S.T.R.I.K.E. központ, London

A SHIELD Európai alszervezete és egyben a New York-i főhadiszállás után a legnagyobb és legjobban felszerelt központ, innen figyelik a teljes EU történéseit, eseményeit.

Nemrégiben kivettem egy szabadnapot, úgy gondoltam pihenek majd egy keveset magamban otthon, esetleg elmegyek valamerre asszonynak valót keresni. Reggel a szokásos módon keltem fel, hajnalok hajnalán egymagam a jó meleg lakásban, egy hosszú, több kilómétert magába foglaló kocogás, majd pedig miután megvolt a bemelegítés, egy kiadós edzés, és a harci mozdulatok, illetve a célzás gyakorlása, és természetesen a fegyverek alapos átvizsgálása. Állandóan formában kell lennem, attól függetlenül hogy dolgozom-e éppen vagy sem, hiszen katona vagyok, vagy voltam, most inkább ügynök, de a lényeg hogy kicsit sem tompulhatok, úgymond. Miután megvolt mindez, egy kiadós jéghideg zuhany következik, amit így is képes vagyok szinte egy órán át élvezni. Eztán reggeli, zabpehely képében természetesen, mert vannak dolgok az életben amiket akármennyit is nő az ember, nem tud megunni, mert egyszerűen nem lehet. Leültem a kanapéra, majd bekapcsoltam a televíziót, délelőtti hírműsort keresve, kíváncsi voltam hogy történt-e valami az este, ám mielőtt bármit is találhattam volna kaptam egy telefont.
- Igen tessék?... Igen... Igen.. Nem... Mondom nem... Figyelj szabadnapom van, szóval nem... A haza?... LONDON?! Ajánlom hogy a hazának valóban szüksége legyen rám, különben szétrúgom azt a nagy, irodában punnyadó seggedet!... - S ezzel letettem a telefont, természetes, amikor rendesen dolgozok akkor semmi csak alap ellenőrzés, őrjárat, most pedig amikor kiveszek egy szabadnapot, ami iszonyatosan ritkának számít nálam, akkor persze hogy egyből találnak nekem teendőt.

Pár órán belül át is lettem szállítva, teljes menetfelszerelésben, úgymond, csak amire feltétlen szükségem van, és kaptam szállást is, ami igazából még jobb is volt mint amit vártam, szóval ilyen téren nem panaszkodtam, meg amúgy sem. Másnap reggel elvégeztem a mindennapi "rituálémat", majd az utamat egyenesen a kijelölt iroda felé vettem. Pár percnyi lábbuszos utazás után meg is érkezek, úgy tűnik elsőként, és egészen biztos hogy nem késtem, bár ebben egy pillanatig sem kételkedtem, nem szokásom, és nem is engedhetem meg magamnak, de ha mégis megtehetném, akkor sem élnék a lehetőséggel. A többieknek csak biccentek ha összefutok velük, legtöbbjüket látásból ismerem, de úgy igazándiból még nem beszélgettem velük, nem volt szükségszerű, és ami jobban rátesz hogy kedvem sem igazán volt hozzá. A belépő őrnagyot egy erőteljes tisztelgéssel köszöntöm, majd magam mögé teszem a kezeim, és enyhe terpeszbe állok, s aztán adok valami választ is a kérdésére.
- Jelentem, nekem semennyit asszonyom. - Mondom fegyelmezetten, ahogy belém nevelték a katonaságnál, a többiekkel való ismerkedés ráér későbbre is, amikor kissé lazábbra vehetem a formát, ez végül is mindenhol így van. Igaz azt nem említem hogy azzal rángattak ide hogy Amerikának szüksége van rám, úgy érzem nem lenne jó pont, és ezen kívül végül is tényleg nem mondták hogy miért kell ide jönnöm, csak hogy sürgős, nagyon, és az információkat majd itt megkapom.

Cristophernek nem tetszett a helyzet. Kapott egy hívást a külügyminisztériumtól, hogy nemzetközi békéltetőt kell játszania, mert az ENSZ, az USA és Kanada is aggódik az európai események miatt. Egészen pontosan egy kis balkáni országgal volt probléma. ~ Vagy talán közép európai. Ennek majd utána nézek, mert azok ott felettébb érzékenyek a megnevezésre. ~ Futott át agyán a gondolat. Aztán iPadje fölé hajol és átnézi a vonatkozó iratokat, mielőtt megérkezik az őt, a reptérről a bázisra szállító autó. Néha rá-rá pillantott a sofőrjére. Nem tetszett neki, hogy a SHIELD-el kell utaznia és rájuk kell bíznia az életét. Nem a profizmusokban nem bízott. Egyszerűen nem bízott bennük. Inkább bízta volna magát a kanadai hadseregre, vagy ahogy kérte, egy privát biztonsági cég emberei. De kérelmét elutasították, az idő rövidsége miatt.

- Jó napot. - köszönt, amikor belépett az eligazítóba, ha ott volt már valaki. Aztán leült egy szimpatikus székre és a kis táblagépén kezdett aknakeresőzni. Egészen addig játszott, amíg meg nem érkezett York őrnagy. Ekkor abbahagyta a játékot és figyelni kezdett.
- Üdvözlöm őrnagy. Köszönöm a vendéglátást. A küldetés ideje alatt szükségem lenne egy civilnek öltözött testőrre, aki tud majd segédkezni a kávéfőzésben is. - Tart némi hatás szünetet, majd folytatja. - Latveria. Egy kis állam a nagy Unióban. Néhány hónapja ismeretlen erő vette át a hatalmat, az alig félmilliós országban. Hatalmas pénzek kezdtek mozogni, megerősítették a hadsereget. Jelenleg nincs diplomáciai kapcsolat az országgal. Hölgyeim, uraim, meg kell akadályoznunk, hogy az a kis ország háborúba sodorja európát és ezáltal a világot.

Victoria csendben érkezett meg New Yorkból, s ezután egyből felkereste a SHIELD angliai központját. Nála volt az elmaradhatatlan kistáskája amit a hátán hordott. Öltözéke kényelmes volt, khaki színű nadrág, és hasonló felső, fehér trikóval alatta. Nem elegáns, noha imádta a mindenféle csilivili cuccokat, cipőket, és el is hozott belőlük párat, de mára nem ebben jött. Jobb karjával húzta a bőröndjét, ami igencsak nehéz volt, lévén benne az Angyal páncél volt, úgy ahogy van. Kicsit késve érkezett meg, és minden jelenlévőt ismert már, de aztán rá kellett jöjjön, hogy ők nem ismerik. Az egy másik világ volt, barátságai nem jelentenek itt semmit. Ezen kicsit elszomorodva, jelzés értékűen tisztelgett York ügynöknek, majd a többiek mögé állt, ne zavarja őket meg a beszédben, a késésén kívül.
Ő maga sem tudott többet a küldetésről, így hát figyelmesen hallgatott, és elemezte az információkat. Mivel kérdése nem volt, vagy ha igen megtartotta magának, csöndben figyelte az esetleges fejleményeket. Közben mindössze annyit cselekedett, hogy a bőröndön megnyomott egy figyelmetlen szemlélődőnek láthatatlan gombot, ami megkapcsolta a páncélja mesterséges intelligenciáját, hadd gyűjtse ő is az adatokat, és elemezzen majd ha szükséges lesz.

Nos nem sokan lettünk tájékoztatva a szituációról, legalább is részletesen egészen biztos hogy nem, bár ez nem lep meg, a katonaságnál is csak azt vágják a fejedhez amit aktuálisan meg kell csinálnod, a miért és a hogyant általában nem... Hmm, na jó a hogyant azt meg szokták adni, de mást valóban nem, csak a hozzá kellő felszerelést, hiszen többről nem kell hogy tudj, pusztán csak elvonná a figyelmed a feladatról, legalább is nagy valószínűséggel. Van aki egyet ért ezzel, van aki nem, eddig működött, és ezután is fog, szóval az én szemszögemből nézve ezzel abszolult semmi probléma sincsen. Felvázolják a helyzetet, és hát mit ne mondjak, nem túl rózsás.
~ Ezek szerint az a töketlen valóban igazat mondott a hazafiassággal kapcsolatban... ~ Nem tudom hogy most ezen morgolódjak, vagy örüljek neki, gondolom a jelenleg elérhető legjobb embereket szedték össze, szóval inkább érzem magam megtiszteltetve. A diplomatánknak nem szívesen lennék a személyes csicskása akit meg akar tartani, bár lehet a kávéfőzéssel csak poénkodott, abban az esetben tetszik a stílusa, de ha nem, akkor jobb ha engem elfelejt, valószínűleg nem lenne hozzá türelmem.
- Igen asszonyom! - Jelentem ki "szigorúan", szimplán hangzik és a hallottak alapján hozzám való feladat.

~ Katonákkal megyek egy diplomáciai küldetésre. Még, hogy belső monológban ritkán teszek cinikus megjegyzéseket...különben most igazán válogathatnék közülük, hogy melyikeket mondjam ki hangosan is. ~ Elmélkedik Cristopher, amíg Robertson beszél. Aztán egykedvűen matatni kezd az iPadjén. Keres néhány, a napokban letöltött gúgöl örf térképet. Nézegeti az apró országot és elmélkedik a megoldáson. Esélyeket latolgat, de azt kénytelen maga is belátni, hogy túl kevés információval rendelkeznek. Reményei szerint mindez megváltozik a helyszínen. Mert az őrnagy bő lére eresztett, de információ tartalommal nem bíró, viszont adatokban tobzódó eligazítása nem kecsegtet sokkal többel. Legalábbis most így látja Strong.
- Csak van egy arc, egy hang, egy név akit ismerünk. Kérem szépen a huszonegyedik században, a médiával átszőtt világunkban. Tudnunk kell ki az a nyilvános arc, akivel beszélni lehet. Aki legalább látszólag vezényel.

Victoria csendben hallgatja végig az eligazítást. Minden részletre figyel, ahogy a páncél is rögzít minden adatot, hogy a későbbiekben felhasználhatóak legyenek. Mint testőr reméli jó hasznát veszik, igaz az ő szerepe inkább a harci feladatok ellátása lesz, azaz inkább a csapat védelme. Ő egy Védő Angyal, aki acélszárnyain hozza a megmentést, és védi meg a többieket. Mivel diplomáciai képzettsége nagyon nincs, csak annyi amennyit a seregben megtanult (azaz egy túszdráma szintű szituációval meg tud birkózni), itt létének a célja nem kérdéses. Ennek ellenére reméli, hogy nem fog sor kerülni semmiféle fegyveres konfliktusra, de jobb félni mint megijedni.
A feladatokat megértette, majd ezt egy egyszerű biccentéssel közli az ügynöknek. Szíve elkezd zakatolni, ahogy belegondol a rá váró izgalmakra. Ez az amire várt. Örül annak, hogy szabadkezet kaptak, bár fél, hogy ez az ország leamortizálásával fog járni... bár... négyen vannak, csak nem fognak mindent felrobbantani. Mi mehetne annyira rosszul?

Nem ismeretlen hely nekem ez az EU, sokat hallottam róla, meg már jártam is itt egyszer, igaz akkor nem így nézett ki, hanem romosan, de teljesen mindegy, mentalitás ugyan az. A helyzet nem túl rózsás, egy nagyon kicsi állam, nagyon gyorsan fejlődik, katonaságot és ipart fejleszt... nagyon Hitler taktikának tűnik csak kicsiben.
~ Nem tetszik nekem ez, honnan vannak tartalékaik, meg pénzük? Valamit sejtek én itt a háttérben, de legalább a társaim nagyon tudják a dolgukat.
- Véleményem szerint, ha tényleg háborúzni akarnak, akkor szép szóval maximum időt nyerhetünk. -mondtam végül- Ezután elindulok készülődni, viszek mindent ami szükséges lehet és amim van.

Csendesen hallgatom a beszélgetést, amibe úgy érzem nincsen beleszólásom, de ha mégis van... Akkor csak nem szólalok meg, csak katonásan ácsorgok. Sok információ hangzott el, de a lényeg hogy kinek mi lesz a feladata, és ez is tiszta, szóval részemről nincsen több kérdés, és megkaptuk a lelépésre is az engedélyt. Ha senkinek sincsen további kérdése, akkor jómagam még egyszer szalutálok, majd lelépek a helységről, és a felszerelésemért indulok, amit feltételezek hogy majd osztanak, ugyanis az nem igazán volt eszemben a nagy rohanásban amit rám erőltettek, hogy elhozzam magammal, ami talán kissé szégyen de úgy vélem megoldható. Elemezgetni próbálom menet közben magamban a dolgokat amiket hallottam, de többet úgysem tudok kicsikarni belőle mint amennyit hallottunk, hiszen hiába ilyen vagy olyan logika, az információ hiányon nem tud segíteni az efféle elme dolgoztatás sem, hiába töri az ember a kobakját, de mivel jobb dolgom nincs, így amíg meg nem találom hogy hol osztanak felszerelést, addig mégiscsak azon járatom a fogaskerekeim, már csak azért is hogy lelkileg is teljesen felkészítsem magamat az akcióra.
- Blackops... Hehehe... - Csúszik ki még véletlenül a számon, az ilyen akciók miatt megéri ügynökösködni én mondom.

George-nak nem hétköznapi látogatója volt, de legalább most kivételesen nem próbáltak az életére törni. Mivel azt már eldöntötte, hogy amíg nincs ismét teljes biztonságban addig formában tartja magát és hősként viselkedik ezért ebbe is belement. Felkészült a feladatra. Magára öltötte nem túl sokat védő, de legalább a képességeihez hű felszerelését és a magához vette a kardját is. Így került Londonba ahol tabardban, zöld övvel, lovagi sisakkal és karddal az oldalán várt egy teremben a pajzstartó kezén egy vékony lánccal. A többi jelenlévőnek Sir Gawain-ként mutatkozott be. Lionheart megérkezésére odafordult és figyelmesen hallgatott. Annyi tapasztalata már éppen volt az Avalon-i dolgokkal kapcsolatban, hogy tudja ez nem egy hétköznapi probléma lesz. A téli ruházat ötlete nem tetszik neki. Minden bizonnyal beszerez egyet, de nem fog illeni a jelenlegi szereléséhez. Bár London-ban van. Ha valahol akkor itt biztos tud szerezni egyet.

felszerelés:

Felszerelés: egy telefon és fülhallgató (Niteris kedvenc számaival), két darab altató (az utóbbi időben ezek nélkül nehezen ment az alvás), egy a klyntarok kommunikációjáról szóló jegyzet, egy toll, pár üres papírfecni, egy öngyújtó
A faj nevét sem tudod továbbra sem, révén Niteris sem tudja ezt, ahogyan a kommunikációról sem lehetnek infók, maximum annyi, hogy szóban beszélnek egymással, mert a Földön nem képessek kaptártudatot alkotni és így telepatikus úton sem társalogni egymással - Nef

Először a hideget éreztem az arcomon, majd ahogy felültem és kinyitottam a szemem, megláttam a fehérséget, amiben feküdtem. Rájöttem, hogy ez valószínűleg hó lehet, amit eddig csak távoli hegyek tetején láttam, vagyis nagyon messzire kerülhettem a pókerasztaltól, ahol percekkel ezelőtt ültem. Vagy talán tovább voltam eszméletlen? Az megmagyarázná, hogy mikor kerültem ide. Gyorsan átkutattam magamat. Először a .45-ösöket kerestem. Az egyik az övembe volt tűzve, vagyis ha valaki idehozott, akkor csak az egyik fegyveremet vette el, ami elég furcsa lenne. Más használhatót nem találtam magamnál, csak egy-két apróságot. Körbenéztem és észrevettem, hogy néhány méterre valamilyen fehér ruhás alak felkelt és amint észrevett idekiáltott nekem valamit segítségről, meg a főnökéről. Az utolsó szavaknál már fel is pattanok, előhúzom a Peacemakert és célra tartom.
– Te ki a fene vagy és mi ez a hely? – kiáltom neki, miközben a fejére célzok a Colttal, hüvelykujjamat a kakason tartva – És ne merj hazudni!

Feszerelés:

Régen voltam már Európában, azt meg kell hagyni. Nem mintha hiányozna. Teljesen jól megvagyok az Új Világban, nem kellenek nekem Európa problémái. A bolt jól megy, egyre több megrendelést kapunk, egyre több a vásárlónk és lassan tovább tudunk terjeszkedni egy nagyobb boltba és többféle régiségbe. Talán nyitunk egy galériát vagy valamit. Ki tudja ebben az őrült világban. Ha már szóba került. Azért vagy Londonban mert Mrs. Miller maga kért meg, hogy segítsek az MI:13-nek. Nem először siettünk a britek segítségére, de nem is utoljára. Bár inkább kérjenek segítséget, minthogy hirtelen Mordred megjelenjen New Yorkban egy seregnyi démonnal. A szobában rajtam kívül két férfi van.
- Üdv mindenkinek. Darren Cain vagyok és gondolom, hogy önök lesznek az útitársaim.- Az egyik férfi Sir gawainként mutatkozik be, ami a legtöbb embernek fura lenne. Igazából nem tudom, hogy az igazi, eredeti Gawain, egy újra alkotott klón, reinkarnálódott lélek új testben vagy csak egy random csávó, aki egy lovagról nevezte el magát. Nem mintha számítana. Ha a SHIELD megbízik benne, az nekem elég.  Az eligazítónk Lionheart volt, jó tudni, hogy még mindig aktív ügynök. Elég veszélyes hivatásban dolgozik, ki tudja mi történhet vele. Úgy tűnik valami furcsa dolog történik Avalon egyik kis falujában. Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban, tuti megint Artúr valamelyik ellensége rakoncátlankodik.
- Hát igazából hacsak Gawain nem ismeri Avalont, lehet, hogy sokat tudnál segíteni. De megoldjuk nélküled is, csak lehet kicsit lassabban.- válaszolom Lionhart kérdésére. Ezután a csapat társaimhoz fordulok- Én meg vagyok így is, felőlem mehetünk.

Felszerelések:

George nem idegeskedett mivel inkább az foglalta el a gondolatait, hogy mennyire zavaró, hogy a viseletét egy hozzá nem illő kabáttal el kell rontania. A Cain ügynök megjegyzésére, hogy "ha ő ismeri a helyet" Lionheart-re néz aki válaszol is. Ezzel felfedve a titkot, hogy ő tényleg az igazi Sir Gawain. Bár azt figyelembe véve, hogy épp Avalon-ba mennek ez nem olyan különleges dolog. Egy bizonyos szinten igen hisz egy ezer éve élt személy reinkarnációjával még ebben a furcsa világban sem találkozik az ember, de nem is elképzelhetetlen.
-Én akkor igényelnék egy kabátot önöktől.
Ha megkapta fel is veszi és követi Lionheart-et egy kapuhoz. Talán már látott hasonlót. Remélhetőleg ebből nem ugrálnak ki démonok. Azért annak örül, hogy a nő is velük tart. Egyszer már megmentette az életét. El is indul át a kapun közben pedig megüti a fülét egy szó. Mégpedig az amiképp Lionheart a Cain-ként bemutatkozó urat hívta.
-Ügynök? Jó tudni ha hozzáértők társaságában vagyok.

//Az első reagomban is ott volt a felszereléslista, de akkor ide is beszúrom.//

felszerelés:

//
Felszerelés/magyarázkodás: + egy jegyzet a szimbionták által leadott különös és érthetetlen jelektől (ami semmi adatot nem tartalmaz a kaptárelméről, elsősorban a szimbionták közötti hierarchiát boncolgatja, de ezt is főleg csak a küldő feléről, mivel labori körülmények között Niteris még soha nem fogadott ilyen jeleket)
Így jó lesz?  
//