Sötét Jövő: Látomások - Prológus

Prológus:
A vörös selyemtakaró lecsúszott a fémpadlóra az ágyról, ahogyan a rajta levő páros pozíciót váltott. Az odakintről bevilágító némi világosság kacéran villant meg a férfi izmos felsőtestén és vetült a nő hófehér bőrére, ami ettől a halovány fénytől szinte gyöngyházfényben világított. Vágytól fűtött kéjes sóhajok szakadtak ki mindkét félből, amit még az egymással váltott csókok sem tudtak teljesen elnyomni, sem elnémítani. A kezeik egymás testén jártak felfedezőutat, a kéjtől a nő a körmeivel szántott végig a másik hátán, a fényben némi vér is feltűnt, a férfi bőrén, m mire az felnyúlt a lány combjától a másik kezéhez belefűzte az ujjait a másikéba és így tolta le a párnáig. A férfi eltávolodott a másik ajkaitól és a nyakát csókolta végig lassan és érzékien, a nő háta megfeszült a test alatt, a fejét kissé hátravetette, de a kezeivel nem tudta a másikat megérinteni, mert még mindig egymásba fűzve tartották az ujjaikat. A szemei résnyire nyíltak csak ki a kényeztetés közben és még meglátta odakint a bolygót az ablakon át. Halk sikoly szakadt ki az ajkaiból, mire a férfi újra fölé hajolt és újra szenvedélyesen csókolta meg őt.
A bolygó, ami halovány fénnyel borította be a pár szobáját magányosan „függött” odakint. Az ablakból még megannyi hadihajó látszott, ahogyan a teljesen blokád alá vonták a bolygót. A nappali félteke látszott, odalent a felhők alatt hatalmas óceánok és zöld területek ékesítették a planétát. A hajók csak várakoztak, senki sem támadott, talán már szükséges sem volt, a flotta így is kellően sűrűn volt ahhoz, hogy egyetlen hajó se tudjon megszökni erről a helyről. Hatalmas űrhajók, hadihajók, a lakott világok rémálmai, a barbár birodalom eddig legyőzhetetlen flottája, egy újabb planétát hajtott uralma alá. A gömb legtávolabbi részén, ami a szoba ablakból látszott vöröses fény jelent meg, hatalmas tűzvihar, ami a bolygó felszínén tombol, pillanatok alatt emésztette fel a kontinenseket és óceánokat, és a végén, ahogyan elvonult a vörös tűzvihar csak a felperzselt ében földek látszottak, amik még vörösben izzottak. A bolygó halott volt…
Ebben a pillanatban a galaxis két végében két személy, a nő és a férfi verítékben úszva riadt fel az álmából az éjszaka kellős közepén.

Az emberiség évezredekkel korábban kirajzott a Földről, a teljes Tejútrendszert belakta már és vannak kolóniái az Androméda-galaxisban, a Nagy Magellán Felhőben és egy harmadik galaxisban az M-31-ben is. A régi elméletek megdőltek, az emberiség egyedül volt a csillagok között, nem találtak semmilyen másik életformát, amit civilizációnak lett volna érdemes nevezni, hogy ilyen fajnak tekintsék. Így hát egyedül voltak, de a számuk mára ismeretlen, akárcsak az egykori anyavilág helyzete is. Sok legenda keringett a Földről, de a helyét már nem tudták, ahogyan azt sem, hogy létezett-e még az a világ egyáltalán. Négy galaxis és benne öt hatalmas birodalom, akiknek képviselői egy közös helyre járnak tanácskozni. Az Androméda Galaxis volt a legrégebbi, amit meghódított az emberiség a sajátja után és ők voltak, akik legelőször szakadtak el mindenkitől. A következő a Nagy Magellán Felhő volt, az utolsó pedig az M-31 névvel ellátott galaxis. Egyedül az Androméda-galaxis népei voltak, akik kifejezetten harciasak és ők indítottak először háborút a Nagy Magellán Felhőben élőkkel szemben, az évezredek során a teljes galaxis militarista birodalom lett. Az M-31 állt közöttük, akik fenntartották a békét a Tejút Első Birodalmával együtt. De nekik egyéb gondjuk akadt és így kihullottak pár évszázada az egyenletből és régebbi vezető szerepüket is elvesztették.
A korábbi stabil Első Birodalom is meginogni látszott, amikor egy kettősbolygó-rendszer elszakadt a Birodalomtól és sajátot alapítottak galaxis egyik nyúlványában. Agresszív támadó stratégiával léptek fel a többi bolygó ellen, sokan azonnal megadták magukat és nem mertek háborúba kezdeni, így a birodalom, amit időközben Örök Birodalomnak neveztek el stratégiailag is fontos pozícióhoz jutott. A központi két bolygójuk ugyanazon a pályán kering mindig a napjuk ellentétes oldalán, két központi planéta, amik igazából különbözőek nem is lehetnének. Mindkettőt igen régen terraformálták és tették lakhatóvá az emberek. Az egyik bolygón, ami a régi Föld egyik elsüllyedt kontinense után kapta a nevét, Atlantiszról a technokrácia virágzott, hatalmas gyárak, üzemek mindenfelé, a Tejút második legmodernebb bolygója volt az övék, ennek a beállítottságnak hála. A másik bolygó pedig Atlantisz testvérbirodalmáról kapta a nevét, Lemúriáról. Mint a Földön itt is természetszerető népek laktak, akik főleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, ők látták el élelemmel a másik bolygót. A birodalom felett egy császár uralkodott, mellette a Vének Tanácsa volt, aki felügyelte az ügyeket és ők kormányozták a többi bolygót a császár nevében. Ez igazából egy hadúri feudális társadalom volt a Tanács tagjai mind-mind hadurak, akik hűsséggel viseltettek a császáruk felé. Egy hatalmas barbár horda a másik birodalom szerint, mindenki saját flottával rendelkezett, amik már önmagukban is félelmetesek voltak, nem csak úgy, ha többen összeálltak. Eddig senki és semmi sem tudott szembeszállni velük, a másik három galaxis kivonta magát ebből a konfliktusból, hogy nekik ehhez közük sincs, így az Első Birodalom magára maradt. A módszerük egyszerű volt, és mégis hatásos, a hadurak nemes egyszerűséggel mindig beházasodtak az elfoglalt bolygó uralkodócsaládjába, hogy így vegyék át a hatalmat tőlük. Több helyen látszaturalkodás volt, hogy a régi család megtarthatta a pozícióját, de a valós hatalom a hadúré volt. Ez a jobbik eshetőség volt, a rosszabbik, amikor egy planéta nem adta meg magát a bolygó jelentős részét lemészárolták és rabszolgaságba vetették és nemes egyszerűséggel saját dinasztiát alapított a bolygót elfoglaló hadúr. Jó pár éve már, legalább egy évtizede, hogy nem fordult elő semmilyen hódítás, de ez nem tette őket kevéssé veszélyessé. Igazából a császár, Namor egyvalamire várt, hogy a két fia, az ikrek, az örökösei elég idősek legyenek és megszilárdítsák hatalmukat a saját bolygójukon. Atlantiszon és Lemúrián. Most egyetlen feladatot kaptak a császártól, amelyikkőjük előbb hódítja meg a kijelölt bolygót, mindegy milyen módszerrel, az fogja örökölni a birodalom trónját. A kijelölt bolygó pedig nem volt más, mint Attilan.
Attilan; az Első Birodalom ékköve, a Galaxis legfejlettebb és leginkább természetes bolygója. Amit még az Örök Birodalomnak sem sikerült Atlantisszal és Lemúriával elérnie, azt ez a bolygó elérte és megcsinálta. Éppen ezért szúrta már évszázadok óta a szemét a császárságnak ez a hely. Igazából Attilan népét egyetlen másik bolygó lakossága sem szerette, túlságosan beképzeltek voltak és végtelenül fasiszták. Soha senkit sem fogadtak be a bolygójukra és a genetikai tisztaságra olyan szinten vigyáztak, mint egyetlen másik embercsoport sem. Természetesen, mint az Első Birodalom minden bolygóján itt is monarchia volt az államforma, a királyi pár uralkodott a második legnagyobb hatalommal pedig a Genetikai Tanács rendelkezett. A tizenkét nemesi család feje alkotta a tanácsot, aminek a vezetője pedig maga a tizenharmadik család feje volt, azaz az aktuális uralkodó. A Genetikai tanács az, aki a teljes bolygó lakosságának vérvonalait figyeli. Az ő engedélyük nélkül nem lehetett házasodni, sem pedig gyermeket vállalni. Mindenkiről tudtak mindent, nem lehetett kibújni a fennhatóságuk alól, amit pedig vaskézzel ragadtak meg. ha valami, vagy valaki nem volt megfelelő számukra, akkor még olyan szintre is elmentek, hogy genetikai úton saját maguk tisztították meg egy-egy vérvonalat a hátráltató tényezőiktől és genetikai sérülésektől. Attilan azonban nem csak a genetika terén volt a teljes univerzum legfejlettebb bolygója, hanem minden más technológia révén is, amit pedig senkinek sem adtak át. Így az Első Birodalom kénytelen volt őket megtűrni és elviselni azért, hogy maga a Birodalom is mindig megkapja a saját jussát abból, hogy Attilan a régi leselejtezett számukra elavult technológiát átadja nekik. A technológiájuknak és fejlettségüknek hála sikerült a bolygót olyan szintre visszahozniuk, hogy végtelenül sok természetes környezet maradjon fel. Emiatt, súlyos és szigorú népszabályozást vezettek be, aki a törvényt megszegte, annak a teljes vérvonalát törölték és lefagyasztották, kísérletekre használták, hogy valami újat alkossanak belőlük. Egy gyermek volt engedélyezve csupán mindenkinek, azoknak a családoknak, akik valami hatalmasat tettek Attilan-ért, csupán azoknak volt egy második gyermek engedve. Szabad élete azonban így sem volt senkinek, mindenkinek sorsáról a Genetikai Tanács döntött. Az öntömjénezés mocsarában süppedve pedig sem a király, sem a Tanács nem merte gondolni, hogy valaha is bárki fenyegetni meri őket, pedig az Örök Birodalom két örököse már úton volt.

Tetszik az univerzum.
Egy kicsit a Dűnére és az Alapítványra hasonlít, de bejönnek a Birodalmak elnevezései és leírásai. Jól leírtad a történelmet. A világ csillagos ötös, de van is egy ötletem, hogy miért nincsenek más értelmes fajok;)

Nah igen, valószínűleg azért nincsenek Valóban egy pici olyan behatása van, mindkettőt olvastam és szeretem is.
Igyekeztem egyedit alkotni abból ami alapból az érintett fajoknál van. És köszi, hogy reagáltál ^^

Érdekes egy világ. Jól meg lett írva. Szeretem a sci-fi storykat, ez meg igencsak jónak ígérkezik .

Köszi! Holnap én is elolvasom a tiedet és írok is rá, akkor végre lesz egy kis időm

Szerintem ez nagyon jó kis sci-fi világ. A történet is tetszik, felkelti a kíváncsiságom, hogy "te jó ég, mi lesz, mi lesz a következő sor"