Nemzetközi Konfliktus

Közép-Európában az elmúlt néhány hónapban nagyot fordult a világ. A korábban kis és gyenge országnak mondható Latveria megerősödésével a kisebb országok és a Balkán államai sorban dőlnek be és buknak el, ami igencsak nagy nemzetközi konfliktust szült ebben a térségben és egyes országok az EU-n belül már háborúval fenyegetnek. Az EU fennállása óta nem volt ennyire rossz helyzetben gazdaságilag és politikailag. Latveria-nak hála a szétszakadás fenyegeti ezt a régiót, ami akár a teljes világra beláthatatlan következményekkel bírhat. Az ok pedig, hogy Latveria ilyen látványos hatalomra tett szert, az pedig nem más, minthogy pár hónapja a korábbi köztársaság helyén diktatórikus államot kiáltott ki egy egyelőre ismeretlen személy.

Az EU, hogy ezt a helyzetet rendezze hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy a SHIELD segítségét kéri a konfliktus rendezése érdekében. De a SHIELD-nek sincs könnyű dolga, az EU területén ugyanis regisztrációs törvény van életben a mutánsok, szuperhumánok és egyéb lények ellen, akik képességgel rendelkeznek. Azok, akik az EU területeire akarnak utazni, kötelesek bejelenteni, hogy rendelkeznek-e képességekkel. Amennyiben igen, szigorúbb átvilágításban részesül és csak az adott úti célnak az irányítója/miniszterelnöke engedélyével léphet a területre. Ezt az engedélyt csak akkor kapja meg, ha az átvilágításban biztonságosnak bizonyult az országba engedése. Amennyiben nem jelenti be szuperhumán mivoltát és kiderül a származása, kitiltjuk az EU országainak területéről, örökre.
Mivel jelenleg az USA nem rendelkezik miniszterelnökkel, így a SHIELD nem küldheti ki sem a Bosszú sem pedig az Árny Angyalokat az ügy miatt, de az X-ment sem. Ezért csakis ember ügynököket és diplomatákat küldhet ennek az ügynek a rendezése érdekében.

A szabályok, mivel kevés a SHIELD ügynök, főleg a képesség nélküli, így ingyen NJK-t szabad hozni a kalandra. Itt csak tényleg szigorúan képesség nélküli, azaz mezei embereket fogadok el, ha ír valaki. Ügynököt a világ bármelyik országából lehet hozni, erre semmilyen kikötés nincs, csak Kína ne legyen a hely, mert ők az egyetlenek, akik nem fogadták el a SHIELD fennhatóságát és csak náluk nincs központ. És itt még megjegyezném, hogy nem baj, ha kerül olyan ügynök is a csapatba, aki nem csak a katonáskodáshoz ért, hanem inkább diplomata.
Akiket várnék az ingyen njk-kon felül: Bishop, Gami és Robertson (neki megoldjuk igazgatóként, hogy elmehessen még úgy is, hogy gamma-kezelt).

A kaland helyszíne Közép-Európa, egy kis otthonias hangulat, főleg, hogy Latveria Magyarország szomszédja. És 1-2 héten belül a Zombis kalandom után kezdenénk, így addig lehet jelentkezni.

Egy kis tudnivaló az országról, Latveria-ról:



Populáció: 500,000 fő
Kormány: Diktatórikus államforma ("Enforced Monarchy")
Nyelvek: német, magyar, latvériai (anyanyelv, a magyar egy származéknyelve), román
Etnikai csoportok: vegyesen európaiak, cigányok
Fizetőeszköz: Latveriai frank
Rendfenntartó erő és törvénybetartás: őrszemekhez hasonló robotok

Elfogadom a meghívást és jelentkezem a kalandra.

Itt is jelezném, hogy hivatalos legyen: hoznám Cristopher Strong kanadai követet...

Elfogadva mindketten.

Eddigi játékosok:
Cristopher Strong - Kanadai nagykövet
Robertson - ARMOR igazgató, SHIELD ügynök

Jack Gammer SHIELD ügynök szolgálatra jelentkezik!

Te is elfogadva.

Eddigi játékosok:
Cristopher Strong - Kanadai nagykövet
Robertson - ARMOR igazgató, SHIELD ügynök
Jack Gammer - SHIELD ügynök

Én is jelentkezek.

Te is elfogadva.

Eddigi játékosok:
Cristopher Strong - Kanadai nagykövet
Robertson - ARMOR igazgató, SHIELD ügynök
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Bishop - SHIELD ügynök

Victoria Lincoln SHIELD ügynök jelentkezik, az előre megbeszéltek alapján, és itt a bővítésem is.

A S.H.I.E.L.D. elfogadta jelentkezésemet, és minden rendben is volt pár héttel ezelőttig. Éppen otthon voltam, valamit ügyködtem a gépemen már munka után, amikor fényes villanás kíséretében az ágyamba kerültem. Nem értettem a dolgot, így felkeltem és körbenéztem a lakásban. Minden az enyém volt, de furcsa, nem emlékeztem, hogyan kerültek oda a dolgok, ahol voltak. Máshol volt a tollam, a gépem ki volt kapcsolva, és egyáltalán. Az egész lakás olyan... fura volt. Mintha csak egy másik helyen lennék. Kétségkívül az én lakásom volt, de valami nem stimmelt. Talán időben utaztam? ránéztem az órára, de nem. Aznapi dátum volt. Odaszaladtam az ablakhoz, de minden rendben volt. Gyorsan felöltöztem, és lementem az utcára. Vettem egy újságot, majd elindultam a főépülethez, miközben végigfutottam az újság címeit. Egészen lesokkoltam a helyzettől. A hírekben olyan nevek voltak, olyan események melyek egyáltalán meg sem történtek, vagy már régebben lezártuk az esetet. Nem hittem a szememnek, így kidobtam az újságot és egyenesen besiettem. Itt is egészen más fogadott, a recepciós ismerős volt, de nem az aki eddig volt. Illedelmesen köszönt, mintha csak egy órája köszöntünk volna el egymástól, pedig nem is emlékszem honnan ismertem. Beszálltam a liftbe és a felettesemhez értem. Itt ért a sokadik meglepetés. Két évvel ezelőtti főnököm állt előttem, és kedvesen kérdezte:
-Miben segíthetek Victoria? Hogy hogy visszajött?
Nah itt esett le, hogy mi történt, és az információ olyan erővel ütött meg, hogy le kellett üljek. Vagy az időben utaztam, vagy realitást váltottam. Akárhogyis, kell lennie valahol egy másik Vickynek is, aki ebben a világban él. Ahogy magamhoz tértem elmagyaráztam az esetet a főnöknek, aki megértően állt hozzá. Egy kis idő múltán bebizonyosodott, hogy mi történt, e világ Vicky-je egy pár órával ezelőtt eltűnt valami úton módon, több ismeretlen emberrel együtt New York városából, és ezzel egyidőben én meg ide teleportáltam. El se tudom képzelni, hogy történhetett ez, de ami történt, megtörtént.
Végül beilleszkedtem a világba, elfoglaltam a másik énem helyét, noha kicsit fura ez az egész. Mások az ismerőseim, sokan nem is ismernek akik a barátaim voltak... Különös.
Pár napja értesítést kaptam egy Európai küldetésről. Nem küldhetnek szuperhumánt, csakis emberi ügynököt. Én megfelelek a célnak, ismeretlenként még ebben a világban (pedig otthon már vagy kétszer megmentettem New York-ot) tapasztalt vagyok. Elfogadtam a küldetést, és közben reménykedtem, hogy valahogy megtalálják a módját, hogy hazatérjek...

A karakter két évvel idősebb mint a Reneszánsz énje, kicsivel tapasztaltabb. Az eredeti páncél (ami az eredeti Vickyvel együtt Zombiban maradt) egy másolatát hordja, amit a SHIELD raktározott. Teljesen megfelel az eredeti Vas Angyal páncélnak. Egy bőröndben hordozható, melyet a SHIELD biztosít neki, a bőröndöt átvilágítás közben úgy néz ki mintha ruhák lennének benne. Egyéb felszerelése a ruha ami rajta van, telefon, pénz, női kistáska (a világ minden rejtelmével együtt)

Vicky is elfogadva.

Eddigi játékosok:
Cristopher Strong - Kanadai nagykövet
William David Robertson - ARMOR igazgató, SHIELD ügynök
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Makarov Vlagyimir Riez (Bishop) - SHIELD ügynök
Victoria Lincoln - SHIELD ügynök

Valószínűleg szerda magasságában kezdünk, így még mindig várom a jelentkezőket.

Név: Daniel Ormond
Egyéb név(i): Dani
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1985
Kor: 38
Család:
- Apja: David Ormond
- Anyja: Mariann Juhász
Foglalkozás: SHIELD ügynök
Testmagassága: 193 cm
Testsúlya: 103 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: szőke
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Háborús sérülések, lőtt sebek illetve égésnyomok.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Életrajza:
Üdvözletem! Nos hát hol is kezdjem, jómagam Oregon állam egyik kisebb városában láttam meg elsőnek a napvilágot. Végül is így belegondolva, egy teljesen átlagos családba születtem, úgy értem az apámnak ( aki Amerikai ) volt melója, meg még van is, és ugyan így az anyámnak ( aki Magyar származású ) is, nem éltünk luxus körülmények között, de azért mindig volt mindenre pénz, mármint hogy kajára, piára, ami kell az élethez, meg egy kis szórakozásra. Szép lassan cseperedtem felfele, az általánost sikerült elég jól befejeznem, mint kiderült, nagyon szerettem tanulni, valahogy olyan időtöltést jelentett számomra, mint más fiataloknak a biciklizés például, minél jobban megértettem a dolgokat, annál jobban tetszett az egész. Azonban ez sajnos nem tartott örökké, sikerült bejutnom valami csoda folytán egy jóféle gimnáziumba, igaz ez rengetegbe fájt a családnak anyagilag, és az ott nyújtott eredményeim miatt akkor nem lehettek benne biztosak hogy megéri, mert, bár igaz ezt így elég pocsék belátnom, de túl nehéznek bizonyult számomra az ott vett tananyag. Végül is úgy döntöttek hogy maradhatok, mert bukni, nos sose buktam, csak voltak dolgok amikben kegyetlenül közel álltam hozzá, mint például az irodalom, vagy a nyelvtan… De azért voltak olyan tárgyak is, amiben sikerült nagyon jól teljesítenem, mint például a matek, a testnevelés, és az idegen nyelv, amely alatt jelen esetben németet kell érteni. Végül is viszonylagos sikerrel zártam ezt a korszakomat is, úgy értvén hogy a legrosszabb érettségim is megvolt egy kettes, igaz ez inkább szégyen mint dicsőség, de minden rossz dolgot kompenzál valami jó, mint például a testnevelésből tett hibátlan érettségi. Mindenesetre is, itt jött el az életem azon része, ahol megformálódott bennem egy meglehetősen kellemetlen gondolat, amely szerint „ Itt állok, én, egy felnőtt, ám mégis friss fiatalember, és nincs különösebb életcélom, nem tudom hogy merre menjek, mit kezdjek az életemmel! „. Ez egy meglehetősen kétségbeejtő dolog volt akkor, s egy enyhe, nagyon enyhe pánik keretében kutatni kezdtem egy olyan munka után, ami végül is megfelel nekem, úgy értve hogy tudásilag. Ezen keresésben szerencsémre az öregeim is segítettek, isten áldja a drága jó szívüket, főleg hogy ők találták ki ezt a katonáskodós dolgot, amivel igencsak megleptek, egy nap ülök otthon, újságot olvasok egy jó forró kávé társaságában, aztán egyszer csak telefon, felveszem és anyám örömteli hangon közli velem hogy legyek katona. Hát mit ne mondjak, nem tudom hogy a meglepettségtől, vagy a kávé volt hirtelen túl forró, vagy esetleg mindkettő egyszerre, de sikeresen telibe köptem vele az újságot. Másnap alaposabban utána néztem a dolognak, nem fűlött hozzá úgy igazán a fogam, mert oké az mindig is tetszett amit a filmekben láttam, legalább is a kiképzés része, de a bőrömet nem akartam vásárra vinni, de aztán végül is a tények meggyőztek, a tények, miszerint katonára mindig szükség van, és szükség lesz, a hazáért cselekszünk, és ami a legfontosabb: jó fizetés, nagyon jó fizetés! Szóval végül is egy fél éven belül már az akadémián csücsültem, a úgymond selejtezés, na már az is megér egy külön misét, iszonyatosan nehéz volt, egyszerűen olyan kegyetlen volt az egész, úgy értem futottunk, fekvőtámaszokat nyomtunk és a többi és a többi, és nem volt megállás. Talán az volt életem legmegterhelőbb pár napja, ám végül sikerült bejutnom. Innentől kezdve pár éven keresztül tartó képzést kaptam, elég rendeset, megtanítottak arra hogy hogyan használjak kisebb és nagyobb kaliberű fegyvereket is, és kipróbálhattam olyan dolgokat amikről azelőtt nem is álmodtam, valamit… Bár igaz ez az elején egyáltalán nem így tűnt, de a társaság is iszonyatosan jó volt. Eleinte utáltam az egészet, úgy éreztem hogy az egész csak egy nagy kicseszés velem szembe, de így visszagondolva, talán azok voltak életem legjobb évei, és visszamennék ha megtehetném. A képzésem alatt végig attól rettegtem, hogy elküldenek Iránba, vagy mit tudom én hova, ahol élesben mennek a dolgok, de valami csoda folytán erre nem került sor, nem, erre nem, de a harmadik világháború, na az viszont elég rendesen közbeszólt. Amikor elsőnek eljutott hozzám a hír hogy Amerikában háború van, nos majdnem összecsináltam magam, és most nagyon finoman fogalmaztam, féltettem az életemet, bár azt hiszem ez érthető reakció. Nem telt bele sok idő és megannyi egyéb honfitársammal együtt, az Amerikai Egyesült Államok oldalán engem is a háború kellős közepére vezényeltek, méghozzá Montana határaihoz. Kezdetben elég érdekes helyzet alakult ki, az volt a nagy büdös tény hogy akárhogy irtották egymást az emberek, valahogy egyik fél sem tudott előre haladni. Én is itt öltem meg életemben a legelső embert, bár önvédelem volt, emlékszem egy világ tört össze bennem ahogy láttam miként a szemeiben lassan kihunynak az élet szikrái. Borzalmas volt, utána sírni támadt kedvem, de az iszonyatosan megalázó lett volna, így hát kénytelen voltam visszafogni, és úgy tenni mintha büszke is lennék a dologra, pedig egyáltalán nem voltam az. Végül úgy alakult a helyzet hogy az Európai Unió is beszállt a harcba, méghozzá a mi oldalunkon, ami egy elég kellemes hír volt akkoriban, főleg hogy a segítségükkel végül sikerült előre haladnunk a fronton. Aztán történt valami amire senki sem számított, egy ideiglenes tűzszünet alakult ki, igaz ez egyáltalán nem tartott sokáig, de már kellett ez a kis pihenés, amikor az ember az árokban csak ott fekszik, és beszélget a mellette lévővel, vagy amikor ellátják a sebeit, áh igen, azok a felejthetetlen pillanatok. Így végigtekintve magamon én is elég sok sérülést szereztem, a legtöbbet a harc hevében észre sem vettem, tudjátok az adrenalin és a koncentráció elég jól elvonják az ember figyelmét arról hogy egy lövedék felhorzsolta az arcát.. Szerencsére csak az arcát és nem kapta homlokon, mert ha az lett volna akkor nem untatnálak most itt titeket ezzel. De azért voltak olyan dolgok amikről nem lehetett elvonni a figyelmet, mint az égési sérülések, azokat ha rá gondolok, a mai napig érzem azt a fájdalmat, és a hideg is kiráz tőle! Jó beszéljünk is inkább valami másról, inkább folytatom, szóval beállt ez a szünet állapot, de nem tartott valami sokáig, bár akkor még nem értettem, de valami emberrablásféleségről csicseregtek a madarak, ami miatt ugyan ott tartottunk ahol abbahagytuk. Aztán jött a hír valami kivégzésről, és puff, mi kapituláltunk, a háborúnak vége, és ott vagyunk a vesztes oldalon. Nem vagyok benne biztos hogy ez az egész megérte, de igyekszem a pozitív oldalát nézni: Megtanultam hogy az élet szent dolog, és elvenni bár bűn, de minden alkalommal egyre könnyebb és könnyebb. Valamint idegileg is sikerült megedződnöm, nem vagyok az a nyápic alak mint aki régen voltam, egy hivatásos katona vagyok, vagyis voltam. A háború után ismételten céltalanná vált az életem, de ezúttal már valahogy nem zavart, életem nagy kalandján voltam túl, talán az volt az aranykora az egésznek, mármint az életemnek, és ebből kifolyólag már nem izgatott hogy találok-e valami jó melót vagy sem, végül is annyi volt a lényeg hogy megfelelő anyagi forrás legyen. Egy kis kutatás után rá akadtam a SHIELDre, ahol az adatok alapján elkellett pár hozzám hasonló alak erre-arra, szóval benyújtottam a jelentkezési kérvényemet, és minő meglepő! Felvettek, ami egy kellemes csalódás, és azóta is nekik dolgozok, s igyekszem minél jobban, ha már így meg sem kérdőjelezték a dolgaimat, ennyi legalább jár nekik.

Szakértelmei:
- Nagyon jó és tapasztalt mind pusztakezes harcban, mind kisebb szúró-vágó fegyverekkel ( pl kések, tőrök ).
- Jó lövész, képzéséből és tapasztalatából adódóan szinte bárminemű fegyverhez ért, és alaposan ismeri őket.
- Az angolon kívül anyanyelvi szinten beszéli a németet és a magyart is.

Remek lett, elfogadva.

Eddigi játékosok:
Cristopher Strong - Kanadai nagykövet
William David Robertson - ARMOR igazgató, SHIELD ügynök
Jack Gammer - SHIELD ügynök
Makarov Vlagyimir Riez (Bishop) - SHIELD ügynök
Victoria Lincoln - SHIELD ügynök
Daniel Ormond (Sarah) - SHIELD ügynök

Hmm, Paci bocs, de az NJK mégsem fér be, révén a SHIELD ügynökök a testőrei a köveetknek jelen pillanatban.

Holnap reggel kezdünk.

Elkezdtük:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1208-strike-kozpont-london#11907

Amúgy majd szeretném Gami-t és Bishopot is megkérni, hogy ti is írjatok a kalandba, ha lehetséges. Köszi!

Eléggé elhúzódtunk lassúság miatt. Daniel kezéért kár volt, nem kellett volna megtörténnie, Robertson hisztije meg az én malmomra hajtotta a vizet. Szóval Latveria a filmes Avengers szintjén áll: "We have a hulk" meg a "We have an army" is érvényes.

Szóval köszönöm a játékot, most már világos lehet, hogy Doom behozatala volt a tényleges cél, ő megakpta, amit akart, ti is tudjátok, hogy nagy gáz van.

Paci, mint ígértem neki megkapja Strong-ot ingyenes NJK-nak az ENSZ-en és az itt nyújtott teljesítményéért.
Sarah majd esetleg egy következő alkalommal megkaphatja Daniel-t, vagy mivel kedves vagyok 1 kreditért megveheti őt, ha szeretné és ez esetben kap egy kiborgbeültetést is a kézfeje helyére.