Victoria

Név: Victoria Lincoln
Egyéb név(i): Vas Angyal
Faj: Ember [zseni]
Nem: nő
Jellem: pacifista, az ember mutáns barátságok híve. Jókedvű, kedves ember aki mindennél előrébb tartja az életet, bármily is legyen az.
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 1994 Washington DC
Kor: 28
Család: Apa, Anya él, Washington DC-ben
Foglalkozás: S.H.I.E.L.D. tag, ex katona
Testmagassága: 172
Testsúlya: 62 kg (izmos, sportolt testalkat)
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Szőke
Bőre színe: Fehér [kaukázusi]
Különleges ismertetőjel:
Repülési sebesség: Páncéllal, 200km/h (rakéták) 80km/h (szárnyak a páncélon)
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges // illetve még nem tudja, de meddő


Életrajza:

Sötétség és nyugalom. Kellemes melegség van a szobában, és megfelelően alacsony a páratartalom is. Kinyitom a szemem. A hajnali nap fénye bevilágít a reluxa résein, és ahogy telik az idő úgy kúsznak az aranyszín nyalábok egyre tovább a szőnyegen, majd lassan fel a falra. Mosolyogva kelek ki az ágyamból, s teszem be meztelen lábamat a kikészített papucsomba. Még apám, a precíz ügyvéd szoktatott rá a rend megtartására, s emlékszem, kisgyermek koromban mennyire utáltam ezt. Dacból nem tettem soha a helyére semmit, s nem ágyaztam be. Ismét elmosolyodok. Persze ez elmúlt, s évek múltán nagyon is rendes, sőt rendszerető lettem. Ez volt az egyik erényem még a seregben. Ahogy egy gyors és gyakorlott mozdulattal felemelem és kirázom a takarómat, végig gondolok eddigi életemen. Ez az utolsó napja, ma valami új kezdődik. Hazámat végre másképp is szolgálhatom...

Első emlékeim egyike, az nagymamám látogatása. Korántsem tűnik valami nagy és fontos eseménynek, de ha ez volt az első? Mellesleg, igazából igen fontos történetem későbbi részeiben, de ezt akkor még nem tudtam. Négy éves lehettem, amikor eljött és beszélt nekem nagypapáról. Nagyapa, édesapám apja, katona volt, méghozzá igen jó. Sajnos én sohasem ismerhettem, meghalt születésem előtt, valami Közel-keleti konfliktusban. Nagyanyám mindenféle fényképeket mutatott, régi még hagyományos géppel készülteket, és sokat mesélt. Mesélt arról az időről mikor szerelembe estek, és így tovább. Mint kislány nem igazán élveztem, de valamiért szinte az egész beszélgetés megmaradt a fejemben, még így jó húsz évvel később is.
Szüleim magániskolába járattak, látva különleges képességeimet, és ennek meg is lett az eredménye. Mindössze tizennégy évesen kezdtem el egyetemre járni, részben szülői nyomásra. Apám és anyám is egyetértett abban, hogy valamelyikük foglalkozását kell, továbbvigyem, de sem az orvosi pálya, sem a jogi talár nem vonzott. Végül egy rövid beszélgetés után fizikát tanultam, megígérve, hogy később elvégzek egy második egyetemet.
Fizikai tanulmányaimat szintén kitűnően végeztem el a Harvardon, bár nem specializálódtam semmi különösben, leginkább tervezgettem mindenféle eszközöket, repülésre alkalmas robotjaimat is itt kezdtem összerakosgatni.
Ezek után jött a nagy változás a tervben. Megismerkedtem egy sráccal, mert mindig van egy srác. Bár fiatalabb voltam nála három évvel, és egy évvel felette jártam, jobbára még is ő volt az egyetlen beszélgető társam. Kapcsolatunk egy évig tartott, persze beleszerettem, és minden jó volt. Aztán egy nap, minden előzetes jel, és figyelmeztetés nélkül beállított hozzám, arcán keserű mosollyal, és közölte velem, hogy szülei nem tudják tovább fizetni az iskolát. Könnyek szöktek a szemembe, megpróbáltam meggyőzni, de mind hiába. Beszélt róla, hogy ez megtörténhet, és akkor jön a „B” terv, de soha sem gondoltam volna, hogy egyszer mindez valóság lesz. A „B” terv katonaság volt, és a sok könny és szenvedés ellenére a következő héten elutazott és megkezdődött a kiképzése. Egy ideig kaptam tőle leveleket, minden jól ment, haladt előre a ranglétrán, s az idő is telt. Nem engedhettük meg magunknak, hogy találkozzunk, s csak az ünnepeken futottunk össze egy rövid időre, de már mint csak barátok. Én a szüleimnek tett ígéret fejében elkezdtem az orvosi egyetemet, szintén Harvardon, és minden haladt, úgy ahogy kellett volna. Ekkor kaptam meg az utolsó levelét, amiben közölte, hogy különleges megbízatást kapott, és nem fog tudni írni sokáig. Nem mondhat semmi konkrétat, de egy idő múlva haza jön, és folytatjuk ott ahol abbahagytuk. Minden nagyon bizakodó volt. Hónapokig nem hallottam felőle, és egyre csak vártam a hírt, a levelet, hogy megérkezett. De nem jött semmi. Két év múlva érkezett egy könnyáztatta levél, másodjára feladva a szülei címéről. Az elsődleges feladó az Egyesült Államok Hadserege volt. Fekete szegély futotta körbe a papírt, és már az első szóból tudtam mi az. A fiú meghalt küldetés alatt. Összetörtem magamban, és elhatároztam, ez nem maradhat így.
Most azt kérded, miért léptem be én is a seregbe, ha elvesztettem ott egy szerettemet? Nos, a válasz talán sablonos, vagy érthetetlen, de felejteni. A mindennapos edzések, és az a hit, hogy az igazságért küzdök, meg a hazáért megnyugtatott. Ahogy az is, hogy tudtam milyen élete volt, és hogy milyen helyen élt élete utolsó hónapjaiban, éveiben. Miután elvégeztem az alapkiképzést felhagytam a katonasággal, mert valami nagy terv volt a fejemben. Miután leszereltem, vettem magamnak egy kis tetőtéri lakást New Yorkban, ahol elég nagy hely volt a kísérleteimhez, és a tervem megvalósításához, majd nekikezdtem.

A takaró szépen lassan ereszkedik le az ágyra, és nincs rajta egy gyűrődés sem. Utam a fürdőszobába vezet, ahol megnyitom a zuhanycsapot, és belépek a gőzölgő forró vízeső alá. Élvezem, ahogy az arcomat végigjárják a meleg cseppek, lecsúszva az államon, majd lefolynak a testemen. Tizenöt kellemes percet töltök itt, majd kiléptem a tükör elé. Egy gyors smink, majd hajszárítás következik. Ezek után belépek a konyhába, felteszem magamnak a kávét, és berakok két szelet kenyeret a pirítóba. A hűtőből kiveszek egy befőttes üveget, rajta egy cetli: „Szeretettel, Anya” Ismét elmosolyodok. Már megbékéltünk egymással azután, hogy nem fejeztem be az orvosi egyetemet (bár már csak a vizsgák voltak hátra, így mindent tudok, csak papírom nincs róla) és azóta igen jóba lettünk. Mostanában lekvárt készít, ez itt az asztalon is az ő munkája. A kipattanó aranybarna kenyereket megkenem vajjal, majd egy réteg a finom szamóca lekvárból, és a kávém is lefőtt. Reggel nyolc van. Még rengeteg idő odáig, hogy bemenjek, és elkezdjem az új életem...

Angel születése fordulópont volt az életemben. Alkotójaként igazi anyának éreztem magam, ami legalábbis furcsa egy programhoz. Véletlenül, a semmiből lett az ötlet, hogy elkészítsem, ugyanis terveim gondos rajzolása, kiötlése közben nem is gondoltam bele, ki fogja elvégezni a szükséges számításokat. Így született meg egy kezdetleges koncepció, mely gyakorlatilag egy egyszerű, számításokat végző programocska volt, de ahogy a feladatok bővültek, az ő szerepköre is változott. Mivel mind az egyetemen, mind a katonaságnál dolgoztam Mesterséges Intelligenciával, és egy idő után már túl sok lett volna egy egyszerű programnak minden, amit el kellett végeznie, ehhez a korántsem egyszerű, de annál hasznosabb megoldáshoz kellett folyamodjak. Hosszú hetekig dolgoztam, felhasználva minden tudásomat, hogy megalkossam. Mire kész lett, már egyéniséggel is bírt, aminek nagy részét ugyan tőlem kölcsönözte, mégis valahogy más lett. Gyakran ő mutatott rá a hibáimra, és segített túltenni magam bonyolult problémákon.
Miután Angel megvolt, könnyedén ment a páncél összerakása, merthogy ez volt a tervem. A seregben belém nevelték a civilek, és az ártatlanok védelmét, apám belém nevelte az erkölcs, és a moralitás fontosságát, anyámtól pedig a gondoskodó magatartást örököltem. Nem kellett sok, hogy rájöjjek, nem tudom védeni az életeket fegyverrel a kezemben, így leszereltem. Ironikusnak éreztem, hogy gyilkosságokkal mentek életeket. De az utcai harcok, a bűnözés, a mutánsok és emberek közti vetélkedés... Nem bírtam ilyen neveléssel elviselni. Cselekednem kellett, úgy éreztem ez így nincsen rendjén. Megterveztem hát a Vas Angyalt, egy páncélt, amely nem az agresszivitást képviseli, hanem a békét, és jóságot. Egy hősképet akartam alkotni, aki nem öl meg embereket, semmilyen körülmények alatt.
Acélból alkottam meg a vázát, és a külső burkot. Hatalmas, összecsukható szárnyakat adtam rá, melyek pengeéles, de ellenálló ötvözetből készültek. Így mindkét szárny összecsukható a háton lévő tartóba, nem akadályozva a szűk helyeken való mozgásban. Könnyű, hajlékony lemezeit Angel segítségével úgy tudtam irányítani mintha sajátjaim lennének. Viszont bármennyire is igyekeztem a súlyt csökkenteni, mégsem volt elég könnyű ezáltal, tehát komoly hidraulikával könnyebbé tettem benne a mozgást. Ellenállását utcai viszonyokra terveztem, így lángszóróknak, esetleg háztűznek is ellenáll egy darabig. Bár repülni a szárnyakkal is tud, hozzáadtam még egy rakétameghajtást, mivel a szárnyak csak lassan, viszont pontosan tudnak irányítani, a rakétával ellenben gyorsan repülök. A páncélt energiával egy akkumlátor rendszer látja el, amit egy kicsit borsos villanyszámlával jár feltölteni, de nem értek az ilyenekhez. Adtam erőt is az Angyalnak, hogy vészben tudjon segíteni. Végezetül a páncél belső szerkezete, igen rugalmas, már-már könnyed benne a járás...
Hónapokig tartott az összeszerelés, és a tetőtérben tartott próbák, mire odáig jutottam, hogy élőben, a légtérben is kipróbáljam a Vas Angyalt. Belebújva a fémszín öltözékbe, a nyitott tetőablakon át kibámultam a csillagos égre, majd kirepültem. Hihetetlen szabadságot éreztem, ahogy ide-oda repkedtem az éjszakai égbolton. Hosszú perceken át élveztem a fejem mellett süvítő szél hangját, és a csodálatos panorámát a nyüzsgő New Yorkról. Egy ragyogó vörös fénypont keltette fel a figyelmemet, majd ahogy odarepültem, láttam, hogy egy égő ház lángjai festik vérszínre az eget. Az egyik emeleten egy kétségbe esett nő képét láttam, ahogy próbál kijönni az ablakon, de a biztonsági zár miatt nem tudja kinyitni. Gondolkodás nélkül cselekedtem. Pár pillanat alatt ott voltam, és jeleztem a nőnek, hogy ugorjon arrébb. Egyetlen mozdulattal törtem be az üveget, majd becsuktam a szárnyakat, hogy beléphessek az ablakon. Több sikoltást is hallottam, így mielőtt kimentettem volna, megkérdeztem, merre vannak. Útmutatása után megtaláltam egy családot, akik már elájultak a füsttől. Karjaimba kaptam a szülőket, és a kisgyermeket, ekkor áldottam az eget, hogy gondot fordítottam az erőre... Gyorsan kimenekítettem őket, majd visszarepültem a nőért, majd miután leraktam őt is a tűzoltók mellé, mögöttem a ház összeomlott. Ezek után gyorsan, szárnyaimmal felszálltam, és hazarepültem. Levettem a páncélt, és délig aludtam. Kopogásra ébredtem...

Reggeli után az újságot veszem a kezembe, végiglapozom, majd elindulok fogat mosni. Ezek után felöltözök, elegáns kosztümöt veszek fel, egy kis helyes magas sarkúval, harisnya. Hajamat egy csattal összefogom, felveszem a fülbevalóm, telefonom a táskámba süllyesztem. Indulásra kész vagyok.

Kócos hajjal, füstszagúan keltem ki az ágyból, s az ajtóm előtt három, öltönyös napszemüveges férfi állt. Ajtónyitásomra bemutatkoztak, mint Wilkinson, White, és Frederick ügynökök, a Stratégiai Honvédő Iroda Elhárító és Logisztikai Divíziója alkalmazottjaiként. Nagy meglepetésemre mindent tudtak rólam, sőt Vas Angyalról is, majd még ami ennél is meglepőbb, hogy munkát ajánlottak. Azt mondták minden szükséges információ a kezükben van, és szükségük van olyan erőkre, mint én. Nem tudtam nemet mondani. A következő nap elvitték Vas Angyalt, és kicsit átalakították, hogy jobban szolgáljon, majd küldtek egy üzenetet, hogy hétfőn van az első munkanapom.


Páncél:
Páncél neve: Vas Angyal

Program: Angel
-2: Egy már beszédszoftverrel ellátott program, aki válaszol a feltett kérdésre, de csak címszavakban.

Súlya:
-2 : Több energia használatával, és erősebb fém karokkal, mik a viselővel együtt mozognak, már képes a 100kg könnyítésére. A mechanikus karok itt már acélból készűlnek.

Páncél anyaga:
- 3 : Titánium ötvözet. Már a közvetlen közelről leadott, sorozatos .50-es kaliberű géppuska tűz is csak lassítani tudja a viselőt, de megállítani nem. Egy-két rakétabecsapódást még ez a páncél is kibír, de sorozattűz alól már nem kerül ki élve a használó.

Páncél ellenálló képessége:
- 2 : Hőmérséklet bevonat. Szokványos, háztartási- , vagy utcai körülmények között előforduló tűz ellen véd, viszonylag hosszabb távon, 1-2 órán keresztül. Csak úgy, mint a folyékony nitrogén ellen is véd, egészen -80C fokig..

Páncél repülési sebessége:
- 1 : A páncél képes repülni. A maximális sebessége 200 km/h

Páncél erőnövelése:
- 1 : A páncél lehetővé teszi, hogy használója maximum 3 tonna súlyt megmozgasson.

Páncél rugalmassága:
- 3 : A páncélzat már szinte könnyed mozgást biztosít a használónak. Lőfegyverekből leadott tűz sem okoz kárt a használóban, legfeljebb annyit érez, hogy mintha kicsit ringatnák a páncélban. Becsapódó rakéták, közvetlen közelről érő robbanások azonban már kisebb agyrázkódást okoznak.(Már természetesen, ha egyébként a páncél anyaga kibírná a becsapódást.) Természetesen a rakéta, vagy maga a robbanás méretétől függően. Belehajtó gyorsvonattal való találkozást, vagy ennél nagyobb erőhatást nem él túl a használó.

Páncél energiaellátása:
- 2 : ARC reaktor 2.0, Egy szuper reaktor, ami egy évig 100%-on tartja a páncélt és annak az energiáit, de ha megsérül akkor a páncél egyszerűen használhatatlanná válik.

Saját fejlesztések:
-(??): Szárnyak, Titánium ötvözetből készült, ellenálló, hajlékony szárnyak, melyek a páncél hátrészén, összecsukhatva tárolhatóak. Hajlékonyságuk miatt képes Vicky egyfajta pajzsot formázni belőlük, mellyel megvédheti magát, vagy akár másokat is, ha beállnak a szárnyak mögé. Ezenfelül a szárnyakkal képes repülni, nem túl gyorsan, de hangtalanul, illetve nagyon pontosan képes manőverezni, ez akkor is működik, ha a rakétákkal együtt használja.

Páncél egyéb felszerelései:

Szakértelmei:
-Nem túl sok gyakorlattal, és papírral egyáltalán nem rendelkező orvos, de bármilyen sebesülést el tud látni, talán betegséget is diagnosztizálhat, esetleg a gyógyírt is ki tudja következtetni.
-Képzett katona, képes a ma ismert és használt lőfegyverek nagy részét használni, illetve a seregben meg található járműveket irányítani.
-Képzett fizikus, mérnök, zseni. Egyedül képes megtervezni bonyolult hadigépeket, eszközöket, fegyvereket, segítséggel össze is állítja ezeket.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nyet

Megjegyzések: a páncél ha jól számoltam 16 pontból jön ki, úgyhogy veszek 3 + pontot 1 kreditért, alapból.

Üdv!
Szép előtörténet, igényes kidolgozás, elfogadva. Készíts adatlapot, kezdő tőkéd 2000$.
A 16 pontot jól számoltad, ha nem vesszük hozzá a titánium szárnyakat, amiknek az árát én 1 pontban határozom meg, így összesen 17 pontos lett, a plusz 3 ponttal még így is kijön.

A karakter eléggé halott. majdnem zombi lett. de aztán meghalt. alulról szagolja az ibolyát. megtért a teremtőhöz. kimúlt. ő egy néhai karakter. felment a mennyekbe és békében pihen.

Nem ment, csak a pokolba. Bocs, öngyilkos lett, azoknak meg a pokol jár.

ehh... akkor oda és közben nagyon melege van