Babette Nado

Go down

Babette Nado Empty Babette Nado

Témanyitás by Babette Nado Csüt. 19 Jún. 2014, 22:47

Adatok:

Név: Babette Nado
Egyéb név(i): Parázs, Babbie
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 2005. augusztus 2., Barcelona
Kor: 20
Család:
- Apja: Carlo Nado (halott)
- Anyja: Caterina Nado (még él)
- Öccse: Adan Nado (még él)
Foglalkozás: pincérnő
Testmagassága: 161 cm
Testsúlya: 53 kg
Szeme színe: barna
Haja színe: barna
Bőre színe: barna
Különleges ismertetőjel: Erősen göndör, afróra hajazó frizura, ami természetéből adódóan ilyen.
Egészségi állapot/ betegségek: gluténérzékenysége miatt diétára szorul

Életrajza:
- Rendben, hol kezdjük? Miért jött az államba?
- Nem az elején kéne? Hogy megszülettem és éltem a saját városomban a családommal?
- Ahogy gondolja. Tehát hol is született?
- Spanyolország nagy városában, Barcelonában. Nem a belvárosban, inkább a szélén éltem valahol egy apró panellakásban a családommal. Eleinte csak hárman voltunk, majd négyen, végül megint csak hárman maradtunk... De erről majd később.
- Szeretett ott lenni? Nem zavarta a nyomor, hogy alig volt személyes terük?
- Ebbe születtem bele, ilyen helyen éltem, mióta az eszemet tudom, így elképzelni se tudtam volna máshogy. És hála az égnek az összes szomszédunk nagyon aranyos volt. Mikor kicsi voltam volt, hogy az egyik anyuka vigyázott rám és más gyerekekre a házból, majd az én anyukám rám és mások gyerekeire. Olyanok voltunk mint egy nagy család, akik együttműködnek és teljes szimbiózisban élnek. Szerettem őket nagyon.
- Most ezt mondja, de mégis keserűséget hallok ki a hangjából. Miért van ez?
- Erről tényleg később kéne beszélnem. Haladjunk szépen sorban, nem igaz?
- Van benne valami, csináljuk úgy, ahogy maga gondolja. Mesélne az iskolájáról és a gyerekkoráról bővebben?
- A közelben jártam egy teljesen átlagos iskolába. Nem volt gazdag intézmény, mint ahogy a környékbeli lakosok és az odajáró diákok s családjuk sem. De legalább ugyanennyire nem volt személytelen ez az egész. A tanárok sokkal rendesebbek voltak és törődtek velünk, ha tehetséget fedeztek fel a soraink közt, azt próbálták fejleszteni, hogy később kikerülhessen ebből a nyomorból. Én is az ilyen diákok közé tartoztam. Ügyesnek bizonyultam táncban, mint társaim többsége, de rajzból még ügyesebbnek.
- A kézügyességét használta fel, hogy ide jusson?
- Nem. Igaz szerettem, s még most is szeretek alkotni, sohasem bíztam erre az egy jellemzőmre annak a lehetőségét, hogy kiszabaduljak a szegénységből. Illetve, azt hiszem a kiszabadulni rossz szó. olyan, mintha egy tömlöcbe lettem volna bezárva, rideg falak közé, egyedül. De ez így nem igaz. Szinte soha semminek se éreztem hiányát. Talán néha rosszul esett, amikor olyan lányokat láttam az utcán, akik megtehették, hogy új ruhákra szórták a pénzt vég nélkül, vagy könyvekre, vagy bármi másra, míg nekem anyukám levetett pólóit, nadrágjait kellett hordanom, olyan könyvekből tanulnom, amiket már az előző gazdáik összefirkáltak. De ezek csak apró külsőségek. Visszatérve a kérdésére: Nem csak az ügyességemre hagyatkoztam, hanem minden más kapaszkodót erősen megmarkoltam. Sokat tanultam, gyakoroltam. Nem mellesleg mindent a tanáraimnak és szüleimnek köszönhetek. A segítségük nélkül bizonyára nem tartanék sehol se.
- És csak rajzolt? Vagy mással is próbálkozott?
- Lényegében a rajzolás tette ki az összes próbálkozásom, és a varrás. A festés költségesnek bizonyult. Állandóan vászonra költeni, festékekre és jó minőségű ecsetekre költséges volt a mi életmódunknak. Az iskolában nyílt néha lehetőségem mást is kipróbálni, mint például agyagozás, vagy festés.
- Elnézést, leragadtam a varrásnál. Honnan jött az ötlet hogy varrni fog? Miket varrt?
- Olyan tíz éves lehettem, mikor megszületett az öcsém, Adan. Nagyon örültem az érkezésének és akartam neki ajándékozni valamit, de pénz híján saját ötlettel kellett előállnom. Ha idősebb lett volna, bizonyára rajzolok neki valamit, de akkoriban ezt gyorsan elvetettem, hiszen egy újszülött csecsemő nem fogja tudni értékelni. A következő napokban felkerestem a közeli könyvtárban az összes újságot, ami szabással-varrással foglalkozott, segítséget kértem a tanáromtól és minden erőm bevetettem, hogy egy aranyos rugdalózót varrjak Adan-nek. Anyukám egy nagyon régi pamut-nadrágját vágtam szét, amit akkor hordott otthonra, mikor terhes volt velem. Úgy gondoltam már nincs rá szükség, amúgy is elnyűtt volt, de még használható. Mikor a szüleim meglátták mit tettem, kicsit megdorgáltak, de nem voltak képesek sokáig haragudni rám.
- Régebbi szavaiból arra következtetek, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy tűt és cérnát ragadott.
- Nem hát! A varrás, akárcsak a rajzolás, új távlatokat nyitott meg előttem. Igaz, az anyag miatt ez sem ígérkezett olcsó mulatságnak, de a környéken mindig akadtak olyan ismerősök, akiknek voltak felesleges rongyaik, amiket örömmel adtak nekem, ingyen és bérmentve. Innentől kezdve már csak a cérnára és a fonalra kellett költeni. Lassan továbbterjesztettem a rajztudásom és ruhaterveket készítettem. Persze ha a hangulatom úgy hozta, visszatértem a hagyományos rajzoláshoz. Nem felejtettem el.
- Váltsunk egy kicsit témát. Barátai, fiúbarátja volt?
- Ó, nekem nem. Barátom volt az egész környék, de sohasem volt olyan lány vagy fiú, aki annyira nagyon közel állt volna hozzám. Mindenkivel jóban voltam, tudtam velük beszélgetni, szórakozni velük, de nagyon sok dolgom volt, így nem jutott rájuk időm. Mint már említettem, sokat tanultam és gyakoroltam, anyukámnak is segítenem kellett és amint lehetett mindig igyekeztem valami apró munkát elvállalni, hogy plusz pénzhez jussak.
- Értem... Nem hiányolta néha, hogy legyenek barátai?
- Mint említettem, szinte mindenkivel jóban voltam a házunkból is és az iskolában is. Így voltak ilyen felszínes kapcsolataim, így nem hagytak nekem hiányérzetet, nem mellesleg ott állt mellettem a családom is.
- És a képessége mikor jelentkezett?
- Olyan tizenöt éves korom körül... Emlékszem, eleinte azt hittem szenilis vagyok. Esténként szerettem még elalvás előtt a gyertyalángot figyelni, imádtam, ahogy mindennek görbe árnyékot rajzolt a falakra és mozgatta őket, mint valami groteszk árnyjáték. Sokszor elment az áram esténként, olyankor a mécsesek és gyertyák fényénél tettem a dolgom, tanultam, rajzoltam varrtam. S mikor úgy döntöttem, ideje abbahagyni a láng bámulását, elfújtam azt, térültem-fordultam, lefekvéshez készülődtem, s mire megint odafordultam a kanóc megint égett. Furcsálltam ezt, de eleinte csak vállat vontam rá, hogy biztosan megcsal az emlékezetem. Eleinte csak ennyi volt, később előfordult, hogy egy este többször játszottam ezt el.
- Mikor lett biztos abban, hogy nem csak az elméje játszik magával, hanem különleges képességre tett szert?
- Őszi szünet lehetett az iskolában, mivel kivételesen egész sokáig ejtőztem reggel az ágyban. A függöny be volt húzva, így félhomály uralkodott az apró szobában. Biztosan mondtam már, hogy szerettem a gyertyákat. Az ágyamban voltam, messze a gyertyaszáltól, nem értem el, ha nagyon nyújtózkodtam, akkor sem. De semmi kedvem sem volt felkelni, így csak viccelődtem magamban. "Gyulladj meg! Égj!"- mondtam, miközben a kezeimmel hadonásztam és még magamon is nevettem, hogy hogyan lehetek ilyen elkényelmesedett. Nem is kell mondanom, hogy mennyire meglepődtem, mikor hirtelen apró láng jelent meg a kanóc végén, ugye? Megrémültem, teljesen a falhoz lapultam, térdeim felhúztam és a kezeim magamhoz szorítottam. Ekkor a tűz kialudt és vékony füstcsík kezdett a plafon felé kígyózni.
- Ennyire meglepődött? Nem hallott akkor még a mutánsokról?
- Ó, dehogynem! A reggeli álmatagság rögtön elillant, egyből ez ugrott be. Így igyekeztem még egy próbát tenni, hogy vajon újra sikerül-e. Először csak a kezeimmel hadonásztam, majd kedves szavakat intéztem a félig leégett csonkhoz. De semmi se történt. Tudtam, hogy nem lenne normális, ha kiderülne, hogy mutáns vagyok, hiszen talán szörnyként kezelnének. De mikor akárhogy erőlködtem, nem lobbant lángra a gyertya, egyben csalódottságot is éreztem, de ezt még magamnak se mertem bevallani.
- De gondolom nem maradt ennyiben a tűzzel való játszás, különben lehet most nem lenne itt.
- Igaza van, nem maradt és nem is hagytam volna ennyiben. A sikertelen próbálkozásaimat követő órákban, napokban igyekeztem kiverni ezt az egészet a fejemből. Nem szerettem, ha álmodoztam, mert az sohasem vitt előre. Lehetetlen dolgokról fantáziálni nem segít. Nem azt mondom, hogy nem egészséges, ha megálmodjuk magunknak a jövőnket és céljainkat, hiszen így lesz miért küzdenünk. De olyan dolgot kívánni, ami akkor se jöhet össze, ha minden erőnket bevetve küzdünk, butaság. Így próbáltam elfelejteni a gyertyám spontán öngyulladását és a mindennapjaimra koncentrálni. De ott volt a kísértés. A gondolat, hogy csak még egyszer had próbáljam meg. Néhány nap után, talán egy hét is eltelt, mire újra sikerült. Éppen a családi vacsora előtt ültünk és hálát mondtunk istennek az ételért. Talán első alkalom volt, hogy nem mondtam magamban a betanult szöveget és nem hunytam le a szemem. Összekulcsolt ujjaim fölött apró családom tagjait vizslattam, majd az asztal közepén árválkodó gyertyacsonkra összpontosítottam. Az fellángolt, én pedig örömömben majdnem felkiáltottam. Majd próbáltam eloltani, de az már nem jött össze.
- Ilyen simán ment? Semmi félresiklás, elrontott kísérlet?
- Dehogy ment zökkenőmentesen! Volt, hogy kérnem se kellett és dolgok gyulladtak fel körülöttem. Ahogy megfigyeltem érzelmeimnek megfelelően rendeződtek ezek a dolgok. Ha hirtelen ingerült lettem, akkor a hozzám legközelebb eső tárgy kapott lángra, vagy éppen az a dolog, ami magára vonta haragom. Az is előfordult, hogy egy mécsesre koncentráltam és a közelében álló papírköteg kezdett égni. De ezek hála az égnek nem voltak nagy tüzek, kisebb-nagyobb szerencsével el is tudtam őket oltani magamtól. Később próbálkoztam azzal, hogy esetleg nem konkrét tárgyakat felgyújtani, hanem mondjuk a tenyeremben tüzet égetni. Látja? Így.
- Ez nem bántja a bőrét?
- Nem. A tűz nekem nem tud ártani, főleg nem az általam generált.
- A családja mikor tudta meg? Nem lett belőle probléma? Hogyan fogadták?
- De, lett...
- Elnézést, kissé elkomorult és milyen csöndben van. Elérkeztünk volna a kényes ponthoz?
- Igen, ne haragudjon. Mindjárt elmesélem.
- Én nem sürgetem, csak nyugodtan.
- Tizenhét éves korom körül történt egy baleset, ami miatt még mindig rémálmaim vannak és bűntudatom. Anyukám és öcsém már rég megbocsátottak, de... De én még nem teljesen tudtam magamnak. Kicsit borúsabb időszakomban voltam, ingerlékenyebb a kelleténél. Ráadásul meghirdettek a környéken egy rajzpályázatot, amit jó lehetőségnek láttunk. Meg akartam pályázni, de a türelmem véges volt és nem jött az ihlet, nem tudtam rajzolni. Nagyon ideges lettem tőle, mikor a sokadik rajzot gyűrtem össze dühömben és hajítottam mérgesen a szoba egy csücskébe. Nem vettem észre a parázslást benne, ahogy lágyan lángra kap. Sötétedett már, az időjárás kellemes volt odakint, így inkább úgy döntöttem járok egyet, hátha úgy sikerül lenyugodnom... Tényleg sikerült, de mikor visszatértem...
- Ne sírjon! Kér zsebkendőt? Tessék.
- Köszönöm, ne haragudjon. Csak tudja... Megcsapta az orrom a füstszag és ahogy felnéztem a panelre az ablakokból lángok csaptak ki. Nem emésztette az egész épületet tűz, csak az egyik lakás égett narancs fényben. Imádkoztam, hogy ne a miénk legyen az, az emeletek számoltam, az ablakokat... De az volt. Rémülten tolakodtam a tömegben, teljes zűrzavar uralkodott. Tovább könyörögtem az úrhoz, hogy belefussak a családtagjaimba a sok ember között. Megláttam anyukám ismerős hajkoronáját, a megkönnyebbüléstől könnyek csordultak a szemembe. Kiabálni kezdtem neki, ő észrevett engem, az ő szemét is könnyek áztatták. Odaértem hozzá, a körülötte állókat vizslattam. "Apa? Adan?"-kérdeztem rémülten, majd tovább bőgtem. De már nem a megkönnyebbüléstől, hanem a bűntudattól és a fájdalomtól. lassan a tűzoltók és a mentők is megérkeztek, pont amikor apám a karjaiban Adan-nel sétált ki az ajtón. Már éreztem, ahogy felszabadul a lelkem, hogy mind a ketten túlélték. De apa összeesett, Adan-en pedig már messziről látszott, hogy nincs eszméleténél.
- Meghaltak?
- Csak apa. Füstmérgezésben. Mindkettejüket gyorsan kórházba szállították. Adan túlélte.
- A maga hibája volt?
- Biztosan. Nem is bírtam sokáig a kórházban, míg az ébren lévő öcsém ágyánál álltunk anyával. Sírva borultam a fehér takaróra. "Mind ez az én hibám!"- bőgtem elfúló hangon. Anya próbált vígasztalni, hogy én nem tehetek róla. Akkor meséltem neki az erőmről, hogy biztosan mutáns vagyok, egy torzszülött. kellett egy kis idő, míg el-elcsukló hangom megértették és el is hitték. De még így se hibáztattak engem egy darabig sem...
- Mi történt ezután?
- Öcsémet kiengedték a kórházból, apámat eltemettük, majd elköltöztünk a környékről. Lassan felnőttem, tovább akartam tanulni, de sokáig nem volt rá keret, így alkalmi munkákat vállaltam, amennyit csak tudtam. Pénzt gyűjtögettem.
- Ekkor jött ide?
- Mondhatni igen. Sok-sok idő kellett hozzá, míg megteremtettem a szükséges keretet, de hála anyának és Adan-nek, hamarabb összejött ez az egész, mint gondoltam volna. Tiltakoztam volna, de nem hagyták. Apró tartalékaikat az enyémhez csapták és már utazhattam is. És tessék, itt vagyok.

Képességei: Képes megidézni tüzet a tenyereiben mindenféle segédlet nélkül, ezt 3-4 körig fenntartani, két maximum kézilabda nagyságú gömbről beszélünk egyszerre. Ezt képes magától maximum 10-15 méteres távolságba ellőni, képes kisebb nagyobb koncentrációval alakra formázni, alakítani, vagy egyesíteni is ezeket, az eredeti méretet megtartva persze, 3-4 kör után ezek is szertefoszlanak. A karaktert nem sebzi sem az általa generált tűz hője, sem a lángok, azonban ha a tűz átterjed más éghető anyagra, akkor az ott önálló életet kezd élni, és attól a pillanattól kezdve úgy viselkedik, mint a rendes tűz, azt még nem tudja irányítani, befolyásolni és ugyanúgy sebzi, mint bármelyik másik embert.

Szakértelmei: pincérnősködés, varrás, rajzolás

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések: -


A hozzászólást Babette Nado összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 19 Jún. 2014, 23:10-kor.
Babette Nado
Babette Nado
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 8
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2014. Jun. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Babette Nado
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Babette Nado Empty Re: Babette Nado

Témanyitás by Thorhalla Csüt. 19 Jún. 2014, 23:02

Szia!
Az előtörténet remek, elfogadva. 1400$-t kapsz kezdőtőkének.

A képesség így kevvés, így leírom, hogy mi felel meg az első szintnek:
Képességek: Képes megidézni tüzet a tenyereiben mindenféle segédlet nélkül, ezt 3-4 körig fenntartani, két maximum kézilabda nagyságú gömbről beszélünk egyszerre. Ezt képes magától maximum 10-15 méteres távolságba ellőni, képes kisebb nagyobb koncentrációval alakra formázni, alakítani, vagy egyesíteni is ezeket, az eredeti méretet megtartva persze, 3-4 kör után ezek is szertefoszlanak. A karaktert nem sebzi sem az általa generált tűz hője, sem a lángok, azonban ha a tűz átterjed más éghető anyagra, akkor az ott önálló életet kezd élni, és attól a pillanattól kezdve úgy viselkedik, mint a rendes tűz, azt még nem tudja irányítani, befolyásolni és ugyanúgy sebzi, mint bármelyik másik embert.

Erre írd át a képességed. Egy adatlapot még írj, aztán mehetsz is játszani.

_________________
Reneszánsz/AoA/Outsiders: Thorhalla Lokidottir/Thordottir; Dr. Stephanie Miller; Jonathan Miller; Olaf Svenson
Mesélő, Einar Thorson/Skurgeson, Eyjolf Ragnar Miller, Gunnhild Morsus/Smed, Svanhild Ragnardottir, Lionheart
Harcimadár, Kaylyn von Hessen; VH: Freydis Einardottir, Victoria Miller; Ultimate: Stephanie Lyesmith, Jonathan Miller
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Babette Nado Q8r3UTy
Thorhalla
Thorhalla
Fórumanyu

Hozzászólások száma : 14971
Hozzászólások régi : 7452
Korábbi szint/kredit : 18.szint - 60 kredit
Aktuális szint/kredit : 33.szint - 135 kredit
Reputation : 59
Join date : 2011. Feb. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Ultimate/Újvilág, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net nefadar https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t594-thorhalla-lokidottir https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t29-multik#3460

Vissza az elejére Go down

Babette Nado Empty Re: Babette Nado

Témanyitás by Babette Nado Csüt. 19 Jún. 2014, 23:41

Adatlap:

Név: Babette Nado
Lakás/Létesítmény: Bronx-ban egy egyszerű garzon
NJK: -
Foglalkozás: Pincérnő, egyetemista
Munkahely: Gato Kávéház és Étterem
Pénz: 1400$
Bevétel/hét: 300$
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat: Gato Kávéház és Étterem
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: -
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 3
Fennmaradó kreditek: 1
Babette Nado
Babette Nado
1. szint - 4 kredit

Hozzászólások száma : 8
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 0
Join date : 2014. Jun. 19.

Karakteradatok
Főkarakter: Babette Nado
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok:

Vissza az elejére Go down

Babette Nado Empty Re: Babette Nado

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.