Adam Deer vs Borzalmino

A helyszín elég egyszerű terep, egy viszonylag szellős erdő. A talajt avar borítja, a fák lombjai viszonylag magasan kezdődnek, úgyhogy ez nem fog zavarni a harcban. A fák 5-10 méterre helyezkednek el egymástól, ezáltal van elég mozgástér a harchoz, de elég közel vannak, hogy mögé ugorva fedezékként funkcionáljanak.
A két párbajozó egymástól 50 méterre helyezkednek el. Amint megpillantják egymást tudják, elkezdődött a párbaj!

Az erdő csendes egyedül csak a léptek zaja töri meg a kellemes nyugalmat. A fák távol helyezkednek el egymástól így könnyedén átlátható a terep a magas fák lombkoronái között csak itt-ott képes beszűrődni a fény, ami jelzi, hogy még kora délelőtt van csak. A megbeszélt helyen vagyok csendben egy helyben állva nézelődök, hátha megpillantom ellenfelemet. Amint ideér és ő is észrevett engem, jobb lábamat kissé hátrébb helyezem, és lejjebb viszem a súlypontomat. Így könnyedén tudok támadásba lendülni is, de kitérni sem lesz nehezebb, ha kell.

Az erdő amelyben elenfelemet kerestem csodálatos látványt nyujtot. A fák szinte a felhőket mardosták és elléggé szelösen áltak egymáshoz képest. Ez tökéletes ha esetleg mesziről akar támadni. a lopakodás kicsit nehézkes az var takaró miatt de ez egy jóhír is. Ha én sem tudok akkor ő sem képes hátba támadni. Amint észrevettem az nemezisemet felkészültem a nagy hepajra. Mivel láttam, hogy harci pózt vett fel én nyugottan maradtam. Köszönés képpen intek neki és megvárom mit fog tenni. Azt tervezem elöször csak védekezni fogok méghozzá fél erővel. Amig nem tudom mire is képes nem adhatok bele mindent.

Mindkét fél védekező pozícióba helyezkedett, Borzalmino higgadtan figyeli Adam-et, míg a férfi felveszi a harci pozícióját. Egy ideig mozdulatlanul figyelik egymást. Egyenlőre csak az idegek harca ez, kérdés ki támad először. Minden másodperc, perceknek tűnnek ebben a feszült helyzetben. A tekintetük találkozik, éles pillantásokkal mérik fel egymást. Aztán a semmiből egy hűvös fuvallat söpör végig, mindkét fél bőrébe mar a hideg, és kicsit megborzolja a hajukat, majd újra lecsendesedik az idő. Hihetetlen, de mintha a természet is várná a párharcot és mintha jelzett volna, hogy kezdjék el.

Ő is akárcsak én nem támad csak figyel. Figyeljük egymás mozdulatait minden gyanús rezdülést. Mindketten vagyis legalábbis én vártam a legmegfelelőbb pillanatot. Az idő szinte csiga háton vánszorgott. A pillanatok perceknek a percek pedig óráknak tűntek. A semmiből egy hűs fuvallat söpört végig ami megborzongatott mindkettőnket. Majd ahogy jött olyan hirtelen el is ment. Azonban ez olyan volt mintha egy gongütés hangzott volna el. Vártam még pár percet majd ha még mindig nem támad rám akkor kezembe veszem a kezdeményezést. Odafutok hozzá majd egy rúgást mérek először a felső majd az alsó testre. Az ütéseim persze csak egy átlagos ember csapásainak fog megfelelni és a mozgásom is hasonló lesz. Megpróbálom visszafogni magam míg ki nem teríti minden ütőkártyáját.

Figyelek. Meg sem moccanok, csak a szemeim mozognak, ahogy figyelem ellenfelemet. Egy hűvös szellő söpör végig rajtunk felborzolva mind kettőnk haját. De ez után sem történik semmi pár percig. Amikor-is végre ellenfelem támadásba lendül. Elkezd futni felém, de mielőtt elég közel, érhetne, oldalra vetődök és visszafordulva lendületből plusz erőt szerezve próbálom megütni jobb kezemmel. Hátha sikerül elhitetnem vele hogy az egyetlen képességem a kezem keménysége. Hiszen kinézetre is inkább hasonlít valami fémre bár nem az, de keménysége meg egyezik.

Újabb feszült percek telnek el csöndben, mozdulatlanul. Az erdő zaja, szinte mintha felerősödne, bár eddig is ilyen hangos volt, de most a néma csöndben hangosabbnak tűnik. A fejükben mindketten lepörgetnek néhány támadási módot, mi is lehetne célravezetőbb, végül Borzalmino lendül támadásba. Adam bevárja a férfit, majd amikor lendül a láb, ő oldalra ugrik és lendületből próbálja megütni Borzalminot.
Borzalmino észreveszi, hogy Adam miután kitért támadni akar. A karja furcsa fémszerű kinézetű. Felemeli a karját, hogy kivédje az ütést, majd folytatja a betervezett támadást, az alsó testre rúg.
Borzalmino keserűen tapasztalja meg, hogy fickó keze nem csak kinézetben fémszerű, hanem keménységben is. A karján csattanó ütés nagy fájdalmat okoz neki, mintha egy vascsővel ütötték volna meg. Adam pedig érzi hogy a rúgás pont hasba találja, aminek hatására kicsit hátrébb tántorodik.

Bár kivédte az ütést láthatóan fájdalmat okoztam neki, aminek örülök, hiszen így egyel, közelebb vagyok a teljes megtévesztéshez. Viszont sajnos a második rúgása gyomron talál, aminek hála hátrébb tántorodok, és fél pillanatra összegörnyedek. A fájdalom hamar enyhülni kezd ezért is próbálok nem tudomást venni róla. Ameddig a kezét fájlalja megpróbálom még egyszer megütni vagy fejen, vagy ugyan azt a kezét attól függően melyik nyújt jobb célpontot. De a próbálkozás után egyből arrébb is ugrok, hogy ne járjak ugyan úgy, mint az előbb. Ha sikerül eltalálnom az újbóli alkalmat kihasználva egy közeli széles fa mögé rejtőzök remélve, hogy a fájdalom miatt ez nem tűnik fel neki.

A rugásomat rutinos ügyességel védte ki az idegen. Nagyon ügyesen alrébgurult majd egy erős ütéssel válaszolt. Mielött elért volna én a lábamat inditottam el. Ő a karomat találta el én a hasába rúgtam bele. Mindketten megsérültünk kicsit de nem volt semmi komoly. Én talán kivédhettem volna de nem akartam már az elején kiteríteni a lapjaimat. Le mertem volna fogadni, hogy ő is tartogat még meglepetést. Azért nem gyenge üttés volt mintha egy vascsővel vágtak volna végig.
Ha esetleg újra lecsapna megprobálom azt is a karomal blokolni majd ezután kisöpörni a lábait. Azonban mielött bármit is tenénk megszolit ismeretlen ellenfelem.
-Elnézést kérek a modortalanságom miatt. A nevem Borzalmino és a tied?- de közben a karjaim végig a melkasom elött lesznek védelmi pozicióban. Nem árt az óvatosság.

Újra összecsapnak, miközben Borzalmino bemutatkozik ellenfelének.
Adam ismét ütni próbál, amit Borzalmino ismét kivéd a karjával. A fájdalom most még nagyobb, mert az ütés ugyanoda érkezik, ahol előbb is megzúzódott a karja. Borzalmino felkiált fájdalmában, miközben lábával kisöpri Adam lábait. Adam hanyatt esik, a fájdalom nem számottevő, de viszont így kiszolgáltatottabb ellenfelének. Borzalmino bal karja nagyon fáj, talán el is tört, mondjuk reccsenést nem hallott. Egyelőre Borzalmino nem tudja használni a bal karját, sem támadásra sem védekezésre, ha most még egyszer kivéd egy ilyen ütést vele, akkor összerogy a fájdalomtól.
Szóval Adam a földön, Borzi pedig bénult bal karral folytatja a küzdelmet.

Számítottam arra hogy nagyon fog fájni de ennyire egyáltalán nem. Mintha egy ló rúgott volna meg. A fájdalomtól nem bírtam türtőztetni magam és fölordítottam. Ha nem is törött el de nagyon megzuzodott. Egy darabig nem leszek képes használni. Azonban nem csak én jártam pórul. Becses ellenfelem is padlót fogott bár én rosszabbul jártam mint ő.
-Na látod nem kellet volna alábecsülnöd engem.-
Játszom a nagymenőt de közben megpróbálom nehogy újra eltalálja a vállamat. Nagyon jól tudtam ha még egyszer betalál egy ilyen maflás akkor lőttek a karomnak. Ezért mikor fölkelt gyors csapásokkal sorozom meg az épp karommal. Az erejük és gyorsaságuk megfelel egy átlagos ember csapásainak.

Egy fél mosollyal jutalmazom a bemutatkozást és a telitalálatot is.
- Adam Deer. - Válaszolok neki amikor kisöpri a lábaimat alólam. Hátra esek es kicsit megütöm magamat, de ez csak annyira fáj, mint amikor valaki megbotlik valamiben és úgy esik el. Miközben ellenfelem hozzám beszél, bal kezemmel belemarkolok a földbe, és amit csak sikerül megfognom megpróbálom a képébe hajítani. Van köztük néhány kicsi ágdarab levelek és por is akad bőven. Páros lábbal megpróbálom gyomron rúgni aztán odébb gurulva feltápászkodok és még néhány lépést teszek hátra. Ismét megindulok felé egy szándékosan jól látható támadással és megint lesújtok jobb kezemmel a már sérült keze felé bár most közel sem a kezét célzom ez csak egy egyszerű elterelés. Ha sikerül, akkor sikerül egy erős ütést mérnem a csípőjére. Amennyiben nem rúgja, ki ismét a lábam hátrálok pár lépést, hogy ne érhessen el.

Borzalmino várja, hogy felkeljen ellenfele, de az cselhez folyamodik. Egy jó nagy marék földet és erdei törmeléket dob Borzalmino arcába, majd páros lábbal, még fekve gyomron rúgja azt. Az elterelése pont annyira elég volt, hogy Borzalmino ne tudjon reagálni a rúgásra ezért az betalál. Ezúttal Borzalmino tántorodik hátra, hirtelen kiszorul az összes levegője és köhög párat az rúgástól. Adam eközben arrébb gurul és felkel a földről majd behátrál.
Mindketten támadásba lendülnek ezután, Borzi gyors ütéseket indít Adam felé az ép karjával, Adam pedig megint a jobb kezével támad. Adam terve sikerül, a eltalálja a csípőjét Borzalminonak, de ekkor veszi észre, hogy felesleges volt a csel, mivel Borzi bal oldala teljesen védtelen, így akár tiszán bepancsolhatott volna neki. Ellenfele is bevisz neki közben egy-két gyors pofont.
Borzalmino a csípőre mért ütéstől féltérdre rogy, Adam pedig szerez pár lila foltot az arcára. Ezután Adam hátrál kicsit így elkerüli a többi pofont. Borzalminonak nagyon fáj a csípője, egyből nem is tud felegyenesedni, és később is kicsit biceg a bal lába. Borzalmino kezd rájönni, hogy Adam fémszerű keze sokkal nagyobb károkat okoz benne, mint ő az ütéseivel.

A támadásom sikeres volt, de közben bekaptam pár ütést fejre. Az eddigi agresszív támadásból gyorsan Defenzívre váltok, és védekező állást veszek fel. Amennyire leharcoltam szinte biztosra veszem, hogy most már használni fogja a képességét, amiről sajnos fogalmam sincs, hogy mi is lehet. De remélem, hogy neki sem kedvez túlzottan a környezet. Ha támadásba lendül, megpróbálok kitérni vagy félreugrani. Esetleg a már régebben tanult önvédelmi technikát használva védeni a támadását, de közben egyszer, egyszer vissza is ütni. Óvatosan hátrálok és egy fa elé állok közvetlenül arra az esetre, ha rohammal próbálkozna. Így ha sikerül félreugranom előle, akkor ellenfelem a fát találja el helyettem.

Valószínűleg felbosszantottam mert egy marék koszt szórt a szemebe amiben kisebb agák is voltak. Amik a szemet próbáltam működésre bírni Adam nevezetű ellenfelem a gyomromba rúgott egyet. Hatalmas mennyiségű levegő áramlott ki a tüdőmből és utána nem is tudtam pótolni mert egy kisebb köhögő roham jött rám. Az épp kezemmel okoztam neki néhány szép lila foltot az arcán. Ő a sérült karomra pályázott ami csak csel volt és bedőltem neki. A csípőmet vágta meg egy orbitális csapással. a csapástól önkéntelenül térdre ereszkedtem és egy két percen át fel sem bírtam kelni. Miután felkeltem egy kicsit sántított az egyik lábam. Rájöttem ha folytatom ezt a visszafogotságot bele is pusztulhatok.
Ezentúl figyelek a szuper reflexemmel hogy elkerüljem a csapásokat. A csapásaim ereje és sebessége megnő majd de kicsit.(25km/h és 75kg)

Bal kezemet kinyújtom tenyérrel felfelé és intek neki, hogy jöjjön. Aztán visszahúzom védekező állásba.
- Gyere csak.
Biztatom szavakkal is hogy lendüljön támadásba. Addig is, ha van, rá időm megpróbálok kidolgozni valami új taktikát, mert ezt nem hiszem, hogy sokáig folytathatom még. Egyelőre, maradok még annál az ötletnél, ha rohamot indít, hogy félreugrok, hogy a fának csapódjon. Viszont ha nem rohan le csak szépen higgadtan jön, ide nem moccanok, ameddig nem támad. Olyankor megpróbálom kivédeni a már említett önvédelmi technikával. És visszaütök, viszont ha sikerül elkapnom a kezét, akkor átdobva magamon a fának csapom ellenfelemet.

A fickó karja túl erős ahhoz, hogy félvállról vegyem. Olyan a srác akár egy élő kalapács ahova csap ott kő kövön nem marad. A lábam még mindig sántít a kezem az arcom előtt védekező állásban és hirtelen beugrik. Bojka is ugyanígy volt a Vitathatatlan 3-ban. Törött lábbal kiált az ellenfelei ellen és ő lett a legjobb börtön harcos. Azonnal a helyében éreztem magam szinte halottam a körülöttem lévők a nevem skandálták.
A lábammal erősen bicegve megközelítem ütés távolságra de nem csinálok semmit. A kezem még mindig az arcom előtt lesz védekező állásban. A lábammal erősen bicegni fogok így ha fölkelti a lábam a figyelmét addig egy erős csapást mérek a halántékára amitől megtántorodik. Vagyis egy normál ember így tenne. Utána amíg kába a lábába és a gyomrába térdelek egymás után. Persze a még sértetlen vállammal fogok felé fordulni.
/Nem örültem meg csak a filmbeli közönséget képzeltem magam köré./

A kis cselem sikeresen bevált vagyis csak részben. A bicegő lábammal sikerült elvonom a figyelmét így lesújthattam a fejére. Azonban ő sem volt ügyetlen és sikeresen kivédte a halántékára mért ütésemet. Sikerült kissé meglepnem azzal, hogy egy cseppet több erőt fektettem a támadásba. A fickó megpróbált vissza ütni de én könnyedén elhajoltam a csapása elől majd két térdeléssel válaszoltam. Egyik a lábába talált a másikat ami a gyomrát célozta sajnos kivédte. Ezután rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Hirtelen elkapta a kezem majd egy ismeretlen harci mozdulattal maga mögé hajított akár egy zsák szemet. A landolás nem volt könnyed ugyanis háttal csapottam egy fának majd szép lassan lepottyantam a földre. Leérkezésem a száraz avarba hangos robajjal történt. Szép lassan fölkeltem majd mindkét kezemmel a derekamat fogtam mert nagyon fájt a hátam. Viszont a lábam és a karom már nem sajgott annyira mint azelőtt.
Nagyon reméltem, hogy sikerült a lábában némi kárt tennem és tudtam ha sikerülne hatástalanítanom a lábát akkor már nem tehetne semmit. De azt is tudtam nem szabad megfeledkeznem a fémes karjáról sem ezért félszemem mindig rajta fogom tartani. Miután megropogtattam a hátam araszolva elindulok ellenfelem felé. Hol az egyik hol a másik lábamat helyezem előre. Egy-két jobb és bal egyenessel megcirógatom az arcát majd a már előbb megrúgott lábat megpróbálom jobban leamortizálni. A esetleg meg akarna rúgni akkor a térdemmel fogom kivédeni hogy ő járjon porul. Ha esetleg sarokba szorítana akkor kicsit megpofozom magam hátha ki sikerül billentenem a ritmusából.

Amikor közel ér elvonja kicsit a figyelmem a lába, és amikor oda pillantok, megpróbál megütni, de szerencsére sikerül kivédenem viszont a lábamat megbírja térdelni. A gyomromat pedig megint megvédem így az a térdelés nem talál, amikor visszaütök, elkerüli, de elkapom a kezét és átdobom egyenesen a fának. Megfordulok, és még megpróbálok rárúgni egyet mielőtt, felkel. Aztán ismét megindítom, a kezemet mintha ütnék, hogy aztán megállítva az öklöm bal lábbal oldalba bírjam rúgni. Figyelve arra, hogy most gyorsabb, mint volt megint lendítem a kezem és a vállát célzom, mert ha minden jól megy, amikor elakar hajolni pont, beledől az ütésembe. Utána egy gyors fordulattal lendületet véve próbálom sarkammal eltalálni felsőtestét. Ha viszont sikerülne elkapnia a lábamat, szökkenek egy kicsit és közben hátat fordítva neki kézre érkezve a másik lábammal rúgok bele. Mind ezt pár pillanat alatt.

Borzalmino éppen tápászkodik fel, arra azonban nem számít, hogy ellenfele a földön is elkezdi ütni őt. Épphogy földet ér, Adam lába máris lendül és oldalba találja Borzalminot. Ezután ütni próbál, aminek hatására Borzi ösztönösen a feje elé kapja a kezét. Ez azonban csak csel volt, és ismét egy fájdalmas rúgás találja oldalba. Ismét lendül a karja a válla felé, Borzi még mindig a kezét a feje elé tartva fekszik, nem tér ki, ezért az ütés vállon találja. Egy pillanatra lezsibbad az egész karja, és utána is sajog még egy ideig. Ezután Adam egy fordulattal lendületet vesz, és úgy próbálja a sarkával megrúgni ellenfelét. Ez a pillanatnyi szünet amíg fordul Adam, elég Borzinak, hogy kihasználva gyorsaságát odébb guruljon, így a sarok az avarba csapódik pont Borzi mellkasa mellett.
Most egymás mellett helyezkednek el közvetlenül, Borzi még mindig fekszik, Adam pedig továbbra is talpon és folytatja a támadást.

A második rúgás már nem talált, de az első és az ütés igen. Megint rúgok egyet csak a földbe, hogy ismét kissé alattomos módon megvakítsam a porral, levelekkel, és gallydarabokkal. Ami után gyorsan többször is a fejét kezdem el ütni. Mert, ahogy eddig megfigyeltem mindig oda rakta a kezét, így ha több ütés is talál el is törhetem a kezét meg talán fejbe is verhetem. Ha sikerül megint arrébb jutnia és felkelnie pár lépést hátrálok, aztán elkezdek futni felé, hogy a végén ugorjak egyet és két talppal próbáljam meg eltalálni. Bár tudom, hogy így a földre zuhanok, és ha kitér előle most ő lesz jobb helyzetben, de szerencsére földharcot is tanultam így a rúgásokat és ütéseket ilyenkor is bírom védeni nagyrészt. Persze megpróbálom a jobb kezemmel védeni őket. Ha nem bír, arrébb gurulni ismét akkor folytatom az ütést két kézzel, de közben figyelek arra, ha vissza próbálna ütni vagy rúgni.

Sajnos teljesen elszámítottam magam. A pár pillanat pihenés túl sokáig tartott mert azonnal nekem támadt az a vasöklű. Egy ütése az oldalamba talált be ezután az ösztönömre müködésbe lépett és sikeresen kivétte a fejem felé irányzott ütést. A kezem egy ideig a fejem elött volt amit nem lett volna szabad csinálnom ugyanis a vállam így vételenül maradt és ellenfelem ezt ki is használta. Az ütés nem volt vészes de ahoz elég erős volt hogy lezsibbassza a vállam. Majd az ellenfelem megpördült valószínűleg egy rúgáshoz akart lendületet venni. Azonban nem volt elég gyors mert én egy szempillantás alatt arréb gurltam így a sarka pont a mellkasom mellé a földbe csapodott be.
Hogy megelözzem a folyamatos támadásait arrébb gurulok majd egy nagy lendülettel talpra ugrok. Most védekezésbe váltok át. Minden ütése elöl kitérek majd megfordulok, hogy szembe legyek vele. Egy képtelen ötletöl vezérelve rúgást rugásal végzek ki ütést pedig ütéssel. Természetesen a vaskeze ez alól kivételt élvez.

Ez a fickó már kezdett komolyan az idegeimre menni. nem elég, hogy azzal a karral bitang erős még csal is ráadásként. Már másodszor szórt port és egyéb szemetet a szemembe. A gurulást folytattam még egy-két méteren át utána gyorsan talpra ugrottam és nekiálltam a szemem dörzsölni. Egy pillanatra kitudtam nyitni de nem fogadott szép látvány. Egy pár cipő lendült felém a levegőben. Mindössze annyi időm maradt hogy egy kicsit oldalra forduljak. Így is eltalált de legalább nem a sérült vállamat mert különben baleset történt volna. Bár attól a pillanatól újra mindkét vállam egyforma volt. Nagy csattanással értem földet nagyobbal mint amilyenre számítottam. Mikor gyorsan tápászkodtam fel láttam, hogy ő is éppen feláll. Akkor jöttem rá, hogy a kettőnk esése okozta azt a nagy zajt. Mindketten lihegtünk akár a meghajtott lovak bár nem értettem ő mitől liheg. Alig kapott egy-két pofont ennyitől nem fáradhatott ki. Én bezzeg sok találatot kaptam és éreztem ahogy a szívem a torkomban dobog. Idáig egyszerű utcakölykökkel harcoltam csak nem ilyen dzsúdózó bádogkezűekkel.
Ahelyett, hogy elfojtanám a fájdalmat erősen megropogtatom a csontjaimat így valamelyest enyhülni fog. Mint mikor beszorul a levegő akkor is egy nagy levegőt veszünk. Remekül védekezik és a karja miatt jól támad az egyetlen amit tehetek ha kizökkentem. Mázli, hogy jó ideje mászkálok már és ez a kis csetepaté is kicsit megizzasztott. Színlelve megmasszírozom a lábam közben oldok a cipőfűzőmön és plusz elterelésként beszélek hozzá.
-Hé te eddig elég kedves voltam veled de nem gondoltam, hogy ilyen gyáva vagy, hogy csalnod keljen. Tudom a győzelem minden áron de most nincs semmi. De ha csalsz akkor most nem fogom vissza magam.-
Majd hihetetlenül komoly arcot vágok és megfeszítem minden végtagomat. Az egyik lábamat hátra csúsztatom majd elüvöltöm magam-Készülj egy iszonyatos támadásra.- Még pár pillanatot várok a feszültség keltés kedvéért majd előre lendítem a lábam arról lerepül a cipő egyenesen Adam felé. Majd kiderül mi lesz de remélem eltalálom a fejét és a szag is megteszi a magáét. Azonban ezzel nem lesz vége. amint ellendül a lábam lecsapom a földre és egy hatalmas szökkenéssel próbálok elé ugrani. Majd minden erőmet abba az ütésbe fogok adni amit az állára mérek. (Persze ez max annyi amennyit az előbb megadtam)