszéltük meg, hogy mikor jelentjük be, de túl sokáig úgysem lehet titkolni, és nem is látom értelmét, hogy elhallgassuk az örömhírt.
Valami innivaló után nézek, bort találok, legalbábis azt hiszem, hogy bor, de ahogy belekortyolok, kis híján ki is köpöm. Nem az íze miatt, inkább Jon kérdése miatt.
-Hogy a Projekt Pegazushoz? Hát, nem is tudom mit mondjak. Még nem volt időnk megbeszélni Reeddel, Sue-vel és Johnnyval, hogy mi lesz a csapattal, amikor... Gondolom, hogy beszűntetjük egy időre a hősködést. Nem mintha mostanában sok dolgunk lett volna...
Ekkor megérkezik Sue, aki az egyik jersey-i fazonnal smúzolt azt hiszem, és rájövök, hogy mi lesz a csapat sorsa, ahogy lepereg előttem a film. Szeretem Reedet és Suet, de semmi kedvem bébiszitterként otthon üldögélni naphosszat. Szívesen lennék a kicsivel, de tény, hogy én mégiscsak... Szuperhős vagyok, vagy mi a szösz.
-Tudod mit?! Benne lennék! - Mosolygok rá Jonra, mintha valami hatalmas dolgot szültem volna meg itt fejben. És végre elkezdik hozni a kaját!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#608 2011-04-19 20:30:22

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

A vöröses léből is iszom egy keveset, kicsit savanykás, elég gyenge, de kísérőnek nem rossz, úgy látszik, ezt ők is tudják, mert jó sok van belőle.
A politikai helyzetről mesél nebo, miközben megérkezik a királyi pár, még mindig kissé kényelmetlenül érzem maga, hogy ilyen kiemelkedő helyet kaptam. A lapkán előttem egy másik név áll, a fickóé lehet, akit elküldött innen Nebo, mindegy, nem hinném, hogy olyan fontos lett volna, mint Nebo, így aztán nem is fog senki felszólalni, mert annak Neboval kéne szembeszállnia. A királynő helyet foglal, és miközben hozzák az ételt, már észre is vesz. Nem tudom, hogyan szokás, de talán inkább én mutatnám be magamat, minthogy ezzel Nebora várjak.
-Engedelmével, királynő... Nestor Stratos vagyok, mindeddig a Kree Birodalmi Hadsereg tagja, több speciális egység tagjaként szolgáltam, a Kék Körzetben Ko-Rel sztelláris százados és Nova centúrió testőrse voltam, és a Fellegvári Biztonsági Szolgálatban teljesítettem kirendelt szolgálatot. Azért tértem vissza... Pontosabban, azért jöttem ide, mert hírt kaptam, hogy az embertelenek immáron az Attilani Embertelen Birodalom tagjaként élnek a galaxisban. Úgy gondoltam, helyénvaló lenne személyesen is szolgálatra jelentkezni új felettesem, Lord Gorgon előtt. A szerencsés véletlen műve talán, hogy a legutóbbi küldetésemen a hercegnővel harcoltam vállvetve, ő invitált meg a királyi asztalhoz, remélem nem borítottam fel ezzel a névjegykártyák alkotta rendszert.
Az utolsó pár szót talán nem minden szarkazmus nélkül mondtam, Nebo szerintem észre is fogja venni. Elég furcsa hercegnőként emlegetni őt, nem igazán viselkedik kékvérűként, a Marson igazi harcos módjára cselekedett, és azóta is egészen... Közvetlen.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#609 2011-04-19 20:51:56

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Elmosolyodom Stephen, végül megkönyörülök neki.
-Jóóól van, ha ennyire szeretnéd, akkor elmesélem! - Néhány szándékosan eltúlzott, teátrális mozdulattal mutatom, mennyire kegyes vagyok hozzá. Aztán újra hozzá látok, és bizony szórol szóra elmondom neki mégegyszer a történetet, töviről hegyire, ugyan azokkal a hatásszünetekkel, álszerény pillantásokkal, kedves mosolyokkal, mint ahogy ezelőtt a királyi párnak is tettem. Elégszer elgyakoroltam otthon, hogy ne hibázzak, és végül befejezve egy kicsit meg is hajolok így ültömben, hogy lássa, vége a performansznak.
-Hát így jutottam hozzá az ereklyékhez.
És most kivárás, lássuk, mi lesz Steph reakciója, miközben meghozzák az ételeket, és udvariasan biccentve köszönöm meg a pincérnek. Aztán keresek pillantásommal egy vállalkozó kedvű férfit, aki szívesen tálalna nekem is, mégse illik, hogy én itt hajlongjak, meg nyújtózkodjak a nagy tálcák után.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#610 2011-04-19 21:43:29

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Mióta Nestor és Nebo leültek az asztalhoz a nő most már közel sem volt olyan közvetlen, mint korábban. A pincéreknek és más személyeknek is szinte csak parancsokat adott, a tartása is merev lett, itt már nem engedhette meg azt, mint korábban. Ahogyan a pár megérkezett felállt a helyéről és pukkedlizve hajolt meg feléjük.
- Királynőm, királyom! – mondta kimérten.
Megvillanó szemmel nézett Nestor felé, aki azonban nem adta meg a teljes tiszteletet. Mondania kellett volna, hogy a nem királyi család tagjainak letérdelni illik az uralkodók előtt. Még szerencse, hogy maga Boltagon volt és így a meghajlás is bőven sok volt. amint engedélyt kapott, csak akkor ült vissza a helyére és igazította meg a ruháját is, hogy ne gyűrje azt össze. Már tökéletesen tisztában volt vele, hogy a férfit miként könyvelték el azzal, hogy ide ültette, nem először játszotta már el, igaz máskor mindig rokonokat és a többi nemesi családba tartozókkal tette meg.
- Felségetek mennyi időre terveik a nászútjukat? – kérdezte ezúttal bármilyen ellenséges fenn hang nélkül.

Szóval ő volt az a férfi, kiről már oly sokat hallottam, hiszen többször is említették a nevét. Lehetséges lenne, hogy Lady Nephthys is hallott már róla s ezért választotta őt? Unokanővéremnek bólintottam a köszönés után, hogy
- A Vádló és a százados megannyi elismerő szóval jutalmazta önt Nestor – mosolyodtam el, miközben néhány röpke másodpercre Ronan-ra, majd a távolabb ülő Ko-Rel-re pillantottam. – Igazán örülök, hogy megismerhetem. Megoldjuk, hogy ne okozzon fennakadást, hogy ön is ideült közénk.
Ezzel már szóltam is az egyik pincérnek, hogy az asztal egyik részéről, ahol most csak étkek voltak tegyék át azokat, hogy az eredeti vendég is elférjen. Végül Lady Nephthys kérdésére fordultam felé.
- Egyelőre nem tudjuk – feleltem. – Szeretnénk legalább két hetet, de nem valószínű, hogy a Birodalmak ügyei engednék ezt, nem igaz? – kérdeztem még a férjtől a végét.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#611 2011-04-19 22:09:03

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Jon-ékra pillantottam, úgy tűnt, hogy most már mind a hatan megérkeztek a saját asztalukhoz. Néhány másodpercig mosolyogva néztem őket, de valami hiányzott attól az asztaltól, nem magamra gondoltam. Einar, illetve Pietro volt még igencsak furcsa, hiszen nemrég volt csak velünk. Végül visszanéztem April-re, amikor nekiállt végigmondani, hogy miként is tett szert a két ereklyére. Döbbent és meglepett arccal hallgattam, ezt könnyedén észrevehette. Végül innom kellett egy korty vizet a kiszáradt torkomra, hogy meg tudjak szólalni.
- Sokkal szebben hangzott volna, ha nem egy tévébeszédet mondtál volna el itt nekem – ugrattam kedvesen. – Tényleg csak miattuk jártál ennyit utána, vagy volt valami hátsó szándékod is?

~ KM reag ~
Körübelül 5 órával a vacsora megkezdése után, éjfél körül

Az elmúlt 4,5-5 óra mindenkinek igencsak kellemesen telt, legalább tíz fogásból álló vacsorát szolgáltak fel mindenki számára, étel és italkülönlegességek sora. Leginkább különleges Embertelen és Atlantiszi ételek és italok előételtől a desszertig, de természetesen a jól megszokott hagyományos földi ételek is voltak itt, szinte minden olyan nemzeti étel, amelyik országból jelentek meg vendégek.
Noha éjfélre járt az idő és a vacsora szabad ég alatt volt, még mindig kellemesen húsz fok közeli hőmérséklet volt, a kinti viharra mindössze az emlékeztette a vendégeket, hogyha felnéztek az égre a sötét felhőket látták, de a pajzs mindenkit megvédett. A vacsora alatt végig kellemes zene szólt, majd a desszertek végével következtek a táncok is, többek között a menyasszonytánc is.
Utána pedig a tényleges parti csak most kezdődött, ahol mindenki addig marad, amíg csak akar, aki pedig távozik, annak megmutatják a szállását is.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#612 2011-04-20 11:57:54

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Sikerül elkapnom Nebo pillantását, annyit leveszek, hogy elszúrtam valamit, hogy csak akkor jövök rá, hogy mit, mikor ő már pukkedlizik. Én is gyorsan haptákba vágom magam, és tisztelgek, aztán leülök, mikor Nebo is, és azon gondolkodom, vajon mennyi formaság övezi ezt a kultúrát. A kree hadseregben tisztelegtünk, mikor bementünk egy helységbe, aztán békén hagytak minket, a legtöbb fejes még azt is megengedte, hogy tegezzük.
A dícsérő szavakra csak mosolyogva biccentek.
-Megtisztelő! - Aztán várok, amíg mindenki szed, asszem egy újabb szokást sértenék meg, ha rangon aluliként először merném megszagolni az előételt.
A hátralévő időben degeszre zabálom magam, már amennyire illik, a kevésbé finom fogásokat biotikus képességem segítségével tűntetem el a tányéromról egész apró darabokban, hogy nehogy feltűnjön valakinek. Igyekszem az alkoholfogyasztásomat visszafogni, ennyi kaja bőven elég ahhoz, hogy felszívjon egy csomó piát, de se hányni, se lejáratni Nebot nem lenne jó móka. Egy kancsó bor és még három pálinkaszerű ital után meg is állok.
Neboval társalogok, Ronannek és Ko-Relnek köszönök, leadom a jelentést a Marson talált dolgokról, de csak pár szóba, mert látom, hogy nagyon bele van gabalyodva egy pasasba, embernek tűnik, na mindegy. Esetleg, ha van rá lehetőség, felkérem Nebot táncolni, nem tudom, ez mennyire szokás, és fogalmam sincs, mit kell táncolni, de annyira nem lehet nehéz, mint golyók elől ugrálni. És különben is, a nők szeretik a vállalkozószellemű pasikat, vagy nem?
-Mi jön a hagyomány szerint a kaja és a tánc után? - Kérdem Nebot tanácstalanul, mikor látom, hogy az asztalokat kezdik lepakolni, és mintha a zene is más lenne.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#613 2011-04-20 12:10:50

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Stephnél elértem a kellő hatást, persze nem ismeri be, hogy letaglóztam, inkább rögtön visszatámad. Helyes, ezek szerint kezd beérni a nevelésem nála, régebben csak ámuldozott volna, meg sorolta volna, hogy milyen tankönyvekben és tanulmányokban olvasott ezekről. Társalgási kézség alapfok: megfelelt!
-Hát, eredetileg azt hittem, hogy talán egy ékszert, vagy múzeumi tárgyat találok majd, amit New Jersey-ben elhelyezhetnek, de amikor kiderült, hogy valami misztikus tárgy van a középpontban, megfordult a fejemben, hogy talán megtartom, és ki tudja... Valami szupererőt, vagy mágikus képességet kapok tőle. De végül nem úgy alakult, nem mintha nagyon sajnálnám, így talán még jobban is jártam, inkább a kapcsolataimat építem. Meg aztán gondolj bele, találok valami mágikus cuccot, szuperképességeim lesznek tőle, és Jon megkér, hogy álljak be a csapatába, hogy én is kívül hordjam a fehérneműmet. Egy év után a munkakapcsolat szorosabbra fűződne, Jon belémesne, elválna tőled, neked egyedül kéne nevelned egy gyereket, mi pedig dőzsölnénk a nyugdíjban 30 évesen, ami a hősködésből összejött. Látod, milyen jól jártál így?!
Fejezem be abszolút komoly mosollyal, aztán hozzálátok az evéshez.
Nagyjából öt órával és hét koktéllal később úgy tűnik, kezd alakulni a hangulat.
-Na mi a terv? Úgyse szabadulunk a vihar miatt, úgyhogy én azt mondom, bulizzunk addig, amíg össze nem esünk a parketten vagy a pultra nem bukunk!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#614 2011-04-20 15:44:37

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

-Köszönöm....-
Szólok Lord Gorgonnak, mikor ki húzza a széket előttem. Nem kicsit meglepődtem rajta, nem igazán szokás ez a Fellegvárban. Vagy bárhol máshol ahol eddig megfordultam. De aztán ott is hagy. körbe pillantok, de mindenhol idegen arcok néznek rám. Nestor és Nebo más merre ültek le. Remélem ez csak kicsit lesz kínos. Ahogy felszolgálják a vacsorát, belemerülök, de csak csipegetek. Nem szeretem tele enni magam. Ennek ellenére minden fogás igen ízletes.
Közben megszólít pár embertelen, eleinte bátortalanul, aztán egyre barátságosabban. Nincs ellenemre ugyan a társaság, de a kérdések kezdenek egyre fárasztóbbak lenni. Úgy hogy amint vége a vacsorának. Elnézést kérve fel állok, s keresek valami ismerős arcot.
Komolyan ezek nem akarnak lekopni, jó annyira nem vészesek, de kezdenek idegesítőek lenni. Megpillantom Gorgont és felé veszem az irányt. Hátha ki tud menteni valahogy. Nem igazán szeretném megsérteni őket. De kérdésekből elég volt ennyi. remélem látja mi a problémám, és segít. Vagy gyorsan felkérem táncolni, mindegy csak több kérdést ne.

//Bocs a késői reagért.//

Utoljára szerkesztette Tyler (2011-04-20 15:45:28)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#615 2011-04-20 16:27:03

Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

Az este egész jók érezte magát. Noha nem igazán jutott a Királyi pár közelébe, hogy gratulálhasson nekik. Mindig arra az alkalomra várt, mikor nem veszik körbe annyian őket. De egy idő után le tett erről, s inkább csak megpróbálta jól érezni magát. Szóba elegyedett pár vendéggel is, de a szótlansága nem igazán jól vette ki magát. Így mindig elég hamar ott hagyták. Persze ez őt nem igazán zavarta.
A vacsora után, megfordult ugyan a fejében hogy visszavonul, de kötelesség tudatból inkább a maradás mellett döntött. Míg a Királyi Család tagjai, na és a Pár vissza nem vonul, inkább marad. Persze nem hiszi, hogy bármi is történne még. Felmarkol egy pohár italt, s kényelmesen iszogatja, miközben a táncolni indulókat nézi.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#616 2011-04-20 18:06:34

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Nebo illedelmesen mindenből csak egy nagyon kicsit evett, hogy végigkóstoljon mindent. Felhasználva így az elé tett körübelül mind a tíz étkészletet és hozzá tartozó evőeszközöket is. A vacsora közben végig Nestor-ral társalgott, csak akkor szólt a rokonaihoz és az új „sógorához”, ha a pár valamelyik tagja szót óhajtott vele szót váltani. Nestor-nak most feltűnhetett, hogy a korábbi teljesen közvetlen viselkedés eltűnt a nő részéről és azzal, hogy az előkellőségek közé ültek le Nebo is teljesen úgy viselkedett, nem erőltetve, teljesen természetes volt részéről. Végül is saját maga is nemes volt. nem ivott olyan sokat, mint szeretett volna, itt nem tehette meg. amíg a partnere elment köszönteni a Vádlót és a századost saját maga az asztalnál maradt, akárcsak az idő alatt, amíg a pár eljárta a mennyasszony táncot és Lord Gorgon is táncolt a húgával, a királynővel. Csak utána kelt fel és fogadta el azt, hogy Nestor táncolni hívta. Felnevetett a férfi szavaira és a tánc közben válaszolt a kérdésre.
- Hogy egy egyszerű menyegzőn mi jönne, tudom – mondta Nebo. – De, hogy egy királyin? Legalább két és fél évszázada nem volt királyi esküvő Attilan-on. Az előző uralkodó sosem nősült meg. Lassan illene visszavonulniuk, hogy mindenki más is megtehesse, ha éppen máshol támad valakinek szórakozni kedve, mintsem idelent – kacsintott a férfira.
Mivel neki jól ment a tánc, tanulnia kellett, így a lehető legkevésbé feltűnően, de ő vette át az irányítást a tánc alatt és vezette Nestor-t, hogy mikor, hova és hogyan kell lépnie.

Ko örömmel köszöntötte Nestor-t, néhány szót még váltott is vele és örömét fejezte ki, hogy sikerrel visszatértek a Marsról, viszont elnézést kért, hogy most nem hallgatná meg a jelentést, inkább csak másnap, majd visszaült az Angyalok asztalához, hogy tovább beszélgessen a többiekkel.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#617 2011-04-21 12:47:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Gorgon az illemnek megfelelően miután a király táncolt a feleségével ő maga kérte fel a húgát is. Mikor Tyra megérkezett hozzá, a királynőt a faun akkor engedte vissza a Lyron-hoz. Kissé meglepetten fordult a megérkező lány felé, főleg, amikor rájött, hogy Tyra tényleg egyenesen hozzá tart.
- Mi elől menekül ennyire? – kérdezte a lányt a mindig morgó hangján.

Végre kezdett April olyan lenni és úgy mesélni, mint egy ember nem pedig a világ legnagyobb sztárja, vagy politikusa, akinek előre megírták a szövegét és begyakorolta azt, mint VI. György Angliában a második világháború alatt. mosolyogva és az üdítőmet iszogatva, illetve a desszertet, fagylaltkelyhet eszegetve figyeltem rá. Felnevettem a szavaira, nem hihettem, hogy komolyan gondolta, hogy Jon-t féltenem kéne pont miatta. Ahhoz túlságosan is bonyolult volt a kapcsolatunk, hogy ez megtörténhessen. Mi tényleg egymásnak voltunk rendelve.
- Ha megnézed ők sem hordják kívül az alsónadrágjukat – mondtam. – És attól nem félek, hogy elcsábítod véletlenül. Az egyetlen biztos pont az életben ő – néztem a férjemék asztala felé boldogan.
Végül visszapillantottam a barátnémra és megvontam a vállamat. Nem nagyon tudtunk mit tenni itt.
- Gondolom még maradunk egy kicsit, aztán ha fáradtak vagyunk megyünk lefeküdni – mondtam. – Jon-t, Ko-t és Kap-ot ismerve úgyis már kora hajnalban akarnak jó katona módjára kelni és hazafelé indulni. Akkor lehet, hogy nem is kéne aludni…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#618 2011-04-21 14:59:47

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

-Végre megtaláltam....
Kicsit kifújom magam, s lehagytam az idegesítő üldözőimet is. Ebben a tömegben nem volt egyszerű az egyszer biztos.
-Éppenséggel nem nevezném menekülésnek, csak kezdtek fárasztani a vendégek kérdései. Némelyik elég tolakodó volt, s kezdett elfogyni a türelmem....amúgy sem arról vagyok híres....-
Válaszolok mosolyogva miközben, felhajtok valami gyümölcslé féleséget, s közben fél szemmel a vendégeket figyelem.
-....és nem igazán szerettem volna elrontani az ünnepséget egy-két kiosztott pofonnal....táncolunk?-
Kérdezi hirtelen mosolyogva, majd gyengéden a táncolók felé próbálja irányítani Gorgont.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#619 2011-04-21 18:01:13

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A pultosnővel való cseverészés után, amely kimondottan jól sikerült, mivel megadta az elérhetőségét, visszatértem Miller századosék asztalához, éppen addigra, amikor a vacsora megkezdődött.

Az ételek finomak és változatosak voltak. Az italok pedig nagyon jól illetek az ünnepélyhez. Már amelyiket megkóstoltam. Az ételek között feltűnt, hogy néhány a földi nemzetiségek fő ételei közül került ki.
~ Ahogy látom az itteniek a Földiekre is gondoltak ~ méláztam magamban.
A vacsora végeztével, megkezdődtek a táncok. És bár a városon kívül vihar volt ez nem zavarta meg senki kedvét, hála a pajzsnak, amely védett minket. Miután elfogyasztottam ételeimet, csak akkor vettem észre, hogy Miller százados eltűnt. De Ben még az asztalnál volt.
- Mond csak Ben. Tudnál nekem mesélni valamit az ebben a realitásban fennálló katonai helyzetről? Esetleges ellenfelekről, ilyenekről. Igaz elolvastam a történelmi leírásokat, de jobban szeretem, ha valaki elmondja. Néha könnyebb megérteni a hallott szót, mint az írott szöveget - kértem a közelemben ülő Bent, majd vártam türelmesen, és közben a már vagy ötödik sörömet iszogattam, de ki tudja talán többi is volt az már.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#620 2011-04-21 19:23:37

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Az este haladtával Lyron felállt és megkocogtatott egy poharat.
- Hölgyeim és uraim! Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljöttek életünk legboldogabb és népeink legfontosabb napjára. Kívánok önöknek tovább kellemes éjszakát kívánunk. Mindenki, aki az éjszakát itt tölti már megkapta a kulcsát a személyre szóló lakosztályához. remélem jól érezték magukat és továbbra is jól fogják. Viszontlátásra.
Mondta a király és megfogva a felesége kezét megindult vele kifelé. Ronan felállva tapsolni kezdte a párt, példáját többen követték.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#621 2011-04-22 13:22:09

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Még egy tánc a bátyámmal is, a lábaim pedig már igencsak kezdtek fájni s fáradni így késő este felé. Az uszonyaimmal pedig nem voltam igazán arra alkalmas, hogy sokat táncoljak s oly könnyedén közlekedjem a szilárd talajon, mint mások. Régen igen sokat merengtem, hogy miért lettek a lábaim ilyenek. Hosszú nap volt, még akkor is, ha oly boldog. Miközben Lyron felkelt mellőlem boldogan figyeltem őt, még mindig oly hihetetlen volt az egész, nehezen akartam elhinni, hogy itt vagyunk. Lassan keltem fel a helyemről s még igazítottam meg a ruhámat. Még a kezeimbe vettem a menyasszonyi csokrot, s mielőtt elindultunk volna még a csokrot a közelbe gyűlő nők felé hajítottam, úgy hallottam, hogy az embereknél szokás ez, bár nálunk nem, de mivel elég sok szárazföldi volt, így nem kívántam nekik ezzel sem csalódást okozni.
Mosolyogva fűztem az ujjaimat Lyronéba s hallottam még a tapsokat, miként minket búcsúztattak, ahogyan otthagytuk a vendégsereget. Mikor kiértünk a térről Lockjaw már várt minket, hogy ne kelljen a palotáig sétálnunk. Mikor odaértünk hozzá ő felteleportált minket a lakosztályom bejáratáig, hogy legalább ezt a távot ne kelljen végigsétálunk.

//Nebo-nál pedig Tao-ra bízom, hogy Nestor a nőnél éjszakázik-e vagy sem ^^//

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#622 2011-04-22 15:22:51

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Fantasztikus Négyes, Bosszú Angyalai, April, Steph, Lyron, Melissa, Gorgon, Lockjaw + Inhuman Elit, Fandral, Spencer, Felton, William, King, Párduc, Calligan, Drake, Amara, Tyra, Nestor, Nephthys, Deadpool, Ronan+Kree Elit ~ (mindenki éppen ott, ahol alszik)

Miután a pár távozott éjfél körül kezdődött az igazi nagy buli odalent. Mindenki addig maradt, ameddig csak akart, de nagy valószínűséggel kora reggelre már mindenki nyugovóra tért, ki egyedül, ki mással, de mikor Attilan pajzsai kikapcsoltak mindenki az igazak álmát aludta anélkül, hogy bármiről is tudott volna, hogy mi készül odakint a városban, illetve a világon. A vihar közben elvonult, így most már a tenger is elcsitult, és valószínűleg már, lehetséges lenne támadni, de a közeledő dolgok miatt már lehetetlen volt megtenni.

//Itt Tyra-ra bízom, hogy hol is akar felébredni reggel.//

~ Gammer, Bishop, Tao, Gabe, Serena+Adia, Jövő Serena, Steve Rogers, Roy, Balthazar, Tyler, Rorschach II, York-i Jesper (a vámpír), Zack Morsus, Roger, Meckanor és Pacifista ~ (Kint az előző éjszakai buli helyszínén.)

Zack révén, hogy soha sem volt még itt Attilan-on nem volt egyszerű behoznia a csapatot. Igazából annak örülhettek, hogy nem egy falban kötöttek ki, hanem a legmagasabb épülettől – valószínűleg a királyi palota – nem messze egy hatalmas téren kötöttek ki. Még látszottak itt az esküvő „romjai”, azonban egyelőre senkit sem lehetett látni a városban. Tao kommunikátora már működött ezen a helyen. Teljes csöndben van a város, csak a szél hangját lehet hallani, az idő hideg volt, mint New Yorkban, a pajzs már nem működött h kint tartsa a hideget, éppen ezért igen erős viharos szél fújt. A két jelenlevő vámpírnak még szerencséje volt, még egész messze volt a napfelkelte, jócskán félhomály volt még, így a nap miatt nem kellett egyelőre aggódniuk.
Szóval a csapat megérkezett anélkül, hogy Tao-n (és talán az idősebbik Serena-n) kívül bármelyik járt volna egy teljesen idegen városban, ahol az is lehetséges, hogy a helyiek zöme az angol nyelvet sem beszéli.

//Képeket a csapat az első reagban láthat//

~ Svarog és Hobogár ~ (Alsóváros)
Egy meglepően sötét helyre kerültek több társuk szomszédságába. Nekik köszönhetően máris tudták, hogy hol vannak Attilan alsóvárosában, ahol megannyi egyforma élőlény lakik, akik Attilan infrastruktúráját látják el, a rabszolgáik. Ők voltak az elsők, az Alfa primitívek, akiket fészekké kellett tenni, majd innen Thanos érkeztekor kitörni és így támadni.


És most visszaadom Z-nek (Morsus) a mesélést, mert így volt megegyezve.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#623 2011-04-22 15:44:31

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

//Előzmény: Times Square: 7. sugárút//

Hamarosan meg is érkeztünk az új helyre, vagyis Attilan-ra. Szinte tátott szájjal néztem, hogy micsoda gyönyörű ez a hely és bántam, hogy nem tudtam itt lenni az esküvőn, ha már egyszer a király fiát nevelem a sajátomként. Megborzongtam, hideg volt, mint a városban is, de legalább ott nem volt ilyen erős és hideg a szél, mint itt. Körbenéztem, ahogyan már sikerült a csodálatomon túllenni és felfogni, hogy Thanos úton van ide és mindent el akar majd itt törölni. Itt voltunk, de ki tudja, hogy merre kell menni, vagy hova. Hol találunk egyáltalán olyan személyt, aki beszéli a nyelvünket?
- És most tudja valaki, hogy merre kell egyáltalán menni? – kérdeztem.
Hatalmas épület, de máshol is hatalmas nagyon modern épületek voltak, plusz fák, parkok. Azt pedig nem tudtam, hogy mennyire lenne jó ötlet a legnagyobb épület felé venni az irányt, mert oda úgysem hiszem, hogy beengednek. Ezért mondtam, hogy erre kéne valamit kitalálni, de még mindig nem voltunk előrébb. Rorschach felé fordultam.
- Ön volt már itt korábban? – kérdeztem. – Ha igen, esetleg mondaná, hogy merre menjünk?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#624 2011-04-22 16:38:42

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Tűzport...hát persze, mi más is melegíthetné jobban fel egy vámpír halott szívét a mindent elemésztő lángoknál? Meckanornak minden "lélek"jelenlétére szüksége van, hogy a kapun átlépve ne sikoltson fel - ugyanakkor van annyira ügyes színész, hogy szinte meg se látszódjon rajta rémültsége.
Egyedül az lehet árulkodó, hogy a tűzkörből kivetődve jajgatva és sziszegve borul a földre, és kétségbeesetten próbálja kezeivel eloltani a szinte törvényszerűen /Murphy.../ lángot fogó kabátját. Szerencséjére csak a bokáig érő, palást-szerű ruhadarab legszéle gyulladt meg, így is azonban ismét felkiált, amikor rádöbben, hogy kezeivel oltogatva a tüzet csak súlyosbít saját helyzetén. Végül az ősi tűzoltási metódust választja - "Stop, drop and roll!" - elfekszik a földön, és jobbra-balra gurulva szabadul meg a közvetlen életveszélytől. Feltápászkodva leporolja magát - no nem mintha a fetrengéstől koszosabb lehetett volna...csak a kínos érzéstől próbál szabadulni.
Gyorsan átgondolja a helyzetet, ahogy bocsánatkérőn végignéz a társaságon. Valami világokat pusztító nagyhatalom ellen próbálnak fellépni. Ők, akik annyira jelentéktelenek, hogy az éppen zajló nagy eseményre sem hívták meg egyiküket sem. Vicc az egész. Főleg, ha belegondol, megjelenése óta szinte észre sem vették, nem is foglalkoztak vele. Igaz, a biciklis fazon bemutatkozása és élettörténete szintén túlzás, de a saját esete a második véglet - kutya nem kérdezte, ki fia-borja, hogy került oda, vagy mivel tud hozzájárulni a dolgokhoz. Szervezettségben elég nagy nullát teljesítenek ezek az úgynevezett hősök.
Ha belegondol...lehetne akár az ellenség ügynöke is, hogy beépülve a jók sorai közé, a legrosszabb pillanatban támadja hátba őket. És meckanor el is játszik egy pillanatig a gondolattal... De azzal nem sokra menne, hiszen a főgonosz nem hatalmat, és befolyást akar, hanem minden élő pusztulását. Ha csak uralomra törne, akkor bizony a gyáva vámpír jó eséllyel elárulná ezt a szedett-vedett bandát, cserben hagyná őket a legnagyobb szükségükben. Hisz' ő azért harcol, hogy az emberiségnek jobb legyen - márpedig a béke akár egy zsarnok diktátor alatt is béke.
Bárhogy legyen is, egyelőre kitart névtelen új "társai" mellett. Legfeljebb a háttérben marad, és megpróbál nevető harmadik - vagyhát az elhangzottak alapján sokadik - félként kikeveredni az eseményekből.

- Legközelebb nem lehetne valami kevésbé veszélyes utazási formát választani? Nem kellene kinyiffanni még a harc előtt. Na, kit verünk pépesre?

Most, hogy a sápadt, hajléktalan férfi kicsit többet beszél, hangjából valami hátborzongató érződik...mézesmázos, mégis kissé rekedtes, de mindenképpen fülbemászó, és megfogó. Pajkos kisfiús szépségével kombinálva jó eséllyel kissé hevesebbé varázsolja a jelenlévő hölgyek szívverését - még egetrengető bénázása és leharcolt ruházata ellenére is. Vannak bizony előnyei a vámpír-létnek...
Szavai furcsán csengenek, jól hallhatóan nem tisztán beszéli az angolt, és akinek jó a füle hozzá, vagy esetleg valahonnan már ismeri azt, nagyon erős, régies ír akcentust ismerhet fel bennük.

Utoljára szerkesztette meckanor (2011-04-22 16:43:24)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#625 2011-04-22 20:29:12

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed kissé szomorúan vette tudomásul Miller szavait Thorról és Einarról, de nem kérdezett többet – a téma láthatóan kissé érzékenyen érintette a férfit. Az aggodalom azonban még így is jól látható volt a Fantasztikus Négyes vezetőjének arcán.

Az este további részét csendben töltötte, és próbált mindent megvizsgálni, áttanulmányozni, amire csak rátehette a kezét. A táncolás és „bulizás” nem igazán az ő asztala, és hagyta, hogy a családja és barátai jól érezzék magukat, amíg ő fejben már a következő találmányain agyalt.

Amikor Sue csatlakozott hozzá, természetesen ismét ráterelődött a figyelme, és végigkóstoltatott vele minden érdekes ételt, amit addig átvizsgált. Ha a nő úgy kívánta, akár még táncolni is elment vele, mielőtt lefeküdtek volna.

Közben Fandral figyelme Sue-ról az elnökre és Feltonra terelődött, akik már nagyon keresték őt, ezért illedelmesen elnézést kért a nőtől, és melléjük ment. Nem igazán vettek részt a mulatságban, mindhárman korán nyugovóra tértek – bár Felton nem igazán aludt. Éberen őrizte Spencer elnök álmát.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:16

#626 2011-04-22 21:29:35

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A buli szépen zajlott. Mindenki mulatott, és beszélgetett. Én még ittam néhány sört az éjszaka folyamán és figyeltem az embereket, hogy miket csinálnak. A királyi pár éjfél körül megköszönte a részvételt, és elvonult, de a buli még jó ideig tartott. Még jó pár órát ültem, és néha táncoltam egyet, egy két csinosabb nővel, majd elvonultam a nekem kijelölt szállásomra, és nyugovóra tértem.


//Előzmények: Manhattan - Times Square - 7. sugárút//

Zack-nek végül is sikerült épségben Attilanra juttatnia minket, pedig most járt itt először. Amikor körül néztem egy nagy nyílt területen találtam magam. Nem messze egy hatalmas épülettől, amely a sejtéseim szerint a királyi palota lehetett. A további nézelődés után rájöttem, hogy az itt tartott esküvő jelei még mindig megvoltak. Úgy láttam, hogy nagy mulatozás lehetett az éjszaka folyamán. Közben feltűnt, hogy a pajzs inaktív. Némileg erős szél volt, de szerencsére a kabátom jól védett, a hidegtől. A nap még nem volt fent, így a vámpírjaink még jól voltak.
~ Ameddig lehet, addig jól jöhetnek ~ gondoltam.
Ezek után a mi Serenánk, a most érkezett Roger, és az utána jött illető is megszólalt. Az első kettő a mihamarabbi lépésről beszélt, míg a harmadik biztonságosabb utazási módot javasolt legközelebbre, illetve kérdezte kit kell elintézni.
- Egyet értek a többiekkel. Minél előbb lépnünk kell, ha a várost a fészek érkezése előtt fel akarjuk éleszteni. Persze lehetőleg úgy, hogy ne nyírjanak ki minket, amint meglátnak - mondtam a körülöttem lévőknek, majd vártam, hogy mi fog történni.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-04-22 22:25:22)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#627 2011-04-22 22:11:47

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

//Előzmények: Manhattan - Times Square - 7. sugárút//

A teleportálás után Attilanon találtuk magunkat. Egy hatalmas nyílt terület szélén voltunk. Nem messze a valószínűsíthető királyi palotától nem messze. A csapat minden tagja épségben volt, így körülnéztem. A területen még látszódtak a hatalmas esküvő nyomai, amelynek valószínűleg nem olyan régen lett vége. Hirtelen erős szellőt éreztem magamon. A pajzs már inaktív volt. Szerencsére a kabátom elég jól védett, így fázni nem fáztam, csak kicsit, mivel hogy el tudjam érni a fegyverem, ha kell, így nem húztam be.
- Jó lenne, ha hamar értesíteni tudnánk az ittenieket a bajról. Lehetőleg úgy, hogy nem csuknak le minket - jegyeztem meg.
Eközben pedig az eget kémleltem, hogy lássam, ha a vészek esetleg megjelenik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#628 2011-04-23 09:27:54

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

A kapu/teportáló kör, vagy micsoda, túl felén Attilan várja őket. Ha jobban ráért volna, szívesebben ment volna valamelyik légitársaság kisgépével, de szorít az idő, mint a nadrágszíj ebéd után. Szép hely, mi tagadás, kár, hogy csak este látni.
- Nagyszerű. Megvan mindenki?
~ Az ellenség már itt is van, óvatosnak kell lenni. ~
Ez azonban egyeseket nem akadályoz meg, hogy meghemperegjenek egy kicsit a porban. Na jó, nyomós oka volt rá, de az amúgy is szutykos pasas, aki kísértetiesen emlékezteti valakire a mostani csapatból, nem nagyon zavartatja magát.
- Hát…olyan nagy bogarakra vadászunk. – tájékoztatja meckanort.
El se hiszi, hogy van olyan ember, aki úgy jelentkezik harcra, hogy nem is tudja mit vállal. De mindegy, az ő dolga.
Minden esetre kár lenne érte, mert van valami megnyerő ebben a csövesben.
- Szétváljunk vagy együtt maradjunk?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#629 2011-04-23 09:50:18

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Egy villanás és megérkezem néhány pillanattal a többiek után, körbenéztem a számomra már ismert városban, a gyerekekre Hannah vigyáz és reméltem, hogy amit Sweety-nek otthagytam pár másodperce elég lesz arra, hogy valamelyest összeszedje magát, mert most különösen nagy szüksége lenne rá a gyerekeknek. És most itt vagyunk és semmit sem mondhatok sem Lady Melissa-nak, sem Lord Lyronnak. Pedig úgy mennyivel egyszerűbb lett volna minden. Tyler felé fordultam, a sugárúti szavai miatt.
- Nem mindenkit, csak téged, mert tőled többet várok el ennél, mert ismerlek – mondtam. – De legyen, nem szólok bele, de ha Zack próbálja a csapatot, köztük téged összefoltozni az életveszélyes sérülésekből a meggondolatlan és kivitelezhetetlen ötletek miatt, akkor te sem vágsz a fejemhez semmit sem. Csak annyit kértem Tyler, hogy gondold el, hogy te mit tennél, ha egy csoport vadidegen megjelenne a városodban úgy, hogy a pajzs eltűnt és akik szembejönnek nem beszélik a nyelvedet és te mindenféle olyan dolgot próbálsz megmagyarázni nekik, amit nem hisznek el. Egyáltalán hogy bizonyítod be, hogy nem mi vagyunk a Fészek? És telepátia, egy ilyen helyzetben ha belemászol valaki fejébe, mi az első, amit tennének? Minimum kiütni mindenkit, nehogy átvegyük az uralmat a másik felett…
Ezzel odaléptem az egyik székhez és leültem rá, a legrosszabb helyzetben a saját szabályaim kötötték meg a kezemet, kitekintettem az óceán felé, ahol hamarosan megjelenik Thanos hajója. Majd a táraságra néztem remélve, hogy végre összeszedik magukat. Bár az őrség… az egy igen „mókás” mutatvány lesz. Hosszú ez a nap, nagyon hosszú…

//Ez nem KM reag, hanem a játékosim//

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2011-04-23 09:50:34)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#630 2011-04-23 09:53:01

Svarog
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2008-08-20
Üzenetek: 342
E-mail PM

Re: Attilan

/Előzmény: Times Square/

Húsz percig vártak, mire befutott Thanos hajója. Közben New York egét ellepték a fészek harcosai, akik közül már Svarog is egy volt. Miközben várakozott próbálta elcsendesíteni régi énjének hangját, de az folyamatosan visszatért. Cukkolta, előtérbe akart kerülni, átakarta venni az uralmat, az ő teste felett.
De ő győzni fog.
Ő volt az új Svarog, a fészek hímje, a császárnő harcosa.
Hamarosan egy sötét helyen kötöttek ki. Svarog már tudta a küldetést. Attilan egyik alsó szintjén voltak, ahol az Embertelenek rabszolgái éltek. Az Alfa primitívek.
Méghozzá elég sokan.
Ők látták el azokat a munkákat, amikkel az Embertelenek bemocskolták volna a kezüket, de azért fontosak voltak a lebegő városnak. Át kell őket alakítani fészek hímmé.
Svarog egy telepatikus üzenetet küldött a császárnőnek és a társainak.
~ Szerintem miután átalakítottunk egy bizonyos százalékot az Alfa primitívekből Fészek Hímé, utána képesek leszünk már zavart kelteni azzal, hogy tönkretesszük az Attilani infrastruktórát kisegítő gépeket. Véleményem szerint mozogjunk háromfős csapatokban, így nehezebben vesznek minket észre, és gyorsabban tudjuk bejárni a helyet, és átalakítani őket. Többet érünk vele mint egy frontális támadással. Mire eljön Thanos, egy hadsereg és egy káoszba forduló Attilan fogja várni. ~

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#631 2011-04-23 16:58:12

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Hirtelen megváltozott minden és egy másik helyen voltam, nagy magas épületek vettek körbe. Nem szoktam meg még igazán a teleportálást, meglepett az új környezet... korábban soha nem láttam ehhez foghatót.
~ Mekkora épületek? Na és milyen modern... gondlom valami féle szuper technikájuk van, akkor én ide már nagyon kevés leszek. Főleg ha védőpajzs sincs, esküvő után meg ki lehet talpon? Ha jól gondolom, nem angolul vagy oroszul vagy franciául beszélnek. Mondjuk az orosz egyszerű nyelv... de nyilván ők más nyelvet használnak.
Körbe tekintek, nem tudok betelni a látvánnyal, majd elér a hideg szellő, máris kicsit otthonosabb a hely, nem érzem magam annyira elveszettnek. És csak ekkor tűnik fel nekem, hogy valaki, még hozzá az egyik új fickó tüzet kapott, de már eloltotta magát.
- Valamiféle terv a figyelmeztetésre? Mennyi idő mire Thanos ide ér még?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#632 2011-04-23 17:17:24

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

Kelletlenül hallgatja Serena zrikálását. Leginkább azért mert a nőnek igaza van. Mostanában nem igazán önmaga, igaz akkor sem egy zseni, de meg van a magához való esze. Most meg.....
Viszont az is igaz, hogy ha tudja a módját, hogy hogyan készíthetnénk fel az ittenieket arra ami jönni fog. Akkor megmondhatná. Ő megmondaná időváltozás ide vagy oda. Mindegy. Most ez nem az az időpont mikor ilyenekkel kéne foglalkozni.
-A pajzs már megszűnt, akkor valószínűleg a fészek is itt van valahol. A pajzs megszűnését nem érzékelik az itteniek?-
Kérdezi miközben körülnéz. Valószínűleg itt lehetett a rendezvény bulisabb része. Tao felé fordul.
-Tudod értesíteni Ko-Rel-t?-
Kérdezi a férfit miközben azon töri a fejét, amit Serena mondott.Vagyis megpróbálja használni a fejét.

Tyra szuszogva alszik, félig meddig átölelve a faunt. Igazából ha valaki megkérdezni ez hogy is sikerült . Hááát nem igazán tudna mit mondani. Egyszerűen így jött össze a dolog. Igaz már az elején is tetszett neki Gorgon, de nem igazán akart rámászni vagy ilyesmi. Nyilván az italozás és a Marson történtek is rájátszottak a dologra. S talán nem bánná ha megismétlődne a dolog. Most mindenesetre a másik oldalára fordul, lehúzva a takarót Gorgon-ról.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#633 2011-04-23 18:43:08

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

Joshua a tűzkörös hókuszpókusz után fintorogva nézelődött körbe. Szédült kicsit és tántorgott pár lépést. Nem szokott teleportálni, ezért egy kicsit megzavarta ez az új élmény. De néhány másodperc múlva kitisztult a feje és magabiztosan húzta ki magát. Puskája tusát a vállgödrébe szorította de a fegyver csöve lefelé nézett. Amint megszűntek a lángok és mindenki csivitelni kezdett, ő ellépett a többiektől és hat lépéssel arrébb féltérdre ereszkedett. Megszemlélte a teret, majd az innen induló utcákat. Néha szeméhez emelte fegyverének távcsövét, hogy távolabb lásson. Rögtönzött társaira csak fél füllel figyelt, de így sem tetszett neki amit hallott. Ahogy újra felemelte fegyverét, egy pillanatra megpillantotta tükörképét az objektív lencséjében. ~ Maskarás lettem...ezzel együtt jár, hogy az eszem is elvesztem?! ~ futott át a gondolat az agyán, majd leengedte a fegyvert.
- Hmmm.... - hallatszott sisakja mögül, amolyan morgás féle, mintha tanakodna. - Kommunikáció, áramellátás, fegyverraktárak, kormányzat. Általában ezek a legfontosabb célpontjai egy katonai rajtaütésnek. Kéne térkép, helyismerettel rendelkező személy...és...hmmm...vajon a helyiek angolul beszélnek? - mély hangjának természetes hangsúlya olybá hatott, mintha csak rendelést adott volna le egy kedves kis olasz kávézóban. Nem is hallhatták mások, csak azok, akiknek az átlag emberi fülnél legalább egy kicsit érzékenyebbek a hallószervei. - Vajon van a városban amerikai követség...

Josh félrefordítja a fejét mindkét irányba és felméri a mögötte lézengőket. Nagyot sóhajt majd térdét elemeli a talajtól. Az egész teste csak alig emelkedik meg. Így törpejárásban tesz meg még előre, nagyon óvatosan, három métert és visszaereszkedik féltérdre. Továbbra is a környezetüket fürkészi.

- Nem akarok beleszólni a "most mit fogunk csinálni" típusú köldöknézegetős brainstormingba, de ha nem akarják szó szerint összedugni a fejüket, akkor távolodjunk el egymástól és nyugodtan forduljunk különböző irányokba. Ellenséges területen nem tiszteletlenségnek hívjuk az ilyen folyamatot beszélgetés közben, hanem körkörös védelem kialakításának.- Hagy néhány másodpercnyi szünetet. - Mondjuk új vagyok a "maskarások" között.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#634 2011-04-23 18:56:20

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

//Előzmény: 7. sugárút//

Jack Gammer Naplója 31. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Hivatalosan is beletenyereltem a dolgok közepébe. Az egész évem, az egész hetem, illetve maga az egész napom is úgy kezdődött, mint az összes többi. Na jó, azért már eddig is voltak érdekes momentumok (nagyon-nagyon érdekesek), de ez a mai egyikhez sem fogható. Átéltem már pár nehéz helyzetet, találkoztam már természetfeletti dolgokkal, de ez a mai már rég túlnőtte minden eddigi tapasztalatomat. Az egész egy sorozatgyilkos utáni nyomozásnak indult. Az egész ott kezdett kicsúszni a hatáskörömből, mikor a sorozatgyilkosról kiderült, hogy vámpír. Aki ráadásul teleportáló mutáns, vagy micsoda. Ezután beetetett minket egy világvége szöveggel, hogy segítsünk, és már bele is csöppentünk a raptorok és fészkek háborújába. De ezt is túléltük, csak azért, hogy utána kiderüljön, hogy az egész még el sem kezdődött igazán. A raptorokkal egyelőre nem kellett foglalkoznunk, a fészekkel annál inkább. Ugyanis kiderült, hogy Thanos a vezérük, az univerzum egyik főellensége, aki amúgy már minden mást meghódított a Földön kívül és akit a bosszú hajt egy korábbi verés miatt. Most pedig ez a fickó Attilan felé tart, míg a ki tudja hány fős fészek serege meghódítja az egész szerencsétlen bolygót. És hogy mi köze ennek az egésznek hozzám? Nos, itt élek. Pusztán ennyi. Nagyon egyszerű és világos. Ha most nem állítják meg ezt az arcot, akkor vége a dalnak, ha viszont megállítják, akkor miért ne lehetnék ott közben? Mondjuk, azt legmerészebb álmaimban sem gondolom, hogy nekem bármi közöm lesz Thanos legyőzéséhez, de ha már belemásztam ebbe az egészbe itt is maradok a végéig, vagy legalábbis ameddig csak lehet. És ki tudja, talán még valamiben segíteni is tudok. Ennyit erről a témáról. Nektek a legjobb kedves olvasók, ti már többet tudtok arról mi lesz ennek az egésznek a vége, mint én, mikor ezeket a sorokat olvassátok. Pontosabban, ha már nem olvassátok ezeket, és nem jutott rá alkalmam hogy megírjam őket, akkor minden bizonnyal én, talán még ti is, sőt, talán az egész világ véget ért már. Ha viszont olvassátok, az azt jelenti, hogy a világvége mégsem jött el, tehát valamilyen szinten biztosan sikert arattunk, és ha alkalmam nyílt ezen, sorok lejegyzésére, akkor még én is túlélhettem. Látjátok milyen jó nektek? Ezért igazán megérdemlitek, hogy tovább meséljem a történéseket.

Mint láthatjátok, most az egyszerűség kedvéért a bevezető maga az előzmények részleg lett, ami ezután következik, az úgyis megint egy új kezdet lesz. A nyomozásból is háború lett az előző teleportálás után, úgyhogy tippelni sem merek, mi lesz még itt ma. És bevallom, nekem is jól esett így kezdésként végiggondolni mindent, ami eddig történt, mielőtt kitérnék arra, ami még történni fog. Mikor ezek a gondolatok végigszáguldottak a fejemben talán még visszafordulhattam volna ebből az utazásból, ahogy azt már számtalan alkalommal megtehettem volna, de egyszerűen nem voltam rá képes. A helyzet ugyan durva volt, de nem voltam képes kiszállni. Amerika Kapitány szavai még mindig ott keringtek a fejemben, és egyre jobban megértettem, miért is csodáltam őt annyira gyerekkoromban, és még most is. Pláne hogy ezúttal élőben láthatom, nem egy öreg tankönyv lapjairól tiszteleg rám. Hogy röviden és tömören összefoglaljam a dolgokat, készen álltam. Ugyan tartottam attól, ami még ma történhet és valószínűleg történni is fog, de nem tudtam meghátrálni. Felemelt fejjel kihúztam magam és vártam. Nem is kellett sokáig várni, három óra már elmúlt pár perccel, már a pajzs sem okozhatott gondot, elérkezett az indulás ideje. És már indultunk is, ismét bele az ismeretlenbe, rossz szokásunkhoz híven.

El se tudom képzelni milyen nehéz lehet maga a teleportálás, pláne ha ennyi személyre kell kiterjeszteni a dolgot. Kezdtem megszokni ezt a gyors helyváltoztatósdit, de azért még mindig nem csinálnám rendszeresen, ha nem muszáj. Zack mágus úr ismét bebizonyította, hogy jól érti a dolgát, ugyanis mindannyian megérkeztünk a kívánt helyre, legalább feltételezhetően. Kezdésnek ellenőriztem, hogy mindannyian megvagyunk, nem hagytunk el senkit, illetve semmit. Láttam egy filmet, amiben a fickó egy ilyen utazás során hagyta el a végtagjait, nem lehetett túlságosan kellemes. Szerencsére mindenki megvolt, és mindenkinek mindene, úgyhogy jöhetett a körülöttünk lévő dolgok ellenőrzése. Hamar megbizonyosodhattam róla, hogy ez valóban az az Attilan, amit a TV-ben vagy az újságban képeken láttam, ehhez fogható épületegyüttes aligha létezik még egy a bolygón, pláne nem a tenger közepén. Egy hatalmas tér közepén álltunk, nem messze a legmagasabb épülettől, ami bizonyára a királyi palota. Az egész város csöndbe borult, a lagzinak ezek szerint már vége szakadt, őrség viszont egyelőre sehol, ez jó is és rossz is egyszerre. Az idő itt elég hűvös volt, nem rosszabb, mint a városban, de a helyezkedés miatt jobban fújt a szél. A pajzsnak már nyoma sem volt, pedig emlékeim szerint annak szabad szemmel láthatóan kellene vibrálnia, most viszont mind látványból, mind a betörő hidegből megállapítható volt, hogy a fészek beépített embere sikerrel járt.

És itt jön elő a probléma, nagyjából nulla a szervezettség, nulla az akciót megelőző tervezgetés, nulla az egymásra való reakció. Illetve bocsánat, utóbbi az nem nulla, de az lassan már szeretném, hogy az legyen, mert ha a többiek reagálnak egymás szavaira, akkor annak csak negatív csengése van. A Tyler nevű fickó valahogy nagyon nincs jóban senkivel sem, se a Jövőbeli Serenával, se Rorschach-kel, de legalábbis senkivel sem, akivel szóba elegyedik. Bevallom, rendőrként eléggé csalódott vagyok, figyelve a körülöttem lévők viselkedését. A jelenlévők nagy része rendelkezik különleges képességekkel és az ember azt hinné, hogy ehhez azért jár valamiféle különleges képzés is, de semmi jele ilyesminek. Nekem nincsenek különleges adottságaim, se ilyesmi, de legalább a logikus gondolkodás képességének aprócska magva ott van bennem elásva (remélem). Ez az akció egyelőre egy hatalmas öngólnak tűnt, és még meg sem érkezett az őrség. Ha ők megjönnek, és várakozásaimnak megfelelően ellenségnek gondolnak majd, illetve talán a pajzs kikapcsolásával is minket vádolnak majd, de legalábbis velünk foglalkoznak majd főleg, akkor lesz ez az egész egy öngól. Addig ugyanis a fészek akármit is művel éppen, művelheti békében, anélkül hogy azt tennénk, amiért jöttünk és megállítanánk őket.

Már csak pillanatok, illetve talán percek kérdése volt az őrség ránk találjon, úgyhogy jó lett volna keresni valakit, aki tud kezeskedni értünk. Sajnos ez a dolog igen csak nehéz lesz, tekintve hogy az egész környék üres.
- Ismeri valaki a terepet? Vagy esetleg van itt valakinek meghívóval rendelkező ismerőse, akit tudna is értesíteni a jelenlétünkről? Ha nem akkor legalább induljunk el valamerre szépen nyugodtan, ne ácsorogjunk itt a tér kellős közepén.
Úgy látszik csak nekem volt nagyon mehetnékem a kínosan fedetlen és kiszolgáltatott területről, amin éppen ácsorogtunk. Jah, mégsem, a két Serena is igyekezett valamerre menni, pontosabban a fiatalabbik Rorschack-et faggatta, az idősebbik pedig leült és várt. Elvileg ő már tudta mi következik (csaló), úgyhogy bizonyára megvolt rá az oka, hogy ennyire ráérős volt. Közben pedig a fészek vagy közeledett, vagy már itt is volt. Tényleg, mi van, ha előttünk érkezett meg a rovarhad? Ha volt egy beépített emberük, akkor több is lehetett.
- Jesper, tudsz itt teleportálni? Nem néznél körbe a városban egy kicsit? A fészeknek már itt kell lennie, legalábbis annak, aki kikapcsolta a pajzsot, szimatolj körbe, hátha megtalálod. A pajzsgenerátorok általában a középpontban szoktak lenni, de ez csak egy erős tipp. Vagy ha nem jön össze a keresgélés, akkor legalább nézz körbe, hogy legyen valami képünk a városról, vagy legalábbis a tér környékéről. Addig is védve leszek a napfénytől, ha felkelne a Nap. Nyugi, addig figyelünk a nemes hölgyre. Menni fog?
Nem akartam ugráltatni Jespert, de Zack mágust nem szívesen tudtam volna messzire a csapattól, mást pedig még nem láttam itt teleportálni, úgyhogy ő maradt az egyetlen alternatíva a felderítésre. A pajzs már nem zavarhatta, egyedül kellett mennie, és kis távolságokra, így egy kis körbeszimatolás nem jelenthetett neki gondot. Minden esetre, arra is fel kell készülnöm, hogy valami oknál fogva ezt is visszautasítja, akkor pedig bele kell törődnöm a dologba. De ha igent mond, legalább lesz valami fogalmunk, hogy merre menjünk, vagy kideríthetné, miben sántikál a behatoló fészek (már ha csak egy van, és nem több).

Nekem viszont hamar elegem lesz az ácsorgásból, főleg egy ilyen területen. Igyekszem a tér széle felé araszolni, hogy kikerüljek az esetleges megérkező őrök látóköréből, de azért nem akarok túlságosan eltávolodni a többiektől. Csak annyira megyek el, amennyire nekik is kéne, ha nem akarnak tökéletes lefülelt bűnbakok lenni az őrség szemébe. Na jó, nem egyedül az motivál, hogy ne legyek annyira észrevehető, hanem némileg az esküvői vacsora maradékai is. Ha mást nem, legalább körbeszaglászom, ismerős ízeket és szagokat keresve. Nem kívánok más maradékából enni, de láthatóan a vacsora többfogásos volt, ilyenkor pedig mindig maradnak érintetlen, vagy alig érintett tányérok. Ismeretlen anyagokat nem kívánok a szervezetembe juttatni, de őszintén megmondom, korog a gyomrom. Jó régóta talpon vagyok, a normális vacsora is kimaradt, és ebben a hajtásban bizony megéhezik az ember, adrenalin ide vagy oda. Ha már egy többfogásos vacsora maradékai közép csöppentünk, akkor bűn lenne nem próbálkozni valami ehető megtalálásával. Több emberi méltóságot is meghívtak, ebből következően emberi fogyasztásra alkalmas ételeket szolgáltak fel, így nem aggódom a következmények miatt. Ezek elvileg úgyis csak maradékok, nem árthatok vele senkinek. Ha nem találnék semmit, vagy igen, csak nem lenne túl guszta, akkor szomorúan tudomásul veszem. Ha viszont találok megfelelő, fogyasztható és ízletes maradékokat, akkor azokat lelkiismeret furdalás nélkül magamévá teszem. Ki tudja, talán most ehetek és ihatok utoljára, ki kell használni az alkalmat.

Mivel a többiek továbbra sem mutatták jelét annak, hogy nagyon sietnének elfelé, én sem zavartatom magam. Illetve az eddigiek mellett az egyik „újonc” is elindult akciózni, eléggé furcsa módon, de nem mondott hülyeségeket. Hangoztatta, hogy a rivaldafényből ki kéne kerülni, ezzel én továbbra is egyetértettem, sőt, már igyekeztem is kivitelezni, és örültem neki, hogy végre más is így gondolta. Nem túlságosan eltávolodni egymástól, csak biztos távolságban, de nem is összeszorulni, mint egy csapat darázs. Egyedül nem tehetek semmit, még csak nem is beszélem az itteni nyelveket, nem ismerek senkit Attilanon, és az itteni kultúrában sem vagyok otthon. Egymagam tehát nem áll szándékomban elkalandozni, tényleg csak annyira a többiektől, hogy ne legyek a figyelem középpontjában, illetve hozzájuthassak pár jó falathoz. Talán még alibinek is jó lenne az érkező őrök felé, hogy csak egy itt maradt vendég vagyok. Ugyan elmagyarázni aligha tudnám nekik, de mutogatni tök jól tudok. Minden esetre ha valaki végre előállna egy épkézláb ötlettel, aki jobban otthon van az itteni dolgokban mint én, azt nagyon megköszönném. Én csak annyit tehettem, hogy felvetettem Jespernek, esetleg nézzen körül kicsit, hátha sikerül kiszúrnia az itt tevékenykedő fészket/fészkeket, vagy legalábbis körbe tud nézni, ennél több nem futotta tőlem. Harcra egyelőre nem számítok, ha meg is érkeznének az őrök remélhetőleg nem olyan vérszomjasak és előbb kérdeznek, csak utána lőnek/szúrnak/harapnak. De amúgy is, nem velük kellene csatáznunk, hanem a fészekkel és Thanossal, és ezt jó lenne mihamarabb megértetni az itteniekkel. Rorschach bíboros úr elméletileg azt mondta, neki megvan már a terve az őrök lenyugtatására, egyelőre tehát kénytelen voltam erre támaszkodni ez ügyben. Ha mégis csatázgatni akarnának velünk, akkor maradna a „harcolj az életedért” taktika, amire remélhetőleg nem kerül sor.

Összefoglalva eléggé zavarba ejtő, hogy a csapat zöme csak áll és továbbra is tanakodik, mikor már rég a cselekvés ideje lenne. Ezeket a dolgokat a sugárúton kellett volna megbeszélni, nem most. Én minden esetre egyedül nem tervezem felfedezni a várost gyalogszerrel, felvetettem Jespernek a felderítést, de neki könnyebb dolga van, hiszen teleportáló. Ha valaki a vezetők, vagy okosabbak/tapasztaltabbak közül mondana valami normális tervet, akkor már csatlakoznék is, addig viszont igyekszem kikerülni a tér közepéről, és esetleg bekapni pár falatot. A harc elkerülhetetlen, már csak az a kérdés, mikor fog kitörni. Két fegyverem megvolt, de továbbra is csak jobb karral terveztem harcolni, bár hála a Jelenbeli Serenának már a másik is bevethető állapotba került, de csak vészhelyzet esetén terveztem alkalmazni. Elkerülhetetlen a dolog, de még odébb volt, szóval kár is ezzel foglalkozni egyelőre. Pillanatnyilag azt kéne megoldani, hogy értesítsük a várost, a vezetőséget és a katonaságot egyaránt a közelgő veszélyről, lehetőleg úgy hogy higgyenek is nekünk, ezt pedig kétlem, hogy a New York-i rendőrség egyik hadnagyának kéne megoldania. Én csak próbálok segédkezni az eseményekben, természetesen túlélni azokat, és esetleg itt-ott egy hasznos javaslattal hozzájárulni a győzelemhez. Ennél többet sajnos nem tehetek, legalábbis egyelőre. Új vagyok még ebben az egész bizniszben, és talán nem is maradok benne sokáig, ez még a jövő zenéje. Akárhogy is alakulnak a dolgok, akárhogy is sikerülnek/nem sikerülnek a dolgok, akárhogy is jutunk el a végső összecsapáshoz, igyekszem majd a lehető legtöbbet nyújtani, ami szerény képességeimből kitelik és természetesen mindenről részletesen beszámolok majd az elkövetkezendő bejegyzésekben.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-05-03 00:40:31)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#635 2011-04-24 03:04:05

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Két ember is igen értelmes dolgokat kezd el művelni - próbálnak körbenézni, amíg a többiek azon munkálkodnak, hogy minél kényelmesebben megaludhasson a szájukban a tej. Furcsa, hogy mennyit képesek arról beszélni, mit kellene művelni, de mégsem tesz szinte senki semmit. Az a két jómadár, akik furcsa puska-szerűségekkel nekibátorkodnak az éjszakának, ha csak kicsit is eltávolodva a társaságtól, enyhén szimpatikussá kezd válni meckanor szemében. Ezt egy-egy kacsintással is jutalmazza, ha éppen felé találnának pillantani.
Akárhogy is, igyekezetük kissé hiábavaló, hiszen sötét is van, és meckanor emlékszik még emberi érzékszervei silányságára - ha régen is volt már az. Felemeli hát a jobbját, jelezvén, hogy szólna, hátha odafigyelnek rá, ha már eddig alig tették.

- Kicsit körülnézek, egy pillanat és visszajövök. Nagy repülő bogarakat kell keresnem, igaz?

Azzal, meg sem várva a választ - hiszen akkor talán évekig el sem indulna, na nem mintha nem érne rá - felpillant, és keres egy megfelelő háztetőt, vagy csak kiszögellést, ami úgy nagyjából harminc méter magasságban lehet. Mikor megpillantja a tökéletes pontot, egyszerűen köddé válik - mintha sohasem lett volna ott. Eltűnését sem hang, sem pedig látvány-effekt nem kíséri, egyszerűen csak az egyik pillanatban még ott áll, a másikban pedig már hűlt helye. A közelben állók mintha egy, az addigi pajkosan játszó fuvallatoknál egy leheletnyivel erősebb széllökést éreznének, azonban ebben a szeles környezetben nehéz pontosan megállapítani az ilyesmit.
Meckanor az ugrás után, szinte átmenet nélkül megérkezik a kiszemelt helyre, és szemeit leárnyékolva a magasban nyilván erősebb légmozgástól, körültekint. Kiterjeszti emberfeletti érzékeit, próbálja a szél hátán hozzá jutó szagokat is beazonosítani, és fürkésző szemei olyan látványt kutatnak, ami ebban a számára idegen világban, megérzése szerint eltérhet a szokványostól. Fülét is hegyezi, hátha csatazajt hord felé valahonnan a szél, vagy bármi más árulkodó jelre figyelmes lesz. Nyilvánvaló, hogy célravezetőbb ez a taktika, mint az odalent kutakodó két katonáé, akik emberek lévén, harmad-olyan jó érzékekkel bírnak, mint a magasban kopóként szaglászó vámpír.
Nem sokat időzik odafönn ugyanakkor, nehogy még a többiek azt gondolják, elmenekült, vagy éppen rosszban sántikál - alig egy percig szemlélődik, majd ugyanazzal a módszerrel, ahogy felugrott, vissza is megy a "csapat"hoz.
Bármit látott, érzett vagy hallott is, mindenről beszámol a többieknek. Ő bizony jelen körülmények között csak ennyire képes, de ha ezzel is tud valamit segíteni az igazi hősöknek, katonáknak, azzal is jól járnak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#636 2011-04-24 09:21:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

//Körönként 1 reagot, ha kérhetem, már nincsenek szabad körök Smile//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#637 2011-04-24 14:35:51

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Végre igazán látszik a haszna, hogy egy olyan várost vezetek, amiben a szuperhősöket nem korlátozzák. Pillanatok alatt tűnnek fel újabb emberek, akik segítségüket ajánlják a világ megmentéséhez, rájuk figyelek, hogy tudjam, kitől mit várhatok, de ez nehezen megy, mert közben valaki dárdákról meg íjakról hadovál, amit Thanos ellen akar használni – Jézusom…
Zack képes kaput nyitni, és bár a többieknek akár igaza is lehet abban, hogy gyanúsakká válhatunk, ha feltűnünk a városban éjjel, pont amikor a pajzsok kikapcsolnak, de ennél jobb verziónk egyszerűen nincs.
A térkapu kinyílik, átsétálok, és megérkezem Attilanra. Nem voltam már itt egy ideje, de ezt a helyet gond nélkül felismerem, a palota előtt még látszanak az esküvő nyomai, az emberek viszont már alszanak. Teljesen kihalt a hely. Tyler kérdésére bólintok, aztán mindenki más kérdésére is, a végén még görcsöt kap a nyakam. Igen, jártam már itt, igen, ismerem valamennyire a helyen, nem, nem beszélnek angolul, és igen, tudom értesíteni Ko-Relt, épp erre készülök, mert a kommunikátor ismét működik.
-Ko-Rel, jelentkezz! Attilant pillanatokon belül támadás éri, Thanos és a fészek itt van! Riaszd a királyi párt! Egy csapat mutánssal sikerült a városba jönnöm, lelkesek, de…
Amerika Kapitány felé nézek, akinek a lelkesítő szövege számomra néhány sebből vérzett.
-Nincs vesztegetni való idő!
A fészek tagjait még nem látni, de biztos, hogy nem most kezdenek el iderepkedni, valószínűleg készenlétben álltak már, szóval bárhol lehetnek. A palotát őrzik, amíg Ko-Rel nem értesíti az őröket, hogy barátok vagyunk, nem kéne ott próbálkozni. Mit tennék én a fészek helyében? Védelem már nincs, a pajzs leomlott… A következő lépés talán a kommunikáció blokkolása lehet, de fogalmam sincs, milyen eszközök állnak rendelkezésükre.
Körülnézek, hátha látok állomásozó őröket, igazából még örülnék is, ha előbukkanna egy, legalább elmondhatnám, miért jöttünk, vagy Rorschach előadja a titkát. Nem tudok jobbat.
-Gyere velem a palotához, ott találunk őröket, akiknek előadhatod azt a remek indokot, utána már több rálátásunk lesz a dolgokra! – Szólok Rorschachnak, és remélhetőleg kettesben el is érünk odáig. Az mindenesetre érdekes lesz, ha mindenki velünk jön, ekkora csapatot észrevéve könnyen lehet, hogy rögtön ellenségnek hisznek minket. Fő biztonság, feltartott kéz!

A várakozás után Hobo meglátja a hajót, amin Thanos érkezik, pillanatokkal később pedig irány Attilan. Amikor a többiek átváltoznak bogárrá, Hobo is megteszi, gyorsabb a mozgás repülve ebben a kesze-kusza utcák alkotta városban. Thanos és a fészek célja egyértelmű, embertelenek vannak itt, akiknek a fészek tagjaivá kell válniuk. Hobogár nem is fecsérli az idejét, az egyik királynő mellé szegődik, és társaival csapatba verődve kezd el levadászni, megbénítani és a királynő elég hurcolni emberteleneket, lehetőleg gyorsan, halkan, még az is előfordulhat, hogy észrevétlenül, hiszen a bénító méreg a szunnyadó városban nem hagy időt a segélykiáltásokra.


Az este még elmesélem Willnek, hogy mit tudok a jelenlegi helyzetekről, a világháborúról, ami nemrégiben ért véget, a két oldalról, az alvilági szervezetekről, a különleges erejű, misztikus társaságokról, és ami még eszembe jut. Hosszan sörözgetek el vele, Jonnal meg a többiekkel, akik épp mellettem állnak a pultnál. Végül visszavonulót fújok a buli végeztének közeledtével, és betámadom a szobámat, ahol egy kupac takonyként terülök szét az ágyon. Lefekvés előtt persze azért ittam egy kancsó vizet, a másnaposság olyan hiba, amit az ember nem akar elkövetni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#638 2011-04-24 14:36:35

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

A buli elég sokáig kitart, és bár Steph nem sokat iszik, legalább hű társam a bajban, mind a pultnál, mind a parketten. Trécselünk, iszunk, bulizunk, remek a hangulat, sok az ismerős arc, van egy-két jó parti is, szóval megvan minden, amire ma este szükségem van. Végül a hajnal közeledtével már kezd bedagadni a bokám a magas sarkútól, és különben is lankad a buli, úgyhogy még egy gyors zuhanyt magamra erőltetek, és lefekszem a saját szobámba.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#639 2011-04-24 14:37:03

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Én úgy nézem, Nebo is jól érzi magát a társaságban, vagy ha nem vagyok túl nagy képű, a társaságomban. A kaja után, még a táncba is belemegy, és baromi figyelmesen nem szól, hogy falábú vagyok, inkább csak szolidan átveszi a férfi szerepét. Rendes körülmények közt nem komálom, mikor a nő hordja a nadrágot, de kivételesen még örülök is, hogy így történt, nem kéne leégetnem magam, ha már egy hercegnővel táncolhatok. Az ifjú pár távoztával Nebo ezúttal már félreérthetetlen jelét adja annak, hogy élvezi az estét, és még jobban élvezné kettesben, így nem sokkal Melissa és Lyron távozása után mi is kisurranunk. Az ő lakosztályára szavazunk, nyilván nagyobb és kényelmesebb, mint az én vendégszállásom, a többi pedig már történelem. A mellkasomra dőlve szuszog, én pedig azzal a gondolattal alszom el, hogy meg tudom érteni Tychust, amiért ennyire szerette a szivart. Most nekem is jól esne egy.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#640 2011-04-24 15:57:25

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Ko és Kap szobája, vendégek szállása ~
A kree nő számár az utóbbi néhány nap után most sem volt máshogy, mintsem az, hogy Kane-nel töltötte az éjszakát. Nem igazán maradtak kint sokáig, de még így is kora hajnalban ébredt fel arra, hogy a kommunikátora recseg. Álmosan nyitotta ki a szemét és fordult abba az irányba óvatosan, nehogy a férfit felébressze. Furcsállta, az Angyalok itt vannak mind a városban, és a királyi pár meg csak nem fogja zavarni, Tao pedig nem jelent meg az esküvőn és így sem tőle, sem Einar-tól nem várt semmit sem. Pillanatokkal később azonban mégis Tao hangja hallatszott belőle, ami ideges volt. A támadásnál máris megfeszült az egész teste a nőnek és az álmosság is eltűnt a szeméből. Amikor Tao kimondta, hogy kik közelednek Ko arcára a rettegés és a félelem ült ki. A városba jönnie? A pajzsok! A legfelsőbb értelemre! Ha Thanos idejön a Földre a fészekkel és pont Attilanra. Tudta volna? De hogyan… Bard…?
- Kane ébredj! – rázta meg a férfit, majd az Angyalok által használt rádiósávba szólt, a hangjában félelem csendült, amit a többiek még soha sem halhattak. – Itt Ko-Rel minden Angyalnak, a polgármester üzent a várost Thanos és a fészek mindjárt ideér, így nem marad más hátra, mintsem Angyalok gyülekező!
Azonnal pattant is ki az ágyából, hogy a páncélját magára vegye, az estélyi ruhának nyoma sem volt a szobában, csak a nova páncél volt itt és az ahhoz szükséges többi felszerelés. Miközben öltözött még Ronan-t is kényetlen volt felverni komvonalon át.
- Nagyúr, itt Ko-Rel százados! Azonnal értesítenie kell a királyi párt – hadarta. – A város körül megszűnt a pajzs a fészek és Thanos hamarosan ideér!
Miközben a sisakját vette fel Kap-ra nézett.
- A segítséged kell – mondta. – Egyedül Nova-ként kevés vagyok ellene… és ha történik velem valaki, nincs ki vigyázzon a Földre a hadtest nevében, Szeretném, ha a helyettesem lennél itt, hogy te is a hadtest tagja legyél… úgy hiszem te vagy az egyetlen, akit a Nova erő is elfogadna és te vagy az egyetlen, aki méltó erre…

~ A királynő lakosztálya; királyi palota ~


Nem tudom, hogy mikorra járhatott az idő, mikor felébredtem arra, hogy kissé hűvös van. Lehet, hogy most éjjel nem kellett volna az ablakaimat s az erkélyajtót sem nyitvahagyni, mint máskor. Kinyitottam a szemem s egy engem átölelő zöld kart pillantottam meg. Lágyan mosolyodtam el, életem legszebb napja s éjszakája mégsem volt álom, hanem valóság. Néhány pillanatig fészkelődtem egy picit, hogy kényelmesebben tudjak feküdni a takarót nyakig magamra húztam, s végül Lyron ujjai közé fűztem a sajátomat s próbáltam visszaaludni hisz még mindig fáradt s kimerült voltam. S némi önzőséggel szerettem volna a férjemmel töltött pillanatokat a lehető leghosszabb ideig elhúzni.

~ Lady Nephthys lakosztálya, királyi palota ~
Az igen kellemes éjszaka után Nebo Nestor karjaiban aludt el, teljes mértékben kiélvezve azt a pihenést, ami egy igen tartalmas éjszaka után következett. Mivel ő becsukva szokta tartani a szobája ablakait sem az erkélye ajtaját, így számára a hűvösebb idő sem tűnt fel, hanem teljesen nyugodtan aludt tovább, ahogyan a hajnal elérkezett.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#641 2011-04-24 16:17:13

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Jon és Steph szobája, vendégek szállása ~
A házaspár tagjai közül Steph volt az, aki később ért vissza a szállásukra, mert ő végig Aprillel maradt. Kora reggel mind a ketten ugyanarra ébredtek fel, hogy a fülesükből Ko-Rel hangja szól. Ráadásul nem is akárhogyan, legalább annyi aggodalom és félelem volt benne, mit Steph már hallott egyszer, mikor Kapitányt mentették a Pegazusban. Azonnal felébredtek mind a ketten, főleg a Thanos és a fészek szavakra. Mind a ketten tudták, hogy mit jelent ez, noha utoljára Steph volt csak ott, de Jon is emlékezett rá, hála Einar emlékeinek. Mind a ketten azonnal öltöztek, majd amint ezzel megvoltak indultak a folyosóra, hogy a többi szuperhőst is felverjék, ha eddigre Balthazar és Pietro még nem tették meg, ahogyan haladnak a kijárat felé sietve, majd kiérve a palota felé vehessék az irányt.

~ Sue és Reed szobája, vendégek szállása ~
Sue még a visszavonulás előtt igenis kivitte Reed-et a táncparkettre, hogy táncoljanak egyet, még akkor is, ha tudta, hogy a férje nem éppen a parkett ördöge. Mindezek után vonultak csak vissza a kijelölt szállásukra, hogy végre kipihenhessék az aznapi fáradalmakat.

~ Pietro szobája, vendégek szállása ~
Pietro azonnal kapta fel a fülest, ahogyan Ko hangját hallotta, a képességét használta, miközben felöltözött, majd rohant ki a folyosóra és csöngetett, vagy kopogtatott be mindenhova, hogy felverje a Fantasztikus négyest. Aprilt, illetve William-et, hogy felébredjenek ők is. Ha sikerült megtennie ezt és mindenki kinézett a folyosóra, akkor szólal meg.
- Mindenki készüljön, támadás várható a város ellen!
Majd rohan is tovább, hogy a többi angyalhoz csatlakozzon.

~ Lord Gorgon lakosztálya, királyi palota ~
Igazából már nem is emlékezett arra, hogy mi is volt este, vagyis, hogy miként hozta fel magához a fél kree lányt. De végül is nem csalódott a korábbi elszólás után, morogva ébredt fel a hűvösben arra, hogy a takarót lehúzták róla, majd morogva húzta vissza azt és aludt tovább.

~ A királynő lakosztályának külseje; királyi palota ~
Lockjaw kissé összerezzenve ébredt fel, valamit hiányolt. Hozzá volt szokva, hogy ilyen tájban úrnője sírására ébred a rémálmok miatt. Most azonban ez nem történt meg, valami más történt, kissé hűvösnek érezte a levegőt, ami nem volt megszokott. Beleszimatolt a levegőbe, hogy megérezze, mi nyugtalaníthatta, néhány pillanatig még hallgatózott, és ha nem nagyon hallott bentről, akkor óvatosan próbálta a fejével kinyitni a hálószoba ajtaját, hogy benézve megbizonyosodjon, hogy odabent minden rendben van, hiszen arról érezte a hideg levegőt.

~ Jesper a vámpír, kint az esküvő romjain ~
A vámpír bólintott Gammer szavaira, majd néhány sarkot előre teleportálva elindult, hogy körbenézzen merre is található bárki ezen a környéken, hogy segítséget kérhessenek, vagy értesíthessenek valakit a közelgő támadásról.


Nem, még ez sem KM reag, csak átkozottul sok a karakterem egy helyen és ezért ment kettőben a reagom a korábbi serena reag után… És nem is 2. reagom a körben, hanem még mindig az első csak…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#642 2011-04-25 20:21:35

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

/Na ez a km reagja!/

Kapitány zavartan nézett Ko-relre majd kényszerűen bólintott.
- Nincs más választás.
Mondta komolyan.
- Mit kéne tennem?

A megérkezettekhez pár pillanaton belül embertelen és atlantiszi katonák rohannak körbe véve őket. Szavaikat egyikük sem érti. Ha bármelyikük is megmozdulna azonnal lőni kezdenek.
Rorschach a levegőbe emelkedik és ismeretlen nyelven szólal meg mire az embertelen katonák megtorpannak. Pietro, Fáklya és Sólyomszem ekkor érkeznek meg.
- Kapitány?
- Szeva klóntesó.
Köszön Zack Sólyomszemnek, aki meglepve nézi őt. Persze egy Bosszú Angyal parancsa is kevés lenne ahhoz, hogy a katonák letegyék a fegyvert így Rorschach a levegőben elkezdi beállítani a maszkján a kommunikátort így mire a riasztás felébreszt mindenkit, aki elég gyors kiérhet akik lassabbak az ablakból látják az eseményeket. /Nefi gyönyörű felsorolást írt azt olvassátok el szépen./ Rorschach levéve a maszkját és a csuklyát felfedi magát.

- A kree-embertelen törvények nevében mindenki tegye le a fegyvert! A nevem Spar-theen, volt kree osztagos. Jogaimnál és rangomnál fogva jogom van egyszer szólni a város és a faj vezetőségéhez.
Lyron a balkonhoz lép, finoman karjaiban tartva a királynőjét.
- Úrnőm, Thanos szövetséget kötött a fészekkel és seregeik az egész univerzumot megtámadták. Scorpius és szövetségesei elestek. Népek pusztulnak ki minden pillanatban. Thanos egy hajóval ide tart. Azért jöttem... jöttünk, hogy szolgálatába álljunk.
Mondta Rorschach és lassan földet érve térdre borult a királynő előtt. Hátra fordulva intett a többieknek is. Kapitány és Zack zavartan követték a példáját.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#643 2011-04-25 20:52:18

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

Egyelőre mindenki csak kérdezgeti, hogy mit kéne tenni, vagy merre menni és még mindig ugyanott vagyunk. Serena leül, teljesen nyugodtan Gammer úr pedig nekilátott szemezgetni a tegnapi vacsorából. Úgy tűnt, hogy Rorschach pedig járatos volt erre és tudta, hogy mit kell tenni. Legalább egyvalaki azon felül, hogy csak kérdezősködik, hogy mit és merre. Én… én gyáva vagyok így ez nem meglepő, hogy nem mentem semerre sem, és ekkor megjelent az őrség. Ismeretlen nyelven beszéltek felénk, nem beszélik az angolt, ha tennék, akkor úgy szólhattak volna hozzánk. Mellettem Rorschach emelkedett a levegőbe, majd szólt ismeretlen nyelven. A hangja… ismerős volt, a palota felé fordultam, merre ő is tette és megláttam végre egyetlen ismerőst ezen a helyen Lyron királyt, és vele együtt az újdonsült feleségét. Tényleg olyan szép volt, mint aminek a nevelt fiam apja leírta. Spar-Theen? Megrökönyödve fordultam a kree férfi felé, miért pont Rorschach álcáját vette magára? Mikor intett a kezével kissé remegve még, de én is fél térdre ereszkedtem, nagyon bíztam benne, hogy a pár hinni fog neki, nekünk és segítenek, vagy engedik, hogy a többiek segítsenek.
- Királyom, tényleg az igazat mondja - próbáltam olyan hangosan szólni, hogy meghalja a király meghalhassa. - Már ott vannak New York-ban is...
Kétségbeesetten néztem az uralkodóra, féltve a fiát, a fiamat. Már ismernie kellett annyira, hogy tudja, hogy nekem Namor a legfontosabb.

Utoljára szerkesztette Serena Davidson (2011-04-25 20:54:20)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#644 2011-04-25 21:41:01

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Nem lett melegebb s odakintről zajokat lehetett hallani, Lockjaw fejét pillantottam meg, miként benézett az ajtón s Lyron pedig már kelt ki az ágyból. Odakintről, odalentről zajokat hallottam, mik nem úgy tűntek, mintha a menyegzőről maradtak volna hátra. A takarót magam köré csavarva léptem utána, mikor már a riasztást is hallani lehetett. Egy férfi hangja ütötte meg a fülemet, ki meghallgatást kért. Mi történt, hogy ily korai órán történik mindez, s nem várják meg legalább amíg… hiszen most a Genetikai Tanácsot kellene értesíteni, hisz mi nászútra mennénk. Bólintottam a férfinak kint az erkélyen, hogy szóljon, miközben a férjem átkarolt. Lenéztem a térre s megannyian voltak ott, kiket a katonák vettek körbe. Spar-Theen-re néztem, miközben szorosabbra fogtam magamon a takarót, itt kinn hideg volt, nagyon. Thanos? Meglepetten s megrémülve hallgattam, hogy mi történt. Thanos? Úton ide? Odakint pedig minden elesett s vége van? De erről miért nem szereztünk előbb tudomást?
< - Lockjaw! – szóltam ki a testőrömnek. – Azonnal menj Lord Gorgonért, ébreszd fel s hozd ide! >*
- Elfogadjuk a felajánlást Spar-theen – mondtam angolul a kree-nek. – Mindenkiét, álljanak fel! – intettem a társaságnak. – Kapnak fegyvert, segíteni fognak megvédeni a várost mindenki úgy, ahogyan képes rá! A katonák elvezetik magukat.
< - Tegyék le a fegyvert, s kísérjék őket a fegyverraktárhoz, adjanak nekik fegyvert, kiknek nincs, hogy tudjanak harcolni – mondtam a katonáknak az anyanyelvünkön. >*
S mintha a bátorságom eddig tartott volna, végül felpillantottam reszketve a férjemre riadt arccal.
< - Mit tegyünk? – kérdeztem nagyon halkan. >*

* fordítás embertelenről

Pedig Nebo mennyire szeretett volna még aludni, de arra riadt fel, hogy riadót fújnak a városban. A köpenyét kapta csak fel és ugrott ki Nestor mellől az ágyból. Kinyitotta az ablakát és a kinti fagyos levegő ekkor csapta meg. Hallotta Spar-Theen hangját, majd a királynője parancsait, amin elmosolyodott. Most már értette, hogy miként is jött az, hogy sikerült elérnie, amit. Úgy tűnt, hogy megtanul parancsolni végre. Amíg a parancsok odakint elhangzottak nekilátott felöltözni a lehető leggyorsabban felkapkodni egy harchoz is használható ruhát. Az övére akasztotta a lézerpisztolyát is még, majd az újdonsült szeretőjére nézett.
- Siessünk! – mondta Nestor-nak. – Nagy Randac nevére! Ennyit arról, hogy unalmas hely Attilan!
Tette hozzá kissé felháborodva, majd ahogyan készen volt elkezdett rohanni, hogy kiérve a palotából ő is a téren levőkhöz csatlakozhasson.

Hálásan bólintott a férfinak, de még mindig nem sikerült a félelmet eltűntetni az arcáról. Odakint hallani lehetett, hogy mindenki készülődik és a téren is. Kane-re nézett, nagyon remélte, hogy a Nova Erő elfogadja és méltónak találja a feladatra, hiszen a férfi mutáns volt, és sima képességnélkülieket szokott csak kiválasztani.
- Semmit, csak maradj ott – mondta a nő. – Furcsa érzés lesz…
A férfihoz lépett és megfogta a kezét, lehunyta a szemeit és koncentrálni kezdett, sárgás-vörös fény kezdett kicsapni az egész testéből és lengte körbe, majd ez az energia, a Nova erő, belecsapott Kapitány mellkasába és kezdett eltűnni a testében. Az egész szobát átölelte ez a fény és még odakint is igen erős fényben látszott, hogy itt benn történik valami, hatalmas kozmikus erők vannak játékban. Lassanként a nő körül elfogyott a fényesség és mind eltűnt a férfiban, aki most már látott a fénytől is, az Amerika Kapitány jelmeze eltűnt, helyette sárga-kék Nova páncél volt rajta és a sisak is. Ko végignézett rajta, majd elvigyorodott néhány pillanatra.
- Ha tudom, hogy ilyen jól áll a Nova egyenruha, ezt korábban megteszem – mondta.

A páncél pedig Kapitányt a következő képen üdvözölte, amit a férfi a fejében hallott:
Kane Harris, téged a Nova Hadtest kiválasztott arra, hogy a tagja légy. Mostantól rendelkezel a Nova Hadtest Millenia rangján lévő standard páncél összes képességével. Küldetésed, és feladatod a terület specifikus törvények betartatása, a szuperbűnözők minél kisebb civil áldozattal való megfékezése, elfogása és az olyan szolgálati feladatok ellátása, melyeken szükség lehet a Nova Hadtest jelenlétére, erejére.

- Ideje mennünk – mondta a nő. – Hozd a pajzsod és próbálj koncentrálni arra, hogy a levegőben maradj, majd én vezetlek, add a kezed!
Ko szobájának ablakán ketten repültek ki a lenti tömeg fölé, a kree nő és egy férfi kezét fogta, segítve neki, hogy fenn maradjon a levegőben. A férfi kezeiben Amerika Kapitány pajzsa volt, de a ruházata és sisakja teljesen egyértelművé tette a helyzetet… Amerika Kapitányból Nova lett. Ko arra irányította magukat és ereszkedett a földre Kap-pal. A páros pedig végül földet ér remélhetőleg Sólyomszem és Higanyszál mellett.



Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-04-25 21:48:23)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#645 2011-04-25 22:23:51

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

A két Bosszú angyal után harmadiknak a vezetőjük Jonathan Miller százados érkezett meg, körübelül akkora, amikorra a királynő befejezte a mondandóját, hogy mindenkit fegyverbe szólított. Végignézett a tömegen, ahol igen sok ismerőst és jó néhány soha sem látott személyt vett észre, többek között ilyen volt az Amerika Kapitány jelmezbe öltözött férfi, mert az nem Kane Harris volt. Akkor majd utána ráért az, hogy a férfit számon kérje.
- Jól van emberek, mutánsok és mindenki figyelem! – mondta szigorúan katonás hangnemben. – Ettől a pillanattól senki sem lustálkodik, hallották a királynőt, hogy mi a feladatunk, de ez koncentrált munkát igényel. Három csoportra oszlunk, az első csoport azok, akik harcolni képesek ők álljanak a bal oldalra! Akiknek olyan a képessége, hogy felderítésre jók, azok jobbra, ők lesznek, akik elmennek felderíteni, hogy merre is van a városban a Fészek már! Középen pedig azok maradjanak, akik egyikben sem járatosak, ők fogják a sebesülteket ellátni és segíteni minden más nem harci feladatban. Remélem érthető voltam, mindenki munkára!
Fejezte be a férfi ellentmondást nem tűrő hangon és bal oldalra lépett az angyalokhoz vissza. Majd meglepetten pillantott a megérkező Ko és Kap párosára.
- Magára katonaként van most szükség százados – mondta Ko-nak.

Siettem Jon mellett, amennyire csak tudtam, reméltem, hogy még időben kiérünk a többiekhez. Spar-Theen a levegőben, a polgármester is itt van, Serenák, és megannyian mások, az X-men is, a mesterem is.
- Zack! – biccentettem Morsus-nak.
Jon pedig máris kézbe vette a dolgokat, mintha csak ez lett volna a dolga, végül is az volt. harc, felderítés, gyógyítás. Hála Halla emlékeinek mind a háromban boldogultam volna, de nem akartam, hogy Jon aggódjon miattam és még nem voltam teljesen talpon a szülés miatt sem, így egy maradt hátra.
- Maradok gyógyítani – mondtam.
És ezzel a középen levők közé léptem.

- Nem, egyik sincs – fordultam a páncélos férfi felé. – Most voltak emberek először a városban. És azt se várja, hogy beszéljék a nyelvünket, kevesen teszik. Meckanor, bogarakat és egy hatalmas lila beképzelt majmot.
Spar-Theen, elmosolyodtam, az öreg kree harcos, mikor Lady Melissa és Lord Lyron megjelentek magam is fél térdre ereszkedtem amíg a királynő végül engedte, hogy felkeljünk. Eddigre az angyalok első hulláma megérkezett. Majd Miller is, végre valaki, aki a kezébe vette a dolgokat és remélhetőleg rá hallgatnak is, nem úgy, mint Tao-ra. Biccentettem Pietro felé, majd a kardomat a kezem ügyébe véve mosolyogva léptem az Angyalok felé, majd mosolyogva néztem a legnagyobb hősömre, ki a Raft-on megmentett.
- Természetesen harcolok – mondtam. – Jól áll a Nova páncél. És soha sem volt alkalmam megköszönni, köszönöm, hogy megmentettél a Raft-on – fejeztem be halkan.

– Ha javasolhatom nemes hölgyem maradjon segíteni, nem szeretném, hogy bármi baja essék – mondta a vámpír Gabe-nek. – De ha bármi mást óhajt tenni, nem akadályozom benne.
Amennyiben Gabe mást mond a vámpír mellette marad, de ha marad a gyógyítókkal, akkor:
- Felderítést vállalok.

Lockjaw halkan nyüszített fel és a következő pillanatban már Gorgon hálójában volt, hogy felverje a faunt és felvigye a legfelső emeletre.
Gorgon azonnal ébredt a riadóra, és jó katona módjára már kapkodta is a ruháit fel, Lockjaw ekörül érhetett oda, majd, ahogyan a férfi felkapta a ruháját még a fegyveréért nyúlt, és a kommunikátoroáért.
- Az Elit tagjai két perc múlva legyenek lenn a palota bejárata előtt! Te is menj! – mennydörögte a komvonalba az utolsó mondatot meg Tyra-nak intézte. – Vigyél fel!
Reccsent rá a kutyára, aki már bele is kezdett a teleportálásba, amint felért…
- Királynőm, királyom! – mondta meghajolva húga és sógora felé. – Miben állhatok a szolgálatukra?

Pietro már ott volt a téren Balthazarral együtt és hamarosan kiderült, hogy valóban nem téves riasztás volt, hanem az ellenség valóban úton volt.
- Oké főnök, felderítés és harcolás – mondta, a katonákra nézett. – Csak mondja valaki, hogy merre a fegyverraktár és már hozzuk is a felszerelést a csapatnak mire mindenki elhelyezkedik. Az a leggyorsabb – nézett Sólyomszemre.

Sue is a riadóra ébredt fel, majd ugrott ki az ágyból, hogy hallja mi megy odakint. Azonnal nyúlt a ruháiért és kapta őket magára, majd a képességét használva erőtérből alakított ki lépcsőket magának és így ment le a szobából a térre, hogy ott már csatlakozzon azokhoz, akik ott voltak.
- Felderítésben segítek – mondta. – Hol van az esélye, hogy egy nagyobb csoport elrejtőzzön? – kérdezte.
Ha pedig sikerült választ is kapnia, akkor remélhetőleg másokkal el is tud arra indulni.

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2011-04-25 22:57:16)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#646 2011-04-25 22:50:40

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Meckanor jelenlétével gyakorlatilag továbbra sem törődik senki, csak a parancsokat osztogatják neki, de azon túl a létjogosultsága sincs meg.
Amikor elsiet körülnézni, azonnal észreveszi az érkezőket, de beszámolni róluk már nem tud - mire visszaér, már zajlik az idegennyelvű beszélgetés. A következő pillanatban pedig megkezdődik a klisészerű letérdelgetés. Hát, meckanor bizony senki előtt nem hajt térdet! Pontosabban nem tenné, ha nem lenne iszonyatosan gyáva. Így azonban természetesen a "társaival" együtt ő is a földre rogy.

Miután feltápászkodnak, és végighallgatják az égbekiáltóan gőgös, és teljesen értelmetlenül éles, parancsoló hangnemben elhangzott szavakat, meckanor halkan kuncogni kezd. Katonákat kiképzésen persze jó okkal kezelnek így, de jelen helyzetben az égadta világon semmi értelme nincs ilyen ordenáré módon ostoba hozzáállással nyitni. Hiszen eleve segíteni jöttek. A rend és fegyelem meglenne anélkül is, hogy akinek éppen szívességet tesznek ennyire lenézné őket...sőt.

Meckanor, miközben elsőként a felderítőknek mutatott jobboldali részre lépdel, már döntött is magában. Nem fog meghalni ezekért a beképzelt hólyagokért - nem mintha másért megtenné - és amint nagyon szorulni fog a hurok, vagy eltűnik innen a fenébe, vagy szimplán átáll a másik oldalra. A zászlóba bújt férfi, az az Amerika Kapitány - na ő legalább tudja, mi fán terem a motiváció, és a morál. Nem úgy, mint ezek az űrseggfejek. Ha úgy adódik, azért a Kapitányra majd próbál vigyázni, és ha másért nem is, de miatta még kitart eredeti elképzelésénél.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#647 2011-04-26 10:35:37

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

Az érkezésünk után nem sokkal őrök rohantak ki elénk, és vettek körbe minket. Majd hamarosan a riadó is megszólalt, és újabb emberek jelentek meg. Rorschach pedig a magasba emelkedett, és miután felfedtek kilétét a Király és a királynőnek kezdett beszélni a helyzetről. Ezek után kezdtek alakulni a dolgok. Rorschach elereszkedett a talajra, majd térre borult, és Én rögtön követtem a példáját. Ezek után a királynő harcra szólított fel minket, mi pedig felálltunk. Egy ember kezdett el utasításokat adni, hogy csoportokra oszlunk meg ilyenek. Mikor alaposabban megnéztem a férfit ráismertem benne a Bosszú Angyalainak vezetőjére, Miller századosra. Ezek után a harcolni akarók csoportjába álltam be, és vártam. A fegyverem már megvolt. A mágia tökéletes fegyver volt a kezemben.
- Én harcolok - mondtam. - Fegyverem már van, a mágia képében - jelentettem, majd vártam, hogy mi következik.
Eközben két ember repült ki az egyik ablakon, az egyik Amerika Kapitánynak tűnt. Felújított Nova változatba. Illetve a vele repülő nőben felismertem Ko-Rel-t is.
~ Nocsak. Jól járt a Kapitány. Nem lehet rossz Novának lenni ~ gondoltam.
Eközben sorban mindenki eldöntötte, hogy melyik csapatba áll be, és lassan kezdett eldőlni a felállás.


Az álmok mezejéről egy a riadó hangjai rántottak ki. Villámgyorsan felkaptam a kabátom, és felvettem a cipót, majd kirohantam a szobámból annak a térnek az irányába, ahol nemrég az esküvő volt. Kiérve jó néhány személyt láttam meg egy csoportban, körülöttük katonákkal.
~ Mi az ördög folyik itt ~ kérdeztem magamtól.
Ekkor hallottam meg a királynő parancsait, miszerint harca készen kell állnunk hamarosan.
~ Na. Indul a banzáj ~ morogtam magamban, majd Miller százados hangjára lettem figyelmes, aki parancsokat osztogatott.
Az utasítások értelmében a harcolni tudók csoportjába álltam be, bár fegyverem nem volt, reméltem, hogy hamarosan kapok egyet valahonnan. Vagy, hogy elmagyarázzák, hol találhatom azokat.
- Mindenképpen harcolok - mondtam Millernek. - De egy fegyvert, majd elfogadok - jegyeztem meg.
Eközben két alak repült ki az egyik ablakon, az egyik Amerika Kapitányra hasonlított, de nem teljesen. Közben körül néztem az itt lévőket is megszemlélve, és feltűnt még egy Kapitány.
~ Na ez szép. Kettő egy helyen. Ez egyre durvább ~ gondoltam.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-04-26 11:02:13)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#648 2011-04-26 10:48:34

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Most jött el az a pillanat, mikor úgy érzem hogy fel kell tennem az oly ritkán elhangzó kérdést.
-Mivan?
Most már tényleg összezavarodtam. Teljes káosz uralkodik az agyamban, és nem hiszem hogy sok mindent fel tudnék fogni. Már tényleg semmit nem értek. Elhátrálok a társaságtól és próbálok egy kis rendet teremteni. Nem nagyon sikerül. Pár perc után már nem is próbálkozok vele. Csak rátámaszkodok a kaszámra, és tovább regenerálom magam. A járás már nem okoz sok gondot, és talán már a repüléssel is megpróbálkozhatok, bár azzal a mutatvánnyal még várnék. Új alakok jelennek meg, mindenki mindenkinek és mindenről magyaráz valamit, én pedig lassan kezdek becsavarodni. Elkeseredettségemben előkaparom utolsó cigarettáim egyikét, és a már sokat látott öngyújtóm. Alápörkölök a bagónak, majd ismét csak nézek magam elé. De ekkor hirtelen egy katonás hang hatol be az elmémben, és csendre int mindenkit. Igazi megváltás ez megkínzott agyamnak. Ugyanazon hang mindenkivel tudatja hogy rendeződjünk csoportokra. Harcosok balra, felderítők jobbra, gyógyítók középre. A józan ész azt súgja, maradjak itt, ne tegyem kockára az életem, és várjam meg, amíg vége az egésznek. De nem vagyok valami tapasztalt a gyógyítás terén. Én nem mentek, csak ölök. Felderítőnek még csak-csak elmegyek, de inkább szétrúgnám valaki seggét. Szép lassan odasétálok a baloldali kis csoportosuláshoz, majd a csoporttól pár méterre ismét letámaszkodok, és folytatom a dohányzást. Közben pedig próbálom még jobban meggyorsítani a regenerációt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#649 2011-04-26 10:54:08

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

Alig, hogy betettük a lábunkat Attilanra egy csomó katona vett körül minket. Alig tudtam észhez térni, és már ránk szegezték a fegyvereiket. Nem moccantam, mert tudtam, hogy baj lehet belőle. Türelmesen álltam és vártam.
~ Remélem valakinek sikerül meggyőznie az ittenieket ~ gondoltam.
Ezek után az egyik fickó a magasba emelkedett, és miután levette a

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:18

#651 2011-04-26 11:11:01

Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

Futva érkezik meg a palota elé, teljes felszerelésben. Rögtön a vacsora után lefeküdt, így valamelyest kipihente magát. A riadóra szinte azonnal reagált, s közben azon gondolkodott mégis ki támadhatta meg a várost. Izgatottan érkezik a palota elé. Hatalmas tumultus van, némelyik embert fel ismeri mint korábbi vendégeket, de újakat is lát. S mind harcolni akarnak. S bár már akcióba is épnek tervet szőnek az ellenség ellen. Lord Gorgon sehol sincs még, nyilván a Királynőnél van. Jobban szeretné ha nem idegenek utasítgatnák őt, akkor is ha szövetségesek. A kommunikátorához nyúl.
-Lord Gorgon, itt Drake K'oar a testőrségtől. Mik a parancsai. Csatlakozzak a többiekhez vagy védjem Lady Melissát?-
Kérdezi Gorgon-t, s habár egyetért az ember terveivel, jobban bízik Lord Gorgon parancsaiban.

Utoljára szerkesztette Drake K'oar (2011-04-26 16:15:36)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#652 2011-04-26 11:50:24

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

- Kompjuter, aktiváld az egyes megfigyelési protokollt. - mondta Josh alig hallhatóan a sisakjának, ami halk csippannással jelzett vissza, amolyan "vettem, kész" jelzésként. Ez neki tökéletesen megfelelt. A beszéd algoritmusokat már napokkal ezelőtt korlátozta, amíg nem ír hozzájuk jobb, összetettebb programot.
Ugyanakkor ennyi volt körülbelül a teljes verbális kommunikáció, amire hajlandó volt. A megjelenő őrökre, leengedett fegyverrel reagált és úgy érezte, kezd elveszni a zűrzavarban. Bár már látta a szervezettség apró szikráját, még mindig nem érezte a harc szervezett, meleg lángját. Már féltérdre ereszkedett eredetileg is érkezésük után, így maradt így, a királyi pár be, azaz inkább kitoppanása után is. Csak akkor állt fel, amikor három felé osztották a csoportot. Ekkor némán, mint aki fel sem akar tűnni a bal oldalra, a harcolók közé állt. Nem voltak elég jók az adottságai, mármint a többiekhez képest ahhoz, hogy felderítést vállaljon.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#653 2011-04-26 15:43:11

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed – sok más itt tartózkodóhoz hasonlóan – a riadó fülsiketítő hangjára ébredt. Mikor kikászálódott az ágyból, a neje már lent is volt a többiekkel, és jókorára megnyúlt lépteivel ő is követte feleségét. Szokásához híven egyszerre próbált több mindent felmérni, és az agyában már pörögtek a gondolatok, miközben aggódva szólt Sue-hoz, és szemével Bent kereste.

- Drágám! Biztos vagy benne, hogy bölcs gondolat itt lenned a te állapotodban? Tudom, hogy jelen pillanatban szükség lehet mindenkire, de most nem hagylak magadra, erre ne is számíts. Ebben most nem nyitok vitát.

Mr. Fantasztikus tőle szokatlan szigorral szólt most kedveséhez, miközben félve átölelte és végigsimított a hasán. Ezután Miller felé tekint, bólint Johnnynak, majd ő is beáll a felderítők közé, felesége mellé. Ha nem lenne Sue terhes, és nem akarná mindenáron megóvni őt és a magzatot, nagy valószínűséggel akkor is ebbe a csoportba osztotta volna be magát. Mialatt pedig így tesz, a fejében máris kikeres mindent, amit csak tud és tanult a Fészekről. Johnnyt nem félti, tudja, hogy ő tud vigyázni magára, ahogy persze Ben is.

Eközben egy jéghideg aurát árasztó férfi is megjelenik a sokaságban – David Felton, aki meghagyta Fandralnak és Spencernek, hogy maradjanak a helyükön, és zárkózzanak be, amíg nem tudja biztonságban kivinni innen az elnököt.

Némán figyel, majd beáll a harcolók csoportjába. Ugyan semmi kedve összecsapni senkivel, de gyanús lenne, ha az ő erejével nem máshová állna. Valójában azt fürkészi, mily módon viheti ki mihamarabb az elnököt – és néha-néha mogorva pillantást vet a New Jersey-ben csak száműzött hazaárulóként számon tartott Millerre.

Fandral ugyan szívesen segített volna odalent, de tudta, hogy nem hagyhatja magára Spencer elnököt, aki lent, a sokaságban semmit sem tudna tenni – ezért a szobájukban maradt vele.



Reed Richards – felderítő csoport

David Felton – harcos csoport

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#654 2011-04-26 21:12:50

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Egy ideig csak állok és figyelek, érzem itt valami nagy dolog készül. Körülvesznek az őrök, majd az egyik alak megemelkedik és idegen nyelven kezd el beszélni.
~ Úgy látszik tényleg van egy jó aduja.
Majd feléled a város, és valaki kilép a legnagyobb épület erkélyére, ahogy a többiek letérdelnek, követem a példájukat. Ellenőrzöm mim van, de nem sokam, jó pár fegyverem szét osztogattam, de amint meghallom, hogy kapunk újakat, ez már nem is izgat. A körülöttem történő eseményeket nehezen dolgozom fel, de rőt veszek magamon és a harcosok csoportjához sorakozok be.
~ Felesleges lesz a felderítés, az a világ vége hajó, egy percen belül ideér, sőt lehet már itt is van!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#655 2011-04-26 22:38:18

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Lévén, hogy Gabe civil, így semmi katonai gyakorlata nincs és stratégia se sok szorult belé, így nem megy el a térről, hogy nem lőjék ketté, csak Serenahoz hasonlóan tipródik középen és utasítást vár.
A terepszemlét rábízza a vámpír-csövesre, aki hipp-hopp eltűnik a csapatból, valamint a rendőrre és a többi hadgyakorlatosra.
Mire észbe kapna, már körbeveszi őket egy sereg katona, vagy őr. Inkább utóbbiak.
~ Jesszom! ~
Gabe nem habozik egyből a magasba kapni a kezét, jelezve, hogy megadja magát.
- Ne bántsanak már minket! Jó oldalon vagyunk. – próbál kommunikálni, de úgy fest, hogy egyik se érti, amit mond. Hát ez elég szívás.
Rémülten pislog körbe, hogy merre lehet az ő vámpírja, Jesper.
Gabe is szívesen szublimálna el ő is, mint meckanor.
Aztán a titokzatos Rorschach is felfedi magát. Most se mond neki semmi lényeges információt, azt se tudja, miről beszél a férfi. De azt látja, hogy valaki fent előjött. Elég proccosnak látszanak és úgy is viselkednek velük. Talán ők lennének itt a fejesek? Ha kicsit jobban fel lenne vágva a nyelve, akkor megjegyezné, hogy most már kár rájuk zúdítani az őrséget, mert őszintén szólva nem ér egy zsák lepkét se a védelmük.
Aztán le is kéne térdelni? Gabe mivel a sugárúton alaposan összeégette a térdét, hála a villanyoszlopnak, így inkább mélyen meghajol. Ne kelljen már megmozdítania a lábát, semmi kedve fetrengni a fájdalomtól. Lehet, hogy ő így ki fog lógni a sorból, de egy nemes csak megteheti, vagy nem? Aztán meg neki nem is a királya. Mindenesetre megnyugtató, hogy a királyi pár ért angolul és segítséget ajánl. Ennek ellenére meckanor valamiért kuncog. Szerinte nem vicces a helyzet.
Gabe felegyenesedik, még megmarad a feje tiszteletlensége ellenére. Új alakok tűnnek fel, többek közt Amerika Kapitány, egy másik egyén meg parancsokat oszt. Végre valaki, aki tudja, hogy mi legyen. Na ja, de az utasítás szerint vannak a felderítők meg akik nem értenek semmihez. Gabe valahol a kettő között van. Jesper azt ajánlja neki, maradjon gyógyítani, de ahhoz ő mindig fakezű volt.
- A vért még elbírom, de ha leszakadt végtagok és egyebek lesznek, akkor inkább felderítek. Így haszna is lesz a képességemnek.
Szóval jobb oldalra sompolyog a vámpír mellé. Hamarosan többen is akadnak a jobbos csapatba.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#656 2011-04-26 23:57:07

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 32. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Érdekes dolog ez a naplóírás. Az emberben előbb vagy utóbb, akarva vagy akaratlanul, de előjön az, érdemes-e ezt csinálni? Egy naplónál ugyebár erősen kérdéses, egyáltalán olvassa-e más majd, vagy visszaolvasom-e jómagam. Bármikor előfordulhat, hogy az ember csak ír, ír, ír, lassan már teljesen értelmetlenül, mert ezeket a gondolatokat sosem oszthatja meg mással. Na, ez a veszély nálam nem állt fent. Na jó, egyelőre hazudtam, nagyon is fent áll. Nem kell sok energiát fektetnem bele, de azért mégiscsak egyre nehezebb fejben vezetni ezeket a viszonylag hosszú bejegyzéseket, hogy egyszer majd írásban is visszaadhassam a dolgot. Már ha sor kerül rá, amire bizony semmi garancia sincs, sőt, minden percben mintha csökkennének az esélyek. Ettől függetlenül nem fogom abbahagyni. Egyrészről nekem is jót tesz, hogy egyenesbe hozom kósza, olykor kusza gondolataimat, segít rendet tartani a fejemben. Emellett pedig még van egy nagyon fontos motiváció. Akár leírásom a dolgokat, akár nem, fantasztikus élménnyel gazdagodok egy egyszerű emberhez képest. Itt vagyok, körülöttem megannyi ikon, szuper képességű hős, emberfeletti lények, és ez legyen a helyzet akármilyen szörnyű is, nekem egy rendkívüli élmény. Egy egyszerű fickó vagyok, de mégis jelen lehetek az emberiség talán legmeghatározóbb csatájában, amiről mások csak akkor fognak értesülni, mikor már véget ért. Vagy ha elbukunk, mikor a fészkek kopognak a bejárati ajtón, de erre inkább ne is gondoljunk. A lényeg, hogy nekem ez egy mérföldkő, és örülök neki, ha lejegyezhetem minden egyes részletét (még ha csak fejben is). És ki tudja, talán egyszer valaki majd az én írásomból ismeri meg az események kibontakozását, és erre a legtökéletesebb példa te vagy, kedves olvasóm. Ugyanis ha ezt olvasod, akkor elértem a célomat. El se tudod képzelni micsoda öröm, hogy te most éppen olvasol engem. (Azért nagyon reménykedek benne, hogy most nem magamat dicsérgettem, elég ciki és egyben fura is lenne.)

Az előzményekről most csak nagyon röviden ejtek szót, több okból is. Először is, bizonyára lelkes olvasók vagytok és mindent tudtok már arról, hogyan is jutottam el ideáig (ugyeeee?). Másodszor pedig ami most zajlik az ismét egy új kezdetnek vehető, a múlt eseményeit pedig egyelőre félre kell tennünk, hogy figyelmünket teljesen a jelenre és a jövőre összpontosíthassuk. Ma már (illetve tegnap kezdődött az egész) túl voltunk egy furcsa nyomozáson, és némi elő csatározáson,de az igazi harc csak most fog következni. A harc, ahol a Föld minden emberfeletti erejét mozgósította (legalábbis azokat, akik időben idetaláltak) hogy visszaverje a galaktikus hódító, Thanos és a Fészek hadsereg támadását. Ha ezt így egy mondatba sűrítjük, akkor baromi jól hangzik, nem? A harc kimenetelére lehet szavazni, SMS-eiket várjuk az alábbi telefonszámra. Döntsék el önök, kit szeretnének a Föld élén látni. A harc végéig küldhetik el szavazataikat, mindenkire számítunk ám. Hol is hagytuk abba legutóbb? Na igen, a költő kérdés, amiről már lassan illene leszoknom, természetesen mindig tudom, hol hagytam abba előző alkalommal. Vagy mégsem? Na jó, mégis. Elég is a bohóckodásból.

Zack mágus úrnak hála megérkeztünk a csodálatos épületekkel és palotával rendelkező, emberteleneknek otthont adó, Attilan nevezetű helyre. Mivel egy tér kellős közepére érkeztünk, igyekeztem kikerülni a rivaldafényből. Továbbra is az volt az érzésem hogy az őrség bizonyosan nem fog nekünk örülni, legalábbis először biztosan nem, úgyhogy igyekeztem barátságos fickónak látszani, mint ahogy általában. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy amíg a többiek céltalanul ácsorogtak és beszélgettek, addig én elindultam kicsit felfedezni az esküvő romjait. Nagy lagzi lehetett, az biztos. Míg én kicsit elkalandoztam, Jövőbeli Serena pedig várakozóan lecsücsült, addig a Polgármester úr végre felfedte a lapjait, neki bizony voltak meghívóval rendelkező kapcsolatai a palotán belül, ahogy arra számítani lehetett és le is adta a riasztást. Akkor a dolgunkat végül is elvégeztük, figyelmeztettük az ittenieket, nem érheti őket meglepetésként a támadás. Innentől kezdve már az itteni szupereken és lakosokon múlik, hogyan alakul ez a csata. Ezek szerint a nyomozó, aki egész éjszaka csak púp volt a New York Team hátán most megérdemel pár jó falatot. Egyébként a csapatot ezennel hivatalosan is átnevezem Attilan Team-re, rövidítésünk pedig AT lesz. Éjjen!

De hogy visszatérjek az eseményekre, sajnos éhenkórász vágyaimnak keresztbe tett a természetesen legjobbkor érkező őrség. Pedig már éppen ki is szemeltem egy érintetlen terítéket, ami bizony nagyon ínycsiklandozónak ígérkezett volna, és csalogatott rendesen, de a megérkező atlantiszi és embertelen őrök végül lebeszéltek éhségcsillapítási szándékomról. Ahogy azt feltételeztem, nem vártak minket tárt karokkal, még a megadóan felemelt kezeimre is igen agresszívan reagáltak és egyikük se mutatta jelét annak, hogy értené a nyelvünket. Pontosan, ahogy vártam a dolgot, még ha késett is pár pillanatot, de csak kilyukadtunk a lényegre. Szerencsére még el se kezdtem a megoldáson gondolkodni (nem is nagyon jutottam volna semmire), mikor a probléma megoldódott, hála Rorschach bíboros úrnak. Illetve… kicsoda?

Úgy néz ki igaz az a mondás is, hogy „a látszat gyakran csal”. Meg hogy „ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról”. Meg az összes hasonló, de értitek a lényeget. A fickó felemelkedett a levegőben, majd levette a maszkját és felfedte magát. Spar-theen? A név nem mondott sokat, a magyarázat azért jóval többet. A szavai eléggé hatásosnak tűntek, legalábbis elérték a kívánt hatást. A katonák megtorpantak és úgy tűnik letettek arról, hogy mi vagyunk az ellenséges behatolók. A szöveg alatt bőven lekötött a magasban lebegő volt kree osztagos, de mikor mondandója végére ért, már én is abba az irányba tekintettem, amerre ő intézte a szavakat. A palota egyik erkélyén ott áll Atlantisz királya, Lyron McKenzie és Attilan királynője, Melissa Boltagon. Megjegyzem a legmélyebb tisztelettel, a királynő nagyon hozzászokhatott a pajzs jelenlétéhez, mert nem vitte túlzásba az öltözködést azzal a takaróval, de ezen gyorsan lépjünk is tovább. Bizonyára nem számítottak rá, hogy az esküvő utáni nászéjszakát ilyen események fogják megzavarni. Ahogy kree szóvivőnk leért a földre, térdre borult, és mire nekünk többieknek intett már én is követtem a példáját. Mondjuk a „szolgálatába álljunk” részt kicsit túlzásnak éreztem, de végül is uralkodókról beszéltünk, az ő birodalmukat készültünk megvédeni, egyelőre megteszi ez a szóösszetétel is, de akkor sem szolgálni, hanem segíteni jöttünk ide, ezt ne felejtsük el egy pillanatra sem. Hamarosan megszólalt a királyi párból a hölgyemény, méghozzá angolul, végre. Mondjuk neki diplomáciailag előnyös a nyelv ismerete, de azért jól esik végre ismerős szavakat hallani. Főleg ha a helyzetünknek ezek kedvezőek. A segítségünket szívesen fogadják és fel is állhatunk, utóbbit nem kellett kétszer mondani. Mikor megemlítette, hogy még fegyvert is kapunk, még jobban fellelkesültem. A szolgálati fegyverem eddig se nagyon működött, Bishop kölcsönfegyvere a robbanógolyókkal ugyan megmentette az életemet párszor, de azért egy modernebb csúzlinak bizony nagyon tudnék örülni.

Miután a kree fickó után királyi párról is elterelődött a tekintetem, a következő, amit észrevettem megint egy nagy meglepetés volt. Konkrétan szép lassan az egész Bosszú Angyalai csoport felsorakozott előttünk. Befutott először Higanyszál és Sólyomszem… várjunk csak, akkor utóbbi Zack mágus úr klónja? Te jó ég, kezd ez az egész elég kacifántos lenni, de igyekszem kitartani. Ezután befutott a Nova-csajszi, Ko-Rel meg egy… Nova-ipse? Erről nem volt szó a hírekben. Hamar leesett kivel is van dolgunk, hiszen a pajzs igen árulkodó volt, ez a csapat Amerika Kapitánya volt. Így legalább könnyebb lesz megkülönböztetni őt az eredetitől, akit mi hoztunk. Hogy összefoglaljam az összhatást, az állam kicsit lejjebb csúszott, ahogy ez a sok hős előttünk termett hirtelen. Az X-Men mellett ők voltak a másik csapat, akiknek a ténykedését követtem, de míg az előbbinek inkább fiatalabb éveimben, utóbbit már felnőtt fejjel csodáltam. És végre bizonyosságot nyerhet minden, amit hallottam és olvastam róluk, legalább nagyon remélem, hogy nem kell csalódnom. Jah, és megjegyzem felbukkantak közben a Fantasztikus Négyes tagjai is, valóban itt volt minden földi szuper humán erő összpontosítva, Thanos nem választhatott volna jobb alkalmat arra, hogy mindent egyszerre elsöpörjön. De ha ügyesek leszünk, akkor beletörik az egészbe a bicskája. Illetve lesznek, akik értenek az ilyesmihez.

És még említést sem tettem Jonathan Miller századosról, az angyalok rettenthetetlen vezetőjéről. Benne már az elején meglelhettem mindent, amit róla hallottam, ahogy nekilátott, hogy gatyába rázza az egész társaságot, katonás fegyelemmel. Engem, aki szintén szereti a kezében tartani a dolgokat és az irányítást (persze csak a saját kategóriámban, amit ezen az estén már régen elhagytunk) bizony lenyűgözött a levágott szöveg és nem is állt szándékomban ellenkezni. Három csoportra oszlottak a jelenlévők, harcolók, felderítők illetve gyógyítók. Minden csoportnak megvolt a maga feladata, nekem a döntés nem volt nehéz. Sebesültek ellátásában sose voltam túl jó. Felderítő akciókat tekintve azért volt már tapasztalatom, de ezúttal nem erre tettem le a voksom. Miközben Miller százados már a saját embereihez fordult és nekik osztotta a feladatokat és a baloldalra álltam, egyértelműen jelezve hogy a harcolókhoz kívánok csatlakozni. Ehhez persze nagyon remélem, hogy járni fog a már emlegetett helyi fegyverarzenál, bevallom, azért nehezményezném, ha ismét a meglévő fegyverzetemmel kéne kiállnom a fészekkel szemben.

Ahogy a készülődést és a szervezkedést szemléltem a helyemről, egyre inkább feszélyezett, hogy nem tudom hasznossá tenni magam. Hamarosan eljön a végső csata ideje, amiben remélhetőleg hasznomat veszi majd a csoport, de addig is várni kell. A jobb karom továbbra is rendben volt, a bal miatt aggódtam egy kicsit. Ifjabbik Serena és a szimbionta gyógyítása ugyan nagyban csökkentette a fájdalmat, és szerintem vészhelyzet esetén használni is tudom a karomat, de azért egy törést ennyi idő alatt még sajnos ők sem tudtak eltüntetni. Remélhetőleg így is sikerül majd helytállnom. Mikor megütötte a fülem, hogy Jesper, a vámpír cimboránk a felderítők között lesz, beugrott, hogy nem ártana még pár információt megosztani a parancsnokokkal, hátha valami hasznát veszik, ha mást nem a felderítés során. Miller százados eléggé elfoglaltnak tűnt, pedig először neki akartam a szavakat címezni, de végül letettem róla. Az eszmefuttatásomhoz amúgy is szükséges a hely pontosabb ismerete, amivel nem vagyok biztos, hogy a százados rendelkezik. Az őrökkel továbbra sem tudtam szót érteni, úgyhogy egyetlen megoldás maradt. A környéken csak egy személyt fedeztem fel, aki értett angolul és ismerte a várost, szóval Serena korábbi példáján felbuzdulva én is meg kívántam szólítani a királyi pár egyik tagját, bár vele ellentétben én az úrnőt pécéztem ki.
- Elnézést, ha zavarom Úrnőm, de szólhatnék?
Szavaimnak azért igyekszem megadni a módját, közben fél térdre ereszkedem ismét, és ha kell fejet is hajtok, de próbálok valamiféle tiszta társalgási csatornát létesíteni, ilyen távolból is. Ez a megszólítás azért kicsit furán hangzik, de nem akarok tiszteletlenül beleordítani egy királyi beszélgetésbe, úgyhogy megfelelő hangerővel, nem ordítva, de azért hallja, szólítom meg az alul öltözött királynét, majd várok. Ha nem kapok szót, akkor morcosan visszalépek, ha mégis akkor várok ameddig kell. Ha pedig beszélhetek, anélkül hogy fejemet vennék valami tiszteletlenség miatt, akkor folytatom.
- Jack Gammer vagyok, az imént érkeztem a teleportálós csoporttal. A harcolókkal tartanék, de azt hiszem, van információnk, ami segíthet a felderítő csoportnak, de csak felséged tud ebben segédkezni. Azt nem tudjuk Thanos hajója mikor ér ide, de azt igen, hogy már egy, vagy egy csoport Fészek bizonyosan bent van a városban, mint beépített ember/emberek és kikapcsolta/kikapcsolták a pajzsot. Esetleg azon a környéken kellene kezdeni a keresést. Ha pedig ott nincsenek, akkor célszerű lenne a város népesebb részeit átkutatni. A Fészkek célja New York-ban is az volt, hogy szaporodjanak, minél több harcosuk legyen az invázióhoz. Szóval azt javaslom, a város népesebb részein kezdjék a felderítők a keresést, ahol a lakosság sebezhetőbb és a Fészek több lakost tudna átváltoztatni. Mondtam volna az őröknek is ezt de sajnos nem értik szavaimat, kegyed viszont érti és jól ismeri a helyet, remélem ez az információ segít, hogy megfékezhessük a már városban lévő rovarokat.
Ha sikerül mindezt végigmondani, végighallgatnak és életben is maradok a végére, akkor még egy utolsó főhajtással, olyan ráadásképpen visszavonulót fújok, illetve mégsem. Ha érkezne valamilyen válasz vagy kérdés nekem akkor azt megvárom leereszkedve, ha viszont végeztünk velem akkor felállok és visszalépek a harcra készülők sorába. Nem okoskodni kívántam az elhangzott szavakkal, de meguntam, hogy egyik érkező se szólalt meg. Nekünk már volt egy harcunk a fészekkel, és egyértelművé váltak számunkra a stratégiájuk, ami arról szólt hogy minél többen legyenek, hogy minél nagyobb sereggel rohanják le az ellenséget, és minél több segítséget nyújthassanak az uruknak. Ha már valóban vannak itt bent rovarok (amire a pajzs kikapcsolása egyértelmű bizonyíték), bizonyára erre készülnek, a legjobb esélyük pedig a népesebb, esetleg kevesebb harci tapasztalattal rendelkező rétegek kerületei, városrészei lehetnek. Belőlük is ugyanolyan jó rovarharcost tudnak faragni, mint egy katonából, miért ne csapnának le a könnyebb prédára? Legalábbis számomra ez tűnt a leglogikusabb lépésnek.

Ennyi feltűnősködés azt hiszem bőven elég volt egy napra, egy évre, sőt egy életre is. Mikor előző nap felkeltem nem gondoltam volna, hogy az információimat egy királynő elé fogom tárni kevesebb, mint 24 óra múlva. Pedig ez volt a helyzet, már ha végighallgatott a takaró-lady. Sajnálom, hogy már harmadszor emlegetem ezt, de szegény pára fehérebbnek tűnik, mint általában, kétlem, hogy hozzászokott volna ehhez a pajzs nélküli szélhez, nehogy megfázzon itt egy háború közepén. Na jó, ez kicsit apáskodó volt, de hát kár lenne ilyesmivel elrontani a nászéjszakát, arra ott volt Thanos és az egész fészek hadsereg is. De ennyi elég is erről a témáról, egyelőre nagyon hálásnak kell lennem már azért is, ha végighallgat az úrnő, miközben bizonyára ezernyi más teendője is lenne a csatát illetően. De akkor is, úgy éreztem hogy ezt meg kell vele osztanom, ő kezdhet is valamit az információval és talán megállíthatjuk a belülről támadó fészkeket.

Ennyi volna erre a bejegyzésre. Eddigi társaimról most sokat nem tudtam írni, igyekszem figyelni a ténykedésüket majd a további események alatt, de egyelőre túlságosan lefoglalt és lenyűgözött a felbukkanó Bosszú Angyalai brigád. Megtiszteltetés lesz az oldalukon harcba szállni, ha végre eljön az a pillanat. Merész feltételezés volna azt képzelni, hogy nekem sok babér terem ebben a csatában. Minden esetre a harcolók csoportjában maradok, igyekszem követni a feljebbvalóim utasításait, de továbbra is a saját szabályaim szerint játszani. Minden esetre a harcban az esélyeim nagyban megnőnének, ha végre meghoznák a spéci helyi fegyvereket, vagy elirányítanának minket a fegyverraktárhoz. Nem tudom, milyenek lehetnek a helyi különlegességek, de mindenképpen ki szeretném próbálni. A harc kezdetéig pedig igyekeztem hasznossá tenni magam, a tőlem telhető legjobb javaslatokat, illetve információkat továbbítani, ennél többre sajnos nem futotta tőlem, a többi már a nagyok dolga. Én már csak várhatok, hogy elérkezzen az idő, mikor a felek egymásnak feszülnek, megérkezik Thanos az űrhajóján és a Földet megszállni kívánó Fészek hadsereg, hogy ledöntse a Föld egyetlen valamirevaló védőbástyáját, ami csak maradt, de ami erősebb mint valaha, Attilant. Én pedig itt vagyok kedves olvasóim, az események sűrűjében, kitartok a végsőkig, legalábbis amíg erőm engedi, nektek pedig mindenről részletesen be fogok számolni, mert ez bizony megéri a naplóírást.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-04-27 01:11:03)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#657 2011-04-27 19:45:04

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Hamar híre megy az érkezésünknek, és Spar-Theen vagy Rorschach valóban jól tud magyarázni. Melissának csak biccentek, aztán inkább nem bonyolítom a dolgokat további tanácsokkal, pláne, hogy Gammer hadnagy már közli is a lényeget, hogy van legalább egy áruló.
Beállok a harcolók közé, valami lőfegyvert a kezembe kapok, amit osztogatnak, végül is ártani nem árthat, aztán várom, hogy az angyalok vagy az embertelenek parancsot adjanak. Itt most nem vagyok sem vezető, sem taktikai zseni, nem ismerem a helyet, sem a technikai adottságokat különösebben. Örülök, ha ezt a puskát el tudom sütni.

Éktelen dörömbölésre ébredek, és már közlik is a remek hírt. Nem mondanám, hogy egészen képben vagyok, főleg a másnaposság miatt nem, de ilyenkor nincs ilyenre idő.
Magamra kapkodom a ruháimat, és már dübörgök is lefelé, odalent pedig Jon szónokol, hogy ki hova álljon. Véletlenül a felderítőkhöz léptem, úgyhogy gyorsan el is oldalazok onnan, és a harcosok közt próbálom értelmezni a látottakat. Egyelőre egy biztos: harcolni kell, és fogalmunk sincs, hogy hol van az ellenség. Ez mindig egy jó kezdés…
-Tudja valaki, hányan vannak az ellenségeink? – Teszem fel a kérdést a vakvilágba.


Hobogár tovább gyarapítja a Fészek hadseregét.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#658 2011-04-27 19:45:48

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Nebo kipattan mellőlem az ágyból, én pedig a szememet dörgölve nézek fel. Az ablaknál áll egy szál köpönyegben, és hallgat valamit, ahogy idáig elszűrődik a hang, lassan kezd kinyílni a szemem, és magamhoz is térek. Thanos. Fészek. Támadás.
Felállok az ágyról, és felhúzom a nadrágomat, aztán lassan az egész cugehőr rajtam van, még sosem harcoltam a díszegyenruhámban.
-Rágcsáljon gyutacsot, nincs nálam a puskám!
Jegyzem meg, és előkotrok a holmimból négy doboz energiaitalt, tudtam, hogy kelleni fog, és milyen igazam volt. Egyet rögtön ledöntök, egy másik már a lépcsőn lefelé bontok ki.
-Maradj a sérültekkel, hercegnőm, és reménykedj, hogy Thanos nem jut át rajtunk! – A hercegnőnél azért vicces hangnemben beszélek, nehogy azt higgye, hogy tényleg pukedlizni fogok mindjárt. Egy ingyen puskáért sorba állok, és még egyet az oldalamra akasztok, ha nem állnak rosszul a fegyverekkel, mert sosem lehet tudni. Ha van, gránátot is kérvényezek.
-Otthon hagytam mindent – sziszegem dühösen Tyranak, aki mellém keveredik. – Szerinted ezek közül hány fog meghalni két percen belül?

Utoljára szerkesztette Quentine Constantine (2011-04-27 19:47:10)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#659 2011-04-27 19:46:23

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Az ébresztés nem épp a legkedvesebb, a fejem sajog, a szájszagomtól én is félek, és a ruháimat is alig találom. Az egyik biztonsági őr töri rám az ajtót, hoz egy nadrágot meg egy pólót, valaki legalább előrelátó. A melltartót magamra rángatom, a biztonsági pironkodva fordul el, aztán adogatja a ruhákat. Közben elmondja, hogy mit hallott odakint, én pedig értetlenkedve legyintek, persze-persze, vezessen a sérültellátó részleghez, Steph tuti ott lesz, máshol pedig úgyse veszik hasznomat.
-Mi a fene folyik itt? - Kérdem, mikor odaérek a csapatoz, és meglátom a polgármestert a másik oldalon. Steph-hez fordulok, ő biztos segít majd. Úristen, de másnapos vagyok!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#660 2011-04-30 22:09:23

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

//Z megkért, hogy váltsak én kört, szóval ez a körváltás//

~ Mindenki: ~
Roy időközben teljesen jól lett és már rendesen is képes járni, illetve a bódultság is eltűnt, amit az eszméletvesztés okozott számára. A csapatok pedig lassan felkeltek, a királyi palotából még hárman csatlakoztak a csapathoz, fegyverrel és anélkül is. a királynő parancsa után pedig azonnal elsiettek a katonák, Sólyomszem és Higanyszál pedig velük, majd a két Bosszú Angyal tért vissza először és lézerpisztolyokat hoztak a csapat tagjainak és mindenkinek adtak egyet, aki kért belőle. Néhány ott maradt Embertelen katona pedig gyorsan megmutatja, hogy miként is kell használni azokat. Az erkélyre odafent Lord Gorgon lépett még ki, aki már hallotta Gammer szavait.
– Mi megyünk a generátorokhoz – mondta a faun mély állatiasszerű morgó hangján. – K’oar! – szólt az említett testőrnek. – Lady Nephthys-re vigyázzon és ő ad magának parancsot mostantól. A felderítők pedig az Alsó városba menjenek, ott vannak még sokan, akik nem képesek megvédeni magukat!
– Ben, sokan vannak, nagyon – mondtam a Lénynek. – És ha idebent elkezdenek szaporodni még többen lesznek.
Közben a balkonról eltűnt a királyi pár is és Lord Gorgon is, aki időközben Lockjaw-val és az Embertelen elittel már meg is érkeztek a generátrohoz, hogy ott kezdjék a kivizsgálást.

~ Gyógyítók: Serena, Steph, April és Zack ~
A négyes, akik úgy döntöttek, hogy maradnak és ellátják a sérülteket nem voltak sokan, de legalább értettek ahhoz, amit vállaltak. Őket az egyik katona kíséri be a palota földszintjén levő csarnokba, hogy ott várakozzanak majd és intézzék a sérültek ellátását, akik jönnek majd. A biztonság kedvéért Steph elkért egy lőfegyvert még és befele menet April-hez szólt.
Még egyszer Jon-ra pillantottam mielőtt indultunk volna befelé.
- Vigyázz magadra, én megvédem őket Zack-kel – biztosítottam a férjemet.
Egy utolsó mosoly felé, majd Aprilre pillantottam.
– Támadás készül Attilan ellen – mondtam a barátnémnak. – Thanos… és a fészek. nem tudom, hogy mond-e… de már meséltem róluk korábban. Sajnos kár volt mondanod este, hogy most kéne támadniuk, megtörtént… nem ismered ő Serena Davidson, az X-men vezetője, a szimbiontája Adia. Ő pedig April Cinnamon a lányom „nagynénje” és a volt esküvői tanúm. És a legjobb barátném.
A beérkezőket már várja néhány igencsak modern elsősegélycsomag is, amit használhatnak.

~ Felderítők: Jesper, Gabe, Sue és Reed, Meckanor, Nebo és Drake ~
Két helyi is csatlakozott a csapathoz, ami nagyban megkönnyítette a helyzetét a kis csoportnak, akárcsak az, hogy Lord Gorgon is mondta, hogy merre lehetne menni, vagyis hol van veszélyeztetett zóna.
Sue is hasonló szigorúsággal nézett vissza a férjére, ahogyan az is rá.
- Ha nem felejted el, akkor Mrs. Miller is harcolt terhesen, pedig ő akkor már a 7. hónapban volt – mondta. – Jól leszek és mindenkire szükségük van, erről nem nyitok vitát.
Még megmutatták, hogy merre jut le a csapat az alsóvárosba, itt volt úgy alig húsz méternyire a lejárat a palota szomszédságában. Először a csapat a terringen-kristályokhoz jutott le, majd onnan még mélyebbre egy katakomba szerűségű viszonylag sötét helyre, az alsóvárosba. Néhány lámpa világít csak, olyan félhomályos az egész hely.
(A képet a helyről lássátok a fészek reagrésze alatt)

~ Fészek ~
A Fészeknek a parancsa továbbra is ugyanaz, hogy az összes lent levő Alfa Primitíveket átváltoztatni, amivel igencsak jól haladnak. „Kintről” megérkezik telepatikus üzenet, hogy a Fészek megérkezett a városba és néhányan elindultak lefele az irányukba, így foglalkozzanak velük is és ne engedjék, hogy szólhassanak odafent arról, amit csinálnak idelent Hobogárék.

Alsóváros:



~ Harcolók: Full BA, Serena jövő, Tyler, Tyra, Nestor, Balti (mágus), William, Roy, Roger Gonsales, Pacifista (páncélos), Felton, Bishop, Gami, Tao, Ben és Rogers~
A csapat végre megkapta a fegyvereit, mindenki, aki kért. Egy igen nagy csapat maradt itt, akik úgy döntöttek, hogy harcolni fognak. Miller útmutatása után a másik két csapat már el is indult. A férfi pedig kezdte volna ezt a csapatot több felé osztani, hogy ki melyik irányba menjen. Alapvetően innen három felé lehetett menni, a negyedikhez hátrafelé meg kellett volna kerülni a királyi palotát. A csapattal szemben a távolban a városhoz frissen csatolt kree-shi’ar város rész volt, illetve jobb és bal oldalra lehetett menni. Erre a négy részre akarta a Bosszú angyalainak vezére tovább osztani a csapatot, de erre nem maradt idő.
Amit New Yorkban is láttak, akik onnan jöttek a város közelében feltűnt a horizonton egy hatalmas hajó és abból kizúduló fészkek százai és egyenesen a város felé zúdultak.
A csapatnak csak annyi ideje marad, hogy elhelyezkedjen vagy felvegyen valamilyen alakzatot, mert a fészkek tucatjai vetették azonnal rájuk magukat, ahogyan próbáltak a palota felé eljutni, akárcsak az egész városba végig mindenhol szálltak le és kerültek harcba az őrséggel.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#661 2011-04-30 22:33:01

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

Legalább nem leszek egyedül, aki hátra marad, hanem két ismerős is itt lesz. Zack és Mrs. Miller is. kettejükről tudtam, hogy legalább tényleg tudnak gyógyítani és nem csak Adia lesz az, akire támaszkodni kell, noha úgy hallottam, hogy Lady Melissa is orvos, de nem igazán hittem, hogy azzal lesz elfoglalva, hogy nekünk segítsen ebben a pillanatban. Mindenki, akit ismertem harcolni ment, vagy pedig felderíteni, így még halkan sok szerencsét kívántam nekik, fegyvert nem kértem, mikor Balthazar és Pietro hoztak, nem nagyon tudtam volna úgysem használni. Ezek után sietve mentem a katonával, ki bekísért minket és feltehetőleg a többiek is jöttek. Mikor Mrs. Miller bemutatott a nőnek biccentve köszöntöttem.
- Örülök, hogy megismerhetem Miss Cinnamon – mondtam. – Igaz sajnálom, hogy ilyen körülmények között…
Beérve a csarnokba már várt minket néhány felszereléscsomag, érdeklődve néztem rájuk, Zack és Mrs. Miller mágiával gyógyítanak, így nekik nem lesz rá szükségük, de nekem pedig lett volna. És elnézve azokat nem nagyon tudom, hogy képes leszek-e rájönni egyáltalán arra, hogy mi micsoda.
- Tudna valaki segíteni, hogy mik ezek az elsősegélycsomagban? – néztem kissé zavartan a többiekre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#662 2011-04-30 23:27:20

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Ko még bólintott Miller-nek majd észrevette, hogy ki is volt az a kék bőrű alak a közelben. Spar-Theen. Tyler-nek biccentett üdvözlésképpen, de most nem volt itt az ideje annak, hogy beszéljen vele, már ha volt egyáltalán valamit megbeszélniük azzal kapcsolatban, ahogyan a férfi nézett. Hiszen soha sem alkottak párt, megrázta a fejét, majd ellépett az angyalok mellől és a kree férfi felé indult. Talán az egykori kapitány jobban is jár, ha ő maga tartóztatja le, mintha a Vádló tenné. A fegyverek megérkezésére nem reagált, hiszen neki nem volt szüksége rá a Nova erő miatt. A két csapat elindult, nagyon remélte, hogy még időben teszik mindezt és sikerül megállítani azt, ami készül.
- Spar-Theen kapitány, ezennel a Kree Sztelláris Birodalom és a Nova hadtest nevében parancsmegszegését és hazaárulásért letartóztat…
Ko felkapta a fejét, amikor a távolban feltűnt Thanos űrhajója és a megannyi fészek. Akiket pedig mindenképp meg kellett állítani és az fontosabb volt, mint az, hogy most rakja egy cellába Spar-Theen-t. Főleg, hogy a segítségére itt is szükség volt.
- Erre még visszatérünk! – nézett a fajtársára. – Nova erő maximumon! – mondta halkan.
Nem is várt tovább, hanem azonnal a levegőbe emelkedett, hogy saját maga ott fogadja a támadásokat. Gravimetrikus pajzsot teremtett maga elé, majd, ahogyan a fészek a közelébe ért, akkor azonnal lézerrel és energialövedékkel lőtt a közeledő lények nyaka és mellkasa irányába, az tűnt számára így elsőre sebezhetőbb pontoknak.



Nebo Nestor-ra nézett és megrázta a fejét.
- Nem maradok hátra – mondta. – A képességeimmel megérzem a közelben levőket, és én ismerem a várost, ha nem felejted el.
Lord Gorgon-ra nézett, aki most utasította K’oar-t, hogy őt kell, hogy védje. Legalább egy helyi marad vele, aki ráadásul testőr is és nemrég lett kinevezve. Nem mintha nem érezte volna úgy, hogy boldogul egyedül is, de végül is egész életében voltak körülötte testőrök, így ez sem fog megártani neki. Mennyi ember és mind le az alsóvárosba. Oda, ahol még saját maga sem igazán járt, minek ment volna hercegnőként oda?
- Rendben van emberek – emelte ki szándékosan. – Odalent félhomály van és egyedül nem kellene, ha elkeveredne valaki, maradjunk együtt. K’oar megy előre. Közben örülnék, ha elmondanák még idefent, hogy milyen képességűk van, hogy felkészülhessünk.
Majd indultak is, a Terringen-kristályos rész még megszokott volt neki, majd jött az a rész, ahol tényleg már ő maga sem fordult meg, talán egyszer kislány korában, de többet soha. A lézerpisztolyát kézbe vette és halkan fülelve óvatosan próbált haladni, hogy a legapróbb neszt is meghalhassa, illetve a képessége révén, hátha valaki másnak a halálvágyát is megérzi, mint azokét, akik itt vannak. Igyekezett minden rom mögé kellő távolságból benézni, hogy lapul-e ott valami, nem kívánt meglepetést oldalról sem a háta mögül.

Hátrafordultam Lyron karjaiban, mikor Lockjaw visszaért s a fivéremet is hozta. Ő is odalépett hozzánk, majd azonnal parancsokat kezdett osztogatni, hogy ki merre s hogyan. Legalább valaki felkészült volt s tudta, hogy mit kell tennie s nem maradtam egyedül. Szívem szerint nem engedtem volna sem őt, sem pedig a férjemet oda ki harcolni, de nem lehettem önző. Beljebb léptem az ablaktól s becsuktam azt, amint Lyron is beért.
- Tegyenek meg mindent Lord Gorgon, mit lehet, védjék meg Attilan-t – mondtam neki. – S vigyázz magadra kérlek!
Hagytam el a hivatalos megszólítást néhány pillanatra, majd aggódva figyeltem, hogy ő és Lockjaw is távoznak, hogy a generátorokhoz menjenek. Nem maradt sok időnk, így gyorsan csak egy egyszerű földig érő ruhát kaptam magamra, odakint pidig furcsa zajokat lehetett hallani. Odaléptem az ablakhoz s kinéztem rajta, megannyi szörnyeteg repült a város felé s a palota irányába. Halkan sikoltottam fel s reszketve léptem hátrébb, miközben a függöny visszazuhant a helyére. Riadtan néztem a férjemre s várva, hogy ő majd megmondja, hogy mit kéne tenni ebben a helyzetben, hogy hova lehetne elbújni, vagy miként lehetne megvédeni a várost, hiszen ő volt a harcos, ki megannyi csatát megélt, s mégis a szívem mélyén oly nagyon rettegtem, hogy ő is itt hagy, hogy kimegy harcolni s mi lesz, ha nem tér többé vissza hozzám? S mégis engednem kellett, hiszen ez a kötelessége s a dolga volt, csak én nem tudtam s találtam a helyemet ebben a helyzetben, hogy mit kéne tennem, oly elveszett voltam.

Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-04-30 23:28:38)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#663 2011-05-01 01:32:34

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

A fegyverosztás nemigen izgatja fel Joshuát. Egyelőre még mindig mesterlövész puskáját szorongatja és próbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen része egy csoportnyi "zsíros" célpontnak. Szerencsére a tér elég nagy és a helyi erőszakszervezetesek eléggé hézagosan állnak fel ahhoz, hogy Josh is kényelmesen elhelyezkedjen.
A lábainak és felsőtestének tökéletes szöget kell bezárnia ahhoz, hogy kényelmesen fektethesse fel térdére a puskája ágyazását. A művelet végén kicsit jobban odafigyel az ad hoc társaira és a helyiekre. Az egyik kék nő fenyegetően indul meg a hozzá színben illő, de New Yorkból érkező férfi felé. Josh egy pillanatra belefeledkezik a jelenetbe, amikor is az megszakad. Ekkor kapja ő is fejét a távcsőhöz, amiben feltűnik neki az ellenséges hajó. ~Gyorsak...~ komorodik el egy pillanatra. Aztán felnéz, hogy mi az a suhanás s látja, hogy az iménti szigorú arcú kékség már röppen is az égbe, hogy szembeszálljon a rovarok hadával. Néhány pillanatig figyeli Ko-Rel röptét és első leadott "lövéseit". Így próbálja felmérni, hogy hol is érdemes támadni a zümmögőket. Ha nem sikerül valami nagyon okosra rájönnie, akkor is tüzet nyit. Nem kell neki kevesebb, elég ha feltűnik az első fészek tőle 800 méterre és máris megereszt egy lövést. Lehetőleg lágy részre, vagy láthatóan fontos szervre, érzékszervre. Csak a biztos találatra próbál menni, mert összesen csak 10 lőszere van a mesterlövész puskához. Ennyit tárazott be. A többit a háztetőn felejtette, így most spórolnia kell. Nem mintha abban reménykedhetne, hogy tárcserén kívül lesz másra is ideje...

...most azonban nem kalandoznak el a gondolatai. Szeméhez emelte már a fegyverének távcsövét és az első célpontjára már le is adta az első lövést. Aztán kézzel, újratöltötte a fegyverét és ezáltal ismét tűz kész állapotba hozta. Tervei szerint, ha első célpontja kimúlt, akkor újra lő rá. Mindezt addig teszi, amíg megéri mesterlövész puskát használnia, tehát amíg az ellenség és közte minimum 780 és maximum 290 méter van. Amint ez a szám 290 alá csökken, azonnal leteszi nagy, de lassú fegyverét és vált a kisebb, nagy átütőerejű, ugyanakkor gyorsabban tüzelőre.

Utoljára szerkesztette Pacifista (2011-05-01 01:37:27)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#664 2011-05-01 13:51:00

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed – miközben halad a többi felderítővel – halványan nejére mosolyog.

- Sejtettem, hogy ilyesmit válaszolsz majd. Meg sem próbállak megállítani, tudom, hogy te vagy a legerősebb mindünk közül – de végig melletted maradok. Engedd, hogy vigyázzak rád.

Ezután a férfi elkezd körülnézni az alsóvárosban, és megakad a szeme a terringen-kristályokon. Látszik rajta, hogy nagyon szívesen megállna tanulmányozni őket, de most ennek nincs itt az ideje, így visszafogja magát, és némán tovább siet.

Nephthys utasításait követve Reed is próbál a többiekkel maradni, és ellenállni a vágynak, hogy mindent alaposan megvizsgáljon, Sue-t pedig egy percre sem veszíti szem elől. Közben válaszol is Nephthysnek.

- Dr. Reed Richards, örvendek, hölgyem. Talán hallott már rólam és a feleségemről. A Fantasztikus Négyes nevű csapat tagjai vagyunk, és mindketten egy űrutazás során szereztük különleges képességeinket, mikor is a hajónkon kozmikus sugárzás hatolt át. A testem ennek hatására hihetetlenül elasztikussá és ellenállóvá vált, míg a nejem, Susan képessé vált láthatatlanná válni és láthatatlan erőtereket létrehozni. Úgy látom, Ön meglehetősen otthonosan mozog idelent – de legalábbis otthonosabban, mint mi. Gondolja, hogy bekapcsolhatom a karórámba épített nagy erejű fényforrásokat, vagy szándékosan honol itt ez a félhomály?

Közben Reed is ide-oda kapja a fejét, hogy megóvja a nejét és társait egy esetleges támadástól valahonnan.



Ezalatt Felton odafent nem kér semmilyen fegyvert – úgy gondolja, a képessége elég kell legyen, hogy kijuttassa innen Spencer elnököt. Előrelép a frissen csatolt városrész felé, és a főbb támadók mögött meghúzódva megpróbálja kihozni a maximumot magából, és beindítja mutáns erejét…



A célja, hogy egy olyan tömör jégfalat emeljen maga és a társai elé, ami legalább másodpercekre lelassítja az esetleges támadókat, miközben fentről vagy oldalról mások leszedhetik őket. Ha ehhez már kevés az idő, egyszerűen egy-egy jégsugárral kívánja jéggé dermeszteni a támadóit, vagy legalábbis a végtagjaikat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#665 2011-05-02 11:31:39

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

A regenerációs trükk bejött, már egészen jól vagyok. Elmúlt a kínzó fejfájás és a járás is normálisan megy. Ez remek. Közben pár alak fegyvereket oszt ki. Egyből jelzem a szándékom hogy szeretnék legalább kettőt. Ha csak egy jut, az sem gond, a lényeg hogy lőfegyver. Közben a használatot is bemutatják. Nem túl bonyolult eszköz. Már épp elkezdték volna megmondani hogy merre kéne szétválni, én pedig már készültem tiltakozni az ötlet ellen, mikor megtörtént a baj. Megjelent egy bivaly nagy hajó. Mintha csak a Star Trek-ben lennénk. Nem sokára hegyes fülű mogorva alakok fognak rohangálni mindenütt. NNNeeeeeee! De amit most látok, az még Spok kapitánynál is durvább. Azok a rohadt bogarak még New Yorkból. Hát, ez tényleg rosszabb a vulkániaknál. Nincs sok időnk, szóval a lehető leglogikusabb lépésre szánom el magam. Előre lépek, és célba veszem a közeledő bogarakat. Csak fejre és nyakra lövök, közben pedig koncentrálok és megpróbálok a lehető legtöbb manát magamba szívni, majd ha érzem hogy elég összegyűlt, megpróbálok a legközelebb lévő bogár raj felé lőni egy tűzgolyót, majd a találat sikerétől függetlenül tovább lövök a lézerpisztollyal(pisztolyokkal) folytatom a tüzelést.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:19

#666 2011-05-02 13:39:13
Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Hát nem túl bíztatóak a kilátások, de sosem szoktak azok lenni, különben nem lennénk a helyszínen. A szuperhősnek akkor van dolga, ha valaki nagy kulimászban van, nem igaz? Valahol Jontól nem túl messze, megvetem a lábamat, lézerfegyvert nem kérek, mert az ujjam be sem fér a ravaszhoz, szóval marad a régi, jól bevált módszer. Várom, hogy a városból kibukkanjon valami gonosz dolog, ehelyett egy űrhajó érkezik, és pillanatok alatt ér ide róla egy seregnyi gusztustalan rovar.
-Bunyóidő… - Sziszegem fogaim közt, mert van egy olyan érzésem, hogy ez a bunyó nem lesz valami kellemes, kissé fölényben vannak, ami a létszámukat illeti. Akárhogy is, szép sorjában haladok, amelyiket érem, vagy amelyik rám támad, azt elkapom, igyekszem módszeresen megszabadítani a csápjaitól, vagy bemosni egy akkorát, hogy kifeküdjön.


Az alfa primitívek jelentős része már a fészek sorait gyarapítja, és lévén, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, minél több az átalakult fészek, annál gyorsabban alakítják át a maradékot is, hiszen már az újoncok is segíteni tudnak. A telepatikus üzenet megérkezik a besúgótól, hogy közelednek a városiak, így Hobogár azonnal szól nagyjából 30-35 fészek jöjjön, mert semmiképp sem szabad, hogy az őrök vagy harcosok, akik errefelé tartanak, elrontsák az akciót. Hobogár így társaival együtt röppen a közeledők felé, a félhomályban és az épületek adta fedezékekben megbújva közelíti meg őket. Amikor társaival már elég közel értek, csak akkor támadnak majd rá az érkezőkre, addig ki kell várniuk, nehogy túl korán csapjanak le, és elmeneküljön néhány. A cél egyszerű, megvárják, míg beljebb sétálnak, és ezáltal körül lesznek véve az elrejtőzött, magasból lecsapó fészek által.


Egy lézerpisztoly kissé nevetséges fegyvernek tűnik egy invázió megfékezéséhez, de végül is nem azért vagyunk itt, hogy kifogásokat találjunk, hanem hogy megoldásokat. Felton közelében foglalom el a helyemet, a fagyasztómutáns jól tud majd fedezni, ha megszorítanának. A fészek hamar érkezik, az űrhajó értelemszerűen gyors, de az meglep, hogy a fészek is ilyen gyorsan ideér. Amíg messze vannak, a lézerfegyverrel lövök közéjük, majd amikor közelharcra kerül a sor a képességemet használom. Lebénítom a bogarat, amelyik hozzámér, így nem hagyom azt sem, hogy a fullánkjával megszúrjon, aztán pedig a lézerpisztollyal bevégzem a dolgot. Ha van időm, akkor a Felton által lelassított bogarakat is ritkítom.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#667 2011-05-02 13:41:08

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Nebo persze makacskodik, de már a Marson is láthattam, hogy nem az a félénk típus, szereti kezébe venni az irányítást bizonyos helyzetekben… Na ne kalandozzon el a gondolatunk, kaptam két pisztolyt, ez kezdetnek nem rossz, mindkét kezembe egy, de sokkal jobb lenne hat pisztoly. Létrehozom a másolataimat, akikkel rögtön formációba is állunk, hogy egymást tudjuk fedezni. A bogarak randák, nagyok és piszok fürgék, szóval csak a szokásos. Lőjük őket, ahol érjük, először mindig a legközelebbit, és ha már veszélyes távolságba ér valamelyik, akkor a biotikus képességünkkel tartóztatjuk fel egy-egy láb, csáp, vagy szem támadásával.
-Kicsit mintha többen lennének… - Vetem oda Rozsomáknak, akit tegnap este ismertem meg, és valamiféle Angyaloknak a vezetője, ami egy különleges osztag, ha jól emlékszem. Mindenesetre a fickó közelharcosnak látszik, így végső esetben hasznos lehet, ha túl közel érnek a rohadékok, szóval igyekszem a közelében maradni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#668 2011-05-02 13:41:49

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Steph, Zack és egy másik nő alkotja a gyógyítókat velem együtt, kicsit hülyén hangzik ez, hogy gyógyító, én például totál iskolázatlan vagyok, de Steph miatt annyi zűrbe keveredtem már, hogy több vért láttam, na meg több súlyos sebet láttam el, mint egy orvostanhallgató. Lényeg a lényeg, Steph bemutat Serenanak, akinek intek is egy hellót.
-Üdv! – Látom, hogy ő is az elsősegélydobozzal akar inkább játszani, szóval gondolom nem varázsló.
Steph közben azt is elmondta, hogy mekkora gebasz van, a nevek rémlenek, és az is, hogy ezek nem egyszerű rossz fiúk, úgy tűnik, festettem az ördögöt a falra. Thanosról mintha azt mondták volna sokszor, hogy a Halálhoz van köze, meg hogy őrült, és baromi erős, a fészek pedig irtó sokan van, és még többen lesz. Szóval lesz munkájuk odakint a fiúknak, és attól tartok nekünk is idebent.
Belekukkantok a dobozkába, hátha nekem ismerős pár cucc, a PP-nél már volt szerencsém nézelődni az orvosi szobáknál. Ha jön valaki magyarázni a helyiek közül, arra feszülten figyelek, mert az a tudás, amit a következő percekben magamba szívok, talán életeket menthet a mai napon. Nagy a nyomás, de teher alatt nő a pálma, nem?

Utoljára szerkesztette April (2011-05-02 13:43:34)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#669 2011-05-02 14:39:55

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet szépen alakult. Újabb emberek érkeztek a harcolók mellé, majd néhányan elmentek, hogy fegyvert hozzanak. Sólyomszem és Higanyszál érkezett elsőnek, és adtak mindenkinek, aki kért egy-egy fegyvert. Úgy döntöttem, hogy bár a mágia mellettem áll, még így is szükségem lehet más eszközökre is. Ennek okán odaléptem a fegyvereket osztogatókhoz, és kértem egyet. Ezek után alaposan megfigyeltem, hogy az Embertelenek miképpen mutatják be a fegyver használatát, majd miután megjegyeztem a műveletet, amely mint kiderült nem volt bonyolult, a hátamra akasztatottam a fegyvert, és úgy döntöttem, hogy első fordulóban a mágiát használom, mint támadó eszközt. Éppen nekiálltunk volna, hogy Miller a helyünkre állítson minket, amikor Thanos hajóját láttam meg a közeledni Attilan felé.
~ Kezdődik előröl ~ gondoltam.
Gyorsan a mágiához nyúltam, és a közeledő fészkek felé küldtem egy hatalmas tűzfalat, remélve, hogy az útjába kerülő dögöket elpusztítja, ezek után pedig tűzgömböket kezdtem lövöldözni rájuk, folyamatosan, remélve, hogy némelyik célba ér a rengeteg rovar között.

Hamarosan megkaptuk a fegyvereinket, és megmutatták nekünk, hogy miképpen is tudjuk azokat használni. Miután megértettem a dolgokat, aktiváltam a fegyverem, és készenlétbe álltam. Miller százados éppen neki akart állni, hogy szétosszon minket, amikor a horizonton megjelent egy hatalmas hajó, és a belőle kirepülő bogárrajokkal együtt Attilan felé közeledett. Mindenki neki látott, hogy minél hamarabb elintézzen annyit amennyit lehet. Így én is akcióba léptem, és a lézerfegyveremmel folyamatos sorozatokat kezdtem lőni a közeledő rovarokra.
~ Na most meglátjuk mennyire vagyok formában a kóma után ~ töprengtem, miközben folyamatosan lőttem a bogarakat.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-05-02 14:41:19)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#670 2011-05-02 14:54:15

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

Az események felgyorsultak. Mindenki beindult, néhányan fegyvereket hoztak a társaságnak. Egy kicsit gondolkoztam, hogy elvegyek e egyet, de végül úgy döntöttem, hogy nem árt, ha inkább azzal lövöldözök, és nem az enyém lövedékeit pazarlom, plusz nagy volt rá az esély, hogy a lézer fegyverek sokkal erősebbek az M92-esnél. Ennek okán, kértem egyet, és figyeltem az Emberteleneket, ahogyan megmutatják a használatát. Hamar megértettem a dolgokat, révén, hogy már egy ideje használok jómagam is fegyvereket. Ezek után Miller százados neki akart állni annak, hogy szétosszon minket, de kifutottunk az időből. Az égen feltűnt Thanos hajója, amelyet már New Yorkban is volt szerencsém látni. Belőle pedig folyamatosan repültek kifelé a fészkek, akik egyenesen a város felé haladtak.
~ Induljon a banzáj ~ gondoltam.
Ezek után mindenki nekiállt, hogy kivegye a maga részét a csatából. A közelemben lévő varázsló egy hatalmas tűzfalat indított a repülő rovarok felé, majd tűzgolyókkal lövöldözött rájuk.
~ Nem semmi ~ döbbentem meg.
Eközben én is úgy döntöttem, hogy beszállok a rovarirtásba, és elkezdtem a lézerfegyveremmel lőni a közeledő bogarakat, de előtte még megkeményítettem magam, így aki látott, annak úgy néztem ki mint valami vörös hálóval bevont ember.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#671 2011-05-02 21:47:56

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Hamarosan megérkezik a mi erősítésünk is... körbe tekintek, már nem lepnek meg annyira a fura alakok, se a lézer fegyverek.
~ Kiváló eszköz! De szerintem ez csak egy időhúzás szerű mártír akció lesz. Ugyan már... talán jobb lenne ha... NEM Nyerni fogunk! Ha egy elesik, a lelke a másikat erősíti.
Körbenézek, mit is tehetnék, ellenőrzöm felszerelésem, majd az érzék szerveim, bevetem minden tudásom és mindig a legközelebbi fészekre célzok. Megpróbálom eltalálni a lézer fegyverrel a sebezhető pontjait. Ha közel jut egy-kettő akkor megpróbálom kikerülni és közvetlen közelről lelőni. Igyekszek gyors és pontos lenni... más választásom nincs.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#672 2011-05-03 02:16:05

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 33. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Ha bejegyzések számolásáról van, szó nem vagyok magamban annyira biztos, de ha jól hiszem, akkor ez a 33. bejegyzésem lesz majd. Ugye sokkal egyszerűbb lenne a dolog, ha közben tudnám is írni a dolgokat, de ezt egy világért folyó harc kellős közepén elég nehéz lenne megoldani, úgyhogy ezzel egyelőre nem tudok foglalkozni. Eddig is bevált a fejben vezetős módszer, és remélhetőleg ha egyszer eljutok odáig, hitelesen vissza tudom majd adni a történteket, de most foglalkozzunk mással. Igen, ez egy újabb ünnepnek nevezhető, hiszen a két számjegy megegyezik. Utoljára ilyen a 22. bejegyzésemnél volt, úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Lehet, hogy azért mert tényleg tegnap volt? Igen, ez lehet az oka. Azt hiszem, annyi ideje még nem írom (vagy gondolom) a naplómat, hogy ilyen nosztalgikus élményeim legyenek, talán majd évek múlva, ha megérjük azt. Addig is be kell érnem a szerény bejegyzés számmal, amit eddig összehoztam, de azért nem panaszkodhatok. Gondoljunk csak bele, az elmúlt pár órában hányszor halhattam volna meg.

Vagy inkább tartsunk egy rövidke bevezetőt, számolgatás helyett, persze csak a szokásos nagy vonalakban. Az éjszaka egy sorozatgyilkos utáni nyomozással kezdődött, aki végül is ideiglenesen a csapattársunk lett. Aztán belecsöppentünk egy New York közepén dúló harcba (mi voltunk a New York Team), most pedig Attilan-on készülünk megvívni egy csatát (tehát most Attilan Team vagyunk, logikus, nem?). Ez alatt, az idő alatt számtalan olyan helyzet adódott már, amiben otthagyhattam volna a fogamat, de mégsem így történt. Ez azért inkább a társaimnak tulajdonítanám be, de azért valamennyi dicsőség csak csurran-cseppen nekem is a teljesítményemért. Egyszerű emberként kétlem, hogy sokan eljutottak volna ideáig, akár segítséggel akár anélkül. De egyelőre inkább nem bízom el magam, majd ha Thanos és a Fészek támadását is kihúzom valahogy, akkor megérdemlek majd magamtól egy vállveregetést. Addig is azonban lássuk miből élünk, az előkészületeket, és ki tudja, talán eljutunk a kezdésig is most. Én mondjuk tudom, és hamarosan ti is megtudjátok, ugorjunk hát neki a dolgok taglalásának.

Hol is kezdjem? A legjobb ha stratégiával. Miller százados felbukkanása óta végre összekapta magát a társaság és megtörtént a csapatokra oszlás. A gyógyítók közé beállt Serena kisasszony és Zack mágus úr is, úgyhogy aki odakerül jó kezekben lesz, de megérezzük majd a hiányukat a harctéren. Utóbbiét legalábbis biztosan, és Serena sem csinálta rosszul a sugárúton. Neki még mindig hálás vagyok a bal karom gyógyításáért, Zack-nek meg mindannyian azok lehetünk, hogy kihúzott minket a pácból. Én természetesen a harcolókhoz csatlakoztam, de erről majd később, egyelőre beszéljünk a felderítőkről. Oda csatlakozott Jesper és a Nemes hölgyemény, valamint a Fantasztikus Négyesből Reed Richards és Susan Storm, sőt azt hiszem valaki az embertelenek királyi családjából is, úgyhogy azt a csapatot se kell félteni. Szerencsére végül is sikerült megkönnyítenem a dolgukat, legalábbis azt hiszem. Ugyan jobb híján királynőhöz intéztem a szavakat, de végül is mégis csak akadt jobb. A kapott információkat azt hiszem a királynő testvére (valami Lord, ha jól emlékszem) hasznosította, és míg ő és a csapata a generátorokhoz mentek, addig a felderítőket leküldték az Alsó városba. Hallásra is pont olyan helynek hangzik, ahol sok az átváltoztatható, védtelen lakos, úgyhogy tökéletes helynek tűnik az ellenség számára. A parancsosztás után a faun fickó, az eddig viszonylag szűkszavú király és az alul öltözött királyné eltűntek az erkélyről és elkezdődött a parancsvégrehajtás.

És most jön az én személyes kedvencem ebből a bejegyzésből. Higanyszál, Sólyomszem és még néhány katona gyorsan (főleg az első kettő) használatunkra bocsátották a helyi fegyverarzenált. Bár már ez is bőven meghaladta az emberi technológiát, van egy olyan sejtésem, hogy a legjobb darabokat meghagyták maguknak. Ettől függetlenül örültem a dolognak, még mindig örülök, remélhetőleg ezek a lézerfegyverek hatásosabbak lesznek a rovarokra, mint a mi lövedékeink. A szolgálati fegyverem egy ideje már a tokjában pihent, és most már Bishop kölcsönfegyvere is felkerült az övemre, már ha a gazdája nem kérte vissza, vagy nem volt így túlságosan kényelmetlen a mozgás. Ha bármelyik eset fennállna, akkor hálásan visszaszolgáltatom az eddig sok csávából kihúzó robbanógolyós stukkert, és lassan a kabátját is ideje lenne visszaszolgáltatnom. Lehet, hogy jól bírta a hideget, de itt azért rosszabb volt a helyzet a szelek miatt, mint a városban, és már jó ideje nekem adta. Lényeg a lényeg, ha valamelyikre szüksége van, vagy valamelyik zavarna, akkor azt visszaadom a jogos tulajdonosának, mielőtt még elkezdődne a hacacáré. Azért nem árt, ha van nálam 1-2 tartalékfegyver, hiszen nem tudom, mennyire bízhatok meg a lézerpisztolyokban.

A gyorstalpaló minden apróságára figyelek, mikor a katonák megmutatják a lézer stukik használatát, Bevallom bonyolultabbra, illetve nehezebbre számítottam, de semmi extra. Lényegében fogod és lősz vele, a többi egyelőre nem is érdekes. Ettől függetlenül azért megcsodálom a mi korunkat bőven megelőző vívmányokat, és nagyon remélem, hogy hatásfokban is előttünk járnak. Felmértem a súlyt, a célzó képességet, amennyire csak tudtam. Gyorsan elsajátítom bármelyik fegyver kezelését, és általában jól is csinálom, csak ritkán kerülnek a kezembe újfajta darabok. Rendőrként meg van szabva, milyen eszközöket használhatok, még ha néha ellent is mondanék neki szívesen. Most viszont semmi megkötés, semmi szabály, itt most a Föld léte forog kockán, minden bevethető dolgot be kell vetni, amink csak van. Sőt, valószínűleg még többre is szükség lesz. Láttam micsoda sereg közeledik erre, úgyhogy két lézerpisztolyt veszek, ha engedik az azóta szimpatikusabbá vált őrök. Úgy gondolom most inkább az lesz a fontosabb, hogy többet tudjak lőni, nem a pontosság, persze az is nagyon fontos. A jobb oldalon nem volt semmi probléma, a bal karomért viszont még mindig aggódtam kicsit. Használni már tudtam, ezért is vettem el még egy pisztolyt, de azzal biztosan nem leszek olyan pontos vagy gyors mint kellene, szóval csak biztosabb célpontokba megyek bele, nehogy esetleg az egyik társamat trafáljam el a sérülésem miatt. És persze csak akkor csinálhatom ezt az egészet, ha a törött, de azóta szakszerűen gyógyított karom bírja a gyűrődést. Ha több kárt okozna, mint hasznot, akkor fölösleges erőltetni, inkább a biztosabb találatokra megyek csak egy fegyverrel. De az elsődleges cél a kétfegyveres harc. Jah, és kisfiús izgalom járt át, hogy végre lézerpisztolyokkal lövöldözhetek, mint a régi sci-fi filmekben, de ezt gondoltam a végére hagyom, kis csattanó poénnak. Még pár pillanatra a körülményekről is megfeledkeztem, de hamar visszarázódtam a valóságba.

Míg készülődtünk a végső csatára, felmértem kik is maradtak az oldalamon harcolni. Ott voltak persze a helyi katonák, de velük nem igazán tudtam szót érteni. Sok ismerős arc volt itt az előző csatából (Pl: Bishop, Jövőbeli Serena vagy Steve Rogers/Amerika Kapitány) plusz az újoncok, akik a csata után csatlakoztak hozzánk. A Fantasztikus Négyes másik két tagját is körünkben üdvözölhettük, és persze a Bosszú Angyalait. Szép kis erő összpontosul itt Attilan-on, ezen már az első megemlítése óta eltöprengtem. A Föld minden ereje idecsődült, és ha mi elbukunk, akkor vége van. Ha Thanos és a Fészek legyőzik ezt helyet és az ittlévőket, akkor az egész bolygó elbukott. Sőt, ahogy hallottam a mi világunk előtt már terítékre került jó pár másik is, ha nem az összes. És most rajtunk áll, hogy megállítsuk. Egy maroknyi harcos, jobban nem is különbözhetnének, néha már egymással is csatáztak, de a közös ellenség végül összedobálta őket egy nagy turmixgépbe, ezzel megalkotva a legnagyobb erőt a Földön, és még ki tudja mekkora körzetben. Lehet az a Thanos egy mindent tudó titán, de ezt a bolygót akkor sem kapja meg harc nélkül. Itt ezen a helyen már megszülettek a hősök, mindenki az, aki harcba száll az ellenséggel. Az egyetlen kérdés már csak az, ki éri meg hogy ki is élvezze ezt a hősi létet, és kiből válik hősi halott. Személy szerint azért egy kicsit szeretném kiélvezni a dolgot, és eszem ágában sincs ma meghalni a titán keze vagy a rovarok csápjai által, pedig sajnos ez is benne van a pakliban. Ha eljön az idő, készen fogok állni, de annyit viszek magammal, amennyit csak tudok. Addig is viszont, rúgjunk szét pár ülepet!

Miller százados a csapatok felosztása után már hozzá is látott a harcolók elrendezéséhez. A mi feladatunk egyértelműen a palota védelme lesz, bizonyára mert fontos stratégiai pont a városban és erős támadások célpontja lesz, szóval nagy társaságra számíthatunk a környéken. Jó lett volna, a marad még némi idő legalább egy körkörös védelmi vonal kiépítésére, vagy hasonlóra, de sajnos kifogytunk a percekből. Őszintén szólva, engem már az is meglepett, hogy ennyink volt. Azt hittem a város pajzsának lekapcsolása után, mire megérkezünk, már ők is ideérnek, tekintve hogy milyen jól szervezett bagázs. Lehet hogy direkt hagyták hogy felkészüljünk a támadásra? Ennyire csak nem magabiztosak. Azt hiszem, már kezdem érteni, tekintve hogy bizonyosan vannak már a helyszínen rovarok. Valószínűleg a beépített katonák feladata a pajzs lekapcsolása után a szaporodás volt, és mire a fő sereg megérkezik a város már tulajdonképpen el is van foglalva. Nem biztos, hogy igazam van, de ha igen akkor ez zseniális. Talán ha mi nem jövünk időben és verjük fel a népet, nem figyelmeztetjük őket, akkor már vége is lenne az egésznek, a várost már álmában elfoglalják. Nem akarom túlbecsülni a jelentőségünket, de hoppá, azért valami hasznunk csak volt. Persze minden máshogy alakult volna, ha Rorschach… akarom mondani Spaar-theen nem győzi meg ilyen könnyedén az uralkodókat. Ha már nála tartunk, miért akarja őt letartóztatni Ko-Rel? Nagyon nincsenek azok ketten jóban, jó lesz figyelni rájuk, nehogy egymást kezdjék el ütni a rovarok helyett. Nincs is idő egymással foglalkozniuk, se nekik sem másnak, ugyanis eljön a pillanat, ahogy azt már említettem.

A horizonton feltűnt a New York-ban már látott hatalmas hajó, és az azt kísérő Fészek sereg hozzá is látott a rohamhoz. Rengetegen voltak a kis piszkok, és egyre csak nőttek. Ahogy arra számítottunk, ugyan az egész várost ellepték, de sokan tartottak a palota felé, hogy némi társaságot nyújtsanak nekünk. Először fedezéket akartam keresni magamnak (már ki is néztem egy kisebb asztalt némi esküvő vacsora maradékkal megfűszerezve), de egyelőre feleslegesnek találtam. Az ellenség egyelőre nem mutatta jelét hogy képes lenne tűzharcra, így sokat nem segítene egy fedezék, maximum rám tudná dönteni az egyik rémség. Persze a tér közepén sem kívánok állni védelem és fedezék nélkül, de egyelőre a mozgás tűnik a legjobb stratégiának, nem az egy helyben ücsörgés. Bizonyára ilyenkor mindenkinek felhangzik a fejében, vagy ki is mond valami csatakezdő mondatot, de ezt a klisét azt hiszem, most nem fogom elsütni. …. Na jó, mégis. De mi legyen? Valami jó és frappáns kéne. Sokan vannak, túlerőben, erre kéne valami jó. Áh, meg is van! „Na csapjunk szét közöttük.” Igen, ez jó lesz. És most hogy ezzel megvagyunk, valóban csapjunk csak szét közöttük.

Egy érdekes fickó vonta magára a tekintetem pár pillanatra, aki egy jégfalat igyekezett felvonni a fészek féle támadók elé. Ez kicsit nehezebb rálátást ad az ellenségre, úgyhogy igyekszem gyorsan úgy helyezkedni, hogyha a fal megállítja az ellent, akkor oldalról segíthessek őket leszedni. Akárhol is veszem fel a pozíciómat, először is arra figyelek, ne maradjak egyedül egy üres területen. Nem baj, ha nem ismerős arc van velem, de nem kívánok egyedül maradni a harc kellős közepén. Igyekszem például Bishop, Jövőbeli Serena, a Polgármester úr, vagy Amerikai Kapitány mellett maradni, tehát főleg olyannal, akivel már harcoltam együtt és nagyjából láttam, mire képes. Tehát valahol pozícionálom magam, lehetőleg jó rálátással és nem egyedül, majd felemelem a két lézerpisztolyom és elsütöm őket. Technikai malőrök csak nem ilyenkor csapnak le erre a technológiára, de ha esetleg besülne vagy nem működne, akkor kénytelen lennék visszaváltani Bishop kölcsönfegyverére, de erre remélhetőleg nem lesz szükség. Igyekszem olyan területet célozni, ahol több ellenség is van, és ahol két fegyverrel ugyan pontatlanabbul célozva, de több lövedéket megeresztve több célpontot intézhetek el. Igyekszem a már jól ismert gyengébb részekre célozni (szem és a lágyabb részek ugyebár), de nagyon bízom ezekben a fegyverekben, hogy ezek végre átviszik a rovarok páncélját. Teszek egy-egy kísérletet velük, hogy a páncélozott részeken hogyan működnek, utána pedig majd meglátjuk. Ha a páncélt nem viszik át, akkor maradnak továbbra is a gyenge pontok. Ha a gyenge pontokat sem, akkor gáz van, váltás vissza, de azért én reménykedem ebben a jó kis lézerpisztolyban. Remélhetőleg nem kell vesződni a célozgatással, elég erősek a rovarok kinyírásához, mert bizony sok az ellenség, kell hozzájuk az erős fegyver. Akármelyik lehetőség is áll fent, annak megfelelően igyekszem célozni, és remélem a legjobbakat.

A célzási képességeim azóta sem romlottak, sőt, azóta pihentem is és gyógyítva is lettem, szóval most jól kellene mennie. Ugyan két fegyverrel nehezebb a helyzet, ha komoly célzás szükségeltetik, ebben az esetben csak az egyik fegyverrel tüzelnék. Alap esetben viszont egyelőre a lövések számát részesítem előnyben a célzással szemben, addig bizonyosan, míg ekkora létszámfölényben vannak. A bal karomban egyelőre kevésbé bízom, még ha Serena gyógyításában nagyon is, egy törést azért nehéz ilyen gyorsan eltüntetni, sajnos nem is sikerült teljesen, de legalább már bevethető állapotban van a sérült végtag és ez remélem így is marad. Az ellenség se változhatott sokat előző csatánk óta, kivéve, ha az ocsmányságokat mostanra tartogatták. Királynőket azért igyekszem elkerülni, még így keményebben felfegyverkezve is, a szomszéd néni rossz emlékeket hagyott maga után, de ha rákényszerülök, még abba is belemegyek. Amúgy pedig igyekszem a hímeket ritkítani, persze továbbra sem egymagamban. Thanos, pedig ha felbukkan, ha nem, nem az én gondom lesz, kétlem, hogy egy univerzumhódító szörnyet egy rendőrhadnagynak kéne bilincsben elvezetnie, de nyugodtan javítsatok ki bátran, ha tévednék. Addig is figyelmemet lekötik a kedves kis rovarkái.

Sajnos arra is fel kell készülnöm hogy ez a túlerő nem marad sokáig olyan távol, és előbb-utóbb közelharcra kerül a sor. A taktikám nem sokat javult, egyértelművé vált a múltkor hogy közelről sem sebességben, sem erőben nem tudok velük versenyezni, úgyhogy igyekszem mindig távol maradni tőlük, onnan osztani a lézeres áldást, és a közelharcot a hozzáértőkre bízni. Társat semmiképpen sem akarok meglőni, még véletlenül sem, inkább várok míg kikerül az útból, vagy időt szánok a pontosabb célzásra. Éppen elég hogy többet vannak a megszállók, ne fogyasszuk még egymást is, bízom benne, hogy a többiek is így gondolják. Lehet ez egy élet-halál harc a legrosszabb fajtából, azért igyekszem figyelni a társaimra, esetleg segíteni a bajbajutottakon. Ezt néhány lövés leadásával meg lehet oldani, ha pedig valaki megsérül és be tudom támogatni a gyógyító részlegbe, akkor szívesen megteszem. Nekem is biztosan jól jönne az ilyesfajta segítség, mikor szükség lesz rá, úgyhogy én is nyújtom, mikor csak kell és képes vagyok rá. Ez főleg arra érvényes, aki/akik mellé odakerültem, mikor harcostársat kerestem, aki mellől irthatom az ellent. Az már aligha múlott rajtam, kihez is verődtem, csak igyekeztem olyanhoz, akit már régebb óta ismerek, és akivel már váltottam is pár szót, de ami legfontosabb, láttam már harcolni. Így azért könnyebben támogathatjuk egymást. De nem olyan fontos ez, csak adalék, a legfontosabb hogy ne maradjak magamra, mint szabad préda. Ha pedig érkezik valami parancs vagy javaslat valakitől, és van is értelme, illetve előnye a teljesítésének, akkor azt szívesen teljesítem továbbra is. Ha viszont nem érkezik, akkor legjobb belátásom szerint cselekszem a harc folyamán.

Ennyi lenne egyelőre, végül csak eljutottunk a csatához, mely mindent eldönt majd. Ilyenkor úgy irigyellek titeket, kedves olvasóim, hogy ti már bizonyára tudjátok, mi lett ennek az egésznek a vége. Vagy máig titokban maradt az egész? Azért ezt erősen kétlem, végül minden szennyest kiteregetnek, ez örök érvényű igazság. Csak az a baj hogy néha a mosás kimarad a folyamatból, de erről majd máskor beszélünk, ha nem lesznek éppen világmegváltó események, amit kitárgyalhatunk. Immár két lézerpisztolyommal felfegyverkezve igyekszem ritkítani az ellenségeket, kitapasztalni mennyire képes ellenük a fegyver. Igyekszem a legjobb területet megtalálni, a lehető legtöbb ellenséget elintézni, de közben figyelni a társaimra is. És persze nem egyedül maradni a harc téren, lehetőleg egy ismerős arc közelében, akiben már valamilyen szinten meg tudok bízni és fedezni tud, illetve én is őt, például a feljebb említett három személy. Persze ott volt még például a Polgármester úr is, de az ő képességeivel még mindig nem igazán voltam tisztába, sajnos harcolni nem igen láttam, a sugárúton két oldalról fronton küzdöttünk. De természetesen, ha nem jönne össze a megfelelő párosítás, akkor sincs nagy baj, mások, akár még helyi őrök is megfelelnek, csak semmiképpen se maradjak magamra csatározás közben, mint könnyű préda. És persze próbálok távol maradni a rovaroktól, távolról leszedni őket, vagy magamat nem kímélve elugrani az útjukból, ha túl közel kerülnének. Ahogy felmértem mink is van, illetve még mit nem láttam és nem tudhatok, akkor is úgy érzem, hogy ez a harc még bárhogy eldőlhet. Az ellenségnek bizonyára még vannak tartalékai, de nekünk is bőven van még naftánk. Ez a csatározás még csak a bemelegítés, egymás kiismerése, a valódi vérengzés még sajnos nagyon is hátravan. Biztosan nem érjük meg mindannyian a városban lévők közül a történet végét, de akkor is felül kell kerekednünk a megszállókon, nem szabad meghátrálnunk, küzdünk a végsőkig. Harcolok, de azért igyekszem életben maradni, és persze életben tartani a társaimat is. Egyedül aligha mennék sokra, ráadásul az ittlévők között vannak gyerekkori és felnőttkori bálványaim is, kár lenne őket pont akkor látni, mikor végleg elbuknak. Ekkora balszerencsém csak nem lehet. Na jó, itt az ideje hogy elbúcsúzzak, persze csak a következő bejegyzésemig, ahol az eddigiekhez hasonlóan mindenről részletesen beszámolok majd. A következő kisebb ünnepünk a 44. bejegyzésem lesz, és utána a nagy 50-es. Addig viszont természetesen még el kell jutni, én mindent megteszek ennek érdekében, ti pedig ajánlom, hogy tartsatok ki mellettem. Én minden esetre kitartok mellettetek, ameddig csak lehetséges. Na viszlát legközelebb és még remélhetőleg sokszor utána.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-05-03 02:19:41)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#673 2011-05-03 19:29:01

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Lassacskán megkezdődik a nagy csata végre, amire hirtelen felindulásból meckanor is vállalkozott. Kissé furcsállja, hogy felderítés címszóval gyakorlatilag egy másodlagos hadtestet alkotnak, és tulajdonképpen ugyanazt fogják tenni, mint azok, akik harcolnak. Nem erre számított, de tulajdonképpen csak saját magára haragudhat, amiért egyáltalán itt van.
A sietős fegyverosztás során két katona is próbál a kezébe nyomni egy-egy furcsa fegyvert - olyasféléket, amikből kis jelentéktelen fémdarabok szoktak kiröppenni. Igaz, külsőre ez még azoknál is furcsább...bárhogy legyen is, a vámpír mindkét alkalommal legyint csupán, hiszen úgysem tudna azokkal mit kezdeni. Legfeljebb egy kardot lenne képes rendeltetésszerűen használni, de olyanból nem sokat lát hirtelen.
Elégedetten konstatálja, hogy a felderítőkhöz csatlakozik az a kellemes külsejű nőszemély is, aki a nagy térdeplős tömegjelenetnél csupán meghajlással köszöntötte az űrseggfejeket. Amennyire csak tőle telik, kedvesen mosolyog a hölgyre, és enyhén ő maga is meghajol, amikor Gabe odalép.
Drake közeledtére azonban erősen beleszimatol a levegőbe, és szemei tévedhetetlenül szegeződnek a különleges Embertelenre. Barátságos mosolya a pillanat törtrésze alatt félelmetes vicsorrá alakul, ahogy félreérthetetlenül úgy kezdi szemlélni a másikat, akár egy darab húst. Nem tudhatja ugyan, hogyan avagy miként, de biztos benne, hogy ennek az embernek igencsak ízletes vére lehet. És ha ez még nem is lenne elég - rengeteg van belőle! Az első igazán jó pont, innentől kezdve, ha baj van, meckanor tudja, hol a vésztartalék. A pillanatnyi, félreérthető helyzetet gyorsan megszakítja, és inkább másra figyel, de jól megjegyzi magának a dolgot.

Újabb parancsok hangzanak el, és újra leszólják az érkezetteket, mintha legalábbis ők könyörögtek volna az attilaniak segítségéért, nem pedig nekik jöttek volna szívességet tenni. Lassacskán, de egyre erősödik meckanor megvetése az itteniekkel szemben, és lassan érzi, hogy még egy ilyen beszólás, és nemhogy faképnél hagyja őket, de egyenesen elkezdi feldarabolni ezt a kis felderítő-csapatot. Hiába, a harag rossz tanácsadó...
Érdeklődve hallgatja végig Dr. Richards szavait, amik már egy ötletet is adnak neki hirtelen, ami hasznos is a csapatnak és egyben a saját testi épségét is garantálhatja.
Mikor megszólal, hogy bemutatkozzon és az ötletét előadja, hangja enyhén fátyolos, mintha csak erősen spicces lenne, és egyben kissé hátborzongatóan rekedt is.

- A nevem meckanor, és nem vagyok ember. Én az érzékeim miatt jöttem a felderítőcsapatba - van egy olyan sejtésem, hogy itt mindenkinél messzebbre látok, jobb a hallásom, és kifinomultabb a szaglásom. Emellett tudok kisebbeket teleportálni - mint ahogy azt már páran láthatták. És egy ötletem is van - ha a kedves Susan úrasszony körém helyez egy olyan...láthatatlan erőteret, vagy láthatatlanná tesz, elöl járva mindenkinél hamarabb kiszúrnám az ellenséget.

Nem igazán számít, hogy ötletét elfogadják-e vagy sem. Immár mindenki tudhatja, hogy emberfeletti érzékei vannak, s ha nem őt, hanem egy gyengébb látású, hallású társukat bízzák meg a felderítéssel, hát magukra vessenek - meckanort bizony cseppet sem érdekli. Megtette, tulajdonképpen, amit csak tudott az ügy érdekében. Bárhogy legyen is, minden idegszálával figyel - ha már leérnek - a félhomályban. A rossz fényviszonyok miatt odalent még ő maga sem fog az emberi látótáv háromszorosáig kristálytisztán látni mindent, maximum a kétszereséig talán - igaz, a többiek nyilván addig sem. Éppen ezért nem kimondottan a szemeire hagyatkozik. Füleit hegyezi, de mivel ők maguk is viszonylag sokan vannak, s lépteik még visszhangot is verhetnek, még ez sem az elsődleges megfigyelési módszere. Halk, egyenletes szimatolással tájékozódik. Az alsóváros sajátságos aromáját hamar beazonosítja és félreteszi, mint ahogy társai illatával már megtette, s minden egyéb szagmintára próbál figyelni és lecsapni - hiszen nyilván az már a Fészekhez tartozik majd.
Odalent egy pillanatra meg is áll, s láthatóan gyermeki örömmel tekint körbe. Az alsóváros számára határozottan kellemes, otthonos környék, ami nem is lehet meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy majd' kétszáz évet élt csatornák labirintusában.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#674 2011-05-03 21:58:41

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Gabe tulajdonában ugyan van már két lőfegyver a hagyományosak közül, de azért elveszi azt is, amit a helyiek nyújtanak neki. Így fölös két fegyver egy-egy zsebbe kerül, a harmadik lézeres meg a kezében marad.
És lám, néhány híres személy is melléjük csapódik. Ki hitte volna, hogy pont felderítést vállalnak, és nem harcot. Bár, valószínűleg lent is csata lesz.
Meckanor sajátos üdvözlését egy ideges mosollyal viszonozza. Egyrészt tart a fura fazontól – jogosan, mert aztán morogni és vicsorogni kezd – másrészt meg a csata előszelétől borzong. Egyszer már megjárta egy fészekkel, amikor oldalba szúrta és lebénult tőle. Átalakulni meg pláne nem akar.
Néhányan bemutatkoznak, másokat nem kell bemutatni. Meckanor képességei elég hasznosak, nem bánná, ha használnák is, mert ahogy leérnek, szomorúan veszi észre, hogy nincs sok fény. Még belefutnak a sarkon egy fészekbe.
- Az én nevem Gabe, és képes vagyok érintéssel látni a tárgyakhoz kapcsolódó emlékeket. – mondja, és nem is fűz hozzá többet. Még felhívják magukra a figyelmet.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#675 2011-05-03 22:01:02

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

~ Gyógyítók: Melissa, Serena, Steph, April és Zack ~
Lyron a feleségét öleli át. Megérkezik pár atlantiszi egy ládával. A király kiveszi belőle a kürtöt és a lándzsáját. A házassági ajándékot a feleségének adja.
- Uram, lent pár felszíni gyógyító helyezkedett el.
- Kísérjétek a királynőt hozzájuk.
A király megfogta szerelme kezét még egyszer majd szó nélkül megindult kifelé. A gyógyítókhoz a királynőt kísérik az atlantiszi katonák. Zack zavartan nézte a műszereket.
- A képességem előtt a legjobb esettben tűvel varrtam össze sebeket. Most már nem csak öregnek, de ősembernek is érzem magam.
Ekkor egy lézer hangját lehet hallani és a padló megremeg, a plafon pár helyen aláhull.

~ Alsóváros: Jesper, Gabe, Sue és Reed, Meckanor, Nebo, Drake és Fészek ~
A csapat felfedezése közben Nebo meghal egy gondolatot, de utána megrezzen és a feje hihetetlenül fájni kezd. Állandó kellemetlen ismétlődő hangok sorozatát hallja. Egy figyelmeztetésig van ereje mielőtt a több tucatnyi fészek gondolatának hangja okozta fejfájástól elájul. Nebo Szavai után azonnal egy megreped a fal Jesper mögött és egy fészek ugrik ki a zuhanó kövekkel kiütve a vámpírt. Utána több másik rovar jelenik meg. Ez még csak öt-hat darab.
Ekkor egy lézer hangját lehet hallani és apadló megremeg, a plafon pár helyen aláhull.

~ Harcolók: Full BA, Serena jövő, Tyler, Tyra, Nestor, Balti (mágus), William, Roy, Roger Gonsales, Pacifista (páncélos), Felton, Bishop, Gami, Tao, Ben, Fáklya, Rorschach, Ronan, Lyron és Rogers~
A harcolók legtöbb vad tűz alá vette a szárnyaló fészket, ami így képtelen közelebb kerülni. Ronan és Lyron ekkor érkeznek ki a harcolók köz. Kapitány novaként meglátja az igazi Amerika Kapitányát és oda dobja neki a pajzsot.
- Azt hiszem ez az öné uram.
Mondja Kap és folytatja a lövéseket. Balthazar lángfala túl kicsi még így csak egy rovart süt meg vele mire a többi már automatikusan kikerüli ezt, de szerencsére Roy lángjait és lövései elintézik az érkezőket. Ekkor húzódik fel Felton jégburka a támadókra. A fagyos kupolában látni lehet a fészek árnyékait, amik mászkálnak rajta. Lábaik hátborzongató kopogó hangokat okoznak a jégen.
- További terveink?
Kérdezte Sólyomszem. Szavaira a rovarok szétszéledtek. A csapat elzárva a jégben nem tudták mi történik odakint, egészen addig ameddig egy nagy robajlást nem hallottak. A jég megrepedt és Ronan kalapácsának egy elektromos csapásával feltörte a kupolát. Az égen egy hatalmas űrhajó volt, ami egy erős aranyló lézert lőtt Attilanra ezzel kikapcsolta a pajzsát végleg majd a város és az űrhajó ágyúi tüzelni kezdtek egymásra. Lyron felkapta az aranykürtjét és megfújta. Rogers a falakon álló fészekre pillantott.
- Mindjárt újra indulnak! Mindenki támadjon. Maradjunk egy helyen! Figyeljetek egymásra!
A parancs alatt van ideje a hősöknek fegyvert újra tölteni majd a várost beborító fészek áradat ismét megindul feléjük.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:22

#676 2011-05-03 23:09:39
Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Odakint ~
A korábban aktivált Pym szérum hatására Jon ismét felöltötte a 30 méteres magasságát, igaz így most nem tudott fegyvert használni, és a páncélját is hiányolta, az otthon maradt a Pegazusnál. Az első környi támadást még visszaverték és a rovarok nem tudtak közelebb jönni, de ez jelenleg nem sokat számított, még mindig rengetegen voltak és megint közelebb fognak jönni. Rogers pedig parancsokat adott, hogy ki mit tegyen, miközben mindenki fegyvert és tárat cserélt kezdett ő is parancsokat osztani.
- Kap, Ko, Fáklya, Tyler, Spar-Theen és maga a páncélos – mondta végig a neveket utoljára Pacifistára gondolt, csak a férfi nevét nem tudta. – Maguk maradjanak a levegőben és azokat, akik onnan próbálnak a csapatra támadni azonnal szedjék le és, akik megkerülni igyekeznek minket azokkal is bánjanak el és értesítsenek minket. Sólyomszem, Higanyszál! – folytatta. – Maguk figyeljék, hogy a fentiek mit mondtak és a menjenek előre, ha valahol áttörnek.
Végignézett a többieken, majd a bogarakon, nem ismerte mindenki képességeit, így ez kissé nagy gond volt számára, hogy mire ossza be őket.
- Grimm, Mr. Tao, Rogers, Vádló, királyom és maga – nézett Gonsailes-re. – Ha közel érnek, akkor maguk mennek közelharcba a képességeik alkalmassá teszik önöket erre. Addig képességgel és lőfegyverrel tartsák őket távol.
Még volt néhány személy és egy páncélos.
- Robertson, Felton, Miss Davidson és mindenki más, lőfegyvert használjanak mind, tartsák a lehető legtovább távol a palotától! Ahogyan Rogers is mondta mindenki figyeljen a másikra, ha valaki kiesik, azonnal juttassa egyvalaki a gyógyítókhoz a palota aljába és utána jöjjön vissza. És senki se engedje, hogy körbevegyék a csapatot!
Ezek után a bogarakra figyelt, és a magassága, nagysága engedte, így amint a bogarak megindultak az egyik oldalt választja ki magának, ahol a legkevesebben lőnek, majd lábbal és kézzel igyekszik agyoncsapni, eltaposni és elsöpörni a lehető legtávolabbra ütni és rúgni a közeledő fészkeket a társaságtól.

Jon magassága 30 méter 5 körön át, 30 tonnás erővel (Pym szérum hatása)

~ Odakint ~
Pietro bólintott, majd fél szemmel szemmel tartva a fentieket a kezében a lézerfegyverrel kezdte lőni a fészket, amit az újra megindul feléjük, hogy a lehető legtovább távol tudja őket támadni. A lézer láthatóan jól leszedte őket, így igyekezett őket meglőni lehetőleg fej és potroh részen, hogy ne tudjanak azok közelebb érni.

~ Odakint ~
Bólintottam Miller-nek, majd a képességemmel a talajból és a falakból, ahol a fészkek álltak kígyókat teremtettem, hogy azok körbevegyék őket és lerántsák a földre, illetve neki a falnak, hogy utána a földre zuhanhassak. Igaz számoltam vele, hogy ezzel nem nagyon tartom fel őket, így Miller parancsának engedelmeskedve a lézerfegyverrel kezdtem lőni a fészek tagjaira, fejet, mellkast és hátat célozva, nem törődve Thanos megérkező űrhajójával sem pedig azzal, hogy a város és a hajó lőni kezdte egymást.

~ Gyógyítók ~
Lockjaw, ahogyan Gorgon parancsolta neki azonnal visszajött a palotába a földszintre, hogy odalent vigyázzon majd az úrnőjére. Nem messze telepszik le a Zack-ék négyesétől a földre.

~ Gyógyítók ~
A tűkre és ezekre néztem és egyet kellett értenem Zack-kel, hogy ezekhez én sem értek, hiába láttam, hogy Ko miként dolgozik ezekkel. De, hogy nekem miként
- Ezek az én tudományomat is meghaladják – néztem a többiekre. – Nem csak te érzed magad ősembernek mester, hanem én is… arra emlékszem, hogy sebeket miként kell okozni hasonló eszközökkel hála Halla-nak, de hogy gyógyítani… feladom. Azt hiszem, hogy maradok a mágiánál. April, Serena, maximum maradtok a kötözésnél, és ha valaki hozzáértő érkezik megkérdezzük őt…
Felkaptam a fejem, ahogyan megremegett az épület. Ezen a helyen nekem kell és Zack-nek vigyáznom a többiekre, így… nagy levegő, Jon jól lesz, még ilyen magasan is, ahogyan látszik. Mikor megérkezik a királynő meghajolok felé.
- Felség! – mondtam.

~ Alsóváros ~
- Susan Richards – mutatkozott be. – A láthatatlan nő. Védőpajzsokat generálok és láthatatlanná tudok válni.
A férjére mosolygott, miközben az mindenfelé nézelődött, akárcsak saját maga. Végül a vámpírra pillantott, mikor a férfi megszólalt.
- Örömmel bármelyiket – bólintott meckanor-nak. – De azért vigyázzon magára, nem kellene feleslegesen veszélybe sodornia magát.
A lány felé pillantott, aki képes a tárgyak múltját megmondani.
- A képességét tudja a falon és a talajon is használni, hogy lássuk hozzáértek-e? – kérdezte.
Ekkor rázta meg az épületet odafent valami, mert a plafon beomlott és az egyik társuk és a nő, aki kérdezősködött eszméletét vesztette. Sue nem is gondolkodott tovább, azonnal igyekezett védőpajzsot felvonni maguk köré, majd mindenkit láthatatlanná tenni, hogy így is megóvhassa magukat bármitől, ami idelent van.

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2011-05-03 23:10:56)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#677 2011-05-03 23:43:09

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

~ Gyógyítók ~
Utoljára hasonlóan fejlett dolgokat talán a Csatabolygón láttam utoljára, és úgy tűnt, hogy rajtam kívül senki más nem lesz képes felismerni ezeket. Az egyik tárgyat óvatosan kivettem és próbáltam rájönni, hogy mi is lehet, miközben Zack és Mrs. Miller kifejezték, hogy nem értenek ezekhez. Vettem egy mély levegőt, azt hiszem, hogy kénytelenek leszünk Adia-val az ő képességeit használni a gyógyításhoz, még ha az igen lassú is. Vagyis mindenképp lassabb lesz, mintha ők csinálnák mindezt.
- Miss Cinnamon ön is mágus? – kérdeztem. – Nem vagy öreg Zack, ne vedd magadra, hogy a lányom nagyapónak hív – mosolyogtam rá.
Összerezzentem, mikor megremegett az épület. Úgy tűnt, hogy hatalmas harcok vannak odakint. Mrs. Miller hangjára fordultam hátra, majd hajoltam meg a királynő előtt és a megjelenő kutyára is egy pillantást vetettem, ő lenne az apja Puppy-nak?
- Úrnőm! – mondtam. – Ön esetleg tudna segíteni, hogy mi mire való? Nem boldogulunk el az elsősegély csomaggal…
- Felség! - mondta Adia is.
Néztem a kezemben levő valamire, amit sajnos nem tudtam, hogy mi is lehet.

Utoljára szerkesztette Serena Davidson (2011-05-03 23:49:23)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#678 2011-05-04 00:20:50

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Alsóváros ~
Nebo figyelmesen hallgatta végig, hogy kivel mit lehetne kezdeni, amikor néhány lépés után éktelen fejfájás fogta el és rosszullét a megannyi egyszerre rázúduló halálérzéstől, hogy ki miként akar meghalni. Próbálta kinyögni, hogy nincsenek egyedül, de már képtelen volt megszólalni, abban a pillanatban, ahogyan az épület megremegett és a plafonból törmelék hullott alá Lady Nephthys is eszméletlenül terült el a földön.

~ Odakint ~
Az első hullámot remekül verték vissza és sikerült távol tartani a Fészket a palotától és saját maguktól. Kissé bánatosan nézett a szeretőjére, mikor az a kapitányi pajzsát végül átdobta az igazi Amerika Kapitánynak, a férfinak biccentett, majd Miller parancsai után kissé feljebb emelkedett a levegőben, közben Kane Kap-nak magyarázott.
- Csak gondolj arra, hogy a levegőben akarsz maradni – magyarázta. – A lövéseket is gondolattal oldod meg, és ha kérdésed van a páncél is tud felelni, gondolati úton tudsz azzal kapcsolatba lépni. Ha van még valami, akkor kérdezz nyugodtan rádión is akár.
Mosolygott a férfira bíztatóan. odalent úgy tűnt, hogy a többiek is készen voltak, a fények felé kapta a fejét, ahol becsapódott a lövedék és a város is felelt a lövésekre. A tényleges ostrom megkezdődött. Ko továbbra is a fészkeket figyelte, majd ha azok elindultak, akkor ő tovább folytatta a lézerrel és az energialövedékkel való támadást a fészkekre a fejük és a hátsó részüket célozva, ha pedig valamelyik próbál máshonnan bejönni, a magasból, akkor egyből azt támadja, nehogy a többiekhez érhessen.

~ Gyógyítók ~
Lyron mellkasába temettem az arcomat, reszkettem, miközben ő átölelt. Szorosan öleltem át, mintha az életem függne attól, hogy elereszt a karjaiból. Mintha soha többé nem látnám, ha elengedne. Csak akkor mertem félve felnézni, mikor lépéseket lehetett hallani s néhány katona jött be egy ládával. Megremegtem, tudtam, hogy mennie kell, de oly nehéz volt kibontakozni az öleléséből s engedni, hogy oda ki menjen. A kürtre meredtem, mit legutóbb még Krang kezeiben láttam s az Atlantiszi trónterem falán. Félve pillantottam rá, mikor Kamuu kardját nyújtotta át nekem. Remegő kézzel vettem át tőle, oly szívesen mondtam volna, hogy vele megyek, hogy olyan királynéja van, ki nem fél mellette kiállni harcolni, de gyáva voltam s kiképezve sem arra, hogy mellette legyek. Megráztam a fejem, hogy lemenjek a gyógyítókhoz, a népemnek kellett volna segítenem. Könnyes szemmel nézte a szemeibe, mikor megfogta a kezem. Nem volt illő s szabad sem lett volna, de nem tudtam hagyni, hogy így szó nélkül menjen most el.
- Várj! – szóltam utána.
Sietős léptekkel értem utol, majd fordítottam magam felé az arcát s lábujjhegyre állva még egyszer hosszasan csókoltam meg, nem érdekelve, hogy a katonák mit gondolnak.
- Szeretlek Lyron! – suttogtam. – Gyere vissza hozzám…
Elcsuklott a hangom s könnyes szemmel figyeltem a távozását, lepillantottam a kardra, majd a katonákkal mentem le a főcsarnokba. Aggódva pillantottam ki az egyik ablakon, mikor a sárga lézer becsapott a városba. Gorgon! A kezem a szám elé kaptam, ők mentek a pajzsokhoz, Nagy Randac… könyörgöm, add, hogy nem esett bajuk. Kitöröltem a könnyeket a szememből, mégsem mutatkozhattam így a szárazföliek előtt. Mikor leértem Lockjaw-t már ott találtam, szóval a bátyám visszaküldte hozzám. Mellé léptem s megvakargattam a füle tövét s óvatosan próbáltam kilesni a palota főbejárati ajtóján innen, hogy odakint meglássam a férjem. Csak biccentettem az itt levőknek, az ősz hajú lány szavaira rezzentem össze.
- Az egy lézerkés – mondtam. – Azok ott gézek, törlőkendők, ezzel lehet sebet összevarrni – mutattam az egyik kis gépre. – Újraélesztő gép, légzőmaszk…
Végigsoroltam, hogy mi mire használható, majd hátranéztem az egyik atlantiszi katonára.
- Hozzanak vizet, amennyit csak tudnak – adtam parancsba. – Lehet, hogy ezek kevesek lesznek… ért valaki itt a gyógyításhoz, orvosláshoz rajtam kívül? – kérdeztem tétován.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#679 2011-05-04 14:44:59

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

~ Öt lövés, öt találat, négy áldozat. Ha nem milliónyian lennének, még jó is lenne. ~ fut át a gyors gondolat Shaul agyán, amíg újra tárazza a fegyverét, a harcban beállt hatásszünet alatt. Kiélezett érzékei és ösztönei arra késztették, hogy menten forduljon. Ekkor látta meg a hatalmasra növő "parancsnokot". A röpke zavart bosszúság követte. Miller, aki ha Shaul jól emlékezett a Bosszú Angyalainak vezetője, számára értelmezhetetlen parancsot adott. ~ Ez a melák azt akarja, hogy...repüljek?! Biztos a páncél teszi. ~ Ahelyett, hogy elkezdene vitatkozni valakivel, aki legalább parancsokat osztogat, gyorsan körbetekint. Felméri, hogy a levegő helyett, merre lenne a legnagyobb haszna.

Amikor a föld megremeg kissé meginog, de talpra ugrik. Közelebb húzódik a kézifegyveres csapathoz, majd ismét féltérdre ereszkedik, hogy kisebb felületet nyújtson. Mesterlövész puskáját a hord szíja segítségével a hátára kanyarítja, majd gyorstüzelő kézifegyverét veszi kézbe. A kis méretű, kompakt fegyver válltámaszát kinyitja, majd céloz a fegyverrel és tűz-kész állapotba hozza. Várja, hogy a fészek dögei újra meginduljanak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#680 2011-05-05 00:16:09

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 34. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Azt hiszem ettől a naptól (és persze az előzőtől) már ez is nagy teljesítmény, hogy a bűvös első igazi ünnepet jelentő 25. bejegyzést elértük, de ha így zajlanak az események, a végén még a nagy 50-es is meglesz. Persze nyugodtan mondhatjátok azt, hogy csalok. Elvégre a második és a harmadik bejegyzésem között majdnem egy egész hét telt el, azóta pedig még mindig ugyanott tartunk. Miért nem sűrítem az este eseményeit egyetlen nagy, több oldalas, de tömörebb irományba? A válasz erre is a szokásos. A naplóírás egyik fő alapeleme, hogy a saját gondolatainkat osszuk meg ezzel a kis könyvecskével (jelen esetben még nem kerültek papírra a dolgok, de csak idő és túlélés kérdése az egész), és nekem bizony ennyi gondolatom van. Kérdezhetitek, teljesen jogosan, mikor érzem elérkezettnek az idejét annak, hogy hozzálássak egy bejegyzés összedobásának fejben? Természetesen a meghatározó rész az, mennyire vagyok elfoglalt. Most például ismét beállt egy kis szünet az eseményekben, hozzá is láttam hogy rendet tegyek a gondolataim között. De hamarosan valószínűleg ismét fellángol a harc, kevesebb időm és energiám lesz erre, aztán pedig ismét jön egy olyan pihenő rész, amikor összeszedhetem a gondolataimat, már ha megérem azt. Addig is azonban törődjünk a mostani pihenőidővel, használjuk ki bölcsen, és lássunk hozzá az eddigiek elemzéséhez.

De nincs bejegyzés némi előzménytaglalás nélkül. Tudom, hogy lassan már idegesítő (vagy akár már gyorsan is… sőt, régóta), de higgyétek el kedves olvasók, szükséges. Nektek is segít belerázódni a dolgokba, és nekem is könnyebb elhelyezni, honnan is kéne folytatnom a mesélést. És most hogy ebből kivágtam magam, kezdjünk is bele. Ugye volt egy kis nyomozásunk, mikor még fiatal volt az este, de ez már bőven a múlté. Pedig rendőrként ilyesmikkel kéne foglalkoznom. Ehelyett először harcba keveredtem New York közepén a Fészek és a Raptor nevű idegen faj tagjaival, de ez még csak a kezdet volt. Ezután elkerültem Attilan-ra, az embertelenek birodalmába, ahol is igyekszem segédkezni a Föld ellen irányuló Fészek-támadás visszaverésében. Ezt a támadás pedig nem más vezeti, mint az univerzum egyik fő-anti-fickója, Thanos. Nektek talán nem mond semmit, vagy akár többet is mint nekem, én minden esetre már eleget hallottam róla, hogy meglegyen az a bizonyos rossz előérzet. De vele csak később kell foglalkoznunk… illetve nekem sohase kéne. Ezen a helyen összpontosul a Föld nagyjából minden bevethető szuper ereje, nehogy már egy rendőrnek kelljen lövöldözni a galaktikus hódítóra és bilincset tenni a kis kacsóira. Ugye igazam van? Naná hogy igen, kösz a megerősítést. Vele csak foglalkozzanak a többiek, én bőven elvagyok a kis rovar cimboráimmal.

Hol is tartottunk? Jah, igen, elkezdődött az emberiség sorsát eldöntő harc. Na jó, ennyire azért ne vágjunk a közepébe, és ne legyünk hivalkodóak se, pedig ez nem túlzás, valóban egy ilyen ütközet vette kezdetét. Ugyebár idejöttünk és felvertük az egész népet, akik nem kicsit lehetnek másnaposak az esti esküvőzés, lagzizás, és hancúrozás után. Először nem volt túl jó a helyzetünk, de Rorschach úr, vagyis mint kiderült, Spaar-theen úr megoldotta a helyzetet és bedobott minket a királyi pár szívébe. Ezután Miller százados parancsára három csoportra oszlottunk: gyógyítókra, harcolókra és felderítőkre. Bár én a harcolók közé csatlakoztam, azért információkkal azt hiszem sikerült hozzájárulnom a felderítőkhöz is, akik a városban már tevékenykedő rovarokat igyekeznek megtalálni. Addig is, ránk maradt a kinti harc megvívása. Mire felfegyverkeztünk és valamilyen alakzatot magunkra erőltettünk, addigra Thanos űrhajója is megjelent a horizonton, kísérőjeként pedig a fészek hadsereg, amely hozzá is kezdett a rohamhoz.

A rovarok egyre csak nagyobbak lettek, de mi már készen álltunk, amennyire csak lehetett. És ha hozzávesszük, hogy a Fészek most meglepetésből akart támadni, és egy még alvó városra számítanak, akkor az esélyeink nem is olyan rosszak, még a látszólagos létszámfölényt nézve sem. Igazából nem is tudom mekkora lehet Attilan hadereje, kétlem hogy bármilyen kívülálló ismerné ezt az információt, talán az őrség sokkal nagyobb, mint azt képzelném. És persze nem felejthetjük el az idecsődült násznépet sem, a vendégeket, akiknek többsége szuperképességekkel rendelkezik. Thanos nagy győzelem reményében időzítette a támadást erre a napra, de ha ügyesek vagyunk, talán beleköphetünk a levesébe és végül is megadhatjuk neki élete legcsúfosabb vereségét. Jól hangzik, tudom, már csak kivitelezni kéne valahogy. A kezdés minden esetre nem is volt olyan rossz.

A közeledő, egyre növekvő ellenség felé emeltem két lézerpisztolyom, és a többiekkel együtt leadtam az első lövéseket. Furcsa volt ismét idegen fegyvereket a kezemben tudni, de egyben csodálatos is. Régi vágyam volt már, hogy egy ilyen kipróbáljak. A kezdeti gyengélkedés után nagyjából ki is tapasztaltam a fegyver használatát, és már semmi nem akadályozott meg az irtásban. Az első gyatra gyengélkedéseim csodaszámba mentek, hiszen a közeledő sűrű rajt sikerült elhibázni, de mikor megszoktam az újdonságokat, és leadtam az első célzottabb lövéseket, a siker nem maradt el. Először csalódottan néztem a becsapódást, hiszen nem sikerült a rovar gyengébb részeit megcélozni, de aztán ámulattal néztem, ahogy a dög mégis aláhullik a rajból, követve a többiek által már kiiktatott társait. Ezt bizony már sokkal jobban szeretem, mikor az esélyek nagyjából kiegyenlítődnek. Több se kellett ösztönzésnek, hozzá is kezdtem a folyamatos tüzelésnek. Mindkét fegyvert elsütöttem, újra és újra, és amíg az ellenség ilyen távol és sűrűn volt, a célzásra se kellett sok időt szánni, foglalkozhattam nyugodtan a rovarirtással. Voltak pontos és pontatlan találataim is, ekkora sűrűségben azért sokkal nehezebb volt hibázni. A kilőtt ellenségek nagy része már nem feküdt ki egy találattól, de a következő pár kör már bőven kifektette őket. Azt hiszem sikerült feljavítani a sugárúton mutatott statisztikámat, csak két lézerpisztoly kellett hozzá.

Mindenki hozzátette a magáét az első, viszonylag kisebb ostrom visszaveréséhez. Legtöbben persze az effektívnek bizonyuló lézereket lövöldöztük, páran azonban bevetették a képességeiket is. A Novák ugye az ő spéci erejüket, Miller időközben kiemelkedett a tömegből a laza kis 30 méteresre növekedésével, valaki tűzfallal próbálkozott, aztán pedig egy jégfal szakította félbe a kibontakozó csatát. Ez megállította a fészkek rohamát, mielőtt még túl közel érhettek volna, majd hallhatóan vissza is vonultak. Ezután nagy robaj támadt, és miután az egyik számomra ismeretlen figura, aki nemrég csatlakozott a kintiekhez feltörte a jégburkot, szembesültünk a hang forrásával is. Thanos űrhajója lőtávolságba ért, és nem volt rest támadni se. Egy aranylézer találta telibe a várost, mire a pajzs minden nyoma eltűnt, beengedve ezzel a helyszínt körülvevő tenger minden fuvallatát. Több se kellett, a város és az űrhajó ágyúi egymásnak estek, még jobban megnehezítve a dolgunkat, de legalább a Fészekét is. Ekkor újabb hang csendült fel, de ez nem csatazaj volt, sokkal inkább kürtszó. A hang irányába fordulva vettem észre, hogy időközben Atlantisz királya is csatlakozott hozzánk, és ő fújta meg az aranykürtjét, majd Rogers tartott egy rövid eligazítást, de semmi olyan nem hangzott el, amire egyébként nem figyeltem volna oda. Az első hullám visszaverése könnyű volt, eddig egyik fél sem vette komolyan a küzdelmet, mindenhol maradtak még bőven bevethető erők. A következő kör már sokkal pusztítóbbnak ígérkezik.

A pár pillanatnyi szünetet Miller százados igyekezett minél jobban kihasználni és további instrukciókat adni. A beszéd eleje kicsit megnyugtatott, felülről viszonylag védve leszünk, attól legalább nem kell tartanunk, hogy valami ocsmányság a nyakunkba ugrik, legalábbis ha jól végzik a dolgukat a fentiek. Közelharcosokból is volt raktáron jó pár, ez is jól esett, nem nekem kell egyszerű emberként hadakoznom ezekkel a nálam gyorsabb és nagyobb dögökkel, van kire számítani, ha közelebb jutnának. Én a „mindenki más” kategóriába soroltam magam, akik a lehető legtávolabb tartják az ellenséget a lézerpisztolyokkal, ez nekem tökéletesen megfelelt. Bevallom, azért kicsit aggódom a századosért, eléggé kimagaslik a tömegből, ha valami durvább jönne nekünk (mondjuk maga Thanos), akkor bizony eléggé valószínű, hogy ő lenne az első célpont. Pedig eddig a stratégiája jól halad, persze az igazi csata még nem kezdődött el, de a koncepció jónak tűnt és alaposnak. Nem vagyok egy taktikai zseni, csak rajtaütéseket szoktam vezetni, de azért logikusan gondolkodva érthetőek a döntései, ezért nem is kívánom megkérdőjelezni őket.

Mielőtt a roham elindulna, azért igyekszem a legmegfelelőbb pozíciót felvenni. Nem kívánok elkalandozni a társaságtól, de azért túl szorosan sem szabadna állnunk, ha valami nekünk rontana, mindenkinek legyen területe védekezni. A repülésre képes tagjaink bizonyára már felemelkedtek, a közelharcra vállalkozókat pedig gondolom, már elül tudhatjuk, így én kicsit hátrébb húzódom a védővonaluk mögé. Nekem továbbra sincs szándékomban bunyózni ezekkel a rovarokkal, nekem bőven elég az hogy távolról leszedhetem őket célzott lövésekkel. Ha végül mégis kiderülne, hogy ők is képesek valamilyen távoli ellentámadásra, akkor az eddigi tervek alapján, jobb híján megcélzom fedezékként a gazdátlanul és védtelenül álló vacsoraasztalokat, de erre remélhetőleg nem lesz szükség. A fészkek amúgy is elég veszélyesek, nem kell, hogy még ocsmányságokat is lövöldözzenek a testükből. Igyekszem azért továbbra is valakihez közelebb húzódni, és mivel Jövőbeli Serena is hátra lett beosztva, és mivel őt azért már minimálisan ismerem, őt választom ki ideiglenes főharcostársnak.
- Ugye nem bánja, ha csatlakozom önhöz? Sosem árt, ha van mellettünk valaki, akire feltétlenül számíthatunk a bajban.
Nem akartam többet mondani, a beszélgetés ideje azért már egy ideje lejárt, úgyhogy egyelőre ennyiben hagytam. Ha nem tart igényt a társaságomra, akkor keresek mást, például a távolabb lévő Bishopot vagy más ismerős arcot, végső esetben egy ismeretlen csapattársat, de erre azért nem hajlok annyira. Future Serena-t azért már láttam akcióban, és a jelenbeli változatát is, bár nem tudom mennyiben is hasonlítanak, de azért mégiscsak ugyanaz a személy. Ő pedig már kétszer láthatott, mondjuk, kétlem, hogy engem figyelt volna vagy egyáltalán volt mit látni a bénázásomon, de akkor is. Főleg ha azt vesszük, hogy le-Gamizott, ami felett még mindig nehezen térek napirendre. Lehet hogy ezt a jövőben tárgyaljuk majd meg? Vagy csak simán engedélyezte magának a dolgot? Kár lenne megkérdezni, úgyse mondaná meg, már megfigyeltem hogy nem szeret az eljövendő dolgokról tárgyalni, inkább hagyja az eseményeket a maguk módján alakulni. De visszatérve a harcra, ismerhettük már egymás mozdulatait, ez pedig csak jól jöhet egy ilyen helyzetbe. És szerintem mindketten jobban éreznénk magunkat, ha lenne valaki a közelben akire biztosan számíthatunk, ha az ellenség közelebb érne, nekem legalábbis megnyugtatóbb lenne. Akárhogy is alakul, Serenával vagy nélküle (kétlem, hogy ezután lenne idő átaraszolni máshoz), felkészülök a Fészek következő rohamára.

Még az is kérdéses hogy erre van időm, minden esetre igyekszem valaki mellett elhelyezkedni, mielőtt indul a roham, mert bizony el fog indulni előbb-utóbb. Én pedig semmi újat nem tudok mondani vagy írni, mint hogy küzdök az életemért, a többiekért, Attilanért és a Földért. Kevés vagyok ugyan, de minden lelőtt vagy megsebesített Fészek segíthet a végső győzelem elérésében, vagy pár élet megmentésében, ez pedig számomra bőven elég. Nem úgy jöttem ide, hogy én majd megváltom itt a világot, de legalább mindent megteszek, ami tőlem telik. De hogyan is? A szolgálati fegyverem és Bishop kölcsönfegyvere még mindig tartalékban, és ha nem csökken a lézerfegyverek hatásossága, akkor ez így is marad már a végkifejletig. Ugyanis ha a lézerpisztolyok továbbra is ilyen fantasztikusan teljesítenek, akkor bizony ostoba lennék nem velük folytatni, és azért ostobának nem tartom magam, még ha sok más negatív dolognak igen. Tehát marad a két lézerpisztoly a két kezemben. A jobban továbbra is jobban bízok, a balban kevésbé, még ha eddig jól is bírja a strapát, hála Jelenbeli Serena gyógyításának. Ha bármikor észlelném, hogy gyengül a teljesítőképessége, akkor visszaváltanék az egykezes harcra, ugyanis most már szükség lesz a célzásra. A következő roham elején ugyan maradhat a sűrű, távoli rajba eresztett, kevésbé célzott lövés, de ez bizonyára hamarosan megváltozik. Ha az ellenség közelebb ér és szétszóródik, többet kell foglalkoznom a pontosítással, főleg ha a levegőben lévők, vagy a közelharcosaink is az útba kerülnek. Igyekszem támogatni őket a lövéseimmel, de nem vállalok be olyan lövést, amivel esetleg őket sebesíteném meg, inkább türelmesen várok és célzok, még ha így kevesebbet is tudok lőni. Ha valaki megsérülne, akkor ahhoz már ugranék is, illetve próbálnék eljutni a legrövidebb úton, és ha tudom, kitámogatom őt a harctérről, be a gyógyítókhoz, majd vissza a küzdelemhez. Remélem, ugyanezt elvárhatom fordítva is a többiektől. Ha áttörnék a vonalainkat, és hozzám is közelebb érne egy rémség arra is megvan a tervem, csak kivitelezés lesz nehezebb. Ha csak a szándékot látom, de még elég távol van akkor lézerlövésekkel igyekszem kiiktatni. Ha viszont már túl közel érnének, és egyedül a vetődés, elugrás segíthet, attól sem riadok vissza, csak ne kerüljek még egyszer a bal karomat eltörő, emberfeletti erővel bíró csápok közelébe.

Ennyi volna a jelenlegi jelentenivalóm. Az előcsatározás most már ténylegesen lezárulhatott, és elkezdődhet a második hullámmal való hadakozás. Igyekszem nem áldozatává válni egy űrhajóról érkező sugárnak, vagy egy nyakamba ugró rovarnak, ezekre remélhetőleg a repülő harcosaink ügyelnek azért, vagy ha mégsem, akkor legalább nekem marad annyi lélekjelenlétem és időm, hogy elugorjak. Ha már eddig eljutottam, nem szabad feladnom, nem szabad elbuknom, most már ég bennem a tűz, hogy végigcsináljam mindezt. Kevés egyszerű ember mondhatná el magáról hogy túlélt egy ilyen eseményt, de hogy én ezt megtehessem, addig még nagyon hosszú az út. A stratégiám az előző részhez képest tehát nem változott, két lézerpisztollyal ontom az áldást a Fészek felé, olyan pontosan és olyan sokat, amennyire csak képességeimből kitelik, de már jobban ügyelve a többiekre, ha esetleg a tűvonalba kerülnének a hadakozás közepette. Ha az ellenség áttörné az első védelmi vonalainkat (ami remélhetőleg még sokáig nem történik meg, vagy ami még jobb, soha) akkor bizony jönne a vészterv, a sokkal mozgalmasabb, elugrálós védekezési forma. Addig is annyi fészekkel végzek távolról, amennyivel csak tudok, és persze közben ügyelek az Attilan Team többi tagjára is. Főleg Idősebbik Serena számíthat a segítségemre, de igyekszem bárki másnak is támogatást nyújtani, ha szüksége van rá. Eddig még nem akadt munkája a benti gyógyítóknak, de ez már csak idő kérdése egy ekkora ütközetben. A felderítőkről nincsenek híreink, remélhetőleg az ő soruk se megy rosszabbul, sőt, jobban állnak nálunk és akár csatlakozhatnak is hozzánk idővel a rohamok visszaverésében. Remélem az őrségnek nem csak a fegyverei jók, de sokan vannak és képzettek is, és nem csak magunkra kell támaszkodnunk a hatalmas fészek sereggel szemben. Thanos felbukkanását egyelőre hanyagoljuk a tervezgetésből és az eseményekből, ameddig csak lehet, főleg én, akihez remélhetőleg nem sok köze lesz. Azt hiszem itt az ideje búcsúzni, kedves olvasók. Persze nem örökre, csak a következő bejegyzésemig, ahol minden új eseményről részletesen beszámolok majd, ahogy szoktam. Ha majd egyszer eljön az ideje, hogy végleg búcsúzkodunk… nem, erről inkább még ne beszéljünk. Nagyon remélem ez még sok évnyire, és még több bejegyzésnyire van. Majd tudni fogjátok, ha eljön az idő. Egyelőre még nem jött el, úgyhogy találkozunk a következő bejegyzésemben.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-05-05 00:36:19)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#681 2011-05-05 11:45:55

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Az első hullámot sikerül visszaverni, és Felton jégpáncélja fel is tartja egy időre a támadókat, hogy mindenki kifújhassa magát, valamint Jon Miller végre szervezettebbé tegye a hadrendet, már ha fogalmazhatok ennyire fellengzősen. Teszem amit mond, lövök, és ha közel érnek, bevetem minden képességemet, hogy megállítsam a rovarokat, eddig is így terveztem. Megfordul a fejemben, hogy vajon mi lesz ezekkel a lényekkel, mind meghalnak, vagy ha Thanos, és a Fészek vezére meghal, akkor felszabadulnak-e a rovarlét rabságából. Jó lenne hinni benne, de attól tartok, kissé naívak ezek a gondolatok. Johanne-ra gondolok, miközben újratöltöm a fegyvert, és fejemet próbálom magam meggyőzni arról, hogy minden bizonnyal biztonságban van. Így kell lennie. Az űrhajó eközben a város ágyúival harcol, Attilan fegyverei egyszer még Galactust is elüldözték, bízom benne, hogy most is hozzák a formájukat.
-Hagyjuk a Mr-t! – Jegyzem meg félhangosan Jonnak, aki közben már 30 méter magas. Nem rossz trükk.

Jobb híján várakozom, amíg közel nem érnek a fészek tagjai, addig sokat nem tehetek, esetleg a még élve lezuhanó rovarokkal végzek, és ki tudja, ha elég közel repülnek a többiek, majd a társaik holttestével kell őket talán leszednem onnan fentről. A jégpáncél alatt viszont csak várakozni tudok továbbra is, amíg Jon elmondja, mi lesz a feladatom. Néhány lövöldöző ember mellé állok, hogy őket védhessem, ha tölteniük kell, és közel érnek a bogarak, addig pedig csak igyekszem nem akadályozni senkit, esetleg több lőszer hozni, ha van ilyen igény. Csak ne lennék ennyire betojva attól a bazinagy lézerágyútól.


A lentre érkező társaság emberekből és mutánsokból állhat Hobogár megállapítása szerint, amiből látszik, hogy azok vannak itt, akikkel a városban is harcoltak, legalábbis többek közt. Nem kell sokáig habozni, meg kell lepni őket, amikor a 20-30 fészek körülvette a társaságot, Hobogár szól a társainak, hogy ideje támadni, és a többiekkel együtt a házak mögül, tetőkről, a magasból, a félhomályból csap le áldozataira, hogy egy-egy bénító döféssel elhozza számukra is a legutolsó stádiumot a felmagasztosulás előtt, ami számára annyit tesz, egy felsőbb intelligencia részévé válik az illető – a fészek tagjává.
~Támadás!~

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#682 2011-05-05 11:46:56

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

A kezdeti csihi-puhi elmarad, csak lövöldözünk, és egyelőre ez elég is, de azt hiszem, lehetnek vagy egy millióan. Valamelyik pasas jégpáncélt csinál a semmiből, amire elismerően biccentek, miközben két pillanat alatt kicserélem a fegyveremben a tárakat. A lézer áttöri a város pajzsait, rossz hír, ha errefelé irányítaná Thanos, akkor pár pillanat alatt kivégezhetne minket, még jó, hogy a várossal harcol, és nem velünk. Az egyik pasas, egy elég nagydarab, magyarázni kezd, azt hiszem, ő is vezető lehet, mindenesetre sok újat nem mond, szóval csak lőnöm kell tovább, ezt nem hittem volna. Meg persze vigyázzunk egymásra, mint a jó testvérek.
-Hadd hulljon a férgese!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#683 2011-05-05 11:47:27

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Zack és Steph nem értenek a cuccokhoz, viszont tudnak varázsolni. De én mit szóljak?
-Ne tévesszen meg a varázslatos külsőm! – Válaszolok elviccelve a kérdést, remélem Serena értékeli. Egyik pillanatról a másikra bukkan fel a hatalmas kutya a királynővel, akinek rögtön a helyi szokások szerint pukedlizek, bár azt hiszem, ezt csak én képzelem helyi szokásnak. A lényeg, hogy ő ért a cuccokhoz, úgyhogy feszülten figyelem a magyarázatát, és próbálok mindenre emlékezni. Kötszerek, sebek varrása, újraélesztő, fertőtlenítő, menni fog ez, nem lehet olyan nehéz.
-Nem vagyok képzett orvos, de talán hasznomat veheti, felség!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#684 2011-05-05 22:11:04

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Hát, eddig nem is megy rosszul. Pár végtag, 3-4 rovar és néhány sérülés. Ahhoz képest hogy még nem használtam ilyen hitech, hiper szuper lézerfegyvert, ahhoz képest nem is rossz. Bár, ez teljesen minden, hisz a túlerő mindíg győz, ők pedig bazi sokan vannak. Ráadásul mana ügyileg sem vagyok a toppon. Szerencsére a damballah amulettek még itt vannak. Elég régen csináltam utoljára, kíváncsi vagyok megy a még. De egyenlőre inkább még várok. Közelebb húzódok a fegyveres csapathoz, majd az ő példájukat követve tüzelek tovább. Nem lövöldözök vaktában, inkább csak kivárok, és csak a biztos célpontra lövök. A sérültekre és a könnyű célpontokra. Folytatom, amíg össze nem gyűlik legalább 30 hulla, majd kiválok a kis csapatból. Az egyik üres pisztolytáskámba csúsztatom a fegyvert, majd a kaszával ejtek egy nem túl hosszú, nem túl mély sebet az alkaromon. Várok pár másodpercet, majd megvárom amíg a vér kibuggyan a felhasított bőrön át. Hagyom, had csepegjen a földre, majd előrébb megyek, de nem távolodok el 10 méternél távolabb a kis társaságtól. A vérrel felrajzolok egy más mellé két kb. 30centiméter átmérőjű pentagramot, majd a közepükbe helyezem a tenyerem. Koncentrálok, majd kis idő múlva mind két amulett zöld fénnyel feldereng. Nincs túl sok manám, de szerencsére, ahhoz amire most készülök, nem is kell, sok. Az amulettek megoldják. Elmélyülök, majd démoni nyelven kezdek magam elé szavakat motyogni. Így megy ez egy fél percig, majd megpróbálom befejezni a varázslatot egy hangosan kiejtett démon nyelvű szóval. Ha minden jól megy, akkor pár zöld szikra pattan ki a pentagramokból, majd mindegyik elindul egy-egy fészek hulla felé. Ha sikeres volt a varázslat, akkor a fészek hullákból fészek zombik lesznek, és ha, ismétlem ha, ez megtörténik, egyből ráuszítom őket egykori társaikra.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#685 2011-05-05 22:17:22

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Susan egy kérdést tesz fel neki, amire csak fél mondattal tud válaszolni, mert a közepén megzavarják.
- Nem, a padlóhoz túl… - idáig jut, mert Nebo elájul egy figyelmeztetés után.
~ Mi a…?~
Majd pedig hátulról érkezik a támadás. Tudhatta volna, miért nem gondolt rá? Jespert és Nebot azonnal kiütik, bár utóbbi személy esetén nem egészen tiszta Gabe számára, hogy miként esett baja.
~ Jaj ne, a vámpírom! ~
Akárhogyan is iszonyodik bizonyos szintig a férfitól, de Jesper azért mégis nagy segítség a számára és másokéra. A lány előre szegezi fegyverét és megcélozza az első, legközelebbi támadót a lézeres fegyverrel és lő – hátha az hatékonyabb a lőfegyvernél – mit se tudva a Láthatatlan Lány védőpajzsáról és igyekezetéről, hogy elrejtse a bandát.
Ekkor zajt hall és megremeg az egész szerkezet. A padlóból érzi, hogy a lábán felfut a rezonancia, és a plafonról törmelék potyog.
Kezdődik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#686 2011-05-06 20:20:12

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet egyre jobban fokozódik. A fészkek csak jönnek és jönnek felénk. A tűzfalam sajnos még nem volt elég nagy, így csak egy bogarat tudtam vele kilőni, míg a többi kikerülte a további támadásaimat. A többiek eddig a lézerfegyverekkel elég jó sikert értek el, ugyanis a bogarak nem tudtak közelebb jönni hozzánk.
~ Azt hiszem én is átváltok erre ~ gondoltam.
Ekkor az egyik velünk harcoló egy jégburkot hozott létre a védők körül, így gyorsan a lézerfegyverre váltottam és aktiváltam azt, hogy amint újra harcra kerül a sor, többet tehessek a siker érdekében. Amíg a burok állt többen parancsokat kezdtek osztogatni. Köztük Miller százados is. Miután mondta, hogy a palota folyamatos védelmét, és a sebesültek szállítását fogjuk ellátni a mellém osztott személyekkel, készenlétbe helyeztek a lézer fegyverem, és a férfira néztem.
- Balthazar Millvier vagyok, Uram. Értettem - mutatkoztam be és nyugtáztam a parancsot.
Ekkor a jégburok megrepedt, és láttuk a falakon várakozó fészkeket.
~ Jöhet a második menet ~ morogtam magamban.
Ezek után a rovarok újra megindultak felénk, én pedig tűzet nyitottam rájuk. Eközben Attilan pajzsa megszűnt. A város és Thanos hajója harcba szálltak egymással.

A lövéseink nagyon jól beváltak. A bogarak seregét sikerült vissza tartanunk , bár még mindig rengetegen voltak. De úgy tűnt van esélyünk a sikerre. Ekkor az egyik társunk egy jégfalat húzott fel körénk, amely időt adott az újra töltésre, így gyorsan meg is tettem azt, és készen álltam a következő fordulóra. Közben Miller százados beosztotta a harcolókat különböző feladatokra. Engem a terület védelmére nevezett ki. Illetve a sérültek szállítására. Jó néhány társammal egyetemben.
~ Jó kis buli lett ebből az esküvőből ~ gondoltam.
- Értettem, Uram - feleltem a századosnak.
Ekkor a kupola megrepedt, és mi újra célponttá váltunk. A fészkek pedig újra nekünk támadtak. Közben Attilan és az űrhajó is megkezdte a harcot.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-05-06 20:25:10)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#687 2011-05-06 20:20:13

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Szépen betaláltak a találataim, egy-egy lövés elég volt egy-egy rovarnak, így nagyobb tempóra tudtam kapcsolni. Nem volt semmi gond. Már szinte meg sem lepődtem a jégfalon, vagy az egyéb különös jelenségeken. De amikor valaki óriássá változik, azért észreveszem, hol is vagyok most.
~ Nem tetszik ez nekem. Túl védtelenek vagyunk. És...
Elkezdik lőni egymást a hajó és a város, kicsit megnyugodok, hogy nincs mindent elpusztító lézer sugár, legalábbis még.
- Van aki védje a hátunkat?! - kérdezem nyugodtan
Majd tovább folytatom a precíz lövészetet, ha kell töltök, igyekszem távol tartani a lényeket, legalább magamtól. De ha lehetséges, akkor másokat is fedezek, akik már máshogy akcióznak. Ez esetben a démon.halál szerű fickót (Roy-t) próbálom fedezni... de Jacket se hagyom cserben, ha kell segítek, ő tűnik még itt hiper.szuper képesség nélkülinek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#688 2011-05-06 20:38:15

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

A találatok amiket leadtam nagyrészt telibe találtak. A fészek tagjait sikerült visszatartanunk, eddig. Nem tudtak elérni minket. A mellettem lévő varázsló tűzfala egy rovart intézett csak el, de az is valami. Igaz, hogy kicsit sokan vannak ahhoz az egyhez, de minden darab számít. Ezek után valaki egy jégkupolát húzott körénk, így gyorsan betáraztam a fegyverem, és közben figyeltem a parancsokat. Engem a képességem miatt közelharci csoportba osztott be Miller százados.
~ Jó az. Úgy is kemény hangulatomban vagyok ~ humorizáltam magamban.
- Roger Gonsailes, Uram. És értettem - mutatkoztam be a katonának.
Ezek után megrepedt a jégburok, és mi újra támadhatóvá váltunk.
~ Jöhet a következő menet ~ gondoltam, és lőni kezdtem a meginduló fészkeket.
Eközben Thanos hajója kilőtte Attilan pajzsát. A város és az űrhajó is harcba kezdett egymással, mi pedig a város talaján lőttük a fészkeket.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#689 2011-05-06 20:45:43

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed kíváncsian a hang felé kapja a fejét, amikor meghallja, és a következő pillanatban már meg is pillantja a Fészek undorító, rovarszerű tagjait. Feltűnik neki a lézer hangja, a remegő padló és a lehulló plafon is.

- Itt nem vagyunk biztonságban semmilyen szempontból. Túl közel vagyunk a fenti harcolókhoz, lejjebb kell mennünk, vagy stabilabban megmunkált részt kell találnunk!

Ha még szükség van rá, Reed ruganyos testével borul azon társaik fölé, akiket esetleg nem ért el valamiért Sue védőpajzsa, amelyről azonnal tudta, hogy felvonta a neje. Ehhez még rá sem kellett pillantania, már eléggé egy hullámhosszon gondolkodnak ők ketten.

Amennyiben erre nincs szükség, úgy Reed testét a Fészek és maguk közé húzza ki, már ha a rovarok bejutnak Sue erőterén belülre, és valakit fenyegetnek. Gumiszerű egészét számításai szerint nem tudják megsérteni ellenségeik, a karmok és pengék lepattannak róla, ha elég ruganyossá válik.

Ha a védelem mégis elegendő Sue erőtere által, úgy gyorsan Nephthyshez lép, hogy megvizsgálja a nő pulzusát és pupilláit, majd, ha még nem tette meg senki, felkapja a kezei közé. Ugyanígy jár el a vámpírral is – karjait egészen hosszúra kinyújtva elbír két embert.

- Susan! Az erőtérrel együtt mozogva vigyél minket ki innen! Képes vagy rá, drágám, tudom!



Felton jégkupolája egy időre valóban védelmet nyújt, és így ő is kap pár másodpercet, hogy felmérje a helyzetet. Részben csak magának, részben a többieknek mondja, amit persze amúgy is mindenki lát és hall.

- Ezek a dögök odafent vannak… és rengetegen. Hrmm… Feltételezem, nincs egészen véletlenül nagy erejű tömegpusztító fegyver Attilan területén, igaz? A magam részéről inkább pusztulnék velük, mint hogy ők győzzenek…

De ekkor a férfinak eszébe jut az elnök, megrázza magát, és inkább azzal kezd ismét foglalatoskodni, hogy győzzenek, és kijuttathassa Spencert.

Amikor a jég megreped, Felton lenyűgözve figyeli a nagy űrhajót, de nincs sok ideje álmélkodni, és inkább újabb támadásra készül. Fél füllel figyel Millerre, és alig láthatóan bólint neki a parancsok után, de láthatóan nem szívesen teszi.

Ezúttal kisebb, célzottabb csapásokat indít: kezeiből körülbelül arasznyi nagyságú, de rendkívül éles jégtüskéket lő az ellenség felé, melyeket olykor-olykor „felturbóz” egy nagyobb, méteres jégcsappal is. Rendkívüli sebességgel próbálja a jégdarabokat a Fészek tagjainak áradatába lőni, hogy azok legalább lelassuljanak. Amennyiben a közelébe kerül egy rovar, konkrétan arra támad, teljesen vagy részben lefagyasztva a lényt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:22

#690 2011-05-07 21:50:32
meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Szinte hihetetlen a helyzet szegény vámpír számára. Akárha haragos, háborodott istenségek évezredes értelmetlen erőfitogtatásainak kellős közepére keveredett volna. Szomorúan konstatálja, hogy jelenléte - ahogy a többieké is - teljességgel jelentéktelen és értelmetlen. A csata mintha már el is dőlt volna, a furcsa város sorsa teljességgel eldőltnek sejlik, s láthatóan semmire nem mennek a hiper-szuper képességeikkel.
Szinte sikít félelmében, amikor a legelső rovarok megjelennek - meckanor még ilyen förtelmet sem látott soha életében - legalábbis élőt nem. Így azonban rettegve húzódik a szó legszorosabb értelmében Sue háta mögé, hogy szinte rácsimpaszkodva a Láthatatlan Nőre, biztonságban tudhassa tyúksz*ros kis életét. Egyetlen gondolat zakatol csak az agyában - láthatatlan erőtér! Ez lesz az, ami megvédi, ezt mondogatja magának.
Reed kezdeményezésére engedelmesen követi a lefelé vonuló csapatot, egy millimétert sem tágítva Sue-tól...kivéve persze, ha valami áthatolna az erőpajzson, és közvetlen veszély fenyegetné. Arra az esetre egy kellemes kis ugrást tartogat - igaz még csak kétszer ugrott a nap folyamán, így bőven van még ereje rá, de jobb félni, mint megijedni!
Miközben haladnak, továbbra is próbál minden érzékszervével figyelni, hogy egy esetleges másik támadásra időben felhívhassa jelenlegi társainak figyelmét - ugyanakkor kezd végleg belenyugodni, hogy ezen a sakktáblán bizony még egy szerencsétlen parasztként sem szerepel. Gyakorlatilag minden igyekezete hiábavalónak és eleve értelmetlennek tetszik, így a másik oldalra pártolás egyre kecsegtetőbb megoldásnak tűnik a helyzetre...

Utoljára szerkesztette meckanor (2011-05-07 21:57:40)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#691 2011-05-09 22:12:15

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Gyógyítók:
A királynő magyarázata után elküldi az egyik katonát. Zack lelkesen kezdi átnézni a gépeket msot, hogy már tudja mik, azok. A zárt kapu előtt ekkor fehér fényben teleportál be Thanos. Az atlantiszi katona lő rá, de a lövedékek már a személyes erőterében eltűnnek. A titán kezében valami aranysárga fényt kezd árasztani.
- Lássunk egy főpróbát.
Morogja mély hangján és a fény hirtelen megcsapja az őrt, ami egyszerűn köddé foszlik. A padló a helyén olvadt sárszerű salakká olvad. Melissánál a gyémánt azonnal elkezd lüktető fényt árasztani. Az örökkévaló boldogan mosolyog a nőre.

Felderítők:
Gabe lövései feltartják a szörnyeket mire Sue láthatatlan kupolája védőpajzsként emelkedik a csapat köré. körülöttük a fészek tagjai köröznek és karmaikkal vágják a pajzsot. Sue pajzsa kitart, de örökké nem tarthatja fel őket.

Harcosok:
Ronan elektromos villámokkal lövi a szörnyeket és mérgesen néz Feltonra.
- Nem segítene! Egész bolygó, sőt a galaxis megvan szállva, a Föld szuper humánjainak 90% pedig itt van. Csak mi menthetjük meg a világot!
- Javaslom, hogy kezdjük kisebb célokkal. Én egy óriás légycsapót kérek!
Üvölti Sólyomszem sorozatosan lőve. Kapitány Ko tanácsai után esetlenül egy fészekkel teli oszlopnak csapódik, a rovar felrepülnek majd vissza szálnak a torony romján fekvő katonára. Mikor a lények betakarják kap nevetni kezd.
- Ez így túl könnyű.
Hatalmas aranylófénnyel robbantja fel őket és repül az égbe. Logan Royra néz, aki a lemészárolt fészekből saját hadsereget indít.
- Nem tudom ki vagy, de imádlak kölyök! - Lyron felé kezd futni. - X-men 101-et tanulunk halacska: Gyorslabda specialitás!
Lyron ösztönösen hajolt el majd megragadva Logan lábát az égbe dobta a fészek közé. A tengerből gigantikus halszörnyetegek, polipok, humanoidszerű lények emelkednek ki és megragadják a támadó űrhajót. Az űrhajó összeroppan a szorításoktól majd lassan a víz felé kezdik rángatni. A kiérkező kree elit, embertelen katonák és a csapat támadásának hála a fészek esélytelenül a levegőbe szorult, az elsődleges akadályuk Roy holtserege, ami minden gyilkosságukkal egyre nagyobb lesz. Logan landol Amerika Kapitány mellett. A csapat ismét levegőhöz jut, mivel a szörnyek nem tudnak elég közel kerülni, de ekkor a világ minden irányából feléjük kezdenek repülni a fészek tagjai. Az ég minden irányból ében lesz a hatalmas vonuló rajnak hála.
- Nehogy túl könnyű legyen mi?
Teszi fel a költői kérdést Rozsomák. Ko-rel, Lyron, Tao gyémántjai lüktetve kezdenek világítani.

Az űrhajóban:
Vörös fények világítanak és vészszirénák szólnak, amiket a börtön teremből is lehet hallani. Pár remegés és szikra után a gépek egy része összeomlik és a két rab kiszabadulva arccal zuhannak a földre. Bárd remegve emelkedik fel és néz Constatine-re.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én szétakarok rúgni egy lila segget.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#692 2011-05-10 10:32:40

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Harcolók ~
Miközben egy adag fészket söpört el, amikor Felton szavait hallotta meg. kizártnak tartotta, hogy erre valaki engedélyt ad ezen a helyen. Már éppen közölte volna a véleményét, amikor Ronan megelőzte őt. Egy újabb hullám lett visszaverve és be kellett ismernie, hogy igencsak meglepődött azon, hogy mindenki tette, amit mondott és nem kérdeztek, akadékoskodtak, mint amit az idegenektől megszokott hasonló helyzetben. Remek lövések mindenki részéről, közelharci és távolsági akciók a levegőben, az élőholt fészkek. Sólyomszem szavaira halványan mosolyodott el, az neki sem ártott volna főleg, amíg a szérum hatása alatt van. A neveket, amiket mondtak neki nyugtázta. Jon látta a tengerből kijövő lényeket, amik lerántották a hajót. Ekkor volt ismét néhány pillanatnyi idejük majd az egész eget belepte a fészek. Nehogy túl könnyű legyen… értett egyet Logannal gondolatban.
- Mindenki tartsa a pozícióját! – adta parancsba. – A korábbi parancsok is érvényesek!
Mind ide volt úton, ez volt az utolsó hullám láthatóan és lentről még mindig semmi hír. Figyelt, és a kezével, lábával továbbra is taposta, rúgta el a közeledő fészkeket, ha a közelbe értek. Ha ez hasztalan volt, akkor a pym szérumot próbálja kikapcsolni, hogy teljesen összemenjen eredeti nagyságára és fegyvert ragadhasson.

Jon magassága 30 méter 4 körön át, 30 tonnás erővel (Pym szérum hatása)

~ Gyógyítók ~
A királynő kérdésére megráztam a fejemet, nem nagyon értettem az orvoslás, szerencsére volt olyan kedves, hogy elmagyarázta, hogy mi mire jó. Valahogy úgy rémlett, hogy Ko azt mesélte róla, hogy az uralkodónő is orvos, így ismerte meg ő, amikor az Embertelenek a Kék Körzetben jártak. Figyeltem és végre legalább tudtam, hogy mit mire lehet használni, oda fogom tudni őket adni az úrnőnek, ha kéri őket. Meg egy-kettőt talán még jómagam is talán használhatok. Egy fehér villanásra kaptam fel a fejem, már nyúltam volna ösztönösen a kardom felé, de nem volt nálam. Pillanatokkal később meg is láttam Thanos-t. Kétszer ölte meg Einar-t, egyszer engem és Halla-t. Fegyver nem volt nálam, de egyből álltam a királynő és a két barátném elé, hogy védhessem őket. A titántól egyetlen támadást láthattunk az itt maradt Atlantiszi katona halt meg. A királynő felé néztem, amikor Thanos rámosolygott. Egy világító ékkő. Az átokba!
- Serena, April azonnal vigyétek ki a királynőt! – kiáltottam rájuk.
Erőtér volt rajta, utoljára pedig nem volt könnyű legyőzni, de nem is hagyhattam, hogy… koncentrálni kezdtem, elég lenne, ha csak sikerülne megzavarni. Igyekeztem összegyűjteni a kellő erőt az elmémben és a mágiámat megformálni, pillanatokkal később néztem fel a lila titánra.
- Extermis! – mondtam.
Ha sikerült a varázslatom, akkor a Thanos pajzsa körül kellett több nagyobb robbanásnak létrejönnie, egyelőre csak a figyelemelterelésben bíztam, nem éreztem kellően elégnek, hogy átvigye a pajzsát is. Ha sikerült igyekszem fedezékbe vetődni, hogy azért ne legyek túl könnyű célpont.

~ Gyógyítók ~
Lockjaw ahogyan meglátta az érkezőt azonnal pattant fel a helyéről és vicsorogva nézte a titánt. A fogaival igyekezett az egyik nagy márvány-, vagy fémtárgyat felkapni idelent a főcsarnokban, majd a 90 tonnás erejével azzal a tárggyal oldalba vágni a titánt, hogy ezzel is védje az úrnőjét.

~ Harcolók ~
Tovább támadtam a Fészkekre, innen kintről az egész izgalmasabb volt, mint amire emlékeztem. Rendben ez relatív, ugyanis hamarosan odabent lesz forróbb a helyzet és azt hiszem, hogy irigyelni fogom azokat, akik idekint vannak. David szavai, még mindig hihetetlen ez a pasas. És köszönöm Ronan. A következő pillanatban Gammer és Bishop érkeztek meg mellém.
- Igen a palota ott van mögöttünk – magyaráztam az orosznak sietve. – És az Embertelen Elit is odakint van, hogy lefoglalja őket. Semmi gond Gammer, csak maradjon mellettem.
Ismét néhány pillanat szünet, és most… Thanos megérkezett. A palota felé néztem, majd a királyra, Tao-ra és Ko-ra. Már ők is tudják, most odabent nem irigylem magamat még úgy sem, hogy a fészektől semmi sem látszott idekint. Energiacellát cseréltem a lézerfegyverben, akárcsak tárat, ha szükséges volt. Nem kellett, hogy a kezeimben robbanjon fel. Vettem egy mély levegőt, majd vártam, hogy induljanak, hogy a lövéseket tovább folytassam irányukba.

~ Harcolók ~
Pietro továbbra is a lőfegyverével igyekezett támadni, igaz nem nagyon értett ehhez, így valószínűleg a csapat legrosszabb lövője volt, bár remélte, hogy legalább a fészek számossága miatt sikerül találnia. Újabb hullámnak volt vége, ám most minden eddiginél több fészek jelent meg az égen. Felnézett oda, hogy azokat vegye szemügyre, amik most jönnek.
- Hol van King, hogy közöljük vele, ha ennek vége legalább egy hét szabadságot kapjunk? – kérdezte.
Jobbat egyelőre nem nagyon tudott tenni, mintsem továbbra is lőni a közeledőkre, ha megindulnak, és már várta, hogy a közelbe érjenek, ahol a képességét kihasználva közvetlen közelről immáron tényleg hatásosan vehesse fel a harcot velük. Így készen állt, ahogyan a fészek megindul ő maga Miller-hez közel a főnökét fedezve kezdett el gyorsan futni, körbe-körbe, hogy tornádót kreáljon és így az igen erős széllökésekkel tartsa távol az ellenséget maguktól.

~ Felderítők ~
A pajzsot sikerült felvonnia, de még ezzel sem voltak kisegítve, ugyanis most már tökéletesen látszott, hogy mindenhol ott voltak és támadtak. Köszönetet mondott magában Gabe-nek, hogy a lövésekkel távol tartotta őket. Erősen koncentrált, az arcán már érezte, ahogyan az izzadtságcseppek kezdtek megjelenni és Reed szavai is. Tudta, hogy nem fogja tudni örökké fenntartani ezt és át fogják tudni törni a pajzsát.
- Megpróbálunk elindulni kifele – mondta rekedten a koncentrálástól. – Ha a pajzs leomlik láthatatlanok leszünk és fusson mindenki, remélhetőleg nem látják meg, hogy hol vagyunk. Többet nem tudok tenni… sajnálom.
Ezzel igyekezett saját magukat is láthatatlanná tenni a pajzs alatt, majd amennyire még képes az egész csapattal, amint ők is készen vannak elindulni visszafelé addig, amíg a pajzs kitart. Nem akarja túlerőltetni magát, mert a láthatatlanságot a lehető legtovább akarja majd fenntartani.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#693 2011-05-10 10:56:08

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

~ Gyógyítók ~
Köszönettel tartoztunk a királynőnek, amiért elmagyarázta, hogy mit, hogyan lehet használni. Igaz Donaldnak és a lányomnak hála, akárcsak Bestiának odahaza is több igen fejlett felszerelésünk volt, de azok láthatóan a közelébe sem értek ezeknek. De így szerencsére már én magam is tudtam, hogy mi-mire jó és úgy hittem, hogy képes is leszek tenni velük valamit, ha szükséges lesz.
- Nincsenek orvosi tanulmányaim úrnőm, de láttam már el sérülteket – mondtam.
Fehér fény látszódott, Adia azonnal veszélyt jelzett és ahogyan felnéztem meg is győződhettem minderről. Lefagytam néhány pillanatra, mikor Thanos-t megláttam. Hogyan került be ide és miért pont ide? Mrs. Miller pedig már ugrott is azonnal. Felnyögtem, amikor egy lövése eltalálta az atlantiszi katonát és ő meghalt. Összeszorítottam az ajkaimat, hogy ne sikoltsak fel, a titán pedig mosolyogva nézett ránk… nem egyvalakire. Mrs. Miller parancsa pedig ekkor hangzott fel, nem is kellett több Adia-nak, aki már át is vette felettem az irányítást és ugrott a királynőhöz. Nem tudom, hogy mennyire volt illő, amit tett, de megragadta a nő karját és máris húzta kifelé a helységből.
– Úgy látszik szokássá válik, hogy mi vigyázunk a királynak fontos személyekre – mondta Adia hangosan.
- Adia kérlek, legalább ilyenkor maradj csöndben! – mondtam idegesen.
Figyeltünk hátra is, ha szükséges volt, akkor Adia lerántja a királynőt a földre, hogy megvédhesse abban az esetben, ha Thanos támadna ránk támadna, mert menekülni próbálunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#694 2011-05-10 11:31:18

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Harcolók ~
Aggódva nézett Kane Kap irányába, amikor a férfi lezuhant bele az egyik fészek csapatba. Már indult volna, hogy segítsen neki, amikor a férfi nevetve intézte el őket. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor végül a levegőbe repült a szeretője. Most nem volt ideje sem arra, hogy megszidja, hogy máskor kissé komolyabban vegye ezeket a dolgokat. Újabb hullám ért véget, a hajó zuhanni kezdett és reménykedni lehetett, hogy a fészek visszavonul, bár Thanos úgysem fogja ezt engedni. Néhány pillanattal később, mikor pihenni is tudott, teleportálást érzett a közelben, egyelőre nem lehetett benne biztos, hogy kitől, mitől származott, de ez abban a pillanatban megváltozott, ahogyan Ko a gyémántjára pillantott, ami világítani kezdett. Tudta, hogy Thanos itt van a közelben és használta a sajátját, akkor ezért nem találta Bárdot korábban, mert Thanos kapta el a támadás után. Riadt arccal fordult a palota irányában, majd nézett le a levegőből a királyra.
- Hol van a királynő? – kérdezte halálra vártan, bár tökéletesen tisztában volt a válasszal.
Szíve szerint ment volna be, hogy segítsen Thanos ellen, de az égen ekkor jelent meg az összes közelben levő fészek. Így nem tehette meg, a királyt ismerte annyira, hogy ő menni fog a feleségéért, de jó kérdés, hogy elég lesz-e egyedül a titán ellen. Miller szavaira kényszeredetten bólintott, majd…
- Nova erő maximumon – mondta. – Gravimetrikus pajzs minden irányból, fel!
Ismét felnézett az égre, az ég nem is látszott a megannyi fészektől. Közelebb repült hozzájuk, majd megvárta, amíg a fészkek körbeveszik. A teljes testéből ekkor próbált előidézni aranyszínű energiarobbanást minden irányba, a lehető legnagyobb erővel, hogy minél több fészket semmisíthessen meg a Nova erővel.

~ Gyógyítók ~
A katona szerencsére el is ment vízért, a magyarázat után pedig nyilvánvaló lett, hogy kicsit mindenki ért a gyógyításhoz, így remélhetőleg semmilyen gond nem lesz. Aggódva pillantottam a kapu felé, nem tudtam, hogy mi lehet a férjemmel, sem pedig a bátyámmal, az itt ücsörgés tehetetlenül pedig igencsak megviselt. Tenni szerettem volna valamit, nem pedig nézni csak, hogy a népem elhullik. Úgy, hogy semmit sem tudok, hogy mi lehet velük, miként képesek felvenni a harcot ez ellen az invázió ellen. S miért pont mi? Miért hozzánk jöttek s miként tudták a pajzsot semlegesíteni? Megannyi kérdés volt a fejemben s egyikre sem kaphattam választ. A kezemmel kellett eltakarnom az arcomat, mikor fényesség támadt, majd egy lila személyt pillanthattam meg. Ismerős volt képekről s a leírásokról, félve s megrökönyödve néztem a titánra miközben léptem kettőt hátra reszketve, míg a hátam az egyik oszlopnak nem ütközött. Már tudtam, hogy miért van itt, honnan? Honnan tudta meg, hogy itt a városban van kettő, nem, jelen pillanatban négy gyémánt?
- Ne! – sikoltottam fel, amikor a testőröm lőtt.
A lövés egy láthatatlan pajzson oszlott szét a titán pedig morgott valamit. Felsikoltottam s a térdeim megroggyantak, mikor a katonát találták el a lövések. A könnyeimet éreztem végigperegni az arcomon, mikor a holttestre néztem, mi maradt belőle. Ekkor pillantottam meg a fényt, mi a ruhám alól világított, a gyémánt kezdett világítani, mit a nyakláncomon hordtam „ékszerként”. A kezemmel azonnal odakaptam, hogy a pulzáló fényt eltűntessem, de már késő volt, az örökkévaló is észrevette. Megráztam a fejem s próbáltam még hátrébb lépni.
- Miért kellett ezt tennie? – kérdeztem rekedten. – Ártani sem tudott volna magának!
Lockjaw próbált ellen támadni s mielőtt felkiálthattam volna, hogy ne tegye a százados felesége parancsára az ősz hajú lány termett ott és ragadta meg a karom, hogy máris húzzon kifelé. Még mindig nem voltam képes önként mozdulni, sokkolt a látvány, mit a testőrömmel tett, így tehetetlenül mentem abba az irányba, amerre húztak.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#695 2011-05-11 11:50:43

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Bármennyire is valószínűtlennek tűnt elsőre, úgy tűnik, hogy elegendő szuperhőst sikerült összeszednünk, hogy úgy szedjük le az ellenségeinket, mint a pinty. De valami még nem stimmel, valami blokkolta a képességemet, amikor a Times Square-en harcoltunk a fészek tagjaival. Azt hittem, a fészek csinálja, most mégsem használnak ilyen képességet. Nem mintha hiányolnám…
Egyik pillanatról a másikra ismerős fény kezd lüktetni a ruhám alatt, egy pillanatra kapok csak oda, hogy felfogjam, tényleg az-e, amire gondolok. Elterelés… Ez az egész csak elterelő hadművelet volt! Thanos már itt van!
-Melissa, hol vagy? Thanos már a városban van! Jelentkezz! – Szólok bele az Illuminati kommunikátorába, Ko-Rel és Lyron hallhatja az üzenetemet, miközben fejemet kapkodva hol a felgyülemlő fészeksereg felé, hol a palota irányába tekintgetek. Ha Melissa válaszol, rögtön elindulok oda, ahova mondja, addig viszont még ritkítom a fészek sorait, és közben figyelem, ahogy a korábban éppen általam kiütött kaszás pasas most élőholt fészekhadsereget hoz létre. Nem rossz, ezt el kell ismernem.

Valamiféle erőteret húztak fel az emberek, így Hobogár és csapata nem tudták egyelőre elfogni őket, de ezek csak emberek, előbb vagy utóbb elfáradnak, és az erőterüknek vége. Addig is Hobogár még több újonnan átváltoztatott alfa primitív embertelent hív ide, hogy még véletlenül se léphessenek meg a felderítők, sőt, fel se merüljön bennünk a gondolat, hogy erre esélyük van. A fészek tagjai egyszerűen a túlerőre építve veszik körül az erőteret és támadják minden irányból csápjaikkal, mellyel hatalmas erőkifejtésre képesek. Meg fognak törni…


-Alakul ez, srácok, alakul! - Fogynak a rovarok, és bár az élőholtakat teremtő fickók általában az ellenségeim, még mindig inkább őket választom, mint Thanost és a fészket.
Egyre több bogár kerül a földre, hála a nováknak, és bár sok fel is kel egyből, jó néhány túléli az első csapás, úgyhogy ezeknek segítek átjutni a túlvilágra. Ha túl sokan lennének valahol, akkor besegítek az ottani katonáknak, legyenek azok emberek, mutánsok, embertelenek, kree-k, itt most nem számítanak efféle különbségek, csak fogyjanak a fészkek, ez a lényeg.
-Úgy néz ki, valahogy sikerült feldühíteni őket… - Jegyzem meg, amikor még több fészek kerül elő.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#696 2011-05-11 11:51:25

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Szinte már ásítozni kezdek, a gethek keményebbek voltak ezeknél, és a nekromorfokról is több rosszat hallottam. Ezeket csak simán le kell lőni. Oké, sokan vannak, oké, meglepetésből támadtak, oké, Thanos a vezetőjük. Ezek jelenthetnek helyzeti előnyt, de hamar behozhatjuk, ha ilyen sebességgel tizedeljük őket. Az egyik énem lőszert hoz, aztán töltés, tüzelés tovább. Ezek a lézerfegyverek kree technológiával működnek, jól ismerem a hátrányukat, egy komplett szériát kellett annak idején visszahívni a túlmelegedés miatt, és rohadt sokan haltak meg, amiért egyszerűen szétolvadt a fegyverük. Ezek az attilaniak nem harcoltak… Gyakorlatilag soha, szóval baromira van esély rá, hogy a fegyvereik hamarosan felmondják a szolgálatot. Addig is viszont.
-Van valakinél egy szivar?


Robbanás. Szikrák. Arccal leveszem az acélpadlót. Acél… Épület. Űrhajó. A csuklóimon valami… Kezd rémleni. Úton hazafelé a… Egó… Kvantum… Thanos!
Lila segg? Ki ez a fickó? Ő is arccal érkezett, ő is bilincsben volt, ő is rab. Thanos űrhajóján vagyunk, és a foglyai voltunk. De miért is… A fészek, hát persze, a fészek foglalta el az űrhajót, amin a shi’arokkal találkoztam, és a hírek szerint a galaxis jelentős részét már elfoglalták. Épp a Föld felé tartottak, én pedig megpróbáltam megelőzni őket, de a karperec… Megvetően nézek a két bandázsra, ezek nem úgy működnek, mint a Nega, az telepatikusan rám kapcsolódott, és közölte, mire képes, nekem csak kérnem kellett, és csinálta. Na jó, szinte. Ez viszont… Sok tanulást igényel majd.
Az arcomat dörzsölöm, a szemöldököm felszakadt, ahogy lefejeltem a padlót, és most némi vér csöpög belőle. A fickóra nézek, aki nem is annyira dühösnek, mint inkább bosszúszomjasnak néz ki. Felkelek a földről. Gyengének érzem magam, de gyorsan gyógyulok, a hajón lévő energiaforrásokat és áramlásokat máris érzékeli a karperec.
-Egy lila segget, és pár milliárd potrohot – egészítem ki a fickót, miközben átmozgatom magam, és a karperecekkel létrehozom magam körül a sárgás erőteret. Rádióadások, szűrés. Tisztítás. „Thanos a városban van! Jelentkezz!” Kihangosítás. Így már a másik pasas is hallja, hogy Thanos már nincs a hajón.
Most vagy megint megpróbálok kiteleportálni a kvantum zónát használva, vagy kirepülök. Legutóbb a teleport eléggé fájt, hagyjuk inkább, és maradjunk a régi módszernél.
-Vigyelek, vagy kijutsz?
A választól függően mikor elkezdek kirepülni a hajóból, és közben esetlegesen a bandázzsal áttörni egy-egy ajtót, falat, hajótestet, magammal viszem a másik rabot is egy erőtérben, csak húzom magam után.
Istenem, de jól esne most egy slukk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#697 2011-05-11 11:55:54

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Ahogy próbálok kiigazodni a szerszámok közt, még az első sérültet se hozzák be, de máris megérkezik valaki más. A fickó egyértelműen egyezik annak a leírásával, aki… Hogy is mondta mindig Steph? A halál szeretője?
Ledermedek, és csak bámulom, ahogy az egyik katona eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Még egy pillanatig állok, és közben Steph azt mondja, vigyem ki a királynőt. Sikítva kezdek rohanni a királynő felé, hogy valahogy kijuttassam, bár valójában az lebeg a szemem előtt, hogy én kijussak, de kétlem, hogy ezt bárki a szememre vethetné. A királynő kezét ragadom meg, és próbálom kiráncigálni, ha esetleg ő nem futna már magától is.

//April képessége aktiválódott, Steph és Zack fiatalodnak nagyjából 6-7 évet, Melissa, Serena és Adia pedig 3-4 évet öregednek.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#698 2011-05-11 15:00:54

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Az erőtér megállítja egy időre ezeket a dögöket, Reed pedig felmarkolja a sérülteket. Gabe-nek fogalma sincsen, hogyan fognak kijutni ebből a slamasztikából. Valószínűleg sehogy. De a paraszthajszálba is kapaszkodni kell, ezért elkezd a többiekkel együtt kihátrálni. A fegyver egész jól bevált, ezért továbbra se ereszti le. A pajzs nem tart ki örökké, és abban a szent minutumban kell lőni, amint az leomlik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#699 2011-05-11 15:38:14

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

A fészek erői egyre szorultak vissza, Shaul pedig lassan befejezte a lövöldözést, mert az ő lőszere bizony-bizony nem kifogyhatatlan. Annak viszont örül, hogy van néhány másodpercnyi ideje, hogy levegőt vegyen és körbenézzen. ~ Nem jó ez így. ~ fut át az agyán a gondolat és már nyílik is a szája.
- Úgy érzem magam, mintha pont ott lennék, ahol a dögök látni akarnak. - körülbelül ekkor törnek elő a bogarak és veszik körbe nem csak a kis társaságot, de érezhetően mindenkit. - A k*b@szott hangyaboj közepén állunk! - kiáltja el magát Shaul és újra lőni kezd. Közben figyel arra, hogy a többi, földön harcoló társához még közelebb kerüljön, hogy hatásosabban tudják védeni egymást.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#700 2011-05-11 18:57:09

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Jackkel behátrálok az egyik nőhöz, aki már New Yorkban is segített. Választ kapok, a hátunk rendben van, eddigi sikereim kedvet adtak, hogy folytassam amit elkezdtem. Előtte persze töltök és ellenőrzöm a fegyvert, már amennyire tudom.
~ Jó lesz... akik lőnek fedezik a többieket, a démon fickó gyűjti a seregét. És fedezve van a fenekünk.
Majd a tengerből hatalmas lények jelennek meg, és az eddig ostromló hajót ragadják meg, kicsit megtántorodom, egy pillanatra rosszat sejtek. Megérzésem helyes volt... hamarosan rengeteg rovar vesz körbe minket, nem is látszik tőlük az ég.
~ Szép kis kilátások... ajánlom, hogy ne legyen több utánpótlásuk... ezt nem hiszem, hogy megúszom, ép bőrrel.
Maradok a többiekkel, bár most egy kicsit védettebb helyet választok, és a többieknek is segíteni próbálok... fedezem mindig akit esetleg kell. Meggyorsítom a lövéseimet, nem célzok túl pontosan, csak annyira, amennyire már belém ivódott. Ha a lézerfegyverrel baj lenne, eldobom és a sajátom használom. Ha közelebb érne egy csoport hozzám, akkor azokkal foglalkozok. És ha már tényleg közel vannak, nincs más út, menekülök egy fedezékbe, miközben megpróbálok kitérni előlük, de ez már tényleg a legvégső eset. Amíg tudok támadok... segítem a többieket. Ha esetleg valaki megsérülne és a paloztába kellene vinni, azt vállalom.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:25

#701 2011-05-12 20:26:51

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzetünk jó alakult. A lézerfegyvernek hála az Én számlámra is jó néhány fészek halála került. Folyamatosan tüzeltem a közeledő rovarokra, és közben reménykedtem, hogy élve megúszom. A fészkek fogyóban voltak, szerencsénkre. Közben a Nova Amerika Kapitány felrobbantott egy nagy adag fészket, amely még jobban növelte az esélyeinket. Ekkor tűnt fel, hogy mindenféle hatalmas lény jön elő az óceánból, és kezdi a víz felé rángatni Thanos űrhajóját, amely nem tud ellenállni a vízi lények szorításának, és húzásának. Eközben Ko-Rel is a levegőbe emelkedett, és szintén felrobbantott jó néhány fészket.
~ Ha ilyen ütemben irtjuk őket, akkor megvan az esélyünk a győzelemre ~ gondoltam pozitívan.
Ekkor a világ minden részéről fészkeket láttam meg közeledni Attilan felé.
- Ennyit arról, hogy jól haladunk. Ennél rosszabb már nem is nagyon lehetne - mérgelődtem.
A nagy események közben folyamatosan tüzeltem, és, ha kifogytam tárat cseréltem. Jól tudtam, hogy a mágiával jelenleg nem sokra mennék, így maradtam a lézer fegyvernél.

Úgy tűnt, hogy jól haladunk. Sikeresen irtottuk a fészkek végtelen seregeit, és közben a vízből előjövő lények elkezdték összeroppantani, és lehúzni Thanos hajóját is.
~ Szép. Jó a halak ~ gondoltam.
Nova Amerika Kapitány, és Ko-Rel úgy döntött, hogy robbantgat egy kicsit, és jó néhány fészket elintézett. Jómagam is folyamatosan lőttem a rovarokat. Elég jó volt a sikeres találatok aránya, ahogy észrevettem. Ekkor az ég elsötétül, és felnézve láttam, hogy rengeteg fészek közeledik felénk, a szélrózsa minden irányából.
- Na tessék. Ennyit a haladásról - jegyeztem meg, mérgesen.
Ezek után még jobban elkezdtem sorozni a fészkeket, remélve, hogy eleget leszedhetek.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-05-12 20:28:16)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#702 2011-05-12 20:42:03

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

A dolgok kezdtek jól alakulni. Úgy tűnt, hogy elég szépen tizedeljük a fészket, amely a lövéseknek hála nem tud közelebb jönni. Ko-Rel és Nova Amerika Kapitány elég szépen robbantgatta a rovarokat, amely megkönnyítette a mi dolgunkat. Folyamatosan lőttem, és mindvégig figyeltem, hogy a keményítésem ne inogjon meg. Szerencsére erre egy az egymilliárdhoz volt az esély, így nem nagyon kellett aggódnom, hogy baj lehet. A nagy lövöldözés közepette vízi lények jöttek az óceán felszínére, és elkapták Thanos hajóját.
~ Nem is rossz ~ gondoltam.
Nem sokkal később a fészkek teljes hadát láttam közeledni Attilan felé. Úgy tűnt, hogy a világ minden részéről ide tartanak a bogarak.
- Remek. Ennél vacakabbul már nem sülhetne el - mérgelődtem.
Ezek után tovább lőttem az ellenséges rovarokat, amelyik csak a szemem elé került kapott egy adag lézert.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#703 2011-05-12 22:28:49

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed, karjaiban Nephthysszel és a vámpírral, lépdel neje mellett, aggódó pillantásokat vetve rá, hiszen jól ismeri Sue képességeinek határait.

- Drágám… Ha az erőtér leomlik, koncentráld az erődet a többiekre és a két sérültünkre. Próbáld meg egy-egy láthatatlan erőtérrel ellebegtetni mindkettejüket, ha senki nem képes elvinni őket. Én maradok, és feltartom az ellenségeinket. Az én testemben talán nem tudnak kárt tenni, ha teljesen ruganyossá válok, és el is tudom torlaszolni előlük az utat egy ideig, amíg kitaláltok valamit.

A férfi szelíd mosollyal biccent a feleségének, jelezve, hogy a döntése végleges. Sue bizonyára tudja férjéről, hogy senkit nem hagyna hátra, és akár az életét is feláldozná, hogy megmentse a többieket – különösen terhes nejét.



Felton ezalatt dühösen csóválja meg a fejét Ronan válaszára.

- Kiváló… Arra legalább van lehetőségünk, hogy értesítsük a kormányunkat? Nem egy tömegpusztító fegyverrel rendelkezünk, és persze ott vannak a katonai alakulataink és gépeink… Segíthetnének, ha tudnák, milyen helyzetben vagyunk.

Amikor a második hullám is elapad, Felton fellélegzik – de az öröme nem tart sokáig, amikor a Fészek rémei újabb, az eddigieknél is nagyobb tömegben érkeznek.

- A ROHADT ÉLETBE IS, hányan vannak ezek??? Hol van ilyenkor az a nagy asgardi mágia, vagy bármi, ami hasznosabb, mint a mi erőnk???

A férfi összeszedi minden maradék erejét, és egyfajta jégsorozatot indít meg a szörnyek felé. Mintha egy automata gépfegyver eresztené ki a golyókat minden irányba, úgy repkednek a pengeéles jégcsapok minden Fészek felé, amit csak ér Felton. Ha pedig túl közel kerül hozzá valami, még mindig le tudja fagyasztani az illetőt – reményei szerint.

#704 2011-05-13 20:00:44
Gyógyítók:
Thanos figyeli a csapatot mire azok bármit tehetnének April képessége bekapcsol és lebénítja szinte mindegyik gyógyítót. Thanos a gyémánttal megszünteti a hatást nagy kínok között.

- Nos ez a kis zavar már nincs szóval folytathatjuk.
Keze a királynő után nyúl mikor is a fal berobban és egy vörös aurájú Lyron száguld a titán felé.
- Ne merj hozzá érni!
Üvölti a király és neki csapódva beszakad alattuk a föld és eltűnnek. Az alter világ Serenája ekkor landol a teremben. Gurulva zuhan végig a földön és a gyűrű ismét világít párat.
~ Ismerd meg a világot.
Serena szeme előtt lejátszódnak az események, amikben különbözik ez az ő világától.

Felfedezők:
A csapat elkezd kihátrálnia pajzs védelme alatt , amikor a tető megremeg és egy vörös alak becsapódik. Olyan erővel ütközik a földnek, hogy hátra söpri a fészket és Sue összeesik, amikor pajzsát eléri a becsapódás lökés hulláma. A pajzs eltűnik, de Reed kifeszülve védi meg a felderítőket a kőzáportól. Mikor a por eloszlik folyamatosa ütések hangját lehet hallani, ahogy Lyron megvadulva veri Thanost, aki a lábainál fekszik.

Harcolók:

Lyron idegesen nét Ko-relre.
- A gyógyítókkal...
Szavai után a kezében a vörös gyémánt izzani kezd és aurát ad a tulajának, aki üvöltve repül a palotába.

A lövéseknek hála holtak hullanak alá, akik azonnal repülnek vissza Roy parancsa szerint, de a férfi lassan gyengülni kezd érzi, hogy a varázslat már túl nagy neki túl sok holtat hozz vissza. A rovarfelhő nem képes lejjebb ereszkedni, mert a holtak feltartják őket és a lövések szépen leszedik mindet. A fészek között a két nova, Fáklya és Rorschach repülve mészárol. Az űrhajó felrobban az óriás szörnyek kezében, de a fészek ekkor rájuk repül és elkezdi csípni őket. A lények üvöltésére lezs figyelmes Ronan.
- Ő ne...
Az egyik humanoid óriás szörny ekkor a szigetre ugrik a harcolók elé.



Hajón:
Bárd Conatinera nézett.

- Fura. megmernék esküdni találkoztunk már. Lehet, hogy csak az aktáidat olvastam túl sokszor.
Mondja zavartan majd az egyik panelre teszi a kezét és az elektromosságot kezdi elszívni belőle annyira, hogy az már kék auraként táncoljon körülötte.
- Megleszek, a nevem Bárd.
A kezét a falakra emeli és a villámok bombázással lyukat robbant maguknak. A páros kirepül, az űrhajó mögöttük felrobban és ők látják a város invázióját, amerre csak néznek fészek és egy hatalmas fészek repül el kísérettel az űrhajóból.
- Mi nem stímmel a képen? Thanos a Halál avatára. Az egész "karrierje" a halálra épül erre a legéletképesebb fajjal betelíti a galaxist. Mintha kiakarnád irtani az élősködőket a lakásodból és ezért csótányokat hoznál haza.

#705 2011-05-13 20:38:38

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

A (meg)hátrálás idegőrlő lassúságát egy hatalmas robbanás szakítja félbe. Nem, nem is robbanás, hanem valami beszakad. A tető? Nem bírta volna a fenti viszonyokat, vagy az előbbi rezonancia miatt, vagy újabb fészek tagok?
Gabe-nek reagálásra sincs ideje, úgy elsöpri a Láthatatlan Nőt, és ezzel az erőteret is, meg hiú elképzeléseit, miszerint lőni fog, amint szükség lesz rá, mert Gabe ijedtében leguggol. Na jó, inkább lekuporodik, mint egy nyuszi, a térdsérülése ellenére. Szerencsére azonban Reed harcedzettebb és megvédi őket a kőzáportól. Gabe köhög párat a portól, aztán a lány kisandít karjai alatt és két verekedő alakot lát. Az egyik ismerős, a másik nem, de valamiért nagyon dühös rá a vörös. Milyen szerencse, hogy Gabe nem tudja; egyenesen Thanos fekszik a közelben.
Az ellenkező irányban a Láthatatlan Nő van. Oda rohan hozzá, hogy megnézze állapotát. Úgy hallotta terhes, szóval eleve jobban kéne vigyáznia. Vállát fogva finoman megrázza.
- Asszonyom, jól van?
Ha nem ad életjelet magáról, akkor Meckanor után kiállt, aki elvileg valahol a közelben tartózkodik.
- Meckanor, segíts vinni őt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#706 2011-05-14 10:14:37

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Harcolók ~
A következő kör is letudva, most már neki is feltűnt, hogy valami nem volt rendben Ko, Lyron és Tao közelében. Azokat a követeket már látta korábban, vagyis Einar látta, a Csatabolygón. Ko az égbe repült, és a király indult befelé.
- Tao maradjon, itt van önre szükség! – mondta a férfinak. - Otthon Mr. Felton éppen életük háborúját vívják! És a fészek valószínűleg az egész Földön ott van, valószínűleg a kormányuk is elbukott, nincs kit értesíteni már!
Az előbbiek után úgy vélte, hogy menne a férfi és szerencsére a magassága miatt még kiabálnia sem kellett, mindenki halhatta a hangját. A fészek visszaszorítva, a hajó pedig felrobbant, ám ekkor valami hatalmas bogár ugrott még oda hozzájuk. Ez pedig így éppen Jon méretkategóriájába esett hála a nagyságának. A férfi azonnal nézett körbe és igyekezett a földből kitépni egy lámpaoszlopot, ha volt a közelben, majd azzal próbálta szemen szúrni ezt a megérkezett fészket. Ha ez nem sikerült, vagy nem volt oszlop a közelben, akkor az egyik kezével a fészek nyakát igyekszik megragadni, a másikkal pedig a fullánkos csápját, ha volt ilyen rajta, hogy ne szúrhassa meg őt.

Jon magassága 30 méter 3 körön át, 30 tonnás erővel (Pym szérum hatása)

~ Gyógyítók ~
Próbáltam volna varázsolni, de egyszerűen azok után, hogy kimondtam a szavakat semmi sem történt, Zack-re néztem, aki jócskán fiatalabb volt, mint ahogyan megismertem. És rajtam pedig a ruhám lötyögött, amiatt, hogy szinte anorexiásan sovány voltam. Ez pedig ezt jelentette, hogy a barátném képessége ismét bekapcsolt.
- April gyere felénk! – kiáltottam idegesen.
Thanos-ra tekintettem, az átokba! Még ha semlegesítette is, amit April csinált, nekünk hetekbe, hetekbe kerül, hogy visszaöregedjük, amit most… magamra néztem, majd Zack-re, nem, teljesen sikerült neki. Éppen varázsoltam volna, amikor a fal beszakadt és a király érkezett meg. A következő pillanatban pedig a beszakadó padlón át tűntek el, a többiekre pillantottam.
- Mindenki jól van? – kérdeztem.
Ám ekkor még valaki érkezett, döbbenten néztem a nagyon fiatal ősz hajú lányra, majd a mi Serenankra és vissza a lányra. Itt kezd valami nagyon-nagyon nem stimmelni.
- Te ki vagy? – kérdeztem kissé gyanakodva a lányt.

~ Gyógyítók ~
Lockjaw sem érte el Thanos-t, majd odébb igyekezett jutni, amikor Lyron berobbant a helységbe és tűnt el Thanossal a padlón. Szimatolva ment oda a lyukhoz, ahol lezuhantak, lepillantott oda, majd megkerülve ezt a krátert ment oda az úrnőjéhez és most már tényleg mellette állt meg és nem igazán volt hajlandó mozdulni onnan.

~ Harcolók ~
Egy újabb kör fészek volt az, amit sikerült távol tartaniuk szerencsére, most már Higanyszál is kezdte úgy látni, hogy talán van esélyük arra, hogy győznek. Az élőholt fészkek, a szörnyek és saját maguk győzhetnek. A hajó felrobbant, és ekkor még valami jött elő belőle és ért oda hozzájuk. Egy hatalmas fészek, ami minden eddigit felülmúlt ocsmányságban.
- Valakinél nincs nagy adag rovarirtó? – kérdezte Pietro. – Hé nagydarab! Erre!
Kiáltott oda a megérkező fészeknek, hogy elvonja a figyelmét. Majd a képességét újra használatba véve kezdett cikázni, igyekezve, hogy mindvégig fenntartsa azt, hogy a fészek rá figyeljen, hogy ezáltal a többiekről ne vegyen tudomást és ők könnyebbe támadhassanak.

~ Harcolók ~
Nagy levegőt véve támasztottam meg a hátamat az asztalban, ami ott volt a közelünkben. Lyron bevágódott a palotába. Ennyi idősen, mint ami akkor vagyok ott bent, mit meg nem adtam volna, ha nekem is lett volna egy ilyen bátor szőke hercegem, aki így rohan, hogy megvédjen. Mindig is irigyeltem őt… a robbanások felé kaptam a fejemet, oké, akkor lassan végzünk. Az egyik hatalmas fészek jelent meg ezen a helyen, utálom a bograkat! Főleg az ilyen hatalmasakat! Vettem egy mély levegőt, ahogyan Pietro és Jonathan támadni kezdtek emeltem a fegyveremet. Nem akartam sokat lőni, csak pontosakat és becéloztam a fészek egyik szemét.
Amikor volt tiszta célpontom akkor lőttem a lézerfegyverrel a lény szemének pontosan közepébe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#707 2011-05-14 10:40:27

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

~ Gyógyítók ~
Ahogyan mentünk volna tovább, olyan furcsa érzésem, érzésünk támadt, valami nem volt rendben. Mintha idősebb lettem volna, ami pedig… Adia hátrakapta a fejét, Mrs. Miller és Zack is sokkal fiatalabbak voltak, a királynő pedig idősebbnek tűnt. April ekkor ért oda hozzánk, ám Thanos tett valamit és ismét teljesen normálisnak éreztem magam. Mi történik itt? Nem értettem, semmit sem tudtam a nőről, de Mrs. Miller szavai alapján lehetséges lenne, hogy mutáns. Adia félreugrott a törmelékek elől már előre, amikor Lyron király érkezett be, majd tűnt is el Thanos-sal, milyen szerencsés a királynő, hogy valaki ennyire szereti őt. Idegesen pillantottam a lyuk felé, mi lesz, ha valami feljön onnan és most nem a királyra és Thanos-ra gondoltam.
- Jól – mondtam Mrs. Miller-nek. – Mindketten.
Ám ekkor valaki még megérkezett, döbbenten néztem a lányra, aki annyira hasonlított rám, csak mintha jó három-négy évvel lett volna fiatalabb és egy F4 szimbólum volt a ruháján a világító gyűrűről nem is beszélve.
- H… hogyan? – kérdeztem megrökönyödve.

~ Gyógyítók ~
//Előzmény: 3. Central Park//

Azok a kék szemek, miket utoljára láttam, majd sikoltva értem valahol földet. Némileg megütöttem magam, mire sikerült megállnom a földön elterülve. Félve és reszketve néztem körbe a helységben, amikor két ismerős hangot hallottam, az egyiket a Lovas világában hallottam, ő volt a Lovas papnője, Stephanie, így… így mondta Frank, a másik pedig a saját hangom. Hogyan? Mielőtt kérdezhettem volna a gyűrű szólalt meg, hogy ismerjem meg a világot. Ez olyan lenne, hol segítségre számíthatok? Képek villantak fel a szememben, a szimbionták itt is, de sikerült őket visszaverni, és… és az itteni énemnek is volt egy, aki nem árt senkinek, egy másik én a jövőből. A Lovas jó, akárcsak a papnői, a szimbionta, aki meg akart ölni a saját világomban egy jó uralkodó, aki a Lovas világában lovas. Itt pedig a saját énem neveli a fiát. A kezeimet a fejemre tettem és a tenyeremmel takartam el az arcomat. Ez a világ élt, noha nagy bajban volt.
~ Ezt korábban miért nem mutattad a másik világokban? ~ kérdeztem a gyűrűt. ~
Ismertem már a világot, úgy-ahogyan. Így talán könnyebb lesz. Talán, bár amit a gyűrű mutatott ők segítenek. Letöröltem a könnyeimet és végignéztem azokon, kik itt voltak. Marvel jönni fog, meg kell menteni ezt a világot…
- Serena, Serena Davidson – mondtam rekedten a sok sírástól. – Veszélyben vagytok, az egész világ, a multiverzum… Marvel hamarosan ideér, hogy ezt a világot is elpusztítsa. A… a gyűrűmet akarja. Segítsetek megállítani, segítsetek!

Serena F4


Kilépett

Jelentés |
Idézet

#708 2011-05-14 11:14:08

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Harcolók ~
Most már tényleg határozottan jó ötletnek tartotta, hogy Kane-t megkérte, hogy segítsen és engedje, hogy had lehessen belőle Nova. Lehetséges, hogy közel sem lettek volna ennyire hatékonyak, ha ez nem történik meg. Lyron után nézett, amikor az uralkodó a felesége megmentésére sietett, Tao-ra pillantott, aki úgyszintén próbált a királynővel beszélni. Mi?! Ekkor érezte meg, hogy a palotába még valaki megérkezett teleportálással. Mi folyt ma itt ezen a helyen?
- Tao! – kiáltott a társára a levegőből. – Tartod a helyedet és kint maradsz!
Mondta ő is, hátha Miller szavai nem elegek. Egyelőre itt kellett megakadályozni a katasztrófát, Lyron királyt pedig úgy ismerte meg, hogy képes lehet akár Thanos-t is legyőzni főleg, hogy a titánnál közel sem volt minden gyémánt. Kissé fáradtan állt meg a levegőben, amikor ismét támadt néhány pillanatnyi szünetük. Azonban ez is csak múló pillanat, mert a fészek még mindig nem fogyott el, így továbbra is folytatta, amit korábban elkezdett, hogy a levegőben levőket támadja, ha pedig ezek elfogytak, akkor indul a frissen megérkezett felé és a szemeit igyekszik célba venni, majd pedig lőni rájuk, hogy megvakíthassa.

~ Gyógyítók ~
Remegő kézzel emeltem fel a kardot, mit Lyron adott oda, s tartottam Thanos-ra. Mikor a vörös hajú nő indult el felém a hasamba olyan erős fájdalom hasított, hogy öklendezve rogytam térdre s kard is csörömpölve esett a földre. Sűrűn kapkodtam a levegőt s a világ sötétedni kezdett, mi? Mi történik velem? A karjaimmal öleltem át magam s a fájdalom, ahogyan jött úgy múlt el, levegő után kapkodva néztem fel Thanos-ra a szavai után. Nem ő volt, ő csak megszűntette? Az ősz hajú lányt már tudtam, hogy kicsoda, ő neveli Namor herceget. Akkor pedig Miss Cinnamon lehetett csak, mit? Igyekeztem reszkető lábbal felkelni s hátrébb lépni, főleg, mikor a titán kinyúlt felém. Halkan sikoltottam fel a fal berobbanására, de a legnagyobb megkönnyebbülésemre Lyron hangját hallottam meg. aggódva néztem fel rá, vörösben izzott az aurája. Nem! Nem használhatta miattam sem értem a gyémántját, hiszen Ko-Rel elmondta, hogy nem tehetjük. Mire mindezt felfoghattam már el is tűntek a szemem elől, hogy a padló beszakadt. Szinte gépiesen léptem a lyukhoz s néztem le rajta, miközben a könnyeim végigfolytak az arcomon.
- Szerelmem… ennyit nem, ennyit közel sem érek, hogy talán mindent kockáztass értem – suttogtam.
Erősnek kellett volna maradnom, de féltettem, nem veszthettem el, mikor végre együtt lehettünk. Lockjaw-ba kapaszkodtam bele, ki most ért oda mellém. Egy kékes villanás és egy igen fiatal lány ért ide. Csak egy pillanatra néztem rá, majd a padlóban ütött lyukon át próbáltam a férjemet megpillantani. De a lány szavaira végül visszakaptam a fejem, még valaki jön, ha igazat mond… a gyémántra pillantottam. Meg kell Thanos-t állítani, vagy rávenni, hogy segítsen. Tudtam, ha ezt a gyémántot használom belehalhatok, a legveszélyesebb mind közül. Sajnálom szerelmem, muszáj…
Hátrébb léptem s lehunytam a szemem s koncentrálni kezdtem, hogy megtaláljam Thanos lelkét, hogy megváltoztathassam, átalakíthassam olyanra, hogy nekünk segítsen, a szerelmem, a népeim, a birodalmam, a Föld, a világunk nem pusztulhat el, nem lesz több áldozat, nem lesz több halál a mai napon… nem lesz, legfeljebb a sajátom, de ez az egész megérte ezt az áldozatot!

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#709 2011-05-14 15:40:47

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Amikor a vörös alak becsapódik, Reed azonnal kinyújtja a testét, és így véd meg mindenkit az esetleges sérülésektől. Mire a por eloszlik, a felesége már a földön fekszik, és ő aggódva kiált fel.

- SUE!

Reed a még eszméletüknél lévő társaira tekint, és kinyújtott kezével felkapja a nejét, hogy biztonságosabb helyre vitesse valakivel.

- VALAKI VIGYE EL A NEJEMET ÉS A TÖBBI SÉRÜLTET! MOST! Én maguk mögött maradok, és fedezek mindenkit. RAJTA!

Ezzel a férfi ismét kifeszül, és így tartja vissza az esetleges újabb ellenséget, amíg a többiek elmenekülnek. Ha képes a közelébe jutni, vagy legalább megszólítani, Lyronhoz szól.

- Hall engem? Mit művel? Nincs… Nincs teljesen eszénél…



Felton eközben tovább próbálja tartani a frontot, idegesen üvöltve Millernek.

- NEM ÉRDEKEL AZ ÉLETÜK HÁBORÚJA, VAGY A KORMÁNY! AZ APÁMAT KELL MEGMENTENIÜK, NEM MÁST!!! Az… Az elnököt. Az elnök urat kell kijuttatnunk innen!

Amikor aztán megérkezik a hatalmas Fészek, Feltonnak elakad a szava. Megrázza a fejét, majd felordít, és hatalmas jégsugarakat lő egyenesen a lény szájába, hogy belülről okozzon a testében komoly fagyásokat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#710 2011-05-14 17:09:54

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Nem elég, hogy ezek az elmeroggyant, félelmetes hatalmú lények teljesen értelmetlenül vívják eszetlen csatájukat, mindezt immár közvetlen a szerencsétlen vámpír közelében művelik. De mi végre? Meckanor felidézi hirtelen jött társai zavaros szavait - Thanos szerelmes a Halálba, ezért el akarja pusztítani az univerzum összes élőlényét. Logikátlan, félreértelmezett baromság ez is, ahogy belegondol, és biztos benne, hogy ha Thanosnak valaki ezt elmagyarázná, hát szégyenében még lilábbá válna a képe. A Halál eleme, "élettere", lényege vagy mondhatni munkája, az élőlények pusztulása. Ha minden élet megsemmisül, az nyilván adhat egy löketet, de onnantól aztán komoly leállás, mondhatni szélcsend következne. Hiszen ha nincs már, mi meghalhasson, Halál sincs... Különben is, MINDEN élőlény halála magában foglalja Thanos pusztulását is...akkor meg már kezdhetné önmagával is, akkor egyből ott lenne a kis ribancának a portáján, és minden jó is lenne. De nem, egyértelműen túl kell bonyolítani a dolgot, hisz dráma és giccs nélkül nincs már élet - bár talán akkor emiatt is inkább mellőznie kellene Thanos bátyónak ezt a marhaságot. Nincs dráma, nincs giccs - nincs élet! És végeredményben ez az ostoba célja ennek a háborodott teremtménynek.
Kissé idegesítő a helyzet, hogy emberfeletti érzékek ide vagy oda, meckanor egy tizedmásodperccel nem érzékelt semmit sem előbb, mint az átlagos hallással megvert társai, de ki tudja, talán rút átok ül szegény fején, vagy ezen az egész rákfenés városon. Vagy csupán az istenek váltak oly lustává, hogy nem voltak hajlandók foglalkozni teremtményeik cselekedeteivel - vagy éppcsak lekötötte a figyelmüket Thanos és az űrseggfejek viaskodása annyira, hogy többiek segélykérő hangjait már meg sem neszelték.
Segélykérő hangok? Egyszerre ketten kezdik hajtogatni, hogy Sue-t, a láthatatlan nőt ki kellene juttatni. Végtére is, megvédte mindannyiukat erőterével, és meckanor már mozdulna is, amikor aztán egyszercsak jól ismert illat csapja meg az orrát. Vér - és nem is akármilyen! Egy tizedmásodperc sem kell, hogy felmérje a helyzetet, és megpillantsa, hogy a ronda kék pasas ütlegelései alatt a lila Thanos már több, kisebb sebből is vérzik.
//KalandMesteri információ, bár semmi konkrétumot nem tudtam meg, csak annyi választ kaptam a kérdésemre, hogy vérzik.//
Onnantól kezdve, hogy ezt megpillantja, minden egyéb másodlagossá, harmadlagossá alacsonyodik. Izmait ellazítva készül fel egy ugrásra, és anélkül, hogy akárcsak moccanni is látszana, eltűnik - hogy aztán röpke pár méterrel arrébb jelenjen meg, egy a plafonból aláhullott szikladarab mellett. Szaglása vezette oda, tévedhetetlenül, ahhoz a kőtömbhöz, amire az örökkévaló véréből kenődött egy kevés, amikor a padlót átszakítva az összevagdosta a küzdőket. Méltóság vagy büszkeség régóta nem maradt már szegény vámpírban, így cseppet sem zavartatva magát, nemes egyszerűséggel lenyalja a szikláról a vért.
Ezután egy hosszú másodpercig Thanost figyeli, majd egy újabb ugrással egyenesen mellette terem - úgy, hogy mohó száját azonnal a legnagyobbnak, legmélyebbnek sejlő sebre tapasztja. Meg sem próbálja fogait belemélyeszteni a testbe, feltételezi, hogy úgysem menne, de rögvest nekiesik, hogy kiszívja Thanos vérét.
Való igaz, hogy így igen kevés táplálékhoz juthat, de nem is ez a célja a támadással. Az ilyen hatalmas lények erejének legalább egy része már a vérében van, ahogy mondani szokás. Egy vámpír pedig megcsapolhatja ezeket a tartalékokat, jócskán legyengítve az ellenséget, és ha csak ideiglenesen is, de szert téve hatalmuk egy szilánkjára.
Azonban amint a félelmetes főellenség ellene irányuló támadásba kezdene, meckanor szimplán visszateleportál Sue mellé - még az is lehet, hogy tényleg segít a nőn. De ezt a kis akciót mindenképpen be kell próbálnia hisz sokat nyerhet vele - Thanos hatalmát talán, de győzelemre is segítheti ezzel a saját oldalát amiért jutalmat kaphat!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#711 2011-05-15 13:57:38

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Ez már valóban kezd sok lenni. Ennyi holtat még nem hoztam vissza. Ráadásul, ezek erős jóindulattal sem nevezhetők embernek, nekem viszont az ő irányításukban van tapasztalatom. Várok még egy kicsit,amíg a még földön lévő néhány hulla is feltámad, majd mindkét kezem elszakítom a földre rajzolt pentagrammoktól, és befejezem a varázsigét. Nem tudom hányan lehetnek ezek a rohadékok, de a zombik remekül feltartják őket, rögtönzött társaim pedig szép számmal ritkítják őket. Ha ki tudok tartani, talán még győzhetünk is. Amíg a varázslattal voltam foglalva, nem volt időm irányítani is a holtakat, mist viszont minden figyelmemet feléjük tudom fordítani. Csettintek amit néhány zöld szikra követ, és gyermekeim megkapják mentális üzenetem. Nem túl bonyolult, szóval min meg fogják érteni. Röviden és tömören ennyi: támadás!
Amint mindegyikük felfogja a parancsot, nekiesnek egykori fajtársaiknak majd tépik, harapják őket ahol csak érik őket, de pozíciójukat végig tartják. Közben pedig a lőfegyverek is szép számmal megritkítják az ellenfél sorait. Nem is rossz egy ilyen hirtelen verbuválódott csapattól. Már épp elővennem a lézerfegyverem, mikor valami iszonyat landol nem sokkal a csapat előtt.
-Mi a lóf@sz!?
Ilyet még életemben nem láttam. Ez a legnagyobb rovar amit valaha láttam. Gyorsan kell cselekednem, mielőtt még támadásba lendülne. Két lehetőségem van. Keresek egy hatalmas összecsavart újságot, és szétverem vele, vagy hagyatkozom hullákra és a tűzmágiára. Az első megoldás jobban tetszik, de mivel híján vagyok az óriás újságnak, ezért marad a második lehetőség. Elszakítok a "főseregtől" egy kisebb egységet, majd nekiugrasztom őket az óriásrovarnak. Ha minden jól megy, akkor teljesen ellepik és megpróbálják széttépni, de elsősorban a szemeire támadnak. Nem hinném, hogy ez az akármi sokat érne vakon.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#712 2011-05-15 15:31:13

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

Shaul már kezdte kényelmesen érezni magát. Azt leszámítva, hogy alig maradt hatvan lőszere, összesen. Gyorsan tárat cserél egy szusszanásnyi időben, amikor árnyék vetül a harcolókra. Shaul felnéz és egy pillanatra megdermed.
- Hidraulikus rendszer egyensúlyba. - adta ki az utasítást a komputernek. A testét körbeölelő érhálózatban elektromosság hatására megdermed a folyadék. A hatalmas lény becsapódása keltette rengésben Shault a páncélja stabilan tartja. A bogár érkezése rémülettel tölti el néhány másodpercre. Az első néhány lövését vaktában adta volna le. De nem kapcsolta ki a stabilizátorát.
- Folyadék állapot sztenderdre - adta ki gyorsan a parancsot és máris meg tudott mozdulni. Automata fegyverét a földre teszi, majd mesterlövész puskáját veszi a kezébe. Arcához emeli a távcsövet. A szörny szemét célozza be, mint a láthatóan leginkább sérülékeny szervét.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#713 2011-05-15 17:51:07

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

~ Úgy látszik tévedtem.
A csapat nagyon jól szerepelt a lényekkel szemben, főleg a kaszás fickó serege. De mindenki irtotta őket rendesen, fogytában voltak. A nagy űrhajó is összeroppant a szörnyek karjai között. Úgy éreztem nyerésre állunk, amikor a fészek az egyik nagy szörnyre támadt, majd az átváltozott.
~ Na jó ez kész! Most már elég legyen a rovarokból!
Tapasztalatból tudtam, hogy a szeme a leggyengébb pontja, főleg egy ilyen nagy darabnak, ezért oda céloztam és lőttem, ha kell töltök. Esetleg megpróbálok kissé oldalra kitérni, hogy ne pont a lény arca, karmai közelébe legyek. És ha támadás érne még idejében reagálhassak, közben hátra is nézek néha.
Próbálom Roy-t fedezni ha kell, hiszen ő tartja fent a seregét, ami segít nekünk, szóval ha megtámadná valami megpróbálok segíteni.

Utoljára szerkesztette Bishop (2011-05-15 19:48:46)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#714 2011-05-16 12:11:53

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Előbb Miller aztán Ko-Rel „kér meg”, hogy maradjak idekinn, és harcoljak a fészek ellen, csak tudnám, milyen alapon, nem mintha ráérnénk vitázni, hogy most ki osztogathat kinek parancsot. A legsürgetőbb kérdés Thanos, de ez hamar megváltozik, mikor egy háztömb méretű fészek csapódik be a szigetbe, én pedig majdnem hanyatt esek. Ez valami… Vezető lehet?
Na jó, itt az én időm, a lézerlövöldözések ez ellen nem lesznek annyira hatásosak, a méretéből adódóan a bőre vagy páncélja vastagabb lehet, mint ház fala, úgyhogy legjobb lenne alaposan lelassítani, amíg rájövünk, mi a gyenge pontja.
-Nálam van egy kevés, de valaki fedezzen! - Válaszolom Pietronak, és futva indulok a gigantikus rovar felé. Nagyjából egy forgatókönyvet tudok elképzelni, a lábain kívül más részét nem érem el, így ott kell megérintenem, és minden erőmmel arra koncentrálnom, hogy elszívjam a dög mozgási energiáit.
Jó, hát nagy, de nem akkora, mint Manhattan, vagy egy hegy. Azokkal megbirkóztunk, ez is menni fog. Ha közben rám támadna, megpróbálna elsöpörni, vagy agyontaposni, csak jobban járok, hamarabb tudok kontaktusba lépni vele, és nem kell egészen a lábáig rohannom. Jó kérdés, hogy mi lesz azután, hogy megáll.

Már kezdem azt hinni, hogy egész nap csak a lézerfegyverek fognak lövöldözni, én meg itt unatkozom, de a jó öreg Thanos rám is gondolt, mert idehozta ezt a böhömnagy bogarat, hogy agyoncsaphassam. A kis sárga fazon – a polgármester, ha jól emlékszem – rögtön meg is indul, elég bátor ahhoz képest, milyen pöttöm. Rohanok utána, és a rá támadó dögöket szépen leválasztom róla egy-egy bivalyerős parasztlengővel. Ha elérem a bogarat, szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy ez… Nagy! Kétlem, hogy a lábában komoly sérülést tudnék okozni, így egy lendületes ugrással próbálok feljebb kapaszkodni rajta, majd onnan ugrálva igyekszem feljebb jutni egészen a fejéig vagy a tarkójáig, hogy kezeimet összekulcsolva mérhessek kitinpáncél-repesztő ütést a dögre.
-Ej, de rusnya lettél aranyapám, gond egy szál se, átszabom az arcberendezésed mindjárt.


A védőpajzs minden bizonnyal gyengül, ám egy pillanat alatt Hobogár és a többi fészek tag, akik itt harcolnak a felderítők kis társasága ellen a földön találja magát, mikor Thanos átzuhan a plafonon egyenesen az alsóvárosba. Valamivel harcol, de amíg a fészek királynője nem ad külön utasítást arról, hogy Hobogár segítse Thanost a harcban, addig azzal lesz elfoglalva, ami az elsődleges parancs volt. Társait is erre buzdítja, és igyekszik a gumiembert megkerülve, a hátul menekülőket megtámadni, például Sue-t. Továbbra is a túlerőre támaszkodik a harcban, így legalább négy-öt társával támadja egyszerre a nőt, s a többiekre is ennyit „küld” rá.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#715 2011-05-16 12:12:45

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Valamiért többen is egy Tao nevű fazont kérnek rá, hogy maradjon, nem látszik rajta, hogy sok hasznát vennénk, eddig legalábbis nem tett többet, mint én, csak lövöldözött a lézerpisztollyal, de ezen a világon nem lehet tudni, hogy kik a legjobb katonák.
Amikor a titáni űrrovar megérkezik, kis híján összeszarom magam, de sikerül megőriznem a lélekjelenlétemet végül. Én aztán igazán nem tudom, hogy ki mit tud itt a felsorakozó népek közül, de hogy ez a szörny most legalább a társaság felét megöli, az majdnem biztos. Én, én és én hátrálni kezdek, közben pedig folyamatosan a rovar leginkább sebezhető részeit, a szemeit és a száját veszem célba. Igyekszem közben a felém repdeső, kósza fészek tagokat is lelőni, de a hangsúly most nem rajtuk van, ez eléggé egyértelmű.


Felvonom a szemöldökömet a kijelentésére.
-Nem tudtam, hogy vannak aktáim.
Amikor a pultból kezdi kivonni az elektromosságot, felrémlik egy fazon, aki Apokalipszis lovasának nevezte magát, ám végül elárulta őt, és örökség vírus ellenszerével „házalt”.
-Quentine Constantine, vagy Omega. Nem tudtam, hogy még élsz.
Bárd határozottan hatásos, ami az új ajtók nyitását illeti. Pillanatok alatt áttörnek a falak, és az űrhajó mögöttünk felrobban, ahogy kirepülünk belőle. Ez ám a hatásos antré, bár biztos nem így írják.
-Tűz ellen tűzzel. Thanos számára mi is csak rovarok vagyunk, hát akkor már inkább hoz valamit a helyünkre, amit ő irányít. Nem lepődnék meg, ha lenne a kezében egy fegyver vagy egy vírus, amivel kiirthatná az összes rovart, amikor már nincs rájuk szüksége. Ha megszerezzük ezt, megnyerhetjük a háborút. Ha a hajón volt, baszhatjuk. A dolog pikantériája, hogy a fészek halála is Thanos céljait szolgája, neki mindegy, hogy ki pusztul el.
Egy pillanatra elgondolkodom azon, érdemes-e megkeresni a csatatéren Thanost, de biztos, hogy nem lesz itt, akkor nem folyna már a harc.
-Miért hagyta ezt a bolygót az utolsónak Thanos, és miért jött ide személyesen? Mit keres itt?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#716 2011-05-16 12:13:28

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Steph kérésére megtorpanok, és persze egyből rájövök, hogy mi a baj. Bepánikoltam, és elfelejtettem a képességemre koncentrálni, így megváltoztattam a jelenlévők korát. Hát akkor ez az a hatás, amiről Thanos beszél, és ami miatt megtorpant. Ettől függetlenül Steph kérését nem könnyű teljesíteni, ha visszamegyek, közelebb kerülök Thanoshoz, aki épp arra készül, hogy végezzen velünk. A lábaim olyan nehezen mozdulnak, mintha két kőtömböt próbálnék megemelni. Néhány apró lépést tudok tenni Steph felé, de mielőtt visszaérnék, Lyron csapódik be, aztán egy nő esik ki a… Fogalmam sincs honnan. Sikítva borulok a földre, fejemet védem, amikor Thanos és Lyron a padlót áttörve távoznak, és a vékony hang, ami arról beszél, hogy veszélyben van a multiverzum, nem hozza meg a kedvemet, hogy felnézzek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#717 2011-05-16 19:05:09

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet elég érdekesen alakult a csatatéren. A fészkek csak jöttek és jöttek ránk. De szerencsére Roy élőhalott fészkei, és a mi lövéseink még mindig nem engedték a rovarokat elég közel hozzánk.
~ Ahogy látom van esélyünk, hogy megnyerjük ez a háborút ~ gondoltam.
Ek9zben Lyron király elrepült a palotába, mi pedig tovább lőttük a fészkeket. A 30 méter magas Miller százados közben nagyban beszélt valamit, amelyet hála a nagy magasságának tökéletesen hallottam. De mivel rám nem vonatkozott, így nem foglalkoztam vele. Ekkor a hajó felrobbant a vízi lények szorításának hála. A fészkek ezek után a lényekre repültek rá, és azokat kezdték el szurkálni. Nem sokkal később az egyik dög felugrott elénk, és ránk támadott. Mindenki lépett valamit, így én is tüzelni kezdtem a szemeire, tapasztalataimat felhasználva a Times Square-ről.
~ Mindig jön valami új, mi? ~ kérdeztem magamban, mérgelődve.

A helyzetünk úgy tűnt, hogy marad az eddigiben. A fészkek nem tudtak közelebb jönni, hála egy illető élőhalott fészkeivel, és a mi lövéseinkkel. Thanos hajója közben felrobbant, és a fészkek a vízi lényekre támadtak. Nem sokkal később az egyik nagy dög felugrott elénk. Mindenki lőni és támadni kezdett, így jómagam is lőni kezdtem a lény fejét.
~ Te aztán a rondaság mintapéldánya vagy ~ gondoltam.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#718 2011-05-16 19:24:14

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

A fészkek ahogy támadtak úgy hullottak el. A lövéseink és Roy élőhalott serege rendesen tizedelte a rovarokat. Közben Lyron király elrepült a palota palota felé, úgy tűnt valami nagy baj lehet. Közben Miller százados is magyarázott néhány dolgot, amelyekkel nem foglalkoztam, révén annak, hogy rám nem vonatkoztak azok. Közben úgy tűnt, hogy megint mi nyertük a kört, mert a fészkek a levegőbe szorultak, ahogy az eddigi csata bármely részében.
~ Na. Ez tetszik. Talán még sikeres is lehet ez az egész ~ gondoltam.
Ekkor Thanos űrhajója megadta magát a vízi lények szorításában, és felrobbant. A fészkek a vízi élőlényekre támadtak, és elkezdték azokat szurkálni. Nem sokkal később egy nagy és ronda dög ugrott fel elénk, és támadott meg minket. Gyorsan reagáltam, és maximumra emeltem a keménységem, vagyis annyira amennyire jelenleg képes voltam, és már lőttem is a lény fejét, remélve, hogy sikerül kiiktatnunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#719 2011-05-17 03:32:08

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 35. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Ismét jelentkezem élőben a helyszínről, a világ sorsát eldöntő Attilanon zajló csatából. Illetve mire mindez papírra kerül (már ha eljutok valaha odáig), akkor már nem lesz élő kapcsolás, de egyelőre ez a helyzet, hiszen ezek sorok pillanatnyilag mind csak a fejemben fogalmazódnak meg. Nehéz is lenne papírra vetni az eseményeket ebben a káoszban, ami itt, az óceán közepén uralkodik. Miért is uralkodik itt káosz? Pusztán azért mert az emberiség egyik legmeghatározóbb ütközete zajlik, de ebbe majd később megyünk bele részletesen. Furcsa… láttam már ilyesmit filmekben, néha-néha elképzeltem milyen egy ilyen helyzetbe csöppenni, de sose gondoltam volna, hogy egy nap meg is tapasztalom majd. Sőt, nem hogy megtapasztalom, de részese leszek. Mondjuk továbbra sem én vagyok az Attilan Team húzóembere, de mióta fészekölő felszerelést kaptam, végre kamatoztathatom célzó és lövő képességeimet. Nem olyan egyszerű ám ez, ahogy elsőre hangzik. Főleg nem akkor, ha közben körülöttünk elfoglalódni készül az egész kerek bolygócska, és egyedül ez a maréknyi harcos szabhat ennek gátat. Epikusan hangzik, nemde? Részletezzük is majd a dolgokat kicsit később, de előtte még le kell futnunk a kötelező köröket.

Hogyan is csöppentem bele ebbe az egész világmegmentősdibe? Az egész azzal kezdődött, hogy a munkámat végeztem. Egy sorozatgyilkos után nyomoztam, akiről kiderült, hogy vámpír (amúgy nem is olyan rossz arc), és ő figyelmezettet minket erre az egészre. Innen már nem foghatom a munkámra, hiszen teljesen önként vállalkoztam a csatára. És hogy miért? Azóta se jut jobb eszembe, mint hogy segíteni szerettem volna, illetve végre némi színt vinni amúgy hétköznapi életembe. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez már sikerült. Már csak a hőssé válás van hátra, de az még bőven ráér, előbb túl kellene élni ezt az egészet. De vissza az előzményekhez. Egy kis New York-i előcsatározás után végül megérkeztünk ide, a nagy csata színhelyére. Miről is szól ez az egész? Bevallom nekem se teljesen világos, de igyekszem összefoglalni a lényeget. Van ez a galaktikus hódító, Thanos, és a fészek rovarokból álló hadserege. Neki nagyon a bögyében van az emberiség, mert egy csapat (akiknek egy része most is velünk van) eltángálta őt korábban. Most viszont nagyon magabiztos lehet, mert bár a csapati bizonyára világszerte lecsaptak, ő maga sok rovarjával együtt rögtön Attilanra jöttek, pedig bizonyára tisztában voltak vele, hogy az esküvő miatt összegyűlt bandától bizony nagy ellenállásra számíthatnak majd. Azt mondjuk elvileg nem kalkulálták bele hogy a város már felkészülten várja majd a támadást, hála a figyelmeztetésünknek, és eddig sikerült is kihasználni ezt a pici előnyünket. Így jutottunk el ide, a nagy csatába. Izgalmas kis este volt, és még korán sincs vége.

A csata a mi területünkön egész jól haladt a legutolsó bejegyzésem idején. A helyzet ugyan nem romlott drasztikusan, de ütköztünk olyan problémákba, amiről később mindenképpen szót kell majd ejtenünk, egyelőre még nem tartunk ott. A fészek megérkezése után nem húzta az időt, támadást indított a város ellen. Bizonyára egész Attilan-on megkezdődött a csatározás, a mi kicsinek már egyáltalán nem mondható csapatunk pedig becsatlakozott a palota védelmébe. Az első rohamokat sikeresen visszavertünk, hála az egész jeges fickónak, ezután pedig Attilan és Thanos hajója lézerekkel is egymásnak esett. Itt volt idő egy kis pihenésre, tárcserére és egyébre, valamint Bishop társaságában megérkeztem Jövőbeli Serena mellé. Egy ilyen harcban sose jó egyedül maradni, pláne nem egy olyan hétköznapi fickónak, mint amilyen én is vagyok, lézerpisztolyok ide vagy oda. Ezeket, a szüneteket igyekeztem feltöltődéssel, illetve a fegyverek ellenőrzésével tölteni. A két lézerpisztoly segítségével már néhány perc alatt több rovarral végeztem, mint a sugárúton (a nullát mondjuk nem volt nehéz felülmúlni), igazán ciki lett volna, ha az ilyen high-tech kütyük pont az én kezemben mennek tönkre. Minden esetre elvégeztem az ajánlott ellenőrzéseket, karbantartásokat, esetleges tárcseréket, és már készültem is a következő menetre.

Ha én a lézerpisztolyokkal effektív voltam, akkor nem tudom milyen szavakat használhatnék a többiekre. Miller százados már pusztán átmeneti méretéből adódóan elsöprő támadásokat tudott intézni az ellenség felé, Pietro mindenhol ott volt, Ko-Rel és Nova Kapitány pedig a nova erő segítségével végezték az irtást. Röviden összefoglalva nem kellett csalódnom a Bosszú Angyalaiban, sőt, élőben még lenyűgözőbbek. De a legjobbnak járó díjért nálam egyelőre versenyben van a kaszás fickó is, akiből ki se néztem volna olyasmiket, amiket produkált. Konkrétan maga ellen fordította a fészek harcosait, és a stratégiáját is azzal, hogy saját halottaikat uszította rájuk. Én csak szerényen a két lézerpisztolyommal működtem, de nekem már ez is bőven elég volt. Életemben először használok ilyen fegyvert, de igazából ez se sokban különbözik a többitől, hamar megszoktam. Azóta pedig találatot találatra halmozok, nem mintha olyan nehéz lenne ebben a fészek-felhőben. Ha elsőre nem is, a 3-4 találatra már minden kiszemelt célpont döglötten hullott alá az égből, hogy csatlakozhassanak a Roy nevezetű fickó seregéhez. A felszíni csata nem is igazán tudott kialakulni, hiszen az ellenség nem tudott közelebb kerülni az általunk meghúzott vonalnál.

Eközben a nehéz tüzérség is egész jól haladt, Thanos hajója nem tudott légi csapást intézni felénk, és nem is lesz már rá több lehetősége. Ugyanis a csata közepette a várost körülvevő óceánból hatalmas vízi élőlények emelkedtek fel és vetették bele magukat a csatába. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere, és egy jó nagy sushi bárban el is férnének. De félre a tréfával, a kis házi állatkák bizony jó nagy segítséget gyújtottak, csak most kicsit meggyűlt a bajunk az egyikkel, de erről majd később. Történetünk jelenlegi pontján a vízi állatkák Thanos hajóját célozták meg, és kíméletlenül ropogtatni kezdték, majd egyre közelebb húzták a hazai pályához, az óceánhoz. Ez bizony egy fontos momentum lehet még a jövőben, hiszen Attilan védelmi rendszerét most már semmi nem foglalta le, így az is nyugodtan koncentrálhatott az egyre fogyó fészek seregre. Legalábbis jó lett volna, ha fogytak volna, de sajnos érkezett erősítésük, majd pár pillanat múlva már mást se lehetett látni az égen, mint ezeket a dögöket. Ezt már nem hivatalosan, de talán hivatalosan is, nevezhetjük már a harmadik menetnek.

Itt már nem volt idő szusszanni, az ellenség egyből lecsapott, amint ismét összpontosították erejüket. Olyan hévvel folytatták a támadásokat, kezdett már nagyon gyanús lenni a dolog. A hajójuk szinte elveszett, és bár még mindig létszámfölényben voltak, az akkori állás szerint jó esélyünk volt a mérleg megfordítására. És hol volt a hatalmas Thanos? Csak nem várt a hajón hogy végre elsüllyedjen, de a harcolók között sem láttam senkit, akire ráillene a leírása. Rendületlenül tüzeltem a rajokban támadó ellenségre, miközben ezen agyaltam. Szerencsére közelharcba és ugrálgatásba nem kellett bocsátkoznom, elég jó volt a légvédelmünk az ilyen támadások elhárítására (plusz ugyebár a kis holt seregünk), és ha még le is jutottak a kis dögök, azokat a közelharcosaink lezúzták. Így én gond nélkül folytathattam a könnyű, szinte célzás nélküli gyors tüzelést, hiszen ekkora felhőkben igen nehéz lett volna célt téveszteni. Csak akkor vesződtem célzásokkal, ha csapattárs volt a cél közelében, őt véletlenül sem akartam eltalálni. A káosz közepette észrevettem a világító gyémántos csapattársakat, de a Thanos ügy csak akkor világosodott meg számomra, mikor a mellettem lévő Jövőbeli Serena a palota irányába tekintett, majd végig a bizsus brigádon. Ugyan nem szívesen beszélt a jövőről, de ő akkor is túlvolt már ezeken az eseményeken egyszer (legalábbis elméletileg), és még ha szavakkal nem is hajlandó információkat adni, a cselekedetei magukért beszélnek. A Polgármester Úr meg is erősítette a gyanúmat, mikor a kommunikátorán keresztül akart kapcsolatba lépni a királynővel. Thanos, a hódító már megérkezett, és a palotában volt, ez pedig újabb kérdéseket vetett fel bennem. Mire ment ki ez az egész? A csata nem az ő javukra állt, és ő magánakciózik odabent. Azt hiszem én ehhez kevés vagyok, vagy a logikámmal van baj, vagy információ hiányban szenvedek, de nem tudtam rájönni ennek az alaknak a motivációira, a terveire, legalábbis egyelőre. Kezd az a gyanúm támadni, hogy ez az egész fészek-támadás csak egy elterelő hadművelet volt egy nagyobb terv érdekében, de ez a lényegen mit sem változtat, meg kell állítanunk a rohamaikat, ez most az elsődleges feladatunk.

Lyron király viszont nem így gondolkodott, ez viszont érthető is. Ugyan nem tudom mennyire volt érdekházasság az övéké, de egyelőre nem ítélkezem és azt mondom tényleg szeretik egymást, ezt alátámasztani látszik az atlantiszi férfi aggódása is. Őt aligha lehetne visszatartani, senki nem is kísérli meg, így gond nélkül elindul a palota felé. Na jó, ez kicsit enyhe kifejezés a viselkedésére. A vörös kavics valamilyen aurával látja el gazdáját, aki üvöltve süvít el az épület irányába. A Thanosról hallottak után nagyon remélem, hogy a férfi tudja, mit csinál és nem a vesztébe száguldott, vagy nem úgy táncolt, ahogy a hódító akarta. Akárhogy is, egyelőre csak magára számíthat az uralkodó, ugyanis Miller százados és Ko-Rel parancsára a szintén indulni készülő Polgármester úr is kint maradt. Nem is csoda, hiszen kint még mindig kritikus volt a helyzet, először a fészek sereget kellett leszerelnünk. Roy már láthatóan fáradt, de ez nem akadályozta meg abban a halott-fészek-sereg továbbra is levegőben, tartsa az ellenséget, hogy mi gond nélkül leszedhessük őket. Arról nem is beszélve, hogy a repülő harcosaink még mindig kitűnően teljesítettek. Az égen lévő rovarfelhők lassan ritkulni kezdtek, de hamarosan következett az újabb meglepetés.

A jó hír az volt, hogy Thanos űrhajója végleg kiszállt a játékból, egy robbanás következtében teljesen használhatatlanná és védtelenné vált, könnyű prédája a tengeri állatkáknak. De sajnos akadt egy rossz hír is, egy méretes darab. A fészek, a szokásos gyors csapatmunkáját latba vetve már reagált is a kialakult helyzetre, és összesített erejükkel megtámadták a lényeket és elkezdték csipkedni őket. A többiről nem tudok nyilatkozni, de az bizonyos hogy egyiküket sikeresen fészekké alakították, ugyanis hamarosan a közelünkben landolt a méretes dög. Ez egyáltalán nem hiányzott nekünk, végre kezdtünk jól állni, erre az ellenség ismét bekavar. De szerencsére minket se kell félteni, máris intézkedtek az illetékesek. A lényhez legjobban passzoló ellenfél természetesen Miller százados volt a maga méreteivel, így elsősorban ráhárult a szörnyeteg leszerelése. Ettől függetlenül mindenki igyekezett valamit hozzátenni a dologhoz. Roy például pár halott fészekkel igyekezte nehezíteni a rémség dolgát, a Lény-Polgármester úr féle páros is akcióba lendült, Ko-Rel is besegített ha kellett, ráadásul sokan lézerfegyverekkel megcélozták a lény szemét hogy ezzel is rontsák az esélyeit. Döbbenetes látni ezt a fantasztikus csapatmunkát. Azért remélem az összképet nem rontja majd, hogy esetleg valaki egy csapattárs tervét teszi tönkre az akcióival, de mindenki igyekszik óvatosan, mégis effektíven segédkezni a lény legyőzésében. Ha belegondolok, hogy a sugárúton majdnem elvéreztünk, furcsa látni hogy némi erősítés (technikai, létszámbeli és parancsnoki) és mennyivel könnyebben vesszük fel a harcot a fészek seregével.

Én sem akarok kimaradni a dolgokból, de azért elsietni se kívánom őket, egy gyors mérlegelés kell a célpontválasztás előtt. Először is gyorsan ellenőrzöm hogy kisebb fészkek terén hogyan is áll a csata. Ha még nem végeztünk minddel, akkor nagy hiba lenne minden erőnket a nagy dögre koncentrálni. Ha már nem lenne több picurka, (amit azért az előző rohamok után nehezen tudok elképzelni, de persze semmi sem lehetetlen) akkor én is belevetem magam a nagy elleni csatában, és minél távolabb húzódva tőle igyekszem én is megcélozni valamelyik szemét, vagy más esetleges gyenge pontját, amit átvihetnek a lézerpisztolyaim. Ha viszont maradt még a Fészek seregből, akkor gyorsan kollégáim figyelmét is felhívom a dologra.
- Hahó, azért figyeljünk a kicsikre is, ne foglalkozzon mindenki a nagy hallal.
De ezt tényleg csak akkor vetem fel, ha nagyon elterelődne a többiek figyelme a még mindig körülöttünk legyeskedő fészkekről, fölöslegesen nem akarom megzavarni a többiek koncentrációját, főleg azokét nem akik sokkal többel tudtak a csatához hozzájárulni, mint én a lézerpisztolyokkal. Természetesen a nagy kiiktatása a fő feladatunk most, de kellemetlen lenne, ha pont most törnék át a kisebbek a vonalainkat, mikor már éppen nyerésben lennénk. Tehát attól függ, mire fogom két lézerpisztolyomat, hogy mennyi kicsi fészek maradt még a látóhatáron, egyáltalán maradtak-e még.

Ha esetleg maradtak még kisebb fészkek és a figyelmetlenségünk miatt áttörnék a vonalainkat, akkor valószínűleg mozognom kell majd a támadások elől, de erre remélhetőleg nem kerül már sor. A nagy dögtől igyekszem távol maradni, mindegy hogy őt vagy a kisebbeket lövöm. Nincs kedvem alá kerülni, ha elkezd randalírozni, vagy esetleg holtan dől el. Fegyvereimre továbbra is igyekszem vigyázni, eddig jó szolgálatot tettek a lézerpisztolyok, végre úgy éreztem, hogy kicsit kiegyenlítődtek az esélyeim a rovarokkal. Akármit is lövök, most már igyekszem jobban célozni. Ha a nagyot, akkor a gyenge pontjaira, ha pedig a kicsiket, akkor azért, mert elméletileg már megfogyatkoztak, úgy pedig már oda kellene figyelni, merre is lövök. Társat semmiképpen sem szeretnék eltalálni, és ha valakinek segítségre, támogatásra, mentésre van szüksége, és tudok neki segíteni, akkor továbbra is számíthat rám. Ez főleg Jövőbeli Serenára és Bishopra igaz, hiszen ők vannak a közvetlen közelemben, és főleg velük tudok jelenleg együttműködni, de ha időben észreveszem, akkor távolabbiaknak is segítek.

Lehet, hogy túl optimista vagyok, de ez a csatározás mintha lassan a végéhez közeledne a fészekkel. A nagyot látszólag hatásos csapatmunkával támadjuk, aligha tart ki sokáig a sorozatos támadások ellen. A kicsikről pedig először is meg kell állapítanom mennyien vannak, majd azután nyilatkozom. Ha elfogynak, akkor tulajdonképpen vége is a csata ezen, részének, de ez szerintem még korai öröm lenne. Egyelőre pesszimista leszek, hogy még vannak tartalékaik, és a nagy mellett még azokra is figyelnünk kell majd, de ne legyen igazam. Ha mégis így lenne, akkor, ahogy már említettem, igyekszem a többiek figyelmét is felhívni a mulasztásra, ha viszont nincs így, akkor segédkezem nekik a nagy kiiktatásában. Onnan viszont még nem tudom, hogyan tovább. A legjobb az lenne ha segítenénk Lyron királynak és a benti gyógyítóknak, illetve a felderítőknek, ha bárki is segítségre szorulna, és végre elintéznénk azt a Thanos fickót, mielőtt bármiféle nagyobb galibát okozhatna, már ha az eddigieket még nem lehet annak nevezni. De ez a rész még odébb van, egyelőre intézzük el a fészek seregek maradékát, aztán beszélhetünk a többiről. Igyekszem figyelni a többiekre, illetve az esetleges ellenség által eddig tartogatott meglepetésekre is. Most már tényleg nem kéne elbukni ezt a harcot, ha már eddig sikerült eljutnunk. Arról nem is beszélve, hogy viszonylag kevés áldozat esett a csapatunkon belül, nem is tudnék most felsorolni senkit, remélem ez a jövőben is így marad majd. Háborúk és csaták sajnos nincsenek áldozatok nélkül, csak abban reménykedhetünk hogy minél kevesebb lesz, hogy nem veszítjük el jó ismerősünket, és persze a legönzőbb rész, hogy nem mi leszünk az. Én mindebben reménykedek, ahogy az jó reménykedőhöz illik, és igyekszem mindent megtenni azért, hogy reményeim szerint is alakuljanak majd a dolgok. De mindez innentől már nem rajtam múlik, hanem az események alakulásán, amiről természetesen részletesen beszámolok majd a következő bejegyzésemben is, továbbra is élőben a helyszínről (legalábbis remélem, hogy nem halottban... vagy ilyesmiben).

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:27

#720 2011-05-17 20:45:46
Gyógyítók:
Zack rázza a fejét.

- Még egy realitás utazó. Teli van veletek a padlás csibém.
Mondja nyugodtan, de mikor Melissa felengedi a hatalmát kezében a kő világítani kezd és a következő pillanatban belelát Thanos lelkébe, a titán nem tombol, rideg és üres. Mellissa érezve ezt azonnal elájul.
- Mi a? Bocs másik Serena, de Fészek inváziónk van és egy lila óriás kiakar irtani minden élőt, egyszerre egy mindenelpusztítógonoszra van időnk.
Sólyomszem behozza az elnököt majd integet és kirohan.

Felderítők:
A fészek nem képes megszúrni Reedet, aki túl közel megy Lyronhoz, de Gabet az egyik megszúrja aztán Sue felé indul kettő. Lyron Reed szavaira megáll és a vad dühből felriad. Meglátja a feléjük ugró Meckanort.

- Ne!
Üvölti, de a keze emelése közben látja, hogy a kő nincs benne. Thanos kezében materializálódik. A következő pillanatban a sárga és a vörös fény hatalmasat robban a falhoz csapva Reedet és a fészek tagjait. Meckanor pedig Sue mellett jelenik meg teleportálva, de pont két fészek repül felé. Nebo ekkor kezd ébredezni. A füst eloszlik és a legyőzött eszméletlen Lyron lóg királyi palástjánál fogva Thanos szabad kezében, a másikban a két gyémánt világít. A sárás fény körbe táncolja majd eltűnik.

Harcolók:
Sólyomszem Feltonra néz.
- Beviszem a gyógyítókhoz. Ott biztonságban lesz.
Mondja és eltűnik vele majd vissza érve az óriás bogár szájába lövi a robbanó nyilakat. Ekkor minden fészek lebénul egy pillanatra. Fáklya az égen elmosolyodik.

- Itt az ideje egy kis szupernovának!

Fáklya szupernovává változik így eléget minden fészeklényt az égen, kivéve a holtakat, amik Roy parancsa szerint megindulnak lefelé és sikeresen feltölti a két nova páncélját. A mutatvány után eszméletlenül zuhan Lény felé.
Az óriás egyik szemét Miller döfi ki és a másikat a rámászó raj, ami a teste többi részét is marcangolja, a lény üvöltve kezd el csapkodni. Az első ütése egy háznak vágja Millert, aki elájul és emberi méretre összemegy. A következő végezne Feltonnal, de Tao ekkor lebénítja. Az égen egy lángoló fehér alak száguld a lény felé. Rorschach II. Köpenyét a szupernova megperzselte és msot két kardját előre tartva a lehető leggyorsabban repül a lény feje irányába miközben pörög.

A fej lufiként robban szét és a test oldalra dől ledöntve pár házat. Ronan kihúzza a húsból az eszméletlen Rorschachot.
A harcosok között aranyló fény jelenik meg és Thanos teleportálódik oda. Kezében a legyőzött Lyron, akit lábaik elé vet. Másikban megjelenik a harmadik, narancssárga gyémánt, az időé, amit Einar hordozott.

- Vége van. Kettővel képes voltam Asgardról elhozni az idő gyémántját. Adjátok át a maradék három gyémántot és kegyelmes halált kaptok.
Ko-rel érzékelő megzavarodnak és azt jelzi, hogy megszámlálhatatlanul sok élet száguld a föld felé. Mintha a teljes univerzum egy rajként ide tartana. A számláló hétezer milliárdnál kiakad és kikapcsol.

A levegőben a szigeten kívül:
Bárd megrázza a fejét.
- Mindenkiről van aktám - mondja nyugodtan majd elgondolkodik. - Igazad lehet, de akkor tud egy módszert a faj kiirtására. Azt jelenti... ezért kéne neki, hogy az egész univerzumban midnenki fészek legyen.
A férfi kérdésére savanyú arca lesz.
- Miattam. Páran elrejtettük a végtelen gyémántokat magunk között, hogy senki se használja, de Thanos legyőzött egy csapdával. A gyémántok is a célja, de kell lennie egy fegyvernek a fészek ellen, talán ez az egyetlen lehetőségünk.
Bárd szemei kék szikrákat kezdenek árasztani mikor befejezi rettegve néz Omegára.
- Mi vagyunk... az utolsók. érzem az elektromos kivetüléseket. Vége... ennyi az emberiség. Háromszáz nem fészek van a világon. Ha... ha használjuk is Thanos fegyverét... ki kell... irtanunk... mindenkit. Az egész világot.


#721 2011-05-18 07:13:03

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Harcolók ~
Jon még hallotta Felton sipákolását és hisztijét, igen erős késztetést érzett, hogy most rászóljon, hogy az ő kislánya New Yorkban van, valószínűleg már halott, a neje Thanos-sal egy helységben és mégsem csap hisztit. Amennyire tudta Felton ráadásul volt katona, így lassan viselkedhetne úgy is! A találata kivitte a fészek szemét és láthatóan a többi találat is jó volt, de a lény megvadult, kitérni pedig nem volt ideje és az egyik épületnek csapódott, és elvesztette az eszméletét.

~ Harcolók ~
Tao valószínűleg nem látta, de Pietro bólintott neki, nem sokkal később a fészek megdermedt hála a polgármesternek, de addigra Miller és Roy kidőltek. Pietro egyesével kapta fel a két férfit és rohant be velük a palotába a gyógyítókhoz //Z mondta, hogy benn is vannak.//, majd újra ki a térre, ahol amiatt kényszerült megállásra, mert Thanos ekkor ért oda és hozta az eszméletlen uralkodót is. Sólyomszem mellett állt meg végül.
- Ez az összes közül a legrondább – mondta halkan.
Igazából roppant sajnálatos módon egyet kellett értenie Thanos-sal, hallotta a többieket, hogy mi történt és nem valószínű, hogy tudnak ezzel bármit kezdeni. Óvatosan Tao mellé lépett.
- Vele is el tudja ezt a lebénításos dolgot játszani? – súgta.
Ha a férfi igent mond, csak akkor fog belekezdeni abba, hogy a képességével elterelje a titán figyelmét. Ha Tao nemet mond, akkor igazából parancsra vár egyelőre.

~ Gyógyítók ~
Lockjaw aggódva nézett az úrnőjére, főleg, amikor az a gyémántot kezdte használni, ekkor még csak halkan nyüszített fel, úgy érezte, hogy gondok lesznek, a máskor is bevált rossz érzései, ösztönei most sem hagyták cserben. Igyekezett a testével tompítani a királynő zuhanását, majd hangosan nyüszített fel, hogy az itt levők figyelmét felhívja arra, hogy gond van nála.

~ Harcolók ~
Gammer szavaira elvigyorodtam néhány pillanatra.
- A „hal” metaforával erre óvatosan Gammer – kacsintottam a férfira. – A király és a királynő is azok!
Tovább figyeltem a lényt, és ekkor történt meg az első dolog, aminek nem kellett volna, nem üthette volna ki Miller-t és Roy-nak is talpon kellett volna maradnia. Ez… ez nem úgy történt, ahogyan történnie kellett volna! A korábbi magabiztosságom, ami részben abból is fakadt, hogy tudtam, hogy mi fog történni nagyon, de nagyon gyorsan tűnt el és sápadtam el. Azonnal pördültem hátra, amikor a fények a hátunkban jelentek meg, a nagy szörny legyőzve, de, de Thanos nem lehetne itt. A kezemet ijedten kaptam a szám elé, a király! Nem, nem írhatta át az egész realitást, pedig nagyon úgy tűnt, hogy pontosan ezt tette.
- Ennek… ennek nem így kellett volna történnie – mondtam rekedten, majd Thanos felé fordultam. – Mit ért kegyes alatt, egy pillanat alatt fájdalommentesen, mint annak idején a Csatabolygón?
Miért és hogyan? Mit tett? Egyszerűen megbénultam és leblokkoltam annak hatására, hogy a múltam a szemem láttára változott át ennyire drámaian, harcolnom kellett volna, de még arra is képtelen voltam, hogy megmozduljak.

~ Gyógyítók ~
Balthazar-ra mosolyogtam, amikor megérkezett és behozta az elnököt, akinek viszont kevéssé örültem. Csak láb alatt lesz, mert kétlem, hogy bármiben is tudna segíteni.
- Üljön le valahol és ne legyen útban – mondtam. – April kérlek szedd össze magad!
Valahogy úgy éreztem, hogy most már szükségünk lesz mindenkire, mert eddig lehetséges, hogy nem voltak sérültjeink, de ami késik sajnos nem múlik. A kislányra néztem, aki pillanatokkal korábban esett be, még egy Serena? Akkor már hárman voltak itt a városban. Már válaszoltam volna neki, de Zack megelőzött és Lockjaw nyüszítésére kaptam fel a fejem. A királynő összeesett, azonnal mentem oda, hogy próbáljam rendesen lefektetni földre és megnézzem a pulzusát, hogy rendben van-e. Pietro ekkor ért be két személlyel.
- Jon ne… - nyögtem fel. – April nézd meg a férjemet!
A királynő mellett maradtam, ha találtam rajta valamilyen külső sebet, akkor gyógyítással próbáltam rendbe tenni azt, ha nem, akkor csak vizes borogatást tettem a fejére.

Utoljára szerkesztette Thorhalla (2011-05-18 07:13:40)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#722 2011-05-18 07:39:45

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

~ Gyógyítók ~
Ő tényleg én voltam, a bemutatkozása alapján. Csak fiatalabb és mégsem én. Közel sem annyira, mint az a Serena, aki odakint harcolt. Ő egy másik világ tagja volt, míg mi nem. És jobban kétségbe volt esve, mint mi, jobban mint April. Akit csak azért nem próbáltam bíztatni, mert arra magamnak is szükségem lett volna. Még valami jön, ami nem Thanos és hasonlót akar?
- És ha azt a kettőt egymásnak ugrasztanánk? – kérdeztem óvatosan.
Ha igazat mondott, akkor jönni fog és nem fogunk tudni mit tenni ellene. Igazából a fészek ellen képesek tenni valamit? Ekkor ért be Balthazar azt hiszem, hogy az elnökkel, majd Pietro két sérülttel és a királynő is összeesett. Kezdtünk nagyon rosszul állni. Mr. Miller-hez küldték April-t, így nekem maradt a másik férfi, odaléptem hozzá némi kötszerrel, sebfertőtlenítővel, hogy nekilássak ellátni őt.

~ Gyógyítók ~
Eddig úgy láttam, hogy mindenhol nagy meglepetés volt, hogy megérkeztem, de itt? A falon levő lyuk felé pillantottam, csatazajok. Megint egy háború, úgy tűnt, hogy soha sem szabadulok ettől. Igaz így érthető, hogy miért nem tudnak velem foglalkozni, sérültek, de az idősebb férfi legalább válaszolt. Így rá figyeltem. Más realitásutazók? Akkor nem vagyok végre egyedül? Lesznek olyanok, akik el tudják mondani, mit nem tudok?
- Vannak itt mások is? – kérdeztem reménykedve. – Hol?
A következő mondatainak értelme csak akkor jutott el hozzám. Valami éppen most készült kiirtani a bolygót, az itteni énemre pillantottam. Nem tudtam, hogy ki, vagy mi ez a lila alak, de ha erre képes, talán…
- De… ha Marvel ideér – mondtam a férfinak. – Akkor ő is meghal, őt is elpusztítja örökre. Láttam… láttam, hogy miként pusztított el egy teljes realitást, eddig senki sem tudta megállítani, ha ideér és megtalál. Mindennek vége van, nem lehetne beszélni azzal, aki támad titeket? Meg kell, hogy értse mi a veszély.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#723 2011-05-18 08:21:06

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Felderítők ~
Nebo fejfájással kezdett magához térni, most már tudta, hogy hiba volt,hogy nem próbálta a képességét elfojtani, hogy ne érezze meg a közelben levőket. Most egyből ezt tette, nem akarta senkinek a halálvágyát érezni, főleg, ha itt voltak még mindig azok a lények. Óvatosan nyitotta ki a szemét, az első, amit meglátott az Thanos volt és az eszméletlen, talán halott király. Nem merte kockáztatni, hogy a képességét latba vesse ennek kiderítésére. Saját maguk pedig körbe voltak véve a fészekkel. Az átokba. Több pedig feléjük is repült. Azonnal nyúlt a saját kommunikátora után és az összes létező csatornán próbált üzenetet küldeni révén, hogy Nebo nem tudta, hogy odafent mi is történik és tudniuk kellett, hogy az alfa primitíveknek végük.
- Itt Lady Nephthys az Alsóvárost elérte az invázió, ismétlem az Alsóváros tele van fészekkel! – mondta.
Igyekezett a lézerpisztolyát előszedni és a feléjük repülő, igyekvő fészkeket a fejükön a szemeik között meglőni.

~ Harcolók ~
A nagy lény is elhullott, de nagy árat fizettek érte, Miller és Roy is eszméletlenek voltak, akárcsak Fáklya és Spar-Theen. A fészek pedig nem akart fogyni, és a csapat vezető nélkül megbomlik és a túlerő pedig győzni fog. A sárgás fényre pillantott le, és Thanos állt ott a kezében három gyémánttal és hozta a királyt. Ko nem látta a zöldet közöttük, azonban Einar gyémántját igen! Ezek szerint a királynőé még megvolt, de Asgardról? Megrázta a fejét Thanos szavaira, nem volt vége. Itt senki sem fogja megadni magát soha sem. Legalább is így ismerte meg az embereket. Még akkor is Thanos ellen vonultak, amikor minden gyémánt nála volt. Teleportálást érzett, majd újra és újra és újra. A páncélja veszettül számolt, majd egy hihetetlen magas számnál akadt ki, a nő megremegett a levegőben és halálsápadtan nézett a lentiekre. Egyetlen egy esélyt látott, tudta, hogy mit kell tennie. Sokatmondóan nézett Kane-re és bánatosan mosolyodott el néhány pillanatra, mintha csak a végső búcsú lett volna Kapitány irányába.
Leszállt a földre lehetőleg Ronan és Ben mögé, hogy a két férfi takarja őt.
- A realitás összes fészke itt van a bolygó körül – mondta halkan. – Nova erő maximumon! Csillagkapu nyitás!
Koncentrálni kezdett, a saját háta mögött először is egy csillagkaput igyekezett nyitni, hogy azon át az űrbe távozhasson, amint végzett a többi dologgal, amit akart. Koncentrálni kezdett a gyémántjára, itt kellett a takarás, hogy Thanos ne láthassa meg, még a saját kezét is a háta mögé rejtette. A gyémántjával, ha sikerül, akkor az összes többi gyémántot igyekszik saját magához úgymond lopni a tér-görbületet létrehozásával. Ha ez sikerült, vagy ha már néhány hozzákerült – Tao-é és Melissa-é legfőképpen – azonnal lép át a csillagkapuján, amit zár is be maga mögött.
Ha ezek sikerültek, akkor valószínűleg az űrben egymaga néz szembe az összes létező fészekkel, ami Föld köré tart. Itt szándékozik újra használni a gyémántját, minden erejével arra koncentrál, hogy az összes közeledő, illetve a Földön levő fészket és magát Thanos-t is egyenesen a Nap középpontjába helyezze át, hogy így pusztuljon el mind még azelőtt, hogy késő lenne. Ha ez sikerült és még van egy kis ereje, akkor a saját gyémántját is hasonlóképpen próbálja elpusztítani.

Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-05-18 08:21:40)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#724 2011-05-18 14:51:05

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Gabe a nagy igyekezetben, hogy Sue-n segítsen, túlkésőn vette észre, hogy mögé került egy fészek. Az utolsó pillanatban, ahogy hátra fordul, amikor megcsapja a fészek keltette huzat, megszúrja őt egy dög. Ismerős érzés, akárcsak a raktáraknál.
- Ááá!
Fájdalmában odakap a sebhez. Nem érti, hogy lehetett ilyen figyelmetlen. Lehet csak placebo, de lehet, hogy nem, mindenesetre már most úgy érzi, hogy nehezebben mozog.
- Jaj, ne! – mondja, és közben körülötte lévőkre néz, meg Jesper-re aki még mindig eszméletlen.
~ Hát ennek nem fog örülni. ~
Amíg mozogni tud, addig kézbe veszi a lézerfegyvert és lő, amire csak tud, neki már mindegy alapon. Legalább több fészket küld a sírba. Azért valahol az agya hátuljában motoszkál a gondolat, hogy ez a stukker mikor fogyhat ki?
A háta mögött közben Thanos megszerzi a többi gyémántot, és egy hatalmas robbanással elintézi Reed-et és szerencsére néhány fészket is és a királyt személyesen. Nem túl jók a lehetőségeik idelent.
Gabe fokozatosan egyre nehezebben mozgatja végtagjait, homlokán már gyöngyözik az izzadság a megerőltetéstől.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#725 2011-05-18 16:24:03

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

A nagydarabnak annyi, a bénítás sokat segített, de így is páran megsérültek, talán meg is haltak, ebbe most nincs idő belegondolni. Pietro villámgyorsan dolgozik, ezt el is várja az ember egy szupergyors mutánstól, a sérülteknek már nyoma sincs, nyilván a gyógyítókhoz vitte őket. Van itt pár fickó, akiknek az ereje több mint kiemelkedő, nem is értem, hogy lehet, hogy sokukról eddig nem halottam semmit. Ahogy a hatalmas bogár összezuhan, egy pillanatra fellélegzem, de mielőtt kitalálhatnám, hogy mit kezdjek a tetemes mennyiségű elszívott energiával, megjelenik maga a válasz… Egy óriásai lila fickó képében.
Oké, nála van három. De nálunk is van még néhány. Az Illuminati alapításakor megfogadtuk, hogy nem használjuk a gyémántokat semmilyen körülmények között, de azt hiszem, nem gondoltuk át alaposan a lehetséges bekövetkező körülményeket. A gyémántomért nyúlnék, de már érzem, hogy nincs meg, Ko-Relre pillantanék segélykérően, de Thanosnál nem jelent meg a kő… Kell néhány másodperc, hogy összerakjam a dolgot, Ko-Relnél van a tér, talán ő vette el, vagy elvesztettem, de a tervem azért még működik.
-A remény hal meg utoljára… - Piszmogom válaszként Pietronak, és nem éppen nyugodt, de kimért léptekkel indulok Thanos felé. Nem kell sokat színészkednem, hogy látszódjon, nehéz döntést hozok, mert az is nehéz döntés, hogy kitaláljam, mit kezdek majd Thanosszal.
-Rendben, átadom a nálam lévő követ! – Ha csak egy pillanatra is lankadt ettől a gyanakvása, már megérte. Az óriásrovartól elszívott energiával szinte kilövöm magam, hogy egyetlen, gyors ugrással Thanosnál teremjek, és akkor…
Akkor jön a nagy dobás, meg kell érintenem, és lebénítanom, mielőtt használhatná a köveket. Ez kész öngyilkosság. Bármelyikünket kitörölheti a létezésből. Semmi esélyünk.
Vágjunk bele!

Gyufafej belehúz, és alaposan felforrósítja a bogarakat, csak úgy potyognak az égből. De sajnos Johnny is rendesen megsínylette a dolgot, nem szokta jól bírni az ekkora terhelést, úgyhogy már számítok rá, mikor ő is mélyrepülésbe kezd. Felugrom, és a levegőben elkapom, a földre érve pedig hátrébb húzódok vele, nehogy a hatalmas rovar ránk zuhanjon. A palota felé indulok, hogy bent letegyem Fáklyát, aztán jövök is vissza, de mire visszaérek, már egy lila fazon áll a királlyal a kezében. Nem fest valami jól. Biztos, ami biztos, egyelőre csak kicsit közelebb oldalazok, és felkészülök, de nem tudom mi fog kisülni ebből.


Hobogár némileg meglepődik, amikor valamiféle robbanás löki őt odébb, de kitinpáncéljának hála nem szenved el semmiféle sérülést, így feltápászkodva hamar ismét harcba tud szállni a felderítőkkel, akiket talán jobban megtépázott az iménti lökéshullám. Sue felé indul, hogy lebénítsa, és így megkönnyítse valamely királynő dolgát majd. Csápjaival igyekszik lefogni a nőt, vagy hárítani mindenféle támadást, ha pedig védőpajzsot húz fel önmaga védelmére, akkor azt hatalmas, tíz tonnás erejével igyekszik szétverni, és elérni a nőhöz, hogy aztán testét vagy valamely végtagját megszúrhassa fullánkjával, és belé fecskendezhesse a gyorsan ható mérgét..

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:27

#726 2011-05-18 16:27:52

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

A bogár fejetlenül már nem olyan veszélyes, de legalább három-négy emberünknek is annyi, akik pedig elég kemény legények voltak. A fészekből szinte semmi nem maradt, viszont megjelenik Thanos, a király is vele van, csak épp nem a legjobb formájában.
Szívesen pofán lőném a fickót, és irritál, hogy meg se kottyanna neki, még csak észre sem venné talán, és gyorsabban öl meg engem, vagy bárkit az egész városban, mint azt fel tudnám fogni.
Szétnézek a harctéren, és gondolkodom, mi a francot kezdhetnénk most, mikor a mindenesem vészjelzést fog. Egy gombnyomással kihangosítom, és már hallom is Nebo csilingelő… Na jó, inkább jajveszékelő hangját „Az Alsóváros tele van fészekkel!” Csupa jó hír, nem is tudom, hogyan lehetne még jobb ez a nap. Nem mintha ez most sokat számítana, Thanos mindenképpen végez velünk, nagyjából lehetetlen megakadályozni.
-A felsővárost is elérte az invázió, Thanos most követeli a kristályokat tőlünk – üzenek vissza, bár nem tudom, van-e értelme. Meg hogy egyáltalán van-e olyan, hogy felsőváros.


A levegőben lebegve, szinte kívülállókként szemléljük az eseményeket, isteneknek is hihetnénk magunkat, ha nem kéne szembenéznünk a ténnyel, hogy a lent szobrozó lila fazon foglyai voltunk alig pár perce, és hogy könnyedén megölhetett volna minket.
-Minek fegyver? Akinél megvan minden gyémánt, az élet és halál ura, nem igaz?
Amúgy okos ötlet volt ide rejteni a köveket, egy olyan néphez, aki nem is tud sem Thanosról, sem a kövekről, nem is tud ellenkezni, hiszen nem ismeri a veszélyeket. Kevesebb a fejfájás. Kár, hogy nincs most idő erről hosszabban elbeszélgetni.
Bárd utolsó szavaira úgy nézek, mintha csak az időjárásról beszélne. Az ég felé pillantok hunyorogva, aztán a rettegő tekintetére. Háromszáz… Nem viccel. Nem valószínű, hogy téved. Hogyan lehet képes ezt érzékelni? Ő tényleg isten? Rádiójelet veszek Attilanról, valaki a fészkek miatt panaszkodik. Mintha lenne még jelentősége. Mély levegő. Megőrizni a hidegvért.
-A kövekkel… Vissza lehet csinálni, nem igaz? Befolyásolható tér, idő… Valóság! Ha meglennének a kövek, visszaváltoztathatnánk mindenkit… Jól mondom?
A gyémántokról szóló ismereteim inkább töredékesek, mint átfogóak, annak idején a BA tagjaként olvastam róluk valamicskét, és bloggerek írtak a veszélyességükről. Némelyikük „bizonyítékokat” is találtak rá, hogy a kövek a Földön vannak, sci-fi filmekbe illő, pittyegő gépekkel mutattak ki energiaváltozást. De az bizonyos, hogy elképesztő hatalma lesz annak, aki uralkodik minden gyémánton.

Utoljára szerkesztette Quentine Constantine (2011-05-18 16:28:08)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#727 2011-05-18 16:28:43

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Meg kell nyugodnom, muszáj, különben semmi hasznomat nem veszik a többiek, sőt, csak tovább rontok. Koncentrálok, és a képességem kikapcsol, bár sokkal nem lettem nyugodtabb, de ennyit már meg tudok tenni. Muszáj felállnom, nem hagyhatom cserben Steph-et és a többieket. Lassan kelek fel, mikor meglátom, ahogy Pietro Jont teszi le a földre. Steph kérése nélkül is rögtön odarohanok hozzá, hogy megvizsgáljam. Az életjelei gyengék, lélegzik, és van szívverése, de alacsony a pulzusa. Sebek, sebek, sebek, nincs rajta seb, talán belső vérzés? Vagy beverte a fejét? Basszus, mit csináljak? Ez nem megy, leblokkoltam, fogalmam sincs, mit kéne vele csinálnom! Hacsak… Még nem próbáltam soha, de végre legalább valami haszna is lehet a képességemnek. Úgy helyezkedek, hogy senki ne legyen a közelemben, csak Jon, és koncentrálok, hogy aktiváljam a képességem – nem nehéz, csak bele kell gondolnom, hogy ha nem sikerül, akkor meg fog halni. Ezután hátralépek egyet, és megpróbálom deaktiválni a képességem. Így Jon fiatalodik egy évet, és elviekben pont úgy kéne kinéznie, mint egy évvel ezelőtt, ugyan abban az egészségi állapotban kell lennie. És fel kéne ébrednie…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#728 2011-05-18 23:52:07

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Szomorú dolog újra és újra rádöbbennie egy embernek önnön jelentéktelenségére - meckanor pedig kimagasló gyakorlatra tett szert ebben az elmúlt percek eseményei során. Bármit mondott vagy cselekedett is, tulajdonképpen minden, amibe csak belefogott, füstbe ment...
Még a hihetetlenül nagyhatalmú Thanos véréből sem tudott semmi olyasmit kinyerni, ami minimálisan is segíthette volna az istenek csatáját. Komolyan fontolgatni kezdi, hogy ahelyett, hogy harcolna a Fészek ellen - de ahelyett is, hogy átállna az ő oldalukra - egyszerűen csak leüljön a földre, tömjön egy kellemes kis pipát, és jól érezze magát nemléte utolsó pillanataiban. GYakorlatilag éppen annyira menne vele, mintha bármi mást csinálna. A sorozatos ugrások már amúgy is kimerítették, és bár így is emberfelettien gyors, a teleportáláshoz hasonlatos képességét pihenés nélkül nem nagyon fogja mostanában használni. Vállai megereszkednek, és gondterhelten, lemondóan kiált a magasba teleportált, csupa nagybetűs hősökkel társalgó Thanos-után.

- Hé, Thanos, figyelj már ide. Francnak kell ezt az egészet csinálni! Én már amúgy is hulla vagyok...ha meg mindenkit megölsz, Halál sem lesz többé, gondolkodj már! Nem a halálba vagy szerelmes? Meg fog szűnni létezni, ha már nem lesz, ki meghaljon. Nem nagyon gondoltad át, te tahó.

Hangyányit sem érdekli, hogy a félelmetes titán meghallja-e szavait, és ha igen, felfogja-e, mekkora agyament marhaságot művel, vagy förtelmes haragra gerjedve darabokra szaggatja élőhalott testét. Meckanor nagyjából feladta a dolgot - semmi keresnivalója nincs itt, de talán még a boltokat fosztogató banditák ellen sem kellene fellépnie soha többé - már ha egyáltalán van jövője.
Egyvalamit tesz még meg az ügy érdekében, mielőtt egy ízes íres "Fuck that" - el, íves legyintés kíséretében itthagyná az egész bolondokházát. Sue-t, az úgymond gondjaira bízott nőt kíséreli megmenteni. Az őt szorongató bogár éppoly ronda a vámpír szemében, mint az összes többi. Kitinpáncélja nem sok lehetőséget hagy neki, de támadható - avagy kiiktatandó - pontként egyértelműen elsőrangú helyen ékeskedik a méregtől csöpögő, tüskés farka. Meckanor egy pofás, nagydarab sziklatömböt szúr ki magának - hisz választék az van bőven - amit enyhe erőlködések közepette felkap /200 kg a felső határ, amit emelni bír, egy ilyen darabot ragad meg/. Emberfeletti gyorsaságával az őt a rovartól elválasztó távolságot rohanva teszi meg, hogy minél több lendületet nyerhessen, majd felugrik egy másik nagyobbacska törmelékhalomra avagy oszlopra, és a lendület csúcsán teljes erejéből a lecsapni készülő méregtüskés farokra hajítja rögtönzött fegyverét. Kard, és támadó képesség nélkül bizony ennyire tellik...

Utoljára szerkesztette meckanor (2011-05-18 23:55:26)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#729 2011-05-19 12:35:46

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed Gabrielle és Sue segítségére sietne, amikor a Fészek rájuk támad, de hirtelen Lyron megáll, és a férfi felé fordítja a fejét.

- Felség…? Hall engem?

Ám ekkor már Meckanor támad, a kő pedig Thanos kezében jelenik meg – és egy villanással Reed a falnak csapódik. Ha ez nem ártott meg neki különösebben rugalmas teste miatt, akkor próbál utána gyorsan felállni, és felmérni a helyzetet. Meglátja, hogy eszméletlen felesége felé repül két Fészek, és azonnal felkiált.

- SUE!!!

Ha tud, gyorsan neje elé veti magát, és kifeszített testével védelmezi a nőt – ha van ideje, nagyra nyújtott kezeivel biztonságba is helyezi, és csak reméli, hogy a többiek addig kezdenek valamit Thanosszal, mert egyszerre többet most nem tehet.



Felton ezalatt bólint Sólyomszem ajánlatára.

- Ez… kedves. Hálásak lennénk.

Ezután már kissé fáradtan figyeli Fáklya akcióját, és tehetetlenül nézi, ahogy a hatalmas Fészek kis híján eltalálja őt tombolása közben. A szörnyeteg épp időben bénul le, és ezután Rorschach szerencsésen el is intézi.

- Nos… akkor ezzel vége…?

Sajnos nem. Thanos jelenik meg Lyronnal, és Felton felvont szemöldökkel hallgatja a félelmetes nagyurat. Nem tudja pontosan, milyen gyémántokról beszél, de azt igen, hogy ha megkapja őket, mindennek vége.

Fogalma sincs, hogy a társai mit fognak lépni, vagy hogy sikerül-e az akciójuk, és abban sem lehet biztos, hogy ha támadna, az működne Thanos ellen. A férfiból ekkor előtör a politikus és üzletember, és feltett kezekkel néz a félelmetes ellenfélre.

- Nézze… Én nem tudom pontosan, miről beszél, de biztos vagyok abban, hogy találunk olyan megoldást, amely mindenkinek kedvez.

A férfi csak reméli, hogy legalább Spencer elnök rendben van…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#730 2011-05-19 17:20:44

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet elég érdekesen alakul. Fáklya akcióba lendül, és szupernóvává változva minden fészket eléget, amely az égen volt. A fészek probléma ezzel megoldódott, azonban a nagy lény még mindig ott volt előttünk. Miller századosnak sikerült kiszúrnia az egyik szemét. A halott fészkek is a lényt támadják. A másik szemét is kiiktatják, és marcangolni kezdik az. Ekkor a szörny csapkodni kezd, és Millert az egyik házhoz vágja, amitől a férfi eszméletét veszti, és összezsugorodik normál méretűre.
- A fenébe - mondtam, miközben figyeltem az eseményeket.
Ekkor Rorschach végez a hatalmas szörnnyel. Közben Pietro a gyógyítókhoz viszi Millert.
~ Végre. Talán most nyertünk egy kis időt ~ gondoltam.
Kijelentésem elhamarkodott volt, ugyanis megjelent Thanos, elénk vetette Lyron királyt, és a kristályok átadására szólított fel minket.
~ Tévedtem. Rosszabb helyzetbe nem is kerülhettünk volna ~ mérgelődtem magamban, majd vártam, hogy mit reagálnak a többiek.
Néhányan megpróbáltak tárgyalni vele, remélhetőleg sikerül legalább az időt húzni, miközben vártam, hogy mi történik, a kezeim a hátam mögé tettem, hogy, ha kell, akkor a szemek elől eltakarva tudjak varázsolni.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-05-19 17:35:37)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#731 2011-05-19 17:29:46

William D. Robertson
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-05-16
Üzenetek: 6
E-mail PM

Re: Attilan

Folyamatosan lőttem a lényt, sajnos kevés sikerrel. De szerencsére Miller századosnak sikerült kiszúrnia a szemét, és Roy feltámasztott lényei meg a többi szörny is támadta az óriási dögöt. A többi lénynek sikerült kiszúrnia a másik szemét, és eléggé szétszedniük a lényt. A szörny kapálózni kezdett, minek hála Miller századost egy épülethez vágta, aki ennek okán elveszítette eszméletét, és normális méretűre zsugorodott. Pietro bevitte Millert a gyógyítókhoz, így miatta már nem kellett aggódnom. Közben Fáklya is akciózott. És felgyújtott minden fészket, kivéve Roy halottait. Ekkor Rorschach megölte a szörnyet, amely jó néhány épületet felborítva eldőlt. Néhány percnyi pihenés volt, azonban hamarosan megjelent Thanos, és a kristályokat követelte tőlünk.
~ Az a büdös hataloméhes fajtád halna ki végre ~ gondoltam mérgesen, miközben vártam, hogy mi történik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#732 2011-05-19 17:47:52

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

A csata kezdett eléggé jó felé alakulni a mi részünkre. Fáklya sikeresen megölte az összes levegőben lévő fészket, mikor szupernóvává változott. Roy élőhalott fészkeit igaz békén hagyta, de az engem konkrétan nem igazán zavart. Hamarosan a szörnyet is sikerült betámadni. Miller kiszúrta az egyik szemét, míg a lények a másikat, és megkezdték széttépni a szörnyet. A rondaság ennek hála kapálódzni kezdett, és Millert egy háznak vágta, aki ennek okán elveszítette eszméletét, és normál méretét vette vissza. Pietro gyorsan a gyógyítókhoz vitte az ájult századost. Ezek után Rorschach is támadott, és a lény fejét szétrobbantva a kardjaival, megölte azt. A szörny eldőlt, és jó néhány épületet magával vitt. Úgy tűnt talán győztünk ide fent, amikor megjelent Thanos, és valami kristályokat követelt tőlünk, miközben kegyes halált ajánlott.
~ Milyen rendes vagy Te görény ~ gondoltam mérgesen, majd maximumra növeltem a keménységem, és vártam mi történik. Illetve mit reagál Thanos azok beszédére akik megszólították.

Utoljára szerkesztette Roger Gonsailes (2011-05-19 17:48:18)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#733 2011-05-19 19:56:00

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Rendben, ez nem volt semmi. Az egyik pillanatban még a zombik marcangolják, a másikban pedig már szét is posszant a förmedvény. Remek, de szerintem nekem ennyi volt. Eléggé fogytán vannak az erőtartalékaim, és mentálisan sem vagyok túlságosan a toppon. Arra viszont elég nagy szükségem lenne. Ekkor valaki hirtelen felkap és mire észbe kapok, már teljesen máshol vagyok. Minden homályos. Nagyon. Nincs erőm megnézni a környezetem. Nincs erőm rendesen kinyitni a szemem. És ráadásul a démonbillogok is pokolian fájnak. De már mindegy. Kivettem a részem a harcból. Egy olyan harcból, amihez semmi nem fűzött. Mégis kockára tettem az életem. Kezdek elpuhulni. Vagy csak öregszem. Ki tudja? Nincs sok kedvem így itt feküdni, védtelenül. Szerencsére a kasza még nálam van. De így nem veszem túl sok hasznát. A sereg egy része is odaveszett, de talán vannak még elegen hogy megvédjenek. Kiadok nekik egy mentális parancsot, hogy gyűljenek körém, és védjenek amíg nem jövök helyre annyira hogy legalább tisztán lássak. ~Mindenki hozzám! Védjétek uratok! És még valami skacok, csak akkor támadtok, ha valaki támadólag lép fel! Remélem felfogta a zombult agyatok!~
Ennyi lenne a kis üzenet, majd hagyom hogy a tompultság, erőt vegyen rajtam, és átadom magam a vegetatív semminek, és hagyom szemeimet lezáródni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#734 2011-05-20 00:50:36

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

Shaul számolt. ~ Egy....kettő...három... ~ amikor elfordult felőle a hatalmas lény, akkor más célpontokat keres. Majd eléri azt a számot, amit ezzel a fegyverrel nem akart. Elfogyott a lőszere. Mesterlövész puskáját a földre teszi és körbetekint.
- Fegyvert! Fegyvert valaki azonnal! - kiáltja el magát. Az nem tartozik senkire, hogy még van egy teli tárja a hátán lévő fegyverben.

Amennyiben nem kap valakitől fegyvert, próbál keresni az esetleg elesett őröknél valami hasznosat. Még Thanos megjelenése sem igazán zavarja. A feladata, hogy minél több bogarat öljön meg. Persze ha minden megáll, egymaga nem fog lövöldözni. Feleslegesen nem hívja fel magára a figyelmet.

Utoljára szerkesztette Pacifista (2011-05-20 00:52:58)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#735 2011-05-20 05:36:55

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 36. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Fordulatok. Persze nem a fizikai értelembe vett forgolódása gondolok, hanem az események váratlan alakulására. Lehet őket szeretni, lehet őket utálni. Lehetünk az áldozataik, de ki is használhatjuk őket. Egy biztos, képesek arra, hogy mindent megváltoztassanak, fenekestül felforgassanak. A mai napon bizony bőven kijutott nekem/nekünk a negatív és a pozitív fordulatokból is, nem egy közülük igen csak meglepőre sikeredett. Ezek alapján mondanom se kell, pár nagyon is tetszett, sokat viszont átkozok. Sose tudhatom mi vár rám, és ha ez mást nem is, egy érdekes naplóvezetést tud nyújtani, még ha most csak fejben rakom össze a gondolatokat, akkor is. Az hogy ez hogyan kerül majd papírra megint más kérdés, akármennyire is elutasítom a gondolathamisítást, sose lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok, talán el se jutok odáig, hogy mindezt leírjam. Pláne egy ilyen fordulatos napon. Visszatérve a naplóvezetésre: teljesen jelen időben azért még így is macerás lenne a dolog, de azért nem is foglalom múlt időbe az egész este eseményeit. Szépen néhány percenként látok neki egy-egy bejegyzés megfogalmazásának, hiszen van bőven esemény, amit ki tudok elemezni. Nem egy unalmas este, az bizonyos.

Pláne ha hozzávesszük az előzményeket is. Még csak azt sem mondhatom, hogy rutinmunkának indult az egész, mert már a sorozatgyilkos utáni nyomozásomban is voltak érdekes részletek. Ezeket később egy vámpírhoz köthettük, aki jelenleg valahol a város alatt keresgél fészkek után, bár mostanra már a felderítő csapat elvesztette jelentőségét, akárhogy is sikerült a küldetésük. Na de térjünk vissza az estére. A nyomozósdi után kezdődhetett a háborúsdi, de akkor még „csak” kis bemelegítéssel New York-ban. Ezután viszont megérkezett a főgenya űrhajója és serege, akikkel végül összecsaptunk itt, Attilanon. Azt kell mondjam a csata egész jól kezdődött. Sikerült egész jól összekoordinálni a védelmet és a csapatmunka sem volt rossz első bevetéshez képest. Az első rohamot egy jégburok segítségével hamar megállítottuk, de ez még csak a kezdet volt. Ezután Attilan és az ellenséges űrhajója is egymásnak estek hever lézertüzet zúdítva egymásra, a Fészek pedig megkezdte a második rohamát. Ez se tartott sokkal tovább, ismét sikerült egy érdekes hadművelettel visszavernünk őket, nevezetesen Roy és a halott fészkekből álló serege nyerte meg nekünk a kört. Ezután az ellenség csak nem fogyatkozott, özönlöttek mind a négy égtáj felől és jöhetett a harmadik roham. Ez már nehezebb körre sikeredett, kezdtek kifogyni a tömegzúzós harcosaink, és egyre inkább lejjebb húzódott a hadszíntér. Eközben az ellenséges úrhajót néhány vízi teremtmény elintézte, de sajnos őket is megrohamozták a fészkek, és az egyik méretes darab bizony ellenünk fordult. Emellett felmértem a kisebbeket is, belőlük is volt még bőven, úgyhogy ez a roham bizony még eltartott egy darabig, és bár ezt az ütközetet is megnyertük, de megvolt az ára. Talán túlságosan is nagy.

Míg a többiek a nagy döggel foglalkoztak, addig én a megmaradt kisebbek felé fordítottam a tekintetemet, ugyanis még belőlük is volt bőven a látóhatáron, és ellenük legalább végre tudtam tenni valamit. Ezt persze csak két hűséges lézerpisztolyomnak köszönhettem, de akkor is, jó érzés volt végre hasznossá tenni magam, még ha minimálisan, és talán értelmetlenül is. Ki tudja hány ilyen rovar volt még a bolygón, vagy ha igaz, amit halottunk, az egész Univerzumban? Eléggé sansztalannak tűnt az egész helyzet, de inkább azzal foglalkoztam, hogy életben maradjak/maradjunk a csatában, ameddig csak lehet. Mikor Jövőbeli Serena megakadt a halas megjegyzésemen, kicsit azért elmosolyodtam.
- Majd vigyázok… egyébként meg szólítson most már nyugodtan Gaminak. Sosem hívott még így senki más, de megtetszett.
De igazából fogalmam sincs miért mondtam ezt. Talán, mert csak munkába tartom helyénvalónak a családnév szerinti megszólítást, Jack-ből meg már túl sok van ezen a világon. Vagy csak, mert az elhangzása óta furdalt már a kíváncsiság, honnan is jutott eszébe ez a jövőből jött nőnek. Szeretném azt hinni, hogy én engedtem meg a mi Serenánknak a jövőben, de a néhány sorral lentebbi események nagyon arra hajaznak majd, hogy valami komoly gubanc van az idővel meg a térrel errefelé, külön-külön és talán együtt is. Akárhogy is, ha már egyszer le-Gamizott, azt hiszem erre a rövidkének ígérkező együtt töltött időre most már igazán fölösleges visszatérni a formalitásokhoz. Mert bizony nagyon világvége hangulat uralkodik már, de erről kicsit később.

A rövidke eszmecserénk közben a harc is zajlott tovább, először egy pozitív fejleménnyel. Fáklya, a Fantasztikus Négyesből felcsavarta a hőmérsékletét, és ahogy ő nevezte egy kis szupernova segítségével megsütötte a megmaradt fészek rovarokat, persze csak a kisebb példányokat. Azok után, hogy a roham előtt szinte a semmiből termett elő annyi fészek, hogy szinte belepték az egész eget, nem tudtam örülni az ideiglenes győzelemnek. A pillanatnyinak hitt szünetet gyorsan kihasználtam egy újabb fegyverellenőrzésre, esetleges töltésre vagy pihentetésre, tehát mindent megtettem, hogy továbbra is megfelelő hatásfokon működjenek. Sok mozgást nem kellett végeznem eddig, az én dolgom a lövöldözés volt, amit a törésből viszonylag meggyógyított bal karom is jól bírt, legalábbis eddig. Amíg vártam a következő rohamot, volt időm felpillantani a nagy fészekkel való hadakozásra, hátha szükség lesz segítségre, de végül nem volt. Ettől függetlenül a rémség igen nehezen adta meg magát. Miller százados és a halott fészek sereg sikeresen megvakították, de ahogy azt várni lehetett ez még nem állította meg, sőt. A századost sajnos kiütötte az egyik csapás, de össze is ment utána, szóval Pietro gond nélkül be tudta őt vinni a többi sérülttel együtt. Nagyobb baj is lehetett volna a vakon csapkodó óriási szörnyből, de a Polgármester úr időben lebénította a képessége segítségével, majd Rorschach, vagyis Spar-theen egy igen látványos kivégző mozdulattal végleg elintézte a dögöt, de sajnos ő is kiütötte magát sorainkból. A nagy fészek ezután élettelenül dőlt el és döntött le pár házat, remélhetőleg egyikünk se helyezkedett éppen arrafelé. És ezzel ellenségeink ideiglenesen elfogytak. Egy fordulatok nélküli filmben ilyenkor a győztes sereg kicsit siratja a hősi halottakat, majd elmondanak pár epikus beszédet, végül pedig együtt tekintenek a napfelkeltébe. Na, ez most nem egészen így alakult.

Nem is tudom, hogy kéne leírnom a dolgot, szóval csak elmagyarázom mi történt és kész. Aranyló fény közepette megjelent Thanos. Honnan is tudom hogy ő volt az? Nos, a leírása stimmelt a róla elhangzottak alapján, de nem ez volt a fő. Inkább a legyőzött Lyron király volt árulkodó, akivel először súlyzózott kicsit, majd a lábainkhoz dobta eszméletlenül. Persze elhangzottak itt olyanok Thanosról már mint „titán”, meg mindenféle erőkategória, de ha belegondolok, hogy azt a dühtől és féltéstől iszonyatos erőre kapó, vöröslő aurával palotába rontó atlantiszit szinte sérülések nélkül győzte le…nos…elég kifejező lenne ha azt mondanám összecsináltam magam? Na jó, azt azért nem, bár mondjuk mindig is érdekelt, elegendő félelemmel kivitelezhető-e? Na szóval, igen, eléggé megrémültem, és most sem érzem magam jobban. Eddig ugyebár úgy számoltam, hogy mi elverekszünk a fészkekkel, és majd itt valaki elintézi Thanos-t. Hogy is mondjam, ez eddig nem egészen halad, és tartok tőle, a jövőben sem fog jobban menni. És ha már a jövőnél tartunk… most akkor mi van? Idősebbik Serena-nak sikerült totál kiakasztania pár pillanatra. Eddig ott volt bennem a kisördög, hogy oké, durva ez a nap, de Serena biztosan túlélte, akkor még se lehet olyan rossz majd a Földön a helyzet, talán nekünk is sikerül. Erre most kiderül, nem is így kéne történnie? Na mindegy, úgysem szerettem azokat a filmeket ahol a jövő kőbe volt vésve, mindig a multiverzumos megoldásokra buktam, nesze nekem, megkaptam.
- Fel a fejjel Serena kisasszony… bár mondjuk, azt nem tudom helyénvaló-e még mindig így szólítanom önt… szóval ne aggódjon annyira, fogja fel máshogy. Minden lépésünk történelmet ír… vagy talán pusztít el, nem tudom, hogy működik ez. De ne adja fel, szükségünk lesz magára is.
Mondtam neki halkan mellőle, igyekeztem ezekkel a szavakkal némi lelket önteni belé. Láthatóan megdöbbentették az események és az új felfedezések a jelen és a jövő alakuló viszonyát, vagy nem tudom mit illetően. Erre azonban most aligha van időnk, titánokkal kell foglalkoznunk.

És ha már titánok, álljunk csak meg egy szóra. Kövek? Kavicsok? Gyémántok? Ezért volt mindez? Ezért volt az egész univerzumhódító hadjárat? Ezért pusztultak ki fajok, köztük talán eddigre már az emberiség is? Közben mintha Ko-Rel-től is hallottam volna valami motyogást ott a Lány mögött, hogy az Univerzum összes fészke a Föld felé tart. Pompás, már csak ez kellett egy csodálatos nap befejezéséhez. Ehhez természetesen mindenkinek megvolt a maga, általánosságban negatív véleménye, ahogy nekem is, és én is hangot kívántam adni neki. Valószínűleg itt is a „lődd le a leghangosabbat” elv lesz érvényben, de most már nem mindegy úgyis? Akkor meg már szeretnék választ kapni a kérdéseimre, mielőtt bevégeztetünk.
- Na jó, ha már úgyis vége, tisztázhatnánk néhány dolgot?
Ez most nem udvarias kérdés volt, vagy tiszteletkimutató, mint mondjuk a királyi pár irányába a csata előtt, sokkal inkább figyelemfelkeltő. Azon se lepődnék meg ha ezután búcsúznék is az élők világától, de ha esetleg valami csoda folytán nem, akkor folytatom is a dolgot.
- Ez most komoly? Gyémántok? Oké, lefogadom hogy különlegesek, de gyémántok? Erre ment ki az Univerzum meghódítása? Ezt azért erősen kétlem. És minek kellett ehhez a Fészek? Nézze Thanos Úr… gondolom azért tegeződni nem fogunk… én úgy halottam maga a Halál hírnöke, vagy szerelmes belé, vagy mit tudom én mi ennek a lényege. De ha ennyire bírja, akkor miért másokat gyilkolászik meg változtat át fészekké? Akik azért megjegyzem, eléggé szaporodóképes faj, a maga fétiséhez képest pláne. Nem lenne egyszerűbb az öngyilkosság? Vagy mi leszünk a nászajándék a kedvesének, mert akkor azt mondja, azt még nagyjából meg is érteném… még ha fura is. Öljön csak meg ha akar és ettől jobban érzi magát, kegyesen vagy kegyetlenül, de legalább mondja már el, mire ment ki ez az egész, ahogy menő főgonoszhoz illik. Aztán gondolom, azt csinál amit akar, én legalábbis biztos nem tudom megállítani, de akkor legalább ne haljak meg hülyén.
Azért remélem másokat is foglalkoztattak ezek a kérdések, és nem csak én maradtam le a műsor közbeni magyarázatokról. Ettől függetlenül, nem volt ez egy okos lépés, nagyon nem. Valószínűleg már valahol az első pár szó után távozom is az élők sorából, de akkor ki kellett ezt adnom magamból, ezek a kövek kicsit kiverték a biztosítékot, meg hogy eszembe jutott ez az egész halálos cirkusz is. Lefogadom hogy Thanos motivációin nálam okosabb, tapasztaltabb és informáltabb emberek is összezavarodnának, úgyhogy nem érzem cikisnek a helyzetet. Na jó, nem csak a kíváncsiság, és az öngyilkos hajlam hajt. Időközben reménykedek, hogy a többiek kisütöttek valamit, például Ko-Rel és a Polgármester úr jó kiindulási pontnak tűnnek. Akkor pedig nem árthat, ha valami eltereli Thanos bácsi figyelmét, még ha csak pár pillanatra is. Ki tudja, lehet hogy ő is csak egy klasszikus ellenség, aki ilyen helyzetbe elkezd drámaian monologizálni. Vagy rövidre zárja a dolgot, akkor nem nagyon lesz miről beszélnünk.

Mit is mondhatnék még, igazából már semmit. A fészekkel való csata ideiglenesen, vagy végleg lezárult, és most már elkezdhetünk beszélgetni arról, mi értelme is volt az egésznek. Azt mondjuk legvadabb álmaimban sem gondolom, hogy Thanos válaszolni fog egy magamfajta senkinek, de sose lehet tudni. Talán feltámad benne a klisészörny, és elkezdi magyarázni az indokait, hiszen láthatóan már megnyerte a csatát, meghódította az Univerzumot, és a kis kavicsait is hamarosan megszerzi. Azt is el kell fogadnom ha szimplán elengedi a füle mellett a kérdéseimet, azzal még talán jól is járnék. Ha pedig szimplán nem tetszik neki a képem feltételezhetően egy gondolattal el tud söpörni, de ez most nem tud zavarni. Tenni aligha tudok ellene. Ha esetleg újabb fészkek jelennek meg és azokat uszítja rám, akkor azok ellen esetleg tudok küzdeni a két lézerpisztolyommal, vagy ha valami sugarat lő rám, megpróbálhatok elugrani, de akkor sem hiszem, hogy túlélném a titán akármilyen jellegű támadását, ha az végezni kíván velem. Minek kellett nekem megszólalni, ugye? Miért nem álltam ott csöndben, kussban, várva a halált, ugye? Nos, nem az én stílusom. Én a halált is diplomatikusan fogadom, úgy néz ki. Univerzum hódító titánhoz is beszéltem már, ezt is kipipálhatom a listámról, közvetlenül az embertelen királynő alatt. Ki tudja, talán Thanos valami csoda folytán megszólít majd, talán válaszokat is kapok a kérdéseimre (amik feltételezem rajtam kívül azért másokat is érdekelnének), és talán még a figyelmét is elterelhettem pár pillanatra, míg a többiek valami szuperakcióval megfordítják a táblát. Mert ha a mi köveseinknek se sikerül, akkor nem tudom, miben bízhatnánk még. Felmentő seregre? Ugyan honnan? A felderítőktől aligha, bizonyára nekik is megvoltak a gondjaik. A gyógyítók dettó, most kaptak bőven sérültet a mi területünkről, emellett remélem nem esett bajuk a bentieknek Thanos felbukkanásakor, és Lyron király időben elhozta onnan a csatát. A helyiek kezdhetnek esetleg valami a hódítóval, hátha van valami szuper-spéci-lézer-ágyú-bomba-kardjuk amit neki lehetne vágni, de lassan már ebbe sem reménykedek. Lézerpisztolyok hasznosak voltak a csatában, de egy ilyen ellenfél ellen aligha lennének hatásosak, esetleg valami nagyobb és erősebb, de ez megint nem rajtam áll. Ami nagyobb távlatból érkező segítséget illeti...inkább hagyjuk. Az egész Földön, sőt, az egész Univerzumban talán már csak ez a "picinyke" sziget tartja magát, és nagyon úgy néz ki, hogy már ez se sokáig. Egyelőre most közvetlenül csak a kintiekben tudok bízni, azon belül is azokban akik Thanost és az ilyen dolgokat illetően már tapasztaltabbak, például a Polgármester úr. Minden esetre én elmondtam, amit szerettem volna, legalábbis remélhetőleg erre még mindenképpen volt lehetőségem. Ha valami váratlan dolog történne, amiről nem írtam, akkor arra igyekeznék helyzetnek megfelelően reagálni. Ha Thanos rövidre zárná a hősi karrierem, azért igyekszem a síron túlról is jelentkezni. Azért sajnálnám, ha ezek után mégsem sikerülne ezt az egészet lejegyezni, sőt, elveszítenénk ezt az egész bulit. Ez lenne a vég? Nem, ez még biztosan nem az. Valami még biztosan lesz, értesíteni foglak benneteket, ha eljönne a vég. Abba már ne is menjünk bele, kik is lehettek ti, ha eljött a vég, pláne ha nem is tudtok róla, szóval ezt inkább hagyjuk. Még egyszer, nagyon röviden összefoglalva a helyzetünk nem túl rózsás, de a reményt sose adhatjuk fel. Hiszen akármikor jöhet egy fordulat, most mondjuk nem ártana egy pozitív féle. De hogy bekövetkezik-e, vagy a helyzet tovább romlik-e majd, arról majd csak a következő bejegyzésemben számolok be nektek, természetesen a szokásos részletességgel.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:28

#736 2011-05-21 18:59:11
Morsus
Gyógyítók:
Zack nemlegesen bólint az új Serenának.

- Nem jó. Thanos mániája a halál, neki ez a pasi még jó hír is - Morsus észre veszi Royt. - Csak ezt ne! Mért van az ha a vége világnak te mindig megjelensz? - a többiekre néz. - Bocs csajok csak a srácnak a hobbija, hogy megakar ölni.
Zack besegít Jon rendbe tételében így mindhárom eszméletlen újra magához tér.

Felfedezők:
Nebo és Gabe feltartják a lényeket, Reed pont megvédi a feleségét, de ekkor Gabe remegve a földre esik és elkezd átalakulni. Hobogár és Gabe Parancsot kap:
- Végezni mindenkivel.

Harcolók:
Tao átadja a gyémántját, de csak látszólag valójában lebénítja Thanost. Ekkor Ko-rel elteleportálja gyémántostól. Ko-rel a kristály és a saját erejével a teljes fészek hadsereget Thanossal együtt a napba vezeti. Attilanon és látnia vörös fényt, ami egy pillanatra körbe öleli a napot.
Attialanon ezek után minden halott fészek vissza alakul, agyrészük emberi gyermek és asszony. Ártatlanok ezrei között állnak a hősök.

- Mit... tettünk.
Mondja Amerika Kapitány térdre borul.

Az Űr:
Ko-rel fáradva nézi a robbanást, aminek vörös hulláma egyre közeledik és mielőtt a nova tehetne valamit megcsapja úgy, hogy eszméletét veszti és zuhanni kezd vissza a földre.

A levegőben a szigeten kívül:
Bárd Constatine-ra néz.

- Kétlem, hogy Thanos csak a gyémántokra építene egy tervet. Ami meg azokat illeti, emberi lénynek tőle nagy hatalom beleőrülne, szóval nincs ki helyre állítsa a dolgokat.
A páros látja, ahogy Ko-rel a napba teleportálja Thanost így a három gyémánt is elveszik.
- Már... mindegy.
Mondja Bárd komoran. Omega látja a zuhanó novát és el is tudja kapni.


#737 2011-05-21 19:30:15

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

//Bocsánat, hogy az előző körben nem írtam :S//

Egy ideig minden ment rendben... úgy tűnt legyőztük a nagyot is, és én kifogytam, így hát töltöttem. De hamarosan aranyló fény támadt és megjelent maga Thanos. Egy részről, nagyot csalódtam, valami misztikus halálistenségnek képzeltem, másrészről most már nem tudtam mi lesz.
~ Nem hiszem el. Maga a világ nagy ellensége... és itt áll? Hát ez, most megöl egy szuper hullámmal? Nem hiszem.
Azért betöltöttem a fegyverem, és célra tartottam, Jack még kérdezgette is, de mi ehhez nagyon kevés voltunk. Természetesen a többiek léptek közbe és Thanos egyszerűen kirepült a légkörből. Ezután a fészkek nagy része visszaváltozott. Egy darabig csak néztem, és néztem, rengeteg hulla volt, mind ember, mint egy hatalmas mészárszék. Felemás érzéseim támadtak... de belül éreztem nem volt más lehetőségünk. Egy ideig bámulok magam elé, majd felteszem a kérdést, ne is tudom kinek.
- Akkor ennyi volt?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#738 2011-05-21 20:30:37

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

A dög testén furcsa remegés fut végig, mielőtt meckanor elérné, s emberi alakot ölt fel. A vámpír az utolsó pillanatban megkönyörül rajta, és mellé dobja a sziklatömböt.
Akkor nagyon úgy néz ki, hogy a hatalmas csatának - egyelőre legalábbis - vége.
"Fuck that"
Bizony, nem sokat köszönhetnek meckanornak a győzelemből. A vámpír keres gyorsan valami rongyot, amivel Gabe-et letakarhatja, és felülteti Sue-val együtt.

- Rendben vannak, hölgyeim? Azt hiszem...túléltük a dolgot.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#739 2011-05-22 08:55:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Kint ==> Alsóváros ~
Pietro megkönnyebbült, amikor sikerült a polgármester mutatványa és Thanos lebénult, arra sem maradt ideje, hogy válaszoljon. Azonban másodpercekkel később döbbenten fordult körbe, amikor egyrészt Thanos, másrészt a még élő fészkek eltűntek egyszerűen, mintha ott sem lettek volna. A halott fészkek pedig mind visszaváltoztak leginkább nőkké és gyerekekké. Vett egy mély levegőt, miközben Rogers térdre rogyott. A Nap-ra nézett, vöröses fényben robbant egy pillanatra, az orosz felé pillantott a kérdése után.
- Ez így túl könnyű volt – mondta Bishop-nak a férfi kissé keserűen. – De úgy néz ki vége.
Bevinni a sérülteket és megkeresni, akik még élnek. Először a királlyal rohan be, majd ha ő megvolt, akkor ugyanezt teszi Spar-Theen-nel.
- Megnézem mi van a lentiekkel – ajánlotta, ahogyan kiért.
Ezzel már rohant is le az alsóvárosba a többiekhez.
- Mindenki életben van innen? – kérdezte, nem tudva, hogy Meckanor is megtette. – Kinek kell segítség?

~ Bent ==> Kint ~
Némi fejfájással tért magához, már az idejét nem tudta, hogy mikor vesztette el az eszméletét utoljára. Valahol a Noé környékén, az pedig nem ma volt. A hangok alapján nagy sürgés-forgás volt idebent, így kinyitotta a szemét, Zack és April volt mellette. Akkor a gyógyítóknál volt és még életben.
- Köszönöm – mondta. – Mi történt?
Nem hallott különösebb pánikot, pedig April-től megszokta. Lassan ült fel, miközben Pietro kétszer is megjelent és egy-egy pillanatra két sérülttel. Az elnököt pillantotta meg, de vele nem különösebben foglalkozott a felesége a királynőt látta el. Bíztatóan rámosolygott, majd a falon levő hasadékhoz és azon nézett ki. Hangokat nem hallott, ami csatára utalna, de meglátta a mészárszéket. Odin fél szemére, ez volt az első, ami a fején átfutott a tömérdek tetem láttán megrökönyödésében. Ezt ők tették, ezek a fészkek voltak nem sokkal korábban. Tudta, hogy nem lesz elég, ha azzal győzködi magát, hogy nem volt más lehetőségük. Ez örökké kísérteni fogja, ez, amit most látott. A sajátjaikon nézett végig, egy valakit nem talált.
- Mi történt? – tette fel a kérdést újra. – Hová lett Ko-Rel?

~ Bent ==> Kint ~
Az égre néztem, amikor odakintről egy vöröses robbanás látszott az üvegeken át. Vajon mi történt? A csatazaj viszont abban a pillanatban elült. Láttam, hogy Jon kezd felülni és a királynő is magához tért, így felkeltem mellőle és gyorsan az ajtóhoz, vagyis a hasadékhoz és kinéztem, elsőre öklendezve fordultam el a sok halott láttán, pedig láttam már ilyet, odahaza Asgardon. A fészeknek ezek szerint vége volt, egy férfi kérdését hallottam, hogy ezzel vége?
- Nem, közel sincs vége! – mondtam hangosan, hogy kint mindenki hallja. – Valami jön, ami rosszabb Thanos-nál, de ezt nem nekem kellene elmondanom.
Benéztem és intettem az utazó Serena-nak, hogy jöjjön ide. Ha megtette kitoltam magam elé.
- Ne nézz körbe – súgtam halkan, majd hangosan folytattam. – Ő az, aki el tudja mondani, hogy mi fog következni.

~ Kint ~
Csak tippem volt, hogy mit is tett Ko-Rel, legalább is a sustorgása után, Thanos eltűnt, Tao meg még előtte sikerrel blokkolta őt, majd a fészeknek annyi és, elfogott a hányinger, amikor megláttam a sok gyermeket és nőt, ahogyan visszaalakultak. Több ezren, ökölbe szorítottam a kezem és tágra nyitottam a szemeimet néhány pillanatra, hogy ne sírjam el magam. Mindennek vége volt, minden megváltozott. Legszívesebben Fandral képébe üvöltöttem volna, hogy ezt akarta elérni, ezt? Amiket tett, minden ide vezetett a törekvései. Keserűen néztem Gammer-ra.
- Akkor Gami, a Serena elég lesz – mondtam keserűen. – Nem, nem érti, a realitás… nem változhatott volna így. Megvannak a fix pontok, hogy mi fog történni és azokon nem lehet változtatni. Győznünk kellett volna, de nem így! Mi vagyunk már csak a realitásban, akik itt vannak… mindenki más meghalt. A jövőben nem irtódott ki a világ. A teljes jövőm… már nincs hova hazamennem.
Még mindig nem akartam elhinni, hogyan és miért változott meg így a világ? A következő pillanatban pedig Mrs. Miller jelent meg az ajtóban valakivel. Megrökönyödve néztem szembe egy harmadik énnel.
– Ez lehetetlen, nem lehetünk hárman…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#740 2011-05-22 09:18:53

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

~ Bent ~
Bólintottam Zack-nek, emlékeztem arra, hogy korábban is próbálta már Roy megtámadni őt, de most úgy tűnt, hogy nem kapott túl sok súlyos sérülést. A másik két sérült ébredezni kezdett és Roy is előttem. Adia készen állt, hogyha a férfi bármit is tenne, akkor pókhálókkal kötözze meg, hogy legalább most ne tudjon problémát okozni, már ha a pókháló megállítja egyáltalán. Odakint nagyon kezdett csönd lenni, úgy tűnt, hogy a harcoknak is vége volt, ezt bizonyítja, hogy Pietro is újra megjelent, illetve Ben is, három további sérült. Mr. és Mrs. Miller pedig kifele tartottak és Mrs. Miller még a másik Serena-t is kihívta. Akkor fel lehetett némileg lélegezni, amíg nem érkezik az a személy, akit Serena említett.
- Ha lehetséges, ma próbálja meg nem megölni Zack-et – néztem Roy-ra. – Még szükségünk lesz az ön erejére is később.
De a sérültek. Fáklya, egy kree férfi és a király. Őt bizonyára a királynő szeretné ellátni, így Johnny-hoz léptem oda és nekiálltam a sebeit ellátni, hátha még ő is harcképes lehet, mire az a Marvel, vagy ki ide nem ér hozzánk.

~ Bent ==> Kint ~
A férfi szavai nem tetszettek. Hogy Marvel még jó is lenne annak, aki odakint van? De hogyan és miért? Hiszen abba saját maga is belehalhat. Miért keresné bárki is a teljes megsemmisülést? Hiszen annak értelme sem volt. de akkor ez ellen nem lehetett semmit sem tenni. A papnő - vagyis itt nem volt az – szavaira néztem fel, hogy menjek oda és mondjam el mindenkinek mi történik itt, hogy mi következik. Eddig minden világban kinevettek s nem hittek nekem. Mi lesz, ha most is így lesz? Bár ők hittek nekem, így talán lesz esély. Remegve mentem oda a nőhöz, de a szavai után, miatt néztem körbe. Megannyi holttest, nők és gyerekek. Miért? A könnyeim ismét végigfolytak az arcomon.
- Miért? – kérdeztem sírva. – Miért van, hogy bárhova megyek csak holtakat látok?
Nagy nehezen néztem fel azokra, akik itt voltak, hiába töröltem le a könnyeim, még mindig sírtam. Itt volt a lovas, aki próbált legutóbb is védeni. Az eredeti F4, az idős verzió belőlem. James…
- Serena Davidson vagyok – mondtam rekedten. – Úgy tudom, hogy a harmadik a városban. Egy… egy másik világból érkeztem, űztek ide. Egy nagy hatalmú lény, Marvel fog hamarosan ide érkezni. A célja, hogy a teljes multiverzumot elpusztítsa. A multiverzum haldoklik, megannyi világ omlott már össze, az utolsót, ahol láttam akkor semmisítette meg Marvel. Most ide fog jönni, hogy ezzel is ezt tegye. Kérem, könyörgöm önöknek, segítsenek megmenteni a világukat és a multiverzumot.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#741 2011-05-22 09:47:12

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Űr ==> Föld ~
Amit Ko tervezett annak az elsőre része egyelőre sikerült, sikerült kijutnia az űrbe, és a gyémántjának hála tudta, hogy a Thanos a Napban kötött ki, ekkor következett a fészek, amitől szinte semmit sem lehetett már látni. A realitás minden lénye, itt volt előtte, kik nemrég még saját maguk voltak, nem pedig ilyenek.
~ Remélem egyszer megbocsátasz Zam ~ gondolta. ~ Anyunak muszáj volt ezt megtennie, nem volt más lehetősége. ~
Néhány pillanattal később a teljes fészek hadsereg, minden élőlény a Nap közepébe ért, fáradtan, nézte a napot, miközben mélyeket lélegzett. A szemeit a könnyei csípték, hogy ezt kellett tennie. Megmentette valószínűleg a Földet és a rajta levőket, de milyen áron? Csak fájdalmat és ürességet érzett, miközben figyelte, ahogyan a Nap vörösen robban egyet. A robbanás hihetetlen gyorsasággal közeledett felé, annyira kimerült volt, hogy mozdulni sem tudott, hogy kitérjen előle. Úgy tűnt, hogy mégis igaza lesz, hogy nem éli túl. Ez volt az utolsó gondolata a robbanás ereje elérte és Ko elvesztette az eszméletét.

~ Lent ~
A fészek nem akarta feladni, noha még sikerült úgy-ahogyan megállítani a közeledő rohamot, ami maguk felé tartott, hála Gabe-nek, és Reed-nek, akik segítettek neki. Nestor szavait hallotta, azaz fent is ott voltak, nem csak saját maguk voltak bajban. Még feltűnt Nebo-nak a közeledő vámpír is, de… a mellette levő nő, Gabe ekkor rogyott össze, hogy megkezdődött az átalakulása, de ekkor történt valami. Az összes fészek megállt és visszaalakultak. Az alfa primitívekből rengeteg volt, de gyerekek és nők is. Emberek. A vámpír megérkezett melléjük és Nebo a falnak vetette a hátát, a kezét nyújtotta Gabe-nek a betakargatás után, hogy felsegítse.
- A kegyetlen fejfájást leszámítva igen – mondta Nebo meckanor-nak. – Hogyan?
Tette fel a kérdést a túléltük részre. Felnézett a megérkező Pietro-ra.
- Hogyan? – kérdezte.
Majd az alfa primitívekre nézett.
< - Aki segítségre szorul támogassák, vagy cipeljék, megyünk fel, most! – parancsolta a rabszolgáknak embertelen nyelven. >

~ Bent ~
Kissé kábán nyitottam ki a szemeimet, a földön feküdtem a fejemen egy nedves géz darab. Lassan jutott csak eszembe, hogy mi is történt, Thanos-t sikerült a gyémánttal megtalálni, s akkor lett minden sötét. A gyémánt után nyúltam, de nem volt a nyakamban. Ijedten néztem körbe, többen elindultak kifelé, s a zajok is elültek, vége lett volna? Miként láttam voltak már sérültek is, meg kellett tudnom, hogy mi történt. Felkeltem a helyemről Lockjaw-ra támaszkodva, mikor a sérültek között megláttam Lyron-t is. Nagy Randac nevére! De hiszen ő nem is szenvedhetett volna sérülést, használta a gyémántját. Sietve mentem oda hozzá, útközben egy orvosi ládát s felkaptam, majd térdeltem le a férjem mellé megnézni azonnal, hogy mi lehet a baja. A sérülések alapján ezeket nem tudtam, hogy mi okozhatta, egy részét Thanos, de a többit a fészek biztosan nem. Aggódva kezdtem vizsgálni, mint egy orvos, s ha volt törött csontja, vagy olyan sérülése, mit helyre tudtam tenni, akkor azokat megtettem így, még mielőtt esetleg a saját regenerációja miatt rosszul gyógyulnának be, vagy forrnának össze s kénytelenek lennénk újra eltörni azokat.
Mikor ezzel végeztem egy kancsót vagy vázát kerestem, miben víz volt, s azzal tértem vissza Lyron mellé, a vizet azokra a sérülésekre locsoltam, mik túl súlyosak voltak s nem tudtam egyszerű orvoslással ellátni. Fel kellett volna vinni a szobámba a medencébe, ott gyorsabb lett volna, vagy a tengerben. Hiszen a képességem nem működik teljesen így, ha csak vizes a sérülés, vízben kellett lennie, de nem igazán mertem mozgatni őt. Letérdeltem mellé s a fejét a combjaimra fektettem. A kezeim sárgán kezdenek világítani a képességemnek hála s nekiláttam meggyógyítani a férjemet.
- Térj magadhoz kérlek! – suttogtam halkan.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#742 2011-05-22 11:54:19

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

Harcolók:

A helyzetünk egyre rosszabbul alakult. Egyre inkább az az érzésem támadt, hogy hamarosan mindennek vége. Eközben felgyorsultak az események. Tao átadta a gyémántját Thanos-nak, de az hirtelen mintha megbénult volna. Úgy tűnt, hogy Tao lebénította a nagy lila rossz fiút. Ekkor Ko-Rel is akcióba lépett, és Thanos, meg a még élő fészkek eltűntek. Ko-Rel a napba sugározta őket a kristályokkal együtt. A Nap pedig egy robbanással jelezte Thanos és a kristályok végeztét.
~ Talán most már egy kis időre nyugtunk lesz ~ gondoltam.
Ekkor a halott fészkek visszaváltoztak eredeti alakjukba. A látvány ami elém tárult megbénított. Nem bírtam mozdulni. A szívem hevesebben kalapált mint eddig, szédülni kezdtem, és hányingerem lett.
- Úr isten. Ennek nem lett volna szabad így történnie - mondtam elhalló hangon, a halott gyermekek és asszonyok tömegét látva.
Úgy éreztem, hogy túl nagy árat fizetett a világ Thanos és a kristályok pusztulásával. De bármennyire is fájt, tudtam, hogy nem volt más választásunk.
~ Miért pont így kellett véget érnie ~ kérdeztem magamtól.
Ekkor valaki megszólalt, hogy nincs vége, és egy nőt tolt ki elénk. A harmadik Serena Davidson-t láttam meg. A nő elmondta, hogy Marvel tart felénk, hogy mindent megsemmisítsem.
- Mindig van egy erősebb, és veszélyesebb, mint az előző. Valaki mindig a bukott helyébe áll - mondtam, aggodalmas hangon.

Utoljára szerkesztette Balthazar Millvier (2011-05-22 12:24:04)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#743 2011-05-22 12:09:03

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

Harcolók:

A dolgok eléggé rosszul alakultak. Thanos a gyémántokat követelte. Tao átadta a sajátját, de egyúttal megbénította a titánt. Ko-Rel ekkor elvitte Thanost, és a még élő fészkeket a napba, és egy kis robbanás jelezte a pusztulásukat. Thanos a gyémántokkal együtt megsemmisült. Ekkor a halott fészkek visszaváltoztak, és a látványtól hányingerem támadt. Halott gyermekek és asszonyok tömege volt látható körülöttünk.
- Miért? Miért pont így lett vége - mondtam elcsukló hangon.
Nem volt könnyű visszatartani a könnyeim, de erőt vettem magamon, és így sikerült sírás nélkül maradnom. Úgy éreztem, hogy ez volt a legrosszabb változata a győzelemnek. De tudtam, hogy most már nincs mit tenni. Ezek után valaki felkiáltott, hogy még nincs vége a szörnyűségeknek, és egy nőt tolt ki elénk. Megtudtam, hogy Ő is Serena Davidson, mint a másik kettő, akivel eddig találkoztam. Az új Serena elmondta, hogy Marvel közeledik azzal az eltökélt szándékkal, hogy elpusztítson mindent.
~ Remek. Nem volt még elég szörnyűség ezen az átkozott napon? ~ kérdeztem magamtól egyre dühösebben.

Utoljára szerkesztette Roger Gonsailes (2011-05-22 12:09:31)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#744 2011-05-22 12:21:55

William D. Robertson
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-05-16
Üzenetek: 6
E-mail PM

Re: Attilan

Harcolók:

Thanos követelésének Tao tett eleget, és átadta a kristályát a lila titánnak. Ezzel azonban megdermesztette Thanost. Ko-Rel pedig eltüntette közölünk, a még élő fészkekkel együtt. A nap vörösesen robbant egyet, ezzel jelezve Thanos és a kristályok pusztulását. Ekkor a halott fészkek vissza változtak eredeti formájukra. A látványtól felfordult a gyomrom, és legszívesebben hányni kezdtem volna, ha nem erőltettem meg magam, és nem tartom vissza. Körülöttünk halott gyermekek és asszonyok feküdtek a földön. A látvány undorító és elszomorító volt. Katonaként láttam már durva dolgokat, de ez egyikhez sem volt fogható. Úgy éreztem, hogy túl ronda módon lett vége ennek a háborúnak. Túl sok ártatlan veszett oda. De éreztem, hogy, nem volt választásunk. Viszont tudtam azt is, hogy a fészek többé egyetlen életet sem fog elvenni. Legalábbis ez az érzésem volt.
~ Bárcsak másképp is meg lehetett volna oldani ~ gondoltam elszörnyedve.
Ekkor egy nő felkiáltott, hogy még nincs vége, és egy harmadik Serena Davidson jelent meg. Elmondva, hogy Marvel közeledik, azzal az eltökélt szándékkal, megsemmisítsem és elpusztítson mindent, a multiverzummal együtt.
- Tudtam, hogy túl egyszerű volt - mondtam mérgesen.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#745 2011-05-22 22:35:13

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed képes megvédeni a feleségét, de Gabrielle átalakulását már nem tudja megakadályozni. A férfi fáradtan néz a nőre.

- Te jó ég… Ki kell innen jutnunk, mielőtt--

Majd hirtelen vöröses fény borítja be Attilant, és a Fészek tagjai… mind visszaváltoznak. Mr. Fantasztikus fellélegzik, majd azonnal még mindig eszméletlen nejére pillant, és megnyújtott kezei közé veszi, köszönetképpen biccentve az őket segítő Meckanornak.

- Rendben. Először is el kell látnunk a sérülteket. Aki képes, vegyen fel valakit, és keressük meg a gyengélkedőt!

Mikor látja, hogy már Nephthys és Pietro is elkezdtek segíteni, nyugodt szívvel indul meg felfelé, hogy megvizsgáltathassa Sue-t.



Felton nem sokat ért a történtekből. Thanos lebénul, majd Ko-Rel akciója után vörös fény árasztja el Attilant. A férfi eltakarja a szemét, majd mikor újra kinyitja… már sehol egy Fészek. Csak ártatlan halottak mindenütt.

Amerika Kapitány térdre rogy, miközben Felton megigazítja a ruháját, és lesöpri róla a jéggé fagyott vérrögöket. Lassú, szigorú léptekkel indul vissza, hogy megkeresse Spencer elnököt.

Léptei közben, inkább csak úgy magának, elmormog pár szót az orra alatt. Talán ezekkel a szavakkal próbálja győzködni magát, hogy helyesen cselekedett.

- Azt tettük… amit a helyzet megkövetelt. Nem volt más választásunk. Vagy ők, vagy mi. Vagy ők… vagy mi.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#746 2011-05-23 00:34:44

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

Bár fegyvert nem kap, egy szusszanásnyi időt igen. Mivel eddig a fészek tagjaira figyelt, fel sem tűnt neki igazán Thanos és a vele kapcsolatos csetepaté. Valójában először csak a vörös fényre figyel fel. Ahogy a fészek tagjai visszaalakulnak emberré, Joshuát eléri a felismerés. Minden egyes elpusztított fészekkel, egy embert bizony megölt. Ez a tudat mintha megnyitotta volna a talpa alatt a földet. Egyenesen úgy érezte, hogy a mélység magával rántja. Még a stabilizátort sem kapcsolta be, pedig tudta, hogy zuhan. Agya fel sem fogta egészen, hogy már a földön ül. Csak bámult maga elé és elkezdte megemészteni a történteket.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#747 2011-05-23 10:44:26

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Gabe-en remegés fut végig. Elejti fegyverét és mintha milliónyi emlék törne az agyába szétválaszthatatlanul, ami közül az egyik egyre hangosabban cseng. „Végezni mindenkivel.”
Hideg, gyilkos hangulat uralkodik el rajta, közben végig remeg és rosszul van az átalakulástól. Kezd elnyomódni benne önálló tudata és akarata, csak ezt az egy parancsot akarja végre hajtani. Merőn nézi a többieket, és azt latolgatja, milyen technikával tudná ártalmatlanítani őket, hogy a fészek martalékává válhassanak.
Aztán valamiért rémes érzése támad, mintha a fészek társaival történne valami. Fejében látja, hogy egy más helyen teremnek, majd egyszerre végük van. Ezután az átalakulás folyamata megszakadni látszik. A rángás enyhül és a zsongó hangok is eltűnnek, mint a dörgés a levegőben. Gabe halálsápadtan fekszik a földön és úgy kapkodja a levegőt, mint akinek egy kilométert kellett lefutnia sprintben.
Meckanor segít a kínjában, és betakarja, ami most jól jön, mivel azért hiába vannak fedett térben, azért hideg van. Vagy csak ő érzi annak? Zavartan bólint a vámpír kérdésére, Pietroéra is csak bólint.
- Igen…jól. De… nem értem. Hogyan? Miért nem változtam át, mikor a méreg már bennem volt?
Nebo segítő kezébe kapaszkodik és remegő térdeire áll. Rosszabb, mint hullám vasút után kiszállni a kocsiból. És csak most veszi észre, hogy néhány számára idegen ember fekszik a földön, akik fészkek voltak. Kell jó néhány perc mire összeköti a dolgokat, hogy ezek azok, akiket megöltek.
- Jó ég!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#748 2011-05-23 13:14:06

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Thanost sikerül lebénítanom, és Ko-Rel valóban használni akarja a kristályokat. Pillanatnyilag nem azért aggódom, mert ezzel megszegjük a fogadalmunkat, sokkal inkább azért, hogy Ko-Rel képes legyen megtartani ép eszét, és ne részegüljön meg a hatalomtól. Hiszen épp ezért osztottuk szét a gyémántokat, és most… Menni fog, bízzunk benne.
Thanos eltűnik, akárcsak az összes, még élő fészek. Elvakít a napfény, és leesik, hogy Ko-Rel hová is tűntette azt a sok rovart a vezetőjükkel együtt.
Néhányan már örülnének, hogy vége a harcnak, ám a visszaváltozó holttestek nem nyújtanak túl szép látványt. Nincs hova elfordulni, a testek mindent beborítanak. Felfordul a gyomrom.
-Thanos nem tud meghalni… Legalább nem örökre – válaszolom valakinek, aki azt hiszi, ezzel vége a harcnak.
A palotából kijön Serena, mögötte Serena, és Serena már kint várja. Serena szerint nem lett volna szabad, hogy ez történjen, ő már csak tudja, hiszen a jövőből jött, de Serena szerint nagyobb a baj még ennél is. Ugyanis Serena egy másik világból jött, és valaki követi. Rohadt párhuzamos világok. Rohadt időutazók.
Az újonnan érkező Serenahoz lépek, aki szerint Marvel hamarosan itt lesz.
-Nyugodj meg ööö… Serena. Semmi szükség könyörgésre. Természetesen meg akarjuk védeni a világunkat, épp ezért harcoltunk meg Thanos seregével. És bárki is ez a Marvel, vele is megküzdünk, ha az életünkre akar törni.

Úgy tűnik, nincs szükség már rám Thanos ellen, mert egyszerűen csak eltűnik, ahogy az összes haverja is. Mi tagadás, kezdtem már úgyis unni a pofájukat. Az a borzasztó látvány viszont, amikor a földön a rovartestekből emberi testek lesznek, jobban elrettent, mint Thanos és az egész serege. Fogaimat csikorgatva nézem, ahogy a halomnyi holttest fekszik, és hiába tudom, hogy nem volt más megoldás, hogy őket már nem lehetett megmenteni, ez akkor is gyenge kifogás, a lelkiismeretünk ettől nem fog megnyugodni. És akkor még jön ez a szöszi is, hogy itt a világvége.
-Hé, egy napra egy kozmikus fickó épp elég lesz, elég volt már a vérontás!


Hobogár épp a parancsnak megfelelően teljes erőből támad rá Mr és Mrs Fantasztikusra, ám mielőtt valóban elérhetné őket, a földre zuhan, és elkezd átváltozni. Hamarosan ismét emberi alakba kerül, és koszos, ápolatlan ruháiban tápászkodik fel a földről. Érzi, hogy valami megváltozott benne, emlékszik mindenre, amit fészekként tett, mégsem érzi igazán úgy, mintha önszántából tette volna, mintha nem lett volna egészen önmaga. A többieket figyeli, és végül Mr Fantasztikhoz fordul.
-Borzasztóan röstellem, hogy az imént az ön és kedves felesége életére próbáltam törni. Remélem megérti, hogy nem saját szándékomból tettem, és meg tud nekem bocsátani, kedves uram.
Ha Reed megbocsát neki, akkor mellette indul kifelé, és közben azon gondolkodik, mi a csuda történhetett, ami miatt visszaváltozott minden fészek.

Utoljára szerkesztette Tao (2011-05-23 13:41:09)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#749 2011-05-23 13:15:02

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Thanos és a sleppje lelép, a százados úgy tűnik ismét megmentette a világot – csak ezúttal a világot önmagától kellett megmenteni. A hullák látványa sokakat talán elborzaszt, de én háborúban nevelkedtem, és már vagy száz éve a gyilkolás a munkám többé-kevésbé. A pisztolyokat elrakom, és rögtön arrafelé veszem az irányt, amerre a felderítőket küldték, és amerre Nebo is lehet emiatt. Három fej több mint egy, és hat szem határozottan többet lát, így gyorsabban megtalálom majd őt. Ha megvan, segítek a sérülteknek feljutni a felsővároshoz.
<-Hercegnőm, már szinte kezdtem aggódni – mosolygok rá sármosan, vagy legalábbis magabiztosan. – Thanostól és a fészektől nem kell félni mostanában – foglalom össze a helyzetet.>


Bárdra nézek, amikor másik fegyverről beszél. Thanos a világ ura lehet azokkal a gyémántokkal, és mégis kéne neki egy másik fegyver?
Amikor Ko-Rel eltűnik, és kisvártatva szénné éget a napban egy univerzumnyi élőlényt, úgy nézek a mellettem lebegő pasasra, mintha csak azt mondanám: én megmondtam.
-Ezt Thanos is megtehette volna, amikor már mindenki fészek.
Ko-Rel zuhan meredeken fentről, úgy tűnik, a kristályok használata kimerítette, vagy túl közel ment a naphoz. Akárhogy is, nem lenne szép vége a napnak, ha hagynám lezuhanni. Rákapcsolok, és repülve kapom el a kék nőt.
-A Noé óta nem volt hozzá szerencsém, de még mindig ugyan olyan… Kék, mint volt – mesélem Bárdnak, aki nyilvánvalóan őt is ismeri az aktákból. – Fel tudod ébreszteni, ugye? – Kis elektromos stimuláció az agynak, és hipp-hopp…
-Vajon miről beszélgethetnek odalenn? – Feltűnt persze nekem is, hogy a fészek tagjai holtan visszaváltoztak, innen fentről nézve olyan, mintha csak lemmingek lennének. Egyelőre nem viszem le Ko-Relt, az életjelei stimmelnek, különösebb ellátást gondolom lent sem kapna, viszont semmi kedvem találkozni egy pár régi ismerőssel, és magyarázkodni, hogy már megint miért tudok repülni. Úgyhogy addig tartom Ko-Relt, ha elfáradt a karom, legfeljebb kvantumenergiából képzek valami ágyat neki.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#750 2011-05-23 13:15:38

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Jon felkel, és mielőtt bármiféle magyarázattal szolgálhatnék neki, hogy mi történt – amiről amúgy fogalmam sincs, mert úgy hozták már be ide, én meg nem voltam kinn -, már el is viharzik. Steph megy utána, ahogy a másik lány is, aki a semmiből zuhant ki. Fogalmam sincs, mi lehet odakinn, de inkább végzem idebenn a dolgom, és Serenaval együtt odamegyek én is Johnny Stormhoz, és segítek ellátni a sebeit, már ha van ilyen. Első ránézésre csak baromi forró a teste, úgyhogy próbálom lehűteni bármivel, például vízzel, ha már úgyis hozatott a királynő egy csomót.
-Sz-szerinted mi lesz most? – Kérdem Serenatól még mindig a korábbi sokk hatása alatt. – Mármint… Győzünk? A jó fiúk mindig győzni szoktak, pláne ha olyan dolgok forognak kockán, mint… A világ.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:33

#751 2011-05-23 20:31:09

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

-A világ sorsa teljesen hidegen hagy Zack! Elhiheted hogy rohadtul nem érdekel hogy ki döglik meg és ki nem. Engem, csak egy dolog érdekel, az pedig én magam vagyok. Pontosabban a lelkem. Ami már nem is annyira az enyém. Dióhéjban, a lelkednek már régóta a pokolban lenne a helye, az én dolgom pedig az, hogy odajuttassam. Hidd el, semmi személyes, csak üzlet.
Beszéd közben a kasza segítségével már próbálok is felkelni, majd ha ez sikerült, tovább folytatom a Morsusnak szóló mondandómat.
-És mielőtt megkérdeznéd, hogy mit is nyerek ezzel, ne tedd. Már én sem tudom.
Ezzel befejezem a rövid kis történetet, majd megvizsgálom a zombikat. Mind visszaváltozott emberre. Így már gyakorlatilag hasztalanok. Nem tudom, hogy lesz-e még harc, de jobb az óvatosság. Démon nyelven elmormolok egy rövid varázsigét, amire mindkét tenyerem zölden felizzik, majd a zöld fénnyel egy kört rajzolok a most már emberi hullák köré. Ha ezzel végeztem, törökülésben elhelyezkedem a kör előtt, majd koncentrálni kezdek. Nem nagyon csináltam még ilyet, de talán beválik. Ha minden jól megy, a zombik teste pár perc múlva változásnak indul, és éles fogakat, és karmokat növesztenek. Amint végeztem a varázslattal, félrevonulok egy sarokba a szolgáim kíséretében, elhelyezkedek az egyik sarokban, majd manát keringetve a testemben elkezdem regenerálni magam.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#752 2011-05-24 02:24:34

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 37. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Ne haragudjatok, kicsit össze kell szednem magam. Az előző bejegyzésemet a fordulatokkal kezdtem és fejeztem be, pocsék naplóíró lennék, ha most is ezt tenném, úgyhogy nem fogom. Attól függetlenül, hogy ami az előző pár percben bekövetkezett messze az este legdurvábbika volt. Sőt, nem is egy, egyszerre több is. Meg fogjátok érteni, ha majd odaérünk, igyekszem minél hamarabb túlesni a formaságokon, amíg kordában tudom tartani a gondolataimat. Ilyen helyzetekben azért megnehezíti a dolgomat, hogy egyelőre még csak gondolatban rakom össze a bejegyzéseket, de egyre inkább kérdésessé válik, leírom-e mindezt valaha. És lassan már nem is a saját túlélésem miatt kérdőjelezem meg ezt, kezdek inkább amiatt aggódni, érdemes-e papírra vetni a történteket, olvashatja-e bárki a jövőben? El se tudom képzelni már kik lehettek ti, kedves olvasók, de ha esetleg az átélt órákat valahol egy barlang mélyén töltöttétek, akkor mesélem tovább a történteket. Akármi is történt, akármi is történik, akármi is történni fog, a formalitásokat nem lenne szép dolog elhagyni. Attól függetlenül, hogy talán már értelmetlen, sőt, már nagyon régóta az, akkor sem adom fel. És ha már csinálom tovább a naplóírást, akkor igyekszem továbbra is jól csinálni, vagyis ahogy én látom jónak. Ez pedig azt jelenti, hogy fejest ugrunk az előzményekbe.

És már itt is vagyunk. Az éjszaka kezdete olyan távolinak tűnik, mintha egy másik életben történt volna. Szinte már nem is emlékszem az előtte történt eseményekre, aznap reggel sose gondoltam volna, hogy alig 24 óra múlva minek leszek szemtanúja. Olyan átlagosan indult, és ez lett belőle. Persze tudtam, hogy aznap készül lecsapni az általam keresett sorozatgyilkos, de akkor se vártam többet rutin munkánál. A helyzet már bonyolódni kezdett, mikor a célpontról kiderült, hogy vámpír. Tovább gabalyodtak a szálak, mikor a vámpírról kiderült, hogy nem is olyan rossz fickó, és felkért minket hogy segítsünk megmenteni a világot. Hát hogy a frászba mondhattam volna nemet? A Times Square-en összecsaptunk a két világhódító ellenséggel, a raptorokkal és a Fészekkel, de ezután inkább már csak az utóbbival gyűlt meg a bajunk, de azzal nagyon. Kiderült, hogy ezek a rovarszerű lények szövetségre léptek az univerzumhódító titánnal, Thanos-sal, és együtt leigázták a teljes környéket, leszámítva szerény kis bolygónkat. Próbáltuk figyelmeztetni az elsődleges célpontot, Attilant a veszélyre, de ami készült, arra nem lehetett felkészülni. A csatában viszont jól álltuk a sarat. Három támadássorozattal kellett szembenéznünk. Az elsőt az egyik számomra ismeretlen fickó jégpajzsa, a másodikat Roy halott fészkekből álló hadserege, a harmadikat pedig a Fantasztikus Négyes Fáklyájának szupernovája állította meg. És ha a hatalmas túlerő nem lett volna elég, a harcba nem csak a kis fészkek vettek részt. Ott volt először is Thanos űrhajója, ami hatalmas lézerpárbajt vívott a város védelmi rendszereivel, de végül a tengeri lények rohamának áldozata lett. Itt viszont még nem örülhettünk, ugyanis a nekünk segítő halacskákat csoportos fészektámadás érte, és egyiküket ellenünk fordította. A ellene folyó csata bizony sok áldozatot követelt részünkről, még ha nem is halálosakat, a soraink bizony megritkultak. De bizony így sem adhattuk fel, és a helyi erőkkel karöltve, földön és levegőben is igyekeztünk helytállni, ami végül sikerült is. Kemény csata árán, de végül megállítottuk a rohamokat, de még közel sem volt vége a dolognak. Megjelent ugyanis a főmocsadék, Thanos.

Azok alapján, amit hallottam róla ugyebár nem sok jóban reménykedtem a hódító részéről. Már megkaptuk a hírt, hogy az általa meghódított univerzum összes mozgó fészke a parányi kis Föld felé tart, így a meccs eldőlni látszott. Pláne úgy, hogy a titán kezében ott csillogott három kristály, amikről ugyan nem tudtam mire képesek, de volt egy olyan sejtésem hogy bizony nagy erőt kölcsönöznek az amúgy sem gyenge fickónak. És mit tettem én ebben a reménytelen helyzetben? Elkezdtem tépni a számat, úgy van. Továbbra sem tudom, mit reméltem a számat elhagyó szavaktól. Egyértelmű volt hogy Thanos nem fog velem foglalkozni, vagy ha valami csoda folytán mégis nem válaszokat, hanem egy egyirányú jegyet kapok a túlvilágra. Ettől függetlenül fűtött a kíváncsiság az események iránt, és a válaszokért, amiket csak tőle kaphattunk meg. Illetve némi elterelést is reméltem a dologtól. De végül nem volt szükség semmi ilyesmire, ugyanis a nagyok, az ügyesek, a hozzáértők, a szuperek elintézték a dolgot. Az hogy hogyan, már egy teljesen más kérdés.

A Polgármester úr eljátszotta a jó öreg „megadom magam, nesze ami kell, de közben átverlek” stratégiát. Ahhoz képest, hogy ez a Thanos fickó elvileg mindent tudó, vagy micsoda, ez eléggé nagy hibának tűnik tőle. Kicsit csalódott vagyok, vagy már így tervezte a lilaság? Erősen kétlem, ugyanis a következő akcióra aligha lehetett előre tervezni. Míg a Polgármester úr lebénította a hódítót (frankó kis képesség ez, már legalább másodszorra menti meg vele a helyzetet), Ko-Rel már intézkedett is a többiről. Nem tudom biztosra, hogy a saját ereje, vagy a nála lévő kristályé végezte a munkát, de feltételezem az utóbbi eset áll fent. Akárhogy is történt, a Napot egy pillanatra körbeölelte valamiféle vörös fény, jelezve hol is landolt Thanos, illetve még azok, akik vele együtt ott végezték. Bevallom már ez a rész is ledöbbentett. Az első gondolatom az volt hogy győztünk. Hogy vége ennek a rémálomnak, a reggeli napsugarak közepette járhatjuk is a győzelmi táncunkat itt, ahol előző este még esküvőt ünnepeltek. Abban a pillanatban eszembe se jutott, hogy egy Thanos kaliberű fickó ezt is túlélheti, pláne a nála lévő három kaviccsal, csak az tudott érdekelni, hogy eltűnt, hogy nincs többé, hogy legyőzetett. Hősökké váltunk hát, az én szememben mindenképpen, akik kitartottak a végsőkig, és még tovább is. Főleg Ko-Rel, aki elvégezte a munka nehezebbik részét, megtette amire valószínűleg egyedül ő volt képes, de neki se volt nyoma. Illetve volt, mintha az égen egy kis pont zuhant volna, vissza a Föld felé, de nem aggódtam, hisz a pont hamarosan megállt, a zuhanás abbamaradt, ebből arra következtettem, hogy a nova jól van. Így tehát még ez az apróság sem árnyékolta be a győzelmet, egy pillanatra tényleg elhittem, hogy ez egy csodálatos diadal. Na persze most már szégyellem magam emiatt. Ahogy az égről lepillantottam, a látvány azonnal visszarántott a valóságba, egyenesen visszazuhantam a realitás hideg, lelketlen, szörnyű talajára.

Ahogy körbenéztem, az addigra már teljesen megszokott döglött fészkek látványa helyett valami teljesen más fogadott. Egy látvány, amire több éves kiképzés se tudna senkit felkészíteni. Nem is tudom, hogy írhatnám körbe, egyszerűen nem merem egyenesen megfogalmazni, pedig tudom, hogy muszáj lesz. A több ezer rovar, akikkel a csata során elbántunk, felvették eredeti, emberi formájukat. Ott állt maroknyi csapatunk, számtalan férfi, nő és gyermek holtteste között, akiket saját két kezünkkel, pontosabban fogalmazna én például két lézerpisztolyommal fosztottam meg az életétől. Szinte éreztem magam körül mindenki megrökönyödését, úgy keringett a levegőben, mint egy kellemetlen szellentés, amit senki se mer magára vállalni. Nem tudom mi játszódhatott le a többiekben, de van egy olyan sejtésem, hogy hozzám hasonlóan éreztek. A pár pillanattal ezelőtti győzelmi mámor teljesen átcsapott a másik végletbe, undorodtam magamtól, magunktól. Amik pár perce még csak növekvő statisztikának tűntek, az életünkre törő báboknak, azok most visszaváltoztak azokká, akiket megmentenünk kellett volna ma. És ebben, ha nem is nekem volt a legnagyobb szerepem, de a csata folyamán számtalan életet oltottam ki, ráadásul csak most döbbenek rá, habozás nélkül tettem mindezt. És ha Thanos távoztával mindenki visszaváltozott, mi lehet most odakint, a Földön kívül? Mi lehet most azzal a számtalan földönkívülivel, akik fészekként a bolygó felé tartottak, de most visszaváltoztak? Ők most élettelenül lebegnek az űr sötétjében? Vagy egyszerűen csak követték mesterüket a forró halálba? Talán sose tudom meg, de nem is érdekelt. Ami akkor érdekelt, az az elém tároló szörnyűséges látvány volt. És ahogy felfogtam, amit látok, csak egy dolog tudott az eszembe jutni… hogy én sem érdemlek ennél jobbat. Egy ilyen bűnökhöz illő, fájdalmas halált kerestem, de pillanatnyilag csak a legegyszerűbb, legkönnyebb módszer jutott eszembe. Hogy fogom az egyik gyilkos fegyveremet, a fejemhez nyomom és tüzelek. Nem volt már miért küzdeni, a csata véget ért, és ki tudja az emberiség, sőt az univerzum hány milliomod százaléka élte túl? Én miért érdemelnék jobb sorsot, mint a sok szerencsétlen? Az én lábam is megroggyant, ahogy Steve térdre zuhant, és már emeltem volna a fegyvert a halántékomhoz…

De egyszerűen nem ment. Se a lábam, se a kezem nem engedelmeskedett, mintha tudták volna, mire készülök, és ordították volna, hogy ne tegyem. Mindig is elutasítottam a gyilkosságot és az öngyilkosságot is, az élet ajándékának elvételét. Mégis rendőr voltam, az évek során kioltottam már életeket, pusztán azért, mert olyasmiket tettek, amit tiltott egy törvény, amit valaki valamikor valamiért kitalált. Ezek után olyan logikusnak tűnt a lépés, amire készültem, de nem ment. Utólag belegondolva, talán csak a fájdalom elől akartam menekülni, nem tudom. Akárhogy is, nem tudtam megtenni, bénultan álltam, a testem ösztönzött arra, hogy gondolkozzam végre. És így tettem. A harc előtt megbizonyosodtunk róla, hogy a teljesen átalakult fészkeket nem lehet megmenteni már. Ebben a tudatban vetettük be magunkat ebbe az életre-halálra folyó ütközetbe, amelyben a túlélők és a bolygó élete volt a tét. Az már lényegtelen hogy Thanos eltűntetése mégis visszaváltoztatta a fészkeket, ezt nem tudhattuk előre, és nem is változtatott volna a csatán. Úgy nem élhettük volna túl, ha nem mérünk a rovarokra folyamatosan halálos csapásokat. Igen, ezekkel hitegettem magam. Logikus eszmefuttatás, igazságtartalma is van, de bárcsak teljes egészében meg tudnám győzni magam arról, hogy nem volt más út. Ezzel a tudattal nehéz küldetésre szántam el magam, de mikor láttam, hogy más se mozdul, úgy döntöttem nekem marad a feladat. Azt hittem a testem továbbra is blokkolni fog, de gond nélkül el tudtam indulni a térdelő Steven Grant Rogers felé. Most hogy letettem utólag ostobának titulált önlikvidálási szándékomról a lábaim és a karjaim úgy döntöttek, hogy visszaadhatják az irányítást idióta tulajdonosuknak.

Most nem gondolkodtam azon, mit fogok mondani, pedig általában így teszek. Mindig úgy gondoltam, hogy jobb többször is átgondolni mit osztunk meg a világgal és másokkal, de ez egy teljesen más helyzet volt. Itt már csak azt tudtam kimondani, amit valóban éreztem, ezt nem lehetett megtervezni, vagy átgondolni, ezt csak mondani lehetett. Nem akartam tovább nézelődni, eleget láttam a mészárlásból már, nem vettem le a szemem gyerekkori, sőt, felnőttkori példaképemről. Annyira furcsa volt őt így látni. Ő mindig is egy ikon volt, nem csak számomra, de az egész ország, sőt, talán a világ számára is. Most viszont nem volt más, csak ember, aki tisztában van vele mit tett, és szüksége lehet a segítségre, hogy mindezt megeméssze. Jobb híján most én voltam az. Mikor odaértem a vállára tettem a kezem, már ha hagyta, és megszólítottam.
- Kapitány… Steve… figyeljen egy kicsit, kérem. Tudom, mit érez most, hiszen én is, és mindannyian hasonlóan érzünk. Úgyhogy ezt most nem csak önnek mondom, hanem mindenkinek. És azzal, amit most mondok magamat is ugyanolyan nehéz meggyőznöm, mint önöket, de akkor is kimondom. A helyzetnek megfelelően cselekedtünk. Az átalakultakat már nem menthettük meg Thanos legyőzése nélkül, amire ennél korábban nem volt lehetőségünk, már ha tényleg meghalt. Ha visszafogjuk magunkat a csata alatt, minden bizonnyal már egyikünk sem lenne itt, Thanos győzött volna, és a Halál híveként kétlem, hogy sokáig életben hagyta volna a fészkeket. Egyik forgatókönyv se eredményezett volna jobb helyzetet. Most annak kell örülnünk, amit és akiket megmentettünk ma a biztos haláltól. Álljon fel, nem adhatja fel, most már tényleg nem. Akármi is következik ezután, szükségünk lesz önre is, jobban, mint bármikor.
Igyekeztem szívből beszélni, és azt hiszem sikerült is. Minden, amit elmondtam ezúttal nem átgondoltan összerakott beszéd volt, hanem az, ami az érzéseimből kijutott. Reméltem, hogy ez a többieknél is megteszi majd a hatását, főleg a Kapitánynál, akit láthatóan nagyon összetört a csata konklúziója. Igyekeztem kicsit közvetlenebb lenni vele, mint eddig, ezzel is jelezve, mennyire átérzem azt, amit ő. Most hogy sikerült átgondolnom a dolgokat normálisan, tényleg úgy hittem, hogy ennél jobban egyszerűen nem alakulhattak volna az események sem számunkra, sem ezeknek a szerencsétleneknek, így kár ezen keseregni, akármennyire is fájnak a történtek. Bíztam benne, hogy a Kapitány válasza pozitív lesz, de fel kellett készülnöm a rosszabb verziókra is. Például arra hogy érzéketlen tuskónak titulálva elküld a fenébe, vagy egyszerűen csak magába fordulva nem válaszol, hasonlók. Ebben az esetben kénytelen lennék annyiban hagyni a dolgot, legalábbis egyelőre. De biztosra vettem, hogy a jövőben egy ilyen ikonra nagy szükségünk lesz, akárhogy is alakulnak a dolgok, szóval jobb lenne minél hamarabb gatyába rázni.

Jövőbeli Serena szavai viszont nem könnyítették a dolgomat, sőt, egyáltalán nem. Még mindig döbbenten áll a történtek előtt. És őt nem csak a mészárlás sokkolta, hanem a realitás változása, a történelem átíródása. Erre is megvolt a magam rögtönzött magyarázata, de ez már inkább a fejemből, mint a szívemből jött.
- Serena, ismételten kérem, nyugodjon meg, ne nehezítse az amúgy is nehéz helyzetet. Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, bízzunk benne, hogy rajtunk kívül sok túlélő akad még. A jövője miatt ne aggódjon. Nem vagyok egy fizikus professzor, vagy szakértő, de szerintem ők se tudnának nálam többet segíteni időutazásokban, úgyhogy elmondom az elméletemet. Valószínűleg valami megváltoztatta a mai események alakulását, esetleg az ön felbukkanása, vagy valami ismeretlen tényező, és ez az események ön által ismerttől eltérő alakulását eredményezte. Ha a maga világa megváltozott volna, minden bizonnyal ön se lenne már itt. Sajnálom, ha esetleg tévednék, nem értek ezekhez a dolgokhoz, de reméljük egyelőre a legjobbakat, ne gyötrődjünk, mert azzal nem jutunk előbbre.
Ezt bevallom először csak megnyugtatásnak szántam, de így belegondolva, volt értelme a dolognak. Mindig is érdekesnek tartottam a Multiverzum, a párhuzamos univerzumok teóriáját. A gondolatot, hogy minden döntésünk egy új világ születését eredményezheti sokkal szimpatikusabb volt számomra, mint a kőbevésett jövő ígérete. Mindig is szerettem saját kezemben tartani a sorsomat, talán ezért vonzott ennyire ez az elmélet. Semmi bizonyítékom nem volt soha, de a tudat, hogy minden lépésünk történelmet ír, szimpatikus volt. Ez pedig egy hozzám hasonló átlagos fickónál bőven elég a szemléletválasztáshoz. Nagyon reméltem, hogy sikerült Jövőbeli Serenát megnyugtatnom végre. Bizonyára ijesztő volt neki hogy ismét nem tudja mi fog történni, régen érezhetett ilyen, az időutazás egyik hátrányaként fel is írhatjuk ezt. Akármilyen reakciót is eredményeznek a szavaim, igyekszem megvárni, de a figyelmemet sikeresen lekötötte más, nevezetesen… Serena?

Stephanie Smith hívta fel a figyelmünket arra, hogy a harcnak még közel nincs vége. Naná hogy Thanos jutott először eszembe, az a rohadék csak túlélte a napozást. Bizonyára elvesztette a Fészek fölötti irányítást, de a saját bőrét azért tudta menteni, vagy hasonló, gondoltam rögtön. De hamar kiderült, hogy nem a titánnal kell most számolnunk, hanem valami… rosszabbal? Erre bizony nagyon kíváncsi lettem, de egy pillanatra elfelejtettem figyelni az elhangzottakra, ugyanis ledöbbentem azon, ki is a hírhozó. Serena? Nem, nem a mi Jelenbeli Serenánk. De az is biztos, hogy nem a Jövőbeli Serena. Pedig így hívják, Serena Davidson. Először azt hittem ez valami trükk, de láthatóan a bentiek hittek neki, és nekik több idejük volt bebizonyosodni a dologról, szóval egyelőre én is beadtam a derekamat, de akkor is összezavarodtam. Abba már bele se gondoltam, miért volt ennek a Serenénak Fantasztikus Négyes féle szimbóluma, de legalább az én dolgomat megkönnyíti, mostantól csak F4 Serena lesz, amíg nem találok jobb nevet. Annyit minden esetre már a szavai előtt sikerült kiokoskodnom, hogy itt bizony realitástalálkozó van. Ha ez nem bizonyíték a Multiverzum elméletre, akkor semmi. Tehát Jövőbeli Serenának se kellene aggódnia… vagy mégis?

Hát bizony F4 Serena nem jó hírekkel jött. Először úgy volt hogy Attilanért harcolunk. Utána már a Földért. Aztán jött az Univerzum. De hogy a Multiverzum? És hogy ez a Marvel egész jól halad az elpusztításában? Hova kerültem? Én egy mezei New York-i rendőrtiszt vagyok, arról nem volt szó az eskületétel közben, hogy nekem kell majd segédkezni a mindenség megmentésében. Azt hiszem az események kicsit felém kerekedtek ezen a ponton, egy bejegyzés során már másodszor pattant el bennem valami. Először ugye az elkeseredettség miatt, most pedig a pánik kezdett eluralkodni picinyke elmémen. Egyszerűen túl soknak tűnt már ez az egész, olyan dolgoknak, amit egy ember képtelen már elviselni. Ismeritek azt az érzést, mikor eldobnátok mindent, és elkezdenétek kiöltött nyelvvel ugrálni körbe-körbe? Na, ez az érzés pont nem tört rám, de elhihetitek, közel volt. Oké, ez egy kicsit klisés őrület lett volna, de teljesen őszintén megmondom, ilyen közel még sosem álltam hozzá, hogy beadjam a törülközőt idegileg. Egy vékony cérnaszál választott el a begolyózástól, egy nagyon vékony darabka. Tudjátok, olyan fajta, mint ami a kopasz rajzfilmfigurák fején szokott lenni, ilyen 2-3 szálas haj-féleség gyanánt. Nem a legjobb hasonlat, de azt hiszem, mindenki érti már a lényeget.

Vettem egy mély levegőt, kifújtam és körbenéztem. Annyi harc, annyi vérontás, annyi erőfeszítés, annyi küzdelem, annyi bejegyzés, és mind hiába? Na, azt már nem. Szinte éreztem hogy fellángol valami a szememben, miközben visszatekintettem F4 Serena felé, akinek éppen a Polgármester Úr ajánlotta fel a segítséget, amihez szívesen csatlakoztam jómagam is.
- Ahogy a Polgármester Úr is mondta, nem kell ide könyörgés, természetesen szívesen segítünk. De nagyban megkönnyítené a dolgunkat, ha többet elmondana erről a Marvelről. A pusztítás az egyetlen célja, vagy vannak más motivációi is? A hallottak alapján békés megoldásra, tárgyalásra, egyezkedésre aligha van esély, tekintve hogy már számos világot elpusztított. Mekkora erővel rendelkezik, mi az erejének a forrása? Van valamiféle gyenge pontja? Ha nincs, akkor bizony találnunk kell valamit, amivel elintézhetünk egy ilyen fickót. Javaslatok? Sajnálom hogy ezt mind önre zúdítottam, ösztönösen jött, tudja rendőr vagyok. Nem baj ha nem tud válaszolni, de előrébb jutnánk, ha mindent megosztana velünk amit tud és esetleg segíthet a helyzet megoldásában.
Sok újat bizonyára nem mondtam, de mivel senki sem tette fel ezeket a számomra egyértelműnek tűnő kérdéseket, melyekre bizonyára a válasz is az lesz (de sose lehet tudni), így a biztonság kedvéért feltettem őket, majd gondolkodóba estem. Bizonyára, ha lenne nagyobb ütőkártyánk, azt már Thanos ellen ellőttük volna… vagy meg is tettük? Jobb híján a Polgármester úrhoz fordultam, egyedül ő maradt itt, aki megfelelően tájékoztathatott minket a kavicsokról.
- Polgármester úr, a kristályok mekkora erővel rendelkeznek? Maradtak még azon kívül, amik Thanosnál voltak? És mennyi az esély rá hogy ő, vagy a kristályok túlélték a napozást?
Thanosra csak azért kérdeztem rá, mert ha a kavicsok megmaradtak, akkor bizonyára a titán sem adta meg olyan könnyen magát. Ráadásul a Polgármester úr említette, hogy Thanos nem tud örökre meghalni, bizonyára többet tudott róla, mint mi. A kristályokról legalábbis biztosan. Eddig mélyen hallgatott róluk, de ez most extrém vészhelyzet volt. Más nem igen jutott eszembe, ami egyáltalán feltarthatna egy realitás-pusztított, ez pedig igen csak aggasztó. Thanost legalább kötötték a valóságunk határai, legalábbis ha jól tudom, ez a Marvel viszont más kategóriának ígérkezett.

Egyelőre ennyi tellett tőlem. A harcban ugyan csak lövöldözésben tudtam kivenni a részemet, de ezzel is elég vér tapadt a kezemhez sajnos. Ettől függetlenül igyekeztem túltenni magam a dolgon, de még mindig éget belülről a látvány, amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni. De amit mondtam Steve-nek és Jövőbeli Serenának az az események fényében határozottan igaz, össze kell szednünk magunkat sürgősen, hiszen ha F4 Serena nem téved, egy minden eddiginél halálosabb ellenfél vár ránk. Igyekszem ebben az átmeneti helyzetben támogatást nyújtani azoknak, akik segítségre szorulnak. Ha még valaki lelki válságokkal küzdene, ahhoz is intéznék pár szót, illetve ha valami csoda folytán találnék a lemészárolt tömegben túlélőket, akkor azokhoz azonnal hívnék segítséget, vagy magam vinném be a gyógyítókhoz. Erre sajnos kevés esélyt látok, hiszen elméletileg az élő fészkek nagy része követte Thanost a sírba, de reménykedni szabad. Aki pedig tőlünk sérült volt, azt már a szupergyors Pietro elintézte pillanatok alatt, így ilyen téren nem sok munka jutott nekünk, lassabbaknak. A legfontosabbnak most minden esetre Marvel tűnik, és hogy ellene kitaláljunk valamit, de villámgyorsan. Ez megint nem ígérkezik az én kategóriámnak, ezúttal hatványozottan nem, és attól tartok ez már túlnő a legjobbjainkon is. Azért bízom pár javaslatban a többiektől, ha viszont nem jön semmi, akkor majd rögtönöznünk kell a helyzetnek megfelelően, vagy beletörődni a sorsunkba. Ha esetleg valami váratlan történne, mondjuk a beszélgetések közepette megint megjelenne Thanos, egy új Fészekhadsereg, vagy esetleg ez a Marvel fickó, akkor igyekeznék a helyzetnek megfelelően reagálni, bár kétlem hogy a felsoroltakra túl sok hasznosat tudnék cselekedni. Akárhogy is alakulnak a dolgok, én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy összeszedjük magunkat és ismét felkészülten nézhessünk szembe azzal ami következik, akármilyen szörnyűségeken is vagyunk már túl. Azt hiszem mostanra már nekem is sikerült összekapnom magam, segített a gondolataim összefoglalása, ahogy mindig. Erre legalább jó a naplóírás, vagyis annak tervezgetése, ha már másra előreláthatólag nem is lesz alkalmas. Abban már nem igen tudok bízni hogy a következő bejegyzésemet jó hangulatban alkotom majd meg, de mindenképpen igyekszem jobban, mint ezt most. Ennél a szörnyű látványnál már csak nem jöhet rosszabb, vagy mégis? Akárhogy is, tévedtem. Van még miért küzdenünk. Marvel ide vagy oda, realitáspusztítás ide vagy oda, akár eljön a vég, akár nem, a feladásnál nincs rosszabb. Mert mindig van miért harcolni. Talán az emberiséget nem sikerült megmentenünk, de még mindig lehetnek odakint páran, akik csak bennünk bízhatnak, nem is beszélve a többi realitásról. És ha már tényleg nem marad semmi, magunkért akkor is csatázhatunk, egészen addig, míg el nem jön a vég. És sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap, mint már említettem, mi irányítjuk a sorsunkat, akármi megtörténhet. Talán másnap már egy szebb napra ébredünk, vagy már semmilyenre. Akárhogy is alakul, a következő bejegyzésemig nem kell olyan messzire mennetek, csak lapozni. Mert bizony én még mindig bízom abba, hogy ezt valaki papíron olvassa. Úgyhogy szokásos rendszerességgel, szokásos részletességgel, és szokásos stílusban jelentkezem legközelebb, akármi is történik majd, mert én sosem fogom feladni, történjen bármi.

#753 2011-05-24 22:16:50
Morsus
Gyógyítók:
Zack legyint Roy szavaira.
- Ugyan. Ha megsértődnék mindenkire, aki az életemet akarja, hogy kielégítsen démonokat, akiknél a lelkük van akkor nem lennének barátaim. Fekete mágia, Fehér mágia. Az érme két oldala vagyunk, csak jelenleg valaki az érmét akarja eltörni.
Zack az égbe emelkedve megerősíti a gyógyulást így a kezelésekkel együtt, minden érkező tökéletes állapotba kerül. Látva a kinti eseményeket a lányokra néz.
- Jobb ha kimegyünk segíteni.
Folytatás Attilanon...

Felderítők:
Gabe átalakulását az ápolás lassítja, de szörnyű fájdalmai vannak, mert a szervezete küzd az átalakulással. Az alfa-primitívek segítségével és Pietro meg Nestor érkeztével a felderítőket vissza vezetik a felszínre.
Folytatás Attilanon...

A szigeten kívül:

Constatine elkapja a nőt, de arról eltűnt a nova páncél. Bárd megnézi a lányt.
- Persze Ko-rel. Kollégák vagyunk. Bonyolult sztori,d e van benne egy fura kínai-francia. Ez... ritka perverznek hangzik így - elemzi saját szavait Bárd. - A lényeg, hogy kár felébreszteni. Bármi történt vele fáradtságtól eszméletlen csak egy félkómás kreet kapnánk és azok morcosak. Menjünk le hozzájuk.

Folytatás Attilanon...

Attilan:
Pacifistának Balthazar ad egy pisztolyt csendesen mikor a gyógyítók és a felderítők kiérnek. Pár lépéssel előttük jelenik meg az alternatív világból érkezett Serena, aki ezt jelenti be:

[quote=Serena Davidson] - Serena Davidson vagyok – mondtam rekedten. – Úgy tudom, hogy a harmadik a városban. Egy… egy másik világból érkeztem, űztek ide. Egy nagy hatalmú lény, Marvel fog hamarosan ide érkezni. A célja, hogy a teljes multiverzumot elpusztítsa. A multiverzum haldoklik, megannyi világ omlott már össze, az utolsót, ahol láttam akkor semmisítette meg Marvel. Most ide fog jönni, hogy ezzel is ezt tegye. Kérem, könyörgöm önöknek, segítsenek megmenteni a világukat és a multiverzumot.[/quote]
Bárd és Constatine hallják a sztorit, ahogy landolnak és a nyomozótól Kap veszi át a nőt még a levegőben.
- Páncél: Jelentést! - ezt csak ő hallja így idegesen nézi a nőt. - Jól van... várjunk... mi az, hogy már nincs hatalmában a nova erő?
Serena szavaira Spar-theen sétál ki.
- Miért kéne hinnünk magának? Mi van akkor ha maga is csak egy trükk Thanostól?

- Kérdezd meg őt.
Bárd ezzel az egyik romon megjelenő óriásra mutat.


- Utau, a Figyelő! - mondja Spar-theen hitetlenül. - A faj népe, akik a világokat figyelik és a legnagyobb eseményeknél láthatóak csak, de... ez csak egy mítosz!
- Lehet, de... hány figyelő van egy bolygóra?
Kérdi Zack és az égben lebegő másikra mutat.

Még egy megjelenik a gyógyítók mögött a vár falánál.

Ismét egy a romok árnyékában a város északi részén.

Majd egy a vízen lebegve.

Végül az ég teli lesz Figyelőkkel.
- Mind... minden realitás Figyelője.


A Multiverzum vége...
/Minden reagban egy ismert alter világunkban event szintű fordulatot láttunk (a userek, a karaktereknek elég ennyi őrület egy időre), ami jelzi, hogy a Barokk hullámként alakítja át a világokat örökre. Ha tetszik vagy csak véleményeznéd az X-men Barokk - Prológus topicban tedd./
Sötét Világ
Attilan ében trónján Mellissa királynő ül és türelmetlenül szorongatja az aranylándzsát, amin Unspoken koponyája van.
- Szövetséget ajánlott ember! Hatalmat! De eddig csak könyörgött a genetikai ismereteimért!
A trón lépcsőinek alján egy robot testben Vörös Koponya állt.
- Meg kell értenie úrnőm, a testem nélkül nem tudom folytatni birodalmam visszaszerzését. Ezért küldtem el a harcosaimat a tökéletes új testhez való genetikai mintáért. Az én seregem és az ön technikája legyőzhetetlen egyesítve, de külön-külön elbuknánk. Ezt ön is tudja.
A nő lenézően húzta a száját, de mire megszólalhatott volna az ajtók kitárultak. Joshua Shaul May avagy a kódneve szerint Militarista landol egy vadászgépek után mintázott szuperpáncélban. Óvatosan lerakja a két társát Bishopot és Gammert. Mindketten szét vannak karmolva, de még így is elsőnek a náci egyen ruhájukat rakják rendbe. Bishop teljesen fel van fegyverezve, míg Gammer egyetlen mesterlövészt vág a vállára.
- Végre. A vadászaim - mondja Koponya. - Jelentést.
- Meckanor elkapott minket, a de túlerő, még az Ellenállók Bajnokának is sok volt - mondja büszke vigyorral Gammer.
- Rohadt vérszívó fattyú.
Mondja idegesen a sebeit érintve Bishop.
- Nem ez érdekelt! Megszereztétek?
Kérdezte türelmetlenül Vörös Koponya. A két vadász Militaristára pillantott, aki a páncél egy fiókjából kivette a kis kémcsövet benne a vér mintával.
- Thor vére - mondja örömtelien Koponya.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:36

#754 2011-05-25 11:10:45

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

– Úgy hiszem, hogy Ko-Rel nem csak Thanos-t, hanem a realitás összes létező lényét, a fészkeket is bele dobta a napba… – felteltem Miller kérdésére.
Constantine és Bárd ekkor értek vissza, Gammer-re néztem keserűen és megráztam a fejemet, ez sajnos nagyon nem úgy működött, ahogyan a férfi elképzelte. Ha igaz, amit az a kislány mondott és tényleg a realitásokkal játszott valaki, akkor teljesen mindegy volt minden. Ko-t szerencsére visszahozták, azonban meghallottam Kane hangját, hogy már nem volt a hatalmában a Nova erő. Tessék? Nyeltem egyet hatalmast, akkor ez azt jelentette, hogy nem képes a Földön rendesen megmaradni, ennyit legalább tudtam a kree-kről. Szegény Zam-et is mennyit kellett figyelnünk, nehogy megfulladjon véletlenül.
– Kane! – szóltam a férfinak. – Sűrített nitrogénre van szükségünk! A Nova erő nélkül, ha Ko nem kap sűrített nitrogént, akkor meg fog fulladni itt a Földön. Vádló! – kiáltottam Ronan-nak. – Merre tartanak az itteni kree-knek nitrogént, mert szükségünk van rá, azonnal! Vagy Tyler kezéről szedje le valaki a bandázsokat és adja oda Ko-Relnek időlegesen.
Még folytattam volna, ha nem tűnt volna fel Uatu. És még négy darab, végül az ég tele lett velük. Ez így nagyo-nagyon nem volt jó…

Miller határozottan kezdte úgy érezni, hogy ez a nap már csak rosszabb és rosszabb lesz, ahogyan haladnak egyre előrébb. Már lépett volna oda Steve Rogers-hez, hogy felsegítse a férfit és bemutatkozzon neki, amikor Constantine érkezett meg, Ko-Relt hozva, aki civilben volt, illetve még egy férfi. Serena felé kapta a tekintetét és bólintott a nőnek, amikor az válaszolt a kérdésére. Azonban inkább Kapitányhoz és a Novához sietett, akinek az ellátására máris parancsok érkeztek.
- Minden rendben lesz vele? – kérdezte Kap-ot.
A másik realitásból érkezett Serena szavaira nem maradt ideje válaszolni, sem pedig kérdéseket feltenni, mert a rengeteg figyelő jelent meg az égen. Vett egy mély levegőt.
- Rendben emberek! – mondta hangosan. – Akármennyire is nehéz, mindenki próbálja meg összeszedni magát, úgy néz ki, hogy az említett „vendégünk” hamarosan megérkezik.
Elővette a korábban elkért fegyverét és gyorsan ellenőrizte, hogy működik-e egyáltalán.

Még mindig a rosszullét ellen küzdöttem, ahogyan a másik világból érkező Serena mögött álltam és támogattam, hogy nyugodtan mondja el, amit szeretne. Nem hiszem, hogy a könyörgés kellett volna, nem olyan világ voltunk, akik csak úgy elrohantak volna a segélykérés mellett, de máris volt egy akadékoskodó, míg valaki milliónyi kérdést tett fel. Mintha nem látná, hogy szegény lány a rémülettől is alig áll a lábán. Spar-Theen kötekedése után a megérkező férfi szavaira néztem a mutatott irányba, majd végig a romokon és az égre. Ezúttal nem a fészek jelent meg ott, hanem az őrzők. A párhuzamos realitások léteztek, tudtam, hiszen Halla-val mi is voltunk egyben annak idején.
Megkönnyebbültem, amikor az alsó-városból is előkerült mindenki, de az őrzők még mindig nyugtalanítottak.
- Ugye ez nem azt akarja jelenteni, hogy minden más realitásnak vége van és már csak mi maradtunk? – kérdeztem.
Jon szavaira megráztam a fejemet, nem most kell kétségbeesni, igaza van, a kezembe vettem a fegyvert, amit még korábban kértem.
- April még mindig maradj mellettem – mondtam halkan. – Jól vagy?

Miközben haladtak kifelé Pietro igyekezett válaszolni a többiek kérdésére.
- Fent a palotában vannak a többiek, akik a sérültek ellátásáért felelősek – magyarázta. – Ha felérünk próbáljátok megőrizni a lélekjelenléteteket, nem lesz szép látvány, ami ott van.
Jegyezte meg keserűen, aztán jöttek a kérdések, hogy miként is sikerült és miért nem változtak át.
- Úgy hiszem, hogy Ko-Relnek tartozunk köszönettel, Thanos-t és az összes fészket a Napba küldte. Ezért alakult vissza gondolom mindenki, és ugyanezért nem változtál át – nézett Gabe-re.
Ahogyan felértek ő maga is meglátta a rengeteg őrzőt, miközben a tetemekről nem nagyon akart tudomást venni, Miller pedig parancsokat osztogatott, amit már maga is hallott.
- Főnök, mi fog jönni? – kérdezte a parancsnokát.
- Valaki, aki ezúttal a teljes realitást akarja elpusztítani és már nem egyet pusztított el.

Mostanra már Jesper is magához tért, bár még mindig kissé kótyagos volt, egy igen nagy darab törmelék találta fejbe. A fejét masszírozta ott, ahol a púpja volt. Kissé bánatosan nézett Gabe-re, miután saját maga elbukta a feladatát és nem tudta a nőt megvédeni.
- Sajnálom nemes hölgy, hogy miattam majdnem meghalt – mondta halkan. – Nem tudom, hogy valaha jóvá fogom-e tudni tenni ezt.
Ahogyan felértek saját maga nem lépett ki a napra, csak az árnyékban állt meg a kijáratnál.
- Én nem tudok kimenni, elégek a napon – mondta. – Vámpír vagyok, ha van valamilyen megoldás, hogy mégis… örömmel hallanám.

Sue is ébredezett, egy kicsit gyengének érezte magát, pontosan tisztában volt vele, hogy mennyire megerőltette magát és ezt nem lett volna szabad az állapotában. De a többieket sem hagyhatta, hogy bajuk essen. Megpróbált megállni a saját lábán, de ez elsőre még nem sikerült.
- Jól leszek – mondta kissé erőtlenül, miközben végignézett a csoporton. – Örülök, hogy mindenki rendben van.
A mi történt kérdésre hallotta Pietro szavait, illetve fenn azt is, hogy mi következik. Akkor most már csak kissé össze kellet szednie magát, hogy teljesen jól érezze magát. Majd a férjére mosolygott.
- Mondtam, hogy sokat aggódsz – felelte neki. – Nem lesz semmi bajunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#755 2011-05-25 11:12:00

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

April-re néztem a kérdése után. Nem tudtam, hogy mit is kellett volna tennünk ebben a helyzetben. Én… én még csak abban sem voltam biztos, hogy tudunk valamit tenni. Ilyenkor kellett volna valami bíztatót mondani, de nem tudtam, aggódtam. Namor-ért és a többiekért, akik még mindig New Yorkban voltak. Zack csinált valamit, mert Fáklya is ébredezni kezdett. A másik, vagyis a harmadik Serena szavai után tényleg szükség volt is erre.
- Ki… ki menni? – néztem Zack-re.
Végül vettem egy mély levegőt és felkeltem a földről, ekkor néztem April-re.
- N… nagyon remélem – mondtam.
- Eddig egyszer maradtunk csak alul – mondta Adia. – Akkor is Thanos ellen és mind meghaltunk időlegesen. A világ legjobbjai vannak odakint, győzni fognak. Te pedig megint azért aggódsz, akiért nem kéne. Tudod, hogy Logan-t szinte nem lehet megölni – fedte meg anyáskodva Adia a lányt.
Éreztem, hogy elvörösödöm. Adia!
- M… mindig túl sokat jár a szája – szabadkoztam. – Sze… szerintem menjünk utánuk.
Ahogyan kiértünk magam is megláttam a holttesteket, öklendezve fordultam el majd vettem néhány mély levegőt, míg magam előtt a talajt néztem, szerencsére az őrzők megjelenése el tudta vonni a figyelmemet.
- Lehet, hogy most mégsem – mondtam rekedten a remélhetőleg mellettem álló April-nek.

El sem akartam hinni, amit hallottam, mikor többen mondták, hogy kérnem sem kell őket és úgy segítenek. Most álmodtam, vagy tényleg volt egy olyan hely a világban, ahol az embereket nem csak a bosszú érdekli? Hanem a segítség még egy idegen felé is? Hát ezért hozott ide a gyűrű? Végre egy olyan világ, ami tud segíteni.
- Kö… köszönöm – mondtam Tao-nak. – Ön már egy másik világban is segített nekem.
Próbált megvédeni, de mindhiába. Ekkor egy másik férfi is szót kért, a Lovas, Tao mint polgármester úr? Tényleg, láttam a különbségben. Megannyi kérdés záporozott felém, hogy szinte megérteni sem sikerült őket, és ekkor egy kék férfi pedig a régi megszokott módon „támadott”, hogy hazudhatok. Arra néztem, amerre mutattak, megannyi furcsa lény jelent meg. nem tudtam, hogy mik ezek és kik lehetnek. De erre is választ kaptam, olyan sokan voltak, minden realitásé. A mögöttem álló alacsony nőre pillantottam. Lehet, hogy igaza van? Visszanéztem a kérdezőre és megráztam a fejem.
- El akar jutni Marvel a multiverzum középpontjába – mondtam. – Hogy egyszerre pusztíthassa el az összes realitást. A gyűrűmmel képes megtenni, ezért fog idejönni, mert azt akarja. Nem tudom, nem vagyok harcos, nem értek ehhez, hogy milyen erőkkel bír – mondtam. – De képes egy realitást elpusztítani, láttam némelyikük alternatív énjét elhullani vele szembe, a legnagyobb hősökből álló csoportokat, kik meg akarták állítani. Amit láttam, hogy repülni tud, kékes fényben izzik az aurája és a szeme is. azt… azt hiszem lézert is lő és talán energia csapásokkal támad. Nem tudom… féltem… rettegtem nem tudtam megfigyelni.
Láthatóan rándultam össze attól, hogy eszembe jutott mindez, mit láttam az előző világban.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#756 2011-05-25 11:12:36

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Az Alfa primitívek azonnal ugrottak is a parancsának, ezért kedvelte ezeket, mert ilyenek voltak, engedelmes rabszolgák. Miközben haladtak felfelé még a kérdésekre is választ kaptak, hogy mi történt odafent. Nem lesz szép látvány? Ahogyan haladtak még Nestor is megjelent, aki máris röviden foglalta össze, hogy mi is történt.
< - A rossz pénz nehezen veszik el katona – mosolyodott el ő is. – Valóban nem kell féltened, bár valami a fejfájásra nem ártana, nem jó, ha több milliárd lény halálvágya egyszerre kólint fejbe. >
Amint felértek ő maga is meglátta a rengeteg holttestet. Kíváncsian nézett körbe, ismét mintha egy művész nézelődött volna, sem mintha mészárszéket látott volna. Őt ez nem zavarta, a Halál Művésze számára ez nem volt katasztrófa, csak egy művészi paletta, mindig is furcsán néztek rá amiatt, ahogyan a halálhoz viszonyult.
- Remélem jó haláluk volt – mondta.
Igazából ennyi hozzáfűzni valója volt mindehhez, nem rázta meg, hidegen hagyta. Az őrzőkre nézett, amik eddigre mindenhol ott voltak, majd a két vámpírra.
- Nem tudom, nem értek ehhez – vallotta be végül.

A férjemre mosolyogtam, mikor végül kinyitotta a szemét, ekkor tudatosult bennem csak, hogy az egyik férfi beszélt, hogy menjünk ki. A csata zaját tényleg nem hallottam rá, így kissé félszegen s még mindig ijedten keltem fel a földről Lyron mellől. Ha hagyta, akkor belékaroltam s mellette lépek ki a palotából a szabad égre, ahol az első miket megláttam az égen levő lények, mikről eddig csak meséket hallottam, miket oly régen ismertünk. De ők nem lehettek valódiak s csak egy létezett belőlük. Egy fiatal lány, Serena? Nem s mégis mesélt valakiről, ki el fog jönni. Hát még mindig nem ér véget a szörnyűség? Ekkor néztem végig a kinti hősökön s tévedt a tekintetem a földre. Orvosként s biológusként láttam már holtakat, boncoltam is, így egy holttesttől még nem lettem volna rosszul, de miként körbenéztem tucatjával, ha nem százával voltak. Erősnek kellett volna maradnom, hogy támaszt nyújtsak a népemnek, hogy erősnek lássanak, de nem voltam rá képes. A szemeimet égetni kezdték a könnyek, s tágra tátottam őket, hogy nehogy kiserkenjenek. Erősnek maradni, hogy higyjék van esély a túlélésre, hogy Lyron is büszke lehessen rá, hogy erős a felesége s az Atlantisziak is elfogadjanak de mégis, mikor az egyik gyermek törékeny testét láttam meg összetörve, megsebezve, nem voltam képes arra, hogy erős maradjak. A könnyeim végigperegtek az arcomon, gyermekek és nők, míg egyetlen fészket sem láttam sehol sem. Ők… ők lettek volna? Nagy Randac nevére, felnyögtem s a kezeimmel elengedtem Lyron karját. Próbáltam nagyot nyelni s lehunyni a szemem, de ott is csak a mészárszéket láttam, de nem a szárazföldiekkel hanem a saját népemmel, a gyomrom felfordult s azonnal fordultam el oldalra öklendezve. Pillanatokkal később a lábaim sem tartottak meg s térdre rogytam, miközben minden, mit tegnap este az esküvői vacsorán ettem kijött belőlem.
Görcsösen zokogtam fel a városom romjai láttán, miközben a földön térdelve átöleltem magam. Lockjaw jött oda s bökött lágyan oldalba a busa fejével. A homlokomat az övéhez érintettem, majd sírva kérleltem.
< - Keresd meg s hozd vissza Lord Gorgon-t – mondtam. – Hozd ide a bátyámat élve Lockjaw, kérlek! >
Próbáltam eltolni magamtól, majd ő elfordult s szimatolva indult el valamerre. Hozd őt vissza kérlek, nem halhatott meg…

Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-05-25 16:05:02)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#757 2011-05-25 18:21:40

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

A hadnagy, ha jól emlékszem, Gammer, a már korábban is látott módon elkezdi kérdésekkel bombázni Serenat, meg persze engem is. Közben a háttérben landol egy öltönyös pasas Ko-Rellel, és… Bárd? Ahogy őt vizslatom, feltűnik a csomó, hatalmas fejű fickó, akik állítólag figyelik a világokat, ez nem túl jó jel, de elég jó bizonyíték. Mindenesetre rám a frászt hozza, ahogy csak figyelnek minket.
-Nyugodjon már meg, hadnagy, csak összezavar mindenkit a szófosásával! – Hát ez kikívánkozott. – A kristályokat meg felejtse el, nem ember kezébe való. Tulajdonképpen szerencsénk van, hogy Ko-Rel elájult, és nem vette el az eszét.
A nő azért próbál válaszolgatni, nekem meg még köszönetet is mond, nem hinném, hogy szívességet teszek neki az életem megvédésével, de ezen nem fogunk összeveszni. Még az is kiderül, hogy nem először vagyok vele kedves.
-Örömmel hallom – válaszolok még, de mivel nem tud sokat Marvelről azt leszámítva, hogy nagyon erős, repül, és lő, megkeresem Bárdot, ő általában otthon van világvége témákban. Mindig akkor bukkan fel, amikor a legnagyobb szarban van a világ, és… És eddig mindig sikerült megoldani a problémát. De most a módszerében van egy kis bökkenő. Általában megjelenik, összegyűjt pár mutáns, akikkel elvégezheti a piszkos munkát, aztán dolga végeztével lelép. De most nem nagyon tud válogatni…
-Látom, Thanosnak sem sikerült megölnie, pedig adhattam volna neki pár tippet – köszöntöm szokásos barátságossággal Bárdot. – Mit tudsz Marvelről? Mennyi esélyünk van legyőzni? Van egyáltalán köztünk olyan, aki felveheti a kesztyűt vele?
És hol van Johanne? Ez az a kérdés, amit neki sem teszek fel, félek, nem tetszene a válasz.

Akármennyire is pocsékul hangzik, úgy tűnik, igazat mond a szőke nő, valóban tart errefelé valami, ami világokat pusztít el. Mondanám, hogy kiosztunk neki egy pár pofont, és elmegy tőle a kedve, de belegondolni is rossz, hogy hány világban gondolhattam már ezt. Reed mellett viszont megtanultam, hogy nincs olyan helyzet, amit ne lehetne megoldani, csak kitartás kell hozzá, elkötelezettség, és a világ legintelligensebb embere. Az alsó városból érkezők felé indulok, Reed és Sue arra mentek, meg kell őket találnom, hogy értesítsem őket, hogy egy csomó nagyfejű fickó néz minket, ami a világok végét jelenti, és hogy Marvel errefelé jön. Ennek így nem sok értelme, de majd Reed kihámozza a lényeget.


~Úgy tűnik, Mr Richards jobban megharagudott rám, mint azt gondoltam elsőre, nem akar válaszolni sem. Jól van, hát majd megbékél, mi értelme lenne végülis gyűlölködni, az csak épp olyan, mint egyszerre érezni és nem érezni valaki iránt, nemde bár? Hiszen aki iránt érzünk valahogy, azt szeretjük közelünkben tudni, mert érzést vált ki belőlünk, ami megihlet, az érzés maga a művészet. Aki iránt viszont nem érzünk, az hidegen hagy, untat, és nem ösztönöz. Utálni valakit olyan, mintha olyan érzelmet éreznénk, ami pont arról szól, hogy nem akarjuk, hogy a közelünkben legyen. Ez már önmagában is oximoron – ugyebár.~
Efféle fejtegetései közben sétál a felszín felé Hobo, miközben azon is gondolkodik, mit ehetne itt, mert már nagyon korog a gyomra. És egy kicsit álmos is.

Utoljára szerkesztette Tao (2011-05-25 18:53:10)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#758 2011-05-25 18:22:28

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Katona, mi? Hát azt már tudjuk, hogy az egyenruhás pasasokra bukik. Na de félre most a humorral.
-Nem lehet kellemes – válaszolom Nebonak. – Nincs nálam semmi, ami segíthetne, a hajóban hagytam minden holmimat… Majdnem mindet – teszem hozzá, és ellenőrzöm, hogy az inhalátor nálam van, sose lehet tudni. – De fent ellátják a sérülteket, biztos van gyógyszerük.
Ami azt illeti kész csoda, hogy eddig nem használtam az inhalátort, bár túlságosan életveszélyben sem voltam. Egy fészek sem merészkedett elég közel hozzám, hogy árthasson, a lézerpisztolyok megtették a hatásukat.
-Hacsak nem lézerfegyver által akartak meghalni, miközben egy világuralomra törő titán bábjaiként támadnak ártatlanokra, nem hinném, hogy nagyon élvezték a halált. Bár talán jobb, mint a gonosznak segédkezni.
Felérve úgy tűnik, valami még mindig nincs igazán rendben, elég nagy a kavarodás, úgy tűnik, nincs még vége a napnak.


Már meg sem lepődöm rajta, hogy Bárd közelebbi ismeretséget ápol Ko-Rellel is, és persze fel tudná kelteni, de talán tényleg jobb, ha nem tesszük. Egy másik fickó, szintén Nova páncélban átveszi tőlem a kék nőt, hát nem tudom, hogy ki ez, de felőlem cipelheti.
Ni csak, ki mindenki van itt! Kezdetnek New York fél szuperhős gárdája, na meg még sok más ismeős arc. Miller tűnik fel elsőnek, aki Ko-Rel felől kérdez.
-Csak elfáradt – válaszolom neki, bár az infó igazából Bárdtól jött. Közben egy ismerős nő azon kezd siránkozni, hogy Ko-Rel nem igazán komálja a földi légkört. Persze, a páncélja eddig táplálta nitrogénnel, de most problémái lesznek.
-Intézkedem – válaszolom nem túl fellelkesülve azért a témán, és kvantum energiával fonom körbe Tyler csuklóin a karpereceket, hogy lehúzzam őket.
-Tudtam, hogy még összefutunk. Semmi személyes, ne aggódj, nem tartom meg őket – van jobb. Ezt már csak gondolatban teszem hozzá, és közben a karpereceket fellebegtetem Ko-Rel kezeire, remélem ez megteszi a hatását, most már mindenki megnyugodhat.
Ekkora persze feltűnik a polgármester is, ez meg mit keres itt? Úgy tűnik, jóban van Bárddal, megkockáztatom, ő lesz a kínai-francia. Marvel? Névnek elég gyenge, de nem kötnék bele, ha tényleg igaz, amit eddig róla meséltek.
-Lehet, hogy jó lett volna várni Thanos elpusztításával, hasznát vettük volna. De azt mondtad, szerinted van valami fegyver, amivel el akarta pusztítani a fészek seregét. Talán az is segíthetne. Bocs, hogy belepofázok, Mr Tao, szólíthat Omegának, ha nagyon muszáj.
Semmi kedvem rögtön szoros barátságot kötni minden jófiúval, a végén még valaki más is meglátja az aktámat, amit Bárd olvasgatott.
-Amúgy ezek a vízfejűek csak bambulnak, vagy segítenek is, ha megkérjük őket rá? - Kérdem még Bárdtól az egyik figyelőre mutatva.

Utoljára szerkesztette Quentine Constantine (2011-05-25 18:55:17)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#759 2011-05-25 18:25:17

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Zack segítségével a sérültek ismét magukhoz térnek, és mindenki jól van. Egy pillanatra fellélegzem, és letörlöm az arcomról a könnyeket meg a verítéket. Csak hogy Churchill mondása teljes legyen, vér is van rajtam, bár hál istennek nem az enyém. Felállok, és megfogok egy elsősegély csomagot, erre még szükség lehet, mivel Zack szerint ki kéne mennünk. Bólintok Serenanak, és a fura hangnak, ami belőle beszél, nem sokszor találkozom szimbiontákkal, akik barátságosak, és ráadásul társalogni is szeretnek.
Steph rögtön szól, hogy maradjak mellette, ez végülis jó ötlet is lehetne, de ahogy kiérünk, még az ő közelsége sem tud megvédeni attól, ami a szemem elé tárul. A holttestek ezrei, amik mindenfelé hevernek elszakítják azt a bizonyos húrt. Előbb az émelygés, aztán Steph vállába kapaszkodom, nehogy összeessek, ahogy remegni kezd a lábam, végül kidobom a taccsot, hála istennek legalább nem hánytam le őt is.
-Ez nekem… Sok. Nem bírom… Nem bírom látni! – A hangom el-elcsuklik, a lézerfegyverektől megégett hús szaga pedig még mindig a gyomromat forgatja.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#760 2011-05-25 20:01:00

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed nejével együtt ment ki a felszínre, és kezében tartotta, amíg az magához tért. Mikor Sue végre feleszmél, a férfi boldogan arcon csókolja.

- Kedvesem! Hála az égnek… Tudom, hogy sokat aggódom, de mégiscsak állapotos vagy… Hogy érzed magad? Nem szédülsz? Tisztán látsz? Fejfájás, hányinger? Kérlek, most már ne erőltesd tovább magad, és hagyd, hogy vigyázzak rád. Maradj mellettem. Még… nincs vége.

Reed a tömegben próbálja kiszúrni Bent és Johnnyt is, de időközben megjelennek a Figyelők is…

- Szentséges isten… Hát mégis igaz. Kozmikus felfedezéseink során nem egyszer hallottunk róluk, de nem találtunk semmilyen kézzelfogható, tudományos bizonyítékot a létezésükre… és most mégis itt vannak. A Figyelők. És végigtekintve az arcokon… nem csak mi tudtunk már róluk. Állítólag a jelenlétük nem sok jót ígér.

Amikor Reed pár elejtett megjegyzésből meghallja, hogy ezek a Figyelők több realitásból érkeztek, megint elkezd gőzerővel kattogni az elméje, és alig-alig figyel a külvilágra.

- Realitásutazó entitások… A multiverzum-elméletre kivetítve ezen teremtmények létezését… Lássuk csak… A Figyelők csak azokban az univerzumokban jöhetnek létre, ahol… a feltételek véletlenül éppen megfelelőek. Az élettel szemben ellenséges univerzumok túlnyomó többségben vannak, és… definíció szerint „sterilek”, így megfigyeletlenek maradnak. Mindez azonban az önálló létezők óriási számát tételezi fel, amelyek legtöbbje soha, még elvben sem figyelhető meg… Ha a Figyelők más realitásokból minket kezdenek megfigyelni… akkor tehát az általuk korábban megfigyelt univerzumok sterillé váltak, és megszűntek létezni?

Felton ezalatt ide-oda kapkodja a fejét egyik Figyelőről a másikra, és dühösen pillant rájuk.

- Mi… Mi ez az egész?! Fészek? Thanos? Figyelők? Alternatív realitások? Az elnök úrnak igaza van, ez… ez kész őrület! Épp EZÉRT kell megtisztítani a világunkat a mágiától, dimenzióutazóktól és a kozmikus behatásoktól! Felborul minden, és csak a káosz marad, ha képtelenek vagyunk irányítani a bolygónkat!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#761 2011-05-26 07:24:25

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Szóval az a bizonyos Ko-Rel ezért a sikeres eseménysorozatért a felelős. Csendben bandukol a társasággal felfelé. Sanda oldalpillantásokat vet Hobora. Alig akarja elhinni, hogy ő is visszaalakult. De be kell vallani, hogy azért veszettül fáj Gabe-nek a hely, ahol megszúrta az a lény és mintha terjedne szét. Felhúzódik, akár valami kórság, de nem szól senkinek, csak sápadtan masszírozza a legfájóbb pontokat, amik szaporodnak rajta.
Jesperre bágyadtan mosolyog.
- Nem tehetsz róla. Azért elvoltam, ahogy látod. – feleli neki.
~ Pokolba! Egyre jobban fáj. ~
Arcizmain is ezzel arányosan, lépésről lépésre kevésbé tud uralkodni. Aki kicsit több figyelmet szentel neki, úgy láthatja, mintha valamit görcsösen visszatartana és néha megrándul a szája. Persze ennek lehet oka, az is, hogy felérnek lassan és szemük elé tárul a többi hulla.
Meg jó pár hatalmas nagyfejű lény. Újabb ellenség? Jespernek az árnyékban kell maradnia. Nem túl megnyugtató, de Reed szavalni kezd mellettük egy csomó adatot. Ez a pali tényleg egy két lábon járó internet.
- Én inkább...megkeresem a gyógyítókat. - közli, és elindul feléjük, amerre sejti őket.
Azt mondták palota, vagy mi, szóval arrafelé igyekszik, amennyire csak tud. Átvág a hulla tömegen, törmeléken, amit finoman fogalmazva, le se szar, pedig normális helyzetben nem így viszonyulna hozzá. Beérve segítségért szólongat.
- Valaki, szánna rám egy kis időt?

Utoljára szerkesztette Gabrielle Zielinska (2011-05-26 07:26:15)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#762 2011-05-26 15:32:54

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Zack varázslata egész jól bevált, már nem is érzem magam olyan pocsékul, de a fejem még mindig pokolian fáj. De nem ez zavar igazán. Mióta visszatértem a földre, semmi másra nem áhítoztam úgy, mint Morsus vérére. Hogy puszta kézzel tépjem ki a torkát és karóba húzzam még vergődő testét. De most... Furcsa módon most nem érzek semmit. Csak a már jól megszokott gyűlöletet az egész világ ellen, de ezen kívül semmi. És ez kezd aggasztani. Nem akarom magamra haragítani a poklot, de jelenleg nincs más választásom. Morsus oldalán kell harcolnom. remélem nem bánom meg. Mikor mindenki elindul kifelé, a kíséretemmel én is velük tartok. Végignézek a társaságon. Ha tényleg kataklizma közeledik, nekünk végünk van. Még nem akarok visszamenni! Gyorsan új sereget kell kerítenem. Körülnézek további tetemek után. Szerencsére jószerével vannak még, de ezek csak emberek.
-A fenébe. Ezek csak hasztalan emberek... De talán megteszik
Valahogy úgy érzem, nem kellett volna megszólalni, de ez most cseppet sem izgat. Elkezdek koncentrálni, majd sorban visszahozni a holtakat az életbe. Közben hallgatom a kis társaságot, és nézelődök, majd valamin hirtelen megakad a szemem. Ez egy... Egy nem is tudom micsoda. De rohadt nagy feje van, az már tuti. És hirtelen megjelenik még egy, és még egy és még egy és... Legyen elég annyi hogy sokan vannak. Lassan az egész égboltot beterítik. Ez nem valami biztató. Tekintetem újra a hullák felé fordítom, majd az eddiginél jóval gyorsabb iramban kezdem visszahozni őket.
-Hey, Morsus! Nagyon úgy fest, hogy ezt egyikünk sem fogja túlélni. Üzensz valamit a szarvas nagyfőnöknek?
Teszem fel a kérdést mikor már visszahoztam a lehető legtöbb hullát, majd rágyújtok utolsó cigarettáim egyikéből, majd kezembe jobb fogom a kaszát, és rátámaszkodok.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#763 2011-05-26 20:44:23

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Elrakom a fegyvereim, úgy tűnik, hogy itt a csata vége... és megint próbálom magam betájolni, most még egy Serena jött egy másik síkból, felbukkant egy újabb főgonosz.
~ Érdekessé vált a helyzet... lehet kezdenek összeomlani a dimenziók. Sok ilyet hallgattam még a középiskolában, mindig is érdekelt a téma, a fény kapcsán. De most aztán valaki igazán nyithatna egy "akik újak a világot megrengető dolgokban" standot, első lennék a sorban, mert nekem ez a Thanos is már sok volt, és annyit tudok róla, hogy szerelmes a halálba, lila, és a napba küldték.
Majd arra kapom fel a fejem, hogy óriások vannak körülöttünk, a többiek persze tudják, hogy valamiféle figyelők és én azt szűröm le ez nem túl jó! De már látom, hogy ez nem az én, de nem is a többiek súlycsoportja, azért még megigazítom magamon a ruhámat és megtörlöm az arcom.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#764 2011-05-28 00:45:09

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 38. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Mindig is szerettem volna részese lenni valami nagy dolognak. A hőssé válást már említettem, de ez azért nem egészen ugyan az. Annyi őrültség történt már ebben a világban, annyi furcsa és megmagyarázhatatlan dolog, én pedig valahogy mindig kimaradtam belőle. Illetve nem teljesen, persze engem is érintettek ezek a világmegváltó események, ahogy az egész világot is, de ez megint más. Áldozatai lenni az eseményeknek, és alakítani azokat két teljesen külön világ. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy nekem ma eseményalapító szerepem lett volna, de ki tudja. Ha a harcban nem is, a következő lépések kiokoskodásánál, az átvezetéseknél viszonylag hasznos voltam, legalábbis szeretném ezt hinni. Csatában sokat nem tehettem a nálam sokkal erősebb és gyorsabb fészek rovarok ellen, amíg meg nem kaptam a két lézerpisztolyt. Azután már én is hatható segítséget tudtam nyújtani, ha másban nem is, hogy segítsek előidézni azt a szörnyű körképet, amiről az előző bejegyzésemben már szót ejtettem. Na jó, szóval lehetne vitatkozni hosszasan a hasznosságomról, de ez van. Én megtettem minden tőlem telhetőt és ez a jövőben is így lesz. És hogy ez vagy szavakban, vagy tettekben nyilvánul-e meg, az már csak a helyzeten múlik. Összefoglalva tehát vitathatatlanul részese vagyok az itteni eseményeknek, ez pedig még ezekben a nehéz órákban is örömmel tölt el. Nem bántam, hogy vállalkoztam erre az egészre, és ennek semmi köze a tényhez, hogy talán mi vagyunk a Föld, sőt, az Univerzum utolsó túlélői. Pedig kétségtelenül ez is elég erős indok lenne, de ezt a részt még nem sikerült teljesen feldolgoznom, úgyhogy lépjünk is tovább a következő részlegbe.

Előzmények? Megint? Hát bizony, ismét itt tartunk, kedves olvasók. De azt hiszem ez újabb jó alkalom arra, hogy végezzek kicsi tömörítést az eseményeken, főleg a csata részletein, hiszen kell majd a hely a legújabb fejleményeknek. De persze a régi klasszikusokat sem felejthetjük el. A sorozatgyilkos utáni nyomozás továbbra is kulcsmomentum volt, hiszen ott kezdődött számomra ez az egész kaland. Jesper, a vámpír tettes, akiről kiderült hogy nem is olyan rossz arc, elteleportált minket egy New York-i csata közepére. Ott ismerkedtünk meg a Fészek nevű fajjal, akik éppen néhány emberrel és raptorokkal küzdöttek, Hála némi erősítésnek megoldottuk a helyzetet, de jöhetett a következő probléma. Fészek és a vezérük, a galaktikus hódító titán Thanos a mindenség meghódítására készültek, és már csak a szegény picike Föld volt hátra, azon belül is Attilan volt a célpont. Szerencsére még időben figyelmeztettük a várost, így a teljes védelmi rendszer és a földi szuper humán társadalom színe-java várta a támadó seregeket. De a helyzet még így is elég nehéz volt. Csak néhány társunk trükkjeinek és harci manővereinek köszönhettük a sikert a három hullámos támadásban, de végül mindet sikeresen visszavertük. Pedig időközben bajlódnunk kellett Thanos űrhajójával és egy átváltoztatott óriás vízi lénnyel is, de ezt is megoldottuk valahogy. Ezután következett a lila Thanos fickó és a kis kavicsai. Itt már veszettnek tűnt a dolog, hiszen látszólag egyikünk sem bírt volna el a titánnal, de a Polgármester úr és Ko-Rel végül is sikeresen elküldték őt a Napba, szinte az egész seregével együtt. Ezt nevezhetnénk győzelemnek, de az ára is túl nagy volt, arról nem is beszélve, hogy a harcnak még korán sincs vége.

Sosem jutnánk dűlőre, ha komolyan elkezdenénk vitatkozni arról, lett volna-e más út? Talán ha Thanost hamarabb legyőzzük több ártatlant menthettünk volna meg, de véleményem szerint így is váratlanul gyorsan és ügyesen elintézte az említett páros. Ha pedig visszafogtuk volna magunkat, minden bizonnyal már egyikünk sem élne. Véleményem továbbra is az, hogy helyesen cselekedtünk, még ha az ártatlan, lemészárolt emberek látványa néhány pillanatra meg is rendített és megfordult a fejemben az öngyilkosság, azóta ezt az ócska, elavult és teljességgel értelmetlen gondolatot sikeresen elhessegettem, jó messzire. Igyekeztem lelket önteni a többiekben, hiszen látszólag nekik se volt egyszerű, főleg Amerika Kapitánynak. Elsősorban neki intéztem a szavaimat, de hiába adtam bele minden őszinteségemet, láthatóan nem hatott a dolog. Steve csak térdelt tovább, nem szólt semmi, pedig rá is szükségünk lesz a jövőben, ahogy mondtam, de egyelőre padlón volt. Én minden esetre mindent megtettem, reméltem, hogy azért szavaim előbb-utóbb el találnak a jó helyre és segítenek neki talpra állni, de addig is, ezt a harcot már egyedül kell megvívnia a lelkiismeretével. Így levettem a kezemet a válláról és Jövőbeli Serena felé fordultam egy pillanatra. Sajnos őt se nagyon győzte meg a hozzá intézett beszédem, és pesszimistán ingatta a fejét. Én mondjuk továbbra is úgy érzem, igazam lehet, legalábbis elméletileg, az események alakulása még egyáltalán nem jelenti a nő világának a vesztét. Ha majd egy realitás pusztító megtalálja, na akkor el fog veszni, de ez már egy másik történet. Egyelőre jobb lenne pozitívan hozzáállnia neki is a dolgokhoz, ennyi információ alapján azért könnyelműség lenne máris temetni a realitását. Nem okoskodásból mondom, de láthatóan ő sem volt annyira képben, miért is alakultak így az események, szóval ezen a téren elvileg ugyanannyi tudással rendelkeztünk pillanatnyilag, két külön elmélettel, úgyhogy kivételesen akár még nekem is igazam lehetne. Ha esetleg tévedek az megint más téma, ez messze nem az én súlycsoportom már elméletgyártás terén, igazából már csak a logikámra, a józan paraszti eszemre és a véleményemre alapozhatok. De elég egyelőre az elmélkedésből, hiszen zajlottak tovább az események.

Időközben ismét egyesült a csapat. Történhetett akármennyi szörnyűség, azért örömmel töltött el, hogy nagyjából mindenkit épségben láthattam viszont. Nem kétséges, a csata tőlünk is követelt áldozatokat, de azok bizonyára az őrség, vagy a lakosság soraiból kerültek ki. Persze az ő életükért is nagy kár, ismét néhány ártatlan, akiket nem tudtunk megmenteni, de legalább azok a személyek, akikkel az elmúlt órákban kötöttem viszonylag erősnek mondható szövetséget a túlélés érdekében, életben voltak. Gondolok itt például a sérültekre, akik a csata során mentettek meg minket önfeláldozó mozdulataikkal. Vagy a gyógyítókra, akiknek időközben Thanossal kellett megbirkózniuk. Vagy akár a felderítők, akiknek láthatóan sokkal több gondjuk akadt, mint elsőre hittem volna. És persze nekünk sem volt egyszerű dolgunk a csata alatt, de csak újra egyesültünk. Sőt, mintha többen lettünk volna hirtelen. Két, eddig ismeretlen fickó landolt köztünk, de ami inkább feltűnt, hogy a nova páncélját időközben valahol elhagyó Ko-Relt hozták vissza közénk. És időközben legalább azt is megtudtam, hogy a kree-knek a Földön nitrogénre van szüksége, hogy a harcban kalapácsával elektromos csapásokat szóró fickót Vádlónak, a jelenlegi Nova Kapitányt pedig Kane-nek hívják. Ezt mind-mind Jövőbeli Serenától, de a Tyler-rel kapcsolatos részre már nem nagyon tudtam figyelni, mert ugye befutott F4 Serena.

Nem éppen jó hír, de Marvel a realitáspusztító minket vett célba. Nem hittem volna, hogy valaha is sikerül Thanost überelni, de úgy tűnik nem tartott sokáig a toplistát vezető helye. Ahogy az egy rendőrhöz illik, rögtön rázúdítottam a kérdéseimet az amúgy is összezavarodott nőre. Általában sokkal visszafogottabb vagyok, kivéve persze a rosszfiúkról van szó. Az áldozatokat mindig türelmesen szoktam kikérdezni, de mikor egy világpusztító tart a miénk felé, kicsit megszalad az ember nyelve. És ha ennek a nő nem is, de a Polgármester úr nem volt rest hangot is adni, nem éppen a legvisszafogottabb módon.
- Ez esetben elfelejtem szívesen a kristályokat, ekkora kockázatot valóban nem érnek meg, de akkor találnunk kell mást, amivel csatába szállhatunk Marvel ellen. És a legmélyebb tisztelettel mondom Polgármester úr, de ennél nyugodtabb aligha lehetnék ebben a helyzetben. Elnézést kérek hölgyem, ha a „szófosásom” összezavarta. Nem kell válaszolnia a kérdéseimre, de bármilyen információ sokat segíthet, és nagyon hálásak lennénk érte.
Igen, bizonyára idegesítő lehetek hosszú-, de akár rövidtávon is, de ez sajnos szükséges, legalábbis szerintem. Olyan ellenféllel állunk szembe, akivel aligha volt dolga bármelyikünknek is F4 Serenán kívül, így ő az egyetlen, aki bármiféle támpontot szolgáltathat. Eszembe se jutott bárkit összezavarni, olyan nehéz kérdéseket azért nem tettem fel, amikre még egy kitérő választ se lehetne adni, és erre a nő válasza is igazolást ad, hiszen egészen jól válaszolt a kérdésekre, már amennyire ebben a helyzetben tudott.

A válaszok után a Polgármester úr inkább másfelé próbálkozik, nevezetesen az egyik frissen érkező felé, és ismerősként köszönti. Ahány világvége helyzetben volt már a férfi, bizonyára sok ismerőse és tapasztalata lehet már ilyen téren. A harcban végig tudta mit csinált, így az érkezők „kikérdezését” is gond nélkül rábízom, ha valamit tudnak segíteni, akkor azt kiszedi belőlük, legalábbis bízom benne. Nekem viszont most csak F4 Serena volt raktáron, és az is soknak bizonyult, amit mondott, nekem már ez is bőven afölött van, amihez értek. Az indítékok kicsit megleptek. Tehát Marvel célja nem az egyenkénti pusztítás, hanem gyorsan el akar intézni mindent, a multiverzum középpontjából, ahová F4 Serena gyűrűjével juthat el. Az erőket illetően nem is vártam többet, én se tudnám ezek alapján megmondani azok forrását, de egy próbát megért. A lényeg tehát hogy iszonyatosan erős a fickó, és már többen közülünk elbuktak ellene más realitásokban. A látottak felidézése láthatóan kellemetlen hatással volt a nőre, nekem meg bűntudatom támadt, szóval igyekeztem lazítani a helyzetet, amennyire pillanatnyilag lehetett.
- Kérem, bocsásson meg, önző dolog volt tőlem hogy ilyen körülmények között elkezdtem faggatni. De ha valakinek, akkor önnek meg kell értenie, hogy ez most nagyon fontos. Most nyugodjon meg kérem, ne gondoljon Marvelre, valahogy megoldjuk majd a dolgot. Önnek semmiképpen se eshet bántódása, a gyűrűjét pedig semmi pénzért ne adja ki a kezéből.
Ha valami, akkor ez a gyűrűs rész érdekes volt. Ha a nő nem tévedett, és feltételeztem biztosak az információi, ha esetleg valami oknál fogva elbuknánk (ami azért remélhetőleg nem történik meg), akkor sem engedhetjük a gyűrűt Marvel kezére jutni, különben az egész multiverzumnak vége. Apropó multiverzum, nocsak-nocsak kik tiszteltek meg minket.

Először bevallom, nem igazán voltam képbe a megjelenő furcsa alakokat tekintve. Az első, romokon megjelenőre azt hittem ellenség, de elhamarkodott következtetés volt. Talán a feje mérete miatt, ki tudja. Spar-theen szólalt meg először, és Figyelőnek nevezte a lényt. Aztán megjelent még egy az égen, egy újabb a kastély falánál, a vízen is ott virított egy, végül már tucatjával voltak láthatóak odafent. Ezek már Figyelők voltak, méghozzá nem is kevés. Talán a multiverzum összes Figyelőjével van ma dolgunk? Ha nem lenne ilyen passzív magatartást viselő nevük még támadástól is tartanék. Az viszont hogy ezek a figyelő lények most nem figyelnek, hanem megjelentek előttünk nem sejtet semmi jót. Bizonyára Marvel miatt jöttek, mi más vonzotta volna mindannyiukat ide? Reed Richards eszmefuttatásai ütik meg a fülemet, ha jól tudom ő valami szuper zseni, úgyhogy biztos van alapja az elméletének. Ez viszont semmi jót nem jelent. Tényleg mi lennénk az utolsók? Vagy csak azért jöttek ide, mert Marvel is ide tart? Talán meg akarják állítani? Erre a gondolatra egyből felderültem, de inkább nem vontam le elhamarkodott következtetéseket. Vártam-vártam-vártam, amíg csak kellett.

De ha csak nem szólalnak meg a nagyfejűek néhány pillanattal a hatásos kis belépőjük után, akkor kezdek már kicsit türelmetlen lenni. Nem érünk rá ilyesmire, veszélyben a multiverzum. Ráadásul minden némán töltött perc azzal kecsegtet, hogy ezek a valamik megint csak figyelni jöttek ide, semmi másért. Amúgy hatalmas késztetést éreztem rá, hogy belekérdezzem a tömegbe, van-e valakinek több információja ezekről a valamikről. Ezt végül elvetettem, hiszen erős gyanúm támadt rá hogy nem én vagyok az egyetlen, aki először hallott a Figyelőkről, sőt, talán senki más nem rendelkezik több információval. Esetleg a nemrég érkezett fickók, de tőlük a Polgármester úr már kérdezősködött. Ha a Figyelő uraságok végül megszólalnak, akkor eszem minden szavukat, ha viszont nem akkor megint eljött az én időm. Ezeket csak nem tudom összezavarni, ugye? Ma már szólítottam meg Attilan-i uralkodókat, galaktikus titánokat, kisebb-nagyobb sikerekkel, ideje lenne a Figyelőket is kipipálni a listáról. De tényleg csak akkor kezdem el tépni a szám, ha egyik nagyfejű sem szólal meg, mert ha tényleg csak figyelni jöttek, akkor kaphatnak tőlünk egy alapos fejmosást. Ha viszont végre megszólalnak, egyből tiszteletteljesen elhallgatok, addig viszont szívesen beszélek a vakvilágba. Hátha tőlük több reakciót kapok, mint Thanostól.
- Nem akarok türelmetlenkedni mélyen tisztelt Figyelők, de miért jöttetek mindannyian ebbe a realitásba? Nagyon remélem, hogy nem megfigyelni jöttetek, vagy bejelenteni, hogy miénk az utolsó megmaradt világ, hanem segédkezni akartok. Hiszen bizonyára tudjátok, a realitáspusztító Marvel felénk tart és jól jönne némi segítség. Ez gondolom nektek is érdeketek, hiszen ti sem örülnétek, ha elpusztulna a multiverzum. Tudtok, illetve fogtok nekünk segíteni?
Több kérdést nem állt szándékomban feltenni, legalább egyelőre biztosan nem. Igyekeztem a legtiszteletteljesebb hangnememet előszedni a kalapból, hiszen a hallottak alapján bizony hatalmas lények tiszteltek meg minket, vagy valami ilyesmi. Ezért is, még egyszer hangsúlyozom, ha időközben ők szólalnának fel akkor azonnal elhallgatok, vagy bele se kezdek a mondandómba. Ha viszont nem tesznek semmit, és egy szót sem szólnak, akkor azt kell feltételeznem, hogy tényleg csak megfigyelni érkeztek, még ha nem is tűnik értelmes lépésnek. Ezért is, inkább nem várnám meg Marvel felbukkanását, hogy ez kiderüljön, és rákérdeznék egyenesen, most derüljön ki, ha valami gubanc van. Ha nem tudnak segíteni az a nagyobb gond, hiszen akkor talán tényleg semmi sem állíthatja meg Marvelt. Nem tudom miért, de feltételezem, hogy ezeknek a nagyfejűeknek nagy hatalmuk lehet, talán a realitásutazás a kulcsszó, esetleg hogy a Figyelőket nagybetűvel írjuk, de lehet, hogy csak a köpeny teszi. Ha meg nem akarnak segíteni, az is gond, de akkor talán kisebb, hiszen még mindig meggyőzhetőek. Azt csak nem élik túl ők sem, ha a multiverzum elpusztul, azt elvileg még Marvelnek sem kéne túlélnie. Az indítékait inkább meg se kérdezem senkitől, valószínűleg még ő sincs velük tisztában. És vajon mi marad, ha elpusztul minden? És eljutunk az örök kérdéshez, mi volt mielőtt lett minden? Jaj, túl sok ez egy szegény kis New York-i hadnagynak.

Az lesz a legjobb, ha lassacskán befejezzük. Mi is történt, illetve mi van tervben? Hát kezdésnek ugye igyekszem örülni az ismerős arcoknak, amíg csak lehet, hiszen kétséges mennyien maradunk meg, egyáltalán marad-e valaki, ha itt elszabadul Marvel. Igyekeztem megnyugtatni F4 Serenát, hiszen miattam kellett felidéznie a szörnyűségeket, amiken keresztül ment. De legalább megtudtam, hogy Marvel a gyűrűjére pályázik, ez mindenképpen fontos lehet a továbbiakban. A gyűrű semmiképpen sem kerülhet Marvel kezébe. A multiverzum nem veszhet oda, talán ha mi nem is, egy másik realitás meg tudja állítani ezt a rémséget. Egyelőre viszont koncentráljunk csak a Figyelőkre. Alig várom, hogy megszólaljanak végre, és megtudhassuk, mi okból is vannak itt. Nagyon remélem, hogy nem fog csalódás érni, hogy csak szemlélni jöttek ide. Ha mégis ezt a következtetést vonnánk le a tétlenségükből, a biztonság kedvéért azért rákérdeznék a dologra, ahogy azt már fentebb említettem. Ha továbbra sem akarnának segíteni, akkor jönne a győzködés persze, de ez már egy másik történet. Realitásutazó, bizonyára nagy hatalmú Figyelőket még sosem próbáltam meggyőzni semmiről, de talán ennek is eljött az ideje. Abban minden esetre igyekszem, véletlenül se sértsem meg őket a szavaimmal, vagy a közbevágásommal. És persze akkor is inkább csöndben maradok, ha valaki nálam ilyen témákban tapasztaltabb személy veszi át a szót, akkor nem szólok bele a dolgába. Csak akkor szólalok meg, ha tényleg nincs más, aki rákérdezzen a dologra. És persze továbbra is csak akkor van értelme rákérdezni, ha nem szólalnak meg a továbbiakban sem. És persze ha a Figyelők végre beszélni (vagy akárhogyan is kommunikálnak ők) kívánnak, én hallgatok, mint a sír. Ha már sírról beszélünk, lassan a harc ideje is el fog újra jönni. Thanos már rég lejárt témának tűnik, pedig pár perce még ő tűnt a létező legnagyobb fenyegetésnek, de akadt nagyobb Marvel személyében, most ő viszi a pálmát. De remélhetőleg nem egyedül kell szembenéznünk vele, hanem ezzel a seregnyi Figyelővel karöltve, akkor talán már nagyban javulnak az esélyeink. Akárhogy is, ha megérkezne Marvel, nincs szándékomban egyből belevetni magam az ellene folyó csatába. Ha esetleg együttes támadást indítanánk, persze én is segítenék két lézerpisztolyommal, vagy bármivel, amim akad, de az még Thanos ellen se lett volna elég, ez pedig megint egy nagyobb kategória. Többiek is már készülgetnek a csatára. Miller százados is összekapta magát, hogy ellenőrizze a fegyverét, Roy pedig megint elkezdett halott seregeket gyártani. Ha megjelenne a realitáspusztító elsődleges célom inkább az volna, hogy F4 Serenát eltávolítsam a közeléből. Ha jobb ötletem nem támad, akkor esetleg Zack mágust (vagy egy hasonló képességű egyént) kérem meg, a helyzet gyors felvázolása után, hogy teleportálós trükkjeinek segítségével vigye biztonságos helyre a gyűrűs hölgyeményt, már ha létezik olyan egy Marvel pusztította univerzumban. Akárhogy is alakul a csata, a gyűrű nem kerülhet Marvel kezébe, nem bukhat el velünk az egész multiverzum, másoknak még lehet esélye, ha megkapják azt. Ennyi hát a jelenlegi leírandó, bár az esélyek megint rohamosan csökkennek, hogy ezek a gondolatok valaha papírt látnak majd, de sose lehet tudni. A remény hal meg ugyebár utoljára, vagy valami ilyesmi. Amíg nem kerül sor harcra világpusztító lények ellen addig viszonylag kényelmesen lavírozók a többiekkel való társalgás és az információeldolgozás között, de sajnos harci képességeimet nem tudom ilyen módon növelni. Én továbbra is csak egy egyszerű ember maradok, aki csak a kapott technológia és a társai miatt húzta ilyen sokáig. Talán egyszer majd visszafizethetem nekik a dolgot. Addig is viszont túl kell még élni ezt. Akárhogy is alakulnak a következő percek, természetesen legközelebb ismét jelentkezem, újabb események és gondolatok leírásával, a szokásos részletességgel. Bizony sok munkával jár ha valaki egy ekkora dolog részese lehet, de továbbra is azt kell mondanom, egy pillanatra se bántam meg a döntéseimet, de azért remélem hogy az események is engem igazolnak majd, és végül tényleg nem lesz megbánni valóm. Én minden esetre igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani, ahogy mindig is szoktam.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-05-28 00:49:24)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#765 2011-05-28 14:27:02

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

A harmadik Serena által elmondott történetek után néhányan az újonnan érkezők közül kételkedni kezdtek benne.
~ Ezek után Én már semmiben nem kételkednék ~ gondoltam, majd vártam, hogy mi lesz.
Közben két férfi érkezett a levegőből. Az egyikük a kezében tartotta Ko-Rel-t akiről eltűnt a nova páncél.
~ Valami nagy baj lehet vele ~ töprengtem.
Ekkor hirtelen óriási lények jelentek meg körülöttünk, a romokon, a levegőben, a vízen, majd végül mindenhol ott voltak. Többen kezdtek rájönni, hogy mi tényleg közeleg a világunk vége, ahogyan a harmadik Serena is elmondta. A Figyelőkként megismert lények csak néztek minket. Vártak valamire. Miller százados, pedig felkészülésre szólított fel minket.
~ Remélem, hogy még tehetünk valamit ~ gondoltam, és tárat cseréltem a lézerfegyveremben, majd vártam a következő eseményekre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#766 2011-05-28 15:02:43

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet eléggé furcsán kezdett alakulni. A társaink nagy része oda jött hozzánk, és meghallgatta a harmadik Serena mondandóját, majd néhányan kételkedni kezdtek. Közben két férfi jelent meg. Az egyikük kezében az ájult Ko-Rel volt, akiről eltűnt a nova páncél. Nem sokkal később néhány furcsa óriási lény jelent meg körülöttünk, majd egyre többen lettek. Nem tettek semmit csak figyeltek. Mint kiderült a Figyelők faja volt az. A feladatuk a világok figyelése volt. Ekkor vált sokaknak, köztük nekem is nyilvánvalóvá, hogy Serena igazat mondott. Ezek után Miller felkészülésre adott utasításokat, mire újra táraztam a fegyverem. A keménységem levettem magamról. Fölösleges volt jelenleg fenntartani a burkot, miután ezzel végeztem már csak vártam, hogy mi lesz!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#767 2011-05-28 15:21:42

William D. Robertson
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-05-16
Üzenetek: 6
E-mail PM

Re: Attilan

Az események felgyorsultak. A társaink kijöttek hozzánk. Néhányan kételkedni kezdtek a harmadik Serena szavaidban. Eközben két férfi szállt le közénk az égből, és az ájult Ko-Rel-t hozták. A kree nőn már nem volt nova páncél, amely arra a gondolatra adott okot, hogy valami nagy baj történt vele. Közben óriási lények jelentek meg mindenütt. Mint kiderült ők voltak a Figyelők, akik a világokat figyelték. Úgy tűnt, hogy Serena igent mondott. Tényleg közeleg a veszély. Ezek után Miller százados a felkészülésre adott parancsot, így tárat cseréltem a fegyveremben, és felkészültem a következő eseményekre.
~ Hihetetlen ez a világ. Remélem meg tudjuk menteni ~ gondoltam, majd vártam.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:37

#768 2011-05-28 19:22:58
Morsus
Ronan az egyik holt katonájáról leveszi a maszkot és Kapnak dobja, de addigra a bandázsok rárepülnek a kezére és a nő azonnal felébred.

Majd lassan Ko-rel landol, hála a bandázsnak nincs szüksége már a maszkra és újra fitt és friss lett.
Zack gyógyító erejével megpróbálja rendbe rakni Gabe-t. Nagy küzdelem árán képes megállítani az átalakulás folyamatát.

- Meg leszel.
Mondja a lánynak kifulladva majd Royra néz.
- Hagyd már abba!
Fáklya a levegőben repked a Figyelők előtt, de azoknak a szemük sem rebben.
- Bezzeg ha csajok lennétek simán figyelnétek rám.

A Figyelők senkire sem reagálnak igazából.
Lyron átkarolta a feleségét és Lockjaw visszaérkezve csak szomorúan nyögött párat. Logan látva ezt ösztönösen kipattintotta a karmait.
- Francba szatírka...
Balthazar ekkor érkezik meg a romok mögül karjaiban valakivel.
- Főnök - szólítja meg Millert és mikor leteszi a testet a csapat felismerheti Kinget.
Felton szavaira, az eddig bénultan térdelő Amerika Kapitány feláll.

- Engem is fiam? Én is halált érdemlek? És a társaim? A tengerből jött harcos, aki megmentette megannyi fiúnkat a harcmezőkön? FELELJEN! - üvölti idegesen Rogers. - Ismertem egy mágikus lényt Víziót! Egy támadás során több száz embert mentett meg New Yorkban. Nem számít miféle lény, honnan jött vagy mire képes! Az a lényeg, hogy jó helyen van-e a szíve! Csakis ez. Nézzen körbe! Ezek civilek, katonák, üzletemberek, uralkodók, kenyérkeresők, de itt msot egyenlőek! Mind a világunkért harcolunk! Most csakis ez számít.
Bárd hallgatja a Kapitányt majd Taohoz fordul.
- Tud szónokolni az öreg. Te meg ne ess túlzásokba, amikor utoljára megakartál ölni elvettem a csajodat. Marvel? Sose hallottam róla, bár.... mintha az öreg szovjet... Iván említette volna nem?

Ekkor az ég megremeg és minden sötétbe borul. Egy hatalmas fényes kapun át megjelenik egy óriási alak, aki üvölt és pontosan Taonak csapódik. A kettő az egyik rom halomba zuhan. Egy újabb fényló villanás után Tao égési sérülésekkel landol Bárdék lábai előtt. Az óriás pedig kacagni kezd, ahogy felfedi magát.

- Mind az enyém.
Mondja büszkén a titán. A szavai után először Spar-theen szólal meg.
- Úgy fest ez nem annyira érdekes számukra.
Mondja a kree és a Figyelőkre mutat, akik mind a szigettől nem messze a levegőt nézik, ahol sötét kék fények között kezd megjelenni valami.


- Ez ki?
- A nevem Marvel.

X-men Barokk /reag folyamatosan frissül új linkekkel az információkhoz/
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?pid=72215#p72215
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?pid=72216#p72216
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?pid=72222#p72222

A Multiverzum vége...
Apokalipszis Kora

A vörös maszkos férfi besétál a bárba, fel a külön termekhez. Bent Roy ül kényelmesen két-három lányt karolva.
- Mit akarsz?
Kérdi Roy nem túl békés hangnemmel.
- Kéne nekem egy teleportáló - feleli a férfi.
- Nah figyelj, talán régen ez a hely a bátyádnak hála bármit odaadott nektek, amit csak akartattok, de Zackie fiúnak annyi és Tao lovas igen csak szigorúan felügyel minket. Szóval ah teleportáló kell tőle kérj.
A vörös maszkot lehúzva a férfi felfedi az arcát. Ő Balthazar Morsus, ebben a világban ő Zack testvére, aki jó ideig a reneszánsz világában dolgozott Vörös néven.
- Nekem egy nem alfa teleportáló kell.
- Minden más teleportálót ki kell végezni, ez Apokalipszis törvénye. Elfelejtetted?
Balthazar karba teszia kezeit és csak néz cinikusan.
- Mit kapok én ezért?
- Ami ott lesz, nekem csak egy dolog kell onnan. Minden más a tiéd.
- Mi ez a hely?
- A bátyám raktára.
Roy arcán gonosz mosoly jelenik meg.
- Kifelé lányok - a lányok zavartan kisétálnak és Roy felkapva egy ruhadarabot megindul egy hátsó ajtóhoz.
- Nem gond, hogy mindent hallottak?
- Viccelsz? Annyi anyag van bennük, hogy jövőre se fogják fel a dolgot. Gyere.
Bent a hátsó teremben megannyi kor fegyverei és vértjei vannak kiállítva több régi ereklye köztük egy kerek pajzs rajta csillaggal. Az egyik falra pedig egy férfi van felkötve.
- Érdekes hobbi.
- Gyűjtő vagyok.
- Ki ez?
- A neve Jesper, vér-junkie. Egy kis vérért bárhova elteleportál.
Miután megengedi a vért a vámpírnak Balthazar elmondja a cél helyszínt. A kettő pedig eltűnik a teremből

A misztikus teremben a dolgok maguktól lebegnek, mindenfelé fények vannak és mégis megannyi gépezet van itt. Itt jelenik meg a két férfi.
- Válogass - vágja oda Balthazar miközben ő rögtön az egyik vérthez meg.

- Az... - mondja meglepve Roy kezében több mágikus ereklyével.
- Fájdalom vértje, a bátyám legnagyobb találmánya, a misztikus energiákkal működő szuperpáncél.
Mondja rajongó hangon Balthazar és elkezdi levenni a vértet.
- Ezt látnod kéne.
Mondja Roy egy teremmel arrább ahol több tucatnyi klónozó kabin van a végén még egy utolsó rajta a név: Júdás M.
Mikor Balthazar utoléri Roy megnyit egy holografikus adatrögzítést, amin zack beszél.
- Mi van akkor ha a világunk egy hiba miatt olyan, amilyen. Apokalipszis azt mondta túl korán ébredt fel, mert a gépei a számításhoz képest húsz évvel korábban érzékelték a mutánsok megjelenését, de Apokalipszis az eső évtizedekben nem talált olyan erős mutánsokat, mint amiért a gépnek fel kellett ébresztenie. Mi van akkor ha ez a fiú. Ez a gyermek, Júdás... ő az, aki a Reneszánsz világáról eltűnt. Ha ő visszament a múltba és végzett a legtöbb realitásban mutánsok tanítójaként ismert Xavierrel? Mi van ha őt érzékelték a gépek? Mi van ha ő a világunk teremtője?


#769 2011-05-28 21:14:31

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Jon nem várta meg a kérdésére a választ, mert ekkor hallotta meg, hogy Felton kifakadt. Itt pattant el benne valami, egyrészt az, hogy ilyeneket mer mondani a férfi, a másik pedig, hogy amúgy is rémesen érezte magát, amiatt, amit tettek, plusz a lánya is halott New Yorkban. Elindult a külügyminiszter felé, teljesen feltett szándékkal, hogy most fogja leütni őt, pedig ez a viselkedés nem illett hozzá, de a csapatának egyik tagja az életét adta volna értük, és ez a gerinctelen gyáva alak az elnökkel együtt pedig csak szidni tudja őket.
- Ne legyenek itt kozmikus lények és mások se? – kérdezte ingerülten Miller. – Mondja ezt Ko-Rel szemébe, amikor felébredt! Az életét kockáztatja minden nap és most is magukért, azokért, akik elárulták, törölték és módosították az emlékeit a Noé után! Meghalt volna azért, hogy maguk éljenek és így mer beszélni!? A technológiájuk persze jó, maradhat, de ők ne?! Ha nincsenek az Asgardiak, már nem lenne Föld, Einar hányszor mentette meg ezt a világot, és Thor és a többiek, a mágusok és más földönkívüliek?! Halált osztana az itt megjelentek felének, csak mert a haláltól rettegő őrült apja mindentől és mindenkitől retteg?! Miért nem mondja mindnek a szemébe ugyanezt?!
Balthazar szavaira torpant meg és nézett az íjászára, aki valakit tett le mellé. Jon megrökönyödve állt el a tervétől, hogy leüsse Felton-t. miközben még Ko-Rel is magához tért, arra nézett egy pillanatra, a nő valóban nem volt nova már. Egy mély levegőt vett és visszanézett Sólyomszemre.
- Vidd be a palotába – mondta a férfinak.
Rogers ekkor állt neki, hogy ő maga is helyre tegye Felton-t, már most szimpatikus volt neki az „öregember”. Azonban tovább nem volt ideje semmit tenni, mert a polgármester csapódott be a falba, majd vissza maguk elé és Thanos jelent meg minden gyémánttal, majd a korábban említett Marvel is. Igazából ez az a helyzet volt, amikor még Miller sem tudta, hogyha kiadja a támadóparancsot az melyikre is vonatkozzon. Thanos-t kellene támogatni, hiszen ő a sajátjuk. Az átokba! Nem volt könnyű döntés, és bármelyiket segítik ígyis-úgyis az életükbe kerül.
- Thanos, ez a valami magát és a Halált is el fogja pusztítani, vele foglakozzunk ne velünk, fedezzük magát! – ordított a titánnak. – Mindenki Marvel-t támadja!
Balthazar (Sólyomszem) mellé lépett, ha a férfi már visszaért, miközben aktiválta a Pym részecskéket, hogy egészen kicsinek menjen össze, három centisre.
- Vigyél közel Marvel-hez és hajíts neki, ha odaértünk – mondta.
Ha Balthazar megtette, akkor a repülés közben dekativálta a kicsinyítést és a nagyítást kapcsolta be, hogy minél nagyobb alakban érkezzen meg Marvel-hez és így üthesse majd arcon.

Pym szérum hatása, Jon 3 cm magas, 5 körig, erő ugyanolyan, mint alapból

Úgy tűnt, hogy az indulatok jobban forrongnak, mint általában szoktak, és ennek nem meglepő módon Felton volt az oka. Jobb módon nem is lehetett volna öngyilkos, már ha az akart lenni ezen a helyen. Jon-on láttam, hogy ideges, tudtam, hogy mi miatt. Ingrid, ha a gyönyörű kislányunkra gondoltam a szívem belesajdult, hogy nem tudtam, hogy mi van vele, ahogyan Olaf-fal és a többiekkel sem. Jon szavaira kaptam fel a fejem, ahogyan felemelte a hangját, ideges volt. Még nem láttam ennyire idegesnek talán soha sem. Indultam volna el felé, amikor egy nő jött oda, hogy segítséget kér, Zack-re pillantottam, ő vette át, de addigra Jon is megakadt. Felnyögtem a tetem láttán, akit Balti hozott oda. Mr. King. De ahogyan hallottam a királynő sem járt jobban, neki a fivére hunyt el. Steve Rogers is kiakadt, April is, lassan én is, de legalább Ko-Rel magánál volt, és ekkor jelent meg Thanos is.
- April, Serenák befelé – kiáltottam a három lányra.
Odasiettem a nő mellé, akit Zack gyógyítót, majd segítettem felkelni neki.
- Azt hiszem, hogy jobb, ha ön is bemegy a palo…
És ekkor jelent meg még valaki, még egy ősz alak, aki máris bemutatkozott, Marvel. Jon szavaira megrökönyödve néztem fel.
- Próbáljon bemenni, fedezem! – mondtam, nem tudtam, hogy milyen állapotban lehet Zack gyógyítása után.
A nő elé álltam és a fegyveremet emeltem Marvel-re, majd a fejét céloztam meg és meghúztam a ravaszt.

Pietro elfintorodott a Főnök szavaira, hogy még valaki jönni fog.
- Ezek után tényleg kérünk King-től egy hét szabad…
Elakadtak a szavai egyrészt Miller kirohanása miatt, a másik pedig, hogy Balthazar most ért vissza és az említett Mr. King-et tette le eléjük, a férfi megcsóvált a fejét. A csapattársuk magához tért és egy bíztató mosolyt küldött a kree nő felé, főleg Rogers és Miller szavai után, hogy mind kiálltak értük. Először Thanos, majd pedig Marvel is megérkezett és nekik a parancs, hogy Marvel-t támadják. Maga részéről mindkettőt kihagyta volna. De nem volt más lehetőség. Futva indult meg Marvel felé a képességét használva, hogy az így keltett erős széllel megpróbálja felkenni a falra Marvel-t.

A szavaim után egyből ment is a segítség a nőnek, aki már magához is tért. Legalább ez megvolt és bekövetkezett egy olyan dolog, amit nem hittem volna, hogy valaha is látok, hogy hallom Miller-t és Steve-t kiabálni valakivel.
- Felton, tudja kinek köszönheti? – kérdeztem keserűen. – Egy csoportnak, akik minden áron meg akarták változtatni a világot. Fandral a vezetőjük, egy bukott asgardi, de maga Abel Godott-ként ismeri és itt van magukkal. Milyen érzés Fandral, hogy te és a Bukott Angyalok végül nem csak ezt a világot tettétek tönkre, hanem minden másikat is?! Hogy egyet akartok megmenteni és milliárdok halálát okoztátok?!
Sírva néztem körbe, miközben az ég besötétedett és Thanos visszatért minden gyémánttal. Hát újra megtörténik, mint régen a Csatabolygón? Nincs menekvés? Spar-Theen szavaira néztem fel, még valaki érkezett, Marvel? Marvel! Nem hittem volna, hogy megélem, hogy valaha is Thanos-sal egy oldalon leszünk, ha hallgat Miller-re. De nem volt más lehetőség. Koncentrálni kezdtem és több tigrist formáztam a betonból, ami a talpunk alatt volt. Amint ezek megvoltak, ezeket ugrasztottam neki a jött mentnek.

A vámpír bólintott, amikor Gabe kiment a napra, hogy ellássák a sérülését. Jesper egyelőre nem tudott mit tenni, mint idebent várakozni, hogy megoldást találjanak a gondjára, hogy kimehessen a napra. Igaz ez hamar meg is oldódott úgy, hogy teljesen beborult és telje sötétség borult a helyre. Ekkor jött csak ki óvatosan szinte egy időben Thanossal. A szablyáját idegesen szorongatta a kezében, főleg, amikor még valaki megérkezett, mintha ő lett volna, akiről korábban beszéltek. Amikor megjött a parancs, hogy Marvel-t támadják Jesper azonnal az idegen mögé teleportált és próbálta a kardjával a bordái között megszúrni.

Sue bólintott Reed-nek, hogy maradjon mellette. Fáradtnak érezte magát egy kissé, és kótyagosnak, így semmit sem akart igazából tenni. Inkább a Figyelőket nézte és hallgatta a férjét. Tényleg nagy bajok lehettek, ha ez megtörtént és hamarosan Thanos is visszaért, akárcsak valaki, akire úgy tűnt, hogy vártak. Legalább is tudták, hogy jönni fog, így hallotta a többiek szavaiból. Ő maga nem támadott, ahhoz túlságosan is fáradtnak érezte magát, csak kissé hátrébb húzódott a frissen érkezettek közvetlen közeléből és figyelt. Ha valaki támadott és szüksége volt védőpajzsra, mert Thanos vagy Marvel támadott, akkor az érintett személyekre vont fel védőpajzsot.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#770 2011-05-28 21:46:08

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

A királynő és April viselték ezt a legkevésbé jól. Záporoztak a kérdések, a másik világbeli énem pedig válaszolt, voltak, akik a Figyelőket próbálták szóra bírni, nem sok sikerrel. Lassan kezdett minden a feje tetejére állni, Mr. Rogers és Mr. Miller kis híján nekimennek a külügyminiszternek, aki igaz keresi is a bajt a szavaival, újabb halottak, ezúttal olyanok, akik az itteniekhez is közel állnak. Mikor lesz vége ennek az őrületnek? Az égre néztem, amikor az elsötétült, majd Tao terült el megégve a földön. halkan sikoltottam fel, és ekkor jelent meg ő újra. Aki még mindig kísért a rémálmaimban, ahogyan az összes ékkő ott volt nála. Egy pillanatra lehunytam a szeme várva, hogy újra jöjjön, ami egyszer már megtörtént, de csak Mrs. Miller szavait hallottam, hogy menjünk be. Valahogyan örültem, hogy nem kell itt maradni kinn, ám lefagytam, mikor még valaki megjelent. A Figyelők is mind rá figyeltek és ekkor kimondta a nevét, Thanos kérdésére. Ő volt az! Nem tudtam, hogy melyik a veszélyesebb, de Thanos-sal bírunk el így, hogy nála a gyémántok, csak azt kívánom, hogy gyorsan és fájdalommentesen legyen vége az egésznek, mint legutóbb. Megragadom April és a másik Serena ruháját és hátrálni kezdek befelé a palotába úgy, hogy őket is próbálom húzni. Mielőtt Marvel észrevesz minket.

Tao végül egy másik férfihoz fordult, akit kérdezgetet, aki egy szovjet férfit említett. Egy oroszt, aki beszélt Marvelről? Hiszen nekem is egy orosz férfi mesélt erről. Legalább is, ameddig még tudott beszélni, és én odahaza voltam.
- Egy orosz férfitól kaptam a gyűrűt – mondtam. – A saját világomban… lehetséges, hogy egyre gondolunk?
Arra a maszkos férfira néztem, ki engem is kidobott volna erről a világról, szomorúan hajtottam le a fejemet a szavaira. Mindig mindenhol ez fogad, hogy sehol sem látnak szívesen, pedig csak a multiverzumot szeretném megmenteni. Szerettem volna szólni miután hárman is letámadták, de végül ismét csak a rendőr szólalt meg. próbáltam elmosolyodni a szavai után, de nehéz volt, hogy mindig ott volt előttem az arca és a kék ragyogás. Egy lila alak került elő, és nem ellenkeztem, amikor húzni kezdtek hátrafelé, majd pillanatokkal később megérkezett Ő is!
Reszketve néztem fel rá, miközben hátráltam tovább, mintha hihettem volna, hogy elfuthatok előle és elbújhatok. Hamarosan győz itt is és ők miattam halnak meg most… csakis miattam.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#771 2011-05-28 23:11:54

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Kiabálásra tért magához, Miller hangját hallotta, majd Amerika Kapitányét. Miller őt védte, leérkezett a földre, nem volt benne biztos, hogy életben akar lenni. Szörnyen érezte magát, kiirtott mindenkit a realitásban, ahogyan a Napba küldte őket. Mikor körbenézett meglátta a holtakat és sírva rogyott térdre, furcsán érezte magát, lenézett a kezeire és nem a megszokott páncélt látta. Leszegte a fejét, pontosan tudta, hogy mi történt, megszegte a Nova Hadtest törvényeit és a Nova Erő elhagyta őt. Megölt megannyi ártatlant, miközben meg tudta volna őket menteni, ha használja az ékköveket. Ha megteszi lehetséges, hogy belehal, de nem érdekelte, de legalább azok mind odakint élhetnének.
- A Legfelsőbb értelemre, mit tettem? Mit…? – kérdezte sírva.
Összetörten nézte a csatamezőt, tudta, hogy nem volt joga halálra ítélni mindenkit és mégis megtette. Úgy, hogy ezt már soha, de soha sem hozhatja helyre, bármit is tesz ez kísérteni fogja. Felnézett a mellette álló Kapitányra, aki Nova páncélban állt mellette. Fájdalmas látvány volt számára.
- Már te vagy a Nova Hadtest Kane – mondta. – Te vagy az utolsó… minden erő, ami enyém volt, az is a tied már.
Az égre nézett, ahol a kapu nyílt. Nem érzett semmit, mit máskor, de tudta. Nem halt bele, minden hiába való volt. Látta, hogy valami Tao-nak csapódik, majd a kacagást, aminek hallatán felnyögött. Az összes gyémánt ott volt Thanos-nál, amikor a titán megjelent.
- Ezt elszúrtam, ezt nagyon elszúrtam – nyögött fel.
Az elpusztításuk helyett mindent odaadta a titánnak és végül mégiscsak ő fog győzni. Felkelt a földről és néhány lépést tett feléjük, amikor még valaki megérkezett. Meglepetten fordult arra, majd a parancs elhangzott, úgy érezte, hogy valamiről igencsak lemaradt. A levegőbe emelkedett.
- Nova erő maximumon, gravimet…
Elakadt a hangja, amikor eszébe jutott, hogy semmi, de semmi sem fog történni így. Ismeretei alapján tudta, hogy miként működik a bandázs, amit kapott, csak még soha sem használta korábban. Koncentrálni kezdett, hogy erőteret vonjon maga köré, ha ez sikerült, elindult repülve Marvel felé és koncentrálva próbált lézerrel támadni a férfira, remélve, hogy sikerül megtennie ezt.

Miután elküldtem Lockjaw-t valaki átkarolt és felemelt a földről. Már az ölelésből tudtam, hogy kicsoda ő. Megfordultam a karjaimban s a mellkasába temettem az arcomat. Szorosan öleltem át zokogva, mintha most is az életem múlna attól, hogy a karjaiban maradok-e hozzábújva, vagy sem. Miért történik ez velünk? Miért van az, hogy bármikor, mikor boldogok lehetnénk, vagy akár csak együtt lehetnénk mindig történik valami? Most lassan nászúton kéne lennünk, ehelyett a birodalmam romjait s a népem pusztulását kell végignéznem. Egyedül talán ez okozott némi enyhülést számomra, hogy Lyron még él és Lockjaw mindjárt visszajön a bátyámmal ide. Hallottam a kiabálásokat, de nem jutott el a tudatomig, hogy kik kiabálnak és miért. A sírásom kezdett kissé alábbhagyni, hogy némileg biztonságban éreztem magam, de még így is szorosabbra vontam Lyron karjait körülöttem. Csak annyit szerettem volna, hogy legyen vége ennek a rémálomnak s ébredjünk fel végre, csak ébredjünk fel. Lehunytam a szemeim s csak egy ismerős nyüszítésre nyitottam ki. Azonnal arra kaptam a fejem, de Lockjaw egyedül volt, ismét nyüszített. A szemeimet ismét könnyek öntötték el s a térdeim is megroggyantak. Görcsösen ragadtam meg Lyron karját, hogy ne essem össze.
- Ne! – nyöszörögtem. – Nem, könyörgöm, ne… NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! – sikoltottam fel fájdalmasan. – GORGOOOOON! Miért ő? Miért nem én inkább? – kérdeztem sírva Lyron-t.
Megrázkódtam a zokogástól s ismét a mellkasába fúrtam az arcomat. Gorgon… pedig megígérte, hogy vigyáz magára és visszajön! De többé nem… nem hallhatom a morgó hangját, ahogyan parancsokat osztogat Attilan Védelmezője, a bátyám. Az egyetlen a rokonaim közül, ki tényleg közel állt hozzám. Megannyiszor többet tett a birodalomért, mint én, neki élnie kellene s mégis nincs többé. Nem, Lockjaw csak nem találta meg és azért jött már vissza, különben a testet is hozta volna. Reménykedve néztem fel a férjemre.
- Ugye csak nem találta meg őt, s Lord Gorgon visszajön, ugye visszajön Lyron. Muszáj neki – kérleltem halkan. – Mond, hogy nem halt meg… nem tehette…

Még Nestor-ra mosolygott Nebo.
- Kibírom – mondta a fejfájásra. – Attól, hogy kék vérű vagyok, még nem viaszból készültem, nézd csak meg Lord Gorgon-t.
Tényleg úgy tűnt odafent, hogy nincs minden a legnagyobb rendben, az emberek egymásnak estek és kiabáltak, veszekedtek, a nő csak megvakarta a fejét és kinyújtóztatta a tagjait, amíg a visszacaplató Lockjaw-t meg nem látta. A királyi párra nézett, valami nem stimmelt ezt érezte. Nem szokta ennyire összetörtnek látni. A sikolynál pedig már a legrosszabbtól tartott, főleg, amikor a nevet is hallotta. A hercegnő lehajtotta a fejét, majd néhány búcsúszót mormolt az unokatestvéréért és felnézett igaz kissé keserűen.
- Tegyük, amit kell – mondta.
És kellett is, pillanatokkal később Thanos érkezett vissza, vagyis Nebo számára először, majd őt követte egy másik alak. Akit viszont úgy tűnt, hogy meg kell támadni. Vette elő a lézerfegyverét, majd azzal lőtt Marvel mellkasára.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#772 2011-05-29 10:59:00

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Meckanor sorstársához, Jesperhez hasonlóan az alsóváros romjai közé húzódva figyeli az eseményeket egy darabig. A neki feltett kérdésekre válaszolni képtelen, hiszen közel semmit nem ért a történtekből. Pihenni igyekszik, hogy a mai estére jutó második világvége-programra összeszedjen még legalább egy ugrásnyi erőt.
Hatalmas szerencséjükre aztán teljesen beborul - persze a jóhíreknek ennyivel vége szakad, hiszen újra megjelenik a hatalommámorban megkattant Thanos, és csak pillanatokkal lemaradva a másik nagy világpusztító, Marvel. Talán, ha kitartana a szerencséjük, ez a két majom egymást csinálná ki, de ebben talán még reménykedni is túlzás.
Fáradtan, fegyvertelenül meckanor egyelőre nem nagyon tud mit tenni, így csak addig merészkedik kijjebb, hogy a bejárat oszlopainak takarásába bármikor visszahúzódhasson, és onnan kiabál ki a harcoló feleknek - először katonáknak, vele harcoló hősöknek, avagy bárkinek, akinél olyasféle fegyvert lát, amit képes lenne forgatni. Amennyiben nem látható ilyen, csak belekiabál a nagyvilágba.

- Valaki adjon már nekem egy nyüves kardot! Talán be tudok segíteni!

És ezzel még nem ért véget a "szóáradat", mert meckanor ismét Thanos felé fordul, s cseppet sem kedves szavai újfent a titánhoz szólnak, amivel a vámpír már erősen kísértgeti szerencséjét.

- Thanos! Te regenerálódsz, nemde? Adj a véredből, leverjük azt a marhát, Marvelt, aztán megbeszéljük a dolgodat a Halállal, mit szólsz? Egyedül nem fogod tudni elpusztítani, akkor meg füstbe megy a terved! De én segítek!

Már az alsóvárosban is feltűnt a vámpírnak a szétszórt hullák furcsasága - pedig odalent csak egy-két tucatnyi lehet - a lejárat küszöbén ácsingózva azonban szeme elé tárul a végeláthatatlan hullahegyek szörnyűsége. Meckanornak egy pillanatra összeszorul a torka, és ha valaki feléje pillant, azt gondolhatja, bűntudata van, sajnálkozik, vagy gyászol éppen. Az igazság ennél azonban sokkal szomorúbb - meckanor hosszú vámpír-élete során annyi halált látott és okozott már, s annyira elsodródott már az emberség partjairól, hogy egyetlen gondolat bántotta csupán - elpocsékolt élelem. Akárha valaki kiborított volna több hatalmas bográcsnyi babgulyást. Ez a hasonlat, amit saját torz elméje szült, hogy hirtelen rá kellett döbbennie mennyire is embertelenné vált - ez az, ami miatt újra megacélozza akaratát, és véglegesen elszánja magát, hogy segíteni fog, jót fog cselekedni. Az emberség lángjának már csak az utolsó szikrái pislákolnak benne, és egyelőre képtelen teljesen kihunyni hagyni azokat...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#773 2011-05-29 14:19:50

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed fejében már nem emberi mértékkel pörögnek az adatok, az elméletek és a számítások a különböző világokat összekötő multiverzum-teóriával kapcsolatban. Thanos és Marvel megjelenése után hirtelen az égre pillant, és Sue elé áll.

- Drágám… Húzz fel magad köré egy pajzsot. Borzalmas események vannak itt készülőben…

A földről egyelőre támadni nem tud, így azt figyeli, kinek van esetleg még szüksége segítségre.

Felton eközben forr a dühtől, ami egy jégmutáns esetében persze elég érdekes szófordulat. Amerika Kapitány felé néz.

- Ha szükséges, IGEN! Ez az egész… azért van, mert maguk itt vannak! Felborították a világunk egyensúlyát! Ezeket a… valamiket is bizonyára maguk dühítették így fel! ÉS KI AZ ÖRDÖG EZ A THANOS??? ÉS AZ A MÁSIK ALAK AZ ÉGEN???

Majd ökölbe szorított kézzel Millerhez szól.

- Maga pedig ne merjen még egyszer hozzám szólni, Miller. Ha nincsenek az olyan űrbéli teremtmények itt, köztünk, mint ez a Ko-Rel, nincs Noé sem! Ez… EZ KÉSZ KÁOSZ!!! Az apámat pedig NE vegye a szájára, értette?

Végül még Serena is a férfihoz szól, aki felvonja a szemöldökét a nő állításaira.

- Godot…? Egy asgardi? Ne legyen nevetséges, többször is átvilágítottuk! Mindig is… tenyérbemászó alak volt, de nem asgardi! Ennyire ne nézzen ostobának, kishölgy! Az Új Parlament embereire akarja fogni EZT AZ ŐRÜLETET???

Ettől függetlenül jól látszik Felton szemein, hogy Serena szavai megingatták a hitében Godot-t illetően, még ha nem is mutatja ezt ki – de most nincs ideje ezzel foglalkozni. Felordít, és minden dühét egy hatalmas jégsugár képében Marvel felé irányítja…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#774 2011-05-29 16:57:46

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Kínjában Zack segít neki, és ugyan nem tudja, mit is csinál vele, de úgy tűnik, segít. A fájdalom enyhülni látszik, és már csak akkor vannak fájdalmai, ha a szúrás helyéhez ér. Hálásan bólint Zack-nek, és egy szusszanásnyi időt engedélyez magának a földön. Megérdemli, nem?
Mások szerint nem, mert a semmiből jelenik meg Thanos, akivel mintha elvileg végeztek volna, Tao-n gördeszkázva. Gabe a legnagyobb megrökönyödéssel figyeli az eseményeket.
~ Ezt a mocskot nem könnyű eltenni láb alól. ~ - fut át rajta a gondolat.
És ha ez nem lenne elég, valami csecsebecsékkel a markában röhög a képükbe, de már nem sokáig, mert Marvel is befut. Fogalma sincs, hogy honnan jött a fazon, de mindenki alaposan összecsinálta magát és egyből nekiesett.
- Mi a fenének most akar mindenki egyszerre megölni minket? – motyogja az orra alá, választ se várva.
Elfogadja a segítséget és a jó tanácsot is, hogy meneküljön, bár jártányi ereje se marad, ha ez így megy tovább. Lassan kecmereg fel, és még ennél is szánalmasabban fest, amikor a többi fehérnép, April és a Serenák, mögött szedi a lábát a fedezékbe. Sok értelmet nem lát benne, mert hát minek elbújni, úgyis megtalálják őket, ha elbuknak a többiek?
Már csak a hagyományos lőfegyverei vannak meg, a lézer lent maradt, a sokkoló meg a raktárban, bár azzal úgysem menne semmire.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#775 2011-05-30 21:54:04

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Bárd válaszára elfintorodom, aztán mikor Ivant említi, és Serena is megerősíti, hogy vele beszélt, úgy tűnik, hogy már megint az orosz van az egész mögött.
-Ő már minden bizonnyal halott, különben itt… - Mielőtt befejezhetném a mondatot, orbitális erejű energiahullámot érzek. Próbálom elszívni, de a képességem passzív része csak annyit bír, hogy ne roppantson össze, ahogy talán egy falat szakítok át, és a földbe fúródok. Mikor újra látni kezdek, már rájövök, hogy az orbitális nem is volt nagyon messze a valóságtól.
A hatalmas sebesség, amivel eltalált engem Thanos, mint egy meteorit, borzasztóan forró is volt, és ez már sok. Égett hús csapja meg az orromat, zsong a fejem, a fülem cseng, sajog a testem. Thanos visszatért. A gyémántok fényét látom, ahogy résnyire nyitom a szemem, és köhögve fordulok hasra, hogy feltápászkodhassak. De ekkor megjelenik az égen ez a bizonyos Marvel.
A hangok csak úgy nagyjából jutnak el hozzám, valaki azt ismételgeti, hogy elszúrta, néhányan menekülnének, páran pedig rögtön támadnak, és Thanost próbálják jobb belátásra bírni.
-Nem a te hibád – Köhögöm ki Serenanak, gondolom talán ő hiszi azt, hogy az ő felelőssége az egész. – Nem a tiéd.
Próbálok feltápászkodni, és összeszedni magam, de még négykézláb is úgy érzem, mintha mindjárt szétrobbanna a fejem.

Elmélkedését különböző jajgatások, veszekedések, siránkozások, és némelyektől még hányások is megzavarják. A hatalmas fejű egyének, akik figyelik a szigetet, igencsak meglepik Hobot, jó ideig figyeli őket, és közben Reed Richardsot hallgatja, aki bőségesen kifejti az itt zajló eseményeket. Sajnos Hobo nem tud részt venni a harcban a megjelenő lények ellen, ezt tudomásul kell vennie, így inkább hátrahúzódik a többiekkel, Aprillel, egy vagy több Serenaval, Gabival, és onnan szemléli az eseményeket.
-Hölgyeim, ha nem bánják, én is inkább meghúznám magam, nem vagyok épp az erőszak embere.
Ez nem is meglepő a pocakos, szakállas, jócskán középkorú férfi nem túl katonás külseje láttán.


Megtalálom végre Reedet, és Sue-t, de mielőtt tájékoztatnám őket a helyzetről, Reed már fújja is, hogy ki kicsoda, és mire képes. Oké, akkor ezt letudtuk, Sue jól van, és Reed is, úgyhogy ideje…
Na igen, ideje erre koncentrálni. A titán visszatér és eltrafálja a kínait, nála van minden kő, és mégsem ez a legrosszabb. Remélem a többiek szava meggyőzi Thanost, hogy valóban a közös ellenség ellen kéne harcolni, mert ha Marvel győz, nem lesz se túlélő, se Thanos, de még Halál sem – gondolom.
Jobb taktika híján megrohanom Marvelt, és remélem, hogy lejjebb jön, mert az egyetlen járható útnak az tűnik, hogy felugrom hozzá, és lerántom a földre. A romokon, holttesteken, bármin felkapaszkodva próbálom megközelíteni.

#776 2011-05-30 21:54:42

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Gorgon említése után rögtön jön a hideg zuhany, a királynő épp a halála miatt siránkozik, és látom, Nebot is mélyen megrázza a dolog. Ő elég jól ismeri a halált, valószínűleg jól tudja, hogyan szeretett volna meghalni Gorgon, és talán sajnálja, hogy nem lehetett vele ott az utolsó pillanatokban.
Egy fickó közben eléggé felindulva szidja az összes kozmikus lényt, meg még minden mást is, de ez ragadja meg igazán a figyelmemet, főleg mivel Ko-Relen csattan az ostor. Meglátom, ahogy összetörve, az erejétől megfosztva áll. Kedvem lenne lelőni ezt a pasast, és ahogy elnézem, ezzel nem is vagyok egyedül, de most nincs itt a megfelelő pillanat. Thanos visszatért, és nála a kristályok, ráadásul itt van Marvel. Azt hiszem, ennél nagyobb szart már nem tudnánk kavarni.
-Keressünk valami fedezéket, ahonnan tüzelhetünk, mert ha itt kiszúr minket, nekünk annyi! – szólok oda Nebonak, és miközben lőni kezdek rá mindhárom énemmel, behúzódok némi romos épület mögé. Na jó, az se baj, ha nem romos.


Bárd és Tao beszélgetését nem nagyon értem, sem Tao nőjét, sem az oroszt, de azért igyekszem figyelemmel kísérni az eseményeket. Nem is túl nehéz ez, mert épp az orrom előtt csapódik be Thanos, és szépen letarolja a kínait. Rögtön felrepülök, hogy tisztes távolságot tartsak a titántól, aki nemrég fogva tartott.
A karperecekkel rögtön létrehozom magam körül az aurát, bár kétlem, hogy sok mindentől megvédene. Próbálom követni a harcot, páran repülnek, jó sokan lőnek, meg látom, hogy a Lény próbál felmászni Marvelhez. Létrehozok egy kvantum platformot, amivel feldobom elegendően magasra, aztán tovább szemlélem a harcolókat. Még nem érzem magam elég erősnek, hogy harcba szállhassak ilyen entitásokkal, de legalább megpróbálok segíteni a társaimnak. A kvantum energiából képzek egy bilincsszerűséget Marvel feje köré, a lényeg, hogy a szemét eltakarjam, és a fejével együtt mozogjon. Talán egy pár másodpercet nyerhetnek vele a többiek, amíg rájön a fazon, hogy mi a fene ez.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#777 2011-05-30 21:56:44

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Stephnek nem kell sokáig győzködnie, rögtön visszafordulok, pláne, hogy még segítséget is kapok. Odakintről hallok mindenfélét, sírást, dühödt veszekedést, de nem is ez érdekel annyira, hanem Thanos hangja. Ezt a hangot nem felejtem el, az előbb itt a palotában hallottam, és most odakintről. Ezek szerint nála vannak a kristályok. Hallom, ahogy lövöldözni kezdenek, de már nem tudom, mi történik, a szememet eltakarva bújok el odabenn. A nőre néztem, aki velem együtt jött be, Zack gyógyítja meg.
-Jól vagy? – Kérdem tőle, bár valószínűleg ő is kérdezhetné, hiszen elég sápadt vagyok, kisírt szemekkel, mint akinek az elmúlt fél órában három idegösszeomlása volt. És ez kb. helytálló is.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#778 2011-05-31 19:21:37

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

Megviselten a többiek gyűrűjében, ruhája szakadtan lóg rajta, kisebb nagyobb sérülésekből vérzik. A bandázs már nincs rajta, így anélkül harcolt a fészek ellen, de Ko-Relnek hála utána már nem volt szükség rá. Most viszont lesz. Újra. Egy újabb Serena jelenik meg, rossz híreket hozva. Majd Thanos jelenik meg, a kövek birtokában, Marvel aki elakarja pusztítani a realitásokat. Többen fedezékbe rohannak, ő is így tesz. Megpróbál annyira elbújni, hogy ne Legyen Thanos és a másik szeme előtt. Amint sikerül elkezdi összegyűjteni az erejét, hogy ha kell pillanatok alatt használhassa. Pontosan tudja hogy ő nem rúghat itt labdába, de nem fogja harc nélkül hagyni. Nem fogja cserben hagyni a többieket.

Halkan káromkodva húzódok fedezékbe, amint Thanos és Marvel megjelenik. Még mindig a Nestortól kapott fegyvert szorongatom, ami elég jól szolgált a fészek ellen, de ezek ellen aligha. Még a hajukat sem tudnám megpörkölni vele, sőt a képességemmel sem megyek sokra. Picsába. Behátrálok valami rom, vagy épület mögé, érzem ahogy nekiütközök valakinek. Ijedten pördülök meg, lövésre emelem a fegyvert.
-Nestor! A frászt hozod rám....-
Dünnyögöm neki, miközben fél szemmel a a két elmebeteget bámulom.
-Van valami ötleted, hogy ússzuk meg a világ pusztulását?-
Kérdezem enyhén cinikusan. Be kell látnom egyenlőre nem sok esélyünk van erre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#779 2011-05-31 19:42:26

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Rendben.Megint eljutottunk a totális káosz szintjére. Már semmit sem értek. Mindenki össze van zavarodva, és másról magyaráz. Felbukkan valami alak gyémántokkal, meg még valaki aki Marvelnek hívja magát, és elméletileg tőle nagyon kell parázni. Remek. Itt az idő, hogy átgondoljak mindent. Valószínűleg meghalok. Itt, a semmi közepén, egy olyan harc miatt, amibe nem akartam belefolyni, olyan alakok miatt akiket ki nem állhatok. Remek. Én elhatárolódom. Ha kellek, azt úgyis észreveszem, ha nem, akkor pedig lesz egy nyugodt órám. Magam köré szólítom a szolgáim, majd törökülésbe helyezkedek, és onnan figyelem tovább az eseményeket. Közben az ölembe fektetem a kaszám, majd jobb kezembe irányítom az amulettek erejét. Nincs vele különösebb célom, szóval végigsimítom a pengét. Pár másodpercig zölden dereng, majd a fény alábbhagy. Mivel nincs jobb dolgom, ezt folytatom, így élezve a fegyvert, teljes készenlétben. Ha harc kezdődne, egyből küldöm a zombikat, és én is ott leszek. Meg persze ez a szépség is.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#780 2011-06-01 05:30:01

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 39. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Ha az előző bejegyzésem egy vihar előtti csend szituációt mutatott be, akkor a mostani helyzetünk az első, de nagy erővel lecsapó villámok lehetnek. Döbbenetes, hogy egy nap alatt mennyit változhat minden egyetlen eseménysorozat hatására. A tegnapi napom viszonylag szokványos munkanapként telt, ahogy mindenki másnak is. Szerintem még a szuperhős bagázsnak se volt semmi extra tennivalója, nekik is egy szokványos napnak indult. Ebből pedig eljutottunk oda, hogy nagyjából a teljes világunk kiirtódott, és éppen összecsapni készülünk egy univerzumhódító titánnal és egy realitáspusztító nemtudommivel. Ez még az ilyen helyzetekben már viszonylag gyakorlott társaimnak is lassacskán soknak tűnik, képzelhetitek, mit gondolok én, egy egyszerű New York-i rendőrhadnagy. Ezt így túlélni maga lenne a bravúr, az fix. De ha még el is jutunk odáig, mi maradt meg? Nem csak a Föld, de a teljes realitás kihalt, mit tehetnénk mi, maroknyi túlélő? Lehet, hogy ez a világ már csak azért létezik, hogy feláldozza magát Marvel megállításáért, hogy a multiverzum megmenekülhessen? Lehetséges, hogy ezért jöttek ide a Figyelők, közbeavatkozni, ha eldurvulnának az események? Hová durvulhatnának még? Na jó, sajnálom hogy ezt így mind rátok zúdítottam, de amint elkezdtem fejben összerakni ezt a bejegyzést, szinte kirobbant belőlem ez az eszmefuttatás. Próbáljunk visszazökkenni a normális kerékvágásba, amennyire a helyzet engedi.

Fontos a jövőről való elmélkedés, a jelennél pedig semmi sem lehetne lényegesebb, de azért a múlttal sem árt néha foglalkozni. Megváltoztatni talán már nem tudjuk, de tanulni belőle bármikor lehet. Mit tanultam én ebből az estéből? Nem fárasztalak titeket a felsorolással, de higgyétek el, nagyon sokat. Bizony sor került néhány leckére, amikből okulhattam, de a legfontosabbak talán a szerzett tapasztalatok és élmények. Már az este elején, a sorozatgyilkos utáni nyomozásom során összefutottam a keresett személlyel, akiről kiderült, hogy vámpír, méghozzá egy mutáns vámpír. Ő aztán bevitt minket a tutiba, rögtön egy New York-ban zajló csata kellős közepére, ahol a Fészek és a Raptor nevezetű fajok feszültek egymásnak és persze nekünk. Ezt még valahogy megoldottuk, nyögve-nyelve, de a nagy tömegbunyó csak ezután jött. Attilan volt a következő helyszín. A várost sikerült időben figyelmeztetnünk, így a helyiek és az itt összegyűlt szuper humán csapat összesített ereje végül is nagy harcok árán, de visszaverte a három hullámos fészek rohamokat. A java viszont csak ezután jön, sőt, attól tartok az még hátravan, de egyelőre beszéljünk csak az eddigi eseményekről. Szóval a rohamokat elhárítottuk, és megjelent a lilafejű Thanos. Sokat nem töltött köreinkben, ugyanis a Polgármester úr és Ko-Rel közös akciója elküldte őt a Napba egy kis vakációra, az összes élő fészkével együtt. Ez valószínűleg megmentette az összes túlélőt, és valószínűleg sose tudjuk meg, lehetett volna-e másképp. Akárhogy is, az eredmény egy eléggé kihalt univerzum lett, de bízzunk benne, hogy akadnak még túlélők bőven. Persze nem lesz semmi jelentősége, ha nem állítjuk meg az éppen zajló eseményeket. Thanos (ideiglenes) távozása után ugyanis előbukkant egy újabb Serena, pontosabban F4 Serena és közölte velünk, hogy közeledik egy újabb rossz arc, egy még durvább. Ez már önmagában is bőven elég lenne, ahhoz hogy bárki jogosan kiboruljon, de a dolognak még korán sem volt vége.

Rendőrhöz méltóan faggatni kezdtem a frissen érkezett hölgyeményt, amit a Polgármester úr és valószínűleg még jó páran már elég frusztrálónak találtak, de valakinek ezt is meg kell tennie. Kérdezősködés nélkül nem várhatjuk el a megfelelő tájékoztatást, a kérdéseket fel kell tenni, maximum kapunk rájuk egy visszautasító választ. Itt azonban nem ez volt a helyzet, F4 Serena igyekezett megfelelő magyarázatokat adni, de láthatóan ő sem volt teljesen tisztában Marvel dolgaival, ráadásul még mindig a vele való találkozás hatása alatt volt. Az minden esetre kiderült és értettem is, hogy Marvel célja a multiverzum középpontjába jutás, onnan a mindenség elpusztítása, ehhez pedig az F4 Serenánál lévő gyűrű a kulcs. Tehát bármi is történik ebben a világban, a gyűrű nem került Marvel kezébe, de a legjobb az lenne, ha valahogy meg tudnánk állítani. Erre mondjuk a legnagyobb esélye talán a körülöttünk összegyűlt megannyi Figyelő lehetne, de eddig nem mutattak túlzott aktivitást. Sajnos hiába szólongattuk őket, a Fantasztikus Négyes Fáklyája még el is repült előttük, de nem kaptunk semmiféle reakciót, csak lebegtek és… figyeltek. Milyen meglepő. Azért valami biztató válasznak örültünk volna, pláne ha tudtuk volna, mi következik majd. Nos, minden esetre azért remélem, ha nagyon rosszul alakulnának a dolgok, azért beleavatkoznak, elvégre nekik se lehet érdekük, hogy minden elpusztuljon, akkor meg kénytelenek lesznek tenni valamit, ha nekünk nem sikerül megállítani a katasztrófát. Szólítgatni őket minden esetre tapasztalhatóan fölösleges volt, úgyhogy nem tettem újabb kísérleteket.

Időközben köreinkben nem igazán mentek úgy a dolgok, ahogy kellett volna. Ahelyett hogy összeszedtük volna magunkat és készültünk volna a végső ütközetre inkább egymásnak estünk. Miközben Ko-Rel visszatért köreinkbe, ismét fitten és frissen, hála Tyler cuccainak, az érzelmek örvénylő kavalkádba kezdtek. Az gyorsan kiderült számomra hogy a jeges fickót Feltonnak hívják és eléggé elutasító mindennel szembe, ami nem szokványos. Ebbe a beszélgetésbe inkább nem avatkoztam bele, tekintve, hogy nem igazán vagyok otthon a szóban forgó témában. Na jó, ez azért ritkán szokott engem zavarni, de igazából többen is elmondták már a gondolataimat. Miller százados jól összefoglalta a lényeget, Jövőbeli Serena is rátett egy lapáttal, és persze Steve Rogers is kivette a részét. Úgy látszik a lelkizés nem is, de ez a Felton által mutatott elutasító magatartás meghozta a hatását, és kirántotta a döbbent állapotából. És igen, ismét megszólalt az az Amerika Kapitány, aki egy nemzet mintaképe volt majdnem egy évszázadon át. Én továbbra is csak egyet tudtam érteni a hallottakkal. Mindig is elfogattam a természetfeletti megnyilvánulásokat, pedig bőven kijutott nekem és a világnak is a negatív oldalából. De az sosem egy faj miatt volt, hanem személyek miatt, ez alapján pedig nem lehet ítélkezni. Amióta csak felütötték a fejüket az ilyesmik, mindig csodálattal, talán némi féltékenységgel néztem rájuk és sosem értettem, mire fel ez az általános elutasítás. Nem lenne jobb együttműködni, és kihozni ezekből a képességekből a maximumot, ami mindenkinek jobbá teszi az életét? Persze, vannak hátulütői az egésznek, de melyik éremnek nincs két oldala? De rendben, ez Felton véleménye. Másik régi filozófiám, hogy mindenkinek meg lehet a maga véleménye, senkire sem kell semmi ráerőltetni, addig viszont nincs gond, míg békésen igyekszünk egymást meggyőzni. Persze ha így működne a világ, valószínűleg nem is működne a világ, de néha könnyít a lelkünkön, ha elképzeljük, hogyan lehetne még jobb a mindenség. Bárcsak ilyen egyszerű lenne.

Azt hiszem ez az elmélkedés, ha másra nem is volt jó, arra igen, hogy kicsit megkönnyítse a következő sorokat. Ugyan olyan sokkoló látvány nem tárult elém, mint mikor szembesültünk a mészárlással (ennél már nehezen lehet rosszabb, de kicsit tartok a jövőtől, hosszú még ez a nap). Szóval a helyzet nem csapott át megint szörnyűbe, legalábbis számomra nem, de páran most bizony eléggé mélyen érezhetik magukat, ugyanis a további veszteségekkel csak most szembesültünk. Bizonyára megkezdődött az esetleges sebesültek ellátása, keresése, általában ilyenkor szembesülünk vele igazán, mit is vesztettünk. A Bosszú Angyalai például elvesztették a főnöküket, a királynőnél pedig hallhatóan a rokonság szenvedett esetleges hiányt. Bár ott még nem kerültek elő testek (ugyebár amíg nincs holttest, az illető él), de nem volt túlságosan rózsás a helyzet. Egyre jobban megsajnáltam a királyi párt. Előző este volt az esküvőjük, ezeknek a napoknak a boldogság jegyében kellene telniük, ehelyett végignézhették, ahogy összeomlik a birodalmuk és lemészárolják a népüket. Én legalább nem láttam, mi zajlott le New York-ban az invázió alatt, de tartok tőle, ott se volt jobb a helyzet, ahogy a világ többi részén sem. Csapatügyileg tehát nem voltunk éppen a toppon ezen a ponton. Feltonnak hála mindenki felmordult, még jómagam is, pedig nekem aztán tényleg nem voltak olyan közeli ismerőseim, akiket említett, mint gyűlölete tárgyát. De akkor sem szerettem az általánosítást, főleg nem olyanok ellen, akiknek éppen azt köszönhettük, hogy még élünk. Talán nagyobb botrány is kerekedett volna ebből a szóváltásból, de szerencsére, esetünkben inkább sajnos, jött a következő meglepetés.

Mintha minden elkezdett volna rázkódni, és minden sötétbe borult, annak ellenére, hogy már felkelt a Nap. Naná hogy Marvelre gyanakodtam, talán nem egyedül, de a nagy játékos még váratott magára. Helyette befutott ismét Thanos, és szó szerint letarolta a Polgármester urat, bizonyára nem akart ismét az iménti hibájába esni. Szerencsére a célpont életben volt, de csúnya égési sérüléseket szerzett. Thanos sokkoló látványát viszont még megdobta az, amit a kezében villogtatott. Ha Thanos nem lett volna elég zizi így is, a kezében lévő hat kristály már tuti tett róla hogy ne legyen komplett. A titán tehát ott állt, teljes valójában, az összes kaviccsal a kezében, immár többszörösen közveszélyes státuszban. Most viszont eljutottunk arra a pontra, mikor a kontrázhatatlan fordulatot és kontrázza valami. Kitaláljátok mi az? Úgy bizony. Spar-theen hívta fel az Attilan Team figyelmét a Figyelőkre, akik nem mutattak túl sok érdeklődést sem irányunkba, sem Thanos irányába, sokkal inkább érdekelte őket az éppen megjelenő alak… Marvel. Na, ki tippelt rá? Persze hogy mindenki, remek olvasók vagytok. Teljesen fölösleges volt közölnie velünk ki is ő, egyszerűen lerítt róla a kiléte. Persze Thanos nem számíthatott a vendégre, velünk ellentétben, és bizonyára azzal sincs teljesen tisztában, mivel is áll szemben. Mi viszont nagyjából sejtettük mi is érkezett meg éppen, bár csöppet sem volt ínyünkre. Első pillantásom (amint le tudtam venni a szemem a hátborzongató kék fényekben villódzó Marvelről) a Figyelők felé irányult. Ha tenni akartak valami csodát, akkor ez volt a tökéletes alkalom, hogy elintézzék a realitáspusztítót. Talán megérkezés után sebezhetőbb… bár erre a lényre szerintem pontatlanság lenne ezt a kifejezést használni. De ha a Figyelők nem cselekednek semmit, tényleg felmerülhet a kérdés, miért vannak itt? Első sorból akarják nézni a multiverzum végét? De hát ők nem akarhatják ezt, az se tiszta Marvel miért akarja. Vagy a Figyelők csak a megfelelő pillanatra várnak? Valami oka kell hogy legyen az ittlétüknek. Vagy csak én próbálok mindenre magyarázatot keresni? Mindegy, ha segítenek, ha nem, valahogy meg kell állítani Marvelt. De mégis hogyan?

Az egyértelműnek tűnik, hogy egyikünk se lenne képes felvenni vele a harcot egymaga, talán együtt sem. Szavakkal sem hiszem hogy mennénk bármire, az ma valahogy nem működik. Se Thanos, se a Figyelők… mondjuk Jesperrel anno sikerült megbeszélni a dolgokat. Olyan távolinak tűnik, de ha akkor máshogy alakulnak a dolgok, talán nem lennénk itt. De fölösleges ezen elmélkedni, most bőven van más, ami lekötheti az agyamat. Az világosnak tűnt, hogy Marvel és Thanos nem fognak szövetséget kötni, egyikük se tűnt annak a barátkozós fajtának, így felmerült a lehetőség, hogy egymásnak essenek. Ahogy így elnéztem ösztönzés nélkül is összejött volna, de Miller százados azért rásegített Thanos ösztönzésével. A bűnözők észjárását az évek során nagyjából kitanultam már, de ezt a két alakot nem tudtam megérteni. Thanos és Marvel mindketten pusztítani akartak, de az előbbi elvileg szerelmes a halálba, a másik meg… nem tudom, nehéz gyerekkora volt. Úgy olvasnék ezzel a kettővel egy-egy rövidke kis riportot, tényleg érdekel a motivációjuk. Lehet, hogy nincs is nekik, pusztán őrültek. Vagy olyan magas szinten van, hogy sétapálcával sem érném el. Olyan nehéz a tudatlanság.

És azt hiszem ez az a pont, ahol tanácstalanul álltam pár pillanatra. Az ösztönös menekülés tűnt a legokosabb lépésnek, de hova? Ez tipikusan egy olyan szituációnak tűnt, amit a kisemberek már semmiképpen sem élhetnek túl. Akár egymásnak esnek a nagyok, akár nekünk, vége van, valószínűleg realitásostul, akkor meg hová meneküljünk. Minden esetre Stephanie javaslatára a harcra jelenleg képtelenek, esetleg sebesültek megkezdték a biztonságos helyre vonulást, és köztük kiszúrtam F4 Serenát is, és igyekeztem beszédtávolságba kerülni.
- Akármi is történik itt, ne engedje, hogy Marvelhez kerüljön a gyűrűje. Ha kell, meneküljön innen, ahogy eddig tette, vagy ha szükséges, pusztítsa el. Ha nekünk nem sikerül legyőzni, talán másnak igen. Vigyázzon rá és önmagára is.
Hangom nem volt ideges, vagy kapkodó, sőt, már ijesztően nyugodt volt. Nem akartam megint felzaklatni, így is megviseltnek tűnt, de akkor is el kellett ezt mondanom. Bizonyára ő is tisztában volt ezzel, de sosem árt a megerősítés, pláne ilyen állapotban. Csak ennyit szerettem volna mondani neki, de nem állt szándékomban hátul maradni továbbra sem, így amint átadtam kis üzenetemet már mentem is vissza a helyemre, a frontvonalra. Azért reméltem hogy a hátul lévők nem mennek be mélyen a kastélyba, ott talán még veszélyesebb lehet az esetleges omlások miatt, mint a szabadban, bár itt már szinte minden mindegynek látszik, ne dobjuk csak úgy oda az életünket. Azért ha esetleg mégis veszélyes területre tévednének a visszavonulók, megpróbálnám figyelmeztetni őket, de valószínűleg nem mennek messzire és a bejárattól, fedezékből követik majd nyomon az eseményeket, hiszen ki akarna erről lemaradni?

Úgy bizony, ez már nagyon végső leszámolás szagú. Talán tévedek, és még több hátravan, de úgy tűnik már nagyon a végét járjuk, talán a világunk is. Ha Thanos és Marvel esetleg elpusztítanák egymást, és valami csoda folytán nem pusztulna bele a realitásunk, akkor se maradt már nagyon miért küzdenünk. Már csak mi maradtunk, esetleg néhány szerencsés menekült az egész univerzumban. Nem! Nem fogom feladni a reményt, soha. Annyi lehetetlennek tűnő helyzet megoldása után még mindig itt vagyok, itt vagyunk, mi van ha mégis sikerül? És amekkora hatalmak itt mozognak, most ezen a helyen, bármi előfordulhat. Egy viszont biztosnak tűnik, hogy a Thanos-Marvel párosnak pusztulnia kell, hogy mi élhessünk, hogy a világunk élhessen. De valóban, ahogy Miller százados mondta, elsődleges célpontunk jelenleg Marvel, majd utána ráérünk a kövekkel és Thanossal foglalkozni. Ha egyszerre mindketten nekünk támadnak, akkor valószínűleg vége a dalnak, de remélhetőleg az elhangzottak, vagy maguk a történtek jobb belátásra bírják a titánt, és klasszikus gonosztevőhöz méltóan nekitámad a másiknak. Ha egymásnak esnek még akár ki is húzhatjuk egy darabig, sőt. Mindenki igyekszik valahogy kivenni a részét a csatából, és mindenki Marvel irányába támad, szóval mi megtettük, ami tőlünk telik, ideiglenes békejobbot nyújtottunk Thanosnak, a többi már csak rajta áll.

Itt már valószínűleg képességekkel se mennék sokra, de azért biztonságot adna, hogy tudok is valamit csinálni, a kezeimben nyugvó két lézerpisztolyon kívül. És az se lenne rossz, ha nem érezném úgy minden egyes pillanatban, hogy Marvel vagy Thanos apró sóhajtása is elsöpör, minden nyom nélkül. De nem érdekel, most már csak azért sem fogok kiszállni. Nem hiszem, hogy érnének bármit is a lézerlövedékek, de többet sajnos nem tehetek. Csak célzott lövéseket tervezek leadni Marvel felé, és kizárólag akkor ha semmilyen csapattárs nem kerül a célkeresztbe, aki éppen a saját akcióját igyekszik végrehajtani, ez még Thanosra is érvényes, már ha velünk van tényleg. Tehát ha más éppen „útban lenne”, akkor türelmesen kivárnám a soromat. De elsődleges feladatom most nem a támadás lenne, hanem a mentés. Ezt viszont azért említettem később, mert nem valószínű, hogy szükség lesz rá. A polgármester úr ugyebár eléggé megszenvedte a Thanossal való ütközést, de lehetséges, hogy sikerül lábra állnia, ebben az esetben nem zargatom a jelenlétemmel. Ez akkor is igaz, ha segítenek neki a közelebb állók, vagy a nálam gyorsabbak. De azt mondom nekik inkább az ellenséggel kéne foglalkozniuk, hiszen többet tehetnek a harcban, mint én, úgyhogy ha tudok, intek nekik, hogy bízzák csak rám. Tehát a lényeg, ha szükség van a segítségre, akkor odasietek a polgármester úrhoz és óvatosan, figyelve a sérüléseire igyekszem talpra segíteni és elhozni őt a csatatér közeléből. Hasznos tagja a csapatnak, de ilyen, szinte félholt állapotban aligha vesszük hasznát, esetleg némi gyógyítás után. Tehát ha tudom, akkor elviszem őt a gyógyítókhoz, elsősorban Zack tűnt esélyesnek, bár őt az előbb a Nemes hölgy fészek-kórból való kikúrálása kimerítette, de egyedül róla tudtam, hogy boldogul a komolyabb sérülésekkel. Természetesen bárki más is megteszi, aki ért hozzá, a lényeg hogy kapjon ellátást. Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy túlélt egy ütközést Thanossal, kár lenne később belehalni a sérülésekbe, bár kemény fickónak tűnt, de a segítség sosem árt, persze, csak ha szükség van rá.

És csapó, ennyi. Sokat nem beszéltem ebben a bejegyzésben, konkrétan szinte semmit. Pedig a szavak emberének tartom magam, de úgy látszik nekem is elakadhat néha. A beszélgetésekhez, pontosabban már vitákhoz nem tudtam semmit hozzátenni. Thanos győzködésénél meg én is csak azt tudtam volna elmondani, mint Miller százados, hogy maga Thanos és a Halál is veszélyben lehetnek, így jobban teszi, ha segít nekünk. Még ha kicsit erőltetett gondolatmenetnek is tűnik, ő szerintem nem preferálja a Marvel féle pusztítást. De mondom, nem értem én ezt a kettőt, nem ítélkezem. Egyedül F4 Serenához intéztem pár szót, hogy vigyázzon magára és arra az ostoba gyűrűre, ha már nekünk nem jön össze Marvel megállítása, talán másik realitásnak sikerül majd. Bár ahogy mondta, nem kapott túl kedves fogadtatásokat más helyeken, de ahány világ, annyi féle. Legalábbis azt hiszem, ehhez sem értek sajnos. Alig pár perce tudtuk meg, hogy a multiverzum tényleg létezik, erre máris a pusztulás szélén áll. Igazán segíthetnének a Figyelők, vagy ha már ők nem, (el sem hiszem hogy ezt mondom), akkor Thanos és a kis kavicsai. Azt továbbra sem tudjuk, Marvel pontosan milyen erőkkel rendelkezik, de őszintén szólva nem is akarom tudni, csak állítsuk meg valahogy. Félni már el is felejtettem igazából, amilyen jelentéktelennek érzem magam, ha végem lesz, akkor az gyorsan lesz, talán észre sem veszem majd. Onnan meg már rejtély, hogy mi jön, de egyelőre ne beszéljünk erről, még élek. Kérdéses meddig, ha tényleg megeresztem azokat az értelmetlennek ígérkező lövéseket Marvel felé. És persze segítek a Polgármester úrnak kikeveredni a sűrűjéből és a gyógyítókhoz jutni, persze, csak ha szüksége van a segítségemre, vagy csak úgy általánosságban segítségre. Igyekszem én hasznossá tenni magam, de mint észrevehettétek, már bejegyzésekkel ezelőtt elhagytuk a súlycsoportomat. De ez nem fog megállítani, rendületlenül lábatlankodok az események orcáján, és maradok, ameddig csak tudok. Az univerzum nagy része már oda, a top valahányban már biztosan bekerültem. Oké, ez érzéketlen vicc volt, és nem is volt humoros. De azt hiszem mindent leírtam, amit szerettem volna, úgyhogy eljött a búcsú perce. Persze csak a következő bejegyzésemig válunk el, ahol minden új eseményről részletes beszámolót kaptok, kedves olvasóim és megtudhatjátok, hogyan is alakul ez a képzeletbeli vihar. Hiszen ne felejtsük el, a legzordabb, legsötétebb felhők mögött is mindig süt a Nap (igen, ezt a bejegyzést ezzel a bölcselettel zárom).

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-06-01 05:46:24)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#781 2011-06-01 21:01:07

Balthazar Millvier
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-27
Üzenetek: 125
E-mail PM

Re: Attilan

Hirtelen Ko-Rel felrepül a levegőbe, majd egészségesen landol a talajon. A kezére repülő bandázsok segítettek rajta. Eközben Zack Gabe meggyógyításán fáradozik, amely végül is sikerrel jár. Fáklya a Figyelők körül kezd repkedni hátha reagálnak valamit, de semmi sikert nem ér el. Eközben előkerül King is, de nem úgy néz ki mint aki életben van. Közben Amerika Kapitány kezd el szónokolni, hogy együtt harcolunk, és egyek vagyunk.
~ Igaza van ~ gondoltam.
Ezek után az ég sötétbe borul, és egy villanás közepette egy alak csapódik Tao-nak, majd a férfi égési sérülésekkel Bárdék lába előtt köt ki.
~ Remek. Ő is kiesett ~ mérgelődtem magamban.
Az újonnan érkezett felkiáltott, bár azt nem értettem, hogy milyen mind az övé, de biztos kiderül. Ezek után Spar-theen mutat a Figyelők irányába akik az eget kémlelik, ahol hamarosan egy újabb alak jelenik meg. Mint kiderül Ő volt Marvel. Mindenki lőni kezdett, így jómagam is így tettem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#782 2011-06-01 21:02:15

Roger Gonsailes
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-04-14
Üzenetek: 22
E-mail PM

Re: Attilan

A csoportban állva figyeltem az eseményeket. Ko-Rel magához tért hála a bandázsoknak. Amerika Kapitány az egyek vagyunk típusú szónoklatot adta elő, amellyel teljes mértékben egyet is értettem. Ekkor az ég beborult, és egy alak csapódott Tao-nak aki hamarosan égési sérülésekkel kötött ki Bárdék lába előtt. Az új látogató pedig örült, hogy minden az övé. Ekkor Spar-theen jelezte, hogy a Figyelők másra koncentrálnak, és hamarosan megjelent Marvel is.
~ Remek. Kezdődik ~ gondoltam, és a biztonság kedvéért megkeményítettem magamat.
Amint tudatosult bennem, hogy mindenki lővi Marvelt, én is tűzet nyitok rá.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#783 2011-06-01 21:03:34

William D. Robertson
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2011-05-16
Üzenetek: 6
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet elég érdekesen kezdett alakulni. Ko-Rel hála a bandázsok erejének magához tért, és újult erővel lépett vissza közénk. Ezek után az ég elsötétült, és egy alak csapódott Tao-nak.
~ Mi a fene. Jó lenne, ha felhagynának ezzel a hirtelen megjelenek dologgal ~ gondoltam haragosan.
Ezek után Tao Bárdék lábánál kötött ki égési sérülésekkel, az új fickó meg kacagva mondta, hogy mind az ővé.
~ Remek. Még egy hatalom éhes bolond ~ mérgelődtem.
Ezek után egy kék fényességben Marvel is megjelent.
~ Na. Már csak ez hiányzott nekünk ~ morogtam magamban.
Ezután tűzelni kezdtem Marvelre, ahogy a többiek is tették.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:41

#784 2011-06-01 22:12:45
Morsus
Meckanor kap egy kardot. Jesper teleportál Marvel mögé, de azon a kard eltörik. Miller, Sólyomszem, Fáklya, Nestor, Nebo, Jack, Felton, Ko-rel, az új Nova Kapitány lőni kezdenek Marvelre, aki alatt Higanyszál egy örvényt kezd teremteni. Marvel lő egyet a földbe, ami szétrobban és Higanyszálnak már csak csontjai repülnek társai elé. A robbanás ereje földrengést okoz, amitől a menekülni próbálok elesnek. A lövöldözőkre Marvel lő vissza, még van idejük elugrani.
Thanos csak némán figyeli mindezt mintha nem hinne a szemének.
Bárd hátra rántja Taot.

- Emlékszel az első kis kalandunkra? A földön két omega szintű mutáns van, talán ide tudjuk hívni a tűzmadarat. Koncentrálj rá, de a képességeddel.
Mondja Bárd Taonak.
Constatine platformjára ugrik Logan és Amerika Kapitány, Lény mellé. Marvel lövése utána platform darabokra törik és Lény landol, akiről rengeteg helyen letört a köves bőr. Mellé érkezik le Rozsomák csontváza majd egy füstölő Steve Rogers... szilánkosra tört pajzzsal.

Thanos arcán düh jelenik meg.
- Nem.
Kezében a hat gyémánt fényleni kezd és ő felemelkedik Marvellel szembe. Millerék mellé érkezik meg ekkor Vadász és Ezüst Utazó.
- Eljöttünk Thanos fejéért - mondja Vadász komoran. - Én vagyok az utolsó örökkévaló és megfog fizetni a bűneiért!

- Húzz sorszámot.
Mondja Zack és ekkor Thanos gyémántokkal teli kezéből szinte már vakító erejű több színű fény csap Marvelbe, ami oly hatalmas, hogy lassan eltűnik benne a szürke ruhás alak.
- A NEVEM THANOS! RETTEGJ! VILÁGOK HATALMA VAN KEZEMBEN!
A fény eloszlik és látszik, ahogy Marvel tenyerével nyeli el a kozmikus erőt. Szemei kékesen kezdenek derengeni.
- Rettegj Thanos, világokat pusztítok el.
Feleli érdektelenül Marvel és csuklóján a bandázsból egy lézer csap ki, ami táncolva közelíti meg Thanost.
- Végre.
Súgja a titán majd a robbanás eléri és annak csontjai szóródnak szét a túlélők között. A túlélők lábai elé hat gyémánt gurul: piros, sárga, narancssárga. zöld, kék és lila.

A Multiverzum vége...
1976

A rizsföldek felet egy sötét zöld helikopter repül végig, Oldalán a USA van felfestve fehérrel és az elején egy széles tüskék fogakkal teli száj van festve. Egy fekete hajú férfi áll a helikopterben és próbálja azt túl üvölteni. A ruháján ez a név van: Morsus.
- Jól van lányok! Tudom, hogy sokatokat zavar, hogy egy digó fattyú lett a csapat vezetője, de ez a Mutánsok osztag. Ti vagytok a legnagyobb mocskok és a küldetésünk hű ehhez. Samu bácsi kidobott Vietnamba valamit, amit nekünk vissza kell vinnünk egyben vagy darabokban. A fedőneve Nuke. Nem érdekel mi az,d e ha robban és ti lőni kezdtek rá akkor eltöröm a karjaitokat és beb*szlak titeket az óceánba!
A pilóta hátra szólt:
- Megérkeztünk!
A helikopter lassan landolt és katonák elkezdtek kirohanni, de a falu már lángolt és a tűzből egy alak sétált elő üvöltve. A kormány úgy nevezte Nuke, mint egy Atombomba. Legalább olyan pusztító volt, de a hivatalos kódneve: Amerika Kapitány 2.



#785 2011-06-02 11:01:52

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Az eldobásig nem jutottak, sem addig, hogy Jon teljesen összemenjen, ugyanis addigra Pietro volt az első, aki Marvel közelébe ért, az pedig egyetlen egyet lőtt a földbe és a legújabb társukból csak néhány csont került hozzájuk, így Miller inkább deaktiválta a pym részecskéket és Marvel-re lőtt. Az pedig vissza, a földrengés miatt, így is alig tudott megállni a lábán, de a földön odébb gurult, hogy így kerülje el a lövést és úgy pattant fel a földről. Felton kiabálásával nem is törődött most már, meckanor szavait meg nem akart elhinni. De most ezzel sem volt ideje foglalkozni, ahogyan mással sem, Logan is halott volt, és Ben és Rogers sem voltak a legjobb állapotban. De legalább Thanos kezdett dühös lenni Marvel-re, ekkor jelent meg az Ezüst utazó mellette és a társai mellett, egy idegen férfival, akik Thanos fejét akarták.
- Még szükségünk van Thanosra, egyelőre had intézze el a realitás gyilkost, utána a maguké – mondta a párosnak.
A két lény pedig egymásnak esett és Marvel játszi könnyedséggel intézte el a titánt. Az ékkövek pedig szétgurultak a földön a repkedő csontok között. Nem nyúlt egyik után sem, révén nem tudta, hogy mikre lehet őket használni, de ez így kevés lesz. Egyelőre azonban nem tudott mást tenni, mintsem újra rálőni Marvel és figyelni az esetleges visszatámadásra, hogy az elől kitérhessen.

Egyelőre semmi sem használt, összeszorítottam a fogaimat, amikor Marvel könnyedén ölte meg Logan-t és Pietro-t, muszáj volt félrevetődnöm fedezékbe, hogy ne találhasson el a támadása után, idegenek érkezek, de Thanos még csak nem is foglalkozott velük, hanem támadott Marvel-re. Úgy tűnt néhány pillanatig, hogy még győzni is fog, de ekkor Marvel hangja hallatszott és ő maga intézte el azt a titánt, aki ellen mi magunk is alul maradtunk volna. Megremegtem az ékkövek a földre kerültek, de hogyan leszünk képesek tenni valamit ez ellen? Koncentrálni kezdtem, a lézer nem volt rá hatással, a kozmikus erőket elnyelte, lássuk, hogy a mágiával mit kezd.
Felnéztem és néhány rúnát rajzoltam a levegőbe.
- Extermis! – mondtam halkan.
Ha sikerült a varázslatom, akkor Marvel-nek teljesen lángba kellett borulnia általa.

Jesper Marvel mögé tudott teleportálni, és megszúrni a férfit, de nem volt sok haszna, csak a saját fegyvere tört darabokra. Így visszateleportált a holttestek közé és nekiállt a kree, embertelen és atlantiszi tetemek között archaikusabb fegyver után nézni, hiszen a modern fegyvereket ő már nem tudta használni.

Sue bólintott a férje szavaira és maga köré húzott egy védőpajzsot, noha nem magának lett volna minderre szüksége.
- Muszáj tennünk valamit – mondta Pietro és Logan halála után.
Szörnyülködve nézett Ben-re, hogy a barátjuk milyen állapotba került. Koncentrálni kezdett, majd ha úgy látszott, hogy Marvel újra támadni készül, akkor a teljes itt levő csoport köré igyekezett erőteret felhúzni, hogy mindenkit megvédhessen majd egy újabb támadástól.

- Már nincs Asgardi énje, elvesztette Washington miatt – mondtam.
Mellesleg nem nagyon tudtam volna elképzelni, hogy miként ne rejtené el az Asgardi énjét, ha lett volna neki. Nem akartam senkire sem kenni, csak tényt mondtam. Egyelőre nem úgy tűnt, mintha túlságosan is sokat ért volna, bármit is próbálunk tenni, megrökönyödve figyeltem, ahogyan Pietro és Logan a halálukat lelik, majd nem sokkal később örökkévaló és Ezüst Utazó megérkezése után maga Thanos is. Hogyan lehetünk képesek egyáltalán győzni egy ilyen ellen, ami így ennyire könnyedén ölte meg Thanos-t? Az ékkövekhez még csak hozzá sem mertem érni, így hagytam őket a földön és mivel többet nem nagyon tudtam tenni folytattam a tüzelést Marvel mellkasára és fejére.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#786 2011-06-02 11:16:30

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

A nő szerencsére jött velünk, és beértünk a palotába, ökölbe szorítottam a kezeimet, hogy ne látszódjon, hogy mennyire félek. Mikor és hogyan fog véget érni ez az őrület? Odakint még hallottam a nő kérdését, aki befele jött velünk, de nem tudtam. Csak Thanos-ra volt ötletem, hogy miért éppen most, azt hiszem, hogy eljött a bosszú ideje, mint nem is olyan régen Galactus is eljött. Mind a ketten a Csatabolygó miatt, lehetséges, hogy hiba volt ott győzelmet aratni felettük? Még egy férfi is megjelent és velünk tartott.
- Nem, persze – mondtam neki.
– Mindenki rendben van? – kérdezte Adia.
Az én válaszomat tudta, de megráztam a fejemet, hogyan lehettünk volna jól ebben a pillanatban?
- Van valakinek valamilyen ötlete, hogy most mit tegyünk? – kérdezte halkan a szimbiontám.
Azon kívül, hogy imádkozzunk, és várjuk az egész végét? Nem tudtam volna mást mondani.

Még láttam Tao tekintetét és hallottam a halk hangját. Hiába próbálta ezt mondani, de az én hibám volt, én hoztam most rájuk a pusztulást, hiába mondta, hogy nem. A rendőrre néztem még, meneküljek, ha kell. A gyűrűt kértem, hogy hozzon egy olyan világba, ahol legyőzhetik Marvel-t, ahol meg lehet állítani, nem hittem, hogy van még másik világ, ahol olyanok lennének, mint akik itt vannak.
- Ön is vigyázzon magára – mondtam még.
Öten jöttünk be, csak bólintottam a kérdésre, hogy jól vagyok, de arra nem tudtam mit felelni, hogy mit kéne tenni. Egyikőjüket sem ismertem, nem találkoztam velük egyetlen másik világban sem még idáig.
- Sajnálom – mondtam rekedten. – Sajnálom, hogy idejöttem és így Marvel követett. Nem akartam a világukat holtan látni, sajnálom…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#787 2011-06-02 11:34:17

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Ko újra csak ránézett Felton-ra, ha nem érezte volna magát ennyire rémesen, akkor még ki is állt volna magáért, de így felesleges volt. Mindent elvesztett, a fia, a kicsi Zam minden bizonnyal halott New Yorkban, a Nova Erő sem volt a birtokában, a világ, amit eddig védett láthatóan nem kért többé belőle azok után sem, hogy megannyiszor megmentette. Mi értelme volt ezek után bárminek is? A levegőben tért ki Marvel támadása elől, majd kénytelen volt két társának halálát is végignézni. Ahogyan azt is, hogy Thanos az ékkövekkel támad Marvel-re és a titán alulmarad! Az ékkövek pedig a földre kerültek.
- Hagyják rám az ékköveket! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Valószínűleg még saját maga is belehal, de neki nem volt mit vesztenie, csak Kane. Míg másnak sokkal, de sokkal több. Próbál végigrepülni a többiek között a lehető leggyorsabban, hogy felkapja a földről az ékköveket, ő tudta, hogy mire valók és hogyan kell használni őket. Csak az Illuminati tagjai tudták, hogy melyik mire jó, Bárd gyenge volt a fogság miatt, Einar nem volt itt, Tao is gyenge és sérült, a királyi párt pedig nem szakíthatta szét, így maradt saját maga, hogy használja őket.
Ha sikerül mindet megszereznie, akkor hátrébb mindenkitől leszáll a földre és erősen kezd koncentrálni az ékkövekre, Thanos kozmikus erőként használta őket, és azt elnyelte Marvel. Így ő nem így próbálta. Ő maga csak megpróbálta az ékkövek segítségével leteleportálni Marvel kezéről, a bandázst bele a Galaxis közepében levő fekete lyukba, és blokkolni a férfi képességeit.

Nebo számára úgy tűnt, hogy ez így reménytelen küzdelem. Próbálta a képességét használni, hogy megérezze Marvel halálvágyát, hogy miként akar meghalni, általában ebből már jól meg szokta ismerni az ellenfeleit és azokat, akiket így akar „megismerni”. Tyra is végre magához tért a meglepetéstől és Nebo követte őt és Nestor-t egy fedezékbe. Hátranézett, miközben többen meghaltak körülöttük, köztük Thanos is. Még ha úgy tűnt, hogy segítséget is kaptak.
- Nem hiszem, hogy számítana, hogy honnan lövünk rá – mondta a nő. – És Tyra kérdésére nincs ötletem, rád várunk Nestor!
Visszafordult a fedezékből Marvel irányába és mivel többen tovább folytatták a támadást, így Nebo is tüzelt tovább Marvel-re.

//Melissa-val nem írok, ő még mindig nem fogta fel, hogy mi zajlik körülötte, szegény Halacska szép nagy sokkot kapott//

Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-06-02 19:13:03)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#788 2011-06-02 11:43:14

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Fedezékbe vonul a többiekkel és azonnal lekushad egy alkalmasnak ítélt rom mögé. April és a többike kérdésre a fejét rázza nemlegesen. Egyáltalán nincs jól, nem akar itt lenni, inkább halna meg gyorsan, semmint még valami történjen vele.
Rengést érez, amitől egyszerűen hanyatt vágódik, de azon melegében fel is áll, illetve félig áll csak fel, inkább térdét rogyasztva és lehajolva időnként kikukkant az eseményekre. Egyből látszik, hogy a helyzet teljesen esélytelen. Marvel úgy írtja az ellene támadókat, mint DDT a legyeket. Félelmetes ereje van, még Thanos se kihívás neki. Akkor ők, kis muslincák, mit tehetnének ellene? Vicc az egész.
Gabe látja, hogy a kis színes kövek elgurulnak a földön, de esze ágában sincs megszerezni őket. Nem bolondult meg. Még…
Kezével eltakarja az arcát és lassan lecsúszik a földre. Elanyátlanodva bámul maga elé, felhúzott térdeibe kapaszkodik. Neki ez nyilvánvalóan sok volt.
~ Van nálam két fegyver, ha elbukunk, még golyót ereszthetek a fejembe. Igen, ezt fogom tenni. ~
Megszámolja, hányan vonultak a háttérbe, és a becsatlakozott Hoboval együtt is bőven elég golyó van a tárban, hogy mindenki végezhessen magával, ha akar. Nos, ez megnyugtató. Ha lenne nála cigi, már elő is venné és elfüstölne, amennyit csak tud, pedig nem is dohányzik.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#789 2011-06-02 14:48:08

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

Összeszorított fogakkal, dühösen, tehetetlenül bámulja ahogy Marvel sorra végez az emberekkel. Higanyszál, Lény, Logan mindegyikük a legerősebbek közül valók. Nem tudja mit is tehetne most. Thanos hirtelen Marvel ellen fordul, de még ős is szempillantás alatt elpusztul. Körbe pillant a többiekre, de szinte mindenki kétségbe esetten, tehetetlenül állnak.
Ko-Rel elindul a gyémántokért, pár pillanatra elgondolkodik, hogy ő is megpróbálja megszerezni őket, de semmire nem menne velük. Azt sem tudja hogy pontosan mik, nem hogy hogy működnek.
De ennek ellenére cselekszik, a képességével a gyémántok és Ko-Rel előtt bukkan fel, készen hogy megvédje őt és a gyémántokat, míg megszerzi őket. A képességével falakat, csápokat emel a támadások ellen, amik a nőt célozzák. Ha sikerül megszerezni a köveket, továbbra is védelmezi Ko-t míg ő a támadással van elfoglalva. Talán ez az utolsó esélyük.

Nebo is befut, kinn pedig elszabadul a pokol. Marvel iszonyatos pusztításba kezd, Thanos pedig ellene fordul. De ő sem bírja pár másodpercnél tovább.
-Mégis milyen erős lehet....-
Suttogom hitetlenkedve, amikor a titán egyszerűen porrá hullik. Azt mi itt labdába sem rúghatunk, mi nagyon kis pályások vagyunk ahhoz a lényhez képest. Nestorra pillantok, de nem úgy tűnik mintha neki lenne bármi ötlete. Nem hibáztatom. A tenyeremben apró energia golyókat hozok létre és Marvelt célzom meg velük. Sokra nem megyek velük, de talán képes vagyok kicsit összezavarni velük vagy időt nyerni míg a többiek kitalálnak valamit.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#790 2011-06-02 19:28:40

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Miközben próbálnék feltápászkodni, Bárd ránt el, talán az életemet menti meg éppen, de ezen nincs időm gondolkodni. Főnixről beszél, az első akcióról. Egy halálos áldozat volt, igaz, cserébe megállítottuk a rémséget, és talán milliókat mentettünk meg. Akkor még sokat számított nekem, hogy tiszta munkát végezzünk, hogy ne legyen járulékos veszteség. Most létsíkok pusztulnak el, és még mindig csak azon agyalok, ha most nyerünk, egész jól állnánk.
Azt mondja, ide kéne hívni a főnixet… Fogalmam sincs, hogyan tehetném ezt, és arról sincs, hogy merre lehet. Egyáltalán életben van? Egyáltalán el tud pusztulni az entitás?
Nincs jobb ötletem Bárd felvetésénél, és azt hiszem, a harcban sem vennék a többiek sok hasznomat. Kétlem… Kétlem, hogy túlélem ezt a napot.
Egyszer kapcsolatban álltam a főnixszel, kommunikált velem, igaz, nem választott ki, de ismertem egy gazdatestét, és ő is ismert engem, talán érzékenyebb rám, mint egy átlagos emberre. Próbálok rá koncentrálni, bár nem tudom, hogy Bárd mit ért pontosan az alatt, hogy a képességemmel. Megteszem, ami tőlem telik, miközben hanyatt fekve terülök el a földön. Nincs bennem már annyi erő sem, hogy felálljak, a fájdalom miatt pedig nehéz koncentrálni. Fogaimat összeszorítva próbálok összpontosítani és eszméletemnél maradni.

Menekülni próbál Hobo, de hiába, a mögötte lévő lövöldözés miatt földrengés keletkezik, és ő elesik. Hasra esve kissé felhorzsolja magát, majd gyorsan igyekszik felállni, és meggondolja magát, talán a palota nem olyan jó hely elbújni, mivel rá is omolhat a rengésektől. Inkább valami épület mögé próbál húzódni, és ott menedéket keresni, lehetőleg Marvel elől takarásban. Maga mögül hallja a különböző hatásvadász szövegeket, és időnként hátra is pillant, de a rettenetet meglátva inkább úgy dönt, jobb, ha oda sem néz, mert egy kissé felkavarja a látvány. Nem mentálisan, inkább a szervezetét, alapvetően nem egészen biztos benne – sőt, egyre inkább az ellenkezőjében biztos -, hogy valóban létezik ez a világ, amiben éppen mindenki meghal.


Kapok némi segítséget, hogy elérjem Marvelt, mellettem a Kapitány és Rozsomák is jön támadni. Ám mielőtt elérhetnénk egyáltalán az ellenséget, egy sugár talál el. A következő, amit látok, hogy a földön fekszem, sajog mindenem, a kőbőröm több helyen megsérült, és mellettem holtan esik le a két társam. Akárki is ez a fickó, lehet valami abban, amit mond, tényleg világokat tud elpusztítani, és Thanost is olyan könnyedén öli meg, mint bármelyikünket. A felbukkanó Utazó és a társa azt mondják, képesek megölni Thanost, de vajon képesek tenni valamit Marvel ellen is?
Akárhogy is, én még nem haltam meg, és az biztos, hogy harc nélkül nem is fogok. Amíg egy csepp erő is van bennem, addig ne számítson győzelemre.
Feltápászkodom a földről, és megragadok egy minél nagyobb darabot a felrepedt talajból, és teljes erőből a fickó fejéhez vágom.
-Ezt a barátaimért!

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#791 2011-06-02 19:29:27

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

-Bocs, kölyök! – Válaszolok a belém botló Tyr-Xornak, miközben folytatom a tüzelést. Amikor ránk lő Marvel, elvetődőm a sugár útjából, majd kigurulva az esést folytatom a tüzelést.
-Látom, minden nő csak arra vár, hogy egy férfi megmentse őket! – Még viccelődni is van időm, miközben azon gondolkodom, tehetnék-e valamit Marvel ellen. De úgy tűnik, kicsit meghaladja a képességeimet a dolog.
-Na jó, hölgyeim, fedezzenek! – Adom ki a parancsot, mikor meglátom, hogy Thanos halála után a kristályok a földre esnek, és Ko-Rel indul feléjük. Amilyen gyorsan csak tudok, odafutok hozzá, és megpróbálom elterelni róla Marvel figyelmét néhány célzott lövéssel. Ha kell, egyik másolatommal beugrok a lövés elé, hogy megmentsem Ko-Relt, amíg megszerzi és használni tudja a köveket.


A platform sikeres, csak éppenséggel a támadás nem. Hátrébb repülök, amikor csontok és testrészek kezdenek repkedni. Aztán megérzem. Érzem az energia áramlását, ahogy a hajón is éreztem, amikor rám került a karperec. Igen, egyértelmű, hogy Marvel egy elég nagy energiaközpont, árad belőle, árad a… Kozmikus energia? Érzem, hogy képes vagyok manipulálni a bandázzsal az energiát. Elszívni, átalakítani, elnyelni, felerősíteni.
Megpróbálom összeszedni magam, és koncentrálok, ha minden jól sikerül, talán képes leszek a Marvel által irányított energiákat eltéríteni. Nem hinném, hogy ekkora mennyiséget el lehetne nyelni, vagy kivédeni, de ez az energia valójában mindenhol ott van. Amit ő tesz, csak annyi, hogy képes irányítani is ezt, magába szívja, mintha ez éltetné, és átalakítja. Talán így működik a dolog. Ha egy kicsit belepiszkálok, szétzilálom az energiát, megváltoztatom az áramlását, akkor nem az a hatás jön létre, amit ő akar. Ezt kell tennem. Megzavarnom a kozmikus energiák befolyásolásában, és ellene fordítanom a támadásait. Meg persze nem árt, ha nem lő pofán egy lézersugárral.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#792 2011-06-02 19:30:28

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Igyekszem Serenaval maradni, aki közben a szimbiontával beszélget, meg velünk is. Nem merek továbbra sem hátranézni, a hangok épp elég borzasztóak.
-Hogy a fenébe lennénk rendben? Ez a fickó! Meg Thanos! És aztán te! A másik! És az a sok nagyfejű! És vér mindenhol, meg holttestek!
Kisebb-nagyobb idegösszeomlás közepette guggolok a földön vagy a falnál, ahol épp lerogyok, és térdeimet átkarolva, magamat ringatva próbálom elhitetni magammal, hogy mindaz, amit odakint láttam nem valóság. Csak egy rossz álom, egy meg nem történt képzelgés, ami mindjárt véget ér.
-Ha lenne Isten, most közbelépett volna… Vagy ez lenne a második özönvíz? – Beszélek magamban, vagy inkább magamhoz.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#793 2011-06-02 20:18:31

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed elborzadva figyeli, mi történik barátaikkal, különösen csapattársukkal, a Lénnyel, és – miután neje felhúzta az erőteret – gyorsan barátjához siet nagy, nyújtott lépteivel.

- Benjamin! Ne erőltesd túl magad! Ezt a csatát nem nyerhetjük meg pusztán nyers erővel! Kérlek, menj hátrébb, és vigyázz Susie-ra!

Nem kerülik el a férfi figyelmét a gyémántok sem, és Ko-Relre hallgatva békén hagyja őket – de azért figyelemmel kíséri, mit tesz velük a nő.

Eközben Felton minden erejét beleadja a Marvel elleni támadásba, ám hasztalanul. Marvel visszalő, és Felton megpróbál elugrani a lövés elől.

- Az ördögbe… MINDEN HASZTALAN! Miféle teremtmény ez? Mutáns? Idegen? Vagy ez megint valamiféle mágia?

Mivel nem tehet mást, folytatja a jégsugarak lövését Marvel irányába.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#794 2011-06-03 13:49:11

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Nem könnyű átlátni a kibontakozott kaotikus helyzetet, s még nehezebb lépést tartani az elhangzó ötletekkel vagy javaslatokkal - de akinek emberfeletti a hallása, mégis elcsíphet ezt-azt. A nevekkel még továbbra sincs annyira tisztában, de Bárd és Tao rövid beszélgetéséből úgy szűri le, hogy ez utóbbi a földön fekvő fiatalember, és egy olyan tervet eszeltek ki, amivel reálisan megnőhetnek az esélyeik. Meckanor nem érti ugyan, hogyan vagy miként hajtanák végre, de annyi biztos, hogy sebesülten-félájultan és még veszélynek is kitéve még ő sem sokat segíthet.
Egy gyors pillantást vet az égre - hogy meggyőződjön róla, még mindig felhők takarják ádáz ellenségét, a napot - majd inait a végsőkig megfeszítve kiront, egyenesen Tao felé. Mintegy játékszerként kapja fel a földről a másik férfit - de vigyázva, nehogy fölöslegesen fájdalmat okozzon Neki - és rohan is vele vissza az Alsóváros bejáratának, oszlopainak takarásába.
Visszafelé rohanva megpillantja az ékkövekkel bíbelődő Ko-Relt, és enyhe kitérőt téve felé veszi az irányt. Nincs igazán tisztában vele, hogy a furcsa kékbőrű nő képes repülni, vagy hogy mennyire találja majd sértőnek nem mindennapi közeledését, de ez az a pillanat, amikor egyszerűen nincs idő finomkodni. Mielőtt derekánál fogva felkapja, csak annyit szól:

- Elnézést, kisasszony, szabad egy alsóvárosi táncra?

Utasaival a lejárat romjai közé befutva Taot leülteti egy oszlophoz, Ko-Relt pedig bocsánatkérő tekintettel engedi el. Minthogy látszik a férfin, hogy félájult, próbálja valahogy helyrerázni - anélkül, hogy azt a bizonyos koncentrálást, amiről beszéltek, lehetőleg ne törje meg. Némiképp elgondolkodtató a helyzet, de jelen pillanatban meckanor azzal segíthet a legtöbbet, ha megvédi - akár az élete árán is - azt az embert, aki egy hathatós, erős szövetségest, valami omega szintű tűzmadarat ide tudna hívni.
Hogy a hölgy is valami hasonló, végső-bedobás-akción fáradozik, abban csak reménykedhet.
Lemondóan, már-már szomorkásan teszi fel a talán lehető legrosszabb kérdést Taonak - ami mégis sokat segíthet az adott szituációban.

- Ha nem bírnád tovább...vámpírrá változtassalak? Meggyógyítani nem tudlak, de úgy mindenképpen megmaradsz.

Maga sem tudja, miféle feleletet vár, de a halál, sőt az univerzum, a realitás pusztulásának kapujában ez talán egy elfogadható alternatíva...

- Bárhogy legyen is, maradjatok mögöttem, ne foglalkozzatok semmivel, csak koncentráljatok, folytassátok, amibe belekezdtetek! Amíg csak állok a lábamon, előttetek maradok.

Utoljára szerkesztette meckanor (2011-06-03 14:08:15)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#795 2011-06-05 04:29:39

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 40. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Azt hiszem, ez már hivatalosan is a vég kezdete. Nem akarom elszólni magam, hiszen még bármilyen fordulat jöhet, de akkor is. A védekezők harcra készek, és az elképzelhető legnagyobb ellenség, egy világpusztító is megjelent, megkezdődött az összecsapás. Ennél epikusabb apokalipszist nehezen tudok elképzelni, bár lehetséges azért, mert ez az első és egyetlen, amiben részt vettem személyesen is. Régen maximum filmekben vagy könyvekben tárult a szemem elé a totális pusztulás lehetősége. A jobb történetekben persze izgul az ember a kedvenceiért, szurkol nekik, hogy túléljék, de akkor sincs tragédia, ha elbuknak. Szidjuk egy kicsit az írót, szomorkodunk egy sort és már éljük is tovább az életünket. Hogy egy frappáns, helyzethez illő mondással élek: „attól még nem dől össze a világ”. Na hát ezt most egyáltalán nem mondhatjuk, sőt. Minden lépésünk történelmet ír, minden elvesztett harcosunk újabb lépés a bukás felé, és a totális pusztuláshoz. Ez olyan érzést ad, amit nem lehet leírni. Se papíron, se úgy gondolatban, mint most én teszem. Egyszerűen körülírhatatlan. Félelem, izgalom, eltökéltség, és még számtalan hasonló érzelem minden egyes pillanatban, ahogy csodálatos egyvelegükkel megalkotják ezt a se túl kellemes, se túl kellemetlen állapotot. Lehet kezd kicsit betegül hangzani ez a leírás, de higgyétek el kedves olvasók, ha egyszer ilyen helyzetbe kerültök ti is (reméljük soha nem fordul elő ilyesmi), akkor megértitek. Ilyen állapotban elég nehéz a bejegyzésre koncentrálnom, de ha már eddig kitartottam, most sem fogom feladni. Vágjunk hát bele.

Kezdjük, mondjuk azzal, mi vezetett eddig a leírhatatlan állapotig, azaz az előzményekkel. Ha bele gondolok, hogy az estém egy sikollyal kezdődött… azt hiszem a vége felé is keresnem kéne egy ilyen hanghatást, hogy keretbe lehessen foglalni a storyt. De ezzel remélem, még sokáig ráérek foglalkozni. Na tehát, egy sorozatgyilkos utáni nyomozgatás után már csöppentünk is az első összecsapásba a Fészek és a Raptorok ellen New York kellős közepén. Akkor viszont nem sejtettük, hogy mindez csak előjáték volt valami sokkal nagyobb és durvább eseményhez. Attilan volt a következő helyszínünk. Itt felvertük a lakosságot és az aktuális esküvőre érkezett metahumán társadalmat, ugyanis az univerzum hódító titán, Thanos és rovarszerű fészkekből álló hadserege a város, és egyúttal a bolygó megtámadására készült. Izgalmas kis hajnali program, nemde? A harc hamarosan kezdetét is vette, minden elérhető energia egymásnak feszült. Mindkét oldalon voltak komoly veszteségek, de a legrosszabb mindkét oldalt érintette valamilyen szinten. Mikor Thanost a Polgármester úr és Ko-Rel akciója a Napba juttatta ez azzal a káros mellékhatással járt, hogy a még életben lévő fészkek nagy része sajnos szintén halálát lelte, ezzel több milliónyi ártatlan élet veszett oda, köztük a Föld szinte teljes lakossága. Ez már így is elég drámai végkifejletnek tűnt. A gonosz végül legyőzetett, de csak hatalmas áldozatok árán. Hát nagy fenét, a nehezebb része még hátra volt. Megjelent egy harmadik Serena, egy realitásutazó, és beszámolt nekünk Marvelről, akinek a hobbija a miénkhez hasonló világok elpusztítása. Ahelyett hogy inkább bélyeget gyűjtene, vagy ilyesmi, mindenki jobban járna, talán még ő is több örömét lelné benne, de mindegy, ő dolga. Illetve az ő dolga lenne, ha nem fenyegetné ezzel mindenki más életét is, ennyit erről.

Igyekeztem kifaggatni az utazó hölgyeményt, és annyi kiderült, hogy Marvel nem egyesével akar pusztítgatni, hanem mindent egyszerre, ehhez pedig a multiverzum közepébe kell eljutnia, ezt pedig elvileg F4 Serena gyűrűjével lehet kivitelezni. Ergo a gyűrű nem kerülhet Marvelhez, akármi is történik itt, ezzel remélem az új Serena is tisztában van. Az arcán a kérésem után némi pánik mellett azért láttam a figyelem szikráit, még mindig velünk volt, és válaszolt is, szóval még tartotta magát. Hány világot láthatott pusztulni Marvel keze által? Bele sem merek gondolni. Na de mielőtt megjött volna a nagy játékos, történtek azért más apróságok is.

Kezdésnek megkaptuk a Figyelőket, akik nevükhöz hűen bizony sok figyelemmel és türelemmel lettek megáldva. Hogy honnan veszem ezt? Nos, ahhoz képest, hogy milyen magasztosnak, erősnek és bölcsnek tűnnek, se a szavak, se az események nem sarkalják őket cselekvésre. Pedig szinte biztosra veszem, hogy nekik se esne túl jól a multiverzum pusztulása, vagy ők olyan magasztosak hogy mindezek fölött állnak? Vagy már beletörődtek? Vagy tényleg nem tudnak semmi mást, csak figyelni? Annyi kérdés, amikre talán sose tudhatom már meg a választ. A csudába is, hogy ilyen érdeklődő alkat vagyok. Vagy csak minden lében kanál? A kettő nem áll olyan messze egymástól, sőt, mondhatni ugyanaz. Az a baj ezzel a lével hogy nagyon kezd felkavarodni, lassan jobb lenne kimászni belőle, mielőtt apró kanál darabok maradnak csak belőlem. Na jó, ezt a párhuzamot nem viszem tovább, itt lezárom, mint a bejegyzés hivatalos kanala… bocsánat… tulajdonosa. Jaj, 40 bejegyzés alatt (legalábbis ha jól számolom) vajon hány ilyen hülyeséget irkáltam már le? Inkább nem is akarom tudni, mert mindannyian ledöbbennénk, főleg én. És valószínűleg nem csak a mennyiségen, a színvonalon is. Úgyhogy ezt a szálat inkább ne is folytassuk tovább.

És mielőtt a világgyilkos megjelent volna érkezett egy újabb kellemes, de ezúttal kicsit kevésbé kellemetlen meglepetés, Thanos lila személyében. Még csak le se barnult a Napban tett látogatása után, ráadásul az összes kristály ott virított a mancsában. A Polgármester urat rögtön ki is ütötte a belépőjével, pedig ő az egyik legerősebb és legtapasztaltabb a csapatban, erről már párszor meggyőződhettünk. A segítségemre végül is nem volt szüksége, ugyanis az egyik újonnan érkező fickó, a Bárd nevezetű mentette őt ki a dolgok sűrűjéből, és omega szintű mutánsokról, vagy valami hasonlóról kezdtek el cseverészni. Bevallom nem igazán figyeltem már az ügyeikre, ugyanis némileg fontosabb dolgok kötöttek le, amikre mindjárt ki is térek. De azért remélem, a kis tervezgetésükből kisül valami effektív, ugyanis eddig sajnos semmi olyasmit nem sikerült felvonultatnunk, ami megkottyant volna Marvelnek. És mikor azt mondom semmit, úgy is értem.

Mi igyekeztünk megtenni minden tőlünk telhetőt, de hiába. Ami bevált a fészkek ellen, de Thanos ellen nem, az ahogy várható volt, Marvel ellen sem volt hatásos. Míg mi lézerpisztolyokkal lőttünk, Jesper próbált teleportálás+vágás kombinációval pontot tenni a harc végére, de a fickó sajnos nem csak erős volt, hanem szívós is. Remélhetőleg a vámpír időben kijutott veszélyes zónából, éppen elég harcost vesztettünk túlságosan rövid idő alatt, kár lenne érte is. De már nem tudtam az ő ténykedését nyomon követni, ugyanis Marvel minimális ellentámadást produkált, ami majdnem mindannyiunkat kifektetett. Ha ez az egész próbálkozás megtanított nekünk valamit, akkor az az, hogy ne menjünk Marvel közelébe, tehát közelharc kilőve. Távolról viszont nincs elég erőnk megsebezni, tehát ez is bukta. És ki is fogytunk a lehetőségekből. Sajnálom, hogy ilyen borúlátó lettem, de higgyétek el, megvan rá az okom. Marvel ellentámadása ugyanis bőven követelte tőlünk az áldozatokat, és ideáig minden hiába volt. Az örvénykeltéssel próbálkozó Higanyszál volt az első, akiből pusztán a közelünkben landoló csontok maradtak meg. A halálát okozó robbanás olyan erejű volt, hogy még ilyen távolságból is csak azért tudtam megállni a lábamon, mert nem mozogtam, a menekülőkkel ellentétben, akik sorban dőltek el. Másképpen talán végem is lett volna, ugyanis Marvel minden rátámadóra kiosztott egy sugarat, így nekem is. Azt hiszem az volt a szerencsém, hogy nem vett engem túl komolyan, ezért se túl gyors, se túl erős lövést nem kaptam, különben biztos végem lenne. Még így is ébernek kellett lennem, ahogy csata közben szoktam, hogy időben észrevegyem a felém tartó lövést és időben tudjak reagálni. Nem haboztam hát, amint láttam, hogy érkeznek a lövések, már ugrottam is el, a lehető legmesszebb a becsapódás helyétől. Arra már nem volt időm ügyelni hogyan érkezem, vagy hogy hova. Csak apróságokra tudtam ügyelni, például hogy ne egy romhalmazba ugorjak (szerencsére az eddigi itt tartózkodásunk alatt már volt időm felmérni a terepet, legalábbis a közvetlen környezetemet), illetve hogy ne törjem össze magam közben. Igyekeztem egy bukfenccel tompítani a lendületes vetődést, de sajnos nem számolhattam a (remélhetőleg) kikerült lövedék okozta lökéshullámmal. Arról meg inkább ne is beszéljünk, mi történne, ha egy újabb kósza lövedékbe ugranék, vagy érkezne egy friss, ezt mindenképpen igyekeztem elkerülni. Mindazonáltal nem igazán hittem, hogy Marvel egy lövésnél több figyelmet szentelne nekem, legalábbis még nem, ugyanis akadt jobb társasága.

Ugyanis egyrészről még volt bőven harcos, akire lőhetett, és nagyban el volt foglalva a ritkításunkkal. Egy lövéssel sikerült (ha jól láttam) hármunkat kiütnie a nyeregből. A Fantasztikus Négyes Lénye jó pár bőr-kődarabját elvesztette, Steve füstölögve landolt és a pajzsa is szilánkokra tört, Rozsomákból pedig csak egy csontváz maradt. Hallottam a képességeiről, de erős a gyanúm, hogy ebből aligha tud regenerálódni a szervezete, de ne legyen igazam. Rajta aligha tudnék segíteni, a Lény viszonylag megúszta a támadást (de nem éppen ép bőrrel ugyebár), Steve viszont eléggé rossz bőrben volt. Nagyon reméltem, hogy túlélte, de ha így is volt, bizonyára csak a pajzsa mentette meg az életét, ami tudtommal valamiféle törhetetlen fémből készült, persze ez mit sem számít egy realitáspusztítónak. Eddig nem nagyon tettük próbára kedvenc kis világgyilkosunk képességeit, de már érkezett is a következő kihívó, ami viszonylag jó lehetőséget kínált nekem némi mentési akcióra, ismét.

Thanos volt az, akit vagy Miller százados szavai, vagy a puszta események, esetleg a hirtelen megjelenő józan gondolkodása végre jobb belátásra bírt és rájött, ki is a realitásunk jelenlegi fő ellensége. Így hát ő sem habozott tovább, elővette a dühös ábrázatát, bekapcsolta a kövecskéi lámpáit, és már emelkedett is a levegőbe. Thanos és Marvel láthatóan jól lefoglalták egymást, amúgy se hiszem hogy túlzott figyelmet szenteltek volna a kisembereknek egy ilyen epikus pillanatban, úgyhogy már indultam is menteni, vagyis indultam volna. Ezúttal Steve-t szerettem volna kijuttatni a veszélyzónából, de kezdjük is el sorolni az akadályozó tényezőket. Az a füstölés meg a pajzstörés nagyon nem nézett ki jól, de sose lehet tudni mit bír az, akinek az ereiben ott kering a szuper katona szérum. Szóval megvan az esélye, hogy a jó öreg Kapitány felpattan, és már folytatja is a harcot, ez esetben nem megyek oda neki lábatlankodni, mára valószínűleg már neki is elege van az okoskodásomból, meg a többiből. Persze erre magasról teszek, ha nem érzékelek felőle jóllétre utaló egyértelmű jeleket, mondjuk a mozgást. Tehát ha igényli, akkor már pattanok is oda, hogy felsegítsem egykori, sőt, mostani példaképemet is. Azért ha időközben valami robbanás elnyelné, akkor elkenődve ugyan, de kénytelen lennék beletörődni, fejest azért nem szeretnék ugrani egy nagy tűzgolyóba. Az nem oldana meg semmit, ha megöletném magam én is. De ha a két titáni erejű lény lefoglalja egymást, és nem is csinálnak a területre veszélyes dolgot, akkor valóban elindulhatok kis küldetésemre. Ami pedig ugyebár abból állna, hogy Amerika Kapitányt kihozom a tűzvonalból, lehetőleg mondjuk Zack-hez, aki még mindig a top-gyógyítónak számít nálam, de mint már említettem, ez esetben akárki más is megteszi, csak értsen hozzá. Zack most úgyis két újabb érkezővel tárgyal, akiknek most Thanossal lenne bajuk, de nem ártana, ha inkább Marvel ellen segítenének be. De erről majd később. Sokat sajnos nem tudok úgyse hozzátenni a küzdelemhez, de talán én sajnálnám a legjobban, ha annyi galiba után most ismét elvesztené a világ ezt az embert, ezt a kapitányt. Na igen, mondjuk a világ sokkal jobban boldogulna, ha Steve mellett mondjuk az a pár milliárd ember is életben maradt volna, de ez a csónak már elúszott. Most azokra kell gondolnunk, akik élnek. Minden élet, amit még megmenthetünk, fontos. Pláne egy ilyen ember, akire még így is nagy szüksége lehet a világra. Talán most neki van szüksége egy kis segítségre, amit én szívesen meg is adok neki, ha igényt tart rá, ha szükség van rá, illetve ha egyáltalán akad rá lehetőségem. Az biztos, hogy ez a kis apróság kicsit könnyítene feldolgozni a lemészárolt fészkekből visszaalakult emberek látványát. De attól tartok, azt a látványt sosem fogom elfelejteni, és csak remélni tudom, hogy egyszer túlteszem magam rajta. Érdekes, tisztára úgy beszélek néha, mintha a világ túlélné ezt a napot, és egyszer minden rendbe jönne. Hát ennyi szörnyűség se oltja ki az optimizmusomat, ami már inkább naivság? Nem is tudom, annyi csodálatos és szörnyű dolog után talán abban reménykedek, hogy egyszer még helyrejöhet minden és happy end lesz a vége. Vagy ha nem is az, de inkább pozitív, mint negatív. Ostoba remények… amiket sosem fogok feladni. Még a legvégén sem. Könnyebb lenne, de nem fogom, nem tehetem. Úgyhogy lépjünk is ezen tovább.

Akkor térjünk csak ki Thanosra végre. Ha sikerült kihoznom a Kapitányt, ha valamelyik említett, esetleg nem említett okból kifolyólag mégsem, a Thanos kontra Marvel harc mindenképpen felkelti az érdeklődésemet. Itt már igyekszem ösztönösen hátrébb húzódni, nem kívánok a két gigászi lény összecsapásának véletlen áldozatává válni. Direkt se, de a véletlen a legcikibb. Ahogy néztem az egymásnak feszülő feleket, egyértelmű volt, hogy egyikük elbukik. Azt még nem tudtam a győztessel mit tudunk kezdeni majd, szerintem senki más, de egyiküket bizonyosan kipipálhattuk. És Thanos támadott, az ékkövek segítségével olyan vakító erejű szivárvány sugarat produkált, hogy csak hunyorogva tudtam követni az eseményeket. A hatalmas erejű kavalkádban a világpusztító szép lassan eltűnt, a kombinált erő neki is soknak tűnt, de mielőtt kinyilváníthattuk volna Thanost hivatalos győztesnek, jött a következő sokkoló momentum. A fény lassan oszlani kezdett, ezt pedig Marvel okozta, aki folyamatosan szívta a tenyerébe a kozmikus erőket, szemei pedig kéken izzottak. És lassan megértettem mit érezhetett F4 Serena, mikor látta pusztulni a realitásokat. Döbbenten hallgattam Marvel lekezelő, érzelemmentes, érdektelen szavait, majd néztem, ahogy a bandázsából érkező lézer csupán egy rövidke végszót és csontokat hagy a legyőzhetetlennek hit titánból, aki a hat kristállyal is fel volt szerelkezve. Az említett fél-tucat kövecske gazdátlanul a padlón kötött ki, de én ekkor még fel se fogtam, mi történt. A realitásunk egyik leghatalmasabb lényét egy mozdulattal elintézte ez a teremtmény. Nem tudtam elképzelni, mivel is állhatunk szemben, de ami a legrosszabb, semmi sem jutott eszembe, ami felvehetné vele a harcot. Talán voltak itt még erős harcosok, kozmikus gigászok, de Thanosnál aligha tudnak nagyobb erőt felvonultatni. Vagy ha mégis, Marvel legfeljebb kicsit több erőt ad bele abba a lövésbe, és annyi. Egyáltalán nem erőltette meg magát a lilaság legyőzése közben, ahogy valószínűleg több másik világban sem végzett túlzott erőfeszítéseket. Ez volna a világok sorsa? Eljött hát a teljes apokalipszis? A Figyelők pedig végig akarták nézni? Ennyi volna? Vége?

Nos, ha ez a végzetünk, akkor bizony mindannyian emelt fővel fogunk távozni az élők sorából, a világunkkal együtt. Mert bizony nem fogjuk feladni a harcot. Annyi élet veszett el, annyian haltak meg ebben az egészben és még bizonyára sokan fognak még távozni, nem lehetett minden hiába. Vagy ha mégis, nekünk nem szabad hagyni, hogy így legyen. Igenis meg fogunk tenni mindent, hogy ne így legyen. Bevallom, én is majdnem feladtam, de meghallottam Ko-Rel hangját. Ellentmondást nem tűrően parancsolta nekünk, hogy hagyjuk rá az ékköveket. Ő még nem adta fel a harcot, és neki volt még mivel küzdenie. Már megmentett minket egyszer Thanostól és a fészekhadseregtől az ékköve segítségével, ő bizonyára ismerte a használatuk titkát. A pillanat egy tört részére megfordult a fejemben hogy felkapok egy kavicsot és ha mást nem kipróbálom az emberfeletti erő birtoklását még a vég előtt (ha jól emlékszem a piros valami ilyesmit tud, legalábbis Lyron királynak adott némi kakaót, mikor használta), de ezt nagyon gyorsan elvetettem, több okból is. Ember kezébe aligha való az ilyesmi, még pillanatnyi „szórakozásból” sem, sőt, a Polgármester úr szerint másnak se kellene használni, de ez most többszörösen extrém vészhelyzet volt. Én ugyebár használni sem tudom őket, és kétlem, hogy járna hozzájuk használati utasítás. És ugye Ko-Relnek még mindig van esélye, hogy a világ megmentésére használja az erejüket, ami rólam aligha lenne elmondható. Talán ha esetleg neki nem sikerül… ezt nem is gondoltam, mindenki felejtse el. Persze hogy sikerül neki, nekem meg ki kell vernem a fejemből ezeket a buta kavicsokat. Thanos talán erős volt, de az előző fenyegetést sem erővel, hanem ésszel hárította el a kree nő, talán most is sikerül neki ugyanez, az én bizalmamat minden esetre élvezheti. Ahhoz viszont neki életben kell maradnia mindenképpen. Ehhez pedig Marvel figyelmét el kell vonni, itt jöhetünk mi a képbe. Öngyilkos ötlet volna? Talán maga az ötlet nem a legjobb, de sok választásunk nincs. Az igazi öngyilkosság ötletéből pedig bőven elegem van már, azóta is bánom hogy egyáltalán felmerült bennem, szörnyű látvány ide vagy oda. Az élet elvétele és eldobása ugyanolyan rossz, nem oldana meg semmit. Így legalább tehetek még valamit, mielőtt esetleg nekem is végem volna, amire azért remélem nem kerül sor egy hamar, még pár évet szívesen eléldegélnék.

Lehet ez a Marvel akármilyen erős, bizonyára nem akar magának még több problémát okozni a kövekkel. Így logikusnak tűnik, hogy a következő lépése az ékkövek megszerzése, esetleg megsemmisítése lenne, ezt pedig semmiképpen sem hagyhatjuk, hiszen azok lehetnek az utolsó esélyeink. Többen is támadják Marvelt már, bizonyára eredménytelenül, de legalább a figyelmét igyekeznek megosztani. Lehet akármilyen hatalmas lény, ő sem tud mindenkivel egyszerre foglalkozni. Legalábbis remélem. Akárhogy is, valószínűleg egyikünknek sincs már túlságosan sok vesztenivalója az életünkön, illetve egymáson kívül, így nem okulva az előző esetből, én is tüzet nyitok Marvelre. A két kezemben lévő lézerpisztoly az Attilan-i harc során végigkísértek, és remélhetőleg most sem hagynak cserben, esetleg ha igénylik, cserélek bennük tárat, vagy akármivel is működnek, de remélhetőleg gond nélkül segítenek az elterelésben. Ha mást nem addig nyerünk egy kis időt, míg Ko-Rel akciózik, akár az életünk árán is. Igyekszem nem egy helyben állni, kicsit mozogni, lehetőleg elfele Marveltől, de azért stabil lábakon egy esetleges robbanás okozta lövéshullámok kivédéséhez, illetve igyekszem továbbra is szemfüles maradni. Ezúttal csak egy ellenfelünk van, Marvel, remélhetőleg nem kell több irányból is támadásra számítanunk. Biztos vagyok benne, hogy ha sokáig idegesítjük még mindannyian többet kapunk majd, mint a múltkor. Csak remélni tudom, hogy ez elől is ki tudok majd, illetve tudunk majd térni. Ha akar, bizonyára megöl minket, de néha nagy segítség tud lenni, ha lebecsülik a magunkfajta kisembereket… pontosabban… kisvalakiket. Én ugye ember vagyok, de azért ez az Attilan Team nagy részéről nem mondható el. Ez pedig egyáltalán nem baj, ahogy a Felton fickó mondta, hanem nagyon is remek. Színes és változatos társaság mindig többre megy, mint egy egyszínű robothadsereg. Talán ezért vagyunk még életben.

És azt hiszem ezzel a bejegyzéssel is végeztünk, persze jön még a kis záró monológom, amiben összefoglalom a dolgokat. Kétségtelenül egyre rosszabb a helyzetünk. A Bosszú Angyalai fogyatkoznak, elvesztettük Pietrot és Logant, plusz Thanos is oda már. Remélhetőleg több halálesettel már nem kell számolnom, esetleg Marvelével, de ez csak a szokásos szövegem. Azt hiszem, szembe kell néznem a rideg valósággal, hogy még bizony lesznek itt ma áldozatok, akár megmarad a multiverzum, akár nem. De nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ezek az áldozatok ne legyenek hiábavalóak. Illetve én, ha szükséges minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kihozzam a remélhetőleg még életben lévő Steve-t a veszélyes területről. A Figyelők segítségéről már le kellett mondanom, esetleg majd a legvégső esetben avatkozhatnának még be. Tehát az opciókhoz még azt is hozzátehetném, hogy azért nem avatkoznak még be, mert ők is bíznak a sikerünkben? Ez a lehetőség tetszik, egyelőre meg is tartom hivatalosnak, aztán meg majd meglátjuk hogyan alakul. Esetleg még az újonnan érkezők tehetnek vethetnek be valami váratlant, remélhetőleg kérés nélkül, vagy ha nem, Miller százados vagy más úgyis beléjük sulykolja, nincs szükség a lábatlankodásomra ott. Ha másban nem is, esetleg az elterelésben tudnak segíteni. Kemény kozmikus fickóknak tűnnek, az egyik ezüstborításos, és a másik sem tűnik puhánynak. Talán ők még elő tudnak rukkolni valami váratlannal. És persze ott van még a Polgármester Úr és Bárd terve is. Azért mégis, legnagyobb reményeim jelenleg Ko-Rel-ben vannak és a kavicsokban, tehát igyekszem mindent megtenni, hogy a többiekkel együtt eltereljük Marvel figyelmét a nő ténykedéséről. Valamelyik tervnek csak lesz valami keresnivalója, esetleg mindegyiknek, úgy talán már lehet esélyünk a realitáspusztító ellen. Akárhogy is, az elterelés továbbra sem árthat, persze továbbra is csak lövésekkel, hiszen Marvel már a tudtunkra adta, hogy sokkal könnyebben végez a közelebb állókkal. Igyekszem Marveltől nagyon, és a többiektől is kicsit távolabb állni, hogy a világpusztító figyelmét még jobban, még több irányba megosszuk, és a már említett módon próbálom kivédekezni az esetleges újabb támadást, miközben tüzelek felé. Oké, nem túl bonyolult a módszer. Lövök, lövök, lövök, közben figyelek, és ugrom, vetődök, ha kell és tudok. A lövéseimet továbbra is igyekszem pontosan kivitelezni, pár két fegyver megnehezíti a célzást, de azért így sem jelenthet problémát eltalálni a fickót, ha egy helyben marad. Csak sajnos a lövések nem nagyon tesznek benne kárt, de most nem is az a célom, hanem az elterelés. Sajnos ebben a harcban már nagyon benne van a halál, mint lehetőség, sőt, ha Marvel sikerrel jár akkor már elvárás lesz. Igen, sejthetitek, mire akarok kilyukadni. Ha már elkezdtem ezt az egészet, és szorgosan csináltam is eddig, akkor most már elmegyek a végig. Ha esetleg eljön az én időm, akkor az utolsó pillanatokat is megpróbálom összerakni ilyen bejegyzés formájában. Kérlek, ne kérdezzétek, miért, ha ti mindezt olvassátok, vagy eljutott hozzátok valahogy, akkor fogalmam sincs hogyan, de megérte az egész. Ha meg nem… akkor nekem legalább segített, méghozzá rengeteg dologban. Ezeket most nem részletezném, talán egyszer kitérek rájuk, most viszont búcsúzok. Találkozunk a következő bejegyzésemben, ahol természetesen minden újabb eseményről a szokásos részletességgel számolok be. Talán ez a vég kezdete, de ez még mindig azt jelenti, hogy maradt bejárandó út, tehát közel sem jött el az idő, hogy bedobjuk a törülközőt. Én legalábbis biztosan nem fogom, kitartok a legvégső végsőkig, de ezt már megszokhattátok tőlem.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-06-05 05:00:28)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#796 2011-06-05 10:27:26

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Végre történik valami. Csak nem igazán az amit vártam. Ez a fazon hatalmas erőket irányít. Már a puszta létének az aurája is nyomasztó. Nem hiszem hogy túl sok mindent tehetnék. Láttam hogy egyetlen számára nem is megerőltető támadással padlóra küldött mindenkit. Ez nem túl jó. Nagyon nem. A zombik nem érnek ellene semmit, még figyelemelterelésnek sem lennének jók. Marad a tűzmágia. De azzal sem érhetnék el túl sok sikert. A nekromancia az igazi hatalmam, a tűzmágiám nem olyan fejlett. Talán ha kapok pokolbéli segítséget, elérhetek valamit, de az nem valószínű, mivel jelenleg Morsus oldalán harcolok. A helyzet kilátástalan. Ha csak nem.... Már van is egy ötletem. Széttárom szárnyaim, majd pár szárnycsapással Morsus mellé érkezem. A zombik nem követnek, ők a háttérben maradnak. Majd ha az az eszelős hajlandó rám figyelni, odasúgom neki.
-Nem tudom mihez kéne kezdeni, de van egy javaslatom. Nem hisze hogy beválik, de jelenleg minden nemű ötletnek híján vagyok.
Várok egy pár másodpercet, majd kissé sietve tovább folytatom a mondandóm.
-Ha egyesítenénk a két mágiaformát, a feketét és fehéret, talán elérhetnénk valami eredményt. És kérlek kímélj meg mindennemű magyarázattól hogy miért nem működne, csak annyit mondj hogy működik vagy sem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#797 2011-06-08 21:12:44

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

Az iszonytató sivítás már percek óta tartott. A földön ülő páncélos a csodával határos módon eddig békésen merengett önnön tehetetlenségén. Csak nézte a földön fekvő fegyvereit, meg azt a pisztolyt, amit kézhez kapott. ~Gyilkos lennék? Nem. Gyilkoltam, de nem öltem. Nem öncélúan. tombolva oltottam ki az életeket. Ez háború én pedig nem egy szofisztikált gondolatokat kergető, ábrándozó filozófus vagyok. Katona vagyok. De ideje változtatni a módszereimen... ~ A gondolatok hossza óráknak tűntek a felgyorsult külvilágot sokáig nem is érzékelte. A páncéljába épített védelmi mechanizmus egyik rendszere riasztotta. Valójában már régóta szólt, de csak most jut el a tudatáig. ~ De nem most. ~
Pacifista beindítja magát és a páncélját is, felpattan és körbetekint. Megpróbálja felmérni a helyzetet. De első sorban nem az érdekli, hogy kire támadhat hanem, hogy kit húzhat ki a bajból.

Utoljára szerkesztette Pacifista (2011-06-08 21:15:14)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#798 2011-06-11 15:30:51

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Nem tetszik nekem a helyzet, Thanos visszatér a semmiből, úgy látszik neki nem számít, hogy a napba hajítják, úgy, hogy levontam a következtetést is.
~ Szóval ő valamiféle hallhatatlan? Vagy atomokból sőt még annál is kisebb egységekből is redukálni tudja magát? Vagy varázslat lenne? Esetleg technológia? Egy biztos... nem lesz könnyű elintézni.
Többen is támadják Marvelt, aki most Thanosnál is nagyobb erő, amolyan mindenre képes ellenség. Eddig annyit tudok róla, hogy elakarja pusztítani a realitást.
~ Ezek az őrzők sem véletlen vannak itt, valami céljuk csak van? Nem lehet, hogy csak nézzenek. Nem tudom, hogy, de valahogy biztos rá lehet őket venni, hogy segítsenek.
De erről nekem fogalmam sincs, és nem is hiszem, hogy ez az én hatásköröm, annál inkább ezek a kristályok amik most ide gurultak elénk. Ezek Thanosnak is kellettek, bár nem zárom ki, hogy ő megint visszatérhet. Persze ezt már valaki magára vállalta, és nem látom értelmét belepiszkálnom, de annak, se hogy okoskodjak, annak se, hogy lődözzek egy legyőzhetetlen ellenfélre.
~ Vagy talán mégis jobb lenne ha lődöznék? Ki tudja? Lehet, hogy pont nekem sikerülne... kizárt, de egy próbát megér.
Előkapom a kedvenc kis fegyverem a jó öreg Magnum/C-t, szépen ellenőrzöm, majd egy picit hátrálok és bemérem vele Marel fejét, igazából nem hiszek benne, hogy sikerülhet. Nem lövök azonnal, várok egy jelet/egy érzést ami megindít és ha érzem csak akkor lövök. De ha nem jön ilyen, akkor is lövök, csak egy ideig eljátszom a célzással. Eközben kifigyelem Marvel lépéseit, minden tettét, mozdulatát, hátha rájövök valamire. Persze ha támadás érne, vagy valaki felém repülne, holtan vagy élve, vagy akármi más történne, elsődleges az, hogy fedezékbe vonuljak. Ha tudom és kell fedezem Ko-Rel-t, úgy tűnik, most ő a nagy remény.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:46

#799 2011-06-11 19:08:49
Morsus
Marvel békésen figyeli a lövéseket, amiket kap, majd felszívva őket egyetlen lövéssel eltünteti a palota tetejét így a bemenekültek tisztán láthatóak. A második lövése a várost szakítja fel így meglátszik az alsóvárosban álló Tao, de Ko-rel nem áll mellette. Tao minden erejével koncentrál, ahogy Bárd is. Zack bólint Roynak.
- Haltam már meg nagyobb hülyeségben is, próbáljuk ki.
- Miért ide?
Kérdezte Marvel Serenát, mire mindenkinek hallhatóan megszólalt a lány gyűrűje, minden szava után világított egy kicsit.

Mert ez a világ más.

Marvel lenézően nézett körbe.

A többinek 0% esélye volt ellened. Ennek van 1% esélye.


- Lehetetlen.
Mondta Marvel lassan hátrálva az információ hallatán. Az ég vörös lett és madár sikoltás zengte be. A sötét gomolygó felhőkből robbant ki a szárnyaló tűzmadár, Főnix. Az izzadt homlokú bár felnézett mosolyogva.
- Ó kölyök, még a felét se tudod.
Mondta Mosolyogva és kezéből áramot engedett a lény felé, ami így kényszerített röppályára, hogy teljes erejéből pontosan belecsapódjon Marvelbe. A tüzes robbanásban üvöltött egyet majd a füstből kiemelkedett repülve.
- Nem!
Üvöltötte szinte sértetten mire az orra vérezni kezdett.
- Érzed azt a kellemetlen szúrást? A Föld egyik legerősebb telepatája éppen végezz veled. Veszélyes nőszemély, a gyerekeim úgy hívják, hogy anya.
Mondja Zack, majd bólint Roynak és jelez Stephnek. Kezei az égen izzó rúnákat festenek fel majd felkiált:
- EXTERMIS!
Ha a másik kettő követi őt a mágikus robbanás után Felton jege elkapja és hátulról Johnny kezdi el robbanónapok erejével lőni, amitől Marvel füstölve zuhan le a hősök lábaihoz.
- Egy százalék. Reed szerint ennyi esélyem volt az érettségin aztán tessék.
A szakadt ruhás férfi lassan kezd felkelni kezét emeli, amin a bandázs ismét világítani kezd mire az alkarjába peregve áll bele a pajzs egy darabja. Amerika kapitány lassan támaszkodik fel pajzsának egy nagyobb darabját fogja.
- Nem érdekel mi vagy fiam, de ez a mi univerzumunk és itt mi győzni szoktunk. Mágusok tartsátok lent! Mindenki más: lőjétek vagy üssétek, amivel csak lehet. Ma ezt befejezzük!

Serena azt veszi észre, hogy a gyűrűje furcsa módon izzik. Mikor rákérdez az válaszol.

Megmondtam, nem harcost keresek, hanem őrzőt és gyógyítót. A multiverzumnak, amit most nálad rejtek el.

Ko-rel lassan ébredezik, de a teleportálástól nincsenek emlékei. A feje fáj mintha leütötték volna és mellette egy ismerős alak áll.

A kezén pedig egy kesztyű, amiben a gyémántok könnyedén repültek oda majd mind egy megfelelő helyre kerültek. Mindezt már maga Thorhalla is figyeli asgardról a víz tükrén teremtett mágikus kapuján keresztül.

[imgl]http://media.comicvine.com/uploads/0/5469/135325-7171-infinity-gauntlet.jpg[/img]
- Eljött az idő.

X-men Barokk
http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?pid=72477#p72477

A Multiverzum vége...
Outsiders

New York lakóit a Cerebro okozta fájdalmak a földre kényszerítették, ezt Magnetonak köszönhetik, aki most az Empire State Buildingből figyeli az általa gyűlölt faj halálát. Az égen megjelent egy óriási űrhajó szerű szerkezet, amit a vízbe próbál dönteni, de a hajóból most egy holovetítés érkezik.

A hatalmas alak fel is szólal:
- Mutánsok figyelem! Én vagyok Apokalipszis, a mutánsok istene. A törvényeim szerint csak a legerősebb élheti túl így most a Föd uralkodó fajává válunk! Azok, akik oldalamon kívánnak állni Lovasaimként, most még megtehetik.
Mangeto sérülései miatt lassan nem bírja fogni a hajó így elengedi azt, de nagyobb baja is van hisz az égen Tyler az új megfigyelő szatellit része lett és lézereivel pontosan a cerebrora céloz. ha megsemmisíti, megmenti az emberiséget,d e elárulja volt vezérét és tönkre teszi annak utolsó nagy tervét.
Apokalipszisa hajója lassan emelkedne vissza mire a tengerből valami betöri a falat. Az adatok szerint mutáns. Apokalipszis szemben áll Namorral, akinek az arcán valami furcsa lény van. A lyukon megannyi Atlantiszi és ember kezd besétálni hasonló lényekkel az arcukon.
- A nevünk Légió. Anyánkat akarjuk,
Mondják egyszerre az agyatlan lények.
A Föld utolsó reményei ők: Thorhalla, Einar, Logan (mi világunkban Walter/Rorschach), Constatine, Max, Tobias Boon, Bishop, Pacifista, Danse, Frank Walter, Shadow, Tyler, Balthazar... és te?


#800 2011-06-11 21:25:15

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed minden agysejtje a történtekre koncentrál, és próbál értelmezni mindent, amit lát és hall.

- Ez a világ… más? 1% esély…?

A pusztítás és káosz közepette megjelenik a Főnix is, majd a becsapódás után a férfi Amerika Kapitányra figyel. Mivel ő most meg sem tudja közelíteni ellenfelüket, a testével próbálja védeni azt, akinek szüksége lehet rá.

Felton ezalatt legalább valamelyest sikert ért el a jégsugaraival, és kissé megkönnyebbül, amikor Marvel lezuhan.

- Nem értek semmit… de ezzel vége? El kell mennem… az elnök úrhoz végre!

Ekkor azonban a Kapitány ordítására figyel fel, és dühösen újabb jégtámadásba kezd Marvel ellen.

- MEDDIG BÍRJA MÉG EZ A… VALAMI?

#801 2011-06-12 07:13:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Loki egykori kastélya, Asgard ~
Unottan ültem keresztbe tett lábakkal atyám egykori trónszékében. Most már tényleg a sajtomnak mondhattam, mit kiérdemeltem, s miért nem is keveset bizonyítottam. Megküzdöttem érte s végül jogosan az enyém. Gúnyosan kacagtam fel a félhomályban, igaz eskümet betartottam, de mégsem éreztem azt az elégtételt, mit vártam volna. Az esküt, mit akkor tettem neki, mielőtt Ghost kivégezte először. Hogy mindene az enyém lesz, s a nyomdokaiba lépek, mindez megtörtént néhány napja, mikoron a tizenkét egykori renegát hadvezér is hűséget esküdött királynőjüknek, nekem. Ettől a pillanattól kezdve senki, de senki sem volt, ki megkérdőjelezhette a hatalmam s a rangjaimat. Megérdemeltem voltam Jotunheim s Asgard királynője, valamely fiam révén előbb vagy utóbb pedig Helheim s Niflheim is a befolyásom alá kerül. Igazad volt drága atyám, már nem tagadom, az utadat járom s ez így volt a rendjén, így kellett történnie s lennie. S mégsem voltam elégedett, nem kapta meg, ami járt neki, nem kínozhattam meg újra s újra azért, mit velem tett. Megfosztottak ettől az ősi istenek, sőt attól is, mire a legjobban vágytam. Míg az anyámtól azt kaptam, mire a legkevésbé vágytam, ha nem teszem mágiával rendbe a gondolataimat s emlékeimet már régen újabb háború lenne itt Asgardon. Kiittam a boromat a kupámból s unottan hajítottam el. Felkeltem a helyemről s trónterem közepén levő emelvényhez léptem, min egy nagy tálban víz volt.
A kezemet nyújtottam csak ki a víztükör felé s nem szóltam néhány pillanatig semmit sem. Ha úgy hitték, hogy nem fogom figyelni mi történik Midgardon nagyon-nagyot tévedtek. Túlságosan sok érdekeltségem volt arrafelé s immáron a hatalmam is megvolt hozzá, hogy akár innen tartsam szemmel az ottani történéseket, s ha oly szükséges még mindig be tudok avatkozni. Beteges zölden izzott fel a karom s a szemeim, majd néhány rúnát rajzoltam a levegőbe s suttogtam el a megfelelő igéket. Apró könnyen elvégezhető feladat, immáron csak ennyi volt ez a régen oly bonyolultnak hitt varázslat. Nem telt sok időbe s a víz felületén képek jelentek meg, mintha csak egy türköt néztem volna, leeresztettem a karomat. Pontosan tudtam, hogy kiket akarok szemmel tartani, így nem volt nehéz megtalálnom a Bosszú Angyalait. Attilan, a képeken egy romváros jelent meg, mi lassan legalább oly romos volt, mint Asgard város a halandó szajha merénylete után. Elfintorodtam s méla undorral szemléletem az eseményeket, ha így folytatják az ostoba barmai, a szánalmas korcs halandók, akkor még a végén mi is azok leszünk, most mikor végre minden rendeződni látszott. Az átokba! Önzőnek kellett volna lennem, s nem anyám jólétét szem előtt tartanom, hanem azt kellett volna kívánnom, hogy szabaduljunk meg ezektől a férgektől. Hogy többé nem függünk ezektől, h az istenek s a halandók sorsa nem függ egymástól. Az ujjaimmal végtelenül unottan intettem néhányat, hogy máshonnan is lássak képeket, de csak ezek voltak, miközben éppen legyőzik őket. Már megint nekünk kellett volna ott lennünk, hogy megoldjuk a helyzetet, hiszen láthatóan ezek az izék képtelenek voltak minderre. Már fordultam volna el, hogy úgysem látok semmilyen érdekeset, mikor egy villanás vonta magára a figyelmem.
Arra a halandó alakra pillantottam, ki egy kardot tartott a kezében s furcsa páncélban volt. A pengét azonnal felismertem s kaptam az oldalamhoz, a Skymningen nálam volt s csupán egy valaki létezett, kire rábíztam volna a fegyverem.
< - Michael! – suttogtam meglepetten. >
De ő nem az én Michael-em volt, nem lehetett, a hangja érettebb s az ruházata sem volt ismerős. Az enyém arra várt, hogy újra találkozzunk s azt kapja vissza, kire várt, kire emlékszik, ki fel fogja nevelni. Mindezen érv s gondolat mellett két kérdésem maradt csupán.
< - Mikorról jöttél drágám s mire készülsz? – kérdeztem érdeklődve, miközben végigsimítottam a tükörkép arcán. >

Egyelőre semmi sem akart úgy menni, ahogyan tervezték, ugyanis a lövéseket könnyedén nyelte el Marvel, és tűntette el a palotát, akárcsak a talaj egy részét. Jon még látta, hogy Ko-t a vámpír menekítette, de most nem volt odalent, a kree nő eltűnt. A gyűrű válaszolt a férfinak, aki mintha láthatóan megijedt volna annak hallatán, hogy ennek a világnak volt esélye a győzelemre, 1%. A főnix megjelent és a három mágus támadása után, akárcsak Feltoné után Marvel a földön kötött ki. Rogers szavai után ő maga is parancsot adott.
- Gyerünk hallották! – kiáltott Miller is. – Mindenki adjon bele mindent, amit csak tud! Képességek és fegyverek egyszerre!
Újra aktiválta a Pym részecskéket, majd ahogyan a lehető legnagyobb méretre nőtt és a többiek nem támadtak éppen teljes erejéből lépett rá a földön fekvő Marvelre, majd fordította el rajta a sarkát, mint ahogyan az ember a csikket tapossa el a földön. Ezek után emeli csak fel a lábát róla, hogy a többieknek is esélyt adjon a támadásra.

Pym részecske hatása: 30 méteres magasság, 30 tonna erő, 5 kör

Igyekeztem közelebb jutni Roy-hoz és Zack-hez, főleg miután hallottam a férfi szavait, hogy mire is készül. Korábban már láttam, hogy lehetséges, hiszen egy hasonló unióból omlott össze a köd New York körül. Igaz ott két világ legnagyobb két közel legnagyobb mágiahasználója tette azt, hogy egyesítette az erejét. Nem tudtam, hogy a férfi mire képes, de én nem voltam egy kategóriában Halla-val.
- Ilyet még nem mondtam soha Zack, de ebben a pillanatban örülnék, ha Thorhalla is itt lenne – mondtam.
A főnix megjelent, majd úgy tűnt, hogy mégis sikerül valamit tenni Marvel ellen. Figyeltem Zack jelére, de addig is koncentráltam és erőt gyűjtöttem és a saját rúnáimat véstem a levegőbe. Abban a pillanatban, ahogyan megkaptam a jelet pedig aktiváltam őket, és indítottam a támadást Marvel felé.
- Extermis! – mondtam ki én is a megfelelő varázsszót.
A rúnák robbantak és a következő támadások után Marvel a földre került. Jon és Rogers parancsa szerint tovább rajzoltam a rúnákat és tüzes béklyók, robbanások, hogy továbbra is lent lehessen tartani a földön az ellenfelünket.

Lockjaw is felnézett a királynő és Lyron mellől, majd mivel mostanra már kellően sok rom volt ezen a helyen keresett egy igen nagy és nehéz fém rudat, a fogaival tartotta meg azt és amennyire képes volt a hatalmas kutya loholni igyekezett Marvel-hez, majd, ha odaért a teljes fizikai erejével lendítette meg a rudat és azzal igyekezett megcsapni Marvelt.
Jesper a földről felkapott egy szigonyt az egyik halottól majd azzal teleportált a tüzek eltűnése után a földön levő Marvelhez és próbálta a fegyvert a férfi hátába szúrni a nyakszirtjénél.

Egyelőre nem kellett senkit sem megvédenie szerencsére most úgy alakultak a dolgok, hogy ők maguk voltak fölényben Marvelhez képest. Mikor jött a parancs, hogy támadjanak Sue sem váratott sokáig magára, igaz Reed kérte, hogy maradjon nyugton, de most győzniük kellett, így muszáj volt. A képességével a kozmikus erőkből rudakat formált és ezeket kezdte rázúdítani az ellenfelükre.

Most már nem is próbáltam keresgélni a lehetőségeket, hogy hogyan is kaphatjuk meg a jövőt, amiben éltem. Ami lehetséges, hogy már nincs is többé. Marvel a földön és sérült. Erre minden bizonnyal nem számított, hogy képesek leszünk. Talán még minden helyrehozható volt. A lézerfegyverrel lőttem rá továbbra is, miközben a környéken levő betonból és fémekből tigriseket kreáltam, hogy ezek vessék rá magukat Marvelre és a fogaikkal, karmaikkal tépjék és szedjék szét a férfit és foglalják le, hogy ne tehessen semmit sem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#802 2011-06-12 07:29:05

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

Ha Adia nem vette volna át felettem az irányítást, akkor nem tudtam volna talpon maradni és idegesen sétáltam volna fel és alá a palotában. April nagyon rosszul volt, akárcsak én, a nő, aki bejött velünk pedig nem szólt semmit sem, ahogyan a férfi sem. Felsikoltottam és most már tényleg a földön kötöttem ki, mikor a palota szó szerint eltűnt a fejünk felől. Akkor… akkor most jött el a vég, Marvel felénk fordult, de a másik Serena-t kérdezte. A gyűrű felelt a lány helyett. Ez a világ más, mint a többi? 1% esély? Most csordultak ki a könnyeim, tehát tényleg az a sorsunk, hogy most haljunk meg, de a másik Serena, aki én voltam, a jövőben… nem lehetett. És az sem, hogy Marvel hátrált. Ha nem hallottam volna a korábbi dolgokat róla, azt hittem volna, hogy fél. Adia szerencsére, ahogyan mindenki támadott Marvel felé végre behúzódott valamilyen fedezékbe, hogy ne legyünk mégsem a nyílt terepen. Onnan meghúzva figyeltünk mind a ketten arra, amíg a többiek támadtak.

Felsikoltottam s hátrálni kezdtem, mikor Marvel feltűnt, de valamiben elbotlottam és a földre kerültem. Félve néztem fel a férfira, aki egy kérdést szegezett nekem, én csak a fejemet ráztam meg, nem tudtam, hogy miért ez a világ. Én… én csak annyit kértem, hogy egy olyan helyre menjünk, akiknek van esélyük, de képtelen voltam szólni. Nem is kellett megtennem, a gyűrű felelt helyettem. Mert ez egy másik világ volt, a férfit néztem, miközben megvető arckifejezést vett fel, a gyűrű pedig folytatta, 1% esélyük volt a győzelemre. 1%!? Olyan hihetetlenül kicsinek tűnt ez az esély, de Marvel mégis hátrálni kezdett és meglepődött. Nem számított erre? Tényleg azt hitte, hogy legyőzhetetlen? Ismét felsikoltottam, mikor az a furcsa valami becsapódott és a szemeimet takartam el. Félve néztem a harcolók felé, amíg nem tűnt fel, hogy a gyűrű furcsa fényben izzik.
- Mi történik? – kérdeztem halkan.
Most válaszolt megint, elrejteni? Hogyan lehetne egy multiverzumot elrejteni?
- Elrejteni? Hogyan…? – kérdeztem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#803 2011-06-12 07:57:47

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Az ékkövek nála voltak, a koncentrálást is megkezdte, a vámpírt még látta, hogy megragadja őt, de utána mintha elvágták volna az egész világot. A földön fekve tért magához Ko, ahogyan valaki állt mellette, úgy tűnt számára, hogy romok mögött lehetnek, mert a többieket nem látta innen. A kard ismerős volt, ami a férfinál volt, Thorhalla-nál látta korábban, azonban a ruházat ismeretlen. Felnyögött, ahogyan megmozdult és a fejébe fájdalom hasított. A férfira nézett, így jobban figyelve őt némileg ismerős volt számára, a kezén pedig az ékkövek kesztyűje és azok pedig szépen szálltak bele a helyükre. A nő feltolta magát és óvatosan kelt fel a földről, még mindig a férfit figyelve. Mikor megszólalt, Ko-Rel akkor ismerte fel teljesen. A nő szemei elkerekedtek, igen valahogyan eddig tényleg hiányzott a férfi innen.
- Állj le Morsus! – mondta. – Bármire is készülsz, ez megöl téged! Hagyd rám, nekem már úgyis mindegy!
Nyújtotta a kezét a férfi felé, hogy elkérje a kesztyűt az ékkövekkel együtt.

Nebo csak egy halvány mosolyt engedett most meg magának Nestor szavaira és fedezte a férfit, amíg a kree nő meg nem szerezte az ékköveket. Ami úgy tűnt, hogy sikerült is. döbbenten meredt a királyi palotára, amit Marvel könnyű szerrel tűntetett el és tépte fel Attilan-t, hogy az alsó-város is látszott már. A következő támadások azonban sikerrel vitték földre Marvelt, és a parancs szerint őt kellett támadni. Nephthys sem várt túlságosan sokáig, hanem fegyverrel kezdett a férfira lőni, miközben figyelte, hogy vajon Marvel mikor szerez halálos sérüléseket. Mert akkor vége lesz, egy pillanat alatt könnyedén meg tudja ölni majd, csak a saját képességét kell használnia a férfin, és eddig úgy tudta Nebo, hogy mindenkin hatásos. Azonban a kree nő eltűnt Nestor közeléből, de most nem kellett volna, hogy őt keresse.
- Akkor vedd úgy Nestor, hogy a Föld is nő, és légy a megmentője! – kiáltott oda a férfinak.
Remélve, hogy ezzel a katona is Marvel-t fogja támadni és nem indul el keresni, vagy ha igen, csak egy másolat tenné.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#804 2011-06-12 12:55:16

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Nem mondanám, hogy teljesen tudatában vagyok annak, ami körülöttem történik, de az biztos, hogy Bárd még itt áll, és talán még mindketten élünk. Az emberek hangját hallom, de nem tudom megkülönböztetni, hogy melyik hang kié. Nem is figyelek most ilyen részletekre, csak arra koncentrálok, amit Bárd is kért, hogy Főnix idetaláljon. És úgy tűnik, sikerrel is járunk. Felettem mintha leszakadna az ég, ahogy Marvel felszaggatja Attilant. De már késő, Bárd hangját hallom, bár fáradtnak tűnik, de úgy úgy látszik, tényleg sikerrel jártunk. A fájdalom miatt nem igazán tudom már, mi folyik itt, de majdnem biztos vagyok benne, hogy lassan meg fog halni Marvel. Így kéne történnie.

Hobo kis híján szívbajt kap, amikor Marvel rombolni kezdi a palotát és felbontja Attilan alsóvárosát is, csak hebegve hátrál, és próbál biztonságos helyre kerülni. Nem foglalkozik a harccal, ott nem tudna mit segíteni, márpedig úgy látszik, hogy mindenkitől csak ezt várják most el, ezért jobb, ha nem akadályozza a többieket, nincs az útban, és csendesen elbújik egy biztonságos helyen - jobb híján egy távolabb eső épület vagy romhalmaz mögött, ami nem nyújt célpontot Marvelnek, hisz senki sincs ott, csak Hobo.


A valahonnan megszólaló hang szerint van esélyünk a győzelemre, és mikor a lángoló tűzmadár megjelenik, és Marvellre támad, isten bizony, még én is hinni kezdek a dologban. Marvel földrekerülésekor aztán jön az egyértelmű parancs, aki talpon van, és képes harcolni, az ne fogja vissza magát - hát én sem fogom tenni. Összeszedem magam, a sérüléseim okozta fájdalmat összeszorított fogakkal tűröm, és nekiiramodok, hogy a felállni próbálkozó ellenséget a földre sújthassam összekulcsolt ökleimmel.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#805 2011-06-12 13:15:40

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

Marvel támadása után, és a város leomlása közben próbálom menteni magamat, nem lenne jó, ha agyonnyomna egy leomló fal. A por elülte után egy tüzes lény érkezik, és támadja Marvelt, kezd egyre több lenni a szereplő, pedig azt hinné az ember, hogy a harcban fogynak a felek. Úgy tűnik, tényleg mindenki összegyűlt erre az utolsó harcra, és tényleg azt próbálják többen is sugallni, hogy ezzel vége lesz mára a mókának - ha meg veszítünk, akkor nem csak mára. Nebo szavaira szedem össze magam újra, feleszmélek az egyik fickó parancsára, és a lézerfegyverrel célozva tűz alá veszem a földön fekvő Marvelt. Elsődlegesen persze arra figyelek, hogy amikor valaki odamegy befenyíteni közelről is, akkor nehogy őt találjam el, a végén még több kárt okoznék, mint hasznot.


A levegőből nézem, ahogy a Főnix a földre sújtja Marvelt, és önkéntelenül elmosolyodom - van ami okoz neki meglepetést. Ez az egy százalék nem hat soknak, de valószínűleg csak azt akarja szimbolizálni, hogy több, mint nulla. A túl soktól már elbíznánk magunkat. Kvantum energiából képzek bilincseket, amik a földre szögezik Marvellt, és az általa használt kozmikus energiából táplálom tovább, így tulajdonképpen önmagát tartja ott, az én dolgom csak az energiák megfelelő csatornázása. Ja, könnyűnek hangzik, de aligha csinálom olyan hatásfokkal, amit el lehetne érni, ha már gyakorlottan tudnám használni a karpereceket. Így vagy úgy, azért csak lent marad a fickó, elég sokan vagyunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#806 2011-06-12 14:22:44

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Érdekesnek hathat külső szemlélődőnek a harc menete, ám a bujkálók és a gladiátorok közt ez nem így van. Míg az életükért és másokért küzdenek a többiek, addig Gabe továbbra is csak a romok közt kuporog és visításba tör ki, amikor Marvel letörli a föld színéről majdnem az egész épületet a fejük fölül. Már-már művészi tehetsége van rá a menekülőknek, hogy megtalálják az egyetlen helyet, vagy embert, ami vonzza a veszélyt. Most konkrétan az egyik nő, akivel beszélni kíván Marvel.
Gabe már lemondott a dolgokról, az 1% siralmas hangulatot kelt benne, mert már arra számított, hogy nem kell kétségek közt vergődniük, egyszerűen gyors haláluk lesz, de ezek szerint nekik a szenvedés jutott osztályrészül.
Aztán betoppan a híres Főnix. Csak nem egy újabb világromboló, akinek ez az utolsó állomás, amint az eddigieknek? Vagy ő lenne az 1%?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#807 2011-06-12 14:23:21

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

Csak kezemet a fejem fölé emelve próbálok védekezni az omló palota ellen, felállni is alig van már lelkierőm. Próbálok Serena és Adia mellett maradni, arra menekülni, amerre ő is megy, hogy fedezéket találjak a csata elől. Zokogva, zihálva tántorgok utána, közben hallom, ahogy valaki arról beszél, van esélyünk a győzelemre, de inkább mintha csak tovább akarna kínozni minket. Becsapódás, robbanás, a háborgó csata elől el lehet futni, de a hangja mindenhol hallatszik. Sírva kuporodom össze Serena mellett, és remélem, hogy meg tud védeni valami elől, ami ellen minden más világ elpusztult.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#808 2011-06-12 21:51:31

meckanor
1. szint - 4 kredit
Küldõ: Glasgow
Regisztrált: 2011-04-20
Üzenetek: 46
E-mail PM

Re: Attilan

Hajrá, emberek! Meckanor gyakorlatilag továbbra is teljességgel tehetetlen - kardját mániákusan szorongatva visszahajol Taohoz. A férfi elvégezte, amit kértek tőle, és igen látványosan szenved. Mivel a kérdésre nem kapott választ, és önmaga képtelen meggyógyítani, egyelőre továbbra sem próbálkozik a vámpírrá változtatással - inkább ismét felkapja őt. A kékbőrű nő már el is tűnt - hát ez van.
Félájult terhével meckanor ismét szaladni kezd, arra amerre a "hivatásos" gyógyítókat sejti. Közben fülel, hátha elcsíp olyan szavakat, amik céljához vezethetik, és mélyeket szippant a levegőbe, ismerős szagok után kutatva. A Marvel-el vívott titáni küzdelmet pedig olyan messzire elkerüli, amennyire az csak lehetséges...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#809 2011-06-13 11:01:48

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

Ko-Rel előtt áll, ahogy megvédje a nőt, míg összeszedi a gyémántokat. S ezzel nincs egyedül, többen is ezt teszik. Sok minden történik, megjelenik a Főnix, Ko-Rel, pedig eltűnik valamerre. Csak reméli, hogy jól van a nő. Továbbra is próbálja magát hasznossá tenni.
A kialakult zűrzavarból, próbál kivenni valamit. Majd megveti a lábait, s míg a többiek a földre került Marvel felülről próbálják támadni, ő alulról próbálja meg megbénítani, megsebezni, a padlózat manipulálásával.

Jó formán csak a fejemet kapkodom, annyi minden történik egyszerre. Többen azokért a gyémántokért futnak, megjelenik egy újabb tüzes lény, majd Marvel a földre kerül. Majd a parancs, addig üssük vagy süssük amíg a földön van. Több sem kell, bár túl nagy a tömeg, így az energia bombáim nem túl hatásosak. Úgy hogy a lézerfegyverrel próbálom meg fejbe lőni. Persze csak ha ezzel másokat nem találok el. Többen arról hadoválnak, hogy nincs esélyünk. Talán nincs de előtte még megfingatjuk ezt a palit, olcsón nem adom a bőrömet.

Utoljára szerkesztette Tyler (2011-06-13 15:37:30)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#810 2011-06-14 19:43:03

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

1%? na ezek miről beszélnek? Mindegy, nem is érdekel. Remélhetőleg ebből a fazonból pár másodpercen belül nem marad más mint egy marék hamu. Zack rábólint az ötletre, és még egy plusz fő is beszáll. Nem vágom ki lehet, de most nem tud túlzottan foglalkoztatni. Morsus és ismeretlen társam máris rúnákat írnak maguk elé a levegőbe, így hát én sem késlekedhetek. Felizzítom mindkét kézfejem, majd a többiek példáját követve elkezdem a levegő rajzolni saját, sötét rúnáim. Közben figyelem társaim rúnáit, és az övékhez hangolom a sajátjaimat, így próbálva kihozni a maximális hatást. Még pár másodpercig folytatjuk a mágikus rituálét, majd két társammal együtt én is kimondom a a varázsszót, amit igaz hogy nem használok, de ismerem a hatalmát.
-Extermis!
Kiáltom majd hagyom hogy a varázslat beteljesítse magát és a fekete és fehér mágia ötvözött ereje elszabaduljon és minden haragját a célponton töltse ki. De mi ez? Ez a szemét még mindig él! Ez a varázslat egy félistent is eltörölt volna! Mi a f@sz történt? És mi az hogy parancsokat osztogatnak? Még hogy tartsam lent? Tartsam lent? Úgy lent tartom neked hogy.... Mindegy. Nyugalom. Rossz arcot húztatok fel. Kissé hátrébb húzódok, majd belekezdek egy mantrába. Közben lángra gyújtom mind két karom, majd a zombisereg felé intek mindkét karommal, mire a holtak előbb kiadják magukból a a beléjük plántált manát és a lélektöredékeket, majd élettelenül rogynak földre. A zöld fény és füst tünemény lassan beborítja a mágikus lángokat, majd azok zöld fénnyel égnek tovább. Közben az egész testemet beborító démonbillogok felizzanak, és már kezd pokolian elegem lenni belőlük. Jobb lesz gyorsan cselekedni. Visszafordulok a célpont felé, majd pár démon nyelven kiejtett ige után a zöld tüzek kialszanak, és ha sikerült a varázslat, Marvelt egy sötét, elemi erejű robbanás fogja eltalálni.

Utoljára szerkesztette Roy (2011-06-14 19:44:37)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#811 2011-06-15 12:44:42

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet kezdett jobbra fordulni, meglettek az ékkövek, valamint érkezett egy tűzmadár féleség is, egy Főnix, bár én az ilyenekben nem hiszek... de földre küldte Marvelt, s a többiek is támadták.
~ Úgy tűnik Marvel már nem olyan biztos a dolgában? De most már akkor tényleg legyen vége! Ekkora kalamajkába egész életembe nem kerültem, vámpírok, fészkek, óriás csaták, különös lények... minden van itt.
Úgy döntök ideje lesz minden fegyverem, az összes tűzerőm bevetni Marvel ellen, egyik kezemben az egyik magnum, másikban a lézerfegyverem. Célba veszem Marvelt és a parancs szerint, ahogy tudom lövöm, ha lehet megállás nélkül. Esetleg ha a lézerfegyver kezd túlhevülni az is oda dobom a képébe, hátha ott robban egyet. De azért tudom, nem én fogom kinyírni az biztos, ha egyáltalán meg lehet ölni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#812 2011-06-15 17:41:17

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 41. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Nagyon hosszú ez a nap. Sajnálom, hogy öregemberes panaszkodással kezdem a bejegyzést, de ez a színtiszta igazság. Olyan ember vagyok, aki hajlamos egy napnak tekinteni akár több napot is, egészen addig, míg nem sikerült beiktatni közéjük végre valami alvás félét. Azok közé a rendőrök közé tartozom, illetve lassan már csak tartoztam, akik a munkájukat komolyan vették, hivatásnak tekintették, és nem azért tették amit, mert nem volt jobb. Persze vannak jobb munkák is, de szerettem rendőr lenni. Megvolt az izgalom, megvolt a nyugalom, volt a kettő között valamiféle egyensúly. Elméletileg a hősködéssel is ez a helyzet, de nekünk most durván csak az előbbiből jutott. És mi csak pörgünk, pörgünk, pörgünk. Nem tudom a többiek mikor szálltak be ebbe az egészbe, de én elfáradtam. Egyszerű ember vagyok, egyszerű határokkal, ez van. Mégis, teljesen ébernek érzem magam, miközben körülöttem repkednek a lézerek, robbannak a városok, hullanak a társak. Fantasztikus az emberi test, ahogy a szükség óráiban bőven a teljesítőképesség felé segíti az embert, csak aztán meg ne bánja utána. Persze mi is lesz az egész után? A realitás szinte teljesen kihalt már, talán meg se marad. De még mindig nem mondhatjuk, hogy csak magunkért küzdenénk, ugyanis most az összes világ sorsa a mi kezünkbe került. Ösztönzés az bizony van, ez tuti. De honnan is tudom, hogy rajtunk múlik minden? Na, erre majd később kitérek, de ne szaladjunk ennyire előre. Lehet itt világvége, meg multiverzumvége, de legalább vezessük le rendesen. Csak tudnám, kinek vezetem le ezeket a bejegyzéseket így fejben, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy még ha valami csoda folytán alkalmam nyílna a leírására, akkor se maradt nagyon senki, hogy olvassa. Talán csak a vak remény, hogy mégis. Vagy valami felsőbb hatalom kényszerít, ez sokkal kényelmesebb megoldás. Nem csoda hogy sokan magyarázzák ilyesmivel a tetteiket, máris jobban érzem magam. Nem is kell ide több magyarázat, vágjunk bele az előzményekbe.

Ti is be fogjátok látni, ha még nem tettétek volna meg, hogy ez valóban egy nagyon hosszú nap volt eddig, és még mindig nincs vége. Az egész egy normális pénteki munkanapnak indult. Este persze esedékes volt egy furcsa sorozatgyilkos utáni nyomozás, de legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy ilyesmi kerekedik belőle. A gyilkos egy vámpír volt, és beinvitált minket a kis világmegmentő csapatába. Ezután már mentünk is a Times Square-re, ahol összecsaptunk a fészekkel és a raptorokkal, nekem meg sikerült eltörni közben a bal karomat. Hála Jelenbeli Serenának és a szimbiontájának a karom egész jól rendbe jött, úgyhogy lelkesen részt vehettem a következő összecsapásban. Ez már Attilanon zajlott, ahol is a Fészek haderő nagy része támadott. A három hullámot (űrhajókkal és óriási szörnyekkel megfűszerezve) sikerült visszaverni, aztán pedig beköszönt a vezetőjük, az univerzumhódító titán, Thanos és előkerültek a fénylő csoda kövecskék is. Ko-Rel és a Polgármester Úr ideiglenesen kiiktatták a lilaságot, de ez hagyott némi rossz szájízt. Nevezetesen időközben valószínűleg sikerült kiirtanunk a realitás nagy részét, vagy csatában, vagy Thanos Napba juttatásával. És ha nem lett volna elég a megszámlálhatatlan ártatlan holttestének látványa, még egy újabb Serena is betoppant. Ez még rendben is lett volna, de nem hozott túlságosan kellemes híreket. Konkrétan egy realitáspusztítót jelentett be nekünk, aki a gyűrűje segítségével a multiverzum központjába akar jutni, hogy elpusztítsa az egészet. Nagyjából mindenki összegyűlt a fickó fogadására, még a Figyelőknek nevezetett banda is, akik mondjuk, lehet akármekkora hatalmuk, nem sokat csináltak a figyelésen kívül, legalábbis eddig. Még Thanos is visszatért a sírból, majd megérkezett a nagy játékos, Marvel. Próbáltuk lerendezni, de első próbálkozásaink rendre elhaltak. Higanyszálból és Rozsomákból csak csontok maradtak, ahogy Thanosból is, még az ékkövek kozmikus erejével se tudta megsebezni a pusztítót. Az említett kavicsok így gazdátlanul repültek szanaszét, Ko-Rel viszont bevállalta ezt a részt. Ő már bizonyította, hogy tudja mit csinál, így senki sem akart vele vitatkozni ilyen téren, még Felton se, pedig láthatóan nem kedvelte a „nem ember” dolgokat. Na, nagyjából így álltunk, mikor legutóbb itt hagytatok, kedves olvasók. És hogy azóta mi történt? Huh, üljetek le (ha még nem ülnétek), elég komoly a szitu, de elmesélem.

Kezdjük, mondjuk azzal, hogy ezen a rémségen még mindig nem fognak a lézerfegyverek. De annyira nem, hogy az előző körrel ellentétben most még vissza sem támadt, bizonyára rájött, hogy ezzel a módszerrel nem tudunk neki ártani. Sőt, nem hogy ártani, de már a figyelmét sem tudjuk vele elterelni. De legalább eltereli magának, ugyanis miközben a mieink folyamatosan szervezkednek, hogy találjanak valami hatásos módszert, addig a világpusztító… nos… világpusztítgat. Velem minden esetre nem törődött túlságosan, ha lőttem, ha nem, szóval gond nélkül eljutottam a földön füstölgő Steve-hez, ahogy terveztem. Szerencsére igazam volt, életben maradt, bizonyára a pajzsa elnyelte a lövés nagy részét, még ha szilánkokra is tört utána. De végül is a többi tervemről letettem. Nem akartam mozgatni, hiszen nem tudtam milyen súlyos a sérülése. Ráadásul nem igen volt hova, ugyanis a kastély, ahová terveztem a menekítést, nem igazán tűnt már olyan biztonságos helynek. Szóval inkább hagytam a Kapitányt ahol volt, csak vészhelyzet esetén mozgattam volna, de nem volt rá szükség, ugyanis Marvel, mint mondtam, mással volt elfoglalva.

Marvel egyetlen lövéssel letarolta a hatalmas palota tetejét, a következővel pedig felszakította a várost magát, és bepillantást nyerhettünk az alsó városba. Még néhány ilyen, és Attilan már biztosan nem fogja bírni a strapát, és belepottyan az óceánba, velünk együtt. De miért ilyesmin aggódom, amikor veszélyben az egész realitás, azt nem tudom. Közben nálunk ment a szervezkedés, ilyenkor azért nagyon fölöslegesnek érzem magam, de mit tehetnék? Legalább nem hátráltattam senkit, de sajnos hozzátenni se tudtam a dolgokhoz. Úgyhogy konkrétan tehetetlenül vártam a fekvő Kapitány mellett, egy időre még a lövésekkel is felhagytam. Nem akartam a többiek terveibe bezavarni, és igazából már bebizonyosodott, hogy Marvel ellen a lézerfegyverek sem érnek semmit. Úgyhogy pillanatnyilag takarékra raktam magam, és figyeltem, mert bizony bőven volt mit. Marvel ugyanis érdeklődni kezdett, miért is ide jött F4 Serena. Ez mondjuk egy jó kérdés, de nem igazán hittem, hogy a rémült hölgyemény tud majd válaszolni. Erre megszólalt a gyűrűje. Jellemző, nekem bezzeg nem válaszolt volna az a bizsu, amikor kérdezősködtem. Ő bizony csak Marvellel tárgyal, de legalább mi is halljuk. Kezd az az érzésem lenni, hogy ha nincs különleges ereje vagy képessége az embernek, akkor már a szavai sem érnek semmit. Még egy gyűrűnél sem. Na mindegy, inkább térjünk ki rá, mit is mondott az ékszer. A többi világnak semmi esélye sem volt Marvel enne (komolyan semmi, 0%), nekünk viszont van 1%. Azt hiszem Marvel kicsit túlreagálta ezt a dolgot, mintha valósággal megrémült volna ettől a ténytől. Én viszont szabályosan fellelkesültem, ez azt jelenti, hogy van esélyünk. VAN ESÉLYÜNK! Írhattam eddig bármit, reménykedhettem bármibe, de azok pusztán feltételezések voltak. A gyűrű viszont úgy közölte ezt, mintha valami tény lenne. Persze lehet, hogy blöffölt, de tud olyat egy gyűrű? Bár mondjuk beszélnie sem kéne. Mindegy, ne rontsuk el a pillanatot. Van esélyünk, akkor használjuk is ki.

A többiek is így gondolhatták, ugyanis megindultak a sorozatos támadások Marvel ellen. Az ég elvörösödött (szegény ég, őt sem kíméli a mai nap, többször váltott színt mint egy kezdő boxoló arca), majd hamarosan előtört belőle egy tűzmadár, a Főnix. Hallottam már róla, de sose hittem volna… na jó, rengeteg dologgal vagyok úgy, hogy sose terveztem velük a találkozást, ma mégis megtörtént, ez így csak egy a listán. Mondjuk eddig úgy hallottam, hogy ez a valami nem éppen barátságos, de ez most nem volt fontos. Bárd ugyanis egy jól irányzott áramcsapással olyan röppályára kényszerítette a lángoló madárkát, hogy beleszálljon Marvel cimboránkba. Egy pillanatra azt hittem sikerült a dolog, de a világgyilkos nem adta magát ilyen „könnyen”. Kirepült a robbanás okozta füstből, de még várt rá néhány meglepetés. Marvel mintha máris megsértődött volna, pedig volt még hátra a raktárból pár meglepetés. Például némi telepatikus támadás, már hiányoltam is az X-men részéről a telepatákat. Jó kis családi vállalkozás lehet ez az egész. Apuci egy nagy hatalmú mágus, anyuci a világ egyik legerősebb telepatája, milyenek lehetnek a gyerkőcök? És már jöhetett is a következő kör, először egy Zack - Roy - Jelenbeli Serena féle tripla mágikus támadás, utána Felton féle jég, és még némi Fáklya féle tűz. De ez a rémség csak nem akart megdögleni. Végre rajta is meglátszódtak a csata jelei, de megint emelni kezdte a kezét, hogy támadjon a világító bandázsaival. Itt jött viszont egy meglepetés támadás, ugyanis a következő pillanatban Marvel alkarjába beleállt egy precízen elhajított… pajzs darab? Míg a támadássorozatot figyeltem Steve összeszedte magát, sőt, mintha ki sem ütötték volna, ismét harcra készen állt és már buzdított is mindenkit ugyanerre. Bárki megkérdezné még ezek után, miért volt, sőt, miért ő a példaképem máig is? Ő se sokkal több egy egyszerű embernél fizikailag. Illetve mégis, hiszen a szuper katona szérum más esetben sokat számítana. Most viszont, mikor realitáspusztítókkal harcolunk, ő sem tud sokat tenni. Mégis, töretlenül kitart, harcol, buzdít, és még mindig ő önt lelket belénk. Ő Amerika Kapitány, az első, és számomra az egyetlen igazi. Nem tudom említettem-e már, de akárhogy is végződik ez az egész, örülök neki, hogy mellette harcolhattam, még ha csak rövid ideig is. Illetve hogy egyáltalán találkozhattam vele, sőt, minden itt küzdő hőssel. Na jó, ezt majd kicsit később, előbb rendezzük le a kötelező köröket.

Steve és Miller százados részéről is jött a biztatás az össztűzre, és ez már tényleg az utolsónak ígérkezett. Marvel is lassan úgy tűnt, mint akinek elege van az egészből. Ha nem sikerül elbánni vele, akkor kétlem, hogy tovább húzná az idejét. Valószínűleg az ereje segítségével elpusztítaná a realitást, de legalábbis minket. Kétlem, hogy ezúttal már felmerülne az elugrás lehetősége, mint a múltkor, minden esetre azért felkészülök arra is, ha esetleg megint csak lézerekkel támadna vissza, időben félre tudjak vetődni. Addig is viszont nem kívánok tovább tétlenül ácsorogni, én is beszállok az összesített támadásba. Nem biztos, de Marvel mintha felszívta volna a lézerlövedékeinket az előző akció során, lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet ezekkel lövöldözni felé. De ezt is meg lehet oldani, jelenleg van egy kisebb arzenálom nekem is. Először tehát lőnék pár sorozatot a lézerfegyverekkel, majd az egyiket Marvel felé, mellé, vagy legalábbis a közelébe igyekszem hajítani, és ott belelőni a kezemben maradt fegyverrel, ezzel remélhetőleg előidézve valami robbanásfélét, ami esetleg jobban megsebzi a világgyilkost, mint a lassan szánalmasnak mondható kis lézerlövések. És itt még mindig szabad kezembe vehetem egy másik fegyveremet. A szolgálati fegyveremről inkább ne beszéljünk most, de nálam van még Bishop kölcsönfegyvere, a robbanó golyókkal, teljesen betárazva. Kár lenne nem elsütni őket a buli vége előtt. Tehát azt venném felszabadult kezembe, hogy esetleg a sok támadástól megzavarodott Marvel fejét, esetleg valamelyik fontosabb testtáját (vajon vannak szervei?) eltaláljam vele. Vagy ha a robbanógolyók még mindig nem segítenek semmit, akkor még mindig használhat a lézerpisztoly. Bár azt azért figyelem, hogy a lézereket valóban fel tudja-e szívni Marvel, még ilyen körülmények között is. Ha igen, akkor inkább abbahagyom a velük való tüzelést, ha gyengíteni nem tudom a pusztítót, legalább nem is erősítem őt, vagy nem adok a kezébe olyasmit, amit ellenünk fordíthat. A többiekhez képest nem sokat tudok tenni továbbra sem, de ki tudja, talán néhány szerencsés lövésem áthatol a (remélhetőleg) gyengülő Marvel védelmén, és esetleg valamilyen sérülést okoz neki. Vagy ha nem is, legalább eltereli a figyelmét addig, míg a keményebb támadások betalálnak neki. Lövöldözésen kívül mást nem tudok tenni, közelharcba bocsátkozni ostoba öngyilkosság lenne, más támadásokat pedig nem tudok produkálni. Talán ezzel is segíthetek, még ha csak minimálisan is.

Ennyi volna, azt hiszem. A támadássorozatból hiányoltam Ko-Rel és az ékkövek támadását, őt azóta se sikerült megtalálni a csatatéren. Már nem őt tekintettem a legjobb esélyünknek, de mindenképpen jó lett volna, ha ő is beszáll az összesített támadásba. Lehetséges, hogy éppen felkészül egy nagyobb rohamra, az meg se fordul a fejembe, hogy esetleg megfutamodott. A Figyelőkről inkább ne beszéljünk, ők azóta, se csináltak semmi újdonságot. Talán megvárják, mire képes az az 1% esély. Ha bejön nem avatkoznak közbe, ha nem jön be akkor igen, de még mindig nem hiszem, hogy hagynák elpusztulni a mindenséget. Egyáltalán közbeavatkozhatnak? Ha nem akkor minek jöttek ide? Első sorból akartál végignézni? Csak nem… ugye? Na mindegy, törődjünk inkább azzal, ami valóban történik. A támadások sorban érkeznek Marvelre, minden elképzelhető formában, de közben mindenki igyekszik nem megzavarni a mások támadásait (így én is). De ha rám kerülne a sor, akkor az említett módon én is belevetném magam a küzdelembe. Először is ugyebár ellenőrizném, tényleg elnyeli-e Marvel a lézerlövéseket. Ha igen, akkor abbahagyom az ilyen fajta támadást, sőt, a többieket is igyekszem lebeszélni róla, megosztva velük a megfigyeléseimet. Ha viszont legyengült annyira, hogy ne tudja elnyelni, akkor gond nélkül lövöm tovább. Akármelyik is kerül érvénybe, mindenképpen szeretném az egyik lézerfegyvert „rárobbantani” az említett módszer szerint, hátha több eredményt érek el vele, mint eddigi támadásaimmal. A Marvel közelébe hajított és lövéssel felrobbantott lézerpisztoly helyét pedig Bishop robbanógolyós fegyvere venné át, annak is megadnám a lehetőséget a merülő Marvel ellen. Legalábbis nagyon remélem, hogy az eddigi gigászi csapások után már elkezdett gyengülni, különben nem sok keresnivalónk lesz itt. Ez tehát a támadási tervem összefoglalva, bővebben kicsit feljebb, de lényegében ugyanaz. Védekezésről sok szó már ne essen, elugrok ha kell, de nem igen hiszem hogy Marvel sokat vacakolna velem. De ugyebár sose lehet tudni, nem árt az óvatosság. Innentől viszont már tényleg nem tehetek többet, mint remélek. De azt ugye eddig is tettem, miért most hagynám abba, mikor látunk némi fényt az alagút végén? Annyi csatározás után most véget érthet, vagy nekünk, vagy a világpusztító Marvel számára. Akárhogy is lesz, biztosíthatlak titeket, hogy a következő bejegyzésemben mindenről a szokásos részletességgel beszámolok majd. Most már tényleg végigcsinálom ezt, ha már eddig megtettem, most már tényleg nem adhatom fel. Ott szeretnék lenni a végén, akármi is lesz a vége. Mert bizony hamarosan itt a vég, érzem, de az már a jövő zenéje, pontosan hogyan is ér véget ez a nagyon hosszú nap.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:48

#813 2011-06-15 20:44:20
Morsus
Napló:
A nevem Micheal Morsus.

Egy jövőben születtem, ahol az A.I.M. nevű cég átvette a Földön a hatalmat és őrült kísérleteik mindent pokollá tettek. Ebben a jövőben csatlakoztam egy csoporthoz, ami az időutazást felügyelte, ők voltak az X-osztag. A világon mindenki azt hiszi, hogy azért lettem renegát, hogy megállítsam az A.I.M.-ot. Tévednek.

Az X-osztagnál megismertem az alternatív realitásokat, amiket az időutazások okoznak. Ha egy esemény másképp történik másik világ születik mára ehhez már az időt se kell befolyásolni.Tanulmányaim során egy lyukat fedeztem fel. 2022 január 8. Egy pillanatra eltűnt a világ. Először úgy véltem az A.I.M. miatt, de az időutazásom során új felszereléssel rájöttem, hogy realitások tűnek el. Ez a dátum csak része az eseménysorozatnak. A világunk azon a napon megsemmisül és minél közelebb kerülök ehhez a pillanathoz annál jobban bomlik fel a realitás.

Megtudom menteni a világot, de ehhez fel kell áldoznom mindent... és mindenkit
Isten bocsásson meg nekem mindezért.


A csapat szinte minden tagja lőtt Marvelre, aki lassan feladva zuhant a földre. A véres férfi még mozdult párat majd felpillantott a hősökre.
- Lehetetlen...
Suttogta megtörve és szemei lecsukódtak. Többé már nem vesz levegőt.

Serena kezén a gyűrű mintha elnyelne valamit, de nem látni mit csak pillanatokra villanak fel furcsa képek. Más világok képei.

Így

Válaszol a gyűrű egyszerűen és folytatja a folyamatot.

A hősök az elbukott Marvelt figyelik mikor mögöttük robbanással repül oda Ko-rel, akit Kap alig bír elkapni. A szakadt Kang vértjében lévő férfi kezén a kesztyű csillogott.

- Vége van fiam. Legyőztük Thanost, a fészket és Marvelt. Tedd le a fegyvert. Elég ember halt már meg.
- Nem - szólt a férfi komoran és levette a maszkját. - Még nincs vége.
Kang maszkja alatt egy ismerős arc látható.

http://xmenreneszansz.portbb.com/img/avatars/xmenreneszansz_6.jpg
- Fiam?
- Morsus? - kérdezi Bárd zavartan. - Mi ez az egész?
Morsus Marvel testére mutatott, amin a kék bandázsok világítva nyelték el a földet. Mintha molekulákig felaprítanák azokat majd elnyelnék. Az Örökkévaló kalapácsát emelte.
- Ennyi? - kérdezte a Vadász. - Ez semmi! Csak el kell őket pusztítanunk!
Vadász rohanva rácsapott az egyik karperecre, mire az egy kékes robbanásban elpusztította az örökkévalót. Marvel szinte élettelen holtként kezdett emelkedni és szemei újra kinyíltak, de levegőt még mindig nem vett.

- Ez a világ eltudta pusztítani Marvelt, de hatalma még itt van. El kell őt törölni. Végleg.
- Hogy?
- Újra kell alkotni a realitást úgy, hogy ő benne van. Itt ragadt és mivel nem része, nem épül újjá. Elveszik egy már nem létező világban. Sajnálom...
Mondja Morsus majd a kezén a kesztyű gyémántjaiból éles fények kezdenek áradni.



X-men Barokk
Visszaszámlálás: már csak egy kör

Kalandok:
Kozmikus kaland
X-men és Testvériség
X-Fegyver
Börtönlázadás
Változások:
Morsus új fő karaktere

A Multiverzum vége...
Végtelen Háború

2045. augusztus 16. 06:35; szerda hajnal – Vadföldi idő szerint
Szerte a világon:

Magneto pillanatokkal korábban Vadföldi palotájában mondta ki hangosan a ifjú Bosszú Angyalainak három tagjának, hogy hamarosan nem számít, hogy ki akar mutáns lenni és ki nem. A végső bosszúra ennyit kellett várni, hogy Megneto álma végre beteljesedjen, hogy a teljes világon csak mutánsok éljenek, olyan mutánsok, akik neki és csak neki engedelmeskednek. Végre az emberiség egy új evolúciós fokra léphet, amit eddig mindenki mindig meg akart akadályozni, de most nem lesz rá esélyük. Túlságosan is sokat készült erre Magneto és a legjobb figyelemelterelés is megtörtént. Noha nem sikerült az eredeti Angyalokat is idecsalni, de az eredmény is több lett, mint a várt siker. Ki sem kellett adnia a parancsot, hiszen a világon szerte elhelyezett gépek mind egyszerre léptek működésbe és indítottak be egy olyan folyamatot, aminek talán beláthatatlan következményei lesznek.
Egyszer már megbukott a tervvel, most nem bízta a véletlenre, éveken át tesztelték a vírust, amit most a világ ivóvízkészletébe, élelmiszereibe és magába a levegőbe bocsátanak ki. Egy vírus, aminek a következményeit és mellékhatásait nem tudja senki, egy vírus, aminek nincs ellenszere. A terv végrehajtásától kezdve pedig minden ember sorsa megvolt pecsételve, hiszen néhány nap múlva már mindenki meg lesz fertőzve vele és Magneto fogja uralni a teljes világot…

Egyiptom:
Hatalmas robbanás rázta meg a Gizai fennsíkot szinte teljesen egy időben azzal, hogy Magneto vírusa hatni kezdett. Az első mellékhatás máris megtörtént, egy beláthatatlan következmény. A romok és por közül pedig egy hatalmas alak lépett ki, Apokalipszis a mutánsok istene feltámadt holtából.


#814 2011-06-16 10:26:01

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

A közös támadásoknak hála Marvel a földre került úgy tűnt, hogy holtan, és ekkor tűnt fel Michael. Döbbenten néztem rá, miaz, hogy nem volt vége még az egésznek? Hiszen Marvel megszűnt létezni, vagyis meghalt, most már nem volt nehéz innen az egész.
- Michael? – kérdeztem én is meglepetten.
Az örökkévalóra néztem, aki Marvelre támadt, majd halt is meg, ahogyan a bandázsokhoz ért. A választ pedig megkaptuk, hogy mit kell tennie, újraalkotni a realitást, hogy Marvel elpusztuljon. A jövő élt, élnie kellett, hiszen Serena és ő is itt volt, akárcsak Zaphire, és mind ugyanonnan jöttek.
~ "Hát így ér véget minden, annak a férfinak a keze által, akit Thorhalla Einar mellett valaha is tiszta szívvel tudott szeretni..." ~ gondoltam. ~
Nem tudtam, hogy tudja-e, de választ érdemelt, és a lelkiismeretem sem hagyott volna nyugodni. Mikor az ékkövek világítani kezdtek és a sajnálom elhagyta Michael száját, léptem egy lépéssel közelebb hozzá, kissé sietősen, amikor Marvel szemei kinyíltak.
- Szeret téged, mindennél jobban, annyira, mint amennyire a férjét, ez a válasz a kérdésedre, amit annyiszor kérdeztél, hogy miért is vesz magához, nevel és félt téged – mondtam bánatosan a férfinak. – Feltétel nélkül megbízik benned Michael, ezt tudnod kell, így én is ezt teszem. Tedd, amit tenned kell, de nagyon merem ajánlani, hogy túléld azt, amire készülsz!

Egy robbanást látott, majd Ko került elő, de már biztonságos kezekben volt, mikor Marvel szemei lecsukódtak saját maga kikapcsolta a Pym szérum hatását és a felesége mellé lépett, akit most végre át tudott néhány pillanatra ölelni. Jon nem igazán ismerte fel Michael-t, hiszen még nem is találkozott a férfival, egyedül Einar csatabolygón eltöltött idejéből tudta, hogy ki is lehet. Illetve a Vihar alatt látta, amikor Thorhalla szinte anyatigris módjára vigyázott rá és óvta. Michael szavaira bólintott, igazából talán még próbálta volna megakadályozni, de a felesége szavaira inkább megállt, hogy kiadja a parancsot. Hát ezért viselkedett úgy az asgardi nő, amikor a férfi megsérült? Hogy nem vették mindezt eddig észre? Nem fontos, egy világ elveszik, de a többi még túlélheti és a férfi szavai szerint a világuk is helyreáll, csak újra épül.
- Bár… – kezdte volna mondta halkan a feleségének, de végül nem fejezte be, csak megcsókolta a nőt.
A „felébredő” Marvel felé nézett, a hatalma még itt volt, az pedig valószínűleg még képes arra, hogy pusztítson, ahogyan megölte az örökkévalót. Főleg, ahogyan látta, hogy Attilan kezdett elnyelődni a bandázs miatt. Igazából nem sürgetésképpen, de jó lett volna, ha a gyémántok tennék, amit tenni kellett volna.

Alig akartam hinni a szememnek, amikor Marvel végül földre került és ekkor került elő Michael. Döbbenten néztem a fiúra, nekem fiú marad, bármennyire is idős, hiszen a szemem előtt nőtt fel, a fiam és a lányom vele játszott együtt, sőt a lányom még randira is elment vele, aminek soha sem örültem, talán, mert tudom, hogy az istennő miként érez iránta. Még nem volt vége? Úgy tűnt, hogy velem ellentétben ő tökéletesen tudta, hogy mi is zajlik ezen a helyen. Pedig én nem emlékeztem minderre, hogy mi is történt itt, pedig elméletileg itt voltam. Marvel lehetséges, hogy halott, de ettől nem voltunk közelebb a megoldáshoz, a megmaradt hatalma elpusztítja a világot. De, hogy Michael mit tesz és miért nem tudtam, még azt is kinéztem belőle ezek után, hogy mindezt maga tette…
– Michael! Magyarázatot várok! – mondtam. – Mi ez az egész, mi folyik itt? Egy helyről jöttünk, a jövőnk ugyanaz, ez nem történt meg! Senkinek sincsenek emlékei róla! Mit tettél Michael?

A támadások sikeresek voltak, de úgy nézett ki, hogy még mindig nem volt vége az egésznek, egy ismeretlen férfi tűnt elő. Sue számára úgy tűnt, hogy a legtöbben ismerik az idegent. A szavain megdöbbent, Marvel halott volt, legalább is fizikai teste igen, de láthatóan az ereje még mindig nem. Újraalkotni a realitást? Milyen méretű változásokkal járna mindaz? Egyláltalán lehetséges volt mindez?
- Reed, amit mond, az működhet? – kérdezte a férjét.
Amíg a válaszra várt, addig is egy védőmezőt húz fel Marvel köré, remélve, hogy legalább ez bent tartja a férfi erejét addig, amíg az ismeretlen Morsus nem végez azzal, amit akar.

~ Loki volt kastélya, Asgard ~
Egy robbanás, vajon az a kree meddig akar még életben maradni, hogy zavarhassa a történéseket? Követtem Michael-t, és úgy tűnt, hogy a halandók legyőzték az ellenfelüket. Arra talán mégiscsak jók, hogy ne kelljen most közéjük mennem s az erőimet pazarolnom. Roppant sajnálatos módon arra nem kaptam választ, hogy ez a Michael mikor jött, de arra igen, hogy mit tervez. A kezeim ökölbe szorultak, meg ne merd próbálni drágám! Ostoba félkegyelmű barom! Ha minket hívnál, mi meg tudnánk oldani a gondot, hisz tudja, hogy mire vagyok képes, s a többiek, kiket magam köré gyűjtöttem, Amora, Karnilla, Malekith! Bármelyiket feláldoznám azért, hogy életben maradjunk, hogy Asgard éljen, erre ez feláldozná a teljes realitást a többiért?! Kit érdekel az átkozott nyomorult többi világ?! Ha nem léphetek a földjükre, s esély sincs arra, hogy uraljam bármelyiket is, akkor egyik sem bírt semmilyen jelentőséggel sem. S ezekkel a férgekkel ellentétben én nem fogom hagyni, hogy egyrészt feláldozza az életét, másrészt olyan ostobaságot tegye, mint mire készül. Arra nem volt időm, hogy oda menjek azért, hogy megakadályozzam azt, mire készül. Így azonnal varázslásba kezdtem s egy illúziót szándékoztam létrehozni Attilan-on saját magamról közel Michael-hez. Ha sikerült…
< - Azonnal hagyd abba azt, mire készülsz drágám! – csattantam fel dühösen. – Van más lehetőség is, mintsem mindent tönkretegyél! Mindig van! Parancsolom, hogy fejezd be! – mondtam immáron ezt teljesen fagyos hangon. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#815 2011-06-16 10:49:01

Serena Davidson
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2008-07-08
Üzenetek: 1457
E-mail PM

Re: Attilan

A földön ültem én is összetörve a többiekkel, odakint a csata zajai tovább folytak, 1%. Még mindig képtelen voltam ezt felfogni, hogy miért is van ez így. Mit vétett a realitásunk, hogy folyamatosan ilyen lények támadnak meg minket? Mintha nem kaptunk volna elég borzalmat már eddig is. a csatazajok odakint elültek, így kissé félve néztünk ki Adia-val az egyik rom mögül és Marvel a földön volt. A többiek reakciója alapján úgy tűnt, hogy halott. Halkan sikoltottam fel egy robbanásra és húztam le a fejem, majd néztünk ki újra, amikor egy ismerős hangot lehetett hallani odakint. Michael, majd a többiek értetlenkedése, és Serena szavai. Nyeltem egyet, akkor mi most mind megfogunk halni? Újraépíteni a realitást? Rettegve néztem a többiekre, miközben letöröltem a könnyeimet.
- Értette valaki azt, hogy mit akar csinálni? – kérdeztem remegő hangon.
Én nem voltam benne biztos, hogy mit készül tenni, de féltem, hogy azt, amire gondoltam.

Csak arra néztem fel, amikor Marvel eldőlt odakint, egy százalék volt, nem ment ez így túlságosan is könnyen? Legalább is ez volt az első, ami eszembe jutott. A gyűrűmre néztem, mikor valami villanást láttam, képek, világok. A gyűrűben helyezte el a többi világot a gyűrű? Hogy van neki ennyi hely benne és…? Megannyi kérdés volt a fejemben, amiket nem tudtam, a válaszadás után pedig folytatta mindezt. De ha most Marvel halott volt, akkor minek kellett ezt tennie? Hiszen már nem volt egyik világ sem veszélyben, minden a lehető legnagyobb rendben volt. rettegve néztem fel egy idegen férfi szavaira, aki el akarta a realitást pusztítani, hogy Marvel is meghaljon végleg, mert nem tartozott ide. De… de ez azt jelentené, hogy én is meghalok. Én sem voltam része ennek a világnak.
- Hagyd abba! – mondtam a gyűrűnek. – Csak halálra ítéled őket! Nem hallottad mit mondott? Vigyél minket innen!
Felpattantam a helyemről és a palotából kirohantam a bejáratig, hogy lássam azt, aki eddig beszélt.
- Hagyd abba! – sikoltottam sírva. – Legalább én had menjek haza! Én sem tartozom ide, nem… nem akarok meghalni Marvellel.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#816 2011-06-16 11:29:04

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Ko hiába is várt választ Morsus-tól a férfi nem válaszolt, csak egy robbanás következett, amivel az időutazó utat vágott magának. Valószínűleg, ha a kree nőnek a tudatában lett volna, hogy nincs már a nova erő a birtokában, akkor elég hamar tudott volna lépni a robbanás ellen, de mivel úgy cselekedett, ahogyan korábban tett volna, a robbanás telibe kapta és a következő emléke, hogy a szeretője tartja a karjaiban. Igencsak kábán és gyengén nézett fel Kane-re.
- Morsus az – mondta alig hallhatóan Ko. – Állítsátok meg, mielőtt ostobaságot tesz…
Ezek voltak az utolsó szavai mielőtt elvesztette volna az eszméletét.

Nebo megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amikor Marvel a földre került és úgy tűnt, hogy most már teljesen vége lesz az egésznek. Jómaga a hátát vetette az egyik falnak, és csak arra emelte fel újra a fegyverét, hogy a kree nőt látták „repülni” a robbanás után és érkezett meg egy idegen férfi. Az örökkévaló a bandázsok elpusztítása közben lelte a halálát és Marvel is emelkedni kezdett, majd nyitotta ki a szemét. Lady Nephthys nem egészen így képzelte a további sorsát, hogy most meghaljon ezen a napon, már pedig úgy tűnt, hogy ez fog történni, bármi is megy most végbe. Mert vagy Marvel ereje öli meg őket, vagy pedig az, amire az ember készül.
- Igyekezz ember! – szólt a férfira. – Kétlem, hogy a halál túl sokáig tartaná távol Marvelt a terveitől!
Igaz nem zavarta a halál, éppen ezért nem is emelt fegyvert, se nem támadott, csak várt.

Csak akkor mertem felnézni Lyron öleléséből, mikor a csatazajok elültek, a szeretett városom, összeszorult a szívem, mikor ránéztem. Minden romokban, holtak a népem jelentős része halott. Miért? Miért kellett ennek így végződnie? Most pillantottam csak meg több idegen volt itt, kiket eddig észre sem vettem. Végre felfogtam a szárazföldiek szavainak értelmét is, miket mondtak. Ez volt az egyetlen lehetőség, miért? Megannyi kérdés, de egyikre sem kaphattam választ ezek közül. Mikor a kék szemű idegen felkelt holtából még szorosabban bújtam a férjemhez. A férfira néztem, ki beszélt, újra alkotni a realitást? De ez… ez azt jelentette volna, hogy… újraépül? Vajon mi marad meg a világból, mi lesz belőlünk, ha nem sikerül mindent helyrehozni?
- S mi lesz mindennel s mindenkivel a tette után? – kérdeztem sírva. – Mi… mi lesz, ha nem jár sikerrel?
Bárcsak a népem élne s boldog lenne, akárcsak az Atlantisziak, még akár oly áron is, hogy a saját boldogságomat s életemet is adom értük.

Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-06-16 11:30:34)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#817 2011-06-16 13:23:52

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Érzem, hogy felemelkedem a földről. Valaki visz, elvisz a harctól, de már nem is hallom az ütközet zaját, mintha véget ért volna. Győztünk? Résnyire nyitom a szemeimet, nem sokat látok, de érzem, hogy a karok, amik fognak, hidegek, talán csak azért érzem így, mert a forró, összeégett testemet érintik.
-Meg… Ne… Harapj! – Nyögöm a férfinak, miközben próbálok körülnézni, és felmérni, mégis hol lehetek. Ez még mindig Attilan, elmehetnék Sherlock társának. A palota nem messze van, látom az épületet, de mintha hiányozna a teteje.
-Mi… Mi történt? – Kérdem továbbra is alig nyöszörögve megmentőmtől, és közben köhögök is. Nem kéne erőltetnem a dolgot, azt hiszem, nem sok van már hátra, alig bírom nyitva tartani a szemeimet. De muszáj erősnek lennem, nem adhatom fel, mert… Nem mintha tudnék még valamit tenni a harc sikerességének érdekében, de… Látni akarom.

Hátrébb húzódva a csatától továbbra is elbújva hallgatja az eseményeket, és reszketve válik fültanújává annak, ami odakint zajlik. Amikor elcsendesül odakint a harc, Hobo kiles, és meglátja, hogy Marvel épp emelkedik fel a földről, így továbbra sem tűnik biztonságosnak a helyzet, és inkább visszabújik fedezéke mögé, miközben magában azt motyogja, mennyire értelmetlen ez az egész, ha valóban minden csak a képzeletünk szüleménye. Hiszen miféle beteg világ működhetne így?! Egyértelmű, hogy egy tökéletes világ létezik ezen kívül, amiben az emberek beteg képzelgése alkotja a képzelgést. Máshogy nem is lehetne. Ez a gondolat némileg megnyugtatja Hobot.


Miután Marvellt sikerül a földre vinni, lihegve tántorodom hátra a testétől, és egésze Sue-hoz és Reedhez hátrálok. Térdemre támaszkodva próbálok szuszhoz jutni, de több és komolyabb sérülésem van, mint amit ki lehet pihenni percek alatt. Az ismeretlen férfi a kesztyűvel beszélni kezd olyan dolgokról, aminek a felét se értem, csak fejemet ingatva nézek Reed felé, úgy látszik, Suzy sincs igazán a toppon.
-Egyáltalán mi az, ami működhet? Lemaradtam, ott, hogy újra alkotja a realizmust…
Értetlenül nézek hol Reedre, hol Marvelre, hogy az új fickóra, a legtöbben kétségbe vannak esve, akik eddig véleményükkel emelték az összezavarodásom fényét, szóval gondolom valami veszélyes dologra készül a pasas. De így még mindig elég parttalan a dolog.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#818 2011-06-16 13:45:08

Quentine Constantine
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1163
PM

Re: Attilan

A lövések megteszik a hatásukat, persze kicsit önteltség lenne azt gondolni, hogy én terítettem le, de minden bizonnyal volt szerepem a dologban. Ja.
Fogalmam sincs, ki ez a fickó, aki felbukkant, és miről hadovál, mindössze annyit tudtam kivenni a szövegeléséből, hogy meg akar ölni mindenkit, hogy egy Marvel-mentes helyet csináljon, de hogy miért, vagy hogyan, az tök homályos. Nebora nézek, aki sürgeti a pasast, úgy tűnik, ő érti a csíziót, és mióta ismerem, általában jól szokott dönteni, szóval gondolom most is igaza van.
-Ha a halál nem is, mi még megtehetjük egy kis ideig – fűzöm hozzá, aztán türelmetlenül nézem az idegent, akit Morsusnak neveztek.
-Ha jól értettem a dolgot, Lady Nephtys, most épp meg fogunk halni, így vagy úgy. Ebben az esetben örülök, hogy közelebbről is megismerhettelek, és remélem, ha van bármiféle halál utáni létezés, ott még összefutunk.
Ezzel Nebo felé fordulok, átkarolom a derekát, magamhoz húzom, és hosszan megcsókolom. Legalább egy igazán jó emlékkel búcsúzzak ebből a zavaros világból.


A kvantum energia hatása kitartott kellő ideig, és Marvel halott. Azt hiszem. Az égből leereszkedem Bárd felé, aki láthatóan ismeri az új fiút. Nekem nem rémlik, hogy találkoztam volna vele, de most hogy nézem, mintha hasonlítana arra a másik fickóra… Igen, arra, amelyik „fiamnak” szólította. Nem véletlen, hogy nyomozónak álltam, még ilyenkor is pörög az agyam, mi? Leszállok Bárd mellett, és onnan hallgatom a fickót, aki az univerzum elpusztításáról és újjáépítéséről beszél. Tulajdonképpen egyértelmű, hogy ez a fickó sokkal többet tud nálam a jelenlegi helyzetről, és mivel van konkrét terve, nem nagyon tudok hozzászólni, vagy mást javasolni. Azt hiszem, legjobb, ha egyetértek vele, és ezzel próbálom fokozni az általános pánikot, ami kezd kialakulni.
-Ha azt mondod, nincs más megoldás…
A karperecek világítanak a kezemen, és a sárga aura körülvesz, mikor fény kezd áradni Morsus kesztyűjéből – Thanos kesztyűjéből –, bár kétlem, hogy bármiféle erő megvédene attól, ami következik. Vajon most mi következik?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#819 2011-06-16 13:55:54

April
4. szint - 10 kredit
Regisztrált: 2009-08-03
Üzenetek: 285
E-mail PM

Re: Attilan

A harc elcsendesül odakinn egy időre, de ez nem győzmeg, hogy kimenjek. A beszélgetéseket odakintről nem hallom tisztán, a saját sírásomtól és a távolságtól főleg. Serenát hallottam csak, aki viszont pont azt mondja, hogy ő sem érti, mi történik, így inkább továbbra is ülök a térdeimet magamhoz szorítva és átölelve azokat. A legrosszabb forgatókönyvek jönnek elő a fejemben, hogy mi folyhat odakint. Talán Marvel megölt minenkit, és épp azt mondja, mit fog tenni? Vagy Marvel meghalt, de a világunk így is elpusztul, mert már túl későn állították meg? Egyszerűen jött valaki, aki még Marvelnél is erősebb és gonoszabb, hogy elvégezze azt, amire Marvel nem volt képes? Bármi is történik, biztos, hogy nem valami vidám dolog, különben nem halálra váró csend lenne, hanem örömujjongás, üdvrivalgás, és ünneplés. Ehelyett csak hallgatunk és várunk. Várunk...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#820 2011-06-16 20:11:16

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Attilan

Reed tátott szájjal hallgatja és figyeli az eseményeket, és közben automatikusan neje felé hátrál, hogy átölelje őt. Időközben Ben is visszakeveredett hozzájuk, és Sue és Ben kérdései után szótlanul megrázza a fejét, majd rekedtes, halk hangon válaszol nekik. Életében most először kell keresnie a szavakat, hogy ki tudja fejezni magát.

- Nem, ez… Ilyesmire még sosem… Még csak hasonlót sem… A kozmikus háttérsugárzásban található bizonyítékokból egyértelmű volt már régóta, hogy… nem az ősrobbanás volt a világ kezdete, hanem sokkal inkább egy ciklikus ősrobbanás-sorozatról volt szó, amelyek mindegyike létrehozta a saját univerzumát. Ez immár… végső bizonyítást nyert. És igen… végül minden univerzum visszatér egy alacsony entrópiával rendelkező állapothoz, amint egyre távolabbra tágul a semmibe, és egyre közelebb jut létezésének utolsó napjaihoz, de… ez, ami itt zajlott, a szemünk előtt, nem természetes folyamat volt! Ez így… minden fizikai törvényszerűséget nélkülöz! Lehetetlen… mégis lehetséges. Sajnálom, Ben, sajnálom, kedvesem… de fogalmam sincs, mi fog történni pontosan.

A férfi szomorúan Benre, majd feleségére néz, végül Sue pocakjára teszi kezét, és megcsókolja őt, várva az elkerülhetetlent…

Feltont már rég nem érdekli semmi, és képtelen is követni az eseményeket. Úgy dönt, egymaga indul el Spencer elnök felkutatására, de mielőtt túl messzire juthatna, a gyémántokból fény kezd áradni…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#821 2011-06-17 10:40:02

Pacifista
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-03-12
Üzenetek: 120
E-mail PM

Re: Attilan

Mintha csak elvágták volna a filmet. Pont ugyanolyan hirtelenséggel ért végett a csata, amelyben Shaul gyakorlatilag részt sem vett. Nem igazán értette, hogy mi történik. Senkit sem ismert és megzavarta az idegen fajokkal való találkozás is. Csak állt némán és figyelte az eseményeket. Üresség és az élet értelmetlenségének érzése uralkodott el elméjének távoli zugában. Ez az érzés azonban egyre erősödött és nyomott el minden mást...

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#822 2011-06-17 16:30:25

Tyler
12. szint - 30 kredit
Regisztrált: 2007-01-10
Üzenetek: 1767
E-mail PM

Re: Attilan

Csápokkal tartja lenn, míg a többiek valóságos fegyver armadát zúdítanak rá. Térdre rogyva figyeli, ahogy Marvel végül holtan esik össze. Épp hogy csak megkönnyebbülne, mikor a karperecek emészteni kezdik a várost. A teste pedig-élettelenül ugyan-de fel emelkedik. Egy újabb titokzatos alak jelenik meg, akit Morsus a fiának szólít. Igaz párszor ugyan összefutottak, de nem gondolta volna, hogy az ő fia. Megpróbál feltápászkodni, és az idősebb Serenához lépdel. Ő sem tudja mi folyik itt.
-Egész egyszerűen kitörlöd ezt a világot? S mi lesz az emberekkel, családokkal, mindazzal amit elértek, elértünk....-
Kérdezi bár, nem úgy tűnik mint aki képes lenne megakadályozni a férfit abban, amit tenni készül.

Fáradtan leülök egy halom romkupacra. A pasi csak kimúlt végül, vagyis nem. Itt lebeg az orrunk előtt, noha nem sok élet van benne. Ennek ellenére azt állítják, hogy pikk-pakk nem sokára újra elakarja pusztítani a világot. Hát ez kib....tul remek. Egy pasi, pedig megjelenik a kesztyűvel, azzal hogy egyszerűen átírja a világot. Másmilyenné, ahol ez a lény nem is létezik.
-Ez mind remek, de tudod garantálni, hogy ebben a másik realitásban, mi is létezünk?-
Kérdezem nyersen a fickótól, de továbbra is ülve maradok. Nem sok választásunk van, ezt a pasit nem tudjuk kinyírni....nem lenne más választásunk?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#823 2011-06-17 21:19:12

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Marvelre egy egész teljes és kegyetlen katonai csapásmérés érkezik... mágia, lövések, csapások, és más egyéb. Ez már elég neki, úgy tűnik meghalt, de mégsem mert elkezd lebegni és úgymond világítani is.
~ Hát ennek már soha nem lesz vége. Életem leghosszabb napja... komolyan mondom. Csak a világ maradjon meg a többi már nem érdekel.
Elteszem szépen fegyvereim és próbálom mérsékelni a fájdalmaim, amik előjönnek, most már nem hajt belülről semmi, mert úgy érzem a csatának vége. Előjön az áram csapás, a fészek támadásai és minden egyéb is. Most már kicsit hátrálok a többiek közül, lehetőleg keresek egy helyet ahol leülhetek. Addig figyelem a többieket, de úgy gondolom, nincs ebbe nekem beleszólási jogom, azért még egy megjegyzést hozzá teszek...
- Remélem sikerül... mert ha nem akkor elég nagyot bukunk.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#824 2011-06-18 08:36:27

Gabrielle Zielinska
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2010-10-30
Üzenetek: 130
PM

Re: Attilan

Egyszer csak az eddigi zajok is elülnek, és lihegések, fáradt nyöszörgések, beszélgetés moraja váltja fel, de ebből nem ért semmit ebben a távolságban. Főleg, hogy közvetlenül mellette is sírnak, ami zavarja a hallgatózásban. Végül összeszedi a bátorságát és kikukucskál a fedezékéből. Marvel halott? Innen úgy néz ki. Mégis bejött az 1%? Lehetetlen!
- Most akkor…élni fogunk?
Nem ért semmi.
Magában esküdözik, hogy eztán már nem üti bele az orrát a nagyokéba, amint elvégezte a munkát, lelép a színhelyről és püföljék egymást azok, akik ott maradnak.
Aztán az egyik nő sikítozni és kiabálni kezd a közelben. Hála az égnek, nem nála szakadt el látványosan elsőnek a cérna, hanem valaki másnál.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#825 2011-06-18 20:29:46

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Jack Gammer Naplója 42. bejegyzés Dátum: 2022. január 8.

Már panaszkodtam arról milyen hosszú és fárasztó is ez a nap, úgyhogy ezt most már inkább hanyagolnám, azt viszont nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire különleges. Nevezhetnénk tragikusnak is az események fényében, de azért mégis inkább a különleges szót használnám. Ha a világnak nem is, de nekem mindenképpen az volt. Annyi mindennek lehettem itt részese, annyi mindenen mentünk keresztül, annyi leírni valóm gyűlt össze, szavakkal nehéz lenne leírni, mit jelentett nekem mindez. Csak ma több furcsaság történt velem, mint eddigi életem során összesen, ez egy hétköznapi embernek még ilyen körülmények között is feldobja a napját egy csöppet. Azt nem sajnálom, hogy mindennek részese lehettem, azt viszont igen, hogy a végén mégsem tudom mindezt írásba foglalni. Legalábbis most nagyon úgy áll a helyzet, később majd elmagyarázom, egyelőre csak higgyetek nekem. De ha az alapján dolgoztam volna fejben a bejegyzéseimen, hogy valaha leírom őket, valószínűleg igen hamar befejeztem volna ezt a fajta történetvezetést. Hiszen az események sokszor tűntek kilátástalannak, és még ha lehetőségem is adódott volna e krónikák papírra vetésére, akkor se maradt már sok, akivel megoszthatnám. Most pedig nagyon úgy áll a helyzet, hogy még annyi se marad, mint hittem volna, konkrétan semmi se lesz már olyan, mint eddig. Na jó, eleget ködösítettem már azt hiszem, talán már túl sokat is, az lesz a legjobb, ha belevágunk ebbe az egészbe, valószínűleg utoljára.

Nem, így a végén sem foglak megkímélni titeket az előzményektől. Hiszen mikor lenne fontosabb, mint most, mindennek a végén? Nos, minden egy hatalmas robbanással kezdődött (bár Reed Richards eszmefuttatása szerint már ez sem igaz)… aztán lettek a bolygók… ősember… na jó, inkább ne rohanjunk végig a történelmen, még ha úgy is lenne helyes, inkább nézzük csak a közelmúlt eseményeit, amik ide vezettek… legalábbis engem. Ebben a tekintetben ez az egész egy sikollyal kezdődött. Persze ez sem teljesen igaz, de sokkal drámaibb. Szóval, úgy kezdtem ezt az egészet, hogy egy sorozatgyilkos után nyomoztam. Róla kiderült, hogy vámpír, nem is olyan rossz arc, és meghívott minket a világmegmentő bulijába. Ennek keretein belül összecsaptunk pár Fészekkel és Raptorral a Times Squaren, majd Attilanra vezetett utunk. Itt felvertük az előző napi esküvő, és az utána következő bulizástól még mindig másnapos népet, és felkészültünk a Fészek rovarok, illetve vezetőjük, az univerzumhódító titán, Thanos támadására. Előbbit három kemény összecsapás után sikerült visszaszorítanunk, utóbbit pedig Ko-Rel és a Polgármester Úr akciója küldte el napozni… nos… a Napba. Ennek az egésznek az volt a hátulütője, hogy a galaxisunk eléggé kihalt lett, tekintve hogy a lilaság távozásával az összes Fészek visszaváltozott. Kisebb részükkel már mi végeztünk, nagyobb részét pedig ki tudja milyen szörnyű körülmények között érte a visszaváltozás. De a harcnak még korán sem volt vége. Megérkezett egy harmadik Serena (F4 Serena), és közölte, hogy Marvel, a realitáspusztító egyenesen felénk tart. Meg is érkezett hamarosan a díszvendég, mi pedig bevetettük mindenünket, amink csak volt. Ez eleinte, legalábbis az előző bejegyzésemben, úgy tűnt, nem lesz elég, de lássuk, mi történt ezután.

Marvel-nek mindenképpen nehéz napja volt. Kapott az arcába hideget, meleget, kozmikusat, de őt legjobban az ütötte szíven, hogy a többi valósággal ellentétben, akiknek 0% esélyük lenne ellene, nekünk volt 1%. Ez láthatóan olyannyira megzavarta, szinte beledőlt a saját kardjába. És persze nem szabad elfelejtenünk a sok Figyelő hathatós segítségét, akik kitartóan végignézték az egész harcot, és gyilkos tekintetükkel bombázták a világpusztítót. Na jó, komolyra fordítva a szót Marvel elég nehezen akart kidőlni, a Figyelők pedig továbbra sem csináltak semmit. Még mindig azon az elképzelésen lovagolok, hogy vagy nem is tehetnek semmit, vagy ők is annyira bíztak ebben az 1%-ban, mint mi. Azt továbbra sem hiszem, hogy ők is a multiverzum végét akarnák, mint Marvel, hiszen akkor csak nem Figyelőknek neveznék őket. Esetleg Pusztítóknak, vagy ilyesminek, nem? Na mindegy, a lényeg hogy ők is itt voltak, na. A mi realitásunkból minden elképzelhető energia összegyűlni látszott. Thanos és az ékkövek kozmikus ereje elbukott a jövevénnyel szemben, és tőlünk is sok harcos veszett oda, ráadásul még a Főnix erő se tudta teljesen kifektetni ezt a rémséget, mi viszont nem adtuk fel. Mindenki, aki még élt és harcképes volt valamilyen módon Marvelre támadt, így én is. Először csak a két lézerpisztolyommal lőttem, egyre világosabbá vált, hogy már nem képes az energiák felszívására koncentrálni, már csak az életéért védekezik. Ennek ellenére, mikor senki nem akart közeli támadást intézni, odahajítottam az egyik fegyvert a pusztító közelébe. Nem tudom, hogy az én, vagy esetleg más lövése találta el a káosz közepette, de azért sikerült megajándékozni az egyre gyengülő Marvelt egy lézerfegyver robbanásával. Láthatóan ez se okozott neki nagyobb kárt, mint bármi más, de a pusztító már csak védekezni tudott. Lőttem tovább a lézerpisztollyal, illetve előkaptam Bishop robbanógolyós kölcsönfegyverét is, és szórtam belőlük, ami még maradt.

Tovább nem is volt rá szükség, ugyanis a véres, szakadt ruhájú, legyengült Marvel a földre zuhant. Ahogy a győzelem egyértelművé vált, mindenki abbahagyta a tüzelést, így én is, és csak hallgattuk a pusztító utolsó szavait. Végül csak bejött az az 1%, tudott ez a gyűrű valamit. Vége volt, kilehelte a lelkét, már ha volt neki olyan. Nem mertem örülni a győzelemnek, szinte éreztem, hogy itt még valami történni fog, de egyelőre semmi. A pillanatnyi szünet lassan-lassan több pillanatig is eltartott, és lassan-lassan kezdtem elhinni, hogy most már tényleg vége. Sehol egy megszálló hadsereg, egy visszatérő főgonosz, egy meteor, vagy bármi ilyesmi. Hát tényleg véget ért? Ahogy a csata minden zaja elhalkult belül is, átfutott rajtam a fáradtság. A sok harc, a sok ébrenlét, a folyamatos hajtás, az áramütés, a törött bal karom, minden egyszerre rám zúdult. És a hideg óceáni szelek ellenére éreztem, hogy melegem van. Végre lekaptam magamról az éjszaka elején talán a fagyhaláltól megmentő kabátot, és a karomra terítettem, amiben a kiürült kölcsönfegyver pihengetett. Még mindig sehol semmi, úgyhogy a közelemben álló Bishophoz léptem, és átnyújtottam neki, ami az övé volt.
- Azt hiszem, ezeket most már nyugodtan visszaadhatom. Köszönöm, sokat segítettek, és az ön segítségéért is hálás vagyok.
Mintha a sors, a fantasztikus humorú sors csak erre várt volna. Ahogy átnyújtottam a kölcsönvett tárgyakat és a köszönetemet, azonnal be is ütött a következő probléma.

Egy robbanás a közelben, már akkor tudtam, hogy megint baj van, persze ki nem? Ko-Rel bukkant elő, hála a robbanás okozta lökéshullámoknak, Nova Kapitány el is kapta, a kövek viszont nem voltak nála. De legalább fény derült rá, hova is tűnt a kree hölgyemény a csata utolsó pár percében, bizonyára új ellenlábasunk kapta el. Vagy nem is az ellenségünk? A megmaradt lézerpisztolyomat már felemeltem a szakadt páncélos jövevény felé, akinek a kezén ott csillogott a hat kövecske a kesztyűjébe ágyazódba. Végül is nem támadt nekünk, úgyhogy nem volt szükség erőszakra, így hamar le is engedtem a kezemet. Sajnos a probléma ezúttal sokkal nagyobb volt, mintsem elegendő erővel le tudtuk volna zúzni. Láthatóan már az se értette mi folyik körülöttünk, aki eddig képbe volt, mit remélhetnék én, egyszerű rendőrke? Egy rövid kis demonstráció és magyarázat után viszont hamar világossá vált a helyzet. A halott Marvel kék bandázsai még mindig világítottak, és szisztematikusan elkezdte aprítani és maga körül és elnyelni a… nos… mindent. Az egyik fickó alábecsülte a jelenséget, de miközben el akarta pusztítani az előidézőit, csúnyán ráfizetett, hiszen egy kékes robbanásban ő maga pusztult el. Marvel pedig mintha halottaiból támadt volna fel elkezdett emelkedni. Életjelet még mindig nem adott, láthatóan ő maga már nem élt, csak az ereje irányította a testét. Ezzel az erővel pedig mi sem tudunk elbánni. Csak a szakadt páncélos illető (Zack fia?) tudott megoldást javasolni, a realitás újjáépítését. Ebben pedig csak az épülne újjá, ami ennek a valóságnak a szerves része, így Marvel és az ereje nem. De mi igen, ugye? Vagy hogy működik ez az egész? Alig pár perce vált nyilvánvalóvá, hogy a multiverzum elmélete igaz, hogy léteznek más realitások is, és annyi harc után, amit a sajátunkért vívtunk, most fel kell áldoznunk mindent?

Az első, ami az ember eszébe jut természetesen az, hogy ez egy baromság. Naiv emberke vagyok, így természetesen elsőre nekem sem tetszett ez az egész újjá építősdi, de hamar leesett, hogy nincs más választásunk. Marvel meghalt, de az ereje tovább tevékenykedik, ez pedig így is-úgy is a realitásunk végét jelentheti. Az ereje ellen sajnos semmit nem tudtunk tenni, így egyedül ez a megoldás tűnt kézenfekvőnek. Ha jól értem, ezzel Marvel dolgait csapdába ejtenénk a mi mostani, elpusztuló világunkba, hiszen ő nem volt része a realitásunknak, így nem fog újjáépülni, minden mással ellentétben. Legalábbis azt hiszem, valami ilyesmiről van szó, sajnos ehhez a témához se tudok sokat hozzá szólni. Körülöttem mindenki értetlenkedik, tiltakozik, szörnyülködik, vagy éppen sürgeti a dolgot. Na meg persze a szokásos, epikus csókok a párok között, itt, az utolsó pillanatokban. Rémes, hogy az ember csak ilyenkor, a végén gondol bele mi mindent elmulasztott az életében. Sosem gondoltam bele, mit kezdek majd akkor, ha kiveszik belőlem, ami a rendőri léthez kell. Hogyan tovább utána? Család? Gyerekek? Unokák? Akár dédunokák is? Mindig az a rémkép lebegett a szemem előtt, hogy egy jelentéktelen ügy közepette ér utol a halál. Ostoba, bedrogozott punkok, vagy kétségbeesett, bankrabló családapák fegyvere által, vagy valami hasonló. De bevallom a lassú elmúlás sem vonzott soha. És ha most belegondolok, hogy Attilan kellős közepén állok, hősökkel körbevéve, akik éppen készülnek megmenteni a multiverzumot egy hatalmas fenyegetéstől… hős lennék én is? Még mindig úgy érzem nem tettem hozzá túl sokat az eseményekhez, főleg a harcok során nem, de akkor is jelen voltam, és segítettem ahol tudtam. Azt hiszem ennél szebb véget nem tudtam volna elképzelni magamnak. Talán kicsit korán jött, még nem végeztem mindennel, amivel szerettem volna, de ki tudja, talán egy másik életben. Nem tudom mi lesz, ha újraépül a realitás, úgyhogy egyelőre úgy veszem hogy ez valami halálféle élmény lesz. Aztán majd meglátjuk.

Bizonyára nem mindenki osztja a véleményemet, de a legnagyobb tiltakozó F4 Serena volt, aki a palotából kirohanva adott hangot saját gondolatainak. És igazából volt abban valami, amit mondott. Az ő helyzete pontosan olyan volt, mint Marvelé, ő sem tartozott ehhez a realitáshoz, tehát elvileg neki is hasonló sorsa kéne jutnia, mint a világpusztítónak, nem? Ez azért nem lenne túl fair, elvégre ő hozta a szörnyeteget egy olyan világba, ahol volt rá esély hogy legyőzik, még ha az erejével nem is tudtunk elbánni. Bár ki tudja, talán az említett módszert nevezhetjük elbánásnak, akkor pedig mégis csak sikerült.
- A hölgynek igaza van. Marvelhez hasonlóan ő is egy másik realitásból jött, elméletileg akkor ő is hasonló sorsa jutna, nem? Szerintem abban egyetérthetünk, hogy ez elfogadhatatlan, nélküle nem sikerült volna megállítani Marvelt. Előbb őt kéne hazajuttatni. És ha már itt tartunk, mi van magával és a jövőbeli Serenánkkal? Ha mindketten a jövőből jöttek, önöket nem fenyegeti ugyanaz a veszély, mint Marvelt?
Remélem azért azokat sikerül biztonságosabb helyre juttatni, akik nem ide tartoznak, és akiket a végső pusztulás veszélye fenyeget, mint Marvelt. A többiek elvileg biztonságban vannak, ahogy én is, legalábbis nem tudok másról, aki idegen realitásból pottyant volna közénk. Abba meg már inkább bele se gondolok, ez az egész realitás újjáépítés milyen hatással van a jövőre, vagy akár a múltra és a jelenre. Egyáltalán maradt még valami ennek a világnak? Vagy ez már csak arra hivatott, hogy végleg elpusztítsa Marvelt?
- Remélem, tudja, mit csinál. Marvelnek és az erejének pusztulnia kell, bármi áron. Ne sajnálkozzon, inkább cselekedjen. Ha nem csinálja, úgyis elpusztulna az egész világunk, így legalább van némi esélyünk.
Legalábbis szeretném azt hinni, hogy lesz esélyünk a túlélésre. Nem tudom tényleg újjáépülünk-e a realitással együtt, nem tudom, hogy működik ez az egész, nem tudom mi fog történni, azt viszont tudom, hogy ez már rég nem rólunk szól. Lehetne sokkal rosszabb is a végkifejlet, így legalább kapunk egy gyenge kis esélyecskét, már ha a szakadt páncélos igazat mond. Most igazából bármit megtehetne, a kesztyűvel és az ékkövekkel, de nem számít. Úgyse sokat tehetünk ellene, és igazából már nincs miért kardoskodnunk. Ha esetleg elintéznénk, és elvennénk tőle, aligha tudnánk megállítani Marvel erejét. Így legalább van valaki, aki talán el tudja intézni őt, egyszer és mindenkorra. Én azt mondom, megér egy dobást.

Azt hiszem elég érthetően hangot adtam annak, hogy nincs más választásunk úgysem, úgyhogy remélhetőleg a többiek és bele nyugodtan a dologba. Úgy azért mégis könnyebb szembenézni az ismeretlennel. Azért még utoljára végigtekintek a körülöttem levőkön. Ők sem tudják, hogy mi vár ránk, egyáltalán vár-e rák valami, de senki se akart tenni ellene semmit. Még a legzseniálisabb elmék, vagy legtapasztaltabb harcosok se tudják, mi következik, és bizonyára hiába kérdeznénk, nem érkezne rá megfelelő válasz. Semmi olyan, amit értenének, elfogadnának, vagy aminek örülhetnének. Nincs szükség vitákra, ígéretekre, elméletekre, nem segítenek már itt. Itt már csak egy dolog segíthet, az elfogadás.
- Akármi is fog történni velünk, illetve a világunkkal, én azért örülök, hogy megismerhettem önöket, mindannyiukat.
Nem tudom miért fogadtam el ennyire egyszerűen ezt az egészet. Szerettem az életemet, eszem ágában sem volt eldobni csak úgy, ezzel ne vádoljatok meg. Talán megértettem, hogy egyszerűen nincs más választásunk. Marvel ereje elpusztítaná a világunkat mindenképpen, így viszont lehetőségünk van rá, hogy elintézzük őt, illetve esetleg mi is túléljük… valahogy. Hazudnék, ha azt mondanám az egészet értem, de nem is kell. Nem tehetek semmit, és sokkal könnyebb úgy elrugaszkodni a szikláról, hogy el hisszük, hogy lesz alattunk egy híd. Mindenki tudja, melyik örök klasszikus filmre gondolok? Helyes.

Nos, akkor azt hiszem ennyi. És ez a legennyibb ennyi egész naplóírásom történelmében. 42 bejegyzést értünk meg, legalábbis ha jól számoltam. Elég ciki lenne most elszámolni, itt a végén. Azt hiszem mindent elmondtam, amit elszerettem volna. Felvetettem, hogy segítsünk előbb hazajutni az idegen realitásokból jövőknek, nehogy ők is Marvel sorsára jussanak, pipa. Biztosítottam a szakadt páncélos fickót arról, hogy rábízzuk a dolgot és persze amúgy sincs más választásunk, úgyhogy tegye, amit kell, pipa. És persze könnyes búcsút vettem alig pár órája megismert harcostársaimtól. Voltak, akiket még egészen az elején ismertem meg, voltak, akiket később, de most nem akarok nevekbe bocsátkozni. És nem azért mert esetleg nem jegyeztem meg mindenkiét, akié elhangzott. Egyszerűen nem lenne helyes. Mindenki hozzátette a magáét a harchoz illetve az egész este eseményeihez, amennyi csak tőle telt, valaki többet, valaki kevesebbet. Biztos vagyok benne, hogy mindenki a maximumát nyújtotta. Innentől viszont már semmiben se vagyok biztos. Kétlem, hogy bárki megpróbálná megállítani az idegen férfi akcióját, hogy megmentse a realitásunkat a teljes pusztulástól, legalábbis igen nagy ostobaságnak tűnik számomra, nem is beszélve arról, hogy valószínűleg nem is sikerülne. Így tehát egyelőre azt a forgatókönyvet veszem elő, hogy a fickó zavartalanul teheti, amit szeretne. Innentől pedig már rajta és a köveken múlik minden, sőt, talán rajtuk sem. Lehet az eredmény katasztrofális, teljes pusztulás, akkor pedig mindegy, hogy Marvel ereje, vagy más által. De újjá is épülhet a világunk, ahogy mondta, akkor pedig újabb végtelen lehetőség merül fel. Hogyan épül újjá? Mi is élünk majd tovább? Emlékszünk-e majd minderre? Akárhogy is lesz, ez egyszer nem garantálhatom, hogy legközelebb jelentkezem a szokásos részletességgel, hiszen nagyon úgy áll a helyzet, hogy többé nem fogok bejegyzést kigondolni, írni pedig pláne nem. Mivel mindezt végül is nem sikerül leírnom, így ti nem is igazán létezhettek, kedves olvasóim. Furcsa paradoxon, nemde? Így viszont csak magamtól búcsúzhatok el, és elnézést kérek kedves Jack Gammer úr, hogy nem szólítottam becsületes nevén soha. Köszönöm önnek, és a többi, (minden bizonnyal nem létező olvasómnak) a töretlen figyelmet, a kitartást és a határtalan toleranciát, melyet irányomba mutatott. A helyzet úgy áll, hogy ez az utolsó bejegyzésem a kis gondolat naplómban is, és nem igazán gondoltam ki a búcsú mondatomat. Elég váratlanul jött a vég, de a vég már csak ilyen. Esetleg egy híres filmidézettel zárjak? Vagy foglaljam keretbe ezt a kis naplócskát? Hogy is fejezhetném be? Jack Gammer voltam, a New York-i rendőrség hadnagya, és ebben a 42 bejegyzésben változott meg az életem, melyből 40 egy bizonyos napról szólt, 2022. január 8. Akármi is történik ebben a világban, ez a nap sokáig ismert kell hogy legyen, én pedig elmondhatom magamról, hogy egy voltam azok közül, akik végigcsinálták ezt az egészet. De hogy ezután mi jön, az már a jövő zenéje, én csak remélhetek, és remélni is fogok, amíg világ a világ. A világ pedig már nem is igazán világ, úgyhogy ez gyorsan meg is dőlt, de a lényeget értitek. Innen viszont már nem szaporítom tovább a szót, nem sikerült kitalálni semmi jó zárómondatot. Egyszerűen elbúcsúzom, és a végére odafirkantok egy (gondolatbeli) aláírást. Tehát ne is húzzuk az időt, essünk túl rajta, hiszen már nagyon ketyeg az óra, ahogy elnézem azokat a kesztyűből és ékkövekből áradó fényeket, itt a legjobb pillanat a befejezéshez, én pedig ki is használom. Viszlát!

Jack Gammer

#826 2011-06-19 10:48:12

Roy
7. szint - 16 kredit
Regisztrált: 2007-10-06
Üzenetek: 557
E-mail PM

Re: Attilan

Most már végleg mindegy. Már úgyis mindegy mit teszek, nekem úgyis annyi. Ha törlődik a realitás, elveszik a lényem, amit annyira meg akartam védeni. De már tényleg mindegy. Csak az idegesít igazán, hogy nem tudok harcolni ellene. Eddig akármi is akart megölni, vagy teljes mértékben eltörölni a föld színéről, tudtam ellene harcolni, tudtam ellene tenni. De ez... Ez felettem áll. Nem szívesen ismerem be, de a helyzet, legyőzött. És ez irritál. Rohadtul irritál. Talán a pokol nagyjai tudnák irányítani ezt az elemi erőt. De már úgyis mindegy. Mire nyitnék egy portált, és rávennék akár csak egy öreget is hogy szükség van rá, már rég vége lenne. Ráadásul, a legtöbbjüket ki nem állhatom. Pusztuljanak csak ők is. Ennyi kis örömöm még maradt ebben a pillanatban. Halvány kis mosolyra húzom a szám szélét, hisz már tudom, hogy nem csak én b@szt@m rá, hanem mindenki más is akit rühellek. Ezért már megérte. Benyúlok a jobb zsebembe, és kihúzom utolsó, viharvert és eléggé gyűrött cigarettám, majd egy kis lángnyelv segítségével meggyújtom. Nem pont így terveztem elhagyni ezt a világot. Egy ital még hiányzik, és tökéletes lenne, de ez is megteszi. Most már nincs más dolgom, csak hátradőlni, és élvezni a műsort. Körbenézek, majd helyet foglalok egy kőtömbön, ami valaha egy épület része lehetett, majd mélyet szívok életem utolsó cigarettájából, és élvezem a műsort.
-Uraim, egy élmény volt.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:54

#827 2011-06-22 19:08:55
Morsus
Morsus teste vibrálni kezd és szinte egyszerre jelenik meg mindenhol és mindenkor. Marvel holt szemeiben újra értelem gyúl és döbbenettel néz fel.

- Újrateremted... a világod... NEM!

Üvölti a kozmikus lény és Marvel felé nyúl, de keze elkezd szétbomlani tőle. Koncentrálni próbál, de a bandzsások fakón villannak egyet. Értetlenül pillant rájuk.

- A realitások. Hol vannak?

Kérdezte és felnézve látta a romok mögött lévő alternatív világ Serenáját, aki a gyűrűjével beszélt. Üvöltve kezd felé repülni.

- Add ide!

Már vége. A multiverzum egy részét megmentettük... a többi elveszett. Ez a világ lesz az egyetlen és mivel ő nem a világ része, így mikor újjáépül Marvel örökre eltűnik.

Mondja a gyűrű mindenkinek jól hallhatóan. Morsus üvölt a fájdalomtól, ahogy a kezén a gyémántok elkezdik leszaggatnia ruhát. Könnyező arccal pillant fel a többiekre.

- Megmentelek titeket. Erre születtem, erre képeztek ki, ez a sorsom.
- De te...
- Sosem voltam ennek a világnak a része.
Mondja keserűen Morsus és lehajtja a fejét mire testéből hófehér fény kezd áradni. A fény először eléri Marvelt, aki felette repül el Serena felé, majd a fény felemészti a kozmikus lényt. Ettől minden ében hullámmá változik. A feketesség elsöprő erővel indul meg feléjük és töröl el mindent.



X-men Barokk

Serena az F4 realitásból újra kinyitja a szemét és New Yorkban, a Times Squeren áll. kezén egy kék kristályos gyűrű, de az nem szól semmit, ám ha sokáig néz bele rengeteg világot lát, más-más Serenákat. Hirtelen fényre lesz figyelmes és fent meglátja az óriási monitort rajta egy kopasz férfival a tévében.

Alatta a felirat: Az Egyesül Államok Elnöke Jonathan Osterman ma bejelentette, hogy Amerika minden segítséget megad Wundagore hegyében élő városoknak és falvaknak, akik még mindig a földrengés áldozatait keresik.
Egy pillanatra megbénul majd felismeri a nevet és az arcot. Az ő világában ezt a férfit úgy nevezték, hogy Ghost. Hátra hőkölve nézi a képernyőt és így ütközik valakinek. Azonnal felismeri a fekete papi ruhát, de a hordozóját még nem látta így.
- Jól vagy, gyermekem?
Kérdezte Zacharias Morsus mosolyogva.
- Vigyázz magadra. Félelmetes időket élünk.
Mondja kicsit keserűen és a monitorra néz, ahol a jelentéseket mutatnak a "Testvériség" nevű mutáns terrorista csoportról, ami Egyiptomban jelent meg.
Hirtelen üvöltést és zajoakt hallani oldalról. Egy fekete maszkos alak rohan végig, aki utána egy rendőr rohan. A tömeg csak ugrik félre előle egészen ameddig egy alak sport dzsekibe neki nem megy és fel nem löki őt. Kabátján a név: Tom Gavin - tűzoltóság.
A rendőr utoléri látni lehet a vállán az azonosítóját: Antef Sziamon.
A rendőr fegyvert fog a fekvő alakra.
- Az új mutáns törvények első paragrafusa alapján le vagy tartoztatva! Vegyük csak le azt a maszkot.
- A helyedben nem tenném.
Lihegi az alak, mire a rendőr megrázza a fejét és lehúzza az álarcot. Hirtelen vöröses fény villant fel.
- Én szóltam.

A vörös fény hátra lökte a két férfit és Serena elé a pap állt, hogy megvédje. A mutáns elfordult és becsukta a szemét majd felvett valami szürke dolgot, a földről, amit az arcára rakott. Vissza fordulva a rettegő tömegre nézett.

Mikor senki se mozdult meg akkor a férfi elővett egy kommunikátort.
- Vettem.
Még egyszer végig mérte a tömeget majd elkezdett rohanni, pár pillanat után eltűnt a tömeg és az utcák sokaságában.

#828 2011-06-26 19:52:15

Bishop
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-12-30
Üzenetek: 192
E-mail PM

Re: Attilan

Jack odalép hozzám és vissza adja a cuccaimat, bevallom meg is feledkeztem már, róluk, de örülök, hogy ő nem. Intek neki, hogy foglaljon mellettem helyet, egy kis romhalmazon, elég kényelmes.
- Ugyan semmiség. Azért remélem, abban a másik világban is találkozunk majd.
Ezután végig tekintem az eseményeket, Marvel úgy tűnik életre kel, nem lep meg, az se lepne meg ha Thanos visszatérne. De nem tér vissza, csak egy hang közli velünk, hogy mi történik. Aztán egy fekete lyuk szerűség jön létre. És én csak várom, hogy mi fog történni, közben a kezeimet nézegetem.

Utoljára szerkesztette Bishop (2011-06-26 19:55:12)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#829 2011-07-08 09:32:57

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

//Előzmény: 63-as Katonai bázis//

Miután beszállt a gépbe az egyik székbe ült le, felszerelése nem nagyon volt, igazából semmi sem, így még azzal sem kellett bajlódnia. Inkább a küldetésen gondolkodott. Fogalma sem volt róla, hogy a földi embertelenek mennyit tarthattak meg a kree tradíciókból, és mennyit változtak. Végül fogta a kommunikátorát és bepötyögött rajta egy szöveges üzenetet, majd ha Kardfog jött befele átnyújtotta neki azt.
„Érdekli valami az embertelenekről azon felül uram, amit megosztottak velünk? Ismerem elég jól a fajukat, mi a kree-k hoztuk őket létre annak idején és a Sztelláris Birodalomban ma is élnek belőlük…”
Kérdőn pillantott a férfira, ha az igent mond, akkor már érezte a nő előre, hogy szinte az egész útja azzal fog eltelni, hogy végigírja, hogy valaki felolvashassa majd a közérdekű információkat.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#830 2011-07-08 10:03:32

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

//Előzmény: 63-as Katonai bázis//

A választól függően vagy hátul, vagy pedig a pilótafülkében foglalt helyet. Eredetileg USAF-os volt, és a légierő akadémiáján végzett, de amióta leszerelt azóta nem nagyon volt arra lehetősége, hogy pilótáskodjon, ezért bízott abban, hogy most megkapja ezt a lehetőséget. A fegyvereit már nem kellett ellenőriznie, tárat sem cserélnie, hiszen nem lőtt olyan sokat, más fegyvere pedig nem volt. Venom, de ő pedig hála a drogoknak, amit a szimbionta kapott folyamatosan szolgálatra készen állt. Százezer képességgel rendelkező lény, kicsit furcsállta, hogy csak most fognak támadni, főleg ebben a világban, de nem tette szóvá, nem az ő ügye volt. Csak egy katona volt, aki parancsokat teljesít. Így egyelőre most csak csendben várakozott arra, hogy induljanak az, hogy milyen is az ellenség úgyis csak ott helyben fog majd kiderülni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#831 2011-07-09 11:21:35

Patriot
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2009-04-13
Üzenetek: 1003
PM

Re: Attilan

Az úton mind végig némán ülök. Szótlan vagyok, és semmitmondó tükörként szolgáló hófehér szemem csak mered előre. Felkészülök a feladatra lelkileg is, mert hiába valaki nagy harcos, kinek ereje ezernyi katonáéval felér, könnyen összeroppanhat a lelki terror alatt, amit nem tudna elviselni. De én nem. Minden bevetésem előtt elvégzem ezt a folyamatot... vagy szertartást, kinek hogy tetszik. Bár életem során nem egy halottat láttam, ez most más lesz. AZ ismertető szerint minden eddigi bevetésnél veszélyesebb, és nehezebb lesz a mostani. Nem 1-2 mutánst kell begyűjteni. Még csak nem is egy tucatnyit. Több százat, vagy ezret. Végezni kell minddel. Nem lesz könnyű feladat, és ezzel tökéletesen tisztában vagyok. De még sem látni az idegességet, vagy a feszültséget rajtam. Csupán a többnyire állandó érzelemmentes külsőt. Bár belül vívódok és át kell törnöm azokat a tudati gátakat amik azt súgják nem fog sikerülni.

-De igen.

Makogom magam elé, alig hallhatóan. A kimondott szónak ereje van. Mind ezek után csak arra eszmélek, hogy megérkeztünk. Bár nem mozdulok még ezek után sem. Nem adták parancsba a cselekvést, így várok.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#832 2011-07-09 20:15:00

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

A gépre szállva elfoglalja a helyét, és türelmetlenül dobolni kezd a térdén. Az ablakon tekintget kifelé, és az esélyeket latolgatja, melyek egyelőre nem tűnnek túl rózsásnak. Nem annyira az embertelenek száma, mint inkább a képességük izgatja, hiszen ki tudja, hány féle harcos van köztük, akik közül egy kifog rajta, és borul az egész terv. Ugyanakkor nem lehet elkerülni a problémákat, a parancs egyszerű volt és egyértelmű, meg kell ölni mindenkit.
Ennél csak egy kicsivel izgatja kevésbé Samson, az új fickó, akinek a teljesítőképessége még nem derült ki, és Lex nem is biztos benne, hogy egy ilyen akcióra kell beküldeni először. Nem mintha az életét féltené, inkább az akció sikerességét, mert egy zöldfülű ballépése könnyen boríthat mindent.
Akárhogy is, sok a rizikó az akcióban, és figyelmesnek kell lennie, nem csak magára kell figyelnie, de Samsonra is, így inkább érzi egyelőre tehernek a fickót, mint segítségnek,

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#833 2011-07-10 19:32:34

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

//Előzmény: 63-as Katonai bázis//

Kényelmesen elhelyezkedtem az egyik ülésbe és vártam. A sok kiképzésen tanult dolog közül bizony kiemelkedett a bennem kifejlődő szinte végtelen türelem. Nem mozgolódtam, nem fecsegtem, nem kérdezősködtem, nem haverkodtam, csak ültem, szinte mozdulatlanul. Mégis, éber voltam és figyeltem a körülöttem lévőket. Mindannyiuknak átolvastam a cenzúrázott aktáját, amikből ugyan sok nem derült ki róluk, de legalább jobban ismerem őket, mint ők engem. És az lesz a legjobb, ha ez így is marad. Nekem legalábbis addig a legkényelmesebb, míg nem kell a múltamról beszélnem. Feledni sem, feledhetem, hiszen az tett azzá, ami vagyok, és amire büszke is vagyok, de akkor sem tartozik senki másra, csakis rám.

Idejét se tudom, mikor repültem utoljára. A pilótaképzés igazából sosem fordult meg a fejemben, Black Jack-kel ellentétben, aki ha jól emlékszem rendelkezik ilyen fajta képesítésekkel. Így nem csoda, ha minden alkalmat meg akar ragadni képességei használatára, fejlesztésére, vagy éppen fitogtatására, de meg tudom érteni. Ha nekem lenne ilyen fajta tudásom, és rajtam múlna a dolog, akkor jómagam sem engedném olyan könnyen másnak, hogy vezesse a gépet, amin utazom. De azt hiszem túl sok figyelmet szenteltem ennek az apróságnak, mint már szóbahoztam, a pilótáskodás mindig is távol állt tőlem. Jobban szeretek két lábbal a földön járni és ugyebár nem szórakozni, vagy repkedni jelentkeztem a hadseregbe, hanem azért, hogy saját két kezemmel tegyek rendet ebben a rothadó világban. És most szó szerint erre készülünk.

Na jó, nem csak az én két kezem kell egy városnyi ilyen mocsok eltakarításához. Lex két marka például mindenképpen nagy segítséget fog nyújtani. Néha szinte éreztem a tekintetét magamon, és bizonyára ő is így volt ezzel, mikor az enyém felé tévedt. Mindketten ugyanazt a kezelést kaptuk, legalábbis nagyon hasonlót, de más területen specializálódtunk. Ő egyértelműen az erőre épített, ez már a nálam sokkal kidolgozottabb Samson testalkatán is bőven kiütközött, de ennek mellékhatása, hogy sokkal könnyebben veszíti el maga fölött az uralmat. Én ugyan kisebb erő kifejtésére vagyok képes, de tökéletesen uralom a testemet és tisztán tudok gondolkodni a legszorosabb helyzetekben is. Valamilyen szinten kiegészítjük egymást. És persze ne feledjük, ha elborulna az agya, az én elsődleges feladatom lenne őt megállítani, persze csak ha a helyzet úgy kívánja. Ha a tombolásának néhány mutáns mocsok látja kárát, azt igazán nem bánnám. Valószínűleg minden erőre szükségünk lesz a létszámfölényben lévő korcsok ellen, na meg persze Unspoken ellen.

Akire még felfigyeltem útközben, az Egyetlen volt, a kék-szürkés-rózsaszínes bőrű hölgyemény. Az ő aktája volt a legfurcsább az egész csapatból, legalábbis számomra. Ha jól emlékszem ő valami űrlény, ebbe a csapatba tényleg mindent beleadott a kormány, hogy ütőképes legyen. Mi a fenét keres egy E.T. a Földön? Éppen valamit pötyögött a kommunikátorába, amit nagyon oda akart juttatni az ezredeshez, a kis nyomulós. Nem szeretem társaságban ezt a titkolózást. Bár mintha olvastam volna róla valami olyat, hogy ritkán szólal meg, annak ellenére, hogy tökéletes megtanulta a nyelvünket. A szokásos lenéző idegen hozzáállás, hány ilyen sci-fi film volt régen, te jó ég. De sose gondoltam volna, hogy az igazi idegenek is így fent hordják az orrukat. Egyáltalán mit keres ezen a bolygón? Az a mázlija hogy a kormánynak szüksége van rá, ahogy a többi ittlévő mutánsnak is, különben repülnének ők is a gázkamrába, ahogy megérdemlik.

Sejtem mi járhat a többiek fejében velem kapcsolatban. Ilyenkor mindig féltjük az akció sikerét, és persze mindig a csapat gyenge pontjára terelődik a figyelem, a zöldfülűre. Ez pedig ugyebár én vagyok, ez ellen sajnos csak az idő tud tenni. Kiérdemeltem, hogy ide kerüljek, és be is fogom bizonyítani. Nem ezeknek a hozzám hasonló szánalmas bábuknak, mészárosoknak akartam megfelelni, hanem saját magamnak. Annyi áldozat után, amit azért hoztam, hogy erősebb legyek és felvehessem a harcot, nem szabad elbuknom. Meg kell mutatnom ezeknek a mutáns, vagy embertelen, vagy tudom is én milyen torzszülötteknek, hogy az emberek bizony végre keményen felvették a kesztyűt, én pedig ennek csak az egyik képviselője vagyok.

A tekintetem folyamatosan, szinte észrevétlenül, de végigjárt mindenkin újra és újra. Szép felrémlettek a róluk olvasottak és igyekeztem eldönteni, kiben is bízhatok majd a csatatéren, ha arra kerülne a sor. Persze a megoldás mindig ugyanaz volt, senkiben. Rám legalábbis senki ne bízza az életét. Engem csak a küldetés teljesítése érdekel, és persze a saját túlélésem, abba inkább ne menjünk bele, melyik a fontosabb. Nem áll szándékomban bárkihez megszólalni, vagy egyáltalán észrevehetően odafordulni, nagyon jól megvagyok magamban a gondolataimmal. Ha esetleg történne valami érdemleges, ami tényleg megéri a szavaimat, akkor esetleg megfontolom a kommentálást, persze csak okosan. Ha valamelyik társam intézne felém kérdést, amire válaszolnom kéne, akkor arra talán válaszolnék, de meglepne, ha ez megtörténne. Sokkal inkább számítok az ezredes felszólalására, ami felé természetesen csupa fül volnék, főleg ha esetleg engem is megszólít valamiért. De igazából ez se tűnik valószínűnek, hiszen az eligazítás már megvolt, a küldetés világos. Már csak az esetleges kimaradt információk, vagy a támadási parancs van hátra. Ez a kettő az amire én személy szerint számítanék, illetve az utóbbi az, amit már nagyon is várok. Nem tudom, milyen messze van a bázis Attilantól, nem is érdekel, az idő nem probléma, fő a türelem. A lényeg, hogy akármikor is érkezik a várva várt parancs, bármikor készen állok rá, hogy végre belevethessem magam az első éles bevetésbe, és immáron az X-Fegyver hivatalos tagjakért, megmutassam ezeknek a korcsoknak, mire is képes egy ember.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-07-10 19:49:19)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#834 2011-07-10 21:01:22

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Kardog nemlegesen bólintott a kreenek.
- Eleget tudok. Figyelem emberek a Silver telepatán keresztül fogunk kommunikálni mostantól.
Ezzel becsukta a száját és a gondolatait hallották meg.
~ Mostantól így beszélünk. Csak koncentráljatok arra, hogy beszélni akartok valakivel/valakikkel aztán fejben kezdjetek el beszélni hozzá. Silver pedig átadja az üzenetet. Az Attilaniak túl fejlettek és képesek minden más csatornát érzékelni. Zéró te kezdesz.
A parancsra Zéró kiveti magát a repülőből és zuhanni kezd a város oldala mellett. A hajót kardfog a báros közepére irányítja és ott visszafordul a csapathoz.
~ Jester.
/Mivel inaktív így én írok helyette/
A kifestett férfi leugrik egy ház oldalának csapóik, ami karton papírrá válik és azon át zuhan tovább. majd a ház elkezd torz formákat felvenni, egy pillanatra szimplán édességből lesz majd a földszintjén robban valami és az épület nemes egyszerűséggel a főtérere zuhan az ott lévő több száz embertelenre.
~ Lex, Samson. Egyetlen, te arra.
Mutat a királyi palotára.
~ Jason indulhatsz, energiaforrásokat keress.
Parancsol az áram mutánsnak.
~ Árny, fedezd őket. Sose tudják meg, hogy itt jártál.
Adja ki a az utolsó parnacsot.

Drake és Gorgon a téren vannak amikor a semmiből valami az egyik főépületnek csapódik majd azt felrobbanva a tömegre zuhan. Ők csak a hatalmas port látják és a több száz halottat.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#835 2011-07-10 21:56:35

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Attilan

A teremből szótlanul mentem tovább a csapattal majd felszálltunk egy gépre, ami már is elvitt minket a küldetésünk helyszínére. Még mielőtt a hajóra szálltam volna, letöltöttem az embertelenekről mindent, amit találtam a kormány adatbázisában, azaz nagyjából semmi érdemlegeset. A gépen Kardfog közölte, hogy telepatikus csatornán fogunk kommunikálni mert az embertelenek minden másfajta kommunikációt észrevehetnek. Nem igazán értettem, hogy ezt miért is ne vehetnék észre, elvégre a százezer képességgel rendelkező egyén között csak van jó páran, akik telepaták és ezáltal rá tudnak kapcsolódni. Ugyan akkor aggódtam amiatt is, hogy talán Sam is képes lesz kommunikálni bár az eddigi tapasztalatok alapján nem hiszem, hogy szívesen megmutatná magát. Amint a hajó a megfelelő helyre ért mindenki kiugrott belőle, hogy végezze a dolgát. Én pl hogy megöljek mindenkit, aki az utamba kerül. Zuhanás közben átváltottam páncél módba és így is értem földet így ezt sértetlenül megúszhattam. Bár az erőm így csak felét tudtam használni a biztonság kedvéért így maradtam. Két 20 cm-es pengét hoztam létre a két kezemen, majd átváltottam a bal szememet hő látásra, hogy a porban is láthassam az áldozataimat, majd rohantam is a legközelebbihez és azonnal vágtam. Gondoltam a meglepetés ereje elég nagy ahhoz, hogy most még ne védekezzenek, de később az ilyen vakmerő mozdulatokat már nem vállalhatok be. Közben megnéztem, hogy az érzékelőim jeleznek-e valami értelmeset. Talán betudnám mérni az egyik generátort és így irányt adni Jason-nek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#836 2011-07-10 22:34:38

Patriot
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2009-04-13
Üzenetek: 1003
PM

Re: Attilan

A repülőben tájékosztatást kapunk arról miként is kell beszélnünk. Nos, ez egy új formája a kommunikálásnak, de roppantul tetszik. Bár nem beszélek túl sokat, mert kérdéseim soha nincsenek igazán. Tudom mi a dolgom, és azt elvégzem, illetve nem tracspartira szoktam menni, hanem küldetésre, ahol a szavak helyett a tetteim beszélnek. De minden esetre ez a telepatikus kommunikáció mindenképpen előnyösebb. Amint kiugrik mindenki, rajtam a sor. Én következem. Oda állok a gép szélére, majd abban a pillanatban, hogy meghallom a parancsot, cselekszem, gondolkodás nélkül. Zuhanás közben elhomályosulnak vonalaim, míg nem teljesen láthatatlanná válok még a levegőben, és úgy érek földet. Bár nincs akkora ellenállásom mint a többi tagnak, ennek ellenére némileg talán sikeresnek mondhatom az érkezésemet. Ahogy talajt fogok megkezdem feltérképezni a terepet a talaj rezgéseiből, a hangok visszaverődéséből, és a szél (már ha van) susogásából, hogy minek ütközik neki, és hol. Ezek után pedig következik a szagok analizálása. Hol, merre hány embertelen van, és a hallásomra támaszkodva szívdobogásukból is próbálom betájolni őket. Persze a fedezés lényegét sem felejtem el, és társaimon tartom "szemem" miközben az ő általuk megpecsételt szagmintából tudom, hogy melyikük is a megvédendő személy, ha éppen bajba kerülnének. Minden esetre most nem csupán ökleimet fogom használni, hanem kardomat is előveszem, és már most készenlétbe állítom, hogy a megfelelő pillanatba elvégezzék a piszkos munkát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#837 2011-07-11 11:12:16

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

A telepatikus kommunikáció valamivel kényelmesebb, mint valami visszamaradott adóvevőt használni, vagy átkiabálni egymással, úgyhogy Lex örül ennek a megoldásnak. A parancsra feláll, és egyszerűen kisétál a gépből, minta nem is levegő következne az utolsó lépése után. Talppal csapódik be a földbe, majd kigurulja az esést, és rohamozni kezd a palota felé.
~Jobbról fogom.~ Üzeni Samsonnak, már csak a munkamegosztás miatt.
Aki útjába kerül, félresöpri, de nem csak azért, hogy odébb menjenek, igyekszik akkora erővel megcsapni őket, hogy ne keljenek fel többé. Ha valaki menekülni próbál előle, felkap egy-két lassabb attilanit, és azokat hajítja a menekülők után teljes erőből. Ha talál egy villanyoszlopot, vagy bármit, ami kellően masszív, és jó pár méter hosszú, mint mondjuk egy épület egy tartóoszlopa, valami elfuserált szobor, vagy hasonló, akkor azt kitépi a helyéből, és baseball ütőként használva tisztítja a terepet. A parancs szerint nem hagyhat túlélő katonákat, de igazából semmilyen túlélőt sem akar hagyni, ennek fényében halad a palota felé.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#838 2011-07-11 11:15:36

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Ko bólintott, amikor a férfi nem akart semmit sem tudni. Ő lehet, hogy eleget tud, de a csapat, ha pusztán mutánsnak hiszi majd őket, akkor nagyon-nagyon pórul járnak. De ez már nem az ő gondja. Kinézett az ablakon, amikor megérkeztek figyelte a modern várost, az egyetlen esélye lenne a hazajutásra, ezek. Mikor megérkezett a parancs, akkor kirepült a gépből és a két Sámson mögött, megvárta, amíg azok ketten leugranak. Még körbenézett, majd néhány másodperc után elindult megidézte a kezébe a kardját, majd nekilátott az útközbe jövő Emberteleneket lemészárolni, hogy egyik se menekülhessen el azok közül, akiket Lex, vagy Samson kihagyott volna. Igaz ő így csak a királyi palotáig szándékozik elmenni, de oda be már nem, hanem akkor ismét a levegőbe emelkedik és a biztonsági rendszereket figyeli, hogyha meglát ilyet, akkor tönkre tudja tenni. Egyébként arra is ügyel, hogy meglát-e menekülőket, mert ha igen, akkor lecsap rájuk és kegyetlenül végez velük a parancs értelmében.

~ Palotában ~
Nebo a mindennapos gondjaival volt elfoglalva, igazából azon már túlvolt és éppen az eredeti foglalkozásának szentelte szabadidejét. Festett. Lecsukta a szemét és úgy ért a vászonhoz a bőréről a tetoválásai pedig szépen lassan folytak rá a képre. A robbanásra kapta fel a fejét, ahogyan odakint valami történt. Azonnal lépett el a festőpalettától és nézett le a térre a királynői lakosztályból. Robbanások, majd por, ilyen nem történt magától ezen a helyen, azaz támadás alatt álltak. Azonnal nyúlt a kommunikátora után, majd hangosan szólalt meg.
< - Itt a királynő, azonnal zárják le a királyi palotát és az őrséget a palota előtti főtérre, támadás alatt állunk! – parancsolta azonnal. >
Felkapta a lézerpisztolyát, ami itt volt a szobájában, majd azzal rohanva indult a férje laborja felé, hogy őt is értesítse, mert abban biztos volt, hiszen ismerte a férjét, hogy nem volt bekapcsolva a komvonal sem ott, és a robbanást sem hallotta, mert úgy el volt mélyülve a munkájában.

Utoljára szerkesztette Ko-Rel (2011-07-11 11:17:27)

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#839 2011-07-11 11:57:38

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Miller bólintott a telepatikus kommunikációra, még egy hanggal több vagy kevesebb a fejében, már igazán nem tudott számítani neki. Ahogyan a város fölé értek Venom újra rákúszott a bőrére és teljesen befedte a férfit. A parancs teljesen egyértelmű volt, hogy minél nagyobb pusztítást végezzen, így ezzel nem is volt gondja. Ahogyan megérkeztek és a többiek is kiugrottak a gépből ő maga is megtette. Venom segítségével csökkentette a becsapódást, legalább annyira szerette volna, hogy ne legyen semmilyen sérülése a leérkezést után. Venom ekkor keményedett meg a férfi teljes testfelületén annyira, hogy egy jobb páncélként funkcionálhasson.
Jon körbenézett, hogy merre vannak a legtöbben, majd a két gépfegyverével a menekülőkre és az esetleges túlélőkre nyitott tüzet, majd ő a palotától elfele indult el, hogy a környéken is folytathassa a mészárlást.

Lockjaw nyüszítve kapta fel a fejét, még az étkezését sem tudta befejezni, az ösztöneinek hála érezte, hogy veszély lesz, de már nem tudta időben ezt megakadályozni. Odakint a robbanást hallotta, majd teleportált az épület belsejéből ki egyenesen Gorgon és Drake mellé. Szótlanul nézett fel a faun-ra, bár az idegenek felé még egy vicsorgást megengedett.
Drake-kel sétált vissza a királyi palota felé Gorgon, hogy a mai napon is munkába álljanak. Amikor valami történt, a faun felkapta a fejét, amikor valami megjelent az épületnél és az elkezdett átváltozni valamivé. Majd robbanás, hátrébb rántotta Drake-t, hogy őt se találja el semmi. Sikoltozások és csatazajt is hallani lehetett, a palotából ekkor hangzott fel a királynő hangja, majd Gorgon is meglátta a poron át a megannyi tetemet a földön. Idegesen szorult ökölbe a keze és aktiválta az elektromos buzogányát, majd a megérkező Lockjaw-ra nézett.
< - Azonnal szedd össze az összes teleportálni képes megbízható embertelent – morogta mély állatias hangján. – Kezdjétek kimenteni a leendő Genetikai tanácsot, a gyermekeket és kórházakat, illetve a terringen kristályokat, tudod hova! Azonnal! Ez az elsődleges parancs, a többi nem számít! >
Lockjaw felnézett, majd már teleportált is el a parancsnak megfelelően.
Gorgon ekkor szólt csak a komvonalba.
< - A város- és a testőrséget azonnal a palotába és az elé, az elit tudja a dolgát, Lockjaw teszi a dolgát, elkezdődött! K’oar, fedezz, a civileket kell megvédenünk idekint! >
Azaz a védtelenek biztonságba juttatása és az, hogy segítsék Lockjaw-t abban, amiben kell. Ők már készültek egy hasonlóra. Steven volt az első, akit meglátott, a két Sámsont és a nőt igyekezett kikerülni, ha ez sikerült és odaér a páncélos férfihoz, akkor az aktivált buzogánnyal próbálja megütni a mellkasán, hogy a földre vigye, ha ez sikerült, akkor teljes erőből még a páncélos patáival lép rá a férfi mellkasára és emeli a buzogányt is újra, hogy ezúttal az arcát zúzza be az ellenfelének.

Gorgon és Lockjaw (a faun és a kutya, a könnyebb érthetőség miatt)


< > - mindenhol most az Embertelen nyelvet jelöli (értsd Nebo-nál is előző reagomban), tekintve h az inhumanok 99,99%-a fix h nem beszél angolul.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:55

#840 2011-07-11 17:25:51
Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

Lockjaw megjelenése zökkenti ki a néma léptekből, majd olyan gyorsan történnek az események, hogy nincs ideje felocsúdni. Lord Gorgon rántja félre a törmelék vihartól.
<-Lehetetlen!>
Ordítja ahogy megpillantja a sok sérültet és halottat. Azonnal ki kristályosítja a vérét, és a teljes páncélzatát felölti, a fekete szárnyaival egyetemben. Bólint Gorgonnak és mikor az ráugrik az egyik behatolóra, futás közben a szárnyaihoz nyúl, és ha valamelyik támadó Grogont akarja támadni, az éles kristály tollakkal próbálja meg távol tartani, míg közelebb nem ér ő is. S amint újra képesnek érzi magát, a véréből egy nagyobb kardot formáz.

Utoljára szerkesztette Drake K'oar (2011-07-11 17:26:16)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#841 2011-07-11 19:53:04

BlackMail
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-01-17
Üzenetek: 121
E-mail PM

Re: Attilan

A gépre felszállás ment, mint az ágyba vizelés, ezért inkább befogtam pici számat és szépen indultam a gép felé. Az új izomember kigyúrt, mint valami Svájcinéger, de nem sérthetetlen a lelkem, vagyis kaphat golyót a buksiba és akkor elvérzik a drága. Attilan, nem semmi kis városka jó sok nem gyenge emberrel vagyis embertelennel, bár szerintem ez egy elég hülye név, nevezzük őket... mondjuk... homo homo-nak! Várunk csak... az azt jelenti, hogy ember ember, akkor maradjunk az emberteleneknél inkább. Szóvel Jesterrel mi vagyunk a tüzérség! Jííppiíí!

A gépen megkaptuk a jó kis eligazítást. Mindent lehallgatnak ergo cummendáré az esemény, akkor a rádiót fent is hagyom, viszont ez a telepatikus cucc nekem kicsit kényelmetlen... de a cél szentesíti az eszközt, vagy mi fene.

~ Führer, akkor megy az ugri-bugri! ~ azzal már fogom is a jól megszokott ejtőernyőt és ugrok Árny koma után, legalábbis amíg látom őt.

Amint földet értem első dolgom valami energiaforrást keresni, ahol feltölthetem magamat, legalább kétszer, de ha nincs a közelben ilyen cucc, akkor jó az egyszeri feltöltés is. Amint maxom vagyok, mennek és a drága lánc villámok az embertömeg közé, de két villámot mindig megtartok magán használatra, hogyha valaki nagyon pattogni akarna.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#842 2011-07-11 20:48:55

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Eljött hát a pillanat. A pillanat, amire oly régóta vártam. Végre az X-Fegyver hivatalos tagjaként vehetek részt egy bevetésen. Már nagyon várom, hogy kipróbálhassam magam és az új képességeimet élesben, végre valós körülmények között. De nem szabad elfelejtenem, hogy most csapatjátékot játszom, így is kell viselkednem, főleg zöldfülűként. Több tapasztalatuk van, talán erősebbek is, egyelőre bele kell nyugodnom, hogy ők irányítanak, nem csak az ezredes. De az ő „parancsaikat” legalább megszeghetem, ha jobbnak találom a saját meglátásomat. És persze kíváncsi vagyok hogy szerepel ez a szociális értelemben csődtömeg banda, melybe ilyen tekintetbe már tökéletesen sikerült is beilleszkednem. A hosszú repülőút alatt nem csak én viselkedtem visszahúzódóan, mindenki más is hasonló taktikát játszott. Annak pedig külön örültem, hogy senki sem kezdett el kérdezősködni felőlem, láthatóan beletörődtek, hogy én bizony velük jövök és kész, nem mintha lett volna más választásuk, ha egyszer ez volt a parancs. A parancs pedig törvény, sőt, szentírás egy magunkfajtának. Persze csak addig, míg úgy nem döntünk, hogy megszegjük, de ez már egy másik történet, amivel nekem remélhetőleg egy ideig még nem kell foglalkoznom.

A teperős űrhölgyike hiába mutogatta a kis titkos üzenetecskéit az ezredesnek, az bőven meg volt elégedve a saját információival. Legalábbis a válasza alapján arra következtetek, hogy a kis űrszemét az embertelen ismereteiről szeretett volna papolni. Mivel az egész út alatt lelkileg már felkészítettem magam a rám váró feladatra, legalábbis amennyire felkészülhet egy magamfajta a teljes és totális mészárlásra egy idegen városban, így teljesen készen álltam a bevetésre, mikor az ezredes hozzákezdett az utolsó, rövidke eligazításhoz. A Silver telepatás gondolatolvasós kis trükk bevallom felkészületlenül ért, így igencsak meglepődtem mikor az ezredes szavai már a fejemben hangzottak el, minden fajta fizikai hangképzés nélkül. Valóban praktikus rendszer ez a mai világban, ahol már minden kütyüt le tudnak hallgatni, főleg az idegen söpredék, de ennek is megvannak a hátulütői. Személy szerint én még nem szoktam hozzá az ilyesfajta kapcsolattartáshoz, így fokozottan figyelnem kell rá, hogy az üzenetek tényleg eljussanak a címzetthez, különben nagy bajba kerülhetek. Azt sem felejthetjük el, hogy sajnos ma már elég sok telepata rohangászik szabadon, talán ebben a városban is, úgyhogy már ezek a csatornák se teljesen biztonságosak. A másik gond pedig hogy kevés dolgot utálok jobban annál, ha engedély nélkül turkálnak a fejemben, de üsse kavics, a nemes cél érdekében még ezt is lenyelem. Csak irtsuk már ki végre azt a rohadt fertőt.

A célpont fölé értünk és megkezdődött a szétszóródás. Zéró indult először, ha minden igaz alábombázni az egész putrit. Tehát limitálva lesz a móka időnk, de hát ez van, ki kell élvezni, amennyi jut. Félreértés ne essék, nem becsülöm alá ezeket a korcsokat, nagyon jól tudom, mire lehetnek képesek, de nem véletlenül csatlakoztam ehhez a csapathoz. Megkaptam az esélyt, hogy odavágjak nekik, és ha rajtam múlik, akkor oda is fogok, de nagyon keményen. A következő ugró Jester volt, és gyönyörűen előkészítette nekünk a terepet. Sikerült egy szép nagy épületet rárobbantania a főtéren lévő korcsokra, innen már tisztán foghatunk talajt. Érkezett is a parancs, Lex már szó szerint ki is sétált a gépből, én pedig rögtön utána ugrottam. Még észleltem, hogy az űrcsajszi is követ minket, de onnantól kezdve a landolásra koncentráltam. A magasság nem volt vészes, persze egy átlagember kilapult volna, de a Samson iskolában megtanultuk ezt a leckét is. Azért landolás előtt még ellenőrzöm az előttem leérkező Lex technikáját is, majd jómagam is hasonló módon igyekszem kivitelezni a dolgot, messzebb tőle, nehogy zavarjuk egymás köreit. A testemnek elméletileg bírnia kell a becsapódást, ha megfelelően sikerül lábra érkezni, tompítani, illetve egy bukfenccel levezetni az összegyűlt fölösleges energiákat. Ha mindezt sikerül kiviteleznem, akkor valószínűleg komolyabb baj nélkül át is vészeltem az első valódi extrém zuhanásomat. Lehetnek problémák a tapasztalatlanságom vagy a gyakorlatlanságom miatt, szét is kenődhetnék, mint egy pacni, de nem véletlenül képeztek ki ilyen dolgokban, elméletben sikerülnie kellene az extrém mutatványnak.

Amíg ez kiderül, haladjunk csak tovább a kis terveimmel. A leérkezés és a bukfenc után, ha sikerült a dolog, akkor egyből fel is pattannék és belevetném magam a várva várt csatába. A célpontunk a hadsereg volt és a palota bevétele. Ha nem tévedek ez a kettő valamilyen szinten együtt is jár, ugyanis egy ilyen bemutatkozás után nincs az az embertelen hülye, aki ne küldené ránk az egész katonaságot. Úgyhogy nem is igazán keresem őket, majd ők megtalálnak minket, miközben a palotát ostromoljuk. Lex már ki is próbálta a kis gondolatüzengetést, és lefoglalta a jobb oldalról közelítést. Ez végül is nem minősül fecsegésnek, úgyhogy ezúttal talán megengedhetek magamnak egy értelmetlen választ.
~ Vettem, letisztítom a balt.
Kivételesen belefért egy megerősítő válasz, hiszen még mindannyian próbálgattuk ezt a telepatikus üzengetést, némi lazább helyzetben való gyakorlás nem árthat. Előbb-utóbb úgyis ki akartam próbálni, inkább előbb. Vitatkozni eszem ágában sem volt, nem csak a rangsor miatt, csak értelmetlen és gyerekes lett volna. Attól függetlenül, hogy ha rajtam múlik én is a jobb oldalt választottam volna, de ez most tényleg mellékes, ne ragozzuk. Inkább mészároljunk.

Időközben a csapat többi tagjai is földet ért és mindenki tette a dolgát. Black Jack, vagy inkább Venom, ahogy tetszik hozzákezdett a palotától távolabbi területek kitakarításához, Steven pedig máris közelebbi kapcsolatot kezdett ápolni az egyik táposabb helyivel. Kemény fickónak tűnt az ipse, de nem állt szándékomban beleavatkozni más dolgába. Ha esetleg parancsba érkezik akkor, de amúgy teljesen jól megvagyok a saját kis küldetésemmel, az is elég rázós lesz. Annak ellenére, hogy a mi dolgunk elsősorban a katonaság kiiktatása, azért nem állt szándékomban spórolni a szórakozással már a megérkezés után se. Ahogy felkeltem, egyből ugrottam is a legközelebbi helyihez és kipróbáltam rajta az erőmet. Nem kívánok válogatni az eszközökben. Nem a leggyorsabb sebességemmel, de elindultam a palota irányába. Pont a megfelelő sebességet választottam, hogy jó alapos legyek ott a baloldalon. Akit mi Lex-szel esetleg valami csoda folytán futni hagytuk volna, azzal Egyetlen végzett, úgyhogy nem tört össze a világ, ha egy-egy elszaladt. Akit viszont elértem, annak nem volt kegyelem. Ütöttem, rúgtam a felém közeledők, vagy tőlem távolodók felé. Nem csupán az utamból akartam őket eltávolítani, hanem ebből az átkozott világból is. Nem érdekeltek a képességeik, ha nem voltak képesek kibírni egy, sőt kettő 20 tonnás erővel bíró karnak, akkor bizony jaj nekik. Nem szántam egyiknek se lassú, fájdalmas halált, legalábbis még nem, inkább a gyors, alapos volt jelenleg a célom. Igyekeztem biztosra menni, hogy akit elérek, azzal végezzek is. Nem csak ütöttem-rúgtam iszonyatos erővel, de ha esetleg a kezem ügyébe került egy-egy hajítható darab, akkor azt sem sajnáltam kihasználni, dobtam néhány menekülő után a lehető legnagyobb erővel. Vagy ha éppen nem akadt távoli célpont, akkor egyszerűen a földhöz vágtam a szerencsétlent, hogy összetörjön, vagy ha olyan kedvem volt, kipróbáltam rajta ketté lehet-e tépni egy „egyszerű” embertelent a Samsonok erejével. Ez a tudás később még hasznos lehet.

Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy sokszor tekintettem Samson-társam, Lex felé. Nem csak a jóléte érdekelt, vagy hogy hol tart, hanem a technikája is. Azt tudtam, hogy erősebb nálam, de sokkal tapasztaltabb is, így jobban ki tudja használni az erejét. A hajigálós ötlet például onnan jött, köszönöm neki utólag is, az oszlopos dolgait viszont inkább nem veszem át. Nekem nem kell semmi más, mint a puszta öklöm hogy megtizedeljem ezeket az állatokat, de talán, majd ha a szükség úgy hozza, szükség lesz azokra a mozdulatokra is. Azt mindenképpen elraktározom, hogy honnan lehet ilyen segédeszközöket a legkönnyebben szerválni. Igyekszem azért kicsit jómagam is kreatívkodni, például ha összeakadok egy kisebb termetű embertelenkével, akkor azon azt is kipróbálhatom, vajon egy jól irányzott ugrással össze lehet-e lapítani egy ilyen kis tökfejt. A lehetőségek határtalanok, csak ki kell őket használni. Egyelőre több módszer nem jut eszembe, de az idő haladtával ez biztos változni fog.

Összességében ezek az elképzeléseim az első bevetés kezdését illetően. Nem kívánom magam beleártani más dolgába, amíg kifejezett parancs nem érkezik rá és remélem, más se teszi ezt velem. Utálom, ha beleköpnek a levesembe. Évek óta nem ettem levest, de ez most lényegtelen. Lex-szel és Egyetlennel nagyjából háromszög alakzatban haladunk a palota felé, az űrhölgyeménnyel leghátul, aki úgymond takarít mögöttünk. Ez még csak amolyan bemelegítés, míg közelebb érünk a palotához senkinek se ártunk vele, ha néhány tucat szembejövő embertelennel is végzünk. Ha esetleg meglepő módon valamelyik felém járó nememberke elkezdene hősködni és megtámadna engem, akkor a képességeinek megfelelően igyekeznék megnyerni az ütközetet a lehető leggyorsabban és haladni tovább a célom felé. Kétlem, hogy az itt járkálók közül sokan felvehetnék velünk a harcot, de felkészülök arra is, ha esetleg tévednék és komolyabban fel kéne vennem a kesztyűt valaki ellen. A palota bevétele megint más tészta lesz, ahogy a katonaság megérkezése is, de az ráér, ha végre megjönnek. Unspokenről még egyelőre ne is ejtsünk több szót. Addig is mi előkészítjük a terepet, esetleg bekopogunk az ajtón, és persze bemelegítünk, az nagyon fontos egy komoly küldetés előtt. Na meg persze az élvezet, hogy végre szétcsaphatok ezek között a rémségek között, a saját módszereikkel. Így azért már nem olyan nagylegények. Bár igyekszem inkább gyors és alapos lenni, mintsem lassú és fájdalmas, de ettől függetlenül minden pillanatát kiélvezem a várva várt mészárlásnak, ameddig csak tart. És remélem jó sokáig fog tartani. Ó igen, végre megtaláltam a hivatásomat.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-07-11 20:49:53)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#843 2011-07-12 13:15:32

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Tér:
A csapat landol. Steven pengéivel hasít át a tömegen, tucatnyi embertelennel végezve mire Gorgon rátámadt. Jason feltölti magát energiával hisz az egész város egy hatalmas energia forrás, de miközben a villáma belecsap a tömegbe Drake felkapja őt. Lockjaw azonnal eltűnik parancsa szerint a létező négy teleportálóért.
Jester kiemelkedik a romokból és kezében rakéták jelenek meg, amiket kacagva dobál az égbe. Húsz méter magasra szállnak majd bekapcsolva a város minden irányába repülve becsapódnak és robbannak fel. A városban folyamatosan robbanásokat látni és hallani miközben a házak omlanak össze.

Palota előtt:
A két samson könnyedén tőr át a tömegen. Támadásaik mindenkivel végeznek legyen az katona vagy civil. Ám a palota előtt öt embertelen* állt meg.

- Adjátok meg magatokat.
Parancsolja a fekete bőrű fiú majd mögötte kapu ablakai és ajtói bezárulnak.


Palota:
Ko-rel pontosan akkor ugrik be amikor a bejárok bezárultak. Egyedül van odabent.
Nebo parancsai után a palotát lezárják és az elit a kapu elé rohan. A királynő benyit a laborba, ahogy egy kocka holografikus képe lebeg, amit Unspoken kezével mozgat és a levegőbe jegyez fel holografikusan megjegyzéseket.
< - Megmondtam, hogy ne zavarjon senki. Nem vagyok éhes. >
Morogta Unspoken fel se nézve a munkából.

Lockjaw:
Parancsa szerint felkereste a négy teleportálót, akik legyenek katonák vagy sem azonnal követték őt. Először a tanács tagjait rakták ki Ázsiában egy helyre, ezt főleg Lockjaw tette, hogy társai minél gyorsabban elkezdjék menteni a gyerekeket és betegeket. Végezve azonnal a terringen kristályokhoz teleportált. Lábai vérben vannak és a hely teli van halott alfa primitívekkel, de mire felfoghatná mi történik a kristályokon lévő szürke gépek pirosan villanak és a helység robban. Lockjaw képes ki teleportálni, de a robbanás még így is eléri.

Tibet, Ázsia:
A rendbe tett, de még így is romos Ó-attilanban gépek tömege van felállítva. Itt él Lyron és Melissa, akik az atlantiszi fajt próbálják feléleszteni. Melissa ismerős hangokra lesz figyelmes, a teleportálásra, de ez nagyon gyorsan nagyon sokszor ismétlődik. Férje éppen egy mintával dolgozik így ő a laborban nem is hallja a hangokat. Mire Melissa kiérne mást is hall. Lövések és robbanások hangja. Csatazaj, amit hosszú ideje nem halott.
Kiérve látja, hogy Zéró Ügynök a rejtélyes fegyveres az egyik embertelen nyakát fogja és a földön fekvő tanácstagok, gyerekek és sérültek tetteimet lövi szét. Ekkor teleportál ide még három embertelen pár tucat gyermekkel és sérülttel. A rettegő teleportáló könnyes szemmel néz fel.
< - Királynőm... >
Súgva vérző, összevert arccal és mikor meglátja, hogy Zéró az érkezőket kezdi el lőni ő üvöltve teleportál el.
< - NEM! >
A hangja fájdalmas és egy pillanatra látni, ahogy árulásáért kivégzi a mutáns. Lyron kirepül hallva a lövéseket, de addigra a katona eltűnt és csak fiatalok állnak rettegve. Párat elértek a golyók, de főleg a teleportálókat. A háromból már csak egy van magánál, de három golyót is kapott.
- Poszeidón szigonyára...


*A barokk világbeli Attilani Elit:
- Teris: ében bőrű embertelen. Uralja a sötétséget, képes generálni és formázni azt, ezt a sötétséget képes szilárddá tenni.
- Alanis: Zöld bőrű, rovar szárnyú lány. Két lézerpisztolyos, életveszélyes harcos.
- Elator: Nagy darab izmos embertelen. Elnyeli a rá háruló kinetikus erőt, amitől egyre erősebb lesz.
- Sinfar: Fekete-fehér ruhás embertelen lány.
- Dogner: Állatias embertelen.
Képességeik lassan kiderülnek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#844 2011-07-12 14:55:06

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Palota ~
A többiek sokkal lassabban haladtak, a pusztítás miatt, mint Egyetlen gondolta volna. Neki szinte semmilyen ellenfél sem jutott, így igen gyorsan ért végig a tér közepén egészen a kapukig. Az záródni kezdett, így a kree nő egyszerűen berepült azelőtt, hogy az bezáródott volna, a két Sámson úgyis követni fogja. Előbb vagy utóbb, egy ilyen ajtót nem hitte volna, hogy akadályozni fogják abban, hogy bejussanak. Körbenézett, egyelőre senkit sem látott sehol. Kicsit a levegőbe emelkedett, fogalma sem volt róla, hogy aktiválták-e a hely védelmi rendszerét, vagy sem. Így jobb, ha nem lép a talajra, mert ki tudja, hogy mit aktivál úgy. Elindult óvatosan repülve a folyosón, hogy a palota belsejébe érjen, valami központi helységbe, ahol remélte, hogy lesz valamilyen térkép, vagy konzol, amivel el tud navigálni a trónterem, a központi terembe, vagy a királyi lakosztályokhoz.

~ Palota ~
Hallotta, ahogyan a védelmi mechanizmus bekapcsolt az épületben, most már, ha sikerült a támadókat kint tartani, akkor egy ideig kitarthatnak. Az egyetlen jó kérdés az volt, hogyha mégsem, akkor hova tudnak menekülni és hol volt Lockjaw, meg Gorgon. Nem látta egyiket sem, pedig mostanra már itt kellett volna lennie mindkettőnek. Ami azt illeti még a fiát sem látta, hol lehetett vajon Blackagar? Érte aggódott, a szeme fénye volt a fiú, még úgy is féltette, hogy igazából egyetlen egy személy sem vehette fel vele a versenyt. És a testőrsége sem volt sehol. Végre megérkezett a laborokhoz, ahova be is nyitott, a férje hangja fogadta először, hogy nem kér ételt. Erről meg is feledkezett, hogy a mai reggelit lehozassa, a holoképekre nézett, majd egészen közel sétált a férfihoz.
< - Nem a mai reggelid miatt kerestelek drága férjem – mondta kissé idegesen a nő tegezve a férjét, révén, csak kettesben voltak. – A várost megtámadták, szükség van az irányításodra odafent Unspoken. >

~ Ó-Attilan, Tibet ~
Éppen a holmijaink összerakásával foglalkoztam, amikor odakintről egy ismerős zajt hallottam meg. felderült a kedvem, hogy Lockjaw s Gorgon jönnek, pedig nem is ígérték ilyen hamar. Letettem az összehajtogatott ruhákat s sietve indultam kifelé. Alig léptem ki az ajtón, mikor további teleportálások történtek, ez más volt, mintsem Gorgonék. A következő pillanatban pedig már lövéseket hallottam. Megdermedtem, megtaláltak volna minket? Nem, az nem lehetett igaz. A hangok pedig embertelen nyelven voltak, de ezek riadtak, mintsem katonásak. Mi… mi történt? A lányom s a fiam! Alig értem ki a folyosóra egy embert pillantottam meg s megannyi embertelen, sérültek, s halottak. A gyermekeim is ideértek a zajokra, őket a hátam mögé tereltem s magamhoz húztam, hogy ne lássák a szörnységet. A gyermekeink, kiket mindeddig próbáltunk távol tartani a kinti világtól, az első mit látnak belőle, az halál s pusztítás.
Újabb teleportálás s újabb személyek a fajomból. A sérült férfi rám nézett s úgy hívott, ahogyan nem hittem volna, hogy bárki is fog ebben az életben. A könnyeim kicsordultak, nem voltam királynő s soha sem leszek, cserbenhagytam őket, a genetikai tanácsot, mikor segítenem kellett volna őket Unspoken s az unokanővérem ellen. Mikor a férfi lőni kezdett ismét, felsikoltottam s a hátamat mutatva neki öleltem át a két gyermekemet, hogy inkább engem találjon el a lövedék, mint őket. Pillanatokkal később vége volt s a szerelmem hangját hallottam meg a sérültek mellett.
< - Nagy Randac-ra… - remegett a hangom. – Alfák, azonnal mindegyik ide a folyosóra! – kiáltottam sírva. – A sérülteket azonnal a belső tóhoz s hozzatok vizet! Dora, Leo, akik nem sérültek vigyétek biztonságba innen s hozzatok kötszert is. Lyron, segíts ellátni őket! Minden rendben lesz, most már biztonságban vagytok – próbáltam nyugtatni a túlélőket. – Melissa Boltagon vagyok, Lord Gorgon húga, ő küldött ide titeket. >
Nem hittem volna, hogy valaha ezt a nevet még ki fogom mondani s úgy, hogy a sajátjaimat nyugtassam. Miért? Ki tette ezt velük, ők ártatlanok, védtelenek, ki volt képes arra, hogy ártson nekik? Kik voltak azok a szörnyetegek. Azonnal térdeltem le a sérültek mellé s egyelőre, míg nem kapok vizet s nem érünk a tóhoz jobb híján a ruhámból letépett darabokkal próbálom a sérültek sebeit ellátni, a legsúlyosabbal kezdve, hogy a következő pár percet biztosan kibírja, míg a saját képességemmel leszek képes meggyógyítani őt s a többieket.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#845 2011-07-12 17:23:18

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Attilan

A tömegben válogatás nélkül öltem az emberteleneket. Nem éreztem szánalmat irántuk, csak tettem, amit tennem kellett. Valójában ők, a mutánsokkal valamint az emberekkel ellentétben, semmit nem tettek ellenem, de jelenleg kénytelen voltam a kormánynak dolgozni és a parancsot végrehajtani, valamint semmi olyat sem tettek még eddig, ami miatt meg kéne sajnálnom őket. Amit tudok róluk az-az, hogy hatalmas tömegmészárlást rendeztek már jó párszor, így hát rájuk is rá fér már, hogy valakik gatyába rázzák őket. A mészárlás közbeni elmélkedésemből az ébresztett fel, hogy egy alak egy buzogánnyal támadt rám. Elégé hirtelen jött a dolog és emiatt védekezni se tudtam rendesen. Az egyik kezemet sikerült a buzogány s a mellkasom közé emelnem védekezés kép, de túlváratlan volt a támadás, így eltéríteni nem tudtam csak csökkenteni a támadás erejét. A buzogánynak még egy külön elektromos támadása is volt, ám a nanitok ezt teljesen leszívták így még plusz energiát is kaptak a védekezésre, valamint a sérülések gyógyítására. Bár földre kerültem, de a rúgás elől kigurultam jobbra, majd egy 50%-os erővel (5 tonna) térden rúgtam. Ezt követően felálltam és egy védekező állást vettem fel, vele szemben 2 m-es távolságból. A jobb kezemről a pengét lebontottam és a jobb lábam sarkán hoztam létre újra. Próbáltam felmérni az ellenfelem gyenge pontjait. Szerencsémre a buzogány elektromos fegyver, így ugyan annyira megy vele, mint egy sima buzogánnyal ellenem, de az ereje miatt ez is épp elég veszélyes lehet. Közben körbe pillantottam, hogy számítanom kell-e az ellenfelem részéről erősítésre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#846 2011-07-12 18:54:57

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Városban ~
Jonathan mostanra valószínűleg már sikeresen elhagyta a palota főterét, a társait hátrahagyva, hogy a parancsnak megfelelően tovább folytatta a mészárlást. A gépfegyverekkel nyitott tüzet a menekülőkre, ha volt olyan, aki a közelébe próbált jönni, azokra nem lőtt rá, hanem csápokból formált dárdákkal, vagy kardokkal igyekezett feltartani. Bárki is került a szeme elé, senkit sem kímélt meg, lehetettek azok gyerekek, nők, vagy felnőttek. Néhány újabb kép villant a fejébe, ahogyan hasonló helyzetben járt már korábban falvakban, ott a jégóriások mészároltak hasonló képen, igaz ott ő volt a tehetetlen nézelődő, még egy másik életben Einar Fonnson-ként. Csak megrázta a fejét, ahogyan a fájdalom ismét belehasított, lövöldözve – csak pontos célpontra, lőszert nem pazarolva – és közelharcban mészárolva haladt tovább az utcákon egyre távolabb a főtértől.

~ Főtér ~
Gorgon első támadása sikeres volt és megcsapta az ellenfelét, azonban egy megszokott várt dolog nem következett be. Az elektromosság nem ártott az ellenfelének, sőt mi több látható volt, hogy a páncél elnyelte azt. Így egy plusz előnye már nem volt használható a betolakodóval szemben, így azt a képességét ki is kapcsolta a fegyvernek. Ahogyan rá akart lépni a másikra az elkezdett gurulni oldalra és lendíttette a lábát. Azonnal mozdult a férfi is, hogy elkerülje a felé közeledő lábat, ha ez sikerült, akkor emelte a buzogányt és a közeledő lábat célozta meg vele térden csapott le Steven térdére teljes erőből. De mindezzel még nem állt le, hanem folytatta a támadást, nem akarta engedni, hogy az ellenfele felkeljen a földről, amíg még a földön volt a támadás folytatása az volt, hogy a képességét használva próbálta Steven belső combját megrúgni a patájával, azt, amelyikkel a fiú a rúgást végezte. Erősen tette, bár jelenleg nem az erősség volt a lényeg számára sem, hanem a szeizmikus rezgések és az a kár, amit ezek okozhatnak a férfiban.

~ Össze-vissza ~
Mindenkit sikerült összegyűjtenie azokból, akiket elsőre kellett és már biztonságba is helyezte őket, ezek után jött vissza Attilan-ra az alsó-városba. Oda, ahol a Terringen kristályokat tartották és növesztették. Vér csapta meg az orrát és feltűnt neki, hogy a mancsaival legalább könyékig állt a vérben és az alfa primitívek holttesteibe. Bánatosan nyüszített fel, amikor meghallott a pittyenést. Szaglászva nézett arra, majd ekkor történt a robbanás, azonnal teleportált ki a helységből a város legdélebbi részébe, éppen csak elkerülte a halált, de még így is megégett az oldala és a robbanás ereje is oldalba csapta, ami igencsak erős fájdalommal járt számára. Ahogyan kiért körbenézett, robbanásokat hallott és látta az épületeket összeomlani. Amilyen gyorsan csak tudott haladni a legközelebbi óvóhelyre sietett, hogy az ott rejtőzőket is kimenekíthesse Tibetbe.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#847 2011-07-12 22:15:01

Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

Folyamatosan dobálja a kristály tollait, a közelben lévő Jasonre, így közelít felé futva. Figyelve ha a férfi támadást indítana ellen, azt időben kitudja kerülni. Amint közel ért hozzá, egy gyors mozdulattal, átöleli és a saját lendületét kihasználva, felemelné és arrébb dobná, taszítaná. S amint a férfi földet ért, egy vérkristályt tőrt alkotva a fejét célozva el dobja azt.
Amennyiben a dobás nem sikerül, oldalra lép, s a mozdulat közben egy kardot teremtve, megpróbálja azt a férfi oldalába döfni, minél mélyebben.
-Hogy merészelitek ezt tenni! Ezért meg foglak ölni!-
Sziszegi gyűlölettel telve Jason felé, a mozdulatai közben.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#848 2011-07-13 00:47:34

BlackMail
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-01-17
Üzenetek: 121
E-mail PM

Re: Attilan

Hoppá valakit nagyon felspannoltam a villámgyors belépőmmel. Kicsi szilánkfickó jön, mint a marha, de nem tudhatja, hogy az elektromosság káros az egészségre, még ha kristályos is bőröcskéje. Egy villám híjján mindent belenyomok az ellenfelembe, aztán arrébb megyek és megpróbálom feltölteni magamat némileg, de mindenesetre az utolsó villámommal bekapcsolom a közelharci fegyveremet.

Ha netalántán valami csúnya távolsági dologgal próbálna támadni, pisztoly, jégcsákány dobása ilyesmik, akkor elugrok valamelyik oldalra lehetőleg egy olyanra, ahol nem ütközök falra, mint az állat. Kényelmetlen lenne felkenődni a falra harcközben. Miközben szívom magamba néha-néha az éltető áramot és küldöm is neki. Próbálok távolban maradni, úgyis van elég energia a közelben, míg neki valószínűleg nem végtelenek az erőforrásai.

Ha közelre kerül, akkor a fegyveremmel próbálom őt jól fejbe kólintani, legkonkrétabb célpont pedig a szeme, ami még gondolom puha és sebezhető. A támadásait vagy a fegyverrel hárítom, vagy eltáncolok előle. Folyamatosan mozgásban maradok, nem akarok könnyű célpontot nyújtani neki.

Utoljára szerkesztette BlackMail (2011-07-13 00:48:20)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#849 2011-07-13 02:59:31

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Már most teljes szívből élvezem ezt az egészet, és még nagyon a küldetés elején vagyunk, legalábbis remélem. Igaz hát, ha egyszer belekóstol az ember az ilyesmibe, akkor utána már nehezen áll le. De ki akar itt leállni, kérdem én? Egy egész városnyi kiirtandó szörnyszülött van körülöttünk, ha valamikor, akkor most igazán elengedhetem magam. Persze első a küldetés, meg minden, de akkor is, az alapos munka sosem árt. Én pedig szeretem összekötni a kellemest a hasznossal. Nem csalódtam az érzésbe, mely azonnal előtört, mikor hozzákezdtem a munkához. Végre elégtételt vehettem pár ilyen korcson és ez még csak a kezdet volt. Persze lehetne azzal jönni, hogy ezek embertelenek, nem mutánsok, de magasról teszek rá, a lényeg ugyanaz marad. Ezek a torzszülöttek azt hiszik, elvehetik az emberektől a bolygójukat, uralkodhatnak felettük és azt csinálhatnak, amihez kedvük van, megszegve minden fizikai és egyéb törvényt. Itt is simán le tudom olvasni az összes helyi arcáról, mennyivel többre tartották magukat és bizony sokkolta őket a meglepetés támadás. Lepődjenek csak meg, de ne sokáig, mert szépen, módszeresen kinyírjuk mindet.

A küldetés zökkenőmentesen kezdődött, és nagyon ajánlom, hogy így is folytatódjon, valamint majd ha eljön az ideje, érjen véget. A káosz azonnal kitört, mikor Jester megkezdte a rombolást, így mindannyian gyakorlottan földet értünk a téren, szépen sorban. Nekem is sikerült a jól begyakorolt mozdulatsort kiviteleznem, kihasználva új testi adottságaimat és mindenféle gond nélkül landoltam, tompítottam, gurultam és végül pattantam talpra. Amint ismét két lábon álltam már kiviteleztem is az első támadást. Majd szépen sorban a többit is, de az elsőre mindig emlékezni fogok. A nememberke embertelenül meglepődhetett, valószínűleg azt se tudta mi találta el. A sebességem izmaimnak hála szintén messze az emberi átlag fölött teljesített, az erőmet pedig nem kell félteni. Az ütésem telibe találta a fickó fejét, azt hiszem ki is aludt nála a villany rögtön és véglegesen. De ahogy már említettem, nem álltam meg kiélvezni a helyzetet, robogtam tovább. A küldetés megkívánta, hogy végig gyors és alapos legyek, de ez nem jelentette azt, hogy nem élvezhetek ki minden adandó pillanatot. És én bizony az egészet nagyon élveztem.

Az nagy első után azonnal jött is a következő, majd a következő és a következő, szép lassan már nem is számoltam az áldozatokat, csak sodródtam a hangulattal. Megállás nélkül robogtam a palota felé, nem hagytam ki egy környéken lévő mocskot sem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lassan a civilek között már katonákat is megpillantok, legalábbis az egyenruha meg a fegyverek erre utaltak, de nekik se volt több esélyük ellenem. Az esetleges lövéseik elől könnyedén kitértem, de legtöbbjük el se jutott odáig, hiszen hatalmas tolongás, káosz közepette közeledtek. Hamarosan azonban tettem róla, hogy a tömeg feloszoljon, kicsit talán több darabra is, mint eredetileg. Nem sajnáltam minden végtagomat bevonni a népirtásba, had edződjön csak az egész testem. Persze főleg az ökleimmel dolgoztam, igyekeztem az egész karomat bevetni ilyenkor. Rúgásokat is intéztem elvétve, de a lábamat inkább másra használtam. Ugyebár közeledtem vele a palota felé is, de a szememmel azért a földön is kerestem még mozgó helyieket, akiket esetleg a rémület, a robbanások vagy a tömeg sodort a padlóra. Ha akadtam ilyen szerencsésekre, akkor őket megkínáltam némi taposással, hogy aki a földre került, az már ott is maradjon. A tépős manővert is kipróbáltam, igaz egy soványabb egyeden, de tökéletesen működött, úgyhogy a felosztott embertelent be is dobáltam a ritkuló tömegbe.

Miközben módszeresen irtottam és közeledtem a palota felé, csináltam egy gyors létszámellenőrzést. Zéró még mindig egyedül dolgozhatott valahol a végső tűzijátékon, idefent viszont elszabadult a pokol, nagy örömömre. Steven és Jason megtalálták a maguknak való ellenfeleket, úgyhogy őket egy időre hanyagolnunk kell munka terén. Jester továbbra is módszeresen pusztította az épületeket, ezzel is tisztítva az utat előttünk. Szinte minden felől lehetett hallani robbanásokat, lassan csak rájönnek, hogy megjött a kivégző osztag. Black Jack Venom más felé indult el, így neki már nyomát vesztettem, neki jutott az utcákon való takarítás. Egyetlen viszont túlságosan gyorsan haladt hozzánk képest, hiszen alig hagytunk neki maradék szórakozást, így jóval előttünk elérte a palotát. És végül, természetesen Lexet is szemmel tartottam, még jobban, mint a többieket. Igyekeztem egy vonalban haladni vele, hogy egyszerre érjük majd el a palotát a tér két oldaláról, ez nagyjából sikerült is. Mindketten alapos munkát végeztünk. A módszereink ugyan kicsit különböztek, de egyikünk eredményeire sem lehetett panasz, minden utunkba kerülővel elbántunk, nem hagytunk menekülni senkit. Kezdett már gyanúsan egyszerű lenni a dolog, mikor az utolsó utamba kerülő embertelen bagázzsal leszámoltam, néhány lesújtó mozdulattal a földre küldve őket. Amilyen erőt belevittem, ezek se nagyon kelnek már fel, ahogy eddigi áldozataim se. Persze előfordulhat, hogy a nagy tömegben elsiklottam valaki felett, de akkor az tényleg szerencsés flótásnak tarthatja magát, nagyon szerencsésnek. Akárhogy is, bármiféle ellenállás nélkül eljutottam a palotáig, ott viszont jött végre némi változatosság.

Elméletileg jóból is megárt a sok. Na, ez embertelenek gyilkolása közben egyáltalán nem igaz. Vad élvezettel töltött el hogy tudtam, nekik is van valamilyen képességük, de az én felturbózott testemmel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Ahogy elhullottak, nem tudtam őket sajnálni, sőt, ők voltak a szerencsésebbek. Azoknak sokkal rosszabb, akik még a lebontásra váró házakban húzták meg magukat, vagy az utcákon bóklásznak menekülő utat keresve, mert ők tudják, hogy milyen elkerülhetetlen sors vár rájuk. És jobban teszik, ha rettegnek tőlünk. Lex és az én utamat azonban egy ötös csoport állja el a palota felé, akik egyáltalán nem tűnnek olyan félősnek. Ez kicsit zavart. Látták mit műveltünk alig néhány rövidke perc alatt, a nyugodtságuk pedig vagy baljós eseményeket vetít elő, vagy egyszerűen csak túlságosan nagyra tartják magukat, mint az összes helyi. Ha így van, akkor életük utolsó hibáját követték el. Ha meg nem, akkor is végül van, az eredmény ugyan az.

Ahogy elnéztem a palota lezáródó bejáratát és ablakait, tudtam hogy a bejutás már sokkal nehezebb lesz. Nem lesz olyan könnyű így betörni, előbb mindenképpen le kell rendeznünk ezt az öt förtelmet. Kicsit elvicsorodtam, mikor a fekete bőrű megadásra szólított fel minket. Ennyire szánalmasan naiv még ő sem lehetett. Válaszra se méltattam a felszólítást. Sőt, semmi jelét nem mutattam annak, hogy a közeljövőben tervezném a megállást. Ugyan miután elbántam a gyengébb csoportokkal és megláttam a különlegesebb fogadóbizottságot kicsit lassítottam a lépteimen, de megállni eszem ágában sem volt. Támadni se akadtam olyan gyorsan, itt azért már át kellett gondolni a dolgokat. Ezek csak valami helyi különleges osztag lehettek, nem szabadott elkapkodnunk az ütközetet. Folyamatosan vártam Lex telepatikus parancsára / javaslatára, de nem érkezett semmi és láthatóan ő sem sietett annyira.

Végül is megelégeltem a dolgot. Elsietnünk nem szabadott az ügyet, de a túlzott időhúzás se volt indokolt, hiszen időre dolgoztunk. Ezért is nem várhatjuk meg míg ők támadnak ránk, hogy kipuhatolózzuk a képességeiket, hanem egyből le kell rohannunk a bagázst. Útközben már felmértem mind az öt ellenfelet, egyelőre arra következtettem, hogy a minket feladásra felszólító fickó a csoport vezetője, legalábbis elvileg neki kéne ilyenkor beszélnie. Nekem már megvolt a saját kis támadási tervem, úgyhogy ha továbbra sem érkezett válasz, akkor ezúttal én üzentem Lexnek Silver telepatán keresztül az újonnan elsajátított módon.
~ Lex, intézd el az izmost és az ében bőrűt, én vállalom a másik hármat. ~
Fair elosztásnak tűnt a dolog, legalábbis ahogy elnéztem az ötös fogatot. A képességeikkel sajnos nem voltam tisztában, döntésem csupán a látottak alapján hoztam meg. Lex sokkal erősebb, mint én, úgyhogy neki kellene az ő tankjukat és a vezérüket lerendezni, én pedig közben eltakarítom a többit. Első pillantásra ők nem tűnnek nagy falatnak, de ezúttal már nem becsülöm alá az ellenfeleimet, ez az ötös már keményebb dió lesz. Eddig tartott a bemelegítés, most jön az igazi kihívás.

Ha Lex esetleg időközben üzenne valamit, akkor azt még mindenképpen meghallgatom és mérlegelem. Ha jobb tervnek találom, akkor beadom a derekam. Ha nem akkor is előfordulhat, ugyebár még mindig ő kettőnk közül a tapasztaltabb, de a pillanatnyi tétlensége cselekvésre buzdított. Valamifajta visszaigazolást azért még mindenképpen szeretnék kapni, akár beleegyezőt, akár elutasítót, csak tudjam, hogy célba ért a telepatikus üzenet. Ha változna a felállás, akkor annak megfelelően cselekednék, ha viszont nem, akkor a saját javaslatom szerint megkezdem a rohamozást.

Először is, keresek a közelben valami mozdíthatót. Jester rombolásai után valószínűleg akad a közelben egy méretesebb törmelék, de akár egy halott embertelen is megteszi. A lényeg hogy nagy sebességgel el tudjam hajítani, és azért kárt is képes legyen okozni. Ha nincs meg, akkor sajnos úgy kell megrohamoznunk őket, ha viszont találok, akkor megfelelő célzással feléjük küldöm. Mindezzel az a célom, hogy a szorosan álló ötöst szétugrasszam és könnyebb legyen külön támadni a tagokat. Ha nem sikerül a dolog, akkor nekünk kell majd szétszedni őket közelebbről, ha viszont sikerül, akkor már rohanok is nagy sebességgel a legközelebbi célpontom felé. Egyesével kívánom őket elintézni, a lehető leggyorsabban, hogy utána máris foglalkozhassak a következővel. Igyekszem minden ellenfelemet egy oldalamon tartani, ne keríthessenek be vagy kerülhessenek a hátam mögé. Lex ellenfeleit rábízom, abba csak végszükség esetén avatkoznék közbe, máskülönben csak a saját ügyeimmel foglalkozom.

Ha esetleg nem sikerült a szétugrasztás, akkor nekünk kell majd szétcsapni közöttük, és úgy szétválasztani őket, ha viszont igen, akkor a legközelebbi ellenfelem felé rohamozok. Ha mindannyian hasonló közelségben vannak, akkor a fekete-fehér ruhás lányt választom. Ő a három közül az egyetlen, akinek még a kinézete se sugall semmiféle képességet, így először azt igyekszem kideríteni a megtámadásával, később már ne kelljen ezen agyalnom. Itt már nem kívánok dobálózni, hanem a futásból összegyűjtött lendületemet kihasználva nem túl magasra felrugaszkodnék, és a levegőből csapnék le áldozatomra, ezzel is csökkentve a menekülési esélyeit. Ha sikerülne elugrania, elvileg akkor is meg kellene éreznie az ökleim becsapódását, ezzel az egyensúlyát is megzavarhatom, onnantól pedig már könnyebben eltalálhatom egy újabb ütéssel. Ha meglepetésemre sikerülne ilyen gyorsan kiiktatni az első ellenfelet, akkor azt rögtön hajítanám is a következő legközelebbi ellenfelem felé és indulna az újabb roham, de egyelőre inkább csak az első menetre koncentrálok.

Nem szabad elfelejtenem, hogy ez a kör már biztosan nehezebb csatát hoz. Sajnos fogalmunk sincs az ellenfeleink képességeiről és hacsak nem kapok tájékoztatást vagy jobb javaslatot, akkor tartom magam a terveimhez. Remélhetőleg nem bizonyul rossz javaslatnak, hamár Lex egy kicsit habozott és lehetőségem nyílt ezúttal nekem kezdeményezni. Mind támadás, mind az esetleges védekezés alatt igyekszem felkészülni rá, hogy esetleg valami váratlan történik. Bármilyen képességük lehet ezeknek is, így nem árt készenlétben tartani magamat. Ugyan az ellenálló képességem jó és még védőfelszerelés is van rajtam, de mint már említettem, nem tudhatom milyen erősen így fő az óvatosság. Ha valamikor hiba csúszna a tervembe, esetleg egy figyelmetlenség, egy képesség vagy egy teljesen váratlan fordulat miatt, akkor igyekszem majd a helyzetnek megfelelően reagálni.

A harc ezen része tehát sokkal több odafigyelést igényel. Legalább jött valami változatosság, nehogy megunjam a küldetést. Ettől függetlenül nem szeretek ismeretlen erők ellen küzdeni, a nyílt lapokat szeretem. Továbbra is élvezem a harcot, hogy próbálgathatom viszonylag még új képességeimet és ugyebár mégiscsak ez az első igazi bevetésem, de ezúttal még alaposabbnak kell lennem, mint eddig. Semmi kapkodás, szépen megfontoltan a mocskos kis nememberek ellen, nehogy előkapjanak valami váratlant. Ha tényleg nagyon félresiklanának az események, akkor igyekszem valamiféle védekező állást felvenni a rohamok ellen, de erre remélhetőleg nem kerül majd sor. Miért is kerülne, legyünk csak optimisták. Esélyük sincs ellenem és kinyírom mindegyiket, aki az utamba próbál állni. Áh, sokkal jobban vagyok, fő az önbizalom. Egyelőre tehát ennyi, majd attól függően, hogy hogyan is alakult a harc, gondolom ki a következő lépéseimet. Egyre izgalmasabb ez a küldetés, és egyre jobban remélem, hogy sose jön el a vége. És persze kiélvezem minden egyes pillanatát, de ez csak természetes egy ilyen frankó kis torzszülött mészárlás kellős közepén.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-07-13 03:02:25)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#850 2011-07-13 08:02:51

Patriot
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2009-04-13
Üzenetek: 1003
PM

Re: Attilan

Kell néhány másodperc, míg érzékeim teljes betekintést adnak Attilan környezetébe, de szerencsémre láthatatlan kilétem miatt van időm. Amint végzek, elindulok kardommal a kezemben, és néma a szem számára felismerhetetlen módon kezdek el közlekedni a város utcáin, ügyelve arra, hogy a két fedezendő személyemtől ne távolodjak el túlságosan. Lépteim közben kardomat használom, és bármelyik embertelen kerül közelembe végezni próbálok a fajtájával. Fejét szegem, derekánál vágom ketté, vagy csak egyszerűen átdöföm a szívét. Ez a három a repertoáromból, amik közül válogatok, bár olykor talán a torkon szúrást is alkalmazom. Egészen addig a pillanatig, míg nem érzem, hogy egyik társam bajba kerül. Elektromos mező foszlánya csapja meg bőrömet az egyik irányból, azonnal arra fordulok, mert érzem, hogy ez a mező Steven Storm szagát is magával hozta és nem ő generálta. Bár tudatában vagyok, hogy a férfi páncélzata mire képes, még is cselekszem. Nem! Nem mintha érdekelne, hogy él-e, vagy hal, mert cseppet sem izgat. De az ezredes parancsa szerint fedeznem kell, így azt teszem. Futni kezdek... lépteim még így is halkabbak mint bárki másé, egyrészt mert megtanultam miként kell lábujjhegyen futni, így szinte csak tized másodpercig ér le a lábam a talajra, másrészt a káosz, és felfordulás miatt amik zajokban is megtestesülnek elhalkul az én futásom hangja. A célom pedig nem más, mint az igen erős léptű nem emberi lábfelülettel rendelkező embertelen, aki Steven Storm életét követeli. Érzékelem a levegő változásából, ahogy kezei erőteljesen megemelkednek, és lecsapni készül vele. Talán még idejében oda érek... Kardomat testem mellett tartom leengedve, hegye már szinte a földet karcolja, és mikor kellő képen közel vagyok, akkor támadok alulról felfelé. Nem szándékozom megállítani a kalapácsa csapását a lénynek. Nem a két fegyver fog egymásnak feszülni, hanem csuklóit akarom lemetszeni helyéről, ezzel harcképtelenné tenni. Támadásomba a futásból származó lendületemet is bele teszem, és minden izmom megfeszül, hogy tökéletesen metszem le a helyéről kézfejét. Ha nem sikerülne időben elérnem a célt akkor sem adom fel, mert abban az esetben mögé kerülve még mindig a futásból származó lendület miatt elrohanok háta mögött, és lába hajlatait vágnám végig egy villámgyors rohammal. Nem akarom megfosztani a lábaitól, csak annyit szándékozom elérni, hogy térdre rogyjon, és használhatatlanná tegyem végtagjait.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:58

#851 2011-07-13 12:54:02

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

A pusztítás, aminek segítségével eljutott a palotáig még kezdi meghozni a kedvét egy kis tomboláshoz, ám mielőtt beronthatna a palotába, hogy mindent porrá zúzhasson, öt ficsúr állja az útját, és a palota bezárul. Nincs túlélő, ez a parancs, úgyhogy ezeknek is meg kell halniuk, hiába lenne könnyebb szétverni a palota kapuit. A fekete bőrű férfi parancsán majdnem elneveti magát Lex, nem tudja elképzelni, hogy komolyan gondolja, amit mond, és annyira komikusnak hat, hogy csaknem válaszolni is támad kedve. De aztán meghallja a társa hangját, és újragondolja a teendőit. Első a gyilkolás, második a beszéd.
~Szólj, ha szarban vagy!~ Válaszolja telepatikusan, ezzel mintegy nyugtázva a tervet, és szemügyre veszi két ellenségét. Az egyik viszonylag izmosnak tűnik, valószínűleg ebben áll a képessége, szupererő, de majdnem biztos, hogy teljesítménye elmarad Lex mögött. A másik fickó rejtélyesebb, Lex nem tudja megmondani, mire lehet képes, de idővel majd kiderül, csak nyitva kell tartania a szemét.
A korábban kitépett oszlopot meglendíti, és két ellensége felé hajítja pörögve. Ha kitérnek, remélhetőleg a palotába csapódik, és lesz majd bejárat. Ezzel főleg csak annyi célja volt, hogy ne egy helyen legyen a két férfi, valószínűleg más-más irányba tértek ki, eltávolodtak egymástól. Mivel az izmos fickó valószínűleg közelharcos, inkább a másikat kéne először megtámadni, talán az nem állja meg annyira a helyét egy-két pofon után. Lex elrugaszkodva egyetlen hatalmas ugrással próbál ráugrani a fekete bőrű férfira, és a becsapódás után két öklével rácsapni, ezzel szétkenve őt a betonon. Ha kitér, akkor a földre vág egy hatalmasat, hogy a betont és kövezetet felszakítva próbálja kirántani lába alól a talajt. Eközben azért igyekszik szemmel tartani másik ellenségét is, és ha az közelebb jön, és támadni készülne, akkor a feltépett beton egy nagyobb darabjával lendületből próbálja megcsapni az arcát Lex.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#852 2011-07-14 20:30:07

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Tér:
Jasont felkapja Drake, őt megrázza a mutáns majd landolnak. Jason elmozdul az első kristály tőr elől majd az embertelen kardot teremt és Jason is közelharcra készül. A férfit megvágja a mellkasán az attilanit, őt pedig fejen üti a mutáns.
Steven a földre kerül elszívja az áramot, de kezéből a vért letöredezik és kezd újra összeállni a csapás ereje miatt. Gorgon ellép a rúgás elől, de Steven pengéje megvágja a térdét egy kicsit így is. Ekkor a lábat megüti Gorgon a vért ismét lejön, de az áramot képes elnyelni. A kezén a vért össze is állt. Utána megtapossa a férfi lábát rezgéseket keltve. A téren földrengéseket generál, de csak kisebbeket. Ellenben Steven sípcsontját azonnal eltöri és a mutáns pokoli kínokat él át. A rezgések láthatóvá teszik árnyat, aki ennek hála már nem képes jól érzékelni a dolgokat és a vágása Gorgon fegyverét vágja ketté széltében.
Miller és Jester az ártatlan tömeget kezdi mészárolni, ami lassan kezd fogyatkozni, mert a legtöbben a törmelékek között rejtőznek el. Jester egy biciklivel száguldozik és körülötte a föld anyaga alakul át, amitől vagy még jobban összeomlanak a romok vagy simán felrobbannak. A romok között volt az egyik még valamennyire ép óvóhelyen Lockjaw. Egy omlás után Jester vigyorogva jelent meg felette és integetni kezdett.

Palota előtt:
Lex eldobja a szobrot, de az a fekete embertelen generált fekete pajzsa fogja fel. Mire Lex ezt felfogná már éppen készül neki támadni az ében bőrűnek, aki elé az izmos alak áll. Mikor a samson üt akkor a férfi tenyérrel fogja azt fel. Az ütés ereje lassan tűnik el és az embertelen egyre izmosabb lesz. Arcán széles vigyor jelenik meg majd egy felütéssel vissza rakja a helyére a gamma katonát.
Sámson előtt a három szét is oszlik támadásakor. Szétugranak, de a levegőbe repülő bogárlány két pisztollyal tökéletesen szemen találja őt,a mitől a férfi ideiglenesen megvakul.

Palota:
Ko-rel útja során egy teleportálót lát meg, aki szétlőtt fejjel a földre zuhan. majd Zéró Ügynököt. A mutáns egy érzékelőre mutat, ami a testhő szerint jelzi a palota lakóit. Ezzel hagyja, hogy a csaj előre menjen miközben feltölti a fegyvereit. Először egy szőke sárga ruhás embertelent találnak, aki a szobájában bújt el.

Unspoken komoran felnéz.
< - Ki lenne olyan őrült, hogy megtámadjon minket? >
Kérdezte hitetlenkedve.
< - Induljunk, Királynőm. Fontosabb dolgom is van, mint öngyilkosok titkos vágyáait teljesíteni. >
Mondta az uralkodó és megindul kifelé ott már pár palota szolga fogadta őket, akik már jelenteni akartak a helyzetről. A király félre söpri őket és megindult elfelé miközben a tenyerében egy adattárral próbál rácsatlakoznia város érzékelőire így kap egy holoképet a szinte teljesen romokban fekvő városról.
< - Lehetetlen. - mondta megakadva. - Menj vissza a laboromba és hozd el az adatárát annak az anyagnak, amin dolgoztam, amjd gyere utánam, vissza vesszük a palotát utána meg a várost. >

Tibet, Ázsia:
Lyron azonnal berepül a súlyos sérültekkel és hibernációs kamrákba rakja őket. majd kiérve regenerációt erősítő szereket hoz és abból ad Melissának.
< - Gyermekek! - szólítja meg gyerekeit. - Hozzátok el a laborból az embertelen #123-as tartályt. >
Majd elkezdi beadni a súlyosan sérülteknek a szereket.
< - Aki képes járni vigye azokat, akik képtelenek! Menjetek be és le egy szintet ott lesz egy víz terem ott majd Melissa ellát titeket! A súlyos sérülteket én viszem! Drágám vezesd őket le! >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#853 2011-07-15 12:39:45

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Palota ~
Ahogyan egy főbelőtt embertelen tűnt fel előtte a semmiből azonnal emelte támadásra a kardját, de azt végül leengedte, amikor Zérót is meglátta. Csak biccentett a társának, majd a kijelzőre nézett, ahol az emberteleneket látták, akik a palotában voltak. Igyekezett a lehető leghamarabb az emlékezetébe vésni a kijelző állapotát, így elsőre az egyeseket nézte meg, hogy kik voltak egyedül. Valószínűleg egyszerűbb lesz egyesével levadászni őket, mintsem a tömegre rárontani. A tróntermet és a közelét kereste rajta, hogy vajon merre is kell majd menniük. Majd indult előre.
Hamarosan egy szobához értek, ahol egyetlen nő rejtőzött. Ko kinyitotta az ajtót, majd körbenézett a szobában, hogy lát-e még valamit. Katonai kézjelekkel mutatta Zérónak, hogy fedezze. Amit eddig remekül megtanult, hogy ezzel a férfival lehetett a legjobban szavak és gondolatok nélkül együtt dolgozni. Belépett a helységbe és emelte a kardját, miközben a nő felé haladt. Kissé úgy állt, hogy Zéró lőni tudjon, ha szükséges lenne, figyelte a nőt, egy pillanatra sem becsülte alá, ki tudja, hogy mi lehet a képessége, ha a nő támadott, azonnal a levegőbe repült, hogy úgy térhessen ki. Ha nem tett ilyen az embertelen, akkor Egyetlen könnyedén lép oda hozzá és fejezi le.

~ Palota ~
< - Nem tudom, hogy melyik nemzet merészelte ezt megtenni – mondta. – És azt sem, hogy az embereinknek miért nem tűnt fel a közeledésük! >
Nebo a férje mellett távozott laborból, aki még mindig nem akarta elhinni, hogy mi is történt. Ezzel nem okozott meglepetést a feleségének, hiszen Nephthys nem is várt kevesebbet az uralkodótól. Igaz saját maga sem hitte volna el, ha nem látja az első tornyot összedőlni. Odakint már fogadták őket, eddig vajon hol voltak ezek a szerencsétlenek, amíg a királynőjük egymaga rohangászott fel s alá a palotában? Mikor a holoképek megjelentek a férje kezénél ő maga is meglepődött, nem hitte, hogy ennyire rossz a helyzet, főleg, hogy alig pár perc telt csak el csupán azóta, hogy odafent látta a robbanást. Hogyan? Nem lehetett igaz! Alig akarta elhinni, hogy a birodalma romokban. A férje szavaira bólintott.
< - Azonnal királyom! – biccentett. – Ti velem jöttök és azonnal jelentést kérek! És tudni akarom azt is, hogy Blackagar herceg hol van! >
Intett a szolgálóknak, hogy kövessék és velük együtt ment vissza a laborba. Amíg azok magyaráztak neki arról, mi van a városban, és megmondják, hogy merre a fia, addig ő lementi egy adathordozóra a szükséges adatokat, majd a férje után siet a szolgálókkal együtt.

~ Tibet, Ó-Attilan ~
Próbáltam azonnal a súlyosabb sebeket ellátni s bekötözni, mialatt Lyron kivitte a legsúlyosabb betegeket. Véres kézzel vettem át tőle az injekciókat s beadtam azoknak, akik itt voltak a közelben. Gyermekek s fiatalok, nem tudtam elképzelni, hogy ki lehet olyan vadállat, ki ilyet művel. Eddig csak Unspokent láttam megtenni s bele sem mertem gondolni, hogy miként végezhették az Atlantiszi és Lemúriai gyermekek s védtelenek.
Leonard és Aldora mozdulatlanul nézték, hogy mi is történik, minden olyan gyors volt és idegen számukra, annyi idegen személy egy helyen, félelem és kétségbeesés. Amivel eddig soha sem találkoztak életük során. Mind a ketten az apjukra néztek, mikor ő parancsot adott, Leonard már indult is, de a kicsi alig tíz éves kislány nem tudott mozdulni.
< - Papa! – mondta zavartan. – Kik ők, mi történt? Anyu miért sír, fáj valamije? >
Ezelőtt soha sem látta sírni a mamáját.
< - Ne beszélj Dora, gyere! – nézett rá a bátyja meglepő komolysággal, ő átérezte a helyzet súlyosságát. >
Megfogta a húga kezét és futva haladtak a megfelelő laborhoz, hogy elhozzák az apjuknak azt, amit ő kért tőlük.
Az elrohanó gyermekeim után pillantottam, mennyire szerettem volna, ha ezt soha sem kell látniuk s nem tapasztalják meg mindezt. Két kicsit gyermeket vettem fel a földről, hiszen őket elbírtam, mit fogunk nekik mondani s a többi fiatalnak, mikor a szüleiket fogják keresni? Nagy Ranac… segíts kérlek!
< - Erre, gyertek utánam! – mondtam. – Hamarosan minden rendben lesz. >
Tovább haladtam a folyosón mutatva, hogy a sérültek merre kövessenek, a lépcsőhöz, majd azon le az alattunk levő szintre, ahol a tó volt, nem túl hideg vizű, hiszen négy kétéltű lakik itt a városban, időnként nekünk is jól esik egy kis pihenés. A legsúlyosabb sérültet kerestem a szememmel, itt lent letettem a kicsiket is s a legsúlyosabb sebesültet támogattam be a vízbe.
< - Kicsit csípni fogja a sebet a víz, de hamar elmúlik – próbáltam nyugtatani. >
Amint bent voltunk koncentrálni kezdtem, mire a kezeim sárgán izzottak fel s azonnal nekiláttam a legveszélyesebb seb ellátásának.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#854 2011-07-15 20:48:18

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Az első támadást az feketebőrű hatástalanítja, ezzel ki is derült, hogy képes valamiféle erőteret, védőpajzsot létrehozni, bár kétséges, hogy Lex teljes erejét kibírná egy ilyen pajzs. A második férfi viszont sokkal bosszantóbb. Láthatóan elszívja a fizikai erőt, és önmagát erősíti vele. Az ütésre készül valamelyest Lex, így az nem okoz benne említésre méltó kárt, ám alaposan hátralöki.
Lexnek alaposan el kell gondolkodnia, hogy mit találjon ki, hiszen az általában használt módszer itt láthatóan nem fog működni, hiába üti minden erejéből, a férfi csak elszívja azt. Persze kérdéses, hogy van-e egy határa a képességének, de ha van is, az nem jelenti, hogy afelett már ártana neki az erő, és nem is kéne felerősíteni őt annyira. Képességét használva jócskán több ideje van átgondolni a lehetőségeket, és bár hirtelen nem jut eszébe egy módszer sem, ahogy kifektethetné ellenségét, szerencsére van ideje, hogy rájöjjön, az attilani katonák lézerfegyvert használtak ellenük. Nem mondható biztos módszernek, de legalább nem fizikai támadás, úgyhogy érdemes lehet adni egy esélyt a dolognak.
Lex felkap két lézerfegyvert a halott katonáktól, és tüzelni kezd az izmos fickóra. Természetesen a másikat sem hagyja figyelmen kívül, felé is lő egyet-egyet, hogy ne kényelmesedjen el illetve, hogy kiderítse, véd-e a pajzsa a lézer ellen. Az esetleges támadások miatt közben folyamatosan koncentrál, hogyha esetleg felbukkanna egy újabb ellenség, vagy a fekete bőrű férfi a pajzs helyett ezzel az erőtérrel akarna támadni, akkor félreugorhasson előle.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#855 2011-07-16 09:19:07

Patriot
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2009-04-13
Üzenetek: 1003
PM

Re: Attilan

Nem cselekszem időben, nem érem el a sikeresnek mondható állapotot. A környék földrengés alá kerül, minden elsötétül előttem, nem csak képletesen értve, de semmit nem érzékelek így a világból. Mind össze annyit, hogy kardom valaminek neki ütközött, és átmetszette. De hogy mi volt az, fogalmam sincs. A rezgések következtében elveztem kicsit egyensúlyomat és tudatába kerülök annak, mi a következő pont. A láthatóság. A hirtelen jött, felkészülés nélkül érintő rengések kizökkentettek az állapotomból. De ekkor megvilágosodok. Ez nem természeti csapás volt. Annak vannak előjelei. Arra feltudtam volna készülni. Ezt valaki generálta, és a rengés kiinduláspontjából ítélve vagy Steven Storm volt, vagy az embertelen. Utóbbi. Csak ő lehetett. Lépéseiből éreztem, hogy erősek, és biztosak. Ki merem jelenteni, hogy ő volt az. Jelenleg hatalmas fenyegetést jelent rám nézve. A rengései megzavarják érzékszerveimet, és a láthatatlanságomon is át törnek. Megtaláltam ellenfelemet. Megtaláltam azt, aki nekem kell. A kihívást. Maszkom alatt elmosolyodok, bár a jelen helyzet mást diktálna, de én még is örülök. Meg van az aki nekem kell. Kardom markolatára kezeim ráfeszülnek, és telepatikusan üzenetet küldök Stormnak.

~Menny innen. Ez az enyém!

-Embertelen! Te az enyém vagy!

Mondom a lénynek címezve, aki minden bizonnyal már felfedezett, és láthat. Megforgatom a kezemben pengémet, kis terpeszbe állok, és miután remélhetőleg már elsimultak a rezgések, ismét feltérképezhetem a környezetemet. Most hogy tudom mivel számolhatok, ideje még inkább koncentrálnom. Nem válok láthatatlanná, épp ellenkezőleg. Ideje végre tudni ki az aki megöli. Koncentrálok minden érzékemmel, hogy a lábával való rengésekre fel tudja készülni. Amint megérzem, hogy felemeli azt, még ha csak lép is, már tudom mivel számolhatok. Így talán jobban ellenállok majd a képességének, és reflexeimre támaszkodok ekkor. Bár most egy időre nem megszokott módon eltérek az ezredes parancsától, de nem hagyhatok ki egy ilyen ellenfelet.

Utoljára szerkesztette Patriot (2011-07-16 09:20:25)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#856 2011-07-17 11:01:49

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

Lockjaw mikor felpillantott a romok alól, amik alá beszorult, látta és érezte a szagokkal is Jestert. Egyelőre nem mozdult meg, inkább eszméletlennek tetette magát ebben a helyzetben. Ahogyan a hangok és a szagok alapján Jester odébb ment ő az utolsó erejével még próbál kiteleportálni Tibetbe, ha ez sikerült neki, akkor ott veszti el az eszméletét.

A vágást a lábán meg sem érezte, mintha csak egy szúnyog csípte volna meg, annyi volt az egész. A reccsenést hallotta, ahogyan az ellenfelének a lábát eltörte a rúgása, éppen készült volna Gorgon agyoncsapni a buzogánnyal az ellenfelét, amikor valaki megjelent előtte karnyújtásnyira és a fegyverét nemes egyszerűséggel kettőbe vágta. Megvetően mordult fel a másik szavaira, nem lépett semmit sem, nem volt rá szüksége, hogy megtegye, csak kinyúlt az ellenfele után, a kard pengéje mellett és igyekszik megragadni Árny csuklóját, ha meg tudja mindkettőt, akkor mindkettőt, ha nem, csak az egyiket. Ha ez sikerült, akkor megemelte meg a férfit a karjánál és egyszerűen lendíti át a válla felett, ahol teljes erőből csapja bele a földbe valahol Steven mellett úgy, hogy Árny kezét el is engedte, hogy mégerősebben tudjon csapódni. Most lépett csak utána és ragadja meg a férfi lábát, majd megpörgetve teljes erőből vágja bele a legközelebbi épület falába.
Eközben fél szemmel figyel Steven-re is, ha a férfi támadna felé, akkor a félbevágott buzogányt hajítja neki, hogy azzal is lassítsa és próbál kitérni a támadás elől.

//Bocs Patriot, ez így külsőre tudom, hogy állati metának hangzik, de Steven, Tao és Z is tudja mondani, hogy a KM reag óta ezt szerettem volna csinálni, mert nekik mondtam, hogy ezt tervezi Gorgon.//

Miller tovább haladt, lövöldözve és Venom-ot felhasználva, hogy így mészárolja az embereket, amit eddig a pontig még élvezett is. Most azonban elvesztette az érdeklődését és csupán kötelesség számba ment át az egész. Ez így nem volt számára kihívás, hogy senki sem támadott vissza, csak sikoltozva menekültek. Vett egy mély levegőt, majd a kötelességét folytatva öldökölt tovább, remélve, hogy végre valami kihívással is találkozik majd.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#857 2011-07-17 17:42:49

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Ha eddig élveztem ezt az egész bulit, akkor nem tudom hová tegyem most az érzéseimet. Nem csupán rohadt jól érzem magam, hogy végre bosszút állhatok ezeken a mocskokon és móresre taníthatom őket, de még nem is olyan unalmas a dolog, mint eddig. Persze az újdonság varázsa eddig is érdekessé varázsolta ezt a küldetést, hiszen nekem az első volt, de lássuk be, előbb-utóbb meguntam volna a béna civilek és katonák öldöklését. Vagy mégsem? Hát, sose fog már kiderülni. Az minden esetre egyértelmű volt, hogy a többi nem jelentett nekem kihívást, hála új képességeimnek, így ez a küldetés igen hamar unalmassá is válhatott volna. Szerencsére megjött az ötös fogat, akikre valószínűleg az ezredes „katonaság” címén célzott. Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy ők a helyi nagyágyúk, és még mindig élnek velünk szemben, úgyhogy lehet benne valami. Sőt, egyelőre jobban is állnak, de azért jobban teszik, ha nem isznak előre a medve bőrére.

A telepatikus terv javaslatomra végül érkezett válasz és nagy meglepetésemre nem is elutasító. Persze beleegyezésnek se mondható éppen, de biztos vagyok benne, hogy ezt a szerepet hivatott betölteni. Lex és én eddig meglepően jól tűrtük egymás jelenlétét. Túlzás lenne azt állítani, hogy jól összedolgoztunk, de egy pillanatra se zavartuk egymás köreit és el tudtuk osztani az ellenfeleinket, úgyhogy ez már nevezhető egyfajta csapatmunkának. Nem mintha nagyon vágynék a társaságára és ezzel bizonyára ő is így van, de be kell látnunk, egyedül azért egyikünk se vehetné fel a harcot ezzel az öttel itt, legalábbis nem sok sikerrel.

Itt minden esetre egy időre befejeztem Lex szemmel tartását (és nem sokára sok más dologét is, de erről majd később), valamint az ellenfeleiét és a saját feladatomra koncentráltam. A bemelegítés véget ért, most jött csak az igazi feladat. Eddig ugye néha-néha még a többi csapattársam pozícióját is ellenőriztem, de azóta már túlságosan eltávolodtunk egymástól, úgyhogy kettesben maradtunk Lex-szel. Most pedig már vele se foglalkozhattam annyira, hiszen minden figyelmemet három ellenfelemre kellett irányítanom. Ő tehát az izmosabbik és az ében bőrű felé vette az útját, míg én megcéloztam a zöldbőrű rovart, az állatiasat meg az ember kinézetű nőt. Bevallom ismét, a kinézetük alapján osztottam fel őket. Lex két darabja tűnt a legnagyobb falatnak, így azokat ráaggattam, míg magamnak szántam a három gyengébbiket. A képességeikről sajnos fogalmam sem lehetett, ahogy a többi harccal kapcsolatos tulajdonságukról sem, úgyhogy maradt ugyebár a hasra ütés kinézet alapján való osztogatás. Majd meglátjuk, mennyire lesz ez kifizetődő.

A palota előtt sem kellett sokat keresgélni eldobható romok vagy tetemek után, akadt belőlük bőven. Jester bőven ellátott minket mindkettővel, persze utóbbihoz anno még mi is hozzájárultunk. Az első kezembe akadó, megfelelőnek mondható darabot útjára is indítottam három ellenfelem irányába, akik a vártaknak megfelelően szét is rebbentek. Egyesével nem jelenthetnek akkora kihívást mind együtt, és már meg is indultam a legközelebbi felé, mikor váratlan meglepetés ért. Közeledés közben felmértem ellenségeim pozícióját, de mikor a rovarhoz értem, kialudt a villany. A repülő torzszülött a két kis pisztolyával szembelőtt! A meglepetéstől megálltam a közeledésben és a szememhez kaptam. A találat tökéletesnek tűnt, de vagy a fegyver erősségétől, vagy a testem megnövekedett állóképessége miatt, de a fejem a helyén volt, sőt, azt hiszem még a szemeim is. Nem tudom miért nem végzett velem ez a találat, vagy legalábbis miért nem éppen a szemem darabkáit törölgetem az arcomról, de nem is izgatott. Csak az izgatott, hogy elcsesztem. Általában ki tudok térni az ilyen lövések elől, hála a megerősödött izmaimnak és az új sebességemnek, de ez most váratlanul ért. Nem figyeltem eléggé a levegőből támadó csajszira, arra meg végképp nem számítottam, hogy ez az öt is hord magánál fegyvereket. Azt feltételeztem, hogy ezek csak a képességeikre hagyatkoznak, jól rá is fáztam. Minden esetre nem töltöttem egyhelyben állással többet, mint pár pillanat, talán annyit se, csak amíg gyorsan meggyőződtem róla, hogy élek és a szemeim is a helyükön vannak. Ezután viszont visszatértem a harcba.

A látásom kiesett az egyenletből. Pillanatnyilag nem foglalkoztam vele, ideiglenes vagy végleges-e a dolog, hiszen ha ezt a harcot nem élem túl, akkor úgyis rohadtul mindegy lesz. Kellemetlen lesz így folytatni, de nem maradt más választásom. Igyekszem innentől kezdve a lehető legtöbbet pislogni, valahol azt olvastam, hogy a pislogás segít ilyenkor. Vagy az akkor van, ha elvakít a fény? Mindegy, ártani csak nem árthat, pislog-pislog-pislog. Remélem, ha visszanyerem egyszer, akkor gyorsan visszanyerem a látásom, kár lenne magamért. Még a végén sose nézhetnék újra tükörbe, ó a horror. Erre inkább ne is gondoljunk.

Míg a látásomra nem hagyatkozhatok, kénytelen leszek a többi érzékszervemmel operálni. Az a baj hogy ez ilyen körülmények között elég nehéz. A hallásomat megzavarhatják a városból érkező többi csatazajok, a szaglásomat meg a leégett épületek bűze, vagy a hullák és a vér szaga. De most hogy a látásom kilépett a képből, elvileg a többi érzékszervem feljavultak picikét, hogy átvehessék a helyét, úgyhogy talán mégsem olyan rossz a helyzet. Igyekszem koncentrálni, hogy bemérhessem három ellenfelemet magam körül. Még nagyjából láttam, hol voltak az imént, amíg láttam, így ez talán megkönnyítheti a dolgot. Ha pedig egyszer már megvannak, onnan igyekszem nem elveszteni őket és végig figyelemmel követni a mozgásukat, nehogy meglepjenek.

Ha sikerül legalább egyiküket a háromból biztosan bemérni, akkor nem is húzom az időt. Pár lépésnyi lendületet veszek, majd elrugaszkodom a földtől. Ha ez esetleg a repülő zöldség lenne, akkor igyekszem úgy ugrani hogy elérhessem őt a levegőben és leránthassam a föld felé, úgy odavágva őt hogy többé ne is kelljen már föl. Ha földön lévő ellenség lenne meg, akkor az ugrással felé igyekszem közeledni, majd zuhanás közben a már egyszer eltervezett módon lecsapni két öklömmel. Ha nem találnám el ugyebár az sem olyan nagy baj, hiszen az ütésem azért elég erős, hogy a becsapódás közelében lévőket is érintse. Ha eltalálnám, akkor onnantól valószínűleg vége is, ha pedig nem, akkor a lökéshullámtól elvesztheti az egyensúlyát és a következő csapásommal végezhetek vele. És ha egy megvan, már koncentrálhatok is a többire, de ez még túl messze van, nem kell róla töprengenem.

Arra viszont nem árt gondolni, ha a kis pásztázásom sikertelen lenne, amire sajnos nagyon is sok esély van ebben a káoszban. Ha egyik érzékszervemmel se sikerülne az ellenfeleim nyomára akadni, akkor kénytelen leszek védekezni. Fél térdre ereszkedem és kezeimet a fejem elé tartom védekezőleg, valamint az izmaimat megfeszítem. Igyekszem bármiféle támadásra felkészülni, ami érkezhet az ellenség felől. Ha valami csoda folytán a három embertelen szutyok úgy döntene, hogy inkább hagynak engem ott és Lexet veszik célba, arról remélhetőleg tájékoztat csapattársam. De van egy olyan érzésem, hogy a hármas inkább igyekszik majd kihasználni a helyzeti előnyét, hogy nem látok és megpróbálnak majd elintézni. Hát sok szerencsét neki, azért nem leszek olyan könnyű eset így sem. Ebben a helyzetben az egyensúlyomat nehezen veszthetem el, hiszen közel vagyok a talajhoz, és a védelmemet sem lenne könnyű áttörni bármilyen fegyverrel. Hiszen a speciális ruhámon kívül még a bőröm is erősebb az átlagos emberinél, talán az embertelennél is. Ebben a helyzetben elméletileg a lövések miatt nem kell aggódnom, sokkal inkább az egyéb fajta támadások miatt. A képességeiket ugyebár még mindig nem ismerem, de talán majd most megismerem. Addig is türelmesen várom a támadásikat, bizonyára nekik is sürgős lenne ez a dolog, ahogy nekem. Nem tudom, mivel tudnak megtámadni, de nem is érdekel, igyekszem felkészülni a legrosszabbra. Előbb-utóbb kikényszerítek belőlük egy támadást, amivel elárulják a helyzetüket, akkor pedig végük van. Ez a pozíció tökéletesen alkalmat arra, hogy védekezés után rögtön támadásba lendüljek például egy lövés gazdája felé. Ha pedig közelharccal próbálkoznak akkor még jobb dolgom lesz, szinte házhoz jönnek. Ebben az esetben igyekszem gyorsan felismerni a veszélyt, ártalmatlanítani azt és kíméletlenül végezni botor támadómmal.

Persze ezek csak azok a szituációk, ha megmaradna a vakságom továbbra is. Ha a sok pislogás, vagy az idő esetleg megtenné a hatását és ismét felderengenének a dolgok, onnantól nincs kegyelem. Már támadok is a legközelebbi célpont felé, amilyen gyorsan csak tudok, amilyen erősen csak tudok és amilyen óvatosan csak lehet. Nincs kedvem rögtön azután, hogy újra látok még egy lövést kapni a szemeimbe. A rovarcsaj bizonyára remekül lő a kis lézerontóival, úgyhogy innentől kezdve már igyekszem mindig úgy állni, hogy véletlenül se lőhessen a szemeimbe még egyszer. Meg merem kockáztatni, hogy a többi részemen nem tud velük kárt tenni, de azért ha úgy adódna, hogy rám lő és el tudok ugrani, azért megteszem, biztos, ami biztos. Ha meg nem tudok ugrani, akkor feszítek és reméljük a legjobbakat.

Ennyi lenne hát a mostani stratégiám, eléggé szegényes az eddigiekhez képest. Sajnos be kell látnom, hogy ez innentől kezdve már inkább a komoly küldetés, mint a szórakozás. Ettől függetlenül betegesen élvezem ezt az egészet, még így vakon, kiszolgáltatva is. Végre itt vagyok, végre keménykedhetek, és végre van is kin levezetni a dolgokat, akik azért bírják is. Persze ha rajtam múlik, csak egy darabig fogják bírni, és a végén mindegyiket kinyírom, de úgy érzem ez még messze van. Ez valami elit kommandó, mint mi, csak nemember kiadásban, azt hiszem Lex-szel megtaláltuk a nekünk való szórakozást. Foglaljuk csak össze a dolgokat. Végig igyekszem visszanyerni a látásomat, főleg pislogással, és ha esetleg sikerülne, akkor eddigiek szerint folytatnám a küzdelmet, de innentől kezdve már igyekszem nagyon vigyázni a két kis szemecskémre. Ha tartósabbra bizonyul a vakság, akkor is két változat van. Ha sikerülne bemérni legalább egy ellenséget, akkor az ugrásos módszerrel támadnék, akár repülő akár földi célpont és a kigondoltaknak megfelelően csapnék le rá, lehetőleg gyorsan és végzetesen, egy gonddal kevesebb legyen. Ha viszont a sok zavaró tényező miatt problémás lenne az egész érzékszerves bemérés dolog, akkor nem rohanok vakon a végzetembe, inkább azt a biztosabb védekező pozíciót veszem fel. Ott viszonylag erős védelemmel látom el minden fontosabb testrészemet, és bármikor képes vagyok a helyváltoztatásra, ha szükséges. Először is, igyekszem felismerni a felém érkező támadásokat és megfelelően reagálni. Például ha távolsági, akkor megpróbálnék kitérni és onnan egy gyors ellentámadásba kezdeni. Közelít, lecsap és ismét védekezik, vagy valami hasonló. Ha pedig közelharci akció érkezne, azt a lehető leggyorsabban igyekeznék semlegesíteni, a kivitelezőjével együtt, majd ismét védekező állást felvenni. Míg nem látok rendesen és nem tudom bemérni az ellenfeleimet, addig inkább a védekezésre és az ellentámadásokra próbálok koncentrálni.

Ha nagyon vészes lenne a helyzet kénytelen leszek segítséget kérni a kommunikációs rendszeren keresztül, de az még nagyon odébb van. Egyelőre nem vészes a hátrányom, még ha zavaró is, innen még simán vissza lehet kapaszkodni. Messze vannak még az elkeseredett próbálkozások, nincs még semmi baj, hideg fejjel átgondoltam a szituációt és igyekszem mindenre a lehető legmegfelelőbben reagálni. Ha képességekkel kerülnék szembe az átrendezné az egyenletet rendesen, de arra sajnos nem tudok készülni, csak ha már megismertem. Addig is igyekszem a lehető legjobban bebiztosítani magam. Tudom, hogy elvileg sietnünk kéne, de akkor sem siethetem el a dolgot, mert az már könnyen kerülhetne az életembe is. Eszem ágában sincs itt elpatkolni, főleg ilyen torzszülöttek keze által. Nem, ma ők fognak megdögleni, mind egy szálig, ahogy azt elterveztük és ahogy annak lennie kell. Én pedig mindent meg fogok tenni, hogy ezt a célt minél hamarabb, minél alaposabban és minél élvezetesebben teljesítsem.

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-07-17 17:43:46)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#858 2011-07-17 21:58:03

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Attilan

Sajnos a rúgásom elől sikerült kitérnie az ellenfelemnek és mielőtt lábra állhattam volna megütötte és taposta is a lábamat, aminek hatására el is tört. Erőteljes fájdalmat éreztem plusz hallottam a reccsenését is, ahogy a sípcsontom eltört, de ez nem terelte el a figyelmemet a harcról, a nanitok beültetésénél megtanítottak rá, hogyan viseljem el a fájdalmat. Sam azonnal elkezdte a gyógyítási folyamatot és helyére rakta, ha nagyon elcsúsztak volna egymástól a csontok, ami borzalmasan fájt és amíg a nanitok egy része megkezdte a gyógyítás, addig a többi az helyettesítette a csontot, hogy képes legyek ráállni, de nem erőltethetem meg túlságosan így sem. Én közben láttam, hogy rám akar csapni a buzogánnyal és már gyűjtöttem is a kezemben az elektromosságot, hogy ne csak megállítsam a csapást, de még meg is rázzam viszont, ekkor hirtelen Árny megjelent és kettévágta a buzogányt. Fura mód Árny nem volt álcázva, amin csodálkoztam is és elégé mérges voltam rá, amiért közbe avatkozott, de ugyan akkor a támadás hárítása és ellentámadása nem kecsegtetett biztos győzelemmel és akkor akár a taposásba bele is halhattam volna. Csapat társak vagyunk, így ha az egyikünk szorult helyzetben van, akkor segítünk a másiknak még akkor is, ha az élvezi a helyzetet. Az elektromos támadás helyet megtartottam még magamnak az erőmet, hogy ne számíthasson rá később, amikor támadok vele és a sarkam végében lévő pengét lebontottam. Mivel most inkább Árnyal volt elfoglalva, így én addig kihasználtam az esélyt és összekaptam magam. Csináltam egy gyors hátra bukfencet az egészséges lábamra nehézkedve, majd felálltam védekező állásban úgy, hogy a sérült lábam hátrébb legyen és védve legyen valamint a másik lábamon legyen a test súlyom és hátráltam pár métert. Így kevésbé vagyok mozgékony, de legalább már álló helyzetben vagyok, valamint a fegyvere is, amit trófeának akartam megszerezni, az is már használhatatlan állapotban van, bár még meg próbálhatja felém hajítani azt, ami megmaradt belőle.
~Idióta ez a tehén azonnal széttép téged, ha látható maradsz. Amúgy sem ez volt a feladatod te barom.~
Ezek után már hagytam, hogy a Szatír megtámadja és megölje. Normál esetbe még talán figyelmen kívül is hagytam volna, hogy megszegte a parancsot és beleavatkozott a dolgomba valamint tönkretette a trófeámat, de ezek után még el is akart küldeni az ellenfelemtől és ellopni a legyőzésével járó dicsőséget, amit már nem hagyhatok megtorlás nélkül. Mikor előttem a földhöz vágta őt, már tudtam hogy ezt a csatát elvesztette, ráadásul igen gyorsan. Amikor a Szatír elkezdte forgatni Árnyt, én lekapcsoltam rövid időre a páncélomat, majd mikor elhajította mellettem megragadtam Árnyt a mellkasánál, majd a földhöz csaptam 15 tonnás erővel, remélhetőleg úgy, hogy eltörjön a gerince. Miközben a páncélom a fejemen kívül mindenütt visszakapcsoltam ,a kardját kivéve a kezéből beleszúrtam a mellkasába ez által kilyukasztva a tüdejét. Ha nem volt már nála a kardja, akkor a saját pengémmel szúrtam le ugyan ott.
- Parancs megtagadásért, valamint a megszégyenítésemért. Nem érdemled meg a gyors és becsületes halált. – Ezután felálltam kihúztam a kardot a mellkasából (ha nála volt). És hagytam, hogy lassan meghalljon.
- Normál esetben becsületesen harcolnék veled. – Mondtam a Szatírnak majd visszakapcsoltam a páncélomat az arcomon is. – De parancsom van rá hogy minden fegyvert vessek be. – Majd, kivéve ha idő közben nem indult meg felém, a mondatom végén el hajítottam felé a kardot, nem is azért, hogy komoly sebet okozzon, csak az volt a cél, hogy valamilyen módon érintkezzen vele, megfogja vagy beleálljon vagy hasonló, és ha ez meg történt akkor csak is ebben az esetben egy elektromos támadást indítottam egyenesen a kard felé. Így ha meg sebzi a kard az ellenfelet, akkor ott rögtön bekerül a testébe és a bőre nem gyengíti a csapást, bár elégé ellenálló bőrnek kell lennie, hogy egy villámcsapást is kibírjon. Ha nem lett volna nálam a kard vagy csak sikerült volna elugrania előle és nekem támad, akkor várok és a megfelelő pillanatban, amikor épp megkezdi a támadást a pengés kezemmel a csapását próbáltam volna meghárítani, míg a másikkal egy gyomrost próbáltam volna meg bevinni, amíg arra figyel, hogy én a pengével hárítok. Ha meg földrengések keltésével akart volna levenni a lábamról, hogy megint földre kerüljek, akkor meg az egészséges lábamra nehézkedve oldalra ugrottam volna ügyelve arra, hogy semmi olyan alá ne ugorjak, ami rám omolhatna, valamint ha közben elkezd felém rohanni akkor még időben észrevegyem.

Belépett

Jelentés |
Idézet

#859 2011-07-17 23:13:28

Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

Földre rántja az ellenfelét, de a tőrt kikerüli. Hirtelen áramütést érez, majd egy vágást érez, és azzal a lendülettel a kard markolatával fejbe csapja a férfit. Majd hátrébb lép, megpróbálja felmérni, mekkora sebet is kapott, vagy egyáltalán a páncélja felfogta-e a vágást.
Azonban erre nem akar sok időt elvesztegetni, így újra támad. A kardjával megpróbálja szíven szúrni, de a mozdulat végén, a kardját átveszi a bal kezébe, a jobbal pedig egy újabb tőrt teremt, s azt a férfi torka felé dobja. Ha újra árammal támadna, megpróbálja egy-két vetődéssel elkerülni az újabb elektromos csapásokat. Nem kockáztatja meg a páncélja tűrőképességét.

#860 2011-07-19 20:24:33

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Tér:
Drake sebe nem súlyos, de a páncélon átment és a bőrét is felszakította. Az embertelen vágásra ugrik és sikeresen súlyosan megsebzi a mutánst, de nem tudja pontosan eltalálni és kivégezni, mert a föld elkezd remegni...
Jester a földrengések miatt elfordul és így Lockjaw eltud teleportálni.
Gorgon elkapja Árnyat és elkezdi forgatni annak kardja megvágja még az oldalát, de mikor Steven rátámadna a társára akkor megremeg a föld és ő elesik. árnyat a levegőbe dobják. Gorgon ekkor látja a felé repülő pengét, de Stevennek már más lesz feltűnő.
Jestertől méterekre a romok mozognak majd egy óriási alak kiemelkedik belőle, Jester más bokszkesztyűket teremt a kezére, de az hatalmas dolog fülsüketítő hangot áraszt, amitől Jester nem tud koncentrálni. majd a gép landol és egy ütéssel a romok közé csapja a maszkost férfit, aki a romoknak csapódva meghal.

A X-fegyver ekkor látja, hogy a katonák legyenek élők vagy holtak mozogni kezdenek. Minden fekete vért jelenik meg.
- Blackagar vért rendszerben.
Mondják a páncélosok.

Az óriás robot ekkor Venom felé fordult, aki a holtak között állt.

Palota előtt:
Lex taktikája szerint lőni kezd az izmos lényre, akiről a lézerek lepattognak majd két fekete csáp széttöri a férfi kezében lévő fegyvereket. Mire felfoghatná, hogy ez a fekete erőt uraló elit csinálta már az izmos embertelen elég közel van, hogy msot egy bal horgot adjon a samsonnak.
Sámson hallva az egyikük csatakiálltását neki ront és ütni kezdi. Csapásaitól az embertelen a földre kerül ő pedig fölé. A második ütéstől már kivégzi az embertelent, de ekkor a hátába áram csapódik és a oldalát lézerrel találják fel. Akaratlanul köp fel vért és kezd el remegve a földre zuhanni.

Palota:
A terembe belépve Ko-re felé a lány lángokkal támadt, de mire a kree ellentámadhatott volna a lány homlokán már lyuk volt. Zéró hallva a folyosón érkezőket hallva levett pár gránátot és eléjük gurította. Ko-rel ha megmenekült a lángok elől egy embertelen lát meg, Black Boltot.

Nebo visszaérve a királyhoz kapja a jelentéseket, hogy a dada nem válaszol és az odaküldött őrök se. mellettük hat szolgáló van egyik se harcos típus. Unspoken pedig a vezérlőjében megnyomja a vörös gombot.
< - Blackagar 1 és a Blackagar vértek online. Nyugalom drágám bárki is ez még ma meghal, holnap pedig az Amerikai kontinenst söpröm el, hogy leckét kapjanak ezek az "emberek". Egy hét múlva ezen a planétán ilyen nevű faj már nem is lesz. >
Mondta dühödten.
< - Mit állnak itt? A herceg után menjenek! MOST! >
Üvöltötte magából ki kelve. A szolgálók mennek elől Nebotól elveszi az adathordozót Unspoken és elrakva megindul utánuk.

Tibet, Ázsia:
Melissa elkezdett koncentrálni és a sebek gyógyultak be. A gyerekek rémülten, de tették a dolgukat. Lyron orvoskén üvöltötte a parancsait ameddig az utolsókat is sikeresen nem rakta egy inkubátorba vagy az egyik nem használt terembe némi étellel és lepedővel.
Melissa arra lett figyelmes, hogy férje felöltözve érkezik meg a medencéhez kezében Lockjawal, akit finoman befektetett a vízbe.
< - Jól lesz. >
Mondta megnyugtatóan majd megnézte a gyógyulókat.
< - Úgy látom mind túlélik. Huszonegy átalakulás előtti, tizenhét alakulás utáni és négy nagykorú embertelen. >
Mikor a gyerekek megérkeznek Lockjaw is magához tér. Lyron a feleségére néz.
< - Elviszem a repülőt. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#861 2011-07-19 22:05:35

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Attilan

A helyzet 180 fokos fordulatot vett alig pár másodperc alatt. A holt katonák, valamilyen az enyémhez hasonló páncélzatban, újra harcképesekké válnak és valami hatalmas páncélos egység kezdet el ténykedni ott, ahol Jester van és mivel nem robbant fel semmi körülötte, pedig Jester nagyon szereti a lőpor szagát, így valószínűleg sérült vagy kába. Ráadásul a rengések következtében ismét földre kerültem. A kés eldobása után nem figyeltem, hogy eltalálja-e a célpontot vagy sem, azonnal ismét hátrálnom kellett, így megint egy hátra bukfenccel és most rögtön egy ugrással hajtottam ezt végre. Meg kell tudnom tartani a távolságot köztem és a szatír között, mert ha a földön vagyok és így támad rám akkor esélyem sem lesz a védekezésre. Ugrás közben megnéztem, hogy a romok között van-e valahol valamilyen törött vízvezeték miatt keletkezett tócsa, vagy nagy fém lemez, vagy bármi olyan ami nagy területen van és vezeti az áramot.
~ Ha továbbra is szétszóródva maradunk előbb-utóbb egyesével mindannyiunkat lefogják vadászni. új tervre lenne szükségünk uram.~ Jelentettem a Silvernek aki remélhetőleg tovább fogja adni az üzenetet Kardfognak. Próbáltam valami fedezéket is keresni, mert tartottam attól, hogy az új páncélos katonák lőni fognak rám és nem biztos, hogy ezt a fegyverzetet is kibírja a páncélzatom bár elégé bízok benne. Közben létrehozok egy 20 cm-es pengét a jobb tenyeremen és felkészülök arra, hogy a Szatír megpróbál követni majd.

Belépett

Jelentés |
Idézet

#862 2011-07-20 11:04:43

Patriot
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2009-04-13
Üzenetek: 1003
PM

Re: Attilan

//Törött sípcsonttal nekem támadsz? Benned van spiritusz tesa Razz //

A saját társam támadna rám, ráadásul mocskolódó és sértő szavakkal toldja meg mind ezt. Megsérti a becsületemet, amit nem nézek jó szemmel, de arcom cseppet sem árulkodik arról, hogy az ingerültség a düh, vagy bármilyen más érzelem átvenné az irányítást. Én mindössze a kihívást láttam az ellenfélben, és egy komoly sérülést elszenvedve Steven Storm, nem gondoltam ,hogy sértésnek fogja fel, ha elterelem róla a figyelmet. De látom, hogy más világnézetünk van. Nem neheztelek rá, bár lelkiismeret furdalás nélkül megölném most azonnal. Nincs joga felülbírálnia, kizárólag az ezredes teheti meg. Melléklesen pedig nem szándékosan léptem ki láthatatlanságomból, hanem az embertelen leplezett le a rengéseivel, amit keltett. Bár félelem nélkül állok elé, megdöbbenésemre igen hamar lefegyverez. Nem szándékoztam alábecsülni egy cseppet sem a lényt, de még is felkészületlenül ért a támadása. A levegőbe hajítva, nem érzékelek semmit a világból, ami körül vesz. Csak szagok, és hangok azok, amiket információáradatként próbálok feldolgozni, de semmi mást nem tudok feltérképezni. Zuhanásom közben próbálok úgy helyezkedni, hogy a földre érkezésemet tompítani tudjam egy bukfenccel, vagy ha falnak csapódnék, kezeimet behajlítva magam elé téve rugó hatást keltve ellökjem magam tőle, és remélhetőleg sikeresen biztos talajt fogjak. Mind végig úgy érzem ideje lenne ismét elrejtőznöm, mivel nem érzékelem a körülöttem lévő épületeket, és helyszín a levegőből, így azon az állásponton maradok, mint korábban. Én nem látok semmit, ők se lássanak engem. A zuhanásom közben pedig lassan láthatatlanná válok.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#863 2011-07-20 12:18:38

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

~ Palota ~
Alighogy Ko belépett a helységbe, az ellenfele máris lángokkal támadott az irányába. A nő csak a lövést hallotta, de most azzal nem volt ideje foglalkozni, a tűz sürgetőbb volt. Azonnal a levegőbe emelkedett, hogy a tüzet kikerülje és a képességével pajzsot vont saját maga köré, hogy megvédje a lángoktól. A magasban próbált a tűz túloldalára jutni, hogy teljesen védve legyen tőlük. Ha ez sikerült, akkor egy fekete ruhába öltözött férfit pillantott meg. Szóval a nő őt védhette, akár az élete árán is. Pedig a férfi sem tűnt olyan védtelennek, izmosnak látszott a ruhájában és a tartása is királyi. A nő nem gondolta, hogy most egy egyszerű harcossal van dolguk. Emelte a kardját és egy alulról jövő íves vágással deréktól mellkasig akarta felszelni a vele szemben álló embertelent.

~ Palota ~
Ahogyan visszaért hallotta meg a híreket, hogy nincsenek hírek. A „dada” nem válaszolt, és a katonák sem válaszoltak, akiknek Blackagar közelében kellett volna lenniük. Idegesen szorította ökölbe a nő a kezét. Egyáltalán kik voltak azok, akik a bátorságot vették, hogy támadjanak, a másik, hogy hogyan jutottak be a városba?!
< - Én akarok végezni azokkal, akik ezt tették! Olyan halálban lesz részük, hogy még azt is megkeserülik, hogy erre a világra jöttek! – mondta. >
A képességével meg is tudta ezt tenni, a lehető legfájdalmasabb és legszörnyűbb halál, amiket az ellenségei még csak elképzelni sem tudtak. Átadta az adathordozót a férjének, majd a ő is utánuk indult a lézerfegyverével a kezében. A pajzson járt az esze, azon nem jöhettek át.
< - A pajzson miként jöhettek át? Vagy megint nem voltak aktívak, férjem? >
A legszörnyűbb, hogy mind saját magából, mind a férjéből kinézte volna, hogy önteltségből nem tették fel azokat, hiszen egyikőjük sem gondolta volna, hogy bárki meg meri őket támadni.

~ Tibet, Ó-Attilan ~
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de végre az utolsó sebesülttel is végeztem, szegény gyermekek, mennyire ijedtek voltak s egyik sem értette, hogy mi is történik. S itt nem csak a sajátjaimat értettem, hanem mindet, kik itt voltak. Már jöttem volna ki a vízből nehezen s fáradtan, nem emlékszem rá, hogy mikor fárasztottam ki magam ennyire utoljára, főleg a képességemmel. Már ébren maradni is nehezemre esett, pedig most kellett volna éjszakázni a betegek felett. Felnéztem, mikor a férjem jött vissza, egy újabb sérülttel.
< - Nagy Randac-ra! – nyögtem fel, mikor megláttam Lockjaw-t. >
Azonnal nekiláttam régi jó barátom gyógyításához is, mire végeztem s a gyerekek is visszaértek ő is magához tért. Megöleltem s adtam a fejére egy puszit is. Lyron szavaira néztem fel, megkönnyebbültem, hogy mindenki rendben lesz s sikerült őket megmenteni. A férjem szavaira csak kábán bólintottam.
< - Rendben van – mondtam. >
Ekkor néztem rá s hasított belém, hogy mi volt olyan furcsa rajta. Nem laboros ruhájában volt, hanem utazáshoz felöltözve s a szavai is, mikbe beleegyeztem. Aggódva s félve néztem rá, elindultam felé, de a fáradtságtól pár lépés után megtántorodtam. Néhány pillanat kellett, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat, majd odaérjek hozzá. Tudtam, hogy nem tarthatom vissza, erőm sem lenne hozzá, hogy megtegyem. Végigsimítottam az arcán.
< - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra, s nem kockáztatsz feleslegesen – kérleltem. – Ígérd meg, hogy visszajössz, szükségem van rád s a gyerekeknek is. Találd meg a bátyám s ne… kérlek… könyörgöm ne… - könnyek szöktek a szemembe. – Tudom, hogy a bosszú oly csábító, de ne támadj Unspoken-re, megölne téged s nem tudnám elviselni, ha még téged is elveszítenélek. Szeretlek Lyron! – suttogtam már csak. >
Hozzábújtam s megcsókoltam.
A gyerekek is megölelték Lockjaw-t és vele foglalkoztak, míg az anyjuk búcsúzott, végül Aldora futott oda a szüleihez és ő is megölelte az apját. Igaz nem tudta, hogy a papája mire készül, de az anyja szavai alapján nem jóra.
< - Estére ugye hazaérsz? Ma te mesélsz nekem – nézett fel az apjára. >
Leonard nem ment közel csak pár lépés távolságból figyelte a többieket.
< - Amíg nem vagy itt úgy vigyázok anyára, Dora-ra és mindenkire, mint te tennéd – mondta most is komolyan. >

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#864 2011-07-20 12:41:13

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

~ Város ~
Újabb halottak a lábánál és Miller újra vérben gázolt, egészen addig a pillanatig, amíg mintha földrengést nem érzett volna. A város megremegett, ám ezúttal nem az X-fegyver volt az, ami ezt okozta, hanem meg is látta, hogy micsodák. Úgy tűnt, hogy végre eljött a szórakozás ideje is, a kihívásé, amire azóta várt, hogy megérkezett erre a helyre. A hatalmas robotra nézett, a nagyságából ítélve lassúnak gondolta. A gépfegyverekkel lőtt először a robotra, majd elindult a robot irányába, figyelve, hogy az miként fog támadni az irányába Miller az akrobatikus tudását felhasználva igyekezett a robot háta mögé jutni. Majd ha ez sikerült, akkor Venomot felhasználva a hátára próbált feljutni, egészen fel a nyakáig, ahol aztán a szimbionta egyik csápjából kreált karddal próbálja felvágni a robot nyakát, hogy ott a drótokhoz férjen, már ha voltak ilyenek ebben a fémkolosszusban.

~ Tér ~
Lecsapni nem volt ideje a férfit, csak elengedte a távolba. Az oldalába hasító fájdalommal nem törődött ebben a pillanatban, amikor a penge megvágta, volt már korábban sokkal rosszabb is. Ám, amikor a kard nem sokkal később repült felé, azonnal vetődött oldalra, hogy elkerülje azt, semmi esetre sem akarta, hogy azok felnyársalják. A rezgő földet tudta, hogy mit jelent, és végre ideje volt, hogy ez is megtörtént. Az ember szavaira nem reagált, pedig tökéletesen értette minden egyes szavát, harc közben beszélni pedig gyengeség volt szerinte. Főleg ilyen szánalmas beszédet tartani. Ha sikerült kitérni a penge elől, akkor nézett abba az irányba, amerre eldobta Árnyat, így látnia kell, hogy a férfi láthatatlanná próbál válni, vagy meg is teszi. Míg a másik ellenfele pedig fedezékbe próbál jutni. K’oar talpon és a sereg pedig ideért végre.
< - Hő látást be! Keressék meg a láthatatlant! – adta parancsba a hadseregének. – És a menekülő páncélost is lőjék le azonnal! Utána segítsenek az elitnek! >
Igyekezett felvenni az Árny által eldobott, elejtett kardot, majd futva indult Steven irányába, bízott benne, hogy fedezést is kap a hadseregtől, amikor közel volt Steven-hez, akkor a képességét használta, hogy egy lépés után kisebb földrengést generált, hogy az ellenfele a földre kerüljön. Ha ez sikerült és odaér hozzá, akkor mellkason próbálja szúrni a karddal a férfit miközben az egyik lábával még fejbe rúgni. Ha mindez sikerült, vagy sem, a többi részt már a páncélosokra hagyja, hogy fejezzék be azok a munkát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#865 2011-07-20 13:24:14

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

A lézerek is teljesen hatástalanok az embertelen ellen, így aztán annyira nem is gond, hogy a puskának befellegzik, az annál inkább, hogy Lex kap egy újabb ütést. Öklét a földbe csapva állítja meg a hátralökést, és dühösen néz fel. Ekkor már van ideje összerakni magában, hogy a fekete bőrű fickó zúzta szét a fegyverét valamilyen csápokkal, amik ugyan olyan feketék voltak, mint korábban a védőpajzs.
Kihúzza magát, és megmozgatja állkapcsát, ahol bekapta az előző ütést. A terve, hogy egy ugrással közelíti meg az szupererővel rendelkező embertelent, majd ahelyett, hogy ütlegelné, vagy egyéb módon fizikai támadást indítana ellene, megpróbálja megragadni, elkapni valahol, akár a lábát, akár a karját, ahol éri. Természetesen tisztában van vele, hogy az ellensége támadni próbál majd, így nem egyszerűen kapdos utána, mintha pillangót akarna fogni, hanem közelharcba bocsátkozik, hárít esetleg egy támadást, és amikor lehetősége nyílik rá, olyankor ragadja meg, hogy aztán teljes erejéből elhajíthassa olyan messzire, hogy talán a város határát is elhagyja. Ha a másik embertelen támadna, mert valószínűleg ő is fog, esetleg csápokkal vagy hasonlóval nyúlna Lexért, megpróbál előle kitérni, vagy ha elkapja őt valami, akkor azt szétszaggatni, eltépni.

Utoljára szerkesztette Tao (2011-07-20 13:24:25)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#866 2011-07-20 15:01:00

Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

A mozdulat sor közben, fájdalom hasít az oldalába, ahol az előbb a férfi megsebezte azt. Ám ez korántsem olyan súlyos, így figyelmen kívül hagyja azt, még így is, hogy a páncélját is átvágta. A tőrre már nincs is szükség, mivel így is súlyos sebet ejt a férfi mellkasán, de befejezni már nincs ideje. Megremeg a föld alatta, megtántorodik és jobb híján a kardját a földbe szúrva, annak a segítségével próbál talpon maradni. Ahogy látja, végre megjött az erősítés, majd Gorgon is végzett már lassan a saját ellenfelével.
Ahogy véget ér a földmozgás, kirántja a kardot a földből, és egy gyors mozdulattal, bevégzi a feladatot. Végezne a férfival, amilyen gyorsan csak tud, és ha az nem áll ellent. Aztán keres egy újabb célpontot, vagy várja Lord Gorgon parancsait.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#867 2011-07-22 06:28:19

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Imádom a kihívásokat. De nem ám az összes félét, én ennél sokkal válogatósabb vagyok. Lehetetlen dolgokat senki se akasszon a nyakamba, nem vagyok hajlandó vacakolni vele és az időmet áldozni rá. De azt se szeretem, ha túlságosan könnyű a dolgom. Persze a küldetés eleje nem volt túlzottan nehéz, mégis bele tudtam élni magam, de azért ez más helyzet volt. Évek óta, sőt, szinte egész életemben erre vártam. Hatalomra, aminek segítségével visszavághatok ezeknek az emberfeletti torzszülötteknek. És ha ehhez az ő módszereiket kell alkalmaznom, hát legyen, a cél szentesíti az eszközt. Eddig ez a Samson dolog nagyon bejött, főleg az elején. Az egyszerű embertelenek és katonák egyszerűen nem tudtak velem versenyezni. Mit versenyezni, életben maradni se volt esélyük a közelemben. Én pedig mindezt vad élvezettel használtam ki a palota felé vezető úton. De ez volt a könnyebbik rész, a bemelegítés a nagyobb buli előtt. A kitörő mulatságot egy időre félre kellett tennem, hiszen kicsit komolyabb harc következett, végre valami igazi kihívás, a helyi menő banda, az Embertelen Ötös Brigád. Biztos van normális nevük is, de hol érdekel ez engem, én így hívom őket, egészen addig, míg fogyatkozni nem kezdenek. Hoppá, már meg is történt, de ez a frankó kis rész csak később jön. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy megérkezett a várva várt Samsonoknak való kihívás. Bele is vetettem magam az újabb küzdelembe, ami már igazi harcnak bizonyult, nem mészárlásnak.

Ugyebár az öt ellenfelet gyorsan felosztottuk Samson társammal, Lex-szel. Akkor a képességeikről fogalmam sem volt, csak ránézésre válogattam az ellenségek közül. Nem mintha most a téma nagy szakértője lennék, de akkor itt többet tudok már róluk, mint korábban. Az izmos és az ében bőrű maradtak Lexnek, a nehezebbnek tűnő falatok, míg a „sallang” az én ölembe hullott. Hozzám került az állatias, a fekete fehér ruhás és a zöldbőrű rovar. Első hallásra és látásra egyszerűbbnek tűnhet ez a trió és a legyőzésük, de korán sem ez a helyzet. Én például rögtön a csata elején hátrányba kerültem ellenük. Hiába sikerült szétugrasztani őket egy távolról közéjük dobott törmelékkel, ezután viszont jött a váratlan meglepetés. Támadásba lendültem, de mikor végigmértem az ellenségeimet, a zöld rovarlány eltrafálta a szemeimet a két lézerpisztolyával. Megszakítottam a támadást és ellenőriztem a szemeimet, amik meglepően jól bírták a telitalálatot. Igaz a látásomat vagy ideiglenesen vagy maradandóan, de pillanatnyilag mindenképp elvesztettem, így a harc ezen szakasza során némi képen hátrányba kerültem. Ez persze nem tarthat vissza egy magamfajtát.

A létszámfölény és újdonsült hátrányom miatt végül is a védekezés mellett döntöttem. Addig nem tudtam hatásos offenzívát indítani, míg meg nem bizonyosodtam ellenfeleim helyzetéről. Sajnos ez nem volt olyan egyszerű a hatalmas csatazajok közepette, így sok figyelmet igényelt a hangok megkülönböztetése. Felvettem hát a védekező állásomat (fél térdre ereszkedve, karok a fej elé emelve) és vártam. Főleg távolsági támadásokra készültem fel, ezért kicsit meglepett, mikor közeledő csatakiáltás ütötte meg a fülemet. Sosem értettem az ilyen embereket, esetünkben emberteleneket. Miért jó, ha támadás közben ordibálunk? A csapás nem lesz tőle erősebb, maximum kicsit idegesítőbb, de amúgy teljesen fölöslegesnek tartom az ilyesmit. Csak megfájdult tőle az ember(telen) torka. És persze elárulja a pozíciónkat, ha éppen egy vak ellenféllel küzdünk. Egy ilyen hibát hogy is hagyhatnék büntetés nélkül?

A hang a közelből jött és egyre közeledett, így nem volt elég hely és idő az ugró támadásom kivitelezéséhez, de sebaj. Mikor elérkezettnek láttam az időt felpattantam és a lendületet kihasználva rárontottam közeledő ellenfelemre. Kitérni már nem volt ideje, a sorsa hamar megpecsételődött. Már az első ütésembe annyi erőt adtam, hogy véglegesen a padlóra küldjem, de a kivégzéséhez még nem volt elég. Mondhatnám, hogy lenyűgöző, de miért hazudjak, ez is túl egyszerű volt. Kétségtelenül az ötös leggyengébb tagja feküdt a lábaim előtt, így még korai lett volna az öröm. Azt azért sajnáltam, hogy nem volt alkalmam a szemeibe nézni, mielőtt befejeztem volna, de első a kötelesség, utána a szórakozás. Egy lesújtó kivégzéssel lecsaptam a földön heverő testre, szinte hallottam, ahogy a csontok és a belső szervek csak úgy ropognak a túlzott terheléstől. Nem volt kétségem afelől, hogy ezt az ellenfelet letudtam, és a hallottak, valamint az elején látottak alapján az állatias embertelen lehetett ez a szerencsétlen. Maradtak tehát a zöld orvlövész rovar meg a pantomimes csajszi. De ők hová tűntek?

Hamar megkaptam a választ erre a kérdésre, ugyanis hátulról és oldalról alattomos támadások értek. Mögülem jó pár volt, míg magam mellől precíz lézerlövések vettek célba és csapódtak belém. Mondanom se kell, sokkoló élmény volt nekem. Ugyan feszegettük már a Samson formám határait, de általában tudtam mi következik, ez viszont meglepetésként ért. Hiszen alig hogy végeztem az egyikkel és örülhettem volna kicsit ezek távolról elkezdtek struccozni. Oly annyira sokkolt ez az eset, hogy a mai nap során először padlót fogtam. Na jó, ez kicsit túlzás, de önkénytelenül lekerültem a földre, négykézláb támaszkodva. Sőt, a padlóra köptem az első vér adagot is, miközben égett hús szaga lengett körbe. Élvezhettem akármennyire ezt az egészet, ezek kezdtek nagyon feldühíteni. Előbb a szemem, most meg azt hiszik, elintézhetnek néhány aljas húzással. Hát csalódniuk kell, nem fogok ilyen könnyen padlót. Szerencsére a lézerlövések csak megperzseltek, hála a megnövekedett állóképességemnek és persze a speciális öltözékemnek, az áramcsapás viszont hagyott némi nyomot. Bizonyosan eltelt pár másodperc, mire újra akcióba kezdhettem.

Addig is igyekeztem a már említett és használt védekező állást felvenni, addig se legyek védtelen a támadásokkal szemben, mint az imént. Igyekeztem összeszedni magam, ugyanis nem állhattam meg, folytatni kellett. Amikor elég erősnek éreztem magam, munkához is láttam. A fekete-fehér ruhás kiiktatása volt a következő célom, ő elméletileg nem tudott repülni, de jobban kellett tartanom tőle a sokkoló támadásai miatt. Így az tűnt a leglogikusabb lépésnek, hogy őt veszem előbb célba, aztán gondoskodom majd a zöld mesterlövészről. Hála az előző támadásnak tudhattam, merre helyezkedik el az áramos embertelen hölgyemény, így ha összeszedtem magam, nem is húztam tovább az időt, támadásba lendültem. Felkaptam a legközelebbi eldobható valamit, ami bizonyára a kiiktatott embertelen földi porhüvelye volt, és amilyen sebességgel csak tudtam a fekete-fehér ruhás embertelen felé hajítottam. Majd a dobás nyomában már rohantam is, megnövekedett sebességemet kihasználva. Nem volt különösebb támadási tervem ezen kívül. Az eldobott tetem takarásában maradni, illetve az esetleges villámos támadások elől kitérni. Ha pedig egyszer elérem, onnantól nem sok jót jósolok vagy szánok neki, egyszerűen lecsapok rá gyorsan és fájdalmasan. Ha elveszteném az áramos csaj nyomát, akkor megpróbálhatom ugyanezt a zöldséggel is, de ott kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen bármikor levegőbe emelkedhet. De lehetséges hogy őt könnyebb betájolni, esetleg a szárnycsapkodásai vagy a lézerpisztolyok hangja miatt. Nála erős lábizmaim segítségével ugrással próbálnék a közelébe férkőzni (ugyanúgy az elhajított tetem mögött) és lerántani a földre, hogy ott végezhessek vele. Ez volna hát a támadási stratégiám, a már kiiktatott embertelen elhajított teteme (vagy egyéb törmelék) mögötti közeledés attól függően, melyik ellenfelemet sikerült bemérni, már ha sikerül. Erre azért jobb esélyem van mint a múltkori alkalommal, hiszen az imént mindketten megtámadtak. Ha választhatok, minden esetre a villámszórót választanám. De ez ugyebár nem kívánságműsor, hanem háború.

Sajnos arra is számítanom kellene, ha még ilyen szituációban se tudnám bemérni a két idegesítő nőszemélyt. Ebben az esetben maradnék a már használt védekező állásban és várnék. Ha észlelnék valamiféle támadást akkor azonnal reagálnék rá és megpróbálnék kitérni. Ezután már valószínűleg még könnyebb dolgom lenne ellenségeim megtalálásával, úgyhogy a már kigondolt tervet követne támadnék. A lényeg hogy mindenképpen igyekszem bemérni őket, majd támadni. Ha ez nem sikerülne, akkor maradna a védekezés és a kitérés a támadások elől. Végig próbálok úgy helyezkedni, hogy ne keríthessenek be és támadhassanak több oldalról, mint az imént. Nagy árat fizettem az iménti figyelmetlenségeimért, ilyet többet nem szabad elkövetnem, ha szét akarom zúzni ezeket a szennyeket. Bár kiiktattam az egyiküket, a többi bevitte a maga találatát és meg is lett az eredménye. Végig igyekszem kontrollálni magam, a lézerek nem okoztak akkora gondot, de az áramütés hatásait még sokáig érezni fogom. Talán már nem is élnék, ha nem lenne a Samson erőm és állóképességem. Jah, és majdnem elfelejtettem említeni, mivel a szemeimmel mást most úgyse tudok csinálni, igyekszem sokat pislogni. Nem tudom lesz-e eredménye, de zavaró hogy csak úgy merednek a semmibe, inkább mozgásban tartom környéket, hátha beindulnak a látásért felelős programok bennem. Ha visszajönne a látásom kétségtelenül könnyebb dolgom lenne, de erre egyelőre nem számíthatok. Minden esetre, ha visszajön ha nem, mostantól mindig védem a fejemet, azon belül is főleg a szemeimet. Védekező állásban is ott tartom ugyebár a két karomat előtte, sosem hagyhatom védtelenül. Komoly tapasztalattal gazdagodtam az ilyesfajta harcok terén, és ennél már csak tapasztaltabb leszek. Persze csak ha túlélem. De hát miért ne élném túl? Eze

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 16:59

#868 2011-07-22 20:43:51

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Tér:
Árny nehezen, de tud landolni és esetlenül legurul a romokon. A robotok parancs szerint azonnal észre veszik és hangágyúikkal kezdenek rá lőni. Ha meg is próbál elmozdulni az őt vértes egységes támadása túl hatásos és a föld felrobban alatt, ütve perzselve repül ismét az égbe a nindzsa,a ruháját megtépi a hangágyuk okozta robbanás ereje. Véresen pontosan Drake elé landol. árny füle még cseng a hangágyúktól, nehezen veszi ki, mi hol van.
Steven hátrálni próbál, de a páncélosokból pár élőlény is és hangok, lángok indulnak meg felé. A támadásoktól elmenekül, de Gorgon rengése után földre kerül és a szatír ráveti magát, hogy leszúrja.
Venom lövései utána robot "szájából" hang sugár tör ki, a katona eltudja kerülni és mögé ugorva a hátára juthat, de a robot ekkor újra "üvölt" egyet. A szimbionta remegve húzódik le Millerről a fájdalmak miatt és az ember pár méterrel hátrább landol. Az Őrszem felé fordul és tenyerén egy nyílásban kezd izzani a plazma.
~ Minden egységnek, a bohóc meghalt, kettes terv következik. Mind induljatok meg a palotához, jussatok be semmi más nem számít. ~

Palota előtt:
Lex elkapja az embertelen csuklóját és az égbe dobja őt, jó messze. Utána másodpercek híján ugrik el a sötét formázó ében lándzsái elől, amiket felé lő. A rosszabb hír, hogy a páncélosok megindultak feléjük és az egyik elkapta az elitet. Lex hallja Kardfogat:
~ Minden egységnek, a bohóc meghalt, kettes terv következik. Mind induljatok meg a palotához, jussatok be semmi más nem számít. ~
Sámson a látása kezd homályosan visszatérni, amikor megragadja a szörnyszerű embertelent és az elektromoshoz vágja, könnyedén tudja, hogy ő az, mivel kéken izzó szikrák már így feltűnőek. A lány elugrik és Sámson neki csapódva landol, egy vagy két ütés utána törékeny női csontozat már darabokra tört, a nő halott. A nő elektromossága még így is remegésre és görcsökre kényszerítik Sámson izmait így nincs ideje reagálni a rovar lányra, akit a földről pontosan oldalról telibe találja a fülét. Sámson teste ellenáll a lézernek, a belső szervezete kevésbé, a lézer berobbantja a dobhártyát és felhevíti az agyat, ami másodperceken belül felforr plusz a becsapódástól leáll. A katona orrából vér ered majd mikor újra tisztán látja a világot, az végleg elsötétedik.

Palota:
Ko-rel látja, hogy a félmeztelen férfi megfordul és rémülettel teli dühös üvöltést ereszt ki. A hangja milliárdszor nagyobb, mint bárkié valaha. A nőt az ereje a falhoz csapja majd a fal széttörik és a szomszédos szobába zuhan. A teste fáj a becsapódástól és a füle sípol folyamatosan. A fekete hajú férfi a lángokat uraló embertelen lányt karolja magához sírva. Ko már látta társát, akit úgy szint elsöpört az ajtóból a hang, fejét fogva zavartan rálőtt a fiúra. A golyó a fiú oldalát érte el mire egy mély hang üvöltött a folyosóról:
< - NEM! >
Ezzel a szóval üti meg Zérót Unspoken, aki a csapástól átszakítja a falat és gurulva zuhan a szoba másik végébe. Ő, Nebo és a kísérete ekkor érkeznek meg.
~ Minden egységnek, a bohóc meghalt, kettes terv következik. Kapaszkodjatok mg, minden erőtökkel. ~

Tibet, Ázsia:
Lyron bólint a feleségének és kifelé a fiához fordul.
< - Tudom, hogy így fogsz tenni. Sietek vissza. >
Mondta mosolyogva majd beszállt a repülőbe, ami hamar eltűnt a látóhatáron.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#869 2011-07-23 04:10:47

Jack Gammer
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-07-09
Üzenetek: 71
E-mail PM

Re: Attilan

Olyan szép volt ez a nap. Azt hiszem, nyugodt szívvel állíthatom, életem egyik legszebb, ha nem a legszebb napja. Nevezhetjük ezt szomorúnak, betegesnek, vagy egyszerűen őrültnek, de ez akkor is tény. Egész életemben nem éreztem magam ilyen jól, mint ezen a napon. Bőven állíthatom, az életem egy kisiklott vonat. De egy olyan vonat, ami miattam siklott ki, önakaratomból és azóta, se bánom. Sose bántam, hogy így alakult az életem, hogy mindent feltettem a bosszúra és azért, hogy erősebbé váljak. Mikor jelentkeztem az X-Fegyverhez hosszú út vezetett a hivatalos tagságig. Sok szenvedés, kín és gyötrődés kísért ezen a rögös úton, de végül sikerrel jártam. Samson erőkkel felvértezve én lettem a csapat legújabb tagja. Ez volt az első bevetésem és a helyzet nagyon úgy áll, hogy ez lesz az utolsó is. De ezt az egyet legalább élveztem, még ha szégyenszemre nem is sikerült teljesítenem a küldetésemet. Sajnos ez a kihívás nem ideálisnak, hanem túl keménynek bizonyult számomra, de erről majd később. Előbb hadd gondoljam át, hogyan is jutottam erre a pontra, mi is vezetett a végső pillanatokig. Ennyivel igazán tartozom magamnak.

Természetesen nem fogok végigmenni egész nyomorult életemen újra, azzal már bőven megvoltam a bázison. Lehetséges, hogy mélyen belül éreztem, hogy lassan ideje elszámolnom magammal, hiszen közeleg a vég. Na jó, nem mesélek be magamnak ilyen hülyeségeket, inkább felveszem a történetem fonalát, ott, ahol letettem. A küldetés Attilan kiirtása és elpusztítása volt, ami már sok jóval kecsegtetett. Ugyebár én nem csak a mutánsokat utálom, hanem az összes emberfeletti mocskot, akik azt hiszik magukról, hogy felsőbbrendűek és uralkodhatnak a bolygó, meg az emberek felett. Keresve se találhatnánk jobb példát az emberteleneknél. A kezdés jó volt, pusztítottunk rendesen, és legközelebbi kollégámmal, a szintén Samson Lex-szel elindultunk a palota felé. A feladatunk szerint módszeres tisztogatást végeztünk mind a civilek, mind a katonaság körében. Ez a már említett túl könnyű kihívás volt, de ezt is élveztem. Új volt a nememberek mészárlása és örömmel töltött el, hogy végre belekezdhetek a küldetésembe. Ez a gyilkolászás egészen addig, míg el nem értünk a palotáig, ahol a helyi menő banda fogadott. Egyfajta elit társaságnak tűnik, úgyhogy egye fene, legyen a nevük Embertelen Elit. Embertelen ötlet, ugye? Öten tartoztak bele ebbe az alakulatba, így a létszámfölényt felosztással igyekeztük orvosolni. Talán hiba volt magamnak több ellenfelet osztanom, de akkor még jó ötletnek tűnt. Akkor még csak szemrevételezés alapján tudtuk felmérni az erőviszonyokat, és úgy gondoltam Lexnek erősebb lévén az izmosabbal és a vezetőnek tűnő ébenszínű fickóval kellene foglalkoznia, míg nekem maradt a többi. Sajnos ez a többi túl soknak bizonyult. Három ellenfél jutott így nekem: az állatias embertelen, a lézerpisztolyos zöld bogár csajszi, meg az elektromos fekete-fehér ruhás nő. Végig úgy éreztem van esélyem ellenük, míg a létszámfölény ellenére is, és azt kell mondjam, majdnem sikerült. Sajnos a háborúban a majdnem nem elég, sőt, végzetes.

Már akkor fel kellett volna ismernem mekkora veszélyt jelent a zöldség, mikor először rám lőtt és azonnal megvakított, mint kiderült csak ideiglenesen. Kellemetlen volt onnantól vakon harcolni, de nem lehetetlen. Csak nagy figyelemmel kellett lennem a környezetemre, meggondolni a lépéseimet, majd védekezni, amíg kell, végül ellentámadást indítani. Sajnos az ellentámadásaim, bár mindig sikeresek voltak, utána csak rosszabbodott a helyzet, egészen a végletekig. Az első eset ugyebár az állatias embertelennel volt. Miután én felvettem a fél térdelő, karjaimmal a fejemet takaró védekező állásomat, mint valami jövőből érkezett Terminátor (biztos mindenki emlékszik egy ilyen klasszikusra), hamarosan meghallottam harci kiáltással közeledő támadómat. Több se kellett, azonnal lendültem előre és ütöttem. Az első után már a földön is volt, a következő pedig már ki is végezte. Egy ellenfelet letudtam, de azonnal érkezett a sokkoló meglepetés.

A hátamat egy áramütés, míg oldalam pár lézer találta el. Lehanyatlottam, közben igyekeztem ismét védekező állást felvenni, de kellett némi idő, mire nagyjából összeszedtem magam. Nehezen lettem úrrá a remegésen és még vért is köptem, de rendben voltam a harc folytatásához. Az emberfeletti állóképességem és a speciális öltözet megvédett a lézerektől, az áram viszont inkább az idegrendszeremet bénította meg. Botor módon inkább az áramos nőt tartottam veszélyesebbnek, pedig már a zöldség is okozott nekem problémákat. Ez volt az utolsó, de a legsúlyosabb hibám. Talán másképp alakult volna, ha előbb a zöld rovart próbálom elintézni, utána a pantomimes nőt, de utólag nagyon könnyű okosnak lenni. Persze én amúgy is vagyok, de úgy tűnik nem eléggé. Vagy csak rosszul mértem fel a helyzetet, ki tudja. A következő akcióm is jól sikerült, de utána jött a leghidegebb zuhany, ami élőlényt csak érhet.

A sok pislogás, vagy az idő meghozta a kívánt és várt eredményt, a látásom elkezdett tisztulni. Itt már úgy éreztem semmi sem állíthat meg, hogy befejezzem a munkát. Tudtam hogy néhány sokkoló élmény még bizonyára hátravan, de utána már csak a lézerekre kellett volna ügyelnem. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna. Behatároltam az elektromos nemembert, az előző támadása és a tisztuló képben feltűnő kék szikrák alapján és támadást indítottam. Eldobtam az állatias embertelen tetemét a nő felé, hogy fedezze a közeledésemet. Utólag belegondolva inkább a másik figyelmét kellett volna elterelni vele, de most már úgyis mindegy. A közeledésem így gyors volt és gondtalan, a nő a holttest kikerülésével foglalkozott, én pedig neki vágódtam. Neki se kellett több egy-két ütésnél, a csontjai csak úgy ropogtak és törtek az öklöm által. Csak akkor álltam meg, mikor már biztos voltam az eredményben, hogy a szinte darabokra tört embertelen nőszemély nem kell már fel a földről. Sajnos ekkor már éreztem is az ütéseim hatását, sikerült még jó pár voltot belém juttatnia, mielőtt kifeküdt volna. Egész testemet átjárta a remegés és a görcs, ekkor már tisztában voltam vele, hogy vége. Eddig végig tudtam ügyelni a fejem védelmezésére, de most a sokktól egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Tökéletes célpont voltam, hogy az utolsó ellenfelem befejezhesse ezt az egészet.

A zöld rovarlány időközben leszállt és pontos, precíz, tökéletes találatot vitt be oldalról a fülembe. A testem áttörte a határait, a hirtelen belé nyilaló kíntól úrrá lett az áram okozta állapoton, és a fülemhez kaptam, de már késő volt. Éreztem a hatalmas kínt a fülemben, majd a fejemben is, ennyi volt. A testem lehetett akármilyen ellenálló, ez a torzszülött megtalálta a gyenge pontomat. Túlságosan alábecsültem a nőszemély képességeit, egyszerűen azt hittem, ő a legkisebb fenyegetés, és nyugodtan hagyhatom a végére. Még annak fényében is így hittem, hogy ő vakított meg az elején, ami ugyan már elkezdett elmúlni, de ez már nem számított. Tudtam, hogy ezt a lézert már nem fogom megúszni, a dobhártyám szó szerint berobbant, az agyam pedig pillanatokon belül pirítós lesz. Nem éppen a leggyönyörűbb halál, de mégis harcoshoz méltó. Jobb a csatatéren odaveszni, mint egy kórházi ágyon, gépekre kötve, miután éppen kivakartak a tegnapi pelenkából. Csak ne fájna ilyen rohadtul, de mindjárt el fog múlni.

Méltó képen kellene búcsúzni a világtól, és az utolsó pillanataimat valami frankó dologra pazarolni. Először is, mi lenne, ha megpróbálnám még utoljára kinyírni a zöld maszatot. Persze nagyon kevés esélyem van rá, de akkor is, próba szerencse. Ha elég közel van a rovar akkor bizony nagy ostobaságot követett el, egyszerűen kinyúlnék felé és összeroppantanám valamijét, lehetőleg a fejét. Illetve ha még elérhető távolságban van, de nem karnyújtásnyira, akkor minden megmaradt erőmet összeszedve ugranék felé, hogy ha nem is tudom megütni, legalább kilapítsam a testemmel, vagy ilyesmi. Ha pedig nagyon távol volna, és úgy lőtt mesterien fülbe a kis rohadék, akkor megragadnám az áramos kis csaj összevert testét és a tőlem telhető legnagyobb sebességgel hajítanám felé. Egyik támadásra sincs sok esélyem, több okból is. Az első, hogy ugyebár haldoklom és hamarosan megdöglöm, de azért ez még szép búcsú lenne az élettől. Ott van ugye a fájdalom is, de abból már életem során kaptam eleget, talán sikerül felülkerekednem rajta erre a pár pillanatra még. Igaz ilyet még sosem éreztem, de egyszer mindent ki kell próbálni ugyebár. A második, hogy a zöldség is profi, nem véletlenül az elit katonai egységük tagja, így nagy esély van rá hogy egyszerűen kitér bármiféle támadásom elől, pláne ha még távolabb is van. Ettől függetlenül egy próbát megér a dolog. Igyekszem minden erőmet összeszedni a siker érdekében, már nincs mire spórolnom, csak végezni akarok ezzel a rémséggel is, mielőtt elmegyek. Talán a meglepetés ereje ezúttal velem lehet, egy ilyen találat után aligha számít több akcióra tőlem. Akármilyen távolságban is van, akármelyik támadást próbálom kivitelezni, akármilyen is lesz a végeredmény, azt már aligha tudom megvárni. Az agyam már lassan megolvasztana egy jéghegyet, az orromból már folyik a vér, a világ pedig még egyszer utoljára kitisztul előttem.

~ X-Fegyver…végezzetek minddel…Samson kiszáll. ~
Nem tudom van-e ilyen lehetőség ezen a Silver telepatikus rendszer dolgon, hogy mindenkinek küldje el az üzenetet, de igyekszem elbúcsúzni újdonsült csapattársaimtól. Nem ismertük egymást, nem kedveltük egymást, de együtt harcoltunk a szent célért, ez pedig azért jelent valamit. Ha nem tudnám mindenkinek üzenni a dolgot, akkor megpróbálom legalább Lexnek tudtára adni, hogy rám már nem számíthat. Nem mintha eddig számíthattunk volna egymásra, továbbra is úgy gondolom nem szabad beleköpni egymás levesébe, azaz harcába ilyenkor, de akkor sem árt, ha tudja, hogy egyedül maradt. Kettőt kiiktattam, a harmadikat is megpróbáltam, de remélem sikerült annyira megritkítani a soraikat, hogy a többiek elintézhessék őket. Akárhogy is lesz, a bombák elméletileg a helyükön vannak, úgyhogy itt minden el fog pusztulni, ez pedig még egy utolsó mosolyt az arcomra csal. Remélem sikerült elküldeni az üzenetet vagy mindenkinek, vagy legalább Samson-társamnak, mert bizony eljött az időm.

A lézer becsapódása után az egész testem azon fáradozott, hogy legyőzze a kínt. De sajnos akármennyire is erős voltam, a belső szervezetem nem tudott megküzdeni ilyesfajta fenyegetéssel és végül elbukott. Én mindent megtettem, ami csak önerőmből kitelt, hogy életben maradjak, de ez nem tarthatott már tovább pár másodpercnél. Sajnos a sérülésem túl súlyos volt, már nem élhettem túl a találatot, akármennyire is küzdöttem. Követtem el hibákat a harc folyamán, melyek sajnos végzetesnek bizonyultak, de erre vállalkoztam, tudtam hogy ez az opció is lehetséges és végül be is jött. De akkor sem szándékoztam könnyen átadni magam az elmúlásnak, legeslegutolsó erőmorzsáimmal is az életben maradáson fáradoztam. Ezalatt azért igyekeztem méltón búcsúzni a világtól. Ebbe pedig beletartozott az utolsó ellenfelem, a zöld rovar rémség elleni utolsó roham, az üzenet a többieknek/Lexnek, valamint egy utolsó mosoly. Igen, mosolyogva hagyom el ezt a világot. A látásom egy utolsó pillanatra tökéletesen kitisztult és megnézhettem, miért is áldoztam fel mindent. Megérte? Annyi év áldozat, hogy valami többé váljak. Én is olyan torzszülött lettem, mint ezek itt. Ezzé váltam, hogy felvehessem a harcot az emberiség védelmében. Helyesen cselekedtem, de tudtam, hogy így már nekem is vesznem kell. Csak abban reménykedtem, hogy előtte sikerül teljesíteni a küldetésemet, azaz minden emberfeletti lény kiirtását, de ez túl nagy elvárás volt magam felé. Ez bizony egy számomra lehetetlen kihívásnak bizonyult, de bízom benne, hogy más bevégzi majd a munkát. Nem tudom, mi jön ezután, de nem is érdekel. Ez volt életem legszebb napja, mikor végre a saját öklömmel apríthattam a szörnyszülötteket, akik elpusztítására felesküdtem még nagyon régen. Sajnálom, hogy több ilyenre nem lesz már alkalmam, de tudtam, hogy innen csak egy út vezet már csak. Az ezredes is megmondta, innen nincs búcsú és az egyetlen nyugdíj a koporsó. Úgy néz ki engem már az első hivatalos napomon nyugdíjaztak, de hát ilyen ez a szakma. A korai nyugdíj szinte elvárás. Nem is szaporítom tovább a szót, hiszen már nincs mivel. Nyugodt szívvel távozom ebből a világból. Nem értem el mindent amit szerettem volna, de voltak sikerélményeim, és csak ez számít. Ideje lezárni ezt a fejezetet és a jövőbe tekinteni. Az egyetlen pillanatra teljesen kitisztult kép után már nem maradt más hátra, mint a teljes sötétség. Becsapódást már nem éreztem, ahogy a testem élettelenül elterül a palota előtti betonon, vagy akármiből is csinálják errefelé a padlózatot. Viszlát Attilan, viszlát X-Fegyver, viszlát mocskos emberfeletti lények, viszlát Világ és ami legfontosabb, viszlát jómagam. Ki is vagyok, illetve voltam én? Jack Gammer, a gamma sugárzott katona, azaz Samson és ez volt életem legszebb és egyben legutolsó napja.

// Akkor én el is búcsúztam itt elhalálozásom folytán, azért remélem sikerült szépen távoznom. Köszönöm szépen a kalandot és a lehetőséget mindenkinek, főleg a mesélőnknek, de a többieknek is. Részemről nagyon jól szórakoztam, élveztem az új karakter nyújtotta lehetőségeket, mindenképpen érdekes és hasznos tapasztalatokkal gyarapodtam. Még ha nekem kicsit csúnya is lett a vége, de nyugi, biztos jöttök még utánam egy páran (MUHAHAHAHA). Remélem mihamarabb találkozunk ismét egy kalandon belül, addig is további jó játékot mindenkinek. Very Happy //

Utoljára szerkesztette Jack Gammer (2011-07-23 04:24:00)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#870 2011-07-23 07:52:27

Patriot
11. szint - 25 kredit
Regisztrált: 2009-04-13
Üzenetek: 1003
PM

Re: Attilan

Esésemet sikerül tompítani, de nincs vége. Remélem, hogy eltűnhetek ismét a szemek elől, de ezek mintha látnának. Mintha tudnák hol vagyok. Hiába próbálok menekülni vagy fedezéket találni, már késő. Hangágyúk találnak el, és ismét az égben találom magam, míg földet nem érek. A fülem cseng a támadás hatása miatt, és egyensúly érzékemet elveszítve esélyem sem igen volt, hogy jól landoljak. Tehetetlenül csapódok neki a földnek, még mindig láthatatlan formában. Bár talán értelmetlen lehet, hisz már nagyon erősödik bennem az az érzés, hogy láthatnak. A gerincem nekicsapódott a talajnak, és az érzés amit ez okoz végig nyilal testemben, hirtelen képtelen vagyok arra, hogy felálljak, és hosszú másodpercekig tehetetlenül fekszek. Nem tudok se magamról, sem a világomról, mivel a zúgás/ csengés túl erős a fülemben. Szédülni is kezdek annak hatására és csak reménykedek, hogy a porc nem sérült meg, és még lábra fogok tudni állni. Amint meghallom az ezredes hangját, nem késlekedhetek. Követnem kell a parancsát, akár milyen állapotban is vagyok. Bár a támadás miatt csak hallásom vonta ki magát a forgalomból, még is túl erős hatása van, és többi érzékszervemre így nehéz koncentrálnom. Elrontottam... ott elrontottam az egészet, mikor kiálltam az embertelen ellen. Mikor felszólítottam. Próbálok feltápászkodni, és két lábra állni, mialatt tudomásul kell vennem, hogy a kardom már nincs mellettem. Valahol elhagytam, mikor az az embertelen elhajított. Fegyver nélkül is képes vagyok gyilkolni, így nincs rá szükségem, de kétségtelen, hogy ha mellettem lenne, hatásosabb lehetnék. Ennek ellenére a parancsot követve láthatatlanként indulok meg a palota felé, amint képes vagyok érzékelni a világot ami körül vesz, hisz addig csak vaktában botorkálnék. Csak remélni tudom, hogy idejében észhez térek.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#871 2011-07-23 10:20:18

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3697
E-mail PM

Re: Attilan

Az embertelen elhajítása sem hoz végleges sikert, de a semminél több, és a másik támadása elől is hatásosan kitért Lex, így most vele szemben áll, mikor meghallja a parancsot. Igazából örül ennek, nem élvezte a csetepatét ezekkel az embertelenekkel, úgy érezte, mintha legyeket kergetne, nehéz őket elkapni, de inkább csak idegesítőek, mint veszélyesek. Aminek kevésbé örül, az Samson üzenete, pontosabban az utolsó üzenete, úgy tűnik, nem tudott elbánni a három ellenségével, és kilehelte lelkét - hiába, Lex megmondta magában, hogy egy újoncot nem ilyen bevetésen kéne kipróbálni, de a semminél jobb volt, legalább lefoglalta az ellenségeit, és talán okozott némi veszteséget is. Az új parancs szerint viszont nem kell több időt fecsérelnie a fekete fickóra, úgyhogy egy hatalmas ugrással, és hátra szaltóval ugrik fel az épület felé, hogy annak tetején - vagy ha az nagyon-nagyon magasan van -, esetleg egy magasabb pontján landoljon. Gyanítja, hogy a fekete bőrű embertelen próbál majd támadni rá, arra számít, hogy csápok fognak előjönni a földből, vagy efféle, ezért ha bármilyen sötét anyagból közeledő dolgot észlel, akkor - mivel kitérni ugrás közben nem - azt megpróbálja elkapni, félreütni vagy szétszaggatni, széttörni. Ha sikerül landolnia az épületen, akkor egy gigantikus ütéssel próbálja meg beomlasztani 50-es erejével maga alatt a tetőt, vagy ha nem a tetőn landolt, maga mellett a falat, ahol egyből be is ugrik a palotába.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#872 2011-07-23 11:20:20

Ko-Rel
9. szint - 20 kredit
Regisztrált: 2009-01-22
Üzenetek: 803
E-mail PM

Re: Attilan

Már éppen készült volna lesújtani, amikor a férfi felé nézett és csak sikoltott egyet. Amikor a hangok eltalálták a kree nő felsikoltott. A következő emléke, hogy egy másik szobában feküdt a háta is fájt és törmelékek voltak körülötte, a füle pedig sípolt és csengett. Megrázta a fejét, talán hangokat hallott odakintről, majd Zéró is hasonló állapotban érkezett meg mellé, mint amiben saját maga is volt. Kettes terv, igazán remek, inkább mondták volna neki, hogy kapja fel Zérót és repüljön el vele, akkor kapaszkodni sem kellett volna. Amit most még megtenni sem tudtak, hiszen megvolt az uralkodó, akit kerestek. Védekező állásba állt fel a kardjával és pajzsot teremtett maga köré, ha képes rá. A parancs szerint cselekszik, így egyelőre csak védekezni óhajt Unspoken ellen, és ha nagyon rossz a helyzet, akkor fel fogja kapni Zéró-t és a legközelebbi ablakon kirepülni vele.

Amikor meghallotta a sikolyt az ereiben is meghűlt a vér és a szíve összeszorult. Tizenöt éve, tizenöt hosszú éve, hogy nem hallott a saját fiának hangját annak képessége miatt és most ebben a sikolyban megannyi fájdalom és harag volt. Mikor odaért a helységbe látta, hogy Blackagar vérzik, minden anya rémálmában találta magát, nem mehetett oda a férfihoz, a saját fiához és nem ölelhette meg. Nem csak a rangja és a protokoll miatt, azzal nem törődött volna ebben a helyzetben, ha a seb életveszélyes volt, akkor már egy érintéssel megölhette volna azt a lényt, akit mindenkinél jobban szeretett. Mint a fiának, most neki volt a saját képessége egyszerre átok is. Odakint két ellenfelet látott, mikor jutottak be ennyire messzire, hogy már a trónörököst fenyegetik? Hányan lehetnek egyáltalán, hogy ekkora pusztítást végeztek?
< - Azonnal lássák el a herceget! – förmedt rá idegesen a körülötte levő szolgálókra. >
Tétován nyúlt ki a fia felé, de végül remegve húzta vissza a karját, a lány már halott volt. egyetlen fejlövés végzett vele, egy archaikus fegyverből.
< - Engedd el őt Blackagar – mondta kedvesen. – Hagyd, hogy elláthassanak. >
Megfordult és elindult a férje felé, fedezékből nézett csak ki, hogy merre lehet a két merénylő, ha sikerült meglátnia őket, akkor még mindig fedezékből, de rájuk lőtt kétszer-kétszer mellkas magasságban, majd visszahúzódott a fedezékbe és sietve ment vissza a fiához.

Megint az a mosoly, tudja, hogy hova megy s még most is csak így mosolyog. Összeszorult szívvel hallgattam, hogyan búcsúzik a gyerekektől. Csöndben figyeltem a repülőt, miként eltűnt a látóhatáron. Nagy Randac, add könyörögöm, hogy nem most láttam őt utoljára s hazajön hozzánk.
< - Tudod, hogy nem hiszek benned Posseidone, de ő benned igen, kérlek hozd őt haza épségben – suttogtam. >
Még percekig figyeltem a helyet, hol eltűnt a hajó, majd a gyermekeim felé fordultam. Pihennem kellett volna, de képtelen voltam így, hogy nem volt itt s ki tudja, hogy mi történt a népemmel s a bátyámmal.
< - Nézzük meg a sérülteket, hátha szükségük van valamire, Lockjaw te pedig menj a helyedre s pihenj, szükséged van rá – mondtam. >
Mikor a gyerekek elindultak én is mentem utánuk a közelben levő éppen „orvosi” helységekhez.

Belépett

Jelentés |
Törlés |
Szerkesztés |
Idézet

#873 2011-07-23 11:45:52

Steven
3. szint - 8 kredit
Regisztrált: 2010-04-04
Üzenetek: 213
E-mail PM

Re: Attilan

//Egy ilyen sértés után akkor is neki ment volna, ha csípőjét törte volna el Gorgon Razz//

Szóval a Jester halott. Ez fantasztikus. És persze nekünk most kell behatolnunk a palotába miután meghalt az a személy aki bármin át tudott volna minket jutatni. Na mindegy remélhetőleg Lex elég erős lesz hozzá bár először odáig még el kéne jutnom. Jelenleg 4 különböző képességekkel rendelkező (legalábbis egyenlőre gondolom, hogy különböző képességekkel rendelkeznek) páncélostól kell, valahogy megszabadulnom és aztán rohanom a palota felé, ahogy csak tudok, bár mivel törött az egyik lábam és még sok idő kellesz a gyógyuláshoz, így inkább a másik lábamra nehéz kedve ugrálva kellesz oda jutnom. A tenyeremen lévő 20 cm pengét lebontom és a talpamra kreálok 20-20 fél centis tüskéket, hogy ha ismét talpra állok, ne essek már el olyan könnyedén valamint így a rúgásaim is nagyobb kárt okozhatnak. A következő dolgom, hogy egy feltehetőleges támadást kikerülve, oldalra guruljak és azzal a lendülettel fel is álljak, majd ugorjak egyet a palota felé hátrálva miközben egy elektromos csapással megtámadjam azt a páncélost, aki a hangfegyverrel rendelkezik vagy valami ilyesmivel, mivel az ellen véd legkevésbé a páncélom. A tűzet bírja egy bizonyos fokig, ha pedig az álatok közül valamelyik a közelembe érne vagy megragadna, akkor a balkezemen lévő pengével próbálom meg őket távol tartani magamtól. Ha sikerül elindulnom a palota felé nagyobb ugrásokkal, akkor villámokkal fedezném magam kivéve ha azt tapasztalom, hogy hatástalan rájuk, és próbálok nagyobb romok közé ugrani hogy fedezéket nyújtsanak.

Utoljára szerkesztette Steven (2011-07-23 12:33:03)

Belépett

Jelentés |
Idézet

#874 2011-07-23 12:39:58

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Attilan

A lövések után a robot sikoltott, ezt még sikeresen el tudta kerülni Miller és Venom, de a következőt nem. Jon érezte a szimbiontája fájdalmát a magas hangok után, majd a földön gurulva érkezett meg a talajra. Még maga is sűrűn szedte a levegőt a fájdalom miatt, ami az ő testét is átjárta. Erre nem gondolt, hogy ilyet tudnak ezek a robotok.
- Egy hét szabit kérnék ezek után – morogta halkan. – Ó, a francba!
Nyögött fel, amikor meglátta, hogy az ellenfele tenyerei izzani kezdtek. Most nem volt ideje a pihenésnek. Azonnal próbált felpattanni a helyéről és még futtában belelőni az izzó kezekbe, hátha sikerül felrobbantania így a robotot. Ekkor kapta az utasítást, hogy a palotához irány. Így hát arra kezdet futni, cikk-cakkban az egyik menedékről a másikra haladva, kihasználva a terepi adottságokat és romokat, hogy a böszme nagy robot, ami valószínűleg követte a lehető legnehezebben találhassa el.

Miután Gorgon a földre küldte az ellenfelét már nem foglalkozott vele, most már a többiek is le fogják tudni szedni.
< - Ti hatan! – mutatott azokra, akik az előbb is segítettek neki. – Gyorsan intézzétek el! >
Ezzel már indult is el K’oar irányába, az egyik zöldhajút látta a fölre dőlni, de a másik menekülni akart levegőbe ugrással és a palotát célozta meg, a harmadik pedig a földön feküdt K’oar és néhány páncélos körül.
< - K’oar! – mordult fel. – Végezzétek ki azonnal, ahogyan a korábbi páncélosról is legyen bizonyos, hogy többé nem kel fel! A többiek, lőjék le azt a valamit, mielőtt bejut a palotába! A palota védelmi rendszere is tüzeljen rá! – szólt komvonalon a palotába, majd az elit tagjaira nézett. – Juttassanak be a palotába, beszélni akarok az uralkodóval! Aki pedig szabad keressék meg a járművet, amivel ezek érkeztek! >
Ezzel haladt tovább a palota irányába.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#875 2011-07-24 20:41:48

BlackMail
2. szint - 6 kredit
Regisztrált: 2011-01-17
Üzenetek: 121
E-mail PM

Re: Attilan

A mellkasom! Mi a fenét csinált ez a barom a szétgyúrt mellkasommal? Na jó nem szétgyúrt, mint a sámsonjainknak, de akkor is... melóztam vele, te farok! Mi ez a földrengés? Jah csak az a nagy dög fekete páncélos ugrott be ide... Várjunk csak... nem is dolgozik nekünk fekete páncélos. Picsába, akkor ez ellenünk van, kéne valamit csinálni. És több is van belőle és vinyognak... érdekes...

Első dolgom, hogy skullót nyomjak magamba. Asszem ez a két csíkocska itt a mellkasomon betett nekem, hülyeségeket beszélek és hallok... Meghalt Jester? Kár érte roppant okos kis koma volt, nekem meg mennem kell a palotába, de hogyan??? Mondjuk próbálkozzunk a felállós figurával.

Megpróbálok felállni, ha sikerül, akkor elindulok a palota felé. Ha nem sikerül felállni, akkor viszont marad a csúszó-mászó piruett. De előbb elküldök egy mentális üzenetet Kardfognak.

~ Nem tudok felállni, kéne valamelyik gyúrós, hogy cipeljen engem. ~

Remélhetően idejön valamelyik, nos, ha elindulok, vagy elvisznek és bennem van skulló, akkor villámokkal illettem azokat, kik megmernek támadni engem. (és cipelőmet)

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
avatar
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14103
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter

http://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir http://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Re: Attilan

Témanyitás by Thorhalla on Pént. 05 Aug. 2011, 17:00

#876 2011-07-25 14:50:06

Drake K'oar
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2010-04-07
Üzenetek: 86
PM

Re: Attilan

<-Értettem, Lord Gorgon!->
Válaszol hevesen, zihálva még az iménti harctól. S először odalép az előbbi ellenfeléhez, aki láthatólag próbál elmenekülni. Ekkora sebbel nem sok eséllyel, közelebb lép hozzá. Azért óvatosan közelíti meg, hisz képes távolról is támadni. Ha rátámad megpróbálja elkerülni a villámcsapásokat, vagy felfogni azt a kardjával. S ha elég köze ért, habozás nélkül szíven szúrja a földön kúszó férfit.
Aztán pedig a másikhoz fordul, és több vérből készült tőrrel, távolról próbálja meg minél gyorsabban kivégezni, mielőtt még elmenekülhetne.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#877 2011-07-27 13:50:36

Morsus
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-01-09
Üzenetek: 7453
E-mail PM

Re: Attilan

Palota előtt:
Árny, Steven rohanva indulnak meg a palota felé. A vértesek azonnal tüzelnek rájuk. Árny hallása kezd rendbe jönni így érzékeli a hangsugarakat és valamennyire eltudja őket kerülni, de a robbanások elkapják őt. Steven nem ilyen szerencsés. A hangok eltalálják és zuhanva érkezik a palotához, a vértje nagy része leesik róla, mivel a hang tönkre tette. Árny és Steven ugyanoda érkeznek. Ide esik be melléjük Venom már csak félig emberi formában, de hiába rohant az őrszem lézere becsapódott mögötte. A robot és a harcosok egyszerre érik utol a triót.
Jason villámai több vértessel végeznek, de a sérülése miatt Drake manővereivel eltudja kerülni a villámokat, mivel a mutáns sérülései miatt rosszabbul céloz. Mikor vágásra készülve száguldana felé valami történik...
Gorgon hamar észre vette, hogy midnenki a palota felé megy.

Palota:
Lex felugrik és beüti a falat, de ekkor már pár robot hátba lövi., Úgy zuhan be a palotába, hogy a háta éget és füstöl.
Unspoken lenézően figyelte a kreet.
- Harcotoknak vége. Elbuktatok.
Mondta komoran majd a fiára nézett.
- Túléli.
Utána elővette a ki kijelzőjét és a városra holoképét nézte meg.
- A várost visszavettük.
Szavai utána föld megremegett és a holoképen robbanások jelentek meg.

X-MEN BAROKK: BUKÁS - PROLÓGUS

Palota előtt:
Gorgon érzi a rezgéseket majd hallja a robbanásokat, ahogy midnenki más is. A föld mindenhol körülöttük egyszerre robban fel. M